Camilla Lackberg-A toronyőr.pdf

Camilla Läckberg A TORONYŐR



Copyright © Camilla Läckberg, 2009 A mű eredeti címe: Fyrvaktaren A Nordin Agency, Svédország engedélyével Első kiadás: Forum, Svédország Magyar kiadás © Animus Kiadó, 2015

Fordította: Dr. Dobosi Beáta Szerkesztette: Szala Boglárka Korrektor: Havadi Krisztina Borítóterv: Sigmond Viktória

Kiadta az Animus Kiadó 2015-ben Felelős kiadó: a kiadó igazgatója [email protected] www.animus.hu Az 1795-ben alapított Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülésének tagja Tipográfia, e-book: Scriptor Kft.

Charlie-nak

Csak akkor vette észre, hog y csurom vér a keze, amikor meg fog ta a kormánykereket. A tenyere hozzárag adt. Rá sem hederített, rög tön hátramenetbe tette a kocsit, és kissé túl g yorsan kitolatott a g arázsból. A kerekek felverték a kavicsot. Hosszú autóút állt előttük. Vetett eg y pillantást a hátsó ülésre. Sam eg y takaróba burkolva aludt. Voltaképpen be kellett volna kötnie a biztonság i övét, de nem volt szíve felébreszteni. Olyan óvatosan kell vezetnie, ahog y csak tud. Gépiesen elvette a g ázt. A sötétség a vég éhez közeledett. Alig hog y bealkonyult, máris elkezdett világ osodni, még is vég telennek érezte ezt a nyári éjszakát. Minden meg változott. Fredrik barna szeme rezzenéstelenül meredt a plafonra, és ő meg értette, hog y már nem tehet semmit. Menekülnie kellett Sammal eg yütt. Nem g ondolhatott a vérre, nem g ondolhatott Fredrikre. Csak eg yetlen helyre mehetett. Hat órával később meg érkeztek. Fjällbacka éppen ébredezett. Leparkolta a kocsit a parti őrség épülete előtt, és elg ondolkodott rajta, hog yan pakoljon át minden holmit. Sam még mindig mélyen aludt. Kivett eg y csomag papír zsebkendőt a kesztyűtartóból, és amennyire tudta, meg törölg ette a kezét. A vértől nehezen tudott meg szabadulni. Aztán kiemelte a bőröndjét a csomag tartóból, és a lehető leg g yorsabban Badholmenre húzta, ahol a motorcsónak várta. Félt, hog y Sam esetleg felébred, íg y a biztonság kedvéért bezárta a kocsit, hog y ne szállhasson ki, és ne essen a vízbe. Nag y nehezen beemelte a bőröndöt a csónakba, és eloldotta a biztonság i láncot, amely meg akadályozta, hog y ellopják a járművet. Aztán visszaszaladt az autóhoz, és meg könnyebbülten állapította meg , hog y Sam ug yanolyan békésen alszik, mint az imént.

A karjába vette, és a takaróba csavarva a csónakhoz vitte. Beszállás közben folyamatosan a lába elé nézett, nehog y meg csússzon. Óvatosan letette Samot a csónak aljára, és elfordította az indítókulcsot. A motor először csak felköhög ött. Rég vezetett már csónakot, de úg y érezte, boldog ulni fog . Hátramenetbe tette, és kitolatott a kikötőből. A nap sütött, de még nem adott meleg et. Érezte, ahog y oldódik benne a feszültség , és az éjszaka rémülete lassan feleng ed. Samra pillantott. Vajon meg úszta maradandó sérülések nélkül? Az ötévesek sérülékenyek, sosem tudhatja az ember, mi hag y bennük nyomot. Mindent meg fog tenni, hog y Sam meg g yóg yuljon. Gyóg ypuszit ad neki, mint miután elesett a biciklivel, vag y meg ütötte a térdét. Jól ismerte az utat. Ismert minden szirtet, minden sziklát. Väderöbod szig ete felé kormányozta a csónakot, eg yre távolodott a parttól. A hullámverés erősödött, és a csónak orra minden hullámheg y után a vízbe loccsant. Élvezte a sós vizet, amely az arcába fröccsent, és eg y pillanatra lehunyta a szemét. Amikor felnézett, meg látta a távolban Gråskärt. A szíve nag yot dobbant. Ahog y mindig , amikor meg pillantotta a szig etet a kis házzal és a büszke, fehér világ ítótoronnyal, amely az ég kék háttere előtt mag asodott. Még túl messze volt, hog y lássa a ház színét, de emlékezett a világ osszürke árnyalatra és a fehérre mázolt ablakkeretekre. Emlékezett azokra a rózsaszín mályvarózsákra is, amelyek a fal tövében, szélárnyékban nőttek. Ez volt a menedékhelye, a paradicsoma. Gråskär. Fjällbacka temploma zsúfolásig meg telt, az oltárt virág ok borították. Koszorúk, csokrok és selyemszalag ok, rajtuk búcsúszavak. Patrik alig bírt a virág teng er közepén álló fehér koporsóra nézni. A hatalmas kőtemplomban hátborzong ató volt a csönd. Idős emberek temetésén mindig hallani eg y halk morajt. Miközben már mindenki a kávéra készül, olyasmiket suttog nak: „borzalmas fájdalmai voltak, meg váltás volt már szeg énynek”. De ma senki sem szólt. Mindenki némán ült a padban, nehéz szívvel, és ig yekezett meg békélni ezzel az ig azság talanság g al. Ilyesmi nem történhet meg ! Patrik meg köszörülte a torkát, a plafonra emelte a tekintetét, és

meg próbálta visszapislog ni a könnyeit. Erica kezét szorong atta. Az öltöny szorított és szúrt, Patrik meg ráng atta a g allérját, hog y kapjon leveg őt. Úg y érezte, menten meg fullad. A toronyban meg kondult a harang , és a hang ja visszhang ot vert a falak között. Sokan összerezzentek, és a koporsóra lestek. Lena kijött a sekrestyéből, és az oltárhoz ment. Lena adta össze őket ebben a templomban, eg y örökkévalóság g al ezelőtt, eg y másik életben. A hang ulat akkor vidám, fesztelen és derűs volt. A lelkész most komolynak tűnt. Patrik ig yekezett meg fejteni az arckifejezését. Ő is arra g ondol, hog y ez nem helyes? Vag y abban a meg g yőződésben él, hog y mindennek, ami történt, van értelme? Meg int eleredtek a könnyei, és a kézfejével letörölte őket. Erica észrevétlenül odanyújtott neki eg y zsebkendőt. Amikor az org ona utolsó hang jai is lecseng tek, csend állt be, amíg Lena szóra nem nyitotta a száját. Először remeg ett a hang ja, de aztán mind határozottabb lett. – Az élet eg yik percről a másikra meg változhat. De az Úr velünk van, ma is. Patrik látta, hog y mozog a szája, de nem fig yelt arra, amit mond. Nem akarta hallani. A g yermeki hite, amely eg ész eddig i életében elkísérte, eg yszeriben oda lett. Annak, ami történt, nem volt értelme. Ismét meg szorította Erica kezét. – Büszkén bejelenthetem, hog y betartottuk az időtervet. Bő két hét múlva sor kerül a fjällbackai wellness-szálloda ünnepélyes meg nyitójára. Erling W. Larson kihúzta mag át, és vég ig hordozta a tekintetét a község i tanács vezetőség i tag jain, mintha tapsra várna. De be kellett érnie néhány elismerő bólintással. – Nag y dicsőség ez a településünknek – mag yarázta. – Az épületet, amelyet csak ékszerdoboznak lehet nevezni, teljesen felújítottuk, és ezzel lett eg y modern, versenyképes eg észség központunk. Vag yis wellnessközpontunk, ahog y manapság hívják. – Idézőjeleket rajzolt a leveg őbe. – Már csak a vég ső simítások vannak hátra, aztán pár kiválasztott kipróbálhatja a létesítményt, na meg persze elő kell készíteni az előkelő meg nyitóünnepség et.

– Jól hang zik. De volna eg y-két kérdésem. – Mats Sverin, aki néhány hónapja fog lalta el a község pénzüg yi vezetőjének székét, a tollával hadonászott, hog y felhívja mag ára Erling fig yelmét. De Erling úg y tett, mint aki nem hallja. Utált mindent, aminek az adminisztrációhoz és a számvitelhez volt köze. Gyorsan lezárta az ülést, és visszavonult a tág as irodájába. A Redvás Tanum című valóság show kudarca után senki sem hitte, hog y újra talpra fog állni, és tessék, most még nag yobb szabású projektre készült! Eg y percig sem voltak kétség ei, még akkor sem, amikor a kétkedők kereszttüzében állt. Győztesnek született. De persze mindennek meg van az ára. Azért utazott el a Ljuset nevű dalarnai eg észség központba, hog y összeszedje mag át. A lehető leg jobb döntés volt, mert ha nem ment volna oda, sosem ismeri meg Vivianne-t. A találkozásuk fordulópont volt Erling számára, mind szakmailag , mind a mag ánéletben. Még soha eg yetlen nő sem bűvölte el ennyire, ezért most meg valósította Vivianne álmát. Nem tudott ellenállni a kísértésnek, hog y felhívja. Aznap ug yan már neg yedszer, de amikor csak meg hallotta a hang ját, eg ész testében beleborzong ott. Léleg zet-visszafojtva várta, hog y a nő felveg ye. – Szia, kedves! – szólt bele a készülékbe. – Csak meg akartam kérdezni, hog y vag y. – Erling – mondta Vivianne azzal a jelleg zetes hang lejtéssel, amitől Erling szerelmes kamasznak érezte mag át –, pontosan ug yanolyan jól vag yok, mint eg y órával ezelőtt, amikor utoljára hívtál. – Remek – vig yorodott el bárg yún a férfi. – Csak biztos akartam lenni benne. – Tudom, és szeretlek érte. De sok dolg unk van még a meg nyitóig , és nyilván nem akarod, hog y eg ész este dolg oznom kelljen. – Dehog y akarom, szívem. Eltökélte, hog y nem hívja újra, és nem zavarja. Az esték szentek voltak. – Dolg ozz csak, én is azt teszem. – Cuppantott párat a kag ylóba, majd letette. Aztán hátradőlt a székében, összekulcsolta a kezét a feje mög ött, és adott mag ának eg y kis időt, hog y az este rá váró boldog ság ról

álmodozzon. A házban állott volt a leveg ő. Annie kitárt minden ajtót és ablakot, hog y a friss szellő átjárja a helyiség eket. A huzat csaknem levert eg y vázát, de még az utolsó pillanatban elkapta. Sam a konyha melletti kisszobában feküdt. A helyiség et évek óta vendég szobának hívták, noha valójában Annie szobája volt. A szülei az emeleten aludtak. Vetett eg y pillantást Samra, a vállára terített eg y kendőt, és levette a nag y, rozsdás kulcsot a bejárati ajtó mellől a kampóról, ahol mindig is lóg ott. Aztán kiment a sziklákhoz. A szél átfújt a ruháján, amikor a háznak hátat fordítva a láthatárt kémlelte. A házon kívül csak eg yetlen épület volt a szig eten, a világ ítótorony. A kis csónakház odalent, a stég mellett olyan apró volt, hog y nem számított. Annie a világ ítótorony felé indult. Gunnar minden bizonnyal beolajozta a zárat, mert a kulcs meg lepően könnyen elfordult. Az ajtó meg nyikordult, amikor kinyitotta. Mög ötte közvetlenül ott volt a lépcső, Annie a korlátba kapaszkodva ment fel a keskeny, meredek fokokon. A kilátás léleg zetelállítóan szép volt, mindig is meg ig ézte. Az eg yik oldalon csak a teng ert és a horizontot lehetett látni, a másik oldalon a szig etvilág ot, a sziklákat, szirteket. A világ ítótornyot már évek óta nem használták. Letűnt idők emlékeként mag asodott a szig eten. A lámpája kialudt, a fémlemezek és a csavarok elhag yatottan rozsdásodtak a sós víztől és a széltől. Gyerekkorában szeretett idefent játszani. Olyan szűkös volt a hely, akár eg y játszóházban mag asan a föld felett. Csak pár bútordarab fért el: eg y ág y, amelyen a világ ítótorony őrei a hosszú szolg álatuk alatt meg pihenhettek, és eg y szék, amelyről fig yelhették a part menti vizeket. Lefeküdt az ág yra. Az ág yterítőből áporodott szag szállt fel, de pont ug yanolyan zajok vették körül, mint g yerekkorában. A viharsirályok vijjog ása, a sziklákon meg törő hullámok moraja és a recseg ő-ropog ó hang ok, amelyeket a világ ítótorony adott ki. Akkoriban minden olyan eg yszerű volt. A szülei féltek, hog y eg y szem g yerekként unatkozni fog a szig eten. De felesleg es volt ag g ódniuk. Imádott itt lenni. És sosem érezte mag át mag ányosnak. Csakhog y ezt nem tudta meg mag yarázni

nekik. Mats Sverin sóhajtozva pakolászta a papírokat az íróasztalán. Ma semmi másra nem tudott g ondolni, csak rá. Nem g yőzött csodálkozni. Az ilyen napokon nem sokat vég zett, de mostanság eg yre ritkábbak lettek az ilyen napok. Elkezdte eleng edni, leg alábbis szerette volna ezt hinni. Valójában sosem sikerült teljesen. Még mindig tisztán látta mag a előtt az arcát, és bizonyos fokig hálás is volt ezért. Ug yanakkor azt kívánta, bárcsak elhalványulnának a képek. Meg kísérelt újból a munkájára összpontosítani. Jobb napjain úg y vélte, örömét leli benne. Ig azi kihívás volt beleásnia mag át eg y község pénzüg yeibe, ahol folyamatosan mérleg elni kellett a politikai stratég iákat és a piacg azdaság i észszerűség et. Az elmúlt hónapokban, amióta itt dolg ozott, persze sok időt szánt a Badis-projektre. Örömére szolg ált, hog y a rég i épületet vég re felújították. Ahog y a fjällbackaiak többség e – azok, akik még itt laktak, és azok, akik már rég elköltöztek – minden eg yes alkalommal, amikor elment a szép épület előtt, sajnálta, hog y eg yszerűen áteng edték az enyészetnek. De most vég re visszakapta a rég i fényét. Erling óriási sikert jósolt a vállalkozásnak, és remélhetőleg ig aza lesz. De Matsnak voltak kétség ei. A projekt már íg y is reng eteg pénzt emésztett fel, az átépítés vag yonokba került, és az üzleti terv, amelyet benyújtottak, teljes eg észében optimista számításokon alapult. Többször meg próbált ellenvetésekkel élni, de süket fülekre talált. Ezenkívül az a kellemetlen érzése volt, hog y valami nem stimmel, és noha újra meg újra vég ig vette a számításokat, nem talált semmi hibát, csupán annyit állapított meg , hog y az elkülönített összeg ek borzasztóan mag asak. Az órára nézett, és látta, hog y ebédidő van. Már rég es-rég nem volt ig azán étvág ya, de tudta, hog y ennie kell. Csütörtök volt, amikor borsóleves és palacsinta van a Källarenben. Néhány falatot csak sikerül mag ába diktálnia az étteremben. Csak a leg közelebbi hozzátartozók vehettek részt a temetésen, a többiek eltűntek a település irányába. Erica meg szorította Patrik kezét.

Közvetlenül a koporsó mög ött mentek, és Erica úg y érezte, minden lépéssel csak jobban fáj a szíve. Mindent meg tett, hog y jobb belátásra bírja Annát, de a testvére rag aszkodott eg y ig azi temetéshez. Mivel ez a kívánság a kizökkentette a búskomorság ából, Erica vég ül beadta a derekát, és minden szükség es előkészületben a seg ítség ére volt, hog y Anna és Dan eltemethesse a fiát. Eg y ponton azonban nem eng edett a húg ának. Anna azt akarta, hog y minden g yerek ott leg yen, de Erica kikötötte, hog y a leg kisebbek otthon maradnak. Csak a két leg idősebb, Dan lányai, Belinda és Malin jött el. Lisenre, Adrianra, Emmára és Majára Patrik anyja, Kristina vig yázott. És persze az ikrekre is. Erica tartott tőle, hog y ez kicsit sok lesz Kristinának, de az anyósa biztosította róla, hog y a g yerekek túl fog ják élni azt a két órát nála, amíg a temetés tart. Fájdalom nyilallt belé, amikor Anna csaknem tar fejét nézte. Az orvosok leborotválták a haját, és lyukat fúrtak a koponyájába, hog y enyhítsék a nyomást, amely kialakult, és tartós károkkal fenyeg etett. Már pelyhedzett a haja, de a pihék sötétebbnek tűntek, mint annak előtte. Annával és a másik autó vezetőjével ellentétben, aki belehalt a balesetbe, Ericának hihetetlen szerencséje volt. Meg úszta eg y ag yrázkódással és néhány törött bordával. Az ikrek ug yan nag yon kicsik voltak, amikor az orvosok kénytelenek voltak császármetszéssel kivenni őket, de erősek és eg észség esek, és két hónap után kieng edték őket a kórházból. Erica csaknem könnyekben tört ki, amikor a pillantása Anna pelyhedző hajáról a kis fehér koporsóra vándorolt. A súlyos fejsérülés mellett Annának a medencecsontja is eltörött. Nála is császármetszést hajtottak vég re, de a g yerek olyan komoly sérüléseket szenvedett, hog y az orvosok nem nag yon tudták semmivel biztatni. Eg y hét után a kisfiú lég zése leállt. A temetésre nem kerülhetett sor, amíg Anna kórházban volt. Teg nap vég re hazaeng edték. És ma eltemetik a fiát, akire eg y szeretettel teli élet várt. Erica látta, ahog y Dan Anna vállára teszi a kezét, miután óvatosan a sír mellé tolta a kerekes széket. És a húg a lerázta a férje kezét. Ez már a baleset óta íg y ment. Úg y tűnt, olyan mély a fájdalma, hog y csak

eg yedül képes hordozni. Dannak viszont szükség e volt valakire, aki osztozik a g yászában, de nem akárkire. Patrik és Erica meg próbált beszélni vele, és mindenki a környezetében meg tett minden tőle telhetőt. De csak Annával volt hajlandó osztozni. Anna viszont képtelen volt rá. Erica meg értette a húg a reakcióját. Jól ismerte a testvérét, és tudta, min ment keresztül. Az élet nem bánt vele kesztyűs kézzel, és ez a mostani eset talán mindent romba dönt. És hiába érzett vele eg yütt, Erica azt kívánta, bárcsak másként viselkedne Anna, hiszen nag yobb szükség e volt Danra, mint valaha, és Dannak is szükség e volt őrá. És most úg y álltak eg ymás mellett, mint két ideg en, miközben a kis koporsót leeng edték a földbe. Erica kinyújtotta a kezét, és a húg a vállára tette. Az ő keze maradhatott. Annie nyug talannak érezte mag át, és nekiállt takarítani meg mosni. A szellőztetés használt, de a füg g önyöknek és az ág yneműknek még mindig áporodott szag a volt. Mindet eg y nag y szennyeskosárba g yömöszölte, és lement a stég hez. Mag ával vitte a mosószappant és a rég i mosódeszkát, amely ott volt a házban, amióta az eszét tudta. Feltűrte a ruhája ujját, és verejtékes munkával kézzel kimosta a holmikat. Hébe-hóba a ház felé pillantott, hog y meg bizonyosodjék róla, Sam nem ébredt fel, és nem jött ki. De a kisfiú szokatlanul sokáig aludt. Talán sokkos állapotban van, és akkor biztos jót tesz neki, ha rendesen kipiheni mag át. Még eg y óra, határozta el, aztán felkelti, és meg eteti. Eg yszeriben rádöbbent, hog y valószínűleg nincs sok ennivalójuk. Kitereg etett a ház előtti kötélre, és bement, hog y körülnézzen a szekrényekben. Eg y dobozos paradicsomleves és eg y virslikonzerv volt minden, amit talált. A szavatosság i időket meg sem merte nézni. Persze az ilyen élelmiszerek állítólag örökéletűek, és leg alább mára van mit enniük. Eg yáltalán nem vág yott rá, hog y bemenjen a településre. Nem akart embereket látni, nyug almat akart. A leveskonzervvel a kezében elmereng ett. Csak eg yetlen meg oldás van: fel kell hívnia Gunnart.

A szülei halála óta ő viselte g ondját a háznak, és biztosan most is számíthat a seg ítség ére. A vezetékes telefon nem működött, de a mobilján volt térerő. Beütög ette a számot. – Sverin. A név annyi emléket ébresztett benne, hog y Annie összerezzent. Eltartott eg y darabig , mire összeszedte mag át, hog y meg szólaljon. – Halló! Van ott valaki? – Ig en, szia, Annie vag yok. – Annie! – kiáltott fel Sig ne Sverin. Annie elmosolyodott. Mindig is szerette Sig nét és Gunnart, és ők is szerették Annie-t. – Te vag y az, édesem? Stockholmból hívsz? – Nem, a szig eten vag yok. – Annie, leg nag yobb meg lepetésére, nem bírta folytatni. Csak néhány órát aludt, biztos a fáradtság tól volt ilyen érzékeny. Meg köszörülte a torkát. – Teg nap jöttem. – Szólhattál volna előre, szívem, akkor kitakarítottunk volna. Biztosan rémesen néz ki… – A takarítás nem vészes – szakította félbe Annie óvatosan Sig ne szóáradatát. Már el is felejtette, milyen sokat és főleg milyen hadarva beszél az asszony. – Nag yszerűen rendben tartottatok mindent. Eg y kis takarítás és mosás meg sem kottyan nekem. Sig ne horkantott eg yet. – Szerintem tényleg szólhattál volna. Gunnarnak és nekem úg ysincs már semmi dolg unk. Unokáink sincsenek, akikről g ondoskodhatnánk. De Matte visszaköltözött Göteborg ból. Kapott állást Tanumshedében a község házán. – Hát ez ig azán klassz! De hog yhog y visszajött? Annie látta mag a előtt Mattét. Szőkén, napbarnítottan és mindig jókedvűen. – Nem ig azán tudom. Elég g yorsan ment minden. Valami rossz dolog történt vele, és az a benyomásom… Jaj, semmi. Ne is törődj eg y ilyen vénasszonnyal, aki túl sokat töri a fejét. Mi nyomja a szívedet, Annie? Seg íthetünk valamiben? A kis kópé is itt van? Olyan jó volna látni! – Ig en, Sam is itt van, de eg y kicsit beteg .

Annie elnémult. Semmi sem okozott volna neki nag yobb örömöt, mint hog y meg mutassa Samot Sig nének. De először meg kell találnia a nyug almat a szig eten. Először meg kell tudnia, milyen hatással voltak az események a g yerekére. – Ezért is akartam meg kérdezni, nem tudnátok-e seg íteni. Nincs valami sok ennivalónk idekint, és nem akarom Samot kiráncig álni az ág yból, hog y bemenjek vele Fjällbackába… Még be sem fejezte a mondatot, Sig ne már válaszolt. – Tudod, hog y nag yon szívesen seg ítünk. Gunnar úg yis kimeg y délután a vízre, én pedig szívesen bevásárolok nektek. Csak mondd, mire van szükség etek. – Van nálam készpénz, majd meg adom Gunnarnak. De addig talán tudtok kölcsönözni. – Hát persze, szívecském! Szóval mit írjak a bevásárlólistára? Annie látta a lelki szemei előtt, ahog y Sig ne az orra heg yére big g yeszti az olvasószemüveg ét, majd papírt és tollat keres. Hálásan ledarált mindent, ami az eszébe jutott. Kért eg y zacskó édesség et is Samnak, különben szombaton bajban lettek volna. Sam csodálatos módon számon tartotta a napokat, és már vasárnap a jövő szombati nyalánkság oknak örült. Miután befejezte a beszélg etést, Annie fontolóra vette, hog y bemenjene, és óvatosan felébressze-e Samot. Valami azt súg ta neki, jobban tenné, ha várna még kicsit. Az őrsön állt a munka. Bertil Mellberg tőle szokatlan tapintattal meg kérdezte Patriktól, szeretné-e, ha a kollég ák elmennének a temetésre. De Patrik csak rázta a fejét. Csupán pár napja dolg ozott, és a többiek lábujjheg yen jártak körülötte. Még Mellberg is. Paula és Mellberg ért elsőként a baleset helyszínére. Amikor meg látták a két felismerhetetlenség ig összeroncsolódott autót, meg voltak g yőződve róla, hog y mindenki az életét vesztette. Bepillantottak az eg yik kocsiba, és azonnal felismerték Ericát. Alig fél órája volt annak, hog y a mentő elvitte Patrikot az őrsről, most meg ott hevert előttük a feleség e holtan, vag y leg alábbis súlyos sérülten. A mentősök nem tudtak

pontos felvilág osítást adni, mennyire veszélyesek a sebesülései, és a tűzoltóknak ideg tépően sokáig tartott kivág ni az autóból. Martin és Gösta bevetésen volt, és csak órákkal később értesült a balesetről és Patrik rosszullétéről. Az uddevallai kórházba hajtottak, és eg ész este fel s alá rótták a folyosót. Patrik az intenzíven feküdt, Ericán és a testvérén, Annán életmentő műtétet hajtottak vég re. És most Patrik visszatért. Szerencsére nem szívrohama volt, amitől eleinte tartottak, hanem ang ina pectorisban szenvedett. Három hónapra kiírták. Noha az orvosok most már meg eng edték neki, hog y újra dolg ozzon, szig orúan stresszmentes életet javasoltak. Ami nem lesz eg yszerű, g ondolta Gösta. Otthon az újszülött ikrek, és ehhez jön még Anna szerencsétlenség e. Ez még eg y kősziklát is meg ing atna. – Ne menjünk még is? – Martin a kávéját kavarg atta. – Lehet, hog y Patrik nemet mondott, de azért szívesen venné, ha ott volnánk. – Szerintem Patrik komolyan g ondolta, amit mondott. – Gösta a szolg álati eb, Ernst füle tövét vakarászta. – Lesznek ott biztosan eleg en. Itt értelmesebben lefog lalhatjuk mag unkat. – Hog y érted? Ma még eg y árva lélek sem telefonált. – Vihar előtti csend. Júliusban majd eg yetlen tivornya, betörés, csetepaté nélküli napért fog sz rimánkodni. – Ez ig az – felelte Martin. Még mindig ő volt a leg fiatalabb az őrsön, de már nem volt olyan zöldfülű. Dolg ozott már néhány éve, és része volt pár finoman szólva is rázós üg yben. Ráadásul időközben apa lett. Amikor Pia világ ra hozta a kislányukat, Martinnak az volt az érzése, hog y centiket növekedett. – Láttad a meg hívót, amelyet kaptunk? – kérdezte Gösta, majd eg y csokoládés keksz után nyúlt, és g yakorlott mozdulatokkal elválasztotta a világ os karikát a sötéttől. – Milyen meg hívót? – Abban a meg tiszteltetésben van részünk, hog y mi játsszuk a kísérleti nyúl szerepét Fjällbacka új, sikkes hoteljában. – A Badisban? – Martin rög vest felélénkült. – Pontosan, Erling új szívüg ye. Abban csak reménykedhetünk, hog y ez jobban fog menni, mint az a Redvás Tanum nevű hülyeség .

– Szerintem jól hang zik. Sok férfi nevetség esnek találja az arckezelés ötletét, de én eg yszer vég ig élveztem Göteborg ban, és mondhatom, remek volt. A bőröm hetekre olyan puha lett, mint a baba popsija. Gösta lenéző pillantást vetett az ifjú kollég ájára. Kozmetikai kezelés?! Csak a holttestén keresztül! Hog y valami rag acsos trutyit kenjenek a képére?! – Hát majd meg látjuk, mit tudnak. Remélhetőleg leg alább enni lehet ott valami jót. Talán eg y helyes kis cukrászdában. – Alig ha – nevetett Martin. – Az ilyen éttermek nem arról szólnak, hog y jól teletömje mag át az ember, hanem arról, hog y formában maradjon. Gösta sértetten pillantott rá. Eg y g rammal sem nyomott többet, mint érettség iző korában. Az orrát fintorg atva kapott be még eg y kekszet. Otthon teljes volt a felfordulás. Maja és Lisen a kanapén ug rált, Emma és Adrian eg y DVD-filmen verekedett össze, az ikrek pedig teli torokból bömböltek. Patrik anyja úg y festett, mint aki bármelyik percben kész levetni mag át eg y szikláról. – Hála a mag asság osnak, hog y meg jöttetek! – nyög te, és átnyújtott eg y-eg y csecsemőt Patriknak és Ericának. – Fog almam sincs, mi ütött a g yerekekbe. Teljesen elment az eszük. A kicsiket meg akartam etetni, de ha az eg yiket elkezdem cumiztatni, a másik elkezd bőg ni, eltereli a testvére fig yelmét, és akkor az is elkezd ordítani… Kristina leveg ő után kapkodott. – Ülj le, anya. Patrik hozott eg y cumisüveg et Antonnak, akit a karjában tartott. A kisfiú arca vérvörös volt, és olyan hang osan üvöltött, ahog y a torkán kifért. – Hozol Noelnek is eg y üveg et? – kérdezte Erica, miközben próbálta meg nyug tatni a síró babát. Anton és Noel még mindig nag yon apró volt. Nem úg y, mint Maja, aki már csecsemő korában is nag y volt és erős. De ahhoz képest, amekkorának születtek, már sokat nőttek. Pici madárfiókákként feküdtek az inkubátorban a csövek között. Harcos természetük volt, azt beszélték a

kórházban. Hamar összeszedték mag ukat, és elkezdtek g yarapodni, többnyire eg észség es étvág yuk volt. De azért még ag g ódtak értük. – Kösz! – vette el Erica a cumisüveg et, amelyet Patrik nyújtott neki, és kényelembe helyezte mag át az eg yik fotelban Noellel. Patrik a másik fotelba ült, és Anton pont olyan g yorsan elcsendesedett, mint a testvére. Meg van az előnye, hog y a szoptatás nem jött össze, g ondolta Erica. Íg y bizonyos mértékig meg osztoztak Patrikkal az ikrek etetésén, ami Maja esetében, aki látszólag napi huszonnég y órában lóg ott a mellén, elképzelhetetlen lett volna. – Milyen volt? – kérdezte Kristina. Levette Maját és Lisent a kanapéról, és felküldte őket játszani Maja szobájába. Emmát és Adriant már nem kellett meg g yőzni ug yanerről, rég eltűntek az emeleten. – Hát hog y is mondjam – kezdte Erica. – Ag g ódom Annáért. – Én is. – Patrik óvatosan kényelmesebb testhelyzetet vett fel. – Az az érzésem, elzárkózik Dantól. Távol tartja mag ától. – Ig en. Meg próbáltam beszélni vele erről, de azok után, amiken keresztülment… – ing atta a fejét Erica. Olyan hihetetlenül ig azság talan volt. Anna élete éveken át mag a volt a pokol, de az utóbbi időben úg y tűnt, vég re meg találta a lelki nyug almát. Annyira boldog volt, hog y g yereket várnak Dannal! Milyen keg yetlenség ! – Úg y látom, Emma és Adrian eg ész jól meg birkózik vele – mondta Kristina, és vetett eg y pillantást az emelet irányába, ahonnan vidám g yerekkacag ás hallatszott. – Ig en, talán – felelte Erica. – Pillanatnyilag örülnek, hog y az anyjuk újra otthon van. De nem vag yok benne biztos, hog y felfog ták, mi történt. – Ebben valószínűleg ig azad van. – Kristina a fiát vizslatta. – És te hog y vag y? Nem kellene még eg y kicsit itthon maradnod, és rendesen kipihenned mag ad? Azért senki sem fog köszönetet mondani, ha halálra g ürized mag ad az őrsön. Ez az eset intő jel volt. – Most vélhetően nag yobb nyug i van bent, mint itt. – Erica az ikrekre bökött. – De persze én is ezt mondtam neki. – Jót tesz, hog y újra dolg ozom, de itthon maradok még eg y darabig ,

ha jónak látod, tudod. Patrik a dohányzóasztalra tette az üres cumisüveg et, és üg yesen a vállára fektette Antont, hog y böfizhessen. – Nag yon jól boldog ulunk. Erica komolyan g ondolta, amit mondott. Maja születése után folyton az volt az érzése, hog y sűrű ködben tévelyeg , de ezúttal minden másként alakult. Talán az ikrek születése körüli események nem hag ytak helyet a depressziónak. Ráadásul az is kedvezően hatott, hog y a kicsik már a kórházban ráéreztek a dolg ok ritmusára. Meg határozott időben ettek és aludtak, még hozzá mindketten. Erica a leg kevésbé sem ag g ódott érte, hog y kudarcot vall, és nem tudja g ondját viselni a g yerekeknek. Örült minden másodpercnek, amelyet velük tölthetett. Hajszál híján elveszítette őket. Lehunyta a szemét, előrehajolt, és Noel kobakjához nyomta az orrát. Eg y pillanatra eszébe jutott Anna pelyhedző feje, és összeszorította a szemét. Remélhetőleg hamarosan kitalál valamit, hog yan seg íthetne a húg ának, mert most teljesen tehetetlennek érzi mag át. Nag y leveg őt vett, és hag yta, hog y Noel illata vig aszt nyújtson neki. – Drág a szívem – suttog ta a kis fejecskének –, drág a szívem. – Mi újság a munkában? Sig ne mindent meg tett, hog y könnyed leg yen a hang ja, miközben tisztesség es adag fasírtot, borsót, krumplipürét és tejszínes mártást pakolt eg y tányérra. Noha mindig a kedvencét készítette neki, Matte csak kedvetlenül turkálta az ételt, amióta visszajött Fjällbackába. Lehet, hog y odahaza sem evett eg yetlen falatot sem. Mindenesetre vékony volt, mint eg y madárijesztő. Hála istennek most, hog y a verés nyomai elmúltak, meg int eg észség esnek nézett ki. Amikor meg látog atták a Sahlg renska kórházban, Sig ne felkiáltott a rémülettől. Matte eg y roncs volt. Az arca úg y feldag adt, hog y alig ismert rá. – Semmi. Sig ne összerezzent, amikor meg hallotta a hang ját. A válasz olyan sokáig váratott mag ára, hog y már el is felejtette a kérdést, amelyet feltett. Matte vég ig szántotta a krumplipürét a villájával, majd felszúrt

eg y darab fasírtot. Sig ne azon kapta mag át, hog y léleg zet-visszafojtva követi a falat útját. – Ne bámuld a g yereket evés közben – morog ta Gunnar. Ő már a második adag ot szedte a tányérjára. – Bocsánat – csóválta a fejét Sig ne. – Csak… örülök, hog y eszel valamit. – Nem fog ok éhen halni, anya. Látod? Eszem. – Minteg y dacból újra meg pakolta a villáját, és sietősen a szájába lapátolta az ételt. – Nem dolg ozol túl sokat ott a község házán? Ezért a kérdésért Sig ne bezsebelt még eg y ing erült pillantást Gunnartól. Tudta, hog y a férje túlontúl g ondoskodónak tartja, és azon a véleményen van, hog y békén kellene hag ynia eg y kicsit a fiát. De nem tehetett róla. Matte volt az eg yetlen g yermeke, és azóta a csaknem neg yven évvel ezelőtti december reg g el óta, amikor meg született, újra és újra izzadság ban úszva riadt fel éjjelente, és semmi másra nem tudott g ondolni, csak mindenféle borzalmakra, mi minden történhet vele. Sig nének az volt a leg fontosabb, hog y Matte jól leg yen. Mindig is íg y g ondolta. És tudta, hog y Gunnar is íg y van vele. Ő is istenítette a fiukat. Ám Gunnar képes volt rá, hog y kordában tartsa a sötét g ondolatokat, amelyeket eg y g yermek szeretete plántál a lélekbe. Sig ne azonban mindig is tudatában volt, hog y a másodperc tört része alatt elveszíthet mindent. Amikor Matte csecsemő volt, rejtett szívbeteg ség ekről álmodott, és kiharcolt eg y alapos kivizsg álást, hog y biztos lehessen benne: a g yerek eg észség es, mint a makk. Matte első életévében Sig ne sosem aludt eg y óránál többet eg yvég tében, folyton felkelt és meg nézte, hog y léleg zik-e még a g yerek. Amikor Matte nag yobb lett, és iskolába kezdett járni, Sig ne apró katonákra vág ta neki az ételt, hog y ne fulladjon meg tőle. És autókról álmodott, amelyek összeroncsolják a törékeny kis testét. Amikor Matte kamasz volt, még kellemetlenebb álmokat látott. Alkoholmérg ezés, ittas vezetés, verekedések. Néha olyan hevesen forg olódott az ág yban, hog y felébresztette Gunnart. Mivel eg yik rémálom követte a másikat, úg y érezte, nem maradt más választása, és virrasztott, amíg Matte haza nem ért. A pillantása nyug talanul vándorolt fel s alá a telefon és az ablak között. Amikor közeledő lépteket hallott,

nag yot dobbant a szíve az örömtől. Miután Matte elköltözött otthonról, kicsit nyug odalmasabbak lettek az éjszakái. Furcsállotta, mert a félelmeinek inkább erősödniük kellett volna, hiszen már nem ellenőrizhette a fia minden lépését. De tudta, hog y Matte nem fog felesleg es kockázatokat vállalni. Elővig yázatos volt, erre meg tanította. És g ondoskodó is volt, sosem ártott volna senkinek. Ebből aztán Sig ne arra a következtetésre jutott, hog y akkor őt sem fog ja bántani senki. Ha az állatokra g ondolt, amelyeket az évek alatt hazacipelt, mosolyog nia kellett. Sebesült, kidobott vag y eg yszerűen csak ág rólszakadt állatokat. Három macskát, két elütött sünt és eg y törött szárnyú verebet. A kíg yóról már nem is beszélve, amelyet Sig ne véletlenül fedezett fel a komódban, amikor bepakolta a tiszta fehérneműt. Ezek után Matténak le kellett tennie a nag yesküt, hog y a csúszómászókat – mindeg y, milyen súlyos a sérülésük – a jövőben a sorsukra hag yja. Vonakodva meg tette. Sig ne csodálkozott, hog y nem állatorvos vag y orvos akart lenni. De aztán úg y tűnt, élvezi a pénzüg yi főiskolát, és amennyire Sig ne meg tudta ítélni, üg yesen bánt a számokkal. Látszólag a munka a község házán is tetszett neki. Még is volt valami, ami elg ondolkodtatta Sig nét. Nem tudta pontosan meg nevezni, de meg int rémálmai voltak. Minden éjjel verítékben fürödve ébredt, és csak eg yetlen képet látott mag a előtt. Valami nem volt rendjén, de a puhatolózó kérdéseire Matte csak hallg atott. Ezért inkább arra összpontosított, hog y evésre ösztökélje. Ha felszed pár kilót, rendbe jön minden. – Nem kérsz még eg y kicsit? – rimánkodott, amikor Matte a félig teli tányérra tette a villáját. – Most már elég leg yen, Sig ne! – dörrent rá Gunnar. – Hag yd békén! – Semmi baj – mosolyg ott Matte halványan. Anyja fia. Nem akarta, hog y az anyját miatta leteremtsék, noha az asszony a több mint neg yvenéves házasság alatt már meg tanulhatta, hog y az ura nem úg y g ondolja. Nincs még eg y ilyen jó lelkű fiatalember a világ on! Mint annyiszor, Sig nének most is rossz lett a lelkiismerete. Tudta, hog y ő a hibás. Túl sokat ag g odalmaskodik.

– Ne harag udj, Matte. Természetesen nem kötelező enni. A becenevét használta, amelyet a fiú azóta viselt, hog y meg tanult beszélni, de a nevét még nem tudta helyesen kiejteni. Ő mag a nevezte mag át először Matténak, és mindenki átvette tőle. – Tudod, ki jött haza látog atóba? – folytatta Sig ne vidáman, és elkezdte leszedni az asztalt. – Fog almam sincs. – Annie. Matte összerezzent, és rámeredt. – Annie? Az én Annie-m? Gunnar halkan felnevetett. – Sejtettem, hog y ez a téma felráz. Mindig is a g yeng éd volt. – Jaj, hag yj már! Sig ne hirtelen mag a előtt látta a kamasz fiút, akinek a szemébe lóg ott a frufruja, és aki remeg ő hang on közölte vele, hog y van eg y barátnője. – Vittem ki neki ma mindenfélét, amit kért – mesélte Gunnar. – A kísértetszig eten van. – Jaj, ne mondd ezt! – háborodott fel Sig ne. – Gråskärnek hívják. – És mikor jött? – kérdezte Matte. – Azt hiszem, teg nap. Hozta a kisfiút is. – És meddig marad? – Nem tudom. Gunnar eg y adag sznüszt dug ott az ínye és a felső ajka közé, és elég edetten hátradőlt. – Még most is olyan… mint rég en? Gunnar bólintott. – Hát persze, hog y olyan. Csinos, mint mindig . Bár a szeme kicsit szomorúnak látszott, de lehet, hog y csak beképzeltem mag amnak. Lehet, hog y csak összekaptak. Tudom is én! – Jobb, ha nem töröd ilyeneken a fejed – korholta Sig ne. – Láttad a fiút? – Nem, Annie eg ymag a jött le a stég hez, én meg nem ig azán értem rá. De menj át, és köszönj be hozzájuk – fordult Gunnar Mattéhoz. – Biztos örül a látog atásnak odakint a kísértetszig eten. Elnézést, Gråskären – tette hozzá hunyorog va.

– Badarság , rég i babona. Szerintem nem kellene ilyen mendemondákat terjeszteni – mondta Sig ne, összeszaladt szemöldökkel. – Annie hisz benne – felelte csendesen Matte. – Mindig is mondta, hog y ott vannak. – De hát kik? – Sig ne valójában témát akart váltani, de kíváncsi lett, mit felel Matte. – A halottak. Annie azt mondta, néha látja és hallja őket, de nem g onoszak. Eg yszerűen csak ott maradtak. – Fenéket! Inkább lássunk neki a desszertnek. Rebarbarakompótot csináltam. – Sig ne lendületesen felállt. – Apád sok ostobaság ot összelocsog , de eg yvalamiben ig aza van. Annie biztos örülni fog a látog atásnak. Matte nem válaszolt. Úg y festett, g ondolatban messze jár.

Fjällbacka, 1870 Emelie-nek halálfélelme volt. Még sosem látta a tengert, most meg itt ült ebben a lélekvesztőben. Görcsösen kapaszkodott a korlátba. Az volt az érzése, hogy a hullámok ide-oda dobálják, és nem ura a testének. Karl tekintetét kereste, de a férfi mereven előreszegezte a pillantását, arra a valamire, ami a távolban várt rájuk. Emelie nem tudta kiverni a fejéből azokat a szavakat. Biztos csak egy babonás öregasszony ostoba locsogása volt, mégis az agyába vésődtek. Amikor megpakolták a kis vitorlást a fjällbackai kikötőben, az öregasszony megkérdezte, hová tartanak. – Gråskärre – válaszolta Emelie örömtől ragyogó arccal. – A férjem a világítótorony új őre. De az öregasszony nem ájult el a hallottaktól. Inkább az orrát fintorgatta, és sajátos vihogás kíséretében azt mondta: – Gråskärre. Aha. Senki sem hívja így a szigetet a környéken. – Ó! – Emelie úgy érezte, jobban tenné, ha nem firtatná a dolgot, de a kíváncsisága győzött. – Akkor hogy hívják? Az öregasszony először nem felelt. Végül suttogóra fogta a hangját. – Kísértetszigetnek. – Kísértetszigetnek? – Emelie ideges nevetése messzire elhallatszott ezen a kora reggeli órán. – Furcsa. És miért? Az öregasszony szemében megvillant valami, amikor válaszolt. – Mert úgy tartják, hogy aki ott hal meg, nem hagyja el többé a szigetet. Azzal sarkon fordult, és otthagyta Emelie-t, akinek a gyomra már nem az örömtől bizsergett, hanem egy csomóba ugrott az idegességtől, ahogy ott állt a bőröndök és csomagok között.

És most az volt az érzése, hogy bármelyik pillanatban farkasszemet nézhet a halállal. A tenger olyan hatalmas és vad volt, úgy tűnt, valósággal magába szippantja. Nem tudott úszni, és ha ezek a hullámok – amelyek neki óriásinak tűntek, bár Karl csak könnyű hullámverésnek nevezte –, felborítják a hajót, egészen biztosan a mélybe süllyed. Szent meggyőződése volt. Még erősebben kapaszkodott a korlátba, és a padlóra bámult, azaz a fedélzetre, Karl azt mondta, így nevezik a hajókon. – Az ott Gråskär! Karl hangját hallva Emelie felemelte a fejét. Nagy levegőt vett, és abba az irányba pillantott, amerre a férfi mutatott. Az első gondolata az volt, milyen gyönyörű a sziget. Noha apró volt, a ház ragyogott a napfényben, a sziklák csillogtak. A ház egyik oldalán mályvarózsákat látott. Elcsodálkozott rajta, hogyan képesek megmaradni ilyen mostoha körülmények között. A sziget nyugati fele meredeken lejtett, de a másik három oldalán a szirtek lágyan emelkedtek ki a vízből. Hirtelenjében már nem is érezte olyan vadnak a hullámzást, és ugyan még mindig arra vágyott, hogy szilárd talajt tudjon a lába alatt, Gråskär máris elvarázsolta. Amit az öregasszony a kísértetszigetről összeregélt, azt az agya legtávolabbi zugába száműzte. Ami ilyen szép, nem rejthet gonoszságot.

Éjszaka hallotta őket. Ug yanazt a suttog ást, ug yanazokat a hang okat, mint g yerekkorában. Három órakor felébredt. Először nem is tudta, mi keltette fel. Aztán meg hallotta őket. Odalent beszélg ettek. Miről beszélnek a holtak? Olyan dolg okról, amelyek a haláluk előtt történtek, vag y olyanokról, amelyek ma, évekkel később? Annie érezte a jelenlétüket a szig eten, amióta csak az eszét tudja. Az anyja mesélte neki, hog y csecsemőkorában is felnevetett néha váratlanul, és kapálózott a karjával, mintha látott volna valamit, amit rajta kívül senki. Amikor nag yobb lett, eg yre tudatosabban érzékelte őket. A halk hang okat, az alakokat, amelyek elsuhantak, az érzést, hog y van még valaki a helyiség ben. Nem akarták bántani. Ezt már akkoriban is tudta, és most is tisztában volt vele. Sokáig feküdt ébren, és hallg atta a hang okat, amíg lassan álomba nem ring atták. A reg g eli szürkületben már csak tovaúszó álomképekként emlékezett a neszekre. Reg g elit készített mag ának és Samnak, de a kisfiú még a kedvenc g abonapelyhét sem kérte. – Kérlek, drág ám! Csak eg y kanálkával. Eg y icike-picike kanállal. Körbehízeleg te, de eg yetlen falatra sem sikerült rávennie. Sóhajtva eng edte le a kanalat. – De hát enned kell! – simog atta meg az arcát. Az eset óta a g yerek eg y szót sem szólt, de Annie elűzte az ag g odalmakat. Időt kell adnia neki, és nem szabad nyomást g yakorolnia rá. Amíg az emlékek el nem halványulnak, és új élmények nem lépnek a helyükre, csak érte fog élni. Nem tehetnek jobbat, mint hog y itt maradnak Gråskären, a sziklák közelében, a nap és a sós víz közelében, messze minden mástól. – Tudod, mit? Fütyülünk a reg g elire, és elmeg yünk inkább fürdeni!

Amikor nem kapott választ, eg yszerűen felkapta, és kivitte a g yereket a napra. Óvatosan és g ondosan levetkőztette, és bevitte a vízbe, mintha csak eg yéves volna, és nem eg y ötéves nag yfiú. A víz nem volt különösebben meleg , de a g yerek nem tiltakozott, amikor Annie belemerült vele, miközben óvón a mellkasára szorította a fejét. Ez volt a leg jobb orvosság . Itt maradnak, amíg el nem ül a vihar. Amíg minden vissza nem tér a rendes kerékvág ásba. – Nem számítottam rád hétfő reg g el előtt – méreg ette Patrikot Annika a szemüveg e mög ül, amelyet csak a számítóg épes munkához hordott. A férfi Annika irodájának ajtajában állt, amely eg yúttal a recepció ajtaja is volt. – Erica hozott be. Azt mondja, nem bírja már nézni azt a rusnya képemet. Patrik ig yekezett kipréselni mag ából eg y mosolyt, de mivel a teg napi nap még ott bujkált a csontjaiban, a szeme nem mosolyg ott. – Teljes mértékben meg értem a feleség edet – felelte Annika, de az ő szemében is ug yanaz a fájdalom csillog ott, mint Patrikéban. Eg y g yermek halála senkit sem hag y hideg en, és amióta Annika és a férje, Lennart tudta, hog y nemsokára elhozhatják a rég óta várt kislányukat, akit Kínából fog adnak örökbe, a nő még érzékenyebben reag ált, ha g yerekekkel történt valami szörnyűség . – Van valami újság ? – Nem mondanám. Csak a szokásos. Strömberg néni harmadjára telefonált a héten, mert a veje meg akarja ölni. Meg lopáson kaptak néhány fiatalkorút a plázában. – Más szóval nag yüzem van. – Pontosan, és ezért a leg fontosabb beszédtéma mostanság , hog y meg hívást kaptunk a Badisba, hog y próbáljunk ki mindenféle új csodát, amelyet ott kínálnak. – Jól hang zik. Én szívesen feláldozom mag am, és elmeg yek. – Az mindenképpen örömhír, hog y a Badist rendbe hozták – mondta Annika. – Úg y nézett már ki, mint ami bármelyik pillanatban összedőlhet.

– Hát ig en, tényleg nag yszerű, de kétlem, hog y meg éri. A felújítás eszméletlen sokba kerülhetett, és vajon tényleg idejönnek majd az emberek wellnessezni? – Ha nem, Erling jól bepöccen. Az eg yik barátnőm a község házán dolg ozik, és azt mondja, hog y már az összköltség vetés javát elköltötték. – El tudom képzelni. Már most mindenki a meg nyitóról beszél. Amennyire tudom, az sem lesz olcsó mulatság . – Ha esetleg nem hallottál volna róla, az eg ész őrsöt meg hívták. Jó puccosan ki kell öltöznünk. – A többiek terepen vannak? – váltott témát Patrik. Kevéssé érdekelte a kiöltözés és az eleg áns ünnepélyeken való meg jelenés. – Ig en, eg y kivétellel: Mellberg az irodájában ül, mint mindig . Láthatod, minden a rég i. Azt állítja, azért jött vissza ilyen hamar, mert az őrsön nélküle minden a feje tetejére áll. Paulától viszont tudom, tenniük kellett valamit, hog y ne csináljon Leóból idő előtt szumóst. Amikor Rita eg y nap korábban ért haza, rajtakapta, amint eg y komplett hamburg ermenüt aprít fel Leónak a turmixban. Ez volt az utolsó csepp a pohárban. Rita nyíleg yenesen visszament a munkahelyére, és eng edélyt kért rá, hog y pár hónapig csak félállásban lehessen. – Nem mondod komolyan! – De bizony! És ezért kell most eg ész nap elviselnünk. Bár leg alább Ernst örül neki. Mellberg itt hag yta az őrsön, amíg Leóra vig yázott, és szeg ény kutya majd’ belepusztult. Csak feküdt a kosarában, és nyüszített. – Nem is rossz, hog y minden a rég i – mondta Patrik. Az irodájához ment, és vett eg y nag y leveg őt, mielőtt belépett. Talán a munka majd elfeledteti vele a teg napi napot. Soha többé nem akart felkelni. Csak feküdni itt az ág yban, és az ablakon át az eg et nézni, amely néha kék, néha szürke volt. Eg y pillanatig azt kívánta, bárcsak még a kórházban volna. Ott minden sokkal eg yszerűbb volt. Nyug odt és békés. Mindenki g ondoskodóan és tapintatosan bánt vele, halkan beszéltek, és seg ítettek enni meg fürdeni. Idehaza annyi dolog zavarta. Hallotta, ahog y a g yerekek játszanak, a kiabálásuk az

eg ész házban visszhang zott. Néha bejöttek, és nag y szemekkel rábámultak. Az volt az érzése, hog y akarnak tőle valamit, amit nem adhat meg nekik. – Alszol, Anna? Dan hang ja. A leg szívesebben úg y tett volna, mintha aludna, de tudta, hog y átlátna rajta. – Nem. – Csináltam eg y kis harapnivalót. Paradicsomlevest pirítóssal és sajttal. Talán lejöhetnél, és velünk ehetnél. A g yerekek kérdezősködnek utánad. – Nem. – Enni nem akarsz, vag y lejönni? Anna látta, hog y a férfi csalódott, de nem hatotta meg . Már semmi nem hatotta meg . A bensejében hatalmas űr tátong ott. Nem voltak könnyei, nem volt g yász, nem volt harag . – Nem. – De enned kell valamit, mert… – A férfi hang ja elcsuklott. Olyan hevesen vág ta a tálcát az éjjeliszekrényre, hog y a paradicsomleves kilöttyent. – Nem. – Én is elveszítettem a g yermekemet. A g yerekek pedig a testvérüket. Szükség ünk van rád. Mert… Anna érezte, hog y Dan a szavakat keresi, de az ő fejében csak eg yetlen szó volt. Eg yetleneg y szó az üresség ben. Elfordult. – Nem. Dan eg y idő után kiment a szobából, Anna pedig újra az ablak felé fordult. Ag g asztotta, hog y a fia olyan mereng őnek tűnt. – Drág a Sam! – ring atta, és meg simog atta a haját. Sam még mindig nem szólt eg y szót sem. Talán orvoshoz kellene vinnie, g ondolta Annie, de aztán elvetette az ötletet. Senkit sem akart beeng edni a világ ába. Ha nyug ton hag yják, Sam biztosan eg ykettőre meg int a rég i lesz.

– Alszol eg y kicsit délután, szívem? Bár a g yerek nem felelt, lefektette, és betakarg atta. Aztán főzött mag ának eg y kanna kávét, töltött eg y bög rébe, öntött hozzá tejet, és kiment a stég hez. Szép nap volt. Élvezte, ahog y a nap meleg íti az arcát. Fredrik szerette a napot, jobban mondva, rajong ott érte. Folyton azért panaszkodott, hog y Svédország ban olyan hideg van, és olyan ritkán süt a nap. Miért jutott eszébe most hirtelen Fredrik? Az ag ya leg hátsóbb zug ába száműzte a g ondolatot. Fredriknek nincs többé helye az életében. Fredriknek, akinek lételeme volt, hog y mindenen és mindenkin uralkodhasson. Itt, Gråskären nyoma sincs. Sosem tette a lábát a szig etre, a szig et csak az övé volt. Fredrik nem is akart soha idejönni. „Tíz lóval sem lehetne arra az átkozott sziklás szig etre vontatni” – mondog atta, amikor időnként Annie meg kérte rá. De örült a válaszának. Íg y a férfi nem mocskolta be a szig etet a jelenlétével. Tiszta maradt, és csak az övé volt meg Samé. A kávésbög re köré fonta az ujjait. Gyorsan eltelt az év. Gyorsan, lefelé a lejtőn, amelynek meg torpant az alján. Nem volt kiút, nem volt menekülés. Fredriken és Samon kívül nem volt senkije. Hová mehetett volna? De most vég re szabad. Érezte a sós teng eri szelet az arcán. Meg csinálta. Sam és ő. Ha a g yerek újra eg észség es lesz, a mag uk életét élhetik. Annie ismét itt volt. Amióta a szüleinél vacsorázott, szakadatlanul csak rá g ondolt. Annie, akinek hosszú szőke haja, szeplős orra és karja volt. Annie, akinek teng er- és nyárillata volt, és akinek a meleg ét ennyi év után is érezte a karján. Ig az, amit mondanak. Az első szerelmet nem felejti el az ember. És azt a három g råskäri nyarat csak varázslatosnak lehetett nevezni. Olyan g yakran látog atta meg Annie-t, amilyen g yakran csak tudta, és közösen birtokba vették a szig etet. Néha azonban a lány jól ráijesztett. A könnyed nevetése hirtelen meg bicsaklott, és úg y tűnt, elnyeli valamiféle sötétség , ahol már nem

találhat rá. Annie nem tudta meg nevezni az érzéseket, amelyek ilyenkor eluralkodtak rajta, és a fiú idővel meg tanulta, hog y ezekben az időszakokban békén kell hag ynia. Az utolsó nyáron eg yre sűrűbben kerítette hatalmába a sötétség , és a lány fokozatosan eltávolodott tőle. És amikor Annie aug usztusban búcsút intett neki, és felszállt a stockholmi vonatra pog g yászostul, a fiú tudta, hog y vég e. Azóta nem tartották a kapcsolatot. A következő évben g yors eg ymásutánban meg haltak Annie szülei, és ő meg próbálta felhívni, de csak az üzenetrög zítőről hallhatta a hang ját. Sosem hívta vissza. A g råskäri ház üresen állt. Tudta, hog y az apja és az anyja olykor-olykor kimeg y, g ondját viseli, és Annie néha utal nekik pénzt ezért. De a lány sosem tért vissza. Az emlékek meg fokozatosan elhalványultak. Ám most Annie újra itt van. Matte az íróasztalnál ült, és mag a elé meredt. Noha voltak sürg ősen elintézendő dolg ai, Annie folyton a g ondolatai közé tolakodott. Amikor a délutáni nap besütött a község házára, összeszedte a papírokat az asztalán. Találkoznia kell Annie-val. Céltudatosan lépett ki az irodájából. Mielőtt a kocsihoz ment volna, váltott még pár szót Erling g el. Azután remeg ő kézzel dug ta be a kulcsot a g yújtáskapcsolóba. – Korán jöttél, édes. Vivianne eléjött, és eg y hűvös csókot lehelt az arcára. Nem tudott ellenállni, és a karjába zárta, szorosan mag ához ölelte. – Lassan a testtel! Erre majd később sort kerítünk. – A nő a mellkasának feszítette a tenyerét. – Biztos? Az utóbbi időben mindig fáradt vag yok esténként. – Újra mag ához húzta, de leg nag yobb csalódására a nő kicsúszott a karjából, és bement a dolg ozószobájába. – Bírj mag addal. Annyi dolg om van, hog y pillanatnyilag képtelen vag yok lazítani. És tudod, milyen, amikor nem tudok lazítani. – Ig en, tudom. Erling leverten nézett utána. Persze várhatnak, de már eg y hete mindig elaludt a kanapén. Minden reg g el úg y ébredt, hog y a nappali kanapéjának párnája volt a feje alatt és a takaró rajta, amellyel Vivianne

g yeng éden betakarg atta. Eg yszerűen nem értette. Az lehetett a baj, hog y túl sokat dolg ozott. Meg kellene tanulnia áteng edni a feladatait másnak. – Hoztam mag unknak valami finomat – kiáltotta. – Rendes tőled. És mi az? – Garnéla az Olsson testvérektől, és eg y üveg jó bor. – Pazar! Nyolc körül vég zek. Remek lenne, ha addig ra kész lenne a vacsora. – Természetesen, szívem – dörmög te Erling . Fog ta a bevásárlószatyrokat, és a konyhába cipelte őket. Elég szokatlan, ismerte be mag ának kénytelen-kelletlen. Amikor még Vivecával volt házas, nag y ívben tett a házimunkára, de amióta Vivianne nála lakott, a háztartási kötelezettség ek valahog yan rá hárultak. Halvány sejtelme sem volt róla, hog yan történt. Sóhajtva bepakolta az élelmiszereket a hűtőbe, de amikor az előttük álló estére g ondolt, felderült. Majd tesz róla, hog y Vivianne ellazuljon. Ezért meg éri ez a kis házimunka. Mire átsétált Fjällbackán, Erica rendesen kifulladt. Az ikerterhesség és a császármetszés sem a súlyának, sem a kondíciójának nem tett jót. De ezek a dolg ok most vég telenül kisszerűnek tűntek. Mindkét fia eg észség es volt. Túlélték. A hála, amelyet minden reg g el fél hétkor érzett, amikor elkezdtek kórusban bömbölni, még mindig olyan mindent elsöprő volt, hog y könnybe lábadt a szeme. Anna sokkal rosszabbul járt, és Ericának eleinte fog alma sem volt róla, hog yan közeledjen a húg ához. A kapcsolatuk nem mindig volt felhőtlen, de Erica a g yerekkoruk óta g ondját viselte Annának, ráfújt a sebeire, felszárog atta a könnyeit. De ez most más. Nem eg y horzsolás, hanem eg y mélység es lyuk a lelkén, és Ericának az volt az érzése, hog y kénytelen tétlenül nézni, ahog y Anna lassacskán elveszíti minden életerejét. Mit tehetne, hog y beg yóg yuljanak a sebei? Anna fia meg halt, és bármennyire is fájt ez neki, nem tudta eltitkolni, mennyire örül annak, hog y az ő g yerekei életben maradtak. A baleset után Anna rá sem bírt nézni a nővérére. Erica g yakran meg látog atta a kórházban, ott ült az ág yánál. De a tekintetük eg yetleneg yszer sem találkozott.

Amióta Anna újra otthon volt, Erica még nem tudta rávenni mag át, hog y meg látog assa. Párszor felhívta Dant, akinek hang jából csüg g edés és tanácstalanság áradt. És Erica már nem halog athatta tovább a látog atást. Meg kérte Kristinát, hog y vig yázzon eg y kicsit az ikrekre és Majára. Anna a testvére volt. Erica nem háríthatta el a felelősség et. Erőtlenül kopog ott be. Hallotta, hog y a g yerekek odabent zajong anak. Eg y idő után Emma ajtót nyitott. – Erica néni! – kiáltott fel boldog an. – Hol vannak a kisbabák? – Otthon Majával és a nag ymamájukkal. Erica meg simog atta Emma arcát. Borzasztóan hasonlított Annára. – Anyu szomorú – a kislány az emelet irányába sandított. – Csak alszik, és alszik, és alszik. Apu azt mondja, azért, mert szomorú. Szomorú, mert a kisbaba a hasában inkább az ég be akart menni, nem hozzánk. Meg értem a kisbabát, mert Adrian mindig olyan csúnya, és Lisen is csak bosszant. Én kedves lennék a kisbabához. Komolyan. Nag yon-nag yon kedves. – Tudom, szívem, de képzeld csak el, milyen jól érezheti mag át odafent, ahog y a felhők között ug rándozik. – Olyan, mint ezer trambulinon? – Pontosan. Mint ezer trambulinon. – Az nekem is tetszene – mondta Emma. – Nekünk csak eg y minitrambulinunk van a kertben, azon csak eg y ember ug rálhat. Mindig Lisen akar az első lenni, én meg sosem kerülök sorra. – Sarkon fordult, és betotyog ott a nappaliba. Ericában csak most tudatosult, mit mondott Emma. Apunak nevezte Dant. Erica elmosolyodott. Voltaképpen nem lepte meg , mert Dan szerette Anna g yerekeit, és az érzései az első perctől fog va viszonzásra találtak. A közös g yerek csak még jobban összekovácsolta volna a családot. Erica nyelt eg yet, és követte Emmát a nappaliba. A helyiség úg y nézett ki, mintha bomba robbant volna. – Bocs a rendetlenség ért – mondta Dan zavartan. – Valahog y nem érem utol mag am. Eg yszerűen kevés a napi huszonnég y óra, az az érzésem. – Pontosan tudom, miről beszélsz. Látnod kellene, nálunk mi van. –

Erica meg állt az ajtóban, és lopva az emelet felé pillantott. – Felmehetek? – Persze, menj csak. – Dan meg dörzsölte az arcát. Vég telenül fáradtnak és szomorúnak tűnt. – Én is meg yek – mondta Emma, de Dan leg ug g olt mellé, nyug odt hang on beszélni kezdett hozzá, és vég ül meg g yőzte, hog y jobb volna, ha Erica eg yedül menne fel. Dan és Anna hálószobája rög tön jobbra helyezkedett el. Erica be akart kopog ni, de meg állt, mielőtt még az ökle az ajtót érintette volna, és eg yszerűen benyitott. Anna az ablak felé fordulva feküdt. A finom pelyhek alatt világ ított a fejbőre a késő délutáni napfényben. Erica szíve elszorult. Mindig is inkább az anyja, mint a nővére volt Annának, de az utóbbi években kialakult közöttük valami, ami jobban hasonlított a testvéri viszonyra. És most eg yszeriben visszacsöppentek a rég i szerepeikbe. Anna kicsi volt és sebezhető, Erica pedig ag g ódott. Anna mélyen és eg yenletesen léleg zett. A halk szuszog ásból Erica meg állapította, hog y alszik. Lábujjheg yen hozzá lépett, és óvatosan leereszkedett az ág y szélére. Gyeng éden a húg a csípőjére tette a kezét. Mellette fog állni, ha akarja, ha nem. Testvérek voltak. Barátnők. – Meg jött apu! – kiáltotta Patrik, majd hallg atózott eg y kicsit. A kiáltása most is a szokásos reakciót váltotta ki: apró lábak topog tak a padlón. Eg y szempillantással később Maja fordult be a sarkon hajmeresztő sebesség g el, és vetette mag át a karjába. – Apuuu! – Összevissza puszilg atta, mintha nem is eg y munkanap, hanem eg y világ körüli út után tért volna haza. – Szia, szívem! Patrik mag ához szorította a lányát, az orrát a nyakába fúrta, és beszívta a különleg es illatát, amitől g yorsabban kezdett verni a szíve. – Azt hittem, csak félállásban vag y – zsörtölődött az anyja, aki meg törölte a kezét a konyharuhában, és ug yanúg y nézett rá, mint amikor fiatal fiú volt, és nem a meg beszélt időben ért haza. – Ig en, ig en. De olyan jó volt újra bent lenni, hog y eg y kicsit tovább maradtam. De nyug alom volt. Nincs semmi sürg ős üg yünk.

– Hát, te tudod. Mindenesetre az embernek fig yelnie kell a teste jelzéseire. Az ilyesmit nem szabad félvállról venni. – Tudom, anya, tudom. Patrik bízott benne, hog y az anyja hamar témát vált. Szükség telenül ag g ódott érte. Patrik még mindig a csontjaiban érezte a félelmet, amely az uddevallai kórházba vezető úton a mentőben elborította. Azt hitte, meg fog halni. Alapjában véve sziklaszilárd meg g yőződése volt ez. Eg yre Majára g ondolt, Ericára és az ikrekre, akiket sosem fog látni, és a g ondolat elveg yült a mellkasában érzett fájdalommal. Amikor mag ához tért az intenzíven, és tudatosult benne, hog y túlélte, arra g ondolt: a teste csak jelezte, hog y eg y kis pihenőre van szükség e. Aztán tudomást szerzett az autóbalesetről, és eg y újabb fájdalom kerítette hatalmába. Kerekes székben az ikrekhez vitték, de az ajtóból leg szívesebben visszafordult volna, olyan kicsinek és g yámoltalannak látta őket. És mivel elképzelni sem bírta, hog y az apróság ok életben maradhatnak, először nem is akart a közelükbe menni, nem akarta meg fog ni őket. Nem tudta, hog y utána képes lesz-e búcsút venni tőlük. – Hol vannak az öcsikéid? – kérdezte Majától. Még mindig a karjában tartotta, és a kislány erősen a nyaka köré kulcsolta a kis kezét. – Alszanak. De csináltak kakit. Nag yon sokat. Mama tisztába tette őket. Pfuj! – fintorg ott. – Ang yalok voltak – rag yog ott fel Kristina arca. – Mindeg yik majdnem eg y eg ész üveg tejet meg ivott, és eg ykettőre elaludt. Miután persze elintézték a nag ydolg ukat, ahog y Maja már elárulta. – Meg nézem őket – mondta Patrik. Amióta kieng edték őket a kórházból, minden szabad percét a közelükben töltötte. Amikor dolg ozni volt, mindvég ig borzasztóan vág yott utánuk. Felment a lépcsőn a hálószobába. Hog y ne szakítsák el őket eg ymástól, eg y ág yba fektették a két kicsit. Szorosan összebújtak, és összedug ták az orrukat. Noel karja Antonén pihent, mintha meg akarná védelmezni. Patrik elg ondolkodott rajta, milyen lesz a szereposztásuk. Noel akaratosabbnak tűnt, valamivel hang osabban sírt, mint Anton, aki inkább

volt szerénynek mondható. Ő beérte annyival, hog y kapott enni, amikor meg éhezett, és kedvére aludhatott, ha elfáradt, és csak vidáman g ag yog ott. Noel azonban erőteljesen tiltakozott, ha nem volt száz százalékig elég edett. Nem nag yon szenvedhette, ha átöltöztették, vag y tisztába tették. De leg jobban a fürdést utálta. A bömböléséből ítélve a vizet életveszélyesnek tartotta. Patrik sokáig állt a rácsos ág y fölé hajolva. Mind Noel, mind Anton szemg olyója mozg ott a szemhéjuk alatt. Patrik azon mereng ett, vajon ug yanarról álmodnak-e. Annie az esti nap fényében ült a lépcsőn, amikor meg látta a közeledő csónakot. Sam már elaludt. Lassan felállt, és a stég hez ment. – Nem baj, hog y íg y rád rontok? A hang ismerősen cseng ett, még is más volt. Hallani lehetett rajta, hog y a férfi a leg utóbbi találkozásuk óta meg élt eg yet s mást. Az első pillanatban Annie szeretett volna felkiáltani: „Ne! Ne g yere ide! Semmi keresnivalód itt!” Helyette azonban elkapta a kötelet, amelyet a férfi felé dobott, és g yakorlott mozdulattal eg y szorító nyolcassal kikötötte a csónakot. És a férfi eg yszeriben ott állt a stég en. Annie már el is felejtette, milyen mag as. Noha ő mag a is akkora volt, mint a leg több férfi, könnyedén a mellkasára hajthatta a fejét. Fredriket bosszantotta, hog y néhány centivel mag asabb nála, ezért sosem vehetett mag as sarkút, ha eg yütt mentek valahová. De most nem szabad Fredrikre g ondolnia. Nem szabad arra g ondolnia… Matte hirtelen átölelte. Annie nem tudta, hog yan történt, és melyikük tette meg az utolsó lépést a másik felé. Eg yszerűen csak meg történt. A férfi pulóverének durva anyag a szúrta a bőrét. De biztonság ban érezte mag át a karjában. Beszívta az ismerős illatot, amelyet már annyi év óta nem érzett. Matte illatát. – Hát, szia! Matte olyan erősen szorította mag ához, mintha különben Annie összerog yna. Ami ig az is volt. Örökre a férfi karjában akart maradni, és érezni akarta azt, ami rég es-rég en az övé volt, de aztán eltűnt a

sötétség ben és a kétség beesésben. Vég ül azonban a férfi eleng edte, kicsit eltolta mag ától, és fürkészőn vizslatni kezdte az arcát, mintha először látná. – Semmit sem változtál – mondta. Annie látta rajta, hog y nem mond ig azat. Más lett. Látni lehetett az arcán, a ráncain, amelyek a szeme és a szája köré g yűrődtek, és tudta, hog y ezek Matténak is feltűntek. Szerette érte, hog y ennek ellenére meg őrizte a látszatot. Mindig is előszeretettel tett úg y, mintha a g onosz már attól eltűnne, hog y az ember összeszorítja a szemét. – Gyere. Annie a kezét nyújtotta neki. A férfi meg fog ta, és eg yütt mentek a házhoz. – A szig et olyan, mint mindig . A szél elfújta Matte hang ját a sziklaszirtek felé. – Itt semmi sem változik. Annie mást is akart még mondani, de Matte belépett a házba – az ajtóban le kellett húznia a fejét –, és a pillanat elmúlt. A szavak, amelyeket mag ában cipelt, és el akart mondani neki, még ott voltak, de benne rekedtek. A férfi pedig szomorú volt, jól tudta. Szomorú, mert nem eng edte közel mag ához, amikor jött a sötétség . Most sem tehette meg , de itt ülhetett vele a házban. Leg alábbis eg y darabig . Szükség e volt erre, szükség e volt a meleg ére. Olyan sokáig fázott. – Kérsz eg y teát? Válaszra sem várva eg y kannát tett a tűzhelyre. Muszáj volt lefog lalnia mag át, hog y a férfi ne veg ye észre, mennyire reszket. – Ig en, köszönöm. Hol a kicsi? Hány éves is? Annie kérdőn nézett rá. – A szüleim beavattak – mosolyg ott Matte. – Öt. De már alszik. – Vag y úg y. Matte csalódottnak tűnt, és ez meleng ette Annie szívét. Ez jelentett valamit. Gyakran tűnődött rajta, mi lett volna, ha Samot Matténak és nem Fredriknek szüli. De akkor az nem Sam lett volna, hanem eg y teljesen másik g yerek. Ezt elképzelni sem tudta.

Örült, hog y Sam alszik, mert nem akarta, hog y Matte most lássa. De amint jobban lesz, Matténak feltétlenül meg kell ismernie a kisfiát, akinek mindig olyan csintalanul rag yog a szeme. Találkozhatnának hármasban. Már előre örült neki. Eg y ideig némán ültek ott, és a forró teát kortyolg atták. Különös érzés volt ideg enként ülni eg ymással szemben. Hog y juthattak idáig ? Aztán elkezdtek beszélni. Szokatlan volt, mert már nem ug yanazok voltak, mint rég en. De lassan újra meg találták a hang ot, és sikerült leg yőzniük a távolság ot, amely az évek alatt elválasztotta őket eg ymástól. Amikor meg fog ta a férfi kezét, és felvezette az emeletre, úg y tűnt, minden rendben van. Aztán a karjában aludt el, a léleg zetvételét hallg atva. Hallotta, hog y odakint a hullámok meg törnek a sziklákon. Vivianne eg y takarót terített Erling re. Az altató, mint mindig , most is kiütötte. De lassan g yanús lesz neki, hog y minden este elalszik a kanapén. Vivianne tudta, hog y óvatosnak kell lennie, csakhog y már képtelen volt ág yba bújni vele. Eg yszerűen nem ment. Kiment a konyhába, és kiöntötte a kag ylóhéjakat a szemetesbe, forró vizet eng edett a tányérokra, majd betette őket a mosog atóg épbe. A fehérborból még maradt eg y kortynyi, amelyet tiszta pohárba töltött, és átment vele a nappaliba. Olyan közel jártak már. Lassan kezdett ideg es lenni. Az utóbbi napokban az volt az érzése, hog y amit annyira g ondosan felépített, összedőléssel fenyeg et. Ha csak eg yetlen tég lát elmozdítanak, minden oda lesz. Ezt pontosan tudta. Amikor fiatalabb volt, beteg esen élvezte a kockázatot. Élvezte az érzést, hog y a veszély határán eg yensúlyoz. De ez mostanra meg változott. Úg y tűnt, az öreg edés eg yre inkább a biztonság utáni vág yat hozza mag ával. Szeretett volna vég re hátradőlni és nem g ondolkodni. És meg volt g yőződve róla, hog y Anders is íg y van ezzel. Nag yon hasonlítottak eg ymásra, tudták, mit g ondol a másik, anélkül hog y kimondták volna. Mindig is íg y volt. Vivianne a szájához emelte a poharat, de amikor meg érezte a bor szag át, meg dermedt. A szag olyan emlékeket ébresztett benne, amelyekre már nem akart g ondolni. Meg fog adta mag ának, hog y elfelejti

őket. Olyan rég volt már. Akkor más ember volt, amilyen soha többé nem lesz, semmilyen körülmények között. Most Vivianne volt. Tudta, hog y szükség e van Andersre, ha nem akar újra lecsúszni, nem akar az emlékek sötét bug yrába süllyedni, amelyek beszennyezték és lealacsonyították. Miután vetett eg y utolsó pillantást Erling re, belebújt a kabátjába, és kiment. A férfi mélyen aludt, nem fog neki hiányozni.

Fjällbacka, 1870 Amikor Karl megkérte a kezét, Emelie a hetedik mennyországban érezte magát. Sosem gondolta volna, hogy ilyesmi megtörténhet. Persze álmodni már álmodott róla. Az alatt az öt év alatt, amíg Karl szüleinek tanyáján szolgált, gyakran aludt el a fiú képével a lelki szemei előtt. De Karl elérhetetlen volt, ezt Emelie jól tudta. Edith szigorúan rendre utasította, ami minden álmát porrá zúzta. Mert a tanya urának fia akkor sem venne el egy szolgálóleányt, ha az másállapotban volna. Karl sosem ért hozzá egy ujjal sem. Még csak meg sem szólította, amikor hazalátogatott a világítótoronyból szabadságra. Mindig csak udvariasan mosolygott, és elengedte, ha Emelie-nek el kellett mennie mellette. Az már túl sok volt, ha a hogyléte után tudakozódott. Sosem adta jelét, hogy ugyanúgy érez, mint a lány. Edith azt mondta, Emelie-nek elment az esze, és azt javasolta, verje ki a fejéből ezeket az álmokat. De az álmok valóra válhatnak, az imák meghallgatásra találhatnak. Egy nap a fiú beszélni akart vele. A lány megrettent, mert azt hitte, valami rosszat csinált, és Karl azt fogja mondani, szedje a sátorfáját, és tűnjön el. Ehelyett azonban a földre szegezte a tekintetét. Sötét haja a homlokába hullt, és Emelie-nek uralkodnia kellett magán, hogy ne emelje fel a kezét, és ne söpörje ki a szeméből. A fiú dadogva megkérdezte, el tudná-e képzelni, hogy házasságra lép vele. Emelie nem hitt a fülének, és tetőtől talpig végigmérte, hogy lássa, nem ugratja-e. De a fiú folytatta: nőül akarja venni, igen, már holnap. A szüleit és a lelkészt már beavatta, szóval mindent azonnal elintézhetnek, ha Emelie a beleegyezését adja. Emelie habozott egy darabig, de végül alig hallhatóan azt mondta: igen. Karl meghajolt, és köszönetet mondott, miközben kihátrált a szobából. Emelie hosszan ült ott, és érezte, ahogy kellemes melegség tölti meg a mellkasát. Hálát adott az

Úrnak, amiért meghallgatta az esti imádságait. Aztán Edithhez rohant. De Edith nem úgy reagált, ahogy remélte, sem döbbent, sem irigy nem volt. Összehúzta sötét szemöldökét, a fejét csóválta, és óvatosságra intette Emelie-t. Edith érdekes dolgokat hallott, hangokat, amelyek az ajtók mögött felerősödtek, majd újra elhalkultak, amióta Karl visszatért a világítótoronyból. Váratlanul jött haza. Legalábbis a tanya szolgálói közül senki sem tudta, hogy a legkisebb fiú hazakészül. Egyébként is ennek nem ez a módja, mondta Edith. Emelie oda sem hallgatott, arra következtetett a barátnője szavaiból, hogy irigyli a hirtelen jött szerencséjét. Határozottan hátat fordított neki, és többé szóba sem állt vele. Nem akart tudni az ostoba szóbeszédről. Hozzá fog menni Karlhoz. Egy hét telt el azóta. Egy napot töltöttek el az új házukban. Emelie azon kapta magát, hogy vidáman dudorászik. Csodálatos volt a saját házában dolgozni. Noha kicsi volt, de a maga egyszerűségében igen csinos. A megérkezésük óta pakolt és takarított, és most minden ragyogó tiszta és szappanszagú volt. Még nem volt túl sok idejük egymásra Karllal, de a jövőben biztosan elég alkalmuk lesz még. Karlnak épp elég dolga volt, mire mindent rendbe tett. Közben megérkezett a segédje, Julian is, és már az első éjszaka szolgálatba lépett. Emelie nem igazán tudta, mit gondoljon erről a férfiról, akivel osztozniuk kellett a szigeten. Amióta megérkezett Gråskärre, egy szót sem váltott vele. Többnyire olyan pillantással vizslatta, amely nem nagyon volt Emelie ínyére. Talán csak szégyellős volt. Biztos nem könnyű egyszeriben egy idegennel megosztani egy ilyen szűkös helyet. Karllal a tengeren horgonyzó világítóhajón ismerkedtek össze, de az eltarthat egy darabig, mire Emelie-vel is bizalmasabb lesz. És amiből idekint bőven volt nekik, az az idő. Emelie tovább szorgoskodott a konyhában. Karl biztosan nem fogja megbánni, hogy elvette.

Kinyújtotta felé a kezét. Úg y, ahog y akkoriban mindig tette. Olyan érzés lepte meg , mintha csak néhány napja feküdt volna vele itt utoljára. De most már felnőttek voltak. A férfi szög letesebb lett, szőrösebb, és heg ei voltak, amelyek rég en nem látszódtak – se kívül, se belül. Hosszan nyug tatta a fejét a mellkasán, és mutatóujjával követte a sebhelyek vonalát. Szívesen kérdezett volna, de a lelke mélyén érezte, ez az eg ész még túl törékeny ahhoz, hog y az elmúlt évekről beszélg essenek. Aztán üres volt az ág y. Száraz volt a szája, és teljesen kimerültnek érezte mag át. Mag ányosnak. A keze vég ig tapog atta a lepedőt és a párnát, de Matte már elment. Akárha eg y testrészét veszítette volna el az éjszaka folyamán. Olyan érzés volt. Aztán szárba szökött benne a remény. Lehet, hog y csak lement? Visszatartotta a léleg zetét, és hallg atózott, de eg yetlen hang ot sem hallott. Mag ára csavarta a takarót, és lábát a kopott fapadlóra tette. Óvatosan az ablakhoz lopakodott, amely a stég re nézett. A csónak nem volt ott. Matte elhag yta, anélkül hog y elköszönt volna. Lerog yott a fal tövében, és érezte, ahog y eluralkodik rajta a fejfájás. Innia kell valamit. Nag y nehezen felöltözött. Úg y érezte mag át, mint aki eg y szemhunyásnyit sem aludt éjszaka, habár nem ez volt a helyzet. Elaludt a férfi karjában, és olyan mély volt az álma, mint már rég . A halántéka még is lüktetett. A földszinten csend volt. Bement Samhoz. A g yerek ébren volt, de némán feküdt az ág yban. Eg yetlen szó nélkül ölbe vette, és kivitte a konyhaasztalhoz. Meg simog atta a haját, aztán feltett eg y kávét, és ivott eg y kortyot. Annyira szomjas volt! Az érzés csak két pohár víz után múlt el. Meg törölte a száját a kézfejével. Miután szomját oltotta, még erősebben érezte a kimerültség et. De Samnak ennie kellett valamit, és

neki mag ának is. Tojást főzött, kenyeret vajazott, zabkását csinált Samnak. Mindezt teljesen g épiesen tette. Futólag belepillantott a fiókba. Már nem sok mindenük maradt. Beosztással kell élnie. De a fáradtság és a stég nél mag ányosan ring atózó csónak látványa arra ösztökélte, hog y kiszaladjon az előszobába, és kihúzza a komód leg alsó fiókját. Sebesen benyúlt a ruhák alá, de az ujja nem talált semmit. Még eg yszer meg nézte, vég ül kihányta belőle a ruhákat. Nem volt ott semmi. Lehet, hog y rosszul emlékszik, és nem ebbe a fiókba tette. Kihúzta a másik kettőt is, és kiborította a tartalmukat a földre, de ott sem volt semmi. A páni félelem hullámai összecsaptak a feje fölött, és hirtelen meg értette, miért találta üresen az ág yat ma reg g el. Eg yszeriben tudta, miért tűnt el Matte búcsú nélkül. A földre roskadt, összekuporodott, és átölelte a térdét. A konyhában kifutott a víz. – Hag yd békén a fiút! – Gunnar már nem először pillantott fel a Bohusläning enből, hog y elmondja ezt a mondatot. – De átjöhetne vacsorára. Vag y vasárnap ebédre. Szerinted nem? – Sig ne hang jából buzg alom csendült ki. Gunnar felsóhajtott az újság mög ött. – Biztos más terve van a hétvég ére, hiszen felnőtt ember. Ha meg akar látog atni minket, idetelefonál, és eg yszerűen átjön. Nem liheg hetsz folyton a nyakába. Hiszen teg nap is itt evett. – Akkor is felhívom. Csak meg kérdezem, hog y van. Sig ne már a telefonért nyúlt, de Gunnar meg állította. – Hag yd már vég re békén! – mondta nyomatékosan. Sig ne visszahúzta a kezét, de az eg ész testét átjárta a vág y, hog y beütög esse Matte mobilszámát, hallja a hang ját, és meg bizonyosodjék róla, hog y minden rendben van. Amióta meg verték, csak még jobban ag g ódott érte. Az eset meg erősítette abban, amit mindig is tudott: a világ veszélyes hely Matténak. A józan eszével tudta, hog y hátra kellene lépnie eg yet. De ez mit sem használt, mert az eg ész lénye ég ett a vág ytól, hog y meg védje a fiát. Matte felnőtt ember. Ezt ő is jól tudta. De ettől még nem múltak el az

ag g odalmai. Kiosont a szobából, és fog ta az előszobai telefont. Amikor meg hallotta Matte hang ját az üzenetrög zítőről, lerakta. Miért nem veszi fel? – Fog almam sincs, mitévő leg yek. Erica a fejét lóg atta. A zűrzavar közepén vég re volt néhány értékes percük saját mag ukra. Mindhárom g yerek aludt, ők pedig elücsörög hettek eg yütt a konyhaasztalnál, ropog ós pirítóst ettek, és beszélg ettek, miközben senki sem szakította félbe őket. De Erica nem tudta maradéktalanul kiélvezni a pillanatot. Az eg yre Anna körül forg ó g ondolatai nem hag ytak neki nyug tot. – Nem sok mindent tehetsz, csak leg yél mellette, ha szükség e van rád. És ott van neki Dan is. – Patrik meg fog ta Erica kezét. – De mi van, ha g yűlöl? – a másik hang ja vékony volt, a szeme meg telt könnyel. – Már miért g yűlölne? – Mert lett két g yerekem, míg neki eg y sem. – De erről nem te tehetsz. Hiszen ez… Nem tudom, hog y mondjam. Talán ez a sors. – Patrik meg simog atta Erica kezét. – Sors? – a feleség e kétkedőn nézett rá. – A sors már épp eleg et bántotta Annát. Vég re boldog lehetett volna, és mi ketten is közelebb kerültünk eg ymáshoz. Most meg … Utálni fog , tudom. – Mi történt, amikor teg nap ott voltál? Annyi dolg uk volt, hog y még meg sem tudták beszélni. A g yertya láng ja, amelyet Patrik meg g yújtott, imbolyg ott, és felváltva vonta fénybe és borította árnyékba Erica arcát. – Aludt. Ücsörög tem eg y kicsit az ág yánál. Olyan kicsinek tűnt. – És mit mondott Dan? – Kétség beesettnek látszott. Pillanatnyilag minden rá hárul. Óriási felelősség nyug szik a vállán, akkor is, ha próbál úg y tenni, mintha jól boldog ulna. Emma és Adrian sokat kérdez. Hog y mi történt a kisbabával az anyjuk hasában, és miért alszik Anna állandóan. Dan azt mondta, fog alma sincs, mit válaszoljon nekik. – Anna túl fog jutni rajta. Nem ez az első alkalom, amikor be kell

bizonyítania, mennyire erős. – Patrik eleng edte Erica kezét, és az evőeszközökért nyúlt. – Nem is tudom. Mennyit bír ki eg y ember, amíg bele nem roppan? Attól félek, Annával ez történt. – A szavak alig akartak kibug g yanni Erica száján. – Mi nem tehetünk más, mint hog y várunk. És mellette állunk. Patrik mag a is hallotta, milyen üresen kong anak a szavai. De nem jutott eszébe jobb. Hog yan védheti meg mag át az ember a sorssal szemben? Hog yan élheti túl a g yermeke elvesztését? Amikor a kórus felzendült az emeleten, mindketten összerezzentek. Aztán felsiettek, hog y felveg yenek eg y-eg y g yereket. Ez volt az ő sorsuk. Bűntudatos hálát éreztek. – Matte munkahelye volt. Teg nap nem ment be, és ma sem érkezett még meg . Nem kaptak orvosi ig azolást sem. – Gunnar dermedten állt ott a kag ylóval a kezében. – És eg ész hétvég én nem vette fel – mondta Sig ne. – Odameg yek, és meg nézem. Gunnar már úton volt az ajtó felé. A kabátot menet közben kapta mag ára. Szóval ezt érezte Sig ne eg ész idő alatt. A félelem vadállatként tombolt a mellkasában. Ezt érezte Sig ne ennyi éven át! – Veled meg yek. Sig ne hang ja határozottan cseng ett, és Gunnar tudta, hog y értelmetlen volna ellenkeznie. Kurtán bólintott, és türelmetlenül várta, hog y a nő kabátba bújjon. A bérház felé eg ész úton hallg attak. Gunnar nem a településen át ment, hanem hátul, a domb lábánál vég ig , ahol a g yerekek télen szánkózni szoktak. Matte is ott csúszkált kiskorában. Gunnarnak nyelnie kellett eg y nag yot. Biztos van észszerű mag yarázat. Lehet, hog y Matténak mag as láza van, és eszébe sem jutott, hog y beteg et jelentsen. Vag y… Más ok nem jutott eszébe. Matte az ilyesmiben mindig lelkiismeretes volt. Telefonált volna, ha valamiért nem tud munkába menni. Sig ne sápadtan ült mellette az anyósülésen, és mag a elé meredt.

Görcsösen szorította a kézitáskáját. Gunnar azon tűnődött, mihez akar kezdeni vele, és az volt az érzése, hog y a táska eg yfajta mentőöv, amelyben meg kapaszkodhat. Leparkolták a kocsit Matte háza előtt. Gunnar leg szívesebben futott volna, de Sig ne kedvéért erőt vett mag án, és próbált nyug odtnak tűnni, normális tempóban menni. – Elhoztad a kulcsot? – Sig ne előreszaladt, és már feltépte a lépcsőház ajtaját. – Itt van. – Gunnar a feleség ének nyújtotta a pótkulcsot, amelyet Mattétól kaptak. – De biztosan itthon van, és nem is lesz rá szükség . Biztosan ajtót nyit, és… Gunnar hallotta, ahog y Sig ne összefüg g éstelenül hablatyol mag a elé, miközben felrohan a lépcsőn. Mire felértek, mindketten kifulladtak. Gunnarnak uralkodnia kellett mag án, hog y ne essen neki rög tön az ajtónak. – Először cseng etünk. Ha Matte itthon van, őrjöng eni fog , ha csak úg y rárontunk. Lehet, hog y társaság a van, ezért nem ment dolg ozni. Sig ne már meg nyomta a cseng őt. Hallották a hang ját a lakásból. A nő újból csöng etett, és újból és újból. Vártak az ajtó mög ött felhang zó léptekre, Matte lépteire, aki sietve jön, hog y beeng edje őket. De csend volt. – Nyisd ki, lég y szíves. – Sig ne várakozásteljesen bámult rá. Gunnar bólintott, átvette a kulcscsomót a feleség étől, és félretolva az asszonyt beüg yetlenkedte a zárba a kulcsot. Elfordította, és meg rázta a kilincset. Zárva. Teljesen összezavarodott. Aztán rájött, hog y pont most zárta be az ajtót. Mert eredetileg nyitva volt. Sig nére nézett. Mindketten látták a másik szemében a döbbenetet. Miért volt nyitva az ajtó, ha eg yszer Matte nincs itthon? És ha még is itthon van, miért nem nyitotta ki? Gunnar újra elfordította a kulcsot, hallotta a zár kattanását. Vadul remeg ő kézzel nyomta le a kilincset. Alig vetett eg y pillantást az előszobába, már tudta, hog y Sig nének mindig is ig aza volt.

Beteg volt. Olyan beteg , mint még soha. Érezte a hányás szag át. Nem emlékezett ug yan rá, de úg y vélte, eg y vödörbe hányt a matrac mellett. Minden ködös volt. Óvatosan meg mozdult. Mindene fájt. Hunyorg ott, de még a szeme is sajg ott, ahog y meg próbálta meg nézni, hány óra. Milyen nap van ma? Hog y van Sam? A g ondolat elég erőt adott neki, hog y feltápászkodjon. A fiú ág ya mellett feküdt. Sam aludt. Vég re sikerült meg néznie az órát. Nem sokkal múlt eg y. Sam éppen a délutáni álmát aludta. Meg simog atta a g yerek fejét. Valahog y sikerült lázasan is g ondoskodnia róla. Látszólag elég erősek az anyai ösztönei. A meg könnyebbülés enyhítette a fájdalmat. Körülnézett. A g yerek ág yában eg y vizespalack hevert, körülötte mindenütt kekszesdobozok a földön, g yümölcs és eg y darab sajt. Leg alább arról tudott g ondoskodni, hog y a g yerek eg yen és ig yon valamit. A matrac mellett eg y vödör állt. A szag tól, amely áradt belőle, felfordult a g yomra. Nyilván azért tette oda, mert érezte, hog y kutyául van. A hasa üres volt, mindent kiadott mag ából. Lassan meg próbált talpra kecmereg ni. Hog y ne ébressze fel Samot, elfojtott eg y hang os nyög ést. Vég ül imbolyog va ug yan, de sikerült kieg yenesednie. Fontos volt, hog y folyadékot veg yen mag ához, és eg yen valamit. Nem érzett éhség et, de a g yomra hang os korg ással tiltakozott az üresség ellen. Fog ta a vödröt, de óvakodott tőle, hog y belepillantson, miközben kivitte a szobából. Amikor a vállával kilökte a bejárati ajtót, meg lepetten összerázkódott. A nyári hőség alábbhag yott, amíg beteg volt. Óvatosan továbbment a stég felé, és oda sem nézve kiürítette a vödröt. Aztán a vödör fülére erősített eg y kötelet, és leeng edte a stég másik oldalán, hog y meg merítse teng ervízzel. A szél az arcába vág ott, amikor támolyog va újra a ház felé indult. Minden porcikája tiltakozott a meg erőltetés ellen, és érezte, ahog y vég ig csorog a hátán az izzadság . Undorodva tépte le mag áról a ruhát, és tessék-lássék meg mosakodott, majd száraz pólót és meleg ítőnadrág ot

húzott. Remeg ő kézzel kent mag ának eg y kenyeret, öntött eg y pohár g yümölcslevet, és leült a konyhaasztalhoz. Csak néhány falat után kezdte érezni az ízeket, és g yorsan leg yűrt még két szendvicset. Fokozatosan visszatért az életereje. Vetett még eg y pillantást a karórájára és a dátumra. Némi fejszámolás után arra jutott, hog y kedd van. Majdnem három napig volt beteg . Három üres nap tele álmokkal. De mit is álmodott? Próbálta meg rag adni a képeket, amelyek a fejében kavarog tak. Volt eg y visszatérő. Annie meg rázta a fejét, és érezte, ahog y a mozdulattól meg int rosszul lesz. Beleharapott a neg yedik szendvicsbe, a g yomra kissé meg nyug odott. Eg y nő. Az álmában eg y nő szerepelt, de volt valami az arcával. Annie a homlokát ráncolta. Volt valami nag yon ismerős abban a nőben. Tudta, hog y látta már valahol, de azt nem, hol. Felállt. Idővel majd biztos eszébe jut. De eg y érzés az álomból nem eresztette. A nő szomorúnak tűnt. Annie is pont olyan szomorúan ment be a szobába, hog y Sam után nézzen. Patrik rosszul aludt. Erica Anna miatti ag g odalma átrag adt rá. Az éjszaka folyamán többször felébredt, és sötét g ondolatok g yötörték, arról, milyen g yorsan meg változhat az élet. A saját élményei is jócskán elbizonytalanították. Talán nem is baj, ha az ember nem veszi mag ától értetődőnek az életet, de közben kínzó félelem vert g yökeret a szívében. Azon kapta mag át, hog y mérhetetlenül ag g ódik, ami amúg y nem vallott rá. Nem örült neki, amikor Erica kocsival vitte el a g yerekeket. Attól lett volna a leg boldog abb, ha Erica eg yáltalán nem vezetett volna. És ig azán biztonság ban akkor érezte volna mag át, ha ő és a g yerekek sosem lépnek ki az ajtón, hanem örökre – a veszélyektől távol – idehaza maradnak. Természetesen tisztában volt azzal, hog y nem eg észség es és nem is túl bölcs íg y g ondolkodni. De átkozottul kevésen múlt. Ő mag a is kis híján meg halt, és majdnem elveszítette Ericát és az ikreket. Eg y hajszálon múlt, hog y nem veszett oda az eg ész család. Meg kapaszkodott az íróasztal lapjában, és kényszerítette mag át, hog y nyug odtan léleg ezzen. Olykor-olykor rátört a pánik, és talán mostantól mindig íg y lesz. De majd meg oldja, vég tére is mindenek ellenére

meg maradt a családja. – Hog y vag y? – bukkant fel hirtelen Paula az ajtóban. Patrik még eg y nag y leveg őt vett. – Meg vag yok. Csak eg y kicsit fáradtan. Éjszakai etetések, de te is tudod. – Meg próbálkozott eg y mosollyal. Paula bejött, és leült. – Ne beszélj mellé! – Az arcába bámult. A pillantása eg yértelműen mutatta, hog y nem vette be Patrik köntörfalazását és hamis vig yorát. – Azt kérdeztem, hog y vag y. – Néha jobban, néha rosszabbul – ismerte be Patrik vonakodva. – Az átálláshoz időre van szükség . Bár most már meg int mindenki talpon van. Leszámítva Erica húg át. – És ő hog y van? – Nem túl jól. – Majd az idő seg ít. – Ig en, valószínűleg . Csak bezárkózott. Még Ericát sem eng edi közel mag ához. – Csodálkozol? – kérdezte Paula halkan. Patrik tudta, a kollég anőjének meg van az a képesség e, hog y a lényeg re tapintson. Gyakran kimondta azt, amire az embernek szükség e volt, hiába nem akarta volna hallani. És nemritkán ig aza volt. – A ti két g yereketek túlélte. Anna elvesztette az övét. Szóval nem csoda, hog y elzárkózik Ericától. – Erica is pont ettől fél. De mit teg yünk? – Semmit. Pillanatnyilag eg yáltalán semmit. Annának van családja, van férje, a g yermeke apja. Mielőtt Erica közel kerülhetne hozzá, Annának a férjével kell újra eg ymásra találnia. Biztos durván hang zik, de Ericának most háttérbe kell vonulnia. Ez nem azt jelenti, hog y cserbenhag yja Annát. Hiszen mellette áll. – Én értem, de hog y mag yarázzam el Ericának? Patrik vett eg y nag y leveg őt meg int. A Paulával folytatott beszélg etéstől kissé könnyebb lett a szíve. – Szerintem… – Eg y kopog ás szakította félbe. – Elnézést! – Annika arca láng vörös volt. – Befutott eg y hívás

Fjällbackából. Eg y férfit ag yonlőve találtak a lakásában. Eg y pillanatig néma csönd volt. Aztán lázas kapkodás vette kezdetét. Eg y percen belül Patrik és Paula már a g arázs felé tartott. Fél füllel még hallották, hog y Annika bekopog Göstához és Martinhoz. Kénytelenek lesznek a másik kocsival utánuk menni. – Ez csodás! – Erling elég edetten nézett körül a Badisban, mielőtt Vivianne-hoz fordult volna. – Bár nem volt olcsó, de minden koronát meg ért. Szerintem nag y sikere lesz. És ha beleg ondolunk, te mennyit fektettél be, szép kis summát fog unk kaszálni, ha meg térülnek a költség ek. Nem számoltatok túl mag as bérekkel? Gyanakvón pillantott eg y fehér ruhás, fiatal nő után, aki elment mellettük. Vivianne belékarolt, és az étterembe vezette. – Ne ag g ódj, nag yon költség hatékonyan dolg ozunk. Anders szabályosan a fog ához veri a g arast. Neki köszönhetjük, hog y a Ljuset központ nyereség es, és íg y itt is be tudtunk fektetni. – Ig en, szerencsére itt van neked Anders. – Erling leült az eg yik asztalhoz, amelyen kávé és sütemény állt. – Matte elért? A múlt héten említette, hog y van pár dolog , amelyet meg akar beszélni veled és az öcséddel. Fog ott eg y süteményt, de miután beleharapott, visszatette a tányérra. – Milyen süti ez? – Tönkölybúzából van. – Isteni! – dörmög te Erling , és belekortyolt a kávéba. – Nem, nem keresett. Biztos nem volt annyira fontos. Majd alkalom adtán beug rik, vag y felhív. – Elég különös. Teg nap nem jött dolg ozni, de beteg et sem jelentett. Ma reg g el sem láttam, mielőtt ide jöttem. – Biztos semmi vész. – Vivianne is vett eg y süteményt. – Leülhetek, vag y szeretne a g alambpár kettesben maradni? – Anders észrevétlenül lépett az asztalukhoz. Erling és Vivianne ijedten rezzent össze, de aztán a nő mosolyog va odatolt eg y széket a testvérének.

Erling ismét meg lepődött rajta, mennyire hasonlítanak eg ymásra. Mindketten szőkék voltak, kék szeműek, a felső ajkuk ívelt. De míg Vivianne lendületes volt és nyílt – Erling már-már mág ikusnak érezte a kisug árzását –, a testvére inkább zárkózottnak és csendesnek tűnt. Vérbeli könyvvizsg áló, g ondolta Erling , amikor először találkozott vele a Ljusetben. De ezt nem rossz értelemben értette. Amikor ennyi pénz forg ott kockán, mint itt, meg nyug tató volt tudni, hog y eg y dörzsölt vén róka intézi az anyag iakat. – Tég ed sem keresett Mats? Erling azt mondta, volna néhány kérdése – fordult Vivianne Andershez. – De, péntek délután beug rott. Miért? Erling meg köszörülte a torkát. – Hát, múlt hét vég én azt mondta, érdekelné pár dolog . Anders bólintott. – Mondom, járt nálam, és tisztáztuk a kérdéseket. – Akkor rendben. Jó, ha minden a helyén van – mondta Erling elég edetten.

A bejárat előtt eg y idősebb pár állt, és szorosan átölelték eg ymást. Patrik feltételezte, hog y a halott férfi szülei. Ők fedezték fel a holttestet, és hívták a rendőrség et. Paulával eg yütt kiszálltak a kocsiból, és a párhoz mentek. – Patrik Hedström, tanumshedei rendőrség . Mag uk telefonáltak? – kérdezte, holott jól tudta a választ. – Ig en, mi. – A férfi arcát könnyek áztatták. A feleség e még mindig a mellkasán pihentette a fejét. – A fiunk… – A nő nem nézett fel. – Ott… Odafent… – Felmeg yünk, és meg nézzük, mi történt. Úg y tűnt, a férfi követni akarja őket, de Patrik visszatartotta. – Szerintem jobb volna, ha itt várna. Mindjárt jön eg y orvos, aki a g ondjaiba veszi mag ukat. Paula itt marad mag ukkal. Patrik intett Paulának, aki finoman félrevonta a párt. Aztán Patrik belépett a lépcsőházba, és felment az első emeletre, ahol nyitva állt az ajtó. Be sem kellett lépnie ahhoz, hog y meg állapítsa, a férfi, aki az előszobában feküdt hason, halott. A tarkóján hatalmas lyuk tátong ott. A padlón és a falakon rég meg száradt vér és ag ydarabok látszottak. Eg y g yilkosság helyszínén járt. Értelmetlen bármit is tennie, mielőtt Torbjörn Ruud és a bűnüg yi technikusai át nem nézik a lakást. Nyug odtan lemehetett, hog y beszéljen az elhunyt szüleivel. Amikor leért, Paulához és a párhoz sietett, akik az időközben kiérkező mentősökkel beszéltek. A nőre, aki még mindig olyan hevesen zokog ott, hog y reszketett belé, eg y takarót terítettek. Patrik elhatározta, hog y a férfival vált néhány szót; ő – noha szintén sírt – összeszedettebbnek tűnt. – Szükség van ránk odafent? – bökött az eg yik mentős az állával az emeletes ház felé.

Patrik meg rázta a fejét. – Eltart még eg y darabig . A technikusok úton vannak. Eg y ideig csend volt. Csupán az asszony szívet tépő zokog ását lehetett hallani. Patrik a férfihoz lépett. – Válthatnánk pár szót? – Seg ítünk, ahog y csak tudunk, de eg yszerűen nem értjük, ki… – A férfi hang ja elcsuklott. Aztán követte Patrikot a rendőrautóhoz, miután vetett eg y pillantást a feleség ére. Úg y látszott, a nő eg yáltalán nincs tudatában, mi zajlik körülötte. A hátsó ülésre ültek. – Az ajtón a Mats Sverin név áll. A fia? – Ig en. Bár Matténak hívtuk. – És mag át hog y hívják? – Patrik beszéd közben jeg yzetelt. – Gunnar Sverinnek. A feleség em pedig Sig ne. De miért… Patrik meg nyug tatóan a férfi vállára tette a kezét. – Minden tőlünk telhetőt elkövetünk, hog y meg találjuk, aki ezt tette. Van abban az állapotban, hog y meg válaszoljon néhány kérdést? Gunnar bólintott. – Mikor látta utoljára a fiát? – Csütörtök este. Nálunk vacsorázott. Amióta újra Fjällbackában lakott, g yakran átjött enni. – Hány óra körül ment el csütörtökön? – Nem sokkal kilenc előtt jött haza kocsival, azt hiszem. – Hallott róla azóta? Telefonált, vag y ilyesmi? – Nem, semmit. Sig ne nag yon ag g ódott, és eg ész hétvég én hívog atta, de nem érte el. Azt mondtam neki, ne csinálja már, hag yja békén a fiút. A szeme ismét könnybe lábadt, de azonnal meg törölte a kabátja ujjával. – Vag yis a fiuknál senki sem vette fel. A mobilján sem érték el? – Csak a hang postáját. – És ez szokatlan volt? – Szerintem ig en. Sig ne valószínűleg túl sűrűn hívog atta, de Matténak ang yali türelme volt.

– Ezért jöttek ide ma? – Részben. Sig ne már nag yon ideg es volt. Én is, de ig yekeztem nem mutatni. És aztán telefonáltak a község házáról, hog y Matte nem ment be dolg ozni… Hát, ez nem vallott rá eg yáltalán. Az időpontokat mindig nag yon komolyan vette. Tőlem örökölte. – Mivel fog lalkozott a község házán? – Néhány hónapja pénzüg yi vezető volt. Amióta hazaköltözött. Szerencsére meg kapta az állást. Eg yébként a közg azdászoknak nincs sok lehetőség ük errefelé. – Miért tért vissza Fjällbackába? Előtte hol lakott? – Göteborg ban. – Gunnar először a második kérdést válaszolta meg . – Nem tudjuk pontosan, hog y miért döntött úg y, ahog y. De nem sokkal ezelőtt borzalmas dolg okon ment keresztül. A városban eg y banda csúnyán összeverte, és hetekig kórházban feküdt. Ez azért elg ondolkodtatja az embert. Mindenesetre hazaköltözött, és Sig ne meg én nag yon örültünk neki. Főleg Sig ne persze. Repesett az örömtől. – Tudják, kik verték meg ? – Nem, a rendőrség sosem fog ta el őket. Matte nem ismerte fel a tetteseket, és utólag nem is tudta azonosítani őket. Csúnyán elbántak vele. Amikor Sig nével meg látog attuk a Sahlg renska kórházban, alig ismertük fel. – Aha – mondta Patrik. A súlyos testi sértés kifejezés mög é tett eg y felkiáltójelet. Amint módja nyílik rá, közelebbről is meg kell néznie ezt az üg yet. Mindenképpen fel kell vennie a kapcsolatot a g öteborg i kollég ákkal. – Szóval senki sem jut az eszébe, aki ártani akart volna Matténak? Valaki, akinek valami rendezetlen üg ye volt vele? Gunnar hevesen meg rázta a fejét. – Matte sosem keveredett veszekedésekbe. Mindenki szerette. És ő is szeretett mindenkit. – Milyen volt a munkája? – Szerintem jól érezte mag át. Múlt csütörtökön eg y kicsit ug yan g ondterheltnek tűnt, de ez csak eg y benyomás volt. Talán csak sok volt a dolg a. Mindenesetre nem említette, hog y bárkivel g ondja volna. Erling

eg y kicsit ug yan nehezen alkalmazkodik, ha jól értettem, de Matte azt mondta, elég jól kijön vele is. Alapjában véve ártalmatlan. – És a g öteborg i élete? Volt rálátásuk, ismerték a barátait, barátnőit, kollég áit? – Nem, azt nem mondanám. Ezen a téren elég zárkózott volt. Sig ne eg yszer-eg yszer meg próbált kiszedni belőle valamit az életéről. A lányokról meg ilyenek. De nem válaszolt neki túl bőbeszédűen. Néhány éve még meg tudtunk ezt-azt a barátairól, de amióta az utolsó g öteborg i munkahelyén kezdett dolg ozni, úg y tűnt, eg yáltalán nincsenek társas kapcsolatai, csak a munka. Matte képes volt teljesen beleveszni a feladataiba. – És milyen volt, amióta meg int Fjällbackában lakott? Nem találkozott újra a rég i barátaival? Gunnar meg int csak a fejét rázta. – Nem, úg y festett, nem nag yon érdekli ez a dolog . Meg persze már nem túl sok rég i barátja lakik itt. A többség elköltözött. De úg y tűnt, szívesebben van mag a. Sig ne ag g ódott is emiatt. – Nem volt barátnője? – Nem hiszem. De persze az is lehet, hog y nem tudtunk mindenről. – Soha senkit nem vitt haza? – kérdezte Patrik meg lepetten, miközben azon morfondírozott, mennyi idős is volt Matte. Ám Gunnar meg válaszolta a ki nem mondott kérdését. Pont annyi, mint Erica, állapította meg mag ában Patrik. – Nem, soha nem hozott haza senkit. De ez nem azt jelenti, hog y nem is volt senkije – tette hozzá a férfi, mintha olvasna Patrik g ondolataiban. – Rendben. Ha eszébe jutna még valami, ezen a számon elér – adott Patrik Gunnarnak eg y névjeg yet. – Mindeg y, mi. Bármi apróság . Beszélnünk kell majd a nejével is. És később még mag ával is. Remélem, nem g ond. – Dehog y. – Gunnar eltette a névjeg ykártyát. – Mindent meg teszünk. A szélvédőn keresztül a feleség ét nézte, aki látszólag abbahag yta a sírást. Valószínűleg a mentős nyug tatót adott neki. – Részvétem – mondta Patrik. Aztán csend állt be. Nem nag yon lehetett mást mondani.

Torbjörn Ruud pont akkor futott be a csapatával, amikor kiszálltak a rendőrautóból. Meg kezdődött a fáradság os kutatás a bizonyítékok után. Utólag nehéz volt meg érteni, hog yhog y nem látott át Fredriken. De talán nem is lett volna olyan eg yszerű. Kívülről annyira makulátlan volt, és úg y udvarolt neki, amiről álmodni sem mert. Kezdetben kinevette érte, de ez csak olaj volt a tűzre, Fredrik még jobban nekidurálta mag át, hog y lassan felőrölje az ellenállását. Tejben-vajban fürösztötte, külföldi utakra vitte, ahol ötcsillag os szállodákban szálltak meg , meg hívta pezsg őzni, elhalmozta virág okkal, míg vég ül a lakása dug ig nem lett csokrokkal. Meg érdemli ezt a fényűzést, mondta neki. Ő pedig hitt a férfinak. Úg y tűnt, meg érintett benne valamit, ami mindig is ott volt. Eg yfajta bizonytalanság ot és a vág yat, hog y újra és újra hallja, hog y ő valami különleg es, és jobbat érdemel, mint mások. De honnan volt Fredrik pénze? Annie nem emlékezett rá, hog y valaha is meg kérdezte volna. A szél felerősödött, de Annie még mindig a ház déli oldalán álló padon ült. Noha a kávéja már kihűlt, olykor-olykor belekortyolt. A keze, amelyet karba font, remeg ett. A lába még mindig rog yadozott, a g yomra kavarg ott. Tudta, hog y a panaszok nem is szűnnek meg eg y darabig . Nem volt újdonság . Lassan felnőtt Fredrik világ ához, amely tobzódott a partikban és az utazásokban, a szép emberekben és a szép dolg okban. Menő ház. Az eg yszobás farstai lakásából rög tön Fredrikhez költözött. Hog y is térhetett volna vissza abba a lyukba a férfi hatalmas djursholmi villájában töltött éjszakák és nappalok után, ahol minden új, fehér és előkelő volt? Amikor felfog ta, mivel is keresi Fredrik a pénzét, már túl késő volt. Az életük már összefonódott: közös barátaik voltak, Annie g yűrűt viselt az ujján, nem dolg ozott, mert Fredrik azt akarta, hog y maradjon otthon, és azon törje mag át, hog y az ő életében minden olajozottan működjön. Valójában Annie nem is ideg esítette fel mag át rajta túlzottan. Szomorú, de ig az. Miután meg adatott neki a meg nyug tató bizonyosság , hog y a férfi mocskos üzelmeket űz, még hozzá felsőfokon, és az előkelő

pozíciójának köszönhetően nem kell a szarban nyúlkálnia, Annie csak meg rántotta a vállát. Valahog y az eg ész izg almas volt. A tudat, hog y mi zajlik körülötte, adott az életének eg y kis plusz bizserg ést. Kívülről persze mindebből semmi sem látszott. Papíron Fredrik bort hozott be az ország ba, és ez részben íg y is volt. A cég e minden évben számottevő nyereség et produkált, a férfi szenvedélyesen látog atta a toszkánai szőlőjét, és azt forg atta a fejében, hog y saját bort dob piacra. Senki sem kérdőjelezte meg ezt a rag yog ó látszatot. Annie g yakran ült eg y vacsoraasztalnál arisztokratákkal és üzletemberekkel, és azon csodálkozott, milyen könnyen hag yják mag ukat meg téveszteni, és mindent készpénznek vesznek, amit Fredrik mond. Eg yszerűen elfog adták, hog y a roppant g azdag ság , amely körülvette őket, eg y importcég ből származik. Talán mert ezt akarták hinni. Pont, mint Annie. Amikor Sam meg született, minden meg változott. Fredrik volt az, aki mindenáron g yereket akart. Eg y fiút szeretett volna. Annie-nak voltak kétség ei. Még ma is elborítja a szég yen, ha arra g ondol, hog y ag g ódott az alakjáért, a háromórás kávézásokért a barátnőivel és a többnapos shopping körutakért. De Fredrik rag aszkodott hozzá, és Annie vég ül kelletlenül kötélnek állt. Abban a pillanatban, ahog y a szülésznő a kezébe adta Samot, az eg ész élete meg változott. Semmi más nem számított. Fredrik meg kapta a hőn áhított fiúg yermeket, de meg kellett állapítania, hog y a háttérbe szorult. Persze nem az a fajta volt, akit csak úg y félre lehet állítani. A féltékenység e Sam iránt érdekes formában jutott kifejezésre. Meg tiltotta Annie-nak, hog y szoptasson, és az akarata ellenére felvett eg y bébiszittert. Annie azonban nem hag yta mag át: Elenát befog ta vasalni és porszívózni, míg ő órákon át játszott Sammal a g yerekszobában. Elválaszthatatlanok voltak. Annie korábban talán eg y kicsit elkényeztetett és céltalan volt, de az anyaszerep valamifajta bizonyosság g al ajándékozta meg . De abban a percben, amikor először tartotta Samot a karjában, darabjaira is hullott az élete. Már korábban is került sor erőszakra, ha Fredrik túl sokat ivott, vag y szippantott eg y kis kokót. Orrvérzés és kék foltok, amelyek néhány nap múltán már nem is fájtak. Nem volt vészes.

De Sam születése után pokol lett az élete. A szél és az emlékek könnyet csaltak a szemébe. A keze olyan hevesen reszketett, hog y a kávé kilöttyent, és a nadrág jára folyt. Összeszorította a szemét, hog y meg szabaduljon a könnyektől és az emlékfoszlányoktól. A vér. Annyi vér volt. A képek a fejében eg ymásra csúsztak. Ez összezavarta és meg ijesztette. Hirtelen talpra szökkent. Sam mellett kell lennie. Szükség e lehet rá. – Nag yon szomorú nap ez a mai. Erling a hosszú tárg yalóasztal vég énél állt, és komolyan nézett a munkatársaira. – Hog y történhetett ilyen szörnyűség ? – A titkárnő, Gunilla Kjellin kifújta az orrát. Az arcán könnyek csorog tak. – A felüg yelő nem sokat mondott a telefonban, de ha jól értettem, Mats eg y betörő áldozata lett. – Ag yonütötték? – Uno Brorsson hátradőlt. Kockás flaneling je ujját könyékig feltűrte, mint mindig . – Mondom, én sem tudok sokat, de feltételezem, hog y a rendőrség majd tájékoztat a fejleményekről. – És mit jelent ez a projektre nézve? – Uno izg atottan cibálta a bajszát. – Az ég világ on semmit. Ezt itt és most kijelentem az eg ybeg yűltek előtt. Matte temérdek munkát ölt a Badis-projektbe, és ő is rag aszkodna hozzá, hog y folytassuk. Meg y tovább minden a tervek szerint, és amíg nem találunk valakit Matte helyére, én intézem a pénzüg yeket. – Hog y vag ytok képesek most ilyenekről beszélni? – szipog ta Gunilla. – Hát, Gunilla… – Erling nem ig azán tudta, mit kezdjen ezzel az érzelemkitöréssel, amelyet a körülmények ellenére meg lehetősen ide nem valónak talált. – Felelősek vag yunk a község ért, a polg áraiért és mindazokért, akik nemcsak szívvel-lélekkel, de mindenükkel támog attak minket, hog y felvirág oztassuk a települést. – Kissé meg lepődött a saját meg fog almazásán, és tartott eg y kis szünetet, mielőtt folytatta. – Bármilyen trag ikus is, hog y ez a fiatalember idő előtt életét vesztette, nem fordíthatunk hátat mindennek. A show-nak folytatódnia kell, ahog y Hollywoodban mondják.

A tárg yalóteremben néma csönd honolt. Az utolsó mondat olyan jól hang zott, hog y Erling nek újra ki kellett mondania. Kihúzta mag át, kidüllesztette a mellét, majd erőteljes bohusläni tájszólással meg ismételte: – A show-nak folytatódnia kell, emberek. A show-nak folytatódnia kell. Bénultan ültek a konyhaasztalnál eg ymással szemben. Amióta az eg yik kedves rendőr hazahozta őket, meg sem moccantak. Gunnar szívesebben jött volna a saját kocsijával, de a rendőrök nem eng edték. Az autója még mindig ott állt a parkolóban, el kell majd mennie érte. De talán akkor meg rag adhatja az alkalmat, és benézhet… Gunnar leveg ő után kapott. Hog y felejthette el?! Hog y mehetett ki eg yetlen pillanatra is a fejéből, hog y Matte meg halt? Látták, ahog y ott fekszik a csíkos rong yszőnyeg en, amelyet Sig ne szőtt a szőnyeg mániás korszakában. A hasán feküdt, és eg y lyuk volt a tarkóján. Hog y felejthette el a vért? – Teg yek fel kávét? – Muszáj volt meg törnie a csendet. Már csak a saját szívverését hallotta, és mindent meg tett, hog y túlharsog ja ezt az eg yenletes dobog ást, amely arra kényszerítette, hog y élőnek és elevennek érezze mag át, hog y beszívja és kifújja a leveg őt, miközben a fia halott. – Csinálok eg yet. Felállt, noha nem kapott választ Sig nétől. A nyug tató még hatott, és a feleség e összekulcsolt kézzel, üres tekintettel ült ott, teljesen mozdulatlanul. Gunnar g épiesen beletette a szűrőt a kávéfőzőbe, vizet öntött bele, kinyitotta a kávésdobozt, számolta a kanalakat, majd meg nyomta a kapcsolót. A g ép azonnal bug yborékolni és szuszog ni kezdett. – Kérsz valamit a kávéhoz? Eg y szelet süteményt? A hang ja furcsán normális volt. A hűtőhöz ment, kivette a vajas süteményt, amelyet Sig ne előző nap sütött. Gondosan levette róla a folpackot, a deszkára tette, és vág ott két vastag szeletet belőle. Aztán előszedett két tányért a szekrényből, az eg yiket Sig ne, a másikat saját mag a elé rakta. A nő nem reag ált, de Gunnar pillanatnyilag képtelen volt ezzel fog lalkozni. Csak a szívverését hallotta, amelyet eg y pillanatra

elnyomott a tányérok csörömpölése és a kávéfőző fújtatása. Amikor lefőtt a kávé, a csészékért nyúlt. Úg y tűnt, a szokás hatalma évről évre erősebb lett, mindkettőjüknek meg volt a kedvenc csészéje. Sig ne mindig a finom, fehér csészéből ivott, amelynek rózsák voltak a peremén, míg ő mag a jobban szerette a hatalmas kerámiabög rét, amelyet Sig ne eg y g rännai buszos kiránduláson vett. Kávé feketén, eg y cukorral mag ának; Sig ne két cukorral és tejjel itta. – Tessék! – tette le a csészét a süteményestányér mellé. A nő nem mozdult. A kávé ég ette Gunnar ínyét, mert túl nag yot kortyolt belőle. Köhög ött, amíg az ég ető érzés el nem múlt. Beleharapott a vajas süteménybe, de a falat a szájában élvezhetetlen, lisztízű g ombóccá változott. Aztán epe jött fel, és érezte, hog y meg kell szabadulnia az eg yre nag yobb g ombóctól. Gunnar elrohant Sig ne mellett, ki a fürdőszobába, majd leg ug g olt a vécécsésze elé. Látta, ahog y a kávé, a süteménydarabkák és az epe a vízbe loccsan. A víz zöld volt a vécéillatosítótól, amelyet Sig ne mindig minden körülmények között a csésze szélére tett. Amikor teljesen kiürült a g yomra, meg int hallotta a szívét. Bummbumm-bumm. Előrehajolt, és meg int hányt. A konyhában Sig ne kávéja kihűlt a fehér, rózsás csészében. Beesteledett, mire vég eztek Mats Sverin lakásával. Kint még világ os volt, de az utcán már nem volt forg alom, és csak kevés embert lehetett látni. – A holttest meg érkezett – szólt Torbjörn Ruud. A bűnüg yi technikus fáradtnak tűnt, amikor mobiljával a kezében Patrikhoz lépett. Már több eseten dolg oztak eg yütt, és a nyomozó borzalmasan tisztelte az ősz szakállú férfit. – Szerinted mikorra lesz meg a boncolás? – Patrik meg dörzsölte az orrnyerg ét. Lassacskán ő is érezni kezdte, hog y iszonyúan hosszú napjuk volt. – Pedersentől kérdezd. Fog almam sincs. – Mit tippelsz előzetesen? Patrik meg borzong ott a friss szellőtől a ház előtti tenyérnyi zöld

g yepen. Összehúzta mag án a kabátot. – Amennyire látom, nem túl bonyolult a dolog . Lőtt seb a tarkón. Eg y lövés, amely azonnali halált okozott. A g olyó még a koponyában van. A hüvely, amelyet meg találtunk, kilenc milliméteres pisztolyból származik. – Más nyomok a lakásban? – Mindenütt ujjlenyomatok, és találtunk néhány szövetdarabot is. Ha lesz g yanúsított, lesz mit összehasonlítani. – Feltéve, hog y a g yanúsítottunk hag yta hátra az ujjlenyomatokat és a szövetszálakat – szúrta közbe Patrik. A labortechnika szép és jó, de tapasztalatból tudta, hog y kell eg y nag y adag szerencse is a g yilkosság ok felderítéséhez. Az emberek jönnekmennek, és a nyomok származhatnak családtag októl vag y barátoktól is. Ha az eg yikük a g yilkos, a nyomozók a tettes és a tetthely összekapcsolásakor eg észen más problémák előtt állnak. – Nem túl korai még ilyen borúlátónak lenned? – bökte oldalba Torbjörn Patrikot. – De, bocs – nevetett Patrik. – Lassan kezdek belefáradni. – Túlzásba viszed, nem? Hallottam, hog y tiszta erőből húztad az ig át, és összeestél. Az ilyesmi nem múlik el eg yhamar. – Ezt az ig ás dolg ot nem szeretem hallani – dörmög te Patrik. – De ig azad van, fog tam az intő jelet. – Jól van. Vég tére is nem vag y vén trotty, le fog sz húzni még pár évet a rendőrség nél. – Mit g ondoltok arról, amiket találtunk? – Patrik próbált témát váltani. A mellkasi fájdalom emlékei még túl frissek voltak, nehezére esett beszélni róluk. – Ahog y mondtam, nem fedeztünk fel semmi különöset. Most mindent elküldünk a törvényszéki labornak, és ez, te is tudod, eltarthat eg y darabig . De a lekötelezettjeim, úg yhog y talán meg sürg ethetem eg y kicsit őket. – Természetesen hálásak volnánk, ha minél hamarabb meg kapnánk az eredményeket. Patrik még mindig fázott. Ahhoz képest, hog y június volt, elég hideg

és szeszélyes volt az idő. Pillanatnyilag olyan volt, mint kora tavasszal, de néhány napja még olyan erősen sütött a nap, hog y Erica és ő rövid ujjúban ültek a kertben. – És nálatok? Van valami? Hallott vag y látott valaki valamit? – mutatott Torbjörn a környező bérházakra. – Bekopog tunk minden ajtón, de nem jutottunk valami sokra. Az eg yik szomszéd szombat éjjel hallani vélt valami zajt, de mivel akkor ébredt fel, nem nag yon tudta meg mondani, mi lehetett. Ez minden. Mats Sverin zárkózott életet élt, leg alábbis itt a házban. Látszólag senki sem ismerte, csak bólintottak eg ymásnak a lakókkal a lépcsőházban. De mivel Fjällbackában nőtt fel, és a szülei mindig is itt éltek, természetesen tudják, kicsoda. Hog y a község házán dolg ozik, meg ilyenek. – Ig en, Fjällbackában g yorsan terjednek a hírek – mondta Torbjörn. – Eg y kis szerencsével ez kapóra is jöhet. – Biztos. Idáig úg y fest, mintha Mats Sverin remeteéletet élt volna, de holnap teszünk még eg y kísérletet. – Menj haza, és pihenj! – Torbjörn meg vereg ette a másik vállát. – Köszi, íg y lesz – hazudta Patrik. Már felhívta Ericát, és szólt, hog y későn ér haza. Még ma ki kell dolg ozniuk eg y stratég iát, és holnap reg g el rövid alvás után bele kell vág niuk a munkába. Tisztában volt vele, hog y azok után, amiken keresztülment, nem túl bölcsen döntött. De dolog volt. És az ő természete ilyen. Erica a kandalló tüzébe bámult. Amikor Patrik felhívta, ig yekezett leplezni, mennyire ag g ódik. A férje vég re élénkebbnek tűnt, energ ikusan mozg ott, és az arcának is volt színe. Erica természetesen meg értette, hog y tovább kell bent maradnia, de Patrik meg íg érte neki, hog y visszavesz kicsit. Elfelejtette volna? Azon tűnődött, ki az áldozat. Patrik telefonon nem akart erről beszélni, és csak annyit mondott, hog y holtan találtak eg y férfit Fjällbackában. Erica elképesztően kíváncsi természet volt, talán a fog lalkozásából kifolyólag . Amikor írt, akkor is az emberek és az események iránti érdeklődése hajtotta. Időben meg fog ja tudni, mi történt. Ha Patrik nem

is avatja be, eg ykettőre mindenfelé erről fog nak beszélni. Ez volt az előnye és a hátránya annak, ha az ember Fjällbackában lakott. Amikor arra g ondolt, mennyi támog atást kaptak a baleset után, még mindig könnybe lábadt a szeme. Mindenki felajánlotta a seg ítség ét, nemcsak olyanok, akiket jól ismertek, hanem olyanok is, akikkel épphog y köszönőviszonyban voltak. Gondját viselték Majának és a háznak, és amikor Ericát vég re kieng edték a kórházból, ételt tettek a lépcsőjükre. És amikor még kórházban feküdt, majd’ eltemették az üdvözlőkártyák, virág ok, bonbonok valamint a g yerekeknek szánt játékok. Mindet helyiek küldték. Itt ez a szokás. A fjällbackaiak összetartanak. Ma este még is mag ányosnak érezte mag át. Miután beszélt Patrikkal, hirtelen kedve szottyant felhívni Annát. Ahog y mindig , most is fájdalmasan tudatosult benne, hog y ez lehetetlen. Lassan letette az asztalra a vezeték nélküli telefont. A g yerekek fent aludtak. A tűz a kandallóban serceg ett, odakint fokozatosan sötétedett. Az utóbbi hónapokban g yakran félt, de ritkán érezte eg yedül mag át. Ellenkezőleg , tulajdonképpen folyton emberek vették körül. De ma este teljes volt a csend. Amikor meg hallotta az ordítást az emeletről, azonnal felug rott. Amíg az ikreket etette, és visszafektette őket az ág yba, nem volt ideje Patrik miatt ag g ódni. – Bár hosszú volt a nap, szerintem szánjunk rá eg y órát, és üljünk össze, mielőtt hazameg yünk. Patrik körülnézett. Mindenki fáradtnak tűnt, de fig yeltek. A meg beszélések már rég óta a konyhában zajlottak, és Gösta volt olyan g ondoskodó, hog y mindenki elé teg yen eg y csésze kávét. – Martin, össze tudnád fog lalni, kérlek, milyen eredménnyel járt a szomszédok kikérdezése? – Bekopog tunk a ház minden lakójához, és a többség et otthon is találtuk. Néhányuknál holnap újra kell próbálkoznunk. A leg érdekesebb kérdés persze az, hog y hallott-e valaki zajt Mats Sverin lakásából. Veszekedést, lármát, lövéseket. De ezzel nem mentünk semmire. Az

eg yetlen, aki talán hallott valamit, a szomszédos lakás bérlője. Leanderssonnak hívják. A péntekről szombatra virradó éjszakán zajra ébredt, amely lehetett lövés is, de lehetett valami teljesen más is. Elég ködös emlékei vannak. Csak azt tudja, hog y valami felkeltette. – Nem látott jönni vag y menni valakit? – kérdezte Mellberg . Annika lázasan jeg yzetelt. – Arra sem emlékszik senki sem, hog y eg yáltalán látog atta-e valaki valaha Mats Sverint, amióta ott lakik. – Mennyi ideje lakott Fjälbackában eg yáltalán? – érdeklődött Gösta. – Az apja azt mondta, hog y nemrég költözött haza Göteborg ból, de mivel holnap reg g el úg yis akartam beszélni még Sverinnel némileg nyug odtabb körülmények között, meg kérdezem tőle pontosabban – felelte Patrik. – Vag yis a kilincselés nem hozott eredményt – szög ezte le Mellberg , és úg y meredt Martinra, mintha ő volna felelős érte. – Leg alábbis nem sokat – bámult vissza rá Martin. Fiatalság a dacára már levetette azt a félénk tiszteletet, amellyel eleinte Mellberg re tekintett. – Folytassuk! – rag adta mag ához a szót Patrik. – Az apával már váltottam néhány szót, az anya viszont túlság osan sokkos állapotban volt eg y kihallg atáshoz. De ahog y mondtam, holnap felkeresem őket, hog y bővebben is elbeszélg ethessünk. Gunnar, az apa azt mondta, senkit nem ismernek, aki ártani akarhatott volna a fiuknak. Noha innen származik, a visszaköltözése óta látszólag nem sok emberrel találkozott. Szeretném, ha holnap valaki beszélne a kollég áival is. Elintéznétek, Paula és Gösta? Azok ketten összenéztek, és bólintottak. – Martin, te csípd el a szomszédokat, akikkel még nem beszéltünk. Ja, ig en, Gunnar említette, hog y Matsot nem sokkal az elköltözése előtt csúnyán meg verték Göteborg ban, ennek az üg ynek én járok utána. Vég ezetül Patrik a főnökéhez fordult. Időközben ez is a munkamenet bevett része lett. Elejét vette annak, hog y Mellberg bármilyen kárt okozva beleavatkozzon a nyomozásba. – Bertil – mondta Patrik komolyan –, rád mint fővezérre az őrsön lesz szükség . Vég tére is te értesz a leg jobban az újság írók nyelvén. Sosem

lehet tudni, mikor fog nak szag ot. Mellberg arca felderült. – Tökéletesen ig az. Rendkívül jó viszonyom van a sajtóval, és nag y tapasztalatom van ezen a területen. – Kiváló – felelte Patrik az irónia leg kisebb jele nélkül. – Akkor mindenki tudja a holnapi feladatát. Annika, tég ed majd időközben ellátunk kutatómunkával. – Tudjátok, hol találtok – csapta be Annika a jeg yzetfüzetét. – Jó. Akkor menjünk haza mindannyian, és aludjunk pár órát. Ahog y kimondta, tudatosult benne, mennyire vág yódik Erica és a g yerekek után. Későre járt, és kis híján összeesett a fáradtság tól. Tíz perccel később már úton is volt Fjällbacka felé.

Fjällbacka, 1870 Karl még mindig hozzá sem ért. Emelie össze volt zavarodva. Nem sokat tudott a dologról, de az világos volt számára, hogy férfi és nő között történik ez-az, amire náluk még nem került sor. Azt kívánta, bárcsak ott volna vele Edith. Bárcsak ne lett volna olyan furcsa a viszonyuk az elutazása előtt! Akkor beszélhetett volna vele, vagy írhatna neki egy levelet, hogy a tanácsát kérje. Egy házas nő biztosan nem teheti meg, hogy ilyesmiről beszéljen a férjével. Mert ilyesmiről nem beszél az ember. Mindenesetre elég különös volt. A kezdeti szerelme Gråskären alábbhagyott. Az őszi napsütés átadta a helyét a hideg szélnek, amely a sziklákhoz csapta a hullámokat. A virágok elnyíltak, a sivár ágyásokban már csak csupasz kórók árválkodtak. Úgy tűnt, az ég folyton sötétszürke. Emelie többnyire kint volt. Odakint ült, és vacogott, akárhány réteg ruhát vett is fel, de a ház olyan kicsi volt, hogy szinte összeértek a falak. Néha rajtakapta Juliant, hogy grimaszol, de amikor a férfi észrevette, hogy őt nézi, elfordult. Még mindig nem szólt hozzá, és Emelie-nek fogalma sem volt, mit árthatott neki. Talán egy másik nőre emlékeztette, aki megbántotta. De legalább a főztjét szerette. Julian és Karl jó étvággyal evett, és Emelie is észrevette, hogy megtanult ízletes ételt készíteni abból a kevésből, amijük volt. Akkoriban többnyire makréla került a tányérra. Karl és Julian mindennap kihajózott, és gyakran egy egész rakomány ezüstösen csillogó hallal tért vissza. Emelie néhány makrélát azon frissiben megsütött, és krumplival tálalta fel vacsorára. A többit sóban eltette télire, mert tudta, hogy szűkösebb idők jönnek. Ha Karl olykor-olykor megajándékozná egy-egy barátságos szóval, sokkal könnyebb lett volna az élet a szigeten. De sosem nézett a szemébe, és egyszer sem

cirógatta meg kedvesen, amikor elhaladt mellette. Úgy bánt vele, mintha ott sem volna, látszólag tudatában sem volt annak, hogy felesége van. Semmi sem úgy alakult, ahogy Emelie álmodta, és Edith szavai gyakorta visszhangoztak a fejében. Hallgatnia kellett volna rá. Emelie gyorsan elhessegette az ilyesfajta gondolatokat. Az élet idekint kemény volt, de nem akart panaszkodni. Ő választotta ezt a sorsot, és a legjobbat akarta kihozni belőle. Erre tanította az anyja, amikor még élt, és Emelie megszívlelte a tanácsát. Mindig minden máshogy alakul, mint ahogy az ember várja.

Martin utált bejelentés nélkül beállítani a szomszédokhoz. Ez arra emlékeztette, amikor iskolásként be kellett cseng etnie ideg en emberekhez, és sorsjeg yeket, zoknit vag y más haszontalan kacatot kellett rájuk sóznia, hog y összeszedje a pénzt az osztálykirándulásra. De azt is tudta, hog y ez a munkája része: be a lépcsőházba, felcaplatni, lecaplatni, minden lakásban körülszag lászni. Szerencsére a leg több lakót már előző nap elcsípte. Kivette a listát a táskájából, és meg nézte, ki hiányzik még . Annál a lakónál kezdte, akit a leg íg éretesebbnek vélt: a Mats Sverinnel eg y emeleten lakó férfinál. Az ajtón a Grip név állt. Martin vetett eg y pillantást a karórájára, mielőtt becsöng etett. Csak nyolc óra volt, úg yhog y elkaphatja még munka előtt. Amikor senki sem nyitott ajtót, eg y sóhaj kíséretében újra meg nyomta a cseng őt. A visító hang bántotta a fülét, de még mindig nem történt semmi. Már éppen meg fordult, hog y lemenjen a lépcsőn, amikor meg hallotta a zár kattanását. – Ig en? – szólt ki eg y mog orva hang . Martin g yorsan meg pördült. – Martin Molin, rendőrség . A biztonság i lánc mög ött bozontos szakáll sejlett. És eg y bíborvörös orr. – És mit akar? A tény, hog y Martin rendőr, nem derítette jobb kedvre a férfit. – A szemben lévő lakásban haláleset történt – mutatott Martin Mats Sverin ajtajára, amelyet g ondosan lezártak rag asztószalag g al. – Ig en, hallottam róla. – Martin látta, hog y a szakáll fel-le mozog az ajtónyílásban. – És mi közöm hozzá? – Bemehetnék eg y kicsit? – kérdezte a leg barátság osabb hang ján.

– Minek? – Hog y felteg yek néhány kérdést. – Semmit sem tudok. A férfi be akarta csukni az ajtót, de Martin ösztönösen a nyílásba dug ta a lábát. – Vag y beszélg etünk itt eg y keveset, vag y azzal töltheti a délelőttjét, hog y elkísér az őrsre, és ott válaszolja meg a kérdéseimet. Martin pontosan tudta, hog y nincs jog a bevinni Gripet, de úg y vélte, hog y az öreg nincs tisztában ezzel. – Jöjjön be! – mondta Grip. Kiakasztotta a biztonság i láncot, az ajtó kitárult, és Martin beléphetett. Azon nyomban meg is bánta, amint meg érezte a bűzt. – Itt maradsz, te anyaszomorító! Martin a szeme sarkából valami torzonborz lényt látott tovasuhanni. Aztán a szakállas férfi rávetette mag át, és elkapta a macska farkát. Az állat némi tiltakozás kíséretében hag yta, hog y felveg yék, és visszavig yék a lakásba. Grip becsukta az ajtót, Martin pedig ig yekezett csak a száján át léleg ezni, különben még elhányja mag át. Áporodott volt a leveg ő, szemét szag a terjeng ett, és minden macskahúg ytól bűzlött. A mag yarázatra nem kellett sokat várnia. Martin meg állt a küszöbön, és bebámult a lakásba. Mindenütt macskák feküdtek, ültek, mászkáltak. Gyorsan meg saccolta, hányan lehetnek, és arra jutott, nag yjából tizenöten. Eg y leg feljebb neg yven nég yzetméteres lakásban. – Üljön le – bökte oda Grip. Elhessentett néhány macskát a kanapéról. Martin óvatosan ereszkedett le a kanapé peremére. – Na, ki vele! Nem érek rá eg ész nap. Ha az embernek ennyi éhes szájat kell etetnie, reng eteg dolg a van. Eg y kövér, vörös macska az öreg ölébe ug rott, kényelembe helyezte mag át, és elkezdett dorombolni. A szőre g ubancosan meredezett, míg mindkét hátsó lábánál foltokban hiányzott. Martin meg köszörülte a torkát. – Mats Sverint, a szomszédját holtan találták a lakásában teg nap. És

tudni szeretnénk, hog y a lakók hallottak vag y láttak-e valami szokatlant az utóbbi napokban. – Nem szokásom a szomszédok után kémkedni. A mag am dolg ával törődöm, és ezt várom el másoktól is. – Semmit sem hallott a szomszédja lakásából? Nem látott ideg ent a lépcsőházban? – firtatta Martin. – Mondom, nem érdekelnek mások. A férfi a macska összetapadt szőrét vakarászta. Martin összecsukta a jeg yzetfüzetét, és feladta. – Mi a keresztneve eg yáltalán? – Gottfrid Gripnek hívnak. A többiek nevére is kíváncsi? – Kinek a nevére? – Martin körülnézett. Laknak itt még mások is? – Ez itt Marilyn. – Gottfrid az ölében fekvő macskáról beszélt. – Ki nem állhatja a nőket. Fúj rájuk. Martin kötelesség tudóan újra felcsapta a jeg yzetfüzetét, és szó szerint felírta, amit a férfi mondott. Bár a jeg yzeteinek nem sok hasznát látják majd, leg alább röhög hetnek eg y jót. – A szürkét ott Errolnak hívják, a fehéret, amelyiknek barna mancsa van, Humphreynek, és ott van még Cary, Audrey, Bette, Ing rid, Lauren és James. Grip a többi macska nevét eldarálta, miközben eg yesével rájuk mutatott, Martin pedig tovább írt. Lesz miről mesélnie, ha visszaér az őrsre. Úton az ajtó felé meg torpant. – Szóval sem mag a, sem a macskák nem láttak semmit? – Nem mondtam, hog y a macskák nem láttak semmit, csak azt, hog y én nem láttam semmit. De Marilyn szombat reg g el látott eg y autót. Az ablakpárkányon ült a konyhában, és úg y fújt, akár eg y őrült. – Marilyn látott eg y autót? És milyet? – Martin rá se rántott, milyen furcsán hang zott a kérdése. Grip szánakozva nézett rá. – Mag a szerint a macskák ismerik az autómárkákat? Minden bizonnyal nincs ki a nég y kereke. Meg kopog tatta a homlokát, és nevetve csóválta meg a fejét. Aztán

becsukta az ajtót Martin mög ött, és beakasztotta a biztonság i láncot. – Erling itt van? – kopog tatta meg Gösta óvatosan az ajtókeretet. Paulával az imént érkeztek meg a tanumshedei község házára. Gunilla, aki háttal ült az ajtónak, ijedtében ug rott eg yet. – Jaj, de meg ijesztettek! – hadonászott ideg esen. – Nem volt szándékos – mondta Gösta. – Erling et keressük. – Matsról van szó? – A nőnek azonnal remeg ni kezdett a szája széle. – Olyan szörnyű! – Felkapott eg y csomag zsebkendőt, hog y letörölje a könnyeket a szeme sarkából. – Ig en –felelte Gösta. – Később szeretnénk mindenkivel beszélni, de pillanatnyilag Erling g el váltanánk pár szót. Ha itt van. – Ig en, az irodájában. Odakísérem mag ukat. Felállt, és a folyosó vég én lévő helyiség hez vezette őket, miközben erőteljesen kifújta az orrát. – Vendég eid vannak, Erling – mondta, azzal oldalra lépett. – Ó, jó napot! Kedves, hog y újra benéztek. Erling hozzájuk sietett, és szívélyesen üdvözölte Göstát. Aztán Paulára nézett, és látszólag lázasan kutatott az emlékezetében. – Petra, ug ye? Az ag yam olyan, akár eg y jól olajozott g épezet, sosem felejtek el semmit. – Paula. – A nő kezet nyújtott neki. Erling eg y pillanatra meg lepettnek tűnt, de aztán csak vállat vont. – Azért jöttünk, hog y felteg yünk mag ának pár kérdést Mats Sverinről – mondta Gösta g yorsan. Leült a vendég eknek fenntartott fotelok eg yikébe Erling íróasztala előtt, amivel arra kényszerítette Erling et és Paulát, hog y kövessék a példáját. – Persze, persze. – A férfi furcsa fintort vág ott. – Itt az irodában mindenki szívből g yászolja, és természetesen mi is azon törjük a fejünket, mi történhetett. Tudnak már valami közelebbit? – Pillanatnyilag nemig en – rázta meg a fejét Gösta. – Csak azt ismételhetem meg , amit teg nap már meg tudott telefonon. Sverint holtan találták a lakásában, és mi nyomozunk az üg yben.

– Meg g yilkolták? – Sem meg erősíteni, sem cáfolni nem tudjuk. Gösta mag a is észrevette, milyen hivatalosan cseng ett ez, de tudta, hog y Patrik Hedströmmel g yűlne meg a baja, ha eljárna a szája, és ezzel hátráltatná a munkájukat. – Szükség ünk van a seg ítség ére – folytatta. – Ha jól értettem, Sverin sem hétfőn, sem kedden nem jött be dolg ozni. Ezért mag a felvette a kapcsolatot a szüleivel. Sverin g yakran maradt otthon? – Ellenkezőleg . Szerintem eg yetleneg yszer sem volt beteg , amióta itt dolg ozott. Amennyire emlékszem, mindig bejött. Még fog orvoshoz sem kéredzkedett el soha. Pontos volt, kötelesség tudó és rendkívül lelkiismeretes. Ezért ag g ódtunk annyira, amikor még csak nem is jelentkezett. – Mióta dolg ozott itt? – kérdezte Paula. – Két hónapja. Nag y szerencsénk volt, hog y ilyen embert találtunk. Már öt héttel korábban kiírtuk a pályázatot, és be is hívtunk pár érdeklődőt elbeszélg etésre, de meg közelítőleg sem voltak olyan jól képzettek, mint Mats. Amikor Mats pályázott, eleinte attól féltünk, túlképzett, de meg nyug tatott minket, hog y pont ilyen állást keres. Úg y tűnt, elsősorban a lehető leg hamarabb haza akar költözni Fjällbackába. Ki vehetné ezt rossz néven tőle? A nyug ati part g yöng yszeme – tárta szét Erling a karját. – Nem említette, miért akar hazaköltözni? – Paula előredőlt. – A nag yváros zűrzavara elől menekült, és mag asabb életszínvonalat akart. És a mi településünk pont ezt kínálja. Nyug almat és életszínvonalat. – Erling minden szótag ot külön meg nyomott. – Azt akarja mondani, hog y a költözésének nem voltak személyes okai? – Gösta lassan kezdte elveszíteni a türelmét. – E tekintetben nag yon hallg atag volt. Tudom, hog y innen származott, és a szülei itt élnek, de nem emlékszem, hog y mesélt volna mást a mag ánéletéről. – Nem sokkal azelőtt, hog y elköltözött Göteborg ból, érte eg y… szóval eg y kellemetlenség . Olyan súlyosan bántalmazták, hog y kórházba került. Ezt nem említette? – kérdezte Paula.

– Eg y szóval sem – válaszolta Erling meg rökönyödve. – Volt néhány sebhely az arcán, de azt mondta, akkor szerezte, amikor a nadrág ja beakadt a küllők közé, és elesett a biciklivel. Gösta és Paula meg hökkenve pillantott össze. – Ki bántalmazta? Ug yanaz, aki… – Erling csaknem suttog ott. – A szülei azt mondták, spontán erőszakról volt szó. Abból indulunk ki, hog y nincs összefüg g és, de kizárni persze nem zárhatjuk ki – felelte Gösta. – Tényleg nem mesélt semmit a g öteborg i életéről? – ütötte a vasat Paula. Erling a fejét ing atta. – Komolyan mondom, Mats sosem beszélt mag áról. Mintha nem is létezett volna, mielőtt hozzánk került. – Mag a szerint ez nem érdekes? – Hát, szerintem ezen senki sem törte a fejét. Eg yáltalán nem volt emberkerülő. Lehetett vele viccelődni, nevetni és az előző esti tévéműsorról cseveg ni. Amikről az ember kávészünetben locsog . Észre sem lehetett venni, hog y sosem mond semmit a mag ánéletéről. Bennem is csak most tudatosult. – Jól vég ezte a munkáját? – kérdezte Gösta. – Mats remek pénzüg yi szakember volt. Ahog y mondtam: alapos, rendes és becsületes, és az ilyen tulajdonság okat kétség kívül nag yra becsülik olyasvalakinél, aki a pénzüg yekért felelős. Főleg eg y politikailag annyira kényes tevékenység ben, mint a miénk. – Szóval nem volt rá panasz? – tudakolta Paula. – Nem, Mats vég telenül jó volt a szakterületén. És a Badis-projektben hatalmas seg ítség et jelentett nekünk. Bár későn csatlakozott hozzánk, és rövid idő alatt kellett bedolg oznia mag át, de sokat köszönhetünk neki. Gösta Paulára pillantott, aki a fejét rázta. Pillanatnyilag nincs több kérdésük, noha Göstának az volt a benyomása, hog y Mats Sverin most is pont olyan személytelen és meg fog hatatlan maradt, mint a főnökével folytatott beszélg etés előtt. Akaratlanul is azon morfondírozott, mi volna, ha meg kaparg atnák kicsit a felszínt.

A Sverin házaspár otthona idilli helyen feküdt a vízparton, Mörhultben. Szép kora nyári idő volt, meleg ebb, mint előző nap, és Patrik a kocsiban hag yta a kabátját. Ideszólt telefonon, hog y meg látog atja őket, és amikor Gunnar ajtót nyitott neki, rög tön látta, hog y az öreg ek kávéhoz terítettek. Íg y volt ez itt a parton. Az örömteli és a szomorú alkalmakon kávét és süteményt szolg áltak fel. Rendőri pályafutása alatt Patrik vödörszámra itta a kávét a település lakóinál. – Jöjjön be! Mindjárt meg nézem, hog y Sig ne… – Gunnar be sem fejezve a mondatot felment a lépcsőn az emeletre. Patrik az előszobában várakozott. Mivel Gunnar nem tért vissza, úg y döntött, bemeg y a konyhába. A ház nag yon csendes volt. Patrik vette mag ának a bátorság ot, hog y a nappaliba is bekukkantson. Minden rendes és tiszta volt, a rég i szép bútorokon – ahog y az idősebbeknél meg szokott – csinos kis terítők hevertek. Mindenütt Mats bekeretezett képei álltak, akinek életét Patrik csecsemő korától meg lett felnőtt ember koráig vég ig követhette. Mats barátság osnak és rokonszenvesnek tűnt. Vidámnak, sőt boldog nak. A képek alapján szép g yerekkora volt. – Sig ne mindjárt jön. Patrik annyira a g ondolataiba merült, hog y kis híján elejtette a képet, amikor meg hallotta Gunnar hang ját. – Sok szép fényképük van – tette vissza óvatosan a fotót a komódra, majd követte Gunnart a konyhába. – Mindig is szerettem fényképezni, és hát összeg yűlt néhány az évek alatt. Ami persze most jól jön. Mert íg y meg maradt nekünk valami belőle, úg y értem. Gunnar zavartan ig azg atta a tányért, és kávét töltött. – Kér cukrot vag y tejet? Vag y mindkettőt? – Köszönöm, jó lesz feketén. – Patrik leült az eg yik fehér konyhaszékre. Gunnar elé tette a csészét, és helyet fog lalt vele szemben. – Elkezdhetjük, Sig ne mindjárt jön – mondta, miután vetett eg y ag g odalmas pillantást a lépcső irányába. Fentről nem hallatszott nesz. – Hog y van? – Eg y szót sem szólt teg nap óta. Nemsokára átjön az orvos, azt

mondta. Csak feküdni akar, de eg ész éjjel le sem hunyta a szemét, azt hiszem. – Sok virág ot kaptak. – Patrik állával a konyhapult felé bökött, ahol ilyen-olyan vázákban reng eteg csokor sorakozott. – Az emberek eg yütt éreznek velünk. Azt is felajánlották, hog y átjönnek, de most nem bírnék elviselni itt eg y csődületet. Gunnar eg y kockacukrot dobott a csészébe, és elkeverte, majd belemártott eg y süteményt, mielőtt a szájába vette volna. Úg y tűnt, kis híján a torkán akad a falat, le kellett öblítenie eg y korttyal. – Hát, itt vag y! – fordult Sig ne felé, aki átvág ott az előszobán. Nem is hallották, amikor lejött a lépcsőn. Gunnar elément. Óvatosan belékarolt, és az asztalhoz vezette, mintha vénasszony volna. Úg y látszott, teg nap óta éveket öreg edett. – Nemsokára jön az orvos. Ig yál eg y kis kávét, és veg yél eg y süteményt. Leg yen valami a g yomrodban. Vag y csináljak eg y szendvicset? A nő a fejét rázta. Az első mozdulat, amelyen eg yáltalán észre lehetett venni, hog y a férje szavai elértek hozzá. – Vég telenül sajnálom. – Patrik nem tudta meg állni, hog y ne teg ye a kezét a nőére. Sig ne nem húzta el, de nem is reag ált az érintésre, otthag yta a kezét az asztalon, mint valami halott testrészt. – Nem szívesen zavarom mag ukat most, ilyen röviddel a történtek után. Mint mindig , Patriknak most is nehezére esett meg találni a meg felelő szavakat. Amióta ő mag a is apa lett, nyilvánvalóan még mélyebben érintette, ha olyan emberekkel kellett szembenéznie, akik elveszítették a g yermeküket, mindeg y, hog y kisg yerekről vag y felnőtt emberről volt-e szó. Mit mondhatna olyasvalakinek, akinek kitépték a szívét? Mert ilyen érzés lehet, úg y hitte. – Tudjuk, hog y csak a dolg át vég zi, és másra sem vág yunk, csak hog y elkapják azt… aki ezt tette. És ha valahog y seg íthetünk ebben, meg tesszük. Gunnar leült a feleség e mellé, és még közelebb húzódott hozzá a székével. A nő hozzá sem ért a kávéjához. – Ig yál eg y kicsit! – emelte a férfi a szájához a csészét, mire a nő

vonakodva ivott pár kortyot. – Néhány dolog ról már teg nap is beszéltünk. Talán kezdhetnénk azzal, hog y mesélnek kicsit Matsról. Mindeg y, hog y fontos dolog -e vag y apróság , mondják el, ami az eszükbe jut. – Már kisbabakorában is nag yon barátság os volt – mondta Sig ne. A hang ja érdes volt, mintha ezelőtt évekig meg sem szólalt volna. – Az első pillanattól kezdve vég ig aludta az éjszakát, sosem okozott nehézség et. De én sokat ag g ódtam mindig . Mintha arra vártam volna, hog y valami rossz fog történni. – És ig azad lett. Hallg atnom kellett volna rád. – Gunnar lesütötte a szemét. – Nem, neked volt ig azad. – Sig ne rápillantott. Úg y látszott, hirtelen mag ához tért a ködös kábulatából. – Annyi időt és örömöt elveszteg ettem az örökös ag g odalmaimmal, míg te eg yszerűen csak hálás voltál, és képes voltál örülni annak, amink van. Matténak. Ilyesmire úg ysem lehet felkészülni. Többet kellett volna örülnöm. – Elnémult. – Mit akar tudni? Ezúttal önként ivott a kávéból. – Rög tön Göteborg ba ment, amikor elköltözött itthonról? – Ig en. Gimnázium után felvették a pénzüg yi főiskolára. Jó jeg yei voltak. – Észre lehetett venni Gunnaron, milyen büszke. – De hétvég ente g yakran hazajött – fűzte hozzá Sig ne. Látszólag jót tett neki, hog y a fiáról beszélhet: színe lett az arcának, és a pillantása is tisztábbnak hatott. – Az évek alatt persze eg yre ritkábbak lettek a látog atások, de az első évben minden hétvég ét itthon töltött – bólintott Gunnar. – És a tanulmányaival minden rendben volt? – Patrik úg y határozott, továbbra is a témánál marad, amely olyan kedves volt Sig ne és Gunnar szívének. – A főiskolán is jó jeg yeket kapott – mondta Gunnar. – Nem is tudom, kitől örökölte az eszét. Tőlem biztosan nem. Elmereng ve mosolyg ott, és úg y tűnt, eg y pillanatra meg feledkezik róla, miért is ülnek itt, és miért beszélnek Matsról. Aztán szemmel láthatólag ráeszmélt, és a mosolya lehervadt.

– És mit csinált a főiskola után? – Az első állását annál a könyvvizsg áló cég nél kapta – fordult Sig ne Gunnarhoz, aki a homlokát ráncolta. – Ig en, azt hiszem, de a leg jobb szándékom ellenére sem emlékszem, hog y hívták. Valami ang ol neve volt. De nem is maradt sokáig , nem érezte ott ig azán jól mag át. Túl sok szám és túl kevés ember, ezt mondta. – És utána? – Patrik beleivott a kávéjába, noha időközben kihűlt. – Több állása is volt. Ha pontosan tudni akarja, ki tudom deríteni, milyen cég eknél, de az utóbbi nég y évben eg y közhasznú intézetnél dolg ozott a pénzüg yön. Fristadnak hívták. – Milyen intézet volt? – Olyan nőkön seg ítettek, akik erőszakos férfiak elől menekültek. Seg ítettek nekik, hog y új életet kezdhessenek, és meg álljanak a lábukon. Matte szerette ezt a munkát. Szinte másról sem beszélt. – Akkor miért hag yta ott? Gunnar és Sig ne összepillantott, és Patrik meg értette, hog y ezen már ők is tűnődtek. – Szerintünk azzal a dolog g al lehet összefüg g ésben, amely vele történt. Talán már nem érezte biztonság ban mag át a városban – mereng ett Gunnar. – Itt sem volt már biztonság ban – tette hozzá Sig ne. Nem, g ondolta Patrik, nyilvánvalóan nem. Mindeg y, milyen okból költözött el Mats Sverin Göteborg ból, az erőszak utolérte. – Mennyi ideig feküdt kórházban a verés után? – Három hétig – válaszolta Gunnar. – Sokkoló volt, amikor először meg láttuk. – Mutasd meg a képeket – motyog ta Sig ne. A férje felállt. Amikor visszajött a nappaliból, eg y doboz volt nála. – Voltaképpen nem is tudom, miért őriztük meg ezeket. Tényleg nem valami szívderítő látvány. – Kérg es kezével óvatosan kivette a leg felső képeket a dobozból. – Láthatnám? – Patrik kinyújtotta a kezét, és Gunnar átadta neki a vékony kupacot. – Atyaisten!

Amikor meg látta Mats Sverint a kórházi ág yon, képtelen volt elfojtani a kiáltását. Nem lehetett ráismerni a nappali bekeretezett képein látható Matsra. Az eg ész arca, feje be volt dag adva. A bőre a vörös és a kék minden árnyalatában játszott. – Ig en – fordult el Gunnar. – Azt mondták, rosszabb vég e is lehetett volna. Szerencse a szerencsétlenség ben, hog y ennyivel meg úszta – pislog ott ki Sig ne néhány könnycseppet a szeméből. – És a tettest sosem kapták el, ha jól tudom. – Soha. Gondolja, hog y ennek az esetnek köze lehet ahhoz, ami Mattéval történt? Akkoriban teljesen ismeretlen emberek támadtak rá az utcán. Eg y banda. Matte rászólt az eg yik fiúra, hog y ne pisiljen a ház ajtaja elé. Még sosem látta a fickót korábban, azt mondta. Akkor miért… – Sig ne hang ja elvékonyodott. Gunnar csitítóan meg simog atta a karját. – Ezt még senki sem tudja. De a rendőrség kiderít mindent, amit csak lehet. – Íg y van – mondta Patrik. – Még nem vonhatunk le következtetéseket. Először többet kell meg tudnunk Matsról és az életéről. – Sig néhez fordult. – A férje azt mondta, Matsnak nem volt komoly kapcsolata. – Hát, ami azt illeti, mag ányos farkas volt. Már feladtam a reményt, hog y unokáim lesznek. Amikor Sig nében tudatosult, mit is mondott, és hog y most már biztosan nem lesznek unokái, eleredtek a könnyei. Gunnar meg szorította a kezét. – Szerintem Göteborg ban volt valakije – mondta Sig ne kásás hang on. – Nem szólt róla, de ez volt az érzésem. És néha, amikor látog atóba jött, parfümszag a volt a ruhájának. Mindig ug yanaz az illat. – Nem is említette a nevét? – kérdezte Patrik. – Nem, soha, biztosan azért nem, mert Sig ne nem kérdezett rá – felelte Gunnar mosolyog va. – Nem értettem, miért titkolózik. Semmi g ond nem lett volna belőle, ha eg yszer mag ával hozza hétvég ére, hog y mi is meg ismerhessük. Ha összeszedjük mag unkat, tudunk viselkedni.

Gunnar a fejét csóválta. – Ahog y látja, ez kicsit kényes téma. – Nem volt az a benyomásuk, hog y ez a nő még azután is fontos volt Matsnak, hog y visszaköltözött Fjällbackába? – Hát… – Gunnar kérdőn nézett Sig nére. – Nem, biztosan nem – mondta a nő határozottan. – Eg y anya érzi az ilyesmit. Meg mernék rá esküdni, hog y itt nem volt senkije. – Szerintem Annie-t sosem felejtette el – vetette közbe Gunnar. – Ne beszélj zöldség eket! Az eg y örökkévalóság g al ezelőtt volt! Még g yerekek voltak. – Az nem számít. Annie különleg es volt. Mindig is ezen a véleményen voltam, és szerintem Matte… Mag ad is láttad, hog y reag ált, amikor elmeséltük neki, hog y visszajött. – Jaj, de hány évesek voltak akkor? Tizenhét-tizennyolc? – Akkor is íg y g ondolom. – Gunnar dacosan előreszeg te az állát. – Ráadásul meg is akarta látog atni. – Elnézést! – szólt közbe Patrik. – Ki az az Annie? – Annie Wester. Mattéval eg yütt nőttek fel. Eg yébként mindketten eg y osztályba jártak a feleség ével. Gunnar látszólag feszeng ett kissé. Patrik nem csodálkozott rajta, hog y ismeri Ericát. Attól eltekintve, hog y Fjällbackában g yakorlatilag mindenki tudott mindenkiről mindent, Erica a könyveivel aratott sikere óta meg lehetősen közismert volt. – Még itt lakik? – Nem, már évekkel ezelőtt elköltözött. Stockholmba, és azóta nem tartották a kapcsolatot. Eg yébként van eg y szig ete itt. Gråskär. – És mag uk szerint Mats kiment hozzá? – Nem tudom, hog y kiment-e – mondta Gunnar. – De hívja fel Annie-t, és kérdezze meg . – Felállt, és odahozott eg y cetlit, amely a hűtőre volt rag asztva. – Itt a mobilszáma. Nem tudom, meddig akar maradni. A kisfiával van a szig eten. – Gyakran jön? – Nem, meg is lepődtünk kicsit. Amióta Stockholmban él, alig járt itt, utoljára évekkel ezelőtt. A szig et, amelyet a nag yapja vett rég es-rég en,

eg yedül az övé, mert nincs testvére. Olykor-olykor ránéztünk a házra, de ha nem tesznek hamarosan valamit a világ ítótoronnyal, menthetetlen lesz. – Világ ítótorony? – A szig eten áll eg y tizenkilencedik századi világ ítótorony és eg y ház, amelyben rég en a toronyőr lakott a családjával. – Mag ányos lehetett. A hideg kávé maradékát Patrik meg kínzott arckifejezéssel hörpintette fel. – Mag ányos vag y nyug odt és békés, nézőpont kérdése – mondta Sig ne. – Én eg yetlen éjszakát sem bírnék ki ott. – Nem azt mondtad, hog y az eg ész csak ostoba babona? – kérdezte Gunnar. – Micsoda? – kapta fel a fejét Patrik. – A népnyelv csak kísértetszig etnek nevezi Gråskärt. Azt beszélik, hog y azok, akik a szig eten haltak meg , sosem hag yhatják el – mag yarázta Gunnar. – Szóval elég hátborzong ató hely? – Csacskaság , az emberek mindenféléket beszélnek – horkantott Sig ne. – Akárhog y is, fel fog om hívni Annie-t. Hálás köszönetem a kávéért és a süteményért, és hog y szántak rám időt. – Patrik felállt, és betolta a székét. – Öröm volt mesélni róla – mondta Sig ne halkan. – Ezt elvihetném? – mutatott Patrik a kórházban készült képekre. – Hog yne. – Gunnar felé nyújtotta a fotókat. – Mivel dig itális fényképezőg épet használok, meg van mind a számítóg épen. – Köszönöm! – Patrik eltette a paksamétát. Sig ne és Gunnar eg yütt kísérték az ajtóhoz. Amikor már az autóban ült, mag a előtt látta a kisg yermek, a kamasz és a felnőtt Mats képeit. Hirtelen elhatározta, hog y hazameg y ebédelni. Ellenállhatatlan késztetést érzett rá, hog y meg puszilg assa az ikreket. – Hog y van a papa kedvence? Mellberg is hazament ebédelni. Alig lépett be a lakásba, kitépte Leót

Rita karjából, és dobálni kezdte, az apróság meg kacag va ujjong ott. – Jellemző. Ha a papa hazajön, a mama le van ejtve. – Rita dühös arcot vág ott, majd nevetve átkarolta őket, és mindkettő pufók arcára nyomott eg y-eg y puszit. Mivel Bertil ott volt Leo születésénél, különösen jó kapcsolata volt a kicsivel, és Rita ennek módfelett örült. Még is meg könnyebbült, amikor sikerült rábeszélni Bertilt, hog y ismét teljes állásban dolg ozzon. Noha az ötlet, hog y tehermentesíti Paulát, jó volt, és Rita a hősének nevezte, és bensőség esen szerette, nem voltak illúziói a férfi ítélőképesség ét illetően, amely finoman szólva sem volt elsőrang ú. – Mi a kaja? – Mellberg óvatosan az etetőszékbe ültette a kisfiút, és előkét kötött a nyakába. – Csirke, a verhetetlen házi salsaszószommal, amelyet úg y szeretsz. Mellberg helyeslően mormog ott. Eg ész életében nem evett a kapros húsnál eg zotikusabbat, de Ritának sikerült jobb belátásra bírnia. A salsaszósza olyan csípős volt, hog y majd’ szétmarta az ember ínyét, de Mellberg szenvedélyesen szerette. – Teg nap későn értél haza. Rita eg y tányér kevésbé fűszeres ételt tett az asztalra, és hag yta, hog y Bertil etesse meg Leót. – Meg int elszabadult a pokol. Paula és a fiúk úton vannak, terepmunkát vég eznek, de valakinek az őrsön kell maradnia, aki tud bánni a sajtóval, ahog y Hedström is hang súlyozta. És senki más nem alkalmasabb nálam erre a nehéz feladatra. Eg y púpozott kanalat nyomott Leo szájába, aki vidáman hag yta, hog y az étel fele az állára csorog jon. Rita elnyomott eg y vig yort. Patriknak nyilván meg int sikerült kivonnia a főnökét a forg alomból. Kedvelte Hedströmöt. Tudta, hog y kezelje Bertilt. Türelemmel, diplomáciai üg yesség g el és eg y kis hízelg éssel mindent el lehetett érni nála, amit az ember csak akart. Rita is ehhez folyamodott, hog y a mag ánéletük zökkenőmentes leg yen. – Te szeg ény, elég fárasztónak hang zik! – Bőség esen mert szószt a tányérra. Leo mindent meg evett, és Mellberg nekilátott a saját ebédjének.

A repeta után elég edetten hátradőlt, és a hasát simog atta. – Pompás! De maradt még eg y kis hely idebent. Mit szólsz, Leókám? – Felállt, és a hűtőhöz ment. Rita tisztában volt vele, hog y fel kellett volna tartóztatnia, de nem volt szíve hozzá. Hag yta, hog y rag yog ó arccal kiossza a három nag y Mag numot. Leo alig látszott ki a jég krém mög ül. Ha Rita szabadjára eng edné Bertilt, a kisfiú eg ykettőre széltében-hosszában eg yforma lenne. De ma kivételt tett.

Fjällbacka, 1870 Közelebb csúszott Karlhoz. A férfi hosszú alsóneműben feküdt az ágyban szorosan a fal mellett. Néhány óra múlva fel kell kelnie, hogy leváltsa Juliant a világítótoronyban. Emelie óvatosan a combjára tette a kezét. Reszkető ujjakkal megsimogatta. Voltaképpen nem az ő dolga lett volna ezt megtenni, de valami nem volt rendjén. Miért nem ért hozzá a férje még egy ujjal sem? Szólni is alig szólt hozzá. Talán mormogott egy köszönömöt, mielőtt felállt az asztaltól, máskülönben semmibe vette Emelie-t. Levegőnek nézte. Karl egyébként sem sokat időzött a házban. Amikor nem aludt, többnyire a világítótoronyban volt, vagy valami dolga akadt a ház és a hajó körül. Vagy a tengeren. Emelie egész álló nap egy szál magában volt a házikóban, és hamar a végére járt a kötelességeinek. Sok-sok órát kellett kitöltenie. Néha úgy érezte, menten megbolondul. Ha szülne egy gyereket, volna társasága és tennivalója. Többé nem számítana, hogy Karl reggeltől estig dolgozik, és nem szól hozzá. Volna valami, amivel lefoglalhatná magát. Azt tudta, hogy ehhez azonban bizonyos dolgoknak meg kell történniük férfi és nő között. Ennyit legalább megtanult a tanyán. Mindenesetre ezekre a dolgokra eddig nem került sor. Ezért simogatta most Karl belső combját. A szíve hevesen vert az idegességtől és az izgalomtól, amikor gyorsan bedugta a kezét a férfi hosszú alsójának sliccébe. Karl összerezzent, és felült. – Mit merészelsz? – Még sosem nézett rá ilyen komoran. Emelie ijedten húzta vissza a kezét. – Én… én csak azt hittem… Nem jöttek a szájára a szavak. Hogyan mondja el? Karlnak is tudnia kell, milyen

furcsa, hogy három hónap házasság alatt még nem közeledett hozzá. Emelie érezte, ahogy könnybe lábad a szeme. – Inkább a világítótoronyban alszom. Itt nem lehet pihenni. – Karl elfurakodott mellette, felöltözött, és lerohant a lépcsőn. Emelie-nek olyan érzése volt, mintha arcul csapták volna. Karl ugyan eddig is átnézett rajta, de legalább nem beszélt vele ilyen hangon. Durván, hidegen és megvetően. Ráadásul úgy nézett rá, mintha valami undorító lény volna, amely valami nagy kő alól mászott elő. Emelie könnyek között lépett az ablakhoz. A szigetet viharos szél korbácsolta, és Karlnak minden erejét megfeszítve kellett elbotorkálnia a világítótoronyig. Feltépte az ajtót, és belépett. Aztán Emelie megpillantotta az ablak mögött, ahol a torony fénye árnyalakká változtatta. Sírva feküdt vissza az ágyra. A ház recsegett-ropogott, úgy tűnt, mintha a szél bármelyik pillanatban magával ragadhatná, és kisodorhatná a szürke tengerre. De ettől nem félt. Inkább elmenekült volna, mintsem hogy itt maradjon. Valami megérintette az arcát, ott, ahol Karl szavai égő nyomot hagytak. Emelie megborzongott. Senki sem volt ott. A takarót az álláig húzta, és a szoba sötét sarkaiba bámult, amelyek látszólag üresek voltak. Aztán visszadőlt a párnára. Biztos csak képzelte. Ahogy a többi furcsa neszt is, amelyet azóta hall, amióta a szigeten él. Vagy a szekrényajtókat, amelyek nyitva álltak, holott ő teljesen biztos volt benne, hogy becsukta őket, vagy a cukrosdobozt, amely valahogy a konyhaasztalról a munkapultra került. Ezeket mind csak képzelte. A fantáziája és a magány űzött gonosz játékot vele. Odalentről egy szék lábának koccanását hallotta. Emelie lélegzet-visszafojtva ült fel. A fülébe csengtek az öregasszony szavai, amelyeket az elmúlt hetekben szerencsésen elfelejtett. Nem akart lemenni, nem akarta tudni, mi van odalent. Azt sem akarta tudni, mi van idefent, ami az imént megcirógatta az arcát. Reszketve húzta a fejére a takarót, mint egy ijedt kisgyermek. Csak pirkadatkor aludt el. Nem hallott több zajt.

– Mit g ondolsz? – kérdezte Paula. Bevásároltak az áruházban Göstával, és most eg yütt ültek a konyhában. – Hát elég furcsa. – Gösta bekapott eg y falatot a sült halból. – Nyilvánvalóan senki sem tud semmit Sverin mag ánéletéről. Ennek ellenére látszólag mindenki kedvelte, és nyitott, társaság i embernek írja le. Nekem ez nem áll össze. – Aha, én is íg y vag yok vele. Hog yan tudott mindent, ami nem füg g össze a munkával, íg y titokban tartani? Kávézás vag y ebéd közben csak szóba került a mag ánélete. – Kezdetben te sem voltál valami beszédes. Paula elvörösödött. – Ig azad van. Pont ezért mondom. Azért hallg attam, mert volt valami, amit meg akartam tartani mag amnak. Vég tére is nem tudhattam, hog y fog tok reag álni arra, hog y eg y nővel élek eg yütt. A kérdés az, mi rejteg etnivalója volt Mats Sverinnek. – Hát nag yon úg y néz ki, hog y ezt kell kiderítenünk. Paula érezte, hog y valami a lábához ér. Ernst kiszag olta, hog y itt enni lehet, és várakozásteljesen leült mellé. – Sajnálom, öreg . Melléfog tál. Nekem csak salátám van. Ernst azonban nem tág ított, és rimánkodva nézett rá. Paulának világ os volt, hog y bizonyítékot kíván. A villájára szúrt eg y salátalevelet, és a kutya orra alá dug ta. Az eb először hevesen csapkodta a farkával a padlót, de miután meg szag lászta a levelet, csalódottan pillantott fel, majd tüntetően elfordult, és átpártolt Göstához, aki lopva adott neki eg y kekszet. – Nem teszel jót neki, hiába is hiszed – mondta Paula. – Ha íg y tömitek, te és Bertil, nemcsak kövér lesz, de beteg is. Ha az anyám nem

sétáltatná, mint eg y őrült, már rég kimúlt volna. – Tudom, de ez a tekintet… – Hjaj… – pillantott Paula szig orúan Göstára. – Reméljük, hog y Martin vag y Patrik meg tudott valamit – váltott témát g yorsan Gösta. – Mi nem lettünk sokkal okosabbak. – Ig en, azt nem mondhatjuk. – Paula hallg atott eg y sort. – Borzasztó, ha jobban beleg ondolunk. A saját lakásában lőtték ag yon. Ott, ahol az ember a leg inkább biztonság ban érzi mag át. – Úg y tippelem, olyasvalaki volt, akit ismert. Mivel az ajtót nem törték be, biztos önként nyitotta ki neki. – Annál rosszabb – mondta Paula. – A saját lakásában ag yonlőtte valaki, akit ismert. – Bár nem feltétlenül kellett ismerősnek lennie. Az újság ban is írtak róla, hog y eg yesek becsöng etnek lakásokba, azzal, hog y telefonálniuk kell, aztán kirabolják az ott lakókat. Gösta a villájára tűzte az utolsó falat halat. – Ig en, de ilyesmi jobbára idősebbekkel történik, és nem erős fiatal férfiakkal, mint amilyen Mats Sverin volt. – Ig azad van. De kizárni nem lehet. – Meg kell várnunk Martin és Patrik beszámolóját. – Paula letette az evőeszközöket, és felállt. – Kávét? – Ig en, köszönöm – felelte Gösta. Még eg y kekszet csempészett le az asztal alá, és eg y nedves nyelv hálából meg nyalog atta a kezét. – Pont erre volt szükség em! Erling hang osan nyög ve feküdt az ág yon. Ahog y Vivianne g yakorlott keze átmasszírozta, lassan oldódni kezdett benne a feszültség . Nem marad nyom nélkül, ha az embernek ekkora felelősség et kell cipelnie. – Ezt a kezelést is nyújtjuk? – kérdezte, miközben az arca a lyukban pihent. – Ez klasszikus masszázs, persze, hog y nyújtjuk. De aki szeretne, kaphat thai masszázst is vag y forró köves kezelést. És választhat eg ész testes masszázst vag y részmasszázst.

Vivianne tovább g yúrta, miközben nyug odt, álmosító hang on duruzsolt neki. – Kitűnő! – De van speciális kínálatunk is. Sós és moszatpeeling , fényterápia, alg ás arckezelés és íg y tovább. Nálunk mindent meg lehet kapni. De ezt te is tudod, benne van a prospektusban. – Akkor is zene füleimnek! És a személyzet? Mindenki felkészült? – Érezte, ahog y a masszázs, a dereng ő fény és Vivianne hang ja elbág yasztja. – Nemsokára vég e a képzésnek. Személyesen vettem kézbe az üg yet. Remek embereket találtunk, mind fiatal, lelkes és becsvág yó. – Kitűnő – ismételte meg Erling , és mélyen, jólesően felsóhajtott. – Óriási siker lesz, érzem. – Grimaszba húzodott az arca, amikor Vivianne érzékeny ponthoz ért. – Itt van eg y kis feszültség . – A nő tovább dolg ozott a fájó részen. – Ez fáj! – Erling feje hirtelen teljesen kitisztult. – A fájdalmat csak fájdalom űzheti el. – Vivianne még erősebben nyomta, és Erling hallotta a saját nyöszörg ését. – Felfog hatatlan, milyen feszült vag y. – Biztos azért, ami Matsszal történt – nyög te Erling . Annyira fájt, hog y könnyek szöktek a szemébe. – A rendőrök délelőtt nálam jártak, és feltettek pár kérdést. Olyan borzalmas ez az eg ész! Vivianne meg állt mozdulat közben. – Miket kérdeztek? Erling felléleg zett, hog y leg alább eg y időre abbamaradt a fájdalom. – Főleg arról érdeklődtek, milyen kollég a volt Mats. Hog y mit tudunk róla, és hog y jól vég ezte-e a munkáját. – És mit mondtál? Vivianne folytatta a masszázst. Hála istennek már nem a fájó pontot nyomog atta. – Hát nem sok mindent. Mivel elég hallg atag volt, nem nag yon tudtuk, milyen ember. De ma délután belenéztem a könyvelésébe, és meg kell mondanom, kifog ástalanul vég ezte a munkáját. Íg y könnyebb lesz intéznem a pénzüg yeket, amíg nem találunk valakit a helyére.

– Biztosan remekül boldog ulsz majd. – Vivianne most Erling nyakának szentelte a fig yelmét, amitől a férfi tiszta libabőr lett. – Szóval nem hag yott hátra eg yetlen zavaros üg yet sem? – Nem, amennyire láttam, minden rendben. Erling lassan ismét elbág yadt, amíg Vivianne ujjai tovább masszírozták. Dan a konyaasztalnál ült, és kibámult az ablakon. A házban csend volt. A g yerekek az iskolában és az óvodában. Újra elkezdett dolg ozni, de ma szabadnapja volt. Még is szívesebben ment volna munkába ma is. Mostanában meg fájdult a g yomra, amikor hazaindult, mert az eg ész ház arra emlékeztette, amit elveszítettek. Nemcsak a g yermeket, hanem az eg ész közös életüket. A szíve mélyén kezdte úg y hinni, hog y minden örökre oda lett, és nem tudta, mitévő leg yen. Nem vallott ug yan rá, de pillanatnyilag teljesen tanácstalannak érezte mag át. Utálta ezt az érzést. Nehéz lett a szíve, ha Emmára és Adrianra g ondolt. Pont olyan kevéssé értették, mint ő mag a, vag y talán még kevésbé, miért fekszik az anyjuk ág yban, miért nem beszél velük, miért nem puszilja meg őket, és miért nem méltatja eg yetlen pillantásra sem a saját kezűleg készített rajzaikat vag y eg yéb ajándékaikat. A g yerekek tudták, hog y balesetet szenvedett, és a kistestvérük a mennyben van. Ám azt nem értették, miért fekszik az anyukájuk ág yban, és bámul ki az ablakon. És ő nem tudta kitölteni az űrt, amelyet Anna hag yott mag a után, bármit tett vag y mondott. Őt is kedvelték a g yerekek, de szeretni az anyjukat szerették. Emma napról napra zárkózottabb, Adrian zajosabb lett. Mindketten a mag uk módján reag áltak. Az eg yik óvónő telefonált, és azt mondta, Adrian meg ütött és meg harapott más g yerekeket. Emma tanítónője hang súlyozta, mennyire meg változott a kislány. A rég en olyan eleven, vidám és érdeklődő g yerek most eg észen csendes az órákon. De mit teg yen? Annára volt szükség ük, nem rá. A három saját lányának tudott vig aszt nyújtani. Odamentek hozzá, kérdéseket tettek fel, és azt akarták, hog y a karjába veg ye őket. Szomorúak és tanácstalanok voltak, de távolról sem annyira, mint Emma és Adrian. Ráadásul a lányai minden második hetet Pernillánál, az anyjuknál töltöttek, ahol a nélkül a g yász

nélkül élhettek, amely itt az eg ész létükre súlyos, nyirkos huzatot vont. Pernilla nag y seg ítség volt. Noha a válás nem zajlott kimondottan zökkenőmentesen, a baleset óta a volt feleség e a leg jobb oldalát mutatta. Nag yrészt neki köszönhették, hog y Lisen, Belinda és Malin ilyen jól vette az akadályokat. Emmának és Adriannak azonban nem volt senkije. Erica persze próbálkozott, de reng eteg dolg a volt az ikrekkel, és alig maradt valami ideje. Dan meg értette, és értékelte, hog y jóindulattal van irántuk. Vég ső soron azonban Emma, Adrian és ő mag a mag ányosan néztek szembe a bénító félelemmel, mi lesz Annával. Néha azon mereng ett, vajon eg ész hátralévő életét azzal fog ja-e tölteni, hog y ott fekszik, és bámul ki az ablakon. A napokból talán hetek és évek lesznek, miközben Anna lassan meg öreg szik. Dan tudta, hog y túl sötét képet fest mag ának, amikor íg y g ondolkodik. Az orvosok azt mondták, apránként majd kilábal a depresszióból, csak idő kérdése. Csupán annyi volt a g ond, hog y a férfi nem hitt nekik. A baleset óta már hónapok teltek el, és Dannak az volt az érzése, hog y Anna mind jobban eltávolodik tőle. A konyhaablak előtt néhány széncineg e a madáreledelt csipeg ette, amelyet a lányok az évszak ellenére mindenképpen ki akartak akasztani nekik. Fig yelte, ahog y ug rabug rálnak, és irig ykedve g ondolt rá, milyen g ondtalan az életük. Csak a leg alapvetőbb dolg okkal kell törődniük: enni, aludni, szaporodni. Nincsenek érzéseik, nincsenek bonyolult viszonyaik. Nincs g yász. Hirtelen Matte jutott az eszébe. Erica elmesélte telefonon, mi történt. Dan jól ismerte Matte szüleit. Gyakran ült Gunnar mellett a csónakjában, sokat beszélg ettek. A férfi mindig olyan büszkén mesélt a fiáról. Dan azt is tudta, ki volt Matte. Eg y osztályba járt Ericával, Dan pedig a párhuzamos osztályba, bár nem volt sok közös üg yük. Gunnar és Sig ne g yásza mérhetetlen lehet. Eg yszeriben más szemszög ből látta a saját g yászát. Ha ennyire fáj eg y g yermek elvesztése, akit az ember még csak nem is ismert, milyen fájdalmas lehet eg y olyan g yermeket elveszíteni, akit eg y életen át vég ig kísért, és látott felnőni? A cineg ék váratlanul felrebbentek. Nem mind ug yanabba az irányba röpült el, hanem szétszóródtak mindenfelé. Dan nem sokkal később meg pillantotta, mi ijesztette el őket ilyen hirtelen. A szomszéd macskája

odalopakodott, leült a fa alá, és csak bámult felfelé. De ezúttal nem lehetett része ünnepi vacsorában. Dan felállt. Képtelen volt csak úg y ücsörög ni itt. Még eg yszer meg kell próbálnia beszélni Annával, hog y vég re mag ához térjen, és búcsút intsen a holtaknak. Lassan felment a lépcsőn. – Hog y ment, Martin? – Patrik hátradőlt. Meg int meg beszélésre g yűltek össze a konyhában. Martin a fejét rázta. – Nem túl jól. Majdnem mindenkivel találkoztam, akivel teg nap nem, de senki sem látott vag y hallott semmit. Leszámítva talán… – Habozott. – Ig en? – kapott a szón Patrik, és minden pillantás Martinra szeg eződött. – Nem tudom, mire meg yünk vele. Az öreg nek hiányzik eg y kereke… – Ki vele! – Hát jó. A fickó, eg yébként Gripnek hívják, ug yanazon az emeleten lakik, mint Sverin. És ahog y mondtam, nincs minden rendben nála. – Martin meg kocog tatta a homlokát. – Reng eteg macskát tart a lakásában, de… – Vett eg y nag y leveg őt. – Grip azt hiszi, az eg yik macska látott eg y autót szombat reg g el. Vag yis abban az időpontban, amikor Leandersson szomszédot felébresztette valami zaj, amely lövés is lehetett. Gösta kuncog ott. – A macska látott eg y autót? – Fog d be, Gösta! – szólt rá Patrik. – Folytasd, mit mondott a fickó? – Csak ennyit. Először nem vettem komolyan. Mert meg van hibbanva, mondom. – A g yerekek és az őrültek nem hazudnak – dünnyög te Annika, miközben jeg yzetelt. Martin bátortalanul vállat vont. – Hát, többet nem sikerült kiszednem belőle. – Szép munka! – mondta Patrik bátorítóan. – A szomszédok kikérdezése nem eg yszerű. Mert vag y túl sok mindent láttak és hallottak, vag y semmit. – Ez ig az, tanúk nélkül eg y fokkal könnyebb volna a munkánk –

dörmög te Gösta. – És nektek hog y ment? – fordult Patrik Göstához és Paulához, akik eg ymás mellett ültek az asztalnál. Paula a fejét ing atta. – Sajnos nekünk sincs túl sok jelentenivalónk. Mats Sverinnek látszólag nem volt mag ánélete, ha hinni lehet a kollég áinak. Leg alábbis semmit sem tudtak róla. Soha nem mesélt az érdeklődési köréről, barátairól, barátnőiről. Ennek ellenére kedvesnek és barátság osnak mondták. Nekem ez valahog y sántít. – Mesélt valamit a g öteborg i életéről? – Semmit – rázta meg a fejét Gösta. – Ahog y Paula is mondta, úg y fest, semmi másról nem beszélg etett másokkal csak munkáról és általános témákról. – Tudták a kollég ái, hog y meg verték? Patrik felállt, és mindenkinek töltött kávét. – Nem ig azán – mondta Paula. – Mats azt állította, hog y elesett a biciklivel, ezért kellett eg y ideig kórházban feküdnie. Ami ug ye nem kimondottan felel meg a valóság nak. – És a munka? Vannak még kérdőjelek? Patrik visszatette a kiöntőt a kávéfőzőbe. – Úg y tűnik, jól vég ezte a dolg át. Nyilvánvalóan nag yon elég edettek voltak vele. Úg y vélték, hog y a diplomás közg azdásszal, aki Göteborg ban szerzett szakmai tapasztalatot, meg fog ták az isten lábát. Ráadásul helyi kötődésű volt. – Gösta a szájához emelte a csészéjét, de meg ég ette a nyelvét. – A francba! – Szóval semmi nyom, amelynek utána kellene járnunk? – Semmi, az ég világ on semmi. – Paula pont annyira elcsüg g edt, mint az imént Martin. – Akkor eg yelőre kénytelenek leszünk beérni ennyivel. Biztos lesz még alkalmunk rá, hog y újból felkeressük őket. Én beszéltem Mats szüleivel, hasonló eredménnyel. Úg y fest, velük sem volt valami nyílt. De annyit meg tudtam, hog y eg y volt barátnője pillanatnyilag odakint lakik Gråskär szig etén, és Gunnar úg y véli, Mats meg akarta látog atni. Fel fog om venni vele a kapcsolatot. – Patrik kitette az asztalra a g öteborg i

kórházban készült felvételeket. – És ezt kaptam. A képeket körbeadták. – Atyaisten! – nyög te Mellberg . – Ellátták a baját rendesen. – Ig en, a képek alapján súlyos testi sértésről van szó. Persze lehet, hog y semmi köze a g yilkosság hoz, de szerintem meg kellene néznünk alaposabban ezt a dolg ot. Szükség ünk lesz a kórlapjára, és meg kell tudnunk, mi állt a rendőrség i feljelentésben. És beszélnünk kell a cég alkalmazottaival, ahol Mats dolg ozott. Az is érdekes, hog y a szervezet olyan nőket seg ít, akiket bántalmaztak. Lehet, hog y itt kell keresnünk az indítékot? Valószínűleg az volna a leg jobb, ha odamennénk, és beszélnénk az emberekkel. – Feltétlenül szükség es? – kérdezte Mellberg . – Semmi nem utal rá, hog y eg y rég i g öteborg i história miatt lőtték ag yon. Valószínűleg helyi üg yről van szó. – Tekintve, milyen szerény eredményeket értünk el eddig , és hog y Sverin mennyire titkolózott, már ami az ottani életét illeti, mindenképpen indokoltnak látom. Mellberg a homlokát ráncolta, és elg ondolkodott. Nyilvánvalóan hosszasan fontolg atta, mi volna a helyes döntés. – Hm, akkor leg yen íg y – mondta vég ül. – De jó volna, ha haszna is lenne. Ha már eg yszer holnap eg ész nap úton leszel. – Minden tőlünk telhetőt meg teszünk. Szeretném, ha Paula velem jönne – mondta Patrik. – És mi mit csináljunk addig ? – kérdezte Martin. – Meg nézhetnétek Annikával, mit találtok a nyilvántartásban Mats Sverinről. Nem volt titokban házas vag y elvált? Vannak-e g yerekei? Valami tulajdona? Volt-e már büntetve? Bármi, ami eszetekbe jut. – Nem g ond – mondta Annika, miközben oldalvást Martinra sandított. – Te meg , Gösta… – Patrik elg ondolkodott. – Hívd fel Torbjörnt, és kérdezd meg , mikor nézhetjük át Sverin lakását. Nyug odtan szorong asd meg eg y kicsit a laborvizsg álatok üg yében. Kevés kiindulópontunk van, ezért a lehető leg hamarabb eredményeket akarunk. – Tiszta sor – felelte Gösta mérsékelt lelkesedéssel. – Bertil! Továbbra is tartod itt a frontot?

– Hát hog yne! – Mellberg kihúzta mag át. – Felkészültem a támadásra. – Jó. Akkor holnap újult erővel vág unk neki. Patrik felkelt, befejezve ezzel a meg beszélést. Vég telenül fáradtnak érezte mag át. Annie összerezzent. Valami felkeltette. Bevackolta mag át a kanapéra, és Mattéról álmodott. Még mindig érezte a teste meleg ét, és azt, ahog y beléhatolt, hallotta a hang ját, amely olyan ismerősen cseng ett. De úg y tűnt, a férfi nem ug yanezt érzi, és Annie meg értette. Matte azt az Anniet szerette, aki hajdanán volt. Az a nő, akivé vált, csalódást okozott neki. Már nem remeg ett, és nem fájtak a tag jai, de még nyug talannak érezte mag át. A lába és a karja úg y bizserg ett, hog y kénytelen volt fel-alá róni a házat, miközben Sam elkerekedett szemmel bámulta. Bárcsak meg mag yarázhatná neki, hog y sikerültek íg y félre a dolg ok! Ezt-azt elmesélt a g yereknek a konyhaasztalnál. Olyasmikbe avatta be, amiket alig mert kimondani. De arra nem vitte rá a lélek, hog y a leg súlyosabb meg aláztatásról is szóljon. Azokról a dolg okról, amelyekre rákényszerítették, és amelyek teljesen meg változtatták. Más ember lett, jól tudta. És Matte ezt észrevette. Látta, hog y a lelke romokban van. Annie felült. Az volt az érzése, nem kap leveg őt. Felhúzta a térdét az álláig , és átkarolta a lábát. Csend volt, de hirtelen valami koppant a padlón. A labda. Sam labdája. Annie a labdát nézte, amíg lassan odag urult hozzá. Sam még eg yetleneg yszer sem játszott, amióta a szig eten voltak. Felébredt, és elkezdett játszani? Annie szívét elöntötte a remény, de aztán belátta, hog y ez lehetetlen. Sam szobájának ajtaja jobbra volt, a labda viszont balról, a konyha felől érkezett. Óvatosan felállt, és a konyhába ment. Eg y pillanatra meg ijedt az árnyéktól, amely a falakra és a plafonra vetült, de a félelme pont olyan g yorsan elmúlt, ahog y jött. Meg nyug odott. Senki sem volt ott, aki ártani akart volna neki. Ezt nag yon is jól tudta, bár azt képtelen lett volna meg mag yarázni, honnan és miért. A konyha eg yik sötét sarkából kuncog ás hallatszott. Odapillantott, és még látta, ahog y elsuhan. Eg y fiú. Mielőtt még alaposabban

meg nézhette volna, elfutott. Az ajtóhoz szaladt, és Annie g ondolkodás nélkül a nyomába eredt. Gyorsan lenyomta a kilincset, a szél az arcába vág ott, de úg y érezte, követnie kell a g yereket. A fiú a világ ítótoronyhoz rohant. Néha meg fordult, mintha meg akarna bizonyosodni róla, hog y Annie a nyomában van-e. A vihar, amelytől kis híján elállt a léleg zete, a hajába kapott. A világ ítótorony ajtaja súlyos volt, de a g yerek elbírt vele, és Annienak követnie kellett. Felszaladt a meredek lépcsőn, miközben hallotta a fiú lépteit és kuncog ását. Amikor felért, a helyiség et üresen találta. Akárki volt is a fiú, eltűnt. – Hog y haladtok? – tudakolta Erica, és Patrikhoz bújt a kanapén. A férfi pont vacsorára ért haza, és a g yerekek már aludtak. Erica ásítva feltette a lábát a dohányzóasztalra. – Fáradt vag y? – kérdezte Patrik. Meg simog atta a nő karját, aki le sem vette a szemét a tévé képernyőjéről. – Hullafáradt. – Akkor feküdj le, szívem. – Szórakozottan arcon csókolta. – Azt kellene, de nem akarok. – Erica a férjére nézett. – Kell eg y kis g yerekmentes idő, Patrikkal és a hírekkel, a szaros pelenkák, lehányt pulóverek és az eg ész nyűg ellensúlyozására. Patrik a feleség e felé fordult. – Minden rendben? – Ig en, persze – felelte a nő. – Eg észen más, mint Majával. De azért kicsit sok a jóból. – Ősszel átveszem, és újra írhatsz. – Tudom. És itt van az eg ész nyári szünet. Minden klappol, csak fárasztó volt a nap. És olyan borzasztó, ami Mattéval történt. Valójában alig ismertem, csak eg y ideig eg y osztályba jártunk. Felsőben és g imiben. – Hallg atott eg y sort. – Hog y meg y a nyomozás? Nem is válaszoltál. – Döcög ve – sóhajtotta Patrik. – Beszéltünk Mats szüleivel és kollég áival, de úg y tűnik, mag ányos farkas volt. Senki sem tud semmi

érdekeset róla. Vag y ő volt a világ leg unalmasabb embere, vag y… – Vag y? – kérdezte Erica. – Vag y vannak dolg ok, amelyekről még nem tudunk. – Nekem nem tűnt unalmasnak, amikor osztálytársak voltunk. Inkább társaság kedvelőnek és jókedvűnek. Elég népszerű volt. Az a fajta, akiről mindenki azt hiszi, minden sikerül neki, amibe csak belefog . – A barátnője nem a ti osztályotokba járt? – Annie? De ig en. De ő… – Erica a meg felelő szót kereste. – Olyan volt, mintha többre tartaná mag át másoknál. Valahog y nem illett közénk. Ne érts félre, ő is népszerű volt, és Mattéval tökéletes párt alkottak, de még is mindig az volt az érzésem, hog y Matte… Hog y is mondjam? Matte úg y követte, mint eg y kiskutya. Ha Annie fig yelemre méltatta, hálásan csóválta neki a farkát. Senki nem csodálkozott, amikor Annie úg y döntött, Stockholmba költözik, és itt hag yta Mattét. Ő persze teljesen összetört, azt hiszem, de meg lepődni biztos nem lepődött meg . Annie olyasvalaki volt, akit nem lehetett meg tartani. Érted, hog y mit akarok mondani, vag y nag yon zavaros? – Teljesen értelek. – De miért jutott eszedbe Annie? Gimiben jártak eg ymással, és bár nem szívesen vallom be, de az még iscsak eg y örökkévalóság g al ezelőtt volt. – Annie meg int itt van. Erica elképedve nézett rá. – Fjällbackában? Évek óta nem járt itt! – Valóban, de Mats szülei mesélték, hog y itt van a családi szig eten a kisfiával. – A kísértetszig eten? Patrik bólintott. – Íg y nevezik, de szerintem van rendes neve is. – Gråskär – mondta Erica. – A leg többen azonban csak kísértetszig etnek hívják a környéken. Azt mondják, hog y a halottak… – …sosem hag yják el – eg észítette ki Patrik vig yorog va a mondatot. – Köszönöm, erről a bohusläni babonáról már hallottam. – És miért vag y olyan biztos benne, hog y babona? Eg yszer ott aludtunk, és másnap az osztály felével eg yetemben meg voltam

g yőződve arról, hog y tényleg kísértetjárta a szig et. Hihetetlenül különös hang ulata van, és érdekes dolg okat hallottunk meg láttunk, és soha többé nem akartunk utána ott aludni. – A kamaszok képzeletének én nem tulajdonítok túl nag y jelentőség et. Erica oldalba bökte a könyökével. – Ne leg yél már ilyen földhözrag adt! Pár kísértet csak izg almasabbá teszi az életet. – Íg y is lehet nézni. Mindenesetre beszélnem kell Annie-val. Mats szülei azt mondták, hog y a fiuk meg akarta látog atni, de nem tudták, hog y járt-e kint vég ül. És noha már rég voltak eg yütt, talán neki mesélt valamit… – Patrik hang osan g ondolkodott. – Akkor veled meg yek – jelentette ki Erica. – Szólj, mikor mész, és meg kérem az anyádat, hog y vig yázzon a g yerekekre – tette még hozzá, mielőtt Patrik ellenkezhetett volna. – Bár nem voltunk barátnők, még iscsak eg y osztályba jártunk. Talán seg íthetek szóra bírni. – Jól van – dörmög te Patrik kelletlenül. – De csak pénteken meg yünk, mert holnap Göteborg ba kell utaznom. – Áll az alku! – Erica elég edetten simult Patrikhoz.

Fjällbacka, 1870 – Ízlett? Emelie újra és újra feltette a kérdést, holott tudta, hogy minden alkalommal ugyanazt a választ fogja kapni. Egy mormogást Karltól, egy mormogást Juliantól. Idekint a szigeten talán némileg szegényes volt az étrend, de erről nem tehetett. Többnyire az került az asztalra, amit Karl és Julian a tengerről magával hozott, főleg makréla és lepényhal. Mivel eddig még nem vitték be Fjällbackába, ahová maguk havonta néhányszor bementek, ő maga nem tudott bevásárolni, így nem volt túl változatos a kínálat. – Karl, azt szeretném kérdezni… – Emelie még egy falatot sem evett, de letette az evőeszközét. – Nem mehetnék be veletek Fjällbackába? Hosszú ideje nem találkoztam más emberekkel, és borzasztóan jólesne újra a szárazföldön lenni. – Szó sem lehet róla. – Julian sötét pillantással méregette, mint mindig. – Karlhoz beszéltem – felelte Emelie nyugodtan, pedig a szíve a torkában dobogott. Ez volt az első alkalom, hogy vissza mert beszélni a férfinak. Julian grimaszolva fordult Karlhoz. – Hallottad? Mit el nem kell tűrnöm ettől a nőszemélytől! Karl fáradtan bámult a tányérjába. – Nem vihetünk magunkkal. Nyilvánvalóan ezzel lezártnak is tekintette a beszélgetést, de a bezártság már annyira Emelie idegeire ment, hogy nem tudott uralkodni magán. – Miért nem? A hajón van elég hely, és ha magam intézhetném a bevásárlást, nem kellene napra nap makrélát és krumplit ennünk. Nem volna jó? Julian elsápadt dühében. Még mindig Karlra meredt, aki rögvest felpattant.

– Nem jössz velünk, és egy szót se többet! Azzal felkapta a kabátját, és kirohant a szélviharba. Az ajtó nyikorogva zárult be utána. Az óta az éjszaka óta, hogy Emelie megpróbált Karlhoz közeledni, így mentek a dolgok. A férfi közönye átalakult valamivé, ami nagyon hasonlított Julian undorához. Undok módon viselkedett Emelie-vel, aki mindezt nem értette, és védtelenül ki volt szolgáltatva neki. Valami rosszat csinált volna? Annyira visszataszító, annyira gusztustalan? Emelie megpróbált visszaemlékezni a pillanatra, amikor a férfi megkérte a kezét. Persze a meglepetés erejével érte, de Karl hangjában melegség és vágyakozás bujkált. Vagy csak Emelie képzelte bele mindazt, amit ő maga érzett, amiről ő álmodozott? Lesütötte a szemét. – Most nézd meg, mit csináltál! – Julian hatalmas csörömpöléssel dobta az asztalra az evőeszközeit. – Miért bánsz így velem? Sosem bántottalak! Emelie maga sem értette, hogy van ehhez bátorsága, de hirtelen minden kitört belőle, ami eddig gombócként ült a torkában. Julian nem felelt. Csak sötét pillantással mustrálgatta, aztán felállt, és követte Karlt. Néhány perc múlva Emelie látta, hogy a hajó elindul a stégtől. A két férfi bement Fjällbackába. Valójában tudta, miért nem mehet velük. Abela kocsmájában Florö szigetén, ahová nyilvánvalóan betértek, a feleségek nemkívánatos személyek. Még hajnal előtt vissza fognak térni, mindig időben értek vissza a világítótoronyba. Emelie ugrott egyet ijedtében, amikor a szekrényajtó becsapódott. Nem hitte, hogy valaki meg akarta rémiszteni, de ez nem nyugtatta meg. A ház ajtaja csukva volt, szóval nem lehetett szó huzatról. Némán állt, fülelt, és végigjáratta a tekintetét a helyiségen. Semmit sem látott, senki nem volt ott. Ha minden idegszálát megfeszítve figyelt, halk hangot hallott a távolból. Lélegzetvétel hangját, lassan és ütemesen, de arra nem tudott rájönni, melyik irányból jön. Mintha magából a házból származott volna. Emelie megpróbálta kihallani belőle, hogy mit akarhat tőle. Ám a hang hirtelen elnémult, és megint csend lett. Emelie gondolatai visszatértek Karlhoz és Julianhoz. Rosszkedvűen fogott neki a mosogatásnak. Jó feleség volt, mégis mindent rosszul csinált. Végtelenül magányosnak érezte magát. Ugyanakkor nem volt az. Egyre tisztábban észlelte az alakokat. Hallott és érzett dolgokat, mint az imént is. És már nem félt. Nem akartak ártani neki.

Amikor a mosogatódézsa fölé hajolt, és a könnyei a piszkos vízbe hulltak, egy kezet érzett a vállán. Egy vigasztaló kezet. Megfordult. Tudta, hogy senkit sem fog látni.

Paula nyújtózkodott eg yet az ág yban, és meg simog atta Johanna haját. Aztán ott hag yta a kezét. Az érintés ag g odalommal töltötte el. Az elmúlt hónapokban ideg enség érzése járta át, amikor eg ymáshoz értek. Mivel mag ától már nem ment, mindig tudatosan el kellett határoznia, hog y meg teszi. Szerették eg ymást, még is minden meg változott. Tulajdonképpen nem csak mostanában volt íg y. Ha Paula eg észen őszinte akart lenni, be kellett látnia, hog y Leo születésével kezdődött. Vág ytak a g yerekre, és harcoltak érte. Azt hitték, hog y meg erősíti a szerelmüket. Bizonyos értelemben meg is erősítette, más szemszög ből viszont nem. Ő mag a nem érezte úg y, hog y lényeg esen meg változott volna, még sem volt már ug yanaz az ember. Johanna azonban teljesen belehelyezkedett az anyaszerepbe, és időnként kissé lekezelően bánt vele. Mintha Paula nem is számítana, vag y leg alábbis Johanna fontosabb volna, mert ő hozta világ ra Leót. Ő volt Leo biológ iai anyja. Paulától a g yerek eg y árva g ént sem kapott, csak szeretetet, amelyet ő már akkor érzett, amikor a kicsi még Johanna hasában volt, és amely ezerszeresére nőtt, amikor vég re a karjába vehette a kisfiút. Ő is pont ug yanúg y Leo anyja, mint Johanna. A g ond az volt, hog y Johanna nem íg y látta, még ha nem is ismerte be. Paula hallotta, hog y az anyja a konyhában tesz-vesz, és Leóhoz beszél. Remekül meg értették eg ymást. Rita már hajnalban talpon volt, szívesen kelt eg yütt Leóval, íg y Paula és Johanna tovább alhatott. És mivel Paula a nyomozás miatt most nem mehetett félállásba, Rita ug rott be helyette. Még Bertil is felajánlotta a seg ítség ét, mindenki leg nag yobb meg rökönyödésére. De az utóbbi időben eg yre g yakrabban meg esett, hog y Johanna valami kivetnivalót talált abban, ahog y Rita Leót g ondozza. Úg y tűnt, rajta kívül senki sem tudja, hog y kell a g yerek

g ondját viselni. Paula sóhajtva tette a lábát a padlóra. Johanna nyug talanul hánykolódott, de nem ébredt fel. Paula lehajolt, és kisimította a haját az arcából. Mindig is meg g yőződése volt, hog y a kapcsolatuk meg ing athatatlan. De most már nem íg y találta. És ez meg ijesztette. Ha elveszíti Johannát, elveszíti Leót is. Johanna sosem maradna itt, Tanumshedében, miközben ő mag a elképzelni sem tudta, hog y elköltözzön. Jól érezte mag át ezen a kis településen, szerette a munkáját és a kollég áit. Az eg yetlen, ami nem volt az ínyére, az a kapcsolatuk alakulása volt. Mindennek ellenére örült, hog y ma Göteborg ba utazhat Patrikkal. Volt valami Mats Sverinben, ami felkeltette az érdeklődését. Többet akart tudni róla. Sejtette, hog y a válasz a kérdésre, ki röpített g olyót a tarkójába, a férfi múltjában rejlik. Amelyről sosem beszélt. – Jó reg g elt! – köszöntötte Rita, amikor Paula belépett a konyhába. Leo az etetőszékben ült. Kinyújtotta a karját Paula felé, mire a nő felemelte, és mag ához szorította. – Jó reg g elt! – Leült Leóval az ölében a konyhaasztalhoz. – Reg g elit? – Ig en, kérek. Farkaséhes vag yok. – Ezen könnyen seg íthetünk. – Rita tükörtojást tett Paula elé. – Elkényeztetsz minket, anya. – Ösztönösen Rita csípőjére fonta a karját, és a puha hasához nyomta a fejét. – Szívesen csinálom, édesem. Hiszen tudod. – Rita átölelte, és nyomott eg y puszit Leo kobakjára. Ernst várakozástelien cammog ott oda hozzájuk, és leült Paula meg Leo mellé. Mielőtt még bárki bármit tehetett volna, Leo a földre penderítette a tükörtojást, ahonnan Ernst boldog an felhabzsolta. Leo elég edetten tapsikolt, amiért meg etette a kedvenc kutyusát. – Na, de édesem! – sóhajtott fel Rita. – Meg leszek lepve, ha ez a kutya nem hízik el. A tűzhelyhez ment, és feltört még eg y tojást. – Hog y vag ytok? – kérdezte tompa hang on, anélkül hog y a lányára nézett volna.

– Hog y érted? – kérdezett vissza Paula, noha pontosan tudta, mire céloz az anyja. – Minden rendben veled és Johannával? – Hát persze, csak sok a dolg unk. – Paula Leóhoz fordult, hog y a pillantása ne árulja el. – És…? – Rita nem fejezte be a mondatot. – Micsoda ínycsiklandó illatok! – Mellberg baktatott be alsónadrág ban. Elég edetten vakarászta a hasát, és leült az asztalhoz. – Éppen most mondtam anyának, hog y elkényeztet minket. – Paula örült, hog y témát válthat. – Íg y ig az, íg y ig az! – Mellberg mohón bámulta a tojást a serpenyőben. Rita kérdőn Paulára nézett, aki bólintott. – Én inkább csak eg y szendvicset eszem. Rita eg y tányérra csúsztatta a tükörtojást. Ernst minden mozdulatát árg us szemekkel fig yelte, és letelepedett Mellberg mellé. Ha az előbb már szerencséje volt, talán meg ismétlődik még eg yszer. – Mennem kell – mondta Paula, miután bekebelezett eg y vaskos kenyérszeletet. – Patrikkal ma Göteborg ba meg yünk. Mellberg bólintott. – Sok sikert! És add ide a fiatalurat, hadd ölelg essem meg ! – Leo lelkesen tűrte, hog y kézből kézbe adják. Amikor Paula elhag yta a konyhát, még látta a szeme sarkából, ahog y Leo villámg yorsan a földre penderítette a tükörtojást Ernstnek. Valakinek tényleg jó napja van. Miután betakarg atta az ikreket a puha pamuttakaróval, Erica felszaladt a padlásra. Mivel csak pár percig merte mag ukra hag yni őket, futólépésben kaptatott fel. Odafent meg kellett állnia szuszog ni. Némi kutakodás után meg találta a meg felelő dobozt. Óvatosan ment le a teherrel a meredek padláslépcsőn. Mivel úg y tűnt, a fiúk nem hiányolták, leült a kanapéra, letette mag a elé a dobozt a padlóra, és elkezdte a tartalmát kipakolni a dohányzóasztalra. Azon tűnődött, mióta nem fog lalkozott már ezzel a sok kacattal. Évkönyvek, fényképalbumok, képeslapok és levelek lepték el az asztalt. Minden poros volt, és a képek

sokat veszítettek eredeti fényükből, színeikből. Hirtelen matuzsálemnek érezte mag át. Néhány perc után meg találta, amit keresett. Eg y évkönyvet és eg y fényképalbumot. Hátradőlt, és elkezdett lapozg atni. Az évkönyv feketefehér volt, és meg lehetősen kopottas. Pár arcot áthúztak benne, párat bekarikáztak, aszerint, hog y az illető kedvelt vag y g yűlölt volt. Itt-ott rövid meg jeg yzések is álltak. Kedves, aranyos, dilis, eszelős – hang zottak az ítéletek, amelyek mindenféle tapintat nélkül születtek. A kamaszkor nem olyasvalami, amire az ember büszke lehet. Amikor meg találta az osztályképüket, fülig vörösödött. Édes isten, íg y nézett ki?! Képes volt ilyen frizurával és ilyen cuccokban emberek közé menni? Nyilván meg volt az oka, amiért olyan rég óta nem nézte már meg ezeket a képeket. Vett eg y nag y leveg őt, és alaposabban szemüg yre vette mag át. A kép alapján éppen a Charlie ang yalai-korszakát élte: hosszú szőke haját nag y loknikba bondorította a sütővassal. A szemüveg az eg ész arcát eltakarta, és Erica íg y utólag hálaimát rebeg ett az ég felé a kontaktlencse feltalálásáért. Hirtelen meg fájdult a hasa. Ebben az időben, a felső tag ozatban sok félelme volt. Az érzés, hog y más, hog y nem tartozik sehová. Az örökös kerg etése annak, hog y eg y lehessen a menők között. Meg próbálta. Utánozta azon osztálytársnői frizuráját és stílusát, akikhez úg y szeretett volna hasonlítani, azokat a kifejezéseket és szófordulatokat használta, mint ők. Mint az Annie-féle lányok. Még sem sikerült. De a bénákhoz sem tartozott, azokhoz, akiket piszkáltak, akik olyan mellőzöttek voltak, hog y próbálkozniuk sem lett volna értelme. A láthatatlan szürke tömeg része volt. Csak a tanárok fig yeltek rá, bátorították és elismerték. De ez csekély vig asz volt. Ki akart ász lenni az iskolában? Ki akart olyan lenni, mint Erica, ha olyan is lehetett, mint Annie? A pillantása Annie arcára vándorolt. Eg észen elöl ült az osztályképen, és lezserül keresztbe vetette a lábát. Mindenki más ig yekezett felvenni valami pózt, de szemmel láthatólag Annie csak úg y véletlenül lehuppant valahová. Még is minden fig yelmet mag ára vonzott. Világ osszőke haja a derekáig ért. Csillog ó volt, sima, nem volt frufruja, néha laza lófarkat

viselt. Úg y tűnt, Annie-nak minden erőlködés nélkül sikerül. Ő volt az eredeti, mindenki más csak másolat. Mög ötte Matte állt. A képen még nem voltak eg y pár, de már ekkor sejteni lehetett, hog yan alakulnak majd a dolg ok. Mert Matte nem nézett a fényképezőg épbe, mint mindenki más. Abban a pillanatban kapták le, amikor Annie-ra pillantott, és a szép hosszú haját szemlélte. Erica már nem emlékezett rá, hog y akkoriban észrevette-e, hog y Matte szerelmes Annie-ba, de vélhetően abból indult ki, hog y minden fiú szerelmes belé. Nem volt oka azt feltételezni, hog y Matte kivétel. Milyen helyes fiú volt, g ondolta Erica, amikor alaposabban szemüg yre vette. Már nem tudta, hog y akkoriban is ezen a véleményen volt-e, de valószínűleg túlság osan lekötötte, hog y Johannért rajong jon, aki a párhuzamos osztályba járt, és aki iránt az eg ész felső tag ozat ideje alatt eg yoldalú érzelmeket táplált. Matte tényleg helyes volt, állapította meg . Szőke, kissé kócos, elég hosszú haj, komoly pillantás, amelyet Erica nag yon rokonszenvesnek talált. Kicsit nyurg a volt, de ebben a korban minden fiú ilyen. Alig -alig emlékezett már Mattéra iskolás korukból. Más klikk tag jai voltak. Matte a népszerű diákok közé tartozott, de nem csinált belőle nag y felhajtást. Nem úg y, mint a sok kérkedő nag yszájú, akik teljesen el voltak ájulva mag uktól és a kis világ ukban betöltött státusuktól, mert ők voltak a királyok. Ezzel szemben Matte észrevétlenül úszott az árral. Erica letette az évkönyvet, és fog ta a fényképalbumot. Felsőben készült képekkel volt tele: osztálykirándulások, évzárók és néhány buli, ahová eleng edték. Annie-t sok képen felfedezte. Mindig a történések középpontjában. Úg y festett, szabályosan vonzza a fényképezőg ép lencséjét. Átkozottul csinos volt, g ondolta Erica, és azon kapta mag át, hog y reméli, időközben felszedett eg y kicsit, és rövid kispolg ári frizurával szaladg ál a világ ban. Volt benne valami, ami sóvárg ást és irig ység et keltett. Az ember szeretett volna olyan lenni, mint ő, vag y leg alább barátkozni vele. Ericának eg yik sem adatott meg . Eg yik képen sem volt rajta. Bár ő fényképezett, valaki ig azán kivehette volna a kezéből a g épet, hog y őt is lekapja. Bizonytalan volt. A lencse mög é bújva, mohón meg örökítette mindazt, amire vág yott.

És most azon bosszankodott, hog y ennyire elkeseredett volt annak idején. Az emlékektől kicsinek érezte mag át, ismét kislánynak, és nem nőnek, akivé időközben lett. Sikeres író volt, boldog házasság ban élt, és volt három g yönyörű g yereke, eg y szép háza és jó barátai. Még is érezte, ahog y az akkori irig ység től elszorul a szíve, arra vág yott, hog y közéjük tartozzon, és érezte az izzó fájdalmat, amiért ez sosem valósul meg . Mindeg y, mennyire töri mag át, eg yszerűen nem elég jó. A fiúk a pamuttakaró alatt nyöszörög ni kezdtek. Erica meg könnyebbült, hog y kiszakították a g ondolatai közül, felállt, és felvette őket. Az évkönyvet és a többi holmit a kanapén hag yta. Patrik biztos szívesen vetne rájuk eg y pillantást. – Hol kezdjük? Paula a kocsiban émelyg éssel küszködött. Már Uddevalla óta rosszul érezte mag át, és időközben eg yre kutyábbul lett. – Meg álljunk eg y kicsit? – sandított Patrik oldalvást az arcára, amelynek nyug talanítóan zöldes színe volt. – Ne, mindjárt ott vag yunk. – Paula nyelt eg yet. – Szerintem a Sahlg renska kórházban kellene kezdenünk – mondta Patrik. Elszántan verekedte át mag át a sűrű g öteborg i forg almon. – Kaptunk eng edélyt, hog y meg nézzük Mats kórlapját. És fel is hívtam az orvost, aki akkoriban kezelte. Tudja, hog y jövünk. – Jó. – Paula meg int nyelt eg yet. Nincs pocsékabb a rosszullétnél. Amikor tíz perccel később meg érkeztek a kórház parkolójába, Paula kiug rott az autóból, alig hog y meg álltak. Az ajtónak dőlt, és mélyeket léleg zett. A feje már nem kóvályg ott, de az émelyg és maradt. Tudta, hog y csak akkor fog elmúlni, ha eszik valamicskét. – Indulhatunk? Vag y várjunk még eg y kicsit? – kérdezte Patrik, de Paula jól látta, hog y szabályosan szétveti a türelmetlenség . – Minden rendben, mehetünk. Tudod az utat? – mutatott a roppant épületre. – Szerintem ig en – indult Patrik a bejárat felé. Miután először rossz irányba mentek, másodjára meg találták Nils-Erik Lund ajtaját, az orvosét, aki Mats Sverint kezelte azokban a hetekben,

amíg itt feküdt. – Szabad! – hang zott fel eg y határozott hang , és eng edelmesen beléptek. Az orvos felállt az irodai székéről, és kinyújtott kézzel eléjük ment. – Feltételezem, a rendőrség . – Ig en, velem beszélt telefonon. Patrik Hedström és a kollég anőm, Paula Morales. Üdvözölték eg ymást, majd kölcsönösen udvariaskodtak eg y sort. – Kikerestem mindent, amire véleményem szerint szükség ük lehet – tolt át Nils-Erik Lund eg y mappát az asztalon. – Nag yon köszönjük. Elmesélné nekünk, mit tud Mats Sverinről? – Mivel évente több ezer beteg em van, nem emlékezhetek mindre. De a kórlapot olvasva kicsit felfrissítettem az emlékeimet. – Meg cibálta dús, fehér szakállát. – A beteg komoly sérülésekkel került be hozzánk. Csúnyán meg verték, valószínűleg többen. De erről kérdezzék a rendőrség et. – Azt tesszük – mondta Patrik. – Kérem, ossza meg velünk a személyes g ondolatait is. Minden értesülés értékes lehet. – Nos, hát – mondta Nils-Erik Lund. – Eltekintek a szakkifejezésektől, ezeket úg yis elolvashatják a kórlapon. Összefog lalva azt lehet mondani, hog y a beteg fejét ütleg elték és rug dosták, ami enyhe vérzést okozott az ag yban, és az arccsontja több helyen is eltört. A duzzanatokról, a szövetek sérüléseiről és a csúnya bőrelszíneződésekről már nem is beszélve. A hasi sérülések két borda eltöréséhez és a lép meg repedéséhez vezettek. Rendkívül komolynak ítéltük az állapotát, és azonnal meg operáltuk. Meg is kellett röntg eneznünk, hog y lássuk, milyen mértékű az ag yi vérzés. – Nézete szerint életveszélyesek voltak a sérülések? – kérdezte Paula. – Kritikusnak tartottuk az állapotát. Eszméletlen volt, amikor behozták. Mivel az ag yi vérzést nem ítéltük vég zetesnek, és nem volt szükség sebészi beavatkozásra, a hasi sérülésekre koncentráltunk. Attól féltünk, hog y az eg yik törött borda átszúrta a tüdőt. – De sikerült Mats Sverin állapotát stabilizálniuk? – Meg merem kockáztatni, hog y nag yszerű munkát vég eztünk.

Gyorsan és hatékonyan. Remek csapatjáték volt. – Mats Sverin nem mondta, mi történt? Nem mondott valamit a verésről? Nils-Erik a szakállát húzog atta, miközben tűnődött. Kész csoda, hog y még van mit tépkednie, futott át Patrik ag yán. – Ha jól emlékszem, nem. – Mag a szerint félt? Nem érezte veszélyben mag át, vag y nem rejteg etett valamit? – Nem, nem emlékszem ilyesmire. Ahog y mondtam, már hónapok teltek el azóta, és itt jönnek-mennek a beteg ek. Kérdezzék a nyomozókat. – Nem látog atta meg valaki, amíg bent feküdt? – Elképzelhető, de sajnos nem tudok róla. – Hát akkor köszönjük, hog y szakított ránk időt. – Patrik felállt. – Ezek másolatok? – mutatott a mappára. – Ig en. Nyug odtan elvihetik. – Nils-Erik Lund is felemelkedett. Kifelé menet Patriknak még beug rott valami. – Nem nézünk be Pedersenhez? Talán tud valamit mondani. – Dehog ynem – bólintott a kollég anője. Követte Patrikot, aki ezúttal azonnal meg találta a helyes irányt. Paula még mindig rosszul érezte mag át eg y kicsit, és nem volt abban biztos, hog y a hullaházi látog atás sokat javít majd az állapotán. Van még eg yáltalán miért élnie? Sig ne felkelt, előbb reg g elit, majd ebédet készített. De eg yikből sem evett. Felporszívózta az eg ész földszintet, ág yneműt mosott, és kávét főzött, amelyet nem ivott meg . Úg y csinált mindent, mint máskor, erejét meg feszítve próbálta színlelni az életet, amelyet Gunnarral eg yütt néhány napja még éltek, de pont olyan halottnak érezte mag át, akár Matte. Csak a teste járt-kelt a házban, eg y tartalom nélküli burok, eg y élettelen héj. Lerog yott a kanapéra. A porszívó csöve a földre esett, de eg yikük sem reag ált rá. Gunnar a konyhaasztalnál ült. Eg ész nap ott ült. Olyan volt, mintha szerepet cseréltek volna. A férje teg nap még képes volt meg mozdulni, míg Sig nének hihetetlen akaraterőre volt szükség e, hog y ráveg ye az izmait az ag yával való eg yüttműködésre. Ma meg Gunnar

volt az, aki csak ült mag ába roskadva, miközben Sig ne lázas tevékenykedéssel ig yekezett betömni a lyukat a szívén. Gunnar nyakát bámulta, és mint oly sokszor, arra g ondolt, hog y Matte az ő leg alsó nyaki csig olyáját örökölte, amely az ing g allér fölött éppen kilátszott. De most már biztosan nem fog ja továbbadni eg y szőke fürtös kisfiúnak, akit Sig ne sűrűn mag a elé képzelt az álmodozásai során. Felőle lány is lehetett volna. Nem számított, mindkettőnek örült volna, fő, hog y leg yen valaki, akit a tenyerén hordozhat, akinek evés előtt édesség et adhat, és akit elhalmozhat karácsonyi ajándékokkal. Eg y kisg yerek, aki Matte szemét és másvalaki száját örökli. Már előre örült annak, hog y eg yszer majd hazahoz eg y lányt. Milyen lett volna? Olyasvalaki, aki hasonlít rá, vag y olyasvalaki, aki pont az ellentéte? Sig ne nem tag adhatta, hog y ég ett a kíváncsiság tól, és mindenképpen kedves lett volna hozzá. Nem úg y, mint azok a borzalmas anyósok, akikről annyit hallani. Olyasvalaki lett volna, aki nem avatkozik bele semmibe, aki eg yszerűen csak ott van, amikor szükség van rá, aki vig yáz a g yerekre. Lassacskán feladta a reményt. Olykor-olykor eltűnődött, hog y Matte talán más. Ahhoz persze hozzá kellett volna szoknia, és nag y kár lett volna az unokák szempontjából, de az sem lett volna baj. Csak azt akarta, hog y boldog leg yen. De nem hozott haza senkit, és most meg halt a remény. Nem lesz semmiféle szöszi, fürtös g yerek olyan nyakcsig olyával, mint az apjáé, nem lesz semmiféle g yerek, akinek édesség et adhat evés előtt. Nem lesz túlzásba vitt karácsonyi ajándék, amely pár hét alatt tönkremeg y. Nem lesz semmi, csak üresség . Az évek mag ányos ország útként kacskaring óztak előttük. Gunnarra nézett, aki csendben ült a konyhaasztalnál. Van még miért élniük? Miért éljen ezek után? – Szerettél volna elmenni Göteborg ba? – Annika felpillantott a képernyőről, és hosszan nézte Martint. A védence volt, és különös kapcsolat volt közöttük. – Ig en – vallotta be a fiatalember. – De ez is fontos, amit mi csinálunk. – Kíváncsi vag y, Patrik miért Paulát vitte? – kérdezte Annika.

– Teljesen mindeg y. Patrik azt visz mag ával, akit akar – mondta Martin. Mielőtt Paula hozzájuk került, mindig Martin volt Patrik első számú választása. Ha őszinte akart lenni mag ához, belátta, hog y talán azért, mert akkoriban alig lett volna más lehetőség e, de nem tag adhatta, hog y eg y kicsit meg bántódott. – Patrik szerette volna elterelni Paula g ondolatait, mert úg y hiszi, szomorkodik valamiért. – Hát ez nekem fel sem tűnt – mondta Martin eg y kissé rossz lelkiismerettel. – Tudod, miért? – Fog almam sincs. Paula nem ig azán közlékeny. De osztom Patrik véleményét. Valami nincs rendben. Meg változott. – Hát én már a puszta g ondolattól is kikészülnék, hog y eg y fedél alatt kell élnem Mellberg jel. – Efelől nincs kétség em – nevetett Annika, de aztán meg int elkomolyodott. – De szerintem nem ez a fájó pont. Meg kell várnunk, hog y mag ától mondja el. Viszont most leg alább tudod, miért őt vitte mag ával Patrik. – Köszönöm. Martin még mindig szég yellte mag át eg y kicsit, mert ilyen éretlenül reag ált. Vég tére is az a lényeg , hog y a munkát elvég ezzék, mindeg y, ki. – Kezdhetjük? – húzta ki mag át. – Jó volna, ha sikerülne összeszedni néhány információt Sverinről, mielőtt a többiek visszaérnek. – Jó ötlet. Annika rög tön nekilátott, és vadul csépelte a billentyűzetet. – Gondolsz néha rá? Anders a kávéját kortyolg atta. Vivianne-nal a Lilla Berithben beszéltek meg eg y közös ebédet, ahová szinte minden nap beültek, hog y eg y időre mag uk mög ött tudják a Badis átépítése körüli zűrzavart. – Kire? – kérdezett vissza Vivianne, noha pontosan tudta, kire g ondol. Anders látta a kávéscsészére fonódó keze bütykein, amelyek fehéren meg feszültek. – Olofra.

Mindig a keresztnevén emleg ették. Olof rag aszkodott hozzá, és most már minden más természetellenesnek tűnt volna. Más meg szólítás nem dukált neki. – Ig en, persze. – Vivianne a Galärbacken fölött eg y pontra szeg ezte a pillantását. A település ébredezett. Sokan voltak már az utcákon, és úg y tűnt, mintha Fjällbacka a tag jait nyújtóztatná, hog y felkészüljön a rohamra. Az elmúlt évek szenderg ése után, amelybe belesüppedt, a város most nag y változások elé nézett. – És miket g ondolsz olyankor? Vivianne Andershez fordult, és dacosan rápillantott. – Miért hozakodsz most elő ezzel? Már nincs. Nem számít. – Nem is tudom – mondta Anders. – Fjällbacka különös hely. Nem tudom, miért, de itt biztonság ban érzem mag am. Ahhoz mindenesetre elég g é, hog y rá g ondoljak. – Csak ne érezd mag ad túlság osan otthon. Már nem maradunk sokáig – sziszeg te Vivianne, de rög tön meg is bánta a nyersesség ét. Vég ül is nem Andersre harag udott, hanem Olofra. És dühítette, hog y Anders most róla akar beszélni. Mire jó ez? Még is nag y leveg őt vett, és elhatározta, hog y meg válaszolja a kérdését. Anders mindig is támog atta, mindenhová elkísérte, biztonság ot nyújtott neki. A leg kevesebb, amivel tartozott neki, az, hog y válaszol. – Arra g ondolok, mennyire utáltam. – Érezte, ahog y meg merevedik az állkapcsa. – Arra g ondolok, mennyi mindent tönkretett, és mennyi mindent elvett tőlem, tőlünk. Te nem íg y látod? Hirtelen meg ijedt. Az Oloffal szembeni g yűlöletük kovácsolta össze őket. Erős rag asztó volt, amely összetartotta a testvéreket, és biztosította, hog y ne járjanak külön utakon, hanem eg yütt vészeljenek át minden hullámheg yet és hullámvölg yet. Főleg völg yet. – Nem tudom. – Anders a teng erre pillantott. – Talán idővel… – Idővel mi? – Meg bocsátunk. Ide jutottak. A szavakhoz, amelyeket Vivianne nem akart hallani, a g ondolatokhoz, amelyekre nem akart g ondolni. Hog yan bocsáthatnának

meg valaha is Olofnak? Meg fosztotta őket a g yerekkoruktól, felnőtté tette őket. Hajótöröttként kellett csimpaszkodniuk eg ymásba. Ő volt az oka, hog y azt teg yék, amit tettek, és amit most is tesznek. – Sokat töpreng tem rajta az utóbbi időben – folytatta Anders. – Nem mehet íg y tovább. Folyton menekülünk, Vivianne, de valami olyasmi elől, ami elől nincs menekvés, mert itt lakozik bennünk. – Meg kocog tatta a homlokát. A pillantása átható és elszánt volt. – Mit akarsz ezzel mondani? Meg inog tál? – Vivianne szemét könnyek ég ették. Most Anders is elhag yja? Cserbenhag yja, pont, mint Olof? – Olyan, mintha folyton a hétfejű sárkány kincsére vadásznánk, mert azt hisszük, hog y Olof eltűnik, ha meg találjuk. De kezdem kapiskálni, hog y hiábavaló a keresés. Sosem fog unk rábukkanni, mert nem is létezik. Vivianne lehunyta a szemét. Túl tisztán emlékezett a mocsokra, a bűzre és az emberekre, akik ki-be járkáltak a házban. Olof g yűlölte Vivianne-t és Anderst. Azt mondta, nem lett volna szabad meg születniük, és a bűneik miatt kerültek hozzá. Hog y undorítóak, ocsmányak, ostobák, és sírba tették az anyjukat. Gyorsan kinyitotta a szemét. Hog y beszélhetett Anders meg bocsátásról? Minekutána annyiszor kellett a testével meg védenie Vivianne-t a durva ütleg eléstől? – Nem akarok Olofról beszélni – mondta fojtott hang on, visszafog va az indulatait. A félelem elhatalmasodott rajta. Még is mit jelentsen, hog y Anders meg bocsátásról beszél, holott az elképzelhetetlen? – Szeretlek – simog atta meg az arcát a testvére g yeng éden. De Vivianne meg sem hallotta. A komor emlékek túl hang osan zúg tak a fülében. – Nézze meg az ember! Micsoda meg tiszteltetés! – Tord Pedersen a szemüveg e pereme fölött lesett rájuk. – Arra g ondoltunk, eg yszer a heg y is elmehet Mohamedhez. – Patrik mosolyog va nyújtott kezet neki. – Ő a kollég ám, Paula Morales. A Sahlg renskában jártunk, hog y Mats Sverin felől érdeklődjünk, és úg y

döntöttünk, kihasználjuk az alkalmat, és meg kérdezzük, hog y haladsz. – Kicsit elsiettétek. – Pedersen a fejét csóválta. – Még semmit sem tudsz? – Nos, már vetettem rá eg y pillantást. – És mit g ondol? – kérdezte Paula. Pedersen felnevetett. – Nem hittem volna, hog y rosszabb lesz, mint Patrik, aki folyton a nyakamba liheg . – Elnézést – mondta Paula, de még mindig úg y bámult Pedersenre, mint aki választ vár. – Menjünk be az irodámba – nyitott ki eg y ajtót, rög tön balra tőlük. Követték, és leültek az íróasztal elé, míg Pedersen velük szemben fog lalt helyet. Összekulcsolta a kezét. – Miután futólag meg vizsg áltam, annyit biztosan mondhatok, hog y az eg yetlen látható sérülés a tarkólövés. De van néhány beg yóg yult sebe is, amely még frissnek tűnik, és minden bizonnyal az eg ypár hónappal ezelőtti verésből származik. Patrik bólintott. – Pont ezért voltunk a kórházban. Mennyi ideje lehetett halott? – Leg feljebb eg y hete, feltételezem. Ezt majd a boncolás meg mutatja. – Tudja, milyen lőfeg yvert használhattak? – dőlt előre Paula. – A g olyó még a koponyában van, amint eltávolítottam, választ kapnak erre a kérdésre. Feltéve, hog y a g olyó jó állapotban van. – Értem – folytatta Paula –, de biztosan látott már eg y csomó lőtt sebet. A leg halványabb sejtelme sincs? Szándékosan nem említette a hüvelyt, és hog y az mire eng ed következtetni, mert Pedersen véleményét akarta hallani. – Még valaki, aki nem adja fel – nevetett az orvosszakértő, és majdnem elrag adtatottnak tűnt. – Ha meg íg éri, hog y nem értékeli túl a vaktában való találg atásaimat, elmondom, hog y szerintem kilenc milliméteres feg yverről van szó. De ahog y mondtam, tévedhetek is. – Pedersen fig yelmeztetően a mag asba emelte a mutatóujját. – Értjük – felelte Patrik. – Mikor tudod felboncolni, hog y meg kaphassuk a lövedéket?

– Majd meg látjuk… – Az eg érért nyúlt, és a számítóg épe felé fordult. – Jövő hétfőre van kiírva. Vag yis szerdán kaptok jelentést. – Nem lehet előbb? – Sajnos nem. Az utóbbi hónapokban itt elszabadult a pokol. Az emberek valamiért úg y hullanak, mint a leg yek, és két kollég ám váratlanul bizonytalan időre beteg szabadság ra ment. Kiég tek. Néhány emberre ilyen hatással van ez a munka. – Teljesen nyilvánvaló volt, hog y Pedersen mag át nem sorolta közéjük. – Hát akkor nincs mit tenni. Hívj fel, mihelyt többet tudsz! Feltételezem, a g olyót a lehető leg hamarabb elkülditek a törvényszéki labornak. – Mag ától értetődik – válaszolta Pedersen eg y kissé sértetten. – Bár pillanatnyilag kicsit túlterheltek vag yunk, becsülettel vég ezzük a dolg unkat. – Ne harag udj, tudom – emelte fel Patrik védekezőn a kezét. – Csak kicsit türelmetlen vag yok, mint mindig . Ha jelentkezel, amint kész vag y, meg íg érem, hog y addig nem teszem pokollá az életedet. – Ezt meg beszéltük. – Pedersen felállt, és elbúcsúztak eg ymástól. Úg y tűnt, a jövő szerda vég telen messzeség ben van. – Akkor most már miénk a lakás? – kérdezte Gösta bámulatos buzg alommal. – És holnap meg kapjuk a jelentést? Nag yszerű. Hedström ki fog ug rani a bőréből. Mosolyog va tette le a telefont. Torbjörn Ruud éppen most közölte vele, hog y vég eztek a helyszíneléssel, és Mats Sverin lakása a kollég ák rendelkezésére áll. Hirtelen támadt eg y ötlete. Botorság lett volna itt ücsörög ni, és malmozni, amíg Hedström és Paula visszaér. Noha a malmozás Gösta eg yik leg kedvesebb időtöltése volt, bosszantotta, hog y mindig Patrik hozza a döntéseket, hiába neki és Bertilnek van a leg több tapasztalata. Nem tag adhatta, hog y érzett bizonyos bosszúvág yat vele szemben, és jóllehet valójában nem szerette felesleg esen törni mag át, hébe-hóba jólesett meg mutatni a zöldfülűeknek, ki a leg többet látott közülük. Hirtelen elhatározásból átszaladt Mellberg hez. Buzg almában kopog ás nélkül rontott be, és ezzel Bertilt a leg szebb álmából riasztotta

fel. – Mi az ördög van? – Mellberg zavartan nézett körül. Ernst a kosarában ült, és a fülét heg yezte. – Bocs, csak azt akartam… – Mit akartál? – zsémbelődött Mellberg , és helyreig azította félrecsúszott hajtincseit a tar fejbúbján. – Hát most beszéltem Torbjörn Ruuddel. – És? Úg y festett, Mellberg még mindig rossz kedvében van, Ernst pedig közben ismét kényelembe helyezte mag át. – Azt mondta, hog y már miénk a lakás. – Milyen lakás? – Mats Sveriné. Vég eztek. Mármint a helyszínelők. És arra g ondoltam… – Gösta lassacskán meg bánta, hog y átjött. Talán még sem volt olyan remekbe szabott ötlet. – Arra g ondoltam… – Térj már a tárg yra! – Hedström nag y súlyt fektet rá, hog y mindent azonnal, lehetőleg még teg nap elintézzünk. Vag yis elkezdhetnénk átkutatni a lakást, ahelyett hog y várnánk rá. Mellberg ábrázata felderült. Elkezdte kapiskálni, hová akar kilyukadni Gösta, és tetszett neki a g ondolat. – Teljesen ig azad van. Kár volna holnapra hag yni. És ki volna nálunk alkalmasabb rá, hog y előremozdítsa ezt az üg yet? – vig yorodott el szélesen. – Pont íg y g ondoltam. – Gösta arca is rag yog ott. – Itt az ideje, hog y meg mutassuk az ifjoncoknak, mit tudunk mi, öreg harcosok! – Eg y zseni vag y, barátom! Eg yütt mentek a g arázsba. A veteránok harcba indultak. Annie újból meg fürdette. A hűvös, sós vizet a fejére locsolta, bevizezte a haját, miközben g ondosan üg yelt arra, hog y eg y csepp se menjen a szemébe. Sam ezt nem szerette ug yan, de nem tiltakozott. Némán feküdt Annie karjában, és hag yta, hog y fürdessék. Annie tudta, hog y előbb-utóbb mag ához tér a tompultság ából. Az ag ya

feldolg ozza, ami történt. A dolg okat, amelyeket senkinek sem lenne szabad átélnie. Főleg nem olyasvalakinek, aki még ilyen kicsi. Eg yetlen ötévest sem volna szabad elszakítani az apjától, de Annie-nak nem volt más választása. Muszáj volt elmenekülnie, ez volt az eg yetlen kiút, de neki és Samnak nag y árat kellett fizetniük ezért. Sam szerette Fredriket. Nem látta azt az oldalát, amelyet Annie jól ismert, nem olyannak látta, mint Annie. Sam szemében Fredrik hős volt, aki sosem hibázott. Istenítette az apját. Főleg ezért volt olyan nehéz. De Annie-nak nem volt választása. Mindazok ellenére, ami történt, fájt neki, hog y Sam elveszítette az apját. Bármit is tett vele Fredrik, Samnak sokat jelentett. Nem annyit, mint ő, de azért sokat. És most soha többé nem fog ja viszontlátni. Annie kivette Samot a vízből, és a törülközőre fektette, amelyet a stég re terített ki. Az apja mindig azt mondog atta, hog y a nap jót tesz a testnek és a léleknek, és a meleng ető sug arak tényleg jólesőek voltak. A fejük felett sirályok köröztek. Ha Sam újra jól lesz, biztos szívesen nézeg eti majd őket. – Drág a kicsi kincsem! – simog atta meg a feje búbját. Olyan apró volt és g yámoltalan. Annie-t elfog ta az érzés, hog y még mindig kisbaba, könnyedén elfért a karjában. Talán még is orvoshoz kellene vinnie, de az anyai ösztöne hevesen tiltakozott ez ellen. Itt biztonság ban van. Nem volt szükség e sem kórházra, sem g yóg yszerekre, csak nyug alomra és g ondoskodásra. És hamarosan meg int eg észség es és boldog lesz. Meg rémült. A stég fölött hideg fuvallat söpört át. Remélhetőleg Sam nem fázik meg . Nag y nehezen felállt a g yerekkel a karjában, és a házhoz ment. Berúg ta az ajtót, és bevitte. – Éhes vag y? – kérdezte, miközben felöltöztette. Eg y szót sem szólt, Annie még is az asztalhoz ültette, és meg etette g abonapehellyel. Nemsokára visszatér hozzá. A teng er, a nap és a szeretet beg yóg yítja a sebeket a lelkén. Erica minden délután, amikor Majáért ment az óvodába, meg próbált sétálni is eg yet. A fiúknak friss leveg őre, neki pedig mozg ásra volt

szükség e. Az ikerkocsi meg felelő edzőg épnek bizonyult, és amikor visszaúton még Maja is felállt rá, szép kis kihívás volt hazatolni. Úg y döntött, ma a hosszabb úton mennek, a Badis és a Lorentz konzervg yár felé, és nem mennek fel rög tön a Galärbackenen. A Badis mellett meg állt a rakparton, leárnyékolta a kezével a szemét, és szemüg yre vette a rég i épületet, amely friss fehér festésével rag yog ott a napfényben. Örült, hog y felújították. A templom mellett a fürdő volt az első, amelyet az ember észrevett, ha a teng er felől érkezett. Az évek során eg yre jobban lepusztult, és vég ül már úg y nézett ki, mint ami bármikor összedőlhet. De most újra Fjällbacka büszkeség e lett. Boldog an vett eg y nag y leveg őt, és elmosolyodott saját mag án, mert íg y meg hatotta eg y rég i épület, pár öreg deszka és némi friss festék. De valójában többről volt szó. Volt róla eg y sor szép emléke, és az épület különleg es helyet fog lalt el a szívében, ahog y a többi fjällbackainak is. A Badis eg y darab történelem volt, amely most sziklaszilárdan állt a jelenben és a jövőben. Nem csoda, hog y eg y kicsit érzelg őssé tette. Ismét tolni kezdte a babakocsit, és nekidurálta mag át a hosszú emelkedőnek, amely a víztisztító és a minig olfpálya mellett vezetett el, ám ekkor meg állt mellette eg y autó. Meg torpant, és összehúzta a szemét, hog y lássa, ki a sofőr. A kocsiból eg y nő szállt ki, és Erica rög tön felismerte. Bár még sosem találkozott vele, a néhány hónappal ezelőtti meg érkezése óta mindenütt csak róla beszéltek. Biztosan Vivianne Berkelin volt az. – Jó napot! – A nő sug árzó arccal lépett hozzá. – Mag a biztosan Erica Falck. – Ig en – felelte, és mosolyog va kezet nyújtott. – Már rég óta meg akarom ismerni. Minden könyvét olvastam, és imádtam őket. Erica mindig elvörösödött, ha a könyveit dicsérték. Még mindig nem szokott hozzá, hog y minden második ember olvasta valamelyiket. De pár hónap g yes után felszabadító volt, hog y az író Ericát üdvözölték a személyében, és nem Noel, Anton és Maja anyukáját. – Mindenkit csodálok, akinek van annyi türelme, hog y nekiüljön, és meg írjon eg y eg ész könyvet.

– Csak jó ülőg umókra van szükség hozzá – nevetett Erica. Vivianne lelkesedése rag ályos volt, és Ericát meg lepte eg y érzés, amelyet elsőre nem tudott azonosítani. Aztán rájött, mi az. Azt akarta, hog y Vivianne kedvelje. – Milyen szép lett! – mutatott a Badisra. – Ig en, nag yon büszkék vag yunk rá. – Vivianne is felnézett. – Meg mutassam? Erica vetett eg y pillantást a karórájára. Ma korábban akarta elhozni Maját, de időközben a kislány rettenetesen meg szerette az óvodát, és biztos nem történik semmi, ha az anyukája csak a szokásos időben meg y érte. Szerette volna látni, hog y az épület belülről is ug yanolyan szép lett-e, mint kívülről. – Nag yon örülnék. Csak azt nem tudom, hog y fog om ezt feltolni – mutatott a babakocsira, és a meredek lépcsőre pillantott. – Seg ítek felvinni. Erica válaszát meg sem várva Vivianne a lépcsőhöz ment. Öt perccel később felértek az ikerkocsival, és Erica betolhatta a bejáraton. Az ajtóban meg állt, és elkerekedett szemekkel körülnézett. Minden rég i, kopott dolog eltűnt, de az épület eredeti jelleg ét meg őrizték. Vég ig hordozta a pillantását a részleteken, amelyek ifjúság a nyári diszkóira emlékeztették, és most olyan frissnek és újnak tűntek. Leállította a kocsit, és kivette Noelt. Amikor Anton hordozójáért nyúlt, meg hallotta Vivianne lág y hang ját: – Vihetem én? Erica bólintott. A nő lehajolt, és óvatosan a karjába vette Antont. Az ikrek annyira meg szokták, hog y mások viszik őket, hog y sosem tiltakoztak az ideg enek ellen. Anton nag y szemekkel nézett Vivianne-ra, aztán lebűvölő mosolyt villantott rá. – Milyen kis g avallér! – nevetett fel a nő, és óvatosan levette róla a kabátot meg a kis sapkát. – Mag ának is vannak g yerekei? – Nincsenek – fordult el Vivianne. – Kér eg y teát? Előrement Antonnal az étterem felé. – Inkább eg y kávét, ha van. Nem vag yok valami nag y teaivó.

– Általában nem ajánljuk, hog y az emberek koffeinnel mérg ezzék a szervezetüket, de ezúttal talán kivételt tehetek, és meg nézhetem, van-e itt valahol rendes kávé. – Nag yon kedves. – Erica követte Vivianne-t. A kávé lendületben tartotta, és annyit ivott, hog y az ereiben vélhetően vér helyett is kávé folyt. – Valami káros szenvedély kell, és vannak sokkal rosszabb dolg ok a koffeinnél. – Ebben ne leg yen olyan biztos – mondta Vivianne, de semmi mag yarázatot nem fűzött hozzá. Valószínűleg tudta, hog y az intelmei süket fülekre találnának. – Fog laljon helyet, mindjárt jövök. És miután erőt merített, meg mutatok mindent. Eltűnt eg y leng őajtón át, amely mög ött látszólag a konyha volt. Erica eg y pillanatra elg ondolkozott rajta, hog yan fog a csecsemővel a karján kávét készíteni. Ő mag a már csaknem mindent meg tudott csinálni fél kézzel, de g yakorlat nélkül ez nem eg yszerű dolog . Félresöpörte a g ondolatot. Vivianne biztos szól majd, ha seg ítség re lesz szükség e. Amikor a kávé elkészült, Vivianne leült vele szemben. A berendezés is új, állapította meg Erica. Az asztalok és a székek eg yszerűek és modernek voltak, még is remekül illeszkedtek a patinás környezetbe. Aki a bútorzatot kiválasztotta, jó ízléssel bírt. A kilátás mesés volt. Fjällbacka teljes szig etvilág a a lábai előtt hevert. – Mikor nyitnak? Erica eg y kétes küllemű sütemény után nyúlt, de rög tön meg is bánta. Képtelenül kevés cukor volt benne, de annál több eg észség es összetevő, amiből kifolyólag nem érdemelte meg a sütemény nevet. – Eg y bő hét múlva. Feltéve, hog y addig ra minden elkészül – sóhajtott Vivianne, és belemártog atta a süteményét a teásbög réjébe. Biztosan zöld tea, g ondolta Erica, és jóízűt kortyolt a koromfekete italából. – Eljön a meg nyitóra? – kérdezte Vivianne. – Szívesen jönnék. Meg kaptam a meg hívót, de még nem döntöttük el. Nem olyan könnyű bébiszittert találni három g yereknek.

– Próbáljon meg eljönni, én örülnék. Szombaton eg yébként a férje és a kollég ái fog ják kipróbálni a szolg áltatásainkat. – Ja, ig en – nevetett Erica. – Patrik már mesélte. Szerintem még sosem volt wellnessben, szóval érdekes élmény lesz neki. – Reméljük. – Vivianne meg simog atta Anton fejét. – Hog y van a húg a? Ne veg ye rossz néven, hog y meg kérdezem, de természetesen hallottam a balesetről. – Semmi baj. – Ericának, a leg nag yobb bosszúság ára, kicsordultak a könnyei. Nyelt eg yet, és nag y nehezen visszanyerte az uralmat a hang ja fölött. – Őszintén szólva, nincs jól. Annyi mindenen ment keresztül. Erica ag yán átvillant Anna volt férjének, Lucasnak a képe. Annyi minden volt, amit nem tudott meg mag yarázni, de ez a nő valahog y elérte, hog y elkezdjen beszélni róla. És minden kibukott belőle. Soha senkivel nem beszélt Anna életéről, de az volt az érzése, Vivianne meg fog ja érteni. Mire kibeszélte mag át, már patakokban folytak a könnyei. – Hát nem lehetett könnyű neki. Szükség e lett volna erre a g yerekre – mondta Vivianne halkan, és ezzel szavakba öntötte azt, amire már Erica is sokszor g ondolt. Anna meg érdemelte azt a g yereket. Meg érdemelte, hog y boldog leg yen. – Nem tudom, mihez kezdjek. Úg y tűnik, észre sem vesz. Olyan, mintha messze járna. És félek, hog y sosem tér vissza. – Nem ment el. – Vivianne Antont ring atta. – Csak elbújt eg y olyan helyre, ahol nem érzi annyira a fájdalmat. De tudja, hog y mag a ott van mellette. A leg jobb, amit tehet, hog y mellette áll, és meg érinti. Az emberek manapság valahog y elfelejtették, milyen fontos a testi kapcsolat, pedig nem tudnánk nélküle élni. Érintse meg , és mondja ezt meg a férjének is. Gyakran elkövetjük azt a hibát, hog y a g yászolókat mag ukra hag yjuk. Azt hisszük, nyug alomra van szükség ük, és békén kell hag ynunk őket. Pedig pont az ellenkezője az ig az. Az ember csordaállat, szükség ünk van a fajtársainkra, a közelség re, meleg re, más emberek érintésére. Gondoskodjon róla, hog y Annát ne hag yja mag ára a csordája. Ne eng edje, hog y mag ányosan feküdjön ott, és olyan helyre vonuljon vissza, ahol ug yan nincs g yász, de nincsenek érzelmek sem. Ki kell csalog atni onnan!

Erica hallg atott eg y darabig . Elg ondolkodott Vivianne szavain, és rájött, hog y ig aza van. Nem hag yhatják, hog y Anna mag ába forduljon. Próbálkozniuk kell. – És ne leg yen bűntudata – mondta Vivianne. – Anna g yászának semmi köze a mag a öröméhez. – De biztosan úg y érzi – szipog ta Erica –, hog y én meg kaptam mindent, ő meg semmit. – Tudja, hog y nincs összefüg g és. Ha valami mag uk közé áll, akkor az a mag a bűntudata. Anna nem érez sem irig ység et, sem harag ot, amiért a mag a g yerekei túlélték. Ez csak a mag a fejében létezik. – Honnan tudja? Erica szerette volna elhinni, amit Vivianne mondott, de nem merte. Mit tudhat ez a nő Anna érzéseiről és g ondolatairól? Még csak nem is látta soha. Valahog y még is ig aznak és helyesnek hang zott az eg ész. – Nem tudom meg mag yarázni, honnan tudom. Érzek bizonyos dolg okat, és sokat tudok az emberekről. Eg yszerűen meg bíznak bennem – mondta Vivianne határozottan. Erica észrevette, hog y ő is pont ezt tette. Bizalmat érzett iránta. Amikor nem sokkal később az óvoda felé tartott, olyan könnyűnek érezte a lépteit, mint már rég en. Azt a valamit, ami idáig meg g átolta benne, hog y közeledjen Annához, leg yőzte. Lerázta mag áról a tehetetlenség érzését.

Fjällbacka, 1871 A tenger végre befagyott. Ezen a télen a szokásosnál később, csak valamikor februárban. Emelie most valamelyest szabadabbnak érezte magát. Egy hét alatt olyan vastag lett a jég, hogy már rá lehetett lépni, és most először volt lehetősége saját szakállára elhagyni a szigetet, ha úgy akarta. Hosszú gyaloglást jelentett, és bizonyos kockázatot, mert a jég a vastagságától függően beszakadhatott ott, ahol áramlatok húzódtak a mélyben. De megvolt rá a lehetősége, hogy elhagyja a szigetet. Ugyanakkor még mindig bezártságérzése volt. Karl és Julian nem folytathatta a szokásos fjällbackai kiruccanásokat, és noha amikor részegen meg büdösen tértek haza, Emelie mindig zsörtölődött, ezek az utak lélegzetvételnyi szünethez juttatták. De most a két férfi végig itt volt a közelében, és a feszült hangulat sosem enyhült. Emelie némán végezte a dolgát. Karl még mindig nem közeledett hozzá, és ő sem próbálkozott többet. Mozdulatlanul feküdt az ágyban, és a falhoz simult. Már túl késő volt. Karl irtózott tőle, és Emelie magányosabb lett, mint valaha. A hangok felerősödtek. Emelie egyre többet értett belőlük, ami ugyan ellentmondott a józan észnek, de nem volt képzelődés. Tudta. A holtak biztonságot nyújtottak neki, ők voltak az egyetlen társasága a szigeten, és osztoztak a szomorúságában. A holtak élete sem úgy alakult, ahogy remélték. Jól megértették egymást Emelie-vel, noha áthatolhatatlan fal választotta el őket egymástól. A halál. Karl és Julian nem érzékelte őket úgy, mint Emelie. Olykor-olykor azonban úgy tűnt, mintha megfoghatatlan nyugtalanság töltötte volna el őket. Ezekben a pillanatokban Emelie látta, hogy félnek, és titokban örült neki. Már nem a Karl iránti szerelme jelentette az élete értelmét. A férfi nem az volt, akinek gondolta, de hát az élet ilyen. Ez ellen nem tehetett semmit. De örülhetett Karl félelmének, és a

holtaknál menedékre lelt. Ettől elfogta az az érzés, hogy kiválasztott. Tudta, hogy ott vannak. Hallotta őket. Miután a jég még egy hónapig kitartott, lassacskán a tudatára ébredt, hogy a félelem az ő arcán is látható. A hangulat időközben még feszültebbé vált. Julian minden alkalmat megragadott, hogy zsémbelődjön, és Emelie-n vezesse le a dühét, amiért a szigeten rekedtek. Karl közönyösen figyelte, és folyton pusmogtak. A kanapén összedugták a fejüket, és le sem vették Emelie-ről a tekintetüket. Az asszony nem tudta, mi mondanivalójuk lehet egymásnak, de biztosan semmi jó. Néha elkapott egy-egy szót. Az utóbbi időben sokat beszéltek a levélről, amelyet Karl a szüleitől kapott, mielőtt a tenger befagyott volna. Izgatottan vitatkoztak róla, de hogy mi állt a levélben, azt Emelie nem tudta kihámozni a szavaikból. Valójában nem is akarta tudni. Julian sötét pillantásától és Karl erőtlen hangjától a hideg futkosott a hátán. Azt sem értette, miért nem jöttek soha látogatóba az anyósáék, és miért nem látogatták meg ők sem Karl szüleit. A férfi szülőháza csak egy bő órányira volt Fjällbackától. De Emelie nem merte megkérdezni. Amikor Karl levelet kapott otthonról, napokig rosszkedvű volt. A legutóbbi küldemény után rosszabb volt, mint valaha. Emelie – mint mindig – tanácstalanul állt a jelenség előtt, és nem tudta, mi történik körülötte.

– Példás! – mondta Gösta. Körülnézett a lakásban. Noha büszke volt az indítványára, összeszorult a g yomra, amikor Hedström várható reakciójára g ondolt. – Tuti meleg volt – jeg yezte meg Mellberg . Gösta sóhajtott eg yet. – Miből g ondolod? – Ilyen rend csak a meleg eknél van. A tökös leg ényeknél azért van néhány porcica a sarokban. Füg g önyök meg biztosan nincsenek. – Az orrát fintorg atva mutatott a krémszínű füg g önyre. – Mindenki azt mondta, nem voltak női. – Ig en, de… Gösta meg int sóhajtott, és elvetette az ellenkezés ötletét. Mellberg nek, mint mindenki másnak, két füle volt, de ritkán használta arra, hog y meg hallg asson bármit is. – Vállalod a hálószobát? Enyém a nappali. – Mellberg a könyvespolcon matatott. Gösta bólintott, és körülnézett. A lakás elég személytelenül volt berendezve. Eg y bézs kanapé, eg y sötét színű asztal, alatta világ os szőnyeg , tévé és polc, rajta néhány könyv. Leg alább a fele g azdaság i és számviteli szakirodalom. – Rendkívül érdekes fickó volt – mondta Mellberg . – Alig volt valamije. – Talán szeretett szerényen élni. – Gösta bement a hálószobába. Itt is ug yanolyan rend volt, mint a nappaliban. Fehér ág y éjjeliszekrényekkel, nag y fehér ruhásszekrény és eg y komód. – Itt van eg y kép eg y nőről – kiáltotta ki Gösta Mellberg nek, és felvette a fényképet, amely az olvasólámpának támasztva állt.

– Mutasd csak! Csinos? – Mellberg bement a hálóba. – Ig en, törékenynek mondanám. Mellberg vetett eg y pillantást a képre, és g rimaszolt eg yet, eg yértelműen kifejezve, hog y nincs elrag adtatva. Visszatért a nappaliba, Gösta pedig ott maradt a képpel a kezében. Azon tűnődött, ki lehet a nő. Biztosan sokat jelentett Mats Sverinnek. Nyilvánvalóan ez volt az eg yetlen fénykép a lakásban, ráadásul a hálószobában tartotta. Óvatosan visszatette a képet, és szemüg yre vette a fiókokat meg a ruhásszekrényt. Csak ruhák voltak benne, eg yetlen személyes tárg yat sem talált. Nem voltak határidőnaplók, rég i levelek, fotóalbumok. Gösta g ondosan átnézett minden sarkot, de eg y idő után kénytelen volt belátni, hog y nincs itt semmi érdekes. Mintha Sverinnek nem lett volna élete, mielőtt beköltözött ebbe a lakásba. Az eg yetlen bizonyíték, amely szerint ez nem ig az, a nő képe. Gösta újra az éjjeliszekrényhez lépett, és kézbe vette a fotót. Tényleg aranyos volt. Törékeny termet, hosszú szőke haj, amelyet a szél a felvétel készítésének pillanatában az arcába fújt. Gösta összehúzta a szemét, eg észen közel emelte az arcához a képet, és a részleteket kezdte tanulmányozni. Szeretett volna felfedezni valamit, ami elárulja, ki a nő, vag y leg alább, hog y hol készült a felvétel. A kép hátoldalán nem volt semmi, és a háttérben csak a természet burjánzott. Még is, amikor tüzetesebben meg nézte, hirtelen észrevett valamit. A jobb oldalon eg y kéz látszott. Valaki éppen be akart ug rani a képbe, vag y ki akart ug rani belőle. Eg y apró kéz. A felvétel túl életlen volt ahhoz, hog y Gösta biztos lehessen benne, de valószínűleg eg y g yerek keze. Meg int letette a fotót. Még ha ig aza is van, ez nem árul el semmit a nő kilétéről. Gösta meg fordult, és már a hálószoba ajtaja felé indult, amikor eg yszeriben meg g ondolta mag át. Visszament az éjjeliszekrényhez, és zsebre vág ta a képet. – Nem érte meg – dörmög te Mellberg . A padlón térdelt, és benézett a kanapé alá. – Lehet, hog y jobb lett volna, ha áteng edjük ezt Hedströmnek. Az az érzésem, csak veszteg etjük az időnket. – Ott van még a konyha. – Gösta eleng edte a füle mellett Mellberg nyafog ását.

Kihúzta a fiókokat, kitárta a szekrényajtókat, de nem fedezett fel semmi szokatlant. Az edények szemmel láthatólag az IKEA-ból származtak, és sem a spájz, sem a hűtő nem volt dug ig . Gösta meg fordult, és a munkapultnak támaszkodott. Váratlanul észrevett valamit a konyhaasztalon. Eg y kábel lóg ott le róla a földre, és eg y fali aljzathoz vezetett. Meg nézte közelebbről. Számítóg épkábel. – Tudjuk, hog y volt-e laptopja Sverinnek? – kiáltott ki. Nem jött válasz, de közeledő lépteket hallott. – Miért? – Itt eg y kábel, de számítóg épről senki sem szólt. – Biztos a munkahelyén hag yta. – És miért nem említették, amikor ott jártunk Paulával? Tudniuk kellett volna, hog y a laptop érdekes lehet. – Rákérdeztetek? – Mellberg felhúzta az eg yik szemöldökét. Gösta kénytelen volt beismerni, hog y ig aza van. Elfelejtették meg kérdezni, hog y meg nézhetnék-e Mats Sverin számítóg épét. Biztos még mindig a község házán van. Mivel hülyén érezte mag át kábellel a kezében, g yorsan eleng edte a vezetéket. – Később átmeg yek a község házára. – Azzal kiment a konyhából. – Édes istenem, hog y utálok várni! Még is mi tarthat ennyi ideig ? – motyog ott Patrik ideg esen mag a elé, amikor behajtott a g öteborg i rendőrség parkolójába. – Szerintem a jövő szerda már nincs olyan messze – mondta Paula. Visszatartotta a léleg zetét, amikor Patrik csak hajszál híján került el eg y villanyoszlopot. – Biztos ig azad van. – A férfi, miközben kiszállt, folytatta: – De azt sem tudjuk, mikor kapjuk meg az eredményeket a törvényszéki labortól. A lövedék a leg fontosabb. Ha van a nyilvántartásban ug yanilyen profilú g olyó, azonnal meg kell tudnunk, nem várhatunk heteket. – Hát márpedig ez íg y meg y, nem sokat tehetünk. – Paula a bejárat felé lépdelt. Noha telefonon jelezték a látog atásukat, a recepción meg kérték őket, hog y fog laljanak helyet eg y percre. Tíz perccel később eg y erős

testfelépítésű, rendkívül mag as férfi lépett hozzájuk határozottan. Patrik úg y saccolta, hog y lehet vag y két méter, és törpének érezte mag át mellette, amikor felállt, hog y kezet nyújtson. Pauláról már nem is beszélve. Úg y tűnt, alig ér a derekáig . – Üdvözletem! Walter Heed. Velem beszéltek telefonon. Patrik és Paula bemutatkozott, majd követte a férfit. Biztosan úg y g yártatja a cipőit, g ondolta Patrik, miközben lenyűg özve nézte a férfi lábfejét. Mint eg y kisebbfajta csónak. Amikor Paula oldalba bökte, felpillantott. – Fáradjanak be, kérem. Ez az irodám. Kérnek eg y kávét? Mindketten bólintottak, és nem sokra rá kaptak is eg y-eg y pohár kávét a folyosón álló automatából. – Eg y testi sértéssel kapcsolatban volna szükség ük információkra? Mivel a kérdés inkább volt meg állapítás, Patrik csak biccentett. – Van itt eg y akta, de nem vag yok biztos abban, hog y nag y seg ítség leszek. – Tud mondani eg yáltalán valamit? – kérdezte Paula. – Nézzük csak! – Walter felcsapta az aktát, és g yorsan átfutotta az iratokat. Aztán meg köszörülte a torkát. – Mats Sverin későn érkezett meg a lakásába az Erik Dahlberg sg atanra. Az időpontban utólag már nem volt teljesen biztos, de úg y tippelte, röviddel éjfél után lehetett. Barátokkal volt vacsorázni. A súlyos fejsérülések és az emlékezetkiesés miatt a sértett csak homályosan emlékezett. – Walter felemelte a fejét, és tovább beszélt. – Vég ül kihúztuk belőle, hog y eg y csapat fiatal ácsorg ott a ház ajtajában. Amikor rászólt az eg yikre, hog y ne vizeljen a falra, nekiestek. Nem tudott részletes leírást adni róluk, és azt sem tudta, hányan voltak. Miután mag ához tért, többször is beszéltünk vele, de sajnos rendkívül keveset tudtunk meg . – Walter sóhajtva csukta be az aktát. – Szóval nem sokra jutottak? – kérdezte Patrik. – Nem. Túl kevés volt a kezünkben ahhoz, hog y nyomozást indítsunk. Nem voltak tanúk. De… – Belekortyolt a kávéjába. – De mi? – Puszta találg atás részemről… – Ismét elhallg atott.

– Mindenért nag yon hálásak vag yunk – nóg atta Paula. – Vég ig az volt az érzésem, hog y Mats többet tud, mint amennyit elmond. Voltaképpen nincs bizonyítékom a tippemre, de néha, amikor beszéltünk, úg y éreztem, elhallg at valamit. – Úg y érti, lehet, hog y tudta, ki támadta meg ? – kérdezte Patrik. – Fog almam sincs. – Walter széttárta a karját. – Ahog y említettem, csak eg y benyomás volt. Mondanom sem kell mag uknak, hog y az áldozatok és a tanúk a leg különfélébb okokból kifolyólag hallg atnak el dolg okat. Patrik és Paula bólintott. – Szívesen fog lalkoztam volna tovább az esettel, és meg próbáltam volna leg alább valamit kideríteni, de nem volt elég emberünk. Vég ül kénytelenek voltunk ejteni az üg yet. Beláttuk, hog y nem sikerül előrelépést tennünk, hacsak valami új információ nem lát napvilág ot. – És most pont ez a helyzet, ha úg y nézzük – mondta Patrik. – Gondolja, hog y van összefüg g és a verés és a g yilkosság között? Ebből a feltevésből indulnak ki? Patrik keresztbe tette a lábát, és elg ondolkodott eg y pillanatra, mielőtt válaszolt volna a kérdésre. – Ig azából még eg yáltalán nincs kiindulási pontunk. Meg próbálunk több irányba tapog atózni. De természetesen ez is eg y lehetőség . Kétség kívül érdekes eg ybeesés, hog y néhány hónappal azelőtt, hog y eg y g olyó vég zett vele, meg verték. – Íg y ig az. Szóljanak, ha seg íthetünk. – Walter felállt, és kihajtog atta hosszú vég tag jait. – Tekintve, hog y a mi üg yünk még nincs lezárva, talán kölcsönösen seg íthetünk eg ymásnak, ha új információ bukkan fel. – Mindenképpen. – Patrik kezet nyújtott neki. – Küldene eg y másolatot az aktából? – Már intézkedtem. – Walter átnyújtott eg y papírstócot Patriknak. – Kitalálnak? – Persze. Eg yébként… – Patrik már úton volt az ajtó felé, amikor visszafordult. – …szeretnénk felkeresni a cég et, amelynek Sverin dolg ozott. Meg tudná mondani, hog y jutunk oda? – Előhúzott a zsebéből eg y cetlit, amelyen a cím volt, és meg mutatta az utcanevet.

Miután Walter eg yszerűen útbaig azította őket, elbúcsúztak. – Hát nem lettünk sokkal okosabbak – sóhajtotta Paula, amikor már a kocsiban ültek. – Ne mondd ezt! Senki nem g yanúsít meg ok nélkül valakit, aki erőszakos bűncselekmény áldozata lett, azzal, hog y elhallg at valamit. Meg kell próbálnunk többet meg tudni erről a bántalmazásról. Talán van itt, Göteborg ban valami, ami elől Sverin szabályosan Fjällbackába menekült. – Akkor jól tesszük, ha az itteni utolsó munkahelyén kezdjük. – Paula bekapcsolta a biztonság i övet. – Szerintem is ez a leg jobb meg oldás. Amikor Patrik kitolatott a parkolóból, Paula becsukta a szemét, mert kis híján belerohant eg y kék Volvo 740-esbe, amelyet valami rejtélyes okból nem vett észre a visszapillantó tükörben. Leg közelebb rag aszkodni fog hozzá, hog y ő vezessen. Nem bírja sokáig ideg ekkel, ha Patrik ül a volánnál. A g yerekek az udvaron rohang áltak. Madeleine eg yik cig arettát szívta a másik után, holott tudta, hog y le kellene szoknia. Itt, Dániában csaknem mindenki dohányzott. Nem vették olyan szig orúan. – Átmehetek Mette-ékhez, anyu? A lánya, Vilda kócosan és a friss leveg őtől meg az izg atottság tól kipirult arccal állt előtte. – Persze – felelte, és homlokon csókolta. A lakás nag y előnye volt a tág as belső udvar, amely állandóan tele volt g yerekekkel, és mindenkinek szabad bejárása volt a szomszéd lakásokba, mintha eg y nag y család volnának. Mosolyog va rág yújtott eg y újabb cig arettára. Furcsa volt. Az, hog y teljes biztonság ban érezte mag át. Olyan rég volt már utoljára ilyen, hog y alig emlékezett. Nég y hónapja laktak Koppenhág ában, és a napok ráérős lassúság g al teltek. Már le is szokott arról, hog y az ablaknál nég ykézláb másszon. Most eg yenes háttal ment el előtte, és még a füg g önyt sem húzta be. Mindent meg szerveztek nekik. Nem ez volt az első alkalom, de ezúttal más volt. Madeleine mag a beszélt velük, és elmag yarázta, miért kell

meg int eltűnnie a g yerekekkel. Meg hallg atták. Másnap éjjel közölték vele, hog y pakolja össze a holmijukat, aztán menjenek le a kocsihoz, amely járó motorral várt rájuk. Eldöntötte, hog y nem néz hátra. Eg y másodpercig sem kételkedett abban, hog y helyes döntést hozott, néha még sem sikerült elnyomnia a fájdalmat, amely álmában meg látog atta, és felébresztette, hog y ébren feküdjön az ág yon, és a sötétbe bámuljon. Őt látta, bár nem eng edhette meg mag ának, hog y rá g ondoljon. Dühösen dobta el a cig arettát, amikor meg ég ette az ujját. Kevin áthatóan bámulta. Annyira elmerült a g ondolataiban, hog y észre sem vette, amikor a fia leült mellé. Beletúrt a hajába, a g yerek hag yta. Olyan komoly volt. Az ő nag y kisfia, aki már annyi mindenen keresztülment, pedig még csak nyolcéves volt. A házat vidám hang ok töltötték meg . Madeleine-nek feltűnt, hog y a g yerekek szókincsébe máris bekúszott eg y-eg y dán szó. Viccesnek, de ijesztőnek is találta. A múltat és azokat az embereket, akik eg ykor voltak, mag uk mög ött hag yták, ami eg yúttal veszteség et is jelentett. A g yerekek fokozatosan elveszítik a nyelvüket, a svédet és főleg a g öteborg i dialektust elfelejtik. De ezt az áldozatot készség g el meg hozta. Most otthon voltak, és többé nem fog nak elköltözni. Itt maradnak, és mindent elfelednek, ami történt. Meg simog atta Kevin arcát. Idővel ő is olyan g yerek lesz, mint az összes többi. Ez minden áldozatot meg ér. Az óvodában – ahog y mindig – Maja elé szaladt, és a karjába vetette mag át. Miután mag ához szorította, és teljesen összenyálazta Ericát, meg simog atta a kistestvérei pofiját. – Valaki teljesen belezúg ott az öcsikéibe. – Ewa állt a folyosón, és kipipálta a g yerekek nevét, akiket elvittek. – Többnyire leg alábbis. De az is meg esik, hog y kicsit durvább velük – ciróg atta meg Erica Noel arcát. – Ez nem csoda, a g yerekek g yakran reag álnak íg y, ha hirtelenjében testvérekkel kell osztozniuk a szüleik fig yelmén. – Ewa a babakocsi fölé hajolt, hog y üdvözölje az ikreket.

– Teljesen érthető, és átkozottul jól ment. – Alszanak éjszaka? – Ewa játékosan meg csiklandozta a kicsiket, és két fog atlan mosolyt kapott jutalmul. – Hihetetlenül mélyen. A baj az, hog y Maja unatkozik, amikor alszanak, és minden adandó alkalommal beoson a szobájukba, és felkelti őket. – Szinte látom mag am előtt. Tényleg eleven, rosszcsont kislány. – Köszönöm a finom fog almazást. Mivel az ikrek lassan kezdtek türelmetlenkedni, Erica a lánya után nézett, de időközben Maja eltűnt. – Nézd meg a csúszdánál – mutatott Ewa a játszótér felé. – Azt szereti a leg jobban. És valóban. Erica ebben a percben meg látta, ahog y Maja hajmeresztő sebesség g el lecsúszik a csúszdán, de eg y idő után sikerült rábeszélnie, hog y felálljon a babakocsira, és elhag yja az óvodát. – Haza? – kérdezte, amikor a szokásostól eltérően nem balra, hanem jobbra kanyarodtak. – Nem, Anna nénihez és Dan bácsihoz meg yünk. Erre a kislány üdvrivalg ásban tört ki. – Lisennel játszani. És Emmával. De Adriannal nem – jelentette ki eltökélten. – De hát Adriannal miért nem akarsz játszani? – Adrian fiú. Pontosabb mag yarázatot nyilván nem érzett szükség esnek, mert Erica többet nem tudott kiszedni belőle. Sóhajtott eg yet. A lányok és a fiúk már ilyen korán eltávolodnak eg ymástól? Mit csinál az ember, és mit nem, mit vesz fel, és kivel játszik? Bűntudatosan mereng ett rajta, nem hibás-e, amiért nem szeg ült ellen a lánya óhajának, hog y csupa rózsaszínt hordjon. Maja eg ész ruhásszekrénye rózsaszín holmikkal volt tele, mert hatalmas hisztit vág ott le, ha más színt akartak ráadni. Hiba volt hag yni, hog y mag a döntsön? Erica nem ért a g ondolat vég ére. Pillanatnyilag nem volt ereje hozzá. Már az is épp elég meg erőltető volt, hog y tolja a nehéz kocsit. A körforg alomnál szuszog ott eg y kicsit, mielőtt újra nekivág ott, és befordult balra a Ding leväg enre. Látta Anna és Dan falkelideni házát, de

az odáig vezető út sokkal hosszabbnak tűnt, mint amilyen valójában volt. Vég re-valahára célba ért, de az utolsó szakaszt már alig bírta. Leveg ő után kapkodva állt meg a bejárati ajtó előtt. A pulzusa eg y idő után lelassult annyira, hog y képes leg yen meg nyomni a cseng őt. Alig pár másodperc múlva felpattant az ajtó. – Maja! – rikkantotta Lisen. – És a kisbabák! – Meg pördült, és bekiabált a házba: – Erica van itt. Majával és a kisbabákkal! Olyan aranyosak! Erica nem tudta elnyomni a mosolyát, amelyet a g yerek lelkesedése váltott ki belőle, és oldalra lépett, hadd menjen be először Maja a házba. – Apa itthon van? – Apu! – ordította Lisen válaszként. Dan a konyhából került elő. – Jaj, de jó! – tárta ki a karját Maja felé. A kislány odavolt érte. – Gyertek be! Miután alaposan meg ölelg ette Maját, ismét letette a földre. A kislány g yorsan a többi g yerekhez rohant, akik a zajokból ítélve valami g yerekműsort néztek. – Ne harag udj, hog y folyton átjárok – mondta Erica, és felakasztotta a kabátját. Fog ta a babahordozót, és követte Dant, aki visszament a konyhába. – Örülünk, hog y jöttél. – Dan meg dörzsölte az arcát. Vég telenül fáradtnak és tanácstalannak tűnt. – Éppen kávét főztem. Ericára nézett. – Még kérdezed? – vig yorg ott a nő. Letette az ikreket eg y takaróra, amelyet a pelenkázótáskából halászott elő. Aztán leült eg y konyhaszékre, és Dan követte a példáját, miután mindkettőjüknek öntött eg y bög re kávét. Eg y darabig nem szóltak. Olyan jól ismerték eg ymást, hog y a hallg atás nem volt kellemetlen számukra. Erica eg y időben ug yanis a húg a jelenleg i férjével járt, de ez olyan rég történt, hog y már alig emlékezett rá. A kapcsolatuk meg hitt barátság g á alakult át, és Erica jobb férjet nem is kívánhatott volna a húg ának. – Volt ma eg y érdekes beszélg etésem – mondta Erica vég ül. – Ig en?

Dan a kávéját kortyolg atta. Nem volt a szavak embere, és tudta, hog y Ericának nincs szükség e bátorításra a beszédhez. A nő el is mesélte a Vivianne-nal való találkozását, és elismételte, amit Annáról mondott. – Hag ytuk, hog y Anna mag ába forduljon, pedig pont az ellenkezőjét kellett volna tennünk. – Nem is tudom. – Dan felállt, hog y töltsön még kávét. – Az az érzésem, hog y mindent rosszul csinálok. – Szerintem ig aza van. Sőt, biztos vag yok benne. Nem hag yhatjuk, hog y Anna csak heverjen odafent, és lassan elsorvadjon. Ha másképp nem meg y, kényszerítenünk kell. – Lehet. – Dan hang ja kétkedő volt. – Eg y próbát meg ér – kötötte az ebet a karóhoz Erica. Áthajolt az asztalon, hog y meg nézze, rendben vannak-e az ikrek. A pamuttakarón feküdtek, és vidáman kalimpáltak kezükkel-lábukkal, miközben olyan elég edettnek tűntek, hog y Erica meg nyug odva visszaült. – Minden meg ér eg y próbát, de… – Dan elnémult, mintha nem merné kimondani, mire g ondol, mert attól fél, hog y valóra válik. – De mi van, ha semmi nem seg ít? Mi van, ha feladta? – Anna nem adja fel – mondta Erica. – Most padlón van, de sosem adja fel, ezt el kell hinned. Hinned kell Annában. Danra bámult, és kényszerítette, hog y a szemébe nézzen. Anna harcos természet volt, csak az első lépések meg tételéhez seg ítség re volt szükség e. És Erica meg fog ja adni neki. – Vig yáznál eg y kicsit a fiúkra? Felmeg yek hozzá. – Persze, fig yelek rájuk! Dan bág yadtan elmosolyodott. Felállt, és lekuporodott Anton és Noel mellé a földre. Erica már a folyosón járt. Felment, és óvatosan benyitott a hálószobába. Anna pont ug yanolyan testhelyzetben feküdt, mint az előző látog atásakor. Az oldalán, arccal az ablak felé. Erica nem szólt semmit, eg yszerűen csak bebújt az ág yba, és Annához simult. Átkarolta, hozzábújt, és érezte, ahog y a testmeleg e átjárja a húg át. – Itt vag yok, Anna – suttog ta. – Nem vag y eg yedül. Itt vag yok.

Az étel, amelyet Gunnar hozott, lassan elfog yott. De berzenkedett tőle, hog y felhívja Matte szüleit. Nem akart rá g ondolni, és arra, mekkora csalódást okozott neki. Annie visszapislog ta a könnyeit, és elhatározta, hog y csak másnap telefonál. Még elvannak Sammal a maradékon. A kisfiú nem evett sokat. Még mindig etetnie kellett, akár eg y kisbabát, és minden kanál ételt úg y kellett belédiktálnia, csak hog y a nag yját aztán visszaköpje. Remeg ve fonta karba a kezét. Noha odakint tulajdonképpen nem volt hideg , úg y tűnt, hog y a szél, amely a szig eten fújt, áthatol a ruháján, a bőrén, és eg észen a csontjáig hatol. Felvett még eg y vastag g yapjúpulóvert, amelyet az apja hordott mindig , amikor kihajózott halászni. De ez sem seg ített. Mintha belülről sug árzott volna a hideg ség . A szülei nem szerették volna Fredriket. Az első találkozásuk óta tudta. De üg yet sem vetett rá. Mi jog uk volna beleszólni az életébe, miután meg haltak, és mag ára hag yták? Mert rég óta ez volt az érzése. Hog y mag ára hag yták. Először az apja halt meg . Eg y nap szívrohamot kapott, összeesett, és soha többé nem kelt fel. A halál azonnal beállt, mondta az orvos. Két héttel később az anyja is meg kapta a halálos ítéletét. Májrák. Fél éve volt még hátra. Amikor meg halt, hónapok óta először tűnt békésnek, csaknem boldog nak. Annie mellette ült, amikor elment, fog ta a kezét, és próbálta azt érezni, amit éreznie kell: g yászt. De ehelyett harag öntötte el. Hog yan hag yhatták mag ára? Hiszen szükség e volt rájuk! Biztonság ot nyújtottak neki, újra és újra a karjukba zárták, amikor butaság ot csinált. Aztán meg rázta a fejét, és azt dünnyög te: „De Annie!” Ki fog most vig yázni rá? Ki fog ja kordában tartani a vad vág yait? Ott ült az anyja halálos ág yánál, és eg yik pillanatról a másikra teljesen elárvult. Szeg ény kis árva Annie, g ondolta, és látta mag a előtt g yerekkora kedvenc filmjét. Csak éppen nem volt az a vörös hajú kislány, akit örökbe fog ad eg y kedves milliomos. Ő az az Annie volt, aki ostoba, kiszámíthatatlan döntéseket hoz, és a határokat feszeg eti, holott pontosan tudja, hog y nem volna szabad. Ő az az Annie volt, aki meg ismerte Fredriket, mire a szüleinek komolyan el kellett volna

beszélg etniük vele. Rá kellett volna venniük, hog y ne Fredriket és azt az életet válassza, amely eg yenesen lefelé löki a lejtőn. De nem voltak mellette. Cserbenhag yták, és a szíve mélyén ezt még mindig zokon vette tőlük. Leült a kanapéra, és felhúzta a térdét. Matte enyhítette a dühét. Pár óra hosszat, eg y rövidke estén és éjszakán át, a szülei halála óta először nem érezte mag ányosnak mag át. Csakhog y Matte most nem volt itt. A térdére támasztotta a homlokát, és sírt. Még mindig ő volt a kis elhag yott Annie. – Erling bent van? – Csak kopog jon be hozzá, az irodájában van. – Gunilla félig felemelkedett a székéről, és Erling csukott ajtajára mutatott. – Köszönöm – bólintott Gösta, és vég ig ment a folyosón. Bosszantotta, hog y akár meg is spórolhatta volna ezt a látog atást. Bárcsak eszébe jutott volna, hog y rákérdezzen a számítóg épre, amikor itt jártak Paulával, akkor most nem kellett volna még eg yszer idejönnie! De mindkettejüknek kiment a fejéből. – Szabad! – kiabált ki Erling azonnal. Gösta belépett. – Ha a rendőrség ilyen g yakran meg látog at minket, nem kell ag g ódnunk az épület biztonság a miatt – üdvözölte Erling , majd felöltötte a politikusmosolyát, és lelkesen meg rázta Gösta kezét. – Na, ig en, volna még valami, aminek utána kell járnom – dörmög te Gösta, és helyet fog lalt. – Ki vele! Állunk a rendőrség rendelkezésére. – Mats Sverin számítóg épe miatt jöttem. Most kutattuk át a lakását, és meg állapítottuk, hog y biztosan volt eg y laptopja. Itt van? – Mats számítóg épe? Erre nem is g ondoltam. Hadd nézzek utána. Erling felállt, és kiment a folyosóra, aztán rög tön eltűnt eg y másik helyiség ben. Eg y szempillantással később visszatért. – Nincs itt. Ellopták? – Ag g odalmas tekintettel ereszkedett le ismét a székére. – Nem tudjuk. De szívesen meg néznénk.

– Az aktatáskáját meg találták? – kérdezte Erling . – Barna, bőr aktatáska. Mindig nála volt, és tudom, hog y g yakran abban hordta a laptopot is. – Nem, barna aktatáskát sem találtunk. – Aj-aj, ez nem jó! Ha a számítóg épet és az aktatáskát ellopták, fontos információk kerülhetnek ki. – Mire g ondol? – Csak azt akartam mondani, hog y természetesen nem örülünk, ha a község pénzüg yeiről és eg yebekről információk jutnak ki. Persze nyilvános és nem titkos adatokról van szó, de szeretnénk tudni, ha valakinek a kezébe kerülnek. Az ember sosem lehet biztos abban, hog y az interneten ki mihez fér hozzá. – Ez ig az – mondta Gösta. Nem tudta palástolni, hog y eg y kicsit csalódott, mert nincs itt a g ép. Hol lehet? Erling ag g odalma, miszerint ellophatták, jog os, vag y Mats csak valahol máshol tárolta? – Mindenesetre köszönöm a seg ítség ét! – Gösta felállt. – Erre még biztosan visszatérünk. Ha esetleg felbukkan a laptop vag y az aktatáska, kérem, azonnal szóljanak. – Mag ától értetődő. – Erling kikísérte Göstát a folyosóra. – Volnának olyan kedvesek, hog y mag uk is szólnának? Nag yon nyug talanítónak találom, hog y a község tulajdonának ilyen módon lába kél. Főleg most, hog y az eddig i leg nag yobb projektünkön dolg ozunk, a Badison. – Erling hirtelen meg torpant. – Meg van! Amikor Mats pénteken elment, arról motyog ott, hog y valami zavarja. Beszélni akart róla Anders Berkelinnel, aki a Badis pénzüg yeit intézi. Talán őt is meg kérdezhetné, nem tud-e valamit a laptopról. Lehet, hog y kicsit elrug aszkodott ötlet, de érdekünk, hog y meg leg yen az a g ép. – Beszélünk vele, és természetesen jelentkezünk, ha meg találjuk. Gösta nag yot sóhajtva lépett ki az utcára. Sok munka várt rá, túlontúl sok a reményeihez képest. Ráadásul a g olfidény már rég elkezdődött. A Fristad irodájának eg y hising eni épületkomplexum adott otthont. Annyira el volt dug va, hog y Patrik először meg sem találta a bejáratot,

és többször is elhaladt az épület előtt, míg rálelt. – Tudják, hog y jövünk? – szállt ki Paula a kocsiból. – Nem. Úg y döntöttem, nem szólok előre. – Mit tudsz a tevékenység ükről? – mutatott a cég táblára a bejárat mellett. – Bántalmazott nőknek seg ítenek, és menedéket nyújtanak nekik, ahog y a nevük is mutatja. Olyan nőket is támog atnak, akik rossz kapcsolatban élnek, és seg ítenek nekik, hog y a g yerekeikkel eg yütt adott esetben el tudjanak menekülni. Annika azt mondta, nem sok mindent talált róluk. Nyilván olyan diszkréten dolg oznak, ahog y csak tudnak. – Érthető. – Paula meg nyomta a cseng őt a cég neve mellett. – Bár nem volt eg yszerű idetalálni, nem feltételezem, hog y itt fog adják a nőket. – Nem, biztos van rá más helyük. – Halló! Amikor Paula meg hallotta a recseg ést a kaputelefonból, kérdőn Patrikra nézett. A férfi meg köszörülte a torkát. – A nevem Patrik Hedström, a tanumshedei rendőrség től jöttünk. Szeretnénk bemenni a kollég anőmmel, hog y felteg yünk mag uknak pár kérdést. – Szünetet tartott. – Mats Sverinről van szó. Csend következett. Aztán felhang zott a berreg és, kinyitották az ajtót. Felmentek az elsőre, ahol az iroda volt. Patriknak feltűnt, hog y a Fristad ajtaja más volt, mint a többi ajtó az épületben. Erősebbnek tűnt, és volt rajta biztonság i lánc. Itt is cseng ettek, és a kaputelefon itt is recseg ett. – Patrik Hedström. Miután pár másodpercet várakoztak, hallották, hog y valaki kiakasztja a láncot. – Bocsássanak meg ! Óvatosan bánunk a látog atókkal. – Eg y nag yjából neg yvenéves nő nyitott ajtót, kopott farmerban és fehér pulóverben. – Leila Sundg ren. Én vezetem a Fristadot. – Patrik Hedström. Ő pedig a kollég ám, Paula Morales. Udvariasan kezet fog tak. – Jöjjenek, üljünk le az irodámban. Mattéról van szó, azt mondja? – A hang jában leheletnyi ideg esség rezg ett. – Elmondom, ha leültünk.

Leila bólintott, és eg y kis, világ os helyiség be vezette őket. A falakat g yerekrajzok borították, de az íróasztal tiszta és rendezett volt. Nem úg y, mint Patriké. A két rendőr helyet fog lalt. – Évente hány nőt támog atnak? – Nag yjából harmincan jönnek hozzánk, és laknak eg y darabig nálunk. Óriási a kereslet. Ez csak csepp a teng erben. De hiányoznak a források. – Hog yan finanszírozzák a tevékenység üket? – Mivel Paula kielég íthetetlen kíváncsiság a felébredt, Patrik hátradőlt, és hag yta, hadd kérdezzen. – Két helyről kapunk pénzt. Az önkormányzattól és önkéntes adományokból. De állandó pénzhiányban szenvedünk, ahog y mondtam. Bárcsak többet tehetnénk! – Hány alkalmazottja van? – Nég y fizetett, és az állandóan cserélődő önkéntesek. Nem fizetünk túl sokat. Mindenki, aki itt dolg ozik, kevesebbet keres, mint a korábbi munkahelyein. Ez nem a pénzről szól. – Mats Sverin fizetett alkalmazottjuk volt? – szólt közbe Patrik. – Ig en, ő intézte a pénzüg yeket. Nég y évig dolg ozott nekünk, és kiválóan vég ezte a munkáját. Pedig az ő esetében inkább csak éhbérről beszélhetünk, a korábbi keresetéhez képest. Hatalmas szíve van! És nem kellett hosszan g yőzködnöm, hog y részt veg yen a kísérletben. – Kísérletben? – kérdezte Patrik. Úg y tűnt, Leila elg ondolkozik rajta, hog yan fejezze ki mag át. – A Fristad eg yedülálló – mondta vég ül. – A nőket támog ató intézményeknél általában nem dolg oznak férfiak. Azt is ki merném jelenteni, hog y meg törtünk eg y tabut, amikor felvettünk eg y férfit eg y ilyen szervezethez. Nálunk ug yanannyi nő van, mint férfi, kettő-kettő, pont ez volt a tervem, amikor meg alapítottam a Fristadot. És nem mindig volt könnyű. – Milyen szempontból? – kérdezte Paula. Még sosem g ondolkodott el a kérdésen, de még nem is került kapcsolatba ilyen intézményekkel. – Nag yon kényes téma, és két eg ymással g yökeresen ellenkező álláspont van. Azok, akik ki akarják zárni a férfiakat az ilyen intézményekből, azt vallják, hog y a nőknek, azok után, amiken

keresztülmentek, férfimentes övezetre van szükség ük. Mások, mint például én, nem értenek eg yet ezzel. Szerintem a férfiaknak fontos szerepük van az ilyen nőotthonokban. Odakint a világ ban is vannak férfiak, és hamis biztonság érzetet váltana ki, ha kizárnánk innen őket. Mindenekelőtt fontos meg mutatni, hog y vannak másmilyen férfiak is, mint azok, akiket ezek a nők meg ismertek. Be kell bizonyítanunk nekik, hog y vannak jó férfiak is. Ezért úsztam szemben az árral, és a nőotthonvezetők közül elsőként úg y döntöttem, hog y mindkét nemmel eg yütt akarok dolg ozni. – Tartott eg y rövid szünetet. – Ezért alaposan lenyomozzuk a férfiakat, akiket alkalmazunk, és íg y a teljes bizalmunkat élvezik. – Mats hog y nyerte el a bizalmukat? – kérdezte Patrik. – Az unokaöcsém jó barátja volt. Néhány évig nag yon sűrűn találkoztak, és én is g yakran összefutottam vele. Azt mesélte, hog y a munkája eg yáltalán nem elég íti ki. Valami mást keresett, aminek van értelme. Amikor hallott a Fristadról, teljesen tűzbe jött, és vég ül meg g yőzött róla, hog y ő az én emberem. Seg íteni akart másokon, és itt volt rá lehetőség e. – És miért ment el? – Patrik Leilára nézett. A nő szemében meg villant valami, de rög tön ki is hunyt. – Hog y fejlődhessen. És miután olyan csúnyán összeverték, haza akart költözni. Nincs ebben semmi furcsa. Rosszul érezte mag át, ahog y bizonyára tudják. – Beszéltünk a kórházzal – mondta Patrik. Leila nag y leveg őt vett. – De miért kérdezg etnek Mattéról? Már hónapok óta nem dolg ozik itt. – Volt mag uk közül valakinek kapcsolata vele azóta? – Patrik kikerülte a kérdést. – Nem. Amíg itt dolg ozott, addig is csak szakmai kapcsolatban álltunk. De most már tényleg tudni szeretném, miért kérdezősködnek. – Kissé meg emelte a hang ját, és meg markolta az asztallapot. – Matsot teg napelőtt holtan találták. Ag yonlőtték. Leila leveg ő után kapkodott. – Ez nem lehet ig az!

– Sajnos ig az – mondta Patrik. Leila falfehér lett. Patrik fontolóra vette, hog y feláll, és hoz neki eg y pohár vizet. A nő nyelt eg yet, és összeszedte mag át, de a hang ja még mindig remeg ett. – Miért? Tudják már? – A tettes eg yelőre ismeretlen. – Patrik azon kapta mag át, hog y a hivatalos szakzsarg ont használja, mint mindig , amikor valaki érzelmi húrokat peng etett. Leila szemmel láthatóan meg rendült. – És összefüg g ez a… – Nem fejezte be a mondatot. – Pillanatnyilag semmit sem tudunk – felelte Paula. – Csak próbálunk minél több mindent kideríteni Matsról. Talán volt valaki az életében, akinek indítéka volt meg ölni. – Mag uk itt nem mindennapi munkát vég eznek – mondta Patrik. – Felteszem, g yakran kapnak fenyeg etéseket. – Ig en, valóban – válaszolta Leila. – Bár inkább a nők, és nem mi. Ráadásul Mats elsősorban a pénzüg yekkel fog lalkozott, és csak kevés nőnek volt a kapcsolattartója. És ahog y már mondtam, jó néhány hónapja nem dolg ozik nálunk. Nehezen tudom elképzelni, hog y… – Nem emlékszik rá, történt-e valami különös, amíg itt volt? Nem került sor valami rendkívüli helyzetre vag y fenyeg etésre, amelyet kifejezetten neki szántak? Patrik meg int úg y látta, hog y meg csillan valami a nő szemében, de olyan g yorsan eltűnt, hog y nem tudta, nem csak képzelte-e. – Nem, semmi ilyesmire. Matte többnyire a háttérben maradt. Vezette a könyvelést. Tartozik, követel. – Mennyi kapcsolata volt a nőkkel, akik a seg ítség üket kérték? – érdeklődött Paula. – Nag yon kevés. Elsősorban adminisztrációs feladatai voltak. – Úg y tűnt, Leila még mindig nem dolg ozta fel Mats halálhírét. Kérdőn nézett Patrikra és Paulára. – Akkor eg yelőre ennyi volna – mondta Patrik. Kivett eg y névjeg ykártyát a zsebéből, és Leila patyolattiszta íróasztalára tette. – Ha

eszébe jutna még valami, vag y valamelyik munkatársának, kérem, hívjon. Leila bólintott, és felkapta a névjeg ykártyát. – Okvetlenül. Elbúcsúztak tőle, és becsapódott mög öttük a súlyos acélajtó. – Mit g ondolsz? – kérdezte Patrik halkan, miközben lementek a lépcsőn. – Szerintem titkol valamit – felelte Paula. – Szerintem is. Patrik arca elfelhősödött. Alaposabban körül kell nézniük a Fristadnál.

Fjällbacka, 1871 Egész nap különös hangulat uralkodott. Karl és Julian felváltva látták el a feladatokat a világítótoronyban, egyébként távol tartották magukat Emelie-től. Egyikük sem nézett a szemébe. A többiek is érezték, hogy valami baljóslatú dolog lóg a levegőben. Többet voltak távol, mint máskor, fürgén megjelentek, majd ugyanolyan gyorsan köddé váltak. Ajtók csapódtak be, és Emelie lépteket hallott az emeletről, amelyek elhallgattak, amikor közeledett. Akartak valamit tőle, ezt értette, de nem tudta, mit. Többször érzett leheletet az arcán, és megérintették a vállát vagy a karját. Pihekönnyű kis érintéssel, és már a következő pillanatban úgy vélte, hogy csak képzelődik. De tudta, hogy nem, az érintés valós volt, pont, mint a menekülés iránti vágya. Sóvárogva pillantott a jégre. Rámerészkedjen? Alig fogalmazódott meg benne ez a gondolat, egy kezet érzett a hátán, amely a ház ajtaja felé tolta. Ezt akarják tőle? Hogy menjen, mielőtt túl késő lesz? De nem volt mersze hozzá. Nyugtalanul rótta a házat. Takarított, tett-vett, és próbálta elterelni a figyelmét. A gonosz pillantások hiánya még vészjóslóbb és rémisztőbb volt, mint amikor rosszindulatúan méricskelték. A többiek folyton-folyvást igyekeztek magukra vonni a figyelmét. Rá akarták venni, hogy hallgassa meg őket, de akármennyire erőlködött is, nem lett tőle okosabb. Érezte a kezeket, amelyek hozzáértek, hallotta a lépteket, amelyek mindenhová követték, és az izgatott suttogást is, de nem értette, mit mondanak a hangok. Mert mindegyik egyszerre beszélt. Estére már minden ízében reszketett. Karl nemsokára megkezdi az első szolgálatát a világítótoronyban, már nem maradt sok ideje vacsorát főzni.

Gondolkodás nélkül elkészítette a sózott halat. Amikor leöntötte a krumpliról a vizet, olyan ideges volt, hogy kis híján leforrázta magát. Asztalhoz ültek, és hirtelen dörömbölést hallott az emeletről. A zaj egyre hangosabb és ütemesebb lett. Úgy tűnt, Karl és Julian nem veszi észre, mogorván fészkelődtek a padon. – Hozz pálinkát – mondta Karl rekedten. A szekrény felé biccentett, amelyben a szeszt tárolták. Emelie nem tudta, mitévő legyen. Noha Abela kocsmájában rendre leitták magukat a sárga földig, otthon sosem vedeltek. – Azt mondtam, pálinkát! – ismételte meg Karl, mire Emelie sietve felpattant. Kinyitotta a szekrényt, és kivette az üveget, amely még csaknem tele volt. Az asztalra tette, és hozott két poharat. – Te is ihatsz – mondta Julian. A szeme csillogásától Emelie-t kirázta a hideg. – Nem is tudom – habogta. Nem szerette az erős italokat. Ivott már párszor egy-egy kortyot, és arra jutott, hogy a szesz nem neki való. Karl dühösen kelt fel, és kivett a szekrényből még egy poharat, amelyet Emelie elé vágott az asztalra. Majd csurig töltötte. – Nem akarok… – Emelie-nek elfúlt a hangja, és még hevesebben kezdett remegni. Az ételhez még hozzá sem nyúltak. Emelie lassan a szájához emelte a poharat, és belekortyolt. – Idd meg! – parancsolta Karl. Leült mellé, aztán a maga és Julian poharát is teletöltötte. – Idd meg! Most! Az emeleten egyre hangosabban dörömböltek. Emelie a jégre gondolt, amely egészen Fjällbackáig elnyúlt, és amely elbírta volna, amelyen keresztül biztonságba juthatott volna, ha a hangokra hallgat, ha nem túl gyáva. De már besötétedett, és nem menekülhetett. Hirtelen egy kezet érzett a vállán, egy futó érintést, amely azt mondta, hogy nincs egyedül. Emelie felemelte a poharát, és kiürítette. Nem volt választása, fogoly volt. Nem tudta, miért, de ez volt az igazság. Karl és Julian foglya. Amikor a férfiak látták, hogy Emelie pohara üres, ők is kiitták a magukét. Aztán Julian újra töltött neki, ismét csurig. Néhány csepp mellé ment, és az asztalra hullt. A férfiaknak mondaniuk sem kellett, Emelie tudta a dolgát. Miközben kiitták a

poharukat, le sem vették a tekintetüket róla, és Emelie tisztában volt vele, hogy nem tehet mást, innia kell. Egy idő után forogni kezdett vele a helyiség, és érezte, ahogy levetkőztetik. A pálinkától elnehezültek a tagjai, nem volt ereje tiltakozni. Miközben az emeleten már olyan hangos lett a dörömbölés, hogy a fejében visszhangzott, Karl ráfeküdt. Aztán jött a fájdalom és a sötétség. Julian erősen tartotta a karját. Az utolsó, amit látott, Julian szeme volt. Tele gyűlölettel.

Napsütéses péntek reg g el volt, az ég kéken rag yog ott. Erica a másik oldalára fordult, és átkarolta Patrikot. A férfi előző este későn jött haza. Erica már lefeküdt, és eg y halk „szia” után rög tön vissza is aludt. De most éber volt, és érezte, mennyire vág yott a férje után, a teste és a közelség e után, amelyet oly ritkán élvezhetett az elmúlt hónapokban. Néha azon rág ódott, mikor fog nak újra eg ymásra találni. Mostanában valóság g al röpült az idő. Mindenki mondta, hog y a kisg yerekekkel nag yon nehéz, hog y a kapcsolatot kemény próba elé állítja, és hog y az embernek alig van ideje a párjára. És most, hog y a kellős közepében volt, a saját bőrén is meg tapasztalhatta, leg alábbis részben. Persze az is strapás volt, amikor Maja kicsi volt. De az ikrek születése óta nem romlott a kapcsolata Patrikkal. A baleset óta úg y összetartottak, mint még soha. Tudták, hog y semmi sem állhat közéjük. A közelség még is hiányzott Ericának. A közelség , amelyre a pelenkázások, etetések, fürdetések között nem maradt idő. Szorosan Patrikhoz simult, aki háttal feküdt neki. Rendkívül ritkán esett meg , hog y Erica mag ától ébredt, és nem bömbölésre. Még szorosabban hozzábújt, és becsúsztatta a kezét az alsónadrág jába. Amikor finoman meg simog atta, érezte a reakciót. A férfi még mindig nem mozdult, de a lég zése üteme meg változott, és Erica ebből tudta, hog y fent van. Nehezebben léleg zett. Erica élvezte a meleg ség et, amely szétáradt a testében. Patrik meg fordult. Ericának bizsereg ni kezdett valami a hasában, ahog y mélyen eg ymás szemébe néztek. Patrik g yeng éden meg csókolta a nyakát, Erica halkan felnyög ött, és kinyújtózott, hog y a férfi hozzáférjen a füle mög ötti érzékeny ponthoz. A keze vég ig vándorolt a férje testén, és lehúzta az alsónadrág ját. Gyorsan áthúzta a fején a pólóját, amelyben aludt, és kuncog va letolta a

bug yiját. – Már teljesen elszoktam tőle – dörmög te Patrik, aki úg y csókolg atta a nyakát, hog y Erica majd’ belebolondult. A férfi éppen rá akart feküdni, amikor a szomszédos szobában felhang zott az ismerős hang . Az éles síráshoz hamarosan eg y másik is csatlakozott, majd pár pillanat múlva tipeg ést hallottak. Az ajtóban Maja jelent meg a hüvelykujjával a szájában és a kedvenc babájával a hóna alatt. – Sírnak a kisbabák. – A két szemöldöke között mély ránc húzódott. – Ébresztő, anyu! Ébresztő, apu! – Meg yünk már, te anyaszomorító! Patrik mély sóhajjal kászálódott ki az ág yból. Gyorsan felkapott eg y farmert és eg y pólót, majd miután vetett eg y sajnálkozó pillantást Ericára, elindult a g yerekszoba felé. A szerelmeskedésnek ezzel vég e is volt. Erica mag ára kapta a kényelmes szabadidőruháját, amely az ág y mellett hevert, és kiment Majával a konyhába, hog y reg g elit és az ikreknek cumisüveg et készítsen. A teste még meleg volt ug yan, de a bizserg és g yorsan elmúlt. Bár amikor meg pillantotta Patrikot eg y álmos babával a karján lejönni a lépcsőn, újra érezte. Te jó ég , szerelmes a férjébe! – A kiruccanásunk nem hozott sok eredményt – mondta Patrik, amikor mindenki összeg yűlt. – Ellenben lett eg y csomó új kérdésünk, amelyet az elkövetkezendő munka kiindulópontjaként kezelhetünk. – Szóval semmit sem tudtatok meg a verésről? – Martin csalódottnak tűnt. – Nem, a rendőrség szerint nem voltak tanúk. Mats Sverin állítását leszámítva, miszerint eg y ismeretlen fiatalokból álló banda esett neki, a g öteborg i kollég áknak semmi sincs a kezükben. – És most jön eg y de? – kérdezte Martin. – A visszaúton beszélg ettünk a dolog ról – mondta Paula. – Valahog y mindkettőnknek az volt a benyomása, hog y a dolog nem csak ennyi, és szívesen utánanéznénk alaposabban. – Biztosak vag ytok benne, hog y nem időpazarlás? – kérdezte Mellberg .

– Persze nincs rá g arancia, de úg y véljük, hog y meg éri tüzetesen meg nézni ezt az üg yet – felelte Patrik. – És mi volt Sverin munkahelyén? – kérdezte Gösta. – Ug yanez. Semmi különös. De azzal is tovább fog lalkoznánk. Beszéltünk a Fristad vezetőjével, úg y tűnt, a halálhír meg rázza, de nem… Hog y is mondjam? – De nem tűnt különösebben meg lepettnek – seg ítette ki Paula. – Ez is csak eg y meg érzés! – sóhajtott mélyet Mellberg . – Tartsátok észben, hog y az őrs forrásai nem kimeríthetetlenek, nem bog arászhatjuk át az eg ész világ történelmet, és nem tehetjük, amihez csak kedvünk szottyan. Én személy szerint időpocsékolásnak tartom, hog y tovább fog lalkozzunk az áldozat g öteborg i múltjával. A roppant tapasztalatom azt súg ja, hog y a meg oldást leg g yakrabban a közvetlen környezetben kell keresni. Meg szorong attuk például már a szülőket? Ti is tudjátok, hog y a statisztikák szerint a leg több g yilkosság elkövetői a közvetlen környezetből kerülnek ki. – Hát Gunnar és Sig ne Sverin számomra nem tűnnek különösebben érdekesnek. – Patriknak minden erejére szükség e volt, hog y ne vág jon eg y g rimaszt. – Én meg azon a véleményen vag yok, hog y nem szabad csak úg y kizárnunk őket. Sosem tudhatja az ember, mi folyik eg yes családokban. – Biztosan ig azad van, de ebben az esetben nem értek veled eg yet. – Patrik karba tett kézzel a mosog atónak dőlt, és témát váltott. – Martin, Annika, kiderítettetek valamit teg nap? A férfi a kollég anőjére nézett, de amikor ő eg y szót sem szólt, belevág ott. – Nem, úg y fest, minden rendben. Mats Sverinnek nyoma sincs a nyilvántartásokban. Sosem volt nős, és úg y tűnik, g yermeke sincs. Miután elköltözött Fjällbackából, három különböző bejelentett lakcíme volt Göteborg ban, az utolsó az Erik Dahlberg sg atanon. Ezt a lakását kiadta albérletbe. Volt diákhitele és autóhitele, de semmi érdekes. Nég y éve van eg y Toyota Corollája. – Martin szünetet tartott, és a jeg yzeteire meredt. – A szakmai pályafutása is úg y alakult, ahog y azt már korábban feltérképeztük. Nem volt büntetve. Ez minden, amit találtunk. Ha a

nyilvántartásra alapozunk, Mats Sverin átlag os életet élt, nem tűnt ki a többiek közül. Annika bólintott. Abban bíztak, hog y többet is meg tudhatnak, de csak ennyit sikerült. – Jó, akkor ezt már tudjuk – mondta Patrik. – Át kell még vizsg álnunk Mats lakását. Ki tudja, mit találunk ott. Gösta meg köszörülte a torkát, mire Patrik kérdőn rápillantott. – Ig en? – Hát… – kezdte a kollég ája. Patrik a homlokát ráncolta. Az nem jelent jót, ha Gösta nem találja a szavakat. – Mit akartál mondani? Nem volt biztos benne, hog y hallani akarja, amit Gösta ilyen nehezen tud csak kinyög ni. És amikor mindennek tetejében a férfi még könyörg ő pillantást is vetett Mellberg re, Patriknak összeug rott a g yomra. Mindeg y, miben sántikálnak, Gösta és Bertil nem nyerő páros. – Hát, ig en… Amikor teg nap Göteborg ban voltál, Torbjörn felhívott. – Gösta nyelt eg yet. – És? – kapott a szón Patrik. Uralkodnia kellett mag án, hog y ne rázza meg a kollég áját a vállánál fog va. – Torbjörnék teg nap vég eztek a lakásban, és áteng edték nekünk, és mivel tudjuk, hog y nem szereted az időfecsérlést, Bertil és én arra g ondoltunk, hog y a leg jobb volna, ha azonnal odamennénk, és szétnéznék kicsit. – Hog y mit csináltatok? Patrik meg kapaszkodott a konyhapultban, és ig yekezett nyug odtan léleg ezni. Még tisztán emlékezett a nyomásra, amelyet a mellkasában érzett, és tudta, hog y semmiképpen nem szabad felhúznia mag át. – Semmi okod arra, hog y íg y ránk támadj – szólt közbe Mellberg . – Itt én vag yok a főnök, ha esetleg elfelejtetted volna. Következésképpen mint a felettesed úg y döntöttem, hog y elmeg yünk a lakásba. Patrik belátta, hog y Mellberg nek ig aza van, de ettől nem érezte jobban mag át. Ráadásul Mellberg csak elméletben volt az őrs vezetője, a

valóság ban Patrik volt az. – És találtatok valamit? – kérdezte Patrik eg y idő után. – Nem sokat – ismerte be Mellberg . – Inkább tűnt átmeneti lakóhelynek, mint otthonnak – mondta Gösta. – Alig voltak személyes tárg yai. Vag yis inkább úg y mondom: eg yáltalán nem voltak. – Hát ez elég érdekes – jeg yezte meg Patrik. – És nincs meg a számítóg épe – ejtette el Mellberg minteg y mellékesen, és meg vakarta Ernst füle tövét. – A számítóg épe? Patrik kezdte még jobban felhúzni mag át. Hog y erre nem g ondolt! Természetesen Mats Sverinnek volt számítóg épe, és ez lett volna az első, amiről a technikusokat kérdeznie kellett volna. Mag ában átkozódott. – Honnan tudjátok, hog y eltűnt? – folytatta. – Lehet, hog y a munkahelyén van. Még az is lehet, hog y otthon nem is volt g épe. – Úg y fest, csak eg y volt – mondta Gösta. – A konyhában találtunk eg y kábelt. És Erling is meg erősítette, hog y Sverin eg y laptopon dolg ozott, amelyet mindig hazavitt. – Vag yis beszéltél újra Erling g el? Gösta bólintott. – Meg látog attam teg nap, miután voltunk a lakásban. Kicsit ag g asztotta, hog y nincs meg a g ép. – Azon g ondolkodom, vajon a g yilkos vitte-e mag ával, és ha ig en, miért – tűnődött Martin. – Sverin mobilját meg találtuk? Vag y annak is lába kélt? Patrik mag ában káromkodott eg yet. Még eg y mulasztás! – Lehet, hog y a laptop vezet minket a g yilkos nyomára – mondta Mellberg . – Amint meg találjuk, minden tisztázódik. – Ne vonjunk le elhamarkodott következtetéseket – intette Patrik. – Pillanatnyilag sejtelmünk sincs, hol a g ép, és ki vitte el. Mindenképpen meg kell találnunk. És a mobilt is. De a vég következtetést majd csak azután vonhatjuk le. – Már ha meg találjuk eg yáltalán – szúrta közbe Gösta. Hirtelen felderült az arca. – Erling azt mondta, Sverin a pénzüg yeken

problémázott. Találkozni akart eg y bizonyos Anders Berkelinnel, aki a Badis pénzüg yeiért felelős. Talán nála van a g ép. Mivel eg yütt dolg oztak a projekten, nincs kizárva, hog y Sverin nála hag yta. – Gösta, Paulával eg yütt odamész, és beszélsz vele. Martin és én elmeg yünk a lakásba, mert a saját szemmel akarom látni. Nem ma kellene meg kapnunk Torbjörn jelentését? – De – mondta Annika. – Hát akkor. Te pedig mindent rendben tartasz itt, Bertil. – Mag ától értetődik – válaszolta Mellberg . – Különben itt minden a feje tetejére állna. Senki nem felejtette el a holnapi prog ramot? – A holnapi prog ramot? – fordultak felé kérdőn a többiek. – Meg hívtak minket a Badisba. Fél tizeneg yre meg yünk. – Tényleg ez a meg felelő pillanat? – tiltakozott Patrik. – Azt hittem, lemondtuk, mert van jobb dolg unk is. – A település érdekei mindig elsőbbség et élveznek. – Mellberg felállt. – Fontos, hog y példaképek leg yünk, és nem szabad alábecsülnünk annak jelentőség ét, hog y részt veszünk a helyi kezdeményezésekben. Ennek értelmében holnap fél tizeneg ykor találkozunk a Badisban. Beletörődő mormog ás hallatszott. Mindenki tudta, mikor nem érdemes a nag yfőnökkel szembeszeg ülni. Ráadásul a masszázs és a többi kényeztetés talán csodás hatással lesz a testi-lelki állapotukra. – Ez a rohadt lépcső! – Gösta meg állt félúton. – Jöhettünk volna a másik irányból is, és leparkolhattunk volna a Badis fölött. – Paula bevárta a társát. – És ezt miért csak most mondod? Gösta vett néhány mély léleg zetet, mielőtt továbbment volna. Idén még túl keveset g olfozott ahhoz, hog y visszanyerje a kondícióját. Azt is kénytelen volt beismerni, hog y a kor meg követelte, ami neki járt. – Patrik nem nag yon örült annak, hog y elmentetek a lakásba. – Az autóban kerülték a témát, de Paula nem bírta tovább mag ában tartani. Gösta horkantott eg yet. – Ha jól emlékszem, nem Hedström a főnök. Paula nem felelt, és eg y idő után Gösta mélyet sóhajtott.

– Jó, talán nem volt valami príma ötlet bemenni, mielőtt szóltunk volna Patriknak. De néha nekünk, öreg kopóknak nem eg yszerű elfog adnunk, hog y már eg y új nemzedék diktál. Eg y csomó tapasztalat és szolg álatban töltött év van a hátunk mög ött, és ez eg yszeriben fikarcnyit sem nyom a latban. – Szerintem tévedsz. Patrik mindig elismerően beszél rólad. Mellberg viszont… – Tényleg ? Gösta eg yszerre tűnt meg lepettnek és jókedvűnek. Paula kétség beesetten remélte, hog y nem lát át az ártalmatlan kis füllentésén. Gösta csak ritkán járult hozzá érdemben a munkához, és Patrik eg yáltalán nem áradozott róla, de az öreg nem volt bolond, és csak jót akart. Abból nem lehet baj, ha Paula kicsit jobb kedvre deríti. – Mellberg külön téma. – Amikor felértek, Gösta újra meg állt. – És most lássuk, kikkel van itt dolg unk. Már sokat hallottam a projektről, és aki hajlandó Erling g el eg yütt dolg ozni, az különleg es ember. – A fejét csóválva hátat fordított a Badisnak, és a vízre pillantott. Szép kora nyári nap volt, a teng er nyug odtan hullámzott Fjällbacka partjainál. Itt-ott nőtt valami zöld, de a látképet a szürke szirtek uralták. – El kell ismerni, csodaszép itt – dörmög te Gösta önmag ához képest nag yon is belemerülve a látványba. – Ig en, impozáns épület, és a fekvése a leg jobb. Furcsa, hog y ilyen sokáig állt kihasználatlanul. – Az anyag iakon múlt, persze. A felújítás milliókba kóstált. Teljesen szétrohadt az eg ész. Az eredményre nem panaszkodhatunk, de várjuk ki, amíg benyújtják a számlát. – Csakhog y vég re újra a rég i vag y, Gösta! Már éppen ag g ódni kezdtem érted – lépett Paula mosolyog va a bejárathoz. Majd’ szétvetette a kíváncsiság , milyen lett az épület belülről. – Hahó! – kiáltották az ajtóban, és néhány perc múlva eg y mag as, átlag osan öltözött férfi jött eléjük. Szőke haja rövid és ápolt volt, a szemüveg e eleg áns, de nem feltűnő, a kézfog ása átlag osan erős. Paula nem volt biztos benne, hog y ráismerne, ha szembejönne vele az utcán.

– Mi telefonáltunk. – Miután Paula mindkettőjüket bemutatta, helyet fog laltak az étteremben eg y asztalnál, amelyen eg y laptop és eg y kupac papír állt. – Csinos iroda. Paula körülnézett. – Ott van eg y kis kuckóm – mutatott Anders Berkelin határozatlan mozdulattal hátra. – De itt jobban tudok dolg ozni, mert nem érzem annyira bezárva mag am. Amint beindul a nag yüzem, úg yis vissza kell vonulnom oda – mondta mosolyog va. Még a mosolya is hétköznapinak hatott. – Ha jól értettem, Mats Sverinnel kapcsolatban volna kérdésük. – Lecsukta a laptopját, és rájuk nézett. – Tényleg szörnyű! – Úg y tűnik, népszerű ember volt – nyitotta ki Paula a jeg yzetfüzetét. – Kezdettől fog va eg yütt dolg oztak a Badis-projekten? – Nem, csak amióta néhány hónapja a község házán alkalmazták. Előtte elég nag y volt a felfordulás odaát, és nag yrészt kénytelenek voltunk eg yedül zöld ág ra verg ődni. Matsot az ég küldte. – Biztos eltartott eg y darabig , amíg bedolg ozta mag át. Az ilyesfajta projektek nag yon bonyolultak, nem? – Hát annyira azért nem. Két pénzüg yi támog ató van. A település és mi, azaz a nővérem és én. Eg yenlő arányban vállaljuk a költség eket, és eg yenlő arányban osztozunk a nyereség en is. – És mag a szerint meddig tart még , mire a vállalkozás nyereség et produkál? – Meg próbáltunk annyira reálisan számolni, amennyire csak lehet. Az senki érdekeit nem szolg álja, ha lég várakat építünk. Úg y saccoljuk, hog y hozzávetőleg nég y év múlva érjük el a break-even pontot. – A mit? – A fedezeti pontot, ahonnan kezdve nyereség et termelnek – mag yarázta Paula. – Vag y úg y! Gösta kicsit ostobának érezte mag át, és szég yenkezett a hiányos ang oltudása miatt. A sok g olfmeccsen, amelyet a sportcsatornán nézett, ug yan mag ára szedett valamicskét, de a g olfpályán kívül nem ig azán boldog ult. – Hog yan dolg oztak Matsszal? – kérdezte Paula.

– A nővérem és én intéztünk minden g yakorlati dolg ot, irányítottuk a felújítást, felvettük a dolg ozókat, eg yszóval kiépítettük ezt az eg észet itt. Aztán benyújtottuk a számlát a község nek. Matsnak az volt a feladata, hog y ellenőrizze ezeket a számlákat, és g ondoskodjon a kifizetésükről. Ezért aztán sokat beszéltünk a projekt költség eiről és bevételeiről. A község nag yon odafig yelt erre. – Anders meg ig azította a szemüveg ét. A szeme a lencse mög ött is teljesen átlag os színű volt. – Előfordult, hog y nem értettek eg yet? – Paula jeg yzetelt beszélg etés közben, és eg ykettőre meg töltött eg y eg ész oldalt az olvashatatlan macskakaparásával. – Ez attól füg g , mit ért eg yetértés alatt – kulcsolta össze Anders a kezét az asztalon. – Nem voltunk mindig eg y véleményen, de mindig építő jelleg űek voltak a párbeszédeink, még akkor is, ha valamit másképp láttunk. – Másnak sem volt g ondja vele? – kérdezte Gösta. – A projekt során? – Anders olyan arcot vág ott, mintha a g ondolat teljesen elítélendő volna. – Eg yáltalán nem. Semmi olyasmi nem volt, ami meg haladta volna eg y eg yszerű nézeteltérés mértékét, és valójában ezek is csak apróság okra vonatkoztak. Semmi jelentősre… Nem, tényleg semmi ilyesmi nem fordult elő. – Hevesen rázta a fejét. – Erling Larson azt mondta, hog y Mats pénteken át akart jönni mag ához meg beszélni valamit, ami ag g asztotta. Járt itt? – kérdezte Paula. – Ig en, beug rott. Talán eg y félórára. Mindenesetre túlzás azt állítani, hog y ag g ódott. Volt néhány szám, amely nem stimmelt, és korrig álni kellett a prog nózist, de ezzel nincsen semmi baj. Seperc alatt tisztáztuk az eg észet. – Van itt valaki, aki alátámaszthatja ezt? – Nem, eg yedül voltam. Elég későn jött, úg y öt óra körül. Rög tön munka után, g ondolom. – Arra nem emlékszik, hog y nála volt-e a laptopja? – Mats mindig mag ával hordta a g épét, pontosan tudom. És határozottan emlékszem rá, hog y hozta az aktatáskáját. – És nem felejtette véletlenül itt? – kérdezte Paula.

– Az feltűnt volna. De miért? Eltűnt a g épe? – Anders nyug talannak látszott. – Még nem tudjuk – felelte Paula. – De amennyiben előkerülne, hálásak volnánk, ha azonnal kapcsolatba lépne velünk. – Természetesen. De ahog y mondtam: itt biztosan nem hag yta. Eg yébként nem örülnénk neki, ha a g ép rossz kezekbe kerülne. Minden adat rajta van a Badisról. – Ismét meg ig azította a szemüveg ét az orrán. – Meg értem. – Paula felállt, és Gösta úg y értelmezte, hog y követnie kell a példáját. – Kérem, hívjon fel minket, ha eszébe jut még valamit. Paula átadta Andersnek a névjeg ykártyáját, amelyet a férfi eg y, a zakója zsebéből előhúzott dobozkába tett. – Feltétlenül – válaszolta. És tekintetével eg észen az ajtóig követte őket. Mi lesz, ha meg találják itt? Különös, hog y ez hamarabb nem jutott az eszébe. Gråskär mindig is biztonság os hely volt, és csak most tudatosult benne, hog y rátalálhatnak itt is, ha akarnak. A fejében még mindig hang osan visszhang oztak a lövések. Belehasítottak az éjszakába, aztán meg int csend lett. És ő menekült. Vitte Samot, mag a mög ött hag yta a zűrzavart és a meg aláztatást. Mag a mög ött hag yta Fredriket. Az emberek, akikkel rég en kapcsolatban volt, könnyedén ráakadhatnak. Ug yanakkor belátta, hog y nincs más választása, mint itt maradni és kivárni, hog y meg találják, vag y elfeledjék. Tudták, hog y g yeng e. Az ő szemükben csak dekoráció volt Fredrik oldalán, eg y csillog ó ékszer, eg y árny, aki észrevétlenül elintézte, hog y a szivarosdoboz és a poharak sose leg yenek üresek. Számukra nem is volt ember, és ez talán most az előnyére válhat. Nem volt okuk rá, hog y árnyakra vadásszanak. Annie kiment a napra, és meg próbálta meg g yőzni mag át arról, hog y biztonság ban van. Ám a kétség nem akart elmúlni. Meg kerülte a házat, a teng erre, a szig etekre és a távoli szárazföldre nézett. Eg y nap jön majd eg y csónak, és akkor elkapják Sammal eg yütt, akár a kelepcébe esett állatot. Leült eg y padra, amely meg nyikordult a súlya alatt. A szél és a só

kikezdte a fát, és az öreg ülőalkalmatosság fáradtan a ház falának dőlt. A szig eten sok mindent fel kellett volna újítani. De az ág yásban néhány virág kitartóan nyílt. Leg élénkebben a mályvarózsákra emlékezett. Amikor kicsi volt, és az anyja odaadóan g ondozta a kertet, az eg ész ág yást beültették. Mostanra csak néhány tő maradt, és már azt sem lehetett látni, milyen színű volna a virág juk. Még a rózsák sem nyíltak, de reménykedett abban, hog y a kedvencei, a világ os rózsaszínek nem pusztultak ki teljesen. A fűszernövények, amelyeket az anyja vetett, már rég es-rég oda lettek. Csak néhány szál metélőhag yma tanúskodott arról, hog y itt valaha konyhakert volt, ahol pompás illatok szálltak, ha az ember összemorzsolta az ujja között a leveleket. Felállt, és benézett az ablakon. Sam az oldalán feküdt, háttal neki. Reg g elente mostanában sokáig aludt, és neki semmi oka nem volt arra, hog y kiráng assa az ág yból. Talán az alvás és az álom meg adja neki mindazt, amire a g yóg yuláshoz szükség e van. Óvatosan visszaereszkedett a padra. A hullámok ütemes csobog ása lassan kiűzte belőle a nyug talanság ot. Gråskären vannak, ő csak eg y árny, és senki sem fog rátalálni. Biztonság ban tudhatja mag ukat. – Anyám ma nem ér rá? – Patrik hang ja csalódott volt. Telefonált, miközben túl nag y sebesség g el vette a kanyarokat Mörhult felé. – Holnap délután? Jó, akkor leg yen holnap. Puszi! Amikor befejezte a beszélg etést, Martin kérdőn rápillantott. – Mag ammal viszem Ericát Sverin volt barátnőjéhez, Annie Westerhez. Sverin szülei azt mondták, meg akarta látog atni a nőt, de azt nem tudják, eljutott-e hozzá. – Miért nem hívod fel, és kérdezed meg ? – Éppenség g el meg tehetném, de általában több sül ki abból, ha az ember személyesen meg y, és szeretnék lehetőleg sok emberrel beszélni, aki ismerte Matsot, még ha rég ebben is. Ez a férfi számomra még mindig rejtély. Többet kell tudnom róla. – És miért akarod, hog y Erica is menjen? – Martin meg könnyebbülten szállt ki a kocsiból a bérház előtt. – Eg y osztályba járt Annie-val. És Matsszal.

– Ja, ig en, ezt hallottam. Akkor jó ötlet elvinned. Annie talán íg y felszabadultabb lesz. Felmentek a lépcsőn, és meg álltak Mats Sverin lakásának ajtaja előtt. – Bízzunk benne, hog y Gösta és Mellberg nem forg atott fel mindent – mondta Martin. – Hát, ig en, a remény hal meg utoljára. Patrik nem áltatta mag át azzal, hog y a két kollég ája körültekintően járt el. Mellberg biztosan nem. Göstának azonban hébe-hóba voltak tiszta pillanatai, amikor bizonyos szakértelemről tett tanúság ot. Óvatosan meg kerülték a száradt vértócsát az előszobában. – Valakinek fel kellene takarítania – mondta Martin. – Hát, ez az elhunyt szüleinek feladata lesz. Reméljük, seg ít nekik valaki. Senkitől sem volna szabad elvárni, hog y felmossa a saját g yereke vérét. Patrik bement a konyhába. – Ott a számítóg épkábel, amelyről Gösta beszélt. Vajon meg találták a g épet Paulával? Bár akkor biztos hívtak volna – tanakodott hang osan. – De miért hag yta volna Sverin a Badisban? – kérdezte Martin. – Fog adok, hog y a g yilkos vitte el. – Mindenesetre úg y néz ki, Torbjörn és a csapata vett ujjlenyomatokat a kábelről. Lehet, hog y okosabbak leszünk, ha meg kapjuk a laboreredményeket. – Szóval szerinted ekkora lúzer volt a tettes? – Szerencsére sűrűn meg esik. – De amióta annyi tévésorozat van bűnözőkről és bűnüg yi technikusokról, szemmel láthatólag óvatosabbak lettek. Lassacskán minden piti tolvaj elvég ez eg y alaptanfolyamot ujjlenyomat- és DNSelemzésből. – Ez ig az, de mindig lesznek ütődöttek. – Hát reméljük, hog y eg y ilyennel van dolg unk. – Martin kiment az előszobába, majd be a nappaliba. – Most már értem, mire g ondolt Gösta. Patrik a konyhában állt. – Mire? – Azt mondta, hog y a lakás átmeneti lakhelynek tűnik. Ijesztően

személytelen. Semmit sem árul el Matsról, nincsenek képek, dísztárg yak, és a polcokon csak szakkönyvek sorakoznak. – Mondom, hog y rejtélyes fig ura volt. – Patrik is csatlakozott hozzá a nappaliban. – Ug yan, csak eg y kicsit visszavonult életet élt. Mi titokzatos van benne? Eg yesek visszahúzódóbbak, mint mások, és szerintem nincs abban semmi szokatlan, hog y nem szeretett a kollég áival nőkről meg ilyesmikről beszélg etni. – Hát, ig en. – Patrik lassan átvág ott a helyiség en. – De úg y tűnik, nem is voltak barátai, és a lakása, ahog y te is mondod, teljesen személytelen. És elhallg atta az őt ért bántalmazás körülményeit… – Ez utóbbira nincs bizonyíték. – Nincs, valóban nincs, de valami még sem stimmel vele. És mindennek tetejébe ag yonlőve találták a saját lakása előszobájában. Szerintem az átlag os svédet nem lövik csak úg y le a semmiért. És a tény, hog y a hifi meg a tévé még itt van, vag y eg y rendkívül bug yuta, vag y eg y ig en lusta betörőre vall. – A laptop viszont eltűnt – vetette ellene Martin, aki kihúzott eg y fiókot a tévé alatt. – Ig en, de… Jaj, eg yszerűen ez a meg érzésem. Patrik bement a hálószobába, és körülnézett. Mindenben eg yetértett Martinnal. A sötét g yanújára, hog y van itt valami a felszín alatt, amit fel kellene tárni, nem volt semmiféle bizonyíték. Eg y órát töltöttek azzal, hog y mindent alaposan szemüg yre vettek, és vég ül kénytelenek voltak ug yanazt a következtetést levonni, mint Gösta és Mellberg előző nap. Nincs itt semmi. A lakást akár az IKEA áruházában is kiállíthatták volna. Már ha az ott bemutatott lakások nem lettek volna személyesebben berendezve, mint Mats Sverin otthona. – Feladjuk? – sóhajtotta Patrik. – Nem nag yon tehetünk mást. Reméljük, hog y Torbjörnék előrukkolnak valamivel. Patrik bezárta az ajtót. Abban bízott, hog y leg alább találnak valami érdekeset, amit meg éri közelebbről is meg vizsg álni. Még mindig nem volt semmi más a kezében csak eg y homályos sejtés, és erre aztán nem

ig azán támaszkodhatott. – Eg y ebéd a Lilla Berithben? – kérdezte Martin, amikor már ismét az autóban ültek. – Jól hang zik. Patrik csüg g edten tolatott ki a parkolóból. Vivianne óvatosan kinyitotta az étterem ajtaját, és odalépett Andershez. A férfi nem nézett fel, hanem elmélyülten g épelt tovább. – Mit akartak? A nő leült vele szemben. A szék még őrizte Paula testmeleg ét. – Matsról és az eg yüttműködésünkről kérdezősködtek, és a laptopját keresték. A férfi még mindig nem pillantott rá. – És mit mondtál? – hajolt át Vivianne az asztalon. – A lehető leg kevesebbet. Hog y az eg yüttműködés zökkenőmentes volt, és nincs itt a g ép. – És ez…? – Vivianne tétovázott. – Van ennek valamiféle hatása ránk? Anders a fejét rázta, és most először nézett a nővérére. – Nincs, ha teszünk ellene. Itt járt pénteken. Beszélg ettünk eg y kicsit, tisztáztunk pár nyitott kérdést. Amikor befejeztük, elment, és azóta eg yikünk sem látta. Ennél többet nem kell tudniuk. – Olyan eg yszerűnek hang zik, ha te mondod – felelte Vivianne. Érezte, ahog y elönti a nyug talanság . És felbukkannak a kérdések, amelyeket nem mert feltenni. – Mert eg yszerű is – válaszolta a férfi kurtán, a hang ja nem árult el érzelmeket. De Vivianne jól ismerte a testvérét. Tudta, hog y hiába olyan nyug odt a tekintete a szemüveg lencséje mög ött, ag g ódik. Csak nem akarja neki kimutatni. – Meg éri? – kérdezte. A férfi elképedve nézett rá. – Múltkor akartam veled beszélni erről, de nem akartál meg hallg atni. – Tudom. – Eg y szőke tincset a mutatóujja köré tekert. – Valójában nincsenek kétség eim, de azt szeretném, ha hamar túl esnénk rajta, és

vég re nyug tunk lenne. – Szerinted nyug tunk lesz valaha? Lehet, hog y annyira roncsok vag yunk, hog y sosem találjuk meg , amit keresünk. – Ne mondj ilyeneket! – sziszeg te a nő. A férfi pont a tiltott g ondolatot mondta ki, amely őt is meg környékezte g yeng e pillanataiban. A g ondolat, amely elalvás előtt bújt elő, amikor a sötétben feküdt. – Nem beszélhetünk, és nem g ondolkodhatunk íg y – mondta nyomatékosan. – Vesztes sorsjeg yet húztunk, mindenért meg kellett harcolnunk az életben, semmit sem kaptunk ing yen. Meg érdemeltük ezt itt! Olyan hirtelen ug rott fel, hog y a széke felborult. Hag yta a földön, és eliramodott a konyha irányába. Ott akad elég tennivaló, és nem kell g ondolkodnia. Remeg ő kézzel nézte át a hűtőt és a raktárt, hog y meg bizonyosodjon róla, minden rendben van-e a másnapi nem hivatalos meg nyitóra. A szomszéd Mette volt olyan kedves, és vig yázott pár óráig a g yerekekre. Madeleine-nek nem volt semmi konkrét terve. A többség g el ellentétben az ő életét nem töltötték ki a mindennapi apró-cseprő g ondok és kötelesség ek, amelyekre pedig nag yon vág yott. Csak kellett neki eg y kis idő saját mag ára. Vég ig sétált a Strøg eten a Kong ens Nytorv irányába. Az üzletek nyári ruhákkal csábították a vevőket. Bikinikkel, szalmakalapokkal, szandálokkal, ékszerekkel és strandjátékokkal. Csupa olyasmivel, amit a hétköznapi emberek, akik hétköznapi életet élnek, minden további nélkül meg vehetnek, anélkül hog y tudatában volnának, milyen jó dolg uk van. Madeleine nem volt hálátlan, és tiszta szívből örült neki, hog y eg y ideg en városban van, amely olyasmit kínál neki, amiben már évek óta nem volt része. Biztonság ot. Többnyire be is érte ezzel, de néha, mint például ma, elkeseredetten vág yott arra, hog y hétköznapi lehessen. Nem a fényűzés és a szükség telen holmik meg vásárlása vonzotta, amelyek aztán csak hevernek a szekrényben. Hanem arra áhítozott, hog y leg yen elég pénze a mindennapi apróság okra. Eg yszerűen venni akart

eg y fürdőruhát, amelyben jövő hétvég én elmehet a g yerekekkel strandra. Vag y meg akarta rendelni az interneten Kevinnek a pókemberes ág yneműt, mert úg y vélte, biztos jobban aludna, ha éjszaka a hősével bújhatna össze. Ehelyett azonban már ahhoz is az utolsó koronáit kellett összekaparnia, hog y bebuszozhasson a városba. Eg yáltalán nem volt ez íg y rendjén, de leg alább biztonság ban volt. Bár ezt eg yelőre csak az eszével tudta, a szívével nem. Bement eg y bevásárlóközpontba, és rög tön a cukrászda felé indult. Ott olyan kellemes sütemény- és csokoládéillat volt, és már a dán sütemény g ondolatára is összefutott a nyál a szájában. Nem szenvedtek szükség et a g yerekekkel. A szomszédok láthatólag meg értették, milyen helyzetben vannak, és olykor-olykor – azzal az ürüg g yel, hog y véletlenül túl sokat főztek – vittek nekik ennivalót. Szóval nem panaszkodhatott, de olyan szívesen odament volna a pulthoz, és mondta volna azt a fiatal kiszolg álónak: „Három csokis dán süteményt kérek.” Vag y inkább: „Hat csokis dán süteményt kérek.” Akkor aztán dőzsölhettek volna, és mindannyian g átlástalanul bekebelezhettek volna két süteményt, amíg vég ül enyhén émelyeg ve lenyalog atták volna a csokoládét az ujjukról. Vildának biztos tetszett volna. Mindig is édesszájú volt, még a cseresznyelikőrrel töltött bonbont is szerette, amelyet senki más, és amely mindig utolsónak maradt a dobozokban. Vilda azonban boldog vig yorral falta fel őket, aminek Madeleine minden alkalommal örült. Rég en mindig vitt csokit Vildának és Kevinnek. Elhesseg ette a g ondolatot. Nem szabad erre g ondolnia. Különben annyira félni fog , hog y leveg őt sem kap. Sietősen elhag yta az áruházat, és lement a Nyhavnra. Amikor meg látta a vizet, enyhült a nyomás a mellkasában. Meredten nézte a láthatárt, miközben elsétált a szép, rég i épületek, a zsúfolásig meg telt éttermek és a hajók mellett, amelyeket büszke tulajdonosaik súroltak, políroztak. A másik parton Svédország terült el, Malmö városa. A kompok majdnem óránként jártak, és ha az ember nem akart vízre szállni, vonattal vag y autóval is átkelhetett a hídon. Svédország közel volt, és még is távol. Talán soha többé nem térnek vissza. A g ondolatra elszorult a torka. Ő mag a is meg hökkent, mennyire hiányzik neki a hazája. Nem volt messze tőle, és Dánia

kísértetiesen hasonlított Svédország ra. Még is annyi minden más volt, és sem a családja, sem a barátai nem voltak itt. Fog alma sem volt róla, viszontlátja-e őket valaha. Szorong va fordított hátat a kikötőnek, és lassan visszabandukolt a központba. Eg észen a g ondolataiba veszett, amikor hirtelen eg y kezet érzett a vállán. A rémület teljesen elborította. Rátaláltak? Rátalált? Készen arra, hog y harapjon, karmoljon, vag y eszelősen csapkodjon mag a körül, eg y sikoltással meg pördült a teng elye körül. Eg y rémült arcba pillantott. – Elnézést, ha meg ijesztettem. – A testes, idősebb úr kis híján szívrohamot kapott. Látszólag sejtelme sem volt róla, mi történt. – Elejtette a sálját. – Ne harag udjon – dadog ta Madeleine, és a férfi leg nag yobb meg rökönyödésére könnyekben tört ki. Minden további mag yarázat nélkül a leg közelebbi buszhoz rohant, amely hazaviszi. Minél előbb a g yerekeivel akart lenni, érezni akarta a meleg kis testüket, érezni akarta, ahog y az apró karjukat a nyaka köré fonják. Csak akkor tudhatta mag át teljes biztonság ban. – Meg jött Torbjörn jelentése! – kiáltotta Annika, amikor Patrik és Martin belépett az ajtón. Patrik úg y teleette mag át, hog y leveg őt is alig kapott. Túl nag y adag tésztát habzsolt be a Lilla Berithben. – Hol van? – Futólépésben vág ott át a recepción, és feltépte a folyosóra vezető ajtót. – Az asztalodon – válaszolta Annika. Martinnal a sarkában az irodájába szaladt. – Ülj el – mutatott a látog atóknak fenntartott székre. Ő a forg ószékbe vetette mag át, és rög tön olvasni kezdte az iratot, amelyet Annika odakészített neki. Martin g rimaszolt, mert leg szívesebben kitépte volna a papírt Patrik kezéből. – Mit ír? – kérdezte pár perc múlva, de Patrik leintette, és olvasott tovább.

Eg y örökkévalóság g al később csalódottan eng edte le a papírt. – Semmi? – kérdezte Martin. – Leg alábbis semmi új. – Patrik nag y leveg őt vett, hátradőlt, és összekulcsolta a kezét a tarkója mög ött. Hallg attak eg y darabig . – Eg y szál nyom sincs? – Martin már tudta a választ, mielőtt kimondta volna a kérdést. – Nem úg y néz ki, de olvasd el mag ad. Különös módon a lakásban csak Mats Sverin ujjlenyomatait találták meg . A bejárati ajtó kilincsén és a cseng őn voltak más ujjlenyomatok is, kettő közülük feltehetően Sig néé és Gunnaré. A belső kilincsen még eg yet felfedeztek, vélhetően a g yilkosé. Ilyen esetekben általában találunk kapcsolatot a tetthely és eg y g yanúsított között, de mivel az ujjlenyomat nincs benne az adatbázisban, pillanatnyilag nem seg ít. – Aha. Hát akkor ennyit erről. Már csak abban reménykedhetünk, hog y Pedersen szerdán mond majd valamit – szög ezte le Martin. – Nem eg észen látom át, mit mondhatna. Eg yszerűnek tűnik. Valaki tarkón lőtte Matsot, majd távozott. A tettesnek be sem kellett lépnie a lakásba, vag y előrelátóan eltakarította a nyomait. – Erről van valami a jelentésben? A kilincset letörölték, vag y ilyenek? – Martin hang ja most reménykedőbben cseng ett. – Jó ötlet, de szerintem… – Patrik nem fejezte be a mondatot, hanem újból belelapozott a jelentésbe. Miután átfutotta, meg rázta a fejét. – Nem úg y tűnik. Sverin ujjlenyomatai minden elképzelhető helyen fellelhetőek voltak: a kilincseken, a szekrények fog antyúján, a konyhapulton és íg y tovább. Nem töröltek le semmit. – Ez amellett szól, hog y a g yilkos csak az előszobáig jutott. – Ig en. És ez azt jelenti, hog y sajnos még mindig nem tudjuk, Mats ismerte-e, vag y sem. Lehetett eg y ismerőse vag y eg y vadideg en is, aki becseng etett hozzá. – Annyira azonban meg bízott benne, hog y hátat fordítson neki. – Attól füg g , honnan nézzük. Lehet, hog y meg próbált elmenekülni előle. – Ig azad van – mondta Martin. Meg int csend állt be. – És most hog yan

tovább? – Jó kérdés. – Patrik nyújtózkodott eg yet, és a hajába túrt. – A lakás átkutatása nem hozott eredményt. A kihallg atások nem hoztak eredményt. A technikusi jelentés szintén nem. És annak valószínűség e, hog y Pedersen felfedez valamit, vajmi csekély. Hát akkor hog yan tovább? Ez a tanácstalanság nem vallott Patrikra, de ebben az esetben alig volt támpontjuk. A férfi hirtelen mérg es lett mag ára. Nyilvánvalóan híján voltak eg y információnak, amely döntő lehet ebben az üg yben. Átlag os embereket nem lőnek csak úg y főbe! Nem lövik le őket csak úg y a semmiért a saját otthonukban. Valami nem stimmelt, és Patrik nem nyug hat, amíg rá nem jön, mi. – Elmeg yünk hétfőn Göteborg ba. Még eg yszer felkeressük a Fristadot – mondta. Martin arca felderült. – Rendben. Szívesen veled tartok, tudod. – Felállt, és az ajtóhoz ment. Patrik kis híján elszég yellte mag át, amikor látta, mennyire örül a kollég ája. Eg y kicsit elhanyag olta Martint mostanában. – Vidd a jelentést is – kiáltott utána. – Jobb, ha te is elolvasod. Hátha átsiklottam valami fölött. – Jó – kapott Martin buzg ón a papírok után. Amikor elhag yta az irodát, Patrik somolyg ott mag ában. Leg alább eg y embert boldog g á tett ma. Az órák csig alassúság g al teltek. Sig ne és ő némán járkáltak fel s alá a házban. Nem volt mit mondaniuk, és alig merték kinyitni a szájukat, mert attól féltek, kitör belőlük a sikoly, amelyet elfojtanak. Meg próbálta rávenni a feleség ét, hog y eg yen. Vég tére is Sig ne sopánkodott folyton azon, hog y ő és Mats túl keveset esznek. Feldarabolt eg y szendvicset, és bízott benne, hog y leg alább ezt meg kóstolja. Sig ne mindent elkövetett, de öklendezni kezdett, és eg y falatot sem tudott leg yűrni. Vég ül Gunnar már nem tudta elviselni a saját tükörképét a szemében, és felállt a konyhaasztaltól. – Meg nézem a csónakot, de nem maradok sokáig – szólalt meg .

Sig ne a leg kisebb jelét sem adta, hog y hallotta volna, mit mond. Gunnar nehézkesen mag ára ráng atta a kabátot. Már késő délután volt, a nap alacsonyan állt az ég en. Azon tűnődött, hog y képes lesz-e valaha újra örülni a naplementének. Vag y hog y eg yáltalán érezni fog -e bármit is meg int. Jól ismerte az utat Fjällbackán át, még is olyan ideg ennek tűnt minden. Már semmi nem olyan, mint rég en. Még a járás sem olyan volt, mint máskor. Mozdulatok, amelyek eg ykor természetesnek érződtek, és most mesterkéltnek és merevnek hatottak. Úg y érezte, külön utasítania kell az ag yát, hog y az eg yik lábát teg ye a másik elé. Mörhulttől hosszú volt az út, és a szembejövők meg bámulták. Eg yesek át is mentek a másik oldalra, abban a hiszemben, hog y nem vette észre őket, mert nem akartak meg állni és beszélni vele. Nem tudták, mit mondjanak. És mivel Gunnarnak elképzelése sem volt, mit válaszolna a kérdéseikre, talán nem is volt olyan rossz, hog y kerülték, mint a pestisest. A stég , amely már évek óta az övék volt, odalent állt Badholmen alatt. Gépiesen jobbra fordult, és átkelt a kis kőhídon. Annyira a g ondolataiba merült, hog y első pillanatban fel sem tűnt neki. A csónak nem volt meg . Zavartan nézett körül. Itt kellene lennie, mindig is itt tartották. Eg y kis facsónak kék ponyvával. Elment eg ész a mólóig . Talán valami meg mag yarázhatatlan okból máshová került. Vag y elszabadult, és a többi csónak közé sodródott. De tökéletes volt a szélcsend, és Matte mindig g ondosan kikötötte a csónakot. Gunnar visszament az üres stég hez. Aztán előhúzta a mobilját. Patrik éppen belépett az ajtón, amikor Annika hívta. A vállához szorította a telefont, hog y felvehesse Maját, aki ujjong va szaladt elé. – Bocs, mit mondtál? Eltűnt a csónak? – A homlokát ráncolta. – Ig en, itthon vag yok, de oda tudok menni, hog y meg nézzem. Nem g ond, elintézem. Letette Maját a földre, hog y kinyomhassa a hívást, aztán kéz a kézben bementek a konyhába, ahol Erica éppen a két cumisüveg et töltötte meg . A két kisfiú hordozóban feküdt a konyhaasztalon, és teli torokból bömbölt. Patrik föléjük hajolt, és mindeg yiket meg puszilta, majd vég ül

a feleség ének is adott eg y csókot. – Ki hívott? – kérdezte Erica, és betette a cumisüveg eket a mikróba. – Annika. El kell mennem. De csak eg y kicsit. Gunnarék csónakja eltűnt. – Még ez is! – nézett Erica Patrikra. – Ki lehet olyan alattomos, hog y a történtek után ilyesmit tesz velük? – Gőzöm sincs. Gunnar azt mondja, valószínűleg utoljára Mats használta, azzal akart kimenni meg látog atni Annie-t. Különös, hog y pont ez a csónak tűnt el. – Menj! – mondta Erica, azzal szájon csókolta a férjét. – Nemsokára jövök – sietett Patrik a bejárati ajtóhoz. Túl későn esett le neki, hog y Maja kisebbfajta dührohamot szokott kapni, ha nem sokkal a hazaérkezése után újra elmeg y. Bűntudatosan g yőzködte mag át, hog y Erica majd meg oldja valahog y. Eg yébként is, mindjárt itthon lesz meg int. Gunnar Badholmenen várta, a kőhíd túloldalán. – Fel nem fog hatom, hol lehet. – Levette a sapkáját, és a fejét vakarászta. – Nem lehet, hog y elsodródott? – kérdezte Patrik. Az üres stég hez kísérte a férfit. – Eltűnt, többet nem tudok. – Gunnar a fejét ing atta. – Matte mindig rendesen kikötötte, már kiskorában meg tanulta. Ráadásul nem is volt rossz idő, azt meg nem tudom elképzelni, hog y mag ától elszabadult. – Meg int csak a fejét csóválta, ezúttal még határozottabban. – Biztos valami pernahajder kötötte el. De nem fér a fejembe, mit akarhatott ezzel az ócskaság g al. – Eg y-két koronát biztos kapni érte. – Patrik leg ug g olt, vég ig pillantott a stég en, aztán újra felállt. – Amint beértem az őrsre, meg írom a jelentést. Kezdetnek talán meg nézhetnénk, van-e valaki odaát a parti őrség nél. Szólhatnánk, hog y tartsák nyitva a szemüket jártukban-keltükben. Gunnar válasz nélkül baktatott Patrik után. Némán vonultak el a csónakházak mellett a kikötő felé, ahol a parti őrség irodája és flottája volt. Úg y látszott, senki nincs ott, és amikor Patrik meg rázta az ajtót,

kénytelen volt rájönni, hog y zárva. De a mentőhajó ablaka mög ött mozg ást látott, ezért bekopog ott. A hátsó fedélzeten eg y férfi jelent meg , és Patrik Petert ismerte fel benne, aki a Redvás Tanum című valóság show résztvevőjének meg ölése napján seg ített nekik. – Jó napot! Mivel szolg álhatok? – Peter mosolyog va törölte meg a kezét. – Eg y eltűnt csónakot keresünk – mutatott Patrik a stég re. – Gunnar csónakja nincs ott, ahol lennie kellene, és fog almunk sincs, hová tűnhetett. Arra g ondoltunk, nyitva tarthatná a szemét, amikor kihajózik. – Hallottam, mi történt – biccentett Peter Gunnarnak. – Részvétem. Természetesen szívesen seg ítünk. Gondolják, hog y mag ától szabadult el? Mert akkor nem lehet messze. Szerintem inkább a part, mint a teng er felé sodródott. – Szerintünk inkább ellopták – felelte Patrik. – Hát, ig en. Az emberek rémesek. – Peter a fejét rázta. – Facsónakja van, Gunnar? Kék vag y zöld ponyvás? – Kék. És a farára az van írva: Sophia. – Patrikhoz fordult. – Fiatalkoromban rajong tam Sophia Lorenért. Amikor meg ismertem Sig nét, úg y találtam, a meg szólalásig hasonlít rá. Ezért neveztem el íg y a csónakot. – Értem. Teszek eg y kört, és majd meg látjuk, ráakadok-e Sophiára – felelte Peter. – Köszönjük – mondta Patrik. Elg ondolkodva pillantott Gunnarra. – Biztos benne, hog y utoljára Mats használta a csónakot? – Nem, nem teljesen. – Gunnar hosszan elnyújtotta a szavakat. – Azt mondta, meg látog atja Annie-t, és nyilván a csónakkal… – Abban az esetben, ha még sem használta: mikor látta a csónakot utoljára? Miután Peter visszatért a kajütbe, és dolg ozott tovább, Patrik és Gunnar mag ányosan állt a kikötőben. – Szerdán lehetett. De miért nem kérdezi meg Annie-t? Még nem beszélt vele? – Holnap felkeressük. És majd rákérdezek. – Jó – válaszolta Gunnar színtelen hang on. Aztán összerezzent. –

Istenem, még nem is tudja! Kiment a fejünkből, hog y felhívjuk! Patrik meg nyug tatóan a vállára tette a kezét. – Más dolg okon járt az eszük. Majd én meg mondom neki holnap. Ezen ne ag g ódjon. Gunnar bólintott. – Hazavig yem? – kérdezte Patrik. – Hálásan meg köszönném – sóhajtott Gunnar meg könnyebbülten, és követte Patrikot az autóhoz. Némán autóztak vissza Mörhultbe.

Fjällbacka, 1871 A jég lassan olvadni kezdett. Az áprilisi nap megolvasztotta a havat is, és a szigeten kis zöld foltok jelentek meg a sziklák hasadékaiban. Emelie ködösen emlékezett arra, mi történt. A forgó helyiségre, a fájdalomra és a két férfi arcvonásaira, tekintetére. Néha olyan heves félelem fogta el, hogy levegő után kapkodott. Egyikük sem beszélt róla soha. Nem is kellett. Emelie hallotta, amint Julian azt mondja Karlnak, hogy az apja most már remélhetőleg megkapja, amit akar. Emelie könnyen rájött, hogy az egész azzal a levéllel van összefüggésben, de ez sem a szégyenén, sem a megaláztatásán nem enyhített. Biztosan az apósa fenyegetése vette rá Karlt, hogy teljesítse férji kötelességeit. Az apósának szöget üthetett a fejébe, hogy Karlnak még nincs gyermeke. Aznap reggel Emelie csonttá fagyva feküdt a földön. A fekete pamutruha és a fehér alsószoknya a derekáig felhúzva. Szaporán eltakarta magát, de a ház üres volt. Senki sem volt ott. Száraz szájjal és hasogató fejfájással tápászkodott fel. Fájt a lába között, és amikor később lement a dolgát végezni, alvadt vért talált a belső combján. Amikor Karl és Julian órákkal később visszajött a világítótoronyból, egy szóval sem említették a történteket. Emelie egész nap súrolt és sikált, hogy a ház csillogjon-villogjon. Senki sem zavarta benne. A holtak meglepően csendesek voltak. A szokásos időben ételt készített, ötkor már minden az asztalon állt. Gépiesen pucolta a krumplit, és sütötte a halat. Csak amikor Karl és Julian léptei az ajtóhoz közeledtek, árulta el kezének enyhe remegése, mi játszódik le benne. De amikor a két férfi belépett, semmit sem láthatott ebből. Felakasztották vastag kabátjaikat az előszobában, és leültek az asztalhoz. Így ért véget a tél. Csupán egy

halvány emlékkép maradt arról, ami történt, és a hidegről, amely fehér kéregként borult a vízre. A jég most berepedezett, és Emelie olykor-olykor kiment, leült a házfal mellett álló padra, és hagyta, hogy a nap melengesse az arcát. Néha azon kapta magát, hogy mosolyog, mert közben már tudta. Eleinte nem volt biztos benne, mert nem ismerte elég jól a testét, de most már nem voltak kétségei. Másállapotban volt. Az este, amely az emlékeiben rémálommá változott, valami jót is hozott. Gyermeket várt. Egy apróságot, akiről gondoskodhat, és akivel megoszthatja az életét a szigeten. Lehunyta a szemét, és a hasára tette a kezét, miközben a nap az arcát melegítette. Valaki mellé ült, de amikor felnézett, nem volt ott senki. Emelie mosolyogva csukta be újra a szemét. Jó érzés volt, hogy nincs egyedül.

A nap éppen a horizont fölé emelkedett, de Annie, aki a stég fölött a szig eteken túl fekvő Fjällbacka irányába bámult, nem látta. Nem akart látog atókat. Nem akarta, hog y ideg enek avatkozzanak a Sammal közös életébe. A szig et az övék volt, és senki másé. De amikor a rendőrség hívta, nem mondhatott nemet. Ráadásul g ondban volt, amit eg yedül nem tudott volna meg oldani. Már alig maradt ennivalója, és nem tudta rászánni mag át, hog y felhívja Matte szüleit. És mivel íg y vag y úg y, de kénytelen volt látog atókat fog adni, a rendőrt kérte meg , hog y szerezze be neki a leg szükség esebbeket. Kissé ug yan pimaszság nak érezte, hog y olyasvalakitől kér ilyet, akit még sosem látott, de nem maradt más választása. Sam még túl g yeng e volt, hog y bemenjenek Fjällbackába, de a hűtőt és a kamrát fel kellett tölteni, hog y ne haljanak éhen. A látog atók úg ysem mennek a stég nél sokkal beljebb. A szig et az övé és Samé. Az eg yetlen ember, akit szívesen látott volna, Matte volt. Továbbra is a vizet nézte, miközben a szeme lassan meg telt könnyel. Még mindig érezte a karját, amely átölelte, érezte a csókjait a bőrén. Az illatát, amely olyan ismerős és olyan ideg en volt, eg y felnőtt férfi illata, és nem eg y fiúé. Nem tudta, mit hoz a jövő, és nem tudta, mit jelent, hog y viszontlátták eg ymást. De ez a találkozás eg y röpke pillanatra lehetőség et kínált, meg nyitott eg y ablakot, és beeng edett eg y kis fényt a sötétség be, amelyben már olyan rég óta tévelyg ett. Annie letörölte a könnyeit a kézfejével. Nem eng edhette meg mag ának a vág yakozást és a fájdalmat. Már-már g örcsösen kapaszkodott az életbe, és nem ereszthette el. Matte elhag yta, de Sam még itt volt neki. És meg kellett védenie. Semmi sem volt fontosabb ennél, még Matte sem. Sam meg óvása volt az élete leg nag yobb és eg yetlen feladata. És mivel

ideg enek tartottak a szig et felé, erre kellett összpontosítania. Valami meg változott. Sosem hag yták nyug ton. Mindig érzett eg y testet mag a mellett, valakit, aki ott léleg zett mellette, és meleg et, energ iát küldött felé. Nem akarta, hog y meg érintsék, eg yszerűen csak el akart süllyedni a mag ányos, de biztonság os árnyékvilág ban, amelyben már oly rég óta élt. Minden más túl fájdalmas volt. A teste és a lelke olyan sok ütést kapott, hog y túl érzékennyé vált. Többet már nem tudott elviselni. Nem volt rá szükség . Csak boldog talanság ot hozott az emberekre, akik körülvették. Emma és Adrian olyan dolg okat élt át, amilyeneket g yerekeknek nem volna szabad, és a g yász Dan szemében az elveszített fiuk miatt kibírhatatlan volt. Kezdetben úg y tűnt, meg értik. Eg yszerűen hag yták, hog y itt feküdjön, és nem zavarták. Néha valaki meg próbált beszélni vele, de mindenki hamar feladta, és világ ossá vált számára, hog y a többiek ug yanúg y látják a dolg ot, mint ő. Őt okolták a balesetért, és mindenkinek az volt a leg jobb, ha marad ott, ahol van. De Erica utolsó látog atása óta meg változott valami. Anna érezte a nővére testét, eg észen közel mag ához, érezte, ahog y a meleg e kiszakítja az árnyak közül, és eg yre közelebb vonszolja a valóság hoz, visszatérésre akarja bírni. Erica nem sok mindent mondott. A teste beszélt hozzá, felmeleg ítette a tag jait, amelyek dermedtek, fag yosak voltak, noha vastag takaró alatt feküdt. Meg kísérelt ellenállni, a sötét foltra összpontosított a bensőjében, arra a pontra, amelyet ideg en testek meleg e nem érhetett el. Amikor Erica testének meleg e eltűnt, jött helyette másik. Dan testének ellenállni volt a leg könnyebb. Az energ iában, amely belőle áradt, annyi szomorúság volt, hog y az övé is táplálkozhatott belőle. Íg y nem volt nehéz az árnyékvilág ban maradnia. A g yerekek energ iájával volt a leg több g ondja. Emma apró, puha teste, amely a hátához simult, a karja, amely amennyire tudta, átölelte a derekát. Annának minden erejére szükség e volt, hog y védekezzen ellene. És aztán Adrian, még kisebb és még zavaróbb, mint Emma, de még erősebb energ iákkal. Meg sem kellett fordulnia ahhoz, hog y tudja, ki fekszik mellette. Bár még mindig

mozdulatlanul hevert az oldalán, és az eg et bámulta az ablakon át, érezte, kitől jön a meleg ség . Azt akarta, hog y békén hag yják, és nyug odtan feküdhessen itt. A g ondolat, hog y talán nincs elég ereje védekezni, meg rémítette. Most Emma volt ott. A teste finoman meg mozdult. Vélhetően elaludt, mert Anna még az árnyékvilág ban is érzékelte, hog y elmélyült a léleg zése. Testhelyzetet változtatott, és még szorosabban hozzásimult, akár eg y vig aszt kereső állat. Anna érezte, ahog y kiszakítják az árnyak közül, ahog y az energ ia, amely testének minden szeg letébe beáramlik, mag ához vonzza. A foltra, a sötét foltra kellett koncentrálnia. A hálószoba ajtaja kivág ódott. Anna érezte, hog y az ág y meg remeg , amikor még valaki belemászik, és a lábainál összeg ömbölyödik. A vékony karocskák erősen átölelték a térdét, mintha soha többé nem akarnák visszaadni neki. Adrian meleg e is átáradt belé, és eg yre nehezebb volt az árnyak között maradnia. Eg yenként le tudta g yőzni őket, de íg y kettejüket nem, mert eg yesítették az energ iáikat, és még erősebbek lettek. Érezte, hog y fokozatosan kiszakad. Hog y lassacskán visszatér ahhoz, ami a szobában és a valóság ban történik. Mély sóhajjal meg fordult. Látta az alvó lánya arcát, az ismerős vonásait, amelyeket olyan rég óta nem tudott elviselni. És hosszú idő óta először ig azi álomba merült. A tenyere a lánya arcán pihent. Az orrheg ye csaknem hozzáért. A lábánál Adrian aludt, mint eg y kiskutya. Ahog y ellazult, enyhült a szorítása is. Aludtak. Erica a csónakban ült, és úg y nevetett, hog y a könnye csorg ott. – Azt mondod, alg ás fürdőt vettél? – Letörölte a kézfejével az arcát, és a sok kacag ástól rájött a csuklás, ahog y Patrik sértett ábrázatát nézte. – És akkor mi van? A férfiaknak nem jár az ilyesmi? Azt hiszed, nem tudom, hog y te már eg y halom ilyen dolg ot kipróbáltál? Leg utóbb nem az volt, hog y ag yag g al kentek be, és fóliába csomag oltak? – Eloldozta a csónakot a badholmeni stég től. – De ig en… – Erica alig bírta kinyög ni, mert újabb röhög őg örcs jött rá. – Szerintem itt valami ódivatú előítéletesség ről van szó – öltötte ki rá Patrik a nyelvét. – Az alg ás fürdő a férfiaknak is jót tesz. Meg tisztítja a

testet a mérg ektől és a salakanyag októl, és mivel ezektől mi, férfiak nehezebben tudunk meg szabadulni, nekünk különösen hasznos ez a kezelés. Erica ekkor már szabályosan a földön fetreng ett, és a hasára szorította a kezét. Még mindig nem jöttek a szájára a szavak. Patrik sem szólt semmit, tüntetően semmibe vette a feleség ét, és arra koncentrált, hog y kijussanak a kikötőből. Persze rátett eg y lapáttal, hog y eg y kicsit húzza Ericát, de az az ig azság , hog y a kollég áival nag yon is élvezték a Badis szolg áltatásait. Kezdetben ódzkodott tőle, hog y beleüljön eg y alg ával teli kádba. De aztán rájött, hog y nem is olyan büdös, mint g ondolta, és a víz kellemesen meleg . Amikor arra kérték, hajoljon előre, és eg y friss köteg alg ával meg masszírozták a hátát, eg yenesen a hetedik mennyország ban érezte mag át. Ráadásul azt sem tag adhatta, hog y amikor kiszállt a kádból, a bőre olyan volt, mint már rég en nem. Puha, rug almas és üde. De amikor ezt el akarta mesélni Ericának, a nő hisztérikus nevetésben tört ki. Még az anyja is, aki Majára és az ikrekre vig yázott, kuncog va hallg atta lelkes beszámolóját. A szél erősödött, és Patrik lehunyt szemmel hag yta, hog y az arcába fújjon. Rajtuk kívül nem sokan voltak úton, de néhány héten belül nag y lesz a nyüzsg és a kikötő bejáratánál. Erica abbahag yta a nevetést, és elkomolyodott. A kormánykeréknél álló Patrik köré fonta a karját, és nekidőlt. – Milyen volt a hang ja a telefonban? – Nem volt elrag adtatva – mondta Patrik. – Úg y tűnt, nincs nag y kedve látog atókhoz, de amikor felajánlottam neki, hog y jöhet ő is a szárazföldre, ha az úg y jobban meg felel, inkább azt választotta, hog y mi menjünk. – Mondtad, hog y én is jövök? A csónak kissé meg ing ott, és Erica erősebben Patrikba kapaszkodott. – Ig en, elmeséltem neki, hog y házasok vag yunk, és te is szeretnéd meg látog atni. Voltaképpen alig reag ált rá. De úg y tűnt, nincs ellene kifog ása. – És mit vársz ettől a beszélg etéstől? – Erica eleng edte Patrikot, és

leült az evezőpadra. – Őszintén szólva fog almam sincs. Még mindig nem tudjuk, hog y Matte meg látog atta-e azon a pénteken, vag y sem. Mindenekelőtt ezt szeretném kideríteni. Ráadásul meg kell mondanunk neki, mi történt. Korrig álta az irányt, hog y kikerüljenek eg y motorcsónakot, amely nag y sebesség g el közeledett feléjük. – Őrültek! – zúg olódott, és vetett eg y dühös pillantást a csónakra, amely túl közel zúg ott el mellettük. – És miért nem kérdezted meg telefonon? Erica is a motorcsónak után pillantott. Nem ismerte a fiatalokat. Biztos korai turisták voltak, akik bulizni jöttek, hamarosan sok hozzájuk hasonló árasztja el Fjällbackát. – Meg tehettem volna, de inkább személyesen szeretnék beszélni vele. Íg y a leg jobb. Voltaképpen pontos képet szeretnék kapni Matsról. Pillanatnyilag olyannak látom, mint eg y életnag yság ú papírfig urát, eg ydimenziósnak és laposnak. Úg y tűnik, senki sem tudott róla semmit, még a szülei sem. A lakása olyan, akár eg y ifjúság i szálló. Eg yetlen személyes tárg y sincs. És ez a verés is… Eg yszerűen többet kell tudnom. – De ha jól hallottam, Matte és Annie évek óta nem tartotta a kapcsolatot. – Ig en, ezt mondják a szülők. De valójában nem tudhatjuk. Mindenesetre úg y látszik, Annie fontos ember volt az életében, és ha járt nála, talán mesélt neki valamit, ami seg ít nekünk. Az is lehet, hog y Annie volt az utolsó, aki életben látta. – Aha, értem. – Erica hang ja kétkedő volt. Főleg kíváncsiság ból akart a férjével jönni. Érdekelte, mennyit változott Annie az évek alatt, milyen ember lett. – Az ott már Gråskär lesz – hunyorg ott Patrik. Erica előrehajolt, hog y jobban lásson. – Ig en, az. A világ ítótorony csodálatos! – tartotta a kezét óvón a szeme fölé. – Szerintem félelmetes hely – mondta Patrik, noha tisztában volt vele, hog y nem tudná pontosan meg mag yarázni, miért érzi íg y. Ráadásul arra kellett összpontosítania, hog y kikössön a kis stég nél.

A mag as, karcsú nő már várt rájuk, és elkapta a kötél vég ét, amelyet Erica odadobott neki. – Sziasztok! – Annie a kezét nyújtotta nekik, és seg ített kiszállni. Szép, de túlontúl vékony, g ondolta Patrik, amikor üdvözölték eg ymást. Szinte látni lehetett a csontjait, és bár nyilván alkatilag volt sovány, úg y nézett ki, mint aki az utóbbi időben sokat fog yott. A farmerja túl nag y volt rá, eg y öv tartotta, hog y ne csússzon le a keskeny csípőjén. – A fiam nincs jól. Odabent alszik. Ezért arra g ondoltam, hog y ihatnánk eg y kávét itt a stég en, miközben beszélg etünk – mutatott Annie eg y pokrócra, amelyet a pallókra terített. – Semmi g ond – ült le Patrik. – Remélem, semmi komoly. – Csak eg y kis meg fázás. Nektek is vannak g yerekeitek? – Annie leült velük szemben, és eg y termoszból kávét töltött. A stég csaknem szélárnyékban feküdt, a nap sütött, a leveg ő meleg et árasztott. Nag yon szép hely volt. – Hát mit mondjak? – nevetett Erica. – Maja mindjárt kétéves, és van eg y nég y hónapos ikerpárunk, Noel és Anton. – Jaj, hát akkor van mit csinálnotok. Annie elmosolyodott, de a szeme komoly maradt. Körbeadott eg y tányér kétszersültet. – Mással sajnos nem tudlak meg kínálni benneteket. – Majd’ elfelejtettem! – Patrik felállt. – Itt vannak az élelmiszerek, amelyeket kértél. – Nag yon köszönöm, remélhetőleg nem okoztam vele túl nag y g ondot. Mivel Sam beteg , nem akarom elcibálni vásárolni. Sig ne és Gunnar eg yszer már kiseg ített, de nem akarok visszaélni a kedvesség ükkel. Patrik beug rott a csónakba, és két nag y szatyrot tett ki a stég re. – Mivel tartozom? – nyúlt Annie a táskájáért. – Ezer koronát fizettem – válaszolta Patrik bocsánatkérően. Annie kivett két ötszázast a pénztárcájából, és felé nyújtotta. – Köszönöm – ismételte. Patrik biccentett, és visszatelepedett a pokrócra.

– Nem mag ányos az ember idekint? Körülnézett a kis szig eten. A fejük fölött ott mag asodott a világ ítótorony, amely hosszú árnyékot vetett a sziklákra. – Csodálatos itt! – Annie ivott eg y korty kávét. – Évek óta nem jártam a szig eten, Sam pedig még soha. Már ideje volt. – És miért most? – Erica remélte, hog y nem tűnik túl kíváncsinak. Annie nem nézett rá, hanem eg y pontra meredt a láthatáron. A széllökések, amelyek olykor-olykor itt is érezhetőek voltak, összekócolták hosszú, szőke haját. Türelmetlenül simította hátra az arcából. – Azért jöttem ide, mert át szeretnék g ondolni néhány dolg ot. Itt nincs senki más. Csak a g ondolatok és az idő. – És a kísértetek, úg y hallottam. – Erica vett eg y kétszersültet. Annie nem nevetett. – Abból g ondolod, hog y kísértetszig etnek hívják? – Ha volna valami ezekben a történetekben, már biztosan észrevetted volna. Emlékszem, hog y kitört minket a frász, amikor eg yszer felsőben itt aludtunk. – Az lehet. Eg yértelműen látni lehetett rajta, hog y nem óhajt a témáról beszélni. Patrik nag y leveg őt vett. Most kell elmondania neki. Miközben eg észen nyug odtan elmesélte, mi történt, Annie remeg ni kezdett. Értetlenül meredt rá. Eg y árva szót sem szólt, csak reszketett minden ízében, mintha menten ezernyi darabra hullana szét. – Még mindig nem tudjuk pontosan, mikor lőtték le, és azon vag yunk, hog y minél többet kiderítsünk az utolsó napjairól. Gunnar és Sig ne azt mondta, hog y azon a pénteken meg akart látog atni tég ed. – Ig en, volt itt. Annie a ház felé fordult. Patriknak úg y tetszett, mintha azt akarná, hog y ne lássák az arckifejezését. Amikor ismét rájuk nézett, a tekintete még mindig üveg es volt, de már nem remeg ett. Erica önkéntelenül is hozzá hajolt, és a kezét a kezére tette, amely olyan lág y és törékeny volt, hog y felébresztette Erica védelmi ösztönét. – És pénteken… – kezdte Patrik óvatosan.

Annie összerezzent. A szeme elfátyolosodott. – Este jött. Nem szólt előre. Évek óta nem láttuk eg ymást. – Mikor találkoztatok utoljára? Erica nem tudta meg állni, és olykor-olykor a ház felé sandított. Félt, hog y Annie kisfia felébred, és kiszökik. Amióta g yerekei voltak, néha az volt az érzése, hog y a világ összes g yermekének az anyja. – Amikor Stockholmba költöztem, vég leg elbúcsúztunk eg ymástól. Tizenkilenc éves voltam, azt hiszem. Ezer éve volt – nevetett fel kurtán és keserűen. – És tartottátok a kapcsolatot azután? – Nem, vag yis de, eleinte hébe-hóba írt eg y képeslapot. Mindketten tudtuk, hog y nincs értelme. És miért nyújtottuk volna meg a szenvedést azzal, hog y úg y teszünk, mintha? – Ismét a füle mög é tűrte szőke haját az arcából. – Ki akart szakítani? – kérdezte Erica. Képtelen volt kordában tartani a kíváncsiság át. Annyit látta eg yütt kettejüket, és érzékelte a rag yog ást, amely körülölelte őket. Sug árzóan boldog pár voltak. – Sosem ejtettük ki ezt a szót. Úg y döntöttem, elköltözöm. Nem volt maradásom. El kellett mennem innen, ki a világ ba. Élni akartam, tapasztalatokat szerezni, emberekkel találkozni. – Ismét keserűen nevetett, amit sem Erica, sem Patrik nem tudott mire vélni. – Pénteken még is idejött. Hog y fog adtad? Patrik tovább kérdezősködött, noha nem volt biztos abban, hog y ez bárhová is vezethetne. Annie olyan sebezhetőnek hatott, hog y az az érzése támadt, azonmód összeroppan, ha valami rosszat szól neki. Ráadásul az is lehet, hog y ennek az eg észnek semmi jelentőség e. – Meg lepődtem, de Sig nétől már tudtam, hog y hazaköltözött. Titokban talán számítottam is rá, hog y felbukkan. – Kellemes meg lepetés volt? – Erica a termoszért nyúlt, hog y kávét töltsön mag ának. – Az első pillanatban nem. Vag y nem is tudom. Nem szívesen emlékeztem rá. Matte a múltam része volt. Ug yanakkor… – Úg y látszott, Annie a g ondolataiba mélyed. – Ug yanakkor talán sosem tudtam ig azán

elszakadni tőle. Nem tudom. Mindenesetre beeng edtem. – Tudod, nag yjából hánykor érkezett? – kérdezte Patrik. – Hát… úg y hat körül, azt hiszem. Pontosan nem tudom meg mondani. Itt nincs sok jelentőség e az időnek. – És meddig maradt? Patrik meg kínzott arckifejezéssel fészkelődött. Nem bírt tovább ezen a keményen ülni. Azon kapta mag át, hog y eg y kellemes, meleg alg ás fürdőre vág yik. – Valamikor éjszaka mehetett el. – A fájdalom olyan élesen rajzolódott ki Annie arcán, hog y szavakba sem kellett öntenie, íg y is eg yértelmű volt. Patrik hirtelen kényelmetlenül kezdte érezni mag át. Milyen jog on kérdezg et ilyeneket? Hog y jön ahhoz, hog y olyasmibe üsse az orrát, amihez semmi köze? Valamibe, ami két olyan ember között történt, akik eg ykor szerették eg ymást. De kényszerítette mag át, hog y folytassa. Látta mag a előtt a hullát, ahog y a lakás előszobájában hasal, a tátong ó sebet a tarkóján és a vért, amely nemcsak a padlón folyt szét, hanem a falra is ráfröccsent. Amíg nem találja meg a bűnöst, az a dolg a, hog y mások mag ánüg yeiben turkáljon. A g yilkosság és a mag ánszféra nem összeeg yeztethető. – Vag yis nem tudod, hánykor? – kérdezte finoman. Annie a szája szélébe harapott, a szeme nedves lett. – Nem, aludtam. Azt hittem… – Többször nyelt, és látszólag minden erejét meg feszítve vívódott mag ával, mintha nem akarná elveszíteni az önuralmát a jelenlétükben. – Nem próbáltad felhívni? Vag y nem érdeklődtél utána Gunnarnál és Sig nénél? A nap folytatta az útját, amíg beszélg ettek, és a világ ítótorony árnyéka mind közelebb kúszott hozzájuk. – Nem. – Annie ismét remeg ni kezdett. – Mondott valamit Mats, ami a g yilkosra utalhat? Annie a fejét rázta. – Semmit. El sem tudom képzelni, hog y valaki bántani akarta volna Mattét. Olyan… De hát ismerted. Most is olyan volt, mint rég en.

Barátság os, fig yelmes és szeretetteljes. Semmit sem változott. – Leszeg te a pillantását, és kisimog atta a takaró ráncait. – Mi is azt hallottuk, hog y nag yon rokonszenves és közkedvelt ember volt – mondta Patrik. – Ug yanakkor voltak az életében olyan dolg ok, amelyekkel nem nag yon tudunk mit kezdeni. Például nem sokkal azelőtt, hog y visszaköltözött Fjällbackába, csúnyán meg verték. Erről nem mesélt? – Nem sokat, de persze rákérdeztem a heg ekre. Csak annyit felelt, hog y rosszkor volt rossz helyen, és meg támadta néhány fiatal. Patrik remélte, hog y meg tud valamit a bántalmazásról, ami meg mag yarázza ködös meg érzéseit. De meg int semmi. Újra és újra zsákutcába került. – És a g öteborg i munkájáról mondott valamit? – Azt mondta, nag yon jól érezte mag át ott, bár elég fárasztó volt. Állandóan olyan nőkkel találkozott, akik eljutottak a vég sőkig … – Annie hang ja remeg ni kezdett, és ismét a ház felé fordult. – Semmi olyasmit nem említett, ami seg íthet nekünk? Nem beszélt valakiről, akitől tart? – Nem. Csak azt mondog atta, milyen sokat jelentett neki az a munka. A vég én még is olyan üresnek érezte mag át, hog y semmi ereje nem maradt. A kórházi kezelés után úg y határozott, hog y hazaköltözik. – Örökre vag y csak eg y időre? – Szerintem mag a sem tudta. Azt mondta, eg yik napról a másikra akar élni, és először vissza akarja nyerni a testi-lelki eg észség ét. Patrik bólintott, és habozott kicsit a következő kérdés előtt. – Arról nem mesélt, hog y volt-e valakije? Vag y esetleg több valaki? – Nem, és nem is kérdeztem. Ő sem kíváncsiskodott a férjemről. Annak, hog y kit szeretünk, vag y kit szerettünk, nem volt jelentőség e azon az estén. – Értem – mondta Patrik. – Eg yébként eltűnt a csónak – jeg yezte meg minteg y mellékesen. Annie zavartnak tűnt. – Milyen csónak? – Gunnarék csónakja, amellyel Mats idejött.

– Eltűnt? Azt akarod mondani, hog y ellopták? – Ezt nem tudjuk. Amikor Gunnar rá akart nézni, nem volt a kikötőben. – Pedig Matte biztosan azzal ment haza – mondta Annie. – Hog y jutott volna eg yébként a szárazföldre? – Vag yis tényleg a kis facsónakkal jött, és nem úg y hozta valaki? – Még is ki? – kérdezett vissza Annie. – Fog almam sincs. Csak annyit tudunk, hog y nincs meg a csónak, és mi sem értjük, hová tűnhetett. – Hát az biztos, hog y azzal jött, és azzal is kellett hazamennie. – Annie meg int a takarót simog atta. Patrik Ericára nézett, aki szokatlanul csendesen ült ott, ahog y hallg atta őket. – Lassan ideje indulnunk. – Patrik felállt. – Köszönjük, hog y fog adtál minket, Annie. Őszinte részvétem. Erica is felállt. – Jó volt újra látni. – Én is örülök. – Annie esetlenül meg ölelte Ericát. – Vig yázz Samra, és szólj, ha szükség ed van valamire, vag y seg íthetünk valamiben. Ha rosszabbul lesz, elintézzük, hog y kijöjjön a körzeti orvos, és meg nézze. – Szólok. Annie a csónakhoz kísérte őket. Patrik beindította a motort, de hirtelen meg dermedt mozdulat közben. – Nem emlékszel rá, volt-e Matsnál aktatáska? Annie a homlokát ráncolta, és elg ondolkodott. Aztán eg yszercsak felderült az arca. – Eg y barna? Bőrből? – Ig en, pontosan – felelte Patrik. – Az is eltűnt. – Várj csak! – Annie meg fordult, és a házhoz szaladt. Eg y perccel később visszatért, és hozott valamit. Ahog y közeledett a stég hez, Patrik meg látta, mi az. Az aktatáska volt. A szíve nag yot dobbant. – Itt felejtette, én meg nem fog lalkoztam vele. Remélhetőleg nem csináltam vele bajt. – Annie letérdelt a stég re, hog y átadja Patriknak a

táskát. – Örülünk, hog y meg lett. Köszönjük! Amikor eloldozták a csónakot, és Fjällbacka felé vették az irányt, Patrik és Erica még eg yszer hátrafordult, és integ etett Annie-nak búcsúzóul. A nő visszaintett. A torony árnyéka elérte a stég et, és olyan volt, mintha elnyelné Annie-t.

– Nem mehetnénk ki körbenézni? Gunnar a rakparton állt, és alig volt ura a hang jának. Peter felpillantott a munkájából, és látszólag el akarta utasítani a kérést, de aztán meg g ondolta mag át. – Teszünk eg y kis kört. De vasárnap van, nemsokára haza kell mennem. Gunnar eg y árva szót sem szólt. Csak meredt mag a elé, a szemg ödrei fekete lyukakra emlékeztettek. Peter sóhajtva lement a kajütbe, és beindította a motort. Beseg ítette Gunnart a hajóba, átnyújtott neki eg y mentőmellényt, és üg yesen kimanőverezett a kikötőből. Amikor valamennyire kiértek, felg yorsított. – Hol kezdjük? Szétnéztünk már kicsit, amikor úton voltunk, de nyomát sem láttuk. – Nem tudom. – Gunnar meredten bámult kifelé. Képtelen volt ölbe tett kézzel ücsörög ni otthon, nem bírta már látni Sig nét, aki mozdulatlanul ült a konyhaasztalnál. Nem főzött, nem sütött, semmit sem csinált, amit korábban. És ki volt ő Matte nélkül? Fog alma sem volt. Csak azt tudta, hog y szükség e van eg y célra ebben az értelmetlenné vált életben. Meg találni a csónakot. Ig en, ezért jött el otthonról, el a csendből és mindentől, ami a fiára emlékeztette. Matte lábnyoma a bejárat előtt, amelyet Gunnar betonozott le, amikor a fia ötéves volt. A bemélyedés, amelyet Matte metszőfog a hag yott hátra az előszobai komódon, amikor szélvész módjára szág uldozott, és elesett a szőnyeg ben. Csupa-csupa apróság , amely arra emlékeztetett, hog y Matte itt volt, a fia volt. – Menjünk Dannholmen felé! – mondta Gunnar. Valójában ötlete sem volt. Semmi sem súg ta, hog y arra kell keresniük

a csónakot. De akár ott is kezdhetik a kutatást. – És hog y vannak? – kérdezte Peter óvatosan, miközben a kormányzásra összpontosított. Olykor-olykor szétnézett, nem sodródott-e valahol partra a kis facsónak a messzeség ben. – Meg vag yunk – válaszolta Gunnar. Hazug ság volt, mert eg yáltalán nem voltak meg . De mit mondhatott volna? Hog yan írhatta volna le, milyen üres lesz eg y szülői ház, ha eg y g yermek elmeg y? Néha meg lepődött rajta, hog y képes még léleg ezni. Hog yan tud Matte nélkül továbbélni? – Meg vag yunk – ismételte meg . Peter bólintott, ez van. Az emberek nem tudták, mit mondhatnának. Csak a leg lényeg esebbet mondták ki, dünnyög ve kibökték a szavakat, amelyeket elvártak tőlük, lehetőség szerint részvétet mutattak, és titokban hálát adtak az úristennek, hog y nem őket érte a csapás. Hog y az ő g yerekeik és szeretteik még életben vannak. Ez természetes. – Nem szabadulhatott el. – Gunnar nem is tudta, hog y mag ának vag y Peternek mondja-e. – Leg alábbis azt nem hiszem, hog y a többi csónak közé keveredett, ha el is szabadult. Mostanában felment a rég i facsónakok ára, lehet, hog y meg bízásból lopták el. De akkor nem fog juk meg találni idekint. A meg rendelt csónakokat általában máshová viszik, partra vonják, és trélerrel szállítják el. Peter jobbra fordult Småsvinning arna szig eténél. – Dannholmennél meg kell fordulnunk. Különben a családom ag g ódni fog . – Persze – felelte Gunnar. – Holnap folytatjuk? Peter ránézett. – Hog yne. Jöjjön tíz óra körül, és akkor nekivág unk. De persze csak ha nem fut be vészhívás. – Rendben. Ott leszek. – Gunnar pillantása szig etről szig etre vándorolt. Mette meg hívta mag ukhoz vacsorára. Eg yre g yakrabban fordult elő, és minden alkalommal úg y csinált, mintha ő volna soron, mert Madeleine

időközben viszonozta volna a meg hívást. Madeleine eljátszotta a szerepét, noha lealacsonyítónak találta, hog y nem adhatja jelét hálájának. Arról álmodozott, hog y futólag meg jeg yzi Mettének: „Nem akartok ma este velünk vacsorázni? Összeütök valamit.” De nem tehette. Nem eng edhette meg mag ának, hog y meg hívja Mettét és a három g yermekét. Kevinnek, Vildának és mag ának is alig jutott. – Biztos, hog y nem g ond? – kérdezte, amikor Mette hang ulatos kis konyhájában az asztalnál ült. – Á, dehog y! Íg y is, úg y is főzök a három bélpoklosnak, akkor meg már eg y-két tányérral több is kerülhet az asztalra. – Mette szeretettel borzolta össze középső fia, Thomas haját. – Jaj, anyu! – háborg ott Thomas, de Madeleine látta, hog y valójában tetszik neki. – Eg y kis bort? – Mette kivett eg y vörösbort a dobozból, anélkül hog y válaszra várt volna. Meg fordult, és meg keverg ette az ételt. Madeleine belekortyolt a borospohárba. – Vig yáztok a kicsikre? – kiabált be Mette a szobába, és két ig ent kapott válaszul. A két kisebb g yereke eg y tízéves lány és a tizenhárom éves Thomas volt, akikért Kevin és Vilda bolondult. A leg idősebb, eg y tizenhat éves fiú már csak ritkán fordult meg otthon. – Attól félek, a g yerekeid ideg eire mennek. – Madeleine ivott még eg y kis bort. – Jaj, dehog y, tudod, mennyire imádják őket – törölte meg Mette a kezét a konyharuhában. Töltött mag ának is, majd leült Madeleine-nel szembe. Külsőnkben alig ha különbözhetnénk jobban, g ondolta Madeleine, aki eg y pillanatra kívülről látta mag át. Alacsony volt, és szőke, inkább olyan testalkatú, mint eg y g yerek, és nem, mint eg y felnőtt nő. Mette viszont az ősi termékenység i szobrokra emlékeztetett, amelyeket Madeleine még iskolás korában látott. Mag as volt, g ömbölyded, és a dús, vörös haja minteg y önálló életet élt. Zöld szeme folyton csillog ott, noha ő is kapott pofonokat az életben, amelyek már rég eltompíthatták volna ezt a

csillog ást. Mette bolondult a g yeng e férfiakért, akik eg ykettőre füg g ővé váltak tőle, aztán éhes madárfiókaként kuporog tak a fészekben, és minden óhajukra tőle várták a meg oldást. De mindig eljött a pillanat, amikor betelt a pohár, mesélte Mette. Sosem kellett azonban sokat várnia, és eg y újabb madárfióka érezte mag át otthon az ág yában. Ezért a g yerekei három különböző apától voltak. Ha nem örökölte volna mindhárom Mette vörös haját, sosem g ondolná az ember, hog y testvérek. – És hog y vag y, aranyom? – forg atta a poharát az asszony. Madeleine meg dermedt. Bár Mette nyíltan mesélt neki az életéről és a csalódásairól, Madeleine sosem mert hasonló kendőzetlenség g el beszélni neki a saját dolg airól. Annyira hozzászokott az örökös retteg éshez, hog y túl sokat árul el. Ezért mindenkivel szemben távolság tartó volt. Majdnem mindenkivel szemben. De ebben a pillanatban, amikor Mette konyhájában a tűzhelyen rotyog ott a vasárnapi vacsora, és a bor a bensejét meleng ette, nem tudott ellenállni. Elkezdett mesélni. Amikor eleredtek a könnyei, Mette odatolta hozzá a székét, és átölelte. Az asszony karjaiban kibukott belőle minden. Még róla is beszélt. Jóllehet eg y ideg en ország ban volt, eg y ideg en életet élt, ő még mindig itt volt a közelében.

Fjällbacka, 1871 Karl gyűlölete úgy nőtt iránta, ahogy a magzat a hasában. Mert időközben Emelie rájött, hogy Karl gyűlöli. Noha azt nem tudta, miért. Mit vétett? Nem tudta, de abban biztos volt, hogy Karl megvetéssel tekint rá. Ugyanakkor Emelie azt is felfedezte, hogy meg-megvillan egy szikrányi bizonytalanság is a pillantásában, akár egy csapdába esett állat tekintetében. Olyan volt, mintha nem tudna szabadulni a helyzetéből, pont ahogy Emelie. De valamiért az emiatt érzett dühe Emelie ellen irányult, mintha ő volna a börtönőre. És Julian sem könnyítette meg a helyzetet. Komor hangulata folyton átragadt Karlra. A korábbi közönye, amelyet olykor-olykor akár valamiféle barátságosságnak is lehetett tekinteni, nyomtalanul eltűnt. Emelie ellenség volt. A durva szavakat fokozatosan megszokta. Karlnak és Juliannak semmi nem volt jó, amit csinált. Az étel vagy túl forró volt, vagy túl hideg. Az adagok túl nagyok, vagy túl kicsik. A ház sosem volt elég tiszta, a ruhája elég rendes. Semmivel sem lehetett a kedvükben járni. De a szavakkal szemben felvértezte magát. A verésbe beletörődni már nehezebb volt. Eddig Karl sosem ütötte meg, de amióta elmondta neki, hogy állapotos, megváltozott az életük. Emelie-nek meg kellett tanulnia együtt élni a pofonokkal és a verésekkel. Karl Juliannak is megengedte, hogy kezet emeljen rá. Emelie-t ez az egész meglepte. Hát nem ezt akarták? Hogy állapotos legyen? A gyerek nélkül, akit a szíve alatt hordott, valószínűleg a vízbe ölte volna magát. A nyár a végéhez közeledett. Ha nem érezte volna a rúgásokat a hasában, amelyek ösztökélték, és erőt adtak neki, belegázolt volna a tengerbe, a láthatáron örvénylő veszélyes áramlatok felé, amíg a víz el nem ragadja. De a gyerek akkora örömöt okozott neki! Minden durva szónál, minden ütésnél ehhez az apró kis lényhez

menekült, aki benne növekedett. A gyerek volt a mentőöve. Az este emlékét, amelyen fogant, az agya legfélreesőbb zugába száműzte. Már nem volt jelentősége. A gyerek a hasában mozgott, és csak az övé volt. Miután felsikálta a padlót a zöld szappannal, nagy nehezen talpra kászálódott. Kivitte az összes rongyszőnyeget szellőzni. Valójában már tavasszal ki kellett volna tisztítania őket. Egész télen ezért gyűjtötte a finom hamut. De az időjárás és a rátelepedő fáradtság miatt ezen a tavaszon és nyáron kénytelen volt beérni a szellőztetéssel. A gyereket novemberre várta. Ha minden jól megy, talán még karácsony előtt megejtheti a nagymosást. Emelie kinyújtóztatta a sajgó hátát, és kinyitotta az ajtót. Megkerülte a házat, és tartott egy kis szünetet. A ház fala mellett virágoztak a büszkeségei a kis ágyásban, amelyet annyi nehézség árán vetett és gondozott a barátságtalan viszonyok ellenére is. Kapor, petrezselyem, metélőhagyma nőtt a mályvarózsák és szívvirágok között. A kopár, szürke vidéken olyan pompás volt ez a kert, hogy elszorult tőle a torka. Ő maga teremtette. Minden más Karlé és Juliané volt, akik megállás nélkül sürögtek-forogtak. Ha nem a világítótoronyban dolgoztak, vagy aludtak, kopácsoltak, eszkábáltak, fűrészeltek. Nem lopták a napot, meg kellett hagyni, de volt abban valami mániákus, ahogy elkeseredetten harcoltak a széllel és a sós vízzel, amely könyörtelenül szétzilálta, amit megcsináltak. – Nyitva az ajtó. – Amikor Karl megjelent a ház sarkában, Emelie riadtan rezzent össze, és a hasára szorította a kezét. – Hányszor mondtam már, hogy csukd be? Olyan nehéz megérteni? Eltökéltnek tűnt. Emelie tudta, hogy éjszakás volt a világítótoronyban, és a fáradtságtól a szeme még sötétebbnek hatott. Félve húzta össze magát a tekintete tüzében. – Ne haragudj, azt hittem… – Mit hittél? Ostoba liba, egy ajtót sem tudsz becsukni? Itt henyélsz, ahelyett hogy dolgoznál! Julian és én reggeltől estig gürcölünk, miközben te lustálkodsz! Tett egy nagy lépést, és mielőtt Emelie felfoghatta volna, mire készül, gyökerestül kitépett egy mályvarózsát. – Ne, Karl! Ne! Emelie nézte a szárat, amelyre Karl keze fonódott, mintha meg akarná fojtani. Gondolkodás nélkül rácsimpaszkodott, és megpróbálta elvenni tőle a virágot. – Mit merészelsz?!

Karl falfehéren, pillantásában a gyűlölet és a bizonytalanság különös keverékével felemelte a kezét. Mintha abban bízott volna, hogy az ütések enyhítik a saját kínjait, de újra és újra csalódnia kellett. Bárcsak tudta volna Emelie, mitől szenved, és miért érzi úgy, hogy ő az oka a szenvedésének! Ezúttal nem tért ki, hanem megacélozta a lelkét, odatartotta az arcát, és várta a fájdalmas ütést, amelyet biztosan megkap. De Karl megállt mozdulat közben. Emelie meglepetten nézett rá, és követte a pillantását, amely a tengerre szegeződött. – Jön valaki. – Elengedte Karl karját. A már csaknem egyéves itt-tartózkodásuk alatt sosem volt látogatójuk. Emelie azóta, hogy beszállt a hajóba, és elindult Gråskär felé, Karlon és Julianon kívül egy árva lelket sem látott. – Mintha a lelkész volna. – Karl lassan leengedte a kezét, amelyben a mályvarózsát tartotta. Úgy nézte a virágot, mintha azon tűnődne, hogy került oda. Aztán eldobta, és idegesen a nadrágjába törölte a kezét. – Mit akar itt? Emelie látta a nyugtalanságot a tekintetében, és egy pillanatig nem tudta elnyomni a kárörömét. De aztán összeszedte magát, végtére is Karl a férje, és a Bibliában az áll, hogy a feleségnek tisztelnie kell az urát. Akármit tett is, akárhogy bánt is vele, be kell tartania ezt a parancsolatot. A lelkész csónakja egyre közeledett. Amikor már csak pár száz méterre volt a stégtől, Karl üdvözlésre emelte a kezét, és a vendég elé sietett. Emelie szíve hevesen vert. Jó vagy rossz jel, hogy a lelkész ilyen váratlanul felbukkant? Védelmezőn a hasára tette a kezét. Nyugtalanság lett úrrá rajta.

Patrik azon bosszankodott, hog y előző nap nem vég zett valami sokat. Bár vasárnap volt, bement az őrsre, és jelentette a csónak ellopását. Ellenőrizte, hog y nem kínálják-e meg vételre az eBayen, de nem találta meg . Aztán beszélt Paulával, és meg kérte, hog y nézze meg , mi van az aktatáskában. Ő mag a is belepillantott, és látta, hog y eg y stósz papír társaság ában tényleg ott van a laptop is. Kivételesen most szerencséjük volt. A táskában volt eg y mobiltelefon is. Ma reg g el Martinnal eg yütt korán autóba pattantak, hog y Göteborg ba menjenek. Sok tervük volt. – Hol kezdjük? – kérdezte Martin. Mint mindig , most is az anyósülésen ült, habár mindent meg adott volna azért, hog y meg g yőzhesse Patrikot, ő jobban vezet. – A szociális hivatalnál, szerintem. Még pénteken felhívtam őket, és szóltam, hog y tíz körül meg yünk. – És utána benézünk a Fristadhoz? Vannak új kérdéseink? – Abban bízom, hog y a szociális hivatalnál többet meg tudunk a munkájukról, és talán lesznek új támpontjaink. – Sverin volt barátnője tudott valamit? – Martin meredten nézte a sávot, és ösztönösen a kapaszkodóba csimpaszkodott, amikor Patrik halált meg vető bátorság g al meg előzött eg y teherautót. – Nem sok minden sült ki belőle. Leszámítva az aktatáskát persze. Ami ig azi felfedezés is lehet, de ez majd csak akkor derül ki, ha Paula mindent alaposan átnézett. A laptoppal önerőből nem sokra meg yünk, mert a jelszavakkal nem boldog ulunk, tovább kell adnunk. – És hog y fog adta Annie a halálhírt? – Nag yon meg rázta, de összesség ében összeszedett maradt. Nem volt könnyű szóra bírni.

– Nem itt kell lekanyarodni? Martin a lehajtóra mutatott. Patrik átkozódott, és olyan hirtelen fordult be, hog y a mög öttük jövő kis híján beléjük rohant. – Jesszusom! – sziszeg te Martin, eg észen belesápadva. Tíz perccel később már a szociális hivatalnál voltak, ahol rög tön fog adta is őket a vezető. A szokásos udvariasság i körök után helyet fog laltak eg y kis tárg yalóasztalnál. Sven Barkman alacsony és vézna volt, keskeny arcát a kecskeszakáll még keskenyebbé tette. Patrik mag a előtt látta a Tintin kalandjai című képreg énysorozat Tryphon Tournesol professzorát, a meg szólalásig hasonlított rá. Az apró embernek mély, erős hang ja volt, amely az eg ész termet betöltötte. Talán énekelni is tud, g ondolta Patrik, és amikor körülnézett, rájött, hog y nem tévedett. Fényképek, oklevelek és díjak bizonyították, hog y Sven Barkman eg y kórus tag ja. Noha Patrik nem ismerte a nevét, láthatóan sikeres énekkar volt. – A Fristadról szeretnének kérdezni? – könyökölt Sven az asztalra. – Esetleg azt is elárulják, miért? Rendkívül g ondosan ellenőrizzük az intézményeket, amelyekkel eg yüttműködünk, és természetesen ag g aszt minket, ha felkeres a rendőrség . Ráadásul a Fristad, ahog y azt bizonyára önök is tudják, nem mindennapi szervezet, és ezért meg különböztetett fig yelemmel kezeljük, hog y őszinte leg yek. – Úg y érti, azért, mert nőket és férfiakat is alkalmaznak? – kérdezte Patrik. – Ig en, ez nem szokványos. Leila Sundg ren elég messzire ment ezzel a kísérlettel, de a támog atásunkat élvezi. – Nincs oka ag g odalomra. Eg y korábbi alkalmazottjukat meg g yilkolták, és az ő életéről ig yekszünk képet alkotni. Nég y hónappal ezelőttig a Fristadnál dolg ozott, és tekintve a létesítmény tevékenység i körét, szeretnénk kicsit alaposabban körülnézni. De semmi okunk azt feltételezni, hog y nem vég zik jól a dolg ukat. – Ezt örömmel hallom. Na, akkor lássuk… – Sven halkan dudorászva átfutotta az iratokat az íróasztalán. – Ig en, pontosan… Hm… Ig en… Hm… Miközben Patrik és Martin türelmesen várakozott, mag ában hümmög ött.

– Nos, most már tisztán látok. Csak kicsit fel kellett frissítenem az emlékezetemet. Öt éve dolg ozunk eg yütt a Fristaddal, eg észen pontosan öt és fél, ha precíz akarok lenni. És a g yilkosság i nyomozásoknál annak kell lenni, g ondolom. – Mély hang on felkuncog ott. – A Fristadnak továbbított esetek száma folyamatosan nő. Persze lassan kezdtünk, mert tudni akartuk, mennyire tudunk eg yüttműködni. Tavaly nég y nő került hozzájuk tőlünk. A Fristad összesen harminc nőről g ondoskodik évente. – Felnézett Patrikra és Martinra, látszólag további kérdésekre várt. – Hog yan néz ki ez a folyamat? Milyen eseteket adnak át a Fristadnak? Mivel nézetem szerint radikális meg oldásról van szó, feltételezem, hog y először más módszerekkel próbálkoznak – mondta Martin. – Pontosan. Sok ilyen üg yünk van, és a Fristad az utolsó meg oldás. Nag yon különböző módszereink vannak. Néha időben meg tudjuk, hog y eg y családban g ondok vannak, néha már nag yon előrehaladott állapotban érnek el minket a vészjelzések. – Hog y néz ki eg y jelleg zetes eset? – Nehéz kérdés. De mondok eg y példát. Felhívnak minket az iskolából, hog y a g yerek látszólag nincs valami jól. Utánajárunk az üg ynek, felkeressük a családot, és ig yekszünk g yorsan átfog ó képet alkotni a helyzetről. Az is előfordul, hog y vannak már aktáink róluk, amelyekhez visszanyúlhatunk. Olyan dolg okat keresve, amelyek eddig nem szúrtak szemet. – Akták? – Például kórlapok, amelyek az iskola jelentésével eg yütt valamiféle mintát mutatnak. Annyi információt g yűjtünk, amennyit csak tudunk. Először meg próbálunk eg yüttműködni a családdal, aminek lehet többékevésbé pozitív vég eredménye. Ahog y mondtam, a nő és a g yerekek kiemelése a családból a vég ső meg oldás. Sajnos még sem olyan ritka, mint ahog y azt szeretnénk. – És hog yan vonják be a Fristadot? – Felvesszük velük a kapcsolatot – mondta Sven. – Többnyire Leilával. Szóban beszámolunk az előzményekről és az érintett nő pillanatnyi helyzetéről. – Előfordul, hog y a Fristad nemet mond? – Patrik testhelyzetet váltott.

A szék borzasztó kényelmetlen volt. – Még sosem volt rá példa. A létesítményben tartózkodó g yerekekre való tekintettel nem vesznek fel olyan nőt, aki szenvedélybeteg , vag y pszichés problémái vannak. De mivel ezzel mi is tisztában vag yunk, nem is közvetítünk nekik ilyen eseteket. Ezeket a nőket máshol helyezzük el. Nem, még soha senkit nem utasítottak el. – És mi történik, miután a Fristad átveszi az üg yet? – kérdezte Patrik. – Beszélünk a nővel, összekötjük az intézménnyel, de természetesen olyan diszkréten, amennyire csak lehet. Vég tére is az a dolog lényeg e, hog y a nők ott biztonság ban leg yenek, és ne találhassanak rájuk. – És aztán? Nem szoktak ebből g ondjaik adódni? El tudom képzelni, hog y néhány férfi mag ukon tölti ki a dühét, ha a feleség e és a g yerekei eltűnnek – mondta Martin. – Nem örökre tűnnek el. Az törvénytelen volna. Nem vehetjük el eg y apától a g yerekeit úg y, hog y lehetőség e sincs védekezni. Természetesen olykor meg fenyeg etnek minket, és kénytelenek vag yunk rendszeresen a rendőrség hez fordulni, de még soha semmi komoly nem történt, hog y el ne kiabáljam! – És mi történik ezek után? – firtatta tovább Martin. – Ha az üg y nálunk marad, tárg yalásokba kezdünk az eg yüttműködő partnereinkkel. A cél, hog y békés meg oldást találjunk. A leg több esetben ug yan nem járunk sikerrel, de arra is volt már példa, hog y ig en. – Hallottam olyan nőkről is, akiket kijuttattak külföldre. Tud ilyenekről? Meg eshet, hog y a nők teljesen új életet kezdenek? Sven fészkelődni kezdett. – Mivel én is követem a bulvársajtót, tudom, mire g ondol. Néhány kivételes alkalommal meg esett, hog y a nő külföldre ment. De nem tudjuk bizonyítani, hog y seg ítettek neki. Úg yhog y abból kell kiindulnunk, hog y eg yedül lépett le. – És mi a nem hivatalos vélemény? – Mag unk közt szólva szerintem ezek a nők seg ítség et kaptak valamilyen intézménytől. De mit tehetnénk, ha eg yszer nem tudjuk bizonyítani? – Tűnt már el olyan nő, akit a Fristadhoz küldtek?

Sven hallg atott eg y sort. Aztán nag y leveg őt vett. – Ig en. Patrik elhatározta, hog y annyiban hag yja. Valószínűleg több értelme lesz, ha a további kérdéseivel közvetlenül a Fristadhoz fordul. Mivel úg y tűnt, hog y a szociális hivatal abból indul ki, hog y „minél kevesebbet tudnak, annál jobb nekik”, úg y vélte, itt már nem érdemes tovább firtatnia a témát. – Hát akkor nag yon köszönjük, hog y időt szakított ránk. Neked van még kérdésed? – Martinra nézett, aki a fejét rázta. Úton az autó felé Patriknak elszorult a szíve. Nem tudta, hog y ennyi nőnek kell elmenekülnie otthonról, ráadásul ezek csak a Fristad üg yfelei. A jég heg y csúcsa. Ericának meg állás nélkül Annie járt a fejében. Semmit sem változott, még is valahog y teljesen más volt, mint rég en. Csak árnyéka volt önmag ának. Noha még ug yanolyan szépnek és meg közelíthetetlennek tűnt, a fény, amely iskolás korukban körülrag yog ta, meg kopott. Mintha elveszített volna valamit. Ericának nehezére esett pontosan meg fog almaznia. Csak azt tudta, hog y a nála tett látog atás elszomorította. Tolta az ikreket a kocsiban, és többször is meg állt a Galärbackenen. – Anyu fáradt? – kérdezte Maja. A fiúk éppen elszenderedtek. Ha szerencséjük van, alszanak eg y darabig . – Ig en, anyu fáradt – felelte Erica. Nehezen léleg zett, és a tüdeje sípolt. – Gyorsabban, anyu! – ug rabug rált Maja, hog y seg ítsen eg y kicsit. – Köszönöm, édesem. – Erica minden erejét összeszedte az utolsó szakaszra, amely a méterárubolt előtt vezetett. Elvitte Maját az óvodába, és már visszafelé tartott, amikor hirtelen támadt eg y ötlete. Gråskären valami felkeltette a fig yelmét. A világ ítótorony hosszú árnyéka és Annie pillantása, amikor a szellemekről beszéltek, arra sarkallta, hog y elg ondolkodjon a szig et történelméről. Miért ne mélyedjen el benne eg y kicsit alaposabban? Meg fordult, és a könyvtár felé vette az útját. Vég tére is ag yon kell

ütnie valahog y az időt, és amíg a g yerekek alszanak, akár a könyvtárban is ülhet. Értelmesebb elfog laltság nak tetszett, mint a kanapén ücsörög ni, és Oprah Winfrey show-ját meg főzőműsorokat bámulni. – Örülök, hog y látlak! – rag yog ott fel May arca, amikor Erica leállította a babakocsit az ajtóban: amennyire csak tudta, a fal mellé tolta, hog y senkit se zavarjon. Habár a könyvtár csaknem teljesen üres volt, és nem úg y tűnt, mintha hamarosan hatalmas tömeg érkezne. – És a kis tünemények! – hajolt May a kocsi fölé. – Olyan jó fiúk, mint amilyennek látszanak? – Földre szállt ang yalok! – válaszolta Erica az ig azság nak meg felelően. Tényleg nem volt oka panaszra. A g ondok, amelyekkel Maja esetében annak idején szembe kellett néznie, most nem léteztek. De ez biztos az ő hozzáállásán is múlt. Amikor a fiúk felébresztették a sírásukkal, hálát érzett, nem félelmet. Ráadásul általában nem elég edetlenkedtek, és éjszaka csak eg yszer éheztek meg . – Kiismered mag ad nálunk. Szólj, ha seg ítség re van szükség ed. Új könyvön dolg ozol? – May fig yelmesen vizslatta. Erica leg nag yobb örömére a település lakói mérhetetlenül büszkék voltak a sikereire, és érdeklődéssel követték az írói pályafutását. – Nem, nem kezdtem még bele semmi újba. Csak szórakozásból kutatg atnék kicsit. – Á, és miről? Erica nevetett. A fjällbackaiak nem kifejezetten a félénkség ükről híresek. Aki nem kérdez, nem tud meg semmit. De nem volt ellene semmi kifog ása, mivel ő mag a még az átlag nál is kíváncsibb volt, ahog y azt Patrik minden adandó alkalommal meg is jeg yezte. – Azt akarom meg nézni, vannak-e könyveitek a szig etvilág ról. Leg inkább Gråskär történelméről. – A kísértetszig etre g ondolsz? – May a terem túlsó vég ében álló polcokhoz ment. – Vag yis a kísértettörténetek érdekelnek. Akkor a Nolhotten kapitányával, Stellan kapitánnyal kellene beszélned. KarlAllan Nordblom szintén sokat tud a szig etvilág ról. – Köszönöm, de előbb meg nézném, mit találok itt. A szellemekről, a világ ítótorony történetéről, mindenről, ami érdekes lehet. Szerinted van

valamitek? – Hm… May fig yelmesen vég ig böng észte a polcot. Kihúzott eg y könyvet, belelapozott, majd visszatette, aztán fog ott eg y másikat, átfutotta a tartalomjeg yzéket. Vég ül nég y könyvet adott át Ericának. – Talán kezdhetnéd ezekkel. Nem könnyű kifejezetten Gråskärről szóló könyvet találni. Talán a Bohuslän Múzeumban is seg íthetnek. – Először meg nézem ezeket – mutatott Erica a könyvkupacra. Miután ellenőrizte, hog y az ikrek alszanak-e, keresett eg y helyet, ahol olvashat. – Mi ez? Az osztálytársai körülállták az iskolaudvaron. Jon élvezte, hog y a fig yelem középpontjában lehet. – Ezt találtam. Szerintem édesség – emelte büszkén a zacskót a mag asba. Melker félretolta. – Miket zag yválsz? Eg yütt találtuk! – Kukáztátok? Pfuj, de undorító! Dobd el, Jon! – fordult el Lisa fintorog va. – De hát nejlonzacskóban van! – Jon óvatosan kinyitotta a zacskót. A lányok nag yon finnyásak. Rég ebben sokat játszott lányokkal, de amióta iskolások lettek, a lányok valahog y meg változtak. Mintha ideg en lények szállták volna meg őket. Folyton vihorásztak. – Atyaég , a lányok hülyék! – mondta fennhang on, amire a körülötte eg ybesereg lett fiúk bőszen helyeseltek. Mindenki tudta, miről beszél. Attól, hog y eg y szemetesben volt, még semmi baja nem lett az édesség nek. – Nejlonzacskóban van – ismételte meg Melker, és a többiek bólog attak. Ebédszünetig vártak. Az iskolában tilos volt az édesség , de az eg ész dolog olyan izg almasnak tűnt! Úg y nézett ki, mint a limonádépor, és nag yon kalandosnak érezték, hog y ráakadtak. Mint Indiana Jones. Jon volt a nap hőse. Jobban mondva Melker, Jack és Jon. Már csak azt

latolg atták, mennyit adjanak a többieknek. Az osztálytársaik biztos felkapják a vizet, ha üres kézzel kell távozniuk. Ha meg túl sokat osztog atnak el, nekik nem marad. – Meg kóstolhatjátok. De mindenki csak eg yszer márthatja bele az ujját – mondta vég ül Melker. – És mi kezdjük, mert mi találtuk. Melker és Jack komoly arccal nyalta meg a mutatóujját, és dug ta a zacskóba. A fehér por rátapadt az ujjbeg yükre. Élvezettel nyalog atták le. Izg atottan várták, hog y savanyúnak vag y édesnek bizonyul-e. Nag yot csalódtak. – Nincs is íze! Liszt vag y micsoda? – Melker olyan kiábrándult volt, hog y eg yszerűen faképnél hag yta a többieket. Jon elképedve pislog ott a zacskóra. Ahog y a többiek is, mélyen beledug ta az ujját, majd a szájába vette. A por teljesen íztelen volt. Csak eg y kicsit bizserg ett tőle a nyelve. Bosszúsan hajította a kukába, és elindult az iskola épülete felé. Rossz íze volt a szájának. Kiöltötte a nyelvét, és a ruhaujjába törölte, de nem seg ített. Ekkor heves szívdobog ás jött rá. És elkezdett izzadni, a lába pedig már nem eng edelmeskedni neki. A szeme sarkából látta, hog y Melker és Jack elesik. Biztos meg botlottak valamiben. Vag y csak hülyéskednek. Aztán úg y érezte, a talaj eg yre közeledik. Mielőtt az aszfaltra zuhant volna, minden elsötétült előtte. Szívesen ment volna Martin helyett Göteborg ba, de helyette leg alább teljes nyug alomban átnézhette Mats Sverin aktatáskáját. A laptopot azonnal elküldték a laborba, ahol jobban értettek hozzá. – Hallom, meg került a táska. – Gösta állt az ajtóban. – Ig en. Itt van – mutatott Paula az íróasztalára. – Belenéztél már? – Gösta bejött, odahúzott mag ának eg y széket, és leült mellé. – Még nem jutottam addig . Csak kivettem a laptopot, és elküldtem a technikusoknak. – Tényleg jobb, ha ők nézik át. Csak sajnos olyan sokáig tart, mire hallatnak mag ukról. Paula bólintott.

– Hát ezzel nem tudunk mit kezdeni. Mindenesetre én nem mertem hozzányúlni, nehog y tönkreteg yek valamit. De a mobilt meg néztem, nem volt nag y kunszt. Eg yetlen szám sem volt elmentve benne, és úg y fest, csak a munkahelyével meg a szüleivel telefonált. Semmi fénykép, semmi SMS. – Fura fig ura volt – mondta Gösta. Aztán a bőr aktatáskára mutatott. – Meg nézzük, mink van még ? Paula mag ához vette a táskát, és óvatosan kiürítette. A táska tartalma előttük hevert az íróasztalon. Miután meg g yőződött róla, hog y a táska teljesen üres, letette a padlóra. Az asztalon pár toll, eg y számológ ép, néhány iratkapocs, eg y csomag rág óg umi és eg y vastag köteg papír feküdt. – Meg felezzük a papírokat? – nézett kérdőn Paula Göstára. – Fele nekem, fele neked. Gösta dörmög ve vette el a mag a részét, és az ölébe fektette. Azonnal elkezdett dudorászva lapozg atni. – Nem mennél át az adag oddal az irodádba? – Ja, de ig en, persze – mondta Gösta, aztán felállt, és átbaktatott a saját szobájába, amely közvetlenül Pauláé mellett volt. Amint mag ára maradt, Paula rög vest felnyalábolta a saját adag ját az asztalról. Minden oldallal tovább mélyültek a ráncok a homlokán. Fél óra múlva átment Göstához. – Te értesz valamit ebből az eg észből? – Eg y árva kukkot sem. Csupa szám és olyan fog alom, amelyről g őzöm sincs. Seg ítség et kell kérnünk. De kitől? – Nem tudom – válaszolta Paula. Abban bíztak, hog y szolg álhatnak majd valamiféle eredménnyel Patriknak, amikor visszajön Göteborg ból. De ezek a g azdaság i szakkifejezések eg yszerűen semmit sem mondtak nekik. – Talán meg kérdezhetnénk valakit a község házáról. Hiszen ők is érdekeltek a dolog ban. Kell eg y külsős, aki elmag yarázza nekünk ezt az eg észet. Persze elküldhetnénk mindent a g azdaság iaknak, de annyi időnk nincs. – Én sajnos eg yetlen közg azdászt sem ismerek.

– Én sem. – Paula az ajtófélfán dobolt az ujjával. – Mi van Lennarttal? – Gösta arca hirtelen felrag yog ott. – Milyen Lennarttal? – Annika Lennartjával. Nem közg azdász? – Dehog ynem! – Paula abbahag yta a dobolást. – Gyere, kérdezzük meg ! Felnyalábolta a kupacot, Gösta pedig a nyomába szeg ődött. – Annika! – Óvatosan bekopog ott az ajtón. Annika meg fordult. Amikor meg pillantotta Paulát, elmosolyodott. – Seg íthetek valamiben? – A férjed közg azdász, ug ye? – Ig en, miért? – nézett nag yot Annika. – Az Extra Filmnél dolg ozik pénzüg yesként. – Szerinted seg ítene nekünk? – Paula meg lobog tatta a papírokat. – Ez volt Mats Sverin aktatáskájában. Pénzüg yi dokumentumok. Göstával teljesen tanácstalanok vag yunk, és szükség ünk volna valakire, aki lefordítja, mi van ideírva. Szerinted Lennart kapható volna rá? – Meg kérdezhetem. Mikor kellene? – Ma – mondta Gösta és Paula eg y emberként. Annika felnevetett. – Akkor most rög tön felhívom. Ha elintézitek, hog y eljussanak hozzá a papírok, biztos nem lesz g ond. – Majd én átviszem neki – ajánlotta Paula. Vártak, amíg Annika a férjével beszélt. Többször találkoztak már Lennarttal, amikor a férfi felkereste Annikát az őrsön. Lehetetlen volt nem kedvelni. Majdnem két méter mag as volt, és vég telenül kedves. Amikor sokévnyi g yermektelenség után Annikával meg tudták, hog y hamarosan örökbe fog adhatnak eg y kínai kislányt, újra meg jelent a rég i csillog ás a szemükben. – Most rög tön odamehetsz. Pillanatnyilag nincs sok dolg a, és azonnal meg akarja nézni a cuccot. – Szuper! Köszi! – Paula arca rag yog ott. Gösta szája széle is felfelé húzódott eg y kissé, és a harag os arca teljesen meg változott. Paula a kocsihoz futott, eg ykettőre meg tette a rövid távot, és leadta az

iratokat. A visszaúton reménykedve fütyörészett mag ában. De amint visszaért az őrsre, azon nyomban elszállt a jókedve. Gösta az ajtóban állt, és rá várt. Az arckifejezéséből ítélve történt valami. Leila ug yanabban az ag yonmosott farmerban nyitott ajtót nekik, amelyben a leg utóbb is volt. Ezúttal azonban nem fehér pulóvert viselt, hanem szürkét, de ez is pont olyan kinyúlt volt. A nyakában hosszú ezüstlánc lóg ott eg y kis, szív alakú medállal. – Jöjjenek be! Az irodájába vezette őket. A helyiség ben most is a múltkorihoz hasonló rend honolt. Patrik elmereng ett rajta, hog yan képesek az emberek ilyen rendet tartani. Ő hiába törte mag át, hog y összepakoljon az íróasztalán, mindig , amikor hátat fordított, valami g onosz manó őrületes rumlit csinált. Mielőtt leült volna, Leila kezet nyújtott Martinnak, és bemutatkozott. A férfi érdeklődéssel nézeg ette a g yerekrajzokat a falon. – Tudnak már valamit Matte g yilkosáról? – kérdezte a nő. – Még dolg ozunk az üg yön, de semmi konkrétumról nem tudunk beszámolni – válaszolta Patrik kitérően. – Mivel meg int itt vannak, feltételezem, hog y az esetnek köze van hozzánk. – Leila a láncával játszadozott. Semmi eg yéb nem utalt rá, hog y ideg es volna. – Ahog y mondtam, nem jutottunk messzire, és több nyomot követünk. – Patrik lezsernek tűnt. Hozzászokott már, hog y a látog atásuk nyug talanítja az embereket. És ez nem feltétlenül azt jelenti, hog y valami rejteg etnivalójuk volna. Eg yeseket a rendőrség puszta meg jelenése is meg ijeszt. – Szeretnénk feltenni még néhány kérdést, és meg nézni az aktákat abból az időszakból, amikor Mats itt dolg ozott. – Nem tudom, hog y meg eng edhetem-e. A bizalmas információkat nem adhatjuk ki csak úg y. Bajba sodorhatjuk vele a nőket. – Meg értem, de nálunk biztonság ban lesznek az iratok. És amikor g yilkosság i üg yben nyomozunk, jog unk van mindenbe belenézni. Leila eg y pillanatra elg ondolkodott. – Tiszta sor – mondta vég ül. – De jobban örülnék, ha az akták nem

hag ynák el ezt az irodát. Ha meg elég szenek azzal, hog y itt belepillantsanak, mindent meg nézhetnek, amink van. – Rendben van. Köszönjük – szólt közbe Martin. – Sven Barkmantól jövünk – mondta Patrik. Leila meg int a lánccal kezdett játszani. Előredőlt. – Sok múlik azon, hog y jó leg yen az eg yüttműködésünk a szociális hivatallal. Remélem, nem sug allták azt, hog y valami nincs rendben a tevékenység ünkkel. Ahog y már mondtam: íg y is fig yelemmel kísérnek minket, mert rendhag yóan dolg ozunk. – Nem. Világ osan elmag yaráztuk látog atásunk okát, és utaltunk rá, hog y a Fristaddal szemben nincsenek ag g ályaink. – Örömmel hallom. – Leila ennek ellenére nem tűnt teljesen nyug odtnak. – Sven úg y saccolta, hog y évente nag yjából harminc nő kerül mag ukhoz a különböző szociális intézményektől. Ig az ez? – kérdezte Patrik. – Ig en, szerintem én is ezt mondtam mag uknak a múltkor. – Hivatalos hang on beszélt, és összekulcsolta a kezét mag a előtt az íróasztalon. – És ezek közül hány esetben… Hog y is mondjam? …adódik valami g ondjuk? – Martin csaknem kapkodva tette fel a kérdését, és Patrikban meg int tudatosodott, hog y több mozg ásteret kellene adnia Martinnak. – Gond alatt valószínűleg azt érti, hog y a férfiak beállítanak hozzánk. – Ig en. – Gyakorlatilag soha, azt kell mondanom. A leg több férfi, aki veri a feleség ét és a g yerekeit, fel sem fog ja, hog y helytelenül cselekszik. Az ő szemükben a nő a hibás. Hatalomról és irányításról van szó. Ha valakit meg fenyeg etnek, akkor az a feleség ük, és nem a szociális munkás. – Nincsenek kivételek? – kérdezte Patrik. – De, azért vannak. Évente néhány. Ezekről többnyire a szociális hivataltól értesülünk. Patrik pillantása meg állt eg y rajzon, amely Leila háta mög ött füg g ött a falon. Eg y óriási alakot ábrázolt két kisebb mellett. A nag ynak heg yes fog a volt, és dühösnek tűnt. A kisebbeknek patakzott a könnyük, amely a földre potyog ott. Patrik nyelt eg yet. Nem fért a fejébe, miféle ember

képes verni a feleség ét vag y a g yerekét. Már a puszta g ondolattól is, hog y fájdalmat okozzon Ericának vag y a g yerekeknek, rosszul volt. – Hog y kezelik az eseteiket? Kezdjük eg észen az elejéről! – A szociális hivatal idetelefonál, és elénk tárja a helyzetet. Néha a nő benéz hozzánk, mielőtt ideköltözne. Sokszor a szociális hivatal eg yik munkatársa kíséri. Ha nem, eg yszerűen taxit fog , vag y eg y barátnőjével jön. – És mit történik azután? – kérdezte Martin. – Az attól füg g . Elképzelhető, hog y javul a helyzet, miután a nő nálunk lakik eg y ideig , és vég ül a problémák normális úton meg oldódnak. Eg yeseket más nőotthonokba küldünk át, ha itt túl forró lesz a talaj. Természetesen jog i seg ítség et is nyújtunk, ha arra van szükség , hog y láthatatlanná váljanak a nyilvántartásokban. Olyan nőkről beszélünk, akik évek óta örökös félelemben élnek. A tüneteik a hadifog lyokéira emlékeztetnek, például teljesen cselekvőképtelenek. Az ilyen esetekben szó szerint oda kell mennünk, és g yakorlati seg ítség et kell nyújtanunk. – És milyen a pszichés állapotuk? – Patrik a heg yes fog ú, nag y, fekete ember rajzát tanulmányozta. – Ezen a területen is nyújtanak támog atást? – Nem olyan mértékben, mint szeretnénk. Ez attól füg g , milyen embereket tudunk alkalmazni. Eg yüttműködünk néhány pszichológ ussal, akik önkéntes alapon seg ítenek nekünk; elsősorban a g yerekeknek ig yekszünk terápiát biztosítani. – Az újság okban olvasni olyan nőkről, akik a seg ítő szervezetek támog atásával külföldre szöktek, és ilyenkor a férj feljelentette őket g yermekrablásért. Ismernek ilyen esetet? – nézett Patrik fürkészőn Leilára, de a nőnek szeme sem rebbent. – Csak ismételni tudom mag amat. Rá vag yunk szorulva, hog y jó munkakapcsolatunk leg yen a szociális hivatallal, és ezért nem eng edhetjük meg mag unknak, hog y ilyesmire vetemedjünk. A törvényes keretek között nyújtunk seg ítség et. Persze vannak nők, akik a saját szakállukra lelépnek, és valahol nyomuk veszik. De a Fristad ezekért nem tud felelősség et vállalni, és nem is támog atjuk őket. Patrik elhatározta, hog y annyiban hag yja. A nő elég meg g yőzőnek tűnt, és Patrik sejtette, hog y ebben a pillanatban nem fog előrébb jutni,

ha nyomást g yakorol rá. – És azok a nők, aki a leg súlyosabb helyzetben vannak, őket küldik tovább más nőotthonokba? – kérdezte Martin. Leila bólintott. – Pontosan. – Milyen problémáik vannak? – Patrik érezte, hog y a telefonja hang nélkül rezeg a nadrág zsebében. Akárki hívta is, eg y kis türelemmel kell lennie. – Voltak olyan eseteink, hog y a férfiak felbukkantak az otthonban, vag y például követték a dolg ozóinkat. Minden alkalommal meg tanultuk a leckét, és szig orítottuk a biztonság i intézkedéseket. Nem szabad alábecsülni, milyen meg szállottak tudnak lenni ezek a fickók. Patrik zsebében még mindig rezg ett a telefon. – És Mats nem keveredett ilyen üg ybe? – Nem. Fig yelünk rá, hog y eg yik alkalmazottunk se bonyolódjon bele túlzottan eg y esetbe. A kapcsolattartók váltják eg ymást. – És ez nem bizonytalanítja el a nőket? Patrik újabb hívást kapott, és eg yre jobban bosszantotta a dolog . Hát olyan nehéz meg érteni, hog y most nem tudja felvenni? – Lehet, de nem tehetünk mást, meg kell őriznünk a három lépés távolság ot. A személyes kapcsolatok csak veszélybe sodornák a nőket. Csak az ő javukat akarjuk. – És mennyire lesznek biztonság ban az elköltözés után? – váltott témát Martin. Leila sóhajtott eg yet. – Sajnos ma Svédország ban nem tudunk a nőknek olyan biztonság ot nyújtani, mint amilyenre szükség ük volna. Általában átköltöznek eg y másik nőotthonba, eg y másik városba, ahog y azt már említettem, és közben próbáljuk lehetőleg titokban tartani a személyes adataikat. És kapnak eg y vészhívót. – És az hog y működik? Nálunk Tanumshedében nem túl g yakori. – A rendőrség i központba van bekötve. Ha lenyomják a g ombot, riasztják a rendőrség et. Eg yúttal bekapcsol eg y mikrofont is, íg y hallani, mi történik a lakásban.

– Mi a jog i eljárás, mi van például a g yermekfelüg yeleti jog g al? Meg kell jelenniük a nőknek a bíróság előtt? – kérdezte Patrik. – Ezt a kérdést eg y ombudsman seg ítség ével oldjuk meg – felelte Leila, és a füle mög é tűrte állig érő haját. – Azokat a súlyosabb eseteket szeretnénk meg nézni, amelyeken Mats is dolg ozott – mondta Patrik. – Rendben. De nem tároljuk külön a súlyos eseteket, és már nincs is meg minden. Amikor a nők elköltöznek, az iratok többség ét átküldjük a szociális hivatalnak, eg y évnél tovább általában semmit sem őrzünk meg . Meg nézem, mink van. Vessenek nyug odtan eg y pillantást mindenre, talán van benne valami, ami jól jön. – A mag asba emelte az ujját. – De ahog y mondtam, nem szeretném, hog y elvig yenek valamit. Szóval kénytelenek lesznek jeg yzetelni. Felállt, és eg y iratszekrényhez ment. – Itt is vannak. – Húsz mappát tett az asztalra mag a elé. – Kimeg yek ebédelni, akkor nyug odtan dolg ozhatnak. Ha kérdésük volna, eg y óra múlva itt leszek. – Köszönjük! Patrik bizalmatlanul szemlélte a kupacot. El fog tartani eg y darabig . És még csak azt sem tudják, mit keresnek. Mivel az ikrek eg yszerre döntöttek úg y, hog y szunyókálnak eg yet, Erica leg alább eg y kicsit olvashatott. Amikor meg történt g yilkosság okról írt, órákon át kellett kutatnia, és ez leg alább akkora élvezetet okozott, mint mag a az írás. Most csak a kísértetszig etről szóló mondákkal akart fog lalkozni. Ám ahog y hazaindult a könyvtárból, nem sokáig volt nyug ta. Valóság g al kényszerítenie kellett mag át, hog y kiverje a fejéből Gråskärt, mert a két fiú eg yszerre kezdett el bömbölni az éhség től, amikor odahaza, Sälvikben bekanyarodott a bejárat elé. Berohant a házba, és g yorsan teletöltött két cumisüveg et, bűntudatos örömmel, hog y nem kell szoptatnia. – Csitt! – mondta Noelnek. Ahog y mindig , most is ő volt a mohóbb. Néha olyan g yorsan ivott,

hog y félrenyelt. Anton sokkal lassabban szopott, és kétszer annyi idő alatt ürítette ki a cumisüveg ét. A két elég edett csecsemő mellett Erica szuperanyának érezte mag át. A kisfiúk fig yelmesen nézték, és Ericának bandzsítania kellett, hog y visszanézzen mindkettőjükre. Ennyi szeretet eg yszerre! – Már jobb? Most már meg eng editek, hog y anyu leveg ye a kabátját? – Nevetett, amikor észrevette, hog y még mindig kabátban és cipőben van. Mindkét babát hordozóba rakta, levetkőzött, és bevitte a g yerekeket a nappaliba. Aztán leült a kanapéra, és felrakta a lábát a dohányzóasztalra. – Anyu mindjárt hasznossá teszi mag át, de előbb még meg nézi Oprah Winfrey-t. A fiúk látszólag üg yet sem vetettek rá. – Unatkoztok, amikor nincs itthon a nővéretek? Az első időben törekedett arra, hog y Maja minél többet leg yen otthon, de eg y idő után a kislány raplis lett. Szükség e volt a vele eg yidős g yerekekre, és szeretett óvodában lenni. Sok minden meg változott a nehéz idők óta, amikor kisebbfajta világ háború tört ki, ahányszor csak el akarta vinni Maját óvodába. – Ma időben érte tudunk menni. Mit g ondoltok? – A hallg atásukat beleeg yezésnek vette. – Anyu még nem is ivott kávét. – Felállt. – És tudjátok, milyen anyu, ha nem kapja meg a kávéját? Eg y kicsit zizi, ahog y apu szokta mondani. Ami persze nem azt jelenti, hog y mindent el kell hinnünk neki. Nevetve ment ki a konyhába, és tett fel eg y kávét. Az üzenetrög zítő világ ított, belépéskor észre sem vette. Valaki vette a fáradság ot, és üzenetet hag yott. Amikor meg hallotta a hang ot a szalag on, majdnem elejtette a kávésdobozt. – Szia, nővérkém! Anna vag yok. Ha esetleg volna más testvéred is. Teljesen kivag yok, és nekem van a leg g ázabb frizurám az eg ész világ on. De itt vag yok. Leg alábbis majdnem. Tudom, hog y meg látog attál, mert ag g ódtál értem. Sajnos nem tudom meg íg érni, hog y… – Anna hang ja elcsuklott. Ideg en volt és rekedt, roppant fájdalom csendült ki belőle. – Csak azt akartam mondani, hog y itt vag yok. És letette.

Erica eg y pillanatig mozdulatlanul állt ott. Aztán sírva a padlóra rog yott. Még mindig a kávésdobozt szorong atta g örcsösen. – Nem kellene már munkába indulnod? – nézett szig orúan Mellberg re Rita, miközben Leót pelenkázta. – Ma délelőtt itthonról dolg ozom. – Aha, szóval dolg ozol… – Rita jelentőség teljes pillantást vetett a tévére. Éppen valami eszelősökről szóló műsor futott, akik ócskavasakból g épeket építettek, amelyekkel aztán versenyeztek. – Erőt g yűjtök. Az is fontos. A rendőrök könnyen kiég nek. Mellberg addig dobálta Leót, amíg a kisfiú kacarászni nem kezdett. Rita meg enyhült. Eg yszerűen nem tudta rossz néven venni tőle. Persze nem volt vak: Bertil eg y fajankó, még hozzá a meg átalkodottabb fajtából, és néha nem látott messzebb az orránál. Felesleg esen két szalmaszálat sem tett keresztbe. De Rita a másik oldalát is látta. Ahog y felrag yog ott az arca, amikor Leo a közelében volt, bármikor készség esen tisztába tette, vele meg úg y bánt, akár eg y királynővel, és úg y imádta, mintha isten ajándéka volna. Szívvel-lélekkel próbált meg tanulni salsázni, amely Rita szenvedélye volt. Noha a parketten nyilvánvalóan nem termett számára babér, eg ész üg yesen meg tanult vezetni, és már nem taposta laposra Rita lábát. Azt is tudta róla, hog y tiszta szívéből szereti a fiát, Simont. A közel tizenhét éves srác néhány éve bukkant fel az életében, de amikor csak szóba került, Bertil szeme büszkeség től rag yog ott, rendszeresen felhívta, hog y a törődéséről biztosítsa. És ezért Rita olyan mélység esen szerette Bertilt, hog y néha úg y érezte, szétvetik az érzelmei. Kiment a konyhába. Miközben előkészítette az ebédet, ag g ódva g ondolt a lányokra. Valami nincs rendben velük, ezt érezte. Paula boldog talan arckifejezését valóság g al fájdalmas volt látnia. Sejtette, hog y Paula sem tudja, mi a baj. Johanna nemcsak Paulától távolodott el, hanem mindannyiuktól. Talán túlság osan szűkösnek érezte az életteret. Meg tudta érteni, ha Johanna nem lelkesedik azért, hog y Paula anyjával és mostohaapjával, plusz két kutyával kell eg yütt élnie. Ug yanakkor

nag yon is kapóra jött, hog y az első időben Bertil, most meg ő tud vig yázni Leóra, amikor Paula és Johanna dolg ozik. Természetesen tisztában volt vele, hog y mindkettejüket bántja a helyzet. Arra kell biztatnia őket, hog y keressenek saját lakást. Miközben az ételt keverg ette, elszorult a szíve, mert eszébe jutott, hog y ha elköltöznek, reg g el már nem az álomittas Leo fog ja üdvözölni, aki felé nyújtog atja a karocskáját a rácsos ág yból. Rita letörölt néhány könnycseppet a szeme sarkából. Biztos a hag yma ríkatta meg , vég tére is nem szokott fényes nappal bőg ni a konyhában. Nyelt eg yet, és nag yon bízott benne, hog y a lányok találnak valami meg oldást. Meg kóstolta az ételt, majd tett bele még eg y csipetnyi csilit. Ha nem ég tőle az ember eg ész teste, akkor kell még bele. A konyhaasztalon meg szólalt Bertil mobilja. Vetett eg y pillantást a kijelzőre. Az őrsről hívták. Valószínűleg tudni szeretnék, hol marad, g ondolta Rita, és átment a nappaliba. Az ajtóban meg torpant a csöng ő telefonnal a kezében. Bertil a fejét hátravetve, tátott szájjal aludt a kanapén. Leo összeg ömbölyödött a papája nag y hasán. A kis kezét a feje alá tette, a mellkasa emelkedett és süllyedt, pont olyan ritmusban, mint a nag ypapájáé. Rita kinyomta a hívást. Az őrs várhat. Bertilnek jobb dolg a van. – Ig azán jól sikerült a szombat. Anders fürkészőn nézett Vivianne-ra. A nő fáradtnak tűnt. Az öccse azon tűnődött, vajon tisztában van-e vele, mennyi erejét emésztette fel ez az eg ész. Talán még is utolérte a múltja. De tudta, hog y értelmetlen bármit is mondania. Süket fülekre találna. Vivianne csak a makacsság ának köszönhette – ahog y valószínűleg Anders mag a is –, hog y életben maradt. A férfi mindig is füg g ött tőle. Vivianne törődött vele, és mindent meg tett érte. És Anders most azon morfondírozott, nem változott-e meg időközben a kapcsolatuk. Nem cseréltek-e valahog y szerepet? – Mi van Erling g el? – kérdezte. A testvére vág ott eg y g rimaszt. – Ha nem aludna el minden este a kanapén, tényleg nem tudom, hog y

bírnám ki – nevetett fel elkínzottan. – Már majdnem célba értünk – próbálta Anders vig asztalni, de látta, hog y a szavai nem jutnak el a nővéréhez. Vivianne-nak mindig erős kisug árzása volt, és ha másnak talán nem is tűnt fel, Anders észrevette, mintha alig pislákolna benne a fény. – Szerinted meg találják a laptopot? Vivianne összerezzent. – Nem, különben már meg volna. – Hát, ja. Csend állt be. – Teg nap próbáltalak hívni – mondta Vivianne finoman. Anders érezte, hog y meg feszül a teste. – Tényleg ? – Nem értelek el. – Talán azért, mert kikapcsoltam a mobilom – felelte kitérően. – Eg ész estére? – Olyan fáradt voltam, hog y befeküdtem eg y könyvvel a fürdőkádba. Eg y darabig a jelentésekkel is szöszmötöltem. – Aha – mondta Vivianne, de Anders kihallotta a hang jából, hog y nem hisz neki. Sosem voltak titkaik eg ymás előtt, de ez is meg változott. Ug yanakkor olyan közel álltak eg ymáshoz, mint korábban soha. Andersnek fog alma sem volt róla, hog y hozza újra rendbe a dolg okat. Amióta a cél elérhető közelség be került, már eg yáltalán nem érezte olyan mag ától értetődőnek. A g ondolatai már éjszaka sem hag ytak neki nyug tot, álmatlanul hánykolódott az ág yában. Hirtelenjében nag yon nehéznek tűnt, ami korábban olyan eg yszerűnek hatott. De hog yan mag yarázza el ezt Vivianne-nak? Olyan sokszor volt már a nyelvén, de amikor kinyitotta a száját, nem akartak jönni a szavak. Nem ment. Annyi mindent köszönhet a nővérének! Még mindig érezte a cig aretta és az alkohol szag át az orrában, hallotta a poharak csiling elését és az emberek állatias nyög éseit. Vivianne és ő szorosan összebújva feküdt az ág y alatt. Vivianne mag ához szorította, noha alig volt nag yobb Andersnél, valóság g al óriásnak tűnt, aki védelmet nyújt, és minden

rossztól meg óvja. – A szombat elsöprő siker volt! – Erling kijött a vécéből, és a kezét a nadrág jába törölte. – Épp most beszéltem Bertillel, oda volt meg vissza. Tudod te eg yáltalán, milyen csodálatos vag y? Leült Vivianne mellé, és valamifajta tulajdonosi büszkeség g el átkarolta a vállát. Aztán nedves puszit nyomott az arcára. Anders látta, hog y a nővérének minden önuralmára szükség e van, hog y ne húzódjon el. Ehelyett barátság osan mosolyg ott, és ivott eg y korty teát az asztalon álló bög réből. – Úg y fest, csak az étellel van némi g ond. – Erling összehúzta a szemöldökét. – Bertil nem volt túl elég edett a kínálattal. Azt ug yan nem tudom, hog y a többiek osztják-e a véleményét, de ő a hang adó, és nekünk meg kell hallg atnunk a vendég eink kívánság ait. – És pontosan mi nem tetszett neki? – kérdezte Vivianne. A hang ja jég hideg volt, de Erling eg yáltalán nem vette észre. – Sokallta a zöldség eket meg a fura ételeket, ha jól értettem. És kevesellte a szószokat. Ezért azt javasolta, hog y leg yen rendes házi kosztot kínáló hag yományos étlapunk is. – Erling majd’ kicsattant a lelkesedéstől, és nyilvánvalóan üdvrivalg ást várt. Vivianne-nak azonban ez volt az utolsó csepp a pohárban. Felpattant, és bosszúsan nézett a férfira. – Szóval a dalarnai eg észség központban eltöltött időd tiszta pazarlás volt?! Azt hittem, meg értetted a filozófiámat, és felfog tad, mi jó a testnek és a léleknek. Ebben az intézményben az eg észség áll a középpontban, ezért olyan fog ásokat szolg álunk fel, amelyek pozitív erőt és energ iát adnak az embernek, és nem szemetet, amely csak szívrohamot és rákot okoz. Sarkon fordult, és dühödten elviharzott. A copfja léptei ütemére csapkodta a hátát. – Aj-aj! – Erling et láthatóan meg hökkentette, ahog y a nő reag ált. – Úg y látom, rátapostam a tyúkszemére. – Mondhatni – felelte Anders szárazon. Felőle Erling azt csinált, amit akart. Nemsokára úg ysem lesz majd

jelentőség e. Ekkor ismét elborította a félelem. Beszélnie kellene Vivianne-nal. Mindent el kell mondania neki. – Mit is keresünk? – kérdezte Martin. Bizonytalanul méreg ette Patrikot, aki finoman ing atta a fejét. – Nem tudom pontosan. Valószínűleg a meg érzéseinkre kell hag yatkoznunk, eg yszerűen elolvasni az aktákat, és nyitottnak lenni mindenre, ami érdekes lehet. Miközben az iratok között lapozg attak, csend volt. – Édes istenem! – sóhajtott fel Patrik eg y idő után. Martin bólintott. – És ez csak a tavalyi év. Vag y még annyi sem. És a Fristad csak eg y a nőotthonok közül. Mi tényleg burokban élünk. – Óvatosan becsukott eg y aktát, félretette, és felcsapta a következőt. – Fel nem fog hatom… – mondta ki Patrik a g ondolatot, amely eg ész idő alatt fog lalkoztatta. – Micsoda mocskos disznók! – értett eg yet Martin. – És úg y tűnik, bárki kerülhet ilyen helyzetbe. Nem találkoztam túl sokat Annával, de nekem úg y tetszik, belevaló nő, aki soha az életben nem kerül olyan fickó kezei közé, mint a volt férje. – Teljesen ig azad van. – Patrik arca elsötétült, ahog y Lucas szóba került. Hála istennek mindez már a múlté, de amíg Lucas élt, sokat g yötörte a családját. – Könnyű azt mondani, hog y eg y nőnek nem szabad olyan férfi mellett maradnia, aki veri. Martin mag a elé tett eg y újabb aktát, és nag y leveg őt vett. – Azon g ondolkodom, milyen lehet azoknak, akik itt dolg oznak, és nap mint nap szembesülnek ezzel. Talán nem is olyan nag y csoda, hog y Sverinnek eg y szép nap eleg e lett, és haza akart költözni. – Ig azuk van, hog y rendszeresen váltog atják a kapcsolattartókat, ahog y Leila mondta. Különben lehetetlen volna meg tartani a három lépés távolság ot. – Szerinted Sverinnel ez történt? – kérdezte Martin. – Az eg yik itteni üg ye miatt verték meg ? Leila azt mondta, nem szabad alábecsülni, milyen meg szállottak tudnak lenni ezek a fickók. Lehet, hog y az eg yik

pasas a fejébe vette, hog y Sverin több mint kapcsolattartó, és fig yelmeztetni akarta. Patrik bólintott. – Ig en, ez már az én fejemben is meg fordult. De ki lehetett az? – mutatott az aktakupacra, amely az asztalon tornyosult. – Leila azt mondja, nincs ilyesmiről tudomása, és szerintem most semmi értelme meg szorong atnunk. – Kihallg athatnánk a többi munkatársat, és talán meg próbálhatnánk beszélni néhány nővel is. Fog adok, hog y kering eg y csomó pletyka. Az ilyesmi teljesen szokványos. – Ebben ig azad van – dörmög te Patrik. – De mielőtt mindent a feje tetejére állítunk, szeretném, ha volna valami a kezünkben. – És hog y csináljuk? – Martin türelmetlenül túrt rövid, vörös hajába. – Beszélnünk kell Mats g öteborg i szomszédjaival. Vég tére is a ház ajtaja előtt verték meg , és talán látott valaki valamit, amit nem mondott jeg yzőkönyvbe. És most meg szerezzük a nők nevét is, akiknek Mats volt a kapcsolattartója, és biztosan hamarosan jó okunk lesz arra, hog y visszatérjünk. – Rendben. – Martin lehajtotta a fejét, és tovább olvasott. Pont akkor csukták be az utolsó aktát, amikor Leila berobog ott. Beakasztotta a kabátját és a táskáját az ajtó melletti g ardróbba. – Találtak valami érdekeset? – A jelenleg i helyzetben nehéz meg mondanunk. De meg van a nők neve, akikkel Mats kapcsolatban állt. Köszönjük, hog y meg nézhettük az iratokat! – Patrik eg y kupacba rendezte az aktákat, amelyeket Leila visszasüllyesztett az iratszekrénybe. – Szóra sem érdemes. Remélem, meg értik, milyen fontos nekünk a jó eg yüttműködés. – Nekitámaszkodott eg y irattartókkal meg pakolt polcnak. – Nag yra értékeljük – mondta Patrik, majd Martinnal eg yütt felálltak. – Kedveltük Mattét. Jó ember volt. Ezt ne felejtsék el! – Nem fog juk. – Patrik kezet nyújtott. – Nekem elhiheti. – Miért nem veszi fel eg yik fafej sem a telefont? – sziszeg te Paula.

– Mellberg sem elérhető? – kérdezte Gösta. – Nem. Patrik nem veszi fel, Martinnak meg rög tön bekapcsol a hang postája, valószínűleg kikapcsolta a telefonját. – Mellberg esetében nem csodálkozom, valószínűleg fekszik otthon a kanapén, és szunyókál. De Hedströmöt általában el lehet érni. – Biztos dolg a van. Eg yelőre kénytelenek leszünk mag unk fog lalkozni a dolog g al, később majd tájékoztatjuk a többieket. – Behajtott az uddevallai kórház parkolójába. – Biztos az intenzíven vannak. Paula Göstával a sarkában a főbejárathoz loholt. Meg találták a meg felelő liftet, beszálltak, és türelmetlenül várták, hog y felérjenek. – Olyan ijesztő ez az eg ész – mondta Gösta. – El tudom képzelni, mennyire ag g ódnak a szüleik. Honnan a bánatból vették azt a vackot? Csak hétévesek! Gösta a fejét csóválta. – Én is ezen rág ódom. – Na, majd meg látjuk, mit mondanak. Amikor elérték az intenzív osztályt, Paula lecsapott a leg első orvosra, aki szembejött. – A fjällbackai iskolából behozott fiúk miatt jöttünk. A mag as, fehér köpenyes férfi biccentett. – Én vag yok az orvosuk. Jöjjenek! Óriási léptekkel masírozott előttük, Paulának és Göstának valóság g al kocog nia kellett, hog y tartsák a tempót. Paula próbált csak a száján át léleg ezni. Utálta a kórházak szag át és lég körét. Lehetőleg távol maradt tőlük, de a munkájával járt, hog y több kórtermet látott belülről, mint szeretett volna. – Nincsenek életveszélyben – mondta a mag as orvos úton a kórterem felé. – Mivel az iskola azonnal cselekedett, és eg y mentőautó pont a közelben volt, g yorsan behozták őket, és eg ykettőre úrrá lettünk a helyzeten. – Mag uknál vannak? – kérdezte Paula. Olyan g yorsan szaladtak át a kórházon, hog y kissé kifulladt, és eltökélte, hog y javítani fog a kondícióján. Az utóbbi időben elhanyag olta

az edzést. Rita főztjét viszont nag y kanállal ette. – Ig en, és ha a szüleik beleeg yeznek, beszélhetnek is velük – mondta az orvos, és meg állt eg y ajtó előtt, amely csaknem a folyosó vég én nyílt. – Majd én előremeg yek, és tárg yalok a szülőkkel. Orvosi szempontból semmi akadálya a fiúk kihallg atásának. Valószínűleg tudni szeretnék, honnan szerezték a kokaint. – Biztos benne, hog y kokain volt? – kérdezte Paula. – Ig en. Vettünk vért, és eg yértelműen ig azoltuk. Az orvos kinyitotta az ajtót, és belépett. Paula és Gösta fel-le rótta a folyosót közben. Néhány perc múlva újra nyílt az ajtó, és eg y csapat szülő jött ki komoly, könnyáztatta arccal. – Jó napot, a tanumshedei rendőrség től jöttünk. Paula mindenkinek kezet nyújtott. Gösta, aki látszólag néhány szülőt ismert, szintén. Paulában újfent tudatosodott, milyen hátrányokkal jár, ha valaki új eg y településen. Időközben meg ismert már pár embert, de még eltart eg y darabig , mire teljesen otthonosan fog mozog ni. – Tudják, honnan szedték a kábítószert? – kérdezte az eg yik anya, miközben eg y zsebkendőt nyomog atott a szeméhez. – Az ember azt hinné, az iskolában biztonság ban vannak… – A hang ja remeg ni kezdett. A férjének dőlt, aki átkarolta. – A fiúk nem mondtak semmit? – Nem, nag yon szég yellik mag ukat. Mondtuk nekik, hog y nem kell büntetéstől tartaniuk, de íg y sem sikerült kiszedni belőlük semmit, és nem akartuk lerohanni őket– mondta eg y apa. Bár az arckifejezése összeszedettség ről árulkodott, az ő szeme is vörös volt. – Beleeg yeznek, hog y eg yedül beszéljünk velük? Meg íg érjük, hog y nem ijesztünk rájuk. Paula meg nyug tatóan mosolyg ott, de feltételezte, hog y eg yébként sem néz ki túl ijesztőnek, Gösta meg eg yenesen úg y fest, mint eg y szomorú, de jámbor kutya. Nehezére esett elképzelnie, hog y valaki meg rémül tőlük. A szülők valószínűleg hasonlóan g ondolkodhattak, mert bólintottak. – Kávézunk addig eg yet? – kérdezte a kivörösödött szemű apa. A többi szülő jó ötletnek tartotta. A férfi erre Paulához és Göstához fordult: –

A váróteremben leszünk. Hálásak volnánk, ha tájékoztatnának bennünket, amennyiben meg tudnak valamit. – Természetesen – vereg ette meg Gösta a férfi vállát. Beléptek a kórterembe. A fiúk eg ymás mellett feküdtek. Három apró kisg yerek. – Sziasztok! – köszönt Paula, mire három nyomorúság osan cseng ő hang válaszolt. Azon mereng ett, melyikükhöz üljenek. Mivel két fiú futó pillantásokat küldött a fekete fürtös harmadik felé, Paula úg y határozott, leg jobb, ha vele kezdik. – Paula vag yok. – Odahúzott eg y széket az ág yhoz, és intett Göstának, hog y ő is teg yen íg y. – Hog y hívnak? – Jonnak – mondta a fiú halkan, és nem mert Paula szemébe nézni. – És hog y vag y? – Meg vag yok. – Ideg esen ráng atta a takarót, amelyen a kórház log ója virított. – Remek. Paula teljesen Jonra összpontosított, de a szeme sarkából látta, hog y a másik kettő fig yelmesen hallg atja őket. – Ööö… – A fiú Paulát vizslatta. – Ig azi rendőr vag y? Paula hang osan felnevetett. – Persze. Nem látszik? – Hát, nem ig azán. Tudom, hog y a rendőrség en nők is dolg oznak, de te olyan kicsi vag y – ráncolta a fiú zavartan a homlokát. – Kis rendőröknek is kell lenniük. Mert különben hog yan derítenénk fel a szűk helyeket? – vetette fel Paula. Jon bólintott, mintha teljesen kézenfekvő volna az érvelés. – Akarod látni a jelvényemet? A fiú újra bólintott, buzg ón, és a többiek is a nyakukat nyújtog atták. – Gösta, te talán mutasd meg a tiédet a többieknek. A kollég ája mosolyog va felállt, és átment eg y másik ág yhoz. – Jé, ug yanúg y néz ki, mint a tévében! – álmélkodott Jon. Alaposan szemüg yre vette a jelvényt, aztán visszaadta. – A por, amelyet találtatok, nag yon veszélyes. Remélem, tanultatok az

esetből. – Paula ig yekezett nem túl szig orú hang ot meg ütni. – Aha… – Jon lesütötte a szemét, és meg int a takarót babrálta. – Senki sem mérg es rátok. A szüleitek sem, a tanárok sem, és mi sem vag yunk azok. – Azt hittük, finom. – Ig en, úg y néz ki, mint a limonádépor – mondta Paula. – Lehet, hog y én is összekevertem volna. Gösta visszaült a helyére. Paula várt eg y kicsit, hátha neki is van kérdése, de úg y festett, áteng edi a terepet. Nem volt kifog ása ellene. A g yerekekkel mindig könnyen meg találta a hang ot. – Apa azt mondta, kábítószer volt. – Jon nem pillantott fel. – Ig en. És tudod, az mi? – Olyasmi, mint a méreg , csak nem hal bele az ember. – Bele is lehet halni, és tényleg méreg . Ezért feltétlenül seg ítenetek kell nekünk, hog y kiderítsük, honnan került oda. Nehog y még több embert meg mérg ezzen. – Paula nyug odtan és barátság osan beszélt, és Jon lassan feloldódott. – Tényleg nem vag ytok mérg esek? – Most Paula szemébe nézett. Szája széle meg remeg ett. – Tényleg nem. Eskü! – Paula a mag asba emelte a mutató- és a középső ujját, és remélte, hog y a mozdulat helyénvaló. – A szüleitek sem harag szanak rátok. Csak ag g ódnak. – Teg nap voltunk a bérházaknál, és teniszeztünk a falnál. Vag yis mellette. Van ott eg y g yár, azaz szerintem g yár, mag as falai vannak, nincs ablaka, amelyet betörhetünk. Ezért g yakran labdázunk ott. Amikor haza akartunk menni, kerestünk eg y szemetest a bérházak előtt, hog y eldobjuk az üres műanyag palackokat, és akkor találtuk a zacskót. Azt hittük, édesség van benne. – A takaró szövetéből kiszakadt eg y szál. – És miért nem kóstoltátok meg azonnal? – kérdezte Gösta. – Arra g ondoltunk, tök jó, hog y ilyen sokat találtunk, és meg akartuk mutatni ma a többieknek az iskolában. Sokkal izg ibb másokkal eg yütt meg kóstolni. Persze nekik is akartunk adni eg y kicsit, de a nag y részét meg akartuk tartani mag unknak. – Melyik szemetesben volt? – kérdezte Paula.

Tudta, melyik ipari épületről beszélt Jon, de biztosra akart menni. – Amelyik a parkolónál van. Ha a g yár felől jövünk, az az első. – Jobbra tőle rög tön ott az erdő? – Ig en. Paula Göstára nézett. A szemetes, amelyben a fiúk a kokaint találták, közvetlenül Mats Sverin háza előtt áll. – Köszönjük, hog y ilyen sokat seg ítettetek. Amikor felállt, eg y kis nyomást érzett a g yomrában. Talán vég re eljutottak a hőn áhított áttöréshez.

Fjällbacka, 1871 A magas, nagydarab lelkész örömmel fogta meg Karl kinyújtott kezét, és hagyta, hogy felhúzza a stégre. Emelie félénken pukedlizett. Még egyetlen helyi istentiszteletet sem látogatott meg, ezért pirulva állt ott, és remélte, hogy a lelkész nem úgy veszi, hogy hiányzik az akarata vagy a hite. – Elég magányos az élet errefelé. De szép – mondta a férfi. – Lakik itt még valaki? – Julian – felelte Karl. – Most a világítótoronyban van dolga. Ha akarja, idehívhatom. – Kérem szépen. – A lelkész a ház felé indult. – Ha már egyszer ellátogattam erre a kis szigetre, szeretnék minden lakójával megismerkedni. Nevetve nyitotta ki Emelie-nek az ajtót, miközben Karl a világítótorony felé vette az irányt. – Szép, tiszta otthonuk van – nézett körül a lelkész. – Nincs sok érdekes szerény hajlékunkban. Emelie a kötényébe rejtette a kezét. Az örökös takarítás és a padló súrolása erősen igénybe vette a bőrét, de a lelkész elismerő szavai jólestek neki. – Nem szabad megvetnünk az egyszerű dolgokat. Ahogy elnézem, Karl igazán szerencsésnek érezheti magát, hogy ilyen rendes asszonykája van. A férfi leereszkedett a konyhapadra. Emelie olyan zavarba jött, hogy nem tudta, mit válaszoljon, ezért inkább feltett egy kávét. – Remélem, elfogad egy kis kávét. Fontolóra vette, ne kínálja-e meg a lelkészt még valamivel. Az egyszerű kétszersültön kívül, amelyet ő maga készített, nem volt más a spejzban, de egy ilyen váratlan látogatáskor biztosan elég az is.

– A kávéra sosem mondok nemet – mosolygott a lelkész. Emelie érezte, hogyan oldódik benne a feszültség. Úgy tűnt, ez a lelkész nem olyan szigorú, mint Berg tiszteletes a régi gyülekezetében. Már a gondolattól is elgyengült a térde, hogy Berg tiszteletessel kelljen egy asztalnál ülnie. Az ajtó kivágódott, és Karl lépett be. Nem sokkal később megérkezett Julian is, éber tekintettel. A lelkész pillantását kerülte. – Szóval ő itt Julian? A lelkész még mindig mosolygott, de a másik csak biccentett, és erőtlenül nyújtotta felé a kezét. Karl és Julian helyet foglalt, miközben Emelie megterítette az asztalt. – Most, hogy áldott állapotban van, remélem, gondoskodik arról, hogy a felesége ne erőltesse túl magát. Csodálatos rendet tart itt. Büszke lehet rá. Karl először nem felelt, majd azt mondta: – Igen, Emelie nagyon házias. – Üljön le közénk, Emelie! – ütögette meg a lelkész a padot maga mellett. Ő engedelmeskedett, de a tekintetét nem tudta a fekete kabátról és a fehér gallérról elfordítani. Még sosem volt ilyen közel egyetlen egyházi emberhez sem. Az, hogy az öreg Berg-jel kávézzon, elképzelhetetlen lett volna. Remegő kézzel töltött. Utolsónak a saját csészéjét hagyta. – Hihetetlen, hogy eljött ilyen messzire. – Karl kérdése ott lógott a levegőben. Mit akar tulajdonképpen a lelkész? – Nem túl buzgó templomba járók. A lelkész belekortyolt a kávéjába. Emelie legnagyobb meglepetésére három kockacukrot kevert bele. – Igaza van, de nem is nagyon van rá alkalmunk. Csak ketten dolgozunk a világítótoronyban, és nem sok időnk marad semmi egyébre. – Abela kocsmájára azonban marad, úgy hallom. Karl hirtelen kicsinek és gyámoltalannak tűnt. Ebben a pillanatban Emelie fel nem foghatta, miért is fél tőle annyira. Aztán felidézte magában azt az estét, és védelmezőn domborodó hasára tette a kezét. – Nem fordulunk meg olyan gyakran a templomban, mint kellene. – Julian lehorgasztotta a fejét. Még egyetlenegyszer sem nézett a lelkész szemébe. – De Emelie minden este felolvas nekünk a Bibliából. Nem istentelen ház ez. Emelie rémülten pillantott rá. Csak nem azt várja el tőle, hogy a lelkész szemébe

hazudjon? Valóban olvastak Bibliát ebben a házban, de egyedül kuporodott le vele a sarokba, amikor ideje engedte. Sem Julian, sem Karl nem mutatott halvány érdeklődést sem a Szentírás iránt, egyszer-kétszer még ki is gúnyolták miatta. A lelkész azonban bólintott. – Örömmel hallom. Főleg egy ilyen sivár, félreeső helyen, amely ilyen messze van Isten házától, nem szabad megfeledkezni arról, hogy az ember a Bibliában keressen vigaszt és útmutatást. Örülök. De annak még inkább örülnék, ha többet látnám magukat a templomban. Nem utolsósorban magát, kedves Emelie. Megpaskolta a térdét, mire a nő ijedtében összerezzent. Már attól is ideges volt, hogy a lelkész mellett kell ülnie, az meg, hogy meg is érintette, majdnem több volt, mint amit el tudott viselni. Uralkodnia kellett magán, hogy ne ugorjon fel rémülten. – Egyébként beszéltem a nagynénjével is, Karl. Kicsit aggódik, amiért olyan régen nem látogatta meg. És mivel Emelie állapotos, talán jó volna, ha egy orvos megnézné, hogy minden rendben van-e. – Szigorúan pillantott Karlra, aki szintén kerülte a tekintetét. – Persze – felelte motyogva, miközben az asztallapra szegezte a pillantását. – Jó, akkor ezt eldöntöttük. Amikor legközelebb bemennek Fjällbackába, vigyék magukkal a kis Emelie-t is, hogy megvizsgálhassa az orvos. A nagynénje is örülne, ha elmenne hozzá. – Összehúzta a szemét, aztán vett egy kétszersültet. – Pompás! – mondta rágás közben. Az asztalra morzsák szóródtak. – Köszönöm. Emelie nem a bókért mondott köszönetet. Be fog jutni a településre, és találkozni fog más emberekkel! Talán Karl azt is megengedi majd hellyel-közzel, hogy templomba menjen. Sokkal könnyebb volna úgy az élete. – Hát, szerintem Karlssonnak lassan fogytán a türelme, amiért ennyit kell rám várnia. Volt olyan kedves, és kihozott, de biztos siet haza. Köszönöm a kávét és a remek kétszersültet. A lelkész felállt, és Emelie is azonmód felpattant, hogy kiengedje. – Nézze meg az ember, majdnem ugyanakkora hasunk van! – mondta a lelkész. Emelie olyan zavarba jött, hogy fülig vörösödött. De a mosolyát nem tudta elfojtani. Kedvelte a lelkészt, és hálából legszívesebben térdre vetette volna magát, hogy megcsókolja a lábát, amiért elintézte, hogy bejusson Fjällbackába. – Biztosan hallották, miket beszélnek a szigetről – mondta a lelkész mosolyogva,

amikor Karl és Emelie a stéghez kísérte. Julian sietősen búcsút vett, és visszament a világítótoronyba. – Mire gondol? – Karl segített a lelkésznek beszállni a csónakba. – Hogy kísértetek lakják. De ez persze csak szóbeszéd. Vagy tapasztaltak valamit? – Megint olyan szívből jövően nevetett, hogy a húsos arca beleremegett. – Ilyesmikre mi nem sokat adunk. – Karl bedobta a kötelet a csónakba. Emelie nem szólt semmit, de miközben a csónak után integetett, azokra gondolt, akik társaságot nyújtanak neki itt a szigeten. A lelkésznek nem beszélhetett erről, és valószínűleg senki sem hinne neki. Amikor már majdnem a háznál járt, látta őket a szeme sarkából. Nem félt tőlük. Habár most már meg is mutatkoztak előtte. Nem akartak ártani neki.

– Szia, Annika! Paula keresett telefonon, de most meg nem tudom elérni. Patrik a Fristad bejáratánál állt, és tenyerét a bal fülére tapasztotta, miközben a jobbhoz szorította a telefont. Ennek ellenére alig hallotta a forg alom zajától, mit is mond Annika. – Bocs! Az iskolából? Várj, alig hallak… Kokain. Minden világ os. Az uddevallai kórházban, aha. – Mi az? – kérdezte Martin. – Néhány fjällbackai elsős talált eg y zacskó kokaint, és meg kóstolta. – Patrik komor arccal indult a kocsi felé. – Ó, hog y az a…! És jól vannak? – Kórházba vitték őket, de valószínűleg nincsenek veszélyben. Gösta és Paula bement hozzájuk. Patrik beült a volán mög é, Martin pedig az anyósülésre. Amikor elindultak, Martin elg ondolkodva bámult ki az ablakon. – Elsősök. Az ember azt hinné, az iskolában vig yáznak rájuk, főleg Fjällbackában. Vég tére is ez nem eg y nag yváros… és még sem biztonság os. Az ilyesmiktől ég nek áll a hajam. – Tudom. Nem úg y van már, mint a mi időnkben, vag y leg alábbis az én időmben – tette hozzá Patrik eg y hamiskás vig yor kíséretében. Volt néhány év közöttük. – Jó eséllyel az én időmben is úg y volt, mint a tiédben – mondta Martin. – Csak nekünk már volt számológ épünk. – Nag yon vicces! – Akkoriban minden eg yszerűbb volt. Az iskolaudvaron fog ócskáztunk meg fociztunk, és eg yszerűen csak g yerekek voltunk. Most meg az a benyomása az embernek, hog y mindenki a lehető leg hamarabb fel akar nőni. A g yerekek már alsóban cig arettázni, szexelni és alkoholizálni

akarnak, meg tudom is én, még mit. – Ig en. Patrik érezte a félelmet, amely összeszorította a mellkasát. Kettőt pislant, és Maja iskolás lesz. Martinnak ig aza van. Semmi nem olyan már, mint az ő korukban. Nem is akart erre g ondolni. Maja még sokáig kisg yerek marad, és majd csak neg yvenévesen költözik el otthonról. – A kokain azonban ma sem szokványos – mondta, főleg , hog y mag át meg nyug tassa. – Nem, baromi nag y pechjük volt. Hála istennek, hog y meg úszták. Trag ikus vég e is lehetett volna. Patrik bólintott. – Nem meg yünk oda? – kérdezte Martin, amikor Patrik nem hajtott fel az autópályára, hanem a belváros felé fordult. – Szerintem Paula és Gösta meg oldja. Hog y biztosra menjünk, fel is hívom Paulát, de ha már itt vag yunk, beszélni szeretnék Mats albérlőjével és a szomszédjaival. – Jó. Csak tudnám, hol találták a srácok a drog ot! – Eg y szemetesben Mats Sverin háza előtt. Martin hallg atott eg y darabig . – Szerinted van összefüg g és? – Ki tudja? – vont vállat Patrik. – Azt azonban tudjuk, hog y laknak ott páran, akiké lehetett. De a tény, hog y pont Mats Sverin házának ajtajában bukkantak rá, elg ondolkodtató. Martin előredőlt, hog y kibetűzze az utcanévtáblát. – Itt kell lekanyarodni. Erik Dahlberg sg atan. Hányas szám? – Neg yvennyolc. Patrik tiszta erőből fékezett, mert eg y idős hölg y ráérősen átsétált előtte az úton. Türelmetlenül várta, amíg a nő átér a túlsó oldalra, aztán villámg yorsan elindult. – Csig avér! – Martin a kapaszkodót markolta. – Itt is vag yunk – mondta Patrik közömbösen. – Neg yvennyolc. – Reméljük, van itthon valaki. Talán ideszólhattunk volna telefonon. – Eg yszerűen próbáljunk szerencsét! Kiszálltak a kocsiból, és a kapuhoz mentek. Szép, rég i épület volt,

amelyben a lakásokat biztosan stukkó és parketta díszíti. – Hog y hívják az albérlőt? – kérdezte Martin. Patrik előhúzott eg y cédulát a nadrág zsebéből. – Jonsson. Rasmus Jonsson. A lakás az elsőn van. Martin bólintott, és meg nyomta a cseng őt. A névtáblán még mindig a Sverin név állt. A recseg ő kaputelefonba csaknem azonnal beleszólt eg y hang . – Ig en? – Itt a rendőrség . Szeretnénk beszélni mag ával. Kérem, leg yen szíves kinyitni az ajtót. – Martin olyan érthetően beszélt, ahog y csak telt tőle. Eg y kattanás hallatszott, majd meg hallották a zár zümmög ését. Felmentek a lépcsőn, és közben tanulmányozták az ajtókra kitett névtáblákat. – Ez az – mutatott Martin eg y balra nyíló ajtóra. Cseng etett. Amikor lépteket hallottak a lakásból, oldalra húzódtak. Kinyílt az ajtó, de a biztonság i láncot nem akasztották ki. A résben eg y húsz év körüli, bizalmatlan férfit láttak. – Mag a Rasmus Jonsson? – kérdezte Patrik. – Ki akarja tudni? – Ahog y mondtuk, a rendőrség . Mats Sverinről van szó, akitől a lakást bérli. – Vag y úg y! – A hang már-már szemtelen volt, és a lánc beakasztva maradt. Patrik érezte, hog y elönti a düh. A fiatal férfit mustrálg atta. – Vag y beeng ed minket, hog y nyug odtan, barátság osan elbeszélg essünk, vag y telefonálok párat, és átkutatják a lakását, mag a pedig a nap további részét és jó eséllyel még a holnapot is eg y őrsön töltheti. Martin ránézett. Az üres fenyeg etőzés nem vallott Patrikra, és a leg kisebb okuk sem volt rá, hog y átkutattassák a lakást, Jonssont pedig kihallg assák. Néhány másodpercig csend volt. Aztán a fickó kiakasztotta a biztonság i láncot. – Fasiszták! – lépett hátra.

– Bölcs döntés – mondta Patrik, aki azonnal meg érezte a súlyos hasisszag ot a lakásban. Íg y már értette, miért nem repesett az örömtől a fiatalember, hog y a rendőrség meg látog atta. Amikor beléptek a nappaliba, ahol halmokban állt az anarchistairodalom, és a falon lóg ó plakátok is hasonló nézetekről tanúskodtak, még világ osabbá vált számára a helyzet. Nyilvánvalóan ellenség es területre jutottak. – Ne érezzék túlság osan otthon mag ukat. Tanulok, és nem érek rá ilyen marhaság okra. – Rasmus leült eg y kis íróasztalhoz, amely könyvek és jeg yzetfüzetek alatt roskadozott. – És mit tanul? – kérdezte Martin. Tanumshedében nem lehetett túl sűrűn anarchistákkal találkozni, ő meg kíváncsi természet volt. – Politológ iát – válaszolta Rasmus. – Hog y jobban meg értsem, miért ülünk nyakig a szarban, és hog yan lehetne meg változtatni a társadalmunkat. Olyan volt, mintha elsősöknek tartott volna előadást. Patrik szórakozottan méreg ette. Azon mereng ett, hog y vajon a fiatal férfi elméletei kiállják-e az idő és a tapasztalat próbáját, vag y a korral eg yütt majd ő is meg változik. – Mats Sverintől béreli a lakást? – Miért? – kérdezte Rasmus. A nap besütött a nappaliba, és Patrik ráébredt, hog y először találkozik olyasvalakivel, akinek ug yanolyan rőt a haja, mint Martiné. De mivel Rasmus szakállat is növesztett, még vörösebbnek tűnt. – Ismétlem: Mats Sverintől béreli a lakást? – Patrik hang ja nyug odt volt, de érezte, hog y fog ytán a türelme. – Ig en – ismerte el Rasmus vonakodva. – Sajnos közölnöm kell mag ával, hog y Mats Sverin elhalálozott. Meg g yilkolták. Rasmus rábámult. – Meg g yilkolták? Ezt meg hog y érti? És nekem mi közöm hozzá? – Remélhetőleg semmi. Csak szeretnénk többet meg tudni Matsról és az életéről.

– Alig ismerem, nem hinném, hog y tudok seg íteni. – Azt majd mi eldöntjük – mondta Patrik. – Bútorozottan vette ki a lakást? – Ig en, minden az övé. – Semmit nem vitt el? Rasmus meg vonta a vállát. – Szerintem nem. A személyes dolg okat, fényképeket meg hasonlókat összerámolta, és kidobta a szemétbe. Meg akart szabadulni az összes cókmóktól, azt mondta. Patrik körülnézett. Úg y tűnt, itt is pont olyan kevés személyes tárg y van, mint a fjällbackai lakásban. Nem tudta még , mi, de valami arra késztette Matsot, hog y mindent elölről kezdjen. Újra Rasmushoz fordult. – Hog y találta ezt a lakást? – Eg y hirdetésben olvastam. Sürg ősen ki akarta adni. Meg verték, és a lehető leg g yorsabban el akarta hag yni a várost. – Mesélt mag ának róla? – Miről? – A bántalmazásról – válaszolta Martin türelmesen. A lakásban terjeng ő édeskés szag tól a diák nem volt kifejezetten éber. – Tulajdonképpen neeem… – Rasmus hosszan elnyújtotta a szót, és ezzel felkeltette Patrik érdeklődését. – De? – Mi de? – Rasmus merev mozdulatokkal forg ott jobbra-balra az irodai székén. – Ha tud valamit a Mats Sverint ért testi sértésről, el kell mondania nekünk. – Nem paktálok le zsarukkal – húzta résnyire a szemét. Patrik mély leveg őt vett, hog y meg nyug odjon. Ez a fickó tényleg az ideg eire ment. – Az ajánlatom még mindig áll. Vag y elbeszélg etünk itt kulturáltan, vag y fog juk mag unkat, átkutatjuk a lakást, mag át pedig bevisszük az őrsre. Rasmus lehig g adt. Sóhajtott eg yet. – Én mag am semmit sem láttam, szóval felesleg es befűteniük nekem.

De kérdezzék az öreg Petterssont fölöttünk. Szerintem ő tud valamit. – És miért nem mondta el a rendőrség nek, amit tud? – Kérdezzék tőle. Én csak annyit tudok, hog y a házban azt pletykálják, tud valamit. – Köszönjük a seg ítség et! – mondta Patrik. – Itt a névjeg yem. Ha esetleg még eszébe jutna valami. Rasmus a névjeg ykártyát mustrálg atta, amelyet Patrik felé nyújtott, majd undorodva elvette. Azután tüntetőleg a papírkosárba hajította. Patrik és Martin meg könnyebbülten lépett ki a nehéz hasisszag ot árasztó lakásból a lépcsőházba. – Fura fig ura – csóválta a fejét Martin. – Az élet majd helyre teszi. – Patrik remélte, hog y a kijelentése nem volt olyan g únyos, mint amilyennek érezte. Eg y emelettel feljebb becseng ettek F. Petterssonhoz. Eg y idősebb férfi nyitott ajtót. – Mit akarnak? Pont olyan g oromba volt, mint Rasmus. Patrik azon tanakodott mag ában, hog y az ivóvíz minőség e befolyásolja-e a házban lakók kedélyállapotát. Úg y tűnt, mindeg yik bal lábbal kelt fel. – A rendőrség től jöttünk, és szeretnénk feltenni pár kérdést eg y korábbi lakóról. Mats Sverinről. Mag a alatt lakott. Patrik érezte, hog y a zsémbes öreg ember és az életunt anarchista erősen próbára teszik a türelmét. Össze kellett szednie mag át, hog y hig g adt maradjon. – Mats kedves fickó volt. A férfi nem adta jelét, hog y be akarná invitálni őket a lakásba. – Csúnyán bántalmazták itt a ház előtt, mielőtt elköltözött. – A rendőrség már kikérdezett az eset után. A férfi koppantott eg yet a botjával a padlón, de úg y látszott, kissé elbizonytalanodott, és Patrik tett eg y lépést előre. – Okunk van azt feltételezni, hog y többet tud, mint amennyit jeg yzőkönyvbe mondott. Pettersson lesütötte a szemét, és állával a lakás felé bökött. – Jöjjenek be.

Előrecsoszog ott. A lakás nemcsak világ osabb volt, mint az alsó szomszédé, de eg ész kellemesnek is tűnt. A falakon rég i festmények csüng tek. – Üljenek le. Az öreg a kanapéra mutatott a botjával. Patrik és Martin helyet fog lalt, majd bemutatkozott. Meg tudták, hog y az „F.” a Folke rövidítése volt a névtáblán. – Semmivel sem tudom meg kínálni mag ukat – mondta Folke borúsan. – Semmi baj, úg yis sietünk – felelte Martin. – Ahog y már mondtuk – köszörülte meg a torkát Patrik –, úg y értesültünk, hog y tud valamit Mats Sverin bántalmazásáról. – Nem ig az – válaszolta Folke. – Fontos, hog y az ig azat mondja. Mats Sverint ug yanis meg g yilkolták. – Patrik halvány elég tételt érzett, amikor a férfi meg hökkent arcát látta. – Meg áll az eszem! Az nem lehet! – De, sajnos íg y van. Szóval amennyiben tud valamit a bántalmazásról, hálásak volnánk, ha meg osztaná velünk. – Az ember nem szívesen keveredik bele ilyesmibe. Sosem tudni, mire képesek az ilyen alakok. Folke letette a botot mag a elé a padlóra. Összekulcsolta a kezét az ölében, és hirtelenjében vénség es vénnek és törékenynek hatott. – Milyen alakok? Mats állítása szerint eg y csapat fiatal támadt rá. – Fiatalok! – horkantott fel Folke. – Hát arra mérg et vehet, hog y nem fiatalok voltak. Nem! Olyan alakok inkább, akiket jobb messzire elkerülni. Fog almam sincs, hog y keveredhetett eg y ilyen kedves fickó, mint Mats, közéjük. – De kik voltak azok? – Olyan motorosok. – Motorosok? – nézett Martin meg rökönyödve Patrikra. – Akikről az újság ban is lehet olvasni. A Pokol ang yalai, Banditák, vag y hog y hívják őket. – Banditos – javította ki Patrik g épiesen, miközben a g ondolatai eg ymást kerg ették. – Szóval nem fiatalok verték meg , hanem eg y motoros banda?

– Én is ezt mondtam. Rossz a füle? – És miért hazudta azt a rendőrség nek, hog y nem látott semmit? Úg y tudjuk, nem voltak tanúk. – Patrik ideg es volt. Bárcsak az első perctől tudtak volna erről! – Jobb észnél lenni, és nem belekeveredni az ilyen üg yekbe – felelte Folke csökönyösen. – Semmi közöm az eg észhez, és az ember ne üsse bele az orrát mások dolg ába. – Ezért mondta azt, hog y semmit sem látott? Patrik képtelen volt palástolni a meg vetését. Ezt tudta a leg nehezebben elfog adni: az emberek tétlenül vég ig néznek dolg okat, aztán vállat vonnak azzal, hog y nekik ehhez semmi közük. – Jobb nem belekeveredni az ilyen üg yekbe – szajkózta Folke, de nem nézett a szemükbe. – Feltűnt valami, ami arra utalhat, kik állnak a bűncselekmény mög ött? – kérdezte Martin. – Eg y sas volt a hátukon. Eg y nag y sárg a sas. – Köszönjük! Martin kezet nyújtott az öreg embernek. Rövid tétovázás után Patrik követte a példáját. Nem sokkal később már úton voltak Uddevalla felé. Mindketten a g ondolataikba merültek. Erica képtelen volt tovább várni. Felhívta Kristinát, amint sikerült összeszednie mag át, és amikor meg hallotta az autóajtó csapódását, azonnal a kabátjába bújt, kiszaladt, és elindult Falkeliden felé. Ott aztán ült eg y kicsit a kocsiban. Talán távol kellene tartania mag át Annától eg y ideig , és békén kellene hag ynia. Anna rövid üzenete mög ött több minden lehet. És talán Erica félreértett valamit. A motor járt, és Erica a kormányba kapaszkodott. Nem akarta azt a hibát elkövetni, hog y túl tolakodó leg yen. Anna hébe-hóba a szemére hányta, hog y nem elég tapintatos. És g yakorta ig aza volt. Amikor kicsik voltak, Erica ig yekezett kárpótolni a húg át azért, amit az anyai szeretet hiányának tartott. De most már bölcsebb volt, és Anna is. Elsy szerette őket, csak éppen nem tudta kimutatni.

Erica és Anna az utóbbi években közelebb került eg ymáshoz, főleg , miután Anna volt férje, Lucas eltűnt az életükből. Erica most még is bizonytalan volt. Vég tére is a húg ának van családja, ott van neki Dan és a g yerekek. Talán szeretne mag a maradni. Hirtelen meg pillantotta a húg át a konyhaablakban. Szellemként suhant tova, majd visszalépett, és Erica autóját kezdte vizslatni. Aztán felemelte a kezét, és eg y intéssel behívta a testvérét. Erica lendületesen kivág ta a kocsiajtót, majd felszaladt a lépcsőn. Dan már nyitotta is az ajtót, mielőtt még csöng ethetett volna. – Gyere be! – mondta, és az arcán ezernyi különféle érzelem tükröződött. – Kösz! – Erica óvatosan lépte át a küszöböt, felakasztotta a kabátját, és különös, áhítatos érzéssel ment a konyhába. Anna az asztalnál ült. Mivel nem eg yvég tében feküdt, Erica nem lepődött meg azon, hog y fenn van. De a baleset óta g ondolatban mintha mindig máshol járt volna. Ám ez most meg változott. – Meg hallg attam az üzenetedet – mondta, és leült a húg ával szemben. Dan mindkettőjüknek töltött eg y csésze kávét, majd diszkréten visszavonult a g yerekekkel a nappaliba, hog y a testvérek nyug odtan beszélg ethessenek. Anna remeg ő kézzel emelte a csészét a szájához. Valóság g al áttetszőnek tűnt. Törékenynek. De a pillantása szilárd volt. – Úg y féltem! – Ericának eleredtek a könnyei. – Tudom. Én is féltem. A visszatéréstől. – De miért? Mármint meg értem természetesen, tudom… – Görcsösen kereste a meg felelő mondatot. Hog yan önthetné szavakba Anna g yászát, amelyről valójában semmit sem tudhatott, amelyet nem érthetett? – Sötétség vett körül, és a sötét kevésbé volt fájdalmas, mint idekint köztetek. – De most… – Erica hang ja remeg ett. – De most már itt vag y? Anna óvatosan bólintott, és ivott még eg y korty kávét. – Hol vannak az ikrek? Erica nem tudta, mit feleljen, de úg y tűnt, Anna sejti, mi járhat a fejében.

– Mindenképpen látni szeretném őket. Kire hasonlítanak? Olyanok, mint két tojás? Erica fürkészőn nézte a húg át. Hog y fog vajon reag álni? – Furcsa módon nem hasonlítanak különösebben. Még a természetük sem. Noel hang osabb. Mindig lehet tudni, ha akar valamit, borzasztóan önfejű. Anton pont az ellentéte. Semmi sem hozza ki a sodrából, és általában ki van békülve az élettel. Valahog y elég edettnek tűnik. Arról fog almam sincs, kire ütöttek. Anna szélesen elvig yorodott. – Ug ye most csak ug ratsz? Tökéletes leírást adtál mag adról és Patrikról. És nem te vag y az, aki elég edetten hátradől, ha szabad íg y mondanom. – Nem, de… – kezdte Erica, de aztán belátta, hog y Annának ig aza van. Saját mag át és Patrikot írta le. Azt azért tudta, hog y a férje a munkában nem mindig olyan kieg yensúlyozott, mint otthon. – Szeretném látni őket – mondta Anna még eg yszer, és közben Erica szemébe nézett. – A két dolog nem füg g össze, te is tudod. A g yerekeitek nem az én g yerekem kárára maradtak életben. Erica képtelen volt tovább visszatartani a könnyeit. A bűntudata, amit az elmúlt hónapokban hurcolt mag ában, feleng edett. Bár abban még mindig kételkedett, hog y Anna ig azat mond-e. Eltart majd eg y darabig , mire meg g yőződik róla. – Ha akarod, áthozom őket. Amint úg y érzed, hog y alkalmas. – Nem tudnád most rög tön áthozni őket, ha nem túl bonyolult? – kérdezte Anna. Az arcának most már volt valami színe. – Felhívhatom Kristinát, és meg kérdezhetem, át tudna-e jönni most velük. Anna bólintott, és Erica néhány perc alatt meg is szervezte a látog atást. – Még mindig nem könnyű – mondta Anna. – Még mindig érzem a sötétség et. – De most már leg alább itt vag y velünk – simog atta meg Erica a húg a kezét. – Melletted voltam, amikor az ág yban feküdtél. Borzalmas volt.

Mintha nem is te lettél volna, csak eg y burok. – Valószínűleg íg y is volt. Kis híján pánikba esem, ha rám tör az érzés, hog y valójában most sem változott semmi. Üres buroknak érzem mag am, és nem tudom, hog yan leg yek ismét teljes ember. Minden üres. Itt. – A kezét a hasára tette, és finoman meg simog atta. – Emlékszel a temetésre? – Nem – rázta a fejét Anna. – Csak azt tudom, hog y úg y g ondoltuk, fontos és mindenképpen kell, de a szertartásra nem emlékszem. – Szép volt – szólt halkan Erica, majd felállt, és öntött még kávét. – Dan mondta, hog y te javasoltad, feküdjenek oda mellém. – Hát ez nem teljesen íg y volt. – Erica visszaült, és mesélt a beszélg etéséről Vivianne-nal. – Add át neki üdvözletemet és köszönetemet. Nélküle valószínűleg még mindig a sötétben feküdnék, sőt, talán még mélyebbre süllyedtem volna. Amíg nem sikerül visszatalálnom… – Átadom. Cseng ettek. Erica hátrahajolt, és a nyakát nyújtog atta, hog y lássa a bejáratot. – Biztosan Kristina az, az ikrekkel. És Dan tényleg az anyósának nyitott ajtót. Erica felállt, hog y seg ítsen neki, és örömmel állapította meg , hog y az ikrek ébren vannak. – Földre szállt ang yalok voltak. – Kristina kérdőn sandított a konyha felé. – Nem jössz be? – kérdezte Dan, de az asszony csak a fejét rázta. – Nem, most inkább meg yek. Jobb, ha mag atok vag ytok eg y ilyen pillanatban. – Köszönöm! – ölelte meg Erica Kristinát. Noha időközben a szívébe zárta az anyósát, tény, hog y a tapintat nem volt az erősség e. – Nincs mit. Szívesen támog atlak benneteket mindenben, tudod. Kristina g yorsan távozott, és Erica meg fog ta a két hordozót, majd a konyhába vitte az ikreket. – Ő itt Anna néni. – Óvatosan letette a g yerekeket a földre Anna széke mellé. – Ő Noel és ő Anton.

– Az apaság kérdése mindenesetre vitán felül áll – jeg yezte meg Anna, majd leg ug g olt a kicsik mellé, és Erica követte a példáját. – Néhányan kérdezték már, hog y Patrikra hasonlítanak-e, de nem tudjuk eldönteni. – Szépek – mondta Anna. A hang ja remeg ett, és Erica eg yszeriben már nem volt benne olyan biztos, hog y jó ötlet volt meg szervezni ezt a találkozót. Talán még is túl korai. Nemet kellett volna mondania? – Nincsen semmi baj – mondta Anna, mintha olvasott volna a nővére g ondolataiban. – Felvehetem őket? – Hát persze – felelte Erica. Inkább érezte, mint látta Dant a háta mög ött. Ő is visszafojtotta a léleg zetét, és azon tanakodott mag ában, mi helyes, és mi nem. – Először a kis Ericát. – Anna mosolyog va emelte fel Noelt. – Hát te is olyan csökönyös vag y, mint az anyukád? Akkor sok baja lesz még veled. Mag ához szorította, és az orrát a kicsi nyakához nyomta. Majd letette Noelt, és a karjába vette Antont, akivel meg ismételte az előbbieket. Aztán csak tartotta a picit. – Nag yon édesek, Erica! – Anton kopasz kis feje fölött a nővérére pillantott. – Tündériek! – Köszi – mondta Erica. – Köszi! – Tudtok már valamit? – kérdezte Patrik buzg ón, amikor Martinnal beléptek a kórház várótermébe. – A lényeg et már hallottad telefonon – felelte Paula. – A fiúk találtak eg y zacskó fehér port a Tetra Pak g yárnál álló bérházak előtti szemetesben. – Világ os. Meg van a zacskó? – Patrik leült. – Ott van – mutatott Paula eg y barna papírtáskára az asztalon. – És mielőtt még meg kérdeznéd: ig en, óvatosak voltunk. De sajnos már sok ember kezén átment, a fiúkén, a tanárokén és a kórházi dolg ozókén. – Elővig yázatosaknak kellett volna lenniük. Leg yen g ondod rá, hog y eljusson a törvényszéki laborba, és meg szerezzük mindenkinek az ujjlenyomatát, aki meg fog hatta. Először is a szülőknek kell a

beleeg yezésüket adni, hog y ujjlenyomatot vehessünk a g yerekeiktől. Gösta bólintott. – Hog y vannak a fiúk? – kérdezte Martin. – Az orvos azt mondja, nag y mázlijuk volt. A történet trag édiába is torkollhatott volna, de szerencsére nem sokat nyeltek le a porból. Csak meg kóstolták. Máskülönben most nem itt ücsörög nénk, hanem a hullaházban. Eg y pillanatra csend állt be. Mindnyájan elborzadtak. Patrik vetett eg y pillantást az asztalra. – Azt is el kell intéznünk, hog y Mats Sverin ujjlenyomatait eg ybevessék a zacskón találhatókkal. – Gondolod, hog y a g yilkosság nak van valami köze a kábítószerhez? – Paula a homlokát ráncolva dőlt hátra a kényelmetlen kanapén. De mivel íg y sem volt jó ülni, nemsokára meg int előrehajolt. – Meg tudtatok valamit Göteborg ban, ami erre utal? – Nem ezt akartam mondani. Találtunk viszont más nyomokat, amelyek támpontul szolg álhatnak a további nyomozáshoz, de úg y g ondoltam, összeülhetnénk az őrsön eg y meg beszélésre, ha itt vég eztünk. – Felállt. – Martinnal bemeg yünk Fjällbackába, és meg próbálunk beszélni néhány tanárral. Elküldenéd a zacskót a laborba, Paula? És mondd nekik, hog y sürg ős. A nő mosolyg ott. – Mag uktól is tudják, ha te küldetsz nekik valamit. Erica és Patrik látog atása óta Annie-t valamiféle nyug talanság kerítette hatalmába. Ne hívjon még is orvost? Sam még eg y hang ot sem adott ki azóta, amióta meg érkeztek a szig etre. Ug yanakkor az volt az ösztönös meg érzése, hog y helyesen cselekszik. Samnak semmi másra nincs szükség e, csak időre. Hog y meg g yóg yuljon a lelke. Az orvos meg csak a testével törődne. Ő mag a alig bírt arra az éjszakára g ondolni. Az ag ya mintha kikapcsolt volna, amikor a félelem és a borzadály eluralkodott rajta. Hog yan is várhatná el akkor Samtól, hog y a kis lelke feldolg ozza ezt? Sam és ő ug yanazt a borzalmat élte át. De vajon ug yanaz a retteg és is g yötri őket?

A félelem attól, hog y az eg ész utolérheti kettejüket idekint? Meg nyug tatóan beszélt hozzá, és elmag yarázta neki, hog y most már biztonság ban vannak. Itt nem találhatnak rájuk a g onoszok. Azt azonban nem tudta, hog y a hang ja is ug yanazt sug allja-e, mint a szavai. Mert ő mag a sem hitt ebben az eg észben. Bárcsak Matte… Remeg ni kezdett a keze, ahog y eszébe jutott a férfi. Matte meg védhette volna őket. Nem akarta mindenbe beavatni azon az estén és éjjelen, amelyet eg yütt töltöttek. Ezt-azt elmesélt neki, eleg et ahhoz, hog y meg értse, már nem ug yanaz az ember. Persze a többit is el kellett volna mondania. Ha több idejük lett volna, sikerült volna meg bíznia benne. Elpityeredett, és vett eg y nag y leveg őt, hog y összeszedje mag át. Samnak semmit sem szabad észrevennie a kétség beeséséből. Biztonság ra van szükség e. Csak íg y feledheti a lövés, a vér és az apja képének emlékeit. Annie feladata az, hog y mindent rendbe hozzon. Matte már nem seg íthetett. Eltartott eg y darabig , mire minden szükség es ujjlenyomatot meg szereztek. Már csak kettő hiányzott. A mentősöké, de ők úton voltak, és nem fog nak eg yhamar visszatérni. Paulának még is az volt az érzése, hog y időpocsékolás az ujjlenyomatg yűjtés. Valami azt súg ta neki, sokkal fontosabb mielőbb meg tudniuk, hog y Matte hag yott-e nyomokat a zacskón. Óvatosan meg kocog tatta az ajtót. – Szabad! – Torbjörn Ruud felpillantott. – Jó napot kívánok! Paula Morales vag yok a tanumshedei rendőrség től. Találkoztunk már párszor. Hirtelen zavar fog ta el. Nag yon jól tudta, hog y mennek általában a dolg ok. És amit most tervezett, ellentmondott minden előírásnak. Neki pedig nem volt szokása meg szeg ni a szabályokat. De olykor elkel eg y kis rug almasság , és ez most pont eg y ilyen helyzet. – Emlékszem. – Torbjörn eg y székre mutatott. – Mi újság ? Pedersen hallatott már mag áról? – Csak szerdán kapjuk meg a jelentését. És nincs sok támpontunk,

ezért sajnos eg yáltalán nem haladunk úg y… Elnémult, vett eg y mély leveg őt, és átg ondolta, hog y adja elő a jövetele okát. – De ma történt valami, és még nem tudjuk, hog y köze van-e a g yilkosság hoz – bökte ki vég ül, azzal letette a papírtasakot az asztalra. – Mi ez? – Torbjörn kinyújtotta a kezét. – Kokain – felelte Paula. – És hol találták? Paula röviden összefog lalta, mi történt a nap folyamán, és mit meséltek a fiúk. – Nem nag yon szoktak csak úg y letenni az asztalomra eg y zacskó kokaint – nézett Paulára Torbjörn. – Tudom. – A nő elpirult. – De tudja, hog y meg y ez. Ha elküldjük a laborba, eg y örökkévalóság ig várhatunk az eredményre. Nekem pedig az az érzésem, hog y ez fontos, és arra g ondoltam, lehetnénk kicsit rug almasabbak ebben az esetben. Ha seg ítene nekem eg y apróság ban, később majd elintézem a formaság okat. És természetesen vállalom a felelősség et. Torbjörn sokáig hallg atott. – És mit teg yek? – kérdezte vég ül, de még mindig kétkedőnek tűnt. Paula elmondta, mit akar tőle. Torbjörn meg fontoltan bólintott. – Kivételesen. De ha történik valami, mag a viszi el a balhét. Teg yen róla, hog y korrektnek tűnjön az üg y. – Szavamat adom. Paula eg ész testében bizserg ett az izg atottság tól. Ig aza van, pontosan tudta. Már csak be kell bizonyítania. – Akkor jöjjön! Torbjörn felkelt, és Paula szaporán követte. Ha az üg y elintéződik, a lekötelezettje lesz a férfinak. – Remélem, nem értettél félre. – Erling nem mert ránézni. Vivianne szótlanul turkálta az ételt. Mint mindig , amikor keg yvesztett lett, Erling eg ész teste g örcsbe merevedett a szorong ástól. Nem kellett volna szóba hoznia Bertil véleményét. Még is mit várt? Vivianne mindig

tudja, mit csinál, és semmi szükség nem volt arra, hog y fig yelmeztesse. – Ug ye, már nem harag szol rám, édesem? – simog atta meg a nő kézfejét. Amikor nem érkezett semmi reakció, tanácstalan lett. Általában sikerült az ujja köré csavarnia Vivianne-t, de a nő a múltkori beszélg etés óta borzalmasan lehang olt volt. – Úg y tűnik, reng eteg en eljönnek a szombati meg nyitóra. Az összes g öteborg i előkelőség , és ezek nem olyan másodosztályú celebek, mint a valóság show-k g yőztesei. Ezenfelül meg hívtam az Arving arna eg yüttest. Vivianne a homlokát ráncolta. – Azt hittem, a Garag e jön. – Ők lesznek az előzenekar. Te is tudod, hog y nem mondhatjuk le az Arving arnát. Valóság os közönség mág nes. Erling fokozatosan meg feledkezett a borong ásról. A Badis-projekt mindig ilyen hatással volt rá. – Csak jövő szerdán kapjuk meg a pénzt. Remélhetőleg tisztában vag y vele. – Vivianne felemelte a tekintetét a tányérjáról, és úg y tűnt, kissé feloldódott. Erling boldog an vette fel a beszélg etés fonalát. – Nem g ond. A község ad előleg et. A szállítók többség e beleeg yezett, hog y vár a számlával, mert g arantáltuk nekik a kifizetést. – Örülök. Felteszem, Anderst is tájékoztattad. Vég tére is ő a pénzüg yes. Még eg y halvány mosoly is feldereng ett a nő szája szög letében. Erling nek összeszorult a g yomra. Amikor ebéd után a bocsánatos bűnén rág ódott, lassan alakot öltött a fejében eg y terv. Fel nem fog hatta, miért nem g ondolt már korábban erre. Szerencsére a tettek embere volt, és tudta, hog yan üssön nyélbe valamit hosszas előkészületek nélkül. – Édesem! – szólalt meg . – Hm? – Vivianne épp eg y falatot vett a szájába. – Kérdezni szeretnék tőled valamit… Vivianne abbahag yta a rág ást, és lassan felpillantott. Erling eg y pillanatig azt hitte, rémületet lát a szemében, de a benyomás g yorsan tovaszállt. Valószínűleg csak képzelte. Biztos azért, mert olyan ideg es.

Nehézkesen a nő elé térdelt, és kihúzott eg y kis dobozt a zakója belső zsebéből. A fedelén az Ékszerek és Órák Nordholm felirat állt, és nem kellett nag y képzelőerő hozzá, hog y az ember kitalálja, mi van benne. Erling meg köszörülte a torkát. Nag y pillanat volt ez. Meg fog ta Vivianne kezét, és fontoskodó hang on ezt mondta: – Ezennel szeretnélek meg kérdezni, hog y részesítenél-e abban a meg tiszteltetésben, hog y ig ent mondasz nekem? – Amiről korábban úg y képzelte, nag yon fennkölten fog hang zani, eg yszeriben ig en bug yutának tűnt. Még eg yszer nekifutott: – Hát, arra g ondoltam, összeházasodhatnánk. Ez sem volt sokkal jobb. Miközben némán várt a nő válaszára, a fülében hallotta a szívverését. Valójában meg g yőződése volt, hog y Vivianne ig ent mond, de hát sosem tudhatja az ember. A nők néha rejtélyesek. Vivianne kissé túl sokáig hallg atott, és Erling nek lassacskán meg fájdult a térde. A doboz remeg ett a kezében, és most már a dereka is sajg ott. Vivianne vég re-valahára vett eg y nag y leveg őt. – Hát persze, hog y összeházasodunk, Erling . A férfi meg könnyebbülten vette ki a g yűrűt a dobozkából, és húzta fel a nő ujjára. Nem volt drág a ékszer, de miért is dobná ki a pénzét az ablakon, ha eg yszer Vivianne szíve úg ysem a földi javakért dobog ? Jó áron vettem, g ondolta elég edetten. Abban bízott, hog y este meg kapja érte a g yeng éd jutalmát. Nyug talanítóan rég en volt már része benne utoljára, és most vég re volt mit ünnepelniük. A háta recseg ett-ropog ott, amikor felállt, és visszaült a székére. Diadalmasan emelte a mag asba a borospoharát, és Vivianne koccintott vele. Hirtelen Erling meg int felfedezni vélte a tekintetében azt az érdekes villanást, de félresöpörte a g ondolatot, és ivott eg y korty bort. Ma este biztos nem alszik el. – Mindenki itt van? – kérdezte Patrik. A kérdés költői volt. Eg yetlen pillantással felmérte a jelenlévőket, és tulajdonképpen csak azt akarta, hog y elnémuljon a zsong ás a konyhában. – Ig en – felelte Annika.

– Van néhány meg beszélnivalónk. – Patrik a nag y táblán dobolt, amelyre az ilyen meg beszéléseken mindenki számára látható jeg yzeteket szokta írni. – Először is, a fiúk jól vannak. Úg y vélik, nem szenvedtek maradandó károsodásokat. – Hála az istennek! – léleg zett fel Annika. – A talált kokainra majd később visszatérünk, de előbb veg yük át, mi történt a nap folyamán. Mi a helyzet az aktatáskával? – Még semmit sem tudunk – mondta Paula g yorsan. – De remélhetőleg hamarosan. – Eg y halom elszámolási papír volt benne. – Gösta vetett eg y pillantást Paulára. – És mivel nem tudtunk zöld ág ra verg ődni vele, odaadtuk az eg észet Lennartnak, Annika férjének. Meg nézi, mielőtt esetleg továbbküldjük az iratokat. – Jó – mondta Patrik. – Mikor jelentkezik Lennart? – Holnapután – válaszolta Paula. – A mobilt is meg néztük, de semmi érdekes. A laptopot elküldtem a technikusoknak, persze csak a jóisten tudja, mikor kapjuk meg az eredményt. – Marha ideg esítő, de nem tehetünk semmit. – Patrik karba fonta a kezét, miután felírta a táblára nag ybetűkkel: Lennart, szerda. – És mit mesélt Sverin rég i csaja? – kérdezte Mellberg . Mindenki összerezzent, és Patrik meg lepetten bámult a főnökére. Nem számított arra, hog y Mellberg nek akárcsak halvány elképzelése is van a nyomozás menetéről. – Mats nála járt péntek este, de még az éjszaka folyamán eljött. – Felírta a tényeket az előzők alá. – Ez behatárolja, mikor történhetett a g yilkosság . Leg korábban szombatra virradó éjszaka, és ez eg ybevág azzal az időponttal, amikor a szomszéd zajt hallott. Pedersen eredményei remélhetőleg majd seg ítenek pontosan meg határozni a halál beálltát. – Nem volt g yanús a nő? Nem lehet rég i szerelmi üg y a háttérben? – firtatta tovább Mellberg . Ernst, aki Mellberg lábán feküdt, a g azdája hang ját hallva kíváncsian felemelte a fejét. – Hát nem a g yanús szót használnám, ha le akarnám írni, inkább eg y kicsit szétszórtnak tűnt. Jelenleg a fiával lakik a szig eten, és úg y fest,

évek óta nem állt kapcsolatban Matsszal. Ez eg ybevág a szülők állításával. Azon az estén nyilván felelevenítették a rég i szép időket. – És miért jött el Mats éjnek évadján? – fordult Annika g épiesen Martinhoz, aki sértetten viszonozta a pillantását. Noha időközben derék családapa lett belőle, meg lehetősen szertelen szerelmi életet tudhatott a háta mög ött hetente váltakozó kiválasztottakkal, amiért még mindig csipkelődés céltáblájává vált olykor-olykor. Amióta Piát meg ismerte, más életet élt, és sosem bánta meg . Most kelletlenül g ondolt vissza a rég i időkre. – Most mit tátjátok a szátokat? Néha az ember szeretné meg spórolni mag ának a reg g eli beszélg etést, miután jól érezte mag át. Mindenki vidáman rápillantott, mire ő csak lezserül vállat vont. – Még is mit vártatok? A pasik már csak ilyenek. – Úg y elvörösödött, hog y a szeplői szinte alig látszottak. Patrik nem tudta elnyomni a vig yorát, de aztán g yorsan meg int elkomolyodott. – Ha a távozása okát nem is, azt már leg alább tudjuk, hog y szombatra virradó éjjel visszajött. És ebből adódik eg y további kérdés: hol lehet a csónak? Azzal kellett hazajönnie. – Néztétek már az eBayen? – Gösta vett eg y kekszet, és belemártotta a kávéjába. – Meg néztem teg nap néhány apróhirdetési oldalt az interneten, de nem találtam – felelte Patrik. – Bejelentettük az eltűnését, és beszéltem a parti őrség g el is, nyitva tartják a szemüket. – Fig yelemre méltó véletlen, hog y pont most tűnt el. – A kocsiját meg vizsg áltuk már? – Paula kihúzta mag át, és Patrikra nézett. A férfi bólintott. – Torbjörn és az emberei átnézték. A ház előtt állt a parkolóban. Semmit sem találtak. – Aha. – Paula újra hátradőlt. Azt hitte, a kocsi elkerülte a fig yelmüket, de Patrik láthatóan kézben tartotta a dolg okat. – És mit volt Göteborg ban? – Mellberg titokban eg y kekszet pottyantott az asztal alá.

Patrik és Martin összenézett. – Hát, meg érte elmenni. Szeretnél beszámolni a szociális hivatalnál folytatott beszélg etésről? Patrik döntése, hog y több felelősség et ruház a csapat leg fiatalabb tag jára, azonnali eredményt hozott. Martin arca felrag yog ott. Tisztán és világ osan elmondta, mit tudtak meg Sven Barkmantól a Fristadról, és elmag yarázta, hog yan működik eg yütt a szociális hivatal meg az intézmény. Miután vetett eg y kérdő pillantást Patrikra, arról is beszámolt, mi volt a Fristad irodájában. – Azt még nem tudjuk, hog y Matsot az ottani tevékenység e miatt meg fenyeg ették-e. A Fristad vezetője azt állítja, nincs tudomása ilyesmiről, de meg eng edte, hog y meg nézzük azoknak a nőknek az aktáit, akik Sverin utolsó éve alatt a Fristad támog atásában részesültek. Nag yjából húsz esetről beszélhetünk. Miután Patrik eg yetértően bólintott, Martin folytatta. – Amíg nincs más támpontunk, lehetetlenség meg mondanunk, hog y meg érné-e bármelyik üg yet közelebbről is meg nézni. Jeg yzeteltünk, felírtuk a nők nevét, akiknek Mats volt a kapcsolattartójuk. Ezzel dolg ozhatunk. El sem hinnétek, milyen nyomasztóak ezek az akták. Néhány nő meg járta a poklot, és teljesen érthetetlen… Jaj, nem tudom elmondani! – Martin szég yenkezve hallg atott el, de Patrik pontosan tudta, mire g ondol. A sorsok, amelyekbe futó betekintést nyertek, neki is meg feküdték a g yomrát. – Fontolóra vesszük, hog y ne beszéljünk-e a többi alkalmazottal. Vag y talán néhány nővel, akiknek a Fristad seg ített, amikor Mats ott dolg ozott. De az is lehet, hog y felesleg es. Találtunk eg y tanút, aki seg íthet. – Patrik hatásszünetet tartott, és meg állapította, hog y a jelenlévők osztatlan fig yelmét élvezi. – Ezzel a testi sértéssel kapcsolatban az első perctől kezdve furcsa érzésem volt. Ezért Martinnal szerencsét próbáltunk a háznál, ahol Mats lakott. A bántalmazás, ahog y azt ti is tudjátok, a kapuban történt. Az eg yik szomszédtól vég ül meg tudtuk, Matsot az állításával ellentétben nem fiatalok verték össze. A szomszéd, aki látta az esetet, azt mondta, eg y idősebb banda volt. Motorosoknak nevezte őket.

– A rosseb eg ye meg ! – fakadt ki Gösta. – De miért hazudott Sverin? A szomszéd meg miért csak most szól? – Ami a szomszédot illeti, csak a szokásos. Nem akart belekeveredni, mert félt. Vag yis a civil kurázsi hiánya. – És Sverin? Ő miért hallg atott? – forszírozta Gösta. Patrik a fejét rázta. – Nem tudom. Talán ő is félt. De ezek a bandák nem arról híresek, hog y átlag embereket támadnak meg az utcán. Szóval biztosan van valami mög ötte. – Tudta azonosítani őket? – kérdezte Paula. – Sas – mondta Martin. – A szomszéd szerint eg y sas volt a hátukon. Szóval nem lesz g ond kideríteni, melyik bandáról van szó. – Ebben a g öteborg i kollég ák biztos tudnak seg íteni – kontrázott Mellberg . – Én meg mondtam, hog y ennek a Sverinnek volt valami a füle mög ött. Ha ilyen fickókkal adta össze mag át, nem csoda, hog y g olyót röpítettek a fejébe. – Én nem mennék ilyen messzire – vetette ellene Patrik. – Fog almunk sincs, hog y Matsnak volt-e köze hozzájuk, és ha ig en, mi. És ez idáig nem jutott tudomásunkra, hog y bűncselekményt követett volna el. Szerintem előbb ki kellene kérdeznünk a Fristad dolg ozóit, hog y ismerik-e ezt a bandát, vag y volt-e esetleg kapcsolatuk velük. És meg kérdezzük a g öteborg i kollég ákat is, ahog y Mellberg javasolta, mit tudnak róluk. Paula? Paula intett. – Hát… – kezdte tétován. – Be kell vallanom, hog y kicsit meg g yorsítottam ma az üg ymenetet, és nem a laborba küldtem be a zacskót, hanem elvittem Torbjörnnek. Ti is tudjátok, mennyit kell várni néha az eredményekre, ha az üg y nem az első helyen áll az elintézendők listáján… – Ig en, tudjuk, folytasd – sürg ette Patrik. – Elbeszélg ettem eg y kicsit Torbjörnnel, és kértem tőle eg y szívesség et, mondjuk íg y. – Paula zavartan fészkelődött, mert nem tudta, milyen fog adtatásra talál. – Eg yszerűen meg kérdeztem, nem hasonlítaná-e össze g yorsan a zacskón talált ujjlenyomatokat Mats

Sverinéivel. Vett eg y nag y leveg őt. – Ig en, és? – Eg yeznek. Mats ujjlenyomatai rajta vannak a kokainoszacskón. – Tudtam! – öklözött Mellberg diadalittasan a leveg őbe. – Drog és sötét üzelmek eg y bűnözőbandával. A zsig ereimben éreztem, hog y sáros! – Én meg még mindig azon a véleményen vag yok, hog y le kellene hig g adnunk – mondta Patrik, noha neki is főtt a feje. A g ondolatai eg ymást kerg ették, és erőnek erejével tudta csak rendezni őket. Bizonyos fokig eg yetértett Mellberg jel, de hevesen tiltakozni akart az ellen, hog y íg y állítsák be Matsot. Ez eg yszerűen nem vág ott eg ybe azzal a benyomással, amely az Annie-val, a szülőkkel és a kollég ákkal folytatott beszélg etések során kialakult benne. Habár eg ész idő alatt ott motoszkált a fejében, hog y valami nincs rendjén, nem tartotta hihetőnek ezt az újonnan körvonalazódó képet róla. – És Torbjörn teljesen biztos volt benne? – Ig en. Természetesen továbbítottuk az anyag ot, és várjuk a hivatalos meg erősítést, de Torbjörn kétség et kizáróan kijelentette, hog y Mats Sverin meg fog ta azt a zacskót. – Ez sokat változtat a helyzeten. Meg kell kérdeznünk az ismert drog osokat, hog y ismerték-e Matsot. Ennek ellenére meg kell mondanom, hog y nekem ez az eg ész nem… – Patrik a fejét ing atta. – Ostobaság ! – fújtatott Mellberg . – Száz százalékra veszem, hog y meg lesz a tettes, ha kicsit mélyebbre ásunk. Szokványos drog g yilkosság , rég i nóta. Az eset meg oldása nem fog túl sok fejfájást okozni. Lehet, hog y sikkasztott. – Hm… – dörmög te Patrik. – De miért a háza előtt dobta ki a zacskót? Vag y valaki más volt? Mindenképpen utána kell járnunk ennek. Martin! Paula! Elcseverésztek holnap a törzsvásárlókkal? Paula bólintott, mire Patrik felírt valamit a táblára. Tudta ug yan, hog y Annika mindig jeg yzőkönyvet vezet a meg beszélésekről, de íg y könnyebb volt áttekintést nyernie az eg ész fölött. – Gösta, mi beszélünk Mats kollég áival, és ezúttal belemeg yünk

részletekbe is. – Milyen részletekre g ondolsz? – Talán hallottak vag y láttak valamit, ami meg mag yarázhatja, miért volt Mats kezében eg y zacskó kokain. – Meg kérdezzük tőlük, hog y Mats drog os volt-e? – Gösta látszólag nem volt elrag adtatva a feladattól. – Ezt még nem tudhatjuk – válaszolta Patrik. – Pedersen jelentését leg hamarabb holnaputánra várhatjuk, és addig fog almunk sincs, milyen anyag ok voltak Mats szervezetében. – És a szülők? – vetette fel Paula. Patrik nyelt eg yet. Nag yon berzenkedett tőle, de Paulának természetesen ig aza volt. – Velük is beszélnünk kell. Gösta és én majd elintézzük. – És én mit csináljak? – kérdezte Mellberg . – Jó volna, ha főnökként tartani tudnád itt benn a frontot – felelte Patrik. – Az volna a leg jobb. – Mellberg látható meg könnyebbüléssel állt fel, Ernst pedig a sarkában maradt. – És most jöjjön eg y kis szépítő alvás. Holnap sok dolg unk lesz, de eg ykettőre meg oldjuk ezt az üg yet. Ezt súg ja a férfiúi meg érzésem. Mellberg összedörzsölte a tenyerét, de nem sok helyeslést kapott. – Hallottátok, mit mondott Bertil. Most alszunk eg yet, és holnap újult erővel vág unk bele. – És mi van a g öteborg i nyommal? – kérdezte Martin. – Mostantól az a kiindulópontunk. Amint többet tudunk, újra összeülünk. Ha holnap nem jön össze, leg később szerdán meg int elug runk Göteborg ba. Lezárták a meg beszélést, és Patrik a kocsijához ment. A hazaúton eg észen a g ondolataiba veszett.

Fjällbacka, 1871 Ősszel hagyhatta el először Gråskärt. Pont, mint először, most is felkavarónak találta a hajóutat, de nem esett pánikba. Hosszú ideig élt a tengeren, megszokta a zajokat és a hullámzást. Valószínűleg meg tudna barátkozni vele, ha nem tartanák fogva a szigeten. Csak jusson el az ismerős kikötőbe! A vízfelszín tükörsima volt. Nem tudott ellenállni, a vízbe dugta a kezét, és felborzolta a felszínt. Miközben áthajolt a korláton, óvón a hasára szorította a másik kezét. Karl a kormányrúdnál állt. Valahogy egészen máshogy festett, most, hogy elhagyta Gråskärt és a világítótorony árnyékát. Elegánsan. Emelie már rég nem látta ilyennek. A szeme gonosz csillogása a szigeten elcsúfította. Ám ahogy most elnézte, miközben minden idegszálát megfeszítve állt ott, eszébe jutott, mit talált benne egykor vonzónak. Talán a sziget változtatta meg, gondolta Emelie. Valami a szigeten előcsalta belőle a gonoszt. Gyorsan elvetette ezeket a gondolatokat. Micsoda együgyű teremtés! Edith intő szavait nem tudta kiverni a fejéből. Ma kivételesen elhagyják a szigetet, még ha csak pár órára is. Találkoznak emberekkel, elintézik a szükséges bevásárlást, és meghívásuk van Karl nagynénjéhez kávéra. És Emelie persze orvoshoz is elmegy. Nem aggódott. Tudta, hogy a gyerekkel, aki ilyen élénken rugdalózik a pocakjában, minden rendben. De annak azért örült, hogy ezt az orvos is meg fogja erősíteni. Mosolyogva hunyta be a szemét. A szél kellemesen simogatta az arcát. – Ülj rendesen! Emelie összerezzent. Eszébe jutott a legutóbbi hajóút. Újdonsült feleség volt, telis-tele várakozással, és akkor Karl még barátságos volt vele. – Bocsáss meg! – sütötte le a szemét, miközben ő maga sem tudta, miért kért

bocsánatot. – Csak semmi felesleges locsogás – mondta Karl hűvösen. Megint az a Karl volt, aki a szigeten. A csúnya, gonosz szemű Karl. – Igen, Karl. Emelie innentől kezdve a hajópadlóra szegezte a tekintetét. A gyerek a hasában akkorát rúgott, hogy levegő után kellett kapkodnia. Hirtelen Julian, aki vele szemben ült, felállt, és nagyon közel húzódott hozzá. Megragadta a karját. – Hallottad Karlt! Semmi fecsegés! Egy szót sem a szigetről, és olyasmiről, amihez másnak nincs köze! – Az ujjai egyre inkább Emelie húsába vájódtak. A nő vágott egy grimaszt. – Dehogy. – A fájdalom könnyeket csalt a szemébe. – És most maradj veszteg! Különben még vízbe esel – suttogta Julian, majd elengedte a karját, és felállt. Visszaült a helyére, és Fjällbackára szegezte a tekintetét. Emelie újra a hasára tette a remegő kezét. Egyszeriben rájött, hogy hiányzik neki a társaság, amely a szigeten mindig körülvette. Hiányoztak azok, akik ott maradtak, és sosem hagyhatják el a szigetet. Megfogadta, hogy imádkozni fog értük. Talán Isten meghallgatja az imáit, és megkönyörül a tévelygő lelkeken. Amikor a település központjához közeli stégnél kikötöttek, kipislogta a szeméből a könnyeket, és érezte, ahogy mosoly terül szét az arcán. Végre megint emberek között lehetett. Elhagyhatta Gråskärt.

Mellberg fütyörészve ment munkába. A meg érzése azt súg ta, jó nap lesz ez a mai. Előző este elintézett néhány telefont, és most maradt eg y félórája, hog y összekészülődjön. – Annika! – kiáltotta, alig lépett be a recepcióra. – Nem kell kiabálni, itt ülök. – Lég y oly kedves, és készítsd elő a tárg yalót. – A tárg yalót? Nem is tudtam, hog y van ilyesmink. – A nő levette a szemüveg ét, és a madzag ján lóbálta. – Tudod, melyik helyiség re g ondolok. Az eg yetlenre, amelybe több szék is befér. – Több szék? Annikának kellemetlen érzése támadt. Hog y Mellberg ilyen korán talpon volt, és ráadásul még rendesen is nézett ki, nem jelentett semmi jót. – Ig en, széksorok. A sajtónak. – A sajtónak? Annika g yomra g örcsbe rándult. Mit főzött ki már meg int Mellberg ? – Pontosan, a sajtónak. Fel nem fog hatom, mit értetlenkedsz ma ennyit. Sajtótájékoztatót fog ok tartani, és az újság íróknak le kell ülniük valahová. – Úg y beszélt Annikához, akár eg y g yerekhez. – És Patrik tud róla? – sandított Annika a telefonra. – Hedström majd értesül róla, ha méltóztatik befáradni a munkahelyére. Két perccel múlt nyolc. – Mellberg szándékosan fig yelmen kívül hag yta, hog y ő mag a is csak tíz perce vonult be. – A sajtótájékoztató fél kilenckor kezdődik. Kevesebb, mint fél óra múlva. És ahog y mondtam, még nincs előkészítve a helyiség . Annika újból a telefonra lesett, de belátta, hog y nem lesz nyug ta

Mellberg től, amíg fel nem emeli a hátsóját, és elő nem készíti az eg yetlen helyiség et, amely szóba jöhet. Remélhetőleg a főnöke hamar eltűnik az irodájában, és akkor felhívhatja Patrikot. – Itt meg mi az ördög folyik? Annika éppen azon volt, hog y példás sorokba állítsa a székeket, amikor meg hallotta Gösta hang ját. – Mellberg sajtótájékoztatót akar tartani. Gösta meg vakarta a tarkóját, és körülnézett. – Hedström tud róla? – Én is pont ezt kérdeztem Bertiltől. Nem, nyilván nem. Ez is Mellberg briliáns ötlete. Sajnos nem tudtam időben felhívni Patrikot, hog y szóljak neki. – Miről akartál szólni? – Gösta mög ött Patrik bukkant fel. – Mit csinálsz tulajdonképpen? – Tartunk itt eg y… – Annika az órára nézett. – Tíz perc múlva sajtótájékoztató. – Most hülyéskedsz? – kérdezte Patrik, de látta Annika arcán, hog y komolyan beszél. – Ez az istencsapása… Patrik hátraarcot csinált, és dühösen Mellberg irodája felé vág tatott. Hallották, ahog y az ajtó kinyílik, majd izg atott hang zavar támad, aztán az ajtó becsapódik. – Jaj, jaj, jaj! – Gösta meg int a fejét vakarászta. – Én inkább fedezékbe vonulok. Olyan g yorsan tűnt el, hog y Annika abban sem volt biztos, tényleg látta-e, vag y csak a képzelete játszott vele. Kedvetlenül rakosg atta tovább a székeket. Mit nem adott volna érte, ha kiseg ér lehetett volna Mellberg irodájában! Hallotta a kiabálást, de eg y szót sem értett belőle. Aztán csöng ettek az ajtón. Neg yedóra alatt minden újság író meg érkezett. A teremből fojtott moraj hallatszott. Néhányan már ismerték eg ymást: a Bohusläning en, a Strömstads Tidning en és a többi helyi lap újság írói. A helyi rádió is képviseltette mag át, de még a bulvársajtó is jelen volt, ami csak ritkán fordult elő. Annika ideg esen rág ta a szája szélét. Mellberg és Patrik még mindig nem került elő. Fontolóra vette, hog y mondjon-e valamit, vag y

csak várja ki, mi lesz. Vég ül az utóbbi mellett döntött, de szemmel tartotta a főnöki iroda ajtaját. Vég re Mellberg pulykavörös arccal és kócos hajjal kiviharzott. Az ajtókeretben Patrik állt, és csípőre tette a kezét. Annika a távolság ellenére is jól látta, milyen dühös arcot vág . Miközben Mellberg loholva felé indult, Patrik bement az irodájába, és úg y bevág ta az ajtót mag a mög ött, hog y a folyosó falain zörög tek a képek. – Zöldfülű – morog ta Mellberg , amikor elnyomakodott Annika mellett. – Meg jön, és olyan dolg okba avatkozik, amelyeket mindig is íg y csináltam! Eg y kicsit meg állt, vett eg y nag y leveg őt, és meg ig azította a frizuráját. Aztán belépett a helyiség be. – Mindenki itt van? – kérdezte rag yog ó arccal, és helyeslő mormog ást kapott válaszul. – Jó, akkor vág junk bele! Ahog y teg nap már említettem, fordulat következett be a Mats Sverin halála üg yében folytatott nyomozásunkban. – Tartott eg y szünetet, de úg y tűnt, még senkinek nincs kérdése. – A helyi sajtó biztosan tudja, hog y teg nap kis híján trag édia történt. Három kisfiút kellett mentővel az uddevallai kórházba szállítani. Néhány újság író bólintott. – A fiúk találtak eg y zacskó fehér port, amelyet limonádépornak néztek, és meg kóstoltak. De mivel kokain volt, rosszul lettek tőle. Kihívták hozzájuk a mentőket. – Meg int szünetet tartott, és kihúzta mag át. Most elemében volt. Imádta a sajtótájékoztatókat. A Bohusläning en újság írója felemelte a kezét, és Mellberg helyeslőleg biccentett neki. – Hol találták a zacskót? – A fjällbackai Tetra Pak g yár melletti bérházaknál eg y szemetesben. – Lett valami bajuk? – A bulvársajtó újság írója tette fel a kérdést, üg yet sem vetve arra, hog y ő következik-e. – Az orvos azt mondta, rendbe jönnek. Szerencsére csak meg kóstolták. – Gondolják, hog y a zacskó eg y ismert kábítószerestől származik? Vag y köze van a g yilkosság hoz? Tett erre utalásokat – vetette fel a Strömstads Tidning en riportere.

Mellberg élvezte a helyiség et betöltő, fokozódó feszültség et. Látták rajta, hog y van valami a tarsolyában, és azt akarja, hog y jó nag yot szóljon. Miután hallg atott eg y sort, azt mondta: – A zacskó Mats Sverin háza előtt volt eg y szemetesben. – Jelentőség teljesen vég ig nézett a közönség én. Minden szempár rá szeg eződött. – És a zacskón meg találtuk az ujjlenyomatait. Moraj futott vég ig a termen. – Azt a…! – szaladt ki a Bohusläning en újság írója száján, és néhányan rög tön felemelték a kezüket. – Abból indulnak ki, hog y eg y félresikerült drog üzletről van szó? – A Göteborg s-Tidning en újság írója bőszen jeg yzetelt, miközben a fényképész eg yik képet kattintotta a másik után. Mellberg behúzta a hasát. – Pillanatnyilag nem mondhatunk túl sokat, de valóban ez a feltevésünk. Élvezettel hallg atta a saját hang ját. Ha a pályafutása más irányt vett volna, most talán a rendőrség szóvivője lehetne Stockholmban vag y valami hasonló. Akkor Anna Lindh politikus meg g yilkolása után eg ész Svédország láthatta volna a tévében, de ő nyilatkozhatott volna az Olof Palme-g yilkosság után is a reg g eli tévéműsorokban. – Utal még valami arra, hog y drog okról van szó az üg yben? – kérdezte a Göteborg s-Tidning en újság írója. – Erről nem nyilatkozhatok – felelte Mellberg . Eleg endő mennyiség ű csontot kell odavetni a hiénáknak. Nem túl sokat, nem túl keveset. – Feltárták Mats élettörténetét? Korábban is kapcsolatba került kábítószerekkel? – A Bohusläning en újság írójának vég re sikerült feltennie eg y kérdést. – Erről nem szeretnék beszélni. – Meg van már a boncolás eredménye? – kérdezett tovább a Göteborg sTidning en riportere, amiért dühös pillantásokat zsebelhetett be a kollég áitól. – Nincs, csak a jövő hétre várjuk. – Van már g yanúsítottjuk? – jutott szóhoz vég re a Göteborg s-Posten

újság írója is. – Nincs. És eg yelőre ennyit tudtunk mondani. Meg kaptak minden információt, amellyel szolg álhattunk. Folyamatosan tájékoztatjuk önöket. Nézetem szerint áttörés előtt állunk. A meg állapítás valóság os kérdésözönt váltott ki, de Mellberg csak a fejét rázta. Meg kell elég edniük annyi csonttal, amennyit elébük vetett. Miközben rug ózó léptekkel visszament az irodájába, g ondolatban vállon vereg ette mag át. Nag yszerű munkát vég zett. Patrik ajtaja csukva volt. A nyavalyás, g ondolta Mellberg . Az arca elsötétült. Hedströmnek vég re be kell látnia, kinek van nag yobb tapasztalata az ilyen kérdésekben, és kit illet meg a döntés jog a az őrsön. És ha ez nem tetszik neki, le is út, fel is út. Mellberg az irodai székébe süppedt, feltette a lábát az íróasztalra, és összekulcsolta a kezét a tarkója mög ött. Ug yancsak rászolg ált eg y kis szundikálásra. – Kivel kezdjük? – kérdezte Martin, amikor a bérházak előtti parkolóban kiszálltak a kocsiból. – Mit szólnál Rolléhoz? Martin bólintott. – Eg yetértek, vele már jó ideje nem beszéltünk. Nem árt, ha eg y kicsit a körmére nézünk. – Reméljük, van olyan állapotban. Felmentek a lépcsőn, és Paula becseng etett Rolle lakásába. Amikor senki nem nyitott ajtót, még eg yszer cseng etett, ezúttal hosszabban. Odabent eg y kutya kezdett ug atni. – A németjuhász, a francba! Róla teljesen meg is feledkeztem. – Martin utálkozva csóválta a fejét. Nem szerette a nag y kutyákat, és a kábítószeresek kutyáit meg különösen kiszámíthatatlannak tartotta. – Nem bánt. Már többször találkoztam vele. Miután Paula harmadjára is becseng etett, léptek hang ja hallatszott a lakásból. Az ajtó lassan kinyílt. – Ig en? – lesett ki Rolle g yanakvóan. Paula hátrált eg y lépést, hog y a férfi jól láthassa. Rolle lába között ott

állt a csaholó kutya, és jól láthatóan meg próbált kiférkőzni az ajtónyíláson. Martin fellépett a következő emeletre vezető lépcső első fokára, noha nem tudta volna meg mag yarázni, mitől érezte mag át ott nag yobb biztonság ban. – Paula, a tanumshedei rendőrség től. Találkoztunk már párszor. – Ig en, most már meg ismerem. – Rolle nem mutatta jelét, hog y ki akarná akasztani a láncot, és ajtót akarna nyitni. – Bemennénk eg y pillanatra, hog y eg y kicsit elbeszélg essünk. – Elbeszélg etni? Na ja, ismerem már az ilyet! – Rolle eg y tapodtat sem mozdult. – Komolyan g ondolom. Nem akarunk balhét. – Paula hang ja nyug odtan cseng ett. Martin a németjuhászra meredt, amelyet Rolle a nyakörvénél tartott fog va. – Szia, kutyus! – Paula leg ug g olt, és meg vakarta a kutya füle tövét. Az eb azonnal abbahag yta az ug atást, és készség esen hag yta, hog y simog assák. – Jó kislány vag y! Jól van! Szereted, ha simog atnak. – Úg y tűnt, a szuka a hetedik mennyország ban jár. – Nikki jó kutya. – Rolle eleng edte a nyakörvet. – Gyere, Martin! – intett Paula a társának. A férfi továbbra is g yanakvó tekintettel lépett be a lakásba. – Csak üdvözölni akar. Ne félj, nem bánt. Martin vonakodva eng edelmeskedett. Meg vakarg atta a nag y németjuhászt, amiért cserébe eg y nag y, nedves nyelv nyalta meg a kézfejét. – Látod, szeret tég ed – vig yorg ott Paula. – Aha. – Martin eg y kicsit elszég yellte mag át. Íg y közelebbről meg nézve tényleg nem tűnt veszélyes állatnak. – De most beszélnünk kell a g azdáddal. – Paula felállt. Nikki könyörg őn oldalra billentette a fejét, majd eltűnt a lakásban. – Tetszik a berendezés – nézett körül Paula. Rolle eg y kis eg yszobás lakást bérelt, és szemmel láthatóan nem fektetett nag y hang súlyt a lakberendezésre. A bútorzat eg y kis faág yból, rajta összeg yűrt ág ynemű, eg y nag y, rég imódi, a földön terpeszkedő tévéből, eg y szöszös barna kanapéból és eg y összecsukható asztalból állt.

A látvány alapján ítélve mind a hulladéktelepről származhatott. – Üljünk le a konyhában. – Rolle előrement. Martin a nyilvántartásból tudta, hog y a férfi harminceg y éves, de leg alább tízzel többnek nézett ki. Mag as volt, eg y kissé hajlott, zsíros haja valamivel az ag yonmosott kockás ing g allérja alá lóg ott. A farmerját rászáradt pecsétek és szakadások sora díszítette, de nem azért, mert a divat ezt diktálta, hanem azért, mert íg y meg tépázta az élet. – Semmivel sem tudom meg kínálni mag ukat – mondta Rolle g únyosan, és csettintett az ujjával. Nikki azon nyomban lefeküdt a lábához. – Nem is kell – felelte Paula. A mosog atóban tornyosuló mosatlan edények és a pult kinézete alapján valószínűleg tiszta csésze sem volt, amelyből kávét lehetett volna inni. – Mit akarnak tőlem? – Rolle sóhajtott eg yet, és teljes odaadással rág ni kezdte a jobb hüvelykujja körmét. A többit sem kímélte korábban, az ujjbeg yei sebesek voltak. – Mit tud a szomszéd férfiról? – nézett rá Paula. – Melyikről? – Na, melyikről? – kérdezett vissza Martin. Azon kapta mag át, hog y odahívta Nikkit. – Feltételezem, arra a fickóra g ondolnak, akit főbe lőttek. – Rolle hányavetin nézett vissza Paulára. – Talált, süllyed. Mit tud róla? – Hog yhog y mit tudok? Semmit sem tudok az eg észről. Ezt már el is mondtam mag uknak. Paula kérdőn pillantott Martinra, aki bólintott. Beszélt Rolléval, amikor közvetlenül a g yilkosság után vég ig járták a szomszédokat. – Ez ig az, de azóta napvilág ra került néhány dolog . Paula hirtelen szig orú hang ot ütött meg . Martin titokban arra g ondolt, hog y nem örülne, ha az ellenség e volna. Jóllehet apró nő volt, több mersz szorult belé, mint a leg több férfiba, akit ismert. – Vag y úg y? – tettetett Rolle csodálkozást, de látni lehetett rajta, hog y

fig yel. – Hallott róla, hog y néhány iskolás talált itt lent eg y zacskó kokaint? – kérdezte Paula. Rolle abbahag yta a körömrág ást. – Kokaint? Hol? – A szemetesben a ház előtt – mutatott a zöld kukára a konyhaablakból. – Kokaint a szemétben? – visszhang ozta Rolle. A szeme mohón felcsillant. Ez lehet a drog osok álma, g ondolta Martin. Véletlenül találni eg y zacskót a szemetesben. Mintha ötöse volna a lottón, bár nem is vett szelvényt. – Ig en, és a g yerekek meg is kóstolták. Az intenzíven kötöttek ki, kis híján rossz vég e lett a történetnek – mondta Paula. Rolle zavartan túrt a zsíros hajába. – Hát ez rémes. A g yerekeknek távol kellene tartaniuk mag ukat az ilyesmitől. – Csak hétévesek. Azt hitték, limonádépor. – De jól vannak, azt mondja? – Ig en, meg úszták. És mostantól remélhetőleg nag y ívben elkerülik ezt a vackot, amelyért mag a úg y odavan. – Gyerekeknek sosem árulnám. Ismernek, a fenébe is! Sosem adnám g yerekeknek a cuccot. – Nem is feltételezzük. Ahog y mondtam, a szemetesben találták. – Paula eg y kicsit meg enyhült. – De kapcsolat van a g yilkosság áldozata és a kokainoszacskó között. – Milyen kapcsolat? – Az nem számít – intette le Paula. – Csak azt szeretnénk tudni, hog y mag a kapcsolatban állt-e vele, vag y tud-e valamit róla. Nem származik belőle semmi kára – folytatta, mielőtt Rolle elkezdhetett volna ag g odalmaskodni. – Gyilkosság i üg yben nyomozunk, az sokkal fontosabb. Ráadásul a jövőben jó pont lehet, ha most seg ít nekünk. Rolle alaposan fontolóra vette a dolg ot. Aztán sóhajtva meg vonta a vállát. – Sajnálom. Néha láttam a fickót a lépcsőházban, de sosem beszéltem

vele. Nem úg y tűnt, mintha eg y hullámhosszon volnánk. De ha ig az, amit mondanak, akkor talán még is több közös volt bennünk, mint hittem – nevetett. – És másoktól sem hallott róla? – kérdezte meg Martin. Nikki most az ő széke mellett feküdt, és hag yta, hog y simog assa. – Nem – felelte Rolle kelletlenül. Látszólag szívesen meg rag adta volna az alkalmat, hog y g yűjtsön néhány jó pontot, de nyilvánvalóan semmit sem tudott. – Felhívna minket, ha hall valamit? – Paula átnyújtotta neki a névjeg yét. Rolle ismét meg rántotta a vállát, és foltos farmerja zsebébe csúsztatta a kártyát. – Jól van. Kitalálnak? Vig yorog va nyúlt az asztalon álló sznüszösdobozért. Közben felcsúszott a ruhaujja, és látni eng edte a szúrásnyomokat a karján. Rolle heroinfüg g ő volt, és nem kokainfüg g ő. A g azdája helyett Nikki kísérte ki őket. Martin jó alaposan meg paskolta búcsúzóul. – Eg y kész. Még három maradt. – Paula lement a lépcsőn. – Pompás érzés eg ész nap drog ostól drog osig járni. – Martin a társa mög ött bandukolt. – Ha szerencséd van, meg ismerhetsz még néhány kutyát. Még soha senkit nem láttam, akinél a vakrémület ilyen g yorsan csapott volna át szerelembe. – Tényleg aranyos volt – morog ta Martin. – De alapjában utálom a nag y kutyákat. Ericának nag y kő esett le a szívéről. A lelke mélyén tudta, hog y Annának még hosszú utat kell bejárnia, és bármikor visszasüllyedhet a sötétség be. Semmi sem volt biztos. Ug yanakkor azzal is tisztában volt, hog y Anna harcos természet. Eg yszer már talpra állt puszta akaraterőből, és Ericának meg g yőződése volt, hog y ezúttal is meg fog ja tenni. Patrik is örült, amikor teg nap este beszámolt neki az előrelépésről. Ma reg g el vidáman fütyörészve indult munkába. Erica remélte, hog y a jókedve tartós lesz. Amióta kórházba került, Erica árg us szemekkel

fig yelte a hang ulatváltozásait. A g ondolat, hog y baja eshet, bénító volt. Patrik a barátja volt, a szerelme, a három g yönyörű g yereke apja. Nem teheti mindezt kockára azzal, hog y halálra ideg eskedi mag át a munkája miatt. Ezt Erica sosem bocsátaná meg neki. – Hahó! Meg int itt vag yunk! – tolta be Erica a babakocsit a könyvtárba. – Üdv! – kiáltotta May vidáman. – Nem értél a vég ére teg nap, mi? – Nem, szeretnék meg nézni még néhány könyvet. És itt a remek alkalom, a fiúk épp most aludtak el. – Ha seg ítség kell, csak szólj. – Köszi! – Erica leült eg y asztalhoz. Küzdelmes volt meg találnia, amit keresett. Buzg ón jeg yzetelte eg y füzetbe a további szakirodalmat. Többnyire semmi érdekeset nem talált, csak eg y halom információt a többi környező szig etről. Hébe-hóba azonban belebotlott eg y aranyrög be, és ez továbblendítette. Vag yis minden pont úg y volt, mint máskor, amikor kutatott. Előrehajolt, és belesett a babakocsiba. A fiúk békésen aludtak. Kissé kinyújtotta a lábát, és olvasott tovább. Közben meg int ráébredt, mennyire szereti a kísértettörténeteket. Már rég nem olvasott ilyet. Gyerekkorában falta Edg ar Allan Poe-t és az északi népmeséket, mindent, ami a keze üg yébe került, a történetek nem lehetettek elég ijesztőek. Talán felnőttfejjel ezért kezdett meg történt bűnesetekről írni. Talán a g yerekkori borzong ató olvasmányok folyománya volt. – Fénymásolhatsz is – mondta May seg ítőkészen. Erica bólintott, és felállt. Talált eg y csomó mindent, amit otthon alaposan át akart olvasni. Hirtelen meg érezte a g yomrában az ismerős bizserg ést. Élt-halt a múltban való kutakodásért, és azért, ahog y képkockánként újra összerakhatja az eg ész kirakóst. Főleg , mivel hónapok óta semmi máson nem járt az esze, csak a kisbabákon, most jót tett, hog y újra felnőtteknek való témákkal fog lalkozhat. A kiadójának azt mondta, hog y csak fél év múlva áll neki az új könyvének, és ezen a tervén nem is állt szándékában változtatni. De addig is szükség e lesz valamire, ami leköti. És ez pont meg felelő tevékenység nek tűnt. A babakocsi hálójában eg y halom fénymásolattal ráérősen hazasétált. A fiúk még mindig aludtak. Az élet a napos oldalát mutatta.

– Ekkora rohadt nag y marhaság ot… Patrik általában nem szokott ilyen felbőszült lenni, de Gösta meg értő volt. Mellberg -nek sikerült felülmúlnia önmag át. Patrik akkorát vág ott a műszerfalra, hog y a kollég ája az anyósülésen összerezzent. – Gondolj a szívedre! – Persze, persze – dörmög te Patrik, és kényszerítette mag át, hog y veg yen pár nag y leveg őt, és eg y kicsit lehig g adjon. – Ott eg y hely! – mutatott Gösta eg y szabad parkolóra. – Hog y csináljuk? – kérdezte még kiszállás előtt. – Nincs okunk rá, hog y szépítsük a helyzetet – válaszolta Patrik. – Úg yis benne lesz minden az újság okban. – Tudom. De nem számít, mit csinált Mellberg , nekünk most az előttünk álló feladatra kell összpontosítanunk. Patrik meg lepetten és kissé szég yenkezve pillantott Göstára. – Ig azad van. Ami történt, meg történt, folytatni kell a munkát. Azt javaslom, kezdjük Erling g el, és utána beszéljünk Mats többi kollég ájával. Ki kell szednünk belőlük, hog y feltűnt-e nekik valami, ami drog okra vag y füg g őség re utalhat. – Például mi? – Gösta remélte, hog y nem tűnik túl korlátolt felfog ásúnak, de tényleg nem értette, mire g ondol Patrik. – Például, hog y Mats feltűnően vag y szokatlanul viselkedett. Úg y tűnik, vég telenül rendes volt, de talán beug rik nekik valami, ami ennek ellentmond. Patrik és Gösta kiszállt az autóból. Nem kérdezték meg telefonon, ki dolg ozik ma eg yáltalán, de már a bejáratnál meg állapíthatták, hog y szerencséjük van. Minden dolg ozó jelen volt. – Erling biztos tud szakítani ránk eg y kis időt. – Patrik nem kérdezte, kijelentette. A lány a recepcióspult mög ött riadtan nézett rá. – Most éppen nincs meg beszélése – mutatott abba az irányba, amerre Erling irodája volt. – Jó napot! – köszönt be Patrik az ajtón. – Jó napot, uraim! – Erling felállt, és eléjük jött. – Fáradjanak be. Hog y

halad a nyomozás? Jutottak már valamire? Hallottam teg nap a kisfiúkról. Te jóság os ég , mi jöhet még ? – Ismét helyet fog lalt. Patrik és Gösta összepillantott. Aztán Patrik rag adta mag ához a szót. – Úg y fest, hog y van összefüg g és. – Meg köszörülte a torkát, mert nem tudta, hog yan is folytassa. – Okunk van azt feltételezni, hog y Matsnak köze volt a kokainhoz, amelyet a fiúk találtak. Az irodában néma csend lett. Erling rájuk meredt, ők pedig kivártak. A férfi csodálkozása láthatóan őszinte volt. – Én… de… mi? – dadog ta, és vég ül csak a fejét rázta. – Nem g yanakodott? – próbált Gösta adni neki eg y lökést. – Eg yáltalán nem. Ilyesmit mi… el sem tudnánk képzelni. – A szokásos szóáradata ezúttal elmaradt. – Semmi sem utalt arra, hog y valami nincs rendben Matsszal? Hang ulating adozások, késések, pontatlanság ok vag y a viselkedése g yökeres meg változása? – Patrik áthatóan vizslatta a férfit, de Erling tényleg zavarban volt. – Semmi. Hiszen már mondtam. Mats a két lábon járó stabilitás volt. Talán kissé szófukar, de ez minden. – Összerándult. – Ezért lehetett? Drog ozott volna? Akkor nem csoda, hog y nem szívesen beszélt a mag ánéletéről. – Még nem tudjuk. De akár ezért is lehetett. – Hát ez eg yszerűen borzalmas! Ha nyilvánosság ra kerül, hog y mi itt ilyen embert fog lalkoztattunk, az katasztrófa lesz. – Mondanunk kell valamit. – Patrik ismét káromkodott mag ában. – Bertil Mellberg ma reg g el sajtótájékoztatót tartott a témáról, ezért ezek a dolg ok a nap folyamán nyilvánosság ra fog nak kerülni. Mintha csak meg rendezett jelenet lett volna, a recepciós rög vest meg jelent az ajtóban láng vörös arccal és rémült tekintettel. – Fog almam sincs, miről van szó, de ég nek a telefonvonalak. Újság írók hada keres, az Aftonbladet és a Göteborg s-Tidning en azonnal beszélni akar veled. – Jaj nekem! – simított vég ig Erling a homlokán, amelyen izzadság g yöng yözött. – Csak azt tudjuk javasolni, hog y mondjon olyan keveset, amilyen

keveset csak lehet – szólalt meg Patrik. – Rendkívül sajnálom, hog y ilyen hamar beavattuk a sajtót, de nem tudtam meg akadályozni. A hang ja éles volt, de Erling tudatáig el sem hatolt, amit mond, a férfit már csupán a válság helyzet fog lalkoztatta, amelyben találta mag át. – Természetesen fog adom a hívásokat. – Zavartan billeg ett a székkel. – Valahog y úrrá kell lennünk a helyzeten, de hog y drog osok a község házán… Még is hog y az ördög be fog om ezt kimag yarázni? Patrik és Gösta belátta, hog y ma már eg yetlen értelmes mondatot sem tud kicsikarni belőle, ezért mindketten felálltak. – Szeretnénk beszélni a többiekkel is – mondta Patrik. Erling úg y pillantott fel, mint akit villámcsapás ért. – Persze. Beszéljenek csak. Kérem, bocsássanak meg , telefonálnom kell. – Eg y zsebkendővel letörölte a tar fejét. A két rendőr sietősen távozott az irodából, és bekopog tatott a szomszédos ajtón. – Szabad! – trillázta Gunilla, akinek nyilván még fog alma sem volt arról, mi folyik idekint. – Válthatnánk pár szót? – kérdezte Patrik. Gunilla boldog an bólintott. Aztán elsötétült az arca. – Istenem, mit vig yorg ok itt, mint eg y ag yalág yult? Biztosan Mats miatt jöttek. Van valami fejlemény? Patrik és Gösta nem tudta, hog yan adja elő a mondanivalóját, ezért újfent váltottak eg y pillantást. Aztán leültek. – Volna még néhány kérdésünk Matsról – mondta Gösta. Ideg esen rázta a lábát. Voltaképpen túlontúl kevés volt a kezükben ahhoz, hog y értelmes kérdéseket teg yenek fel. – Ki vele! – mosolyg ott Gunilla újra. Vélhetően az a fajta, aki mindig kibírhatatlanul derűlátó és jókedvű, g ondolta Gösta. Olyasvalaki, akinek hajnali hétkor senki nem vág yik a társaság ára, amíg meg nem issza az első csésze kávét. Az imádott néhai feleség e hál’ istennek pont olyan morcos volt reg g elenként, mint ő mag a, íg y a reg g elinél ülve mindketten nyug odtan meredhettek durcásan mag uk elé. – Teg nap néhány iskolást bevittek a kórházba, mert kokaint találtak, és

meg is kóstolták – mondta Patrik. – Talán hallott már róla. – Ig en, borzalmas! De jó vég e lett, nem? – Ig en, a srácok rendbe jönnek. De az eset összefüg g ésben áll a nyomozásunkkal. – Összefüg g ésben áll a nyomozásukkal? – Gunilla élénk mókusszemével Patrikról Göstára nézett, majd vissza Patrikra. – Kiderítettük, hog y kapcsolat van Mats Sverin és a kokain között. Patrik érezte, hog y eg y kissé túl hivatalos, ami mindig akkor fordult elő vele, amikor kicsit zavarban volt. Pillanatnyilag eg yáltalán nem érezte jól mag át. De még iscsak jobb, ha Mats eg ykori kollég ái íg y értesülnek a dolog ról, és nem az újság okból. – Nem értem. – Feltételezzük, hog y a kokain Mats kezében volt. – Gösta a földre szeg ezte a pillantását. – Mats kezében? – Gunilla hang ja kis híján elcsuklott. – Nem mondják komolyan! – A körülményekről még semmit nem tudunk – mag yarázta Patrik. – Ezért vag yunk itt. Azt szeretnénk kérdezni, hog y feltűnt-e mag ának valami, amiről eddig meg feledkezett. – Hog y feltűnt-e valami? – ismételte Gunilla. Patrik látta, hog y lassan ideg es lesz. – Mats volt a leg kedvesebb fickó széles e világ on! El sem tudom képzelni, hog y… Nem, kizárt! – Nem volt semmi különös a viselkedésében? Eg yáltalán semmit sem vett észre? – Patrik érezte, hog y vékony jég re tévedt. – Mats vég telenül jóság os és barátság os ember volt. Elképzelhetetlen, hog y drog okhoz nyúlt volna. – Hog y nyomatékot adjon a szavainak, Gunilla minden szótag nál az asztalhoz koppintotta a g olyóstollát. – Bocsásson meg , de mindenképpen fel kellett tennünk ezeket a kérdéseket – védekezett Gösta. Patrik bólintott, és felállt. Gunilla harag osan nézett utánuk. Eg y órával később elhag yták a község házát. Beszéltek a többi kollég ával is, és mindenkitől ug yanazokat a válaszokat kapták: senki sem tudta még elképzelni sem, hog y Mats valamiféle drog üg yletbe keveredett volna.

– Ez az első benyomásunkat támasztja alá – mondta Patrik, amikor már újra a kocsiban ültek. – Ig en, és a leg rosszabbon még nem vag yunk túl. – Tudom. Patrik Fjällbacka felé hajtott. Rátalált. Tisztában volt vele, hog y csak eg yetlen helyre mehetett. Semmi más nem jöhetett számításba. Milyen könnyű volt meg int porig rombolni mindent! Eg y eg yszerű képeslap, szöveg és feladó nélkül, de svéd postai bélyeg zővel, eleg endő is volt ahhoz, hog y a szebb jövőbe vetett reményeit porrá zúzza. Miután Madeleine szemüg yre vette a hátoldalt, amelyen csak a neve és az új címe állt, remeg ő kézzel meg fordította a lapot. Nem kellettek ide szavak, a kép mag áért beszélt. Világ osabb már nem is lehetett volna az üzenet. Lassan az ablakhoz ment. Kevin és Vilda, akik még nem is sejtették, hog y meg int a feje tetejére fog állni az életük, az udvaron játszottak. Madeleine g örcsösen szorította a lapot, amely izzadt kezében teljesen elázott. Ig yekezett összeszedni a g ondolatait, és döntésre jutni. A g yerekek olyan boldog nak tűntek. Eg ymással és más g yerekekkel játszottak. A tekintetükből már csaknem teljesen eltűnt az a kétség beesett csillog ás. De eg y szikrányi félelem örökre meg fog maradni. Túl sok mindent láttak, és Madeleine, akármennyire szerette is őket, bizonyos dolg okat nem tudott meg nem történtté tenni. És most meg int vég e van mindennek. Úg y érezte, ez volt az utolsó esélye, hog y normális életet éljen. Mag a mög ött hag yta Svédország ot, a férfit és minden mást. Hog yan adja meg a g yerekeknek a biztonság ot, ha az utolsó mentőkötelét is elvág ják? Az ablaküveg nek döntötte a fejét. Érezte a hűvösét a homlokán. Látta, ahog y Kevin seg ít a testvérének felmászni a csúszda létráján. A kezét a lány fenekére tette, tartotta és finoman tolta. Talán hiba volt hag yni, hog y Kevin leg yen a férfi a családban. Vég tére is még csak nyolcéves. De olyan mag ától értetődően nőtt fel a feladathoz, és szívesen viselte a „csajok” g ondját, ahog y ő mondta. A felelősség től nag y és erős lett. Most

hátratűrte a frufruját. Szakasztott úg y nézett ki, mint az apja, de a nag y szívét Madeleine-től örökölte. A g yeng eség et, ahog y a férfi mondta, amikor elverte. Madeleine finoman az ablakhoz ütög ette a fejét. Elborította a reménytelenség érzése. A jövőbeli terveiből semmi sem maradt. Eg yre erősebben verte a fejét az ablakba, és érezte, ahog y az ismerős fájdalom nyug alommal tölti el. Eleng edte a képeslapot, és a kitárt szárnyú sas lassan a padlóra hullt. Odakint Vilda tiszta szívből kacag va lecsúszott a csúszdán.

Fjällbacka, 1871 – Hogy megy sorotok a szigeten? Magányos lehet ott. Dagmar vetett egy kutató pillantást Emelie-re és Karlra, akik mereven ültek vele szemben a kanapén. Úgy tűnt, a finom kis kávéscsésze menten eltörik Karl széles, nagy kezében, de Emelie előkelően tartotta a sajátját az ujjhegyével, és belebelekortyolt a forró italba. – Úgy-ahogy – felelte Karl, anélkül hogy Emelie-re pillantott volna. – A világítótornyok elhagyatott helyeken vannak, de azért boldogulunk. Ne aggódjon a néni. Emelie szégyellte magát. Véleménye szerint Karl túl nyersen beszélt Dagmarral, aki mégiscsak a nagynénje volt. Emelie-t arra tanították, hogy tisztelettel bánjon az idősebbekkel, és Dagmar az első perctől kezdve rokonszenves volt neki. Ráadásul senki más nem érthette meg annyira, mint ez az asszony, mert ő is egy világítótorony-őr felesége volt. A férje, Karl nagybátyja évekig dolgozott egy világítótoronyban. Karl apja örökölte a tanyát, és neki kellett továbbvinnie, míg a testvére, Dagmar férje szabadon dönthetett a sorsa felől. Mindig is ő volt Karl eszményképe, és így támadt az az ötlete, hogy szerencsét próbál a tengeren. Akkoriban mesélte ezt neki, amikor még szóba állt vele. De a nagybácsi, Allan már meghalt, és Dagmar most egyedül élt egy kis házban a fjällbackai Brandparken tőszomszédságában. – Nagyon jól tudom, milyen – mondta Dagmar. – Te is ismerted Allan munkáját, és tudtad, mire vállalkozol. A kérdés csak az, hogy Emelie is jól érzi-e magát. – A feleségem kénytelen beletörődni. Emelie megint elszégyellte magát a férje viselkedése miatt, és gombóc volt a torkában. Dagmar felvonta a szemöldökét.

– A lelkész azt mesélte, hogy szép rendben tartod az otthonotokat – fordult Emelie-hez. – Köszönöm, örülök, hogy ezt mondta – felelte ő halkan, és lehorgasztotta a fejét, hogy ne lássák, mennyire elpirult. Élvezettel kortyolt bele a kávéba. Ritkán ihatott igazi babkávét. Karl és Julian mindig keveset vásárolt, amikor bejött Fjällbackába. Valószínűleg szívesebben költöttek Abela kocsmájában, gondolta elkeseredetten Emelie. – És hogy értetek szót a segítőtökkel? Derék ember, aki nem rest hasznossá tenni magát? Allannal volt néhány rossz tapasztalatunk. Egyesek semmire sem voltak jók. – Nagyszerűen végzi a dolgát. – Karl olyan hirtelen mozdulattal tette a csészéjét a csészealjra, hogy csörömpölt. – Vagy nem, Emelie? – De – motyogta a nő, de nem mert Dagmarra nézni. – Hogy találtál rá, Karl? Remélem, úgy ajánlotta valaki, mert a hirdetések megbízhatatlanok. – Juliannak remek ajánlólevelei vannak, és rögtön észrevettem, hogy megfelel az elvárásaimnak. Emelie csodálkozva nézett a férjére. Karl és Julian évekig dolgozott együtt egy tengeren horgonyzó világítóhajón. Tudta a beszélgetéseikből. Arról miért nem mesél Karl? Emelie remegni kezdett, ahogy Julian fekete szemére és egyre növekvő gyűlöletére gondolt. Hirtelen észrevette, hogy Dagmar őt mustrálgatja. – Ma mész Albrektson doktorhoz, ugye? Emelie bólintott. – Rögtön innen odamegyek, hogy megnézhesse, minden rendben van-e a kicsivel. – Tipikus fiúpocakod van – pillantott Dagmar szeretettel Emelie gömbölyű hasára. – Önnek is vannak gyerekei? Karl sosem mesélt erről – mondta Emelie. A szigeten nem kényeztették el odafigyeléssel, és égett a vágytól, hogy valakivel, aki átélt már hasonlót, a testében lejátszódó csodáról beszélgessen. De azonnal kapott egy ütést a bordái közé. – Ne kotnyeleskedj! – sziszegte Karl. Dagmar leintette, de a szeme szomorúan fénylett. – Háromszor voltam áldott állapotban, de az Úr másként akarta. A kicsikéim

odafönt vannak. – Felemelte a tekintetét, de látszott, hogy a szomorúsága ellenére abban a biztos tudatban él, hogy az Úr mindent a lehető legjobban rendezett el. – Elnézést, én… – Emelie nem tudta, mit mondjon. Teljesen kétségbeesett, amiért ilyen ostoba volt. – Semmi baj, kedvesem – mondta Dagmar. Hirtelen előrehajolt, és a kezét Emelie-ére tette. A barátságos érintés, amilyenben már oly régóta nem volt része, kis híján megríkatta Emelie-t, de tekintettel Karl leplezetlen megvetésére uralkodott magán. Egy darabig csak némán üldögéltek ott. Emelie valósággal érezte, ahogy az idős nő pillantása akadálytalanul áthatol a testén, mintha látná a lelke mélyén honoló zűrzavart és sötétséget. A keskeny, inas keze, amely évek munkájának nyomait őrizte, még mindig ott pihent az övén. Milyen szép ez a kéz mégis, gondolta Emelie, pont olyan szép, mint Dagmar arca, amelyre egy szeretettel teli, jó élet rajzolta rá a redőket és a ráncokat. Ősz haját kontyba fogta össze, Emelie azonban feltételezte, hogy még mindig a derekáig érne, ha kiengedné. – Mivel nem vagy ismerős erre, szívesen elkísérlek az orvoshoz. – Dagmar elengedte Emelie kezét. Karl rögtön tiltakozott. – Majd én elkísérem. Én tudom az utat, nem kell a néninek fáradnia. – Nem fáradság. – Dagmar állta Karl pillantását. Emelie megértette, hogy egyfajta hatalmi harc játszódik le közöttük, és végül Karl vereséget szenvedett. – Ha a néni ragaszkodik hozzá, nem állok az útjába. Van fontosabb dolgom is. – Intézd csak azt. – Dagmar még mindig pislogás nélkül bámult rá. – Egy óra múlva találkozunk itt. Vásárolni biztosan elviszed a feleségedet, nem? Ugyan kérdés volt, de Karl megértette, hogy utasításnak szánták. Lankadtan bólintott. – Hát akkor! – Dagmar felállt, és intett Emelie-nek, hogy kövesse. – Akkor induljunk, hogy ne késsünk el! És akkor Karl is tudja intézni az ügyeit. Emelie nem mert Karl felé nézni. A férfi veszített, és ő tudta jól, hogy meg fogja ezt még keserülni. De amikor Dagmar oldalán kilépett az utcára, és a piac felé indult, félresöpörte a gondolatot. Ki akarta élvezni a pillanatot, mindegy, mekkora árat kell fizetnie érte később. Amikor megbotlott a macskakövön, rögtön megérezte Dagmar kezét a karján. Emelie boldogan kapaszkodott belé.

– Jelentkezett már Patrik és Gösta? – állt meg Paula Annika ajtaja előtt. – Még nem – felelte a kollég anője. Mondani akart még valamit, de Paula már úton volt a konyha felé. Miután órákat töltött mindenféle drog tanyákon, hihetetlenül vág yott eg y finom meleg kávéra, tiszta csészéből. A biztonság kedvéért előbb bement a mosdóba, és alaposan kezet mosott. Amikor kijött, összetalálkozott Martinnal az ajtóban. – Eg yre g ondoltunk – nevetett. Paula meg törölte a kezét, és beeng edte a társát. – Neked is töltsek eg y csészével? – kérdezte a válla felett, miközben kilépett. – Lég y szíves – kiáltotta Martin, hog y túlharsog ja a zubog ó vizet. A kiöntő üres volt, de a g ép be volt kapcsolva. Paula szitkozódva kapcsolta ki, és nekilátott lesúrolni a fekete lerakódást a kiöntő aljáról. – Ég ett szag van – lépett be Martin a konyhába. – Valami eszelős meg itta a maradék kávét, de elfelejtette kikapcsolni a g épet. De pár perc, és lesz friss. – Én is kérnék eg y csészével – mondta Annika a hátuk mög ött. Bement, és leült a konyhaasztalhoz. – Na, mi újság ? – Martin helyet fog lalt Annika mellett, és átkarolta. – Gondolom, még nem tudjátok. – Mit is? – Paula kávét kanalazott a szűrőbe. – Reg g el elszabadult a pokol. Paula kíváncsian pillantott rá. – Mi történt? – Mellberg sajtótájékoztatót tartott. Martin és Paula összenézett, mintha meg akarna bizonyosodni arról,

hog y jól hallotta-e. – Sajtótájékoztatót? – Martin hátradőlt. – Most ug ratsz? – Nem, nyilván teg nap este támadt eg y briliáns ötlete, és körbetelefonálta az újság ok szerkesztőség eit meg a rádiókat. És persze ráharaptak. Zsúfolásig meg telt a terem, még a Göteborg s-Tidning en és az Aftonbladet is itt volt. Paula letette a szűrőt a pultra. – Eszénél van ez? Még is mi az ördög öt képzelt? – Érezte, ahog y felmeg y a vérnyomása, és kényszerítette mag át, hog y nyug odtan léleg ezzen. – Patrik tudja? – Persze. Bezárkóztak eg y jó időre Mellberg szobájába. Nem sokat hallottam, de nem voltak túl szalonképesek. – Meg értem Patrikot – mondta Martin. – Hog y a csudába állhatott Mellberg pont most a nyilvánosság elé ezzel az eg ésszel? Gondolom, beszélt a kokainról. Annika bólintott. – Túl korai volt. Hiszen még semmit sem tudunk! – zúg olódott Paula némi kétség g el a hang jában. – Ezt biztos Patrik is mondta neki – sóhajtotta Annika. – És hog y ment a sajtótájékoztató? – Paula vég re be tudta kapcsolni a kávéfőzőt, és leült a többiekhez, miközben a kávé lassan a kiöntőbe csorg ott. – A szokásos Mellberg -féle felhajtással. Nem volnék meg lepve, ha a holnapi újság ok címlapon hoznák. – A fenébe! – dohog ott Martin. Hallg attak eg y darabig . – És nálatok mi volt? – váltott témát Annika. Az ilyen napokon, mint ez a mai, ug yancsak tele volt a hócipője Mellberg jel. – Semmi különös. – Paula felállt, és kávét töltött a csészékbe. – Beszéltünk a helyi drog kereskedelem néhány fig urájával, de nem találtunk kapcsolatot Matsszal. – Nem hinném, hog y Rolléval és a haverjaival lóg ott. – Martin hálásan vette el a feketét Paulától.

– Én sem tudnám elképzelni róla – mondta Paula. – De eg y próbát meg ért. Alapjában itt nem sokan élnek kokainnal, inkább heroinnal és amfetaminnal. – Lennart jelentkezett már? – kérdezte Martin. Annika a fejét rázta. – Nem, de szólok, amint hív. Tudom, hog y teg nap este fog lalkozott eg y kicsit az üg g yel, szóval eg y részén már biztosan túl van. Szerdát mondott, nem? – De. – Paula belekortyolt a kávéjába. – És mikor jönnek vissza Patrikék? – érdeklődött Martin. – Nem tudom – válaszolta Annika. – Először a község házára mentek, utána meg Fjällbackába Mats szüleihez. Eltarthat még eg y darabig . – Remélhetőleg hamarabb érnek a szülőkhöz, mint ahog y az újság ok elkezdik hívog atni őket – mondta Paula. – Szerintem nem túl valószínű. – Martin komor arcot vág ott. – Hülye Mellberg ! – háborg ott Annika. – Ig en, hülye Mellberg ! – helyeselt Paula. Mozdulatlanul ültek ott, és bámulták az asztallapot. Miután néhány órán át olvasott, és az interneten kutatott, Ericának mozg ásra volt szükség e. A munka meg érte a fáradság ot. Talált pár dolg ot Gråskärről, főként a szig et történetéről és az emberekről, akik ott éltek. És azokról, akik a mendemonda szerint sosem hag yhatják el. Az most nem számított, hog y nem ad az effajta kísértettörténetek hitelesség ére. Az ilyen elbeszélések vonzották, és bizonyos fokig szeretett is volna hinni bennük. – Szerintetek is jót tenne eg y kis friss leveg ő? – kérdezte az ikrektől, akik szorosan eg ymás mellett feküdtek a takarón. Ig azi kihívás volt felöltözködni, és a g yerekeket is felöltöztetni, de amióta elég volt valami vékonyabb ruha, kicsit eg yszerűbb lett a dolog . Mivel odakint még hűvös szél fújt, sapkát is adott mindkettőre. Nem sokkal később már úton is voltak. Már előre örült neki, hog y eg yszer majd meg szabadulhat a súlyos ikerkocsitól. Nag yon nehéz volt manőverezni vele, de edzésnek nem volt utolsó. Tudta, hog y butaság a

terhesség alatt felszedett pluszkilók miatt fájdítania a fejét, de sosem tanulta meg szeretni a testét. Borzasztónak érezte, hog y ilyen felszínes és tipikusan nő, de képtelen volt elhallg attatni a fejében a hang ot, amely szakadatlanul azt suttog ta, hog y nem elég jó. Fokozta a tempót, amíg az izzadság csorog ni nem kezdett a hátán. Nem jártak sokan az utcán, de mindenkinek barátság osan odabiccentett, akivel csak találkozott, néhányukkal váltott is pár szót. Sokan érdeklődtek Annáról, de ezekre a kérdésekre Erica szűkszavúan válaszolt. Túlság osan mag ánjelleg űnek érezte a húg a hog ylétének témáját. És a remény jó érzését, amely a mellkasát feszítette, senkivel sem akarta meg osztani. Ahhoz meg lehetősen törékeny volt. Miután elhaladt a piros csónakházak előtt, felnézett a Badisra. Szívesen cseveg ett volna eg y kicsit Vivianne-nal, és meg köszönte volna a jó tanácsát, de az emelkedő leküzdhetetlennek tűnt. Rövid g ondolkodás után arra jutott, hog y a másik oldalról is közelíthet. Könnyebb lesz, mint a lépcsőn. Céltudatosan meg fordította a kocsit, és meg indult a következő utca felé. Amikor vég re felért a meredek domb tetejére, erőteljesen fújtatott, és úg y érezte, menten szétreped a tüdeje. De leg alább felért, és most már nyug odtan bemehet a Badisba. – Hahó! – kiáltotta a recepción. Az ikerkocsit az ajtó előtt hag yta. Nem akarta kiszedni a nehéz hordozókat, amíg nem tudta, hog y Vivianne itt van-e. – Jó napot! – fordult be a sarkon Vivianne, és rag yog ó arccal köszöntötte Ericát. – Csak nem errefelé volt dolg a? – Remélem, nem zavarok. De mondja meg nyug odtan. Csak sétálni voltunk a fiúkkal. – Eg yáltalán nem zavar. Jöjjön, meg hívom eg y kávéra. De hol vannak a srácok? – Vivianne kutatón nézett körül, mire Erica a babakocsi irányába mutatott. – Kint hag ytam őket, mert nem tudtam, hog y itt van-e. – Valahog y az az érzésem, állandóan itt vag yok – felelte Vivianne nevetve. – Be tudja hozni őket eg yedül? Mert akkor addig felteszem a kávét. – Hát persze, nag yon rutinos vag yok már.

Erica mosolyog va ment ki a fiaiért. Vivianne társaság ában az ember azonmód jól érezte mag át. Ericának fog alma sem volt róla, miért van íg y, de valahog y a nő jelenlétében mintha meg erősödött volna. Letette Anton és Noel hordozóját az asztalra, és leült. – Mivel az volt a g yanúm, nem tudom rábeszélni a zöld teára, főztem eg y kis patkánymérg et. Vivianne kacsintva letett eg y csészét Erica elé, aki hálásan fog adta. Gyanakvón méreg ette a másik csészéjének halovány tartalmát. – Hig g ye el, hozzá lehet szokni. – Vivianne ivott eg y kortyot. – Eg y csomó antioxidáns van benne. Seg ít a rákmeg előzésben. Többek között. – Aha. Erica a kávét kortyolg atta. Neki aztán teljesen eg yre ment, milyen eg észség telen, amit iszik, koffein nélkül nem élte volna túl. – Hog y van a húg a? – kérdezte Vivianne, miközben meg simog atta Noel arcát. – Jobban, köszönöm – mosolyg ott Erica. – Voltaképpen ezért is jöttem. Köszönetet szeretnék mondani a jó tanácsért. Azt hiszem, seg ített. – Számos tanulmány ig azolja a testi kapcsolat jótékony hatását. Noel nyöszörög ni kezdett, és miután vetett eg y kérdő pillantást Ericára, Vivianne boldog an a karjába vette. – Kedveli mag át – mondta Erica, amikor látta, hog y a fia eg y pillanat alatt meg nyug szik Vivianne-nál. – Nem mindenkinél érzi jól mag át. – Mindkettő g yönyörű. – Vivianne Noel orrához dörg ölte az orrát, a kisfiú pedig apró kezével a hajába kapott. – Most azon töri a fejét, hog y meg kérdezze-e, miért nincs g yerekem. Erica pirulva bólintott. – Sosem jött össze. – Vivianne Noel hátát simog atta. Erica látta, hog y valami csillog Vivianne ujján. – Jaj, hát menyasszony? Ez ig azán nag yszerű! Gratulálok! – Köszönöm. Tényleg remek – mosolyg ott Vivianne bág yadtan, és elfordult. – Bocsásson meg , hog y ezt mondom, de nem tűnik valami lelkesnek. – Csak fáradt vag yok – felelt Vivianne, és a vállára húzta a copfját, hog y Noel játszhasson vele. – Éjt nappallá téve robotolunk. Íg y aztán

nehéz lelkesedni. De persze ez remek dolog . – Talán…? Erica sokat sejtetően Noelre bökött, de aztán rájött, hog y túl tolakodó. Ám a dolog nem hag yta nyug odni. Vivianne túl vág yakozóan nézett a fiúkra. – Majd meg látjuk – válaszolta. – Meséljen eg y kicsit arról, amivel pillanatnyilag fog lalkozik. Tudom, hog y g yesen van, és a srácok teljesen lekötik, de biztos van már valami új terve. – Még nincs. Eg yelőre beérem némi kutatással. Csak hog y a szürkeállományom ne pusztuljon ki az örökös g üg yög éstől. – És mit kutat? Vivianne óvatosan ring atta Noelt, és úg y tűnt, a kicsi élvezi a ritmikus mozg ást. Erica beszámolt Annie-ról, a g råskäri látog atásukról és arról, hog y nevezi a szig etet a népnyelv. – Kísértetszig et – mondta Vivianne mereng őn. – Ezekben a rég i történetekben mindig van eg y morzsányi ig azság . – Hát nem is tudom, hog y hig g yek-e a kísértetekben és szellemekben, vag y ne – felelte Erica nevetve, de Vivianne komoly maradt. – Sok dolog van, amelyet nem láthatunk. De ez nem azt jelenti, hog y nem is léteznek. – Azt akarja ezzel mondani, hog y hisz a szellemekben? – Hát nem ez a jó kifejezés rá. Évek óta fog lalkozom az eg észség g el, a wellness-szel, és az a tapasztalatom, hog y létezik még valami a látható, fizikai testen kívül. Az ember energ iából áll, és az energ ia nem vész el, csak átalakul. – Volt már ilyen tapasztalata? Volt már tapasztalata, hog y is mondjam, szellemekkel? Vivianne bólintott. – Többször is. A létünk természetes velejárói. És ha eg yszer ezt beszélik Gråskärről, akkor biztos van benne valami. Jól tenné, ha beszélne róla Annie-val. Biztos látott ezt-azt odakint a szig eten. Már ha fog ékony rá. – Hog y érti ezt? – A téma vonzotta Ericát. Valóság g al csüng ött Vivianne ajkán.

– Eg yesek fog ékonyabbak azokra a dolg okra, amelyek az érzékszervekkel nem tapasztalhatóak meg . Vég tére is olyan emberek is vannak, akik jobban látnak vag y hallanak, mint mások. Néhányan eg yszerűen érzékenyebbek, de fejleszthető a képesség . – Hát én kétkedő vag yok, de szívesen hag yom mag am meg g yőzni. – Menjen ki Gråskärre – kacsintott rá Vivianne. – Úg y fest, ott van elég tanulmányoznivaló. – A szig etnek érdekes története van. Szívesen elbeszélg etnék róla Annie-val, és meg kérdezném, mit tud. Lehet, hog y őt is érdekli. De leg alább elmesélhetem neki, mi mindent tudtam meg . – Úg y látom, nem kifejezetten erősség e, hog y csak a g yerekeknek áldozza mag át – nevetett Vivianne. Erica kénytelen volt ig azat adni neki. Valóban nem arra teremtették, hog y csak anya leg yen. Felvette Antont. Annie biztos örülni fog , ha meg tud valamit a szig etről és a történetéről. Ő meg talán hallhat valamit a szellemekről. Gunnar a csörg ő telefont nézte. Rég imódi készülék volt, tárcsás, nag y kag ylóval, amely remekül belesimult az ember kezébe. Matte rá akarta venni őket, hog y vásároljanak helyette eg y zsinór nélkülit. Néhány éve ajándékozott is eg yet nekik karácsonyra, most az eredeti csomag olásában hever a pincében. Gunnarnak és Sig nének jobban tetszett a rég i. De ebben a pillanatban ez teljesen mindeg y volt. Eg yre bámulta a telefont. Ám fokozatosan eljutott a tudatáig , hog y az éles hang azt jelzi, fel kellene vennie a kag ylót. – Halló! – Fig yelmesen hallg atta a hang ot a vonal túlsó vég én. – Ez nem lehet. Milyen ostobaság már ez? Hog y képzeli, hog y idetelefonál, és… Nem fejezte be a mondatot, hanem csak letette a kag ylót. A következő pillanatban cseng ettek. Gunnar a hívástól még mindig zaklatottan, rog yadozó térddel az ajtóhoz ment. Az élés vakufény elvakította, és kérdések kavalkádja csapott le rá. Gyorsan bevág ta az ajtót, elfordította a kulcsot, és belülről nekitámaszkodott. Mi az ördög folyik itt? Vetett eg y pillantást az emeletre vezető lépcsőre. Sig ne még

fent volt a hálószobában, pihent. Gunnar azon tűnődött, hog y a lárma felébresztette-e. Mit mondjon neki, ha lejön? Mag a sem értette, mit jelent ez az eg ész. Kész ag yrém! Meg int csöng ettek. Lehunyta a szemét, érezte az ajtólap fáját a hátán. Odakint vita támadt. Nem értette, ki mit mondott, de a dühös, hang os szóváltást érzékelte. Aztán eg y ismerős hang harsant. – Gunnar! Patrik és Gösta van itt, a rendőrség től. Beeng edne minket? Gunnar mag a előtt látta Mattét. Először elevenen, aztán a lyukkal a tarkóján a vértócsa közepén a lakása előszobájában. Kinyitotta a szemét, meg fordult, és elfordította a kulcsot. Patrik és Gösta benyomakodott. – Mi folyik itt? – kérdezte Gunnar. A hang ja ideg en és távoli volt. – Leülhetnénk? – Patrik válaszra sem várva a konyhába ment. Meg int cseng ettek, és a telefon is csörg ött. A két hang eg yütt elviselhetetlen volt. Patrik felemelte a kag ylót, majd lerakta, aztán meg int felemelte, és mellétette. – A cseng őt nem lehet kikapcsolni – mondta Gunnar zavartan. Gösta és Patrik összenézett a feje felett, majd Gösta az ajtóhoz ment. Kinyitotta, és g yorsan újra becsukta mag a mög ött. Gunnar újfent harag os hang zavart hallott. Nem sokkal később Gösta visszajött. – Eg y darabig nyug ton hag ynak minket. – Gyeng éden a konyhába tessékelte Gunnart. – Sig nével is beszélnünk kellene – mondta Patrik. Gunnar látta, hog y a nyomozó kényelmetlenül feszeng . Ettől lett csak ig azán nyug talan. Bárcsak tudná, mi folyik itt! – Lehívom – fordult sarkon. – Itt vag yok. – Sig ne álomittasan jött le a lépcsőn. Köntöst vett, az eg yik oldalon ég nek állt a haja. – Ki csöng et folyamatosan? És mag uk mit keresnek itt? Meg tudtak valamit? – Patrikra és Göstára nézett. – Üljön le, kérem – szólalt meg Patrik. Sig ne pont olyan ideg es lett, mint Gunnar. – Mi történt? – Lelépett az utolsó lépcsőfokról, és bement a konyhába. Gösta alátolta a széket, mielőtt mag a is helyet fog lalt volna. Patrik meg köszörülte a torkát. Gunnar leg szívesebben befog ta volna a fülét, mert hallani sem akart arról, amire a hang a telefonban a záporozó

kérdéseivel utalt. Tudni sem akart róla, de Patrik belevág ott. Gunnar lesütötte a szemét. Ez az eg ész hazug ság , szemenszedett hazug ság ! De már tudta, mi fog történni. A hazug ság fehéren-feketén ott fog állni az újság ban, és ig azság g á válik. Amikor Sig nére nézett, rájött, hog y a feleség e eg y szót sem ért. Minél tovább beszélt a rendőr, Sig ne tekintete annál üresebb lett. Még senki sem halt meg Gunnar szeme láttára. De most vég ig kellett néznie, és semmit sem tehetett ellene. Ahog y Mattét sem tudta meg védeni, most is teljesen bénultan ült ott, miközben a feleség e lassan eltűnt. Zúg ott a feje. A fülét őrületes sisterg és töltötte meg . Meg lepte, hog y a többiek nem hallják. A hang eg yre erősödött, míg vég ül már nem hallotta, amit a nyomozó mondott, csak azt látta, hog y mozog a szája. Érezte, ahog y a saját szája is szavakat formál, vécére kell mennie, mondta, aztán a lába meg mozdult, és kivitte az előszobába. Mintha valaki átvette volna az uralmat a teste felett. Eng edelmeskedett, hog y ne kelljen hallania azokat a borzasztó szavakat, és ne kelljen látnia Sig ne üres pillantását. A háta mög ött tovább beszéltek, miközben ő átbotladozott az előszobán, elment a vécé mellett, és kinyitotta a bejárat melletti ajtót. A kezét eg y láthatatlan erő mozg atta, amikor lenyomta a kilincset. A lépcsőn kis híján meg botlott, de sikerült meg őriznie az eg yensúlyát, és lépésről lépésre ment tovább lefelé. A pincében sötét honolt, de nem akart villanyt kapcsolni. A sötét jól illett a zúg áshoz, vezette. Bizonytalanul kinyitotta a szekrényt a kazán mellett. Nem volt bezárva, de ez most nem számított. Ha zárva lett volna, feltöri. A feg yver tapintása, amellyel sokszor vadászott jávorszarvasra, ismerős volt. Gépiesen kivett eg y töltényt a dobozból. Eg ynél többre nem lesz szükség e, nincs ok pazarlásra. Beletette a töltényt a feg yverbe. A kattanás furcsamód elnyomta az eg yre hang osabb zúg ást. Aztán leült a székre a munkapad mellett. Nem voltak kétség ei. Az ujja a ravaszon pihent. Amikor a fém a fog ának koccant, összerándult, de már csak arra tudott g ondolni, mennyire helyes és mennyire szükség szerű ez az eg ész.

Meg húzta a ravaszt. A zúg ás elnémult. Mellberg szokatlan nyomást érzett a mellkasában. Sosem tapasztalt még hasonlót. Abban a pillanatban kezdődött, amikor Patrik felhívta Fjällbackából. És eg yszerűen nem akart elmúlni. Ernst a kosarában szűkölt. Úg y tűnt, a mag a módján érzékelte a g azdája borús hang ulatát. Felállt, meg rázta termetes testét, esetlenül Mellberg hez somfordált, és a lábára feküdt. Ettől jobb lett valamelyest, de a kellemetlen érzés csak nem tág ított. Honnan tudhatta volna, hog y ez fog történni? Hog y a fickó simán lemeg y a pincébe, és szétlövi a koponyáját eg y vadászpuskával? Miért várják el tőle, hog y előre lásson ilyesmit? De bárhog y csűrte-csavarta is a dolg ot, érezte, hog y valami nag yon nincs rendben. Felpattant. Ernst meg ijedt, amikor hirtelen eltűnt a párnája. – Gyerünk, pajtás, hazameg yünk! Levette a pórázt a fog asról, és Ernst nyakörvére csatolta. A folyosón jeg es csend honolt. Mindenki elbarikádozta mag át az irodájában, de szabályosan hallotta a szemrehányásokat a csukott ajtók mög ül. Látta a szemüket. Talán életében először önvizsg álatot kell tartania. Eg y hang a lelke mélyén azt mondta, hog y a többieknek ig azuk van. Ernst ráng atta a pórázt, Mellberg pedig szaporán ig yekezett ki a friss leveg őre. Elhesseg ette Gunnar képét, aki eg y hordág yon feküdt a hűtőkamrában, és boncolásra várt. A feleség e, jobban mondva özveg ye képét is meg próbálta lerázni mag áról. Hedström azt mondta, teljesen mag ánkívül volt, és a pincéből hallatszó dörrenés után eg y szót sem lehetett kihúzni belőle. Patrik és Gösta lerohant, és amikor felmentek, a nő mozdulatlanul ült ott. Kórházba szállították meg fig yelésre, de Hedström a pillantásán látta, hog y soha többé nem lesz ép ember belőle. A szakmai pályafutása során Mellberg találkozott már ilyenekkel. Úg y tűnt, életben vannak, léleg eztek és mozog tak, de a lelkük halott volt. Nag y leveg őt vett, mielőtt kinyitotta a lakásajtót. Nem sok kellett volna hozzá, hog y pánikrohamot kapjon. Bárcsak meg szabadulhatna a

nyomástól a mellkasában! Azt kívánta, bárcsak minden úg y volna, mint máskor, nem akart arra g ondolni, amit tett, vag y amit kiváltott. Sosem volt erősség e a tettei következményeit viselni, és csak ritkán okozott neki fejfájást, ha valami rosszul sült el. – Hahó! Hirtelen borzalmasan vág yott Rita hang jára és a nyug alomra, amely a nőből áradt. A közelében mindig jól érezte mag át. – Szia, szívem! A konyhában vag yok. Mellberg levette Ernstről a nyakörvet, lerúg ta a cipőjét, és követte a kutyát, ahog y az farkát csóválva szaladt a konyhába. Rita kutyája, Señorita ug yanolyan vidáman sietett elé. Barátság osan meg szag lászták eg ymást. – Eg y óra múlva kész az ebéd. – Rita háttal állt neki. A tűzhely felől finom illatok szálltak. Bertil elnyomakodott a kutyák mellett, akik roppant helyet fog laltak el, és átkarolta Ritát. Telt teste meleg és a jól ismert volt. Mag ához szorította. – A mindenség it, te aztán le tudod támadni az embert! – nevetett fel Rita. Meg fordult, és meg ölelte. Bertil lehunyta a szemét, és ráébredt, milyen jó dolg a van, és milyen ritkán g ondol erre. Mindig is ilyen nőről álmodott, mint akit most a karjában tart. Fel nem fog hatta, hog y képzelhette annak idején, hog y az ag g leg ényélet a leg jobb neki. – De mi van? – húzódott el Rita, hog y jobban lássa. – Mondd már! Történt valami? Mellberg alig ült le a konyhaasztalhoz, minden kibukott belőle. Nem mert közben a nőre nézni. – Úristen, Bertil! – Rita leg ug g olt mellé. – Ez nem volt valami jó ötlet. Különös módon Mellberg nek jólesett, hog y Rita meg kímélte a vig asztaló szófordulatoktól. Vég tére is ig aza van. Nem volt valami jó ötlet a nyilvánosság elé állni. De ilyesmire eg yáltalán nem számított. – Még is mit látsz bennem? – kérdezte vég ül. Meredten a nő szemébe nézett, mintha nemcsak hallani akarná a válaszát, hanem ki is akarná olvasni a pillantásából. Fárasztó és szokatlan volt hátrálnia eg y lépést, hog y kívülről nézze saját mag át. Más szemével

látni saját mag át. Eddig semmi pénzért nem tette volna meg , de most nem ment másként. Nem lehetett másként. Rita kedvéért jobb ember és jobb férfi akart lenni. A nő állta a pillantását, és hallg atott eg y darabig . Aztán meg simog atta az arcát. – Olyasvalakit látok, aki úg y néz rám, mintha a világ nyolcadik csodája volnék. Akiben annyi szeretet van, hog y mindent meg tenne értem. Aki világ ra seg ítette az unokámat, aki ott volt, amikor szükség volt rá. Aki az életét adná eg y kisfiúért, eg y kisfiúért, aki isteníti a nag ypapáját. Olyasvalakit látok, akinek több előítélete van, mint bárki másnak, akivel valaha találkoztam, de kész rá, hog y levetkőzze ezeket az előítéleteket, ha a valóság az ellenkezőjükről g yőzi meg . Olyasvalakit látok, akinek vannak hibái és g yeng eség ei, és aki talán túl nag yra tartja mag át, de akinek sajog a lelke, mert nag yot hibázott. És ezt ő is tudja. – Meg fog ta Bertil kezét, és meg szorította. – Te vag y az az ember, aki mellett minden reg g el ébredni akarok. Az én szememben tökéletes vag y. A tűzhelyen kifutott az étel, de Rita rá sem hederített. A nyomás Mellberg mellkasában lassan alábbhag yott, és átadta a helyét valami teljesen újszerű érzésnek. Bertil Mellberg vég telen hálát érzett. A vág y még mindig élt benne. Azon tűnődött, vajon valaha meg tud-e szabadulni ettől a heves sóvárg ástól, amelynek soha többé nem akar eng edni. Annie nyug talanul forg olódott az ág yban. Kora este volt, még nem jött el a lefekvés ideje, de Sam már aludt, és ő is ág yba bújt, hog y olvasson kicsit. Csak fél óra elteltével lapozott, és már azt sem tudta, melyik könyv van a kezében. Fredrik nem szerette, ha olvasott. A könyveket időfecsérlésnek tartotta, és ha rajtakapta eg g yel, kitépte a kezéből, és a sarokba hajította. Eg y idő után Annie átlátta, miről szól ez az eg ész. Fredrik nem akarta, hog y ostobának és tanulatlannak tűnjön mellette. Eg yetlen könyvet sem olvasott eg ész életében, és nem bírta elviselni, hog y Annie okosabb nála, és más világ okba is bejárása van. Ő akart az éles eszű és a világ látott lenni. Annie-nak csak annyi dolg a volt mellette, hog y csinos leg yen, és tartsa a száját: lehetőleg ne kérdezzen, és ne nyilvánítson véleményt.

Eg yszer, amikor vendég ek voltak náluk, Annie elkövette azt a hibát, hog y beleszólt a férfiak beszélg etésébe, amelyet az Eg yesült Államok külpolitikájáról folytattak. Az, hog y a nézetei tájékozottság ról és meg fontoltság ról tanúskodtak, több volt, mint amennyit Fredrik eltűrt. Visszafog ta mag át, amíg a vendég ek távoztak. Aztán Annie drág án meg fizetett a tettéért. Három hónapos terhes volt. Annyi mindent elvett tőle, nem csak az olvasást. Lassacskán meg fosztotta a g ondolataitól, a testétől és az önbecsülésétől. Nem várhatta meg , hog y Samot is elveg ye tőle. Sam volt az élete, nélküle Annie semmi volt. Letette a könyvet, és a fal felé fordult. Majdnem azonnal az az érzése támadt, hog y valaki leül az ág ya szélére, és a vállára teszi a kezét. Mosolyog va becsukta a szemét. Valaki szépen, halkan eg y bölcsődalt énekelt. Eg y g yerek nevetett. Eg y g yerek játszadozott az anyja lábánál, és hallg atta a dalt, pont, mint Annie. Arra vág yott, bárcsak örökre velük maradhatna. Itt biztonság ban vannak Sammal. A kéz a vállán g yeng éd volt, és önbizalmat öntött belé. A bölcsődal csak szólt tovább, és Annie meg akart fordulni, hog y a g yerekre nézzen, de a szemhéja elnehezült. Az utolsó, amit az álom és a valóság közötti senki földjén látott, a tulajdon véres keze volt. – Erling önként eleng edett? – Anders arcon csókolta, amikor belépett az ajtón. – Válság helyzet van a község házán – mondta Vivianne, és hálásan vette el a pohár bort, amelyet a testvére nyújtott felé. – Amúg y meg tudja, mennyi dolg om van még a meg nyitó előtt. – Meg beszéljük először azt? – kérdezte Anders, miközben leült a konyhaasztalhoz, amelyet elborítottak a papírok. – Néha olyan értelmetlennek tűnik minden. – Vivianne helyet fog lalt vele szemben. – Tudod, miért csináljuk. – Ig en, persze. – A nő a pohárra pislog ott. Anders döbbenten nézte a g yűrűsujját. – Az meg mi?

– Erling meg kérte a kezemet – felelte Vivianne, majd ivott eg y jó nag y kortyot. – Jaj! – Ig en – nyug tázta a nő. Mert még is mit mondhatott volna? – Meg van a meg hívottak listája? – Anders tudta, hog y jobb, ha témát vált, és kihúzott eg y nevekkel teleírt, összehajtott papírt a kupacból. – Péntekig kell visszajelezniük. – Jó, akkor ezt kézben tartjuk. És a menüsor? – Mindent beszereztünk, a szakács rokonszenves, és van elég felszolg áló. – Hát nem abszurd? – kérdezte hirtelen Anders, és letette a vendég listát az asztalra. – Miért? – kérdezett vissza Vivianne. A szája sarkában mosoly bujkált. – Eg y kis szórakozás még senkinek sem ártott. – Ig en, de pokoli nag y munka – bökött Anders a papírhalmokra. – És a vég e eg y pompás este lesz. Eg y óriási finálé. Vivianne az öccsére emelte a poharát, majd ivott eg y kortyot. Hirtelenjében az íztől és a szag tól felfordult a g yomra. Noha már hosszú utat bejártak azóta, a képek örökre az ag yába ég tek. – Gondolkodtál azon, amit mondtam? – vizslatta Anders. – Mire célzol? – A nő úg y tett, mintha nem értené. – Olofra. – Már mondtam, hog y nem akarok beszélni róla. – De ez nem mehet íg y tovább. A férfi hang ja esdeklő volt, ám Vivianne nem értette, miért. Még is mit akar? Ez volt az eg yetlen, amihez értettek. Ő és Anders. Mindig előre. Ez volt az életük, amióta meg szabadultak tőle, a vörösbor szag ától és a cig arettafüsttől. Mindent eg yütt csináltak, és Vivianne fel nem fog hatta, mire mondja Anders, hog y nem mehet íg y tovább. – Hallottad ma a híreket? – Ig en. Anders felállt, és meg terített a vacsorához. Az iratokat rendezett stószokba pakolta, és a konyhaszékre tette. – Mire g ondolsz?

– Semmire az ég világ on. – Mindkettőjük elé tányért rakott. – Pénteken, amikor Mats itt járt a Badisban, késő este átmentem hozzád. Erling aludt, és beszélnem kellett veled. De nem voltál otthon. Vivianne vég re kimondta azt, ami napok óta fog lalkoztatta. Andersre nézett, és kétség beesetten remélte, hog y mond valami meg nyug tatót. De a férfi kerülte a pillantását. Mozdulatlanul állt, és az asztallap eg y pontjára meredt. – Már nem emlékszem. Talán sétáltam eg yet. – Éjfél volt. Ki meg y ilyen későn sétálni? – Te nyilván. Vivianne szúrást érzett a szemében. Anders sosem titkolózott előtte. Eg yikük sem titkolt semmit a másik elől. Mostanáig . És ez nag yobb rémülettel töltötte el, mint amilyet valaha érzett. Patrik a nő hajába fúrta az arcát. Sokáig álltak íg y az előszobában. – Hallottam – mondta Erica. Amint kitudódott az eset, Fjällbackában csörög ni kezdtek a telefonok, és eg ykettőre mindenki értesült róla. Gunnar Sverin lement a pincébe, és g olyót eresztett a fejébe. – Édesem. – Erica érezte, hog y a férje nehezen szedi a leveg őt, és amikor elhúzódott tőle, látta, hog y könnyek g yűltek a szemébe. – Mi történt? Meg fog ta a kezét, és a konyhába húzta. A g yerekek aludtak, és a tévé halk hang ján kívül, amely a nappaliból szűrődött ki, teljes volt a csönd. Leültette a férfit eg y székre, és elkészítette neki a kedvenc szendvicsét. Patrik élt-halt a kakaóba mártog atott vajas, sajtos, kaviáros kétszersültért. – Eg y falat sem meg y le a torkomon – mondta tompán. – De enned kell – felelte Erica anyaian, és folytatta a sürg és-forg ást a konyhában. – Ez a hülye Mellberg ! Ő indította el a lavinát – kezdte Patrik hosszú szünet után, majd letörölte a könnyeit az ing e ujjával. – Most hallg attam meg a híreket. Mellberg volt, aki… – Ig en.

– Ezúttal tényleg elvetette a sulykot. Erica kakaóport kevert a tejbe, és hozzáadott eg y kanál cukrot is. – Amikor meg hallottuk a dörrenést lentről, Gösta és én azonnal tudtuk. Gunnar azt mondta, vécére kell mennie, de nem néztünk utána. Tulajdonképpen… – A torkára forrtak a szavak, és újra meg kellett törölnie az arcát. – Tessék! – Erica adott neki eg y darab papírtörlőt. Fájt neki, hog y sírni látja Patrikot. Nem volt túl g yakori. Bármit meg tett volna érte, hog y felvidítsa. Az asztalra tett két szelet kétszersültet, és a g őzölg ő kakaót eg y nag y bög rébe töltötte. – Parancsolj! Patrik tudta, hog y nincs értelme ellenkeznie a feleség ével. Kelletlenül a kakaóba mártotta a kétszersültet, amíg át nem ázott, majd beleharapott eg y nag yot. – Hog y van Sig ne? – Erica leült mellé. – Eddig is ag g ódtam miatta… – Patrik leerőltetett a torkán eg y újabb falatot. – És most… Nem tudom. Kapott nyug tatót, és kórházban van meg fig yelésen. De szerintem sosem lesz többé a rég i. Mindent elveszített. Meg int könnyek csorog tak az arcán. Erica felállt, és hozott neki még eg y darab papírtörlőt. – És most mihez kezdtek? – Folytatjuk. Holnap Göstával Göteborg ba meg yünk, hog y lenyomozzunk valamit. És Pedersen is holnap küldi a boncolás eredményét. Dolg oznunk kell tovább, ahog y szoktunk. Vag yis még keményebben. – És a lapok? – Nem akadályozhatjuk meg , hog y lehozzák az esetet. De esküszöm, hog y az őrsről ebben a szakaszban senki nem fog beszélni velük. Még Mellberg sem. Máskülönben felveszem a kapcsolatot a g öteborg i belső ellenőrzéssel. Volna mit mesélnem nekik. – Jól van – mondta Erica. – Fenn szeretnél maradni még eg y kicsit, vag y lefeküdjünk? – Feküdjünk le. Hozzád akarok bújni. Lehet? – Átkarolta Erica derekát.

– Hát persze.

Fjällbacka, 1871 Az orvosi vizsgálatot érdekesnek találta. Még soha életében nem volt beteg, és nagyon szokatlan volt számára, hogy egy idegen férfi kezét kellett éreznie a bőrén. Dagmar jelenléte megnyugtatta. A végén az orvos biztosította arról, hogy minden rendben van, és nagy valószínűség szerint egészséges gyermeket fog világra hozni. Amikor elhagyták a rendelőt, úszott a boldogságban. – Szerinted fiú lesz vagy lány? – kérdezte Dagmar. Amikor megálltak egy pillanatra, hogy kifújják magukat, Emelie szeretetteljesen a hasára tette a kezét. – Fiú – mondta. Meg volt győződve róla. Nem tudta volna megmagyarázni, honnan tudja, hogy egy kisfiú rugdalózik erőteljesen odabent, de tudta. – Igen, szerintem is olyan formájú a hasad. – Csak azt remélem, hogy nem… – Emelie elnémult a mondat közepén. – Hogy nem az apjára fog hasonlítani. Ezt akartad mondani? – Igen – suttogta Emelie. Az örömét mintha elfújták volna. A puszta gondolatra, hogy be kell szállnia a hajóba Karllal és Juliannal, és vissza kell térnie a szigetre, legszívesebben világgá ment volna. – Karlnak nehéz élete volt. Az apja rendkívül kemény kézzel bánt vele. Emelie meg akarta kérdezni, mire céloz Dagmar, de nem merte. Ehelyett sírva fakadt. Szégyenkezve törölgette meg az arcát ruhája ujjával. Dagmar komolyan nézett rá. – A vizsgálat miatt nyugtalankodsz? Emelie össze volt zavarodva.

– De hát minden rendben volt. – Nem, ellenkezőleg. Olyan rossz a helyzet, hogy ágynyugalomra van szükséged a hátralévő időben, méghozzá az orvos közelében. Egy hajóút szóba sem jöhet. – De hát nem… – Emelie hirtelen megértette, mire megy ki a játék, de alig merte elhinni. – Igen, egyáltalán nem rózsás a helyzet. De mégis hol fogok…? – Van egy üres szobám. Az orvos szerint jó ötlet, hogy hozzám költözz, így legalább valaki gondodat viseli. – Igen – mondta Emelie. Megint eleredtek a könnyei. – De nem okozok ezzel túl sok galibát? Nem tudunk fizetni érte. – Nem is kell. Öregasszony vagyok, aki egyedül lakik egy nagy házban, és örülök a társaságnak. Hálás volnék, ha világra segíthetnék egy kis embert. – Tehát a vizsgálat egyáltalán nem volt megnyugtató – ismételte Emelie, miközben a piac felé közeledtek. – Nem, egyáltalán nem. Azonnal ágyba kell feküdnöd, így rendelte az orvos. Különben még baj lehet. – Pontosan – dünnyögte Emelie. Amikor meglátta Karlt a távolban, a szíve hevesen verni kezdett. A férfi türelmetlenül igyekezett feléjük. – Te szent ég, ez jó sokáig tartott! Még borzasztó sok dolgunk van, és sietnünk kell haza. Máskor sosem iparkodik ennyire, gondolta Emelie. Amikor útba ejtik még Abela kocsmáját is, nem aggasztja, hogy későn ér haza. Hirtelen megjelent Julian Karl háta mögött, és Emelie-n úgy eluralkodott a vakrémület, hogy azt hitte, menten holtan esik össze. Aztán érezte, hogy valaki belékarol. – Szó sem lehet róla – mondta Dagmar higgadtan és határozottan. – Az orvos ágynyugalmat írt elő Emelie-nek. Karl tanácstalanul állt ott. Amikor Emelie ránézett, tudta, hogy a gondolatai egymást kergetik. Azt is tudta, hogy nem miatta aggódik, hanem a következményeken töri a fejét. Emelie egyik lábáról a másikra állt, mert a sétától megfájdult a lába és a dereka. – De hát lehetetlen – mondta Karl végül. A gondolatok még mindig kavarogtak a fejében. – Akkor ki végzi a házimunkát? – Biztos megoldjátok magatok is – vágta rá Dagmar. – Nem olyan ördöngösség krumplit pucolni és heringet sütni. Csak nem fogtok éhen halni.

– De hol fog Emelie néném szerint lakni? Én nem jöhetek a szárazföldre, dolgom van a világítótoronynál. És nincs pénzünk szobát bérelni. Honnan is volna rá? – Az arca lángvörös lett, és Julian feszülten bámult rá. – Majd nálam lakik. Örülök, hogy lesz egy kis társaságom, és egy vasat sem kérek érte. Az apád biztos örülne neki, de ha akarod, beszélek vele. Karl másodpercekig meredt rá. Aztán elkapta a tekintetét. – Nem kell, jó így – dörmögte. – Köszönöm, nagyon kedves nénémtől. – Tényleg örömmel teszem. Ti meg boldogulni fogtok magatok is, majd meglátjátok. Emelie nem mert a férjére nézni. Képtelen volt elrejteni a mosolyát. Hála istennek nem kell visszamennie a szigetre!

– Te sem tudtál aludni az éjjel? – Gösta Patrikot vizslatta, akinek pont olyan karikás volt a szeme, mint neki. – Nem – felelte Patrik szűkszavúan. – Már biztos fejből tudod az utat – pillantott ki Gösta fáradtan az autóból, ahog y ismét Göteborg felé szág uldottak. – Hát, ja. Gösta értette a célzást, és bekapcsolta a rádiót. Eg y jó óra és eg y csomó jelentéktelen popszám után meg érkeztek. – Eg yüttműködőnek tűnt a telefonban? – kérdezte Gösta. Tapasztalatból tudta, hog y az őrsök és a kapitányság ok közötti eg yüttműködés attól füg g ött, kivel volt dolg a az embernek. Ha történetesen valami g oromba fráterbe botlanak, esélyük sem lesz információhoz jutni. – Kedves volt. – Patrik a recepcióra ment. – Patrik Hedström és Gösta Flyg are. Találkozónk van Ulf Karlg rennel. – Én vag yok az. – A hátuk mög ött harsány hang csendült fel, és eg y mag as, fekete bőrdzsekibe és westerncsizmába öltözött férfi jött feléjük. – Arra g ondoltam, beülhetnénk a kávézóba. Az irodám meg lehetősen szűkös, és idelent a kávé is jobb. – Rendben – felelte Patrik. Nem tudta meg állni, hog y ne mérje vég ig tetőtől talpig a különös fig urát. Ulf Karlg ren feltehetően leírni sem tudja az előírás szerinti ruházat kifejezést, g ondolta, amikor a bőrdzseki szétnyílt, és meg pillantotta az AC/DC feliratú pólót. – Erre! Ulf a kávézóba masírozott, Patrik és Gösta lélekszakadva ig yekezett tartani a lépést. Hátulról azt is láthatták, hog y Karlg ren a feje tetején

g yéren növő haját a tarkóján eg y lófarokkal próbálta ellensúlyozni. Farzsebében jól láthatóan eg y sznüszösdoboz bújt meg . – Sziasztok, csajok! Ti eg yre szebbek vag ytok! – kacsintott Ulf a pult mög ött kuncog ó lányokra. – Mitek van ma? Vig yáznom kell a vonalaimra. Ulf meg ütög ette tekintélyes pocakját a feszes póló alatt. Patrikot önkéntelenül Mellberg re emlékeztette, de ennyiben ki is merült a hasonlóság . Ulf sokkal rokonszenvesebbnek tűnt. – Marcipántortát mindenkinek! Ulf néhány hatalmas szelet méreg zöld süteményre bökött. Patrik tiltakozni akart, de a férfi félresöpörte az ellenvetését. – Mag a csont és bőr! – kurjantotta, miközben a tányérokat eg y tálcára pakolta. – És három csésze kávét. Beérjük ennyivel. – Semmi szükség … – próbálkozott Patrik, amikor Ulf előhúzta a bankkártyáját szakadozott pénztárcájából. – Elég leg yen, a vendég eim! Üljünk le! Követték a férfit eg y asztalhoz. Ulf, aki eddig olyan jókedvűnek tűnt, hirtelen elkomorodott. – Szóval eg y motoros bandával kapcsolatban vannak kérdéseik. Patrik bólintott. Gyorsan összefog lalta, mit történt, és mit tudnak. Hog y eg y tanú látta, amikor Mats Sverint néhány rocker összeverte, akiknek eg y sas volt a hátukon. Ulf bólintott. – Hihetőnek tűnik. A leírás alapján a TKS lehetett. – TKS? – Gösta már be is falta a tortáját. Patrik eg yszerűen nem értette, hová lesz az a hihetetlen ételmennyiség , amelyet mag ába töm. Szabályosan zörög tek a csontjai. – Törvényen Kívüli Sasok. – Ulf nég y kockacukrot pottyantott a kávéjába, és g ondosan elkeverte. – Ők az első számú banda a környéken. Gonoszabbak, alattomosabbak és könyörtelenebbek, mint bárki más. – A fenébe! – Ha ezek a srácok is érintettek az üg yben, a mag uk helyében nag yon óvatos volnék. Volt már néhány nemkívánatos összetűzésünk velük. – Miben utaznak? – kérdezte Patrik.

– Mindenfélében. Drog okban, prostitúcióban, személyvédelemben, zsarolásban. Könnyebb volna felsorolni, miben nem. – Kokainnal is üzletelnek? – Ig en, hát persze. Ahog y heroinnal, amfetaminnal és minden mással. – Azt meg tudná mondani, hog y Mats Sverin neve felmerült-e a nyomozásaik során? – Nem ismerjük ezt a nevet – rázta a fejét Ulf. – De ez nem azt jelenti, hog y nem keveredett bele semmibe, csak mi még nem botlottunk belé. – Hát nem is illik ig azán a rockerek közé. – Gösta jóllakottan és elég edetten dőlt hátra. – A motorosok alkotják a kemény mag ot, de mindenféle fig ura meg található a környezetükben, főleg , ha drog okról van szó. Pár nyomozás során felsőbb társadalmi körökig is eljutottunk. – Felvehetnénk valahog y velük a kapcsolatot? – Patrik kiitta az utolsó korty kávéját. Ulf rög tön felpattant, hog y hozzon neki még . – A második csésze benne van az árban – ült le ismét. – Ahog y már mondtam, nem javaslom, hog y közvetlen kapcsolatba lépjenek velük. Volt már néhány kellemetlen tapasztalatunk. Ha más irányból is meg lehet közelíteni a kérdést, például azokkal beszélni, akik Sverin környezetében éltek, inkább azt ajánlanám. – Értem – mondta Patrik. – Hog y hívják a bandavezért? – Stefan Ljung berg . Rég i motoros, tíz éve alapította a TKS-t. Tizennyolc éves kora óta már többször leültették, előtte pedig a fiatalkorúak börtönében csücsült. Ismerik a fajtáját. Patrik bólintott, de be kellett vallania, hog y nem túl sűrűn van dolg a ilyen kaliberű bűnözővel. Az otthoni rosszfiúk ezekhez képest ma született bárányok. – És mi vitt rá eg y ilyen fickót, hog y Fjällbackába utazzon, és g olyót röpítsen valaki fejébe? – Gösta fig yelmesen nézte a g öteborg i nyomozót. – Több forg atókönyv is elképzelhető. A lövöldözések leg g yakoribb oka, hog y valaki ki akar szállni a bandából. De úg y tűnik, most nem ilyesmiről van szó, úg yhog y bármi lehetett. Drog üg ylet, vag y attól tartottak, hog y eljár a szája. Ebben az esetben a súlyos testi sértés

fig yelmeztetés volt. Innen nézve nem tudok túl sokat mondani, de meg kérdezem a kollég áimat. Eg yébként azt javaslom, beszéljenek még eg yszer az áldozat környezetében élőkkel. Az emberek általában többet tudnak, mint hiszik. Patriknak meg voltak az ellenvetései. Az eddig i nyomozás során pont ez volt a leg nag yobb problémájuk: senki sem tudott túl sokat Mats Sverinről. – Köszönjük a seg ítség et! – Patrik felállt. Ulf mosolyog va kezet nyújtott neki. – Nincs mit. Örülünk, ha seg íteni tudunk. Jelentkezzenek, ha vannak még kérdéseik. – Fog unk – mondta Patrik. Ez a nyom sok szempontból íg éretesnek tűnt, ug yanakkor tévútnak látszott. Ezen az üg yön eg yszerűen nem tudott elig azodni. Ki volt Mats eg yáltalán? A fejében még mindig ott visszhang zott a teg napi lövés hang ja. – De hát mitévők leg yünk? – Martin Paula ajtajában állt. – Nem tudom. – Ő is pont olyan levert volt, mint a kollég ája. Az előző nap eseményei ólomsúllyal nehezedtek rájuk. Mellberg nek még színét sem látták. Bezárkózott az irodájába, és ez talán jó is volt íg y. Paula pillanatnyilag úg y érezte, nehezére esne véka alá rejteni a meg vetését. Szerencsére odahaza sem találkoztak. Amikor Paula előző este hazaért, Mellberg már lefeküdt, és amikor ma reg g el munkába jött, a férfi még aludt. Reg g eli közben Rita tett eg y kísérletet arra, hog y beszéljen vele az esetről, de Paula az értésére adta, hog y nincs hozzá kedve. Johanna még csak nem is próbálkozott. Csak elfordult, amikor Paula odabújt hozzá a takaró alatt. A fal eg yre mag asabbra nőtt közöttük. Paulának hirtelen kiszáradt a szája, akárha pánikrohama volna, és innia kellett eg y korty vizet. Nem volt abban a lelkiállapotban, hog y Johannára g ondoljon. – Semmit sem tehetünk, amíg nincsenek itt? – lépett be Martin és leült. – Lennart nem mára íg érte, hog y jelentkezik?

Paula rosszul aludt, és bármennyire is meg értette Martin türelmetlenség ét, még ahhoz is fáradtnak érezte mag át, hog y kirukkoljon valami ötlettel. A g ondolatai eg ymást kerg ették. Martin azonban kérdőn nézett rá. – Felhívjuk, és meg kérdezzük, hog y vég zett-e már? – húzta elő a férfi a telefonját a zsebéből. – Ne, ne, majd jelentkezik, amikor elkészül. Ebben teljesen biztos vag yok. – Jól van. – Martin visszatette a telefont. – De akkor mit csináljunk? Patrik semmit sem mondott indulás előtt. Nem lóg athatjuk itt a lábunkat. – Nem tudom. Paula eg yre ing erültebb lett. Miért neki kellene utasításokat adnia? Elvben ő és Martin eg yenrang úak, és noha ő szerzett munkatapasztalatot Stockholmban, Martin rég ebb óta dolg ozott ezen az őrsön. Vett eg y nag y leveg őt. Nem eng edhette meg mag ának, hog y Martinon vezesse le tehetetlen dühét. – Pedersen azt íg érte, ma küldi a boncolás eredményét. Szerintem ezzel kellene kezdenünk. Leg jobb lesz, ha felhívom, és meg kérdezem, hog y van-e valamije számunkra. – Ig en, azzal talán haladhatnánk! A férfi úg y festett, mint eg y boldog kiskutya, akinek meg vakarg atták a füle tövét. Paula elmosolyodott. Martinra nem lehetett sokáig harag udni. – Máris hívom. Martin izg atottan fig yelte, ahog y kikeresi a számot. Pedersen nyilván a telefon mellett ült, mert már az első csörg ésre felvette. – Jó napot! Itt Paula Morales Tanumshedéből. Elkészült? Remek! – Paula a mag asba emelte a hüvelykujját. – Rendben, várjuk a faxot, de addig is nem fog lalná össze röviden a lényeg et? Paula bólog atott, és jeg yzetelt, amíg Martin a nyakát nyújtog atta, hog y lássa, mit is ír, de eg y idő után feladta. – Aha… értem… rendben. Paula elg ondolkodva tette le a kag ylót. Martin rámeredt.

– Mi az? Mondott valamit, ami seg íthet? – Nem, nem kifejezetten. Főleg azt erősítette meg , amit már tudtunk. – Vetett eg y pillantást a jeg yzeteire. – Mats Sverint eg y kilenc milliméteres pisztollyal lőtték tarkón. Eg yszer. A halál azonnal beállt. – És az időpont? – Pedersen biztosan állította, hog y Mats péntekről szombatra virradóra halt meg . – Ig en, és? – A vérében nem volt nyoma kábítószernek. – Eg yáltalán semmi? Paula a fejét rázta. – Nem, még csak nikotin sem. – Attól még árulhatta a cuccot. – Természetesen, mindenesetre elg ondolkodtató… – Paula a feljeg yzéseit nézte. – A leg érdekesebb dolog azonban pillanatnyilag az, hog y a lövést eg y nyilvántartott feg yverből adták le. Ha volna kapcsolat más bűncselekménnyel, sokkal könnyebb volna meg találni a g yilkos feg yvert. És remélhetőleg a tettest is. Hirtelen Annika jelent meg az ajtóban. – A parti őrség telefonált. Meg találták a csónakot. Paula és Martin összepillantott. Kérdezniük sem kellett, milyen csónakra g ondol. Mindent becsomag olt. Abban a pillanatban, amikor meg kapta a képeslapot, világ os volt számára, mit kell tennie. Nem menekülhet tovább. Tudta, milyen veszélyek lesnek rá, de maradni is kockázatos. Talán neki és a g yerekeknek több esélyük lesz, ha önként visszatérnek. Madeleine kénytelen volt ráülni a bőröndre, hog y le tudja zárni. Több már nem fért bele. Eg y eg ész élet belezsúfolódott. Amikor a g yerekekkel és a bőrönddel nemrég felszállt a koppenhág ai vonatra, tele volt reménnyel. Fájdalom és g yász fojtog atta azért, amit hátrahag y, de örült annak, ami talán vár rájuk. Körülnézett a lepusztult eg yszobás lakásban. A g yerekeknek eg y ág yban kellett aludniuk, neki pedig be kellett érnie eg y földre dobott

matraccal. A lakás ocsmány volt, de Madeleine-nek a földi paradicsomot jelentette. Eg yedül az övék volt, és biztonság ot nyújtott nekik. De most csapdává változott. Nem maradhattak itt. Mette kérdés nélkül adott kölcsön neki vonatjeg yre. Madeleine talán a biztos halálba váltott jeg yet, de nem volt más választása. Lassan felállt, felemelte a képeslapot a földről, és beledug ta az elrong yolódott kézitáskájába. Leg szívesebben apró darabokra tépte volna, beledobta volna a vécébe, és lehúzta volna, de tudta, hog y meg kell tartania emlékbe. Hog y ne g ondolja meg mag át. A g yerekek Metténél voltak. Játszottak az udvaron, aztán beszaladtak a szomszédba, és Madeleine hálás volt, hog y még eg y pillanatig mag ára maradhatott, mielőtt meg kellene mondania nekik, hog y hazautaznak. A „haza” szó semmi jót nem jelentett neki. Csak sebeket szerzett ott, külső és belső sebeket. Madeleine remélte, a g yerekek tudják, hog y az anyjuk szereti őket, és soha semmit olyat nem tenne, ami árt nekik, csak nincs más választása. Ha menekülés közben kapnák el őket, rajtuk ütnének eg y ilyen odúban, senkit sem kímélnének. Ezt biztosan tudta. A nyúlnak csak akkor van esélye, ha önként kínálja fel mag át a rókának. Merev tag okkal állt fel. Nem halog athatta tovább az elkerülhetetlent, mert eg ykettőre el kellett indulniuk. A g yerekek meg fog ják érteni, g yőzködte mag át. Azt kívánta, bárcsak hinne is benne! – Hallottam, mi történt Gunnarral – mondta Anna. Még mindig úg y festett, mint eg y törékeny madárka. Erica mosolyt erőltetett mag ára. – Ne g ondolj ilyesmire most. Van elég problémád enélkül is. Anna a homlokát ráncolta. – Nem is tudom. Furcsa, de kifejezetten jólesik részvétet érezni másvalaki iránt, és nem csak mag amat sajnálni mindig . – Nehéz lehet Sig nének. Teljesen mag ára maradt. – Patrik hog y viselte? Anna mag a alá húzta a lábát a kanapén. A g yerekek óvodában és iskolában voltak, az ikrek kint aludtak a bejárati ajtó előtt. – Teg nap nag yon le volt törve.

Erica vett eg y fahéjas csig át. Dan leg idősebb lánya, Belinda sütötte. Akkor kezdett sütni, amikor eg y olyan fiúval járt, aki a házias lányokat szerette. Bár a kapcsolat időközben a múlté lett, sütni még mindig szeretett, és vitathatatlanul őstehetség volt. – Jaj, istenem, de finom! – Erica vág ott eg y boldog g rimaszt. – Belinda üg yes. És nag yon rendes volt a kicsikkel is, Dan mondta. – Ig en. Mindig itt volt, amikor szükség volt rá. Noha Belinda a fekete hajával, fekete körmével és feltűnő sminkjével félelmetesen néz ki, amikor Anna meg jelent az életükben, rög tön a szárnyai alá vette a kistestvéreit, meg Emmát és Adriant is. – Nem Patrik hibája volt – tért vissza a témához Anna. – Tudom, én is ezt mondtam neki. Csak Mellberg -et illetheti szemrehányás, de Patrik valamiért még is felelősnek érzi mag át. Göstával éppen Gunnaréknál voltak, amikor lelőtte mag át, és Patrik azt hiszi, észre kellett volna vennie, mire készül. – És még is hog yan? – horkantott fel Anna. – Az emberek nem szokták előre bejelenteni, hog y öng yilkosság ra készülnek. Már többször g ondoltam rá, hog y… – Ericára lesett. – Sosem tennél ilyet, Anna. – Erica a húg ához hajolt, és a szemébe nézett. – Több mindenen mentél keresztül, mint a leg több ember, és már meg tehetted volna. De ez nem vallana rád. – Honnan tudod? – Onnan, hog y eddig sem mentél le a pincébe, és nem dug tad a feg yver csövét a szádba. – Nincs is feg yverünk – felelte Anna. – Ne játszd a hülyét. Tudod, mire g ondolok. Nem ug rottál eg y autó elé, nem vág tad fel az ütőeredet, és nem vettél be eg y marék altatót. Akárhog y is, semmi ilyesmit nem csináltál, mert te annál sokkal erősebb vag y. – Nem tudom, mennyi köze van ennek az erőhöz – motyog ta Anna. – Biztos sok bátorság kell ahhoz, hog y az ember kiszálljon. – Szerintem nem. Ahhoz csak eg y szempillantásnyi ideig kell bátornak lenni. Aztán vég e, a többiek meg eltakaríthatják a mocskot, már bocs a szókimondásért. Az én szememben ez nem bátorság . Ez g yávaság .

Gunnar abban a pillanatban nem g ondolt Sig nére. Különben nem tette volna meg , hanem vele maradt volna, hog y kölcsönösen támog assák eg ymást. Minden más g yáva menekülés, de te sosem léptél erre az útra. – Azt mondják, minden jóra fordul, ha az ember elkezd jóg ázni, nem eszik húst, és mindennap öt percig mélyeket léleg zik – mutatott Anna a tévére, ahol valami eg észség fanatikus ömleng ve mag yarázta a boldog ság hoz és jólléthez vezető eg yetlen utat. – Még is hog y lehetne boldog az ember hús nélkül? – kérdezte Erica. Anna elnevette mag át. – Tiszta g yag yás vag y! – A könyökével oldalba bökte a nővérét. – És ezt pont olyasvalaki mondja, aki úg y néz ki, mintha épp most eng edték volna ki a diliházból. – Vig yázz a szádra! – Anna tiszta erőből fejbe vág ta Ericát eg y párnával. – A fő, hog y meg int nevetsz – jeg yezte meg a testvére csendesen. – Valószínűleg csak idő kérdése volt – állapította meg Petra Janssen. Rosszullét kerülg ette, pedig ötg yerekes anyaként már elég jól viselte a g yomorforg ató szag okat. – Ig en, nem nag y meg lepetés. – Konrad Spetznek, Petra hosszú hajú kollég ájának látszólag nehezebben ment a hánying erén uralkodnia. – A kábszeres kollég ák bármelyik percben itt lehetnek. Kiment a hálószobából. A szag követte, de a nappaliban, amely eg y emelettel lejjebb volt, már jobb volt a leveg ő. Az eg yik széken eg y hang osan szipog ó, ötvenes nő ült, akit eg y fiatalabb kollég a vig asztalt. – Ő találta meg a hullát? – mutatott Petra a nőre. – Ig en, ő Westerék takarítónője. Általában hetente eg yszer jön, de mivel Westerék elutaztak, most csak kéthetente kellett takarítania. És ma… – Konrad meg köszörülte a torkát. – Tudjuk már, hol a nő és a g yerek? Petra érkezett utoljára a helyszínre. Valójában ma szabadnapos volt. Éppen a stockholmi Gröna Lund szabadidőparkban volt a családjával, amikor hívták. – Nem. A család összerámolt, hog y Olaszország ba utazzon. Eg ész

nyárra ott akartak maradni. – Ellenőriznünk kell a járatokat. Ha szerencsénk van, már a hasukat süttetik – mondta Petra, de az arca komor volt. Pontosan tudta, ki fekszik odafent az ág yban, és milyen emberek vették körül. Annak valószínűség e, hog y a neje és a g yereke az itáliai napsütést élvezi, csekély volt. Inkább az tűnt valószínűnek, hog y holtan fekszenek eg y erdőben vag y a Balti-teng er fenekén. – Már utasítottam pár embert. Petra elég edetten bólintott. Több mint tizenöt éve dolg ozott eg yütt Konraddal, és a kapcsolatuk jobb volt, mint néhány házasság . Külsőre nag yon érdekes párost alkottak. Petra a mag a eg y méter nyolcvan centijével és erőteljes testével, amely öt terhesség en volt túl, eg y fejjel a nemcsak alacsony, de meg lehetősen vézna Konrad fölé tornyosult. A férfi különös, aszexuális kisug árzása azt sug almazta neki, hog y sejtelme sincs róla, hog yan kell g yereket csinálni. Az eg yütt töltött idő alatt semmi jelét nem adta annak, hog y szerelmi élete volna, akár nőkkel, akár férfiakkal. Petra nem is kérdezte. Az éles eszük, a száraz humoruk és a roppant szakmai elkötelezettség ük kötötte össze őket, amelyet a sok átszervezés, ostoba főnök és hibás rendőrség i döntés dacára is sikerült meg őrizniük. – Körözést kell kiadnunk, és beszélnünk kell a kábszeres fickókkal – fűzte hozzá Konrad. – Fickókkal és csajokkal – javította ki Petra. Konrad sóhajtott eg yet. – Ig en, Petra, fickókkal és csajokkal. Petrának öt lánya volt, és a női eg yenjog úság mindig kínos kérdés volt nála. Konrad tudta, hog y Petra felsőbbrendűnek tartja a nőket, és ha csak eg y kicsit is arcátlanabb lett volna, rákérdezett volna, hog y ez nem diszkrimináció-e. De okosabb volt annál, és inkább meg tartotta mag ának a véleményét. – Micsoda disznóól van odafönt! – csóválta a fejét Petra. – Úg y fest, több lövést adtak le. Az ág yat valóság g al szitává lyug g atták. Meg Westert is. – Miért g ondolja valaki, hog y ez ér ennyit? – Petra körülnézett a szép,

világ os nappaliban, és meg int csak a fejét ing atta. – Persze az ilyen eleg áns házak ritkaság számba mennek, és biztos klassz életük volt, de ők mag uk is tudhatták, hog y nem lesz jó vég e. És ott rohadhatnak szitává lőve a selyem ág yneműben. – Az olyan nyárspolg árok, mint te vag y én, nem értik ezt. – Konrad felállt a nag y fehér kanapéról, és a hall felé indult. – Úg y fest, meg jöttek a kábszeres kollég ák. – Jó – mondta Petra. – Akkor lássuk, mit tudnak mondani nekünk a srácok. – És a lányok. – Konrad nem tudta elnyomni a vig yorát. – És most hog yan tovább? – kérdezte Gösta tanácstalanul. – Nem úg y tűnik, mintha jó ötlet volna beszélni azokkal a motorosokkal. – Hát, nem – ismerte be Patrik. – Leg feljebb, ha minden kötél szakad. – De akkor mit csináljunk? Úg y véljük, hog y a TKS a felelős a súlyos testi sértésért, és talán a g yilkosság ért is, de nem merünk beszélni velük. Szép kis zsaruk vag yunk mi! – Gösta a fejét csóválta. – Felkeressük újra Mats rég i munkahelyét. Eddig csak Leilával beszéltünk, de azt is ki kellene derítenünk, mit mond a többi dolg ozó. Nem tudom, mi mást tehetnénk. – Patrik beindította a motort, és Hising en felé vette az irányt. Rög tön beeng edték őket. Leila fáradtnak tűnt. – Természetesen szívesen seg ítünk, de nem ig azán tudom, mit remélnek az állandó látog atásoktól. – Tanácstalanul tárta szét a karját. – Meg kapták a teljes anyag ot, és minden kérdésükre válaszoltunk. Többet nem tudunk. – Az alkalmazottaival szeretnénk beszélni. Van még két irodai dolg ozó, ug ye? Patrik lág yan, de határozottan beszélt. Tudta, hog y a látog atásaik zavaróak, de a Fristad volt az eg yetlen hely, ahol esetleg újabb információkra bukkanhattak. Mats még mindig fehér folt volt számára, és a szervezet seg ítség ével talán feltérképezheti ezt az ismeretlen területet. – Hát, jó, akkor üljenek le a pihenőben – mutatott Leila sóhajtva eg y

ajtóra. – Beküldöm mag ukhoz Thomast. Ha vele vég eztek, mehet Marie. – A füle mög é tűrte a haját. – De nag yon örülnék, ha utána zavartalanul vég ezhetnénk tovább a munkánkat. Meg értem, hog y a rendőrség nek fel kell derítenie a g yilkosság ot, és eg yütt érzek Matte hozzátartozóival. De mi is fontos munkát vég zünk, és ahog y már mondtam, nem sok mindent tudunk hozzátenni az elmondottakhoz. Noha Matte nég y évig dolg ozott nálunk, nem nag yon ismertük a mag ánéletét. És senki sem sejti, ki g yilkolhatta meg . Ráadásul akkor történt, amikor már elment tőlünk, és a várost is elhag yta. Patrik bólintott. – Értem. Miután beszéltünk a dolg ozóival, remélhetőleg nem alkalmatlankodunk többet. – Nem akarok udvariatlannak tűnni, de ig en hálás volnék érte. Leila kiment a helyiség ből, Patrik és Gösta pedig helyet fog lalt. Nem sokkal később meg jelent eg y mag as, sötét hajú férfi, aki a harmincas éveiben járt. A korábbi látog atások alkalmával Patrik futólag látta, de még eg y szót sem váltott vele. – Mag a eg yütt dolg ozott Matsszal, ug ye? – Patrik a térdére könyökölt, és összekulcsolta a kezét. – Ig en. Nem sokkal utána kezdtem. Vag yis majdnem nég y évig voltunk kollég ák. – Személyes kapcsolatuk is volt? – kérdezte Patrik. Thomas a fejét rázta. Barna szeme nyug odt volt, és hosszas g ondolkodás nélkül válaszolt. – Matte nag yon visszahúzódó volt. Tulajdonképpen azt sem tudom, ismert-e valakit Leila unokaöccsén kívül. De úg y fest, vele is elszakadtak eg ymástól. Patrik némán sóhajtott eg yet. Mindenki ug yanezt mondta Matsról. – Nem tudott arról, hog y problémái lennének? Szakmailag vag y a mag ánéletben? – rag adta mag ához Gösta a szót. – Nem, semmi ilyesmiről nem volt tudomásom – felelte Thomas azonnal. – Matte vég telenül kieg yensúlyozott és stabil volt, sosem háborg ott. Észrevettem volna, ha valami nem lett volna rendben. – Pislog ás nélkül nézett Patrik szemébe.

– Hog yan boldog ult az itteni üg yekkel? – Természetesen mindannyiunkat meg érintenek az emberi sorsok, amelyekkel találkozunk. Ug yanakkor az embernek meg kell tartania a három lépés távolság ot, hog y kibírja. Matte piszok jól csinálta. Mindig meleg szívű volt és emberség es, de nem hag yta, hog y túl mélyen érintsék az üg yek. – És mag a hog y került ide? Ha jól tudom, a Fristad az eg yetlen nőotthon, ahol férfiakat is alkalmaznak, és Leila elmondta, hog y g ondosan választják ki a munkaerőt. – Leilának sokat kell hallg atnia miattunk. Mattét az unokaöccse hozta ide, ezt már biztos tudják. Én g yerekkorom óta ismerem Leilát, az anyám leg jobb barátnője. Miután Tanzániában önkénteskedtem, meg kérdezte, volna-e kedvem itt dolg ozni. Sosem bántam meg a döntést. Csak nag y a felelősség . Ha hibázom, azok malmára hajtom a vizet, akik ellenzik, hog y férfiak dolg ozzanak a nőotthonokban. – Volt Matsnak valakivel szorosabb kapcsolata? – Patrik ig yekezett rájönni, titkolózik-e Thomas, de az arckifejezése pont olyan nyug odt volt, mint korábban. – Nem, az szig orúan tilos, nem utolsósorban azért, amit az imént mondtam. Csak szakmai viszonyban lehetünk a nőkkel és a családjukkal. Ez a leg főbb szabály. – És Mats szig orúan tartotta mag át a szabályokhoz? – kérdezte Gösta. – Mint mindannyian – válaszolta Thomas kissé sértetten. – A munkánk sarkköve a jó hírünk. A leg apróbb ballépésnek is jóvátehetetlen következményei lehetnek, a szociális hivatal még akár meg is szüntetheti az eg yüttműködést. És vég ső soron ez azoknak ártana, akiket támog atunk. Pont most mag yaráztam el, hog y minket, férfiakat különösen nag y felelősség terhel. – Eg yre keményebben beszélt. – Muszáj feltennünk mag ának ezeket a kérdéseket – ig yekezett Patrik kieng esztelni. Thomas bólintott. – Tudom. Bocsássanak meg az ing erültség emért. Csak borzalmasan fontos, hog y ne tűnjünk fel rossz fényben. Tudom, hog y Leilát nag yon nyug talanítja ez az üg y. Előbb vag y utóbb valaki azt fog ja g ondolni,

hog y nem zörög a haraszt, ha nem fújja a szél, és akkor itt minden összedől. Leila nag yon sok kockázatot vállal, hog y működtesse a Fristadot, és még új utakat is keressen. – Ezt meg értjük. De akkor is kénytelenek vag yunk feltenni pár kínos kérdést is. Például azt – vezette elő Patrik a mondandóját –, hog y felmerült-e mag ában valaha, hog y Mats drog okat használ vag y terjeszt? – Drog okat? – Thomas értetlenül bámult rá. – Ja, olvastam reg g el az újság ban. Nag yon felháborodtunk ezen a sületlenség en! Ekkora marhaság ot! Már mag a a g ondolat is, hog y Mats ilyesmibe keveredett volna, teljesen értelmetlen! – Ismeri a TKS-t? – Patrik kényszerítette mag át, hog y tovább kérdezzen, bár eg yre inkább az volt az érzése, hog y eg y nyílt sebben turkál. – A Törvényen Kívüli Sasokra g ondol? Ig en, sajnos. – Az eg yik tanúnk azt vallotta, hog y a TKS tag jai verték úg y össze Matsot, hog y kórházba került, és nem pedig eg y fiatalokból álló banda, ahog y ő mag a állította. – Tényleg ők voltak? – Úg y tudjuk – mondta Gösta. – Mag ának volt már dolg a velük? Thomas vállat vont. – Meg esett, hog y nők nálunk kerestek menedéket előlük, de nem volt velük több g ondunk, mint más eszelősökkel. – Volt Matsnak kapcsolata ilyen nőkkel? – Amennyire tudom, nem. Szerintem spontán erőszak volt. Biztos rossz időben volt rossz helyen. – Ő mag a is ezt mondta. Rossz időben rossz helyen. Patrik mag a is hallotta, milyen kétkedően cseng a hang ja. Thomas is biztosan tudta, hog y az ilyen bűnözők nem véletlenszerűen választják ki az áldozatukat. Akkor miért akarja az ellenkezőjéről meg g yőzni őket? – Pillanatnyilag ez minden. Adna eg y telefonszámot, amelyen elérhetjük, ha további kérdéseink adódnának? Hog y ne kelljen folyton itt alkalmatlankodnunk – eresztett meg Patrik eg y félmosolyt. – Persze. – Thomas kapkodón felírta a számát eg y cetlire. – Marie-val is beszélni akarnak?

– Ig en. Amíg vártak, halkan beszélg ettek. Gösta mindent bevett, amit Thomas mondott, szavahihetőnek tartotta, de Patrikot kétség ek g yötörték. A férfi ug yan őszintének és becsületesnek tűnt, és határozott válaszokat adott a kérdéseikre, Patrik még is érzett időnként eg y kis tétovázást. De ez tényleg inkább csak sejtés volt, mint meg fig yelés. – Jó napot! Eg y nő, jobban mondva eg y fiatal lány lépett be a pihenőbe, és nyújtott kezet nekik. A tenyere kissé hideg és nyirkos volt, és a nyakán vörös foltok éktelenkedtek. Thomasszal ellentétben nyilván ideg es volt. – Mióta dolg ozik itt? – kezdte Patrik. Marie a szoknyáját babrálta. Ig azi babaszépség volt. Az orra enyhén fitos, a haja hosszú és szőke, és állandóan a szív alakú arcába hullt, a szeme kék. Patrik úg y saccolta, huszonöt körül lehet, de nem volt teljesen biztos benne. Az évekkel eg yre nehezebb lett a fiatalok korát meg becsülnie. Talán az életösztön meg teszi az embernek azt a szívesség et, hog y mindig huszonötnek képzelhesse mag át. – Úg y eg y éve. – A foltok a nyakán még vörösebbek lettek, és Patriknak feltűnt, hog y szabályos időközönként nag yokat nyel. – És jól érzi mag át? Azt akarta, hog y a nő feloldódjon. Gösta látszólag teljesen áteng edte neki a terepet, hátradőlt a székén, és csak hallg atta őket. – Ig en, nag yon. Az ember látja a munkája eredményét. Persze fárasztó is, de ad valamit az embernek, ha érti, mire g ondolok. – Dadog va mondta vég ig a mondatot, úg y tűnt, nehezen tudja kifejezni mag át. – Milyen kollég ának ismerte meg Matsot? – Matte borzasztó aranyos volt. Mindenki szerette. Az itt dolg ozók is, és a nők is. Biztonság érzetet adott nekik. – Kötődött valamelyikükhöz? – Nem, nem. Az a leg főbb szabály, hog y az alkalmazottak nem alakíthatnak ki személyes kapcsolatot az üg yfelekkel. – Marie olyan hevesen rázta a fejét, hog y a szőke tincsei az arcába hulltak. Patrik Gösta felé sandított, mert látni akarta, hog y ő is úg y érzi-e, hog y kényes témát kaparg atnak. A kollég ája arca hirtelen meg dermedt.

Patrik csak bámulta. Mi az ördög ütött eg yszeriben belé? – Te… nekem… Válthatnánk pár szót nég yszemközt? – ráng atta meg a társa ruhaujját. – Meg bocsát eg y percre? – kérdezte Patrik, és Marie látszólag meg könnyebbült, hog y félbeszakítják a beszélg etést. – Mi az? Pont most kezdett érdekes lenni! – sziszeg te Patrik a folyosón. Gösta a cipője orrát bámulta. Miután meg köszörülte a torkát párszor, a rémülettől tág ra nyílt szemmel nézett Patrikra. – Azt hiszem, iszonyú nag y marhaság ot csináltam.

Fjällbacka, 1871 Ez volt élete legszebb időszaka. Csak miután Karl és Julian elhagyta Fjällbackát a hajóval, és Gråskär felé vette az irányt, akkor döbbent rá, mit tett vele az élet a szigeten. Hosszú idő óta most tudott először újra szabadon lélegezni. Dagmar valósággal kényeztette. Emelie olykor már szégyellte magát, amiért ilyen sok törődést kap, és ilyen keveset kell adnia cserébe. Igyekezett segíteni a takarításban, mosogatásban, főzésben, mert hasznossá akarta tenni magát, és nem akart Dagmar terhére lenni, de az idős asszony mindig elhessegette. Hogy feküdjön le. Végül kénytelen volt meghajolni az akarata előtt. És persze jól is esett végre kipihennie magát, ezt nem tagadhatta. Fájt a háta és az összes végtagja, és a gyerek folyamatosan rugdalózott a hasában. De a legrosszabb a fáradtság volt. Képes volt tizenkét órát aludni, evés után elbóbiskolni, és a fennmaradó időben sem volt túl éber. Jó érzés volt, hogy valaki a gondját viselte. Dagmar teát főzött neki meg mindenféle érdekes főzeteket, hogy erőt adjanak neki. De úgy tűnt, nem sok hasznuk van, a fáradtság nem múlt el, Dagmarnak azonban jót tett, hogy volt feladata. Ezért aztán Emelie mindent megevett és megivott, amit csak elé tett. Az esték voltak a legkellemesebbek. A tisztaszobában ültek, és beszélgettek, miközben a kicsinek hímeztek, horgoltak, varrtak. Korábban Emelie nem volt valami jártas a kézimunkában. A parasztlányoknak más dolgokhoz kellett érteniük. Dagmar azonban ügyesen bánt a tűvel és a cérnával, és mindent megtanított Emelie-nek, amit csak tudott. A takarók és apró ruhák stósza egyre nőtt. Puha sapkák, ingecskék, zoknik, mindenféle, amire egy ilyen kis teremtménynek kezdetben szüksége lehet. A legszebb darab egy foltokból varrt takaró volt, amelyen minden este dolgoztak egy kicsit. Minden részébe más mintát

hímeztek. Emelie a mályvarózsás részt szerette a legjobban. A látványba belesajdult a szíve, mert akármilyen meglepő volt is, olykor visszavágyott Gråskärre. Karl és Julian kicsit sem hiányzott neki, a sziget azonban bizonyos mértékig az élete részévé vált. Egy este megpróbált Dagmarral a szigetről és az ottani különös dolgokról beszélni. El akarta magyarázni neki, miért nem érezte soha magányosnak magát Gråskären. Ez volt az egyetlen alkalom, amikor nem igazán találták meg a közös hangot. Dagmar elhúzta a száját, és elfordult tőle, amivel az értésére adta, hogy hallani sem óhajt erről. Talán nem is volt ezen mit csodálni. Emelie maga is furcsállotta a saját beszámolóját, noha a szigeten minden olyan természetesnek és magától értetődőnek tűnt. Felmerült egy másik kínos téma is. Emelie megpróbálta Karlról, az apjáról és Karl gyerekkoráról faggatni Dagmart. De az idős asszony megint csak bezárkózott. Csupán annyit mondott, hogy Karl apja mindig is túl sokat várt el a fiaitól, és Karl csalódást okozott neki. A részleteket nem ismeri, állította, és nem akart tovább olyan dolgokról beszélni, amelyekről valójában nincs tudomása. Emelie ennyiben hagyta. Megelégedett a nyugalommal, amely Dagmar házában körülvette, örült, hogy esténként apró zoknikat köthet a kicsinek, akinek az érkezése egyre közeledett. Gråskär és Karl várhatott. Egy másik világhoz, egy másik időhöz tartoztak. Most csak a tűk csilingelése számított, és a fehér cérna, amely világított a petróleumlámpa fényében. Az élete a szigeten úgysem várat sokat magára. Ez itt csak egy múló álom.

– Hog y találták meg ? – Paula meg fog ta Peter kinyújtott kezét, és bemászott a mentőhajóba. – Valaki felhívott minket, aki eg y kicsit kijjebb látott eg y zátonyra futott csónakot. – És hog yhog y nem találták meg korábban? Hát nem keresték? – kérdezte Martin. Örömmel nézett körbe a mentőhajóban. Tudta, hog y harminc csomóval is képes menni. Talán kijjebb ráveheti Petert, hog y adjon neki eg y kis g ázt. – A szig etvilág ban számtalan öböl van. – Peter g yakorlottan oldotta el a hajót. – Itt meg találni valamit szerencse dolg a. – És biztos benne, hog y az a csónak az? – Ismerem Gunnar csónakját. – És hog y hozzuk vissza? Paula kinézett az ablakon. Elég ritkán ment ki a teng erre, pedig léleg zetelállítóan szép volt. Meg fordult, és Fjällbackát nézte, amely eg yre kisebb lett a hátuk mög ött. – Bevontatjuk. Amikor már biztos voltam benne, hog y a keresett csónak az, rög tön be akartam hozni. De aztán eszembe jutott, hog y talán meg akarják nézni, hol ért partot. – Biztos nem sok látnivaló van ott – jeg yezte meg Martin. – De jó hajókázni eg y kicsit. A g ázkarra sandított, de nem mert szólni. Néhány hajó már úton volt, és ilyenkor jobb óvatosnak lenni, akkor is, ha nehezére esik az embernek. – Eg yszer elkísérhetne, hog y lássa, mit tud a kicsike – vig yorg ott Peter, mintha olvasna a g ondolataiban. – Kész örömmel! – rag yog ott fel Martin sápadt arca.

Paula a fejét ing atta. Férfiak és a játékszereik! – Ott, ni! – Peter jobbra fordult. Valóban. A csónak eg y kis sziklahasadékban akadt fenn. Úg y festett, nem sérült meg , csak meg feneklett. – Gunnar csónakja, száz százalékig biztos vag yok benne – mondta Peter. – Ki ug rik partra? Martin vetett eg y pillantást Paulára, de a nő úg y tett, mintha meg sem hallotta volna a kérdést. Városi lány volt, Stockholmból, és áteng edte Martinnak a dicsőség et, hog y kiug orjon a csúszós sziklákra. Martin kimászott az előfedélzetre, és a meg felelő pillanatra várt. Peter leállította a motort, és seg ített Paulának partra szállni. A nő kis híján elcsúszott a zöld alg ákon, de szerencsére sikerült meg őriznie az eg yensúlyát. Martin az örökkévalóság ig húzta volna azzal, ha a vízbe pottyan. Óvatosan a facsónakhoz másztak. Közelről is teljesen sértetlennek látszott. – Hog y a csudába kerülhetett ide? – vakarta a fejét Martin. – Valószínűleg idesodródott – mondta Peter. – Idesodródhatott a kikötőből? – kérdezte Paula, de amikor meg látta Peter arckifejezését, rájött, hog y elég csacska kérdés volt. – Nem – felelte a férfi tömören. – Stockholmi – mag yarázta Martin, mire Paula nyelvet öltött rá. – Stockholmnak is van szig etvilág a. Martin és Peter felvonta a szemöldökét. – Elárasztott erdők – mondták eg y emberként. – Hülyeség ! – Paula meg kerülte a csónakot. A nyug ati parton élők néha borzalmasan korlátoltak tudtak lenni. Ha még eg yszer azt hallja, hog y „Ja, te Svédország hátsó feléről jössz!”, bizony isten behúz eg yet az illetőnek. Peter visszaszökkent a mentőhajó fedélzetére, Martin meg üg yesen kötelet kötött a csónakra. – Toljuk! – kiáltotta, és meg próbálta kiszabadítani a járművet a hasadékból. Paula bizonytalanul a csúszós sziklákra mászott, hog y seg ítsen neki.

Némi kis erőlködés után a csónak meg mozdult, és kiúszott a vízre. – Remek! Aztán Paula a hajóhoz indult, és eg yszeriben meg csúszott a lába, zsupsz, a teng erben kötött ki. Csurom víz lett. A fenébe! A kollég ák évekig rajta fog ják köszörülni a nyelvüket! Állandóan ott voltak. Bár többnyire csak a szeme sarkából látta őket, vig yáztak rá. Néha úg y látta, hog y a fiú hasonlít kissé Samra. A haja neki is fürtös volt, és ott volt az a komisz csillog ás a szemében. De világ osszőke volt, míg Sam sötét hajú. Annie azért inkább érezte, mint látta őket. Többnyire csak hallotta: a nő ruhájának suhog ását a padlón, a halk fig yelmeztetéseket és intéseket, ha veszély lesett rá. A nő vég telenül g ondos anya volt, akárcsak ő mag a. Mondani akart neki valamit, de Annie nem akarta meg hallg atni. A fiú szívesen időzött Sammal a szobában. Néha úg y tűnt, mintha a fia válaszolna neki, vag yis beszélt, de Annie nem volt benne teljesen biztos. Nem mert hallg atózni az ajtónál, mert nem akarta zavarni őket. De ez reményt adott neki. Előbb-utóbb Sam vele is beszélni fog . Noha meg védte, pontosan tudta, hog y Sam összekapcsolja őt azokkal a borzasztó dolg okkal, amelyeket átélt. Hirtelen fázni kezdett, noha a házban meleg volt. Mi van, ha itt sincsenek biztonság ban? Eg y nap talán jön eg y hajó, amitől mindig is tartott. Eg y hajó a sok g onoszság g al, amelyet mag a mög ött akart hag yni. De ig en, Sam szobájából hang ok szűrődtek ki. A félelem pont olyan g yorsan tűnt tova, ahog y érkezett. A kis szőke fiú Sammal beszélg etett, és a fia tényleg válaszolg atott neki. Annie szíve repesett az örömtől. Olyan nehéz volt eldöntenie, mi helyes. Csak az ösztöneire hag yatkozhatott, amelyek a Sam iránti szeretetéből táplálkoztak, és az ösztönei azt súg ták neki, hog y a fiának még időre van szükség e. Biztosítania kell számára a lehetőség et, hog y a leg teljesebb nyug alomban épülhessen fel. Nem jön hajó. Ahog y ott ült a konyhaasztalnál, és nézett ki az ablakon, eg yre ezt a mondatot hajtog atta mag ában. Nem jön hajó. Sam beszélt, és

ez azt jelentette, hog y vissza fog térni hozzá. Meg int a másik kisfiú hang ját hallotta. Annie elmosolyodott. Sam barátra talált. Patrik Göstát vizslatta, aki a bőrdzsekijében kutatott. – Volnál szíves elmag yarázni nekem, mi folyik itt? Némi kotorászás után Gösta meg találta, amit keresett, és odaadta Patriknak. – Mi ez? Jobban mondva ki ez? – tanulmányozta Patrik a fotót. – Nem tudom, de Sverin lakásában találtam. – És ott hol? Gösta nyelt eg yet. – A hálószobában. – És el tudnád mondani, miért volt a kabátodban? – Mag ammal hoztam, mert azt hittem, fontos lehet. Aztán meg meg feledkeztem róla – felelte Gösta halkan. – Meg feledkeztél róla? – Patrik olyan dühös volt, hog y minden elsötétült a szeme előtt. – Hog y lehet ilyesmiről meg feledkezni? Másról sem beszélünk, csak arról, hog y túl keveset tudunk Matsról, és fog almunk sincs, kik vették körül a mag ánéletében. Gösta valóság g al összezsug orodott. – De most odaadtam, na. Jobb később, mint soha, nem? – erőltetett mag ára eg y mosolyt. – És fog almad sincs, ki ez? – Patrik ezúttal alaposabban meg nézte a fényképet. – Halvány g őzöm sincs. De olyasvalaki, aki fontos volt Sverinnek. Azt g ondoltam, hog y… Arra jutottam, hog y… – A fejével a szoba felé intett, ahol Marie várt rájuk. – Meg ér eg y próbát. De az üg y ezzel nincs lezárva. Még beszélünk róla! – Persze. – Gösta a földre szeg ezte a tekintetét, de úg y tűnt, meg könnyebbült, amiért haladékot kapott. Visszamentek a pihenőbe. Marie még mindig olyan ideg esnek tűnt, mint korábban. Patrik rög tön a tárg yra tért.

– Ki ez? – tette le a képet Marie elé az asztalra, és látta, hog y a lány szeme elkerekedik. – Madeleine. – Riadtan kapta a kezét a szája elé. – Ki az a Madeleine? Patrik meg kocog tatta a fotót, hog y Marie odanézzen. A lány úg y ficánkolt, akár eg y partra vont hal. – Gyilkosság i üg yben nyomozunk. Az információk, amelyeket elhallg at előlünk, talán seg íthetnek meg találni Mats g yilkosát. Feltételezem, mag a is ezt akarja. Maria nyomorúság osan festett. A keze remeg ett, a hang ja elcsuklott, amikor mesélni kezdett. Madeleine-ről. Amikor meg érkeztek a technikusok, hog y alaposan meg vizsg álják a csónakot, Paula és Martin visszatért az őrsre. Paula kölcsönkért a parti őrség irodájában eg y óriási vízálló nadrág ot és eg y narancsszínű polárpulóvert. Dühös pillantásokat vetett mindenkire, aki vig yorog ni mert. A kocsiban mérg esen tekerte fel a fűtést. A víz jég hideg volt, és még mindig teljesen át volt fag yva. A rádió olyan hang osan szólt, hog y alig lehetett hallani Martin telefonjának csörg ését. A férfi lehalkította a zenét, és fog adta a hívást. – Nag yszerű! Rá is ér most rög tön? Ig en, éppen úton vag yunk, és beug orhatnánk. – Letette, majd Paulához fordult. – Annika volt az. Lennart átnézte az iratokat. Ha akarunk, bemehetünk értük. – Remek! – derült fel kissé Paula arca. Neg yedóra múlva meg álltak Lennart munkahelyénél, az Extra Filmnél. A férfi az asztalánál ült, és evett, de azonnal félretette a szendvicsét, és meg törölte a kezét eg y szalvétával. Csodálkozva méreg ette Paula öltözékét, de bölcsen meg tartotta mag ának, mit g ondol. – Jó, hog y máris itt vannak. Lennart pont olyan szívélyes ember volt, mint a feleség e. Paula arra g ondolt, hog y az örökbe fog adott kislányuk nem is sejti, mekkora mázlija van velük. – De édes! – bökött a kicsi fényképére, amely Lennart parafa tábláján lóg ott.

– Ig en, tüneményes! – Lennart rag yog ó arccal mutatott a két székre az íróasztala előtt. – Talán nincs is szükség arra, hog y hellyel kínáljam mag ukat. Mindent a lehető leg alaposabban átnéztem, de nincs sok mondanivalóm. A számítások messzemenően helyesek, és nem tűnt fel semmi különös. Persze azt sem tudtam, mit keressek. A község tetemes összeg et fektetett a projektbe, és nag yrészt kínosan hosszú fizetési határidőket állapítottak meg . De nincs semmi, ami miatt főhetne az ember feje. Martin mondani akart valamit, de Lennart folytatta. – A költség ek eg y részét a Berkelin testvérek állják, a pénz nag y része most hétfőn fog beérkezni. Sajnálom, hog y nem seg íthettem többet. – De seg ített. Örvendetes hír, hog y a község jól bánik az adónkkal. – Ig en, első pillantásra jónak tűnik a dolog , de persze minden attól füg g , lesz-e elég vendég . Máskülönben sokba kerül ez a projekt az adófizetőknek. – Nekünk tetszett a szolg áltatás. – Annika már mesélt róla. És Mellberg is meg kapta a mag áét. Paula és Martin elnevette mag át. – Szívesen meg néztük volna. A pletykák szerint osztrig akezelés volt. De sajnos be kell érnünk azzal, hog y elképzeljük Mellberg et eg y heg ynyi kag ylóhéj alatt. – Itt vannak az iratok – nyújtotta Lennart feléjük a papírhalmot. – És még eg yszer elnézést, hog y nem tudtam többet mondani. – Nem a mag a hibája. Máshol kell keresg élnünk – felelte Paula, de látni lehetett rajta a csalódottság ot. A csónak meg találása felett érzett öröme nem sokáig tartott, és az is valószínűtlennek tűnt, hog y a csónak támpontul szolg álhatna bármihez is. – Kiteszlek, és hazameg yek átöltözni – mondta, mielőtt meg érkeztek volna az őrsre. Fig yelmeztető pillantást vetett Martinra. A férfi csak bólintott, de Paula pontosan tudta, hog y jó alaposan ki fog ja színezni a fürdőjéről szóló történetet, amint belép az őrsre. Leparkolta a kocsit, és felrohant a lépcsőn a lakásba. Még mindig vacog ott, mintha a hideg víz a csontjáig hatolt volna. Remeg ő ujjakkal dug ta a kulcsot a zárba.

– Hahó! – kiáltotta, és arra számított, hog y az anyja vidám hang ját fog ja hallani válaszul a konyhából. Ehelyett eg y halk „szia” hang zott fel a hálószobából. Meg lepetten lépett az ajtóhoz. Johanna rendes körülmények között dolg ozott ilyenkor. – Szia! – mondta Paula. Kellemetlenül érezte mag át. Valami nem volt rendjén. Éjjel ébren feküdt, és Johanna léleg zetvételét hallg atta. Noha észrevette, hog y Johanna sem tud aludni, nem mert szólni hozzá. Nem volt biztos benne, hog y tényleg tudni akarja, mi van. Most Johanna elkeseredett arckifejezéssel ült az ág yon. Paula leg szívesebben sarkon fordult, és elrohant volna. A g ondolatok vadul kerg etőztek a fejében. Minden lehetség es forg atókönyvet lejátszott mag ában, de eg yiket sem akarta a valóság ban meg tapasztalni. És most itt voltak Johannával kettesben eg y üres, csendes lakásban, nem bújhattak el a szokásos nyüzsg és mög é. A kutyák nem dörg ölőztek a lábukhoz. Rita nem dúdolg atott a konyhában, nem g üg yög ött Leónak. Mellberg nem tett pikírt meg jeg yzéseket a tévéműsorra. Nyug alom honolt, mag uk voltak. – Mi van rajtad? – kérdezte vég ül Johanna, és tetőtől talpig vég ig mérte Paulát. – Beleestem a vízbe – felelte, miközben lenézett a csúnya pulóverre, amely majdnem a térdéig ért. – Csak azért ug rottam haza, hog y átöltözzem. – Akkor siess. Beszélnünk kell, de amíg ebben a hacukában vag y, képtelen vag yok komoly lenni. – Johanna hamiskás mosolyától Paulának g örcsbe rándult a g yomra. Szerette Johanna mosolyát, de az utóbbi időben ritkán látta. – Nem csinálnál addig eg y teát? Johanna bólintott, és mag ára hag yta Paulát a hálószobában. Ő pedig a félelemtől és a hideg től merev kézzel húzta fel a farmerját és a pólóját. Aztán nag y leveg őt vett, és kiment a konyhába. Nem akarta ezt a beszélg etést, de nem volt más választása. Szemet összeszorítani, és rajta! Utált hazudni neki. Hosszú ideje ő volt a mindene, és meg ijedt, amikor

először érezte késznek mag át arra, hog y mindent feláldozzon, ami összekötötte őket. Anders teljesen kifulladt az erőlködéstől. Mörhult után meredeken emelkedett az út. El kellett jönnie eg y időre, el Vivianne-tól. Nem szépíthette, ez volt az ig azság . A múlt néha karnyújtásnyi közelség be került. Újra ötéves volt, és szorosan Vivianne mellett feküdt az ág y alatt. Befog ta a fülét, a nővére köré fonta a karját. Az alatt az ág y alatt sokat tanultak az életben maradásról. De ő nemcsak életben akart maradni, hanem élni akart, és nem tudta biztosan, hog y Vivianne seg ít-e neki benne, vag y visszatartja. Amikor eg y autó szág uldott el mellette sebesen, félre kellett ug rania. A Badis a háta mög ött emelkedett. A nag y projektje, a vég ső meg szabadulás. Erling tette lehetővé. És szeg ény ördög most meg kérte Vivianne kezét. Erling telefonált neki, és meg hívta ma estére az eljeg yzési vacsorára. Anders kételkedett benne, hog y Vivianne-t is beavatta a terveibe. Különös, hog y azt az alacsony, kövér felüg yelőt és az élettársát is meg hívta. Anders valami ócska kifog ással kimentette mag át. Erling és Bertil Mellberg párosa számára nem volt a sikeres este zálog a. Ráadásul a körülményeket fig yelembe véve, furcsa lett volna ünnepelni. Az út ismét lejteni kezdett. Anders nem is tudta, hová tart, akármerre mehetett volna. Belerúg ott eg y kőbe, amely az út menti árokba g urult. Pont íg y érezte mag át ebben a pillanatban. Eg yre g yorsabban csúszott lefelé eg y lejtőn, és már csak az volt a kérdés, miféle árokban fog landolni. Csak rossz vég e lehet, mert nem volt jó választás. Eg ész éjjel nem tudott aludni, és a meg oldáson, eg y lehetség es kompromisszumon törte a fejét. De nem volt más választása. Épp úg y, mint akkor, amikor az ág y alatt feküdtek, és a lécek fája dörzsölte az arcát: nem volt középút. A stég en nem messze a kis kőhídtól, amely átívelt a vízen, meg állt. A hattyúk nem mutatkoztak. Úg y hallotta, hog y minden évben a híd melletti fészküket használják, és veszélyesen közel az úthoz nevelik fel a fiókáikat. A hímek és a tojók eg ész életükben eg yütt maradnak. Ő is ilyesmire vág yott. De eddig csak a nővére volt mellette. Persze nem mint a szeretője, hanem mint a társa. Vele osztotta meg az életét. De most minden meg változott. Döntést kell hoznia, de nem tudta,

miként döntsön. Mert még mindig ott érezte a deszkát az arcán, és Vivianne ölelő karját a testén. Mert még mindig arra bírt csak g ondolni, hog y mindig is Vivianne volt a védelmezője és a leg jobb barátja. Majdnem rámentek. A szesz és a bűz már akkor kitöltötte az életüket, amikor az anyjuk még élt. De akkor még létezett a szeretet szig ete, pillanatok, amelyekbe belekapaszkodhattak. Amikor az anyjuk úg y döntött, a menekülést választja, és Olof eg y üres g yóg yszeresdoboz mellett talált rá a hálószobában, Vivianne és Anders g yerekkorának utolsó maradéka is elenyészett. Szemrehányásokkal illette őket a történtekért, és kemény büntetést rótt ki rájuk. Amikor a nénik kijöttek hozzájuk az ifjúság védelemtől, összeszedte mag át, és elbűvölte őket a kék szemével. Meg mutatta nekik a lakást és a g yerekeket. Vivianne és Anders némán bámulta a cipője orrát, miközben a nénik bájos mosolyt villantottak Olofra. Olof valahog y mindig meg neszelte, mikor jönnek, ezért volt a lakás mindig tiszta és rendes, amikor bejelentés nélkül állítottak be hozzájuk. De miért nem hag yta, hog y elvig yék a g yerekeket, ha eg yszer g yűlölte őket? Vivianne és Anders órákon át ábrándozott arról, milyen nag yszerű új szülőket kaphatnának, ha Olof eleng edné őket. Valószínűleg a közelükben akarta tudni mag át, és vég ig akarta nézni a szenvedéseiket. De vég ül le fog ják g yőzni. Ma is ez mozg atta őket, noha Olof már évekkel ezelőtt meg halt. Neki akartak bizonyítani a sikerükkel. És ez a siker most elérhető közelség be került. Nem adhatják fel, különben még vég ül Olofnak lesz ig aza: semmirekellő mocskok, és sosem lesz belőlük semmi, mondta mindig . Anders látta a távolban, hog y a hattyúk közelednek. A termetes szülőpár mög ött ott ring atóztak a vízen a kicsik. A szürke pelyhes tollaikkal törékenynek tűntek, és alig -alig hasonlítottak az eleg áns madarakra, akikké majd felnőnek. Ő és Vivianne szép nag y hattyúk lettek, vag y még mindig szürke csibék, akik eg yszer majd átváltoznak? Meg fordult, és lassan lement a dombon. Bármilyen döntést hoz is, csipkednie kell mag át. – Tudunk Madeleine-ről. – Patrik kéretlenül fog lalt helyet Leila

íróasztalánál. – Parancsol? – Tudunk Madeleine-ről – ismételte meg Patrik nyug odtan. Gösta leült a mellette álló székre, de leszeg te a pillantását. – Ig en, és mit…? – kezdte Leila. A szája széle finoman ráng atózott. – Azt állította, hog y eg yüttműködik velünk, és mindent elmond, amit tud. És most arról értesültünk, hog y ez nem felel meg teljesen a valóság nak. Mag yarázattal tartozik nekünk. – Patrik olyan szig orúan fog almazott, ahog y csak tudott, és el is érte a kívánt hatást. – Azt hittem… – Leila nyelt eg yet. – Azt hittem, ez nem érdekes. – Eg yrészt nem hiszek mag ának, másrészt ezt nem a mag a dolg a eldönteni. – Patrik tartott eg y rövid szünetet. – Mit tud mondani Madeleine-ről? Leila hallg atott eg y darabig . Majd hirtelen felug rott, és a könyvespolchoz ment. Benyúlt a könyvek mög é, és kihalászott eg y kulcsot. Aztán leg ug g olt az íróasztala előtt, és kinyitotta a leg alsó fiókot. – Itt van. – Konok pillantással eg y füzetet tett Patrik és Gösta elé. – Mi ez? – hajolt előre Gösta kíváncsian. – Madeleine aktája. Azon nők eg yike, akinek több támog atásra volt szükség e, mint amennyit a szervezetünk nyújtani tud. – És ez mit jelent? – Patrik lapozg atni kezdett. – Azt jelenti, hog y az ő esetében átléptük a törvényes kereteket. – Leila tekintete hirtelen szokatlanul hűvös lett. Úg y tűnt, az ideg esség e tovaszállt, most majdnem kihívónak látszott. – Néhány nő, aki felkeres minket, már mindent meg próbált. Mi is kimerítünk minden lehetőség et. Olyan férfiak fenyeg etik őket, akiknek ország unk törvényei fabatkát sem számítanak, és a nők tehetetlenek velük szemben. Csak úg y tudunk seg íteni nekik, ha meg szöktetjük őket. Külföldre. – És milyen viszonyban volt Mats Madeleine-nel? – Akkoriban nem tudtam róla, de később rájöttem, hog y szerelmi viszony volt közöttük. Sokáig próbáltunk meg oldást találni Madeleinenek és a g yerekeinek. Ez alatt az idő alatt szerethettek eg ymásba, ami persze szig orúan tilos. De, ahog y már mondtam, nem tudtam róla. –

Széttárta a karját. – Amikor meg g yőződtem róla, nag yon csalódott voltam. Matte tisztában volt vele, mennyire fontos nekem, hog y bebizonyítsam, a férfiaknak ig enis van helyük az ilyen intézményekben. Azt is tudta, hog y a Fristadot meg fig yelik, és sokan örülnének annak, ha kudarcot vallanánk. Fel nem fog hattam, hog y tehette ezt velünk. – És aztán mi történt? – kérdezte Gösta, és kivette az aktát Patrik kezéből. Leila kapkodva szedte a leveg őt. – Eg yre rosszabb lett a helyzet. Madeleine férje mindenhol rátalált. Bevontuk a rendőrség et, de nem seg ített. Vég ül Madeleine már semmit sem tehetett, és nekünk is be kellett látnunk, hog y a helyzet tarthatatlan. Ha azt akarjuk, hog y Madeleine és a g yerekek életben maradjanak, el kell hag yniuk Svédország ot. A hazájukat, a barátaikat, a családjukat, mindent. – Mikor hozták meg ezt a döntést? – kérdezte Patrik. – Nem sokkal azután, hog y Matsot összeverték, Madeleine meg keresett, és seg ítség et kért. Többé-kevésbé ug yanarra a következtetésre jutottunk. – És mit szólt hozzá Mats? Leila lesütötte a szemét. – Nem kérdeztük. Az eg ész az alatt történt, amíg kórházban volt. Amikor kieng edték, Madeleine már nem volt itt. – Ekkor tudta meg , hog y eg yütt vannak? – tette vissza Gösta a füzetet az asztalra. – Ig en. Matte vig asztalhatatlan volt. Madeleine címéért rimánkodott, de nem adhattam ki neki. Veszélybe sodorta volna őt és a g yerekeket, ha valaki tudomást szerez a hollétükről. – Nem g yanakodott, hog y az eset és Mats bántalmazása között összefüg g és van? Leila eg y g emkapoccsal játszadozott. – Természetesen felmerült bennem. Furcsa volna, ha nem. De Matte fog g al-körömmel rag aszkodott ahhoz, hog y nem íg y volt. Úg yhog y nem sokat tehettünk. – Beszélnünk kell Madeleine-nel.

– Szó sem lehet róla – rázta Leila hevesen a fejét. – Túlság osan kockázatos. – Meg teszünk minden szükség es óvintézkedést, de mindenképpen beszélnünk kell vele. – Mondom, hog y nem lehet. – Meg értem, hog y meg akarja védeni az asszonyt, de meg íg érem, hog y semmi olyat nem teszünk, amivel veszélybe sodorhatnánk. Abban bíztam, hog y minden további nélkül meg tudunk állapodni abban, hog y ez itt – mutatott az íróasztalon heverő aktára – köztünk marad. De ha nem, továbbítanunk kell az üg yet. Leila összeszorította a száját, tudta, hog y nincs választása. Patrik és Gösta eg yetlen telefonhívással porrá zúzhatja a Fristad eddig i munkáját. – Majd meg látom, hog y mit tehetek. De eltart eg y darabig . Talán holnap. – Az nem számít. Jelentkezzen, ha tud valamit. – Rendben. Feltéve, hog y az én szabályaim szerint intézzük az üg yet. Életek forog nak kockán, nemcsak Madeleine-é és a g yerekeié. – Meg értjük – felelte Patrik. Felálltak, és kimentek az autóhoz, hog y visszatérjenek Fjällbackába. – Isten hozott benneteket! Erling rag yog ó arccal állt az ajtóban. Örült, hog y Bertil Mellberg és az élettársa, Rita el tudott jönni, hog y velük ünnepeljen. Kedvelte Mellberg et. Az élethez való g yakorlatias hozzáállása sokban hasonlított az övére, eg yszerűen remekül szót értettek. Lelkesen rázott kezet vele, Ritát pedig a biztonság kedvéért két oldalról arcon csókolta. Noha nem volt biztos benne, mi a szokás a déli ország okban, de két csók biztosan jobb, mint eg y. Vivianne is kijött az előszobába, üdvözölte a vendég eket, és meg mutatta nekik, hová akaszthatják fel a kabátjukat. Eg y csokor virág ot és eg y üveg bort kaptak. Vivianne olyan áradozóan köszönte meg , ahog y az illem diktálta, és a konyhába vitte az ajándékokat. – Fáradjatok be! Erling már alig várta, hog y meg mutathassa a házát. A válás után

keményen kellett harcolnia érte, de érdemes volt. – Milyen szép! – nézett körül Rita. – Szépen berendezkedtél – vereg ette hátba Mellberg Erling et. – Nincs okom panaszra – felelte, miközben eg y-eg y pohár bort nyújtott át a vendég einek. – Mit eszünk? – kérdezte Mellberg . Még éltek benne a Badisban elköltött ebéd kellemetlen emlékei, és ha ma este is rüg yeket és mag vakat szolg álnak fel, hazafelé kénytelenek lesznek útba ejteni eg y kolbászárust. – Ne ag g ódj, Bertil! – kacsintott Vivianne Ritára. – Ma este kivételt tettem, és a kedvedért keményítő tartalmú ételeket készítettem. Persze eg y-két zöldség et azért íg y is belecsempésztem. – Túl fog om élni – nevetett fel Bertil túlzott szívélyesség g el. – Asztalhoz ülhetünk? Erling átkarolta Ritát, és bevezette a tág as, világ os ebédlőbe. A volt feleség ének kiváló ízlése volt, azt nem lehetett tőle elvitatni. Ug yanakkor Erling fizette ki ezt a fényűzést, szóval minden jog a meg volt hozzá, hog y azt állítsa, az ő műve. És szívesen, no meg g yakran meg is tette. Az előételt g yorsan letudták. Mellberg nag y örömmel konstatálta, hog y utána lasag nét szolg álnak fel. Még a desszert előtt és Erling néhány határozott toppantása után Vivianne tüntetőleg meg leng ette a bal kezét. – Te jó ég , mit látok! – kiáltott fel Rita. Mellberg résnyire húzta a szemét, hog y rájöjjön, mi váltotta ki az izg almat, és felfedezte, hog y valami meg csillan Vivianne bal g yűrűsujján. – Eljeg yeztétek eg ymást? – kérdezte, miközben meg rag adta a nő kezét, és tüzetesen meg szemlélte. – Atyaég , Erling , te vén lókötő, te aztán mélyen a zsebedbe nyúltál! – Valamit valamiért. De meg érte. – De g yönyörű! – mosolyg ott Rita. – Szívből g ratulálok! – Ezt meg kell ünnepelni. Nincs valami erősebb, amivel koccinthatunk? – Mellberg meg vetően szemlélte a kis pohár Baileyst,

amelyet Erling kitöltött a desszerthez. – Eg y kis whisky biztos akad valahol. Erling kinyitotta a bárszekrényt, majd két üveg et és nég y poharat tett az asztalra. – Ez ig azi kincs – mutatott az eg yik palackra. – Huszonöt éves Macallan. Szép kis summát kell leperkálni érte. Két pohárba töltött az értékes nedűből, az eg yiket Vivianne, a másikat mag a elé tette. Aztán bedug aszolta a palackot. Óvatosan visszavitte a szekrényhez, és bezárta. Mellberg csodálkozva nézte. – És velünk mi lesz? – fakadt ki. Rita ug yan eg y szót sem szólt, de látszólag ug yanerre g ondolt. Erling ismét az asztalhoz lépett, könnyed mozdulattal kinyitotta a másik üveg et, az Johnnie Walker volt, amely az italboltban kétszázneg yvenkilenc koronába került. Mellberg ezt pontosan tudta. – Kár volna belétek a drág a whisky. Úg ysem tudnátok értékelni. Erling vidáman töltött, és átnyújtotta a poharakat Mellberg -nek és Ritának, akik némán méreg ették a saját italukat, majd Erling ét és Vivianne-ét, amelynek teljesen más színárnyalata volt. Úg y tűnt, Vivianne leg szívesebben elsüllyedne szég yenében. – Eg észség ünkre! Ránk, csillag om! Erling felemelte a poharát, majd Vivianne, Mellberg és Rita, aki még mindig nem szólt eg y árva szót sem, követte a példáját. Nem sokkal később elköszöntek. Zsug ori, g ondolta Mellberg a taxiban. Eg y íg éretesnek induló barátság nál ez nem túl jó pont. Amikor kiszálltak, a peronon eg y árva lélek sem volt. Senki sem tudta, hog y jönnek. Az anyja sokkot fog kapni, amikor hirtelen beállítanak, de nem szólhatott neki előre. Már az is épp elég nag y veszélyt jelentett a szüleire nézve, hog y Madeleine náluk akart éjszakázni. Leg szívesebben nem tette volna ki őket ilyen kockázatnak, de nem tudta, hová máshová mehetne a g yerekekkel. Fog még találkozni emberekkel, akiknek mag yarázattal tartozik. Ráadásul Madeleine meg fog adta, hog y vissza fog ja fizetni Mettének a jeg yek árát. Utált tartozni, de nem volt más választása, mint hog y hazajöjjön. Minden más ráért.

Bele sem mert g ondolni, mi fog most történni. Ug yanakkor ennek tudata elkerülhetetlen nyug alommal töltötte el. A bizonyosság különös érzése, hog y sarokba szorították, és nem menekülhet. Feladta, és bizonyos mértékben ez jó érzés volt. Az örökös futás és harc felmorzsolta az erejét. Már nem félt. Csak a g yerekek miatt hezitált, de mindent meg fog tenni, hog y meg értsék, és meg bocsássanak neki. Mivel a férfi a g yerekekhez sosem nyúlt, íg y vag y úg y, de rendben lesznek. Leg alábbis Madeleine ezt ig yekezett bebeszélni mag ának. Különben elveszett volna. A Drottning torg eten leszálltak a hármas villamosról. Minden olyan ismerős volt. Habár a g yerekek úg y elfáradtak, hog y a járművön majd’ lecsukódott a szemük, az ablaküveg hez nyomták az orrukat, és kíváncsian nézelődtek. – Ez nem a börtön, anyu? – kérdezte Kevin. Madeleine bólintott. Valóban éppen a Härlanda börtönt látták. Fejből fel tudta sorolni az ötös villamos meg állóit: Solrosg atan, Sanatorieg atan. Torpnál szállnak le. De majdnem fennmaradtak, mert Madeleine elfelejtette meg nyomni a g ombot. Az utolsó pillanatban jutott az eszébe. A villamos lassított, majd meg állt, hog y leszállhassanak. A nyári este világ os volt, és éppen ekkor kapcsolták fel az utcai világ ítást. A leg több lakásban ég ett a villany, a szüleinél is. Madeleine összehúzta a szemét. Minél közelebb értek, annál hevesebben vert a szíve. Viszont fog ja látni az anyját és az apját, meg ölelik, és látni fog ja a g yeng édség et a szemükben, amikor meg pillantják az unokáikat. Mind g yorsabban ment, a g yerekek fürg én masíroztak utána. Örültek, hog y találkoznak a mamával és a papával, akiket oly rég óta nem láttak. Vég re az ajtó előtt álltak. Madeleine keze reszketett, amikor meg nyomta a cseng őt.

Fjällbacka, 1871 Gyönyörű szép gyermek volt, és a szülés meglepően jól ment. Még a bába is ezt mondta, amikor az apró, takaróba bugyolált csomagot a mellére fektette. Egy héttel később még mindig boldog volt, minden perccel boldogabb. Dagmar pont úgy örült, mint ő. Ha Emelie-nek szüksége volt valamire, azonnal ott termett, és ugyanolyan buzgón pelenkázta a kisfiút, ahogy vasárnaponként a templomot látogatta. Ketten együtt átélték a csodát. A kisfiú egy kosárkában aludt Emelie ágya mellett. Ő pedig órákon át tudta nézni, ahogy ott feküdt pici kezét a szájára szorítva. Amikor megrándult a szája széle, Emelie azt képzelte, mosolyog, örömében, amiért a világon lehet. A ruhák és a takarók, amelyeket oly sok estén át varrtak Dagmarral, jó szolgálatot tettek. Naponta többször cserélni kellett őket, és a gyermek mindig tiszta volt és jóllakott. Emelie-nek az volt az érzése, ő, Dagmar és a gyermek egy külön világban élnek, ahol nincs sem bánat, sem gond. A nevét is eldöntötte. Gustavnak fogják hívni, ahogy az édesapját. Eszébe sem jutott, hogy Karlt is megkérdezze. Gustav az ő fia volt, csakis az övé. Karl egyetlenegyszer sem látogatta meg, amióta Dagmarnál lakott. Tudta, hogy biztosan járt már azóta Fjällbackában, Juliannal, mint mindig. Noha örült, hogy nem kellett találkoznia vele, fájt is, hogy ennyire kevéssé érdeklődik iránta. Hogy csak ennyit jelent neki. Megpróbált beszélni erről Dagmarral, de az idős asszony most is elutasítóan reagált, mint mindig, amikor Karl került szóba. Állandóan azt motyogta, hogy Karlnak nem volt könnyű sora, és nem akar belekeveredni az ilyesfajta családi ügyekbe. Végül Emelie feladta. Sosem fogja megérteni a férjét, és el kell fogadnia a dolgokat úgy, ahogy vannak. Amíg a halál el nem választ, mondta a lelkész, és

ennek így is kell lennie. De most már volt valamije, nem csak azok, akik a magányos szigeten vigaszt nyújtottak neki. Volt valakije, aki tényleg létezett. Három héttel Gustav születése után Karl érte ment. A fiára alig vetett ügyet. Türelmetlenül ácsorgott a kapuban, és azt mondta, pakoljon össze, mert visszamennek a szigetre, amint ő és Julian elintézték a bevásárlást. Emelie-nek és a fiúnak pedig velük kell tartania. – Tudja a néni, mit szólt apám a fiúhoz? Írtam neki, de nem válaszolt. – Karl Dagmarra nézett. Egyszerre hangzott ijedtnek és buzgónak, akár egy kisfiú, aki be akarja hízelegni magát. Amikor Emelie látta Karl bizonytalanságát, megenyhült. Azt kívánta, bárcsak többet tudna róla, és jobban megérthetné. – Megkapta a leveledet, örül és elégedett. – Dagmar habozott. – Tudod, hogy aggódott. Összepillantottak, de Emelie nem tudott olvasni a tekintetükből. – Apámnak semmi oka a nyugtalankodásra – mondta Karl ellenségesen. – Mondja ezt meg neki. – Megmondom. De meg kell ígérned nekem, hogy vigyázol a családodra. Karl lehorgasztotta a fejét. – Természetesen. – Hátat fordított Dagmarnak. – Egy óra múlva indulunk – szólt hátra a válla felett Emelie-nek. A nő bólintott, de a torka elszorult. Hamarosan megint Gråskären lesz. Magához szorította Gustavot.

– Sikerrel járt? – kérdezte Gösta. Még mindig álmosnak tűnt. – Azt nem mondta. Csak arra kért, hog y minél előbb menjünk be az irodájába. Patrik szitkozódott. A forg alom nag y volt, és folyton sávot kellett váltania. Mire kiszálltak a kocsiból Göteborg Hising en városrészében a Fristad épülete előtt, úszott a verítékben. – Jöjjenek be! – mondta Leila tompán. – Üljünk le itt, kényelmesebb, mint az irodámban. Főztem kávét, és csináltam pár szendvicset, ha esetleg még nem reg g eliztek volna. Valóban nem jutottak el addig , és most hálásan vettek a szendvicsekből. – Remélem, nem Marie issza meg a levét – kezdte Patrik. Teg nap elfelejtette meg említeni, de elalvás előtt azon ag g ódott, hog y szeg ény ideg es lány elveszítheti a munkáját, amiért mesélt nekik Madeleine-ről. – Dehog y. Vállalom a felelősség et. El kellett volna mondanom mag uknak, de Madeleine biztonság át tartottam szem előtt. – Meg értem – felelte Patrik. Valójában azonban még mindig dühítette, hog y ilyen sok időt elveszteg ettek, és fel nem fog hatta, miért viselkedett Leila íg y. Ug yanakkor nem volt harag tartó. – Sikerült elérnie Madeleine-t? – kapta be a szendvics utolsó falatját. Leila nyelt eg yet. – Sajnos úg y fest, elveszítettük. – Elveszítettük? – Seg ítettünk neki külföldre szökni. Talán nem szükség es a részletekbe belemennem, de az ilyesmi a lehető leg biztonság osabb körülmények

között történik. Akárhog y is, de szereztünk lakást neki meg a g yerekeknek. De… már nincsenek ott. – Nincsenek ott? – visszhang ozta Patrik. – A helyi kollég ánk szerint a lakás üres. A szomszéd azt mondta, hog y Madeleine és a g yerekek teg nap elmentek. És nem úg y tűnt, mintha vissza akarnának még térni. – De hová mehettek? – Feltételezem, visszajöttek ide. – Honnan tudja? – kérdezte Gösta, aki vett még eg y szendvicset. – Pénzt kért kölcsön a szomszédtól vonatjeg yre, és máshová nem mehetett. – De miért jött vissza? Tudva, mi vár itt rá. – Gösta teli szájjal beszélt, az ölébe kész morzsazápor hullt. – Fog almam sincs – rázta a fejét Leila, és látszott rajta, mennyire kétség be van esve. – Tudniuk kell, hog y nag yon bonyolult pszichológ iai folyamatról van szó. Gyakran felmerül a kérdés, miért nem mennek el a nők már az első verés után, de ez nem ilyen eg yszerű. A két ember között, aki üt, és akit ütnek, eg yfajta füg g őség i viszony alakul ki. És a nők néha nem cselekszenek túl észszerűen. – Mag a szerint lehetség es, hog y visszatért a férjéhez? – kérdezte Patrik hitetlenkedve. – Nem tudom. Talán nem bírta tovább az elszig eteltség et, és vág yott a családja után. Már évek óta fog lalkozunk ilyen kérdésekkel, de mi sem értjük mindig , mi vezeti a nőket. Eg yébként pedig ők mag uk döntenek az életükről. Szabadon határozhatnak. – És hog yan fog unk rátalálni? Patrik tehetetlennek érezte mag át, folyton az orra előtt zárultak be az ajtók. Beszélnie kellett Madeleine-nel, talán ő volt az eg ész üg y kulcsa. Leila hallg atott eg y sort. – A szüleinél kezdeném a keresést – mondta vég ül. – Kålltorpban laknak. Talán hozzájuk ment. – Meg van a címük? – kérdezte Gösta. – Iiig en. – Leila hosszan elnyújtotta a szót. – De nag yon veszélyes emberekről van szó, nemcsak Madeleine-t és a családját sodorhatják

bajba, hanem saját mag ukat is. Patrik bólintott. – Diszkréten fog unk eljárni. – A férfival is akarnak beszélni? – tudakolta Leila. – Lassan nem halog athatjuk tovább, de előbb meg érdeklődjük a g öteborg i kollég áktól, mi volna a leg jobb. – Leg yenek óvatosak! – Leila átnyújtott nekik eg y cédulát a szülők címével. – Persze – válaszolta Patrik, de már rég nem érezte mag át olyan határozottnak, mint szerette volna. Biztosítókötél és háló nélkül kellett ug raniuk. – A lég itársaság nál semmi – állapította meg Konrad. – Nem – válaszolta Petra –, nem hag yták el az ország ot. Vag y leg alábbis a saját nevükön nem. – Talán volt lehetőség ük hamis útlevelet és személyazonosság ot szerezni. – Akkor sokáig fog tartani, mire rájuk akadunk. Előbb meg kell vizsg álnunk minden más eshetőség et. Különben meg tudjuk, mi a leg valószínűbb. – Petra és Konrad összenézett a nő íróasztala fölött. Nem kellett kimondaniuk, mire g ondolnak. A képek, amelyeket mag uk előtt láttak, mag ukért beszéltek. – Eg y ötévest meg ölni azért elég húzós – jeg yezte meg Konrad. Ug yanakkor tudta, hog y ezekben a körökben eg y emberélet fabatkát sem ér. Néhányuknak talán elképzelhetetlen, hog y meg öljön eg y g yereket, de biztos nem mindenkinek. A pénz és a drog ok elállatiasítják az embert. – Beszéltem az asszony néhány barátnőjével. Ha jól látom, nem voltak sokan, és bizalmas kapcsolata senkivel sem volt. Mind ug yanazt mondták. Annie, Fredrik és a kisfiú a toszkánai házukban akarták tölteni a nyarat. Senkinek sem volt oka azt feltételezni, hog y nem utaztak el. – Petra ivott eg y kortyot a vizespalackból, amely mindig az asztalán állt. – Honnan származik? – kérdezte Konrad. – Vannak családtag jai, akikhez mehetett? Talán ő és a fiú nem tudtak elmenni Olaszország ba.

Válság ba jutott a házasság . Lehet, hog y a nő lőtte le a pasit. – Néhány barátnő utalt rá, hog y a házasság uk nem volt különösebben boldog , de szerintem még ne menjünk bele találg atásokba. Elküldték már a lövedéket a törvényszéki laborba? – Ivott még eg y kortyot. – Ig en, és a vizsg álat prioritást élvez. Mivel a kábszeres kollég ák már időtlen idők óta nyomoznak a fickó meg a szervezete után, az üg yet kiemelten kezelik. – Jó. – Petra felállt. – Akkor utánanézek Annie családjának. Te meg szorong asd meg a technikusokat, és azonnal szólj, ha bármit találtak, amivel kezdhetünk valamit. Bár ug yanaz volt a rendfokozatuk, szerette Petra meg mondani, mi leg yen. Konrad hag yta, mert tudta, hog y a társa hallg at rá, és sokra tartja a véleményét, ha arról van szó. Semmi más nem számított. Fog ta a kag ylót, és beütötte a technikusok számát. – Biztos, hog y jó a cím? – Gösta vetett eg y pillantást Patrikra. – Ig en. Eg yébként is láttam bent mozg ást. – Akkor jó helyen járunk – suttog ta Gösta. – Különben ajtót nyitottak volna. Patrik bólintott. – Már csak az a kérdés, mitévők leg yünk. Rá kell vennünk őket, hog y önként beeng edjenek minket. Gondolkodott eg y darabig . Aztán elővette a jeg yzettömbjét és a tollát, írt pár sort, és kitépte a lapot. Lehajolt, és becsúsztatta a papírt a névjeg ykártyájával eg yütt az ajtó alatt. – Mit írtál? – Javasoltam eg y helyet, ahol találkozhatunk. Bízzunk benne, hog y belemeg y. – Patrik elindult lefelé a lépcsőn. – És ha inkább lelécel? – szaladt utána Gösta. – Nem fog . Meg írtam, hog y Matsról van szó. – Remélem, ig azad lesz – mondta Gösta már az autóban. – Hová meg yünk? – A Delsjönhöz. – Patrik a g ázra taposott. Leparkolták a kocsit a parkolóban, bementek a tóparti pihenőhelyre, és

vártak. Jólesett a változatosság kedvéért a természetben lenni, g yönyörű tavaszi idő volt. Sütött a nap, az eg et eg y felhő sem takarta, kellemes lang ymeleg vette körül őket, a madarak csicsereg tek, a fák koronái susog tak. Húsz perc múlva eg y vékony nő lépett hozzájuk. Nyug talanul pillantg atott körbe, és eg észen felhúzta a vállát. – Történt valami Matsszal? – Tisztán cseng ő, kislányos hang on beszélt, a szavai valóság g al pattog tak. – Nem ülünk le? – mutatott Patrik eg y padra. – Mondják már, mi történt – kérte őket a nő, miközben helyet fog lalt. Patrik melléült. Gösta kissé félrehúzódott, áteng edte Patriknak a terepet. – A tanumshedei rendőrség től vag yunk – kezdte ő. Amikor Madeleine arckifejezését látta, g örcsbe szorult a g yomra. Féleszűnek érezte mag át, mert fel sem merült benne, hog y halálhírt kell közölnie. Kénytelenek meg mondani, hog y valaki, aki nyilván nag yon fontos volt neki, már nincs az élők sorában. – Tanumshede? Hog yhog y? – A nő az ölébe ejtette összekulcsolt kezét, és könyörg őn nézett rá. – Matte onnan származik, de… – Miután mag a eltűnt, Mats visszaköltözött Fjällbackába. Kapott állást, és kiadta a g öteborg i lakását. De két héttel ezelőtt… – kezdte Patrik habozva. – Két héttel ezelőtt lelőtték. Sajnálom, de Mats meg halt. Madeleine leveg ő után kapkodott. Nag y kék szeme meg telt könnyel. – Azt hittem, békén fog ják hag yni – temette sírva a kezébe az arcát. Patrik esetlenül a hátára tette a kezét. – Tudta, hog y a mag a volt férje és az emberei verték meg ? – Persze. Eg y percig sem hittem el a fiatal bandáról szóló bug yuta mesét. – Ezért menekült el? – kérdezte Patrik lág yan. – Azt hittem, békén fog ják hag yni, ha külföldre szököm. Eg észen addig abban bíztam, hog y majd minden jóra fordul. Hog y el tudunk rejtőzni itt, Svédország ban. De amikor meg láttam Mattét a kórházban… akkor fog tam fel, hog y senki sincs biztonság ban a környezetünkben, amíg itt vag yunk. Hog y el kell tűnnünk.

– És miért jött vissza? Mi történt? Madeleine összeszorította a száját. Elszánt arckifejezése azt sug allta Patriknak, hog y erre a kérdésre nem fog választ kapni. – A menekülés nem seg ít. Ha Matte halott… az csak azt bizonyítja, hog y ig azam volt. – A nő felállt. – Seg íthetünk valamiben? – Patrik is felkelt. A nő meg fordult. A szeme még mindig tele volt könnyel, de a tekintete üresnek hatott. – Nem, semmit sem tehetnek, eg yáltalán semmit. – Meddig voltak eg yütt? – Attól füg g , hog y vesszük – mondta Madeleine remeg ő hang on. – Nag yjából eg y évig . De nem lett volna szabad, ezért titokban tartottuk. Eg yébként is elővig yázatosnak kellett lennünk, mert… – Nem fejezte be a mondatot, de Patrik íg y is jól értette. – Matte teljesen más volt, mint amit meg szoktam. Gyeng éd és meleg szívű. Képtelen lett volna ártani bárkinek is. És ez… Ig en, ez új volt nekem. – A nő keserűen felnevetett. – Fel kell tennem még eg y kérdést. – Patrik alig bírt a szemébe nézni. – Tud róla, hog y Matsnak bármi köze lett volna drog okhoz? Kokainhoz? Madeleine rámeredt. – Ezt meg honnan veszi? – A fjällbackai lakása előtt eg y szemetesben találtunk eg y zacskó kokaint. Rajta voltak az ujjlenyomatai. – Hülyeség ! Matte sosem nyúlna ilyesmihez. De ug yanolyan jól tudják, mint én, hog y manapság bárki hozzájuthat drog okhoz – mondta Madeleine halkan. Az arcán könnyek patakzottak. – Bocsássanak meg , haza kell mennem a g yerekeimhez. – Meg van a névjeg ykártyám, hívjon fel, ha seg ítség re van szükség e. Mindeg y, mire. – Rendben – válaszolta a nő, noha mindketten jól tudták, hog y nem fog telefonálni. – Ha seg íteni akarnak, találják meg Matte g yilkosát. Sosem… – Zokog va elszaladt. Patrik és Gösta mozdulatlanul bámult utána. – Nem tettél fel valami sok kérdést – jeg yezte meg Gösta. – Teljesen nyilvánvaló, mit g ondol, ki a g yilkos.

– Ig en. És nem nag yon tetszik, ami most ránk vár. – Tudom – felelte Patrik, és előhúzta a mobilját a zsebéből. – Jobb, ha most rög tön felhívjuk Ulfot. Szükség ünk lesz a seg ítség ére. – Az nem kifejezés! – mondta Gösta. Miközben arra várt, hog y felveg yék a telefont, Patrikot kínzó nyug talanság kerítette hatalmába. A másodperc tört részéig Erica és a g yerekek képét látta mag a előtt. Aztán Ulf felvette a telefont. – Jó volt teg nap este? – kérdezte Paula. Kivételesen eg yszerre értek haza ebédelni Johannával. Mivel Bertil is hazajött, hog y eg yen valami meleg et, mindannyian eg yütt ültek a konyhaasztalnál. – Attól füg g , hog y vesszük – mosolyg ott Rita. Húsos arcán g ödröcskék jelentek meg . Noha sokat táncolt, pont olyan telt volt, mint rég en, és Paula g yakran g ondolt rá, milyen szerencse. Mert az anyja elképesztően szép volt. Eg yáltalán nem akarta, hog y meg változzon, és úg y tűnt, ebben Bertil is eg yetért vele. – Az a fukar disznó olcsó whiskyvel itatott minket – dünnyög te Mellberg . Eg yébként semmi kivetnivalót nem talált a Johnnie Walkerben, és álmában sem jutott volna eszébe, hog y több pénzt költsön whiskyre, de ha valaki vendég eket hív, teg yen ki mag áért! – Ja – mondta Johanna. – Az olcsó whisky tényleg büntetés. – Erling mag ának és a jeg yesének jó, drág a whiskyt töltött, nekünk meg olcsót – mag yarázta Rita. – Milyen sóher! – mondta Paula döbbenten. – Vivianne-ról nem g ondoltam volna! – Ő valószínűleg nem is ilyen fösvény. Szerintem tényleg aranyos, és úg y nézett ki, nag yon szég yelli mag át a dolog miatt. De nyilván vonzódik valamiért Erling hez, ug yanis bejelentették, hog y eljeg yezték eg ymást. A desszertnél árulták el. – A mindenit! Paula g örcsösen ig yekezett elképzelni eg yütt Erling et és Vivianne-t, de eg yszerűen nem ment. Keresve sem lehetne náluk különösebb párt

találni. Mármint az anyján és Bertilen kívül. Érdekes módon időközben tökéletes párosnak kezdte látni őket. Az anyja még sosem volt ilyen boldog , és semmi más nem számított. Ezért érezte még nehezebbnek azt, amit Johannával most el kellett mondaniuk. – De jó, hog y mindketten itt vag ytok! – Rita az asztal közepére állított lábasból merte ki a forró levest. – Az utóbbi időben már kezdtem azt hinni, hog y összekaptatok. – Mellberg addig öltög ette Leóra a nyelvét, amíg a kicsi csuklani nem kezdett a nevetéstől. – Vig yázz, még félrenyel! – intette Rita, mire Mellberg azonnal abbahag yta a bohóckodást. Pánikszerűen félt attól, hog y a kis szeme fényének valami baja eshet. – Tedd meg Bertil papának azt a szívesség et, hog y jól meg rág od az ételt – mondta. Paulának mosolyog nia kellett. Noha Mellberg volt a leg reménytelenebb eset, akit valaha ismert, mindent meg bocsátott neki, amikor látta, mennyire rajong a kisfiáért. Meg köszörülte a torkát. Amit mondani készült, bombaként fog robbanni. – Hát ig en, az utóbbi időben kicsit elhideg ültünk eg ymástól. De teg nap lehetőség ünk volt beszélni a dolog ról, és… – Csak nem akartok szakítani? – kérdezte Mellberg . – Sosem találtok új párt. Itt a környéken nincs túl sok leszbikus, hozzátok való meg eg y sem. Paula a plafonra meresztette a szemét, és türelemért imádkozott. Miután elszámolt tízig , újra nekifutott: – Nem akarunk szakítani, de… – Seg ítség et kérőn lesett Johannára. – Nem tudunk tovább itt lakni – tette hozzá Johanna. – Nem tudtok tovább itt lakni? – Rita Leóra nézett, és elpityeredett. – De hová akartok költözni? Hog y fog tok eg yedül boldog ulni… És Leo? – Habog va ejtette ki a szavakat. – Nem költözhettek vissza Stockholmba, arról szó sem lehet – mondta Mellberg . – Nyilván ti is tudjátok, hog y Leo nem nőhet fel eg y nag yvárosban. Bűnöző vag y drog os lesz belőle, vag y tudom is én, mi! Paula lenyelte a meg jeg yzését, miszerint Johanna és ő is ott nőttek fel, és a hajuk szála sem g örbült. Bizonyos dolg okról jobb nem vitatkozni.

– Nem, nem akarunk visszaköltözni Stockholmba – vág ta rá Johanna g yorsan. – Jól érezzük mag unkat itt. De nag yon nehéz lakást találni, ezért Fjällbackában és Grebbestadban is keresni fog unk. A leg jobb persze az volna, ha a közelben találnánk valamit. Ug yanakkor… – Ug yanakkor mindenképpen el kell költöznünk – mondta Paula. – Reng eteg et seg ítettetek, és Leónak jó dolg a volt mellettetek, de szükség ünk van eg y saját lakásra. – Az asztal alatt meg szorította Johanna kezét. – Ezért nem fog unk sokat válog atni. – De a kicsinek mindennap látnia kell a nag ymamáját és a nag ypapáját. Ezt szokta meg . – Mellberg olyan pofát vág ott, mintha ki akarná kapni Leót az etetőszékből, mag ához akarná szorítani, és soha többé nem akarná eleng edni. – Meg teszünk minden tőlünk telhetőt, de minél hamarabb el akarunk költözni. Majd meg látjuk, hog y alakul. A konyhában csend lett. Csak Leo volt ug yanolyan boldog , mint máskor. Rita és Mellberg kétség beesetten pillantg atott össze. A lányok el akarnak költözni, és viszik a g yereket is. Ez talán még nem a világ vég e, de olyan érzés volt. A vért nem tudta kiverni a fejéből. Olyan élénk színe volt a fehér selymen. Jobban félt, mint valaha. A Fredrikkel töltött évek alatt g yakran retteg ett, és borzalmas dolg okat élt át, amelyekre nem szívesen emlékezett. Inkább Samra és az iránta érzett szeretetére g ondolt. Azon az éjszakán meg kövülten állt ott, és a vérre meredt. Olyan elszántság g al cselekedett, amilyet már nem is feltételezett mag áról. A bőröndöt már bepakolta. Mivel csak hálóing volt rajta, g yorsan felkapta a farmerját és a pólóját. Sam utazhat pizsamában. Őt vitte ki utoljára a kocsihoz. Nem aludt, de néma volt. Minden teljes csendben történt. Csak az éjszakai forg alom halk moraját lehetett hallani. Bele sem mert g ondolni, mit láthatott Sam, milyen hatással lesz rá, és mit jelent a hallg atása. Eg yébként folyton csacsog ott, de most eg y mukkot sem szólt. Eg y árva hang ot sem. Annie a stég en ült, és átkarolta a térdét. Bámulatos, hog y már két hete van a szig eten, de kicsit sem unatkozik. Sokkal inkább tűnt úg y, hog y

repül az idő. Még nem döntötte el, hog yan tovább, mi lesz a sorsuk. Azt sem tudta, van-e jövőjük eg yáltalán. Fog alma sem volt, mennyire fontosak Fredrik emberei számára, és meddig bujkálhatnak még itt. Leg szívesebben teljesen visszavonult volna, és örökre Gråskären maradt volna. Nyáron semmi g ond, de ha beköszönt a tél, menniük kell. Ráadásul Samnak barátokra, társaság ra van szükség e. Emberekre. De mielőtt dűlőre jutna, Samnak teljesen fel kell épülnie. Sütött a nap, és esténként a csupasz szikláknak csapódó hullámok ring atták álomba. A világ ítótorony árnyékában biztonság ban voltak. A többi mind várhatott. És eg yszer majd a vér emlékképe is elhalványul. – Hog y vag y, szívem? Mag án érezte Dan karját, ahog y a férfi hátulról átölelte, és üg yelnie kellett, hog y ne húzódjon el. Noha mag a mög ött hag yta a sötétség et, ismét el bírta viselni a g yerekeket mag a körül, és újra képes volt szeretni őket, belülről még mindig halottnak érezte mag át, ha Dan meg érintette, és esdeklőn rápillantott. – Meg vag yok – húzódott el tőle. – Eg y kicsit fáradtan, de azért fennmaradok eg y ideig . Edzenem kell az izmaimat. – Milyen izmaidat? Anna mosolyt erőltetett mag ára, mert homályosan emlékezett rá, hog y rég en mindig nevetett Dan viccein. De most csak eg y torz g rimaszra futotta. – El tudnál menni a g yerekekért? – Nyög ve lehajolt a kisautóért, amely a konyha közepén hevert. – Add ide. – Dan elvette tőle a játékot. – Meg oldom – sziszeg te Anna, de rög tön meg is bánta a hang nemet, amikor meg pillantotta a férfi sértett arckifejezését. Mi a fene ütött belé? Miért tátong ott még mindig a Dan iránti érzelmei helyén eg y hatalmas lyuk? – Csak azt szeretném, hog y ne erőltesd túl mag ad. A férfi meg ciróg atta az arcát. A keze hideg volt, Annának erőt kellett vennie mag án, hog y ne lökje el. Mi lett azzal, amit Dan iránt érzett, mi lett az őrületes szerelemmel? Ő volt a g yermek apja, akinek úg y örült.

A Dan iránti érzelmei kihunytak, amikor a g yermek meg szűnt léleg ezni? Hirtelen eluralkodott rajta a fáradtság . Nem volt ereje ezen mereng eni. Csak azt akarta, hog y békén hag yják, és kipihenhesse mag át, amíg a g yerekek haza nem jönnek, és őt el nem tölti a szeretet, amely mindent túlélt. – Elmész értük? – mormog ta, mire Dan bólintott. Nem tudta rávenni mag át, hog y a férfi szomorú szemébe nézzen. – Ledőlök eg y kicsit. Felbiceg ett a lépcsőn. – Szeretlek, Anna! – szólt utána Dan halkan. Anna nem válaszolt. – Hahó! – kiáltott be Madeleine a lakásba. Szokatlan csend volt. Lehet, hog y a g yerekek alszanak? Nem volna csoda. Előző este későn érkeztek meg , ennek ellenére korán keltek, mert olyan izg atottak voltak, hog y a mamáéknál lehetnek. – Anya! Apa! – Madeleine lehalkította a hang ját. Levette a cipőjét, és beakasztotta a vékony kis kabátját a szekrénybe. A tükör előtt meg állt eg y pillanatra. Nem szabad látniuk, hog y sírt. Íg y is épp elég bajuk van. És amúg y is annyira örült neki, hog y viszontláthatja őket. Előző este pizsamában nyitottak ajtót, zavartan és ag g ódva, de aztán felrag yog ott az arcuk. Bár Madeleine tudta, hog y a biztonság érzet csalóka, élvezte, hog y itthon lehet. És most meg int a feje tetejére állt minden. Matte meg halt. Ráébredt, hog y a szíve mélyén mindig is hitt benne, mindig is remélte, hog y eg yszer újra eg ymásra találnak. Állt a tükör előtt, hátratűrte a haját az arcából, és próbálta Mats szemével látni mag át. A férfi azt mondta, szép. Madeleine érteni nem értette, de tudta, hog y komolyan g ondolja. Látta a szemében, amikor ránézett. És annyi meg annyi tervet kovácsolt a közös jövőjükre! Noha Madeleine mag a döntött úg y, hog y elmeg y, mindig is hinni akart abban, hog y eg yszer a tervei meg valósulnak. Ismét könnyek szöktek a szemébe, és a plafonra nézett, hog y ne csorduljanak vég ig az arcán. Őrületes erőfeszítéssel pislog ni kezdett, és vett eg y nag y leveg őt. Össze kellett szednie mag át, és tennie kellett a dolg át, a g yerekek kedvéért. Gyászolni

ráér később is. Meg fordult, és bement a konyhába. A szülei ott ücsörög tek a leg szívesebben, az anyja hímzett, az apja keresztrejtvényt fejtett, és pár éve sudokut. – Anya! – Aztán földbe g yökerezett a lába. – Szia, szívem! – Ez a lág y, de g únyos hang . Ettől sosem fog meg szabadulni. Az anyja szeme tág ra nyílt a rémülettől. Madeleine-re nézett, miközben a jobb halántékának eg y pisztoly csöve feszült. A hímzés még az ölében hevert. Az apja most is az ablaknál ült, mint mindig . A nyaka köré fonódó izmos kar tett róla, hog y ne mocorog jon. – Kicsit felidéztük a rég i szép időket az anyósommal meg az apósommal – mondta Stefan nyug odtan. Madeleine látta, hog y a feg yver csöve még erősebben nyomódik az anyja fejéhez. – Kellemes viszontlátás volt, túl rég óta halog attuk már. – A g yerekek… – motyog ta Madeleine, de csak krákog ás hag yta el a torkát. A szája teljesen kiszáradt. – Jó helyen vannak. Szeg ény g yerekek! Meg rázó élmény lehetett, hog y eg y pszichésen zavart nő fog lyul ejtette őket, és nem láthatták az apjukat! De most majd mindent bepótolunk. – Vicsorított. – Hol vannak? Madeleine csaknem elfelejtette, mennyire g yűlöli ezt a férfit. És mennyire retteg tőle. – Jó helyen, mondom. – Meg int erősebben odanyomta a pisztolyt Madeleine anyjának a fejéhez, akinek a fájdalomtól eltorzult az arca. – El akartam menni hozzád. Ezért jöttünk haza. – Madeleine hang ja rimánkodón cseng ett. – Beláttam, hog y hibát követtem el, és visszajöttem, hog y mindent jóváteg yek. – Meg kaptad a lapot? Stefan eleng edte a füle mellett, amit mondott. Madeleine már nem érte fel ésszel, mit látott benne az első időben. A szerelem elvakultság ában azt hitte, hog y a férfi a szőke hajával, kék szemével és határozott vonásaival szakasztott úg y néz ki, akár eg y filmcsillag . Hízelg ett neki, hog y őt választotta, pedig választhatott volna bárkit.

Csak tizenhét éves volt, és nem sokat tudott az életről. Stefan körülrajong ta, bókokkal halmozta el. A többi idővel jött: a féltékenység és a hatalmaskodás. De akkor már késő volt. Már állapotos volt Kevinnel, és az önértékelése teljes mértékben attól füg g ött, mennyi fig yelmet ajándékoz neki a férfi, és mennyire tartja. Ezért aztán nem is tudott meg szabadulni tőle. – Ig en, meg kaptam. Hirtelen teljesen hig g adt lett. Már nem tizenhét éves, és azóta már volt szerelmes is. Látta mag a előtt Matte arcát, és tudta, hog y tartozik neki annyival, hog y most erős lesz. – Veled meg yek. Hag yd a szüleimet békén. Amikor az apja fel akart állni, Madeleine meg rázta a fejét. – Rendbe kell hoznom ezt. Hiba volt elmennem. Újra eg y család leszünk. Stefan eg y tapodtat sem mozdult, és a pisztollyal az arcába vág ott. Madeleine érezte a fém keménység ét a bőrén, és térdre rog yott. A szeme sarkából látta, ahog y Stefan g orillája visszanyomta az apját a székre. Tiszta szívből azt kívánta, bárcsak a szüleinek ne kellene vég ig nézniük ezt. – Azt majd meg látjuk, te, büdös kurva! – Stefan a hajába markolt, és mag a után húzta. Madeleine nag y nehezen talpra kecmerg ett. Pokolian fájt, mintha le akarna szakadni a fejbőre. Anélkül, hog y eleng edte volna, Stefan meg fordult, és a konyha irányába emelte a pisztolyt. – Eg y hang ot sem! Különben sosem látjátok viszont a kislányotokat. Meg értettétek? A pisztolyt Madeleine halántékához szorította, majd felváltva az anyját és az apját nézte. Az öreg ek némán bólintottak. Madeleine nem tudott rájuk pillantani, mert minden ereje elhag yta, ahog y Matte képe is, amely eddig tartotta benne a lelket. A padlóra meredt. A fejbőre ég ett. A pisztoly érintése hűvös volt. Eg y pillanatra beleg ondolt, milyen volna. Hog y érezné-e, amikor a g olyó az ag yába fúródik, vag y eg yszerűen csak kihunyna a fény. – A g yerekeknek szükség ük van rám. Szükség ük van ránk. Meg int eg y

család lehetünk. – Ig yekezett határozott hang on beszélni. – Azt majd meg látjuk – ismételte Stefan. A hang ja jobban meg ijesztette Madeleine-t, mint a hajába markoló keze és a fejének nyomott pisztoly. Aztán a férfi az ajtóhoz ráng atta. – Minden arra utal, hog y Stefan Ljung berg és a bandája belekeveredtek az üg ybe – mondta Patrik. – A nő visszajött a városba? – kérdezte Ulf. – Ig en, a g yerekekkel. – Nem jó hír. Jobban tette volna, ha távol tartja mag át tőle. – Nem mondta meg , miért jött vissza. – Ezer oka lehet. Láttam már ilyet. Honvág ya volt, hiányzott neki a családja és a barátai, az ottani élet nem olyan volt, mint várta. Vag y rátaláltak, és meg fenyeg ették, ezért úg y döntött, akár vissza is jöhet. – Szóval tud róla, hog y a Fristad olykor nag yobb támog atást is nyújt, mint amilyet a törvények lehetővé tesznek? – kérdezte Gösta. – Ig en, de elnézzük nekik, jobban mondva, szemet hunyunk fölötte. Vég tére is a tevékenység ük ott kezdődik, ahol a társadalom csődöt mond. Nem tudjuk olyan mértékben meg védeni ezeket a nőket és g yerekeket, ahog y szeretnénk, és hát… Na, ig en, mit tehetnénk? – Kérdőn nézett rájuk. – Szóval a nő úg y véli, a volt férje képes g yilkolni? – Nyilvánvalóan – mondta Patrik. – Elég okunk van rá, hog y leg alább előveg yük a fickót. – Ahog y már mondtam, elég merész vállalkozás. Eg yrészt nem szívesen veszélyeztetnénk a nyomozást, amelyet a TKS ellen folytatunk, másrészt jobb, ha nem áll le az ember ilyen alakokkal. – Tisztában vag yok vele – felelte Patrik –, de a nyomok Stefan Ljung berg hez vezetnek, és szolg álati vétség volna nem beszélni vele. – Tartottam tőle, hog y ezt fog ja mondani – sóhajtott Ulf. – A következőképpen csináljuk: felhívom az eg yik leg jobb emberemet, és nég yesben meg yünk oda beszélni Stefannal. Nem kihallg atás lesz, nem provokáljuk, nem lépünk fel vele szemben erőszakosan. Csak eg y kicsit elbeszélg etünk. Barátság osan és óvatosan járunk el, és majd meg látjuk, hová vezet. Mi a véleményük?

– Vélhetően nincs más választásunk. – Jó. De csak holnap reg g el mehetünk. Meg tudnak szállni valahol? – A sóg oromnál. – Patrik kérdő pillantást vetett Göstára, aki bólintott. Patrik fog ta a telefonját, és felhívta Görant. Erica elszomorodott kissé, amikor Patrik felhívta, hog y csak másnap jön haza. De csak eg y kicsit. Akkoriban, amikor Maja annyi idős volt, mint most az ikrek, teljesen más lett volna. Abban az időben a g ondolatra, hog y eg yedül kell töltenie vele az éjszakát, pánikba esett volna. Bár azt sajnálta, hog y nem Patrik mellett fog elaludni, amiatt nem ag g ódott, hog y eg yedül kell három g yerekről g ondoskodnia. Mostanra már meg szokta, és örömmel töltötte el, hog y a kicsik mellett azt tudta érezni, amit Maja mellett annak idején nem. De persze ez nem azt jelentette, hog y a lányát kevésbé szerette. Eg yszerűen csak most valahog y nyug odtabb és bizakodóbb volt. – Apa csak holnap jön haza – mondta Majának, de nem kapott választ. A tévében a Bolibompa című g yerekműsor ment, és a kislány azt sem vette volna észre, ha bomba robban az ablak előtt. Az ikrek jóllakottak voltak, tiszta pelenkában és elég edetten aludtak a rácsos ág yukban. Ráadásul a földszinten kivételesen tökéletes rend uralkodott, mert Erica nekidurálta mag át, és kitakarított, mihelyt visszaértek az óvodából. Eg y kicsit még is nyug talannak érezte mag át. Kiment a konyhába, főzött mag ának eg y teát, és kiolvasztott néhány fahéjas csig át a mikróban. Rövid habozás után fog ta a Gråskärről szóló másolatokat, és kényelembe helyezte mag át Maja mellett a kanapén a teával, a süteménnyel meg a rémtörténetekkel. Eg ykettőre elmerült a szellemvilág ban. Ezt mindenképpen meg kell mutatnia Annie-nak! – Nem kellene hazamenned a lányaidhoz? Konrad kihívóan pillantott rá. Petra irodájának ablakából pont az utcára láthattak, és a rendőrség épülete előtt éppen felkapcsolták a kültéri lámpákat. – Ma este Pelle a soros. Mostanában reng eteg et túlórázott, úg yhog y eg yszer ő is a családnak szentelheti mag át.

Petra férje eg y kávézót üzemeltetett Stockholm Södermalm városrészében, épp ezért folyamatosan rög tönözniük kellett a mindennapi teendőik meg szervezésében. Konrad néha eltűnődött azon, hog yan lehet eg yáltalán öt g yerekük, ha ilyen keveset találkoznak. – Hog y haladsz? – Konrad nyújtózkodott eg yet. Hosszú napjuk volt, és a háta érezhetően meg sínylette. – Nincsenek testvérei, a szülők már meg haltak. Folytatom a keresést, de eg yelőre úg y tűnik, nincsenek hozzátartozói. – Azon mereng ek, hog yan került eg yáltalán össze eg y ilyen pasassal – mondta Konrad. Jobbra-balra forg atta a fejét, hog y a nyakizmait is meg mozg assa. – Hát nekem van eg y sanda g yanúm, milyen nő lehet – felelte Petra szárazon. – Olyan csajszi, akinek a kinézetén kívül nincs semmije, és csak arra vár, hog y kitartsa valaki. Az ilyeneknek rohadtul mindeg y, honnan van a pénz, mert úg yis csak shopping olással meg a szépség szalonban töltik az idejüket, amit hébe-hóba ki kell pihenniük a barátnőkkel elköltött ebédek és a luxuséttermekben elfog yasztott fehérborok seg ítség ével. – Ja – mondta Konrad. – Úg y tűnik, valaki nag yon előítéletes. – Saját kezűleg fojtom meg a lányaimat, ha ilyenek lesznek. Ami meg eng em illet: az én vétkem, hog y teszek mindenre, aminek pénzszag a van. – Ne felejtsd el, hog y van a történetben eg y kisfiú is – jeg yezte meg Konrad. Petra vonásai rög tön meg lág yultak. Kőkemény nő volt, de a szíve vajból. Főleg , ha g yerekekről volt szó, akiknek szenvedés jutott osztályrészül. – Tudom. – A homlokát ráncolta. – Pont ezért ülök itt este tízkor, miközben Pelle odahaza valószínűleg vég ig csinálja az eg ész „lázadás a Bountyn”-t. Nem is eg y elkényeztetett rüfke kedvéért. Pötyög ött még eg y kicsit a billentyűzeten, mielőtt kijelentkezett volna. – Mára ennyi. Érdeklődtem pár helyen, de ma már biztosan nem kapunk választ. Holnap reg g el nyolckor meg beszélésünk lesz a kábszeres

kollég ákkal. Úg yhog y jobb, ha eltesszük mag unkat holnapra, hog y leg alább valamennyire kialudjuk mag unkat. – Bölcs vag y, mint mindig . – Konrad felállt. – Reméljük, holnap többre jutunk. – Ig en, különben kénytelenek leszünk a médiát is bevonni – mondta Petra viszolyog va. – Várj csak, úg yis kiszag olják a dolg ot. Konrad már rég óta nem ideg eskedett azon, milyen nag y hatása van a bulvársajtónak a munkájára. Ráadásul nem is osztotta Petra véleményét a témát illetően. Szerinte a média néha hasznos, néha káros. De létezik, és értelmetlen szélmalomharc kapálózni ellene. – Jó éjt, Konrad! – Petra nag y léptekkel vég ig ment a folyosón. – Jó éjt! – Konrad lekapcsolta a lámpát.

Fjällbacka, 1873 Noha sok minden úgy volt, mint régen, a szigeten megváltozott az élet. Karl és Julian továbbra is ferde szemmel nézett rá, és olykor-olykor sértő megjegyzésekre vetemedett. De már nem számított, hiszen ott volt neki Gustav. Csak őt látta. Vele mindent kibírt. Akár élete végéig is képes lett volna Gråskären maradni, ha Gustav vele van. Semmi más nem számított. Ez a bizonyosság és az Istenbe vetett hit lelki nyugalmat adott neki. Minden egyes nappal, amelyet ezen a kopár szigeten eltöltött, tisztábban hallotta Isten szavát. A szabadidejében figyelmesen elolvasta, mit mond neki a Biblia. A szíve eltelt az örömhírrel, semmi más nem jutott el hozzá. Dagmar Emelie nagy bánatára két hónappal a szigetre való visszatérésük után meghalt. Méghozzá olyan borzalmas módon, hogy Emelie rágondolni sem mert. Egy éjszaka betörtek a házába, vélhetően azért, hogy ellopják azt a kevés értéket, amije volt. Másnap egy barátnője talált rá, agyonütötték. Emelie szeme könnybe lábadt, ahányszor csak Dagmar és a szörnyű sorsa eszébe jutott. Néha alig bírta elviselni. Ki lehet olyan gonosz és gyűlölettel teli, hogy képes megölni egy idős asszonyt, aki a légynek sem ártott? A holtak éjszakánként egy nevet suttogtak. Tudtak valamit, és azt akarták, hogy Emelie meghallgassa, amit neki mondanának. Ő azonban nem volt hajlandó, hiába hiányzott neki annyira Dagmar. Noha Gustav születése után sem vitték el bevásárolni, és Dagmar sem látogatta meg őket a szigeten, jó volt annak a tudata, hogy az idős asszony ott van Fjällbackában. De mostanra Emelie és Gustav újra magára maradt. Bár ez nem volt teljesen igaz. Amikor Emelie Gustavval a karjában visszatért, megállt a sziklákon és várt. Üdvözölték a szigeten. Most már minden további

nélkül megmutatkoztak előtte. Közben Gustav másfél éves lett, és bár Emelie kezdetben nem volt biztos benne, már tudta, hogy ő is látja őket. Integetett nekik, és felragyogott az arca, amikor felbukkantak. A jelenlétükben felvidult, és Gustav öröme volt az egyetlen, aminek súlya volt Emelie világában. Az élet a szigeten egyhangú lehetett volna, csak teltek a napok, de Emelie még soha nem volt ennyire elégedett. A lelkész még egyszer meglátogatta őket. Emelie úgy érezte, ellenőrizni akarta őket. De nem volt oka aggodalomra. A magány, amely korábban megfeküdte Emelie gyomrát, már nem számított. Volt társasága, az életének volt értelme. Mit is kívánhatott volna még? A lelkész megnyugodva ment haza. Látta Emelie megkönnyebbült arckifejezését és a rongyosra olvasott Bibliát, amely nyitva feküdt a konyhaasztalon. Megpaskolta Gustav arcát, adott neki egy karamellás bonbont, és azt mondta, gyönyörű kisfiú. Emelie-t majd’ szétvetette a büszkeség. Karl azonban ügyet sem vetett a gyermekre. Úgy tett, mintha a fia a világon sem volna. Örökre kiköltözött a hálószobából, a földszinten aludt. Juliannak be kellett érnie a konyhai paddal. A fiú túl sokat sír, állította Karl, de Emelie azt gyanította, hogy kifogást keresett, amiért nem akart osztozni vele a hitvesi ágyon. De rá sem rántott az egészre, Gustavval aludt, aki éjszakánként a nyaka köré fonta húsos kis karját, és a száját az arcának nyomta. Másra nem is volt szüksége. Csak erre. És Istenre.

Szép estéjük volt Görannál. Erica és Anna az élete nag y részében semmit sem tudott Göran létezéséről, de hamar szoros kapcsolatot alakítottak ki eg ymással. Patrik és Dan kedvelte a sóg orát. Göran nevelőanyja, Märta, aki szintén velük vacsorázott teg nap, csodálatos idős hölg y volt, és rög tön befog adták a családba. – Felkészültek? – kérdezte Ulf a rendőrség parkolójában. Választ sem várva bemutatta nekik a kollég áját, Javiert, aki valamivel még Ulfnál is mag asabb volt, de úg y tűnt, sokkal inkább formában van. Láthatóan nem volt túl beszédes, mert szótlanul rázott kezet Göstával és Patrikkal. – Jöjjenek utánunk! Ulf nyög ve mászott be a civil szolg álati autó volánja mög é. – Csak ne menjenek túl g yorsan. Nem ismerem ki mag am itt – felelte Patrik. Aztán Göstával a saját kocsijukhoz mentek. – Majd tyúklépésben haladunk – kiáltotta Ulf nevetve. Átvág tak a városon, és eg y g yérebben lakott részre értek. További húsz perc múlva már nem láttak épületeket mag uk körül. – Micsoda isten háta mög ötti hely! – nézett körül Gösta. – Az erdő mélyén laknak? – Ig azából nem csoda, hog y ilyen elzártan élnek. Biztos nem szeretik, ha kíváncsi tekintetek fig yelik őket az üzelmeik közben. – Hát, ja. Ulf lefékezett, és meg állt eg y nag y épület előtt. Néhány kutya csaholva rohant a kocsikhoz. – A francba! Nem szeretem az ilyen bestiákat! Gösta kibámult a szélvédőn. Összerezzent, amikor eg y jókora

rottweiler közvetlenül az ő oldalán kezdett ug atni. – Amelyik kutya ug at, nem harap. – Patrik leállította a motort. – Neked leg yen ig azad! – Gösta nem adta jelét, hog y ki akarná nyitni az ajtót. – Jaj, g yerünk már! – Patrik kiszállt, de rög tön meg is dermedt, amikor három vicsorg ó kutya vette körbe azon nyomban. – Hívja vissza a kutyákat! – ordította Ulf, és néhány perc múlva meg jelent valaki az ajtóban. – Még is miért tenném? Csak a dolg ukat vég zik. Távol tartják a hívatlan vendég eket. – A férfi jókedvűen karba fonta a kezét. – Állítsa le mag át, Stefan! Csak beszélg etni szeretnénk. Hívja már vissza ezeket a rohadt kutyákat! Stefan röhög ve emelte a szájához a kezét, majd a hüvelyk- és mutatóujját bekapva füttyentett. A kutyák azonnal elnémultak, a g azdájukhoz loholtak, és lefeküdtek a lábához. – Most már jó? Patriknak azonnal feltűnt, hog y a TKS vezetője nag yon jó kiállású férfi. Ha nem lett volna ott a szemében az a fag yos rag yog ás, akár jóképűnek is lehetett volna nevezni. Pedig a ruhája hag yott kívánnivalót mag a után: kopott farmer, foltos póló és fekete motorosmellény. A lábán klumpa. Újabb férfiak jelentek meg körülötte. Mindeg yikük ug yanolyan feszültnek és ijesztőnek tűnt. – Mit akarnak? Ez mag ánterület. – Stefan a rendőrök minden mozdulatát követte. – Csak eg y kicsit beszélg etni – ismételte Ulf, és védekezőn a mag asba emelte a kezét. – Nem akarunk balhét, csak szeretnénk váltani mag ával pár szót. Sokáig csend volt. Úg y festett, Stefan g ondolkodik, a többiek rezzenéstelenül álltak mellette. – Na, jó. Jöjjenek be! – mondta vég ül Stefan, és meg vonta a vállát, mintha teljesen mindeg y volna neki. Sarkon fordult, és bement a házba. – Üljenek le – mutatott néhány fotelra, amelyek eg y piszkos üveg asztal

körül álltak. Ő mag a eg y eleg áns kanapén fog lalt helyet, és hanyag ul a háttámlára vetette a karját. Az asztal roskadozott a sörösüveg ek, pizzásdobozok és cig arettacsikkek alatt, amelyek közül nem mindeg yik jutott el a hamutartóig . – Nem volt időm kitakarítani – vig yorg ott Stefan, aztán elkomolyodott. – Mit akarnak? Ulf vetett eg y pillantást Patrikra, aki meg köszörülte a torkát. A motoros banda főhadiszállásán finoman szólva is kellemetlenül érezte mag át. – A tanumshedei rendőrség től jöttünk – mondta, és leg nag yobb bosszúság ára hallotta, hog y remeg a hang ja. Nem nag yon, de ahhoz elég g é, hog y mulattassa Stefant. – Volna néhány kérdésünk eg y súlyos testi sértéssel kapcsolatban, amely februárban történt. Az Erik Dahlberg sg atanon. Az áldozat eg y Mats Sverin nevű férfi volt. Tartott eg y rövid szünetet, és Stefan tüntetőleg kérdőn nézett rá. – És? – Eg y szemtanú szerint olyan emberek verték meg , akik a mag a bandájának a jelképét viselték a hátukon. Stefan meg vetően felnevetett, és az embereire nézett, akik a háttérben álltak készenlétben. Ők is nevetésben törtek ki. – És a fickó mit mond? Hog y is hívták? Max? – Mats – felelte Patrik hig g adtan. Teljesen nyilvánvalóan eg y színházi előadásba csöppentek, de még nem tudott eleg et ahhoz, hog y bepillantást nyerjen Stefan Ljung berg mag abiztosság a mög é. – Elnézését kérem. Mit mond ez a Mats? Minket vádol? – Stefan még jobban kitárta a karját, úg y tűnt, az eg ész kanapét elfog lalja. Az eg yik kutya a lábához heveredett. – Nem – ismerte el Patrik kelletlenül. – Nem mag ukat. – Hát akkor? – vig yorodott el Stefan meg int. – Furcsa, hog y meg sem kérdezi, pontosan kiről is van szó – jeg yezte meg Ulf, és mag ához hívta a kutyát. Gösta úg y meredt a kollég ájára, mintha elment volna a józan esze, de

az eb felállt, és odaballag ott Ulfhoz, majd hag yta, hog y meg vakarg assa a fülét. – Lolita még nem tanulta meg utálni a zsaruszag ot – mondta Stefan. – De ami késik, nem múlik. És ami ezt a Matsot illeti, nem jeg yezhetek meg minden nevet. Üzletember vag yok, és sokakkal állok kapcsolatban. – Eg y Fristad nevű szervezetnek dolg ozott. Nem cseng ismerősen? Minél tovább ültek ott, Patrik annál jobban irtózott a férfitól. És ez a játszma is ideg esítő kezdett lenni. Meg volt g yőződve arról, hog y Stefan pontosan tudja, miről beszélnek. Vélhetően azt is tudta, mire g ondol Patrik. Ő pedig annak örült volna leg inkább, ha beviszik a fickót a rendőrség re, hog y az Erik Dahlberg sg atanon lakó tanú azonosíthassa. Bár persze nem tudják bizonyítani, hog y Stefan személyesen is részt vett Sverin bántalmazásában, ezt Patrik is jól tudta. De a dolog annyira mag ántermészetű volt, hog y Stefan biztosan nem eg y g orilláját bízta meg vele. – Fristad? Sosem hallottam még róla. – Érdekes. Ott ug yanis ismerik mag át. Elég jól. – Patrikban csak úg y forrt a düh. – Tényleg ? – nézett rá Stefan értetlenül. – És mi a helyzet Madeleine-nel? – érdeklődött Ulf. Lolita hanyatt feküdt, és most a hasát simog attatta. – Tudja, milyenek a nők. Néha rinyálnak, de aztán hamar helyre áll a béke. – Rinyálnak? – ismételte meg Patrik a szót fojtott hang on, mire Ulf fig yelmeztető pillantást vetett rá. – Itthon van? – kérdezte. Javier eg ész idő alatt eg y szót sem szólt. Csupán az izomerőt képviselte. Patrik értette, miért hozta Ulf mag ával. – Pillanatnyilag nincs – mondta Stefan. – De biztos sajnálni fog ja, hog y elszalasztotta a látog atásukat. A férfi tökéletesen fesztelennek tűnt, és Patriknak uralkodnia kellett mag án, hog y ne verje szét a vig yorg ó képét. Stefan felállt, mire Lolita rög tön talpra szökkent, és a g azdájához ment. A lábához dörg ölőzött, mintha ki akarná eng esztelni, amiért eg y

kicsit hűtlenkedett. A férfi lehajolt hozzá, és barátság osan meg paskolta. – Ha ez minden, dolg om volna. Patrik érezte, hog y még vag y ezer kérdést fel kellene tennie. A kokainról, Madeleine-ről, a Fristadról és a g yilkosság ról. De Ulf újabb intő pillantást vetett rá, és az ajtóra mutatott. Patrik lenyelte, ami a nyelvén volt. – Remélem, az összevert pasas már jobban van. Az ilyesmi rossz vég et is érhet. – Stefan meg állt az ajtóban, és arra várt, hog y távozzanak. Patrik rámeredt. – Meg halt. Lelőtték – mondta közvetlenül Stefan arcába. Érezte a másik sör- és cig arettaszag át. – Lelőtték? A vig yor eltűnt Stefan képéről, és a másodperc eg y tört részéig Patrik úg y vélte, őszinte meg lepődést lát a szemében. – Állt még a ház, amikor teg nap hazaértél? Konrad Petrára nézett apró nikkelkeretes szemüveg e mög ül. – Persze. – Úg y tűnt, Petra meg sem hallotta, mit kérdezett. Feszülten meredt a képernyőre. Eg y idő után hátrag urult a székkel, és azt mondta: – Találtam valamit a nyilvántartásban. Wester nejének van eg y ing atlanja Bohuslänben, a szig etvilág ban, pontosan… – Előrehajolt. – Fjällbackánál. – Szép hely. Többször vakációztam ott. Petra csodálkozva pillantott Konradra. Valamiért el sem tudta képzelni, hog y a társa olyasmit is csinál, mint a vakációzás. A nyelvébe kellett harapnia, hog y ne kérdezze meg , kivel volt. – És hol van pontosan? – kérdezte Petra. – Átkozottul úg y fest, hog y eg y eg ész szig ete van. Gråskär. – Uddevalla és Strömstad között – mondta Konrad. Éppen Wester híváslistáját futotta át. Bejövő hívások, kimenő hívások. Hosszadalmas munka volt, de el kellett vég eznie, mert a híváslisták olykor valóság os kincsesbányának bizonyultak. Jóllehet ezúttal kételkedett benne, hog y ennyire hasznos volna. Ezek a fickók elég dörzsöltek ahhoz, hog y ne hag yjanak nyomokat mag uk után. Biztosan

telefonkártyát használnak, amelyet készpénzzel lehet feltölteni, és minden kínos beszélg etés után eldobják. De sosem lehetett tudni, és a türelem Konrad nag y erősség e volt. Ha van valami felfedeznivaló ezen a vég telen listán, ő fel fog ja fedezni. – Mivel még nem kaptam meg a nő mobilszámát, jobb, ha felvesszük a kapcsolatot a helyi kollég ákkal. Már ha vannak ott kollég ák. Nem tűnik éppen a világ közepének. Lehet, hog y a g öteborg i a leg közelebbi rendőrség ? – A tanumshedei – mondta Konrad, aki tovább nézeg ette a telefonszámokat, hog y eg ybevesse a nyilvántartással. – A leg közelebbi őrs Tanumshedében van. – Tanumshede? Miért olyan ismerős nekem? – A bulvársajtó tele volt eg y helyi drog os g yilkosság g al. – Konrad levette a szemüveg ét, aztán a hüvelyk- és a mutatóujjával meg dörzsölte az orrnyerg ét. Ha sokáig nézte a sűrűn teleírt papírt, meg fájdult a szeme. – Ja, ig en. Nem csak a nag yvárosokban történnek ilyen borzalmak! – Hát, ig en. Stockholmon kívül is van élet. Tudom, hog y furcsán hang zik, de íg y van – mondta Konrad. Tudta, hog y Petra Stockholmban született, mindig is itt élt, és csak ritkán járt Uppsalánál északabbra vag y Södertäljénél délebbre. – És te? Te honnan jössz? – kérdezte Petra leereszkedően. Abban a pillanatban futott át az ag yán, milyen különös, hog y ilyesmit kérdez olyasvalakitől, akivel tizenöt éve dolg ozik eg yütt. Valahog y sosem került még szóba ez a kérdés. – Gnosjőből – felelte Konrad, miközben le sem vette a szemét a listájáról. Petra rábámult. – Smålandból? De hát nem is nyelvjárásban beszélsz! Konrad vállat vont, és Petra már nyitotta a száját, hog y újabb kérdéseket teg yen fel, de aztán visszafog ta mag át. Meg tudta, honnan származik Konrad, és hová jár nyaralni. Ennyi elég is lesz eg y napra. – Gnosjö – ismételte meg csodálkozva. Aztán felkapta a telefonkag ylót. – Felhívom a tanumshedei kollég ákat.

Konrad bólintott, és belemerült a számok világ ába. – Fáradtnak tűnsz, szívem. – Erica szájon csókolta Patrikot. Mindkét kezében volt eg y g yerek, és Patrik mindeg yiket homlokon puszilta. – Tényleg kivag yok, de mi újság veled? – kérdezte bűntudatosan. – Az ég világ on semmi baj nem volt. – Erica mag a is elcsodálkozott rajta, hog y ez valóban íg y ig az, és tényleg ennek meg felelően is érez. Minden nag yszerűen ment. Maja az óvodában van, az ikrek éppen most ettek, jóllakottak és elég edettek. – Meg érte elmenni Göteborg ba? Hog y van Göran és Märta? – érdeklődött, miközben letette a babákat eg y plédre. – Főztem kávét. – Az jót fog tenni, köszi. – Patrik követte a feleség ét a konyhába. – Csak kicsit maradok, aztán mennem kell meg int dolg ozni. – Ülj le pár percre, és fújd ki mag ad. Erica szabályosan lenyomta eg y székre. Elé tett eg y csésze kávét, amelybe Patrik hálásan belekortyolt. – Nézd, sütöttem fahéjas csig át is. Az asztalra rakta a tányért, amelyen a még meleg sütemény volt. – Nézze meg az ember! A vég én még ig azi háziasszony lesz belőled! – mondta Patrik, de miután bezsebelt eg y sötét pillantást Ericától, be kellett látnia, hog y a tréfa nem volt valami szerencsés. – Na, mesélj! – Erica is leült az asztalhoz. Patrik nag y vonalakban beszámolt arról, mi történt Göteborg ban. Hallani lehetett a hang ján, milyen kimerült. – Göran és Märta jól van. Szeretnének meg látog atni minket valamelyik hétvég én, ha nekünk is jó. Erica arca felrag yog ott. – Az remek volna! Még ma délután felhívom Görant, és meg beszélem vele. – Aztán elkomolyodott. – Eszembe jutott valami. Elmondta már valaki Annie-nak, mi történt Gunnarral? Patrik a feleség ére nézett; ig aza volt. – Szerintem nem. Hacsak nem hívta fel Sig nét.

– Sig ne még kórházban van. Nyilván teljesen elveszítette a talajt a lába alól. Patrik biccentett. – Felhívom Annie-t, amint lesz rá érkezésem. – Jó – mosolyodott el Erica. Aztán felállt, kicsit félretolta a kávéscsészét, és lovag ló ülésben Patrik ölébe ült. A hajába túrt, és g yeng éden szájon csókolta. – Hiányoztál… – Te is nekem. – Patrik átölelte. A nappaliból hallották az ikrek elég edett g üg yög ését, és Patrik ismerős csillog ást látott Erica szemében. – Az imádott feleség emnek esetleg kedve szottyant feljönni velem eg y kicsit a hálószobába? – Nag yon szívesen felmennék, kedves uram. – Akkor mire várunk még ? Patrik olyan fürg én pattant fel, hog y Erica kis híján lepottyant az öléből. A férfi kézen fog ta, és a lépcsőhöz húzta, de amikor feltette a lábát az első fokra, meg szólalt a mobilja. Tovább akart menni, de Erica útját állta. – Fel kell venned, szívem. Lehet, hog y az őrsről hívnak. – Az várhat – mondta Patrik. – Hidd el, nem tart sokáig . Meg int meg fog ta a kezét, és húzni kezdte, de nem sok sikerrel. – Nem vag yok benne biztos, hog y ez meg g yőző érv volt – vig yorg ott Erica. – És fel kell venned, te is tudod. Patrik sóhajtott eg yet. Bármennyire is szomorú, a feleség ének ig aza volt. – Majd leg közelebb – fordult vissza az előszobába, ahol a kabátzsebében csörg ött a telefon. – Szíves örömest – pukedlizett Erica. Patrik nevetve vette ki a zsebéből a telefont. Tiszta szívéből szerette a bolondos feleség ét. Mellberg nyomott hang ulatban volt. Úg y érezte, az eg ész élete attól füg g , meg oldódik-e ez a g ond. Rita elment Leóval sétálni, a lányok meg

dolg oztak. Ő mag a csak eg y percre ug rott haza, hog y lazítson eg y kicsit a tévé előtt, de életében először képtelen volt a sportműsorra összpontosítani. Helyette fel s alá mászkált, miközben a fejében kavarog tak a g ondolatok. Hirtelen meg torpant. Persze, hog y meg tudja oldani! Az eg ész kulcsa itt van karnyújtásnyira! Kirohant a lakásból, le a lépcsőn, be a földszinti irodába. Az íróasztalnál ott ült Alvar Nilsson. – ’napot, Mellberg ! – ’napot! – Mellberg nek fülig ért a szája. – Mit g ondolsz? Elütjük eg yütt az időt? – kérdezte Alvar, és kihúzta a leg felső fiókot, majd elővett eg y üveg whiskyt. Mellberg vívódott mag ában, de a harc a szokásos módon vég ződött. – Hát leg yen – helyezte mag át kényelembe. Alvar átnyújtott neki eg y poharat. – Volna eg y kérdésem – kezdte Mellberg . A két ujja között hintáztatta a poharat, és élvezte az aranysárg a folyadék látványát, mielőtt beleivott volna. – Seg íthetek valamiben? – A lányok saját lakást akarnak. Alvar jól mulatott: vég tére is a „lányok” már elmúltak harmincévesek. – Ez a világ rendje. – Hátradőlt, és összekulcsolta a kezét a tarkóján. – A helyzet a következő: Rita és én azt szeretnénk, ha a közelünkben maradnának. – Meg értem, de Tanumshedében pillanatnyilag nehéz lakást találni. – Pont ezért g ondoltam, hog y talán seg íthetnél – mondta Mellberg , majd előrehajolt, és Alvar szemébe nézett. – Én? Tudod, hog y állnak a dolg ok. Minden lakás fog lalt. Eg y sufnit sem tudok felajánlani. – Az alattunk lévő emeleten van eg y szép háromszobás lakásod. Alvar rámeredt. – A szint eg yetlen háromszobás lakása… – Elnémult, aztán meg rázta a fejét. – Nem, nem meg y. Soha az életben! Bente nem menne bele. Alvar a nyakát nyújtog atta, és ag g ódó pillantást vetett a szomszédos helyiség felé, ahol a norvég titkárnője, illetve szeretője, Bente dolg ozott.

– Az nem az én bajom. De neked könnyen bajod lehet belőle – fog ta suttog óra Mellberg a hang ját. – Nem hinném, hog y az asszonynak tetszene a kis afférod. Alvar dühösen hunyorított, és Mellberg eg y pillanatra nyug talankodni kezdett. Ha túlfeszítette a húrt, Alvar valószínűleg páros lábbal rúg ja ki. Visszafojtotta a léleg zetét. Aztán Alvar eg yszer csak nevetésben tört ki. – Anyám, Mellberg ! Elég rámenős vag y. De eg y nőszemély nem veszélyeztetheti a barátság unkat. Találunk meg oldást. Vannak kapcsolataim, keresek Bentének valami mást. Mit szólnál hozzá, ha nég y hét múlva költözhetnének? De a felújítást nem állom! Festhettek mag atok. Lezsírozva? – A kezét nyújtotta Mellberg nek. Mellberg felléleg zett, és a markába csapott. – Tudtam, hog y számíthatok rád – mondta. A g yomra összeszorult az örömtől. Noha a csöppség elköltözik, csupán a lépcsőn kell majd lemennie, hog y meg látog assa, amikor csak kedve kerekedik. – Erre inni kell! – mondta Alvar. Mellberg elé tolta a poharát. A Badisban lázas készülődés folyt, és Vivianne g yűlölte, amikor szorította az idő. A helyzet eg yre feszültebb volt, és még sok döntést meg kellett hozniuk. De főleg Anders kitérő válasza nem ment ki a fejéből. Titkolt előle valamit, és ez szakadékot jelentett közöttük, amely olyan mély és széles volt, hog y alig látta a túloldalát. – Hol leg yen a büfé? – nézett rá kérdőn az eg yik pincérnő, mire Vivianne összekapta mag át. – Ott elöl, bal oldalon. Hosszában, hog y mindkét oldalról hozzá lehessen férni. Mindent meg kellett szervezni, és mindent ellenőrizni kellett. A terítést, az ételt, a medencét, a kezeléseket. A díszvendég ek szobáit alaposan ki kellett takarítani, virág okat és g yümölcskosarakat kellett elhelyezni odabent. És a színpad sem volt még kész, amelyen az eg yüttes játszani fog . Semmit sem bízhatott a véletlenre. Miközben a mindenfelől érkező kérdésekre válaszolg atott, érezte, hog y

a hang ja cserbenhag yja. Az ujján ott csillog ott a g yűrű, és uralkodnia kellett mag án, hog y ne ráng assa le, és vág ja a falhoz. Nem veszítheti el az önuralmát pont most, amikor a cél elérhető közelség be került, és az élete új fordulat előtt áll. – Szia, mondd, hog y miben seg íthetek? Anders borzasztóan festett. Úg y tűnt, le sem hunyta a szemét eg ész éjjel. A haja kócos volt, a szeme alatt sötét karikák. – Eg ész reg g el hívtalak. Merre jártál? Vivianne-t elborította a félelem. A g ondolatsor, amelyet fejben továbbszőtt, nem hag yott nyug tot neki. Valójában nem hitte, hog y Anders képes volna ilyesmire, de teljesen biztos nem lehetett benne. Sosem tudhatja az ember, mi zajlik le a másikban. – Kikapcsoltam a mobilomat, mert aludnom kellett. – Anders kerülte a pillantását. – De… – Vivianne elhallg atott. Azok után, amiken keresztülmentek, Anders elfordult tőle. Nem tudta szavakba önteni, mennyire bántotta ez. – Lég y szíves, nézz utána, hog y van-e elég innivaló – mondta vég ül. – És pohár. Rendes volna tőled, köszi. – Neked bármit! Hiszen tudod. Eg y pillanatig Anders meg int a rég i volt. Aztán meg fordult, és a konyhába ment. Tudtam, g ondolta Vivianne. Az arcán könnyek csorog tak. Letörölte a ruhaujjával, és elindult a fürdő felé, hog y meg nézze, van-e elég masszázsolaj és osztrig a. – Hívott minket a stockholmi rendőrség . Annie Westert keresik. Patrik a kollég ái döbbent arcára nézett. Ő is pont íg y festhetett, amikor fél órával ezelőtt odahaza felvette a telefont, és Annika ug yanezt közölte vele. – De miért? – kérdezte Gösta. – A férjét holtan találták, és attól félnek, hog y Annie és a fia is meg halt. Fredrik Wester nyilvánvalóan a svéd kábítószeres világ nag yág yúja volt.

– Ne mondd! – szólt közbe Martin. – Én is alig tudtam elhinni, de a kábszeresek már rég óta fig yelték. Most meg valaki lelőtte a saját ág yában. Úg y tűnik, már ott feküdt eg y ideje, a tippek szerint pár hete. – És miért csak most találták meg ? – kérdezte Paula. – A család éppen az olaszország i nyaralójába készült. Ezért mindenki azt hitte, már elutaztak. – És Annie? – tudakolta Gösta. – Mondom, először attól tartottak, Annie és a fia is g olyóval a fejében fekszik valahol eg y erdőben. És most, hog y mondtam nekik, itt vannak, azt feltételezik, a férje g yilkosa elől menekült el, akárki is az. Az is lehet, hog y tanúja volt a g yilkosság nak. Ez esetben jól tette, hog y elrejtőzött. Bár az sem zárható ki teljesen, hog y ő ölte meg a férjét. – És akkor mit csinálunk? – Annika teljesen meg volt rökönyödve. – Két kollég a, aki az üg yön dolg ozik, holnap idejön. A lehető leg hamarabb beszélni akarnak Annie-val. Meg várjuk, és elkísérjük őket. – De mi van, ha veszélyben vannak? – kérdezte Martin. – Eddig még nem történt baj, és holnap jön az erősítés. A kollég ák remélhetőleg tudják, hog yan járjunk el. – Nyilván jobb, ha a stockholmiak veszik át az üg yet – értett eg yet Paula. – De csak bennem merült fel, hog y… – Hog y összefüg g és lehet Fredrik Wester és Mats Sverin meg g yilkolása között? Nekem is szög et ütött a fejembe – mondta Patrik. Már-már azt hitte, meg van a tettesük, de most másként nézett ki a dolog . – Mi volt Göteborg ban? – kérdezte Martin, mintha olvasna Patrik g ondolataiban. – Van eg y jó hírünk, és eg y rossz. – Beszámolt róla, mi történt a két napban, amelyet Göstával ott töltöttek. Amikor a vég ére ért, mindannyian némán ültek a konyhában, Mellberg kivételével, aki kuncog ott valamin, ami láthatólag csak az ő fejében létezett. A körülötte terjeng ő whiskyszag árulkodó volt. – Először semmi nyom, most meg rög tön kettő. És mindkettő hihető – fog lalta össze Paula.

– Éppen ezért borzasztó fontos, hog y eg yikhez se rag aszkodjunk túlzottan, hanem dolg ozzunk tovább. Holnap jönnek a stockholmi kollég ák, és akkor beszélhetünk Annie-val. Hívást várok Ulftól is Göteborg ból, aki meg osztja velem, mitévők leg yünk a TKS-sel. Meg itt vannak még a technikusok. Mi van a lövéssel? Már azonosították a feg yvert? Paula a fejét rázta. – Még várnunk kell. Gunnar csónakját is vizsg álják, arról sem kaptunk még jelentést. – És a kokainoszacskóról? – Eg y ujjlenyomatot még nem sikerült azonosítani. – Jaj, eszembe jutott valami a csónakról! Csak van valaki, aki ismeri az itteni áramlatokat, és meg tudja mondani, honnan sodródhatott abba az öbölbe, merre haladt, és íg y tovább. – Patrik körülnézett, és a pillantása vég ül Göstán állapodott meg . – Vállalom. – Gösta hang ja fáradt volt. – Ismerek is valakit. – Jó. Martin feltartotta a kezét. – Ig en? – biccentett felé Patrik. – Paulával teg nap felkerestük Lennartot, aki átnézte az aktatáskában talált iratokat. – Tényleg . Felfedezett valamit? – Sajnos úg y fest, minden rendben van. Jobban mondva szerencsére. Attól füg g , honnan nézzük. – Martin elvörösödött. – Lennart nem látott semmi hibát – mag yarázta Paula. – De ez nem azt jelenti, hog y nincs is, csak azt, hog y Mats iratai szerint minden rendben van. – Jó. És mit tudunk a g épéről? – Még eg y hét – felelte Paula. Patrik felsóhajtott. – Reng eteg et kell várni, úg y látszik. De folytatnunk kell, ahog y tudjuk. Azt tervezem, hog y teljes nyug alomban vég ig veszek mindent, amink van, lássam, hog y állunk, és nem siklottunk-e át valami fölött. Gösta, te intézed a csónakot. Martin és Paula… – Elg ondolkodott eg y percre. – Ti

mindketten meg próbáltok minél többet meg tudni a TKS-ről és Fredrik Westerről. A g öteborg i és a stockholmi kollég ák azt íg érték, seg ítenek. Meg adom az elérhetőség eket, elkértek tőlük minden háttéradatot, amit csak adni tudnak. Döntsétek el mag atok között, melyikőtök mit csinál. – Értettem – mondta Paula. Martin bólintott, és félénken szólásra jelentkezett. – És mi van a Fristaddal? Feljelentik őket? – Nem – válaszolta Patrik. – Úg y döntöttünk, ennyiben hag yjuk a dolg ot. A jelenleg i állás szerint nincs ok büntetőjog i eljárásra. Martin meg könnyebbültnek tűnt. – Hog yan jöttetek rá eg yáltalán Sverin titkos viszonyára? Patrik vetett eg y pillantást Göstára, aki lehorg asztotta a fejét. – Alapos rendőri munkával. És némi meg érzéssel. – Aztán összecsapta a kezét. – Munkára!

Fjällbacka, 1875 A napokból hetek lettek, a hónapokból évek. Emelie berendezkedett Gråskären, és alkalmazkodott a sziget nyugodt ritmusához. Harmóniában éltek a természettel. Emelie pontosan tudta, mikor nyílnak a mályvarózsák, mikor adja át a helyét a nyári meleg az ősz hűvösének, mikor fagy be a tenger, és mikor olvad. A sziget volt a világ, és a világ királya Gustav. Boldog gyermek volt. Emelie nap mint nap rácsodálkozott, mennyi örömöt lel ebben a korlátok közé szorított életben. Karl és Julian már alig-alig szólt hozzá. Habár szűk helyre voltak összezárva, külön utakon jártak. A goromba szavak is megfogyatkoztak. Úgy tűnt, már nem is tekintették embernek, aki miatt morogniuk volna érdemes. Keresztülnéztek rajta. Emelie elintézett mindent, amit el kellett intéznie, és épp ezért a két férfinak nem kellett odafigyelnie rá. Gustav is ehhez a különös szabályhoz tartotta magát. Sosem kísérelt meg közeledni Karlhoz vagy Julianhoz. Számára kevésbé voltak valóságosak, mint a holtak. Karl sosem szólította a nevén a fiát. A fiú, így mondta, ha egyáltalán szót ejtett róla. Emelie pontosan tudta, mikor csapott át a gyűlölete ismét közönybe. Nem sokkal azelőtt, hogy Gustav kétéves lett. Karl titokzatos arccal tért vissza Fjällbackából. Józan volt. Kivételesen nem tettek vargabetűt Abela kocsmája felé, ami már önmagában is szokatlan volt. Karl órákon át egyetlen szót sem szólt, és Emelie igyekezett kiokoskodni, mi zajlik le benne. Végül a férfi egy levelet tett az asztalra. – Apám meghalt – mondta. Ebben a szempillantásban valami kihunyt benne. Mintha hirtelenjében megszabadult volna valamitől. Emelie azt kívánta, bárcsak Dagmar többet mesélt volna Karlról és az apjáról, de már késő volt. Most már semmit nem tehetett, csak annak örült, hogy Karl békén hagyta őt és Gustavot.

Évről évre világosabban látta, hogy Isten mindenütt jelen van Gråskären. Hálás volt, hogy itt élhet Gustavval, ahol érezték Isten jelenlétét a hullámok mozgásában, és hallották a hangját a szél süvítésében. A szigeten minden nap ajándék volt, és Gustav gyönyörű gyermek volt. Emelie tudta, hogy már-már a fennhéjázás határát súrolja, ha így gondol a fiára, aki a saját képmása volt. A Biblia szerint azonban Isten képmása, ezért Emelie azt remélte, hogy bűne megbocsáttatik. Mert szép gyermek volt: szőke loknik, kék szem és hosszú szempillák, amelyek Emelie arcát cirógatták, amikor este a gyerek mellette aludt el. Gustav folyton beszélt a holtakhoz. Emelie néha titokban kihallgatta. Okos dolgokat mondott, és a holtak türelmesek voltak vele. – Kimehetek, anyám? Gustav megrángatta a szoknyáját, és felnézett rá. – Persze. – Emelie lehajolt hozzá, és megcsókolta. – De vigyázz, bele ne ess a tengerbe! Emelie utánanézett, amikor fürgén kiszaladt. Valójában nem aggódott. Tudta, hogy nincs egyedül. Isten és a holtak vigyáznak rá.

Szombaton g yönyörű idő volt. Rag yog ott a nap, az ég kék volt, könnyű szellő fújt. Eg ész Fjällbacka zsong ott az izg alomtól. A szerencséseknek, akik meg hívást kaptak az esti meg nyitóünnepség re, napokon keresztül az öltözékük és a frizurájuk miatt főtt a fejük. Mindenki, akinek csak rang ja és neve van, ott lesz, és azt rebesg ették, hog y g öteborg i celebek is tiszteletüket teszik. Ericát azonban más dolg ok fog lalkoztatták. Reg g el támadt eg y ötlete. Jobb volna, ha személyesen adná át valaki Annie-nak Gunnar halálhírét, és nem telefonon tudná meg . Úg yis ki akart menni a szig etre, hog y meséljen Annie-nak arról, amit Gråskär történetéről meg tudott. Ráadásul volt eg y ráérő bébiszittere, és nem szalaszthatta el a kiváló alkalmat. – Tényleg nem baj, hog y vig yáznod kell rájuk? Kristina vág ott eg y g rimaszt. – Ezekre a kis ang yalokra? Nem g ond. – A karjában tartotta Maját, az ikrek a hordozóikban aludtak. – Elég sokáig leszek. Először meg látog atom Annát, aztán kimeg yek Gråskärre. – De óvatos leszel a teng eren, ug ye? Kristina letette Maját, aki úg y tekerg őzött, akár eg y ang olna, nyomott eg y-eg y nedves puszit az öcsikéi arcára, aztán eltűnt játszani. – Elsőrang ú kormányos vag yok – nevetett Erica. – A fiaddal ellentétben. – Ebben ig azad lehet. – Kristina még mindig ag g ódott. – Biztos, hog y Anna elég erős hozzá? Ezen Erica is elmereng ett, amikor Anna felhívta, hog y kísérje ki a sírhoz, de aztán belátta, hog y ezt a húg ának mag ának kell eldöntenie.

– Szerintem ig en – mondta, ug yanakkor meg voltak a kétség ei. – Nekem kicsit korainak tűnik. – Kristina felvette Noelt, aki nyöszörög ni kezdett. – Remélem, neked lesz ig azad. Én is, g ondolta Erica, amikor kiment a kocsihoz. Meg íg érte Annának, hog y elmeg y vele a temetőbe, és most már nem hátrálhatott ki. Anna a tűzoltóság melletti nag y vaskapunál várta. Nag yon aprónak tűnt, rövid hajával szó szerint törékeny volt. Ericának uralkodnia kellett mag án, hog y ne zárja a karjába, és ne kezdje ring atni, akár eg y g yermeket. – Menni fog ? – kérdezte g yeng éden. – Ha akarod, visszajöhetünk máskor. Anna a fejét rázta. – Menni fog . Kész vag yok rá. Annyira mag amon kívül voltam, hog y alig emlékszem a temetésre. És látnom kell, hol fekszik. – Rendben. – Erica belekarolt Annába, és vég ig mentek az elg ereblyézett kavicsúton. Szebb napot nem is választhattak volna. A forg alom halkan morajlott, de eg yébként csend és béke honolt. A sírköveken meg -meg csillant a napfény, és sok sírra hoztak friss virág ot a hozzátartozók. Anna hirtelen tétovázni kezdett. Erica eg y biccentéssel jelezte neki, merre van a sír. – Jens mellett fekszik. Erica eg y nag y, kerek, g yönyörű márványból készült sírkőre mutatott, amelyre Jens Läckberg nevét vésték. Jens az apjuk jó barátja volt, és még tisztán emlékeztek rá a g yerekkorukból: mindig vidám, kedélyes és viccelődni kész, kopasz pasas. – Milyen szép! – mondta Anna színtelen hang on. Az arcára mérhetetlen szomorúság ült ki. A természet formázta, kerek g ránitkövön csak annyi állt: „Kicsi”, alatta eg yetlen évszám. Ericának g ombóc volt a torkában, de erőt vett mag án, hog y ne sírjon. Anna kedvéért erősnek kellett lennie. A húg a enyhén imbolyog va állt mellette, és a sírkövet nézte, az eg yetlent, ami a hőn áhított g yermeke után meg maradt. Meg rag adta Erica kezét, és meg szorította. Hang talanul zokog ott. Aztán a testvéréhez fordult. – Mi lesz most? Hog y lehet íg y tovább élni?

Erica mag ához húzta, és szorosan átölelte. – Volna eg y javaslatunk. – Mellberg átkarolta Ritát, és mag ához húzta. Paula és Johanna kérdőn pillantott össze. – Nem tudjuk, mit szóltok majd hozzá. – Rita kétkedőbbnek tűnt, mint Mellberg . – Azt mondtátok, hog y több térre van szükség etek… És hát az a kérdés, mennyire… – Miről beszéltek? – bámult Paula az anyjára. – Arra g ondoltunk, hog y talán eleg endő volna csupán eg y emelettel lejjebb költöznötök. – Mellberg várakozásteljesen nézett rájuk. – De az a lakás nem üres – felelte Paula. – De. Eg y hónap múlva kiköltöznek belőle. Az alattunk lévő háromszobás lakás a tiétek, amint aláírtátok a szerződést. Rita ig yekezett leolvasni a fiatal nők arcáról, mit g ondolnak. Majd’ kiug rott a bőréből, amikor Mellberg mesélt neki a lakásról, de nem tudta, mennyi távolság ra van szükség e Paulának és Johannának. – Persze nem fog unk állandóan a nyakatokra járni – mondta határozottan. Mellberg meg hökkenve pillantott rá. Hát nem eg yértelmű, hog y akkor mennek át hozzájuk, amikor csak kedvük szottyan? De eg yelőre annyiban hag yta a dolg ot. Pillanatnyilag az volt a leg fontosabb, hog y a lányok elfog adják a javaslatot. Paula és Johanna váltott eg y pillantást. Majd felrag yog ott az arcuk, és eg ymás szavába vág va kezdtek beszélni. – Az a háromszobás lakás csodálatos! Világ os, és mindkét oldalon van ablaka. És a konyha teljesen új! Leóé lehetne az a szoba, ahol Bente nag y szekrénye van, és… – Hirtelen elnémultak. – És hová meg y Bente? – kérdezte Paula. – Nem is tudtam, hog y elköltözik. Mellberg vállat vont. – Gőzöm sincs. Gondolom, talált valami mást. Alvar semmit sem mondott, amikor beszéltünk. Csak eg yet, hog y nekünk kell kifestenünk. – Az nem g ond – felelte Johanna. – Sőt, szórakoztató. Szívesen meg csináljuk, nem, szívem? – Csillog ott a szeme.

Paula szájon csókolta. – És akkor továbbra is tudunk Leóra vig yázni – vetette közbe Rita. – Úg y értem, már ha akarjátok. Nem fog unk tolakodni. – Minden mennyiség ben szükség ünk van seg ítség re – mondta Paula meg nyug tatóan. – És remek lesz, hog y a nag yszülők ilyen közel vannak. A lényeg , hog y leg yen saját lakásunk. Paula Mellberg hez fordult, aki ölbe vette Leót. – Köszönjük, Bertil. Mellberg a leg nag yobb meg lepetésére kicsit zavarba jött. – Jaj, szóra sem érdemes! Leo nyakába fúrta az arcát, amitől a kisfiú kuncog ni kezdett, mint mindig . Aztán felpillantott, és körülnézett a konyhában. És Bertil Mellberg újra mély hálát érzett az új családjáért. Céltalanul kóborolt az épületben. Mindenütt emberek rohang áltak, az utolsó simításokat vég ezték. Anders tudta, hog y seg ítenie kellene, de a lépés, amelyet meg készült tenni, teljesen meg bénította. Akarta is, meg nem is. A kérdés az volt, van-e ereje hozzá, hog y viselje a következményeit. Nem volt biztos benne, de sokáig már nem vacillálhatott. Döntést kell hoznia. – Nem látta Vivianne-t? – A kiszolg áló személyzet eg yik tag ja rohant el mellette. Anders az étterem felé mutatott. – Köszönöm! Biztos remek esténk lesz. Mindenki kapkodott. A férfinak az volt az érzése, vízben g ázol. – Hát itt vag y, kedves leendő sóg orom! – Erling a vállára tette a karját, és Andersnek uralkodnia kellett mag án, hog y eltűrje. – Nag yot fog szólni! A celebek nég y körül jönnek, úg yhog y lesz eg y kis idejük, hog y berendezkedjenek a szobáikban. Hatkor van kapunyitás. – Úg y látszik, ma mindenki rólunk beszél. – Az volna a baj, ha nem. Ez a leg nag yobb esemény nálunk azóta a… Erling nem fejezte be a mondatot, de Anders értette, mire g ondol: a Redvás Tanum című valóság show-ra és a fiaskóra. – És hol bujkál az én tubicám? – nézett körül Erling . Anders újból az étterem felé mutatott, mire a másik elviharzott.

A nővére ma ig en népszerű. Anders kiment a konyhába, és leült eg y székre a sarokban. Meg dörzsölte a halántékát, mert úg y érezte, kezd meg fájdulni a feje. Aztán beletúrt a g yóg yszeresszekrénybe, és bekapott eg y fájdalomcsillapítót. Hamarosan, g ondolta. Hamarosan meg hozza a döntést. Amikor Erica kikormányozta a csónakot a kikötőből, még mindig g ombóc volt a torkában. Szerette hallg atni a motor pöfög ését. Az apja úg y őrizte a csónakját, mint valami kincset, és bár Patrikkal nem dédelg ették annyira, azért g ondot fordítottak rá. Idén felcsiszolják és újralakkozzák a fedélzet fáját. Néhány helyen lepattog zott róla a festék. Szívesen csinálta volna eg yedül, ha Patrik addig vig yáz a g yerekekre. Mivel sokat ült íróasztalnál, örömét lelte benne, ha olykor kétkezi munkát vég ezhetett. Gyakorlatiasabb is volt, mint Patrik, ami azonban nem jelentett semmit. Felnézett a Badisra. Remélte, hog y be tudnak nézni a nyitóünnepség re, de még nem döntöttek. Patrik reg g el nyúzottnak nézett ki, és azt sem tudhatták, hog y Kristina bírni fog ja-e a strapát késő estig . Viszont örült a g råskäri útnak. Amikor néhány napja Patrikkal ott járt, meg fog ta a szig et hang ulata, és amióta olvasott róla eg yet s mást, még inkább vonzotta. Sok képet vég ig nézeg etett a szig etvilág ról, de kétség telenül ez a világ ítótorony volt az eg yik leg szebb. Nem is csoda, hog y Annie jól érezte mag át odakint, jóllehet, Erica pár nap alatt beg olyózna a mag ánytól. Eszébe jutott Annie kisfia, aki időközben már biztosan jobban lett, mivel a nő nem hívta őket. Kicsit később felbukkant Gråskär a horizonton. A telefonban úg y tűnt, Annie nem különösebben lelkesedik a látog atásáért, de hag yta mag át rábeszélni, és Erica meg volt g yőződve arról, hog y örülni fog , ha többet meg tud a szig etről. – Ki tudsz kötni eg yedül? – kiáltott oda neki Annie. – Nem g ond, de remélem, nem nőtt túlzottan a szívedhez a stég – vig yorodott el Erica, jelezve, hog y csak viccel, és eleg ánsan kikötött. Leállította a motort, és a stég re dobta a kötelet, amelyet Annie lelkiismeretesen meg kötött.

– Szia! – köszönt Erica, amikor kikecmerg ett a csónakból. – Szia! – üdvözölte Annie félénken, és kerülte a pillantását. – Hog y van Sam? – kérdezte Erica, és vetett eg y pillantást a házra. – Jobban – mondta Annie. Vékonyabb lett, amióta Erica utoljára látta, csontos válla szabályosan átfúrta a póló szövetét. – Saját készítésű fahéjas csig a – emelt fel Erica eg y zacskót. – Hoznom kellett volna még valamit? Mérg es volt mag ára, amiért nem kérdezte meg Annie-tól, ne vásároljon-e be neki. Biztos nem merte másodszor is meg kérni rá. Nem ismerték eg ymást olyan jól. – Nem, dehog y. Leg utóbb sok mindent hoztatok, és meg kérhetem Sig nét meg Gunnart is. Bár persze most biztos van nag yobb g ondjuk is… Erica nyelt eg yet. Még nem tudta rávenni mag át, hog y meg mondja neki. Majd ha leültek. – Meg terítettem a csónakházban. Nag yon szép idő van ma. – Ig en, ilyen időben vétek odabent kuksolni. Erica követte Annie-t a csónakházhoz, ahol két kávéscsésze állt eg y viharvert asztalon, mindkét oldalán fapadok. A falakon halászszerszámok lóg tak, és szép, zöld üveg g olyók, amelyeket rég en úszónak használtak. – Hog y bírod az eg yedüllétet? – kérdezte Erica. – Meg lehet szokni – nézett Annie a vízre. – És hát sosincs az ember teljesen eg yedül. Erica összerezzent, és kérdőn pillantott rá. – Itt van nekem Sam – tette hozzá Annie. Erica titokban nevetett mag án. Úg y kiszínezte mag ában Gråskär történetét, hog y lassan már hinni kezdett benne. – Szóval a kísértetszig et csak mese? – Ki hisz ma már a rég i kísértettörténetekben? – Annie újra a teng erre pillantott. – De valahog y ettől különleg es lesz ez a szig et. Erica mindent, amit Gråskärről talált, eg y mappába g yűjtött össze. Most elővette a táskájából, és átnyújtotta Annie-nak. – Bár aprócska, izg almas története van. És trag ikus.

– Néhány dolog ról én is hallottam. A szüleim tudtak eg y s mást, de sajnos nem fig yeltem rájuk, amikor meséltek. Annie felcsapta a mappát. A lapok lobog tak a könnyű szélben. – Időrendbe raktam mindent – mondta Erica. Aztán elhallg atott, és hag yta Annie-t lapozg atni. – Jó sok mindent találtál. – Annie arca kapott eg y kis színt. – Élveztem a kutatást. Vég re valami mást is csinálhattam pelenkázás és bömbölő csecsemők etetése helyett – mondta, majd eg y cikkre mutatott. – Ez eg y titokzatos időszak Gråskär történelmében. Eg y eg ész család nyomtalanul eltűnt a szig etről. Senki sem tudja, mi lett velük. A ház úg y nézett ki, mintha eg yszerűen csak felálltak volna az asztaltól, és elmentek volna, de semmit sem vittek mag ukkal. Hallotta, milyen fontoskodón beszél, de az ilyen dolg ok izg alomba hozták. A titokzatos történetek mindig is felcsig ázták a fantáziáját, és ez az eset a való életből származott. – Azt nézd! – mondta hig g adtabban. – Karl Jacobsson toronyőr, a feleség e, Emelie, a fiuk, Gustav és a seg édjük, Julian Sontag évekig élt a szig eten. Aztán eg yszerűen eltűntek, mintha a föld nyelte volna el őket. Sosem találták meg a holttestüket, és más nyomra sem akadtak. Nem volt ok azt feltételezni, hog y önként álltak volna odébb. Íg y nem jutottak semmire. Hát nem érdekes? Annie különös arckifejezéssel tanulmányozta a cikket. – De – mondta –, nag yon. – Nem találkoztál velük véletlenül? – kérdezte Erica viccelődve, de Annie nem válaszolt, továbbra is csak bámulta a szöveg et. – Azon tűnődöm, mi történhetett. Lehet, hog y valaki idejött eg y hajóval, meg ölte az eg ész családot, és eltüntette a holttesteket. A saját hajójuk a stég nél volt. Miközben Annie vég ig húzta az ujját a lapon, mag a elé motyog ott valamit. Valami szőke fiúról, de Erica nem értette jól. A házra sandított. – Nem ébred fel, és nem kezd keresni? – Nem sokkal azelőtt aludt el, hog y jöttél. Elég sokat alszik. – Annie szórakozottnak tűnt. Eg y darabig csend volt. Ericának eg yszeriben meg int eszébe jutott,

miért is jött. Vett eg y nag y leveg őt, és azt mondta: – El kell mondanom valamit. Annie felpillantott. – Mattéval kapcsolatban? Tudják már, ki… – Nem. Gyanakodnak ug yan, de még nem találták meg a g yilkost. De amit mondani akarok, annak még is van valami köze Mattéhoz. – Miről van szó? Mondd már! – kérte Annie határozottan. A keze még mindig a cikken pihent. Erica ismét nag y leveg őt vett, és beszámolt arról, mi történt Gunnarral. Annie arca eltorzult. – Mondd, hog y nem ig az! – kapkodott leveg ő után. Erica nehéz szívvel mesélt neki a kisfiúkról, akik meg találták a kokainoszacskót, amelyen rajta volt Mats ujjlenyomata, és a sajtótájékoztatóról. Annie hevesen rázta a fejét. – Nem! Nem! Nem! Ez nem lehet! – Elfordult. – Mindenki ezt mondja, és tudom, hog y Patrik is kételkedik benne. De ez meg mag yarázná, miért ölték meg . – Nem – mondta Annie. – Matte elutasította a drog okat. Mindent utált, aminek köze volt a drog hoz. – Összeszorította a száját. – Szeg ény Sig ne! – Borzasztó, hog y két hét leforg ása alatt elveszítette a fiát és a férjét – helyeselt Erica halkan. – Hog y van? – kérdezte Annie eg yütt érzőn. – Nem tudom. Kórházban fekszik, és vélhetően nincs jól. – Szeg ény Sig ne! – ismételte Annie. – Sorsok. Trag édiák. Újra a cikket vizslatta. – Ig en. – Erica nem tudta, mit mondhatna. – Felmehetek a világ ítótoronyba? – kérdezte vég ül. Annie összerándult, mintha felriasztották volna a g ondolataiból. – Ig en, persze. Hozom a kulcsot. – A házhoz sietett. Erica felállt, és a világ ítótoronyhoz indult. Amikor a tövében meg állt, hátrahajtotta a fejét, és felnézett rá. A fehér festék világ ított a napfényben. Odafent néhány vijjog ó sirály körözött. – Itt is van.

Annie szuszog va tért vissza, eg y nag y, rozsdás kulccsal a kezében. Némi küszködés árán elfordította a zárban, és a súlyos ajtó kitárult. A zsanérok nyikorog tak, és hang osan tiltakoztak. Erica bement, és Annie előtt kaptatott fel a meredek csig alépcsőn. Már félúton teljesen kifulladt, de meg érte a fáradság ot. A kilátás varázslatos volt. – Hűha! – mondta. Annie büszkén bólintott. – Valóban csodás! – Gondolj bele, órákig kellett kucorog niuk ezen a szűk helyen – nézett körül Erica. Annie szorosan mellette állt, a válluk majdnem összeért. – Mag ányos munka volt. Mintha a világ vég én volna az ember. – Úg y tűnt, Annie g ondolatban messze jár. Erica a leveg őbe szimatolt. Különös szag ot érzett, ideg en, de még is ismerős szag ot. Tudta, hog y érezte már korábban is, de nem tudta azonosítani. Annie tett eg y lépést előre, hog y kinézzen az ablakon. Erica közvetlenül mög é lépett. – Van, aki meg bolondulna itt. Erica lázasan ig yekezett rájönni, mi ez a szag . Aztán hirtelen eszébe jutott, honnan ismeri. A g ondolatai tovább kerg etőztek, majd eg yszeriben összeállt a kép. – Meg várnál, amíg felhozom a fényképezőg épemet a csónakból? Szeretnék csinálni pár képet. – Persze – mondta Annie kelletlenül, és leült a keskeny ág yra. – Remek! Erica leszaladt a lépcsőn és a kis dombon, amelyen a világ ítótorony állt. De nem a stég hez futott, hanem a házhoz. Ig yekezett meg g yőzni mag át, hog y téved. De meg kellett bizonyosodnia róla. Vetett eg y pillantást a háta mög é, aztán lenyomta a kilincset. Madeleine hallotta őket előző nap. Hog y rendőrök voltak, azt csak akkor tudta meg , amikor Stefan feljött, és elmondta. Két verés között. Az ablakhoz vonszolta a kékre-zöldre vert testét. Nag y nehezen felhúzta mag át, a párkányba kapaszkodva, és kinézett. A kis szoba a

tetőtérben volt, és csupán eg y apró kerek ablakon át kapott fényt. Odakint csak szántóföldeket és erdőt látott. Mivel nem vették mag uknak a fáradság ot, hog y bekössék a szemét, tudta, hog y a tanyán van. Amikor még itt lakott, ez a g yerekszoba volt. Erre most csak eg y mag ányos kisautó emlékeztetett a sarokban. A falra tette a kezét, és kitapog atta a tapéta anyag ának mintáját. Itt állt Vilda kiság ya, Keviné meg a másik falnál. Olyan rég en volt már! Alig emlékezett az itteni életére. Félelemmel teli élet volt, de leg alább a g yerekei mellett lehetett. Azon morfondírozott, hol lehetnek. Hová vihette őket Stefan? Talán eg y családhoz, amely nem itt lakik a tanyán. Eg y másik nő viseli a g yerekei g ondját. A vág yakozás majdnem rosszabb volt, mint a testi fájdalom. Mag a előtt látta őket: Vildát, akinek az arcába lóg a haja, miközben leszág uld a csúszdán a koppenhág ai ház belső udvarán, és Kevint, aki büszkén nézi a bátor húg át. Vajon viszontlátja még őket valaha? Sírva roskadt a földre. Összekuporodott. A teste mintha eg yetlen vérömleny lett volna. Stefan nem fog ta vissza mag át. Tévedett, nag yot tévedett, amikor azt hitte, az a leg biztonság osabb, ha visszatér hozzá, és a bocsánatát kéri. Abban a pillanatban tudatára ébredt, amikor meg látta a szülei konyhájában. Nincs meg bocsátás, és őrültség volt hinni benne. Szeg ény szülei! El tudta képzelni, mennyire ag g ódnak, és azon vitáznak nag y hévvel, szóljanak-e a rendőrség nek. Az apja biztosan szólni akar. Fog g al-körömmel rag aszkodik hozzá, hog y ez az eg yetlen kiút. De az anyja ellenzi, attól való félelmében, hog y akkor minden remény oda lesz. Az apjának van ig aza, de vég ül mindig az lesz, amit az anyja akar. Íg y aztán nem is siet senki a meg mentésére. Még jobban összeg ömbölyödött, amennyire csak tudott. De mivel minden mozdulat fájt, ismét ellazította az izmait. A zárban elfordult a kulcs. Némán feküdt ott, és meg próbált eg észen mag ába bújni. Durva kéz rag adta meg a karját, és talpra rántotta. – Állj már fel, te, rohadt kurva! Az volt az érzése, hog y menten kiszakad a karja, és valami eltörik a vállában.

– Hol vannak a g yerekek? – kérdezte esdekelve. – Láthatnám őket? Stefan meg vetően nézett rá. – Szeretnéd, mi? Hog y meg int elvehesd őket tőlem, és leléphess velük. Senki, érted, senki nem veheti el a g yerekeimet! – Kiráncig álta az ajtón, és le a lépcsőn. – Bocsáss meg ! Kérlek, bocsáss meg ! – szipog ta Madeleine. Az arca csurom vér volt, mocskos és könnyes. A földszinten Stefan emberei g yülekeztek. A kemény mag . Mindet ismerte: Rog ert, Pault, Lillent, Stevent és Joart. Most mind némán álltak ott, és nézték, ahog y Stefan átcibálja a szobán. Alig látott. Az eg yik szeme teljesen bedag adt, a másikba belefolyt a vér a homlokán tátong ó sebből. De még is mindent azonnal meg értett. Látta a férfiakon, az arcukon, amelyen hideg ség és részvét tükröződött eg yszerre. Joar, aki mindig a leg rendesebb volt vele, hirtelen lesütötte a szemét. Ekkor már tudta. Fontolóra vette, hog y ne harcoljon, meneküljön-e. De hová mehetne? Esélye sem volt. A menekülés csak meg hosszabbítaná a szenvedést. Botladozott Stefan után, aki még mindig a karját markolta. Futólépésben vág tak át a ház mög ött húzódó szántóföldön, és közeledtek az erdőhöz. Felidézte mag ában Vilda és Kevin képét. Újszülöttként, lucskosan, a mellén. Nag y g yerekekként, akik vég re újra nevetnek a koppenhág ai udvaron. A kettő között eltelt időre, amikor a pillantásuk napról napra üresebb és reménytelenebb lett, nem akart emlékezni. Arra g ondolni sem akart, hog y most újra visszakerültek ide. Mert kudarcot vallott. Ahelyett, hog y meg védte volna őket, túl puhány volt. És most meg kapja a büntetését, amely ellen nincs is kifog ása, ha a g yerekeit meg kímélik. Bementek eg y darabon az erdőbe. A madarak csicsereg tek, és a lombkoronán át sávokban besütött a nap. Madeleine meg -meg botlott a g yökerekben, eg yszer majdnem elvág ódott, de Stefan vonszolta tovább a tisztás felé. Hirtelen Matte arcát látta mag a előtt. Matte szép, barátság os arcát. Nag yon szerette őt és ezért neki is meg kellett bűnhődnie. A tisztáson a g ödörre nézett. Szög letes volt, talán másfél méter mély. Az ásó még ott volt mellette a földbe vág va.

– Állj a szélére! – Stefan eleresztette a karját. Madeleine eng edelmeskedett. Már nem volt saját akarata. Minden ízében reszketve a g ödör szélére állt. Amikor belenézett, hízott földig ilisztákat látott, amelyek belefúrták mag ukat a nedves, sötét földbe. Utolsó erejét meg feszítve meg fordult, hog y szemtől szembe álljon Stefannal. A szemébe akart nézni. – Pontosan a szemed közé fog ok lőni. Stefan kinyújtotta a karját, és rászeg ezte a pisztolyt. Madeleine tudta, hog y ig azat mond: kiváló lövész volt. Amikor eldördült a lövés, a madárhad riadtan felrebbent. De aztán hamar visszatelepedtek az ág akra, és a csicserg ésük elveg yült a lombok zúg ásával. Borzasztóan unalmas volt átbog arászni a reng eteg papírt: a boncolási jeg yzőkönyvet, a szomszédok kihallg atásáról írt jelentéseket, a jeg yzeteket, amelyeket a nyomozás során készítettek. Időközben elég vaskos paksamétává nőttek, és Patrik rosszkedvűen látta be, hog y három óra leforg ása alatt csak a feléig jutott. Amikor Annika bekopog ott az ajtón, örült, hog y meg szakíthatja a munkát. – Meg jöttek a stockholmiak. Küldjem be őket, vag y a konyhában ültök le? – A konyhában. Patrik felállt. Ropog ott a háta, és eltökélte, hog y néha nyújtani fog . Már csak eg y lumbág ó hiányzott volna a hosszas beteg szabadság után. Már a folyosón összefutottak. A mag as, szőke nő úg y meg szorította Patrik kezét üdvözlésképpen, hog y azt hitte, menten ripityára törnek a csontjai. Az alacsony, szemüveg es férfinak jóval g yeng ébb kézfog ása volt. – Petra és Konrad, ug ye? Arra g ondoltam, leülhetnénk a konyhában. Milyen útjuk volt? Helyet fog laltak, és cseveg tek eg y kicsit. Patrik érdeklődéssel nézte, mennyire különböznek. De érezhetően összeszokott páros voltak, és feltételezte, hog y van már mög öttük pár szolg álatban eltöltött közös év. – Beszélnünk kell Annie Westerrel – mondta Petra, amikor

meg elég elte a csacsog ást. – Itt van, ahog y mondtam. Kint, eg y szig eten. Eg y hete láttam. – Tényleg nem említette a férjét? – Petra pillantása olyan szig orú volt, hog y Patriknak az az érzése támadt, kihallg atja. – Nem, eg y szóval sem. Azért látog attuk meg , hog y eg y rég i barátjáról kérdezzük, akit meg öltek itt, Fjällbackában. – Olvastuk az újság ban – mondta Konrad. Mag ához hívta Ernstet, aki éppen beballag ott a konyhába. – Ő az őrs kabalaállata? – Íg y is mondhatjuk. – Érdekes eg ybeesés – szakította félbe őket Petra. – Nekünk van eg y meg g yilkolt férjünk, mag uknak meg eg y meg g yilkolt exbarátjuk. – Erre már én is g ondoltam, de nekünk van eg y g yanúsítottunk is. Röviden beszámolt nekik, mit derítettek ki Stefan Ljunberg ről és a Törvényen Kívüli Sasokról. Amikor meg említette a szemetesben talált kokaint, Petra és Konrad összerezzent. – Még eg y összefüg g és – mondta Petra. – De csak annyit tudunk, hog y meg fog ta a zacskót. Petra félresöpörte Patrik kifog ását. – Mindenképpen utána kell néznünk. Fredrik Wester elsősorban kokainnal kereskedett, és a tevékenység e nem korlátozódott Stockholmra. Talán Annie révén kapcsolatba került Sverinnel, és eg yütt akarták kiépíteni itt a hálózatot. Patrik a homlokát ráncolta. – Mats Sverin nem az a fajta volt, aki… – Sajnos nincs olyan, hog y nem az a fajta – mondta Konrad barátság osan. – Láttunk mi már mindent: finom úriembereket, eg yedülálló anyákat, sőt még eg y papot is. – Te jóság os ég , az a fickó! – nevetett fel Petra. Eg yszeriben nem is tűnt annyira ijesztőnek. – Értem. Patrik hirtelen falusi rendőrnek érezte mag át. Tudta, hog y ezen a téren zöldfülű, és persze tévedhetett is. Mint ahog y valószínűleg tévednie kellett. Jobban teszi, ha ebben az üg yben inkább a stockholmi kollég ák tapasztalatára hag yatkozik, a saját meg érzései helyett.

– Elmondaná esetleg , hog y áll a nyomozásuk? És mi is elmondjuk, nálunk mi a helyzet. Patrik bólintott. – Mindenképpen. Ki kezdje? – Halljuk előbb mag át! – Konrad tollat és papírt fog ott, Ernst meg csalódottan elnyúlt a földön. Patrik g ondolkodott pár másodpercig , aztán meg próbálta fejből összefog lalni, mit tudtak meg eddig . Miközben Konrad jeg yzetelt, Petra karba tett kézzel ült ott, és fig yelmesen hallg atott. – Hát nag y vonalakban ennyi – fejezte be Patrik a mondandóját. – Most mag uk jönnek. Konrad letette a tollat, és beszámolt az esetükről. Sok idejük ug yan nem volt, de már korábbról tudtak eg yet s mást Fredrik Westerről és azokról a drog os körökről, amelyekben mozg ott. Azt is hozzátette, hog y ennek nag y részét már teg nap elmondta telefonon eg y bizonyos Martin Molinnak. Patrik tudott róla, de az ő szájukból akart mindent hallani. – Szóval szorosan eg yüttműködünk az üg yben a kábszeresekkel. – Konrad meg ig azította a szemüveg ét. – Jól hang zik – dörmög te Patrik. Eg y g ondolat kezdett alakot ölteni a fejében. – Eg ybevetették már a g olyót a nyilvántartással? Konrad és Petra a fejét rázta. – Beszéltem teg nap telefonon a törvényszéki laborral – mondta Konrad. – Épp akkor álltak neki. – Mi sem kaptunk még jelentést, de… Petra és Konrad fig yelmesen pillantottak rá. Hirtelen valami meg csillant Petra szemében. – De ha meg kérjük őket, hog y a két g olyót hasonlítsák össze… – …hamarabb meg kapjuk az eredményt, már ha szerencsénk van – fejezte be Patrik a mondatot. – Tetszik az észjárása! – Petra parancsolón Konradra nézett. – Felhívod őket? Te jóban vag y velük. Eng em meg a pokolra kívánnak, amióta… Úg y tűnt, Konrad pontosan tudja, mire g ondol, mert rög tön előhúzta a mobilját a zsebéből. – Máris hívom őket.

– Jól van, én meg hozom a papírokat. – Patrik beszaladt az irodájába. Nem sokkal később lerakott eg y iratot Konrad elé az asztalra. Konrad először cseveg ett kicsit a telefonba, majd a tárg yra tért. Hallg atta, mit mondanak, bólintott, aztán felrag yog ott az arca. – Isten vag y! Jövök neked eg g yel! Még hozzá eg y nag y szívesség g el. Nag yon köszönöm! – Elég edetten fejezte be a beszélg etést. – Azzal a kollég ával beszéltem, akit személyesen is ismerek. Azonnal a laborba meg y, és összehasonlítja a lövedékeket, aztán jelentkezik, amint tud valamit. – Elképesztő! – álmélkodott Patrik. Petra teljesen közömbösnek tűnt. Már meg szokta Konrad apróbb csodatevéseit. Anna lassan hazaballag ott a temetőből. Erica felajánlotta neki, hog y elviszi, de köszönettel visszautasította. A Falkeliden városrész csak eg y kőhajításnyira volt, és rendeznie kellett a g ondolatait. Odahaza Dan várta. Meg sértődött, hog y Anna Ericával és nem vele akart kimenni a temetőbe, de Anna most képtelen volt tekintettel lenni a férje érzelmeire. Pillanatnyilag épp elég baja volt a sajátjaival. A sírfelirat örökre a szívébe ég ett. „Kicsi.” Talán nevet kellett volna adniuk neki. Utólag . De nem volt meg g yőződve arról, hog y helyes lett volna. Vég tére is mindig „Kicsinek” hívták, amikor a hasában volt, amikor úg y szerették. És úg ysem változtatna semmin. Sosem lesz nag yobb és idősebb, örökre a kicsi ember marad, akit az anyja még csak a karjában sem tarthatott. Annyi ideig volt eszméletlen, hog y vég ül túl késő lett. Dan viszont a karjában tarthatta, és takaróba bug yolálhatta. Meg érinthette, és elbúcsúzhatott tőle. Noha tudta, hog y ez persze nem Dan hibája, fájt, hog y ő elszalasztotta azt, ami a férfinak meg adatott. A lelke mélyén dühös is volt rá, mert nem védte meg őt és Kicsit. Tudta, hog y nevetség es és észszerűtlen. Az ő döntése volt, hog y autóba ül, és Dan nem is volt ott. Semmit sem tehetett. Még is mindig mérg es lett rá, mert neki sem sikerült minden rossztól meg óvnia. Talán hamis biztonság érzetbe ring atta mag át. Azok után, amiken keresztülment, a Lucas oldalán eltöltött évek után, bebeszélte mag ának,

hog y mindez örökre vég et ért. Az élet Dannal eg y hosszú, eg yenes út lesz, váratlan g ödrök és kanyarok nélkül. Nem voltak nag yra törő álmai, csak eg y hétköznapi életet kívánt eg y falkelideni sorházban. Elmenni vacsorázni más párokkal, hitelt törleszteni, a g yerekeket fociedzésre hordani, és az előszobában meg botlani a széthajig ált cipőkben. És bizonyos mértékben úg y tekintett Danra, mint ennek az életnek a g aranciájára. Olyan bizalomg erjesztő volt, stabil, sug árzott belőle a lelki nyug alom, és meg volt az az adottság a, hog y ne rág ódjon a g ondokon. Anna belékapaszkodott, mert nem érzett szilárd talajt a lába alatt. Még is elesett, és nem tudta, hog y ezt meg tudja-e bocsátani neki. Kinyitotta a bejárati ajtót, és belépett. Az eg ész teste sajg ott a sétától, és amikor levette a sálját, fájt a karja. Dan a konyhaajtóban állt. Eg y szót sem szólt, csak rimánkodva nézte. Anna nem bírta elviselni a pillantását. – Felmeg yek, és lefekszem kicsit – mondta. Komótosan mindent becsomag olt. Jól érezte mag át a kis lakásban, amely csaknem ig azi otthon volt számára. Nem sűrűn volt hasonlóban részük Vivianne-nal. Sok különböző helyen éltek, de mindig , amikor g yökeret vertek, és barátokat szereztek volna, elköltöztek. Amint jöttek a kérdések, a szomszédok és a tanárok kíváncsiskodni kezdtek, vag y a szociális hivatalban a nénik átlátták Olof bájolg ásait, szedték a sátorfájukat. Felnőttfejjel is követték ezt a mintát. Úg y tűnt, cipelik mag ukkal a hontalanság ot, beette mag át a csontjaikba. Örökösen menekültek, eg yik helyről a másikra, pont, ahog y annak idején Oloffal. Noha a férfi már rég en meg halt, még mindig az árnyékában éltek. Bujkáltak, ig yekeztek láthatatlanná válni. A minta ismétlődött. Minden más volt, még is ug yanolyan. Anders becsukta a bőröndöt. Elhatározta, hog y levonja a tanulság okat. A lelke mélyén már érezte a veszteség et, de ahol fűrészelnek, hullik a forg ács, ahog y Vivianne szokta mondani. Noha a nővérének ig aza volt, nem vett volna rá mérg et, hog y ezúttal átlátja a következményeket. De ki fog tálalni. Nem lehet újrakezdeni, amíg az ember nem vállalja a felelősség et azért, amit tett. Sok álmatlan éjszakájába került, mire

eljutott erre a pontra, de most már meg hozta a döntését. Anders vég ig hordozta a tekintetét a lakáson. Eg yszerre érzett meg könnyebbülést és borzadályt. Bátorság kellett hozzá, hog y ne meneküljön többé, hanem maradjon. Ug yanakkor ez volt a leg eg yszerűbb. Felemelte a bőröndöt az ág yról, de a szobában hag yta. Most nem volt több ideje töpreng eni. A meg nyitónak le kell bonyolódnia. Az évszázad sikere lesz. És ő seg íteni fog Vivianne-nak. Ez a leg kevesebb, amit meg tehet érte. Nem tartott olyan sokáig , mint ahog y Patrik vélte. A várakozási idő alatt a nyomozásról beszélg ettek, és Patrik érezte, ahog y átjárja az izg alom. Habár Paula és Martin is belevaló rendőr volt, most jól láthatta, hog y a stockholmi kollég áknak teljesen más a fellépésük. Főleg a remek eg yüttműködés miatt irig yelte őket. Eg yre tisztábban látta, hog y Petrát és Konradot valóság g al eg ymásnak teremtették. Petra lobbanékony volt, folyton új ötletei támadtak, és rög tön ki is rukkolt velük. Konrad ezzel szemben előrelátó volt, meg fontolt, és bölcs meg jeg yzésekkel járult hozzá Petra elképzeléseihez. Amikor meg szólalt a telefon, mindhárman összerezzentek. Konrad fog adta a hívást. – Ig en? Á, ig en! Hm… Tényleg ? Petra és Patrik rámeredt. Szántszándékkal ilyen szűkszavú, hog y g yötörje őket? Aztán Konrad befejezte a beszélg etést, és hátradőlt. Addig bámulták, amíg vég re kinyitotta a száját. – Telitalálat. A g olyók eg yeznek. Síri csend támadt. – Biztos? – kérdezte Patrik eg y idő után. – Száz százalék. Kétség sem fér hozzá. A két g yilkosság ot ug yanazzal a feg yverrel követték el. – Ez ig en! – vig yorodott el szélesen Petra. – Na, most még fontosabb, hog y beszéljünk Wester özveg yével. Kell lennie valamiféle kapcsolatnak az áldozatok között, és ha eng em kérdeztek, a kokain az. Ha beleg ondolunk, milyen alakok üzletelnek vele, Annie helyében nem érezném különösebben biztonság ban mag am.

– Akkor indulunk? – Petra felállt. Patrik g ondolatai eg ymást kerg ették. Annyira elmerült bennük, hog y alig hallotta meg , mit akar Petra. Az eddig i halvány sejtelmei helyett, mintha már határozott képe lett volna az üg yről. – Előbb még meg kell néznem néhány dolg ot. Várnának eg y órácskát? Aztán eg yütt kimeg yünk a szig etre. – Jó, belefér – mondta Petra, de látszott rajta, milyen türelmetlen. – Remek. Rendezkedjenek be nyug odtan itt nálunk, de sétálhatnak is eg yet a településen. Ha ebédelni szeretnének, tudom ajánlani a Gestg ifverit. A stockholmiak biccentettek. – Akkor eszünk valamit. Csak mutassa meg , merre induljunk – mondta Konrad. Amikor elmentek, Patrik vett eg y nag y leveg őt, és belépett az irodájába. Most semmi esetre sem szabad elhamarkodottan cselekednie. El kellett intéznie pár telefont, és Torbjörnnel kezdte. Valójában csak szerencsét próbált, de éppen jókor, mert a férfi rög tön felvette, dacára annak, hog y szombat volt. Patrik röviden beszámolt neki arról, mi derült ki a g olyókról, és meg kérdezte, össze tudná-e hasonlítani a kokainoszacskóról származó még azonosítatlan ujjlenyomatot azokkal, amelyek Sverin bejárati ajtajának külső és belső oldalán voltak. Ezenfelül tájékoztatta, hog y újabb ujjlenyomatot fog küldeni, amelyet eg ybe kellene vetnie a meg lévőkkel. Torbjörnnek lett volna néhány kérdése, de Patrik nem hag yta szóhoz jutni. Majd később elmag yaráz neki mindent. Ezt követően meg kellett találnia az idevág ó jelentést. Tudta, hog y ott van valahol a kupacban, és elkezdett keresg élni. Miután vég re ráakadt, tüzetesen átolvasta a rövid, ám annál érdekesebb szöveg et. Aztán felállt, és átment Martinhoz. – Szükség em van a seg ítség edre – tette a papírt a kollég ája asztalára. – Nem emlékszel más részletre? Martin meg lepetten nézett rá, és meg rázta a fejét. – Sajnos nem. Bár nem fog om eg ykönnyen elfelejteni. – És elmennél hozzá feltenni még pár kérdést? – Hát persze! – A kollég ája oldalát szemmel láthatóan fúrta a

kíváncsiság . – Most rög tön – mondta Patrik, amikor Martin nem adta jelét annak, hog y fel akarna kelni. – Jól van, jól van – válaszolt, és az ajtóhoz viharzott. – Felhívlak, amint tudok valamit – kiáltott vissza a válla fölött. Aztán meg torpant. – Meg tudhatnám esetleg , miért…? – Majd később meg beszéljük, most menj! Két dolg ot kipipálhatott. Odament a térképhez, amely a folyosón füg g ött. Miután eg y darabig hasztalanul ig yekezett kiráng atni a rajzszög eket, elveszítette a türelmét, és letépte az eg észet a falról, úg y, hog y a térkép sarkai leszakadtak. Utána Göstához rohant. – Beszéltél azzal a fickóval, aki ismeri Fjällbacka szig etvilág át? Gösta bólintott. – Ig en. Elküldtem neki a koordinátákat, azt mondta, g ondolkodik rajta. Vég tére is nem eg zakt tudományról van szó, de talán ad valami támpontot. – Hívd fel, és mondd meg neki ezt is! – Patrik leterítette a térképet Gösta asztalára, és meg mutatta, mire g ondol. Gösta felvonta a szemöldökét. – Sürg ős? – Ig en. Most azonnal hívd fel, és kérd meg , hog y tippeljen. Csak annyit kell mondania, hog y szerinte lehetség es-e. Vag y valószínűsíthető-e. Ha meg vag y, rög tön g yere át hozzám. – Azonnal. – Gösta már nyúlt is a kag yló után. Patrik visszasietett az irodájába, és leült az íróasztalához. Teljesen kifulladt, mintha futott volna, és érezte, ahog y a szíve kalapál. A g ondolatai még mindig őrületes tempóban szág uldottak: új részletek, kérdőjelek, ötletek. Ug yanakkor az volt az érzése, hog y jó nyomon jár. Nem maradt más hátra, várnia kellett. Kibámult az ablakon, és ujjával az asztallapon dobolt. Amikor meg szólalt a telefonja, ug rott eg yet ijedtében. Fog adta a hívást, és fig yelmesen hallg atta, amit mondanak neki. – Köszönöm, hog y hívott, Ulf. Kérem, tájékoztasson folyamatosan. A szíve meg int vadul vert. Ezúttal a dühtől. Az a mocsok meg találta

Madeleine-t és a g yerekeket! A nő apja összeszedte a bátorság át, felhívta a rendőrség et, és elmondta, hog y a lánya volt férje erőszakkal behatolt a lakásukba, és elvitte Madeleine-t meg a g yerekeket. Azóta nem kaptak életjelet felőlük. Patrik azonnal meg értette, hog y amikor kint jártak a tanyán, a nő a g yerekekkel már nem volt a szüleinél. Talán vég ig ott lehettek a közelükben, bezárva valahová és seg ítség re várva? Önkéntelenül is a kezét kezdte tördelni. Ulf biztosította arról, mindent meg fog nak tenni, hog y felkutassák Madeleine-t, de a hang ja nem volt valami meg g yőző. Eg y óra múlva Petra és Konrad visszatért. – Indulhatunk már? – kérdezte a nő kertelés nélkül. – Mindjárt. Már csak eg yvalaminek kell utánanéznem. Patrik nem tudta, hog yan mag yarázza el nekik. Sok minden volt még zavaros és homályos. – De minek? – Petra felvonta a szemöldökét. Világ os volt, hog y nem akar több időt fecsérelni. – Találkozzunk a konyhában. Patrik felállt, hog y szóljon a többieknek is, és némi habozás után Mellberg hez is bekopog tatott. Miután bemutatta Petrát és Konradot, meg köszörülte a torkát, és meg fontoltan felvázolta az elméletét. Nem hag yta ki azokat a momentumokat sem, amelyek még fehér foltok voltak számára, sőt, kiemelte őket. Amikor befejezte, csend ereszkedett a konyhára. – De mi volna az indíték? – kérdezte eg y idő után Konrad, aki eg yszerre tűnt derűlátónak és kétkedőnek. – Azt nem tudom. Még rá kell jönnünk. De az elméletem log ikus. Akkor is, ha még sok kérdés meg válaszolatlan. – És akkor hog yan tovább? – tudakolta Paula. – Szóltam Torbjörnnek telefonon, hog y nemsokára küldünk még eg y ujjlenyomatot, amelyet össze kell hasonlítania a zacskóról és a bejárati ajtóról származókkal. Ha eg yeznek, könnyű dolg unk lesz. Akkor összefüg g ésbe hozható a g yilkosság g al. – Gyilkosság okkal. – Petra szintén kétkedőnek, de eg yúttal meg lepettnek is látszott.

– Ki jön velünk? – nézett körbe Konrad. Félig már felemelkedett, és úg y tűnt, rög tön elindul az ajtó felé. – Elég , ha hárman meg yünk – mondta Patrik. – A többiek pedig tovább dolg ozhatnak a mostani fejlemények ismeretében. Éppen kiléptek a napsütésbe, amikor meg szólalt Patrik telefonja. Az anyja volt az. Először nem akarta felvenni, de aztán még is fog adta a hívást. Türelmetlenül hallg atta vég ig a parttalan szóáradatot. Ericát nem lehet elérni. Kristina többször is hívta, de nem vette fel. Amikor meg mondta, hová ment az asszony, Patriknak földbe g yökerezett a lába. Anélkül, hog y elköszönt volna az anyjától, Petrához és Konradhoz fordult. – Oda kell mennünk. Most rög tön! Az ajtó kinyílt. Erica pedig hátratántorodott. Kis híján elhányta mag át, és most már biztos volt benne, hog y jól g ondolta. Hullaszag ot érzett. Visszataszító bűzt, amelyet az ember sosem felejt el. Miközben belépett, a kezét az orra és a szája elé tette, hog y kevésbé érezze. De lehetetlen volt. A szag mindenen átnyomult. Mintha beette volna mag át minden pórusába, ahog y Annie ruhájába is. A bűztől könnyező szemmel nézett körül. Óvatosan továbbment befelé. Minden csendes és békés volt. Csak a teng er moraja hallatszott be kintről. Erica eg ész idő alatt a hánying errel küzdött, de ellenállt a késztetésnek, hog y kiszaladjon a friss leveg őre. Belátta az eg ész földszintet, de csak hétköznapi tárg yakat tudott felfedezni. Az eg yik szék támláján pulóver lóg ott, a konyhaasztalon kávéscsésze állt, mellette könyv. Semmi sem adott mag yarázatot az undorító bűzre, amely itt terjeng ett. Az eg yik ajtó csukva volt. Erica retteg ett kinyitni, de ha már eddig eljött, meg kellett tennie. A keze remeg ett, a térde rog yadozott. Szeretett volna sarkon fordulni, kifutni, és hazahajózni. Ahol biztonság ban lehet. Ahol a kisbabák finom illatát érezheti. De maradt. Látta a saját reszkető kezét, ahog y a kilincs felé nyúl. Még mindig ódzkodott tőle, hog y lenyomja, még mindig félt attól, amit az ajtó mög ött talál.

Hirtelen huzatot érzett a lábán, és meg pördült. De már késő volt. Elsötétült minden. A g öteborg i díszvendég ek jókedvűen és fesztelenül szálltak le a buszról. Már úton Fjällbackába habzóbort szolg áltak fel, és az eredmény szemmel látható volt. Mindenki emelkedett hang ulatba került. – Minden a leg nag yobb rendben lesz – karolta át bátorítóan Anders, miközben üdvözölték a vendég eket. Vivianne szomorúan mosolyg ott. Ez volt a kezdet, de eg yben a vég is. És képtelen volt a jelenben élni, ha a jövő ekkora súllyal nehezedett a vállára. A jövő, amely sokkal bizonytalanabb volt, mint eddig valaha. A Badis kitárt ajtaja előtt állva szemlélte az öccse arcélét. Valami meg változott. A testvére mindig nyitott könyv volt számára, de most visszahúzódott eg y olyan helyre, ahol nem érhette el. – Milyen csodás nap, szívem! – Erling szájon csókolta. Kipihentnek tűnt. Teg nap már hétkor beadta neki az altatót, úg yhog y tizenhárom órát aludt eg yvég tében. Kis híján kiug rott a fehér öltönyéből, és miután még eg yszer meg csókolta, eltűnt a tömeg ben. A vendég ek beléptek az épületbe. – Isten hozta önöket! Érezzék jól mag ukat nálunk, a Badisban! – Vivianne mindenkivel kezet fog ott, mosolyg ott, és folyton-folyvást ezeket a mondatokat szajkózta. Földig érő fehér ruhájában úg y állt ott, mint valami tündér, dús haja összefog va hullott a hátára, mint mindig . Amikor már majdnem mindenki meg érkezett, és eg y pillanatra mag ára maradt, lehervadt a mosolya. Komolyan nézett az öccsére. – Mi mindent elmondunk eg ymásnak, ug ye? – kérdezte halkan. Kínzó vág y fog ta el, hog y az áhított választ hallja, és hihessen neki. De a férfi csak némán elfordult. Vivianne meg ismételni készült a kérdést, de mivel eg y későn jövő vendég közeledett a recepcióhoz, újra felöltötte a mosolyát. A lelke azonban fag yos volt. – Mit keres eg yáltalán a feleség e a szig eten? – kérdezte Petra.

Patrik rekordot döntött a Fjällbackába vezető úton. Közben elmag yarázta, mi Erica fog lalkozása, és hog y szórakozásból utánanézett Gråskär történetének. – Valószínűleg meg akarta mutatni Annie-nak, amit talált. – Nincs okunk feltételezni, hog y veszélyben van – mondta Konrad meg nyug tatóan a hátsó ülésről. – Tudom – válaszolta Patrik, miközben az ösztönei azt súg ták, hog y amilyen g yorsan csak lehet, Gråskärre kell érnie. Szólt telefonon Peternek, aki meg íg érte, hog y előkészíti a hajót. – Még mindig azon tépelődöm, mi lehetett az indíték – morfondírozott Konrad. – Ha Patriknak ig aza van, hamarosan meg tudjuk. – Úg y festett, Petra még mindig kételkedik. – Szóval azt mondja, hog y Mats Sverinnel volt eg y nő a kocsiban azon az éjszakán, amikor lelőtték? – hajolt Konrad az első ülések közé. Hajmeresztő sebesség g el szág uldott el mellettük a táj, de sem Petra, sem Konrad nem szentelt fig yelmet neki. Patrik fontolóra vette, mennyit mondjon el. Az ig azat meg vallva, az öreg , macskás Grip nem éppen a leg szavahihetőbb szemtanú, akire eg y g yilkosság i üg yben számíthatnak. Azt állította például, hog y a macskája látott eg y nőt. Ez volt az első g ondolat, amely átfutott Patrik ag yán, miután meg tudták, hog y a lövedékek eg yeznek. Martin jelentésében az állt, hog y a macska az ablakpárkányon ült, és fújt a nőre. Néhány sorral feljebb pedig azt írta: „Marilyn ki nem állhatja a nőket. Mindig fúj rájuk.” Martinnak nem tűnt fel az összefüg g és, és Patriknak sem, amikor először olvasta a jelentést. De időközben kiderült eg y s más. Ami elég okot szolg áltatott arra, hog y újra elküldje Martint Griphez. Ez alkalommal kiszedte belőle, hog y a péntekről szombatra virradó éjszakán eg y nő szállt ki az autóból a bérház előtt. Némi habozás után azt is elmondta, hog y Sverin autójáról beszél. Sajnos még mindig azt állította, hog y mindezt a macskája látta, ezért aztán Patrik ezt a részletet minden további nélkül meg tartotta mag ának. – A tanú szavahihető. – Remélte, hog y a stockholmiak beérik ennyivel. A leg fontosabb most az volt, hog y hamar odaérjenek Ericához, és

beszéljenek Annie-val, minden más várhatott. És ott volt még a csónak is. A férfi, akivel Gösta beszélt, nemcsak lehetség esnek, hanem valószínűnek is tartotta, hog y Gråskärről sodródott az öbölbe, ahol rátaláltak. Patrik a lelki szemei előtt látta, hog y történhetett. Mats meg látog atta Annie-t, aki valamiért eljött vele a csónakján Fjällbackába. Felmentek a férfi lakására, ahol Annie lelőtte Mattét. Mivel Mats meg bízott benne, nem félt tőle, és hátat fordított neki. Aztán a nő a kikötőbe ment, és a Sverin család csónakjával visszahajózott Gråskärre. Vég ül áteng edte a csónakot az áramlatoknak. Patriknak minden világ os volt, mint a nap. Csak azt nem tudta még mindig , miért ölte meg Annie Matsot és talán a férjét is. Miért hag yták el az éjszaka közepén a szig etet, és miért jöttek be Fjällbackába? A kokainhoz lenne köze? Mats Annie férjével üzletelt? Az azonosítatlan ujjlenyomat Annie-é? Patrik még kíméletlenebbül taposta a g ázpedált. Keresztülszág uldottak Fjällbackán. Lassított eg y kicsit, nehog y elüssön eg y férfit, aki az Ing rid Berg mans torg etnél kelt át az úton. Leparkolt a parti őrség nél a kikötőben, és kipattant a kocsiból. Meg könnyebbülten állapította meg , hog y a hajó motorja már jár. Konrad és Petra a sarkában loholt, és felug rottak a fedélzetre. – Ne ag g ódjon! – ismételte Konrad. – Eg yelőre csak g yanakszunk, és ha ig aza is van, nincs okunk azt feltételezni, hog y a feleség e veszélyben van. Patrik meg kapaszkodott a korlátban, amikor a hajó túlontúl nag y lendülettel hag yta el a kikötőt, és Konradra nézett. – Nem ismeri a feleség emet. Erica tehetség esen keveredik bele olyan üg yekbe, amelyekhez semmi köze, és még azoknak az embereknek is, akiknek nincs semmi rejteg etnivalójuk, az a véleménye, hog y túl sokat kérdez. Kicsit csökönyös, úg y is mondhatjuk. – Bírom az ilyen nőket. – Petra lenyűg özve nézte a szig eteket, amelyek között szág uldottak. – És nem veszi fel a mobilját – fűzte hozzá Patrik. Az út hátralévő részét némán tették meg . Már messziről látták a világ ítótornyot, és ahog y közeledtek a szig ethez, Patriknak összeug rott

a g yomra. Nem ment ki a fejéből, hog y Gråskärt a népnyelv kísértetszig etnek hívja. Peter elvette a g ázt, és kikötött Patrikék csónakja mellett. A szig eten eg y lelket sem láttak. Sem élőt, sem holtat. Minden jóra fordul. Sam és ő eg yütt vannak. És a holtak vig yáznak rájuk. Annie dúdolg atva állt a vízben, Sammal a karjában. Ezt a dalt énekelte neki elalváskor, amikor még kicsi volt. A g yerek ernyedten feküdt a kezében, és könnyűnek tűnt. Néhány csepp az arcába hullt, de Annie g ondoskodón letörölg ette. Sam nem szerette, ha vizes lesz az arca. Amint jobb kedvű és eg észség es lesz, meg tanítja úszni. Már elég nag y hozzá, és biciklizni is meg kell tanulnia. Hamarosan ki fog nak esni az első tejfog ai. A fog híjas mosolya azt jelzi majd, hog y mag a mög ött hag yta a kisg yermekkort. Fredrik mindig olyan türelmetlen volt, túl sokat várt tőle. Azt g ondolta, Annie elkényezteti Samot, mert nem akarja, hog y felnőjön. De tévedett. Annie mást sem akart, mint látni Samot felnőni, de a kisfiúnak időre volt szükség e, hog y a saját tempójában fejlődhessen. Aztán el akarta venni tőle a g yereket. Arcátlanul azt állította, hog y más anya mellett jobb dolg a volna. Annie hang osabban dúdolt, hog y elriassza az emléket, de azok a rémes szavak a lelkébe ég tek, és túlharsog ták a dallamot. Más anya mellett jobb dolg a volna, mondta Fredrik. Ő Sam új anyukája, és Olaszország ba utaznak. Annie soha többé nem lehet Sam anyja, el kell kotródnia. Olyan önelég ültnek tűnt, és Annie eg y percig sem kételkedett benne, hog y komolyan beszél. Mennyire g yűlölte! A lelkét eg yre csak feszítette a düh, és vég ül az eg ész testét az irányítása alá vonta. Képtelen volt parancsolni mag ának. Fredrik meg kapta, amit meg érdemelt. Már nem árthat nekik. Itt fog nak élni Sammal békében a szig eten. A fiú arcát nézte. Csukva volt a szeme. Senki sem veheti el tőle. Senki. Patrik meg kérte Petert, hog y maradjon a hajón, amíg ő Petrával és Konraddal kiszáll. A csónakházban még ott álltak a kávéscsészék az

asztalon, és a fahéjas csig áról néhány sirály reppent fel vijjog va. – Biztosan a házban vannak. – Petra éberen nézett körül. – Jöjjenek! – Patrik türelmetlen volt, de Konrad meg fog ta a karját. – Nag yon óvatosaknak kell lennünk. Patrik belátta, hog y ig aza van, és elővig yázatosan közeledett az épülethez, noha szíve szerint berohant volna. Bekopog tak. Amikor senki sem nyitott ajtót, Petra elnyomakodott a két férfi mellett, és némileg határozottabban dörömbölni kezdett. – Hahó! – kiáltotta. Továbbra sem hallottak bentről semmit. Patrik lenyomta a kilincset, és az ajtó g ond nélkül kinyílt. Belépett, de rög tön vissza is tántorodott, kis híján Petra és Konrad lábára taposva, ahog y meg csapta a bűz. – Az ördög be! – Az orra elé kapta a kezét, és nyelt eg y nag yot, hog y ne hányja el mag át. – Az ördög be! – visszhang ozta Konrad a háta mög ött, és úg y tűnt, őt is a rosszullét kerülg eti. Csak Petra tűnt közömbösnek. Patrik kérdőn nézett rá. – Rossz a szag lásom – mondta a nő. Patrik már nem törődött mással, inkább belépett a házba, ahol azonnal meg látta a padlón mozdulatlanul fekvő testet. – Erica! – rohant oda hozzá, és térdre vetette mag át. A szíve a torkában dobog ott, amikor meg érintette a nőt, aki nyög ve meg mozdult. Többször is a nevén szólította, mire Erica vég re rápillantott. Patrik csak most vette észre a sebet a halántékán. A feleség e óvatosan meg tapog atta a fejét. Amikor meg látta a véres ujjait, elkerekedett a szeme a döbbenettől. – Patrik? Annie… – Elpityeredett. Patrik meg simog atta az arcát. – Mi van vele? – kérdezte Petra. Patrik leintette. Petra és Konrad felment a lépcsőn, hog y körülnézzen az emeleten. – Úg y fest, nincs itt eg y árva lélek sem – mondta Petra, amikor visszajöttek. – Oda már benézett? Az ajtóra mutatott, amely előtt Erica feküdt, de Patrik meg rázta a fejét.

Petra óvatosan elment mellettük, és kinyitotta az ajtót. – Uramisten! Odaintette a többieket, de Patrik Erica mellett maradt, és hag yta, hog y Konrad menjen a kollég ája után. – Mi van? – Az ajtólapra bámult, amely eltakarta előle a látványt. – Akármi bűzlik is, annak idebent kellett lennie. Konrad a szája elé tartotta a kezét. – Eg y hulla? Patrik eg y pillanatig azt g ondolta, hog y Annie fekszik a szobában holtan, de aztán hirtelen szög et ütött a fejébe valami, amitől falfehér lett az arca. – A fiú? – suttog ta. Petra ekkor lépett ki. – Nem tudom. Már nincs bent, de az ág y tiszta lucsok, és úg y bűzlik, mint a kénköves pokol, ezt még én is érzem. Konrad bólintott. – Valószínűleg a fiú. Eg y hete még látták Annie-t, és szerintem ez a hulla rég ebb óta fekszik itt. Erica nehézkesen felült, mire Patrik védelmezőn átkarolta. – Meg kell találnunk őket – mondta, aztán a feleség ére nézett. – Mi történt? – Felmentünk a világ ítótoronyba. Éreztem, hog y Annie ruhájának furcsa szag a van. Aztán belopakodtam ide, hog y körülnézzek. Úg y tűnik, fejbe vág ott… – A hang ja remeg ett. Patrik felnézett Konradra és Petrára. – Na, mit mondtam? Mindig beleüti az orrát mindenbe. – Mosolyg ott, de látszott, hog y ag g ódik. – De a fiút nem látta? – Petra leg ug g olt Erica mellé. Ő a fejét rázta, miközben az arca eltorzult a fájdalomtól. – Nem, az ajtót már nem volt időm kinyitni. De meg kell találniuk őket! – ismételte meg , amit Patrik mondott. – Én meg leszek. Keressék meg Annie-t és Samot! – Kiviszünk a hajóhoz – mondta a férje. Üg yet sem vetett Erica tiltakozására, és eg yesült erővel kicipelték a

stég hez, majd feltették Peter hajójára. – Biztos, hog y nem lesz g ond? – Patrik alig bírt elszakadni Ericától, amikor a sápadt arcára és véres halántékára nézett. Erica ökölbe szorított kézzel hadonászni kezdett. – Menjél már! Mondom, hog y nem kell ag g ódnod értem! Patrik vonakodva elindult. – De hol lehetnek? – Biztosan a szig et másik felén – vélte Petra. – Ig en, hiszen a csónakjuk itt van – értett eg yet Konrad. Meg mászták a sziklákat. A szig et pont olyan elhag yatottnak tűnt, mint az érkezésükkor, és a teng er moraján meg a sirályok vijjog ásán kívül semmit sem lehetett hallani. – Lehet, hog y a világ ítótoronyban vannak. – Patrik hátrahajtotta a fejét, és összehúzta a szemét. – Lehet, de előbb a szig etet kell átfésülnünk. Petra leárnyékolta a szemét a kezével, de ő sem látta, hog y mozg ás lenne a világ ítótoronyban. – Nem jöttök? – kérdezte Konrad. A szig et leg mag asabb pontja eg y kőhajításnyira volt. Ha felmennek, minden irányba szétnézhetnek. A kis dombról beláthatják eg ész Gråskärt. De észnél kell lenniük, mert nem lehet tudni, milyen lelkiállapotban van Annie. És feg yvere van. A kérdés az, kész-e használni. Még mindig az orrukban érezték a hullaszag ot. Mind ug yanarra g ondoltak, de eg yikük sem mondta ki. Mindjárt felérnek. Tartott tőle, hog y idejönnek, és jöttek is. Hallotta a hang jukat a stég ről és a házból. Elvág ták a menekülési útját, már nem szökhetett meg . Fog ság ba estek Sammal. Helyesen cselekedett, amikor Erica, akiről azt hitte, az ő oldalán áll, betört a világ ába. Meg védte Samot, ahog y meg íg érte neki, amikor a kezébe adták a kórházban. Meg fog adta neki, hog y nem fog nak rossz dolg ok történni vele. Sokáig g yáva volt, és nem tartotta be az esküjét. De az óta az éjszaka óta már elég erős. Meg mentette Samot.

Lassan haladt előre a vízben. A farmer súlyosan tapadt a lábára, és lefelé húzta. Sam olyan aranyos volt. Némán feküdt a karjában. Valaki ott g ázolt mellette, és kísérte a mélység felé. Vetett eg y pillantást oldalra. A nő először felemelte a nehéz szoknyáját, de eg y idő után visszaeng edte, ott lebeg ett körülötte a vízen. Leplezetlenül bámulta Annie-t. Mozg ott a szája, de ő nem akarta hallani, amit mond. Behunyta a szemét, hog y elkerg esse, de újra és újra kénytelen volt ránézni. Valami mindig arra kényszerítette. A nő kezében most ott volt a g yereke is. Eg y perce még nem volt ott, ebben Annie teljesen biztos volt, de most a g yerek nag y szemekkel, elkeseredetten bámult rá. Sammal beszélt. Annie be akarta fog ni a fülét, és ordítani akart, hog y meg szabaduljon a nő és a fiú hang jától. De tartania kellett Samot. Az üvöltés ott rag adt a torkában. A pólója vizes lett, és leveg őért kapkodott, amikor a hideg víz elérte a hasát. A nő szorosan mellette lépdelt. A fiúval eg ymás szavába vág va beszéltek, a nő hozzá, a fiú Samhoz. Annie akarata ellenére hallotta, mit mondanak. A hang ok olyan közel voltak hozzá, mint a sós víz, amely behatolt a ruhája alá, és bőrig áztatta. Sam és ő elérték az út vég ét. A többiek bármelyik pillanatban rájuk bukkanhatnak, és mindennek vég et vethetnek. Felvillant benne az emlékkép a vérről, amely a falra fröccsent, és vörösre festette Fredrik arcát. Meg rázta a fejét, hog y elhesseg esse. Csak álom volt, képzelődés, vag y valóság ? Már nem tudta. Emlékezett a jeg es g yűlöletre, a vakrémületre és a félelemre, amely olyan hatalmas volt, hog y csak az ösztönöknek és a kapkodásnak eng edett teret. Amikor már a hónaljáig ért a víz, Sam még könnyebbnek tűnt. A nő és a g yerek ott voltak szorosan mellette. A hang ok a fülébe suttog tak, nag yon tisztán hallotta őket. Annie behunyta a szemét, és vég ül eng edett. Ig azuk volt. A bizonyosság az eg ész testét átjárta, és minden ag g odalmat eloszlatott. Tudta, hog y jót akarnak neki és Samnak. Mozdulatlanul állt ott, és hag yta, hog y elárassza a nyug alom. Messze a háta mög ött hang okat vélt hallani. Neki kiabáltak, fel akarták kelteni a fig yelmét. Ám ő rájuk sem hederített, sosem tudtak volna olyan valóság osak lenni, mint azok a hang ok, amelyek a fülébe susog tak.

– Eng edd el! – mondta a nő g yeng éden. – Játszani szeretnék vele – mondta a fiú. Annie bólintott. El kellett eng ednie. Eg ész idő alatt erről g yőzködték. Ő már eg y közülük. Hirtelen lazított a szorításán. Átadta Samot a teng ernek, és tétlenül nézte, hog y elsüllyed, és elrag adja az ár. Aztán tett eg y lépést előre. Majd még eg yet. Hallotta őket közelről és távolról, de meg int úg y döntött, nem fig yel rájuk. Követni akarta Samot, eg yütt akart lenni vele. Mi mást is tehetett volna? Hallotta a nőt, rimánkodott, de a víz már Annie füléig ért, kizárta a neszeket, csak a vér zúg ását hallotta, amely a testében kering ett. Ment tovább, miközben a hullámok összecsaptak a feje felett, és a nyomás összepréselte a tüdejét. De valami visszarántotta. A nő bámulatosan erős volt. A felszínre húzta, és Annie érezte, ahog y elborítja a harag . Miért nem eng edik, hog y kövesse a fiát? Védekezett, de a nő nem eng edett, visszahozta az életbe. Még két kéz rag adta meg , és húzta felfelé. A feje áttörte a vízfelszínt, a tüdeje meg telt leveg ővel. Felüvöltött, fel az ég be. Vissza akart térni a vízbe, de kicibálták a partra. Ekkor a nő és a g yerek eltűnt. És Sam is. Annie érezte, hog y felemelik, majd mag ukkal viszik. Feladta. Rátaláltak. Az ünnepség eg ész este és fél éjszaka tartott. Deg eszre tömték mag ukat, folyt a bor, a díszvendég ek a helyiek közé veg yültek, és a táncparketten új ismeretség ek születtek. Vag yis: rendkívül jól sikerült a rendezvény. Vivianne Andershez lépett, aki a korlátnak támaszkodott, és a táncoló párokat fig yelte. – Nemsokára indulnunk kell. A férfi bólintott, de volt valami az arckifejezésében, ami tovább fokozta Vivianne nyug talanság át. – Gyere! Meg rag adta a karját, és az öccse követte, anélkül hog y a szemébe nézett volna. Vivianne a bőröndjét az ajtó mellé, az eg yik szobában rakta

le, amelyet eg y díszvendég nek sem adtak ki. – Hol a te csomag od? Ha nem indulunk el tíz percen belül, lekéssük a járatot. A férfi szótlanul leült az ág yra, és a padlóra szeg ezte a tekintetét. – Anders? – Vivianne g örcsösen ölelte a kézitáskáját. – Szeretlek – suttog ta az öccse. A szavai hirtelenjében ijesztően cseng tek. – Mennünk kell. A lelke mélyén Vivianne tudta, hog y nem fog vele tartani. A távolban dübörg ött a zene. – Képtelen vag yok. Anders felpillantott. A szeme tele volt könnyel. – Mit tettél? – A nő nem akarta hallani a választ, félt, hog y beig azolódnak a leg rosszabb sejtelmei, de a kérdés akarata ellenére kicsúszott a száján. – Hog y mit tettem? Atyaisten, csak nem hiszed azt, hog y… – Hog y? – Leült mellé az ág yra. Anders a fejét rázta, és elnevette mag át. Közben letörölte a könnyeket az arcáról a kézfejével. – Édes istenem! Vivianne! Dehog y! A meg könnyebbülés mindent elsöprő volt, de Vivianne most még kevésbé értette, miről van szó. – Akkor miért? Átkarolta az öccsét, és nekidőlt. Sok emlék ébredt fel benne. Hányszor és hányszor ültek íg y eg ymás mellett, összebújva?! – Tudod jól, hog y szeretlek. – Ig en, tudom. – És ekkor Vivianne hirtelen meg értette. Kieg yenesedett, hog y jobban lássa Anderst. Gyeng éden a kezébe fog ta az arcát. – Szerelmes lett az én öcsikém? – Nem mehetek veled. – Anders szeme ismét könnybe lábadt. – Meg fog adtuk eg ymásnak, hog y mindig összetartunk. De erre az útra eg yedül kell elmenned. – Ha te boldog vag y, én is. Ez ennyire eg yszerű. Borzalmasan fog sz hiányozni, de azt kívánom, hog y leg yen eg y saját életed – mosolyg ott

Vivianne. – Azt viszont el kell árulnod, ki a szerencsés. Különben nem tudok elutazni. A férfi mondott eg y nevet, és Vivianne mag a előtt látta a nőt, akivel eg yütt dolg oztak a Badis-projekten. Meg int mosolyg ott. – Jó ízlésed van. – Elhallg atott eg y pillanatra. – De lesz majd mit meg mag yaráznod, és fel fog nak tenni eg y halom kérdést. Tényleg mag adra hag yhatlak? Ha akarod, maradok. Anders a fejét rázta. – Utazz csak el. Napozz helyettem is, és élvezd az életet. Én valószínűleg eg y darabig nem nag yon fog ok friss leveg őt szívni, de ő már tud róla, és meg íg érte, hog y várni fog rám. – És mi lesz a pénzzel? – A tiéd – mondta a férfi teketóriázás nélkül. – Nekem nem kell. – Biztos vag y benne? Vivianne újra meg fog ta az arcát, mintha az eszébe akarná vésni az arcvonásait. Anders bólintott, és eltolta a kezét. – Biztos vag yok benne, neked viszont menned kell. A g ép nem fog várni. Felállt, és meg fog ta a nővére bőröndjét. Szótlanul vitte ki a kocsihoz, és berakta a csomag tartóba. Senki sem látta őket. A vendég ek ricsaja és a zene eg ybeolvadt, rájuk senki sem üg yelt. Vivianne beült a volán mög é. – Jól csináltuk, nem? – Felnézett a Badisra, amely pompásan rag yog ott a pirkadatban. – Átkozottul jól! Hallg attak eg y darabig . Pillanatnyi habozás után Vivianne lehúzta a g yűrűt az ujjáról, és Andersnek nyújtotta. – Add vissza Erling nek. Jó ember. Remélhetőleg eg yszer majd meg találja az ig azit, akinek odaadhatja. Anders a zsebébe dug ta a g yűrűt. – Át fog om adni neki. Némán néztek eg ymásra. Aztán Vivianne becsukta a kocsiajtót, és beindította a motort. Csikorg ó g umikkal indult el, és Anders hosszan bámult utána. Aztán lassan felsétált a Badis lépcsőin. Ő marad utoljára az

ünnepség en.

Erling lassan kezdett pánikba esni. Vivianne eltűnt. A szombati meg nyitó óta színét sem látták, és a kocsija sem volt meg . Biztosan történt valami. Felkapta a telefont, és felhívta a rendőrség et. – Van valami újság ? – kérdezte, amint meg hallotta Mellberg hang ját. Amikor meg int nem kapott ig enlő választ, elveszítette az önuralmát. – És még is mit tesztek, hog y meg találjátok a menyasszonyomat? Valami baja esett, teljesen biztos vag yok benne. Átkutattátok már a teng ert a kikötőben? Tudom, hog y a kocsijának is nyoma veszett, de ki mondta, hog y más nem hajthatott vele a teng erbe? Úg y, hog y Vivianne is benne ült? – Elcsuklott a hang ja. Elképzelte, ahog y a nő be van zárva a kocsijába, miközben körülötte eg yre emelkedik a víz. – Követelem, hog y minden emberedet mozg ósítsd! Találjátok meg ! Levág ta a telefont. Eg y finom kopog ás az ajtón kizökkentette a g ondolataiból. Gunilla dug ta be a fejét, és nézett rá riadtan. – Ig en? Erling azt akarta, hog y mindenki hag yja békén. Eg ész vasárnap kereste Vivianne-t, és ma reg g el csak azért jött be dolg ozni, mert abban bízott, hog y a nő felhívja idebent. – A bankból hívtak. – Gunilla hang ja ezúttal félénkebb volt, mint általában. – Erre most nincs időm. Erling a telefonra meredt: bármelyik percben meg csörrenhet. – A Badis számlájával nincs rendben valami. Vissza kellene hívnod őket. – Most mondtam, hog y nem érek rá! – sziszeg te Erling , de leg nag yobb meg lepetésére Gunilla nem hag yta eltántorítani mag át.

– Azt kérték, hog y azonnal jelentkezz náluk. Azzal a nő visszament az irodájába. Erling mély sóhaj kíséretében emelte fel újra a telefont, és a banki kapcsolattartója számát tárcsázta. – Itt Erling . Valami g ond van? Mindent elkövetett, hog y a hang jából kihallatsszon, nem ér rá. A lehető leg g yorsabban kellett elintéznie ezt a hívást, hog y a vonal ne leg yen fog lalt, amennyiben Vivianne hívná. Csak fél füllel hallg atta a bankost, de hamarosan meg dermedt. – Mi az, hog y nincs pénz a számlán? Nézze meg még eg yszer! Több milliót átutaltunk, és eg y nag yobb összeg et várunk a héten Vivianne és Anders Berkelintől is. Tudom, hog y sok szállító vár a pénzére, de meg van a fedezete. – Aztán elállt a szava, és hallg atott eg y darabig . – Eg észen biztos benne, hog y nem téved? Erling meg ráng atta a g allérját. Hirtelenjében nehezére esett léleg ezni. Amikor befejezte a beszélg etést, a g ondolatai eg ymást kezdték kerg etni. Eltűnt a pénz. Eltűnt Vivianne. Erling et nem ejtették a fejére, de nem akarta elhinni. Már éppen beütötte a rendőrség számának első három számjeg yét, amikor meg jelent az ajtóban Anders. Erling rábámult. Vivianne öccse elcsig ázottnak és feldúltnak tűnt. Először csak szótlanul állt, aztán Erling íróasztalához lépett, és felé nyújtotta nyitott tenyerét. A benne heverő tárg y visszaverte az ablakon beáradó fényt, és finom fénycsíkokat húzott a falra Erling háta mög ött. Vivianne eljeg yzési g yűrűje. Erling kétség ei ebben a pillanatban szertefoszlottak. Kábultan hívta fel a tanumshedei rendőrség et. Anders leereszkedett eg y székre, és várt. Az íróasztalon ott csillog ott az eljeg yzési g yűrű.

Szerda reg g el Ericát kieng edték a kórházból. A fejsebe nem volt olyan súlyos, de még néhány napig bent tartották meg fig yelésen a korábbi, autóbalesetben elszenvedett sérülései miatt. – Hag yjál, fel tudok menni eg yedül is! – reccsent rá Patrikra, amikor bele akart karolni a bejárati ajtóhoz vezető lépcső előtt. – Hallottad, hog y mit mondtak. Jól vag yok. Nincs ag yrázkódásom, csak eg y kis sebem. Patrik kinyitotta az ajtót. – Tudom, de… – Elhallg atott, amikor meg látta, hog y néz rá Erica. – Mikor jönnek a g yerekek? – A nő lerúg ta a cipőjét. – Anyám kettőkor áthozza az ikreket, aztán eg yütt elmehetünk Majáért az óvodába. Rettenetesen hiányoztál neki. – Jaj, kis nyuszikám! – Erica bement a konyhába. Érdekes érzés volt a g yerekek nélkül itthon lenni. Már alig emlékezett rá, hog y eg ykor ilyen volt az életük. – Ülj le, csinálok eg y kávét. – Patrik elnyomakodott mellette. Erica már éppen tiltakozni akart, amikor ráeszmélt, hog y talán ki is használhatná a helyzetet. Leereszkedett eg y konyhaszékre, és elég edett sóhajjal pakolta fel a lábát a másikra. – Tudod, mi lesz most a Badisszal? A kórházban olyan volt, mintha eg y másik bolyg ón lett volna, és most mindent tudni szeretett volna, ami időközben történt. Még mindig képtelen volt elhinni a Vivianne-ról szóló pletykákat, amelyek hozzá is eljutottak. – Vivianne eltűnt, és a pénznek is nyoma veszett. – Patrik háttal állt neki, miközben kávét tett a g épbe. – Meg találtuk a kocsiját az Arlanda reptéren, és most nézzük át a hétvég i utaslistákat. Mivel vélhetően álnéven utazott, nem lesz eg yszerű.

– És a pénz? Azt nem lehet felkutatni? Patrik meg fordult, és a fejét rázta. – Elég zavaros üg y. Seg ítség et kértünk a g öteborg i g azdaság i bűnözés elleni osztálytól, de az biztos, lehet úg y pénzt utalni külföldre, hog y azt nehéz leg yen lenyomozni. Szerintem Vivianne ag yafúrtan kitalálta ezt. – És mit mond Anders? – Erica felállt, és a fag yasztóhoz indult. – Maradj a fenekeden. Mindjárt meg kapod a fahéjas csig ádat. – Patrik kivett eg y zacskó süteményt a mélyhűtőből, és a mikróba tette. – Anders bevallotta a mag a részét a csalásban, de arról hallg at, hol a nővére és a pénz. – És ő miért nem tartott Vivianne-nal? – Erica ismét leült. Patrik meg vonta a vállát. Kivett eg y tejeszacskót a hűtőből, és az asztalra rakta. – Ki tudja? Talán az utolsó pillanatban inába szállt a bátorság a, és nem akart eg ész életében Svédország on kívül bujkálni. – Lehet. – Erica elg ondolkodott. – És Erling hog y fog adta? És mi lesz most a Badisszal? – Erling … beletörődött. – Patrik töltött kávét, és az asztalra tette a meleg fahéjas csig át, majd mag a is leült. – A Badis jövője elég bizonytalan. A szállítók és a munkások zömét nem fizették ki. A kérdés az, melyik járna nag yobb veszteség g el: ha lehúzzák a rolót, vag y ha folytatják a tevékenység üket. A szombati meg nyitó után sokan fog laltak szobát, szóval a község talán meg próbálhatná meg menteni a projektet. Mivel íg y leg alább a kiadások eg y része meg térülhetne, nem kizárt, hog y folytatják a működést. – Kár volna, ha nem íg y lenne. Hiszen annyira szép lett! – Aha – mondta Patrik eg yetértően, és beleharapott eg y fahéjas csig ába. – És Mats hog y jött rá, hog y valami nincs rendjén? Hiszen azt mondtad, Annika férje, Lennart nem talált semmit. Kicsit furcsállom, hog y Matson kívül senkinek sem szúrt szemet semmi. – Anders szerint Mats sem volt biztos a dolg ában, csak sejtette, hog y sántít valami. Pénteken, mielőtt meg látog atta volna Annie-t, a Badisba ment, és beszélt vele. Feltett neki eg y csomó kérdést. Hog y miért van

annyi kifizetetlen számla, és mikor folyik be a pénz, amelyet a testvérek akarnak befektetni. És hog y honnan származik az a pénz. Banki dolg okról is kérdezősködött. Anderst nag yon elbizonytalanította. Ha Matsot nem lőtték volna le, Anders valószínűleg sokkal hamarabb leleplezte volna az eg ész csalást. Erica bólintott. Aztán szomorúság költözött a tekintetébe. – És hog y van Annie? – Törvényszéki vizsg álatnak vetik alá, és jó eséllyel nem kerül börtönbe. Vélhetően kényszerg yóg ykezelésre ítélik. – Neked nem az az érzésed, hog y nem láttuk a fától az erdőt? Erica letette a fahéjas csig áját. Hirtelen elment az étvág ya. – De honnan tudhattuk volna? Senki sem tudta, hog y Sam halott. – De hog y történhetett ez? – nyelt eg yet Erica. A g ondolatra, hog y Annie jó két hétig lakott a házikóban, miközben a g yermeke teste ott rohadt, felfordult a g yomra. Nemcsak az undortól, hanem a részvéttől is. – Nem tudjuk pontosan. Talán soha nem is fog juk meg tudni. Beszéltem teg nap telefonon Konraddal, aki elmondta, hog y a fog lalások szerint eg y másik nő utazott volna Annie férjével és Sammal Olaszország ba. A kollég ák beszéltek vele. Az volt a terv, hog y elfog lalja Annie helyét. – És hog y képzelte ezt Annie férje? – A kokainfüg g őség ével akarta zsarolni a nőt. Ha nem lép le önként, elintézi, hog y elveg yék tőle a g yermekfelüg yeleti jog ot. – Micsoda eg y rohadék! – És még finoman fog almaztál. Az elutazás előtti estén kész tények elé állította Annie-t. Az ág yban talált vér elemzésekor különböző DNS-eket azonosítottak. Valószínűleg Sam bemászott az apja mellé az ág yba, és amikor Annie többször rálőtt… Nem tudta, hog y a fia is ott van a takaró alatt. – Borzasztó lehetett rájönni, hog y lelőtte a saját fiát. – El sem lehet képzelni borzalmasabbat. Valószínűleg olyan nag y trauma volt, hog y teljesen elszakadt a valóság tól, és nem volt képes felfog ni, hog y Sam meg halt.

Hallg attak eg y ideig . Aztán Erica arcára hirtelen csodálkozás ült ki. – És a szerető miért nem fújt riadót, látva, hog y a férfi nem jelentkezik? – Hát, Fredrik Wester nem kimondottan a meg bízhatóság áról volt híres. Amikor nem jelentkezett, a nő azt g ondolta, cserbenhag yta. Konrad azt mondta, hog y hag yott pár felháborodott üzenetet Fredrik hang postáján. Erica g ondolatban már máshol járt. – Matte biztos meg látta Samot. – Ig en, és a kokaint. Annie ujjlenyomatait meg találták a zacskón és a bejárati ajtón. Mivel még nem tudtuk kihallg atni, semmit sem tudunk biztosan, de valószínűleg Matte péntekről szombatra virradó éjszaka felfedezte, hog y Sam meg halt, és meg találta a kokaint. Ezért rábírta Annie-t, hog y jöjjön vele Fjällbackába, ahol fel akarta hívni a rendőrség et. – Annie viszont továbbra is azt akarta hinni, hog y Sam még életben van. – Ig en. Még Mats meg ölésére is kész volt érte. – Patrik kinézett az ablakon. Ő is eg yütt érzett Annie-val, noha meg g yilkolt három embert, közöttük a fiát. – És most már felfog ta? – Az orvosoknak azt mondta, hog y Sam a holtakkal van Gråskären. Meg hog y hamarabb kellett volna a hang okra hallg atnia, és már rég el kellett volna eng ednie a kisfiút. Ig en, azt hiszem, már felfog ta. – Samot meg találták? – kérdezte Erica óvatosan. Bele sem akart g ondolni, milyen állapotban lehetett a kisfiú holtteste. Már az is épp elég volt neki, hog y éreznie kellett a házban azt a visszataszító szag ot. – Nem, eltűnt a teng erben. – Azon tűnődöm, hog y bírta Annie a szag ot. Erica még mindig az orrában érezte, pedig csak rövid ideig volt az épületben. Ezzel szemben Annie két hétig élt ott. – Az emberi psziché furcsa dolg okra képes. Nem ez az első alkalom,

hog y valaki heteket, hónapokat, akár eg y évet is eltölt eg y hulla mellett. A valóság tag adás elképzelhetetlenül erős hajtóerő. – Patrik ivott eg y korty kávét. – Szeg ény g yerek! – sóhajtott Erica, és hallg atott eg y sort. – Szerinted van valami abban, amit beszélnek? – Mire g ondolsz? – Arra, hog y Gråskär kísértetszig et. Hog y a holtak sosem hag yják el. Patrik elmosolyodott. – Látszik, hog y fejbe vertek. Ez csak mese, kísértethistória. Semmi eg yéb. – Valószínűleg ig azad van – válaszolta Erica, de nem volt teljesen meg g yőződve róla. A világ ítótorony-őr nyom nélkül eltűnt családjáról szóló cikkre g ondolt. Lehet, hog y még mindig odakint vannak. Furcsán üresnek érezte mag át. Tudta, mit tett, még sem érzett semmit. Sem g yászt, sem fájdalmat. Csak üresség et. Sam meg halt. Az orvosok mindent meg tettek, hog y kíméletesen közöljék vele, de már tudta. Abban a pillanatban, amikor a hullámok összecsaptak a g yerek feje felett, meg értette. A hang ok vég ül elhatoltak hozzá, és rávették, hog y eleng edje. Azt mondták, úg y a leg jobb Samnak, ha velük meg y, ők majd g ondját viselik. Örült, hog y hallg atott rájuk. Amikor a hajó elhozta Gråskärről, még eg yszer visszafordult, hog y utoljára láthassa a szig etet és a világ ítótornyot. A holtak a sziklákon álltak, és csak néztek utána. Sam ott volt velük. A nő mellett állt, a másik oldalán pedig ott volt a fiú. Két kisfiú, eg y szőke és eg y fekete. Sam vidámnak tűnt, és a tekintetén látta, hog y jól van. Fel akarta emelni a kezét, hog y integ essen neki, de képtelen volt búcsút venni tőle. Annyira fájt, hog y már nem lehet vele, mert velük kell lennie. Gråskären. A szobája kicsi volt, de világ os. Eg y ág y, eg y íróasztal. Többnyire az ág yon ült. Néha beszélnie kellett valakivel, eg y férfival vag y eg y nővel, akik barátság os hang on kérdéseket tettek fel neki, amelyeket nem mindig tudott meg válaszolni. De napról napra tisztábban látott. Olyan volt, mintha eg észen eddig aludt volna, és most ébredne fel.

Fokozatosan képes volt különbség et tenni álom és valóság között. Fredrik meg vető hang ja valóság os volt. Élvezettel hag yta, hog y bepakolja a bőröndöt, és csak azután közölte vele, hog y nélküle utaznak el. Hog y azt a másikat viszi. És ha Annie-nak ez nem tetszik, tájékoztatja a hatóság okat a kokainfüg g őség éről, és elveszik tőle Samot. Fredrik szemében g yeng e volt. Eg y béklyó a lábán. De alábecsülte. Lement a konyhába, és ott meg várta, amíg Fredrik lefekszik. Örömét lelte abban, hog y meg int tönkreteszi, és elveszi tőle, amit akar, de ezúttal jól melléfog ott. Lehet, hog y Sam születése előtt g yeng e volt, és bizonyos tekintetben még most is. De a szeretet több erőt adott neki, mint Fredrik valaha is képzelte volna. Két kézzel a hideg márványpultba kapaszkodva ült eg y bárszéken, amíg a férfi elaludt. Aztán elővette a pisztolyát, és annyi lövést adott le az ág yra, amennyit csak tudott, közvetlenül a takaróra. Jó érzés volt. És helyes. Akkor esett pánikba, amikor átment Sam szobájába, és meg látta az üres ág yat. Hirtelen köd ereszkedett rá. Rög tön tudta, hol van. Ennek ellenére a kis, vérrel összekent test látványa akkora sokk volt, hog y a vastag szőnyeg re rog yott. A köd sűrűbb lett, és noha tudta, hog y eg y álomba csöppent, vég ig az volt az érzése, hog y Sam él. És Matte. Most már mindenre emlékezett. Az éjszakára, amelyet eg yütt töltöttek, a férfi ismerős testére mag a mellett az ág yban. Arra is emlékezett, mennyire biztonság ban érezte mag át az oldalán, mintha a jövő közvetlenül a múlthoz kapcsolódna, és ami a kettő között történt, semmissé vált volna. Aztán a zajok a földszintről. Hirtelen éber lett: Matte eltűnt. Mivel még érezte a testmeleg ét, csak nemrég kelhetett fel. Mag ára tekerte a takarót, lement a földszintre, és a férfi csalódott tekintetével találta szemközt mag át. Az orra alá dug ta a zacskót. Annie eg y fiókba tette, amelyet láthatólag nem csukott be rendesen. Mindent el akart mag yarázni neki, de a torkára forrtak a szavak. Valójában nem volt bocsánat, Matte úg ysem értette volna meg soha. Mezítláb állt a hideg deszkapadlón, eg y takaróba csavarva, és látta, ahog y Matte kinyitja Sam szobájának ajtaját. Teljes döbbenettel fordult hátra, és arra kényszerítette, hog y felöltözzön, azt mondta, azonnal a

szárazföldre kell menniük, és seg ítség et kell kérniük. Olyan g yorsan történt minden, hog y akarata ellenére követte. Az álomban, amelyben semmi sem volt valóság os, minden porcikája tiltakozott az ellen, hog y mag ára hag yja Samot a szig eten. A valóság ban némán mentek Matte csónakjával a szárazföldre. Beszálltak a kocsijába. Annie feje szokatlanul üres volt. Minden g ondolata Samnál járt. Meg int történik valami, és elveszíti őt? Gépiesen mag ával hozta a táskáját, és az autóban meg érezte benne a súlyos pisztolyt. Amikor a bérház felé közeledtek, zúg ni kezdett a füle. Mintha valamiféle ködben mozg ott volna, nézte, ahog y Mats eg y szemetesbe hajítja a zacskót. Az előszobában a keze a hideg fémhez ért. A férfi nem fordult meg . Ha meg fordult volna, és a szemébe néz, akkor talán észre tér. De átvág ott előtte az előszobán, Annie keze pedig felemelkedett, és az ujja a ravaszra feszült. Eg y dörrenés, eg y tompa puffanás. Aztán csend lett. Vissza Samhoz. Ez volt az eg yetlen g ondolata. Kiment a rakpartra, és Matte csónakjával a szig etre sietett, majd hag yta, hog y a járművet elvig ye a víz. Már semmi sem állhatta útját, hog y Sammal leg yen. A köd ismét elborította a tudatát. Minden eltűnt körülötte, csak Sam, Gråskär és a túlélés g ondolata maradt. Ezen a védett területen kívül nem volt semmi. Annie az ág yon ült, és mag a elé meredt. A szemébe beleég ett eg y kép: Sam kézen fog va azzal a nővel. Most már ők viselik g ondját. Meg íg érték neki.

Fjällbacka, 1875 – Anya! Emelie megdermedt mozdulat közben. Aztán a földre ejtette a fazekat, és kirohant. Az aggodalom, mint apró madár, verdesett a mellkasában. – Hol vagy, Gustav? – A tekintete ide-oda ugrált. – Gyere, anya! A halk hang a part felől jött. Összefogta a súlyos pamutruhát, és átszaladt a sziget közepén magasodó dombon. Odafentről látta. Gustav a parton ült, és sírva fogta a lábát. Odarohant, és térdre vetette magát mellette. – Úúúgy fáj! – szipogott a gyerek kétségbeesetten, és a lábára mutatott. Egy nagy üvegszilánk állt a talpába. – Csitt! Miközben Emelie azon gondolkodott, mit tegyen, igyekezett megnyugtatni a fiát. A szilánk mélyen a húsba fúródott. Kihúzza rögtön, vagy csak miután kerített kötszert? Gyorsan döntött. – Megkeressük apát. – Felpillantott a világítótoronyra. Karl néhány órája ment fel, hogy segítsen Juliannak. Alapvetően Emelie sosem kért segítséget tőle, de most nem tudta, mitévő legyen. A karjába vette a még mindig keservesen síró gyereket. Úgy fogta, akár egy csecsemőt, és nagyon ügyelt arra, hogy a lábát ne érintse meg. Már nem volt könnyű cipelnie, megnőtt. Amikor a világítótoronyhoz értek, Karl nevét kiáltotta, de nem kapott választ. Az ajtó nyitva állt, talán szellőztettek. A toronyban elviselhetetlen volt a hőség, amikor a nap rátűzött.

– Karl! – kiáltotta újra. – Le tudnál jönni? Nem ment ritkaságszámba, hogy a férfi tudomást sem vett róla. Kénytelen volt venni a fáradságot, és felmenni. Mivel Gustavot nem tudta felcipelni a lépcsőn, gyengéden a földre tette, és megcirógatta az arcát. – Mindjárt jövök. Lehívom apát. A gyerek bizalommal nézett rá, és a szájába vette a hüvelykujját. Emelie már attól a rövid úttól is kifulladt, amelyet Gustavval a karjában tett meg. Most a fokokat szedve, igyekezett egyenletesen lélegezni. Odafent megállt, hogy szusszanjon egyet. Aztán felpillantott. Először fel sem fogta, mit lát. Miért fekszenek mindketten az ágyban? És miért nincs rajtuk semmi? Földbe gyökerezett lábbal állt ott, és bámulta őket. Egyikük sem hallotta, hogy jön. Annyira el voltak foglalva egymással. És olyan helyeken simogatták egymást, ahol nem szabad. Emelie levegő után kapott. A férfiak észrevették. Karl felemelte a fejét, és egy másodpercig egymás szemébe néztek. – Ez bűn! Emelie szívében felizzottak a Biblia szavai. Olvasott a Szentírásban ezekről a dolgokról, de ezek tilosak. Karl és Julian bajt és átkot von magára, de rá és Gustavra is. Ha nem tartanak bűnbánatot, Isten el fog átkozni mindenkit, aki Gråskären él. Karl még mindig nem szólt egy szót sem, de úgy tűnt, átlát rajta, és tudja, mit gondol. A szeme hideg lett, és Emelie hallotta a halottak suttogását. Azt tanácsolták, meneküljön, de a lába nem engedelmeskedett az akaratának. Képtelen volt elfordítani a tekintetét a csupasz, izzadt testekről. A hangok hangosabbak lettek, és valaki mintha meglökte volna, mire újra képes volt megmozdulni. Lerohant a lépcsőn, és a karjába kapta a síró fiát. Meglepő erő szállta meg, és futásnak eredt, anélkül hogy tudta volna, hová. A háta mögött hallotta Karl és Julian súlyos lépteit. Nem menekülhet előlük. Gyorsan körülnézett. A ház nem biztonságos menedékhely. Akkor sem, ha eljut odáig, és bezárkózik, mert a férfiak könnyűszerrel betörhetik a viharvert ajtót, vagy bemászhatnak az ablakon. – Állj meg, Emelie! – bömbölte Karl. Az egyik fele erre vágyott. Megállni és feladni. Ha csak róla lett volna szó, valószínűleg megteszi, de a másik fele, Gustav miatt, aki rettegve szipogott a

karjában, futott tovább. Nem hitte, hogy a fiúnak megkegyelmeznek. Hiszen Gustav sosem jelentett semmit az apjának. Csak azért született meg, hogy Karl apja megbékéljen, és meggyőződjön arról, hogy minden a legnagyobb rendben van. Már régóta nem gondolt Edithre, aki a tanyán töltött évek alatt a bizalmasa volt. Hallgatnia kellett volna az intő szavaira, de fiatal és naiv volt, nem látta át azt, amit Edith azonnal megértett. Julian miatt tért vissza Karl annak idején fejvesztve a világítótoronyból. Aztán arra kényszerítették, hogy vegye el az első nőt, aki az útjába akad. A cselédlány is jó volt arra, hogy megmentsék a család becsületét. Minden a tervek szerint zajlott. A fiú nem hozott szégyent rájuk, és nem tört ki botrány. De Karl az orránál fogva vezette az apját. Titokban Juliant is magával hozta a szigetre. Még azt is megkockáztatta, hogy újból a fejére vonja az atyja haragját. Emelie azon kapta magát, hogy megszánja, de akkor megint meghallotta a lépteket a háta mögött, és eszébe jutottak a durva szavak és a verés azon az éjszakán, amikor Gustav fogant. Nem kellett volna ilyen rosszul bánnia vele. Julian iránt semmiféle részvétet nem érzett. Az ő lelke sötét volt, és kezdettől fogva gyűlölte Emelie-t. Most már senki sem menthette meg, de Emelie egyre csak futott. Ha csak Karl lett volna a nyomában, őt talán kiengesztelhette volna. Más ember volt, mielőtt arra kényszerült, hogy hazugságban éljen. De Julian elől nem menekülhetett. Hirtelen a tudatába hasított a gondolat, hogy ezen a szigeten fog meghalni. Ő és Gustav soha nem hagyják el Gråskärt. Látta a felé nyúló kezet, amely csaknem megragadta a vállát. Pont a megfelelő pillanatban hajolt el, mintha hátul is volna szeme. A holtak segítettek neki. Azt tanácsolták, fusson a partra, bele a vízbe, amely olyan régóta volt az ellensége, de most a megmentője lesz, ezt érezte. A fiával a karjában Emelie egyenesen a vízbe szaladt. A hullámok átölelték a lábát, néhány lépés után egyre lassabbá vált. Gustav a nyakába csimpaszkodott, de már nem sírt, néma csendben volt, mintha értené. A háta mögül hallotta, hogy Karl és Julian is a vízbe gázol. Volt néhány méter előnye, és feltartóztathatatlanul lépdelt tovább a mélység felé. Amikor a víz már a mellkasáig ért, kis híján pánikba esett. Nem tudott úszni. De a víz körülölelte, lágyan üdvözölte, és biztonságot ígért.

Köszönetnyilvánítás A kiadóm, Karin Ling e Nordh most is, mint mindig , hihetetlen munkát vég zett, akárcsak a lektorom, Matilda Lund. Nincsenek szavaim rá, hog y meg köszönjem a fantasztikus teljesítményeteket. A Forum könyvkiadó többi munkatársa is minden lehetség es módon támog atott, és rendíthetetlen volt a lelkesedésük. A Nordin üg ynökség biztos bástyám Svédország ban és az eg ész világ on. Beng t Nordin átadta a stábját Joakim Hanssonnak, aki parádésan vág ott bele a munkába. Vég telenül boldog vag yok, hog y Beng t továbbra is része az életemnek, bár már nem üg ynökként, hanem barátként. Eg yetlen könyvem sem születhetett volna meg bébiszitterek nélkül, ezért most is, mint mindig , köszönetet szeretnék mondani az édesanyámnak, Gunnel Läckberg nek és a volt férjemnek, Micke Erikssonnak, akiből időközben jó barát lett. Mindketten ott voltak, amikor szükség volt rájuk. A volt anyósom, Mona Eriksson, a g yermekeim nag ymamája szerencsére szintén hozzájárult az alkotói folyamathoz a húsg ombócaival. Köszönet Emma és Sunit Mehrotának, akik télen kölcsönadták a g yönyörű házukat eg y hétre. Sok oldalt meg írtam ott ebből a könyvből, miközben odakint a hó rag yog ott a napfényben, és a kandallóban pattog ott a tűz. Köszönet az anyósomnak, Ag neta von Bahrnak és az apósomnak, Jan Melinnek. A g ondoskodásotok és a támog atásotok sokat jelentett A toronyőr meg születése közben. A tanumshedei rendőrök mindig ihletforrást jelentenek. Ahog y a fjällbackaiak is, akik mindig örülnek, amikor hullákkal árasztom el a kis településüket. Christina Saliba és Hanna Jonasson Drotz a Weber Shandwicktól sok új ötletet adott. Az eg yüttműködés ig en inspiráló volt. Abban is seg ítettek,

hog y arra összpontosíthassak, ami nekem a leg fontosabb: az írásra. Az eleng edhetetlen kutatómunkában sokan támog attak, de szeretném külön kiemelni Anders Torevit, Karl-Allan Nordblomot, Christine Fredriksent, Anna Jeffordst és Maria Framot. Niklas Bernstone fáradhatatlanul kutatott a meg felelő világ ítótorony után, amely a svéd kiadás borítójára került. Köszönet a blog olvasóimnak. Pozitív energ iával töltötök fel. Köszönet a barátaimnak, akiket nem sorolok fel név szerint, nehog y kifelejtsek valakit. Türelmesen viselik, hog y az intenzív írásszakaszok alatt eg yszerűen eltűnök. Hihetetlen, hog y még mindig mellettem vag ytok, amikor csak hónapok múlva válaszolok az üzeneteitekre. Denise Rudberg nek mindig van ideje, hog y meg hallg asson. A mindennapi telefonhívásaink alkalmával nemcsak az írás trükkjeiről beszélg etünk, hanem minden másról is, ami körülöttünk történik. A könyvek semmit sem érnének a g yerekeim, Wille, Meja és Charlie nélkül. És a csodás Martinom nélkül. Nemcsak a szerelmem vag y, hanem a leg jobb barátom is. Köszönöm, hog y mindig itt vag y nekem. Camilla Läckberg Enskede, 2009. június 29. www.camillalackberg .com