Bucay Életmesék (1).pdf

Jorge Bucay Életmesék Történetek, melyekből az életet tanultam

ÚJ PARADIGMA

A mű eredeti címe: Recuentos para Demián © Jorge Bucay, 1999 © Editorial Del Nuevo Extremo, 1999 © Hungárián translation: Pávai Patak Márta, 2004 © Új Paradigma Kiadó, 2004 Fordította: Pávai Patak Márta Szerkesztő: Berezvai Ildikó

Kiadja az Új Paradigma Kiadó Szentendre 2004 Felelős kiadó: Berezvai Ildikó

TARTALOM

A leláncolt elefánt .................................................... 9 Közös tényező ......................................................... 13 Az emlő vagy a tej ................................................... 17 A bumeráng-tégla ..................................................... 18 A gyűrű valódi értéke ................................................ 21 A boldog-szomorú király .......................................... 24 Békák a tejszínben .................................................... 28 A képzelt halott ........................................................ 30 A garniszálló portása................................................. 33 Két számmal kisebbet ............................................. 39 „A Hetes" asztalosműhely ......................................... 45 Birtoklásvágy ............................................................ 49 Az énekverseny ......................................................... 51 Miféle terápia ezi ...................................................... 55 Az elásott kincs ........................................................ 63 Egy kancsó borért..................................................... 67 Egyedül vagy társtalanul .......................................... 73 A süket feleség .......................................................... 79 Nehogy összekeverd! .............................................. 83 A szárnyak repülésre szolgálnak ............................... 88 Ki vagy^ .................................................................. 91 Átkelés a folyón ........................................................ 98 A maharadzsa ajándékai ............................................ 101

Találkozás Buddhával................................................ 104 A csökönyös favágó .................................................. 110 A tyúkanyó és a kiskacsák ......................................... 113 Szegény birkák ......................................................... 116 A vemhes fazék ........................................................ 119 Szerelmes pillantás ................................................... 124 A börzsönyfa sarjai .................................................... 126 A labirintus ................................................................ 131 A kilencvenkilences kör ........................................... 135 A kentaur .................................................................. 144 Diogenész pénze ................................................... „. 148 Megint a pénz ........................................................... 151 Az óra, amely hétkor állt meg.................................... 160 A lencse ..................................................................... 164 A király, akit mindig dicsérni kellett ......................... 167 A tízparancsolat ....................................................... 171 Az ásrama macskája .................................................. 176 A hazugságvizsgáló ................................................... 180 Én vagyok Péter ....................................................... 186 A rabszolga álma ....................................................... 192 A vak ember felesége................................................. 195 A kivégzés ................................................................. 199 Az igazságos bíró ..................................................... 208 Az igazságbolt .......................................................... 219 Kérdések ................................................................... 222 Aki datolyapálmát ültetett......................................... 226 Önelutasítás .............................................................. 230 Epilógus ................................................................... 237 Források .................................................................... 244 Kiegészítő bibliográfia ............................................. 247

A LELÁNCOLT ELEFÁNT

-Én erre képtelen vagyok! - kiáltottam. - Képtelen! - Biztos vagy benned - kérdezte tőlem a doki. - Igen - pedig a legszívesebben odaülnék elé, és kimondanám neki, hogy mit érzek... De tudom, hogy úgyis képtelen lennék rá. A doki Buddha-ülésben beletelepedett a rendelőjében tartott borzalmas kék fotelek egyikébe. Elmosolyodott, a szemembe nézett, és halkabbra fogta a hangját, mint mindig, amikor azt akarta, hogy figyelmesen hallgassák, és így szólt: - Elmondanék egy történetet... Azután a válaszomat meg sem várva Jorge elkezdett mesélni. Kissrác koromban imádtam a cirkuszt, a legjobban pedig az állatokat szerettem a cirkuszban. Főleg egy elefánt vonta magára a figyelmemet, később megtudtam, hogy más gyerekeknek is ő volt a kedvence. Az előadás alatt az a hatalmas állat csodákat művelt mérhetetlen súlyával, hatalmas méretével és erejével... De az előadás után is, meg nem sokkal azelőtt is, hogy visszajött volna a színpadra, az elefánt egyik lábánál fogva mindig láncra volt kötve egy kis karóhoz.

Vékonyka kis karó volt, alig pár centinyire a földbe szúrva. A lánc ugyan vastag, erős volt, számomra mégis nyilvánvalónak tűnt, hogy ha egy állat képes egyetlen rántással tövestül kitépni egy fát, akkor könnyűszerrel kiszabadíthatná magát e karó fogságából és elszaladhatna. A rejtély továbbra is egyértelmű számomra. Akkor meg mi tartja ott? Miért nem szalad el? Öt-hat éves koromban még bíztam az idősebbek tudásában. Megkérdeztem hát egy tanárt, az egyik szülőmet vagy nagybácsimat, mi a titka az elefántnak. Egyikük azt felelte, az_ elefánt azért nem szökik meg, mert idomítva van.

6

Erre én magától értetődően azt kérdeztem: „Hogyha idomítva van, akkor meg miért tartják láncon?" Nem emlékszem, hogy megnyugtató választ kaptam volna. Idővel aztán elfelejtettem az elefánt és a karó rejtélyét, csak akkor jutott eszembe, amikor másokkal is találkoztam, akik szintén föltették magukban ezt a kérdést. Pár éve rájöttem, hogy szerencsére valaki nekem elég okos választ adott a kérdésre: A cirkuszi elefánt azért nem szökik meg, mert egészen kicsi korától fogva egy ehhez hasonló karóhoz kötve él. Behunyt szemmel magam elé képzeltem a védtelen, újszülött elefántot a karóhoz kötve. Biztos vagyok benne, hogy abban a pillanatban a kiselefánt rángatta-cibálta magát, erővel igyekezett kiszabadulni a béklyóból. Ámde hiába erőlködött, nem sikerült, mert hozzá képest nagyon erős volt az a karó. Elképzeltem, ahogy kimerülten alszik, s hogy másnap újból megpróbálja, és harmadnap is, negyednap is... Mígnem aztán - és az a nap szörnyű lehetett az állat életében - belenyugodott, hogy nem tehet semmit, és megbékélt a sorsával. Az a hatalmas, erős elefánt, amelyet a cirkuszban látunk, azért nem szökik meg szegény, mert azt hiszi, hogy nem tud. Még él benne az emlék, hogy milyen tehetetlennek érezte magát nem sokkal azután, hogy megszületett. És ami a legrosszabb, soha nem vonta komolyan kétségbe ezt az emlékét. Soha, de soha többé nem tette próbára az erejét... - így van ez, Demián. Egy kicsit mindnyájan olyanok vagyunk, mint a cirkuszi elefánt: száz meg száz karóhoz kötve mozgunk a világban, amelyek korlátozzák a szabadságunkat.

7

Úgy élünk, hogy egy csomó dologról azt gondoljuk, „nem tudjuk megtenni", és csakis azért, mert egyszer régen, még kiskorunkban megpróbáltuk, és nem sikerült. Ugyanazt tettük akkor, amit az elefánt, és ezt az üzenetet véstük emlékezetünkbe: Nem tudom, nem tudom, és soha nem is fogom tudni. Úgy nőttünk fel, hogy bennünk maradt ez az üzenet, melyet mi magunk kényszerítettünk rá magunkra, ezért sohasem próbáltunk meg újra elszabadulni a karótól. Hogyha néha a bilincs szorítását érezzük, és halljuk a lánccsörgést, odasandítunk a karóra, és arra gondolunk: Nem tudom, és soha az életben nem is fogom tudni megtenni. Jorge hosszan hallgatott. Aztán közelebb jött hozzám, leült elém a földre, és így folytatta: - Teveled is ez a helyzet, Demi. Annak a hajdani Demiánnak az emléke kondicionálja az életed, aki már nem létezik, és aki nem tudott valamit megtenni. Az egyedüli módja, hogy megtudd, sikerül-e megtenni, ha megint megpróbálod, de szívvel-lélekkel... Szívvel-lélekkel! ■

8

KÖZÖS TÉNYEZŐ

Amikor első alkalommal mentem Jorge rendelőjébe, tudtam, hogy nem egy szokványos pszichoterapeutával fogok találkozni. Claudia, aki ajánlotta, már előre figyelmeztetett, hogy „a Doki" merthogy ő így hívta -, „egy kicsit fura alak". Nekem már elegem volt a szokványos terápiákból, de mindenekelőtt abból, hogy hónapokon keresztül egy dokiáter díványán unatkozzam. Úgyhogy fölhívtam, és kértem tőle időpontot. Az első benyomásom minden várakozást felülmúlt. Meleg novemberi délután volt.* Öt perccel előbb érkeztem és lent várakoztam a kapu előtt a megbeszélt időpontig. Pontban fél négykor megnyomtam a csengőt. A kapucsengő berregett, benyomtam az ajtót, és fölmentem a kilencedik emeletre. A folyosón vártam. Vártam. És csak vártam! Mikor már eluntam a várakozást, megnyomtam a lakás csengőjét.

'Argentínában vagyunk, a déli féltekén.

9

Egy pasas nyitott ajtót, első ránézésre úgy volt öltözve, mintha piknikezni indulna: farmernadrág, teniszcipő, rikító narancssárga ing. - Szervusz - fogadott. Be kell vallanom, a mosolya megnyugtatott. - Jó napot - feleltem. - Demián vagyok. - Persze, persze. De mi történt veled