Betty Edwards-Szines - Jobb Agyfeltekes Rajzolas

Betty Edwards

A Jobb agyféltekés rajzolás Az új jobb agyféltekés rajzolás munkafüzet szerzőjétől

Betty Edwards

SZÍNES

Jobb agyféltekés rajzolás

Betty Edwards

SZÍNES Jobb agyféltekés rajzolás Sajátítsa el a színkeverés művészetét!

Budapest, 20 1 0

A mű eredeti címe: Color A course in mastering the art of mixing colars A mű eredetileg a Jeremy P. Tacher l Penguin (a Penguin Group (USA) Inc. tagja) kiadó gondozá­ sában jelent meg. Copyright © 2004 by Betty Edwards © Bioenergetic Kft. 20 1 0 Kiadja a Bioenergetic Kft. Felelős kiadó: Schneider Gábor Fordította: Kovács Gergely Károly Főszerkesztő: Kajtár-Schneider Krisztina Felelős szerkesztő: Bottyán-Lengyel Gabriella Borítóterv: Németh Katalin Nyomdai munka: Reálszisztéma - Dabasi Nyomda Zrt., Dabas Felelős vezető: Vagó Magdolna vezerigazgató www.dabasinyomda.hu

ISBN 978 963 2910 819

789632 910819

Unokáimnak, Sophie-nak és Francescának ajánlom

Tartalom

Köszönetnyilvánítás ............................................... xi Bevezetés: A színek jelentősége .......................... xiii Színek a Földön .................................................... xiii

l

FEJEZET

Rajzolás, színek, festés és az agyműködés 2 Lássuk a színeket értékként! . 3 Miért fontosak az értékek? ...................................... 4 A nyelv szerepe a színekben és a festészetben 6 Állandóságok: látni és hínni . 8 A méretállandóság hatalma 8 Ahogy a fény módosítja a színeket ....................... l O Ahogy a színek hatnak egymásra . 12 ..............

. .................................

........

.......................... ........

....................................

............... ..........

2

FEJEZET

A színelmélet értelmezése és alkalmazása ............ l 4 Elméletek a színekről . 15 A színelmélet alkalmazása a művészetben 17 ........................... ................

...........

3

FEJEZET

A színek szókészlete . A három elsődleges szín . . A három másodiagos szín . . A hat harmadlagos szín Analóg sz ín ek Komplementer színek . A színek elnevezése: a B-mód szerepe a színkeverésben A szín három tulajdonsága: Az árnyalat, érték és intenzitás Az elnevezéstől a keverésig . Áttérés az elméletről a gyakorlatra

........................ .....................

20

.................... .... ..............

21

............... .......... ..........

22

.........................................

23

........................................................

25

..... ..................... ................

25

........................

26

.............................

28

... ...............................

32

.......................

33

FEJEZET

Festékek és ecsetek vásárlása és használata 36 Az eszközök beszerzése . . . 37 A festés kezdete 40 Egy szín kikeverése .. . 43 l. gyakorlat: szubjektív színek .............................. 44 Eszközök tisztítása . 46 ..........

............. .... ..... ................

.....................................................

..........................................

. ..

.................. .............................

5

FEJEZET

A színárnyalat megértése színkerékkel... . 48 2. gyakorlat: Színkerék-sablon készítése .............. 49 3. gyakorlat: A színkerék megfestése .................... 5 1 4. gyakorlat: A színárnyalatok felismerése . 56 Színkeverés . . . . . 56 Színalkotás: hogyan lesz négy festékből több száz szín? 57 ..... ........

..........

... .. . .. . ..............................................

...........

FEJEZET

Az érték megértése színkerékkel... 60 Érték 61 5 . gyakorlat: A szürke árnyalatai - "értékkerék l árnyalatfürkésző" készítése .......... 6 1 A z értékkerék l árnyalatfürkésző használata ....... 63 Hogyan lesz a szín világosabb és sötétebb? .......... 64 6. gyakorlat: Két színes értékkerék: Fehértől a tiszta árnyalatig, tiszta árnyalattól a feketéig . . 65 Színek világosításának és sötétítésének egyéb módszerei .. . . 68 A színsötétítés másik módja 70 Összefoglalás . . . 70 ........................

......................................................................

............. .......... .. .....................................

............................ . ....... ...... ......

.................................

........... ................................ ...... .....

7

FEJEZET

Az íntenzitás megértése színkerékkel .. 72 7. gyakorlat: Elsődleges színekkel a színmentességért . 73 8. gyakorlat: Intenzitáskerék készítése - Tiszta színárnyalattól a színmentességig és vissza .......... 77 9. gyakorlat: A színárnyalat, érték és intenzitás megnevezésének gyakorlása . 74 A színtompítás egyéb módszerei . 80 .................

....................... ........................

...........

.........................

FEJEZET

Miből áll a színharmónia? .. Esztétikai válasz a harmonikus színekre . Az utókép-jelenség . . . . . .. .. .. Utóképek és a színek tulajdonságai . . . . . .... . Albert Munsell színegyensúlyon alapuló harmóniaelmélete . . .... . . A színegyensúly jelentése

84 85 86 . 90

....... . ..........................

........ .....

... ...... .. ...... ......... ..

.

......

. .. . .. .

....... ......... ...

.

..

. ..

.. . ......

......................................

92 93

FEJEZET

Alkossunk színharmóniát!.. . .. . . . . 96 l O. gyakorlat: Színek átalakítása komplementerekkel és a szín három attribútumával (árnyalat, érték, intenzitás) . . . 96 Tanácsok a 2-tól a 6. terilletig . . 1 02 ..

.... .... ............ .....

... . ..

.............. ...... .......

10

FEJEZET

A fény, a színállandóság és a szimultán kontraszt hatásaínak felismerése . . . 1 12 A következő lépés: Hogyan hat a fény a térbeli formák színére? . . . . . . .. . . . .. .. 1 1 3 Miért nehéz megfigyelni a fény hatásait? 1 14 A fény által befolyásolt színek pontos észlel ési m ódja . 1 1 6 A színárnyalat megfigyelésének három módszere . . . . . . 1 16 A következő lépés: Az intenzitásszint megállapítása ........................ 1 1 9 A festés háromlépcsős folyamata 121 Az első lépcső 1 20 A második lépcső . . 1 20 A harmadik lépcső 1 20 l l. gyakorlat: Csendélet festése . . . 121 . . ...................

. .... . .. . .. .

. . ...... .

.

...........

............................... .... .. ... . .. .

........................

......................................................

..................... ................ .........

..............................................

.......... ...... ...... .

ll

FEJEZET

Meglátni a természet csodaszép színeit . 1 34 A virágok színharmóniája . 1 35 Virágok festése a művészetben . .. . . . . 1 36 A természeti színei mások, mint az ember alkotta tárgyaké . . . . . .. .. . . 1 39 12. gyakorlat: Virágcsendélet festése . . . . . 1 40 Színeket tanulni a természettől .. . . . 1 55 .............

....... ..........................

......

... . ...... ....

.. . . ...... ..

. . .

...... . .... . .

.....

... .......... ...

12

FEJEZET

A színek jelentése és jelképrendszere 1 56 Színek elnevezése . . . . . . . . . . 1 57 Jelentések közvetítése színekkel.. . . . 1 58 13. gyakorlat: Az emberi érzelmek színe 161 A kedvenc színeink és ezek jelentése 1 68 Színpreferenciák . 1 69 A színpreferenciák és kifejezésmódunk ismerete . 171 A színek szimbolikus jelentése 1 72 A színjelentés értelmezésének gyakorlása 1 88 Használjuk színismeretünket . . . . . . . . . . . . .. 1 90 .................

. . . .. ... . ... . . ................. .......

....... ... ....... ....

............

..................

.................................. ...............

.................................

...........................

..........

. ... . . . . . . . . . .

KIFEJEZÉSEK MAGYARÁZATA

.

•..•.•..•..•••••.••••••.•.•.•••.•••••••••••••.•••••••••••

1 93

IRODALOM ••.•.•.••••.••••••.•.•••.••••.•.•.•••......••••••••••••.•••....••.•••••.•••••••.•.•.•.• 1 96

Köszönetnyilvánítás

Szeretnék köszönetet mondaní: Anne Farrellnek, aki pótolhatatlan segítségemre volt a kézírat előkészítése során, a kutatásban, a szerkesztés­ ben és a nagyszerű ötletek felvetésében. Brian Bomeíslernek, aki javaslataivat felismeréseivel nagyban hozzájárult a színelmélet síkeres oktatásához ötnapos közös színes rajzkurzusaínkon. Jeremy Tarchernek, amíért bátorított és támogatta ezt a munkát Robert Barnettnek és partnerének, Kathleen Ryannek körültekintő jogi segítségükért és tanácsaikért Joe Molloynak a könyv nagyszerű tervezéséért Rachel Thiele-nek a szépművészetí munkák repro­ dukciós engedélyeinek megszerzésében nyújtott segít­ ségéért és rendíthetetlen támogatásáért Mary Nadlernek sasszeméért és a kézirat szerkesztése során nyújtott bölcs javaslatokért Wendy Hubhertnek szerkesztői képességeíért, különö­ sen a könyv szerkezetí felépítésének megalkotásáért Tony Davísnek a nagyszerű nyomdai előkészítésért Don Dame-nek színekkel kapcsolatos szaktudásáért és a bátorításért, amit azokban az években kaptam tőle, amíkor a California State University-n ( Long Beach) oktattam színelméletet Mínden tanítványomnak, akik az ötnapos színes kur­ zuson javaslatokkal, ötletekkel segítettek.

Köszönetnyilvánítás

xi

Családomnak Anne-nak és Johnnak, Royának és Briannnek türelmükért és hűséges, odaadó támoga­ tásukért A könyv készítése során nagyon sok színekkel kapcso­ latos anyagot elolvastam; ezek közül különösen nagy hatással volt rám Albert Munsell, Johannes Itten, Enid Verity, Hazel Rossatti munkássága. Külön kiemelném Arthur Stem How to See Color and Paint It (Színek vizsgálata és festése) című, ma már saj nos nem kap­ ható könyvét, melyben Charles Hawthorne tanításait magyarázza.

xü

Színek

Bevezetés: A színek j elentősége

Nemzedékek tapostak, tapostak, tapostak. Mindent megperzselt a kereskedés; mindent összezavart, bemocskolt az ipar. Az ember piszka, bűze Jelgyűlt mindenen, kopasz már a föld, És a láb sem érzi, mert cipőbe bújt. De mindezek ellenére a természet sosem merül ki; A dolgok mélyén ott él a legdrágább frissesség; És ha a sötét Nyugaton elenyészik az utolsó fénysugár, Oh, a barna meredélyen túl, keleten közeleg a reggel. ..

"

( Gerard Manley Hopkins ( 1844-1889 ): Isten dicsősége)

Színek a Földön A szín jelzi az életet. A Naprendszer bolygóin és hold­ jaikon végzett vizsgálataink során még nem sikerült az élet nyomaira bukkanni, így a színpompás Föld, különösen a növényzet zöldje és a víz kékje számunkra egyedi. Az élettől nyüzsgő területek, az őserdők, az óceánok, a síkságok bővelkednek természetes színek­ ben, melyek gyönyörűséget nyújtanak a szemnek és felvidítják a lelket. Ha természeti katasztrófák vagy az ember pusztítása miatt valahol megszűnik az élet, és eltűnnek a színek, a természet - Gerard Manley Hopkins angol költő szavaival élve - ott sem fárad ki, és a megújuló élettel a színek is visszatérnek. Nagyon nehezen tudunk színek nélküli világot elképzelni. Időnk jó részében azonban ugyanolyan természetesnek vesszük a bennünket körülvevő szí­ neket, mint a levegőt. Főleg modern városainkban megyünk el az ember által alkotott, lenyűgözően

Bevezetés: a színek jelentősége

xiii

2002-ben a terrorveszély méctékének jelzésére az amerikai kormány egy színkódot vezetett be: a zöld jelzi a legkisebb veszélyt, innen halad a rendszer a kéken, sárgán és narancson át a legsúlyosabb, piros jelzésig. Mint az várható volt, az akasztófahumor iránt fogé­ kony újságírók, komikusok és karikaturisták taroltak aznap. Egyikük szerint ez a " terror színkereke". David Martin, a New York Times újságírója azt java ­ solta, hogy növeljék a színek számát, hogy a fenyegetés mértékét még precízebben ki lehessen fejezni. Szerinte be kellene vezetni a türkizkéket, a pávakéket, a szürkét, a sziénabarnát, a fukszinvöröst, a rózsa­ színt, és végül a feketét, amelynek jelentése: "Túl késő pánikolni. Ne meneküljünk a végzetünk elől:'

xiv

gazdag és változatos színek mellett. Talán már gye­ rekkorunktól hozzászoktunk a színek által nyújtott gyönyörhöz, hiszen annyi szín vesz körül bennünket. Ennek a színtengernek sok esetben nincs más funkci­ ója, mint a figyelemfelkeltés. A természetben minden szín úgy alakult ki az idők folyamán, hogy valamilyen hasznos célt szolgáljon, a történelmi időkben pedig a pompás színeket (pl. a bíbort) csak a gazdagok visel­ hették, és ugyanolyan meghatározott jelentéssei bír­ tak, mint a drágakövek. Ma ezzel szemben szórjuk magunk körül a színeket, mert szeretjük, mert hoz­ záférhetők, mert képesek vagyunk rá. Mai világunk­ ban fillérekbe kerül, hogy a kisujjunkból színek mil­ lióit rázzuk ki. Az a döntés, hogy egy falat, cégtáblát vagy boltkirakatot befessünk, mindössze ennyiből áll: "Tudod mit? Legyen sárga (vagy lila, vagy türkiz, vagy " almazöld)! A modern kultúrák többségében ruhavá­ sárláskor szabadon válogathatunk olyan ragyogó szí­ nek között, melyek korábban megfizethetetlenek, sőt, a nagyhatalmú vezetökön kívül mindenki számára til­ tottak voltak. Ez a célszerűségtől és jelentéstől függet­ len színbőség egész biztosan eltompította a bennünk levő ősi, öröklött, színek jelentőségével tisztában levő érzelmi reakciókat. A színeknek azonban, ha titokzatos módon is, de továbbra is van szerepük az életünkben. Biológiai örökségünk tudatalattiként működik, és bizonyos szí­ nek vonzóak vagy undort keltenek, hasznos informá­ ciókat vagy figyelmeztetéseket közvetítenek illetve kijelölnek bizonyos határokat. Bandaháborúktól súj­ " tott negyedekben egy rivális banda területén " rossz színt viselni igen veszélyes lehet. Amerikában az ünnepeknek valódi színkódjuk van: piros, rózsaszín és fehér; piros, fehér és kék; narancssárga és fekete; piros és zöld. Rózsaszínbe még ma is a lánycsecsemőt öltöztetik, kékbe pedig a fiút. A piros, sárga és zöld színek emberi felügyelet nélkül is képesek az utcai forgaimat irányítani. Mindezeken túl a színeket tudat­ alatti módon is használjuk. Van valami oka, hogy ezt a kék blúzt vettem fel ma reggel? Miért a sárga kancsót vásároltam meg, és miért nem a fehéret? Gondoljuk

Színek

végig: statisztikailag a sötétvörös autók minden más színnél többször szenvednek végzetes kimenetelű bal­ esetet. É s az efféle balesetekben legkisebb arányban szereplő autók színe? Világoskék. A tudósokat mindig is nyugtalanította a színek problematikája, ezért a témának könyvtárnyi iro­ dalma van. Az emberiség legnagyobb gondolkodói is lázasan próbálták megérteni a színeket: Arisztotelész, ókori görög tudós és filozófus, Sir Isaac Newton, angol tudós és Johann W. Goethe, német író és tudós. Goe­ the 1 8 1 0-ben hatalmas tanulmányt publikált Színtan címmel, amely jelentőségében még mesterművét, a Faustot is felülmúlja. Ö k, illetve a sok egyéb tudós és filozófus vastag köteteket írtak tele, melyben azt " a kérdést feszegetik: " Mi az a szín ? Erre a látszólag egyszerű kérdésre nem létezik hasonlóan egyszerű, tárgyilagos válasz. A szótárak magyarázatai nem sok segítséget nyúj­ tanak Az Encarta World English Dictionary a szín (color) szó első jelentésénél ezt írja: "Vizuális érzést keltő jellegzetesség. Tárgyak azon jellegzetessége, mely az általuk visszavert fénytől függ, és amit piros, kék, zöld vagy más árnyalatú színekként érzékelünk:' " De mi az, hogy "jellegzetesség ? Hogy néznek ki való­ jában a tárgyak? A szótár még tizennyolc egyéb jelen­ tést magyaráz, melyek szintén nem magyarázzák meg a színt, de érdekes párhuzamba helyezkednek a rajzo­ lás (draw) szóval. Mindkét szónak számtalan jelentése van, ami jól mutatja, mennyire fontos dolgokról van szó. Az angol nyelvben mindkettőt használjuk főnév­ ként és igeként is, képezhetünk belőlük jelzőt. Ha az első definíciót vizsgáljuk ( "vizuális érzést " keltő jellegzetesség ) : jelentheti mindez azt, hogy a szín nem is egy önmagában létező valami, csupán a megfigyelő agyában keletkező érzés, amit egy rejté­ lyes, kifürkészhetetlen felületre eső fény okoz? Vajon a citrom tényleg sárga, vagy a sárga csak az agyarnban keletkező érzés eredménye? A kutatók véleménye sze­ rint teljesen lényegtelen a citrom valódi színe (lehet, hogy színtelen!), de a felülete olyan tulajdonságokkal rendelkezik, amely minden hullámhosszúságú fényt

Bevezetés: a színek jelentősége

Sokféle magyarázat lehet arra, hogy a legtöbb halálos baleset miért sötétvörös autókkal történik, a legkeve­ sebb pedig miért a világos­ kékekke t Éjjel a vöröset nehezebb észrevenni, mint a vilá­ goskéket. A vörös a fiatalok köré­ ben népszerű, míg a ké­ ket inkább az idősebb, tapasztaltabb vezetők választják. A piros a nagy telje­ sítményű sportautók gyakori színe, míg az egyszerű szedánok sok­ szor világoskékek A vörös hagyomá­ nyosan a veszély és az izgalom szine, ezért az ilyen autók vonzzák a kalandot kereső, ke­ vésbé óvatos vezetőket.

" A szín titokzatos, meg­ határozhatatlan definíció; szubjektív élmény, agymű­ ködéssel összefüggő érzet, amelyhez három egymással összefüggő és alapvető tényező szükséges : fény, egy tárgy és egy megfigyelő:' Enid Verity: Color Observed (Megfigyelt színek), 1 980

XV

" Soha nem fogjuk közvetle­ nül érzékelni a külső világ tárgyait. Éppen ellenke­ zőleg: csak azt érzékeljük, hogy ezek a tárgyak milyen hatással vannak idegrend­ szerünkre; ez születésünk első percétől fogva így van:' Hermann Helmholtz: Human Vision (Emberi látás), 1 855.

" Nem száll-e varázs, Ha hozzáér hideg gondolkodás? Roppant szivárvány volt egyszer az égen: szövetét tudjuk - számontartja régen a mindennapi dolgok lajstroma -. Angyal-szárnyat lenyír a filozófia, rejtélyt szabályba tör, s szellemlakott eget kifoszt és kincses gnómlakot ­ szivárványt bont . . ." John Keats: Lamia Il. rész 1 884. (Nemes Nagy Ágnes fordítása)

xvi

elnyel, kivéve egyet; azt a hullámhosszt veri vissza a szememhez/agyamhoz/elmémbe. Ez az adott hul­ lámhossz eredményezi, hogy a vizuális rendszerem­ ben ingerület keletkezik, ezt a típusú érzést nevezem úgy, hogy "sárga''. A megfigyelt színárnyalat ugyan­ akkor a megfigyelő személytől is függ. Ugyanazt a tárgyat vajon két ember ugyanolyan színűnek látja? Mit lát egy színvak? Ezek a kérdések évszázadok óta izgatják az emberiséget, de megfejtésük kutatók és laikusok számára egyformán nehéz, ugyanis nem tudunk kilépni saját vizuális-, agyi rendszerünkből és elménkbőL Egyszerűen magunkra maradunk a színek titokzatosságával és a rájuk adott egyedüli mentális és érzelmi válaszainkkaL Hagyjuk is meg ezeket a megoldhatatlan kérdé­ seket a tudósoknak és filozófusoknak, mi azt tudjuk, hogy szeretjük a színeket, bármik is azok, és néha arra vágyunk, hogy jobban megértsük a színek csodáját: észlelésüket, kombinációjukat, használatukat Mind­ annyian érezzük, hogy egyes színösszetételek szokat­ lanul kedvesek a szemnek, de nem tudjuk az okokat. Nem ismerjük a módját, hogy egy papírlapon, ruhá­ zatunkon vagy környezetünkben ilyen csodálatos színösszeállításokat kreáljunk. Ám mindeközben attól is tartunk, hogy ha túl sokat tudunk a színekről, akkor elszáll a varázs - a szivár­ vány szürkévé fakul, mint Keats verse oly kifejezően figyelmeztet. Véleményem szerint azonban az öröm nem tűnik el a tudás hatására. Mindannyiunknak szüksége van arra, hogy a mindennapok során szí­ nekkel kapcsolatos döntéseket hozzon. Természetesen az ösztöneink is irányítanak bennünket, ám a tudással ötvözött ösztön még nagyobb erő. Ebben a könyvben megkísérlem óvatosan kibon­ tani a színekkel kapcsolatos szövevényes információ­ halmazt, hogy az olvasó biztos színismerettel rendel­ kezzen: hogyan lássuk, hogyan használjuk a színe­ ket; a színekkel dolgozók hogyan ötvözzék, hogyan vegyítsék úgy az árnyalatokat, hogy sikerüljön elérni az oly nehezen megfogható célt: a színek harmóniáját. Aki hétköznapibb szinten érdeklődik a színek iránt,

Színek

egyszerű gyakorlatokkal elérheti, hogy jobban meg­ értse és mélyebben átélje azokat. A könyv első részében megpróbálom a színek­ ről felhalmozott mérhetetlen mennyiségű ismeretet leszűrni és tömör, mégis összefüggő rendszert alkotni a színek jelentéséről, a színelméletről és a színek nyel­ véről. A második részben gyakorlati információkkal és feladatokkal szolgálok, melyek megvilágítják az elmé­ letet és a definíciókat. Végül a harmadik részben a harmonikus színkom­ binációkról, a színek jelentéséről, szimbolizmusáról lesz szó, és ötleteket adok ahhoz, hogy ezzel a tudás­ sal a színek élvezete hogyan válhat a mindennapok részévé.

Bevezetés: a színek jelentősége

" Ha öntudatlanul meste­ rien bánunk a színekkel, akkor ez az öntudatlanság a módszerünk lényege. Ha azonban az öntudatlanból kilépve már képtelenek vagyunk színes remekmű­ veket alkotni, akkor meg kell szereznünk a színekkel kapcsolatos tudást:' Johannes Itten: A színek művészete, 1 96 1 .

xvii

l

FEJEZET

Raj zolás, színek, festés és az agyműködés

A

színek ismerete ritkán szerepel a közok­ tatásban, kivéve valami csenevész színel­ méletet az általános iskolában. Ezt követően azonban csak a speciális művészeti iskolák oktatják a színek értelmezését, a színekkel kapcsolatos tudatosságot. Á m a művészpalánták még ekkor is gyakran csak mellékesen, a festés részeként tanulnak a színekről, és a rajzolást is sokszor magában, a festéstől és színektől elkülönítve oktatják. Pedig ezeket az alapvető isme­ reteket a legjobb sorban megtanulni: első a rajzolás, utána a színek, végül a festés. Bár az agyfolyamatok szarosan összekapcsolják ezeket a témákat, mégis sokban különböznek egy­ mástól. A rajzolás és a festés közötti legalapvetőbb eltérés az, hogy a színekkel a festést kapcsoljuk össze, nem a rajzolást. Kevésbé egyértelmű különbség, hogy a festés részét képezi a rajzolás (kivéve talán bizonyos absztrakt és nonfiguratív festészeti stílusokat), ám a rajzoláshoz nem szükséges a festés. A diákoknak ezért érdemes előbb megtanulni rajzolni, és csak azu­ tán festeni. A harmadik alapismerethez, a színekhez konkrét tanulás szükséges (ennek a neve általában " a " színelmélet ), ennek ideális időpontja a rajzolás és a festés között van. A három tananyagban közös az, hogy a tanulók különböző technikákkal ismerkednek

2

Színek

meg, témák sokaságát ábrázolják, de mindenekelőtt megtanulják a művészi látásmódokat. Az egyik ilyen rajzolást, festést és színeket összekötő látásmód az értékek (világos és sötét árnyalatok) észlelése. Jobb agyféltekés rajzolás című könyvemben is ezt a művészeti tanmenetet vázoltam fel: először meg kell látni és vonalak segítségével meg kell rajzolni a széle­ ket, majd egymással arányosan ábrázolni kell a for­ mákat és az üres tereket Ezt követően megtanuljuk látni és rajzolni az értékeket, és elsajátítjuk a színek észlelését és keverését: ezután következhet a rajzolás és színismeret ötvözése, a festés. Ez a sorrend azért ideális, mert egy bonyolult kép festésénél hasznos " a korábban megszerzett " látni és rajzolni ismeret, és az is előnyös, ha a festés előtt már tisztában vagyunk a színekkel és keverésükkeL É rdemes megemlíteni, hogy a holland festőóriás, Vincent van Gogh, aki jórészt autodidakta volt, eldöntötte, hogy csak azután nyúl a színekhez, hogy megtanult rajzolni. A könyv gyakorlatai azonban zömmel csak a színekre összpon­ tosítanak, így a rajzismeret hasznos ugyan, de nem létfontosságú. Egyetlen kivétel az értékek észlelése, amely a 6. fejezetben olvasható.

Lássuk a színeket értékként! A színek birodalmába újonnan belépők számára az egyik legnehezebb feladat a színek értékként történő észlelése. Mivel a legtöbb rajz a szürke különböző árnyalataival készül, a rajzolni tanuló diákok egyút­ tal azt is megtanulják, hogyan alakítsák át a színeket értékekké. Megtanulják látni, megítélni és lerajzolni a színeket a szürke különböző árnyalataiként, ami a " " szürkeskálának nevezett, fehértől feketéig terjedő színsorozattal rokon. Próbáljuk ki ezt az 1 . 1 . ábrán. Az ott látható szürkeskála melyik szintjén helyeznénk el a sárgát? Melyik szintre tennénk a lilát? Sötétebb az egyik a másiknál, vagy közel azonos értékűek? (Az, hogy közel azonos értékszinten vannak, még nehezebbé teszi a dolgot, mert ösztönösen világo­ sabbnak tartjuk a sárga színt és sötétebbnek a lilát.)

Rajzolás, színek, festés és az agyműködés

" Már megpróbálkoztam vele [a festéssel] januárban, de abba kellett hagynom , mégpedig több kisebb jelen­ tőségű körülmény mellett azért, mert rajzkészségem túlságosan határozatlan volt. Most hat hónapom telt el, ezt az időszakot teljes egészében a rajzolásnak szenteltem . . . Nagy jelentő­ séget tulajdonítok a rajzo­ lásnak és folytatni is fogom, mert ez jelenti a festészet gerincét , azt a vázat, ami a többi elemet tartja:' Vincent van Gogh:

The Complete Letters of Van Gogh (Van Gogh összes leve­ le) , l. kötet, 223-224. oldal.

3

Miért fontosak az értékek? A színek értékszintje azért lényeges, mert a sötét és világos kontrasztok a jó kompozíció alapjai. Utóbbi azt jelenti, hogy milyen a tárgyak és a terek, illetve a fények és árnyékok elrendezése a rajzon vagy a fest­ ményen. A kontrasztproblémák szinte magától érte­ tődően kompozíciós gondokat is okoznak. Vegyük példaként egy 1 895-ös angol festményt, az Aranyhajú lányt ( 1 .2. ábra) . A művész, Lord Frederic Leighton a fiatal lány csodaszép aranybarna hajának ábrázolá­ sára egy sor értéket felhasznált, a tiszta aranytól csak­ nem egészen a feketéig, és mivel megmutatja nekünk ezt a sok-sok értéket, a lány haját ravasz módon cso­ daszép aranyszínűnek érzékeljük. Ha Lord Leighton nem látta volna a hajszín sötét és világos változását, és csak egyetlen értéket festett volna le (mondjuk a fejtetőn látható tiszta aranyszínt), a teljes kompozí­ ció széteső és valószerűtlen lenne. A tizenkilencedik század közepén a művészek úgy védték ki ezt a problémát, hogy a teljes kompozíciót megfestették a szürke különféle árnyalataival, a leg­ világosabbtól a legsötétebbig, és csak azután adták hozzá a színeket. A francia gris (szürke) szó alapján a módszer neve grisaille. Az 1 .3. ábra a Leighton-kép fekete-fehér fotója: így nézhetett ki a festmény grisaille aláfestése. A grisaille aláfestés ( 1 .4. ábra) alapvetően rajz a festményben: ismét egy kapcsolat a rajzolás, a festés és a színek között. Ha a művész a színértékeket átala­ kította a szürke árnyalataivá, akkor a színek foko­ zatait már kikeverbette ( mdndjuk a kék színt a fel­ sőruházaton) úgy, hogy a világos és sötét megfelelő legyen: a szürke aláfestés útmutatóul szolgált ahhoz, hogy a ruha világos és sötét területein a kék megfelelő értékét alkalmazza. Egyértelmű, hogy ez a módszer bonyolult és időrabló volt, a grisaille aláfestést ezért a tizenkilencedik század végére a legtöbb művész már elhagyta. Ám ez a történelmi kitekintés rámutat arra, hogy mennyire fontos a színek értékszintjének pontos észlelése.

Fehér

Nagyon világos l. szint

Világos 2. szint

Középérték 3. szint

Sötét

4. érték

Nagyon sötét 5. érték

Fekete

1 . 1 . ábra

4

Színek

1 .2. ábra Leighton: Aranyhajú lány.

1 .3. ábra.

1 .4. ábra. Martin Josef Geeraerts { 1 707- 1 79 1 ): A művészetek allegóriája (részlet), vászon, olaj, 45 x 52 cm. Raphael Valls Gallery, London, Egyesült Királyság. Rajzolás, színek, festés és az agyműködés

5

A nyelv szerepe a színekben és a festészetben

Donald S. Christiansen, a Washingtoni Egyetem sport­ pszichológiai szakértője így sorolja fel a "csúcsforma'� más néven " a zóna" jellegze­ tességeit. A sportoló: fizikállsan ellazult, mentálisan nyugodt, összpontosít, éber, magabiztos, uralja önmagát, pozitív, örömöt érez, nem érez erőfeszítést, " automatikus'� a jeleore koncentrál.

6

A rajzolást, a színeket és a festészetet összekötő újabb kapocs az agyi folyamatokkal függ össze. Egy tárgy lerajzolása látszólag csak az agy jobb oldali, vizuális, észlelő felének feladata, melybe a bal oldal verbális rendszere csak bezavar. A színekhez és a festéshez is ugyanazon vizuális-észlelő funkciók kellenek, ám a színek keveréséhez szükség van a bal agyfélteke ver­ bális, sorrendet követő gondolkodásmódjára is. Életem során több ezer tanítvánnyal dolgoztam együtt, és arra jutottam, hogy a megfigyelések ábrá­ zolásához félre kell tenni a szóban forgó jelenséggel kapcsolatos szóbeli tudást. Más szavakkal: el kell felejteni a dolgok nevét, át kell lépni B-módból (így nevezem az agy domináns, szóbeli, többnyire a bal féltekében elhelyezkedő funkcióját) a ]-módba (ez a szubdomináns vizuális-észlelő mód, melynek helye általában a jobb félteke). A vizuális módok közötti mentális lépés hatá­ sára a tudatállapot jelentős mértékben megváltozik a hétköznapihoz képest; ezt az elmeállapotot más tevékenységek során gyakran tapasztaljuk. Ha pél­ dául valamilyen sportot űzve belépünk " a zónába: időérzékünket elveszítjük, csak a feladatra összponto­ sítunk, nehezen vagy egyáltalán nem tudunk verbáli­ san kommunikálni. A természet után rajzoló művész is gyakran átéli ezt: eggyé válik a rajzoló, a megfigyelt tárgy, illetve a folyamatosan készülő rajz. Ezt a tudat­ állapot-változást úgy nevezem, hogy kognitív átlépés a " J-mód állapotába': Festéskor, a rajzoláshoz hason­ lóan, szintén szükség van erre az átlépésre, hiszen a művésznek nem csupán a tárgy formáját, hanem a színeket, különösen a színek viszonyait is tisztán észlelnie kell. A jobb agyféltekéjének egyik fő feladata az efféle viszonyok felismerése. A J-módra támaszkodik tehát a rajzolás és a fes­ tés is, ám utóbbi valahogyan mégis más agyállapotot követel meg, és szerintem ehhez hozzájárul a festészeti eszközök bonyolult volta. A rajzeszközök egyszerűek, számuk kevés: papír, valami, amivel rajzolni lehet és Színek

egy radír. Rajzolás során a művész mentális állapo­ tát nem befolyásolja ez a néhány eszköz, így a J-mód működése többé-kevésbé zavartalan. A legtöbb fes­ tészeti technikához (vízfestés, olajfestés, akril) azon­ ban kell számos ecset, nyolc, tíz, húsz vagy még több festékfoltú paletta, hígító anyag (víz, olaj, terpentin), illetve a színkeverés ismerete. Ráadásul a színkeverés, különösen a kezdők számára egy szóban memorizált többlépéses folyamat, ami miatt az agyműködésnek vissza kell térnie a jobbára a bal agyfélhez kötődö, verbális, elemző B-módba. Igen jellegzetes, hogy a művésznek festéskor gyakran kell szünetet tartania a színkeverés miatt, és ekkor a J-mód minden esetben megszakad. A festés mentális folyamata tehát a következőkép­ pen működik: a művész festéssel J-módba " ringatja magát': és fest addig, amíg ki nem kell kevernie egy adott árnyalatot Ekkor elhagyja a J-módot, és átgon­ dolja a keverés menetét, gyakran hangosan ki nem mondott cselekvési tervet megfogalmazva. ( " Köze­ pesen sötét tompa kék szín kell. Ultramarin kéket és kadmiumsárgát keverek össze egy kis fehérrel. Nem, ez túl világos. Tegyünk hozzá egy kis kéket. Túl élénk. Még egy kis sárga. Próbáljuk ki. Ez nagyjából jó:') Ekkor történik meg a visszatérés a J-módba, ami tart is, amíg nincs szükség újabb színkeverésre. A festés lelki állapota tehát egy ilyen " kinn is vagyok- benn is vagyok': ide-oda ugrálás a számunkra oly kedves, vizuális-érzékelő J-mód, és a megszokott, hétköznapi, verbális-elemző B-mód között. A gyakor­ lott festő számára a színkeverés miatt szükséges ide­ oda ugrálás lelki állapot teljesen öntudatlanul megy végbe. A kezdőnek azonban egy nagyon is tudatos lépés, amit alaposan be kell gyakorolni. Ha már valaki megtanulta, a színkeverés folyamata egyszerű és gyors lesz, ráadásul sokan élvezik is a festés eme lelki ket­ tősségét.

"Valójában a színek területe valahol a tudományok és a művészetek, illetve a fizika és a pszichológia határmezs­ gyéjén terill el; maga a szín jelenti tehát az összekötő kapcsot eme különálló kul­ túrák között. Ennek eredményeként bármelyik oldal áll elő egy eszm ével, az ködösnek tűnhet és a másik fél könnyü célpontjává válik; a könnyü győzelmek vidéke ez, ahol sem az analitikai, sem a gyakorlati módszerek nem egyed uralkodók:' Manlio Brusatin:

A History of Colors (A színek története), 1 99 1 .

Rajzolás, színek, festés é s az agymüködés

7

Állandóságok: látni és hinni

l

'----

A rajzolással, festéssel és színekkel kapcsolatban a leg­ fontosabb kívánalom a pontos megfigyelés, ám külön­ böző agyi folyamatok nagyban befolyásolják, hogy tényleg azt érzékeljük-e, amit látunk; más szóval a re­ tinára jutó valódi adatokat lássuk, ne pedig azt, amit előítéletünk vagy meggyőződésünk szerint látnunk " kellene. A " méretállandóságnak nevezett agyi folya­ mat összekuszálhatja megfigyelésünket, mert felülírja a retinára jutó közvetlen információt, így pedig olyan képet " látunk': ami megfelel korábbi ismereteinknek Ha egy kezdő rajzolónak szemből kell ábrázolnia " egy széket, gyakran " meghamisítja a retina képét, és kereknek vagy szögletesnek ábrázolja az ülőrészt, holott a retina képén az csupán egy keskeny, vízszin­ tes alak ( 1 .5. ábra) . Ennek a torzításnak az a magyará­ zata, hogy a tanuló tudja: az ülőkének elég szélesnek kell lennie ahhoz, hogy ráülhess ünk. Egy másik példa: egy olyan embercsoportot kell lerajzolni, akik eltérő távolságban állnak. Az újonc ekkor mindenkit egy­ forma magasnak ábrázol, az agy ugyanis visszautasítja a retina azon észlelését, hogy egy távolabbi személy csupán ötödakkora, mint egy közelebb levő.

--

1 .5. ábra

A méretállandóság hatalma Eme furcsa jelenség gyors demonstrálásához álljunk egy karnyi távolságra egy tükör előtt, és figyeljük meg, hogy a fejünk tükörképe életnagyságú-e. Ha előrenyú­ lunk, és lernérjük a kezünkkel, érzékelni fogjuk, hogy a fejünk a tükörben mindössze l l centiméter körüli, a valódi nagyságának a fele. Ha azonban a kezünket visszahúzzuk, a fej képe ismét valóságos méretűnek tűnik! Az agyunk tudja, hogy a fejnek mekkorának kell lennie, és a tükörben észlelt képet úgy formálja át, hogy az ismereteinknek, tudásunknak megfelelő legyen. Az agy azonban nem árulja el, hogy módosí­ totta a képet, ezt csak a mérés alapján tudjuk. A méret­ állandóság folyamatosan zajlik, anélkül hogy tudnánk róla, innen ered a mondás: " Ahhoz, hogy megtanulj rajzolni, először meg kell tanulnod látni:'

8

Színek

Színállandóság

Ugyanilyen furcsaság történik a színekkel is. A festő­ nek nem csak a méretállandósággal kell megbirkóznia, hanem egy ahhoz hasonló, színállandóságnak neve­ zett jelenséggel is; ekkor az agy a retina által észlelt " színeket írja felül. Az agyunk " tudja , hogy az ég kék, a felhők fehérek, a szőke haj sárga, a fa pedig zöld, a törzse barna. Ezek a kötött elvek jórészt gyermek­ korban alakulnak ki és nagyon nehéz őket félretenni. Így aztán valaki ránéz egy fára anélkül, hogy tényle­ gesen látná azt. A színállandóság hatalma

A színállandóság erejét, megfigyelésre gyakorolt hatását jól példázza a következő eset. Egy rajzta­ nár ismerősöm kísérletezett azzal, hogy kezdő festő tanítványainál mennyire jellemző a színállandóság. Az óra előtti napon elrendezett egy csendéletet, zöm­ mel fehér hungarocell testekből (kocka, henger, gömb, stb.). Ezt követően eme semleges, azaz semmilyen színhez nem köthető tárgyak közé tett egy tojástartót, benne fehér héjú tojásokkal. Színes lámpával megvilá­ gította az asztalt, így a csendélet minden tárgya élénk rózsáspiros színű lett. Másnap találkozott a diákokkal, megkérte őket, hogy fessék le a csendéletet, de semmi egyéb utasítást nem mondott. Az eredmény figyelemreméltó volt. A hungarocell formákat mindenki rózsás színűre festette, pont úgy, ahogy a lámpa megvilágította őket. A tojásokat azon­ ban nem! Azokat kivétel nélkül mindenki, nem nehéz " kitalálni, fehérnek ábrázolta. A " tojás színe fehér elv felülírta a színes fény miatti külső megjelenést. Még érdekesebb, hogy amikor a tanár felhívta erre a diákok figyelmét, azok ránéztek a csendéletre, és közölték " " Márpedig a tojás fehér! Csak a 1 0. fejezetben ismer­ tetett eszköz segítségével látták meg a piros fénnyel megvilágított tojások tényleges színét. A következő fejezetekben olyan technikákról lesz szó, melyekkel a berögzült meggyőződések félretehetőek, és élvezhet­ jük a színek valódi gazdagságát és változatosságát.

Rajzolás, színek, festés és az agyműködés

" Nem is szabad megle­ pődnünk azon, hogy a színállandóság problémát okoz a művészeti iskolák tanulóinak A gyerekekbe szinte beleverik a színállan­ dóságot a kifestők, az iskolai másolások és a felnőttek e fféle reakciói: " Színezd a fád zöldre. Színezd az eget kékre. Legyen az autó piros. Ó, nem! A levelek nem lilák!" Ezekkel a stratégiákkal a gyerek csakugyan megtanul­ ja a tárgyak társadalmilag elfogadott színét, de közben elbátortalanodik, nem lesz érzékeny a környezet színei­ re és nem is tudja élvezni a retina által észlelt színeket?' Carolyn M. Bloomer:

The Principles of Visual Perception (A vizuális észle­ lés alapelvei), 1 976.

9

" Egyetlen színt sem látunk tisztán, mínd össze van keveredve a többi színnel; ha nincs Összekeveredve más színekkel, akkor összekeve­ redik a fénysugarakkal vagy árnyékokkal, ezért nem úgy néz ki, mint valójában:' Platon; forrás: Mary Ann Rouse és Richard H . Rouse:

" The Text Called Lumen Animae" (A Lumen Animae című szöveg) Archívum Fratrum Pradicaforum 41 ( 1971).

Az állandóságok rendeltetése

Az állandóságok rendeltetése a hatékonyság. Az agy nem akar azzal pepecselni, hogy minden körülmény, fényviszony, távolság vagy szakatlan szög megvál­ toztassa egy ismert dolog megjelenését vagy mére­ tét. A narancsot akkor is narancssárgának látjuk, ha kék fény világítja meg. Egy autó nagyobb távolságról is teljes méretűnek látszik, és egy asztalt az asztalok közötti komoly különbségek ellenére is felismerünk Általában azt látjuk, amit megtanultunk látni. Ahhoz, hogy " belenyúljunk" az agyműködésünkbe és áttör­ jük az állandóságokat, újfajta módon kell látnunk: és ez csak egyike azoknak a fontos képességeknek ame­ lyek a könyv gyakorlataiból elsajátíthatók.

Ahogy a fény módosítja a színeket Az állandóság még nem elég, a színek észlelését tovább nehezíti a fény változása. Ha a Nap beesési szöge a Föld mozgása miatt a nap során változik, akkor a tárgy látszólagos színe is változik. A délelőtti sárgás fények miatt a piros tárgy színe narancssárgásnak, a nap vége felé tapasztalható kékesebb fény miatt Wá­ sabbnak tűnik. Agyunk azonban nem hajlandó elfo­ gadni ezeket a változásokat, ezért egy piros virágot egész nap ugyanolyan pirosnak látunk. Claude Monet ( 1 840- 1 926) francia művész ellen­ állhatatlan vágyat érzett, hogy lássa és megértse az eltérő fényviszonyok színekre gyakorolt hatásait. Buzgón festette ugyanazokat a témákat (szénakazlak, templom homlokzatok) ugyanabból a szögből, akár napokon keresztül folyamatosan. Minden nap kiment napkeltekor az adott helyre tíz vagy még több vászon­ nal, és festett naplementéig. Minden órában, ahogy a fény hajnaltól délig, majd szürkületig változik, fél­ retette a félig kész vásznat, és vette a következőt, hogy benyomásait lefesse. Másnap hajnalban visszatért ugyanazokkal a vásznakkal, és ismét egész nap dol­ gozott, ugyanabban a sorrendben festve a vásznakra. Az így készült képek megdöbbentőek A téma egy­ forma, de a múlékony impressziónak megvan a saját színvilága ( 1 .6. ábra) . Monet munkája feltárja előt10

Színek

tünk, hogy minden percben micsoda varázslatos komplexitásban tárulnak elénk az egyedi, finom szín­ árnyalatok, ha képesek vagyunk félretenni a színérzé­ kelésünket korlátozó előítéleteinket

Rajzolás, színek, festés és az agyműködés

1 .6. ábra. Claude Monet ( 1 840- 1926): Chailly-i szé­ nakazlak, 1 865, olaj, vászon, 30 x 60 cm. San Diego Museum ofArt l The Bridgeman Art Library.

ll

Ahogy a színek hatnak egymásra Nemcsak az eltérő fényviszonyok befolyásolják a szí­ nek érzékelését, hanem az is, hogy az adott színfol­ tot milyen más színek veszik körül. A szomszédos színek hatása nem mindig jósolható meg előre, ami az egész jelenséget valóban izgalmassá és elbűvölően bonyolulttá teszi; lehetséges, hogy nincs a Földön két ember, aki egyformán látná ezeket a hatásokat. Sosem tudhatjuk, milyen lesz, ha két színárnyalatot egymás mellé helyezünk. Az 1 .7. ábrán például látható, hogy ugyanaz a szín akár három különböző színnek tűn­ het, ha három eltérő szín a háttere. A színes négyzetek közepében elhelyezett kék mindig ugyanaz, de sárga háttér előtt sötétebbnek tűnik, mint zöld háttér előtt, narancssárga háttér előtt pedig a másik kettőnél élén­ kebbnek látjuk. A színeknek oda-vissza hatásuk van egymásra, illetve az általunk megfigyelt viszonyukra, " ennek a hatásnak " szimultán kontraszt a neve. 1 .7. ábra

A szimultán kontraszt néhány jellegzetessége igen­ csak meglepő. Ha élénk pirosat élénk zöld vesz körül, a két szín találkozásánál vibrálást észlelünk ( 1 .8. ábra). A piros és a zöld igen kontrasztos színek, kiegészítő vagy komplementer színpárnak nevezzük őket. Ezzel a fontos fogalommal a 3. fejezetben fogunk megis­ merkedni. Ha kiegészítő színeket teszünk egymás mellé, az erőteljes kontraszt következtében látszólagos vibrálást érzékelünk. Sőt, ha egy adott árnyalatú, feke­ téből és fehérből kikevert szürkét különböző színek­ kel veszünk körül, a szürke mintha egy gyenge színe­ zést kapna az őt körülvevő színárnyalattól ( 1 .9. ábra). A hagyományos ázsiai művészetben a tájképfestészet egyik kedvelt trükkje a szimultán kontraszt alkalma-

1 .8. ábra 12

Színek

1 .9. ábra

zása. Ha egy, a Napot vagy a Holdat jelképező festetlen kört az égen szürke tónus vesz körül, akkor a festetlen kör mintha belső fénnyel ragyogna, azaz fehérebbnek látszik, mint a papír színe ( 1 . 1 0. ábra). Ijesztő lehet a színekkel ismerkedő számára ez a sok nehézség: a színek titokzatossága, definiálásuk, észlelésük bonyolult volta és az, hogyan alkalmaz­ zuk fiziológiai, pszichológiai és érzelmi hatásukat. Van azonban egy komoly gyakorlati ismeretanyag a színek érzékeléséről, keveréséről, kombinálásáról, amit a művészek dolgoztak ki évszázadok során. Ez a tudásmag, bár a hatalmas terjedelmű színelméleti irodalmon alapul, a színnel való munka gyakorlati oldalára helyezi a hangsúlyt, így egyértelmű és köny­ nyen felfogható. Az ezután következő fejezetekben először röviden összefoglalom a jelenleg elfogadott színelméleteket, majd következnek a látás és a szín­ használat gyakorlati aspektusai. A modern életünkben és a tudományban a színeknek hatalmas a jelentősé­ gük, a színek örömet okoznak nekünk, ez a tanulás tehát nagyon hasznos lesz mindenki számára.

Dr. L. Garwood, a Santa Monica-i St. John Kórház szemész főorvosa szerint minden nyolcadik amerikai férfi valamilyen színtű szín­ vakságban szenved.

1 . 1 0. ábra. Sadao Hibi: Tánclegyezők. Forrás: Sadao Hibi: The Colors ofJapan (Japán színei}, 200 1 .

Rajzolás, színek, festés és az agyműködés

13

2

FEJEZET

A színelmélet értelmezése és alkalmazása

i ;l � ' �· - :=:i� Ebböl látszik, milyen buta vagyok. Azt hittem, bonyolult oka van. . .

\

Charles M. Schulz. Peanuts, 1 958. augusztus 14. © United Feature Syndicate, Inc.

14

A

;{.;OJ-

-..

-.... - ...u.,.. :-"' ·· � -

-

•

-

- -

színek iránt érzett csodálatunk már nagyon hamar kialakuL Valóban, szinte minden gyerek felteszi a kérdést: " Miért " kék az ég? Azért, hogy legyen válasz erre és a szám­ talan, színekkel kapcsolatos többi kérdésre, a tudósok " megalkották a " színelméletnek nevezett tudáshal­ ruazt A színelmélet a színekkel kapcsolatos szabá­ lyokkal, eszmékkel, elvekkel foglalkozik, független attól, hogy egy művész hogyan is használ ilyen vagy olyan festékeket Ebben a könyvben a fő cél megta­ nítani az olvasót arra, hogyan kell látni és keverni a színeket ahhoz, hogy a végeredmény megegyezzen a megfigyelt színárnyalattal, illetve, hogyan kell har­ monikusan kombinálni a színeket Ehhez igen hasz­ nos némi információ egyes hagyományos és modern színelméletekről, amikor ugyanis festékkel dolgo­ zunk, több évszázadnyi képzőművészeti gyakorlatból merítünk: ezt a tudást a művészek a színelméletekből szűrték le.

Színek

Elméletek a színekről A nyugati világban a színekkel összefüggő elméle­ teknek jól megfogható története van, mely az ókori görögökkel kezdődött; ők azt vallották, hogy a színek a fény és a sötétség küzdelméből születnek. Arisztote­ lész szerint a piros a fehér és a fekete szín között pont félúton van, míg a sárga a fehérhez közelebb, a kék pedig a feketéhez. A színeket tehát lineárisan rendezte el, a tiszta színárnyalatok világos vagy sötét mivolta alapján; ez a színelmélet közel kétezer éven át kitar­ tott, az időszámításunk előtti hatodik századtól egé­ szen az időszámítás szerinti tizenhetedik századig. Ekkor, az 1 600-as évek végén Sir Isaac Newton üvegprizmát használt, mellyel a napfény fehér színét legyező alakú színes hullámhosszokra bontotta fel, ennek a spektrum nevet adta, ami a latinban megjele­ nést, láthatóvá válást jelent (2. 1 . ábra) . Newton név­ vel látta el a színeket: ibolya, indigó, kék, zöld, sárga, narancs, piros. A spektrum hét színét zárt körben ábrázolta, melyben a színek úgy követik egymást, mint a spektrumon vagy a szivárványban; ezáltal megal­ kotta az első színkereket. A kör középpontj ába helyezte a fehéret, ezzel jelezve, hogy minden szín összekeve­ résével fehéret nyerünk. A fekete nem kapott helyet Newton körében (2.2. ábra) . 1 704-ben Newton Opticks (Optika) címen megje­ lentette színelméleti tanulmányát, ami hatalmas vihart kavart, hiszen szembement az évezredes arisztotelészi lineáris színelmélettel. Egy teljes évszázaddal később még Johann Goethe, a tudós és író is így fakadt ki: "Csak bátran, hasogasd fel a fényt! Mint oly gyakran teszed, kicsinyességedben megpróbálod szétválasz­ tani azt, ami egy és mindörökre az is marad:' Newton elmélete azonban végül teret nyert, és Goethe is kény­ telen volt elismerni, hogy lehet a dologban valami. Newton színkörének az a hatalmas előnye a korábbi lineáris elrendezéshez képest, hogy felfedi a színek kapcsolatát. A művészek és a kutatók képe­ sek látni, hogy a szomszédos színek nem csupán a világosság vagy sötétség, hanem maga a szín miatt is rokonságban vannak, illetve hogy a legnagyobb

A színelmélet értelmezése és alkalmazása

2 . 1 . ábra. Newton vázlatraj­ za a színekkel és a fénnyel kapcsolatos egyik kísérle­ térőL

Ft.g .Ll.

2.2. ábra. Newton színköre ( Opticks, 1 706).

Newton hitt abban, hogy kapcsolat van a hangok és a színek között. Talán ez a gondolat ösztökélte, hogy a szivárványban hét színt, köztük kétféle kéket lásson: indigót és kéket. Így aztán párhuzamba tudta állítani ezeket a zenei oktáv hét hangjával. Manapság a tudósok ismét kutatják ezt a zene-szín analógiát.

15

R

G

2.3a ábra. Michel-Eugene Chevreul színfélgömbje

( 1861 ) . OR

y

R

w

G v

B

2.3b ábra. Charpentier szín­ kockája { 1 885). w

G

BK

2.3c ábra. P. Otto Runge színgömbje { 18 1 0). w

G

BK

2.3d ábra. Wilhelm Ostwald színteste ( 1 916).

16

kontraszt az egymással átellenben levő színek között van. Newtont követően a színelmélet kutatói nagyon sok színkör-változatot alkottak meg; a kapcsolódó árnyalatok egy négyzeten, háromszögön vagy sok­ szögön (ötszög, hatszög) belül helyezkednek el, de egyesek a kört kiterjesztették térbelivé (2.3a-d ábra) . Sok kiváló könyv van, amelyek leírják a nagy színteo­ retikusok, filozófusok, esztéták életművét Newtontól és Goethétől a későbbi korok tudósaiig. Néhány név: Runge, Chevreul, Rood, Itten, Wittgenstein, Munsell, Ostwald, Albers. Mindannyian azt vizsgálták, hogy milyen keret vagy rendszer lehet az, amelyből kide­ rül a színek közötti kapcsolati háló, és amely révén a művészek számára világosabbá válnak a színek bonyolult szabályai és alapelvei. A tudósok évszázadokon át az emberiség kedvéért vizsgálták a színeket. Az elmúlt évtizedek során azon­ ban a színeknek nagyon jelentős szerepe lett a világ­ egyetem színképelemzésen alapuló vizsgálatában, ehhez a tudósok bonyolult számítógépes színelemző rendszereket használnak. A szakemberek nagyot lép­ tek előre a fény fizikájával kapcsolatosan; azt vizs­ gálják, hogy a fény hogyan alakul át a szemben idegi jelekké. Az a kérdés azonban továbbra is homályba vész, hogy az agy hogyan tudja ezeket a jeleket értel­ mezni. A színérzékelés fiziológiája legtöbbször akkor is egy rendkívül titokzatos probléma, ha a legmoder­ nebb eszközöket h ívják segítségül, mellesleg az emberi szem az összes létező gépnél hatékonyabban ismeri fel a színek közötti parányi különbségeket. Ami a színek művészetben betöltött szerepét illeti, a művészek és tervezők számára a leglényegesebb huszadik századi újítás a színek numerikus és betűje­ les osztályozási rendszere, melyet elsősorban ipari és kereskedelmi célból alkottak meg. A kódolt színrend­ szer egyik eredménye a modern életben előállított színek (olykor szinte túlzó) sokasága. A színosztá­ lyozás azonban sok előnnyel is jár a művészet és ter­ vezés iránt érdeklődök számára. A festékek, színe­ zőanyagok, tinták minősége például megbízható és állandó, a művészettörténet nagy alkotásainak repro­ dukciói olcsók és széles körben elérhetők, a tervezők Színek

pedig hajszálpontosan meghatározhatják egy kereske­ delmi forgalomba kerülő használati tárgy színét.

A színelmélet alkalmazása a művészetben A hivatásukat megérteni kívánó művészek mindig is sóvárogva tanulmányozták és követték a minden­ féle elméleti rendszereket, és alkalmazták is azokat műveiken. Voltak olyanok, akik kizárólag egyetlen rendszert használtak a festészetükben. Ilyen volt a tizenkilencedik századi francia festő, Georges Se urat. Poentilista (azaz a megfigyelő szemében összeolvadó tiszta színpontokból álló) irányzatát jórészt a francia vegyész, Michel-Eugene Chevreul 1 839-es illusztrált könyve (A színek szimultán kontrasztj ának törvénye), majd később Ogden Rood 1 879-es munkája (Modern kromatika) alapján alkotta meg (2.4a és b ábra). Minden színelméletnek megvoltak a maga hűséges támogatói a művészek között. Olyan embernek azon­ ban, aki maga sosem festett, a klasszikus színelmé­ let csöppet sem könnyen ültethető át a gyakorlatba, a színek mindennapos használatába. Szerintem eze­ ket a képességeket a legjobban úgy lehet elsajátítani, ha valóban színekkel dolgozunk; először megértjük a színek alapszerkezetét a tizenkettes színkörrel (a színelmélet legelterjedtebb eszköze), majd megta­ nuljuk azt, hogy a festékeket hogyan kell manipulálni ahhoz, hogy harmonikus színeket nyerjünk.

A színelmélet értelmezése és alkalmazása

2.4a ábra. Georges Seural ( 1 859- 1 89 1 ) : Vasárnap a La Grande Jatte-on 1 884. 1 884-86, olaj, vászon, 207,6 x 308 cm. Helen Birch Bartlett Memorial CoUection, The Art Institute of Chicago. -

2.4b ábra. Seurat:

Vasárnap a La Grande Jatte-on (részlet) .

17

Egy tizenöt évvel ezelőtti tanítási élmény döbben­ tett rá a színelmélet és a festészet közötti kapcsolatra. Olyan művészpalántákat oktattam a színelméletre, akik már túljutottak a rajzoláson, de még nem kezdtek el festeni. A stúdiumnak volt egy hivatalos tankönyve is, amelyben a fentebb ismertetett színelmélet-törté­ net mellett különféle gyakorlatok voltak, például szí­ nes papírszeletkék egymás mellé ragasztásával kellett illusztrálni egyes elméleteket; ezt a módszert a nagy amerikai művész, tanár és színszakértő, Josef Albers találta ki. Az általam vezetett kurzus sikeres és népszerű volt a hallgatók körében, a színgyakorlatok eredményei pedig tetszetösek a speciális papíron csak úgy tob­ zódtak a szebbnél szebb színárnyalatok. Egyik nap azonban találkoztam egy tanítványommal, aki jól tel­ jesített az óráimon, és most kezd hozzá a festéshez. Megkérdeztem tőle, hogy halad. Azt mondta: " Ren­ geteg bajom van. Egyszerűen nem tudok színeket keverni, a festményeim borzalmasan néznek ki:' " " De hát az órámon ügyes voltál - válaszoltam. " " Nem segít rajtam - felelte ő. Megdöbbentem, odamentern más tanítványaim­ hoz is, de mindenkitől ugyanezt hallottam vissza. Egyértelmű volt: a kurzusom egy fontos szempontból megbukott: a színelméletet a diákok nem tudták átül­ tetni a színek gyakorlat alkalmazásába. Új raírtam a tanmenetet, kihaj ítottam a hivata­ los óravázlatot és a tankönyvet. Semmi ragasztga­ tás, semmi színes papír. Színkeveréssel tanítottam a színelméletet. Kitaláltam, hogy egy gyakorlat hogyan képes felölelni a szín alapvető szerkezetét, beleértve a színárnyalatok pontos érzékelését és a színek mani­ pulálását a szín három legfontosabb tulajdonsága, az árnyalat, az érték és az intenzitás mentén. A feladat nehéz volt, de érdekes; láttam a tanulókon, hogy való­ ban kezdik megérteni, hogyan kell látni és keverni a színeket. A legnagyobb meglepetés azonban akkor ért, ami­ kor a csupán oktatási segédletnek szánt gyakorlat befejeződött. A diákok festményei megdöbbentően

18

Színek

szépek voltak, csodálatos harmóniában játszottak a színek, melyeket öröm volt nézni. Engedélyt kértem, és kiállítottam a munkákat a művészeti épület nyilvá­ nos kiállításoknak helyet adó hallj ában. Két festményt már a falról megvásároltak, ami diákok műveivel rit­ kán történik meg. A festményeket tanulmányozva rájöttem, hogy szépségük miből ered. A színárnyalatok következe­ tes, logikus egységbe forrtak össze, nem tartalmaz­ tak egyetlen oda nem illő vagy diszharmonikus színt sem. Sőt, a módszerrel a tanulók a kis intenzitású árnyalatokat is merték használni, ami újoncok általá­ ban kerülnek, mert fakónak, tompának tartják őket. Holott, ha helyesen keverjük őket az élénk vagy tiszta színekhez, akkor pontosan ezek az árnyalatok jelentik a színkompozícióban a " féke( a " horgonyt': Később beszéltem a festést elkezdő hallgatókkal, mindenkinek pozitív véleménye volt. Az általam kie­ szelt módszer láthatóan működik, a diákok felsza­ badultan vetették bele magukat a színek felfedezé­ sébe (beleértve a diszharmonikus színeket is), hiszen biztos tudással rendelkeztek a színharmóniákról. A következő fejezetekben alkalmazni fogjuk a létező színelméleteket, hiszen ezek részét képezik a gyakor­ lati művészet hagyományos elméleti tudásának, ám a hangsúly mindig azon lesz, hogy a színek alkalma­ zásánál mi az, ami működik. A következő lépésként szert teszünk arra a színnel kapcsolatos szókészletre, ami elengedhetetlenül szükséges ahhoz, hogy az előt­ tünk levő színeket meglássuk, megnevezzük és kike­ verjük.

A színelmélet értelmezése és alkalmazása

19

3

FEJEZET

A színek szókészlete

M

" Delacroix [a 19. századi francia festő, Eugene Delacroix] tökéletesen ismerte a komplementer színkört; 1 839 körül az egyik rajzára felvázolt egyet, és egy festett változatot még élete vége felé is a műterme falán tartott:' M. Platnauer: Classical

Quarterly 15, 1 92 1 .

20

ivel a nyelvnek fontos szerepe van a színek világában, a színek észlelésé­ ben, megnevezésében és kikeverésében, óriási segít­ séget nyújt a velük kapcsolatos szókészlet ismerete. A szókincs alapja a színelméletekből származik, és tucatnál is kevesebb kifejezést tartalmaz. Ezek ebben a fejezetben vannak, ezt mindenki minél hamarabb tanulja meg, vésse emlékezetébe. A cél az, hogy a fejünkben legyen a szín nyelvi szerkezete, amelyet művészek és tudósok alkottak meg az évszázadok során. Ez segít majd megérteni és gyakorlatba átül­ tetni a színek alapelveit. A görög mitológiában Mnémoszüné volt az emlé­ kezet istennője. A nevéből ered a mnemonikus sza­ vunk, aminek jelentése " emlékezetet segítő': A szín­ kerék nagyszerű emlékeztetője a művészeknek, akik gyakran kiakasztanak egyet a műterem falára is. A könyv további részében a színkerék lesz a mankó nk, az ötödik fejezetben el is készítünk egyet. Ez egyesek­ nek úgy hangzik, mintha visszamennénk az általános iskolába, ám ne feledjük: a kiindulási pont Newton zsenialitása. A színekkel foglalkozó John Gage írta, hogy amikor " Newton a szivárvány színeit " felcsavarta körré (3. 1 . ábra), akkor két hatalmas eszmét alkotott. Először is a színek kapcsolata körbe rendezve sokkal látványo­ sabb és könnyebben megjegyezhető. Másodszor: ilyen

Színek

rendszerben a színektől elválaszthatatlan kapcsolatok egyértelműek: a szomszédos színek hasonlóak, az ellentétes színek pedig eltérőek. Ezek az akkor újdon­ ságszámba menő kapcsolatok alkották meg azt a szó­ készletet, amit máig is használunk. Newton hasonlóságát és eltérését szaknyelven ana­ lóg színeknek (a körben egymás mellett elhelyezkedő árnyalatok) és komplementer (kiegészítő) színeknek (a körben egymással szemben elhelyezkedő színek) nevezzük. Ezek a hasznos kifejezések kulcsfontossá­ gúak, megértésükhöz azonban először azt a három színsorozatot kell megismernünk, amelyek a tizenket­ tes színkört alkotják: ezek az elsődleges, másodiagos és harmadlagos színek.

Fig: n .

3 . 1 . ábra. Newton színkö­ re Optidcs című művéből, l. kötet, II. rész, London, 1 704.

A három elsődleges szín A spektrum három színe, a sárga, a piros és a kék egyenlő távolságra helyezkednek el egymástól a szín­ keréken. Ahhoz, hogy helyzetüket megjegyezzük, és könnyen fel tudjuk idézni, kössük össze őket, így egy egyenlő oldalú háromszöget kapunk (3.2. ábra) . A művésznek ez a három szín a színkeverés három fő építőeleme, ezek az alapszín ek, mert mindent velük kell kezdeni. A spektrumban szereplő sárgát, kéket és pirosat

nem keverhetjük ki más színekfelhasználásával. Elméletileg ezen három szín felhasználásával min­ den más szín (akár tizenhatmillió vagy még több) kikeverhető. Gyakorlatban azonban a festékek vegyi korlátai ezt a számot jócskán lefaragják; jó példa ez arra, hogy az elmélet és a gyakorlat hogyan különbö­ zik egymástól. Alább majd látni fogjuk, hogy a művé­ szek színei nem feltétlenül a valódi spektrumbeli színek. Különösen a piros és a kék festék a nyomokban meglevő egyéb vegyszerek miatt a fényt másképpen veri vissza, mint a tiszta, ezért az egyéb festékekkel való keverés problémás lehet. A művészeknek ezért ki kell pótolniuk a három elsődleges színű festéket olyan további festékanyagokkal, melyek vegyi összetétele végül a keverés után tiszta színt eredményez. Ezen a ponton egy kissé elkalandozom; szót sze­ retnék ugyanis ejteni egy évek óta tartó vitáróL

A színek szókészlete

3.2. ábra. Figyeljük meg: a három alapszínt egy egyenlő oldalú háromszög köti össze a körön belül.

21

3.3. ábra. Cián (kékeszöld), sárga és magenta (bíbor­ vörös): a nyomtatás három alapszíne. Hogy a színek világa még bonyolultabb legyen, a három elsődleges színű fény (az úgynevezett additív színek) a zöld, a piros és a kék. Carolyn Bloomer, az érzékelés szakértője így ír erről: "A számítógépes- és videóképeken, illetve a színházi világításnál addi­ tív színeket használnak. A színes televízió képernyő­ je vagy a számítógép moni­ torja parányi fénypontokból áll (ezek neve foszfor), me­ lyek piros/zöld/kék csopor­ tokba rendeződnek (nevük pixel). A foszforok elektro­ nok gerjesztésének hatására színes fényt bocsátanak ki; a kiadott fénymennyiség a becsapódó elektronok mennyiségének függvénye. A pixelen belül váltakozó piros, zöld és kék gerjesztés kombínációival minden szín előállítható. A tévé vagy monitor képernyőjén levő pixelek erős nagyítóJenesén át tanulmányozhatók:' Bloomer: The Principles of Visual Perception (A vizuális észlelés alapelvei)

22

E szerint van három elsődlegesfesték a festők számára, amely egyúttal az alaptinta, a színező és a vegyszer a nyomtatásban és a színezésben. Ez a három festék a cián (mély zöldeskék), a sárga és a magenta (élénk lilás rózsaszín), melyek torzítás nélkül verik visz­ sza a tiszta spektrum hullámhosszokon a fényt ( 3.3. ábra). A cián, a sárga és a magenta összhangban van az emberi színérzékeléssel; a nyomtatásban minden szín kikeverhető ebből a háromból. A festők élete könnyebb lenne, ha volnának hozzáférhető, tartósan élénk, megbízható, mérgező anyagot nem tartalmazó, valódi spektrum-alapszínű festékek, különösen olaj­ festékben, vízfestékben és akrilban, melyekkel min­ den más szín kikeverhető volna. Eddig ez még nem valósult meg. Az tény, hogy sok művészellátó katalógusában van " spektrum cián': " " spektrum magenta és " spektrum sárga': Kipróbál­ tam már ezeket a festékeket, de minden esetben visz­ szatértem ahhoz a hagyományos palettához, amit majd a 4. fejezetben ismertetek. Megtörténhet persze, hogy az olvasó később kedvet kap a kipróbálásukra, és sokkal jobb eredményt ér el, mint amire én képes voltam. Nincs kétségem afelől, hogy a kémikusok előbb­ utóbb képesek lesznek tiszta kék, piros és sárga festé­ keket előállítani. Jelenleg azonban az egyetlen való­ ban tiszta alapszínű festékünk a sárga. A piros festék problémái miatt a festőnek kétféle pirossal kell kez­ denie a munkát; ideális elsődleges kék festék pedig nincsen.

A három másodiagos szín " A narancs, a lila és a zöld a " másodlagos színek . Csakúgy mint az elsődleges színek, ezek is egyenlő távolságra vannak egymástól a színkörben. Azért másodlagosak, mert elméletileg mindegyikük elsőd­ leges színekből ered: a narancs pirosból és sárgából, ' a lila pirosból és kékből, a zöld pedig sárgából és kékbőL Elméletileg az elsődleges színekből ki kell tudnunk keverni a másodiagos színt. A gyakorlat­ ban ez meglehetősen fakó árnyalatokat eredményez.

Színek

Ez azonban megint csak a festékek vegyi összetétele miatt van így. Jelen pillanatban ezzel nem tudunk mit tenni, a festő úgy segít magán, hogy a három másod­ Iagos színt külön festékként megvásárolja.

A hat harmadlagos szín " A harmadlagos színek " harmadik generációs színár­ nyalatok, mindegyik egy elsődleges és egy másodiagos szín keveréséből jön létre. Mindegyik neve összetett, amely utal az eredetére: sárga-narancs, piros-narancs, piros-lila, kék-lila, kék-zöld és sárga-zöld. A 3.5. ábrán látható színkörön megfigyelhető, hogy a sárga-narancs (harmadlagos) a sárga (elsődleges) és a narancs (másodlagos) között található. Figyeljük meg: az elnevezésekben mindig az elsődleges szín van első helyen: sárga- narancs, piros-lila, kék-zöld, stb.

3.4. ábra. A három másod­ Iagos színt egy csúcsára fordított egyenlő oldalú háromszög köti össze. Az elsődleges és másodia­ gos színek együtt hatszögű csillagot alkotnak.

Analóg színek Analóg színeknek hívunk bármilyen, a színkeréken egymás mellett elhelyezkedő színt, például ilyen a narancs, a piros-narancs és a piros. Az analóg színek harmonikusak, mivel a hasonló fényhullámokat verik vissza. Számuk általában három, például a kék, a kék­ zöld és a zöld. A negyedik (mondjuk a sárga-zöld) elfogadható, és még szóba jöhet az ötödik, a sárga, mint ahogyan a 3.6. ábrán látható. A kör következő színe azonban (sárga-narancs) megszakítja az analóg sort, a benne levő narancs ugyanis a kékkel szemben helyezkedik el a körön, és ellentétes hullámhosszú fényt ver vissza. Az analóg színeket úgy is felfoghatjuk, mint a színkerék vékony szeleteit, három, négy, de legfeljebb öt árnyalatot (3.7. ábra). Lord Leighton festménye, az Aranyhajú lány ( 1 .2. ábra az 5. oldalon) valójában egy tanulmány, amely sárgát, sárga-narancsot, naran­ csot és piros-narancsot, illetve a komplementer kont­ raszt érdekében egy leheletnyi kékeszöldet tartalmaz.

A színek szókészlete

3.5. ábra. A hat harmadla­ gos szín.

23

3.6. ábra. Érdemes megfi­ gyelni, hogy a hat harmad­ lagos szín mindegyike az elsődleges és másodiagos színek által alkotott hat­ szögű csillag csúcsai között helyezkedik el.

24

Színek

Komplementer színek A komplementerek azok a színpárok, amelyek a színkeréken egymással szemben vannak. A komp­ lementer jelentése " kompletté tevő': azaz kiegészítő, tökéletesítő. A színek világában az elsődleges színek jelentik az összes szín elméleti kiinduló pontját és eredetét; ezt a fontos szerepet végül a komplementer színek befejezik, tökéletesítik. Két kiegészítő szín tar­ talmazza mindhárom elsődleges színt. Mint korábban láttuk, az elsődleges színű festékek nem tökéletesek, ám a következő állítások attól még elméletileg igazak. A 24. oldalon levő színkeréken (3.6. ábra) keressük meg a szóban forgó színeket; ellenőrizzük az állítások helyességét. •

•

•

A sárga és komplementere, a lila (pirosból és kékből áll) kiegészíti az elsődleges színhármast (sárga, piros, kék). A piros és komplementere, a zöld (sárgából és kékből áll) kiegészíti az elsődleges szín­ hármast. A kék és komplementere, a narancs (sárgából és pirosból áll) kiegészíti az elsődleges szín­ hármast.

A harmadlagos színek és kiegészítőik pontosan ugyanezt a szabályszerűséget követik. A harmadlagos komplementerpárok tartalmazzák mindhárom alap­ színt. A sárgászöld kiegészítője például a piros-lila (3.8. ábra). Ha alaposan átgondoljuk, látni fogjuk, hogy a sárga-zöld sárgából és zöldből áll (ami kékből plusz sárgából tevődik össze). Ennek kiegészítője a piros­ lila, ami pirosat és lilát tartalmaz (a lila pedig pirosat plusz kéket). A harmadlagos komplementerpárokban tehát szintén megtalálható a három elsődleges szín (sárga, kék, piros), ami tovább tökéletesíti az alapszín­ bármast Látjuk, hogy minden kiegészítő színpárban benne van mindhárom alapszín. Valójában azonban minden színárnyalatban megvannak ezek. Nem számít, hogy

a szín látszólag mennyire távolinak tűnik a színkeré­ ken szereplő kéktől, pirostól és sárgától, nagy valószíA színek szókészlete

3.7. ábra. Analóg színek a sárgától a kékig.

A művészek festékének színe attól függ, hogy az elnye­ lödés után visszamaradó fénymennyiség hullámhosz­ sza milyen. A színkeverés tehát az elnyelődéstől függ: ami marad, az lesz a szín. A sárga festék például olyan anyag, amely minden fényt elnyel, kivéve azt az adott hullámhosszú visszavert tar­ tományt, amit mi sárgaként észlelünk. Carolyn Bloomer szerint: " . . . a festékek nem egyetlen hullámhosszt vernek vissza, hanem a spektrum egy szé­ lesebb tartományát . . . Valójában minden festék­ szín színek keveréke. A mű­ vészeknek keverék anyagok­ kal kell kisérletezniük:'

The Principles of Visual Perception (A vizuális észle­ lés alapelvei)

25

nűséggel mindhármat tartalmazza. Vegyük például a papírzacskó világosbarna színét. Ez az árnyalat való­ jában halvány, tompa narancs (a narancs tompításával kapunk barnát). Először sárgát és pirosat keverünk össze, ezt fehérrel kifakítjuk, majd a narancs komple­ menterével, a kékkel tompítjuk (3.9. ábra) . Ö sszegezve a z eddigieket: a színkeverés első titka az, hogy megértsük a színek közti kapcsolatokat, az elsődleges, másodiagos és harmadlagos, analóg és komplementer színeket. A következő lépésként megismerkedünk a színek három fő tulajdonságával (attribútumával): az árnyalattal, az értékkel és az intenzitássaL

A színek elnevezése: színkeverésben

a

B-mód szerepe a

A színek kikeveréséhez először is néven kell tudnunk nevezni az adott színt: meg kell határoznunk három tulajdonságát: az árnyalatot, az értéket és az intenzi­ tást. A színek ilyesfajta elnevezésének az az oka, hogy az általunk látott színek, illetve a keveréshez használt tiszta festékek színe között szinte sosincs megegye­ zés. Több száz, esetleg több ezer festéktubus kellene ahhoz, hogy a közvetlen egyezés lehetséges legyen. A gyakorlatban az általunk használt tiszta színű tubu­ sok száma általában nyolc-tíz: a három elsődleges és három másodiagos szín, plusz a fekete és a fehér, esetleg két-három további gyakori szín. Ha a művész olyan színekkel találkozik, mint a felhős égbolt vagy egy barackszínű rózsa, nem fogja megkeresni az ilyen színű festéket A színek kikeverése egy háromlépcsős folyamat, ennek során kapjuk meg az adott árnyalat " " receptjét .

26

Színek

3.8. ábra. Minden komp­ lementer színpár, így a sárga-zöld - piros-lila pár is tartalmazza a három alapszínt, a pirosat, sárgát és kéket.

3.9. ábra. Még a barna papírzacskó színében is megvan a három elsődleges szín.

A színek szókészlete

27

A szín három tulajdonsága: árnyalat, érték és intenzitás Ahhoz, hogy a művész képes legyen kikeverni az általa megfigyelt színt, először meg kell tanulnia úgy látni azt, hogy képes legyen meghatározni: ( l ) az árnyala­ tot, (2) az értéket és (3) az intenzitást. A keverés utána ezen recept alapján zajlik. A világon minden szín meghatározható ezen háromlépcsős folyamat révén. A szín megnevezéséhez először megadjuk az árnyala­ tot: meghatározzuk, hogy mi a szín fő forrása (a szín­ kör tizenkét elemének valamelyike) . Utána megadjuk az értéket: ez a szín világosságát vagy sötétségét jelzi. Végül következik az intenzitás: a szín élénksége vagy tompasága. Egy szín attribútumokkal történő megnevezése sokban hasonlít egy tárgy felismerésének folyama­ tához. Először megkérdezzük magunktól: " Miféle " " tárgy ez? majd " Milyen alakú és mekkora méretű? " és végül " Milyen anyagból van? A tárgy lehet mond­ juk egy doboz, mérete 20 cm hosszú, alakja szögle­ tes, anyaga fa. Lehet henger alakú váza, amely 1 5 cm magas és üvegből készült. Ezek a leírások eléggé pon­ tosak ahhoz, hogy képet alkossunk róluk. Ugyanez a kérdésfeltevés a színek elnevezésénél is működik. Egy festő alkotás közben egészen a kép elkészültéig újra " és újra szembesül a problémával: " Milyen szín ez? Az árnyalat elnevezése

A kérdés megválaszolásához a művésznek először meg kell határoznia az első tulajdonságot, az árnyalatot A 3. 1 0. ábrán látunk egy színt, amit nevezhetünk " " mályvának vagy " levendulának': Ezek a " divatne­ " vek nem segítenek a szín kikeverésénéL A követ­ kezőképpen kell gondolkodnunk: "Tegyük félre egy kicsit a szín világos és sötét voltát, illetve élénkségét vagy tompaságát; a színkerék tizenkét eleme közül melyik lehetett a 3. 1 0. ábra színárnyalatához a kiin­ duló pont?'' Erre a helyes válasz az, hogy a kiindulási alap a harmadlagos piros-lila.

28

Színek

Az érték megnevezése

A második tulajdonság meghatározásához szolgáló kérdés így hangzik: " Mennyire világos vagy sötét ez " a piros-lila a fehértől feketéig tartó hétlépcsős skálán? Ehhez a lépéshez hasonlítsuk össze a 3. 1 0. ábrán levő színt a 3. 1 1 . ábra értékskálájához. Döntésünk szerint ez a piros-lila világos (2. szint). A három tulajdonság­ ból már meghatároztunk kettőt.

3. 10. ábra. A " mályvaszín". Az elnevezés első lépése meghatározni a szín helyét a színkeréken; ebben az esetben piros-lila.

Fehér

Nagyon világos l. szint

Érdemes megfigyelni, hogy a szín "divatos" neve (azaz a mályva) a keverést nem segíti, ugyanis ilyen színű festékünk nincsen.

3. 1 1 . ábra. Értékskála Világos 2. szint

Középérték 3. szint

Sötét

4. érték

Nagyon sötét 5. érték

Fekete

A színek szókészlete

a mályva mellett. Figyeljük meg, hogy a feh értől a feketéig csupán hét lépésben jutunk el. Az in­ tenzitás-skálán (3. 1 2 . ábra) ugyancsak hét lépés vezet a spektrum egyik árnyalatá­ tól, például a narancstól a színmentes tompaságig, ha folyamatosan tompítjuk a színt a komplementer színével azaz a kékkel). A gyakorlatban sok száz apró lépésben haladhatunk a fehértől a feketéig, illetve az intenzitásban a tiszta színtől a színmentességig. A kutatások azonban azt bizonyítják, hogy nagyjából hét az a maximális érték, amit az ember képes vizuális memóriájában tárolni.

29

3.12. ábra. Intenzitásskála a mályva mellett. Tiszta árnyalat Nagyon élénk l . szint

Élénk 2. szint

Közepes intenzitás 3. szint

Tompa

4. érték

Nagyon tompa 5. érték

Színmentes­ ség Az intenzitás megnevezése

A harmadik tulajdonság az intenzitás, amely a szín élénkségét vagy tompaságát fejezi ki. Az ide vonat­ kazó kérdésünk a következő: " Mennyire élénk vagy tompa ez a szín az intenzitásskálához képest, amely a lehető legélénkebb árnyalattól (az egyik színkeréken szereplő tiszta árnyalat) a lehető legtompábbig (a szín annyira tompa, hogy már egyetlen árnyalatot sem tudunk rajta felfedezni) terjed?'' A 3 . 1 2. ábra inten­ zitásskáláját segítségül véve megállapítjuk hogy az árnyalat tompa (4. szint). Ily módon meghatároztuk a színt három tulajdonsága révén:

30

Árnyalat:

Érték:

Intenzitás:

Piros-lila

Világos

Tompa

Színek

Ezt követően már nekiláthatunk a szín kikeverésén ek: a piros-lilát fehérrel vegyítjük, majd a piros-lila komp­ lementerével, sárga-zölddel tompítjuk, ez ugyanis az intenzitás csökkentésének legjobb módja.

A színekkel kapcsolatos ki­ fejezések között sok változat is van, ami a helyzetet még tovább bonyolítja.

Az elnevezéstől a keverésig

Az alábbi lista tartalmaz néhányat a leggyakoribbak közül:

Képzeljünk el egy festményen dolgozó művészt, és az ő példáján keresztül vizsgáljuk meg a folyamatot, amíg a szókészlet elsajátításától eljutunk addig, hogy ezt a szókincset a látásnál és a színek meghatározá­ sánál alkalmazni tudjuk. Művészünk egy tájképet fest, melynek része egy viharvert, málladozó téglafal. A nap a fal egy részét süti, a festő most tart ott, hogy ennek a részletnek a színét kikeverje. Felteszi hát a kérdést: " Milyen színű az a napsütötte falrész?'' Elő­ ször és elsősorban meg kell látnia azt a színt, utána el kell neveznie, végül ki kell kevernie. A művész figyelmesen vizsgálja a falat, és talán meg is lepődik azon, hogy az élénk napsütés meg­ változtatta az általa valószínűnek tartott téglaszínt (a színállandóság értelmében az egész falnak téglavö­ " rösnek " kellene lennie ) . Aki újonc a színek világá­ ban, esetleg bézsnek hívná ezt az árnyalatot, a tapasz­ talt festő azonban tudja, hogy ez a leírás nem nyújt elegendő információt a szín kikeveréséhez. A művész­ nek először tudnia kell, hogy a színárnyalat alapját a színkerék melyik tiszta eleme jelenti, ezek a színek vannak ugyanis a palettáján. Bár a szín igen halvány és tompa, látja, hogy ez az árnyalat pirosas és n aran­ csos, így aztán a kiindulási pont a színkerék egyik harmadlagos tagja, a piros-narancs. (Mindez bonyo­ lultabbnak hangzik, mint amennyire valójában az. Ne feledjük, hogy a színkeréken csupán tizenkét szín van, és mindegyik kikeverhető a három alapszínből, a sárgából, pirosból és kékből.) Ezután a művésznek meg kell határoznia az érték­ szintet és az intenzitásszintet. Fejben összehasonlítja a fal színének értékét egy elképzelt értékskálával, így eldönti, hogy az érték nagyon világos ( l . szint, köz­ vetlenill a fehér alatt). Ezt követően összeveti az inten­ zitást egy képzeletbeli skálával, melyen a piros-na-

A színek szókészlete

Érték: Árnyékolás Színezet Fényerősség Fényintenzitás Intenzitás, telítettség: Színérték Színesség Telítettség Szürkeskála árnyalatai: Semleges Akromatikus A színek három tulaj­ donságára alkalmazott leggyakoribb, legáltaláno­ sabb kifejezések azonban mindenképpen az árnyalat, érték és az íntenzitás.

31

3.13. ábra. Érték- és intenzi­ tásskála. Fehér

Tiszta árnyalat

Nagyon világos l. szint

Nagyon élénk l . szint

Világos 2. szint

Élénk 2. szint

Középérték 3. szint

Közepes intenzitás 3. szint

Sötét

Ha az általunk kikeverni kívánt szín halvány, értéke magas, akkor érdemes a ke­ verést a fehérrel kezdeni és ahhoz adagolni a szükséges festékeket. Fordított sorrendben ugyan­ is esetleg nagy mennyiségű fehér festék kell ahhoz, hogy az "erős" árnyalatokat hatékonyan kífakítsa. Így azon vesszük észre magun­ kat, hogy a palettánkon egy hatalmas kupac festék van, holott nekünk csak egy kis mennyiségre volt szüksé­ günk.

32

4. érték

Tompa 4. érték

Nagyon sötét 5. érték

Nagyon tompa 5. érték

Fekete

Színmentes­ ség

rancs tiszta árnyalata, majd az egyre tompább árnya­ latai szerepelnek. Így jut arra a következtetésre, hogy a fal színe közepes intenzitású (3. szint körüli). Most már nevet tud adni a megfigyelt színnek: " az árnyalat piros-narancs, az érték nagyon világos ( l . értékszint), az intenzitás közepes (3. szint):' A 3 . 1 3. ábrán példák láthatók az érték- és intenzitásskálára. Miután sikerült felfednie a fal színét és meghatá­ rozni a szín három attribútumát, a művész elkezd­ heti kikeverni a színt, esetleg efféle, hangosan ki nem mondott mondatokat gondolva: " Először is kell fehér, hozzá kadmiumvörös és kadmiumsárga, hogy kap­ j ak egy halvány narancsot. Utána el kell tompítanom

Színek

színt. Lássuk csak, a piros-narancs ellentéte a kék­ zöld. Permanent zöldhöz ultramarin kéket keverek, és az így kapott kék-zölddel tompítarn el a halvány piro­ sas narancsof' Amikor a keverék megfelelőnek tűnik (vagyis piros-narancs, nagyon világos és közepesen intenzív), a festő kipróbálja azt egy darab papíron, vagy magán a festményen. Látván, hogy a szín túlságosan tompára sikerűlt, egy cseppnyi sárgával kijavítja a színtelensé­ get, amit a piros-narancs fehérrel történő kifakítása eredményezett. (Erről a következő fejezetben lesz szó részletesen.) Ha már megfelelő a kikevert szín, a festő újra a kép felé fordul, hogy ismét belépjen a J-módba és folytassa a munkát. Fontos megemlíteni, hogy ez a teljes folyamat (szín megfigyelése, megnevezése, kikeverése) nem több, mint egy perc, legfeljebb kettő. a

Áttérés az elméletről a gyakorlatra Most már rendelkezünk azzal az alapvető információ­ mennyiséggel, ami ahhoz kell, hogy a színekről tanul­ takat kipróbáljuk a gyakorlatban. Mielőtt azonban elhagynánk a színek nyelvközpontú elemeit, meg­ ismétlem: mindenki próbálja memorizálni a színek szókészletét (a három elsődleges, a három másodiagos és a hat harmadlagos szín nevét; az analóg és komple­ menter szín jelentését; a színek attribútumait, azaz az árnyalatot, értéket és intenzitást) . Az is lényeges, hogy tisztában legyünk a színlátás 2. fejezetben ismertetett nehézségeivel: a színállandósággal (csak azt a színt látjuk, amire számítunk), a szimultán kontraszttal (szomszédos színek egymásra gyakorolt hatása) és a fény színekre gyakorolt, nem várt hatásaivaL A fes­ téssel foglalkozó elkövetkező fejezetekben jó hasznát vesszük majd ennek a szókincsnek; új látásmóddal fordulunk majd a színek felé.

A színek szókészlete

33

4

FEJEZET

Festékek és ecsetek vásárlása és használata

E

bben a fejezetben egy sor feladat kapott helyet, melyeket úgy állítottam össze, hogy az általam ismert leggyakorlatiasabb módon segítsék a színek tanulását; a lényeg a színkeverés és a festés. Feltételezem, hogy az olvasó még sosem festett, ezért a legalapvetőbb dolgokkal kezdjük: mit vásároljunk, hogyan készüljünk fel a munkára, hogyan tartsuk az ecsetet, hogyan rendezzük el a színeket a palettán, milyen papírt használjunk, hogyan keverjük a szí­ neket, sőt, hogyan tisztítsuk az ecsetet. Ezt követően a lehető legegyszerűbb feladatnál (színkerék festése) már alkalmazni fogjuk a színkeveréshez oly lényeges szakszókincset Megtanuljuk pontosan megfigyelni és kikeverni a színeket, majd úgy kombinálni őket, hogy gyönyörű színkompozíciókat nyerjünk.

36

Színek

Az eszközök beszerzése Festékek

A művészellátó boltok félelmetesek lehetnek egyesek­ nek. Az alapanyagok száma nagyon magas, áruk és minőségük egyaránt igen változó. A gyakorlatokhoz szükséges alapeszközöket igyekeztem úgy összeállí­ tani, hogy beszerzésük minél egyszerűbb és olcsóbb legyen. Az olajjal, vízfestékkel, áttetsző vízfestékkel (gouache) vagy plakátfestékkel szemben én az akrilt javaslom, de természetesen előbbiek is jók, ha éppen valakinek van ilyen otthon. Az akril viszonylag meg­ bízható, széles körben elterjedt, olcsó, nem mérgező, ráadásul (az olajjal ellentétben) vízzel keverhető. Az akrilfestékek színe száradás után kissé besötétedik, ám a többi festékfajtának is vannak ilyen-olyan problé­ más pontjai, és nehezebb is velük a munka. Kis üvegek­ ben (0,5- 1 dl) vagy tubusban kaphatók; a festék minő­ sége és az ár nagyjából egyforma. Az üveges festéket valamivel könnyebb kezelni, hiszen máris használha­ tók; nem szükséges őket előzetesen vízzel hígítani. Ám a tubusos festék a legelterjedtebb. Azt javaslom, hogy jó " minőségű ( " művészeknek szánt ) festéket vegyünk, és ne kezdők számára gyártottat, előbbiben ugyanis több " a színanyag, így "erősebb hatású a keveréskor. Több tucat (vagy akár több száz) színárnyalatú akrilfesték kapható, de nekünk csak kilenere lesz szükségünk: • Titánfehér • Elefántcsont-fekete • Kadmiumsárga fakó • Kadmiumnarancs • Kadmiumvörös közepes • Alizarin kármin • Kobaltkék • Ultramarin kék • Permanent zöld

Az akrilfesték helyettesíté­ sére esetleg ki lehet próbálni az új, vízalapú olajfes­ tékeket. Bár nem olyan könnyű beszerezni őket, mint az akrilt, a vízalapú akrilfestékekhez hasonlóan nem károsak az egészségre, de olyan kiváló minőségűek, mint az olajfestékek

Igyekezzünk csak ezt a kilencet vásárolni, és ne csá­ " buljunk el a regimentnyi rafinált, " csöpögős színű festékektőL A színgyártók ugyanezen alapfestékekből

Festékek és ecsetek vásárlása és használata

37

keverik ki azokat a csodaszép (és borsos árú) festé­ keket, amiket különféle egzotikus neveken dobnak piacra (lagúnakék, avignoni sárga, örményvörös). Ígé­ rem: a fent említett színek segítségével szinte mind­ egyik árnyalatot ki tudjuk majd keverni. Idővel majd dönthet úgy bárki, hogy a palettáján más színeket is szeretne; sok gyönyörű és hasznos színárnya­ lat van. Most azonban, a tanulás időszakában több fes­ tékfajta beszerzésével csak függő viszonyba kerülnénk az előre l egyártott színekkel. Később majd könnyebb lesz eldönteni, hogy mely festékek igazán hasznosak (kiváló minőségűek, vagy pedig a hagyományos módszerrel palettán nehéz kikeverni) és melyek a nélkülözhetők (magunk is egyszerűen, olcsón kikeverhetjük). " A " festékproblémával minden színekkel ismer­ kedő ember találkozik: a boltban kapható festékek tisztasága nem megfelelő. Ez a festészet születése óta gondot okoz a művészeknek. A színek megérté­ sének azonban a meglevő árnyalatok keverése a leg­ jobb módja. A színek bonyolultak, és mint első tanít­ ványaim rájöttek, a színkeverés teljesen más, jóval összetettebb kérdés, mint az, ha színes papírdarabkák egymáshoz illesztésével igyekszünk megérteni a szín­ elmélet lényegét. A nehézségeket természetesen bárki képes lehet áthidalni, ám eközben vödörszám kell kevernie és pocsékolnia a festéket Ecsetek

Az ecseteket számok és típusok alapján osztályoz­ zák. Két vízfestéshez használatos ecsetre lesz szükség: az egyik legyen #8-as kerek, a másik # 12-es lapos, utóbbi szélessége bő l cm ( 4. 1 . ábra) . A festés zömét a #8-assal végezzük, de a lapos # 1 2-es jól jön, ha nagyobb felületeket kell befesteni. A vízfestésre való ecsetek szára rövidebb, mint az olajfestő-ecseté, ezért máshogy kell tartani. Olajjal festő művészek általában ülve vagy állva dolgoznak a festőállvány előtt, melyen a vászon függőlegesen áll. Az ecsetet a végén tartják, mert a függőleges helyzethez az illik ( 4.2. ábra). A vízfestő ecsetet a sörtéket egybetartó szorító­ gyűrűhöz közelebb fogjuk meg, és az egyensúly miatt a nyelük eleve rövidebb. A könyv gyakorlataihoz nem

4. 1 . ábra.

38

Színek

lesz szükség állványra, hiszen vízszintes asztallapon, vagy legfeljebb egy ferde íróasztalon dolgozunk majd, ezeken pedig a hosszú olajfestő ecset kényelmetlen és célszerűtlen: mintha egy negyven centis ceruzával akarnánk írni vagy rajzolni. Azért említem meg ezt, mert korábban néhány tanítványom tévedésből hosz­ szú ecsetet vásárolt, azt gondolván, hogy minél hosz­ szabb, annál jobb. Azt javaslom, hogy anyagi lehetőségeinkhez képest a legjobb minőségű ecsetet szerezzük be, ezek ugyanis nagyon hosszú ideig használhatók, míg az olcsó ecse­ tek nem. A legjobb ecsetek cobolyszőrből készül­ nek, de néhány szintetikus anyagú ecset is elég jó, és az áruk is alacsonyabb. A jó ecset ismérve, hogy ha alaposan benedvesítjük majd kivesszük a vízből, visz­ szanyeri alakját, és hegyben végződik, a lapos ecset pedig élben.

4.2. ábra. A szerző fénykép utáni rajza: Winston Chur­ chill olajjal fest. Forrás: Winston Churchill: Painting as Pastime (A festés mint időtöltés), 1950.

Festőfelület

A könyv gyakorlataihoz a legjobb felület a fehér, pré­ selt rajzlap, ami sok helyen kapható és viszonylag olcsó. Tizenkét 23 x 30 cm-es, illetve egy 25 x 25 cm-es kell. A művészellátó boltokban a kívánt méretre vágják, de néha kapható eleve levágott is. Paletta

Palettának megfelel bármilyen lapos felület, melyen kikeverjük a színt, mielőtt rátennénk a vászonra vagy a papírra. A művészellátók mindenféle alakú fehér műanyag palettát árulnak, mindegyik alkalmas a célra. Érdemes olyat venni, amelyiknek viszonylag nagy a keverésre alkalmas felülete, illetve az egyes színek rekeszei, mélyedései. Némelyik palettának fedele is van, amely további keverőfelületként működhet, vagy éjszakára leborítva megóvja a festéket a kiszáradástóL Alternatív megoldásként megfelelő lehet a hentesek által használt fémtálca, amit könnyebb tisztántartani, mint a műanyagot. Még egyszerűbb egy közönséges porcelántányér, amely szintén egyszerűen tisztítható, bár mérete kisebb és törékeny. A palettára száradt festék lekaparásához hasznos segítség a műanyagból készült hálós konyhai súroló. Festékek és ecsetek vásárlása és használata

39

Különféle anyagok

A gyakorlatokhoz a következő anyagok szükségesek: • 23 x 30 cm-es vastag papír (pl. finom kartonlap), melyből a gyakorlatokhoz szükséges körökhöz kivágható a sablon. • Linóleumvágó a sablon kivágásához. • Kis fém- vagy műanyag kés a festék kivételéhez és összekeveréséhez. • Néhány lap grafitpapír (az indigó modern vál­ tozata), mellyel különböző minták a rajzlapra másolhatók. • Egy vagy két, legalább félliteres vizesedény a szín­ keveréshez és az ecsetek mosásához. • Papírtörlők vagy törlőkendők mindig jól jönnek. • Egy tekercs 2 cm széles, kevéssé tapadó ragasztó­ szalag. • Ceruza, radír, vonalzó. • Egy asztal, ahol tudunk dolgozni, vagy rajztábla, amit az asztal széléhez támasztunk • Természetes fényt utánzó speciális villanykörte; műszaki boltokban vagy lakberendezési áruhá­ zakban kapható. Ha este vagy rosszul megvilágí­ tott helyiségben kell dolgoznunk, egy ilyen körte jó befektetés. • Egy munkaruhaként használt régi ing; ne legyen élénk színű, mert akkor a színt a munkánkra vetve torzítja a színérzékelésünket. • Egy csomag 30 x 36 cm-es vagy nagyobb színes papír. • Egy darab tiszta műanyag 23 x 30 x 0,2 cm-es.

A festés kezdete Elhelyezkedés

A festéshez az az ideális, ha van egy sarok, ahol a kel­ lékeket otthagyhatjuk a következő alkalomig. Ha ez nem lehetséges, rendezzünk be egy helyet az eszközök tárolására, és próbáljunk meg minden alkalommal ugyanott dolgozni. Ily módon a festéshez való előké­ szület rutinszerű és gyors lesz. Mindenkinek megvan

40

Színek

a maga módszere az elhelyezkedéshez, de azért adok néhány tippet: A paletta, az ecsetek és a vizesedények a domináns kezünk felől helyezkedjenek el, hogy ne kelljen átnyúlnunk a nedves festmény fölött. Ha valaki­ nek mindkét keze egyformán ügyes, válassza ki, melyik oldal a kényelmesebb. Legyen hozzánk minél közelebb az összes festékesüveg vagy tubus, a papírtörlők vagy tör­ lőkendők, a ceruza, a radír és a vonalzó, illetve a befesteni kívánt rajzlap. A minimálisra kell szorítani mindent, ami J-módú agyműködésün­ ket megzavarhatja (ilyen például egy elkallódott festékestubus keresése). A színkeverés anélkül is eléggé kemény dió! A kevéssé tapadó ragasztószalaggal rögzítsük a papírlapot a rajztáblára vagy a rajzasztalra. Ez megakadályozza, hogy festés közben ide-oda csúszkáljon. (A szalaggal szabályos képhatáro­ lót is készíthetünk: munka végén csak lehúzzuk a papírról a szélekre ragasztott csíkokat.) A kezünk ügyében legyen néhány papírszelet vagy kimaradt rajzlap-darabka, amin kipróbálhatjuk a színeket. A paletta elrendezése

Minden festőnek van módszere a " paletta elrendezé­ " sére , pontosabban a festékek elrendezésére a palet­ tán. Idővel mindenki rájön majd, hogy neki milyen színsorrend a legjobb ( 4.4. ábra). Most azonban még javaslok egy sorrendet a kilenc színhez. A paletta tetejére kinyomunk vagy a palettakéssel kiveszünk fél-egy teáskanálnyi festéket, és elhelyezzük őket a mélyedésekben, balról jobbra haladva az alábbi sorrendben (balkezeseknél fordítva) ( 4.4. ábra): Kadmiumsárga fakó Kadmiumnarancs Kadmiumvörös közepes • Alizarin kármin • Kobaltlila • Ultramarinkék

Festékek és ecsetek vásárlása és használata

41

• • •

Permanent zöld Fehér Fekete

A fehér és fekete legyen távolabb a többi színtől, a paletta középső része így szabad marad a színkeveréshez. Az ecset helyes tartása

4.3. ábra. Vincent van Gogh (fent) és Henri Matisse (lent) vázlata saját palettá­ járóL Van Gogh 1 883-as raj­ zán kilenc szín van, Matisse 1 937-es skiccén tizenhét, középen nagy kupacokban fehér festék.

42

Az ecsetkezeléssei kapcsolatos első tanácsom a leg­ fontosabb, és minden más rajzeszközre és ecsetre is igaz. Tartsuk az ecsetet határozottan (ami nem azt jelenti, hogy olyan erősen szorítjuk, hogy az ujjaink hamar elfáradnak). Sok kezdő túlságosan könnyedén fogja az ecsetet, ami ide-oda rezeg, amint az ecsetsző­ rök végigfutnak a felületen. A legjobb kéz- és ujjtar­ tás a 4.5. ábrán figyelhető meg. Mint látható, az ujjak nyújtottabbak, mint amikor ceruzával rajzolunk Ide­ ális esetben az alkar, a csukló, a kézfej, az ujjak és az ecset eggyé válnak, az ecset lesz a meghosszabbított kéz. É ppen ezért az a jó, ha a rajztáblára vagy asztalra nem a csuklónkat támasztjuk le, mint például írásnál tesszük, hanem a könyökünket Kivétel ez alól a pará­ nyi méretű vagy apró részlet festése: ilyenkor a csukló legyen az asztalon. Az ecsetet általában a hüvelyk-, a mutató- és a kö­ zépső ujj közé fogjuk, a hüvelyk- és a mutatóujj nagy­ jából ott van, ahol a szorítógyűrű és a fanyél találkozik ( 4.5. ábra) . Ha a sörtékhez túl közel fogjuk az ecsetet, nagyon nehézzé válik a festés, hiszen nem látjuk az eszköz munkáját rendesen, illetve a gyűrűs- és kis­ ujjunk is útban van. A helyes ecsettartásnál a kisujj megpihenhet a festmény felületén és irányíthatja az ecsetvonásokat ( 4.6. ábra) . Az ecsethasználatot gyakorolhatjuk úgy, hogy csu­ pán csapvízzel festünk újságpapírra. Próbálgassuk a rövid, a hosszú, a széles és a keskeny ecsetvonásokat, " a festést vízzel telített ecsettel és " szárazza! ; utóbbi eset­ ben ujjal vagy törlőkendővel a víz javát kipréseljük az " ecset szálai közül, így a vonás " száraz textúrájú lesz.

Színek

1 9 1 2 körül Vaszilij Kandinszkij orosz művész így írt: " Ha egy festékekkel elren­ dezett palettát szemlélünk, annak két fő hatása van: ( l ) Van egy tisztán fizikai hatás, a szemünket ugyanis elbájolja a színek szépsége és egyéb tulajdonságai. A szemlélő olyan elégedett­ séget és örömöt érez, mint egy ínyenc, ha egy finom falatot a szájába vesz.

4.4. ábra. Paletta.

Egy szín kikeverése Most, hogy minden kellék a helyén van, készen állunk az első színkeverésre. Először próbálkozzunk meg a 4.7. ábrán levőhöz hasonló világos, élénk sárgásna­ rancs kikeveréséveL l.

2.

3.

A 42. oldalon látható módon rendezzük el a palettát. A kerek ecset hegyével, vagy a palettakés­ sel vigyünk egy kevés fehér festéket a paletta közepére, majd egy kicsit kenjük szét. Utána ugyanezen ecsettel, annak kiöblítése nélkül vegyünk ki egy kevés fakó kadmiumsárgát, és helyezzük a fehér mellé, utána egy nagyon kevés kadmiumnarancsot, kissé távolabb a sár­ gátóL Látni fogjuk, hogy a palettán levő tiszta színek nagyon élénkek, igen kevés is képes megszínezni sok fehér festéket Fokozatosan adagoljuk a sárgát a fehér­ hez, majd nagyon óvatosan tegyünk hozzá narancssárgát, egyszerre csak igen keveset, amíg az árnyalat megfelelőnek tűnik, azaz nem

Festékek és ecsetek vásárlása és használata

(2) A színek szemlélésének másik eredménye a szín pszichológiai hatása. A színek lélekre gyakorolt hatalma azonnal nyilvánva­ lóvá válik, lelkünk vibrálni kezd . . . "

Kandinszkij: Összegyűjtött

írások a művészetről.

4.5. ábra. Az ecset helyes fogása.

43

4.6. ábra. Kisujjal irányít­ hatjuk az ecset mozgását.

4.

I.

4.7. ábra. Próbáljuk meg a festékeinkkel kikeverni ezt a színt.

gyakorlat: szubjektív színek

A festés öröme részben abból áll, hogy megfigyeljük a színek ránk gyakorolt hatását. Mindannyiunkban vannak színekkel kapcsolatos preferenciák, melyek személyiségünkből, tapasztalatainkból, fiziológiánk­ ból, pszichológiánkból erednek. Az alábbi gyakorlat, mely a német kolorista, Johannes Itten tanításain ala­ pul, segít majd felismerni ezeket az ösztönös preferen­ ciákat. A gyakorlathoz két, egyenként 23 x 30 cm-es rajzlapra lesz szükség. l. rész l.

2.

44

túl sárga és nem túl narancsos. Bár az üveges festékek már hígítva vannak, esetleg szükség lehet további vízzel történő hígításra. Nedve­ sítsük meg az ecset legvégét, és keverjünk bele a festékbe. Ne feledjük: vizet mindig tehetünk a festékbe, de kivenni nem áll módunkban. Az anyagnak elég sűrűnek kell lennie ahhoz, hogy eltakarja a papír fehér színét, de elég hígnak is ahhoz, hogy egyenletesen fel lehessen vinni. Most próbáljuk ki az árnyalatot: egy papírda­ rabra fessünk egy mintát, hagyjuk száradni, majd hasonlítsuk össze a 4.7. ábrán látható színnel. Ha dominál a sárga vagy a narancs, akkor tiszta festékkel igazítsuk ki, amíg való­ ban meg nem kapjuk a halvány sárgásnaran­ csot. Festés közben majd a mű mellé tesszük a próbafestést, és úgy ellenőrizzük, hogy a szín­ árnyalat helyes-e, vagy igazítani kell rajta.

Színek

Az első lapra ceruza és vonalzó segítségé­ vel felrajzolunk két 1 0 x 1 0 cm-es négyzetet " ( " formátumot ) . (Lehet, hogy a nagyobb for­ mátum jobban tetszik valakinek, ez esetben egy papírra egy 1 8 x 1 8 cm-es formátum kerüljön.) A formátumok szélét ragasszuk le kis tapadású szalaggal. Lásd a 4.8. ábrát. Ennek révén - ha akarjuk -, egészen a formátum széléig festhe-

3.

4.

5.

6.

tünk, és a szalag eltávolítása után a festmény széle nyílegyenes lesz. Ceruzával, nyomtatott betűkkel vagy folyó­ írással írjuk az egyik formátum alatti szalagra: " Színek, amiket szeretek': a másik alá: " Színek, " amiket nem szeretek . Előzetes gondolkodás nélkül válasszunk ki szí­ neket a palettáróL Keverjük őket bátran és fes­ sük bele a kedvelt színek formátumába. Ez a kis festmény csak a színekről szól, ne fessünk tár­ gyakat, jeleket, szimbólumokat és hasonlókat. Ha a színek kifejezik a címet, hagyjuk abba. Most keverjünk színeket a " Színek, amiket " nem szeretek formátumhoz, ismét mellőzve bármiféle tárgyi vagy szimbolikus képeket. Ha a színek kifejezik szándékunkat, fejezzük be. Ó vatosan válasszuk le a szalagokat a formá­ turnak széléről, és a festmények alá, immár a papírra írjuk fel ismét a címeket.

Ceruzával írjuk rá a nevünket és a dátumot, majd egy­ előre tegyük félre.

rendelkező alakzat, amelyen belül a rajz, festmény vagy mintázat elhelyezkedik.

Il. rész

l.

2. 3.

4.

A formátum az a körvonallal

Tekintsük meg a 4. 9. ábrát. A második rajzlapra négy, nagyjából 9 x 9 cm-es, négyzet alakú for­ mátumot kell készíteni. Ezekbe fogjuk azokat a színeket lefesteni, amik számunkra kifejezik a négy évszakot. Ragasszuk le a formáturnak széleit. A formáturnak alá, a szalagra írjuk rá ceru­ zával, nyomtatott betűkkel vagy folyóírással az évszakok nevét (tavasz, nyár, ősz és tél) a 4.9. ábrán látható módon. Ceruzával részekre oszthatjuk az egyes formátumokat, de közvet­ lenill a formátumokba is kezdhetjük a festést. Képzeljük magunk elé az aktuális évszakot. Anélkül, hogy felismerhető dolgokat ábrá­ zolnánk, keverjük ki és fessük le azokat a szí­ neket, amelyek számunkra az adott évszakot fejezik ki.

Festékek és ecsetek vásárlása és használata

r-L -

1