Bernárd Ilona - Gyermekáldás A Magyar Néphagyományban

 

Bernád Ilon Ilona a: Gye Gyerm rme ekáldás, bábásko bábáskodás dás a magyar néphagyományban (Bernád alábbi tanulmánya sepsiszentgyörgyi sepsiszentgyörgyi Háromszék című Ilona napilapban jelent meg, afolytatásokban. Megérdemli, hogy kiragadjuk a napilapok mulandóságából mulandóságából.) .) Beküldte: buda

1. Udvarlás, házasság, házasság, áld áldot ottt állapot áll apot

Egy tavaszi könyvbemutatóm hozadékaként [2003] szeptember közepén meghívtak mint egyetlen "határon túlit"  Nyíregyházára, a XI. magyar szülésznői konferenciára. Az értekezletet igen nagy érdeklődéssel követte jó négyszáz - többnyire szülésznő - hallgató. A magyar nőgyógyászat jeles egyéniségei, egyetemi tanárok, szülészorvosok, szülésznők beszéltek a szakma különböző vonatkozásairól. Idézzünk néhány témát: Aktualitások a szülészetben (prof. dr. Szabó István), a magzati állapotdiagnosztikáról (prof. dr. Pál Attila), a szülés  pszichoszom  pszichoszomatikájáról atikájáról (dr. Szeverényi Péter), a szülészn ői tevékenységr ől "a hatályos jogszabályok" tükrében (dr. Mocsáry Péter) és a XXI. század kihívásai közepette (dr. Bagdány Sándor), a várandósok jogairól, az európai uniós csatlakozás várható következményeir ől, a kismamagondozásról és a magzati életr ől, a gyógytorna hatásáról, az ultrahangos sz űr ővizsgálatokról, a koraszülésr ől, a császármetszés jogi és etikai kérdéseir ől és arról, hogy végezhető-e császármetszés a szülő  nő kérésére (Hajagos Orsolya), a szoptatási akadályokról…és folytathatnánk a közel negyven előadás a maga nemében mind-mind 1

 

fontos és érdekes témáját. Talán csak az maradt ki a konferencia anyagából, ami korunk legégető bb kérdése: hogy mit tehet a szülészorvos és a szülésznő a magyarság szinte kórossá vált demográfiai apadása, a születések számának drasztikus csökkenése ellen, az áldott állapotban levő anyák megbecsüléséért, a magzat kihordásáért, az élet szentségének a védelméért. Ezt és a népi hagyományrend vonatkozó, igen gazdag értékeit pró báltam - a lehetőségek miatt, ha csak érintőlegesen is - bevinni Gyermekáldás, bábáskodás a magyar néphagyományban című előadásommal.

Emlékeztető nyelv, termékenységi szokások ő

 Nyelvünk mint azöreg bölcsől, rzi népünk őgondolkodásmódját világunkról, új életr  a születésr  l. A magyar  nyelvben, életszemléletben a gyermek áldás. A gyermek jelentette a jövőt, a folytonosságot folytonosságot.. Aki gyermeket vár, áldott (Felvidék, Erdély) vagy boldog (Anyaország, Bakony) állapotban van, várandós (Háromszék), viselős (Moldva), állapotos (Mezőség), másállapotban",úgy" van",a pici bántja a nagyot" (Makfalva). "Hordozósz, teribevaló" vagy "vasztag asszon" , ahogy az sz-elő  csángók  mondják Moldvában, a magyar nyelvterület keleti szélén.  Napjainkban: kismama vagy terhes. A terhesség megnevezést s ezzel a negatív töltetet - a múlt század közepén kapta e csodálatos és természetes állapot. Ismerjük a szavak mély értelmének hatását a tudatra. Talán többek közt ez a negatív megnevezés s a megváltozott szemlélet az egyik oka a nemzetfogyatkozásnak, a reprodukciós er ő csökkenésének, a nemzet elöregedésének. Ma, amikor a várandós asszony megérkezik egy orvosi rendelő be, azt kérdezik tőle, hogy megtartja-e vagy elveteti. Az orvos szent kötelessége az élet védelme, erre kötelezi esküje is, s mindenképpen arra kellene biztatnia a leendő anyá2

 

kat, hogy hozzák világra gyermeküket. Mert már a fogamzás is egy csoda! És mit meg nem tettek régen az emberek, hogy megtörténjék ez a csoda! Várták az új életet. Már lakodalomkor termékenységi rítusokkal próbálták biztosítani a gyermekáldást. A moldvai csángóknál Klézsén figyeltem meg 2001 nyarán, hogy hangos "ijjegtetések" (hujjogtatások), ráéneklések közepette vízzel és borral locsolják a menyasszony előtt az utat, búzát hintenek eléje, ahogy új otthonába megérkezik. Sorolhatnánk  számtalan termékenységi szokásunkat a Kárpát-medencében, melyek az emberi élet minden területén felbukkannak, és a leggyakoribbak tavasszal, amikor a természet is ébred. Májusfákat állítanak a Kis-Küküllő vidékén, amely a világfa, életfa szim bólumával telítődik. A gyimesi csángóknál az életfa szerelmi ő

szimbólum, lakodalomkor a kapuzábét kétfel l egy-egy magas feny őfával díszítik. A húsvéti locsolkodás is termékenységi rítus, s a víz tisztító, megtermékenyítő, új életet adó eszköz. A fiúkat is megöntözik vízzel, lelocsolják, hogy ők is termékenyek legyenek. Piros tojást adnak a fiatalok egymásnak, ami szintén termékenységszimbólum. A népköltészet rítusénekei, szerencsekívánó mondókái (pl. a Kis-Küküllő vidékén), a kántálás (regölés), a farsangi bohóságok, Felvidéken a vill őzés, a Szent Iván-napi tűzugrás, mely párosító szokás is, Csíkban még a határjárás is a termékenység, a bőség elővetítését szolgálja.

Udvarlás, lakodalom Az udvarlás, ismerkedés is csupa játék, jókedv, móka volt. "A legények négyen-öten mentek a fonóba, úgy mentek a fonóházhoz, hogy énekszóval mentek mindig. Ott is énekeltek a leányos házra. Régifajta énekeket énekeltek."  3

 

(Udvarhelyszék, Oroszhegy) (Udvarhelyszék, "A leányok jártak a fonóba, ez volt a negyvenes években s azel őő tt. t  t. Olyan volt a régi szokás. S az volt a szokás, az orsót elejtette a lány, a fiú felkapta az orsót, s ki kellett váltsa a lány. Meg kellett csókolja a fiút, mert ha nem, az orsót nem kapta visz sza. A fonónak a vége játék lett. Késő bb bb voltak a társasjátékok, pározás, kútba esés, fed ő  ő zés   meg  minden. Ott a fiúk s a lányok összeismerkedtek, ki kit szeretett, annak udvarolni kezdett. De nem úgy volt, mint most, hogy egy udvarlód van. Jó, hogy kiválasztottuk, hogy kit akarunk, de több fiúval is  szórakoztunk. Volt egy udvarlónk, de több fiúval   szórakoztunk. Nem csak az az egy. Minden fiúval   szórakoztunk. mégiscsak azt az egyet tuk magunknak,Aztán s abból lett a házasság. Nemtartotudvaroltak sokáig, egy évig udvaroltak a fiúk, utána volt  az eljegyzés. Kedden, csütörtökön, szombaton és vasárnap voltak a vizitaesték."  (Udvarhelyszék,, Oroszhegy) (Udvarhelyszék "Kalákába’ sző tték tték a pokrócokat, és akkor jártak a  fiatalok. A leányok sző ttek, ttek, s akkor a fiatalemberek  is odamentek. Barátkoztak, együtt jártak táncolni…  Megismerkedtek. Amelyik megtetszett egymásnak, megkérdezték a szül őő  kt  kt őő l,l  , hogy belegyeznek-e, hogy eljegyezze. A legény ment a lány apjától megkérdezni. Kérni az apjától. Az apjával mentek. Egyez zenek meg, hogy jegyezze el a lányt, vagy nem… Volt, hogy a szegénység miatt nem adták oda."  (Kárpátalja, Bereg) "A vallásos id őő  ben ben se eljegyzést, se lakodalmat nem csinálunk most sem. Január 7-én kezd ő  ő dik dik a far sang, akkor vannak az eljegyzések, esküvő k. k. Far sang után jön a böjt, akkor nincsen házasság. Ka4

 

rácsony másodnapján hirdetik ki az új párokat.  Amikor jegybe lépnek, akkor jön a jegyesség ideje, azalatt pap er őő  síti   a fiatalokat, készíti fel a házas sági életre, olyan módszerrel, ha egymást nem szeretik, szakítsanak akkor, s ne azután, mikor már  összeesküdtek. Amit az Isten összekötött, ember el  nem választja. Kihirdeti háromszor. Három-négy vasárnap jártatja el őő készít  k  észít ő  őre."  r  e."  (Udvarhelyszék, Oroszhegy) A hagyomány, az egyház a családok összetartására, a házasságok tartósságára törekedik. Az esküvő, lakodalom fénypont egy közösség életében. Fontos helye van a népköltészetben, sokféle játék, bohóság, erotikus csujjogtatás f űződik hozzá. Tulajdonképpen egy népi ő

dramatikus játék, stb.). amelyben leosztott szerepek vannak fély, nyoszolyólányok A kér  ők mennek a leány után, (v s öregasszonyt hoznak ki helyette, vagy: a vőlegénynek tapogatással kell megállapítania, hogy a kihozott ál- és valós menyasszonyok közül melyik az övé. Az édesanyák elsiratják a leányukat, akit most elveszítenek. A lány énekkel búcsúzik. És amikor viszik a menyasszonyt, elkötik az utat. Hogy továbbmehessenek, meg kell váltani borral, itallal. Vistán (Kalotaszeg) a stafírungot vivő  szekereken öregasszonyok álltak, csujjogtattak, nemegyszer erotikus, pikáns szövegeket. A lakodalmi ujjogtatás, ráéneklés tulajdonképpen termékenységvarázslás. A csángóföldi Somoskán a násznép így varázsolja termékennyé a menyasszonyt s vetíti elő az elsőszülött gyermek megérkezését: Esztendőre, kettőre, Legyen baja rengőre. Esztendőre ne teljék, S tekenyő be bétegyék. Hihuhúhu, huhuhú! 5

 

Kilenc hónap eltelik, S a tekenyő megtelik. Hihuhú, huhuhú! Klézsén termékenységi rítussal várják az új asszonyt: búzát hintenek eléje, amikor megérkezik. A csángóföldi Nagypatakon két feketére mázolt "cigány" bolondkodva "talicskázza" egymást (a közösülés jelképe). A lakodalom alatt ellopják a menyasszony cipő jét (Makfalva, Erdély; Muzsna, Vajdaság), azt is ki kell váltani. Még az ételfelszolgálásnak is megvannak  a játékai, monológjai. Pl. bekötött kézzel jelenik meg a szakácsné, segítséget kér a gyógyuláshoz. S külön ceremónia az ajándékozás. Széken a lakodalomba menők sorban, énekelve ő

viszik az ajándékokat az ünnepl ház felé. ágyába tréfából elf űrészelt deszkát  tesznek be.AÉsfiatalok szinte anászvégtelenségig lehetne folytatni a tréfák, játékok, megjátszások sorát.

 Áldott állapot, magzatvédelem "A szerelem, házasság első  gyümölcse  gyümölcse a gyermek."  (Makfalva, Maros-Torda vármegye) "A megszokott az volt, hogyha egy évre az új párnak gyermeke születik."  (Horvátország, Kórógy) "Ha egy asszony gyermeket vár, áldott állapotnak  mondták. A férjük örült. Mindenki örült. Az én anyámnak öt volt, örült mind az ötnek. Mi is örültünk mindeniknek, Isten áldásának tartottuk, de most már az istenáldást megfojtják, nem engedik a világra, az nagy baj a mai világban."  (Felvidék, Zsére) 6

 

"A gyermeket elfogadtuk, ahányat a Jóisten adott. Mert a Jóisten adta őket. Édesapám nagyon gyermekszeret gyermekszerető volt, örült nekik." (Felvidék, Kalonda) "Vót öt es, hat es, kilenc es…"  (Moldva, Pusztina) "A gyermek kett őő  s  öröm. Egyszer öröm, amikor  megszületik a saját gyereked. Másodszor hatalmas öröm, amikor megjelennek az unokák. Az ember   saját magát keresi a gyerekeiben és unokáiban.  Hogy nem találjuk meg magunkat? Azért, mert nem akarjuk megismerni. A viselkedésük s okszor  ugyanaz, mint amikor mi gyermekek voltunk, s mégis helytelenítjük, ne azt tedd, vagy ne ezt tedd. ő 

 Mindenképpen a gyerek a f  !"  (Nagyszeben vidéke, Szentágota) "A gyermeket Isten adja, s az öröm. Nem tetették el. Örvendtek. Nagyon sok is volt. Régen ött ő  ől  kezdve, 11-15-ig is voltak. Melyik családnak hogy sikerült."  (Kárpátalja, Bereg) "Kétévenként jöttek a gyermekeim, három hat év alatt. A gyermekáldás áldás. Mindig örvendtünk  neki. Akkor még jobban örvendtek, mint most."  (Mezőség, Magyarpalat Magyarpalatka) ka) "Nekünk biztos, hogy áldás és öröm a gyermek...  Áront, a legkisebbiket 44 évesen szültem. Amikor a  gyerekeim már úgy kezdtek nagyobbak lenni, akkor  már ő k is azt mondták, hogy most már, anya, elég  lesz, most már vagyunk elegen. S mindig mikor  megszületett egy kisbaba, el ő  ő ször   ágáltak ellene, hogy miért megint, és mikor megszületett egy új élet, akkor olyan nagy örömmel fogadták. Senki nem mondta azt, amikor már megszületett, hogy most miért. Hanem valóban segítettek, ha gond  7

 

volt, vagy probléma volt egy gyerekkel, egészségügyi problémák, vagy én voltam beteg. A tizenötödik gyermekünk túlzottan lemaradott, késő i érettsé ge okát végül is nem tudta az orvostudomány megállapítani. Ötéves szinten van, és hétéves. Speciális iskolába kell járnia, ő vele vele volt egyedül gond, és sok  betegség, sok éjszakázás és sok-sok nehézség. Amióta ő   megszületett, azóta úgy érezzük, hogy na gyon-nagyon sok energiát és szeretetet tud bel őő lünk  l  ünk  kiváltani, sokkal többet, mint egy egészséges gyerek. És ezért mondjuk, hogy ha egy ilyen beteg gyerek születik egy családban, és úgy állnak hozzá, akkor az apa, anya és a család is biztos, hogy feln ő  ehhez a teherhez, és olyan pozitív értékeket hoz ki a családban, mit egy gyereknél tudtunk. Ő abszolút nemegészséges olyan, mint a többi, nem észrevettük, hogy mennyivel több energiát és ráfigyelést  igényel, és ekkor gondoltuk azt, hogy valóban egy beteg gyerek azért áldás - ha ezt is lehet mondani -, mert bel őő lünk l  ünk hoz ki olyan sok olyan türelmet, szeretetet és megfelelni akarást, hogy ezt csak úgy lehet elviselni, hogy az ember nő  általa.  általa. Gazdagodik.  Mi így éljük meg, hogy ez az Istennek az akarata, hogy nekem pont ennyit kellett szülni, s úgy kellett  az életemnek alakulnia. Néha rámjön, be aranyosok  a kis unokák. Már van két unokánk is. Néha úgy fel fellobban bennem, hogy be jó nekik, szoptatni, etet getni, fürdetni... Nem szeretnék igazán, de hogyha  jönne, akkor elfogadnám."  (Magyarország,, Nőtincs, tizenhat gyermekes anya) (Magyarország "Legnagyobb boldogság ikres anyának lenni. Nekem két gyerekkel semmivel több gondom nem volt. Szépen neveltem ő ket, ket, mindenre volt id ő  ő m. m. Nekem a három év, a gyes, az volt a legszebb az életemben. 8

 

Sokan mondták, hogy gyesundorom van, mindig  csak be vagyok zárva. Én mindent rendbe raktam, mire a férjem hazajött, mindennel kész lettem, f ő  ő  zéssel, mosással. Pedig kézzel mostam, nekem nem volt automata mosógépem. S eldobós pelenkám  sem. S mennyi pelenkát mostam! Nekem öröm volt  a két gyerek. Ha ikreim lennének megint, azt sem bánnám."  (Anyaország, Debrecen) "Nálunk örvendtünk, mikor születtek. Imádkoztam: kértem a Jóisztent, hogy adjon egészéget, Iszten adjon kedje ménnyi gyermékét, csak egészégesz lé gyén! Erre kell imádkozzunk örökké, met er őő  sz   szok  hándikápát (nyomorék) van, régebb nem vót. Ahány  gyermeket Jóiszten,vót."  örvendtünk neki. A lányimnak isadott négy agyermeke (Moldva, Újfalu) "Hogy áldás, öröm a gyermek? Nehéz kérdés. Csak  azt tudom, hogy nekem igen. Mindenkinek más…  Három kisgyermekem van, ha úgy alakul, mindenképpen még vállalok, de azt még nem tudom, hogy mikor vagy mennyit. Még elég kicsik."  (Anyaország, Érd) "Csángóföldön a terhesség szent volt. A terhességet  megszakítani nem volt szabad, azt megel ő  ő zni   sem.  Nagyon katolikusok voltak, nagyon vallásosak voltak, nemcsak az asszonyok, a férfiak is. Ha véletlenül valakinek spontán megszakadt a terhessége, az is bű nnek nnek számított. Függetlenül attól, hogy ki volt  a hibás, megemelt, el őő  fordult,   nem hibáztatták, de az is bű n volt, amiatt szenvedtek, hogy az a gyermek elveszett. Az egy ember, az egy élet, annak élni kell."  (Barcaság, Krizba) 9

 

Volt olyan eset, helyzet is, hogy a várandós asszonyok, nem akartak gyermeket. Egykéző  vidékeken (Ormányságban, Kalotaszegen) vagy máshol is a gazdagabb családokban, ahol nem akarták a vagyont szétaprózni",maguknak orsót, gyökereket szúrtak fel." "Vagy valamit megemeltek, vagy forró vízbe ültek."  (Marosszék, Makfalva) "Gelencsérre jártak az asszonyok, ördög vót az az asszony, aki elvette."  (Felvidék, Zsére) Leányanyák esetében "a gyermek eltetetése nagyon titokban ment. Elvetették a pulyát (babát), hogy senki ne is tudja, hogy a leányka (leányanya) várandós lett."  (Kárpátalja, "Volt, amikorBereg) a legény, akit teherbe ejtett, el kellett  vegye. Abban az id őő ben, b  en, mikor mi voltunk, nem tette el senki. Ezek a bábák mű ködtek. ködtek. Lehet, hogy volt olyan is, amelyik odafolyamodott. S volt olyan nő  , aki kibírta, s volt, aki belehalt. Ez bű nnek nnek számított. Bű nbe nbe esett az is, aki elkövette vele ezt a  gyermekgyilkosságot. Ez nem volt gyakori, hogy az orvoso k által meg tudják csinálni."  (Udvarhelyszék,, Oroszhegy) (Udvarhelyszék De amint szó volt róla, ezek ritkán fordultak elő. "A rendes családoknál erre mindenki felfigyelt, a  szül őő  anya  anya nehogy dolgozzon, segítették a család, a rokonok, a szomszédok. Ez egy szent dolog volt.  Nagy gonddal figyeltek rá."  (Felvidék, Kalonda) A magzatvédelmi hiedelmek szerint az anya mind az öt érzékszervén át (látás, hallás, ízlelés, szaglás és tapintás) jöhetnek káros ingerek, amelyek a magzat érzékszervei útján károsíthatják őt. Balázs Lajos idézi Andrek Andreát: 10

 

"A magzati érzékszervek már az intrautaerin élet   során kifejl őő  dnek, dnek, és csaknem tökéletesen mű ködködnek. A magzatok mozognak, érzékelik a hő mérsékmérséklet-változást, a nyomást és a fájdalmat, továbbá ízlelnek, hallanak, valamint látnak."  A kis jövevény interaktív lény, az anya negatív lelkiálla potától, ijedtségt ijedtségtől is védték, mert a kicsi megérzi, megsínyli az anyja bárminemű testi-lelki rossz közérzetét. Vidékemen máig megőrzött szokás, hogy az áldott állapotban lévőnek nem mondják meg a rossz híreket, védik a hirtelen felindulástól felindulástól.. Analógiás gondolkodásra példa: (Felvidék, Zsére) "Nem szabadott nézni olyan beteg gyerekre, hogy rá ne csudáljon, hogy ne csúnyorjon vagy valami kutyára."   (Felvidék, "Ne nézzenKalonda) öregasszonyra, mert csúf, hogy a gyereke ne legyen olyan."  (Kárpátalja, Bereg) "Nem szabadott a várandós asszonykának egy nyomorékra vagy egy csúnya gyerekre nézni, mert  azt mondták, olyan gyereket szül majd." Az egykori bölcsesség, filozófia tükre mellett bizonyára az id ő  ő s  adatközl őő kt  k  t őő  l származó szövegek id ő  ővel v  el nyelvtörténeti, nyelvjárási érdekességek lesznek. Külsérelmi tiltások: (Felvidék, Kalonda) "Ha megütik vagy megdobják, anyajegyes lesz a  gyermek. Meg ne üsse magát, ne dobjanak hozzá  gyümölcsöt, mert anyajegyes lesz."  (Udvarhelyszék, Oroszhegy) "A kötényibe nem szabadott ételfélét tenni. Virágot  vagy gyomot nem szabadott vigyen. A gyermeknek   foltos lesz az arca."  (Kárpátalja, Bereg) "Volt egy olyan szokás, ha valami jegyek vannak a 11

 

 pulyának, az újszülöttnek a testén, azt jelentette, hogy még várandós volt az asszonyka, addig ello pott valakit őő l  valamit, s azon a helyen eldugta, ahol  van az a jegy."  Még az erkölcsi szabályok sem hiányoznak. A viselős asszony minden ételre vonatkozó kívánságát teljesítették. teljesítetté k. (Felvidék, Zsére) "Az ételt, mindent megkívánt, meg kellett enni, ha nem, elment a kicsi, rosszul volt, elvetélt, elvérzett. Vót ilyen eset."  Az anyát védték az er őlködéstől, hasi prés kifejtésétől: (Felvidék, Zsére) "Nem szabadott a csizmákat lehúzni az öregnek a lábáról."  Úgy tartották, hogy (Makfalva) "az anya dolgozhat, a nehéz fizikai munkákat kivéve, emelést őő l,l  , megfázástól védték, neki is ő rizkednie rizkednie kellett. Úgy tartották, hogy ha az asszony dolgozik, könnyebben szül."  A mozgás jótékony hatását figyelembe véve, nem is áll távol az igazságtól. (Kárpátalja, Bereg) "Ha valami nehezet felemelt, vagy ilyesmi, és szerencsétlen gyermeke lett, a férj az asszonykát hibáztatta."  (Anyaország, Debrecen) "A magas sarkú cipő  is   is tilos, mert a szülés után fá jós lábak lesznek."  A falusi asszonyok táplálkozásában nem állt be változás, ám valamiféle étrendnek kellett léteznie, f őleg az arisztokrácia és a nemesség körében, ugyanis a híres kibédi Mátyus orvosdoktor a középkorban írt Diaetetica című könyvében külön fe jezetekben ír  "A megvisel őő  södésr    ő ő  l és a visel ő  ő s  asszonyok  diaetájáról"  12

 

",A szüléshez készül őő   és  és gyermekágyat fekvő  asszo  asszonyok diaetájáról" , valamint "A szoptató asszonyok és dajkák diaetetikájáról"   : "Mindazokat, melyek a szülésnek óráját igen siettetnék, vagy nagyon késleltetnék, vagy azután a  szülést nehézzé tehetnék, most ugyan szorosan eltávoztassa. (…) A szüléshez készül ő  ő asszonyok   asszonyok könynyű  , emészthet őő  ,  jól megf őő  tt tt ételekkel éljenek, keve set egyenek, csendes elmével, jókedvvel legyenek."  Továbbá is életvezetési tanácsok következnek: "A  szülésnek terhér őő  l és kétséges kimenetelér ő  ől  ne  gondolkozzanak. Erre nézve egyedül ne mulassanak, hanem idejüket jó beszédes, nyájas emberek  közt töltsék. mint vigyázzanak.  Hasukat csakTöbbet egy napaludjanak, is szorulva maradni ne en gedjék." 

Bábaasszony, bábáskodás A régi időkben falun nagy szerepet játszott az anyák életében a bába (Erdély), csángóföldi megnevezéssel bábaasszon, mosze, Kárpátalján bábaboszorkányra is találtam példát, ahol  boszorkának nevezik. Itt féltek is tőle, hogy megrontja az újszülöttet és az anyát. (Erre A szülés fejezetben még visszatérünk.) A bábához kötődik számos közmondásunk is: " sok bába közt elvész a gyermek " "utoljára a bába mosdatta" mosdatta" (hogyha valaki piszkos) " felvágta a bába a nyelvét " (aki sokat beszél) stb. Gyógynövények nevében is előfordul: bábakalács (Equisetum arvense), amit a nőgyógyászatban használnak. Moldvában a régmúlt idő ben, de még most is van példa ő

rá, hogy a várandós anyát parasztbába gondozza, id nként 13

 

vizsgálja, ellátja tanácsokkal. Erdélyben a másállapot idején megkeresték, megkeresté k, s a szülésre fogadták fel. A bábaság egyidős az emberiséggel. A szülés körül régen mindig a család idősebb nőtagjai segédkeztek. Maga a bába szó is öregasszonyt jelent. A bába az anyáktól, nagyanyáktól örökölt tudás átörökítő je. A népi tudás, amely szerteágazott szerteágazott az élet minden területére, az élővilág, az emberi cselekvés és alkotás minden szintjére, kiterjedt az életadásra, az új élet fogadására is. Mindenre, ami kapcsolatban állott az áldott állapotban lév ő asszonnyal, újszülöttel, csecsemővel, azok védelmével, gondozásával és megbetegedésük megbetegedésük esetén gyógyításukkal gyógyításukkal.. A szülésnél segédkező asszonyokból kerültek ki az első  parasztbábák. A falusi bába gondoskodott a következő bábagenerációról is. Általában a saját lányát oktatta ki a szülések levezetésére: "a bábánk édesanyja is falusi bába volt"  (Mezőség, Magyarpalat Magyarpalatka). ka). Van rá példa, hogy ismer őst tanított be, pl. Moldvában: "A bábasszony megtanított. Attól tanultam mindent.  Nekem is csánta (nekem is levezette a szülésemet).  Most én es tudom."  (Külsőrekecsin) A bábaasszonyok gyógyító specialisták is egy-egy faluközösségen belül. Egyes ismeretekre, cselekedetekre szakosítottak, beavatottak voltak, ezért ők a társadalom egy külön rétegét alkották. Beletartoztak a közösségbe, családjuk volt, élték  a maguk életét, dolgoztak, mezőre jártak. Mikor szükség volt rájuk, hívták őket, és ők azonnal mentek, tudván, hogy ők a vajúdó asszony testi-lelki támaszai. Ismerték a szülésnél fellé pő veszélyeket vagy szövődményeket, ilyenkor orvosi segítség után küldtek, vagy a kórházba küldték a szülő nőt. A bábának külön státusa volt. A közösség sok mindent elvárt tőle: kismamagondozást, a szülés levezetését, a gyermekágyas és az újszülött gondozását, kenést, a gyenge gyer14

 

mek megkeresztelését, a mellgyulladás gyógyítását, az újszülött templomba kísérését keresztelés céljából, a keresztelő  előkészítését, füllyukasztást, szexuális és fogamzásgátlással kapcsolatos tanácsadást, magzatelhajtást, gyógyítást stb. Ezt a népi tudást a tudományosság, az orvostudomány, a gyógyszerészet fejlődésével a tanult ismeretek váltották fel, a kettő  között feszültségek is kialakultak, de anélkül, hogy tagadnók a tudomány és a tanult tudás fontosságát, a népi tudás sok ezer éves, átörökített tapasztalatanyagát nem lehet kikapcsolni. A tudósok és a kutatók is visszatérnek a népi megfigyelés, kísérletezés, tapasztalat felfedezte gyógynövény-, gyógyélelmiszer-kivonatokhoz, vízkúrákhoz és egyéb gyógymódokhoz. A bábaság az első államilag oktatott, felügyelt és fizetett ő

nsoki foglalkozás népikörül, emlékezet mellett a levéltári forrátudósítanak volt. róla.A1950 a bábaképzés általánosításával, a szülőotthonok, szülészetek létesítésével változtak meg a mesterséggel kapcsolatos körülmények. Addig pontos képet alkothatunk róla, mert 1950-ig töretlenül élt a hagyomány, a hiedelem- és szokásvilág. Erdélyben az 1900-as évek elejéig inkább a parasztbábák működtek. Mária Terézia bábatörvénye (1770) után Erdélyben 1775-ben Kolozsváron kezdődött a magyar nyelvű bábaképzés, ezek voltak az ún. cédulás bábák, akik  az 1800-as évek elejétől a megyei f őorvosok jelentéseiben is szerepelnek. Erdélyben a monarchia idején, amikor kezdtek  megjelenni a képzett szülésznők, gondoskodtak arról, hogy a falvakba küldöttek tudjanak a lakosok anyanyelvén. A paraszt bábákról boszorkányperekben boszorkányperekben is olvashatunk. A tulajdonomban lévő, 1939-ben nyomtatott Magyar Bá bakönyv a bábaságot hivatásként említi. Első kiadása 1902-ben  jelent meg. Anatómiára, másállapotr másállapotra, a, szülésre, gyermekágyra vonatkozó ismereteket tartalmaz. tartalmaz. A múlt század közepéig a legtöbb településen mégis a család nőtagjai és a parasztbábák látták el az asszonyokat. A 15

 

múlt század közepétől, a közegészségügy megszervezésétől létezik Erdélyben kismamagondozás. A körzeti rendelőkre hárult a feladat, hogy kövesse a várandós asszony vagy az embrió, a magzat egészségi állapotát. Addig a család - ha olyan volt a szemlélet - vagy a terhes nő maga - ha volt lehetősége - kímélte magát a szülés előtt. Az egykori asszonyok, bábák ismerték a női menstruációs ciklus holdálláshoz való viszonyát. "Mesélte az édesanyám. Egyszer mondta, hogy újholdtól kezdve számolták, de meddig, nem emlékszem. A napokat kiszámították úgy. Tudták, hogy a menstruációs ciklus, a fogamzás a holdtól függ, s hogy ugyanabban holdciklusban fog a pulya megszületni. Tudták a boszorkák, segítették az asszonyoknak kiszámolni." (Kárpátalja, Bereg) Túlhordás esetén Csíkszentdomokoson a falusi bábák   be tudták indítanimódszerrel indítani a szülést. szülést. már a szülés előtt megpróbálták  Többféle megállapítani megállapít ani az újszülött nemét: Nyárád menti (karácsonfalvi) szülésznő  kolléganőm mondta, mikor én is vártam a fiamat: "Hogyha nehezen viseled, a derekadnál vastagszik, kerek a hasad, fiad lesz. Hogyha hátulról nézve csinos maradsz, és hegyes, kicsi hasad lesz, kislányod születik." Nálam az el ő bbit állapította meg. Igaza lett. "Ki mit evett, figyelték. A savanyúságot vagy ilyesmit, ha ették, akkor azt mondták, fiú lesz. Ha édességeket, akkor kislány lesz… Foltosodásból is tudtak következtetni. Azt mondták, ikrek lesznek, ha túl nagy a hasa." (Kárpátalja, Bereg) A parasztbábának nem volt műszere. A kést, amivel elvágta a köldökzsinórt, fertőtlenítés céljából gyertyaláng fölé tartotta (err ől késő bb) vagy hagymás vízbe áztatta. A hagymá ban lévő allicin, természetes antibiotikum, baktérium-, baktérium-, vírus- és gombaölő természet adta szer. Késő bb jelentek meg a bábatáskák. "A bába felszerelése kis táska, ami neki kellett. Kevés volt neki. Hallgatta a hallgatóval a gyermek  16

 

 szívhangját."  (Felvidék, Kalonda) "Fert őő  tlenít  tlenít őő  szert   használt."  (Felvidék, Rapp) Tulajdonomba kerültek a Nagykunságból egy rég elhunyt  bába műszerei. A műszerek korát nem tudom megállapítani, de az ajándékozó személy elmondta, hogy a bába fia idén lett volna százéves. Annyira fontos volt, hogy a bába a hivatását lelkiismeretesen, becsülettel végezze, hogy a régi idő ben a falu elöljárói feleskették. A falusi bába esküje a régi világban Csíkszentdomokoson: "Az Atya, Fiú, Szent Lélek egy bizony Isten, Bolű 

dogságos Sz  z szentjei, Mária, Istennek Szentnekem Anyja lelkem és Istennek minden úgy engedjék üdvösségét, és úgy esedezzenek érettem a mennyei  szentek, valamely igazán én N. N. a reám bízott hivatalban eljárok: tudni illik a bábaságnak  hivataljában. Szegénynek, boldognak, jóakarónak, ellenségemnek igazán, híven, amennyiben én t ő  ő lem lem kitelik, szolgálok, a születend ő  ő és   és született kisdedre vigyázok, hogy gondviseletlenségem miatt meg ne haljon, félszegen ne szülessék, Szent keresztség nélkül ne maradjon, Isten engem úgy segélyen és úgy adja lelkem üdvösségét."  (A csíkszentdomokosi római katolikus egyház anyakönyvéből, 1763) Gyű jtöttem még egy, a váci levéltár kisnyomtatvá kisnyomtatványán nyán szereplő bábaesküt a XVIII. század második feléből. Adatközlőim jellemzésében kirajzolódik egy bábakép:   "Az anyósomnak még öregebb bábája volt, nem tanult bába. Rendesen levezette a szülést, nem volt   semmi baj. Nem volt minden faluban bábaasszony, 17

 

 Keszüben nem volt. Mócsba mentek, Kamaráson volt."  (Mezőség, Magyarpalatka Magyarpalatka)) "A bábaasszony jött, mindig jött, hű  séges asszony volt."  (Mezőség, Magyarpalatka Magyarpalatka)) "A bábaasszony segített az asszonyokon. Ő  mindenben kisegített."  (Felvidék, Rapp) "A bábaasszony tudott gyógyítani."  (Fogarasföld, Kóbor) "Ha az újszülött vagy csecsemő   beteg volt, volt  ilyen bábaasszony, aki értett hozzá. Ha valaki beteg  lett, mentek a bábaasszonyhoz, mert az ezt is érti, azt is volt."  érti. Elhíttuk, mert a testvérem vagy a fiam beteg (Mezőség, Vajdakamar Vajdakamarás) ás) "Segített az öreg embereken, beteg embereken.  Nem mindenkit gyógyított, de akinek tudott, segített. Ráolvasással, gyertyával, gyógynövényekkel. Teákat f őő  zött   a füvekbő l.l. Kent, masszírozott. Kenő csöket is f őő  zött.   Nélk ülök nem tudtak létezni se. Az embereknek szükségük volt rá."  (Kárpátalja, Bereg) Ha gyengének született az újszülött, a bába megkeresztelhette. "Fontos volt még az, hogy ne haljon meg a gyermek  kereszteletlenül. Ez egy nagyon fontos dolog volt a csángóknál. Én is megkereszteltem, mert a pap bácsi adott nekem szentelt vizet, s azt mondta, ha úgy látom, hogy a gyermek meghalni való, mindegy, ki kereszteli meg, csak ne haljon meg kereszteletlenül.  Elmondtam azt a szöveget. Mikor megszületett, miután már ember volt. Miután már emberszámba 18

 

megy, akkor ha én úgy láttam, az volt a véleményem, ez a gyermek nem marad meg, akkor az  Atyának, a Fiúnak s a Szentlélek Istennek nevében megkereszteltem, amilyen nevet az anyuka gyorsan mondott, s utána elmondtunk egy miatyánkot az anyukával. Az a gyermek már meg volt keresztelve,  s azt a pap már nem keresztelte meg. Ez volt az egy dolog, amihez nagyon ragaszkodtak a csángók, hogy a gyermek ne haljon meg kereszteletlenül. Vagy húsz gyermeket kereszteltem. Nem haltak  mind meg. Olyan is volt például, hogy az anyuka azér t ragaszkodott, hogy kereszteljem meg, mert  ha meg van keresztelve, hátha nem hal meg a  gyermek. Volt ilyen valóban, hogy hogy nem halt meg."  (Barcaság, Krizba) A szülés intézményesítésével a bába hagyományos tevékenysége a Csángóföld kivételével eltűnt. Eltűnt az a pozitív állapot, hogy a bába a közösség tagja, az asszonyok ismerték, ő is ismerte mindenki gondja-baját, és bármikor hozzá folyamodhattak. Gyű jtésemben szerepel képzett szülésznő (Krizba) és parasztbába (Külsőrekecsin) is.

 2. A szülés szül és szakrali szakralitása, tása, helye és módja mód ja

Forrás: Háromszék (Sepsiszentgyörgy), (Sepsiszentgyörgy), 2003. december—2004. január Amellett, hogy az áldott állapot egy kegyelmi állapot, az anya a kozmikus biztonságérzetet is megtapasztalhatja, megtapasztalhatja, a szülés mindig szorongás-, félelemforrás volt. Szülés előtt így imádkoztak egykor az asszonyok: "Mennynek és földnek teremt ő  ő je,   az első  ember  ember vétkiért igaz ítéleted szerint azt akarád, hogy azon fá19

 

radtsággal és fájdalommal szülné magzatját. Szent  és igaz mindenekben a szent akaratod, ki az örök  kárhozatot, melyet első  szüleimben  szüleimben érdemlettünk az ideig való kínra és fájdalomra választottad, hara godban és megelégedvén irgalmasságodról: könyörgök, Uram, te néked, te szent Fiadért és szepl őő tlen t  len Szű  z Máriának teher nélkül való hordozásért, és fájdalmaimban bátoríts engem szent lelkeddel, hogy békességeddel szenteljem fájdalmas szülésnek  nyavalyáját. Vigasztalj meg engem e nekem adott   gyermeknek ép és egészséges hozására. Oltalmazd  meg, Uram, a te szolgálód magvát minden veszedelemt őő  l,l, bénaságtól, illetlen és éktelen, ábrázattól, hogy a te hasonlatosságodra teremtett gyermeket  ő 

minden tárgyainak  szerivel hozza a világra. Szentkeresztség általillend  megtisztíttassék, néped közébe írassék, az Anyaszentegyházban áldassék. Őrizz meg engem és bennem való ajándékodat, mert csa k  a Te kezedre bízom magamat, ki a teljes Szent Háromságban élsz és uralkodol, most és mindörökkön örökké Ámen."  (A nehézkesek imádsága szülés előtt Alcsíkban, Székely László és Kósa József gyű jtése. Megjelent a Székelység VIII., 1938. 4. szám, 44. old.) Kóstelken, Gyimesben a Babba Máriához, ősvallásunk ból ismert Boldogasszonyhoz imádkoznak segítségért szüléskor. Err ől bővebben késő bb. (...) A szülés könnyítéséért, gyorsításáért egyes esetekben a hőterápiát is alkalmazták. Egy mező palatkai adatközlő  elmondta, hogy miután elfolyt a magzatvíz, az anyósa a meleg kemence közelébe állította, hogy fájdalmai gyorsabban jöjjenek. A hő, a meleg ellazítja az izmokat, könnyebben nyílik a szülőút. A hőterápia mind a magyar népi gyógyászat, mind a többi hagyományos orvoslások része. Nagymamám, édes20

 

anyám mesélte, hogy a Kis-Küküllő  vidékén a vajúdó asszonyok altestét párolták, vagy meleg vízbe, gyógynövényekből készült f őzetbe ültették, továbbá, hogy a bába járkáltatta őket. Amikor eleink még a jurtában éltek, a középnyílás alá sátortartó oszlopot állítottak, amelynek ága is volt (életfa-, világfaszimbólum is), és a szülő  nő kapaszkodni, támaszkodni, állni tudott mellette. A sátoroszlop kívülr ől is látszik, így a kintlévők is értesülhettek róla, hogy új lélek jön a családba. Ezt a fát Boldogasszony oszlopának vagy lélekfának is nevezték. Ez a megnevezés még ezer év után is fennmaradt, ugyanis a  palócoknál a mesterger mestergerendát endát támasztó oszlopot bódoganyának  vagy anyafának nevezik. Malonyay leírása szerint a bódoganya tele van cifra berovással, hun-szkíta jegyekkel. Mágikus gyógymód és közmondás is kötődik hozzá. Az afrikai asszonyok is kötélbe, az indiánok liánba Egykori szálláshelyünkön, Ázsiában vankapaszkodva példa arra is,szültek. hogy a vajúdók a jurtaajtó közelében ülve szültek (a pneumatani hitvilág szerint széljárta hely: szél-pneuma-lélek), és mindig a rokon asszonyok voltak jelen. Vagy a tűzhely közelében, amely az ős lakóhelye volt. Az oszlopnak a maradványa lehet az a szülési mód, amelyet Palócvidéken ír le Malonyay: az asszonyok a mestergerendára kötött kötélbe kapaszkodva szültek. A mestergerenda is az ősi magyar istenasszonnyal, a Boldogasszonnyal áll kapcsolatban. László Gyula leírja, hogy a vallásváltás előtt a születéskor, szüléskor istenanya, a Boldogasszony jelenlétében hittek őseink. Daczó Árpád (Páter Lukács O. F. M.) könyvéből megtudjuk, hogy a csíksomlyói búcsús énekben Szép Sz űz Máriaként ismert Babba Mária az ősi magyar Boldogasszony továbbélése hitünkben. Erdélyben, Kosteleken még mindig fennmaradt az a szokás, hogy szüléskor Babba Mária segítségéért imádkoznak. "A szaporító és másokat is szaporodáshoz segítő anyát testesíti meg a szumir Bau vagy Baba istenn ő, aki a Boldogasszony fogalmában ma is él népünk vallási hagyo21

 

mányaiban" - idézi Kiss Jenőt Daczó. A csíksomlyói kegytemplom oltárán a Napba (férfi princípium) öltöztetett Nagyasszonyunk a hold (női princípium) sarlój án áll, összeköti a nap- és a holdtiszteletet. holdtiszteletet. Jung írja, hogy a Nagy Ősanya minden dolgok eredete, rajta az analitikus pszichológia az anyaarchetí pus és az anyakép különleges aspektusát érti. A magyar ősanyának, Hold-istenasszonynak Csíksomlyón volt az egyik  kultikus helye. Babba szavunk fennmaradt több helységnévben is, pl. Bábahalma Dicsőszentmárton mellett, Boldogfalva Hátszeg környékén stb. Daczó páter szerint a bába (szülésznő) szavunk eredete összefügg a babbával (széppel, áldottal, anyával). Nálunk, Erdélyben még élő  hagyomány, hogy amikor a gyermek megszületik, felajánlják a csíksomlyói oltalmazó Anyának. Amikor tizennégy évvel ezelőtt István fiam csecseő

ő

m   volt, Gyergyószárhegyen   dédnagyanyja azt javasolta, hogy vigyük el Somlyóra, és él dörgöljük a Máriához, vagyis a kegyszobor lábához. A szülés nehéz, fájdalmas voltát így fejezte ki egy újfalusi csángó asszony: "lebetegedik, kénlódik, kénokba van" . A vajúdás fájdalmaira minden idő ben kerestek gyógyírt. Kitapasztalták, hogy bizonyos testhelyzetekben könnyebb, fájdalommentesebb a vajúdás: "Én is az első  gyermekemmel úgy kuporogtam, amíg jött a kitolás. Valahogy úgy jött, az jobb  pozíció volt. Talán nem volt olyan feszítő az a fájdalom. Talán nem fáj. Hiába az egészségügyi nevelés, hiába az akármi, a szülés az csak fáj." (Barcaság, Krizba) Tímár Sándor világszerte ismert táncmesterünk elmondása szerint a Galga mentén azt a táncmotívomot, ahol a leányt guggoltatják, lyuktágítónak nevezik. Máskor: "A bábaasszony annyit segétett, édesanyám nevezte (mondta), hogy tette a bá baasszony, hogy feküdjék, keljen, mozogjon, hogy mondjam én, térgyeltette." (Moldva, Klézse) Hagyományőrző  vidékeken, de napjainkban a reneszánő

szát él  természetgyógyászatban is a gyógyításban, gyógyulás22

 

 ban fontos szerepet tulajdonítanak tulajdonítanak a hitnek, az imának. A gyógyulni vágyók Isten, Jézus vagy a Szűzanya segítségét kérik. Gyakran búcsúra járnak a betegek gyógyulás reményében, f őleg a meddő asszonyok esedeznek ily módon is a gyermekáldásért. Dr. Grynaeus Tamás a honfoglalókról szóló könyvében így ír: a szülésnél jelen lévő  asszonyok mindig imádkoztak, énekeltek, úgy jött világra az újszülött. "Bű bájjal, varázzsal, abuj-babujt mormolva, imával könyörögtünk érte." A lélekfa, anyafa megnevezés is azt mutatja, hogy a születés egy transzcendens aktus volt. Moldvában, Kárpátalján (Tasnádon) az aszszonyok beszámolnak, hogy "amikor az asszonyka szült, mindig imádkoztak a házban, mindig. A férje is imádkozott, ő  is imádkozott, s a boszorka (bába) is." (Moldva, Újfalu) "Mikor  ő

szültem, imádkoztam: szabadítszon megSzazosztán Iszten,úgy adjon er  t, egészéget, hogy meglegyen a gyermék! montuk: szabadítsza meg az egész világot sz münköt isz!" A csángó szülő anya imádságának egyetemess egyetemessége ége elgondolkodtató. "Régebben itthon szültek, de most már nem. Én is itthon szültem bábaasszonnyal. Az én anyókám (nagyanyám) vót a bábaasszony. Mikor fájdalmam volt, jött az anyókám. Négy gyermekem született.  Nem vót iskolája, öreg (tapasztalt) vót, az én anyókám vót."  (Moldva, Argyevány) Pusztakamaráson (Mezőségen) az adatközlő az édesany jával szült: "Itthon szültem. Nem vót bábaasszony. Az én anyám jött hozzám. Elhívtam édesanyámat" . "Itthon szültem két léányomot, vót egy bábaasszony, nem tanult. Több bába vót a faluba." (Moldva, Új falu) "Én otthon születtem, mert akkor, 1927-ben gyermekágyi láz volt a szülészeten."  23

 

(Debrecen) Tudták, mit kell tenni a családban: "Amikor eljött a szülés ideje, a férj, vagy más családtag, elszaladt a bábaasszony után, s az jött. Fiatal, tanult bábaasszony volt. Ha éjjel, ha nappal, a családban a hozzátartozó ment utána, és gyalog   jött, rögtön."  (Fogarasföld, Kóbor) Volt, amikor a férj szekéren hozta, Háromszéken volt  példa még biciklire is. Késő bb, mikor megalakultak megalakultak a körzeti rendelők, az ötvenes-hatvanas években, a szülő anyát küldték  el, de tudták például, hogy a második szülésnél nem lehet időt vesztegetni. "A leányommal, a második gyermekkel, a várandósságKamarásra. alatt tanultOttbába jött hozzám, elküldött   szülni volt nagy diszpenzár. A fér jemnek szólt, hogy vigyen el. Ő ment Grigoráshoz, a szomszédhoz, hogy vigyen engem a lóval s szekérrel. Grigorás azt mondta, hogy készül valami  füvet hozni a lovaknak a mező rr ő  ő   l.l  . Ezt meghallotta az asszonya, és azt mondta az asszony, hogy én nem várhatok, amíg ő  jön  jön a mező r  rő   ől.l  . Az nem utána van. A baba nem tud v árni. Szerencsémre, mert  meglett rögtön. Ha elment volna a mez ő re, re, meglett  volna az úton. A szomszédasszonyok tudták, mit kell  csinálni."  (Mezőség, Magyarpalatka Magyarpalatka)) Kárpátalján (Tasnádon) féltek az idegen bejövőtől, még a  bábától is, akit boszorkánynak tartottak. Szimbólummal védték  a házat és lakóit a gonosztól, tisztátalan tisztátalantól, tól, negatív er őktől: "Mikor várták ezt a boszorkát (bábát) a házhoz, rajzoltak a küszöbön krétával keresztet egy körbe.  De az nem látszott. Ha a boszorka átlépte azt a kü szöböt, akkor azt jelentette, jó szívvel bejött abba a 24

 

házba. S ha nem tudta átlépni, vagy valamiért visz sza kellett neki fordulni, azt mondták, valami rosz szat vitt abba a házba."  (Kárpátalja, Bereg) Ezt a szimbólumot Csíkdánfalván a kapufélfára is farag ják. A kör és az egyenlő szárú kereszt a magyar népi orvoslás egyik legrégebbi, honfoglalás előtti jelképe. Az ég és a föld egységét jelenti. A kör a teljesség, tökéletesség, egészség, örökkévalóság, a szellem szimbóluma, a világ rendező elve. Az egyenlő szárú kereszt a testé, s földszimbólum is egyben. "Különböző   népeknél ő  sid ő  őkt  k  t ő  ő l alkalmazott jel az egyenl őő    szárú kereszt, s eredetileg égt áj- (év szak)keresztként,t, mint tér-id őő   jelkép  szak)keresztkén  jelkép szolgált."  (Jankovics) Eleink úgy tartották, a betegségek okozói lévő rontó lények, amelyekhogy az embert megrontják, és aa szélben rosszat négy világtáj felé szétszórták. Az ősi gyógyászat, amely spirituális és szimbolikus, és f őleg az energiák megmozgatásából állt, úgy javította a beteg állapotát, hogy életer őit aktiválta, s a négy világtáj, vagyis a szélrózsa irányában keringette meg. A csángók mai napig megőrizték ezt az orvoslási formát, pl. a fejfájás gyógyítása esetén. Felvidéken, Kárpátalján, csángóföldön még más archaikus mágikus óvó-védő rítust is végeztek a szülés körül. A parasztbába elmondása szerint: "Miután a szül ő  aszszony házához megérkeztem, a kezemet szappannal jól megmostam, s alulról az asszonyt megvizsgáltam." (Moldva, Külsőrekecsin) A szülés menetét követte a bába. Hogyha valami komplikáció jelentkezett, orvost hívtak, vagy küldték a legközelebbi szülészetre, kórházba. "Apáméknál volt egy külön helyiség, tisztaszoba, ahol a fiatalasszonyok szültek. Ott feküdték aztán a  Boldogasszony ágyát."  (Felvidék, Kalonda) 25

 

"A szül őő  asszonyok asszonyok sátoros ágyban szültek, ebben két hétig feküdtek. Az ágy köré egy szép sző ttes ttes le ped ő  ő t akasztottak, amelyet csak erre az alkalomra  sző ttek ttek és csak erre használták. Ez a sátorleped ő  ő  védte a szül őő    asszonyt s késő bb bb a gyermekágyas anyát az újszülöttel, amíg a sátoros ágyban feküdt."  (Felvidék, Losonc) Ez a fertőzésektől is óvta az újszülöttet és a gyermekágyast. A palócoknál szülés után a gyermekágyas "sátort fekszik" , a szülést is sátoros ünnepnek nevezik, s közeledtével a házat kimeszelték, a helyiséget fertőtlenítették. A magyar  nyelvterületen máshol is legtöbb helyen a szülés a tisztaszobá ban történt, viszont szülőgödör előfordulásáról is tudunk Debrecen környékén. A szülés ágyban vagy gyakran le, miután a bába az asszonyt járatta,aktív vagytesthelyzetben ha a koponya folyt nem ereszkedett le, vagy nem fordult be helyesen a szülőcsatornába, akkor nemegyszer szekérre ültették, ültették, és rázatták. A bábák külső belső  manőverekkel a gyermeket is meg tudták fordítani, hogy fejtartássall jöjjön a világra. fejtartássa "Ágyban szültünk."  (Felvidék, Bolyk, Kalonda, Rapp, Moldva, Argyevány) "Ágyban szültek, fekve, magasba tették a fejüket, emelték, és úgy."  (Kárpátalja, Bereg) "A gyermeket mindig ágyon szülték. A bábaasszony  semmit sem segített, csak várt."  (Felvidék, Zsére) "Az ágyon szültem, a lábamat felhúzta a bábaasz szony."  (Mezőség, Magyarpalatka Magyarpalatka)) "Ágyban szültem, más az ágy mellett. Ha meglennének az öregjeim, megmondanák jobban. Úgy tuő 

dom, hogy mondotta édesanyám, hogy vót ezel  tt. 26

 

Úgy mondta, mikor neki az első  gyereke   gyereke vót, akkor  a zágyba vót, a zágyba szülte. Lement az anyója, akkor elvette a fájás akkor na, a zágyba lefeküdt, s akkor ott meglett az ágyba. Megfogta az ágyat, vagy más letérgyelt, négykézláb, vagy kinek hogy volt, hogy szerette. Lekucorodva is, halltam, ő  mondta."  (Moldva, Pusztina) "A f őő  dön, dön, letérbültem (letérdepeltem) a f ő  ő dön."  dön."  (Moldva, Újfalu) A gyimesközéploki bábaasszony (aki késő bb Krizbára, a Barcaságba költözött) mondta: "Négykézláb, guggolva, térden szültek a csángó anyák. Fájdalmában mászott a szegényke. Mondom, kell feküdni, mertahakoponyája. lekoppan aDegyermek  erre afelcementre, betörik ő   úgy akar szülni. Leguggoltam én is, odakészítettünk egy mosdótálat, kivédtem a gátat, ső t,t, mi több, aki négykézláb szül például, annak nem feszült olyan nagyon a gátja, mint az, akit hanyatt kényszerítünk, kínozunk. Mert mégis csak könnyebben, mert felül  is feszült egy kicsit, s nemcsak lent a gát."  (Barcaság, Krizba) Észak-Európában is az asszonyok térden állva szültek, a tolófájdalmak jelentkezésekor négykézlábra ereszkedtek és a gyermeket hátulról segítették a világra. Tibetben is guggolva szültek az anyák. Szobor is maradt fenn guggoló helyzetben szülő istennőr ől. "Két szék között ülve és az ágyban is szültem a  gyermekeket. A bábaasszony két széket a sarokra összetette. S a mosdótálat tette le, abba vizet, lan gyos vizet, s abba kellett belepottyanjon a kicsi baba, s akkor a bábaasszony kifogta s mosta is meg, s vágta el a köldökzsinórját. A bábaasszony észre27

 

vette, hol kell segíteni, mire van a szülésnél szük ség. A szül őő  asszony asszony ült, s a bábaasszony vizsgálta alulról, hogy hallám, hogy áll a szülés. Leguggolt, megnézett, s megvigasztalt."  (Udvarhelyszék,, Oroszhegy) (Udvarhelyszék A bátorítás, vigasztalás nagyon lényeges, mert a szülő anya vajúdás, szülés alatti lelkiállapota, a szülés folyamata kihat a kis emberpalán emberpalántára, tára, valamint az ellazult állapot gyorsítja a tágulást. Ránk maradt emlékek szerint a rómaiak időszámításunk  előtt száz évvel használták a szülőszéket. A bábaasszony a szülőszéket vitte az egyik helyr ől a másikra. Egész Európában elterjedt volt. "Az öreg bábasszonyok azt mondták, a régi asszonyok nem aazért, mertfölött nem kitávolt  helyük,küszöbön hanem szültek, azért, mert köszöb masztották magukat az ajtófélfában, s úgy tudtak  er őő  lködni. lködni. Álltak, guggoltak, vagy így oldalt kife szítették magukat, az ajtóban meg támaszkodni is tudtak, meg kapaszkodni is. Egy id ő  ő s  bába néni mondta. Tatán élek, a tatabányai kórház pszichiátriai osztályán dolgozom. Több csoport több éven át   foglalkozott a falusi bábaasszonyok emlékeivel."  (anyaország, Tata) A küszöb a belső és a külső teret, világot választja el. Az archaikus világkép sok hiedelmet formált vele kapcsolatban. A magyar népi gyógyászat legarchaikusabb rétegéhez tartozó sámánisztikus szélterápia mágikus módszerei a széljárta helyekhez, így a küszöbhöz is köt ődnek. Ez a réteg a keleti (tibeti, indiai, kínai, arab), a kelta, az indián, valamint az afrikai és az óceániai szigetvilági hagyományos orvoslásokban is jelen van. A legrégebbi mágikus gyógyító aktusainkat gyakran az er ősen hagyományőrző  népek orvoslásának filozófiájából értő

hetjük meg, mert a honfoglaló el deink világképe széttörede28

 

zett. Népköltészetünkből (meséinkből, mítoszainkból, gyermekmondókáinkból stb.), népszokásainkból, gyógyításunkból rekonstruálhatjuk. Ipolyi Arnold, Lük ő Gábor, dr. Oláh Andor  könyveiből megtudjuk, hogy "nyelvünkön a levegő, lég, lehelet, szél, szellő, szellet (= aer, aura, spiritus, ventus), a lélek, szellem (= animus, spiritus) szavak és fogalmakkal azonosulnak. [... ] Így még régi nyelvünkön a szellet (= aura) a mai szellem (= spiritus) értelemben jő  elő  [... ], eredetileg hason élő, s azonos a lélekkel, vagyis az, mit ma a szellemmel fejezünk ki [... ], némi elevenséget, mozgást tulajdonítanak neki a római kifejezések: forgó, fújó, süvöltő, zúgó, dühös, er ős, hirtelen szél... " Első Biblia-fordításunkban (huszita vagy "csángó" Biblia, XV. század) a Szentlelket "szent Szellet" -nek nevezik (Halász Péter közlése). Az adatközlők elmondásai alap ján emberi éshogy állatihatest éltetmeghal, ő je az életer  ő, szélszer  ű valami. Erreazmondják, valaki kiadja a páráját. A tibetiek, indiaiak (Szusruta Szamhita) szerint a szülést a szél kormányozza, az élet-szél, életer ő-levegő hajtja ki a magzatot az anyából, s ezért helyezik az anyát a széljárta helyre, küszöbre, hogy segítsék ezt a folyamatot. A tibeti, kínai, indiai források  szerint a szél megfelel a csinek (Qi), pránának, vagyis az életer őnek. Err ől bővebben Egészségünk ért című kötetem Szélterápia fejezetében írtam.  Nem ritka az apás apás szülés: "A férjem volt velem, mikor a fájdalmaim voltak. A  gyermekeket kiküldtem az udvarra játszani. Szüléskor nem repedtem be. A méhlepény eltávozott."  (Mezőség, Vajdakamará Vajdakamarás) s) De volt eset régen, amikor az asszonyok falun egyedül is megszülték gyermekeiket: "Az én anyám is annyi gyereket szült! Kint a konyhában, vette a kötényibe, levágta a köldökit, megbogozta, befáslizta... "  ő

(Mez ség, Pusztakam Pusztakamarás) arás) 29

 

"Mányim (nagymamám) a pajtában szülte meg  apámot. Odavótak siskát (kukoricakórét) vágni nagyszombaton, és béhozta a pendelykéjibe apámot. Elcsípte a kezível a k őő  dökit, dökit, s béhozta."  (Felvidék, Zsére) Különleges esetek: "Volt, akinek az úton vagy a mező n (kellett szülnie).  Hamar jött, megcsálta hamarabb."  (Mezőség, Magyarpalatka Magyarpalatka))  Nehéz időkben, háborús körülmények közötti szülés: "Édesanyám mesélte, hogy háború alatt nagyon  sokszor bujkáltak az asszonyok, mező kön kön meg még  az erd őő  kben kben is, és ott szültek, elvágták a köldökzsinórt. Volt, hogy egyedül szült az asszonyka, egyedül  is elvágta. Valamivolt, voltésneki, vitte magával, azzal  vágta el. Háború féltek, a férfiak elmentek  háborúzni, ő k egyedül voltak, s kellett bujkálni a katonáktól."   (Mezőség, Vajdakamar Vajdakamarás) ás) "Az első   szülésem 1934-ben volt. Ezzel menekültünk." (Nagyszeben vidéke, Vízakna) "Nekem család ez az egy leányom volt. Én olyan id ő  ő ben ben szültem a gyermekemet, mikor kitört a románokkal a háború. Azon az éjszaka született, amikor a szom szédban ki volt téve a rádió az ablakba. Egész éj szaka hallgattam. A románok bejöttek." (Kárpátal ja, Bereg)

Rendellenes szülések Volt eset, mikor arctartással vagy fartartással jöttek a gyermekek. "A harmadik gyerek arccal jött, arccal felfele. Vele 30

 

az utolsó id őő  ben ben már három héttel azel őő tt t  t állandó  fájásaim voltak. Szülés után belső   sérüléseim voltak. Ezt itthon, Kalondán szültem. A bels ő  repedést,  repedést,  sérülést a bába nem varrta be, két év múlva megoperáltak. Összesen négy szülésem volt, Losoncon is szültem, mert 39 évesen jött az utolsó gyerek, és bementem oda, mert féltem, hogy id ő  ő s  vagyok. Ott  az orvosnő  bevarrt."   bevarrt."   (Felvidék, Kalonda) "Egyik er őő  s  nehezen gyütt, kett ő  ő be be gyütt, jöttek a bucai (combjai) el őő l,l  , s a bábaasszony kihúzta. Akkor is térden vótam, megfogta, jöttek a lábai s osztán a teste."  (Moldva, Újfalu)

Élesztés "A lányom után hét évre született a fiam. Az is nehezen... Jöttek a fájdalmak, jöttek a fájdalmak. A bába azt mondta: nagy fejű   lesz, nagy fejű   lesz, orosz lesz... mert megnézett alólról. Szenvedtem vele, majd meghaltam vót. Nem jött, csak a ha szontalan fájások jöttek. Ő meg leült és ült. És csak  várt. S én csak szenvedtem. Sírtam is... Minden vót... Nem is tudtam, mit csináljak... Az nem gyütt.  Egyszer csak azt mondta, hogy hát nem tudja, mi lesz velem... A férjem azt mondta, hogy visszük a kórházba! Nem kell ide kórház, azt mondta, meglesz az, nagy fejű   lesz, orosz lesz... Az meg farval   jött. Nem is farval, lábbal. Kijött a lába. Nem gyütt  a másik. Azt a bába kihúzta... Felakadt a nyaka, berekedt a feje, a köldökzsinór rácsavarodott a nyakára... és akkor megszületett. Akkor már el volt ké31

 

külve. Az édesanyám nem is nézhette, az kiment a kertbe, és ott volt egy nagy szalmakazal, ott ült, nem nézhette a nagy fájdalmamat, de nem küldött  az orvoshoz se, sehova se küldött. Míg szültem, ott  vót egy öregasszony velem, a sógornő nk nk vót. Itt volt  neki egy pruszlikja, azt begyúrtam a számba, azt  mind szétrepegettem neki, nem tudtam, hun vagyok.  Na megszültem. Az mondja, na, meg van halva! Én azt mondtam már, hogy nem baj. Egy szikrát nem  sajnáltam! Nem gyütt el a szeretet bennem, hogy hát meghalt! Mert abba a nagyon nagy fájdalomba, abba a nagyon nagy vergel őő  désbe désbe nem is tudtam, hogyan vagyok. Meghalt! Oszt betették ő tet tet a másik  asszonnyal a fürd őő  vízbe, vízbe, ütötték, csapták, ütötték, csapták, megnyikkant, felsírt.vitték Na, keazt  mondja: egyszer Íl! Íl! Scsak aztán másnap reggel resztelni ő töt. töt. A lábát is a bábaasszony segítette ki, a fejét is, akkor repesztett. Ugye az orvosok vágnak, vagy mit segítenek, de ő  repesztett.   repesztett. Nem mertem vizeletelni vagy két hónapig, mert csípett az a vizelet. Nem varrt össze. Nem mondott semmit, hogy szabad-e még gyerek. Örült, hogy megszabadult, el volt kékülve, zöldülve és megnyikkant, hogy él, nem halt meg. Ez a gyermekem is egészséges, de meg vót a nyakán húzódva egy ér, a tornaórán nem tudott tornászni. Azért mozgatta a fejét, csak az az ér megvastagodott, és osztán meghúzódott. Nyitrán  felvágták, mikor első  áldozó   áldozó volt, kilencéves. Megvágták neki, s aztán rendes vót."  (Felvidék, Zsére) Abban az idő ben az elmondotta elmondottakk voltak az élesztési módok.

32

 

3. A szülés s zülés és a gyermeká gyerm ekágy gy

FORRÁS: Háromszék (Sepsiszentgyörgy), 2004. február-április

 A szülés helye és módja  Nemcsak a gyimesközépl gyimesközéploki oki szülőotthonban engedték  meg, hogy az anyák úgy szüljenek, ahogy nekik könnyebb volt, megtörtént ez Magyarországon is. Így mesél err ől egy orvos: "Budapesten születtem 1930-ban, az ’50-es évek  elején tanultam a medicinát a budapesti egyetemen. ’56-ig Magyarországon éltem, s itt most Berlinben eszembe jut egy történet. Mikor 1952-ben Kiskunhalason nyári gyakorlaton voltam, és be voltam osztva a szülészeten a szül ő  ő szobai   ügyeletre, behoztak egy cigányasszonyt, inkább lányt, akinek,  sajnos, már voltak gyerekei. S mi ott, ahogy tanultuk a pesti klinikán, megvizsgáltuk, kapott egy infú ziót is, lefektettük a szül őő  ágyra, ágyra, s vártuk, hogy na,  fog jönni a gyerek. Az meg csak mozgott ide-oda az ágyon, nem akart ott feküdni, hiába beszéltünk vele.  Nem hallgatott ránk. Alighogy egyedül hagytuk, ahogy benéztünk, döbbenettel láttuk, a kollégám is, én is, hogy az ágy végében, ső t a matracon guggol, úgy nyom és himbálja magát ide-oda. Mi úgy megijedtünk, mert az egyetemen úgy tanultuk, hogy ha a szül őő  asszony  asszony ilyen helyzetben van, akkor nagyon er őő  s,   súlyos és veszélyes vérzése lehet. Azonnal lenyomtuk a hátára, hogy feküdjön le, felteszi a lábát, és úgy nyomjon. Nem akarta, s még szidott minket  cigányul, hagyjuk ő t békén, ő  azt   azt jobban tudja. Az édesanyja, aki kint volt a folyosón, ő  is  is kért minket, 33

 

hagyjuk a lányát úgy szülni, így tudja a legjobban kinyomni a gyereket, ha ő   ottan fel és le ringatja magát guggoló helyzetben. Hát én nagyon féltem, hogy ebbő l baj lesz, és nekem ebbő l bajom lesz, ha ez a fiatal nő  egy   egy nagy vérzést kap. Hívtam a szülész ügyeletes orvost, az megnyugtatott, hagyjuk a cigányokat úgy szülni, ahogy akarnak, ő k ezt úgy csinálják már több száz éve, és örüljünk annak, hogy bejött egyáltalán a klinikára, s megkap minden gyógyszert, amit kell. Ha nem hagyjuk úgy  szülni, ahogy már ezer éve csinálják, az lesz a vége, hogy be se fognak jönni a klinikára, s hogy orvosi ellátásban részesüljenek, az kútba esik, mert az egész cigányságot elriasztjuk a kórháztól, mert ott  nem hagyják ket generációktól. békében úgy szülni, ahogyénő kebbe azt  látták az id őő  sebb   ő ket Így aztán belenyugodtam, hagytam, a vége pedig az lett, hogy az a fiatal lány nagyon gyorsan és minden nagyobb er őő  lködés lködés nélkül egészséges gyermeket hozott a világra."  Ugyancsak a kórházban történt: "Mikor édesanyám engem szült, volt egy olyan beteg, aki ott jött-ment, sétált. Azt mondta az orvos, nagyon messzire ne távolodjon el a teremt ő  ő l, l, mert  most már percei vannak, és meg kell szülni a gyermeket. A betegtársak rászóltak, miért sétál, amikor  most már szülni kell! S édesanyám, aki mesélte ezt  az egész dolgot, arra riadt fel, hogy egy er ő  ő s  ordítás volt, félelmetes er őő  s  ordítás volt, akkor látta, hogy a hölgy, aki terhes volt, s nemsokára szülnie kellett, szorította a vaságyat, egy nagyot ordított, s az 5 kiló 10 dekás gyerek egy perc alatt meg volt   szülve. A gyermek lepottyant, ő   meg összeesett, mert ugye, rosszul lett. És se repedése, semmije 34

 

nem volt. S akkor mondta az orvosnak, hogy ő  mind   mind  a hármat így szülte - mert ez már a harmadik szülé se volt - lábon állva, és ordított, mert azzal az ordítással meg is született, világra jött a gyermek.  Édesanyám azt mondja, nem volt baj a gyermekkel, hogy leesett a földre. Hát nagyon sok gyerek esik le az asztalról. Azt mondják, hogy addig, amíg pár  hetes a gyerek, abszolút semmi baja nincs, mert  annyira puha és rugalmas a csontja, hogy nem törik be. Persze, mikor már egyéves, akkor baj lehet."  (Kolozsvár) A bába beavatkozása A parasztbábák hagyták,is.hogy a természet tegye a dolgát. Ugyanígy volt a csángóknál Kérdésemre, hogy a bába (aki az anyókája volt) mikor jött, mert fájdalma volt, mit csinált, Árgyeványban ezt a választ kaptam: "nem csinált semmit, mit csináljon?" Segítette-e? "Nem!" Másik adatközlőm szerint is "a  bábaasszony jóformán semmit nem segített, esetleg nyomkodta a hasát, ha rá volt tekeredve a nyakára a köldökzsinór". (Felvidék, Kalonda) Ellenkező esetek: "A boszorka (bába) könnyítette a szülést, mondta édesanyám."  (Kárpátalja, Bereg) "Én az első  gyermekemet   gyermekemet itthon szültem 1950-ben. Volt bábaasszony. Akkor aratni voltam, ott szakadt  el a vizem. Lefeküdtünk délben, és mikor felkeltem, már el volt folyva a víz. Megijedtem, hogy na, most  hogy lesz? Túl voltunk a hegyen. Haza kellett jöj jek. Anyósom itthon volt, hazáig jöttem. Akkor nap  sütöttünk, volt a süt őő kemencének k  emencének egy nagy fája, és azt mondta anyósom, hogy úgy álljak meg, hogy 35

 

melegítse a derekamat. Ott ültem, mindjárt jöttek a  fájdalmak. Elszakadt a vizem, addig nem, de miután melegedtem, jöttek a fájdalmaim. Aztán el is ment anyósom bábaasszony után. A bába tágította lenn, fenn nyomta a gyermeket. Mikor már ott volt, hamar megszületett, de addig volt a nehéz. A többi  gyermekkel aztán a kitanult bábaasszony segített.  És az orvosnő höz höz mentem a diszpenzárba (orvosi rendel őő  be)."  be)."  (Mezőség, Magyarpalatka Magyarpalatka)) "Hogyha nehezen jő   a gyermek, segítek. Kenem (masszírozom) a hasát, derekát is. Addig járkál, osztán szüléskor az ágyba kerül az asszony."  (Moldva, Külsőrekecsin) magyar néphagyományban a bábák sok analógiás mágikus A módszerrel is könnyítették a szülést.

Gátvédelem Szülésznők mesélték a barcasági Krizbán: "Amikor az anyák szül őő  asztalon asztalon szültek, mindig  védtem a gátat. Négykézlábra állítottam ő ket, ket, ha már nekem nem fogadtak szót, hogy az ágyban  szüljenek, akkor le a kezüket a földre, tenyereljen le a földre, hogy tudjak gátat védeni. Különben Kül önben szinte szinte nem is kellett gátat védeni ebben a pozícióban, ahogy ő k szerettek szülni. Én most, ha például  bemennék Brassóba a szülészetre, ott egy szülést  nem tudnék levezetni. Nem mindig úgy vezettem le a szülést, ahogy megtanultam, hanem ahogy meg szoktam a csángó asszonyok között. Megengedtem, hogy ordítsanak, ha nekik úgy jött, hogy négykézláb, hogy leguggoljon. Ezt tapasztaltam ennyi esz36

 

tend őő  n keresztül. Ezt én így láttam, könnyebb. Ha  guggol, akkor el őő re r  e döntöttem, rakja le a tenyereit  a földre. Mert nem volt, hogy hozzáférjek. A nagyanyjuktól, anyjuktól tanulták. S ő k ezt így érezték."  "1962-ben született az én fiam a szül ő  ő otthonban, otthonban, ahol dolgoztam. Volt ott egy öreg bába néni, Tera néni. Nagyon jó bába volt. Olyan szülést levezetett  nekem, hogy gátrepedésem sem volt, sérülésem sem volt. Tera néninek nem voltak különleges módszerei, szintén a térden, négykézláb elveket vallotta, mert azt szokta meg."  "Én a szüléseimmel úgy jártam, hogy ez az öreg  bába néni, Tera néni úgy kivédte a gátamat, az első   3 kiló  3 30 dekás gyermekemnél nem volthogy gátrepedésem. A másodikat Csíkszeredában szültem,  szintén 3 kiló felett volt, olyan repedésem volt, egé szen végbélig. Nem volt szívhang. Az orvos elkiáltotta: Fogót, mert nincsen szívhang! A fogós gyermekek általában egy kicsit gügyék lesznek... Míg ő k  k  a fogót készítették, én két-három kontrakcióval kinyomtam a gyermeket… Persze, nem volt gátvédelem, összeszakadt minden. Ebbő l is tanul az ember, inkább azt mentsük, amit lehet." 

Gyermekágy Úgy mondják, hogy a kismama lebabázott, kiállta az anyja kínját (Makfalván, Marosszéken). A gyermekágyast beteg asszonynak nevezik Kárpátalján, Moldvában (Pusztinán),  betegágyasnak Klézsén, bennülő asszonynak Barcaságon, Felvidéken gyerekágyat fekszik. A gyermekágyasnak ételt visznek  37

 

a Nyírségben, Kunságon, poszrikot a Felvidéken, pocitát Marosszéken, radinát Háromszéken, napjainkban látogatóba mennek. A kisbabát újszülöttnek mondják az oroszhegyi, krizbai, debreceni, kalondai, rappi, bolyki adatközlőim, picinynek Zsérén, bubának Pusztinán, Lészpeden, Újfaluban, Argyeványban, babának, pulyának Makfalván, lendecskének  régen Magyarországon, pulyának Kárpátalján, most pici babának, kicsi gyermeknek. A bába a szülés után a gyermekágyas anyát és az újszülöttet is ellátta. "Az ágyban egy párnára az újszülöttet az asszony mellé tették."  (Kárpátalja, Bereg) "Amikor megszületett a gyerek, a mellére tették. Ha megéhezett kért,ahogy rögtönmegjött adtak neki szopni.  Az el őő  tejet tejet és is enni szopta, a tej, már   szopta." (Felvidék, Kalonda) Ez a szokás az imprinting (bevéső dés) dés) szempontjából nagyon helyes, fontos. A népi hagyomány szerint a frissen szült anyát a rokon asszonyok nem hagyták magára, megmasszírozták a halántékát, csuklóját. A gyimesközéploki szülésznő  a szülőotthonban két órát nem hagyta aludni.

Közösségi, családi összefogás "Az édesanya ez id őő   alatt   alatt segítette. Aki másnap felkelt, az összeesett. Mióta az utolsó szülésemkor egy napra felkeltem, azóta fáj a lábam. Most azért van annyi sok lábfájós asszony, mert nem fekszik ki a  gyermekágyat. A régi öregek a nagycsaládban úgy  gondolták, hogy az asszony szülés után két hétig  kell hogy feküdjön."  38

 

(Felvidék, Kalonda) "Az anyukát kímélték, sokkal inkább, mint most.  Kímélték. Ételt vittek, f őő  leg. leg. Az édesanyja lépett fel  nagy segítséggel. Az egy általános szokás és elvárás is volt."  (Debrecen) "A sógornő k is segítettek."  (Mezőség, Vajdakamará Vajdakamarás) s) "Mindennap mentek látogatni a rokonok a szül ő  ő  asszonyt. Vittek neki húslevest, benne húst, csibét, megköszöntötték. Italat is vittek neki a poszitáig  mindennap. Mindennap mások. Így köszöntötték   föl: Dicsértessék Di csértessék a Jézus Krisztus! Szerencsésen feküdje ki a gyermekágyat! Aztán a komaasszony utoljára nekiésegy nagy kalácsot, tízfazék lepényt, tíz dióst, tíz vitt mákost négy kuglófot, nagy húslevest, benne tyúkot, egy nagy tál tésztát, üveg pálinkát és bort. Most ajándékot aj ándékot visznek."  (Felvidék, Zsére) "Mikor szültünk, amíg nem volt meg a keresztelés, kerestük fel egymást az asszonyokkal. Engemet is a rokonság, én is ő ket. ket. Te voltál, most én készülök jövő  hétre,  hétre, akkor megyek. Sokszor összetalálkoztak az asszonyok öten-hatan is, még többen is voltunk. Vittünk tésztát, mindenféle jóságot, italt, köménymagos pálinkát, kétféle tésztát (süteményt) is. Teli volt az asztal. Tudták, hogy az anya nem tud felkelni az ágyból, vittek ételt is. A hat hetet betartották. Volt, aki csak három hetet. Itt így volt. Nem volt   szabad vizet merni, nem volt szabad kimenni, ameddig el őő  ször   a templomba kellett menni. Akkor  azt mondtuk, na most már kimentem a hetekbő ll,, most már mehetek mindenüve, a mező re re is. Ez volt  a szokás."  39

 

(Mezőség, Magyarpalatka Magyarpalatka)) "Mindenki, a rokonok, a komák, a szomszédok vitték a radinát. Volt hús, kolbász, tyúk, pálinka, sör,  sütemény, cső röge. röge. Cső röge röge általában szerepelt."  (Barcaság, Krizba) A kalondai, debreceni adatközlő  ezeken kívül még a málnaszörpöt is említette. Édesanyám, amikor "pocitát vitt a  beteg asszonynak", mindig egy szép, fonott kosárba tette az ételt, italt, szépen elrendezte, és egy, külön erre a célra sz őtt, díszített takaróruhával letakarta. "Hat hétben levő  asszony  asszony beteg ágyban van. Szokás most es, viszünk egyik a másnak ételt.  Rokonyoknak, s melikek vagyunk. Viszünk savanyú levest, viszünk galuskát, viszünk húst megsütve, vi szünk bort, viszünk pálinkát, viszünk kenyeret. A bubának viszünk ruvácskákot."  (Moldva, Pusztina) Moldvában "a beteg asszon nem csinált semmit. Ült szépen.  Egy hétig az ágyban!"  (Argyevány) A pihenés elősegíti a felépülést, fokozza az anyatej kiválasztódását.

 A tejtermelés fokozása "Hogy jó teje legyen, azt mondták, egyék hajmát."  (Moldva, Klézse) A hagyma a mirigyműködéseket s ezáltal a tejtermelést ösztönzi. "Ilyen keménymagos levesételeket, galuskát  (töltikét), savanyú levet, ezeket vittünk…"  (Moldva, Pusztina) "Azért hogy sok teje legyen, tejet, tojást és kö40

 

ménymaglevest evett."  (Felvidék, Rapp) "Levest, zöldséglevest, köménymaglevest ettünk." (Mezőség, Magyarpalatka Magyarpalatka)) "Ettek tojásos levest, rántott levest, hogy sok teje legyen, krumplilevest, húslevest, köménymaglevest."  (Felvidék, Zsére) "Volt tejük, kelletett mindig tejes ennivalót enni, leveseket meg mindenféléket, tejet inni, hogy legyen teje, aki megszült."  (Kárpátalja, Bereg) "Rántott levest kellett enni, s azt mondták, azt  igyon, amihez kedve van, mert attól lesz a teje. Köménymagteát is ittak, hogy legyen tej."  (anyaország, Debrecen) A szülőfalumban, Makfalván, a Kis-Küküllő  vidékén köménymag- és ánizsteát ittak, köménymaglevest, madártejet ettek az asszonyok, hogy legyen tejük. Mindkét gyógynövény a tejtermelést serkenti. Amint látjuk, a folyadékpótlás volt a leglényegesebb. Tápláló, de egyszer ű, böjtös ételeket is vittek, amelyek elősegítik a gyermekágyas asszony mielő bbi felépülését. Ha az emésztőcsatornát nem terheljük nehéz ételekkel, akkor a szervezet a saját energiáit fel tudja használni a meger ősödésre. Felvidéken böjtös, de tápláló ételeket kapott az anya. "A családomban az asszonyok, miután szültek, nehéz ételt, húslevest sem ehettek, mert azt mondták, attól belázasodnak. Nagyon egészségesek voltak.  Mindkét dédanyámnak tíz gyereke volt. Akkor még  voltak gyermekbetegségek, járványok. Az egyik  dédanyám is hetet nevelt fel, a másik is, s az anyó som is. Mindenki betartotta, hogy két hétig kell feküdni. Akkor még sok gyermeket szültek. Még  41

 

nyolcvanéves korukban is egészségesek voltak.  Nagynéném még nyolcvanéves korában is olyan volt, mint az élet. Húslevessel, hússal jóllakni,  gyermekágyi lázat, fert őő  zést   okoz."  (Felvidék, Kalonda) "Az első   és legfontosabb, hogy a baba mindig   szopjon, s végül is ez egy önszabályozó dolog, minél gyakoribb és minél er őő  sebb   a szívás a mellbimbón, ez serkenti a tejtermelést. Úgyhogy ha a gyereknek kevés a tej, nyilván, többször éhes és több ször kér ételt, olyankor többször kell mellre tenni, és egy napon belül megnövekszik az ő  igényei   igényei szerint a tejmennyiség. Ez a legfontosabb alapszabály.  A változatos étkezést nem lehet eléggé hangsúlyozni."  (anyaország, Érd)

Méhösszehúzódás "Méhösszehúzódásra is a szoptatást szoktuk java solni."  (anyaország, Érd) Az Őrségben (Kismarton környéke) "málnalevélteát is ittak, amely a méhösszehúzódást   segíti".

 A bába tevékenysége "Szülés után egy hétig járt a bábaasszony füröszteni. Szemmel tartotta a szopást, a gyermek fejl őő  dédé sét, hogy minden jól legyen. Amelyik gyermeket nehezebben szültem, azzal tovább jött."  42

 

(Mezőség, Vajdakamará Vajdakamarás) s) A bába általában 7-14 napig járt, míg az anya "a boldogasszony ágyát feküdte". Megmasszírozta, megkente szappanos kézzel reggel és este. A masszázs lazító hatású, vér-, nyirokkeringés-aktiváló, ringés-aktivál ó, -javító módszer. "A szülés mindenképpen egy nehéz fizikai munka"   (Anyaország, Érd), így a szüléstől fáradt, legyengült anya könnyebben viszszakapja az életerejét. "A bába megkente a beteg asszonynak, a kicsinek  es megkenegette a lábacskáját, kezecskéjét, a testét.  Megkente, osztán feresztette a kicsikét. Két hétre dudókból (gyógynövényekbő l) l) csinált fered ő  őt  az asszonynak is, a beteg asszonynak."   (Moldva, Pusztina) Szülés után hirtelen hormonszintesés következik be. Az anyukák fáradtak, érzékenyek, szoronganak, sírósak. Mind a masszázs, mind a gyógynövényfürdő  segít a hormonháztartás normalizálásában. A meleg víz ellazít. A gyógynövényfürd ő er ős, sokféle növényi gyógyhatása egyesül. Nemcsak a biológiailag aktív anyagok szívódnak fel a bőrön keresztül, hanem a növények szubtilis gyógyereje feltölti, meger ősíti az anyák   biomágneses energiatestét. Ezt a fürdőt, ami regenerál, a csángók nehéz fizikai munka utáni fáradtság esetén, ízületi, mozgásszervi, meghűléses betegségekben, sőt hasmenésben is alkalmazzák mind a felnőtteknél, mind a csecsemőknél, gyerekeknél.

 Az újszülött védelme Az újszülöttet sok mágikus óvó-védő  szokáscselekm szokáscselekményénynyel védték. Ezeknek egy része visszavezet a magyar népi gyógyászat honfoglaláskor előtti, ősi pneumatani rétegéhez. 43

 

"Az újszülött párnája alá fokhagymát tettek."  (Udvarhelyszék, Oroszhegy) "Illatos füvet, a kakukkfüvet használták. A baba párnája alá tették,  szintén rosszű  ző   volt. Az első   fürd ő  ő vizibe vizibe szoktak  tenni dióhéjat, mert az el űű  zi   a gonoszt. Mindig tettek valamit, egy színes rongyot, a gyermek sapkájára egy színes szalagocskát, pirosat általában, hogy ne igézzék meg. Hogy a rongyot nézzék, s ne a  gyermeket igézzék. Ha megigézték, szenet öntöttek  volt, vagy ólmot öntöttek, s csináltak szenes vizet.  Ha nem volt kéznél szén, gyufaszálat dobáltak bele a vízbe."  (Barcaság, Krizba) A diófa a honfoglaló magyarok szent fája volt, tehát mágikus őt tulajdonítottak neki. A szemmel rontás (megigézés) megelőer  zése, gyógyítása szintén a pneumatikus orvoslás körébe tartozik. A római kereszténység felvétele óta „szentelményeket, imádságos könyvet tettünk a  párnája alá". (Mezőség, Magyarpalatka Magyarpalatka)) "Kaptak keresztet a templomban, mikor megkeresztelték ő ket, ket, az mindig volt a bölcső ben."  ben."  (Kárpátalja, Bereg) "Betették az olvasót a pólyába. Meg kellett szenteljék ő ket. ket. A rózsafüzért behúzták a pólyaf ű  ű z  ő be, be, s megszentelték szentelt vízzel. Meglocsolták, s ezzel  kicserélték. A vizet a paptól vitték vi tték haza."  (Felvidék, Zsére) A kicserél szó utal a néphitben szereplő  váltott gyerek  fogalmára, amely az egész Kárpát-medencében elterjedt. "Az újszülöttet meg se mutatták mindenkinek, betakarták, mert megszólítják (megigézik), betakarták, hogy ne lássák meg."  44

 

(Kárpátalja, Bereg) "Addig a házba nem hívtak senkit, amíg nem keresztelték meg a pulyát. Nem engedtek senkit leülni az ágyra, a pulyát vitték ki. Bejöttek, beszélgettek, a  pulyát betakarták, amíg nem volt megkeresztelve, addig nem láthatták, nem mutatták meg, amíg meg  nem keresztelték."  (Felvidék, Zsére) "Nevet adtak neki mindjárt, s vitték keresztelni másnap reggel."  (Felvidék, Zsére) De nem mindig volt így. A honfoglalás idején a gyermeknek nem adtak nevet, vagy Nemvalónak, Nemélnek, Csúnyának, Nemtudomkának, nevezték, hogy a gonoszok ne talál ják meg, ésállnak ne ronthassák meg. Őseink névadási szokásai névkapcsolatban a mágiával, nevezetesen a névmágiával, varázzsal. Ezzel kapcsolatosan mind a mai napig megőrződött a csángóknál a beteges csecsemő jelképes újjászületését célzó rítus. Honfoglaló eleinknél még élt a lélekmegújulás hite.

Házasélet, szoptatás “A házasélet tilos hat hétig, de ez attól függött, hogy milyen volt a férj, ha agresszív volt, még a hat  hetet sem állta meg.” (Felvidék, Zsére) “A nap fénypontja volt, mikor hozták szoptatni a  gyerekeket. Felváltva szoptattam, hol az egyiket, hol a másikat.”  (Magyarország, Debrecen) “Szoptattunk egy évig, de legalább három hóna pig.” 45

 

(Mezőség, Magyarpalatka Magyarpalatka)) “Elválasztottuk, amikor a gyermek kilenc hónapos volt.” (Moldva, Újfalu) “Egy esztendeig szoptattuk, egy esztendeig s félig, de most választják el hamar, sokszor három hét  után es. Két évig szoptatták.” (Moldva, Pusztina) “Volt két és fél, három évig is.” (Kárpátalja, Bereg) Van olyan gyermekágyas, akinek betegség miatt elapad a teje: “Negyedik napon adták szopni a kicsit. Volt tejem, de a magas láztól elégett, nálunk úgy mondják, elégett a tejem, olyan lett, mint a víz,etették. gyenge,Azóta nem volt elég a kislányomnak, s akkor nem is volt. Addig etettem a más pulyáját. Négy napig volt tejem. Ki volt törve az ablak, ahol feküdtem, és hideg volt, attól lettem beteg. Akkor még  volt gyógyszer a szülészeten, amikor szültem, de most már mindent be kell vásárolni. Ételt adtak.  Most nagyon gyenge étel van. Most megengednek  ágynemű t,t, mindent. De akkor, mikor szültem, nem engedtek. A saját ruhát is le kellett adni a raktárba.  Most párnákat is, mindent kell vinni.” (Kárpátalja, Bereg) Az anyatejjel gyógyítottak is. Szülőfalumban, Makfalván kötőhártya-gyulladás esetén, amikor a szem beveresedik, és reggelre beragad, anyatejet fejnek bele, s meggyógyul. Az anyatejben olyan fehérjék is vannak, amelyek még a rákos sejteket is elpusztítják. (Természetgyógyászat (Természetgyógyászat magazin)

46

 

Tejmirigygyulladás “Késő bb bb bekeményedett a mellem. Nagyon meg szenvedtem, felért egy szüléssel.” szüléssel.” (Anyaország, Debrecen) Általában a bábát keresték meg, de házilag is segítettek  rajta. “A mellét, ha meg volt gyű ve ve (kelve), nagymama három-négy asszonynak is meggyógyította. Füveket   f őő  zött,   mint a kását, réáterítette, zilizgyökeret  (mályvagyökeret), kamillkát (kamillát).” (Felvidék, Zsére) A begyulladt mellre még vöröshagymából, megf őtt fokhagymából tettek borogatást, melegen tartották. A vörös- és fokhagymában gyulladásgátló, antibakteriális anyagok vannak, amelyek a bőrön át felszívódnak. ,  ,A túrós pakolást használták, ha a melle fájt. Ecetes vízzel borogatták, reszelt, nyers krumplit raktak rá.  Lisztbő l,l, tejfölbő l,l, mézbő l kovászt gyúrtak, azt tették rá, hogy megfakadjon, kihúzza a gennyet.” (Marosszék, Makfalva) Kárpátaljai adatközlőm szerint még mosogatórongyot is  borítottak rá. Ha a kelés kifakadt, kamillate kamillateával ával mosogatták. Ha nem gyógyult meg, orvoshoz fordultak vele.

Fogamzásgátlás A szoptatás és a fogamzásgátlás között kapcsolatot teremtettek: “Mikor szoptattak, nem járt a menstruációjuk.”  (Felvidék, Zsére) “Úgy volt akkor, azt mondták, ha szoptasszák, akkor többet nem viszelesedik (visel őő  södik)   el.” 47

 

(Moldva, Pusztina) Volt ellenkező eset is: “Rögtön jöttek egymás után a pulyák. Ha terhes volt, a pulya nem akart szopni. Biztos, nem olyan volt a tej. Nem tudták, hogy ha szoptat, nem lesz  pulya.” (Kárpátalja, Bereg) Egykéző vidékeken kívül a családos asszonyok körében ritka volt a fogamzásgátlás. fogamzásgátlás. Szórványos esetekben előfordult “ecetes öblögetés együttlét után”. (Kárpátalja, Bereg) “Nagymértékben használták az irrigátort, ecetes irrigálás volt. Az én id őő  mben mben már gumi volt, de még  az édesanyám életében az irrigátor volt. A megszakított közösülést én id lánykoromban ő ő  mben mben fiatalokmind er ő  ő sen    gyakorolták. Az énaz fiatal azt  mondták, hogy ez mennyire nem jó…” (Anyaország, Debrecen)

Babakelengye, a bölcső helye Babakelengye: “ingecske, pelenka, süsü (sapka), vánkoska (pólya),  pólyaköt őő  ,  köldökköt őő  ,  mikor nagyobb, szvetterke.  Kétévesek ruhája: szoknyácskák, a gyermeknek (fiúnak) is.” (Felvidék, Zsére) “Ing hátul kötve, rékli, sapka, zokni, kiscipő  , pelenkák, meleg pólya. Mivel átázott, a pólyának több huzata volt. A pelenkákat akkor mostuk” (anyaország, Debrecen). Az újszülöttnek, csecsemőnek lekötötték kezét-lábát, nem tudott mozogni. 48

 

Az embert a gyertya és a vászon a születésétől a haláláig végigkíséri. Az újszülött bemutatásakor a templomban, az édesanya avatásakor az avatott kezében tartja, a gyermek mellett ég a gyertya. Ég a keresztelő je, esküvő je, valamint temetése alatt. A lélekkendőt a gyermek keresztelésekor kapta. A magyar embert bármilyen korban temették, temetése befejezéseképpen a fejfájára, keresztjére helyezték. “A bubát téttük a kicsi tekenyő be, be, sz énekeltünk neki. A kicsi tekenyő t az ágyba vagy a f ő  ő dre dre téttük, met dógoztunk, s így ringattam a lábammal.” (Moldva, Újfalu) Csángóföldön, Felvidéken a bölcsőt a gerendára kötötték. Kárpátalján az állatot mér őműszerül használták a bölcső helyének megjelölésére: megjelölésére: “Beengedtek házba egy macskát, ahováa leült  vagy lefeküdt,aazt mondták, ott lesz jós helye bölcső nek.” nek.” (Bereg) A macska érzékeny a feltör ő földsugárzásra, semlegesíti a negatív feltör ő sugarakat. Földünk mélyében titokzatos földáramok vannak, a föld energiavonalai, melyek az ún. tellurikus hálóban egyesülnek. Vannak pozitív kisugárzású és negatív,  betegséget okozó geopatogén hálók. A szentélyeket, szentélyeket, a régi templomokat a pozitív földsugárzások csomópontjaira építették, a Ley-vonalakra. Ezt a természeti mágiagyakorlatot ismerték az angolok, indiánok, kelták, kínaiak, és ennek szellemében cselekedett a magyar népi hagyományban a család, amikor az újszülött bölcső jének a helyét kereste. Régen a kútásók magyarófa, azaz varázsvesszővel keresték meg a vízeret, altalajkincseket, altalajkincs eket, nemesfémeket. Még sok példáját sorolhatnánk  a népi tellurizmusnak. tellurizmusnak.

49

 

Névadás, keresztelés, füllyukasztás “A gyermeknek a szül őő  k, k, nagyszül ő  ő k neveit adták.” “Fiúnak örvendtek jobban általában. Ez viszi a neő 

vünket tovább, a férfi az mégiscsak Er   sen  férfi beállítottságú társadalom van mégférfi. ma is.” (anyaország, Debrecen) “A babát megkeresztelték hat héten belül. Régen  siettek, megkeresztelték, hogy ne haljon meg kereszteletlenül a gyerek. Aztán ment az anya a gyerekkel a templomba.” (Felvidék, Kalonda) Szülésznő: “Az anyuka s apuka felírnak egy listát, hogy ez a nagykoma, ez a kicsi koma, s a többiek a komák.  Ideadták nekem, s azokat én kellett meghívjam a keresztel őő  re. re. Akkor én vittem a vizet a templomba,  szép kancsókában, s akkor a keresztel ő  ő  után kiöntöttük a vizet az első  fereszt    fereszt őő  vízbe. vízbe. Mikor hazahoz zuk, itt nálunk mondják: Pogányt vittünk, keresztényt hoztunk.” (Barcaság, Krizba) Felvidéken: “Pogánykát vittünk, angyalkát hoztunk.” (Zsére) “Aki nincs megkeresztelve, pap nem is temetheti el.”  (anyaország, Debrecen) A kereszteletlenül meghalt gyermeket a temető  árkába vagy elhalt családtag lábához temették el. A füllyukasztás hagyománya nálunk még él. A bábának  volt a feladata. Amikor egészségügyi körzeti rendelő ben dolgoztam mint szülésznő, sok, gondozásom alatt álló anya hozta el leánycsecsemő jét, hogy a fülét fülét lyukasszam ki. 50

 

Leányanyaság, csecsemőgyilkosság “A csángóknál a leányok is szültek, további nélkül, de nagyon fiatalon. Nagyonminden csodálkoztam.  Én az elején nagyon meg voltam lepő dve, dve, mert itt  más volt a szemérem. Itt nálunk Krizbán nem volt  olyan, hogy a leányok szüljenek. Nálunk égbekiáltó nagy dolog volt, ha egy leányanya szült. Ott napirenden volt, de hogy err őő l  beszéljenek, az nem volt   szabad. Az tabu volt. Már nem csinálnak itt se ká zust.” (Barcaság, Krizba) “Leányoknak volt gyermekük régebben is. Haragudott a család, mindenki, a szomszédok pletykáltak  róla mindenfélét. Érdekl őő dtek, d  tek, hogy ki az apja, meg  ilyesmi. Szóval, nem volt könnyű  ilyen   ilyen leánykának. Volt olyan is, hogy miután megszületett a kicsi, feleségül vette. Pár évre rá feleségül vette. Mikor  már átélt mindenféle bántódást, meg mindent, akkor mán lett bátor elvenni feleségül a férfi. Vagy más férfi vette feleségül, olyan is volt. Legtöbbször  nem vette el feleségül senki. Egyedül nevelte a pulyát. Amíg kicsi volt a gyerek, addig szégyenl ő  ő skö  dött, bujkált az emberek el ő  ő l, l, de miután nagy lett a  gyermek, és minden rendbe volt az ő  családjukba,   családjukba, akkor már az emberek másképp néztek rá, hogy bátor volt az az asszonyka felnevelni azt a pulyát.  Zabigyereknek hívták, most is úgy hívják. Most is van ilyen. Most is sokszor történik, de most valahogy másképp néznek rá.” (Kárpátalja, Bereg) Szülőfalumban szerelemgyermeknek hívják. Udvarhely51

 

széki adatközlő szerint a legény azt a leányt, akit teherbe ejtett, el kellett hogy vegye feleségül. Csecsemőgyilkosság nagyon ritkán fordult elő. “Csak a háború után tudok róla, a 40-es években volt. Leányanyák f őő  leg.” leg.” (Anyaország, Debrecen)

Meddő házaspár  “Nem is tudok róla, hogy a csángóknál lett volna.” (Barcaság, Krizba) “Régen nem tudták kivizsgálni, hogy ki a hibás, rendszerint egymást hibáztatták... Inkább az asz szonyt! (anyaország, Debrecen) A bábához is folyamodtak segítségért ilyen esetben, aki többek közt megkente, megmasszírozta a meddő asszony hasát, kismedencéjét. A közösség is sok mindent tudott. Így sok helyes, ma is alkalmazható módszerrel próbáltak segíteni magukon a gyermekáldásra vágyakozó asszonyok: életfürdőt vettek, fürdőre jártak, gyógynövényf őzetbe ültek, női teákat (cickafark, árvacsalán, körömvirág, ürömf ű) ittak, böjtöltek, búcsúra mentek, ahol imával könyörögtek a Szűzanyához gyermekért. Az életfürdő  jótékony hatással van az idegrendszerre, aktiválja az emésztőszerveket, fokozza a bélmozgást, a méregtelenítést. A kismedencei vérkeringést meggyorsítja, így sok  gyulladásos nőgyógyászati betegség meggyógyul. A vízkúráknak ősidők óta fontos szerepük van a meddőség gyógyításában, az életer ő fokozásában. A cickafark és a körömvirág fitoösztrogéneket, növényi eredetű  női hormonokat tartalmaz, amely egyensúlyba hozza a hormonműködést. Böjttel, méregtelenítéssel kitisztul a szervezet. Többféle 52

 

fiziológiai funkció megjavul, normalizálódik a hormonműködés, er ősödik az immunrendszer. Természetgyógyászok beszámolója szerint sok meddő  házaspárnak méregtelenítő  kúra után gyereke született. A búcsúnak, a spirituális gyógyászatnak is van szerepe az anyaságra való felkészülésben. A szülői szerepre szellemileg, lelkileg is készülni kell. Minél jobban felkészül valaki a szülői hivatásra, annál tartalmasabb, mélyebb, gazdagabb a gyermekszülő kapcsolat, annál szebb a gyermek jövendő élete.

 A gyermekágyas asszony védelme “Addig ki nem jártam a kapun, amíg bé nem avatódtam. Mikor eccer megkeresztelték megkeresztelték a gyermeket, mentünk a paphoz, s avatott bé. Mit csinál a pap? Szenteli meg, s imádkozik. Vízre nem szabadott ménjünk, amíg gyermekágyba vótunk, míg bé nem avatódtunk, addig vizet nem hoztunk. Se kertbe nem léptünk bé. Azt mondták, hogy nem vagy tiszta. Kapun nem léptünk ki, nem mentünk sehova.” (Moldva, Újfalu) A szövegb ől kitűnik, hogy a gyermekágyast tisztátalannak tartották, védték  a gonosztól, rossztól, és tőle is védték környezetét. A templomban ezért megszentelték, ún. avatási szertartásnak vetették  alá. “Elment az asszony az egyházhoz, szombaton ment  az egyházhoz, beavatta ő t a pap az asszonyok közé, mármint asszonynak. Másképp nem mehetett be a templomba. Ott volt a templomcsarnoknál elöl, a kapuban, az ajtóban, amíg bé nem avatták. Úgy ment a picinykével a templomba. Most már mind járt béavatják, három-négy hétre keresztelik. Az Úrjézust mikor vitte Szű  z Mária, maga is beavattatta magát az asszonyok sorába, a többi asszonyok   sorába. Az anya ment a babával s a bábaasszony53

 

nyal a templomba, a templomajtóban megállt, hoz záment a pap, s megszentelte ő ket. ket. Valamit imádko zott. Az asszony, gyertya a keziben, az aranyalma, úgy ment a templom s az oltár körül. Imádkoztak, s akkor asszony volt.” (Felvidék, Zsére) “Általában meddig tartott a tilalom? Ki mennyit  akar. Két-három hetet. Egy-két-négy hét, kinek  meddig. A sógornő m három nap után béavattatta magát, mert vitték az emberét katonának.” (Moldva, Újfalu) “A gyermekágyas asszony ágyára nem szabad ráülni, mert elviszik a tejét. Valami rongyot téptek  valahonnan, volt ilyen.” (Barcaság, “Hat hétigKrizba) nem lehetett kútból vizet merítni, mert  akkor azt mondták, kiszárad a kutad. Nem engedték, hogy merítsen, nem emelt, nem dolgozott. Hat  hétre aztán ment ő …” …” (Moldva, Pusztina) “Nem kelhetett fel, nem dolgozhatott, nem dagaszthatott kenyeret, mert úgy mondták, hogy a kenyértészta nem kel meg; nem mehetett a kútra vízért, mert a víz megnyüvesedik. Hiedelmek? A gyermek   szemmel verése ellen: A férfiak azért nem látogatták, nehogy szemmel verjék. Védeni kell a gyermeket, hogy el ne vigye, ki ne cserélje a boszorka, be kellett kenni az ajtófélfát fokhagymával, hogy be ne  jöjjön a boszorka.” (Felvidék, Losonc) Tulajdonképpen a meger őltető fizikai munkától védték az újdonsült anyukát. A váltott, kicserélt gyermek fogalma —  amint láttuk már — elterjedt az egész magyar nyelvterületen. A fokhagymával való ajtófélfa-bekenés szintén a pneumatikus 54

 

gyógyászat körébe tartozik. “Az ajtóba fokhagymafüzért akasztottak, mikor   szült. Állandóan volt az ajtóban. Mikor nő ttek ttek a  pulyák is. Ilyen rossz er őő  ,  vagy hogy mondják, ne menjen be a házba.” (Felvidék, Bereg) A gyermekágyas párnája alá is tettek fokhagymát, kakukkfüvet.

Hogyan lesz szülésznő valakiből? “Azt hiszem, kell szeretni a gyermekeket. Úgy gondolom legalábbis. Én ezért lettem szülésznő . Elmentem Marosvásárhelyre az egészségügyi szaklíceumba ’53-ban. Akkor ott volt négy osztály, egy  fiúosztály, közegészségügyiek, közegészségügyiek, volt egy általános, s volt egy szülészosztály. Mindenki az általánosra akart menni, én már eleve a szülészetre iratkoztam.  Aztán a többieket meggyő  zték, hogy legyen egy ötvenes létszámú osztály. A leányokból senki nem akart szülésznő  lenni,   lenni, de én már eleve oda iratkoztam. Kell szeretni a gyermeket!” (Barcaság, Krizba) A hivatás szépsége? “Azt mondom, az ember örvend annak, amikor  látja, az az anya megmenekült attól a fájdalomtól.  Az egyik öröm ez. A másik, amikor látom, hogy az a kicsi kezd sírni. Az olyan édeske, az a kicsi ártatlan  pofikája, az a kicsi ügyetlenke, mikor legel ő  ő ször    bekapja az ujjacskáját vagy az öklét, s látja az ember, hogy élni akar. Ártatlan kicsi életke!”

55

 

Milyen tanulságot von le egy élet bábáskodás után? “Feláldoztam a nyugalmamat, szinte a családomat, borzasztó nehéz, nagyon nagyon-igénybe vett. Talán az egészségem is arra ment rá. Ha az én leányom ezt akarta volna csinálni, biztos, nem engedtem volna. Türelem kell, önfeláldozás, át nem aludt  éjszakák éveken keresztül. Nem könnyű . Szerettem, mert ha nem szerettem volna, nem csináltam volna. Csinálhattam volna egyebet. A végén már nagyon ki voltam fáradva, már nem csináltam szívesen.  Amíg szívesen csináltam, jó volt.  Én nagyon gyermekszeret őő    vagyok, imádom a  gyermeket, minden veresbéka cigánypurdét meg ttuudok simogatni. F őő  leg leg az újszülötteket szeretem, valószínolyan ű  , hogy azért választottam ezt a szakmát. Sajnos, hamar vége lett, nem is tudom, hogy.  Egy-kett őő   vége lett ennek az életnek, most már  várjuk a koporsót. De ahogy én szeretem a gyermeket, s ha nekem lett volna lehet őő  ségem,   tízet szültem volna, szeretném, ha lenne legalább 30—40 unokám…” Az anyák védelme, szülési kedvének növelése mindig létezett, csak egy erdélyi példát említek: a két háború között a Hunyad megyei csíktapolcai Lázár László Kolozsváron saját vagyonából Erdélyi Magyar Anyákat Segélyző Alap elnevezésű alapítványt hozott létre a szegény sorsú anyák segélyezésére, vallási megkülönböztetés nélkül. Aki szült, kapott egy bizonyos pénzbeli segítséget. Azért tette, hogy a nők jobb kedvvel szüljenek. Az alapítványt 1949-ben államosí államosították  tották  *

*

*

A rendezvény címe, amelyre ez a tanulmány készült: A 56

 

szülésznő szerepe az Európai Unióhoz való kapcsolódás során (XI. Országos Szülésznői Konferencia, Nyíregyháza, 2003. szeptember 12—14). Én úgy gondolom, hogy ha a népünk hagyományából, tudáskincséből származó tudást alkalmazzuk, továbbadjuk, azzal mindenki nyer. S értéket viszünk be a közös európai házba. Mert a több ezer éves magyar népi tudás, ta pasztalat érték a harmadik évezred elején is. Egy gyermek  születése az anya életében, legyen az első szülés vagy sokadik   — sorsforduló. Hogyha megbecsüljü megbecsüljükk és vigyázunk kismamáinkra, a szülési kedv növelésében is van nekünk, szülésznőknek  szerepünk.

57