Benny Lewis - Nyelvhack Kezikonyv

NYELVHACK KÉZIKÖNYV Írta: Benny Lewis

Tartalom Oldalszám A SZERZŐRŐL..................................................................................................... 3 BEVEZETŐ........................................................................................................... 3 ELSŐ RÉSZ: HOZZÁÁLLÁS....................................................................................... 4 MOTIVÁCIÓ.......................................................................................................... 4 MIÉRT AKARSZ MEGTANULNI EGY NYELVET? .....................................................5 FONTOS A JÓ BENYOMÁS.................................................................................... 6 DEHÁT HIBÁZNI FOGOK!..................................................................................... 7 A HELYES HOZZÁÁLLÁS....................................................................................... 8 MI VAN, HA NEM VAGYOK SZÜLETETT TEHETSÉG?..............................................9 MÁSODIK RÉSZ - AKCIÓTERV................................................................................. 10 A KÜLDETÉS...................................................................................................... 10 A SZÜKSÉGES LÉPÉSEK..................................................................................... 11 MINICÉLOK........................................................................................................ 12 A CÉLOK MEGHATÁROZÁSA.............................................................................. 12 ÍRJ NYELVI NAPLÓT!........................................................................................... 13 HARMADIK RÉSZ: KOMMUNIKÁLNI AZ ELSŐ NAPTÓL KEZDVE...............................14 Mikor állok készen arra, hogy beszélni kezdjek az adott nyelven?....................14 A NYELV TÖBB MINT INPUT ÉS OUTPUT.............................................................15 NEM VERBÁLIS KOMMUNIKÁCIÓ........................................................................16 HOGYAN BESZÉLGESSÜNK ANYANYELVŰEKKEL ÚGY, HOGY SZINTE SEMMIT NEM TANULTUNK MÉG............................................................................................... 18 CÉLORSZÁGBELI ÉS OTTHONI NYELVI KÖRNYEZET...........................................20

NYELVI KÖRNYEZET A BESZÉDBEN...................................................................21 HOGYAN KEZDJ EL AZONNAL BESZÉLNI?..........................................................23 A SZÜKSÉGES FESZÜLTSÉG.............................................................................. 25 HOGYAN ISMERKEDJ MEG GYORSAN AZ ÚJ NYELVVEL?.....................................26 HIBÁKAT ELKÖVETNI KÖTELEZŐ!......................................................................27 FONTOSSÁGI SORREND A TANULÁSBAN...........................................................28 ÁTUGRANI A PALÁNKOT.................................................................................... 29 NEGYEDIK RÉSZ: BESZÉLGETÉS ANYANYELVŰEKKEL............................................30 CSAK KÉRNI KELL.............................................................................................. 30 AZ EMBERI TÉNYEZŐ......................................................................................... 32 TÚL SZÉGYENLŐS A BESZÉDHEZ......................................................................33 ÁTHIDALÓ SZÓFORDULATOK............................................................................ 35 TÖBB NYELV EGYÜTTES TANULÁSA...................................................................36 ÖTÖDIK RÉSZ: TANULÁSI SEGÉDLETEK.................................................................37 MEMÓRIAFEJLESZTÉS........................................................................................ 38 KÉPASSZOCIÁCIÓ.............................................................................................. 38 EMLÉKEZETFEJLESZTÉS ZENÉVEL.....................................................................41 TEREMTS IDŐT!................................................................................................. 42 INGYENES MÓDSZEREK ARRA, HOGY ANYANYELVŰEKET TALÁLJ UTAZÁS NÉLKÜL .......................................................................................................................... 44 ONLINE ANYAGOK............................................................................................. 45 HATODIK RÉSZ: KONKRÉT NYELVI PROBLÉMÁK.....................................................47 MIÉRT LÉTEZNEK NEMEK EGY NYELVBEN?........................................................47 SZÓKINCSTURBÓ............................................................................................... 48 AKCENTUSFEJLESZTÉS...................................................................................... 49 INTERJÚK........................................................................................................... 50 LEZÁRÁS........................................................................................................... 51

A SZERZŐRŐL Benny (Brendan) Lewis-nak hívnak. Az írországi Cavanból származom, vegetáriánus vagyok és nem iszom alkoholt. Magamra egyfajta "technomád"-ként gondolok - aki teljes időben járja a világot. Az elmúlt évtizedben sok állásom volt már, többek között angoltanárként, matektanárként, francia/spanyoltanárként, fotósként, hátizsákos hotel recepciósaként, idegenvezetőként, jógabolt-vezetőként, elsősegély-asszisztensként, elektromérnökként is dolgoztam. Jelenleg ennek a könyvnek az eladásából szeretném eltartani magamat - előtte pedig világjáró szabadúszó fordítóként kerestem a kenyerem. Célom, hogy az eladásokból és az egyéni, nyelvi tréningszolgáltatásból kényelmesen élhessek Moszkvában és Tokióban (mindkét helyen 3 hónapot). Természetesen ennek nyelvi apropója van, szeretnék megtanulni oroszul és japánul is, de sajnos ez a két város a világ legdrágább helye. Addig is az olcsóbb helyeket fogom előnyben részesíteni a három hónapos nyelvi küldetéseimhez. Biztos vagyok benne, hogy ez a könyv, a fordítások, a feladatlapok és az interjúk sokat fognak neked is segíteni nyelvtanulási céjaid elérésében. Ezek a dolgok gyökeresen megváltoztatták az életemet az elmúlt évtizedben és megnyitották előttem a kommunikáció és nyelvtanulás csodálatos világát. Köszönöm, hogy megvetted a könyvet, sok sikert a célnyelv megfejtéséhez!

BEVEZETŐ Mikor 21 lettem, az egyetlen nyelv, amit beszéltem, az angol volt. Az iskolában németül és írül is tanultam, de mindkettő elég gyengén ment. Éppen ezért abszolút nyelvi antitalentumnak tekintettem magam és elfogadtam, hogy soha az életben nem fogok más nyelvet beszélni az angolon kívül. Az egyetemen elektromérnöknek tanultam. A diploma megszerzése után Spanyolországba költöztem és annyira megtetszett a kultúra, hogy úgy döntöttem, szeretném jobban megérteni az ottani embereket - és nem csak azokat, akik beszéltek angolul. Hat hónap alatt rengeteg mindent kipróbáltam, hogy megtanuljak spanyolul, de többnyire csak alkalomadtán és csak a hagyományos tantermi keretek között. Még ennyi idő után is elég szegényes volt a szókincsem és a nyelvtanom is. Aztán egy nap elhatároztam, hogy tényleg beleadok apait-anyait és kipróbálok pár, a nyelvi kurzusokon soha nem hallott, szokatlan módszert. Megszületett hát a nyelvhack! Természetesen nem én vagyok az egyetlen nyelvhacker a világon, hiszen már sokan mások is megtanultak nyelveket villámgyorsan. Rengeteg emberrel találkoztam az utazásaim során és sokat tanultam tőlük, mi több, a könyv részét képezi több jól ismert nyelvtanulóval készült interjúsorozat, melyben saját technikáikról számolnak be, melyek segítették őket a

gyors és hatékony tanulásban. Ez a kézikönyv tartalmazza a legfontosabb leckéket, melyeket a nyelvtanulási kalandjaim során megtanultam. Azáltal, hogy megosztom másokkal az elkövetett hibákat, remélem, megkímélek más nyelvtanulókat a frusztrációtól, amin én mentem keresztül, hogy eljussak eddig a pontig. Az emberek éveket töltenek nyelvtanulással úgy, hogy közben az alap kommunikációs szituációkon kívül semmit nem tudnak kezelni - én nekik akarok segíteni. Hitem szerint azonnal el kell kezdeni kommunikálni az adott nyelven, és a megfelelő technikák segítségével hónapok alatt el lehet jutni egy egészen magas szintre. A kézikönyvben rengeteg ingyenes forrást és módszert találsz arra, hogy gyorsan elérhesd azt a szintet, amikor már nyugodtan és magabiztosan tudsz beszélgetni anyanyelvűekkel az adott nyelven. Mindenkinek megvan arra a lehetősége, hogy tökéletesen megértsen egy kultúrát azáltal, hogy a benne élő közösséggel kommunikál. Remélem, hogy az ezeken az oldalakon található tanácsok segítenek ezt elérni!

ELSŐ RÉSZ: HOZZÁÁLLÁS Az ezer kilométeres utazás is egy egyszerű lépéssel kezdődik. A nyelvtanulás pedig egy valódi utazás! Tehát megtetted a legfontosabb lépést ezen az izgalmas úton - elhatároztad, hogy megtanulsz egy nyelvet, de hogy ezt hogyan teszed, nos, az rengeteg dologtól függ. Az elmúlt évtizedben jó néhányszor megtettem már ezt a lépést, volt néhány jó döntésem (és néhány borzasztóan rossz) annak érdekében, hogy elsajátítsak egy új nyelvet. Minden hibából tanultam, és továbbra is tanulni fogok. Ebben a kézikönyvben arról lesz szó, hogy hogyan lehet megtanulni egy nyelvet folyékonyan, méghozzá a lehető legrövidebb idő alatt. Úgy írom ezt a kézikönyvet, mintha a 21 éves önmagamhoz beszélnék, aki kényelmetlenül érzi magát idegenek között és nem magabiztos - valaki, aki meg van róla győződve róla, hogy soha nem fog egy másik nyelvet elsajátítani. Utam az elmúlt hét év során csodálatos volt (és még nem ért véget!) és ezt az érzést semmire nem cserélném el! De sokkal egyszerűbb és főleg sokkal élvezetesebb lett volna, ha akkor tudtam volna mindazt, ami most ebben a könyvben van. Az biztos, hogy kevesebb időt vesztegettem volna el. Folyékonyan megtanulni egy nyelvet rövid idő alatt nem csak a tananyagtól, vagy a tanulási módszertől függ - mi több, a legfontosabb tényező a hozzáállás és motiváció. Ahhoz, hogy látványos haladást érj el egy új nyelven, a legfontosabb, hogy rendelkezz a megfelelő hozzáállással. A világon a legjobb technikák és a legdrágább kurzusok sem tudnak azokon segíteni, akiknek ez nincs meg.

MOTIVÁCIÓ Csupán akarni megtanulni egy nyelvet nem elég. Már elnézést, de nagyjából mindenki a világon képes lenne megtanulni egy nyelvet, ha az nem igényelne semmi extra befektetést. Ha jobban belegondolok, akkor még soha nem találkoztam senkivel, aki ne "akart" volna megtanulni egy új nyelvet. Ha csak úgy ímmel-ámmal csinálod, elég kis eséllyel pályázol a folyékonyságra. Rengeteg emberrel találkoztam a nyári táborokban, akik szinte semmi haladást nem értek el hónapok, vagy akár évek alatt.

Valójában ez azért van, mert nekik nem kell. Minden barátjukkal, párjaikkal, férjükkel/feleségükkel/gyerekükkel a saját anyanyelvükön beszélnek (például angolul). Anyanyelvükön emaileznek, olvasnak könyvet és néznek tévét. A külföldön élők gyakran nem merülnek el teljesen az őket körülvevő nyelvben/kultúrában, és pontosan ez az, amiért hónapok-évek után sem tanulják meg a nyelvet. Ez azonban remek hír azoknak a nyelvtanulóknak, akik nem élnek abban az országban, ahol a célnyelvet beszélik. Ha a külföldön élők képesek létrehozni egy nyelvi buborékot maguknak, hogy megőrizzék saját nyelvüket, akkor mi miért ne tehetnénk meg ugyanezt otthon, hogy megtanuljunk egy másik nyelvet? A válasz egyszerű - mert nem akarjuk annyira. Például spanyolul beszélni a pároddal, akivel dél-amerikai túrára mész nem "szükséges", mert sokkal egyszerűbb az anyanyelveteken kommunikálni. Furcsa lenne másképpen csinálni. Az egyik legnagyobb áttörés, amit elértem a nyelvtanulás során az az volt, hogy megváltoztattam az "akarni"-t "muszáj"-ra. Hogy ez hogyan is történt, arra később szeretnék rátérni - egyelőre csak annyit szeretnék, hogy ezt tényként fogadd el. Ha muszáj az adott nyelven beszélned, valami teljesen más történik, mint amikor csak úgy hébe-hóba foglalkozol egy kicsit vele. Ez egy belső kényszer, hogy az adott nyelvvel töltsd meg az életed és hagyd, hogy átvegye feletted az irányítást. Ez a fajta áldozat szinte teljesen ismeretlen az átlagos tanulók számára. DIÓHÉJBAN: Változtasd meg az "akarni" hozzáállást "muszáj"-ra.

MIÉRT AKARSZ MEGTANULNI EGY NYELVET? Annak, hogy valaki meg akar tanulni egy nyelvet, sok oka lehet, és persze erősen függenek a személytől. Talán hogy felderítsd a családfádat? Imádsz utazni? Át akarsz menni a vizsgán? Vagy lehet, hogy egyszerűen csak érdekelnek a nyelvek és szeretnéd egy kicsit tágítani a látókörödet? Ezek nagyszerű motivációt adhatnak hosszú távon, de őszintén szólva, nem lesznek hasznodra, hogy rövidtávon elérd a folyékony kommunikáció szintjét. Ezek a célok túl ködösek és nincs hozzájuk egy adott határidő rendelve (vagy csak a nagyon távoli jövőben). Lehet, hogy van egy eltökélt célod, ám ha nem lehet kis részletekre lebontani, akkor nem is tudod mérni a haladásodat. Éppen ezért én nem is törekszem a végcélra (ami általában a folyékony beszéd) - ehelyett inkább rövidtávú célokat tűzök ki, amik azonban reálisak és közben fokozatosan nyomon tudom követni a fejlődésemet. Ezáltal saját magadra nyomást gyakorolsz, ami létrehozza a szükség állapotát, melynek segítségével gyorsan és rövid idő alatt elérheted a célodat. Ez a "szükség" egyszerűen nem része a legtöbb nyelvtanfolyamnak. A vizsgák hasznosak lehetnek ezen állapot létrehozásában, de a legtöbb akadémiai tanfolyamnak semmiféle valós nyelvi értéke nincsen. A nyelvtan magas fokú ismerete és a bő szókincs még nem jelenti azt, hogy tudsz is kommunikálni. Jómagam rengeteg emberrel találkoztam, akik hatalmas akadémiai tudással is úgy érezték, hogy még nincsenek felkészülve a beszédre. Noha a végcélom általában "folyékonyan beszélni három hónap alatt", a rövidtávú céljaim nagyjából ilyesmik: "venni egy SIM kártyát ma délután", "megtanulni az internettel kapcsolatos szakszavakat, hogy a Wikipedia cikkeket olvasgatva nagyjából megértsem, hogy miről van szó", vagy "eljutni a reptérről a hotelbe angol használata nélkül".

Ezek a célok nem igényelnek többhónapos felkészülést, nagyon specifikusak, és pár óra leforgása alatt fel lehet rájuk készülni, miután elkezdtél ismerkedni a nyelvvel. Az alkalmazandó technikákról később szeretnék szót ejteni. Ha eléred a kitűzött célt, akkor nem számít, hogy sokat "ő"-zöl, megállsz, nem értesz mindent, vagy felidegesíted a másik személyt (ami velem nagyon kevésszer fordult elő. Később azt is elmagyarázom, hogy hogyan érheted el te is ugyanezt). A lényeg, hogy elérted a célodat. DIÓHÉJBAN: Legyenek praktikus, rövidtávú céljaid a nyelvvel.

FONTOS A JÓ BENYOMÁS Lehet, hogy azt hiszed (főleg, ha jártál nyelviskolába, vagy valamilyen modern programmal/online anyaggal tanultad a nyelvet), hogy az eredményes nyelvtanuláshoz két dolog szükséges: nyelvtan és szókincs. Helytelen. Véleményem szerint a legfontosabb, hogy legyen önbizalmad a saját képességeidben és abban, hogy tudod használni a nyelvet. Dobálózhatnánk itt technikai szakszavakkal, hogy miért a német, kínai, svéd vagy az orosz a "legnehezebb" nyelv a világon - de csak a saját időnket pocsékolnánk. Teljesen mindegy, hogy melyik nyelvről van szó, ha csak arra figyelsz, hogy mi teszi azt nehézzé úgyis az lesz a legnehezebb számodra. Mindig csak annyira lesz nehéz, amennyire te azt gondolod. Számtalan, nálam valószínűleg sokkal okosabb emberrel találkoztam, akik szinte semmilyen haladást nem értek el a nyelvtanulásban, mert mindössze csak azt tudták hajtogatni, hogy mik azok a dolgok, amiért nem tudják azt megtanulni. Állandóan csak ezekre a kellemetlen részekre összpontosítanak, így nem csoda, hogy a nyelvhez való hozzáállásuk is teljesen zavaros. A nyelvhackerek ennek pontosan az ellenkezőjét teszik: mindig csak a pozitív dolgokra figyelnek - már rögtön a legelejétől. Egy példa: Bemutatlak egy barátomnak, de előtte elmondok pár dolgot róla: utálja a gyerekeket; erős véleménye van; mikor ideges, állandóan szellent; valamint rettentően idegesítően nevet. Mindez lehet, hogy igaz, de ez igazán nem lenne szép dolog a részemről, ha már a bemutatkozás előtt lerontanám az esélyeit nálad. Valószínűleg te is egy kicsit visszafogottabban érdeklődnél iránta, hiszen már előre tudsz pár rossz dolgot róla. A második esetben odamegyek valaki máshoz, és elkezdek beszélni ugyanerről a srácról. Elmondom, hogy a NASA-nál dolgozik, nagyon kedves és remek humora van, tele van érdekes sztorikkal Afrikáról, mert egy segélyszervezetnél dolgozott ott - és ezek szintén igazak lennének róla. Ebben az esetben azonban sokkal jobb fényben tűnne fel és valószínűleg egyből mindenki érdekesnek találná. Idővel persze az új barátok is felfedeznék néhány idegesítő szokását, de addigra már elfogadják azt a személyt olyannak, amilyen. Elfogadják, mert a barátok már csak ilyenek. Miért ne tehetnénk meg ugyanezt a nyelveknél? Én úgy tekintek a nyelvekre, mint egy olyan barátra, akit jobban meg szeretnék ismerni nem pedig egy ellenségre, akit le kell győzni. Arra törekszem, hogy megtaláljam az összes jó tulajdonságát és nem hagyom, hogy mások lejárassák. A kézikönyv utolsó részében arról lesz szó, hogy miért könnyű megtanulni bizonyos részeit a nyelvnek (szókincs, nemek, stb.). Ezek a nyelvek jó barátaim és azt szeretném, ha te is a jó oldalukról ismerkednél meg velük. Például, ha azt mondod, hogy a francia azért nehéz, mert nő és hímnem is van benne, akkor én erre azzal válaszolok, hogy viszont a szókincs nagy része majdnem teljesen azonos az angoléval - valamint, hogy a szóvégződések miatt rendkívül egyszerű emlékezni, hogy melyik hím és melyik nőnem.

Ha azt mondod, hogy néhány ázsiai nyelv azért nehéz, mert furcsa hangsúlyszabályok vannak benne, akkor én erre azt mondom, hogy ha alaposabban megnézed őket, rájössz, hogy ezek a szabályok nem is olyan nehezek, mi több, ezeknél a nyelveknél többnyire nincsenek különböző esetek, nemek, ragozások, egyeztetések, bonyolult szórendek, vagy más kacifántos részek, amik a többi nyelvben megtalálhatók. Minden nyelvnek megvannak a könnyű részei – mindig ezekre kell koncentrálni! Bárhogyan is, az engem aktuálisan érdeklő nyelv sosem annyira nehéz. Ha kicsúfolod a barátaimat a hátuk mögött, akkor én megvédem őket, mint ahogy minden jó barát ugyanezt tenné. Ha azt szeretnéd, hogy a nyelvek a barátaid legyenek, úgy is kell kezelned őket! Ez a fő oka a sikeremnek a nyelvtanulásban - noha a legtöbb külső szemlélő egyszerűen csak azt gondolja, hogy nekem bezzeg könnyű, hiszen én okosabb vagyok náluk. De ez nem így van. Ez hozzállás kérdése, nem pedig az intelligenciáé. DIÓHÉJBAN: Ne gondolj arra, hogy miért nehéz az adott nyelv, az sehogy nem fog segíteni! Mindig összpontosíts a pozitív részre!

DEHÁT HIBÁZNI FOGOK! A nyelvek "nehéz" részeit természetesen nem lehet figyelmen kívül hagyni. Éppen ezért ajánlom azt, hogy tekints rájuk máshogy és tiszteld őket. Bárhogyan is legyen, természetesen időbe fog telni, amíg megszokod az anyanyelvedtől eltérő tulajdonságait éppen ezért az, hogy hibákat követsz el elkerülhetetlen. Ha ezt elfogadod, akkor a korai szakaszban nem is kell aggódnod ezek miatt a nehéz részek miatt. Sokkal jobb, ha egyszerűen ráérzel azok használatára - ahelyett, hogy a nyelvtannal bíbelődnél. Például, ha egy angoltanuló figyelmen kívül hagyná az alanyeset/tárgyeset közötti különbséget, és azt mondaná, hogy That phone call is for 'I' (ahelyett, hogy azt mondaná 'me'), akkor én semmiképpen sem tekinteném ezt a részéről hibának, ha még csak pár hete foglalkozik a nyelvvel. Mi több, le lennék nyűgözve, hogy egyáltalán mondott valamit ennyi idő után. A lényeg, hogy megértesd magad és, hogy megértsd a nagy részét annak, amit válaszolnak. Ha a fenti tanuló először hónapokat töltött volna nyelvtantanulással, majd hat hónap után azt mondaná "I" ahelyett, hogy "me", kommunikációs szempontból semmivel nem ért volna el többet. Lehet, hogy jobban beszél, ám a másik esetben, mikor a tanuló egy hét tanulás után egy hibás mondatot kimond, azt jelenti, hogy ő már kommunikált. Elvégre a nyelv a kommunikációról szól! Ha egy nyelvvizsga kedvéért tanulsz, és nem értékeled magát a kommunikációt, akkor mindössze a nyelvtani szabályokat és a szólistákat fogod látni az egészből. Márpedig ez nem maga a nyelv. A nyelv maga azt jelenti, hogy kommunikálsz más emberekkel, és ha először még nem is teszed ezt tökéletesen helyesen, attól függetlenül te még kommunikálsz! Tehát kövess el hibákat és ne aggódj miattuk! Nem tanulhatsz meg magabiztosan járni anélkül, hogy előbb egy kicsit botladoznál! Szintén fontos még, hogy a hibákra úgy tekints, mint egyfajta lehetőség a tanulásra, ne pedig akadályként! Én egyszerűen fogom és "kitörlöm" őket az emlékezetemből, ha sikerült belőlük tanulnom valamit - ezáltal úgy tudok tekinteni a mögöttem lévő útra, mint haladásom mérőfokára. DIÓHÉJBAN: Hibázni a tanulás természetes része, fogadd el és ne feledd: ez nem fog megakadályozni abban, hogy kommunikálj!

A HELYES HOZZÁÁLLÁS A nyelvtanulással eltöltött éveim során rengeteg emberrel találkoztam, akik sokkal gyorsabban fejlődtek, mint én. Rengeteget tanultam tőlük. Sajnálatos módon azonban nagyon sok olyan emberrel is találkoztam, akik viszont egyáltalán nem értek el semmilyen haladást a nyelvtanulásban (éppen ezért van szükség erre a kézikönyvre is). És tudod mit? Tőlük is sokat tanultam. Pontosan megtanultam, hogy hogyan nem szabad egy nyelvet tanulni. Tudod mi a közös bennük? Csak a nyelv nehéz részeire figyelnek. Az ő poharuk (vagy még pontosabban, a nyelvük) félig üres, ahelyett, hogy félig tele lenne. Már elnézést, ha ez úgy hangzik, mintha túlságosan leegyszerűsíteném a dolgokat, de véleményem szerint ez a legnagyobb különbség egy sikeres és egy sikertelen nyelvtanuló között. Realisztikusnak lenni fontos, de a nyávogók (a nyelvhackelők ellentétei) már-már szinte vallásos elfogultsággal figyelnek a nyelv negatív részeire. Ezek az emberek a kifogások széles palettáját vonultatják fel, hogy igazolják magukat, miszerint miért lehetetlen megtanulni a nyelvet. Hosszú listákkal állnak elő azokról az okokról, amik visszatartják őket (vagy miért nem fogod te megtanulni az adott nyelvet), és mikor valakinek sikerül elérni azt, amiről azt állítják, hogy lehetetlen, akkor egyszerűen csak azt mondják, hogy ő a szabályt erősítő kivétel, vagy egyszerűen csak zseni. Ennek semmi köze a lustasághoz. Állandóan emlékeztetnek a nyelvek különböző nehéz részeire (a szláv nyelvek eseteire, a nemekre a latin nyelvekben, a hangsúlyokra az ázsiai nyelveknél, stb.). És tudod mit? Technikailag igazuk van - természetesen keményen kell dolgoznod, hogy a számodra idegen dolgokat elsajátíthasd az adott nyelven, és a pohár valóban félig üres. Ez mind igaz. Ám ők képesek még tovább menni és még további bizonyítékokra vadásznak. Például mondjuk, ők már egy évtizeden keresztül tanulnak egy adott nyelvet nyelviskolában, tehát azt nem lehet gyorsan elsajátítani. Technikailag "igazuk" van. Még akkor is igazuk van, mikor azt mondják, hogy az általad éppen tanult nyelv a "világon a legnehezebb"! Minden nyelv a világ legnehezebb nyelve - már ha úgy tekintesz rá. A "nehéz" fogalma relatív - mint ahogy a nagy vagy a szép is - és nagyban függ a megfigyelő személyétől. De fals logikát követve és csak azzal foglalkozni, hogy valami mennyire, nehéz abszolút nem fog segíteni a célod elérésben. Így hát azt javaslom, tekints a saját poharadra úgy, hogy félig tele van! Az optimizmus és a pozitív hozzáállás rettentően fontos a nyelvtanulásban. Nem szeretek úgy tekinteni az egyes nyelvi sajátosságokra, hogy azok "nehezek" - inkább csak "mások". És ahogy azt már mondtam, a nyelv az én barátom, meg is fogom védeni. Sok "rossz hírrel" fogsz találkozni az utadon, ám meg kell tanulnod kiszűrni ezekből a valóságot, ahelyett, hogy csak a más által beleképzelt nehézséget látnád benne. Például mikor hallottam, hogy a cseh nyelvben hét eset van, sopánkodhattam volna rajta egy csomó ideig (és hidd el, rengeteg emberrel találkoztam, akik így is tettek). De ezzel nem mentem volna semmire! Annyit már most leszögezhetek, hogy a világ összes sopánkodása sem visz közelebb a folyékony nyelvismerethez. Kár, hogy nem, mert rengeteg ember igazán kiválóan tud panaszkodni! Meg kell szabadulnod mindentől, ami visszatart a haladástól - pesszimistának lenni pedig igen erősen ebbe a kategóriába tartozik! A csehnél úgy gondoltam, "hát, tök mindegy", és először a rossz esetet használtam, de aztán fejlődtem és folyamatosan kerestem a mintákat, ami könnyebbé tette a tanulást. És tudod mit? Sikerült megoldanom és elég magabiztosan használtam mind a hét esetet beszélgetés közben. Éppen ezért a legelején alig figyelek a nyelvtanra. Azt lesni, hogy még milyen sok munka van hátra, elég ijesztő lehet - éppen ezért én rögtön beleugrok a közepébe és egyből elkezdek beszélni (azonban tudatában vagyok annak, hogy rengeteg hibát követek el), majd a nyelvtannal csak később foglalkozom. És tudod, mi történik? A nyelvtan többé nem egy

félelmetes szörny, amit le kell mészárolni - igazából érdekes, mert már ismerős. Ilyen vicces módon tanulni a nyelvtant sokkal élvezetesebb, és ahogy haladok, egyre magabiztosabbnak érzem magam vele kapcsolatban. Ez a pozitív gondolkodás egy hólabda effektust hoz létre, ami megfelelő löketet ad a további fejlődéshez. Mindegy, hogy azt hiszed, hogy valamit tudsz, vagy nem - mindig igazad van. - Henry Ford

MI VAN, HA NEM VAGYOK SZÜLETETT TEHETSÉG? Ez megint csak egy nagyon népszerű nézet, ami eredményesen tartja vissza az embereket a nyelvtanulástól: az, hogy ők nem elég tehetségesek, vagy, hogy nem elég szerencsések, mert nem gazdagok/okosak/szabadok. Nekik könnyű rám, vagy a más, hozzám hasonló emberekre nézni és azt mondani: persze, mert nekünk velünk született tulajdonságunk a jó nyelvérzék, vagy egyszerűen csak szerencsések vagyunk. Mi több, magam is így gondoltam egészen addig, amíg igazán meg nem akartam tanulni egy nyelvet. Most már tudom, hogy mi az a tehetség és szerencse. Mondhatnád, hogy de bizony így a genetika, meg úgy a többi előny, de végeredményben mindegy, hogy milyen kifogást találsz, valaki már azt is legyőzte előtted, és sikeresen elérte a kitűzött céljait. A különbség annyi, hogy ezek az emberek kitartóan próbálkoztak, vagy ügyes módszerekkel megkerülték a problémákat. A titkok nem is annyira titkok, egyszerűen csak tanulnod kell az ő tapasztalataikból, vagy megtalálni a saját utadat. Példaként hadd mondjam el egy olyan valakinek a történetét, aki a rengeteg hátrány ellenére is sikeresen megtanult franciául, németül, görögül, latinul, és még ennél is sokkal többet elért. 1880-ban született az amerikai Alabamában, majd a Harvard egyetem női karára, a Radcliffe College-be járt. Akkoriban egy nőtől azt várták, hogy maradjon otthon, nevelje fel a gyerekeket, meg hasonló konzervatív dolgok. Mindezek ellenére ő még tovább ment, írt egy könyvet, amit 25 nyelvre fordítottak le, életében találkozott az összes amerikai elnökkel és személyes jó barátja volt Alexander Graham Bellnek és Mark Twainnek. Nem rossz, ugye? Persze könnyű azt mondani, hogy "szerencsésnek született" - a legtöbb embernek nem sikerül ilyen dolgokat elérnie, főleg nem nőként, abban az időben. Lehet, hogy csak egyszerűen szerencsés volt? Aligha. Mindezt úgy sikerült elérnie, hogy közben már másfél éves kora óta süket és vak volt, valamint beszélni is alig tudott. Helen Kellernek hívták. El tudod képzelni, hogy neki milyen volt? Én még csak hozzá sem tudnék szólni, hogy milyen nehéz lehetett. Az ő története nagyszerűen példázza, hogy ahelyett, hogy áldozatként sajnáltatta volna magát - mint ahogy a legtöbb ember tette volna ezt a helyében -, csodálatos dolgokat hajtott végre és fantasztikus élete volt. Mint minden embernek, neki is megvoltak a nehéz pillanatok az életében, de ő ezek ellenére is csak tette a dolgát. Nem számít, hogy mi tart vissza, mindig le tudod győzni. Ahányszor csak felmerül bennem a kétség, hogy valamelyik álmom megvalósítása "lehetetlen", mint például beszélni egy számomra teljesen idegen nyelvet; hogy nagyon kevés pénzből utazgatni, stb., olyan emberekre gondolok, mint ő, akik még mostohább körülmények között is sokkal többet elértek, és arra, hogy milyen szánalmasak az én kifogásaim. Több száz példa létezik még, és minden problémára van megoldás, már ha feltalálod magad. Abszolút módon a "probléma" nem a probléma, hanem maga a személy, és hogy mennyire veszi komolyan magát. Nem érdekes, hogy milyen kifogásaid vannak, ha elég elszánt vagy, megtalálod a megoldást. Mindez része annak a nézőpontnak, ami az elmúlt években olyan nagy segítségemre volt a

nyelvtanulásban. Ahelyett, hogy azt mondogatnánk, hogy valaki szerencsés, valaki meg nem, tehetséges, vagy nem, arra kell figyelned, hogy te hogyan tudod elérni azt, amit azok a 'szerencsés' emberek. Néha valakinek tényleg van valami előnye, ami könnyebbé teszi a dolgát, de az az ő dolga, nem a tiéd. Neked is vannak bizonyos képességeid, ami több millió más embernek nincs meg. Könnyedén rátalálhatsz a saját utadra, amivel bármit elérhetsz - például folyékonyan beszélni egy adott nyelven abszolút ide tartozik. És ehhez semmi köze a szerencsepatkóknak, csillagállásoknak meg a kuruzslóknak. A kézikönyv későbbi részében leírok néhány példát, hogyan győzhetsz le tipikus problémákat (nincs elég időd, bekapcsolódni egy beszélgetésbe a nagyon kevés tudás ellenére, stb.). Addig is azonban gondolj azokra a problémáidra (házas vagy, gyermekkel, túl nagy hiteled van, sikertelenül próbáltál megtanulni egy nyelvet nyelviskolában, stb.), amikről úgy gondolod, hogy visszatartanak. Aztán gondolj arra, hogy hányan voltak már előtted ugyanezekkel a problémákkal, mégis sikerült megoldaniuk és sikerre vinniük a nyelvtanulást. DIÓHÉJBAN: Ráfogni valamit a szerencsére, tehetségre vagy a génekre gyenge kifogás. Bármilyen akadályt legyőzhetsz és elérheted a céljaidat.

MÁSODIK RÉSZ - AKCIÓTERV A KÜLDETÉS Az én végcélom általában a folyékony szint elérése, de néha (főleg mostanában) az akcentusom javítása. Kezdésnél a legtöbb ember boldog lenne egy alap vagy egy középfokú szinttel. Ez lényegében mindegy is, ami fontos, az az, hogy legyen egy akcióterved. Nem úgy, mint az újévi fogadalmak, vagy ami még rosszabb, a "jó lenne ha...", vagy "remélem..." hozzáállás - ezekkel ellentétben én küldetéseket jelölök ki magamnak. Ez azonban nem azt jelenti, hogy átfogalmaztam a fent említetteket: a küldetés egy sürgős akcióterv, ami segít elérni a célodat - ehhez azonban egy újfajta megközelítés szükséges. Biztos vagyok benne, hogy neked is sok célod volt már: leszokni a dohányzásról, eljárni a konditerembe, kevesebb tévét nézni, lépcsőzni a lift helyett, stb. Ezen célok némelyike dramatikus változtatásokat kíván és sok ember nem is fogja fel, hogy ezt milyen nehéz véghezvinni. A Scott Younggal készített interjúban hallhatsz néhány érdekes tippet ezzel kapcsolatban, úgyhogy ne felejtsd el meghallgatni - megtudhatod belőle, hogyan kell egy látszólag bonyolult feladatot sok kicsi, könnyen elvégezhető részre lebontani. A baj az, hogy ha egy olyan célod van, hogy folyékonyan beszélni három/hat/tizenkét hónap alatt, az túl homályos és nehéz megfogni. Sok emberrel találkoztam, akik újévi fogadalomként megígérték, hogy megtanulnak beszélni spanyolul/franciául, stb. az év végére - és szinte soha nem érték azt el. Ez azért van, mert nem definiálták megfelelően a beszélni fogalmát, valamint mert az év végére túl messze van, mindig van kifogás "későbbre" halasztani a tanulást. Az sem segít, ha rövidebb időintervallumot jelölnek ki, akkor is csak azt fogják mondogatni, hogy de jó lenne megtanulni. Egy pontos tervre van szükség. A kézikönyvben találsz jó néhány tippet, amik jól működtek számomra, de rengeteg más, sikeres nyelvtanuló van, akik teljesen máshogyan csinálták (például Khatzumoto, akivel szintén készítettem egy interjút). A közös bennünk nem feltétlenül maga a terv, hanem az, hogy mindegyikőnknek VAN egy. Mindenkinek megvan a saját módszere és aszerint haladunk. Még egy félkész terv is (és lássuk be, egyik módszer sem tökéletes) sokkal nagyobb segítség, mint jó ötletekkel rendelkezni és azokat soha nem

megvalósítani. Ha elolvasod az egész kézikönyvet és meghallgatod az interjúkat, majd úgy távozol, hogy van nyelvtanulásról fogalmad, akkor úgy érzem, semmit nem sikerült átadnom. Ezeket az ötleteket alkalmaznod kell. De tényleg. Most azonnal készíts egy tervet a következő hónapra, és írd fel az elérendő célokat az adott nyelvben. Meg szeretnéd érteni a sorozatok nagy részét hat hónapon belül? Írd le! Húsz másodpercen keresztül akarsz magabiztosan és folyékonyan társalogni egy anyanyelvűvel? Írd le! A mellékelt feladatlapokon van néhány gyakorlat, amik segítenek - és ez az egyikük. Nyomtasd ki, vagy másold le kézzel, de ne hagyd a számítógépeden! Ha valami kézzel fogható kint van az asztalon, vagy a zsebedben, az nagyszerűen alkalmas arra, hogy állandóan emlékeztesd magad a céljaidra. Jómagam is technikai beállítottságú vagyok, de ha van valami kézzelfogható, az nagyban megkönnyíti a dolgodat! Az a darab papír, amit rácelluxoztam az asztalomra, nem megy sehová - mikor kikapcsolom a gépet, akkor sem. Még nem kezdtél el írni? Akkor miért olvasol tovább? Mostanra már le kellett volna írnod a céljaidat! Nem viccelek! Kezdd el most, aztán ha később látsz még valamit a kézikönyvben, egészítsd ki, vagy változtass rajta, de legyél tisztában azzal, hogy mi felé haladsz. DIÓHÉJBAN: A világ legjobb ötletei sem érnek semmit, ha nem használják őket!

A SZÜKSÉGES LÉPÉSEK Amint megvan a végcélod, egyszerűen csak le kell bontanod apró, könnyen megvalósítható részekre. Lásd magad előtt a végcélt. Meg fog valósulni, tehát dolgozz visszafele, és lásd magad előtt a logikus lépéseket, amik a cél eléréséhez szükségesek. Gyorsan felejtsd el a talán lehetőségeket. Feküdj rá és valósítsd meg! Ha a fenti példát vesszük alapul, hogy szeretnéd megérteni a sorozatokat, értelemszerűen a hallgatási képességedet kell fejlesztened. Lehetséges, hogy rögtön belecsapsz a lecsóba és már kezdésnél rögtön sorozatokat kezdesz el nézni, kényszerítve magad a haladásra (az interjúkban erről hallhatsz Khatzumotótól), de az is lehet, hogy direkt nyelvtanulóknak készült anyagokkal kezdesz, hogy jobban hozzászokj a nyelvhez (jómagam mindkét módszert felváltva használom, ami nem jelenti azt, hogy valamelyik "jobb", egyszerűen számomra így élvezetesebb a dolog). Mindkét megközelítésnek megvannak a maga előnyei, de ami ennél sokkal fontosabb, hogy elkötelezted magad! A végcél eléréséhez szükséges az elkötelezettség, hogy minden nap foglalkozz a nyelvvel, mégpedig a lehető legtöbbet - minden nap azon kell dolgoznod, hogy a haladásod folyamatos legyen. Töltsd le előre a sorozatokat, amik csak arra várakoznak, hogy megnézd őket - így nincs kifogás, hogy most "nincs kedvem". A fokozatos megközelítésnél szintén szükség van arra, hogy az anyagok rendelkezésre álljanak, és még elkötelezettebbnek kell lenned, hogy gyorsan végig tudj menni rajtuk. A lassú, teljesen alap szövegek nem túl hasznosak, mikor a valós életbeli párbeszédeket akarod megérteni, de ha feltornászod a nehézségi fokot, akkor sokat segíthetnek: drasztikusan rövidítsd le a rászánt időt és csináld sokkal intenzívebben (mivel maga, amit hallgatsz, lényegében könnyű szöveg), így már jóval a kitűzött időpont előtt elkezdheted gyakorolni a végcélhoz szükséges képességeket. Ez csak egy példa - de a legfontosabb, hogy tartsd szem előtt a végcélt és bontsd fel a folyamatot kis, megoldható részekre, és foglalkozz velük minden nap. Ha úgy tudod szervezni, hogy minden nap tudsz a nyelvtanulásra x időt szánni, akkor tovább léphetsz a következő részre.

MINICÉLOK A minicél egy olyan dolog, amit egyvégtében el tudsz érni. A baj azzal, hogy majd egy nap jól fogok beszélni az, hogy nem valós, időben túl messze van, hogy kézzelfogható legyen, ezért könnyű elnapolni. Határidőkre van szükség, még akkor is, ha csak magadban állítod fel őket. A legjobb határidő a legközelebbi. Mi lenne ideálisabb, mint a MOST és a MA? Ahelyett, hogy azt tűznéd ki célul, hogy majd egyszer jó szókinccsel rendelkezel, tanuld meg (például) az összes testrészt 30 percen belül. Nekem a következő működött: a számítógépem képernyőjére kiraktam egy óriási stopperórát (elfoglalta a képernyő negyedét), ami minden másodpercben fenyegetően nézett rám és hajtott a célom felé. Mielőtt rágyúrnál az akcentusod javítására, három napig csak az 'r' betűk kiejtésével foglalkozz, próbálgasd a különböző nyelvpozíciókat, nézz videókat Youtube-on és kérj meg anyanyelvűeket, hogy javítsanak ki (személyesen vagy Skype-on). Ezek mind részei a végcélodnak, melyeket sokkal könnyebben elérsz, már ha tényleg komolyan gondolod. Könnyű nyelvzseniként bélyegezni valakit, de valójában ők is csak ezeket a könnyű célokat valósítják meg nap, mint nap. Ha jól tervezel, ezek a kis minicélok összeadódnak és a végcél könnyen elérhető, de ennél sokkal fontosabb, hogy az egyes kis részeket megvalósítani még egyszerűbb. A megfelelő hozzáállással a reményekből célok lesznek. DIÓHÉJBAN: Készíts havi/heti tanulási tervet, amiket kis részekre osztasz fel, melyeket könnyű megvalósítani.

A CÉLOK MEGHATÁROZÁSA Az egyik legfontosabb szempont, hogy pontosan tudd, hogy mi a célod. Érteni akarod az idegen nyelvű rádiót? Nem elég jó - mondd azt, hogy legalább felét meg szeretnéd érteni az elhangzottaknak és utána képes akarsz lenni azt elmagyarázni valaki másnak. Lehet, hogy az a célod, hogy túléld az első hetet a célországban. Érthető, de ez egy homályos cél - fogalmazd meg pontosabban! Mondjuk, határozd el, hogy képes akarsz lenni arra, hogy útbaigazítást kérj, hogy kaját rendelj, hogy megérts hasznos kifejezéseket, hogy megjegyezz néhány alapvető szót, stb. Ha nem tudod rendesen körbeírni a célodat, akkor az nem is cél - csak egy ködös valami, ami nem lesz segítségedre a célod elérésében. Ha van egy rövid válaszod az is jó, de tisztában kell lenned, hogy ez mit jelent számodra. Én például mindig folyékonyságra törekszem. Ez egy rövid, egyszavas válasz, ám ennek van egy nagyon jól meghatározott definíciója. Ha te is a folyékonyságot tartod szem előtt, könnyen abba a hibába eshetsz, amibe a legtöbb ember: azt hiszed, hogy a folyékony beszéd egyenlő a tökéletességgel. Tökéletességre hajtani egy hatalmas hiba, mert természeténél fogva ez egy elérhetetlen állapot. Homályos és túl magas cél ahhoz, vagy valaha is elérd. Tehát, mit jelent a folyékonyság számomra? Természetesen mindenki máshogy definiálja, de az én véleményem szerint ennek semmi köze a tökéletességhez, hogy anyanyelvűként beszéljünk, vagy, hogy bármilyen témáról tudjunk beszélni az adott nyelven. Én nem tudok csak úgy "bármilyen" témáról beszélni, még angolul sem, tehát biztosra veheted, hogy nem is hajtok erre más nyelveken sem. Persze, nagyon jó lenne, de ez nem reális és valójában teljesen felesleges is. Ha lányok beszélnek cipőkről, vagy építészek a barokk építészeti stílusokról, mindegyikük egy speciális szókincset használ, amit én nem

fogok érteni (márkanevek és technikai meghatározások), mégis angol anyanyelvűnek mondhatom magam. Sőt, még azt is el kell ismernem, hogy ha nem lenne egy normális helyesírás-ellenőrző programom, akkor ez a kézikönyv is tele lenne helyesírási hibákkal. Ha a tökéletesség nem elérhető állapot még az anyanyelvűek számára sem, akkor nekünk, szerény nyelvtanulóknak miért kellene erre hajtanunk? Számomra a "folyékony" fogalma lebontható kis részekre, amiket aztán becélozhatok. Az eredeti meghatározás szerint (én általában az Oxford English szótárat használom): 1. tiszta és érthető stílusban írni vagy beszélni. 2. könnyen és pontosan használni egy adott nyelvet. Amint látod, a tökéletességnek vagy anyanyelvűségnek ehhez semmi köze. Könnyen és pontosan használni egy olyan cél, amit bárki könnyedén elérhet. Hogy még pontosabb legyek, folyékonynak tekintem magam, ha megértetem magam, viszonylag kevés hibával (de azért természetesen nem tökéletesen), megértek majdnem mindent, amit nekem mondanak normál beszélgetésben, és tudom követni az anyanyelvűek által folytatott beszélgetést, ha azok nem specifikus témákról szólnak (melyekről a saját anyanyelvemen sem beszélnék). Nekem a folyékonyság nagyjából úgy 90-95 százalékos "tökéletesség", ami már egy nagyon magas szint, amire bárki büszke lehet. A maradék 5+ százalék nem érdekes a legtöbb ember számára, főleg nem rövidtávon. Természetesen hosszú távon én is arra törekszem, hogy ez a fennmaradó rész minél kisebb legyen, de egy éven belül elérni a 90 százalékot nagyon is reális cél - már ha igen elkötelezett vagy. Ha teljes időben tudsz a nyelvre koncentrálni, ezt a szintet akár pár hónapon belül is elérheted. Tehát, mikor meghatározod a nyelvtanulási céljaidat, nagyon pontosnak kell lenned: hány hónap alatt, milyen alap vagy középfokú szituációkat akarsz tudni kezelni, hány másodpercig akarsz folyamatosan beszélni anélkül, hogy megkérdezd, mit jelent egy szó - teljesen mindegy, csak definiáld! Ha anélkül próbálsz megtanulni egy nyelvet, hogy pontosan tudnád, hogy mire is hajtasz, és hogy mire kell figyelned (Beszéd? Hallgatás? Olvasás? Megértés? Önbizalom a beszédhez?), akkor nagyon megnehezíted a saját dolgodat. "X nyelvet jól beszélni" nem egy meghatározott cél, ebből kifolyólag nem is lehet hozzá normális tervet készíteni. Ha tudod, hogy merre tartasz, felrajzolhatod magadnak előre a térképet, hogy biztos legyél benne: el fogod érni a célt. Mi a te célod? A második feladatlapon pontosan le kell írnod a célodat. Írj olyan sokat, amennyit csak tudsz!

ÍRJ NYELVI NAPLÓT! Az ebben a kézikönyvben tárgyaltak nagy részét az elmúlt hét év során sikerült megtapasztalnom, de vannak olyan dolgok, amelyeket csak a múlt évben fedeztem fel. Az egyik ilyen, hogy sokkal könnyebben jutsz sikerre, ha van egy nyelvi naplód. Egy olyan napló, amiben a nyelvi haladásodat rögzíted, osztod meg másokkal, olyanokkal, akik hasonló problémákkal küszködnek. Ha egyedül vágsz neki a dolgoknak, sokkal könnyebben szem elől téveszted a célt, és elveszíted a lendületet. Ha közzéteszed a haladásodat, az egy extra nyomást gyakorol rád. Ha sok ember olvassa a blogodat, az eleve jobban sarkall rá, hogy mindig frissítsd azt, további haladásra ösztönözve saját magadat. Újra elmondom: ha elolvasod ezt a kézikönyvet és meghallgatod az interjúkat, attól még nem leszel eredményesebb nyelvtanuló: az itt leírtakat használnod kell. Ennek fényében azt javaslom, hogy most azonnal kezdj el írni egy nyelvi naplót (vagy más néven blogot). Menj

a http://www.wordpress.com oldalra, kattints a "sing up now" gombra és regisztrálj egy ingyenes fiókot, találj ki valami érdekes nevet a blognak (valami nyelvi vonatkozásút - itt nincs helye a Youtube-os macskás videóknak!), és miután bejelentkeztél írj egy új bejegyzést (new post) arról, hogy milyen nyelvi céljaid vannak. Ezt akár pár perc leforgása alatt megteheted. Ha nem szeretnél a nyilvánosság előtt szerepelni, írj kézzel egy naplót, vagy kezdj el írni egy új dokumentumot a saját számítógépeden - de határozd el, hogy folyamatosan haladni fogsz vele! A baj ezzel csak annyi, hogy nem kapsz visszajelzést, valamint bíztató szavakat - ami viszont állandó velejárója egy blog írásának. Érdekes témákról írj, olyan dolgokról, amiket te magad fedeztél fel nyelvtanulási kalandjaid során - ezzel tarthatod fenn az emberek érdeklődését. Lényegében én is ezt csinálom, és mások segítségével győzöm le a nehéz akadályokat. Ha nem lenne a blogom, biztos vagyok benne, hogy tavaly nem értem volna el ilyen hatalmas haladást. A tavalyi év előtt is egészen jól haladtam, de közel sem voltam ilyen elkötelezett - sokkal könnyebben ellustultam. Most, mikor arra gondolok, hogy kellene tartani egy hét szünetet, csak emlékeztetem magam, hogy lassan itt az ideje megírni a havi jelentést a haladásomról a blogra! A haladás mellett a saját nehézségeimről is írtam és rövid időn belül egy csomó választ kaptam az olvasóktól, amikben megoldásokat, linkeket és anyagokat javasoltak mindez nagyban hozzájárult a gyors haladásomhoz. Az olvasók száma nem számít. Az első hetekben csak egy pár tucat ember olvasta a blogot, de ez már éppen elég volt ahhoz, hogy ne hagyjam őket cserben. És hogyan veszed rá ezeket az embereket, hogy olvassák a blogodat? Kommentálj az ő blogjukon! Ezzel te is részt veszel az ő kalandjaikban. Ne aggódj azon, hogy "jó író" legyél - írj úgy, mintha beszélnél. Már évekkel ezelőtt elkezdhettem volna írni a blogot, de nem tettem, mert azt hittem, hogy az angoltanáraim által tizenegy éve adott jegyek befolyásolják azt, hogy hogyan fejezem ki magam. Kész van hát a saját blogod? Megírtad az első cikket? Nem? Ok, addig itt várok... ... Még mindig várok - ne aggódj, nem megyek sehova. Csukd be az ablakot, vagy tedd félre a kinyomtatott könyvet, kapcsold be a gépedet, regisztrálj a fenti linken és írd meg az első bejegyzést! Készen vagy? Remek! A pozitív hozzáállással, az akciótervvel és a bloggal felszerelkezve készen állsz a nagy kalandra! Azt hiszem eleget prédikáltam már, itt az ideje nekiállni a feladatnak! A következő részben arról lesz szó, hogy miért és hogyan tudsz már az első naptól fogva beszélni az adott nyelven.

HARMADIK RÉSZ: KOMMUNIKÁLNI AZ ELSŐ NAPTÓL KEZDVE Mikor állok készen arra, hogy beszélni kezdjek az adott nyelven? A nagy része, amit felfedeztem, és ebben a kézikönyvben megosztok, sok nyelvtanuló szempontjából teljesen egyértelműnek tűnhet. Több tapasztalt nyelvtanulóval készített interjúm során (melyeket hangfájlként mellékelve találsz meg a kézikönyv mellett) arra

kellett rájönnöm, hogy egyes dolgok (megfelelő hozzáállás, bizonyos tanulási technikák, stb.) minden sikeres tanulónál megtalálhatók. Persze nem mindenben értünk egyet - az egyik ilyen dolog, hogy mikor kezdjen el a tanuló beszélni. A többi sikeres nyelvtanuló, aki inkább vár a beszéd elkezdésével, szerintem sokkal lassabban haladt, mint én - pontosan éppen ezért. Az egyik interjúalany - Moses McCormick - is már rögtön az első naptól kezdve gyakorolja a beszédet. A probléma valójában abban rejlik, hogy a tanuló nem tudja, hogy mikor áll készen a beszédre. Logikusnak tűnhet azt gondolni, hogy amíg nincs legalább egy alap szókincsed, némi nyelvtani ismerettel fűszerezve, valamint az a képesség, hogy a válaszokból legalább valamit megérts, addig nem állsz készen rá. Nos, igen... de mikor mindez megvan, még mindig van min javítani: kiküszöbölni a nyelvtani hibákat, kifejezéseket tanulni, elsajátítani a szlenget, fejleszteni az akcentusodat, stb. Akkor ez most azt jelenti, hogy addig nem állsz készen, míg mindezek meg nincsenek? Talán... de akkor még mindig nem tudsz hivatalos leveleket írni és kiválasztani a megfelelő szavakat, és ne felejtsük el a kulturális különbségeket sem: tévéprogramok, zenék, amik számodra ismeretlenek lesznek. Érted már, hogy mire gondolok? Ezt az egészet a végtelenségig lehet fokozni, és mindig azt fogod gondolni, hogy még nem állok készen a beszédre. Sajnos nagyon sok olyan emberrel találkozom, aki így gondolkozik. Őszintén mondhatom, volt olyan is, aki nálam sokkal mélyebb megértéssel rendelkezett az adott nyelvről, mégis én sokkal jobban és sokkal többet beszéltem nála. A már említett tökéletességre való törekvés csak hátráltat, ugyanis ez egy elérhetetlen állapot. Soha nem leszel száz százalékig készen arra, hogy beszélj az adott nyelven. Mikor megkérdezek más nyelvtanulókat, hogy ők mikor állnak készen, csak ködös és zavaros válaszokat kapok: "úgyis tudni fogom, mikor eljön az idő" - és szerintem pontosan ezért várnak még tovább. Szóval, ha még nem találtad volna ki, az én véleményem szerint már az ELSŐ NAPTÓL készen állsz a beszédre. Pontosan ez az, amiért gyorsabban meg tudok tanulni egy nyelvet - mert már rögtön az elején elkezdek beszélni. Számomra ez tiszta matek. Ha többet beszélsz, ugyanannyi idő alatt sokkal jobban fogsz tudni beszélni másoknál, egyszerűen azért, mert többet gyakorolsz. Felmerhülhet azonban a kérdés, hogy mi van akkor, ha a hibák "betokozódnak". Úgyis mindeki fog elkövetni hibákat, néhányan azonban azon aggódnak, hogy helytelenül gyakorolnak be bizonyos dolgokat, és azokat már később nem tudják "elfelejteni" vagy "kijavítani", így örökre úgy fognak beszélni. Szerintem ez egyszerűen csak az emberi intelligencia leértékelése. Valóban nehezebb egy nyelv bizonyos részeit máshogy mondani, mint amihez már hozzászoktál - de ahogy én látom ez az egyetlen előnye annak, hogy várj a beszéd elkezdésével, hiszen már az első alkalommal is helyesen fogod mondani őket. Ennek ellenére - hogy nehezebb megszabadulni a hibásan begyakorolt formuláktól - sokkal gyorsabban fogsz valóban kommunikálni. DIÓHÉJBAN: Felejtsd el a "majd ha készen állok" dolgot és kezdj el beszélni most azonnal!

A NYELV TÖBB MINT INPUT ÉS OUTPUT Nagyon fontos szem előtt tartani, hogy a kommunikáció a legfontosabb a beszélt nyelvnél, nem pedig az, hogy az embereket lenyűgözd a bemagolt ragozási táblázatokkal, vagy azzal, hogy az éppen tökéletesen megfelelő szót használod, mikor egy másik ugyanolyan jól közvetíti az üzenetet, vagy azt gondolni, hogy ha elég sokáig teszed ki magad egy nyelvnek,

akkor az automatikusan azt jelenti, hogy beszéled is azt. Ha beszélni akarod az adott nyelvet, a nyelv eredeti funkciójára kell helyezned a hangsúlyt. Ez pedig a kommunikáció. Ez azonban felvet egy érdekes kérdést: hogyan tudsz beszélni, ha nem tudsz semmit az adott nyelven? Egy elmélet szerint minden komplex rendszert le lehet bontani inputra (bevitt adat) és outputra (kinyert adat) - mérnökként én is pontosan ugyanezt csináltam, hogy bemutassam bizonyos gépek működését. Meglepődve tapasztaltam, hogy vannak olyanok, akik a nyelvtanulást is pontosan így akarják felépíteni, ami számomra a valóság nevetséges módon való leegyszerűsítése: 1. Vegyél egy embert, aki nulla tudással rendelkezik az adott nyelven. 2. Táplálj be inputot az emberbe szólisták és nyelvtani szabályok formájában, vagy egyszerűen csak tedd ki idegennyelvi-hatásnak hosszú időn keresztül. 3. Ismételd a kettes lépést hosszú ideig (évek vagy évtizedekig). 4. Egy szép napon majd az ember képes lesz elfogadható szinten beszélni az adott nyelven. Nagyon csábító hinni ebben a teóriában, mivel ez az általánosan bevett módszer a nyelvtanulásban. Egyszerűen képtelen vagy valamit kimondani, amit előtte még soha nem hallottál. Inputra van szükséged ahhoz, hogy valamit létre tudj hozni (output). Mikor éppen csak elkezdted tanulni a nyelvet, nem tudsz beszélni, mert még annyi minden van, amit nem tanultál meg. Ugyanezen elmélet mentén haladva, ha valaki már az első héten beszélne, akkor annak biztosan zseninek kell lennie, mert valamilyen mágikus varázslattal irgalmatlan méretű szókincsre és nyelvtanra tesz szert lehetetlen sebességgel. Nem vagyok zseni és nincsenek varázstrükkjeim, sőt az is biztos, hogy az első hét után még RENGETEG alap dolgot nem tudok, ami ahhoz kell, hogy jól beszéljem a nyelvet - mégis többnyire sikeresen kommunikálok az adott nyelven. Ez pedig azért van így, mert nem a fent ábrázolt módon tekintek a nyelvtanulásra. Nem egy doboz vagyok, amibe inputot kell tölteni, hogy azután outputot tudjak produkálni. Én nem egy "ember vagyok, aki nem tud X nyelven" - és te sem! Már eleve előnnyel indulsz - egy nyelvet nem lehet "nulláról" kezdeni. Néha teljesen nyilvánvaló, hogy valaki miért tud jobban kommunikálni egy másik nyelven. Az angol anyanyelvűek például rengeteg hasonló szóra bukkanhatnak több más nyelvben (amiről majd a kézikönyv utolsó részében szeretnék szót ejteni), hiszen rengeteg párhuzamos dolog van a kettő között. Mikor Olaszországban voltam, sokkal könnyebben beszéltem már egy hét után, mert akkor már tudtam spanyolul - a két nyelv ugye nagyon hasonló. Könnyebb volt elkezdenem németül kommunikálni, mert valamennyit már tanultam az iskolában. Persze voltak olyan esetek is, amikor egyáltalán semmi kiindulási alapom nem volt a nyelvvel kapcsolatban, mégis elég sokat tudtam beszélni már rögtön a kezdeteknél. Például egy héttel Prágába érkezésem után majdnem mindent sikerült elintéznem csehül, előzetes tanulmányok nélkül. Egy pár hetes hanyag Thai tanulás után egy hétvégén, mikor igazán megpróbáltam beszélni, nem is ment olyan rosszul és elég sok alapvető dolgot sikerült megoldanom, annak ellenére, hogy igazából csak pár napig gyakoroltam. Amiért képes voltam erre, az az volt, mert nem arra koncentráltam, hogy mit nem tudtam, hanem (ahogy arról már az első részben is szó volt) arra, amit tudtam. Már a kezdetek előtt rengeteg "input" van bennem, jóval több annál, amit az előbbiekben leírtam. Ebben a részben egy pár ötletet szeretnék adni, hogy hogyan is tudsz hatékonyan kommunikálni már rögtön a tanulás első hetében!

NEM VERBÁLIS KOMMUNIKÁCIÓ

Mikor valaki azt mondja, hogy egy nyelvet úgy kellene tanulni, annak természetes mivolta miatt, ahogy a gyermekek teszik - azzal magam is egyetértek, és a kézikönyv nagy része is ebben a hitben fogalmazódott meg. Meg kell jegyeznünk azonban, hogy van egy hatalmas különbség a gyerekek és a felnőttek között: a felnőttek már tudják, hogy hogyan kell kommunikálni. Ez tehát azt jelenti, hogy a kommunikáció az egy nemzetek felett álló és nem verbális dolog. Egyszerűen nem becsülhetjük le azokat a nem verbális kommunikációs módszereket, melyek segítségével át tudjuk vészelni a nyelvtanulás kezdeti nehézségeit. Egy UCLA tanulmány szerint érzelmeink kifejezésére 93%-ban nem verbális eszközöket használunk. Hogy egy kicsit pontosabbak legyünk, a száz százalék így áll össze: 7 százalékot tesznek ki a szavak, 38 százalékot a hanghordozás/intonáció/hangerő, stb., valamint 55 százalékot nem verbális kommunikáció. Persze ezt nehéz pontosan meghatározni, de nagyjából az a hét százalék, ami a szavakból jön, akárhogyan is nézzük, nagyon kevés. Természetesen néha ez a hét százalék közvetíti magát a teljes kommunikálni kívánt dolgot, ám én arra törekszem, hogy legyek olyan "folyékony" a maradék 93 százalékban, amennyire az csak lehetséges - ezzel helyzeti előnyt kovácsolva magamnak. Ezek a számok főleg érzelmek közvetítésére érvényesek, de a kommunikáció többi aspektusa is hasonló értékeket mutat. Véleményem szerint ez az előny adja meg a lehetőséget a sikeres nyelvtanulásra. Ez a nem hagyományos módszer a folyékonyság elérésére és a képesség a kezdetektől való kommunikációra, mely a szavak elsajátításán, a nyelvtanon és az idegennyelvi-környezeten keresztül valósul meg. Már elnézést, hogy ennyire bölcsészesre veszem a figurát (bocs, csak egy kicsit még ölelgetném ezt a fát... Jól van, vissza a lényeghez!), de ez az előny adja a nyelvek emberi értékét, melyet a legtöbb ember szívesen figyelmen kívül hagy, és akik csak az "input és output"-ot látják a nyelvtanulásban. Az itt leírtak nem azt jelentik, hogy én a mondandómat pantomimmel és táncban adom elő, azt viszont igen, hogy már az első naptól kezdve ki tudom fejezni magam, amihez szinte soha nincs szükségem az angol használatára. A következő részben néhány példát szeretnék mutatni erre, előbb azonban nézzük meg, hogy mit is értünk nem verbális kommunikáció alatt. Először a testbeszéd jut eszébe: nem ismered az "ivás" szót? Tegyél úgy, mintha egy pohár láthatatlan vizet/sört hajtanál fel! Azt akarod kimutatni, hogy valami nem tetszik? Vágj egy csúnya grimaszt és undorodva fordítsd el a fejed! Ezek a dolgok minden nemzetnél megtalálhatók, a gyermekek ösztöneiktől vezérelve is így tesznek. Persze, tudom, hogy vannak olyan formák, melyek nem nemzetköziek - a Balkánon, ha helyeselni akarsz valamire, akkor nem biccentesz, hanem megrázod a fejedet. Amikor ökölbe szorított kezünkkel felfelé mutatjuk a hüvelykujjunkat, az néhány országban azt jelenti, amit mi a középső ujjunk felmutatásával értelmezünk... De a legtöbb nem verbális kommunikáció megegyezik minden kultúrában. Biztos vagyok benne, hogy néhányan még további példákkal tudnának szolgálni, de ez már az első részben említett félig üres pohár hozzáállás. Persze, hogy vannak különbségek, de a legtöbb ugyanaz. Testbeszéd, testhelyzet, tekintet, arckifejezések, gesztusok, érintés (vállak, kezek, vállveregetés, stb.) a tónus és a hangerő megváltoztatása - millió és millió módon kommunikálunk, méghozzá szavak nélkül. Egy kedves mosoly, hogy elsimítsd a kezdeti kellemetlenségeket; egy kutyaugatást imitálni, jelezve azt, hogy egy kutyáról beszélsz; egy fájdalmas tekintet, miközben a fájós testrészre mutatsz - ezek a dolgok tökéletesen átadják a mondanivalódat. Nem azt mondom, hogy ezekkel a dolgokkal mindent helyettesíteni lehet, de fontos megjegyezni, hogy ezekkel felszerelkezve már nem indulsz nulláról. Nem egy doboz vagy, ami csak arra vár, hogy beletöltsék az inputot - egy emberi lény vagy, aki képes többféle módon is kommunikálni, és akinek mindössze arra van szüksége, hogy egy

kicsit finomhangolják a tudását az adott kultúrához és nyelvhez igazítva. Most pedig itt az ideje, hogy megnézzünk pár példát!

HOGYAN BESZÉLGESSÜNK ANYANYELVŰEKKEL ÚGY, HOGY SZINTE SEMMIT NEM TANULTUNK MÉG "Oké, elég a mellébeszélésből!" - már hallom is a bíráló szavakat! Itt az ideje bemutatni, hogy mire is gondolok. Mielőtt bármit is betöltenék a memóriámba, általában az első pár, az országban töltött héten csak egy kis kifejezéskönyvet hordok magamnál. Ebben gyorsan és könnyen kikereshetem azokat a dolgokat, amiket mondani akarok, és mielőtt még ezt megtenném, magamban elismételhetem őket ("Merre van a...?" "Kaphatnék egy...?, stb.). A „Tanulási segédlet” részben arról is lesz szó, hogy hogyan szoktam ezeket a számomra ismeretlen kifejezéseket megjegyezni. Ennek semmi köze az input/output elvhez, hiszen lényegében csak felolvasom azt, ami a könyvben áll, anélkül, hogy bármi fogalmam is lenne a mondat felépítéséről vagy a szavakról. Ha nagyjából helyesen olvasod ki a leírtakat (vagy a nem európai nyelveknél) van némi fogalmad a tónusokról, akkor kb. azt fogod mondani, amit szerettél volna, az emberek pedig meg fognak érteni. Egy megfelelően részletes kifejezéskönyvvel és szótárral (vagy egy hasonló programmal az okostelefonodon) hatalmas mennyiségű információt tudsz kommunikálni, főleg, ha elfogadod a tényt, hogy hibásan fogsz beszélni, vagy csak egyszavas válaszokra támaszkodhatsz mindehhez azonban az kell, hogy előbb kikeresd azokat a dolgokat, amiket mondani akarsz! Ez persze hosszú távon nem működik, de ezzel a módszerrel már rögtön az első nap elkezdtem valóban használni a nyelven. Lehet, hogy mesterségesen hangzik, de a lényeg, hogy kommunikálok, még ha egy kicsit "csalok" is. Szintén szükséges, hogy kikeressek tipikus válaszokat (szavakat, vagy kifejezéseket), amiket nagy valószínűséggel mondani fognak a beszélgetőpartnereim, így a lényeget meg fogom érteni. Természetesen ezzel a módszerrel nem tudsz valódi beszélgetéseket folytatni, de nem fognak eladni, ami nem is olyan rossz kezdet. Ha egy új országban járok, már rögtön az első napon el tudok mindent intézni egy kifejezéskönyvvel és egy jó szótárral (amivel kiegészíthetem a hiányzó szavakat). Nem fogok mondatokban beszélni, de a könyvek használatával ki tudom fejezni az alapvető szükségleteimet - ez persze csak átmeneti állapot. Ha kérdezned kell, próbálj meg memorizálni pár kifejezést (erről szintén később). Ez a példa is azt mutatja, hogy tényleg képes lehetsz kommunikálni (még ha nagyon korlátozottan is) az adott nyelven, akár megfelelő nyelvi input nélkül is. Az inputból rögtön output lesz. A saját anyanyelvedhez közel álló nyelveken egészen magas hatásfokkal kivitelezheted ezeket a dolgokat. Az európai nyelveknél, amelyeknél nincsenek jelentésmegkülönböztető tónusok, ez rettentően leegyszerűsíti a dolgokat. Gyakorlatilag bármit meg tudsz kérdezni egy pár kifejezéssel felszerelkezve (természetesen tudnod kell, hogy hogyan kell kiolvasni a szavakat - de a legtöbb könyvben van kiejtési útmutató). Nem fognak anyanyelvűnek nézni, az már egyszer biztos, de kommunikálni fogsz. Ha 30 év tanulás után sem fogod elérni a "tökéletes" tudás állapotát, akkor miért kellene már rögtön az első napon szenvedned vele? A következő példák a kontextus és az extrapolálás fontosságáról fognak szólni. Nem feltétlenül ki nem mondott kommunikáció, azonban rendkívül fontos mechanizmusok, melyeket elméd analizál, függetlenek attól, hogy "mennyit" tudsz az adott nyelven. Csak egy kis gondolkodás által sokkal többet tanultam, mintha értelmetlen ragozási táblázatokat magoltam volna.

Berlinbe érkezésem napján a gimnáziumban elvesztegetett tanulmányaimat próbáltam felszínre hozni: egy SIM-kártyát akartam venni az iPhone-omhoz. Biztos akartam lenni abban, hogy a 3G internet működni fog, mielőtt megvettem a kártyát - így az eladó elmagyarázta, hogy hogyan kell beállítani a dolgokat. Ez a beszélgetés olyan volt, amit még az ellenségemnek sem kívánnék. Amit már írtam: alap kérdések, alap válaszokkal – vajon tényleg ez a legtöbb, amire számíthatsz? Persze, hogy nem! Ez még mindig nem az az alap, felnőttekhez méltó intelligencia, amivel mindannyian rendelkezünk. Mondott egy csomó mindent, amit nem értettem, majd mikor azt mondta, hogy “... Netzwerk, Mobiles Datennetzwerk”, akkor már tudtam, hogy a "Beállítások/Általános" részhez kell mennem először, hiszen ez nagyon hasonlított a “...Network, Cellular Data Network” szavakhoz. Persze mondhatta volna ezeket a szavakat előbb is, de az, hogy nem értettem az előtte lévő dolgokat, nem akadályozott meg abban, hogy azt csináljam, amit mondott. A lényege ennek a példának nem az, hogy a "Netzwerk" hasonló a "Network" szóhoz, hanem az, hogy extrapoláltam az általam nem ismert szavak jelentéséből, mégpedig a kontextus segítségével. Természetesen az is segít, hogy ismerem az iPhone menüjét, de a legtöbb dolog, amiről beszélni fogsz, az így vagy úgy amúgy is ismerős lesz. Még ha nem is ismersz fel speciális szavakat, a helyzet maga fog a megfelelő irányba terelni - ebben az esetben a megértésem olyan 20 százalék körül volt, de extrapolálással sikerült elérni 100 százalékos hatásfokot. Ezek csak egyszerű példák - van ilyenekből még több ezer. A testbeszéd tanulmányozása például nagyban segített beilleszkedni az adott ország kultúrájába. Európában például (ahol a bőrszín miatt nem lógok ki a sorból) az emberek azt hitték, hogy helybéli vagyok a viselt ruháim, a testhelyzeteim, az arckifejezéseim, a hangsúlyom és a használt tónusok, stb. miatt - ezek olyan dolgok, amire a legtöbb külföldön élő ember nem figyel, és éppen ezért mindig ki is fognak lógni. Persze miután beszélni kezdek és több mint egy-két szavas válaszokat kell adnom, mindez már nem igaz - de meg kell jegyeznem, hogy volt nem is egy olyan ember, akivel egy épületben éltem és hetekig azt hitték, hogy én is helybéli vagyok. Tegyük hozzá, hogy általában csak egy jó reggelttel köszöntöttem (és sikerült ezt a két szót egy nem felismerhető akcentussal elmondanom). Ez a fajta szerepjáték is egyfajta kommunikáció, mely végeredményben segítségemre van abban, hogy az emberek a saját nyelvükön beszéljenek hozzám, még akkor is, ha én sokkal kevesebbet beszélek az ő nyelvükön, mint ők angolul. Ezeket a képességeket nehéz egyben leírni és egyszerűen csak abból fakadnak, hogy az információ nem egyértelmű forrásaira koncentrálsz, ahelyett, hogy végig csak a szavak jelentését keresnéd. Ahelyett, hogy rád erőltetném, hogy most azonnal tanuld meg ezeket, örömmel közlöm, hogy már tudod őket! Ha valakivel telefonon beszélsz a saját anyanyelveden és nagyon rossz a vonal minősége és a beszélgetés egyes részeit hallod csak, akkor is tudod, hogy miről beszél a másik. Ez főleg a "töltelékszavaknál" igaz: mint; tudod...; mit szólnál, ha..., stb. Később azonban ezeknek a töltelékszavaknak is hasznát fogjuk venni (lásd az „Áthidaló szófordulatok” részt), azonban, ha nem hallod, vagy nem érted ezeket a szavakat, akkor sem maradsz le semmi lényegesről. Egy másik példa: néztél már filmet, vagy beszéltél valakihez a saját anyanyelveden, de egy másik dialektusban? Volt, amikor amerikai filmeket néztem, vagy mondjuk a Simpsons-ból egy részt és nem értettem szavakat vagy kifejezéseket, mert egyszerűen soha nem hallottam még őket. Vajon megállítottam a filmet, kikerestem a szót, és nem folytattam addig a filmnézést, amíg pontosan nem tudtam, hogy mit jelent az adott szó? Persze, hogy nem. Legtöbbször kitaláltam a kontextusból. Mikor először jártam Amerikában, sok olyan szóval és kifejezéssel

találkoztam, amit előtte soha nem hallottam, ám mivel sokrétű kontextusba voltak ágyazva, teljesen egyértelmű volt, hogy mit jelentenek. Soha nem tanultam ezeket a szavakat, de a kontextus segítségével képes voltam rá, hogy megértsem, majd később használjam őket. Sőt! Az angol szókincsem nagy részét kontextusból sajátítottam el. Persze gyerekként játékokból tanultam meg az állatneveket, stb., de az anyanyelvem nagy részét kontextuson keresztül szívtam magamba, ahelyett, hogy egy szólistát magoltam volna definíciókkal és magyarázatokkal. Ebben az esetben egyszerű dolgom volt, mert már ismertem a nyelvet, de ugyanezt az elvet lehet alkalmazni az idegennyelv-tanulásnál is. Egy másik példa: sok országban a boltban fizetés előtt sokszor kérdeznek valamit, amit nem teljesen értek (talán mert látják, hogy mennyit fogok költeni zöldségekre?). A nagy multinacionális boltoknál nem ritka, hogy van valamiféle hűségkártyájuk, nekem azonban nincs ilyenem, ám szinte mindig megkérdezik tőled, hogy van-e? Az első napokban jó, ha annyit megértek, hogy "Van... kártyája...", majd a tónusból érzékelem (mely hasonló a legtöbb európai nyelvnél), hogy kérdésről van szó. Az adott helyzetben nem nagyon lehet szó más kártyáról (nyugdíjas kártyám még értelemszerűen nem lehet, bankkártyáról szintén nem lehet szó, mivel készpénzben fizetek), szinte biztosra vehetem, hogy erről a bizonyos hűségkártyáról beszélnek. A helyzet egyszerűen megmutatja, hogy mit akarnak jelenteni a szavak, még akkor is, ha én egyáltalán nem ismerem őket. Tehát igenis lehetséges, hogy többet értesz, mint gondolnád, és többet is tudsz mondani, mint gondolnád, még akkor is, ha csak néhány napja kezdted el tanulni a nyelvet. Éppen ezért a lehető legjobb tanács, amit adhatok azoknak, akik komolyan veszik a gyors haladást, az a következő: merülj el a nyelvben, amilyen korán csak tudsz - helytől függetlenül. A következő részben erről lesz szó. DIÓHÉJBAN: A kommunikáció sok dologból tevődik össze: testbeszéd, tónus és hanghordozás, extrapolálás, olyan szavak/kifejezések használata, melyeket nem teljesen értesz, valamint kontextus. Ezek a nem verbális kommunikációs módok nagy segítségedre lehetnek abban, hogy anyanyelvűekkel úgy beszélgess, hogy még csak nagyon keveset tanultál.

CÉLORSZÁGBELI ÉS OTTHONI NYELVI KÖRNYEZET Mielőtt nekiállnék a nyelvi környezetről értekezni, fontos elmondani, hogy ehhez nem feltétlenül kell elrepülnöd a célországba - nyelvi környezetedet a saját otthonodban is kialakíthatod (igaz ez csak részidőben igaz). Khatzumoto például úgy tanult meg másfél év alatt japánul professzionális szinten, hogy előtte nem is járt az országban (lásd az interjút). Én a nyelvi környezetre szeretek úgy tekinteni, mint a folyékony beszédre - minden attól függ, hogy te magad hogyan definiálod, éppen ezért érdemes mindegyikre egy kicsit távolabbról, metaforikus formában tekinteni. A folyékonyság olyan, mint egy folyó. Nem feltétlenül (valójában soha) csak víz, és főleg nem egy egyenes vonal - szépen kerülgeti a hegyeket-dombokat. Éppen ezért a folyékonyságból nem következik a tökéletesség. A nyelvi környezet is hasonló ehhez: mikor belemerülsz a vízbe, akár az egész napodat is a víz alatt töltheted (már amennyiben búvárruhát hordasz), vagy csak belecsobbanhatsz, úszkálhatsz egy kicsit, majd újra a felszínre jöhetsz levegőért. De ettől még benne vagy a vízben.

Sajnos a legtöbb ember, nyelvtanulás szempontból csak beledugja a lábujját a vízbe, majd úgy gondolja, hogy ez túl hideg neki, és majd inkább holnap ugrik bele. Úgy gondolják, hogy lassan fogják hozzászoktatni a testüket a vízhez. Ez csak víz, nem lesz tőle semmi bajod! Ugorj fejest! Ha csak az ujjad dugod bele, attól még nem fogsz megtanulni úszni, mint ahogy az alkalmankénti kis nyelvtantanulás miatt sem fogsz beszélni az adott nyelven. Ugyanezt a metaforát folytatva, ha a célországban élsz, attól még nem fogsz megtanulni beszélni. Több olyan huzamosabb ideig külföldön élővel találkoztam már, akik évek után is szánalmasan keveset beszéltek az adott nyelven. Ez olyan, mintha egy légkondicionált tengeralattjáróban ülve azt gondolnád, hogy te most mélytengeri búvárkodást csinálsz. Technikailag ugyan a vízben vagy, de gyakorlatilag egy csepp víz nem fog érni. A nyelvi környezet csak részben függ a földrajzi helyzettől, sokkal inkább az elhatározáson múlik minden. Annyi időt kell szentelned neki, amennyi csak emberileg lehetséges. Ha nem, akkor egyszerűen nem vagy eléggé elkötelezett. Nem azt mondom, hogy állandóan - ha nem külföldön élsz, akkor dolgoznod/tanulnod/stb. kell (feltehetőleg a saját nyelveden), és még ha a célországban is élsz, lehetséges, hogy olyan munkád van, ahol a saját anyanyelveddel keresed a pénzt. Ez persze - nyelvtanulási szempontból - nem lesz segítségedre, de hát ez már csak így működik. Ha azonban az abszolút szükségesnél több időt fordítasz saját anyanyelved használatára olyan dolgoknál, amit idegen nyelven is megtehetnél, akkor egyszerűen csak vesztegeted az idődet. Minél több dolgot csinálsz az adott nyelven, annál inkább eléred a tökéletes nyelvi környezetet magad körül. Szoktál tévét nézni? Ez többnyire csak időpazarlás, ha a saját anyanyelveden teszed. Ebből nem tanulsz semmit, és sok ember (engem is beleértve) úgy gondolja, hogy ez az időtöltésnek egy nagyon rossz módja, mikor sokkal hasznosabb és mókásabb dolgokat is csinálhatnál helyette. Sokkal jobb módjai is léteznek a fáradt gőz kieresztésének a nap végén. Szerény véleményem szerint, az olyan emberek, akik azt állítják, hogy "nincs elég idejük" nyelvet tanulni, majd rögtön ezután megkérdezik tőlem, hogy láttam-e a legutolsó x szappanoperát, vagy y valóságshowt, egyszerűen csak egy jó nagy pofont érdemelnek! Ezzel ellentetében, ha a célnyelven nézel tévét, az egyből hasznos tevékenységgé alakul. Én személy szerint nem szeretek tévét nézni, de ha te igen, akkor tedd azt az adott nyelv. A legtöbb sorozatnak létezik szinkronizált verziója is a nagyobb nyelveken. Ha pedig nem találsz szinkronizált sorozatokat, akkor keress olyan filmeket és sorozatokat, melyet az adott nyelven készítettek! Szereted a számítógépes játékokat? A beállításoknál állítsd át a nyelvet a célnyelvre! Sokat használod a számítógépet? Változtasd meg az egész kezelőfelületet az adott nyelvre, sőt, állítsd át a Facebook nyelvét is! (Erről részletesebben a „Tanulási segédletek” részben olvashatsz). Állítsd át a telefonod nyelvét és keress egy online rádiót az adott nyelven (vagy ha az országban vagy már, használhatsz sima rádiót is). Most már kezded érteni, miről szól a nyelvi környezet? Ezek olyan passzív tevékenységek, amiket amúgy is csinálnál a saját anyanyelveden. Mindezt akkor is megteheted, ha nem vagy a célországban. A következő lépés persze, hogy csak azon a nyelven szólalj meg! DIÓHÉJBAN: A nyelvi környezet kialakításához nem kell az adott országig utaznod kényszerítheted magadat, hogy a passzív tevékenységeket az adott nyelven végezd, és több megértést szerezz! Nehéz lesz, de ha egyből a mélyvízbe ugrasz és sokkal gyorsabban fogsz megtanulni úszni!

NYELVI KÖRNYEZET A BESZÉDBEN

Biztos vagyok benne, hogy a legtöbb ember, aki ezt a kézikönyvet olvassa, tanult már egy idegen nyelvet az iskolában, de mégsem beszéli azt. Ennek rengeteg oka lehet, úgymint: rossz tanterv, lusta tanár, túl nagy hangsúly a nyelvtanon, unatkozó diák, stb. – de sajnos még a legjobb tanár és legjobb tananyag sem ér semmit, ha nem tartozik hozzá egy jó adag elszántság is! Az iskolai tanfolyamok remekül felkészíthetnek arra, amit majd a vizsgán kérnek tőled, de ezzel a tudással nagyjából semmire sem fogsz menni a célországban töltött első heteden. Rengeteg olyan ember van, akik tökéletesen értik a nyelvtant, mégsem tudnak egy értelmes beszélgetést lefolytatni. Az egyetlen módja, hogy gyorsan megtanulj beszélni az az, ha most azonnal elkezdesz gyakorolni! Rossz hír: nincsenek rövidítések, ha tényleg gyorsan el akarod érni a célt, ez az egyetlen módszer. Ahhoz, hogy megtanulj beszélni, beszélned kell. Én mindezt a saját káromon tanultam meg: hat hónapot töltöttem már Spanyolországban és kipróbáltam minden tanfolyamot, az összes furcsa technikát, tanultam nyelvtant és hosszú szólistákat magoltam, néztem tévét - de mindezek ellenére sem voltam képes megszólalni spanyolul. A mágikus fordulat akkor jött el, mikor elhatároztam, hogy egy hónapig nem fogok megszólalni angolul. Hadd ismételjem ezt meg, mert ez az egyik legfontosabb döntés, ami hozzásegíthet a folyékony beszédhez: NE BESZÉLJ AZ ANYANYELVEDEN! Az emberek azért nem tanulnak meg beszélni egy idegen nyelven, mert nem kell nekik. Egyszerűn nincs rá szükségük. Egy kis nyelvtan néhanapján, meg némi gyakorlat a munkafüzetben elhiteti velük, hogy megtanulják majd a nyelvet, amit szeretnének beszélni. Nagyon sok ember szeretne beszélni egy másik nyelvet, mégsem sikerül megtanulniuk egyet sem. Mikor rákényszeríted magad a nyelvi környezet használatára, ez a hát-jó-lennemegtanulni hozzáállás rögtön átalakul EGYSZERŰEN MUSZÁJ az adott nyelvet használnom dologgá. Egyszerűen szükséged van rá, hogy gyorsan tanulj, mert beszélned kell. Amint megváltoztatod a hozzáállásodat, a haladásod rettenetesen fel fog gyorsulni - ehhez pedig a legjobb módszer, ha rögtön a mélyvízbe veted magad! Mikor megemlítettem ezt a történetet a blogon, sok olvasó kipróbálta az egy hónapos kísérletet és mindegyikük hatalmas sikerekről számolt be! Az alapvető dolgokon kívül (munka, gyermekek, stb.) meg kell próbálnod az idegen nyelven beszélned állandóan. A kulcsszó itt az alapvető dolgokon kívül. Heti három napot kocsmázni a haverokkal például nem alapvető dolog - ha komolyan gondolod a nyelvtanulást, akkor az efféle tevékenységek számát vagy lecsökkented, vagy teljesen el is hagyod. A különbség a sikeres és sikertelen nyelvtanuló között az az, hogy mennyire veszik komolyan az alapvető dolog fogalmát. Spanyolországban angoltanárként dolgoztam, így ott muszáj volt angolul beszélnem, és persze hetente egyszer felhívtam a szüleimet, természetesen ekkor is angolul beszéltem. Azonban ezen kívül minden egyes percet spanyolul éltem meg, annak ellenére, hogy az akkori nyelvismeretem több volt, mint szegényes. Ha már az adott országban vagy, ezt rettentő könnyű megvalósítani. Bújj ki a burokból (erről majd később) és ismerkedj helyiekkel és járkálj el velük! Ha a párod is tanul az adott nyelven, akkor egyezzetek meg abban, hogy naponta néhány órát csak azon a nyelven fogtok kommunikálni! A legtöbb embernek a 100 százalékos váltás egy kicsit túl erős, de ha akad egy partner, napi egy-két órát rászánni a nyelvre nem is olyan nagy kunszt - majd ezek után élvezni a jól megérdemelt "szünetet", mikor a saját anyanyelveteken beszélhettek. A megfelelő hozzáállással nem úgy fogsz tekinteni az anyanyelvedre, mintha szünetet tartanál - ehelyett élvezni fogod a célnyelven való kommunikációt, aminek segítségével valóban átélheted azt. Ez a fajta hozzáállás segít átlendülni a holtponton, hogy visszatérj az anyanyelvedhez egy kicsit "lazítani". A munkahelyeden valószínűleg amúgy is ezt fogod használni, tehát amikor lazítani akarsz, akkor nézz tévét a célnyelven!

Az elkötelezettség a nyelv irányában segíteni fog, hogy az adott nyelven keresztül élj (még akkor is ha ez naponta csak egy óra chateléssel töltött idő, mikor éppen nem tanulsz - erről bővebben később) - mikor a saját anyanyelvedre nem mentsvárként kell gondolnod. Ezzel csak időt rabolnál el magadtól. Keményebbnek kell lenned magaddal! A folyékonysághoz vezető leggyorsabb út, ha annyit próbálsz meg beszélni, amennyit csak lehet - ideális esetben állandóan. Nem tudom ezt eléggé hangsúlyozni, ez a legfontosabb! Mikor elhatároztam, hogy nem fogok többet angolul beszélni, akkor változtam át a "tehetségtelen" és frusztrált nyelvtanulóból azzá a poliglottá, aki ma vagyok. Ez volt a legfontosabb és legnagyobb döntés, amit az elmúlt évtizedben hoztam. Mikor már folyékonyan beszélsz egy nyelven és hirtelen nem jut eszedbe egy szó, akkor elég azt csak körülírni más szavakkal. Nem tudod, hogy hogy van az, hogy "szemüveg"? Mondd azt, hogy "szem-ablak" és helyezd a kezeidet a szemedre. Nem tudod, hogy hogy van az, hogy "zsiráf"? Mondd azt, hogy hosszú nyakú állat Afrikából. Egy kis képzelőerővel, no meg az alapvető szókinccsel simán kifejezheted magad, még akkor is, ha nem tudsz specifikus szavakat. Élhetsz a saját anyanyelved nélkül. Mikor erre rájöttem, azonnal hatalmas fejlődést értem el, főleg, ha a hat hónapos szenvedéshez hasonlítom a sikert. Erről olvasni itt szép és jó, de hogy te is gyors haladást érhess el, neked is el kell kezdened beszélned most azonnal. Ne is azt mondd, hogy megpróbálsz beszélni - mondd azt, hogy beszélsz az adott nyelven. Az, hogy milyen szinten vagy, ezt nem befolyásolja. Ha nemsokára külföldre mész, határozd el még most, hogy kerülni fogod az angol anyanyelvűeket (vagy ha éppen más az anyanyelved, akkor azokat az embereket). Igen, azt mondtam "kerüld"! Azt gondolhatnád, hogy ez antiszociális - ám ez nem így van. Ennél sokkal rosszabb, ha nem tartod fenn azt a burkot, ami megvéd a saját anyanyelvedtől. A legjobb mód a kezdésre, ha helyi barátokat szerzel - vagy legalább olyan külföldiekkel ismerkedsz, akik szintén az adott nyelvet tanulják - és velük gyakorolsz. A hármas számú feladatlapon több módszert is találsz arra, hogy alakítsd ki a nyelvi környezeted akár otthon, akár külföldön.

HOGYAN KEZDJ EL AZONNAL BESZÉLNI? Annak ellenére, amit az előbbiekben leírtam, van egy olyan típusa a nem anyanyelvűeknek, akiket abszolút nem kell kerülnöd - mi több, nagyon is hasznosak lehetnek számodra (néha jobban is, mint az anyanyelvűek): a többi lelkes ember, aki ugyanazt a nyelvet tanulja, mint te. Nagyon is sokat tanulhatsz ezektől az emberektől, annak ellenére, hogy nem vagy teljesen körbevéve anyanyelvűekkel és nem tudsz azonnal nyelvi környezetet kialakítani magadnak. Ez mindkettőtöknek előnyére válhat, hiszen a hangulat is egy kicsit oldottabb lehet. Fontos azonban megjegyezni, hogy csak más nyelvtanulókkal nem érdemes tanulni, mert így nem szoksz hozzá a nyelvhez - ahhoz a nyelvhez, amit valójában beszélnek az anyanyelvűek. Ennek ellenére a kezdeti szakaszban a tanulók nagyon is sokat segíthetnek egymásnak! Az anyanyelvi tényezők miatt amúgy is fogsz elkövetni hibákat, a mondatokat pedig úgy építed fel, ahogy azt az anyanyelveden tennéd meg, esetleg rossz elöljárószavakat használsz, stb. Ez egy olyan dolog, amin mindenkinek keresztül kell mennie, és nem hangsúlyozhatom eléggé, hogy felesleges a tökéletességre törekedni! Tehát ha már úgyis el fogod követni ezeket a hibákat az anyanyelvedből kifolyólag, miért ne tennél rá még egy lapáttal és fordítanád ezt a folyékonyság előnyére? Az egyik "csalás", amit akkor szoktam használni, mikor más tanulókkal beszélek (és néha, ideális esetben soha, olyankor, mikor anyanyelvűekkel beszélek), az az, hogy a tanult nyelvet összekeverem a sajátommal. A tökéletességre törekvők megvetik ezt a módszert, de nekem csak az számít, hogy elérjem a tökéletes folyékonyság szintjét. Ez főleg pároknál lehet nagyon hasznos, esetleg családtagoknál vagy barátoknál, akik szeretnék

ugyan gyakorolni a nyelvet, de attól félnek, hogy nem találják a megfelelő szót, mert még nem tanulták azt. Ez a fajta kevert beszéd (amikor a célnyelven nem ismert dolgokat kiegészíted a saját anyanyelveddel) nem alkalmas a nyelv tökéletes elsajátítására, vagy az anyanyelvűekkel való gyakorlásra, de megadja azt a lökést, ami átlendít a kezdeti nehézségen - azokon, amiken a legtöbb nyelvtanuló soha nem megy át. Ahelyett, hogy a két nyelvre két teljesen különálló dologként tekintenél, inkább képzelj el egy lineáris skálát, melynek a két végén a két nyelv található (és a két véglet jelenti a tökéletes szintet). Mikor elkezdesz egy nyelvet tanulni, azt gondolhatnád, hogy semmit nem tudsz, de ahogy azt már írtam, ez nem így van, tehát mondjuk azt, hogy már eleve tudsz öt százalékot a célnyelven. Még ha csak egy pár szót is tudsz az adott nyelven, használd őket! Soha ne mondd azt, hogy "köszi" a magyar barátaidnak Spanyolországban, mondd azt, hogy "gracias"! Mikor Prágában vagy a barátaiddal, ne azt javasold, hogy igyatok meg egy sört, hanem mondd azt, hogy: "Igyunk meg egy pivo-t"! Németországban ne azt mondd, hogy találkozol valakivel pénteken, mondd inkább azt, hogy találkozol valakivel Freitag-on. Az egyszerű szavak ilyetén való használata rendkívül könnyű és még a leglustább nyelvtanuló is ismeri őket (főleg, ha már a célországban van). Ez pedig azt jelenti, hogy még ha magyarokkal vagy, akkor is tudod használni a célnyelvet ilyen kis adagokban. Ez az első lépés ahhoz, hogy ráérezz a folyékonyságra és hogy rájöjj, hogyan kell használni ezeket a szavakat arra, hogy kifejezz bizonyos dolgokat, ahelyett, hogy szimplán csak "tökéletes" fordításra törekednél. Ez az első 5-10 százaléka a skálának. Ezek után rendkívül gyorsan elérheted a következő szintet: nagyjából fele időben használni az adott nyelvet. Például Csehországban azt kérdezném az angol anyanyelvűektől, hogy "Kde je... the library?" ("Hol van... a könyvtár"). Ha Franciaországban vagy és meg akarod kérdezni a barátaidat, hogy van-e kedvük múzeumba menni, a szókincsed viszont annyiból áll, hogy menni és múzeum, akkor használd ezeket! Mondd azt, hogy "Van kedved aller a musée?"! Ezáltal használod a már ismert szavakat, és mikor az ilyen kifejezéseket próbálod összerakni, látni fogod, hogy pontosan milyen irányban kell még fejlődnöd. (Ebben a példában: hogy az aller ige hogyan viszonyul az egyes szám második személyhez) Mivel a kontextus neked és a hallgatónak is rengeteget segít, éppen ezért nyugodtan használhatsz egyszerűbb szavakat az anyanyelvűekkel is, hogy megértesd magad. Ha például nem ismered a "fordítás" szót, akkor mondd azt, hogy "Egy dokumentumot írok angolról franciára" - ezzel máris megértetted magad. Nem kell minden szót ismerned - egy kis képzelőerővel rengeteg mindent el tudsz mondani. Mikor semmit nem mondasz, akkor úgy tűnhet, hogy az egész nyelv egy nagydarab űr, amit valahogyan be kellene tölteni, ám mikor valóban el kezded használni, rájössz, hogy igenis már rengeteg mindent ismersz - hacsak alapszinten is. Ha így teszel, látni fogod, hogy melyik részeken kell még dolgoznod, így szépen, lépésenként bővítheted a tudásodat. Ez a 10-50 százaléka a skálának. Miután megismerted a beszédhez szükséges alapstruktúrákat, azután már csak a specifikus szavakat kell elsajátítanod. Ahogy azt már írtam, anyanyelvűeknél ezt könnyen megkerülheted azzal, hogy megpróbálod körbeírni a nem ismert szavakat, vagy egyszerűen csak szinonimákat használsz. Nem ismered a dühös szót? Mondd azt, hogy mérges! Nem ismered a fizikus szót? Mondd azt, hogy tudós! Lényegében amikor ezen a szinten vagy és olyan szavakkal találkozol, amiket majd a következő szinten akarsz használni, egyszerűen csak írd körbe őket - amit tudsz, azt pedig jegyezd meg. Persze csalhatsz is, és néha belekeverhetsz magyar (vagy más) szavakat a mondandódba, de igyekezz ezt a trükköt minél kevesebbszer használni, hiszen a tudásod már kell, hogy legyen olyan szinten, amivel teljes mértékben ki tudod fejezni magad az idegen nyelven,

ezen kívül pedig ne feltételezd azt, hogy a beszélgetőpartnered fogja ismerni azt a bizonyos szót. Ez egyben azt is jelenti, hogy az előző 50 százalékos szintről szinte azonnal 100 százalékra ugorhatsz. Persze ez nem 100 százalékos tökéletességet jelent, de ha neked kényelmesebb, akkor az 50 százaléktól szépen lassan haladhatsz a 100 felé. Még mindig lesz min dolgozni, hogy egyre jobb legyen a nyelvhasználatod, több szót kell megtanulnod, és persze fejleszteni a folyékonyságot, de már teljesen az adott nyelven fogsz beszélni. Ahogy már mondtam, az emberek lustaságból is ugyanezt teszik, de én ezt egy szükséges lépésnek tekintem ahhoz, hogy hozzászokjak az idegen nyelven való beszédhez - azonban tudni kell, hogy ez az állapot átmeneti. Anyanyelvűekkel így társalogni nem hasznos, ám el kell ismerni, hogy nagy segítségedre lehet. Ahelyett, hogy azt mondanám, hogy beszélem az adott nyelvet, egyszerűen csak összeteszem a két szót, hogy megkapjam a hibrid nevet. Magyar és angol között hívhatnánk ezt "hunglish"-nak, portugál és spanyol között meg „portuñol”-nak. Az emberek nem szólhatnak le, hogy rosszul beszélsz English-ül (angol), mert éppenséggel te "tökéletesen" beszélsz Hunglish-ül! Ez a módszer kiválóan fejlesztheti a nyelvet olyanoknál, akik saját nyelvtársaikkal élnek együtt, mégis érdekeltek ugyanazon nyelv elsajátításában. Ha nem érdekeltek, akkor győzd meg őket! Ha csak a saját anyanyelveden beszélsz, az nyelvtanulási szempontból elvesztegetett idő! DIÓHÉJBAN: Ahelyett, hogy megerőszakolnád magad az azonnali nyelvhasználattal, lassú átmenetet képezhetsz úgy, hogy először csak néhány alapszót használsz, majd használod az idegen nyelv nyelvtani felépítését a saját anyanyelveddel, végül az egészet átülteted a célnyelvre. Lehet, hogy nem lesz "tökéletes", de ez megadja a lökést ahhoz, hogy folyékonyan beszéld az adott nyelvet.

A SZÜKSÉGES FESZÜLTSÉG Nem fogok hazudni. Naponta több órán át próbálkozni azzal, hogy egy olyan nyelven beszélj, amit alig ismersz stresszes és nagyon frusztráló dolog. Pontosan ezért áldozatokat kell majd hoznod - kevesebbet találkozol majd barátaiddal, levertnek érzed magad, mert nem tudod pontosan kifejezni magad az alacsony tudásod miatt, sőt, néha még magányosnak is fogod érezni magad, mert átmenetileg nem vagy képes teljes mértékben átadni a gondolataidat úgy, ahogy azt egy felnőttől elvárnák. Előbbutóbb túl leszel ezen, de sajnos keresztül kell menned rajta - ez része a folyamatnak. Ezeket a kellemetlen dolgokat azonban leredukálhatod, ha találsz valakit magad mellé. Írj róla a blogodon, gyakorolj más tanulókkal, és oszd meg velük a kellemetlen érzéseidet magán a nyelven keresztül. Ha látod, hogy más is "szenved", akkor nem fogod elfelejteni, hogy a hiba nem benned van, hanem a folyamat természetes része. Majdnem mindenki tapasztalja ezt a kellemetlen érzést, de nagyban megkönnyítheted a saját dolgodat, ha fenntartod a pozitív hozzáállásodat és jól érzed magad a nyelvvel kapcsolatban - nagyon fontos még, hogy észrevedd a saját haladásodat! Gyorsan túljuthatsz ezen a kellemetlen részen, feltéve, ha kitartó vagy. Ha nem megfelelő a hozzáállásod, akkor valóban sokáig megrekedhetsz ebben az állapotban, a nyelven való kommunikációból pedig semmiféle örömöd nem származik. Ez az a szint, ahol a legtöbb nyelviskolában tanuló ember megragad. Ellenben, ha teljes mértékben az ügynek szenteled magadat, akkor heteken belül átverekedheted magad ezen a kényelmetlen részen. Ha fele részben csinálod csak, akkor akár hónapokig is eltarthat, míg kényelmesen tudsz beszélgetni (még ha sok hibával is. Természetesen sok munkád lesz még!). A tökéletesség nem fog csak úgy, hipp-hopp,

bekövetkezni, de a nyelvvel való komfortérzeted gyorsan egy elfogadható szintre emelheted. Mindezen kényelmetlenségeken rövid időn belül keresztülmenni rettentően megéri, ha figyelembe vesszük, micsoda távlatokat nyithat meg az életedben. Ne feledd, hogy ez a frusztráció nem azért jelentkezik, mert nem vagy elég okos, vagy mert a nyelv túl nehéz, ez csak egy olyan dolog, amin a legtöbb embernek keresztül kell mennie. Azzal, hogy a lehető legintenzívebben csinálod (és persze fenntartod a megfelelő hozzáállást és használod a megfelelő technikákat), nagyon gyorsan túljuthatsz ezen a részen. Ha nem vagy elégedett a haladásoddal, töltsd ki a negyedik feladatlapot!

HOGYAN ISMERKEDJ MEG GYORSAN AZ ÚJ NYELVVEL? Ez a frusztráció főleg a nyelvvel való ismeretséghiányból táplálkozik. Nem lényeges, hogy mennyire "nehéz" egy nyelv - minden nyelv tartogat kihívásokat -, először mindig furcsának fog tűnni, hogy az autót nem autónak kell mondani. Megvan ebben az a nyomasztó érzés, hogy ők csinálnak valamit rosszul, neked pedig meg kell erőszakolnod magad, hogy reprodukálhasd azt a zavaros masszát, amit ők beszélnek. Maga az "idegen" szó is erre utal. Ezt a különbözőséget elfogadni nem is olyan egyszerű: például megszokni azt az érzést, hogy idegen szavak buknak ki a szádból. Aztán mikor ehhez még hozzávesszünk egyéb furcsa dolgokat, mint például ismeretlen szavakat, komplex nyelvtant, stb., akkor aztán már senki nem csodálkozik, hogy a legtöbb ember eléggé kényelmetlenül érzi magát az új nyelvvel kapcsolatban. Az érdekes az ebben, hogy miután megtanultál egy idegen nyelvet, a második és a harmadik már sokkal könnyebben fog menni, éppen azért, mert magadban már tudatosítottad a tényt, hogy képes vagy beszélni egy sajátodétól különböző nyelvet. Ez a fajta gondolkodásmód olyan gátakat szabadít fel, amik miatt a nyelvtanulás sokkal könnyebben fog menni, még akkor is, ha az új nyelvnek semmi köze sincs a már előzőleg megtanulthoz. Gondolom a legtöbb ember, aki ezt olvassa, még csak az első idegen nyelv megtanulása miatt aggódik akkor meg minek hozom ezt most fel? Mi lenne akkor, ha az a nyelv, amit annyira meg akarsz most tanulni, már nem is az első lenne? Mi lenne, ha az első nyelv égető problémáját egyszer s mindenkorra villámgyorsan letudnád azzal, hogy egy másik nyelven már tudsz kommunikálni? Van megoldás! Egy kicsit talán szokatlan, de sebaj: szentelj két hetet az ESZPERANTÓ-nak! Az eszperantó egy mesterséges nyelv, melyet annak reményében hoztak létre, hogy egy nemzetközi közvetítőnyelvként fog majd szolgálni - olyan, mint amilyen az angol most. Van egyfajta közösség-összetartó ereje, de a politikai és szociális részeibe most nem szeretnék belemenni - pusztán nyelvtanulási szempontból szeretném megközelíteni a dolgot. Az eszperantó egy nagyon könnyű nyelv, ami mentes a legtöbb olyan dologtól, amiért egy nyelvet nehéznek szoktak bélyegezni. Nincsenek nemek, nincs ragozás, nincsenek lehetetlen fonetikai szabályok. A szavakat könnyű elsajátítani és a kiejtés is rendkívül egyszerű. Ez lényegében azt jelenti, hogy neked mindössze annyi a dolgod, hogy hozzászokj ahhoz, hogy egy másik nyelven beszélsz. Tanulmányok bizonyítják, hogy ha azok, akik az eszperantót tanulták először (egyes esetekben fél évig, de ennyi nem feltétlenül szükséges azoknak, akik nem a hagyományos megközelítést használják, amiért ugye mi sem annyira rajongunk), majd utána estek neki a célnyelvnek másfél évig, sokkal jobban tudtak az adott nyelven, mint azok, akik két évig csak a célnyelvvel foglalkoztak - a vicc az az egészben, hogy az első csoport kevesebbet foglalkozott magával az adott nyelvvel. Ez azért lehetséges, mert ők gyakorlatilag "átugrották" azt a nehézséget, amit az első idegen nyelv szokott támasztani - mivel nekik rögtön a második lett! Hozzászoktak már egy idegen nyelvhez, és még ha a következő sokkal nehezebb is volt, már megvolt a "nem az első nyelv" előnyük, ami átlendítette őket a kezdeti nehézségeken. Azt javaslom tehát, hogy használd az ebben a kézikönyvben leírt technikákat két hétig arra, hogy megtanuld az eszperantót. Valószínűleg nem fogsz folyékonyan beszélni két hét után,

de mindenképpen képes leszel beszélgetni más tanulókkal (chatszobákban és Skype-on is rengeteg ember van, aki szívesen segít), amennyiben megfelelő technikákat használsz, és elég intenzíven állsz hozzá a dologhoz. Persze elsőre furcsa lesz idegen nyelven beszélni, de nem kell túl sokat gondolkodnod majd (rengeteg szót fel fogsz ismerni, a nyelvtan pedig a végletekig le van egyszerűsítve). Ennek ellenére mégis képes leszel kifejezni mindent, amit anyanyelveden is el tudsz mondani. A későbbiekben megemlítek még néhány hasznos linket, ahol online tanulhatsz és ismerkedhetsz anyanyelvűekkel - ezek is segítségedre lehetnek az eszperantó tanulásánál, de van egy oldal egy egészen érdekes tanfolyammal, ami nagyon hasznos lehet, ez pedig a http://lernu.net. Ez több nyelven is elérhető, és az oldalon egy szótár is található. Természetesen az egész teljesen ingyenes. Tanulásod második hetében már felhívhatsz Skype-on más eszperantó tanulókat, sőt, a Lernu oldalon található fórumokon és chaten lévő emberek többsége is boldogon lesz majd a segítségedre. Még ha nem is érdekelnek az olyan mesterséges nyelvek, mint az eszperantó (én személy szerint már csak a rendszeresen megrendezett találkozókon megismert emberek miatt is nagyon kedvelem, de tudom, hogy sokan nem rajonganak az olyan nyelvekért, amiknek gyakorlatilag nincs is történelmük), ám képes vagy két hetet szánni a komoly tanulásra, akkor ez a két hét hónapokkal előrébb fog juttatni az új idegen nyelv tanulásában legalábbis ami az önbizalmat és a magabiztosságot jelenti. Két hét után képes leszel beszélni (meg persze írni/olvasni/hallgatni) egy másik nyelven erre igazán büszke lehetsz! Ezek után már nekiállhatsz a kiválasztott nyelv tanulásának hiszen biztosan tudod, hogy képes vagy beszélni egy idegen nyelven. Ez pedig hatalmas előnyhöz juttat, hogy bármilyen akadályt legyőzz bármilyen nyelvben. DIÓHÉJBAN: A nyelvtanulás egyik legnagyobb akadálya abból fakad, hogy egyszerűen nem vagy hozzászokva ahhoz, hogy egy másik nyelven kommunikálj. Ez egy nagy akadály, akkor hát miért nem szabadulsz meg tőle a lehető leggyorsabban egy egyszerű nyelv megtanulásával? Ezután a célnyelv már a második idegen nyelv lesz, amin beszélni fogsz.

HIBÁKAT ELKÖVETNI KÖTELEZŐ! Mikor először kezdesz el tanulni egy új nyelvet, még akkor is rengeteg hibát fogsz elkövetni, ha követed az ebben a kézikönyvben leírtakat. Én egyáltalán nem próbállak meg felkészíteni arra, hogy előbb "szívd" magadba a nyelvet, majd csak utána próbáld meg azt használni. A legtöbb tanfolyam ezt próbálja tenni és biztos, hogy van is eredményük, de az eredmények túl lassan születnek meg. Azzal, hogy azt javaslom, hogy már rögtön az elején kezdj el beszélni, azt fogom elérni, hogy egy csomó hibát elkövess. Ez egy szükséges lépés ahhoz, hogy gyors haladást érhess el. Egyszerűen nem kerülheted el, hogy hibákat kövess el! Tehát, ha fenn akarod tartani a pozitív hozzáállást, no meg a haladási sebességet, akkor meg kell változtatnod a hibákhoz való hozzáállásodat. Ahelyett, hogy falként tekintenél rájuk, melyek megakadályoznak a haladásban, inkább nézz rájuk úgy, mint szimpla kanyarokra az úton, melyeket muszáj bevenned, már ha végig akarsz menni a kijelölt célig. Az egyetlen módja, hogy ne kövess el hibákat, ha egyáltalán nem beszélsz. És milyen sok ember követi ezt a módszert! Biztos vagyok benne, hogy rendkívül büszkék arra, hogy még soha nem csináltak egyetlen hibát sem az idegen nyelvben. Kár, hogy soha még csak meg sem próbáltak részt venni egy beszélgetésben - legfeljebb külső szemlélőként figyelik azt. Azt javaslom hát, hogy inkább örülj a hibáknak! Minél több hibát követsz el, annál többet beszélsz, és ami még fontosabb: kommunikálsz. És ez a kulcs a kitűzött a célhoz: hogy jól beszélj.

Az előtted járó összes nyelvtanuló követett el hibákat, attól függetlenül, hogy kik voltak azok. Ha egy kicsit is érdekeltek volna a hibáim és számoltam volna őket, akkor több tíz (vagy inkább száz) ezerig is el kellett volna számolnom az elmúlt hét év során. Ha csak egy hibát követek el egy nap az adott nyelven, akkor egyszerűen nem beszéltem még eleget aznap! Sőt, tovább megyek! Egyenesen törekszem arra, hogy minél több hibát kövessek el! Persze nem szándékosan, és mindig igyekszem tisztában lenni ezekkel. A hibák nagy segítségedre lehetnek abban, hogy jelezzék, a nyelv melyik részén kell még dolgoznod, de ha egyszerűen csak figyelmen kívül hagyod őket, és csak darálsz az adott nyelven, akkor megragadhatsz a már említett hibrid beszédnél. Szókincsedet szavak tanulásával könnyen fejlesztheted (a technikákról a későbbi részekben lesz szó), de a hibásan begyakorolt nyelvtani struktúrák örökre megragadhatnak, ha túl lusta vagy ezeket helyesen begyakorolni - ha már elérted a kényelmes társalgás szintjét. Ha kijavítják a hibáidat, az nagyon hasznos ebben a szakaszban - később arról is szó lesz, hogyan vegyél rá anyanyelvűeket, hogy hallgassanak meg és javítsanak ki. Azonban jegyezzük meg, hogy a túl sok javítás a kezdeti időszakban (persze a súlyosaktól eltekintve) egyáltalán nem hasznos. Ebben a szakaszban a folyékonyságra kell törekedned, még ha ez a pontosság kárára is megy. A nyelvtani hibáknál csak annyit kell megjegyezni, hogy ezek többsége csak arra szolgál, hogy helyre rakd a nyelvet és helyesebben beszéld. Ha rossz nemet, szóvégződést vagy furcsa szórendet használsz, az lehet, hogy falsul hangzik, de ha tisztán és magabiztosan beszélsz, a másik személy meg fog érteni. Mindig kommunikációt tartsd szem előtt! DIÓHÉJBAN: A hibák nagyon fontos részei a nyelvtanulásnak - ne aggódj miattuk. Ha nem követsz el hibákat, akkor nem is fejlődsz!

FONTOSSÁGI SORREND A TANULÁSBAN Van néhány nyelvtani struktúra és kulcsszó, melyet egyszerűen meg kell tanulni, hiszen ezek közvetítik magát a közölni kívánt információt - de ezek mind az adott nyelvtől függenek. Ha sokat beszélsz egy nyelven, akkor gyorsan rá fogsz jönni, hogy mi okoz problémát az alapvető kommunikációban és később a tanulásban ezekre helyezheted a hangsúlyt. A tanulásban alkalmazott fontossági sorrendet mindig egy kórházas példával szoktam illusztrálni. Több száz ember kerül be egy kórházba, mindegyiknek más baja van, de először mindig a súlyos betegeket látják el. Akiknek csak kisebb bajuk van, később kerülnek sorra - ennek okai teljesen nyilvánvalóak. Ugyanezt az elvet kell követnünk a nyelvtanulásnál is. Néhány remek tanfolyam pontosan ezt a megközelítést használja, ahol alapvető kifejezéseket tanítanak, majd éppen csak meghintik őket némi nyelvtannal. Ha sikerül találnod egy ilyen tanfolyamot, akkor az nagy segítségedre lehet a gyors haladásban (ahelyett, hogy bizonyos könyveket használnék, mindig megnézem, hogy mi elérhető a legközelebbi könyvtárban vagy könyvesboltban - sok tanfolyamban találtam jó dolgokat, de egyiket sem javasolnám nyugodt szívvel). Sokkal nehezebben, de mindezt magad is elérheted (idővel persze könnyebb lesz, főleg, ha már néhány nyelvet elsajátítottál; én főleg ezért tanulok szinte teljesen egyedül). Ideális esetben egy jól felépített tanfolyamot kellene követni (online, könyv alapú, vagy tanfolyamtermi), de ha találsz valamit, ami most azonnal segít rajtad, akkor használd azt! Semmi szükség az összes tanfolyamot elejétől a végéig elolvasni! A fent leírt példák pontosan mutatják, hogy mire gondolok. Ha azonnal elkezdesz beszélni, rögtön észre fogod venni, hogy mit kell még megtanulnod ahhoz, hogy ki tudd fejezni

magad és megérts másokat. A legtöbb nyelvtankönyv, tanfolyam és szólista esetében ez azt jelenti, hogy ezeket ki lehet hagyni. Nem kell mindent megérteni. Mikor a szókincsemet bővítem, és találkozok a cipőfűző szinonimájával, akkor azt egyből figyelmen kívül hagyom, egészen addig, míg egy jó haladó fokra el nem érek. Miért tanulnék meg egy olyan szót, ami most azonnal nincs hasznomra? Olyan dolgokat tanulni, amikre majd lehet, hogy egyszer szükségem lesz, egészen nyugodtan rakok a fontossági sorrend végére. Nagyon fontos kiszűrni, hogy mit érdemes megtanulni, vagy mit érdemes jelenleg kihagyni annak a képességnek a kifejlesztésében, hogy ráérezz mi segít neked most a legjobban. Bár már leírtam, hogy számomra mit jelent a folyékony beszéd, azért fontos megjegyezni, hogy a folyékonyságnak több szintje létezik az alapvető beszélgetéseknél - és mikor valami olyasmivel találkozol, amit nem használnak olyan gyakran, akkor egyszerűen meg kell tanulnod figyelmen kívül hagyni. Pillanatnyilag csak lelassítana. Újra leírom: nem a tökéletességre hajtunk! Ha elfogadod, hogy a kezdeti szakaszban nem tudhatsz mindent, azzal csak a saját haladásodat gyorsítod fel. Amíg az alapvető dolgokat tartod szem előtt, addig mindig át fogod tudni adni a mondanivalódat. Tanulj meg gyakran használt szavakat: kérem, köszönöm; kérdőszavakat, üdvözléseket, alap dolgok, amikre szükséged lehet (vécé, hotel, étel, stb.), igéket (menni, jönni, hozni, tudni, enni, stb.) és minden mást, amit gyakran használhatsz. Nem tudod, hogy mire lesz szükséged? A legjobb módja, hogy kiderítsd az az, ha megpróbálsz beszélgetni. Akár interneten, akár egy anyanyelvűvel - nem számít, hogy milyen gyengén beszélsz, csak próbálj meg kommunikálni és azonnal látni fogod, hogy mit kell megtanulnod most. Ugyanezt alkalmazhatod a hibajavításra is. A helyes visszacsatolás anyanyelvűektől vagy haladó tanulóktól/tanártól nagyon fontos ahhoz, hogy a megfelelő irányba fejlődhess, és igazán jól beszélj. Mindezek ellenére a kezdeti szakaszban én nem szoktam kérni, hogy a végzetes hibáimon kívül javítsanak ki mindent - ilyenkor a folyékonyság elérése a cél, nem pedig az, hogy nulla hibával beszéljek. Miután elérted a haladó szintet, rá kell venned az embereket, hogy segítsenek átugrani a palánkon, hogy a kisebb hibákat is kiküszöbölhesd. A technikát dinamikusan kell alkalmazni a tanulási szint függvényében. Az első héten teljesen más módon kell ehhez hozzáállnod, mint néhány hónappal a kezdés után. DIÓHÉJBAN: Hagyd figyelmen kívül az összes nyelvtani szabályt és szót, ami nem létfontosságú a kommunikációhoz az adott szinteden, és csak azt tanuld meg, amire feltétlenül szükséged van.

ÁTUGRANI A PALÁNKOT A megfelelő hozzáállással, tanulási technikával és módszerek alkalmazásával gyors haladást érhetsz el az új nyelv tanulásában. A kezdeti szakaszban, amíg motivált vagy, rettentő gyorsan fogsz haladni - azonban ezt hosszútávon fenntartani már nem is olyan egyszerű! Hajlamosak vagyunk szem elől téveszteni a végcélt, lelkesedésünk pedig a béka feneke alá esik - ha ez megtörténik, akkor érted el azt a részt, amit én csak "palánknak" hívok. A kérdés az, hogy vajon ott is akarsz-e maradni, vagy beleadsz apait-anyait és újra fénysebességgel akarsz haladni? A személyiségedtől és tanulási stílusodtól függően lehet, hogy némileg változtatnod kell a jelenlegi módszereiden, hogy elérhesd a következő szintet. Nagyon sokan elérnek egy jó szintet, amivel már úgy-ahogy elboldogulnak, majd ott meg is állnak, és soha nem fejlődnek tovább. Még akik folyékonyan beszélnek, ám szeretnének jobb akcentust vagy

csak egyszerűen még jobban akarnak beszélni, sem fognak soha fejlődni, ha nem változtatnak azokon a módszereken, amik nem működnek többé. Ha te is így érzed, akkor egyszerűen változtatnod kell egy kicsit a dolgokon. Thomas A. Edisont meginterjúvolták, miután 800 sikertelen kísérlet után sem tudott kifejleszteni egy működő égőt. "Hogy érzi magát 800 sikertelen kísérlet után?" - kérdezte a riporter. És mit válaszolt erre Edison? "Nem mondanám, hogy 800 sikertelen kísérletem volt. Igazából egyetlen egy sem volt. Inkább úgy mondanám, hogy találtam 800 módszert, ami bebizonyította, hogy mi nem működik. Miután megszabadultam mind a 800-tól, meg fogom találni azt az egyet, ami működni fog." Néhány évvel és párezer újabb "sikeres ellenbizonyítékkal" később végre megtalálta a módját, hogy működésre bírja az égőt, ami a mai napig is bevilágítja földünket. Pontosan ezt a hozzáállást kell neked is felvenned a nyelvtanulásnál! Ez a kézikönyv megmutatja a helyes irányt, de végül magad fogod felfedezni azokat az eszközöket és stratégiákat, amik még jobban fognak segíteni a haladásban. Ha az, amit jelenleg használsz nem működik, akkor talán itt az idő egy újfajta megközelítésnek, nemde? Ez nem azt jelenti, hogy feladod a dolgot, mindössze azt, hogy megszabadulsz attól, ami számodra nem működik. A mérnöki és számítástechnikai hátteremnek köszönhetően én úgy tekintek bizonyos problémákra, mintha azok programok lennének (értsd: a problémák megoldása lehet hasonló, míg a problémával rendelkező emberek nem). Mikor egy olyan hiba volt a kódban, ami az egész program futását megakadályozta, megpróbáltam megkeresni, kitöröltem azt a részt, majd megpróbáltam valami mást írni ugyanarra a problémára. Ez a megközelítés nagyon jól működik a nyelvtanulásban is. Minden nagyobb projektre egy többlépcsős folyamatként kell tekintened, amik majd elvisznek a végső célodhoz (legyen az rövid vagy hosszú távú), és ha falba ütközöl, akkor egy másik módszer át fog juttatni az akadályon. Az élet nagyon sok problémáját fel lehet ekképpen fogni - a nyelvtanulás pedig biztosan ezek közé tartozik. Ha tehát kipróbáltál egy módszert és azzal nem érted el a kívánt szintet és egyáltalán nem működik számodra, akkor szinte biztos, hogy nem benned, hanem a módszerben van a hiba - ilyenkor kell valami újat kipróbálni és megnézni, hogy az jobban működik-e. Az egész kézikönyv a saját tapasztalataimról szól, ahogy több különböző módszert kipróbáltam és kiszórtam mindet, ami nem működött és nem értem el vele a kívánt célt az adott idő alatt. A következő részben a legfontosabb felfedezéseimről lesz szó, amikre az anyanyelvűekkel folytatott beszélgetések során jöttem rá. Próbálj ki belőlük minél többet, és ha valamelyik nem működik, akkor próbálj ki egy másikat! A tanácsaim nem fognak mindenkinek működni és tökéletes módszer nincsen, bár a tökéletes módszer keresése is egyfajta módszer, ami hasznos lehet bárkinek. DIÓHÉJBAN: Hogy átugord a palánkot és ismét gyorsan tudj haladni, egy lépést hátrálnod kell, és messziről rá kell nézned, hogy a módszeredet hogyan lehetne jobbá tenni. Csak te találhatod meg a tökéletes módszert saját magad számára!

NEGYEDIK RÉSZ: BESZÉLGETÉS ANYANYELVŰEKKEL CSAK KÉRNI KELL

Két fő ellenérv van az én "azonnal kezdj el beszélni" módszerem ellen - az egyik, hogy a beszélő még nem rendelkezik tudással, amit egyáltalán használhatna, másrészt, hogy a hallgatókat ez rettenetesen idegesíteni fogja. Ez egy nagyon lesarkított nézet az emberek viselkedéséről. Nyelvtanulási kalandjaim során, szinte az összes érintett kultúra képviselője hihetetlen türelmes volt velem, mikor látta rajtam az érdeklődést és a szándékot. Az összes figyelmeztetés ellenére még Észak-Európában, ahol az emberek angolja nagyon magas szintű, sem volt azzal gondom, hogy meggyőzzem a helyieket, hogy segítsenek. A „Tanulási segédletek” részben több tippet is találsz arra vonatkozólag, hogy hogyan találj anyanyelvűeket, akikkel társaloghatsz, még ha nem is engedheted meg, hogy elutazz az adott országba. Ha már egyszer megtaláltad őket és a szinted még mindig eléggé alacsony, akkor is meggyőzheted őket, hogy segítsenek neked! Ennek ismerete rettentően fontos, nem csak otthon, de külföldön is - érdekes módon még külföldön is elég nehéz lehet a nyelvet gyakorolni, ha a nyelvtanuló nem rendelkezik a megfelelő hozzáállással. Ahogy már írtam, én magam is több száz külföldön élő emberrel találkoztam, akik már évek óta voltak ott, és egyáltalán nem beszélték a helyi nyelvet. Ez egyrészt a nem hatékony tanulási módszereknek köszönhető, másrészt viszont, és ez a nagyobb rész, mert úgy gondolják, hogy még nem "éri meg" az anyanyelvűeket fárasztani szánalmas tudásukkal. És persze az, hogy a helyiek mennyire segítőkészek az országról országra változik. Ha az angol az anyanyelved, akkor nagyon sok ember már csak ezért is barátságos lesz veled. Az "ingyenes" angol nyelvlecke (ami egyébként egy vagyonba kerülne) miatt rengeteg angol anyanyelvű, külföldön élő embert "kihasználnak" a helyiek. Noha rengeteg barátjuk lesz, mégsem tanulnak szinte semmit az adott nyelven. A legegyszerűbben úgy lehet ezt elkerülni, hogy már rögtön az elején megakadályozod ennek kialakulását. Tehát hogyan győzd meg a helyieket, hogy beszélgessenek veled? Csak kérdd meg őket! Ez ilyen egyszerű! Előfordulhat, hogy azért beszélnek hozzád a te saját nyelveden, mert azt hiszik, ezzel szívességet tesznek neked, vagy csak azt hiszik, hogy nem beszéled a nyelvüket, vagy, mert ők vannak a te hazádban, ahol ez a használt nyelv. Egyszerűen csak mondd nekik, hogy: "Beszélhetnénk X nyelven? Nagyon szeretnék egy kicsit gyakorolni!" (és persze már ezt is az adott nyelven mondjad!). Az esetek többségében boldogan fognak kapni az alkalmon. Nekem ez szinte mindig bejön. Azonban, még ha igent is mondanak, ha nagyon kellemetlennek érzik a helyzetet, még mindig átválthatnak egy másik nyelvre (már ha beszélik azt). Az, hogy mikor kellemetlen nekik, sokkal kevésbé függ a tudásszintedtől, mint a személyiségedtől és viselkedésedtől. Ha jó a hozzáállásod, akkor akarnak majd segíteni, még ha rosszul is beszélsz. Még ha haladó szinten is vagy, teljes mértékben érdektelen mindenki számára a mondandód, ha csak a bemagolt szöveget mondod (így hívnak, innen jöttem, itt dolgozom, stb.). Egyszerűen nem fogja fenntartani a hallgató érdeklődését, és nem feltétlenül azért, ahogy mondod, hanem egyszerűen azért, mert unalmas hallgatni a mindenféle érzelmi töltéstől mentes önéletrajzodat. Mi több, ez az egyik legfontosabb oka, hogy az emberek nem akarnak egy idegen nyelven megszólalni - mert úgy gondolják, hogy nincs "semmi érdekes mondanivalójuk". Biztosíthatlak, hogy én nem azzal töltöm az első hetet, hogy megtanuljak beszélni az időjárásról... Tehát ahelyett, hogy túl sok időt töltenék az alapkifejezések tanulásával (ki vagyok, mit csinálok, stb.), a kezdés után rögtön rátérek arra, hogy miért kezdtem el tanulni az adott nyelvet - és persze ebbe teljesen beleélem magam. Emelett az áthidaló szófordulatokat (lásd lent) használok, hogy biztosítsam a másik ember számára a lehetőséget a véleménynyilvánításra, még akkor is, ha akkor még nem tudok túl sokat hozzátenni a témához. Mindenki szereti azokat, akik jól tudnak hallgatni!

DIÓHÉJBAN: Ahhoz, hogy meggyőzz valakit, hogy beszéljen hozzád a saját nyelvén, egyszerűen csak kérd meg rá!

AZ EMBERI TÉNYEZŐ Az itt leírtak nagyon lényegesek: a legtöbb ember azt hiszi, hogy lehetetlen egy idegennyelven kommunikálni a kezdeti időszakban - de ők nem veszik figyelembe a szociális aspektusait a dolognak. Azt gondolják, hogy az, aki őket hallgatja teszteli őket (talán éppen úgy, mint az iskolai vizsgákon), ahol minden egyes elkövetett hibával a vizsgán való sikeres átjutásuk esélyét csökkentik. Az emberek nem így működnek. Nem a hibák száma számít, hanem az, hogy a másik fél közben hogy érzi magát. Ezt sosem szabad elfelejteni, mikor egy másik nyelven beszélsz! Azzal, hogy lelkesedést mutatsz a nyelv és kommunikáció irányába, egyszerűen kedveskedni akarsz nekik. Mikor elmondom nekik az őrültnek hangzó, három hónapos küldetéseimet (az érdeklődés felkorbácsolása végett), az emberek azonnal megnyílnak és elmondják, hogy hogyan találták meg őseiket, vagy, hogy mindig is nagy álmuk volt, hogy megtanuljanak egy másik nyelven beszélni, vagy, hogy ők sem akarnak egy újabb, tipikus külföldi lenni, aki nem tanulja meg az adott ország nyelvét, amelyben jelenleg él. Ezzel hatást gyakorolsz a hallgató fél érdeklődésére és egyből máshogy fognak hozzád állni. Sokkal fontosabb megtanulni, hogyan mondd el ezt és ezzel érdeklődést kiváltani náluk, mint arról beszélni, hogy hány nővéred/bátyád van, vagy eldarálni nekik a napi rutinodat, vagy hasonló lényegtelen dolgokat, amiket a hagyományos tanfolyamokon vernek beléd. Tehát mégegyszer: ne hagyd figyelmen kívül az emberi tényezőt! Ezzel meg is lennénk, folytassuk a kétségek boncolgatásával! Öö... ööö... ööööö.... - mindenki ismeri azokat a kellemetlen pillanatokat, amikor azt a szót keresed, amit már egyszer megtanultál, mégis öt másodpercre van szükséged, hogy felidézd. Ez mindenkivel előfordul. Egy türelmes hallgató azonban kivárja ezeket, de nekem van egy sokkal jobb módszerem ennek megkerülésére - ez pedig nem más, mint a............ ...... ...... drámai szünet! Persze ez nem mindenkinek jön be (személyiségfüggő), de nálam nagyon is jól működött és sikerült fenntartanom az emberek érdeklődését annak ellenére, hogy időre volt szükségem a megfelelő szavak megtalálásához. Ahelyett, hogy ööö-znék, partnerem vállára teszem a kezemet, majd mélyen a szemébe nézek (esetleg a távolba révedek), mély lélegzetet veszek.... és kimondom a szót. Ezek a drámai szünetek számomra már a beszélgetés aktív részét képezik, ami alatt valójában kő keményen az átmenetileg elfelejtett kifejezésen gondolkodom. Még a legegyszerűbb beszélgetések is sokkal érdekesebbé válnak ezzel az egyszerű trükkel! Például, ha egy másodpercre van szükségem ahhoz, hogy a kulcsszó eszembe jusson, mondhatom a következőt: "Megyek a..." [felemelem a mutatóujjamat, hátralépek egyet, mélyet lélegzek, mintha csak le akarnám leplezni az élet, az univerzum meg minden titkát, majd kitekintek az ablakon a rám váró kalandokra] "... boltba! Kell valami?" Nem azt mondom, hogy ez mindenkinek működni fog, de remélem már érted, hogy mire gondolok. Ha egy kis személyes tónust adsz a beszélgetéshez, az azt jelenti, hogy még a legalapabb beszélgetések is lehetnek érdekesek a másik személy számára. Nem csak az számít, amit mondasz (szókincs), hanem az is, hogy hogyan mondod (személyiség). A legtöbb tanfolyam ezt az emberi tényezőt egyszerűen figyelmen kívül hagyja és sokkal inkább az aktuálisan közölni kívánt információra helyezi a hangsúlyt, melyek a mindennapi rutint próbálják közvetíteni. Biztosan neked is van már ötleted arra, hogyan adhatnád hozzá a beszélgetéshez a saját

személyiségedet - próbáld csak ki! Ne feledd, hogy bármit is mondasz a másik félnek, az sokkal érdekesebb a tények mögött húzódó okok miatt! Ezek az alkalmazott szociális trükkök még a legalapvetőbb beszélgetést is alaposan feldobják! Ha valaki egy mindenkit érdeklő témáról beszél, akkor próbálj meg arról beszélni, amennyit csak tudsz, ahelyett, hogy teljesen irreleváns, ám látszólagos szinted feletti kifejezéseket dobálnál be, csak azért, hogy lenyűgözd a másik felet. Ha valamire kíváncsiak, amiről te többet tudsz, akkor mondj el nekik róla mindent! Ha azt mondom, hogy van egy módszerem, amivel bármilyen nyelven meg lehet tanulni három hónap alatt folyékonyan beszélni, akkor a másik ember hirtelen elkezd fülelni, attól függetlenül, hogy mennyire gyengén beszélem az adott nyelvet. Ha valami érdekeset hall a másik fél, akkor az automatikusan motiválni fogja, hogy odafigyeljen rád és bíztasson a folytatásra. Te is motiválhatod a másik felet, így az segíteni fog és jó visszacsatolást adhat - ha a barátoddal/barátnőddel gyakorlod a nyelvet: ígérj neki egy csókot minden hibajavítás után. Ha anyanyelvűekkel mész el bulizni, mondd azt, hogy aki legelőször javítja ki 20 hibádat, az vendéged egy sörre! Mikor valóban kijavítják a hibáidat, köszönd meg és mosolyogj rájuk, ezzel kifejezve háládat, hogy segítsenek közelebb jutni a kitűzött célodhoz. Ha a javításukat kellemetlen csend követi, akkor sokkal kisebb eséllyel fognak segíteni neked a jövőben. Egy mosoly és az arra való igyekezet, hogy a másik személy is jól érezze magát (testbeszéden keresztül) sokkal messzebbre fog eljuttatni, amire a hibátlan nyelvtan bármikor is képes lenne. Mikor a másik személy látja, hogy izzadsz, hogy szenvedsz, hogy kényelmetlenül feszengsz és úgy általában nem élvezed a kommunikációt, akkor azon emberi természetüknél fogva megpróbálnak segíteni. Angolul (vagy más nyelven) fognak szólni hozzád (már ha ismerik a nyelvet), mert kedvesek akarnak lenni. Beszélj magabiztosan és vegyél fel egy magabiztos pózt! Sok helyen a testbeszéd sokkal fontosabb lehet, mint mondjuk a te hazádban - ezt sose felejtsd el! Ha nyelvtani hibákat követsz el, az sosem olyan kényelmetlen a magad és a hallgatópartnered számára, mintha látják rajtad, hogy kényelmetlenül érzed magad a helyzetben. Másrészről viszont: a pozitív hozzáállás is ragályos ám! Törekedj arra, hogy mindig kiegyensúlyozottnak tűnj, és persze ne felejts el mosolyogni! No, meg nevetni a saját hibáidon, ha az kell ahhoz, hogy a másik fél is kényelmesebben érezze magát. Ezek a bizonyos "szociális katalizátorok" azok, amik lehetővé teszik a beszélgetés élvezését, még a legalacsonyabb tudásszinten is. Tehát elmondom harmadszor is, hogy tényleg ne felejtsd el: ne hagyd figyelmen kívül az emberi természetet egy új nyelv elsajátításánál! :) DIÓHÉJBAN: Személyiséged sokkal nagyobb szerepet játszik abban, hogy meggyőzd a másik felet, hogy beszéljen hozzád, mint a tökéletes nyelvtan vagy a hatalmas szókincs. Még a kényelmetlen gondolkodási időszakokat is feldobhatod, ha egy kicsit megpróbálod belevegyíteni a személyiségedet!

TÚL SZÉGYENLŐS A BESZÉDHEZ Mindegy, hogy milyen nyelvet tanulsz éppen, még a legjobb szándékkal és legjobb módszerekkel felvértezve is utadat állhatja egy ronda dolog, mely visszatart a beszédtől: ha nem vagy elég magabiztos. Véleményem szerint az egyik oka annak, hogy sok online és CD alapú tanfolyam annyira népszerű, mert a nyelvnek ezen aspektusát egyszerűen nem érintik. Ha szégyenlős vagy, és magadra zárod a szobád ajtaját és ott hallgatod az iPodon a különböző tanfolyamokat, akkor nem lépsz ki a komfortzónádból - a legtöbb ember így szeret tanulni.

Sok tanuló képes sikereket elérni még így is, ám ezek sokkal lassabban jönnek, mint egyébként az lehetséges volna. Azonban, még ha évekig tanulsz is, egyszer eljön az idő, mikor valóban meg kell szólalnod a nyelven, ekkor azonban azt is meg kell tanulnod, hogyan győzd le a félelmedet, attól függetlenül, hogy mekkora tárgyi tudással rendelkezel. A nyelvtanulás lényege, hogy új emberekkel találkozz és kommunikálj (már ha nem csak az irodalomra/filmekre, stb. akarsz figyelni), és ha nem állsz erre készen, akkor a legjobb nyelvtanulási képesség sem fog segíteni – nem lehet szégyenlős, ki kell nyitni a szádat! Ez egy újabb kanyar a nyelvtanulás rögös útján, melyet okosan kell bevenned ahhoz, hogy elérd a célt - már ha a magabiztos nyelvismeret a célod. Az egyik legnagyobb bajom az önképző kurzusokkal (melyeknél semmiféle gyakorlat nincs), az, hogy már-már szinte bíztatják az embert, hogy meg se szólaljon. Itt az ideje kimondani - ha úgy érzed, hogy szégyenlős vagy, akkor csak saját magadat csapod be. Nem fogom ezt cicomázni: felejtsd ezt el! Nem vagyok nagy híve annak az elméletnek, miszerint valaki vagy befelé, vagy kifelé fordulónak születik. Persze van rá bizonyíték, hogy a genetikának némileg köze van ehhez, de ez egyértelműen nem egy olyan valami, amit nem lehet megváltoztatni. Néhány ember talán könnyebben elsajátítja azt a képességet, hogy emberek között vegyüljön, néhányan nehezebben, de ez egy képesség, amit meg lehet tanulni. Megtanulhatsz főzni, megtanulhatsz egy nyelvet vagy éppen megtanulhatsz kevésbé szégyenlősnek lenni. Ez az én esetemben biztosan így volt - végzős kocka mérnökként, mikor elkezdtem utazgatni, nagyon nehéz volt új barátságokat kötnöm ennek a "ténynek" köszönhetően egyszerűen magamat csaptam be azzal, hogy elhittem, hogy túl szégyenlős vagyok más emberekkel megismerkedni. Ahogy már írtam, ez egy önmagát beteljesítő prófécia. Nem mentem oda más emberekhez, vagy voltam elég magabiztos az általam ismert nyelvek használatában - egyszerűen csak azért, mert én úgy gondoltam, hogy nem is tudok. Valójában az égvilágon nem volt semmi, ami megakadályozott volna ebben - kivéve saját magamat. Egy vak ember sem tudja csak egyszerűen azt kívánni, hogy lásson - a szégyenlősség is csak azért létezik, mert azt mondod, hogy az létezik. Ezt pedig el kell és el is lehet felejteni! Segít, ha önsegítő könyveket és blogokat olvasgatsz, de én mégis arra bíztatlak, hogy találd meg a saját módszeredet arra, hogyan érezheted magad magabiztosabban. Nem szeretnék a szégyenlősség pszichológiai okaiba belemenni, de nem is olyan bonyolult ez, mint ahogy azt hinnéd. Semmi szükség arra, hogy készen érezd magad, hogy eltaláld éppen a megfelelő pillanatot, hogy kigondold előre, mit fogsz mondani, stb. A túl sok gondolkodás az, ami a legtöbb szégyenlős embert visszatartja a beszédtől. Ahogyan egy nyelvet sem beszélhetsz tökéletesen, úgy nem lehetsz "tökéletesen" kifelé fordult sem, aki a megfelelő helyzetre vár csak. Egyszerűen csak bele kell vetned magad a dologba, oda kell menned az emberekhez és elkezdeni beszélgetni velük. Az elmúlt évek során kényszerítettem magam, hogy megtanuljam ezt a képességet, mert egyedüli utazóként máshogy nem tudtam barátokra szert tenni, hacsak nem mentem oda én magam hozzájuk és mutatkoztam be. Ez persze hatással volt a nyelvtanulási technikámra is, így amikor meglátok egy anyanyelvűt, egyszerűen csak odamegyek hozzá és annyit mondok, hogy hola/ciao/salut, stb. Ha az utcán elmegy valaki melletted és te csak úgy elkezdenél hozzá beszélni, nos, igen, az kicsit furcsa lenne. De a legtöbb szociális helyzetben egyáltalán nem furcsa "idegeneket" leszólítani. Mondjuk egy bulin az emberek elvárják a szociális magatartást, vásárlásnál, étteremben vagy kajarendelésnél egy másik emberrel beszélsz - tehát akár fel is használhatod tudásodat és bedobhatsz egy-két kedves szót a beszélgetésbe. Ha nincs csúcsforgalom, szinte biztos, hogy boldogan csevegnek veled egy kicsit (persze ez kultúrától is függ). A legtöbb szociális megmozduláson a legtöbb embernek nincs semmi oka arra, hogy ne beszéljen veled, főleg, ha a testbeszéded és viselkedésed barátságos magatartást sugall.

Ezeken a megmozdulásokon betartva a fent leírtakat, gyorsan túljutok a szokásos bemutatkozási formákon és egyből a közepébe csapok. Persze ehhez egy kis idő kell, hogy az ember megszokja, de nagyon is hatékonynak bizonyult, mikor fenn akartam tartani valaki "ismeretlennek" az érdeklődését. Ha valamilyen eseményen vagyok és egyszer csak odasétálok valakihez, majd azt mondom: "Hello, Bennynek hívnak, fordító vagyok Írországból. Szeretek utazni és nyelveket tanulni. Téged hogy hívnak és mivel foglalkozol?", akkor az persze kedvesen hangzik, amellett, hogy egy tipikus beszélgetésindító és persze sokkal könnyebb is egy ilyen párbeszédre felkészülni - az efféle beszélgetési formulák teljesen elfogadhatók az első pár alkalommal. Többnyire azonban szeretek rögtön belecsapni a lecsóba, hogy felkeltsem valakinek az érdeklődését - ezt helyzettől függően többféleképpen lehet csinálni. Mondjuk egy bulin vagyok - odamegyek egy ismeretlenhez, megkoccintom a poharát (noha én általában kólát vagy narancslét iszom), majd megkérdezem, hogy tetszik-e nekik a zene. Ha te, vagy a szomszédod új vagy az utcában/épületben, csak biccents oda és mondd neki, hogy bármikor szívesen látod egy teára/sörre/ebédre. Ez meglepően hatékonyan működik, és egy kis mellébeszélés után a másik személy általában sokkal érdeklődőbb, alig várja, hogy elmondd neki a történetedet. A példák száma végtelen, és tényleg csak annyira van szükség, hogy odamenj a személyhez és elkezdj beszélni. Valóban nehéz lehet elsőre, mivel a komfortzónádon kívül vagy, de mint a legtöbb dologgal az életben, némi gyakorlással igazán jóvá válhatsz benne. Mielőtt külföldre utaznál, szokj hozzá ezekhez a "szociális felderítésekhez" - beszélgess annyi ismeretlennel, amennyivel csak tudsz a szülővárosodban! Kezdj neki most rögtön és gyakorolj mindenkivel (az idegen nyelven, vagy akár a sajátodon), mivel az önbizalom, amit ezen keresztül elsajátíthatsz, nagyban meg fogja könnyíteni a dolgodat abban, hogy jól beszélj majd a célnyelven. Most pedig töltsd ki az ötödik feladatlapot!

ÁTHIDALÓ SZÓFORDULATOK Mindez szép és jó, de még ha magabiztos is vagy, mindig lehet nagyon korlátozott az, amit mondani tudsz, pusztán hiányos tudásod miatt. Azt gondolhatnád, hogy az első időkben egyszerűen csak megtanulhatnál pár alapkifejezést, amivel rákérdezhetsz mindenre, de miután megkaptad a választ, azt nem tudod belevenni a beszélgetésbe. A beszélgetések nem pusztán kérdések és válaszok sorozata. Azt úgy hívják, hogy vallatás. Az elején, mikor még mindig csak kezded megszokni azt, hogy egy idegen nyelven beszélsz, el kell sajátítanod egy alap szókincset, hogy te is érdemben hozzá tudj járulni a beszélgetéshez - ám mégis van mód arra, hogy fenntartsd a beszélgetés folyását! A hirtelen lezárásokkal az a baj, hogy a másik fél nem igazán tud mit hozzátenni. "Milyen a kaja?" Jó." "Hány éves vagy? 27.". A másik személy némileg kényelmetlenül érezheti magát, mikor semmi nem jut eszébe, amit mondhatna, és még ha így is lenne, akkor sem számíthatna többre egy egyszavas válasznál - még akkor is, ha alkalmazod a fent leírt pozitív hozzáállást. Ettől a másik félnek még nem lesz több lehetősége a beszélgetés fenntartására. Szerencsére van megoldás, még akkor is, ha csak az alapoknál tartasz! Az áthidaló szófordulatok olyan szavak és kifejezések gyűjteménye, amelyek úgy egészítik ki a beszélgetést, hogy igazából nem tesznek hozzá semmi lényegi információt, éppen ezért nagyon rugalmasan és sokrétűen lehet őket használni. Anyanyelvünkön is állandóan használjuk ezeket. Magyarul például gyakran mondjuk: őszintén szólva, vágod, és hasonló szavakat, sőt még az illedelmes viselkedéshez hozzátartozó kifejezések is idetartoznak: köszönöm, elnézést, kérem, stb. Ezek azonban

nem hordoznak magukban információt, és pontosan ezért lehet őket egyfajta "nyelvhack"ként használni a kezdeti időkben. Mikor a célnyelvet hallgatod, biztosan te is sokat fel fogsz ismerni, sok azonban nem is fog létezni a saját anyanyelveden. Nagyon fontos ezek minél gyakoribb használata, hiszen ettől sokkal természetesebben fog hangzani a beszéded - amit még a legpontosabb nyelvtani struktúrák betartásával sem érhetsz el. A legjobb pedig az az egészben, hogy ezek segítségével "csalhatsz" és a beszéded sokkal folyékonyabbnak fog hatni, még akkor is, ha nincs túl sok mondanivalód. Az ötletet Anthony adta és a következőképpen magyarázta el: Egy étteremben vagy és valaki megkérdezi, hogy mit gondolsz az ételről. A tipikus nyelvtanulói tapasztalat az, hogy ilyenkor összezavarodik az ember, frusztrálónak tartja a helyzetet és ezért csak egy "ööö... jó"-t tud kinyögni, majd reméli, hogy nem kérdeznek több kellemetlen kérdést. Azonban, ha ismernék az áthidaló szófordulatokat, akkor mondhatnák például ezt is: Köszönöm kérdésed. Őszintén szólva, azt kell, hogy mondjam, az étel nagyon jó. Hadd kérdezzem meg én is ugyanezt: mit gondolsz az ételről? Ugyanezek a szófordulatokat végtelen különböző módon lehet összekombinálni. Később, mikor azt kérdezik: "Hová valósi vagy?", azzal válaszolhatsz: "Az az igazság, hogy Angliából. Kösz, hogy megkérdezted. Hadd kérdezzelek meg én is: te hová valósi vagy?" A beszélgetések nagyon kis százaléka hordozza magában a tényleges információt, a többi csak a formalitás fenntartására és a beszélgetés folyásának biztosítására szolgál. Tehát ahelyett, hogy hirtelen lezárnád a beszélgetést egy rövid válasszal, gyengéden visszadobod a labdát, hogy a kérdező is elmondhassa a magáét. A kézikönyvhöz csatolt Excel táblázat (amit Open Office-al és Google Dokumentumok-al is megnyithatsz (mindkettő ingyenes)) rengeteg ilyen szófordulatot tartalmaz, csoportokra lebontva: egyetértés/egyet nem értés (Természetesen! Ez azért túlzás, stb.), nyitó szövegek (ez egy jó kérdés), általános töltelékszavak (köztünk legyen mondva, valójában), minősítők (mint ahogy azt már biztosan tudod), témaváltók (amúgy, erről jut eszembe, stb.). Próbáld kikeresni ezeket a célnyelven (néhányat a kézikönyv fordításaiban is megtalálsz) és tanuld meg őket, hogy segítségükkel fenntarthasd a beszélgetés folyását! Egyébként ezek segítségével könnyedén elkerülheted azokat a bizonyos "ööööö...." pillanatokat. Ha jól megtanulod ezeket a kifejezéseket, maguktól fognak jönni, nem is kell gondolkodnod rajtuk, így segítségükkel extra másodpercekhez juthatsz, mikor is ki tudod gondolni, hogy mit akarsz mondani. Feladat: Nyisd meg a kézikönyvhöz csatolt "Áthidaló szófordulatok" (Conversational Connectors) dokumentumot és próbáld kitölteni a lehető legtöbb kifejezést a célnyelven! (A kézikönyvhöz tartozó fordításokból, vagy szótárakból). Tanuld meg őket és használd olyan gyakran őket, amilyen gyakran csak tudod!

TÖBB NYELV EGYÜTTES TANULÁSA Ha ráéreztél a nyelvtanulás ízére és az első nyelv már nem is elég, lehet, hogy felmerül benned a gondolat, hogy több idegen nyelvet is el kellene sajátítani. Ez persze teljes mértékben személyfüggő - a legtöbb ember megelégszik a célnyelv elsajátításával és nincs is szükségük több megtanulására. Ahogy már írtam, nagy különbség van a szeretni és szükség van valamire között- a legtöbb embernek ennyi bőven elég. Ha a hencegésnél és a felszínes tudásnál többet akarsz, és nincs meg az igazi elhatározás, akkor nagyon keveset fogsz elérni a következő nyelven. Ha valóban az a hosszú távú célod, hogy poliglottá (több nyelven beszélő ember) válj, akkor nagyon fontos, hogy ne fuss fejjel a falnak és kezdj el több nyelvet egyszerre tanulni - főleg hasonlóakat, pláne, ha még egyet sem sikerült tökéletesen megtanulnod.

Az előző fejezetben leírtak (egy nyelv magabiztos ismerete) még mindig érvényesek. Kezdj neki az eszperantónak, majd hajts rá a célnyelvre, míg azon elérsz egy jó szintet. Ha nem vagy hozzászokva, hogy egy másik nyelven beszélj, akkor hogyan boldogulnál el egy még újabbal? Továbbá: ha két nyelvet tanulsz egyszerre, nagyon könnyen összekeverheted a tanult szavakat (ez most melyik nyelven is volt?). Ha elérted a folyékony szintet egy nyelven, akkor kezdj hozzá a következőhöz! Ha nem így tennél, akkor annak a veszélynek tennéd ki magad, hogy egyik nyelven sem tanulsz meg jól. Tehát, ha elkezdesz egy új nyelvet tanulni, ne hagyd elsorvadni az elsőt! Gyakorold olyan gyakran, amilyen gyakran csak tudod, még akkor is, ha nem vagy az adott országban ehhez a már fent leírt technikákat használd! Ha nem vagy teljesen biztos benne, hogy mi legyen a következő nyelv (ez sosem jó! Mindig legyen érzelmi és személyes köttetésed az új nyelvhez!), akkor tanulj meg egyet ugyanabból a nyelvcsaládból! A tanulási idő így lényegesen lecsökken, hiszen egy alap szókinccsel és nyelvtannal már eleve rendelkezel. Azonban ne feledd, ha így teszel, még tovább növeled az esélyét, hogy összekeverd a nyelveket! Pontosan ezért használom én is a már leírt alapszabályokat: hogy a nyelvtanulási küldetéseimnek egy új dimenziót adjak - az emberi tényező hozzáadásával! Ahelyett, hogy a nyelvre, mint magára tekintenék, azt annak kultúrájával azonosítom és megpróbálom minden aspektusát felvenni (testhelyzet, testbeszéd, kifejezések, stb.) Például mikor franciául beszélek, akkor megpróbálom az ajkaimat úgy csücsöríteni, ahogyan azt az anyanyelvűek teszik, míg mikor olaszul beszélek, igyekszem ugyanolyan heves mozdulatokkal gesztikulálni, mint ők. Ez a két nyelv nagyon hasonlít egymásra, de nekem sikerült mégis mindkettőt külön megtartanom a fenti szabályok használatával. El nem tudnám képzelni, hogy egy francia szót (pl.: voiture) keverjek a szövegembe, mikor olaszul beszélek. Mert egyszerűen nem működik - a voiture szót a nyelv összes aspektusával azonosítom. Mikor kimondom a szót, akkor úgy is viselkedem, mint egy francia. Mikor olaszul beszélek, eszembe sem jut ez a szó, mert nincsenek hozzá asszociációk kötve és egyszerűen falsul hangzana. Gyakorlással ez is könnyebben fog menni - nem csak a szókincsed fog gyarapodni, hanem mivel kontextusban tanulod őket, könnyebben kötöd őket magához a kultúrához. Ez egy újabb ok arra, hogy másokat is arra bátorítsak, hogy továbbfejlesszék nyelvkésségüket, miközben valójában beszélik azt. Ha a szavakat csak a tanfolyamon tanulod, vagy szótárból nézed ki, akkor azokból hiányzik az emberi tényező - tehát lehet, hogy emlékszel a jelentésére, de ráérezni arra, hogy pontosan mikor kell használni (még ugyanazon nyelvnél is) sokkal nehezebb lesz! Ha valóban meg szeretnél tanulni több nyelven, akkor egyszerűen el kell fogadnod, hogy újra végig kell majd menned a már említett frusztrációs szakaszon. Ez mindig is így lesz. Legközelebb persze már gyorsabban túljutsz rajta, de eltűnni soha nem fog - és ez már magában is elég idegesítő. Mintha már hatalmas energiákat mozgattál volna meg azért, hogy képes legyél kommunikálni egy idegen nyelven, csak hogy rájöjj, az új nyelven kezdhetsz mindent előröl! Általánosságban azonban elmondható, hogy az első nyelv elsajátításával megtalálod a saját módszereidet, amik nagyban segítségedre lesznek a többi nyelv elsajátításában. DIÓHÉJBAN: Ha több nyelvet is meg szeretnél tanulni, ne kezdj addig újba, míg az első nyelvet jól el nem sajátítottad. Hogy ne keverd össze a nyelveket, azt azonosítanod kell a kulturális kontextussal, és arra kell gondolnod, hogy vajon egy anyanyelvű ezt hogyan mondaná? És ne feledd: az a kellemetlen, frusztráló érzés minden nyelv elsajátításánál ott lesz, a hiba nem benned van!

ÖTÖDIK RÉSZ: TANULÁSI SEGÉDLETEK

MEMÓRIAFEJLESZTÉS Ebben a részben néhány tanulási segédletet szeretnék megosztani, amivel még gyorsabban fejlesztheted a beszédkészségedet! Az előző részben már volt szó az egyik legfontosabb „segédletről” - a többi emberről! Mielőtt azonban rátérnék az online és számítógépes tanulási eszközökre, meg kell még említenem egy olyan dolgot, amit bárhol, bármikor használhatsz, és nincs hozzá szükséged semmiféle technológiára, könyvre, sőt még más emberekre sem: a saját elméd! Az elmúlt évek során majdnem mindenkinek, akivel találkoztam, problémája volt a szavak megjegyzésével. Kissé kemény diónak tűnhet több tíz, netán több százezer szót magabiztosan megtanulni valakinek, aki még mások nevét sem képes megjegyezni, vagy azt is állandóan elfelejti, hogy hová tette a kulcsát. Ez pedig egy újabb ok, amire ráfoghatjuk, hogy nyelvzsenik márpedig léteznek, és nekik valamiféle emberfeletti memóriájuk van, igaz? Nem! Ahogy azt már írtam, a nyelvtanulókat zseninek hívni teljesen képtelenség: a nyelvtanulás minden részét le lehet bontani apró részekre, a memóriafejlesztés pedig különösen ilyen, amit még mi, földi halandók is rendkívül gyorsan fejleszthetünk. Lehet, hogy azt hiszed, hogy ez nem így van, de az csak azért van, mert a már próbált módszerek rettentően időpocsékolók és a legkevésbé sem voltak hatékonyak. Mikor egy új szóval találkozol, amit meg akarsz jegyezni, a legelterjedtebb módszer erre az, ha egyszerűen csak ismételgeted. Például, van az a francia szó, hogy gare, ami azt jelenti, hogy 'vasútállomás' - a legtöbbször csak ismételgetjük újra és újra... újra és újra, míg végre valahogy meg nem ragad az elménkben. Gare - vasútállomás, gare - vasútállomás, gare - vasútállomás, gare - vasútállomás, gare - vasútállomás, gare - vasútállomás, gare - vasútállomás - százszor és ezerszer. Ezt nem szabad csinálni. A szavak között nem hozol létre semmiféle kapcsolatot, és remélni, hogy puszta ismételgetéssel majd valahogy beégetheted őket az elmédbe badarság. Ez amellett, hogy rengeteg időt vesz igénybe, még agyzsibbasztóan unalmas is. Egy újabb ok, hogy ne kedveljük a hagyományos nyelvtanulási formákat. Még rengeteg ismétlés után is sokkal inkább csak felismerni leszel képes a szót, felidézni nem. Többek között ez az egyik oka annak, hogy a legtöbb ember, aki a hagyományos módszerekkel tanult, azt mondja, hogy ők igazából csak megértik a nyelvet (ott is inkább csak az írásos formát), beszélni annyira nem tudják. Egyszerűen nem emlékeznek, hogy hogyan kell mondani ezeket a szavakat. Ez a tanulási folyamat szinte teljesen egyirányú (célnyelvről anyanyelvre) - és éppen ezért a folyamatos beszéd elsajátítására nem alkalmas.

KÉPASSZOCIÁCIÓ Asszociáljunk hát! Az egyik legjobb módszer erre, ha a szót a valós kontextusban látod, ahogy azt valóban, az életben is használják. Ehhez rengeteget kell olvasni/szöveget hallgatni, rengeteget kell foglalkozni az adott nyelvvel, a felidézés mégis leginkább egyirányú (tehát célnyelvről anyanyelvre), mivel a célnyelven olvasol/hallgatsz és az elmédben azt a saját anyanyelvedre fordítod. Megfelelő mennyiségű idegen nyelvű inputtal ez a fordítási folyamat megszűnik, a szöveg megértéséhez többé nincs szükséged az anyanyelvedre, de mégis, ez nem lesz hasznodra abban, hogy a nyelvet beszéld. Mikor olyan új szóval vagy kifejezéssel találkozom, amit meg akarok tanulni, akkor két vicces módszerem is van erre - mindkettő segít abban, hogy aktívan fel tudjam idézni a szavakat, ami sokkal fontosabb, mint szimplán felismerni azokat. Megértem, hogy frusztráltak azok az emberek, akik ilyen módon tanulják meg a szavakat, nem tudják őket

kimondani, mert egyszerűen nem emlékeznek rájuk. Az itt felsorolt két módszer sokkal hatékonyabb, és miután ráéreztél, hogy hogyan kell használni őket, csak pár másodperc (vagy kevesebb) kell, hogy megtanulj egy-egy szót. Szerencsére bármilyen felidézési technika, még a legunalmasabb ismétlés is segíthet a szavak memorizálásában, ha valóban használod őket a megfelelő kontextusban, a beszélgetés normál folyása mellett. Az első néhány alkalommal majd úgyis megállsz (ne felejtsd ezeket az "öööö" pillanatokat érdekessé tenni!), hogy elmédből előhúzd az asszociációt - de ezután már természetesen és magától fog jönni a szó, így az asszociációt el is hagyhatod. Egyszerűen már tudni fogod a szót. Ezek a technikák tehát sokkal inkább csak átmenetiek, amik az azonnali felidézést segítik elő. Az első, melyet már a blogon is említettem, a képasszociáció. Egyszerűen csak fogod a megjegyezni kívánt szót és egy képasszociációt illesztesz annak fordításához. Ennek mindig valamilyen színes, élénk, vicces vagy éppen képtelen asszociációnak kell lenni - amennyire csak lehet. Ha csak elképzeled a fogalmat, az nem elég, mert nincs benne semmi, amibe a memóriád kapaszkodhatna. Minél furcsább, élénkebb a sztori, annál jobb. Az egyik kedvenc példámon (a már említett francia gare szón) mutatnám be ezt, melyhez a következő történetet találtam ki: Tudomásom szerint az angol nyelvben nincs olyan hang, ami hasonlítana a francia "gar"-ra (ami a tipikus francia "r" hangon végződik), így egy perc gondolkodás után arra jutottam, hogy Garfield pont jó lesz asszociációs alapnak - aki nem ismerné, ő az a narancssárga, lusta, dagadt macska (aki persze beszél is), aki nem csak képregényekben, de mesékben és még filmekben is feltűnt. A vonatállomás, amivel azonosítani akartam, nagyon személyes volt (ez a legjobb) - a spanyolországi Valenciában lévő állomásra gondoltam, ahol anno nagyon sokszor megfordultam. Már a kezdetektől nagyon fontos, hogy minden nagyon élénk és színes legyen, tele részletekkel. Elképzeltem, ahogy az emberek rohangálnak az állomáson, visszagondoltam a vágányra, ahonnan a legtöbbször indult a vonatom, sőt még a jegyautomatára is, ahol általában a jegyemet vettem. Hirtelen egyszer csak megjelenik egy nagy, dagadt, narancssárga macska, nagyon is rajzfilmszerű alakjával - nem az a tipikus házimacska, hanem Garfield maga! De Garfield nem egyszerűen csak ül az állomáson (ez túl szimpla kép ahhoz, hogy megjegyezzem) - éppen késében van, és egy vonatra rohan, ami Bolognába megy egy lasagne evő versenyre. Nála van a bőröndje, valamint az elmaradhatatlan napszemüveg is rajta van, és hullámzó testtel rohan a vágány felé, ahonnan a vonata éppen indulni készül. Vicces kép, ahogyan ez kövér macska futkározik, talán éppen először életében! A vonat már menni készül, ő viszont nekiiramodik, feldobja a bőröndjeit a hátsó részre, ugrik egyet... és éppen eléri még azt! Mikor szükségem van a vasútállomás szóra, elmémben rögtön megjelenik ez a kis történet és magával "húzza" a gare szót. Bárhol találkozom a "gare" szóval, egyből megjelenik ez a kép és látom, ahogy a kövér macska fut a vasútállomáson a vonat után. Ez a felidézés kevesebb, mint egy másodpercig tart és a beszélgetés folyását alig lassítja le. Az asszociációk létrehozásánál ügyelek arra, hogy mindig rengeteg háttérinformációt kapcsoljak hozzá, mivel ezek a kis részletek mindegyike segít a szó "előhúzásában". Még ha nem is ismerted a gare szót, biztos vagyok benne, hogy hetek múlva is emlékeznél rá - már amennyiben magad is elképzelted ezt a bugyuta kis történetet. És persze ha hallod vagy látod valahol a szót, akkor is eszedbe jutna, hogy mit jelent - ezt nagyon fontos megérteni: ez a fajta memóriatechnika kétirányú! A beszélgetéseknél ez nagyon fontos, hiszen nemcsak jobban fogod érteni partneredet (mint ahogyan azt masszív inputbevitellel tennéd), hanem magad is képes leszel kimondani a szót. A magam részéről szeretem ezt a lehető legtöbb szóval eljátszani - és itt jöhet a kritika, hogy ez bizony túl sok időt vesz igénybe, egyetlen szó nem ér ennyit, nem igaz? A történet elolvasása is eltart egy kis ideig, tehát nem is hangzik túl hatékonynak a hagyományos magolással szemben - egyetlen szó miatt ennyi vesződség! Valójában csak pár másodpercig tartott kitalálni ezt a történetet - talán öt sem kellett hozzá. Mivel elménk

rettentően gyors gépezet, rengeteg ilyen kis történetet ki tud találni (nagyon részletes képekkel megtűzdelve) - egy kis gyakorlással bármilyen szót megjegyezhetsz gyakorlatilag másodpercek alatt. Eleinte azonban tényleg eltart egy kis ideig - újra fel kell fedezned a gyermeki képzelet határtalan hatalmát. Először lehet, hogy akár egy teljes perc is kell, mire kitalálsz egy megfelelően részletes kis történetet, sőt, még koncentrálnod is kell hozzá, nem is kicsit. Egy pár alkalom után azonban már sokkal-sokkal gyorsabban fog menni, akár még a beszélgetés közben is képes leszel ezt végrehajtani. Az emberek mindig azt kérdezik tőlem, hogy egyszerű beszélgetésből hogyan tudok ennyit tanulni - anélkül, hogy a szobámban a könyveimbe mélyednék. Nos, ez az egyik titkom. A kontextusból kitalálom, hogy egy szó mit jelent (vagy egyszerűen csak megkérdezem), majd gyorsan kitalálok hozzá egy kis asszociált történetet. Bármilyen hihetetlen is, én egyébként gyenge memóriával rendelkezem (mindig elkeverem a kulcsaimat. Lehet, hogy arra is ki kellene valami memóriatrükköt találnom, hogy emlékezzek, hova raktam őket?), és rengeteg gyakorlásra volt szükségem, hogy kifejlesszem ezt a képességet, mégis képes voltam rá. Biztos vagyok benne, hogy neked is menni fog. Ne feledd, hogy ez csak egy átmeneti állapot. Én úgy találtam, hogy miután kétszerháromszor felidéztem az asszociációt, utána már magától jött a szó, hiszen tudtam azt nem volt szükség többé fordításra vagy asszociációkra. Értem magát a szót, és nincs szükségem többé arra, hogy az angol megfelelőjét használjam. Ez mindenképpen jót tesz a beszélgetés természetes folyásának fenntartásához. Még pár asszociációs példa (talán az angol anyanyelvűeknek ez többet mondd): •Spanyol: playa = strand. Gondolj egy keménykedő futballjátékosra (angolul: player), aki fel-alá járkál a strandon (én itt egy konkrét valenciai strandra gondoltam, ahelyett, hogy egyszerűen csak "egy strandra" gondoltam volna - ezzel sokkal erősebbé téve az asszociációt). Az úriember feszeng, mutogatja az izmait és csajokat próbál befűzni. Playa egyenlő strand, ahol a játékos (player) mászkál. •Cseh prvni = első. Hintsük meg pár magánhangzóval, hogy jobban kiejthető legyen a dolog, én a következőt találtam ki pro van (pro - professzionális, profi; van furgon). Az én esetemben egy profi van (furgon) sofőrt képzeltem el, aki első lesz a furgonvezető olimpián - a képhez pedig hozzáadtam egy csomó idióta dolgot, hogy könnyebb legyen felidézni. •A Thai köszönést latin betűkkel a következőképpen írják: Sawadee. Az első rész majdnem úgy hangzik, ahogy az angolok ejtik ki a sour (savanyú) szót, tehát elképzeltem egy angol turistát Ko Phi Phi szigetén, amint éppen betér egy kávézóba (pontosan elképzeltem, hogy melyik kávézóba lép be, hogy mélyebb nyomot hagyjon a memóriámban) és teát (ami majdnem úgy hangzik, mint a szó második része, dee) kér - hiszen ismerjük őket, mindenhol a saját teájukkal vannak elfoglalva. Miután belekortyolt az italba, azt azonnal a pincérre köpi, mert a teában lévő tej már megsavanyodott (angolul: sour) - sour tea = sawadee. És hogy ez miért egyenlő a köszöntéssel? Hiszen ez az első dolog, amit mond, köszönés helyett. Egy helyit arcon köpni olyan durva sértés, hogy rettentő könnyű felidézni. Egy kis gyakorlással könnyedén megtanultam asszociációkat készíteni bármilyen új kifejezéshez vagy szóhoz. Amint az a példákban is látszik, néha egy kicsit meg kellett változtatni a kiejtést, vagy nagyon kicsavart példákat kellett felhoznom. Ezt azonban meg lehet tanulni. Próbáld ki legközelebb, mikor látsz egy új szót vagy kifejezést! Ez egy nagyon is hatékony módja a nyelvtanulásnak, amellett, hogy még élvezetes is. Miután elsajátítottad ezt az asszociációs képességet, szavak ezreit tanulhatod meg nagyon rövid időn belül. Ha jobban szeretnéd mások ötleteit felhasználni, a következő címen találhatsz egy csomó ötletet franciához, némethez, olaszhoz, lengyelhez és

spanyolhoz: http://www.memorista.com/ - azonban ne felejtsd, hogy az asszociációk sokkal erősebbek és hatékonyabbak, ha saját magad találod ki őket, lehetőleg sok személyes dolgot belevegyítve. A legtöbb asszociáció, amit magamnak találtam ki, valószínűleg nem működne más embereknek, de nincs ezzel semmi baj - legyél egy kicsit kreatív! Próbáld ki magad a hatodik feladatlap kitöltésével!

EMLÉKEZETFEJLESZTÉS ZENÉVEL Az egyik nagy hátránya a fent leírt módszernek az, hogy csak nagyon rövid kife jezések megjegyzésére alkalmas. Ha már egész kifejezéseket akarsz megtanulni így, akkor túlságosan komplikálttá válik az egész. Én előszeretettel használom az útikönyvek kifejezéseit arra, hogy már az első nap tudjak kommunikálni az adott nyelven. Ez persze hosszú távon nem működik, de egy jó kifejezésgyűjtemény nagyon hasznos lehet, hogy egész mondatokban fejezd ki magad. Másik módszer még, hogy interneten keresel pár alapkifejezést és szépen leírod magadnak őket egy papírra, esetleg elmented őket a telefonod memóriájába, hogy út közben is tanulhasd őket. Személyes kedvencem a Lonely Planet kifejezésgyűjtemény-sorozat – nagyon jól megszerkesztett és rendkívül hasznos! Sajnálatos módon egy sablont ráhúznak minden nyelvre, de nagyjából mindennel foglalkozik, amire szükséged lehet. Ezek a kifejezésgyűjtemények egész mondatokat tartalmaznak, amivel alapvető dolgokat fejezhetsz ki, amire a nyelvtan tanulásával csak viszonylag hosszú idő után lennél képes. Akkor hát hogyan tanuld meg ezeket a kifejezéseket? Lehet, hogy furcsa kiejtésük van, ami egyáltalán nem hasonlít anyanyelvedére. A képasszociációnak itt jól működhet - lényegében minden szóhoz egy külön képet kell elképzelned. Elismerem, ez elsőre kicsit komplikált lehet, hiszen még a kulcsszavakat sem érted a mondatban, és máris egész mondatokban akarsz beszélni! Semmi pánik, van egy második módszer is, amit magam is szívesen használok a kifejezések memorizálására. Ez pedig nem más, mint a zene. Ez egy kiváló módszer, ám ennek ellenére nem azt mondom, hogy szervezd át egész napod egy Broadway musicallé (bár el kell ismernem, ha egyszer rájövök, hogy ezt hogyan lehetne megvalósítani, biztos, hogy mindenkinek ezt javasolnám - hát nem lenne sokkal viccesebb a világ?) A legtöbb ember persze magolással próbálná megtanulni ezeket a kifejezéseket - ebben az esetben mi is ezt tesszük, de kombináljuk a zene és az asszociáció erejével! Ez a hármas megközelítés nagyban megkönnyíti még a leghosszabb mondatok megjegyzését is! Az asszociáció fontos a mondat első szavának vagy részének megjegyzéséhez. Még ha nem is ismered a szót, próbálj meg valamiféle asszociációt kitalálni a mondat első részéhez. Tehát ha például azt szeretnéd megjegyezni olaszul, hogy Dove si trova il gabinetto ("Hol van a vécé?"), gondolj a duvet szóra (ez angolul paplant jelent, és majdnem ugyanúgy ejtik) - és hogy valaki a paplant használja vécépapírként. Ez szó szinten nem segít, hiszen a "dove" azt jelenti, hogy hol, nem pedig azt, hogy paplan, de ahhoz, hogy átmenetileg megjegyezd a kifejezést, teljesen jó lesz - később, ha már többször használtad, automatikusan, asszociáció nélkül is emlékezni fogsz, hogy a szó azt jelenti: hol. Most, hogy már emlékszel arra, hogyan kezdődik a mondat, egyszerűen "magával ránthatod" a többit egy kis zene hozzáadásával! Ez alatt nem azt értem, hogy beszélj melodikusan (mint amiről az olaszok ismertek), hanem azt, hogy énekeld! Gondolj bármilyen dallamra (mondjuk a Big Ben harangjátékára) és énekeld a rá a szöveget! Ismételd meg párszor, hogy alaposan memorizálhasd - majd meglátod, hogy mennyivel viccesebb így tanulni. Ehhez a technikához még hozzájön egy másik rész is, ami tovább segíthet az asszociációban. Ha az előző példát folytatjuk a Big Bennel (persze a játszott dallamot ezer meg ezer más helyen hallhatod, de érdemes egy specifikus dologra gondolni), akkor én képzeletben elfordítanám 90 fokkal, mintha csak egy vécépapírtartó lenne - és ráhelyezem a már tárgyalt

paplant (duvet). Mivel a Big Bent beépítettem az elképzelt képbe, könnyen felidézem a dallamot és a szavakat is - főleg ha már elénekeltem magamnak párszor a dolgot. Énekeld velem! ♬ Dove si trova...♫ il gabinetto ♪. Te is hallod? A két szótag ("-ve si" és "etto") ugyanarra a hangra esik, ezért ez a tipikus minta könnyen megjegyezhetővé teszi a képet. Mindent összevetve az egész nem tart tovább 20-30 másodpercnél: elolvasod a kifejezést, kitalálsz hozzá egy asszociációt és elénekled magadnak párszor. Először persze egy kicsit tovább fog tartani, amíg újraéleszted a gyermeki képzelet képességét bensődben, de aztán minden olyan természetesen fog jönni, hogy öröm lesz nézni! Egy kis gyakorlással még gyorsabban elsajátíthatsz az egyes kifejezéseket! Persze mikor valakivel beszélsz, nem kell énekelned a kifejezést, de miközben próbálod felidézni azt (és az "öööö" periódusokat szépen felcserélni a már ismertetett áthidaló szófordulatokkal, mint például "Elnézést", "Kérdezhetek valamit?", vagy valamilyen testbeszéd-funkciót használsz arra, hogy jelezd, mondani szeretnél valamit, stb.), visszaemlékszel az első részre, magadban elénekled a dallamot, majd miután megvan, szépen kimondod hangosan. Két-három alkalom után ez teljesen automatikusan fog jönni és nem lesz szükséged az asszociációkra sem. A zene nagy segítségedre lehet a nyelvtanulásnál - a magam részéről én szívesen tanulok meg számszövegeket is, és együtt éneklem az előadóval, sőt, az érzelmi kapcsolat miatt a benne foglalt szavakat is sokkal könnyebben megjegyzem.

TEREMTS IDŐT! Egy másik "dolog", amiből sok rendelkezésedre áll, valószínűleg mégsem használod ki: az idő. Persze, tudom, hogy nagyon elfoglalt vagy - de hát ki nem? Munka, család, barátok, hobbi, szabadidős tevékenységek, futás, bevásárlás, fürdés, takarítás, alvás, meg még egy csomó minden - nem csoda, hogy alig van időnk valamire! Attól függetlenül, hogy egy rettentően elfoglalt cégvezető, vagy éppen egy beadandók alatt roskadozó diák vagy, egy csomó időt elvesztegetsz, amikor a nyelvet tanulhatnád. A legjobb módja annak, hogy újra átvedd az irányítást a saját időd felett az, ha kiszórod az életedből a lényegtelen dolgokat. Már volt róla szó, hogy a tévénézés saját anyanyelveden nem sokban járul hozzá életed céljainak eléréséhez - mi más van még, ami egyáltalán nem járul hozzá ezekhez a célokhoz? Gondolkodj el rajtuk, majd egyszerűen szórd ki őket az életedből! Ha kitöltötted az egyik korábbi feladatlapot, amiben arról volt szó, hogy mivel töltöd a napjaidat, lehet, hogy észrevettél valamit, amit nem muszáj csinálnod. Ha azt mondod magadnak, hogy "most pihenek", akkor gondolkodj el rajta, hogy ez valóban pihenés a szó hosszú távú értelmében, vagy csak egy rövidtávú figyelemlekötés. Mikor megszabadulsz ezektől a jelentéktelen napi tevékenységektől, akkor sokkal több időd marad a fontos dolgokra! A következő lépés, hogy észrevedd azokat az időszakokat, amiket még mindig idővesztegetéssel töltesz: mikor várakozol! Vársz a buszra/metróra/vonatra; várakozol, mikor éppen rajtuk ülsz az iskolába/munkába menet; várakozol sorban állás közben a boltban; várakozol a dugóban; várakozol a reggeli kávédra; várakozol a teaforralóra; várakozol egy barátra, mert késik a találkozóról; várakozol a dokinál/fogorvosnál; a liftben is várakozol vagy tíz másodpercig; várakozol, míg a számítógéped bekapcsol; várakozol, hogy valaki végre ajtót nyisson, stb. Ezen helyzetek többségében egyedül vagy - ha tehát nem tudsz senkihez beszélni, mit teszel? Bámulsz a semmibe? Nézegeted a hirdetéseket magad körül? Malmozol? Tizenötödszörre is megnyomod a zebránál a jelzőgombot vagy a lift hívógombját? Ezek a röpke pillanatok kihasználatlanul szállnak tova, és ha visszanézel rá, hatalmas időkupaccá állnak össze, amelyet elvesztegettél. Ezeket a helyzeteket nem kerülheted el, része az életünknek - de egy kis szervezéssel jól kihasználhatod őket!

A legtöbb ember számára ezek idegesítő másodpercek - mit késik már a másik személy annyit? Mi a fenéért kell ennyi embernek pont most bevásárolni? A számítógépem miért éppen most indult újra magától? Többnyire csak bosszankodva várunk - gondolj csak bele, hogy naponta mennyi időt stresszelünk ezeken feleslegen! A magam részéről én egyenesen örülök, mikor ezek a kis "katasztrófák" bekövetkeznek. De komolyan. Mikor valaki késik egy kicsit; elrontották a rendelésemet az étteremben és újra el kell készíteniük az ételt; éppen lekéstem a buszt és a következő csak negyed óra múlva jön; ahelyett, hogy átkoznám a "rossz szerencsét" és csak feleslegesen stresszelnék, ezt gondolom: remek! Megint van egy kis időm szavakat tanulni! Én a legritkább esetben ülök le az asztalomhoz tollal és ceruzával szavakat "tanulni". Erre "egyszerűen nincs időm", egy csomó más jobb dolgom van. A tanulásom nagy részét ezekben a holtidőkben végzem hihetetlenül sok időről beszélünk ám! (Főleg, ha olyan országban élsz, ahol kissé szabadabban értelmezik a pontosság fogalmát.) Ez azt jelenti, hogy mindössze csak hordozhatóvá kell tenni a tanulási anyagaidat és már meg is vagyunk! Mikor egy új országba költözöm, az első heteket főleg kifejezések tanulásával töltöm - egy kis kifejezésgyűjtemény-könyvecske a zsebbe és már készen is állunk! Ha már egészen elfogadható szinten beszélek, és a nyelvtanra kellene egy kicsit jobban figyelnem (ne tedd ezt az első időkben!), akkor hordok magamnál egy ragozási és prepozíciós táblázatot - mondjuk egy félbehajtott lap formájában. Olyan helyzetekben, ahol inkább csak fülelni tudok valamire (mondjuk autóvezetésnél), csak bedobok valamilyen nyelvi kurzust a magnóba, vagy ami még jobb, valamilyen podcastot (internetről letölthető rádióadások) az adott nyelven! Néhány nyelven könnyedén beszerezhetők szólisták, könyv formájában, ahol a listák kategóriákra vannak osztva, így könnyebb azokon szisztematikusan végigmenni. A kezdeti időkben azonban mégis érdemesebb inkább csak a kifejezésgyűjtemény hátulján lévő kis szótár részt használni - egyvégtében tanuld meg az egy betű alá tartozó alapvető szavakat, és máris vállon veregetheted magad az aznapi teljesítmény miatt! Kapd elő a jegyzetfüzetedet, vagy csak egy darab papírt és teszteld le magad a szavakon addig sem vesztegeted az idődet! Ha szívesebben tanulsz hallgatva, akkor gyorsan kapd elő az MP3 lejátszódat és kapcsolj be valami érdekes podcastot/műsort. Ha hiszed, ha nem, ha kihasználod ezeket az üres perceket, naponta akár órákat is fordíthatsz nyelvtanulásra, nem úgy, mint az átlagember, aki csak elvesztegeti ezeket az értékes perceket! Az utóbbi években én nagyon hatékonyan alkalmaztam ezt a megközelítést, bár hozzátartozik a történethez, hogy csak mostanában találtam rá egy rettentően jó dologra: a Spaced Repetition System-re (időszakos ismétlési rendszer). Az SRS egy prezentációs módszer arra, hogy egy információt pontosan akkor idézzél fel, mielőtt elfelejtenéd azt, ezáltal azt folyamatosan memóriádban tarthatod. Te magad is könnyen telepítheted az egyik legjobb ingyenes SRS programot, mely az Anki névre hallgat. A kézikönyvhöz csatolt interjúk egyikét Damien Elmesszel készítettem, aki az Anki fejlesztője, az interjúban pedig az SRS rendszer előnyeiről beszél. A számítógépen való tanulás nagyon hatékony lehet, de nekünk mégis arra kell koncentrálnunk, hogy menet közben hogyan tudunk tanulni! Ha van egy iPhone/iPod Touchod, Android alapú kütyüd vagy egy Nintendo DS-ed (offline tanuláshoz, magyarul, amihez nincs szükség internetre), vagy valamilyen mobiltelefonod, amin van internetelérés (ami nem kerül milliókba), akkor ezeket az eszközökkel menet közben használhatod az Ankit. Ezzel biztosítod, hogy kihasználd azokat a fránya két perces üresjáratokat, miközben kihasználod az SRS rendszerek legnagyobb előnyét, miszerint az algoritmus pontosan kiszámolja neked egy szó nehézségéből és az elért teljesítményedből, hogy mikor kell azt újra felidézned, ahhoz, hogy ne felejtsd el. Persze lehet véletlenszerűen is válogatni a szólistából, de ha az SRS mellett döntesz, még kevesebb időt vesztegetsz, hiszen nem nézegeted azokat a szavakat, amelyeket már tudsz - a program pontosan azokat a nehéz szavakat fogja kérdezni tőled, amikkel több gondod akadt és mindenképpen meg akarsz tanulni.

Nézd meg a fenti linket, ahol bőséges információt találsz arról, hogyan kell telepíteni a programot (vagy akár használhatod az online verziót is), valamit letölthetsz ingyenesen elérhető "szólistákat" - de elkészítheted akár a sajátodat is.

INGYENES MÓDSZEREK ARRA, HOGY ANYANYELVŰEKET TALÁLJ UTAZÁS NÉLKÜL És megint csak visszaértünk a nyelvtanulás lehető legjobb forrásához - az emberekhez. Ha a célországban élsz, akkor körbevesznek az anyanyelvűek, így rengeteg lehetőséged lesz beszélni, csak vegyél erőt magadon és bújj ki a csigaházból: beszélgess annyi emberrel, amennyivel csak tudsz! De mi van akkor, ha jelenleg éppen nem teheted meg, hogy elutazz? Csak tanulsz, míg "egy szép napon" majd elmész az adott országba, és akkor majd gyakorolsz? Felesleges. Szó szerint több ezer INGYENES módja van annak, hogy most azonnal elkezd gyakorolni a beszédet! Az első egy tandempartner keresése (nyelvcsere). Menj el a nagyobb egyetemekre és nézd meg a hirdetőfalat, lehet, hogy egy cserediák partnert keres, hogy éppen a te anyanyelvedet gyakorolhassa! Általában azonban a hazádban élő külföldieknek rengeteg lehetősége van gyakorolni a nyelvet, így már lehet, hogy elég jól beszélnek ahhoz, hogy ne legyen szükségük segítségre - ebben az esetben ajánlj fel valami mást, amiben te jobb vagy és meg tudnád azt nekik tanítani! Gitározol? Zongorázol? Jól főzöl? Tudsz programozni? Jógázol? Jó sakkjátékos vagy? Bármiben is legyél jó, mindig van valaki, aki meg akarja majd azt tanulni - már persze, ha elég jó vagy. De még ha nem is vagy a legjobb, akkor is tanulhatnak tőled... mindössze annyit kell tenniük érte, hogy az idő felében a saját anyanyelvüket oktatják neked. Ha olyan helyen élsz, ahol nehéz anyanyelvűeket találni, akkor kereshetsz "folyékonyan beszélő" embereket is, főleg, ha még csak most ismerkedsz a nyelvvel. Sose becsüld le egy jól beszélő (ám nem anyanyelvű) ember képességét és azt sem, hogy mennyit tud ő segíteni neked! Sőt, néha még sokkal hasznosabb lehet egy nem anyanyelvű! Ha egy nagyobb városban élsz, akkor nézd meg a Craigslist helyi oldalát (a jobb oldalon lévő listából választhatod ki az országot/várost), vagy az eBay classifieds részlegét (kattints az alul lévő "eBay clasifieds group" pontra az országok listájához - már persze, ha nem találod meg a főoldalon). Hirdetést keresni vagy éppen feladni általában a services offered --> lessons & tutoring (szolgáltatások --> oktatás) résznél érdemes. Ezeken az oldalakon könnyen találhatsz privát nyelvtanárokat is, akik sokkal olcsóbban dolgoznak, mint a legtöbb nyelviskola! A másik (sokkal kevésbé szokványos) módja, hogy anyanyelvűekkel találkozz (és nem vagy az országban), ha regisztrálsz a couchsurfing oldalon - ezt jómagam is rendszeresen használom. Az oldalt (főleg) olyan fiatal, kevés pénzű kalandorok használják, akik hostelek és hotelek helyett sokkal jobban szeretnének helyieknél lakni. Gyanúsnak hangozhat, de az oldalnak remek referenciái vannak, és a bizalmi rendszere is pontosan mutatja, hogy egy ember mennyire megbízható. Én már több mint ezer embert szállásoltam el a saját lakásomban és soha semmilyen problémám nem volt velük. Az utazó számára egyértelmű előnyöket rejt magában a rendszer, de a fogadó fél is jócskán profitálhat! Ha olyan embereket látsz vendégül, akik beszélik az általad gyakorolni kívánt nyelvet (meg persze olyanokat is, akik nem - erre szükség lehet, hogy te is megfelelő referenciákat szerezz), akkor biztos lehetsz benne, hogy a személy nagyon is motivált lesz benne, hogy segítsen neked (végül is ingyen szállást adsz nekik), és még csak ki sem kell lépned a lakásodból a gyakorláshoz! Egy szabad ágy, egy kihúzható kanapé, egy matrac, vagy egy darab hely a padlón is megteszi a legtöbb esetben. Ha a vendégül látás túl rizikósnak tűnik számodra (olvasd végig az oldal filozófiáját, mielőtt teljesen elveted ezt az ötletet!), akkor is találkozhatsz más utazókkal a főbb városokban megrendezett

találkozókon. Nézd meg a Találkozók (Meetings), valamint a városod Csoportját (Group), hogy kiderítsd, mikor van a legközelebbi találkozó! Ha megnézed a résztvevők listáját, könnyen kiderítheted, hogy jelen lesz-e a célnyelven beszélő anyanyelvű. És persze ebből a kézikönyvből már azt is tudod, hogyan győzd meg őket arról, hogy segítsenek, ugye? Egy másik oldal direkt a találkozóknak szentelve a meetup.com. Ez főleg angol nyelvű országokban népszerűbb - a nagyobb városokban rengeteg találkozó van, ahol gyakorolhatod a nyelvet! Ez nagyszerű alkalom arra, hogy olyanokkal találkozz, akik hasonló cipőben járnak veled, sőt, még néhány anyanyelvűbe is belefuthatsz! Ha jobban belegondolsz, lényegében bármelyik közösségi oldalon találhatsz csoportokat, akik egy bizonyos nyelvre fókuszálnak és találkozókat szerveznek. Például ha Facebookon rákeresel a városod nevére + a nyelv amit tanulni akarsz, majd ráböksz az "Események" (Events) pontra, lehet hogy már más meg is alapított egy hasonló csoportot, neked pedig csak csatlakoznod kell! Különben meg keresd meg az összes online fórumot, ami a városodhoz tartozik és fusd át őket alaposan! Ha semmilyen nyelvi vonatkozású csoportot nem találsz, akkor itt az ideje átvenni az irányítást: alapíts te egyet! Csak kezdd el, az emberek jönni fognak! Még csak internetre sincs szükséged - csak kérdezd meg a barátaidat, hogy nem ismernek-e valakit, aki beszéli az adott nyelvet. Nagyon is valószínű, hogy valakinek a valakije éppen csak erre az alkalomra vár! A harmadik módja, hogy gyakorold a nyelvet utazás nélkül, az internet segítségével lehetséges. Lehet, hogy nem tudtok személyesen találkozni, de a mai video és audio technológia segítségével már szinte teljesen élethű beszélgetéseket lehet lefolytatni online. Az internetnek köszönhetően mindegy, hogy hol vagy, mindig találhatsz anyanyelvűeket, akikkel gyakorolhatsz! Rengeteg oldalon kereshetsz partnereket: polyglot language exchange, Chatonic, Babelyou, Sharedtalk, italki, My language exchange, Lenguajero (spanyol) és vraiment (francia) Nagyon sokan használják még erre a LiveMocha-t és a Busuu-t (itt nem csak embereket kereshetsz, hanem online tanfolyamokat is végezhetsz, de szerintem ezek egyáltalán nem olyan hasznosak, mintha valakivel tényleg gyakorolnál.) Ezeknek az oldalaknak általában létezik fizetős verziója is, ami néhány extra funkcióval bővíti ki az alapszolgáltatásokat. Ha találsz egy szimpatikus személyt, egyszerűen csak kérd el a Skype címét és már indulhat is az ingyenes nyelvlecke! Először valóban furcsa lehet idegenekkel beszélgetni, de ha elég gyakran csináljátok, akkor barátokká is válhattok és a dolgok sokkal könnyebbre fordulnak. Még ha online is, attól ez még beszélgetés. Végül pedig: tartsd meg az egyensúlyt! Ők is segítsenek annyit neked, mint amennyit te segítesz nekik!

ONLINE ANYAGOK Noha ezen kézikönyv a beszédre helyezi a hangsúlyt, nem szabad elfelejteni a nyelv egyéb aspektusait sem. A LingQ weboldal szerintem az egyik legjobb arra, hogy ingyen nagyszerű olvasmányokat és podcastokat találj a legnépszerűbb nyelveken. Meglehetősen felhasználóbarát, ám ha kíváncsi vagy rá, részletesen itt olvashatsz az előnyeiről (és persze a hátrányairól is). A rengeteg ingyenes podcast kétség kívül az egyik legnagyobb előnye az oldalnak - letöltve őket akár menet közben is tanulhatsz. Ha itt nem találsz semmit, ami érdekelne, akkor keress anyanyelvűeknek szánt anyagokat - online rádiók tömkelege, valamint az iTunes nagy segítségedre lesz ebben. A legtöbb podcast ingyenes, és ami még ennél is fontosabb: a saját érdeklődésednek megfelelő dolgokat kereshetsz (hírek, technológia újdonságok, stb.) Egy másik trükk, amit a szótárak helyett szeretek használni, az a Google képkeresője. A kétnyelvű szótárakkal az a baj, hogy a saját anyanyelveden keresztül tanít. Ez minden

esetben sokkal lassabb, mintha tisztán az idegen nyelven gondolkodnál. Ideális esetben a képkereső egy (vagy több) olyan találatot dob ki, ami magát a szót jelenti (természetesen ez főneveknél/tárgyaknál sokkal jobban működik, mint elvont fogalmaknál) - ha találsz egy neked tetsző képet, akkor azt könnyen azonosíthatod a szóval és nem kell lefordítanod azt az anyanyelvedre. Próbáld csak ki! Menj a Google honosított oldalára (google.es spanyolhoz, google.fr franciához, google.hu a magyarhoz stb.), váltsd át a nyelvet a célnyelvre (ha esetleg ez még az anyanyelveden lenne), keress rá a szóra, majd kattints a felső sorban az "images" linkre (magyarul: "képek") - és már eléd is tárulnak a lehetséges változatok! Ez csak egy módja annak, hogy megpróbálj mindent a célnyelven csinálni. Egyszerűen ki fogsz esni a tanulás ritmusából, ha oda-vissza váltasz a célnyelv és az anyanyelved között. A Google keresőjét nyelvtani ellenőrzésként is használhatod. Ha egy szóvégződésre, prepozícióra vagyok kíváncsi, vagy csak tudni szeretném, hogy az adott szó hím, nő vagy semleges nemű-e, sokkal szívesebben használom a Google keresőjét, mint egy szótárt. Ebben az esetben macskakörmöket kell majd használnod a keresésnél (""). Ha franciául arra vagy kíváncsi, hogy azt kell-e mondanod, hogy commencer faire, commencer à faire vagy commencer de faire, egyszerűen csak keress rá mindegyikre! Valószínűleg a helytelenekre is kapsz pár találatot (mert mondjuk a szavak szokatlan sorrendben vannak egymás mellett), de ebben az esetben nagyjából 100-szor több találat lenne az "á" verzióra - értelemszerűen ez a helyes. Ahhoz, hogy kiderítsd a spanyol "coche" (autó) szó hím vagy nőnemű, használhatod a lenti szótárakat, vagy egyszerűen csak beírhatod a Googlebe, hogy "coche pequeño" és "coche pequeña" (hím és nőnem) - és meglátod, hogy a hímnemre nagyságrendekkel több találat fog kijönni. Mi van akkor, ha a helyesírást kell ellenőrizned? Használhatod a Google helyesírás ellenőrzőjét (Keresési javaslat), de ezt szavanként csinálni nagyon macerás lenne. Szerencsére a Firefox (és más böngészők) és az Open Office is kiváló, beépített szótárakkal van felszerelve, amelyeket nagyszerűen használhatsz erre a célra. Még a profi Microsoft Office helyesírás ellenőrzője is hibázhat esetenként, így semmi értelme arra pénzt kiadni, mikor a fent említett dolgok teljesen ingyenesek. Levélíráshoz Open Office-t használok, valamint hozzáadom azt a nyelvet, amire szükségem van (rengeteg nagy és kis nyelvet is ismer), majd lefuttatok rajta egy alapos helyesírás ellenőrzést - ez automatikusan jelöli a hibákat és elütéseket, valamint javaslatot is tesz a helyes használatra. Ha mindig ugyanazokat a hibákat követed el, egy idő után már magadtól is fel fogod ismerni őket! Az effajta automatikus ellenőrzés egy rettentően hatékony módja a tanulásnak! A Firefox böngészőhöz szintén gyerekjáték telepíteni egy idegen nyelvű szótárat, ami gépelésnél automatikusan kijelzi a hibáidat (nem csak emaileknél, de még facebook chatnél is!) Ha sokat chatelsz, akkor jó ötlet lehet feltelepíteni a pidgin programot – ez egyesíti az összes chatklienst (MSN, facebook chat, Skype, AIM, ICQ, Google Chat és még sok mást), így egy helyen láthatsz mindenkit - valamint nagyon egyszerűen váltani a különböző nyelvek között, így könnyedén ellenőrizheted a helyesírásodat! Néha egy egyszerű Google keresés nem segít a válasz megtalálásában, ekkor van szükség egy anyanyelvű segítségére - szerencsére sok olyan weboldal van, amit direkt erre találtak ki! A Lang 8 oldalon rövid szövegeket írhatsz, amiket aztán anyanyelvűek javítanak ki neked. Szeretnéd tudni, hogy hogyan ejtenek ki egy mondatot? Csak használd a Rhinospike oldalát! Mindkét oldal teljesen ingyenes (regisztráció azonban szükséges), valamint a te szövegeidet is gyorsabban javítják ki, illetve mondják fel hanganyagban, ha te is segítesz másoknak a fejlődésben. Ha csak egy-egy szó kiejtésében nem vagy biztos, akkor menj a Forvo oldalára, itt anyanyelvűektől hallhatod ezeket.

Mikor technikai kérdésed van a nyelvvel kapcsolatban, akkor irány a rengeteg online fórum egyike, ahol más tanulóktól és anyanyelvűektől kérhetsz segítséget, méghozzá általában nagyon gyorsan! Az egyik kedvencem a wordreference.com, ahol több nyelven is folyik a diskurzus. Egy másik megoldás, ha rákeresel a "nyelv neve" + "forum" kifejezésre a Google-ön pillanatok alatt rengeteg, valószínűleg, ingyenes fórumot fog kidobni, ahol gyorsan és pontosan megválaszolják majd a kérdéseidet. Na, és mi a helyzet az online szótárakkal? Ez nagyban függ a tanult nyelvtől, de itt is érdemes körülkérdezni a fórumokon, hogy ők mit javasolnak a tanuláshoz - azonban ne felejtsd el, hogy van néhány nagyon jó, többnyelvű online szótár is, melyeket több nyelv tanulására is használhatsz egyszerre! Az egyik ilyen a Wikipedia. Ez nem egyszerűen egy ingyenes enciklopédia (bár erre a célra is remek), hanem egy enciklopédia több száz nyelven! A cikkek nagy része össze van kapcsolva a vonatkozó cikkekkel más nyelveken, így ha nem értesz egy szót (anyanyelveden, vagy valamelyiken a Wikipedia számos nyelve közül), csak menj egy kicsit le és a bal oldalon már meg is találod a fordítást hozzá! Ez rendkívül hasznos lehet olyan ritka kifejezéseknél, amik még a szótárakban sincsenek benne! A már tárgyalt Wordreference nem csak a fórum miatt érdekes: tartozik hozzá egy hatalmas szótár is. Ugyan ingyenes, ám az oldalon található reklámok elég idegesítőek, így én ezt egy reklámblokkoló kiegészítő-programmal távolítom el (mely elérhető minden böngészőhöz). A szótár több nyelven elérhető, kontextusban segítséget ad, valamint ragozni is tud és ezeket fel is ismeri a keresésekben! Ha technikai szótárra van szükséged, irány a Proz (használd a Kudoz opciót!), de próbálkozhatsz az InterActive Terminology for Europe vagy a MyMemory oldallal is (technikai, jogi, orvosi vagy más nagyon specifikus szakmák szavaihoz) Ahogy azt már említettem, érdemes az összes létező kezelőfelületet átállítanod a célnyelvre (telefon, számítógépes játékok, számítógép) - ez egyfajta virtuális immerzió, ami rendkívül nagy segítségedre lesz a nyelv megértésében! Néhány programnál pár kattintással átválthatsz a célnyelvre (pl. Skype). A böngésződ átállítása sem nagy ördöngösség (hacsak nem Internet Explorert használsz, ez esetben egy teljesen új verziót kell letöltened). Sőt, vannak telepíthető programok is, melyekkel egy kattintással nyelvet választhatsz Firefoxnál, vagy a Google Chrome böngészőnél. Mac számítógépnél a Safari nyelvi beállításai a rendszernyelvhez vannak kötve. Ha meg akarod változtatni az egész rendszer nyelvét, csak menj a "Rendszerbeállítások..." ponthoz és kattints a "Nemzetközi" pontra. Ha megváltoztatod a böngésződ nyelvét, akkor sok weboldal automatikusan az adott nyelven fog megjelenni (mint például a Google is). Néhány oldal, mint például a Facebook, nem vált át automatikusan, ezt neked kell megtenni, de ez nagyon egyszerű (Profilom -> Fiókbeállítások). Windows alatt kicsit trükkösebb megváltoztatni a rendszer nyelvét, és általában a professzionális verzió kell hozzá - azonban magad is könnyen telepítheted az Ubuntu operációs rendszert, aminél egy kattintással megváltoztathatod a teljes rendszer nyelvét. Az Ubuntu egy Linux-fajta, amit bármilyen számítógépre ingyenesen és legálisan feltelepíthetsz és egyáltalán nem nehéz megszokni a kezelését. Akár azt is megteheted, hogy a Windows mellé telepíted, így nem kell választanod a kettő között. A virtuális immerziónak ezen hatása egyáltalán nem elhanyagolható, ne becsüld le őket!

HATODIK RÉSZ: KONKRÉT NYELVI PROBLÉMÁK MIÉRT LÉTEZNEK NEMEK EGY NYELVBEN?

Mikor valaki először tanul olyan nyelvet, amiben vannak nemek, akkor általában azt kérdezi magától (legalábbis az angol ajkúak), hogy minek? Felesleges pluszinformáció, amivel csak a baj van. Miért nőnemű a "hold" spanyolul és franciául, és miért hímnemű németül? A "masculinity" (férfiasság) miért nőnemű? Hogy lehetséges, hogy a "lány" semleges nemű németül? Ha így nézünk a dolgokra, akkor valóban kicsit érthetetlen, sőt, még rosszabb, ha belegondolsz, hogy egy nyelvben akár egymillió szó is lehet, melyeknek mindnek van neme – az összeset megtanulni szinte lehetetlen feladat lenne. Ha alkalmaznád is a már leírt asszociációs technikákat arra, hogy megjegyezd, hogy egy szó hím, nő, vagy semleges nemű, még akkor is rendkívül hosszadalmas és unalmas folyamat lenne! A némettanáraim azt javasolták, hogy egy szót annak mindig határozott névelőjével együtt (der/die/das) ismételjek - addig, amíg meg nem jegyzem. Ez segít, de nem elég hatékony! Ahelyett, hogy felesleges extra munkának tekintenénk ezt (ne feledd, a negatív hozzáállás mindig vissza fog tartani!), érdemes felismerni, hogy nem a dolgoknak van neme, hanem a szavaknak. Ez pedig egyáltalán nem mindegy. Egy szó könnyen lehet hím vagy nőnemű úgy, hogy semmi köze a szexuális nemhez, és nem feltétlenül "férfias" vagy "nőies". Ezek egyszerűen megegyezéses jelölések a kategóriákra, amik ennyi erővel lehetnének jin és jang, vagy pozitív és negatív. Még ha azonosítod is a dolgokat a személyek nemével (mint például "apa", "nővér", "barátnő"), ezek szinte soha nem fognak segíteni. A szavak betűkből épülnek fel, a végződések pedig egy bizonyos kategóriába sorolják a szavakat. Valójában a végződés (vagy ha rövid, akkor maga az egész szó) az, ami szinte minden esetben meghatározza a "nemet". A mögötte húzódó elképzelés nagyon ritkán áll kapcsolatban ezzel (hacsak nem a végződések is hasonlóak). Éppen ezért hasznos a szóvégződéseket tanulmányozni és ráérezni a sorozatosan visszatérő mintákra - ezekből már könnyű felállítani a nemre vonatkozó asszociációkat. Az esetek 90 százalékában ezzel helyesen be tudod lőni a szó nemét - és ehhez csak egy pár óra tanulás szükséges (többnyire minden nyelvtankönyvben benne van egy ilyen leírás). Példa: a gépek és elvont fogalmak általában nőneműek (-ness végződésű szavak angolban, mint például happiness (boldogság), freedom (szabadság), stb.), és nem maga a fogalom miatt, hanem sokkal inkább a kapcsolt szóvégződés miatt (té franciában, -dad spanyolban, -keit németben, -ost csehben, -ation/ación/azione stb. a többi román nyelvnél). A végződéseket megtanulni nem egy nagy ördöngösség – legfeljebb egy tucatnyi lehet a leggyakoribb végződések száma, ami a szavak nagy részét le is rendezi. Ez persze nyelvfüggő, de általánosságban el lehet mondani, hogy így van. Ha nem vagy teljesen tisztában a nemekkel, az még nem ok arra, hogy ne is próbálj meg beszélni! Legrosszabb esetben találgass – 33 vagy akár 50 százalék esélyed is lehet rá, hogy jól tippelj. Ha pedig néha hibázol, erről már most biztosíthatlak: a világ nem fog összedőlni. Menet közben kijavítanak, vagy majd később megtanulod magadtól – a lényeg, hogy mondj valamit és persze, hogy a beszélgetés folyamatos maradjon.

SZÓKINCSTURBÓ Noha asszociációval és zenével gyorsan tanulhatsz meg szavakat és kifejezéseket, azért egy kicsit mégis macerás a használatuk. Éppen ezért fontos rájönni, hogy valamit már tudsz az adott nyelven. Mindegy melyik nyelvről van szó, biztosan van valami közös benne a saját anyanyelveddel. Lehet ez japán, svéd, tagalog vagy portugál is, vannak mindenhol létező szavak. A nyelvet nem egy elszigetelt világként kell elképzelni - hatással van rá a politika, technológia, trendek, vallás, történelem és még sok más dolog, melyet az egész emberiség megél.

Mikor elkezdesz tanulni egy új nyelvet, keresd ki ezeket a szavakat, és azonnal több száz szóval lesz bővebb a szókincsed. Olaszul például bekapcsolhatod a számítógépedet (computer), brazil portugálul mozgathatod az egeret (mouse), oroszul internetezhetsz (ИнTернеT - helyettesítsd be a következő betűket: И=I, н=n és р=r), japánul pedig megnézheted az e-mailed (E メール, a második rész kiejtése "me-ru", ők így ejtik ki a "mail" szót). Törökül használhatod a Mozilla Firefoxot, szomáliul ugyanúgy "Microsoft Windows" lehet a gépeden, de akár euskara nyelven is kiejtheted a "Linux" szót. A márkanevek és technológiák hatalmas előnyhöz juttathatnak bármelyik országban. Bármerre is járok, ha kérek egy "Coca Cola"-t (vagy Pepsi-t), általában meg is értik. Ha pizzára fáj a fogam, ezt a szót bárhol bátran használhatom a világon. Lehetséges, hogy némileg máshogy kell ejteni ezeket a szavakat, de ha a lent leírt akcentuscsökkentő módszereket kipróbálod, az emberek általában meg fognak érteni. Ha a román nyelvcsaládból tanulsz egy nyelvet (francia, spanyol, olasz, portugál, stb.), akkor több ezer szavas szókészlettel indulsz (angol anyanyelvűként) - a francia eredetű szavakat az angliai normann megszállás alatt vette fel a nyelv, míg a latin eredetű szavak a tudományból és a vallásból származtak át. Ezeket a szavakat általában hivatalosabb helyzetekben szokták használni az angolban, tehát ha egy szinonimát keresel, ami mellesleg sokkal pontosabban leírja az adott dolgot, az nagyon jó eséllyel ugyanaz lesz a célnyelven is. Tehát ha valaki kopog az ajtón, mondhatod neki, hogy gyere be vagy lépj be (angolul: enter, franciául: entrer, spanyolul: entrar). Ha valaki osztja a nézetedet, akkor ugyanaz a nézőpontotok, tehát ugyanabból a perspektívából nézitek a dolgot (angolul perspective, portugál: perspectiva)(ugyanakkor a francia "point de vue" sincs túl messze az angol "point of view" (nézőpont) szótól). Mikor valakinek megmutatod a várost, akkor idegenvezetőt játszol (angolul: guide, ami ugyanaz franciául is). A szótanulás nem nehéz, de sokkal jobb, ha még jobban le lehet egyszerűsíteni! A szóvégződések is nagy segítségedre lehetnek, például az angolul -tion szótaggal végződő szavak általában ugyanúgy végződnek más latin nyelveknél is. Action (akció), nation (nemzet), precipitation (csapadék), solution (megoldás), tradition (tradíció), communication (kommunikáció), extinction (kihalás), és még több ezer hasonló szó, amit franciául egészen pontosan ugyanúgy írnak (noha a kiejtés némileg változik), más nyelveknél pedig alig módosul: spanyolul -ción lesz belőle, olaszul -zione, portugálul pedig -ção. Hasonló a helyzet a -tude végződéssel: gratitude (hála), magnitude (nagyság, magnitúdó), a –sionná: explosion (robbanás), expression (kifejezés), a –mentnél: encouragement (bátorítás), segment (szegmens), az –agenál: garage (garázs), camouflage (kamuflázs, álcázás) és még egy csomó másnál. Néha persze belefutsz úgynevezett hamis barátokba, de ezek inkább a kivételt képezik, semmint a szabályt - nagyon gyorsan meg fogod őket tanulni. Ha kíváncsi vagy 1700 hasonló példára, ahol az írás pontosan megegyezik angolul és franciául (valamint némileg eltérő a többi román nyelvnél), akkor nézd meg ezt a listát. Kapásból 1700 szó nem is rossz, de ezek csak azok, amik pontosan ugyanazok, egy betű eltérés nélkül. Ha használod egy kicsit a képzelőerődet (exemple, hélicoptère; porto, capitano; astronomía, Saturno, stb.), ez a szám könnyedén felmehet akár több tízezer szóra is!

AKCENTUSFEJLESZTÉS Mikor már magabiztosan társalogsz egy nyelven, vagy ha már jó úton vagy felé, érdemes egy kicsit figyelni az akcentusodra. Ez nem csak azt eredményezheti, hogy könyebben megértenek, de azt is, hogy a hallgató is magabiztosabban szól majd hozzád.

A jó akcentus segített, hogy könnyebben integrálódjak más kúltúrákba. Mint a nyelvtanulás más részeit, ezt is le lehet bontani több kis egységre. Az akcentus részét képezi az, hogy hogyan hangsúlyozol egy szót, az intonáció, a ritmus, vagy akár bizonyos kifejezések használatát is jelentheti. Még ugyanannál a nyelvnél is minden dialektusnak megvan a saját akcentusa és furcsaságai. A legjobb persze az, ha találsz egy anyanyelvűt, aki kijavítja a hibáidat, de saját magad is gyakorolhatsz: miután kimondtak egy mondatot, fennhangon többször elismételheted, próbálva megközelíteni az anyanyelvű kiejtését. Figyelj a szöveg muzsikájára és a kiejtésére! Lesznek olyan hangok, amik nem léteznek anyanyelveden, de ezeket is meg lehet tanulni. Csak egy kis gyakorlás kell hozzá. Általában nem túl nehéz elmagyaráztatni valakivel a száj/nyelv állását a helyes kiejtéshez - azonban egy meglehetősen türelmes embert kell ehhez találni (vagy éppenséggel fizetned kell neki), aki pár óra alatt sikeresen begyakorolja veled a nehezebb dolgokat. Ez sajnos egy olyan dolog, ahol nem lehet trükközni, ezt valóban be kell gyakorolni. Én is így teszek, és keményen edzek, hogy helyesebben beszélhessek - inkább előbb, mint később! Ha az angol az anyanyelved, akkor van egy hang, amin már most azonnal elkezdhetsz dolgozni, ez pedig az "r" (főleg, ha olyan európai nyelvet tanulsz, amiben ugyanez megvan). Az angol "r" egyáltalán nem hasonlít semmilyen más nyelv "r" hangjára és dolgoznod kell rajta, hogy pörgetni tudd, és valódi torokhangot képezz. Itt olvashatsz a különböző módszerekről, hogy hogyan pörgetheted az "r" hangot (ahogy azt spanyolban, portugálban, olaszban, szláv nyelvekben és más nem európai nyelvekben is használják). Furcsán hangozhat, de sokkal inkább az angol "l" hangra kell gondolni, mint az "r"-re. Más nyelvekben (pl. francia) ez teljesen torokhang - majdnem onnan jön, ahonnan a "g”. Ne feledd, egy anyanyelvű pontosan meg tudja neked mutatni, hogyan kell kiejteni ezeket a hangokat és azt is meg tudja mondani, hogy te magad mikor ejted ki helyesen.

INTERJÚK A Nyelvhack kézikönyvhöz több órányi interjú is tartozik, a későbbi verziókhoz azonban még több lesz hozzáadva. Jelenleg a következő emberekkel hallgathatsz meg interjút: •Khatzumoto az All Japanese All the Time ( www.alljapaneseallthetime.com ) oldaltól. Khatz másfél év alatt úgy megtanult japánul, hogy sikerült elhelyezkednie vele japánban - úgy, hogy közben ki sem tette a lábát Amerikából. 42 percen keresztül beszélgetek vele a sajátos immerziós technikájáról, amihez egyáltalán nem szükséges elutazni az adott országba. •Alexander Arguelles professzor, aki egész életét a nyelvek tanulásának szentelte, valami egészen elképesztő számú nyelven képes olvasni, és jó néhányon beszélni is. Az interjú 43 perc hosszú. •Moses McCormick ( http://www.youtube.com/user/laoshu505000). Az ohiói Columbus-ban lakik és több mint 40 nyelven tud, amibe több afrikai és ázsiai is beletartozik - ezek majdnem mindegyikét otthonról tanulta meg. 44 percen keresztül beszélgetünk. •Scott H Young - a saját esettanulmányom! A blogomon említett dolgok legtöbbjét felhasználva egy év alatt nagyon is figyelemreméltó szintet ért el franciából (az első idegen nyelve) az országban élve. Arról mesél, hogyan alakította át némileg az én tanácsaimat a saját igényeinek megfelelően. 29 perces beszélgetés. •Damien Elmes – Az Anki program megalkotója. Az SRS módszer működéséről mesél nekünk 17 percen keresztül.

LEZÁRÁS Végeredményben teljesen mindegy, hogy milyen módszer szerint tanulsz, a legjobb, amit tehetsz, ha keresel anyanyelvűeket és megkéred, hogy segítsenek gyakorolni. Remélem, hogy tetszett ez a kis kézikönyv, amit majd kiindulási alapként használhatsz ahhoz, hogy kidolgozd a számodra legjobban működő saját módszered. Ha úgy érzed, hogy valamelyik részről nem írtam elég részletesen, csak írj nekem egy levelet ide: [email protected]. Még ha nem is akarsz semmit kérdezni, viszont van véleményed a Nyelvhack Kézikönyvről, akkor is várom a leveledet. Ha jobb módszered vagy ötleteid vannak, és szerinted ki kellene próbálnom, ne habozz megírni azokat sem! Mindig nyitott vagyok új és érdekes dolgokra! Ha azért vetted meg ezt a kézikönyvet, mert az első idegen nyelvedet akarod elsajátítani, akkor különösen szeretném hallani az első beszélgetésed történetét egy anyanyelvűvel amit remélhetőleg sokkal hamarabb sikerült véghezvinni, mint azt eredetileg gondoltad volna ;) Ne felejtsd el megosztani a tapasztalataidat a kézikönyvről Facebookon és Twitteren sem! Ha további nyelvtanulási írásokra vagy kíváncsi, valamint azok gyakorlatba való átültetéséről, keresd fel a blogomat a www.fluentin3months.com címen, vagy kövess Twitteren az @irishpolyglot címen. Ne felejts el írni! - Benny Lewis