Balázs, Mészáros - Biológiai védekezés természetes ellenségekkel

Biolögiai vedekezés

természetes ellenségekkel szerkesztette dr Balázs Klára -dr. Mészáros Zoltán

Biológiai védekezés természetes ellenségekkel

Biológiai védekezés természetes ellenségekkel Sz erkesztette

Balázs Klára és Mészáros Zoltán

0 99 3709-9

DATE KÖNYVT1R, DEBRECEN

Mezőgazdasági

Kiadó · Budapest, 1989

!rta

Balázs Klára Csorba Gábor Darvas Béla J enser Gábor Kádár Ferenc Korsós Zoltán Loksa Imre

Nagy Z. László Papp Jenő Polgár László Rácz Vera Szabóné Komlovszky Ildikó Szentkirályj Ferenc Topál György Török János Visnyovszky Éva

LőveiGábor

Mészáros Zoltán

Lektorálta

Szalay-Marzsó László Fényképezte Nagy Z. László

1989 -04- 2 5

© Balázs Klára-Mészáros Zoltán, 1989 ETO 632.937.1 ISBN 963 234 003 5

TARTALOMJEGYZÉK

', ELÖSZÖ (Jermy Tibor) 9

ZSÁKMÁNY-RAGADOZÓ, GAZDA-ÉLÖSKÖDÖ KAPCSOLATOK JELLEMZÖI (Szentkirályi Ferenc) ll Alapfogalmak 11 A rovarevők hatásának becslése 12 A rovarélősködő életmód főbb vonásai 13 csoportosítási lehetőségei 13 táplálkozása 14 Az élősködők peterakásának módjai 16

Az

élősködés

Az

élősködők

A rovarevés hatékonyságát befolyásoló tényezők A ragadozó életmód főbb vonásai 19

17

Alkalmazkodás a ragadozó életmódhoz 19 A ragadozók zsákmányfelderítése 21

Összefüggések a ragadozók peterakásának módja és életmódja között 23

ÉLÖSKÖDÖK 27 Hártyásszárnyúak- Hymenoptera (Balázs Klára-Papp Jenő) 27 Fürkészalkatúak- Ichneumo'noidea (Balázs Klára-Papp Jenő) 28 Valódi fürkészek- Ichneumonidae 28 · Gyilkosfürkészek - Braconidae 32 Levéltetű-fürkészek- Aphidiidae (Polgár László) 38 Fémfürkészalkatúak- Chalcidoidea (Balázs Klára-Papp Jenő) 41 Tetűrontó fémfürkészek- Aphelinidae 41 Sugaras fémfürkészek - Pteeromalidae 44 Karcsú fémfürkészek - Eulophidae 45 Pete-fémfürkészek - Trichogrammatidae 47 Törpefürkész-alkatúak- Proctotrupoidea (Balázs Klára-Papp Jenő) 50 ' Élespotrohú törpefürkészek - Scelionidae 50 Kétszárnyúak- Diptera (Darvas Béla) 51 Fürkészlegyek - T achinidae 51

--5--

..

RAG ADO ZÓK 64

Száz lábú ak- Ch2"lopoda (Loksa Imre) 64

Rinyák - Geophilidae 64 Száz lábú- félék - Lithobiidae 64 Pókszázlábúak - Scutigeridae 65

Szitakötők - Odo nata (Mészáros Zoltá n) 65 Fülbemászók - Dermaptera (Nagy Z. László-Sze ptkirályi Ferenc) 68

Parti fülbemászák - Labiduridae 69 Valódi fülbe mász ák- Forficulidae 70

Tripszek - Thysanoptera (Jenser Gábor) 71 Poloskák - Heteraptera (Rácz Vera) 73

Virág polos kák- Anthocoridae 74 Meze ipolo skák- Mirid ae 81 Tolv ajpol oskák - Nabidae 85 Rablópoloskák - Reduviidae 88 Cimerespoloskák - Pentatomidae 89

Tevenyakú fátyolkák - Raphidioptera (Szentkirál yi Ferenc) 89

Tevenyakú fátyolkák - Raphidiidae 91

Síks zárn yúak - Planipennia 91 Pillefácyolkák - Ascalaphidae (Mészáros Zoltá n) 91 Hangyalesők - Myrmeleonidae (Més záros Zoltán) 92 Lisztes fátyolkák - Coniopterygidae (Szentkirál yi Ferenc) 92 Barna fátyolkák - Hemerobiidae (Sze~tkirályi Ferenc) 94 Zöld fátyolkák - Chrysopidae (Szentkirályi Feren c) 98 Csőrös rovarok - Mecoptera (Més záros Zoltán) 116 Skorpiófátyolkák - Panorpidae 116 Bogarak - Coleoptera 117

Futó boga rak- Caralnaae (Kádár Ferenc-Lőv ei Gábo r) 117 Holy vák- Staph ylinid ae (Lóvei Gábor) 125 Lágybogarak - Cantharidae (Szentkirályi Feren c) 126 Katic abog arak- Coccinellidae (Lővei Gábor) 126

Lepkék - Lepidoptera (Mészáros Zoltán) 134

Bago lylep kék- Noctuidae 134

Kéts zárn yúak - Dipt era (Visnyovszky Éva) 136

Guba csszú nyog ok- Cecidomyidae 136 Zengőlegyek - Syrph ide 137 ' Pajzstetűlegyek- Chamaemyiidae 144

Kas zásp óko k- Op#iones (Loksa Imre) 145

Szín-kaszáspókok- Phalangiidae 146

Pók ok- Aran eae (Loksa Imre) 147

Zugpókok - Agelenidae 149 Fark aspó kok- Lycosidae 150 Csod áspók ok- Pisauridae 151 Kere sztes póko k- Argiopidae 152 Törpepókok - Theridiidae 153 Karo lópók ok- Thomisidae 154 Kalit póko k- Clubionidae 155 U grópókok - Salticidae 156

--6--

..

Atkák- Acarina (Szabóné Komlovszky Ildikó-Jenser.Gábor) 156 Ragadozó atkák.- Phytoseiidae 156

- Amph,·bia (Korsós Zoltán) 160 Hüllök- Reptilia (Korsós Zoltán) 162 Madarak- Aves (Török János) 164

Kétéltűek

Cinegék- Paridae 167 Harkályok- Picidae, Csuszkák- Sittülae, Fakuszok- Cerhidae 168 Fácánfélék- Phasianidae 169 Magevő énekesmadarak 169 A madarak gazdasági jelentősége 170 Néhány tanács a madarak telepítéséhez 170

- Mammalia 171 Insectivora (Csorba Gábor) 171

Emlősök Rovarevők-

Sünök - Erinaceidae 172 Cickányok - Soricidae 172 Vakondok- Talpidae 173 Denevérek - Cht"roptera (Topál György) 173

A TERMÉSZ ETES ELLENSÉ GEK KÍMÉLÉS E ÉS ALKALMA ZÁSA A NÖVÉNYV ÉDELEMB EN (Balázs Klára) 177 A felismeréstól az integrált védekezésig 177 A biológiai védekezés gondolatának előtérbe kerülése 179 A természetes ellenségek kímélése, felszaporodásuk elősegítése 181 Agrotechnikai eljárások tudatos alkalmazás!! 181 Mechanikai védekezés 182 Parazitakímélő mechanikai védekezés 183 Csapdázási és előrejelzési módszerek 184 Rovarölő szerek okszerú használata 186 Parazitakímélő védekezési technológia 188

A természetes ellenségek betelepítése, áttelepítése 191 Idegen fajok betelepítése 191 Áttelepítés 192 ·

A természetes ellenségek tömegtenyésztése és kibocsátása 193 FELHASZ NÁLT ÉS AJÁNLOT T IRODALO M 195 NÉVMUT ATÓ 197

f.'

--7-·-

ELŐSZÓ

Századunk rohamos technikai fejlö9ése a -rn.ezÖgazdasági termelés módszereit is gyökeresen megváltoztatta. A gépesítés és ~a. vegyszerek széles körű alkalmazása ma a kedvtelés böl múvelt kiskerteker és úné=" zögazdasági nagyüzemeket _egyarfnt- Téflemzi. Ugyanakkor nyilvánvaló az is, hogy a mezögazdaság biológiai alapjai nem változtak: a kultúrnövények termesztéséhez ma is a talaj-víz-hőmérsék­ let-napfény optimális együttesére van szükség, és növényeinket ma is olyan többé-kevésbé természetes környezet veszi körül, amelyben az élőlények milliárdjai nyüzsögnek. Ez utóbbiak között akadnak olyanok, amelyek az ember versenytársaiként lépnek fel : megbetegítik vagy más módon károsítják a kultúrnövényeket, de találkozunk olyanokkal is, amelyek nélkülözhetetlen segítőtársaink, mint pl. a virágmegporzó rovarok, amelyek nélkül számos haszonnövényünk terméketlen maradna, vagy pl. sok ragadozó és élőskö­ dő rovarfaj, mely a növényeket károsító rovarokat pusztítja. A huszadik század második felének egyik nagy eredménye a növények kór--Okozol és· állati kártevői ellen használható - vegyi anyagok: a növényv~dő sz~rek kifel- lesztése. Nélkülük ma már amezőgazdasági termelés - különösen nagyüzemi viszonyok között - elképz€:ll:l_ete_tle11 lenne, és az emberiség élelmezése még nagyobb nehézségekkel küzdene.

A legnagyobb elismerést érdemlő eredmenyelt rrrelle1t á növényvédő szeiek-széles koru és gyakran indokolatfan-alkalmazásának ·a:zonbart hatrányai _rs--ml1tatKói: nak. Egyrészt kiderült, hogy a rovarölö szerek, a hasznos rovarokat is elpll:sztítják, ezért veszélyeztetettek a virágmegporzó rovarok, és megritkulnak vagy ki is pusztulnak a kártevöket sakkban tartó, vadon élő hasznos élölények, s emiatt ma több kártevö ellen rendszeresebben kell védekezni, mint azelőtt. Másrészt nyilvánvalóvá vált, hogy sok növényvédő szer az 'emberre is mérgezö, ezért szigorú elöírá-sokkal kellett szabályozni a szerek felhasználását, nehogy a velük dolgozók mérgezést szenvedjenek, illetve nehogyas zerek maradván yai szennyezzék az élelmiszeréket. Ezek a negatív tapasztalatok - különösen pedig az emberi környezet vegyszerterhelésének csökkentésére világszerte megnyilvánuló törekvések - ismét ráirányították a figyelmet azokra a természetes környezetben még megtalálhatá élölényekre, amelyek akultúrnö vények károsítóit megtizedelve fontos szerepet játszhatnak a növények védelmében, és amelyekröl a vegyszerek használata során a termelök megfeledkeztek. A kártevök e természetes ellenségeinek alkalmazása a biológiai védekezési módszerek egyike. Az utóbbi években az ismeretterjesztö folyóiratok és a hírközlö szervek

--9--

" is gyakran számoltak be a biológiai védekezés sikereiről, szembeállí.tva a vegyszeres védekezéssel. Ezek a nem mindig tárgyszerű közlések most azt az ellenkező nézetet alakíthatták ki a ·n.em szakemberek körében, hogy a vegyszeres növényvédelmi eljárások egészükben elvetendők, mert biológiai módszerekkel helyettesíthetők. Olyan vélemények is felbukkantak, hogy az utóbbiak elterjesztését a profitot hajszoló vegyipar propagandája akadályozza meg. A valóság ezzel szemben az, hogy a tudomány mai állása szerint a biológiai módszerek bizonyos körülmények között, egyes kártevők ellen valóban sikerrel vethetök be, különösen ha azokat egyéb védekezési eljárásokkal - a többi között éppen növényvédő szerekkel - megfelelően kombinálva alkalmazzák. Jelen munka szerzői a kapcsolatos alaptudományok legújabb eredményeire támaszkodva tárják az olvasó elé a kultúrnö'

vények kártevőit sakkban tartó természetes ellenségek gyakorlati alkalmazásának lehetőségeit. Ehhez részletesen ismertetik a szóba jövő fajokat úgy, hogy azok legfontosabb képviselőit a rovartanban járatlan érdeklődök is felismerhessék; tárgyalják a fajok életmódját és jelentőségétegyes kártevő fajok visszaszorításában, végül ismertetik azokat a gyakorlati teendőket, amelyekkel az egyes fajok vagy a fajok bizonyos csoportjai segítőtársainkká tehetök a növények védelmében. Az idevonatkozó ismeretek tárgyalása során a szerzők arra törekedtek, hogy a könyvet haszonnal forgathassák mind a kedvtelésből kertészkedők, mind pedig a nagyüzemek növényvédelméért felelős szakemberek. Budapest, 1987. december

--10--

]ermy Tibor akadémikus

ZSÁKMÁN Y-RAGAD OZÓ, GAZDA-É LÖSKÖDÖ KAPCSOL ATOK JELLEMZ Öl Alapfogalm ak Az egész világra kiterjedő becslések szerint a növénytermesztés össztermésének 30-40% -át a különböző kártevők (kórokozók, állati kártevők, gyomok) teszik tönkre. E hatalmas veszteségnek körülbelül egyharmadát a rovarok és az atkák okozzák. Ezen ízeltlábú kártevők ellen leggyakrabban a vegyszeres növényvédelmi eljárásokat alkalmazzák. Manapság azonban gazdasági és környezetvédelmi megfontolásokból egyre erősebb az a törekvés, hogy a hagyományos kémiai kezelések számát csökkentsék, illetve környezetkímélő növényvédelmi eljárásokat'használjanak. Ebbe az irányba hat az a korszerű védekezési szemlélet is, amely szerint nem a kártevő rovarok teljes kiirtására kell törekedni, hanem népességüket csak egy meghatározott szint, az úgynevezett gazdasági kártételi szint alá kell szorítani. Ez a szint olyan kártevő egyedsűrűséget jelent, amit nem gazdaságos tovább csökkenteni, mert nagyobb a ráfordítás, mint az elérhető terméstöbblet értéke. Védekezni tehát csak a kártételi szint felett gazdaságos. A környezetkímélő növényvédelmi eljárások között előkelő helyet foglalnak el a biológiai védekezés módszerei. A biológiai védekezés élő szervezeteket használ fel a növénykárosító. állatok és gyomnövények ellen. Legnagyobb gyakorlati szerepe a kártevő rovarok és atkák megfékezése, a természetes ellenségek felhaszná-

lásával. A kártevőknek számos természetes ellenségük van, mind a természetben, mind a művelt területeken. Az életközösségben szerveződő élelmi láncolen. Ami-

--21--

kor az illatkoncentráció erősödik, akkor leszállnak egy növényre és ott keresgélnek, majd növényről növényre repülve közelitik meg a zsákmányt. Kiderítették, hogy a közönséges fátyolkát a mézharmatban lévő triptofán és származékai vonzzák, amelyeket szaglás útján érzékelnek. Számos katicabogárfaj (pl. a' hétpettyes katica) imágó ja a telelőhely közélében lévő levéltetveket fogyasztja, itt szaporodik, és csak a nyár közepén vált át a lágy szárú növényeken élő levéltetvekre. A bogarak sok-sok kilométer távolságra vándorolnak, hogy felkeressék őket. Bizonyos növényfajokból származó illatanyagok ugyancsak vonzzák, illetve a növényen marasztalják néhány ragadozó faj imágóit. Ilyen jelenséget tapasztaltak a ragadozó poloskák esetében (Anthocorida fajok) is. A szúfélék ragadozói (pl. Histeridák) a fákból származó terpének illatát haszhálják nyomravezetőként. Az Anatis ocellata nevú katicabogárfaj pedig a fenyőtükből felszabaduló illékony aromás vegyületekre reagál, nem a mézharmat illatára.

levéltetú-fogyasztó lárvák. Bár látszólag véletlenül ütköznek bele egy-egy zsákmányba, a kereső útvonalak mégsem egészen véletlenszerűek, hanem a növény felépítése, hajtásrendszere határozza meg. A szárakon felfelé haladnak a hajtáscsúcsokig, a leveleken belül az erek mentén, vagy az éleken vándorolva keresik a zsákmányt. Így nagy valószínűséggel ütköznek levéltetvekbe, mivel telepeik a hajtásvégeken, tievélerek mentén csoportosulnak. A lárvák, miközben útvonalukon elő­ rehaladnak, a fejükkel vagy egész testükkel ritmikusan jobbra-balra hajlonganak és végigtapogatják a növényfelületet, megnövelve ezzel annak az esélyét, hogy zsákmánnyal találkozzanak. Ilyen kereső mozgást figyeltek meg a katicabogár-, zengőlégy-, zöldfátyolka-, barnafátyolka-, lisztesfátyolka-lárvák esetében. A katicabogár-lárvák hajlongó mozgása 160-220 fokos szögben történik. Ha a levéltetút kereső lárva a zsákmányegyedet megérintve elfogadhatónak találja azt, megragadja, és vagy felfalja (pl. katicabogár), A zsákmány megtalálása a folton vagy szúró-szívó szájszerveivel felnyárbelül. Ebben a fázisban a ragadozó imágó ·salja és testnedveit kiszívja (pl. fátyolkaés lárva látási vagy kémiai ingerek alapján lárvák). Az áldozat elfogyasztása után, ha tájékozódva cserkészí be a zsákmányt. Lá- a ragadozó még éhes, szúkebb területen tási inger lehet a szín, az alak, a mozgás, kezd keresni. Ekkor a lárva mozgásának . a tápnövény magassága, míg a kémiai in- sebessége lecsökken, és az elpusztított gereket szaglás, illetve tapintás segítségé- zsákmány közvetlen közelében intenzív vel érzékeli. Az érzékelők lehetnek a csá- hajlongással további áldozatokat keres. pokon, az állkapesi és ajaktapogatókon, a Ezalatt mozgása a sok visszafordulás miatt kanyargóssá válik. Egy bizonyos idő mellső lábakon. Látási ingereket használnak fel az aktív ragadozók~ mint például után, ha újabb zsákmányra nem lel, a lára szitakötők, pqloskák, rablólegyek, egyes va visszatér az egyenes vonalú, gyorsabb futóbogarak, pókok. A kémiai tapintási felderítő mozgáshoz. A fent leírt viselkeingerek hasznosítására jó példák a levélte- dés a tetvek szokásos csoportos eloszlásátú-fogyasztó rovarok, amelyek a növénye- hoz való alkalmazkodást mutatja. Vizsgáken vándorolnak, és ha zsákmányba bot- latok szerint _a katicabogár- és a zöldfálanak, megérintve vagy elfogadják táplá- tyolka-lárvákra is hatással van a növény lékul, vagy nem. Különösen jól példázzák felületére kerülő mézharmat, amelyet a a folton belüli táplálékkereső mozgást a tetvek bocsátanak ki. Nemcsak táplálkoz--22--

nak ebből, hanem mozgásuk is lelassul, és intenzív keresésbe kezdenek, több időt töltenek a növény mézharmatos felületén. Így nagyobb valószínűséggel találnak zsákmányra, és jobban kihasználják a táplálékforrást. A legtöbb levéltetű-fogyasz­ tó állat nem tudja érzékelni, hogy egy növényrészt átkutatott-e már vagy sem. Így például egy katicabogárfaj, a 14 petytyes füsskata (Propylaea quatuordecimpunctata) lárvája a felderítésre fordított idő 52% -ában olyan helyeket keresett fel, amelyeket előzőleg már meglátogatott. Sok levéltetű-fogyasztó rovar lárvája a tetűtelepek közelében marad ha azokat felfedezte, ,és ha éhezik, ragadoz belőlük. A zsákmány észlelésétől a megragadás, a megölés, az elfogyasztás és az emésztés végéig eltelt időt a zsákmány kezelési idejének nevezzük. Ez fajonként és zsákmányonként eltérő lehet. A kikeit kis lárvák számára nagyon fontos a mielőbbi táplálékfelvétel, mert hamar éhen pusztulhatnak. Például a 14 pettyes füsskata frissen kelt lárvája 25-30 óra éhezést bír ki. A levéltetű-fogyaszták friss lárváinak általál!lan egy-másfél napon belül táplálékot kell találniuk, különben elpusztulnak. Ezalatt, a növényfelülettől függően maximálisan l Oű-300 cm hosszú útvonalat képesek bejárni. Nemcsak a fiatal, de a kifej-

lett lárvák, imágók mozgását, ezáltal hatékonyságát is erősen befolyásolhatja a növény felületének viaszassága vagy szőrö­ zöttsége. A 14 pettyes füsskata szőrös burgonyaleveleken lassabban mozgott, mint a kopasz leveleken. A közönséges fátyolka lárváját gátolta a káposztalevélen található kemény viaszos réteg vagy a dohány erős szőrözöttsége. Ez utóbbi ragadozóknak a mozgását erősen zavarták az uborkanövény mirigyszőrei is. Megfigyelték, hogy a hétpettyes katicabogár lárvái sokkal gyakrabban estek le a sima levelű borsóról, mint a szőrösebb bablevélrőL Így sok időt fordítottak arra, hogy visszamásszanak és a zsákmányt újra megtalálják. Emiatt lényegesen kevesebb kártevőt támadtak meg és fogyasztottak el. A prédával való "találkozás" sikeressé;ge számos tényezőtől függ. Ilyenek: a ra-: gadozó hossza (idősebb lárva jobban tudja kezelni a zsákmányt, mint a fiatal)., a zsákmány mérete, minősége. Az elfogadásnál nagy szerepet játszik a zsákmány kültaka. rójátfedő viasJ;réteg összetétele. Az ebben található paraffinvegyületek serkentik a katicabogarak, a zöld fátyolkák, aNabis és Geocoris poloskafajok lárváit arra, hogy az áldozatot megharapják, illetve felnyársalják és kiszívják.

Összefüggések a ragadozók peterakásának · módja és életmódja között, A ragadozók peterakásának módja (a peték térbeli eloszlása, a peterakóhely) általában összefüggésben van a zsákmány népességével, annak térbeli eloszlásával, egyedsűrűségével és azzal, hogy a ragadozó rovar melyik életszakaszában folytat

ragadozó életmódot. A táplálkozás módja szerint mind a kifejlett rovar, mind pedig lárvája lehet növényevő vagy ragadozó, sőt egyszerre mindkettő is (mindenevők, ún. omnivorok). A ragadozók a peterakás módja és a

-23--

táplálékforrás szerint különböző csoportokba sorolhatók. A petéket a nőstény a zsákmány közvetlen közelébe' rakja le - Csak ra lárvák ragadozók Az imágók többnyire virágporral, nektárral, mézharmattal táplálkoznak, de vannak olyan fajok is, amelyek kifejlett korukban egyáltalán nem táplálkoznak. A kétszárnyúak (legyek - Diptera) rendjébőlszámos csoport tartozik ide. Közülük legfontosabbak a zengőlegyek (Syrphidae), a pajzstetűlegyek (Chamaemyidae) és a gubacsszúnyogok (Cecidomyidae). Néhány hártyásszárnyú (Hymenoptera) faj, amelynek lárvái rovarpetéket ragadoznak, szintén ide sorolható. A legyek nőstényei petéiket közvetlenül a zsákmány mellé, vagy például a levéltetveket ragadozók esetében a tetütelep belsejébe helyezik el. A kikelő kis nyüvek, amelyek - lábaik nem lévén - csak lassú, araszolócsúszó mozgással tudnak előrehaladni, rögtön helyben megkezdhetik a ragadozóéletet. Ennél a lárvatípusnál tehát nagyon fontos, hogy a nőstény olyan helyre rakja le a petéit, ahol az utód elegendő zsákmányt talál, különben éhen pusztul. - A lárva és az imágó is ragadozó, zsákmányaik azonosak vagy hasonlóak Ebbe a csoportba nagyon sok fontos rovarevő tartozik. A nőstények a petéket a zsákmányállatok "foltj ainak", csoportjainak közelébe vagy telepeik belsejébe rakják le. Ide sorolható néhány zöld fátyolkafaj, több barna fátyolka-faj, a lisztesfátyolka-fajok, a ragadozó katicabogarak, a holyvák és néhány más ragadozó bogárfaj. Rajtuk kívül a hártyásszárnyúak közül a ragadozó darazsak, ragadozó hangyák és tripszek. A zöld fátyolkák közül a Chrysapa fajok azok, amelyeknek nőstényei petéiket a levéltetűtelepek közelében rakják

le, és a kifejlett állatok is levéltetvekkel táplálkoznak. Hasonlóképpen viselkednek a levéltetü-ragadozó katicabogarak is. A levéltetveket fogyasztókan kívül sok pajzstetű- és atkaevő rovar is szorosan kötődik zsákmányállatához. Így pl. a katicabogarak közül a Chilocorus, Stethorus, Scymnus fajok, valamint a tripszek, a lisztes fátyolkák és a ragadozó atkák sorolhatók ide. - A lárva és az imágó is ragadozó, de zsákmányállatai k különböznek Jó példa erre a csoportra néhány légyfaj a viráglegyek ( Anthomyidae) c~aládból, amelyeknek !árvái sáskapetéket, trágyában fejlődő légynyüveket zsákmányolnak, míg a kifejlett legyek más rovarokkal táplálkoznak. A vízi fátyolka ( Osmylus fulvicephalus) és a szivacslegyek ( Sisyridae) !árvái vízirovarokkal táplálkoznak, a kifejlett imágók apró szárazföldi íz_eltlábúakra (pl. levéltetvekre) vadásznak. A petéket a nőstény nem közvetlen ül a zsákmányállatok mellé, hanem attól távolabb, de nagyobb tápláléksűrűségű növényfoltokba rakja le - Csak a lárvák ragadozók Sok olyan rovar tartozik ide, amelyek-. nek lárvája vízben vagy talajban él. Az álkérészek ( Plecoptera) és a tegzesek . ( Trichoptera) !árvái vízirovarokat zsákmányolnak. Néhány recésszárnyú (Neuropteroidea) család képviselőinek lárvái laza, homokos talajban vagy a talaj felszinén vadásznak zsákmányaikra. Ilyenek pl. a hangyalesők ( Myrmeleonidae) és a kardosfátyolkák (Nemopteridae). E csoport legtöbb tagja a legyek rendjéből kerül ki. Ilyenek pl. az igazi szúnyo• gok ( Culicidae), a lószúnyogok ( Tipulidae), az árvaszúnyogok ( Chironomidae), a bögölyök (Tabanidae), a kószalegyek

--24--

( Rhagionidae) J a muslicák -( Drosophilidae) és a valódi legyek ( Muscidae). .E családok fajainak lárvái sok esetben vízben vagy talajban élő ragadozók. A pöszörlegyek (Bombyliidae) , és a púposlegyek ( Phoridae) fajainak lárvái rovarok petecsomóival táplálkoznak, míg a rámáslegyek ( Pallopteridae) lárváinak zsákmányai a szúbogarak lárvái. - A lárvák és az imágók azonos vagy hasonló zsákmányokat ragadoznak Ide is számos .rovarcsoport sorolható. A levéltetveket ragadozó rovarok közül számos faj nem közvetlenül a tetűtelepek mellé rakja petéit, hanem inkább egy-egy nagyobb, több négyzetméteres növényfoltba, amelyen belül a levéltetvek egyedsűrűsége nagyobb, mint a környezetben. Ez a jelenség gyakran tapasztalható egyes szántóföldi kultúrák (pl. kukorica) táblaszéli soraiban, vagy akár a belsejében egyegy erősebb fertőzési gócban. Kukoricaállományokban végzett japán vizsgálatok kimutatták, hogy a katicabogarak és a zöld fátyolkák bizonyos fajainak nőstényei általlerakott peték és a levéltetvek egyedszáma között akkor tapasztalták a legszorosabb. kapcsolatot, amikor egy négyzetméteres mintákkal dolgoztak. Ezzel szemben, amikor a mintákat egy növényről vagy egy levélről vették, a kapcsolat nem volt ilyen szoros. Ez a jelenség arra utal, hogy sok levéltetű-fogyasztó faj nősténye nem határolja be pontosan a zsákmányállatok kis foltjait, hanem megkeresik a nagyobb zsákmánysűrűségű növényfoltokat, és petéiket ezekbe helyezik el. - A lárvák és az imágók különböző zsákmányokat ragadoznak Ide tartoznak á jól ismert szitakötők, amelyeknek lárvái víziragadozók, az imágók pedig a légtérben vadásznak. A recésszárnyúak ~özül ilyenek a pillefátyolkák ( Ascalaphidae) J amelyeknek lárvái

száraz gyepekben élő apróbb rovarokkal táplálkoznak, az imágók pedig a levegő­ ben repülő rovarokra vadásznak. Ide sorolhatók egyes légycsaládok, pl. a rablólegyek ( Asilidae) J táncoslegy~k ( Empididae) fajai is. A nőstények petéiket a zsákmánytól függetlenül rakják le - Csak a lárvák ragadozók A nünükék ( Meloidae) lárvái szöc;skék és sáskák petéit ragadozzák, az imágók pedig növényevők, esetenként kártevők is lehetnek. A nőstények petéiket szanaszét, gyepek, rétek talajába helyezik, a kikelő lárvák a talajban keresik meg a táplálékul szolgáló petéket. - A lárvák és az imágók hasonló zsákmányokon élnek Sok ragadozó egyenesszárnyú (szöcskék), kevés poloska- és bogárfaj sorolható ebbe a csoportba. Erre a típusra jó példa a fülbemászók ( DermapteraJ rendje, amelynek fajai petéiket a talajban a zsákmánytól függetlenül ásott költőüregekbe helyezik el. A kikelő lárva és az anyaállat ugyanazokat a zsákmányállatokat ragadozza. , - A lárvák és az imágók különböző zsákmányon élnek Ide tartoznak a tevenyakú fátyolkák ( Raphidt"optera) J a fogólábú fátyolkák ( Mantispidae) és a lágybogarak ( Malacodermata). A tevenyakúak lárvái fakérgek alatt, avarban vadásznak, az imágók pedig a növények levélzetén élő apró rovarokra, főleg levéltetvekre. A fogólábú fátyolkák lárvái pókok petecsomóin élnek, az imágók pedig egyéb apró, puha rovarokat zsákmányolnak. - Csak az imágók ragadozók Az ide tartozó fajok lárvái élő vagy holt szerves anyagokkal táplálkoznak, az imágók pedig ragadozók. Ide tartozik a csőrös rovarok ( Mecoptera) néhány faja, egyes legyek és hártyásszárnyúak.

,

--25--

ÉLÖSKÖDÖK

.

Hártyásszárnyú ak - Hymenoptera A rovarok ( Insecta) osztályának egyik legnagyobb fajszámú rendje. Hazánkban legalább tízezer, az egész Földön pedig szerény számítások szerint is lOQ-150 ezer fajuk él. Olyan általánosan ismert rovarokat sorolunk ebbe a rendbe, mint a hangyák, a darazsak, a méhek, a fürkészek. Ahogy nevük is jelzi, két pár hártyás szárnyat viselnek testük hátoldalán, a toron. Az elülső pár szárny mindig nagyobb a hátulsó párnáL A fém- és tör-. pefürkészek kivételével szárnyuk jól, egyes csoportokban gazdagon erezett. Másodlagosan csökevényesedhet, illetve hiányozhat is, de ez csak kevés csoportra jellemző.

Testük három fő része a fej, a tor és a potroh. A fej hordja a csápot, a tor pedig a két pár szárnyat, továbbá a három pár lábat. Testük, elsősorban a fej és a tor kitinizált. Szájszervük rágó, a méhalkatúaké rágó-szívó. Fejük oldalán egy pár nagy, összetett szemet és fejtetőjükön három pontszemet viselnek. Csápjuk hossza és ízeinek száma elég változó. Formáj_a szerint lehet serteszerű, fonalas, vastagodó, ágas-bogas stb. Szaglásra és tapintásra egyaránt használják. Lábaik többnyire erősek, tüskézettek. A potroh hat-nyolc szelvényből áll, hossza többszöröse a szélességének. A nőstények fullánkja, illetve tojócsöve általában elég hosszú, a tojókészülék a potroh végén van. 'A hímek potrohvégén ivarlemez lehet.

A hártyásszárnyúak három csoportját alrendnek tekintjük, ezek a következők: növényevő darazsak (Symphyta), tojókészülékesek (vagy fürkészek általában; Terebrantes) és fullánkosok (a tulajdonképpeni darazsak, vadméhek, hangyák; Aculeata). E három alrend közül a tojókészülékesek alrendjeibe· tartoznak azok a fürkészek, amelyek kártevőink ellenségei, ezért részletesebben ismertetjük őket. A tojókészülékes hártyásszárnyúakra (1. tábla, L kép) legjellemzőbb az, hogy tojókészülékükkel ;,darázs" értelemben nem tudnak szúrni, tehát csak tojásrakásra használják; alaktani (morfológiai) szempontból pedig, hogy a három pár iábukon a tövi helyzetű csípőt követően a tompor mindig kétízű. Jellemző életmódbeli sajátosságuk, hogy zömmel élősköd­ nek, azaz lárvaállapotukban más rovarokban (főleg ezek lárvájában), illetve pókokban élnek, ezeket kívülről ( külső élőskö­ dők, ektoparaziták) felfalják, vagy belül'ről (belső élősködők, endoparaziták J pusztítják el. Csak néhány csoport kivétel ez alól. Pl. a hosszúnyakú fémfürkészek (Torymidae) családjának számos faja másodlagosan mag-, illetve termést fogyasztó, míg a gubacsdarázs-alkatúak ( Cynipoidea) családsorozata fajainak zöme növényevő, táplálkozásuk hatására különböző 1 gubacsok keletkeznek a növényen. Eltekintve ezektől a kivételektől, a tojóké-

--27--

l

szülékesek alrendjét további három csoportra, nevezetesen a fürkészalkat úak (Ichneumonoidea), a fémfürkésza lkatúak (Chalcidoidea) és végül a törpefÜrkész-alka túak ( Proctotrupoidea)

családsoroza tára osztjuk fel. Mindhárom családsorozat rendkívül népes és változatos, amit az is jelez, hogy a hártyásszárnyúak rendjébe tartozó fajoknak több mint a fele ebbe az alrendbe tartozik.

Fürkésza lkatúak - Ichneumo noidea A többi tojókészülékes fajhoz viszonyítva a-fürkészalkatúak teste megnyúlt, a tor és a potroh hosszúkás-hengerded, lábuk vékony és hosszú, csápjuk ugyancsak hoszszú, fonalas, ízeinek a száma általában 20-80 közt ingadozik. Mozgásuk élénk, "fürkésző" (l. tábla, 2. kép), hiszen az ivarérett alak (az imágó) legfontosabb tevékenysége a fajfenntartás, az ivadékokról való gondoskodás oly módon, hogy gazdaállatát felderítve a saját petéjét arra, illetve abba elhelyezze. Az imágók előhá­ tának oldalsó-hátulsó része eléri a szárnypikkelyt. Szárnyuk elég jól -a tojókészülékesek alrendjén belül a leggazdagabban -erezett. Jól, sót kiválóan repülnek. Potrohuk többnyire elkeskenyedve, nyélszerűen, illetve nyelesen csatlakozik a torhoz. Testfelületük barázdáltsága a tükörsimától és a csillogóan fényestól a rücskösig terjed, mintázata, jellege kisebb-nagyobb csoportokra jellemző. Tojókészülékük szabadon álló vagy rejtett, mindegyiknek sokféle megjelenési formája lehet. A nőstények ennek segítségével helyezik el petéiket a gazdaállatba. Gazdáik elsősorban lepkehernyók, bogárlárvák, továbbá más ízeltlábúak. Az I chneumonoidea családsorozaton belül a kevés fajszámú családok mellett a valódi fürkészek ( Ichneumonidae) és a gyilkosfürké szek ( Braconidae) családja (1. tábla, 3. kép) kiugróan a legjelentő­ sebb. A valódi fürkészek imágóinak a teste átlagosan 7-20 mm hosszú, potrohukon a

2-3. hátlemez egymáshoz viszonyítva mozgathatóan csatlakozik, a gyilkosflirkészek teste átlagosan 2-7 mm hosszú, potrohukon a 2-3. hátlemez mereven ízesül egymáshoz. Hazánkban kb. 4000 fajuk él. A továbbiakban a valódi fürkészek 7 faját: szemfüles flirkész (Gregopimpla inquisitor), molyrontó fürkészek ( Itoplectis alternans és I. maculator), bábölő fürkészek ( Pimpla instigator és P. turionel/ae), püffedtcombú fürkészek ( Trie/istus globulipes és T. podagricus), valamint a gyilkosfürkészeknek szintén 7 faj át: sodrómalyrontó gyilkosfürkészek ( Apanteles ater és A. xanthostigma), gyümölcsmoly-gyilkosfürkész ( Ascogaster quadridentata), karcsú gyilkosfürkészek ( Macrocentrus linearis és M. pallipes), aknázómoly-gyilkosfürkészek ( Pholetesor bicolor és Ph. circumscriptus) emeljük ki a sok-sok faj közül.

Valódi fürkészek - lchneumonidae Szemfüles fürkész - Gregopimpla inquisitor (Scopoli)

Leírása. A bábölő fürkészekhez (Pimpla fajokhoz) nagyon hasonlít, ugyancsak fekete, lábai pirosassárgák, a potroh hátiemezei ripacsosak, bár nem oly erősen, mint a bábölő fürkészeké (I. tábla, 4. kép). A bábölő fürkészektól

--28--

eltéröen tora majdnem teljesen sima és fényes. A szárnypikkely sárga. A test hossza 5-12 mm. Elterjedése. Európában és a Szavjetunióban él, de előfordul az ezekkel szomszédos országokban is. Nálunk nagyon gyakori, erdőkben, mezőkön, ligetekben és müvelt területeken egyaránt él. Életmódja. Évente legalább két, gyakran három és kedvező időjárású évben négy nemzedéke is van. Az első nemzedék április végén, május első felében jelenik meg, majd az időjárástól függöen a következök 3-8 hetes időközönként követik egymást. Gazdái. Igen sok hernyóban élőskö­ dik, pl. gyürüslepke ( MaZacosama neustrz'um), aranyfarkú lepke ( Euproctt's chrysorhoea), gyapjaslepke ( Lymantria dispar), őszi bagolylepke ( Diloba cae.rulecephala), tölgyilonca ( Tortrix viridana), rózsarügy-tükrösmaly (Notocelia roborana), rózsailonca ( Archips rosana) hernyójában. Bulgáriában ez utóbbi két faj hernyóinak 15, illetve l O% -ában találták meg. Haszna és hasznosítása. Hasznos tevékenységük elősegítése érdekében a fürkészek rajzása, peterakása idején lehetőleg ne permetezzünk előfordulási helyeiken. Molyrontó fürkészek- ltoplectis alternans Gravenhorst és l. maculator Fabricius

Leírása. A malyrontó fürkészekre ( ltoplectis alternans és /. maculator) jellemző, hogy potrohuk hátlemezein nincsenek ferde barázdaszerü benyomatok, ellenben sűrűn pontozottak. Áltorszelvényük sima, csak oldala lehet érdes. Testük és csípőjük fekete, a lábak pirosassárgák, a hátulsó lábszár és a lábfejízek fehér gyű­ rűvel díszítettek. Szárnypikkelytik vajszí-

nü. Az /. alternans arca és középháta nagyon gyengén és elszórtan pontozott, fényes, az 1. maculator arca és középháta finom-sűrűn pontozott és tompa fényű. Szárnyuk jól fejlett, víztiszta, jól repülnek. Testük hossza elég változó, 4,5-12 mm, a hímek többnyire kisebbek. Elterjedése. Nálunk mindkét faj gyakori, sót közönséges. Az I. alternans a mérsékelt övi Eurázsiában, az /. maculator ezenkívül még Észak-Amerikában is él. Élet'll1lódja. A malyrontó fürkészeknek évente két nemzedéke fejlődik. Gazdaállataik fejletlen, második, harmadik lárvastádiumú hernyóiban telelnek át, szintén második (L2 ) vagy harmadik (L3 ) lárvastádiumban. Tavasszal a gazdaállat táplálkozásával és fejlődésével egy időben tovább élösködnek, majd amikor a hernyó bebábozódik, bábbá alakulnak benne. Az így elpusztított lepkebábból nem a lepke, hanem a fürkész kel ki, május-június hónapban. A kikelés után a malyrontó fürkész még azzal is hasznot hajt, hogy peterakás nélkül számos hernyót csak összeszurkál, hogy kicsorduló testnedvét nyalogathassa, sót a megbénított hernyót harapdálja-aprítja. Az így megtámadott hernyók elpusztulnak. Táplálkozást és párosadást követően egy-két hét múlva a nős­ tény tojócsöve segítségével a fiatal hernyóha rakja petéjét, és a kikelő kis lárva a gazdaállat testében élösködve fejlődik. Lárvája a gazdaállat bábozódását követóen fejlődik ki, miután teljesen feléli, bábbá alakul. A lárva fejlódése kb. 3 hétig tart. Néhány nap múlva mint imágó távozik a lepkebábon készített röplyukon át. A'következő nemzedék átteleló !árvái még az áttelelö hernyóban fejlődésnek indulnak, majd annak belsejében téli nyuga· lomba vonulnak. Gazdái. Főleg a következő sodrómoly-

--29--

hernyókban (Tortricidae) élősködnek: ligeti sodrómaly ( Pandemis heparana), kerti sod~ómoly ( Pandemis ribeana), almailonca ( Adoxophyes orana), rózsailonca ( Archips rosana), kökényszövő sodrómaly ( Archips xylosteana), cseresznyeilonca ( Archips crataegana), rügysodró tükrösmaly (Hedya nubiferana), tölgyilonca (Tortrix viridana), keleti gyümölcsmoly ( Grapholitha malesta), almamoly ( Laspeyresia pomonelia), rozsdarácsos levélmaly (Croesia bergmanniana), tarka szőlőmoly ( Lobesia botrana), nyerges szőlőmoly ( Clysia ambiguella), szőlő­ ilonca ( Sparganothis pilleriana). A sodrómalyokon kívül számos lepkefajt megtámad, mint pl. a pókhálós almamolyt (Hyponomeuta malinellus), a nyárfa-gyapjaslepkét ( Stilpnotia salicis), az aranyfarú lepkét ( Euproctis chrysorrhoea). Délnyugat-Bulgáriában a tarka szőlő­ moly hernyóinak 13,7-16,8%-ában élős­ ködött a két faj valamelyike. A rózsaültetvényekben pedig a rozsdarácsos levélmaly bábjainak 15% -ában találták meg az. I. alternans fürkészt. Magyarországi adatok szerint a ligeti sodrómaly és a kerti sodrómaly egyedszámát csökkentheti nagymértékben az I. maculator. Almaültetvényben nem ritka, hogy e fajok h~rnyóinak 8-24% -ában élősködik.

Haszna és hasznosítása. Kímélésük jöhet számításba. A vegyszerre érzékeny imágók rajzása idején előfordulási helyeiken a rájuk is mérgező készítményeket lehetőleg ne használjuk. Bábölő

fürkészek - Pimpla instigator (Fabricius), P. turionellae (Linnaeus)

Leírása. A két faj ivarérett alakja nagyon hasonlít egymáshoz. Testük fekete, lábuk pirosassárga, potrohuk hátiemezei

ripacsosak, azaz pontozottak-dudorosak. A faji különbségeket a következő felsorolásban tüntetjük fel: P. instigator - Teste általában erősebb, hossza 10-20 mm (l. tábla, 5. kép). - A középtor oldala erősen pontozott. - A potroh hátiemezei harántosabbak. - Az arc szőrzete fekete vagy barnásfekete; a hátulsó, pirosas színű lábszár tövén nincs világos gyűrű. P. turionellae - Teste általában nem oly erős, hossza 4-15 mm. :._ A középtor oldala inkább gyengén és sűrűn pontozott. - A potroh hátiemezei kevésbé harántosak. - Az arc szőrzete fehér, illetve ezüstös; a hátulsó, sötétpiros színű lábszár tövén vajszínű gyűrű van.

Elterjedése. Egész Európában és a mérsékelt övi Ázsiában gyakori fajok. Hazánkban mindkét faj közönséges. Életmódja. Mindkét faj képes arra, hogy ivarérett alakban nagy egyedszámban teleljen át. Fakéreg alatt, korhadó fában, sűrű avarban, kövek-sziklák hézagaiban, repedéseiben, mohapárnában és egyéb hasonló helyen vészelik át a telet. Természetesen szokatlanul kemény, téli hidegben sok fürkészpéldány megfagy. Enyhe teleken az áttelelők zöme életben marad, és már az első márciusi napsütésben előmerészkedik. Két, esetleg három évnél tovább azonban nem élnek. A fürkésznőstény (azaz a tojókészülékes alak), mihelyt ráakad hernyó gazdájára, megáll felette vagy rámászik, potrahát felroeresztve tojókészülékét függőleges helyzetbe emeli, és lassú imbolygással a her-

--30--

nyó testébe szúrja. A fürkészek általában a harmadik lárvastádiumú hernyót támadják meg. Ritkán előfordul, hogy a fürkész a gazda bábjába helyezi petéjét. A gazdaállat mindenképpen bábállapotban pusztul el (innen származik a két fürkészfaj magyar neve). Egy-egy fürkésznőstény többnyire 50-60, de legalább 2o-40 hernyót támad meg, tehát élősködő tevékenysége jelentős. Nálunk mindkét fajnak általában két nemzedéke fejlődik, azaz van egy tavaszi (április-májusi) és egy nyári (július-augusztusi) nemzedéke. Kedvező nyári-őszi időjárás esetén még egy harmadik nemzedéke is lehet. Megfigyelték, hogy azokból a megtermékenyített fürkészpetékből nőstények kelnek ki, amelyek "nagy" (azaz bőséges táplálékon tenyésző) lárvában, illetve bábban élösködtek; míg a megtermékenyíteden fürkészpetékből hímek kelnek ki, amelyek "kis" (vagyis szűkös táplálékon tenyésző) lárvában, illetve bábban élösködtek. A lárvában élő fürkészek fejlödésmenete nagyjából szinkrónban van gazdájuk fejlődésével, a hernyó bábozódását követően a fürkészek kirágják magukat a bábból, a báb maga elpusztul, tehát nem lesz belöle lepke. Gazdái. Mindkét fajnak sok hernyógazdáját ismerjük, amelyek közül számos faj gyümölcsfáink (alma, szilva, körte) kártevője lehet. A P. instigator gazdái pl. az amerikai fehér medvelepke (Hyphantria cunea), a gyapjaslepke (Lymantria dispar), a gyűrűslepke (Malacosoma neustrium), az aranyfarú lepke (Euproctis chrysorrhoea) és az almarnoly (Laspeyresia pomonella). A P. turionellae gazdái pl. az aranyfarú lepke (Euproctis chrysorrhoea), a búcsújáró lepke ( Thaumetopoea processionea), a pókhálós alma- és szilvamoly (Hyponomeuta malinellus és H. padellus), a köszmétearaszol? (Abraxas grossularia-

ta), a rózsailonca (Archips rosana), a kökényszövö sodrómoly (Archips xylosteana), a kerti sodrómoly (Pandemis ribeana), az ezüstsávos sodrómoly (Ptycholoma lecheanum), a tölgyilonca (Tortrix viri.:. dana), a szölöilonca (Sparganothis pilleri. ana), a tarka szőlőmoly (Lobesia botrana), a nyerges szölömoly (Clysia ambiguella) és az almarnoly (Laspeyresia pomonella). Nem ritka, hogy ez utőbbi áttelelö nemzedéke egyedeinek 6-50% -ában élősködik. Haszna és hasznosít~sa. Egyik fajt sem alkalmazták még a biológiai védeke.: zésben. Mivel meglehetösen nagy egyedszámban vannak jelen kertjeinkben, gyümölcsöseinkben, legfontosabb teendőnk a kímélésük, hogy életben maradjanak, és ezzel hasznos tevékenységük kifejtését elősegítsük.

Fő rajzásidejük májusban és augusztus~ ban van, peterakási tevékenységük ekkor a legintenzívebb. Ha ilyenkor észleljük öket gyümölcsösünkben, akkor lehetőleg rovarölő szerrel ne permetezzünk.

Püffedtcombú zömökfürkészek - Tridistus globulipes Desvignes és T. podagricus Gravenhorst

Leírása. A püffedtcombú zömökfürjellemző,

hogy a legtöbb valódi fürkésztől eltéröen feltűnően duzzadt combjuk van. Színük fekete, lábuk pirosassárga. A fej, a tor és a potroh sima és fényes, tojókészülékük nyugalmi állapotban rejtett. A csáp rövid, a nőstényeké legfeljebb olyan hosszú, mint a fej és a tor együttvéve. Testük 6-8 mm hosszú, jól repülnek. A két faj közötti különbséget csak 2o-40-szeres nagyítással lehet látni. A megkülönböztetőjegyek a következök: a fej formája felülnézetben; az előhát oldalán levő kitinél megléte vagy hiánya; az

készekre

--31--

elülső

szárny tükörsejtjének alakja; a hátLeírása. A két sodrómalyrontó gyillemezek szőrözöttsége. kosfürkész (Apanteles ater és A. xanthoElterjedése. Mindkét faj európai el- stigma) (1. tábla, 6. kép) eléggé hasonlít terjedésű, elég gyakori. egymásra. Színük fekete, lábuk szintén · Életmódja. A téli nyugalmi állapot sötét alapszínű, a combjukon és a 1-ábszáután, mihelyt tavasszal gazdaállata, a har- rukon több-kevesebb pirosassárga színemadik lárvastádiumú (L) sodrómalyher- zettel. Középhátuk tompa fényű és majdnyó folytatja táplálkozását, a benn; élős­ nem összefolyóan finoman pontozott, hátpajzsuk sima és fényes. Áltorszelvériyük ködő püffedtcombú zömökfürkész is megelevenedik. Néhány nap alatt tökéle- sima, esetleg érdes, középen egy kitinéllel tesen feléli a hernyót úgy, hogy az már be határolt terecskéveL Első hátlemezük hásem tud bábozódni. A kifejlett zömökfür- tul-középen hosszában kissé kivájt. Tojókészlárva a még vergődő hernyóban bá- készülékük olyan hosszú, mint a hátulsó bozódik be anélkül, hogy gubót készítene. lábszáruk. Az Apanteles ater csápjának A bábból május második felében vagy jú- utolsó előtti két-három íze kockaszerű, niusban kelnek ki a fürkészek. A nőstény első hátlemeze l, 7-1 ,8-szer hosszabb a virágnektárral és egyéb növényi nedvek- tövi szélességénél, és 2-2,7 mm hosszú. kel táplálkozik. Az érési táplálkozást kö- Az A. xanthostigma csápjának utolsó előtti két-három íze egyharmaddal hosszabb a vetően keresi meg sodrómalyhernyó gazdáját, amely addigra már kétszer-három- szélességénél, első hátlemeze csak szor vedlett. A zömökfürkész többnyire a 1,5-1,4-szer hosszabb a tövi szélességéhernyó hasoldalába szúr bele, illetve az . nél, és 2,3-3 mm hosszú. E legfontosabb idegdúc közelében helyezi el petéjét. Egy különbségeken kívül még néhány egyéb hernyóba általában egy petét rak. A két bélyegben is elkülönül egymástól a két faj. Elterjedése. Az A. ater csak Európázömökfürkészfaj nálunk egynemzedékű, az ivarérett alak május-júniusban él né- ban terjedt el kelet felé behatolva Örményországba és Azerbajdzsánba, az A. xanhány hétig. Gazdái. Kizárólag sodrómolyher- thostigma a mérsékelt övi Eurázsiában él. nyókban (Tortricidae) élősködnek. Ma- Mindkét faj gyakori nálunk is. Életmódja. A múlt s.zázad derekán gyarországon is élő, kártevő gazdaállataik a lápréti és a kökényszövő sodrómaly (Ar- J. T. C. Ratzeburg megfigyelte már, hogy chips decretana és A. xylosteana), a tölgy- a sodrómolyok (Tortricidae) egyik legádáilonca (Tortrix viridana), a jegenyefenyő­ zabb pusztítója a két sodrómalyrontó sodrómaly ( Choristoneura murinanaJ az gyilkosfürkész. Mindkét faj belső élőskö­ ékes sodrómaly ( Argyrotaenia pulchellanaJ. dő (endoparazita). Az anyafürkész a sodHaszna és hasznosítása. Kímélésük rómolyhernyóba rakja petéjét, majd a kikelő fürkészlárva a lárvaállapot végéig a jöhet számításba. gazdában él és azzal táplálkozik. A sodrómalyhernyóban telel át. Májusban (kedvező időjárás esetén április második feléGyilkosfürkészek - Braconidae ben) feléled, és folytatja táplálkozását, egyre jobban feléli a hernyót. Kétszeri Sodrómalyrontó gyilkosfürkészek vagy háromszori vedlés után kirágja ma- Apanteles ater Ratzeburg és gát a hernyóból, és átlag harminc-negyA. xanthostigma Haliday --32--

ven perc alatt megszövi fehér, hordócska formájú gubóját, amiben bebábozódik. A hernyó ezután csak néhány percet, legfeljebb 1-3 napot él, alig táplálkozik és majdnem mozdulatlanságba merevedik. A fürkészgubóból 7-10 nap múlva repül ki a fürkészimágó úgy, hogy a gubó egyik végét körkörösen majdnem körülrágja, és belülről csapóajtószerúen megnyitja. Párosodás után a nőstény élénken keresi hernyógazdáj át. Altalában harmadik (L 3) vagy negyedik (L4) lárvastádiumú, tehát fejlődésében előrehaladott hernyót támad meg. Hernyónként egy-egy petét helyez el. Egy nőstény gyilko,sfürkész élete folyamán több száz (350-700) petét rak le, tehát meglehetősen sok hernyó esik a sodróroolyrontó gyilkosfürkészek áldozatául. A három-négy nap múlva kikelő fürkészlárva áldozatának előbb szerv közötti testnedveivel (ún. hemolimfájával), majd a szervekkel táplálkozik. 2-3 hét alatt kifejlődik, kibújik a hernyóból és bebábozódik. Eközben a hernyóáldozat úgy táplálkozik, mintha egészséges lenne, még vedlik is kétszer-háromszor, de aztán hirtelen megfakul, és miután a gyilkosfürkész elhagyta testét, hamarosan elpusztul. A sodrómolyrontó gyilkosfürkészeknek évente 2-3 nemzedéke fejlődik. Gazdái. Elsősorban sodrómolyokat (Tortricidae) támadnak meg, közjilük a következőket figyelték meg a leggyakrabban Magyarországon is: almailonca (Adoxophyes orana), kerti és ligeti sedrómoly (Pandemis ribeana és P. heparana), dudvasodrómoly (Archips podana), szemes tükrösmoly (Spilonota ocellana), szilvamoly (Grapholithafunebrana), nagy vörös rügysodró (Recurvaria leucatella), rügysodró tükrösmoly (Hedya nubiferana). Szovjet-Moldáviában észlelték 1979-ben, hogy rovarölő szerekkel nem kezelt mező­ gazdasági üzem területén a sodrómolyok

65% -át fertőzték különböző hasznos élő­ lények, közülük 42% -ban részesedett a nevezett két sodrómolyrontó gyilkosfürkész. Hazai megfigyelések alapján az J976-1981. években a rovarölő szerrel nem kezelt almásokban a kerti és a ligett sodrómaly hernyóinak 2,8-4,6%-ában élősködtek, a szemes tükrösmoly-hernyóknak pedig 3,5-6,1 %-át az A. xanthostigma pusztította el. Haszna és hasznosítása. Mindkét sodrómolyrontó gyilkosfürkész kisebbnagyobb mennyiségben jelen van gyümölcsöseinkben. Felszaporodásukat és ezzel hasznos tevékenységük kifejtését elősegíthetjük azzal, ha a szükséges rovarölő szeres permetezéseket úgy időzítjük, hogy ne essenek egybe tömeges rajzásuk idejével. Gyümölcsmoly-gyilkosfü rkész - Ascogaster quadridentata Wesmael

Leírása. A gyilkosfürkészek családján belül elkülönítünk egy egész alcsaládot, · amelyet zsákpotrohú gyilkosfürkészeknek nevezünk (Cheloninae). Az alcsaládba tartozó fajokra jellemző, hogy potrohuk szelvényei összeforrtak, és ezáltal a potroh zsákszerúvé vált. Sok más fajjal együtt idetartozik a gyümölcsmoly-gyilkosfürkész is. Teste 4-6 mm hosszú, fekete vagy szürkésfekete, lábai lehetnek feketések vagy többé-kevésbé pirosassárgák, szárnya gyengén füstös. Testének felülete ráncolt vagy gyengén rücskös. Tojókészüléke a zsákszerű potrohba rejtett. Elterjedése. Eurázsiában, így nálunk is nagyon gyakori, sőt közönséges. ·Életmódja. Az első lárvastádiumú (kb. 0,2 mm nagyságú) fürkészlárva telel át a nyugvó (diapauzáló) molyhernyóban. Tavasszal, a hernyó fejlődésével egy idő­ ben kezd táplálkozni. Feltúnően erős áll-

--33--

kapesi rágóival belülről tépdesi, szinte felfalja gazdaállatát. Közben kétszer vedlik, majd 10-12 napi lárvafejlődés után (az . L 3 stádiumot követő'en) a hernyó belsejében bebábozódik. Maga a hernyó eközben legfeljebb csak egyszer vedlik, mert a benne fejlődő fürkész megzavarja normális életét. A bábállapot 10-14 napig tart. A gubóból kikeit és az elpusztult hernyóból előbúvó fürkész ivarérett. Párzást követően a nőstények készek a peterakásra. Bár a peterakáshoz nincs szükségük táplálékra, de élettartamukat és peteprodukciójukat nagymértékben befolyásolja, hogy táplálkoznak-e. Ennek megfelelően 7-27 napig élhetnek. Egy nőstény gyümölcsmoly-gyilkosfürkész átlagosan 350-400 és legfeljebb 700 petét képes lerakni gazdája petéibe. Egy hernyópetébe csak egyetlen petét helyez. Itt a pete osztódásnak indul, majd a hernyó kikelésével egy időben kistádialakul annak belsejében az első (L) 1 umú fürkészlárva is, amely valódi belső élősködő (endoparazita). Elég gyakran megesik, hogy ugyanabba a petébe több As~ogaster nőstény petézik. Ebben ~z esetben általában a "legidősebb" petéből lesz újab b fürkész, a "fiatalabbak" elpusztulnak. A mi éghajlatunkon évente általában két nemzedéke fejlődik, de lehet egynemzedékű is. Az első nemzedék májusban-júniusban rajzik, a második augusztusban. Gazdái. Számos gyümölcsfakártevő­ ben élősködik, közülük a legismertebbeket és egyúttal a leggyakoribbakat soroljuk fel: almarnoly (Laspeyresia pomonella), pókhálós almarnoly .és szilvamoly (Hyponomeuta malinellus és H. padellus), szilvamoly és keleti gyümölcsmoly (Grapholitha funebrana és G. malesta), kis vörös rügysodró (Recurvaria nanella), ligeti sodrómoly (Pandemis heparana), kerti

sodrómoly (Pandemis ribeana), nyerges szőlőmoly (Clysia ambiguella), rózsailonca (Archips rosana), kökényszövő sodrámoly (Archips xylosteana), szemes tükrösmoly (~pilonota ocellana), tarka szőlő­ moly (Lobesia botrana), körternoly (Laspeyresia pyrivora), rügysodró tükrösmoly (Hedya nubijerana). Haszna és hasznosítása. A gyakorlati növényvédelemmel foglalkozó kutatók közül sokan állítják, hogy a gyümölcsmoly-gyilkosfürkész a mérsékelt övi gyümölcsfák molyhernyó kártevőinek legaktívabb pusztítója. Többször tapasztalták, hogy ott, ahol nem használtak vegysierekártevő hernyóinak ket, egy-egy 40-50-60, sőt 88% -ában élősködött. Ahol viszont intenzíven védekeztek, csak 5-8% -os volt ez az arány. 'Ennek a megfigyelésnek messzemenő gyakorlati jelentő­ sége van. Próbálkoztak már mesterséges tenyésztésével, hogy súlyos kártétel esetén valamely molyhernyó ellen felhasználják. Ausztriában laboratóriumban nevelt egyedeket bocsátottak ki olyan gyümölcsösben, ahol 1973-ban az almarnoly természetes fertőzöttsége O, 19-% volt. A betelepítés hatására 1974-re az áttelelő nemzedék hernyóinak 0,25% -át, míg 1975-re-22,0% -át pusztította el a fürkész. Ez a sikeres kísérlet is alátámasztja, hogy .érdemes tenyésztésével foglalkozni. Amíg tömegtenyésztése és kibocsátási technikája nem megoldott, addig is úgy kell a nagyüzemi és a házikerti növényvédelmet megszervezni, hogy a számunkra nagy hasznot hozó gyümölcsmoly-gyilkosfürkészek betelepüljenek a gyümölcsösbe, és ott elszaporodjanak. Karcsú gyilkosfürkészek - Macrocentrus linearis (Nees) és M. paZZipes (Nees)

--34--

Leirása. A két fürkészfaj nagyon hasonlít egymáshoz. A köztük lévő különbséget csak legalább 10-15-szörös nagyítású mikroszkóppal vagy nagyítóval lehet megállapítani. Testbosszuk 4,5-5 mm, esetleg 6--7 mm. A fej, a tor és a potroh fekete. A M. linearisé gyakran barnásvagy pirosassárga, előfordul, hogy csak a tor hátpajzsi tája és a potroh 2.-3. hátlemeze világos színű. A lábak sárgák vagy pirosassárgM{ Csápjuk hosszú, legalább annyira, mint a testük (II. tábla, 1., 2. kép). Jellemző mindkét fajra, hogy fejük és toruk csillogóan fényes, potrohuk inkább tompa fényű, a potroh első három hátlemeze pedig finoman és hosszában vonalkázott. A két faj közti legfontosabb különbség az, hogy a M. lt"nearis pofája rövid, azaz az összetett szem és a rágó közti legrövidebb távolság nem éri el a rágó tövi szélességét, aM. paZZipes pofája viszont hosszú, azaz az említett távolság többé-kevésbé nagyobb a rágó tövi szélességénéL Petéjük egyik végén kissé csúcsosodó elliptikus, 0,2-ű,3 mm hosszú. Az első vedlésű lárva (L ) kb. 3 mm hosszú, teste l 14-15 szelvényből áll, hát- és hasoldalán 11-12lebenyszelú dudort visel (amiről az első vedlésű Macrocentrus-lárvát azonnal fel lehet ismerni). A második-harmadik fejlődésfokozatú lárva (L _ ) 4-5 mm 2 3 hosszú, dudorait elvesztette, nyűszerű. A 3. lárvastádium jól elkülöníthető a rágó alapján is: az L 1 rágója tőrszerű, az L 2 rágója kúp-, az L 3-é pedig pengeszerű, és belső élén sok tűszerű fogacska sorakozik. Eltérően a legtöbb gyilkosfürkésztől a Macrocentrus fajok poliembrionális fejlő­ désűek, a~az egy Macrocentrus-petéből több (~35) példány fejlődik ki a szedercsíra (morula) fejlődési stádium speciális, hasadó osztódása révén. Emiatt van az,

hogy egy-egy megtámadott hernyóból oly tömegesen kelnek ki. Elterjedése. AM. linearis egész Eurázsiában gyakori, az erdős övezetekben pedig közönséges. AM. paZZipes csak Európában és a Szavjetunió európai részén gyakori, keletebbre pedig inkább szórványos. Hazánkban mindkét faj gyakori. · Életmódja. Évente két nemzedékük van, az első nemzedék május-június első felében, a második nemzedék júfkls második felében, augusztusban repül. Kedvező évben az első nemzedék egyedei megjelenhetnek áprilisban, illetve a másodiké júliusban is. Ilyenkor szeptemberben kifejlődhet egy teljes vagy egy részleges harmadik nemzedék is. Előfordulhat az is, hogy egy évben csak egyetlen nemzedékük van. A Macrocentrus fajok pete- vagy első lárvastádiumban (L 1) telelnek át a gazdaállat hernyójában. Tavasszal foly..: tatják fejlődésüket. Április-májusban háromszor vedlenek a hernyógazda testén belül. Májusban, miután gazdájukat szinte teljesen "felélték", a 3. (esetleg 4.) fejlő­ désfokozatú (L 3-L4) lárvák kirágják magukat belőle, és általában a pusztuló hernyó szomszédságában egymáshoz közel bábozódnak. A rakásszerű gubók szine fehér, piszkosfehér vagy sárga. A bábok fejlődési ideje 6-8 nap. A bábokból kibúvó gyilkosfürkész-imágó elég rövid életű. A hímek a párzást követően legfeljebb néhány napig, a nőstények pedig egy-két hétig élnek, addig, amíg petéik zömét lerakhatják. Egy-egy Macrocentrus nőstény 500 petét "termel", naponta kb. 20 hernyót képes ezekkel fertőzni. Elméletileg kb. 500 hernyóba tudna petét rakni, a valóságban azonban ennél kevesebbet, általában 200-400 hernyót támad meg. Ez is jelentős mennyiség, hiszen gyakori, sőt közönséges fajról van szó, amelynek poli-

--3S--

embrionális fejlódésmódja (egy petéból több fürkész fejlődik) még fokozza hatékonyságát. Gazdái. Sok gazdaállatuk ismert. Közülük azokat a malylepkéket nevezzük meg, amelyek jelentős kártevők lehetnek gyümölcsöseinkben: almailonca (Adoxo. phyes orana), dudvasodrómaly (Archips podana), kökényszövó sodrómaly (Archips xylosteana), ligeti sodrómaly (Pandemis heparana), kerti sodrómaly (Pandemis ribeana), nagy vörös rügysodró (Recurvaria leucatella), rügysodró tükrösmaly (Hedya ·nubiferana), tölgyilonca (Tortrix viridana), szemes tükrösmaly (Spilonota ocellana). Hazai megfigyelések alapján vegyszerrel nem kezelt területen pl. a ligeti sodrómaly hernyóinak 14% -át, a rügysodró tükrösmaly hernyóinak pedig 21 %-át pusztították el az 1976-1981 közötti években. Számos üzemi gyümölcsösben is megtalálható, 1981-ben pl. Újfehértón (Szabolcs-Szatmár megye) almaültetvényben a kerti sodrómolyhernyók 4,8%át fertózte. Haszna és hasznosítása. Az integrált nagyüzemi növényvédelemben egyre inkább figyelembe veszik a Macrocentrus fajok tevékenységét, mert a kártevők egyedszámának csökkentése révén jelentős a hasznuk. A vegyszeres és egyéb védekezéseket úgy szükséges szervezni, hogy a Macrocentrus-ok előfordulása és peterakása idején - amelyet előrejelzéssel és rajzásmegfigyeléssel nyomon lehet követni - számukra mérgezó készítmény ne kerüljön ki a területre. Aknázómaly-gyilkosfürkész - Pholetesor bicolor (Nees) és Ph. circumscriptus (Nees)

Leírása. E két aknázómaly-gyilkosfürkész szabad szemmel még éppen jóllátható. Testbosszuk 1,8-2 mm. Karcsú testük fekete, hátoldaluk hamvasan fényes. Lábuk jobbára sárga, pirosassárga. Mozgásuk szökellve repd~só, repülő. A két faj közötti különbséget legalább lű-15-szö­ rös nagyítássallehet csak látni: a Ph. bicolor szárnyjegyere legfeljebb olyan hosszú, mint a szárnyjegy maga, a potroh 1., 2. (3.) hátlemeze pedig többnyire sárga, pirosassárga, a Ph. circumscriptus szárnyjegyere hosszabb, mint a szárnyjegy maga, és a potroh 1., 2. (3.) hátlemeze a többi hátlemezhez hasonlóan fekete, csak kivételesen világos színű. Lárvájuk rágója kardpengeszerű, belső oldalán 15-20 hegyes apró fogacska ül. Az ajaktapogatón 2, az állkapesi tapogatón 3 serteszerű tüske ül, ezeknek valószínűleg a táplálkozásban van szerepük. Fehér bábtokju!:cat vagy gubójukat az aljzatra rögzítik. Erről könnyen felismerhetők. Elterjedése. Mindkét faj az egész palearktikumban, azaz a mérsékelt övi Eurázsiában, Írországtól Japánig az erdóssztyepp növényzeti zónában jelen van és gyakori. Magyarországon közönségesek. Gyakorlati jelentőségükre már az 1950-es években felfigyeltek, és betelepítették őket Új-Zélandba. Életmódja. A Ph. circumscriptusról megállapították, hogy a mediterráneumban, az örökzöld paratölgyesekben (Quercus ilex és Q. suber) évente legalább 4-5 nemzedéke van. A gesztenye-sátorosmaly (Lithocolletis messaniella) élósködóje, ap1ely ott jelentős kártevő. Bulgáriában, Olaszországban 4-6 nemzedéke fejlődik. Nálunkmind a Ph. bicolornak, mind a Ph. circumscriptusnak legfeljebb 3-4 nemzedéke van áprilistól szeptemberig. Minden esetben jól követik gazdaállatuk fejlődés-

--36--

db 30

20

10

1. ábra

Az aknázómoly-gyilkosfürkész (Pholetesor bicolor) rajzásmenete (Nyíregyháza, Ilona-tanya, 1981) (Balázs K., eredeti)

menetét, illetve nemzedékszámát (1. áb. r~. A fürkészlárva gubóban telel át a gazdaállat aknájában, a lehullott levelekben. Kora tavasszal, amint az átlaghőmérséklet a 12 °C-ot meghaladja, bábozódik, majd 26-32 napos bábállapot után áprilisban kezdenek a fürkészek kirepülni. Már az előjövetel napján párosodnak, és a nősté­ nyek ezt követően felkeresik gazdaállataik aknáját. Petéiket a levélszöveten keresztül a fiatal hernyó 2. és 3. testszelvénye közé helyezik. Egy hernyóba átlagosan egy petét rak az anyafürkész, de nem ritka, hogy ugyanabba az egyedbe több nőstény helyezi el petéjét. Ezért tapasztalhatjuk azt, hogy egyetlen aknázómolyhernyóból több Pholetesor rágja ki magát és bábozódik be az elpusztult hernyó közelében. Ez az oka annak, hogy a monoembrionálisan fejlődő (egy petéből egyetlen fürkész lesz) aknázómaly-gyilkosfürkész poliembrionálúnak (egy petébőf több fürkész lesz) tűnik. Egy-egy nőstény 85-120 petét rak. A parazitált hernyó (amelyben a fürkész él) tovább fejlődik. A fiatal fürkészlárva a

hernyó sejtközötti testnedvével ( hemolimfával) később a 4. lárvastádiumtól testszerveivel táplálkozik. A parazita lárvafejlődésének ideje 13-22 nap. Kifejlődve elhagyja a sziilte teljesen felélt hernyót amely rövid időn belül elpusztul-, majd az aknában gubót szőve bebábozódik. A kora tavaszinál kedvezőbb időjárási viszonyok miatt a bábidőszak ilyenkor - és a többi nyári nemzedék esetében is- rövidebb, 9-18 nap. Gazdái. Elsősorban a Ph. circumscriptus-nak kozölték sok sátoraknásmoly ( Lithocolletidae) gazdáját, az egyéb családokba tartozó és ugyancsak a szakirodalomban közölt gazda adatait fenntartással kell fogadnunk. A sok ismert Phyllonorycter gazdahernyófaj közül kertészeti szetnpontból jelentős az almalevélmaly (Ph. blancardella), ·az almalevél-sátorosmaly (Ph. cory/ifolielia), a cseresznye-sátorosmaly (Ph. cerasicolella), a naspolyamaly (Ph. mespilella), az őszibarack-sátoros­ maly (Ph. persicella) és a birsmoly (Ph. cydanielia). Bulgáriában megfigyelték, hogy ha a kémiai védekezést abbahagyták,

--37--

az almalevélmaly augusztusi nemzedékének hernyóit a Ph. circumscriptus 35-62% mértékben fertőzte. Olaszországban az almalevélmoly és az almalevél-sátorosmaly hernyóállományának csökkentésében a Ph. bicolor-nak van jelentős szerepe. Hazai vizsgálataink alapján a Ph. bicolor az almalevélmaly egyik jelentős parazitája. Elszaporodása a kezeletlen almásokban szinte azonnal követi a gazdaállat elszaporodását, üzemi gyümölcsösben pedig 3-4 aknazómoly-nemzedék kifejlődését követően tudja hatását kifejteni. Parazitakímélő védekezés esetén itt sem ritka a 30-40% -os fertőzöttség, amely már elegendő ahhoz, hogy a gazdaállat elszaporodását további védekezés nélkül is megakadályozza. Haszna és hasznosítása . A Ph. circumscriptus-t sikeresen áttelepítették ÚjZélandba, ahol azóta - a szintén Európából betelepített - szelídgesztenye (Castenea sativa) és a kocsányos tölgy ( Quercus robur J jelentős kártevőjének a gesztenyesátorosmalynak szabályozásában fontos ' szerepe van. Nálunk az almaültetvényekben a fajok aktív és gazdasági szempontból is számottevő jelenlétét többszörösen megállapi tottuk, illetve felhívtuk a figyelmet az akná. zómolyok elleni védekezéskor a gyilkosfürkészek kimélésének font~sságára. Így ma már nagyüzemi almásainkban általános gyakorlat, hogy a permetezéseket úgy időzítik, hogy a két Pholetesor faj minél zavartalanabbul tevékenykedhessen, ezáltal minél nagyobb hatásfokkal csökkentse az almalevélmaly egyedszámát. Ajánlható, hogy ugyanezt tegyék a kisüzemi termelésben is, tehát az aknázómoly-gyilkosfürkészek rajzása idején semmiképpen ne permetezzenek a fürkészekre veszélyes növényvédő szerrel (pl. szerves foszfor~ sav-észterekkel, piretroidokkal stb.).

Levéltetű-fürkészek

- Aphidiidae Apró termetű, 2-7 mm-es nagyságú fürkészdarazsak tartoznak ebbe a családba. Jól jellemezhetők a szárnyerezetük, az áltorszelvény rajzolata, az első potrohszelvény alakja és a nőstények ivarszelvényének formája alapján. Szárnyukon csak egy visszafutó ér van, de ismert teljesen csökkent szárnyszerkezetű, sót szárnyatlan faj is. Az első potrohszelvényük között rugalmas hártya van, így a potrohukat a tor alá tudják hajlítani. A nemzetségek elkülönítése még a paraziták első stádiumú lárvaállapotában is lehetséges. Ezenkívül az egyes nemek (genusok), sőt egyes fajok meghatározásánál is jól használhaták a már üres levéltetű-múmiák, amennyiben ismert a tápnövény és a gazdaállat. Ebben az esetben a múmiák színe, alakja és a röplyuk helyzete adhat kellő támpontot az élősködő meghatározásához. .Megtalálhatók minden állatföldrajzi régió ban, ahol a lárvafejlődésükhöz szükséges levél- és kéregtetvek is megélnek. A jelenlegi ismeretek szerint a világon 279 fajuk él, nem számítva a rendszertanilag egyértelműen még nem tisztázott nemeket és fajokat. A hazánkban ismert Aphidiidae fajok száma eddig 82 és további 10-12 faj kimutatása várható. A család minden tagja belső élősködő ( endoparazitaJ, lárvaállapotban ~izárólag levéltetvekben és kéregtetvekben él. Annak ellenére, hogy nemritkán szuper-, sőt multiparazitizmus is megfigyelhető, egy-egy gazdaállatból mindig csak egy fürkészdarázs fejlődik ki. A lárvafejlődés ideje 8-1 O naptól néhány hétig tart, a hőmérséklettól és a gazdaállat nagyságától függően. Ideális körűlmények között a teljes fejlődési idő 10-12 nap. Ilyen módon egyes fajok esetében 20 vagy ennél is több nemzedék

--38--

is fejlődhet egy vegetációs időben. A pa- tekben, parkokban és erdőszéleken minrazitalárva a levéltetű belsejében fokoza- denütt előfordul (V-IX. hónap), ahol a tosan feléli a gazda testszöveteit, majd kifejlődéséhez szükséges gazdalevéltetvek annak szerveit is. A gazdaállat pusztulását is megélnek. A nyári időszakban üvegházakba és fóliasátrakba is betelepül, ahol követően a levéltetű bőre megkeményedik, kitinizálódik - ezt nevezzük mumiji- nyugalmi állapot ( diapauza) nélkül fokálódásnak (II. tábla, 3. kép). A bábozó- lyamatosan szaporodó nemzedékei is kidás a gazdaállat testén belül, vagy az el- alakulnak. Életmódja. A faj számára optimális pusztult levéltetű hasoldalához tapadó külön gubóban történik. (A Protaphidius körülmények között, 21 ·c-on 70-80% wismannii esetében a gubó olykor teljesen relatív párata:r:talom mellett hosszúnappakülönválik a gazdaállattól.) A múmia bel- lon a teljes kifejlődési idő 12 nap. Ebből sejében kifejlődő fürkészdarázs röplyukat a lárvaállapot 8 napig, a bábállapot 4 narág és elhagyja azt. Az 1mágók élettartama pig tart. Ugyanilyen körülménrek között sok tényezőtől függ (táplálék, gazdaállat, a legnagyobb a szaporodóképessége is: több mint 300 utód a teljes élethossz (7-9 hőmérséklet, páratartalom), de átlagos körülmények között 2-3 hétnél nem több. nap) alatt. A hőmérséklet emelkedésével A nőstények közvetlenül a kibúvás után csökken az élethossz és az utódprodukció már képesek a peterakásra. A család tag- is. Alacsony (10 •q hőmérsékleten két jainál a szűznemzés sem ritka jelenség, hétig is élnek, de petehozamuk és az aktiazonban a legtöbb faj ilyen esetben csak vitásuk jelentösen csökken. A petelerakás mértéke nem egyenletes. hímnemű utódokat hoz létre. A nemek változik. folyamán idő vegetációs a aránya A legnagyobb mindig a kelést követő 2. a és A hímek száma nagyobb a tavaszi napon, majd fokozatosan csökken a parakora nyári hónapokban, mint a nőstényeké. zita természetes pusztulásáig. Az A. matricariae képes megkülönböztetni a már fertőzött levéltetűt a nem fertőzöttől, Haliday matricariae Aphidius ezért ennél a fajnál ritka a többszörös Leírása. A csápízek száma a nősté­ élősködés ( szuperparazitizmus) jelensége. Gazdái. Gazdaköre széles, az eddig isnyeknél14-15, a hímeknél 16-17. A csápalap és az első csápíz a nőstényeknél sár- mert gazdalevéltetvek száma 37. Ugyangásbarna, a többi íz sötétbarmi. A hímek akkor gazdaválasztáskor előnyben részesícsápja végig sötétbarna. Az elülső szár- ti a Myzus és a Brachycaudus levéltetűfa­ nyon a könyökeret és a sugáreret eg~ jokat, valamint azokat az egyedeket, ame(gyakran gyengén színeződött) keresztér lyek a levelek fonáki részén tartózkodnak. Haszna és hasznosítása. Az A. matköti össze. Tojócsöve rövid, egyenes, hüvelye vas- ricariae egyike azon parazitafajoknak, tag. A test mérete a gazdaállat nagyságától amelyeket először alkalmaztak sikerrel üvegházban Myzus persicae levéltetű elfüggően változó: 1,5-2,5 mm. Az Aphidius matricariae által parazitált és mumifi- len. A biológiai védekezési módszerek terkálódott levéltetű színe világosbarna. jedésével a levéltetvek elleni védekezésRöplyuk a múmia hátulsó részén a pot- ben olyan jelentőségre tehet szert, mint az Encarsia formosa fürkészdarázs az üvegrohcsövek közelében található. molytetű ellen. házi Előfordulása. Magyarországon ker--39--

l

A levéltetű-parazitáknak növényvédelmi célokra történő felhasználására alapvetően két irányzat alakult ki. 1. Betelepítésükkel főleg Kanadában és az USA-ban foglalkoznak. ÉszakAmerikában az almafa-levéltetvek ellen az Aphidius matricariae, a diófa-levéltetű (Chromaphisjuglandicola) ellen a Trioxys paliidus és a lucerna-levéltetvek ellen az Aphidius ervi, Trioxys complanatus, Praon exoletum élősködő fajok betelepítése sikerült Európából, valamint· az Aphidius smithié IndiábóL Az európai szacialista országokban levéltetű-paraziták betelepítésével Csehszlovákiában, Lengyelországban és a Szavjetunióban (Moldávia) foglalkoznak. A zöldborsó-levéltetű ( Acyrthosiphon pisum) ellen mindhárom országban kaliforniai anyagból próbálták betelepíteni az Aphidius smithi-t. Sajnos egyik honosítási kísérlet sem járt sikerrel. 2. A természetes körűlmények között is előforduló parazitanépességet próbálja felhasználni a növényvédelem céljaira. Ezen belül is két területet kell különválasztanunk. Az egyik a zárt termesztőberendezésekben (fóliaház, üvegház) alkalmazott parazitafelhasználás, a másik a szabadföldi körülmények közötti levéltetűnépesség-szabályozás.

Szabadföldi körülmények között az esetében a tömeges áttelepítés, valamint a tömegtenyésztés és kibocsátás gazdaságosan nem oldható meg. A levéltetűparazita-népes­ ségek megkímélésének egyik agrotechnikai módja a sávos kaszálás. Például a lucernatáblát nem egyszerre kaszálják le, hanem 5-6 m széles csíkban. Az állva maradt lucemát akkor vágják le, amikor az előzőleg használt területeken a növedék egy bizonyos magasságot már elért. Ezzel a módszerrel egy szabályozott, viszonylag o őshonos levéltetű-paraziták

állandó gazda-élősködő népesség alakítható ki. Egy-egy növénykultúrában kialakuló életközösség azonban nem tekinthető zártnak, azaz az egyes fajok népességei betelepülhetnek, illetve kivándorolhatnak. E szemlélet szerint ha a különböző, de egymással szomszédos kultúrnövényállomáriyokban a fajkicserélődés révén hasonlóságot találunk a levéltetűparazita­ népességek összetételében, mennyiségi arányaiban és gazdakörében, akkor ezt a hasonlóságot (figyelembe véve a paraziták szétterjedési sajátosságait) az integrált védekezésben felhasználhatjuk. Ilyen lehetőség kínálkozik pl. a lucerna (mint parazitát szolgáltató terület) és a vele szarnszédos burgonya-, gabonatáblák esetében. Zárt termesztőberendezésekben, ahol a környezeti tényezők nagy része szabályozható, a vizsgálatok elsősorban arra irányulnak, hogy milyen fajokat lehetne hatásosan felhasználni. Ezek tevékenységéhez melyek az optimális körülmények? Hatásosságukhoz milyen gazda-élősködő arányt kell biztosítani? Ilyen körülmények között az eddigi vizsgálatok szerint a következő négy faj felhasználása tűnik perspektivikusnak: Aphidius matricariae, Diaeretiella rapae, Ephedrus cerasicola, Ephedrus plagiator. Közülük az Aphidius matricariae tömegtenyésztése már Magyarországon is megoldott. A Diaeretie/la rapaet az NSZKban, az Ephedrus cerasico/á-t pedig Norvégiában használják, egyelőre kísérleti méretekben. A növényvédelmi technológiákba történő beillesztésüket jelentősen gátolja a másodiagos élősködő (hiperparazita) fajok gyors betelepülése. Tekintettel arra, hogy a levéltetű-für­ készek felhasználása is csak a különböző növényvédő szerek alkalmazásával együtt

--40--

valósítható meg gazdaságosan, fontos szempont, hogy milyen növényvédőszer:­ tűrő képességgel rendelkeznek. A levéltetű-fürkészek utolsó stádium ú lárva-, illet-

ve bábállap otban a legellenállóbbak a levéltetű-múmiák belsejéb en a különböző növ~nyvédő szerekkel szemben .

Fémf ürkés zalka túak - Chalc idoid ea Mint a magyar nevük is jelzi, testük fémfényű zöldes, kékes, esetleg bíboros színű. Igen változatos alakúak. Egysége sen jellemzi őket csápjuk sajátos felépítése és egyszerűsödött szárnyerezetük. Csápjuk első három íze a nyél, a tőíz és az apró csatlóíz, melynél fogva térdesen csatlakozik a csápostor; ez utóbbiak utolsó ízei a csoportra jellemzően bunkószerűen megvastagodhatnak. Elülső szárnyukon csak a szegélyér és a sugárér van meg, de ezek egymáshoz viszonyított hossza és vastagsága rendkívül változatos. Előhátuk oldala nem éri el a szárnypikkelyt. Középhá tukat a vállbarázda terecskékre osztja. Potrohu k gyűrűsen, nyelesen vagy befű­ zötten ízesül a torhoz. Tojókészülékük lehet egészen rövid és rejtett, többékevésbé a potroh végén túlmeredő vagy feltűnően hosszú. Testük átlagosan 0,2-3 mm hosszú. Elsődleges és másodiagos élősködők egyaránt vannak köztük. Az elsődleges élősködők a növényevő gazdába n (lepkehernyókban, bogár-, szipókás-, hártyásszárnyú-, kétszárnyú fajok lárváiban), a másodiagos élősködők ( hiperpar aziták) elsődleges élősködő fürkésza lkatúakb an (valódi és gyilkosfürkészekben) fejlődnek, amely életmód általában szövevényes, részletei alig ismertek. A ·magyarországi fémfürkészalkatúak fajszáma legalább kétezer, 21 családba tartoznak. A családok sorában a legjelentősebbek: hosszún yakú fémfürk észek ( Torymidae) J hengere s fémfürk észek

( Eurytomidae) J tetűrontó fémfürk észek ( Aphelinidae) J sugaras fémfürk észek ( Pteromalidae) J karcsú fémfürk észek ( Eulophidae) J pete-fé mfürké szek ( Trichogrammatidae). A továbbia kban ismertetet t fémfürkészfajok legfeljebb bepillantás t engedne k mérhete tlen formaés életmódgazdagságukba: vértetű­ fürkész ( Aphelinus mali)J gyakori sugaras fémfürk ész ( Dibrachys cavus) J malytetűrontó fémfürk ész ( Encarsia formosa) J aknázó malyro ntó fémfür készek ( Sympiesis gordius és S. sericeicornis) J és a pirosszemű pete-fé mfürké sz ( Trichogramma evanescens).

fémfü rkésze k - Apheb:nidae Tetűrontó

Testük zömök és pici, kb. l mm hosszúságú, alig kitinizált. Sohasem fémfényűek, sárgás és fekete színűek. A középhát vállbarázdája jól fejlett, lapockája széles. Csápjuk rövid, 8 jóllátha tó ízzel. A potroh töve látszólag szélesen csatlakozik a torhoz. A szárny szegélyere hosszú, a sugárere és az utóere elhalványodott. A lábfejek általában 5, olykor 4 ízűek. Számos gazdaállatuk ismert. Leggyakoribbak a pajzstetvek (Coccinea)J a levéltetvek ( Aphidine a) J a liszteskék ( Aleyrodinea), ritkábba k az egyenesszárnyúak (Orthoptera) petéi, de közölték gubacsszúnyog . ( Cecidomiidae) gazdájukat is. Hazánkb an eddig 61 fajukat mutatták ki.

--41--

Vértetű-fürkész-

Aphelinus mali

Haldeman

Leírása. A tetűrontó fémfürkészek ( Aphelinidae) családjának legismertebb és legnagyobb hírnevű faja a vértetű­ fürkész (Ap helinus mali). Teste éppen látható méretű: 0,8-1,3 mm hosszú. Alipszíne fekete vagy barna, lábai sötétbarnák, kivéve a halványsárga combokat. Potrohának töve és a csápostora szintén halván:ysárga. Feje és tora fényes, potroha tompa fényű; összetett szeme viszonylag nagy. Szárnya víztiszta, jól repül. Elterjedése. Eredeti hazája ÉszakAmerika, ahonnan 1920-ban telepítették be Olaszországba. 'Magyarországon l 926ban Jeszenszky Árpád honosította meg teljes sikerrel. Még számos európai országban terjesztették el az almafa hírhedt és veszedelmes kártevője, a vértetű ( Eriosoma lanigerum) ellen. Így másodlagosan Európa is beletartozik elterjedési területébe. Életmódja. A vértetű-fürkészt azokban az almásokban, amelyekben előfordul, gyakorlatilag az egész év folyamán megtalálhatjuk, de nagyobb mérvű elszaporodását általában a nyár vége felé tapasztalhatjuk. Az a vértetű, amelyqe a vértetú-fürkész elhelyezte a petéjét, jól megkülönböztethető az egészségesektőL Abbahagyja a szivogatást, bőre megsötétedik, megkeményedik, már a vörös testfolyadék sem jellemző rá. A petéből kikelő fürkészlárva az így feltűnővé váló gazdaállatban fejlődik ki, majd a fürkész egy kör alakú nyíláson hagyja el kifejlődésének helyét. Pár napig tartó élete folyamán 4ű-70 petét rakva újabb vértetveket pusztít el. Nemzedékszáma 8-ll. Az áttelelő nemzedék egyedei lárva alakban telelnek a vértetúben, főleg a gyökereken és a gyökérnyaki részeken lévő telepekben. Első nemzedé-

kének egyedei májusban rajzanak. Akkor, amikor a vértetű a vegetációs idő folyamán az almafa fold feletti részeire is áttelepül, a fürkész is utánamegy, de egy részük ezek után is a gyökereken lévő telepeken szaporodik tovább. Ez a faj fennmaradása szempontjából igen fontos tényező.

Gazdái. Nálunk kizárólag a vértetű a gazdaállata, amelyet Észak-Amerikából hurcoltak be még a 18. század vége felé, amikor számos amerikai növényt honosítottak meg Európában. A vértetű az almafa gyökérnyaki részén, gyökerein, ágain és hajtásain él fehér színú viaszos bevonatú, vattaszerű telepekben. A károsadott részek tápanyag-utánpótlása akadozik, elő­ fordul, különösen fagyveszélyes években, hogy ágrészek, sőt egész fa is elpusztul. Gazdaállatának nagymérvű kártétele miatt igen fontos, hogy a vértetú-fürkész tevékenységét, elszaporodását elősegítsük. Haszna és hasznosítása. Az 1920-as és 1930-as évek folyamán rajtunk kívül több európai országba telepítették be a vértetú-fürkészt. A betelepítések általában átütő sikerrel jártak, hiszen a vértetű mindenhol visszaszorult. Ez gyakorlatilag azt jelentette, hogy az 1955-1960-as évekig megszúnt hazánkban is a "vértetűprob­ léma". A vértetű ismételt elszaporodása főleg az almások kezelésére használt rovarölő szerek váltására (a DDT, később a foszforsav-észter hatóanyagú szerek be. vezetése) vezethető vissza. A DDT hatóanyagú szerek hatástaJartok voltak a vértetúre, de mérgezőek a fürkészekre. A foszforsav-észterek viszont a vértetű és a fürkészek imágóit is elpusztítják. Az a tény, hogy a vértetű .a rendszéresen kezelt üzemi almásokban és a gyakran permetezett házikertekben károsít, jól jelzi a védekezések fürkészgyérítő hatását. Elszaporodásának elősegítése érdekében úgy kell az

--42--

almaültetvények kártevői ellen védekezéseket időzíteni, hogy azok ne essenek egybe csúcsrajzásának idejével. Ehhez a vértetűvel fertőzött kertekben célszerű rendszeresen figyelni a fürkészek rajzását. Kisebb gyümölcsösökben fürkészeket tartalmazó vértetves ágak áttelepítésével is elő­ segíthetjük elszaporodásukat, ha azt követően kimélésükre is gondolunk. Molytetűrontó

fémfürkész - Encarsia

formosa Gahan

Leírása. A tetűrontó fémfürkészek ( Aphelinidae) családjának egyik képviselője a malytetűrontó fémfürkész ( Encarsia formosa). Rendkívül apró termetű, az ivarérett alak (az imágó) 0,5--0,8 mm hosszú. Feje és tora sötét színű, barna vagy barn:ásfekete, a tor középhátának oldala sárga szegélyű; potroha sárga színű, és többé-kevésbé fényes. Csápja (sok egyéb fémfürkészhez viszonyítva) rövid, nyolc ízből áll. Szárnya jól fejlett, széles pillaszőrös, jól repül. Elterjedése. Eredeti hazája ÉszakAmerika, innen írta le 1924-ben Gahan ·a fajt. Az elmúlt évtizedekben számos európai országban honosították meg, mivel jól felhasználható a biológiai védekezés keretében az üvegházak talán legveszedelmesebb kártevője, az üvegházi molytetű vagy házi liszteske ( Tria/eurodes vaporariorum) ellen. Magyarországon 1977 óta alkalmazzák,. illetve tenyésztik tömegesen. Életmódja. A belső élősködő ( endoparazita) fürkész életciklusa az üvegházi malytetű életmódjához igazodik. A nős­ tény fürkész tojócsöve segítségével 1-1 petét rak a gazdaállat lárvájába, csak olyanba, amelyben még nincs másik pete. Előnyben részesíti a harmadik (L 3) fejlő­ dési fokozatot, illetve a negyedik (L4 ) lár' elejét, esetleg a második lárvastádium

vastádium (L 2 ) végét is alkalmasnak találja. Petéje sárga, megnyúlt, O, 13 mm hoszszú 0,04 mm széles. Általában szűznem­ zéssel szaporodik, a hímek nagyobb aránya csak a faj számára kedvezőtlenebb körülmények között fordul elő. A peteprodukció a hőmérséklet- és páraviszonyoktól függően nagymértékben ingadozik (13-247-ig terjedhet). A 25-30 oc hő­ mérséklet és a 70% körüli relatív páratartalom a legkedvezőbb fejlódéséhez. A petéből 3-5 nap múlva kikelő lárva feléli a malytetű belsejét. Kifejlődve 1-1,2 mm nagyságú; 3 lárvastádiuma van. A fertőzött malytetűlárva néhány nap múlva szürkülni kezd, majd megfeketedik. A fürkészlárva krémszínű, 0,6 mm hosszú, 0,3 mm széles bábbá alakul.benne, majd 5-8 nap múlva a kifejlődött imágó kerek röplyukat rág az elpusztított gazdaállat testén, és kirepül belőle. Egy-egy fürkésznemzedék 11-34 nap alatt fejlődik ki, a hőmérséklet-, pára- és fényviszo- · nyaktól, valamint ezek egymáshoz viszonyított arányától függóen. Gazdái. Az üvegházi molytetűn kívül még több más molytetű- ( Aleyrodinae) faj parazitája. Haszna és hasznossága. Az Egyesült · Államokban és számos európai országban (Anglia, Hollandia, Svájc, Ausztria, SZU, NDK, NSZK, Finnország, Lengyelország, Bulgária stb.) az 1960-as · évektól kezdtek foglalkozni a malytetű­ rontó fémfürkésszel és az üvegházi malytetű elleni felhasználásával. Az 1970-es évek első felében oldották meg a fürkész tömegtenyésztését, azóta egyre nagyobb üveg, illetve fólia alatti területen használják főleg paradicsom-, paprika-, uborkaés dísznövénykultúrákban. Azokban az országokban, amelyekben a 70-es évek elején kezdték el ezt a biológiai védekezési technológiát kidolgozni, már termesztő-

-·-43--

berendezéseik több mint 25% -ában ezzel a fürkésszel védekeznek az üvegházi molytetű ellen. Nálunk a Hódmezővásár­ helyi Biológiai Védekezési Laboratóriumban kezdtek foglalkozni tömegtenyésztésével, és hazai alkalmazásának lehetós~­ geivel. Később a fémfürkészt üzemi méretekben kezdték tenyészteni. Igy már számos üvegházi zöldségtermesztő nagyüzemben és háztáji gazdaságban "vetik be" az üvegházi molytetű ellen, jelenleg a termesztőberendezések mintegy 0,5--o,s% -ában. . Felhasználásakor a megfelelő biológiai hatásfok eléréséhez legfontosabb az adott termesztőberendezés és az adott növénykultúra körülményeinek (hőmérséklet, nedvesség, páraviszonyok, gazdaállat egyedszáma stb.) ismerete, hogy ennek alapján a- kihelyezés időpontját és a felületre szukséges fürkészmennyiséget pontosan meg lehessen határozni.

Sugaras fémfürkészek - Pteromalidae Fejük és toruk általában sűrűn és recésen pontozott, a potroh hátiemezei simák, testük fémeszöld csillogású. A középháti vállbarázda többnyire és változó mértékben megrövidült. Az előhát keskeny, hátulsó szélét nem fedi a középhát. A lábfejízek számamindig 5, az elülső lábszár sarkantyúja hajlított. Az áltorszelvény oldalán hosszanti él van a légzőnyílás közelében, az áltorszelvény hátulsó része pedig gyakran nyakszerűen megnyúlt. Testuk 1-3 mm hosszú. Gyakran csak nehezen felismerhető bélyegek alapján -különíthetók el. Gazdaállatai között szinte valamennyi rovarcsoport képviseli magát. A sokgaz-

dás (polifág) fajok lehetnek elsődleges élósködók (paraziták) és másodiagos élósködók ( hiperparaziták). Ennek ellenére az elsődleges élósködók rendszerint többgazdásak ( oligofágok), tehát gazdájuk életmódja hasonló. Hazánkban legalább 500 sugaras fémfürkészfaj él. Gyakori sugaras fémfürkész ...: Dibrachys cavus Walker

Leírása. Sötét fémeszöld vagy fémeskék színű, potroha barna, lábai sárgásak, barnássárgák. Szabad szemmel még látható méretű, 1,6-2,7 mm hosszú, fürge mozgású fürkész. Csápbunkója 6-7 ízból áll, elülső szárnyán a szegélyér valamivel hosszabb a sugárérnél. A fej és a tor sűrűn pontozott vagy recésen pontozott. Elterjedése. Eurázsiában, ÉszakAmerikában és Ausztráliában egyaránt elterjedt és gyakori, sót közönséges faj. Nálunk is gyakori. Életmódja. A sugaras fémfürkész gazdaállata lárvájában, azaz lepkehernyóban telel át. A fürkészlárva tavasszal belülról falja fel a hernyót, tehát belső élősködő ( endoparazita). A hernyó a fürkészlárva mohóságától függően vagy mint hernyó, vagy mint báb pusztul ei. Mielőtt elpusztulna, a benne levő élősködő fürkész kirágja magát és többnyire az elpusztult, összeaszalódó hernyóra, illetve bábra telepszik és itt bábozódik be. Gyakran bábozódik a gazdaállatban is. A sugaras fémfürkész átlag három hét alatt lesz petéből ivarérett alakká, egy évben hatnyolc nemzedéke lehet. Az imágó május végétől szeptember közepéig, végéig rajzik. Az egy petéből kikelő fémfürkészek száma 2-3-tól a 30-ig változik. Lehet másodiagos parazita is, valódi és

--44--

gyilkosfürkészekben, sőt fürkészlegyek- ban, bábjaiban élősködhetnek. Tekintében is élősködhet. Ebben az esetben ká- lyes közöttük azokn~ a fajoknak a száma, amelyek másodiagos ( hiper-), · illetve ros. többszörös ( szuper-) paraziták. HazánkisGazdái. Rendkívül sok gazdaállatát merjük a hártyásszárnyúak ( Hymenopte- ban kb. 500 fajuk él. ra), a kétszárnyúak ( Diptera) és a lepkék ( Lepidoptera) rendjének fajai közül. Sok- Aknázómalyront ó fémfürkészek gazdás (polifág) faj. Gyakori kártevőink - Sympiesis gordius Walker és közül az almarnoly ( Laspeyresia pomonel- S. sericeicornis Nees la), a kerti és ligeti sodrómaly (Pandemis Leirása. A karcsú fémfürkészek (Euribeana, P. heparana), a dudvasodrómaly ( Archips podana), a cseresznyeilonca lophidae) családjából két aknázómolyron( Archips crataegana), a kökényszövő sod- tó-fajt, a Sympiesis gordius-t és aS. seiceirómaly ( Archips xylosteana) és az ameri- cornis-t ismertetjük, amelyek a gyilkoskai fehér medvelepke ( Hyphantria cunea) fürkészfajokkal együtt jelentős szerepet parazitája, sőt előfordul néhány aknázó- játszanak a sátoraknás molyhernyók kármalyban is ( Phyllonorycter blancardella, tételének mérséklésében. Testük fémes Ph. corylifoliella, Parornix petiolella). fényű zöld, sötétzöld, illetve kék, potroA hernyáknak általában 1-5% -át fertőzi. huk bronzosfekete. Szárnyuk áttetsző, Az amerikai fehér medvelepke magyaror- víztiszta. Fejük és toruk finoman és sűrűn szági elterjedésének idején (1940-es évek recés-pontozott, potrohuk sima. A két faj vége, 1950-es évek eleje) megfigyelték, között első látásra a láb színezetében van hogy zömmel másodiagos (hiper-) para- jól érzékelhető különbség: a S. gordiuszitaként fejtette ki hatását, azaz fürké- nak a lába majdnem teljesen sárga, aS. seszekkel már előzőleg fertőzött lepkebá- riceicornis-é bronzosfekete, és csak a lábfejek tövi fele-kétharmada va)szmu. bokból jött elő. Haszna és hasznosítása. Lepkeher- Csápbunkójuk 5 ízből áll, a hímeken a nyák parazitájaként van jelentősége. Al- csápostor első három íze ágacskába kihúkalmazása, kimélésének módja kidolgo- zott. E két fajhoz nagyon hasonlít és a sátoraknás molyok ugyancsak gyakori pazatlan. razitája a Sympz"esú acalle Walker, amely az előző két fajtól két bélyegben különbözik: szárnyát barna foltok díszítik, teste Karcsú fémfürkészek kék színű. Mindhárom faj fémesfeketén - Eulophz"dae hosszú. mm 2,2-3,5 Elterjedése. Mindhárom Sympiesis faj Testük 1,5-2,5 mm hosszú, gyengén kitinizált, ezért az elpusztult karcsú fémfür- Európában általánosan elterjedt, kelet felé készek teste zsugorodott, aszalódott. Láb- a Kaukázusig, Afganisztánig és Izraeiig fejük 4 ízből áll, elülső lábszáruk rövid és hatolnak, Magyarországon gyakori fajok. Életmódja. A három faj életmódja haegyenes. Csápjuk legfeljebb 9 ízből áll. Lapockájuk mélyen rovátkolt. Szárnyere- sonló. Külső élősködők ( ektoparaziták). zetük jól felismerhető, kivéve az elhalvá- Az aknázómalyrontó fémfürkész gubóban telel át. Tavasszal kel ki, és a párosadást nyult vagy eltűnt utóeret. Különböző rovarok petéiben, }árvái- követően a nőstény azonnal keresi a gaz--45--

db

10 20 30 10 20 31 10 20 30 1 10 20 31 10 20 31 10 20 30 10 20 31 , Április Május Június Július Augusztus Szeptember Október 2. ábra

Az aknázómolyrontó fémfürkész (Sympiesis gordius) rajzásmenete (Nyíregyháza, Ilona-tanya, 1982) (Balázs K., eredeti) db 10 9

8 7 6

5 4 3

2

3. ábra

Az aknázómalyrontó fémfürkész ( Sympiesis sericeicornis) rajzásmenete (Nyíregyháza, Ilona-tanya, 1982) (Balázs K., eredeti)

·daállatát, amelybe petéjét rakhatja. Az ivarérett alak 7-8 napig él, tehát aránylag rövid ideig. Ez alatt az idő alatt a nőstény átlagosan 70 petét érlel meg, illetve helyez egyenként gazdaállatának !árváira, főleg az aknázó- és egyéb hernyókra. Ezeket a 6-8 nap múlva kikelő fürkészlárva kívülról támadja meg, rágójával rákapaszkodik, majd a gazdaállat testneaveivel táplálkozik. A fürkész az időjárási, főleg a hómér-

sékleti viszonyoktól függóen 8-12 nap múlva éri el kétszeri-háromszori vedléssei a bábozódás előtti állapotot, miközben áldozatát annyira elroncsolja, hogy az legfeljebb bebábozódik, de többnyire mint hernyó pusztul el. A fürkészlárva bábozódás céljából elhagyja a hernyót, és az aljzaton bábbá alakul. Az aknázómalyrontó fémfürkészeknek nálunk évente 3-4 nemzedéke fejlődik (2. és 3. ábra), attól függő-

--46--

en, hogy gazdáiknak, az aknázómolyoknak az adott területen hány nemzedéke van. Gazdái. Leggyakoribb és kertgazdasági szempontból is legfontosabb gazdáik a sátoraknás molyhernyók ( Lithocolletidae) közül kerülnek ki, amelyek elsősorban az almafa, a cseresznyefa, a szilvafa és az őszibarackfa lombján aknáznak: almalevél-sátorosmoly ( Phyllonorycter cory/ifolielia), almalevélmoly (Ph. biancardel/a), cseresznye-sátorosmoly (Ph. cerasico/el/a), körtelevél-sátorosmoly (Ph. oxyacanthae), őszibarack-sátorosmoly (Ph. persicelia). Fontos gazdaállataik a sátoraknás molyokon kívül az egyéb családba tartozó aknázómolyok, mint a lombosfa fehérmoly ( Leucoptera scitella), az almalevél keskenymoly ( Parornix petiolella) és a kígyóaknás ezüstmoly ( Lyonetia e/erkel/a). Gyakran előfordulnak egyéb molyfajokban is, pl. : nyárfalevélmoly tölgyilonca ( Anacampsis populelia), ( Tortrix viridana), szemes tükrösmoly ( Spilonota ocellana). Mindhárom faj esetében a másodiagos élősködés ( hiperparazitizmus) is eloford ul, ilyenkor többnyire gyilkosfürkész- vagy fémfürkészfajok !árváit támadják meg a növ~nyevő lárva helyett. Ez gyakran fordul elő akkor, amikor az aknázómolyhernyóban már élősködik valamelyik gyilkosfürkész (pl. Pholetesor) faj. Ilyenkor tevékenységüket károsnak kell tekintenünk. Igen nagy hasznot hajtanak viszont az aknázómolyok, főleg az almalevélmoly (Ph. blancardella), a lombosfa-fehérmoly ( Leucoptera scitella) és az almalevél sátorosmoly (Ph. corylifoliella) elsődleges parazitálásával. Nemcsak a kezeletlen területeken, hanem az integrált védelemben részesített ültetvényekben is nagymértékben számítani lehet egyedszámcsökkentő tevékenységükre. Olaszországban, Jugoszláviában, Bul-

gáriában, aSZU-ban, de nálunk is e fajok legfontosabb' parazitái közé tartoznak. Arányuk a többi parazitához viszonyítva 23-48%. Moldáviában 15-20% -os aknázóhernyó-pusztításukat emlitik, Olaszországban 34, l %-os fertőzési értéket, míg Bulgáriában 59,2% -ot is megfigyel tek. Nálunk a 3 faj együttesert az almalevélmoly tömegszaporodása idején 11-28%os, maximum 47% -os fertőzési értékeket adott, a lombosfa-fehérmoly hernyóit pédig 5-8, maximum 14% -ban pusztították. Haszna és hasznosítása. Mindhárom fajnak, de főleg a S. sericeicornis-nak és a S. gordius-nak nagy szerepe van az aknázómolyok elleni biológiai védekezésben. Mivel minden ültetvényben, illetve kertben jelen vannak, ahol az aknázómolyok elszaporodtak, tulajdonképpen nem kell mást tennünk, mint hagynunk, hogy természetes populációszabályozó szerepüket kifejthessék. Ennek alapfeltétele, hogy az aknázómolyok vagy más rovar kártevők ellen a fürkészek rajzásának idején rájuk is veszélyes készítményekkel ne permetezzünk. Ilyen védekezési stratégia mellett, 4-5 nemzedék kifejlődésének ideje a~att úgy el tudnak szaporodni, hogy már egymagukban is (vegyszer alkalmazása nélkül) képesek gazdaállataik elszaporodását megakadályozni. Ez a parazitakímélő technológia üzemeink egy részében már gyakorlattá vált, jó lenne, ha a módszert minél több kistermelő is alkalmazná.

Pete-fémfürké szek - Trichogrammatidae Parányi méretüek, testük hossza a 0,5 mm-t csak kivételesen lépi túl. Elég gyengén kitinizáltak, ezért elpusztulva testük zsugorodik. Csápjuk rövid, bunkós, csápos-

. --47--

toruk legfeljebb 2 ízből áll. Szárnyuk szőrzete sugaras eloszlású, a szárny utóere hiányzik. A lapocka a fej felé mered. Kizárólag rovarok petéjében élősköd­ nek. Emiatt, továbbá kiugróan nagy egyedszámuk és szaporaságuk miatt (évente 6-8 nemzedékük lehet) rendkívül hasznosak. Számos fajukat tömegesen tenyésztik, hogy a biológiai védekezés szalgálatába állítsák őket a kártevők elleni küzdelemben. Hazánkban mintegy 30 fajukról tudunk. PirosszeDaű

pete-féDafürkész

- Trz"chogramma evanescens Westwood

Leírása. A Trichogramma fajok nemcsak a hártyásszárnyúak ( Hymenoptera) • rendjén, hanem a rovarok osztályán (Insecta) belül is talán a legkisebb rovarok. Az ivarérett alak átlagosan 0,3-o,4 mm és legfeljebb 0,5-o, 7 mm hosszú, szabad szemmel éppen észrevehető. A pirosszemű pete-fémfürkészen kívül még sok Trichogramma fajról tudunk, amelyek aprók, 20-100-szoros nagyítással láthatók. Az Európában előforduló fajok közül színük és ökológiai igényük alapján 5 fajt lehet egyérteműen elkülöníteni: T. evanescens, T. semblidis, T. embriophagum, T. cacoedae, T. cephalda. A fajokon kívül még számos formát és ökotípust is leírtak. A felsorolt fajok közül az első kettő teste sötétbarna, a többié sárga, lábuk sárga. Csápostoruk ízei egy vagy két ízből másodlagosan összeolvadtak, összesen 4-5 ízből áll, serteszerű vagy pillás szőrökkel borított. Szárnyuk víztiszta, szegélye pillaszőrös. Tojócsövük rejtett; de használatkor potrohuk hasi tövéhez csapódik és onnan mered ki. Elterjedése. Eurázsiai fajok, nálunk is nagyon gyakoriak. Mesterséges tenyésztéssei nemcsak a T. evanescens-t, hanem

más Trichogramma fajokat is meghonosítottak Eurázsián kívüli országokban. Életmódja. Kizárólag rovarpetében élősködnek, abban fejlődnek petéből bábbá. A fürkész rajzását követően jóllátható kerek nyílás marad a gazdapete bőrén. Amennyiben több parazita fejlődött ki egy petében, azok közös röplyukon távoznak. A kirepülő fürkészek ivarérettek, a nőstények a párosodást követően azonnal peterakáshoz kezdhetnek. Időjárási viszonyoktól - főleg hőmérséklettől és szélerősségtől - függően mozgásterük 5-50 m-ig terjed, de gazdaállat keresése végett kikelési helyüktől akár 700 m-re is elrepülnek. Egy gazdapetébe általában egy petét helyeznek, de nagyobb petébe többet is rakhatnak. Nem poliembrionizmusról (egy élősködő petéből több állat fejlő­ dik), hanem erről van szó, ha egy gazdapetéből több fürkész kel ki. Előnyben részesítik a friss petét, de parazitálják azt közvetlenül a lárvakelés előtt is. A nőstények petefészkében (ovárium) a kikeléskor 30-80 ivarérett pete található. Peteprodukciójuk ennél is nagyobb lehet, mert a táplálékfelvételt követően továbbiak fejlődhetnek. A megtermékenyítés nélkül rakott petékből hímek fejlődnek, de néhány forma szűznemzéssel szaporodik, amelyeknél a hím egyedek teljesen vagy részben hiányoznak. A petéből 3-4 nap múlva kelnek ki a fürkészlárvák, és belülről kezdik felélni a gazdaállat petéit, amelyek néhány nap múlva megfeketednek. Három lárvastádium, előbáb, majd bábállapot előzi meg a kirepülést. Szabad földön teljes fejlődési idejük nyáron 12-14 nap, tavasszal és ősszel 24-26 nap. Laboratóriumban optimális hőmérséklet és páraviszonyok mellett 10-15 nap alatt lehet egy nemzedéket kinevelni. Évente 5-8 nemzedéke fejlődik, az időjárástól - és attól függően, hogy az

--48--

új nemzedék talál-e (és milyen hamar) peterakáshoz alkalmas gazdapetét. A petefürkészek előbáb állapotban telelnek át a gazdaállat petéiben. A nyugalmi állapot 10 ·c alatt, a nappalok rövidülésével egy időben követke~ik be. Az áttelelő nemzedék tavaszi hatékonysága attól függ, hogy az előző évi utolsó nemzedék mennyi gazdapetét talált. A sokgazdás fajok előnyben vannak e téren az egy vagy néhány gazdaállatra specializálódott formákkal, típusokkal szemben. Gazdái. A T. evanescens legfontosabb gazdái: a káposzta-bagolylepke ( Mamestra brassicae), a vetési bagolylepke ( Agrotis segetum), az almarnoly ( Laspeyresia pomonelia), az almailonca ( Adoxophyes orana), a cseresznyeilonca ( Archips crataegana), a rózsailonca ( Archips rosana J, a keleti gyümölcsmoly ( Grapholita malesta), a kökényszövő gyapjaslepke ( Orgya antiqua), a káposztamaly ( Plutella maculipennis), a répalepke ( Pieris rapae) és a káposztalepke ( Pieris brassicae). A T. embriophagum lepke- és levéldarázspetékben gyakori, a T. cacoeciae főleg a rózsailoncát ( Archips rosana J és az almamolyt ( Laspeyresia pomonella) parazitálja, de előfordul almailonca ( Adoxophyes orana), keleti gyümölcsmoly ( Grapholüa malesta), szemes tükrösmaly ( Spilonota ocellana) petéiben is. A T. cephalcia levéldarázs-parazita. Természetes körülmények között a gazdaállatok parazitáltságának mértéke nagyon ingadozik, de a bagolylepkék, káposztalepkék esetében meghaladja még a 90% -os értéket is.

Haszna és hasznosítása . Mivel a petefürkészfajok kizárólag gazdájuk petéjében, tehát a kártevőnek abban a fejlődési fokozatában fejlődnek, illetve azt pusztítják, amely még nem okoz kárt termesztett növényeinkben, ezért a Trichogramma evanescens-nek és fajrokonainak különös jelentőségük van a biológiai védekezésben. Ma már számos európai és más országban foglalkoznak tömegtenyésztésükkel, hogy milliós példányait megfelelő helyen és módon szabadon engedve megelőzzék, illetve leküzdjék a már említett hernyófajok kártételét. Tenyésztésük, kibocsátási technikájuk nem könnyű, de gazdasági és még inkább környe'zetvédelmi szempontból kifizetődő az erre fordított költség. A megfelelő fajok, ökotípusok, formák kiválasztása, tömegtenyésztési módszerük kidolgozása, az integrált védekezési technológiába való beillesztése számos kártevő ellen napjainkban is kipróbálás alatt van. Néhány kártevő esetében (kukoricamoly, káposzta- és vetési bagolylepke, kökényszövő lepke, szőlőmoly) már eddig is jelentős eredményt (70-95% -os hatás) értek el, méghozzá üzemi méretű alkalmazással. A biológiai védekezés e módjának kidolgozásában és bevezetésében eddig a SZU-ban, az NSZK-ban, Franciaországban, az USA-ban, Bulgáriában és Hollandiában érték el a legjobb eredményeket. Hazánkban a faunafeltáró munka kezdő­ dött meg, tömegtenyésztésükkel, mesterséges kibocsátásukkal még senki sem foglalkozik.

--.49--

Törpefürkész-alkatúak- Proctotrupoidea A rovarvilág törpéi, hiszen a hazánkból ismert mintegy 40ű-500 faj átlagosan 0,3-3 mm hosszú, és az "óriások" is leg-· feljebb a 8-10 mm-t érik el. Csápjuk felépítése közel megegyezik a fémfürkészekével, bár apróbb részleteiben még változatosabb formájúak. Szárnyuk erezete ugyancsak emlékeztet a fémfürkészekére. Míg a fémfürkészalkatúak és a fürkészalkatúak elsősorban más rovarok lárvájában élósködnek, addig a törpefürkész-alkatúak között egyaránt ismerünk tojás-, lárvaés báb-, sót imágóparazitákat is. A hazai törpefürkész-alkatúakat hét családba rendszerezzük, közülük a következők a legjelentősebbek: hangyaformájú törpefürkészek (Ceraphronidae), valódi törpefürkészek (Proctrorupidae), eresszárnyú törpefürkészek (Belytidae), szénfényű törpefürkészek (Diapriidae), élespotrohú törpefürkészek (Scelionidae), gubacstegyész törpefürkészek (Platygasteridae).

Éle~potrohú. törpefürkészek - Scelionidae Poloskatojásölő törpefürkészek - Trissolcus rufiventris Mayr és T. simoni Mayr

Leírása. A törpefürkészek népes családsorozatából a viszonylag leggyakoribb két faj a szipolypoloskák (Aelia acuminata, Ae. rostrata) petéjében élősködő T. rufiventris és a káposztapoloska (Eurydema ornatum) petéjét parazitáló T. simoni. Rajtuk kívül még számos törpefürkész faj (a Gryon és a Telenomus nemzetségekból) petepusztító, de nálunk valamivel kisebb jelentőségűek.

Testük zömök, 0,8-1,2 mm hosszú. Fejük legalább háromszor szélesebb a haszszánál, középhátuk és hátpajzsuk finoman : és sűrűn pontozott, potrohuk hátiemezei sirnák és fény esek, kivéve a második hátiemezt, amelynek tövi része változó mértékben vonalkázott, bordázott. A potroh szí- : ne a rozsdapirostól a teljesen feketéig változhat. Lábuk sárga, pirosassárga. Szárnyuk jól fejlett, jól repülnek. A két faj között apró különbségeket lehet felismerni 3o-40-szeres nagyítássaL Elterjedése. Eurapában és a Szavjetunióban egyaránt élnek, Magyarországon · a leggyakoribb törpefürkészfajok közé tartoznak. Életmódja. Keveset tudunk arról, · hogy miképpen zajlik életük a tojástól az ivarérett alak megjelenéséig, mivel alig vizsgálták ezt. Annyit tudunk, hogy az • anyafürkész elsősorban a címerespoloskák , (Pentatomidae) petéibe helyezi saját peté-' jét, ahol valószínűleg rövid időn belül fejlődik ki a törpefürkész-imágó. Mivel nagy egyedszán:iban fordulnak elő, feltehető, hogy meglehetősen nagy a hasznuk is. A hazai szakirodalomban azt olvashatjuk, hogy a két alkalommal végzett vizsgá- , latsorozat nyomán átlagosan 30-40%-.os fertőzöttséget állapítottak meg. Valószí- · nűleg évente 2 - esetleg 3 - nemzedékük • van. Gazdái. Elsősorban a címerespoloskák (Pentatomidae) sorából kerülnek ki a gaz-· dáik: közönséges- és csőrös címerespolaska (Aelia acuminata és Ae. rostrata), tüskés gyümölcspoloska (Carpocoris fuscispinus), bogyómászó poloska (Dolycoris haccarum). Haszna és hasznosítása. Növényvé- · delmi szempontból azért jelentősek, mert - hasonlóan a pirosszemű pete-fémfür-

--so--

i

készhez - a kártevőként fellépő poloska- próbátkoztak mesterséges tömegtenyészfajt még peteállapotban elpusztítják, ezzel tésükkel és a biológiai védekezésben törmegelőzve annak kártételét. Tudomásunk ténö felhasználásukkaL van arról, hogy egyes országokban már

Kétszár nyúak - Diptera

Fürkészleg yek- Tachz'nidae

l\ fürkészlegyek a kétszárnyúak rendjének

fajokban leggazdagabb családja. A renden belül a rövidcsápúak (Brachycera) alrendjébe, a kerek bábrésűek (Cyclorapha) hadjába, a homlokréses legyek (Shizophora) családsorozatába s a torpikkelyes legyek (Calyptratae) csoportjába tartoznak. A fenti rendszertani egységek egyúttal a család legfontosabb alaktani sajátságait foglalják magukban: így tehát a fürkészlegyeknek is egy pár hártyás szárnyuk van (a 2. pár szárny billérré alakult, amely egyensúlyozó szerv funkcióját tölti be); a tonnabábból a légy kerek röpnyílással kel ki, a tonnahábot (puparium) a fürkészlégy a homlokrésen kitüreroló homlokzsák segítségével nyitja fel, amely a kikelés után visszahúzódva hagyja maga után a légy csápjai felett húzódó, patkó alakú ráncot, a homlokrést. A szárnynak a torhoz illeszkedő alsó szegélye hármas tagozódású (fiókszárny, szárnypikkely, torpikkely). A fürkészlégyfajok jelentős többsége kártevő fajok élösködöje, így kifejezetten hasznásnak minösíthetök. Csupán néhány faj parazitál hasznos vagy közömbös rovarokat; így a ragadozó életmódot folytató futóbogaraknak a Zaira cinerea Fallén, a közönséges fülbemászónak, a Triarthria setipennis Fallén, a fekete hangya nőstényeinek a Strongygaster globula ~gyik

Meigen, a százlábúaknak a Periscepsia carbonaria Panzer az élösködöje. A fürkészlegyekhez rendszertanilag legközelebb az ászkalegyek (Rhinophoridae) állnak, amelyek ászkafélék élösködői. A fürkészlegyek családját 3 alcsaládra osztjuk. A Tachininae alcsaládhoz.tartozó fajok lepkék hernyóiban, levéldarazsak álhernyóiban, bogarak, sáskák, lószúnyogok, fülbemászók, százlábúak lárváiban; a Dexiinae alcsalád tagjai főként lemezescsáp..:l bogarak lárváiban, a Phasiinae alcsalád tagjai poloskákban, hangyákban élösködnek. A fürkészlegyek nagysága 2-20 mm között változik. Többségük erősen sörtézett; szárnyukat pihenés közben erőseb­ ben szétterpesztik, mint az igazi legyekhez (Muscidae) tartozó fajok. A fürkészlegyek hímjei a nöstéq.yeknél hamarabb kelnek ki a bábbóL Ezt követöen az imágók 1-2 héten át érési táplálkozást folytatnak. Elsősorban ernyősvirágú­ ak virágnektárját [előnyben részesítik a medvetalp (Heracleum), a murok- és az iringóféléket] és levéltetvek által ürített mézharmatot fogyasztanak. A petéző nőstény fejével a gazda felé fordulva, potrohát (áltojócsövét) lábai között előregörbítve helyezi el petéit a gazdára. A fajok egy része petéket (ovipara) rak. Ez esetben azok néhány nap után kelnek ki (pl. Parasetigena silvestris Robineau-Desvoidy esetében a hőmérséklettől

--51--

függően 3-8 nap után), vagy olyan petéket, amelyekben az első stádiumú lárva már kifejlődött (ovovivipara), ilyenkor a a lerakás után rövid időn belül a lárva felnyitja a petehéjat (pl. Phryxe vulgaris Fallén), míg egy csoportjuk első stádiumú lárvát szül (vivipara). Igen változatos a petézés módja: egyes fajok a gazdaállat bőrére ragasztják petéiket (pl. P. silvestris Robineau-Desvoidy, Exorista larvarum Linné), mások tojókészülékükkel átlyukasztják a bőrt, és a gazdaállatba helyezik lárvájukat (pl. Compsilura concinnata Meigen), egy másik csoportjuk nőstényei a növények leveleire rakják kisméretű petéiket, amit a gazda táplálkozáskor lenyel, s a bélben kiszabaduló lárva a bélfalat átfúrva· jut el a testüregbe (pl. Blepharipa pratensis Meigen). Ezenkívül a gazda útjába elhelyezett kifejlett lárvát tartalmazó petékből azonnal kikelő lárva gazdára kapaszkodásától (pl. Ernestia rudis Fallén) a lárva aktív gazdafelkutatásáig (pl. Lydella thompsoni Hetting, Dexia rustica Fabricius) is előfordulnak példák. A gazdára petét rakó fajok elsősorban a gazda nyakrészére rakják petéiket (II. tábla, 4. kép), ahonnan az nem tudja lerágni őket. A felragasztott peték rendkívül erősen tapadnak, s általában csak a gazda bőrszöveté­ vel együtt távolíthaták el; vedléskor azonban a vedlő bőrrel együtt lekerülnek a gazdaállatróL Változó az egy gazdaállatban kifejlődő nyüvek száma. Egyes fajok esetében függetlenül a gazda nagyságától, egy gazdában egy (pl. Acemya acuticornis Meigen, Gymnosoma rotundatum Linné), más fajok esetében egy gazdában mindig több para-zita él együtt (pl. Exorista larvarum Linné). Egy alkalommal megfigyelték, hogy 74 Winthernia cruentata Rondani fejlődött ki a fagyalszender hernyójábóL Bizonyos esetekben előfordul, hogy egy gazda-

egyedben egyidejűleg több parazitafaj fejlődik ki. Ilyen példaként tartjuk nyilván az Apanteles melanoscelus (Braconidae) és. aCompsilura concinnata (Tachinidae) ese-:, tét, amely élősködő fajok egyazon gyapjaslepkehernyón belül kifejlődhetnek. A fürkészlégyfajok túlnyomó többsége sokgazdás (polifág)- némelyek polifágiája rendkívüli (P. vulgaris Fallén, E. Zarvarum Linné, C. concinnata Meigen) -,elő­ fordulnak azonban egygazdás (monofág) fajok is, így például a Gymnosoma globo- . sum Fabricius aszipolypoloska parazitája;. vagy többgazdás (oligofág) fajok is [pl. a P. silvestris Robineau-Desvoidy a Lymantria fajokat (Lepidoptera), a Siphonageniculata De Geer, a Tipu/a (Diptera). fajokat parazitálja]. Az egy- vagy többgazdás fajok igen jól alkalmazkodtak gazdájuk biológiájához. Gyakori, hogy a polifág faj egyes gazdafajokat előnyben ré-' szesít, így az E. rudis Fallén a bagolylepkefajokat, a P. segregata Mihályi a gyap-' jaslepke hernyóját választja előszeretettel. A petét elhagyó első stádiumú !árvának. csak hátulsó légzőnyílása van. A gazdaállatra rakott petékből kikelő nyüvek a puhább, vékonyabb alapi részén fúrják át. a gazda bőrszövetét. A második stádiuntú. lárvának már megjelennek az elülső légző­ nyílásai, míg a hátulsó légzőnyíláspár 2 stigmával nyílik. A harmadik stádiumú lárva hátulsó légzőnyílásai már 3-4 stigmát viselnek. Néhány faj esetében előfor­ dul, hogy lárvájuknak nincs vagy csökevényes az elülső légzőnyíláspárja. A gazdába jutó lárva elhelyezkedése amely a lárva· oxigénellátásával kapcsolatos - különböző lehet: - A lárva a behatolás után a gazda testében úgy helyezkedik el, hogy a gazda kitinszerű anyagból készült tömlővel (amely a parazitával együtt növekszik) veszi körül. Ez esetben a lár-

--52--

va hátulsó légzőnyílása a gazdán kívül marad. Ilyen típusú az E. Zarvarum Linné fejlődése. - A nyű első fejlődési stádiumában szabadon vándorol a gazdán belül, és bőrfelületén veszi fel az oxigént. Az első vedlés után vagy belülről kifelé átfúrja az epiderrniszt, s hasonlóan az előző csoporthoz tölcsérszerü cisztát alakít ki (pl. Pa/es pavida Meigen), vagy a gazda légzőnyílásainak közelében helyezkedik el (pl. Drino vicina Zetterstedt). - A lárva teljes rnértékben a gazdán belül fejlődik (pl. C. concinnata Meigen). A lárvák kifejlődésének ideje 6-8 naptól (P. vulgaris Fallén) 19-23 napig (P. silvestris Robineau-Desvoidy) tart, de a lárvaállapotban telelőknél több hónapra nyúlik. Ez utóbbi esetben hormonális rendszer biztosítja a gazda és az élősködő életciklusának egyidejüségét. A fürkészlégynyüvek első és második fejlődési stádiumban nem fogyasztják a gazda életfontosságú szerveit, erre csak a harmadik stádiumban kerül sor, ami viszont a gazda pusztulását okozza. A Phasiinae alcsaládhoz tartozó fajok közül néhány fajnál előfordul, hogy nem fogyasztanak életfontosságú szerveket, és a gazda túléli a parazitáltságot, de meddő marad (pl. Lophosia bicolor Olivier, Lophosia brassicaria Fabricius). A nyüvek nagy része kifejlődéskor elhagyja a gazda testét, s a talajban vagy növénymaradványok között bábozódik. Néhány faj nyüvei ettől eltérően a g~zdán belül bábozódnak, rníg mások (például az E. larvarum Linné) nem válogatnak ebben a tekintetben. A fürkészlegyek egy része nem teszi lehetővé a gazda számára a bábozódást (pl. P. silvestris Robineau-.

Desvoidy), más részük már a bábot hagyja el (pl. B. pratensis Meigen). A bábnyugalom a többnernzedékes ·fajok esetében rövid ideig (így például a C. concinnata Meigennél 8-9 nap, Elondelia nigripes Fallénnél 7-10 nap), az egy nemzedékes fajok esetében tovább tart (10 hónap is lehet), rníg a többnernzedékes, báb alakban telelő fajoknál változó időtar­ tamú. A fürkészlégyfajok egy része báb alakban (pl. B. pratensis Meigen, P. silvestris Robineau-Desvoidy, C. concinnata Meigen), más részük lárva alakban telel. Az első stádiurnú lárvája telel például a Drino inconspicua Meigen-nek, a második stádiurnú lárvája a B. nigripes Fallénnek, a L. thompsoni Hertingnek, a Dexia rustica Fabriciusnak, rníg a kifejlett, harmadik stádiurnú lárvája telel a P. vulgaris Fallé~­ nek. A bábokból többnyire a kora délelőtti órákban kelnek az irnágók. A peterakást érési táplálkozás előzi meg. Párzás után a hírnek hamarosan elpusztulnak, átlagos élettartamuk rövidebb a nőstényekénéL Megtermékenyítés után a nőstények életében peterakás előtti (preovipozíciós) szakasz következik, arnikor a petefészek erő­ teljesen fejlődik. A fürkészlegyek túlnyomó többsége a gazdaállat utolsó lárvastádiumait parazitálja, azonban akadnak olyan fajok is, amelyek az imágókat fertőzik (pl. Z. cinerea Fallén, G. globosum Fabricius). Az utódprodukció nagyrészt a peterakás rnódjának a függvénye. Azoknál a fajoknál, amelyeknél az utódokról valógondoskodás a legfejlettebb (a lárvátagazd a bőre alá helyezik), 40-80, a petét a bőrfelületre ragasztó fajoknál 100-300, a tápnövényre petéző fajoknál pedig 600-3000 az egyegy nőstény által lerakott peték _száma. Többnernzedékes, sokgazdájú fajok ese-

--53--

tében

előfordul

a gazdaváltás is. Ilyenkor befolyása van az új gazdának a népességre\ amely a parazita testnagyságában, sót a termékenységében is megnyilvánulhat. A fürkészlegyektól várható kártevószabályozás (biológiai növényvédelem) kapcsán a következőket kell megemlítenünk: - A gazdakeresés és a peterakás idejének szélsóséges időjárási viszonyai kedvezőtlen hatással vannak a parazitáltságra. Az ilyen időjárás befolyásolja a nőstény peterakását is. Megfigyelték azt is, hogy a peterakási készség a déli órákban és zivatarok előtt fokozódik. - Kedvezőtlenül hat a parazitáltságra a túl fiatal gazda parazitálása és ha egy gazdára az optimálisnál több pete jut. - Többnemzedékes, gazdaváltó fajok szaporodását gátolja, ha a gazdasorból hiányzik a közbenső és mellékgazda. Részben ez az oka, hogy a gyapjaslepke hernyóját a hozzá szarosan alkalmazkodó, csak annak népességétól függő P. silvestris Robineau-Desvoidy szabályazza a legmegbízhatóbban. - A fürkészlegyek népességét betegségek (Entomophthora fajok) és másodIagos élósködók (Brachymeria, Dibrachus, Perilampus, Monodontomerus, Pediobius, Eupteromalus, Mesochorus fajok) is szabályozzák. - A gazda népességét rendkívüli módon csökkentő betegségek (pl. a granulózis vírus) egyúttal a parazitanépességet is csökkentik. A fürkészlegyek biológiai védekezésre való felhasználásának tehetőségei : - Aktív felhasználásuk a parazita betelepítésével történik. Napjainkig ezt a módszert csak idegen foldrészekre jelentős

behurcolt kártevők parazitájának betelepítésére használták. A gyapjaslepke Amerikában való meghonosadása után 1926-ban Magyarországon alakították meg az Amerikai Gyap-. jaslepke Laboratórium Európai Állomását, amely mintegy 8 évig műkö­ dött. Ez idő alatt mintegy kétmillió fertőzött hernyót nevelve háromszázezer fürkészlégybábhoz jutott, amelyet megfelelő körülmények között az USA-ba postázott. A kiküldött anyagból az amerikai foldrészen az alábbi fajok honosadtak meg: B. pratensis Meigen, P. silvestris Robineau-Desvoidy, C. caneinnata Meigen. Sikertelenül járt a Zenil- . lia libatrix Panzer USA-ba való átte- : lepítése. Jó eredménnyel járt viszont: a Drino bohemica Mesnil Csehszlovákiából Kanadába való áttelepítése a · Gilpinia hercyniae levéldarázsfaj be- · hurcolását követően. Hasonlóan jó : példa a kukoricamoly Amerikában va- . ló megtelepedése után a L. thompsoni Herting betelepítése is. . - A fürkészlegyek passzív felhasználása az a módszer, ha kedvező életfeltételeket teremtve segítjük elszaporodásukat. Az imágók megfelelő táplálkozása érdekében ne kaszáljuk a nem művelt (ruderális) területek virágzó ernyősvirágzatú növényeit. Erdőte­ lepítésnél előnyben részesítjük az · elegyes állományokat, gazdag aljnövényzettel biztosítjuk a sokgazdás fa- · jok átmeneti és mellékgazdái számára a létfeltételeket. A fürkészlegyek rajzási időszakában nem használunk foszforsavészter, karbamát és piretroid hatóanyagú rovarölő szereket. Napjainkban a vedlésgátló difiubenzuron hatóanyagú készítményekről (pl. Dimilin 25 WP), a juvenoidok-

--54--

' hoz tartozó hidroprénről és fenoxy- hogy 2-3 év alatt képesek a túlszaporodás carbról (pl. Insegar 50 WP) ismert, (gradáció) felszámolására, de az alkalmahogy parazitakímélők, de csak akkor, zás évében nem csökkentik a kártételt. A patearktikus területen (Európa, ha kijuttatásuk idején a parazitalárvák legalább középkorúak. A für- Észak-Afrika, Elő-Ázsia) élő fürkészlégykészlegyek számára ezeknél fokozat- fajok számát 800-ra becsülik. Magyarortabban kímélő hatásúak a Bacillus szágon ebből 500 él. A továbbiakban a fürkészlegyek közül thuringiensis baktériumot tartalmazó biokészitmények (pl. Thuricide HP, a hazánkban legjelentősebb fajok morfológiáját és biológiáját tárgyaljuk. A jelDipel). A fürkészJegyekre alapozott biológiai lemző adatok egy részét az l'. táblázatban védekezéskor szárilításba kell vennünk, foglaltuk össze.

l. tlíblázat

Gyakori,

mezőgazdasági kártevőket

parazitáló fürkészlégy (Tachinidae) fajok Magyarországon

Parazita

Rajzási idó

TACHININA E alcsalád Actia pilipennis Loew Admantia grandicornis Zett. Ceranthia samarensis Vili. Clemelia pullata Meig. Elodio morio Fali.

IV-VIII V-VIII IV-VI V-IX V-VII

Epicampocera suecinera Meig. Eurnea linearicornis Zett. · Eurysthae scutellaris Rob.

V-IX V-VIII V-VII

Exorista rustica Fali. Gonia capitata de Geer Hulbneria affinis Fali. Lypha dubia Fali. Medina separata Meig. Meigenia grandigena Pand. Microphthalma europaea Egg. Microsoma exigua Meig. Nemoraea pellucida Meig. Peleteria rubescens Rob. Periscepsia carbonaria Panz. Phorocera assimilis Fali. Phorocera obscura Fal1. Phryxe magnicornis Zett. Picconia incurva Zett. Platymya hortulana Meig. Tachinafera L. Tachina Zurida Fabr. Tachina magnicornzs Zett.

V-VIII VI-X IV-VIII Ill-X V-IX IV-X VI-IX IV-VII VI-XI V-X V-X IV-VI IV-V V-VIII IV-VII VI V-X IV-VI V-IX

Fontosabb gazdaállatok

tölgyilonca, szőlőilonca lószúnyog fajok gyapjaslepke muszkamoly, kukoricamoly, ligeti sedrómoly tölgyilon ca, tarka sedrómoly, almarnoly, keleti sedrómoly káposzta-, répalepke almamoly, rózsailonca pókhálós alma- és szilvamoly, szőlőilonca, tölgyilonca · levéldarazsak, rózsailonca vetési-, felkiáltójeles bagolylepke gyűrüslepke, aranyfarúlepke, fenyőpohók · nagy téli araszoló, fenyőilonca levélbogarak levélbogarak májusi, erdei, kalló cserebogár, osztrák szipoly sávos, lucerna csipkézőbogár, lucernaormányos fenyőbagolylepke

vetési bagolylepke vetési bagolylepke káposzta-bagoly lepke nagy és kis téli araszoló nagy és kis téli araszoló, répalepke levélbogarak vetési- és káposzta-bagolylepke borsó-bagolylepke, apácalepke gyúrüslepke, fenyőpohók vetési bagolylepke, aranyfarúlepke, gyapjaslepke

--ss- -

Parazita

Rajzási idö

Voria ruralis FaU.

V-X

Zaira cinerea FaU. ZeniZlia libatrix Panz.

V-IX V-X

Fontosabb gazdaállatok

bogáncslepke, gamma-, káposzta-, salátabagolylepke vetésfehérítő bogár búcsújáró-, aranyfarúlepke, nyárfa gyapjas lepke, gyapjaslepke, apácalepke, gyúrúslepke, amerikai fehér medvelepke, muszkamoly, akácmoly, , tölgyilonca, ligeti sodrómoly, pókhálós almamoly

DEXIINAE alcsalád Prosena siberita Fabr.

VI-IX

cserebogarak

PRASilNAE alcsalád Clytiomya conkirna Panz. Gymnosoma clavatum Rhodend. Gymnosoma globosum Fabr. Helomya lateralis Meig.

V-IX IV-IX VI-IX V-IX

káposzta-, paréjpoloska ázsiai gabonapoloska szipolypoloska mór-, szipoly-, káposztapoloska, ázsiai gabonapoloska szipoly-, bogyómászó poloska szipoly-, bogyómászó poloska szipolypoloska mór-, káposzta-, paréj-, szipoly-, bogyómászó-, osztrák poloska, csőrös szipolypoloska szipoly-, bogyómászó-, osztrák poloska

Lophosia auriceps Meig. , Lophosia brassicaria Fabr. Lophosia fasciata Meig. Phasia crassipennis Fabr.

VI-VIII VI-IX VII-VIII VI-IX

Phasia subcoleoptrata L.

IV-VII

T achininae alcsalád Gyapjaslepke-bábfürkészlégy - Blepharipa pratensis Meigen Leírása. 9-15 mm nagyságú légy. A tor hamvasfekete, 4 fényesfekete sávval. A pajzsocska csaknem teljesen vörösessárga. A zömök potrohan erős, keskeny, fekete középsáv fut végig (4. ábra). A lárva a gazda: légzőnyílásának közelében lévő izomcisztában él. Egy gazdanőstény­ ben általában l, néha 2, ritkán 3 parazita fejlődik ki, a hímekben mindig l, ritkán 2. Bábja sötétbarna színű, egyik vége szélesebb. Életmódja. Az imágó május-júniusban rajzik. 600-2400 petéjét a tölgy leve-

4. ábra

A gyapjaslepke-bábfürkészlégy ( Blepharipa pratensis j (Mihályi F., 1986 nyomán)

lére rakja, ahonnan a gazda táplálkozása során veszi magához. A kifejlődött lárva a gazdát bábozódása után hagyja el. A talajban bábozódik és ilyen alakban telel. Egynemzedékes. Másodlagos élősködői:

--56--

Brachymeria minuta, Brachymeria compiilurae (Chalcididae) Dibrachys cavus, Perilampus hyalinus ( Pteromalidae) Morzodontomerus aereus ( Torymidae). Gazdái. A gyapjaslepke ( Lymantria dispar) a fenyőpohók ( Dendrolimus pini) és a gyűrűslepke ( Malacosoma neustrium). Amerikában egyéb Malacosoma fajokat is parazitál. Haszna és hasznosítá sa. Magyarországról telepítették az USA-ba, ahol meghonosodott. Szardínia szigetén és Kanadában a gyapjaslepke meghatároz ó természetes szabályozójaként tartják nyilván. Gyapjaslep ke-fürkész légy'· - Parasetigena.silvestris RobineauDesvoidy

Leírása. 8-13 mm nagyságú légy. A tapogató sárga. A tor fekete, a hát hamvas, 4 fekete fényes sávval. A pajzsocska vöröses, sötétebb tőrésszeL A hím karmai hosszabbak az utolsó lábfejíznél. A hím háti felszínét sűrű szőr fedi. Potroha karcsú. A lárva a gazda bőréből befelé haladó tölcsér alakú cisztában él. Elülső légző­ nyílása 9 stigmával nyílik. Életmódja . Az imágó április-júni us között rajzik. Életének második hetében párzik, majd ezt követő 10-20 n'ap alatt 100-200 petéjét a gazda 3. és 4. stádiumú hernyóinak nyaki részére ragasztja. A peték 3-8 nap múlva kelnek ki. Ha a gazda vedlik közben, a petéket is levedli; ha a fertőzés már megtörtént, és a tölcsér alakú ciszta építése elkezdődött, a vedlés nem zavarja annak folytatását. A lárvastádiu m 17-1.5 napig tart. A kifejlett lárva elhagyja a gazda lárváját, s a talajban bábozódva telel. Egy gazdában egy parazita fejlődik ki. Másodlagos élősködői a B. compsilurae és a Hemipenthes morio ( Dipt. Bombylidae).

G:azdái. A gyapjaslepke ( Lymantria dispar) és az apácalepke Lymantria monacha). Haszna és hasznosítá sa. Az Amerikai Gyapjaslep ke Laboratóriu m Európai Állomása Csányoszró n (Baranya megye) 193ű-31 között a gyapjaslepk e l 00% -os parazitáltsá gát észlelte, amelynek mintegy 80% -a ettől a fajtól származott. Európában és a Szavjetunió ban a gyapjaslepk e legjelentősebb parazitája. fürkészlég y - Compsilura concinnata Meigen

Fűrészhasú

Leírása. 5-9 mm nagyságú légy. A tapogató sárga, sötét sörtékkeL A csáp sötét színű. A tor világosszür kén hamvas, 4 fekete sávval a varrat előtt, míg mögötte széles középfolt és 2 oldalsáv ,.látható. A pajzsocska sötét színű. A potrohon szürke hamvasság borítja a 3-5. szelvények %-át. A lábak feketék. A nőstény potrohának alja összenyomo tt, s fűrészfo­ gakra emlékeztető sörteképlete kkel ellátott tojókészülé ke van. A lárva elülső légzőnyílása 5-6 stigmával nyílik. Életmódja . Az imágó május-szep tember közöu röpül. Elevenszülő, l-4 !árvát helyez el egyidejűleg tojókészülé ke segítségével a gazda bőre alá. Egy nőstény 4ű-80 lárvát helyez el ilyen módon. Az élősködő fejlődési ideje függ a gazda fejlettségi állapotától. A gyapjaslepk e 2. stádiumú lárvájába helyezett nyüvek 41, az 5. stádiumú lárvába helyezett nyüvek 12 nap alatt fejlődnek ki. Feltételezet ten hormonális kapcsolat van a gazda és az élős­ ködő között, és a gazda fiatalabb korában a magasabb juvenilhorm onszint visszatartja az élősködő fejlődését. A fürkészlégy l. és 2. stádiumú lárvája a bél környékére vándorol és ott táplálkozik. A 3. stádiumú már elfogyasztja a gazda élet-

--57--

fontosságú szerveit, így általában a gazda 1-2 nappal hamarabb pusztul el, mint mielótt az élősködő elhagyja. A talajban bábozódik. Évente 1-4 nemzedéke van. A nemzedékszám a gazda hormonális beállítottságától függ. A nyugvó állapotú hernyákban fejlődő nyű is nyugvó állapotot ves'zfel. A nem diapauzáló gazdában fejlődő népességrész"bábstádiuma 8-9 napig tart. Lárva- vagy bábállapotban telel. Másodlagos élösködói a B. compsiluraeJ D. cavusJ P. hyatinusJ Psychophagus omnivarus (.Pteromalidae)J M. aereusJ Euryto. ma appendiculata ( Eurytomidae) J Pediobius nawai J P. tarsatis ( Eulophidae) . Gazdái. Egyike a leginkább sokgazdás fürkészlegyeknek. Gazdái közül határozottan előnyben részesíti a gyapjaslepkét. Rajta kívül mintegy 20 családba tartozó 200 lepkefajt és 3 családba tartozó több levéldarázsfajt tartanak számon gazdái között. Legjelentösebb gazdái a búcsújáró lepke ( Thaumetopoea processionea) J az aranyfarú lepke ( Euproctis chrysorrhoea) J a nyárfa-gyapjaslepke ( Stilpnotia saticis) J az apácalepke és gyűrűslepke, a káposztabagoljrlepke ( Mamestra brassicae) J a saláta-bagolylepke ( Mamestra oleracea) J a köszmétearaszoló ( Abraxas grossuiariata) J az amerikai fehér medvelepke ( Hyphantria cunea) J a káposztalepke ( Pieris brassicae) és a körte-szövódarázs (Neurotama saltuum). ·Haszna és basznositása. Az USA-ba 1906-tól betelepítve a gyapjaslepke legjelentösebb szabályozótényezőjévé vált. Hernyóirtó fürkészlégy - Exorista larvarum Linné

Leirása. 9-14 mm nagyságú légy. A szem csupasz. A tor sárgásszürkén hamvas, 4 fekete sávval. A pajzsocska vör(,)ses színű, · fekete törésszeL A potroh

hamvassága változó. A lábak feketék.~ A hím karmai olyan hosszúak, mint az· utolsó két lábfej íz együtt. A hím cerkuszai • egységes lappá forrottak össze. A lárva elülső légzőnyílása 4-5 stigmával nyílik. Életmódja. Az imágók május-szeptember között rajzanak, a 2-3. napon párosodnak, majd az ezt követő 5. napon kezdik el a peték lerakását. A nőstény petéit a gazda nyaki, feji részére ragasztja, a gazda nagyságától függően 4-10-et. A ki-: kelő lárvák átfúrják az epidermiszt, majd · . tölcsérszerű cisztában elhelyezkedve hátulsó légzőnyílásaikat szabadon tartják .. Bábalakban telel. Évente 1-4 nemzedéke van. Másodlagos élősködői a M. aereusJ' B. compsilurae J Dimmockia incongrua ( Eulophidae). Gazdái. Rendkívül sokgazdájú faj : l mintegy 60 gazdáját tartják számon. Leg-l jelentősebbek közülük a gyapjaslepke, a nyárfa-gyapjaslepke, az apácalepke, az aranyfarú lepke, a gyűrűslep ke, a vetési ·l bagolylepke ( Agrotis segetum) J a felkiáltójeles bagolylepke ( Agrotis exclamationis) J a c betűs bagolylepke ( Xestia cnigrum) J az amerikai fehér medvelepke és . a káposztalepke. Haszna és basznositása. Jugoszláviában és az USA-ban bizonyos években a gyapjaslepke legjelentősebb szabályozója. Magyarországon 1959-ben az amerikai fehér medvelepke, 1980-ban Nyárszentlőrincen a gyapjaslepke népességének· meghatározó korlátozója volt.

l

l·

Bagolylepke-fürk észlégy - Blondelia nigripes Fallén

Leirása. 6-9 mm-es nagyságú légy. A tapogató barna vagy fekete. A nőstény tora, potroha és lábai feketék. A hím 3. és 4. potrohi szelvényének két oldalán vörö- . sessárga folt van. A nőstény potroha alul

--58--

összenyomott, fűrészfogakra emlékeztető sörtesorraL A lárva elülső légzőnyílása '2-4 stigmával nyílik. A báb hátsó vége enyhén kiszélesedó. Életmódja. Az imágók június-szeptember között rajzanak. A párzás utáni 7-8. naptól kezdve a nőstény 65-170 lárváját tojókészüléke segítségével a gazdába süllyeszti, hasonlóan mint a C. caneinnata Meigen. A talajban bábozódik, a báb stádium 7-10 napig tart. A második stádiumú lárva telel a gazda bábjában. 1-3 nemzedéke van. Gazdái. Sokgazdás faj. Legjelentősebb gazdái a búcsújáró lepke, az aranyfarú lepke, a gyapjaslepke, a gyűrűslepke, a c betűs bagolylepke, a káposzta-bagolylepke, a saláta-bagolylepke, a borsó-bagolylepke ( Mamestra pisi), a gamma-bagolylepke ( Autographa gamma), a köszmétearaszoló, a tölgyilonca (Tortrix viridana) és a repcedarázs ( Athalia rosae). Haszna és hasznosítása . Magyarországon különbözó bagolylepkefajok népességszabályozásában játszik szerepet. Hernyóölő

fürkészlégy - Pales pavida

Me igen

Leírása. 5-ll mm nagyságú légy. A csáp és a tapogató fekete. A fekete torhát gyengén hamvas, rajta a varrat előtt 5 gyengén látható fényes sávval. A pajzsocskacsúcs vörösessárga. A torpikkely homorú széle a pajzsocskához simul. A potroh fekete, kékesen hamvas. A lábak feketésbarnák, a lábszárak vörösessárgák. A lárva elülső légzőnyílása 1-2, a hátulsó 3-4 Stigmával nyílik. Életmódja. Az imágó június-október között rajzik. A nőstény nagyszámú (60ű-3000) petéjét a levelekre rakja, amelyeket a gazdaállat a táplálkozása során lenyel. Az első stádiumú lárva a bélból a

bórfelszín felé vándorolva belülról alakít ki tölcsérszerű járatot. Báb alakban a talajban telel. Évente 2-3 nemzedéke van. Gazdái. Sokgazdás faj. Jelentősebb gazdái a búcsújáró lepke, aranyfarú lepke, nyárfa-gyapjaslepke, apácalepke, gyűrűs­ lepke, fenyópohók, káposzta-bagolylepke, amerikai fehér medvelepke, muszkamoly, szólóilonca, tölgyilonca, köszmétearaszoló, galagonyalepke. Haszna és hasznosítása . A Magyarországon észlelt jelentősebb parazitálási értékei 2ű-30% körül alakulnak. Gyilkos fürkészlégy - Phryxe vulgaris Fallén

Leirása. 7-9 mm nagyságú légy. A 3. csápíz alja elóredomborodó, élei világosabbak. A csápsörte a felén túl vékonyodik el. A fekete toron a varrat előtt 4 fényes sáv van. A pajzsocska a feléig vöröses, a végéról eredő 2 sörte mereven feláll és keresztezi egymást. A fekete potrohon lévő középsáv a 3. szelvényen kiterjed, a 4. szelvényen ék alakú. A lárva elülső légzőnyílása 1-2 stigmával nyílik. Életmódja. Az imágó május-október között rajzik. Petéit a gazdaállatra ragasztja. A kikelő lárvák a gazda testében a tracheák tájékán fejlódnek ki. A lárvastádium 10 napig tart. Egy gazdában mindig több lárva él együtt. Kifejlett lárvastádiuma a gazda bábjában telel. Évente 3-5· nemzedéke van. Gazdái. Rendkívül sokgazdás faj, gazdáinak száma csaknem 70. Legfontosabb gazdái: aranyfarú lepke, gyűrűslepke, gamma-bagolylepke, galagonyalepke, káposztalepke, répalepke. Haszna és hasznosítása . Másodlagos élósködóje Magyarországon a nappali · lepkefajok népességeinek szabályozásá-

--59--

ban játszik jelentős szerepet. A répalepke parazitáltsága a 20% -ot is elérheti. Sodrómaly-fürkészlégy - Bessa paraZZela Meigen

Leírása. 4-6 mm nagyságú légy. A hím 3. csápíze 7-8-szor, a nőstényé 3-4-szer olyan hosszú, mint a 2. íz. A toron a ~arrat előtt 4 fényes, fekete sáv van. A potroh fekete, a 3-5. ízek sárgásfehér hamvasságtól csíkosak, amit a középsáv szakít csak meg. A lábak és a tapogaták fek.e~é~. A lárva hátulsó légzőnyílása erősen kltmlzált, ami a bábingen fekete kontúrral jelenik meg. Életmódja. Az imágó május-október között rajzik. Petéit a gazda hernyójának tori szelvényeire ragasztja. Talajban bábozódik. 3-5 nemzedéke van. Gazdái. Sokgazdás. Jelentősebb gazdái a pókhálós almarnoly ( Hyponomeuta malinellus), a pókhálós szilvamoly ( Hyponomeuta padellus), a szőlőilonca ( Sjioarganothis pilleriana), a tölgyilonca (Tortrix viridana J, a rózsailonca ( Archips rosana), az almaikmea ( Adoxophyes orana), a nyerges szőlőmoly ( Eupoecilia ambiguella) és a gyapjaslepke ( Lymantria dispar). Haszna és hasznosítása. Magyarországon 1976-ban a nagykovácsi almások pókhálósalmamoly-népességét 20% -ban parazitálta. Hamvas potrohú fürkészlégy - Eurnea mitis Meigen

Leírása. 5-1 O mm nagyságú légy. A tapogató fényes, barnásfekete; ki szélesedő vége_ hamvasfehér. A tor fek,et~, hamvas; középen 3 egymás mellett levo, kétoldalt 1-1 fényes vékony sávval a varrat előtt. A potroh fekete az oldalán kékes-

fehérbe játszó hamvassággaL A lábak sötétbarnák, az izületek világosabbak. Életmódja. Az imágó május-július között rajzik, 800-1200 petéjét a növények levelére rakja. Lárva alakban a gazdában telel. A talajban bábozódik. Gazdái. Sokgazdás faj, jelentősebbek a ligeti sodrárooly ( Pandemis heparana), a muszkamoly ( Loxostege sticticalis), a kukoricamoly ( Ostrínia nubilalis). Haszna és hasznosítása. Magyarországon az almások sodrómolynépességeinek szabályozásában játszik szerepet. Kukoricamoly-fürkészlégy - Lydella thompsoni Herting

Leírása. 6-9 mm nagysagu légy. A csápsörte csak kevéssel a felén innen vékonyodik el. A tor, a pajzsocska és a potroh fekete. Ez utóbbi kékesen hamvas. A "Sturmia-folt" (a hasi oldal felőllátszó a 3-4. szelvényen hosszabb szőrökből álió folt) kerek, elöl nem ér hozzá a 4. szelvény pereméhez. A lárva elülső légzőnyílása 7-9, hátulsó 3 nagyobb és l rövid stigmával nyílik. Életmódja. Az imágó április-augusztus között rajzik. A párzás utáni 7. napon kezdi meg 20-60 }árvájának szülését. A nőstény által a kukoricamoly járatához lerakott első stádiumú lárva kutatja fel gazdáját. Ez időben a kiszáradásra igen érzékeny. A nőstény szülésében kémiai anyag (kairomon) játszik szerepet. Az élősködő előnyben részesíti a kukoricaszár felső és középsé részén élő hernyókat, a tábla középsé területeit a szélekkel szemben. A második stádiumú lárvája telel át a kukoricamoly hernyójában. Bábstádiuma 7-10 napig tart. A kukoricamoly járatában bábozódik. Évente 1-2 nemzedéke van. Gazdái. A kukoricamolyon kívül is-

--60--

mert gazdája a Sesamia vuteria (Lep., Noctuidae). Haszna és hasznosítása. Másodlagos élösködöje az Eupteromalus dubius és az Eupteromalus apica/is ( Pteromalidae). Az USA-ba 1917-ben hurcolták be a kukoricamolyt, amely közel egy évtizedig jelentős természetes ellenség nélkül szaporodott. Húsz éven át i92ű-1940 között mintegy 24 parazita meghonosításával próbálkoztak, amelyek közül csak a L. thompsoni váltotta be a hozzá fúzött reményeket. Ma, az USA-ban meghonosadva jelentős szerepet játszik a kukoricamoly-népesség szabályozásában. Magyarországon kukoricamolyon 2ű-30% · körü.l alakulnak a parazitáltsági értékek.

Gazdái. Sokgazdás faj.· Közülük a fésűs fenyődarázs ( Diprion pini), a fenyő­ rontó darázs ( Neodiprion sertifer), a halványsárga fenyődarázs ( Gilpinia paliida), a tüskés fenyődarázs ( Gilpinia socia), a fenyőpohók, a gyapjaslepke, az apácalepke, az amerikai fehér medvelepke a legjelentösebbek. Levélbogár-fürkészlégy - Meigenia mutabilis Fallén

Leírása. 4-6 mm nagyságú légy. A fekete színű csáp 3. íze 2-szer hosszabb, mint a 2. íz. A tapogató fekete. A torhát sárgásfehéren hamvas. A tor és a potroh rajzolata, hamvassága nagy változatosságot mutat. A pajzsocska csúcsán lévő 2 sörte mereven felálló. A lábak feketék, a Fenyődarázs-fürkészlégy - Drino hamvas. A lárva elülső légzőnyílása comb inconspicusa Meigen 8-1 O stigmával nyílik. Életmódja. Napjainkban 5 fajra váLeírása. 6-8 m?l. nagyságú légy. A tapogató fehéren hamvas, sötét szörökkel. lasztották szét ezt a fajcsoportot, így a A 3. csápíz 9-szer hosszabb a 2.:-nál. következő adatok hazánkban pontosításra A csápsörte a feléig vastagodott meg. szorulnak. Az imágó június-október köA feketén hamvas torháton 4 fényes fekete zött rajzik. Párzás után a 4-7. napon kezdi sáv húzódik a varrat előtt. A pajzsocska meg a peterakást. Petéit a gazdaállatra csúcsa vöröses, alapja fekete. A potrohhát ragasztja. A petestádium 1-2 napig tart. hamvas, fényesfekete sávokkaL A közép- A lárvastádium hossza a gazdaállattól fügvonal vékony. A lábak sötétbarnák. A lár- göen változik. Gazdaállategyedenként egy va elülső légzőnyílása csökevényes. A há- élősködő fejlődik ki. Báb alakban a talajtulsó légzőnyílások erősen kitinizálódtak; ban telel. Évente 2-4 nemzedéke van. Roa bábingen szorosan egymás mellett, kiál- kon faja, a Meigenia grandigena szintén gyakori hazánkban. Másodlagos élöskölóan és fekete színűen jelennek meg. döje a Mesochorus thoracicus (Ichneumoniszepmájustól imágó Életmódja. Az temberig rajzik. A nőstény 7 nappal a dae). párzás után kezdi meg nagyszámú petéi- ' Gazdái. A hagymabogár ( Crioceris nek lerakását. A levelekre lerakott petéket merdigera), a spárgabogarak ( Crioceris lenyelö gazdában a lárvák a légzőnyílások 14-punctata, C. asparagi), a sóska-levélközelébe vándorolnak, a hátulsó légzőnyí­ bogár ( Gastroidea viridu/a), a lucernabolásukat abba beakasztva fejlödnek ki. Egy gár (Phytodecta fornicata) és a tormagazdában mindig több lárva fejlődik ki. levélbogár (Phaedon cochlean·ae) a legjeAz első stádiumú lárva telel át a gazdán lentősebb. Előszeretettel rak petét a burgonyabogár- ( Leptinotarsa decemlineata) belül. Évente 2 nemzedéke van. --61--

!árvákra, de bennük már az elsŐ stádiumú nyüvek is elpusztulnak. Feketelábú sáska-fürkészlégy - Acemya acuticornis Meigen

Leirása. 5 m!Jl nagyságú légy; 3. csápíze kihegyezett, visszakunkorodó, fekete. A tapogató fekete. A szem kopasz, fényes. Az arc fehéren hamvas. A tor sárgásszürkén hamvas, csíkozottság nélküli. A potroh enyhén hamvas. A lábak feketék. A lárvának nincs elülső légzőnyílása. Életmódja. Az imágó május-augusztus között rajzik. A lárva a gazda tracheáinak közelében él. Egy sáskában mindig csak egy élősködő fejlődik. Báb alakban a talajban telel. Egynemzedékes. Másodlagos élősködője a P. hyalinus. Gazdái. Sokgazdás faj. Jelentősebb gazdaállat~i a kékszárnyú sáska ( Oedipo- · da coeru/escens), a csinos rétisáska ( Chorthippus albomarginatus) és a jajgató rétisáska ( Stenobothrus lineatus). Lószúnyog-fürkészlégy - Síphona geniculata !)e CJeer

Leirása. 4-5 mm nagysagu légy. Rendkívül hosszú szipólqlja bicskaszerű­ en összehajtható.-A 3. csápíz fekete. A tapogató sárga. A torhát, a pajzsocska sárgásan hamvas. A potrohon középen erős sörtesor húzódik végig. A combok sárgák. Az első lábszár sárga, a második és harmadik azonban sűrű sörtézettsége miatt sötétebb színűnek tűnik. Szívesen táplálkozik fészkesvirágzatúakon. A lárva elülső légzőnyílása 4-8, a hátulsó 4 (néha 3) stigmával nyílik. Életmódja. Az imágó májustól októ-

berig rajzik. Petéit a taiajra helyezi, ahol azok perceken belül kikelnek, s a nyüvek keresik meg a gazdaállatukat. Egy gazdában egyszerre l-4 nyű fejlődik~ Lárva alakban a gazdában telel. A talajban bábozódik. Évi 3 nemzedéke van. Gazdái. Többgazdás faj. Ismert gazdaállatai a közönséges lószúnyog ( Tipula oleracea) és a réti lószúnyog ( Tipula palludosa).

Dexiinae alcsalád Cserebogár-fürkészlégy - Dexia rustica Fabricius

Leírása. 8-13 mm nagyságú légy. A csáp feltűnően rövid, sárga, az arc feléig ér le. A csápsörte végig pillás. A tapogató igen rövid, hengeres, sárga. A tor fekete. A pajzsocska a csúcs felé sárga. A hát sárgásszürke, hamvas; 4 fekete, fényes sávval. A hím potroha sárga, a nőstény ' potroha szürkéssárga, középen fekete sáv- · val. A lábak sárgák, a lábfejízek feketék. : A hím karmai hosszabbak az utolsó lábfejíznéL A lábak feltűnően hosszúak. A lárva elülső légzőnyílása l O stigmával nyílik. ÉletmódjEJ,. Az imágó augusztusig raj- ; zik. A kifejlett, első stádiumú lárvát tartalmazó petéit (átlagosan 600-at) a talajra . helyezi. A rövidesen kikelő lárvák aktívan kutatják fel a gazdaállatukat. A 2. stádiumú lárva a gazdán belül telel át. A talajban i j bábozódik. Gazdái. Sokgazdás faj. Legismertebb 1 gazdái a májusi cserebogár (Melolontha l melolontha), az erdei cserebogár (Melo- .· Zontha hippocastanz), a sárga cserebogár · (Amphimallon solstitialis) és az áprilisi , cserebogár (Rhizotrogus aequinoctialis). .l

--62--

Phasiinae alcsalád Gömbölyű poloskalégy - Gymnosoma rotundatum Linné

Leirása. 4-9 mm nagyságú légy. A hím torának elülső %-a sárgán, vörösen hamvas; hátulsó %-a fényesfekete. A pajzsocska fényesfekete, tőharmada hamvas. A hím potroha sárgásvörös, az első szelvény fekete, ahopnan szakadozott fekete középsáv indul. A nőstény tora fekete; potrohán a kötépsáv markánsabb. A lárva hátulsó légzőnyílásai szorosan egymás illellett vannak, kitinesek, a bábon ezek kiállnak és feketék.

Életmódja. Az imágó májustól szeptemberig rajzik. Petéit a gazda imágójának szárnyra kelésekor annak hátára ragasztja. A lárva a tracheák környezetében élősködik. Egy gazdaegyedben .csak egy nyű fejlődik ki. Lárva alakban a gazdán belül telel át. Á talajban bábozódik. Többnemzedékes. Gazdái. Sokgazdás faj. Jelentösebb gazdái a szipolypoloska (Aelia acuminata), a csőrös szipolypoloska (Aelia rostrata), a bogyómászó poloska (Dolycoris baccarum) és a paréjpoloska (Eurydema oleraceum).

r

RAGADOZÓK

Százlábúak - Chilopoda Hosszú, megnyúlt testű állatok. A hazai fajok hossza 10-110 mm között változik. Testükön fejet és törzset különböztetünk meg. Fejük_ön hosszabb vagy rövidebb fonál alakú csáp van. Az ismertetendő családok fajainak vagy több egyszerű szemük van, vagy szem nélküliek. Szájszerveik: egy pár állkapocs és egy pár rágó. Testszelvényeik száma 15-181 között változhat. Ezek viselhetnek lábakat, de láb nélküli szelvényeik is lehetnek. Az első szelvény lába nem járóláb, hanem átalakult ún. állkapesi lábbá, amelyben méregmirigy foglal helyet. Nyílása az utolsó, karomszerű hegyes ízen van. Mérge az ízeltlábúakat, férgeket pillanatok alatt megöli. Hazánkban az emberre nézve veszedelmes faj nincs (trópusi környezetben azonban találunk emberre nézve is veszedelmeseket). Megjegyzendő, hogy a "százlábúaknak" nincs mindig l 00 pár lábuk. A 15 lábpárral rendelkezők a leggyorsabb mozgásúak; minél több pár lábuk van, annál lassabban haladnak. A hazai fajok színe elég egyhangú, sárga, a barna különböző árnyalatai; csak az itt nem tárgyalt öves szkolopendra ( Seolopendra cingulataj 110 mm-es testét díszítik zöld övek. Petékkel szaporodó, váltivarú állatok. Éjszaka aktívak, kivétel nélkül ragadozók, ízeltlábúakkal és azok lárváival, vala-

mint férgekkel táplálko~nak. A talajban, avarban, házak körül fontos szerepük van. Csaknem 2300 fajuk ismert, ezek közül hazánkban mintegy 70 él.

Rinyák - Geophilidae Testük igen hosszú, különösen, ha a szelvények átmérőjéhez viszonyítjuk. Lábpáraik száma 30-nál mindig több. Sárga, vörhenyessárga színűek. Szemük nincs. A talajban tartózkodnak, legfeljebb éjjel és nyirkos időben jönnek a felszínre. Ásás, kapálás közben gyakran láthatjuk őket.

Elsősorban gyűrűs- és hengeresférgekkel táplálkoznak, egyesek rovarlárvákat is fogyasztanak. Egyik feltűnő faj a mintegy 60 mm-re megnövő vörös rinya (Clinopodes .flavidus).

Százlábú-félék - Lithobiidae Az előző család tagjaihoz képest szélesebb és rövidebb testűek. Mindössze 19 törzsszelvényük és 15 pár járólábuk van. Fejükön kétoldalt egyszerű szemek halmazát figyelhetjük meg. l ü-45 mm hosszú, sárgás vagy barnás színű, gyors mozgású ragadozók. Éjszaka aktívak.

--64--

Barna százlábú - Lithobius forficatus Koch A kifejlett példány eléri a 40-45 mm-t. Színe sötétebb vagy világosabb vörösesparna, fényes, mindenféle rajzolat nélkül (II. tábla, 5 kép). Alikapesi lábának összenőtt alapízén több fogacskát láthatunk. Kertekben, gazdasági épületek mellett kövek, deszkák alatt, valamint erdőkben gyakori faj. Rovarlárvákat fogyaszt, ezért feltétlenül hasznos.

Pókszázlábúak - Scutigeridae Sok tekintetben mjnden más százlábútól eltérnek. Szemük összetett. 19 törzsszel-

vényük és 15 pár járólábuk van. Am ezek a lábak rendkívül hosszúak, kaszáspókokéra emlékeztetnek (innen a nevük is); lábfejízeik száma tetemes, lasszószerű, és az állat a táplálkozásánál lasszónak is használja! Érdekességük még, hogy légzőnyí­ lásaik a hátoldalukon találhatók. Éjszaka aktív, melegkedvelő ragadozó állatok. Hazánkban mindössze két faj él, közülük gyakoribb a légyölő pókszázlábú (Seutigera coleoptrata). Kedveli a meleget, ezért gyakran lakásokba, gazdasági épületekbe húzódik be. A Badacsony környéki borvidéken szabadban is él. Elsősorban légypusztítása miatt hasznos, feltétlenül kíméletet, védelmet érdemel.

Szitakötőkszitakötők egyedfejlődésük

során két _!!ltérő ·közeg lakói: a lárvák vízi ragadozók, a kifejlett egyedek (imágók) pedig a "rovarvilág légi cirkálói" (Svachulay Sándor), a levegőplanktant alkotó apró rovarok fáradhatatlan pusztítói. Különleges felépítésű rovarók. Három testtájuk (fej, tor és potroh) élesen elkülönül. Nagy és mozgékony fejükön feltűnő a két nagy összetett szem, amely a vadászathoz szükséges kitűnő térlátást teszi lehetővé. Csápjuk vékony, rövid. Rágó szájszervük a ragadozó életmód fontos kelléke, a táplálék megragadását, a száj előtti rögzítését és feldarabolását szolgálja. Kisebb zsákmányaikat a levegőben, repülés közben fogyasztják el, a nagyobbakkal azonban - többnyire állandó helyre leszállnak. Két pár szárnyuk - ellentétben más, négyszárnyú rovarokétól- egymástól fügA

Odonata

getlenül működik. A két pár szárny nem ér össze, felületeik nem kapcsolódnak. Ez a szerkezet hirtelen fordulásra, irányváltoztatásra teszi őket képessé. A kemény szárnyakat erős izmok mozgatják. Sokat repülnek, mozgásukat a levegőben az idő­ járási viszonyok kevésbé befolyásolják, mint a puhább felépítésű, gyengébb ravarakét. Repülésük vadászat közben jellegzetesen cikázó, az egy helyben repülést hirtelen szárnyalások szakítják meg. A szárnyak erezete gazdag, az erezet a fajok meghatározására kiválóan alkalmas. A szitakötők fejlődése fokozatos, átalakulásuk "nem teljes", bábállapotuk nincsen. Fejlődésmenetük viszonylag hoszszú, egy nemzedékük 1-3 év alatt fejlődik ki. Lárváik többször (legalább tízszer) vedlenek, amíg elérik az utolsó (nimfa-) stádiumot. A nimfáknak már szárnycsonkjaik vannak. Az utolsó stádiumú lár-

--65--

va kimászik a szárazra, megkapaszkodik valámilyen, a vízből kiálló növényi részen vagy más szilárd tárgyon, hátán a bőr felreped, s a nimfa bőréből kibújik az imágó. A kifejlett szitakötő az első napokban még színtelen, csak néhány nap elteltével lesz a fajra jellemző színű. A lárvák kopoltyúval lélegző vízirovarok, a vizek élelmi láncainak közbülső fogyasztó és fogyasztott - tagjai. Ragadozók, erős rágó szájszervükkel a vízirovarokat és az apróbb halakat is elkapják, ugyanakkor ők maguk halak táplálékául szolgálnak. A nagyobb fajok lárvái - a halivadék pusztításamiatt-alkalmi kártevők lehetnek. A szitakötők többnyire a levegőben párosodnak. A hím potrohfüggelékeivel megfogja a nőstény nyakát és torát. Ezután párzószerve megtöltődik spermával, a nőstény odanyomja potrohvégét a hím párzószervéhez, a hím pedig kampóival megfogja. Ettől fogva perec alakban együtt repülnek tovább. A megtermékenyülés után vagy szétválnak, s a nőstény hozzáfog a petézéshez, vagy együtt maradnak. Ilyenkor a hím kiséri a nőstényt. A nyakánál fogja, amíg leereszkednek, a xízen úszó növényzetre rakja petéit, vagy potrahát a vízbe mártva, a petecsomókat a vízbe süllyeszti. A hím, mint kis helikopter, egy helyben mozogva tartja meg. a nőstényt. Más fajok nőstényei a vízinövények szöveteibe petéznek, a növényeken lemászva a víz alá merülnek. A kifejlett szitakötők is ragadozók, repülés közben szinte válogatás nélkül kapják el az apróbb rovarokat. Az erősebb alkatú fajok tenyészőhelyüktől messzire kóborolnak, gyakran tűnnek fel erdei tisztásokon és gyümölcsösökben, ahol az egyes példányoknak saját "vadászterületük" lehet, s adott szélirányban a legmegfelelőbb helyet kiválasztva egymás után

kapdossák a széllel sodródó apró rovarokat. Mivel az imágók viszonylag hosszú életűek (egyes példányok több hónapig élnek), jelentős mennyiségű rovart pusztítanak el. Európában mintegy 120 szitakötőfaj él, közülük Magyarországon kb. 90 faj fordul elő. Számunkra a gyakori, nagy termetű, mozgékony fajok a legfontosabbak. Kéksávos légivadász- Enallagma cyathigerum (Charpentier) Kék-fekete mintázatú, sík vidékeken gyakori faj. Májustól augusztusig repül. Erdei rabló - Sympecma jusca (Van der Linden) Barnássárgás mintázatú szitakötő, országszerte elterjedt, egész évben aktív. Ez az egyetlen szitakötőfaj, amely imágóként telel. Az imágók az enyhe téli napokon is repülnek. Lomha rabló - Lestes sponsa (Hansemann) Csillogóan fényes, smaragdzöld mintázatú, esetenként kékesen hamvas faj. Magyarország sík és dombvidékein mindenfelé gyakori. Májustól augusztusig repül. Foltosszárnyjegyű

rabló - Lestes

barbarus (Fabricius)

Potrohának színe fémeszöld, helyenként bronzos csillogású foltokkal, torán sárga sávok láthatók. Főleg sík vidékeken gyakori. Májustól szeptemberig repül. Nádi acsa- Aeschna mixta Latreille Nagy termetű (60-80 mín testhosszú) faj,

--66--

alapszíne szürkésbarna, fején és torán sárga foltokat, potrohán pedig kék foltokat visel. Országszerte gyakori. A nyár második felében és ősszel, júliustól októberig repül.

Potroha sötétsárga, barna foltokkal, az idős hím kékesen hamvas, szárnyainak tő­ mezejében feltűnő foltok láthatók. Országszerte gyakori. Május és július között repül.

Lápi acsa - Anaciaeschna isosceles (Müller)

Négyfoltos acsa - Libellula quadrimaculata Linné

Nagy

termetű

szitakötő

(testhossza

90-100 mm is lehet), teste vörösesbarna,

szárnyai kissé sárgásak, de üvegszerűen átlátszóak. Főleg a sík vidékeken gyakori. Májustól júliusig repül.

- Orthetrum brunneum (Fonscolombe)

Pataki

Óriás szitakötő- Anax imperator Leach Hatalmas termetű faj, testhossza elérheti a 110 mm-t. Feje és tora zöld, a hím potroha kék, a nőstényé zöld vagy zöldesbarna. Országszerte sok helyről előkerült, május és augusztus között repül. Csermely-szitakötő

Potroha sárgásbarna, sötét barnásszürke foltta!, szárnyain két-két széles, sötétbarna vagy fekete foltot visel. Országszerte megtalálható. Májustól júliusig repül. szitakötő

Tora és potroha világos hamvaskék. Hazánk sík vidékein mindenfelé · gyakori. Májustól augusztusig repül. szitakötő- Orthetrum coeru/escens (Fabricius)

Hamvas

- Onychogomphus

Torának alapszíne sárga vagy_ sárgásbarna, az idősebb hímek kékesen hamvasak. A sík és dombvidéken általánosan elterSárga-fekete mintázatú faj, hazánkban a jedt. Májustól augusztusig repül. nagyobb folyók és tavak környékén gyakori. Május végétől júliusig rajzik. Vízipásztor - Orthetrum cancellatum (Linné) Kétfoltú szitakötő - Epitheca bimaculata (Charpentier) Tora sárga vagy sárgásbarna, az idősebb Teste sárga, barna és fekete színű, nem hímek hamvaslilásan kékek. Országszerte fémes csillogású. Hátulsó szárnyának tő­ elterjedt. Júniustól szeptemberig repül. mezejében nagy sötétbarna vagy fekete, élesen elhatárolt folt van. Főleg a sík vidé- Alföldi katona-szitakötő keken gyakori. Viszonylag rövid ideig, - Sympetrum sanguineum (Müller) május-júniusban repül. Tora és potroha sárga, az idősebb hímeké vöröses. Hazánkban általánosan elterjedt Közönséges acsa - Libellula depressa és gyakori. Júliustól októberig repül. Linné

forcipatus (Linné)

--67--

Sárgatorú katona-szitakötő - Sympetrum meridionale (Sélis-Longchamps)

sebbek barnák, toruk oldalai sárgászöldek. Hazánkban általánosan elterjedt, fő­ leg a hegy- és dombvidékeken gyakori. Júliustól szeptemberig repül.

A fiatal példányok teste sárga, az időseb­ beké halvány vörösesbarna. Hazánkban Közönséges szitakötő - Sympetrum nagyon gyakori. Júliustól szeptemberig vulgatum (Linné) repül. A fiatal példányok sárgásbarnák, barnák, . az idősebb példányok potroha barnáspiGyakori szitakötő- Sympetrum ros, szárnyai halványan füstösek. Mastriolatum (Charpentier) gyarországon általánosan elterjedt és gyaA fiatal példányok világosbarnák, az idő- kori. Júniustól szeptemberig repül.

Fülbemászók - Dermaptera Mintegy 1500 fajuk él a világon, elsősor­ ban az egyenlítő mentén. Európában 38 fajukról tudunk, hazánkból mindössze hatot ismerünk. Azon kevés rovarok közé tartoznak, amelyek kitalált történetek miatt erős ellenszenvet váltanak ki az emberből. Az a hiedelem terjedt el róluk, hogy az ember fülébe másznak, majd átrágva magukat a dobhártyán-tojásaikat az agyban rakják le. Innen kapták a közismert fülbemászó elnevezést is. Egykori orvosi könyvek még a süketség ellenszeréül is ajánlották ezeket az ártalmatlan rovarokat. A fülbemászák testhossza az 5-től 50 mm-ig terjedhet. Testük karcsú, lapított, fényes felületű. Színük, fajtól függő­ en, sárgától a barnán keresztül a feketéig változik. Fejük többé-kevésbé szív alakú, rágó szájszerveik előretekintők. Összetett szemük mintegy 250-300 szemecskéből épül fel. Látásuk ennek ellenére gyenge, így elsősorban a 10-15 ízből álló csápokkal, tapintással tájékozódnak. A tor élesen elválik a fejtől. A hát felszínét a nagy felü-

letű előhát, illetve a szárnyak alá rejtett középtor és utótor alkotja. A rövid, bőr­ szerű fedőszárnyak alatt találhatók a háromszorosan összehajtogatott hártyás szárnyak. A szárnyakat repülésre csak ritkán, és csupán néhány faj használja. A szárnyak feszítőizmai gyengék, ezért kibontásukhoz a potroh végén található, ollószerűen működő, fogó alakú páros függeléket, a faroksörtéit ( cerkuszokat) használja az állat. A szakirodalom szerint e fogókészüléket a fajok a táplálék megszerzésére, a nőstény megragadására, illetve a költőüreg kiásására is felhasználják. A fülbemászák képviselőit szinte mindenütt megtaláljuk. Hazánkban is gyakoriak. Előfordulnak a homokos parti fóvenytől a kultúrnövények állományain keresztül az erdős területekig, az alfóldi vidéktől a hegyekig, de még otthonainkban is. Rejtőzködve élnek, nappal az avarban, kéreg alatt, talajrepedésekben lapulnak meg, rendszerint csoportosan. Az est be-

--68--

álltával megélénkülnek. Az éjszaka folyamán a gyepszintben és a fák koronaszintjében keresik táplálékukat. Aktivitásuk nagymértékben függ az élőhely mikroklímájától, főként a hőmérséklettől és a páratartalomtóL Szeretik a nyirkos helyeket. Petéiket néhány centiméter mélyre, földbe vájt lakócsövükbe helyezik. Ott a nős­ tény rendszeres forgatással, nyalogatással óvja azokat a kiszáradástól és a penészedéstőL A kikelő lárvák második vedlésükig élvezik az anyaállat védelmét és gondoskodását. Ezek után a nőstény elpusztul, és utódai gyakran felfalják tetemét. A harmadik stádiuttlban lévő fiatallárvák szétszélednek a költőüregből, ahova nappaira elbújtak, és elkezdik önálló életüket. Körülbelül egy hónap múlva elérik kifejlett, ivarérett korukat. Ekkor a nősté­ nyek többször párosodnak. Idős lárvaként vagy imágóként telelnek át, így a fejlődési fokozatok között az egész év folyamán találunk némi eltolódást. A fülbemászók mindenevők. Szívesen tartózkodnak érett gyümölcsök (pl. őszi­ barack) magháza körül. Búvóhelynek használják, de táplálkoznak is édes húsával. &izonyított, hogy a fülbemászók csak a sérült vagy a túlérett gyümölcsökbe fúrják be magukat, így sohasem ők az elsőd­ leges károsítók. Fiatal palánták megrágásával kisebb károkat is okozhatnak. Annak köszönhetik, hogy mégis hasznos rovaroknak tekinthetjük őket, hogy előszere­ tettel pusztítják a környezetükben található rovartojásokat, hernyókat, bábokat, levéltetveket stb. Az utóbbiakat oly nagy mennyiségben fogyasztják, hogy kártételüket is képesek csökkenteni. Hasznos tevékenységük - mivel nagyon érzékenyek a rovarölő szerekre _:csak azokon a területeken érvényesül, ahol erősen korlátozott a növényvédő szerek használata.

A leggyakoribb hazai fajaink a parti fülbemászó ( Labidura riparia) és a közönséges fülbemászó ( F orficula auricuiaria).

Parti fülbemász ák - Labiduridae Parti fülbemászó - Labidura riparia (Pallas)

Leírása. Teste sárgásbarna, 2ü-30 mm hossz(!, faroksörtéi ( cerkuszai) nagyok. Elterjedése. Világszerte az egyik leggyakoribb és legelterjedtebb fülbemászófaj. Mint a neve is mutatja, élőhelye homokhoz kötött. Többnyire homokos parti fövenyekben, homokbuckákol'l, homoki gyümölcsösökben találkozhatunk vele. Életmódja. A laza talajban készíti lakójáratait, amelyek hossza a 3Q-40 cm-t is elérheti, de teleléskor akár 2 méter is lehet. A nőstény átlagosan 60-80 petét rak. Az embrionális fejlődés 25 "C-on 11-12 hónapig tart. A lárvafejlődés hasonló hőmérsékleten 45 nap alatt zajlik le. A homoki bőrszárnyú elsősorban ragadozó életmódot folytat és ízeltlábúakkal táplálkozik. Este indul vadászó körútjára. Az éjszakai lehűléstől dermedt rovarokat, pókokat hosszú fogójával megragadja, és potrohát felgörbítve szájához emeli áldozatát. Felfalja a már elpusztult ízeltlábúakat is. Képes a nagyobb rovarokat (pl. hernyókat) is elpusztítani, de nem veti meg a kisebb méretű levéltetveket sem. Haszna és hasznosítása . Rendkívül falánk állat, egy hét alatt több ezer ízeltlábút képes felfalni, ezért homokos talajú mezőgazdasági táblákon, gyümölcsösökben feltétlenül a leghasznosabb rovarok közé tartozik.

--69--

Valódi fülbemászök - Forficulidae Közönséges fülbemászó - Forficula auricuiaria Linné

Leirása. Teste sötétbarna színű, a hím faroksörtéje ( cerkusza) harapófogószerű­ en befelé hajlott jellegzetes foggal rendelkezik (ll. tábla, 6. kép), a nóstényé rövidebb, egyenes és fogatlan. A kifejlett példányok hossza 12-18 mm között változik. Potrohuk hátsó r~szén pórusok találhatók, amelyeken keresztül, ha megzavarják őket, jellegzetesen ,bűzös folyadékot préselnek ki védekezésül. Bár jól fejlett hártyás szárnyaik vannak, ritkán repülnek. Elterjetlése. A világon és Magyarországon is az egyik legelterjedtebb és leggyakoribb fülbemászófaj. Az Íntenzív .védekezések előtti időszakban a gyümölcsösökben, szőlőkben sok ezres létszámban is előfordult. Például egy 1885. évi tudósítás szerint egy félholdas pesti kertben májustól októberig 71 186 példányt fogtak meg. Napjainkra a közönséges fülbemászónak sajnos csökkent a szerepe, mert a növényvédőszerek alkalmazása megtizedelte a népességét. Már 4-5 rovarölő szeres kezelés is felére csökkentheti az egyedsű­ rűséget. Nem kedvez neki a talajfertőtle­ nítés, a rendszeres gyomirtás és a talajmű­ velés sem, mivel ezzel a búvó-, tojásrakóés áttelelóhelyei szűnnek meg. Életmódja. Hazánkban a közönséges fülbemászónak évente egy nemzedéke van. Az ivarérett egyedek nyárutón párosodnak, majd október-novemberben a ta. lajban,'S-10 cm-es mélységben egy áttelelőüreget ásnak. Általában egy hím és egy nőstény fülbemászó telel át együtt, majd február-márciusban a megtermékenyített nőstény elzavarja a hímet, és elkezdi lerakni a petéket. Az utódokról való gon-

doskodás e fajnál is ~rósen fejlett. Április-május hónapokban a kis lárvák éjjel .• kirajzanak a költőüregből a talaj felszínére, és csak reggel térnek vissza anyjukkal együtt. A nőstény az elkóborolt !árvákat visszatereli, előfordul, hogy az élelmükról is maga gondoskodik. Az elgyengült vagy elpusztult anya teste gyakran a saját ivadékainak szolgál táplálékul. Öt lárvastádiumuk van, mielótt felnőtté vedlenének. A lárvák csak abban különböznek a kifejlett példányoktól, hogy kisebb méretűek és szárnyatlanok. A kifejezetten éjjel aktív állatok nappal csoportosan rejtőzköd'nek talajrepedésekben, kövek alatt, avarban, kéregrepedésekben, összesodrott növényi levelekben, különböző sötét résekben, üregekben. Éjszaka viszont nemcsak a talajfelszínt kutatják át zsákmány után, hanem a növényekre, így a fák lombkoronájába is rendszeresen felmásznak. Egykor irtásukra használták fel ezt a rejtőzködési hajlamukat. A fákra vagy a talajfelszínre kihelye- . zett rongycsomók rán.caiba sok száz fülbemászó gyűlhetett össze, amelyeket már könnyűszerrel el · lehetett pusztítani. A csoportokban mindig ugyanazok az egyedek találhatók azonos búvóhelyen. Ezt a viselkedést nyomjelző kémiai illatanyagok teszik lehetóvé. Haszna és hasznositása. A múlt századbeli hazai leírások szerint a közönséges fülbemászót üldözni, irtani kell kártevései miatt. Mivel táplálkozását tekintve mindenevő, ezért nagyon sokféle szerves anyagot képes elfogyasztani. A növények közül étrendjében szerepel zuzmó, moha és magasabb rendű növény egyaránt. Károsíthatja a konyhakerti és dísznövényeket .is. Nálunk ritkán okoz komolyabb kárt. Az USA egyes területein viszont annyira elszaporodott az Európából be-

--70--

hurcolt fülbemászó, hogy kártétele ellen valóban védekezni kell. Régóta ismert az is, hogy a növényi táplálék mellett állati élelmet is fogyaszt: elpusztult, sérült apróbb állatokat, élő ízeltlábúak összes fejlődési alakját. Külö-. nösen könnyen zsákmányul ejti az apróbb, kevésbé mozgékony, védtelen rovarokat, mint amilyenek a levéltetvek és a pajzstetvek. Angliai vizsgálatok szerint a fogyasztás mértékét tekintve a második helyen áll a gabona-levéltetvek ragadozóinak sorában, de a gyümölcsösök levéltetvei közül is jelentős mennyiséget elpusztít. Példáui egy fülbemászóegyed napontil átlagosan 60-200 zöld alma-levéltetűt fogyaszt el Megfigyelések szerint azok-

ban az almásokban, ahol a gyümölcsfákon sok volt a fülbemászó, az almarnoly és vértetű egyedszáma jelentősen visszaszorult. Az irodalmi adatok alapján úgy tű­ nik, hogy tömeges elszaporodása esetén képes egy egész kártevőegyüttest is korlátozni. A levéltetveken és pajzstetveken kívül rovartojásokat, kis lepkehernyókat, rovarbábokat, pókokat is szívesen fogyaszt. Az elmúlt 15 évben végzett, részletes gyomortartalom-vizsgálat alapján kimutatták, hogy e faj táplálékának mintegy 60% -a állati eredetű, amelynek zöme a kártevő rovarok közül való. Újabban az USA-ban a zöld alma-levéltetű elleni biológiai védekezésben próbálják felhasználni.

Tripszek - Thysanopt era Apró termetű, többnyire 0,8-1,2 mm nagyságú, hosszúkás, keskeny alkatú rovarok. Színük a sárgástól a barnán keresztül a feketéig változhat. Fejük hosszúkás, alul kúpszerűen megnyúlt. A szájszervük szúró-szívó. A csápjuk előrenyúló, többnyire 6-9 ízből áll. A hát egy szabadon mozgatható, elkülönülő előh'átra, valamint egy egybeforrott közép- és utótorra tagolódik. A lábak alakja változatos, a hosszú, vékony és rövid, zömök formák, valamint ezek átmenetei egyaránt előfor­ .dulnak. A lábfej végén a rend tagjaira jellemző tapadólapocska van, amely nyugalmi állapotban összehúzódik. Amikor a láb valamilyen felülettel érintkezik, a tapadókorongok megduzzadnak. A szárny vékony, hártyás állományú, alakja, erezete, sertézettsége családra, nemre, esetenként fajra is jellemző. A szárny szegélyerén, legalább a szárny hátulsó peremén,

A potroh ll szelvénymindig csökevészelvény ből áll, a ll. nyes. A Terebrantia alrend tagjainak a 10. potrohszelvénye kúp alakú, a 8. és 9. pot-_ rohszelvény hasi oldalán egy kihegyesedo végű, meghajlott tojócső van. A Tubulifera alrend tagjainak a 10 potrohszelvénye vékony, hosszan megnyúlt, csöszerű; A pete ellipszis alakú, rendszerint 0,3-ű,S mm hosszú. A Terebrantia alrend egyedei petéiket tojócsövük segít~égével a növény szöveteibe süllyesztik. A Tubulifera alrend fajai - tojócső hiányában - a növény felületére helyezik petéiket. A lárvák többnyire sárgák, ritkán piros színű pigmentáltsággal. Alkatra a kifejlett egyedekhez hasonlóak, testük megnyúlt, hosszúkás. Előnimfa és nimfa stádiumban szárnykezdeményeket viselnek. A tripszek életmódja igen változatos. Többségük növényevő, vannak közöttük pillaszőrök vannak.

--71--

ragadozók és korhadékevők, egyes fajok gombaspórákkal vagy gombafonalakkal táplálkoznak. A növényevő fajok egy része atkák és rovarok petéit, valamint fiatal !árváit is fogyasztja, többnyire akkor, amikor közös tápnövényükön nagy a takácsatkák egyedsűrűsége. Ismeretesek olyan esetek is, amikor a növényevő faj imágói (pl. Thrips tabacz) almarnoly petéit szívogatták ki. Az Aeolothripidae család, a Thripidae család (elősorban a Scolothrips nembe tartozó fajok), valamint a Tubu/ifera alrend egyes fajai ragadozó életmódot folytatnak. Elsősorban takácsatkák és tripszek különböző fejlődési stádiumban lévő egyedeivel, rovarok petéivel táplálkoznak. Ezek hiányában gyakran virágport fogyasztanak. Egyes fajoknak az ivarérettség eléréséhez is szükségük van erre. A jelenlegi ismereteink szerint mintegy 200 Thysanoptera faj fordul elő Magyarországon. Közülük 12 faj ragadozó vagy fakultatív ragadozó életmódú.

fejlődik

ki. A vegetációs időszakban a kü-

lönböző fejlődési stádiumban lévő egye-

dei egyaránt megtalálhatók. A legkülönnövények virágaiban vagy közelében tartózkodnak. Elsősorban takácsatkákkal, tripszlárvákkal táplálkoznak. Az ivarérettség eléréséhez szükségük van ar- . ra, hogy virágport fogyasszanak. A lárva fejlődési ideje 26 ·c hőmérsékleten a zsákmány-(préda-) fajtól függően 12-19 nap. Egy lárva kifejlődése során lOü-150 tripsztárvát vagy kb. 300 takácsatkalárvát fogyaszt. Haszna és hasznosítása. A takácsatkák és a növénykárosító tripszek egyedszámának csökkentésében van szerepe. bözőbb

Scolothrips longicornis Priesner

Leírása. A kifejlett nőstény 1-1,2 mm nagyságú, a teste világossárga. A csáp 8 ízből áll. Az l. és 2. csápíz majdnem színtelen, a továbbiak szürkés árnyalatúak. A test sertéi színtelenek és feltűnően hosszúak. A lábak zömökek. Az elülső szárny a vége felé kihegyesedő, a rajta lévő Aeolothrips intermedius BagnaU serték sötét árnyalatúak. Az elülső szárny Leírása. A kifejlett nőstény 1,3-1,6, a színtelen, alapi része szürkés, a.közepén és hím l,ü-1,2 mm nagyságú, teste sötétbar- a külső harmad alapi részén egy-egy kis na, fekete alapszínű. A csápja 9 ízből áll, szürkés folt látható. A szárny nyugalmi amelynek az utolsó íze egybeforrott. állapotban 2 szürkés foltnak látszik a háA csápízek a 2. és 3. íz kivételével sötét ton. Az ellipszis alakú tojásokat a nőstény árnyalatúak. Az elülső szárny elülső és tojócsövével a növény szöveteibe sülyhátulsó pereme párhuzamos, a vége széle- lyeszti. A lárva fehéres, sárgásfehér színű, sen lekerekített, két egymástól határozot- sertéi feltűnően hosszúak. tan elkülönülő yastag sötét színű harántÉletmódja. Évente több nemzedéke irányú csík van rajta. A szárnyak nyugal- fejlődik ki, amelyek pontos száma nem mi állapotban azt a látszatot keltik, mint- ismert. A vegetációs időszakban a külön- · ha a test harántirányban csíkozott lenne. böző fejlődési stádiumban lévő· egyedei A rovar hosszú, vékony lábaival gyorsan egyaránt előfordulnak. mozog. Az elülső láb fején egy jól kifejlett Haszna és hasznosítása. A növények kitinhorog van, amely megkönnyíti a levelein táplálkozó takácsatkák szövedézsákmányállat megragadását. kében tartózkodnak, és az ott élő takácsatÉletmódja. Évente több nemzedéke kák petéivel, lárváival táplálkoznak. A ro--72--

párhuzam os, a középső szakabefűződő. Az utolsó potrohenyhén szán szelvény csőszerűen megnyúlt . A lárva teste fehéres-sárgás alapszínű, a 3., 4. és a 7-10. potrohszelvényei pirosak, amitől a lárva feltűnő, piros sávos. Életmód ja. Évente feltehetően két nemzedéke fejlődik ki. Fás szárú növényeken él. A lárva rovarok és atkák petéivel táplálkozik. Több alkalommal megfigyelték, hogy a nyár folyamán különböző kártevő malyokat (pl. almamoly) szívott ki. Haplothrips subtilissimus Haliday Haszna és hasznosí tása. A tripszek Leírása. A kifejlett nőstény 1,3-1,5 egyedszáma a nyár második felében minmm nagyságú. Teste sötétbarn a, fekete. dig magasabb, ilyenkor a rovarölő szetekA csáp 8 ízű, a középső ízek világosak, a kel nem permetez ett gyümölcsfákon a tatöbbi a test színével megegyező. A szárny kácsatkák áttelelő petéinek fogyasztásával színtelen, elülső és hátulsó pereme meg- nagy hasznot hajt.

szerekkel nem permetez ett növényeken élő takácsatkák egyik jelentős ragadozója. Elsősorban olyan gyümölcsösökben (őszibarack, cseresznye, meggy) figyelhető meg a nyár második felében, amelyeket a nyár közepétől nem permeteztek. Teljes kifejlődésük idején a nőstények 6ü-64, a hímek 3G-35 takácsatkapetét szívnak ki. varölő

közelítőleg

Polos kák - Heter opter a A poloskák vagy félfedelesszárnyúak a testnagyság, a testforma, a testszín, a kitinizált kültakaró felépítése, az életmód és ökológiai igényeik alapján igen eltérő tulajdonságú rovarok. A hazai fajok mérete 2-40 mm között változik. Testük rendszeri nt lapított., Szúró-szívó szájszervük, a szipóka a fej elülső végén ered. Az összetett szemeken kívül rendszeri nt két pontszem ük is van. A tor háti oldalán található a jellegzetes előhát és a pajzs. A hasi oldalon helyezkednek el a bűzmirigyek. Elülső pár szárnyuk a félfedő, amely a fedő- és a hártyarészből áll. Hátulsó szárnyuk hártyás, és nyugalmi állapotban a félfedő alatt fekszik. Lárváik hasonlítanak a kifejlettekre, és fokozatos fejlődéssel, többszöri vedlés után érik el az imágóállapotot.

A ragadozó poloskák hazánkba n szinte mindenho l megtalálhatók. A fajok elterjedtségét főleg az országon belüli élőhely­ változások szabályozzák. A vízi élőhelyek­ hez kötött fajok legfeljebb a vándorlás ( migráció) idején gyűjthetök más területeken, míg az erdei viszonyokhoz kötött fajok nem t;dálhatók meg pl. a szántóföldön. Gyakran előfordul, hogy egy nem fajai más-más élőhelyhez kötődnek. PL a Nabis-ferus csoport fajai inkább a nyílt területek ragadozó poloskái (szántóföldek, legelők), míg a Nabis-rugosus csoportba tartozó fajok inkább a domb- és hegyvidékeken gyakoriak. Az Orius niger (Wolfi) mindenüt t előfordul (kozmopo lita), az Orius majusculus (Reuter) inkább szántóföldön, az Orius minutus (Linné) pedig fás szárú növényeken és lágyszárúakon is éL

--73--

A ragadozó poloskák zöme többgazdás ( polifág). Ennek ellenére sok faj előnyben részesít bizonyos zsákmánycsoportokat. Az Orius majusculus (Reuter) a kukoricán legszívesebben tripszet és takácsatkát fogyaszt, de levéltetveket és egyéb apró rovarokat is megtámad. Növényvédelmi, illetve mezőgazdasági szempontból sok veszedelmes ragadozó van közöttük. Ragadozásukkal rendszerint hasznot hajtanak, de a vízi élőhelyeken, tógazdaságokban kárt is tehetnek, valamint más hasznos ragadozók elpusztításával csökkenthetik azok hatékonys~gát. Rendszerint a kifejlett poloskák és a lárvák is ragadozó életmódot folytatnak. A legkülönbözőbb apró élőlényeket fogyasztják. A legnagyobb testű, szárazföldi fajok hernyókkal, vagy más rovarlárvákkal, az aprók tripszekkel, takácsatkákkai, levélbolhákkal, legyekkel táplálkoznak. A levéltetvek igen sok fajnak jelentenek fontos táplálékot. A földön kb. 50 családban több tízezer fajuk él, a palearktikumban jóval kevesebb, mint a trópusokon. Hazánkban 33 családban kb. 800 faj fordul elő. Ragadozók csak 22 családban találhatók, kb. 170 fajjaL Életmód szerinti csoportosításuk nehéz. Főleg a Miridae családban, de kisebb családokban is előfordulhatnak ismeretlen, vagy kevéssé ismert életmódú fajok. Irodalmi adatok szerint - szép számmal akadnak köztük vegyes táplálkozású-azaz növényt károsító (.fitofág) és állatot pusztító (zoofág) fajok is, bár egyedi eseteket kivéve - ez a felfogás inkább az életmódbeli ismeretek hiányát jelzi. Éppen ezért valószínű, hogy a ragadozók fajszáma meghaladja a 170-et.

Virágpoloskák - Anthocoridae

Valamennyi ide tartozó faj ragadozó. Többnyire apró ízeltlábúakkal (levéltetű, · atka, tripsz, levélbolha) és ezek különböző fejlődési alakjaival táplálkoznak. Anthocoris fajok

Leirása. Jellegzetes fejük a csápok között csőrszerűen előreáll. Csápjuk végig csaknem azonos átmérőjű. Előhátukon elöl gyűrúszerű befűződés látható. Harmadik csípőjük közel áll egymáshoz. Hazánkban nyolc faj él, amelyeket a külső bélyegek alapján öt csoportba sorolhatunk: l. Nemorum csoport: Mezei virágpoloska [Anthocoris nemorum (Linné)] és az Anthocoris limbatus Fieber 2. Nemoralis csoport: Fakó virágpoloska (Anthocoris nemoralis Fabrici-

us) 3. Gallarum-ulmi csoport: Szilfavirágpoloska (Anthocoris gallarumulmi De Geer) és az Anthocoris amplicollis Horváth 4. Confusus csoport: Kőrisfa-virág­ poloska (Anthocoris minki Dohrn) és az Anthocoris confusus Reuter 5. Sibiricus csoport: Anthocoris sibiricus Reuter (Ill. tábla, l. kép) Petéjük 0,65-ű,85 mm hosszú, fehér. A levelek vagy a hajtások epidermisze alatt, más adatok szerint levélnyélben, levélérben, mélyen a szövetben találhatók. Az A. nemorum lágy szárú növényekre vagy fákra rakja petéit a levél epidermisze alá, gyakran a levélszél közelébe, 2-8-as csoportokba. Egy nőstény 200 petét is rakhat. A lárvák hasonlítanak a kifejlett egye-

--74--

dekre, de kisebbek és rendszerint vil~go­ sabb színúek. Az l. stádiumú lárvák sárgás-barnás-vöröses színúek, 1,1-1,6 mm a hosszuk. A többi stádiumban a narancsvörös, a sötétbarna vagy a barnásvörös szín dominál a táplálkozástól függóen, esetleg barnászöldes árnyalattal. Az 5. stádiumú lárvák 2, 7-4,6 mm hosszúak. A kifejlett poloskák világosbarna, sárgásvörös, sötétbarna, barnásfekete, fekete színúek. A szárnyak fényezettsége meghatározó bélyeg. Méretük 3-4,6 mm. Elterjedése. Az A. nemorum, az A. limbatus, az A. confusus és az A. sibiricus euroszibériai faj. Az A. nemoralis főleg Európában él (Észak-Afrikában és KisÁzsiában is előfordul), az A. amplicollis és az A. mz'nkt' európai fajok. Életmódja. Nemzedékszámuk a fajtól és az időjárási viszonyoktól függóen változik. A szilva-virágpoloskának (A. gallarum-ulmi) valószínűleg csak egy nemzedéke van, míg a mezei virágpoloskának (A. nemorum) 1-3. Az A. nemoralis nemzedékszáma 1-2, az A. confusus-é 1-2, az A. sibiricus-é 2, az A. limbatus-é 2, az A. amplicollis-é valószínűleg l, míg az A. minki nemzedékszáma nem tisztázott. Az előbbi adatok külfóldi irodalomból valók~ azért hazai viszonyokra csak fenntartásokkal vonatkoztathatók. Valamennyi faj esetében az imágók telelnek át. A mezei virágpoloskának (A. nemorum) angliai megfigyelések szerint főleg a nőstényei telelnek át. Az első hímeket július elején gyújtötték. Csupán egy irodalmi adat utal arra, hogy 5. stádiumú nimfak~nt is áttelelhet. Ott, ahol a fajnak évente két nemzedéke van, a peterakás áprilistól június végéig tart, az első nemzedék lárvái április-júniusban, az imágók május-júniusban találhatók. A második nemzedék iúnius-júliusban fejlődik. Az imágók ősz­ szel párosodnak, ezt követően a hímek \

elpusztulnak és a nőstények áttelelnek. Ahol a fajnak három nemzedéke van, ott az l. május-júniusb an, a 2. július-augusztus ban, a 3. augusztus-okt óberben fejlő­ dik ki. A fakó virágpoloska (A. nemoralis) keleti formájánál a ~ és ~ arány kevéssé változik. Peterakásának ideje április-má~ jus, az első nemzedék írnágói júniusban jelennek meg, a második nemzedék június-júliusban fejlődik, augusztusban már imágók találhatók. Az A. arnpUcollis kitavaszodáskor kezd petét rakni. Június'-júliusban találhatjuk meg a !árvákat, az imágók pedig júliusban gyújthetók. Az A. sibiricus első nemzedéke - kedvező időjárási viszonyok mellett - június-júliusr a fejlő­ dik ki. A szilva-virágpoloska (A. gallarum-ulmi) lárvái május-júniusb an gyűjt­ hetók, az imágók június-júliusb an jelennek meg. Az Anthocoris fajok kevés kivételtól eltekintve sokgazdás állatok. Áldozataik rendszerint gazdanövényhez kötöttek. Levéltetvekkel, atkákkal, kis hernyókkal, levélbolhákkal táplálkoznak. A mezei virágpoloskának (A. nemorum) a legkülönbözőbb fejlődési alakjai találhatók meg márciustól novemberig a mezókön, a ligetekben, az erdószéleken, ~ gyümölcsösökben, a vízfolyások mentén és az ingoványos területeken. Nagy számban fordulnak elő a lágy szárú növényeken. A ragadozó tevékenység mellett kannibalizmusa és növényfogyasztása is említésre méltó lehet. Norvégiában az almafa legfontosabb ragadozó poloskája. Ezt felismerve Angliában élő sövényt telepítenek a gyümölcsösök mellé, hogy elősegítsék az Anthocoris fajok betelepülését, illetve visszatelepülését. Lengyelországban a legfontosabb Anthocoris faj almában az A. nemorum, majd ezt követi az A. nemora/is, az A. confusus és az A. gallarumulmi. Francia adatok szerint is a legfonto-

--75--

sabb faj az A. nemorum, illetve az A. ne- jól magát. Lengyel adat szerint időnként moralis. jelentős szerepe lehet a gyümölcsösökben. A fakó virágpoloska (A. nemoralis) Gyűjtötték gilisztaűző varádicson (Tana.nagy mennyiségben található fákon és cetum vulgar e) és fekete ribiszkén, ahol a bokrokon, néha gyantatartalmú, ritkán feketeribiszke-levéltetűt ( Hyperomyzus lágy szárú növényeken, mint pl. a csalán lactucae) szívogatta. (Urtica) vagy a libatop (Chenopodium). A szilfa-virágpoloska (A. gallarumKevesebb zsákmányállata van, mint a me- ulmiJ nagyobb mennyiségben a szilfán tazei virágpoloskának. Közülük tíz, a gala- lálható, ahol a levéltetves gubacsokban ganyán ( Crataegus), a kőrisen ( Fraxi- táplálkozik. Maximum 10 gubacsat képes nus) és a seprőzanóton ( Sarothamnus) élő meglátogatni, de az a jellemző, hogy a levélbolhafaj, levéltetvek, tripszek, sod- ilirva keveset mozog az egyik gubacsból a rómolyok pet éi és hernyói, T etranychus és másikba. A tojásrakás előtti időszakban Oligonychus atkafajok ismertek. A levél- egyéb növényen (fűz, tölgy, seprőzanót) is tetvek közül a fekete répa-levéltetű megélhet. Petéit viszont a szilre rakja le. ( Aphis fabae) a zöld alma-levéltetű Itt fejlődik ki. Az imágókelhagyva a szil( Aphis pomi) és a nyárfa-gubacstetű fát más fákra vándorolnak táplálkozni. ( Pemphigus spirotheeae) fogyasztására vo- A legfontosabb táplálékai lárvastádiumnatkozóan vannak adatok. Angliában az · ban a szil gubacslevéltetvei ( Eriosoma ulelső nemzedéke levélbolha (Psylla) fajomi, E. lanuginosum), míg á kifejlett egyekon fejlődik ki. Második nemzedéke a ké- deknek a takácsatkák (Tetranychus ulmi), sőn fakadó növényeken (juhar, szil, hárs, valamint a levélsodró levélbolha ( Psyllopbükk) élő levéltetvekkel táplálkozik·. sis fraxini) . Az A. amplicollis főként a magas kőri­ Az A. confusus számos fás (gyümölcs( Salix caprea, S. viminalis j és az égeren fák, juhar, éger, nyír, nyár, tölgy, bükk, ( Alnus) található, ahol levéltetveket gyertyán, kőris, hárs, fűz, szil, kőris) sőt ( Aphis farinos a), filoxérát ( Phyloxerina lágy szárú növényeken is megtalálható salicis) és fűzfa-pajzstetűt ( Chionaspis sa- mint levéltetű-fogyasztó faj. Szereti a lelicis) fogyaszt. vélbolhákat, sőt a vegetációs idő végén a Az A. amplicollis főként a magas kóri- fatetveket is. Lengyel adatok szerint egyes sen ( Fraxinus excelsior) ritkábban a so- gyümölcsösökben tömegesen is előfordul. mon, a juharon és a birsen található, ahol Az A. minki különösen a nyárfél ék (Poaz említett .fás növények kártevői fejlőd­ pulus italt'ca, P. nigra, P. alba, P. pyraminek. dalis / levéltetveit ( Pemphigus bursarius, Az A. sibiricus nagy mennyiségben ta- P. filaginis, P. spirothecae, Chaitophorus lálható települések szomszédságában a leucomelas) fogyasztja szívesen. Magyar művelésből kivont területek növényzetén adatok szerint nem ritka a kőrisfán sem. (főleg fészkes virágzatú növényeken, csaAz Anthocoris fajok vérszívók is. Szúrálán- és libatopféléken). Zsákmányait itt sukra különösen a meleg vérű élőlények keresi, amelyek levéltetvek, fiatal her- érzékenyek. nyó~, mezeipoloska- ( Miridae-) lárvák. Haszna és hasznosítása. Különösen Megél a fűzön is, a Chaitophorus tetűt levéltetű-, atka-, tripsz- és levélbolhafagyasztva. Valószínűnek látszik, hogy fő­ pusztításuk miatt jelentősek. leg alacsony, lágy szárú növényeken érzi Hazai körülmények között is érdemes --76--

lenne az almaültetvényekbe éger-, nyárés fűzfasorokat ültetni, s ezzel elősegíteni az Anthocoris fajok megtelepedését. Közönséges virágpoloska - Orius niger (Wolfi) Leírása. A legkisebb hazai Orius faj, 1,7-2,3 mm hosszú. Az előháta nem fűző­ dik be gyűrűszerűen. A harmadik lábszára részben vagy egészen fekete vagy sötétbarna. Az előtor elülső és hátsó sarkainál 1-1 pár előre-, illetve hátrafelé irányuló, sötét színű serte van. Testszíne barnásfekete. A hímek csápja vastagabb, mint a · nőstényeké. Az O. niger faj három földrajzi alfajra osztható fel. Az északi a compressicornis (Sahlberg), amely sötét szinezetű, és a hím ivarszervében van kis eltérés a többi alfajhoz képest. A niger (Wolfi) alfaj inkább világos színű és déli, mediterrán elterjedésű. Az aegypticus (Wagner) alfaj a délkelet -mediterráneu mra koncentrálódik. Petéje 0,5 mm hosszú, enyhén ív alakú, középen jelentősen kidomborodik. Az l. stádiumú lárva hosszúkás. Színe halvány narancssárga, a potroh kissé sötétebb. A szeme vörös. Aszipóka és a csápok rövidek, az utolsó íz megvastagodott. A búzmirigy nyílása kerek. A szőrözet elég kifejezett, az előtor nagy, a potroh szélén a serték különböző hosszúságúak. Hossza O, 7 mm. A kifejlett 5. stádiumú lárva ovális. Színe sötét. A szipóka, a csápok és a lábak szürkések. A csápízek aránya más, mint a kifejletteknéL Hossza 2, l mm. Elterjedése. Csaknem az egész nyugat-palearktikumban elterjedt. Ebbe szinte egész Európa (beleértve a Szavjetunió európai részét is), Észak-Afrika, kivéve a lakatlan részeket, a Kanári-szige-

tek, a Közel.:.Kelet, a Közép-Kelet, a Szavjetunió ázsiai területének egyes részei is beletartoznak. Északon a 6~4. szélességi fokig található. Elterjedt, gyakori faj. Életmódja. Évente legalább két nemzedéke van, de a körülményektől függően 3-5 is lehet. Magyarországon 2 nemzedéke biztosan van. Az imágók korán tavasszal jönnek elő a telelőhelyekről, és a virágzó növényeken gyülekeznek. Az első nemzedéke a másodikhoz képest kis egyedszámú. A második nemzedék idején, a nyár folyamán szaporodik fel, akkor nagy mennyiségben található a legkülönbözőbb növényeken. A nőstény csaknem függőlegesen helyezi be petéit a növény szövetébe. Az opereu/a egy vonalba esik a növény felszínéveL A kukoricán petéi a levéllemez vállán, a csuhélevelek módosult, de a levélhez hasonló részén, esetleg a hibékben találhatók. Kukoricán később jelenik meg, mint a nagy virágpoloska (O. majusculus), és itt egyedszáma is kisebb. Kukoricán kívül napraforgón, lucernán, répán, almán éppen úgy megtalálható, mint az erdei rétek, az árokpartok és az egyéb meg nem művelt ( ruderális) területek növényein, pl. bogáncson ( Carduus), bürökön ( Conium maculatum), mezei acaton ( Cirsium · arvense), betyárkórón (Conyza canadensis), fekete bodzán ( Sambucus nigra), csalánon ( Urtica dioica), piros árvacsalánon ( Lamium purpureum), vadrepcén ( Sinapis arvensis), szöszös ökörfarkkórón (Verbascum phlomoides), sátoros margitvirágon (T anacetum corymbosum). A fényre nem repül, fénycsapdában elvétve fordul elő. Haszna és hasznosítása . Az imágó és a lárva is ragadozó (5. és 6. ábra). Apró rovarokkal és atkákkal táplálkozik, sok-

--77--

db

200

Kukorica-állomány:

180

- - - monokultúra - - vetésváltás

db

180 160

180

Kukorica-állomány: - - - monokultúra - - vetésváltás

140

140 120

120

100

100

""

l

80

l l l l

60

l

/\ l

40

l

f" .J

\

"

l '

\l 'V

l \

v/

l l l l l

80

l

l

60

l l

l l

)

40

l

)

\lv

l

r

.J

l

l l

l

~

/

l

20

l

A l\

l

(

20

l

_,/

VII.

VIli.

IX.

VI.

hó

VIli.

VII.

IX.

hó

5. ábra

6. ábra

Virágpoloska- (Orius sp.) imágókegyedszámának alakulása kukoricában 50 növény vizsgálata alapján (Agárd és Kápolnásnyék, 1980-1984) (Rácz V., eredeti)

Virágpoloska- (Orius sp.) lárvák egyedszámának alakulása kukoricában 50 növény vizsgálata alapján (Agárd és Kápolnásnyék, 1980-1984) (Rácz V., eredeti)

gazdás faj. Fogyasztja a tripszeket, levéltetveket, a poloska- és a levéltetűpetéket, valamint a takácsatkákat (pl. Tetranychus urticae). Kukoricán legszívesebben tripszet és atkát ragadozik .. Levéltetűből naponta kb. l példányt fogyaszt el. Mivel az év bizonyos időszakaiban az imágók szívesen tartózkodnak virágzó növényeken, feltételezhető virágpor-, esetleg nektárfogyasztás is. Kukoricán és magrépán pl. a virágzás idején tömegesen hálózható.

fedőszárnyak

Nagy virágpoloska - Orius majusculus (Reuter)

Leírása. A legnagyobb hazai Orius faj, 2,6-3,1 mm hosszú. A test feketeszínű, a

a sárgásbarnától a barnáig változnak. Alakja megnyúlt, ovális, a hím jóval keskenyebb a nősténynéL Szőrözete felálló, sárgás, finoman elhintett. A csáp a hímnél nem olyan duzzadt, mint az O. niger-nél, de valamivel hosszabb, sző­ rösebb és vastagabb a nőstényénéL A csáp rendszerint világos színű. A nőstény elő­ tora szélesebb, mint a hímé, trapézalakú. Ez a legjellemzőbb faji bélyeg. A lábak világossárgák, a nősténynél a comb néha sötét. A pete nagyón hasonlít az ,0. minutus petéjére. A lárvák azonosítása fajra nagyon nehéz vagy nem is lehetséges. Az l. stádiumú lárva világossárga, megnyúlt, kb. l mm hosszú.

--78--

A kifejlett 5. stádiumú lárva ovális, barnás színű, hossza 2,0-2,5 mm. Elterjedése. Egész Európában és Elő­ Ázsiában megtalálható. Életmódja. Valószínű, hogy évente két nemzedéke van. Imágó alakban, főleg a nőstény telel át. Az első nemzedéke júniusban, a második augusztusban, szeptemberben rajzik. A második sokkal népesebb, mint az első. Mindenfelé megtalálható, de nem olyan elterjedt, mint a közönséges virágpoloska (O. niger). Különösen kedveli a mocsaras, vizes területek parti részeit, és nagy mennyiségben található keserűfű ( Poliganum), sás- ( Carex), nád- (Phragmites) fajokon. Gyakran elő­ fordul burgonyán, kukoricán, napraforgón, fűzön ( Salix), csalánon (Urtica), füzikén (Epilobium), fekete ürömön (Artemisia vulgaris), bogáncson ( Carduus), bürökön (Conium maculatum}, közönséges bojtorjánon ( Arctium lappa}, sédkenqeren ( Eupatorium cannabinum), gyertyánon ( Carpinus betulus), zselnicemegygyen ( Prunus padus), fenyőn ( Pinus) és vörösfenyőn ( Larix decidua). Fényre nem repül, évek során csak néhány példánya került elő fénycsapdábóL Embert is szúr, de csak alkalmilag. Az áttelelő példányok márciusban, áprilisban jönnek elő és májusban kezdik a peterakást. A nőstény poloska nagy· menilyiségben rakja petéit a növények levélerébe és levélnyelébe. A kukoricán a levéllemez, illetve a csuhélevelek vállába esetleg a hibékre kerülnek a peték, csaknem függőlegesen az epidermisz alá, a növény szövetébe. A kukoricába júniusban kezd betelepülni, ekkor elkezdődik a peterakás is. A nőstény a már teljesen kifejlődött, de még zöld levéllemez vállrészekbe helyezi petéit. Így az újak mindig magasabban helyezkednek el, mint a ré-

gebbiek. Egy-egy levélváliba l-2-től 10-15-öt is rakhat. Haszna és hasznosftása. Az imágó és a lárva is ragadozó életmódú. A nagy területen termesztett mezőgazdasági kultúrák közül a kukoricában fordul elő tömege- . sen. A betelepülő imágók a nyár első felében főleg tripszeket fogyasztanak. A fejlődő, még összesodródott kukoricalevelek belsejébe mászva, az ott összegyűlt tripszeket zsákmányolják. A nyár második felében az augusztus elejétől elszaporodó takácsatkák jelentik számukra a fő táplálékot. Valamennyi fejlődési alakjukat fogyasztják. Ezeken a fő zsákmányállatokon kívül megfigyeltük, hogy levéltetveket, katicabogár-petét és -bábot, valamint elhullott rovarokat szívogatott. Irodalmi adatok szerint fogyasztja a Phylloxerina salicis tetűt, a málna-levéltetűt. Kiszívjaa lepkék petéit és a Metatetranychus alni takácsatka petéit. A kifejlett alak levéltetűből naponta kb. egyet fogyaszt el. · Törpe virágpoloska- Orius minutus (Linné), Orius vicinus (Ribaut), Orius horvathi (Reuter) A három faj igen hasonlít egymásra morfológiájuk és életmódjuk alapján is. Vannak ugyan konkrét elkülönítő bélyegeik, ennek ellenére biztos meghatározásuk még a hímek ivarszerve alapján sem könynyű. A nőstények meghatározása megfelelő gyakorlat nélkül nem lehetséges. Lefrása. Az imágók testhossza 2,0-2,5 mm. A test ovális, barnás, feke~és színű. A nőstény szélesebb, mint a hím. A csápok és a lábak általában világossárgák. A combok gyakran sötétek, némelyik fajnak a középső és a hátsó lábszára is sötét. Az O. minutus és az 0. vicinus első és középső lábszára világossárga, a hátulsó

--79--

sötét, az O. horvathi középső és a hátulsó lábszára feketésbarna. Az O. minutus elő­ torának pontozottsága erőteljesebb, mint az 0. vicinus-é vagy az O. horvathi-é. Az előtor hátulsó részének közepe az O. minutus esetében ráncos, míg az O. vicinusnál nagyon finoman pontozott. Az 0. horvathi előtorának keresztirányú barázdája elég mély, az előtor hátsó része sűrűn ke. resztirányban ráncos és pontozott. A fedőszárnyak sárgásbarnák, barnák. Az O. minutus-nál a· szárnyak hátsó része csak ritkán sötét. A nőstények csápja rövidebb és vékonyabb, mint a hímeké. A törpe virágt:loloska (0. minutus) petéje 0,4--ű,5 mm hosszú. Színe halványzöld, fényes. Alakra nagyon hasonlít az O. niger petéjére. Az l. stádiumú lárva világos zöldesszürke, szeme kárminpiros. Szipókája olyan hosszú, mint a csápok. Hossza 0,5--ű,8 mm. Az 5. stádiumú lárva ovális, a nőstény inkább trapéz alakú, mint a hím. Szinezete változik, gyakran sötét barnászöld, néha egy széles sárga folt van a potroh háti oldalán. A hím csápja határozottan vastagabb a nőstényénéL Hossza 1,7-1,9 mm, szélessége 0,8 mm. Életmódja. A törpe virágpoloska imágói telelnek. A nőstények egyenként vagy kis csoportokban helyezik el petéiket a viragkocsányokba, gyakran a virágzat alapi részébe vagy a szárába, ritkán a levél alapjába. A lárvák 15-16 nap alatt fejlőd­ nek ki, mialatt a kifejlettekhez hasonlóan kis rovarokkal vagy atkákkal táplálkoznak. Évente rendszerint két nemzedéke van, de három, esetleg négy is lehet. Fás és lágy szárú növényen egyaránt él. Az almán, körtén, málnán, szőlőn, mogyorón, szedren, fűzön, bükkön, égeren, gyertyánon, kőrisen éppen úgy megtalálható, mint a napraforgón, csalánon (Urtica), orvosi pemetefüvön ( Marruhium vul~are), labodáJ.? ( Atriplex), mályvaró-

zsán ( Althaea rosae), ökörfarkkórón (Verbascum nigrum), fekete ürmön (Arthemisia vulgaris), közönséges dekafarkan ( Achillea millefolium), gilisztaűző varádicson (Tanacetum vulgare) és ebszékfűri ( Matricaria inodora). Az O. vicinus nőstényei telelnek. Tavasszal petéiket a virágkocsányra rakják. A peterakás ideje 10-70 nap lehet, ezalatt egy állat 30ü-400 petét rak. A lárvák 25 ·c-on 16-18 nap alatt fejlődnek ki. Évente 2-.3 nemzedéke van. A poloska hárson, fűzön, tölgyön, kőri­ sen, borostyánon, lihatopon ( Chenopodium), medvetalpon (Heracieum), mentán ( Mentha) él. Az O. horvathi lágy szárú és fás növényekről egyaránt gyűjthető. Virágokon is szívesen tartózkodik. Életmódja eléggé ismeretlen.

Haszna és hasznosítása. Az O. minutus különböző rovarokat és atkákat támad, levéltetveket, levélbolhákat, kabócákat, tripszeket, lepke- és poloskapetéket pusztít. Alkalmilag növényevő is lehet. Az O. vicinus a levéltetvek ( Eucalipterus tiliae,Aphisfabae, Aphis pomi), a takácsatkák ( Panonychus ulmi, Eutetranychus tiliarum) és a lisztmoly- ( Ephestia kuehniella) peték pusztítója. Tavasszal pollennel is táplálkozik. Az O. horvathi esetében a zöld almalevéltetű ( Aphis pomi) fogyasztá~áról van konkrét adat. Az Orius imágók egyes életszakaszaikban szívesen tartózkodnak virágzó növényeken, és ott pollent szívogatnak. Ezért védelmük és szaporodásuk elősegítése céljából gondoskodnunk kell számukra virágzó növényekrőL Különbözö ültetvényekben, utak mellett, árokpartokon biztosítsunk nekik viráglátogatási lehetősé­ get.

--80--

tető

Bozót-virágpoloska - Lyctocoris campestris Fabricius Házak körüli bozótos helyeken, házakban, istállókban, csűrökben, magtárakban, padlásokon, szénapadlásokon (főleg az ablakaikban), madárfészkekben, mókusodúkban, vakondjáratokban, ritkábban öreg fák kérge alatt, hálóhelyiségekben tartózkodik, ahol apró rovarokra vadászik. Szőrösfarú virágpoloska - Xylocoris cursitans Fallén

tűlevelű

fák laza kérge alatt betűzőszú (Ips tipographus), szalagos héjbogár- ( Ditoma crenata) és szúvadász( Rhisophagus) lárvákkal, valamint ugróvillásokkal, tripszekkel táplálkozik. Lomb- és

Mezeipoloskák- Miridae Hazánk legnépesebb s egyben a legproblematikusabb poloskacsaládja. Vakpoloskáknak is nevezik őket, mert pontszemeik nincsenek. Félfedőjükön függelék, hártyájukon két alapsejt található. Sok közöttük a növényevő, de ebben a családban található a legtöbb ragadozó faj is. Sok faj életmódja hiányosan ismert. A legkülön· bözőbb biotópokban élnek, és sokféle apró ízeltlábúval táplálkoznak, főleg a levéltetveket kedvelik. Meghatározásuk komoly nehézséget jelertthet. Vöröses mezeipoloska - Deraeocoris ruber (Linné)

Léírása. Az egyetlen hazai Deraeocoris fajl amelynek a nyakgyűrűje fényes, nem filcszerűen bevont. Az imágó hátoldala fényes, szőrtelen, etősen pontozott. A fej-

csak finoman pontozott. A színe erő­ sen változó, a hím rendszerint sötétebb a nősténynél, sárgásbarna, vörösbarna, fekete rajzolattal, fekete. Hossza: Ö' 6,5-7,5 mm, ~ 6,9-7,4 mm. A lárvák sötétpiros, bordó színűek (III. tábla, 2. kép). A potroh szélén hegyben végződő, oldalra kiálló, jellegzetes nyúlványak találhatók. Elterjedése. Gyakori, elterjedt faj. Életmódja. Pete alakban telel át. Belő­ lük a lárvák május-június elején kelnek ki, és a nyár folyamán alakulnak imágóvá. Egy nemzedéke van. Az imágók tömeges rajzása rendszerint június közepén kezdő­ dik, júliusban a legerősebb, és még augusztusban is tart. Össze! már nem lehet · imágókat találni. Lombos fákon (szilva, alma, nyár, éger, tölgy, fűz), örökzöldeken (jegenyefenyő, erdeifenyő, vörösfenyő) éppen úgy megtalálható, mint cserjéken (ribiszke, mogyoró, galagonya) vagy lágy szárú növényeken. Ez utóbbiakközüla csalán ( Urtz·- · ca), árvacsalán ( Lamium), fekete peszterce ( Ballot a nigra), bogáncs ( Carduus), aggófű ( Senecio), acat ( Cirsium), betyárkóró ( Erigeron canadensis), fehér libatop ( Chenopodium album), búzavirág ( Centaurea J, zsálya ( Salvia), üröm ( Artemisia) a gyakori. Az évelő lágy szárú növényeken tömegesen található, az egynyáriakon viszont csak elvétve. Így kukoricán sem találtuk meg, akármilyen tetves is volt. Valószínűleg az egynyári növények nem alkalmasak peterakásra, mivel pete alakban telel. Kis egyedszámban fénycsapdával is gyűjthető, de fogja aszívócsapda is. Haszna és hasznosítása. Sokgazdás (polifág) faj. A tetves gazdanövényeken néha tömegesen megtalálható. Erdő közelében elterülő almaültetvényben is nagy mennyiségben élhet. A rovarölő szerekkel

--81--

rendszeresen kezelt gyümölcsösökben viszont elpusztulnak. A levéltetveken kívül más ízeltlábúakat is fogyaszt. Az almabimbólikasztó lárváját is megtalálja. Az almafán élő hernyókat is pusztítja. 30 nap alatt egy lárva kb. 15 hernyót fogyaszt el.

Nagy mezeipoloska - Deraeocoris olivaceus (Fabricius) Deraeocoris trifasciatus (Linné) E két, életmódban nagyon hasonló faj erdészeti szempontbóllehet jelentős, hiszen szinte kizárólag erdei állatok. Leírása. A D. trifasciatus feje túlnyomóan fekete. A fejtető színtelenül pontozott. A második csápíztöbb mint kétszer olyan hosszú, mint a harmadik.és a negyedik együtt. Élénkvörös és fekete foltos. Hátoldala fényes, színtelenül pontozott. Csápja fekete, a harmadik íz világos, a nősténynél gyakran az első és a második íz is. Hossza 8,5-12 mm. Több változata ·is van. A D. olivaceus feje vöröses vagy sárgás, ritkán feketén foltos. A fejtető feketén pontozott. A második csápíz csak másfélszer olyan hosszú, mint a harmadik és a negyedik együtt. Hátoldala sűrűn, feketén vagy barnán pontozo~t. A csápja sárgásvörös, a második, a harmadik és a negyedik íz fekete. A hátoldala kissé fényes, vörösessárga, változó terjedelmű fekete rajzolattaL Hossza 8,5-10 mm. Több változata is ismert (Ill. tábla, 3. kép). · Életmódja. Mindkét faj pete alakban telel. A D. trifasciatus június-július hónapokban, esetleg már májusban is rajzik. Évente egy nemzedéke van. Szilván, almán, körtén, galagonyán, nyárfán, égeren, tölgyön, juharon, kökényen ragadozó életmódot folytat. Tömegesen repül a fényre. A fénycsapdáinkban talált nagyszámú imágó mind hím volt.

A D. olivaceus tavasszal kikelő lárvái június-július hónapokra fejlődnek ki. Évente egy nemzedéke van. Lomblevelű fákon, bokrokon (alma, körte, mogyoró, galagonya, kökény, tölgy) ragadozó életmódot folytat. Fényre repül. Haszna és hasznosítása. Mindkét faj többféle zsákmányállatot fogyaszt. A D. olivaceus etetési kísérletekben a teljes kifejlődéséhez 15-20 hernyót fogyasztott el.

Sárgás mezeipoloska - Deraeocoris lutescens Schilling Hamvas mezeipoloska - Deraeocoris punctulatus Fallén Deraeocoris serenus Douglas et Scott Kis termetű Deraeocoris fajok, testhoszszuk 5 mm alatt van. Meglehetősen hasonló poloskák tartoznak ebbe a csoportba. A D. lutescens pajzsa sima, a másik két fajé szembetűnően pontozott. A D. serenus előtorának laterális sarka ívesen lekerekített, a D. punctulatus-é pedig csak enyhén ívelt. Elkülönítésük nem mindig egyszerű.

Testbosszuk 3,4-4,6 mm között változik. Színük repdszerint világosbarna, barna, sötétbarna és fekete különböző arányú keveréke. Faj on belül is nagy a változatosság. A combokon és a lábszárakon rendszerint sötét gyűrűk találhatók. Imágó alakban telelnek. Egy nemzedékük van. A D. lutescens leginkább fás növényeken él, de lágyszárúakon is előfordul. Körtén, almán, zselnicemeggyen, galagonyán, ribiszkén, mogyorón, gyertyánon, égeien, bükkön, kocsányos tölgyön, fehér nyáron, jegenyefűzön, szilen, platánon, bárson, fűzön, juharon, erdeifenyőn. Az új imágók július közepétől jelennek meg. Több változata is van. Télen épületek-

--82--

.

ben, lakásokban áttelelő példányok találhatók. A D. punctulatus főleg lágyszárú növényeken: libatapon (Chenopodium ), aggófüvön (Senecio), kakukkfüvön (Thymus), juhsóskán (Rumex acetosella), ürömön (Artemisia), dekafarkan (Achillea), gilisztaűző varádicson (Tanacetum vulgare) levéltetvekkel táplálkozik, de égeren, tölgyön, bükkön, fűzön, bárson, sőt körtén és köszmétén is ragadozhat. Az új imágók július közepétől jelennek meg. A D. serenus életmódja hasonlít a D. punctulatuséhoz. Az új imágók júniustól vannak. Mediterrán jellegű faj. Több változata ismert. Deraeocoris qnnulipas Herrich-Schaffer

és vörösfenyőn a levéltetvek pusztítása miatt hasznos, főleg az erdő­ gazdaságokban. Erdeifenyőn

Gyümölcsfapolos ka - Atractotomus mali Meyer-Dür

Leírása. Az imágó fekete vagy feketésbarna, a frissen vedlett vörösbarna. Sű­ rűn; fehér pikkelyszerű szőrökkel borított, közöttük egy-egy fekete szőr van. A 2. csápíz mindkét nemnél orsó alakú. A fejtető a hímnél 1,9-2,0-szer, a nős­ ténynél 2-szer olyan széles, mint a szem. A fejtető hátulsó része néha feketésbarna. A 3. és 4. csápíz vékony, fehéres. A comb sötét, a lábszárak szürkésfehérek, az alapjukon vörösesbarnák, a csípő fehéres, a 3. íz barna. Hossza 3,ü-3,6 mm. Több változata is van. A fiatal lárvák világosabb színűek az imágóknál, az utolsó stádiumú lárva azonban már vörösesbarna, feketésbarna szín ű.

.

Elterjedése. Európai faj, főleg Középés Észak-Európában gyakori és tömeges. Életmódja. Pete alakban telel. A fiatal lárvák már áprilisban megjelennek. Korai kitavaszodás esetén április végétől vannak imágók, de az imágóvá alakulás és a peterakás fő időszaka június, július. A peték lerakása után az imágók elpusztulnak, s a lerakott petékből csak a következő tavaszszal kelnek ki a lárvák. Egy nemzedéke van. Erdei biotópokban érzi jól magát, főleg fás növényeken. Gyakori körtén, birsen, galagonyán, kökényen, málnán, almán, de csak olyan ültetvényekben, amelyek erdei környezetben helyezkednek el. Hál6zással, kopogtatással, egyeléssel, hajtásvizsgálattal található meg. A fényre nem repül. Haszna és hasznosítása. Irodalmi adatok szerint növényi és állati eredetű nedvekkel is táplálkozhat. Fogyasztja a gyűrűslepkét (Malacosoma neustrium), az almamolyt (Laspeyresia pomonella) és az Argyresthia conjugella molylepkét. A legfontosabb tápláléka almaültetvényekben a levéltetű (7. ábra), de valószínűleg a levélbolhát is ragadozza. Almában/ a lárvák . megjelenése, illetve felszaporodási görbéje szaros összefüggést mutat a levéltetvek tömeges elszaporodásával.

Ezüstös mezeipoloska - Pilophorus perplexus Douglas et Scott

Leírása. Kis termetű, hangyaszerű poloska. Feje háromszögletű, csápja vaskos. Előtora domború~ 1,6-szer olyan széles, mint hosszú. A fedőszárnyon keresztirányú keskeny csíkok találhatók, amelyek ezüstösen fénylő fedőszőrökből állnak. A lábszárak barnák, fekete pontok nélkül. Az előtor széle alig ívelt. A fedőszárny oldala a közepénél kevésbé, az alapjánál

--83--

jobban ívelt. Színe feketésbarna, barna, csaknem teljesen sima. Hossza 4,0-4,9 mm. Elterjedése. Közép- és Észak-Európában gyakori.

db

gyakran tömegesen is táplálkozhat. Az ágak kopogtatásával, esetleg hajtásvizsgálattal találhatjuk meg. Fényre ritkán repül.

Haszna és hasznosítása. A kifejlett poloska és a lárva is ragadozó. Valószínű­ leg sokgazdás, de ez még nem eléggé tisztázott. Elsősorban apró testű ízeltlábúakat, azok különböző fejlődési alakjait fogyasztja.

Levéltetves hajtások

120 _ _ száma

Pliytocoris fajok

__ - Atractotomus maii · · · ·· .. · egyedszám

100 80 60 40 20

hó

V.

7. áhra Levéltetű-fertőzöttség és a gyümölcsfapoloska 1Atractotomus maii) egyedszámának alakulása

kezeletlen almaültetvényben (Nagykovácsi, Julianna-major, 1981-1986) (Rácz V., eredeti)

Leírása. Nagy, hosszúkás, matt poloskák. Elfekvő, világos szőrzettel és sötét, felálló szőrökkel. Fedőszárnyuk rendszerint világos, sötét rajzolattaL Lábaik hosszúak. A nemzetségbe meglehetősen sok faj tartozik, közülük többnek a táplálkozási módja nem vagy nem eléggé tisztázott. Az irodalomban több utalás is van a vegyes (növényi és egyúttal rovarevő) táplálkozásra. Három jelentősebb faj a Phytocoris reuteri Saunders, Ph. ulmi Linné (III. tábla, 4. kép) és a Ph. varipes Boheman.

Leírása. A Ph. reuteri a Phytocoris populi csoportba tartozik, amelyekre jellemző, hogy 6 mm-nél nagyobb fajok, harmadik csápízük fekete vagy szürkésbarna, a közepén világos gyűrűvel. Elég sötét tónusúak. A többi, e csoportba tartozó fajtól Életmódja. Pete alakban telel. Nem- biztosan csak a hím ivarszervi vizsgálatázedékszáma tisztázatlan. Lárvákat május- val különíthető el. Hossza 6-7 mm. tól augusztus végéig találhatunk. Az imáA Ph. ulmi és a Ph. varipes a Ph. varipes .gók júniustól szeptemberig rajzanak, iro- csoportba tartozik. Legfontosabb jellemdalmi adatok szerint még októberben is zőjük, hogy a harmadik csápízük világoselőfordulhatnak. sárgás. Főleg lombos fákon folytat ragadozó A Ph. ulmi első csápíze kb. 0,9-szer életmódot. Előfordul az almán, körtén, · olyan hosszú, miht az előtor szélessége, a fekete ribiszkén, égeren, nyíren, tölgyön, rajta lévő szőrök hosszabbak, mint az íz fekete nyáron, fűzön, szilen, hárson, kÖri- vastagsága. Színe vörösessárga, vörösessen, erdeifenyőn. Erdőközeli almásokban barna, barna foltokkal. A nőstény rend--84--

szerint pseudobrachyp ter. Hossza 6,48,0 mm. A Ph. varipes első csápíze rövidebb, mint az előző fajé. Az első csápíz szőrei olyan hosszúak, mint az íz vastagsága. Hímje hosszúkás, a nőstény hosszúkás ovális, sárgás vagy sárgásvörös, vörösbarna foltokkal. A fejen és az előtoron gyakran két hosszanti vöröses csík van. 6-7,5 mm hosszú. Életmódja. Mindhárom fajnak évente egy nemzedéke van. Pete alakban telelnek. A Ph. reuteri írnágói leghamarabb júniusban jelennek meg, tömegesebben július-auguszt usban rajzanak, de még szeptemberben is gyűjthetők. Lombos fákon (körte, alma, tölgy, éger, nyár, szil), cserjéken (ribiszke, kökény) ragadozó életmódot folytat. A Ph. ulmi írnágói rendszerint júliustól szeptemberig almán, vadkörtén, köszmétén, mogyorón, gyertyánon, nyárfán, égeren, tölgyön, nyíren, szilen, juharon, galagonyán, rózsán, gyöngyvesszön (Spirea), borákán (Juniperus) találhatók. A Ph. varipes imágók júliustól októberig, főleg lágy szárú növényekről gyűjthetők. Hereféléken, burgonyán, borsfüvön (Calamintha clinopodium), kakukkfüvön (Thymus), gyújtoványfüvön (Linaria), útifüvön (Plantago), galajon (Galium), ürömön (Artemisia), gilisztaűző varádicson ( Tanacetum vulgare), aszaton (Cirsium), búzavirágon (Centaurea), · bogáncson (Carduus ), nagycsalánon ( Urtica dioica ), közönséges nyíren (Betula verrucosa ), gyertyánon (Carpinus b~tulus), tölgyön (Quercus), fehér nyáron (Populus alba), kecskefűzön ( Salix caprea ), szilen (Ulmus), ribiszkén (Ribes), málnán (Rubus idaeus), csarabon (Calluna vulgaris), tövises iglicén (Ononis spinosa), fenyőn (Pinus), közönséges borákán (Junip,erus com. munis) él. Hajtásvizsgálattal, hálózással, kopogta-

'tással gyűjthetők. A fényre intenzíven repülnek. A fénycsapdával fogott példán)!'ok zöme hím. Haszna és hasznosítása . A ragadozó életmódot folytató három faj közül a Ph. reuteri esetében utalás van arra, hogy alma-levélbolh át (Psylla mait) fogyasztott.

Fürge mezeipolosk a - Malacocoris chiorisans (Panzer) (zoofág) és növényevő (fitofág) is lehet. Főleg lombos fákon és cserjéken él. Nagyon gyors mozgású, innen kap~ a magyar nevét is. Apró rovarokat fogyaszt, főleg a levélbolha-(Ps ylla) fajokat gyéríti.

Rovarevő

Blepharidopterus angulatus Fallén A legkülönbözőbb lombos fákon és bokrokon él. Atkára, levéltetvekre, levélbolhákra, apró hernyókra vadászik, ezért nagyon hasznos lehet.

Tolvajpolo skák- Nabidae Megnyúlt testű, ív alakban meggörbült 4 ízű szipókájú ragadozó poloskák. Mind a lárvák, mind a kifejlett poloskák ragadozó életmódot folytatnak. Esetenként növényi nedvet is szívogathatnak . Szinte a legkülönbözőbb élőhelyeken előfordulhatnak, rendszerint szárazságkedvelők. Apró testű rovarokkal, levéltetvekkel, poloskákkal, kabócákkal, legyekkel, hártyásszárnyúakkal táplálkoznak. Jobban kedvelik a !árvákat, de a kifejlett egyedeket is megtámadj ak, a petéket is kiszívják. Nem lesből támadnak, hanem kisebb távolságról véletlenszerűen találnak rá az áldozatra. Rendszerint két nemzedékük van évente.

--85--

Nagy tolvajpoloska - Himacerus apterus (Fabriciu~)

Leírása. Teste és feje hosszúkás. Alapszíne barna. Testét sűrű, rövid~ finom, elfekvő szőrözet borítja. Az l. csápíz hosszabb a fejnéL Pajzsa középen fekete. A potroh hátoldalán szabálytalan foltok vann*. A combok márványozottak. Lábszárain sötétbarna gyűrűk találhatók. Rendszerint a rövid szárnyú alak gyakori. Hossza 8-10 mm (III. tábla, 5. kép). Az l. és 2. stádiumú lárvák hangyaszerüek, 3. és 4. stádiumtólkez dve már hasonlitanak a kifejlett poloskákra. Elterjedése. Az ország egész területén megtalálható, közönséges. Ennek ellenére inkább erdei állat, a hűvösebb, párásabb mikroklímát szereti, ezért a középhegységi régióban a leggyakoribb. A ritkás: ligetes erdőkben, erdőszéleken, sík vidékeken és mezővédő erdősávokban, majori ligetekben, kastélyparkokban közönséges. Életmódja. Évente egy nemzedéke van. Pete alakban teleL Az l. stádiumú 'lárvák április végétől jelennek meg, 5. stádiumú !árvákat még július végén is találhatunk. Imágók júniustól szeptember végéig vannak. Több tucat fafajon előfordulhat. Az alábbi növényeken találtuk: gyertyán (Carpinus betu/us), húsos som (Cornus mas), kökény (Prunus spinosa), tölgy (Quercus), rózsa (Rosa), alma (Maius domestica), tatár iszalag (Reynoutria aubertii baldschuanicum), fehér akác (Robinia pseudo-acacia), parlagfű (Ambrosia elatior), közönséges bojtorján (Arctium lappa), fekete bodza (Sambucus nigra), nagy csalán (Urtica dioica), bogáncs (Carduus). Haszna és hasznosítása . Sokgazdás faj. A kisebb termetű· hernyák tömeges elszaporodásának következményeként na·gyobb mértékben elszaporodhat. Ezért

' például erdei lepke kártevők komoly korl~tozó tényezője, vagy erdőközeli gyümöl.csösökben jelentős hernyófogyasztó lehet. A lárvák kb. egy hónap alatt 20 hernyót pusztítanak el. Teljes kifejlődésükhöz ennél több zsákmányállat szükséges. Ehhez még hozzá kell számítanunk az érési táplálkozáshoz elfogyasztott hernyó vagy egyéb zsákmány mennyiségét, illetve a létfenntartás szükségletét. A fentiek alapján érzékelhető, hogy egyetlen Iáiva, illetve imágó igen jelentős mennyiségű rovart, rovartárvát pusztíthat el. Aptus mirmicoides Costa

Leírása. Teste megnyúlt, a hátsó harmadában kiszélesedik. Az l. csápíze 0,6szer olyan hosszú, mint a feje (ezáltal lehet a legegyszerűbben megkülönböztetni a Himacerus apterus-tói). Testének alapszíne sötétbarna, feketésbarna. Pajzsán fekete sáv található. A lárvája hangyaszerü, a fekete fahangyára ( Lasius niger) emlékeztet. Az l. és 2. hátlemezen (tergiten) elhelyezkedő fehér folt miatt hasonlít még jobban a hangyákra. Hossza 7-9 mm. Elterjedése. Az országban mindenütt megtalálható, de ritkább, mint a nagy tolvajpoloska (Himacerus apterus). Talajközelben, lágy szárú növényeken, fűféléken, bokrokon él. Dombvidékeken gyakoribb, mint a sík területeken. Életmódja. Imágó alakban telel. Egy nemzedéke van. Petéit korán tavasszal helyezi el a fűfélék és az egyéb növények szárába. Fejlett !árváit már májusban megtalálhatjuk. Az imágók kora tavasztól késő őszig gyűjthetők. Az áttelelő imágók májusban rajzanak a legnagyobb tömegben. Augusztusra a lárvák zöme imágóvá alakul. Az almán kívül a borsmentán (Menta piperita), zsályán ( Salvia glutinosa ), bogáncson (Carduus) találtuk.

--86--

Haszna és hasznositása. 'Valószínű­ leg sokgazdás ragadozó. Irodalmi adatok szerint az ízeltlábúak számos faja tartozik zsákmányállatai közé. Nabis ferus fajcsoport-Nabis ferus Linné, N abis punctatus Costa, N abis pseudoferus Remane

Taxonómiai és életmódbeli tulajdonságaik alapján a Nabis fajokat két nagy csoportra oszthatjuk. A Nabisferus csoportba a sík vidéki fajok tartoznak, aNabis rugosus csoportba az erdeiek. A Nabis ferus csoport fajainak az előtora valamivel rövidebb, mint amilyen széles, testük hosszúkás, hátsó harmadában kevésbé szélesedik ki. A ferus csoport leggyakoribb fajai: N. punctatus Costa (III. tábla, 6. kép), közönséges tolvajpoloska (N.ferus Linné) és a N. pseudoferus Remane. Az egyes fajokat elég nehéz egymástól elkülöniteni. Leirása. Testük és fejük megnyúlt. A fej szem mögötti része párhuzamos. Pajzsuk kicsi, háromszög alakú. Gyakoribb a hosszú szárnyú alak. Testük színe világosbarna, sárgásbarna. Testbosszuk 7-9 mm. Petéik hossza 1,1-1,2 mm, felületük zöld, ritka sorokban a különböző növényi szövetekben találhatók. A lárvák világosatib színűek, mint az imágók. Az l. stádiumú lárva sárgásfehér, a vedlések során fokozatosan megsötétedik. 5 lárvastádiuma van. Elterjedése. Aferus csoport fajai a síkvidéki területeken fordulnak elő a leggyakrabban. Lágy szárú növényeken, sű­ rűbb kultúrnövény állományokban (lucerna, gabonafélék, kukorica) tömegesen élnek. Irodalmi adatok szerint a N. pseudoferus a legelterjedtebb és legközönségesebb faj hazánkban, amelyet a N. ferus és a N. punctatus követ. Kukoricában végzett felméréseink azt mutatták, hogy e

kultúrában a N. puneratus (59%) a legközönségesebb, utána a N. ferus (38%) következik, s végül elég alacsony egyedszámban található meg a N. pseudoferus (3%). Az imágó- ~s a lárvanépesség együttes mennyisége kukoricában augusztus végén, szeptember elején a legnagyobb. Nagyon kis példányszámban gyümölcsfákon is előfordulnak. Életmódja. Irodalmi adatok szerint évente két nemzedékük fejlődik. Imágó alakban telelnek. Enyhébb téli napokon is szívesen mozognak. December, január, február hónapban is kimutattuk az imágókat a talajcsapdák anyagábóL Fényre tömegesen repülnek. A legtöbb imágó június, július, augusztus hónapokban, a lárvák szinte egész évben megtalálhatók, kb. egy hónap alatt fejlődnek ki. E fajok legkedvesebb zsákmányállatai a levéltetvek, amelyeknek tömeges felszaporodását követik. Más, levéltetű méretű ·rovarokkal is táplálkozhatnak, ilyenek a kabócák, a levélbolhák, a mezei poloskák, illetve lárváik és a különféle legyek. Mivel sokgazdás ragadozók, a fenti csoportokba tartozó rovarokon kívül még számos rovarfajt megtámadhatnak és kiszívhatnak. Nappal és éjszaka is támadnak. Áldozatukat rendszerint a növényeken mászkálva, kis távolságról veszik észre, tehát nem leshelyzetből támadnak. Szipókájukat hirtelen döfik az áldozatba, miután csápjukkal megvizsgálták. Elülső lábuk között tartva várják meg, amíg az teljesen elpusztul. Haszna és hasznositása. Mind az imágók, mind a lárvák ragadozók. Irodalmi adatok szerint az imágók átlagosan naponta 12, a lárvák 6 levéltetűt fogyasztanak. Nabis rugosus fajcsoport-Nabis rugosus Linné, N abis brevis Scholtz

--87--

A rugosus csoport fajainak az előtora valamivel hosszabb, mint amilyen széles, testük kevésbé megnyúlt, hátsó harmadában erősebben kiszélesedik. Leggyakoribb fajaik a N. rugosus Linné és a N. brevis Scholtz. · Leírása. A N. rugosus 6,5-7 mm hoszszúságú barnás színezetű poloska. Második csápíze jóval hosszabb az előtor szélességénél. A lárva sötétbarna, gyakran világos vagy vörös hosszanti csíkkaL A N. brevis 5,5-6,5 mm hosszúságú, sötétbarna színezetű poloska. Második csápíze nem hosszabb az előtor szélességénéL Elterjedése. A N. rugosus az országban mindenhol megtalálható, de csak a dombvidékeken és a hegyekben közönsé- . ges. Leggyakrabban fűféléken és lágy szárú növényeken él, ezért az erdei tisztásakan, a ritkább erdőkben és az erdőszéle­ ken gyakori. A párásabb, árnyékosabb helyeket kedveli. A N. brevis a hidegebb éghajlatú területek faja, ezért Magyarországtól északra gyakori. Nálunk főleg a dombvidékeken és a hegyekben fordul elő.

Életmódja. Mindkét faj imágó alakban telel. Egy nemzedékük fejlődik évente. Petéiket tavasszal a fűfélék szárába rakják. Lárváikat júniustól augusztusig találjuk meg. Az új nemzedék imágói júliustól . (N. brevis), illetve augusztustól (N. rugosus) jelennek meg. Haszna és hasznosítása. ANabis rugosus csoport fajai nem szaporodnak fel olyan tömegesen, mint aNabis ferus csoport fajai. Számukra az erdei biotápok nem nyújtanak olyan táplálékbőséget, mint a szántóföldi mezőgazdasági kultúrák a ferus csoportnak, ezért kisebb a jelentőségük is.

közül1

A Nabidae családba tartozófajok említést érdemel még néhány faj. A Prostemma guttu/a (Fabricius) főleg homokos területeken található. Ritkábban akadhatunk rá a feketehátú tolvajpoloská-ra (P. aenicolle Stein) és az alföldi tolvajpoloská-ra [P. sanguinea (Rossi)]. Kövek alatt, napsütéses helyeken bodobácsokat szívogat a sárgalábú tolvajpoloska (Alloeorhynchus fiavipes Fieber}. A párásabb, hűvösebb fás, bokros helyeken található a Dolichonabis limbatus Dahibon (IV. tábla, l. kép) és a Kalmanius fiavomarginatus Scholtz.

l

l

j

i

j

j ·~

j

j

l

Rablópoloskák - Reduviidae Változatos testformájú poloskák, szipókájuk 3, ritkán 4 ízű, erősen meggörbült és nagyon rövid. A legkülönbözőbb élőhelyeken fordulnak elő. A hazai fajok kivétel nélkül ragadozók és hasznosak, de gazdasági jelentőségük kisebb, mint a Nabidae fajoké. Ellentétben az előző család fajaival, leshelyzetből támadnak. Különféle rovarokat és pókokat támadnak meg, legyeket, kabócákat, poloskákat, szúnyogokat, rovarlárvákat, tojásokat szívnak ki. Rendszerint egy nemzedékük van. Melegkedvelők, a fajok zöme éjjel zsákmányol, de vannak nappal támadó fajok is.

l

:l ~

'l

·

~

j

·

,

Gyilkospoloska - Rhinocoris iracundus (Peletier) Na~yméretű,

hosszúkás testű állat. Test- . hossza 12-17,5 mm. Pontszemei között fehéressárga folt van. Szipókája 3 ízű, erősen meghajlott, rövid és az elülső esipók előtt végződik. Pajzsa sohasem telje- . sen fekete. A test alapszíne vörös, rajzolatai erősen változóak. Több változata is

--88--

van, amelyek az előhát színezete, rajzolata alapján különíthetők el (IV. tábla, 2. kép). Az egész országban előfordul, de a középhegységi régióban a leggyakoribb. Itt a száraz, meleg, karsztbokorerdős területek déli fekvésű tisztásain található a lágy szárú növényeken. Áldozatát rendszerint leshelyzetből támadja meg. Szipókáját előreirányítva teste elülső részét megemeli, majd elülső pár lábával vagy szipókájával ragadja meg a prédát. Az imágó és a lárva is sokgazdás ragadozó. Legyekkel, poloskákkal, kabócákkal, azok lárváival, petéivel, de egyéb ízeltlábúakkal is táplálkozhat.

Enyves égeren ( Alnus glutinasa J, de egyéb fás növényeken, főleg az Alföldön található a vörhenyes Címerespo loska (Arma custas Fabricius). Egyebek között az amerikai fehér medvelepke ( Hyphantria cunea) hernyóját is fogyasztja.

Címeresp oloskák - Pentatomidae

A csíkosfejű címerespo loska (Jalla dumasa Linné) a Dasychira selenetica szövőlepkét fogyasztja. Gyakori faj hazánkban az acélkék poloska (Zicrana caerulea Linné). Szőlők­ ben a kormoslepkét ( Theresimima ampelaphaga) pusztítja. Főleg fitofág, de pusztuló rovarokon is szívogathat a nagy címerespo loska (Acanthasama haemarrhaidale Linné). Bozótos helyeken, erdőben gyakori.

A legtöbb idetartozó faj növényevő, az Asapinae alcsalád tagjai és még néhány faj azonban ragadozó. A tüskés címerespo loska (Picromerus bidens Linné) nedves, hűvös helyeken, fákon, bokrokon gyűjthető. Rovarokkal él (hernyó, burgonyabogár-lárva, ágyi poloska is).

A tőrös címerespo loska ( Trailus luridus Fabricius) hegyvidékeinken a gyapjaslepke ( Lymantria dispar), az apácalepke (L. manacha) és a fenyőaraszoló ( Bupalus piniarius) fogyasztásával hajthat hasznot. A tarkalábú címerespo loska (Eysarcaris punctatus Linné) bozótos helyeken főleg legyeket pusztít.

Teveny akú fátyolk ák - Raphi diopte ra A tevenyakú fátyolkák testfelépítésükről kapták nevüket. Toruk első szeivénye ugyanis aránytalanu l megnyúlt és csősze­ rűen görbült. Nyugalmi állapotban az állat hossztengelyéhez képest ferdén felfelé áll, amely valóban emlékeztet a teve nyakára. Ehhez a hengerszerű előtorhoz egy keskenyebb résszel ízesül a lapos, kissé kiszélesedő fej, kétoldalt apró összetett szemekkel. Fejük így emlékeztet a kígyók

fejére. A nyakszerű tor és a fej együttesen igen mozgékony, amelynek jó hasznát veszik, amikor apró ·zsákmányállatukat rágóikkal megragadva t