Bálint György - Minden héten szüret

DR. BÁLINT GYÖRGY ,

MINDEN HETEN SZÜRET

Dr. Bálint György

Minden héten szüret 52 kerti növény portréja

Harmadik kiadás

Kossuth Könyvkiadó Mezőgazda Kiadó 1993

A fényképe ket ~ '

1 ,..,) 'f1 ·"... 1 3·

Schiifjer Lasz o

készített e

88450.94 820

ISBN 963 09 3629-l l Kossuth ISBN 963 8160 15 2 l Mezögazd a © Dr. Bálint György, 1985 (4861)

Editnek és a kertek más barátainak, akiknek érdeklődő biztatása nélkül ezt a könyvet se írtam volna meg.

Ajánlás Ú gy vélem, hogy némi magyarázattal - ha nem magyarázkodással l - tartozom most az Olvasónak, amikor kezébe veszi ezt a könyvecskét. 52 kerti növény portréjá t vázoltam fel e munkáb an az amatőr kertészek számára. Azoknak, akik - akárcsak jómagam- szabad idejüket azzal töltik, hogy megfigyelik, dédelgetik, tehát a szó jobb értelmében termesztik kertjük növényeit. Ebből következően nemcsak a termesztéstechnika is, műhelytitkaira kíváncsiak, hanem néhány olyan dologra eszükség ül föltétlen amelyek a munkák elvégzéséhez nem k. érdekese kfölött mindene és k sek, de azért hasznosa Mert a bölcs latin mondás, miszerint: habent sua fata libe/li, vagyis, hogy a könyveknek megvan a maguk sorsa - jóval szélesebben értelmezhető igazság, mint ahogyan vélték. A növényeknek is megvan a maguk sorsa! Vannak olyanok - mint például a rózsa -, amelyek végigkísérik az emberiség történelmét, megjelennek a művészetben, az irodalomban, a zenében. Mások viszont olyanok, mint a búvópatak, amely egyszer megjelenik, máskor eltűnik. Könyvecskémben a termelés fogásain kívül ezeket az összefüggéseket is meg kívántam mutatni . És persze azt is, hogy ezek a növények - többnyi re jó ismerőseink, vagy megismerésre érdemes idegenek - milyen szerepet tölthetn ek be táplálkozásunkban, környezetünk alakításában. A magyar kertekben található sok száz termelt növény közül 52 olyat választottam ki, amely vagy a legtöbb kertben előfordul, vagy a következő években várható az elterjedésük. Ezek mindegyikét azonban ne tessék itt keresni, mert minden hétre csak egy termény t engedélyez a TERJEDELE M! Nem szándékoztam a bemutat ott növényekről monográfiát írni, hiszen ez nem az én műfajom, hanem a specialistáké. Minden termény leírásánál azokat a lényeges tudnival ókat emeltem ki, amelyeket a családi ház és a hétvégi telek kertjének megművelésénél fontosnak ítéltem meg. Mellőz­ tem a nagyüzemi, de még a piacra termelő kiskerti módszereket és eljárásokat is, hogy ezzel egyszerűbbé, áttekint hetőbbé, az érdeklődő, művelt Olvasó számára használh atóbbá tegyem könyvemet. Kertem - a "népszámlálás" szerint - mintegy 250-féle növénynek ad otthont. Ha ezt elolvasták, szívesen elmondom még 52 meséjét is.

l. Kert i zsáz sa

A növények sz árát lomblevéllel együtt- a talaJfelszíne fölött -ollóval vágja le. Így elkerüli, hogy a zsázsa földes, homokos legyen . legrövidebb tenyész id ejű zöldségnövény; a vetéstől számított 12-14 nap múlva már fogyasztható . Az antropoló gusok azt állitják, hogy az ember eredendö en mindenevö lény, és ezt a fogazat alakulásával bizonyítják. Akadnak azonban olyan tudósok, akik szerint mielött húsevökk é "fajultun k" volna, vegetáriánusok, azaz kizárólag növényi táplálékot fogyasztó élőlények voltunk. Ennek a megállap ításuknak etimológiai magyarázatot adtak. Ez a magyarázat pedig a zsázsa szóból veszi kezdetét. Pontosab ban a magyar zsázsa növénynévnek az angol (eress), német (Kresse) és a francia (cresson) megfelelőjé­ bőL Ami viszont eredetileg - és állítólag - szanszkri t szó, ami annyit jelent, hogy "enni", "maj szolni", "harapni" . Annyi bizonyos, hogy a zsázsa az ókorban nagyon kedvelt salátanövény volt. Persze azt nagyon reménytelen dolog volna kibogozni, hogy amikor zsázsáról van szó, akkor a görög vagy latin szerzö a kerti vagy a vízi zsázsára, vagy esetleg egészen más növényre gondol. A vízi z sázsát ma is nagy tömegben termelik Angliában, Franciaországban és az NDK-bel i Erfurtban . A növények mostanáb an már inkább

A

8

betonmedencékben, mint természetes tavakban tenyésznek, és csónakról "aratják" őket. A nyugat- európai piacokon ősztől tavaszig kis, átlátszó fóliával fedett - mindig jegelt - papírdobozokban hozzák forgalomba. A kerti zsázsa valószínűleg a mai Irán terűletéről származik. Dioscorides azt írja, hogy Babilon a hazája. Kínában már i. e. 1500 évvel is ismerték; I Y in császári miniszte r úgy vette számba a növényjegyzékében, mint a legfinomabb salátát. Magjait megtalálták az egyiptomi sírokban, és a görög Theophratos részletesen leírja a termesztését. A római Ovidius, Martialis és Colume/la egyhangú afrodiziáka (nemi ingerlő) anyagként emlegeti (gramen írnpudica = szemérmetlen mag) a férfigerjedeimet fokozó hatása miatt. Az ilyesmi azonban sohasem egyértelmű, mert a nem kevésbé l szavahihető Plinius viszont éppen az ellenkező hatásáró tudósít. Ez annál is inkább lehetséges, mert sok országban zsázsa néven más növényeket is forgalomba hoznak. Ilyen például a Barbarea vulgaris (közönséges borbálafű), a Cardamine pratensú (réti kakukktorma) és más- nálunk nem honossalátanövények. Termesztése

Mi azonban maradjunk csak a kerti zsázsánál, mint olyan növénynél, amelyet akár az év első hetében is "szürete lhetünk". A kerti zsázsa apró, barna magját télen bármikor vethetjük. A jó minőségű, lehetőleg homokkal kevert kerti főldet lapos edénybe, tálkába, tányérba, műanyag dobozba teszszük. Két-hár om ujjnyi vastagságú földréteg már kielégítő lesz a növény számára. Ne használjunk magvetésre más szobanövények cserepéből származó földet, mert az rendszerint fertőzött, az ilyen talajból kikelő növénykék szára elvékonyodik, a növények eldőlnek és elpusztulnak. A földet nyomkodjuk le, és vessük rá a magvakat. Ne takarékoskodjunk a vetőmaggal, ha sűrűn vetünk, bőséges "aratásunk" lesz. A magokat ezután fedjük le 1-2 mm vastag föld- vagy homokréteggel, és ezt is nyomkodjuk le. Az így előkészített edényt állítsuk sötét helyre, vagy fedjük le kartonpapírral, hogy a vetést ne érje a fény. A növényeket addi~ tartsuk sötétben, amíg kibújnak a földből, így nem marad a maghéj a levél hegyén. Ezután már bősé9

ges megvilágításra, napfényre van szükségük, tehát a legjobb helyük az ablakpárkány belső - szoba felé eső- részén lesz. A zsázsa kedveli a meleget, legjobban 20-22 ·c-os hőmérsékleten növekszik. A vetés után három-négy nap múlva már megfigyelhetjük, hogy milyen erélyesen csiráznak a magok, hogyan tolják magukat a talaj felszínére. Ekkor bőséges öntözéssel kell őket segíteni, mert a zsázsának elsősorban sok vízre van szüksége. A vetést ne öntözzük felülről, mert a vízcseppektől a növények elfekszenek. Ha vízáteresztő az edény, akkor állítsuk naponta 5-l Opercre vízbe, hogy a talaj jól átnedvesedhessék. A vetés utáni 10-12. napon már sűrű, zöld vetésünk lesz. A növénykék két sziklevelük fölött ilyenkor már két-három apró lomblevelet is fejlesztenek. Ez a legalkalmasabb idő arra, hogy megkezdjük a zsázsa "betakarítását". A kerti zsázsa azon kevés növény közé tartozik, amelyeket nem kell föltétlenül földbe vetni. Ha egy tányérba több réteg itatóspapírt fektetünk, azt alaposan benedvesítjük, akkor erre is vethetjük a magokat. Természetesen ezt a vetést is le kell takarni. Erre a célra a legalkalmasabb a vékony vattaréteg, amelyen a kis zsázsanövények átbújnak.' Amit a növénykéből elfogyasztunk, az voltaképpen csak a szár és a rajta levő két sziklevél. Ha kissé tovább engedjük a növénykéket nőni, akkor megjelennek az első, zseng~ lomblevelek is, amelyek éppen olyan kellemes ízüek, mint a sziklevelek. A levágott növények természetesen nem sarjadnak újra! Ezért az a termelés célszerű módszere, hogy hetenkint vetünk be egy-egy edényt maggal, így a "letermettek" helyébe mindig új vetések lépnek és télen, állandóan, folyamatosan lesz vágható és fogyasztható növényállományunk. A földet csak egyszer használjuk fel termesztésre, mert könnyen előfordul, hogy a nedves talajban elszaporodik a palántadőlést okozó gomba, amelynek következtében a kikelő növénykék idő előtt összeroskadnak, a földre fekszenek és emiatt fogyaszthatattanná silányulnak. Termelhető a kerti zsázsa szabadföldben is. A vetésére március végétől júniusig-töb b szakaszban- kerülhet sor. Fontos, hogy a földjét gondosan készítsük elő, finoman mű­ veljük el, hogy az apró magok jó magágyba kerülhessenek. Alapos beöntözés után itt se kell egy hétnél hosszabb idő a növények kikeléséhez, és az egész termelési időszak nem tart tovább három hétnéL 10

Felhasználása, tartósítása A friss zsázsa a tormához hasonlóan csípős ízű, de annál sokkal enyhébb, kellemesebb. Télen különösen magas C-vitamin-tarta lma és friss, üde íze miatt fogyasztjuk. A szobában, edényben termelt növényeket a talaj felszíne fölött ollóval vágjuk le. Ne húzzuk ki az egész növényt, mert gyökérszálai közé föld keveredik, és akkor nehéz letisztítani. Nagyon alkalmas vajas kenyér, szendvics ízesítésére, továbbá ételek díszítésére. Hozzákeverhető fejes salátához, így nagyon pikáns ízű salátát kapunk. Kiváló mártás, leves készíthető belőle. A friss zsázsát kis csomókban alufóliába göngyölve a mélyhűtő szekrényben lefagyaszthatjuk. Így egész évben, bármikor fogyasztható. És még egy haszon, ami a jövő szempontjából figyelemre méltó: a gyerekek itt tanulmányozhatják a növényi életfolyamatokat. Maguk vethetik el a zsázsa magvait, és megfigyelhetik, hogy miként duzzadnak meg a víz hatására a csírázó magok, hogyan jelenik meg először a gyököcske, majd a két sziklevelet hordozó szár. Rájuk lehet bízni "a termés betakarítását" is, hogy érzékeljék munkájuk eredményét!

ll

2. Póréh agyma

Nyáron a hagymasorokat foko z atosan f eltöltögetjük tőzeggel vagy homokkal, esetleg fűrészporral vagy komposz ua/. Így a póréhagymának hossz ú, f ehér szára lesz .

magyaros jó részének nélkülözhetetlen a hagyma. Es minthogy a konyhán gyakran van szükA ség rá, szinte minden kertben termelnek vöröshagymá é~elek

fűszere

t és fokhagymát. Sajnálatos, hogy a hagymaféléK. többi képviseJ őjét - köztük a póréhagymá t - a magyar kertészek még nem értékelik érdemei szerint. Másként van ez például Franciaországban. A francia konyhaművészet nemcsak rendkívüli változatosságáról nevezetes, hanem néhány olyan ételről is, amelyek szorosan hozzátartoznak a jellegzetes francia - vagy mondjuk inkább: párizsi- életformához. Ha teszem azt valaki beül egy Szajna-parti vendéglőbe, akkor azt tapasztalja, hogy a vendégek többsége (föltéve, hogy nem külföldi turisták szállták meg az éttermet) calvadost, azaz almapálinkát iszik, és poireau-t, azaz hagymalevest eszik. Így írta ezt meg Erich Maria Remarque: A diadalív árnyékában című világhírű regényében is. És talán a hagymaleves tiszteletére nevezte el Agathe Christie, minden idők legzseniálisabb krimiszerzője, belga nemzetiségű mesterdetekt ívjét Poirot-nak. A póréhagyma ősalakja vadnövényké nt még olykor meg/2

található a Földközi-tengermelléki országokban; vadnövényként - a többi hagymához hasonlóan - évelő természetű.

Termesztése igen régi keletű, hiszen már az egyiptomiak, a görögök és a rómaiak is ismerték, ételízesítőként és salátakészítésre használták. Nálunk nemigen fogyasztották, jóllehet a két világháború között - kűlföldi megrendelésre - Makó környékén sok póréhagymamagot termeltek. A nagyobb piacokon, vásárcsarnokokban olykor látható mint bolgárkertészek terménye, de a fogyasztók többsége csak most ismerkedik vele. Érdemes is, mert fogyasztása nagyon egészséges, ugyanis a póréhagyma - vagy ahogy régen nevezték: a párhagyma - számottevő mennyiségű Bcvitamin t és ásványi sókat tartalmaz. Igen nagy az élettanilag hasznosítható vastartalma is. Termesztése

A póréhagyma kultúrában kétéves növény, amelyet magvetésseilehet termeszteni. Az első évben csak levelei fejlőd­ nek, majd a második évben hozza nagy gömb alakú virágzatát a másfél-két méteres szár végén. Magjai aprók, feketék, nagyon hasonlítanak a vöröshagyma magjához. A póréhagyma levelei laposak, szélesek, nem hengeresek, mint a vöröshagyma levelei. A hagymája nem vastagszik meg, csak hosszúkás, és közvetlen átmenete van a levelek felé, gerezd nélkűli. Gyökérzete igen erőteljes, bojtos. Nyári és télifajtái vannak. A nyáriak levelei halványzöldek, puhák, a téli ek lombja sötétzöld, kemény, ezért a telet is elfagyás nélkűl átvészeli. Emiatt a fajtákat nem ajánlatos felcserélni. Nálunk a nyári póréhagym át a fiatal vöröshagyma tökéletesen pótolja. Sokkal inkább ajánlható a téli póréhagyma termesztése, mert az választékot bővít az évnek éppen abban a szakaszában, amikor kevés a friss zöldség. A továbbiakban tehát a téli póréhagyma termeléséről lesz szó. A póréhagyma napfényigényes növény, ezért fák alatt vagy magasabb zöldségfélék árnyékában nem érdemes termeszteni. Frissen trágyázott, jó kultúrállap otban levő talajban érzi magát a legjobban. Szereti a sok vizet, körűimé­ nyeink közöttjó minőségű póréhagymát csak öntözéssellehet termeszteni. A ~ évig csíraképes magokat márciusba n vetjűk el

13

30 cm sortávolságra. A magvak lassan csiráznak, és a kikeit növénykék is igen vontatottan nőnek. Ezért helytakarékosság szempontjából érdemes a sorok közé hónapos retket vetni; ezt kiszedjük, mire a póréhagyma megerősödik. Lehet a póréhagym át palántázással is termeszteni. Ekkor március elején vetjük a magokat ládába, majd a kétleveles palántákat április végén, május elején ültetjük át állandó helyükre. A magvetésből kiegyelt növényekből is telepíthetünk másik ágyást. A növények a sorban 10-12 cm-re legyenek egymástól. A palánták gyökerét egyharmadára viszsza kell csípni. A póréhagyma annál értékesebb, minél hosszabb a fehér hagymarésze. Ezt a magvetésnél úgy érjük el, hogy nyárutóján a hagymasorokat fokozatosan feltöltjük földdel. Ez azonban rendszerin t nem elegendő, ezért ajánlom az általam alkalmazott módszert: a póréhagyma ágyását körülveszem deszkával, és a területet fokozatosan feltöltögetern homokos tőzegkorpávai vagy rostált komposztfölddeL A palántázot t póréhagymánál könnyebb a helyzet: a palántákat állandó helyükön mélyen ültetjük, és később ezek mellett is feltöltögetjük a fóldet. A mély ültetés csak a jól felmelegedő, mély rétegű talajokon ajánlatos! A növényállomány nyári ápolása rendszeres kapálásból, gyomlálásból, gyakori és bőséges öntözésből és mütrágyázásból áll. Októberre a téli póréhagymák megerősödnek, megvastagodnak. Ilyenkor már szedhetjük, és fogyaszthatjuk őket. Az elszáradó borítóleveleket leszedjük, a bojtos gyökérzetet és a hosszú levelek felső részét levágjuk, és így nagyon szép, tetszetős hagymákat takaríthatu nk be. A várható termés m2 -enként 1,~2,0 kg. Nem kell azonban föltétlenül kiszedni ősszel a póréhagymát, mert a kertben sem fagy el. Télen, fokozatosan is szedhetjük, de egy része a földben maradhat akár áprilisig. Családunk ban közkedvelt téli étel a póréhagymaleves, amelynek receptje a következő: A póréhagymák fehér részét és a zöld levelek egy részét egy centiméteres karikákra vágjuk és enyhe sós vízben megfőzzük. Ha megpuhult , kivesszük a vízből és átpasszírozzuk vagy turmixoljuk. Világos színű rántást készítünk, beleforgatjuk a megpasszírozott póréhagymát, majd felengedjük azzal a lével, amiben a póréhagyma megfótt. Ha a leves forr, beleteszünk egy húsleveskockát és rövid főzés 14

után tejfölt, arnivel szintén kell egyet forrnia. Tálban vagy csészékben tálalhatjuk. A tetejére reszelt sajtot hintünk. Termésünket betakaríthatjuk a fagyok beálltakor is. Ebben az esetben a hagyrnákat pincébe, homok közé rétegezve tárolhatjuk a legbiztonságosabban. Nagyobb rnennyiségű póréhagyrnát szabadföldi verernben szoktak eltartani, de akkor meg kell védeni a téli nedvesség beszivárgása ellen. Felhasználása

A nyári póréhagyrnát elsősorban zöldhagyrnaként, frissen fogyasztják. Sok C- és Bevitamint tartalmaz, ernellett magas az ásványisó-tartalma, és sok vas van benne. Ezzel szemben az altilszu/fid-tartalma alacsonyabb, mint a vöröshagymáé, ezért a póréhagyrnát fogyasztó ember leheletén a kellemetlen hagymaszag kevésbé és csak rövidebb ideig érződik .

A téli póréhagyma vékonyabbjai ugyancsak jól használhaték zöldhagymaként. A kifejlett, vastag hagymák konyhai célokat szolgálnak: leves, mártás és kiváló ízű saláta készül belőlük. A póréhagyma zöld leveleiből szárítrnány is készülhet: a megmo'sott leveleket félárnyékos helyen megszárítjuk, és üvegben vagy műanyag zacskóban tároljuk, télen rninden étel ízesítésére alkalmas, ahol egyébként vöröshagymát szoktunk használni.

JS

3. Cikória

A cikória felszedett gyökerein legalább 2-3 cm-es levélcsonk maradjon. A megzöldült levelek keserüek, fogyasztásra alkalmatlanok .

,,

O

sét, amezei katángot minden természetjáró ember ismeri: ez az a gyomnövény, amely az egész országban szántóföldeken, utak szélén, töltéseken, legelőkön, parlagterületeken, de még kertekben is megtalálható, és ritkásan ágas szárán a nyár közepétől az ősz végéig kék, kerek virágokat nyit. Kozmopolita növény, amely ma már az egész világon mindenütt előfordul. Kétéves növény. Ha a magjai kedvező körülmények közé kerülnek, és kicsíráznak, akkor az első évben csak levélrózsát és gyökeret fejleszt. A virágszár képzésére, virágzásra és magérlelésre csak a második évben kerül sor. Egyik nemesített változatát, a kávépótló cikóriát (Cichorium inty bus var. sativum) nálunk is termesztik; felaprított és megpirított gyökereiből kávéalapanyagot lehet készíteni. Erre a célra már a 17. század óta használják, és termelése főként a napóleoni kontinentális zárlat idején lendült fel, amikor a tengerentúlról nem tudtak babkávét behozni Európába . Nálunk szinte csak Győr-Sopron és Vas megyében termelték hazai és külföldi gyárak részére, de a termelése az utóbbi évtizedekben jelentéktelenné vált. 16

A cikória egyike a legősibb zöldségféléknek, amely átmeneti mellőzöttség után most ismét az érdeklődés homlokterébe került. Joggal, mert a korszerü táplálkozási követelményeknek jól megfelel, és bővíti a téli- nem nagyon sokoldalú -friss zöldségválasztékot. Termelése és fogyasztása főként Belgiumban, Hollandiában, az NDK-ban és a szomszédos Ausztriában kiterjedt, de a fogyasztók kezdenek már nálunk is megbarátkozni vele. A cikória értékes zöldségnövény. Jól segíti az emésztést, sok ásványi sót, emészthető rostokat, meszet és foszfort tartalmaz. Karotin- (A-vitamin-) tartalma alig valamivel kevesebb a sárgarépáénál, a C-vitamin-tartalma azonban jelentéktelen. Táplálkozási értékét azonban nem is a beltartalma határozza meg, hanem az, hogy fogyasztható levélrózsája a lakásban, szemünk láttára teljesedik ki, méghozzá télen, amikor szervezetünknek olyan nagy szüksége van minden friss terményre. Termesztése

A kertben először a gyökereket kell megtermeszteni. A cikória közepesen tápanyagigényes növény, amely legjobban a közepesen kötött és a laza talajokon érzi magát. Hideg, nedves, magas talajvizű földben gyökere elágazik, ami a kiszedését és a későbbi hajtatását megnehezíti. Magvetés előtt a földet nagyon alaposan elő kell készíteni, ami mély ásásból, többszöri gereblyézésből, esetleg hengerezésből áll. A magját május-júniusban vetik, mert így lehet a hajtatáshoz legalkalmasabb gyökereket nyerni. A vetési sorok egymástól legalább 30 cm távolságra legyenek. A kikelő növény kezdetben elég gyámoltalan: meleget és jó, egyenletes vízellátottságot igényel. Ü gyeini kell arra, hogy ne gyomosodjék el, ezért a sorközöket kapáljuk, és a sorban felnövő gyomokat is szedjük ki. Amikor a növények láthatóan fejlődni kezdenek, akkor a sűrűn állókat úgy egyeljük ki, hogy a szomszédos növények között 15 cm távolság maradjon. Száraz nyáron egy-kétszeri öntözés és ugyancsak egykétszer megismételt fejtrágyázás elősegíti a gyökerek gyors növekedését. A gyökereket október közepén ajánlatos felszedni, nehogy a korai fagyok még a földben találják. A gyökereket úgy lombtalanítjuk, hogy rajtuk 2 cm-es levélcsonk marad17

jon. Ha ennél mélyebben vágjuk le a leveleket, akkor a gyökér esetleg nem hajt ki. Hajtatásra legalkalmasabbak a felül 4 cm átmérőjű, zömök gyökerek, de 2 és 7 cm között valamennyi gyökér felhasználható. Egyszerre lehetőleg azonos vastagságú gyökereket állítsunk hajtatásba. A gyökereket a hajtatás megkezdéséig fagypont körüli hőmérsékletű, nem nagyon száraz levegőjű helyiségben, nyirkos homok között táro/juk. Erre a célra a legmegfelelőbb a pince vagy ahol van, a melegágy. Hajtatni november végétől február végéig lehet. A megválogatott és egészséges gyökereket műanyag vödörbe vagy ládába ültetjük oly módon, hogy az edény aljába mintegy 20 cm vastagságú földréteget terhünk, és ebbe beleállítgatjuk a gyökereket úgy, hogy a koronájuk (felső, legvastagabb csúcsuk) ne legyen magasabban az edény szélénél. A gyökerek közötti hézagot ugyancsak jó minőségü kerti folddel kitöltjük, és a földet megnyomkodjuk. Egy tízliteres mű­ anyag vödörbe 8-10 darab, átlagos vastagságú gyökér fér el, és ez egyidejűleg elég salátát termel egy négytagú család számára. A hajtatáshoz 18-22 oc hőmérséklet szükséges. Ha a föld száraz, akkor már a hajtatás kezdetén megöntözzük, de a későbbiekben csak mérsékletesen öntözzük, és csak akkor, ha a talaj az edény felszínén száraznak látszik. A hajtatáshoz fény nem szükséges, sőt ez kifejezetten káros, mert a fény hatására a cikória hajtásai megsárgulnak, majd megzöldülnek, aminek következtében a levelek keserűek,fogyasztás­ ra alkalmatlanok lesznek. Ezért az edény fölé fekete mű­ anyag fóliát borítunk, és azt úgy kötjük le, hogy a gyökereket és a fejlődő hajtásokat fény ne érhesse, viszont a növekvő hajtásokat a fóliaborítás ne akadályozza. Az így előkészített "hajtatóedényt" a konyhában vagy az előszobában helyezzük el. 18-22 oC-on tartva a hőmérsék­ letet, három hét alatt kifejlődnek a fehér-sárgásfehér rügyek, hajtáskezdemények. Ezeket éles késsel vágjuk le a gyökerekről úgy, hogy ne essenek széjjel. Ha a hajtásokat hoszszabb ideig kívánjuk hűtőszekrényben tartani, vagy szállítani akarjuk őket, akkor ajánlatos mélyebben levágni. Ebben az esetben felhasználás előtt a gyökér koronáját a salátának használt részről le kell majd vágni. A hajtatást a tél folyamán többször is megismételhetjük a pincében tárolt gyökerek felhasználásával. Ausztriában, az NDK-ban és Nyugat-Európa számos 18

országában nagyüzemi rnéretekben hajtatják a cikóriát. Nálunk a nagyüzemi terrnesztése még gyerekcipőben jár, és ennek rnegfelelően kereskedelmi forgalomba is csak elvétve kerül. Hogy ennek éppen az volna az oka, hogy a fogyasztók nem ismerik? Lehet! De az is lehetséges, hogy azért nem termelik, rnert a hazai fogyasztóközönség nem tart rá igényt. Akár így, akár úgy áll a helyzet, érdemes volna termesztésével és forgalmazásával és - főként - megkedveltetésével foglalkozni. Ha a patisszon, a cukkini, a brokkoli példájából indulunk ki, akkor ez nem is látszik reménytelen ügynek. Addig azonban a kicsibeni termelésből is készülhet cikória a család asztalára. Felhasználása

A cikóriából igen kellemes, jellegzetes ízű ételeket lehet készíteni. Ha a nyersen megízlelt levelek- előírásos fehérsárgásfehér színük ellenére - keserűek lennének, akkor néhány órára sós-ecetes Iében kell áztatni őket. A cikóriarózsákból lehet krémlevest főzni, megsüthetők egészben vajban vagy olajban, és így sült húsok mellé körítésként tálalhatók. Meleg előételnek vagy vacsoraételnek alkalmas a virslivel töltött cikória. Kellemes és tetszetős étel a majonézes cikóriasaláta is. A cikóriasaláta elkészítési rnódozatait Bozsik Valéria: Különleges zöldségételek című könyvében (Mezőgazdasági Kiadó, 1981) találhatják meg.

19

4.

Sütőtök

Érett trágyából készítsünk fészket a magvak számára. Egy f észekben legföljebb két növény maradjon .

élen az egyik legkedveltebb, könnyen hozzáférhető csemege városon és falun egyaránt a finom, omlós, édes sült tök. A háziasszonyok régebben kenyérsütő kemencében vagy búbosban, ma sokkal inkább a gáz- vagy villanytűzhely sütőjében készítik ezt a fölséges, ámde nyersanyagában valójában olcsó ételt, ami valamikor - a második világháborút követő szükös esztendőkben- szinte néptápláléknak számított. És nem indokolatlanul, hiszen a tök sok cukrot, vitaminokat, fehérjét és emészthető rostot tartalmaz, szénhidráttartalma annyi, mint a burgonyáé. A kobakosok, amelyeknek botanikai családjába a sütőtök is tartozik, mostanában előrerukkolnak a zöldségfélék rangsorában: a korszerü házikertben ebből a növénytani családból nemcsak a hagyományos uborkát, a cukor- és a görögdinnyét termeljük, hanem egyre több kertészkedő ültet patisszont és cukkinit is. Maga a tök (Cucurbita) nemzetség is egyre népesedik: az indás és a guggonülő spárgatökből friss főzeléket készítenek, a kolbásztököt kerítésre futtatják, a takarmánytökkel az állatokat etetik, az olajtök magjából olajat sajtolnak, díszként termelik a na-

T

20

gyon változatos színű és alakú turbántö köt és lopótököt, téli eltartásra termesztik a laska (istengyalulta) tököt. A sütőtök - a kukoricához, a burgonyához és még sok hasznos növényhez hasonlóan - Amerika felfedezése után került földrészünkre, őshazája Közép- és Dél-Am erika trópusi vidéke. Gyermekkoromban azzal szórakoztunk a hosszú őszi estéken, hogy a jókora tököket kivájtuk, szemet, szájat vágtunk rá, és társaink rémületére este égő gyertyát állítottu nk belé. Észak-Amerikában járva elcsodálkoztam rajta, hogy ez a "játék" ott is népszokás: egy őszi ünnep idején minden lakás elé kitesznek egy jó nagyra fejlődött, aranysárga héjú tököt. De sokhelyütt láttam "halálfejnek" kiképzett tököt is. Valamikor a kukorica köztesnövényeként termelték. Amikor a kukoricát letörték, és a szárát is levágták, különös látványt nyújtott a földön heverő töktermések szürke tömege. A sütőtök terjedelmes növény. Több méteres, hengeres szárain hatalmas, márványozott leveleket hordoz, amelyek sűrűn vannak benőve durva serteszőrökkel. Sárga, tölcséres virágai többnyire egyivarúak, azaz vagy csak porzó vagy csak bibe van bennük. A termések hosszúkásak, gömb alakúak vagy- mint a legtöbbet termelt Nagydobosi fajtáé - lapítottak, ezüstfehér vagy szürke héjúak. A termés húsa világossárga, sárga vagy narancsvörös, általában 4-5 cm vastagságú. A magja fehér vagy szürke, 30-38% olajat tartalmaz, és a csíraképességét sokáig, 6-8 évig megőrzi. Kedvező helyen a sütőtök termése a 6-8 kg-ot is eléri, de a takarmánytökök között nem ritka a 30 kilónál súlyosabb termés sem. Termesztése

A sütőtök kifejezetten melegigényes nov en y, amit az is mutat, hogy az elvetett magjai csak 12 oc fölötti hőmérsék­ leten kezdenek el csírázni. Szinte minden ütt megtere m, még a laza homoktalajon, sőt az ún. szikes földön is. Nem viseli el a hideg, vízállásos, erősen savanyú földet. Sok tápanyagra van szüksége, ezért ne fukarkodjunk az istállótrágyával és a műtrágyával sem. Kiskertb en a legalkalmasabb hely számára a komposzthalom. Ha ennek a tetejére ültetjük, akkor kettős célt érünk el vele: olyan helyen termelünk értékes termény t, ahol mást nem tud21

nánk előállítani, és a növény árnyékhatása elősegíti a kom- : poszt beérését is. · Vízigénye elég nagy, mert egy kilogramm szárazanyag · előállításához feltűnően sok (780-80 0 l) vizet használ fel; · ezt csak úgy tudja fedezni, hogy terjedelmes, hosszú gyö- . kérzetével alaposan behálózza a rendelkezésére álló termő­

terűletet.

A sütőtök magját állandó helyére vetjük. A magvetés helyén fészket készítünk, ami abból áll, hogy mintegy 40 cm-es körben kiemeljük a talajt (ez ásóval vagy kapával történh et), és az így keletkezett gödörbe 5 kg-nyi érett istállótrágyát teszünk. (Ezt pótolhatjuk műtrágyával kevert komposzttal is.) A trágya tetejére ismét visszahúzzuk a földet. Mintho gy a sütőtöknek nagy a területigénye, a fészkek egymástól legalább két méterre legyenek. Egy fészekbe 3-4 magot ültessünk 5-8 cm mélyen. Az ültetésre csak akkor kerüljön sor, amikor fagyokkal már kevésbé kell számolni, tehát április végén. A kikeit növények ugyanis roppan t fagyérzékenyek, a virágok például már -0,5 oC-nál elfagynak. Amikor a kikeit növénykék három-négy levelesek, akkor a fészkeket megritkítjuk úgy, hogy egy fészekben két növény maradjon. Az óvatosan kiszedett, fölösleges palántákkal a hiányos fészkek állományát pótolhatjuk. A sütőtök a nyár folyamán nem kíván különleges ápolást. Betegségek, kártevők általában nem gyötrik, tehát vegyszeres védelemre nincs szüksége. A talajt kapálással és gyomlálással tisztítsuk meg a gyomoktóL A szétfutó indákat úgy igazítsuk el, hogy egyenletesen fedjék be a talaj felszínét. Öntözn i még akkor se szükséges, ha a nyári forróságban a nagy levelei meghervadnak. A termések késő őszre fejlődnek ki, a növények lombozata fokozatosan leszárad, a sütőtök ezüstfehér héja megkeményedik. A gyakorlati tapasztalat szerint a betakarítást akkor ajánlatos megkezdeni, amikor a terméseket a dér egyszer már megcsípte, mert az ilyen töknek ízletesebb, omlósabb a húsa. A terméseket nem szabad a szárukról letörni, hanem éles késsel úgy kell levágni, hogy a szár a termése n maradj on. Egy tövön - átlagos körűlmények között - 5-6 termés beérlelésére számíthatunk, vagyis egy kisebb családnak elegendő a komposztkazal tetejére egy fészek tököt ültetni. A sütőtök jól tárolható termény. Csapadéktól és a nagyobb hidegtől védett helyen, szalma, széna vagy lekaszált 22

fű között akár a szabadban is eltartható tavaszig. Egyébként fűtetlen, fagymentes kamra, pincelejáró, előszoba, veranda a legjobb tárolóhelye.

Fe/használása

A sütőtök igen sokhasznú növény. Amint a neve is mutatja, a leggyakoribb hasznosítása a sütés. A háborút követő ősz­ szel és télen az élelmiszerrel gyöngén ellátott budapest iek egyik nagyon fontos étele volt az utcai árusoknál kapható, forró és édes sült tök. Aki sokat evett belőle, annak még a szeme fehérje is sárga lett a tökben levő sok karotintóL Személyes emlékem is fűződik a sült tökhöz, és ez kellemesebb, mint az ostromtól megcsigázott főváros nagymértékű tökfogyasztása! Fiatal gyakornok koromba n, Szatmár megyében hajnalban kellett felkelnem, hogy ellenőrizzem az istállókat. Ehhez pedig jó félórát kellett lovagolnom a sáros, deres dűlőutakon. Útközben mindig megálltam egy almatábla szélén, ahol Péter bácsi őrizte a prizmába rakott almát. Már este tüzet rakott egy malomkeréknyi kő fölött, és amikor az izzani kezdett, rátett egy félbevágott, jóféle tököt, ami napkeltére finom porhanyósra, illatosra sült. Még ma is emlékszem annak a sült töknek az ízére és kezet melengető forróságára. A sütőtök magja pörköl ve kellemes "ropogtat nivaló". Amikor még többet termeltek belőle, akkor a magjából ízletes étolajat is sajtoltak. Az olaj kinyerése után visszamaradt pogácsa a háziállatok értékes fehérjetakarmánya. A konzervipar az utóbbi években kiváló ivóleveket is készít a sütőtökbőL Gyümölcsízek (nem nagyon nemes) töltelékanyagaként is használják.

,,

~~h~~: :>a legfinomabb Gernzersdorfit, valamint a késői Hedelfingni-t érdemes telepíteni.

~e /hasz nálása

jól megter mett cseresznyefa akár 80-l 00 kg termést is rlelhet, ami még akkor is kielégíti egy család igényét, ha )bb fajtát, különböző időben terem. A cseresznyeszedéshez megbízható létrák, szedőedények zükségesek. A gyümölcsöket a kocsányukkal együtt, de a ár­ ermőrész nélkül kell a fáról leválasztani. Aki a termőny at letöri, az egyútta l már a jövő évi termést is leszüretelte! \. fáról minden gyümölcsöt le kell szedni, mert a "kukac oodást" okozó cseresznyelégy a fán maradó gyümölcsök ltján terjed, és ezek a gyümölcsök terjesztik a moníliá t is! A cseresznye gyorsan romló gyümölcs. Ezért lehetőleg apos ládába szedjük, és a gyümölcsöt azonnal vigyük hűvös 1ely re, de legalább árnyékba. A fogyas ztókan agy bogyójú, :opogós és nem "kukacos" cseresznyét kedvelik. A friss gyümölcs főként a családok önellátását szolgálja. ;\ háziasszonyok finom bejöttet és cseresznyés rétest készítel ek b e lőle .

~gy

103

25. M álna

A leterrnett vesszöket még a nyár folyamán töböl ki kell metszeni. Így védekezhetünk legeredményesebben a kártevők és a betegségek ellen.

Kárpátoknak és - a magyar középhegységeknek - sokféle A gyümölcsfája van. Ezek közé tartozik a vadalma, a vadkörte, a berkenye, a vadcseelőhegyeinek őshonos

resznye, a galagonya, a kökény és a málna is. A múlt században, amikor az erdökben folytatott gyűjtöget és nek (gally-, gomba-, gyógynövény-, gyümölcsszedés) a szegényemberek életében olyan nagy jelentősége volt, sok málnát gyűjtöttek be a tölgyerdők széleiről, tisztásairól, és ez a szokás egészen a 20. század közepéig tartott. (A két világháború között megjelent gyermekkönyveknek még kedves motívuma volt az erdőszélen málnázó mackócsalád .) Az életmód megváltozásával egyre több kertben kezdtek málnát termelni, és a termelőkedv fokozódásához hozzájárult az is, hogy az akkoriban hozzánk került málnafajták alig valamivel voltak kevésbé illatosak, ámde nagyobb szemüek, mint az erdőben termettek. A málnanövény botanikai-morfológiai értelemben ún . félcserje. Ez azt jelenti, hogy a vesszői csak két évig élnek : az első évben kifejlődnek, a másodikban elágaznak, virágot 104

fejlesztenek és gyümölcsöt érlelnek, majd elszáradnak. Az elpusztult

vesszőket

új sarjak pótolják.

A gyümölcstermő növény - politikai-gazdaságtani kifejezéssel élve - termelőeszköz, amely a termény, a gyümölcs előállításának elengedh etetlen feltétele. Ez a termelőeszköz nagyon összetett lehet, mint pl. az almafa, amely kiterjedt gyökérzetből, hatalmas, bonyolul t szöveti rendszerű törzsből és ugyancsak sokféle elemből szerveződött koronábó l áll. A málnagyümölcs termelőeszköze (a málnabokor) ehhez képest roppant egyszerű: a föld alatt bojtos gyökérzet, a föld fölött egy- és kétéves vesszők alkotják a gyümölcstermő "gépezetet". Érdemes ehhez még hozzátenni, hogy a málna nagyon gyorsan terrnőre fordul: az ültetés utáni évben vesszőket fejleszt, és a rákövetkező évben már terem is, ami nagy előny! A málnatövek 8-10 évig hozzák gyümölcsüket, azután már ajánlatos más helyre telepíteni a sarjakat. A málnafajtákat két nagy csoportba osztjuk: az egyszer termők és a kétszer termők csoportjába. A házikertb en mindkettőnek van létjogosultsága, mégis inkább az egyszer termők ültetése javasolha tó, mert a kétszer termő fajták második gyümölcsérése idején - szeptemb erben - sokféle, más gyümölcs között válogathatunk. Termesztése

A málna a jó szerkezetű, vízzel, levegővel és tápanyagokkal egyidejűleg bőven ellátott talajok növénye. Szélsőséges talajokon, futóhomokon vagy ahol a felszíni talajréteg alatt mészkőpad, kavicsréteg, esetleg magas talajvíz helyezkedik el, nagyon kockázatos málnát telepíteni. A nagy mésztarta lom (pH 8,0 >)se előnyös, mert gyenge fejlődést, sárgulást okoz. Az ilyen helyeken a málnatövek 3-4 év alatt legyengülnek, elhatalmasodnak rajtuk a betegségek és a kártevők. A sok vizet fogyasztó növények közé tartozik, amiben nemcsak viszonylag nagy lombjának van szerepe, hanem annak is, hogy bojtos gyökerei rendkívül sekélyen, alig néhány centivel a talaj felszíne alatt helyezkednek el, tehát abban a talaj rétegben, amely könnyen és gyakran kiszárad. Ezért a csapadékos időjárás, a magas légnedvesség kedvez a málnatermelőknek. Ezzel szemben a tartós szárazság ot nagyon megszenvedi: az érőfélben levő bogyók rásülnék a vesszőkre, a vesszők alsó levelei elhalnak, a tő felkopaszo105

dik. Ezért a száraz, meleg helyen telepített málnásokat rendszeresen és bőségesen kell öntözni. Szaporítóanyagát mindenki maga is előállíthatja, ha egészséges -főleg vírusmentes - és jó fajtájú anyatövekkel rendelkezik, akkor fölösleges a telepítéshez vagy a pótláshoz szükséges gyökérsarjakért pénzt kiadni. A jó kondícióban levő málnatövek a termővesszők közelében új tősarjakat hoznak, és ezzel megújulnak, ezenkívül a tő körül kisebb-nagyobb távolságban gyökérsarjak is törnek elő. Ezek megnehezítik a talajmüvelést és a növényvédelmet, ezért rendszeresen irtjuk őket. Ha azonban szükség van rájuk, akkor megkíméljük a sarjakat, hogy ősszel telepítésre vagy pótlásra alkalmasak legyenek. A málnát - akárcsak a többi gyümölcstermő növényt ősszel célszerű ültetni. Ezt megelőzően a talajt lássuk el bőségesen szerves trágyával (istállótrágya, komposzt, tőze­ ges fekál stb.) és mütrágyával is. A talajt 40-50 cm mélyen kell meglazítani. A sarjakat úgy telepítjük el, hogy a sorok egymástól mért távolsága 120 cm legyen, a tövek pedig a sorokban 80 cm-re álljanak egymástól. A málnás gyors fejlődésének egyik fontos előfeltétele az, hogy erős sarjakat ültessünk, olyanokat, amelyeknek nagy, bojtos gyökerük van, és a vessző tövén 1-3 vastag, elálló járulékos rügy található. Ez utóbbiakból fejlődnek a hajtások. Ültetés előtt - ha hosszabb ideig szállítottuk a sarjakat -egy-két órára beáztatjuk a szaporítóanyagot, hogy elvesztett vízkészletét visszaszerezhesse. Ültetés közben ügyeljünk a helyes mélységre (se mélyebben, se magasabban) és arra, hogy a járulékos rügyek épek maradjanak. Már az első évben szükség lesz a sarjak kordában tartására, mert különben a kerti málnás nagyon rendezetlen képet nyújt. Ehhez rámrendszert kell építeni, ami 4-5 méterenként levert testesebb karókból és az azokra feszített vízszintes fém- vagy müanyag huzalokból áll. Az ikerhuzalok közé a vesszőket kötözés nélkül húzhatjuk be. Általában két vagy három huzalpárra van szükség. A málnás nagyon erősen gyomosodik, hiszen ahol amálna jól érzi magát, ott a gyomok is burjánozhatnak. Nem kerülhetjük el a testesebb gazok kigyomlálását amellett, hogy rendszeresen kapálunk. Nem szabad mélyen kapálni, csak a felszínt kell porhanyítani, és a gyomokat kivágni, mert a mély talajműveléssei elvágjuk a sekélyen elhelyezkedő gyökereke t. Az őszi ültetés után tavasszal arasznyira vágjuk vissza a 106

vesszőket. Ebben az évben őszre már több vesszőnk is lesz, ezeket 150 cm fölött visszavágjuk. A következő tavaszon csak arra ügyelünk, hogy egy tövön 3-4 vesszőnél több ne legyen. A második évben termésérlelés után közvetlenül a leterrneu vesszőket tőbő/ kivágjuk, és ezután se hagyunk meg 4-7 vesszőnél többet. A málnát sokféle kártevő és betegség fenyegeti, ezért rendszeres permetezésr-e szorul. Fajtáiközül a Nagymarosi kissé apró bogyójú, de kellemes zamatú; a Mal/ing Promise erős növekedésü, sarjadzó, bőtermő, nagy gyümölcsű, a Mal/ing Exploit az előzőhöz hasonló, de nem érzékeny a talaj mésztartalmára. Az egyetlen kétszer termő málnafajtánk a Lloyd George fagyérzékeny, de igen mutatós gyümölcsöket terem.

Felhasználása

A málna igen értékes gyümölcs, mert viszonylag korán érik, amikor még nincs más gyümölcs. Jelentős mennyiségü cukrot, szerves savakat, C-, B 1-, B2 -vitamint tartalmaz. A gyümölcsök először a fürtök csúcsán érnek be, és fokozatosan válnak fogyaszthatóvá. Csak teljes érettségben érdemes betakarítani, mert álltában nem érik meg. A sze- . désre érett gyümölcs viszont a bokron gyorsan túlérik, elveszti üde színét és kellemes ízét; a bogyók szétesnek és a földre hullanak. Ezért fontos, hogy a szüret időpontját jól határozzuk meg. R eggel vagy borús, hűvös időben szedjük. Ha lehet, akkor frissen fogyasszuk, lehűtve . Hűtőszek­ rényben- takarás nélkül - legföljebb 2-3 napig tartható el, utána gyorsan megpenészedik. A máinábál lé, szörp, dzsem készíthető, mélyhűtésre is kiválóan alkalmas.

107

26. Mángold

A mángoldnak gomolymagja van . Ebből egy csomóban6-10 növény ke kel ki. Ezeket már két-három leveles korukban meg kell ritkítani.

kad jó néhány kerti növény, amely azáltal számít az újdonságok közé, hogy miután évszázadokig termelA ték, valamilyen ok miatt (ez nemcsak az ízlés változása, hanem valamilyen speciális, akkor még le nem küzdhető betegség vagy kártevő is lehetett!) elfelej tették őket. Később - felmerülve az ismeretlenség homályából - ismét divatba jöttek. Ezen újra felfedezettek közé tartozik a mángold is. A Földközi-tenger környékének népei már az i. e. V-IV. században fogyasztották. Valószínű, hogy e l ő bb lett kultúrnővénnyé, mint a takarmányrépa és előkelő rokona, a cukorrépa. Nyugat-Európában és az USA-ban a farmerek és a kertek művelői egyaránt termelik, és sokra értékelik. Nálunk egyelőre még alig ismerik, pedig rendkívül egyszerű termelése és sokoldalú felhasználása alkalmassá tenné arra, hogy sok kiskertben jelen legyen. A mángold lágy szárú, kétéves növény, az e l ső évben csak a győkere és a lomhozata fej l ődik ki, és a második évben fejleszti ki a magszárát, amelyen először a virágok, 108

majd a megtermékenyülésük után a magvak jelennek meg. A kertben egyéves növényként terme/jük, hiszen a leveleit és a levélnyeleit használjuk fel. Előfordul, hogy már az első évben virágszárat hoz, erről azonban nem érdemes magot szedni. Nálunk a bordás mángold elterjedése valószínűsíthető. Ennek a répateste a lombozat tömegéhez és pl. a cukorrépáéhoz képest elég satnya, belül fehér. Levelei- kedvező körűlmények között - igen nagyok, haragoszöldek vagy halványabbak (ez fajtakérdés!), fodros szélűek, többékevésbé hólyagos felszínűek, finom szövetűek. A levél nyele húsos, lapos, fehér vagy halványsárga, olykor 10 cm széles. A zöld levéllemez és a levélnyél tömege megközelítően azonos. A növény 70-80 cm magas lehet. A másik csoportba a metélőmángold-fajták tartoznak. Ezeknek a levelei kevésbé hólyagosak, simábbak, levélnyelei vékonyabbak, jelentéktelenebbek. A két csoport között számos átmeneti fajta ismert. Termesztése

A legegyszerűbben felnevelhető növények közé tartozik. A talajban nem válogat, de leg:jobban a meszes talajokon fejlődik, a savanyú talajokon nem jól érzi magát. Előnyös a fejlődésére, ha a talajban bőségesen van humusz. Mint a legtöbb "levélnövény" sok nitrogént hasznosít, de ugyanakkor számottevő kálimennyiséget is igényel. Minthogy a meszes agyagtalajok káliban amúgy is elég gazdagok, ezért ilyen helyen különleges káliutánpótlásra nincs szűkség. Az árnyékot nem szereti ott megnyúlik, gyengén fejlődik. Ezért lehetőleg a kert állandóan napos részére ültessük. Talaj-előkészítése a szokásos őszi mélyásásból és az azt megelőző trágyázásból álljon. A magját csak április második felében érdemes elvetni, mert a csirázása 9 °C-on indul meg, ha korábban vetjük, akkor a magok elfekszenek, sőt esetleg el is pusztulnak. A magvetés sortávolsága legalább 40 cm, a mélysége 3 cm legyen. Kikelés után a növénykéket ugyancsak 40 cm távolságra egyeljük ki. Az egyelés nem kerülhető el, mert a magok úgynevezett gomolyok, amelyekben valójában 2-3 mag helyezkedik el, tehát a legóvatosabb vetés után is egymás mellett több növény kel ki. A 2-3 leveles növénykéket át is lehet palántázni, vagy el lehet ajándékozni! Igen jó hatású, ha a magvetés sorközeit komposztfölddel 109

vagy felaprózott friss komposzttal leterítjük. Ez ugyanis megakadályozza, hogy a talajban tárolt nedvesség elpárologjon, tehát a föld a gyenge gyökérzetű növények körül folyamatosan nyirkos marad. Ez a mulcsréteg korlátozza a gyomok fejlődését is mindaddig, amíg a fejlődő növények a talaj felszínét teljesen le nem árnyékolják. A sorok közötti talaj takarására nagyon alkalmas a fűnyí­ rógéppel lekaszált apró széna, amely a komposztkazalban igen nehezen bomlik el. Friss állapotban a talajra terítve némi nedvességet is ad át a földnek, de jóval jelentősebb az a jótékony hatása, hogy megvédi a talajt a közvetlen napsugárzástól, a talajban tárolt nedvesség elpárologtatásától, és ezzel fokozza a talajban tevékenykedő apró, mikroszkopikus élőlények elszaporodását. Gyomlálásra, kapálásra két-három alkalommallesz szükség. Tartósan száraz idő esetén a mángold kiegészítő nedvességre szorul, tehát alaposan meg kell öntözni. A nyár folyamán a növényállományban gyakran kárt tesznek a leveleket rágó hernyók. Jelenlétük nemcsak azért káros, mert a leveleken lyukakat rágnak, és ezzel csökkentik a terméshozamot, hanem azért is, mert a kilyuggatott levelek nem tetszetősek, gusztustalanok. Ezért fel kell készülni a hernyók elleni permetezésre, és amennyiben megjelennek, Ditrifon, Satox vagy Unitron megfelelő töménységű oldatával kell permetezni ellenük. Öntözött kertben gyakran előfordul - különösen a kora őszi, hűvösebb és csapadékosabb időszakban- hogy a leveleken a lisztharmatfertőzés okoz vékony, szürke gombabevonatot. Ez ellen egyszeri permetezés Karathane vagy Rubigan oldattal tökéletes védelmet nyújt. Permetezés után egy nappal a levelek ismét egészségesek lesznek. Minthogy a sima felületű levelekről a permetlé könnyen lepereg, ezért ajánlatos a permetezőszethe nedvesítőszert (Nonit vagy Citowett) is keverni. Ügyeljünk az élelmezésegészségügyi várakozási idő betartására, vagyis a permetezés után addig nem szabad a mángold leveleit szedni, amíg az előírt várakozási napok elteltek. A várakozási napok száma a növényvédő szerek csomagolásán mindig fel van tüntetve! Ha a jól fejlett mángold tő ősszel magszárat fejleszt, akkor azt idejében ki kell vágni, mert a felvett tápanyagok a magszár fejlesztésére használódva fel, a levelek tovább már nem erősödnek. A levelek szedését július elejétől lehet megkezdeni. Ha

IlO

egyszerre csak két-három külső levelet tépünk vagy vágunk le a töröl, akkor késő őszig hozz a az újabb leveleket. Enyhébb teleken, lombtakaró alatt át is telel, de erre nincs nagy szükség, hiszen kora tavasszal a mángold levelét a spenót helyettesíti; a kétéves növények amúgy is magszárba szökkennek, és hasznosítható leveleket már nem fejlesztenek . Egy négyzetméter területen - folyamatos szedéssel- 4-5 kg levéltermés érhető el. Egy család számára 3-4m2 területű mángoldvetés elegendő. Felhasználása

A mángold levele és nyele viszonylag sok nyers cukrot, pektineket és értékes szerves savakat (oxál-, alma-, citromsav) tartalmaz, ezért jelentős a táplálkozás-élettani értéke. Vitamintartalma se jelentéktelen: A-vitamin-értéke a sárgarépának a felét teszi ki, és annyi C-vitamint tartalmaz, mint a paradicsom gyümölcse. Termelési értéke abban jelentkezik, hogy a mángold termelésével akkor van spenótfőzelékhez alapanyagunk, amikor a kora tavasszal vetett spenót szezonja már elmúlt, a spenót felmagzott. A levéllemezeket tehát spenótszerü főzelék készítésére lehet hasznosítani. A levélnyeleket pedig spárga módjára készítik el. Mindkét hasznosítási módj a ízletes és egészséges, könnyen emész thető ételhez juttatja a fogyasztót. A levéllemezek átpasszírozva igen praktikusan -kis téglácskák formájában -lefagyaszthatók, így télen is fogyaszthatunk friss mángoldfőzeléket. Ha a gondos kertész egy szép, jól kifejlett tövet meghagy a kertben a következő évre, akkor a továbbtermeléshez e legendő vetőmagot is gyűjthet.

lll

27. Meggy

A Pándy meggy teljesen önmeddő. A Meteor korai, a Favorit, az Érdi bőtermő és az Újfehértói fürtös fajták öntermékenyek, tehát saját virágporukkal is megtermékenyülnek a virágaik.

gazán nem az a célom, hogy a meggyet összevessem rokonával, a cseresznyével, és közöttük valamiféle sorIrendiséget állapítsak meg - a meggy javára-, de az határozott véleményem, hogy egy-két meggyfának még a kisméretű kertekben is helyet kell szorítani. Ennek a gyümölcsfajnak ugyanis van néhány vitathatatlan előnye: kis növésű alanyou is termeszthető, ezért törpefát vagy éppen sövényt is lehet belöle nevelni; gyümölcsei viszonylag sokáig (kéthárom hétig is) aján maradhatnak anélkül, hogy felrepednének. Ennek következtében a meggy szürete nem okoz olyan, sokszor megoldhatatlan feladatot, mint a cseresznyéé, amelynek termése a hatalmas fákon olykor ott csúfoskodik. További értéke a meggynek, hogy frissenfagyasztv a nem puffaszt, és igen sokoldalúan tartósítható is. A meggy öshazája Észak-Indiától a Balkánig terjed, és mindenütt előfordul. Ezt bizonyítja többek között az is, hogy a meggy szó az egyetlen, minden bizonnyal finnugor eredetü gyümölcsöt jelentő szavunk, míg a többi gyümölcs neve a bolgár, a török és a szláv nyelvekből származó köl112

csönszó. (Ez azt is jelzi, hogy a gyümölcsöknek nem lehetett valami döntő jelentőségük őseink étkezésében.) A törpe meggy ma is közkedvelt vadgyümölcs a Volgavidéken, amelyet az előmagyarság hazájának vélnek. A meggy elterjedtségét és kedvelt voltát számos helységnév (Meggyasszó, Meggytó, Somogymeggyes) és családnév (Meggyesi, Medgyes) is őriz. A vadmeggyek után a 17. században terjedtek el hazánkban a spanyolmeggyek, valamint a cigánymeggyek. Ez utóbbiakat most is kiterjedten ültetik elsősorban azért, mert az idegen megtermékenyítésre szoruló Pándy meggy virágait ez porozza meg a legbiztonságosabban, másrészt azért is, mert gyümölcsei fokozatosan érnek, és igen kellemes zamatúak. Az Alföld gyümölcstermelésének fellendülése idején ismerkedtek meg a termelők és a fogyaszták a Pándy meggye!, amelynek eredete homályos, de amikor megnőtt a kereslet iránta, akkor éppen úgy hét város tartott igényt a szülőhely jogára, mint valamikor Homérosz szülőhelyére. Angyal Dezső, a század elején ezt írja a Pándy meggy eredetéről: "Származása bizonytalan, mindazonáltal legelfogadhatóbbnak látszik amaz általánosan elterjedt szájhagyomány, mely szerint eme kiváló hazai meggyfajtát a múlt század derekán egy Pándy nevű huszárkapitány debreceni kertjében magról állította elő." További követelők: Pánd község (Pest m.), valamint Kecskemét, Kiskunhalas, Nagykőrös, Cegléd és Szentes. Termesztése

A meggyfa a termőhely iránt kevésbé igényes gyümölcstermő növényeink közé tartozik. A téli hideg nem tesz kárt benne, de ha közvetlenül a kihajtás előtt éri a rügyeket nagyobb hideg, akkor elfagynak, ezért óvakodjunk attól, hogy lefolyástalan mélyedésbe, ún. fagyzugba ü/tessük. A talaj iránt se nagyon érzékeny, a szélsőségesen szikes talajokon kívül mindenütt megél, és többé-kevésbé bőségesen terem. Vízigénye közepes, de az öntözést meghálálja. A meggyet régebben kizárólag középmagas törzsű fákon termelték. Ma a kertekben előtérbe helyezik a könnyebben kezelhető, kisebb helyet foglaló törpe (termőkaros, sövény) fákat, míg a középmagas törzsűek kiszorultaka külterjesebben kezelt szőlőhegyekre, zártkertekbe és - sok helyütt a ház elé, az utcára. 113

A középmagas törzsű fákat se űltessűk egymás hegyérehátára, mert ebből már néhány év múlva kényelmetlenségek származnak; a sűrűn ültetett fákat nehéz megvédeni a kórokozóktól, bonyodalmas a termés leszedése, a nagy árnyékhatás következtében csökken a gyűmölcstermés. A meggyfáknak egyenként 36 m 2 területre van szűkségűk, ami négyzetes telepítési rendszer esetén 6 m-es sor- és tőtávolságnak felel meg. A törpefák 16-20 m 2 -rel is megelégednek, ami 4,5--5,0 m sortávolság esetén 3,5--4,0 m tőtávolsággal teljesíthető.

A termelőknek a legtöbb gondot a meggyfajták kiválasztása okozza. A meggynek ugyanis éppen a legértékesebb fajtái önmeddőek, és ezért sokan panaszkodnak amiatt, hogy az egyébként tetszetős és egészségesnek látszó meggyfáik nem vagy csak alig valamit teremnek. Ennek az az oka, hogy az önmeddő fák csak akkor érlelnek gyümölcsöt, ha a közelükben, velük egyidejűleg virágzik egy olyan meggyvagy cseresznyefa, amely a megtermékenyítéshez szükséges virágport a kellő mennyiségben szolgáltatja. A magyar gyűmölcsnemesítők nagy sikere, hogy most már kűlönböző időpontban érő, jó minőségű gyümölcsöt érlelő meggyfajták állnak a kertészkedők rendelkezésére. A legkorábbi, már június elején érő meggyfa a Meteor korai, öntermékenyülő fajta, amelynek a gyümölcse kivált friss fogyasztásra alkalmas. Ezt követi az ugyancsak öntermékeny- tehát megporzó fajtára nem szoruló- Favorit és az Érdi bőtermő, amelynek gyümölcsei már mélyhűtésre is kiválóak. Június végén érik az öntermékenyűlő Újfehértói fürtös sokféleképpen hasznosítható gyümölcse. Ugyancsak június végén szüretelik a Pándy meggyer is, amely méretével, húsának ízével, zamatával még mindig az élen jár, de sajnos idegen megtermékenyítésre szorul. Ezt a feladatot a legjobban a Cigánymeggy látja el, amelynek a gyümölcsei kicsinyek ugyan, de nagyon ízesek. Aki még később kívánja a meggyet szüretelni, az ültessen Késői Pándy fajtát, de számoljon azzal, hogy az is önmeddő. A meggytermesztés másik riagy problémája a növényvédelem, mégpedig a monília nevű gombás betegség elleni védekezés. A fertőzés következtében a virágok, a hajtások vagy egész ágrészek elhervadnak, a levelek elbarnulnak, leszáradnak. A beteg és az egészséges növényrész határángyakran mézgacsepp válik ki, sőt ágrákosodás is kezdődhet. Különösen nagy a fertőzés veszélye, ha virágzás idején hűvös, párás, ködös az időjárás. Öreg termelők ilyenkor szokták 114

azt mondani, hogy: elvitte a meggyet a köd! Nyáron, jégverés után a fertözés fellobban. Védekezésül gondos tél végi lemosó permetezésre van szükség sárgaméreggel, mészkénlével vagy a réztartalmú szerek valamelyikével. A permetezést virágzáskor is meg kell ismételni, de ekkor már rezet nem tartalmazó gombaölő szerrel. A meggyfáknak rendszeres ápolásra van szükségük, és ezt a termelök gyakran elmulasztják. A fiatal fák felnevelése többnyire szakszerűen folyik. Ennek részleteit írja le Brunner Tamás: Törpegyümölcsfa-nevelés című könyve (Budapest, Mezögazdasági Kiadó, 1982). Késöbb azonban a fákat magukra hagyják, hosszú, levéltelen, sűrű koronarészek, ún. ostorak alakulnak ki, aminek következtében a termés idő előtt kevesebb és apróbb lesz. Ezen rendszeres metszéssel és - szükség esetén - ifjítással lehet segíteni. Felhasználása

A meggy nem utóérö gyümölcs, tehát akkor kell aszüretét megkezdeni, amikor a gyümölcsök teljesen beértek. A munka közben ügyeljünk arra, hogy a jövő évi termőrü­ gyeket viselő te rmőnyársak épen maradjanak! Kiskertben nagyon ajánlható az ollóval való szüretelés. A meggyszüret fáradságos munka; egy fa, nagysága szerint 15-70 kg gyümölcsöt is terem. A sövényekről óránként 5-7 kg, a nagyobb fákról 3-4 kg-os szüreti teljesítménnyel számolhatunk. A gyümölcs friss fogyasztásra, befözésre, mélyhűtésre, lé és bor készítésére egyaránt alkalmas. Virágzás idej én akár díszfának is beválik. Fája jó minöségű bútorfa, levele és gyümölcskocsánya pedig gyógyszer-alapanyag.

/15

28. Brokkoli

Afővirág leszüretelése után a levelek hónaljában kis virágok fejlődnek, amelyek egész a fagyokig sz üretelhetők.

Ez

a nálunk még csak most terjedőben levő növény a káposztafélék népes családjának a tagja, és akárcsak közeli rokonai, ö is a Földközi-tenger vidékéről- valószínűleg Ciprus szigetéről - származik. Franciaországban, Olaszországban már régen fogyasztják, és Angliában is megbecsült, mindennapos zöldségféle. Az öshazájában vadon é lő és gyűjthető növény vetésterülete világszerte növekszik, mert mélyhűtéssel eredeti külsejének és beltartalmának megőrzésével nagyon gazdaságosan tartósítható. Az USA-ban a brokkoli termőterülete már nagyobb, mint a karfiolé. Megjelenésében és használati módjában a karfiolhoz áll a legközelebb, de legalább három tulajdonságában eltér attól: a rózsája (virágzatkezdeménye) nem fehér, mint a karfiolé, hanem zöld, illetve kékeszöld és kissé lazább annál. A másik különbség - ami a brokkoli előnyére válik - , hogy a karfiol igényes növény (palántázni kell, sokat öntözni, a rózsáját védeni a napsütéstől ) , a brokkoli igen türelmes, a meleget, a hideget és a napfényt egyaránt elviseli, és egyszerűe n te rme lh e tő. A harmadik tulajdonsága, ami 116

a házikertek novenyeve avatja az, hogy nem egyszer terem, mint a karfiol, hanem folyamatosan; a fő virágzat levágása után a levélhónalji rügyekből új fejecskék képződnek, és ez egészen az őszi fagyok beálltáig tart. A brokkoli beltartal mában is értékes zöldségféle. Vitaminokban - különösen karotinban és C-vitam inban - gazdag. Sok értékes ásványi anyagot és emészthető rostokat is tartalmaz. Az érzékenyebb gyomrúa k is fogyaszthatják, mert a többi káposztafélénél könnyebben emészthető. 100 g brokkoliban 138 kJ (33 kal) "fűtőérték" van. Nálunk jelenleg még a különleges zöldségfélék közé soroljuk. Termelé se azonban olyan gyorsan hódít teret a kiskertekben, hogy néhány év elteltével beilleszkedik a házikertek megszokott zöldségszortimentjébe. Ezt elősegíti az a körülmény, hogy olykor a mélyhűtött brokkoli t a kereskedelem is forgalomba hozza és - ritkán ugyan, de a vendéglők étlapjain is megjelenik.

elsősorban

Termesztése

A brokkoli állandó helyre vetéssei és palántázással is termelhető.

Föltétlenül ősszel mélyen megásott, frissen trágyázo tt talajban termeb"ük. A fényigénye igen nagy, árnyékb an felnyurgul, a virágzata apró és laza marad, márpedig a brokkoli akkor értékes, ha a virágzata nagy és tömött. A fény iránti igényessége akkor is megmutatkozik, ha sűrű a növényállomány, ilyenkor az alsó levelei idő előtt megsárgulnak, lehullanak, és hitvány rózsát fejleszt. Palántanevelésre a magokat március közepén kell elvetni szaporítóládába. A kikeit növényeket egyszer vagy kétszer ültessük át, esetleg műanyag pohárba , hogy földlabdával együtt kerülhessenek ki április végén a szabadba. A palánták a vetéstől számított 6-7 hét alatt érik el a kiültetésre alkalmas fejlettségüket. A gyakorlati tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a viszonylag széltől és fagytól védett kertekbe n az áprilisi helybe vetés éppen olyan jó eredményt ad, mint a palántázás. A magokat az előkészített ágyás kihúzott soraiba ritkásan vessük el úgy, hogy fölöttük 2-3 cm földréteg legyen. Száraz idő esetén a magvetést öntözzü k meg. A kikeit növényeket - amikor már 3-4 lomblevelük van - 50 cm kert tőtávolságra ritkítsuk meg. A fölösleges palánták at a más helyén elültethe tjük vagy elajándékozhatjuk. 117

l

:1

A brokkoli nyári ápolása az ágyás gyommentesen tartásából áll. Ez elég gyakori kapálást vagy gyomlálást tesz szükségessé, mert a tápdús földben - fóleg amíg a növények fel nem csepered nek- szaporán nőnek a gyomok. A tenyészidő alatt 4-5 alapos öntözésre lesz szükség, amit nitrogénműtrá­ gyázással kötünk össze. A növényeknek a legtöbb nitrogénre a rózsafejlődés idején van szükségük. A későbbi nitrogénadagolás se vész kárba, mert ez viszont a mellékrózsák kifejlődését segíti elő. Akárcsak a többi káposztafélék, a brokkoli is érzékeny a mikroelemek hiányára. A talajból hiányzó vagy fel nem vehető állapotba n levő bór, mangán, magnéziu m és molibdén levélsárgulást és lombhull ást okoz, tehát csökkenti a termést. Ezeket a tápelemeket a nyár folyamán lombtrágyázással (Wuxal) pótolhatjuk. A brokkoli dús lomhozat át előszeretettel csipkézik ki a káposztal epkefalán k hernyói és támadják meg a levéltetvek. Ellenük legalább két-három szor kell permetez ni Chinetrin vagy Bi-58 0,1 %-os oldatávaL Minthogy a viaszbevonatú levelekről a permetléc seppek könnyen leperegnek, a tapadás fokozására tegyünk a permetléb e Nonit nevű nedvesítőszert is 0,05%-os töménysé gben. A forgalomban levő magvak többnyire nem fajták, hanem hibridek, ezért a felmagzott növényeken beérő becők­ ben levő magokat nem ajánlatos a következő évi termelésre félretenni. Annál fontosabb, hogy a vásárolt mag tenyészidejének hosszáról tájékozódjunk, mert vannak rövid tenyészidejű, 40-75 nap alatt letermelhető fajták (Calabrese, De Cicco), középhosszú tenyészidejűek, amelyek 60-90 nap alatt termelhetők (Cape Queen) és hosszú tenyészidejűek, amelyek felnövekedéséhez és terméshozásához 70-100 nap szükséges ( Borea, Greenia). A rövid tenyészidejű brokkolitípusok nyári másodvetésre is felhasználhatók. A brokkoli kedvező körülmények között hatalmas, vastag szárat, nagy lombfelületet és sűrű, bojtos gyökérzetet hoz létre. Ez a komposztkazalban nehezen korhad el. Komposztdará lóban felaprózva néhány hét alatt kiszórható szerves anyaggá alakul át. Felhasználása

A brokkoli egyike a legfinomabb zöldségféléknek. Nemcsak a rózsája és a mellékrózsái, hanem a szár egy része is 118

fogyasztható, sőt a leveleit is fellehet használni, ezekből a kelkáposztára emlékeztető ízű főzelék készül. A rózsákat - kifejlődésük idején - állandó megfigyelés alatt kell tartani, mert nyáron igen gyorsan fejlődnek. Akkor kelllevágni őket, amikor már kifejlődtek, de még nem nyíltak szét. Ha ezt az időpontot elmulasztjuk, akkor a rózsák ágai szétnyílnak, a sárga virágok kibomlanak. Ilyenkor a brokkoli konyhai felhasználásra már nem alkalmas. A kinyílt virágokat ne engedjük a tövön "díszelegni". Minél előbb vágjuk le őket, annál gyorsabban és erőteljesebben törnek elő a levelek tövéből a másodtermésnek minősülő rózsák. A rózsák mindössze 5-10 perces főzést kívánnak, a hajtás valamivel többet. Elkészítésénél óvakodjunk a brokkoli finom ízét elnyomó túl erős fűszerektőL Legjobb kiegészítő ízesítője a fokhagyma, a citromlé és a fehérbor . Étvágygerjesztőként egy recept Bozsik Valéria "kincses tárából": Tojásos brokkoli Hozzávalók: személyenként 20 dkg brokkoli, 2 tojás, evőkanál tejföl, só, zsír, ízesítőül őrölt fekete bors, kakukkfű, bazsalikom, pirospap rika. Készítése: a párolt brokkolit teflonedényben finoman körülpirítjuk, ráöntjük a tejföllel elkevert tojást, amelyet et a előzően megsózunk, és fedő alatt átsütjük . A fűszerek tetejére szórjuk. Felhasználható: reggelire , vacsorára, meleg előételnek, könnyű főételnek , gazdag körítésn ek sült halhoz, baromfi hoz kitűnő. Igen jól eltarthat ó (blansirozás) után.

1/9

mélyhűtőben

3-4 percnyi

előfőzés

29. Kajsz ibara ck

Bőtermő évben a sűrűn álló gyümölcsöket ritkítani kell. Így a megmaradók szépen kifejlődnek, és a következő évben is lesz termés.

A

kajszibarack Kínából származik, a hatalmas kiterjeország 38-40. szélességi fokon fekvő övezetébőL Hogy mégis az Armeniaca , azaz örmény nevet viseli, annak bizonyára az lehet a magyarázata, hogy az egykori Selyemúto n akarva-akaratlanul nyugat felé vándorolva az egyik nagy termőtája Örményors zágban alakult ki. Innen terjedt el a középkorban a Földközi-t enger körüli országokban is. Nálunk legelőször a 16. századból való B esztercei szászedetben fordul elő a "barack" szó, de nemsokára már minden kertészeti könyv megemlíti a kiváló ízű "magna et optima" (nagy és legjobb) magyar kajszit. Népies és irodalmi nevei igen változatosak: kajszi, kajszibarack, sárgabarack, tengeribarack, majombarack, kajszin. Valamennyi a kajszibarack valamelyik változatát vagy ősét jelzi. A legcélszerűbb a kajszibarack elnevezést használni, mert ez utal az őszibarackhoz való hasonlatosságra, de meg is különbözteti attól. Nincs még egy olyan hányatott sorsú gyümölcsfajunk, mint- az általam nagyon kedvelt - kajszibarack. désű

120

Legalább három évszázada termesztik kiterjedten hazánkban, de nagy fellendülése a múlt század derekán kezdődön meg, és ez az időszak egybeesik azokkal a nagy erőfeszítésekkel, amelyeket akkor az elsivatagosodással fenyegetett Alföld befásítására tettek. Ez idő tájt ún. kétszintes hultúrában termesztették, vagyis a szőlők közé ültették a kajszibarackfákat, mert a szőlősgazdáknak az volt a tapasztalatuk, hogy amennyiben a fagy elviszi a szőlőtermést, a kajszi akkor is kihúzza őket a bajból. A magyar kajszibarack jó híre gyorsan terjedt, megindult az export és az ipari feldolgozása. A Duna-Tisz a közén Kecskemét lett a baracktermelés központja. A kedvező termelési tapasztalatok arra ösztönözték az 50-es években már megszilárdult téeszeket és állami gazdaságokat, hogy hatalmas kajsziültetvényeket hozzanak létre. Sajnos ezek egy része nem az élettanilag optimális termőte­ rületre került. Számos agrotechnikai problémával kellett a szakembereknek megküzdeniük, és sok kajszigyümölcsöst időnap előtt kivágtak. A kiskertekben azonban változatlanul eredményesen termelték ezt az illatos gyümölcsöt, amelyről dr. Entz Ferenc, a 48-as szabadságharc honvéd főorvosa, kiváló pomológus azt írta, hogy: "Európában Magyarország a kajszibarack igazi hazája." Mostanába n kevés van belőle, a piacokon a legdrágább gyümölcs, ezért a kertekben is kincsnek számít egy rendszeresen termő, szép és jóízűgyümölcsöt érlelő kajszibarackfa. Termesztése

A kajszibarack fájának vegetációjához rügyfakadástól lombhullásig 170-190 fagymentes napra van szüksége, és ez a mi kiírnánk alatt rendelkezésére áll. A fa elviseli az átmeneti csapadékhiány t, de akkor érzi jól magát, ha elegendő vízhez jut. Különösen szeptembe rben és októberben , amikor a termőrügyek kifejlődnek, továbbá május-jún iusban a csonthéjképződés időszakában, valamint június második felében, a gyümölcsök növekedése, "hízása" idején van szüksége elegendő vízre. A nálunk szokásos téli fagyok nem károsítják a kajszibarackfa vesszőit és rügyeit. Ez a gyümölcsfaj azonban a korán ébredők közé tartozik, ami annyit jelent, hogy a mélynyugalmi állapota már január végén-február elején befejeződik. Ha ilyenkor enyhe idő uralkodik, akkor megindul 121

a fák élettevékenysége, a rügyek duzzadni kezdenek. A veszélyes az, ha az átmeneti enyhülés t ismét hideg idő követi, mert ilyenkor a rügyek már nagyon érzékenyek a hidegre, és könnyen elfagyhatnak. A rügyek vagy késöbb a bimbók, a virágok elfagyása egyenese n belekergeti a kajszibarackfákat a szakaszos termésbe. Ez úgy kezdődik, hogy a lefagyott virágú fa minden rendelkez ésére álló tápanyag ot a termőrészek kifejlesztésére fordít, aminek a hatására - kedvező időjárás esetén - a következő évben rengeteg gyümölcs képződik a fán. Ezek kineveléséhez a fa minden erejét megfeszíti, de még ez se elégséges, és a gyümölcs ök aprók, értéktelen ek maradnak. A fa viszont legyengülve megy a télbe, vesszői, rügyei éretlenek , és a kisebb fagyok is nagy kárt tesznek bennük. A termő és a nem termő évek így váltakoznak: az egyik évben túl sok a termés, míg a másik évben üresen szamarkodnak afák. A kajszifák a szőlővel azonos talajokat kedvelik; a homokon és az agyagtalajokon egyaránt megélnek. Kezdetbe n felfelé törekvő, később ellaposodó, ernyőszerű koronát fejlesztenek , ezért legalább 6 x 6 méteres tenyészte rületre (36 m 2 ) van szükségük. A lombkoro na nem ad mély árnyékot, ezért a fák alatt a szamóca, sőt a zöldségfélék is megterme l-

hetők.

A kajszibarackfákat igen gondos alakító metszésben kell részesíteni, és termőkorukban is rendszere s felügyeleti metszéssel kell a termőrészek kialakítására kényszeríteni. A metszés részletes szabályai Nyujtó Ferenc-S urányi Dezső: Kajszibar ack című könyvébe n (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest , 1981) olvasható k el. A közhiede lemmel szemben a kajszibarackfákat rendszeresen kell trágyázni . Ha erre a célra komposz t áll rendelkezésünkre , akkor annak tápanyag tartalmát egészítsük ki ősz­ szel kálit és foszfátot, tavasszal pedig nitragént tartalmazó

műtrágyákkal.

Az öntözés elősegíti a termőrészek és a lombozat kifejlő­ dését, a gyümölcsök kialakulását. A gyomok elleni küzdelemben a kapálást válasszuk, és ne kísérletezzünk gyomirtó vegyszerek használatával. Igényes kertbarát ne takarítsa meg a kajszigyümölcsök ritkítását. A fák ugyanis 4-5-ször annyi virágot képeznek, mint amennyi a normális termés kialakulásához szükséges, és ezekből több gyümölcs kezdemén y alakul ki a kívánatosnál. Ezek felnevelése a fától sok tápanyag ot és vizet von el, 122

nem is beszélve arról, hogy a sok kis gyümölcs jóval értéktelenebb, mint a kevesebb, de nagyobb, tetszetősebb. A kajszibarackfákat sokféle betegség és kártevő fenyegeti, mégis a legveszedelmesebb valame nnyi között a gutaütés. Sokáig úgy véltük, hogy ennek a betegségnek - ami a korona egy részének vagy az egész koronának egyik napról a másikra történő elszáradásában mutatkozik meg- élettani okai vannak. Az újabb tudomá nyos vizsgálatok azonba n bebizonyították, hogy az élettani rendellenességek mellett a gutaütésért egy baktérium- és egy gombafaj fertözése . felelős. A védekezés a következőkben foglalható össze: J. Óvjuk a fákat a mechanikai sérülésektől. 2. A fákat lehetőleg közvetlenü l a virágzás előtt messük . 3. A metszésnél használt eszközöket rendszeresen fertőtlenítsük. 4. Tél végén lemovagy sásszerűen permetezzük a fákat 2% -os bordói lével ezzel azonos hatású más gombaölő szerrel. 5. Gondos an végezzük el a sebek kezelését és ápolását Celleid nevü balzsammal. Felhasz nálása

A magyar kajszibarack minősége - elfogultság nélkül kimagasló. Egy alkalommal módom ban állott a london i Covent Garden piacon végigkóstolni a napsütö tte görög, francia, spanyol és olasz tájakról származó kajszikat, de ízben és zamatban egyik se közelírette meg a nálunk termeltet. Indokolt, hogy Európa nagy gyümölcspiacain "hungaricum"-ként tartják nyilván a magyar kajszibarackot. Lehet belőle lekvárt, befőttet, dzsemet, ivólevet készíteni. Nagyon alkalmas ipari és házi mélyhűtésre, aszalvá ny készítésére és pálinkának is.

123

30. Mák

Az őszi mákot októberben kell elvetni. A kikelt növények még ősz­ szel megerősödnek, és tavassz al megelőzi a virágz ásuk a máktokbarkó rajz ását.

égen termelt növény, amely a magyar konyhának jellegzetes fűszerét, a mákszemet adja. Elterjedtségére utal az, hogy nyelvünk ben sokféle szókép kapcsolódik a mákhoz: a bódító, mérgező italt, sőt átvitt értelemben minden "narkotik umot" mákony nak neveztek; a mákszem a kicsiség mértéke; a svihák, pernahajd er legényt a "jó mákvirág" jelzővel illették. A régi házikerte kben mindig termeltek (legalább a családi szükséglet kielégítésére) egy-két sor mákot. Ennek a termését azonban - sajnos - nemcsak az ételek ízesítésére használták, hanem olykor a zöld mákgubóból készített fő­ zette! a gyerekeket is elaltatták , hogy az anya zavartalanul tudjon a mezőn dolgozni. A mák egyébkén t is ősi vajákos növény. Eredetét pontosan nem ismerjük, de fölté telezhetően Afganisztán, Tadzsikisztán és Üzbegisz tán az őshazája . Évezrede kóta termelik, hiszen már Hippokra tész is arról ír i. e. 460-ban, hogy a görögök és az egyiptomiak a zöld máktok nedvét mint gyógyszert ismerték; és fájdalmak csillapítására görcsoldóként, valamint köhögés ellen használták.

R

124

A máktokból kinyert ópium narkotikus hatását a keleti népek csak a dohányzással egyidejűleg ismerték meg, és az ópiumpipák élvezete leginkább Kínában és Indiában terjedt el. Az utóbbi években világszerte sajnálatosan elterjedt kábítószerek egyike-másika is a máktokból készül. Az ópiumot úgy nyerik a zöld máktokból, hogy kora hajnalban körkörösen, sekélyen késsel megkarcolják a fejlődő máktokot, amiből tejszerű nedv serken ki; ezt- beszáradása után - falapáttal leszedik, és edénybe gyűjtik, majd ópiumkaláccsá formázzák, és levélbe burkolva hozzák forgalomba. A máktok 0,3-0,5% mennyiségben alkaloidákat tartalmaz. Ezek közül a legfontosabbak a morjin, a kodein és a papaverin, amelyek jelentős gyógyszerek alapanyagaként szerepelnek. Kinyerésüket Kabay János gyógyszerész oldotta meg (1931), és szabadalmaztatta az egész világon. Az általa alapított és azóta sokszorosára fejlesztett Tiszavasvári Alkaloida Gyár termékeit sok országban használják és hazánk a világ 3. morfinexportáló országa. A mákot manapság a legnagyobb területen Franciao rszágban, Bulgáriában, Romániában és Ausztráliában termelik. A Dél-Ázsiai államokban csak szigorú állami ellenőrzés mellett szabad mákot vetni. Jelenleg népgazdaságilag sokkal fontosabb a vegyipari alapanyagul szolgáló máktok, mint a mákszem. A kiskertekben azonban mégis a mákszemért termeljük ezt a növényt, amelynek termése éppen olyan "szelíd" fűszer, mint a fokhagyma vagy a petrezselyem. Termesztése

Jóllehet nálunk a sütéshez-főzéshez szükséges mákszemet a fűszerüzletekben és a piacokon nehézség nélkül beszerezhetjük, mégis érdemes a házikertekben, a kerítés mellé egy-két sor mákot vetni. A szépen virágzó és termésével is díszítő mák akár a virágágyak változatosságának fokozására is alkalmas. A máknövény a fejlődésének kezdetén sok vizet igényel, később inkább a szárazságot kedveli, de ekkor csak meleg időjárású helyeken fejlődik jól. Fényigényes növény, ezért legföljebb a fiatal fák közé vethető. Védeni kell a szelektől. Legjobban a mélyrétegű, tápanyagokkal jól ellátott, középkötött talajon díszlik. Sok betegsége és kártevője lévén legföljebb 5-6 évenként ajánlatos ugyanarra a helyre vetni. A mákot általában - a nagyüzemekben kivétel nélkül 125

tavasszal vetik, de a kiskertekben terjedőben van az őszi mák termesztése is. Ez utóbbi főleg Bulgáriában általános, vetőmagja az 50-es években került el hozzánk, és itt meghonosodott. Nagy előnye, hogy többet terem, mint a tavaszi mák, a kártevőktől kevesebbet szenved, és június végére beérik. A tokjábanjóval kevesebb az alkaloida, mint tavaszi rokonáéban, de ennek a házikerti termelésben nincs gyakorlati jelentősége. Az őszi mákot szeptember-októberben kell elvetni; a kikeit növények még ősszel4-6 leveles tőró­ zsát fejlesztenek, és az áttelel. A tavaszi mák elvetett magja már 3-4 oC-on csírázik, ezért tavasszal minél korábban kell elvetni. (Nekem, amikor nagyüzemi agronómus voltam, abban az esztendőben volt a legjobb máktermésem, amikor sikerült egy napfényes szilveszterkor elvetni a mákot.) Mélyen felásott, alaposan megtrágyázott földbe vessük. A magjai nagyon aprók (egy grammban 6-8 ezer szem van), ezért aprómorzsásra müvelt földet követel. 10m2 -re 2 g magot vessünk el 30 cm sortávolságra és egy-másfél cm mélyen. Régen a kisgazdaságokban más növényekkel (pl. takarmányrépával, sárgarépával) együtt vetették, de erre kiskerti körűlmények között nincsen szükség. Amikor a kikeit máknövények már három-négy levelet fejlesztettek, akkor ki kell egyeini őket. Ez két részletben is történhet: először csak egymástól 25-30 cm távolságra levő, kis csomókat alakítunk ki, azután később a csomókból csak a legfejlettebb növényt hagyjuk meg. A mákvetés a gyomosadásra nagyon érzékeny. A kis növények nem nagyon élelmesek, ezért, ha nem vigyázunk rájuk, a gyomok elnyomják őket. A fiatal növények az öntözést is meghálálják. Ü gyeini kell arra, hogy az öntözővíz ne mossa el a földet a máktövekről, mert akkor a 120-150 cm magas, viszonylag nehéz gubót viselő szárak könnyen kifordulnak a földből. A máknak sokféle betegsége és kártevője van. Megtámadja a lisztharmat és a peronoszpóra, károsítja a levéltetű, a máktoklégy és a vincellérbogár. Ezek ellen azonban csak fellépésük esetén kell permetezni. A tavaszi vetésű mákot gyakran teszi tönkre a máktokbarkó, ami ellen sokáig nem tudtunk eredményesen védekezni, tekintettel arra, hogy ez a kártevő virágzáskor rajzik, a virágzó máktöveket pedig a méhek miatt nem szabad permetezni. Az utóbbi években forgalomba került Melipax porozó használata ezt a problémát megoldotta, mert a szer nem árt a méheknek.

126

A mák tenyészideje 12~150 nap. Betakadtását akkor cell megkezdeni, amikor a növény lomhozata teljesen elszá:adt, a máktokban pedig csörögnek a szemek. Ha csak nákszem nyerése a célunk, akkor a tokokat 8-10 cm-es ;zárral vágjuk le, és később, kényelmes helyzetben vágjuk fel azokat, és szórjuk ki belőlük a magokat. 10m2 vetésterületr öl1,5 kg szemtermésr e számítha tunk. A mákszárat a kert fagyérzékeny növényeinek téli bekötözésére hasznosíthatjuk.

Felhasználása

A görögök és a rómaiak mézzel vegyítve fogyasztották a mákot. A magyar konyha jellegzetes "terméke" a mákos bejgli és a mákos csík, amelyekben szintén együtt jelenik meg a mák és a méz. Persze még sokféle egyéb módon is hasznosíthatják a megdarált mákot, amely gyakorlatilag mentes az alkaloidáktól, és így teljesen ártalmatlan felnöttek és a gyermekek számára is. A betakarított mákszemet -a tokból valókiszórás a után -még szárogatni szükséges. Először egész vékony rétegben terítsük ki napos helyen, azután fokozatosan vastagíthatjuk a réteget. A légszáraz mákszemet vászonzacskóban tároljuk. Több évig tartó eltartást azonban nem visel el, mert megavasodik vagy molyok telepednek meg benne. A mákszemben 40-50% olaj van. Egyes országokban a hidegen kisajtolt olajat étkezési célokra használják. A hosszú szárral betakarított, egészséges máktokok a lakás igen szép téli díszei, vázában helyezhetők el, vagy falidiszek készíthetök belőlük. Egyszerű tojásfestékkel színezhetök is. A zárttokú fajták gubójából ilyen esetben a mákszemet nem lehet kinyerni.

127

31. Parad icsom

A felnyurgult palántákat fektetve ü/tessük. Ne feledkezzün k meg a hónaljhajtások eltávolításáról.

iába keresnénk a klasszikus európai irodalomban utalást a paradicsomra - nem találunk. De nem is találH hatunk, mert ez a növény is csak

Amerika felfedezése után jutott el Európába. Az e ls ő leírása 1553-ból, Dodonaeustól származik, aki azt mondja a paradicsomról, hogy "gömbölyded, akár az alma, de a dinnyéhez hasonlóan gerezdes; színe először zöldes, ami később pirossá, aranyszínűvé változik". Bizonyára innen származik egyik francia neve: pomme d' ore, azaz aranyalma is. A 17. században Poma amoris néven tisztelik, vagyis a szerelern almájának hívják, mert bódulatot okozott. A még éretlen, zöld paradicsom valóban tartalmaz egy solanin nevű alkaloidát, amely az érés folyamán a gyümölcsből fokozatosan eltűnik úgy, hogy az érett paradicsom teljességgel ártalmatlan, sőt magas cukor- és C-vitamin-tartalm a miatt fölöttébb egészséges táplálék is. Sok nyelv a paradicsom nevét a mexikói tumat/e szóból származtatja, angolul tomato, franciául és spanyolul tomate, németül Tomate, oroszul tomat. Származását a kutatók elég pontosan meghatározták.

!28

Őshazája Peru, ahol ma is gyomnövény. Mexikóban kezdték el termeszteni. Európában először Spanyolországban és Portugáliában, majd Olaszországban tűnik fel, és manapság a világon mintegy egymillió hektáron termelik. Lippai János: Posoni Kert című könyvében (1664) is Poma amorisként szerepelteti, de a szerző még nem sokat tudhatott felőle, mert leírást se ad a paradicsomról. Annál inkább Csapó József az Új Füves és Virágos Magyar Kertben ( 1775), bár ő még lebecsűlően vélekedik a paradicsomról: "Kertekben termesztik az Eb-szőlő N emét; A' gyűmöltsei akkorák mint egy baratzk, de szegeletessek és szép piros karmasin szinűek. Nem tanátsos az Gyűmölt­ sűket enni, mert az ember eszét meg-tsonkítják." A 19. században még csak a főúri asztalok csemegéje, de gyorsan terjed a kertekben, és mindinkább kelléke lesz a mindennapok konyhaművészetének. Gyermekkoromban még ritkaságszámba ment, ha valaki a reggeli szalannájához és kenyeréhez paradicsomat falatozott. Főként főzve fogyasztották; a paradicsombefőzés éppen olyan fontos aktusa volt a valamikori falusi, vidéki háztartásnak, mint a szilvalekvárfőzés, a káposztasavanyitás vagy a disznóölés.

Termesztése

A paradicsomat hazánkban szabadföldön, fóliasátor alatt és üvegházban is termelik. Így voltaképpen nem volna akadálya annak, hogy egész évben fogyaszthassuk. Mégis inkább nyári "gyümölcs". A kiskertekben főként szabadföldi ágyásokban termelik. Ajánlatos legalább kétfajtát ültetni: egyet, amelynek a gyümölcsei korán érnek (determinált fajta, pl. K-3) és egyet, amely késő őszig, folyamatosan érleli gyümölcseit (folyton termő fajta, pl. Gála). Akinek kedve tartja, az ültessen néhány tő lugasparadicsomot is, amely három méter magasra is megnő, és ugyancsak folyamatosan érleli fürtjei t; az utolsó, be nem érett fürtöket a kamrába menekíthetjűk a fagyok elől, ahol utóérnek. A paradicsom hosszú tenyészidejű, melegigényes növény, ezért palántázni szűkséges. Lehetőleg tápkockás, virágos palántákat űltessűnk. A palántákat csak megbízható helyről érdemes beszerezni, ahol fajtabiztos, edzett palántákat árusítanak. Az elöregedett, megnyúlt palánták nem valók ültetésre; ezek nehezen erednek meg, lassan fejlőd­ nek, keveset és későn teremnek. !29

A palántaültetés ideje április végén van. A palántákat mélyen kell ültetni, mert a földbe került száron is gyökerek fejlődnek, amelyek fokozzák a tápanyagfelvételt. A jól begyökeresedett palánták még a kisebb májusi fagyoknak is ellenállnak. Ha részlegesen elfagytak, akkor is kihajtanak. Csak nagyon ritkán fordul elő, hogy a palánták teljesen elfagynak. Ilyenkor nincs más megoldás: új palántákat kell ültetni. Egy négytagú család számára 25-30 paradicsompalánta elegendő.

A paradicsom gondos ápolást követel. A talaját rendszeresen kell kapálni, és legalább kétszer (palántázás után és a bogyók fejlődésekor) nitrogénműtrágyával trágyázni. Az öntözést is meghálálja. A kártevők és a kórokozók ellen főként a nyár elején kell permetezni. Magam azt a gyakorlatot folytatom, hogy a szőlő permetlevéből juttatok a paradicsomtöveknek is. Amikor a bogyók sárgulni, pirosodni kezdenek, akkor már nem szabad permetezni, mert az élelmezés-egészségügyi várakozási idő letelte előtt a paradicsom nem fogyasztható el! A determinált növekedésű, alacsony fajták nem igényelnek támasztékot, de a magasabbra növőket és a lugasparadicsomot karótámasz mellé ültetem. Így minden fürt bogyói beérhetnek, nem szennyeződnek, és nem rothadnak a földön fekve. A folytonnövekedésű töveket egy szálra ajánlatos nevelni: a legerősebb hajtást kell meghagyni, és tovább nevelni, a gyengébbeket el kell távolítani. Ahogy nő a hajtás, megjelennek a hónaljhajtások is. Ezeket tőből kell kitörni, mert különben megerősödnek, és késleltetik a főhajtáson megjelenő virágfürtök megtermékenyülését és a bogyók beérését. Még a hónaljhajtásokat is fel lehet használni valamire. Ha úgy látjuk, hogy a tövek idő előtt elöregszenek, vagy valamiféle betegség következtében a levelek elszáradnak, és emiatt már nem képesek a bogyókat táplálni, akkor néhány jól fejlett hónaljhajtást érdemes éles késsel levágni, és homokos, tápdús földben meggyökereztetni; ezek fogják szolgáltatni a késő őszi gyümölcsöket - egészen a fagyokig. Azt is megtehetjük, hogy a fagyok közeledtével néhány jól fejlett töve t felszedünk, és szorosan egymás mellé el ültetjük őket a kert legvédettebb sarkában, majd fóliávalletakarjuk. Ezzel a módszerrel karácsonyig szedhetjük a friss, érett bogyókat. Szabadföldön a paradicsom szedése - átlagos körülmé130

nyek között - július közepén kezdőrlhet meg. A kertben termett bogyókat érett állapotban ajánlatos leszedni, mert a félérettek is beérnek ugyan, de az ízük sokkal kevésbé kellemes. A gyümölcsöket reggel szüreteljük, amikor a nap még nem melegítette fel öket, mert így a hűtőszekrényben hosszabb ideig, napokig eltarthatók.

Felhasználása

A nyers paradicsomct ma már rendszeresen fogyasztjuk. Gyakran kerül az asztalra paradicsomsaláta: a felszeletelt

paradicsomra ételecetböl, étolajból, sóból és cukorból készült salátalevet (dresszing) öntünk, és abban hagyjuk állni fél-egy óra hosszat. Igen kiváló ízt ad a paradicsomsalátának, ha apróra vágott bazsalikomlevéllel szórjuk meg. Tápláló és mégsem hizlaló étel a töltött paradicsom, amely úgy készül, hogy a kivájt nyers paradicsoroot tojáskrémmel, liptói túróval, körözöttel vagy húspástétommal töltjük meg. A hagyományos ételek közül a mindennapiak közé tartozik a paradicsomos burgonya és a paradicsomos káposzta. Nélkülözhetetlen hozzávalója a lecsónak is. CElkészítési módjukat a Planétás receptekben találhatják meg. ) A friss paradicsomból kiváló, üdítő ivólé is készülhet házilag. Ez jól lehütve, jégkockával szervírozva egyike a legkellemesebb kánikulai italoknak. Úgy készül, hogy a kinyert Iéhez ízlés szerint kevés konyhasót és cukrot keverünk majd citromlével, majoránná ~a l , bazsalikommal , esetleg rozmaringgal ízesítjük

13 /

32. Étkezési paprika

A paprika igényes növény : meleget, nagy on sok vizet és tápanyagat követel. Csak az termelje, aki ezeket a körülményeket biztositani tudja a növényeknek.

ellegzetesen magyar növénynek tartjuk és tartják világszerte. A hozzánk látogató idegenek annyit hallottak a "gulasch, fokosch, paprikasch" országáról, hogy tüstént paprikaföldeket szeretnének látni, és paprikás ételeket kívánnak fogyasztani. De, ah, erős ne legyen, mert azt csak a magyarok viselik el! A paprika azonban korántsem ősi magyar növény. 6shazája Mexikóban van . Innen jutott el Amerika melegebb klímájú orszá~aiba, majd - az Újvilág felfedezése után Európába és Azsiába is. Spanyolországban már 1493-ban feljegyezték, hogy Kolombusz olyan borsot hozott magával, amely csípősebb a kaukázusináL Fogyasz tása először Portugáliában terjedt el, majd polgárjogot nyert az öreg kontinens más országaiban is. Magyarországon valószínűleg S zéchy Mária (1610-1679) W esselényi Ferenc gróf felesége (szerelmének és házasságkötésének kalandos történetét Gyöngyösi István énekelte meg a Márssal társalkodó Murány i Venus címü müvében) honosította meg. Az e l ső példányok elültetésétől a fo lyamatos termeszté-

J

132

sig hosszú időre volt szükség. Az úttörést Szeged és környéke vállalta, mert itt már a 18. század közepén termeltek paprikát. Csak néhány évtizedre volt szükség ahhoz, hogy Szentesen, Kalocsán, majd az egész országban megkedveljék ezt a ma már nélkülözhetetlen zöldség- és fűszernö­ vényt. Két évszázad alatt annyira meghonosod ott és közkedveltté vált, hogy még a kalocsai népművészet motívumai közé is belopta magát. A világ sok országában termelnek paprikát. A legfőbb termelők Olaszország, az USA, Spanyolorszá g, Bulgária, Románia és Jugoszlávia, és ezek között előkelő helyet foglal el hazánk is. A zöldségtermő terület legnagyobb hányadán és a legtöbb típus t nálunk termelik, és a paprika hasznosításának nálunk a legnagyobb a változatossága. A sárga, zöld és piros húsú, édes vagy csípős étkezési paprika, a piros porrá őrölt fűszerpaprika a magyar konyha mindennapo s kelléke. A paprika egyéves növény; bojtos gyökerei 30-40 cm mélyen helyezkednek el. Fehér virágai az oldalágak csúcsán nyílnak. Termése bogyó, de "esőnek" vagy "hüvelynek" nevezik. Ezek belül üregesek, és erek osztják cikkelyekre. Alakjuk és színük igen változatos. Termesztése

A paprika a tápanyagban gazdag vályogtalajok novenye. A jobb minőségű homoktalajokon a víz- és tápanyagigény kielégítésére, a kötött, agyagtalajon a kellő levegőzöttségre kell különös figyelmet fordítani. Sok tápanyagot igényel, ezért frissen trágyázott ágyásba kell palántázni. A termés mennyiségét és minőségét a nitrogén jelenléte határozza meg; enélkül a többi tápanyag se érvényesülhet. Mégis mértékkel kell használni a nitrogénmű­ trágyákat is, mert a túlzott adagolás csökkenti a termékenységet. A növények kálifelhasználásajelentős, foszfátigényük jóval kisebb. Az étkezési paprika nagy vízigényű növény, ezért nyáron 2 8-10 naponként kell öntözni mégpedig nagy (50-70 l/m ) vízadaggal. A mag csírázásától kezdve melegigényes növény. A fagyot rövid ideig se viseli el. Sokfényre tart igényt; legkedvezőbb számára a 25°C-os hőmérséklet és a 12-14 órás napsütés. Ha ennél kevesebb fény éri, akkor a virágai nem kömek, lehullanak. 133

A paprika nagyon alkalmas arra, hogy fóliasátor alatt a házikertben hajtassák. Előnövénye rendszerint karalábé, fejes saláta és retek. A palánták kiültetésére a fűtetlen sátorban április közepéri kerülhet sor. Ültetési távolság 30 x 30 cm. Kerüljük el a hőmérséklet f!agyobb mértékű ingadozását; ezért meleg nappalokon a sátort szellőztetni, hideg éjszakákon viszont fűteni szükséges. Korai hajtatásra a hegyes, későbbire a fehér húsú, csípmentes fajták valók. A paprika másik részét szabadföldön termelik meg a kertekben. Egymás után két évben ne termeljünk ugyanabban az ágyásban paprikát! A palántákat megbízható helyről vásároljuk, és lehetőleg tűzdelt, edzett, tápkockás palántákat ü/tessünk, mert ezektől várhatunk korai terméseket. Az ültetés ideje a májusi fagyok elmúlta után, május közepén van. Ősszel gondosan és mélyen felásott, frissen trágyázott ágyásba palántázzunk, és a 3-5 kg/m2 istállótrágyán kívül keverjünk a földbe m 2 -enként 2 dkg káli- és foszfáttrágyát, valamint l dkg nitrogénműtrágyát is. Négyzetméterenként 8-10 ikerpalántát ültethetünk ki. A nyári munkák is nagyon fontosak. Száraz időben hetenként, egyébként 8-J Onaponként öntözzünk nagy vízadagokkal, esőszerű vagy barázdás öntözést alkalmazva. Fejtrágyázásra először csak könnyen oldódó nitrogént, később kálit is használjunk. Minthogy a paprika a klórra érzékeny, föltétlenül kénsavas kálisót vásároljunk. A paprika nem viseli el a gyomos talajt, ezért rendszeresen kell kapálni. Ezzel a talaj cserepesedését is megelőzzük, és lehetövé tesszük, hogy a levegőigényes gyökerekhez elég oxigén jusson. Gyomirtó szert ne használjunk, mert ezek perzselést okozhatnak. Ennek a minden vonatkozásban igényes növénynek sokféle betegsége és kártevője is van. Ezek közül legfontosabb a vírusfertőzés megelőzése, továbbá a vetési bagolypille, a takácsatka, a levéltetvek és a gombás betegségek elleni védekezés. A tövek folyamatosan hozzák virágaikat, és a termések is folyamatosan válnak szedhetővé. Az étkezési paprika bogyóit fogyasztásra érett állapotukban szüreteljük; ilyenkor biológiailag még nem érettek, magjaik nem csíraképesek. A bogyók szedését akkor kell elkezdeni, amikor elérik a fajtájukra jellemző alakot, a termésfaluk már vastag, húsos, a héjukfelüle tefényes és a bogyók kemény tapintásúak. A félig érett bogyók vékony húsúak, gyorsan fonnyadnak és 134

ízetlenek. A paradicsom paprikát és a fűszerpaprikát pirosra éretten szedik. A paprikabogyót ne tépjük le. Egyik kezünkkel rögzítsük a bokrot, a másikkal pattintsuk le a termést, mégpedig oly módon, hogy a csüngőket emeljük meg, a felállókat hajtsuk le. Fe/hasz nálása

A paprikának nagy értéke jelentős C-vitamin-tartalmában van. ("Magyars ágát" is nem kis mértékben annak köszönheti, hogy Szent-Gyö rgyi Albert a szegedi paprikából előállított C-vitaminn al érdemelte ki a Nobel-díja t.) A szabadföldön termesztet t paprika C-vitamin -tartalma elérheti a 300 mg/ 100 g értéket, ami annyit jelent, hogy egy felnőtt ember napi 50 mg-os C-vitamin sz ükségletét 6 dkg nyers paprikával lehet fedezni. Minthogy a paprikában levő C-vitamin a savanyítás során se semmisül meg, a legolcsóbb téli vitaminfor rások közé tartozik a savanyított paprika. Fontos alapanyaga a külföldre szállító konzervipa rnak (kecsöp, zakuszka, Piros Arany stb. ). Jellegzetes, magyaros ételek (lecsó, töltött paprika, paprikás csirke) se léteznének e növény nélkül. A családi konyhában a kora tavaszi, primőr zöldpaprik ának, a tavaszi és a nyári sárga húsú csemegepaprikának, a piros őszi paradicsompaprikának, az ételek ízesítésére használt paprikaőrleménynek van nagy jelentősége. Az egészséges paprikabogyók a fagyok előtt leszüretelve pincében, száraz homokban decemberi g eltarthatók , a füzérbe kötött piros cseresznyepaprikák pedig a konyha hangulatos díszei.

135

33. Cukkini

A cukkinit a komposztkaz al vagy a domboságy tetejére is lehet ültetni. A gyümölcsök akkor a legízesebbek, amikor még csak 15-20 cm hosszúak.

ülföldön járva már jó két évtizeddel többször találkoztam a boltok kirakatában és a piacokon egy K hosszúkás, uborkához kissé hasonlatos terméssel, ezelőtt

amiről

megtudtam, hogy keresett és szívesen fogyasztott zöldségféle: a cukkini. A 70-es évek elején úgy alakult, hogy egy négytagú termelőszövetkezeti delegáció tagjaként DélOlaszországba utazhattam. Salernótól délre, egy Nocera Inferiore nevű kisvárosban kellett megismertet nünk az olasz parasztokat a magyar mezőgazdaság eredményeivel, miközben mi is ismerkedtün k az ottani növénytermesztéssel és kertészettel. Éppen szedték és a piacra készítették elő a cukkinibokrok terméseit. Nosza, kértem egy maroknyi cukkinimagot, és hazahoztam, hogy itthon is megpróbálkozzarn a termeléséveL Sikerült! És azóta a kiskertek ezreiben termelik ezt a sokféleképpen elkészíth ető, a korszerű táplálkozás rendjébe kiválóan beilleszthető zöldségfélét. Eredetéről nem sokat tudunk, de bizonyára valamelyik melegebb klímájú országban látta meg a napvilágot, és nem is régen, mert a 25-30 éve megjelent külföldi szakkönyvek még nem tettek róla említést. 136

Mikor az első magvakat elvetettem, roppant kívánesi voltam, hogy kikelnek-e a déli jövevények. És ha kikelnek, milyenek is lesznek? Mint olyan sokszor, akkor is elővettem Karel Capek: A szenvedelmes kertész című kis remekművét, amiben a következőket olvastam: " ... úgy a nyolcadik napon, de néha még későbben, egy rejtélyes, óvatlan pillanatban (mert azt még soha senki meg nem leste) egyszerre csak szép csendesen megnyílik a föld, és megjelenik az első csírahaj tás.. . S akkor ott áll csupaszon, gyámoltalanul, köpeösen vagy véznán, s felül két kis mulatságos levele van, s e közt a két levél közt látszik valami. .. Hogy mi, azt még nem mondom meg, ott még nem tartunk. Csak két kis levél egy halovány száron, de az valami csodálatos, mennyi változata van, minden kis növényen más. Mit is akartam mondani? Tudom már, semmit, vagyis hát csak azt, hogy az élet jóval bonyolultabb, mint képzeljük." Hát ilyen csoda volt számomra a cukkini "születése" is. Termesztése

A cukkini a kabaktermésű növények népes családjába tartozik; oda, ahová Linné a cukor- és görögdinnyét, a főző-, sütő- és takarmán ytököt, az uborkát, valamint az ugyancsak nemrég megismert patisszont sorolta. Ezekkel sok hasonlóságot mutat, és környezeti igényeik is megegyeznek. A növény erőteljes növekedésű. Nagy, karéjos, márványozott felületű levelei csőszerű, hengeres, belül üres levélnyélen ülnek. Guggonülő természetű, vagyis indákat nem fejleszt. Ha azonban kereszteződik- ami gyakran elő­ fordul, ha a közelben tököt vagy dinnyét is termelne k -, akkor maga is szétterül, ami persze korántsem kedvező jelenség. Virágai váltivarúak: egy bokron, de külön-kü lön jelennek meg a sárga, tölcséres hím-, illetve nővirágok. Gyümölcse hasonlít az uborkához; nyúlánk, hengeres, zöld héjú (újabban forgalomba kerültek fehér és sárga héjú fajták is), de nem rücskös, hanem sima felületű. Magja sárgásfehér vagy szürke, lapos, nagyon hasonlít a spárgatök magj ához. A cukkini a talaj szempontjából nem válogatós növény, csak ahhoz ragaszkodik, hogy bőségesen legyen ellátva tápanyagokkaL Me/egkedvelő és fagyérzék eny. Szinte fagyjelzőnek is lehetne alkalmazni, mert a májusi és a kora őszi fagyokról a legmegbízhatóbban tudósít. Nagyon élelmes 137

növény, bojtos gyökereivel a vizet még a száraz talajból is felszivattyúzza. Öntözni inkább csak a fejlődés kezdeti szakaszában szükséges. Minden évben a kert más helyén terme/jük! Minthogy hidegre nagyon érzékeny növény, ezért legkorábban az év 100. napján lehet a magjait állandó helyükre elvetni. Így azonban a tenyészideje rövid, és későn is kezdi érlelni gyümölcseit. Ezért sokkal célravezetőbb palántákat nevelni belőle. Ez fölöttébb egyszerű eljárás. Március végén, április elején tölts meg egy joghurtos vagy tejfölös müanyag poharat jó minőségü kerti földdel, és ültess ebbe három szem cukkinimagot 2-3 cm mélyen. Meleg helyen a magok egy hét alatt kikelnek. Ekkor állítsd az edényeket a két ablakszárny közé, napos helyre, és rendszeresen öntözd őket. Amikor már három-négy lomblevelük van, ki lehet állítani őket a szabadba, hogy edződjenek, és kiültetésükre május első napjaiban kerül sor. De ne ültesd ki valamennyit, hanem csak a növény felét. A másik felével várd meg a fagyok elmúltát. Ha a májusi fagyosszentek a korán kiültetett palántákat elpusztítanák, akkor lehet bevetni a tartalékot. A cukkininak tágas helyre van szüksége. Fészkeket készítünk a számára oly módon, hogy az ősszel felásott talajból - egymástól egyméternyi távolságban - kiemelünk néhány kapavágásnyi földet. Az így keletkezett gödörbe 2-3 kg istállótrágyát vagy mütrágyával összekevert komposztot teszünk, a foldet visszahúzzuk a gödörbe, és azt tányérszerüen alakítjuk ki. Ebbe a fészekbe ültetjük el a műanyag pohárból földdel együtt kiszedett palántákat, és alaposan beöntözzük őket. Ha mind a három palánta megeredt, akkor később egyet vagy kettőt más fészekbe ültethetünk át. A cukkinit dombos ágyba is ültethetjük. Ennek a müvelési módnak számos előnye van. Ezek közül a fontosabbak, hogy a vegyes ültetés következtében egyik növény a másikat támogatja, továbbá, hogy a beültethető terület megnő, és a jobban felmelegedő talajon a növények korábban érlelik be termésüket, mint a sík felületű ágyásokban. A dombos ágy előkészítése ősszel kezdődjék. A másfél méter széles és tetszőleges hosszúságú ágy helyét észak-déli irányban jelöljük ki, mert így kapja a legtöbb napfényt és meleget. Az ágy közepén gallyakat, napraforgószárat, évelők, dália, paradicsom szárát halmozzunk fel. Erre egy réteg gyeptéglát rakunk a füves részévellefelé fordítva. Ezután egy réteg levél következik, amit földdel keverünk el, majd 15 cm 138

vastag humuszréteggel fedjük be az ágyat, amely így egy méter magas lesz. Ennek a tetejébe ültethetjük a cukkinipalántákat - a többi növény békés társaságába. Nyáron a bokrok környékét gyomláljuk és rendszeres en kapáljuk. A cukkininak kevés ellensége van. A meztelencsigák szívesen tanyáznak rajta, és olykor - különösen esős nyáron - a lisz tharmat is megtámadhatja. Egy családnak elegendő 3-4 bakrot ültetni. A gyümölcsöket folyamatosan szedjük a nyár közepétől a fagyokig. A legízesebbek a kb. 25 cm hosszúságú gyümölcsök. Ha idejében szedjük le öket, akkor a tő több virágot és termést hoz. Érdemes legalább egy termést meghagyni magnyerés céljából. Az ilyen gyümölcs őszig teljesen kifejlődik (2-3 kg és 60-70 cm hosszú is lehet). A termést hosszában felhasítjuk, és kiszedjük belőle a magokat. Ezeket meleg vízben tisztára mossuk, és megszárítjuk a következő évi vetéshez. Felhasználása

A cukkini igen sokféleképpen készíthető el. A fiatal gyümölcsökből- az uborkához hasonló- saláta lesz. Felhasználható pörkölt és pástétom alapanyagaként. A lecsónak is jellegzetes ízt ad. Finom étel a töltött cukkini, amely oly módon készül, hogy a gyümölcsöt hosszában kettévágják, a közepét kivájják és megtöltik tojásos, gombás vagy húsos masszával, esetleg kolbásszaL Az igy előkészített cukkini tüzálló edénybe kerül, leöntik tejfölös mártással, és sütőben negyedóra alatt megsütik. Szép barnára pirul. Jó érvágyat hozzá!

139

34.

Csemegeszölő

Az egymáshoz túlságosan közel álló hajtásokat megválogatjuk, a hónaljhajtásokat visszavágjuk. Így a fürtök elég napot kapnak, és egyenletesen érnek be.

Iig akad olyan hétvégi vagy házikert, amelyben ne állna néhány szölötöke, egy szölölugas vagy utat szegélyező szölösor. Ennek a termését rendszeri nt nem dolgozzák fel borrá, hanem a fürtöket a család tagjai frissen, nyersen fogyasztják el, legföljebb a maradékból préselnek egy kis mustot. A fajtákat is úgy válogatják össze, hogy a tőkék fürtjei egymást követően érjenek; július második felétől október végéig legyen friss csemegeszölö. Szölö és lágykenyér- ez a két étek, amin már megél az ember. Jókait kortársai nemcsak nagy mesemondóként, hanem szenvedé lyes szölészként is ismerték. Mint minden vincellér, ö is tudta, hogy a szölö tavasztól őszig rengeteg munkát ad az embernek . Igy ír K ertészgaz dászati jegyzetek címü kis remekmüvében: "A szőlő nem engedelmes jobbágy, mint a krumpli, a ki tudja már a kötelesség ét:- a szőlö a szolgabíró, a ki munkára hajt s halasztást nem enged. A ki szőlöt ültet, nagy urat vesz magának. " Persze a szölövel való foglalatosság nem csupán fáradságos munka, hanem az örömök sorozata is . A fakadás, a virágzás (kevesen tudják, hogy a szölövirág illata minden

A

/40

virágénál finomabb!), az érés, az első fürt, amit az unokáinknak lenyeshetünk, csupa örömteli esemény az életünkben. Mert a szőlő hálásan nyugtázza fáradozásainkat; a szorgalmas, hozzáértő gazdát sok, tetszetős és zamatos terméssel jutalmazza meg. A szőlőtermelés végigkíséri az emberiség történetét. Homérosz Iliászában és Odüsszeiajában többször előfordul. A görög épületdíszek szőlőindát mintáznak. Szinte minden európai nép történetében van néhány szőlővel kapcsolatos monda, mese vagy rege. Columella római író a De re rustica című 12 kötetes munkájában már olyan részletességgel írja le a szőlő metszését, hogy tanácsainak többségét ma is megfogadhatnánk. Hogy nálunk is volt már igen régen szőlőtermelés, azt az írásos emlékeken kívül az ásatásokból előkerülő sokféle szőlőművelő szerszám (metszőkés, kapa stb.) is igazolja. A honfoglaló magyarok már itt találták a szőlőt, és letelepedésük után - a gabonatermelés mellett - a szőlőművelést sajátitották el leghamarabb. Mátyás király már adókedvezményt ad a szőlőt telepítőknek, és a korvinák iniciáléjait szőlőmotívumok gazdagítják. A szőlőnek mint gyümölcsnek azonban nem tulajdonítanak nagy jelentőségeket. Csak a filoxéravész utáni felújításkor került hazánkba néhány, akkor korszerű csemegeszőlő­ fajta, és ezt követően indult meg a nagy sikereket hozó hazai csemegeszőlő-nemesítés. Termesztése

A szőlő meleg- és napfényigényes növény; fürtjei ott érnek be jól, ahol reggeltől estig éri őket a napsütés. A fák, sőt egymás árnyékát se viselik el, ezért ne ü/tessük a szőlőt sűrűn. Bocsássuk rendelkezésére a kert legjobban megvilágított részét. Minthogy a szőlőtermelés északi határán vagyunk, a téli, a kora tavaszi és a májusi fagyok kockázatossá teszik a termelést. Ezért fagyzugba, szélnek kitett, huzatos helyre ne ü/tessük. A szőlő is a legjobb talajon érzi jól magát, de kielégítő termést ad a homokon és a kötött, köves talajokon is, amiben nagy része van mélyen elágazó gyökérzetének. A tápanyagokat nagyon meghálálja, ezért már a telepítés előtt, később a felnevelés időszakában és a termőkorában is rendszeres és módszeres trágyázásra szorul. 141

Csak az immúnis homoktalajokra ültessünk gyökeres európai vesszőket. Máshol oltványokat telepítsünk, nemcsak a filoxéra elleni védelem miatt, hanem azért is, mert az oltványok többet és biztosabban teremnek. Ha csak 10-20 tőkét ültetünk, akkor föltétlenül válasszuk a csemegeszőlő-fajtákat. A társadalmi munkamegosztás ugyanis oly módon alakult, hogy a borszőlőt a nagyüzemek gazdaságosabban tudják megtermelni, míg a jó minőségű csemegeszőlőből krónikus hiány mutatkozik, mert a nagyüzemekben nincs elég munkaerő ahhoz, hogy a föltétlenül szükséges zöldmunkákat elvégezzék. Ezeket viszont a házikerti szőlőparcellán a család tagjai akár szórakozásképpen is megcsinálhatják. Persze nincs kínai fal a bor- és csemegeszőlő-fajták között: a borszőlő fürtjeit is meg lehet enni, és csemegeszőlőből is lehet bort erjeszteni. Mi azonban válasszuk a vállas fürtű, nagy, színes, illatos bogyójú, kellemes zamatú fajtákat, és ezeket csoportosítsuk úgy, hogy legyen közöttük korai érésű (Csabagyöngye, Saszla, Pannónia kincse, Favorit), középérésű (Cegléd szépe, Mathiász Jánosné emléke, Attila) és késői (Hamburgi muskotály, Afuz Ali, Itália, Csiricsuri) is. A talajt a telepítés előtt meg kell forgatni, ezért ezt a munkát a telek bekerítése előtt, géppel ajánlatos elvégeztetni. Alaptrágyaként m 2 -enként 10-15 kg érett istállótrágya és l 0-20 dkg vegyes műtrágya bedolgozása kívánatos. A házikertekben is legjobban bevá/t a kétméteres sortávolság és a közepes vagy magas kordonművelés. A szőlő kúszónövény, amelynek föltétlenül rámberendezésre van szüksége. Minden évben terrnőre kell metszeni, mert csak ezzel tudjuk továbbnevelni a tőkét és szabályozni a termés mennyiségét. Szakmai műleírás helyett hadd álljon itt Garai Gábor: Ahogy me tsz ed a szőlőt cím ű versének néhány sora: "Ahogy metszed a szőlőt, l az egyik szál vesszőt tőbő/ kivágod, l a másikat egy szemre visszametszed, l a harmadikat meghagyod, de azt is l visszanyesed nyolc-tíz szemre és mélyen l meghajtod, majd belereccsen, úgy kötözöd le, l hogy ív-formán feszül.jön, mint az íj; ... " Az ilyenformán lebonyolított terrnőre metszés után nyáron a zöldmunkák következnek: a hajtásválogatás, a hónaljazás, a kötözés, a tetejezés. Ezek során tartsuk szem előtt azt a szabályt, hogy egy kiló szőlő felneveléséhez és beérleléséhez másfél m 2 lombfelületre van szükség. A szőlő azok közé a növények közé tartozik, amelyeket 142

rendszeresen kell védeni a kártevőktől és a betegségekről. Aki ezt nem vállalja, az ne is ültessen nemes csemegeszölöt! A csemegeszölő termelésének könyvtárnyi irodalma van, és figyelemreméltó a magyar szakkönyvek száma is. Minthogy itt csak egy futó áttekintést adhattam, hadd ajánljam figyelmükbe Kozma Pál : Csemegeszőlő, Prohászka Ferenc : Szőlő és bor, Bálint György: Gyümölcsöskert, Kriszten György: Szőlőlugas, valamint Csepregi Pál-Zilai János: 88 színes oldal a szőlőfajtákról címü könyvét. Felhasználása A csemegeszölő bogyói viszonylag sok, 15-20% cukrot tartalmaznak. Ennek a fele szölöcukor, a másik fele gyümölcscukor; mindkettö gyorsan felszívódik, ezért a tápértéke igen jelentős. Emellett a csemegeszölő még kellemes szerves savakat is tartalmaz, ami üdítövé, étvágygerjesztövé teszi a szőlőt. Fogyasztása igen egészséges a fiataloknak, a sportoléknak és az idöseknek, de aki fogyni kíván, az mértékkel élvezze a szőlő édes fürtjeit. A szőlő nem utóérő gyümölcs; akkor kellleszedni, amikor a bogyók az egész fürtön beértek. Száraz időben, a harmat felszállása után szedjük, és a szölöfürtökkel megtöltött edényt tegyük mindjárt hüvös helyre. Megfelelő helyiségben a szölöt sokáig el lehet tartani. A kissé megtöppedt bogyójú fürtök a karácsonyi asztal csemegéi.

!43

35. Őszibarack

A katlan alakú korona lehetövé teszi, hogy aja minden részét és minden gyümölcsöt egyenletesen érje a napsütés.

H

amísítatlan házikerti, kiskerti gyümölcsfaj - noha a nagyüzemek is sokat termelnek b e lő le -, mert: / . viszonylag kis helyen elfér, 2. évente terrnőre metszést és zöldmetszést igényel, 3. jól átgondolt növényvédelmi tervre van szüksége, 4. megfontolt talajerő-gazdálkodással és 5. jól szervezett szürettel a termés mennyiségét jelentékenyen lehet növelni, és a gyümölcsök minőségét számottevően lehet javítani. Mindezek miatt viszonylag kevés az olyan házikert, amelyből hiányozna az őszibarackfa . És ez annál inkább lehetséges, mert - kevés kivételtől eltekintve - a védettebb kiskertekben az egész ország területén megélnek - ha nem is egyformán jól - az őszibarack fái. Ez a gyümölcs Kína középső és északi részein honos . Innen jutott el a "selyemúton" az akkori Perzsiába (ma Irán). A rómaiak perzsa gyümölcsnek titulálták, és ennek alapján kapta tudományos nevét (persica = perzsia) is. Ebből ered a legtöbb európai nyelvű elnevezése: olaszul persica vagy röviden pesco, franciául péche, németül Pfirsich, oroszul pérszik. A magyar nyelvbe a szláv közvetítésü brasz k név került, amely nálunk lágyult barackká. 144

Lippai még közönséges baracknak nevezi, hogy megküönböztesse a kajszibaracktól. Azután elterjedtek a főleg mgusztus-szeptemberben érő, magvaváló fajták, amelyek oggal viselték az őszibarack nevet. Manapság azonban, Imikor a kertekben termelt legkorábbi fajták június elején nár szüretelhetők, vajmi kevés okunk van arra, hogy ezt a ~yümölcsöt őszinek nevezzük. De hát a megszokás nagy úr, ~s az elnevezésekben sokszor nem elég a logikát követni! Maradjunk tehát az őszibarack névnéL Az őszibarack termesztése nálunk a 16. században indult neg, de akkor még csak a főúri kertekben és szinte kizáró.ag a délre néző falak előtt, ún. redélyfaként nevelték. :Jyümölcse drága csemegének számított. A filoxéravész után az őszibarack is alkalmasnak mutatwzott a kopár, meleg, déli domboldalak hasznosítására. Ekkor telepedett le Nagytétényben Lehner Vilmos tanár, 1ki egész életét az őszibarack-termelés elterjesztésének, a egújabb és legjobb fajták meghonosításának szentelte. Di)sd, Budafok, Törökbálint már az első világháború idején !llátták a budapesti piacokat jó minőségű őszibarackkal, és 1 termelése továbbgyűrűzött a Balaton-felvidéken, a Me:sek lankáin át az ország minden területére.

Termesztése

Nagy tévedés lenne azt hinni, hogy az őszibarack a száraz, ües domboldalak növénye. Erről szó sincs, csupán annyi IZ igazság belőle, hogy az őszibarack az ilyen területeken IS megél. A tápanyagokkal jól ellátott, televény talajokon ~rzi magát a legjobban. Fontos tudni róla, hogy a gyökerei ~agyon levegöigényesek, tehát a mélyfekvésű, vizenyős, masas talajvizű területeken nem is érdemes az őszibarack lihetésével kísérletezni. A meszet is tartalmazó talajokat ~edve/i, de a túlságosan sok mész is hátrányos a számára, IZ ilyen termőterületeken gyakori jelenség a levelek sárgulása (klorózis) és a mézgásodás. Az őszibarack a mérsékelt égöv enyhébb telű vidékeinek 5yümölcse. Termőterülete nagyjából egybeesik a szölö zónáiával. A téli fagyokat jelentékenyebb károsodás nélkül viseli el, annál nagyobb veszélyt jelent számára a kora tavaszi fagy, amely a korán fejlődő bimbókat teheti tönkre. A szárazságot csak látszólag viseli el könnyen. Valójában a tartós n.yári aszálytól éppen úgy szenved, mint pl. a kajszibarack V"agy a szilva; gyümölcsei aprók és ízetienek maradnak.

145

Ezért házikerti körűlmények között célszerű berendezkedni az őszibarackfák rendszeres öntözésére. A csemetéket kétféle alanyon állítják elő: a vadőszibarack alanyra szemzett fák fagyállóbbak, és inkább a semleges homok- és vályogtalajokra valók. A mandulára szemzett csemetéket inkább a száraz, meleg, meszes talajokra ültessük. Az őszibarack csemetéje nehezen ered meg, ezért lehetőleg ősszel ültessük. A fák egymástól mért távolsága legalább öt méter legyen, egy-egy fa tenyészterülete pedig24m2 • A fák fejlődésének igen jót tesz, ha az ültetéstől kezdve árnyékoljuk a törzs körüli területrészt lekaszált fűvel, szalmával, tőzeggel stb. Az őszibarack az egyetlen gyümölcsfaj, amelyből katlan alakú koronát alakítunk ki. A terrnőre fordulás után is nélkülözhetetlen az évenként, tavasszal megismételt terrnőre metszés. Nem tudom azzal biztatni kedves olvasóimat, hogy ebből a könyvből elsajátíthatják az őszibarack metszését, de néhány mindenkor és mindenhol alkalmazható, megbízható tanácsot adhatok. A többit olvassák el Timon Béla: Ősziba­ rack című könyvében (Mezőgazdasági Kiadó, 1976). Tehát néhány tanács: csak a fajtát ismerve kezdjen hozzá a metszéshez; a metszés előtt győzödjön meg a rügyek egészségi állapotáról; lehetőleg akkor kezdje el metszeni, a;nikor a virágrügyek már erősen duzzadnak; az egyvesszős és a váltómetszés egyaránt eredményes lehet, sőt a két módszert keverni is előnyös; a termőnyársakat hagyja metszetlenül; mértékkel messen, de ne terhelje túl a fát. Ami a trágyázást illeti, az őszibarackfák meghálálják az istálló-, illetve a szerves trágyát. A tápanyagok közül a legélénkebben a nitrogénadagolásra válaszolnak; a foszfátra szinte egyáltalán nem, viszont a kálitrágyázást több és szebb terméssel viszonozzák. Nagyon fontos eleme az őszibarack agrotechnikájának a gyümölcsritkítás. A leggondosabb metszés ellenére a fa egyes részein túl sok gyümölcs fejlődhet, amelyek egymást akadályozzák. Ezeket a csonthéj képződése idején úgy kell megritkítani, hogy két kifejlett gyümölcs között egy - elképzelt - harmadik is elférjen. Az őszibarackfákat sokféle betegség (levélfodrosodás, lisztharmat, klaszterospóriumos levéllyukacsosság stb.) és kártevő (pajzstetű, levéltetű, barackmoly, keleti gyömölcs146

moly stb.) fenyegeti; ily módon eredményes termelés el se ~épzelhetö rendszeres növényvédelem nélkül. Az őszibarackfák viszonylag rövid életűek; 2~25 éves korukra már annyira felkopaszodnak, hogy ki kell őket vágni. A gyors javállás gyors fajtaváltást is maga után von. Hol vannak már az én diákkoromban elterjedt fajták? A M etelka dijazottja, a Szöghy duránci, a Rivers korai és a B elle Guarde, amelyet Entz Ferenc Szép önzőnek magyarosított. A mostani őszibarackfajták között mindenki megtalálhatja a kedvére valót: magvaválót és duráncit, zöld húsú t és sárga húsú t, korait és késői t, közismertet és kűlön­ legeset (pogácsa alakú, sima héjú, vérbarack stb.). Felhasználása

Jóllehet az őszibarackból kiváló befőttet és dzsemet is lehet készíteni, mégis a legtöbbet frissen fogyasztjuk el. Egy fán is elhúzódva érnek a gyümölcsök, ezért ügyes fajtatársítással már 4-5 fán "futószalagot" szervezhetűnk, és gyümölcsüket akár három hónapon át is fogyaszthatjuk . Ezt úgy érhetjük el, ha egy fába több fajtát szemezünk vagy ol tunk. Az őszibarackot éretten szedjük le akkor, amikor a csúcsán már puhul. Ez a gazdaságos, mert a gyümölcs az érés időszakában hízik a leggyorsabban. A városi ember csak akkor eszik igazán jóízű ősz ibarackot, ha kertje van, vagy vendégségbe megy gyümölcstermelő portájára.

/47

36. Zöldbab

A futóbab számára négy karából gúlát vagy több karából sátrat állítunk össze. Így a termés mennyisége a többszörösére emelkedik.

agyon népes "család" tagja, hiszen ha a babok közé a szójababot is, akkor számítjuk a Jóbabot és N nyugodtan mondhatjuk, hogy ez az egyik legnagyobb terüfőként

leten termelt és legértékesebb emberi táplálékot, valamint állati takarmányt szolgáltató növénycsoport. (A szójababot a világon 21 millió hektár területen termelik; fő termőterü­ lete Kína és az USA.) A bab őshazáját Vavilov Mexikóban találta meg, ahol az indiánok legősibb eledele volt. Különös, hogy az Újvilág bevándorolt lakossága is megkedvelte ezt a táplálékot. Western filmekben gyakran látjuk, hogy este a tábortűznél kávét és babot főznek. A babfogyasztásnak azokban a romantikus időkben megvolt a maga gyakorlati előnye, hiszen a vászonzacskóban a nyeregtáskában szállított bab nem romlott meg, korlátlan ideig tárolható volt, kis helyet foglalt el, és nagyon tápláló, koncentrált éteknek minősült. Amerikában jelenleg is a szinte naponta fogyasztott ételek, köretek közé tartozik a száraz bab. Európába először akarósbab került a 16. században, és csak később vált ismertté a bokorbab. Zöld és sárga hüvelyű 148

babokat ismerünk; a magyar háziasszonyok a sárga hüvelyű­

eket kedvelik, pedig a zöld hüvelyű éppen olyan jóízű, és csak később kezd szálkásodni. Európa nyugati részén szinte kizárólag a zöld hüvelyű babfajtákat termesztik, és előny­ ben részesítik az ún. ceruzababokat. Nálunk érdekes karriert futott be a babtermelés. Valamikor, amikor a kukoricát kézzel kapálták, a sorok között a terület jobb hasznosítása céljából rendszerint babot is termesztettek. A gyomirtó vegyszerek elterjedése szükségtelenné tette a kézi kapálást, de egyben lehetetlenné is tette a köztes babtermeszté st, mert a kukorica gyomirtó szerei a babot is elpusztítják. Így azután a babból, a szegény ember ételéből drága, luxus nyersanyag lett egy időre, mindaddig, amíg a száraz bab nagyüzemi termesztése meg nem oldódik. A kiskertekben régebben és most is főként a hüvelyes zöldbab termelése folyik. A továbbiakban mi is erről beszéljük meg a legfontosabbakat. Termesztése

A zöldbab (nevezzük most már így, noha esetleg sárga a hüvelye) a közömbös vagy lúgos kémhatású talajokat kedveli. A szárazságot nehezen viseli el, ezért ajánlatos rendszeresen öntözni, különösen a hüvelyképződés időszaká­ ban. A karósbab kifejezetten a hűvösebb, párásabb területek növénye. A tápanyagok iránt meglehetősen érzékeny, jóllehet a gyökerein nitrogéngyűjtő baktériumok élnek, mégsem nélkülözheti a nitrogéntrágyázást. Istállótrágyázás után viszont csak a második évben vessük. A bab melegigényes növény, amelynek a csíranövénye nagyon érzékeny a fagyokra. Ezért csak a fagyok elmúltával -május közepe táj án- vetik a babot. Házikertekbe n azonban érdemes kedvező időjárás esetén korábban is elvetni, legföljebb, ha kifagy, új vetésre lesz szükség! A bokorbabot fóliával is védhetjük a fagyoktól, ha alagutat készítünk a babvetés fölé, akkor virágzás előtt a fóliát föltétlenül el kell távolítani, mert a túlságosan meleg levegőben a növény ledobja a virágait. A bokorbabot önálló ágyásban vagy vegyes kultúrában is termelhetjük. Jó társítás az, ha a legkorábbi hónapos retekkel és a spenóttal, valamint a később ültetendő paradicsommal kerül egy ágyás ba, mert ily módon a folyamatos termelés a talajt állandóan takarva tartja. 149

Vetés előtt a magokat érdemes 6-8 óra hosszat vízben áztatni, hogy megduzzadjanak. Az ilyen vetőmag gyorsabban kel ki, de később érzékenyebb a vízhiányra. A bokorbabo t fészekbe vethetjük 50 x 50 cm távolságra úgy, hogy fészkenként 6-8 magot vetünk. Ennek az az előnye, hogy a magok "közös erővel" jobban kifúrják magukat a felszínre. Ha sorban vetünk, akkor a sorok közötti távolság 40 cm legyen, és a magok 7-8 cm-re legyenek egymástól. Mindkét vetési módnál a vetés mélysége legalább 4 cm. A családi fogyasztást szolgáló kiskertben vessük szakaszosan a bokorbabo t, egészen július közepéig. Így folyamatosan lehet szedni a zöld hüvelyeket. A betakarítás a vetéstől számított 8-10 hét múlva kezdődhet el. Ha a babvetést a hüvelyképződés időszakában öntözzük, és egyszer nitrogénműtrágyával is megsegítjük, akkor az első hüvelytermés után még egy virágzási hullámot produkál, és ezzel is növekszik a termés. Akarósbab csavarodó indát nevel, ami 2,5-3,0 m magasra is felkúszik. Támaszték nélkül elfekszik a földön, és nem vagy alig terem hüvelyeket. Ezért a karósbab vetését úgy készítjük elő, hogy négy karából állítunk össze egy gúlát. Akarók ne legyenek két és fél méternél hosszabbak. Ebből 40-50 cm kerül a földbe. A kétméteres gúláról még a termés nagyobb nehézség nélkülleszedhető. A karók csúcsát össze kell kötni, hogy a gúla szilárdabban álljon. Változatlanul tart a legjobb karósbabfajta, a Juliskabab hegemóniája. Ezt hüvelyesen kifejtve és száraz babként is lehet fogyasztani. A karógúlákat már vetés előtt állítsuk össze úgy, hogy a karók egy 70 x 70 cm-es négyzet sarkán helyezkedjenek el. Minél függőlegesebbek a karók, annál jobban felcsavarodik rá a bab szára. Minden karó külső sarkához 6-8 szem babot vessünk. A vetéstől számított 1~12 hét múlva lehet megkezdeni a hüvelyek betakarítását. A bokor- és akarósbab ápolása a kikelés utáni kapálásból áll. A talajt csak sekélyen szabad kapálni, mert a bab gyökerei is sekélyen helyezkednek el. Száraz időjárás esetén az öntözés föltétlenül szükséges a jó termés eléréséhez. Ha meleg, nyári időben azt tapasztaljuk, hogy a növények elrúgják a virágaikat, akkor sürgősen és bőségesen kell öntözni. A zöldbaboknak sokféle betegsége és kártevője ismereJ50

tes, de közülük a legtöbb gondot a zsizsik okozza a termelöknek. A kártétel különösen akkor nagyarányú, ha csírázáskor hűvös az idő. A zsizsikesedés és a többi betegség megelőzésére csak csávázott magot vessünk . Amikor - zsizsikkel fertőzött területen - a hüvelyek viaszosadni kezdenek, és bennük a babszemek már kitapinthatók, meg kell permetezni a babállományt Sevin vagy Ditrifon előírásos töménységü oldatávaL A betakarított száraz babot pedig hűvös helyen, szükség szerint éppen hűtőszekrényben kell tárolni. Fe/használása

A száraz bab igen értékes táplálék, mert fehérjeértéke tízszerese a burgonyáénak. A zöldbab jóval kevesebb fehérjét tartalmaz, de ásványi anyagokban igen gazdag. A hüvelyek betakarításának megkezdésével nem szabad késlekedni; minél késöbb szedjük a hüvelyeke t, annál kisebb lesz a hozam. A hüvelyeket csípjük le a bokorról, és ne szakítsuk öket, mert ezzel esetleg kitépjük a sekélyen gyökerező növényeket. 2 A bokorbabról m 2 -enként 1,5-2,5 kg, a karósbabról m enként 2,5-4,0 kg hüvelytermést takarítha tunk be. A zöldbabból hagyományosan leves vagy főzelék készül. Újabban - a "vonalakkal" való törődés korában - előtérbe lépett a franciás elkészítés, vagyis a sós vízben való kifőzés, és utána ízesítés tejföllel, sajttal vagy csupán "dressinggel". Igen kiváló hideg saJáták is készíthetök zöldbabbóL Nagyon alkalmas a zöldbab házilagos mélyhűtésre. A karósbab arra is jó, hogy vele kerítéseket, lugasokat futtassunk be, így a hasznos növény díszítési célt is betölt.

!51

37. Szilva

Tél vegen a koronát meg kell ritkítani, a váz ágak végein levő ágcsokorból (sz arkafészekbő/J csak egy vezé rvessző maradjon meg.

azánkban a legelterjedtebb gyümölcs; gyümölcsfaállományunkból minden magyar állampolgárra két H szilvafa jut. Hogy azután a gyümölcsfa-statisztika

készítése során beleszámítottak a számlálóbiztosok minden magról kelt és sarjról nőtt suhángot - az nagyon valószínű. De azért valóban nagyon sok a szilvafánk, és ezek száma jelenleg az ország gyümölcsfáinak egynegyedét teszi ki . A szilvafák döntő többsége - a nagyarányú üzemi telepítések ellenére- a házikertek ben, a szőlők között, az utak mellett, a kertekben és az udvarokban, elszórtan áll. A kutatók a szilva őshazáját a Földközi-tenger keleti medencéje környékén gyanítják; valószínű , hogy Szíria, Irán, Örmény-Török - és Görögország népei termelték elő­ ször. A természetleírással is foglalkozó római irók gyakran említik a szilvát. Ovidius a M etamorphoses (Átváltozások) című- 15 könyvterjedelmű-költeményében már pontos leírást ad róla: " ... és nedvdús szilvát, nemcsak feketét, de olyant is, me/y sárgásan tud verekedni a z senge viassz al." A szilva viszonylag gyorsan elterjedt Európában az 56. északi szélességi fokig. Eljutott a többi kontinensekre, / 52

amelyek közül főként Dél-Am erikába n (Argentína) termelnek sokat belőle. Európa adja a szilvatermés zömét. A legnagyobb szilvatermelő állam Jugoszlávia, majd sorban Románia, az NSZK és Bulgária, utána Magyarország következik. Sok szilvát termel még Franciaország, Lengye lország, Olaszország és az USA is. Magyarországnak szinte minden táján folyik szilvatermelés kisebb-nagyobb mértékben. Elterjedtségére mutat számos szilvára utaló nevünk (Szilvásvárad, Szilvágy, Szilvás, Szilvásszentmárton, Vasszilvágy stb.) is. Amikor szakmai pályafutásomat - a harmincas évek legvégén - az egyik Szatmár megyei hitbizományon mint fizetés nélküli magángyakornok megkezdtem, akkor még a Szamos menti árterületeken sok dzsungelszilvás volt. Ezeket senki sem ültette, senki se gondozta, a termésü knek is csak egy kis részét hasznosították aszalásra, lekvár- és páletöröllinkafőzésre. A dzsungelgyümölcsöket a civilizáció neve tos hangula szilvák termő itt te a térképről, de az PoLotyó, Bódi, , asszony Boldog dom, Nemtu ei, (Penyig tyó) megmaradt az emlékezetemben. A szilvák "családja" roppan t népes és változatos. Ha csak a színüket vesszük: vannak köztük zöldek (Zöld ringló), lilák (Ag eni, Althan n), kékek (Besztercei, Stanley ), pirosak (Vörös szilva) és sárgák ( Mirabella). Termesztése

A szilvafák környezeti igényei viszonylag könnye n kielégítinkább hetők. Pedig nem is annyira igénytelennek, mint hogy a tható, bizonyí is türelmesnek mondhatók, ami azzal lválaszo n serénye odásra gondosk emberi szilvafák minden nak. Akkor is teremnek gyümölcsöt, ha gazdátlanul árválkodnak, de ha egy kicsit gondozzák őket, akkor termésü k mennyisége megnő, minősége pedig számottevően megjavul. hideFénykedvelő növény, de erre nemige n kényes. A téli korai a kvirágzi al tavassz későn gy mintho get jól türi, és fagyok is viszonylag ritkán ártanak neki. Sekélyen gyökerezik, ezért a tartós csapadékhiánytól sokat szenved, a gyümölcseit elrúgja, tehát házikerti körülmények között ajánlatos a rendszeres öntözésére berendezkedni. Szilvát a szélsőséges futóhomok és a szikes talajok kivételével minden ütt lehet termelni, de legjobban a párás folyóvölgyekben érzi magát.

153

A faiskolai lerakatokban kapható csemeték többnyire myrobalán alanyon állnak. Ezekből közepes törzsű fákat célszerű nevelni. A szilvafákat hat méter távolságra telepítsük egymástól. Figyelembe kell venni, hogy a nálunk kedvelt fajták között számos önmeddő akad. Ilyen az Althann ringló, a Zöld ringló, a Ruth Gerstetter, a Tu/eu gras és számos kevésbé ismert fajta. Ezeket csak pollenadó fajtákkal együtt érdemes telepíteni. A szilvafa meghálálja a rendszeres trágyázást. Ezért már az ültetőgödörbe tegyünk 10-15 kg érett istállótrágyát, majd később, évente adagoljunk fánként 4-5 dkg kálisót, 4-5 dkg szuperfoszfátot ősszel és 6-10 dkg pétisót a nyár folyamán. A csemeték a 4-5. évben hozzák az első termést. Addig kell a koronát kialakítani, de a ritkítást ezután se szabad abbahagyni, mert a szilvafák többsége hajlamos arra, hogy sűrű, szinte áttekinth etetlen koronát képezzen. Ezért a metszésnél az legyen a célunk, hogy a korona elsűrűsödését megelőzzük, évente elvégezve az ún. felügyeleti metszést , idejében távolítsuk el a fölösleges, a koronát sűrítő ágrészeket. A rítkító metszésnél ne a fűrésznek, hanem az ollónak jusson a vezető szerepi Ne feledkezzünk meg a sebek gondos kezeléséről!

A szilvafajták jelentős része gyökérsarjakat nevel. Ezeket idejében el kell távolítani oly módon, hogy a sarj körül a talajt kibontju k, és a sarjat a gyökérrőlletépjük. Így ugyan roncsolt seb keletkezik, de nem maradnak a sarj helyén rejtett rügyek, amelyekből további sarjak eredhetnének. A bőséges terméssel terhelt fákat a gyümölcsök kifejlő­ dése idején fel kell támasztani, mert egy-egy nyári vihar a súlyos ágakat letörheti. A szilvafáknak sokféle betegségük és kártevőjük van, ezért rendszeres permetezésre van szükségük. Legveszedelmesebb betegségük a sarka-vírus, amely először a levelek világos mintázottságában jelentkezik. A fertőzött fák gyengén fejlődnek, gyümölcsüket elhullatják, majd kipusztulnak. Gyakori betegsége még a vörösfoltosság és a monília is. A kártevők közül a legtöbb gondot a pajzstetvek, a szilvamoly, a poloskaszagú szilvadarázs és a levéltetvek okozzák. Nagy fontosságot kell tulajdonítani a vegyszeres növényvédelmet kiegészítő és alátámasztó mechanikai védekezésnek, a törzsápolásnak, a koronaritkításnak és a hullott gyümölcsök összeszedésének.

154

A nálunk termelt sok szilvafajta közül a legfontosabb a Beszterc ei, amelyet az egész országban kedvelnek, ízes, kék, hamvas gyümölcse miatt. A szelektáJt klónok gyümölcsei az átlagosnál nagyobbak. A Besztercei muskotály kellemes, muskotályos zamatú. Az Olasz kék nagy gyümölcsei szakaszosan teremnek. Nagy gyümölcsű a Stanley is, de az íze kevésbé kellemes. A ringJók közüla S ermina, a Zöld ringló, és az Althann ringló érdemes házikerti telepítésre. (A ringJók l. Ferenc francia király hitvese, Claudia után kapták a nevüket: Reine Claude. ) A szilvafák termésmennyisége 40-50 kg fánként. Életkoruk 30 év. Felhasználása

A szilva "pórias" gyümölcs, meg1s évente és fejenként 7 kg-ot fogyasztunk el belőle. Az utóbbi időben kezdik felismerni értékeit, és emelkedik a piacon is a megbec sültsége. Jogosan , mert beltartalma igen figyelemreméltó: kalóriaértékben csak a dió és a mandula haladja túl. Cukorta rtalma magas, ezért fogyókúrázók csak mértékkel élvezzék. Kiváló az étrendi hatása: a reggel, éhgyom orra elfogyasztott friss szilva vagy vízben áztatott aszalt szilva a legjobb ellenszere a székrekedésnek. A jól beérett szilvából (amikor a szára körül fonnyadni kezd) kiváló lekvárt főztek anyáink . Nagy kár, hogy az aszalás kiment a divatból, pedig a diógerez ddel vagy mandulával töltött aszalt szilva (szultána) egyike a legkiválóbb csemegéknek. Befőtt készítésére és mé lyhűtésre is alkalmas a jó Besztercei szilva, és nem legutolsó rendű felhasználási módja a pálinkafőzés sem.

!55

38. Vöröshagyma

Óvatosan kapálja a hagymasorokat, nehogy az éles szerszám f elsértse a fejlődő hagymákat. A sérült hagymák a tárolás közben tönkremennek.

magyar ételek egyik legfontosabb és a magyar ·kertek elmarad hatatlan növénye a vöröshagyA ma. ízesítő fűszere

Vadon egész Ázsiában előfordul, és valószínűleg Iránban vették először termesztésbe. Innen Egyiptomba, a Nílus mellékére került, majd a szekott úton-roó don jutott el Európa országaiba. Indiába n már 2000 év óta gyógynövényként ismerték: a szívbetegségek, reumatikus fájdalmak gyógyítására használták. Ha mi a vöröshagymára gondolu nk, akkor menthetetlenül Makó nevét társítjuk a fogalomhoz. Itt már a 19. század elej én jelentős hagymak ertészet folyt, és e század közepén számottevő mennyiséget is exportáltak a méltán híres makói hagymából. Az export a csúcspo ntot az e l ső világháború után érte el, amikor egy évben 4100, hagymával megrakott vagon gurult ki a makói állomásról. Erdei Ferenc, Makó szülötte és szerelmese, hagymakertészek ivadéka volt. Így ír a Hazai kis tükör-be n (Szépirodalmi Könyvk iadó, 1961 ): "A másik döntő tényező a hagymatermelés kialakulása .. . És korántsem csupán az volt az 156

)ka, hogy a makói föld különösen alkalmas erre a kultúrára. Kétségkívül alkalmas, de jobb hagymatermő föld is van Magyarországon, hasonlóan termő pedig nem is kevés ... Voltak, akik a termelés kezdeteivel próbálkoztak, s voltak, akik a kereskedelmet karolták fel, s így az eredménye s termelés és a kifizetődő kereskedelem kölcsönösen serkentették egymást." Azonban: "A hagymapiac válságai olyan rendszeresen bekövetkeztek, mint egy szárazabb esztendő. Két-három jó év után biztosan következett egy rossz, amikor •>krachan áll a napraforgóvaL Tavasszal akár össze is lehet őket éveszteni, de később már nem, mert a csicsóka sárga virá:ai a napraforgóéhoz képest kicsinyek, és jóval később, lugusztus elején virítanak. Szára - azonos talajviszonyok •özött - a napraforgóénál vékonyabb, de magasabb; akár lm magasra is megnő. Magot a csicsóka virága nem érlel, ~zért a gumók elültetésével szaporítják. Gumói, amelyek valójában megvastagodott szárképleek, nem közvetlenül a tövön, hanem 5-20 cm hosszú szá·on ülnek, emiatt nagyobb területen helyezkednek el. Ezért 1ehéz valamennyi gumót felszedni a fészek ből! Héjuk színe ehet fehér vagy sárga, de leggyakrabban olyan színű, mint l rózsaburgonyáé. A gumók húsa hófehér. Felszínük ripa:sos, barázdált, összetett, nehezen tisztítható.

Termesztése

1\. csicsóka a nyirkos, üde talajokat kedveli, ahol a talajvíz ;zintje fél méternél mélyebben van, de a leggyengébb talaokon is megél. Megterem a seké/y termőrétegű, kötött, sőt a rutóhomok talajú területeken is. A kert sarkában van a helye, ahol más, igényesebb növélyeket valami ok miatt nem lehet megtermelni. Nagyon jó ;zolgálatot tesz gyeptörésben és akkor, ha a kezdő kertész ~yomos, gyepes telket vesz művelés alá. Pionírnövény! Természetesen a csicsóka is meghálálja az istállótrágyá!ást és a nitrogént, foszfátot és kálit tartalmazó műtrágyá­

~at.

A klíma az ország minden vidékén megfelel a csicsóka :ermesztéséhez. Gumója ültetésével szaporítjuk. Legjobban a "földből :Oldbe" módszer vált be, vagyis az olyan ültetés, hogy a :Oldből kiszedett gumókat azonnal elűltetik más helyen. Erre bőségesen van idő, mert a csicsóka ültetési ideje októ'ertől május elejéig tart, de a legjobb március végén ültetni. Föltétlenül ajánlatos a tavaszi ültetés a bekerítetlen, erdő ~özeli kertekben, mert a gumókat a vaddisznók előszeretet-

189

tel túrják ki. (A csicsóka leveles szára viszont az őzek, a szarvasok és a nyulak kedvelt takarmánya.) Ahol egyszer megtelepítettük a csicsókát, ott nem kell néhány évig újra ültetni, mert a kiszedéskor rendszerint marad a földben annyi gumó, amennyiből a következő évben is fejlődnek bokrok, 4-5 évi egy helyben maradás után azonban a gumók annyira elaprózódnak, hogy akkor új helyre kell őket telepíteni. A töveket egymástól 5(}-60 cm-re ü/tessük. A gumók legalább 6 cm mélyen legyenek a talajfelszíne alatt. Legjobbak a 40-50 g-os vetőgumók, amelyeket- ha kevés van belőlük - hosszában ketté is vághatunk. A csicsóka kezdetben lassan nő. Ebben az időben a tövek környékét kapálással kell gyommentesen tartani. Később a hajtások növekedése fe/gyorsul, és a lombozat annyira beárnyékolja a talajt, hogy a gyomok meg sem élnek alatta. A kifejlett gumók szedését október elején kezdhetjük meg, de folyamatosan is szedhetjük még télen is. Arra kell ügyelni, hogy minden gumót kiszedjünk, nehogy a következő évben akaratunk ellenére hajtsanak ki. Kártevő ritkán támadja meg. Olykor fordul elő, hogy a lomhozatát a lisztharmat megfertőzi vagy fehérpenészes rothadás lép fel. Előző esetekben egy permetezés elegendő, míg az utóbbi betegség ellen a lomb elégetésével védekezhetünk. Egy bokor alól 5-8 kg gumó t szedhetünk fel. Felhasználása

A csicsóka fontos diabetikus eledel lehetne. A 20-28% szárazanyagot tartalmazó gumókban 14-16% inulin és polifruktozánok (levulóz, szinantrin) vannak. Az ezekből keletkező fruktóz (gyümölcscukor) könnyebben és gyorsabban emészthető a répacukornáL A fruktóz t a cukorbetegségben szenvedők szervezete a vércukorszint emelkedése nélkül hasonítja át. Nem tudta ezt még a nagy tekintélyű Galgóczy Károly uram, aki a Kertészet kézikönyve című munkájában (1896) még így ír: " ... a csicsóka mint emberi eledel alig jöhet szóba, fő jelentősége az, hogy hitvány, félreeső területeken, hol egyéb alig termeszthető, meglehetős disznólegelőt lehet segélyével alakítani, szárai pedig juhtakarmányt és tüzelő­ anyagot szolgáltatnak." /90

Ma már tudjuk, hogy emberi fogyasztásra is alkalmas. Ha a gumókat főzés előtt vízben áztatjuk, akkor az édeskés ízük is eltűnik. Változatlanul fennáll azonban a gond a tárolással, mert csak alacsony hőmérsékletű, elég magas légnedvességü helyiségben nem fonnyad meg. Nyirkos homokban azonban tapasztalatom szerint - hónapokig eltartható. A legjobb módszer: mindig annyit kiszedni belőle, amennyit azonnal fe/használnak . A burgonyához hasonlóan készíthető el; saláta, köret, töltelék, kirántott, sült ételek alapanyaga. Tisztítása nem könnyű, mert a dudoros felületéről a héját elég hosszadalmas munkával lehet eltávolítani. Az utóbbi években ipari célokra is használják. A gumókból - a burgonyához hasonlóan - szeszt főznek (l t-ból 70-120 lszesz állítható elő), és fruktózt is gyártanak. Franciaországban nagy jövőt jósolnak a esicsókából előállítható üzemanyagnak. De visszatérve még egyszer a kertbeli hasznosítására! A kert gondozójának minden ősszel megismétlődő problémája, hogy mivel kötőzze be a díszfüveket, a rozmaringbokrokat és a fagyérzékeny örökzöldeket? Nos, a csicsóka levágott, lombos sz ára erre a célra kiválóan alkalmas. És a vadászok is ismét f elkaralhatnák a csicsókát. Kevés munkával meg lehet telepíteni az erdőszélekeil, ahol minden kezelés és gondozás híján is elszaporodik. A gumókat a vaddisznók egész télen előszeretettel lakmározzák, így nemcsak a vadállomány kondíció ja javul, de bizonyos mértékű kíméletet remélhetnek azok a kertek is, amelyek bekerítve vagy bekerítetlenül- sokat szenvednek a falánk vadállatok látogatásától, túrásátóL

!91

47. Bimbóskel

A megkésve fejlődő tövek levélkoronáját levágjuk; így a bimbók gy orsabban fejlődn ek ki.

ki az életének nagyobb részét a természetben - kertben, mezőgazdasági nagyüzem ben, erdőben- töltötte el, az akarva-akaratlanul szelektál az őt körülvevő é lől é n yek között. Akadnak, amelyekhez kevésbé kötődik és vannak, amelyekhez érzelmileg szorosan kapcsolódik. Ezen utóbbiak közé természetszerűen főként azok az élő l ények sorolódnak, "akikhez" valamilyen kellemes élmény, emlék fűző­ dik. Számomra a termelt növények közül a bimbóskel egyike az emlékezetes növényeknek. Hogy miért? Az ötvenes évek elején (amikor ezt a növényt a nagyközönség még alig ismerte nálunk) az akkor általam irányított állami gazdaság már termelt kelbimbót a Magyar Hűtőipar megrendelésére. A termelés eredményesnek bizonyult. A sikert azonban nem az eladott kelbimbóból származó tetemes jövedelem jelentette, hanem az, hogy a visszamaradt lombot és a felszecskázott szárat a tehenekkel etetve, a tejhozam ugrásszerűen megemelkedett, ami abban a tejszegény időben különösen örvendetes eseménynek számított. Talán ennek az élménynek a hatására kertemnek azóta is

A

!92

elmaradhatatlan terménye a bimbóskel; mini káposztafejeiből szép és ízletes köret készül az ünnepi asztal számára, a szárát és a leveleit pedig- saját állatállományom nem lévén - a szomszéd csirkéi fogyasztják el jó étvággyal. Vavilov szerint a káposzta géncentruma a mediterránvidéken van. A növénynek sok évezreden át nem alakultak ki változatai. Az egyiptomiak például csak a simalevelű káposztát ismerték. N agy Károly Capitutaré-jában már megemlíti a karalábét, és a 12. századbeli irodalmi emlékekben szó esik a kelkáposztáról, a fehér és vörös fejes káposztáról is. Valószínűleg jóval később alakult ki a ke/káposzta, majd a 16-17. században tűnt fel a karfiol. Végül legutolsóként ismerte meg az emberiség a bimbóskelt. A 19. században Belgiumban nemesítették ki, és ezért nevezik az angol nyelvben brüsszeli káposztának (brussel sprouts). Galgóczy Károly: Kertészet kézikönyve című, 1896-ban megjelent munkájában, amely pedig az alcím szerint "tüzetes utasítás a konyhakertészet, gyümölcstenyésztés és virágmívelés körében", még hiába keressük a bimbóskelt! Külleme különlegesnek mondható, mert semmi más, nálunk termelt növényhez nem hasonlatos. Méteresre megnövő szárán, a levelek tövében nőnek a diónyi, káposztához hasonló szerkezetű bimbói, kedvező esetben akár 100 darab is egy tövön. Önmagában is dekoratív jelenség, akár a virágágyban is megállja a helyét. Kétéves növény, amely az első évben csak a vegetatív szerveit fejleszti ki, és a második évben hoz magot. A nálunk termelt bimbóskelek javarészt hibridek (a magtasakon F 1 jelzés látható), és ezek magja továbbtermesztésre nem · alkalmas. Termesztése

A bimbóskel nem igényes növény, szinte minden kertben megtermelhető. Mégis inkább a középkötött, kissé meszes talajok növénye. Homokon igen sokat kell öntözni. A kertben a frissen trágyázott ágyásban kapjon helyet; különösen előnyös számára, ha a földet komposzttal gazdagítottuk. A bimbóskel ugyanis több kálit és kevesebb nitrogént igényel. Túlzott nitrogénadagolás esetén a bimbói kinyílnak, és lazák lesznek. Igen jelentős a növények bórigénye, ezért ajánlatos őket bórtartalmú lombtrágyával egyszer-kétszer megpermetezni. Sok fényt igényel, ezért nem szabad sűrűn ültetni, de nem 193

előnyös a fák árnyékában sem nevelni, mert itt nem fejlőd­ nek ki a bimbói. Csak három-négy évenként ül tessük ugyanarra helyre, nehogy a kártevői és betegségei módfelett elszaporodjanak. A bimbóskel vízigényes növény - jóllehet a káposztafélék között a legjobban viseli el az időszakos szárazságot. Lehetőség szerint öntözhető helyre ültessük. A mi körülményei nk között a bimbóskel másodtermén ynek számít, mert viszonylag későn kerül a veteményeskertbe. Előterménye lehet a zöldborsó, a retek, a fejes saláta, a spenót, a karalábé vagy a zöldhagyma. J ó módszer az is, ha a palántáit uborka- vagy zöldbabvetés közé ültetjük. Ennek kettős haszna is van: területet takarítunk meg vele, mert a palánták kezdetben igen lassan növekednek, és az uborka, illetve a bab számára szélárnyékot is nyújt a viszonylag nyurga növésű és nagy lombú bimbóskel. A magjait cserépbe, ládába vagy- ha sok palántát akarunk nevelni - palántanevelő ágyba vetjük el május közepén. A csírázó magvak 5-6 nap alatt kikelnek; a palántákat föltéve, hogy nem állnak nagyon sűrűn - nem szükséges átűltetni. Hathetes korukban, 4-5 levelesen ü/tessük el a palántákat a veteményeságyásba. Helybe nem szoktuk vetni, mert ez pazarlás volna a drága vetőmaggaL Ha mégis, akkor a sűrűn álló palántákat át lehet ültetni a veteményesk ert más helyére. Az alacsony növésű fajtákat 50 x 50 cm-re, a nagyobb termetűeket 70 x 70 cm távolságban űltessük egymástól. Túlságosan ne takarékoskod junk a hellyel, mert a sűrűn álló növények bimbói kicsik és lazák maradnak, tehát használati értékük csökken. Jó helye van a bimbóskelnek a kerítés mellett egy sorban vagy a virágos- és a veteményesk ert közé térelválasztónak ültetve, mert az egyenes, derék növények úgy állnak egymás mellett, mint a díszőrség tagjai. Kiültetés után rendszeresen gondoskodju nk az ágyás gyommentességéről és a talaj lazításáróL A növények között óvatosan kell munkálkodn i, mert a levelek nagyon törékenyek. A bimbóképződés megindulása előtt egyszerkétszer permetezzük Volldünger vagy Wuxal előírásos oldatával. Szeptemberb en, amikor a bimbók fejlődése felgyorsul, az oldalleveleket kitördeljük, de a levélkoronát meghagyjuk. Így a bimbók több fényhez és tápanyaghoz jutnak, és jobban kifejlődnek, zártak, kemények maradnak. Októberben

/94

a levélrózsa közepét is kivághatjuk, és ezt nagyon zsenge kelkáposztaként használhatjuk fel. A bimbóskelnek elég sok kártevője van. A kis palántákat a nyári, száraz és meleg idöszakban gyakran támadják meg a földibolhák. Késöbb a káposzta- bagolypille hernyója rágja a lombot, a levéltetvek telepednek meg rajta, és késő ősszel a meztelen csigák lepik el. A kifejlett növények jól tűrik a hideget, sőt a kemény téli fagyokat is. A növények közül csak annyit kell fe/szedni, amennyinek a bimbóita háziasszony felhasználja. A többi tő a helyén maradhat, és ezeket folyamatosan takarítjuk be. A téli fagy még előnyös is, mert a bimbókban ennek hatására fokozódik a cukortartalom, és csökken a "káposztaíz". Egy tő 250-600 g bimbót terem. Négyfőnyi család számára 15-20 tövet űltessűnk. Fe/használása

A kelbimbók beltartalmi értéke j e le ntős: sok A-, B 1-, S zés C-vitamint tartalmaznak, és számottevő az emészthető rost- és fehérjetartalmuk is. Nagy értéke, hogy kifejezetten téli zöldség, tehát akkor kerülhet a család asztalára, amikor viszonylag kevés és drága a friss zöldség. Akinek a kertje távol van a lakásától, az kénytelen a kelbimbó termését a fagyok előtt leszedni. A legjobb eltartási módnak a háztartási m élyhűtés kínálkozik; a megválogatott bimbók torzsáját simára vágjuk, sós vízben néhány percig elöfözzűk, és nejlonzacskóban lefagyasztjuk. A friss és a fagyasztott kelbimbóból könnyen és gyorsan készíthetök a korszerű ízlésnek megfe lelő, tápláló, de nem hizlaló ételek.

/95

48. N aspolya

Termőrügyei a vesszők és t e rmőrészek v égén vannak. Ezért a vesszőket tilos vissz avágnil Csak az idős bokrokat kell ritkít ani.

Vis

termetű

fa vagy többnyire tövétől ágas bokor, kettős célt is szolgálhat: ízes gyümölcse akkor fogyasztható, amikor nem vagyunk bőviben a gyümölcsne~, ezért joggal soroljuk a gyümölcstermő növények közé. De besorolhatjuk a díszcserjék társaságába is, hiszen molyhos, lándzsás levelei, sűrű lombja, csinos alakja, valamint 3-5 cm átmérőjű, május közepén nyíló fehér virágai erre is jogot adnak. A családi ház kertjében, a hétvégi kertekben mindenesetre érdemes legalább egy naspolyabakrot telepíteni. A naspolya hazája Közép-Ázsiában, a Kaukázus déli lejtőin van. A Balkán-félsziget országaiban vadon terem, de a kertekben szívesen ültetik. Melegigényes növény lévén a Kárpát-medencénél északabbra nemigen merészkedik. Német vendégeimtől gyakran kérdezem, hogy ismerik-e a "mispel"-t, de többnyire tagadó választ kapok tőlük . Ezek után nehéz volna megnyugtató választ adni arra, hogy a jó öreg Linné Károly miért adta a naspolyának a "germanica" speciest. Rendszertanilag a lágymagvú almás te rm ésűek közé tarto-

.l'\.. amely a kertekben

!96

zik, vagyis az almának, a körtének és a birsnek a rokona, annak ellenére, hogy a magjai kemények és nehezen csiráznak. Még azt se tudjuk teljes bizonyossággal, hogy mióta termelik nálunk a naspolyát. Annyi azonban kétségtelen, hogy az első magyar gyümölcsfaiskolai árjegyzék, amelyet Bodor Pál 1812 szeptemberé nek l. napján, Kolozsvárott jelentetett meg (és amely nem kevesebb, mint 34 almafajtát és 22 körtefajtát ajánlott a nagyérdemű vásárlóknak!) az egyéb gyümölcsnemek kategóriáiában a "naspolyát" is felsorolja. Ennek ellenére a mai napig indokolatlan ul mellő­ zött és mostoha gyümölcs maradt. Hogy honnan származik a neve? Minden valószínűség szerint a latin mespila szóból, illetve annak elolaszosodott nespula változatábóL A Schlagli-magyar szájegyzék (1400-1410) 1553. tétele is nespula néven említi. Számos népies neve kűzűl a leggyakoribb a lasponya és a miszpolya. Termesztése

Aki naspolyát akar a kertjében ültetni, az föltétlenül oltványt vásároljon. Lehet ültetni magról kelt vagy sarjból fejlődött csemetét is, ezek azonban jóval kisebb gyümölcsöket hoznak, fájuk pedig többnyire tövises, aká csak a vadkörte és a galagonya. A faiskolákban naspolya-, körte-, alma- vagy birsalanyra szakták szemezni, illetve oltani, de előfordul, hogy a galagonyát választják alanynak azért, hogy a bokor kis termetű maradjon. A csemete a faiskolában két év alatt cseperedik kiültethető növénnyé. A naspolya a meleg tájak szülötte, nálunk se szereti a hideg fekvést. Legjobban a napos, félárnyékos helyeken érzi magát, épületek, falak északi oldalára ne ültessük. A téli hideget viszont jól elviseli, és a kora tavaszi fagyok se szaktak kárt tenni a késó'n nyíló virágokban. Gyökérzete sekélyen terjed, ezért nincs szüksége mélyrétegű talajra. Különben se válogat a talajokban, de legszebben a kissé nyirkos, tápdús talajokban fejlődik. Sovány, száraz területen föltétlenül öntözni kell. A rendszeres trágyázást az én kertemben bőséges terméssel hálálja meg. A naspolya virágai öntermékenyek, nincs szükségük más fajta vagy más egyed virágporára ahhoz, hogy a virágból gyümölcs fejlődhessék. Ez nagy előny, mert ily módon a naspolya társ nélkül is ültethető. Egy átlagos család számára elegendő is egy bokor termése annál is inkább, mert egy 197

kifejlett, egészséges naspolyabokor 40-50 kg gyümölcsöt képes teremni. Fajtái a gyakorlatban nem ismertek, jóllehet Mohácsy Mátyás: A gyümölcstermelés kézikönyve című korszaknyitó művében megemlíti a Nottinghami, a Hollandi és a Házi naspolyát. Ezeket azonban manapság már hiába keresnénk a faiskolai lerakatok kínálatában. Ezért egyszerűbb, ha igényünket arra korlátozzuk, hogy a naspolya gyümölcse nagy legyen. A naspolya nem igényel sok gondoskodást, nincs is vele baj, mert rendszeresen terem. Egy dolgot azonban föltétlenül meg kell jegyezni: a naspolya vesszőit nem szabad megmetszeni. Aki ugyanis bekurthja a vesszőket, az a termést vágja le a bokorról, mert a naspolya termőrügyei a vesszők csúcsán állnak. Nemegyszer találkoztam olyan kertbaráttal, aki a naspolya terméketlenségére panaszkodott. Kérdezgetésem eredménye mindig az volt, hogy ő bizony tavasszal úgy akarta a naspolyabokrot terrnőre bírni, hogy az ősziba­ rackhoz hasonlóan metszette meg. Az idősebb naspolyabokrokat is csak ritkítani szabad, tehát szükség esetén a nagyon sűrün álló ágakat tőből fűré­ szeljük ki, és semmiképpen se feledkezzünk meg a sebek gondos kezeléséről! A naspolya jól tűri az if.jítást is, ezért a nagyon idős, felkopaszodott, felnyurgult bokrokat érdemes megifjítani. Erre lombfakadás előtt, tavasszal kerüljön sor. Ügyeljünk arra, hogy a koronát alkotó, megmaradó 5-6 vázág egyenletesen helyezkedjék el, és megközelítően azonos erősségű legyen. A vázágak végén föltétlenül maradjon egy egyéves vessző, amely a továbbnövekedé st biztosítja. Betegségek és kártevők a naspolyát nem szokták megtámadni. Ennek az okát abban kereshetjük, hogy a növény minden része sok csersavat tartalmaz. Felhasználása

A naspolya különleges alakú gyümölcse utóérő, vagyis a fárólleszed ve még nem fogyasztható. Lippai János, a Posoni kert-ben erről így ír: "A noszpolyafa gyümölcseit, minek előtte meglágyul, akkor szedik: de jobb, ha a fáján hagyják, hogy egyszer vagy kétszer megcsípje a dér, s édesebb leszen. Ha elébb leszedik, s szalmára rakják, úgy is meglágyul, és akkor eszik őtet nyersen, mert főve nem láttam". A 17. század kertészének bölcs tanácsát ma is jó szívvel 198

fogadhatjuk meg. A naspolyát október végén-novembe r elején ajánlatos leszüretelni. A kemény, élvezhetetlen gyümölcsöket egy rétegben rakjuk ki a padláson vagy a kamrában. Nedves, párás helyen a penészesedését úgy előzhetjük meg, hogy a helyiségben a hordók kénezéséhez használatos kénlapot égetünk el. Az se baj, ha fagy éri őket. December végére - ha szerencsénk van, akkor karácsonyra - a gyümölcsök fokozatosan megpuhulnak, színük sötétebbre vált. Ízük édes, kellemes, jellegzetes. A naspolya igen tápláló gyümölcs. Nagy értéke, hogy a naspolya akkor válik élvezhetővé, amikor szerény a gyümölcsválasz ték, hiszen a déligyümölcsön kívül karácsony és újév táján csak a saját termelésü téli alma, a téli körte és a felaggatott csemegeszölő kerül a család asztalára. Az ünnepnapok gyümölcstálját a naspolya is színesíti, sőt még a karácsonyfára is fellehet függeszteni - ahogy régen a dióval és az aranyalmával gyakorolták. Lekvárt, sőt zselét is lehet belőle főzni, mert sok pektint tartalmaz. Fája nagyon szívós, az esztergályos- és az asztalosiparban megkülönböztet ett értéke van. A fas z abrászok is sokra értékelik. A bokor kérge és a levelei is jelentős mennyiségü csersavat tartalmaznak, ezért régebben cserzésre használták. A kéreg főzetét a népi gyógyászatban vérzések csillapítására, a magvak főzetét pedig vesekő elhajtására alkalmazták.

/99

49. Sárgaré pa

A sárgarépa magjai lassan csiráznak, ezért ajánlatos a vető­ barázdát alaposan megnedvesíteni, és a talajlakó kártevők ellen fertőtlenítőszer t kiszórni.

ki veteményeskertet tart fenn, vagy éppen most készíti a következő évi vetések tervét, semmiképpen se feledkezzék meg a sárgarépáról, erről az oly gyakran fogyasztott zöldségfélérőL Nagy kár, hogy kiváló étrendi tulajdonságait nem használjuk ki eléggé, sőt még mindig él sokakban valami sanda előítélet a sárgarépával szemben. Igaz viszont, hogy gyerekeinket sokszor azzal biztatjuk a sárgarépa-főze­ lék elfogyasztására, hogy jól fognak tőle fütyülni . A közép-ázsiai géncentrumból vándorolt nyugat felé, és feltehetően a mórok telepítették át az Ibériai-félszigetre úgy, hogy spanyol közvetítéssel jutott el Európa többi országaiba. Fajai szinte minden kontinensen megtalálhatók. Egyik ősi formája - a vad murok - nálunk a réteken, lege lőkön, szántóföldeken gyakori gyom. Fogyasztása- egyesek szerint- igen régi eredetű. Vannak azonban más vélemények is. Mándy György: Hogyan jöttek létre kultúrnövényeink? című könyvében azt írja, hogy a sárgarépa ikerkaszattermését (egyszerüen: magját) megtalálták az ősember svájci cölöpépítményeinek tóüledékében. Ez azonban szerinte még korántsem bizonyítja azt,

A

200

hogy az ősember valóban fogyasztotta volna a sárgarépa gyökerét, hiszen a húsos gyökér nem marad t meg az iszapban. Sokkal valószínűbb, hogy a cölöpépítmények lakói a fekhelyüknek használt szénával együtt vihették lakóhelyükre a sárgarépa felmagzott szárát is. Ennek termései hullottak a tóba a padozat repedésein át, és marad tak "tanúként " a múltat kutató utókor ra. A sárgarépa tehát valószínűleg csak az i. sz. l. század óta szerepel az emberiség étlapján. Koráb ban a pasztin ák töltötte be azt a szerepet, amit most a sárgarépa. Az első írásbeli emlék a sárgarépa fogyasztásáról Ibn Al Avam, arab tudóstó l származik a 12. századból; ő már különbséget tesz az ízletes, vörös színű és a zöldesbe hajló, sárgás színü répa között. Ez utóbbi magasan kiemelkedett a földből (akárcsak a mostani takarm ányrép ák némelyike), mert csak attól zöldül hetett meg, hogy a koroná ját a napfény érte. Nemesítése már a 16. században megkezdődött. A legismerteb b Nantesi-karotta 1864 óta, megszakítás nélkül egyike a legjobb fajtákn ak. Kiemeit táplálkozási értékét nagy (6-12 mg/100 g) karotintartalmának köszönheti. Ez a vegyület az A-vita min etegségeket és előanyaga, aminek a hiánya különféle szemb okoz. ) látási elégtelenséget (farkasvakság Termesztése

A sárgarépa viszonylag hidegtűrő növény. Magjainak csirázása már 4-6 oc hőmérsékleten megkezdődik, de fejlődésé­ nek optimurna 16-18 ·c-on van. Nem nagy a fényigénye sem, ezért köztesnövényként is termeszthető. A könnyű, laza, mérsékelten meszes talajok növénye. Jól díszlik a meszes öntéstalajokon és a láptalajokon is. A tápanyagok közül nagyobb mennyiségben a kálit követeli meg. Azt az ágyás t, ahol a vetemé nyeske rtben sárgar épát kívánunk termeszteni, már az előző év őszén mélyen ássuk fel, mert a sekélyen megpo rhanyí tott talajban a sárgarépa gyökere elágazik, lábas lesz. A magvetés ideje korán tavasszal, a fagyok elmúlt a után van. Az elgereblyézett talajban 20-25 cm-re jelöljük ki a sorokat egymástól. Ha száraz az idő, akkor a kihúzo tt vető­ barázdát alaposan öntözz ük be, mert a sárgarépa magja lassan csírázik. Mint általában az olajat tartalmazó magok, ez is nehezen veszi fel a vizet, M hétig is elfekszik, amíg 201

végül kikel. Ezért szokás a gyorsan csírázó hónapos retekkel együtt vetni; ez a növény jelzi a sor helyét, és lehetővé teszi, hogy a sárgarépát még kikelése előtt megkapáljuk, talaját megpor hanyíts uk, és ezzel kezdeti lassú növekedését elősegítsük.

A mag 2 cm mélyen kerüljön a talajba, és fölötte a földet alaposan tömörítsük a gereblye fokával vagy lapát fonákával; ez meggyorsítja a magok vízfelvételét és kikelését. Amikor a növénykék két-hár om levéllel rendelkeznek, akkor a vetést ki kell egyeini úgy, hogy a szomszédos növények egymástól 5-6 cm-re álljanak. Erre a munkára nincs szükség akkor, ha drazsírozott magot vetettünk. A sárgarépavetést gyakran kell kapálni, nemcsak a gyomok elleni küzdelem céljából, hanem azért is, hogy a talaj felszíne mindig laza, porhanyós legyen. A hosszabb tenyészidejü sárgarépákat két-hár om alkalommal fejtrágyázzuk vagy lombtrágyával permetezzük meg. Vízigényes növény lévén, meghálálja az öntözést. Különösen a magok csirázása idején és a gyökértest kialakulásakor van szüksége sok nedvességre. A folyamatosan, erélyesen növekvő sárgarépa sokkal kellemesebb ízű és szöveti szerkezetű, mint azok, amelyek a szárazság miatt szakaszosan növekedtek. A rövideb b tenyészidejű fajtákat másodterményként is vethetjük - fejes saláta, zöldborsó után - egészen június közepéig. Megkísérelhetjük a novemberi vetést is; az ekkor földbe kerűlt magok korán kikelnek, és ezek szedhetők a leggyorsabban tavassz al- föltéve, hogy a kemény, szigorú tél nem pusztítj a el a duzzadó csírákat. A sárgarépa kétéves növény, amely az első évben a gyökerét fejleszti ki, és csak a másódik évben hoz magszárat, virágot és érlel magot. E szabályszerűség ellenére előfordul, hogy a növények egy része már az első évben felmagzik. Ennek az oka rendsze rint a nem megfelelő vetőmag. Gondos an válasszuk meg a vetendő fajtát, mert azok nem helyettesítik egymást. Frissfogyasztásra a rövid (80-90 nap keléstől a szedésig) tenyészidejű fajtáka t válassz uk. Ezek gyökere rövid, zamatos, húsuk kissé laza, tárolásra nem alkalmas. Ilyen fajta a Párizsi hajtató és a Duwicki. Átmeneti fajta a szép, hengeres répát fejlesztő Nantesi-karotta. E/tartásra hosszú ( 180-200 nap keléstől a szedésig) t enyészidejű fajtáka t vessünk. Ezek répája hosszú, húsuk tömött, jól tárolható. Ilyen fajta a Fertődi vörös. A rövid tenyészidejű fajtákat folyamatosan szedjük fel a 202

aminek következtében a földben maradóknak több hely jut. A hosszú tenyészidejűeket addig tartjuk a földben, amíg lehet, mert - 3-5 ·c-os fagyot még elviselik. Ásóval

kertből,

emeljük ki

őket

a földből, nehogy egy részük beszakadjon.

Gyakori betegségük a szklerotíniás rothadás, a lisztharmat; a kártevők közül a sárgarépalégy és a gyökérgubacsfonálféreg rontja a terméskilátásokat. Sok bosszúságot okoz a kertészeknek, hogy a cserebogarak pajorjai, a mocskospajorok, a drótférgek és lótücskök különösen kedvelik a sárgarépa édes gyökerét. Ezért, ahol e talajlakó kártevők megjelennek, a talajt fertőtlenítsük. Felhasználása

Sárgarépára egész évben szükség van. A háziasszonyok és a hivatásos szakácsok a jól pucolható, hengeres, a szívrésznél is narancssárga (nem zöld!) répafajtákat kedvelik. Lombja - a petrezselyemmel szemben - nem ehető! Nagyon ajánlatos kisgyermekeknek nyersen adni, hogy a toguk erősödjék. Többnyire levesek ízesítésére használják, és csak kevés szakács készít belőle köretet vagy salátát. A sárgarépa gyökereit pincében, nyirkos homokba rétegezve tárolhatjuk az új termés megjelenéséig. Nagyobb mennyiséget veremben szoktak eltartani. Kamrában, polietilén zacskóban vagy z sákban is tárolható l-2 hónapig. Erre a célra csak megmosott, megszikkasztott, egészséges, sérüléstő l és betegségektől mentes répákat válasszunk. A repedt, hibás, lábas, törött sárgarépákat takarmányoz ásra használhatju k fel. Nyersen vagy főzve valamennyi háziállat szívesen fogyasztja: a tej és a tojássárgája sárgább, a lovak szőre pedig simább, fényesebb lesz tőle .

203

50. Mandula

A mandula virága nagyon érzékeny a fagyakra. Későn virágzó faitákat ü/tessünk.

a kívánesi a személyes véleményemre: a Balaton északi partvidéke nem a nyári, vízbe hívogató, forró napH sütésben a legszebb. Nem is amikor

ősszel, pedig harsogva színesednek a lombok, és a szüret édes illatától terhes a levegő, hanem kora tavasszal, amikor a mandulafák virágoznak. Amikor az utak mellett, a domboldalakon, a parlagterületeken és a kertekben halvány rózsaszín szirompompába öltöznek a fák. Nagy kár, hogy olyan kevés megbecsülésben van része ennek az értékes gyümölcsöt termő fának, hogy hovatovább több lesz a magról kelt, mint az ültetett, több a gondozatlan, mint az ápolt, és több a termését hiába kínálgató , mint a gondosan leszüretelt fa. A mandula hazája Nyugat- és Kelet-Ázsia. A mediterrán országokban leggyakoribbak a magról kelt fák, amelyek 3-8m magasságot érnek el, szabálytalan koronát fejlesztenek, kérgük ripacsos, gyakran furcsán csavarodott. A felületes szemlélő számára sok hasonlóságot mutat az olajbogyót termő olajfához, és külföldről - főleg az északi államokból- érkező turisták gyakran úgy vélik, hogy olajfákat látnak a szelíd Pannóniában.

204

Régi írások nemigen szólnak a termeléséről, de bizonyosra vehető, hogy a rómaiak korában került a Kárpátmedence melegebb részeire. Az l. és 2. századból való római sírokban már találtak mandulatermést. A mandula szó is latin-olasz eredetű (mandorla). Janus Pannonius (1434-1472) latin nyelven írt egy allegorikus költeményt, amelynek a címe: Egy Pannóniában nőtt mandulafáról. Ebből világosan kitűnik, hogy a Dunántúlon nemcsak ismerték, de termelték is a mandulát. A háziasszonyok és a cukrászok évszázadokkal ezelőtt is gyakran és szívesen használták fel a mandula ízes magját a tésztafélék készítéséhez. Ezért az ország számos területén állt több-kevesebb mandulafa. Nagyobb, összefüggő gyümölcsöskerteket azonban csak a filoxéravész után alakítottak ki azokon a területeken, ahol a szőlő kipusztult. Egy másik fellendülés 1950-1965 között jelentkezett, amikor a meszes, meredek domboldalak hasznosítását mandulatelepítéssei képzelték megoldhatónak. (Magam is részese voltam annak a nemes, de végül is kudarcba fulladt akciónak, hogy a "zergejárta" területeket robbantással készítsük elő a mandulatelepítésre.) A gépi betakarítás megoldatlansága azonban véget vetett ezeknek a szép reményeknek. A háziés ház körüli kertekben azonban nagyon is érdemes néhány mandulafát ültetni. Termesztése

A mandula melegigényes növény. Középhegységeink képezik elterjedésének és termelhetőségének északi határát. Mandulafát csak ott érdemes ültetni, ahol a nemes szőlőfajták is beérnek. Legjobb termőhelyei a kissé emelkedettebb, védett, déli domboldalak. Nyugati és északi fekvésbe, huzatos völgybe, lefolyástalan, fagyzugos területre nem érdemes mandulafát ültetni. A talajjal szemben kevésbé válogatós. Legjobban a tápdús agyagtalajokon tenyészik, de megél a száraz, meszes, középkötött területeken, sőt a vékony termőrétegű domboldalakon is. A mandulafa rendkívül mésztűrő növény: a talaj 50%-os mésztartalma esetén is megél. Viszonylag kevés vízzel is beéri. A kerti környezetet nagyon rosszul tűri, mert míg a többi növények öntözést követelnek, addig a mandulafa a párás, nedves környezetben folyamatosan a moníliafertőzés következményeivel küszködik. Olyan kertben, ahol a fák ön-

205

tözött, nyírott gyepben állanak, a mandulafákon az állandó metszegetés ellenére rendszeresen megjelennek a monília miatt elhervadó hajtásvégek, ami egyáltalán nem szép látvány a szakember számára. Rendszertelenül terem, mert télen és tavasszal gyakran elpusztítja virágrügyeit a fagy. Különösen veszélyes jelenség az, hogy a virágrügyek a január-februári átmeneti felmelegedés hatására duzzadni kezdenek; ha ezt ismét lehű­ lés követi, akkor a rügyek nagy valószínűséggel elfagynak. Ezen azzal lehet segíteni, hogy a korai virágzást - például a fák törzsének meszelésével vagy erre alkalmas vegyszerek kipermetezésével- késleltetjük, illetve későn virágzó fajtákat ültetünk. A rendszertelen termés másik oka az, hogy a mandulafajták önmeddőek, vagyis egy más fajtájú fa virágporára van szükség a virágok megtermékenyüléséhez. Ha nincs a közelben virágport adó másik mandulafa, akkor nemigen számíthatunk jelentős termésre. Némi pesszimizmussal azt kell mondanom, hogy öt évből egy évben számíthatunk teljes termésre; három évben meg kell elégednünk a közepes terméssel, és egy évben terméskiesésre kell számolnunk. Az ültetéshez ne használjunk magról kelt csemetét, hanem vásároljunk a faiskolai lerakatban mandulaalanyra szemzett, nemesfajtájú oltvány t, amelynek24m2 tenyészterületet adjunk. A csoportosan telepített mandulaoltványok térállása 6 x 4 m legyen. A fácskákat négy éven keresztül alakító metszésben kell részesíteni. Így laza, kissé szabálytalan korona alakul ki. A terrnőre fordulás után már csak ritkító metszésre lesz szükség. Az erős metszés hatására új ágak törnek elő a koronából, de gyakori az ennek hatására bekövetkező mézgásodás is. Ezért az ágvágó fűrésszel bánjunkúvatosan, és a mézgafolyásokat kezeljük gondosan. A mandula is meghálálja a trágyázást. Két-három évenként ássunk be a fák koronacsurgójába 20-30 kg érett istállótrágyát vagy komposztot, és évente adjunk a kifejlett fáknak 1-1,5 kg vegyes mütrágyát. A fákat sokféle betegség és kártevő fenyegeti. Ezek közül a leggyakoribb a pajzstetű, a levéltetű, a kéregmoly, a klaszterospóriumos levéllyukacsosság és a monília. Emiatt a tél végi lemosó permetezést és 2-3 nyári permetezést nem ajánlatos megtakarítani. A mandula magja édes és keserű lehet. A termelt, édes magvú fajták papír-,jélpapír- és kemény magvúak lehetnek. 206

Vannak közöttük olyan vékony héjúak, hogy kézzel is feltörhetők; igaz, ezeket - ha a földön hevernek - a madarak és a mókusok is előszeretettel fogyasztják. Ilyenek az Akali és a Burbank, amelyek emellett még fagyérzékenyek, és bizonytalanul is teremnek. Helyettesítésükre szolgál a papírhéjú Szigetcsépi 55 és a Budatétény l, valamint a keményhéjú Budatétényi ll és 13. A szüretet akkor kell megkezdeni, amikor a külső, zöld burok felreped. A termések leverése, lerázása a fáról nehéz és időt rabló munka, de a betakarítás ezzel még nem is fejeződik be, mert folytatódik a pucolással, a szárogatással és a tárolássaL A késői szüret kockázata az, hogy a termések a földre hullanak, és ott megbarnulnak, megpenészednek, használhatatlanokká válnak. Egy mandulafa termése- jó évben - 30-50 kg héjas mag lehet, ebbő l 10-15 kg mandulabél nyerhető ki. Felhasználása

még tüvel könnyen átszúrható z öldmandulát és cukrozott gyümölcs készítésére használja fel az édesipar. A nyers mandula bél- a barna héjával együtt is- nyersen fogyasztható, nagy tápértékü csemege, de erinél finomabb étek a sózott, pirított mandula, amelyet- minthogy fogyasztását követően az emberek inni kívánnak- az éjszakai mulatókban "palizab"-nak neveznek. Nagyhagyományú, mandulából készülő édesség a marcipán. A keserümandulából, amely emberi fogyasztásra nem alkalmas, olajat sajto/nak, és ezt a kozmetikai iparban használják fel. A mandulafaanyaga jó tüzelő, de ipari célokra nem alkalmas.

A

fejlődő,

befőtt

207

51. Téli körte

A vesszők tavaszi lekötözése meggyorsítja a termőrügyek kialakulását és a terrnőre fordulást. N e f eledkezzünk meg a gyümölcs ritkításról.

z ember szereti a körülötte tárgyakat és ket valamiféle értékrendbe sorolni, kiemeit rangot adA ni nekik vagy hangsúlyozni vele. Azt mondlevő

élőlénye­

esendőségüket

ják például, hogy az oroszlán az állatok királya, a sas a levegő királya, a tokaji a borok királya stb. Ha a körtének keresünk ilyen módon helyet a gyümölcsök között, akkor öt föltétlenül a gyümölcsök királynőjének nevezném ki. Elavult ez a rang, tudom, mégis jelzi, hogy egy kiemelkedő tulajdonságokkal rendelkező dologról van szó. Jelen esetben a körtéröl, amely fája sudár arányosságával, virágdíszes pompáj ával, fényeszöld lombozatával, gyümölcse ízével, illatával, zamatával, környezete iránti igényességével és érzékenységével emelkedik ki a társai közül. Mégis, mintha nálunk nem kapna illő megbecsülést ez a gyümölcs. Valahogy mindig háttérbe szorul a nagy tömegben termelt alma és a sokfajtájú őszibarack mögött. Igaz akadnak ebben az (álnok) értékrendben hátrébb kullogó társaiK is, mint pl. a hányatott sorsú kajszibarack és a lenézett szilva. A körtéből feje!lként és évenként - a statisztika szerint 208

-csupán 6 kg-ot fogyasztunk el, jóllehet a legkorábbi körtefajták már júniusban érnek, és a téli fajták akár a következő év húsvétjáig eltarthatók, vagyis a körte fogyasztási idénye nem rövidebb, mint az almáé, amiből viszont a fejadag a 25 kg-ot is meghaladja. A megtermelt mennyiség kétharmadát a kistermelők állítják elő. A törpe körtefák jól illeszkednek a családi és a hétvégi ház növényállományába, mert viszonylag kis helyet foglalnak el; sok gondoskodással, de nagy értéket teremnek és ellátják a családot hosszú hónapokon át értékes - és megbízhatóan vegyszermaradványoktól mentes - ízletes gyümölccsel. Homérosz a körtét az istenek ajándékának nevezi. Theophrastos (i. e. 370-286) pedig már különbséget tesz a vadés a termesztett körte közt, és tudja, hogy a nemeseket csak oltással lehet szaporítani. A magyar körtetermesztésről a középkorból vannak írásos emlékek. Gyűjtik a vackort az erdőkben, és termelik a körtét a kertekben. A cél az, hogy minél korábban érő körtéket állítsanak elő. Bécset is meghódította az Eleve érő, a Búzával érő, az Arpával érő és a Nyári Kármán körte. Termesztése

A körte termesztése több szaktudást igényel, mint bármely más gyümölcs, mert különösen a téli körték roppant igényesek mind a természeti körülményekre, mind a gondozásukra. A kiegyenlített, mérsékelten meleg klima gyümölcse. Ezért kedvezőbb számára a csapadékosabb Dunántúl, mint a kontinentális klímájú Alföld, ahol csak rendszeres öntözéssellehet eredményesen körtét termelni. A hosszabb tenyészidejű, későn érő körtefajták igényesebbek, mint a nyári érésű­ ek. A körte érzékeny a téli hidegre, a fák törzsén gyakran nehezen gyógyuló fagyfoltok jelennek meg, és e tekintetben is jelentős eltérések tapasztalhatók a különböző fajták között. Nagyon fontos, hogy a fákat helyesen készítsük fel a téli hidegre: a késői öntözés, a nitrogén-műtrágyázás és a késői zöldmetszés következtében a hajtások és a vesszők nem érnek be tökéletesen. Az ilyen fák még a mélynyugalmi állapotban is fagykárokat szenvedhetnek. A kora tavaszi hőmérséklet-változások is veszélyeztetik 209

a körtefák és a -l

termőrügyek

épségét. Virágzáskor már

oc hőmérsékletnél jelentős fagykárok keletkezhetnek.

A szél is ellensége a körtejdknak. A levelek a szél hatására könnyen elszakadoznak, megbarnulnak, elhalnak, a súlyos gyümölcsök pedig attól sérülnek meg, hogy egymáshoz vagy az ágakhoz ütődnek. Körtét - különösen a télikörte-fajtákat - csak jó talajon érdemes telepíteni, ahol a fa rendszeres vízellátáshoz és bő­ séges tápanyagellátáshoz jut. Legkedvezőbb számára a meleg, nyirkos, de vízáteresztő talaj. A karógyökere mélyre hatol, ennek ellenére nem viseli el a hosszabb ideig tartó csapadékhiányt. Erősen meszes talajon a gyümölcsök húsa kövecses lesz. A körtét vad- vagy birsalanyra szemzik. A vadalanyú csemetékből közepes törzsű fákat nevelünk, amelyek az S-6. évben fordulnak termőre. A birsalanyon állókból ma már a 2-3. évben termő törpefákat, sövényeket, termőkaros és karcsú orsófákat alakítanak ki. Régebben a redély mellett nevelt alakfák kialakítását valóságos művészetté fejlesztették, de erre ma már a kiskertekben sincs elég idő. Törekedni kell arra, hogy a körtefák tágasan álljanak, ezért a törpefákat legalább egymástól 4, a vadalanyon álló csemetéket 6 m-re ültessük. A körtecsemeték nem viselik el a mély ültetést! Nagy gondot fordítsunk a fák tápanyagellátására is. Már az ültetőgödröt lássuk el az első életszakaszhoz szükséges tápanyagokkaL A későbbi időszakban afoszforműtrágyák a megtermékenyülést és a gyümölcskötődést, a káliműtrágyák pedig a gyümölcs cukortartalmának kialakulását segítik elő. Az eiültetett fák törzse körüli talaj nedvességtartalmát megőrizhetjük árnyékoló trágyázássaL Az újab b vizsgálatok fényt derítettek arra, hogy az összes körtefajták gyakorlatilag önmeddők. Ha a saját virágporral megtermékenyü lt virágból gyümölcs fejlődik, az a parthenokarpiának (szűznemzésnek) köszönhető. Az idegen megporzás minden esetbenfokozza a megtermékenyülés mértékét, tehát a körtefajtákat vegyesen kívánatos ültetni. Nagy felkészültséget követel a fák metszése is. A terrnőre fordulás idejéig minden év tavaszán alakító metszésben kell a fákat részesíteni. Ha azt tapasztaljuk, hogy a termőrészek kialakulása késik, akkor segítségül kell hívni a vesszők lekötözését. Ennek hatására a következő évben a vessző hosszában termőrügyek keletkeznek, és a fa terrnőre fordul. A metszést - különösen a birsalanyú fákon - később is 210

folytatni ajánlatos, nem feledkezve meg a nyári zöldválogatásról sem. A nyári hónapok egyik legfontosabb ápolási munkája a körtefák öntözése. Többszö r és bőségesen kell pótolni a természetes csapadékot, hogy a fák hajtásainak növekedése akkor se mérséklődjék, amikor a gyümölcsök kinevelése sok vizet vesz igénybe. Ehhez persze könnyen felvehető műtrá­ gyák kiszórása szükséges. A megfelelŐ körűlmények között álló, egészséges körtefák csoportosan hozzák a virágaikat. Ha ezt még jó megtermékenyítés követi, akkor a kelleténél több gyümölcs fejlő­ dik ki . Ezeket ritkítsuk meg úgy, hogy egy csoportba n legföljebb két gyümölcskezdemény maradjon. A körte legjelentősebb betegségei: a varasodás, a monília, afabreás betegség és a körterozsda. Kártevői: a pajz stetvek, a körtelevélbolha, a sodrómolyok, a levéltetvek és a körtemoly. Ezek leküzdéséhez rendszeres permetezésekre van szükség. Fe/használása

A körte utáérő gyümölcs, ami azt jelenti, hogy a fáról való leválasztása után is tovább folyik a gyümölcsben az érés. A nyári fajtákat az érés kezdetén kezdjük szedni. Az őszi és a téli fajtákat pedig akkor, amikor teljesen kifejlődte k, de még zöld alapszínüek. A szüreti idő megállapítása nem könnyű dolog, annál inkább, mert a fa különböző részei közt is van e tekintetben eltérés. Nagy veszély az, hogy a későn szedett, hatalmas gyümölcsök a földre hullanak, és úgy megsérülnek, hogy tárolásra nem használhatók fel. A körtét legjobb 2 · c-os hőmérsékletű és 80-90% -os nedvességtartalmú helyiségb en utóérlelni.

l

211

52. Bor A borászkodás legfőbb követelménye: a tisztaság!

Most igyunk hát, mert most van elég, nem verte el a szőlőt a jég. Önts fel a garatra, rajtad a sor, nincs jobb takarmány, mint a bor. ( Tréfás szüreti mondóka L esenceistvándiból )

bor- mértékkel fogyasztva - a legegészségesebb ital. Nem kisebb tudós állította ezt, mint Louis Pasteur, a veszettség elleni szérum felfedezője. Megállapításához azt már nem fűzte hozzá, amit mi is megtapasztaltunk: az okkal, móddal fogyasztott bor nem egyszerűen alkoholtartalmú ital, és nem föltétlenül "öl, butít és nyomorba dönt" . Nem bolondság az, hogy egyes országokban (nem csupán a legtöbb bort termelő államokban) okos és átgondolt borpropagandával harcolnak az alkoholiz mus terjedése ellen. Nálunk sem az egyébként évről évre csökkenő mért ékű borfogyasztásban kell keresni ennek a veszedelmes "népbetegsének" az okát. Magyarországon jelenleg a kistermelők állítják elő a bortermésnek majdnem a felét . Ahol értenek hozzá, ott jó minőségű, egészséges, kellemes illatú fehér- és vörösborok születnek a szőlősgazdák pincéiben. Az őszi napfény hatására a szőlőfürtök megérnek, és bennük 15-25% cukor képződik. Aszüretet akkor kezdjük meg, amikor a cukorfok már nem emelkedik. Ne várjunk túl

A

212

soká a szürettel, mert a bogyók savtartalma nagyon csökken, és a szürkepenész is nagy kárt tehet a fürtökben. Csak egyetlen történelmi borvidékünk van, ahol meg kell várni a penészgombák okozta bogyótöppedést, és ez TokajHegyalja, ahol a "királyok bora és a borok királya", a tokaji aszú terem. A szüret mindig családi esemény volt és az maradt mostanáig. Kell hozzá a családtagok, a barátok segítsége, mert a szőlő leszedése, behordása, a zúzás és a préselés sok munkát igényel, és ezeket a feladatokat gondosan, pontosan és tisztán kell elvégezni. A kiskertben termett mustot nem kell föltétlenül borrá erjeszteni. Ha az élesztőgombák elszaporodását megakadályozzuk, akkor a friss mustot akár karácsonyig is eltartha tjuk. E célból a megszürt mustba n 10 literenként l g benzoesavas nátrium ot kell elkeverni, és a palackot légmentesen lezárni. Borkészítés

A következőkben azoknak a "vincelléreknek" szeretnék néhány jó tanácsot adni, akik 20-200 l bort készítenek. l. Ne törekedjenek "fajborok" elöállítására. Nem baj, ha a bor több szőlőfajtából készül; így lesz jellegzetes, egyéni ízü, zamatú, háztáji bor. 2. Nem kell a bort a háztájiban "agyonfényesíteni". Elégedjünk meg azzal, hogy a pincébe n és a helyi fogyasztás alkalmával tükörtiszta marad, és csak a rövideb b szállítást, tárolást viseli el. 3. Készítsünk alacsony alkoholtartalmú, de üde, illatos bort, amelyből jóízüt lehet kortyolni anélkül, hogy fejbe verné a fogyasztóját. A legtöbb borbetegség és borhiba a tisztaság hiánya következtében áll elő, ezért a borászkodás legfőbb követelménye: a tisztaság. Ez már az edények előkészítésénél kezdőd­ jék és kisérje végig a bort a pohárig. A háztáji pincében a bort fahordóban vagy üvegballonban erjesszük ki és tárol juk. A műanyag edények erre a célra csak átmenetileg alkalmasak. A megzúzott és leesumázott egészséges szőlőhöz adjunk 100 kg-onként 10 g kristályos borként. Penészes, rothadt foszőlőhöz 20-30 g szükséges. Préselés közben a mustot várható borunk leendő koljuk meg, hogy tájékozódjunk alkoholtartalmáróL Minden cukorfokból - normális erjedés

213

esetén - 0,6 alkoholfok származ ik. A mustot csak mustsű­ rítménnyel szabad javítani, cukorral a javítás tilos! 100 kg átlagos szőlőből 6~ 70 l mustot nyerünk. Az erjesztőhordót csak kétharmadáig töltsük meg musttal. Arra törekedjünk, hogy az erjedés minél előbb meginduljon, és gyorsan fejezödjék be. Ezt elősegítheti a fajélesztök használata. Ha a must kierjedt, akkor a hordót telitöltjük. Ekkor már ajánlatos az újbort megkóstolni, hogy annak értékéről, esetleges hibáiról tájékozódhassunk. Egy hónappal az erjedés befejeződése után a bort lefejtjük a hordó aljában összegyűlt seprőről, aminek a mennyisége a bor 6-8%-a szokott lenni. Fejtés közben a borhoz ismét 10 g/100 l borként keverünk. Ilyenkor a hordót már teljesen teletöltjük, hogy a bor minél kevésbé érintkezzék a levegővel. Egy-két hét múlva azt fogjuk tapasztalni, hogy a hordóba n a bor egy kissé megapadt, ekkor a hordót feltöltögetjük. A kisebb hordók felülete viszonylag nagyobb, ezért ezekben a bor jobban apad. Óbort óborral, újbort újborral töltögessünkfel. A hordó sohase legyen "darabban" , mert akkor a bor megvirágosodik, megecetesedik vagy más betegsége támad. A háztáji pincébe n ne végezzünk ún. iskolázó pincemű­ veleteket, de derítésre, szűrésre és házasírásra itt is szükség lehet. Ha a borunk zavaros, akkor ez akadályozza az íz-, illatés zamatanyagok kialakulását. Az ilyen bort deríteni kell, de erre csak a kierjedés után 2-3 héttel vállalkozzunk. Fehérboroknál a csersavzselatinos, vörösboroknál a tojásfehérjés derítés ajánlható. Ennél is egyszerűbben kivitelezhető a bentonitos (Deriton, Neoder) derítés, amely megszabadítja a bort a zavarosodást okozó szerves vegyületektőL Ha a bor letisztult, akkor minél előbb le kell fejteni az aljróL A szilárd, lebegő szennyeződést tartalmazó bort tüllön, vásznon vagy szűrőpapíron átszűrve szabadítjuk meg a nemkívánatos tisztátalanságtól. A házasítás nem pancsolás. Jó bort ne házasítsunk roszszal, mert a rosszat nem javítja, de a jót elrontja. A tiszta bort se házasítsuk a zavarossaL Ellenben a lágy bort javíthatjuk azzal, ha savas borral keverjük el, és a színtelenítésnek is a házasítás a legegyszerubb módja. Mielőtt savtompításhoz, savemeléshez, színjavításhoz, hibás és beteg borok javításához fognánk, vizsgáltassuk meg 214

a bort laboratóriumban) és kérjü~k ·az eljáráshoz szakvéleményt. Ha sikerült kellemes italú és kristálytiszta bort előállíta­ nunkJ akkor érdemes megpróbálkozni a házi palackozással is. Ennek az az előnye, hogy a hordók vagy ballonok sohase lesznek darabon! A megtöltendő palackokat gondosan tisztára kell mosni, feltöltés után parafadugóval le kell zárni. Rangosabb lesz a palack, ha a dugót pecsétviasszal leforrasztjuk és saját készítésű eimkét is ragasztunk rá. A palackot hűvös helyen, lehetőleg pincében, lefektetve hónapokig (esetleg egy-két évig) is eltarthatjuk . Akipréselt törkölyt is hasznosíthatjuk. Akifeneke lt hordóba taposott törköly 15-30 nap alatt kierjed, és az összegyűjtött seprővel együtt pálinkává főzhető ki. 100 kg törkölyből 7-9/iter 50% -os pálinka) 10 liter seprőből pedig egy liter pálinka lesz. A borkészítésnek sokféle csínja-bínja van. Ezért ajánlom tanulmányozásra Mercz Arpád: A must és a bor egyszerű kezelése ( Mezőgazdasági Kiadó, 1977) című könyvének tanulmányozását. És végül: Tetszik-e tudni, hogy miért kell a borral koccintani? Hát azért, hogy a bor megízlelésében valamennyi érzékszervünk részt vehessen. Amikor a poharat megemeljük, ujjainkkal tapintjuk a hőmérs ék letét. Ezután átnézünk a boron, és szemünkkel megállapítjuk a tisztaságát. Orrunkkal beleszagolunkJ hogy érezzük az illatát, majd a nyelvünkke l észleljük a bor ízét) zamatát. Csak szegény fülünknek nemjutott semmi! Ezért kell az üvegpoharakat összekoccintani, hogy a csengő hang kiegészítse a jó bor fölötti örömünket . Egészségünkrel

~ -

....

215

>

Tartalomjegyzék Ajánlás Január

Február

Március

Április

Május

Június

Július

Augusztus

Sz ep tember

217

7

8 l. Kerti zsázsa 12 2. Póréhagyma 16 3. Cikória 20 4. Sütőtök 24 5. Pasztinák 28 6. Aranyfa 32 7. Amarillisz 36 8. Petrezselyem 40 9. Metélőhagyma 44 10. Krókusz 48 ll. Hónapos retek 52 Spenót 12. 56 13. Nárcisz 60 14. Fokhagyma 64 15. Tulipán 68 16. Fejes saláta 72 17. Karalábé 76 18. Orgona 80 19. Köszméte 84 20. Burgonya 88 21. Zöldborsó 92 22. Rózsa 96 23. Szamóca 100 24. Cseresznye 104 25. Málna 108 26. Mángold 112 27. Meggy 116 28. Brokkoli 120 29. Kajszibarack 124 30. Mák 128 31. Paradicsom 132 32. Étkezési paprika 136 33. Cukkini 140 34. Csemegeszölő 144 35. Úszibarack 148 36. Zöldbab 152 37. Szilva 156 38. Vöröshagyma 160 39. Dió

Október

Novem ber

December

40. Füge 164 41. Téli alma 168 42. Szeder 172 43. ~ogyoró 176 44. Gumó s kömény 180 45. Kelkáposzta 184 46. Csicsóka 188 47. Bimbóskel 192 48. Naspolya 196 49. Sárgarépa 200 50. ~andula 204 51. Téli körte 208 52. Bor 212

Felelős kiadó: Kocsis András Sándor , a Kossut h Könyvkiadó igazgatója, és Aranyossy Árpád, a Mezögazda Kiadó ügyveze tője Alföldi Nyomd a, Debrec en, 1993 Munka szám: 8325.6 6-12-2 Felelős vezető: György Géza A kötetet Koronczai Magdo lna szerkesztette A fedél Kun Gábor munká ja Műszaki vezető: Kun Gábor Műszaki szerkesztő: Pányi Béla Terjed elme: Il (N5) ív

A NEFELEJCS-SOROZAT KÖTETEl

1991-ben megjelent

DR. OLÁH ANDOR

A TERMÉSZET PATIKÁJA FÁSI KATALIN

TALPMASSZÁZS OTTHON TUSOR ANDRÁS

TÉSZTAÉTELEK FÁSI KATALIN

KÉZ- ÉS FÜLMASSZÁZS SZÉPSÉGKÚRA TUSOR ANDRÁS

SALÁTÁSTÁL BENCSIK KLÁRA

IVÓLEVEK HÁZILAG

298 Ft (ÁFA-val)

51 kerti növény portréját mutatja be~ szerzö a kertbarátoknak, akik szabadlelejÜkben megftgyeUk, szlnte dédelgedk kertjük növényeit; akik néhány olyan dologra ls klváncslak, amelyek a kertészkedéshez nem feJtéden ül szükségesek, de mlndenek fölött érdekesek.