Az ókori Izrael és Júda története

STUDIA

ORIENTALlA

Sorozatszerkesztő: Maróth

Miklós

J. Maxwell Miller -

John H. Hayes

AZ ÓKORI IZRAEL ÉS JÚDA TÖRTÉNETE

1. A QUMRANI SZÖVEGEK MAGYARUL

2. SZEMELVÉNYEK AZ ÓKORI KELET JOGFORRASAIBÓL 3. AZ ÓKORI IZRAEL ÉS JÚDA TÖRTÉNETE Fordította:

Erdős Agnes

il Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Kar Piliscsaba, 2003

A könyv az Oktatási Minisztérium támogatásával, a Felsőoktatási Pályázatok Irodája által lebonyolított Felsőoktatási Tankönyv- és Szakkönyvtámogatási Pályázat keretében jelent meg.

eM

Tartalom

Oktatási

Minisztérium

A fordítás a mú kiadójának, a The Westminster Press Philadelphia engedélye alapján készült.

A fordítást az eredetivel egybevetette, szakmailag Fröhlich Ida

A borítón a megiddói ásatás látható (Kaposi Gyula felvétele)

© Erdős Agnes, 2003 © Pázmány Péter Katolikus Egyetem

ellenőrizte

Táblázatok, fényképek, térképek és szövegek jegyzéke

15

Előszó

19

Előszó a magyar kiadáshoz

21

Rövidítések jegyzéke

23

Első

27

fejezet: A színhely

27

Kronológia Izraeliek és júdaiak - a későn jövők 29 Eredetük a késő bronz- és korai vaskorban

30

Bölcsészettudományi Kar, 2003 Nagy Sándor hódításának hatása

30

Helynevek és az egymást követő domináns kultúrák -

l

(jj'~" '~)

'-'

HU ISSN 1418-2831 ISBN 963 9296 77 5 '

30

Földrajz

31

A Termékeny Félhold és Egyiptom 32

A Mediterráneum 35 A Földközi-tenger keleti partvidéke 37 Palesztina 41 Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Kar Felelős kiadó: Fröhlich Ida dékán Készült a 1H",,~;4t "6t. nyomdájában Felelős vezető: Nagy László Tel.: 06 30 944-9332

Mindennapi élet az ókon' Palesztinában Második fejezet: Az eredet problémái

51

54

A Genesis-Józsue elbeszélés összeJOglalása

54

A Genesis-Józsue elbeszélés történeti rekonstrukcióra való használatának nehézségei

58

Tartalom

6

Ókori történetszemlélet 58

7

Tartalom

A Bírák-elbeszélések mint az izraeli törzsek általános helyzetének tükrei a királyság kialakulásának előestéjén 87

További valószínűtlen elemek 60

88

Törzsi élet és vezetés

Összetettség és ellentmondások 60

Családok, nemzetségek, törzsek 88

Népi hagyomány és teológiai célok 61

A Biblián kívüli történelemmel való kapcsolódási pontok keresése

63

A törzsi vezetés 90 91

Törzsi határok és területek

Genesis 14 és Mezopotámia történelme 63 A kivonulás és a természeti csapások 64

Efraim és Izrael törzsei 91

A habiru-elmélet 64

Galilea és a Jezreel törzsei 95 Dán, Rúbén és Gád 97

66

A ramszeszi periódus a kivonulás ideje?

Júda és a déli törzsek 99

Izrael a Merneptah-sztélén 67 67

Régészeti megoldások után kutatva

ÉI, Baál és Jahve

Az amorita-elmélet 67 A letelepült életmód

megszűnése Transzjordániában

105

Papi családok és házak

70

Sekem és Siló

13. századi pusztítások 70 A jellegzetes izraeli anyagi kultúra nyomában

103

Vallás és kultusz

108

111

72

115

Negyedik fejezet: Az izraeli királyság kezdetei Történészi válaszok Izrael eredetének Genesis-józsue-beli elbeszélésére

72

Éli, Sámuel és Saul Sámuel első könyve alapján

115

Vegyük az elbeszélést úgy, ahogy van 72 1Sámuell-15 elbeszélésének összefoglalása

Az elbeszélés egészének elvetése 73

Az I Sámuel-elbeszélés általános

Kompromisszumos megoldás keresése 74

jellemzői

115 118

Az I Sámuelben található hagyományok szétválasztása 121

A jelen kötetben alkalmazott megközelítés 76

Problematikus területek a történelmi rekonstrukciónál

Harmadik fejezet: Amikor Izraelnek még nem volt királya Palesztina a késő bronzkor végén és a kora vaskor kezdetén

78

Siló és az Éli-papság

126

78

A " történeti" Sámuel

128

Saul és az izraeli királyság kezdetei

129

Az egyiptomi hatalom gyengülése 78 Heterogén lakosság 80

Saul hatalomra jutása

A kora vaskor új fejleményei 80

Saul királyságának kiterjedése

A régészet és a korai izraeli törzsek 81

Saul katonai pályája

A Bírák könyve és a " bírák kora" A Bírák könyve mint a Genesis-Józsue elbeszélés folytatása 83 A Bírák könyve és a történeti rekonstrukció 85

123

83

Közigazgatás

130 132

135

136

A Saullal szembeni ellenállás

137

Saul halála és a korai izraeli királyság összeomlása

138

Tartalom

8

Saul utolsó csatája

9

Tartalom

Hatodik fejezet: Salamon királysága

138

180

Salamon uralma a Genesis-JI Királyok elbeszélésben

Abnér és Is-bóset 139

181

Az I Királyok 1-11 összefoglalása 181 142

Ötödik fejezet: Dávid, Jeruzsálem királya

142

Dávid a bibliai szövegek tükrében Dávid a Genesis-II Királyok elbeszélésben

142 149

A Dávidról szóló bibliai szövegek felhasználása történelmi rekonstrukcióra 152

Dávid Saul udvarában

152

Dávid, a lázadó

155

Vándorlás Cíf pusztájában Dávid a filiszteusok közt

160

161

165

Saul leszármazottainak kivégzése

166

166

169

A filiszteusok visszaszorítása

170

170

192

A gibeóni "nagy magaslat" A Szentély felépítése

192

193 193 195

Robot

196

197

Az építkező Salamon

198

Salamon kereskedelmi tevékenysége

201

Hajós vállalkozás a föníciai kkal 202

Salamon birodalmának mérete

203

Belső

206

konfliktusok

Források A Genesis-II Királyok elbeszélés folytatása 207

170

Határ menti háborúk és szövetségi kapcsolatok

Dávid közigazgatása

Salamon és a kultusz

Hetedik fejezet: A királyság kettészakadása

Dávid háborúi és királyságának kiterjedése

A királyság kiterjesztése

190

Szárazföldi kereskedelem 201

162

Küzdelem az ellenállókkal

Seba felkelése

Salamon trónra jutása

A tisztviselők, "akik ellátták a királyt"

159

Dávid megszerzi Saul királyságának maradványait

Absalóm lázadása

189

Salamon "magas rangú tisztviselői" 195

158

160

Dávid, Jeruzsálem királya

188

Salamon közigazgatása

155

Filiszteusok vazallusából jeruzsálem királya Dávid, Júda királya

188

Cijón királyi teológiájának kialakulása

155

Dávid Adullamban és környékén

Salamonra vonatkozó egyéb bibliaifOrrások

Salamon és a bölcsesség-irodalom

151

Menekülés Saul udvarából

183

A Krónikák elbeszélése Salamonról

Dávid uralkodása a Krónikák elbeszélése alapján Dávid és a zsoltárok

Kompozíció és szerkezet

A Krónikák történelmének folytatása 212 171

Egyéb bibliai források 213 176

Egyéb ókori szövegek 213 Régészeti leletek 214

207 207

Tartalom

10

Az időrendi keret megalkotása

215

A sekem i gyűlés és következményei

217

A sekemi gyűlés résztvevői

11

Tartalom

Aháb halála és a hanyatlás kezdete Ahazja uralkodása alatt 261 261

A júdai Jehósafát Jehósafát Aháb árnyékában 261

218

Jehósafát tengeri vállalkozása 265

Észak kiválása 219 Benjámin törzsének szerepe 220

A két Jehórám (?)

266

Jerobeám részvétele a lázadásban 220

Jéhu puma és az Omri-ház izraeli uralmának vége

270

221

A két királyság közti különbségek

Kilencedik fejezet: A Jéhu-dinasztia évszázada

275

A területek mérete és a királyságok ereje 221

Források

Az északi királyság ingatagsága 222 Az uralmat törvényessé

tevő

276

A bibliai szövegek 276 királyi teológia hiánya 223 Asszír és szíriai királyfeliratok 277

A próféták szerepe az északi politikában 224 225

Negyven évnyi ellenségeskedés a királyságok között A júdai Rehoboám, Abijám és Ászá 225

Az izraeli Jerobeám, Nádáb, Baasa és Élá 229

Régészet 280

Kronológiai bizonytalanságok

281

Szíriai elnyomás és újjáéledés

283

Az izraeli Jéhu, Jóáház és Jóás 283

Sesonk hadjárata 232

A júdai Atalja, Jóás és Amaeja

288

Ellenségeskedés a két királyság között 233 292

Nemzeti újjászületés II. Jerobeám és Uzzija idején Nyolcadik fejezet: Az Omri-dinasztia kora A jörrások és a velük kapcsolatos problémák

237

Izrael Jerobeám alatt 293

238

Júda Uzzija és Jótám idején 295 296

Társadalmi és val/ási körülmények

Az Omri-dinasztia kora az I-II Királyok tükrében 238 Az Omri-dinasztia kora a Krónikák alapján 242

Tizedik fejezet: Az asszír uralom kora: az izraeli királyság megszűnése

A moábi és asszír királyfeliratok 243 A források közti ellentmondások 247 A héber és görög kéziratok egymásnak ellentmondó kronológiái

Izrael virágzitsa Omri és Aháb Idején Omri hatalomra jutása 251 Új főváros Szamariában 253 Omri és Aháb a nemzetközi politikában 254 Omri és Aháb, az

építők

256

Jahve-vallás és Baál-vallás az Omri-dinasztia alatt 257

250 251

299

A korszakra vonatkozó jörrások

299

Szíria-Palesztina és az asszír birodalom

301

A Földközi-tenger keleti partvidékének asszír meghódítása

302

Az asszír közigazgatás 304 Kronológiai kérdések

307

Recín " nagy Szíriája"

308

Izrael utolsó évei

310

Sallum és Menahém 311

Tartalom

12

A Babiloni Krónika

Pekahja 312 Pekah

13

Tartalom

313

Jeruzsálem ostroma a szíriai-efraimi háborúban

313

nl. Tukultu-apil-ésarra Kr. e. 734-732-beli hadjáratai

314

Hósea és Szamaria eleste 318 321

Szamerina, az asszír provincia Deportálás és újratelepítés Oroszlánokról és papokról

Kronológiai problémák

362

Asszíria összeomlása és Babilónia felemelkedése

364

Kimmerek, szkíták és médek

365

Egyiptom és Szíria-Palesztina

366

Babilon felemelkedése Asszíria végnapjai

321

362

368

369

júda és a nemzetközi politika

323

370

Júda, az egyiptomi vazallus

Tizenegyedik fejezet: Az asszír uralom kora: Júda történelme Aháztól Amónig

325 326

Aház (I. jóáház) Aház a bibliai források tükrében

331 331

nehézségek 334

Hizqija lázadása és Szín-ahhé-eríba támadása

347 348

Menase Babilonban? 357

384

jójákim

384 385

388

jójákin

389

Cidqija

390 390 393

Tizenharmadik fejezet: A babiloni uralom kora

Amón

359

Tizenkettedik fejezet: A dávidi királyság utolsó évei A korszakra vonatkozó fOrrások

A prófétai könyvek 361

II.jóáház

Júda lázadása és Jeruzsálem bukása

353

n Királyok és n Krónikák elbeszélései

383

Júda a babiloni uralom alatt

Az asszír-egyiptomi közeledés 349

A

379

Júda, Babilónia vazallusa

337

Menase

Menase és Asszíria

Jósija halála

376

Jójákim király és Jeremiás próféta

Sarrukín és Hizqija 335

Pax assyriaca

373

Jósija reformja

Hizqija

Időrendi

372

jószja

A Törvény Könyve

330

Hizqija a bibliai források tükrében

Júda és a barbár népvándorlás

Irodalmi és kronológiai kérdések 374

327

Aház és a szíriai-efraimi válság 327 Aház vallási gyakorlata

370

360 360

360

397 397

júda jeruzsálem eleste után Altalános pusztítás az országban 397 A júdai száműzöttek 398 A prófétai kijelentések igazolása

Gedálja uralma

401 402

--------------

---Tartalom

14

Kísérlet a dávidi dinasztia belyreállítására

405

A kultuszi élet jölytatódása

406

A babiloni uralom kora

407

A diaszpóra

410

A bibliai forrásanyag

411

Biblián kívüli források

Táblázatok, fényképek, térképek és szövegek jegyzéke

412

A babiloni száműzöttek 412 Az egyiptomi diaszpóra

415

Tizennegyedik fejezet: A perzsa birodalom kora Kürosz és a perzsák felemelkedése

417 418

Kürosz, a felszabadító és propagandista 420

Táblázatok I. A Közel-Kelet történelmének időrendi áttekintése II. Ókori nevek - modern nevek

28 31

Perzsa politika a júdai száműzöttekkel szemben 423

III. A bírák felsorolása

A júdai politikai helyzet 425

IV. A léviták leszármazási rendje a Genesis-II Királyok szerkesztői szerint

109

V. Az

146

A visszatérők száma 426

A jeruzsálemi Szentély újjáépítése

427

Kambüszész 428 I. Dareiosz 432

86

1Sámuel 16-1Királyok 2 szakasz alapvető egységei

VI. Magas rangú tisztviselők Dávid idején

177

VII. Salamon legfőbb tisztviselői (lKir 4:1-6)

195

VIII. A király kamarásai (1 Kir 4:7-19)

A Szentély újjáépítésének befejezése 435

IX. Izrael és Júda királyainak történelmi áttekintése

júda, a perzsa kormányzóság I. Dareiosz után

439

Perzsia és a nyugat 1. Dareiosztól III. Artaxerxészig

441

Ezra és Nebemja tevékenysége

446

X. Salamon halálától Éla meggyilkolásáig

196 208 226 237

XI. Az Omri-dinasztia kora XII. Az Omri-korral kapcsolatos prófétai elbeszélések

239

A kronológiai probléma 447

XIII. A Jéhu-dinasztia évszázada

282

Nehemja tevékenysége 448

XIV. Az asszír hódítás kora

302

Ezra reformkísérlete 451

A korszak

későbbi

eseményei

375

XV. A dávidi királyság végnapjai 453

Bibliográfia

455

Névmutató

469

Bibliai helyek mutatója

483

430

XVI. A perzsa birodalom

Fényképek Ammán látképe

32

Ázsiaiak Egyiptomban

35

A Jordán-folyó

46

16

Táblázatok, fényképek, térképek és szö'vegek jegyzéke

Táblázatok, fényképek, térképek és szövegek jegyzike

17

A Sziklamecset és a Harám el-Halíl mecset

56

II. Pszammetik

393

Amárnai levél

64

Gedálja pecsétje

403

A Merneptah-sztélé

68

Jaazanja pecsétje

403

III. Ramszesz

82

Elephantinei papirusz

413

Filiszteus harcos

82

Kürosz agyaghengere

424

Jellegzetes vaskori kerámiafajták

84

et-Tell (a bibliai Aj)

93

1.

A Termékeny Félhold és Egyiptom

33

Baál

106

2.

A Földközi-tenger térsége

36

Sekemi szentély

113

3.

A Földközi-tenger keleti partvidéke

38

A Gilboa-hegy

138

4.

Palesztina az ókorban

42

Ammóni fej

175

5.

Az ókori Palesztina főbb útvonalai és városai

43

A gibeóni ciszterna

186

6.

Az izraeliek által a bibliai elbeszélés szerint elfoglalt városok

71

Elefántcsont kerub

194

7.

Az Efraim-Izrael törzsek területe

92

Föníciai hajó

203

8.

A Galilea-Jezreel-vidéki törzsek

96

Lákisi osztrakon

214

9.

A Dán törzsbeliek vándorlásai a Bírák 17-18 alapján

98

Bikaszobor

231

10.

Júda törzsi területe és a nagy Júda

101

A Monolit-felirat

248

11.

A korai törzsi korszak jelentős kultuszi központjai

112

A Fekete obeliszk

248

12.

Benjámini települések

125

Proto-eol oszlopfő

258

13.

Saul nagyobb csatái és királyságának hozzávetőleges kiterjedése

134

Hácóri kapu

259

14.

Dávid útja Saul udvarától kezdve Jeruzsálem elfoglalásáig

156

A Mésa-kő

262

15.

A Fekete obeliszk

172

272

Dávid királyságának hozzávetőleges kiterjedése, a lévita városok elhelyezkedése

A Rima-felirat

16.

Jeruzsálem Salamon korában

199

273

"Semá, Jeroboám szolgája"

17.

Salamon királyságának hozzávetőleges kiterjedése

204

280

Uzzija felirata

18.

Rehoboám erődített városai

227

295

III. Tukultu-a pil-ésarra

19.

Izrael és Júda Ászá és Baasa korában

235

303

Júdai királyi pecsét

20.

III. Sulmánu-asarédu nyugati hadjáratai

246

340

Assur-ah-iddina vazallusi szerződése

21.

Az Omri-ház kül kapcsolatai

255

358

Júdai szentély Aradnál

22.

III. Adad-nirári nyugati hadjáratai

278

381

Szarvas oltár Beér-sebából

23.

III. Tukultu-apil-ésarra nyugati hadjáratai

315

382

Térképek

r

18

24.

Táblázatok, flnyképek, térképek és sziivegek jegyzike Megközelítő közigazgatási határok az asszír uralom korában III. Tukultu-apil-ésarra uralmának végén 317

25.

Jeruzsálem Hizqija korában

26.

Az asszír birodalom legnagyobb kiterjedése idején

350

27.

A perzsa birodalom legnagyobb kiterjedése idején

434

28.

Júda, a perzsa provincia a többi "folyón túli" provincia közt

440

29.

Júda, a perzsa provincia

442

339

Előszó

Szövegek I. A jeruzsálemi Abdu-Heba amarnai levele II. III. Ramszesz háborúja a tengeri népek ellen III. Részletek a Monolit-feliratból

N. A Mésa-felirat

V. Részletek a Fekete obeliszkről VI. III. Adad-nirári rimái sztéléje VII. A Zákir-felirat VIII. Egy asszír tisztviselő levelezése

IX. Sarrukín leírásai Szamaria elfoglalásáról és újratelepítéséről

65 79

244 269 271 285 289

306 322

X. Szín-ahhé-eríba Kr. e. 701-beli nyugati hadjárata

344

XI. Részletek Assur-ah-iddina vazallusi szerződéséből

355

XII. Részletek a Babiloni Krónikából XIII. Adon király kérése a fáraóhoz

XN. A Mecad Hasavjáhu-i levelekből

363 368 373

XV. Assur-ah-iddina vazallusi szerződése és a Deuteronomium szövege közti párhuzamok XVI. Lákisi és aradi levelek XVII. Kürosz agyaghenger-felirata XVIII. Az elephantinei szentély újjápítéséről folytatott levelezés

377

399 422 445

Minden olyan kísérletnek, amely az ókori Izrael és Júda történetének megírására irányul, elsősorban a bibliai forrásokon kell alapulnia, és szerzőjének a középutat kell választania két szélsőség között. Egyfelől ott vannak azok, akik - általában teológiai alapon - kitartanak amellett, hogy a bibliai források már önmagukban is pontos és hiteles leírását adják a bibliai időknek. Mások viszont úgy tekintik a Bibliát, mint elsősorban népi legendák, csodás történetek, teológiai bölcselkedések és hasonlók gyűj­ teményét, és tagadják, hogy jól hasznosítható történelmi információkkal szolgálna. Felkészültünk arra, hogy ezt a könyvet mindkét csoport ellenségesen fogadja majd: azok is, akik eszmefuttatásunkat túlságosan szkeptikusnak találják, és azok is, akik szerint túlságosan hiszékenyek vagyunk. Egyvalami azonban bizonyos: a bibliai idők vagy bármely más időszak történetének megírása nem egyszerűen a "tények" összegyűjtéséből és időrendbe sorolásából áll. Beletartozik a források elemzésének és értelmezésének fölöttébb szubjektív feladata is olyan különböző forrásoké, amelyek közvetlen módon csak ritkán szolgálnak azokkal az információkkal, amelyekre a történésznek szüksége van. Ezért sok helyet szántunk az Izrael és Júda történetének különböző korszakaira vonatkozó források leírására és annak megmagyarázására, hogy hogyan hasznosítottuk ezeket a forrásokat. A könyv végén az egyes fejezetekhez készült bibliográfiák három kategóriába sorolható műve­ ket tartalmaznak: (1.) a fejezetben felhasznált primer forrásra vonatkozó kiadványok; (2.) olyan szakmai tanulmányok, amelyeken bizonyos fokig a magunk munkája is alapul; (3.) más, a mienktől eltérő álláspontot képviselő kutatók válogatott munkái. Azoknak az olvasóknak, akik részletesebb dokumentációra vágynak, figyelmükbe ajánljuk a szerkesztésünkben korábban megjelent, Izraeli és júdai történelem (Israelite and }udaean History) (1977) című könyvet. Ez a gyűjtemény, amely tizennégy szerző munkáit tartalmazza, az elmúlt század bibliai történelemhez kapcsolódó tudományos vitáinak áttekintését adja, és igyekszik összefoglalni a kutatások jelenlegi állását. Gyakorlatilag tehát bevezetésül szolgál a jelen könyvhöz. Két terminológiai kérdéshez szükséges előre is némi magyarázatot adnunk. A Genesistől a II Királyok-ig terjedő bibliai könyvek (Rút könyvét kivéve) többé-kevésbé folyamatos elbeszélését adják a teremtéstől a babiloni fogságig terjedő időszaknak. Ez a Genesis-II Királyok elbeszélés lesz könyvünk 2-11. fejezeteiben a fő információforrás.

20 Az ókori Izrael és júda története Tisztában vagyunk a Genesis-II Királyok létrejöttére vonatkozó különböző elméletekkel, valamint az ezekhez kapcsolódó olyan kifejezésekkel, mint például a "Pentateuchus", "Hexateuchus", "Tetrateuchus" vagy "Deuteronomiumi történetszemlélet". Itt azonban, figyelembe véve, hogy néhány olvasó esetleg nem ismeri a különböző elméleteket, a bibliai könyvek fenti sorozatára egyszerűen "Genesis-II Királyok elbeszélés"-ként fogunk utalni. A másik terminológiai megjegyzésünk, hogy igyekszünk "Izrael és Júda", nem pedig "Izrael" történetéről beszélni. Persze tudatában vagyunk annak, hogy a Bibliában az Izrael szónak gyakran van mindent magába foglaló jelentése, és hogy egyes bibliai szakaszok Júdát kifejezetten mint Izrael alegységét azonosítják. Bizonyos okokból azonban, amelyeket a harmadik fejezetben ismertetünk, meggyőződé­ sünk, hogy az ótestamentum i időkben Izraelt és Júdát alapvetően különálló egységként fogták fel, és szóhasználatunkkal ezt a tényt igyekszünk tiszteletben tartani. Kettőnknek közös a megközelítésünk Izrael és Júda történetéhez, ami abból is kiderül, hogy az előző könyvet és ezt is együtt készítettük. Ez azonban nem jelenti azt, hogy nézeteink teljesen azonosak lennének. Továbbá - a gyakorlatiasság kedvéért - szükségesnek bizonyult, hogy mindkét könyv esetében felosszuk a munkát. így, bár az I-9. fejezetig terjedő szakasz írása során folyamatosan, minden ponton kicseréltük nézeteinket, és Hayes nagymértékben hozzájárult a munkához, ezek a fejezetek alapjában Miller munkái, és teljes felelősséget vállal tartalmukért. Ennek fordított ja igaz a 10-12. fejezetekre. Miller itt elsősorban a kutatási fázisban vett részt, és Hayes határozta meg, hogya fejezetek milyen irányba mutassanak, tartalmukért ő a felelős. A 13. és 14. fejezet teljes egészében Hayes munkája. Az eredeti kézirat a Bar Kohba-felkelésig terjedt. Végül azonban - tekintetbe véve a terjedelmét - úgy döntöttünk, hogy ezt a kötetet a perzsa időszakkallezárjuk. Reméljük, hogy elkészül a második kötet is, amelynek fókuszában a görög és római kori zsidó és korai keresztény közösségek állnak majd. A bibliai idézetek az Új Katolikus Bibliafordításon alapulnak, kivéve ott, ahol a szerzők saját fordításukat és magyarázataikat mellékelték.

Előszó

a magyar kiadáshoz

Több mint negyedszázada már, hogy ]. Bright alapvető feldolgozásnak számító munkája, az Izrael története először megjelent (Budapest: Református Zsinati Sajtóiroda 1977). Az elismert szakember tollából származó, alapvetően a bibliai historikus hagyományra támaszkodó, részletes jegyzetanyagában az egyes kérdésekről is tájékoztatást adó munka hosszú időn át szolgált útmutatóul a téma iránt érdeklődő olvasóközönség számára. Az első kiadást követő negyedszázadban a műnek több újabb kiadása jelent meg, és növekvő számban láttak napvilágot olyan bibliai atlaszok és enciklopédiák is, amelyek térképekhez és címszavakhoz rendelve tájékoztattak öszefoglaló módon történeti kérdésekről. Ugyanezen időszak alatt forradalom zajlott a közel-keleti régészetben és bibliai történetírásban, melynek eredményeiről a magyarul is megjelent atlaszok és enciklopédiák is számot adnak. Egyes kérdésekről összefoglalók is születtek, különböző együttműkö­ dések és konferenciák eredményeként. Az angol nyelvterületen standard összefoglalónak Miller és Hayes könyve számít. A szerzők megközelítése alapvetően eltér az eddigi feldolgozásokétól. Amint az a címből is kitűnik, a könyv a csak rövid ideig egységes monarchiát alkotó izraeli és júdai területek történetét tárgyalja az ott létrejött államok történeteként, kitekintve az önálló állami létet követő időszakra, Jehud tartomány történetére is a perzsa birodalom keretei közt. Nem foglalkozik viszont a hasonló feldolgozásokban megszokottnak számító témával, a patriarcha-történetek hagyományának történeti szempontú értékelésével. Az említett bibliai elbeszélések ugyanis inkább színhelyük földrajzi és kulturális miliőjének megrajzolása szempontjából nyújtanak értékes forrást, történetileg kevéssé értékelhetők, és (habár erre a korábbi feldolgozások egyre megújuló kísérletet tettek) tartalmuk semmiképpen sem köthető egyetlen korszakhoz. Az elbeszélések alapvetően paradigmatikus jellegűek, az "ígéret földje" elnyeréséről.

Az izraeli törzsek letelepülése, az egységes monarchia időszaka, majd a két állam történetének bibliai elbeszélése a Kr. e. 2. évezred végétől kezdődő történeti hagyományon alapul. Az elbeszélések anyaga, ha csak gyér források alapján is, de összevethető más, külső forrásokból ismert tárgyi vagy írásos adatokkal, s mint ilyen, történetileg értékelhető forrásnak számít. Szerencsére az elmúlt néhány évtized kutatómunkája nyomán a külső források is egyre gazdagodnak. Miller és Hayes munkája a Kanaán területén a

Kr. e. 2. évezred végén létrejött új állam, az izraeli királyság történetét tárgyalja; létrejöttét, virágzását, két részre szakadását, az önálló Izrael és Júda államok történetét, bukásukat, majd pedig lakóik történetét egy hódító világhatalom, a perzsa birodalom keretében. A könyv mind megközelítési módja, mind a benne foglalt tudományos eredmények alapján méltán tarthat igényt arra, hogy újabb évtizedekre útmutatóul szolgáljon a könyvben jelzett korszak iránt érdeklődők számára.

Rövidítések jegyzéke

Piliscsaba, 2003. június 27.

Fröhlich Ida

ABC ABR Ael AjO AGS

AJBA ANET AnSt Ant AOAT AP ARAB ARE ARI AST! AUSS BA BAR BASOR BETL Bib

Assyrian and Babylonian Chronic/es, by A. K. Grayson. Locust Valley, NY.:]. J. Augustin, 1975 Australian Biblical Review Ancient Egyptian Literature: A Book of Readings, by M. Lichtheim. 3 vols. Berkeley and London: University ofCalifornia Press, 1973-1980 Archiv fiá Orient.forschung Assynsche Gebete an den Sonnengott fir Staat und königliches Haus aus der Zeit Asarhaddons und Asurbanipals, by ]. A. Knudtzon. Leipzig: Eduard Pfieffer, 1893 Australian Journal ofBiblical Archaeology Ancient Near Eastern Texts Relating to the Old Testament, ed. ]. B. Pritschard. 3d ed. Princeton: Princeton University Press, 1969 Anatolian Studies Jewish Antiquities, by Josephus Alter Orient und altes Testament Aramaic Papyri of the Fiflh Century B.C., by A. E. Cowley. Oxford: Clarendon Press, 1923 Ancient Records ofAssyria and Babylonia, by D. D. Luckenbill. 2 vols. Chicago: University of Chicago Press, 1926-1927 Ancient Records of Egypt, by ]. H. Breasted. 5 vols. Chicago: University of Chicago Press, 1905-1907 Assyrian Royal Inscriptions, by A. K. Grayson. 2 vols. Wiesbaden: Otto Harrassowitz, 1972-1976 Annual ofthe Swedish TheologicalInstitute in Jerusalem Andrews University Seminary Studies Biblical Archaeologist Biblical Archaeology Reader Bulletin ofthe American Schools ofOriental Research Bibliotheca Ephemeridum Theologicarum Lovaniensium Biblica

r

24

BJRL BR BTB CBQ CCK CDP CTM EI

GS HAHL HUGA JAKA JASHP IEJ Int lraq JAAR JANES JAOS JARCE JBL JCS JNES JNSL JSOT JSS JTS KS OP Or OTS PEQ RB SAK

SIT TA ThLZ TNAS

IT

RÖVIdítések jegyzéke

Bulletin if the John Rylands Library Biblical Research Biblical Theology Bulletin Catholic Biblical Quarterly Chronicles ifChaldean Kings (626-556 B.C.) in the British Museum, by D. J. Wiseman. London: British Museum, 1961 Catalogue if the Demotic Papyri in the John Rylands Library, ed. F. L. Griffith. 3 vols. Manchester: University Press, 1909 Concordia Theological Monthly Eretz-Israel Gesamnete Studien Handbook if Ancient Hebrew Letters: A Study Edition, by D. Pardee. Chico, Calif.: Scholars Press, 1982 Hebrew Union College Annual Die Inschriften Asarhaddons Königs von Assyrien, by R. Borger. Graz: Archiv für Orientforschung, 1956 Israel Academy ofSciences and Humanities Israel Exploration Journal Interpretation London: British School of Archaeology in Iraq Journal ofthe American Academy ofReligion Journal if the Ancient Near Eastern Society ofColumbia University Journal ifthe American On'ental Society Journal ifthe American Research Center in Egypt Journal ofBiblical Literature Journal if Cuneijörm Studies Journal ofNear Eastern Studies Journal ofNorthwest Semitic Languages Journal if the Study if the Old Testament Journal ifSemitic Studies Journal of Theological Studies Kleine Schriften Old Persian: Grammar, Texts, Lexicon, by R. G. Kent. New Haven: American Oriental Society, 1950 Orientalia Oudtestamentische studien Palestine Exploration Quarterly Revue Biblique Studien zur altdgyptische Kultur Supplement to Vetus Testamentum Tel Aviv Theologische Literaturzeitung Two New-Assyrian Stelae from lran, by L. D. Levine. Toronto: Royal Ontario Museum, 1972 Vetus Testamentum

Rövidítések jegyzéke

War Z4W ZDMG ZDPV

The Jewish War, by Josephus ZeitschnJt für die Alttestamentliche Wissenschaft Zeitschn'ft der Deutschen Morgenliindischen Gesellschaft Zeitschn'ft des Deutschen Paliistina-Vereins

25

r

ELSÖ FEJEZET

A színhely

Az ókori Izrael és júda történetének közvetlen helyszíne az ókori Palesztina, hozzávetőleg a Kr. e. tizenkettedik és negyedik század között. Am ez a történelem, mint minden :nás nép története, csak tágabb földrajzi és időbeli összefüggések keretei közt érthető meg. Palesztina valójában a Közel-Kelet területének csupán kis töredéke, és az ókori Izrael és júda története is csak kicsiny hányada a Közel-Kelet terjedelmes történelmének.

Kronológia A legtöbb nyugati ember számára kevéssé ismert a közel-keleti történelem, ami ráadásul - több okból kifolyólag - meglehetősen nehezen követhető. Ez a történelem hatalmas időszakot ölel át. Kaleidoszkópszerűen változnak a földrajzi kifejezések és helynevek. Emberek és uralkodók tűnnek fel különös hangzású nevekkel, egy időre szerephez jutnak, majd visszaolvadnak a háttérbe. Ahhoz, hogy az ember áttekintést nyerhessen és ezáltal a megfelelő időbeli kontextusában értse meg az ókori Izrael és júda történetét, hasznos lehet, ha a Közel-Kelet régmúltját négy nagy szakaszra osztjuk (a Közel-Kelet történelmének részletesebb leírásához a legkorábbi időktől napjainkig lásd az L táblázatot). Kőkorszak. Egészen kb. Kr. e. 3200-ig nincsenek írásos emlékeink, de a régészeti leletekből kiderül, hogy a Közel-Keleten több százezer évre visszamenőleg éltek emberek. Az írásos forrásokat megelőző hosszú időszakot általában történelem előtti időnek nevezik, és négy főbb "korszakra" osztják: ezek a paleolitikum (csiszolatlan kőkorszak),

mezolitikum, neolitikum (csiszolt kőkorszak) és khalkholitikum (kőrézkor).

Okor. Körülbelül háromezer évet ölel fel ez az első "történeti" szakasz, amely a Kr. e. negyedik évezred vége felé kezdődött a városi központok és az első írásos emlékek megjelenésével. Tovább osztják bronzkorra és vaskorra, a Kr. e. negyedik században ért véget. Klasszikus ókor. Nagy Sándor Kr. e. negyedik századbeli hódításait követően a KözelKeleten a görög-makedón politika és kultúra volt meghatározó. Az elkövetkező körül-

28

Az ókon' Izrael és júda története

I. TÁBLÁZAT. A Közel-Kelet történelmének időrendi áttekintése

(Az itt megadott dátumok csak hozzávetőlegesnek tekintendők, különösen a klasszikus ókort

megelőző időszakokban. Ahol pontosabb dátumokat neveztünk meg a klasszikus korban és azt követően, ezek elsősorban Palesztinára vonatkoznak.) Kőkorszak

Az emberi jelenlét első jeleitől a városok megjelenéséig. Nincsenek írásos források.

Paleolitikum

a kb. Kr. e. 14 OOO előtti időszak

Mezolitikum

Kr. e. 14 000-8000

Neolitikum

Kr. e. 8000-4000

Kalkolitikum

Kr. e. 4000-3200

dkor

A Nílus és az Eufrátesz folyók mentén kialakuló városi központokból származnak az első írásos emlékek. Ez volt az ókori Egyiptom, Mezopotámia és Anatólia birodalmainak időszaka. Izrael és Júda királyságai a vaskorba tartoznak.

Kora bronzkor (KB)

Középső bronzkor (KÖB)

Kr. e. KB KB KB KB

3200-2000 I. 3200-3000 II. 3000-2800 III. 2800-3000 N. (korábban középső bronzkor) 2400-2000

Kr. e. 2000-1550 KÖB I. (korábban KÖB lIA) 2000-1800 KÖB II. (korábban KÖB IIB) 1800-1650 KÖB III. (korábban KÖB IIC) 1650-1550

Késő bronzkor (KÉB)

Kr. e. 1550-1200 KÉB l. 1550-1400 KÉB II. 1400-1200

Vaskor

Kr. e. 1200-332 Vaskor l. 1200-900 Vaskor II. 900-600 Perzsa kor 600-332

Klasszikus ókor Körülbelül egy évezreden keresztül, Nagy Sándor hódításaival kezdődően a Közel-Keleten a görög és latin nyelvet beszélő népek uralták. Hellenizmus

Kr. e. 332-63

Római kor

Kr. e. 63-Kr. u. 324

Bizánci kor

Kr. u. 324-640

Iszlám középkor Palesztina és a Közel-Kelet nagy része Kr. u. 640-re arab uralom alá került. Ettől az időtől kezdve az iszlám és az arab nyelv voltak a térség kultúrájának meghatározó elemei.

29

A színhely

Korai iszlám

640-1099

Omajjád kalifátus

661-750

Abbászida kalifátus

750-969

Fátimida kalifátus

969-1171

Keresztes hadjáratok kora

1099-1260

Mameluk kor

1260-1517

Oszmán kor

1517-1918

Újkor

Az első világháború és az Oszmán Birodalom bukása alakította ki a közel-keleti politika mai színterét. Főbb események voltak Izrael állam megalakulása és az arab nemzetállamok létrejötte.

belü! ezer évben (amelyet a történészek és régészek hellenisztikus, római és bizánci periódusokra osztanak tovább) a Földközi-tenger térsége egységes kultúrának adott otthont, és a Közel-Keletet görögül és latinul beszélő népek uralták.

Iszlám középkor és Újkor. Az iszlám terjedésével a Kr. u. hetedik század elejétől a Közel-Kelet arab uralom és az arab kultúra befolyása alá került. A terület a különböző török, keresztes és mongol hódító inváziók, valamint a modern Izrael államának megalakulása ellenére mai napig is meghatározóan arab.

Izraeliek és júdaiak - a

későn jövők

Izrael és Júda történelmének kezdetét körülbelül kétezer évnyi feljegyzett történelem és igen jelentős kulturális teljesítmények előzték meg. Ebben a korábbi időszakban jelentős irodalmi, technikai és tudományos előrelépések történtek, különösen Egyiptomban és Mezopotámiában. Az ezekből a civilizációkból származó ismert írásos források közé üzleti dokumentumok, királyfeliratok, életrajzi és önéletrajzi elbeszélések, epikus költemények, levelek, szerelmes énekek, bölcsesség-gyűjtemények, teológiai és misztikus írások, himnuszok és imák, sőt még orvosi és ételreceptek is tartoznak. A tudományos és technikai eredmények nemcsak az erődített városok, emlékmű- és házépítészet, szerszámok, fegyverek, házieszközök és ékszerek fejlődésében mutatkoztak meg, hanem a matematika és a csillagászat előrelépésében is. Míg e vaskorszak előtti idők vívmányaira vonatkozó tudásunk nagy része Egyiptomból, Mezopotámiából és Szíriából (elsősorban Eblából és Ugaritból) származik, a palesztinai lelőhelyeken - Megiddóban, Gezerben, Hácórban - előkerült tárgyi leletek azt bizonyítják, hogy Palesztináb,m az izraeliek és júdaiak szintén hosszú múltú és magas színvonalú civilizáció örökösei voltak.

30

Az ókori Izrael és júda története

Eredetük a

késő

bronz- és korai vaskorban

A késő bronzkor folyamán (kb. Kr. e. 1550-1200) Egyiptom volt a Közel-Kelet meghatározó birodalma. Hatalma és befolyása mélyen benyúlt az ázsiai területekre. Palesztina, Izrael és Júda hazája lényegében szintén egyiptomi fennhatóság alá tartozott. Egyiptom fő riválisa az anatóliai központú hettita birodalom volt. A két birodalom a tizenharmadik század második negyedében sikertelenül kísérelte meg egymás rovására kiterjeszteni befolyási övezetét; ezután baráti viszonyt építettek ki egymással (lásd ANET 199-203. ANET = J. B. Pritchard (ed.), Ancient Near Eastern Texts, Princeton, 1992). Az évszázad vége felé azonban a két birodalom gyakorlatilag összeomlott. Az események ezen fordulatát feltehetőleg nagyrészt a korszakból ismert jelentős népességmozgások idézték elő. ~ ~sz~kn~gat:ól é:k.~ző indoeurópai hullám, amelynek az úgynevezett "tengeri népek" IS ~esz:t ke~eztek, kIz.okkente~te megszokott életéből a Görögországtól a Nílus deltájáig tefJedo teruletet. Elkepzelheto, hogy hasonló zavart keltő vándorlási hullám délkeleti irányból is érkezett: sémi törzsek csoportjai a sztyeppékről és az Arab sivatag pereméről. Izrael és Júda eredetének és korai történetének ez a viharos időszak képezi közvetlen hátterét a bronzkor végén és a vaskor elején. A vaskor folyamán új politikai rend alak.~lt ~i Sz~r!a-Pales~tinában, amelyben a helyi szintű szerveződések jutottak érvényre: a torzsl polItIka, a kIs nemzetállamok és kis királyságok. Izrael és Júda királyságai az ennek eredményeképpen kialakuló kora vaskori kis államok közé tartoztak.

Nagy Sándor hódításának hatása A Kr. e. negyedik században Nagy Sándor hódítása jelentős fordulópontot jelölt a Közel-Kelet történetében - a klasszikus ókor végét és a hellenisztikus kor kezdetét a fenti id~rendi felosztás szerint, és különösen meghatározó volt a hajdani Izrael és Júda lakosamak leszármazottaira nézve. Izrael és Júda kora ókori történelme elsősorban a Termékeny Félhold területén bontakozott ki. Nagy Sándort követően történelmük a Földközi-tengeri régióban folytatódik. Ez a változás jelentős kulturális sokkot okozott. . ~ hódító makedónok lenyűgöző kulturális örökséget hoztak magukkal, amely radikalIsan eltért a keletitől. A görögök még később, a hellenisztikus korban is amikor a más civilizációkkallétrejött szorosabb kapcsolat már enyhítette elitizmusuk~t, felsőbb­ r:n~űnek ére~ték ~~gukat a barbároknál, azaz a nem görögül beszélő népeknél. A görogoknek valoban JO okuk volt páratlannak tartani felettébb öntudatos kultúrájukat. Ez a kultúra nagyra becsülte az emberi szabadságot, az oktatás értékét, a realizmust a mŰ~észetben, a párbeszéd, a vita és a független gondolkodás fontosságát, nem is beszélve Joval magasabb színvonalú harcmodoráról és katonai szervezetéről. Ugyanakkor a zsidóság is határozott öntudattal rendelkezett, még a negyedik században is. Elkerülhetetlen volt tehát az ütközés (Zak 9:13) és a szintézis (2Mak 4:13) a két kultúra közt.

Helynevek és az egymást követő domináns ku/túrák A domin.állS. kultúrák váltakozása a hosszú közel-keleti történelem folyamán tükröződik a ,Palesztmal ~~Idrajzi kifejezésekben és helynevekben is. Ez azt jelenti, hogy egy adott varas vagy terulet a múltban a különböző korszakokban más-más neveken volt ismert.

A színhely

31

A legősibb földrajzi kifejezések és helynevek természetesen sémi eredetűek, hiszen a Közel-Kelet népességének zöme - Egyiptomot kivéve - sémi nyelveket beszélt. A "sémi" szó, amely Noé egyik fiának, Sémnek a nevéből származik, rokon nyelvek egy olyan csoportját (nyelvcsaládot) jelenti, amelybe a héber, az arámi, az akkád, az arab és egyéb nyelvek tartoznak. Úgy tűnik, a régi sémi nevek közül sok a klasszikus ókorban is használatban maradt a bennszülött palesztinai lakosság körében, míg az új felsőbb és hivatalnoki rétegek, akik görögül és latinul beszéltek, megváltoztatták vagy módosították nevüket. Még később, az arab terjeszkedés idején sok ősi sémi név került vissza a hivatalos használatba, bár általában eltérő kiejtéssel és helyesírással. Természetesen új, arab nevek is születtek, különösen az új települések, illetve azon helyek esetében, amelyek régi neve már feledésbe merült. Végül a modern Izrael megalapításával az izraeli területen jellemzővé vált a bibliai nevekhez való visszatérés és az arab nevek héberesítése. Röviden, a közel-keleti helynevek általában - és Palesztinában különösen - jól tükrözik a Közel-Kelet történelmének bonyolultságát, és sokkal jobban megérthetőek, ha felismerjük, hogy a névváltozások a feljebb vázolt négy korszakból az utolsó három váltakozásának megfelelően történtek. A II. táblázat a bekövetkezett változásokat ábrázolja. A kötetben a továbbiak során akontextustól függően használjuk a helynevek ősi és klasszikus változatait.

II. TÁBLÁZAT. Ókori nevek - modern nevek ókori név Jeruzsálem Bét-Seán Sekem Rabbat-ammón Akko Somron (Szamaria)

görög-római kori név Aelia Capitolina Szküthopolisz Neapolisz Philadelphia Ptolemaisz Szebasztosz

arab el-Qids Beisán Náblusz Ammán Akka Szebasztije

modern héber

Jeruzsálem Bét-Seán

Akko

Földrajz Az ókori Izrael és Júda történelmének legfőbb színhelye egy kis dombos terület volt, Palesztina középső részének dombvidéke, amely a tengerparti síkság és a Jordán völgyének mélyföldje közt terül el. Az újkorban megszoktuk, hogy Palesztina egészét nevezzük a "Szentföld"-nek, és igaz az is, hogy egyes bibliai szövegek az izraeli törzsek· nek követelték a föld egészét, sőt, még annál szélesebb területet is. Valójában azonban a~ ókori Palesztinát sokféle nép lakta, nem csak Izrael és Júda, és az izraeli és júdai kiralyok csak bizonyos virágzó időszakaikban voltak képesek hatalmukat a dombvidék: n túlra is kiterjeszteni. Bár a közvetlen helyszín a szamariai dombság volt, Izrael és Juda történetét négy nagyobb és egymást átfedő földrajzi egységhez való viszonyában kell szemlélnünk. Ez a négy egység a Termékeny Félhold Egyiptommal, a Földközi-tenger térsége, a Földközi-tenger keleti partvidéke, és természetesen Palesztina egésze.

32

Az ókori Izrael és júda története

33

A színhely

A Termékeny Félhold és Egyiptom Izrael és Júda korai történelme a Termékeny Félhold és környéke, különösen az Egyiptom által jelölt tágabb területen bontakozott ki. A "Termékeny Félhold" modern elnevezés, és azt a területet jelenti, amelyet a legkorábbi ázsiai civilizáció bölcsőjének szokás tartani. Egészen pontosan azt a félhold alakú művelhető földsávot értik ezen, amely a Perzsa-öböl közelében kezdődik, ahol a Tigris és az Eufrátesz folyók a tengerbe ömlenek. Innen a félhold északnyugat felé nyúlik a két folyó és mellékfolyóik medrét és síkságait követve az Anatóliai-fennsík határáig. A földsáv ezután délnyugat felé kanyarodik, magába öleli a Földközi-tenger keleti partvidékét, míg végül a Színai-félsziget pusztaságában ér véget (1. térkép). A Termékeny Félhold, ahogy a név is sugallja, kiemelkedik környezetéből, amely - Egyiptomot kivéve - kevésbé alkalmas vagy kifejezetten alkalmatlan az emberi letelepedésre. Északon és északnyugaton a félholdat hegyvonulatok szegélyezik. Nyugaton a Földközi-tenger ezekkel a hegyekkel közösen zárja a félhold domború oldalát. A homorú oldalt a Színai-, a Szíriai- és az Arab-sivatag északi és nyugati területei határolják. Ezek a területek csak időszakosan lakhatók, és a teve háziasításának elterjedéséig áthatolhatatlan akadályt jelentettek az utazók számára. A tavaszi esők által táplált Tigris és Eufrátesz folyón időszakonként heves áradás vonul végig, ami az életet és a betakarítást egyaránt veszélyezteti. Ugyanakkor széljárta fo-

.

~

Ammán látképe. Ammán látképe arról a hegyről, amelyen az ammóniak fővárosa, az ókori Rab-

bat-ammón helyezkedett el. Az ammóniak emlékét őrzi a modern város, Ammán neve. A város ma körülveszi az ókori település maradványait. A modern város épületei közt központi helyet foglal el a római korból származó színház romja - ekkor a várost Philadelphiának nevezték (vö. II. táblázat). (J. M. Mzller)

1. TÉRKÉP. A Termékeny Félhold és Egyiptom

34

Az ókori Izrael és júda története

Iyósíkságuk (más szóval Mezopotámia, amelynek görög jelentése "Folyamköz") termékeny terület, és öntözőcsatornák segítségével már az ókorban is igen jól hasznosították. Az ókori Mezopotámia közéletét két rivális városállam uralta, amelyekből a késő vaskorban két birodalom született: északon (Felső-Mezopotámia) Asszíria, délen (AlsóMezopotámia) pedig Babilónia. Először az asszír birodalom virágzott fel a Kr. e. nyolcadik és hetedik században, és végül már a teljes Termékeny Félholdat és Egyiptomot magába foglalta. Az asszír birodalom összeomlását a hatodik században egy időre babiloni uralom követte, majd körülbelül két évszázadnyi időre Perzsia emelkedett ki az egész Közel-Keletet uraló hatalomként. Az indo-európai perzsák, akiknek hatalmi központja a Termékeny Félhold iráni fennsíkján helyezkedett el, az addigi legnagyobb kiterjedésű birodalmat hozták létre. Ez a perzsa birodalom kelet felé egészen az Indusig terjedt, északnyugaton Kis-Ázsia görög városállamaiig (magát a görög félszigetet is fenyegetve), délnyugaton pedig Szudánig és Észak-Afrikáig. A Földközi-tenger keleti partvidékétől- amelyet később még részletesen tárgyalunk - délnyugatra feküdt Egyiptom. Bár valójában Afrikához tartozik, és a Termékeny Félholdtól elválasztja a Színai-sivatag, mégis a Termékeny Félhold kiterjesztésének tekinthető közelsége és az ókori történelemben játszott meghatározó szerepe miatt. Hérodotosz, a Kr. e. hatodik századi görög történész a Nílus ajándékának nevezte Egyiptomot (Történelem, 11.5), ami igen helytálló megfigyelés. Az ország a sivatagi homokban kígyózó folyamból tartotta fenn magát, amely közvetlen környezetét gazdag bőséggel ajándékozta meg. A Nílus völgyét nyugaton a líbiai pusztaság határolja, keleten pedig egy sivár fennsík, amelyet megszakít a Vörös-tenger, majd Arab-sivatagként folytatódik. A Nílus, amelyet Afrika szívében egyenlítői esők táplálnak, évenként apadt és áradt, és sokkal kiszámíthatóbb volt, mint a Tigris és az Eufrátesz. Vízszintje mindig júliusban kezdett emelkedni, és késő októberre a folyó menti mezőgazdasági területeket már mind elárasztotta. Januárra a folyó visszatért medrébe, gazdag és termékeny üledéket hagyva maga után. A Nílust hajózni is könnyebb volt, mint a Tigrist és az Eufráteszt, így azon túl, hogy Egyiptomot táplálékkal látta el, szállításra és kapcsolattartásra is használták. Egyiptom mint nemzetközi birodalom csillaga már azelőtt leáldozott, hogy Izrael és Júda királyságai megjelentek a színen. A földrajzi közelségnek köszönhetően azonban Egyiptom folyamatosan részt vett Szíria-Palesztina politikai életében. Emellett hosszú múltra tekintett vissza a terület felett a bronzkorban gyakorolt egyiptomi befolyás - és erről a befolyásról Egyiptom még akkor sem volt hajlandó lemondani, amikor többé már nem volt képes gyakorolni azt. Nagy Sándor hódításait követően, a Ptolemaida uralkodók idején Egyiptom rövid időre ismét felvirágzott mint nemzetközi nagyhatalom. Amint azt a következőkben látni fogjuk, Palesztina elhelyezkedése és az Ázsiát Afrikával összekötő híd ként betöltött szerepe miatt elkerülhetetlenné vált, hogy Izrael és Júda is belekeveredjen a Mezopotámia és Egyiptom közt zajló hatalmi harcokba. Mindamellett - mint azt gondolni lehet - az ókori Palesztina lakóinak kultúrája sok szempontból hasonlított szomszédaikéra, így Mezopotámia és Egyiptom népeiére is. A kultúra alapvető elemeiben - ide tartozik a nyelv, az irodalom, a mitológia és teológia stb. - szorosabb volt a rokonság Mezopotámiával, mint Egyiptommal. Másfelől viszont Egyiptom földrajzi közelsége azt eredményezte, hogy az egyiptomi politikai és kulturális befolyás szintén többé-kevésbé állandó elemévé vált Izrael és Júda történelmének.

35

A színhely A Mediterráneum

Míg a Termékeny Félhold és Egyiptom adta a tágabb földrajzi .~ere~et. Izrael és)~da ókori történetéhez, a klasszikus ókor legfontosabb színtere a Fold~ozl:tenge~, tersege volt (2. térkép). Három népcsoport - a föníciaiak, a görögök és a ~omalak -, jats:otta a főszerepet a Földközi-tenger medencéjének életében és a tengen hatalomert v~vot~ küzdelemben. A föníciaiak és a görögök több év alatt, fokozat~san bontakoz~attak ki kereskedelmi és gyarmatosító tevékenységüket. A görögök, eseteben a makedo~ N~gy Sándor hódí tásai természetesen kivétel t jelentettek ez alol. U gyan~kko,r ~ ,ro,malak "I" "en a keleti Mediterráneumba történő behatolásuk - a nyilt hoditas es ura- k uonos , " l' 'k" h . Ikalmazta'k tevekenysege es po Iti, aja . alom mo' d szere' t a . Mindhárom nagyhatalom . ., , akorolt Izrael és Júda történelmére. A föníCiaiak, akiknek legnagyobb varosal a északra a Földközi-tenger partja m;ntén .a a . k e'sze'ben és gyarmataik egészen Eszak-Afnkalg es az Ibenal felszIgekorai vas or nagy r , . . , , . . . dt k Tengeri birodalmuk - különösen a tizedik szazadtol kezdve - hatalmas . l '1' . ug terje e . ! corra'sa volt Mediterráneumban ku tura IS, terjeszgaz d agsag I '· , és gyarmataik az egész. "a . kedés eszközeiként szolgáltak. Izrael és Júda vlfágzásának ket cs~c~pontJa, Salamo~ es kereskedelmi ~e~ Al1a' b ura. lkodása a Kr. e. tizedik és kilencedik században a föníCiaiak l N'h' t'" ,'k ségében és gazdagságában való részvételük folyománya vo t. e any omClal ,e eny .. " ' l d ' l 'k maga is nagyhatalommá vált. Az észak-afrikai Karthago pe au SI eresen vet, K ' gyarm at . " . te fel a versenyt a rómaiakkal a nyugati Mediterraneum fele~tI uralomert a r: e: ~~~ sodik században, és majdnem sikerült is legyőzniük a rómaiakat a pun (a "fomclal . , név latin megfelelője) háborúkban. ,' .. városállamok szintén széles körben gyarmatosítottak a Mediterraneumban, A gorog . , d ' F'" különösen Anatólia nyugati és déli partjai mentén. A nyolcadik sza~a utan a omciára gyakorolt asszír nyomás előnyhöz juttatta a g~rögöket a f~ldközHen,gen k~.resk~­ delemben. Később, ahogya perzsák nyugat felé terjeszkedtek, es elfoglaltak a .Foldkozi-tenger keleti partvidékét és dél-Anatólia nagy részét, ös.sze~t~özésb~ ker~lt.~k ~z anatóliai partok mentén fekvő görög gyarmatvárosokkal, majd vegu~ n:agat ~ gor~g felszigetet is megtámadták. Röviden tehát a híres mar~thón~ és s~alamls~.1 ~satakra ugy ;ekinthetünk, mint a perzsák és görögök közt a keleti Mediterraneum folatti hatalomert

~::;:el-hegytől

I·; _ _ _.it

fekü~~ek: ural.tá~ .te~ge~t

-.....1. . .&......._.... _.3Il1o_=---

_

Az.(iaiak Egyiptomban. "Ázsiaiak" érkezése a királyi udvarba, egyiptomi szemszö~ből ábr~z~lv~. Kora tizenkettedik dinasztia korabeli festmény III. Khnum-hotep Bem Haszan-belr slrjabol (Minya közelében, Közép-Egyiptomban). (Egypt Exploration Society)

36

Az ókori Izrael és júda története

A színhely

37

folytatott vetélkedés részére. A görög-perzsa hatalmi viszály a zsidó történelem hátterének is meghatározó eleme volt a Kr. e. ötödik és negyedik században. Ez utóbbi egyes aspektusai, különösen a júdai-perzsa kapcsolatok leginkább Perzsiának a Mediterráneum fölötti hatalma megtartásáért vívott küzdelme fényében érthetők meg. Végül Nagy Sándor hódításaival a görögök vették át az uralmat, és nyugati kultúrájuk sebe-

r

sen terjed t kelet felé. A keleti területek közvetlen nyugati uralom alá vonásának és provinciákká való lefokozásának feladata már a rómaiakra hárult, akik a harmadik század végén és a második század elején jelentek meg a keleti Mediterráneumban a pun háborúkat követően. A Kr. e. első század végére Anatólia egésze, a Földközi-tenger keleti partvidéke és még Egyiptom is beolvadt az óriási közigazgatási és kulturális birodalomba, amelynek központja Róma volt több száz mérfölddel távolabb. Ez a helyzet a Kr. u. negyedik századig maradt fenn, amikor a keleti Mediterráneum közigazgatási központja áttevődött Bizáncba (amely hivatalosan görög gyarmat volt).

A Földközi-tenger keleti partvidéke

.~L-§~

-!i.'~~~ 1: :2'~

~- ~

-y

~L ~. .~ ~

~~~~~]j~ 2. TÉRKÉP. A Földközi-tenger térsége

Izrael és Júda történetéhez a Termékeny Félhold és a Mediterráneum adta a tágabb színteret. Ideje most közelebbről megvizsgálnunk a Földközi-tenger keleti partvidékét, azt a művelésre alkalmas földsávot, amely északon a Taurus-hegytől délen a Színaisivatagig húzódik. Nyugaton határa a Földközi-tenger, keleten pedig az Arab-sivatag. Ez tehát a Termékeny Félhold délnyugati szarva, az a terület, ahol a Termékeny Félhold és a Mediterráneum átfedi egymást. A partvidék észak-déli irányban körülbelül hétszáz kilométer kiterjedésű, kelet-nyugati kiterjedése pedig átlagosan 120-170 kilométer közt váltakozik (3. térkép). Ez a tenger és a sivatag közt fekvő földsáv a történelem folyamán szárazföldi hídként szolgált Ázsia és Afrika közt, valamint az Európával fenntartott tengeri kapcsolat központjaként tartották számon. Déli csücske felé haladva, Palesztina területén a földsáv elkeskenyedik, és a szárazföldi híd homokórához hasonló alakot formáz. A fő útvonalak észak-déli irányban szelték át Palesztinát, és négy irányba ágaztak szét. Az északnyugati ág Fönícia kikötői n és Anatólián keresztül Európába tartott. Az északkeleti ág a sivatag megkerülésével Mezopotámiába vitt. A délnyugati ág a Földközi-tenger partja mentén vezetett Egyiptomba és Afrikába. A délkeleti ág az Aqabai-öbölbe, a Vörös-tenger egyik nyúlványába vitt, majd az öböl megkerülésével továbbhaladt Arábiába. A partvidéki terület topográfiája igen változatos, hegyvonulatok és völgyek szabdalj.lk. Négy észak-nyugat irányban elhelyezkedő zóna határozza meg az egész területet. Ezek a legvilágosabban északon jelennek meg, ahol a Föníciai partvidék, a Libanonhegység, a Bekaa völgy és az Antilibanon-hegység alkotja őket. Bizonyos helyeken az észak-nyugati tájolódást megtöri egy-egy nyugat-keleti fekvésű képződmény - ezek adj.lk a terület változatosságát és tagoltságát. Nem találni olyan nagy, egységesítő folyammedreket, mint az egyiptomi vagy mezopotámiai területeken. A mezőgazdasági lehetőségek korlátozottak, és a terület leginkább a kisparcellás gazdálkodásra alkalmas. E két természeti tényező együtt eredményezte a vidék partikularizmusát és regionalizmUS.lt. A helyzet független városállamok és kis helyi királyságok, nem pedig nagy birodalmak létrejöttének kedvezett.

38

Az ókori Izrael és júda története

ANATÓLIA

'? --Al

?

\~;