Atkinson_pszichológia

ATKINSON: PSZICHOLÓGIA

1. A pszichológia biológiai alapjai Az idegrendszer építőköve a neuron (idegsejt): egy olyan speciális sejt, amely a többi neuron és a izmok számára az idegimpulzusokat, üzeneteket szállítja. Mind méretben mind megjelenésben feltűnően különböznek egymástól, számos közös jellegzetességgel bírnak. A neuron sejttest részékből rövid dendritek, idegimpulzusok felvételére szolgáló nyúlványok ágaznak ki. Az üzenetek a sejttestből kiinduló hosszú, vékony axonokon keresztül terjednek tovább a többi neuronhoz. A cső végén az axon axondombra bomlik. Az axondombok nem érintkeznek ténylegesen a szomszédos idegsejtekkel, az axondomb és a neuron közti összeköttetést szinapszisnak a rést pedig szinaptikus résnek nevezzük. Az axonon végighaladó idegimpulzusok egy neurotranszmitternek nevezett vegyület szekrécióját eredményezi. Egyetlen idegsejt dendritjeivel és sejttestjével több neuron axonja is kapcsolatba léphet. Az összes neuron rendelkezik általános jellemzőkkel de méretük és alakjuk eltérő lehet. Egyes agyi neuronok nem nagyobbak néhány század milliméternél. A neuron funkció szerinti típusai: 1. szenzoros neuron (érzőidegsejt): a receptoroktól kapott impulzusokat továbbítja a központi idegrendszerhez. 2. motoros neuronok (mozgató idegsejtek): az agyból vagy gerincvelőből kijövő jeleket szállítják az izmokhoz és a mirigyekhez. 3. interneuronok (köztes idegsejtek): kizárólag csak az agyban és a gerincvelőben található. A szenzoros idegsejtektől kapnak impulzusokat és más interneuronokhoz továbbítják őket. Ideg: hosszú axonok egy kötege. Egyes idegek mind szentzoros, mind motoros neuronokat tartalmazhatnak. Az idegrendszeren belül számos helyen figyelhető meg az idegsejtek csoportja. Az agyban és gerincvelőben található idegducokat agyi magvaknak, az agyon és a gerincvelőn kívül elhelyezkedő idegducokat ganglionoknak nevezzük. Az információ az idegsejt mentén akciós potenciál formájában jut végig, ami a sejttesttől az axon végéig terjedő elektrokémiai impulzus. Az akciós potenciál elektromos töltéssel rendelkező molekulák ionok sejtbe való belépésekor, illetve sejtből való kilépéskor keletkezik. Egyes ionok könnyedén átjutnak egyik oldalról a másikra, míg mások kizárólag akkor, ha bizonyos kapuk kinyílnak. Az ilyen ioncsatornának nevezett átjárók a sejthártyán pórusokat alkotó fehérjemolekulák. Minden ioncsatorna szelektív, ha kinyílik, akkor is csak egyféle iont enged keresztül. Két akciós potenciál között a neuron nyugalmi állapotban van. Amikor a nyugalmi állapotban lévő neuront ingerlés éri, a sejthártya két oldala közti elektromos feszültség csökken. Ez a folyamat a depolarizáció, amely akkor keletkezik, ha a neurotranszmitterek kapcsolatba lépek a dendritek receptoraival. A neuronok közötti szinaptikus kapcsolat rendkívül fontos, mert itt továbbítják a jeleket az idegsejtek. Egy neuron akkor sül ki, vagyis akkor tüzel, amikor a számos szinapszison át érkező ingerlés elér egy bizonyos küszöbszintet. A neuron tüzelése egyszeri rövid kisülésből áll, amely után néhány ezred másodpercre inaktívvá válik. Idegimpulzus minden vagy semmi elve: a szinaptikus input beérkezését követően a neuron vagy tüzel vagy nem. Ha tüzel, az idegimpulzus erőssége mindig ugyanakkora. A már beindult impulzus végighalad az axonon. Amint egy idegimpulzus, végighaladva az idegsejt axonján megérkezik az axondombhoz, ingerelni fogja a dombon lévő szinaptikus hólyagokat. A hólyagocskák kis gömb vagy szabálytalan alakú, neurotranszmittereket tartalmazó szerkezetek, amelyek ingerlésre felnyílnak. A neurotranszmitterek és a receptorok úgy illenek egymásba, mint a kulcs a zárba. A hírvivő vegyületek egy része serkentő jellegű, más része gátló jellegű. A serkentő hatás növeli, a gátló -1-

ATKINSON: PSZICHOLÓGIA pedig csökkenti az idegsejt kisülésének valószínűségét. Egy adott idegsejt akár több ezer szinapszison keresztül is kaphat ingereket a többi neurontól, amelyek egy része serkentő, más része gátló transzmittereket fog felszabadítani. Neurotranszmitterek: többféle receptorhoz is képesek kötődni. Némely neurotranszmitter a receptormolekulák klönbözősége miatt az egyik területen serkentő, a másikon pedig gátló hatást fejt ki. Legfontosabb neurotranszmitterek: acetilkolin, a norepinefrin, dopamin, szerotonin, gammaamino-vajsav és a glutamát. 1. acetilkolin: az emlékezetben és a figyelemben játszik szerepet; alacsony szintje összefüggésben áll az Alzheimer-kórral. Üzeneteket szállít az idegek és az izmok között. 2. norepinefrin: a pszichostimulánsok fokozzák hatását. Alacsony szintje depresszióhoz vezet. 3. dopamin: a természetes megerősítők (étel, szex) és a függőséget okozó szerek hatását közvetíti. 4. szerotonin: mind a hangulat, mind a társas viselkedés szabályozásában fontos. A depressziót vagy szorongást enyhítő szerek többnyire emeleik a szinapszisokban a szerotonin szintjét. 5. glutamát: az agy egyik legfontosabb serkentő neurotranszmittere. A tanulásnál és az emlékezésnél játszik nagy szerepet. 6. GABA: az agy egyik legfontosabb gátló neurotranszmittere. A szorongást enyhtó szerek a GABA aktivitásának felerősítésével hatnak. Idegrendszer: A központi idegrendszer az agy és a gerincvelő idegsejtjeit foglalja magában. A perifériás idegrendszer az agyat és a gerincvelőt a test többi részével összekötő idegekből áll. A perifériás idegrendszeren belül megkülönböztetjük még: 1. szomatikus idegrendszert:érzőidegei a bőrről, az izmokról és az ízületekről szállítják a külvilág információit a központi idegrendszerbe; segítségükkel szerzünk tudomást a fájdalom, a nyomás és a hőmérséklet változásairól. Mozgatóidegei a központi idegrendszertől a test izmaihoz szállítanak impulzusokat. 2. vegetatív idegrendszert: idegei a zsigerekkel állnak kapcsolatban, olyan folyamatokat szabályozva, mint a légzés, a szívverés, az emésztés. A test és az agy különböző részeit összekötő idegrostok legtöbbje a gerincvelőben gyűlik össze, ami tömör. Néhány egészen egyszerű inger-válasz reflex a gerincvelő szintjén játszódik le. Pl.: térdreflex Agy: Az agyat egyes régiók elhelyezkedése alapján 3 részre oszthatjuk: 1. hátsóagy 2. középagy 3. előagy. Paul MacLean funkcionális felosztást javasolt: 1. központi mag: a legalapvetőbb viselkedést szabályozza 2. limbikus rendszer 3. nagyagy: a magasabb intellektuális folyamatokat irányítja. 1. központi mag: (agytörzs)

-2-

ATKINSON: PSZICHOLÓGIA -felelős az olyan önkéntelen reakciókért, mint a köhögés, tüsszentés, vagy a részben akaratlagos irányítás alatt álló „primitív” viselkedésekért (pl.: légzés, hányás, alvás). -a hátsó agytól egészen az előagyig terjed. Az életben maradás szempontjából legszükségesebb: a, nyúltvelő: a légzésért és néhány, a szervezet egyenes testtartást biztosító reflexért felelős keskeny képlet. b, kisagy: elsősorban a mozgások koordinációját szervezi. Károsodása szögletes, koordinálatlan mozgásokhoz vezet. Az új motoros válaszok elsajátításában is közreműködik, valamint a magasabb mentális működések vezérlésében és koordinálásában szerepet játszhat. c, talamusz: két tojás alakú idegsejtcsoport alkotja. Részben a látásért, halásért, tapintásért és ízlelését felelős, részben az alvást és az ébrenlétet szabályozza. d, hipotalamusz: elsősorban a motiváció terén, az evés, ivás szexuális viselkedés szabályozásában játszik rendkívül fontos szerepet, a testhőmérsékletet, a szívritmust és a vérnyomást is szabályozza. Az érzelmek átélésében és a stresszkeltő helyzetekre adott válaszokban is fontos szerepet játszik. Bizonyos területeinek enyhe elektromos ingerlése örömérzéshez vezet. Szerepe különösen akkor fontos, amikor a szervezet vészhelyzetben fiziológiai folyamatok egész sorát mozgósítja (stresszközpont elnevezés). e, retikuláris rendszer: éberségi állapotunk szabályozásában játszik fontos szerepet. Figyelmünk egy adott ingerre való összpontosításban is szerepet játszik. 2. limbikus rendszer: Több képletből áll és az ösztönös viselkedéseket is ellenőrzi. Az emlősöknél már gátolja az ösztönös viselkedésmintákat s így az állat a környezet változásaira rugalmasabban képes reagálni. Egyik része a hippokampusz az emlékezésben játszik különleges szerepet. Az emocionális (érzelmi) viselkedésben is szerepet játszik. Az amygdala az agy mélyében megbújó, mandula formájú képlet nélkülözhetetlen az érzelmek, a félelem átélésénél. 3. nagyagy: Az összes lény közül az ember nagyagya a legfejlettebb. Az agykéreg (cortex) a nagyagyat borító réteg. Szürkének látszik, főként idegsejtekből és mielinhüvely nélküli axonokból áll, míg az agy belső része fehér színű. A szenzoros rendszer mindegyik részéből érkeznek információk a kéreg megfelelő területeihez. Az agykéreg többi sem motoros, sem szenzoros része asszociációs régiókból áll. A nagyagy két felét: jobb és bal féltekét a kérgestest köti össze. A két agyfélteke alapvetően szimmetrikus. A két félteke mindegyike négy lebenyre oszlik: 1.homlok, 2.fali, 3.halánték 4.nyakszirt lebenyekre. Mindegyik kérgi terület eltérő funkciókkal rendelkezik. Abból, hogy az agyat 3 koncentrikus struktúraként kezeljük, nem szabad arra következtetnünk, hogy az egyes részek egymástól függetlenek. Mindegyiknek megvan a maga szerepe, mégis együtt kell működniük. Elsődleges motoros kéreg: Vezérli a test akaratlagos mozgásait. Bizonyos pontjainak elektromos ingerlése a megfelelő testrészek mozgását eredményezi, és amikor ugyanezen pontok sérülést szenvednek, a mozgások is károsodnak. A test jobb oldalának mozgásait a bal félteke, a bal oldalét pedig a jobb vélteke mozgatókérge vezérli. Elsődleges szomatoszenzoros kéreg: Ingerlése szenzoros élményt eredményez valahol a test ellenkező oldalán. A meleg, a hideg, a tapintás, a fájdalom és a test mozgásainak érzékelése vetül ide. A test jobb oldaláról induló

-3-

ATKINSON: PSZICHOLÓGIA szenzoros impulzusok a bal oldali szomatoszenzoros területre jutnak, a jobb láb és a jobb kéz izmait pedig a bal oldali mozgatókéreg vezérli. Elsődleges látókéreg: A látásban játszik fontos szerepet. Az egyik félteke látókérgének sérülése a két szem bal oldali látómezőjének vakságát okozza. Elsődleges hallókéreg: A hangok komplexebb jellemzőinek elemzésében vesz részt. Különösen fontos a szerepe a hangok időbeli észlelésében. Asszociációs régiók: A szenzoros vagy motoros feldolgozásban közvetlenül részt nem vevő agyérig területek. A frontális asszociációs régiók a problémamegoldásához szükségese gondolkodási folyamatokban játszanak fontos szerepet. A hátulsó asszociációs régiók egy-egy érzéklet szolgálatában álló alrégiók alkotják. Ennek a területnek sérülése a különféle formák felismerését és megkülönböztetését rontja. Az egyén ilyenkor úgy látja a formákat, hogy közben nem képes azonosítani agy más formáktól megkülönböztetni őket. Csak újabban rendelkezünk olyan kifinomult módszerekkel, amelyek segítségével az emberi agyról részletes képeket nyerhetünk anélkül, hogy kellemetlenséget okoznánk. Módszerek: 1. számítógépes tengelyirányú tomográfia (CAT): az eljárás során keskeny röntgensugárnyalábot bocsátanak át a beteg fején és megmérik az átjutó sugárzás mennyiségét. A méréseket különböző irányokban százezres nagyságrendben végzik el Az eredményeket ezután számítógépbe táplálják, amely megszerkeszti az agy lefényképezhető képeit. 2. mágnesesrezonancia-vizsgálat (MRI): mágneses mezőt és a kép kialakításához számítógépet használnak. Az eljárás során a beteget egy csőszerű készülékbe fektetik, amelyre erős mágnes borul. Rádióhullámokat bocsátanak rá és megmérik a szövetek által küldött jeleket. Százezer mérést végeznek majd azokból alakítja ki számítógép segítségével a testrész kétdimenziós képét. A szklerózis multiplex olyan jellemző jegyeit is megmutatja, melyeket a CT nem érzékel. Egyéb gerincvelői és agyalapi rendellenességek kimutatására is alkalmas. 3. pozitronemissziós tomográfia (PET): különféle anyagcsere-folyamatok végrehajtásához a test sejtjei energiát igényelnek, ezt az energiát pedig glükóz szolgáltatja. A glükózhoz gyenge radioaktív izotópot tartalmazó anyagot keverve a véráramlatba juttatják, amit az agysejtek néhány perc múlva használatba vesznek. Az agy legaktívabb neuronjai fogják a legtöbb glukózt fogyasztani, ők lesznek leginkább radioaktívak. A radioaktivitás mért szintjét egy számítógépnek küldi tovább. A kialakított színes keresztmetszeti kép az idegi aktivitás különböző mértékét különböző színekkel fogja jelölni. A radioaktivitás mérése a pozitív töltésű részecskék kibocsátásán alapul. A módszerrel az epilepszia, a vérrögök vagy az agydaganatok egyaránt kimutathatóak. Arra is alkalmas, hogy magasabb mentális tevékenységek –pl. zenehallgatás- közben nyomon kövessék a műveletben részt vevő kérgi területeket. Az agyszimmetriák vizsgálatára is alkalmas. A vizsgálatok azt mutatják, hogy a bal félteke csaknem mindig nagyobb, mint a jobb, viszont rövidebb rostokkal rendelkezik. A jobb félteke sok hosszú idegrostot tartalmaz.

-4-

ATKINSON: PSZICHOLÓGIA Paul Broca francia orvos már 1861-ben boncolta a beszédképtelenségben szenvedő betegek agyát és a bal agyfélteke homloklebenyében talált sérülést. Ebből adódik, hogy a Brocaterületként ismert régió felelős a beszéd létrehozásáért. A bal féltekében helyezkednek el a beszéd megértéséhez, a szavak leírásához és az írott szavak megértéséhez szükséges régiók is. Bal félteki sérüléseket eredményező agyvérzés esetben nagyobb valószínűséggel alakul ki beszédzavar. Azonban a beszédközpont nem mindenkinél helyezkedik el a bal féltekében. Az utóbbi időben vált lehetővé annak kutatása, hogy az egyes agyféltekék mit is tudnak önmagukban. Egészséges egyéneknél az egyik félteke információit az összekötő idegrostok kérgestestnek nevezett kötege révén közvetlenül továbbítódnak a máikba. Az epilepszia bizonyos formáinál ennek az összekötő hídnak tulajdonítható, hogy az egyik agyféltekéből kiinduló roham, tömeges neuronkisüléseket okozva, a másikra is átterjed. Az ilyen rohamok megelőzésére metszették át egy időben műtétileg a kérgestestet. Ezek az úgynevezett hasított agyú betegek. Mi történik akkor, ha a kérgestestet átmetszik, vagyis a két agyfélteke nem képes többé kommunikálni? Robert Sperry e területen végzett kutatásait 1981-ben Nobel-díjjal jutalmazták. A hasított agyú kísérleti személyekkel végzett vizsgálatok azt jelzik, hogy a két agyfélteke különbözőképpen működik. A bal félteke uralja a nyelvi kifejezőképességet, logikai és analitikus műveletek elvégzésére s matematikai számítások végrehajtására is képes. A jobb félteke elvontabb kifejezésekre nem reagál. Ugyanakkor roppant fejlett tér-és mintaérzékeléssel rendelkezik. Ügyesebb a geometrikus és perspektivikus ábrák megrajzolásában. Az egészséges személyekkel végzett vizsgálatok is megerősítik a két félteke eltérő specializációit. Az EEG vizsgálatok szerint a verbális feladatok megoldása során a bal, térbeli feladatok megoldása során a jobb félteke elektromos aktivitása lesz élénkebb. Az agyféltekék specializációikban különböznek egymástól, de az együttműködés az, ami a mentális tevékenységeket eredményezi. Afázia: az agysérülés okozta nyelvi zavar. 1. expresszív afázia (motoros afázia): A Broca-terület sérülése a szavak helyes kiejtését akadályozza, a betegek lassan és nehézkesen fejezik ki magukat. Beszédük gyakran értelmes, de csak kulcsszavakat tartalmaz. 2. receptív afázia (szenzoros afázia): Wernicke-területen sérült emberek nem fogják fel a szavak jelentését, hallják ugyan a szavakat, de nem tudják mire utalnak. Wernicke-Geschwind modell (Norman Geschwind dolgozta ki): A modell szerint a Broca-terület raktározza azokat az artikulációs kódokat, melyek meghatározzák a szavak kiejtéséhez szükséges izomtevékenységek sorozatát. A wernicke-terület viszont az auditoros (hallási) kódokat és a szavak jelentéseit tárolja. Egy szó kimondásakor tehát először a Wernicke-terület auditoros kódja aktiválódik, majd az ingerület a Broca-területre jut, ahol a megfelelő artikulációs kód felelevenedik, és a szó kiejtéséért közvetlenül felelős motoros kéregbe kerül. Egy másvalaki által kimondott szó megértéséhez a szónak a hallókéregből először a Wernicketerületre kell továbbítódnia. Egy írott szó bemutatásakor a szó először a látókéregben kerül regisztrálásra. A modell számos afáziások által produkált nyelvi zavart megmagyaráz. Perifériás idegrendszer: 2 részből áll 1. szomatikus idegrendszer: vezérli a vázizmokat

-5-

ATKINSON: PSZICHOLÓGIA 2. vegetatív idegrendszer: szabályozza a mirigyeket és a simaizmokat, köztük a szívet, a vérereket és a gyomor-bél traktust. Autonóm idegrendszernek is nevezik, amely abból a tényből ered, hogy számos általa vezérelt funkció autonóm, önszabályozó. pl. amikor a személy alszik vagy nincs tudatánál. Két részből áll: a, szimpatikus idegrendszer: egyetlen egységként működik, emocionális izgalom során egyszerre gyorsítja fel a szívverést, tágítja ki az ereket a vázizmokban és a szívben, szűkíti össze a bőr és az emésztőszervek artériáit és okoz verejtékezést. b, paraszimpatikus idegrendszer: egyszerre csak egy szervre hat, elsősorban az emésztésben. A lassabb szívverés kevesebb energiát igényel. Az idegrendszer az izmok és a mirigyek aktiválásán keresztül a szervezetet szabályozza. Mirigy: a test különböző pontjain található szervek, melyek nedveket (pl.: verejték) választanak ki. A belső elválasztású mirigyek rendszere: az endokrin rendszer lassabban működik és a hormonok révén szabályozza. A hormonokat a különböző belső elválasztású mirigyek közvetlenül juttatják a véráramba. Agyalapi mirigy (főmirigy): termeli a legtöbb hormont és szabályozza a többi belső elválasztású mirigy működését. A viselkedésgenetika együttesen alkalmazza a genetika és a pszichológia módszereit a viselkedési jellemzők öröklődésének vizsgálatában. A viselkedésgenetikusok azt is megpróbálják kikutatni, hogy a pszichológiai jellemzők a képességek, a temperamentum milyen mértékben szállnak „apáról fiúra”. A viselkedés okainak feltárásánál nemcsak a proximatív, hanem az ultimatív tényezőkre is figyelnünk kell. Proximatív magyarázatok: a viselkedés hogyanjára adnak választ Ultimatív magyarázatok: a miértet is szeretnék megérteni. Példa: hímek agressziója Az agresszió proximatív okait befolyásolja pl. a vérben keringő szteroid hormonok, a tesztoszteron szintje. Újabban a szerotonin jelentőségére is felhívták egyes kutatók a figyelmet. Egyes rágcsálóknál a szagingerek is befolyásolják a hímek agresszióját. Ugyanakkor nem lehet a szociális tényezőket sem elhanyagolni. Miért van szükség agresszív viselkedésre? Tehát melyek az ultimatív okok? Evolúciós szempontból a párzó hímek agressziója fokozza a reprodukciós sikereket. Az, hogy a gímszarvasoknál az agresszív hímek nagyobb valószínűséggel jutnak megtermékenyíthető nőstényekhez, garantálja, hogy az agresszivitás génjét hordozó bikák egyre nagyobb arányban lesznek a következő generációkban jelen. A szelíd hímeknél pedig: mivel nehezen tudnak párt keríteni maguknak, egyre elhanyagolhatóbb mértékben képviselik génjeiket a populáción keresztül. Az agresszív viselkedést, mivel a párosodásért való küzdelem hívja elő, a szexuális szelekció alakítja. Szexuális szelekció: a természetes szelekció sajátos változataként azokat a vonásokat részesíti előnyben, amelyek a szaporodási ráta növelésével elősegítik az egyed szaporodási sikerét. Mindig azok a vonások fognak nemen belül szelektálódni és tovább öröklődni, amelyek magas reproduktív potenciállal rendelkeznek. A természetes szelekció a géneken keresztül fejti ki hatását. Gén: az öröklődés legfontosabb molekuláris egységének, a DNS-nek egy szegmense. A szüleinktől kapott öröklődési egységeket a kromoszómák hordozzák, melyek a test minden egyes sejtjének sejtmagjában megtalálhatóak. A legtöbb sejt 46 kromoszómát tartalmaz. Az emberi fogamzáskor 23 kromoszómát apja hímivarsejtjéből, 23 kromoszómát pedig anyja

-6-

ATKINSON: PSZICHOLÓGIA petesejtjéből kap. A 46 kromoszóma 23 párt alkot. A DNS-molekula egy megcsavart létrához hasonlít. Attól fogva, hogy a megtermékenyített petesejt fejlődni kezd, az egyes sejtek bizonyos géneket be-, másokat pedig kikapcsolnak. A gének a kromoszómákhoz hasonlóan párban járnak. A párok egyik génje a hímivarsejt kromoszómáiból, a másik a petesejt kromoszómáiból származik. Mivel az emberi kromoszómákban 1000 körüli a gének száma rendkívül valószínűtlen, hogy két ember, még ha testvérek is azonos génkészlettel rendelkezzen. Kivéve az egypetéjű ikreket. Génpár lehet: 1, domináns 2. recesszív Ha mindkettő domináns: az egyénre a két domináns gén által meghatározott vonás lesz a jellemző Ha az egyik gén a domináns: a domináns vonások fognak érvényesülni. A recesszív tulajdonságok csakis abban az esetben jelennek meg, ha a két szülőtől származó gén egyaránt recesszív. A recesszív gének felelősek a kopaszság, vérzékenység kialakulásáért, szem színéért. Bár az emberi tulajdonságokat általában nem egyetlen génpár határozza meg, ismerünk néhány olyan kivételt, ahol miden egy adott génen áll vagy bukik. Pszichológiai szempontból a betegségek. PKU betegség: mindkét szülőtől öröklött recesszív gén működésének eredménye. A betegségnél a csecsemők egy esszenciális aminosavat nem képesek megemészteni, s ez a testben felhalmozódva megmérgezi az idegrendszert, agyi károsodást okoz. A gyerekek súlyosan visszamaradottak lesznek, és általában nem érik meg a 30 éves kort. Ha születéskor felfedezik és a gyermeket diétára fogják, amely szabályozza fenil-alaninszintjét, jó esélye lesz arra, hogy jó értelmi képességekkel élhessen tovább. Huntington-kór: egy domináns gén felelős érte. A betegség hosszú távú következményeként az agy bizonyos területei 10-15 év alatt egyre rohamosabb mértékben elpusztulnak. Áldozatai egyre kevésbé lesznek képesek beszélni, a mozgásukat irányítani. Általában 30-40 éves korban kezdi maga alá gyűrni áldozatait, addig semmi jelet nem ad magáról. Normális esetben

a női kromoszómapár: XX, a férfi-kromoszómapár: XY.

A 23. kromoszómapárhoz kapcsolódó, genetikailag meghatározott tulajdonságokat vagy rendellenességeket nemhez kötött vonásoknak vagy rendellenességeknek hívjuk. A színvakság esetében pl. egy férfi akkor lesz színvak, ha anyjától kapott X-kromoszómája hordozza a színvakság génjét. A nők ritkábban színvakok, mivel egy színvak nő apjának és anyjának is színvaknak kell lennie, illetve anyjának legalább hordoznia kell a színvakság génjét. Az emberi jellemzőket általában a gének sajátos kombinációi alakítják ki, azaz poligenikusak. Az, hogy a genetikai lehetőségekből mi valósul meg, a környezet feltételein múlik. Szelektív tenyésztés: lényege, hogy bizonyos viselkedéses vagy fizikai jellemzőkkel megáldott vagy szinte alig rendelkező egyedeket párosítani egymással. Számos viselkedési jellemző öröklődését ki lehet mutatni. Tenyésztettek már ki ingerlékenyebb és szomorkásabb kutyákat, agresszív és szexuálisan aktív csirkéket, az alkoholt jobban illetve kevésbé kedvelő egereket. Az örökletes jellemzőket általában meg lehet szelektív tenyésztéssel változtatni. Etikai okokból embereket nem lehet tenyészteni így az egyes viselkedésformák közötti hasonlóság vizsgálatához olyan egyének után kell néznünk, akik rokonságban állnak egymással. A probléma az, hogy nemcsak genetikailag állnak kapcsolatban egymással, hanem környezetük

-7-

ATKINSON: PSZICHOLÓGIA is közös. Látjuk, hogy alkoholista apák fiai az átlagnál gyakrabban válnak maguk is alkoholistává. Genetikai hajlamról vagy környezeti nyomásról van-e szó? A választ a pszichológusok az ikervizsgálatok alapján remélték. Az egypetéjű ikrek ugyanabból a megtermékenyített petesejtből fejlődnek ki, így génkészletük is megegyezik, míg a kétpetéjű ikrek különböző petesejtekből fejlődnek ki, s genetikailag nem hasonlítanak jobban egymásra, mint más testvérek. Az egypetéjű és kétpetéjű ikrek összehasonlításával foglalkozó vizsgálatok segítenek az örökletes és környezeti befolyások szétválasztásában. Megállapították, hogy az egypetéjű ikrek az intelligencia terén még akkor is jobban hasonlítanak egymásra, ha születéskor elválasztják őket és más családban nevelkednek. Az egypetéjű ikrek bizonyos személyiségjellemzőiknél és a skizofréniára való hajlamuknál fogva is jobban hasonlítanak egymáshoz. Az örökbe fogadott gyerekek vizsgálatainak egyik eredménye, hogy a genetikai tényezők az idő előrehaladtával egyre meghatározóbbakká válnak. Egyre több kutató osztja azt a véleményt, hogy az emberi vonások bizonyos gének a neurotranszmitter-receptorokra hatva befolyásolják. Az egyén veleszületett örökletes potenciálját jelentős mértékben befolyásolja csecsemőkori környezete. pl.: a cukorbaj. A cukorbetegségre való hajlam örökletes. A betegség kialakulásakor a hasnyálmirigy nem termel elegendő, a szénhidrátok elégetéséhez szükséges inzulint. A szakemberek szerint az inzulin termelését bizonyos gének szabályozzák, ugyanakkor a genetikai lehetőségét hordozó emberekben sem mindig alakul ki maga a betegség. A cukorbetegségben szerepet játszó környezeti tényezők közül nem ismert mindegyik, de az elhízás valószínűleg közéjük tartozik. A kövéreknek több inzulinra van szükségük a szénhidrátok lebontásához, tehát a cukorbetegség génjét hordozó emberek nagyobb valószínűséggel betegednek meg, ha túlsúlyosak lesznek. Hasonló a helyzet a skizofrénia esetében is. A gének ugyan sok mindenre megteremtik a lehetőséget, a pontot az i-re mégis a környezet fogja feltenni.

2. A pszichológiai fejlődés Az emlősök közül az embernél tart leghosszabb ideig a felnőtté válás. A fejlődéslélektan azt vizsgálja, hogy az emberi működés különböző aspektusai hogyan és miért változnak az élet folyamán. Egyrészt a testi fejlődéssel, másrészt a kognitív fejlődéssel, a gondolkodás, az emlékezet és a nyelvi készségek kialakulásával, harmadrészt a személyiség és tartársas készség fejlődésével. Századok óta vitatott, hogy vajon inkább az öröklődés vagy inkább a környezet az emberi fejlődés fontosabb tényezője. John Locke elvetette kora uralkodó felfogását, amely szerint a gyermek nem más, mint kicsinyített felnőtt. Azt állította, hogy a csecsemő lelke „tiszta lap” (tabula rasa), amire semmi nincs ráírva. Ezt a lapot a gyermek tapasztalatai írják tele. Szerinte minden tudásunk az érzékszerveinken át jut el hozzánk. Az öröklődés gondolatát Charles Darwin evolúcióelmélete élesztette fel, aki az emberi fejlődés biológiai alapját hangsúlyozta. A XX. században, a behaviorizmus fellépésével a környezethangsúlyú felfogás vált ismét uralkodóvá. A behavioristák úgy vélték, hogy az emberi természet tökéletesen hajlítható. A legtöbb pszichológus ma egyetért abban: -hogy mind az öröklés, mind a környezet fontos szerepet játszik, -8-

ATKINSON: PSZICHOLÓGIA -hogy ezek folyamatosan egymásra hatva vezérlik a fejlődést. Az újszülött agya világrajövetelekor mintegy 100 milliárd neuront tartalmaz, ám ezek még alig állnak kapcsolatban egymással. Az agy fejlődését a genetikai tényezők éppoly erőben befolyásolják, mint az első néhány évben az ingergazdag vagy ingerszegény környezet. Személyes tulajdonságaink jó részét már a fogamzás pillanatában meghatározza a megtermékenyített petesejt genetikus szerkezete. Az ilyen genetikailag meghatározott tulajdonságok az érés formájában fejlődnek ki Az emberi magzat meghatározott időrendben fejlődik, ugyanakkor az érési folyamat meg is torpanhat: az anyai alultápláltság, a dohányzás vagy az alkohol- és kábítószerfogyasztás is azok közé tartozik, amelyek befolyásolhatják a magzat egészséges érését. A születés utáni mozgásfejlődés ugyancsak a genetikailag meghatározott érés és a környezeti tényezők kölcsönhatását mutatja. Mivel ugyanakkor a fejlődés irama minden gyereknél más, a fejlődéspszichológusok már régóta töprengenek azon, hogy a tanulásnak és a tapasztalatnak van-e valamilyen szerepe a fejlődési különbségekben. A legtöbb eredmények szerint a gyakorlás, a gyerekkel való foglalkozás bizonyos fokig gyorsíthatja az egyes mozgásos viselkedésformák megjelenését. A genetikusan meghatározott jellemzők és a környezeti tapasztalatok kölcsönhatásnak másik példája a beszéd fejlődése. Azok a gyerekek, akik olyan környezetben nevelkednek, ahol a felnőttek gyakran beszélnek hozzájuk korábban kezdenek el beszélni, mint azok, akikre nem figyelnek ennyire oda. A környezet tehát csak az egyes készségek elsajátításának sebességét fogja meghatározni nem pedig a készségek végső szintjét. A fejlődés szakaszai: 1) Szakaszoló felfogás: A fejlődés sorozatát sok pszichológus úgy értelmezi, hogy a fejlődésnek egymástól minőségileg elkülönülő szintjei vannak. A fejlődéslélektan azt mondja, akkor beszélhetünk fejlődési szakaszról, ha a viselkedés egy adott időszakon belül egy adott dolog vagy összetartozó tulajdonságok köré szerveződik. A gyermekek ugyanazokon a szakaszon ugyanabban a sorrendben mennek át. A környezeti tényezők gyorsíthatják vagy lassíthatják a fejlődést, de a szakaszok sorrendje változatlan marad. Nem minden pszichológus ért egyet azzal, hogy a fejlődés minőségileg különböző szakaszon rögzített soron halad keresztül. A szakaszoló felfogással közeli rokonságban van az úgynevezett kritikus periódusokat feltételező elképzeléssel, amely szerint a fejlődésben léteznek olyan időszakok, amikor az ember életében be kell következnie bizonyos eseményeknek ahhoz, hogy fejlődésének folyamata ne károsodjon Az emberi magzat fizikai fejlődésében már régóta ismeretesek kritikus periódusok pl.: -Az, hogy a fogamzás utáni hatodik-hetedik hét igen fontos a magzat nemi szerveinek végső jellege szempontjából. A kromoszómák XX illetve XY elrendezéstől a hím nemi hormonok jelenlétén múlik. A hím nemi hormonok hiánya mindkét esetben női nemi szervek kifejlődéséhez vezet. -A születést követően a látás fejlődésében is van egy kritikus periódus. Ha a szürke hályoggal született gyermeket hétéves kora előtt távolítják el a hályogot, akkor látása később normális lesz, de ha a gyermek hét éven keresztül nem lát rendesen, akkor látása maradandó károsodást szenved. -A pszichés fejlődés kritikai periódusánál szenzitív periódusokról: bizonyos tulajdonságok kifejlődése szempontjából optimális időszakokról kellene beszélnünk. Az ilyen periódusok során nem kellőképpen megalapozott viselkedésnek a későbbiekben nem lesz alkalma teljesen kialakulni. Az első életév valószínűleg a bensőséges kötődés kialakulása szempontjából számít. Az óvodáskor az intellektuális és a nyelvi fejlődés szempontjából. A gyermekeknek ezekben a

-9-

ATKINSON: PSZICHOLÓGIA szenzitív periódusokban szerzett tapasztalatai oly módon hatnak jövőbeni fejlődésére, ami később már nagyon nehezen változtatható meg. Az újszülött képességei: 1. Látás: Az újszülöttek látásélessége gyenge, fókuszváltása korlátozott, és igencsak közellátók. Hétnyolc hónapos korukra látásélességük már majdnem olyan, mint egy felnőtté. Az újszülöttek sok időt töltenek nézelődéssel. Különösen az éles kontraszt, a tárgyak körvonalai vonzzák őket. Ahelyett, hogy a teljes tárgyat tapogatnák le szemükkel, csak azokat a területeket figyelik, amelyek a legtöbb élt tartalmazzák. Kutatások szerint a csecsemőket nem kifejezetten maguk az arcok vonzzák, hanem az olyan ingerjellemzők, mint a görbe vonal, az erős kontraszt, az érdekes élek, a mozgás márpedig az arcok ilyenek. Az újszülöttek főleg az arc külső kontúrját nézik, de a két hónaposok már az arc belső részére is figyelnek. Három hónaposan már megismerik édesanyjuk fényképét, és szívesebben nézegetik, mint az idegenek képeit. Öt hónaposan már az idegenek arcára is emlékeznek. 2. Hallás Már a 26-28 hetes magzatok is reagálnak az éles hangokra, az újszülöttek pedig fejüket is a hang irányába fordítják. A fejfordító válasz kb. hathetes korban eltűnik és nem is jelenik meg újra három vagy négy hónapos kor előtt. Négy hónapos korukra a csecsemők még sötétben is a hang forrása felé nyúlnak, hat hónapos korukra már pontosan képesek meghatározni a hang forrásának helyét, s ez a képességük a második életévben még tovább javul. Az újszülöttek a nagyon hasonló pl. a zenei skálán egyetlen hangtávolságra lévő hangok közötti különbséget is észlelik. Képesek megkülönböztetni az emberi hangot a másfajta hangoktól, valamint az emberi beszéd számos fontos jellemzőjét is. Hat hónapos korukra a csecsemők már elég információval rendelkeznek anyanyelvükről, ahhoz, hogy elkezdjék kirostálni az abban nem használt hangokat. 3. Ízlelés és szaglás A csecsemők már röviddel születésük után képesek megkülönböztetni az ízeket. Sokkal jobban szeretik az édes folyadékokat. Édes folyadékra általában nyugodt, mosolygós arckifejezéssel válaszolnak. A savanyú ízre szájukat orrukat egyaránt összeráncolják, a keserű ízű oldatra undorral reagálnak. Az újszülöttek a szagokat is megkülönböztetik. Az édes szag irányába fordítják fejüket, szívritmusuk és légzésük lelassul. Az ártalmas, szag hatására fejüket elfordítják, szívritmusuk és légzésük felgyorsul. A szagok közti finom különbségeket is értékelik. Az anya illatának felismerési képességét csak az anyamellről táplált csecsemők mutatják. A szagok közötti megkülönböztetés velünk született képességének adaptív értéke van: mivel segít a csecsemőnek elkerülni az ártalmas anyagokat. 4. Tanulás és emlékezés Számos klasszikus kutatás tanúsítja a korai tanulás és emlékezés tényét. A csecsemők még a méhen belüli ingerekre is kiválóan emlékeznek. Nagyon szeretik a szívdobogást, a női hangot, különösen saját édesanyjuk hangját, ugyanakkor az apa hangjának nincs ekkora jelentősége más férfiakéval szemben. Úgy tűnik ezek a csecsemők méhen belüli hangélményeiből származnak és valószínűleg azért kedvelik például édesanyjuk hangját minden más hangnál jobban, mert már belülről is folyamatosan hallották. A még meg sem született magzat képes különbséget tenni az egyes szavak különböző hangjának jellegzetességei között.

-10-

ATKINSON: PSZICHOLÓGIA Kognitív fejlődés gyerekkorban. Jean Piaget (1896-1980) svájci pszichológus volt az, aki elsőként leírta a gyerekek kognitív fejlődését. Piaget előtt két egymással szembeállított nézet uralkodott: -biológiai nézet: érésközpontú, amely szinte kizárólag az „öröklés” szerepét hangsúlyozza -környezeti, tanulásközpontú megközelítés. Piaget ezzel szemben úgy gondolta, hogy a gyermekek magától érő képességei és a környezet közötti kapcsolat az, ami számít. Piaget szakaszelmélete: -elsősorban a gyermekek természetes érése és a környezetük közötti kapcsolat érdekelte -a gyerekeket a folyamat aktív résztvevőjének tekintette. -a gyermek szerinte valójában egy minden iránt „érdeklődő tudós”, aki kísérleteket hajt végre a körülötte lévő világban, hogy megnézze, mi történik, „kísérleti eredményei” alapján azután elméleteket alkot, azaz sémákat hoz létre, és ha egy-egy új tárggyal találkozik, megkísérli a már meglévő sémái segítségével megérteni, azaz asszimilálni őket. Ha a régi séma erre nem alkalmas, akkor módosítani fogja, vagyis akkomodációt hajt végre, annak érdekében, hogy az új helyzetben is használható legyen. -teszteket vett fel és felfigyel arra, hogy a gyerekek milyen jellegzetes hibákat követnek el a kérdések megválaszolásánál. -elkezdte saját három gyermekét játszás közben módszeresen megfigyelni, egyszerű tudományos vagy erkölcsi problémák elé állította őket, és azt is elmagyaráztatta velük, hogy miért éppen úgy válaszoltak. Megfigyelései egyre jobban meggyőzték arról, hogy a gyerekek gondolkodási és következtetési képességei egymástól minőségileg különböző szakaszokon keresztül alakulnak ki -a kognitív fejlődést 4 fő és több alszakaszból álló szakaszokra osztotta.

1. Szenzomotoros szakasz (születés-2.év): A csecsemők mozgástevékenysége és érzékelése közötti szoros kölcsönhatás jelentőségét hangsúlyozza. A gyermek nagy szorgalommal fedezi fel a cselekvése és annak következményei közötti kapcsolatokat. Sok kísérlet nyomán kezdi a gyermek önmagát a külvilágtól elkülöníteni. Tárgyállandóság felfedezése: a tárgyak akkor is léteznek, ha nincsenek éppen jelen. Ha egy rongydarabbal letakarjuk azt a játékot, amit éppen el akar érni, a 8 hónapos gyermek leengedi a kezét, méltatlankodást nem mutat. A 10 hónapos gyermek ezzel szemben élénken keresni kezdi a tárgyat a rongy alatt. Az idősebb gyermek, aki már tisztában van a tárgyállandósággal megérti, hogy a tárgy akkor is létezik, ha nem látja. A keresés azonban ebben az életkorban is korlátozott. 2. Műveletek előtti szakasz (2-7 év): másfél-két éves korukra a gyermekek elkezdenek szimbólumokat használni pl.: fakockából autó. Bár a 3-4 éves gyermek képes szimbolikus fogalmakban gondolkodni, szavai és képzelete még nem szerveződik logikus módon . Ezt a szakaszt azért nevezik művelet előttinek mert a gyerekek még nem képesek bizonyos szabályokat, vagyis műveleteket megérteni. Műveletnek az információkat logikai úton elválasztó, összekapcsoló és egyéb módon átalakító mentális eljárást nevezzük. Pl.: ha egy magas, vékony pohárból a vizet egy alacsony, széles pohárba töltjük át, a felnőttek tudják, hogy a víz mennyisége nem változott, mivel meg tudják fordítani a művelet. Ebben a szakaszban a gyerekek még nem, vagy alig értik a megfordíthatóság lényegét. Nem rendelkeznek még a konzerváció (megmaradás) elvével: annak megértésével, hogy a tárgyak bizonyos

-11-

ATKINSON: PSZICHOLÓGIA tulajdonságai akkor is megmaradnak, ha a megjelenésükben változás következik be. A szakaszt a vizuális benyomások uralják. Pl.: számállandóságot vizsgáló kísérlet. Ha ugyanannyi fekete és piros korongot párhuzamosan sorba rakunk, akkor az 5-6 éves gyermekek meg tudják állapítani, hogy a két sorban a korongok száma egyenlő. Ha a fekete korongokat összekupacoljuk, akkor az ötéves gyermek azt fogja mondani, hogy az egyenes sorban több korong van. A 7éves gyerekek viszont már átlátják, hogy ha a tárgyak száma korábban egyenlő volt, akkor egyenlőnek is kell maradnia. A szakasz legjellegzetesebb vonása az egocentrizmus, amikor a gyerekek nem képesek más nézőpontjait figyelembe venni. Pl.: „háromhegy probléma” A három különböző magasságú hegy egy terepasztalon van. A gyerekek először körüljárják, majd míg ők az asztal egyik sarkánál maradnak, egy játék mackót ültetnek az asztal különböző pontjaira. A gyerekeknek ezt követően különböző fényképek közül kell kiválasztaniuk a maci által éppen látott képet. A 6-7 évesnél fiatalabb gyerekek általában azt a képet választják, amely a hegyeket az ő szempontjukból ábrázolja. Az egocentrizmus az oka a műveletek előtti gondolkodás rugalmatlanságának. 3. Konkrét műveleti szakasz (7-11év): a gyermekek képesek ugyan már absztrakt fogalmak használatára, de ez csak a konkrét tárgyakra korlátozódik. 4. Formális műveleti szakasz (11. évtől): Kb. 11 vagy 12 éves korban érik el a gyerekek a felnőtt gondolkodás szintjét, amikor már valódi szimbolikus fogalmakat is képesek használni. Pl.: egyik vizsgálatban a gyerekeknek azt kell kitalálniuk, hogy mi határozza meg, hogy egy inga mennyi idő alatt lendül ki, és tér vissza a helyre. A kísérletezéshez kaptak egy kampón lógó madzagot, akaszthatnak rá különböző súlyokat, és a madzag hosszát is változtathatják. A konkrét műveleti szakaszban lévő gyerekek is próbálkoznak ugyan már a fenti paraméterek változtatásával, de egyáltalán nem szisztematikus módon. A serdülők viszont azonnal több hipotézist is felállítanak és szisztematikusan ellenőrzik is őket. Ha a kiválasztott változó az ingalengés szempontjából semlegesnek bizonyul, akkor újabbal próbálkoznak. A formális műveleti szakasz lényege, hogy az ember áttekinti egy probléma megoldásának összes lehetséges változatát és elfogadja vagy kizárja azt. Piaget elmélete forradalmasította a gyermekek kognitív fejlődéséről kialakított felfogásunkat. Újabb módszerekkel való vizsgálatai azonban arra utalnak, hogy képességeiket valószínűleg alulbecsülte. Ezzel az állítással a fejlődéspszichológusok többnyire egyetértenek, abban viszont egyáltalán nincs egyetértés, hogy merre tovább. Vannak, akik a feldolgozási megközelítés mellett, míg mások az ismeretelsajátítási vagy szociokultúrális megközelítést tartják az igazinak. Elmeteória A felnőttek viselkedése és gondolkodása általában számításba veszi azt az eshetőséget, hogy a többiek is gondolkodnak. Másokkal kapcsolatos viselkedésünk során legtöbbször számításba vesszük, hogy mit gondolhatnak. A gondolkodásról való gondolkodást nevezzük metakogníciónak, elmeteória. A pszichológusok egyre jobban érdeklődnek iránta. Elsősorban a gyerekeknek a vágyaikról, az észlelésről, a hiedelmekről az ismeretekről, a gondolatokról az érzésekről való elképzeléseit vizsgálják. A kiscsoportos gyerekek még nem rendelkeznek elmeteóriával. Hogyan alakul ki a gyermekek elmeteóriája? Bartsch és Wellman a fejlődést 3 lépésben képzeli el:

-12-

ATKINSON: PSZICHOLÓGIA 1) kétévesen kezdődik a vágyak, érzelmek, benyomások alapvető fogalmait kialakítani. Megértik, hogy az embereknek van akaratuk, de azzal nincsenek még tisztában, hogy ezek a vágyak és vélekedéseket a tárgyakkal együtt mentálisan leképezik. 2) Hároméves kor körül a gyerekek elkezdenek saját vélekedéseikről vágyaikról beszélni, és lassanként megértik, hogy ezek lehetnek helyesek is és tévesek is. Saját és mások cselekedeteit ugyanakkor még mindig a vágyaikból kiindulva magyarázzák. 3) Négyéves gyerekek már átlátják, hogy a gondolatok és vélekedések a viselkedést is képesek befolyásolni és hogy vannak olyan vélekedések, amelyek egyértelműen tévesek. Az elmeteória egyik legérdekesebb alkalmazását az autizmus tanulmányozásánál figyelhetjük meg. Az autizmus egy olyan súlyos rendellenesség, amelyben a gyerekek nem reagálnak másokra. Henry Wellman vetette fel először, hogy az autista gyerekek valószínűleg nem rendelkeznek elmeteóriával. Az autisták számára az emberek is tárgyaknak tűnnek, jórészt ez az oka annak, hogy oly szembetűnően nem érdeklődnek irántuk. Erkölcsi ítéletalkotás úgy gondolta, hogy a gyerekek kognitív fejlődési szintje fogja meghatározni erkölcsi gondolkodásukat is. Arra a következtetésre jutott, hogy a szabályok megértése is négy szakaszra osztható: 1) műveletek előtti korra tehető, amikor a gyerekek még csak egymás mellett játszanak. Vannak ugyan szabályok, amelyek bizonyos fokig szervezik is a gyerekek játékát, de bármikor önkényesen megváltoztathatóak. 2) Mintegy ötéves korban a gyerekek elkezdik kényszeresen követni a szabályokat, abszolút erkölcsi parancsoknak tekintve őket. A szabályok szentek és sérthetetlenek. Ezen a szinten a gyerekek inkább a következmények alapján ítélik meg a cselekedetek. Piaget különböző történetpárokat mesélt a gyerekeknek. Az egyik történet két fiúról szól, akik körül az egyik, miközben kihasználva édesanyja távollétét, torkoskodni akart a lekvárból, eltört egy teáscsészét, a másik fiú pedig, aki nem csinált semmi rosszat, véletlenül egy egész tálcányi teáscsészét ejtett le.”Melyik gyerek rosszabb?” A műveletek előtti szakaszban lévő gyerekek hajlamosabbak voltak úgy dönteni, hogy az a rosszabb, aki a nagyobb kárt csinálta. 3) A gyerekek kezdik felismerni, hogy a szabályok valójában egyetértésen alapuló társas konvenciók. Bármikor megváltoztathatóak. Ebben a korban a büntetést inkább kiszabható lehetőségként kezelik. 4) A formális műveletek szakaszának a kezdete egybeesik az erkölcsi szabályok megértésének 4. szintjével. Kolberg kiterjesztette Piaget erkölcsi gondolkodásra vonatkozó munkáit a serdülő és felnőttkorra is. Azt vizsgálta, hogy léteznek-e az erkölcsi ítéletek fejlődésében egyetemes szakaszok. Hat, három átfogó szinten összefoglalt szakaszt írt le. I. prekonvencionális szint: 10 éves korig minden gyerek. II. Konvencionális szint: a cselekedeteket más emberek véleményének tükrében kezdik értékelni. A legtöbb kamasz e szintnek megfelelően gondolkodik 13 éves korában. III. Posztkonvencionális szint: a legmagasabb, a 6. szakasz az önvád elkerülése érdekében elvont etikai elvek megfogalmazását és betartását feltételi. Kolberg beszámolói alapján a felnőttek kevesebb, mint 10%-a éri el a 6. szakaszra jellemző „tiszta elvű” gondolkodásmódot. Az emberek különböző szabályokat alkalmaznak különböző helyzetekben, és a szakaszok sorrendje nem egyértelmű.

-13-

ATKINSON: PSZICHOLÓGIA

Személyiség és a társas kapcsolatok fejlődése: A csecsemők már életük első heteiben különböznek egymástól aktivitási szintjük, a környezet változásaira adott válaszkészségük és ingerlékenységük tekintetében. Vannak, akik láthatóan élvezik az ölelgetést, mások megfeszülnek vagy fészkelődnek. Az ilyen hangulatfüggő tulajdonságokat temperamentumnak nevezzük. A legújabb kísérletek egyre nyilvánvalóbbá teszik, hogy számos temperamentumbeli különbsége veleszületett, és hogy a szülő-gyermek viszony kölcsönös, vagyis a csecsemő viselkedése is befolyásolja a szülő válaszreakcióját. A temperamentum egyik úttörő vizsgálata még az 1950-es években kezdődött 140 közép és alsóosztálybeli csecsemővel. Könnyű temperamentumú csecsemők:a játékos, alvási és evési ritmusukban rendszere, új helyzetekhez készségesen alkalmazkodó. Nehéz temperamentumú csecsemők:ingerlékeny, alvási és evési ritmusukban rendszertelen, új helyzetekre hevesen és negatívan reagálók. Lassan felmelegedő temperamentumú csecsemő:egykedvű, az új helyzetekből finoman visszavonuló csecsemők, idő kell az új helyzetekhez való alkalmazkodáshoz. A temperamentum stabilitására irányuló első vizsgálatokat több módszertani szempontból is erős kritika érte. Többek között az, hogy a szülők értékelésére támaszkodtak, pedig a szülők gyermekük temperamentumát jóval elfogultabban ítélik meg. A két szülő értékelése mellett a gyermekek közvetlen megfigyeléséből származó adatokat egyaránt felhasználó kutatások arra utalnak, hogy az első néhány évben megfigyelhető temperamentumjellemzők stabilitása meglehetősen alacsony. A kutatók hangsúlyozzák, hogy a temperamentum a gyermek genotípusa és a környezet közti kölcsönhatások függvénye. Korai társas viselkedés: Két hónapos korára az átlagosan fejlődő gyermek anyja arcára pillantva elmosolyodik. Fontos szerepet játszik a szülő-gyermek kapcsolat megerősítésében. A csecsemők mindenhol a világon nagyjából ugyanabban az időben kezdenek el mosolyogni, ami arra utal, hogy az érzés alapozza meg a mosolygást. Három vagy négy hónapos korukra a csecsemők mosollyal és gőgicséléssel jelzik, hogy felismerik környezetük ismerő tagjait, de ekkor még az idegent is elfogadják. 7-8 hónapos korra azonban az idegen közeledtét bizalmatlanabbul fogadják. Bár nem minden gyermeknél jelentkezik a „nyolc hónapsok szorongása” az idegenektől való félelem, ha már egyszer fellépett, akkor általában az első életév végéig tart. A szeparációs szorongás pedig 14 és 18 hónapos kor között éri el a csúcspontját. Hároméves korára a gyermek már szülei távollétében is biztonságban érzi magát. E félelem megjelenését kevéssé befolyásolja a nevelési környezet. Két tényező látszik fontosnak mind a megjelenésben, mind az eltűnésében: 1, Az emlékezet fejlődése is hozzájárul a szeparációs szorongás, a gondozó távollétében jelentkező distressz kialakulásához. A csecsemő addig nem hiányolhatja szüleit, amíg egy perccel azelőtti jelenlétüket nem tudja összehasonlítani aktuális hiányukkal. A gyermek emlékezetének további fejlődésével egyre inkább képes előre látni, hogy a hiányzó szülő visszatér, szorongása csökkenni fog. 2, Az önállóság, autonómia növekedése. Csökken tehát a gondozóktól való függése, s a szülők jelenléte már nem olyan központi kérdés számára, mint korábban. Kötődés: A csecsemőnek az a törekvése, amely meghatározott emberek közelségét keresi és hogy biztonságosabban érezze magát mellettük. A pszichológusok eleinte úgy gondolták, hogy a kötődésnek az a gyökere, hogy az anya a táplálék forrása. Majomkísérletek azt bizonyították, hogy az anya-csecsemő kötődés túlmutat a táplálkozási szükséglet kielégítésén.

-14-

ATKINSON: PSZICHOLÓGIA Majomcsecsemőket születésük után röviddel elválasztottak anyjuktól és két „műanya” társaságába helyezték. Az egyik műanyát csupaszon hagyták (drótanya) a másik testét viszont beburkolták habgumival (szőranya), hogy bele lehessen kapaszkodni. Bármelyik anyára lehetett tejjel teli cumisüveget szerelni. Arra a kérdésre keresték a választ, hogy a kismajmok arra a műanyára csimpaszkodnak-e inkább, amelyik a táplálékot nyújtja. Az eredmények világosak voltak: függetlenül attól, hogy melyik műanya szolgáltatta a táplálékot, a majomcsecsemők egyfolytában a szőranyán lógtak. A műanyán nevelt és más majmoktól az első hat hónapban elzárt kismajmok bizarr módon viselkedtek felnőttkorukban. Nem tudtak normális kapcsolatba lépni a többiekkel szexuális reakcióik is rendellenesek voltak. Rendkívül rossz anya lett belőlük. Az emberi csecsemő anyjához való kötődése is hasonló funkciót szolgál. Az embercsecsemő kötődésével elsősorban a pszichoanalitikus John Bowlby foglalkozott az 1950-es és 1960-as években. A csecsemőotthonos és kórházban ápolt anyjuktól elszakított gyerekek viselkedését látva kezdett el érdeklődni a kötődés iránt. Eredményei: ha egy gyermek a korai években nem tud biztos kötődést kialakítani egy vagy több személlyel, akkor felnőttkorában sem lesz képes tartós személyes kapcsolatokat létrehozni. Mary Ainsworth az idegen helyzetnek nevezett vizsgálat során több lépésben figyelte meg a gyerekek édesanyjuk távozására majd visszatérésére adott reakcióját. Viselkedésük alapján a gyerekek az alábbi 3 csoportba sorolhatók: 1) biztosan kötődő: akár nyugodtak, akár nyűgösek, amikor az anya távol van azonnal kapcsolatot keresnek vele, amint visszatér. 2) Bizonytalanul kötődő;elkerülő: ezek a gyerekek feltűnően kerülik a kapcsolatot anyjukkal, amikor visszatér. Vannak, akik rá se hederítenek, mások pedig a kapcsolatfelvétel és az elkerülés furcsa keverékét mutatják. 3) Bizonytalanul kötődő; ambivalens: akik ellenállást mutatnak anyjuk visszatérésekor. Egyszerre keresik és kerüli a fizikai kapcsolatot,. Először sírnak pl.: hogy vegyék fel őket, majd dühösen fészkelődni kezdenek, hogy rakják le őket. Szülők nevelési stílusa: Mivel néhány gyerek egyik kategóriába sem illett bele, újabban egy negyedik a zavart kategóriát is bevezettek. Az ide tartozó gyerekek igen ellentmondásosan viselkednek. A kötődés elsősorban a gondozónak a csecsemő szükségleteire irányuló finom válaszkészségen múlik. A biztosan kötődő csecsemők édesanyjai azonnal reagálnak gyermekük sírására. Válaszaikat mindig a csecsemő szükségleteihez igazítják. A bizonytalanul kötődő gyerek édesanyja ezzel szemben saját kívánságait követi. Óvoda hatása: Az Egyesül Államokban nem mindenki fogadja lelkesedéssel az óvodai gondozás elterjedését. (Jay Belsky, az óvodát ellenző fejlődéspszichológusok legismertebbike kutatásokkal bizonyítja, hogy az óvoda károsan befolyásolja a gyerekek fejlődését.) Az Egyesült Államok kormánya ezért átfogó kutatási programot indított el annak tisztázására, hogy a különböző gyermekintézmények miként befolyásolják a gyerekek fejlődését. Az egyik következtetés az volt, hogy nincs különbség a heti 30 és az azonos körülmények között 10 óránál kevesebbet óvodában töltő gyerekek között. Az óvodai ellátás minősége azonban már nagyobb jelentőséggel bírt a gyerekek fejlődése szempontjából. A rosszul felszerelt intézményekben a gondozók túlterheltek voltak, képzettségük nem felelt meg a követelményeknek, s állandóan cserélődtek. Az ilyen intézményekben a gyerekek mind a kognitív, mind az érzelmi képességeket vizsgáló feladatokban rosszabbul teljesítettek. A további vizsgálatok is a gondozás színvonalára hívják fel a figyelmet.

-15-

ATKINSON: PSZICHOLÓGIA A gyerekeket tehát nem önmagában az anyától távol töltött idő befolyásolja. Az óvoda hatása, amennyiben negatív, akkor elsősorban érzelmi téren jelentkezik, amennyiben pozitív, akkor szociális téren A kognitív fejlődés többnyire vagy pozitívan, vagy egyáltalán nem érintett. A rossz színvonalú óvoda a családi háttértől függetlenül káros lehet a gyerekekre. Nemi identitás: A legtöbb gyerek előbb-utóbb rendelkezik nemi identitással. A különböző kultúrák eltérően határozzák meg a nemek társadalmilag kívánatos viselkedését, személyiségjellemzőit, amelyek természetesen egy adott kultúrán belül időben is változhatnak. Nemhez igazodás: A kultúra által az adott nemhez megfelelően tartott viselkedések elsajátítása. A nemi identitás és a nemhez igazodás nem azonos fogalmak. Egy lány tekintheti önmagát egyértelműen nőnek annak ellenére, hogy bizonyos helyzetekben úgymond férfiasan viselkedik. Pszichoanalitikus elmélet: Az első, a nemi identitásra és a nemhez igazodásra átfogó elméletet kidolgozó pszichológus Sigmund Freud. Freud szerint a gyerekek mintegy hároméves koruk körül kezdenek felfigyelni nemi szerveikre Ezt tekintette Freud fallikus szakasz kezdetének. Ugyanezen szakaszban kezdenek szexuális jellegű érzelmeket táplálni az ellenkező nemű szülővel szemben, s féltékenykedni az azonos nemű szülőre. A jelenséget ödipális konfliktusnak keresztelte. A konfliktust mindkét nem az azonos nemű szülővel történő azonosulással oldja fel, utánozva annak viselkedését. A pszichoaalitikus elmélet mindig heves viták kereszttüzében állt. Szociális tanuláselmélet: A megfigyeléses tanulás során a gyerekek a velük megegyező nemű felnőttek viselkedését utánozva sajátítja el a nemhez igazodó viselkedést. Két lényeges vonása is van: -a nemhez igazodó viselkedést nem különbözteti meg a többi tanult viselkedéstől -úgy véli, hogy ha semmi sajátságos nincs a nemhez igazodó viselkedésekben, akkor azok nem elkerülhetetlenek vagy módosíthatatlanok. Rengeteg adat támasztja alá a nemhez igazodás szociális tanuláselméleti magyarázatát. Már a csecsemőkortól a legtöbb szülő különbözőképpen öltözteti, a fiúkat és a lányokat, és különböző játékokat adnak a kezükbe. Óvodáskorú kislányok esetében a szülők akkor örülnek, ha törődnek a ruhájukkal, ha babáznak, de nem szeretik, ha szétszedik a tárgyakat vagy ugrálnak. Ezzel szemben a fiúkat akkor dicsérik meg, ha építőkockákkal játszanak, és rosszallják, ha babáznak, segítséget kérnek. A szülők a fiúktól több önállóságot követelnek, ugyanakkor adott helyzetekben kevésbé segítenek nekik. A szülők mind verbálisan, mind fizikailag többet büntetik a fiúkat, mint a lányokat. Az apák inkább ügyelnek a nemhez igazodó viselkedés betartására, mint az anyák. Hajlamosabbak negatívan reagálni, ha a fiúk „lányos” játékot játszik. A kortársak sokkal inkább erőltetik a nemi sztereotípiákat, mint a szülők. Különösen a fiúk bírálják egymást. Van azonban egy-két olyan dolog, amely nehezen értelmezhető ebből a megközelítésből. Az elmélet a környezeti erők passzív befogadójaként kezeli a gyermeket mindent a társadalom, szülők, a kortársak és a tömegkommunikáció tesz velük. Márpedig ez nem egyeztethető össze azzal a megfigyeléssel, hogy a gyerekek szinte túlzásba viszik a társadalom nemi szerepeinek kijelölését jobban ragaszkodnak hozzájuk, mint a felnőttek. Kognitív fejlődési elmélet: Körülbelül két és fél éves korban a nemek különbségét kezdik fogalmi oldalról megközelíteni. A nemi identitásuknak megfelelő magatartás kialakítása késztetik a gyerekeket arra, hogy nemükhöz illően viselkedjenek. Ezért követelik meg maguktól és kortársaiktól oly elszántan a nemhez igazodást.

-16-

ATKINSON: PSZICHOLÓGIA A nemi identitás két- és hétéves kor között csak lassan fejlődik. Az ilyen korú gyerekek túlságosan a vizuális benyomásaikra hagyatkoznak, és képtelenek következetesen konzerválni egy tárgy azonosságát, ha annak külseje megváltozik, pedig ezek a tényezők fontosak a nemekről alkotott fogalmaikban. Annak megértését, hogy egy személy neme ugyanaz marad az életkorában és külső megjelenésében beálló változások ellenére, nemkonstanciának nevezik. A nemi igazodás Kohlbergi elméletét több adat is alátámasztja. Kohlberg elmélete elmulasztja föltenni azt az alapvető kérdést, hogy miért kell a gyerekeknek saját énképüket elsősorban fiúságuk és lányságuk köré felépíteni. Ennek a kérdésnek a megválaszolására dolgozták ki a következő elméletet: Nemi séma elmélete: A gyerek folyamatosan arra kap bátorítást, hogy a világot a nemek szemüvegén keresztül nézze és ezt Bem nemi sémának nevezi. A kultúra vagy a tanárok nem tanítják a nemi sémát, nem közvetlenül adják át, hanem a napi tevékenységeken keresztül. A diákokba beivódik, hogy nem számít, ha egy tevékenység láthatóan nem kapcsolódik egyik nemhez se, a férfi-nő különbéget akkor is figyelembe kell venni. A gyerekek megtanulják a nemi szemüveget önmagukra is vonatkoztatni, énképüket fiúságuk vagy lányságuk köré szervezni. A nemi séma elmélete arra a kérdésre válaszol, amellett Bem szerint Kohlberg kognitív fejlődési elmélete fel sem tesz: miért kell a gyerekeknek énképüket elsősorban nemük köré szervezni. A nemi séma elmélete nem gondolja, hogy a nemhez igazodás elkerülhetetlen vagy módosíthatatlan lenne. A gyerekek azért igazodnak nemükhöz, mert történetesen a nem az a fő szempont, ami köré a kultúra valóságképe szerveződik. Ha a kultúra kevésbé igazodik a nemhez a gyerekek viselkedése és énképe is kevésbé lesz nemhez igazodó. Serdülőkori fejlődés: A serdülőkor a gyermekkorból a felnőttkorba való átmenet. 12 -18 éves kor végéig, a testi érés befejeződéséig tart. A pubertás a szexuális érésnek azon időszaka, amely a gyermeket biológiailag érett felnőtté alakítja, 3-4 év alatt megy végbe. Gyors testi növekedéssel kezdődik, a másodlagos nemi jellegek kifejlődésével jár együtt. A menarche, az első menstruáció viszonylag későn jelenik meg a pubertásban, 18 hónappal azután, hogy a lányok hirtelen megnyúlása eléri csúcssebességét. Az első menstruáció periódusok szabálytalanok és az ovuláció általában meg sem indul az első menstruációt követő évben. A fiúk első magömlése a hirtelen megnyúlás után két évvel jelentkezik. Az első ondó nem tartalmaz spermát. Elég változatos ez az életkor, amikor a gyerekek elérik a pubertáskort. A pubertás pszichológiai hatásai: a serdülők jó része kísérletezik különféle, olykor aggasztó viselkedésekkel, de többségüknek nem származnak ebből később problémái. A serdülőkorukban súlyos érzelmi vagy viselkedési problémákkal küzdők általában már kisgyerekként is nehezen kezelhetők voltak. A problémák esetleges elmélyülése többnyire a testi változások személyes és társas hatásaival hozható kapcsolatba. A korai vagy későn érés a serdülő testképét befolyásolja. A korán érő fiúk elégedettebbek megjelenésükkel, mint a kevésbé érettek. Ugyanakkor a korábban érő fiúk gyengébb önkontrollal és kisebb érzelmi stabilitással jellemezhetők, nagyobb valószínűséggel isznak, dohányoznak, fogyasztanak kábítószert. A későn érő fiúk, akik 7. osztályos koruk körül érzik magukat a legszörnyebben, bizonyulnak általában a legegészségesebbnek 17 évesen. A korán érő lányok hajlamosabbak depresszióra és szorongásra, alacsonyabb az önértékelésük, kevésbé elégedettes súlyukkal és külsejükkel, mint a későn érő lányok. Meglehetősen népszerűbbek, viszont gyakrabban keverednek szüleikkel összetűzésbe, maradnak ki az

-17-

ATKINSON: PSZICHOLÓGIA iskolából, küzdenek érzelmi viselkedésbeli problémákkal. Ezzel együtt a legtöbb fiú és lány épségben átvészeli a serdülőkort. A szülők gyakran panaszkodnak arra, hogy megromlott kamaszgyerekeikkel való kapcsolatuk. A kamaszok többnyire azért próbálnak szüleiktől elhatárolódni, mert saját egyéniségük kialakításán dolgoznak, a szülőknek azonban ez mindenképpen rosszul esik. A meleg, támogató, következetes szülők gyermekei vészelik át legkönnyebben a serdülőkort. Míg a tekintélyelvű és értetlen vagy éppen túl engedékeny szülők gyermekeinek több érzelmi és viselkedéses problémával kell szembenézniük. Identitásképzés: Erikson szerint a serdülőkor legfontosabb feladata az identitás kialakítása, válaszok megtalálása: „Ki vagyok én, Merre tartok?” kérdésre. Identitáskrízis: önmagunk meghatározásának aktív folyamata az egészséges pszichoszociális fejlődés szerves része. A serdülőkor a „szerepkísérletek” időszaka, amely során a fiatalok különféle viselkedésformákat, érdeklődési irányokat fedezhetnek fel. A serdülők megpróbálják ezeket az értékeket egységes képpé kovácsolni. Minél jobban egybecsengenek a szülők, tanárok és a kortársak értékei, annál könnyebb az identitás keresése. Bonyolult és gyorsan változó kultúrákban a serdülők előtt nehéz és hosszú út áll. Az identitáskrízis ideális esetben a húszas életévek elejére vagy közepére megoldódik. Sikeres folyamat esetén az egyén megszerezte identitását, elkötelezte magát egy nemi identitás, egy foglalkozás és egy ideológiai világnézet mellett. Az identitás kialakításának sikertelenségét az identitás konfúziójának nevezte Eriskosn. Identitás elérése: ezen a szinten az egyén már átesett az identitáskrízisen. Előkötelezte magát egy saját maga számára kidolgozott ideológiai álláspont mellett. Átgondolta már családja vallási és politikai nézeteit, és azokból a hozzá nem illőket elvetette. Korai zárás: az ezen a szinten lévők már szintén elkötelezték magukat valamilyen ideológiai álláspont mellett, de semmi jelét nem mutatják annak, hogy valaha is átmentek volna az identitáskrízisen. Elfogadták családjuk vallását. Néhányuk elkötelezettnek és együttműködőnek látszik mások egyszerűen mereven, dogmatikusnak és konformistának. Moratórium: Éppen identitáskrízisüket élik. Aktívan keresik a válaszokat, de még bizonyos politikai és vallási értékeket igen intenzíven vallanak magukénak egy időre, hogy később felhagyjanak velük. Érzékenynek, etikusnak és nyitottnak tűnnek, míg ellenkező szemszögből szorongónak, magukat igazát keresőnek és döntésképtelennek. Identitásdiffúzió: (identitáskonfúzió) néhányan már átéltek már identitáskrízist, mások nem. Egyik esetben sem rendelkeznek azonban integrált énképpel. A mai kutatások az én-fogalom kialakulását elsősorban a kognitív elméletekből kiindulva közelítik meg. A serdülők én-fogalma helyzetről helyzetre változik. Egészen másnak látják magukat szüleik társaságában, mint amikor barátaikkal vannak. Gyakran másnak mutatkoznak, mint amilyenek valójában gondolják magukat. Sok kisebbségi kamasznak problémát okoz etnikai hovatartozása. Néhányan az asszimilálódás mellett döntenek, szakítanak eredeti gyökereikkel, mások idegenként élnek a többségi kultúrában, vannak, akik megőrzik saját kultúrájukat és megpróbálnak egyensúlyt tartani a kettő között.

3. A pszichológiai iskolák. A pszichológia gyökerei egészen a IV. és V. századig nyúlnak vissza. Görög filozófusok: Szókratész, Platón, Arisztotelész is feltették a lelki élet alapvető kérdéseit: mi a tudat? Öröklés – környezet vita. Nativista szemlélet.

-18-

ATKINSON: PSZICHOLÓGIA Szerint az ember a tudással és a valóság megértésével együtt születik a világra. Descartes szerint a test olyan mint egy gép, ezért épp úgy tanulmányozhatjuk, mint egy gépet. Empirista szemlélet - a tudást a tapasztalatok és a világgal való interakciók során szerezzük. John Locke - angol filozófus szerint a születéskor az ember elméje tabula rasa, melyre a világban szerzett tapasztalatok írják rá a tudást. Asszociációs pszichológia tagadták a velünk születő képzetek és képességek létét. Szerintük képzeteink érzékelés útján kerülnek elménkbe, ahol azután olyan elvek alapján kapcsolódnak össze (asszociálódnak) mint a hasonlóság, az ellentét. Az emlékezet és tanulás mai kutatása a korábbi asszociációs elméletekhez kapcsolódik. A tudományos pszichológia kezdetei. A XIX. Század második felétől Wilhem Wundt 1879-ben létrehozta az első hivatalos pszichológiai laboratóriumot. Érzékszervi rendszerekkel foglalkozott, különösen a látással. De tanulmányozták az érzelmet és az emlékezetet is. Wundt a mentális folyamatokat introspekciós módszerrel vizsgálta. Introspekció = saját észleleteink, gondolataink és érzéseink természetének megfigyelését és lejegyzését jelenti. Pl. milyen nehéz egy tárgy, vagy milyen fényes egy fényvillanás. Nem a leghatékonyabb módszer, de ma is használják. Strukturalizmus és funkcionalizmus. Mentális összetevőket kerestek, melyekből összetettebb élmények állnak. Introspekcióval feloszthatni a limonádé ízét (észlelet) különböző elemekre. (édes, keserű, hideg érzékletek. Követője, Wundt tanítványa E.B.Titchener volt a cornell egyetemen. Bevezette a strukturalizmus - a mentális struktúrák meghatározása – kifejezést. Erősen analitikus jellege ellenállásba ütközött. William James – harvardi pszichológus úgy érezte, hogy kevesebb hangsúlyt kellene fektetni a tudat összetevőinek elemzésére és többet a folyamatának, áramlatának, személyes jellegének vizsgálatára. Megközelítését elnevezte: funkcionalizmusnak. Azt vizsgálta, hogy az elme miként készíti fel az élőlényt a környezethez való alkalmazkodáshoz és működésre. Mind a két irányzat a pszichológiát még egyöntetűen a tudatos élmény tudományának tekintette.

Behaviorizmus. Alapítója: John. B. Watson – egyszerűen kikiáltott egy Introspekció nélküli pszichológiát. Az állatok és csecsemők viselkedését tanulmányozva nem tett a tudatra vonatkozó állításokat. Szerinte hozzáférhető adatoknak mindig készen kell állniuk, és mindenki számára elérhetővé kell tenni. A viselkedés nyilvános a tudat magánjellegű. A tudománynak pedig nyilvános tényekkel kell foglalkoznia. Szerintük minden viselkedés kondicionálás eredménye. A környezet egyes szokásaink megerősítésével alakítja viselkedésünket. Törekednek arra, hogy a pszichológiai jelenségeket inger – válasz kategóriák segítségével írják le. S – R = inger – válasz ez egy pszichológiai nyelv.

Alaklélektan. (Gestalt pszichológia)

-19-

ATKINSON: PSZICHOLÓGIA Max Wertheimer – Kurt Koffka – és Wolfgang Köhler (1912-) érdeklődési területük a percepció (észlelés) volt. Szerintük az észlelési élmények az ingermintázattól és az élmény szervezettségétől függ. (tárgyak látása) Elsősorban a mozgásfelismerést, a méretmegítélést és a színek különböző megvilágításában való felismerését vizsgálták. A modern szociálpszichológia alapítóit: Kurt Lewin, Solomon Asch, Fritz Heider) is megérintette a alaklélektan, és a Gestalt értelmezés elveit kiterjesztették az interperszonális jelenségekre is. (személyek közötti kapcsolat)

Pszichoanalízis Sigmund Freud által kidolgozott pszichoanalízis egyben személyiség elmélet és pszichoterápiás eljárás is. Elméletének középpontjában a tudatunkon kívüli gondolatokat, attitűdöket (viselkedési beállítódás, erős érzelmekkel.) késztetéseket, kívánságokat, motivációkat, és érzelmeket magába foglaló tudattalan koncepciója áll. A tudattalan gondolatok álmokban, nyelvbotlásokban és tudattalan modorosságokban nyilvánulnak meg. A terápiák során Freud a szabad asszociáció módszerét alkalmazta, amelynek lényege, hogy a betegek – elősegítendő a tudattalan vágyak tudatosítását – minden eszükbe jutó dolgot mondjanak ki. 4. Észlelés

1. Észlelés funkciói: 1.) Tárgyak minőségének meghatározása: mintafelismerés 2.) Tárgyak helyének meghatározása: téri lokalizáció 3.) Tárgyak állandó külső jegyének észlelése: perceptuális konstancia

2. Lokalizáció: Ahhoz hogy felismerjük a tárgyakat környezetükben: - El kell különíteni környezetétől - Meghatározni a helyzetét - Felbecsülni a mozgását és távolságát 1. Tárgyak elkülönülése a) Alak-háttér • Egy inger két, vagy több elkülöníthető területet tartalmaz: egyik részét alaknak, a többit háttérnek látjuk • Figurának látott terület tartalmazza a tárgyat, tömörebbnek látszik, mint a háttér: ez a perceptuális organizáció legalapvető formája • Figura-háttér elrendeződés megfordulhat • A megfordulás, vagy szerveződés nem fizikai inger hatására történik, hanem az észlelőrendszer funkciója b) Csoportosítás • Nemcsak kiemelni, hanem sajátos módon csoportosítva is tudjuk a tárgyakat észlelni • Gestalt- pszichológusok csoportosítási elméletei: 1.) Proximalitás elve: egymáshoz közel lévők egy csoportba tartoznak 2.) Zártság elve: réseket tartalmazó ábrákat kitöltjük 3.) Jó folytatás elve: egy forma körvonalába eső elemeket együvé csoportosítjuk 4.) Hasonlóság elve: hasonló tárgyakat hajlamosabbak vagyunk egy csoportba sorolni, csoportosítást végezhetjük a részletekkel is

-20-

ATKINSON: PSZICHOLÓGIA • 2.

A csoportosítás nemcsak a látásban, de a hallásban is működik

Távolságészlelés a) Távolsági jelzőmozzanatok • Az hogy a retinán kétdimenziós (mélység nem) lapos kép keletkezik a tudósokat a távolsági jelzőmozzanatok gondolatához, vezette • Monokuláris, vagy binokuláris jelző mozzanatokat ismerünk attól függően, hogy egy, vagy két szemet igényel

Monokuláris jelzőmozzanatok • Egy szemmel is jól észleljük a távolságot a monokuláris jelzőmozzanatokkal: 1.) Relatív nagyság ha egy kép hasonló, de különböző nagyságú tárgyat mutat, akkor úgy észleljük mintha különböző távolságra lennének (kicsi

-

távolabb, nagyobb közelebb)  2.) Takarás Ha egy tárgy körvonalai takarják a másik tárgy vonalait, akkor a takaró tárgyat közelebbinek látjuk 3. ) relatív magassági helyzet - Képen a magasabban elhelyezkedő tárgyat távolibbnak látjuk, mint a lejjebb lévőt   4.) lineáris perspektíva - Párhozamosan összetartó vonalakat távolodónak észleljük

• Mozgásparallaxis: vonaton utazva a távolabbi tárgyak lassabban a közelebbiek gyorsabban mozognak • Két szemmel való látás a mélység észlelését teremti meg, mert a két szem távol helyezkedik el egymástól, így két kép keletkezik a retinán

Mélység észlelési (binokuláris) jelzőmozzanat 1.) Binokuláris parallaxis - minden látható pontot a két szem egy kicsit eltérő szögből tekint 2.) Binokuláris diszparitás - egy tárgynak a két szemben létrejövő képei közötti kis különbség b) Közvetlen észlelés Elméletek: 1.) Tudattalan kikövetkeztetés • Távolsági jelzőmozzanatok gondolata mögött az húzódik meg, hogy a megfigyelő észlel valamilyen jelzést, aztán tudattalanul kikövetkezteti abból a távolságot • Mechanizmusát Helmholtz vetette fel -21-

ATKINSON: PSZICHOLÓGIA 2. ) Távolság közvetlen észlelése • Mélység információját nem a levegőben hanem a talajon keressük • Példája a textúragradiens: a felszín távolódásával az azt alkotó elemek egyre sűrűbben látszódnak elhelyezkedni, ez a mélység erőteljes benyomását kelti • A retinán ez az információ állandó, ezért Gibson szerint ez invariáns marad • Távolság észlelése szerinte az invariánsok észlelésén múlik, vagyis a textúra segítségével közvetlenül érzékeljük a távolság információját • Mechanizmusát Gibson vetette fel 3.

Mozgás észlelése a) Sztroboszkopikus mozgás • Nemcsak akkor is látunk mozgást, ha a kép a retinán mozog, hanem akkor is, ha a retinán semmi sem mozog • Ezt a jelenséget Wertheimer demonstrálta sztroboszkopikus mozgással Fénypont felvillantása sötétben, majd ezred másodperccel később az előzőhöz közel egy következőt Fénypont így mozogni látszik • Mozifilm is ez b) Indukált mozgás • Itt sincs mozgás a retinán • Ha egy kisebbet körülvevő nagyobb tárgy mozog, úgy látjuk mintha a kisebb mozogna, a nagyobb állna pl: szeles éjszakákon nem a felhőket, hanem a holdat látjuk mozogni c) Valódi mozgás • Mozgásérzékelő küszöbünk nagyon alacsony • Relatív mozgás: mintázott háttérnél jobban érzékeljük a mozgást, mert a tárgy hol eltakarja, hol felfedi a hátteret • Abszolút mozgás: sötét háttér mellett kevésbé érzéklejük a mozgást • Valódi mozgás paramétereit a látókéreg speciális sejtjei kódolják • Inger feldolgozásának sajátosságai:

Szelektív adaptáció Felfelé mozgó sávok nézése közben csökken a felfelé, nő a lefelé mozgó sávok iránti érzékenység Magyarázata: felfelé mozgást kódoló sejtek kifáradnak, lefelé mozgást kódoló sejtek normálisan működnek

Mozgás utóhatása hosszan egy vízesést nézve követve a sziklafalra tekintünk a szikla mozgását fogjuk látni d) Mozgás és az esemény észlelése

-22-

ATKINSON: PSZICHOLÓGIA • Mozgás észlelése közvetlenül kapcsolódik az események észleléséhez pl: rohanó kutyában nemcsak a mozgó, hanem a támadó kutyát is látjuk

5. Felismerés: 1.

Felismerés korai tapasztalatai - Marr nyomán egy tárgy felismerésében korai és késői szakaszt különböztetünk meg - Korai felismerésben a tárgy primitív alkotórészeinek leírását, mint vonalak, élek, szögek használja a retina - Ezzel a tárgyat írja le, majd későbbi szakaszokban összehasonlítja a tárgy ilyen leírását más tárgyak emlékképeivel és kiválasztja a legmegfelelőt pl: B betű alakja a B betű alakjával egyezik leginkább a) Kérgi vonásdetektorok • Hubel és Wiesel három fajta sejtet azonosított a látókéregben, amelyek azon tulajdonság-vonások alapján különböztetett meg, ahogy válaszoltak • Típusai: 1.) Egyszerű sejtek Aktív: amikor receptív mezejébe bizonyos irányú és helyzetű egyenes vetül pl: vékony vonal világos és sötét területek között 2.) Komplex sejtek Nem igényli, hogy az inger egy bizonyos helyen legyen a receptív mezőn Bárhol megjelenő ingerre reagál 3.) hiperkomplex sejtek - Inger bizonyos helyen álljon, bizonyos hosszúságú legyen - Inger túlnő, akkor a válasz csökken c) Vonások észlelése • A vonások észlelését meghatározza - Vonalak nagysága - Kontrasztok - Alak d) Vonások közötti viszonyok • Egy alak leírásához szükséges a vonások közötti viszony észlelése

2.

Megfeleltetési szakasz és a konnekcionista modellek a) Egyszerű hálózatok • Azt a tudást, hogy melyik betű, melyik vonást tartalmazza kapcsolatok (konnekció) egy hálózat őrzi • A hálózatokban csak kétféle elem van 1.) Csomópontok, amelyek a tulajdonságot tárolják 2.) Gátló összeköttetések, amelyek csak azt a tárgyat engedi észlelni, amelyet látjuk, így nem keverjük össze a hasonlóval

-23-

ATKINSON: PSZICHOLÓGIA pl: - K betű észlelésekor a ferde és egyenes vonalai aktiválják a P és R betűt is egyben, de csak a K betű kategóriáját serkenti, mivel a K betű elemei aktiválódtak mind, mert P és R betű görbe vonalai nem, azaz a gátló folyamatok nem engedik észlelni K betűnek a P és R betűt • A hálózat lehetővé teszi, hogy egy tárgy az összes más tárgyal együtt egyidőben összehasonlítódjék b) Felülről lefelé irányuló aktivációt alkalmazó hálózatok • Ez ad magyarázatot arra, hogy egy szóban miért észleljük előbb a betűt, mint ha csak önmagában látjuk • Magyarázat: Szavaktól a betűk felé serkentő kapcsolat működik - részlegesen aktivált betűk aktiválják az egész szót, azaz elég észlelni a szó egy részét, nem a szóból hiányzó betűket aktiváljuk, hanem az egész szót pl: SÍR szónál az első két betű észlelése után nem az R betű aktiválódik, hanem a SÍR szó • Ugyanez vonatkozik a mondatokra, néhány szó aktiválása, az egész mondat észlelését eredményezi 3.

Természetes tárgyak felismerése és a felülről lefelé irányuló folyamatok a) Természetes tárgyak vonásai • Természetes tárgyakat is a vonások alapján észleljük • A vonásoknak olyannak kell lenniük, hogy bármilyen tárgy összerakható legyen, tehát : vonalakból, görbékből álljon • Ezek a vonások geometriai formák, melyeket egyszerű vonások építenek fel: genonoknak nevezzük b) Felülről lefelé irányuló folyamatok • Észlelés folyamata kétirányú 1.) aluról felfelé irányuló folyamat: input vezérli 2.) Felülről lefelé irányuló folyamat: ismeret és az elvárás vezérli • Folyamat irányát befolyásoló tényező: - Tárgy ismertsége - Helyzet, környezet, amiben fel kell ismerni • kontexusnak jelentős szerepe van, pl: ha valakinek az érkezésére számítunk, előbb észleljük, mintha a váratlan helyzetben toppan elénk - Bele illik a kontextusba, elvárásainknak megfelelő, akkor felülről lefelé irányuló a folyamat - Nem illik bele alulról felfelé irányuló feldolgozásra, van szükség • Kontextus hatásai, többértelmű képeknél: 1.) Időbeli: öregasszonyt, vagy fiatal lányt észlelünk TK: 145. old • Olvasásban jelentő szerepe van - Szavakat gyorsabban azonosítjuk értelmes mondatban

-24-

ATKINSON: PSZICHOLÓGIA - szemfixáció a szöveg ismertségétől függ: ismert szövegnél felülről lefelé irányuló a folyamat, rövid a fixáció 4.

Figyelem szerepe a) Szelektív látás • Sok bombázó ingerből a válogatással, szelektív figyelemmel szűrünk • Látásban a fixációs pontok nincsenek egyenletesen elosztva, szeletív figyelem a kép leginformatívabb pontjaira esik b) Szelektív hallás • Koktélparti hatás: kevés mindenre emlékszünk a nem figyelt csatornából • A nem figyelt ingert is, feldolgozzuk akkor is, ha soha nem válik tudatossá • Figyelem nem gátolja az üzenetet, csak elhalványítja, de nem kapcsolja ki a készüléket c) Korai, illetve késői szűrés • Kérdés: Képesek vagyunk azelőtt valamit figyelmen kívül hagyni, hogy ismernék a jelentését: korai szelekció, vagy jelentésének megismerése után: késői szelekció • Mindkettő mellett szólnak adatok d) Vonások egyesítése • Figyelem nemcsak szelektál, hanem az egyesíti az egy tárgyhoz kapcsolódó vonásokat pl: nemcsak a kanapét látjuk, hanem azt is, hogy milyen színe van

6. Perceptuális konstanciák: 1.

• A tárgyakat mindig azonosnak észleljük, függetlenül attól, hogy miben változnak körülötte a körülmények Világosság-és színkonstanciák  Egy tárgy világossága alig változik, még akkor is, ha a róla visszavert fény mennyisége változik pl: fekete bársony fényben és árnyékban is fekete  A szín és világosságkonstancia csak akkor szűntethető, meg ha a tárgyat kiemeljük a környezetéből pl: paradicsomot olyan csövön nézzük, mely eltakarja a környezetét, akkor máris más színűnek láthatjuk

2.

Alak-és helykonstancia  Forma állandó marad akkor is, ha a retinális képe megváltozik  Mozgásunk közben is állandónak látjuk a tárgyat: helykonstancia

3.

Nagyságkonstancia  Tárgyak méretét viszonylag állandónak látjuk a távolságuktól függetlenül -25-

ATKINSON: PSZICHOLÓGIA a) Távolsági jelzőmozzanatok szerepe - A tárgy észlelt nagysága egyaránt nő: A tárgy retinális nagyságával A tárgy észlelt távolságával - Ez az összefüggés a: nagyság-távolság invarianciaelv - Magyarázat: tárgytól való távolság növekedésével a retinális kép csökken, de ha a távolsági mozzanatok is, jelen vannak az észlelt távolság is nő pl: valaki távolodik tőlünk, retinán a mérete csökken, észlelt távolság nő, akkor a kettő kioltja egymást, azaz a távolodó észlelt mérete állandó marad b) Illúziók - Nagyság illúzió: Hold a horizonton van 50%-al nagyobbnak látszik, mert a horizont távolságát nagyobbnak ítéljük, meg mint a zenitét: nagyobb észlelt távolság vezet nagyobb nagysághoz - Ames szobában a gyerek méretét látjuk változni, holott a szoba felépítése olyan, hogy az egyik sarok távolabb van, mint a másik, nem szabályos téglalap alakú

7. Perceptuális fejlődés: 1.

Csecsemők diszkriminációs képességei a) Csecsemővizsgálati módszerek: nézéspreferencia módszere  Egy ingert tovább néz: diszkriminálni tud b) Formaészlelés  Egy hónaposan látnak mintákat, csak látásélességük alacsony, majd gyorsan növekszik  Kontrasztérzékenységük akkor jó ha a látott sávok között nagyobb a távolság, azaz alacsonyabb a térbeli frekvencia, ez is gyorsan fejlődik  Képesség fejlődése: - 1 hó nem látják az apró részleteket: arc sötét és világos részből áll - 3 hó: sejti az arckifejezéseket  Alakészlelésben az arcot preferálják c) Mélységészlelés  3 hónaposan jelenik meg  6 hónaposan alakul ki  Binokuláris diszparitás vizsgálata: 3 hónap előtt nem követi a mozgó tárgyat  Monokuláris távolsági jelzőmozzanat vizsgálata: 5 hónaposan nyúlnak a hozzá közelebb lévő tárgyért  Mászásra képes csecsemők hét hónaposan észlelik a mélységet d) Konstanciák  Kifejlődése több időt vesz igénybe  Csecsemő és a felnőtt némelyik ingert hasonlóan észlel: hangingerre fordul, védekezik a repülő tárgytól

2.

Nevelés szabályzott ingerfeltételek között a) Ingerlés hiánya -26-

ATKINSON: PSZICHOLÓGIA  Az állatok sötétben történő nevelés nemcsak a tanulást akadályozza meg, hanem idegsejt roncsoló hatása is van  Látás fejlődésében van egy kritikus periódus, amelyben ha megvonják az ingert akkor a látórendszerben károsodás lép fel b) Korlátozott ingerlés  Korlátozott ingerlés, hasonló hatással van, mint az előbbi, mely az emberre is igaz Következtetés:  Az észlelést nem tanuljuk  Az ingerléselengedhetetlen a perceptuális képességek fenntartásához és fejlesztéséhez  A külső körülmények hatására a kéreg „áthuzalozása” történhet c) Észlelés és a mozgás koordinációja  Észlelés és a mozgás koordinációjához nemcsak egyszerű tanulásra van szükség, hanem az önindította mozgásokra is

5. A tudatállapotok. A tudat: az ember tudatában van a külső és belső ingereknek Feladatai: -önmagunk és környezetünk monitorozása.(érzékletek, leképezése.) -kontroll

emlékek,

gondolatok

pontos

Monitorozás. A környezeti információk feldolgozása segít tudatosítani a környezetünkben és saját testünkben végbemenő eseményeket. Figyelmünk szelektív – bizonyos események más események rovására kerülnek a tudatunkba. Tudat – tudatelöttes – tudattalan. Minél automatikusabb egy cselekedet, annál kevesebb tudatos kontroll kell hozzá.

Pierre Janet – disszociáció A gondolatok és cselekedetek leválhatnak a tudat többi részéről Stresszhelyzet – tudatos vezérlés kikapcsolása Többszörös személyiség – pl gyerekkori szexuális vagy testi erőszak. A gyermek az erőszak okozta fájdalomtól, úgy védi meg magát, hogy leválasztja az emléket a tudatról. Egy vagy két alszemélyiség tud az erőszakról, a többi nem emlékszik a fájdalomra. A külön személyiség fenntartása a gyermek alkalmazkodása.

Alvás és álom. Az alvás és ébrenlét között vannak közös vonások. Alvás közben is gondolkodunk, emlékképeket alakítunk ki. (álom) Alvási szakaszok. REM = EEG aktív, látható szemmozgások. Ezt követi a NREM szakasz. Az alvás a NREM szakasszal kezdődik – REM – NREM NREM = alvás, üres agy, ellazult test. REM = éber agy, látszólag magatehetetlen testben. Felébresztés, álomra emlékezés. -27-

ATKINSON: PSZICHOLÓGIA

Homeosztatikus alváskésztetés – fiziológiai folyamat, amely mindent elkövet annak érdekében, hogy a szervezet számára biztosítsa szükséges alvásmennyiséget. Alvászavarok: Alváshiány – átmeneti kialvatlanság. Napközbeni álmosság. Napi 8-9 óra alvásra lenne szükségünk. Insomnia – alvás mennyiségével és minőségével való elégedetlenség. Narkolepszia – kóros aluszékonyság. Bármikor rátörő alvás. Nappali REM epizód betörés. Összeesnek. (alváskutató: William Dement) Apnoé – alvás közben leáll a légzés. Álom: Olyan módosult tudatállapot, amelyben emlékekből, ábrándokból, bennünket foglalkoztató dolgokból összegyúrt álomképet hozunk létre. Ébredésnél emlékezhetünk rá. (REM) Tudatos álmodás. Vannak, akik rendelkeznek evvel a képességgel. A tudatos álmodás eseményei valóságosnak tűnnek. Álomelméletek. Freud – tudattalanba vezető királyi útnak nevezte. Az elfogadhatatlan vágyakat és szükségleteket fejez ki, melyet elfojtás révén kikerülnek a tudatból. Ezek látens – rejtettálomtartalmak formájában jelennek meg. A tudat számára elfogadhatónak az álommunka végzi. EVANS (1984) az álom nem más, mint a REM alvás alatt átvizsgált és rendszerezett hatalmas információ kis töredéke. Meditáció Bizonyos gyakorlatok révén érjük el a tudatállapotunk megváltozását. Hatásos technika a stresszre hajlamos embereknél. Hipnózis Általában az álmosság szuggesztióját használják a hipnotikus állapot eléréséhez. Befolyásolni lehet a mozgás kontrollt. (önkéntelen mozgások) Pozitív és negatív hallucinációk (hipnózissal) Pozitív hallucináció – jelen nem lévő tárgyakat lát és hangokat hall. Negatív – nem észleli azokat a dolgokat, melyeket észlelnie kellene. Fájdalomcsillapításra lehet felhasználni. Terápiás módszer – veszélyes lehet, ha visszaélnek vele. A terapeuta meg nem történt eseményeket sugalmazhat, amit a kliens valósnak vél utána. Pszichoaktív szerek. Kémiai anyagok, melyek a viselkedést, a tudatot, a hangulatot befolyásolják. Pszichés és fizikai függőséget idézhetnek elő. Tolerancia – egyre nagyobb adag. Elvonási tünetek. Depresszánsok – idegrendszer működését csökkentő szerek. Nyugtatók és szorongásoldók, altatók, alkohol. Ópiátok – központi idegrendszerre hatva csökkentik a fizikai érzékenységet és az ingerekre a válaszkészséget.

-28-

ATKINSON: PSZICHOLÓGIA Mákból morfium és kodein (fájdalom és köhögéscsillapítás) a heroin is morfium származék. (intenzív örömélmény az ébrenlét és alvás határa. Kezelése: agonistákkal (metadon) csökkentik az ópium éhséget, de örömélményt nyújt. Stimulánsok – növelik az éberséget - amfetamin (testi, lelki leépülés) Kokain gátolja a 3 transzmitter a dopamin - noradlerin – ás a szerotonin – visszavételét. Halluciogének - LSD 24 órán belül kiürül. Valóság érzés elvesztése. PCP – angyalpor érzéstelenítő, enyhe részegségi élmény. Nagyobb adag, kómaszerű állapot. Marihuána – cannabis (kender) THC tartalma van. Jó közérzett, torzul a tér – időérzékelés. Rontja a tanulást. Gyengébb emlékezet. Pszi jelenségek. A parapszichológia témakörébe tartoznak. Extraszenzoros percepció – telepátia – gondolatátvitel Tárgyak vagy események észlelése, melyek nem jelennek meg az érzékszervek számára. (zárt borítékban elhelyezett ) Prekognició – olyan jövőbeli események ismerete, melyek semmilyen következtetési módszer alapján nem várhatóak előre. Pszichokinézis Fizikai események mentális befolyásolása mindennemű fizikai erő igénybevétele nélkül. (pl. kockadobás, adott szám a) Ganzfeld – eljárás. Telepatikus kommunikációt teszteli két személy között. 6. A kommunikáció A kommunikáció sokcsatornás rendszer (verbális és nonverbális csatornák). Bizonyos kifejezések és leolvasási képességek kultúrafüggetlenek – a szocializáció következtében alakulnak ki az olykor csak árnyalatnyi különbségek (hogy mennyit szabad kifejezni ezekből, ill. különfélék a kifejezés küszöbei.). Más az érzékenység is: mennyi érzelmet és miként váltja ki ezeket a kommunikáció. Léteznek emblematikus kifejezések is, pl. hívó tekintet, de a bólintás Bulgáriában pl. a nemet jelenti. A kommunikáció hierarchiája: - Elemi kommunikáció – atomok, molekulák (mikrobiológiai szint) - Egyirányú kommunikáció - sejtek, szövetek, szervrendszerek közötti - Biológiai – kötött kommunikáció (növényi-állati-emberi - Állati – etológiai kommunikáció - Emberi – szimbólumkommunikáció - Társadalmi (szerep-norma-státusz) - Szubjektív – kozmikus (fizikai téren és időn túli) A kommunikáció axiómái:

-29-

ATKINSON: PSZICHOLÓGIA 1. minden viselkedés kommunikáció, nem lehet nem kommunikálni.

-

-

-

2. Az emberi kommunikáció: Két szintű: tartalmi és relációs Két célú: szimmetrikus vagy komplementer Kettős központozású: inger-válasz, megerősítés Több csatornás: Verbális – nyelv (pl. művészi, formanyelv is), beszéd, írás, elhallgatás, utalás Nem verbális: Ol-faktorikus – szaglás, ízlelés, látás, hallás, hőérzékelés Zárt nyelvek – virágnyelvek, titkos írások, munkajelek, ábrák, tűz-füst jelek Metakommunikáció: Proxemikus – tér és távolság, vonzó-taszító terek Kinezikus – mozgás, járás, testtartás, gesztusok, szemkapcsolat Geszturális – testbeszéd, fej-, váll-, kéz-, lábjelzések, taglejtés, mimika. kultúrális szignálok, emblémák, ikonok, szimbólumok 3. A kommunikáció folytonos, megismételhetetlen, megfordíthatatlan, mindig előre halad, metakommunikációs minősítéssel. 4. Sikeres kommunikációhoz elengedhetetlen a közös kód, a hely, az idő, a személyek kontaktusa. (adó-bemenő jelek-kód-vevő-kimenő jelek-dekód)

NYELV ÉS KOMMUNIKÁCIÓ A gondolatok közlésének elsődleges eszköze a nyelv, három szinten szerveződik (mondategységek – szószerkezetek és mondatok -, szavak és jelentéshordozó szórészek – szavak, előtagok, toldalékok - és beszédhangok szintje). A nyelv alapvető tulajdonsága, hogy különböző szinteken szerveződött és produktív. A fonéma a beszédhangok egy osztálya. Minden nyelvnek megvannak a maga fonémái és ezek szavakba kombinálásának szabályai. A morféma az a legkisebb egység, ami még jelentést hordoz. A nyelvben vannak olyan mondattani szabályok, melyek segítségével a szavakat szószerkezetekké, azokat pedig mondatokká kombinálhatjuk. A mondatok megértéséhez nemcsak a mondatrészek elemzése szükséges, hanem a kontextus, a szövegkörnyezet, ill. a beszélő szándéka. A NYELV FEJLŐDÉSE A csecsemők képesek minden nyelv különböző fonémáihoz tartozó hangok megkülönböztetésére. Egyéves korukig megtanulják, hogy mely fonémák fontosak az ő nyelvükben, de több hónap, ill. év szükséges ahhoz, hogy a fonémák kombinálási szabályait is megtanulják. Beszédtanuláskor először olyan szavakat tanulnak meg, melyek közismert fogalmakra vonatkoznak, és ha egy olyan fogalmat akarnak közölni, amelyiknek még nincs nevük, akkor a nevet kiterjesztik egy szomszédos fogalomra. Mondatok esetében először csak egyszavasak a mondatok, majd a kétszavas távirati beszéd következik, majd az igei és főnévi csoportok is kialakulnak. A TANULÁS FOLYAMATA Eszközei az utánzás (bár a gyerekek valamilyen szabályszerűséget próbálnak keresni, nem egyszerűen csak másolják a felnőtteket) és a kondicionálás (pozitív megerősítés). Utánzással és kondicionálással csak valami speciálisat lehet megtanulni, a gyerekek azonban általános dolgot, ill. szabályt sajátítanak el. Hipotézist állítanak fel egy nyelvtani szabály meglétéről, ellenőrzik és megtartják, ha beválik. A nyelvtanulás szabályokra és asszociációkra egyaránt épít.

-30-

ATKINSON: PSZICHOLÓGIA A nyelvelsajátításban veleszületett tényezők is szerepet játszanak, pl. a nyelvi képességek is csak egy bizonyos kritikus periódus alatt bontakoznak ki. A NEM VERBÁLIS KOMMUNIKÁCIÓ: TEKINTET – looking behavoir, vagy „face to face” kommunikáció (1. axióma: ha két ember egymás látóterében van, nem lehet, hogy ne kommunikáljanak). A szemkapcsolat biztosítja a kapcsolatfelvételt, elindítja a kommunikációs folyamatot, sőt be is fejezi. A tekintet jelzése annak, hogy kapcsolatba szeretnék lépni, melynek vannak minősítő jelei, pl. a tekintet hosszan ottartása. Szabályozza a kommunikációs folyamat hosszúságát (pl. a befejezést – elfordulás, szemlesütés - , a folytatást, a kérdő, ill. zavarodott tekintet a meg nem értést közvetítheti.) A tekintet árulja el, hogy figyelnek-e rám, vagyis megragadta-e a mondanivalót a befogadó. Ha nem figyel, 15 mp-re abba kell hagyni (a csend miatt megszűnik a háttérzaj, a nem figyelő felkapja a fejét). A tekintet kifejezheti: az egyetértést, a közönyt, az együttérzést, a segítőkézséget, melegséget, hidegséget. A tekintet alkalmas az impressziókeltésre (első benyomás) – adja és általa szerezzük az első benyomást, ui. a szemet nézzük meg először. A liftben a felfelé nézés – a tér tágítása (a kis távolság, ill. tér nem elviselése), az üzenet: nem akarok (intim) kapcsolatba lépni. A kapcsolatot a mi kultúránkban akár a nő is kezdeményezheti, másutt a szem még le is van fátyolozva, ill. fedve. VOKÁLIS CSATORNA (az állatoknál, különösen a madaraknál kiemelten fontos) A hangerő, a hangsúly, a hanglejtés, dadogás, nyögés, krákogás, stb. tagolják a kommunikációt, és az adó vagy vevő lelkiállapotáról is közölnek információkat. - milyen hangon beszélünk – a helyzet is meghatározó, másként egy szószéken, ill. kabaréban - ugyanaz a szerep különféle hanghordozásokat kíván meg különféle korszakokban (pl. modern templom – fiatal és idős pap esete, hogyan hat a környezet a prédikációra) - eszköze: hangsúly, hanglejtés, hangerő, hangszín (a hogyanra sokkal jobban emlékszünk, mivel érzelmileg érint bennünket, mint arra, hogy mit mondanak nekünk) - a hanghordozás és a személyiség kapcsolata – magas tesztoszteron-szint esetén több agresszív elem jelenhet meg a hanghordozásban. - Indulati kontroll csökkenése, hiánya először a hangban érzékelhető – kemény, ellenséges lesz, majd csak ezután a mondanivalóban. - Jelentésmódosító szerep, pl. TESSÉK – paralingvisztika – az egyéb jelek aláfestő szerepe. TÉRKÖZSZABÁLYOZÁS - bizalmas (szerelmesek), személyes (barátok), szociális (közösségek), nyilvános (állatok, politikusok) távolságok - státusz: íróasztal-méret (távolságra utalás), vagy a tanári asztal a dobogón - ha valaki belép az ajtón: lépünk-e felé, ill. kikísérjük-e - van egy tér, amire szükségünk van (szarvasok telepítése miatt túlszaporodtak, emiatt elhullott néhány példány, megvizsgálva az elhullott állatokat mellékveseproblémákat diagnosztizáltak, mely a stresszre utal), kis tér – feszültség – stressz - agresszió. MIMIKA – arcjáték -31-

ATKINSON: PSZICHOLÓGIA -

a száj és a szem körüli finommozgások – különféle érzésekhez tartoznak (emblematikusan) a kommunikációs csatornák együttes működése kiegészíti egymást a különböző szinteken (vagy feltárja az ellentmondásokat)

GESZTUS – taglejtés, fej- és végtagmozgások, pl.: - ujjakkal: V rosszat jelent Ausztráliában, győzelmet Európában és Angliában - tenyér: magasra tartott, nyitott tenyér: nincs nálam fegyver - kézfogás: döglött hal, kesztyűs kézfogás, felfelé vagy lefelé fordított tenyérrel (behódolás, uralkodás) - lábgesztusok: keresztbe vetett láb – védekezés, térden keresztbe vetett láb – vitatkozó, versengő magatartás - a nyelv dinamizmusa előhívhatja a gesztusnyelvet (pl. olasz nyelv), és függ az éghajlattól (finn – olasz eltérések)

7. TANULÁS ÉS KONDICIONÁLÁS A tanulás a viselkedés viszonylag állandó megváltozása a gyakorlás eredményeképp. Négyféle tanulás különböztethető meg: 1. Habituáció – amelyben az élőlény megtanulja figyelmen kívül hagyni az ismerős és következményekkel nem járó ingereket 2. Klasszikus kondicionálás – amelyben azt tanulja meg, hogy egy bizonyos ingert egy másik követ 3. Operáns kondicionálás – amelyben az élőlény megtanulja, hogy egy válasz egy bizonyos következményhez vezet 4. Komplex tanulás – mely több, mint asszociációk kialakítása A tanulás korai kutatásait behavorista megközelítéssel végezték. Ez legtöbbször azt feltételezte, hogy a, a viselkedés jobban megérthető külső, mint belső okokból b, a tanulás építőkövei az egyszerű asszociációk c, a tanulás mechanizmusa különböző fajok és különböző helyzetek esetén is azonos (vizsgálataik középpontjába a jutalom és a büntetés hatását állították) A tanulás mai elemzésében a viselkedéses elvek mellett a kognitív tényezőket és a biológiai korlátokat is figyelembe veszik. KLASSZIKUS KONDICIONÁLÁS

PAVLOV észrevette, hogy a kutya az etetőtányér puszta látványára nyáladzani kezdett.

-32-

ATKINSON: PSZICHOLÓGIA

A feltétlen inger és a feltétlen válasz közti kapcsolat a kísérlet kezdetén már létezik, tehát nem kell tanulni (étel-nyáladzás). A feltételes inger és a feltételes válasz közti asszociáció közti asszociáció tanult (csengőnyáladzás), a feltételes és feltétlen válaszok párosításából keletkezik. A feltételes inger és a feltétlen inger párosítása a próba (csengő-hús), a két inger közti kapcsolat megtanulása a kondicionálás tanulási fázisa. Az ismételt párosítás megerősíti a kapcsolatot. Ha a feltételes válasz (a nyáladzás) nem erősítődik meg (ha a feltétlen inger, a hús) ismételten elmarad, a válasz fokozatosan csökken, ez a kioltás. A klasszikus kondicionálás úgy tekinthető, mint előrejelzések megtanulása arról, hogy mi következik. Ha az előrejelzés sikeres (megerősítődik), az állat megtanulja, hogy fenntartsa ezt az előrejelzést (tanulási fázis), ha az előrejelzés már nem érvényes (nem erősítik meg), az állat megtanulja, hogy legátolja ezt az előrejelzést (kioltási fázis). JELENSÉGEK ÉS ALKALMAZÁSOK: Másodlagos kondicionálás – a kutya a csengetés előtt pl. fényingert kap, egy idő után a fényinger is kiváltja a nyálazást, bár a fényinger korábban soha nem volt társítva a hússal. (Tehát egy inger olyan ingerrel való társítása, melyet előzőleg egy biológiailag fontos ingerrel társítottak.) Generalizáció és diszkrimináció – ha egy feltételes válasz összekapcsolódott egy bizonyos ingerrel, más hasonló ingerek is kiválthatják ezt a választ. Minél hasonlóbb az új inger a feltételes ingerhez, annál inkább kiváltja a feltételes választ. A generalizációval ellentétes folyamat a diszkrimináció. A generalizáció a hasonlóságokra, a diszkrimináció a különbségekre adott válasz. Pl. az a kisgyerek, aki egyszer megijedt egy harapós kutyától, először minden kutyától fél (generalizáció). Később a gyermek számára félelmetes ingerek köre leszűkül azokra a kutyákra, amelyek fenyegető viselkedést tanúsítanak (diszkrimináció) Kondicionált félelem – pl. a patkány arra kondicionálódott, hogy féljen, amikor egy előzőleg semleges ingerrel találkozik (az irracionális félelmek eloszlathatók ezen az elven alapuló technikával). Kondicionálás és drogtolerancia – egyre növekvő mennyiségű morfium szükséges a fájdalommentesség eléréséhez. De nem a morfium fájdalommegszűntető hatása csökken, hanem a fájdalomérzékenység

-33-

ATKINSON: PSZICHOLÓGIA

háttérszintje nő. (A kábítószerhez asszociált feltételes válasz ellentéte a kábítószer hatásának.) BEJÓSOLHATÓSÁG ÉS KOGNITÍV TÉNYEZŐK Kutyakísérlet: ha az áramütéssel mindig együtt járt egy hangeffektus, stabil bejósló-ereje volt (ha csak véletlenszerűen, akkor nem). A bejósló események akkor azok, ha azok speciálisan az esemény előtt mindig bekövetkeznek. Léte veszély-jelzés, nem léte biztonság-jelzés, a szervezet pihenhet. Ha nincs lehetőség megbízható bejóslásra, folyamatos szorongás és akár fekélybetegség is kialakulhat. (Ha az orvos mindig azt mondja a gyereknek, hogy nem fog fájni, pedig néha tényleg fáj, a gyereknek nem lesz se veszély-, se biztonságérzete, orvos láttán így mindig szorongani kezd.) A blokkolási kísérlet szerint kimutatható, hogy az előzőleg megtanult kapcsolat megakadályozhatja egy új asszociáció kialakulását. (fényáramütés, fény+hang-áramütés, hangra nincs feltételes válasz, a kontrollcsoportnál: fény+hang-áramütés és hang: feltételes válasz. Ui. a korábbi tanulás (fény) az áramütést bejósolhatóvá tette, és amint az áramütés bejósolhatóvá vált, kevés lehetőség marad az ahhoz való kondicionálásra. A klasszikus kondicionálás modelljei a bejósolhatóság és a meglepődés tényezőire alapoznak. BIOLÓGIAI KORLÁTOK: Az etológusok nagyobb hangsúlyt fektetnek az evolúció és a genetika szempontjaira. Azt feltételezik, hogy a tanulást szigorúan befolyásolja az állat genetikai öröksége, valamint az állat tanulásának be kell illeszkednie a genetikailag meghatározott viselkedési tervrajzba. A tanulás ilyen határaira bizonyítékok az ízkerülés tanulmányozásából származnak. Amíg a patkányok könnyen megtanulják a rosszullét érzését egy oldat ízével összekapcsolni, nem képesek a rosszullétet a fényjelzéshez asszociálni. A madarak épp ellenkezőleg, megtanulják a fény és a rosszullét, de nem tanulják meg az íz és a rosszullét összekapcsolását. Ezek az eltérések a patkányok és a galambok élelemkereső viselkedésének veleszületett különbségeiben gyökereznek.

-34-

ATKINSON: PSZICHOLÓGIA

OPERÁNS KONDICIONÁLÁS

Az operáns kondicionálás olyan helyzetekkel foglalkozik, amelyekben a válasz egy a környezeten végrehajtott spontán cselekvés, nem pedig egy feltétlen inger következménye (egy bizonyos cselekvés egy bizonyos cél eléréséhez vezet). Legkorábbi rendszeres tanulmányozása THORNDYKE nevéhez fűződik, aki kimutatta, hogy az állatok próbaszerencse viselkedést végeznek, és hogy a megerősítéssel követett viselkedés valószínűbbé válik (effektus törvénye). Eszerint csak azok a cselekedetek válogatódnak ki, melyeket közvetlenül jutalom követ – a legalkalmasabb válasz marad fenn. SKINNER kísérleteiben patkányok és galambok olyan egyszerű válaszokat tanulnak meg, mint pl. a pedálnyomás, hogy megerősítést kapjanak. Ha az étel megerősíti a pedálnyomást, a nyomkodás gyakorisága megnő, ha nem eredményez ételt, csökken, kioltódhat. A diszkriminációs kísérlet lényege, hogy csak akkor kap ételt, ha azalatt nyomja meg a pedált, míg a lámpa ég, szelektív megerősítéssel. A fény a diszkriminációs inger, mely szabályozza a választ. A formálás az új válaszok kialakításának eljárása, amelyben csak azokat a válaszokat erősítik meg, amelyek a kísérletvezető által kívánt irányban térnek el. Az operáns kondicionálás elvei a gyermeknevelésben is hasznosíthatók (pl. a megerősítés – odafigyelés – visszavonása a hisztériás viselkedést kioltja; az azonnali megerősítés hatékonyabb, mint a késleltetett – ok nélküli megütésnél azonnali dorgálás). JELENSÉGEK ÉS ALKALMAZÁSOK A másodlagos vagy kondicionált megerősítők jelentősen kiterjesztheti az operáns kondicionálás hatókörét az elsődleges megerősítőkkel való következetes társítás révén. Életünk bővelkedik kondicionált megerősítőkben. A két leggyakoribb a pénz és a dícséret. A pénz igen erőteljes megerősítő, mert gyakran kapcsolódik elsődleges megerősítőkhöz, pl. étel, ital, kényelem; a puszta dícséret pedig az elsődleges megerősítés minden reménye nélkül is képes egy viselkedést fenntartani. Úgy tűnik, hogy az élőlény gyakran végzett tevékenysége megerősíthet bármely kevésbé gyakori tevékenységet. -35-

ATKINSON: PSZICHOLÓGIA

Fontos jelenségek még a generalizáció és a diszkrimináció. Az élőlények generalizálják válaszaikat hasonló helyzetekre, bár a generalizációt egy diszkriminatív inger kontrollálhatja. (pl. egy kisgyermeket a család megerősít abban, hogy simogathatja a család kutyáját, a gyermek ez más kutyákra is kiterjeszti, generalizálja. A szülők féltik a gyermeket a szomszéd harapós kutyájától, ezért diszkriminációs tréninget alkalmaznak: csak a család kutyájának simogatását erősítik meg, a szomszédét nem). Az olyan diszkriminatív inger, mely világosan megkülönbözteti azokat az eseteket, ahol válaszolni lehet (és nem gátolni), hatékonyabb a kondicionálás szempontjából, és bejóslóbb erejű (pl. a simogatható kutyák csóválják a farkukat). Egy viselkedés kondicionálható és fenntartható akkor is, ha eseteinek csak töredékét erősítik meg. Ez a részleges kondicionálás. A részleges megerőséssel tanult válasz sokkal lassabb, mint a folyamatos megerősítéssel tanult válaszé. A részleges megerősítési hatás oka, hogy kisebb a különbség a tanulás és a kioltási szakasz között, amikor a tanulás megerősítése részleges. A megerősítési terv a megerősítések adagolása, mely befolyásolja a válaszok mintázatát. A, aránytervek: (a megerősítés attól függ, mennyi választ ad az élőlény) - rögzített: RA5 = 5 válaszonként jár egy megerősítés – minden megerősítés után válasszünet tapasztalható - változó arányú: VA5 = itt is egy bizonyos számú válasz után van megerősítés, de ez a szám bejósolhatatlanul változik, átlagban 5 választ jelent, a megerősített állat nem tart szünetet, mert nem tudja, hogy mikor jön a megerősítés – nyerőautomaták! A VA-terv nagyon magas válaszgyakoriságot eredményez B, időbeli tervek: (a megerősítés csak bizonyos idő elteltével jár) - rögzített: RI24 – postaládaürítés - változó idővel – foglalt telefonszám felhívása (a megerősítés, a sikeres hívás érdekében minden válasz – tárcsázás – után várnunk kell egy darabig, de ez az időtartam bejósolhatatlan. Szintén egyenletes magas a válaszgyakoriság. -36-

ATKINSON: PSZICHOLÓGIA

AVERZÍV KONDICIONÁLÁS A pozitív megerősítés mellett negatív – averzív – események is használhatók kondicionáláshoz. Egy már létező válasz gyengíthető, ill. új válasz tanulása serkenthető. BÜNTETÉS: gyengíti vagy elnyomja a válasz következő megjelenését. Hátrányai: nem olyan jól bejósolható (nem kínál semmilyen alternatívát, így lehetséges, hogy a személy a büntetett választ egy még kevésbé kívánatossal helyettesíti), szerencsétlen mellékhatásokat eredményezhet (félelem, ellenérzés, agresszív viselkedés). A büntetés hatásosan megszüntethet nemkívánatos válaszokat, ha az elérhető alternatív válaszokat jutalmazzák. MENEKÜLÉS: a menekülő tanulásban a személy megtanulhatja, hogy leállítson egy folyamatban lévő averzív eseményt. ELKERÜLŐ TANULÁS: az élőlény megtanul egy averzív eseményt megakadályozni annak megkezdése előtt. Pl. kezdetben az állat csak akkor ugrik, ha az áramot bekapcsolják (menekülő tanulás), gyakorlás révén azonban megtanulja, hogy már akkor ugorjon, amikor a hang megszólal, ezzel teljesen elkerüli az áramütést (elkerülő tanulás). Ami megerősíti az állatot, hogy ugornia kell – egy nem-esemény, az áramütés hiánya. (Az elkerülő válaszokat nehéz kioltani – a rossz liftet akkor sem használjuk, ha már megjavították, mert semmi sem cáfolja hamis elvárásunkat.) BEFOLYÁSOLÁS ÉS KOGNITÍV TÉNYEZŐK: Az operáns tanulásban a környezeti tényezők szerepe az, hogy a választ következetesen követi a megerősítő esemény, és az élőlény megtanulja a választ és a megerősítést összekapcsolni. Kognitív tényezői is vannak az operáns tanulásnak: az élőlény az operáns kondicionálásban egy tudást sajátít el a válaszmegerősítő kapcsolatról. Az operáns kondicionálás létrejöttéhez az élőlénynek úgy kell vélnie, hogy a megerősítés legalább részben az ő befolyása alatt áll. (Az élőlény kontingenciákat – egybeeséseket – tapasztal válaszai és a megerősítés között.) (pl. csecsemők fejforgatása – mobilválasz, ha

-37-

ATKINSON: PSZICHOLÓGIA

ugyanannyit mozog a mobil, de nem volt rá befolyásuk, ezért nem tanulták meg a fejfordítást és nem is örültek, ha mozgott a mobil.) BIOLÓGIAI KORLÁTOK: 1. Viselkedési korlátok: állatok mutatványra betanításakor kezdetben az állat sikeresen betanulta a mutatvány, a kívánt választ, de később ez eltolódott a saját faja ösztönös élelemkereső viselkedésének megfelelő válasz felé. 2. Válaszmegerősítési korlátok: az operáns kondicionálás is inkább a viselkedési tervrajzba illeszkedő, mintsem önkényes asszociációk tanulásának eszköze. KOMPLEX TANULÁS Kognitív nézőpontból a tanulás kulcsa az élőlény azon képességében rejlik, hogy a világ egyes vonatkozásait mentálisan leképezi (reprezentálja), és aztán ezeken a mentális reprezentációkon hajt végre műveleteket, nem a valóságos világban (mentális próba-szerencse műveletek). Komlex tanulás esetén a mentális reprezentációk nemcsak asszociációs műveleteket tartalmaznak, és a mentális műveletek egy stratégiává állnak össze. Az állatok komplex tanulásának kutatása azt jelzi, hogy a patkányok kialakítják környezetük kognitív térképét. A csimpánzok (KÖHLER Szultán nevű majma) belátással képesek problémákat megoldani, és e megoldásokat általánosítják is a hasonló problémákra. (A komplex tanulásnak gyakran két fázisa lehet: a kezdő fázisban problémamegoldás, a második fázisban a megoldást az emlékezetben tároljuk és előhívjuk, amikor hasonló problémával találkozunk; gondolkodás-emlékezés) A nem tökéletesen előre jelezhető kapcsolatok tanulásában az emberek gyakran előzetes hiedelmeiket hívják segítségül. Emiatt az emberek olyan kapcsolatokat is észlelnek, melyek a valóságban nincsenek jelen, ezek az álasszociációk. Amikor a kapcsolat valódi, az előzetes hiedelmek a bejósló erők túlbecsülésére vezethetnek – hiedelemvezérelt tanulás – (az emberek még nem létező kapcsolatokat is megtanulnak, ha azok megfelelnek előzetes

-38-

ATKINSON: PSZICHOLÓGIA

hiedelmeiknek), míg az előzetes hiedelmek hiánya a kapcsolatok erejének alulbecslését eredményezheti – adatvezérelt tanulás. 8. Az emlékezés Az emlékezés az a lelki folyamat, amelyben a korábbi ismeretink, érzékleteink tudatunkban ismételten megjelennek, anélkül, hogy az azokat kiváltó külső tárgyi ingerek jelen lennének. A múltbeli tapasztalataink felidézésében és alkalmazásában nyilvánul meg. Az emlékezés szakaszai: a kódolás – a beérkező ingerek átalakítása a memória számára elfogadható formára, az információ elhelyezése a memóriában. A tárolás - az információ megőrzése a memóriában Az előhívás – az információ visszanyerése a memóriából, ami felidézés vagy felismerés lehet. Újabb vizsgálatok szerint az emlékezés különböző szakaszai az agy eltérő képleteihez kötődnek. (PET pozitronemisszios tomográfia = agyi képalkotó eljárást vizsgál.) Kódolásnál a bal agyfélteke agyi területei az aktívabbak Előhívásnál a jobb agyfélteke agyi területei működnek. Az emlékezés típusai: (a többtáras emlékezeti modell szerint) a memória három tárolási szintjének jellemzői: A szenzoros tár: ami még a figyelmi folyamatok előtt helyezkedi el. Minden az érzékszervekbe bejutó információt képes befogadni Nagyon rövid ideig őrzi meg az információt Azok az információk kerülnek be a rövidtávú emlékezetbe, amik érdekelnek bennünket Kódolás modalitásspecifikus, (modalitás: létezési lehetőség) Kapacitásának az emléknyomok gyors elhalványulása szab határt, Ideje modalitásspecifikus, de igen rövid (1-4 mp) A rövid távú memória: Tudatos; mivel a benne lévő dolgoknak folyamatosan tudatában vagyunk. Az itt tárolt információ állandóan hozzáférhető Ha nem akadályozza meg semmi az itt tárolt információ kb 20 másodperc múlva a feledés homályába kerül. Az információt a felejtéstől ismétléssel óvhatjuk meg. Az itt lévő anyag elaboráció (memória folyamat, amely során a verbális anyagot újra szervezzük, hogy később előhíváskor több útvonalon keresztül is hozzá férhetünk) során feldolgozásra kerül. Vizuális és akusztikus kódot használ Korlátozott idejű (max. fél perc ) Korlátozott terjedelmű (7+- 2 elem) A kapacitás az információk tömbösítésével növelhető, az egyes elemek lehetnek egy közös jelentéssel bíró tömbök (számok évszámokká tömbösítése). A rövid távú memóriából a hosszú távú memóriába való átkerülés a konszolidáció, (helye a hippokampusz). A hosszú távú memória:

-39-

ATKINSON: PSZICHOLÓGIA Az összes számunkra hozzáférhető információt őrizzük. Sajátossága: az információkat a rövid távú emlékezetből kapja. Kapacitása korlátlan. Az innen felidézet információkat a rövid távú emlékezetbe, hívjuk fel. Kódolás javarészt szemantikus (jelentés alapú), de lehet más modalitású. Az előhívást különböző tényezők akadályozhatják. szenzoros tár

rövid távú memória

hosszútávú memória

az információ belépése

figyelem el ő tti

figyelmet kíván

"újrajátszás"

önmegfigyelési élmény

észlelés

tudat

emlékezés

a kódolás jellege

az ingerrel analóg szenzoros kód

akusztikus, vizuális

főleg szemantikus (jelentés alapú)

az emléknyom tartóssága

1-4 másodperc

5-30 másodperc

percekt ől az élet végéig

kapacitás

igen nagy

7 +- 2 elem

korlátlan

az információ fenntartása

lehetetlen

szándékos figyelem

ismétlés (újra) szervezés

felejtés oka

elhalványodás

kiszorítás

hozzáférhetetlenség

előhívás módja

ingerazonosítás (kiolvasás)

automatikus

keresési folyamat

Az emlékezetet feloszthatjuk explicit és implicit memóriára is. Explicit memória: a múl tudatos előhívását, teszi lehetővé, szemantikus és epizodikus részre osztható. (Szemantikus memória: a tudás nem a személyhez, hanem inkább más ismeretekhez kapcsolódva kódolódik.) Implicit memória: tartalmának előhívása nem igényel tudatos előhívási folyamatot. (PL. különböző készségek.) Szenzoros emlékezet: az érzékszervekbe érkezett érzékleti információkat meglehetősen hűen adja vissza, de igen rövid ideig tart. Látáshoz kapcsolódó szenzoros memória – ikonikus emlékezet. (sötét tájat egy villám egy pillanatra megvilágítja.) Sperling 1960. kísérlet betűsor. Amennyit fel tud sorolni, vagy egy véletlenszerűen megjelölt sorra kellett figyelni. Hangjelzés utalt a sorra. A betűk eltűnése után történt a hangjelzés. Ahogy növelték az időt a betűk eltűnése és a hangjelzés között, annál rosszabb eredményt értek el. Bebizonyosodott, hogy az ikonikus emlékezet kb a másodperc egyharmadára marad fenn.

Munkamemória = rövid távú emlékezet. Kódolás: csak azt fogja a rövidtávú memória befogadni, ami felkeltette a érdeklődésünket. Akusztikus kódolás: folyamatos ismételgetés. Főleg akkor előnyös, ha az információ verbális tételekből, számjegyekből, vagy szavakból áll. -40-

ATKINSON: PSZICHOLÓGIA Vizuális kódolás: hamar elhalványul. Verbális anyagra is használható a vizuális kód. A gyermekek fényképszerűen képesek megőrizni. Egy pillanatra látják és eltűnése után hosszú percek múlva is képesek részletes leírást adni róla. (eidetikus=fotografikus) A munkamemória vizuális kódja, fényképhez hasonló. A munkamemória két különböző tárból, más néven pufferból áll. Akusztikus puffer – az információt rövid ideig akusztikus kódban őrző. Vizuális – téri – az információt rövid ideig vizuális vagy téri kódban tárolja. Akusztikus puffer verbális információ – agyi aktivitás bal félteke Vizuális puffer – téri információ – jobb félteke az aktívabb.

Tárolás Az információ megőrzése a memóriában. (gyakorlat: olvassunk el egy névsort végig, majd nézzük meg, hogy hány nevet tudunk sorban felidézni. Általában ez 5-9 között mozog.)

Tömbösítés A hosszú távú emlékezetünk segítségével vagyunk képesek a tömbösítésre, vagyis az új anyag nagyobb, jelentéssel bíró egységekbe kódolására és a munkamemóriában való tárolásra.

Felejtés A hét tételt csak viszonylag rövid ideig vagyunk képesek megtartani. A legtöbb esetben hamar kiesnek a fejünkből. Elhalványulnak, új tételek szorítják ki.

Előhívás Minél több tétel szerepel a munkamemóriában, annál lassabb a felidézés. (Sternberg féle emlékezeti letapogatási kísérlet. Megmutatnak egy számsort, majd mutatnak egy számot és arra kell válaszolni, hogy ez az egy szám szerepelt e a számsorban.) Információ átvitele a munkamemóriából a hosszú távú emlékezetbe. A tudatos ismételgetés a leghatékonyabb módszer arra, hogy a munkamemóriából a hosszú távú emlékezetbe kerüljön át az információ. Fenntartó ismételgetés = az információ megtartásáért Feldolgozó ismételgetés = az információ továbbítására való a hosszú távú emlékezetbe. A munkamemória a problémamegoldásnál szükséges anyagok tárolásához és feldolgozásához is nélkülönözhetetlen, valamint fontos szerepet tölt be a gondolkodásban is. Hosszú távú emlékezet. Hosszú távú emlékezetről akkor beszélünk, amikor az információk néhány percre (beszélgetés közben kifejtett érvek) vagy akár egész életen át (gyermekkori emlékek) megőrződnek. Kódolás, tárolás, előhívás, kölcsönhatás a kódolás és előhívás között, felejtés. Kódolás. A jelentés kódolása. Verbális anyagok esetében a hosszú távú emlékezés reprezentációja nem akusztikus, nem is képe, hanem a tételek jelentésén alapuló. Szinte minden hétköznapi esetben a jelentést kódoljuk.

-41-

ATKINSON: PSZICHOLÓGIA Előhívás. A hosszú távú memóriából történő felejtés sok esetben nem annyira az információ elvesztésének, mint inkább az információ hozzáférhetetlenségének a következménye. A szegényes emléknyom gyakran inkább előhívási, mintsem tárolási nehézségeket tükröz. Előhívási hibák. Valami lényeges később jut eszébe, nyelvemen van jelenség, pont a vizsgán nem jut eszébe valami, de utána pontosan felidéz mindent. Az előhívási hibák egyik legmeghökkentőbb példája, amikor a pszichoterápián rég elfelejtett gyermekkori emlékek jönnek a felszínre. A felidézési hibákért az interferencia a felelős. (interferencia= két vagy több jelenség, esemény összegződése, közös hatása. Túltöltődés). Interferencia bármely szinten felléphet, és a konkrét tényekre való emlékezést is megzavarhatja. Az interferenciahatások magyarázatára a kutatók az emlékezés több modelljét is kidolgozták. Amint azt a rövid távú memóriánál is láttuk. Egyes előhívási modellek keresési, mások aktivációs folyamatokon alapulnak. A kódolás és az előhívás közötti kölcsönhatások. A felidézés sikerét növeli – az információnak a kódolás során való szervezése Felidézés kontextusának (kontextus = adás – elfogadás, múlt – jövő kapcsolatai) az információ kódolásának kontextusához való igazítása. Az érzelem a kontextushatás révén befolyásolhatja az emlékezetet. Elfojtás. Freud szerint bizonyos gyermekkori élmények annyira megrázóak, hogy ha tudatunkba engednénk őket, még évek múlva is mindent elárasztó szorongást eredményeznének. Az ilyen traumatikus s élményeket tehát, úgymond elfojtjuk, azaz a tudattalanba száműzzük, ahonnan csak akkor tudnak felbukkanni, ha a hozzájuk tapadó érzelmek valamilyen módon hatástalanítódtak. Az elfojtás tehát - mivel az érintett emlékek aktív gátlás alá kerülnek - totális felejtést eredményez. Villanófény emlékek. Erősnek érzelmi töltésű, fontosnak tartott események való értesülés. Pl. Kennedy meggyilkolása. A hosszú távú emlékezeti rendszer napokon vagy akár hosszú éveken át képes a többnyire szemantikus kódban tárolt információkat megőrizni. Konstruktív emlékezet. Az emlékezet az emlékezeti sémák miatt konstruktív. Ezért pontatlan, kevésbé az objektív adatoknak megfelelő lehet, befolyásolják az egyén addigi élete során kialakult sémák. Téves emlékek keletkezhetnek a rövid lejáratú tárból a hosszú lejáratú távba való juttatás során. Esemény utáni emlékezeti rekonstrukció – kívülről jövő sugallatok. Az emlékezet fejleszthető, a kódolás és az előhívás hatékonyságának növelésével (PQRST) módszer. Előzetes áttekintés, olvasás, felmondás, ellenőrzés. 9. A gondolkodás

-42-

ATKINSON: PSZICHOLÓGIA A gondolkodásnak különböző módozatai vannak, köztül a propozicionális (lelki fülünkkel hallott mondatok), a képzeleti (lelki szemeinkkel látott vizuális képzetek) és a motoros gondolkodás (mentális mozdulatok). FOGALMAK ÉS KATEGÓRIÁK: Egy propozíció (kijelentés) legalapvetőbb alkotóeleme egy fogalom, vagyis egy tulajdonsághalmaz, melyet egy osztállyal kapcsolunk össze (kategorizáció). A fogalmak kognitív ökonómiát biztosítanak azzal, hogy sok különböző tárgyat ugyanannak a fogalomnak az eseteiként kódolhatunk, és lehetővé teszik nem észlelhető információk előrejelzését. Minden fogalomnak van egy prototípusa (azok a tulajdonságok, melyek a legjobb példányokat írják le), valamint egy magja (azok a tulajdonságok, melyek a legalapvetőbbek a fogalomba tartozás szempontjából). A magbeli tulajdonságok döntő szerepet játszanak a klasszikus fogalmaknál, mint pl. az agglegény, a prototipikus tulajdonságok az olyan életlen fogalmaknál dominálnak, mint pl. a madár. Minél több prototipikus tulajdonsággal rendelkezik egy példány, az emberek annál jellegzetesebbnek tartják azt a fogalomra nézve. A kategorizáció mindig annak az ellenőrzését jelenti, hogy a tárgy rendelkezik-e a mag tulajdonságaival, vagy annak meghatározását, hogy mennyire hasonlít a prototípusra. A fogalmak sokszor hierarchiába szerveződnek, ezekben az esetekben a kategorizáció legjobb szintje az alapvető szint, amelyen a legtöbb megkülönböztető értékű tulajdonság szerepel. FOGALOMELSAJÁTÍTÁS: az alulról felfelé irányuló stratégiák: a gyerekek egy fogalom prototípusát gyakran a példánystratégiával sajátítják el – egy elemet akkor sorolnak be a fogalom alá, ha eléggé hasonlít a fogalom egy ismert példányához. Meg kell tanulniuk, hogy a mag jobb mutatója a fogalomnak, mint a prototípus. A gyermekek később a hipotézis-ellenőrzés módszerét kezdik használni – ez a stratégia az elvonatkoztatást hangsúlyozza és a magba tartozó tulajdonságok megtalálásában segít. A felnőttek felülről lefelé irányuló stratégiákat is használnak a fogalmak tanulásában – az előzetes ismereteiket is használják a fogalom tulajdonságainak meghatározásában. A fogalmak kijelentésekben való kombinálása jelenti az első lépést a komplex gondolkodás irányába. KÖVETKEZTETÉS A következtetés során kijelentéseinket érvelésbe rendezzük. Az egyik kijelentés tézis vagy következmény (konklúzió), ahová el szeretnénk jutni, a többi kijelentés a tézis alátámasztói, vagyis a konklúzió premisszái. • DEDUKTÍV KÖVETKEZTETÉS – vannak olyan érvelések, melyek deduktívan érvényesek: az érvelés konklúziója nem lehet hamis, ha premisszái igazak. Egy deduktív érvelés kiértékelése során gyakran logikai szabályokat alkalmazunk annak igazolására, hogy a következtetés a premisszákból levezethető. A következtetést igénylő szabályok száma jól bejósolja a következtetés nehézségét. Minél több szabályra van szükség, annál valószínűbb, hogy az emberek tévedni fognak, ill. ha helyes következtetést vonnak le, ez több időbe kerül. A probléma tartalmával kapcsolatos következtetési módszerek a pragmatikus szabályok alkalmazása (kevésbé elvont szabályok, jobban illeszkednek a mindennapi élethez), specifikus tények (heurisztikák) előhívása, a mentális modell (konkrét leképezés). A heurisztikák– alkalmi szabályok –gyors eljárások, melyek gyakran, de nem szükségszerűen helyes válaszhoz vezetnek.

-43-

ATKINSON: PSZICHOLÓGIA A tartalom iránti érzékenységünk gyakran megakadályoz bennünket abban, hogy intuitív logikusokként működjünk. • INDUKTÍV KÖVETKEZTETÉS Az induktív következtetés szerint valószínűtlen, hogy a konklúzió hamis lenne, ha a premisszák igazak. Az induktív erő tehát a valószínűségekkel kapcsolatos, és nem a bizonyságokkal, az induktív logika a valószínűségelméleten alapszik. Az egyik valószínűségi szabály a gyakoriság szabálya: annak a valószínűsége, hogy valami egy osztály tagja, annál nagyobb, minél több tagja van az osztálynak. A konjukciós szabály: egy kijelentés valószínűsége nem lehet kisebb, mint e kijelentés másik kijelentéssel vett együttes valószínűsége. Egy sokkal gyakrabban alkalmazott szabály a nagy számok törvénye: egy állítás igazságába vetett hitünknek erősödnie kell az állítás mellett szóló bizonyítékok mennyiségével. Sokszor azonban eltekintünk a valószínűségelmélet alapelvétől és hasonlóságra ill. az oksági viszonyokra alapozó heurisztikákra alapozunk (bár ezek a legtöbb esetben helyes ítélethez vezetnek). Pl. a hasonlóságalapú következtetés, ha egy kategória néhány tagja rendelkezik egy bizonyos tulajdonsággal, és úgy döntünk, hogy a kategória többi tagja is ilyen tulajdonságú. Oksági heurisztika: az emberek egy helyzet valószínűségét a helyzetben szereplő események közötti oki kapcsolatok erősségére alapozzák.

10. A figyelem A külső környezet állandóan információ áradattal bombázza érzékszerveinket. Az ember mindig valamilyen feladat megoldásán dolgozik. Az információt az észlelő rendszer megszűri, hogy csak azok maradjanak meg, ami a feladat megoldásához szüksége. Szelektív figyelem. Figyelmünket úgy irányítjuk, a bennünket érdeklő tárgyra, hogy érzékszerveinket a megfelelő irányba fordítjuk. Szemmozgások Egy kép letapogatásánál a szem állandóan pásztázza a kép részleteit. A vizuális letapogatásnak két szakasza van. fixáció = egy pillanatra mozdulatlan a szem. Vizuális információ begyűjtése. A fixáció arra a helyre irányul, ahol a legtöbb információ van. Szakkádok = gyors ugrásokkal vándorol a tekintet egyik helyről a másikra. Ilyenkor a látás szünetel.

Henderson kísérlet Képek: 1 kép tanya + traktor 2 kép tanya + polip – ezen a képen kezdett fixálni. Fegyver felismerés Ha bármilyen képet mutatnak, és azon fegyver van valahol, biztos, hogy a szem oda téved először. Ha valaki fegyveres támadást látott, a fegyverről nagyon részletes leírást tud adni, de a támadóról szinte semmit. Szemmozgás nélküli figyelem Úgy is lehet figyelni valamit, hogy nem nézünk oda, és egyáltalán nem mozgatjuk a szemünket.

-44-

ATKINSON: PSZICHOLÓGIA

Posner kísérlet Üres képernyő - megjelenik egy nyíl = jelző mozzanat – megjelenik egy kép vagy ott amerre a nyíl mutat, vagy az ellenkező irányban. Hamarább észlelik azt a tárgyat, ami a jelző mozzanat által mutatott irányba mutat. Hallás és figyelem A figyelem multimodális. Mozoghat egy modalitáson belül- egyik látott ingerről a másikra – de mozoghat modalitások között is. (autóvezetés + telefonálás)

Cherry – egy összejövetelen mindenki egyszerre beszél, mégis ki tudjuk választani a nekünk szólót. Figyelem, észlelés, emlékkezet A nem figyelt információnak nem vagyunk tudatában, és alig emlékszünk rá.

Moray kísérlet. Hallás, követési technikával. Hallott szöveget azonnal folyamatosan kell ismételni. Két fül, két féle szöveg. Csak az egyiket kell ismételni. Majd kikapcsolják a magnót és a nem ismételt szövegből kikérdezik. Szövegről semmi, de meg tudja mondani, hogy mély vagy magas hangot hallott, férfi, vagy nő beszélt.

Loftus Két kép egymás mellett. Csak az egyiket lehet nézni. A nem figyeltről semmit nem tudott mondani. Ma már bizonyított, hogy a nem figyelt szövegben bármilyen halkan mondják a nevünket, vagy bármilyen hangos beszélgetés közben, meghalljuk. A figyelem hiánya tehát nem gátolja teljesen az üzenetet, inkább csak elhárítja. Treisman Figyelni készenléti állapot, várunk valamilyen inger bekövetkeztére. Reakció idő = inger felismerésétől az arra adott válasz megkezdéséig. A reakció függ az Állapottól Figyelem zavarai: A figyelemről röviden. Fogalma: számunkra fontos eseményeket kiemelünk, és erre összpontosítunk. Okai: motiváció (irányultság) érdeklődés, célok, szükségletek. Lehet: aktív – elegendő inger esetén Paszzív – kevés inger (csak reflexes előfordulás) Irányultság esetén – koncentráció Vigilitás – (figyelem ébersége) az agy energetikai ellátottsága (pl. kipihent, ingergazdagság) Tenacitás (figyelem tapadás) leköthetősége (pl. elkalandozás)

Zavarai Koncentrációs Dekoncentrált (kipihentség hiánya) Fokozott figyelem (fókuszálás) kórós, ha kimozdíthatatlan – egyirányú -45-

ATKINSON: PSZICHOLÓGIA

Vigilitás –hypervigil – csapongó Hypovigil – energetikai hiba, figyelemfelkeltés nehéz, vagy lehetetlen.

Tenacitás – hípertenax – nehézkes, tapadó gondolkodás, nagyon lassú beszéd (paranoid, depresszió) Hypotenax – alig tud köncentrálni. (mániás)

11. A motiváció A motiváció a viselkedésünket energizáló és megfelelő irányba terelő állapot, amelyet szubjektíven az étel, az ital és a szex iránti tudatos vágyként érzékelünk. Motivációink nehezen befolyásolhatóak. (éhség) a tudatos döntésre általában már a motivációs állapotunk kialakulása után kerül sor. A motivációt irányító tényezők között az agyunkban és a testünkben lejátszódó fiziológiai folyamatot éppúgy megtaláljuk, mint a kulturális vagy a körülöttünk lévő emberekkel való interakciós jelenségeket. Alapvető motívumok: Éhség és szomjúság – belső késztetés, alapvető fiziológiai szükségleteket képez Szexuális vágy és agresszió – nem annyira nélkülönözhetetlen, mint az éhség, de ez is belső – hormonális – késztetés és alapvető ősi szükségleteket elégítenek ki. A másik motiváció incentív (valaminek az akarása) – külső események vagy vonzó tárgyak motivációs szerepét hangsúlyozza. (étel, ital, lehetséges nemi partner, lehetséges ellenség legyőzése, másokkal való kapcsolat, önbecsülés, pénz, siker) mind incentív motívumok, tehát motivációink tárgya. Amikor akarunk, akkor mindig valamit akarunk és ennek a valaminek a jellege az, ami bennünket egyik vagy másik irányba elmozdít. Legtöbb incentív cél, jutalmul is szolgál. Incentív célok lehetnek: Elsődleges megerősítők – édes íz, szexuális élmény, előzetes tanulás nélküli jutalom. Másodlagos megerősítők – megtanultuk már eseményhez kapcsolni (tanulás, pénz) Pl. kulturális tapasztalatunknak az általunk képviselt sikernek és státusznak köszönhetően működnek incentív célként. Alapvető motívum modellje: banános példa éhség = élettani szükséglet, banán= külső inger, Tanulás = a banán mindig csillapítja az éhséget. Incentív motiváció = tudatos vágy – akarom a banánt, Viselkedésbeli vonzódás – nyúlás a banán után. Tudatos élvezet – a banán nagyon ízlik. Jutalom és incentív motiváció A motiváció olyan incentív célok irányába tereli a viselkedést, -étel, ital, lehetséges nemi partner – amelyek élvezetet okoznak. Az incentív motivációt, a valami akarását tehát általában egyféle affektus, azaz élvezet vagy irtózat kíséri. Az élvezet alapvető pszichológiai funkciót tölt be. Egy helyzet akkor jutalomértékű és kellemes, ha érdemes megismételni. Meg kell jegyezni őket, tehát incentív értékeket rendelünk hozzá.

-46-

ATKINSON: PSZICHOLÓGIA Incentív motiváció – akarás – élvezet utáni sóvárgás Élvezetes jutalom – szeretés – adott pillanatban átélt élvezet. Az akarás az agy végrehajtó eszköze. Az agy dopaminrendszere elsősorban az incentív motivációt – az akarást képviseli, nem önmagában képes élvezetet vagy szeretést. Drogfüggőség és jutalom A szerfüggőség a legerősebb motiváció. (alkohol, nikotin, drogok) Homeosztázis és késztetés Életben maradásunk részben azon múlik, hogy szervezetünk különböző értékeit állandóan szinten tudjuk tartani. Az alapvető motívumok jó része, belső egyensúlyunk fenntartására irányul. Belső világunk szűk élettani korlátok közötti működtetése érdekében aktív un. Homeosztatikus szabályozó folyamatot alkalmazunk. (egyensúlyi pont megtalálása) Homeosztázis és késztetés Hőmérséklet és homeosztázis. Agy hőmérséklet védelme. Izzadás – hűtés Didergés – fűtés (izommozgással) A szomjúság, mint homeosztázis. A szomjúság a folyadékszükséglet pszichés megnyilvánulása. Intracelluláris folyadék – sejteken belüli Extracelluláris folyadék – sejteken kívüli Éhség - egy komplex homeosztatikus motívum, számos szabályozott motívummal (glükóz, zsírok, aminosavak) Ízek (zamat) bizonyos ízeket előre programozottan szeretünk vagy utálunk. Szervezetünk energia homeosztázisának fenntartása érdekében enni mindenféleképpen kell. (éhésg jelző – gyomorkorgás) Elhízás. Egészséget veszélyeztető tényező. Az elhízás örökletes. A kövérség családi vonás. Öröklött emésztési és anyagcsere-folyamatok, zsírsejtek száma és nagysága. Fogyókúra. Szerek hatása, általában a leadott kilók visszajönnek. A túlsúlyos emberek a stressz hatására esznek. Anorexia, bulemia. Nemek és szexualitás A nemi vágy is igen erős motivációs erőt képvisel. Két fontos dologra kell figyelni. - a nemi identitás az anyaméhben alapozódik meg, így különbséget kell tenni a felnőttkori és a korai szexuális fejlődés között. - szexuális viselkedés és az azt kísérő érzelmek biológiai és környezeti meghatározóinak szétválasztása.

-47-

ATKINSON: PSZICHOLÓGIA Korai szexuális fejlődés – fontos a megfelelő nemi identitás. (fiú- fiúnak, lány-lánynak érezze magát) Megfelelő hormonális fejlődés. Hormonok hatása a nemi vágyra. Kulturális hatások – házasság előtti szexualitás, partnerkapcsolatok száma Nemi különbségek – nő-férfi, attitűdök, viselkedés Nemi orientáció – heteroszexuális, homoszexuális 12. Az érzelmek Az érzelmek ugyanúgy aktiválhatják és irányíthatják a viselkedést, mint az alapvető motívumok, de az érzelmek kísérhetik is a motivált viselkedést (a szex motivum és örömforrás is lehet egyben). Az érzelmek kívülről irányítottak, míg a motívumok belülről aktiválódnak, vagyis az érzelmeket ált. külső események váltják ki, míg a motivumok gyakran belső események következményei, s a környezet bizonyos tárgyaira irányulnak (éhség-étel). Az érzelmek mindig aktiválják a vegetatív idegrendszert, a motívumok nem. Az érzelmek összetevői: - Belső testi válaszok, elsősorban a vegetatív idegrendszer reakciói - Kognitív kiértékelés által létrejövő vélekedés, hogy negatív vagy pozitív esemény megy végbe. - Az érzelmek által kiváltott reakciók, pl. arckifejezések. I.

FIZIOLÓGIAI AROUSAL ÉS ÉRZELMEK

Az erős érzelmek a vegetatív idegrendszer szimpatikus ágának aktivációjából eredő fiziológiai arousalal járnak együtt. Az érzelmi arousallal együttjáró fiziológiai változások többsége a vegetatív idegrendszer szimpatikus ágának aktivációjából származik, pl.: - A vérnyomás, a szívritmus nő, a légzés felgyorsul - A pupillák kitágulnak - Az izzadás fokozódik, miközben a nyálelválasztás csökken - A vércukorszint emelkedik, hogy több energiát biztosítson - A vér gyorsabban alvad a sebeknél - Az emésztőrendszer mozgásai lelassulnak, a vér a gyomorból és a belekből az agyba és a vázizmokba áramlik A szimpatikus rendszer a szervezet energiáit mozgósítja, de amint az érzelem lecsillapodik, a paraszimpatikus idegrendszer – az energiatartalékoló rendszer – felülkerekedik, és visszaállítja a szervezet normális állapotát. (A vegetatív idegrendszernek ezeket a működéseit bizonyos agyterületek, pl. a hipotalamusz és a limbikus rendszer egyes részeinek aktivitásai váltják ki. Ezeknek a területeknek az impulzusai az agytörzsi idegmagvakhoz jutnak, melyek a vegetatív idegrendszer működését vezérlik.) Ha a gerincvelő kettéválik, a sérülés pontja alatti érzékletek nem érhetik el az agyat. Minél magasabb szintű a gerincvelői sérülés, annál kevesebb visszajelentést kap az agy a vegetatív idegrendszerből. A gerincvelői sérültek kisebb intenzitású érzelmekről számolnak be; képesek ugyan emocionálisan reagálni a kiváltó helyzetre, ve valójában nem élnek át érzelmeket. A vegetatív arousal segítheti az érzelmek megkülönböztetését is, mivel az arousal mintázata (pl. szívritmus, vérnyomás, légzés, bőrhőmérséklet) eltérő a különböző érzelmeknél – ez az alapja a hazugságvizsgáló gépeknek. A poligráf használatát megkérdőjelezi: - Egy kérdésre adott válasz megmutathatja, hogy a személy izgatott, de azt nem, hogy miért az.

-48-

ATKINSON: PSZICHOLÓGIA A poligráf nemcsak a hazugságot kísérő arousalt mutatja ki, hanem azt a stresszt is, amit egy becsületes személy él át, ha egy műszerhez szíjazzák. - A kevésbé szocializált bűnösök kevésbé lesznek izgatottak, ha hazudnak. A hangstressz-analizátor a személy hangjának az emberi fül számára nem érzékelhető változásait méri. Az összes izom – a hangszalagokat vezérlők is – használat közben enyhén remegnek. Ezt a tremort, ami a hangszalagokra is átterjed, a vegetatív idegrendszer aktivitása elnyomja, amikor a beszélő stresszben van. Nagy valószínűséggel a hangszalagok tremorját nem lehet akaratlagosan befolyásolni. A stresszre jellemző hullámok ugyanakkor csak azt mutatják, hogy a személy feszült vagy szorong, és nem szükségszerűen azt, hogy hazudik. Az állítás, hogy a vegetatív arousal különbözteti meg az érzelmeket (James-Lange-elmélet), támadható, ui. a vegetatív arousal túlságosan lassú ahhoz, hogy megkülönböztesse az érzelmeket, és az arousal mesterséges gerjesztése (pl. adrenalin beadása) nem vált ki igazi érzelmeket. A vegetaív arousalon kívül másnak is részt kell vennie az érzelmek elkülönítésében: pl. a kognitív kiértékelésnek. -

II.

KOGNITÍV KIÉRTÉKELÉS

Egy helyzet elemzése a kognitív kiértékelés, ami érzelmi vélekedéshez vezet. Az ilyen kiértékelések az érzelem intenzitását és minőségét egyaránt befolyásolják. Amikor az emberek a differenciálatlan arousal állapotába kerülnek (pl. adrenalininjekció hatására), érzelmi élményüket majdnem teljesen meghatározza a helyzetre vonatkozó kiértékelésük (a másik tényező a vegetatív arousal észlelése). Az örömhelyzetbe került félreinformált kísérleti személyek érzelmeiket viszonylag boldognak osztályozták, míg a dühhelyzetbeliek viszonylag dühösnek. (A félreinformálás azt jelentette, hogy az adrenalininjekcióról azt állították a kísérleti személyeknek, hogy zsibbadást okoz.) Egy másik kísérlet ben mozgással semleges fizikai arousalt váltottak ki; azok a személyek, akik előzőleg tornáztak, sokkal agresszívebben válaszoltak a provokációra, mint akik nem. Mivel egy érzelem minőségét a helyzetről kialakított vélekedés szolgáltatja, az adott vélekedés tudatba kerülésének megakadályozása, elfojtása meggátolja a személyt az érzelem minőségének tapasztalásában. Az öröm érzékelése ugyanaz lehet három-, ill. harmincéves korban, de ami örömre késztet, az nagyon különböző. Egy helyzet érzelemkiváltó mértéke a múltbeli tapasztalatoktól is függhet. A múltbeli és az aktuális érzelem közötti lehetséges kapcsolat a kiértékelési folyamat. Vannak azonban olyan érzelmek is, amelyekben a kognitív kiértékelés nem játszik szerepet (pl. a gyermekkorban klasszikus kondicionálás által tanult félelmek). Ezeket a prekognitív érzelmeket (a kiértékelésre nem alapozó érzelmeket) valószínűleg más agypályák közvetítik az agyban. Ennek központja az amygdalában lehet (az amygdalának kapcsolata van az érzékleti csatornákkal, de ezek nem haladnak keresztül az agykérgen). Az amygdala tehát előbb képes egy veszélyes helyzetre válaszolni, mint az agykéreg, ami azt jelenti, hogy néha előbb érzünk, mielőtt gondolkodnánk. III.

ÉRZELEMKIFEJEZÉS

Az elsődleges érzelmeket (öröm, bánat, düh, undor, félelem, meglepődés) kísérő arckifejezéseknek egyetemes jelentésük van: különböző kultúrákból származó emberek egyetértenek abban, hogy egy személy egy adott fényképen milyen érzelmet fejez ki. Az érzelemkifejezések felismerésének képessége a jobb agyféltekében lokalizálódik (középső

-49-

ATKINSON: PSZICHOLÓGIA halántéki tekervény), és neurológiailag elkülönül az arcok felismerésének képességétől (fali és nyakszirti lebeny határán lévő terület). Kommunikatív funkciójuk mellett az érzelemkifejezések az érzelem szubjektív élményéhez is hozzájárulhatnak (faciális feedback hipotézis). Ezt a hipotézist az támasztja alá, hogy az emberek nagyobb érzelmi élményekről számolnak be, ha eltúlozzák érzelmi ingerekre mutatott arckifejezéseiket. Ha erőltetetten mosolygunk több másodpercig, akkor boldogabbnak kezdjük magunkat érezni, míg ha morcosan nézünk, feszültek és dühösek leszünk. A fogak között tartott toll mosolyt erőltet az ember arcára, az ajkak között tartott tárgy viszont szigorú kifejezést kölcsönöz. Az arckifejezések közvetve is hatnak az érzelmekrea vegetatív arousal emelésén keresztül. Ha mosolygunk, az arcizmok elrendezése csökkentheti az agy egy olyan területének hőmérsékletét, ahol szterotonin választódik ki. E neurotranszmitter felszabadulásának gátlása pozitív érzésekhez vezethet. (Az „ü” kiejtése a mosolygás közben összehúzódó arcizmok kitágulását igényli, mely az előzőekhez képest negatív hatású, negatív érzéseket eredményezhet.) Az érzelemkifejezés, az érzelmi vélekedések és a vegetatív arousal egyaránt hozzájárul az érzelmi élményhez. Az érzelmi állapotnak van néhány általános következménye: (a hangulat fenntartja saját magát) - Egyes érzelmek energetizálhatják az embereket, mások megzavarhatják őket (pl. katasztrófák) - Gyenge érzelem éberséget eredményez, de az erős romboló lehet. - Hajlamosabbak vagyunk több figyelmet fordítani azokra az eseményekre, amelyek megfelenek hangulatunknak, mint amelyek nem, és többet is tanulunk ezekből. - Hangulatunk az emberek és tárgyak értékét befolyásolja, de a jövőbeli események megbecsülését is. - Rossz hangulatban a kockázatok gyakoriságát túlbecsüljük, jó hangulatban ritkának ítéljük. 13. tétel – A személyiség alakulása A személyiség = a gondolkodás, érzelmek és viselkedés egyedi mintái, melyek meghatározzák az egyén személyes stílusát és a környezettel való kapcsolatát (interakcióit). Ide tartoznak a – mentális képességek, szociabilitás, érzelmi stabilitás, impulzivitás, lelkiismeretesség stb. A személyiség fejlődése tekintetében a legfontosabb kérdés– környezet vagy öröklés határozza meg a személyiség alakulását? Erre a válaszokat az egypetéjű ikervizsgálatok adhatják. A kutatások igazolják az öröklés szerepét – az egypetéjű ikrek bizonyos tulajdonságokban szignifikáns korrelációt mutatnak, még akkor is, ha soha nem találkoztak, s teljesen más környezetben nevelkedtek – nem csak külsőre, hanem pl. még abban is tudnak hasonlítani, hogy a reggeli kávéba vajas kenyeret mártogatnak.

A gyerekek már három hónapos korban megmutatják különbözőségüket a temperamentumban. A temperamentum = a hangulattal kapcsolatos személyiségjellemzők (általános kedélyállapot, figyelem jellegzetessége (tartós, elterelhető) stb.) Ennek ennyire korai megjelenése velünk születettségre utal – a génjeinkben hordozzuk személyiségünk alapjait. Mindezek mellett az is nyilvánvaló, hogy a környezet is jelentős hatással van a gyermek fejlődésére. A környezeti hatások közül a legfontosabb az anya-gyerek kapcsolat, melyet a kötődés fogalmával lehet a legjobban leírni a kora gyerekkorban. A kötődés sajátosságait a idegen helyzet kísérlettel vizsgálták. A vizsgálat négy típusú kötődést határozott meg, melyek –

-50-

ATKINSON: PSZICHOLÓGIA a biztosan kötődők, bizonytalanul kötődők – elkerülők, bizonytalanul kötődők – ambivalensek, bizonytalanul kötődők – zavarodottak. A kötődésben valószínűleg nem csak a szülői magatartás (érzékenység, gyermek szükségleteire figyelés stb.) a befolyásoló tényező, hanem a gyerek temperamentuma, tehát csecsemőkori „viselkedése” is hatással van a szülői magatartásra. Különösen, ha a gyermek viselkedése nincs összhangban a szülő válaszkészségével. Pl. egy nyughatatlan gyerek és egy nyugalomra vágyó anya párosa okozhat nem megfelelő válaszkészséget. A kötődés az apával kapcsolatosan inkább az „apai szerepek” miatt más, mint az anyai kötődés, hiszen amikor az apa ugyanazokat a feladatokat stb. látja el, mint az anya, akkor a kötődés ugyanolyan, ha nem, akkor csak később alakul ki – amikor a gyerek szükségletei is változnak – pl. játék, ami általában az apához kötődik. Az eltérő kötődést mutató gyerekek a későbbiekben is eltérő magatartást mutattak – a biztosan kötődők általában sokkal stabilabbak és sikeresebbek a szociális folyamatokban – vezetők lesznek, mások keresik a társaságukat stb., míg a bizonytalanul kötődők visszahúzódók, felnőttek elutasítását mutatók lehetnek inkább. A kötődés korszaka után belép az szülő-gyerek kapcsolatba a nevelés – ami igen-igen eltérő jellegzetességeket mutat családonként. Az egyik leghasznosabb modell a követelő-megengedő és elfogadó-elutasító dimenziók mentén történő nevelési módszer szerinti csoportosítás. Ennek eredmény négyféle nevelési módszer lehet, melyek a – megkívánó, megengedő, megkövetelő, elhanyagoló. A négy módszer közül a legjobb a „megkívánó” (a gyerekek önállóak, szociálisak, problémamegoldók stb. lesznek), s a legrosszabb az „elhanyagoló” (a gyerekek önrombolás felé mozdulnak, alkohol stb., bűnözési statisztika sem jó). Szélsőséges esetben az elhanyagoló magatartás nagyobb rombolást végezhet annál is, mint amikor a gyereket fizikailag bántalmazzák. A kora gyerekkor után is van kölcsönhatás a már nem temperamentumnak, hanem személyiségnek nevezett jellemző és a genetika között. Ugye a csecsemőkorban a gyerek öröklött tulajdonsága és a környezete nem független egymástól (mindkettőt a szülő alakítja), azaz e két jellemző korrelál (összefügg) egymással. Amikor a gyermek személyisége megjelenik, ugyancsak megfigyelhetők kölcsönhatások, méghozzá a következők. Reaktív interakció – ilyenkor a gyerek reagál a környezetre. Erre jellemző, hogy minden gyerek igen eltérően reagálhat ugyanarra az ingerre – van aki sír ugyanazért, amiért a másik meg se rezdül. Azaz, egy objektív környezetből szubjektív módon szűrjük ki az ingereket. Ez a reaktív interakció. Ez hatással van a személyiségük fejlődésére, s ez a folyamat megmarad életünk végéig. Evokatív interakció – ilyenkor a környezet reagál a gyerekre. A gyermek személyisége reakciókat vált ki a környezetből. Ez az interakció is megmarad életünk végéig. Proaktív interkació – a gyerek aktívan alakítja a környezetét – a környezet alakításával (barátok, tevékenység stb. választás) önmaga formálja tovább személyiségét. A proaktív interakció már majdnem átvezet a serdülőkorba, melynek legfontosabb jellemzője az identitáskeresés. Ez az jelenti, hogy a gyerek ekkor alakítja ki saját viselkedését, érdeklődését, ideológiáját. Itt is négy állapotot találunk, melyek a – identitás elérése, korai zárás (kialakítottak egy identitást, de nem maguktól) , moratórium (most vannak az identitáskrízisben), identitás diffúzió (éretlen állapot, nincs igazi identitás) állapotai. -51-

ATKINSON: PSZICHOLÓGIA Az optimális az identitás elérése, hiszen ez jelenti azt, hogy megtalálta önmagát. Túljutva a gyermek és pubertás koron, eljutunk a felnőttkorba – vajon van-e itt fejlődés, vagy változás? Alapvetően az identitás kialakulása után nem kellene lennie változásnak. Amennyiben nincs lényeges változás, akkor a személyiség kontinuitást mutat. Bizonyos személyiség jellemzők tekintetében elég magas a kontinuitás (intelligencia, tehát mentális képességek), aztán alacsonyabb, de még mindig magas pl. a genetikus jellemzőkhöz kapcsolható személyiségvonások tekintetében (temperamentum, impulzivitás), s még felfedezhető némi kontinuitás a világnézet, politikai nézetek területén – de egyértelműen itt a leggyengébb. A vizsgálatok azt mutatták, hogy a kontinuitást befolyásolja a környezet is, azaz pl. a hasonló jellemzőket mutató házaspárok esetében a kontinuitás nagyobb! A kontinuitást befolyásolja a társadalmi elvárás is (pl, hogy a fiúk agresszívebbek, a lányok függőbbek legyenek), mely nyomás megváltoztathat személyiség jellemzőket. Viszont, ezek nem temetődnek el véglegesen, hanem a felnőttkori magatartásban egy érdekes színezettel jelennek meg. Pl. a gyerekkorban erősen függő férfiak felnőttként gondoskodó apák és férjek, melegek, együtt érzők, egyszóval társas interakcióban igen hatékony felnőttek lesznek – lányok, ha jó férjet akartok és gondoskodó apát és társat, keressétek azokat a fiúkat, akik sokáig függtek anyjuk kebelén. A GYERMEKKOR – A SZEMÉLYISÉG KIALAKULÁSA A személyiség = a gondolkodás, érzelmek és viselkedés egyedi mintái, melyek meghatározzák az egyén személyes stílusát és a környezettel való kapcsolatát (interakcióit). Ide tartoznak a – mentális képességek, szociabilitás, érzelmi stabilitás, impulzivitás, lelkiismeretesség stb. A személyiség fejlődése tekintetében a legfontosabb kérdés a szokásos – környezet vagy öröklés? Erre a legjobb válaszokat az ikervizsgálatok adhatják, méghozzá az egypetéjű ikrek vizsgálata. Merthogy, amennyiben az öröklés a döntő, akkor az egypetéjű ikrek tulajdonságai nagyon hasonlóknak kell lenni. A még inkább érdekes, ha ezek az ikrek nem együtt nevelkednek! A kutatások igazolják az öröklés szerepét – az egypetéjű ikrek bizonyos tulajdonságokban szignifikáns korrelációt mutatnak, még akkor is, ha soha nem találkoztak, s teljesen más környezetben nevelkedtek. Az értelmezéshez a legfontosabb fogalom, a genotípus = az öröklött tulajdonságok összessége, azaz azok a jellegzetességek, melyeket szüleink génjeiből öröklünk. A megfigyelések alapján a gyerekek már három hónapos korban megmutatják különbözőségüket a temperamentumban. A temperamentum = a hangulattal kapcsolatos személyiségjellemzők (általános kedélyállapot, figyelem jellegzetessége (tartós, elterelhető) stb.) Ennek ennyire korai megjelenése velünk születettségre utal – a génjeinkben hordozzuk személyiségünk alapjait. A megfigyelések szerint az örökletesség -

a legerősebben az intelligenciában és a képességek területén

-

ezt követi néhány sajátos személyiségvonás – a szociabilitás és érzelmi stabilitás területén

-

a legkisebb a nézetek és attitűdök területén (világnézet, hit, politika)

A legkülönbözőbb temperamentummal rendelkező csecsemők megfigyelése során arra a következtetésre jutotta, hogy a gyerekek fejlődését a gyermek temperamentumának és a -52-

ATKINSON: PSZICHOLÓGIA környezetnek a pozitív megfelelése határozza meg, azzal együtt, hogy a temperamentum kontinuitása (folyamatossága) mellett sok minden szól, DE – pl. nagyon nehéz természetű csecsemők is gond nélkül fejlődtek nagyon könnyen kezelhető személyiséggé – ha a koragyerekkori környezet megfelelő a volt a temperamentuma számára. Ez a megfigyelés, illetve a magyarázat keresése ráirányította a kutatók figyelmét a kötődésre, és a gyermeknevelési módszerekre. KÖRNYEZETI HATÁSOK A kötődés (az a hajlam, hogy a csecsemő keresi a gondozója közelségét, s biztonságban érzi magát mellette) jellemzőit Bowlby dolgozta fel a leginkább (pszichoanalitikus volt) 1950-60 körül. Ő alkotta meg a kötődési elméletet, mely szerint, ha a kötődés nem alakul ki a korai években, akkor felnőttkorban az illető nem képes szoros kapcsolat létrehozására. A kötődés értelmezéséhez ki kellett alakítani egy módszert, mely információkat ad a kötődéssel kapcsolatosan. Így született az „idegen helyzet” nevű laboratóriumi vizsgálat, mely alapja lett a kötődés vizsgálatának. Ez a következő módon történik 1. gyerek + anya játékokkal teli szobába be, gyerek a játékokhoz, anya szoba másik végébe 2. pár perc, idegen nő be + beszélgetés anyával – utána játék a gyerekkel 3. anya csendben ki + idegen vagy csendben visszaül a helyére, vagy ha gyerek bömbi – vigasztalni próbál 4. anya vissza + játék a gyerekkel + idegen nő távozik 5. anya kimegy – gyerek egyedül bent 6. idegen nő bejön – ha gyerek nyugtalan, vigasztal 7. anya visszajön + idegen távozik A számtalan kísérlet eredményei alapján a gyerekek magatartási típusaira és az ennek hátterében álló szülői viselkedés következményeire kaptak eredményeket. A viselkedés alapján a gyerekek három nagy csoportba osztályozódtak. Fontos, hogy a csoportok a visszatérési epizód közben mutatott magatartás alapján különböznek. 1. A biztosan kötődők csoportja – gyerekek azonnal kapcsolatot létesítettek az anyával – ennek intenzitása a nyugtázástól, a fizikai kontaktuson át a kizárólagosság igényéig terjedt. 2. A bizonytalanul kötődők / elkerülők – általában jellemző volt, hogy kerülték a kapcsolatot az anyával. Az idege is megtudja nyugtatni őket. 3. A bizonytalanul kötődők / ambivalens – a gyerekek ellenállást mutattak, amikor anyjuk visszatért. Egyszerre keresték és elutasították az anyai kapcsolatot – zavart viselkedés, felvetették, de azonnal le is tetették magukat. 4. Maradék csoport / zavarodottak – egyik előző osztályba sem tartozók. Vagy nem is közelítettek, vagy ha igen, nem néztek rá, majd elfordultak stb. Magas volt az arányuk a bántalmazott gyerekek illetve pszichiátrián kezelt szülők esetében. A megfigyelések elemzése során a gondozók viselkedését vizsgálták és értelmezték – feltételezve, hogy a gyerekek magatartása ebből fakad. -53-

ATKINSON: PSZICHOLÓGIA A legfontosabb megállapítás – a gondozók csecsemők szükségleteire adott válaszkészsége alakít ki biztosan kötődő magatartást – biztos kötést. (sírásnál azonnal reagál, gyengéden viszonyul, odafigyel a csecsemő „igényeire” minden területen). A bizonytalan kötődést mutató gyerekeknél az anya jellemzői a következők voltak – saját kívánságok követése, hangulati magatartás, nincs reagálás a csecsemő jelzéseire. A bizonytalanul kötődők / elkerülő magatartást mutatók esetében a jellemzők – csecsemő elutasítása – különösen, ha a csecsemő beteg, unatkozás, merev, kényszeres, „könyvszagú” gondozás odafigyelés helyett. A bizonytalan kötődők / ambivalens magatartást mutatók esetében a jellemzők – következetlenség a gondozásban – olykor fogékonyak, máskor erőszakosak, szükségletek figyelmen kívül hagyása.

A következtetések ellenzői szerint lehet, hogy nem a szülő magatartása határozza meg a csecsemő magatartását, hanem fordítva, azaz a csecsemő viszonyulása határozza meg a szülői magatartást. Az igazság szokás szerint középen van, azaz a csecsemő a helyzetre adott reakciója egyaránt függ a gondozó válaszkészségétől és a csecsemő temperamentumától. A témához tartozik, hogy az anyai kötődés mellett mi a helyzet az apai kötődéssel. Az apa – csecsemő kapcsolatra jellemző, hogy általában később alakul ki (az idegen helyzet kísérletben az anyai helyzethez képest több hónapos csúszással jelenik csak meg ugyanaz a reakció az apa távozásakor). Ha viszont az apa hasonló feladatkörrel kapcsolódik be a csecsemőgondozásba, mint az anya, a reakciók és megjelenés jellemzői azonosak lesznek az anyáéval. Tehát a kötődést az határozza meg, hogy a gondozó mennyi időt tölt a csecsemővel. A kötődésosztályozás elég időtállónak bizonyult – évekkel később végzett idegen helyzet vizsgálatok igazolták ezt. Az óvodás kori vizsgálatok ugyanazt a kötődést adták, de egyéb fontos adatokat is mutattak. A biztosan kötődők lelkesek voltak a problémák megoldásában, elakadásnál segítséget kértek a felnőttektől. A bizonytalanul kötődők viszont labilisan viselkedtek – frusztráltak lettek az elakadásnál, kiszálltak a megoldásból, nem kértek segítséget, vagy elutasították azt. Ráadásul a csoportok vizsgálatánál az is kiderült, hogy a biztosan kötődők lettek a gyerekcsoportok vezetői – kezdeményezték a csoporttevékenységet, részt vettek benne, a többiek is kedvelték őket, míg a bizonytalanok hajlamosak voltak visszahúzódni a társas foglalkozásoktól. A GYERMEKNEVELÉS 1 éves kor körül lép be a nevelés – amikor a szülők fegyelmezni és korlátozni kezdik a gyerekeket. Ez a folyamat nagyon sokszínű és sokféle (hideg-meleg, szabályozó-megengedő, gyermekközpontú-szülőközpontú stb.), s a kérdés, hogy ezek a nevelésbeli különbségek játszanak-e és milyen szerepet a gyerek személyiségének alakulásában. Egy hasznos modell a követelő-megengedő és elfogadó-elutasító dimenziók mentén történő nevelési módszer szerinti csoportosítás, melyből fakadó nevelési módszerek jelentősen hatnak a gyermek személyiségére. ELFOGADÓ

ELUTASÍTÓ

KÖVETELŐ

MEGKÍVÁNÓ

MEGKÖVETELŐ

MEGENGEDŐ

MEGENGEDŐ

ELHANYAGOLÓ

-54-

ATKINSON: PSZICHOLÓGIA

Jellemzők: Típus Megkívánók

Jellemző

Eredmény

Erős kontroll, elvárásuk a koruknak A gyerekek függetlenek, képességeiknek megfelelő intellektuális és önérvényesítők, barátságosak, szociális viselkedés + melegség, támogatás, szülőkkel együttműködők. kétirányú kommunikáció (gyerekek véleménye stb.)

Megkövetelők Erős kontroll, elvárásuk a koruknak képességeiknek megfelelő intellektuális és szociális viselkedés, DE NINCS melegség, támogatás, kétirányú kommunikáció (gyerekek véleménye stb.)

Gyerekek nem kezdeményeznek, szociálisan visszahúzódók, nem spontának. Lányok erősebben függnek, fiúk Fontos az engedelmesség, a fensőbbség, agresszívebbek. ) Önértékelés munka és hagyomány tisztelet, a rend alacsony. megőrzése.

Megengedők

Szülők elfogadók, érzékenyek, gyermek Élénkek, de éretlenek, centrikusak, keveset követelnek. hiányzik a szociális felelősség, az indulatok kordában tartása. Az agresszív hajlamokat felerősíti a gyerekekben.

Elhanyagoló

Saját dolgai érdeklik, nem kommunikál, nem Impulzívabbak, rossz érdeklődik koncentráció, iskolakerülés, agresszió, alkohol, drog, dohányzás, bűnözés.

Nem mindig lehet és szükségszerű a szülőket valamely kategóriába sorolni, hiszen sokszor a stílus változik korosztályonként stb. Pl. kicsinek megengedő, iskolás kortól megkívánó stb. A SZEMÉLYISÉG ÉS KÖRNYEZET KÖZTI KÖLCSÖNHATÁSOK Mindig is nagy kérdés volt, hogy vajon a genetika vagy a környezet hat jobban a személyiség alakulására, illetve, hogy a két tényező hat-e és hogyan egymásra. E kölcsönhatás már a születés után megjelenik, s három féle módon (részben életkori szakasztól függően) fejti ki hatását – reaktívan, evokatívan, és proaktívan. Genotípus és környezet korrelációja (összefüggése) A gyermek genotípusa (öröklött tulajdonságai) és környezete általában nem függetlenek egymástól, azaz a két tényező között egy beépített kapcsolat van. Hiszen mind az öröklött tulajdonság, mind a környezet a szülők saját génjeinek függvénye – nyilván a környezet annyiban, hogy milyen igényük, iskolázottságuk, tehetségük stb. volt annak kialakításában. Ilyen értelemben a gyerekek genotipusa és környezete korrelál egymással. Reaktív interakció (egyén reagálása a környezetre)– két különböző gyermek ugyanazt a hatást teljesen másként értelmezheti és élheti át, azaz, úgymond egy objektív környezetből -55-

ATKINSON: PSZICHOLÓGIA egy szubjektív pszichológiai környezetet emel kis, s ez fogja befolyásolni a személyiségének fejlődését. Végig kíséri az életünket. Evokatív interakció (környezet reagálása az egyénre)– minden gyerek személyisége és reakciói sajátos válaszokat vált ki a környezetből, azaz a csecsemő is befolyásolja a szülő nevelési stílusát. Ez is végigkíséri az életünket, s pl. a későbbiekben úgy jelentkezik, hogy egy barátságos gyermek barátságos környezetet teremt. Proaktív interakció (környezet alakítása magunk körül)– a gyerekek növekedve elkezdik megalkotni saját környezetüket. Ez a környezet aztán tovább formálja saját személyiségüket. Ezáltal saját személyiségük alakítóivá válnak. Pl. a szociábilis személyiség olyan környezetet választ, ahol fenn tudja tartani a szociabilitást. Tágabb értelemben véve a környezetet, eljutunk a különböző kultúrák kérdéséig, azaz, hogy az eltérő kultúrák összehozhatlók-e a jellemzők vizsgálatakor. Úgy tűnik a kultúrközi megfigyelések alapján, hogy minden egyes kultúra sikeresen formálja ki az általa értékelt személyiségjellemzőket, melyek azok, amik a fennmaradásához és a virágzásához szükségesek. A SERDÜLŐKÖR – AZ IDENTITÁS KIALAKÍTÁS A személyiség identitás kialakítása a serdülőkorra esik. Ez a folyamat az identitáskrízis. Ekkor fedeznek fel különböző viselkedésiformákat, érdeklődi irányokat és ideológiákat. Ez 0 20-s életévek elejére lezárul – normál esetben. Egy-egyén a legkülönbözőbb területtel kapcsolatosan keresi identitását – lsd. a már említett vallás, politika, viselkedés stb. Minden terület vonatkozásában beszélhetünk az un. identitásszintről. Ezt két változó írja le – az elkötelezettség a területtel kapcsolatosan, s hogy a területet az identitásával kapcsolatos problémának látja-e. E két jellemző kombinációi adják az identitás négy szintjét. Problémának érzi

Megoldódott

Igen

Nem

Igen

IDENTITÁS ELÉRÉSE

KORAI ZÁRÁS

Nem

MORATÓRIUM

IDENTITÁSDIFFÚZIÓ

1. Identitás elérése – akik itt vannak, átestek az identitáskrízisen. Elkötelezték magukat egy ideológiai álláspont mellet, pályát választottak stb. 2. Korai zárás – akik itt vannak, szintén elkötelezték magukat, de nem mentek át az identitáskrízisen – feltétel és kérdések nélkül fogadták el a család vallását. 3. Moratórium – akik itt vannak, épp az identitáskrízist élik meg. Keresik a válaszokat, konfliktus van saját elképzeléseik és szüleik tervei között. 4. Identitásdiffúzió – nem rendelkeznek integrált énképpel, nem tesznek lépéseket céljaik elérése érdekében, lehetnek cinikusak. Az identitás kialakulásában nagy szerepe van a középiskola, illetve egyetem / főiskola által közvetített értékeknek, szemléletnek. Sokszor ez ütközik a családi értékekkel, ezért ebben az időszakban általában megjelenik egy tudatos döntés.

-56-

ATKINSON: PSZICHOLÓGIA A legismertebb eredmények a Bennington – vizsgálathoz köthetők, ahol konzervatív lányok az iskolába liberálisokká váltak, s tartósan azok maradtak. A FELNŐTTKOR – A SZEMÉLYISÉG KONTINUITÁSA Végiggondolva az életünket, általában találunk olyan jellemzőt, mely egész életünkben elkísért bennünket. A személyiség kontinuitásának vizsgálata elég nehéz – összesen 2-3 évtizedeket átfogó ilyen vizsgálat volt – de azok elég egyértelműen arra utalnak, hogy a személyiségre jellemző a kontinuitás (a folyamatosság) – de nem minden területen egyformán erősen. Itt is az intelligencia (tehát a mentális képességek területén) volt a legerősebb. Aztán következik a személyiség változói (extroverzió, impulzivitás), s végül itt is a politika és az énnel kapcsolatos vélemények. Ezek, érdekes módon nagyon hasonlítanak az örökletességre vonatkozó eredményekre. A kontinuitást itt is a biológia és a környezet együtt eredményezi, azaz a rekatív, evokatív és proaktív folyamatok itt is érvényesek. Érdekes módon a maladaptív (rossz, elégtelen alkalmazkodást biztosító) személyiségminták fenntartásában is közreműködik a három interakció A kutatások azt találták, hogy az egymáshoz jobban hasonlító párok tagjai esetében a kontinuitás nagyobb! Érdekes kérdés, hogy a kontinuitás megjelenik-e és hogyan pl. az ingerlékenység esetében. Mint ahogy az agresszió is mutatott kontinuitást, az ingerlékenység is mutat. Azaz, az ingerlékeny fiúk felnőttként is azok lesznek – s ugyanez érvényes a lányokra is. Követve egy-egy ilyen személy életútját, azt látták, hogy többségük alacsony státusszal rendelkező életpályát futott be. Vajon azért, mert ingerlékenyek a jelenben, vagy azért, mert ingerlékenyek voltak a múltban? A válasz a múltban rejlett – az ingerlékeny gyerekek az iskolát hagyták abba hamarébb, s ez rontotta az esélyüket a magasabb státusz elérésében. Mi van akkor, ha nem folytonosság, hanem az ellenkezője, azaz a diszkontinuitás jelenik meg? Azaz, egy ingerlékeny gyerekből nem feltétlen lesz ingerlékeny felnőtt – rákényszerül a változásra, ő maga akar megváltozni, eljut terápiára stb. Az ilyen területen történő nyomásgyakorlás egyik tipikus esete a társadalmi elvárások területe. Ebben kontinuitás látható a fiúknál és a lányoknál is, ahol a fiúk a hagyományos férfiszerepben mutattak kontinuitást – mint pl. az agresszió – míg a lányok a hagyományos női szerepekhez tartozó jellemzőkben mutattak kontinuitást – mint pl. a függőség. Pontosan ezért igen érdekesnek találták azt a lehetőséget, hogy gyermekkorban erős függőséget mutató fiúk e jellemzője túléli-e a társadalmi nyomást? Az eredmény érdekes lett – azok a fiúk, akik erősen függők voltak gyerekkorban, felnőttként nyugodtak, melegek, kedvesek, együtt érzők, éles elméjűek, megfontoltak és gondoskodók lettek. Bár keresik a másoktól jövő megerősítést (ez lehet a gyerekkori függőség visszhangja) mások gondoskodónak tartják őket, s tanácsok kérnek tőlük. Ezek a jellemzők nyilván az otthon világában igazán értékesek.

-57-

ATKINSON: PSZICHOLÓGIA

14. Személyiségelméletek Sigmund Freud pszichoanalitikus elmélete o

Elfojtáselmélete: a lelki betegségeket az okozza, hogy az érzelmileg túlságosan megterhelő esemény(eke)t az átélés időpontjában a személy képtelen tudatosan feldolgozni, ezért azokat elfojtja, így a tudattalanba száműzött élményanyag tünet(ek) formájában keres magának megnyilvánulási utat. De a tünet nem oldja fel az eredeti feszültséget és a gyógyulást a pszichoanalízis technikája (magyarázni tudta a neurotikus tünetek keletkezését, értelmét és célját) jelenti, mellyel az eredeti élményanyag a felszínre hozható és lereagálhatóvá válik az eredeti érzelem. (a tudattalan tartalma pl a szabad asszociációs módszerrel hozható a felszínre)

o

Topológiai modell: a tudatos a jéghegy vízből kilátszó csúcsa, a víz alatti részt pedig kétfelé lehet bontani: tudatelőttes (lappangó, de tudatképes rész), és tudattalan (csak pszichoanalitikus segítséggel tudatképes). A tudattalan és a tudatos eltérő műveletekkel dolgozik: a tudattalant az örömelv vezérli, munkamódja az elsődleges folyamat (nincs tér- és időkategória, egy dologgal kapcsolatban lehetnek egyszerre pozitív és negatív érzelmek is), míg a tudatos részt a valóságelv vezeti, munkamódja a másodlagos folyamat (az élmények logikus, racionális, rendszerező és kategorizáló feldolgozása alapvetően az "én" munkáját jellemzik).

o

Elhárító mechanizmusok: az én olyan szorongáscsökkentő műveletei, amelyek nem teljesen a valóságelvnek megfelelően működnek, mert kissé meghamisítják a realitást. A szorongás onnan ered, hogy az ösztönerők szabályozása nem könnyű feladat, ezért probléma esetén a szorongás azt jelzi, hogy valami nincs rendben. Elhárító mechanizmus például a tagadás, elfojtás, projekció, reakcióképzés (rendszerüket Anna Freud dolgozta ki részletesen).

o

Struktúrális modell: a topológiai modell továbbfejlesztett változata. A lélek három része az ösztönén, én és a felettes én. Eleinte az egyénben csak az ösztönén létezik, ami a fejlődés folyamán differenciálódik, először az én, majd a felettes én válik ki belőle. Az ösztönén "alantasabb" tartalmait az én a tudattalanban próbálja tartani, vagy szocializált formában cselekvéssé alakítani. Az ösztönén szexuális energiája a libidó és a felettes én a libidó visszavonásával keletkezik, vagyis akkor alakul ki, mikor a libidót vissza kell vonni a szeretet elsődleges tárgyairól (a szülőkről). Erre akkor kerül sor, mikor a gyerek felismeri saját és szülei nemiségét és rájön arra, hogy az ellenkező nemű szülő nem az övé, hanem az azonos nemű szülőé, aki ezáltal az ő riválisa lesz. Ezt a helyzetet nevezte el Freud Ödipusz-komplexusnak és azt feltételezte, hogy a lelki rendszerben az ilyen nem helyénvaló gondolatok/cselekedetek megakadályozása érdekében egy erős tiltó rendszernek kell kialakulnia. Ez a felettes én, vagyis a szüleinkhez való viszony képviselője. A felettes én kialakulásához hasonlóan magyarázza a vallás, az erkölcs és a szociális érzés kialakulását is.

o

Ösztöntana: fokozatosan alakult, kezdetben két alapösztönt feltételezett: a szexuális ösztönöket és az énösztönöket (ekkor még a libidó csak a szexuális ösztön energiája). Később a szexuális ösztön fogalmát az Erósz fogalmával cserélte fel, ami így általános életösztönt jelent. Emellett egy ellentétes irányú ösztönt is felismert, amit halálösztönnek nevezett el (nemcsak az ember, hanem minden élő szervezet sajátosságának gondolta). Elvetette azt a lehetőséget, hogy az embereknek lennének az

-58-

ATKINSON: PSZICHOLÓGIA állatoktól őket megkülönböztető, magasabb rendű ösztönei. (elméletét főként ezek ösztöntan és biológiai determináció - miatt a gondolatok miatt támadták.) o

Ösztönfejlődés: az emberi jellem kialakulásáért az ösztönfejlődés kora gyerekkori alakulását tette felelőssé. Az ösztönenergia a fejlődés során mindig azt a testtájat szállja meg, amely az adott életkorban funkcionálisan a legalkalmasabb az örömszerző viselkedés kivitelezésére. A fejlődési szakaszok: orális, anális, fallikus (3-5. év) fázis, latencia periódus, genitális fázis. A lelkileg egészséges, felnőtt ember számára ez a legfőbb örömforrás. A kóros lelki működések onnan erednek, hogy gyerekkorban nem tudott végighaladni a fejlődési szakaszokon, és valamelyik szinten megrekedt (fixáció). Ez amiatt jöhet létre, hogy a megfelelő erogén zóna nem elégült ki kellőképpen ,vagy túlságosan sok ingerlést kapott. A fixáció eredményeképp, ha nehézség adódik az életében, hajlamos visszacsúszni, regrediálni az adott szintre, vagy pedig a fixálódott szint kielégülési mintái jellemvonásként rögzülnek a személyben.

A pszichoanalízis eleinte csak a kóros lelki működést próbálta magyarázni, később azonban a teljes személyiségműködés és -fejlődés, valamint a kultúra magyarázóelvévé is vált. A pszichoanalízis módosult változatai a neofreudiánus, émanalitikus és tárgykapcsolati elméletek.

Carl Gustav Jung személyiségelmélete o

Ő vezette be a szabad asszociációs módszert a pszichoanalízisbe. Nem fogadta el Freud azon nézetét, hogy a libidó minden emberi cselekvés hajtóereje, helyette azt minőségsemleges, általános energiának tartotta. A tudattalant két részre osztotta: személyes (egyszerű elfelejtések és elfojtások) és kollektív tudattalanra - ez Freud elméletéből teljesen hiányzott - (veleszületett ösztönök és archetípusok). Elmélete szerint örökletesen rendelkezünk ősmintákkal (archetípusok), melyek egyetemesek, nincs konkrét tartalmuk, hanem csak egyfajta formai keretet jelentenek, amelyet mindenkinél a tudatos tapasztalati anyag tölt majd ki. Véleménye szerint a tudattalant csak a tudaton keresztül lehet elérni, ezért fontos a tudatos tartalmak tanulmányozása. Felismerte, hogy a tudat és az éntudat két különböző dolog, de én nélkül nem létezhet tudatosság.

o

Erősen foglalkoztatták az emberek közötti típusos különbségek, úgy gondolta, hogy ezek hátterében a tudat beállítódásának különbségei állnak. A tudat általános beállítódása kétféle lehet: ha kifelé, tárgyakra irányul extroverziónak, ha befelé irányul, introverziónak nevezzük. A külvilági tényekkel foglalkozó tudatnak négy funkciója van: érzékelés, gondolkodás, érzés és intuíció, melyek ellentétesen működnek egymáshoz képest. Minden embernek megvan az erős oldala, de nehézségei vannak az ellenpólus szerinti megértéssel. Az emberek közötti vonzódásokat és ellentéteket is ezzel magyarázta. Arra a következtetésre jutott, hogy a lelki működés célja az emberben potenciálisan létező teljesség és egység megvalósítása: az egyoldalúan működtetett tudati funkciók átcsapnak az ellenkező pólusba, vagyis az ellentétes pólus is jelen van mindenkiben már a kezdetektől fogva, csak a tudattalanban tartózkodik. Ha bekövetkezik az átcsapás, utána fokozatok kiegyenlítődés jön létre, mert a személy megtanulja uralni a tudattalani ellentétes tendenciákat is. Ezt a folyamatot segíti elő a Jung-féle pszichoterápia. A lelket, mint egy önmagát szabályozó rendszert tekinti, ahol a működés hajtóerőit az ellentétek adják. Az egyes személyiségrészek kialakulását is az

-59-

ATKINSON: PSZICHOLÓGIA ellentét-integráció fogalmaiban magyarázza: az Én tudattalan párja az Árnyék, a nők ellentétes nemű személyiségrésze az animusz (a férfiaké az anima). o

A fejlődés lényege az emberben rejlő ellentétek fokozatos feldolgozása, a belső egység megteremtése. Az egység megteremtésének a vezérlője a Selbst, az arhetipikus önvalónk. Önmagunk megvalósításához speciális életfeladatot kell teljesítenünk: ki kell építenünk a tudatos Ént és a perszónát, eközben kialakul árnyékszemélyiségünk is, melyet folyamatosan integrálnunk és tudatosítanunk kell. Ezalatt dolgoznunk kell az életkornak megfelelő archetípusok életre hívásán is. Csak egyetlen konkrét életkorhoz kötött fejlődési jelenség van, az életközépi válság (szerinte az emberi életutat úgy kell elképzelni, mint a Nap pályáját). Ezt a válságot nem szabadna hanyatlásként átélni, hanem a korábbi kifelé terjeszkedésről a befelé irányulásra kéne váltani, 40 éves kor körül fel kell ismerni, hogy már más az egyén életfeladata mint azelőtt (az ember két célja a természetes cél - utódnemzés, és a kulturális cél). Életünk második szakaszában kollektív tudattalanunkat kellene birtokba venni, és így haladni a bölcsesség felé, de a mai modern korban a kívánatos cél az örökifjúság, és sokakat az vezet a merevséghez, hogy képtelenek elszakadni fiatalkori emlékeiktől, akkori önmaguktól, míg a másik hiba az, ha görcsösen próbálunk fiatalnak látszani. Mivel mindkét helyzet természetellenes, lelkünk fellázad és krízisbe sodor.

o

Szinkronicitás elmélete: értelmes kapcsolat lehet egy egyszerre végbemenő pszichikus és egy külső, fizikai esemény között akkor is, ha azok nincsenek egymással ok-okozati viszonyban. Véleménye szerint az ilyen jelenségek hátterében a tudattalan archetípusos folyamatok állnak. Tanításainak hatása leginkább a humanisztikus pszichológiában érzékelhető.

o

Carl Rogers személyiségelmélete o

A tanácsadói-, nondirektív-, kliensközpontú-, személyközpontú terápia kidolgozója. A humanisztikus pszichológia egyik vezéralakja, az emberről, mint a világnak szubjektív jelentést adó és erre reagáló lényről beszél, azt tartja, hogy az ember túlmutat az állatok biológiai létezésén és a genuin humán természet jó.

o

Személyiségelmélete: az ember egy folyamatosan változó, egyéni világban, a fenomenológiai mezőben él, melynek ő a központja. Az élménymezőt saját szükségletei szempontjából organizmikus értékelő folyamatai révén pozitívként vagy negatívként értékeli. A személy nem az objektív valóságot, hanem saját fenomenológiai mezőjét észleli realitásként. Amíg ez a szubjektivizmus a környezethez való igazodást segíti, közelebb visz a valósághű reagáláshoz, de ha egyoldalúvá válik, akkor patológiás reakciókhoz vezethet. A terápiás folyamat akkor hatékony, ha a fenomenális mezőt sikerül az objektív valósághoz közelíteni. Ezt úgy lehet elérni, ha a személy képes elfogadni önmagát, negatív tulajdonságaival együtt. Mivel az önelfogadás alapja a mások általi elfogadás, a terapeuta azzal segíthet a legtöbbet, ha kliensét feltétel nélkül elfogadja.

o

A személyiséget működtető legfőbb hajtóerőnek az önmegvalósítás szükségletét tartotta (része a differenciáció és az integráció is). Az ember akkor tekinthető teljességgel

-60-

ATKINSON: PSZICHOLÓGIA működőnek, ha személyiségműködését az önmegvalósítás folyamata vezeti. Az önmegvalósítás szükségletén kívül más erők is hatnak a személyiség működésére: 1. organizmikus értékelő folyamat - ez az élményfeldolgozás az éntudat kialakulásával függ össze, amely születéskor még nem létezik. Csecsemőkorban a szervezet minden ingerre még egészként reagál, egészként dönt arról, hogy mi a jó, vagy rossz neki. 2. kialakul az én szimbolizációja - a fejlődéssel elindul a differenciálódás, az énkép, énfogalom megjelenése a beszéd kialakulásával kezdődik és a társas környezet közvetítésével megy végbe. 3. két új szükséglet, a pozitív értékelés szükséglete és az önelfogadás szükséglete jelenik meg - a személy akkor éli meg magát optimálisan, ha a környezete elfogadóan reagál rá és pozitívan értékeli. Egy idő után már nem szükségesek a környezeti visszajelzések, mert azok nélkül is képes lesz elfogadni önmagát. Rogers az énkép megjelenését tartja a fejlődés legkritikusabb mozzanatának (mert lehet hogy a személy nem úgy viselkedik, ahogy az organizmikus értékelő folyamatai szerint kéne, hanem ahogy a környezete elvárja tőle): a pozitív énkép illúziójának fenntartása érdekében az személy torzítani kezdi a valóságot, melyhez eszközként az elhárító mechanizmusokat használja. Ennek elkerülésében segít a rogersi terápia, melynek a személy (érték-) feltétel nélküli elfogadása az alapja. Így felismerheti valós szükségleteit, megismerheti és alakíthatja tényleges önmagát. Módszere a nondirektív technika (hamarabb képesek megoldani a problémákat a személyek, ha nem a terapeuta ad nekik tanácsot, hanem maguk jönnek rá arra, hogy mit kell tenniük, vagyis nem irányításra, hanem elfogadásra van szükségük.). A terapeutának felerősítve vissza kell tükröznie a személy fontos és értékes gondolatait, melyhez a terapeutának az alábbi képességekre van szüksége: empátia (képes átérezni a személy érzéseit, de saját viszonyulását sem veszti el), kongruencia (hiteles marad és vállalja saját egyéniségét), és intuíció (sajátos problémaérzékenység, ne skatulyázza be a személyt különböző diagnosztikai kategóriákba). Módszerét személyközpontú terápiának nevezte el. Felismerte, hogy a személy problémái gyakran azzal kapcsolatosak, hogy tudatos, szubjektív énképe nagyon távol áll attól, amilyenre vágyik. A teljességgel működésnek az is a feltétele, hogy az énkép és az énideál ne legyenek túl távol egymástól (kis eltérés még ösztönöz, de a nagy távolság inkább lemondást eredményez). A Q-szortírozás módszerével lehet megállapítani az énkép és az énideál távolságát. Neoanalitikus megközelítés - Erik Erikson Erikson gondolatmenete pszichoszociális hangsúlyú: az élet során megtapasztalt társas jelenségek személyiségfejlődés hatásaival foglalkozik. Elméletének központi témája az énidentitás és annak fejlődése. Az énidentitás nem más, mint a társas valósággal való kölcsönhatás nyomán kialakuló, tudatosan megélt énélmény. Az emberi fejlődést Erikson úgy tekintette, mint valamely különösen fontos probléma felbukkanását és megoldását az egyes szakaszokban. Elképzelése szerint minden egyes fázisban pszichoszociális krízist, konfliktust élünk meg. Erikson szerint a krízis vagy válság mindit egyfajta fordulópont – olyan életszakasz, amely óriási növekedési lehetőséget rejt magában, ám egyben fokozottabban sérülékenyebbé teszi a -61-

ATKINSON: PSZICHOLÓGIA személyt. Erikson szerint egy-egy konfliktus soha nem ér végett: még ha sikeresen meg is oldjuk abban az időszakban, amikor a legintenzívebben kínoz bennünket, akkor sem uralhatjuk egyszer és mindenkorra. Erikson összesen 8 pszichoszociális szakaszt ír le. Az első 4 lényegében hasonló a freudi pszichoszexuális fejlődési fázisokhoz. Minden szakasz a társas környezettel való interakció valamely konkrét, konfliktussal vagy válsággal terhes aspektusa köré szerveződik. Az emberek úgy jutnak túl az egyes szakaszokon, hogy valamiféle egyensúlyt alakítanak ki a két érintett minőség között.

Csecsemőkor (1) bizalom vagy bizalmatlanság Ez az élet legfontosabb krízise. Az alapvető bizalom és az alapvető bizalmatlanság között feszül. A csecsemő ebben az időszakban még teljesen kiszolgáltatott, hisz alapvető szükségleteinek kielégítését másoktól kell várnia. Ha ezt megkapja, a biztonság és bizalom élményét éli meg. A bizalomérzet az alapja, hogy hinni tudunk a világban, önmagunkban és emberi kapcsolatainkban. A gondozók szeretettel figyelnek a gyermekre.

Kisgyermekkor (2-3) autonómia (önállóság) vagy kétségbeesés A feladat az, hogy a gyermek az autonómia érzését fejlessze ki az önálló tettei kísérő szégyennel és kétséggel szemben. Freudot követi avval, hogy a szobatisztaságra szoktatást a szakasz fontos eseményének tekinti. A gyermek egyre többet foglalkozik a világ tárgyaival, környezetével. Ha a környezete elfogadja önállósági törekvéseit, és nem bírálják, gúnyolják állandóan – ami miatt szégyellni kellene magát – akkor megerősödik benne az autonómia és kompetencia érzése. Erikson úgy gondolta, hogy e konfliktus sikeres megoldása az akarat énminőségét fejleszti ki, az eltökéltséget, hogy szabadon cselekedjünk. , Óvodáskor (3-5) kezdeményezés vagy bűntudat. Ez a fejlődési szakasz éppen a freudi fallikus fázisnak, az ödipális konfliktus időszakának felel meg. E szakasz konfliktusa a kezdeményezés a bűntudattal szemben. E krízis sikeres megoldása a szándék énminőségét alakítja ki: azt a fajta bátorságot, melynek révén elérhetjük céljainkat – mégpedig anélkül, hogy közben félelmet vagy bűntudatot kellene éreznünk. (játék megszerzése, kérdezés, ha túl sokat torkollik büntetésbe, megjelenik a bűntudat.)

Iskoláskor (6-11) teljesítmény v. kisebbrendűség Ez a szakasz a freudi látenciakorral (5-11. életév) esik egybe. Freudtól eltérően Erikson úgy gondolta, hogy ennek a fázisnak is megvan a maga konfliktusa, mégpedig a teljesítmény és a kisebbrendűségi érzés között. A teljesítménnyel kapcsolatos krízis akkor lép fel, amikor a gyermek iskolás lesz. Az iskolai tapasztalat bizonyos szociális szerepek tanulását is magába foglalja. Megismeri a felnőttmunka valódi természetét és annak eszközeit. A gyermek úgy léphet túl ezen a szakaszon, ha úgy érzi, hogy mások által elfogadott módon képes ellátni a feladatot. (eltérés a teljesítményre törekvő gyermek és a kevésbé szorgalmas között9

Serdülőkor (12-20) identitás v. szerepkonfúzió Ez a szakasz a pubertás testi változásaival kezdődik, és mintegy a huszadok életévig tart. Nő a szakadék a múlt és a jelen között. Leválás a szülőről. Gondolkodik önmagáról. Meg kell ismernie önmagát. E szakasz krízise tehát az identitás (azonosság) alakuló érzése és a szerepkonfúzió (szerepzavar) között feszül. Az identitás fogalma az integrált én érzését foglalja magába. A sikeres identitás kialakulásával együtt járó erény a hűség. A hűség itt a saját identitásunkhoz való ragaszkodást jelenti. Fiatal felnőttkor (25) intimitás v. izoláció (elszigeltség)

-62-

ATKINSON: PSZICHOLÓGIA Ennek a fázisnak a konfliktusa az intimitás iránti igény az izoláció ellenében. Az intimitás meleg, meghitt kapcsolat valakivel, ami magában foglalja az illető iránti elkötelezettséget. Erikson szerint csak a kiforrott identitású emberek képesek intimitásra. A szakasz ellentétes pólusa izoláció, amikor eltávolodunk másoktól, és képtelenek vagyunk igazi emberi kapcsolatokat teremteni. A magányos emberek nem nyílnak meg , nem tárulkoznak ki másoknak. Nem sikerül beilleszkedniük a társadalomba, senkire nem számíthatnak, ha bajba kerülnek.

Felnőttkor (60) generativitás v. stagnálás Az ifjúkort követő felnőttkor a leghosszabb szpichoszociális szakasz, s általában a hatvanas életévek közepéig tart. Központi konfliktusa az alkotóképesség és a stagnálás ellentétpárja. (gyermeknevelés, eszmék, fizikai tárgyak létrehozása, fiatalok tanítása stb.). Ha az alkotóképesség mérlege pozitív, akkor kialakul a gondoskodás énminősége. Ez kiterjed mindenre, amit életünk során létrehoztunk. (gyermekeinkre, munkánkra, vagy bármire, ami másokkal való kapcsolatainkból született.

Időskor énintegritás v. kétségbeesés A végső pszichoszociális szakasz az érettség kora, az időskor, az ember életének zárófejezete. A krízis két végpontja az énintegritás és a kétségbeesés. Ha életünk alapjában véve értelmes volt, választásaink tetteink alapjában véve helyesek voltak, elérkezünk az énintegritás állapotába. Elértük azt amit elérni szerettünk volna. Ennek ellentéte a kétségbeesés. Kínzó gondolat, hogy elvesztegettük az életünket, ha újra kezdenénk, mindent másképp tennénk stb. Erikson elméletében minden krízis már a születésünkkor jelen van. Az egyes szakaszokban központi szerepet játszó problémák már a szakasz előtt és a szakasz után is jelen vannak, tehát lappangó formában egész életünket végigkísérik. 15. A stressz és a megküzdés Akkor beszélünk stresszről, amikor az emberek fizikai vagy pszichológiai jóllétüket veszélyeztető eseményekkel szembesülnek. Ezek az események a stresszorok, és az emberek ezekre adott válaszai a stresszreakciók. Azok az események keltenek stresszt, melyek: - A szokásos emberi tapasztalatok terjedelmén túli traumák - befolyásolhatatlannak vagy bejósolhatatlannak tűnnek - próbára teszik képességeinket és megkérdőjelezik énképünket - versengő céljaink között belső konfliktusokat okoznak. Traumatikus események: pl. természeti katasztrófák (földrengés, árvíz), emberek által okozott katasztrófák (háborúk, nukleáris baleset), végzetes balesetek (karambol, repülőgép-katasztrófa) és fizikai támadások (nemi erőszak, merénylet). Az emberek traumatikus eseményekre adott válaszában megfigyelhető egy általános viselkedési mintázat, az ún. katasztrófa-szindróma: - a túlélők először kábultak, teljesen kiürültek, s úgy tűnik, mintha nem lennének tudatában sérüléseiknek - a következő szakaszban a túlélők még mindig passzívak, s képtelenek még a legegyszerűbb feladat kezdeményezésére is, az utasításokat azonban követik. - A harmadik szakaszban a túlélők szorongani kezdenek, nehezen koncentrálnak, újra és újra elmondják a katasztrófa történetét. -63-

ATKINSON: PSZICHOLÓGIA Befolyásolhatóság: minél befolyásolhatatlanabbnak tűnik egy esemény, annál inkább stresszkeltőnek észleljük (pl. egy szeretett személy halála). Annak észlelése, hogy egy esemény befolyásolható-e, legalább olyan fontosa stresszkeltő jelleg megítélésében, mint az események tényleges befolyásolásának lehetősége. (pl. erőszakos halál áldozatainak fényképeit mutatva a kísérleti csoport egy gombnyomással el tudta a látványt tüntetni, míg a kontrollcsoport nem. Bár mindkét csoport azonos ideig látta a fényképeket, a kísérleti csoportban sokkal kevesebb izgalom és szorongás váltódott ki.) Az a hit, hogy befolyásolhatjuk az eseményeket, még akkor is csökkenti a szorongást, ha ezzel a lehetőségünkkel soha sem élünk. (pl. zajmegszakítási lehetőség a kísérleti csoportnál, akik végül is nem használták ki lehetőségüket a zaj befolyásolására.) Bejósolhatóság: egy stresszkeltő esemény bekövetkezésének előrejelzése általában még akkor is csökkenti a stressz súlyosságát, ha a személy nem képes azt befolyásolni. (Az emberek kevesebb emocionális izgalmat mutatnak és kisebb stresszről számolnak be, ha bejósolható áramütésre várnak, s a bejósolható áramütéseket kevésbé kellemetlennek tartják, mint az ugyanolyan erős bejósolhatatlanokat.) Az egyik magyarázat az lehet, hogy a kellemetlen eseményt megelőző figyelmeztető jelzés lehetővé teszi, hogy a személy valamiféle előkészítő folyamatot indítson el, ami csökkenti a kellemetlen inger hatását. (A földrengés olyan természeti esemény, amit nem előz meg biztonságjelzés.) Egy másik magyarázat arra alapoz, hogy bejósolhatatlan áramütés esetén nincs biztonságos időszak, míg a bejósolható áramütésnél az ember a figyelmeztető jelzésig elengedheti magát. Vannak olyan munkahelyek, melyekben nagy a bejósolhatatlanság jelentősége, ezeket nagyon stresszkeltőeknek tartjuk (pl. tűzoltóság, baleseti sebészet). Azok az asszonyok, akiknek a férjük eltűnt Vietnámban, évekig bizonytalanságban éltek, és ez a legrosszabb fizikai és érzelmi állapotba okozta bennük. Próbatételek: minden olyan esemény, mely jelentős mértékű alkalmazkodást kíván, stresszkeltőnek tekinthető. (Az életesemények skáláján a legnagyobb stresszt kiváltó esemény a házastárs halála, a legkisebb a kisebb szabálysértések. Vannak azonban kultúrális és életkori különbségek is.) Belső konfliktusok: a személynek összeegyeztethetetlen, vagy egymást kölcsönösen kizáró célok vagy cselekvéssorok között kell választania. A legnehezebben megoldható konfliktusok: függetlenség-függőség, intim kapcsolat-magány, együttműködés-versengés, impulzusok kifejezése-etikai normák betartása.

Pszichológiai reakciók a stresszre -

-

Szorongás: olyan kellemetlen érzések, mint aggódás, félelem, feszültség, rossz előérzet. Ha az ember olyan eseményeken megy keresztül, melyek meghaladják az emberi szenvedés normális terjedelmét, a szorongással kapcsolatos poszttraumás stresszbetegség alakulhat ki, melynek legfontosabb tünetei: Süketség a világra, érdektelenség a korábbi tevékenységek iránt és elidegenedés másoktól, A trauma állandóan visszatérő újraéledése az emlékekben és az álmokban, Alvászavarok, koncentrációs nehézségek és túlizgatottság. Egyes személyek lelkifurdalást éreznek amiatt, hogy ők túlélték a katasztrófát, mások nem. A poszttraumás stresszbetegség időnként közvetlenül a katasztrófa után jelenik meg, néha azonban akár jóval a katasztrófa után valamilyen kisebb stressz hozza felszínre. A

-64-

ATKINSON: PSZICHOLÓGIA poszttraumás stresszbetegséghez gyakran kapcsolódik alkoholizmus, kábítószer-élvezet, erőszakosság és magánéleti problémák. - Harag és agresszió: egyes állatok agresszívvé válnak bizonyos stresszorokra, pl. túlzsúfoltság, áramütés, a várt táplálékjutalom elmaradása. A frusztráció-agresszió hipotézis szerint valahányszor egy személy erőfeszítését egy cél elérésében megakadályozzák, agresszív hajtóerő keletkezik, mely arra motiválja a személyt, hogy a frusztrációt okozó tárgyat vagy személyt károsítsa (fizikailag vagy verbálisan). Amikor a körülmények gátolják a frusztráció forrásának közvetlen támadását, az agresszió áthelyeződhet, áttolódhat; az agresszív cselekedet egy ártatlan személy vagy tárgy felé irányulhat a tényleges ok helyett. - Fásultság és depresszió: ha a stresszfeltételek folyamatosak, és az egyén nem küzd meg velük sikeresen, a fásultság depresszióba csaphat. A tanult tehetetlenség elmélete szerint a kellemetlen és befolyásolhatatlan események fásultsághoz és depresszióhoz vezethetnek. Ha az állatok korábbi kondicionálással megtanulták, hogy az áramütést nem képesek elkerülni, egy új helyzetben is feladták a próbálkozást. Ezt a tanult tehetetlenséget nagyon nehéz volt leküzdeni. Vannak emberek, akik befolyásolhatatlan események következtében tehetetlenné válnak, feladják a harcot, s elfogadják a helyzetet nehézségek esetén (pl. olyan házasságban élő asszonyok, akiket ver a férjük); mások azonban feldobódnak a kihívástól. - Kognitív károsodás: komoly stresszkeltő események következtében nehézségek támadhatnak az összpontosításban és a gondolatok logikus összeszervezésében, könnyen eltéríthetők, mely teljesítményromlást okozhat. Ennek két oka lehet: egyrészt a magas emocionális arousal zavarhatja az információfeldolgozást, másrészt a stresszorokkal találkozva elterelő gondolatok nyomulhatnak a fejünkbe. (Pl. vizsgaszorongás: vizsgahelyzetben a lehetséges kudarccal és az önmagunkkal való elégedetlenséggel foglalkozunk; e negatív gondolatok miatt nem leszünk képesek a feladat követésére.) A stressz hatására fellépő kognitív károsodások miatt az emberek sokszor ragaszkodnak céltalan viselkedésmintáikhoz, mivel képtelenek alternatívákat mérlegelni (pl. meneküléskor a befelé nyíló kijárati ajtókat kifelé nyomva próbálják kinyitni), egyesek korábbi viselkedésmintáikhoz próbálnak visszatérni, amelyek az adott helyzetnek azonban nem felelnek meg.

FIZIOLÓGIAI REAKCIÓK A STRESSZRE A test a “harcolj vagy menekülj” reakcióval válaszol a stresszre. Gyorsan és nagymennyiségű energiára van szükség, a máj többletcukrot segít a véráramba, hormonok szabadulnak fel, hogy segítsék a zsír és fehérje átalakulását cukorrá. Növekszik a test anyagcseréje, az emésztés és a nyáltermelés csökken (a szájkiszaradás a stressz egyik korai jele). Endorfinok, a test természetes fájdalomcsillapítói választódnak ki, a felületi vérerek összehúzódnak, hogy csökkentsék a vérzést sérülés esetén, több vörösvérsejt jut a lépbe az intenzívebb oxigénszállítás miatt, a csontvelő több fehérvérsejtet termel a lehetséges fertőzések legyőzéséhez. A stresszhelyzet aktiválja a hipothalamuszt, mely két idegi-hormonális rendszert szabályoz: a szimpatikus idegrendszert és az adrenokortikális rendszert. Ezek a reakciók a szervezetet felkészítik arra, hogy megküzdjön a stresszorokkal, vagy elmeneküljön azoktól. -65-

ATKINSON: PSZICHOLÓGIA A szimpatikus idegrendszer aktiválja a szabályozása alatt álló különböző belső szerveket és simaizmokat: gyorsítja a szívritmust, emeli a vérnyomást, tágítja a pupillát, és mozgósítja a máj cukortartalékait; valamint jelzést küld a mellékvese velőállományának, hogy bocsássos adrenalint és noradrenalint a véráramba (ezek fenntartják az izgalmi állapotot). A noradrenalin az agyalapi mirigyre gyakorolt hatása miatt közvetve a májból történő megnövekedett cukorkibocsátásért is felelős. - Az adrenokortikális rendszert a hipothalamusz hatására az agyalapi mirigy által kiválasztott adrenokortikotróp (ACTH) hormon aktiválja, mely a mellékvese kéregállományát serkenti hormonkibocsátásra (közel 30 féle hormon), és ezáltal a vércukorszint is szabályozódik. Olyan helyzetek esetén, ahol a cselekvés lehetetlen, vagy a fenyegetettség hosszú ideig fennáll, a tartós fiziológiai arousal káros hatású lehet, kimerítheti a szervezetet. A stresszkeltő tényezők elnyújtott hatása számos testi változást eredményezhet: pl. megnőnek a mellékvesék, megduzzadnak a nyirokcsomók (sérül az immunrendszer), gyomorfekély, magas vérnyomás, szívbetegségek is felléphetnek. Ezek a változások csökkentik a szervezet ellenállóképességét más stresszorokkal és fertőzésekkel szemben. A stresszorok időnkénti megjelenésének jótékony hatása is lehet, fiziológiailag szívósabbá tehetik a szervezetet. Az adrenalin és noradrenalin szintjének növekedése számos feladatban pozitívan korrelál a teljesítménnyel. A káros fiziológiai válaszok olyankor jelentkeznek, mikor a személy stresszt él át, de nem próbál aktívan megküzdeni a stresszkeltő helyzetekkel. A pszichoszomatikus betegségek kialakulásában az érzelmek központi szerepet játszhatnak. A viselkedéses orvostudomány – a pszichoszomatikus orvoslás – azt vizsgálja, hogyan kombinálódnak a társadalmi, pszichológiai és biológiai változók a betegség létrejöttében, és hogyan lehet a viselkedést és a környezetet az egészség megőrzése érdekében megváltoztatni. A pszichoszomatikus betegségek tünetei szöveti sérüléssel és fájdalommal járó fiziológiai rendellenességekhez vezethetnek – a stressz-okozta gyomorfekély megkülönböztethetetlen a túlzott és nagymennyiségű aszpirinfogyasztás miatti gyomorfekélytől. A pszichoszomatikus orvoslást leginkább az asztma, a magas vérnyomás, a fekélyek, a vastagbélgyulladás és a reumás izületi gyulladás foglalkoztatja. (A magas vérnyomásúakról kiderült, hogy fenyegetőnek élik meg az életet, emiatt állandó riadókészültségben kell lenniük; a vastagbélgyulladásban szenvedők állandóan dühösek, de képtelenek kifejezni haragjukat.) -

A STRESSZ HATÁSA AZ EGÉSZSÉGRE A stressz közvetlen hatással lehet az egészségre a szimpatikus és az adrenokortikális rendszer krónikus túlizgalma esetén, vagy az immunrendszer károsításával. A krónikus túlizgalom szívkoszorúérbetegségekhez vezethet; beszűkülnek vagy elzárónak azok az erek, melyek a szívizmokat látják el, s ez a mellkasra és a felkarra kisugárzó fájdalomhoz vezethetnek (angina pectoralis). Amikor a szív oxigén-ellátása teljesen leáll, szívizominfarktus – szívroham következik be. A szív-koszorúér betegségnek van egy genetikai összetevője is, kapcsolatban van a magas vérnyomással, a vér magas koleszterinszintjével, a cukorbetegséggel, a dohányzással és az elhízással is. A stressz befolyásolja az immunrendszer védekezőképességét. Ha stressz alatt vagyunk könnyebben megfázunk. Olyan özvegy férfiakat vizsgáltak, akiknek a felesége mellrákban halt meg. A feleségük halálát követő hónapban immunrendszerük válaszkézsége jelentősen lecsökkent, sokszor egy évig is megmaradt ezen az alacsony szinten. Mindkét nemre igaz, hogy szétköltözés vagy válás után az immunműködés sokkal gyengébb. Állatkísérletek azt mutatták, hogy a befolyásolhatatlan áramütésnek sokkal nagyobb (negatív) hatása van az immunrendszerre, mint a befolyásolhatónak. Kiderült, hogy az a partner, aki a különválást kezdeményezte (aki nagyobb befolyást gyakorolt a helyzetre), kevesebb stresszt élt -66-

ATKINSON: PSZICHOLÓGIA át, egészsége és immunműködése is jobb volt, mint a nem kezdeményező személynek. Mellrákos nőket vizsgálva azt találták, hogy a pesszimistáknál – akik úgy érezték, hogy nemigen tudják életesélyeiket befolyásolni – valószínűbben alakult ki újabb daganat. A stresszt csökkentő pszichológiai tényezők (pl. relaxáció) tompíthatják a káros immunológiai változásokat. Egy másik felfogás, a sérülékenység-stressz modell szerint a a sérülékenység az egyént egy bizonyos betegségre teszi érzékennyé. A betegség azonban csak akkor bontakozik ki, ha a személy stresszel találkozik. Pl. a stressz nem oka a rák létrejöttének, de hozzájárulhat egy meglévő rák előrehaladásához. Azoknak a nőknek, akiknél a szülés után súlyos, hosszú ideig tartó depresszió lép fel (post partum depresszió), ált. korábban is voltak depressziós epizódjaik. Stressz hatása alatt az emberek gyakran nem követnek egészséges életmódot, és ez szintén betegségekhez vezethet. Vannak olyan emberek is, akik túlértelmezik a stressz-okozta tüneteket, azokkal együttérzésért és gondoskodásért másokhoz fordulnak, ezzel betegségtudatuk súlyos mértékűvé válik. Akik jutalmazást kapnak a betegségért, betegebbnek vélhetik magukat, mint amilyenek a valóságban. HELYZETMEGÍTÉLÉSEK ÉS SZEMÉLYISÉGSTÍLUSOK Az, ahogyan az emberek értékelik az eseményeket, befolyást gyakorolhat arra, hogy mekkora eséllyel válnak beteggé az eseményeket követően. A pszichoanalitikus elmélet a stresszreakciók belső forrásának a tudattalan konfliktusokat tartja. Eszerint elkülöníthető objektív szorongás (ésszerű reakció a fenyegető helyzetre) és neurotikus szorongás (a tényleges veszélyhez képest aránytalan reakció). Freud szerint a neurotikus szorongás az id impulzusai (főleg szexuális és agresszív vágyak), és az ego-szuperego által szabott korlátok közötti nem tudatos konfliktusból ered. Az id impulzusai félelmet okozhatnak, mert ellentmondhatnak a személy vagy a társadalom normáinak. Egyes személyeknél ezek a tudattalan konfliktusok sokkal súlyosabbak és gyakoribbak, és az életet, mint folyamatos stresszt élik át. A behavoristák szerint az emberek másképp kapcsolják az egyes stresszválaszokat a különböző helyzeteket. A tanult tehetetlenség elmélete azt fejti ki, hogy az emberek befolyásolhatatlan eseményekkel ismételten szembesülve arra a meggyőződésre jutnak, hogy bármit tegyenek is, az nincs hatással az eseményekre. Emiatt passzívvá válnak, motivációjuk csökken, feladják. Később nem képesek megtanulni olyan új helyzetek befolyásolását, melyek valójában befolyásolhatók. Az emberek bizonyos helyzetektől akkor is félnek, ha már nem érvényes a korábbi összefüggés (a klasszikus kondicionálás alapján), mivel állandóan kerülik a helyzetet, s ezáltal sohasem kérdőjelezik meg félelmeik megalapozottságát. Azok az emberek, akik a rossz eseményeket belső (az én hibám), stabil (mindig így lesz) és átfogó okokkal (ez mindent felforgat az életemben) magyarázzák, valószínűbben alakítanak ki tanult tehetetlenséget a rossz események során, és könnyebben válnak beteggé. A stressznek ellenálló, szívós és kitartó személyeket három szóval lehet jellemezni: elkötelezettség, kontroll, kihívás; aktívabban vesznek részt a munkájukban és a társadalmi életben, vonzzák őket a kihívások és változások, és úgy érzik, hogy befolyásuk van életük eseményeire. Az A-típusú viselkedésmintát mutató személyek általában ellenségesek, agresszívek, türelmetlenek, és túl komolyan veszik a munkájukat. A vizsgálat szerint ezeknek a személyeknek nagyobb az esélyük a szívkoszorúér-megbetegedésre. Lehet, hogy az ellenséges

-67-

ATKINSON: PSZICHOLÓGIA és nem ellenséges emberek alapvetően eltérő idegrendszerrel rendelkeznek. Mikor a nem ellenséges személyek dühösek és idegesek, paraszimpatikus idegrendszerük bekapcsol, megnyugtatja és letompítja őket, míg az ellenséges személyeknek talán gyengébb a paraszimpatikus idegrendszerük. MEGKÜZDÉS Az a folyamat, melynek során a személy megpróbál szembeszállni a stresszel, megküzdésnek nevezzük. A megküzdési stratégiák lehetnek problémaközpontúak vagy érzelemközpontú stratégiák. Akik aktív lépéseket tesznek problémáik megoldása érdekében – megísérli a jövőben elkerülni, vagy megváltoztatni a helyzetet vagy problémát -, kevésbé hajlamosak a negatív életeseményeket követően depresszióra és betegségekre. Az érzelemközpontú stratégia lényege a stresszkeltő helyzetekhez kapcsolódó érzelmi reakciók csökkentése, ha a helyzet maga nem is változik. Célja, hogy megakadályozza a negatív érzelmek elhatalmasodását, és azt, hogy a személy a problémával foglalkozzon. A viselkedéses stratégiák közé tartozik a testmozgás (hogy eltereljük figyelmünket a problémáról), az ivás, vagy más drogok használata, a dühkitörés, vagy az érzelmi támasz keresése barátoknál. A kognitív stratégiák közé tartozik a probléma időleges félretétele, a fenyegetés csökkentése a helyzet jelentésének megváltoztatásával. Az érzelemközpontú stratégiák másfajta osztályozás szerint: kérődző, elterelő és negatív elkerülő stratégiák. Kérődző stratégia az elszigetelődés, az állandó aggodalmaskodás, és a saját érzelmi állapoton való állandó töprengés. Az ilyen típusú emberek folyton arról beszélnek, hogy milyen rosszak a dolgok, de semmit nem tesznek azért, hogy javuljanak. A kérődző típusú stratégiát alkalmazó személyek a stresszkeltő események után kevésbé hajlanak az aktív problémamegoldásra, és ráadásul gyakran a rosszabb megoldást is választják. Az elterelő stratégia pl. menekülés egy kellemes tevékenységbe, mely megerősítő, és növeli a kontroll érzését. Az elterelő stratégia lényege az ember levegőhöz juttatása, mely segítségével visszanyerhető az ellenőrzés, a kontroll a helyzet felett. Az elkerülő stratégiák elterelik a figyelmet a hangulatról. Ezek általában potenciálisan veszélyes dolgok, melyek csak rontják az egyébként is rossz hangulatot (ivás, önveszélyes viselkedés, mások agresszív piszkálása). A kérődző és a negatív elkerülő stratégiák megnyújták és elmélyítik a nyomott hangulatot, míg az elterelő stratégiák megrövidítik és gyengítik a lehangoltságot. A pszichoanalitikus elmélet számos tudattalan stratégiát ír le, amelyeket az emberek a negatív érzelmeikkel való megküzdésben használnak, ezek az ún. elhárító mechanizmusok, mint pl. az elfojtás, a reakcióképzés, a tagadás és a projekció. Az elhárító mechanizmusok tudattalan folyamatok, míg a megküzdési stratégiák gyakran tudatosak. Ezek az érzelemközpontú stratégiák nem változtatják meg a helyzetet, csak azon módosítanak, ahogy a személy a helyzetről gondolkodik, mely bizonyos fokig önbecsapás. Az elfojtás során a személy a számára túlságosan félelmetes vagy fájdalmas memóriatartalmakat kiszorítja a tudatából. Ha azonban állandóan kiiktatunk bizonyos gondolatokat a fejünkből, és azt figyeljük, hogy ezek visszatérnek-e, ez fizikai energiát igényel, s ez állandó feszültséghez vezet. (A félelmek és érzelmek verbális kifejezése kézzelfoghatóbbá

-68-

ATKINSON: PSZICHOLÓGIA és könnyebben kezelhetővé teszi a problémát – hozzászokhatunk ezáltal a traumához, így nem később nem váltódik ki a magas negatív érzelmi szint.) A racionalizáció lényege az, hogy logikailag vagy társadalmilag kívánatos motívumok segítségével olyan színben próbáljuk feltüntetni cselekedeteinket, mintha azok valóban racionálisak lennének. (Jó ok az igazi ok helyett, a viselkedés igazolható, s ezáltal csökkenthető a csalódás, ha nem sikerül a célt elérni – savanyú a szőlő.) Projekció: nemkívánatos tulajdonság másoknak tulajdonítása erősen túlzott formában. Intellektualizáció: a személy oly módon próbál elhatárolódni a stresszhelyzettől, hogy intellektuális, absztrakt fogalmakban kezeli azt (pl. orvosok). Tagadás: olyan esetekben, amikor túlságosan kellemetlen lenne szembenézni a külső valósággal, a személy letagadhatja annak létezését. Néha jobb letagadni a tényeket, mint szembenézni velük. Egy súlyos válságban lévő embernek a tagadás időt adhat ahhoz, hogy fokozatosan fogadja el a szörnyű helyzetet. Bár a tagadás negatív oldalai markánsabbak, nyilvánvalóbbak, pl. döntések halogatása, stb. Áttolás: a szorongáscsökkentés úgy valósul meg, hogy a motívum egy másik csatornára tolódik át, a személy elfogadhatatlan késztetése részben mégis kiélhető. (Pl. a düh, amit nem lehet a frusztráció forrása felé kifejezni, egy kevésbé fenyegető tárgy felé terelődhet.) Ezek a helyettesítő tevékenységek segíthetik a feszültség levezetését. (pl. ellenséges indulatok levezetése – küzdősport) A STRESSZ KEZELÉSE Az az ember, aki sok társas kapcsolattal rendelkezik, tovább él, és kevésbé valószínű, hogy a stresszel kapcsolatos betegség támadja meg. A család és a barátok oly módon jelentenek támaszt, hogy védik a személy önértékelését, szeretik problémái ellenére is, felvilágosítást és tanácsot adnak, elvonhatják a figyelmet a szorongástól, anyagi segítséget is nyújthatnak. Mindezek csökkentik a tehetetlenség érzését, és növelhetik az illető hitét abban, hogy képes lesz a problémával megküzdeni. Más esetekben azonban a család és a barátok fokozhatják a stresszt (pl. túlzott elvárások). A viselkedéses eljárások (biofeedback, relaxációs tréning, rendszeres sportolás) és a kognitív eljárások (kognitív viselkedésterápia, mely az egyén stresszhelyzetekre adott kognitív és viselkedéses válaszainak megváltoztatására összpontosít), segíthetik az embereket abban, hogy megfelelőbben reagáljanak a stresszre.

16. tétel – a szociális vélekedés és attitűdök A szoc.pszich. azt kutatja, hogyan észlelik az emberek a körülöttük lévő világot. Szerinte az emberi viselkedés függ a személytől, és függ a környezettől IS. Ennek eredményeként minden ember kísérletet tesz mások és önmaga megértésére, s ehhez intuitív elméleteket alkot. Az eljárás azonos a tudományos elméletalkotás folyamatával, azaz megfigyelünk, együtt járásokat veszünk észre, s következtetéseket vonunk le. Ebben a folyamatban megjelennek torzítások, melyek befolyásolják az észlelést. Ilyen torzító tényezők az információk élénksége, saját sémáink (ezek tárgyakra, eseményekre vonatkozó minielméletek), s kialakított elméleteink. -69-

ATKINSON: PSZICHOLÓGIA Mivel a sémák a valóság leegyszerűsítései, ezek is torzuláshoz és hibához vezetnek. Ilyen pl. az elsőbbségi hatás, ahol az elsőként felvett információ által aktivált séma erőteljesebb hatást gyakorol a benyomásra. A sémás feldolgozás jól ellenáll a változásnak, s kevésbé érzékeny az új információkra. Ezeknek egy sajátos következménye, hogy elvárásainknak megfelelően vagy túlbecsüljük, vagy észre sem vesszük két dolog korrelációját (együtt járását). A korrelációk elméletei a sztereotípiák. Ezek is sémák, s ezek is ellenállnak a változásnak. Ezen kívül önfenntartóak, hiszen hajlamosak vagyunk úgy viselkedni valakivel, hogy a viselkedés kiváltja a feltételezett magatartást. Az okok és okozat feltárása az attribúció, azaz az emberek viselkedésének értelmezése. Alapvető attribúciós feladat tehát annak eldöntése, hogy egy cselekvés -

a személyről tükröz valamit – diszpozicionális attribúció

-

vagy a helyzetről tükröz valamit – szituációs attribúció

A két attribúció közül hajlamosak vagyunk nagyobb hangsúlyt adni a diszpozicionálisnak, mely eltolódást nevezik attribúciós hibának. Nem csak másokat észlelünk e folyamatok szerint, hanem az elméletek szerint magunkat is, ezek az önattribúciók, s itt is ugyanúgy megjelennek a hiba és torzítás is. A környezethez való viszony egyik legfontosabb fogalma az attitűd, melyek pozitív vagy negatív viszonyulások bármihez (ember, eszme, tárgy stb.). Az attitűd kognitív, affektív és viselkedéses tényezők együttese. E három jellemző legfontosabb jellemezője ezek konzisztenciája, azaz, hogy mennyire egységes, ellentmondás nélküli a három jellemző. E tekintetben megoszlanak a vélemények a társadalomkutatók között – azaz úgy tűnik, hogy nincs az attitűdöket egységesen átfogó ideológia azok kialakulása mögött, sokszor egy-egy attitűd esetleges, és változik. Az attitűdök több funkciót töltenek be, melyek valamilyen konkrét célt szolgálnak. Ilyen funkciók az instrumentális funkció – hasznossági okból fenntartott attitűdök, ismereti funkció – ezekkel adunk értelmet a világnak, értékkifejező funkció – értékeinket, énképünket tükröző attitűdök, énvédő funkció – ezek védenek a szorongástól, az önértékelés zavarától, szociális igazodási funkció – ezek abban segítenek, hogy egy közösség részének érezhessük magunkat. Az attitűdök bejósló ereje attól függ, hogy mennyire erősek és konzisztensek, mennyire kapcsolódnak személyes tapasztalatainkhoz, s mennyire specifikusak. Fontos ismérve az attitűdnek, hogy nem csak az attitűd befolyásolhatja a viselkedést, hanem a viselkedés is befolyásolhatja az attitűdöt. E témakör a kognitív disszonancia elmélete. A viselkedések során is létezhet egy olyan hajtóerő, mely a kognitív konzisztencia irányába hajt bennünket, azaz két inkonzisztens viselkedés vagy vélekedés kényelmetlen helyzetet hoz létre számunkra, ami arra ösztökél, hogy megszüntessük az inkonzisztenciát. Ezt a kényelmetlen helyzetet nevezzük kognitív disszonanciának. Az attitűdök megjelenésének egyik kiemelt területe a személyközi vonzalom, mely legfontosabb tényezői a fizikai vonzerő, a közelség, az ismerősség és a hasonlóság. A személyközi vonzalmak megtestesülése s szeretet és szerelem, melyek jellemzőikben jól elkülöníthetők, habár csoportosítása, definíciója nem teljesen egyértelmű. A szeretet a rokonszenv, a tisztelet, a csodálat stb. fogalmai köré csoportosul. A szerelem kategóriái a kötődés érzése (nem tudnék élni nélküle), a gondoskodás érzése (mindent megtennék érte), és a bizalom érzése (mindenben megbízhatok benne) köré csoportosul. -70-

ATKINSON: PSZICHOLÓGIA A 20. század sajátossága a nyugati társadalmakban a „szerelmi házasság”, mellyel kapcsolatos kutatások a következőket hozták. A hosszú távú kapcsolatokban a társszerelem a jellemző. Néhányan úgy vélik, hogy a kölcsönös függőség és az erős érzelmek hőfoka ténylegesen nő a kapcsolat időtartamának növekedtével. De ez természetesen nem zárja ki a „szenvedély (romantikus) szerelem” sikerének lehetőségét. Ezt a területet a SZOCIÁLPSZICHOLÓGAI vizsgálja. A szoc.pszich. kérdései  hogyan észlelik az emberek a körülöttük lévő TÁRSAS világot (magyarul, hogyan észlelik a körülöttük lévő embereket, kapcsolatokat stb.) 

hogyan gondolkoznak arról



hogyan működnek együtt egymással



hogyan befolyásolják egymást

A szoc.pszich. alapfelvetése, hogy az emberi viselkedés függ a személytől, és függ a környezettől IS. Ennek háttere, hogy a szituáció ereje meghatározza a viselkedést, valamint, hogy az adott választ a szituáció értelmezése határozza meg, tehát az emberek nem a helyzetek objektív jellemzőire reagálnak, hanem annak szubjektív értelmezésére. Mindezek fényében a könyv három témakört dolgoz fel – magát a szociális vélekedést, mint intuitív tudományt (513-518), az attitűdöket (521), és a személyközi vonzalmakat (528) A SZOCIÁLIS VÉLEKEDÉS INTUITÍV TUDOMÁNYA A szociális vélekedés nem társadalmi, hanem EGYÉNI sajátosság, ennek folyamatát, lépéseit vizsgálja ez a fejezet. Valószínűleg azért nevezi „tudománynak”, mert a „szociális vélekedés” során általában, és minden ember ugyanazokat a lépéseket végzi, mint egy kutató, amikor egy elméletet állít fel. Tehát a kutatóknak megfelelően mi is ELMÉLETEKET alkotunk. Ezek az elméletek meglepően jól működnek – DE, a folyamat számos szisztematikus hibát tartalmaz. (lsd. később). A fejezet tehát a „szociális vélekedés” sajátosságaival, hibáival, s annak következményeivel foglalkozik. Az elmélet megalkotásának lépései 

megfigyelés (adatgyűjtés)

 jár együtt)

az „együtt járás”, együttváltozás” felfedezése (mi mivel



az ok-okozati viszonyok, következtetések levonása

ADATGYŰJTÉS A szociális vélekedés több sajátossággal bír, mely sajátosságok tekintetében markánsan eltér a tudományos kutatástól –

ott reprezentatív mintából nyerik az infót (társadalom minden szintű, nemű, rangú stb. képviselőjétől) -71-

ATKINSON: PSZICHOLÓGIA –

itt az ember adatforrásai speciálisak (kapcsolataink, tömegkommunikáció)

–

ott figyelnek az adatok pontos felvételére, rögzítésére

–

itt időben elhúzódó és folyamatos gyűjtés folyik, majd amikor később kialakul egy „vélekedés”, az ítéletalkotásban résztvevő adatok tekintetében már megjelenik a szelektív felidézés problémája

A felidézést, és észlelést (tehát a később a vélekedést) BEFOLYÁSOLÓ (torzító) TÉNYEZŐK -

az élénkség a sémák az elméletek

Az ÉLÉNKSÉG Kutatások igazolják, hogy az élénk és kevésbé élénk információk versenye során az élénk gyakorol nagyobb hatást… még akkor is, ha az a kevésbé megbízható. Lsd. pl. a tömegkommunikáció területe – pl. ha a televízió beszámol egy az abortusz törvénnyel kapcsolatos hírről, valószínűleg a látványos abortusz ellenes tiltakozás marad meg jobban a memóriánkban, s ez idéződik fel később, mint „közvélemény”, még akkor is, ha a műsorban elhangzik, hogy a többség támogatja az abortuszhoz való jogot. Ez egy „torzulás” az élénkség miatt.

A SÉMÁK Az észlelésünket torzítják az „előfeltevéseink”, „elvárásaink”, tehát az elméleteink – tehát az, hogy szerintünk milyennek kellene lennie az adatoknak. Ennek oka az emlékezet – egy tárgyat, eseményt összehasonlítjuk a már meglévő emlékképeinkkel, azaz egy mentális reprezentációval. Ez a reprezentáció a SÉMA. (SÉMA = az észlelés és gondolkodás eredményei, melyek emberek, tárgyak, események osztályainak mentális reprezentációját alkotják). Sémás feldolgozás = az érzékelés során beérkező adatoknak legjobban megfelelő séma megkeresése a memóriában. EZ TESZI LEHETŐVÉ, hogy a rengeteg információt hatékonyan tudjuk „szervezni” és feldolgozni, s igazoltan segítik az információfeldolgozást! Szinte mindenre van sémánk. Séma jellemzője -

automatikus

-

gyors

-

gyakran tudattalan

Ha a sémákat személyekre alkalmazzuk = sztereotípia Egy tipikus példa, a benyomás megformálása. Kísérlet – csoportnak azt mondták, igyekezzenek minél több információt megjegyezni egy emberről, másiknak, hogy alakítsanak ki egy benyomást az illetőről. Ez utóbbiak sokkal több információra emlékeztek. Magyarázata, hogy a benyomás kialakítása sok-sok séma előkeresését eredményezi, ami segít a bevésendő anyag jobb megszervezésében és előhívásában.

A sémák lényege tehát, hogy nélkülük nem lennénk képesek azt a töménytelen információt feldolgozni, mely ér bennünket – viszont ennek az az ára, hogy pont a sémák miatt torzítunk. (lsd. 515 o. információ adás sorrendje, személy megítélése – egy történetben ellentmondó tulajdonságok és magatartás jelenik meg, elől a jók, hátul a rosszak. A megítélést meghatározza, hogy mit olvas el először az ember. Akik a jót először, azok 78 %-ban pozitív vélemény, akik a rosszat először, azoknál csak 18 % a pozitív vélemény)

A kísérletekből fakadó következtetés – általában az elsőként szerzett információ gyakorolja a legnagyobb hatást az összbenyomásunkra. Ez az elsőbbségi hatás (üzleti életben az első -72-

ATKINSON: PSZICHOLÓGIA benyomás). (lsd. diákok megítélése, akik mind 15 feladatot oldottak meg a 30-ből, DE, volt aki az első 15-öt, s volt aki az utolsót. Mindig az elsőt megoldókat ítélték jobbnak. )

A sémáknak, a sémás feldolgozásnak van néhány nagyon fontos jellemzője: az első benyomás során intenzíven keressük a memóriánkban a legjobban illeszkedő sémát -

-

ha megvan, ez alapján meghozunk egy döntést (pl.

szimpatikus) a többi információt ebbe a sémába olvasztjuk, ehhez illesztjük, tehát figyelmen kívül hagyjuk a nem illeszkedő információkat -

Észlelésünket tehát a sémák irányítják, ezért az új adatokra kevésbé vagyunk fogékonyak! ELMÉLETEK A sémák és elméletek között a különbség, hogy a sémák hétköznapi tárgyakra, eseményekre vonatkoznak, s un. „kisebb elméletek”, míg az elméletek komplex területekre vonatkozhatnak. Azaz vannak komplex elméleteink is, melyek ugyanúgy hatással vannak az észlelésünkre. Erre kiváló példa a „halálbüntetés elrettentő voltával” kapcsolatos kísérlet. Diákok, igen eltérő vélekedéssel a halálbüntetés elrettentő erejéről, kaptak két valósnak vélt tanulmányt. Az egyik az elrettentő hatást hozta ki eredményül, a másik az ellenkezőjét. Ezen kívül kaptak egy olyan tanulmányt is, mely módszertanilag bírálta az előző tanulmányokat. Az eredmény meglepő volt. Az természetes volt, hogy a diákok alapvetően jobbnak találtak a saját állásfoglalásukat erősítő tanulmányt, mint a meggyőződésüknek ellentmondót. De, ami kicsit meglepő volt – a tanulmányok elolvasása után még jobban meggyőződtek saját álláspontjuk igazáról, mint azelőtt. A kísérletek jártak meg egy elég zavarba ejtő következtetéssel – egy probléma megoldásának reményében nyilvánosságra hozott bizonyítékok a tompítás helyett elmélyítik az árkokat – a különböző álláspontok hívei a bizonyítékok közül azokat emelik ki, melyek az ő álláspontjukat erősítik, az eredeti véleményüket támasztják alá, s az egyéb „bizonyítékokat” figyelmen kívül hagyják.

AZ EGYÜTT JÁRÁSOK (korrelációk) FELISMERÉSE A korrelációk felismerése (mi mivel jár együtt) minden tudomány alapvető feladata – ennek analógiájára mi mint „intuitív szociális vélekedők” is észlelünk korrelációkat (együtt járásokat). Ennek van eredménye, s ez nem más, mint pl. a már említett sztereotípia (sztereotípia = olyan együtt járások elméletei, melyek emberek csoportjára vonatkoznak, magyarul olyan elképzelések, melyeket bizonyos emberekről, s a hozzá tartozó tulajdonságokról vélünk /feltételezünk/, pl. hogy a buzik nőies mozgásúak, azaz, hogy milyen tulajdonságok és viselkedések milyen tulajdonságokkal és viselkedésekkel járnak együtt!) A kutatások igazolták, hogy nem vagyunk igazán pontosak az együtt járások (korrelációk) megítélésében, s ebben megint az elméleteink vezetnek tévútra – azaz, ha egy sémánk szerint azt várjuk, hogy két dolog együtt járjon, akkor túlbecsüljük a korrelációt, vagy akár nem létező korrelációt is „felfedezünk” – ezt számos kísérlet igazolta. Következtetés – elméleteink vezérelnek bennünket, azaz meglátjuk azokat a korrelációkat, melyek észrevételére elméleteink felkészítenek, s elvétjük azokat, melyek észrevételére az elmélet nem készít fel. Miért szívósak a sztereotípiák? A magyarázat az intuícióban van, tehát abban, ahogyan az adatokkal bánunk. Hajlamosak vagyunk a feltűnő eseményekkel (a könyvbeli példában a feminin mozgású homoszexuálisok) kapcsolatosan két hibára. Egyik, hogy túlbecsüljük a jelenség gyakoriságát, a másik, hogy könnyebben észrevesszük a jelenséget, és ez által jobban emlékezünk az ilyen információra – ez, mintegy felerősíti az információt. Tehát amíg a férfias mozgású heterókat és homókat nem észleljük (egyrészt a -73-

ATKINSON: PSZICHOLÓGIA férfias mozgás férfinél „természetes”, azaz nincs jelenség, másrészt pedig a férfias mozgású hominál nem tudjuk, hogy buzi, tehát itt nincs adat), addig a nőies buzikat azonnal kiszúrjuk (ők feltűnők, tehát élénk információt adnak). Ugyanígy következtetési csapdát rejt a feminin, de hetero férfiak csoportja – hiszen nincs releváns adat arról, hogy ők ugyan feminin mozgásúak, de nem buzik, ergo, amikor feminim mozgású férfit látunk, levonjuk a következtetést, hogy homi. Magyarul, a sztereotípia az, mely fönntartja önmagát, s a sztereotípia az, ami a következtetési hibához vezet. Az önbeteljesítő sztereotípiák Sémáink nem csak észlelésünket és következtetéseinket befolyásolják, hanem magatartásunkat is (viselkedés és társas interakciók). A sztereotipizált emberekkel úgy viselkedünk, ami beteljesíti az elvárásainkat. Tehát a sztereotípiák nem csak önfenntartóak, hanem önbeteljesítők is. Lsd. kísérlet az „barátságosan” és kevésbé „barátságosan” interjúztatott személyek megítélése – az interjúztató magatartása határozta meg a minősítést, tehát akikkel barátságos volt az interjúztató, azt szimpatikusabbnak találták a megfigyelők, mint a másikat – tehát az előítélet fenntartja az előítéletet. Lsd. 10 perces telefon beszélgetés fiúk lányok között, ahol hol vonzó, hol nem vonzó képet mutattak a fiúknak, s ez meghatározta a beszélgetés hangulatát.

Következtetések Az okok és okozat feltárása az attribúció, azaz értelmezzük az emberek viselkedését. Az attribúció problémája, hogy a cselekvés hátterét illetően döntenünk kell. Alapvető attribúciós feladat tehát annak eldöntése, hogy egy cselekvés -

a személyről tükröz valamit

vagy a helyzetről tükröz valamit

Ha arra következtetünk, hogy a viselkedés hátterében a személy valamilyen jellemzője áll, akkor diszpozicionális attribúcióról beszélünk. Ha arra következtetünk, hogy a viselkedés mögött külső ok áll, akkor szituációs attribúcióról beszélünk. Friz Heider (1958, modern attribúciós elmélet atyja) állapította meg, hogy a személy viselkedése olyan kényszerítő tényező a megfigyelő számára, hogy amiatt az figyelmen kívül hagyja a körülményeket. Azaz, olyan a sémánk a viselkedésre, melyben döntő szerepe a személynek van, s sokkal kisebb a szituációnak. (Lehet, hogy ide tartozik a victimológia is???) Ebből született az attribúciós hiba fogalma (Ross, 1977), mely azt jelenti, hogy az ilyen helyzetekben az attribúció eltolódik a szituációs felől a diszpozíciós irányába. Kísérlete a következő volt – személyeknek kellett meghallgatni egy olyan beszédet, ami a faji elkülönítés mellet vagy az ellen szólt. A hallgatók tudták, hogy a beszédet tartó egyéneknek megmondták, mi mellett kell érvelni. Ennek ellenére a végén úgy vélték, hogy a beszélő ahhoz az állásponthoz áll közel, melyet képviselnie kellett. Azaz – diszpozíciós attribúciót végeztek, noha alapvetően szituációs attribúciót kellett volna végezniük – megmondták nekik, hogy az volt az utasítás, hogy érveljenek, pl. a faji megkülönböztetés mellett. A hatás annyira erős, hogy még akkor is ezt a következtetést vonták le, ha az információ nagyon „gyenge” volt (pl. halk, színtelen, vagy csak egyszerűen felolvasták).

Önattribúciók Logikus, hogy nem csak másoknál tételezünk fel okokat a viselkedésben (attribúció), hanem magunknál is. S a folyamatok nagyon hasonlítanak az előzőekben tárgyaltakhoz. Ez azt jelenti, hogy saját belső állapotunk megítélésében is gyakran hagyatkozunk a külső ingerekre. Erre épül Daryl Bem önészlelési elmélete (1972), mely szerint magunk -74-

ATKINSON: PSZICHOLÓGIA megítélésével kapcsolatos a folyamat és a hibák is ugyanazok, mint mások a megítélésében tapasztaltak. Ezt igazolta Festinger kognitív disszonancia-elméletének kísérlete. (520.o.) Az, hogy a vizsgálat során az 1 dollárt kapott személyek szignifikánsan pozitívnak ítélték a feladatot, csak azért lehetett, mert elhitték, amit mondaniuk kellett, hogy a feladat érdekes volt (egy órán keresztül kellett valami hót unalmas dolgot csinálniuk 1 dollárért). (Miután azt mondták a kinti hallgatóknak, hogy érdekes volt a feladat (ezt kellett mondaniuk), „megkérdezték” maguktól, hogy miért is mondtam ezt? Az elmélet szerint a válasz keresése a már ismert módon történik – azaz megpróbálja eldönteni, hogy a személyből, vagy a körülményekből fakadt-e a viselkedés. Mivel az 1 dolláros fizetség nem indokolná a pozitív megítélést, marad az, hogy érdekesnek találta a feladatot. Ez is diszpozíciós hiba, hiszen a szituáció felől eltolódott a diszpozíció irányába.)

A fenti kísérletben tapasztalt, az önészlelésben is megjelenő attribúciós hiba egy nagyon sajátos következménnyel jár. Pl. egy olyan helyzetben, ahol két személy egyike „versenyző” (pl. kérdésekre kell válaszolnia), a másik pedig a „kérdező” (ő állíthatja össze a kérdéseket, akár úgy is, hogy csak az általa ismert kérdéseket rakja össze), akkor is az a következtetés születik (még a „versenyzőben” is), hogy a kérdező „okosabb”.

Nevezetesen – azok az emberek, akik irányítják a beszélgetést, tehát kiválasztják a témát stb., értelmesebbnek fognak látszani, mint a beszélgetésben passzívan résztvevő partner – még akkor is, ha mindenki tudja, hogy pl. ez a felosztás egy kiosztott szerep. Azaz mindig inkább kérdezők legyünk, mint „versenyzők”. ATTITŰDÖK (521. o.) Az eddigi témakörök a szociális információ feldolgozást a kognitív működés felől közelítették. Az attitűd segítségével lehet értelmezni a szociális információ feldolgozás emocionális (érzések, érzelmek), vagy másképpé az affektív jellemzőit is. Attitűd = pozitív vagy negatív viszonyulások bármihez (ember, eszme, tárgy stb.). Bar az attitűd alapvetően érzelmeket fogalmaz meg (van aki ezért attitűdön csak az érzelmeket érti), de gyakran kapcsolódik ismerethez (tudunk valamit), és cselekedethez (pl. csinálunk valamit az attitűd tárgyával). Pontosan ezért a szoc.pszich. az attitűdöt kognitív, affektív és viselkedéses tényezők együtteseként értelmezi. Pl. kisebbséggel szembeni attitűd lehet negatív sztereotípia, amiben megjelenik a negatív vélekedés (kognitív), az előítélet (affektív) és diszkrimináció (viselkedéses) AZ ATTITŰD KONZISZTENCIÁJA (522. o.) Úgy tűnik, hogy bizonyos vélemények rendszeresen együtt járnak. A megfigyelések arra utalnak, hogy az ember attitűdjei rendelkeznek egyfajta belső logikával, de ez nem formális logika (inkább pszichologika), amit ezért kognitív konzisztenciának (gondolkozási egységességnek) neveznek. (konzisztens – egységes, nincs benne ellentmondás, koherens – összefüggő, összetartozó, állandó)

A kognitív konzisztencia elmélet alapállítása – minden ember arra törekszik, hogy attitűdjeink, vélekedéseink következetesek legyenek. Ez az állítás labor körülmények között helytálló, de élethelyzetekben nagyon megosztotta a pszichológusokat, mert nagyon sok nem-konzisztens jelenséget láttak. A következtetés a következő – az emberek legtöbbje nem szervezi vélekedését és attitűdjeit semmiféle mindent átfogó ideológia szerint, s a „nem-konzisztencia” elterjedtebbnek látszik a konzisztenciánál. Erre magyarázatként született a „vélemény-molekula” elmélet. E szerint minden „vélemény-molekula” áll 1.

egy vélekedésből -75-

ATKINSON: PSZICHOLÓGIA 2.

egy attitűdből

3.

és a vélemény szociális támogatásának észleléséből

Azaz, minden egyes vélemény-molekula tartalmaz egy tényt, egy érzést és egy igazodást! Ennek megfelelően a vélemény-molekula fontos szociális funkciót tölt be 1.

beszélgetéseinkben koherens mondandót biztosítanak nekünk

2.

racionálisan jelenítik meg a szociális problémákra vonatkozó megvizsgálatlan, másokkal közös egyetértéseinket

3.

de a legfontosabb, hogy a számunkra fontos társadalmi csoportokkal való azonosulás jelvényeként szolgálnak

ATTITŰDÖK FUNKCIÓI (524. o.) Számos pszichológiai funkciót látnak el, tehát valamilyen célt szolgálnak. Ezek a következők 1.

instrumentális funkció – hasznossági okból fenntartott attitűdök, azaz előnyöket remélünk általuk (jutalom vagy büntetés elkerülés) – változtatása egyszerű, ha valami más többet ígér, könnyen változik, tehát kevésbé konzisztensek.

2.

ismereti funkció – ezekkel adunk értelmet a világnak. Ezek lényegében sémák, tehát a sokféle információt segítik rendezni

3.

értékkifejező funkció – értékeinket, énképünket tükröző attitűdök. Mivel mögöttes értékekre épülnek, elég konzisztensek.

4.

énvédő funkció – ezek védenek a szorongástól, az önértékelés zavarától. Ide kapcsolódik pl. a projekció, mint elhárító mechanizmus a következő miatt – elfogadhatatlan elfojtása, s ellenséges attitűd azok ellen, akiknél ezt látjuk (pl. elfojtott homoszexualitás). Ide tartozik a bűnbakelmélet, (kisebbséget hibáztatom a saját problémáim miatt, pl. nácizmus). Ennek kutatása során született az „autoritariánus személyiség” fogalma, aki nagyon fogékony az ilyen ideológiákra. Általában jellemző rájuk, hogy előítéletesek szinte minden más csoporttal szemben, mereven erkölcsös szülői fegyelmet, hierarchikus családi szerkezetet és a család társadalmi státusza miatti aggódást fogalmaztak meg. Ebből kifolyólag engedelmesek a felettes tekintélynek, lenézik és agresszívak azokkal, akiket alsóbbrendűnek tartanak. Ők elfojtják nem kívánatos tulajdonságaikat, s azokat kivetítik az „alsóbbrendű” csoportra.

5.

szociális igazodási funkció – ezek abban segítenek, hogy egy közösség részének érezhessük magunkat. Erre példa a már érintett vélemény-molekula, de ide tartoznak egyes vallások vagy pártok által előírt hitek és attitűdök csoportja is. Ilyen esetben a hitek tartalma kevésbé fontos, fontosabb a szociális kötelék. Ezt igazolta Pettigrew vizsgálata – USA déli államokban látványosan változott a szegregáció (elkülönülés), ahogy változtak a szociális normák.

ATTITŰDÖK ÉS VISELKEDÉS Az attitűd kutatásának fő oka, hogy be tudják jósolni a viselkedést. -76-

ATKINSON: PSZICHOLÓGIA Elvileg azt hinnénk, hogy az attitűdök meghatározzák a viselkedést, de sok vizsgálat cáfolja ezt. Lsd. egy fehér professzor és kínai házaspár utazása 200 szállodában stb. – 526. o. Az bizonyos, hogy az attitűdök jobban bejósolják a viselkedést, ha ⇒

erősek és konzisztensek – ha a kognitív (vélekedés) és affektív (érzelmi) tényezői az attitűdnek nem konzisztensek egymással, (un. keresztnyomás jön létre), akkor az attitűd nem megbízható előrejelzője a viselkedésnek – lsd. választások

⇒

a személy tapasztalataira épülnek – értelemszerűen sokkal meghatározóbbak, ha megéltünk valamit, mintha csak hallottunk, vagy olvastunk róla

⇒

specifikusan kapcsolódnak az előre jelzett viselkedéshez – specifikus attitűd, pl. a viszonyunk egy általunk ismert helyhez (iskola, szórakozóhely) sokkal inkább bejósolja a vele kapcsolatos cselekvési hajlandóságot, mint egy általános környezethez való viszony (pl. társadalmi munka)

Eddig arról volt szó, hogy az attitűd befolyásolja a viselkedést. De vajon a viselkedés befolyásolja-e az attitűdöt? Az attitűd és viselkedés közötti kapcsolat másik irányú megközelítése a kognitív disszonancia elmélet. (Leon Festinger, 1957) Lényege, hogy a viselkedések során is létezhet egy olyan hajtóerő, mely a kognitív konzisztencia irányába hajt bennünket, azaz két inkonzisztens viselkedés vagy vélekedés kényelmetlen helyzetet hoz létre számunkra, ami arra ösztökél, hogy megszüntessük az inkonzisztenciát. Ezt a kényelmetlen helyzetet nevezzük kognitív disszonanciának. A legmeghökkentőbb feltevése az volt, hogy az attitűddel ellentétes viselkedés esetében nem csak a viselkedést változtathatjuk meg, hanem ha olyan a helyzet, akkor az attitűdöt! Ez akkor valósul meg a legkönnyebben, ha nincsenek MÁS konszonáns (összecsengő, egybehangzó) okai a viselkedésnek. Magyarul – az attitűd akkor változtatható meg könnyen, ha minimális mértékű nyomással váltható ki – pl., amikor gyerekeket kedvesen és szelíden kérték, hogy ne játsszanak egy vonzó játékkal, akkor a gyerekek elkezdték kevésbé vonzónak látni az eredetileg nagyon vonzó játékot (vélekedésük konzisztens lett azzal a megfigyeléssel, hogy nem játszanak a játékkal), míg ha kemény büntetéssel próbálták elriasztani a játéktól, a játékhoz való viszonyuk nem változott! Festinger kísérlete az volt, hogy egy unalmas feladatot kellett csinálniuk 1 órán keresztül fizetségért. Volt aki ezért 1 dollárt, volt aki 20-at kapott. Amikor végeztek, az volt a kérés, hogy a kint lévőknek mondják azt, hogy érdekes volt a feladat. Ezután megvizsgálták, hogy a kísérletben résztvevők hogyan viszonyultak a feladathoz, s azt találták, hogy az 1 dollárosok érdekesebbnek találták a feladatot, mint a 20 dollárosok. Tehát a 20-ok nem változtatták meg az attitűdöt (szerintük a feladat unalmas volt), de az 1 dollárosok elkezdtek hinni abban, hogy érdekes volt. Oka, hogy a 20 dollár konszonáns indok volt ahhoz, hogy kint lódítsanak, ezért nem éreztek disszonanciát (megfizették a hazugságot). Az 1 dollárosok számára nem volt összecsengő indok (az 1 dollár nem elég ok a hazugságra, nem fizették meg őket eléggé), ezért a disszonanciát úgy tompították, hogy elkezdtek hinni a feladat érdekességében.

A SZEMÉLYKÖZI VONZALOM (528.o.) A vonzalom is egy attitűd, s egyben a legfontosabb. A ROKONSZENV A rokonszenvet meghatározó tényezők közül a legfontosabbak a fizikai vonzóság – a közvélemény felmérések ugyan alacsonyabb jelentőséget adtak a fizikai vonzóságnak, de tényleges viselkedés kutatásai az ellenkezőjét igazolták – egy erre vonatkozó kísérletben kiderült, hogy kizárólag csak a fizikai vonzerő döntötte el, hogy mennyire találták szimpatikusnak egymást az emberek. Kiderült, hogy még a 1.

-77-

ATKINSON: PSZICHOLÓGIA gyerek-gyerek és felnőtt-gyerek kapcsolatot is jelentősen befolyásolja a fizikai vonzerő, sőt, még viszonyítunk is, azaz egy nagyon vonzó személy után, az egyébként „vonzót” már nem érzékeljük annyira vonzónak. Viszont, a házastárs választásnál csökken a fizikai vonzóság szerepe. a közelség – a kutatások szerint, hogy két ember barát-e, a legnagyobb bejósló értékkel a közelség bír! Azaz, a közös kollégiumi szobák, a közös lakótelepi lakások stb. döntő hatással vannak a barátságokra. Lsd. USA, rendőr akadémia hallgatói, névsorban lettek hálókba osztva, s így is nagyon sokan barátok lettek. DE MI A HELYZET AZ ÚTÁLT szomszéddal? Úgy tűnik, hogy a „kezdeti ellentétek”, vagy vonzások lehetnek a meghatározók. A közelség egyszerűen megnöveli, megerősíti a kezdeti reakciót. (kedvelem vagy útálom, s ha közel leszünk, ez erősödik fel). 2.

az ismerősség – a közelség hatásában egyik kulcsmomentum, hogy megnöveli az ismerősséget – tehát az, hogy már láttunk valakit, vagy valamit, már önmagában növeli a vonzalmat. Minél gyakrabban látunk valakit, annál inkább kedvelni fogjuk őt. 3.

a hasonlóság – a mondás, hogy az „ellentétek vonzzák” egymást, így ebben a formában nem igaz. Ugyanis kiderült, hogy a tartós kapcsolatok esetében sokkal több a hasonlóság, mint a különbözőség a partnerek között, s ez a meghatározó a tartósságban. Habár azt mondják, hogy „ő ilyen, én meg pont az ellenkekzője”, de azt nem veszik észre, hogy nagyon is hasonló jellemzőik vannak, pl. kor, bőrszín, iskolázottság, vallás, társadalmi osztály stb. tekintetében. Ezek mellett természetesen a komplementaritás (kiegészítés) miatt lehetnek „ellentétes” jellemzők is – domináns – szubmisszív, erős prefereniák – rugalmas stb. Érdekes megfigyelés volt, hogy barátságok tekintetében az ismerősség fontosabb tényezőnek bizonyult, mint a hasonlóság. 4.

A SZERELEM (531. o.) A szerelem és szeretet egyértelműen elkülöníthető attitűdök. A szeretet a rokonszenv, a tisztelet, a csodálat stb. fogalmai köré csoportosul. A szerelem kategóriái a kötődés érzése (nem tudnék élni nélküle), a gondoskodás érzése (mindent megtennék érte), és a bizalom érzése (mindenben megbízhatok benne) köré csoportosul. Szerelem és házasság A házasság köztudottan kultúránként eltér, hiszen van ahol a szülők rendezik (gyerekkorban eljegyzik egymást), de a nyugati társadalmakban nagyon felerősödött a „szerelmi házasság”. Pl. 67-től 84-ig 25%-ról 85 %-ra ugrott azon nők száma, akik „csak szerelemből” házasodnának. Szenvedélyszerelem és társszerelem Mivel a partnerek közötti érzelmeket elég komoly eltérést mutatnak, megpróbálták definiálni ezeket. Így született a szenvedély- és társszerelem fogalma (Hartfeeld, Peel, 1988). Szenvedélyszerelem – erőteljes érzelmi állapot, kissé kusza, hiszen együtt fordul el benne a szexualitás, gyengédség, altruizmus, féltékenység, feldobottság, fájdalom.

-78-

ATKINSON: PSZICHOLÓGIA Társszerelem – „az iránt érzett ragaszkodás, akivel életünk összefonódott”, amire jellemző a bizalom, törődés, tolerancia, melegség és ragaszkodás (a szenvedély és hevesség helyett) Mint kiderült, a hosszú távú kapcsolatokban a társszerelem a jellemző. Néhányan úgy vélik, hogy a kölcsönös függőség és az erős érzelmek hőfoka ténylegesen nő a kapcsolat időtartamának növekedtével. De ez természetesen nem zárja ki a „szenvedély (romantikus) szerelem” sikerének lehetőségét. Egy másik elmélet – a szerelem háromszögelmélete hasonló, de részletesebb felosztást kínál. Azért háromszög, mert három tényező játszik benne szerepet. Az intimitás (érzelmi összetevő), a szenvedély (motivációs összetevő), s az elkötelezettség (kognitív összetevő), melyek lehetnek alacsonyak és magasak, s ez határozza meg, hogy milyen szerelemről beszélünk. (533 o.) Pl. ha az intimitás alacsony, a szenvedély magas, az elkötelezettség alacsony, ez a fellobbanó szerelem.

17. Társas kölcsönhatás A társas befolyásolás általában azt jelenti, hogy egy személy vagy csoport megpróbál hatást gyakorolni ránk vélekedéseink, attitűdjeink vagy viselkedésünk megváltoztatása érdekében. A társas befolyásolás sok esetben azonban közvetett és nem szándékos (pl. mások egyszerű jelenléte, vagy a szociális normák és szabályok, melyek megmondják, hogy mit kellene gondolnunk és hogyan kellene cselekednünk). MÁSOK JELENLÉTE Az emberek és az állatok is gyorsabban cselekszenek fajtársaik jelenlétében. Ez a társas facilitációnak nevezett hatás megjelenik akkor is, ha a többiek ugyanazt a feladatot teljesítik (együtt cselekvők), és akkor is, ha csak figyelnek (közönség). Azok a viselkedések, melyek együtt cselekvők vagy közönség jelenlétében teljesítménynövekedést mutatnak, rendszerint vagy nagyon gyakorlott, vagy ösztönös válaszokból állnak, míg a bonyolult, újonnan tanult válaszok általában romlanak ilyen esetben. Mások jelenléte megemeli a drive-szintet, mely az élőlény domináns válaszait erősíti. Az emberek esetében kognitív tényezők, pl. a versengés érzése, az értékeléssel való törődés, szintén szerepet játszanak (a teljesítményt javítja, ha egy “szakértő” figyel; rontja, ha a közönség nem érdeklődő, bekötött szemű közönség esetén pedig nem mutatkozott a társas facilitáció hatása). Másik egyén puszta jelenléte társas facilitációs hatást hoz létre. Akár értékelik a kísérleti személyeket, akár más egyének pusztán csak jelen vannak, gyorsabban teljesítik a könnyű, és lassabban a nehéz feladatot, mintha egyedül lennének. A figyelmi konfliktus elmélete azt állítja, hogy mások jelenléte eltereli a személy figyelmét, mivel konfliktust okoz abban, hogy a személy hogyan ossza meg figyelmét mások és az elvégzendő feladat között. Az énmegjelenítés elmélete szerint mások jelenléte megnöveli az egyén arra irányuló vágyát, hogy önmagáról előnyös képet jelenítsen meg. A könnyű feladatnál ez nagyobb erőfeszítéshez és koncentrációhoz, így megnövekedett teljesítményhez vezet. Nehéz feladatnál ez a vágy felnagyítja a feladat keltette frusztrációt, ez zavart visszahúzódás, vagy túlságosan nagy szorongást eredményez, melyek gyengébb teljesítményekhez vezetnek. DEZINDIVIDUÁCIÓ

-79-

ATKINSON: PSZICHOLÓGIA A tömegek által olykor mutatott gátlástalan agresszív viselkedés a dezindividuáció állapotának eredménye lehet, melyben az egyének azt érzik, hogy elvesztették személyes identitásukat, és beleolvadtak a csoportba. Az anonimitás és a szoros csoportegység is csökkentik az éntudatosságot. (A dezindividualizáció környezeti előfeltételei közé tartozik még az arousal magas szintje, és a külső eseményekre való összpontosítás is.) Egy kísérletben a dezindividualizált lányok az individualizált csoporthoz képest kétszeres intenzitású áramütéseket adtak a kísérleti tanulóknak hibázás esetén. A dezindividuáció következményei a az impulzív viselkedés korlátainak gyengülése, a közvetlen kiváltó ingerek és a többiek emocionális állapotai iránti megnövekedett érzékenység, a saját viselkedés ellenőrzésére és szabályozására való képtelenség, és a mások értékelésével való kisebb mérvű törődés. Az egyenruha arra bátorítja a személyt, hogy azt a típusú szerepet játssza, melyet az egyenruha jelez. A csoportos környezet azonban nem feltétlenül növeli az agresszivitást. A KÍVÜLÁLLÓ BEAVATKOZÁSA Az emberek nem egyszerűen a helyzetek objektív jegyeire reagálnak, hanem azoknak saját szubjektív értelmezésére. Nem egyszerűen a közömbösség az, ami a kívülállót távol tartja a vészhelyzetben való közbelépéstől, hanem: - Vannak valóságos elrettentők (pl. fizikai veszély) - A belekeveredés hosszadalmas bírósági eljárást, vagy egyéb kellemetlenséget okozhat. - A vészhelyzetek megjósolhatatlanok - Hülyét csinálunk magunkból, ha a helyzetet vészhelyzetnek minősítjük, mikor nem is az. Egy kívülálló a vészhelyzetben kisebb valószínűséggel lép közbe, ill. segít, ha csoportban van, mint ha egyedül. A beavatkozástól való két fő visszatartó tényező a helyzet meghatározása és a felelősség eloszlása. A kívülállók azzal, hogy megpróbálnak higgadtnak látszani, a helyzetet nem vészhelyzetként határozzák meg egymás számára, ezáltal létrehozzák a csoportos ignorancia állapotát. Más emberek jelenléte olymódon osztja meg a felelősséget, hogy egyetlen személy sem érzi a cselekvés szükségét. A kívülállók nagyobb valószínűséggel lépnek közbe, ha ezen tényező hatása minimális, különösen, ha legalább egy személy segítő viselkedést mutat. A szociális behatás elmélete szerint: - A célpontra (egyénre) irányuló szociális behatás, vagyis a társas befolyásolás hatékonysága a befolyásoló források számával, közvetlenségével és fontosságával együtt nő (pl. társas facilitáció esetén az egyént befolyásolják az együtt cselekvők, ill. a közönség számának növekedése, közvetlensége, az egyén számára való fontosságuk) – sok befolyásoló forrás – a hatás megsokszorozódása. - Egy forrás szociális befolyása úgy csökken, ahogy a célpontok (egyének) száma, közvetlensége és fontossága nő (a befolyásolás a célpontok – egyének – közti megoszlás következtében kisebb lesz, megoszlik a felelősség). Billy Graham gyűlésein azoknak a jelenlévőknek a százalékos aránya, akik készek voltak arra, hogy továbblépjenek és elinduljanak Krisztus keresésének útján, a gyűlés nagyságának növekedésével csökkent. Társas lógás fedezhető fel, ha kötélhúzásra bíztatják a résztvevőket. A teljes csoport erőfeszítése növekedett a létszámmal, az egyes csoporttagok egyéni erőfeszítése azonban csökkent a csoportméret növekedésével. A társas lógás akkor csökken, ha a

-80-

ATKINSON: PSZICHOLÓGIA feladat izgalmasabb, és az egyének úgy gondolják, hogy egyéni módon tudnak hozzájárulni a csoport erőfeszítéséhez. Segítő modellek: Az egyének másokra hagyatkoznak annak megítélésében, hogy vészhelyzetről van-e szó (csoportos garancia), ugyanúgy segítőkészségüket illetően is modellnek tekintik mások viselkedését. SZEMÉLYKÖZI BEFOLYÁSOLÁS A konformitás klasszikus kísérletei során ASCH azt találta, hogy a csoport egyöntetűsége akkor is erős nyomást gyakorol az egyénre, hogy igazodjon a csoport ítéletéhez, ha az ítélet nyilvánvalóan hibás. Ahogy a csoport ítélete érthetetlennek tűnik a személy számára, a személy azt hiszi, hogy az ő eltérő véleménye érthetetlen lesz a csoport számára, emiatt inkompetensnek ítélhetik. Ha ismételten eltérő véleményt hangoztat, azt a csoport kompetenciája megkérdőjelezéseként, közvetlen kihívásként értékelheti. Az ellenvélemény hangoztatása hatalmas bátorságot igényel, ugyanis érvényesül az erős konformitásra irányuló nyomás. Sokkal kisebb konformitást figyeltek meg, ha a csoport véleménye nem volt egyértelmű. Ha a csoport legalább még egy deviáns véleményalkotót tartalmazott, aki osztozhatott a csoport rosszallásában vagy gúnyolódásában, lehetővé tette a személy számára, hogy anélkül legyen eltérő véleménye, hogy teljesen izoláltnak érezné magát. (A szociális befolyás elmélete szerint a szociális erők eloszlottak legalább két célpont között.) Az engedelmeskedés klasszikus vizsgálatával Milgram azt demonstrálta, hogy az emberek hajlandóak engedelmeskedni a kísérletvezető arra vonatkozó parancsának, hogy egy ártatlan áldozatnak erős áramütést adjanak. A nagymérvű engedelmesség létrehozásában közrejátszó tényezők: - Szociális normák – ki nem mondott megegyezés arra vonatkozóan, hogy a kísérletet a befejezésig folytatni kell; - Felügyelet – a kísérletvezető állandó jelenléte; - Áttételek – a körülményeknek azok a jegyei, melyek a személyt cselekedetei következményétől távol tartják (minél közvetlenebb a személy kapcsolata az áldozattal, annál kevésbé engedelmeskedik a kísérleti személy; a távirányítással való pusztítás, háború távol tartja a katonákat a szenvedés látványától) - A tudomány legitimáló szerepe – amely arra késztette az embereket, hogy a kísérletvezető kedvéért feladják autonómiájukat. (Milgram kísérleteinek etikai kérdései: kritika amiatt, hogy a személyekre, ill. önértékelésükre a kísérletek hosszútávú pszichológiai hatást gyakorolnak, nevetségesnek és kihasználtnak érezhették magukat, s a későbbiekben kevésbé fognak bízni a pszichológusokban és általában a tekintélyben. Ellenérvek, ill. válaszok: minden kísérletet kikérdezés és megindoklás követett, a pozitív személyes kapcsolat visszaállítása, beszélgetési lehetőség az “áldozattal”; a személyek inkább úgy érezték, hogy részvételük tanulságos volt, gyarapította ismereteiket. Milgram örült volna, ha a kísérletek mellékhatása a tekintélyekkel szembeni szkepticizmus lett volna. Manapság a kutatások irányvonalának két fő elve: minimális kockázat elve és az informált hozzájárulás elve. Lázadás Az illegitim tekintélynek való engedelmeskedés aláásható és lázadás váltható ki, ha adott egy olyan csoport, melyben a tagoknak lehetőségük van arra, hogy - a helyzetre vonatkozó nézeteiket megosszák egymással, -81-

ATKINSON: PSZICHOLÓGIA - a tagok szociális támogatást adhatnak egymásnak az eltérő vélemény fenntartásához, - a tagok elláthatják egymást szerepmodellekkel az engedelmesség megtagadásához. Az egyénnek azonban még ekkor is választania kell a tekintélynek való engedelmeskedés és a lázadást elhatározó csoporttal való konformitás között. A megfigyelők durván alábecsülték a Milgram kísérletben jelentkező helyzeti erők hatalmát és az engedelmeskedés valószínűségét.

A kisebbségek meggyőző befolyása Szellemi újítások, társadalmi változások és politikai forradalmak kétségtelenül úgy jelentkeznek, hogy egy jól informált és önmagát világosan kifejező kisebbség, olykor csak egyetlen személy elkezd másokat saját nézőpontjára állítani. Egy nagyobb csoporton belül a kisebbség is saját nézőpontja felé mozdíthatja a többséget, ha anélkül mutatja be és tartja fenn konzisztensen eltérő álláspontját, hogy merevnek, dogmatikusnak és ellenségesnek látszana. Az ilyen kisebbségeket magabiztosabbaknak és alkalmanként hozzáértőbbeknek észlelik, mint a többséget; hatékonyabbak, ha olyan álláspont mellett érvelnek, mely konzisztens a nagyobb társadalom kialakulóban lévő normáival. A kisebbségek néha akkor is elérhetnek privát attitűdváltozást a többségi csoport tagjainál, ha azok nyilvános konformitást nem mutatnak. A MEGGYŐZÉS KOGNITÍV VÁLASZ ELMÉLETE A kognitív válasz-elmélet azt állítja, hogy a közlés által elért meggyőzés tulajdonképpen önmeggyőzés, melyet a közlés olvasása, vagy hallgatása közben keletkezett gondolatok hoznak létre. Ha a közlés a vallott álláspontot támogató gondolatokat vált ki, az egyén ezen álláspontok felé mozdul el; ha a közlés nem támogató gondolatokat (ellenérvet, vagy a közlőt becsmérlő gondolatokat) vált ki, az egyént nem győzik meg. Az egy vagy kétoldalú kommunikáció dilemmája, hogy a közlő a témára vonatkozó kedvező oldal érveit mutassa be, vagy mindkét oldalát bemutassa, és nyíltan érveljen a másik oldal ellen. Akik már eredetileg is eldöntötték a kérdést, azoknál az egyoldalú tájékoztatás hatékonyabb volt. (A kétoldalú adás felhívja a figyelmet azokra az ellenérvekre, amelyek addig fel sem merültek.) Viszont már annak az ismerete is, hogy léteznek ellenérvek, kevésbé meggyőzővé teszi az egyoldalú közlést a kétoldalúhoz képest. Attól függetlenül, hogy egyetértenek-e, vagy sem a hangoztatott állásponttal, a kétoldalú közlésnek kitett egyének ellenállóbbá válnak az ellenérvekkel szemben, mert a kétoldalú közlés nemcsak ellenérvekkel, hanem azok cáfolataival is szolgál. Így az embereknek kognitív ellenválaszokat is biztosít azokra a későbbi helyzetekre, amikor az ellenkező oldal közléseivel szembesül. Azok a személyek, akiknek egy igazságba vetett hite gyenge támadásban részesült – cáfolatot kellett írniuk, vagy olvasniuk a témáról -, ellenállóbbá váltak a későbbi erős támadásokkal szemben. Ez a “gyengített vakcinával, vagyis beoltással” szerzett védettség hatékonyabb volt, mint a támogató védelem. Az előzetes figyelmeztetés, azon belül is a témán való előzetes gondolkodás a közléssel szembeni jó értelemben vett ellenállást válthat ki (nem lesz váratlan az a közlés, mellyel valószínüleg nem értünk egyet. A vélekedés- és attitűdváltozás a meggyőzés kétféle módjával érhető el: - a központi úton, amikor az egyén a közlés lényegi tartalmára válaszol (személyesen érdekelt a kérdésben, 9 erős érv nagyobb egyetértést vált ki, mint 3 erős érv, de 9 gyenge érv -82-

ATKINSON: PSZICHOLÓGIA kevésbé hat, mint 3 gyenge érv, ui. minél több gyenge érvvel találkozik az érdekelt egyén, annál több ellenérvvel válaszol arra) - perifériális úton, amikor az egyén a közlés nem tartalmi jegyeire (pl. az érvek számára; 9 érv nagyobb egyetértést eredményez, mint 3, az érvek erősségétől függetlenül), vagy körülményeire (pl. a közlő hitelelességére, vagy a környezet kellemességére) reagál. A személyes érdekeltségű témákkal kapcsolatos közlések inkább váltanak ki a közlés lényegi tartalmára vonatkozó gondolatokat. Amikor a témának nincs az egyén számára fontossága, vagy amikor az emberek képtelenek vagy nem hajlandók a közlés tartalmára reagálni, hajlamosak egyszerű heurisztikákat alkalmazni (pl. a sok érvet tartalmazó üzenetek inkább érvényesek, mint a kevés érvet tartalmazók, vagy a politikusok mindig hazudnak) a közlés értékének megítélésekor. CSOPORTDÖNTÉS Csoportok döntéshozatalakor gyakran megfigyelhető a csoportpolarizáció jelensége, melyben a csoport döntése ugyanolyan irányú, de szélsőségesebb, mint a csoporttagok kezdeti álláspontjának átlaga; a konformitáson túl a csoporttagok privát attitűdje is eltolódik a csoport vitáinak hatására. A hatás részben az információs befolyásnak köszönhető, ugyanis a csoporttagok új információkról értesülnek, és új érveket hallanak a szóban forgó döntéssel kapcsolatban. A csoporttagok hajlamosabbak több érvet felvetni eredeti álláspontjuk mellett, mint az ellen, ezzel eltorzítják a beszélgetést, a végső döntést pedig a kezdeti álláspont felé szorítják. A csoportplarizációhoz a normatív befolyás is hozzájárul, amelyben az emberek saját kezdeti nézeteiket a csoport normáival hasonlítják össze, és álláspontjukat a a csoport többségi véleményéhez igazítják. CSOPORTGONDOLKODÁS A végzetes külpolitikai döntések elemzése feltárja, hogy a döntéshozók csoportja a csoportgondolkodás csapdájába eshet, vagyis a csoporttagok elnyomják saját eltérő véleményüket a csoportkonszenzus érdekében. Ez a sebezhetetlenség, erkölcsösség és egyöntetűség közös illúzióját teremtheti meg. Ezt vagy az ellenkezőkre gyakorolt közvetlen nyomással, vagy öncenzúrával érik el. Emiatt a csoporttagok több időt töltenek el döntésük racionalizálásával, mint a döntések erősségeinek és gyengéinek realista vizsgálatával, s ez hibás döntéshozatali folyamathoz és rossz döntésekhez vezethet. Ezen kívül az önjelölt cenzorok igyekeznek távol tartani azokat az információkat, amelyek megkérdőjelezhetnék a döntések hatékonyságát vagy erkölcsösségét. A csoportgondolkodás elkerülhető, ha: - a csoportvezető a nyílt vita légkörét támogatja - nem azonosul semmilyen állásponttal a vita kezdete előtt - néhány csoporttag az ördög ügyvédje szerepét játssza - külső szakértőket vonnak be, és egy második esély ülést tartanak, melyen a tagok újra megvitathatják fennmaradó kétségeiket és fenntartásaikat.

-83-