Artur Zsazskov

October 1, 2017 | Author: Mária Oroszi | Category: N/A
Share Embed Donate


Short Description

Kronobiológia...

Description

Zsazskov Artúr Vlagyimírovics emlékére és tiszteletére

EXTRAPSZICHOLÓGIA ÉS KRONOBIOLÓGIAI PSZICHOGENETIKA 1. Bevezetés az Élet művészetébe. A tanfolyam célja és feladatai, az oktatás erkölcsi-etikai elvei. A Világegyetem felépítése és az ember helye benne. A Világ kettőssége - az egység meg nem oszthatósága és az egység sokszoros szemlélete. A Világ megismerésének 4 útja és az igazság kifejezésének 4 nyelve. Az energiainformációs szerkezet hármas egysége. Az ember fenoménja. Hármas egység az emberben és a természetben. A tanfolyam célja abban áll, hogy a társadalmi közösségben megszerzett és a személyes tapasztalat alapján kapott általánosítások alapján felépítsük az egyéni, a világ ellentmondás mentes teljes koncepcióját, amelyben az építő személyisége a megfelelően megillető helyet foglalja el. A tanfolyam feladata három szintre tevődik: - önmagunk megismerése és ezzel párhuzamosan az emberek megismerése, - a világ, annak sok dimenziója, a világ szellemi, lelki és fizikai rétegeiben ható törvények megismerése; - kölcsönösen gazdagító párbeszéd kialakítása a világgal, amely mellett a személyiség és a világ folyamatosan fejlődik, megőrizve a kölcsönhatásban a harmonikus viszonyokat, ami mellett a személyiség fejlődése harmonizál az őt környező világgal, és azok a természetes változások, amelyek a világban folynak le, a személyiséget további fejlődésre ösztönzik. Az oktatás elvi előfeltétele nem abból tevődik össze, hogy teljes tudást adjon, mint új információt, hanem, hogy a kapott új információ alapján áttekintse a korábbi tudást, elveket és koncepciókat és felhasználva a személyes érzékelési tapasztalatokat, tudatosan válasszon a világ elképzeléséről, az emberekről és önmagáról. Ilyen megközelítésekor a tudás átalakul aktív valós formává és a világszemlélet meggyőződésévé, amely a személyiség belső aktivitást növeli. Ez a tudás elfogadott, és a mindennapos életben felhasználásra kerül és nem fekszik mint holt súly az ember tudatában, vagy tudatalattijában. Az oktatási folyamat úgy épül fel, hogy nincs kész, előnyben részesített válasz, hanem figyelembe veszünk minden véleményt, lehetőség van a választás szabadságára és elismerjük a lehetőségek, a nézőpontok és változatok széles spektrumát. Ez a megközelítés nagy lehetőséget ad a szellemi fejlődés egyéni útjának a megtalálásához. Az oktatás erkölcsi-etikai elvei. A társalgás követelményei (posztulátumai Carnegi D. szerint) 1. Olyannak fogadjuk el az embert, amilyen (ne próbáljuk megtörni) Óvjuk, védjük. 2. Ne értékeljük az embert (ne bélyegezzük meg, - ha állandóan dicsérjük, kialakul nála az emelt, nem megfelelő önértékelés, ha szidjuk, akkor vagy bezárkózik, vagy agresszívvá válik); 3. Érzelmeinken keresztül engedjük át a másik ember tettét (Nekem nagyon kellemes ……; nekem kellemetlen …….; megbántottál engem.” Hogy ezt nekünk ne mondják válaszoljunk: „Számomra nagyon kellemes ….”, igyekezzetek a társalgásban a

1

4. 5. 6. 7.

dolgok pozitív oldalát nézni, de mindig meg kell tudni határozni az események jó és rossz oldalát is.) Mindig nyíltnak és becsületesnek lenni (ez erőteljesen spórolja az energiádat, erődet, az operatív memóriád kapacitását, megvéd az idegi túlterhelések nagy mennyiségétől); Ma tedd meg azt, amit holnap tennél meg (a megelőző stratégia lehetővé teszi a reális időben való ténykedést külső túlterhelés és feszültség nélkül); „Tegeződni fogunk és nevünkön nevezzük egymást”. Emlékezzetek arra, hogy az ember számára a nevének elhangzása a legfontosabb és a legfőbb hangja az emberi beszédnek! Titoktartás (gyónási titok) – a beszélgetés köztünk marad, ajtón kívül nem használjuk fel.

A JÁM és NIJÁM elvei: JÁM – Egyetemes erkölcsi parancsolatok: AHIMSZA – ne árts, ne gyilkolj, ne erőszakoskodj! Ez feltételezi a minden létező iránti szeretetet, csak így lehet megtanulni, hogy ne árts sem tetteidben, sem szavakban, sem gondolatban. Arany szabály: „Ne tedd mással azt, amit önmagadnak sem kívánsz!” SZATJA – igazságosság. Ez feltételezi az igazságot és őszinteséget mind a gondolatokban, mind a szavakban és tettekben, a hazugságról, rágalomról, a kinevetésről és a megsértésről való lemondást. Feltételezi a beszéd és a gondolatok ellenőrzését, ilyen módon megszabadulunk a negatív verbális és mentális programozástól. ASZTÉJA - idegen tulajdon elsajátítása iránti törekvés hiánya. Ne lopj! Az elv feltételezi a visszaélés bármilyen formájáról való lemondást és az olyan dolgok birtoklását, amelyekre nincs valós igényünk. Ezt könnyű betartani, amikor felismered, hogy a prioritás a szellemieké és nem az anyagi értékeké. APARIGRAHA – ajándékok el nem fogadása és a szükségtelen dolgoktól való megszabadulás. Ne halmozz fel! , ne gyűjtögess – edzd az agyad, ne érez hiányt valamiben bizalom a világ és Isten iránt – minden szükséges megjön a kellő pillanatban. A kívánságok irányítása – megkívánni, felismerni az óhajt és elengedni azt, ha igazi, akkor megvalósul, ha hamis, akkor értelme van megfeledkezni róla. Az embert egy edényhez lehet hasonlítani, ha túltöltött, akkor egyetlen cseppet sem lehet hozzáadni, de ha üres és tiszta, fel lehet tölteni bármilyen tartalommal. Nem lehet új dologra szert tenni, ha nem szabadulsz meg a régitől. A belső vákuum létrehozása mindig megelőz minden folyamatot, nincs értelme félni tőle. BRAHMACSARIJA – a nemi hajlam feletti ellenőrzés, „önmegtartoztatás”, „erényesség”. Ez nem a házasság tiltása és a szociális funkciókról való lemondás, hanem a nemi energia gazdaságos kihasználásának követelménye, lemondás az erkölcstelenségről, és út a tudat fejlődéséhez. NIJÁMA – külső és belső lemondás önfegyelmen keresztül. SAUCSA – tisztaság – a test és lélek tisztasága, a test mosása, a lakóterület, ruházat tisztán tartása, a test belső üregeinek higiéniája. A negatív érzelmektől és gondolatoktól való megtisztulás, a beszéd, a kiejtés tisztasága, a gondolatok lényegének kifejezése és a nyelv normáinak betartása, a kimondottak erkölcsössége. Az ételek tisztasága és azok megszerzési és elfogadási módjainak tisztasága. SZANTOSA – megelégedettség – az állandó pozitív érzelmi színezet fenntartása. Ezen elv betartása lehetővé teszi, hogy kizárjuk az életünkből a megalapozatlan konfliktusok kialakulását. Ha Te nem tudod megváltoztatni a dolgok helyzetét, képes vagy megőrizni a harmóniát alázatosságot mutatva és a hozzáállásod megváltoztatásával a történtek iránt. TAPASZ – igyekezet és szigorúság. Szó szerinti fordítása – „lángolni, emésztő láng lenni”. Folyamatos törekvés a célok felé – önkorlátozáson, fegyelmen és saját hibáinkkal való

2

állandó harcon keresztül. Ez az elv méltó célt és folyamatos mozgást követel. Az élet folyamatos előrehaladás, a megállás a halállal egyenértékű. SZVADHIAJJA – önképzés, saját lelkünk megismerése. Az élet állandó törekvés magasabb célok felé. Ez a cél a különböző emberek számára különböző lehet, de a hozzávezető útnak okvetlenül a bölcsességet és a szeretetet kell tanítania. Ez a világnézet tudatosulása és aktív élet helyzet. ISVARA PRANIDHA – a magasabb ideálok iránti hűség, valamennyi cselekedetünket összefüggésbe kell hoznunk a harmónia, a szeretet és a bölcsesség elveivel. Az önnevelés folyamatában tanítómesterünkként maga az élet jelentkezik. (?) Házi feladat. A következő előadásig írjátok össze vallásotok erkölcsi-etikai elveit. Pl.: a kereszténység 10 parancsolata: 1. Szeresd Istent – Isten csak egy van, 2. Isten nevét hiába szádra ne vedd, 3. Ne csinálj magadnak faragott képet és ne borulj le előtte. 4. Ne ölj, 5. Ne lopj, 6. Tiszteld apádat, anyádat, 7. Ne törj házasságot, 8. Szeresd felebarátodat, 9. Ne kívánd embertársad házát, ne kívánd el embertársad feleségét, 10 Tartsd be a vasárnapot, Istened pihenő napját munka nélkül, imával. Az ohtini remeték imája: „Uram! Adj erőt, hogy lelki nyugalommal fogadjam az új napot! Add, hogy teljes egészében alávessem magam a Te szent akaratodnak a mai nap minden órájában! Nyisd meg akaratodat számomra és a körülöttem lévők számára! Ha bármilyen hírt is kapok a nap folyamán, taníts meg engem azt nyugodt lélekkel és szilárd meggyőződéssel fogadni, ami a Te szent akaratod. Irányítsd gondolataimat és érzéseimet, ne hagyd elfeledni, hogy minden, ami lent van az általad küldött! Taníts meg engem helyesen és okosan cselekedni mindenki nevében, a társaságban, a családomban, hogy senkit se hozzak zavarba, ne bántsak meg, de mindenkinek segítsek, vígasztaljam és örömmel töltsem el őket. Adj erőt, hogy elviseljem az elkövetkező nap túlterhelését és minden eseményét ennek a napnak. Irányítsd akaratomat Uram! Taníts meg imádkozni, Benned hinni, reménykedni, örülni, megbocsátani és szeretni. Ámen.” A Taj-Chiban alkalmazott 10 elv – A test természetes helyzete. 1. A fejet terhelés nélkül és élően tartjuk. Az „EGYENES” elv, a fejtető, a nyak, a gerincoszlop egy egyenes vonalban helyezkedik el. 2. A mellkas befelé, a hát egyenes. A feladat abból áll, hogy a szívünket megnyitjuk a szeretetnek, nem feszesen szeretve, a szeretet objektumához nem kötődve, semmit sem tenni csak szükségszerűségből, mindent a szeretetből kiindulva végezni. 3. A keresztcsont és a derék ellazított területe – a testnek ez a része irányítja az egész testet. Tanulunk harmonikusan élni, az óhajt és a szükségest egyeztetve tanulunk, a döntés kiválasztásánál a szív hangja, az öröm és a szeretet vezet. 4. Az ellazulás és a feszültség harmonikus viszonya. Nincs szükségünk határtalan erő befektetésére ahhoz, hogy az élet folyója mentén, a kívánt irányba haladjunk. – A folyó maga visz bennünket, hogyha mi a több elérésére törekszünk és a folyó folyását, a saját erőfeszítésünk, ………. használjuk. 5. Leengedett vállak és ellazított könyökök – csupán annyit vállalunk magunkra, amennyit képesek vagyunk örömmel és hálával vinni. 6. Figyelemmel helyettesítjük a fizikai erőt. Ha nem elegendő a fizikai erő, értelme van a szellemhez való fordulásnak – megérteni a lecke lényegét – figyelmet tanúsítani. A figyelem energiát bocsát ki, a határtalan erőfeszítés láncot képez. 7. A felső és alsó testrészeket harmonikus kapcsolatban tartjuk, egy tónusban, összhangban. Ez az elv a szellem és a fizikai cselekedetek összeegyeztettségét igényli.

3

8. A mozgás folyamatossága – az energia, a szeretet és az élet csak egyet nem fogadnak el – a megállást – ez egyenértékű a halállal. A megállított szeretet börtönné válik és az emberben negatív érzéseket szül, a megállított energia és élet fájdalommá és szenvedéssé válik. Ezt el lehet kerülni, ha emlékszünk arra, hogy a szeretet soha sem tűnik el, csak az irányát változtatja meg. 9. A belső és a külső harmonikus kapcsolatban van. Meg kell tanulni a szellemi irányítást, olyan elvek szerint élni, hogy a szellem az irányító, a test a végrehajtó, minden probléma, amit a külső környezetben fedezünk fel, valójában a mi belső szellemi terünkben található. A belső szellemi elvek harmonizálása a külső problémák normalizálásához vezet. 10. Állandóan mozgásban lenni és megőrizni az állandó nyugalmat. Ilyenkor a mozgás lassúvá válik és javul: a nem cselekvés elve. Az extraszensz erkölcs. - Saját utadat magad választottad. Ne erőltesd rá másokra, hogy azt lemásolják és magukat ismételjék. Különben csalódtok és a be nem avatottak kezébe szörnyű fegyvert adtok. - A magasabb erőket képviselő! Te tudod, hogy milyen tehetetlen és törékeny az előtted lévő természet, az élő fű és a be nem avatott ember! - Csak az irányukba mutató hatalmas szeretet és a következmények ismerete adnak neked jogot a pszichoenergetikai beavatkozásra, gyógyításra, kísérletre. A világban nincs magasabb igazság, mint az ember szellemének és testének biztonsága az élet számára, s a hétköznapi létben ez ugyanis maga a világ. - Titeket másoktól csak a jóság és a végtelen türelem különböztet meg. - A világban nincs fekete és fehér. A világ sokszínű és sokhangú. Ne kötödj a különálló hanghoz, különben nem hallod meg a teljes Zenét! - Az extraszensznek joga van a lelki-szellemi önvédelemre, a közösség, a személyiség védelmére a lényétől idegen, idegen erők részéről történő energo-információs programozás ellen. - A társak között, akik a szellemiség útjára léptek nincs egyetlen egy fölösleges sem, vagyis közülünk senkinek sincs hatalmában, ha rálépett az útra, hogy letérjen róla. - Nem rombolva alkoss! Mindenki másnál jobban tudsz – érezz másoknál többet. Finomodj az energiákban, finomodj a felfogásban. - Mindig emlékezz: alkoss és ne birtokolj, dolgozz és ne a nyereséget keresd, érd el a célod és ne légy büszke. Ha eljutottál a saját éned megértéséhez, van erőd – sugározz és ajándékozd azt mindenhová. Mindig emlékezz arra, hogy Te az erődet belső szellemi munkával, igazságos élettel érted el. - Szeress mindenkit, ne bántsd meg a betegeket sem szóval, sem tettel, sem gondolattal, ne dicsekedj az erőddel, ne fizess rosszal a rosszért, ne árts az ellenségednek., róluk jó szóval nyilatkozz, és ne tégy különbséget magad és köztük. Az eskű. Én, aki a Föld bolygó embere, az előttem és mögöttem fekvő tudás óceánjának közvetítője vagyok, a szellemiség útjára lépek és becsülettel végigjárom azt. Mindig és mindenütt együttműködök a világgal és megvédem az emberi civilizációt a földön és a kozmoszban, segítem az ember szellemi és erkölcsi megújulását. A magasabb szellemi áramlat és annak energetikai megjelenése felé való törekvésben felismerem a felelősségemet az általam alkalmazott pszichikai energiáért és információs tevékenységért. Szemtől szembe állok a Harmónia és a Kozmikus Értelem örökkévalóságával. Bennem nincs semmi , amit eltitkolhatók előlük romboló célzattal. ESKÜSZÖM:

4

-

soha nem sértem meg a Nagy Harmóniát, nem végzek a bolygónak és a rajta lévő valamennyi élőnek ártó kísérleteket, nem tartom rabságban a szellemi és fizikailag más formáit az értelemnek és más embereknek, mindenfajta segítséget nyújtok a szenvedőknek és a bennem szűkölködőknek, mindig méltó leszek ahhoz az ajándékhoz, melyet a magasabb akaratú bíróság adott meg nekem, békében élek önmagammal és a környezetemmel, végtelenül ismerkedve a hatalmas IGAZSÁG-gal – a Kozmikus Értelemmel.

A multimilliomosok képlete. Ezt az imát használta minden nap reggel és este 25 éven keresztül, és átadta sok embernek, hogy azok is szabadon és örömmel tudjanak élni. „Megértettem, hol található minden gazdagság örök forrása, amely soha nem apad el. Minden utamon engem az Isteni erő vezérel és én minden új ötletet elfogadok. A végtelen intellektus állandóan megnyitja előttem a hozzám közelállók szolgálásának legjobb módszereit. Irányít engem és olyan termékek előállítására irányít, amelyek az emberiség számára áldást és támogatást jelentenek. Vonzom a szellemi, odaadó, hívő, tehetséges férfiakat és nőket, akik hasznot képesek hajtani a világ dolgaiban, a felvirágzásban és üzletünk haladásában. Hatalmas mágnes vagyok és magamhoz vonzom a mesés gazdagságot azáltal, hogy ellátom az embereket termékekkel és magasabb minőségű szolgáltatások rendszerével. Állandóan a magasabb intellektusra és a gazdagság igazi lényegére vagyok hangolva, ezek irányítják minden tervemet és célomat. És minden eredményem azon az igazságon alapszanak, hogy az Isten vezet és irányít engem mindenegyes vállalkozásomban. Én állandóan, mind belsőleg, mind külsőleg nyugalmi állapotban vagyok. Hatalmas sikereim vannak. Én egységes egészben vagyok az Istennel, de az Isten mindig sikeresebb. Nekem is sikeresnek kell lennem. Én most is sikeres vagyok. Gyorsan felfogom az üzletem mindenegyes részének a lényegét. Szeretetet és jóindulatot sugárzok ki a körülöttem lévőkre és a beosztottakra. Megtöltöm az értelmemet és a szívemet az Isteni szeretettel, erővel, energiával. Mindenki, aki kapcsolatban van velem, az én növekedésem, jólétem, felvirágzásom láncszemét képezi. Mindent Isten dicsőségére teszek.” BEAVATÁS. A kettős jellemzők 12 sora. A kezdetben ellenőrzik a 12 ellentmondás ismeretét, amelyek irányítását meg kell tanulnod. A normál életben az emberek között Te különböző csábításoknak vagy kitéve. Azok az emberek, akik a testük rabjai, megpróbálkoznak hatni Rád. De ha Te képes vagy elsajátítani ezeket a tulajdonságokat és alkalmazni a világra, Te átmehetsz az élet vizsgáján. 1. Hallgatás – beszélgetés. 2. Fogékonyság – a ráhatásokkal szembeni ellenállás. 3. Engedelmesség – irányítás. 4. Szerénység – önbizalom. 5. Villámgyors sebesség – óvatosság. 6. Mindent elfogadási képesség – megkülönböztetési képesség. 7. Harc – nyugalom. 8. Körültekintés – bátorság. 9. Semmivel sem rendelkezni – mindent birtokolni 10. Kötöttségek hiánya – Hűség – odaadás. 11. A halál megvetése – az élet tisztelete. 12. Közömbösség – szeretet.

5

Ezen ellentmondások elsajátítása azt jelenti, hogy Te alkalmazod azokat a szükséges időben és szükséges helyen: ekkor azok isteniek. Amennyiben ezt a tulajdonságokat ott alkalmazzák, ahol ez nem szükséges és akkor, amikor ez nem szükséges, ezek gonosszá válnak. Az Isten csak jót, csodálatosat, igazat alkot, a kedvezőtlen tulajdonságok és erők, csak ezek helytelen alkalmazását jelentik. Az önbizalom – az Istenben való bízást jelenti. Ne a személyiséget szeresd, de az istenit a személyiség belsejében. Viseld el a földit és kerüld a démonit. Szeresd mindenkiben az Istent, akkor nem fogsz kötődni senkihez. Ez a kötődés hiány nem kell, hogy közömbösséggé váljon. Hűnek kell lenned az emberekhez való viszonyban, akikben megismerted az Istent. Bennük vagy odaadó Istennek. Mivel a személyiséget úgy szereted, mint Isten eszközét. De a szeretet a tanítód és a munkatársaid irányában soha se kell, hogy személyi kultusszá és a személyiség dicsőítésévé váljon. A szívedben mindig meg kell őrződjön az emberi méltóság. A legnehezebb próba - a szeretet próbája. Ennek ellentéte – a részvétlenség, közömbösség. Ez utóbbi páros elválaszthatatlan egységet alkot egyenesen itt, a földön. Amikor az egyik felét mutatod ki, a másik fele automatikusan megjelenik. Tanulnod kell mindenkit és mindent szeretni megkülönböztetés nélkül, és ugyanúgy, ahogy az Isten szeret mindannyiunkat és mindent! Ahogy a nap a sugarait mindenkire szórja, neked is szeretned kell a csodálatosat és a rútat, az igazat és a hazugot, a jót és a rosszat, megkülönböztetés és elfogultság nélkül. Ez a szeretet felsőbb fajtája, az isteni szeretet, szenvedély nélküli és személytelen! Így szeretve, Te mindenre úgy tekintesz, hogy a teljes egész érdekéből indulsz ki. Az ember számára jobb elviselni egy anyagi csődöt, sőt fizikailag meghalni, mint a lelkét elveszíteni. És minden egyes esetben törekedned kell a lélek megmentésére. Ahogy az Isten nem avatkozik bele az emberi dolgokba, úgy neked is meg kell adnod az akarat szabadságát mindenkinek, nem kényszerítve őket semmire. Nem szabad elmulasztani a segítségnyújtást valakinek azért, mert nem szimpatikus abban az esetben, ha Te földi eszközökkel meg tudod menteni. Csak akkor tudod Isten hangját olyan világosan megkülönböztetni, hogy még a legnehezebb helyzetekben is megérzed, mit kell tenned és mit nem kell. És akkor nem fogsz hibázni, mert önmagad is szeretettel leszel. A Világegyetem felépítése és az ember helye benne. Az Igazság 7 elve. Három beavatott tanítása az Ősi Egyiptom és Görögország hermetikus filozófiájáról. Az aki ismeri azokat (megértéssel), az mágikus kulccsal rendelkezik, amelynek az érintésére a szentély minden ajtaja kitárul. 1. A MENTALITÁS elve – „MINDEN a GONDOLAT”. „a Világegyetem gondolati képet alkot – a hologramot. Minden külső megjelenésben mindig jelen kell lennie a lényeges realitásnak (lényeg). MINDEN a SZELLEM, „Mindent, ami végtelenül élő és értelmes, a beavatottak szellemnek nevezik.” 2. A MEGFELELŐSSÉG elve (analógia) – „Amint fent, úgy lent, ahogy lent, úgy fent.”. 3. A REZGÉS elve – Semmi sincs nyugalmi állapotban – minden mozog, rezeg.” Minden gondolat, érzelem vagy lelki állapot rezgés típussal és megfelelő ütemmel rendelkezik. 4. A POLARÍTÁS elve – „Minden kettős, mindennek vannak sarkai. Mindennek van saját ellenpólusa (ellentéte). Az ellentétek azonosak természetüket tekintve, de különböző fokozatúak. A végletek összefutnak. Az igazságot nem más, mint a féligazság követi, minden paradoxon alkalmazható. Mint a fizikai területen végbemenő jelenségeknél – itt is 2 pólus létezik – pozitív és negatív. 5. A RITMUS elve - „Minden folyik, be- és kifolyik, mindennek van dagálya és apálya, minden felemelkedik és leesik. A ritmusok kompenzálódnak.” A ritmus két pólus között jelenik meg, de nem okvetlenül hullámzik a két szélső pontig. De a lengés a kezdőponttól mindig az egyik irány felé indul ki, azután a másik irányba. A Mester eléri az Egyensúly

6

és a Lelki nyugalom állapotát, saját akaratának felhasználásával. – A semlegesítés törvénye. A fájdalomra és a megelégedettségre való képesség minden típusban ki van egyensúlyozva. 6. Az OK és OKOZAT elve. „Minden elvnek van saját következménye, és minden következménynek van saját oka. Minden a törvényeknek megfelelően történik. Az eset nem más, mint annak a törvénynek a neve, amelyik nincs feltárva. Az okiságnak sok területe van, de semmi sem csúszik ki a törvények alól. Minél távolabb történik a teremtés a központtól, annál kötöttebb és minél közelebb, annál szabadabb. 7. A NEMISÉG elve – „A nemiség. mindenben megvan, minden rendelkezik saját hím és nőnemmel. A nem minden síkon megmutatkozik. A nem funkciója kizárólag a teremtés, a szaporítás, a nemzés. Az elemi részecskéknek nemük van – pozitív és negatív. A lelkeket át lehet alakítani (transzmutálni), ugyanúgy, mint a fémeket és elemeket egyik állapotból a másikba, egyik fokozatból a másikba, a feltételtől a feltételhez, a pólustól a pólusig, a rezgéstől a rezgésig. Az igazi hermetikus átalakítás az értelem művészete. „A fél-bölcsek felismerve a Világegyetem viszonylagos irrealitását, azt képzelik, hogy figyelmen kívül hagyhatják a törvényeit – az ilyenek öntelt és hiú ostobák és részekre törnek a sziklákon a saját ostobaságuk oka miatt. Az igazi bölcsek megismerve a Világegyetem természetét, felhasználják a Törvényt a törvény ellen, a magasabbat az alacsonyabb ellen. És a művészet segítségével az alkimisták átalakítják a nemkívánatost értékessé. A szakértelem a felső erők alsó erők ellen való felhasználásában mutatkozik meg és az alacsonyabb szintek rezgésének magasabb szintekre való kilépésében. „Minden mindenben. Abban az időben, amikor minden mindenben létezik, akkor helyes az, hogy Minden Mindenben létezik”. Az Isten minden emberben, de az ember még nem egészen Isten. A megfelelősség síkja. A Világegyetemet a jelenségek 3 nagy osztályára lehet felosztani, amelyeket a HÁROM Nagy síknak neveznek, és amelyeket úgy lehet vizsgálni, mint az élet megjelenésének 3 szintjét. Nagy FIZIKAI sík Matéria, anyag

Nagy (lelki) MENTÁLIS sík Energia, lélek

Nagy SZELLEMI sík Információ, szellem-gondolat, hologram

„A tudás birtoklása, ha azt nem kíséri a cselekvésben való alkalmazás és megnyilvánulás, a nemesfémek gyűjtéséhez hasonlóan – haszontalan és szükségtelen foglalatosság. A tudás, mint az egészség – felhasználásra rendeltetett. A haszon törvényei általánosak. És az, aki megszegi azokat – szenved a természeti törvényekkel szembeni saját konfliktusa miatt”. Az extremális pszichológia metodológiája A vizsgálatoknak, ugyanúgy, mint az oktatásnak és kialakításnak a tudományos megismerés és alkotás metodológiai alapjaira kell épülniük. Ellenkező esetben a valós, megismételhető és megbízható eredmény elérhetetlen. A véletlen módszertani egyezősség, vagy művészeti szinten intuitív eredmény elérése nem lehet stabil és a kísérleti vizsgálatok kritikus, sőt a paradoxiális feltételei mellett megismételhetetlenné válik. A megismerés helyes logikája megköveteli a metodológiai elvek egész sorának betartását Ezek az elvek hierarchikus rendszerbe rendeződnek: 1. A FILOZÓFIAI METODOLÓGIA ELVEI. Materiális monizmus, dialektikusság, determinizmus, a tudás viszonylagossága, a gyakorlat aBSolút jellege és elsődlegessége, a megismerés érzékenysége és racionalitása, stb.

7

A filozófiai metodológia a megismerés elveinek maximális általánosítása, kapcsolatban van a társadalmi tudás fejlődési szintjével, ami másodlagos a történelmi gyakorlathoz viszonyítva és nem racionális annak konceptuális dinamikájához viszonyítva, relatív független a civilizáció fejlődésének helyi-történelmi fluktuációjától, de meghatározzák, ennek elvi szakaszai és tendenciája. 2. AZ ÖSSZES TUDOMÁNYRA VONATKOZÓ METODOLÓGIA ELVEI Az összes tudományra vonatkozó metodológiát konkrétan a történelem és a tudomány rendszerállapotának szintje határozza meg, mint teljes rendszert az emberi pszichika konceptuális szférája fejlődésének az adott konkrét-történelmi szakaszában. A tudomány modern rendszerállapota, összehasonlítva az Újjászületés korszaka periódusának állapotával, melyet viharos információ növekedés és az ismeretek rendszertechnikai és szinergetikai alapon történő minden rendszerének átalakulása jellemez. Elfogadott az, hogy úgy tartják, hogy a modern összes tudományra érvényes metodológia elveinek legteljesebb kifejezése a modern rendszerbeli megközelítés, amely a rendszer alapelméletét fejleszti. A rendszerbeli elemzés alapja a RENDSZER fogalma, amely alatt figyelembe veszik a „bármilyen természetű objektumot”(vagy a bármilyen, ezen belül különböző természetű objektumok összességét), amelyek rendszerbeli tulajdonsággal (tulajdonságokkal) rendelkeznek, vagyis olyan tulajdonsággal, amivel a rendszer egyetlen részecskéje sem rendelkezik bármilyen osztási módszer esetében és nem vihető ki a részecskék tulajdonságaiból (Druzsinyin V.V., D.Sz. Irodák, 1985.) A rendszerbeli elemzés alapvető fogalmai: elemek, alrendszer, rendszer, rendszer feletti, közeg, a rendszer állapota. A modern rendszerbeli elemzés a meta, - makró – rendszerbeli, mikró rendszer jelenségek vizsgálatának megközelítésekor a dinamikus, funkcionális, szerkezeti, genetikai, logikai, történelmi és információs megközelítésben foglaltatik. A feltüntetett megközelítések bármelyik követelménye be nem tartása a konceptuális jelleg hibáihoz vezet, ugyanúgy, mint a filozófiai metodológia elveinek be nem tartásakor világnézeti hibák lépnek fel. 3. KONKRTÉT-TUDOMÁNYOS METODOLÓGIA Az adott esetben az általános, genetikai és a differenciális pszichológia metodológiája. A materialista monizmus, a determinizmus, a tükröződés, a tudás és cselekvés, a fejlődés, az elmélet és gyakorlat egysége. Az adott elvek be nem tartása a pszichológiai jelenségek és tulajdonságok vizsgálatánál konkrét elméleti hibákhoz vezet a pszichológia területén. 4. METÓDIKAI SZINT magában foglalja a gyűjtések, feldolgozások, elemzések és a kapott adatok, módszerek és a pszichológiai folyamatok irányítása (korrekció, programozás, szabályozás, stb.) interpretációjának alszintjeit. A metodika követelményeinek megszegése a vizsgálatok érvénytelenségéhez, a következtetések egyenetlenségéhez és a pszichológiai irányítás hibáihoz vezet. 5. AZ ALKALMAZOTT MÉRTÉKEGYSÉGEK SZINTJE A mérések pszichológiai egységének rendszere indikátorokból, indexekből, mutatókból, csoportos (integrált, alrendszerbeli) mutatókból áll. Ezek feldolgozása, szabványosítása és vizsgálata kapcsolatban van a pszichológia elméletének, a fogalmának és nyelvezetének kidolgozásával (terminológia). A mérték egység területe szabványainak megsértése a vizsgálatokat aBSúrddá változtatja és jogi következményeket von maga után, miután hamisításhoz vezet.

8

KRONOBIOLÓGIAI PSZICHOGENETIKA A kronobiológia tanulmányozásának célja – az ember fenoménnak megérteni önmagát, az embereket és a világot. A feladat az, hogy tudást adjunk nektek, de nem olyat, amelyet beírtok a füzetetekbe és a polcra helyezitek, hanem olyat, amelyik életetek saját tapasztalataivá, realitásává válik. Csak az ilyen tudás teszi az embert győztessé, a könyvbeli ismeretek ártalmasak és lassítják az ember szellemi előrehaladását. „Nincs értelme engem tanítani, hiszen én úgyis mindent tudok, de a magam módján cselekszem” – fontos megérezni, hogy a tudás alkalmazása titeket jobbá, jobb lelkűvé, boldogabbá tesz. A tanulmányozás módszere a célnak megfelelően van megválasztva. Az előadásokon Ti nem kaptok kész válaszokat, hanem sok kérdést kaptok, melyekre a választ mi együtt fogjuk keresni. A kezdetben Ti együttesen fogjátok nekem megmagyarázni valamennyi új meghatározást (terminust), azután én Nektek, majd mi együttesen megtaláljuk a mindannyiunk számára igazi megoldást. A megismerés módszere – együttműködés és a gyakorlatban való alkalmazás. Kötelező a házi feladat azon adatok felhasználására, amelyek Nektek a reális életet adják. (Házi feladat: Megtudni és felírni a Titeket érdeklő emberek születési adatait -–3-5 fő, gyerekek, szülők, partnerek, barátok, ellenségek, főnökök és kollegák. Felírni a kirívó jellemzőit, és mindenkire vonatkozóan rövid jellemzést készíteni (példát hozni, gyakorolni az előadóteremben). Összeállítani a Titeket érdeklő kérdések listáját: Ez az ember hogyan járt volna el az adott helyzetben? Mit lehet tőle várni? Az erős és gyenge oldalai. …. Az érintkezés nyelve. Természetesen a magyar, szívesen beszélek Veletek oroszul, ukránul, angolul és a test nyelvén, amennyire tudok. De itt fontos a közös nyelv megtalálása és megérteni azt, hogy a magyar nyelvben, ugyanúgy, ahogy az oroszban , vagy bármilyen más nyelven léteznek terminológiai eltérések, mintegy ellentmondva egymásnak. A piramis elve: Az emberiség a megismerés 4 útját gondolta ki:  A tudomány – fontos a bizonyítás és a megismételhetőség,  A vallás – hit és engedelmesség,  Filozófia – integráció, általános és általánosítás,  Mágia, misztérium – személyes belső önellemző tapasztalat. Az igazság ezen nyelvek bármelyikén kifejeződhet. Mi a nehéz helyzetekben a háziasszony, vagy a gyermek nyelvét választjuk. Ez segít egyesíteni mind a 4 nyelvet és ha ezt helyesen tesszük, akkor a világ teljessé válik és kellemessé, mint a vasárnapi családi ebéd, barátságos szerető boldog családi körben. Mindenek előtt megvizsgáljuk a világ hármas egységét és az embert mind ezeken a nyelveken kifejezve. Hogyan rajzolja le a gyermek a világot? – NAP, EMBER, FÖLD. Figyeljetek fel pontosan erre a sorrendre, vagyis pontosan tudja, hogy mi a legelső az életben, amiről mi Veletek néha elfeledkezünk. Mit mond a vallás a világról? Isten az Atya, Isten a Szent Lélek, Isten a Fiú. Tudomány a világról? Anyag, Energia (mező), Hologram. A világot leíró filozófia – 6 alapvető filozófiai kategóriát, vagy sajátosságot említ: TÉR, IDŐ, SZERKEZET, ENERGIA, MOZGÁS, TÜKRÖZŐDÉS. Mi a legfontosabb egy háziasszony számára a világban? A család? Miből is tevődik össze a család? Apa, Anya, Gyerek (Férfi, nő, gyermek). A misztérium a világot három síkből összetevődőnek tartja? Mentális, Asztrális és Vitális. A test nyelvén az ember a Fejből, a Törzsből és a végtagokból áll. De ez mind milyen kapcsolatban áll a kronobiológiával? A legközvetlenebb, hogy ez az embert és a világot szintén 3 dologból kiindulva vizsgálja: - a fizikai ritmus – férfi, 23 nap; (temperamentum, az idegrendszer ereje);

9

- érzelmi ritmus – női, 28 nap, (érzelem és érzések, adaptáció és integráció); - intellektuális, 33 napos, (intuíció és logika, teljesség és felosztottság). Most pedig minden leírtból és elhangzottból levonjuk a következtetéseket: mit is tanultunk belőlük? A világban mindennek meg van a saját helye és meghatározott helyzete, minden csodálatos és isteni, amikor is a dolgok az Isten által meghatározott helyeken találhatók a problémák, a boldogtalanság és a betegség akkor kezdődnek, amikor a dolog meghatározása nem találja meg a saját igazi helyét, ez vonatkozik a dolgokra, emberekre és energiára is. Az egyszerű analógia szerinti hármas felosztás, amiben mindent megvizsgálhatunk mindenben, ami a világban létezik.

Szuperfinom világ, szellemi, intellektuális, mentális NAP, Égbolt Isten, Atya Szellem Hologram Tükröződés Apa, Férfi Mentális Fej Fent Intellektuális intuició és logika Múlt, öregség, bölcsesség, Kezdet Szellem, ötlet, gondolat, intellektus A materia hollografikus szintje, a tükröződés szintje Szociális szféra Tudatfeletti Szülő, kell, szükséges Fedél, mennyezet Mag(középpont) Mag(vetemény) Korona

Finom világ, lelki, érzéki, érzelmi EMBER Isten, Szent lélek Lélek Energia (Mező) Energia, Mozgás Anya, Nő Asztrális Törzs Középen Érzelmi érzelem és érzés

Fizikai világ, testi, anyagi, vitális, materiális FÖLD Isten Fiú Test Anyag Tér, Idő, szerkezet Gyermek Vitális Végtagok Alól Fizikai temperamentum

Jelen idő, Fiatalság, Jövő, Gyermekkor, Tanulás, Cselekvés, Közép Vég Lélek, érzés, érzelem Test, cselekvés, akarat A materia mezőformái, az energia szintjei Biológiai szféra Tudat Felnőtt, képes vagyok, tudom

A materia fizikai formái, szerkezeti szint Fizikai szféra Tudat alatti Gyermek, akarom, kívánom

Falak Sejt anyag Virág Fatörzs

Alap, padló Burok Termés Gyökerek

A kronobiológia pszichogenetika történelme és felfedezésének logikája A felfedezések leggyakrabban a következő logikai lépéseken keresztül történnek: gyakorlati igény, melyek a társadalomban merülnek fel, az érdekelt személyiség figyelme a felmerült probléma vagy igény iránt, hipotézisek születése, a probléma iránti kitartó figyelem kialakulása, statisztikai elemzés, a módszer belső ellent nem mondásának logikai értelmezése, a gyakorlati alkalmazás és az ellenőrzés más módszerek segítségével, a megismerés más módszereinek közvetett megismerése. Hogyan alakult ki ez az irányzat a pszichológiában és miről szól? A szerző, Zsazskov Artúr Vlagyimirovics mondja el: A leningrádi egyetemen az akkor ritkaság számba menő irányvonalakra vonatkozó képzés megszerzése után a „mérnöki pszichológia és ergonómia” területén és a tudományos munkák alapjai területén szerzett 10

tapasztalatok alapján, a „bionika” és a biológiai információk problémái alapján, az „Automatika és elektromos mérések a Tudományos Akadémia szibériai részlege” keretében, 1969. év végén, a hazai ipar színvonaláról való nem kellő tájékozottság, amely nemcsak pszichológiai, de részben a külsőbb és durvább antropometrikus jellemzőket sem vette figyelembe , feltételeztem, hogy az ilyen összetett dolog, mint a korszerű hajók tervezése és megépítése nem történhet meg komoly pszichológiai munkák és tudományos kollektívák munkája nélkül – és ezzel elkövettem a következő hibát – átköltöztem Nyikolájevba, amely akkor zárt város volt, miután a Szövetségben lévő hajógyártás középpontja volt. Ez automatikusan elszakított engem a modern pszichológiai munkák bölcsőjétől és az akadémiai munkáktól. Annál is inkább, hogy az élet Dél-Nyikolájevben, a novoszibírszki élet után, megtetszett és nem vágytam Puskinba, a diákkoromból megszokott ködös Leningrádból, vagy a sietős Moszkvába utazni. A pszichológiai tudomány perifériáján dolgozni nem volt lehetőség és így el kellett sajátítani a szociológiát, azután a pedagógiai munkát, amire engem nem készítettek fel és még a lelkem sem kívánta. De mindennek van pozitív oldala, a pedagógiai és pszichológiai tanszéken tanítani a különböző pszichológiai tantárgyakat hallgató diákoknak (a diákok különbözőek voltak: filológusok, zenetanárok, testnevelés és sport, matematika, történelem területről), szükségessé tette megismerni a különböző területek publikációit, viszont lehetővé tette szociálispszichológiai kísérletek végzését a vállalatoknál és ebből fenntartani egy pszichológiai laboratóriumot. És milyen kísérleteket kellett akkor elvégezni! A hipotézis a termelékenység 3 dinamikáját hozta előtérbe: - a fizikait, - érzelmit, - intellektuálist. Ez fontos volt a magasan kvalifikált sportolók leendő edzői számára. A testnevelési szakon sok győztes, rekordtartó, a Szovjetunió, világbajnok, olimpikonok, mint pl. az evező Ivanov, a lovagló Poganovszkij, a Krasznosapka és a Tolmacsova akrobaták, stb. Ezzel is kezdődött el. Kiderült, hogy létezik a ritmusok korrelációja a házastársak, szülők és gyermekek, barátok, sportcsapatok tagjai, munkakollektívák tagjai között – de ami a legérdekesebb – pontosan megfigyelhető volt a ritmikusság a sport és a hívatásosan űzött szakágak kiválasztásánál. A szigorú bioritmusok problémája szórakoztató volt, különösen az öröklődés, összeillés, a képességi adottságokkal való kapcsolat, foglalkozásbeli prognózisra való utalásokkal kapcsolatosan. Wiener N. elképzelései az agyhullámok önszerveződéséről, Ananyev B. iskolájának munkája, különösen Akinsikova G., Palej I., Tyih N. munkái az antropológia, pszichogenetika, a személyiség pszichológiája területén, termékenyítette meg a szigorú bioritmusok elméletét és ez elkezdett Nyikolájevban kísérleti módon kifejlődni a leningrádi pszichológiai és a novoszibIERki bioinformációs iskolák alapján. A hatalmas kísérleti anyag 1981. végére alakot öltött egy teljesen új tudományos irányban: A KRONOBIOLÓGIAI PSZICHOGENETIKÁBAN” és alkalmazott expressz-módszer – a pszichogenetikai markerok és dinamikák kiszámításában. Az, hogy ennek a tudománynak az egyetlen képviselője az 1980-1981-es években egyedül „én” voltam, a környező kollegák, jobb esetben is kételkedtek, de ez engem egyáltalán nem lohasztott le, miután nonkomfortista voltam és csak a tényeket, nem a véleményeket vettem figyelembe. Miután meggyőződtem abban, hogy a kapott következtetések és törvényszerűségek valósak, elhatároztam, hogy találmányi igényt nyújtok be. A Szabványügyi Intézettől a válasz az akkori idők szellemében szólt: „A probléma a pszichológia területére vonatkozik, amely társadalomtudomány. A társadalomtudományok területén felfedezés nem lehetséges. Az igénybejelentés az elöregedett szabályok szerint

11

készült. Amennyiben segítségre van szüksége, hívja fel a következő számot: ….. Miután úgy döntöttem, hogy „társszerzőkre” nincs szükségem, a jelenség az elismerésig még elfekhet – abba hagytam a probléma kidolgozását, miután a laboratóriumba más munkákból is volt elegendő. Az expressz-diagnosztika eszköztárát el kezdtük aktívan alkalmazni, ezen belül a bíróságipszichológiai kísérletekben is. Megállapítást nyert, hogy a megállapított kronobiológiai törvényszerűségnek megfelelően az ember konkrét természeti adottságokkal születik. Ennek alapján az ember képes kialakítani bármilyen viselkedési formát és tevékenységet, de amint extremális körülmények (félelem, fájdalom, időhiány) közzé kerül ez a stílus „elszáll” és felszínre kerülnek a genotípusból eredő viselkedési formák. 1992-ig, a módszer csak a közvetlen közeli, ismert emberek, kollegák és külön rendelések körét szolgálta. 1992-ben a szabadalmi kérvényt eljuttattam a „Szibériai Intellektuális Bankba”, ahonnan megkaptam az intellektuális tulajdont igazoló okiratot. 1989. évben a témakör munkáihoz csatlakozott Szmirnova T.I., aki a továbbiakban a szempontok egész sorát dolgozta ki, amelyek a betegségekre való genetikai hajlamokkal kapcsolatosak, kiegészítette az ember általános tipológiáját és azok funkcionális állapotának dinamikáját. Az utóbbi 7 évben aktívan alkalmazzuk a paciensek, csoportok, a hatékony céltevékenységek elemzésének és a különböző helyzetek diagnosztikájánál. Gyakran előjönnek ritkaság számba menő esetek , amikor a módszer szerinti távoli diagnosztikák elvégzésekor lehetővé teszik számunkra megfogalmazni a páciens problémáját kikérdezése nélkül és az ő patológiája fejlődésének prognozísára vonatkozó kérdésünkre válaszként azt halljuk: Nem, nem nyugtalanít, már kivágták. Ezt azért mondjuk, mert igazolja prognózisunk magas szintű megbízhatóságát és a hibalehetőség valószínűsége nem magasabb 2 %-nál. A történelemről áttérünk a gyakorlati anyag ismertetésére. GYAKORLATI ÉRTELEMBEN A MÓDSZER LEHETŐVÉ TESZI: 1. A gyermek születésének pillanatától, ismerve születésének dátumát (év, hó, nap), meg lehet határozni adottságainak szintjét és irányvonalát, a természetes képességek fejlődésének produktív módszerét, a genetikai hiányosságok kompenzálását és ki lehet választani a sokkal jobban elfogadható, hatékony, a veleszületett tulajdonságoknak nem ellentmondó viselkedési forma és tevékenység útjainak kialakítását. Ennek az alkalmazása következés képen a pedagógiát pszichológiailag megalapozottá, konkrét-egyénivé teszi , lehetővé teszi, hogy helyesen határozzuk meg az oktatás és nevelés stratégiáját és a taktikáját, elkerülni a kritikus periódusokat, tudatosan meghatározni az átneveléssel kapcsolatos komplikációkat. 2. Idejében meghatározni az egészség, a szervezet teljes egységének gyenge pontjait, a gyógyászatot megelőzővé tenni. 3. A tehetség és a képességek korai diagnosztikája lehetővé teszi helyesen meghatározni a foglalkozás és tevékenység irányában is a tájékozódást. Ez maximális megelégedettségét adja a személyiségnek, megnöveli a szociális hatékonyságot. Eltűnik a „saját” foglakozás keresésének problémája, ami jelentősen csökkenti az időt, eszközt és erőt. 4. A megbízható, hosszú ideig tartó, egyformán megközelíthető partnerek, stabil, harmonikus, családi kapcsolatok problémái megoldódnak. Kikerülhetők a „korábban prognosztizált” elválások, a már kialakult csoport legjobb stabilizálási és megoldási módjainak útjai.

12

5. A munka pszichológiájában helyesen adagolódik a leterhelés, meghatározásra kerül a feszültség levételének, a kifáradás megelőzésének a módja, kidolgozásra kerül a stressz állapotból való kivitel egyéni metodikája. 6. Az ipari pszichológiában és az irányítás pszichológiájában megoldásra kerülnek az irányítási stílus és a konfliktusok konstruktív megoldásának összeférhetőségi problémái. 7. A hadi ügyekben, a menedzsmentben, sportban, a partner és az ellenfél gyenge és erős oldalának ismerete alapján alakulnak ki a hatékony cselekvési stílusok. 8. A „Jevgenyik”-ben, (az ember jobbá tételének tudományában) – lehetővé válik időben megtervezni a leendő gyerekeket, csoportokat, nemzedékeket. Ugyancsak differenciáltan meghatározható sok más kérdés is. Reméljük, hogy a kronobiológiai pszichogenetika ismerete gyakorlatilag hasznossá válik, nem csak a pszichológus, pedagógiai, szociológus, jogászi, extraszensz, népgyógyászok, család ellátási szakértők, foglakozásbeli irányítottság meghatározó, megelőző gyógyászati, történészek, menedzsment, vezető, sportoló, hadászati szakemberek, hanem a legszélesebb érdeklődésű körű szakemberek számára is. Egyébként a felvetett probléma szélesebb körű mint a keskeny alkalmazási szempont, ami a társadalmi, természet-tudományi és szociális oldalát érinti az életnek. Felmerül a kronogenetikai, a kronális evolució, az egyéni fejlődés kronodinamikájának és a szocium tevékenységének a kérdése teljes egészében. Bizonyos eredményeket már kaptunk, de ennek a teljes problémának a megoldása csak a jól szervezett, a fejlődésben érdekelt társadalmaknak állami és nemzetközi szinteken való, különböző tudományok területén tevékenykedő tudósok közös munkájának hatalmában áll. Kifejezzük reményünket, hogy ennek a tanfolyamnak a tanulmányozása figyelmet vonz a problémára és előfeltétele lesz a megoldásának.” (A.V. Zsazskov). A Világegyetem felépítése és az ember helye benne. A MATERIA FELÉPÍTÉSE, FINOM TEREK. A TERMÉSZETES ANTROPOGÉN JELENSÉGEK KRONÁL-METRIKUS ALAPJAI. Az ősi természetfilozófiai és a modern elképzelések a materia kronál-metrikus jellemzőiről kulcsot adnak a természet jelenségeinek megértéséhez és gyakorlati felhasználásához; melyek az ezoterikában megjelenő mágia, boszorkányság, kronobiológia, pszichoenergetika, kozmobiológia, kozmoökológia, antropopszihonetika, stb.–ben jelennek meg, és rendkívül fontosak a civilizáció perspektívikus irányzataiban. Megvizsgáljuk a materia struktúrája kialakulása alapvető mechanizmusát – ennek anyagi összetevőit: A materiát rendszerbeli helyzetből vizsgáljuk, mint objektív realitást, amely tőlünk függetlenül létezik. A következő tulajdonságokkal rendelkezik: metrikus jellemzőkkel (mennyiséggel, és metrikus jelenségek viselkedésével) kronális jellemzőkkel (kronálissal és annak viselkedésével) energiával , mint a tömeg ekvivalensével annak minden megjelenési formájában, mozgással, mint minden más jellemző változási dinamikájának összességével, tükröződéssel, a kölcsönhatási képességgel, minden kölcsönhatás lenyomatainak hordozása és megőrzése (mind reális, mind potenciális). A materia, amivel kapcsolatba kerülünk mind a mindennapi életben, mind a klasszikus tudomány szintjén a következő formákban létezik:

13

Az anyag – (a struktúrált materia), a mező terében lefagyva, a kvantumok egyenes vonalú mozgása és olyan részecskéket alkotó, amelyek a kötöttségük miatt orbitális, forgó mozgásúak. Az anyag következő fajtáit különböztetjük meg: szilárd, folyékony, gáz halmazállapotú, plazma, páren vagy vákuum. A mező – a materia létezésének dinamikus formája. Megkülönböztetnek erős (magon belüli), elektromágneses, az erősnél 137-szer gyengébb, a gyengét, amely 100.000-szer gyengébb az erősnél, gravitációs mezőket, amelyek a 39. hatványú erős 1/10-ét teszik ki, valamint biológiai mezőket. A biológia mezők (a teljes biológia objektum rendszerbeli minősége) integrálják és transzformálják egymásba ezen objektum fizikai mezőit. A különböző mezők alrendszerbeli szintjein jelennek meg és észlelhetők és csak jellemzőik változásának közvetett módján. Hologram forma –a mező frontja a közegben. Azon feltétel mellett, hogy az öt alapvető mező mindegyike képes kölcsönhatásba kerülni a strukturális közeg mind az öt mezőjével – 25 féle hologramfajta létezik a strukturális közegben. Ha figyelembe vesszük, hogy most a vákuum 9 fajtája ismert, akkor a hologram fajták száma a strukturális mezőben – 65. A mező frontoknak a dinamikus (mező) közegben való tükröződése feltétele mellett a lehetséges hologramformák száma 90 fajtáig nő meg. A materia létezése lehetséges formáinak ezen sokféleségéből kiindulva a modern tudomány többé-kevésbé teljesen tanulmányozta az anyagi materiát (kizárva a vákuumot), valamint a mezőformákat (kizárva a gravitációs és biológiai mezőket). A materia holografikus formájának tanulmányozásához a modern tudomány csak nemrég kezdett hozzá. Az ősi tudomány a teológiai és ezoterikus iskolákban ugyancsak tükrözte a materia alapvető sajátosságait. Az alapvető vezető világi vallások vezető szimbólumaiban kódolva vannak a materia fő sajátosságai és struktúrája. Ezek a szimbólumok: a Dávid csillag a zsidó vallásban, - bölcsességet jelent, az olviji szimbólum – „boldog”, az ezoterika és hinduizmus szimbóluma a „Jóga”, a tudás, az egyesülés, a keresztény 6 ágú kereszt, az ezoterikus 3 dimenziós kereszt – egymáshoz viszonyítva izomorfok és egységes a hat végpontú, egymást egyesítő bordákhoz vezetnek. A grafikai izomorfizmus, a teológia rendszerekhez való tartozás és a bennük vezető ezen szimbólumok, lehetővé teszik számunkra azt, hogy azokat izomorfoknak és szemantikusaknak feltételezzük. Az adott szempontokat erősítik a következők is: Az ősi Indiában hat filozófiai iskola létezett, amelyek mindegyikében a materia sajátosságait tanulmányozták, de mindegyiket igen szűk sávban. Nyjaja (a materiát és teret) Vajsenyika (idő) Szangkhja (az elemek összekapcsolása – a struktúra) Vedanda (teremtő, impulzus, alkotó) Mimamsza (cselekvés) Jóga (tudás, egyesítés). Ezen iskolák tudásának egyesítési és kereszteződési területe, alsóbb szinteken a beavatással nem foglakozott. Miért? Kinek állt érdekében szétválasztani a teljes tudást egyes iskolákra? Hagyományosan a Jóga, mint a vezető ezoterikus tudomány és pszichofizikai gyakorlat irányvonala a beavatás szigorú hierarchikus struktúrájával rendelkezett. Az utóbbi a jelőltek megismerési, módszertani és szellemi érettségének függvényében valósult meg, sok lépcsősen.

14

A hierarchikus lépcsőkön való előrejutás sok évet foglalt el, melyet a test, az érzelmek, a pszichika, a megismerés, a hit, stb. elsajátítására fordítottak. Ezért, minél magasabb volt a beavatás szintje a tudás és a képesség elsajátításában, annál kisebb volt a beavatottak köre a hermetikus rendszerben és annál idősebbek voltak a hordozói. A jógikus piramis csúcsán az materiáról és világról szóló ismeretek őrzői foglaltak helyett. A jogikus piramis hierarchiája a következő beavatási minőségi szinteket foglalta magában: 1. A passzív hívők alaptömege: Az erkölcsi elvek, „Jam-Nijam” betartását követők: akik az általános erkölcsi parancsolatokat betartják (ne árts, igazságosság, idegen tulajdont ne sajátits el –törekvés, a szükségtelen dolgokról való lemondás, ne fogadj el ajándékot, a nemi beállítottság ellenőrzése, belső megtisztulás önfegyelmen keresztül, /tisztaság, megelégedettség, törekvés és szigorúság, önképzés és saját lelkünk megismerése, magasabb elvek iránti odaadás/; 2. A Hatha-Jógával (az úton való haladókkal) foglalkozó jelöltek csoportja –a Nap és Föld erőinek egyensúlya és saját testünk irányítása (Jáma, Nijáma, Aszana – testhelyzet, fizikai gyekorlatok, amelyek az egészséget biztosítják; Pranojáma – a légzés ellenőrzése, az energiaáramlások irányítása – pránák; Prátyjáhara – az érzelmek irányítása; Dhárána – összpontosítás és koncentrálás; Dhiána – meditáció, megfigyelés, elgondolkodás; Számádhi – a Világegyetem szellemével való egyesülés. 3. A Rádzsa jóga - a tudat fejlesztés útját követő jelöltek, ennek különböző rétegei és területei, a pszichoenergetika pszichoszabályozásának tökéletesítése, amelyek lehetővé teszik szokatlan tulajdonságok és képességek megjelenítését. 4. A Karma-jóga – a helyes cselekedetek - útját követő jelöltek, amely az evoluciós és egyéni fejlődést és tökélesedést biztosítják. Karma, úgy vizsgálják, mint egy munkát, amely lehetővé teszi az életképesség , az evolúció és az energo-információs potenciál programjának a fejlesztését; 5. A jógik azon csoportja, akik a helyes vallási utat követik, a hit és szeretet jógijai, ami biztosítja ezek egregoritását és a harmadik típusú lényekkel való együttműködés lehetőségét, akik valamennyi jelölt és passzívan hívők együttműködésének eredményeként keletkeztek; 6. A Dzsnányija-jóga jelöltek, akik a tudás útján haladnak – a beavatott papok magasabb rétege, akik racionálisan használják fel a felgyülemlett tudást és technikát. 7. A piramis csúcsán találhatók a SZIDDHI – szellemi oktatók, guruk, sajátos erővel és képességekkel (a hit és szeretet jógája) és a Dzsnányija jóga a megismerés jógája) . 8. Még magasabban a BRACHMÁNOK – csúcslények, AVATÁRIK- az Isten megtestesülése (meghatározott misszióra), RISHIK, ÁRHÁTIK, MAHATMÁK – bölcsek, nagy lelkek, akik befejezték az evolúciót, de itt maradtak, az embereket segíteni. Az ősi ezoterikus tudomány és gyakorlat, általánosítva a jelöltek és a népek sok évszázados, sokmilliós tapasztalatai, megedzette és fejlesztette a materia felépítéséről és evolúciójáról létező elképzeléseket. A tudás jógi rendszere a következő materia fajtákat különböztette meg: AKASHA – (éter, a materia strukturálódása) – áttetsző plasztikus materia, alkotó a saját fizikai természetében …. Változatlan a saját magasabb elveiben…, a sugárhővel egyesülve kivált ……. holt világokat az élethez, , az AKASHI legdurvább szempontját – az étert. Az AKASHI 5 fajtáját különböztették meg. PRÁNA – általános energetikai kezdet, a dinamikus materia kezdete, életenergia. A PRÁNÁnak 5 különféle fajtáját különböztették meg. CSITA – Isten, szellem, teremtő-építész, algoritmus.

15

Amint látjuk az ősi indiai és a mai modern elképzelések, a materia alapvető strukturális elképzelésének egybeesése eléggé teljes: Az anyag 5 fajtája - az AKASHI 5 fajtája (a strukturált materia) A mezők 5 fajtája – a PRÁNA 5 típusa (a dinamikus materia); legalább egy CSITA materia algoritmikus, holografikus formájának – a „Teremtőnek” a jelenléte. Az ősők tudtak a materia strukturális sajátosságairól, a beavatottak is minden alapvető rendszerről, de őrizték ezeket az ismereteket a rájuk fel nem készült tömegek elől. A felsőbb beavatottak és kultikus hierarchiák egy és ugyanazon személyének egybeesése igazolja a tudás tudományos és vallási gyökereinek egységét. Érthetővé válik, hogy a tudás felgyülemlett titkainak megőrzésére, azok hordózóinak létezése az életkori és konkrét történelmi feltételek miatt szükség van a tudás megőrzésének megbízható rendszerére. Ilyen rendszernek bizonyult a vallás. A kódolt, mitológiai formákban, legendákban, szimbólumokban, ritusokban őrződtek az alapvető tudások mind a tömeges, mind a hétköznapi tudatban. Más részről a vallás a tömeges viselkedés szellemi-etikai szabályozójaként lépett fel. Akkor az élet visszatükröződése rendszerétől függetlenül, miután azok elsődlegesek és alapjaikban azonosak önmagukkal, a különböző terminológiák mögött (tudományos, vallási, ezoterikus, filozófiai) a materiának egy és ugyanazon sajátosságai rejtőznek. Ez lehetővé teszi számunkra a tudás különböző természetű forrásainak használatát, vagyis: Anyag , struktúrált materia, fizikai test, Akasha, Bráchmán,(az élet örökös körforgása), Isten-Fiú (emberi) Mező – dinamikus materia, finom test, energia, érzelmi világ, Asztrál, Prána, Shiva vagy Krishna (az alkotás és rombolás erői), Isten-Atya, Hologram alak – a mező lenyomata a közegben, szuperfinom test, Mentál, intellektuális energia, Vishna (ellenőrzés), Csíta, Isten, Szent Lélek. A természet és a materia egy – és sajátosságuk a rendszer tükröződésétől nem függ. A materia és minden megjelenésének minden sajátossága konkrét rendszert alkotnak a tulajdonságok szintjeinek parametrikus kapcsolataival, minek következtében ezen szintek számbeli (mennyiségi) jelentősége teljes jellemzőknek számítanak, de ha úgy akarják, konkrét egyedi vagy tipikusan anyagi nem létezik: A!=(Tér, Idő, Struktúra) + (Energia, Mozgás)1 + (Tükröződés)1, ahol A’ – 1. Objektum (T,I,S)1 – ezen anyagi objektum anyagi komponense, (E,M)1 – az anyagi objektum mező komponense, (Tük.)1 – információs (hologram) komponens. Az anyagi test különálló sajátosságai nem létezhetnek a természetben, ezek csak rendszerben létezhetnek és jelenhetnek meg (bár lehetségesek a különböző sajátosságok 0-hoz, vagy pedig a -hez közeledve) a három fajta egységében. Grafikailag ezt 2 háromszög ábrázolja., amelyek csúcsúkkal irányulnak egymás felé: felülről jönnek a holografikus programok (fényudvar – fénylés, emlékezzetek Isten képére, melyet Moudi munkája ábrázol), lentről felfelé – struktúrák, egyesítve ezt a két kölcsönható különböző, össze nem mérhető forma szintet, a harmadik összetevővel a mezőkkel. A hologramban található programok a materia szuper finom állapotát tartalmazzák az anyag struktúrájával – az anyaggal, amelyek közvetve kölcsönhatnak a mezőn – az anyag finom összetevőin – keresztül. Vagyis a Mentál és a fizikai test kölcsönhatnak az őket összekötő asztrálon keresztül. Az objektum anyagi szervezettségének ezen 3 szintjén (test, mező, az archetípus program) működik az életben vezető 3 biológiai anyagi folyamata az objektumnak: homeosztázis, energosztázis, információs egyensúly. A biológia objektum számára egészében véve

16

ugyancsak fontosak az olyan folyamatok, mint a rendszerbeli teljesség és egység, az integráció, harmónia, rugalmasság, adaptáció, rezisztencia, információ és energia növekedés, az életképesség és a fejlődés programjának a megfelelőssége, stb. , amelyeket mi részletesen megvizsgálunk a kronobiológiai pszichogenetika fejezetben. A vallás, az ezoterikus gyakorlat és tudomány egy és ugyanazt a természetet írják le kódolt formában. Egyébként a vallások alapjainak dekódolásában nem csak a materia 6 alapvető sajátossága került megfejtésre. De sok vallásban a 7-es szám szentszám: a hét 7 napja, a szivárvány 7 színe, 7 hangjegy, a 7 bolygó. Ebből következik, hogy megjelenik a 7. koordináta – a lépték. A bolygórendszer, vagy az atom rendszerének megvizsgálása ezen objektumokról gyakorlatilag egyforma – orbitális modell, de a léptékbeli méretek elvben különböznek a fizikai világban, makro –és a mikró világban. Bármelyik fizikai objektumot le lehet írni a makró és mikróvilág két vetületéből. M0– a makró világ vagy azon dolgok világa, amelyeket a mi érzékszerveink világa képes felfogni. Léteznek világok, nagyobb és kisebb léptékűek. Akkor bármilyen anyagi objektum leírásához szükség van a 6 alapsajátosságon kívül bevezetni a világ léptékének fogalmát, amelyben a vizsgálandó objektum található, ez lehet molekula, atom vagy csillagrendszer vagy bármilyen más mértékrendszer. A fizikában a következő elképzelések kerültek kidolgozásra a léptékről: Lépték: Mérés: M4 Ceta világ M3 M2 M1 M0 M –1 M –2 M–3 M–4 M -5

Terra világ Giga világ Mega világ A mi világunk Mikro világ Nano világ Piko világ Fento világ Atto világ

A materia struktúrája. Világegyetem A galaxisok egyesülése A Galaxisok egyesülése Galaxis Galaxis Molekuláris felhő Tejút Gáz rész Naprendszer, Molekulár Molekula Atom Atommag Neutrino Vákuum

Új kozmosz Fizikai világ Asztrális, finom világ Mentális, szuper finom világ Szupramentális világ

Ez 7 koordináta világa, háromszögekben és négyzetekben kódolva. Az anyagi kód 8. Az iszlám vallásban alapszimbólumnak számít, amely 8 pontból tevődik össze. Ez a Világegyetem nagy ciklusában a mozgás és a fejlődés. Az iszlám eltér más vallásoktól – vándornép és az egész élete mozgásban van. A muzulmán vallás fő eltérése a vallás dinamikussága, ezt a dinamikát vette át a későbbiekben a buddhizmus is. Ismert a Bráhma nap és éj fogalma. A fejlődés nappal történik és utána minden megáll és éjjel bekövetkezik a Világegyetem összeomlása. Az új ciklus és a Világegyetem újra kiteljesedik. A 8 összetevő a fejlődés dinamikáját vagy a vektorát jellemzi. Az anyagi objektum 8 dimenziós koordinátája a következő formában írható fel: A1 M0/ az idő ciklusa (tér, idő, struktúra) M0 - anyagi jellemzők (energia, mozgás) M0 – mező jellemzők (tükröződés – információ) M0 – hologram.

17

Szomorú perspektívát kapunk – függetlenül a fejlődéstől, a idő teltével a civilizációnak el kell tűnnie, de ez nem okvetlen, amennyiben a fejlődés folyamán a civilizáció összegyűjtött elegendő energo-információs potenciált, képes előrelátni a Világegyetem összezáródását és egy másik területre való áttérést. Az asztronómiában bizonyított , hogy a Világegyetem sejtjellegű, mindenegyes világ egy szappanbuborékra, vagy méhsejtre hasonlít. Ezért az energia és információ begyűjtése a feladat az ugráshoz a térben. A térbeli időbeli transzformáció elsajátítása. Van más, elvileg lehetséges út: megvizsgáljuk azt a feltevést, hogy minden idő egyidejüleg létezik, ekkor lehetséges az átmenet nem térben, hanem időben. Ha a távoli fejlődési perspektívákról beszélünk, akkor a kimutatott idők teljesen reálisak. Ma ismert, hogy az emberi agy 50 W energiával rendelkezik az elektromágneses sávban, s a NapJupiter egyensúlyának fenntartásához a gravitációs sávban 900 W-ra van szükség. Ha feltételezzük, hogy az emberi agy és annak biológiai mezője képes transzformálni az energiát egyik mezőből a másikba, akkor a kozmikus átalakulások nagyságai összemérhetőkké válnak. És ekkor egészen más olvasatott kapnak az ősi indiai szavak: „Az emberiség történetében a nagy agyak nem egyszer irányították a civilizáció fejlődését.” A genetikai információ átadásának, az információs elosztó rendszer létezése bizonyítása szükségszerüségének korszerű megközelítése. A SEJTEK TITKA (a tomszki Fomin Ju.A. tudós munkáiból). A csecsemő információs komplexuma az apától és anyától kapott információk egymáshoz való viszonya alapján alakul ki. Ennek hordozói a férfi és női nemi sejtek, amelyek a fogamzás pillanatában egyesülnek és megalkotják a zigotát (megtermékenyített petesejtet). A zigota osztódik, újabb és újabb sejtek alakulnak ki, amelyek kialakítják a szervezetet (ebben a folyamatban, mint ahogy tudjuk, részt vesz a harmadik szülő is a fogamzás pillanatában és a születéskor, aki elvégzi az apa és anya genotípusából a választás funkcióját). Az egy és ugyanazon szülők gyermekei közötti különbözőséget az anyától és apától kapott információ határozza meg. Az egysejtű ikrek és más adatok tanulmányozása lehetővé tette, hogy első megközelítésben megállapítsuk azt az információ mennyiséget, amelyet a szülőknek át kell adniuk az utódoknak. Ezt 10²²és 10 a 25-en bitre teszik. A 60-as évek közepén az angol Geddonnak kísérleti úton sikerült bebizonyítani, hogy az információ hordozója a nemi sejt magja, és éppen ez az, ami a szervezet fejlődésének teljes programját hordozza. De a legmegdöbbentőbb az, hogy ilyen információ a szervezet minden sejtjében megtalálható. Ezért elvben lehetséges bármelyik sejtből kifejleszteni az adott szervezet pontos másolatát. Geddon kitenyésztett egy felnőtt egyedet a bél hámszövetéből vett egyetlen sejtből. Tehát következésképpen minden magasabb rendű élőlény, közte az ember is szaporítható ………… sarjadzással. A sejtmag felépítése jól ismert és tanulmányozott, ezért nem nehéz kiszámítani az információs befogadóképességét. A rovarok, állatok és az emberek többségére ez kb. 10 a 10-en (hatványon) bit. És akkor itt megjelenik az égbekiáltó ellentét a sejtek információs lehetőségei és azon információ mennyiség között, amelyet a szervezetnek hordoznia kell a normális fejlődés és funkcionálás biztosításához 10 a 10-en és 10 a 22-en – 10 a 25-en. Ezt az eltérést a következő példával lehet illusztrálni: ha feltételesen azon információ mennyiség egységeként, melyet a sejt képes tartalmazni, a millimétert vesszük, akkor az öröklött információ hossza, melyet hordoznia kell, a Föld és a Nap távolságának az 5-7 szerese! De ez még nem minden – a zigota kialakulása után elkezd osztódni, kialakul kettő, négy, nyolc, stb. sejt, ha ez a folyamat folytatódik, akkor az újonnan kialakult szervezet az egynemű sejtek gömb alakú képződményét alkotják, de ez valójában nem jön létre. Az osztódás

18

mértéke szerint elkezdődik a sejtek diffenciálódása. Valamilyen ismeretlen mechanizmus irányítja a különböző típusú sejtek kialakulását és ezek mindegyike egy meghatározott helyet foglal el a térben, kölcsönhatásban a szervezet más sejtjeivel, és meghatározott program szerint kialakítva azt. Megpróbálva válaszolni erre a kérdésre, Weiss ausztriai biológus és Gurvics orosz tudós feltételezték, hogy a megtermékenyített petesejt vagy embrió körül bizonyos morfogenetikai mező alakul ki, amelynek alárendelik magukat a sejtek. Ez a mező mintha a különböző sejtekből különböző szerveket és az egész szervezetet ragasztaná össze. Ezen feltételezés szerint az információ hordozója nem minden egyes sejt, hanem a szervezet általános morfogenetikai mezője (krono-morfogenetikai?). Így jelentették ki a sejteken kívüli információs struktúrák meglétének elvét. Penfield kísérletei és az azokhoz hasonló kísérletek igazolták, hogy gyakorlatilag az összes információ, melyeket az ember élete során megszerez és megismétel, megőrzésre kerül és meghatározott körülmények között megismételhetők (70 éves élet során 10 a 17-en, 10 a 22en bit). Ismételten felmerül a kérdés, hogy mi is az információ hordozója? Magától értetődő, hogy az információnak az agykéregben való őrzésére vonatkozó feltevés nem indokolt. Így a morfogenetikai mezőkről való feltevés már sokkal szélesebb jellegre tesz szert. Feltételezhető néhány összetett információs struktúra (a Nap, a Föld, stb. morfogenetika, információs mezői), amelyek funkciói jelentősen kiszélesednek. Figyelembe kell venni Szafonov tapasztalatait a történelmi személyiségek halál okairól, stb. jellemzőiről történő információ levételére vonatkozóan. LÉTEZIK-E A LÉLEK? Megpróbálunk ilyen információs komplexum modelljét megalkotni. A következő tulajdonságokkal kell rendelkeznie: 1. Hatalmas információs mennyiséget kell tartalmaznia. 2. Az egyének életéről információkat kell begyűjteni és megőrizni azokat a halála után is. 3. El kell végezni az elosztó funkciókat, amelyek az élő szervezet kialakításához és funkcionálásához szükségesek. 4. Információkat szerezni be a szervezet állapotáról, tevékenységéről és a környezettel való kölcsönhatásáról. 5. Képességgel kell rendelkezni más biológiai struktúrákkal, valamint azok információs komplexumaival való információ cseréhez, mind az életben, mind a halál után. 6. Minden kapcsolatot biztosítani, függetlenül a távolságtól. Igyekszünk egyenlőre csak elméleti modellt alkotni: Minden szervezet, minden biológiai struktúra (BS) saját INFORMÁCIÓS ELOSZTÓ RENDSZERREL (IER) rendelkeznek, amely a fogamzás pillanatában alakul ki, létezik az ember, vagy állat élete folyamán és megőrződik haláluk után is. Az IER alapvető elemei a szülőktől kapott öröklött információk alapján alakulnak ki. Ez a komplexum a faj fejlődésének globális programját tartalmazza, az egyéni programokat, melyeket a szülők határoznak meg, a feltétel nélküli reflexeket és az öröklött memóriát. Az IER komplexum alapján alakulnak ki: - Az információ begyűjtésének és az öntudat (memória) kialakulásának a mechanizmusa, közvetlenül az aggyal kapcsolatosan - A szervezet valamennyi anatómiai-fiziológiai elemeivel kapcsolatos megvalósítási program mechanizmusa. Ezek a mechanizmusok állandó kapcsolatban vannak az általunk jól ismert biológiai struktúrával, elvégezve annak irányítását és ezzel együtt információt kap tőle a környezetről az érzékszerveken keresztül és a szükséges anyagi-energetikai biztosítást. A biológiai rendszer nem képes működni az IER nélkül. A BS és az IER közötti kapcsolat sérülése esetén az első elhal és szétesik (halál), az IER továbbra is létezik, megőrizve az

19

információ és a programok teljes komplexumát, de konzerválva elveszti az energia ellátás forrását. A konzervált IER aktivizálására valamilyen módon biztosítani kell az energia ellátását. A konzervált IER nemcsak az információt, hanem az öntudatot is megőrzi. A halált nem mint a szubjektum létezésének megszűnését, hanem az új minőségbe való átmenetként kell tekinteni. Ilyen modellt alkalmazva könnyű elképzelni a betegségek és a gyógyulási lehetőségek információs szempontját a kiegészítő energia, valamint bármilyen információ felhasználása alapján, melyek érzékszerveink vagy közvetlenül az IER-el való kölcsönhatás alapján elérhetők. Bemutatjuk a BLOKK-SÉMÁT: Információs elosztó rendszer (IER): A szülőktől öröklött komplexum globális struktúrák egyéni programok feltétel nélküli reflexek öröklött memória

Biológiai struktúra (BS): 1

2

-

3

4

5

6

7

érzékszervek A gondolkodás mechanizmusa

információ és öntudatformáló begyűjtési mechanizmus (MEMÓRIA) a program megvalósításának mechanizmusa

öröklött komplexum az utódok számára

AGY A megvalósítás mechanizmusa idegrendszer A szervezet anatomofiziológiai elemei Fizikai cselekedetek mechanizmusa

Egyébként minden következtetés értelmét veszti és nem ismerhető el bizonyítékként, ha nem oldjuk meg az IER létezésének és az egymással való kapcsolataik eszközeit és módszereit és a biológia struktúrákkal való kapcsolataik helyét. Ezekre a kérdésekre adott válasz lehetővé teszi, hogy koncepciót kapjunk a sokdimenziós térről és időről. Röviden leírjuk a lényegüket. A modern fizika úgy tartja, hogy a mi terünk háromdimenziós, a negyedik dimenzióként az idő jelenik meg (a négydimenziós tér-idő). A sokdimenziós koncepció feltételezi, hogy a valóságban a világ felépítése sokkal összetettebb és több mértékű mind térben mind időben. Ami a 4 dimenziós kontíniumot érinti, akkor ez csak a sokdimenziós struktúrák tükröződése, amelyek a mi érzékeléseink lehetőségeivel korlátozottak. Miután a közvetlen érzékelés nem teszi lehetővé megismerni a sok dimenziót, így csak a közvetett vizsgálataik lehetségesek. Alapvető az a feltételezés, hogy az alsó dimenziókban érvényes törvényszerűségek érvényesek a magasabb, - számunkra ismeretlen dimenziókba való átmenetkor is.

20

0 a pontnak nincs dimenziója ez a 0 dimenziójú rendszer 1 ha mozgatjuk a pontot, vonalat kapunk – egy dimenziós rendszer 2 a vonal mozgatásakor síkot kapunk két dimenziójú rendszer 3 a sík mozgatásakor térfogatot kapunk - három dimenziójú rendszer 4 - A meghatározott tér vizsgálata időben – a négydimenziós rendszert adja. Megvizsgáljuk ezen rendszerek közötti kölcsönös kapcsolatot, amit posztulátumok formájában fogalmazunk meg: P.1. Bármilyen magasabb mértékű rendszer végtelen mennyiségű egymástól független alacsonyabb mértékű rendszert foglalhat magába. (A síkon bármilyen mennyiségű pont és vonal helyezhető el, a térfogatban bármilyen mennyiségű sík, stb.) P.2. A távolságra vonatkozó bármilyen fogalom csak az adott mértékegységben igaz., a magasabb dimenziókba való átmenetnél a két pont közötti távolság nullához, vagy végtelen kis értékhez közelíthet (a lap pontba való beforgatása). P.3. A magasabb dimenziójú rendszerek elhajlása nem észlelhető az alsóbb dimenziójú rendszereknél. (A vonalat csak a síkban lehet meghajlítani.) P.4. A fizikai testek képesek megjelenni a különböző dimenziójú rendszerekben, de minél alacsonyabb a rendszer dimenziója, annál kevesebb mennyiségű információt hordoz. Az összetettebb testek az alacsonyabb dimenziókban lenyomatként, metszetként, vagy modellként jelennek meg. (Példa a székkel). P.5. Az alacsony dimenziójú rendszerekben az összetett konfigurációjú fizikai testek elemei közötti kölcsönös kapcsolat lehet rejtett és nem jelentkezik világosan, bár létezhetnek közvetett módszerei annak, hogy ezek a kapcsolatok léteznek. P.6. Bármilyen összetettségű alacsonyabb dimenziójú rendszer a magasabb dimenziójú rendszerekben egy pontba zsugorodik össze a teljesség megsértése nélkül, ekkor az alacsonyabb dimenzió valamennyi pontja, megőrizve az egymás közötti elhelyezkedésüket, egybeesnek (a sík a rajzzal egy hengerbe fordul be, a henger pontba). A tér sok dimenziójának megjelenését megerősítik Friedmann A.A. ötletei is – az anyag tömörsége a Világegyetemben meghatározza a tér hajlási görbéjét, ha a sűrűsség magasabb valamilyen kritikus értéknél – a tér pozitív görbülettel rendelkezik, ha kisebbel, akkor negatívval. (amennyiben egyenlő – lehet, hogy léteznek az ilyen állapotokban tunnel /alagút/ átmenetek egyik rendszerből a másikba?) A világunk görbülése csak a negyedik és az azt követő dimenziókban lehetséges. A dimenzió minden értelme élő vagy értelmes lényekkel kapcsolatos, akik felismerik a dimenziók határát. Ez azt jelenti, hogy a dimenzió – ez az objektív realitás felfogási formája és nem maga a realitás. A világ sokdimenziós és dimenziójának határa számunkra nem elérhető. Számunkra létezik a megismerhető dimenzió határa, amelyet mi átlépni nem tudjuk (lehet, hogy az utánunk következő biológiai típus képes kiszélesíteni ezt a határt, vagy ebben technikai eszközök segítenek). Egyébként kiindulva a sok dimenzió koncepciójából, feltételezhetjük, hogy az élő szervezetek összetettebb struktúrával rendelkeznek, mint azt eddig feltételezték: A szervezetek alapjai sokdimenziós IER-t képeznek, míg a BS az IER háromdimenziós lenyomata, amit látunk és érzékelünk. Minden IER kölcsönhatásban van egymással, egy egységes, összetett, kozmikus információs komplexumot, az ABSOLUTUM-ot alkotva, melynek részecskéi vagyunk mi magunk is (ezért valószínű nem jutunk el a csillagokhoz rakétákkal való utazással – az ABSOLUTUM lehetőségeinek felhasználásával, perspektívikusan fejlesztve a kapcsolatokat erről más szavakkal beszélnek a világvallások).

21

Kronobiológiai pszichogenetika és a szigorú biológiai ritmusok. Evolúciós sorok. Az információ holografikus elosztása az élő természetben. Megvizsgáljuk az ember életterét és létezésének optimális és extremális feltételeit, valamint ezek tükröződését az anyag létezésének különböző szintjein. Az emberi környezet és közeg a fejlődés különböző szakaszaiban különböző szemantikus potenciállal rendelkeznek. Az evolúció vonalát az optimális fejlődés feltételei jellemzik, a feszültség pszichológiai esetei nélkül. Paraextremális zóna – itt nagyobb az igény az energiára és a harmonikus környezetre, bár még elegendő a szervezet felújított tartalékainak kihasználása. Extremális zóna – a szervezet a lehetőségei határán működik. A balesetek, patológiai sérülések, betegségek zónája, amikor minden tartalék felhasználásra került és nem lehetséges azok feltöltése. Terminális zóna - a meg nem újítható, maradék tartalékok felhasználása, a struktúrák deformálódása, krónikus, akut megbetegedések, vagy elvileg új információs anyagokat, vagy az energia teljesen új forrásait, vagy teljesen új minőséget, vagy mutációt követel. Ez mintha az a prés lenne, amely kényszeríti hevesen fejlődni az evolúciós folyamatot. Példa az „X emberek” film: minden 100 ezer évben mutáció következik be, amely teljesen megváltoztatja az evolúciós folyamatot. Ez ma csak fantasztikum – holnap objektív realitás. (emlékezzetek az elmúlt századok fantasztikus műveire – azok mind ilyen, vagy amolyan formában megvalósultak). Paraterminális zóna – a létezés elvi lehetetlensége. A konkrét ember tartós tartózkodása az optimálistól eltérő körülmények között veszélyes változásokhoz vezet, melyeket Hans Selie A stressz lefolyása c. művében taglal. Hans Selie a neurogén és hormonális hatások kölcsönhatásait vizsgálta, így előidézve az úgy nevezett organikus reakciók teljes ciklusa szindrómát a külső erős stresszelő tényezőkre vonatkozóan. Az első reakció – az ingernek alávetett metabolitok kilöködése a szövetekbe („a riadalom reakciója”). Ha a riadalom fázisa nem túl erős, a metabolitok stimulálják hormonok kibocsátására a hipofízis elülső részét, amelyek a maguk nemében stimulálják a mellékvesék kérgét, segítve ez által a szervezetet az ellenharcban (sokk ellenes fázis). Amennyiben az erős ingerlés folytatja hatását, a mellékvese kéreg továbbra is hormonokat bocsát ki. Az ingertényező tartós hatása meglazítja az adaptáció mechanizmusát, és az egyénnél a kimerülés állapota alakul ki, a mellékvese kéreg megsérül, a szervezet haldoklik. A betegség ilyen értelmezése a figyelem fókuszát a morfológiai patológiáról áthelyezi a funkcionális kölcsönhatások felé; kihangsúlyozódik a betegség sokprofilú etimológiája. A biodinamikus tényezők kölcsönhatásáról van szó ….. AZ EMBER ÉS AZ EVOLÚCIÓ Az ember fenoménját csak mint a teljes, minőségileg sajátságos struktúrája vizsgálatán keresztül lehet megérteni és megmagyarázni, amely az általános bolygó rendszerünk egyik láncszeme és amelyik a maga nemében szintén egy láncszemet képez a Világegyetem teljes struktúrájában. Az emberi szervezet megtestesíti magában a Világegyetem életének alaptörvényeit. Mag -burok struktúrával rendelkezik, a szimmetria és aszimmetria elvén alapul és a bioritmusában megjelenik a ciklikusság elve, a legmagasabb fejlődés érzékelő-percipial szervezésében elérte a tükröződés elvét, amely az összes szerves és szervetlen természetre jellemző. Az emberi szervezet, hasonlóan a csillagokéhoz, képes a hő és másfajta kisugárzásra. A strukturális kapcsolatokon kívül, melyeket részletesen tárgyal Akinsikova G.I. (1977) létezik és megjelenik a szervezésében az ok-okozati kölcsönhatás sokkal mélyebb rendszere, melyek felfedezésére nem elegendőek a vizsgálatok pszichológiai módszerei. Ezek a

22

függőségek hatnak az anyag tulajdonságainak különböző: az információs, energetikai, dinamikus, strukturális, tér-időbeli, evolúciós szemléletében. Az ember és az őt körülvevő környezet egy egységes egészet alkot. A modern ember saját maga és lakóhelye környezete hosszas fejlődésének az eredménye. Ez az ősi természetfilozófiai szemlélet (Democrates, Epikur, stb). egyre több kísérleti és elméleti igazolást kap a modern tudományos gondolatokban. Az élenjáró fizika kutatásai eredményei szerint (Kozirjev, Vejnyik, Gerlovin): a világ – sokdimenziós egységes tér, amely az alterek sokaságára oszlik, amelyek egy része olyan sajátosságokkal rendelkezik, amelyek nem figyelhetők meg más alterekben, de amelyek között létezik információs párhuzamosság és az egész tér általános fejlődésének irányítása. A kezdetben először a mi „fizikai” világunk alterét vizsgáljuk, azt, ahol élünk, amelyhez hozzászoktunk és a létezés szintjén érzékelési tapasztalattal rendelkezünk. Ebben vizsgálva az embert és környezetét, a következő alkotó részeket tudjuk megkülönböztetni: 1. BELSŐ KÖZEG –a test felületén feltételesen elkülöníti az embert az őt körülvevő környezettől, magába foglalja a biológiai és informatív-konceptuális részeket. - A belső közeg biológiai része – biztosítja a homeosztatikus és energosztatikus egyensúlyt a külső világgal. - A konceptuális rész irányítja a belső közeg információs folyamatait és megvalósítja az információs egyensúlyt a külső világgal, biztosítja a homeosztázis és energosztázis alkalmazkodását a külső feltételekhez. 2. KÜLSŐ KÖZEG – három formában jelenhet meg: a.) fizikai közeg – földrajz, éghajlat, geológia, a teljes fizikai élettelen természet; b.) biológiai közeg – bioszféra és tevékenységének termékei: mikroorganizmusok, humusz, növényzet, állatvilág, szerves anyagok; c.) szociális közeg – társadalom, annak anyagi, szellemi, információs tevékenysége és a kultúra. Ezek mind egy egységes, teljes, harmonikus külső közeget alkotnak az emberhez viszonyítva. Ez a harmónia és egység a közös evolúciójuk folyamatával alakult ki és csiszolódott. A világ evolúciója a KOZMOGENEZIS folyamatával kezdődött: „A nagy robbanás” spontán széthasította a vákuumot – a felfújás és az azt követő kiszélesedés, ami a Világegyetemet alkotta és aminek menete során kialakultak a mezők, az anyag, a csillagok, a bolygók, és elkezdődött azok evolúciója. A magasan fejlett struktúrák és információs folyamatok szakaszában, a termodinamika második törvényének megsértésével alakult ki az ÉLET. Fejlődése a folytatódó kozmogenezis feltételei, az élettelen matéria fejlődése feltételei között ment végbe. Ezért a természetes kiválasztódás útján megerősödtek azok a biológia jellegű formák, amelyek megfeleltek a fejlődő anyagi világnak. Így alakult ki a fizikai és a minőségileg új biológiai evolúció harmóniája és az egysége, a fizikai és biológiai közeg teljessége és harmóniája. Az egység kialakulásának első szakaszában a biológiai evolúció alkalmazkodó aktivitással rendelkezett és teljes egészében a kozmogenezis feltételeitől függött, és következés képen a FILOGENEZIS sokkal későbbi szakaszában kialakultak szervezetek és azok populációi, amelyek aktívan átalakítják a külső közeget és hatást gyakoroltak a kozmogenezisre, ilyen módon a közegek egységének és harmóniájának biztosítása kölcsönössé vált. Az ontogenezis folyamatában, részben saját sok ágának zsákutcájában, minőségileg új evolúciós vonal alakult ki – AZ ANTROPOGENEZIS (az ember, mint faj evolúciója és fejlődése). Az antropogenezis eredményeként alakult ki a társadalom, kialakult a szociális közeg és elkezdődött a SZOCIOGENEZIS folyamata. A szociális közegnek meg kell felelnie a fizikai és biológiai feltételeknek, és ki kell alakítania a harmonikusságot és teljességet ezekkel a közegekkel. Folytatódott ugyanazon kiválasztódási, stimulálási, és a tulajdonságok, struktúrák és funkciók megerősítésének

23

természeti mechanizmusa. Az emberi közösség: faj, törzs, etnikum, az államok különböző fajtái alakultak ki, fejlődtek és pusztultak el. Végül is kialakult a modern szociális szféra saját struktúrájával és funkciójával. Ez relatív egységet és harmóniát alakított ki a biológiai és fizikai közeggel. A kiválasztódás és túlélés ugyanazon természeti mechanizmusának hatása az evolúció modern szakaszában jelenik meg, de azon tényezők hatásai a fizikai és biológia közegre, amelyek a társadalom tevékenységéből születtek, erősen megnőttek, ami a közeg egyensúlyát és harmóniáját könnyen sérthetővé tették. Ilyen módon alakult ki az egységes harmónia, a teljes egész külső közeg, amelyben él a modern ember. Minden különálló ember a külső közeg evolúciós sorának terméke. Miután minden megelőző túlélő szervezet a külső közeg konkrét szakaszának felelt meg, begyűjtötte és utódjainak átadta a megfelelő harmóniát. Az utódoknak rögzíteniük, a sajátosságokat erősíteni kellett a stabil feltételekkel és ki kellett dolgozni a közeg változó feltételeihez a harmonizálás mechanizmusát. A szervezet és a közeg eggyek és nem létezik szervezet a létezésének közegén kívül. A külső harmóniák megsértése megsérti a belsőt is: megjelennek a betegségek, patológiák, bekövetkezik a pusztulás. Minden közeg halmozódásai között kölcsönhatás létezik, amit a következő rajzon lehet bemutatni: 1. belső közeg, 1.a. belső konceptuális közeg, 1.b. belső biológiai közeg, 2. külső szociális közeg, 3. külső biológiai közeg, 4. külső fizikai közeg. Minden szervezet egy csatorna memóriával, amely a változó közegben létezik, begyűjti az alkalmazkodó mechanizmusokat és rögzíti azokat a genetikai memóriában. Ezek a változások megtalálják saját vetületüket a szervezetnek a közegekkel való kölcsönhatásában, valamint lenyomatok formájában tükröződnek, amelyek a szervezetet és teljes genetikai vonalát képviselik a közegek mindegyikében. A szervezetnek a közegben lévő lenyomatai összessége alakítja ki az evolúciós memóriáját. Az evolúciós memória részeiként olyan mechanizmusok szolgálnak, mint az IES (információs elosztó struktúra), a kronogenetikai mezők, az információs bankok és más elemek, melyeket genetikai vonalon szerzett, és amelyeket a keleti filozófiában a „KARMA” fogalmával jelölnek. Maguk a lenyomatok szintén fejlődnek, minden közegben végbemenő változás összegyűlik és a közeg evolúciós memóriáját alkotják. A fizikai közegben – a földrészek körvonalai, a vidékek, a talaj, az anyagi világ állapota jelenleg, ezek fejlődésének dinamikája, stb. A biológiai közegben – a genetikai memória és a szervezetek élettevékenységének lenyomatai. A szociális közegben – kultúra, az ipar léte, lenyomatok és tevékenységek. Minden konkrét ember a genetikai memóriában tartalmaz információt az olyan problémák megoldásának módszereiről, melyeket elődeik leküzdöttek; valamint rendelkeznek elsajátított szociális memóriával – ez lehetővé teszi számukra leküzdeni a problémákat, túlélni, tovább fejlődni új információk felhalmozásával az újabb problémák megoldására és elhárítására. Ez az információ evolúciós megszerzés, melyet szeretnek egyéni karmának nevezni.

24

Így állnak a dolgok a mi megszokott anyag és forma világunkban. De mivel az anyagi sokdimenziós világ sokkal összetettebb és „finom” altereket tartalmaz, és ugyanabban az időben egységes egész, így az ember, miután anyagi jellegű, ugyancsak összetett és sokdimenziós. Az anyagi világ minden mérése megtalálható az ember struktúrájában. És ezen mérések mindegyikén kölcsönhatásban áll a közeg ugyanilyen méréseivel. Vagyis az ember a saját élettevékenységének, aktivitásának lenyomataival az őt körülvevő közeg összetevőire hat, tükröződik azok mindegyikében és képviselve van azok mindenegyes rétegében. Ezért az embert nem csak a közeggel együtt kell vizsgálni, hanem azok minden vetületében, mint egy egységes teljes rendszert, amelyik az evolúciós memória minden fajtájával rendelkezik: a kozmogenetikai, filogenetikai és szociális fejlődés szakaszaival. Részletesen megvizsgáljuk az evolúciós folyamatot, a sorait, szakaszait, az embernek a „finom” közegben való tükröződése megjelenésének mechanizmusait. A kozmogenezis szakaszában a fizikai anyagi világ fejlődése 3 formában történt: 1. dinamikus formában – a fizikai mezők kialakulása és fejlődése, 2. struktúrális formában – az anyag kialakulása és fejlődése, 3. holografikus formában – az információs folyamatok keletkezése és fejlődése, mint a materia tulajdonságainak tükröződése valamennyi kölcsönhatásban. Az információ és az energia felhalmozódása komplikálta az anyagi struktúra fejlődését, ami a materia létezésének új formájához vezetett: kialakult az Élet. Elkezdődött a formáinak és fajtáinak evolúciós szakasza – a filogenezis. A fejlődő szervezetek mennyiségileg sokszorosódtak. Minden egyes szervezet és a teljes populáció egészében energetikai, ezen belül mező és információs jelenségekkel egészítődött ki a külső közeg valamennyi rétegében és komponensében. Amikor ezen megjelenések mező és információs tömörsége elérte a kritikus szintet elkezdett hatni a mező és információs önszerveződés elve – kialakult az ALSÓ VITÁL – a Föld „finom” altere, amely a bolygón létező valamennyi élő energetikai és információs képződményeiből alakult ki, melyek kapcsolatban vannak a reflexív, reproduktív, választó reagálási funkciókkal az életnek a válogatatási reakció és szaporodás, a biológiai populáció eloszlása, az ökológia mélyedések terhére történő meghosszabbításával. A homeosztatikus irányzat ezen fajtája befelé irányul. Ezek a tulajdonságok alapjában a mikroorganizmusok és növények világában képviseltetik magukat. Az organizmusoknál a reagálás aktív formáinak a megjelenése – mások elnyelése, az élettér kiszélesítése a saját populáción belüli gyengék elnyomásával és más populációk ökológiai mélyedésére való terjeszkedés – az élet folytatása a külső világra irányuló agresszív reakció és aktivitás terhére - vezetett a Föld következő „finom” rétegének a FELSŐ VITÁL-nak a kialakulásához . Az aktivitás, a létezés területének kiszélesedése, a közeg más tényezőire való ráhatás, az agresszív reakció – ezek alapvetően az állatok, paraziták, ragadozó növények formáira jellemzőek. Ilyen módon az élet evolúciója két irányban haladt: reprodukciós reflexív, adaptív úton és terjeszkedve az agresszív-aktív úton. A reflexiós úton történő filogenetikai fejlődés előkészítette a populációknál a sokkal összetettebb, új evolúciós tulajdonságokat, melyek a Föld következő „finom” alterében – az ALSÓ ASZTRÁLBAN” tükröződnek, azok a tulajdonságok, amelyek a külső világ és az önmegőrzés teljes érzelmi tükröződésében alakultak ki, adaptációs ráhangolódással a feltételeihez. Az expanziós evolúciós úton való fejlődés előkészítette a magasabb rendű állatok kialakulásának talaját. Az élet folytatása csak a létezés együttes, csoportos, csorda formájában lehetséges. Elkezdett kialakulni a populációkon belüli érzelmi kommunikáció és integráció , szimbiózis az élet más formáival, integráció a közeggel.

25

Kialakult a FELSŐ ASZTRÁL – a Föld finom energo-információs rétege, amely magában foglalja a szimbiózist és a közös túlélés formáit a közeg tényezőire való globális irracionális reagálás alapján (a különálló egyedek szintjén). A magasabb rendű állatoknál a környező közeg racionális (a túlélést segítő) tükröződésével kapcsolatban kialakult a szuper finom energetikai réteg, az ALSÓ MENTÁL – a konkrét anyagi világ tükröződésének módszere a közvetlen érzékelésekben, teljes képekben, melyek folyamatosak az időben. Mindezen dinamikák a Föld finom rétegeiben és a fizikai közeg evolúciója és az élet biológiai formái előkészítették az EMBER – mint élőlény megjelenését, ezzel elkezdve a Föld hatodik finom rétegének a FELSŐ VITÁL-nak a kialakulását. A Földnek ez a szuper finom rétege a az energo-információs kisugárzások önszerveződésének eredménye, amelyek a magasabb rendű intellektuális tevékenység , amely az eszköz logikai értelmezése műveleteit kísérő beszéd kapcsolat szintjén folyik le. Az összes közeg és minden rétegének evolúciója ma is folytatódik, egy pillanatra sem múlik el. Minden réteg folytatja a modernizálását az ember modern fejlődésének szintjén és a következő módon képviselik önmagukat: Alsó vitál – biztosítja az ember túlélését a reprodukció, a nemi tevékenység, a gyerekekről való gondoskodás, a közegben való érzékelési tájékozódás, a dominálásra való törekvés terhére, Felső vitál – az aktívitás, az agresszió, energia, átütő erő, a közeg tényezőivel való szembenállás, a dominálásra való törekvéssel kapcsolatos képesség; Alsó asztrál – az ember érzelmi reakciója, amely az „ego” alapvető igényeinek kielégítésével kapcsolatos, (a fizikai, biológiai és szociális közeghez való adaptáció folyamatainak összessége) – minden, ami jellemzi a fel nem ismert , intuitív „ÉN”-t.. Felső asztrál - érzések, a közeggel való integráció összessége, a személyiség magasabb érzelmi megnyilvánulása; a csodálatos, esztétikus és szellemi érzések. Alsó mentál - a folyamatos művészi képi gondolkodás, amely az 1. rendű (közvetlen az érzék szervekre ható) jelzéseken alapuló gondolkodás A felső mentál – , a második rendű jelzéseken alapuló logikai, diszkrét gondolkodás, (az első jelzőrendszer jeleinek jelei – szavak, fogalmak, jelek, stb.) A finom és szuperfinom rétegek mezőinek evolúciója nemcsak az energetikai teljesítmények területén, hanem az információs differenciálás területén valósul meg. Vagyis, a mező összetettebbé vált, strukturálódott, meghatározott szemantikus (értelmezési) egységek hordozójává vált. A Föld mezője nemcsak mint - a masszához hasonlóan - egyöntetű pépként képzelhető el, hanem mint energetikai rögök - plazmailag struktúrált képződmények, amelyek az energiát és az információt elosztják egymás között a különböző információs kritériumoknak (eszméknek) megfelelően, egymás között kölcsönhatásban vannak és hierarchikusan rendezettek. Az ezoterikus irodalomban ezeket a „rögöket” vagy plazma képződményeket nevezik „egregorok”-nak. Az egregorok a közelálló rezgésű kisugárzások rezonancia egyesüléséből alakultak ki, amelyek alapvető, központi információs eszmékkel kapcsolódnak egymáshoz. Különböző alapokon alakultak ki: vallási eszmék, nemzeti öntudat köre, csoport érdekek, foglalkozás, stb., vagyis minden referencia csoport automatikusan a saját egregor struktúrája generátorává (gyártójává) vált. A fejlődés folyamatában ezek a plazmoid képződmények egymással kölcsönhatásban voltak, kialakították a hierarchikus viszonyokat, egyesültek, vagy elnyomták egymást és bizonyos szakaszon, minőségileg új tulajdonságokat szerezve – az öntudatot – váltak az emberhez viszonyítva harmadik és azt követő dimenziók lényeivé. Minden konkrét ember különböző referencia csoportokba tartozik és sok egregoriális struktúrával van kapcsolatban. Ez a kapcsolat közös energo-információs jelleggel bír. Az

26

ember, aki meghatározott eszméket helyez előtérbe és a meghatározott csoportban elfogadott módon cselekszik a saját gondolatainak az energiájával és cselekedeteivel aláírja az egregort – számára jelentősé válik és aktív irányításának és hatásának védelme alá kerül. Az ember használhatja az egregor energiáját és információit mindaddig, amíg betartja az egregoriális elveket. Például: Amikor az ember átesik a keresztelés szertartásán, a keresztény egregorhoz csatlakozik. Az egregor elkezdi őt védelmezni és óvni, de ha az ember nem tartja be a parancsolatokat, nem úgy cselekszik mint egy keresztény – akkor kiesik az egregor hatása alól, gyakorlatilag nincs az egregorhoz kapcsolódva. Másrészről az a meg nem keresztelt ember, aki betartja a kereszténységben elfogadott szabályokat és az egregor számára jelentős energetikai és információs tetteket hajt végre, akkor ezen egregor védelme és hatása alatt áll. Ilyen módon, az egregorhoz való kapcsolódás kétféle képen történhet: 1. az egregorban elfogadott ritusok formális betartásával, amikor a tudatából és tevékenységéből hiányoznak az egregoriális elvek durva megsértése; 2. tényleges cselekedetekkel, lehet, hogy nem tudatosodottakkal, de jelentősekkel és hasznosakkal az egregor számára. Valamennyi egregoriális struktúra az evolúció során hierarchikusan rendeződött egy egységes teljes struktúrába, antropológiai-általános emberi részességben. Kölcsönhatásban van a növényi és állati formák populációs energo-információs alstruktúráival, ezekkel együtt alkotja a biológiai részességet. Az antropológiai egregor-feletti struktúra összetett és sokfunkciós. Benne blokkok vannak, amelyek a genetikai öröklött memóriával (IER) kapcsolatosak, az evolúciós memóriát irányító blokkok, az egregoriális struktúrák és az ember túlélésével kapcsolatos más fontos természeti jelenségek irányításával kapcsolatos blokkok. Minket a kronobiológiai pszichogenetika szempontjából az antropológiai egregorfeletti struktúrában a genetikai, öröklött információ átadás irányítási blokkja érdekel. Ismert, hogy az ember öröklött tünetei megjelenésének kialakításában a génalap, a szülök funkcionális állapota a fogamzás pillanatában, az embrionális fejlődés feltételei, a közeggel való kölcsönhatás a születés pillanatában és az egyéni fejlődés érzékeny periódusában a külső tényezők dinamikájának állapota, az aktívitás és irányítottság belső dinamikája vesz részt. Elfogadott úgy tartani, hogy a születendő ember géntípusában minden olyan tulajdonság teljes genetikai meghatározása szerepel, amelyekkel rendelkezhet (szem színe, pupillanyílások, vérkép, öröklött betegségek, stb.), ugyanakkor ez csak potenciál, lehetőség és a géntípusban teljes határozatlanság szerepel arra vonatkozóan, hogy az adott tulajdonságokból mi valósul meg, mi jelenik meg és mi marad csak potenciál. Ezért hatályba lép a biológiai törvényszerűség: az jelenik meg, amit edzünk, leterhelünk, fejlesztünk. Egyébként a közeggel való kölcsönhatásban a változékonyság lehetősége nem végtelen – létezik a reakció normája – a funkciónak terhelés alatti változási lehetősége. A különböző funkciók reakció normája nem egyforma. Az evolució szerinti legkorábbi tulajdonságok, amelyek a nemzedékek által sokszoros ellenőrzésen estek át, korábban jelennek meg és stabilabbak. A későbbi evolúciós szerzemények változékonyabbak és később jelennek meg az egyéni fejlődésben. Ezen kívül minden funkció számára, annak stimulálására létezik saját szenzitív (érzékeny) periódus. Ilyen módon az ember születése után az öröklött tünetek megjelenését a fejlődő stimuláció, a belső aktivitás és a szenzitív periódusok dinamikájának egybeesése határozza meg. Ilyen megközelítéssel számunkra a stimulálás dinamikájának kiválasztása a fontos, de ez magába foglalja a fizikai, érzelmi, intellektuális terhelést a fejlődési és nevelési

27

folyamatban. Ez pedagógiai feladat, még ennek a teljes tudományos megoldása feltételei mellett sem veszi figyelembe a finom alterekben végbemenő folyamatokat, az irányító energo-információs kisugárzások dinamikáját, amelyek stimulálnak vagy elnyomják a funkció fejlődését. A finom alterek evolúciója a külső közeg evolúciójával együtt ment végbe, ami különösen fontos, szinkronban a kozmogenezissel és a tőle függő ritmikus folyamatokkal az élő természetben. A kozmogenetikai jellegű különböző irányító energo-információs kisugárzás teljesítményének intenzitási dinamikája az idő különböző intervallumaiban periódikussággal rendelkezik. Ebben a periódikusságban léteznek szinkronizálási csomópontok és az egyik ritmusnak a másikra való hatásának ablakai, s végeredményben, bár ez egy spirálisan fejlődő folyamat, de a nagy idő intervallumokban (az ember életéhez viszonyítva) periódikus, amely szikronizálási és difrakciós jelenségek csomópontjait alkotja. Ezért minden konkrét időszakaszban a kozmogenetikai kisugárzások saját specifikus sajátosságokkal rendelkeznek a spektrális összetételben és a kisugárzás spektrumainak teljesítményében. Ezek a kisugárzások a biológiaihoz viszonyítva lehetnek destruktívak, konstruktívak vagy biotikusak (vagyis a szervezetek számára informatív indiferensek). Ezen kisugárzások ritmusaitól, a dinamikától függően kialakultak a bioszféra dinamikái, amelyek úgy nevezett „élet hullámai” formájában jelentek meg, fejlődő, stimuláló, elnyomóként, a nemzedékekkel a kozmogenetikai kisugárzás vagy dinamika egyre jobban szétoszlott és rögzült a bioszféra dinamikáiban az ökológiai lyukakban. Ezért a konkrét biológiai faj aktivitási és szenzitivitási dinamikái hozzáidomultak a közös bioszférikus dinamikához. A fajták és populációk dinamikái osztódtak az ökológiai lyukakban, ezért minden egyed örökletesen az aktivitás genetikai dinamikáját örökölte, ami figyelmeztet a veszélyekre jelezve azokat, vagy indiferens azokra. Minden túlélő nemzedékkel megerősödtek a szenzitív periódusok dinamikái, amelyek harmonikusak a bioszférikus és kozmogenetikai folyamatokkal. Vagyis ezek kezdettől fogva öröklötten genetikailag be voltak írva a saját fajuk meghatározott idejére és genetikai sorába. Hasonló módon az Emberiség számára, mint faj számára a korábban feltüntetett 6 dinamika alakult ki. Ezek a dinamikák a bioszférára vonatkozóan saját közös stimuláló mechanizmussal rendelkeznek a fejlődésre való hatásukban. Mindezek sok éves, sok napos és sokórás periodikussággal rendelkeznek. A régmúltban az emberek észlelték ezeket a törvényszerűségeket, de ezeket az égen végbemenő látható okokkal magyarázták és azoknak tulajdonították – a bolygók mozgásának és közös elhelyezkedésüknek. Maga a „bolygó” elnevezés – az ősi Babilonban alakult ki és fordításban „kóbor csillagot” jelent. Úgy tartották, hogy amint megismétlődik a csillagok és bolygók állása, a Földön végbemenő események is ismétlődnek. Így alakult ki az asztrológia – a hit, hogy az egyes emberek és egész népek sorsára hatással vannak az égitestek elhelyezkedése – a bolygóké és a csillagoké. Miután a csillagok is és a bolygók is a kozmosz szférájához tartoznak és annak részét képezik, ezért a dinamikájuk hatással van a kozmogenezis dinamikájára, és ez a maga nemében hat a biológiai dinamika fejlődésére. De ez a hatás nem annyira egyértelmű és egyenes vonalú, ahogy ez az asztrológusoknak tűnt, miután a kozmogenezist alkotó tényezők, vagy még annál is inkább a bioszférák dinamikája, sokszorosan nagyobb. És senki sem mondhatja meggyőződéssel, hogy melyik tényező milyen hatást gyakorol a közös dinamikai függőségek láncolatára. A modern tudomány egyenlőre nem szerzett ismeretet erre vonatkozóan és ez a nem teljes tudás az asztrológiát , jobb esetben is művészetté alakítja , ahol az eredmények jelentős mértékben intuitív módon mutatkoznak.

28

Tovább vizsgálva a civilizáció fejlődésének lehetséges útjait, rámutatunk az evolúciós fejlődés szintjeinek modern szakaszaira: 1. Kozmogenezis – az anyagi világegyetem fejlődési folyamata. 2. Filogenezis - az élő materia fejlődési folyamata. A fajok fejlődése. 3. Antropogenezis – az ember, mint biológiai típus fejlődésének folyamata. 4. Szociogenezis – az emberi társadalom fejlődésének folyamata. 5. Műszaki civilizáció. 6. Biológiai civilizáció. 7. Szinergetikai civilizáció. 8. Kozmikus civilizáció. A Civilizáció regenerálódásának fókusza. Ezeket az utakat már a XIX. és XX. század határán feltételezték.az orosz kozmikusok filozófia irányvonalának képviselői (Ciolkovszkij, Florenszij). Még Ciolkovszkij megjegyezte, hogy a XX. század elejére az emberiség választás elé kerül a fejlődés két útjából az egyiknek a kiválasztásában: a civilizáció fejlődése technikai úton, egyre újabb mechanikai eszközök kidolgozásával és előállításával. De ez az út az orosz kozmikusok véleménye szerint, mivel heterotrof(?), vagy autotrof – lerombolja saját életterének a közegét, felhasználja a Föld mélyének helyre nem állítható tartalékait. A helyre nem állítható tartalékok elhasználásakor a modern civilizációnak át kell térni elvileg új technológiákra – a fejlődés biológiai útjára. Ez az energia és táplálék előállításához újfajta technológiák felkutatásához vezet. Az emberiség fokozatosan elkezdi fejleszteni nem a külső, tárgyi világot, hanem a belső képességeket, megtanulja felhasználni a belső energiát, megfejti az agy titkát és azt nem 4-7 %-ban használja ki, hanem valamennyi lehetőségét felhasználja. Látható, hogy az evolúció ezen folyamata kapcsolódni fog a mutációkhoz, a táplálkozás másik fajtájára, a sugár táplálkozásra való áttéréshez. Az ember fokozatosan másik testre tesz szert – finomabbra, nem fehérje, hanem sugár tartalmúra. Teljes egészében fel lesznek tárva az embernek olyan képességei, mint a telepátia, tisztán látás, levitáció – s ennek következtében nem lesz igény a távközlésre, kommunikációra és szállításra. Az emberiség szorosan közelit a térbeli-időbeli transzformáció megvalósításához az emberi tudat tartalékainak felhasználásával. Elvben teljesen új lehetőségek jelennek meg az orvostudományban – amelyek határtalan lehetőségeket nyitnak meg a szervezet regenerálódásához. Előtérbe kerül elsősorban az emberről és az ember lehetőségeiről szóló tudomány – a biológia, genetika, orvostudomány, pszichológia. Látható, hogy eljön egy olyan periódus, amikorra az ember megtanulja annyira használni saját és energetikai-információs képességeit, hogy már nem lesz szükség környezetének a lerombolására. Az ember önmaga számára elegendővé válik. Eljön az információs civilizáció ideje, amikor az emberek megtanulnak minden információt a tér bármely pontjából kivonni. Mindenki fog mindent tudni, lehetetlen lesz hazudni – ekkor eltűnik az egyéni tudat szükségessége. Az emberiség egy egységes sugár-értelemben egyesül – Istenhez hasonlóvá válik a mostani értelmezésünk szerint, egységessé, mindenütt jelenlévővé, örökké, teremtővé – kidolgozásra kerülnek szinergetikai rendszerek, az emberek civilizációja felnő a kozmikus tudatig, s azután valamelyik szakaszban, a világegyetem összezáródásának lehetőségével kapcsolatosan beprogramozható lesz a fejlődés új szakasza vagy egy másik világegyetemben, vagy más időben – így az ember eléri a civilizáció autóregenerálódásának fókuszát. A szociális evolúció a XX . század végén, a XXI. század elején előtérbe helyezte az élet megőrzésének problémáit. A civilizáció további fejlődésének és elegendő életképességének a biztosítását. Az „ego” és az „integráció” ellentmondása az antropogén és természetes katasztrófák láncolatához vezetett, a fizikai, biológiai és szociális közeg dezorientációjához, a megfelelőség és a belső diszharmónia megsértéséhez.

29

Az élő evolúciós genetikai memóriájában nincs program a kialakult extremális helyzetekből való kijutásra. A belső harmónia megsértése a homeosztázis, energosztázis és az információs egyensúly megsértéséhez, az evolúciós ágak szétbontásához, a pusztuláshoz vezet. A szervezetek pusztulása a biotikum diszharmóniájához, az egyensúly felbomlásához, a nooszféra elpusztításához, az evolúció megállításához vezet. A növekvő káosz és diszharmónia folyamataival szemben állni csak a szervezet értelem képes. Szükség van mélyen átgondolni minden élőt és biotikust egészében, azok fejlődésének és életképessége biztosításának minden aspektusát. Ebben különös helyet kell elfoglaljon a nooszféra, a tömeges, csoportos és egyéni pszichika tanulmányozása. A hagyományos pszichológia, amely normális feltételek között foglalkozik a pszichológiai jelenségekkel, nem tartalmaz megoldást az élet által és annak evolúciója által feltett problémákra. Nem veszi figyelembe a közvetlen és közvetett reális tényezőket, amelyek meghatározzák az életképességet és a fejlődést. A szociális koncepciók szintén szűklátókörű és torz jellegben szenvednek. Szükség van az életképesség és a szociál-ökológiai és szociál-ergonómiai fejlődés rendszerbeli koncepciójára, és a pszichika jelenségeinek területén – extremális pszichológiai koncepcióra, amely lehetővé teszi felhasználni, tanulmányozni és alkalmazni az életképesség és fejlődés számára a pszichikai jelenségeket, amelyek extremális helyzetekben keletkeznek és jelennek meg, mint a pszichológiai ontológia evolúciós tulajdonságai, mint az anyagi tulajdonságok fejlődésének legmagasabb formái. Az evolúció folyamatában a pszichika, az információra koncentrálva ki tudott dolgozni egy sor tulajdonságot, amelyek lehetővé teszik a tér, az idő, energia, entrópia átalakítását, a vákuum energiáját felhasználni, a mezőket egymásba transzformálni. Ezek a tulajdonságok, mint az értelem pozitív szerzeményei extremális helyzetekben (mint pozitív mutációk) megvalósulnak olyan problémák felmerülésénél, amelyek megoldása nem tartalmaz genetikai memóriát. Az ember létezésének és fejlődésének modern ökológiai-szociális helyzete tömeges, növekvő stresszel jellemezhető, amely az evolúciós optimum határait túllépi, ezért a pszichika szokatlan sajátosságainak kialakulási gyakorisága hirtelen megnő, megjelenítve azok evolúciós jellegét. Az adott területen végzett kutatások biztosítják a civilizáció lehetséges átmenetét az evolúció technokratikus szakaszából a biológia szakaszba. A pszichológia problémái a személyiség leírásában, tudományos ráutalások a személyiség struktúrájának teljes körű megértéséhez Az európai kultúra gyökerei visszanyúlnak Hippokratész temperamentumról való elképzeléséig, mint az ember jellemének természetes adottságaihoz. Hippokratésznál az ember temperamentumát úgy vizsgálták, mint a szervezetben lévő 4 folyadék egymáshoz való viszonyát. Az utóbbiban kísérletek történtek a temperamentumnak az ember alkati morfológiai felépítéséhez való kapcsolására. Már a XVIII. században, a nagy földrajzi felfedezések után „a művelt” európaiak naív elképzelésekkel rendelkeztek az ember tipológiájáról. A neves tudós, Karl Linnié (1707-1778) felhasználva saját osztályozását a növényekről és a természeti jelenségekről, az emberi fajt 6 faját különböztette meg: 1. A vadember 2. Monstruózus, vagyis furcsa ember 3. Amerikai-vöröses, kolerikus, tetoválással beborított, az emberi szokások által irányított 4. Európai – fehér, húsos, szangvinikus, szorosan tapadó ruhával fedett, a törvények irányítják

30

5. Ázsiai – sárgás, erős alkatú, melankolikus, szigorú, fukar, bő ruhát visel, az emberi hit irányítja 6. Afrikai – fekete petyhüdt bársonyos bőrrel, összekuszált hajjal, lusta, az emberi erőszak irányítja. A természeti dinamikák korrelációja, amelyeket megfigyelő kutatók tettek, amikor ebben az időben még nem voltak tudományos elméletek és metodológiák, helytelen, eltorzított elképzelésekhez vezetett az emberről és egész sor tudomány körüli tudományágat – asztrológiai, tenyérjóslási, koponyatani – szültek, begyűjtve hatalmas empirikus anyagot, de abban az időben ezeknek nem volt tudományos magyarázatuk. A természetes tipológia és temperamentum tudományos magyarázatának első fénysugarai ez európai pszichológiai iskolákban I. Pavlovnak a temperamentum neurológiai elméletében jelentkeztek. Tanulmányozva a magasabb idegi tevékenységet, 3 idegrendszeri tulajdonságot különböztetett meg: az idegi tevékenység erejét, a kiegyensúlyozottságot és a mozgékonyságot. Az idegrendszer ereje: az érzékenységgel ellentétben úgy vizsgálták, mint az idegsejtek képességét, hogy mennyire képesek intenzív és tartós ingert elviselni, más szavakkal, az agyvelő sejtjeinek ellenálló képessége. Kiegyensúlyozottság: az agyvelő kéregben az inger és a fékezés egyensúlya. Mozgékonyság: az idegsejtek átmeneti sebessége az inger állapotából a fékezés állapotába és viszont. Az idegrendszer e három tulajdonságának a kombinációja a magasabb idegi tevékenység 4 típusát képezi: 1. Heves – erős, nem kiegyensúlyozott az inger irányába, mozgékony - kolerikus, 2. Élénk – erős, kiegyensúlyozott, mozgékony - szangvinikus, 3. Inert – erős, nem kiegyensúlyozott a fékezés irányába, tehetetlen, - flegmatikus, 4. Érzékeny (gyenge) – a magasabb idegi tevékenység összes tevékenységének nem magas erejével kapcsolatos valamennyi tulajdonság – melankolikus. Az ezt követő vizsgálatok Európában és az Egyesült Államokban lehetővé tették egy teljes sor tulajdonság meghatározását, amelyek közösek az összes temperamentum típusra, de Pavlov által nincsenek figyelembe véve. A személyiség leírásának problémájával B.M. Tyeplov és követői – V.D. Nyebilicin, V.Sz. Merlin, Je.A. Klimov, stb. – foglakoztak. A kísérletek egész sorában kimutatták, hogy az idegrendszer gyenge típusa bizonyos viszonyok között erős lehet. Erejét az érzékelés alacsony küszöbje és a magas érzékenység határozza meg. Az érzékenységet, mint az információ begyűjtésének képességét határozzák meg. B.M. Tyeplov és V.D. Nyebilicin ugyancsak megállapították az idegrendszer negyedik tulajdonságát: a DINAMIKUSSÁGot – az ingerlés új reflexeinek kidolgozásának, új dinamikus időkapcsolatok képzésének sebességét. Később bizonyításra került az idegrendszer ötödik tulajdonsága – a LABILITÁS. Ez a tulajdonság a nagy agyféltekék kapcsolódási funkcióját jellemzi és az ingerlő vagy fékező folyamatok kialakulásának sebességében mutatkozik meg. Beszéltek az idegrendszer más tulajdonságainak a létezéséről is és pszichológiai tulajdonságokat is megjelöltek, amelyek azonosak minden temperamentumra vonatkozóan: - szenzitivitás – a reakciót kiváltó legkisebb ráhatási erő jellemzi, - reaktivitás – a reakció ereje a ráhatásra, - aktívitás - a külső világra és a cél elérése érdekében az akadályok elhárítására való ráhatás aktivitásának foka, - a reakció tempója – a pszichikai reakciók lefolyásának sebessége,

31

-

rugalmasság és regiditás – a külső tényezőkhöz való alkalmazkodás rugalmassága vagy tehetetlenség, extraverzió - a reakció és tevékenység függősége a külső benyomásoktól az adott pillanatban, - intraverzió – a reakció és a tevékenysége függősége a belső képektől, elképzelésektől, gondolatoktól, amelyek a múlttal és a jövővel kapcsolatosak, - érzelmi reagálás, ellenállás – érzelmi terhelések, stb. elviselésének képessége, Megkísérelték a temperamentumot kapcsolatba hozni az idegrendszer domináló típusával: Krecsmer és Sheldon a következő tipológiát javasolták: - veszcerotonik – a vegetatív idegrendszer túlsúlyával, - szomatotonik – az idegi-mozgató idegrendszer túlsúlyával, - cerebrotonik – a központi idegrendszer fejlődésének túlsúlyával, ezen belül az agyvelőével. Az idegrendszer ezen 3 típusa kapcsolódott az emberek 3 ismert alkati típusához: piknik, hipersztenik (atléta), asztenik. Minden, a személyiség idegrendszeri tipológiája problémájával kapcsolatos adatot ellenőriztek pszichofiziológiai és fiziológiai módszerekkel kísérletek útján, komplikált berendezések, vagy anamnézis gyűjtés alkalmazásával. A személyiség természetes tipológiája meghatározásának problémája nyitott maradt a gyakorló pszichológusok számára: a meglévő módszerek vagy komplikált berendezéseket és néhány tulajdonság meghatározásához éles kísérleteket igényeltek, vagy nagy időveszteséggel voltak kapcsolatosak a vizsgálatoknál és kevés objektivitással a verbális kikérdezések esetében. Meg kellet állapítani minimum 13 alaptulajdonságát az idegrendszernek. Az ötvenes években L.M. Vecker és I.M. Palej, leningrádi tudósok kísérletet tettek a temperamentum egységes energetikai-információs elméletének létrehozására. Nem egyértelmű eredményeket kaptak, ami nem tette lehetővé ezeknek a munkáknak a befejezését: a „W”- alakú energia és információ függőség a különböző temperamentumokra, ami nem tette lehetővé a rendszerben alkalmazott felfogásokat egyértelműen azonosítani. B.G. Ananyev és tanítványai az ember természeti szerveződése vizsgálatának széles frontját nyitották meg, nagy mennyiségű tudományos adatot kaptak, amelyek rendszerezték a korábbi paratudományos eredményeket. Hasonlóan, de más konceptuális szempontból, más országok tudósai is végeztek kísérleteket: G. Isenk (Ájszenk), Stevens, Jung és mások. Arter 1978-ban javasolta a személyiség megfordítható, kéttényezős modelljét. Lurija, Nyebilicin, Anohin fiziológiai kísérletei feltárták a tipológia és a természeti szervezés fiziológiai mechanizmusát, de egyébként az elszigetelt kísérletekből és elméleti mozaikokból 1980-ig nem alakult ki egységes teljes kép. De egyidejüleg ezek a munkák lehetővé tették számunkra kialakítani a tipológia megjelenése irányításának egy teljes elméleti funkcionális-blokk szervezésű sémáját, amely belsőleg logikailag nem mond ellent és nemcsak a modern tudományos részletekkel egyezett (Palej, Akinsikova, Vecker, Lurija), hanem rendszerbelileg egybe esett az ősi keleti elképzelésekkel. Kialakításában kulcs fontosságú volt a magasabb idegi tevékenység hierarchikus kontúrjainak megfelelősége az ember szilárd bioritmusával. Itt következik a kidolgozott séma:

AZ IDEGRENDSZER ÉS KÉPESSÉGEINEK STRUKTÚRÁJA, MINT A GENETIKAI HULLÁMOK ELSŐDLEGES TERMÉSZETI TULAJDONSÁGAINAK MEGJELENÉSE

32

A genetikai hullámok megjelenése az agy működése szabályozásának függőleges konturában , az általános szomatikus, neurodinamikus és alkati típusokban

FIZIKAI SZINT: Szenzomotorikus funkciók, általános szomatikus jellemzők, A szabályozás endokrinhumorális és ideg rendszerének összefüggése, a testfelépítés típusa és a reaktívitás, a magasabb idegi tevékenység általános típusa „szomatikusság”. ÉRZELMI SZINT, A homeosztatikus és viselkedési rendszerek kéreg és kéregalatti érzelmi szabályozása Vegetatív jellemzők, „az érzelmesség és relatívitás” összefüggése, az érzelmi típus: „viszcerotonikusság” INTELLEKTUÁLIS SZINT, Az agyvelő kéreg, annak elülső és hátsó területeinek, melyek a cselekvést és a befogadást irányítják, struktúrája és funkciója. A magasabb idegi tevékenység speciális fajtája, a központi idegrendszer kifejezettsége: „cerebrotonikusság”

A genetikai hullámok megjelenése az agy működése szabályozásának vízszintes konturában (a binaritás alapján) A magasabb A magasabb idegi Agyféltekék közötti idegi tevékenység bal vegyes típus tevékenység agyfélteki, Jobb agyfélteki, második első jelzőrendszeri, jelzőrendszeri, gondolkodó típusa művészi típusa REFLEXIÓ, AKTIVITÁS, Magasabb idegi Adekvát Inger erő, tevékenység ereje, felfogás, az akarat A magasabb idegi Fékezési erő irányítása tevékenység általános típusa, szenzomotorikus potenciál

ÉRZELMEK irányítása, Az adaptációs folyamatok összessége, az életerő potenciálja „EGO” „ÉN” MŰVÉSZI gondolkodás, intuíció az öntudatban, Képzelő erő, folyamatos, teljes gondolkodás.

ÉRZÉSEK irányítása, Az integráció folyamatainak összessége, az alkotó energia potenciálja „MI” LOGIKAI gondolkodás, intuició a világnézetben, Diszkrét, kvantitatív, fogalmi gondolkodás

Tartalék érzelmienergia potenciál, Általános, nem specifikus aktivizálás a szférában Az agyféltekék közötti kapcsolat és egység pillanata, Általános termelékeny szabályozás információsenergetikai kapcsolatokkal

A továbbiakban megvizsgáljuk a szigorú biológiai ritmusok problémáját, amelyek az emberi alapvető természetes tipológiákhoz kapcsolódnak. Ez három általános biológiai ritmus: a fizikai jellemzők, melyek 23 napos periódus szerint változnak, az érzelmiek, amelyek 28 napos periódusban változnak és az intellektuálisok, amelyek 33 napos periódusban változnak. Minket ugyancsak érdekelni fog a szervek 2 órás aktivitásának funkcionális energetikai rendszere egy napon belül, amelyet a külső közeg napi ritmussal és a helyi asztronómiai idővel irányít. Az az általános periódus, amelyik egy egyed mindhárom dinamikájának rendszerét „nulla” állapotba, a következő ciklusok kiinduló pontjába hozza, egyenlő a 23 x 28 x 33 szorzattal, ami 21252 napot, vagy 58 évet és 68 napot tesz ki.

33

Azért, hogy kialakítsuk a személyiség természetes tipológiájáról a teljes kronobiológiai elképzelést, részletesen jellemezni fogjuk az egyéni kronobiológiai matricában felsorolt mind a 6 jellemzőt: REFLEXIÓ – adekvát érzékelés: labilitás, szenzitivitás, reflektivitás, extraverzió, rugalmasság, a tevékenység interiorizációja, a szenzorika fejlődése. Közvetlen intuitív tájékozódás konkrét térben és időben. Látási térbeli tájékozódás. Az objektumok megismerése, arcok felismerése, az alakok, színek azonosítása. Az éles képek gyors változása. Tendencia van a képek vízszintes irányú meghosszabbítására. A beszéd intonációs-hang jellemzőinek, a tárgyak hangjainak és dallamoknak az érzékelése. AKTIVITÁS – az akarat irányítása: aktivitás, intraverzió, ellenállás, a tevékenység exteriorizációja, artisztikusság, kifejezőség, motorikus koordináció, vokalizálás, a beszéd hangjainak előállítása, olvasás, számolás, levél. A számszerinti és logikai egymásutániság felismerése. Tendencia van a képek függőleges irányú meghosszabbítására. Diszkrét, kvantitatív tulajdonságok felfogása, felismerése és előállítása. Az ÉRZELMEK irányítása – az idegrendszer vegetatív részének az érzelmi központokkal való belső homeosztatikus kapcsolata. Érzelmi tapasztalat, affektivitás, érzelmi reaktivitás, érzelmi és ikon memória. Érzelmek (tónus, affektek, hangulat, állapot). Az életerő potenciálja. Az ÉRZÉSEK és érzelmi megfertőzések irányítása. Külső viselkedési integráció, amely kapcsolatban van a személyiség érzelmi sajátosságaival és a kéreg alatti érzésközpontokkal, azok érzéseivel és szenvedélyeivel. Szóbeli, értelmezési, logikai, absztrakt memória. Az alkotó energia potenciálja. MŰVÉSZI GONDOLKODÁS – intuíció az önismeretben, teljes képek és kijelentések, azonnali felfogás, gestallt kialakítása, konkrét jelek kiválasztása, konkrét képi memória és gondolkodás, a memóriában tárolt képek kombinálásának és eltorzításának képessége. LOGIKAI GONDOLKODÁS – intuíció a világnézetben, diszkrét képek és fogalmak egymás utánisága, logikai és funkcionális kapcsolatok, analógiák, elvek átfogása, logikai kategorizálás, fogalmak és koncepciók alkotása, absztrakt gondolkodás, a fogalmak általánosított kombinációi. Rendszerszerűen a JOBBOLDALI AGYFÉLTEKÉ–ről: jobboldali agyféltekei aszimmetria. Művészi típus: közvetlenség, műveltség, konkrétság. A nem verbális intellektus általános szintje teljes egészében. Egy kis erőltetéssel úgy tarthatjuk, hogy a jobboldali agyfélteke az alkotással van kapcsolatban, tőle függ az intuíció, térbeli és teljes érzékelés, ez ellenőrzi a test baloldalát, nem fogalmakkal, hanem képekkel dolgozik, szemléletes előadásokkal, felügyeli a játék tevékenységet, feldolgozza az információkat folyamatos üzemmódban, képileg és intuitív módon. Az elemeket újszerűen komponálja, köztük új kapcsolatokat állít fel, az egésszel és nem részletekkel foglalkozik a test nyelvével, mozgásokkal és fizikai aktivitással irányít.(sport, tánc), a jobboldali agyfélteke szótlan, geometrikus, minőségi. Rendelkezik speciális memória központokkal az emberekre, tárgyakra és eseményekre való emlékezésre. A jobboldali agyfélteke irányítja az alkotói átéléseket, a formák, színek érzését, az intuíció, a spontaneitás, érzelmek központjaként szolgál. Fontos a művészek, design-erek, zenészek és más művész emberek számára. Fontos szerepet játszik új ötletek

34

kidolgozásában, a rajzolásban, természetábrázolásban, zenében, táncokban, a tervezésben és ünnepi események megszervezésében, a váratlanul jött szabadidő eltöltésének megszervezésében. Rendszerszerűen a BALOLDALI AGYFÉLTEKÉ-ről: - baloldali agyféltekei aszimmetria, gondolkodó típus. Közvetettség, szimbolizmus, absztrachálás. A verbális intellektus általános szintje teljes egészében. Úgy tarthatjuk, hogy a baloldali agyfélteke a következő, csak rá jellemző funkciókkal van kapcsolatban: irányítja az intellektuális tevékenységet, logikai műveletekkel, mennyiségi értékelésekkel, kritikai és elemző munkákkal foglalt. Ellenőrzi a test jobb oldalát. Külön foglakozik minden beérkező információval, vagyis az információkat diszkrét üzemmódban dolgozza fel logikailag vagy elemzően. Ellenőrzi az információ, a nyelvtan, a szórend szóbeli kifejezését. A logika jeleivel dolgozik. A szavakban vagy matematikai szimbólumokban kifejezett információkkal operál (szóbeli, számbeli, mennyiségi). Speciális központokkal rendelkezik a szavakra és számokra való emlékezésre, elemez, kritizál, mennyiségi értékelést, józan gondolatot ad. Az agy fontos részét képezi a nyelvészek, elemzők, matematikusok, stb. részére, fontos szerepet tölt be az olvasásánál, beszámolók elkészítésénél, gazdasági számításoknál, viselkedési szabályok elsajátításában extremális körülmények között, tervek és ütemtervek kidolgozásában. Rendszerint, az embernél aszimmetria van az agy féltekéinek működésében – az agyféltekék egyike előnyt élvez és dominál. Az oktatás modern módszerei gyakran ösztönzik az elsődleges felhasználást, vagyis következésképen a baloldali agyfélteke fejlesztését is. Ez nem nyújt elegendő lehetőséget a művészi típusú emberek potenciáljának feltárására, de emellett ideális lenne az a helyzet, amikor az agyféltekék egyforma erősek lennének. Például új és elég összetett problémák megoldásának technikája, amely úgy ismert, mint „agytámadás”, és figyelembe veszi mind a két agyfélteke hatékony felhasználását: kezdetben szükséges nagyobb mennyiségű új, friss, spontán kialakuló ötleteket kapni – ez a jobboldali agyfélteke működésének szférája, azután végbemegy minden ötlet elemzése és osztályozása – ezzel a baloldali agyfélteke foglakozik. Fontos hangsúlyozni, hogy az ötletek értékelése a baloldali agyféltekével mindig lassabban megy végbe, mint azok megjelenése a jobboldali agyféltekében. Az angol inside fogalom, a produktív gondolkodó munka egy másik fajtáját adja: amikor a probléma hosszadalmas és részletes elemzésében, amely nem oldódott meg logikai formában, hirtelen bekövetkezik a kész teljes megoldás (ez végül is lehetetlen lenne előzetes elemzés és logikai vizsgálat nélkül). Az agyféltekék működésének produktív mérlege Albert Einsteinnél: a relativitás elmélete akkor jutott eszébe, amikor egyszer egy napfényes napon, füvön fekve, elképzelte, hogy űrutazáson vesz részt egy fénysugáron. Ennek a képnek a képletek nyelvére való lefordítása neki tíz évét vette igénybe és akkor ajándékozta meg a világot a relativitás elméletével. Hasonló mértékben volt fejlett Leonardo da Vinci mindkét agyféltekéje, harmonikus gondolkodó típussal rendelkezett. A látási érzékelés erősségét a jobboldali agyfélteke határozta meg, de azt a képességet, hogy a látási képeket művészeti alkotásba áttegye, ami tökéletes arányaiban különbözött, és gyakorlatilag találmányt alkotott, az a baloldali agyfélteke magas fejlettségével vált lehetségessé. A dolog lényegét tekintve a modern pszichológia csak az utóbbi évtizedekben kezdte felismerni a különbséget az agy baloldali és jobboldali féltekéje között és megérteni, hogy mennyire fontos mindkettőt fejleszteni.

35

A pszichológusok között létezik egy olyan vélemény, hogy jobb a fejlesztéssel az úgy nevezett érzékenységi periódusban foglalkozni, amikor az adott funkció elkezd fejlődni az egyéni növekedés folyamatában: A gyermeknél mindjárt születés után elkezd kialakulni a képi érzékelés: már néhány hetes korában megkülönbözteti „az anyag teljes képét” és elkülöníti azt a környező világtól. Ezért nagyon fontos, hogy a gyermeket életének első éveiben szép, harmonikus, élénk termékek és képek vegyék körül. 7-9 éves korra majdnem teljes egészében kialakul a jobboldali agyfélteke funkciója – a gyerekek fantázialátókká válnak – ez kimeríthetetlen generálója teljesen új ötleteknek. Az első logikai felismeréseket a gyermek 3-tól 5 éves koráig teszi – a gyerekek elsajátítják az anyanyelvet – de ez nem „gyermeki logikát” követel, s a 13-15 évükre teljesen kialakulnak a logikai funkciók (mindenki előtt ismeretes a tinédzserek kritikussága). Úgy a jobboldali, mint a baloldali agyfélteke fejlesztésével való foglakozás bármilyen életkorban lehetséges, ez lehetővé teszi teljesebb mértékben kihasználni az agy határtalan képességeit. A szociogenezis folyamatában megtanultunk olvasni, írni, számolni, de majdnem teljesen elfelejtettünk spontán cselekvéseket végezni. Életünk a nyelvvel, beszéddel, elemzéssel, szintézissel kapcsolatos és egyenes vonalú, egymást követő cselekvéseket alkot valamilyen cél elérése érdekében. A baloldali agyfélteke naponta hatalmas mennyiségű ösztönzést kap a fejlődéséhez és nagyon fejlett az emberek elnyomó többségénél, a jobboldali, éppen fordítva, nem kapja meg fejlődéséhez a képi ösztönzéseket. A viselkedés szabályai, a logika törvényei fékezik, megtiltják és elnyomják az intuitív lépéseket, amelyek a tudatalatti szinttel kapcsolatosak – az ember elveszti a belső harmóniáját. Éppen ezen okból kifolyólag sok ember, akik a logikai sztereotípiáknak vetik alá magukat, hiszékenyek, megalkuvók, a külsőségekre adnak, nem elmélyedve bennük: „Mindenki így tesz”, „Ez nem elfogadott!”. Ez megjelenik a gyógyítási folyamatokban is: „Orvoshoz megyek, gyógyszert kapok és meggyógyulok.” – a betegek alapvető része nem akar komolyan dolgozni önmagán – gyors sikert, csodát, mások segítségét várja – fél felelősséget vállalni a saját egészsége és boldogulása érdekében. Ezért kell dolgozni a jobboldali agyfélteke fejlesztésén. Ez fontos még azért is, mert az összes megbetegedés 80 %-ánál kimutatható a pszichoszomatikus jelleg. Sok betegséget, rossz közérzetet, káros szenvedélyeket (asztma, migrén, gyomorfekély, arteroszklerózis, szív és érbetegségek, idegrángatózás, túlságos dohány, alkoholfogyasztás, kövérség, stb. ) a tudatalatti igénye diktálja és ennek következtében a fejlett jobboldali agyfélteke munkájával lehet ezeket kiküszöbölni. Például: ha le akartok fogyni, akkor nem az a helyzet, hogy nem tudjátok hogyan kell ezt csinálni, hiszen nagyon jól tudjátok, hogy kevesebbet kell enni és többet kell mozogni és ezt egész életén keresztül kell tennie! Tudjátok, hogyan kell csökkenteni az adagot, milyen fizikai gyakorlatokat és procedúrákat kell teljesíteni, de csak az önfegyelem az, ami nem elegendő, hogy ellent álljunk a kísértéseknek jót enni vagy fölösleges félórát lustálkodni az ágyban a gyakorlatok végzése helyett. Itt alapvető akadályt jelent a hajlamunk arra, hogy azt csináljuk, amit az adott pillanatban szeretnénk. Mi úgy élünk, amint az elfogadott állati világban – itt és most – arra törekedve, hogy az adott pillanat örömeit megkapjuk, elnapolva ezzel azokat a lépéseket, amelyek örömet a távoli jövőben hoznak. Ezeket leküzdeni segít a pszichoszabályos metodikája – az önkontroll metodikája, amely lehetővé teszi a tudatalattit úgy hangolni, hogy az képes legyen önmagát ellenőrizni bármilyen helyzetben. A lényege nagyon egyszerű: lazuljatok el, ez azért szükséges hogy kinyissuk a tudatalatti zsilipjeit, a külső világból érkező ingertényezőket a minimumra csökkentsük (a szemeket becsukva, biztosítva a csendet abban a helyiségben, ahol a pszichoszabályozást

36

végezni akarjuk) és minimálisra csökkentve azokat az ingereket, amelyek saját testünktől érkeznek (ez akkor következik be, amikor kényelmesen fekszetek vagy ültök, ellazítva a test minden izmát), csak ebben az esetben vagyunk képesek felfogni azokat az ingereket, amelyek saját tudatunk mélyéből érkeznek, amelyeket normális körülmények között nem ismerünk fel, de hatalmas fokban meghatározzák a cselekedeteiteket, ez maga a tudatalatti szint. Ha azonnal nem sikerül ellazulni, foglalkozzatok egy ideig relaxációs gyakorlattal: Mély belégzés. Kilégzés. Még egyszer belégzés! –kilégzés! Csukjátok be a szemeteket …. Még szorosabban! Üljetek kényelmesebben … Helyezzétek a kezeteket a térdetekre … Néhányszor minden kifejezést ismételjetek önmagatokban. Ez saját érzésükké kell váljon ….. Érzékeljétek a talpatokat, melyek szilárdan nyugszanak a padlón … Teljes felületükkel …. Még szilárdabban! Belső tekintetetek lassan siklik végig a lábatok mentén felfelé és előrehaladása mértékében az izmok ellazulnak …. A lábak feloldódnak … eltünnek … A lábikrák … ellazulnak …. Feloldódnak …… már nincsenek! A combok ellazulnak …. Feloldódnak …. A derék, …. A hátizmok ellazulnak, feloldódnak….. eltünnek! A vállak ellazulnak ….. A mell és a hasizmok ellazulnak, feloldódnak, …. A kezek feloldódnak …… A nyak …. az áll … az ajkak …. Az orcák …. Feloldódnak …. Ellazulnak … eltünnek A szemizmok ellazulnak ….. Lélegzem, teljes nyugalmat érzek. Kényelmesen és jól vagyok… megszabadulok minden feszültségtől, nyugodtnak és könnyűnek érzem magam …. Most igyekezzetek koncentrálni arra, amit tenni szeretnétek – amennyiben néhány kilót szeretnétek leadni, akkor filmet lehet készíteni arról, hogyan fogjátok magatokat lefogyva érezni, hogyan fogtok kinézni és hogyan viszonyulnak ehhez a többiek. Ezt mind nagyon élénken kell elképzelni (a tervezett, az igényelt jövő dinamikus képe), és színekben és részleteiben meglátni (asztrálisan feltöltött kép). Ezt a filmet néhányszor le kell játszani, hogy szilárdan rögződjön a tudatalattiban. Most ezt a filmet a kritikus helyzetekben kell lejátszani – egyek még egy falatkát, vagy nem? Lehet filmet készíteni a kövérség negatív oldaláról is – és ez segítni fog Nektek a nehéz pillanatokban. Hasonló filmeket lehet alkotni minden helyzetről és állapotról, amelyeket megváltoztatni szeretnétek. A saját tudatalattinkhoz fordulni a film segítségével, vagyis a képek nyelvén – az azt jelenti, hogy egy nyelven beszélünk vele. Ha azt mondjuk magunknak, hogy le akarok fogyni, abbahagyom a dohányzást, nem fogok idegeskedni – ezek nem a címzetthez szólnak és idegen, érthetetlen nyelven mondottak. Ezt a rendszert alkalmazhatjátok, ha - a stresszel akartok harcolni (filmet készítve az ellazulásról és az önmagunkba vetett hitről - javítani akarjátok saját fizikai állapototokat (fogyni, a káros szenvedélyeket abbahagyni, sportalkatra szert tenni, stb.) - életeteket jobbra akarjátok fordítani (a munkát, házat, barátokat, stb.) - jobban megismerni önmagukat (néhány gyakorlat után képesek lesztek megkeresni azokat a filmeket, amelyeket korábban rejtettetek el a tudatalattitokban és hatékonyan dolgozhattok velük). Paul Breg tanácsa alapján ezt legjobb elalvás előtt, a következő ellazulás után csinálni:

37

Sötétítsük be a szobát, kapcsoljuk ki a rádiót, stb-t, feküdjünk a hátunkra az ágyon, kezeinket nyújtsuk ki a test mellett, de úgy, hogy ne érintsék azt. Érzékelésünket csökkentsük a minimumra. Engedjétek a kezeteket pihenni, helyezzétek tenyerükkel lefelé, a lábak nyújtva, de úgy, hogy ne érintsék egymást. A fejeteket helyezzétek az ágyra, vagy kispárnára, ahogy kényelmesebb. A szemeket a kezdetben tartsátok nyitva, de ne egy pontot nézzetek magatok előtt, hanem nézzetek fel-le vagy oldalra. Hasonló mozgások után szemeitek maguktól bezáródnak. Gondolatban kövessétek a szemgolyók mozgását. Ellazítjátok izmaitokat és ez végül is elvezet az egész szervezet ellazulásához, a természetes, regeneráló és programozott álomig (a kezek, vagy lábak mozgásával, vagy a test helyzet megváltoztatásával megszakítjátok a relaxációs folyamatot). A túlságosan feszült izmok kényelmetlenül érezhetik magukat, de a mozgással csak a kényelmetlenséget hosszabbítjátok meg. Az ilyen izmok ellazítása 10-től 15 percig terjedhet. Ellazultatok, megnyugodtatok, most játszátok le saját „filmeteket” és nyugodtan aludjatok el. A tudatalattitok az álom alatt megoldja a feladatot. Ezt 2-3 hétig kell megszakítás nélkül végezni. Fontos az, hogy egy feladat kerüljön megoldásra és nem az összes probléma egyidejüleg. Hogy ne felejtsétek ezt minden este megtenni, hagyjatok a párnátokon megjegyzést: „Pszichoszabályozás, első film, dupla 5-ös: lefogyás – lemondás az édességről és a mozgás öröme”. 2-3 hét múlva elkezdődik a megvalósulás – könnyen lemondtok az ételről és a mozgást helyezitek előtérbe, és 40-50 nap múlva eltűnnek a fölös kilók – és ez már egész életre szól (miután végbement a tudatalattitok átépítése)! Harmonizálni a jobb és baloldali agyfélteke működését, ebben segítséget nyújthatnak a kevésbé ismert Szvara-jóga (a hang jógája) módszerei. A jogik sok évszázados tapasztalata és a tudósok utolsó felfedezései azt mutatják, hogy mindegyik orrlyuk, ha a légzés döntően rajta keresztül történik, a test és az agy bizonyos területét serkenti. Egyébként a baloldali orrlyukon történő légzés hűt, a jobboldalin keresztüli melegít. Ha felváltva lélegzünk rajtuk, harmonizálni tudjuk az agyunkat és testünket. A légzési gyakorlat alkalmazásához, a szervezet állapotától függően használjátok fel a táblázatot: -

Légzés a bal orrlyukon keresztül: Hold áramlatot képviseli, a női energia, természetéből adódóan tápláló és tisztító, mágikus és érzelmi tulajdonságokkal rendelkezik, az agynak energiát szállít, táplálja a jobboldali agyféltekét, ilyen légzés mellett javasolják olyan cselekedetet végrehajtani, ami a jólét javítását szolgálja, hűt a hőség kiegyensúlyozásával, nappal aktivizálja az életerőt.

Légzés a jobb orrlyukon keresztül: a Nap áramlatot képviseli, férfi energia, természetből adódóan romboló és ennek eredményeként ideiglenesen megnöveli az életerőt és szívósságot, - elektromos és racionális tulajdonságokkal rendelkezik, - aktívitást ad a testnek, - fizikai cselekvéshez, sporthoz, versenyzéshez ajánlott, - táplálja a baloldali agyféltekét, - melegít, a hideg kiegyensúlyozásával, - éjjel növeli az életerőt és az élettartamot. -

Visszatérünk a kronobiológiai pszichogenetika fiziológiai és pszichológiai mechanizmusához. A fiziológiai mechanizmusok, amelyek a kronobiológiai tipológiák

38

alapjául szolgálnak, nemcsak az agyféltekék aszimmetriájával és egyensúlyával kapcsolatosak, hanem az agy függőleges szerkezetével is, amely az evolúció során alakult ki. Az idegi szabályozás függőleges hierarchiája három kontúrt foglal magába: - a szenzomotorikust, - az érzelmi-vegetatívat, - az intellektuálist. A filogenezis folyamatában és az ember egyéni fejlődésében, amely tömörített formában ismétli annak szakaszait, kezdetben az agynak azon szerkezetei alakultak ki, amelyek a túlélésért, a feltétel nélküli reflexekért, az ösztönökért felelnek; ez az archeocortex (ősi kéreg vagy hüllő agy). Ezek az alapvető életfunkciók biztosításával vannak kapcsolatban: légzés, szívdobogás, önvédelem, túlélés a tájékozódással és kitérési reakcióval, a szaporodás, reflektor viselkedés és az aktivitás sok fajtája, ezen funkciók teljesítésére való irányítása. Ilyen módon, az archeocortex, vagy ősi agy az alapja a vitális és szenzomotorikus funkcióknak. A kronobiológiai pszichogenetika rendszerében ez a magasabb idegi tevékenység általános típusának – a temperamentumnak – a fiziológiai bázisa, az idegi szabályozás szenzomotorikus kontúrjáé, alkati-morfológiai típusáé, a szervezet endokrin és pszichoszomatikus reaktivitásáé. Az agyvelő struktúrájának magasabb hierarchikus szintjén helyezkedik el az öreg kéreg vagy paleocortex. Ez felelős a vegetatív-érzelmi reakciókért és a nem specifikus intuícióért. A kronobiológiai pszichogenetika rendszerében alapja az alkalmazkodó adaptív és integratív reakcióknak, az asztrális és energetikai megnyilatkozásnak. Az ő fiziológiai bázisán alakul ki az ember érzelmi reaktivitásának tipológiája. Itt helyezkednek el a pozitív és negatív érzelmek magjai és a felső kéregalatti rétegekben a magasabb érzések magja. Az öreg kéreg felelős a nem specifikus aktivizálásért, az általános, globálisan helyes alkalmazkodó viselkedésért, a szervezet puffer és baleseti tartalékaiért. Mint az energetikai aktiválás, az irracionális programok és veleszületett viselkedési formák szerve, nagyon erős kiegészítő eszköz az alkalmazkodásban és a túlélésben. Az idegi szabályozás harmadik függőleges kontúrját az új kéreg, a neocortex képezi. Felel az intellektuális funkciókért, az észbeli műveletekért, az egyéni tapasztalatokban szerzett információkat tartalmazza, irányítja a megszerzett viselkedési formákat. Itt találhatók az érzékszervek (látás, hallás, szaglás, felismerés) magjai, a beszéd, a gondolkodás és a tudat központjai. Vizsgálatokkal igazolták, hogy függetlenül az agyféltekék egytípusú felépítésétől, az érzékszervek az agyféltekékben nem egyformán képviseltetik magukat. A bal agyfélteke a magasabb kéregfunkciókat látja el: levél, számolás, olvasás. De egyénként a jobboldali sem kevésbé lényeges az idegi tevékenységben. Benne nincs beszéd központ, de a beszéd érzelmi kifejeződése és az intonáció színezete a benne elhelyezkedő zenei központtól függ. A kronobiológiai pszichogenetikában az új kéreg az a szerv, amely lehetővé teszi mentális műveletek végzését és az idő és információ áramlatokban való dolgozást. Ilyen módon, az ember idegrendszerének függőleges hierarchikus szervezettsége látja el őt olyan szerkezettel, amelyik képes dolgozni a reális szenzorikus-fizikai terek energetikaiinformációs mezőivel, valamint a mező (asztrális) és holografikus (mentális) formákkal, struktúrákkal és mezőkkel. Az új kéreg hosszanti metszettel két féltekére oszlik, ami meghatározza a féltekék párban való működését; a funkcionális aszimmetria dominálása és jellege, amely fiziológiai mechanizmus a magasabb idegi tevékenység speciális típusa kialakításához és annak alapján a kialakuló akcentuációkhoz, egyéni viselkedési stílusokhoz és a tevékenységhez. A féltekék párossága nem csak megbízhatóságot és információs bőséget biztosít, hanem lehetővé teszi a szenzorikus tér mélységében való tájékozódást, meghatározni az

39

érzékelés forrásának az irányát és a térben való elhelyezkedését, és egyidejüleg két információs üzemmódban dolgozni: a folyamatos, analóg folyamatokban és a diszkrétekben. Ezek a folyamatok nem csak teljességükben, hanem a jelek térbeli elhelyezkedésében is különböznek egymástól. Az analógok – lineárisan kiterjedtek, a diszkrétek – függőlegesen. Ezért minden szenzorikus és motorikus folyamat és egészében a domináns agyféltekék információs mezője a térben különböző módon orientálódik. Ez jól nyilvánul meg az ember kézírásában: - a gondolkodó típusú embernél – a kézírás hegyes, szaggatott, nyújtott a magasságra vonatkozó aranymetszés ideális arányaihoz viszonyítva; - a művészi, analóg típusúnál – a kézírás kerekített, szélességében elnyújtott. Az agyvelő funkcionális aszimmetriája ellátja az embert olyan eszközzel, ami háromdimenziós térben dolgozik: szenzorikus mélység, a diszkrét függőleges és analóg szélesség. A nagy agyféltekék kérgének keresztmetszete az agy struktúrájában 4 funkcionális blokkot különböztet meg minden féltekében, figyelembe véve azok specifikusságát: - homlok részek, amelyek a jövő időben működnek, megvalósítják a tervezést, programozást, a célkitűzést, prosperitást. - az elülső-halánték részek, jelen időben működnek, irányítják az adott pillanat motorikus funkcióit, a szervek és rendszerek beállítását, az ideomotorikát, a mozgást. - a hátsó-halánték részek, jelen időben működnek, irányítják a szenzorikus folyamatokat az adott pillanatban, a szervezet különböző rendszereitől és szerveitől érkező érzeteket, - a tartó részek, a múlt időben dolgoznak, megtartják a begyűjtött szenzorikus és logikai tapasztalatokat, biztosítják a megszerzett tartós memória mechanizmusait. Ugyanakkor a rövid memória mechanizmusa alapjában a halánték részekkel, az operatív memória pedig a homlok részek tevékenységével van kapcsolatban. Az ősi Kínában és Tibetben a reflexterápia szakértői már ismerték az agy működésének funkcionális-blokk üzemmódját. Ezen belül a fej középvonalában, a többiek mellett még az alábbi pontok is elkülönültek: - Nao-hu - a halánték dombon helyezkedik el – a múlttal kapcsolódott össze, - Iny-tán - a homlok szemöldök feletti részén helyezkedik el – a jövővel kapcsolódott össze, - Cjány-din - a középső tekervényen helyezkedik el, amely elválasztja az elülső és hátsó halánték részeket és a „most”-ot jelenti – és a jelen idővel kapcsolódott össze, - Seny-tin - az elülső halánték és homloki rész határán helyezkedik el – a motorikus aktivitással kapcsolódott össze, - Báj-huej - a hátulsó halánték és tarkórész határán helyezkedik el, jellemzi a szenzorikus reflektív tulajdonságokat. Az agykéreg keresztmetszetében az agyvelő részeinek funkcionális differenciálása ellátja az embert olyan eszközzel, amelyik a különböző idő szerkezetek energetikaiinformációs áramlataival és természeti időkkel: jövő, jelen, múlt, dolgozik. Ez a fiziológiai készülék (az agyvelő), saját funkcionális blokkjaival kapcsolódik a kronobiológiai dinamikába, az aktivitásától függően stimulálja, vagy restimulálja a genetikai és kronobiológiai potenciált. A fejlődés eredményeként alakulnak ki az egyéni természetes tipológiák, viselkedési stílusok és tevékenységek, amelyek rajtuk alapszanak, konkrét feltételek között, kialakulnak a jellemek, amelyek meghatározzák a sorsot.

40

A kronobiológia pszichogenetikában a következő természetes tipológiákat különböztetik meg, egyeztetve a modern pszichológiai és fiziológiai modellek leírási részével: Mindenek előtt az idegi szabályozás vezető konturját határozzák meg: - fizikai, vagy sport típus – az idegi szabályozás szenzomotorikus kontúrjának túlsúlyával, strukturális-funkcionális genetikai mechanizmusokkal, endokrin és a viselkedés feltétel nélküli reflexekkel való irányításával, ami biztosítja a biológiai homeosztázist. - érzelmi típus – az idegi szabályozás érzelmi vegetatív túlsúlyával, feltétel nélküli reflexióval, veleszületett viselkedési normákkal, amelyek biztosítják a homeosztatikus adaptációt és integrációt a külső közeggel. - intellektuális típus – a központi idegrendszer kéreg részének a túlsúlyával, amely a tevékenység feltételes reflexiója alapján biztosítja a megszerzett viselkedési formákat és a célra törést. Az ember információs elosztó rendszere mezőjellemzői egyéni markerei számításának metodikája. A számítási táblázat a kornobiológiai pszichogenetikában 1981. december 31től indul, 20.000, a nagy szovjet enciklopédiából és más bibliográfiai forrásokból vett születési adatok alapján készült,. 20 véletlen kiválasztás történt 1000 főre vonatkoztatva, akik élenjáró eredményességet értek el meghatározott tevékenységi formában: matematikában, zenében, különféle sportokban, írók, űrhajósok, stb. között. A statisztikai elemzés alapján táblázatot állítottak össze, amely lehetővé teszi, hogy a születési dátumok alapján kiszámítsuk az ember veleszületett potenciálját három párban a nála kifejezett tulajdonságokból: Fizikai szinten – a fékezés ereje – az inger ereje. Érzelmi szinten – adaptáció és integráció. Intellektuális szinten – intuíció és logika. A felsorolt 6 tulajdonság normatív táblázatban van feltüntetve 0-99-ig, amikor is a 0 – minimális érték a tulajdonság kifejezettségének feltüntetett megválasztásában, a 99-es pedig a maximális érték. A vizsgálat kényelme szempontjából úgy tartjuk, hogy a tulajdonság, vagy sajátosság gyengén kifejezett, ha a táblázatban 0-30-ig terjed, közepes, ha 31-49-ig terjed, magas, ha 50-99-ig. Az egyéni markerek számítási módszere nagyon egyszerű, ezt megnézzük a módszer alkotója, Zsazskov Artúr Vlagyimírovics markereinek számítási példáján keresztül, aki 1938. május 8-án született. Az egyéni markerek számításának algoritmusa 1. Figyelembe vesszük a születési évet és markert az évek táblázatában találjuk meg 2. Figyelembe vesszük a születés hónapját, a markert a hónap táblázatban találjuk meg 3. Figyelembe véve a születés napját – meghatározzuk a napok mennyiségét, amelyet a születés első hónapjában élt: 31-8 =23. A kapott számot beírjuk mind a három oszlopba. 4. megnézzük minden egyes oszlop összegét 5. A kapott összeget összevetjük a ritmus hosszával, amennyiben az összeg magasabb a

Fizikai marker (23)

Érzelmi marker (28)

Intellektuális marker (33)

20

26

31

7

18

16

23

23

23

50 50-23=27 27-23=4

67 67-28=39 39-28=11

70 70-33=37 37-33=4

41

ritmus értékénél, akkor addig végzünk kivonásokat, amíg a kapott eredmény kevesebb a ritmus értékénél és akkor ez lesz az egyéni marker 6. A marker táblázatból megtaláljuk a 4 tulajdonságok százalékos kifejezettségét, kitöltve 50-72 ezzel a kronobiológiai táblázatot 7. A táblázatból kiírjuk a tipológiai Temperamenmegnevezéseket az idegi szabályozás minden tum: egyes kontúrjára vonatkozóan kolerikus

11 18-50

4 93-82

Érzelem: önfeláldozó

Intellektus: Produktívvegyes

Az egyéni kronobiológiai matrica: Zsazskov A.V., született: 1938. május 8-án. Markerek Jobb agyfélteke Bal agyfélteke 4 50 – fékezési erő, 72 – aktivitás, reflexió inger erő 11 18 – adaptáció ereje, 50 – integráció, az „ego” ereje a „mi” ereje 4 93 – intuició, 82 – logika, értelem szerinti képi gondolkodás gondolkodás Összeg: 161 – a nem verbális 204 – a verbális intellektus intellektus összege összege

Összeg 122 – az idegrendszer ereje 68 – tartalék érzelmi reaktívitás 175 – speciális tipológia 365 –a krono-genetikai potenciál összértéke

A továbbiakban megvizsgáljuk, hogy mit is jelentenek a különböző adatok, külön, mind a három szinten: a fizikain, érzelmin és intellektuálison. FIZIKAI SZINT – az ember TEMPERAMENTUMÁT írja le. (A temperamentum osztályozásának problémái. Két megközelítés. A temperamentum megjelenésének dinamikus sajátosságai és szférája. A temperamentumról való elképzelések fejlődésének története és a mindennapos sztereotípiáknak és eltévelygéseknek a temperamentumhoz való viszonyában. Pavlov neurológiai temperamentum elmélete és annak fejlődése a szovjet pszichológiai iskolában. A temperamentum különféle megalapozása és osztályozása. A temperamentum tulajdonságainak általános tünetei. A temperamentum típusainak pszichológiai jellemzői. A temperamentum életkor szerinti és tipológiai viszonyának problémája. Temperamentum és jellem.) A temperamentum fogalma, valószínű a legrégibb és legellentmondásosabb fogalom a modern pszichológiában. Alapjai még a mély múltban keletkeztek a keleti és antik filozófiában. Ezután került az emberről való elképzelés általános kultúrájába. A pszichológia, mint tudomány megjelenésével átment tisztán pszichológiai, viselkedési és sőt mondhatni, hogy mechanisztikus elképzelésbe. A XX. században újra visszatérnek tudományos alapokon a temperamentum fiziológiai lényegéhez. A mai modern tudományos pszichológiai iskolákban különböző megközelítések léteznek. Mára a temperamentum lényegének vagy az alapfunkciójának a kérdése egyenlőre nem megoldott és erről csak előzetes elképzeléseket lehet kijelenteni. Mondhatjuk, hogy a temperamentum szükséges a pszichikai tevékenység dinamikájának szabályozásához, amely biztosítja az egyén optimális élettevékenységét és a szervezet alapvető élettényezőinek a megőrzését (homeosztázis – a szervezet anyagai állandó összetételének fenntartása; energosztázis – a szervezet aktívitása meghatározott szintjének és 42

energetikai potenciáljának a fenntartása; információs egyensúly – nem ellentmondásos és stabil kép felépítése a világról, emberekről és önmagunkról amikor is a már meglévő információkat összevetjük az újonnan kapottakkal). A temperamentum – azok az egyéni tulajdonságok, amelyek nagyobb mértékben az ember természetes képességeitől függnek. Ez az egyén egyéni jellemzője, pszichológiai tevékenysége dinamikus sajátosságainak oldaláról nézve: - intenzitás, - sebesség, - tempó, - a pszichikai folyamatok és állapotok ritmusa. A temperamentum megjelenésének három szféráját különböztetik meg: 1. általános aktivitás; 2. a motorikus szféra sajátosságai; 3. az érzelmesség tulajdonságai. A temperamentumtól függ: a pszichikai folyamatok kialakulása és azok stabilitása, a cselekvés és viselkedés ritmusa és tempója, a pszichikai folyamatok intenzitása. A temperamentum rányomja bélyegét a pszichika minden más tulajdonságára. A temperamentum tulajdonságai, ugyanúgy, mint más pszichikai tulajdonságok, bizonyos potenciált alkotnak, amelyik megjelenik, vagy nem jelenik meg, a feltételek egész sorától függően. A temperamentum megjelenésének függősége a jelenségektől ahhoz vezet, hogy a teljesen különböző temperamentumú emberek, és még inkább különböző feltételek között, hasonló, vagy teljesen megegyező minőségű pszichológiai sajátosságokat mutatnak fel, akkor, amikor az egyforma feltételek között teljesen ellenkező minőségi sajátosságokat produkálnak. Ha visszatérünk ennek a fogalomnak a történetéhez, megvizsgálásának két irányvonalát különböztethetjük meg – a keleti – ahol a dinamikus megközelítés (energetikai) volt az alap, - a nyugati – fiziológiai, szerves, anyagi irányzat. Az ősi Kínában, időszámításunk előtt kb. a 24-26. századtól, az ember természeti tipológiája alapjában mindenek előtt az energetikai megközelítés tűnt ki a temperamentum meghatározásában. Minden egyes ember egyéniségét a veleszületett, egymással harcoló yin és yang erő egymáshoz való viszonyának függvényében határozták meg. Ezek egymáshoz való viszonya alapján 5 alapvető temperamentum típust határoztak meg, amelyek megfelelnek az 5 első elemnek, vagy őselemnek (természeti) (amelyek minőségileg különböznek saját erejük természete szerint). Az energetikai megjelenések egységének elve a kínai filozófiában nem csak a természeti jelenségekre és az emberi testre terjedt ki, hanem jelen volt azok pszichikai életének a vizsgálatánál is. Az ősi Kínában a temperamentum 5 típusát különböztették meg: 1. az aktív kezdet hirtelen túlsúlya (YANG) –tá-ján-czi-zseny, amely megfelel a mai modern kolerikus temperamentumnak és a „tűz” őselemnek; 2. Az inger bizonyos túlsúlya – szájo-ján-czi-zseny, a mely megfelel a mai modern szangvinikus-kolerikus temperamentumnak és a "fa"”őselemnek; 3. Kiegyensúlyozott temperamentum a „világ” állapotával, egyensúly az alapfolyamatok között – ján-iny-hepin-czi-zseny – szangvinikus és „föld”; 4. A passzív kezdet bizonyos túlsúlyúval (YIN) – szjáo-iny-czi-zseny – flegmatikus, „fém”; 5. A passzív kezdet hirtelen túlsúlyával – tá-iny-czi-zseny – melankolikus, „víz”. A temperamentumnak megfelelően kialakult Yin és Yang erők viszonyának megsérülésekor – kialakul a betegség. Tehát a betegség – a mérleg, az egyensúly, a természetes harmónia felborulása. Az európai elméletekben a temperamentumot kezdettől fogva a szervezet szerves alapjaival vagy fiziológiai sajátosságaival kapcsolják össze. A temperamentum

43

tanulmányozásának fiziológiai ága visszanyúlik az antik világig. Hippokratész, három időből kiindulva, négy temperamentum típust írt le. Úgy tartották, hogy az emberi szervezetben négy alapvető folyadék vagy „lé” van: a vér, a nyál, a sárga epe és a fekete epe. A szervezetben meghatározott arányok szerint keveredve határozzák meg az ember temperamentumát. A temperamentumot abban az időben így írták le: 1. A vér túlsúlya – szangvinikus (levegő-tavasz, kezdet, közlékenység) 2. A sárga epe túlsúlya – kolerikus (tűz-nyár, fejlődés, aktivitás) 3. A nyál túlsúlya – flegmatikus (víz-ősz, kialvás, kitartás) 4. A fekete epe túlsúlya –melankolikus (föld-tél, vég, nyugalom, gyengeség). Csak idővel jelentkezett a következtetés arról, hogy milyen pszichológiai tulajdonságokkal kell, hogy rendelkezzen az ember a meghatározott temperamentumoknál. A temperamentum pszichológiai leírásának első kísérletei Galenikus antik orvos nevéhez fűződnek. Jóval később Kant tett féltudományos, fél-művészi portrét a temperamentumról, amelyek azután elég gyorsan átmentek az általános kultúrába. A hétköznapi elképzelések a temperamentumról a mai napig is keveset változtak. Ismérveik a következők: 1. Megmarad a 4 Hippokratészi típus; 2. Okvetlenül feltételeznek biológiai alapokat, esetenként egészen fantasztikusakat; 3. A temperamentumba a viselkedési tulajdonságok széles spektruma kapcsolódik, a mozgás gyorsaságától a beszéd sajátosságáig. A temperamentumról való elképzelések még egy tévedésének kell nevezni azt a társadalmi sztereotípiát, hogy van jó és rossz temperamentum és hogy a szangvinikus temperamentum a többinél előbbre való. Fontos emlékezni arra, hogy minden temperamentumnak van erős és gyenge oldala, amelyek előnyt jelentenek egyik, vagy másik tevékenységben. A temperamentum – ez mindenek előtt energetikai és dinamikus sajátosság és nem erkölcsi-etikai jellemző. Rossz, ha nem ismeri saját temperamentumát és nem a saját dolgába fog. Jó, ha ismeri saját jó és rossz oldalát és ki tudja használni a jó oldalát és kompenzálni tudja az intellektus és akarat segítségével saját gyenge oldalát. Ahhoz, hogy be tudjuk mutatni ezt a gondolatot, összehasonlítást végzünk – összehasonlítjuk az ember temperamentumát egy autóval, vagy repülővel, próbáljuk megmondani, hogy ebből mi a jó és mi a rossz az élet összes esetében, vagy próbáljuk meg elképzelni, hogy a fenti közlekedési eszközök közül az egyik a másik funkcióját hajtja végre: Kolerikus – versenyautó, lökhajtásos vadászrepülő, Szangvinikus – divatos, középosztályú személygépkocsi, utasszállító óceánjáró, Flegmatikus – nagy, soktonnás teherhajó, üzemanyagtöltő repülőgép, Melankolikus – kis tartálytérfogatú vitorlázó repülőgép vagy helikopter. Európában sokszor próbálták meg az ember temperamentumát összekötni az ember alkati és morfológiai felépítésével. Alkalmazták a temperamentum olyan megközelítését is, amelyik elvetette a fiziológiai alapokat és tisztán a pszichológiai szempontot vette figyelembe – csak a viselkedés elemzéséből indultak ki. A temperamentum meghatározásánál nem szerepelnek tünetként, mint szabály, a veleszületett, vagy szerves alapok, de a jellemzőkre a fő terhelés, a „viselkedés formális-dinamikus tulajdonságai”, amelyek a teljes viselkedési ténykedésből különültek el. De itt felfedezhetünk egy lényeges nehézséget, mert ez a tünet sem teszi lehetővé egyértelműen megoldani azon tulajdonságok kérdéskörét, amelyeket a temperamentumhoz kell rendelni. Az ilyen tulajdonságok körének kiszélesítésére irányuló tendenció a temperamentumnak a jellemmel, sőt még a személyiséggel való összekeveréséhez is vezethet. Ezek a problémák kényszerítettek újra visszatérni a temperamentum fiziológiai koncepciójához, de most már más, nem fantasztikus , hanem tudományos szerves alapjait keresni a temperamentumnak.

44

Alkalmaztak olyan kísérleteket is, hogy összekapcsolják a temperamentumot a test alkati alapjaival és az idegrendszer domináló típusával: Krecsmer és Sheldon a következő tipológiát javasolták: - veszcerotronik – a vegetatív idegrendszer túlsúlyával; - szomatotonik – a mozgató idegrendszer túlsúlyával; - cerebrotonik – a központi idegrendszer, ezen belül az agyvelő fejlődésének túlsúlyával. Az idegrendszernek ez a három típusa az ember három ismert alkati típusával kapcsolódtak össze: piknik, hipertenik (atléta), asztenik. A természetes tipológia tudományos magyarázatának első fénysugarai az európai pszichológiai iskolákban I. Pavlovnak a temperamentum neurológiai elméletében jelentek meg. A magasabb idegi tevékenységet tanulmányozva, ő az idegrendszer három alaptípusát határozta meg: az erejét, a kiegyensúlyozottságát és a mozgékonyságát. Az ezt követő európai és USA-beli kísérletek lehetővé tették egy egész sor tulajdonságot kiválasztani minden temperamentum típusra vonatkozóan, amelyekkel Pavlov nem számolt. Ezen probléma fejlesztésével B.M. Tyeplov, D. Nyebilicin, V.Sz. Merlin, Je.A. Klimov és mások foglalkoztak. A temperamentum pszichológiai jellemzőinek az élethelyzetekben való problémáival aktívan V.Sz. Merlin és munkatársai foglalkoztak, A temperamentum konkrét tulajdonságaihoz sorolta Merlin az érzelmi-akarati szférák sajátosságait: az aktivitást, visszafogottságot, érzelmi ingerállapotot, az érzések felmerülésének és változásának sebességét, a hangulat sajátosságait, az aggodalom állapotát, a nyugtalanságot, valamint a pszichika egész sor más sajátosságát, a munkaképességet, az új munkába való bekapcsolódás sebességét, a személyiség általános rigiditását, a szokások elsajátításának és feldolgozásának sebességét, a figyelem sajátosságait (térfogat, koncentráció, elosztás, átkapcsolás), extraverzió (a pszichikai tevékenység irányítottsága kifelé) és az intraverzió (a pszichikai tevékenység irányítottsága befelé). A kísérletek egész sorával kimutatták, hogy a gyenge típusú idegrendszer néhány viszonylatban erősnek mutatkozik. Az erejét az alacsony érzékelési küszöb és a magas érzékenység határozza meg. Az érzékenységet az információ begyűjtési képesség határozza meg. Kifejezésre jutottak feltételezések az idegrendszer más tulajdonságainak a létezéséről is és megkülönböztettek olyan pszichológiai jellemzőket is, amelyek általánosak minden temperamentumra: Tyeplov és Nyebilicin vizsgálatai megmutatták, hogy az idegrendszer alaptulajdonságainak struktúrája jóval összetettebb, és azok kombinációjainak száma jelentősen több. A temperamentum osztályozása és elmélete alapvető hipotézisei között két komponens tűnik elő: az aktivitás és az érzelmiség. A viselkedés aktivitása jellemzi az energikusság, a törekvés, a sebesség, vagy fordítva a lassúság vagy inertség fokát. Az érzelmiség – az érzelmek, érzések, hangulatok és azok minőségi jelei (pozitív, negatív) és módja (öröm, szomorúság, félelem, bánat) lefolyásának sajátossága. A legfontosabb jelentősséggel bír a temperamentum energetikai funkciójának szempontja: olyan tulajdonságai, mint az érzelmiség és aktivitás – a leginkább „energiabefogadó” jellemzői a pszichikának. Az egyik, vagy másik temperamentumhoz való tartozás kritériumainak egyike az érzékenységi küszöb szintje. A temperamentum az emberi tulajdonságok és folyamatok egyesülésének különböző elsődleges formáihoz tartozik, amelyeknek hála, alakul ki a személyiség.

45

Miután eredetét tekintve a magasabb pszichológiai szintézisre vonatkozóan egyike a korai és egyszerű struktúrájú formáknak, amelyek az ember egyéni tulajdonságait alakítják ki, de különösen a szervezet alkatával kapcsolatosak, amely a temperamentum alapjának összetevője. Egyébként önmaga is – magasabb rendű személyiségi képződmény, mint a jellem, személyiség, előfeltétele és alapja. Nem csak egyszerűen támasz réteg, hanem szerves összetevője a személyiség sok magasabb integrál jellemzőinek. Ezért nem véletlen a temperamentum számára a sajátos energetikai invariántság: a pszichika különböző dinamikus jellemzői, miután ezeket a temperamentum határozza meg, egymás között a kölcsönös kiegészítés és kompenzálás viszonyában vannak, úgy, hogy a teljes energetikai potenciál állandó marad. Így, az emelt érzelmi ingerállapot mintha kiegészülne és kompenzálódna a tájékozódási, belső, észbeli cselekvések fejlődésével és a társalgás korlátolt mennyiségével, ami csökkenti az egyén cselekedete mennyiségének és fajsúlyának érzelmileg jelentős értékelését a környezet részéről. A temperamentum relatíve stabil és csak csekély mértékben változtatható külső ráhatásokkal és neveléssel, de változik az ontogenezisben. Nem jellemzi a személyiség tartalmi oldalát (a motiváló szféra irányítottságát, értékbeli tájékozódást, világnézetet) és nem határozza meg a személyiség közvetlen körvonalait. De a tulajdonságai elősegítőleg vagy ellen hatnak a személyiség meghatározott vonásai kialakulására. A temperamentum módosíthatja a közeg és nevelő ráhatások tényezőinek a jelentőségét, amelyektől döntő mértékben függ a személyiség kialakulása. Lurija, Nyebilicin és Anohin fiziológiai vizsgálatai feltárták a természetes szervezet és tipológiai fiziológiai mechanizmusát, bár egységes, teljes kép a szétszórt kísérleti és elméleti mozaikokból nem került kialakításra. A temperamentum különféle osztályozásaiban az alapokba különböző tulajdonságokat javasolnak: 1. az érzelmi reakció sebessége és ereje; 2. az aktivitás szintje és vezető érzés tónusa; 3. az extraverzió-intraverzió és neurotizmus és érzelmi stabilitás skálája; 4. reaktivitás és aktivitás; 5. általános pszichológiai aktivitás. A hasonlóság, amely ezekben az osztályozásokban érzékelhető azt mutatja, hogy a kiválasztott pszichológiai jellemzők ténylegesen saját, egyértelmű csoportját alkotja az egyén tulajdonságainak. A közös temperamentum sajátosságok a következők: 1. Dinamikusság – mindezek a tulajdonságok a pszichikai élet konkrét tartalma létezésének, kialakításának módszereihez és folyamatához tartoznak, ezekben a módszerekben éppen a dinamikus jellemzők tűnnek ki. 2. Stabilitás – ahogy a vizsgálatok mutatták, ezen tulajdonságok egyéni jelentőségei, szabály szerint, hosszú ideig megmaradnak – pontosabban nem változnak vagy csak keveset változik a nagyságuk, rangjuk. 3. Ontogenetikus elsődlegesség – a stabilitás részleges megjelenése, hiszen a temperamentum tulajdonságai a korai gyerekkorban mutatkoznak meg. 4. Megjelenésük statisztikai gyakorisága a temperamentumnál, ide csak olyan jelentőségek tartoznak, amelyek az élet normál körülményei között a leggyakrabban jelennek meg és a legtipikusabbak az illető emberre. 5. A határérték vagy maximum ismérvei – amikor az adott ember temperamentuma tulajdonságairól nagyon kevés, sőt egyetlen megjelenés alapján kell dönteni, akkor azt legpontosabban a megjelenésük számára a maximálisan nehéz feltételek között kell elvégezni.

46

6. Az a jel, ami a temperamentum és a tevékenység produktivitása viszonyát mutatja, amint azt a temperamentum különböző típusainak vizsgálatai mutatják, bár az „egyenlő termelékenység” az utak és eszközök különböző stílusának felel meg, amelyeken keresztül érik el az eredményeket. Ebben a kapcsolatban érdekes az a tény, hogy még a temperamentum különböző tulajdonságainak ellentétes pólusainál sem lehet egyértelműen meghatározni, hogy csak rosszak, vagy csak jók. 7. A megvizsgált sajátosságok egymástól függése az idegrendszer genotipikus tulajdonságaival – vagyis az idegi folyamatok erejével, azok kiegyensúlyozottságával, mozgékonyságával, valamint dinamikussággal, labilitással és aktivizáltsággal. Megmarad az a bizonyosság, hogy a temperamentumban megjelenő viselkedés dinamikus tulajdonságai fiziológiai bázissal rendelkeznek – a fiziológiai struktúrák funkcionálásának valamiféle sajátosságai. Az a kérdés, hogy milyenek is ezek a struktúrák és sajátosságaik, intenzív kutatás alatt áll. Különböző vélemények vannak arra vonatkozóan, hogy ténylegesen milyen tulajdonságokkal lehet kapcsolatba hozni a temperamentumot – az öröklöttekkel (genetikaiakkal) vagy egyszerű fiziológiaiakkal, amelyek képesek alakulni életfogytiglan. Itt elvi nehézség van: máig nincs meghatározva, hogy a viselkedés terén a genotipus megjelenése a temperamentumhoz kapcsolódik, hogy – ez életfogytiglan rétegeződés eredménye, ami jellemhez kapcsolódik. A temperamentum fiziológiai alapjához nem maga az agykéreg tevékenysége, hanem annak a kéreg alattival való kölcsönhatása tartozik, pontosan úgy, ahogy mindkét jelzőrendszer kölcsönhatása (amelyeket az agy jobboldali és baloldali agyféltekéjének működése határoz meg). Most részletesen áttekintjük a temperamentum négy alapvető típusának sajátosságait: Temperamentum típusa: Szangvinikus Kolerikus Flegmatikus Melankolikus

Idegrendszer típusa:

Idegrendszer Idegrendszer ereje, sajátossága: reakció erő Élénk, Erős, Erős, kiegyensúlyozott Mérsékelt kiegyensúlyozott, élénk Fékezhetetlen, Erős, Erős, kiegyensúlyozat- Túlzott kiegyensúlyozatlan lan, élénk Inert, Erős, Erős, inert Erős kiegyensúlyozatlan, inert Gyenge, Gyenge, Gyenge, gyenge Gyenge kiegyensúlyozatlan, élénk, vagy inert

Reakció gyorsasága: gyors gyors lassú lassú

Szangvinikus temperamentum típus, amelyet a mozgékonyság, a benyomások gyakori változtatására való hajlam, együttérzés, közlékenység jellemez. Gyorsan alkalmazkodik az új körülményekhez, gyorsan kerül kapcsolatba az emberekkel. A szangvinikus érzései gyorsan keletkeznek és változnak, az arcjátékuk gazdag és élénk, kifejező. Komoly célok, mély gondolatok alkotó tevékenység hiányában a szangvinikusnál kialakul a felszínesség és állhatatlanság. Kolerikus temperamentum típus, amely viharos érzelmekben, a hangulatok hirtelen változásában, kiegyensúlyozatlanságban és általános mozgékonyságban fejeződik ki. A

47

kolerikus cselekedetei hevesek. Különböznek magasabb ingerlékenységükkel, nagy érzelmiségükkel. A kolerikus temperamentum megjelenése jelentős mértékben függ a személyiség irányítottságától. Megjelenhet kezdeményezőkészségben, energiában, elvhűségben vagy ingerlékenységben, affektben. Flegmatikus temperamentum típus, amely lassúságban, stabilitásban, az érzelmi állapotok gyenge külső kifejezésében jelentkezik. A viselkedés új formái a flegmatikusoknál lassan alakulnak ki, de tartósnak mutatkoznak. Általában egyenletes és nyugodt, ritkán kell ki önmagából, nem hajlamos affektre, jellemezhető kitartással, a gondolatok mélységével vagy ernyedtséggel, a környezet iránti részvétlenséggel, lustasággal, akaratnélküliséggel. Melankolikus temperamentum típus, amelyet könnyű sérülékenységgel, mély átéléssel, még a jelentéktelen eseményeknél is, jellemezhetjük. A melankolikus reakciója gyakran nem felel meg az inger erejének, különösen erős nála a külső fékezés. Nehéz számára valamire tartósan összpontosítani. Az erős ráhatások gyakran tartós fékezési reakciót váltanak ki a melankolikusoknál. Ez a normális körülmények között mélyen visszafogott ember, stressz esetében félénk, zárt, riadt emberré válhat. Egyébként úgy tartják, hogy tiszta formájában a temperamentum, szabály szerint, az életben soha sem található meg és csak az ilyen, vagy olyan vonások túlsúlyáról lehet beszélni. A temperamentum életkor szerinti és tipológiai sajátosságai viszonyának problémája. A temperamentum tulajdonságai nem a születés pillanatában és nem egyszerre jelentkeznek meghatározott életkorban, hanem egymásutániságban fejlődnek ki, melyet úgy a magasabb idegi tevékenység fejlődésének általános törvényszerűségei, mint az idegrendszer minden típusa beérésének specifikus törvényszerűségei alapoznak meg(úgy tartják, hogy a flegmatikusok és a melankolikusok lassabban fejlődnek, mint a szangvinikusok és kolerikusok). A temperamentumot stimuláló funkciók legjobban az idegi folyamatok érzelmi inger állapotában jelentkeznek, különösen a gyermekkorban. De a gyermeknél a szociális ösztönzés lerakodása mértékében és az önmaga feletti irányítás elsajátításával, tudatosan szabályozva a saját viselkedését a társadalomban és kollektívában, a temperamentuma folyamatosan korszerűsödik és a személyiség struktúrájában már megváltozott minőségében jelenik meg. Minden növekvő képesség az információ begyűjtésére lehetőséget nyújt a személyiség természetes, érzelmi és intellektuális sajátosságainak összekapcsolásához és ezzel önmagával tudatosan korszerűsíteni a temperamentum tulajdonságainak megjelenését az egyéni viselkedési stílusokban, a tevékenységben és jellemben. Bár a pszichológiában a Temperamentum és a Jellem különbözik, éles határ köztük nincs. A legáltalánosabb és megközelítő értelemben a temperamentumot továbbra is vagy mint a jellem „természetes alapját”, vagy mint „dinamikus alapját” fogadják el. Sokan ezek közül korábban pszichológiai alapot alkottak. A temperamentumról való elképzelések egy része beolvasztotta a karakterológiát. A jellem, ez a személyiség teljes képződménye, amely az ember viselkedésének és tevékenységének sajátosságait határozza meg és jellemzi az ember stabilitását az élet különböző oldalaival szemben. A jellemben a személyiség a tartalma szerint bontakozik ki, a temperamentumban pedig a saját dinamikus megjelenése szerint. A jellem a személyiség létező jellemvonásainak egyéni, sajátos képződményét adja. A jellemben a legtipikusabb vonások fejeződnek ki, lényegesek az ember sajátosságaira, amelyek ismerete lehetővé teszi, hogy bizonyos mértékben előre lássuk azt, hogy az adott ember hogyan fog eljárni ebben, vagy abban a helyzetben.

48

A jellem, a temperamentumtól különbözően nagymértékben függ a közösségtől. A közösségben alakul ki. A közösség tipikus jellemzői minden ember jellemében megmutatkoznak, az érdeklődésüktől, érzéseiktől és motivációjuktól, azon „belső” feltételektől függően, amelyeken keresztül megtörnek a külső ráhatások és létrehozzák a személyiség egyéni sajátosságát. Az ember jellemében az egyéni és általános egységet alkot. A jellem ugyanúgy, mint a temperamentum egyidejüleg „stabil” és „változó, és fejlődő”. A jellem fiziológiai alapja egy részről az idegrendszer típusa és más részről az időbeli kapcsolatok, amelyek a külső ráhatások miatt alakulnak ki. A jellemet nem szabad azonosítani a temperamentummal, de ugyanakkor szorosan össze vannak kapcsolva. A temperamentum minőségileg változhat a jellem hatására, a temperamentum sajátosan színezi a jellem körvonalait, sajátos formát ad neki, képes alárendelni az érzelmi ingereket a személyiség tartalmának és irányítottságának az akaratban. A jellem kölcsönösen kapcsolatban van a személyiség más oldalaival is: az intellektussal, speciális képességekkel. Az ember jelleme sokoldalú, sokféle, megjelenési formáját tekintve, és ugyanakkor egységes egész. A teljességet a személyiség központi, leginkább stabil jellegével éri el, amely erejét és aktivitását tekintve dominál. Kikapcsolódásként szeretném bemutatni a temperamentum típusokat humoros formában – ld. a temperamentum arcképei mellékletet. A különböző temperamentumú emberek reakciója a gyűrt sapkára vonatkozóan. Ha szükségük van egy embert rávenni arra, hogy gödröt ásson, akkor a temperamentumuktól függően az adott helyzetben a következő képen fognak cselekedni: -

Ha kolerikust akarunk rávenni: Figyelj, gödröt kellene ásni. Ha kell, kiássuk. – Gyorsan megfogja az ásót és felgyűri az ingujját. Elkezd ásni, a földet szanaszét hányva, fejét fel sem emelve. A gödröt kiássa és elég gyorsan is, a lelkesedés és sietség miatt valószínű vízhólyagokat is szerez. Amikor befejezi a munkát, körülnéz és azt mondja, amit a reklám is: „Eh, mit is tettem?!” Nagyon elfárad a munkától és ha felajánlják neki ezt a munkát még egyszer, valószínű, hogy kitér előle, emlékeztetve Titeket arra, hogy mennyire kimerítette a „gödörásás” és milyen hülye ő, és hogy Ti kizsákmányoltátok őt, de az ellentmondást el lehet kerülni dicsérettel a munka után és együtt érezve vele a vízhólyagok miatt, akkor ő büszkén fog járni és mindenkinek javasolja: „Figyelj, nem akarsz-e gödröt ásni?” De ha eltelik bizonyos idő, elfelejti a vízhólyagokat és az ásót is, a gödröt is és ugyanolyan lelkesedéssel lát neki a virágok ültetéséhez, érmegyűjtéshez, műkorcsolyázáshoz, fajtiszta macskák tenyésztéséhez, teljesen átadva magát az új hobbinak.

Ha szangvinikust akarunk rávenni: - Figyelj, gödröt kellene ásni. - De miért is ne segítenék neked ebben a dologban. Ő gyorsan beleegyezik, mint ahogy mindig kész segíteni. Fogja az ásót és elkezd ásni, de emellett párhuzamosan igyekszik megtanulni az angol leckét, zenét hallgatni, s dallamára táncot lejteni. Ásni fog, nem nagyon zavartatva magát és még a szomszédban szőlő is van, és ami a legfontosabb sikerül neki szóba állni minden mellette elhaladóval és a környezetében és a világban végbemenő dolgok teljes ismeretében lenni. Bár nem tudom, hogy a gödör ki lesz-e ásva. Nagyon elégedett lesz önmagával és saját sikereivel és a beszélgetésekkel. És ha fel akarjátok hívni a figyelmét a munkabeli hiányosságokra, akkor azt mondja: „Semmiség, mindennapos dolog, ezek apróságok”. Amikor elmegy angolból vizsgázni, akkor a helyzetet Puskin szavaival lehet leírni: „Mi mindnyájan

49

-

tanultunk egy keveset, valamit és valahogy…” Ha javasoljátok neki ezt még egyszer elvégezni, azt mondja, hogy ez már nem érdekes, én már megpróbáltam. Tudod, ma divatos …. – És Ti elfelejtkeztek a gödörről, az ásóról is és arról amit Nektek mondott és arra fogtok gondolni, hogy milyen érdekes és kellemes ember, milyen könnyű vele szót érteni. És jó barátokként váltok el.

Ha ez flegmatikus. Vértezd fel magad türelemmel és tudd, hogy sohasem fog ásót azonnal. - Figyelj, gödröt kellene ásni. - Milyen gödröt? És mennyi időt vesz ez igénybe? - Milyen széles, hosszú és mély kell legyen? Miért van rá szükséged? És én mit fogok ezzel nyerni? És hová kell rakni a földet? Kérdésekkel fog bombázni Téged legalább egy félórán keresztül. És ha lesz elegendő türelmed, hogy megválaszolj minden kérdést és meggyőzd őt, hogy fogja meg az ásót, akkor elkezd ásni. Lassan fog dolgozni, nyugodtan és egyenletesen, a gödröt pontosan határidőre ássa meg, pontosan méret szerint, Nektek semmit sem kell kiigazítani. Ha melankolikust akarunk rávenni: - Figyelj, gödröt kellene ásni. - Tudod én és az ásó – ez a két dolog összeegyeztethetetlen. - De értsd meg, hogy nincs senki más aki kiássa, Te vagy az egyetlen. Aki ezt meg tudja tenni. Nézd, az ásó nem is olyan nehéz és én abszolút meg vagyok győződve arról, hogy ez neked sikerülni fog. – Ekkor lehet, hogy fogja az ásót és lehetséges, hogy a gödör ki lesz ásva, de én teljes egészében meg vagyok győződve arról, hogy Ő sohasem fog az ásóval ásni. Lehet, hogy amikor esetleg megpróbál néhányszor beleásni a földbe, feltalálja az exkavátort. Lehet, hogy panaszkodni fog a szomszédoknak a nehéz sorsa, az egészségének egy sor problémája miatt és ráveszi őket, hogy segítsenek neki. Lehet, hogy versenyt agyal ki, vagy lottót, ahol a feltételek egyike a gödörásás lesz. Ismeretlen, hogy miket képes kigondolni, de meggyőződéssel lehet mondani, hogy a gödröt idegen kezekkel ásatja meg. Valószínű, hogyha a világon nem lennének melankolikusok, akkor nem létezne műszaki haladás és mi a mai napig barlangokban élnénk és vadállatok szőrébe öltözködnénk. A kronobiológiai pszichogenetikában a temperamentum fogalma a reflexió és aktivitás, az inger és a fékezés páros erején alapszik. Emlekeztetésül: REFLEXIÓ – az érzékelés megfelelőssége: labilitás, érzékenység, reflektálás, extraverzió, rugalmasság, a tevékenység interiorizációja, a szenzorika fejlesztése. Közvetlen intuitív tájékozódás konkrét térben és időben. Látásbeli térbeli tájékozódás. Az objektumok megismerése, arcok felismerése, alakok, színek azonosítása. Élénk alakok gyors változása. A képek vízszintes irányú meghosszabbítására való törekvés. Hangsúlyozás szerinti felfogás – a beszéd, tárgyi hangok és dallamok hangjellemzői. AKTIVITÁS – az akarat irányítása: aktivitás, intraverzió, ellenállás, a tevékenység exteriorizációja, művésziség, kifejezőképesség, motorikus koordináció, vokalizáció, a hang hangjainak kialakítása, olvasás, számolás, levél. A számok és logikai egymásutániságok felismerése. Az alakok függőleges megnyújtásának tendenciája. A diszkrét és kvantum tulajdonságok felfogása, felismerése és megismétlése.

50

A kronobiológiai pszichogenetikában a következő természetes tipológiákat különböztetjük meg, egyeztetve azokat a modern pszichológiai és fiziológiai modellek leírásával: Mindenek előtt meghatározásra kerül az idegi szabályozás vezető kontúrja: - Fizikai, vagy sport típus - az idegi szabályozás szenzomotorikus kontúrjának vezetésével, a viselkedés irányításának feltétel nélküli reflexió és az endokrin strukturális-funkcionális genetikai mechanizmusainak túlsúlyával, amelyik a biológiai homeosztázist biztosítja; - Érzelmi típus – az érzelmi-vegetatív érzelmi szabályozás túlsúlyával, a feltétel nélküli reflexióval, a viselkedés veleszületett formáival, amelyek biztosítják a homeosztatikus adaptációt és integrációt a külső közeggel; - Intellektuális típus – a központi idegrendszer kéreg részeinek túlsúlyával, amely a feltételes reflex tevékenységek alapján biztosítja a megszerzett viselkedési formákat és célra törekvést. Azután meghatározásra kerülnek az idegrendszer erejének mutatói, amelyek alatt a magasabb idegi tevékenység (MIT) fiziológiájában az agyvelő kéreg sejtjeinek az inger tényezőkkel szembeni állóképességét értjük. B.M. Tyeplov és V.D. Nyebilicin szempontjai szerint a magasabb idegrendszer ereje a fékezéshez és ingerhez viszonyítva kerül megvizsgálásra külön-külön, valamint parciális jelleggel bír- minden érzékszerv rendelkezhet saját, másokétól eltérő saját erő mutatókkal. Affernek a MIT erejének kéttényezős reverzív mechanizmusára vonatkozó nézetével összhangban mi mindkét tényezőt megvizsgáljuk dinamikájukban: - az inger szerinti erő kifejezettsége; ezt az agy ősi struktúrájának elülső energetikai, aktivált része határozza meg, melyet a felső vitál stimulál; - a fékezés szerinti erő kifejezettsége; ezt az agy ősi struktúrájának hátsó reflexiós része határozza meg, amit az alsó vitál stimulál. Ezen kívül még vizsgálják a mutatók általános dinamikáját két tényező alapján: - az idegrendszer erős típusa – képes elviselni intenzív és tartós ingereket, magasan alkalmazkodó; - az idegrendszer közepes erejű típusa – kevésbé intenzív ingereket visel el és jóval rövidebb ideig. - Az idegrendszer érzékeny típusa – nagy megoldó képességgel rendelkezik, érzékeli a gyenge ingereket, de nem visel el hosszantartó, intenzív ingereket. Az idegrendszer általános és parciális erejéből, a fékezés-reflexió és az inger-aktivitás folyamatainak kifejezettségéből kiindulva, a kronobiológiai pszichogenetikában a következő temperamentumokat különböztetjük meg: Flegmatikus-erős, a fékezési folyamatok ugrásszerű túlsúlyával, inert. Szangvinikus-flegmatikus – erős, kissé kiegyensúlyozatlan a fékezés irányába, inert. Szangvinikus-kolerikus-erős, kissé kiegyensúlyozatlan az inger irányába, élénk. Kolerikus – erős, az inger folyamatok ugrásszerű túlsúlyával, élénk. Érzékeny kolerikus, fékezés tekintetében az idegrendszer nem magas erejével, az inger folyamatok ugrásszerű túlsúlyával, élénk. Közepes erejű szangvinikus, az idegrendszer nem magas ereje, az inger és fékezési folyamatok egyensúlya, mozgékonyság. Melankolikus - érzékeny típusú idegrendszer, gyengén kifejezett inger, fékezési és mozgékonysági folyamatokkal. Részletesebben megvizsgáljuk ezen típusok jellemzőit.

51

SZANGVINIKUS-KOLERIKUS. Az ember idegrendszerének alapvető jellemzője, ha szangvinikus-kolerikus temperamentummal rendelkezik – ÉLÉNK, mozgékony. Három alapvető tulajdonságon alapszik: 1. Az idegrendszer erős típusa – az agyvelő sejtjei képesek elviselni intenzív és tartós ingereket. 2 Az idegrendszer kiegyensúlyozott típusa – az agyvelő kérgében az inger és fékezési folyamatok egyensúlya figyelhető meg, az inger bizonyos túlsúlyával. 3. Az idegrendszer mozgékony típusa – az idegsejtek nagy sebességű átmenő képessége az inger állapotából a fékezésébe és viszont. Ezen kívül a természet megáldott benneteket magas dinamikussággal (új dinamikus időkapcsolatok gyors kidolgozási képessége – ezen a tulajdonságon alapszik az oktatás nagy sebessége és sikeressége), rugalmassággal (a külső ráhatásokhoz való rugalmas alkalmazkodás), labilitással (ez a tulajdonság jellemzi a nagy agyfélteke kéreg gyorsasági funkcióját és az ingerlő és fékező folyamatok kialakulásának sebességében fedezhető fel). A szangvinikus-kolerikus ugyancsak különbözik más emberektől a pszichika aktivitásával (a külső világra való ráhatás és a cél elérésében az akadályok eltávolításának magas foka) és reaktivitásával (ráhatás esetén nagy reakció erő). Az ember születésétől fogva magas ellenállással, a pszichika növelt tempójával rendelkezik és alacsony érzékenységi mutatókkal). A szangvinikus-kolerikus temperamentum bázisán könnyen kialakulhat a személyiség akcentuációjának hipertim és demonstratív formája. A szangvinikus-kolerikusokra a következő tulajdonságok jellemzőek: Vidám és tele van életörömmel, energikus és tevékeny, gyakran nem fejezi be az elkezdett dolgot. Hajlamos túlértékelni önmagát, képes gyorsan felfogni az újdonságokat, nem kitartó érdeklődésében és hajlamaiban, sokféle szenvedélye van. Hajlamos a felszínen siklani, széles, de nem mély látókörrel rendelkezik. Könnyen elviseli a kudarcokat és kellemetlenségeket, gyorsan és könnyen alkalmazkodik különféle körülményekhez, lelkesen fog bele bármilyen új dologba, de hamar lehűl, ha a dolog már nem érdekes számára, gyorsan bekapcsolódik egy új dologba és átkapcsol egyikről a másikra, nyomasztja a monotonitás, a mindennapos dolgok, aprólékos munka, de képes azokat elvégezni. Közlékeny és megértő, kitartó és munkabíró, megőrzi önuralmát a váratlan és komplikált körülmények között is. Vezetői jellemvonásokkal rendelkezik. Kitűnik a gyors, hangos és kifejező beszédével, melyeket élénk gesztikulációval és kifejező mimikával kísér. Mozgása gyors, harmonikus, kicsit elnyújtott. A szangvinikusra jellemző a vidám, életörömmel teljes hangulat. Bár előfordulhatnak ugrásszerű hangulatváltozások is. Gyorsan és könnyen alszik el és ébred. Elkapkodhatja döntéseit. A vitákban feltalálja magát, határozott és kezdeményező, ugrásszerűen dolgozik, hajlamos kockáztatni, nem haragtartó és nem sértődékeny, képes gyorsan dönteni és cselekedni, kitartó tud lenni bizonyos cél elérésében. Állandóan az újra törekszik. Ilyen, a temperamentumotokhoz hasonlóval rendelkeztek: John F. Kennedy, Helmuth Kohl, Margaret Teatcher, Harry Trumman, Indira Gandhi, Max Plank – a kvantum fizika megalapozója, Goethe – költő és filozófus, Raffaello – festő, Newton – fizikus, Paracelsus, Kazanov, V. Messing, Zsukov marsall. FLEGMATIKUS.

52

Az ember idegrendszerének alapvető jellemzője, ha flegmatikus temperamentummal rendelkezik – INERT. Három alapvető tulajdonságon alapszik: 1. Az idegrendszer erős típusa – az agyvelő sejtjei képesek elviselni intenzív és tartós ingereket. 2. Az idegrendszer kiegyensúlyozatlan típusa – az agyvelő kérgében a fékezési folyamatok túlsúlyban vannak az inger folyamatokkal szemben. 3. Az idegrendszer inert típusa – az idegsejtek alacsony sebességű átmenő képessége az inger állapotából a fékezés állapotába és viszont. A flegmatikus természetére jellemző az alacsony dinamikusság (az új dinamikus idő kapcsolatok nehezen alakulnak ki, de a kialakult kapcsolatok nagyon szilárdak és stabilak időben – ezen az alapon alapszik az oktatás nem magas szintje , de csodálatos memória és stabil szokások és készségek kialakulása), a rigiditás (a külső hatásokhoz való alkalmazkodás inertsége). A flegmatikust más emberektől a magas reaktivitás (nagy reakció erő a ráhatásra) és a rezisztencia (érzelmi terhelések elviselésének képessége, a türelem nagy tartalékai) különböztetik meg. Ilyen ember ki van téve a stressznek az elfogadott rend felborulása és időhiány esetén. Ellenálló a stresszel szemben, amikor olyan helyzet alakul ki, amelyik kitartást és várakozást igényel. Rendelkezik a pszichika-reakció és annak tevékenysége intravertségével, nagymértékben függnek a belső képektől elképzelésektől, gondolatoktól, amelyek a múlttal és jövővel kapcsolatosak. A mozgékonyság, dinamikusság, labilitás, aktivitás és a pszichika tempójának nem magas mutatóival rendelkezik. Alkalmazkodó, kitartó és munkaképes. A flegmatikus temperamentum bázisán könnyen alakulnak ki a pedantikus és disztimikus akcentuációk. Energikus és tevékeny, de kevéssé aktív. Nyugodt és hidegvérű, következetes és megfontolt, tud várni, megőrzi az önkontrollját a komplikált esetekben, kitartó a kitűzött cél elérésében. Visszafogott és türelmes, kitartással rendelkezik, az elkezdett dolgot befejezi, nem fecsérli az erejét. Szigorúan betartja a kiválasztott napirendet, a munkában a rendszerességet. Lassú és nem magabiztos a döntés hozatal pillanatában, lassan kapcsolódik be a munkába, vagy kapcsolódik át egyik feladatról a másikra, de a döntés után stabil és lehet, hogy konzervatív. Könnyen elviseli az ugrásokat, kevéssé fogékony a dicséretre és az elutasításra. Szereti a rendet és pontosságot mindenben, pedáns. Kapcsolataiban és érdeklődésében állandó, egyenletes mindenkivel való kapcsolatában. Nehezen alkalmazkodik az új körűlményekhez és nehezen veszi fel a kapcsolatokat új emberekkel, könnyen elviseli a magányt, félénk, szégyenlős, zárkózott, nem közlékeny, hajlamos magába fordulni. Hallgatag, nem szeret fölöslegesen fecsegni. Nyugodt, egyenletes beszédű, kissé lassú mozgású, a gesztikuláció gyakran hiányzik vagy egyhangú, állandóan ismétlődők, a szubjektív időfolyás normális, objektíven lelassult. Nagy követelményeket támaszt önmagával és környezetével szemben. Kitartó a kitűzött cél elérésében. Álló- és munkaképes. Nem haragos, leereszkedően viselkedik a neki szánt csipkelődésekkel szemben, leggyakrabban nyugodt hangulatú. Ilyen, a temperamentumotokhoz hasonlóval rendelkeztek: Balzac, A. Tolsztoj, Napóleon, Behterev – orosz tudós, a fiziológiai elmélet megteremtője, Vernadszkij – tanítás a „nooszféráról”, Glusko – orosz matematikus, M. Gorbacsov, Radjiv Gandhi, Uhri Geller. SZANGVINIKUS-FLEGMATIKUS. Az ember idegrendszerének alapvető jellemzője, ha szangvinikus-flegmatikus temperamentummal rendelkezik – ERŐS. Három alapvető tulajdonságon alapszik:

53

1. Az idegrendszer erős típusa – az agyvelő sejtjei képesek elviselni intenzív és tartós ingereket. 2. Az idegrendszer kiegyensúlyozott típusa – az agyvelő kérgében az inger és a fékezési folyamatok egyensúlyban vannak, a fékezési folyamatok kis túlsúlyával. 3. Az idegrendszer inkább inert, mint mozgékony típusa – az idegsejtek nem magas sebességű átmenő képessége az inger állapotából a fékezés állapotába és viszont. Ezen kívül a természet megáldott benneteket közepes dinamikussággal (új dinamikus időkapcsolatok kidolgozási képessége – ezen a tulajdonságon alapszik az oktatás közepes sebessége és sikeressége), rugalmassággal (a külső ráhatásokhoz való rugalmas alkalmazkodás), labilitással (ez a tulajdonság jellemzi a nagy agyfélteke kéreg gyorsasági funkcióját és az ingerlő és fékező folyamatok kialakulásának sebességében fedezhető fel), rigiditással (a külső hatásokhoz való alkalmazkodás inertsége). Alacsony érzékenységgel és szenzitivitással rendelkezik. A szangvinikus-flegmatikus különbözik más emberektől a pszichika aktivitásával (a külső világra való ráhatás és a cél elérésében az akadályok eltávolításának magas foka) és reaktivitásával (ráhatás esetén nagy reakció erő). Az ember születésétől fogva magas ellenállással rendelkezik. A szangvinikus-flegmatikusra a következő tulajdonságok jellemzőek és sajátosak a helyzetekben, mozgásokban, gesztusokban, beszédben, társalgásban és érzelmekben: Nyugodt és hidegvérű. Óvatos és előítéletekkel bíró, tud várni, visszafogott és türelmes, következetes és kitartó a dolgokban, bár néha elkapkodhatja. Könnyen viseli az ugrásokat, állandó kapcsolataiban és érdeklődésében, szereti a rendet mindenben, rendelkezik kitartással, kitartó a kitűzött cél elérésében, az elkezdett dolgot befejezi, néha konok. Vidám és életörömmel teli, energikus és tevékeny, könnyen viseli el a sikertelenséget és kellemetlenségeket, és mindig vidám hangulata van. Közlékeny, együtt érző, kitartó és munkaképes, megőrzi önkontrollját a váratlan és komplikált esetekben is. Hangos, kifejező beszédű, melyet élénk gesztusok és kifejező mimika kísér. Mozgása harmonikus, folyamatos. Nagyon hatékony, képes spórólni az erejével és nem aprózza el magát. Hasonló temperamentummal rendelkeztek: George Bush, Szuvorov – orosz hadvezér, T. Sevcsenko – ukrán költő és festő, K. Marx. KOLERIKUS. Az ember idegrendszerének alapvető jellemzője, ha kolerikus temperamentummal rendelkezik – féktelen, mozgékony. Három alapvető tulajdonságon alapszik: 1. Az idegrendszer erős típusa – az agyvelő sejtjei képesek elviselni intenzív és tartós ingereket. 2. Az idegrendszer kiegyensúlyozatlan típusa – az agyvelő kérgében ugrásszerűen túlsúlyban vannak az inger folyamatai a fékezés folyamataival szemben. 3. Az idegrendszer mozgékony típusa – az idegsejtek nagy sebességű átmenő képessége az inger állapotából a fékezésébe és viszont. Ezen kívül a természet megáldott benneteket magas dinamikussággal (új dinamikus időkapcsolatok gyors kidolgozási képessége – ezen a tulajdonságon alapszik az oktatás nagy sebessége és sikeressége), labilitással (ez a tulajdonság jellemzi a nagy agyfélteke kéreg gyorsasági funkcióját és az ingerlő és fékező folyamatok kialakulásának sebességében fedezhető fel). A kolerikus ugyancsak különbözik más emberektől a pszichika aktivitásával (a külső világra való ráhatás és a cél elérésében az akadályok eltávolításának magas foka) és reaktivitásával (ráhatás esetén nagy reakció erő).

54

Az ember születésétől fogva a külső tényezőkkel szembeni magas ellenállással, a pszichika növelt tempójával rendelkezik, egyébként magas érzékenységi mutatókkal rendelkezik a fékezési folyamatokkal szemben. Stresszellenálló, a pszichika magas tempójával rendelkezik. Alacsony rugalmassággal (a külső tényezőkhöz való alkalmazkodás rugalmassága), érzelmi labilitással (nehezen szabadul meg a rajta eluralkodó érzésektől) rendelkezik. Intravert – reakciói és cselekedetei alapjaikban függnek a belső képektől, elképzelésektől, gondolatoktól, amelyek a múlttal és a jövővel kapcsolatosak. A kolerikus temperamentum bázisán könnyen alakulhatnak ki a személyiség hipertim, demonstartív, ingerlékeny típusai a személyiség akcentuációjának. A kolerikusra a következő tulajdonságok jellemzőek: Nem ítélkező, hebehurgya, nem visszafogott, lobbanékony, türelmetlen, hirtelen, egyenes, határozott és kezdeményező. Konok lehet, találékony a vitákban, ugrásszerűen dolgozik, hajlamos kockáztatni, nem haragtartó és nem sértődékeny, hajlamos a forró fejűségre. Gyors, szenvedélyes, zavaros hanghordozású beszédű, kifejező mimikával, hajlamos a hirtelen, szakaszos mozgásra, a dinamika gyors változtatására. Türelmetlen a hiányosságokkal szemben, néha agresszív kötekedő. Képes gyorsan dönteni és cselekedni, fáradhatatlanul törekszik az újra, gyorsan tanul és emlékezik, de gyorsan felejt is. Jellemző rá a gyors hangulatváltozás. Energikus és tevékeny, lelkesedéssel fog bármilyen dologhoz, gyorsan bekapcsolódik az új munkába és átáll egyikről a másikra. Megőrzi önuralmát a váratlan és komplikált helyzetekben, elsietetheti a döntéseit. Nyugtalan, elpocsékolja az erejét: rá jellemző „a start előtti lámpaláz”, de leggyakrabban befejezi az elkezdett dolgokat, bár jobban kimerülhet, mint azt a munka megköveteli. Sikertelenség esetén nyomottságot és zavarodottságot érez, fogékony a dicséretre és ellenvetésre, magas követelményeket állít magával és környezetével szemben, hajlamos a kétkedésre. Nehezen nyugszik meg és lazít el, lassan és nehezen alszik el, de viszont gyorsan ébred, az álmai megszakítottak lehetnek. Hasonló temperamentummal rendelkeztek: Leonardo da Vinci, Spinoza, Mark Twain. Ch. Darwin, George Mendel – a genetika atyja, N. Wiener – a kibernetika atyja, Koroljov – az űrhajózás atyja, A. Einstein, Hitler, Reagan, Jelcin. KÖZEPES EREJŰ SZANGVINIKUS (SZANGVINIKUS). Az ember idegrendszerének alapvető jellemzője, ha szangvinikus temperamentummal rendelkezik – ÉLÉNK. Három alapvető tulajdonságon alapszik: 1. Az idegrendszer közepes erősségű típusa – az agyvelő sejtjei képesek elviselni nem túl intenzív és tartós ingereket. 2. Az idegrendszer kiegyensúlyozott típusa – az agyvelő kérgében az inger és a fékezési folyamatok egyensúlyban vannak, az inger folyamatok kis túlsúlyával. 3. Az idegrendszer mozgékony típusa – az idegsejtek magas sebességű átmenő képessége az inger állapotából a fékezés állapotába és viszont. Ezen kívül a természet megáldott benneteket közepes dinamikussággal (új dinamikus időkapcsolatok kidolgozási képessége – ezen a tulajdonságon alapszik az oktatás nagy sebessége és sikeressége), rugalmassággal (a külső ráhatásokhoz való rugalmas alkalmazkodás), labilitással (ez a tulajdonság jellemzi a nagy agyfélteke kéreg gyorsasági funkcióját és az ingerlő és fékező folyamatok kialakulásának sebességében fedezhető fel). A szangvinikust más emberektől az adekvát reaktivitás (arányos reakció erő a ráhatásra) különbözteti meg. Rá jellemző a szenzitivitás (érzékenység - nem nagy külső erőre van szükség, hogy válasz reakciót váltson ki), az extraverzió (a reakció és a tevékenység függése a külső

55

benyomásoktól az adott pillanatban), a rezisztencia magas mutatói (az érzelmi terhelések elviselésének képessége) és a pszichika tempója. A szangvinikus temperamentum bázisán könnyen alakulhatnak ki az akcentuáció következő formái: nyugtalan, izgatott, demonstratív, hipertimikus. A szangvinikust meghatározott körülmények között a következő tulajdonságokkal, viselkedési típusokkal, valamint mozgásának külső megjelenéseivel, gesztusaival, mimikájával beszédjével lehet jellemezni: Határozott és kezdeményező, a vitákban feltalálja magát, nem haragtartó, és nem sértődékeny, képes gyorsan dönteni és cselekedni, rendelkezik kitartással, nyugodt és hidegvérű lehet. Vidám, életörömmel teli, hajlamos önmagát túlértékelni. Sokszor egyszerre több dologba fog bele és nem fejezi be az elkezdett dolgot. Nem stabil érdeklődésében és hajlamaiban, könnyen megéli a sikertelenséget. Hirtelen hangulatváltozásai lehetnek, amelyeket a külső ráhatások diktálnak. Képes gyorsan felfogni az újat, gyorsan kapcsolódik be az új dologba és átkapcsol egyik dologról a másikra, könnyen alkalmazkodik a különböző körülményekhez, terhes számára a monotonitás, az aprólékos és mindennapos munka. Hajlamos a felszínen siklani, lehet nem összeszedett és elsietheti a döntéseit. Közlékeny, nagyon széles ismerettségi körrel rendelkezik, könnyen elérhető a társalgásban, együtt érző, nem haragtartó, leereszkedően fogadja a rovására elkövetett csipkelődéseket, önmaga is szeret viccelődni. Gyorsan alszik el és ébred fel, terhelés esetén fáradtságot gyűjthet be és átkapcsol más tevékenységre. Kifejező beszéddel rendelkezik, élénk mimikával, mozgékony, mozgása harmonikus és rugalmas, jól beilleszkedik a helyzetbe és a környezetbe. Hasonló temperamentummal rendelkezett: Michelangelo, Swift, Lomonoszov, G. Galilei, Engels, Brezsnyev, Caucescu, Mesmer, Majakovszkij, A. Milne . ÉRZÉKENY KOLERIKUS. Az ember idegrendszerének alapvető jellemzője, ha érzékeny kolerikus temperamentummal rendelkezik – érzékeny, mozgékony. Három alapvető tulajdonságon alapszik: 3. Az idegrendszer érzékeny típusa – az agyvelő sejtjei nem képesek elviselni intenzív és tartós ingereket. 4. Az idegrendszer kiegyensúlyozatlan típusa – az agyvelő kérgében ugrásszerűen túlsúlyban vannak az inger folyamatai a fékezés folyamataival szemben. 3. Az idegrendszer mozgékony típusa – az idegsejtek nagy sebességű átmenő képessége az inger állapotából a fékezésébe és viszont. Ezen kívül a természet megáldott benneteket magas dinamikussággal (új dinamikus időkapcsolatok gyors kidolgozási képessége – ezen a tulajdonságon alapszik az oktatás nagy sebessége és sikeressége), regiditással (a külső ráhatásokhoz való alkalmazkodás inertsége), labilitással (ez a tulajdonság jellemzi a nagy agyfélteke kéreg gyorsasági funkcióját és az ingerlő és fékező folyamatok kialakulásának sebességében fedezhető fel). Az érzékeny kolerikus különbözik más emberektől a pszichika aktivitásával (a külső világra való ráhatás és a cél elérésében az akadályok eltávolításának magas foka) és reaktivitásával (ráhatás esetén nagy reakció erő). Az idegrendszer nem magas erejével összevetve ez gyakran az energia többletfogyasztásához, fáradtsághoz és azután idegesítő gyengeséghez vezet. Rendkívül kiegyensúlyozatlan az inger ugrásszerű túlsúlyával. Az érzékeny kolerikus temperamentuma alapján könnyen kialakulhatnak a következő akcentuációk: ingerült, demonstratív, hipertímikus.

56

Az érzékeny kolerikusra jellemzőek a következő tulajdonságok: nem kitartó, hebehurgya, lobbanékony, türelmetlen, hirtelen és egyenes. Határozott és kezdeményező, kocáztatásra hajlamos, haragtartó és sértődékeny, agresszív kötekedő, türelmetlen a hiányosságokkal szemben, képes gyorsan dönteni és cselekedni, kitartó, energikus és tevékeny a kitűzött cél elérésében, képes tartós akarati erőfeszítésre. Képes gyorsan felfogni az újat, gyorsan kapcsolódik be az új dolgokba és kapcsol át egyik dologról a másikra. Néha nem összeszedett, elsieti a döntéseket, gyorsan elfárad és ingerlékeny nehézség esetén. Nyomottságot és szétszórtságot érez sikertelenség esetén, hajlamos önmagába fordulni a komplikált esetekben. Nem szívesen alkalmazkodik a beszélőtársához, rendkívül fogékony a dícséretre és tagadásra. Hajlamos a kétkedésre, betegesen érzékeny a neki címzett csipkelődésekre és könnyen sérthető, ezért gyakran zárkózott és nem közlékeny, bár nehezen viseli el a magányt és a tétlenséget. Gyors, szaggatott hangsúlyozású beszéddel rendelkezik, amelyet nagyon élénk mimika kísér, hajlamos az igen gyors, szakaszos mozgásra. Nehezen nyugszik meg, lassan alszik el, hajlamos erejét túlfeszíteni. Hasonló temperamentummal rendelkeztek: Servantes, Puskin, Jeszenyin, Ciolkovszkij, Sztálin, N. Bohr-fizikus. MELANKOLIKUS. Az ember idegrendszerének alapvető jellemzője, ha melankolikus temperamentummal rendelkezik – érzékeny, sérthető. Három alapvető tulajdonságon alapszik: 1. Az idegrendszer érzékeny típusa – az agyvelő sejtjei nem képesek elviselni intenzív és tartós ingereket. 2. Az idegrendszer kiegyensúlyozott típusa – az agyvelő kérgében egyensúlyban vannak az inger és a fékezés folyamatai, bár mindkét mutató alacsony. 3. Az idegrendszer mozgékony típusa – az idegsejtek nagy sebességű átmenő képessége az inger állapotából a fékezésébe és viszont. Ezen kívül a természet megáldott benneteket magas dinamikussággal (új dinamikus időkapcsolatok gyors kidolgozási képessége – ezen a tulajdonságon alapszik az oktatás nagy sebessége és sikeressége), rugalmassággal (a külső ráhatásokhoz való rugalmas alkalmazkodás), labilitással (ez a tulajdonság jellemzi a nagy agyfélteke kéreg gyorsasági funkcióját és az ingerlő és fékező folyamatok kialakulásának sebességében fedezhető fel). Az idegrendszer érzékeny típusa magasan stressz-érzékeny. A pszichika aktivitásának alacsony szintjével rendelkezik (gyenge foka a külső világra való aktív hatásnak), a rezisztencia alacsony szintjével (nehezen viseli az érzelmi terhelést), és adaptivitással (alkalmazkodóképességgel) és integrativitással (kommunikativitás) rendelkezik. A melankolikus temperamentum alapján kialakulhatnak zaklatott, ingerült, disztimikus akcentuációk. A melankolikusra a következő tulajdonságok jellemzőek. szégyenlős, zárkózott, új körülmények között elveszettnek érzi magát, , nehezen alakít ki kontaktust új emberekkel, nem hisz saját erejében. Könnyen viseli el a magányt, nyomottnak és elveszettnek érzi magát sikertelenség esetén, rendkívül érzékeny a dicséretre és ellentmondásra, a környezetével szemben magas követelményeket állít fel. Hajlamos a kételkedésre, rendkívül sértődékeny, zárkózott, nem közlékeny, nem osztja meg gondolatait senkivel sem, kevéssé aktív és félénk, feltétel nélkül engedelmes, igyekszik együttérzést és a környezet segítségét kiváltani. Óvatos és megfontolt, tud várni, bosszúálló. Nehezen alkalmazkodik az új körülményekhez. Nehezen alszik el és ébred fel. Jellemző rá mindenek előtt a nyomott, aggódó hangulat, de előfordulhat a hangulat hirtelen változása is. Érzékeny más emberek hangulatváltozására. Találékony, törekvő és munkájában pedáns. Magas megoldó képességgel rendelkezik az ingerek felfogására vonatkozóan,

57

produktív olyan helyzetekben, ahol támogatásra számíthat. Lehet, hogy nem fejezi be az elkezdett munkát a saját magában való nem bízás eredményeként, de a melankolikusra jellemző az emelt önértékelés és az önmagával szembeni igazságtalanságból eredő sértettség. Hatékony, amikor aprólékos és finom, pontos munkáról van szó. Csendes, bizonytalan beszédű, energia nélküli gyenge mozdulatokkal. Melankolikus temperamentummal rendelkezett: N. Kopernikusz, Fjodorov – orosz filozófus, űrkutató a XVIII. században, D. Mengyelejev – a periodikus rendszer megalkotója, Ju. Andropov. Az általunk megvizsgált magasabb rendű idegi tevékenység általános tipológiái a pszichológiában az ember temperamentumával kerülnek meghatározásra. Az ember ezen fontos jellemzője a viselkedés és tevékenység alaptípusaira mutat, sikeres a különböző fajtáiban, az emberek dinamikus és tartalmi összeférhetőségét adja, meghatározza az ember hajlamosságát bizonyos betegség fajtákra. Ez egy stabil jellemző, amely változtatható a neveléssel és az élet folyamán az idegrendszer ereje majdnem állandó marad. A személyiség általános tipológiájában a változásképesség 15 %. Egyébként a megvizsgált tulajdonságok az adott temperamentum típusra normális, vagy optimális körülmények között mutatkoznak meg. Abban az esetben, ha a ráhatás tényezői a normális felfogás skálája határain kívülre kerülnek, akkor minden vizsgált típusnál paradoxiálisan sajátos reakció merül fel. Ha a ráható tényező gyengébb az ember érzékelési küszöbénél, akkor a temperamentum típustól függetlenül a tudatos reakció rá vonatkozóan hiányzik, de a tudatalatti szinten ezen ráhatás ereje összeadódik az inger domináló magjával az adott időpillanatban. A negatív érzelmi tónus esetében megerősödik a semmivel sem alátámasztott aggodalom. Mindenki tudja, hogy semmi sem „roggyantja meg úgy a térdeket”, mint a kis kellemetlenségek tömege. Abban az esetben, ha a ható tényező magasabb az egyéni felső érzékelési küszöbnél, akkor ezt, mint fenyegetőt és agresszívet érzékeli és kialakul a védekező, paradoxiális reakció, leggyakrabban a normálissal ellentétes. Általában az élénk és örömteli szangvinikus-kolerikus – elkezd sírni, csökken az önértékelése, szomorkodik és megharagszik. Általában a nyugodt és kitartó flegmatikus – erőteljesen robban, néha agresszív, affektív reakcióval. Az agresszív és fékezhetetlen kolerikus – fékezetté, nem aktívvá válik, depressziós állapotba kerül, külsőleg ez nyugalomnak néz ki, de valójában ez egy védekező reakció a tehetetlenség pillanatában. A szangvinikus-flegmatikusnál a kezdetben lehetséges robbanás, leggyakrabban elzárkózik a külső világtól „csak hagyjanak békén”, haragvás, az önértékelés csökkenése. A melankolikus és az érzékeny kolerikus visszafoghatatlan erővel elkezd cselekedni, robbannak, azután bűntudatot éreznek vagy vádolnak – ezért elzárkóznak a társalgástól, amennyiben a ható tényező túlságosan erős, kómás állapotba kerülnek. A közepes erejű szangvinikus konzervatívvá válik és elzárkózik a megszokott kompromisszumoktól, váratlan konokságot produkál. Leggyakrabban, az ilyen reakciók a stressz felgyülemlésének következményei (van értelme megnézni az energetikai ábrákat) és a tudatalatti azon kísérleteivel kapcsolatosak, hogy helyreállítsák az energetikai egyensúlyt, amely a megszokott reakcióknál megsérült, ez az energetikai folyamatok lefolyásának veleszületett diszballanszának sajátos kompenzációja. Fontos tudni, hogy vannak meghatározott eszközök a temperamentum minden típusára, amelyek lehetővé teszik, hogy gyorsan és hatékonyan legyőzzük a stresszt és helyreállítsuk a normális reagálást a ráható stimulálókra. SZANGVINIKUS-KOLERIKUS. Túlfeszültség esetén, ha sír, akkor érdemes számára, sőt kell is bármilyen szórakozási fajtát felajánlani – egyszerűen csak sétálni a városban, táncolni, ünnepélyre elmenni,

58

koncertre, étterembe – rendbe hozni magát és kimenni az emberek közé, vagy sportolni, emellett a terhelést a megszokottnál erősebbre kell megválasztani. FLEGMATIKUS. A felingerelt flegmatikust érdemes végig meghallgatni és azután békében hagyni, nincs értelme nyugtatgatni, mert ez még erősebb kirobbanáshoz vezethet. Szükséges, hogy hagyjuk magára, megkérni, hogy bizonyos időn belül gondolja át a dolgot, adjunk neki lehetőséget, hogy megnyugodjon a szokatlan energia kirobbanása után. Erre megfelel az alvás, szabad séta magányosan, film megnézése, könyvolvasás, vagy egyszerűen bezárkózni a szobájába és a megszokott dolgokkal foglalkozni. Ha szereti, akkor megfelel az úszás is. KOLERIKUS. A kolerikusnak depressziós állapotban sokkellenes ráhatásra van szüksége – az aktivitás bármilyen formájára: sport, kerti munka, favágás télre, végső esetben a lakás nagytakarítása, minden, ami figyelmet és különféle erőkifejtést, helyváltoztatást, utazást, a verseny igényel, visszatérítheti a fékezhetetlen típust a „normál” szorgos aktivitáshoz. Segít a gyors utazás is, ha nem ő vezet, mert stressz állapotban ez veszélyes, a kolerikusnak gyengíti az önvédelmi ösztöneit. SZANGVINIKUS-FLEGMATIKUS. Először célszerű megnyugtatni a flegmatikust, lehetővé tenni, hogy szeretett önmagával egyedül maradjon, majd utána benne lévő szangvinikust szórakoztatni – „kimenni a tömegbe”. KÖZEPES EREJŰ SZANGVINIKUS. Minden másnál jobban segít a nagy társaság, kevés ismert személy, lehet sport, de nagy terhelések nélkül, a fontos az, hogy változatosság és választási szabadság legyen. MELANKOLIKUS. Okvetlenül dicséret és támogatás szükséges, fontos meghallgatni az állandóan ismétlődő sérelmeket és elmondani, hogy a cselekedetei bátrak és helyesek voltak, de van értelme finoman lebeszélni a bosszúról és valami olyat tenni, ami megerősíti benne a biztonság és komfort érzetét. Télen takarjuk be puha pléddel, vagy vegyen aroma fürdőt, javasoljunk neki fagylaltot és hűsítő üdítőt nyáron, ajándékozzunk neki plüss játékot, gyújtsunk gyertyát vagy a kandallóban tüzet hidegben és sötétben, ….. ÉRZÉKENY KOLERIKUS. Itt is szükség van dicséretre és támogatásra, utána pedig sokkellenes rendezvények, ugyanúgy, mint a kolerikusnál, csak kisebb terheléssel. Egy diákfoglalkozáson csoportos kikérdezés módszerével megállapították, hogy minden temperamentum típusra, kivétel nélkül, a legjobb stresszellenes eszköz a szeretet és a közelálló gondoskodása: „Gyertyafényes vacsora, meleg és gyengéd szavak és az, ami rendszerint este kilenc után szokott bekövetkezni ….”.Van aki ezt szexuális viszonynak nevezi, van aki szerelemnek, de ha ez az utóbbi változat, érdemes emlékezni arra, hogy a szeretet – ez a lélek légzése, ez fény az értelemben és erő a szellemben. Abban az esetben, ha tényleg segíteni szeretnétek a stresszből való kijutásban a közelálló személynek, emlékezzetek a szeretet öt alapjára: 1. Igazából együtt lenni; 2. Néhány meleg szó;

59

3. Figyelmesség; 4. Ajándékok; 5. Testi kontaktus. A szeretet nem csak az egyetlen gyógyító eszköz minden betegség esetében, de az egyetlen ok is arra, hogy áttérjünk a temperamentum sajátosságainak vizsgálatáról az érzelmi tipológia sajátosságaihoz. Hiszen a temperamentum nem az egyetlen fontos természetes jellemzője az embernek. Nem kevésbé fontos annak irracionális összetevője, amelyet az idegi szabályozás érzelmivegetatív kontúrja határozza meg. A temperamentum csak a személyiség cselekvéseinek megszokott módját mutatja, az érzelmi típus meghatározza a célokat és kívánságokat és azok kifejezési módjait. Ezért, ha mi megpróbáljuk külön vizsgálni a temperamentumot és külön az érzelmi tipológiát, akkor egy csomó ellentmondást találunk, amelyek nem felelnek meg az elméleti elképzeléseknek és a viselkedésben való megjelenésnek. De ha megtanuljuk látni ezek integrált energetikai egységét, akkor magyarázatot kapunk sok ellentmondásra, amelyek nem csak hogy megjelennek a viselkedésben, de megmaradnak a lélekben is ellentmondásos törekvések és ellentétes érzések formájában. ÉRZELMI TIPOLÓGIA – lelki, asztrális, energetikai szint. Az idegi szabályozás érzelmivegetatív kontúrja – ez az a hely, ahol valamennyi életprobléma fortyog, benne alakul ki és ömlik szét a szeretet és öröm körül, és ha ezek nincsenek, a bánat, gyűlölet, harag, sértődés és a hormonális szféra változásai az érzelmek energetikai biztosításán dolgoznak. Ez az egyéni mágikus erő, energia szintje, amelyik kialakítja az ember érzelmi vonzóerejét a társalgásban. Ha pontosabban fejezzük ki, az érzelmi szinten nem egy, hanem két erő – az integráció és az adaptáció működik. Lényegét tekintve ezek egyek és egy és ugyanazon forrásból erednek, de irányuk és lefolyásuk éppen ellentétes. Az első erő az „EGO” – „én a szeretett szeretnék lenni, érzelmeket szeretnék kapni, ha nincs szeretet, akkor beleegyezek bármi másba, csak hogy ne maradjak semmi nélkül, a legszörnyűbb a közöny és közömbösség. Akkor nincs befelé irányuló energiaáramlás.” A második erő a „MI” – az érzelmi reakciók folyása kifelé irányul: „Én szeretnék szeretni, szeretnék érzelmeket, energiát ajándékozni és ha az nem negatív, akkor mindenképen szeretetnek fogom nevezni és ráerőszakolom másokra is, mások nélkül értelmetlen az életem, hajlamos vagyok magamat megváltoztatni, hogy ezzel másoknak megelégedettséget szerezzek.” Igyekezni fogtok megérteni, hogy ez a két erő hogyan kapcsolódik a szeretethez – a Világegyetem egyetlen energia fajtájához, ami csak az Ember és az Isten számára hozzáférhető. Fizikai, energetikai és dinamikus szempontból a szeretetről való elképzelés nagyobb mértékben érthető, hogyha összehasonlíthatjuk két ellentétével – a gyűlölettel és a közömbösséggel. Dinamikai szempontból: Szeretet – ez kívánság a szeretet objektumához való közeledésre vonatkozóan. Ezen a világon minden nagyon egyszerű – ha én valamit, vagy valakit szeretek, akkor lépést teszek feléje. A másik felé lépést úgy lehet tekinteni, mint a szeretet mértékegységét. Gyűlölet – ez kívánság, eltávolodni az objektumtól, de ha lehetséges, lerombolni azt és helyette egy teljesen ellentétes objektumot létrehozni a gyűlölet jellemzőivel. Vagyis a gyűlölet – ez szintén szeretet, de az ellentétes iránti szeretet. Ez azt jelenti, ha gyűlölet van, akkor a szeretetet pontosan az ellenkező irányban találjuk meg. Közömbösség – ez a kívánság hiánya, az igény hiánya, az objektum felé, vagy tőle elfelé mozdulásra való törekvés hiánya – a rezonancia hiánya, energetikai kapocs hiánya, ez a helyben maradás igénye.

60

Engem fiatal koromban hosszú ideig foglalkoztatott egy kérdés, miért van szükség arra, hogy a világon létezzen a gyűlölet? A bölcs emberek azt mondták: „Az egyensúly miatt.” De ez számomra érthetetlen volt mindaddig, amíg nem találtam hasonlót: „A szeretet – lépés valaki felé – közeledési kívánság, egység; a gyűlölet – lépés elfelé valakitől, távolodási, megszakítási kívánság. Ezek a kívánságok mindig kapcsolatosak a „Jó és rossz”-ról való elképzeléseinkkel. Az emberek gyakran tévednek azt gondolva, hogy a jó és a rossz változatlan marad az egész élet folyamán, igyekezvén megtalálni a szeretet örök változatlan képletét. Ez ellentmond az élet és fejlődés törvényeinek – minden fejlődik és változik. Ezt nagyon könnyű bemutatni az étel és ital példáján: Amikor éhesek vagyunk, bizonyos fokig azt érezzük, hogy „jó” lenne enni, és kiválasztjuk az ételek közül azt, amit szeretünk és elkezdünk enni és azt érezzük, hogy ez „jó”, de ha valamit „nagyon szeretünk” , nagyon gyakran követünk el hibát, többet eszünk és akkor kezdődik, hogy „ez jó, de sok”, nehézséget érzünk a túlzott jótól. Ha mi kísérletképen folytatjuk ezt a folyamatot és megnöveljük túl jóra - megpróbáljuk enni a kedvenc ételünket megállás nélkül, egyik adagot a másik után. Így magától értetődik, hogy 3 vagy 5 adag után az étel már nem tűnik olyan ízletesnek, de 35 után már egyszerűen utálni fogjuk és abbahagyjuk az evést. Ha nem vagyunk éhesek és javasolják, hogy együnk, mi beleegyezhetünk, de csak akkor, ha szeretjük azt az ételt, de leggyakrabban elutasítjuk. Ez azt jelenti, hogy az étel a „jó” kategóriából átmegy a „rossz” kategóriába, ha mi jól lakottak vagyunk, de amikor mi megéhezünk, akkor az éhség növekedésének mértékében az étel a „rossz” kategóriából újra átkerül a „jó” kategóriájába. De ha nagyon éhesek vagyunk, és olyan étel van, amit mi általában íztelennek, „rossz”-nak tartunk, akkor az éhség növekedésével ez átmegy a „rossz” kategóriából a „jó”-ba és ilyen eset után mi készek vagyunk megszeretni az ilyen ételt is. Ezért a JÓ (pozitív energia) és a ROSSZ (negatív energia) – az energiának nem minőségi különbözősége, hanem iránya és elhelyezkedésének pontja van az adott időpontban, igényeinkből kiindulva. Hogy még jobban megértsük az energia és szeretet működését megvizsgáljuk az érzelmi skálát, amely magyarázatot ad a paradoxiális érzelmekre és a társalgás arany középútjára. Az érzelmi skála felépítésének törvényei jól bemutathatók minden nyelven: rossz -7,-6,-5,-4,-3,-2,-1 Nem -1 Nem akarom -2 Rossz -3 Nagyon rossz -4 Undorító -5 Rémes -6 Borzasztó -7

közömbösség jó 0 +1,+2,+3,+5,+5,+6,+7 Nem tudom +1 igen +2 akarom +3 jó +4 nagyon jó +5 csodálatos +6 fantasztikus +7 borzasztóan jó Jó és rossz Tudom



Az érzelmi skálát ajánlatos megvizsgálni, nemcsak mint egyenest, a különböző végeknek a végtelenbe való elmenetelével, hanem mint kört is, amelynek határain túlra csak a beavatottak mennek ki, akik nem osztják fel jóra és rosszra, de ismerik az egyikből a másikba való átmenet kritériumait. Az arany szabály így hangzik: „Ne okozz másnak olyat, amit nem szeretnél, ha mások veled szemben elkövetnének, és olyat tegyél másokkal, amit szeretnéd, ha mások veled is megtennének.”

61

Az érzelmi skála megmagyarázza a társalgában való beleunás felmerülésének mechanizmusát, az életben miért olyan gyakran fordul elő, hogy az emberek találkoznak, tetszenek egymásnak, szerelembe esnek, nagyon szeretik egymást, összeházasodnak, családot alapítanak, gyereket szülnek – azután a szerelem eltűnik, elpárolog és helyére a gyűlölet és az ellenségeskedés , vagy legjobb esetben a közömbösség jön. Hogy ezt megérthessük, elképzelésünknek kell lenni a szeretet tartályairól, amelyekről olvashatunk John Grey műveiben. Ahogy a testnek az élet fenntartásához vízre, vitaminokra, levegőre és mikroelemekre van szüksége, ugyan úgy a léleknek szüksége van a szeretet meghatározott fajtáira, hogy növekedjen és az ész, a szív és a test közvetítésével jelentkezzen. A világban betöltendő rendeltetését megvalósítva a léleknek segít az ész: kijelölni a célokat, törekszik elérésükre, tervez, gondolkodik és reménykedik. A léleknek még segít a szív, amelyik vonzza azt, amire szüksége van a növekedéshez. Az érzések táplálják a lelket, a külső világból a szükséges információk és a fogadott kellemes érzések szállításával. Ameddig a lélek nem kapja meg azt, amire szüksége van, erőtlen irányítani az életünket és azt harmonikussá tenni. Ha a szívünk zárva van és agyunkat nem igazi irányban vizsgálják, soha sem leszünk képesek személyi sikert elérni. Ahhoz, hogy megismerjük saját igazi énünket, ki kell tárni a szívünket a szeretet minden vitaminja előtt. Belőlük tíz van: 1. B1 vitamin az Isten szeretete és gondoskodása. 2. R vitamin szülői szeretet és gondoskodás. 3. D vitamin az otthoniak, a barátok szeretetet és szabadidő birtoklása. 4. E vitamin a kortársak és egyformán gondolkodók támogatása. 5. S vitamin saját szeretetünk és támogatásunk. 6. V vitamin azok szeretete és támogatása, akik közeli viszonyban vannak – partnerek és szerelmesek. 7. Z vitamin azok szeretete és támogatása, akik tőlünk függnek. 8. O vitamin a szociális környezet ………….. 9. M vitamin szeretet a világ felemelésének; 10. B2 vitamin szeretet szolgálat az Istennek. A szeretet vitaminok mindegyike fontos. A mi szeretet igényünk nem hasonlíthatók, miután mindegyiknek meg van a maga hiánya. Amikor egy éhező ember van, akkor boldog és az étel íze számára csodálatosnak tűnik, de annak számára, aki jelentős adagot megevett, a repeta nem tűnik olyan ízletesnek, a jólét túlsúlya eltompítja azt a képességűnket, hogy megelégedettség töltsön el bennünket elfogyasztása után. Túlságosan jól lakva nincs szükségünk repetára, az élvezet eltűnik. Így van ez a szeretettel is. Ha a tartály üres, akkor mi kapunk és boldogságot és megelégedettséget érzünk, amennyiben a tartály túltelített már nem akarunk kapni, hanem igyekszünk olyan helyet találni, ahol mi adhatunk szeretetet, ahol kevesebb van, mint nálunk. Mindig megszerezhetitek azt a szeretetet, amire szükségetek van. Ha a szívetek azt akarja, ami nem elérhető számotokra, az azt jelenti, hogy nem jó felé néztek. Ez gyakran előfordul a házasságban. Amikor házasságra lépünk, figyelmen kívül hagyunk bizonyos vitaminokat. Kezdetben minden csodálatos, ez az érzés annyira erős, hogy a házastársak egy időre elfelejtkeznek a szeretet minden további vitaminjáról. De ezek a mennyek időlegesek, amennyiben nagyobb adag szeretet vitamint kaptok a partnertől, egyszerűen nem figyeltek fel más ki nem elég1ített igényeitekre. Amikor kielégítitek ezt a vitamin igényeteket, el kezditek a pusztaság érzetét érzékelni más saját ki nem elégített igényeitekre vonatkozóan. Ebben a pillanatban elkezdünk nem szeretni, bármit is teszünk, vagy partnerünk ellenükre tesz, mi azt érezzük, hogy a partner nem elégít ki bennünket, hogy elítélésre jogosult. Már nem élvezzük saját felünk jelenlétét, de azt akarjuk, hogy megváltozzon. Tudva, hogy hová kell nézni és

62

hogyan lehet megkapni, megértitek, hogy mindig megtalálhatjátok azt a szeretetet, amire szükségetek van. A léleknek szüksége van a szeretet mind a tíz vitaminjára, de a szív egyszerre csak egyet képes elsajátítani. A szeretet tíz tartálya. Képzeljétek el, hogy a szeretet minden fajtája iránti igény egy-egy különálló tartály. Ha nem akarjuk elveszíteni a kapcsolatot a saját igazi énünkkel, akkor figyelnünk kell arra, hogy mindig telítve legyenek a tartályok. Amint az egyik befogadóképessége telített, hozzá kell fogni a következő feltöltéséhez, hogy nehogy elveszítsük a belső egyensúlyunkat. Amikor a tartály feltöltődik, pozitív energia áramlását érzékeljük. Ebben az időben arra gondolhatunk, hogy boldoggá a partnerünk tesz, de valójában ez egy egyszerű öröm a belső énünkkel való kontaktus eredményeként. De egyébként önmagunkhoz fordulni segít maga a szeretet és a partner támogatása. Amikor a tartály teljesen feltöltődik, a belső felesleg érzete elmúlik, bennünket bánat és nyugtalanság tölt el. A tartály feltöltöttségének tünete – hiányérzet valamiben. Ebben az időben fontos tudni, hogy hová nézzünk, mert egyébként az eszünk a bűnt a partnerünkre hárítja át. Amennyiben nem szeretitek magatokat, magatokon kívül senki más nem tud segíteni nektek jobban érezni magatokat, mint ti magatok. Ezért tanuljátok szeretni magatokat. Ha az önmagunk iránti szeretetre összpontosítunk és ekkor bizonyos függetlenséget érezve, folyamatosan vissza fogjuk állítani a központtal való kapcsolatunkat. Időt szánva önmagunkra - újra jobban érezzük önmagunkat. Tíz fokozat. A szeretet tartályai meghatározott rend szerint helyezkednek el. Mindegyik a fogamzástól az érettség eléréséig alakul ki. A fejlődés meghatározott fokain szükségünk van elsődlegesen a szeretet egy fajtájára. Egy új fokozatra való áttérésnél szükségünk van az előző tartályoknak feltöltött állapotban való tartására. Ha ezek nincsenek feltüntetve, vissza kell térnünk és az előző tárolót fel kell töltenünk. Hogy azokká váljunk, akik vagyunk, a szeretet vitaminjait meg kell kapjuk különböző időperiódusokban. Innen látható, hogy a fejlődés folyamata nem fejeződik be 21 éves korban, hanem egész életen át folytatódik. Egészen a teljes érettség eléréséig meg kell kapjuk az életkorunk szerinti szeretet vitaminokat, amelyek a megfelelő életkor szerintiek. Minden szeretet vitamin alapját képezi a következőnek. Az a kielégítetlenség, amit fejlődés során érzünk nem kizárólag az életkor szerinti szükségletek miatt van. Általában az okát a másik tartályok szükség szerinti fel nem töltöttsége adja. Ha a tartályok üresek, van értelme visszalépni, hogy előre mozdulhassunk – ez a pszichológiai védekezés egyik elterjedt fajtája – a viselkedés formájához való visszatérés, amelyeket a korábbi életkorban szereztünk. Valamennyi problémánk forrásai – a múltban vannak. Ha az ember beteg és nem javul az állapota, az azt jelenti, hogy számára elérhetetlen az a szeretet, amire szüksége van. A szeretet tartályainak feltöltése. Első tartály. Az Isten szeretete és gondoskodása rólunk (fogamzástól a születésig). Ha nincs elegendő ebből a szeretetből, az élet elkeseredett harccá válik, feltételezzük, hogy mindent magunknak kell elvégezni és végül is véglegesen kimerülünk és kiábrándultságot érzünk. Azért, hogy feltölthessük ezt a tartályt, állandó kapcsolatot kell tartanunk az Istennel és a szellemi kapcsolat valamilyen fajtáját a Világegyetemmel. Rendszeres meditációval és imádsággal (az imádság, amikor mi beszélünk és az Isten hallgat, meditáció – amikor mi

63

hallgatunk, de Isten beszél, érezni kell az emberek támogatását, akik úgy gondolkoznak, mint mi). Második tartály. Szülői szeretet és gondoskodás (születéstől 7 éves korig). Mi a múltra való visszatekintéssel élünk, ez kétségekben, a saját meg nem felelősségünk érzésében és a nem teljes értékűség komplexumában fejeződik ki, bennünket nyugtalanság hullámai lepnek el. A külső világ egyszerűen a mi belső állapotunkat tükrözi. Ha életünkben kevés szeretettel és nyugalommal színezett érzelem van, az azt jelenti, hogy ezt a tartályt fel kell tölteni. A szülő szerepét betöltheti pszichológus, vagy bármilyen tekintélyes ember, aki megértéssel és együttérzéssel hallgat meg benneteket és ti feltöltődtök az ő pozitív érzelmeitől. Megváltoztatva az élethez való viszonyt, ami a gyermekkorban alakult ki, akkor ti máris meg tudjátok, változtatni a helyzetet. Önmagunk számára egyszerre apává és anyává válva és megadva magunknak mindazt, amire szükségünk van. A gyakorlatot legjobb olyan valakivel párban végezni, aki az életben több szeretetet kapott. Harmadik tartály. A háziak és barátok támogatása és szeretete (7-14 éves korig). Ha életetek túl hétköznapi és belőle teljesen hiányzik a szórakozás, az azt jelenti, hogy ez a fajta szeretet hiányzik belőle. Fenn kell tartani a kapcsolatokat a régi barátokkal, sőt néha újakat kell beszerezni. Ha nincsenek barátaitok, kezdjetek el valamit tenni mások számára, ezzel adva és saját magunknak kapni is, fokozatosan megtetszetek egymásnak és barátokká válhattok. A barátság segít nekünk elfogadni önmagunkat olyannak, amilyenek vagyunk. A tartály feltöltésében segít a játék és a humor. Nézzetek meg egy filmvígjátékot, ha ezt nem akarjátok megtenni, akkor ez pont az, ami szükséges. Negyedik tartály. Kortársak és azonosan gondolkodó támogatása (14-21 éves korig). Olyan klubba vagy csoportba belépni, amelynek tagjai támogatják egymást. Fontos, hogy legyen megfelelő szórakozás. És ezt megoldani valakivel, ez lehet sport, vagy a kedvenc csapat sportjának látogatása, ugyancsak mérkőzés megtekintése a TV-ben. Olyan helyeket kell látogatni, ahol emberek gyülekeznek és akik érdeklődési köre egybeesik a tietekkel és részt venni közös rendezvényeken. Fiatalságotok dallamai horgonyok lehetnek, amelyek a serdülőkort ébresztheti fel bennetek. Szert tesztek lelkesedésre, életörömre és energiára, amely ahhoz szükséges, hogy tovább haladjunk az életben. Ha valamilyen konkrét problémát kell megoldanotok, látogassátok olyan emberek gyülekezetét, akik problémája hasonló a tietekhez. Ötödik tartály. Önmagunk szeretete (21-28 éves korig). Ahhoz, hogy ezt a térfogatot betöltsük, ahhoz tudni kell, hogy valójában kik is vagytok, gondoskodnotok kell saját életetekről. Meg kell kérdezzétek önmagatokat, hogy mit is akartok és el kell kezdeni kívánságotok megvalósítását. Figyeljétek mi az, ami nem elegendő nektek, nincs értelme válaszolni – boldogságot okozni másoknak. A kérdés lényege hogy mások boldogsága mellett ez benneteket is boldoggá tesz-e? Ahhoz, hogy szeressük önmagunkat, engedjetek meg magatoknak kísérleteket. Szakadjatok ki a mindennapi környezetetekből, hogy szabadnak érezhessétek magatokat. Csatlakozzatok új társasághoz és viselkedjetek másként. Az új emberek közti tartózkodás, akik gyakran különböznek tőlünk, elősegíti a rejtett lényegünk felszínre kerülését, valamilyen új határait az igazi természetünknek. Naponta néhány percet szánjunk annak átgondolására, hogy mit is akarunk és utána törekedjünk a kívánt dolog elérésére. Ha úgy tervezitek meg napotokat, ahogy azt kell, akkor nem kell hogy megelégedjetek ezen világ lerágott csontjaival. Ha elmentek egy étterembe és semmit sem rendeltek és a pincér kérdésére azt válaszoljátok, hogy „mindegy” – minden valószínűség szerint vesztésre álltok.

64

A szeretet hatodik tartálya. Ez azok szeretete és támogatása, akik közeli kapcsolatban állnak veletek – partnerek, vagy szerelmesek. Ahhoz, hogy feltöltsük ezt a tartályt, megosszátok önmagatokat még mással is. Ennek eredményeként, meghatározott formában, függővé váltok egy másik embertől és az függ tőletek. Az esetek többségében ez az igény kielégítődik, amikor beleszerettek valakibe és nemi kapcsolatba kerültök vele. Egyébként ahhoz, hogy megosszuk önmagunkat intim kapcsolat formájában, az emberek többségének időre van szüksége. Szeretetet kapunk minden szerető embertől, akivel kölcsönös kötődést érzünk. Ennek a tartálynak a feltöltésére sok emberrel kell találkoznunk, ez nem jelenti azt, hogy mindegyik ismerőssel le kell feküdnünk, hanem egyszerűen azt, hogy megtaláljuk azt a valakit, akivel a fizikai és szellemi közelség harmonikus legyen, de ehhez kísérletezni kell. Menjetek randevúra és ne keressétek a tökéletes embert. Ha nem tudjátok megszerezni azt, akire szükségetek van, akkor mindenek előtt nektek az első öt tartályt kell feltöltenetek. Fontos emlékeznünk arra, hogy a közeli kapcsolatú emberekből is idővel eltűnik a szeretet, ha azzal nincsenek feltöltve a többi tárolók. Ha nem tudjátok megszerezni a megfelelő házastársat (férjet, feleséget), az azt jelenti, hogy nem őket keresitek az élet során. A szerelmeseink sohasem tökéletesek, csak a ti szemetekben ideálisak és számunkra ők az ideális partnerek. Régen az emberek szerelmi kapcsolatba azért léptek, hogy túl éljenek. A kapcsolatok művészete, amelyek alapján mi felnőttünk nem hosszantartó romantikus kapcsolatokra épültek, hanem hogy megszerezzék a biztonságot. Ma újra meg kell tanuljuk a kölcsönös kapcsolatokat. Ha mi nem kezdjük el aktívan megteremteni a regény kialakulását, akkor az nem is kezdődik el, meg kell tanulnunk a partner hosszú vonzódásának a művészetét. Ha a hálószobában jelen van a szenvedély, akkor az a munkahelyen alkotói energiává alakul át. Ha elnyomjuk a szexuális törekvést, vagy közömbösen viszonyulunk hozzá, megfosztjuk életünket egy kolosszális energiától. A hetedik tartály – Feltételekhez nem kötött szeretet azok irányába, akik tőlünk függnek (35-42 éves korig). A lélek egyik lényeges kérdése – a mások iránti felelősség. 35 év után, mi már nem tudunk tovább fejlődni, ha nem kezdjük el önzetlenül odaadni magunkat. Ahhoz, hogy feltöltsük ezt a tartályt, gondoskodnunk kell a gyerekekről, később az unokákról, s ha nincsenek, akkor szükséges megtalálni azt, aki felett gyámkodhatunk. Valaki iránt felelősséget kell érezzetek, akire ráfordíthatjátok saját lelki erőtöket. Innen kezdve elkezdünk ajándékozni, átadni azt, amit akarunk. Ha az emberek többet adnak, mint amennyit kapnak, neheztelést éreznek. Ez a fajta szeretet nem ideális a partnerek számára, ez a szülő és gyermek kapcsolatának felel meg. Kis mértékben a feltétel nélküli szeretet jó, de valójában meghatározott feltételeket igényel. Bizonyos ideig tudtok önzetlenül adni, mindaddig, amíg nem kapjátok meg a saját adagotokat. A jutalmazásnak egy éven belül meg kell érkeznie, mert egyébként egyik reggel úgy ébredtek fel, hogy teljes belső pusztaságot éreztek. Ennek következménye – megsértődés a világra és zárkózottság. Többé már nem birtokoljátok azt, amit oda lehetne adni. Ha nincs gyermekünk, akkor mi hibásan odaadjuk a feltétel nélküli szeretetünket a közelálló rokonoknak, és utána megneheztelünk rájuk. Ugyancsak képesek vagyunk tudat alatt szabotálnia partnerrel való kapcsolatot, túlságos gondoskodással róla. Mi a feltétel nélküli szeretetünket abban az esetben tudjuk ajándékozni, , ha a tartályaink tele vannak szeretettel és ez eláraszt bennünket. A gyermeket helyettesítheti házi állat, vagy kiskert, amelyet gondoztok. A szeretet nyolcadik tartálya (42-49 éves korig). – odaadás a szociális környezetnek, saját lakóhelyünk (falu, lakónegyed) megfelelőbbé való átalakítása. Önkéntes tevékenység – segítség azoknak, akiknek nincs közvetlen kapcsolata veletek. Az élettől kapott adományt meg kell osszuk a környezetünkkel. Időt és pénzt áldozni jótékonyságra, segíteni azoknak a

65

szervezeteknek, akik igyekeznek segíteni a közösségeteknek, de legyetek figyelmesek, ne merüljetek el a társadalmi tevékenységben annyira, hogy az ártson a családotoknak. A szeretet kilencedik tartálya – ajándék a világnak (49-56 éves korig). A fejlődés meghatározott szakaszában ki kell szélesítsük látókörünket és közösségünk, fajunk, kultúránk határain túllépni, eljött az idő megosztozni a más életmódot folytató és más tradíciójú emberekkel. Nagyobb érdeklődés a politikai ideálok, saját országunk ideáljai és az egész világ ideáljai irányában. Részt venni valamilyen hasznos szervezetben. A kruizok(?) és a túrák lehetővé teszik csodálatosan kiszélesíteni látókörünket. Érintkezve más kultúrákkal és odaadva magunk egy részét, megtudjátok, hogy minden külsőség ellenére az emberek lényegében egyformák. Világot látva, új részét tudjuk megjelentetni annak, hogy kik is vagyunk, és hogy fiatalnak érezzük magunkat. Ha belül telítettek vagytok és képesek vagytok magatokat átadni a világnak, saját sikeretek hihetetlenül megnövekszik. Minél többet teszünk másokért, függetlenül a személyes kötödéstől, elfogadva az embereket olyanoknak, amilyenek, annál képesebbek vagyunk magunkhoz vonzani azt, amit akarunk. A férfiak önmegvalósításuk legmagasabb szintjét 44 évestől 56 éves korukig érik el. Ez alatt az idő alatt szabadon gondolkodhatnak másokról, ennek eredményeként az emberek egyre nagyobb mértékben el kezdenek bízni bennük és bizonyos mértékben függeni tőlük. Az érettség – az az időszak, amikor mi nem kevesebbet, hanem többet vagyunk képesek kapni. A tizedik tartály – szeretet szolgálat a teremtőnek (56 éves kortól tovább). Amikor mi erre a világra jöttünk, Isten gondoskodott rólunk. A növekedés és a belső harmónia megszerzése mértékében fokozatosan képesek leszünk adni neki. Megtöltve ezt a tartályt, mi az isteni akarattal egy szólamban létezünk és teljes készségre teszünk szert arra, hogy a világban megvalósítsuk saját rendeltetésünket. Elérjük a maximális nagyságot. Felváltva a hatodik X-et, sokan öregszenek, gyengülnek, mivel nem ismerik az előttük lévő feladatokat vagy nem fogják fel az isteni célokat. Az embereket az önzetlen szeretet adásának megkezdésében zavarják más, fel nem töltött szeretet tartályok is. Ebben a korban eléritek a világmindenség bölcsességét és képesek vagytok alávetni saját akaratotokat Isten akaratának. Ez a teljes kivirágzás ideje. A legnagyobb örömet éppen a Teremtőnek való szolgálásban találjátok meg. Én, Te, Ő, Mi – minden feloldódik Isten egységes energiájában. Az élet átalakul az isteni fény és szeretet folyójává, gyengéden magával ragadva benneteket tovább és tovább. Mindenki számára, akikkel az úton találkoztok, Isten kegyelmének tiszta csatornájává váltok. Amikor mi az Istenről beszélünk, akkor ezt a szót Ti szinonimákkal helyettesíthetitek: pozitív energia, a szeretet energiája, magasabb erő, a legnagyobb potenciál, a legmagasabb bölcsesség, fényes jövő, stb. A meditáció arra tanít bennünket, hogy meghalljuk Isten hangját. De kezdeni a kevéstől kell, egy pillanatra érezzétek, hogy szeret benneteket édesanyátok. Gondoljatok a rokonlélekre és érezzétek kapcsolatotokat vele, igyekezzetek megfigyelni a vele való kapcsolatot. A meditáció áthelyezi figyelmünket arra a részre, amely már kapcsolódik, a meditáció mindenkire hat. Az imádság az, amikor mi beszélünk és Isten hallgat, a meditáció, ez az amikor mi hallgatunk és Isten beszél. A meditáció automatikusan megtölti az első szeretet tartályunkat. Amikor ez az edény üres, benneteket nyomaszt az élet terhe, ahelyett, hogy minden nap csodákat látnátok. És örvendve nekik, mi túlságosan arra összpontosítunk, amit nem kaptunk meg, túl sokat várunk és elkerülhetetlenül kiábrándultságot érzünk. Ha van kapcsolatotok Istennel, akkor jobban értékelitek azt, amitek van, magatokhoz vonzzátok és létrehozzátok azt amit szeretnétek, minél több pozitív energiát sugároztok ki, annál több ember akar veletek dolgozni, valamit tenni nektek, tisztelni benneteket és hinni bennetek. Szó szerint megtöltitek az életeteket fénnyel. Ha ti pozitív energiát sugároztok ki, az emberek mellettetek szeretnének lenni. Ha minden tőletek telhetőt megtesztek, magasabb segítséggel megvalósulnak a kívánságaitok. Hogy megteremtsük a

66

jövőt, először azzal kell dolgozni, ami van. Ameddig nem kezditek el aktívan létrehozni a jövőtöket, addig azt a múltatok fogja korlátozni. A forgatókönyvet ti írjátok, ti választjátok meg a darab szereplőit. INTERAKTÍV MEDITÁCIÓ. „Uram, a szívem nyitva áll, hát menj bele.” Elkezditek hangosan mondani 10-szer, figyelmeteket minden ujjatokra irányítva. Megismételve az imát egyszer minden egyes ujjra, egyidejüleg könnyen mozdítani azt, úgy hogy figyelmetek éppen arra irányuljon. Ujjaitok lehetővé teszik számotokra, hogy megérintsétek a külső világot, ugyancsak segítenek nektek megérinteni az Istent. Ennek következtében az ész megtöltődik boldogsággal és belső megvilágosodással. Az imádságra gondolni szintén könnyű, ugyanúgy, mint idegen tárgyakra, ha az ész elterelődik, egyszerűen térítsétek vissza az imához, meditatív érzeteitek változni fognak. Az emberek többsége számára teljesen elegendő 15 perc meditáció naponta. Általában az emberek, arra hivatkoznak, hogy meditációra nincs idejük, szeretet és B 1 vitamin hiányban szenvednek és mindent maguk akarnak csinálni. Emlékezzetek: autóvezetők vagytok, nem kell felállnotok a kormány mellől és tolni az autót. A kocsitok motorja elvisz benneteket bárhová, ahová akarjátok, de csak azzal a feltétellel, hogy ti ültök a volánnál. A gépkocsi rendben lehet, a tank benzinnel tele, de nektek be kell ülnötök és elfordítani az indító kulcsot! Isten nem fogja megtenni számotokra azt, amit ti is képesek vagytok elvégezni. Saját vallási felekezetetektől függően, megismételhetitek az alábbi mondatok valamelyikét: „Ó fényes jövő (Jézus, Istenanya Égi atya, Óh Allah, Óh Nagy Szellem, Óh Krisna, Óh Buddha), a szívem nyitva áll, hát menj bele, gyere az életembe”. Kb. 15 perc múlva felpárologtatjátok a tudatba az Istennel kapcsolatos saját igazi éneteket. Ez ideális idő arra, hogy segítséget kérjünk Istentől, meghatározva saját törekvéseinket és leírva napunkat. Miután megszereztétek a kapcsolatot a belső világgal, és ez nem foglal el sok időt, készek vagytok megérezni azt, amit akartok és ezt az életetekhez vonzani. Meghatározni a saját kívánságainkat. Amikor a szív és az ész ki van tárva és az energia áramlattal kapcsolatban vannak, eljön az ideális idő, hogy megkérdezzük önmagunkat, hogy mit akarunk, és az elkövetkező nap gazdájának érezni magunkat, érezni a belső kívánságainkat és törekvéseinket. Érezzétek, hogy nyitottak vagytok a jóra, ami az életetekbe irányul. Kezdjetek el gondolkodni arról, hogy milyennek akarjátok látni a napotokat. Gondoljátok ki a legjobb forgatókönyvet. Képzeljétek el, hogy egész nap örömet, szeretetet, nyugalmat és magabiztosságot fogtok érezni. Egy percen belül rögzítsetek minden pozitív érzetet. Minél élénkebben képzelitek el az érzelmeket, annál erősebbek lesztek a nap folyamán. Tegyétek fel magatoknak a következő kérdéseket. Milyennek szeretnétek a napotokat látni? Milyen események kívánatosak számotokra? És mi még? Mi az aminek örülsz? Mi tetszik neked? Miben vagy biztos? Miért vagy hálás? - Szeretnék ….. - Ezek az események kívánatosak ma …. - Örömmel tölt el …. - Biztos vagyok …… - Hálás vagyok …. Amikor hálát éreztek, térjetek vissza újra a jelen pillanathoz és lassan számoljatok háromig, előre élvezve, hogy a frissesség, a megbékélés és az összpontosítás érzésével nyitjátok ki a szemeteket. Nyissátok ki a szemeteket és mondjátok, Istenem, köszönet Neked. Gyakoroljátok és ez könnyűvé válik. Mi megszoktuk, hogy a napot gépiesen kezdjük, általában az emberek passzívan fogadják a végbemenő eseményeket vagy ellenállnak nekik. Ha ti meghatározzátok saját kívánságaitokat, azok automatikusan elkezdenek megvalósulni. Azonnal meggyőződtök a gondolatok alkotó erejéről, életetekben megszokottá válnak a

67

megszokott csodák. Annak mértékében, ahogy a csodák megerősítik a magabiztosságotokat, azok egyre nagyobb lendületre tesznek szert. Kezdetben azt mondjátok: „Látom magamat, mint aki örömmel dolgozik, azután munka idején örömet éreztek.” És megjegyzitek: ”Igen, működik! Köszönöm!” A támogatás és a személyi siker eleven érzékelése segít nektek kitárni a szíveteket minden felé, amit csak kívántok. A szeretetnek ez a tíz fajtája és a tíz tartály minden embernél megvan, de a felhasználás mértéke minden embernél más és más. Kapcsolatban van az érzelmi reaktivitás vele született szintjével és a viselkedés és cselekvés nevelési stílusával. Érzelmi igényeink kettős jelleggel bírnak, mindenek előtt a természetes potenciáltól függnek és kronobiológiai teszttel számíthatók ki. Egyébként ezek a korai gyermekkorban kezdenek megjelenni és fejlődni, amikor még érzelmileg nagyon kötődünk az édesanyánkhoz, vagy ahhoz, aki helyettesíti őt, és a viselkedés megszerzett stílusa nagyobb mértékben nem tudatosan átvételre kerül a gyermekkori szeretet forrásától – az édesanyától. Gyakran a velünk született és megszerzett stílusok nem esnek egybe, és az egybe nem esésük a személyiség érzelmi konfliktusát váltják ki: kezdetben a gyerek minden erejéből törekszik megfelelni az anya elvárásainak, azután elkezdi megismerni a külső diszharmóniát és végül is elkezdi minden baj okaként a szülőket vádolni és egyúttal kettős érzést táplálnak irányukba: a szeretetét és gyűlöletét, a ráerőltetettől való megszabadulás és a megfelelés és szeretet kívánságát. Ezt a konfliktust könnyű megoldani, ha felismerjük és megértjük a különbséget a szülők és gyermekek érzelmi megnyilatkozásaiban. Itt nagy segítség a kronobiológiai adatok ismerete az idegi szabályozás érzelmi-vegetatív kontúrjáról. A kronobiológiában az érzelmi reaktivitás 3 szintjét és a reagálás 6 típusát vizsgáljuk. A szintek azt mutatják, hogy mennyi érzelmi energia van jelen az adott emberben, a reagálás típusa figyelembe veszi az adott szinten az energia áramlásának elsődleges irányát. Az érzelmi szinten az energia két irányban áramolhat. Befelé – az ember kommunikációja elsődlegesen a függőleges szinten megy végbe, az ember ismeri saját kívánságait és igyekszik felemelkedni a szociális létrán, úgy tartja, hogy másoknak is tudniuk kell, mit akarnak, és éppen ez vezeti őket a cselekvésekben. Az ilyen ember elvben magányos, önmagának elegendő, kész magára vállalni a felelősséget a kívánságai, tettei, ambíciója, törekvése és cselekedetei miatt. Individualista, nem hasonlít másokra, mindig önállóan választja meg az utat, gyakran nem számol mások véleményével, mert véleménye szerint elsősorban mindenkinek gondoskodnia kell önmagáról. Az életben az ilyen embereknél sok a szárnyalás és az esés. Kifelé – az ilyen ember kommunikációja nagyobb mértékben a vízszintes kontúrra irányul, az ilyen ember számáras fontos mások véleménye. Hogy sikeresen cselekedjen, szüksége van a közel állók támogatására és jóváhagyására. Ezek az emberek gyakran a „nálam úgy van, mint másoknál” elv alapján élnek. Gyakran van olyan problémájuk, hogy nem tudnak ellent mondani másiknak, nem tudnak nemet mondani, ezért gyakran nemet mondanak önmaguknak. Az élet ilyen módja lehetővé teszi, hogy a környezettel csodálatos kapcsolatot őrizzünk meg, de ez gyakran kielégítetlenséghez, az életben való csalódáshoz vezet, az ember elveszti önmagát, nem tudja pontosan, hogy mit is akar valójában, fél túlságosan ambiciózusnak lenni mások szemében. Megszokta, hogy aláveti magát saját kívánságainak, és a fizetés ezért a nyugodtabb élet, a szociális státusz nagy megváltoztatása nélkül, ellátottsággal és stabilitással, ami nem rosszabb, mint a szomszédé. Az érzelmi skálát feltételesen három részre lehet osztani: 1. Hideg – amikor az érzelmi reagálás szintje alacsony, az ember kívánsága nem nagy energiájú, könnyen irányítható az akarat, az értelemnek vetik alá magukat, ez lehetővé teszi az

68

embernek, hogy közömbös, vagy közönyös legyen, a „nagyon jó- nagyon rossz” határain kívülre ne menjünk ki. Az ilyen ember számára nagyon gyakran a jó jó marad, a rossz rossz marad, ez az ember egyszerűen nem képes eljutni ahhoz a határhoz, ahol a jó és a rossz átmennek egymásba. Úgy tarthatjuk, hogy ennek az embernek a szeretet tartályai nem nagy befogadó képességűek és cseppekkel töltődnek fel. Amennyiben az érzelmek elég erőssé válnak, az ilyen típusú ember elkerüli azokat, ha elkerülni nem lehet, akkor végbe megy a tudat kikapcsolódása vagy a lélek traumája, amely lelki betegségben fejeződik ki (skizofrénia?). 2. Közepes érzelmi szint – az érzelmek közepes szinten fejeződnek ki. A mindennapi életben az érzelmi skála 2/3-a fejeződik ki. Az ember a saját érzelmeinek megjelenítésében elég erővel rendelkezik, ahhoz, hogy más embert is megfertőzzön saját érzéseivel és átélje mások érzését és együtt érezzen. Az érzelmi reagálás ezen szintje lehetővé teszi a szoros érzelmi kontaktusok elég mennyiségét fenntartani. Ő bárki másnál, bárki legyen is az, jobban tud olyan módon kommunikálni, hogy megőrizze az érzelmi közelséget és ne lépje túl a tiltott határokat – nem beavatkozni másik ember „tabu” területére, ahol az érzelmek előre nem jósolható (jobb átmenni a rosszba és fordítva) és romboló jelleggel bírnak. Ez az az eset, amikor „a farkasok is jóllaktak és a bárányok is élnek”. 3. Szenvedélyes érzelmi szint – az érzelmek magas szinten kifejezettek, a kívánság ereje szuper energikus, állandóan a teljes érzelmi skála kerül felhasználásra, , de egyébként a legnehezebb megtalálni az érzelmi egyensúlyt, az érzelmek gyakran átmennek az egyik szélsőségből a másikba. Ezek az emberek másoknál gyakrabban ütköznek a paradoxiális érzelmekbe, ez náluk erős kiábrándultságot vált ki a szerelemben, az életben és ezek azok, akik mindenkinél jobban megkapták azt a tapasztalatot, hogy az, akit a legjobban szeretünk, tudja nekünk a legnagyobb fájdalmat és szenvedést okozni. A szenvedélyek ezen emberek körül egyszerűen forrongnak, gyakran romboló jelleget hordoznak, ami után az emberek esküt tesznek maguknak, hogy a későbbiekben nem ismétlik meg a korábbi hibákat, de új helyzettel találkozva a szenvedélyes természet újra jelentkezik, az embernek nehezére esik értelemmel irányítani a saját kívánságait, sőt fordítva, gyakran a kívánságok irányítják ezeket az embereket és értelmük beárnyékolódik. De senki más, mint ők képesek szenvedélyesen szeretni és átvészelni. A kronobiológiai táblázatban megtalálhatjátok az érzelmi reagálás 6 típusát, amelyeket az érzelmi erő függvényében a következőképen lehet csoportosítani. - Hideg és önfeláldozó, akiket az érzelmek alacsony szintű megjelenítéséhez lehet sorolni; - Empatikus és szentimentális – az érzelmi reagálás középszintje; - Szenvedélyes és egoisztikus-vezető, az érzelmi energia megjelenésének magas szintje. Megvizsgáljuk minden érzelmi típus részletes jellemzőit. SZENVEDÉLYES. Ez az érzelmi típus az érzelmi reagálás szuperenergikus szintjével rendelkezik a kifelé irányuló érzelmi reaktivitás túlsúlyával. Az érzelmek szenvedélyesen folynak le és a külső világ felé irányulnak: ”az érzelmek zubognak, a széleken át és egyre jobban a környezetben lévők fején”. Az ilyen tipológiájú embereknél magas az érzelmi tartalék, el bírnak viselni hosszantartó, intenzív érzelmi terhelést. Náluk nagyon széles az érzelmek megjelenésének spektruma: könnyekig tudnak nevetni és rettenetesen zokogni. A szenvedélyes típus az érzelmi fertőzés magasan megjelenített mechanizmusával rendelkezik, könnyen ki tudja fejezni saját érzelmeit és ráerőltetni, átadni más embereknek. Ők nyitottak, megértőek,

69

közlékenyek, de nem ritkán nyúlnak más emberek tabu témájához, képesek túlságosan fájdalmas érzelmi kérdéseket érinteni. Az ilyen emberek érzelmi kontúrja leggyakrabban a vezető – az érzelmek határozzák meg a reagálás típusát, tevékenységük irányítottságát és a kapcsolatokat. Függővé válhatnak a környezettől, gyakran szubjektívvá. Ezeknél az érzelmi-vegetatív idegrendszer vezet, jól képviseltetik magukat a feltétel nélküli reflexiós, veleszületett viselkedési formák, amelyek a homeosztatikus alkalmazkodást és integrációt biztosítják a külső világgal szemben. Gyakran, időhiány esetében, az érzelemigényes helyzetekben automatikusan rászállnak a vezetői funkciók, helyzeti vezetőkké válnak, de egyébként az ilyen helyzetekben képesek hiperaktivitást felmutatni, de nem mindig pontosan irányítottat vagy lehetségesen szubjektívet. A magas érzelmi reaktivitás alapján a következő akcentuációk alakulhatnak ki: emotív és affekt-exaltált. EGOISZTIKUS (VEZETŐ). A vezető t1pusnak a következő jellemzést adhatjuk: Elég magas érzelmi reaktívitás az adaptáció ugrásszerű túlsúlyával: az ember a környezetébe úgy megy be, hogy azt úgy igyekszik megváltoztani, ahogy az neki a legkényelmesebb. A vezető típus érzelmi reakciói befelé irányulnak: zárkózott, érzelmi kitörései környezetének nem tűnnek logikusnak, mivel nem láthatók az érzelmi kötöttségei és megnyilvánulásai. Ugrásszerűen kitűnnek a vezetői jellemvonásai: a vezető állás, kulcspozíciók, magas szociális státusz elfoglalására való törekvés, nagyon kifejezett az eredmények elérésére irányuló igény, fejlett a más emberek szemében való jó kinézés iránti kívánság. A magasan képviselt adaptációs folyamatok jó természetes egészséggel ruházzák fel. Tevékenységében produktív, hajlamos a közösségben való megvalósulás igényének terhére karriert csinálni, képes más emberek igényével nem számolni.: „meg szokta a takarót magára húzni”. Produktívabban dolgozik vagy főnökként, vagy egymagában, mivel nem szereti az alárendeltséget. A csoportban konfliktus forrása lehet az emelt ambíciói miatt és a csoportban való helyzetével való elégedetlenség miatt. Kezdeményező, képes maga után vinni az embereket, nem fél magára vállalni az irányításért a felelősséget. Gyakran időhiány miatt az érzelemi helyzetekben automatikusan átszállnak rájuk a vezetői funkciók, helyzeti vezetőkké válnak, bár a különösen veszélyes helyzetekben bepánikolhatnak és törekszenek bármi áron túlélni, még mások árán is. Az egoisztikus érzelmi típus alapján könnyen kialakulhatnak leragadt és ciklotímikus személyiségi akcentuáció típusok. Ha összegyűlnek egy szobában és valamiről beszélgetnek az emberek, az emberben az adaptáció és integráció kifejezettségének függvényében - különböző féle képen fogja magát viselni, amikor belép a szobába. A vezetői típusra a következő kép lesz a jellemző: szabadon bemegy a szobába, igyekszik a viselkedésével és külső megjelenésével magára vonni a figyelmet. A szobában igyekszik középre kerülni, a beszéd témáját a számára érdekesre változtatja. Ilyen módon a szobában a helyzet és az emberek is alkalmazkodnak a vezér megjelenéséhez – a helyzet megváltozik, a beszélgetés fonala más mederbe terelődik. ÖNFELÁLDOZÓ. Amennyiben az embernél ugrásszerűen vezetnek az integráció folyamatai, a kronobiológia pszichogenetikában az érzelmi reagálás ilyen típusát „ÖNFELÁLDOZÓ”-nak nevezik. Viselkedése abban a helyzetben, amikor bemegy a szobába, ahol összegyűltek és beszélgetnek az emberek: félni fog megzavarni a már megkezdett beszélgetést, sőt szorong bemenni a

70

szobába, amennyiben a megjelenése kapcsolatban áll saját érdekeivel, úgy ítéli meg, „ez nem fontos”. De ha ez mások számára fontos, bemegy a szobába, igyekezve ezt ahogy lehet csendben és észrevétlenül tenni, valahol a sarokban helyet foglal, hogy senkit se zavarjon, meghallgatja a beszélgetés témáját és kifejtheti véleményét, de a beszéd folyásának medre nem változik meg, hanem csak új áramlatot kap. A körülmények a szobában a korábbiaknak megfelelően megmaradnak- a bejövő ember integrálódik bele. Megvizsgáljuk az érzelmi tipológia „ÖNFELÁLDOZÓ” típusát: Ez az érzelmi típus az érzelmi-vegetatív reaktivitás közepes mutatóival rendelkezik, az integráció ugrásszerű túlsúlyával: az ember belép a környező közegbe, igyekszik nem megbolygatni az érkezéséig kialakult harmóniát, hajlamosabb önmagát megváltoztatni, mint a mások nyugalmát és az elfogadott szabályokat megsérteni. Érzelmei a külső kontúron folynak le, ami észrevehető és a környezete is megérti. Alacsony adaptációs folyamati mutatókkal rendelkezik. Az adaptációs folyamatok hiánya feltételezi a hajlamot a természettől adódó gyenge egészségre (elsősorban a szív és érrendszerben). Az ilyen ember hajlamos az önfeláldozásra, képes megvédeni a társadalmi érdekeket saját egészsége kárára, figyelmen kívül hagyva saját személyes érdekeit és céljait. Az ilyen típusú emberek lágyak és engedékenyek, amennyiben a dolog azt az érdeklődésüket érinti, amelyekkel ők rendszerint eljárnak. De amennyiben a dolog az integráció és közösség elveit sérti, különösen az ideálok területén, hidegek, könyörtelenek és szigorúak lehetnek. Belőlük alakulnak ki a vallási kiválóságok, hősök, hazafiak, fanatikusak. Ebben az irányban képesek szenvedélyes érzelmi reaktivitást és hatalmas átütő erőt felmutatni. Az eszméért képesek halálba menni, „zászlóvá”, „szimbólummá”, az általános eszme körüli konszolidáció központjává válni. Szélsőséges érzelmi maximalizmus, a fanatikussággal határos, valamint a nevelés szociális feltételeitől, eszmék konszolidációjától való függőség vezetőkké teheti őket úgy a progresszív eszmék, mint az aszociális eszmék is. Időhiány esetében, érzelem dús helyzetekben a vezetői szerep gyakran áthárul rájuk, helyzeti vezetőkké válnak, optimális megoldásokkal a környezet számára, de rendszerfeletti, meta célú feladatoktól vezérelve a hozott döntéseikben gyakran nem veszik figyelembe a saját érdekeiket és biztonságukat. Mindennapi feltételek mellett szuper gondoskodóvá válnak: ez az anya, aki a házban nyugalmat és kényelmet biztosít, gondoskodik arról, hogy a férjének, gyerekeinek mindig legyen időben ízletes étel, tiszta ruha az évszaknak és a divatnak megfelelően. De önmaga a mások iránti gondoskodásban elfelejtkezik enni, vagy azt eszi, ami megmaradt, és a saját maga számára szükséges dolgok megvásárlását hónapról, hónapra halasztja, stb. Ennek a típusnak az érzelmi problémái abban állnak, hogy ezek az emberek annyira megszokták, hogy másnak segítenek, hogy képesek önmagukat elveszteni, gyakran nem tudják, hogy valójában mit is akarnak, megszokva, hogy a „másoknak jó legyen” elv alapján éljenek. Más emberek gyakran hozzászoknak segítségük kihasználásához, és ha előáll olyan pillanat, amikor az önfeláldozó ember szorul segítségre, a környezetében lévők továbbra is a nem adás elve szerint élnek, de kapni szeretnének, ekkor sértődés és üresség érzése alakul ki. Hiszen az önfeláldozó típus nem képes úgy élni, hogy nem ad másoknak. Ez az a típus, akinek könnyebb adni, mint amilyen nehéz elfogadni, s amikor valamit elfogad mástól, függőséget érez és szükségesnek tartja, hogy a kapottnál többet adjon vissza. Ezen érzelmi tipológia alapján gyakran alakulnak ki a személyiségi akcentuáció affekt-exaltált és emotív típusai. SZENTIMENTÁLIS típus. A szentimentális típust az érzelmi-vegetatív reaktivitás közepes szintje, az integráció és adaptáció folyamatainak körülbelüli egyensúlya jellemzi, az adaptációs reaktivitás kis

71

túlsúlyúval. A szentimentális típusú emberek a szilárdság jelentős baleseti és puffer tartalékaival rendelkeznek. Érzelmeik a belső kontúrban folynak le, ezért a környezetük számára kevéssé észrevehető. Jelentős stressz ellenálló képességgel rendelkezve, ők ugyanakkor hajlamosak begyűjteni a feszültségeket és a frusztráció küszöbének túllépésekor, néha váratlanul robbanhatnak a külső szemlélő számára jelentéktelen oki tényező esetében. Kissé zárkózottak és hallgatagok, érzelmileg nem megértőknek néznek ki, meleg nem áramlik tőlük, s az emberek nem különösebben vonzódnak hozzájuk. De ők finom és gazdag belső érzelmi élettel rendelkeznek, ezért tetteik, amikor kívülre is megmutatják érzelmeiket, váratlannak tűnnek. Érzelmileg melegebben járnak el, mint az az első pillantásra tűnik és emellett a tetteikre vonatkozó belső motivációjuk nem mindig figyelhetők meg. Az ilyen emberekről mondják: „Nem egoista, de magánál van az esze.” Ezen emberek problémája a másokban való bízás. Képesek megőrizni és megtartani a pszichológiai távolságot, felosztva a világot „barátokra” és „idegenekre”. Az „idegenekkel” szemben hidegek és nem lépik túl a racionális viszony határait. A sajátjaikkal szemben igazából megnyílnak, de baráti körük elég szűk és hogy bekerüljünk ebbe a körbe át kell esni a megfelelősség ellenőrzésén. A szentimentális tipológia alapján természetesen az emotív és ciklotímikus akcentuáció alakul ki. EMPATIKUS típus. Az érzelmi reagálás empatikus típusát az érzelmi- vegetatív reagálás közepes szintje jellemzi, az integrációs folyamatok túlsúlyával. A vegetatika tartalékainak elég magas baleseti és puffer tartalékaival rendelkeznek. Érzéseik közepes pszichológiai mélységűek, amelyek az adott pillanatban, a világban végbemenő dolgokkal kapcsolatosak, a külső kontúron keresztül folynak le és nem az érzelmi érzékelésekben tükröződnek, hanem a viselkedés, a gesztusok és a beszéd érzelmi aktivitásában. Érzéseikben a kifejező erő empátia, együttérzés, érzelmi támogatás és segítség formájában fejeződik ki. Az érzelmi feszültségeket nem begyűjtve, állandó érzelmeket generálnak kifelé és gyakran érzelmi vezetőkként és a személyiségek közötti csomópontként lépnek fel. Közlékenyek, megértőek, hozzájuk vonzódnak az emberek és meleget árasztanak. Érzelmi életük, hatékony és együtt érző jelleggel rendelkezik, de ugyanakkor belsőleg gazdag és finom is lehet. Ez cselekedetekben és tettekben nyilvánul meg és ezért kívülről könnyen követhető és meg lehet érteni tetteik érzelmi motivációjának logikáját. Az ilyen emberekről mondják: „Lelki ember. Elbeszélgettél vele és könnyebb lett a lelked.” Ennek a típusnak a problémája abban áll, hogy gyakran függővé válnak a környezetüktől, túlságosan is ráhangoltak a környezetük érzelmi értékelésére, és függnek más emberek róluk alkotott véleményétől. Az empatikus tipológia alapján alakulnak ki az adaptív és ciklotímikus akcentuációk. HIDEG típus. Ezt a típust alacsony adaptív és integratív reaktivitási szint alakította ki. Érzelmi hidegség, nem nagy pszichológiai mélység, a vegetatika kis puffer és baleseti tartalékai különböztetik meg. Alacsony szintűek az érzelmei, és ráadásul még a belső kontúrban folynak le – ez nem teszi lehetővé, hogy kívülről felfedjék. Az ilyen érzelmi típusú emberek nem fejtenek ki lényeges hatást a viselkedésre, gondolkodásra, tevékenységre – gyakran tartják őket hidegeknek, számítóknak, lelketleneknek, túlságosan racionálisoknak. Róluk mondják: „Nem ember, hanem robot.”

72

Extremális feltételek között, amikor vasakaratra és önuralomra, józanságra, objektivitásra és a személyi szimpátiától és kapcsolattól való függetlenségre van szükség, tevékenységük a cél értelmében nagyon hatékony lehet. Gyakran időhiány, érzelem dús helyzetek esetén automatikusan rájuk száll a vezető szerep, helyzeti vezetőkké válnak a döntések optimális hatékonyságával. A szenvedélyes érzelmi típustól eltérően, amelyik ilyen esetben helyzeti vezetővé válva hiper aktivitást mutat fel, nem mindig teljesen tájékozottat, és az egoisztikustól eltérően, aki bepánikol és bármilyen módon a túlélésre törekszik, még mások terhére is; és az önfeláldozó típustól eltérően, akit rendszer feletti meta célok vezérelnek a meghozott döntéseikben gyakran figyelmen kívül hagyva saját érdekeiket és biztonságukat. A hideg érzelmi típusnál könnyen alakul ki: empatikus, ciklotím, érzelmileg érzéketlen (sizoid) akcentuáció. Az általános és érzelmi természetes tipológiák gyakran alkotnak szenzomotorikus és érzelmivegetatív keretet az ember szervezetének funkcionálására és együttesen kell megvizsgálni őket, mivel a viselkedésben és a külső megjelenésben együttesen vizsgáljuk őket, mint az energia kifejezettségének általános szintjét. Együttesen lehetővé teszik előrelátni a betegségekre való természetes hajlamokat. Egyébként a természetes tipológia harmadik összetevőt foglal magába, a magasabb idegi tevékenység speciális fajtáját, amely meghatározza a gondolkodás sajátosságait, annak stratégiáját és a teljes szervezet más folyamatainak lefolyására való: szenzomotorikus, vegetatív, érzelmi hatást. Az ember természeti tipológiájáról való teljes elképzelés számára meg kell vizsgálni az idegi szabályozás intellektuális kontúrját, a mentális, szellemi szintet. Itt is, mint a másik szinteken az energia nyaláb két irányban áramlik: Befelé – a külső világ teljes integratív felfogása képi, intuitív üzemmódban, az önismeretben folyamatos, teljes gondolkodás és képzelet. Kifelé – a helyezet egyéni kritikus és logikai, a körülményeknek és cselekedeteknek a diszkrét, értelmi, verbális üzemmódban való elemzése. Intuíció a világnézetben. Diszkrét, logikus, értelmi gondolkodás. Az intellektuális tipológia sajátosságai nem tudnak megmutatkozni a stressz, a megbetegedések és a tevékenység egészére való egyéni hajlamban és dinamikában. A természetes tipológia megvizsgált három szintjénél, éppen az intellektuális tipológia az, amelyik a leginkább változó képes, függ a neveltetéstől, a végzettségtől és más tevékenységektől, történelmi és szociális tényezőktől. A szigorú bioritmusok elméletében a fizikai és érzelmi dinamikákat harminc évvel korábban tárták fel, mint az intellektuális dinamikát. Az amerikaiak „nem fontos”-nak nevezték el, miután a reakció normája (a külső közeggel való kölcsönhatás változékonysága időben) kb. megfelel 20-25 %-nak. Ugyanakkor az érzelmi típus reakció normája 15 %-ot ér el, a szenzomotorikusra ez nem több 10 %-nál (5-9 %). Részletesebben megvizsgáljuk az ember speciális tipológiáját. Ezt az agyvelő működésének aszimmetriája határozza meg. A jobboldali agyfélteke az információ folyamatos, képi (analóg) feldolgozásáért, a baloldali agyfélteke pedig a jobboldali agyfélteke jelzéseire alapozva általánosítja azokat és a logikai, értelmi, diszkrét folyamatokért felelős. A jobboldali agyfélteke operatív egysége a képzelet és a gondolkodás teljes képe, míg a baloldaliban a fogalom, szimbólum, jel, szó. Ezért a speciális tipológia két tényezőn alapszik: - ANALÓGIKUSSÁG - DISZKRÉTSÉG. Az emberi agy két agyféltekére oszlik, amelyek működése kifejezetten különbözik egymástól:

73

A baloldali agyfélteke a beszédre, az olvasásra, a feladatok megoldására, a megfontolásra, a részletekre való visszaemlékezésre szolgál. A logikai, racionális gondolkodás forrását adja, ez ami intellektuális, elemző részlegünk. Lassabban működik, a visszatükrözés és elemzés diszkrétségének és az egymásutániságának elvén, logikai feketefehér képeket alkot, ez csontváz, vagy logikai séma. A jobboldali agyfélteke központját képezi az ötletek felmerülésének, a térben való tájékozódásnak, a muzikalitásnak, érzelmiségnek. A formák, terek, a szépérzék, a szeretet, barátság, ihlet felfogásáért felelős, mindazért, amit a baloldali agyfélteke nem képes rendszerezni és elérni. A jobboldali agyfélteke a jeleket teljes egészében feldolgozza, azonnal, a képeket fakturálisan állítja elő, térfogatukban, színeikben és a holografikus kifejezés más jellemzői szerint. De a kép felépítésének sémája a jobboldali agyféltekében a baloldaliból vett gondolatokból és fogalmakból épül fel. A mindennapos tevékenységben a tudat állandóan ingázik a jobb és baloldali agyfélteke között. Amennyiben az agyféltekék közötti kapcsolat sérül, az ember nem érti meg azt, amit lát és hall. Az agy munkaképességének csúcspontjai azokban a pillanatokban mutatkoznak meg, amikor mindkét agyfélteke gondolkodása egyesül egy egységes egészben – szinkronizálódik. Amennyiben a funkcionális kapcsolatok megváltoznak és aszimmetria lép fel az agyféltekék működésében (érzési konfliktus), előáll a traszt állapot (a tudat megváltozott állapota). Az ember agya kölcsönhatásba működik a Föld információs-energetikai mezőjével a pszichográfia, meditáció, hipnózis, extraszenzorika segítségével a gyors alvási periódus közben. Ekkor csökken a baloldali agyfélteke működése, a jobboldali befogadja a kívülről érkező energiát és információt és retikuláris formációban begyűjti azokat. Ez maga a traszt állapot, ezek önmaguk szabadon jelentkezhetnek, de az ember önmagát ebbe az állapotba erőszakosan is bevezetheti hipnózis, vagy drog, akusztikus, vagy elektromos mezők segítségével. A dervisek rituális tánca, amikor veszett forgásokat végeznek a bal lábukon, érintve azt a jobbal, egészen az őrjöngésig és a sejk jelére minden megáll. Konfliktus alakul ki a két agyfélteke között. A jobboldalit erősíti: a támaszték, a föld, a világ stabil és egységes, a baloldalit: a világ jó és különálló és szaggatott. Az ilyen érzési konfliktus az embert transz állapotba viszi. Előfordulnak feltörések a tudatalattiból, melyek évek hosszú sora alatt ott információkként, ábrándként és látomásként őrződtek. Ebben a pillanatban az energia kolosszális feltöltődése alakul ki( sok népnél rituális-szertartások a körtáncok, itt csak férfiak vagy csak nők táncolnak kezdetben lassan, azután egyre gyorsabban és gyorsabban a gyorsuló zene ütemében). Hasonló érzetek alakulnak ki az űrhajósok kiképzésekor, amikor a centrifugában forgatják őket. „Amikor órákon át körbeforogsz, a tér elmosódik, elidegenedik, csak a centrifugában együtt forgók látják egymást állandóan és ugyanazon a helyen.” Kialakul az a körülmény: „Csak mi, akik repülünk vagyunk stabilak és valósak. A Világ körülöttünk homályos és ingatag.” Kialakul a kiválasztottság és erő érzete – ez segíti leküzdeni a félelmet és nyugtalanságot, lehetővé teszi a test földi súlyának érzését, amelyre a hosszú repüléseknél szükség van. Ilyen állapotban a helyes válaszok száma megnövekszik 52 %-ról 75-85 %-ra. Az ilyen állapotok kialakulásának első tünetei a félelem eltűnése és az önbizalom érzésének megjelenése, azután lehetséges a testből olyan információk távozása, amelyeket nagy megbízhatóságú folyamat különböztet meg, elképzelhető a gyors tanulás és hatalmas mennyiségű információ befogadása. Ilyen esetekben mi képesek vagyunk a tudatalattiból kivenni információt mindenről, amit mi valaha láttunk vagy hallottunk, amelyek a memóriánkban tárolódnak, de normális körülmények között számunkra elérhetetlenek. A traszt állapotok különfélesége hatalmas.

74

A látási és hallási elemzők lehetővé teszik mindegyik agyféltekére hatást gyakorolni külön, vagy fény impulzusokkal. Kísérleteket végeztek (dr.Li), külön-külön fényimpulzusokat adtak az egyik, és másik szemre, valamint különböző frekvenciájú hangjeleket egyik és másik fülre. Mindkét esetben a teszt eredményeként az extraszenzorikus képességek megnőttek 52 %-ról 85 %-ig. 100 %-os eredményt hipnózis esetében kaptak. Kéttényezős rendszerben leírjuk az ember természetes Intellektuális (speciális) típusát: Három alapvető észbeli funkció létezik: szintézis, elemzés, analógia. Ezek mindegyike lényeges kapcsolatban van a működés egyik üzemmódjával: a szintézis a programozás, extrapoláció prognosztika folyamatain alapszik, és ez a jövő idő; az elemzés túlsúlyban a memóriára épít és a múlt időben folyik le, az analógia természetesen a jelen idővel való összehasonlítás , többségében. Kéttényezős sémában leírjuk a természetes, speciális (intellektuális) embertípust: Minden tényező, függetlenül létezve különböző mértékben fejeződhet ki a minimálistól a maximális szintig. A logika és a képzelet kifejezettségétől függően a kronobiológiai pszichogenetika három intellektuális szintet vizsgál. Alacsony – alkalmazott: a mentális energia alacsony, ezért a nem távoli jövőben és múltban való működésre alkalmas. A gondolkodás alkalmazott, gyakorlati, szituatív jelleggel bír. Az ember képes cselekedni és dolgozni, ha konkrét eredményt és nyereséget, hasznot lát. Ez a végrehajtó szintje, aki képes konkrét szerves tevékenységtől (az amerikaiaknak a fizetést hetente adják – egyheti munka után konkrét, teljesen meghatározott eredményt látnak). A személyes haszon ezen a szinten az intellektuális kölcsönhatás fő tényezője. Középső szint – harmonikus – a mentális energia a múlt és jövő hosszabb periódusán oszlik el, egy hónaptól egy évig – ezek közepes rétegek vagy emberek irányítói, akiknek saját, nem nagy vállalataik, dolgaik vannak. Ezek az emberek képesek a legkifizetődőbb módon kapcsolatokat kialakítani, képesek a dolgozók egyszerű logikáját megérteni és felismerni és felfogni a nagyobb főnökök célját és szándékait vagy megvalósítani az élenjáró, de nem praktikus tudósok projektjeit. Ezek gyakorlati emberek, akik színlelik az életben az élenjáró projekteket. Ezen emberek tevékenységének alapvető motivációi – megtalálni a szükséges embert a szükséges munkához és maximális együttes hasznot húzni, a terveket megvalósítani. A magas szint – produktív – az intellektuális produktivitás legmagasabb szintje jellemzi. Ezen típus alapvető motivációja – az abszolút igazságra törekvés. Ezek az emberek, akiknek mentális energiája a távoli múltra és jövőre képes ráhangolódni, ezek az emberek nagyobb mértékben tudósok és óriás vállalatok vezetői, akik az ipar teljes területének vagy élettérnek a stratégiáját dolgozzák ki. Ezek azok az emberek, akik gondolkodása kiépíti a jövő civilizációját. Ezek azok az emberek, aki munkája nem hoz számukra gyors meggazdagodást, de haláluk után világszerte ismertekké válnak. Ezek azok az emberek, akik kenyerüket nem két kézzel keresik, hanem a fejükkel. A többieknél sokkal jobban tudják, hogy nem egyedül kenyéren él az ember. Számukra nem hallomásból ismert, hogy ilyen a szellem, az öröm és az alkotás keservének röpte. Ők a múzsákkal és az Istenekkel „tegeződnek”. De a hétköznapi emberek világában nekik nehéz – gyakran megelőzik a korukat, elméleteik és ötleteik érthetetlenek az emberek számára, gyakran „különcöknek” nevezik őket, nem értik meg, hogy hogy lehet éveken át dolgozni fizetés nélkül, csak egyszerűen tiszta érdeklődésből. Ők más kategóriákban gondolkoznak, kihagyva a normális emberek számára szükséges lépéseket a logikus megítélésekben. Nem értik meg, hogy csak az ő számukra magától értetődő mások számára érthetetlen lehet. Nagyon hiányzik számukra a gyakorlatiasság, a földhöz kötődés és a realitás érzékelése. Hiszen reálisnak ők az igazit tartják. Ezek az emberek azért születtek, hogy nagy felfedezéseket tegyenek és az emberek életét jobbá tegyék. Ők természetesen haszonra tehetnek szert, de emellett állandóan szerencsétlenek érzik magukat azért, mert nem

75

tudják saját szellemi potenciáljukat megvalósítani – úgy érzik magukat, mint a szárnyaszegett madarak. Az intellektuális természetes tipológiát legpontosabban a következő táblázat formájában lehet bemutatni: A mentális energia szintje

Művészi típus, Vegyes típus, Gondolkodó típus, jobboldali agyfélteke az agyféltekék baloldali agyfélteke aszimmetriája működésének aszimmetriája egyensúlya Gyakorlati, Gyakorlati, Gyakorlati, Művészi, Vegyes, vezető, gondolkodó, Végrehajtó, Végrehajtó Végrehajtó, Egyéni-gyakorlati Az előírt munkák Alkotó végrehajtása Harmonikus vegyes, Nagy kommunikáló, a Gondolkodó, megvalósítás tervének kidolgozója A megvalósítás ellenőrzése

Gyakorlati, Alacsony, Jelen idő Analógia hét Harmonikus, Elemzés, Taktika, Egy hónaptól egy évig Produktív, Produktív, Szintézis, Művészi, Stratégia, Ötletek generálója Évek, évszázadok

Produktív, Vegyes, Úttörő (első felfedező)

Produktív, Gondolkodó, Kritikus

Kiindulva a fenti táblázatból látható, hogy minden típusnak meg van a saját helye, és hogy egyetlen típus hiánya maga után vonja az egész ciklus teljesíthetetlenségét. Minden ember a saját helyén maximálisan produktív lehet, de az élet követelményeitől túlfeszültséget nem érezve egy másik típusú ember helyén elégedetlenséget, túlságosan nagy túlterhelést, az élet nem teljes értékűségét, megelégedetlenséget érez. Az intellektuális tipológia minden típusára megadjuk a részletes jellemzést: PRODUKTÍV, VEGYES (markerek: 04, 15, 17, 20 32). A tényezők következő szintjei jellemzik. Az intuíció átlaga 83, a logika 72, az intellektuális erő 155. A gondolkodás produktív vegyes típusára jellemző a magas, kb. egyformán produktív működése az agyféltekéknek. Mindkét folyamat, az analógikusság és diszkrétség jól kifejezett, ami lehetővé teszi a produktív képzelet képeivel való dolgozást, konstruktív feltételezések előtérbe helyezését, a logikai alapok különbözőségének átlépését, ezek kiegészítő felépítését az intuíció és képzelet terhére. Ugyanakkor a logikai és értelmi gondolkodás magas szintje lehetővé teszi könnyen ellenőrizni a hipotéziseket és kivetni a meg nem alapozottakat. A produktív vegyes típussal rendelkező emberek könnyen végzik el a szintézis műveletét, ezért gyakran alkotói a magától nem értetődő elméleteknek, felfedezéseknek és művészi alkotásoknak. Ezek az emberek a tudományos és művészi alkotás potenciáljával rendelkeznek. A magas produktív intellektusuk és nagy mentális erejük miatt képesek egy gondolkodási művelet mögött az események fejlődésének 5-7 lépését előre látni, akkor, amikor egy átlag ember 2, maximum 3 logikai lépést képes előrelátni. Ezen emberek alapproblémája, hogy mások gyakran nem értik meg őket, szellemileg magányosak

76

maradnak, ritkán találnak partnerre, aki képes törekvésüket és szellemi fejlődésüket megérteni. Általában az ilyen emberek elismerése csak haláluk után történik meg. De nevük és ötleteik évszázadokig fennmaradnak. PRODUKTÍV, MŰVÉSZI

(markerok: 01, 10, 12, 16, 26, 30).

A tényezők következő szintjei jellemzik: átlagosan 82 analógikusság, 40 diszkrétség, a mentális erő 122.). A produktív művészi gondolkodási típust az analóg, képi, az értelem, logikai és diszkrét feletti művészi gondolkodás magas értékű produktívitása különbözteti meg. A hipotézisekkel való előállás könnyedsége, néha megalapozatlansága átváltoztatja azokat megvalósíthatatlan fantáziákká. Egyébként, képesek generálni hatalmas „őrült” elméleteket és hipotéziseket, amelyeket a teljes és intuitív világnézet terhére alakítanak ki, és ami nehézséges a sokkal kritikusabbak számára a típus logikaisága miatt. Ez lehetővé teszi, hogy messze elrugaszkodjanak saját időjüktől, a jövőbe tekintve. Erre a típusra jellemző a prognosztikai munka gestallt, nem szabványos, teljes üzemmódban. Az adott típus potenciálisan képes magas művészi tevékenységre (festőművészek, zenészek, design-erek, szobrászok, stb.). PRODUKTÍV, GONDOLKODÓ (markerek: 07, 23, 27). Ezt a gondolkodási típust a következő tényezőszintek jellemzik: intuíció 54, logika 78 és a mentális energia ereje 132. Ezt a gondolkodási típust az intellektus szint magas potenciáljával lehet jellemezni, ahol elég jelentős a logikai, értelmi, diszkrét információ feldolgozási forma túlsúlya. Az ilyen gondolkodási típusú emberek könnyen elboldogulnak az értelem, jel, szimbólum, szavakkal közölt információval. Magasan fejlett az elemzési és szintetizáló képességük. Olyan foglalkozások ajánlottak, ahol magas az igény a logikára: természetesen a tudományos kutatások, tervezés és kidolgozás, ahol a korábban meghatározott paraméterekkel elvben új rendszert kell létrehozni. Ezek az emberek mindenki másnál jobban képesek feltárni a logikai bizonyítékok gyenge pontjait, ideális kritikusok, akik rámutatnak az elméletek, bizonyítások, számolások gyenge pontjaira és tudományos viták során aktiválják a további tökéletesítést, új ötletek és elvek kifejlesztését. GONDOLKODÓ típus (markerek: 02, 03, 06, 11, 13, 19, 21, 25, 29, 33). A gondolkodó típust a következő tényezőszintek jellemzik: átlagosan az intuíció 20, a logika 79, a mentális kontúr ereje 99. A gondolkodó típusra jellemző a baloldali agyfélteke kiugró túlsúlyú működése a fogalmak, szavak, szimbólumok, jelek felhasználásával a jobboldali agyfélteke (képi, teljes és nem diszkréten felbontott információval dolgozik) működésével szemben. Nagyobb mértékben az elemzési műveletek vannak túlsúlyban és az időben való működés alapja a múlt idő. Ez a gondolkodási típus produktív konkrét taktikai munka-algoritmusok kidolgozásánál, ideális a középső szint vezetésére, ahol ellenőrzésre és elszámolásra van szükség. Ez az az ember, aki könnyen eligazodik intézményekben, vagy bankokban – hivatalnok, vagy írnok, de lehet saját businesse is. Az ilyen gondolkodási típus alapjellemzői: a logikusság, szabványosság, prognosztizálás, az előírások és szabályok pontos teljesítése. HARMONIKUS VEGYES (markerek: 05, 14).

77

A tényezők következő szintjeivel jellemezhető: intuíció 47, logika 50, a gondolat ereje 97. A harmonikus vegyes típus az egyik legproduktívabb gondolkodási típus. Mindkét agyféltekéje körülbelül ugyanazon a szinten működik és harmonikusan összeegyeztetik saját produktivitásukat. Ezeknél az embereknél nincs kiemelt gondolkodási stratégia a munka elvégzésének módszerére, hanem azt mindig a megoldandó feladat típusa határozza meg. Általában a tudat ilyen állapotát csak a meditációs gyakorlatok hosszú időn keresztüli végzésével lehet elérni. A harmonikus vegyes típusnál az ilyen állapot természetes, ez velük született. Az agy működésére irányuló legutóbbi kísérletek elvégzése arra a következtetésre jutott: hogy az agyműködési képesség csúcspontja abban a pillanatban van, amikor mindkét agyfélteke gondolkodása szinkronizálódik. Ez a tulajdonság teszi ezt a típust különösen produktívvá. Ő képes „egy nyelven” beszélni bármilyen gondolkodási típusú emberrel képes megérteni a produktív gondolkodó szellemének szárnyalását, még ha nem is igazodik el a finomságokban, de a lényeget megérti és azonnal látja a hasznot; megérti a produktív gondolkodó kritikusságát és óvatosságát, látja az érdekeit és haszonszerzési törekvéseit a gyakorlati típusnak, képes a produktív művészi típussal együtt álmodozni, ötleteket generálni és terveket szőni. Vagyis egyszóval mindenkit megért és a legfontosabb az, hogy ő is érthető mindenki számára, ez teszi őt bizonyos fokig produktívabbá azoknál a típusoknál, akiknél a mentalitás magasabb, de nincs meg az egyensúlya. GYAKORLATI GONDOLKODÓ típus (markerek: 08, 09, 18, 22, 31). A következő tényezőszintek jellemzik: intuíció átlagosan 18, logika 38, összegük 56. A gyakorlati gondolkodást a konkrétság, helyzetfelismerés, logikai gondolkodás jellemzi. Nála az analógián alapuló logikai gondolkodás a vezető. Nem szeret könyvekből tanulni, az élettől és emberektől tanul. Minden konkrétum tetszik neki, ami gyorsan hozhat érzékelhető nyereséget, hasznot. Gyakorlatilag mindent képes elvégezni, számára sokszor könnyebb, ha elvégzi a munkát, mintha elmagyarázná, hogy hogyan kell elvégezni azt. A kenyerét a két kezével keresi, az ilyen emberekről gyakran mondják – „csodálatosan gyakorlatias, értő, arany keze van, ezermester”. Inkább a jelen, konkrét és múlt időben dolgozik. GYAKORLATI MŰVÉSZI vagy VEGYES típus (markerek: 24, 28). A tényezők szintjei: intuíció 28, logika 23, összegük 51. Ezt a gondolkodási típust a konkrét képi gondolkodás , a teljesség, az „itt és most” helyzet képi értékelése jellemzi. Hajlamosabb jelen idővel dolgozni. A legkedvesebb gondolkodási művelete a képi, konkrét-működő analógia. Ezek az emberek képesek saját kezükkel szerény szépséget alkotni. Ezek az emberek váltak a népművészet és népi foglalatosságok forrásaivá. A munkájukat nem csak egyszerűen pontosan és előírás szerint képesek elvégezni, hanem ízlésesen is, konkrét dolgokban , a gyakorlatban gyorsan felfedik a diszharmóniát és megszüntetik azt. Nem fontolgatnak, hanem egyszerűen tudják saját dolgukat. Ilyen módon megvizsgáltuk az ember természetes tipológiáját három szinten: a fizikai, érzelmi és intellektuális szinten, de a személyiség produktívabb leírására teljes egészében, komplexen kell megvizsgálni a természeti adottságokat és az egyik szintnek másik szinttel való kompenzálásának lehetőségeit. Az intellektuális tipológiára nem lehet, hogy ne gyakoroljon hatást az egyén jellemében a stressz, a betegségek és tevékenységének teljes egészében a hajlamosság és a lefolyásuk dinamikája. Érdemes figyelmünket azokra a problémákra irányítani, amelyek a társadalomban, a szellem alakításának szférájában léteznek. Ezek mindenek előtt azzal kapcsolatosak, hogy a

78

világról való tudományos és vallási elképzelések egymással szembe állítódnak. A szellemi világ törvényeit nem tanulmányozzák a szükséges mértékben, hogy a mai ember megérthesse azt és megerősíthesse hitét. Előtérbe az anyagi világ és a törvényei kerülnek. Erős igénye érett meg annak, hogy az emberiség új paradigmát dolgozzon ki, amelyben nem csak az anyagi formájú materiáknak van helye, hanem a szellemmel és gondolattal való egyesülés materiájának is. Például ilyen Az ember a SZELLEM, a LÉLEK és a TEST összessége. A szellem- az ember összetevő része, az ész értelméből és tehetségéből tevődik össze. A lélek a környező világ érzékszervi felfogásáért felelős. Akaratból és lelkiismeretből tevődik össze. A hit, remény és szeretet tárolója. A test a lélek és a szellem energia burkainak anyagi összessége. Az értelem a különböző élethelyzetek kritikus értékelésének képessége, új lehetőségek létrehozásának és átalakításának képessége. Az ember értelmét alkotja: 1. A bölcsesség – az igazság, a Szent hit titkainak és az Isteni Megnyilatkozásnak ismerete. A bölcsesség a hely, az út, a célok, utazások, utitársak kiválasztását jelzi a Természet törvényei (azoknak, mint elkerülhetetlennek a megértése) értelmének megfelelően. A bölcsesség – az ész tulajdonsága, magára az emberre jellemző, de nem olyan, mint amit a lények vagy a vezető egregor ne rakott volna bele. Van egy nagyon egyszerű tesztje annak, hogy mennyire bölcs egy ember: saját sietségének az értékelésében van benne. Az embernek meg kell értenie, hogy miért csinál valamit és ha ez számára ismeretlen akkor ez önmagában is az ő türelmetlenségéről árulkodik, ennek következtében arról, hogy hiányzik belőle a bölcsesség A bölcsesség elválaszthatatlan a türelem és akarat együttes megjelenésétől. Ha te valamihez hozzákezdesz, akkor köteles vagy Isten előtt befejezni az elkezdettet. A bölcs, másoktól eltérően, tudja, hogy az árulásának és az árulás igazolásának nincsen értéke, a bűn fogalma a bölcs számára más jelentéssel bír, a bűn nála a hitszegésben van. És ez a felelősség Isten előtt. 2. A logikusság – elvek megalkotása, amelyek betartása szükséges az igazság eléréséhez. Létezik a tények logikája és az elvek logikája. A tudat – az objektív világ és a saját létünk megértése. Ez az együttes tudás. A tettek erkölcsi értékelése. Az ész – a lélek összetevő része, felel a begyűjtött tapasztalatokért és azok megfelelő felhasználásáért. Az ÉSZ-t meghatározzák: - Tudatalatti – az ösztönök, az embernek a szervezet életfolyamatainak irányítására vonatkozó nem tudatos képessége. - Megfigyelő képesség – az információ megszerzéséhez szükséges objektum kiválasztásának képessége. - Érzékelés – a külső világból az információk érzékelési képessége. - Dedukció(szintézis) – apró elemekből egységes egész összerakásának képessége. - Indukció(analízis) – az egységes egész összetevőire való bontásának képessége. - Figyelmesség – a kiválasztott objektumra való koncentrálás képessége. - Választási képesség – megtalálni a másodrangúban a fontosat. - Memória – a kapott információ megőrzésének képessége. - Élet helyzetek begyűjtésének tapasztalata és megoldásuk ismerete. - Világnézet – a körülöttünk lévő világ megértése. - A tudás mennyisége – a tárolt információ mennyisége. - A tudás tisztasága – a kapott információból az igazság kiválasztásának képessége.

79

-

Felfogó képesség – belső kétkedés és ingadozás nélkül képes megtalálni a kialakult helyzetből kivezető utat, a korábban megszerzett tapasztalatokból kiindulva. Mozgékonyság – a memóriában lévő élettapasztalatok gyors áttekintési képessége és helyes tájékozódás a pozitív eredményre. Munkaképesség – a munka időtartama, amelyet meghatározott módban, fizikai és szellemi elfáradás nélkül képes végezni az ember. Őszinteség – az őrzött és kiadott információ azonossága. Általános képesség az információ fogadására és átadására.

A tehetség – az embernek a megszületése előttig lerakott képességei és lehetőségei. A tehetség fogalmába tartozik a tisztánlátás, tisztán hallás, szuper tapintás, szuper szaglás, szuper ízlelés. Az értelem feletti (szuper értelem) – a három ÉN egyesülése: ÉN – belül, ÉN – kívül, ÉN – a FANTOM. A LÉLEK összetevői: 1. Akarat – Ilyen vagy olyan cselekedet végrehajtására való törekvés, az ember képessége önállóan, az általa elfogadott világnézetnek megfelelően határozza meg saját tetteit, a saját döntés alapján cselekszik. Ez tudatos választás a jó és a rossz között. Ez képesség valamit kívánni, de az akarat nem parancsolja meg nekünk, hogy mit csináljunk. Az akarat képesség a kigondolt dolog megvalósítására. A kívánság az akarattól csak egy dologban különbözik – a cselekvés hiányában. 2. Lelkiismeret – a tettek erkölcsi értékelése, részben az értelem fogalmához tartozik, ez az ember olyan képessége, hogy képes az önkontrollra, önállóan kialakítani saját maga számára erkölcsi kötelezettségeket, megkövetelni magától azok végrehajtását és értékelni az elkövetett tetteit, egyike a személyiség erkölcsi öntudata kifejezésének. A lelkiismeret nem csak az elkövetetett cselekedetek értelmes erkölcsi jelentőségének formájában jelenhet meg, de érzelmi átélések formájában is. „A szeretet sokáig tűr, könyörületes, a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem magasztolódik fel, nem büszke, nem garázdálkodik, nem keresi a sajátját, nem ingerlődik fel, nem gondol rosszra, nem örül az igazságtalanságnak, hanem együtt örül az igazsággal, mindent befed, mindenben hisz, mindenben reménykedik, mindent elvisel. A szeretet soha sem nő túl, bár a jóslások befejeződnek, a nyelvek elhallgatnak és a tudás feleslegessé válik ……( Új testamentum, Első levél a Korinthusiakhoz 13 4-8.) A harmónia akkor jön, amikor az ember ráhangolja magát minden lényre és minden körülményre. Néhányan azt hiszik, hogy számukra világos az életcéljuk, mások számára ezt nehéz megérteni, de bármivel is foglalkozzon az ember, függetlenül attól, hogy ez anyagi, vagy szellemi természetű, ha nem fedez fel önmagában Isteni jelenlétet, ez azt jelenti, hogy ő nem ismerte fel hogy mi is az élet igazi célja. „Nem az a fontos, hogy mit teszel, hanem az, hogy ez hogyan változtat meg téged” (Csuny). „Valójában az embernek nincs múlt és nincs jövő, hanem végtelen, de van a végtelen jelen. Törekedni fogunk arra, hogy a jelenben legyünk”. (Lao-Ce). „Az élet most ebben a pillanatban jön” (Csuny). Lehetetlen eltüntetnünk a múltat, a jövőt, most pedig csak a negatívumot lehetne magunkból eltüntetni, hogy a jövőben megszabaduljunk a problémáktól. A sors csak ma alakul ki. Nem szabad magunkkal negatívumot vinni a holnapi napra, mert az előbb, vagy utóbb elpusztít bennünket. A jó és a rossz – örök fogalmak, de az út kiválasztása csak az embertől függ. Az ember – ez lehetőség. A sors megvalósítása – ez válasz keresése a kérdésekre: „Ki vagyok?”, „Mi vagyok?” „Miért én?”

80

Az információs állapot négy fázisból tevődik össze: - A rosszat ne engedjük be; - A jót engedjük be; - A rosszat engedjük ki; - A jót ne engedjük ki. A mi feladatunk – ne alakítsunk ki határokat, hanem igyekezzünk azokat eltörölni és elvégezni a belső és külső világ egyesítését. Vagy egy másik változat: A test – edény, amelyikben az értelem, a lélek és a szellem lakozik. Az értelem és a lélek ellenfelek. Az értelem (ego) tartalmazza az összes tudást és élettapasztalatot. Nagy nehézség árán és kitartó ellenállással fogadja be azokat megőrzésre. De ha befogadja, akkor azonnal bevételezi és amikor megpróbáljátok elvenni tőle, elűz benneteket és biztosít, hogy ez a tudás szükséges és hasznos, az értelemnél a mérlegben szerepel. Az értelem magasabb célja – ez az abszolút rendre való törekvés. Feladata az élet védelme bármi módon, rendszerezni és megőrizni az információt és a tapasztalatot. Ez a konzervatív etalonja. Az elburjánzott értelem minden mozgás megállításához vezet – vagyis a halálhoz. Az értelem őrzi a gyakorlat egészét és megszünteti a káoszt, amelyet a rendetlen lélek hoz létre. Az értelem véges és diszkrét. A lélek folyamatos és végtelen. A lélek palotákat, légvárakat épít, ábrándozik. Impulzív és rendezetlen. Itt laknak a nagy érzések, a szeretet ideáljai, a gyöngédség, a jóság, az alkotás és az álmok. A lélek végtelen káosz, impulzív és teremtő, végtelen törekvés, fantázia és tervezés. A lélek teremtésre törekszik, alkot. Az értelem a nyugalomra törekszik, ez a természetes állapota. A lélek a nyugalmat megbontja, elrepül a földről. A lélek: „A csillagokhoz akarok!” Értelem: „A földet ne feledd!”. A lélek magasabb állapota – az abszolút szeretetre törekvés. Ez a teremtés! De mindezeknek a cselekvéseknek a rendkívüli felgyorsítása elvezet az elsőnek megteremtett káoszhoz, vagyis a halálhoz. Az értelem ellenáll minden újnak, igyekszik érintetlen formában megőrizni mindazt, amit egyszer befogadott őrzésre. Földhözragadt, merkantilista konzervatív. Az értelem fogalma és a teremtés összeférhetetlen. Az értelem nem hülye és nem zseni, ő egyszerűen csak őrző - aki nagy archívumot vezet. , ahol a megszokások, gondolatok, törekvések, átélt érzetek, megtapasztalt érzések – minden tárolódik! Erőfeszítései ahhoz vezethetnek, hogy ebben az őrzésben egyszerűen minden „elrohad”. De az értelem és a lélek egymás nélkül elpusztulnak. Ugyanúgy, mint a hideg és a meleg, külön-külön halált hordoznak, a Tűz – végtelen égés – minden élőt elpusztít, a jég – mértéktelen hideg – megállít minden mozgást. A szellem ez a harmadik erő, amelyik a lélek és az értelem antagonizmusából alakult ki, ő tartalmazza és harmonizálja őket. A szellem a megismerés által él. A szellem legmagasabb célja – megismerni az abszolút igazságot. A lélek, vagy az értelem pusztulása a szellem pusztulásához vezet. A három erő egysége tartja fenn az emberben az életet. Feladatuk, hogy egymás számára ellensúlyok legyenek és egyensúlyban legyenek. Ha ez megsérül, az károsodáshoz vezet egyiküknél. A szellem elsorvad, amikor az élet megismerése megszűnik. Az ember lényegét tekintve az állatokhoz lesz hasonló, az igényeikkel együtt. Ha a lélek elburjánzott, akkor az ember állandóan az érzelmeken, fantáziákon él, a fellegekben szálldos és leeshet és összetörhet. Az önmegőrzés ösztöne hiányzik. Az ilyen emberek igen gyakran a lelki betegség határán

81

vannak. Ha az értelem burjánzik el, az élet hideg számításra épül, elpusztul a lélek, elnyomódik a szellem. Az ember a computerhez vagy számológéphez hasonlóvá válik, lélektelen, képzelet és szeretet nélkül. A betegség buta megszokásra hasonlít, amely a lélek és a test kitartó követelésére alakul ki. Meg kell változtatni a szokásokat és az életvitelt, ami segített ennek kialakulásában. Két embertípus létezik. Élet sémájuk különböző. 1. Anyagiasságra hangolt ember – csak az anyagi világ törvényeit használja: Megszületik. Élettapasztalatokat gyűjt be, ez a múlt felette erővel bír, miután ennek alapvető része az ember tudatalattijában található és irányítja őt. A jelen pillanatban nyugtalanságot érez, azért mert számára a jelen pillanat az ismeretlenség határa. Ez az élet azon pillanata, amelyik fokozatosan mozog és minden lépéssel változik a jövő. Az ember előtt az eseti cselekvések végtelen választéka fekszik próba vagy hibás módszerrel. Véletlen sors, véletlen jövő várja, hiszen ettől fél, és amikor félünk, becsukjuk a szemünket, félrebeszélünk és gurulunk oda, magunk sem tudjuk hova. A végén a halál várja őt, ő azt a végként fogja fel, mivel az élete során megszokta, hogy csak az anyagi realitással operáljon, öt érzékszerv világában. És természetes, hogy fél a haláltól, nem hiszi el, hogy ez csak átmenet egy másik tudat állapotba, az élet egy másik formájába. 2. Az emberek másik fajtája tudatosan él az anyagi és szellemi világban. Ezek az emberek ugyanúgy, mint mindenki, születnek. Begyűjtve az élettapasztalatokat, megnézik a cselekvés minden lehetséges változatát, saját tapasztalataikon és érzéseiken keresztül tanulják meg megkülönböztetni a jót a rossztól, tapasztaltra tesznek szert ebben, megkapják a szükséges eredményt. A jelen pillanat a számukra, ez az élet pillanata, az öröm pillanata, az optimális megoldások végtelen sokasága felé való törekvés pillanata, amelyekből ők tudatosan kiválasztanak egyet. Saját maguk szőnek terveket, saját maguk tudatosan választják ki az életutat. Az életükben állandóan jelen van a hatodik érzék, amelyik segít ráhangolódni minden konkrét helyzet egyéni optimális isteni megoldására. Halál számukra nem létezik, mint ahogy nincs félelem se, hiszen ők hisznek „Mindent, amit képes vagyok megtenni, magam teszem meg, s ami pedig erőmet meghaladja, abban Isten megsegít. Ha az, amit gondoltam, másként sikerült, ez azt jelenti, hogy így jobb mindenki számára, Istennek felülről láthatóbb, Ő mindig korrigálhat engem és a szükséges irányba irányíthat.” Az ilyen emberek élete tele van felfedezésekkel, kalandokkal, örömmel, szeretettel. Minden problémát, amivel találkoznak úgy fognak fel, mint lehetőséget a tanulásra, mint lehetőséget a jobbá, bölcsebbé, szellemileg erősebbé válásra. A halál számukra – átmenet egy újabb életformába. A teljes értékű ember számára a halál nem létezik, azért mert ő tudja és hiszi azt, ami azután történik. Ezeknek az embereknek van választásuk, míg az átlag embereknek nincs. Az átlag ember a tapasztalatokat használja fel, a születés és a jelen pillanat között található. Számára nem elérhetők a jövőre vonatkozó információk. A hatodik érzékkel rendelkező ember, amely a szellemi világ törvényeinek ismeretén alapszik, rendelkezik a választás lehetőségével. Ő úgy él, mint a látó a vakok világában (megpróbálunk tapasztalatot szerezni, néhány percet a vakok világában élni és azután kinyitni a szemünket, ami lehetővé teszi számunkra megtapasztalni, hogy hogyan szélesednek ki a lehetőségek az ilyen emberek számára, az átlag emberekkel szemben). Vagy egy harmadik változat: Az emberről, vagy a személyiségről beszélve, azt mindenek előtt úgy kell vizsgálni mint az anyagi-szellemi, érzelmi-energetikai és intellektuális-szellemi folyamatok egységét. A személyiséget az időben szükséges vizsgálni:

82

A múlt: ősök, szülők, a személyiség tapasztalata, a gyerekkor, az imprinting pillanata határozza meg, kivé is válsz az életben, győztessé vagy sikertelenné (én – ő, én – ő –ők). Létezik Erik Bern koncepciója amely szerint minden ember, bármelyik jelen pillanatban magában hármat hordoz: A GYEREKET, A SZÜLŐT, A FELNŐTTET. Jelen – ez funkcionális állapot, egészség, külső és belső stresszelő tényezők megléte, vagy hiánya, szellemi és világnézeti pozíció, igények kialakítása az adott pillanatra, szociális pozíció. Jövő – a személyiség céljai és feladatai, annak irányítottsága, a feltételezett feladat megoldására javasolt módszerek és eszközök, a fejlődés perspektívái, az élettel szembeni kifogások, szociális elvárások. Múlt – a személyiség dinamikus jellemzői, ezek a kronobiológiai potenciállal, személyes tudatos és tudat alatti tapasztalat. (Mérés és számolás.) Fontos a fejlődés adott szakaszának felismerni a konkrét céljait és figyelembe venni a célokat, amelyek nem oldódtak meg az elmúlt szakaszokban. Emlékezzünk az életkori horoszkópra. Fontos megnézni a személyiség irányítottságát, igényeiből kiindulva (biológiai, megismerési, kommunikációs szociális, tevékenységi) és a 4 dinamikából kiindulva: saját magunk számára, a család számára, a csoport számára, mindenki számára. A konfliktusok (belsők és külsők) diagnosztikájánál mindig van értelme pontosan felismerni, milyen módszerekkel vehetők le: a.) a stressz tényezők levétele (külső esetében); b.) a személyiség viszonyának megváltoztatása az adott tényezővel szemben; c.) az adott negatív tényező átváltoztatása pozitív erővé, amely lehetővé teszi a személyiségnek a fejlődését és egy új, magasabb szintjére eljutni a fejlődésnek. A módszer megválasztásánál okvetlenül figyelembe kell venni a paciens kívánságát, a reális lehetőségeit, a maximális pozitív változások elvét (minimális idő, energia, erőfeszítés ráfordításával, átmenni a kiinduló negatív állapotból a legközelebbi (energetikai mutatók szerint) pozitív színezetű állapotba. Dolgozni kell önmagával, a világgal, emberekkel, a természettel (helyes világnézet és világfelfogás) szembeni pozitív viszony és a személyiség aktivitása fejlődése tényezőinek (meggyőződés, hatékonyság, akarat) kialakításán. „Mi felelősek vagyunk azokért, akiket megszelídítettünk”, de mindenek előtt önmagunkért vagyunk felelősek, az életünkért, egészségünkért és boldogságunkért, senki sem képes minket boldoggá tenni önmagunkon kívül! A győztes pozíció kialakítása (nem fontos, mennyire lényegesek a győzelmek, fontos a meglétük). Az Élet pozíció: „én – jó vagyok, te – jó vagy, ők – jók”. Egyébként létezik jól kidolgozott út is, amely megfelel bármilyen kérdés megoldására, a személyiség teljes helyreállítására és potenciáljának növelésére. Ezt az utat 1982. év vezetői részére dolgozta ki a hivatalosan félbehagyott SzSz 0709 „Druzsba” projekt, amelyik „pszichotron fegyverből” TEIF (további energo-információs fejlődés) rendszerében öltött alakot. A TEIF – az ember evolúciójának további útja. Az evolúció útja: uszonyok és kopoltyúk, végtagok, az ember agya, TEIF. Fejlődve az élő lények állandóan valamilyen akadályt küzdöttek le: a tenger akadálya, a szárazföldek akadályát. Mára minden biológiai akadály letudott, a lelki akadály – a társadalom akadálya és a szellemi akadály – a test akadálya maradt meg. Ezeket az akadályokat megtanuljuk lépésről lépésre leküzdeni: 1. fok: elképzelés az energetikáról, megtanulni érzékelni energo-információs réseit, a szemmel verést, megrontást, a parazitákat. Lekapcsolódás az energetikai parazitákról. Védőburok kialakítása.

83

A tudat hat a materiára. A test – autó, az energo-információs lény – a vezető. Megtanulni az energiát nem az anyagi világra, hanem a saját energo-információs lényünkre irányítani. Az energiát nem az anyagi világra irányítani (az felfalja és cserébe nem ad semmit), hanem a Világegyetem (Isten?) energo-információs mezőjébe. Válaszul erőt, egészséget, életképességet, sikert, boldogságot kapunk. A Világegyetem mezője

Személyiség Információ

Energia csere

Anyagi tárgyak

A társadalom csapdáiban: az energia zártkörű a fizikai világban, a szocium világában. Az emberek úgy tartják, hogy csak így lehet élni. Bár nézzetek a szociális tapasztalatra – minta, sztereotípia – nem illatozik a boldogságtól: megszületett, tanult, szerelmes lett, megházasodott, dolgozott, ráunt, elfáradt, abbamaradt a fejlődése, elvált, elzüllik, dühöng, unalmassá vált, géppé változott, elkezdett betegeskedni, meghalt. Az evolúció útja mindenkinek a sajátja, erre adott a lélek, az tudja, hogy mi szükséges ahhoz, hogy az élet igazából boldog legyen, de az energiát elveszik az energetikai vámpírok, itt az utolsó szerep nem a reklámé és a társadalmi sztereotípiáké. A kiút, tanuljuk meg irányítani az energiánkat és boldoggá válni, megkapva azt, amire törekszik a lélek. Ez pedig azt jelenti – szabadnak lenni. (Megtanuljuk irányítani az energiát: kísérlet egy pohár vízzel. Dugjátok ujjatokat a vízbe, 3 percig próbáljátok kézzel érzékelni a pohárban lévő vizet, újra dugjátok az ujjatokat, hogy folyik le. – Kölcsönhatás.).

AZ EXTREMÁLIS PSZICHOLÓGIA RENDSZERE. A civilizációnk evolúciója a mai napig a következő szinteken ment keresztül: 1. Kozmogenezis – az anyagi Világegyetem fejlődési folyamata. 2. Filogenezis – az élő materia fejlődési folyamata. A fajok fejlődése. 3. Antropogenezis – az embernek, mint biológiai fajnak a kifejlődése. 4. Szociogenezis – az emberi társadalom fejlődésének folyamata.

84

5. Technikai civilizáció – a technikai szféra fejlődési folyamata, második fajta természetek, amit az ember hozott létre. 6. Előttünk áll még végigjárni a biológiai civilizációt – az ember belső, rejtett tartalékainak fejlődése. 7. Szinergetikai civilizáció. 8. Kozmikus civilizáció és amikor elérjük a civilizáció autoregenerációját és képesek leszünk megadni saját területünknek a Világegyetemben való fejlődése újabb fordulatát. A szociális evolúció a XX. század végén és a XXI. század elején az első helyre tette az élet megőrzésének, az elegendő életképesség biztosításának és a Civilizáció további fejlődésének problémáit. Az „EGO” és az „Integráció” ellentmondása elvezetett az antropológiai katasztrófák láncolatához, a fizikai, biológiai és szociális közeg dezintegrációjához, a megfelelősség felborulásához és a belső diszharmóniához. Az evolúciós-genetikai memóriában nincs program a természeti közegben kialakult extremális helyzetekből való kiútra. A belső harmónia felborulása a homeosztázis, az energosztázis és az információs egyensúly felborulásához vezet, valamint az érzelmi ágak megsérüléséhez és pusztulásához. A szervezetek és populációk megsemmisülése a biotikum diszharmóniájához, a bioökológia megsértéséhez, a nooszféra felborulásához és az evolúció megállásához vezet. A növekvő káosz folyamatával és a diszharmóniával szembeszállni csak a szervezett értelem képes. Szükség van mélyen átgondolni az élettevékenység biztosításának és minden élőnek, a biotikumnak teljes egészében való aspektusát. Különleges helyet kell elfoglaljon a nooszféra, a tömeges, csoport és egyéni pszichika, pneumatoszféra vizsgálata. A hagyományos pszichológia, amelyik pszichológiai jelenségekkel foglalkozik, amelyek normális körülmények között folynak le, nem tartalmaz megoldást az élet és evolúció által felvetett problémák megoldására. Ez inkább „paleopszichológia”, amelyik nem veszi figyelembe a reális, közvetlen és közvetett tényezőket, amelyek meghatározzák az Ember tevékenységét, az életképességét és fejlődését. A szociális koncepciók ugyancsak szűk célú és töredékes jellegtől szenvednek. Szükség van a „szocium szociális-ökológiai és szociális ergonómiai fejlődésének és életképességének” rendszer-koncepciójára, de a pszichikai jelenségek területén „Extrapszichológiai koncepcióra”. Ez lehetővé teszi megvizsgálni és alkalmazni az életképesség és fejlődés biztosítására a pszichika jelenségeket, amelyek a modern természeti közeg extremális helyzeteiben alakulnak ki és merülnek fel, mint a pszichológiai ontológikusság evolúciós tulajdonsága, s az anyagi közeg tulajdonságai megjelenésének és fejlődésének magasabb formája. Az evolúció folyamatában a pszichika, koncentrálva az információt, képes volt kidolgozni a tulajdonságok egész sorát, amelyek lehetővé teszik a tér, az idő, energoentrópia legyőzését, felhasználni a vákuum energiáját, a mezőket transzformálni, stb. Ezek a tulajdonságok, mint az Értelem pozitív szerzeménye, úgy valósulnak meg, mint pozitív mutáció extremális helyzetekben a problémák megoldásánál, amelyek leküzdésének programjait nem tartalmazza genetikai memória. A létezés és fejlődés modern szociális ökológiai helyzetét a stresszelés tömeges növelése jellemzi különböző tényezőkkel, amelyek kívül esnek az evolúciós optimumon, ezért a pszichika korábban szokatlan tulajdonságainak kialakulása ugrásszerűen megnövekszik, megjelenítve azok evolúciós jellegét. Az extrapszichológiai vizsgálatok és azok alkalmazása a szociális gyakorlatban, szükséges feltételei a Civilizáció átmenetének a technokratikustól a biológiai szakaszig. Az extrapszichológia koncepciója a következő célok elérésének biztosítására irányul: - A progresszív demokratikus irányzatok megerősítése a szociális rendszer fejlődésében a nemzetközi jog általánosan elismert elvein.

85

-

Az antropogén és természeti katasztrófák következményeinek megelőzése és elhárítása finom technológiák és az extrapszichológia módszereivel. A biológiai fejlődés önszerveződése folyamatainak optimalizálása a szinergetika, enionika, biotechnológia, pszichotronika, komputerizálás, extrapszichológia elvei alkalmazásának útján. A regionális állami és etnikai mentalitás és szellemiség szabad fejlődése feltételeinek biztosítása.

A vizsgálatok a pszichológiai tudományok hazai osztályozása rendszerében az alapok szerint, a tevékenység, fejlődés, a személyiség és társadalom viszonyának pszichológiai oldala, mint a külföldieknél – bifihiorizmus, gestallt, genetikai, kognitív, intraszpektív, pszichoanalitika, parapszichológia, trancendentális, interakciós, a viselkedés módosulatai, az emberi viselkedések, részvételek, stb. – nem teljesek, töredékesek, egyméretűek és statikusak. A pszichológiában nem eléggé vizsgált jelenségek, a magányosság, az űrtudomány, sport, harci ügyelet, víz alatti, pszichofizikai, pszichofiziológiai, gazdasági, szociális és ökológiai pszichológiákban elkülönítve lettek vizsgálva. A célhatékonyság pozíciójából. Ugyanakkor az általános elvek, tényezők és mechanizmusok lehetővé teszik, a különböző tudományok szűkcélú kereteinek összességéből kiemelve azokat egy egységes teljes pszichológiai metarendszerbe – az extemális pszichológiába szintetizálni, amelyet a következőképpen lehet meghatározni: AZ EXTREMÁLIS PSZICHOLÓGIA – ez egy tudomány, amelyik rendszerben szinergetikailag tanulmányozza az evolúciós, genetikai, differenciális, tevékenységi, szociális és ökológiai problémákat, tényezőket, a kialakulás, a fejlődés és megjelenés dinamikáját és a pszichika kevéssé tanulmányozott tulajdonságait, amelyek extremális körülmények között alakulnak ki, mint annak evolúciós tartalékai – a problematikus helyzetek megoldásának fokozott és innovatív eszközei. Az extrapszichológia alapvető metodológiai elvei: - rendszerbeli-szinergetikus megközelítés, - a törvényszerű felmerülés és fejlődés evolúciós jellege a lakosság tömeges és szakadatlan stresszelésének, a civilizáció technikai szakaszának, a pszichika új tartalék tulajdonságainak tényezőivel, mint a fejlődés új biológiai szakaszához való természetes átmenettel. - Az extremális és extremális feletti feltételek és az általuk kiváltott problémák megléte, - Baleseti-tartalék vagy innovációs megoldása a problematikus helyzeteknek, - A megjelenés nem szabványos, nem sztereotípikus mechanizmusa és jellege, a speciális extraszenzorikus tulajdonságok és érzékelések, fizikai, bioenergetikai, pszichoenergetikai információs hiperaktivitás, új fizikai jelenségek – metrikus, kronális, formációs, energo-információs irracionális, nem felismert, intraspektrikus, egyéni pszichológiai mechanizmusa, amelyek a tartalék pszichológiai innováció fizikai és biológiai alapjaiban fekszenek. Az extremális pszichológia jelenségei: 1. Dinamikus genetika, kronodinamika, kronobiológiai pszichogenetika. 2. Az ontogenezis és szocializóládos dinamikája, pszichoenergetikai pszichogenetika. 3. Extraszenzorika (biológiai és technikai rendszerek pszichodiagnosztikája): kontaktus nélküli meződiagnosztika, bőr-optikus látás, biolokáció és távolsági funkcionális diagnosztika, a technikai és természetes objektumok távollátása, az érzékelés exteriorizációja (tisztánlátás, hallás, felismerés, érzékelés), a technikai rendszerek távolsági diagnosztikája, és telepátia (BTT – az értelmi információ levétele; biológiai

86

telepatikus távkapcsolat), az ökológiai rendszerek távolsági diagnosztikája, szociotechnikai és asztrális - mentális rendszerek távolsági diagnosztikája. 4. Extramotorika (pszichológiai diagnosztika és pszichológiai programozás): kontaktus nélküli masszázs, pszichológiai korrekció, hillerség – bioenergetikai fantom gyógyulás, természetes és asztrális gyógyítás, a kölcsönös kapcsolat és hierarchia korrekciója, szociális kölcsönhatás korrekciója, verbális és hipnotikus programozás, szuggesztív, pszichoenergetikai, asztrális, mentális, szupramentális. 5. Enionika (pszichoenergetika és kronoszkópia). Baxter effektus, a technikai rendszerekre való ráhatás, a bioökorendszer stimulálása, a természetes geofizikai rendszrekre való ráhatás, ráhatás a szociális rendszerekre, az alakzati rendszrekre való ráhatás, biokémiai, nukleáris és kozmikus fenomének; kronoszkópai – logikai – dinamikus – funkcionális, szerkezeti, történelmi, információs, rendszerbeli retro- és proszpekció. Az extremális pszichológia tényezői: - belső – a személyiség extrapszichológiai sajátosságai, jellemzői, jellemvonásai, folyamatok extremális állapotokban, extremális állapotok. - Külső – extremális közegek, feltételek, helyzetek, tevékenységek, stresszelők, - Rendszerbeli, genetikai, dinamikus. Extrapszichológiai potenciál. Genetikai és kronogenetikai potenciál. Diagnosztika, prognosztika, kiválasztás, tájékozódás. Csoport dinamika, csoport és evolúciós potenciál. Extremális pedagógia: Az ontogenezis dinamikájának irányítása és a potenciál feltárása. Fejlődés, oktatás, kialakítás, edzés. Normázás, megelőzés, biztonság technika. Orvosi extrapszichológia. A betegségekre való hajlam és az extrapszichológiai megbízhatóság. Pszichoszomatikus törések, a fejlődés evolúciós dinamikájának és a fejlődés és életképesség programjainak stresszhelyzetekkel való megbontása. Puffer, baleseti és határon túli tartalékok. A problematikus helyzetek és stresszek elhárítási típusai – destruktívak: egészség károsodása, betegségek, konstruktív-extrapszichológiai innovációk. Megelőző és helyreállító extrapszichológia. A megbízhatóság helyreállítása, az elferdült személyiségi programok levétele, a sérülések korrekciója, a feszültség levétele. A programozás - a rezisztencia növelése, a stressz tényezőkkel szembeni érzékenység csökkentése, az aktivitás, evolúciós és genetikai memória mobilizálása, körülmények, sztereotípusok és programok kialakítása. A feltételek, helyzetek, tényezői körülményeinek megváltoztatása. Ezen rövid tézisekből következik, hogy az extremális pszichológia , térfogatát tekintve jelentős helyet foglal el a pszichológiai tudományokban. Problémáinak jelentős része fragmentálisan csak részleteiben feltárt a vizsgálatokban és mostanáig nincs egy egységes tudományos alapra helyezve. Ugyanakkor ezen problémák nemcsak ma, de a közeli és távoli jövőben is aktuálisak. Ez a tudomány fejlődésének és a gyakorlatnak perspektívikus útja. A személyiség fogalma. A személyiség – ez az ember pszichológiai arculata, mint a társadalom tevékeny tagja, elismerve saját szerepét benne.

87

A pszichológiai arculat belekerül a veleszületett adottságokba és tapasztalatba, amely a pszichikai folyamatok és állapotok sajátos lefolyását határozza meg és amely a személyiség irányítottságának hatása alá kerül az annyira elkülönített tulajdonságokkal, de általános jellemzőkkel: a jellemmel és képességekkel. A személyiség, az ember, mint tudatos értelmes lény, aki rendelkezik a beszéddel és a munkatevékenységekre való képességgel, és csak kommunikáció, és a közösség útján alakul és a más emberekkel való társalgásban jelenik meg. Ez az ember, mint a tudat hordozója. Az alvó ember tudatáról semmit sem lehet mondani, de amint az ember elkezd cselekedni, úgy azonnal elkezdenek megjelenni a személyiség különböző tulajdonságai és sajátosságai. Minél aktívabb az ember tevékenysége, annál világosabban és pontosabban jelennek meg a személyiségének a sajátosságai és körvonalai. A személyiség körvonalából igen sok van, az orosz nyelvben 15.000 szó, ami jellemzi őket; a grúz nyelvben 4.000 szó. És a személyiség nem minden körvonala fejezhető ki külön szavakkal. Ezek bőségében eligazodni nehéz lenne, ha a személyiség nem rendelkezne DINAMIKUS FUNKCIONÁLIS STRUKTÚRÁVAL, és a személyiség valamennyi sajátossága nem férne bele a 4 szükséges és elegendő alstruktúrájába. Ezek az alstruktúrák, hierarchikus kölcsönös kapcsolatban, egyidejüleg a személyiség szintjei is, amelyekre rárakódik a képesség és a jellem. A személyiség kialakulására különös jelentősséggel bír a személyiség szintjének két sajátossága: 1. az alstruktúrák tulajdonságainak fokozatos szocializálódása, 2. ezen alstruktúrák törvényes függősége, állandóan komplikálódó kilalakulási és tulajdonsági formáival (gyakorlás, ismétlés, oktatás, nevelés). A személyiség alstruktúrái, a személyiség alstruktúráinak szocializációja. Biológiai Temperamentum Pszichológia folyamatok

Szociális Tapasztalat

Irányítottság

A személyiség irányítottsága – meghatározza, mire törekszik az ember, minek értelmében él, véleménye szerint mit sikerült elérnie, milyen módon készül elérni a kitűzött célt. Az érdekek, hajlamok, ideálok, világnézet, meggyőződés egyidejüleg a cselekedet motivációi is. Az irányítottság mindezen fajtái mindig tartalmaznak igényeket, körülményeket és viszonyokat. Jellemezve a személyiség irányítottságát teljes egészében, a következők a tulajdonságai és formái vannak: Irányítottság Tulajdonságai Szint – társadalmi jelentőség

Formái Meggyőződés – a gondolkodás és akarat egybevetése az ember tetteiben Szélesség – az érdeklődés nagy köre Világnézet – a világról, a természetről, a társadalomról és önmagunkról kialakított elképzelés rendszere Intenzítás – az érzelmi szinezettel kapcsolatos Ideálok – az irányítottság formája, amely meghatározott konkrét képben fejeződik ki Állóképesség – időben való kiterjedés Hajlam – meghatározott tevékenységre törekvés A tevékenységben való megvalósítás 88

hatékonysága, aktivitása Az ember irányítottságának alapja az igénye: 1. Biológiai – ( levegő, víz, élelem, ruházat, meleg, lakás). 2. Intellektuális- megismerési (a szenzorikus depriváció vizsgálatának tapasztalatai). 3. Kommunikatív (lakatlan sziget). 4. Praxikai és szellemi (cselekedetekben, hitben, erkölcsi és etikai). 5. Szociális a szociális státuszban. Az igények szorosan kapcsolatban vannak az érzelmekkel, mivel a gyengén kifejezett igények kapcsolatosak a vonzalommal – tőlük kezdődik a személyiség irányítottsága formáinak hierarchiája.. Szórakozás(vonzalom) –kevéssé differenciált, zavaros törekvés, valamilyen tárgyra irányítva, ilyen, vagy olyan kissé kifejezett igény következményének cselekedete. A szórakozásra jellemző a pontosan értett és felismert cél hiánya. Kívánság – az irányítottság magasabb és tudatos formája egy tárgyra, amely mellett az ember felismeri, mire is törekszik, vagyis a saját törekvésének célját. Érdeklődés – még magasabb tudatos formája az irányítottságnak egy tárgyra, amelynél a meglévő törekvés annak felismerésére irányul. Hajlam – meghatározott tevékenységre való törekvés. Az érdeklődések és hajlamok alapján alakulnak ki az ideálok, a világnézet, meggyőződés. A világnézet és a meggyőződés határozza meg a személyiség erkölcsi tulajdonságait. Erkölcs – az erkölcsi jelenségeknek a társadalmi és egyéni tudatban való általános tükröződés fogalma. Az emberi tudat olyan módon fejlődött, hogy a társadalom erkölcsi-etikai normáit úgy vizsgálják, mint a világteremtés alapvető törvényeinek részesetét. A személyiség erkölcsi tulajdonságai, az erkölcsi meggyőződés, az erkölcsi érzések – az etikai normák tükröződése és ezzel együtt a személyiség erkölcsi tetteinek szabályozója. Az erkölcsi jellemzők egészében a lelkiismeretben jelennek meg. Lelkiismeret – az ember erkölcsi önértékelése a saját tetteire vonatkozóan. Ezzel kapcsolatban érdekes megvizsgálni Spielberg kérdezését, amely lehetővé teszi meghatározni a személyiség önértékelését. Az ember erkölcsi arculata a tettekben nyilvánul meg, és szabály szerint meg kell vizsgálni és össze kell vetni a tevékenység különböző területein végrehajtott tetteket. A személyiség viszonya – ez objektív viszony, amit a tudat tükröz, és a viszony formáját veszi fel, mint az irányítottság minden formája struktúrájába kerülő pszichikai jelenség. A személyiség viszonya egy sor formába csoportosódik, amelyek hierarchiát alkotnak: A munkához Önmagunkhoz Más emberekhez A világ jelenségeihez

Viszony Tevékenység, vagy tevékenység nélküliség, kezdeményezőkészség, célratörekvés, kitartás, munkaszeretet, aktivitás, jó lekiismeret, pontosság Saját önérzet érzése, büszkeség, önkritikusság, szerénység, az egoizmus hiánya Közlékenység, érzékenység, udvariasság, együttérzés, kezdettől fogva jóindulatú viszony minden ember iránt Ijedt, ijesztő, realisztikus, fantasztikus

A személyiség viszonyának korrekciójánál figyelembe kell venni ezt a hierarchiát. A személyiség viszonya meghatározza a jellemet, de lehetnek a személyiség viszonylag kissé

89

kifejezett tulajdonságai, ami még nem vált a jellem jellemzőjévé. A személyiség irányítottságának kialakításánál és korrekciójánál ajánlatos a viselkedés igényeinek és motívumjainak kialakulásával kezdeni. Itt hasznos lehet a gyakorlat: „Én akarom …” A Világegyetem pszichoanalitikai koncepciója végtelen, az értelem korlátozott, de a korlátozottságában nagyon is sikeres és ismert művészetre tett szert. Nekünk szükségünk van arra, hogy a lehető legnagyobb pontossággal korlátozzuk ennek, vagy annak a jelenségnek a határait, törekedve meghatározni a kezdetét és befejezését. Annak a befejezése, amit mi megpróbálunk tanulmányozni nem létezik és nem is látható előre, de a kezdet eléggé lényegesként és nagyként létezik. A kezdet Sigmund Freud nevével kapcsolatos, aki a felfedezője annak, ami alappá vált, amire az ember pszichikai világáról szóló modern tudomány alapul. Freud úgy tartotta, hogy a metapszichológia a harmadik tanítás, amelyik megsemmisítő csapást mér az emberiség nárciszizmusára(egoista, önmagába szerelmes). (Első csapás Koppernikusz megerősítése volt, hogy a Föld egyáltalán nem közepe a Világegyetemnek, - nem a Nap forog a Föld körül, hanem a Föld a Nap körül - a második Darwin elmélete, amely az emberi fajról szól, hogy a közeli evoluciós rokon az emberformájú majom, - vagyis az ember ugyanolyan állat, minta többiek, csak kicsit okosabb. És végül Freud kijelenti, hogy létezik a homo sapiens, aki messze nem sapiens, vagyis az ember viselkedését nem annyira a tudata irányítja, mint inkább a tudatalattija. És az amit mi tudatnak és intellektusnak nevezünk – koránt sem a legfontosabb az emberi pszichikában. Éppen ellenkezőleg – a titkos, elfoghatatlan erők határozzák meg viselkedésünket. Ezek az erők a NEM TUDATOS világhoz tartoznak – a kezdeti, elérhetetlen, végtelen, megfoghatatlan világhoz. „A tudat gondolkodik, a tudaton kívüli irányít”. Miként is mutatkozik meg ez a rejtélyes tudaton kívüli (a tudatalatti szinonimja)? A Tudaton kívüli – ez álmaink, fantáziánk, impulzusaink, szórakozásunk, titkos kívánságaink tere. A tudaton kívüli az - amiről mi valójában gondolkodunk, de nem is gyanítjuk ezt. Az amiről valójában gondolkodunk, az előttünk hétpecsétes titok. A pszichoanalitikai módszer feltöri ezeket pecséteket és lehetővé teszi, hogy az ember személyisége titkainak titkába betekintsünk. Az emberi viselkedés determinált és nem ismer el semmilyen véletlenséget. Bár első tekintetre a mindennapi életünk telítve van úgymond véletlenekkel. „Véletlenek pedig nincsenek. Szigorú meghatározottság és törvényszerűség van csak. Minden véletlenszerűség mögött keressétek a rejtett motívumot.” (Freund) Minden azokra a nehezen elfogható mechanizmusokra támaszkodik, amelyeknek megfelelően a pszichodinamikus erők hatnak. A tudatos szinten, vagyis az általánosan elfogadott szinten, amely elérhető, a helyzetet sikeresnek lehet elfogadni, bár a tudatalatti ellenkezik a helyzettel szemben. Ha a tudat rábeszél : Minden csodálatos, minden remek, akkor is a tudatalatti a magáéhoz tartja magát: bocsáss meg, te a barátom vagy. De az igazság drágább. Ez mind nem úgy van, és ha te igyekszel ezt túlszínezni, ez valójában neked ellenszenves.” Elvben az ember tökéletesebb, mint az emberiség, az egyén értelmesebb, mint a közösség. Mielőtt forradalmat jelentene be, a szervezet nem egyszer figyelmezteti birtokosát. „Figyelem! Sikertelenség! És ha a gazda eléggé kritikus, a helyzet eléggé lojálisan oldódik meg. Az egész baj abban áll, hogy mi nem tanultuk meg ezen jelzések felismerését, elvetjük a figyelmeztető jeleket és megvárjuk a robbanást. A tudaton kívüli a saját szándékairól jelez, még pedig szimbolikus jelekkel, amelyeket mint ártatlan apróságokat fogunk fel, vagy pedig mint unalmas véletlenszerűségeket. Minden munka ezekre az apróságokra fordítódik, kérdezzétek meg magatoktól: „Mi rejtőzik emögött?” Pszichológiai meghatározás: A lelki életben nincsenek szünetek. Minden gondolatnak, felmerülő emlékezésnek, érzésnek, vagy cselekvésnek saját oka van. Tudat, tudatalatti, előtudat.

90

Amennyiben a gondolat, vagy érzés úgy tűnik, hogy nincs kapcsolatban a megelőző gondolattal és érzéssel, akkor a kapcsolatok a tudaton kívüliben vannak: Tapasztalatban meggyőződtünk, hogy a tudaton kívüli pszichikai folyamatok önmagukban „időtlenek”, nem kronológikusan alakulnak ki, számukra az idő semmit sem változtat, az idő elképzelése számukra nem alkalmazható. Freud. A tudat nagyobb része tudaton kívüli. Itt találhatók a személyiség alapvető determinánsai, a pszichikai energia, az indíttatás és ösztön forrásai. Az előtudat – ez a tudaton kívüli része, de olyan rész, amelyik könnyen tudatossá válhat. A memória elérhető részletei – az előtudat része. Indíttatás vagy ösztönök. Az ösztönök – ezek azok a feszültségek, amelyek a szervezetet meghatározott célokra irányítják. Az ösztön négy összetevővel rendelkezik: 1. A forrás – a test egy része, vagy a test teljes egészében, 2. A cél – az igények olyan mértékig való csökkentése, hogy a cselekvés már szükségtelenné válik a szervezet részére megelégedettséget szolgáltatni, arra vonatkozóan, amiben jelen pillanatban igénye van. 3. Impulzus – az energiának, erőnek vagy feszültségnek az a mennyisége, amelyet az ösztön kielégítésre használunk fel. 4. Objektum – ezek azok a tárgyak, vagy cselekvések vagy kifejezések, amelyek az elsődleges célt elégítik ki. Alap ösztönök – ez két erő, - szexuális – életfenntartó, az élet meghosszabbítója, - agresszív – (destruktív) – halálra hívó. A személyiség struktúrája Id (semleges Ő) (mulathara, elsődlegesen adott energia) minden öröklöttet tartalmaz, mindent, ami születéskor megvan, ami az alkatban benne van – minden egyéb másnál, azok az ösztönök, amelyek a szomatikus szervezettségnél jelennek meg és amelyek az ID-ben az első pszichikai kifejezést találják meg, amelyek számunkra ismeretlenek. Bár a struktúra más részei az id-ből fejlődnek ki, de ezek formátlanok, kaotikusak, szervezetlenek. Az id-hez logikai törvények nem alkalmazhatók. Az ellentétes impulzusok fej fej mellett vannak egymással, nem semlegesítve és nem gyengítve egymást. A teljes személyiség energia tartályából „ az id-ben nincs semmi, ami az idő ötletének felel meg, nincs a letelt idő elismerése, nincs a pszichikai folyamatok változása az idő elteltével. És természetes, hogy az id nem ismeri az értéket, a jót és rosszat, nem ismeri az erkölcsöt. Az id tartalma majdnem teljes egészében tudatalatti. Az elfelejtett anyag továbbra is a cselekvés erejével hat, nem csökkenve, de a tudatalatti ellenőrzés köréből kikerülve. ID az igényekre reagál. Az ID-et a gyermek szerepében lehet elképzelni, aki csak a kívánságokkal él, aki állandóan ismétli: „Én akarok.” Vitális szint. A kezdeti energia a fizikai testben van – az anyagi törvények megjelenése. EGO – a pszichikai apparátus azon része, amelyik a külső realitással van kapcsolatban. Az Id-ből fejlődik ki, hogy az Id ismétlődő igényeinek feleljen meg, mint a fa kérge, megvédi az ID-et, de ehhez az energiát az Id-ből meríti. Ez biztosítja a fizikai és lelki egészséget és a személyiség biztonságát. Ego – a lehetőségekre reagál. EGO-t a felnött ember szerepéhez lehet hasonlítani, aki tudja, hogy mire képes: „Én képes vagyok”. Asztrális terület. Érzelmi szint – a lélek megjelenése.

91

Szuperego – az egoból fejlődik ki. Az ego tevékenységének és a gondolatok bírája és cenzóra A szuperego három funkciót tölt be: a lelkiismeret, önmegfigyelés, az ideálok kialakítása. A szuperegot a szülő szerepével lehet jellemezni, aki diktálja a személyiségnek, hogy mit lehet és mit nem lehet tenni: „Köteles vagy…” mentális sík, intellektuális szint – a Szellem megjelenése. Kapcsolat a 3 alrendszer között. Az Id teljesen tudaton kívüli Ego és Szuperego – részlegesen tudaton kívűliek. A pszichoanalizis gyakorlati célja – abban áll, hogy megerősítse az egot, sokkal függetlenebbé téve a Szuperegótól, az érzékelése mezejének kiszélesítése és szervezettségének tökéletesítése, hogy új adag Id-et legyen képes felszabadítani. A lélek alapvető problémája abban van, hogy hogyan lehet megbirkózni a bizonytalansággal: - A kívánt objektum elvesztése (a szülőt vesztett gyermek, közeli barát, kedvenc állatka) - A szeretet elvesztése (engem nem szeretnek, nem vagyok méltó a szeretetre). - A személyiség (önmagunk) elvesztése – a kasztrálás félelme, arcunk elvesztése, közröhej). - Önmagunk szeretetének elvesztése (amint a szuperego tagadja a cselekvéseket, vagy a jellem vonásait, ami bűntudattal vagy önutálattal végződik.) A bizonytalanság elleni védelem a helyzetnek a megváltoztatásából, vagy tagadásából áll. Ez teljes egészében megvédi a személyiséget a fenyegetéstől, elferdítve magát a veszélyt jelentő körülményt. Az elferdítés módszerét védekező mechanizmusnak nevezik. A védekezés mechanizmusai: represszió (elnyomás), tagadás, racionalizálás, reaktív képződmény, elszigetelés, vetítés, regresszió, szublimáció. A pszichoszintetikus koncepció a személyiség következő struktúráit emeli ki: 1. Az alsó tudaton kívüli zóna - egyéni tudaton kívüli zóna 2. A tudatosság zónája 3. Az adott pillanatban felismert zónája 4. A tudat központja – alsó „ÉN” 5. A magasabb tudaton kívüli – intuíció, kollektív tudaton kívüli 6. A felsőbb tudat „a magasabb ÉN” – a személyiség integrációjának központja. PSZICHOLÓGIAI DIAGNOSZTIKA VERBÁLIS MÓDSZERREL Tíz legbutább hiba, amit az emberek elkövetnek Arhur Friemann, Rouse Dewoolf Mindenki hibázik. Ilyen az emberi természet lényege. Egyébként mi a hibákat a buták kategóriájába soroljuk. Hogyha mi úgy tartjuk, hogy teljes egészében előrelátni tudtuk volna, Ha más hibák sokaságának megvalósításához vezetnek, Ha maguk után vonzanak szükségtelen érzelmi átéléseket, Ha nem az elfogadott megoldás lényegére, hanem módszereire vonatkoznak, Ha a helytelen élettapasztalat integrációjához, hamis ítéletekhez, más emberekről, helytelen önértékeléshez vezetnek, Ha ismétlődnek, mélyebbé válnak és fejlődnek, maguk után vonzva a bűntudatot, a gyűlöletet, a félelmet, és növekvő stessz állapotába visznek benneteket.

92

A HIBÁK MESTERÉNEK KÉRDŐÍVE: Az élet különböző pillanataiban , függetlenül az intellektus fejlődési szintjétől, valószínű elkövettétek a következő hibák valamelyikét. Lehetséges, hogy közülük néhány sok kellemetlenséget okozott nektek. A kérdőív képes kiválasztani azokat közülük, amelyek számotokra a leginkább érdekesek. Írjátok le reakcióitokat az alább felsorolt állításokra vonatkozóan 0-tól 4-es skáláig. Az értékelés megválasztásakor vegyétek figyelembe: 0 pont – jelentése soha, semmilyen körülmények között sem alkalmazható rám ez a megállapítás, 1 pont - csak a legszélsőségesebb esetben alkalmazható rám, 2 pont - néha alkalmazható rám ez a megállapítás, 3 pont – ez a megállapítás rám gyakran alkalmazható, 4 pont - ez a megállapítás az esetek többségében alkalmazható rám , mindig. 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8.

Nagyon viharosan reagálok a legegyszerűbb problémákra is. Engem azzal vádolnak, hogy bolhából elefántot csinálok. Könnyen ingerlékennyé válok. Meg se kell próbálni, úgy sem vezet sehová. Előre tudom, hogy minden rossz lesz. Pontosan meg tudom mondani, hogy mások mit gondolnak. A közvetlen környezetemnek tudnia kell, mit is akarok. Mindig meg lehet határozni, mit is akar egy ember, ha megfigyeljük gesztusait és mimikáját. 9. Feltételezem, ha az emberek tartósan együtt vannak, ráhangolódnak egymás gondolataira. 10. Elkeseredek azért, - amikor nekem úgy tűnik, hogy tudom – amit más ember gondol, s utána kiderül, hogy nem volt igazam. 11. Felelős vagyok azért, hogy az általam szeretett emberek boldogok legyenek. 12. Ha valami nem sikerül, úgy gondolom, hogy ez az én hibám. 13. Engem gyakrabban kritizálnak, mint más embereket. 14. Mindig meg tudom állapítani, hogy engem támadnak, még akkor is, ha a nevem nem említik meg. 15. Úgy érzem, hogy igazságtalanul olyannal vádolnak, ami hatáskörömön kívül esik. 16. Önteltségem miatt kellemetlen helyzetbe kerülök. 17. Önmagamba vetett hitem eltaszítja az embereket. 18. Meg vagyok győződve arról, hogy az az ember, aki egy területen sikereket ér el, képes ugyanolyan sikeresnek lenni más területen is. 19. Sikertelenségeimért mások a hibásak. 20. Sikert elérve meg lehet pihenni az elért eredményen megmaradva. 21. Az emberek tudatosan azt a területet érintik, amelyikre vonatkozóan és különösen érzékeny vagyok a kritikákra. 22. A kritikákra vonatkozóan nálam mindig működik a hatodik érzék. Mindig kitalálom, amikor rólam beszélnek. 23. A negatív megjegyzések igazából eltalálnak, néha depressziós leszek. 24. Mindig csak a negatív megjegyzéseket hallom meg és nem veszem észre a dicséretet. 25. Úgy gondolom, hogy minden megjegyzés egy és ugyanazt éri. 26. Elkeseredek, ha nem sikerül befejeznem a dolgot. 27. Ha rólam azt mondják, hogy „olyan, mint mindenki”, vagy „egy a sok közül”, megbántottnak érzem magam.

93

28. Jobb, ha semmit sem csinálok, mintha olyan munkába kezdek, ami rangomon alul van. 29. Számomra nagyon fontos, hogy az emberek engem, mint embert fogadjanak el, egy hajszállal szem eltérve a kifogástalanság szabványaitól. 30. Még a legjelentéktelenebb hiba is képes az egész napomat, vagy akár az egész életemet elrontani. 31. Másokhoz viszonyítva sikertelen vagyok. 32. Bennem erős a versenyszellem. 33. Elkeseredek, amikor más emberek sikeréről hallok. 34. Elcsüggedek, hogy ott vagyok, ahol nem kellene lennem. 35. Nekem úgy tűnik, ha sikert akarsz elérni, akkor állandóan versenyben kell lenned másokkal. 36. A világ, tudjátok-e, nagyon veszélyes hely. 37. Ha nem akarsz kellemetlenségeket, légy óvatos szavaidban és cselekedeteidben. 38. Nem szeretem az alkalmat kihasználni. 39. Elmulasztottam a jó alkalmat, mert féltem kockáztatni. 40. Elkerülöm bizonyos döntések meghozatalát a sérüléstől és sikertelenségtől való félelmemben. 41. Bűntudatom van azért, hogy valamit meg kellett volna tennem a múltban, de én nem tettem meg azt. 42. Úgy tartom, hogy a szabályok szerint kell élnünk. 43. Ha visszatekintek a leélt életemre, több sikertelenséget, mint sikert látok. 44. Nyomaszt a helyes cselekvés elvárása tőlem. 45. Elnyom az a tudat, hogy minden munkát el kell végezzek. 46. Számomra közömbös a környezetem véleménye. 47. Az emberek hibáztatnak abban, hogy nem vagyok képes meghallgatni őket. 48. Amikor valamit megtenni kérnek, én berzenkedek. 49. Úgy tartom, hogy mindennek az én akaratom szerint, vagy sehogy sem kell megtörténnie. 50. Hajlamos vagyok még a legsürgősebb dolgokat is elhalasztani és igen lassú vagyok. Hogyan értékeljük a kérdőívet? Amennyiben a kiválasztottak 0 és 1 értéket adnak, akkor nem igazán van probléma, életünkben nem merülnek fel alapvető nehézségek, amelyek a könyvekben figyelembe vett hibákkal kapcsolatosak. Egyébként sokan azt tapasztalják, hogy 2 vagy magasabb értéket választottak. De ha a kérdések egész sorára 3 vagy 4-es értéket választottak, akkor lehetőségetek lesz megérteni, hogy a gondolkodás melyik hibái jelentenek a legnagyobb veszélyt számotokra. Ki tudjátok számítani az értékek mennyiségét minden „öt kérdésre” vonatkozóan- számotokra a legérdekesebb az az „ötös”, amelyikre az összeg a legmagasabb. A legmagasabb értéket kaptátok: 1. Az 1-5 kérdésben: A probléma: „A kicsi csirke szindrómája”. Van egy gyerek mese. A kis csirkére egy dió esett le a fáról és fejbe verte, de a kiscsirke azt gondolta, hogy rá az égbolt zuhant alá. Hasonló képen jutnak el az emberek a katasztrófikus következtetésekre, egy pillanatig sem terhelve magukat azzal, hogy elgondolkodnak. A rémület az embert lelki és értelmi paralízis állapotába viszi. Egyébként az oktalan szenvedés – egyike a legkisebb problémáknak, amit a kicsi csirke szindróma vált ki. Nem egyszerűen nyugtalan, reszket a félelemtől és teljesen meg van győződve, hogy semmit

94

sem lehet tenni és ez az önellenőrzés teljes elvesztésének állapotához vezet. A hajlam a legrosszabbat feltételezi és olyan tulajdonságokkal rendelkezik, hogy a legsötétebb erőket hozza mozgásba, mint a szomorúan jelentőségteljes jóslatokat és átkokat. A legrosszabbra vonatkozó gondolat szerencsétlenséget vonz, amelyektől a lelkünk mélyén mindig féltünk. A katasztrófális gondolkodás reális katasztrófához vezet, nem csak egyszerűen nem látjátok a kiutat a helyzetből, egyszerűen nem vagytok képesek a realitást látni, nem vagytok képesek keresni, le vagytok bénulva. Hogy elkerüljük az adott hibát, tegyük fel magunknak a kérdést: - Mitől is félek? Kezdjetek el reálisan gondolkodni. Ne tagadjátok a legrosszabb lehetőségét, de ne engedjétek meg, hogy garantáltan bekövetkezzék a legrosszabb. Kezdjetek el tisztázni minden körülményt. - Hallgassatok önmagatokra. Valószínű, hogy mindenek előtt hibáitok kiinduló pontja a túlságosan nagy önbizalmatok volt arra vonatkozóan, hogy az életben szörnyű dolgok történnek. Hasonló meggyőződés, lehet, hogy a gyermekkorotokban bekövetkezett világösszeomlás következménye, ami a későbbiekben világnézetetek egyik részévé vált. Az ilyen szörnyű eseményre vonatkozó gondolatok, amelyek megbízható forrásokból jutnak el hozzátok, befészkelték magukat az agyatokba, azután bekövetkezett valamilyen esemény, amely felszabadította azokat. A pánikus gondolatok felszabadítása nem egy pillanat alatt következik be, a pszichiáterek úgy tartják, hogy az ember betű szerint önmagával kezd el beszélgetni. A belső monológ nem perceket, másodperceket, sőt a másodperc töredékét veszi igénybe olyan sebességgel megy végbe, hogy minden egyes részgondolatot elkülöníteni elég nehéz lenne. Ezek „gépies gondolatok”. Az adott esetben szükség van arra hogy megtanuljunk tudatosan gondolkozni, versengve az elhamarkodott következtetésekkel. Vitatkozzatok saját gondolataitokkal. - Van-e ennek értelme? - Valójában fennforog az életveszély? - Nem túlságosan betű szerint értelmezem saját gondolatomat? - Mit is jelent valójában a gondolat, amitől hányingerem van, az idegeim feszültek, mint a húr és az agyam elzsibbad? Nagyon gyakran nem azt vesszük figyelembe, amire gondolunk. „A szóbeszédek gáncsolnak el!” abban, amit figyelembe veszek, milyen értelmet adok azoknak a szavaknak, amelyek az agyamat betöltik? Nincs szükség katasztrófára. Próbáljátok meg a katasztrófális gondolatokat reálisakkal helyettesíteni. Kérdezzétek ki a tanúkat, írjátok le a gondolatokat, tegyetek fel kérdéseket, vonjátok kétségbe, igyekezzetek azt meglátni, ami komikus, keljetek saját védelmetekre. Keressétek meg a hibát a képben. Annak igazolását, mi az, ami teljes egészében hiányzik? Vizsgáljátok meg gondolataitok folyását, nem egy jól ismert út mentén haladnak-e, amelyik tévedéshez vezet? a.) A globális következtetések útja: „Meg tudom tenni ezt, ami azt jelenti, hogy semmit sem tudok tenni.” Egy sikertelenséget választottatok egy konkrét esetben és globális következtetésre juttok. b.) Az általánosítás útja: „Ma semmi sem sikerült, ami azt jelenti, hogy soha nem is fog.” Hogy ezt ellenőrizzük, végezzétek ezt el százszor is és akkor eljuttok a következtetésig. Shakespeare tragédiájában, a „Julius Cézárban” vannak ilyen szavak: „A gyáva sokszor hal meg a haláláig, a bátor viszont a halált csak egyszer ízleli meg!” c.) Az utánzás útja: „A pulyka effektus” – elhiszik (a körülményeket, okokat, kérdések nélkül) más emberek katasztrófikus következtetése képen.

95

d.) A túlzás útja : A hipochonderek legkedveltebb foglalkozása, „Bolhából elefántot csinálni”. „Egy könnyű nátha – a közelgő halál tünete!” Dolgozzatok a közbenső szakaszokkal, törekedjetek a védelemre, de ne a rombolásra. 2. Az 5-10. kérdésekben: A probléma: „Gondolatolvasás.” Egyike a legjobban őrzött és dédelgetett illúzióknak abban áll, hogy biztosak vagyunk mások gondolatai olvasására vonatkozó képességünkben és környezetünk képességében a lelkünk polcain való tájékozódásban. „Én semmit sem kezdek el mondani, neki kell magának kitalálni azt.” Nagyon elterjedt meggyőződés, amely elkerülhetetlenül mély kiábránduláshoz vezet, amikor is végül világossá válik, hogy az ember nemcsak nem tudta azt, hogy mit is kellene tennie, hanem nem is feltételezte azt, amit elvártak tőle. Sajnos meg kell állapítani, hogy a gondolatolvasás az átlagembereknél vagy egyáltalán nem fordul elő, vagy rendkívül ritkán fordul elő. Egyébként nagyon sok ember jár el élete folyamán úgy, mintha a gondolatolvasás az embereknél annyira természetes lenne, mint a légzés és a nyelés. A „gondolatolvasás” sztereotípiája két féle képen mutatkozik meg: 1. Vagy feltételezésekkel, hogy előttünk ismeretesek mások gondolatai, 2. Vagy azzal a feltételezéssel, hogy a környezetünk nem csak képes, hanem köteles arról tudni, amiről mi gondolkodunk, úgy, hogy nekik nincs mit megmagyarázni. Itt igaz az a szabály: „Minél szorosabb a kapcsolat, annál erősebb az illúzió”. („Ha ő engem igazából szeret, magától kell rájönnie”. Nincs értelme megkérdezni őt, ő semmi képen nem engedi meg.” Én nem igénylem a mások gondolatának olvasását, de jól ismerem Johnt és pontosan tudom, mit is gondol. A gondolatolvasás sztereotípiája a következő képen alakul ki: Kezdetben minden csak a hajlamainkra épül, feltételezések kialakítására. A pszichológusok és pszichiáterek képesek kikapcsolni a foglalkozásbeli hallást az élet körülményei között vagy vicc helyzet alakul ki: (Jó napot, Kollega!” – „Vajon mire is gondolt?” Ezután mi bizonyítékokat és célzásokat (a test nyelvével és a mimikával kapcsolatosak, de a külsőség gyakran megtévesztő) gyűjtünk be, amelyek mintha megerősítenék feltételezéseinket. Végül is a begyűjtött bizonyítékok helytelen magyarázata következik be. A közlések helytelen fogadása leggyakrabban akkor következik be, ha: - Olyan következtetésre juttok, hogy tudjátok, mire gondol a másik ember, azért, hogy Ti az Ő helyükben ugyanúgy gondolkodjatok, amint Ő. De Ő nem Ti vagytok, s mindenki másképpen gondolkodik. - Olyan következtetésre juttok, ami a múlton alapul. De az ember változik és a körülmények is változnak. - Olyan következtetésre juttok, a várakozásotokra alapozva, önmagatok fogalmazzátok meg a történet végét. De ki ad nektek jogot más ember életének a megéléséhez. - Olyan következtetésre juttok azon kérdés alapján, amit szeretnétek kapni. - Következtetést vontok le nem elegendő információ alapján. - Végkövetkeztetésetek nem veszi figyelembe a személyiségi hagyományokat és a kultúrabeli eltéréseket. - Helytelenül fogtátok fel a szóbeli, vagy látási ráutalásokat. - A gondolatolvasás objektuma hazug közléseket ad át, a legjobb akaratából kiindulva hazudik.

96

Amikor hamis közlést kapunk, vagy bennünket helytelenül értettek meg. - Nem elég pontosan fejeztétek ki gondolataitokat és érzéseiteket szóbeli, vagy egyéb formában. - A korábban felsorolt okok alapján. - Úgy értelmeztetek minden közlést. Hogy azt senki sem fejti meg. Miért olyan nehéz megszabadulni a gondolatolvasás megszokásaitól? A gondolatolvasás lehetőséget ad a szavak és írásbeli közlések elkerülésére, valamint megnöveli annak lehetőségét, hogy megerősítést kapunk arra, hogy nem hiába vártatok rossz híreket. A gondolatolvasás a védekezés sajátos módja. Lehetővé teszi, hogy megengedett mennyiségű szenvedés lehetőségét válasszuk meg magunk számára. Azért, hogy elkerüljük a súlyos fájdalmakat, kudarcot szenvedtek, még el sem kezdve a cselekvést. Hogyan lehet ettől megszabadulni? 1. Adjatok nevet ennek a problémának, lássátok el címkével, kérdezzétek meg önmagatokat: „csak nem gondolatolvasással foglalkozok?” 2. Vitatkozzatok a javaslatokkal. Dolgozzatok ki alternatív gondolatokat, érzéseket, cselekvéseket. „Létezik-e más megoldás …?” „Reagálhatok-e valahogy másként?” 3. Ellenőrizzétek az érzetet. Mosolyogjatok és értékeljétek a reakciót, ha lehetséges tegyetek fel egyenes kérdést, kérjetek meg másokat, hogy értékeljék gondolataitok reális voltát. 4. Megváltoztatjuk az önmagunkról való elképzelést. Megtanuljuk kimondani gondolatainkat. Megtanuljuk saját gondolatainkat olvasni: mindennél fontosabb tisztázni, mit is akarunk? 5. Saját gondolataink kimondása. Idegen gondolatok olvasásáról való lemondás, saját gondolataink egyenes és becsületes kimondása. Ha valamit akartok, kérdezzetek rá egyenesen. Nincs rá garancia, hogy kérésetek meghallgatást nyer, de ha ki sem mondjátok, akkor arra teljes a garancia, hogy nem fog teljesülni. 6. Saját gondolataink olvasása. Bármilyen döntést hozunk az életben, fontos, hogy megtanuljuk az előnyök és a viselkedés különböző fajtáinak az olvasását. Ha magabiztosnak érzed magad, akkor csak a saját ösztöneidben reménykedj, ne mond ki saját gondolataidat, ne próbálkozz mások elképzeléseinek megmagyarázására, készen kell lennetek a lehetséges hibák következményeire. Ha szeretitek a meglepetéseket, akkor ne mondjátok meg egyenesen, hogy mit szeretnétek ajándékba kapni – nos ez – csodálatos. De ha megharagszotok azért, mert a meglepetés nem olyanra sikerült, amilyennek szerettétek volna, ez azt jelenti, hogy az ajándék előre való megjósolása nem is volt annyira fontos számotokra. Mindennél fontosabb eldönteni, hogy mégis csak mit akartok. 3. A 10-15 kérdésekben. A probléma: A szokásokat – mindet a saját számládra könyveld el. Sokan készek személyes felelősséget viselni abszolút minden megtörténtért. Ők felelősek valakinek a rossz hangulatáért, a rossz időjárásért, a világ túlsó végén történt földrengésért. Természetesen számukra nem marad más semmi, mint hogy haragudjanak és elkeseredjenek. Az a hajlam, hogy mindent magunkra vállaljunk, nem más, mint minden megjegyzést, kérdést és a környezet viselkedésének magyarázatát úgy értelmezzük, mint emberi méltóságunk, szemléletünk, képességeink vagy tevékenységi szféránk elleni támadást. Értelmes határok között ez normális, de a normák határain túllépve ez nehézségeket és szenvedéseket okoz (ha az utcán, ahol haladsz két ismeretlen nevet, akkor két reakció lehetséges: úgy tartjátok, hogy rajtatok nevetnek, vagy valami máson nevetnek.). Egy cselekvés, a reakciók különbözőek. Arra a megjegyzésre, „Hogy közületek néhányan nem megfelelően tanulnak”, a következő reakciók lehetségesek:

97

- úgy dönteni, hogy jobban kell tanulni, - elengedni a megjegyzést a fülünk mellett, mert rátok ez nem vonatkozik, - megsértődni, lehangolódni és csak azért is abbahagyni a tanulást, - figyelmen kívül hagyni az időben jött figyelmeztetést, és elbukni az egész évfolyamot. Autó szkenelés: Számunkra fontos környezetünk reakciója, mindig készen vagyunk a védekezésre. De mindenkinél az autó szkenelés másképpen van hangolva. Amennyiben a szkener érzékenysége túl alacsony, akkor valószínű nem igen akaródzna nektek olyan emberrel valamilyen dologba bonyolódni, aki sehogy sem reagál a kritikára – ez pszichopata. Nem ismeri a bűntudatot, nem ismeri az együttérzést, nem ismeri el a felelősséget. Ha senki semmit nem vállalna magára, a világ szörnyű lenne. De ha a műszer érzékenysége túlságosan magas, az ember állandóan vibrál – mindenütt szemrehányást és személye elleni sértést vél felismerni. És ez bennünket hatalmas kellemetlenségnek tehet ki. A rendkívüli érzékenység eredményei: - meg nem alapozott sértődés érzését váltja ki; - fát rak a gyűlőlet máglyájára; - felesleges idő és energia pocsékolásra vezet; - korlátozza a lehetőségeket; - bűntudatot alakít ki. A hibák elterjedt forrásai. - A gyerekek – két felnőtt ember teljes felelősséget visel már magáért , azért a tényért, hogy a gyermek a világra jön, de nem felelhetnek minden baklövéséért. Gyakran, nem értve a gyerek viselkedését, arra a következtetésre jutunk, hogy bosszantani akarnak bennünket, mind emellett ők úgy viselkednek, mint sok millió más gyerek a bolygónkon, ebben az életkorban. - A hozzánk közelállók: A „gondolatolvasási megszokás gyakran mindennek a saját számlánkra való elfogadásához” vezet, és az emberek szavainak és cselekedeteinek, amelyeket mi réges-régen ismerünk, helytelen magyarázatához vezet. Ez a konfliktus elkendőződéséhez vezet, mindaddig, amíg az robbanásban nem fejeződik ki. - Az autósok – Ezek az idióták miért zárják el az utamat.! – dugóba került. Ez a kecske, direkt engem előzött meg, de én majd megmutatom neki, ki a jobb vezető …. A felgyülemlés hatása ahhoz vezet, hogy nektek úgy kezd tűnni, hogy mindenki összeesküdött ellenetek. De ez nektek természetesen csak így tűnik. Ha titeket valójában kritizálnak: Tegyétek fel magatoknak a kérdést: „Hogyan tovább? – mindig van néhány változata a válasznak, fontos, hogy minél több változatot találjunk. Mindig méltó objektumot kell kiválasztani a harchoz – nem fontos, hogy érzelmi, intellektuális, vagy fizikai összecsapásba kezdtek. Kérdezzétek meg önmagatokat: „Ki mondja ezt? Mennyire jelentős számomra a véleménye? És az utolsó kérdés: Milyen előnyökre teszek szert, ha elismerem a rám mért sértést és ellenlépést teszek?” A válasz választásának lehetősége. Ha szünetet tartunk, akkor nem csak kigondolhatjuk a sértésre a válasz reakciót, hanem még kiegészítő lépéseket is.

4. A 15-20 kérdésekhez. A probléma: „Bizalom saját sajtótitkárunk iránt.” „Sztárbetegség”. A hírességek tipikus hibája, de a legátlagosabb emberek is, akiknek kapcsolatrendszerükben nincsen a társadalom kapcsolatos utasítása, nem ritkán válnak hasonló számítások áldozataivá. Ez abból áll, hogy minden más ellenére, szent meggyőződés alapján, ha valamilyen eredményt elér egy területen , az automatikusan garantálja az élet

98

minden más területén a sikert minden különösebb erőfeszítés nélkül, amelyek valamikor az első sikerre befektetésre kerültek. 5. A 20-25. kérdésekhez. Probléma: „Hitel a kritikákkal szemben.” A hiba az előzővel ellentétes, de kellemetlenséget nem kevesebbet okoz. Ez abból áll, hogy mérlegelés nélkül hisztek minden saját magatokat érintő kritikában, el sem gondolkozva: „Hát ki is ítél?” és egyáltalán létezik a természetben a ti hipotetikus rosszmájú kritikusotok?” 6. A 25-30. kérdésekhez: Probléma: Maximalizmus. „Mindent, vagy semmit!” Az adott tulajdonság a minden területen való tökéletességre való törekvés. A tétel egyszerűen csodálatosan hangzik? Nem valószínű, hogy valaki is vitába száll azzal, hogy a magas mérce felállítása jobb. De az igényesség nem helyénvalóvá válik, ha a szabványok olyan magasak, hogy még a szintjüket megközelíteni sem vagytok képesek. Elegendő bután törekedni a 100 %-os tökéletességre és 0 eredményt kapni. 7. A 30-35. kérdésekhez. Probléma: „Beteges összehasonlítás.” A kontraszt összehasonlítása és kiválasztása. – a különbség elemzésének méltó módszere. De az emberek gyakran szenvednek attól, hogy nem csak azokra figyelnek oda, akik nem az érdekeiket szolgálják, hanem vakon bíznak a környezetük negatív értékelésében. Az ilyen megközelítés egyszerűen bátortalanná tesz. 8. A 35-40. kérdéshez. Probléma: „És mi van, ha ….” Riadó! Riadó! Riadó!!!” Íme, mihez vezet a „mi van, ha …” gondolkodási típus. Valami nyugtalanít benneteket, ami valójában nem is létezik, vagy valószínűsége közel van a 0-hoz. Ilyen módon ez az egészségre és a jólétre vonatkozó nyugtalanság meddő fáradtsággal, amely csökkenti a potenciált, amelyet fel tudtatok volna használni a reális nehézségekkel szemben. 9. A 40-45. kérdésekhez: Probléma: „Neked kell!” Kell. Általános, hétköznapi szó, de nem akkor, amikor ez utasítást tartalmaz, amikor nem szolgál ítélkezésre. Egyébként a leghasználatosabb szó is átalakul mutatóujjá, kategorikusan rendelkezővé, követelőzővé: „Ne merj letérni a kijelölt útról, még a milliméter tized részére sem, - különben keserűen megbánod! Te leszel a hibás! Szégyellni fogod magad!” Az emberek, akik gyakran alkalmazzák magukkal szemben a „kell” szót, maguk építik fel maguk köré a börtönfalakat. Annyira összpontosítanak arra, hogy mit kell, vagy kellett volna a múltban megtenniük, hogy nem marad idejük elgondolkozni azon, hogy ezt hogyan is kell a jelenben megtenni és mit is kell a jövőben tenniük. 10. A 45-50. kérdésekhez. Probléma: „Igen, és …” Az ember, aki gyakran használ ilyen kifejezéseket, mindig és mindenben negatív oldalakat talál meg, amelyek átmérlegelnek minden pozitívat vagy gyakorlatilag megfogalmaznak fantasztikus igazolásokat a negatív jelenségekre vonatkozóan. Az ilyen alkatú emberek mind a környezetük, mind a maguk számára elbarikádozzák az utat. PSZICHODIAGNOSZTIKAI TESZT V.M. Melnyikov, L.T. Jampolszkij.

99

Ezt a tesztet csoportos tesztelésre dolgozták ki, 10-tól 20 fő-ig terjedően. A magasabb létszámú csoportokban a vizsgálat értelmét veszti, mivel nehéz megtartani a pszichológiai kontaktust a csoporttal és ellenőrizni a viselkedésüket. INSTRUKCIÓ A VIZSGÁLANDÓRA VONATKOZÓAN. Képzeld el, hogy mindaz, amit az alábbiakban olvasol, azt a nevedben egy ember írta meg aki téged már régen, és igen jól ismert (valaki a szülők, barátok, tanítók, stb. közül). Van ami a leírtakból igaz,, ti legalább is így gondoljátok, és van ami nem igaz, nem helyes, ezt ti nem így gondoljátok. Jelezzétek itt azt ami igaz, és azt ami nem igaz. Ha úgy tartjátok, hogy az állítás igaz, akkor „+” jelet írjatok a kérdés száma mellé, ha hazugság, akkor „-„ jelet tegyetek ki. Abban az esetben, ha nem tudtok, vagy nem akartok válaszolni, akkor ezt a kérdést körrel rajzoljátok körbe. Amikor válaszoltok, próbáljátok meg az alábbi egyszerű szabályokat betartani:  Minden kérdésre a válasz a kérdőíven történik. A kérdőíven semmilyen megjegyzést nem kell tenni.  Legyetek figyelmesek és figyeljetek arra, hogy a kérdésre a válasz száma megegyezzen a kérdőív kérdésének számával.  Igyekezzetek ritkában köröket tenni a kérdésre. Ha valamelyik válasz nem megfelelőnek tűnik, igyekezzetek a legmegfelelőbb pozitív választ adni.  Ez a feladat gyorsasági feladat, ezért ne fordítsatok sok időt az átgondolásra. Adjátok meg azt a feleletet, ami először eszetekbe jut., akkor gyorsan tudjátok befejezni a munkát. A bemutatott instrukciós változat feltételes, három célt szolgál:  Megmagyarázza a vizsgált személynek a kérdőív kitöltését válaszokkal. Itt különösen figyelmesnek kell lenni és ellenőrizni kell a megértés helyességét. A kitöltésben a hibák a legdurvábbak és leggyakoriabbak.  A vizsgált személyt őszinteségre akceptálni, meg kell látni a közel álló által megadott megerősítéseket; erre a célra fel lehet használni más fogásokat is, a saját személyiség iránti érzelmeket – azt lehet mondani, hogy az önértékelést, a saját személyiségről való elképzelést ellenőrizzük.  Csökkenteni a saját védelmet és csökkenteni az önellenőrzést a kérdésekre adandó válaszoknál: - a vizsgáltnak azt mondják, hogy a feladat időre szól és tüntetőleg rögzítik a teszt teljesítésének idejét; - engedélyezik a különböző megerősítések igazolását és körrel való megjelölését, Amennyiben az elállás száma magas, akkor a megerősítésekre adott válasz után felajánlhatjuk a vizsgált személyeknek, hogy olvassák át még egyszer és gondolják át még egyszer a körrel megjelölt válaszokat. A vizsgált általában könnyedén válaszol minden korábban elmulasztott kérdésre. A teszt anyaga 174 megerősítést tartalmaz. A PSZICHODINAMIKAI KÉRDÉSEK TESZTJÉNEK MEGERŐSÍTÉSEI 1. 2. 3. 4. 5.

Általában frissen, kipihenten ébredek. Időnként semmiségek miatt is nyugtalankodok. Az idő nagy részében általános gyengeséget érzek. Gyakran nyugtalankodok. Van, aki ellenem hangolt. 100

6. Gyakran a különböző étel ugyanolyan ízűnek tűnik számomra. 7. Butaság elítélni becsapásért azt az embert, aki olyanokat csap be, akik hagyják magukat becsapni. 8. A környezetem gyakran irreálisnak tűnik számomra. 9. Amikor tervezek, akkor a sikeres esetekre, vagy szerencsére építek. 10. Idővel nekem úgy tűnik, hogy túl sok a nehézség, és nem tudom leküzdeni azokat. 11. Ritkán vannak szomorú gondolataim. 12. Amikor valamit teszek (dolgozok, eszek, mozgok) , gyakran átugrok egyikről egy másikra, és nem meggondoltan és nem módszeresen gondolkozok. 13. Hiszek abban, hogy bármelyik, még a rejtett cselekvések sem maradnak következmények nélkül. 14. Úgy tartom, hogy még a megunt hétköznapi munkákat is be kell fejezni, még ha úgy is tűnik, hogy ennek semmi értelme. 15. Szigorú meggyőződések embere vagyok. 16. Szeretek flőrtölni (játékos beszélgetéseket folytatni, kokettálni). 17. Tetszenek az olyan társaságok, ahol egymással viccelődnek. 18. Szeretem a mozgékony játékokat és szórakozásokat. 19. Nekem tetszik a lovaglás, és a motorozás. 20. Gyakran sokat veszitek a határozatlanságom miatt. 21. Nehezen tudom fenntartani a beszélgetést a kevéssé ismert emberekkel. 22. Gyakran csak nagy nehézségek árán tudom elrejteni szégyenlősségemet. 23. Rendszeresen részt veszek értekezleteken és más társadalmi rendezvényen. 24. Közlékeny ember vagyok. 25. Szeretem az esti rendezvényeket és a zajos, vidám társaságokat. 26. Szívesebben veszek könyvet az állami igazgatás sajátosságairól a különböző országokban, mint a művészetekről. 27. Mindig érdekelt a technika, például a gépkocsik, repülőgépek, motorbiciklik. 28. Az újságokban jobban érdekel a „Kultúra és művészet mai problémája” elnevezésű cikk, mint az „Ipar és kereskedelem javítása” cikk. 29. Szeretnék gyógyító szakember (orvos, nővér, stb.) lenni. 30. Nekem megtetszett a titkári munka. ----------------------------------------------------------------------Az első sor vége. ---------------------31. Időnként gonosz és ingerült vagyok. 32. Előfordulnak olyan erősen nyugtalan periódusaim is, hogy nem tudok egy helyben megmaradni. 33. Gyakran mondják, hogy robbanékony vagyok. 34. Gyakran sajnálom, hogy olyan ingerlékeny és zsémbes vagyok. 35. Nincsenek ellenségeim, akik komolyan gondolnák, hogy ártsanak nekem. 36. Furcsa és szokatlan gondolataim szoktak lenni. 37. Majdnem mindennap történik valami, ami megijeszt. 38. Néha tetszik nekem, hogy fájdalmat okozzak olyan embereknek, akiket szeretek. 39. Időnként haszontalannak érzem magam. 40. Szüleim gyakran ismerőseim ellen hangoltak voltak. 41. Előfordulnak olyan hangulataim is, amikor könnyen elfordulok a dolgoktól és szórakozottá és álmodozóvá válok. 42. Időnként utálatot érzek családtagjaim iránt, akiket nagyon szeretek. 43. Szigorúan betartom az erkölcsi és etikai normákat. 44. Ha hazudnom kellene egy embernek, akkor biztosan félre néznék, mert nehéz a szemébe nézni annak, akinek hazudunk.

101

45. Felháborít, hogy a bűnözőt az ügyeskedő ügyvédnek köszönhetően szabadítják ki. 46. Nagyon ritkán lógtam el az iskolai foglalkozásokat. 47. A beszélgetés folyamán a halálról szóló viccek teljesen elfogadhatók és szalonképesek. 48. Szeretek táncolni. 49. Szívesebben nézem a vívók versenyét, mint a bokszolókét. 50. Szeretem (vagy korábban szerettem) a horgászatot. 51. Szeretnék kevésbé szégyenlős lenni. 52. Amikor társaságban vagyok, kínoz a beszélgetés témájának kiválasztása. 53. Szívesen ismerkedek új emberekkel. 54. Gyermekkoromban olyan társaságokba jártam, ahol mindenki kiállt mindenkiért. 55. Legboldogabbnak egyedül érzem magam. 56. Szerintem érdekesebb mérnöknek, mint filozófusnak lenni. 57. Úgy gondolom, hogy nagyobb a szépérzékem, az élet esztétikus oldala iránti érzékem, mint az emberek többségének. 58. Sokkal jobban érdekelt vagyok az élet anyagi és cselekedeti sikereiben, mint a szellemi és művészeti értékek feltárásában. 59. Szeretek főzni. 60. Ha festő lennék, nagyon szívesen rajzolnék virágokat. ----------------------------------------------------------------Második sor vége. -------------------------61. Lobbanékony vagyok, de gyorsan megnyugszok. 62. Néha annyira felingerlődöm, hogy nehezemre esik elaludni. 63. Úgy gondolom, hogy az idegeim rendben vannak (ugyanúgy mint a környezetemben lévők többségénél). 64. Általában nyugodt vagyok és nehéz kibillenteni a nyugalmamból. 65. Rettenetesen félek a vihartól. 66. Sok embert el lehet ítélni züllöttség miatt. 67. Sokkal nagyobb sikereket érhetnék el, ha az emberek jobban viszonyulnának hozzám. 68. Titkos és misztikus élményeim is vannak. 69. Még az emberek között is magányosnak érzem magam. 70. Életemben az álmodozások sok helyet foglalnak el, de én erről senkinek sem beszélek. 71. Szándékaim annyira nehezen kivitelezhetőnek tűnnek, hogy lemondok róluk. 72. Leggyakrabban néhány hobbim van, ritkán foglalkozok csak eggyel közülük hosszasan. 73. Mindig a kötelezettség és felelősség érzését követem. 74. Úgy gondolom, hogy egyetlen, helyes elképzelése létezik az élet értelmének. 75. A komoly témájú előadásokat szeretem. 76. Néha engem annyira elszórakoztatott a szélhámos ügyessége, hogy el kezdtem együtt érezni vele. 77. Igyekszem elkerülni a szokatlan kijelentéseket, amelyek zavarba ejtik környezetünket. 78. Tetszene nekem, ha autóversenyző lennék. 79. Néha kigúnyolom az állatokat. 80. Nekem tetszene az oroszlán, vagy tigrisvadászat. 81. Ritkán kezdeményezek elsőként beszélgetést a gyerekekkel. 82. Az iskolában nehezemre esett az egész osztály előtt beszélnem. 83. Ugyanolyan könnyen kijövök az emberekkel, mint mások. 84. Szeretnék találkozni a barátaimmal munkán kívül. 85. Nekem tetszenek a kollektív rendezvények, mert emberek között lehetek. 86. Szívesebben töltöm szabadságomat egy csendes házikóban távol az emberektől és utaktól, sem mint zajos üdülőhelyen. 87. Szívesebben elolvasok egy történelmi regényt, mint a világ tartalékainak felfedezéséről és felhasználásáról szóló tudományos értekezést.

102

88. Szeretem a költészetet. 89. Tetszene, ha virág termesztő lennék. 90. Szeretem a gyerekeket. ---------------------------------------------------------------------------Harmadik sor vége. -------------91. Olyan élénken élem meg a kellemetlenségeimet, hogy sokáig képtelen vagyok kiverni a fejemből. 92. Előfordult, hogy nyugtalanság miatt elvesztettem az álmom. 93. Nehéz engem megharagítani. 94. Bizonyos dolgok annyira nyugtalanítanak, hogy nehéz róluk beszélnem. 95. Úgy gondolom, hogy majdnem mindenki képes hazudni, hogy elkerülje a kellemetlenségeket. 96. Veszélytelenebb, ha senkiben sem bízunk. 97. Gyakran észlelem, hogy az emberek irigykedve és hitetlenséggel viszonyulnak sikeres elméleteimhez, mivel nem ők gondolták azt ki elsőnek. 98. Félek néhány tárgytól, vagy embertől, bár tudom, hogy számomra veszélytelenek. 99. Néha előfordul olyan eset, amikor könnyű elveszíteni a sikerbe vetett hitet. 100. Néha olyan embereket dicsérek, akiket csak kevéssé ismerek. 101. Könnyen zavarba jövök. 102. Elég hosszú időszakaim vannak, amikor semmit sem vagyok képes tenni, mert nehéz magamat rávenni a munkára. 103. Időnként úgy tűnik, hogy semmire sem vagyok jó. 104. Amikor valaki butaságot, vagy udvariatlanságot vét, igyekszem kijavítani őt. 105. Szeretek könyvet, cikkeket, az erkölcs és etikára vonatkozó megjegyzéseket olvasni. 106. Az iskolában gyakran előfordult rossz magaviseleti jegyem. 107. Szeretek mások rovására viccelni. 108. A sportjátékok és versenyek nagyobb megelégedettséget adnak nekem, ha fogadok rájuk (igyekszem fogadást kötni). 109. Szeretem a nagy embertömeg nyugtalanságát és feszültségét. 110. Szeretek vadászni. 111. Félelem és zavar nélkül lépek be olyan szobába, ahol már emberek gyűltek össze és beszélgetnek. 112. Néha visszafogottságom miatt nehéz kiállni jogaim mellett. 113. Ha új kollektívába kerülök, gyorsan beilleszkedek. 114. Aktívan részt veszek a társaságok, játékok és más kollektív rendezvények szervezésében. 115. Lehetőség szerint igyekszem elkerülni a nagy embertömegeket. 116. A gyártásban érdekesebb lenne számomra műszaki dolgokkal foglalkozni, sem mint emberekkel. 117. Nekem jobban tetszenek a szokatlan egzotikus összetevőkből készült ételek, mint az első fogás. 118. Ha újságíró lennék, szívesen írnék cikkeket a színházról. 119. Mindig nagyon kevéssé vonzottak a babákkal való játékok. 120. Úgy gondolom, tetszene nekem a női szabóság. --------------------------------------------------------------------------Negyedik sor vége. --------------121. Mindent a szívemhez közel veszek. 122. A várakozás az idegeimre megy. 123. Hetente egyszer, vagy gyakrabban ingerült és nyugtalan vagyok. 124. Mindent élesebben érzékelek, mint mások. 125. Úgy gondolom, hogy megfigyelnek. 126. Az idő nagyobb részében úgy érzem, hogy a fejem és orrom valamivel eltömődött.

103

127. Időnként sérüléseket akarok okozni magamnak, vagy a környezetemnek. 128. Az emberek közömbösek és egykedvűek az iránt, ami másokkal történik. 129. Rossz, néha borzalmas gondolatok jutnak eszembe és nem tudok tőlük megszabadulni. 130. Időnként szeretnék örökre elmenni otthonról. 131. Viselkedésem nagyon erős mértékben függ a környezetemben lévő emberek szokásaitól. 132. Előtérbe helyezem az impulzív reakciókat, a pillanat hatása alatt, még akkor is, ha ez további nehézségekhez vezet. 133. Hajlamos vagyok betegségre hivatkozni, hogy elkerüljek valami kellemetlenséget. 134. Úgy tartom, hogy az embereknek le kell mondaniuk minden alkohol fogyasztásáról. 135. Minden szenny megijeszt engem és undort vált ki belőlem. 136. Szeretek szexuális témákról beszélgetni (szerelmi témákról). 137. Engem megelégedettséggel töltenek el az ártatlan viccek 138. Zavarba hoznak a nem szalonképes viccek. 139. Ha szükség van rá, képes vagyok szervezni és az embereket magam mögé állítani. 140. Pihenésként előtérbe helyezem az olvasást és más intellektuális foglakozásokat az aktív mozgási játékok és szórakozásokkal szemben. 141. A társaságban kissé esetlennek érzem magam és ezért rosszabb benyomást keltek, mint amilyet tudtam volna. 142. Ha az emberek gépkocsikból, vagy az utcán megfigyelnek engem, számomra ez kellemetlen. 143. Nehéz kifejezni véleményem szavakban, ezért nem kapcsolódok be a beszélgetésbe úgy, ahogy mások. 144. Elment a kedvem emberek közt lenni. 145. Amennyiben kollektív rendezvényt, vagy utazást szerveznek, mindig örömmel csatlakozom hozzá. 146. Boldog lehetnék, ha az erdők és hegyek mélyén egy házikóban lakhatnék 147. A TV-ben szívesebben nézek meg egy új felfedezésekről szóló adást, mint egy koncertet. 148. Néha nem vagyok képes visszalépni és konok vagyok egyszerűen az elvek miatt és nem azért, mert számomra ez fontos. 149. Énekes szeretnék lenni. 150. Szeretek virágokat gyűjteni és szobanövényeket termeszteni. -----------------------------------------------------------------Az ötödik sor vége. -----------------------151. Mélyebb benyomásokra vagyok képes más embereknél. 152. Könnyen elvesztem türelmemet más emberekkel való társalgás során. 153. Néha valamilyen apróság is leköti figyelmem és nyugtalanít néhány napig. 154. A nekem címzett kritika és megjegyzés kevéssé érint engem. 155. Néha úgy tűnik, hogy az idegösszeomlás szélén állok. 156. Tetteimet környezetem nem mindig helyesen értékeli. 157. Úgy vélem, hogy sokak képesek becstelen útra lépni, hogy nyereségre tegyenek szert. 158. Nagyon ritkán büntettek meg ok nélkül. 159. Valamire szövetkeznek ellenem. 160. A családom néhány tagjának a szokásai igazán nagyon ingerelnek engem. 161. Nálam ritkán fordulnak elő rossz hangulat tünetei. 162. Előfordul, hogy lemondok az elkezdett dologról, mert nem hiszek saját erőmben. 163. A családomban vannak ideges emberek. 164. Idegesít, ha egy nő dohányzik. 165. Úgy tartom, hogy a törvények betartása kötelező. 166. Majdnem mindig a nagyon erős érzékeléseket igénylem.

104

167. Az ellenkező nemmel folyatott beszélgetéseim során mindig kerülöm a sikamlós témákat, amelyek zavarodottságot válthatnak ki. 168. Szeretek kártyázni, dominózni és más pénzbeli játékokat játszani. 169. Ha újságíró lennék, szívesen írnék a sportról. 170. Néha rá veszem barátaimat, hogy elmenjenek valahová, holott szívesebben maradnának otthon. 171. Hiszek a csodákban. 172. Amennyiben szükséges, hogy felszólaljak, vagy elmondjam saját véleményemet, akkor a jelenlévő emberek sokasága kevéssé zavar engem. 173. Gyakran zavarba jövök. 174. Számomra könnyű és érdekes volt megválaszolni a kérdéseket. 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14. 15. 16. 17. 18. 19. 20. 21. 22. 23. 24. 25. 26. 27. 28. 29. 30.

31. 32. 33. 34. 35. 36. 37. 38. 39. 40. 41. 42. 43. 44. 45. 46. 47. 48. 49. 50. 51. 52. 53. 54. 55. 56. 57. 58. 59. 60.

61. 62. 63. 64. 65. 66. 67. 68. 69. 70. 71. 72. 73. 74. 75. 76. 77. 78. 79. 80. 81. 82. 83. 84. 85. 86. 87. 88. 89. 90.

91. 92. 93. 94. 95. 96. 97. 98. 99. 100. 101. 102. 103. 104. 105. 106. 107. 108. 109. 110. 111. 112. 113. 114. 115. 116. 117. 118. 119. 120.

121. 122. 123. 124. 125. 126. 127. 128. 129. 130. 131. 132. 133. 134. 135. 136. 137. 138. 139. 140. 141. 142. 143. 144. 145. 146. 147. 148. 149. 150.

151. 152. 153. 154. 155. 156. 157. 158. 159. 160. 161. 162. 163. 164. 165. 166. 167. 168. 169. 170. 171. 172. 173. 174.

A PSZICHODIAGNOSZTIKAI TESZT LEÍRÁSA. A pszichodiagnosztikai tesztelés kísérlete a következő sémát adja:

105

11 12 13 14 IV -------------------------------------------------------------------------------------------

III

II.

-------------------------------------------------------------------------------------------1 2 3 4 5 6 7 8 9 10

Válasz a pszichodiagnosztikai teszt (PDT) 174 kérdésére. -----------------------------------------------------------------------------------------

I.

AZ ALSÓ SZINT SKÁLÁJA: Az alsó szint skálája a következő tíz tényezőnek felel meg: neurotizmus, pszichotizmus, depresszió, lelkiismeretesség, fékezettség, általános aktivitás, félénkség-szégyenlősség, közlékenység, esztétikai benyomás, nőiesség. 1. Neurotizmus. A skála a neurotizmus szintjének mérésére szolgál. A tényezők tartalma szerint a neurotizmus közel áll a határszéli pszichiátria asztenikus személyiségéhez és G. Isenco és R.B. Kettel személyiség modelljeinek neurotizmus tényezőihez. A „neurotizmus” skálája 25 kérdésből tevődik össze: 1, 2, 3, 4, 31, 32, 33, 34, 61, 62, 63, 64, 91, 92, 93, 94, 121, 122, 123, 124, 151, 152, 153, 154, 155. A „neurotizmus” skálájának magas mutatóival rendelkező személyek legáltalánosabb jellemzői a magas bizonytalanság, ingerlékenység együtt a gyors kimerüléssel. Ezek a tulajdonságok hasonlóvá teszik őket a gyenge típusú idegrendszerű személyekkel. Itt vezető sajátosság az ingerküszöb csökkenése, emelt érzékenység. Ezért a kis jelentőségű és indifferens ingerek könnyen válthatnak ki nem adekvát viharos lobbanékonyságot és ingerültséget. A magasabb kimerültség az ingerült lobbanékonyság gyors kialvásához vezet, könnyes haragban és a kishitűséghez való átmenetben nyilvánul meg. A jelen tényezők megerősítettek 3 szférát érintő dolgot: személyiségek közötti viszonyt, öntudatot és a fizikai érzetet. Az ingerültségi fellobbanások hirtelen alakulnak ki és elég gyorsan el is múlnak, megbánásba, önmarcangolásba és sőt még könnyekbe is átcsaphatnak. Ezek a személyek rendkívül fogékonyak és sérthetők, és nem csak azzal, ami most történik, hanem amelyek még csak a jövőben történhetnek meg. A magas bizonytalanság az ilyen embereknél az önmagukban való teljes hitetlenséggel társul, azzal a félelemmel, hogy szükség esetén nem lesz elég erejük, vagy nem lesz elegendő képességük a döntő cselekvéshez. Az előttük álló fellépés, vizsga és ellenőrzés különösen megijeszti és nyugtalanítja őket. A jövőre vonatkozó félelmek és aggályok állandóan vissza-visszavezetik őket saját és mások tetteinek elemzéséhez, állandóan értékelni saját cselekvéseiket, keserves állandóan a legjobb megoldásokat, az elfogadott viselkedést keresni. Ez az állandó keresés ahhoz vezet, hogy nem tudnak megállapodni egyetlen döntés változatnál, nem tudnak végleges választást tenni. Egyébként, amikor a körülmények rákényszerítik őket a választásra, akkor újabb

106

nyugtalanság alakul ki, mivel az elfogadott döntést azonnal, halasztás nélkül meg kell valósítani. Minden halasztás és elnapolás elviselhetetlen és nehezen bírható ki, újabb nyugtalanság és idegesség okait adják. A krónikus nyugtalanság elleni védelem pedánssá teszi őket. A korábban kidolgozott terv szigorú betartása megvéd a váratlan dolgoktól, a dolgok menetét jobban megjósolhatóvá teszi, ami eltünteti a nyugtalanság érzését és spórol az erővel. Az élet sztereotípikus módja a kompenzáció legtipikusabb módszere. Ezért ők a viselkedés és az élet szabályozása normatív normáinak követői. Korán kialakul náluk a pontosság, a kötelességtudat, kötelességérzet, a felelősség. Magas erkölcsi-etikai követelményeket állítanak fel önmagukkal és a velük együttműködő személyekkel szemben. Félénkek, taktikusak és tapintatosak, ők válnak a leggonoszabbakká, legmakacsabbakká, a legkövetelőzőbbekké minden formalitás pontos betartására vonatkozóan. Különösen akkor, ha a sérelmet beosztott, tőlük függő személy követi el. Otthoni körülmények között a szokások legkisebb megsértése is kiborítja az egyensúlyából, a gyűlölet és ingerültség fellobbanásához vezet. A megnövekedett érzékenység kellemetlen és gyötrő érzetek okaivá válhat a test legkülönbözőbb részeiben: a fejben, belső szervekben, végtagokban. Klinikai elemzéseknél ezeknél a személyeknél nem sikerül kideríteni a megbetegedést, amely megmagyarázhatná a szomatikus panaszok meglétét és intenzitását. A magas szintű neurotizmusú személy túlságosan is nyugtalankodik saját egészsége miatt, ismételt kivizsgálásokat követel, új gyógyítási módszereket. A megfigyelések azt mutatják, hogy a megélt betegségek, sérülések, intenzív terhelések, hosszantartó komplikált életkörülmények a neurotizmus valamennyi felsorolt összetevőjének a fejlődéséhez és megerősödéséhez vezethetnek. A higiéniai és az általánosan erősítő intézkedések a neurotizmus szintjének csökkentéséhez vezethetnek. A „neurotizmus” skáláján alacsony mutatók az inger tényezőkre való adekvát pszichikai reakciókról tanúskodnak, jellemző rájuk a nyugalom, fesztelenség, nagy teherbíró és munkaképesség, érzelmi érettség, önmaga és más emberek értékelésének objektivitása, állandóság a tervekben és kötődöttségekben, aktivitás, tevékenység, kezdeményezőkészség, becsületesség, hajlam a vetélkedésre és versenyzésre. Őket megkülönbözteti a komolyság, irrealitás, a valóság jó megértése, önmagukkal szembeni magas követelmény. Nem titkolják önmaguk előtt hiányosságaikat és sikertelenségeiket, nem keserednek el semmiségek miatt, jó alkalmazkodó képesnek tartják magukat, szívesen alávetik magukat a csoportnormáknak. Láthatóan, az általános képet az erő érzékelése, az élénkség, az egészség, a nyugtalanságtól és neurotikus kötöttségektől való mentesség, önmaguk és saját problémáik és más emberek lehetséges ellenségeskedéseire vonatkozó mérhetetlen nyugtalanság nem túlértékelése. A „neurotizmus” tényezői 10 osztályára vonatkozó vizsgáltak természetes osztályozása egyenetlen a különböző osztályok számára. A gyengén betöltött osztályok a magas és alacsony értékekei szerint (1,2 és 10) a többi osztály közel van számérték szerint a vizsgáltakhoz. A megvizsgáltak legnagyobb száma az 5-8 osztályokban van. 2. A pszichotizmus. Ez a skála a személyiség pszichikai adekvátsága fokának mérésére szolgál. A „pszichotizmus – normalitás” tényező G. Isenco személyiség modelljében és R.B. Kettel modelljében a „realizmus-pszichotonikus tendenció” tartalmilag közel áll az ezen skála alapjaként kezelt fogalomhoz.

107

A „pszichotizmus” skálája 25 kérdésre vonatkozik: 5, 6, 7, 8, 35, 36, 37, 38, 65, 66, 67, 68, 95, 96, 97, 98, 125, 126, 127, 128, 129, 151, 156, 157, 158. A vizsgáltak osztályozásának eredménye a 10 osztályra vonatkozóan nem egyenletesen oszlik meg a „pszichotizmus” tényezőjének tengelye mentén, ezen tényezők alacsony és közepes szintű vizsgáltjai vannak túlsúlyban; a magasabb értékű területen lévők jelentősen erősebben húzódnak szét az alacsony értékűekkel szemben. A „pszichotizmus” skála magas értékeivel rendelkező személyekre jellemző az autizmus, a környező világtól való elszigeteltség, elhatároltság. Ezek az emberek, mintha nem is időben és térben élnének minden tettük, érzésük, átélésük jelentősen nagyobb mértékben a belső, endogén zónák hatása alatt állnak, sem mint a környezetük exogén hatása alatt. Ennek következményeként ezen emberek tettei, gondolatai nem motiváltaknak, furcsáknak és paradoxiálisnak tűnnek. Az életben őket általában csodabogaraknak, fantáziálóknak, furcsáknak, excentrikus embereknek tartják. Már önmaguk viselkedési modora és stílusa is figyelem felkeltő, a gesztusok, a mimika kiemeli őket, magukra vonja a figyelmet. Ezen emberek motorikájára általában a természetesség, a harmonikusság, folyamatosság hiánya jellemző, különösen sok az egyéni sajátosság a beszédükben. A külső megjelenés paradoxialitása, paradoxiális gondolkodással és viselkedéssel társul. Az életet formális szemüvegeken keresztül érzékelik és az csak illusztrációként szolgál a már kész következtetés és helyzetre vonatkozóan. Amennyiben rámutatnak a valóság elméleti helyzetével való nem egyezőségükre, akkor úgy válaszolnak, mint Hegel: „annál rosszabb a valóság számára.” Minden rész érzelmi reakció, minden esemény egyidejüleg az érzések és érzelmek néhány ellent mondását szüli. A pszichotikus személyiség állandó belső konfliktusban van önmagával, állandóan feszült és ingerült, a reális helyzet feszültségétől függetlenül. Ez a krónikus feszültség képes külső ok nélkül feltörni az elkeseredettség, tombolás, félelem váratlan affekt reakciójában. A pszichotizmus külső megjelenései erősen függnek a neurotizmussal való összefüggéseiktől: Magas neurotizmus és pszichotizmus esetén a személyiség „mimózához hasonlóvá” válik, nagyon sérülékeny, beteges, érzékeny, félénk, szényenlős, állandóan retteg és nyugtalan, nem bízik saját erejében, nem tudnak kapcsolatot kiépíteni, elérni a kitűzött célokat, kitérnek a sértő valóság elől a fantázia és kigondolt dolgok világába, ezzel kompenzálva a reális élet sikertelenségeit. A pszichotizmusnak a neurotizmus alacsony szintjével való egyesítésére jellemző a leleményesség, energikusság, regid célratörés. Ezek az emberek nemcsak sajátos világnézet hordozói, hanem propagálják és elültetik azt. Az embereket aszerint értékelik, hogy azok miként viszonyulnak az ő ötleteikhez, terveikhez. A szélsőséges szubjektivitás és egoizmus elérhetetlenekké teszik őket a szimpátia érzésével és az együttérzéssel szemben, az ellenfeleikkel szemben könyörtelenek, gyakran konfliktusaik vannak az emberekkel, aggresszívek, bosszúállók, ceremóniamentesek, sikertelenségük okát meghatározott emberekben látják, kötelességüknek tartják bosszút állni rajtuk, nem bocsátják meg a sértést, és harcot folytatnak az erősebb és híres ellenfelekkel, s ha vereséget szenvednek, nem keserednek el, hanem erőt merítenek sikertelenségükből. Amennyiben ezen emberek tervei egybe esnek a közösség érdekeivel, nagyon értékessé, kezdeményezővé, vállalkozókká, kitartóakká, energikus munkásokká válhatnak.

108

A „pszichotizmus” skála alacsony értékeivel rendelkező embereket a szabványosság, sztereotipikusság jellemzi, a gondolkodás és viselkedés eredetisége hiányzik belőlük. Minden eseményt, a környező világot tükörképként fogják fel, minimális szubjektív torzítással, abban csak az van, ami a környezetében van, a környezettel való teljes azonosulás, az egyéniség mindenféle hiánya. Gondolataik, öltözékük, mozdulataik teljes egészében megfelel annak, amit ma a közeg jó ízlésnek tart. Holnapra a csoportértékelések változhatnak és ezek az emberek könnyen, belső ingadozás és kétkedés nélkül arra fognak törekedni, ami még tegnap szégyenletes és elítélendő volt. Ők azok, amik a környezetük, nem akarnak nem kitűnni, nem akarnak elmaradni környezetüktől. Szocializálásuk foka annak a csoportnak a szocializálásától függ, amelyikhez tartoznak. Nem önállóak és akaratlanok, ha aszociális társaságba kerülnek, könnyen elsajátítják a viselkedés pszichopatalogikus normáit, féktelenekké válnak és elhanyagolttá. A kedvező szociális feltételek között viselkedésük nem tér el a környezetükben lévő emberek többségétől. Akkurátusaknak, kötelességtudóknak, jólelkűeknek, békeszeretőknek, irígységre nem hajlamosaknak tűnnek és a versengésnél szívesen alávetik magukat a példaképeknek, nem önfejűsködnek és nem önimádók. Sőt kedvező körülmények között viselkedésüket kis kezdeményezőképesség és nem elegendő önállóság jellemzi. Miután ezen személyek szocializációja tükör jelleggel bír, állandó figyelmet, ellenőrzést, támogatást és példákat igényelnek. 3. Depresszió. Ez a skála a szubjektív átélések mélységének mérésére szolgál, amelyek a hangulat domináló hátterének csökkenésekor alakulnak ki. A „depresszió” skálája 25 kérdésből tevődik össze: 9, 10, 11, 12, 39, 40, 41, 42, 69, 70, 71, 72, 99, 100, 101, 102, 103, 130, 131, 132, 133, 160, 162, 163. Az automatikus osztályozás eredményei azt mutatják, hogy a vizsgált választásokban a magas és közepes értékű vizsgáltak vannak túlsúlyban, és kevéssé a vizsgált nagyon alacsony tényezői értékkel. A „depresszió” skála magas értékei jellemzőek a csökkent hangulatú emberekre. Állandóan szomorúak, komorak, a saját átélésükbe süppedtek, akik ellenséges érzelmeket és idegességet váltanak ki környezetükben. Őket elbizakodottaknak, elérhetetleneknek, a nagyon magas önértékelés miatt a társalgást kerülőknek tartják, de az elzárkózottság és komorság külső álarca mögött érzékenység, szívélyesség, állandó készenlét az önfeláldozásra, rejtőzik. Saját közeli barátaik körében elvesztik félszegségüket és elkülönültségüket, felélednek, vidámakká, beszédesekké, sőt humorosakká és viccelődökké válnak. Munkájukban a stabilitás, lelkiismeretesség, kötelezettség érzése a konformizmussal, határozatlansággal, ingadozás nélküli döntés képtelenséggel és bizonytalansággal jellemezhetők, bármilyen tevékenység nehéz számukra, amely állandó pszichikai feszültség érzése közepette folyik le, gyorsan elfárad, amely a teljes kimerülés és erőtlenség érzését váltja ki. Tőlük nehéz elvárni tartós intellektuális feszültséget. Gyorsan elfáradva elvesztik a pszichikai irányítás termelékenységét, általános nehézség, lustaság, a fejben üresség érzésre panaszkodnak, amely fékezettségbe megy át. Ez észrevehető a beszéd és gondolkodás lassulásában. Leggyakrabban képtelenek tartós akarati erőfeszítésre, könnyen megzavarodnak és kétségbe esnek. Különösen fájdalmasan élik meg a reális kellemetlenségeket, nem tudják azokat kiverni a fejükből, újra és újra hibáztatják magukat „minden halálos bűnben”. A múlt és a jelen

109

eseményei lelkiismeret furdalást váltanak ki, amelyek a rossz és boldogtalanság előérzetét váltják ki, függetlenül a valós tartalomtól. Miután a rossz okát önmagukban látják, meghajolnak a sors csapásai alatt és értelmetlennek tartják a harcot, az ellenállást, kezdeményező képesség felmutatását. Nagyon hosszantartó türelmükkel különböznek, s a szubjektív elviselhetetlen helyzetekben előtérbe helyezik az életből való elmenést. Az öngyilkosság a tiltakozás maximális formájának kifejezését jelenti számukra. A „depresszió” skáláján alacsony mutatók a természetes életörömet, energikusságot és leleményességet tükrözik. Az ebbe a csoportba tartozó emberek a pszichika gazdagságságával, rugalmasságával és sokoldalúságával különböznek, és a személyiségek közötti közvetlenséggel, a saját erejükben való bízással, a tevékenységek legkülönbözőbb fajtáiban sikerességgel, amelyek aktivitást, lelkesedést és határozottságot követelnek. Egyébként a kötöttség és a saját impulzítása feletti ellenőrzés hiánya felületességhez, az ígéretek be nem váltásához, következetlenséghez, nemtörődömséghez vezethet, ami a bizalom elvesztését és a barátok részéről való sértegetést vonja maga után. 4. Lelkiismeretesség. A szociális normák és az etikai követelmények tisztelete iránti fokot mutatja. A skála szilárd és homogén. A kérdések tartalma közel van R.B. Kletter munkáiban lévő „a felső erő – én vagyok”-hoz. Az automatikus osztályozás eredményei azt mutatták, hogy a legjobban kitöltött az 5. és 6. osztály, s legkevésbé az 1, 8, 9 és 10 osztály. A vizsgáltak nagyobb része a lelkiismeretességi skála középső osztályaihoz tartozik. A „lekiismeretesség” skáláját 15 kérdés alkotja: 13, 14, 15, 43, 44, 45, 73, 74, 75, 104, 105, 134, 135, 164, 165. A „lelkiismeretesség” magas értékeinek személyeire jellemző, a felelősség érzet, jólelkűség, erkölcsi elvek szilárdsága. Viselkedésükben a kötelességérzet vezeti őket, szigorúan betartják az etikai szabványokat, mindig törekszenek a szociális követelmények teljesítésére. Ezek az emberek mélyen rendesek, s nem azért, mert figyelemmel követik saját viselkedésüket, hanem belső szabványaik és az önmagukkal szembeni követelmények támasztása miatt. Tisztelettel viseltetnek az erkölcsi normákhoz, pontosak és alaposak dolgaikban, mindenben szeretik a rendet, tisztelik a törvényeket, becstelen cselekedetekre nem kaphatók még akkor sem, ha ez semmilyen következménnyel sem jár. A magas szintű lelkiismeretesség kapcsolódik náluk a jó önkontrollal és az általános emberi értékek területén való jóváhagyásukhoz. Ez a tényező pozitívan korrelál az oktatás sikerességével és a szociális szférában való elérési szinttel (adminisztrátorok, jogászok, korrektorok, közjegyzők). A „lelkiismeretesség” alacsony tényezőivel rendelkező emberek hajlamosak az álhatatlanságra, kitérnek kötelezettségeik teljesítése elől, figyelmen kívül hagyják az általánosan elfogadott szabályokat, nem tesznek erőfeszítéseket a társadalmi követelmények és kulturális normák betartására, lenézően viszonyulnak az erkölcsi értékekhez, saját hasznuk miatt képesek becstelenségre és hazugságra. A „lelkiismeretesség” alacsony skálájának értékei a szociális pszichopatákra és jogsértőkre jellemzők. 5. Fékezettség. Ez a skála a visszafogottság és a viselkedés szocializálódottsága fokának mérésére szolgál.

110

A vizsgáltak eloszlása erre a tényezőre vonatkozóan két maximumot ad az alacsony értékek területén (2. és 3. osztály) és kisebbeket a közepes értékek osztályában (5. osztály) , magas tényező értéket kevés vizsgált mutatott fel. A fékezettség skálája 15 kérdésből áll össze: 16, 17, 46, 47, 76, 77, 106, 107, 108, 136, 137, 138, 166, 167, 168. Magas értékek a „fékezettség” skáláján a szociális komfortság hiányának, a rossz önkontrollnak és impulzivításnak felelnek meg. Láthatólag ez kapcsolatban van a nem elegendő szociális vonzalommal, nem tudják és nem kívánják betartani azokat és saját megelégedésük elnapolását, vonzódnak az élénk affektív átélésekhez, amelyek hiányában az unalom érzése uralkodik el. Ezek az emberek igyekeznek saját kívánságaikat azonnal közvetlen viselkedésükkel teljesíteni, komolyan nem gondolkodnak el saját tetteik következményeiről, impulzív és meggondolatlan módon cselekszenek. Ezért nem vonnak le hasznos következtetést tetteikből és gyakran merül fel náluk egy és ugyanazon jellegű nehézség. A felületes kontaktusoknál kellemes benyomást keltenek, hála a korlátoltság, kötöttség és önmagukban vetett bizalomtól való szabadságuk miatt. Beszédesek, szívesen vesznek részt kollektív megmozdulásokban, élénken reagálnak minden végbemenő eseményre, új dolgokat fedeznek fel, sőt érdekességet a mindennapos élet apróságai iránt, de a visszafogottság és előítéletek hiánya különféle túlkapásokhoz vezethet, ami nem képes nem eltávolítani a környezetüket. Alacsony értékek a „fékezettség” skáláján a szociális körülményekkel, a komformitással, engedékenységgel, visszafogottsággal, óvatossággal a viselkedésben, az érdeklődési kör szűkítésével és a vonzalmak gyöngítésével való emelt szintű azonosulásról tanúskodik. Az ilyen személyeknek minden unalmasnak, érdektelennek tűnik, nekik minden közömbös és mindenre ráuntak. Semmi vonzót nem látnak az eseményekben, amelyek szórakoztatják a környezetüket, de saját vonzalmuk, szórakozásuk sincsen. Nem szeretik a változásokat, az új dolgokkal szemben óvatosak, előítélettel jobban értékelik a kötelezettséget, mint a tehetséget. 6. Általános aktivitás. A skála az aktivitás, energikusság és a személyiség korlátozása általános szintjének a meghatározására szolgál. Az analóg tartalmú skála a tesztek többségében a temperamentum vizsgálatát képezi. A skála 15 kérdésből tevődik össze: 19, 28, 48, 49, 50, 78, 79, 80, 108, 109, 110, 139, 140, 169, 170. Az automatikus osztályozás eredményei azt mutatták, hogy a legjobban feltöltött 3. és 4. osztály (a tényezők alacsony és közepes értéke), a legkevésbé feltöltött osztályok a 9. és 10. osztály (a tényezők magas értékei). Az „általános aktivitás” skálájának magas értékeivel rendelkező személyeket a kimeríthetetlen energia, szilárdság, kezdeményezőkészség, a cél aktív elérése jellemzi. Sokáig nem tudnak tevékenység nélkül maradni, sőt még szabadságuk alatt is találnak maguknak elfoglaltságot, szabadságukat túrákkal, vadászattal és expedíciókban töltik el. Őket az aktív , elsősorban fizikai tevékenység, aprólékos gondos munka vonzza, elkerülik és nem szeretnek irodákban, laboratóriumokban ülni, mindenbe beavatkoznak, igyekeznek közvetlennek tűnni és minden végbemenő esemény részeseivé válni. Ennek érdekében készek a világ végére menni, kényelmetlenséget elviselni, átélni szerencsétlenségeket és veszélyeket. A kollektívákban véletlenül, vagy ideiglenesen magukra vállalják a vezető szerepet. Össze tudják kovácsolni az embereket, helyesen megosztani a kötelezettségeket, maguk után

111

vonzani őket. Az ilyen embereket könnyen meghallgatják, alárendelik nekik magukat és követelményeiket figyelembe veszik. Az „általános aktivitás” skálájának alacsony értékei veszélyről, kezdeményező képesség hiányáról, növelt fáradékonyságról tanúskodnak. Az ilyen emberek lassúak, kissé munkaképesek, keveset mozognak, nem eléggé energikusak, leggyakrabban otthonülők, a nyugalmat, kényelmet értékelik, előtérbe helyezik az űlő, irodai munkafajtát. Náluk gyengén kifejezett a sikerre, eredményekre való törekvés, igyekeznek nem magukra vállalni felesleges felelősséget, kitérnek kiegészítő kötelezettségek teljesítése elől, szívesen megengedik, hogy munkájukat más végezze el. 7. Félénkség, szégyenlősség. Ez a skála a félénkség , szégyenlősség mérésére szolgál a személyiségek közötti viszonyokban. Az osztályozás eredményei azt mutatják, hogy a vizsgált munkákban a tényezők átlagos értéke van túlsúlyban és legkevésbé a vizsgáltak többsége alacsony mutatókkal „szégyenlős”. A „félénkség” skálája 15 kérdésből tevődik össze: 20, 21, 22, 51, 52, 53, 81, 82, 83, 111, 112, 113, 141, 142, 143. Magas értékek a „félénkség” skáláján a félénkségről, határozatlanságról, önmagunkban való nem hívésről tanúskodik. Az ilyen személyek félnek, kerülik a kockázatos helyzeteket, a váratlan eseményeket nyugtalansággal fogadják, bármilyen változástól csak kellemetlenséget várnak. A döntéshozatal kényszere esetén rendkívül ingadoznak, vagy pedig sokáig elhúzzák és nem kezdenek hozzá az elvégzéséhez. A motívumok és az ingadozás fázisaival való küzdelem addig húzódik el, amikor már lehetetlen a döntés. Általában félénkek, kötődöttek, szégyenlősek, igyekeznek nem kitűnni, árnyékban vannak, semmibe sem avatkoznak bele, elkerülik a nagy társaságot, előtérbe helyezik a régi barátok szűk körét. A tényezőnek pozitív kollerációja van a munkák elvégzésének sikerességével, amely alaposságot, pontosságot végrehajtási készséget (nyomtatás, korrektúra, statisztikai kidolgozás) igényel. Vezetői tevékenységre vonatkozóan a kolleráció negatív. Az alacsony értékekkel rendelkezők a „félénkség” skáláján elhelyezkedő személyek bátrak, határozottak, hajlamosak kockáztatni, nem jönnek zavarba ismeretlen dolgokkal, vagy körülményekkel való találkozáskor. Döntéseiket gyorsan hozzák meg és haladéktalanul hozzálátnak a végrehajtásához, nem képesek türelmesen várni, nem viselik el a halasztgatást és ingadozást, kettőséget és ambivalentséget. A kollektívákban szabadon, függetlenül, sőt kissé szemtelenül mozognak, szabadosságot engednek meg maguknak, szeretnek mindenbe beavatkozni, mindig szem előtt lenni. Az alacsony mutatók olyan embereknél vannak jelen, akik olyan foglalkozással rendelkeznek, amely kockázatigényes (akrobaták, repülők, autóversenyzők, tűzoltók, kaszkadőrök). 8. Közlékenység. Ez a skála a társalgás szélességére és érdekeltségére vonatkozik. 15 kérdést tartalmaz: 23, 24, 25, 53, 54, 55, 84, 85, 86, 114, 115, 116, 144, 145, 146. A legjobban a középső osztályok (4-7) a kitöltöttek, legkevésbé a széleken lévők (1-3, 8-10) osztályok vannak kitöltve.

112

A „közlékenység” magas értékű tényezőjére jellemző az érzelmi megnyilvánulások gazdagsága és élessége, a viselkedés természetessége és közvetlensége, az együttműködésre való készség, érzékeny és figyelmes viszonyulás az emberekhez, a jóság és a lágy szívűség. Az ilyen emberek közlékenyek és sok közeli baráttal rendelkeznek, barátságukban gondoskodóak és szívélyesek, kapcsolataikban melegszívűek, mindig élénken vesznek részt barátaik sorsában, ismerik átéléseiket, örömeiket és gondjaikat. Önmaguk is átélik és együtt örülnek velük, aktívan segítenek környezetüknek, széles baráti, ismerős körrel rendelkeznek, könnyen kijönnek az emberekkel. Hozzájuk vonzódnak, társaságukban kényelmesen, nyugodtan érzik magukat. Sokkal jobban érzik magukat emberek közt, egyedül unatkoznak, keresik a társaságot, aktívan részt vesznek valamennyi csoportos megmozdulásban, szeretnek kollektívában dolgozni és pihenni. A „közlékenység” alacsony értékű tényezőjére tipikusak az olyan jellemvonások, mint a tömörültség, petyhüdt affekt, élénk, remegtető érzelmek hiánya, hidegség, a személyek közötti formális kapcsolatok. Kerülik a közelséget, nem érdekli őket barátaik élete, csak külsőség tartják fent a baráti kapcsolatot, ismeretségeik felületesek és formálisak. Az emberek társasága nem vonzza őket, szeretik a magányt. 9. Esztétikai benyomás. Ez a skála az esztétikai és művészi értékekhez való érzékenységet méri. 15 kérdésből áll össze: 26, 27, 28, 56, 57, 58, 87, 88, 89, 117, 118, 119, 147, 148, 149. A kiválasztott vizsgáltakban a közepes és mérsékelten alacsony tényezők vannak túlsúlyban. Az „esztétikai benyomás” skáláján magas értékekkel rendelkező személyek az életről alkotott véleményüket intuitív módon hozzák meg, közvetlen érzékeny jellemek. Gazdag képzelettel és fantáziával vannak megáldva, érzésekre és benyomásokra építenek, nem hisznek a logikában és számításokban, nem figyelnek oda a folyó, mindennapi dolgokra és kötelességekre. Viselkedésükben hiányzik a felelősség és realitás érzése, a kitalációk megkülönböztetése a realitástól. Gondolkodásukból hiányzik a tervszerűség, a rend, az összefüggés, az érettség és egészséges gondolat értékelő képessége, de az élet, a józanság és a mélység érzékelése is. A foglakozás fajtája szerint a benyomás az alkotó emberekre jellemző: a festőkre, színészekre, tudományos munkatársakra. Az éberséget, hosszantartó összpontosítást, figyelmet igénylő munkák rosszul fekszenek ezeknek az embereknek. R.B. Kettel adatai szerint a gépkocsi balesetek sokkal nagyobb mértékben fordulnak elő a nagy álmodozóknál és a fantáziálásra hajlamosoknál. Az „esztétikai benyomás” skáláján alacsony értékek az érett, kiegyensúlyozott, egészségesen gondolkozó, az élet dolgaiban jól tájékozódó, a körülményeket és embereket józanul megítélő személyekre jellemzőek. Rájuk jellemző a memória és az érzékelés gondolkodásának absztrakt módja. Minden életbeli eseményhez logikai mértékkel közelítenek, racionális magyarázatot, gyakorlati hasznot keresnek Ítélkezéseikben a lelkiismereti-gondolkodási értékelés van túlsúlyban, ismeretlen körülményekkel való szembesülésnél az absztrakt ítéletekre, ok-okozati kapcsolatra hagyatkoznak. A közvetlen értékelés gyengén kifejezett, ezért váratlan eseményeknél lehet, hogy nem elég találékonyak és nincs elég elképzelésük. Ezek az emberek elméleti tevékenységre hajlamosak: filozófusok, matematikusok, irodalmi kritikusok.

113

Valószínű ez a tényező összevethető I.P. Pavlov az emberi tevékenység művészi és gondolkodó típusairól való elképzeléseivel. A magas értékek területe megfelel a művészi, érzékeny, konkrét-képi gondolkodású típusnak, amely az első jelzőrendszer dominálásával kapcsolatos, a valóság közvetlen érzékelésével. Az alacsony értékek területe – a gondolkodó típusnak felel meg, a második jelzőrendszer relatív túlsúlyával, ami a túlságosan nagy absztrakt gondolkodás túltengésével jellemzhető. A középértékek a gondolkodás mindkét fajtáját magukba foglalják és az átlagos embertípusnak felelnek meg az első és második jelzőrendszer relatív egyforma fejlődési típusával. 10. Nőiesség. Ez a skála a vizsgáltnak a női szereppel, melyet a kultúra és társadalom ír elő, való identifikáltságát méri. A válogatásban maximálisan a 4. osztály van kitöltve, gyengén kitöltött a 9-10. osztály, ezek azok az osztályok, amelyek a legnagyobb távolsággal rendelkeznek az osztályok határai között. A maradék osztályok: 1-3 és 5-8. közel állnak számbeliségükben. A nőiesség skálája 10 kérdésből áll: 29, 30, 59, 60, 89, 90, 119, 120, 149, 150. A „nőiesség skálán” magas értékkel rendelkező személyek érzékenyek, nyugtalanságra hajlamosak, lágyak, engedékenyek, viselkedésükben szerények, de nem az önértékelésben, széles, különféle, gyengén differenciált érdekeik vannak, fejlett a képzeletük, vonzódnak a fantáziáláshoz és esztétikai foglakozásokhoz, érdeklődést mutatnak az erkölcsi-etikai, filozófiai, világnézeti problémák iránt, időnként rendkívüli aggódást mutatnak a személyi problémák iránt, hajlamosak az önelemzésre és önkritikára. A személyi problémákba és átélésekbe való elmerülés nem neurotikus és nem infantilis. Magas az emberek iránti, a személyek közötti kapcsolatok árnyalatai iránti érdeklődésük, számukra elérhető az emberi viselkedést mozgató erők megértése. Képesek finoman érezni más embereket, képesek érzelmileg kifejezni gondolataikat, érdeklődést kelteni más emberekben problémáik iránt és kényszer nélkül a maguk oldalára állítani őket. Viselkedésükben nem elegendő a bátorság, kezdeményezőkészség, az önigazolásra való törekvés, passzívak, függőek, kerülik a versengést, könnyen meghátrálnak, alá rendelik magukat, szívesen veszik a segítséget és támogatást. A „nőiesség skálán” alacsony érték a bátorságról, kezdeményezőkészségről, az önmegerősítésre való törekvésről, a kockázatra való hajlamról, kellő átgondolás és megalapozottság nélküli gyors, határozott cselekvésről árulkodik. Az ilyen emberek érdeklődése szűk körű és gyakorlatias, ítélkezésük józan és reális, viselkedésükből hiányzik az eredetiség és különbözőség, igyekeznek elkerülni a komplikált és összekuszált helyzeteket, figyelmen kívül hagyják az árnyalatokat és féltónusokat, nehezen igazodnak el saját és más emberek viselkedésének igazi motivációiban, leereszkedően viszonyulnak saját gyengeségeikhez, nem hajlamosak a reflexióra és önelemzésre, szeretik az érzéki élményeket, az erőben és nem a művészetben hisznek. A FELSŐ SZÍNT SKÁLÁI Jelen tesztben a felső szint 4 skálája kerül alkalmazásra:

114

1. 2. 3. 4.

Pszichikai kiegyensúlyozatlanság. Aszocialitás. Intraverzió. Érzékenység.

11. Pszichikai kiegyensúlyozatlanság. A „Pszichikai kiegyensúlyozatlanság” skálája a pszichikai állóképesség integrált értékelésére szolgál. Az alsó szint 3 skálája: a neurotizmus, pszichotizmus és depresszió szintézisének általánosított értéke. A pszichikai kiegyensúlyozatlanság skálája 20 kérdésből tevődik össze: 2, 4, 10, 11, 32, 39, 41, 71, 79, 99, 121, 124, 151, 153, 154, 155, 156, 161, 162, 173. Az osztályok határai nem egyenlően osztódnak el ezen tényezők tengelye mentén. Az 1-6. osztályokban, a határok közötti távolság kb. egyforma és a 7-10. osztályig nő; a 10. osztály metszi a tényezők tengelye pozitív részének nagyobbik felét, a pszichikai kiegyensúlyozatlanságot. A vizsgáltak számának maximuma a 8-9 osztályhoz tartozik, a minimuma pedig az 1-3 osztályba. A vizsgáltak koncentráltságának maximuma a 4-6 osztályban van. A válogatásban gyengén képviseltetik magukat az alacsony mutatókkal rendelkezők (11) és a mérsékelten magas értékűek dominálnak. A „pszichikai kiegyensúlyozatlanság” tényezőjének magas értéke az adaptáció nélküliséget, a vonzalmak feletti érzékelés ellenőrzésének elvesztése, a nyugtalanság, ami az szervezettség nélküliségét fejezi ki. Nyílt beszélgetésekben önmagukra vonatkozóan ezek az emberek álmatlanságra, krónikus fáradtságra, kimerültségre, saját nem teljes értékűségre, fel nem készültségükre, tehetetlenségükre, az erő elvesztésére, az összpontosításra való képtelenségre, a saját átélésükben való eligazodás hiányára , az elviselhetetlen magányosságra és sok más dologra panaszkodnak. Őket viselkedésükben jellemzik a feszültség, idegesség, konfliktusosság, konokság, elhatárolódottság, egoisztikusság és rendetlenség. A komfortság és fegyelem hiánya a leggyakrabban jellemzik ezeket a személyeket. A „pszichikai kiegyensúlyozatlanság” tényezőjének alacsony értéke a belső feszültség, a konfliktusoktól való mentesség, saját és mások sikerével való megelégedettség hiánya, a normák és követelmények követésére való készség hiányáról árulkodik. 12. Aszocialitás. Az aszocialitás a szociális alkalmazkodóképesség értékelésére lett kidolgozva. Az alsó skála két szintjének (a lelkiismeretesség és a fékezettség) kérdéseiből alakították ki. 15 kérdésből tevődik össze: 13, 15, 16, 17, 43, 44, 45, 73, 77, 106, 107, 138, 165, 166, 167. Az osztályok közötti határok távolsága minden szintnél kb. egyforma, kivéve a 10-diket. A szélső osztályokban 1, 9, 10, a vizsgáltak számértéke minimális. A vizsgáltak többsége a 2,4,6 osztályokhoz tartozik. A válogatásban az „aszocialitás” skálája közepes és a mérsékelten alacsony mutatóival rendelkezők vannak túlsúlyban. Az „aszocialitás” skáláján magas értékkel rendelkezők az erkölcsileg nem teljes értékű, a magasabb rendű szociális érzékek: a büszkeség, a kötelességérzet, szeretet, szégyen érzésének tanúi – ezen emberek számára ezek üres szavak, közömbösek a dicsérettel, vagy büntetéssel

115

szemben, nem veszik figyelembe kötelezettségeiket, nem számolnak a közösség szabályaival és az erkölcsi-etikai normákkal. A szellemi érdeklődés csökkenésénél a vitális vonzalmak erősebbek, nagy szeretet különbözteti meg őket az érzéki élvezetekkel, kielégülésekkel, erős érzékelésekkel szemben. Törekszenek igényeik halaszthatatlan, azonnali kielégítésére, nem számolnak a körülményekkel és a környezetük kívánságaival. A kritikát és a megjegyzéseket a személyes szabadságuk elleni támadásnak tartják, ellenségesek azokkal az emberekkel szemben, akik bármilyen mértékben megpróbálják irányítani a viselkedésüket, rákényszerítik őket, hogy a viselkedés szociálisan megengedett keretein belül maradjanak. Kívánságaik nem tartósak, bár viharos affekt kíséri azokat, gyorsan beáll a telítettség, az ingerültség és unalom érzése, hirtelen hideggé és közömbössé válnak, megelégedettséggel tölti el őket hatalmuk fitogtatása, ami a közelálló embereket szenvedésre készteti. A szélsőséges egoizmus és az önimádat határozza meg cselekedeteiket és viselkedésüket. Azért, hogy kielégítsék igényeiket és becsvágyukat, képesek sok energiaerőt veszíteni, de nem tartják szükségesnek a más emberekkel szembeni kötelezettségeik teljesítését. Amennyiben alacsony lelkiismeretség van a túlsúlyban, akkor a leírt viselkedés valószínű, hogy erkölcsi hitvallásként jelentkezik. Amennyiben a fékezettség skálája dominál, akkor a felelőtlenség aktívan valósul meg a viselkedésben és nem mindig felismerhető. Az „aszocialitás” skáláján az alacsony értékek a szociális normákkal való magas azonosulásról a komformizmusról, engedékenységről, szerénységről, függőségről, a lehetséges szűk érdeklődési körről tanúskodnak. A skálán alacsony értékkel rendelkező emberek kissé aktívak, kötöttek, félénkek, lágyak, megelégednek a már elértekkel és meglévőkkel, de valójában nincs elegendő kitartásuk, céltudatosságuk, különösen az igazán személyes célok elérésében, rendkívül gyorsan egyetértenek a hatalommal vagy tekintéllyel, mindig képesek meghallgatni és teljesíteni az öregek, vagy tapasztaltabbak tanácsait. A saját aktivitásuk a tevékenységükben nem elegendő. 13. Intraverzió. Az „intraverzió” skálája a személyiség szociális aktivitását méri. A harmadik szint három skálájának általánosítása útján alakul ki: „általános aktivitás”, „félénkség”, „közlékenység”. Az „intarverzió” 20 kérdésből áll: 21, 22, 24, 25, 51, 52, 53, 81, 82, 83, 84, 111, 112, 113, 114, 115, 141, 142, 143, 172. Maximálisan az 5-7 osztályok telítettek, minimálisan az 1-3, 9-10 osztályok. Magas értékek az „intraverzió” skáláján a kontaktusokban lévő nehézségekről, a zárkózottságról, közlékenység hiányáról és az olyan foglalkozási ágak felé tartásról, amelyek nem igényelnek széleskörű társalgást, árulkodnak. Az intravertek a kényszerű társalgás helyzeteiben könnyen szervezetlenné válnak, nem tudják megválasztani a megfelelő viselkedési vonalat, hol merevek, hol túlságosan lazák, idegeskednek, könnyen elvesztik szellemi egyensúlyukat és emiatt az ok miatt igyekeznek megőrizni a távolságot a kölcsönös kapcsolatokban. Nem affektálódnak saját elidegenedésükben, egyszerűen csak árnyékban maradnak, semmibe se avatkozva bele és nem erőltetik másra nézőpontjukat. A tettetés és intrikák nem jellemzőek rájuk, tisztelettel viseltetnek mások jogaihoz, értékelik az egyéniséget és az eredetiséget az emberekben, úgy tartják, hogy mindenkinek joga van saját nézőpontra.

116

Nagy figyelmet fordítanak a munkára, ebben látják az élet értelmét, értékelik a profiságot és a mesterséget, a jól elvégzett munkára úgy tekintenek, mint egy személyes kitüntetésre. Alacsony értékek az „intraverzió” skáláján olyan személyeket jellemeznek, akik intravertek, aktívak, becsületesek, társadalmi elismerésre, vezetésre törekszenek, nem szégyenlősek, ha a figyelem rájuk irányul, nincsenek nehézségeik a társalgásban, kapcsolatok kialakításában, szívesen vállalják magukra a vezérszerepet a környezetükkel való kölcsönös kapcsolatokban. Ezek a személyek nagy szociális ügyességgel, élénk beszéddel, magas aktivitással rendelkeznek, értően értékelik a közösségen belüli viszonyokat és fel tudják használni az embereket saját céljaik elérésére. Nagy jelentőséget tulajdonítanak a szociális sikereknek, minden módszerrel elérik a közösség elismerését saját, személyes szolgálatukra vonatkozóan, amivel elégedetlenséget válthatnak ki azon emberek részéről, akikkel dolguk van. 14. Szenzitivitás. A „szenzitivitás” skálája az érzelmi átélések finomságai mérésére szolgál. Ez az alsó szint két skáláját általánosítja: a „nőiességét” és az „esztétikai benyomásét”. A „szenzitivitás” skálája 15 kérdésből áll: 26, 27, 28, 29, 56, 58, 88, 89, 117, 118, 119, 120, 147, 150, 171. A válogatásban a mérsékelten alacsony és közepes „szenzitivitás” tényezővel rendelkezők dominálnak (maximális a 3-5 osztály létszáma, minimális az elosztás szélén lévő osztályoké: 1-2, 8-10). A „szenzitivitás” tényezőinek magas értéke a finom lelki szervezettségről, érzékenységről, sérülékenységről, artisztikusságról, a környezet művészi érzékeléséről tanúskodik. Az ilyen emberek nem viselik el a durva szavakat, durva embereket, a durva munkát, a reális élet könnyen megsérti őket, lágyak, nőiesek, fantáziában, költészetben, zenében elmélyültek; „állati” igények őket egyáltalán nem érdeklik. Bár viselkedésükben figyelmesek, udvariasak, gyöngédek, igyekeznek másoknak kellemetlenséget nem okozni, de a kollektíva alapvető szeretetével nem rendelkeznek, miután gyakran szervezetlenséget és ellentmondásokat okoznak a célra irányított, összehangolt csoportos tevékenységben, zavarják a csoportot abban, hogy a realisztikus úton haladjon, elvonják az emberek figyelmét az alaptevékenységtől. A „szenzitivitás” tényezőinek alacsony értéke az érzelmileg érett, fantáziálásra nem hajlamos, józanul és reálisan gondolkodó embereknél van. Érdeklődésük szűk és egy tipusú, szubjektív, szellemi értékek nem érdeklik őket, a művészet nem vonzza, a tudomány unalmasnak, rendkívül absztraktnak és az élettől elszakadottnak tűnik. Viselkedésükben a remények, a reálisan érzékelhető értékek vezérlik őket, személyes haszon nélkül semmit sem tesznek. Más emberek sikereit és sajátjukat anyagi eredmény és szolgálati helyzet szerint értékelik. Bár a társalgásban nincs gyöngédség és taktikusság, mégis az emberek szimpátiáját és tiszteletét élvezik, durvaságuk és hirtelenségük részben nem sértő, hanem magukhoz vonzza az embereket. Bennük nem az elkeseredettség megjelenítését, hanem az egyenességet és nyíltságot látják. A szöveg információs-analítikai elemzése a következőképpen történik: az igék – a cselekvést, a lélek állapotát jellemzik, a főnevek – a szellem lényegét jellemzik. Ha bármelyik

117

szövegből két oszlopban kiírjuk az igéket és a főneveket, meg lehet határozni a lélek és a szellem kölcsönhatását az adott konkrét embernél. Elemezni lehet a szöveg hibáival is, kiírva a hibás szavakat meg lehet határozni a belső konfliktus lényegét. Pszichológiai diagnosztika projektív technikával. Azért, hogy a munkában alkalmazott információ jobban elsajátítódjon, a kezdetben a tesztfeladatokat a vizsgált minőségében végezzük el, majd magunkra vesszük a vizsgáló szerepét és fejtjük meg saját személyiségünk egyediségét. Teszt feladatok: 1. Állítsátok össze a saját színsorotokat az adott színekből úgy, hogy pl. az első helyen az a szín legyen, amelyik a legjobban tetszik nektek, az utolsón pedig, amelyik nem tetszik – a vonzás csökkenése sorrendjében: kék, zöld, vörös, sárga, ibolyakék, barna, fekete, szürke. 2. Állítsatok össze egy listát 8 emberről, akik az életetekben a legfontosabb helyet foglalják el és jelöljetek meg két-két színt nekik, amelyek a legjobban megfelelnek nekik (az első pontban feltüntetett színekből). 3. Vegyetek egy üres lapot és rajzoljatok rá egy állatot, amelyik nem létezik. Nevezzétek meg, tüntessétek fel, hogy hol és mivel táplálkozik. 4. Fejezzétek be az elkezdett (be nem fejezett) mondatokat néhány szóval. 5. Fejezzétek be az urolsó oldalon lévő elkezdett rajzokat és minden rajzot nevezzetek meg. A személyiség tanulmányozásának projektív módszerekkel való megközelítése a pszichológiában, mint sajátos tiltakozási fajtaként jelent meg a pszichometrikus kérdőívek és tesztek formájában készített hagyományos módszerek ellen, amelyek nem váltották be a hozzájuk fűzött reményt. A projektív pszichológia kialakulására különböző elméletek hatottak. Ahogy H. Hormann írja „a projektív metodikák területe – metszőpont és az összeütközés mezője a kiterjedt, de nagyon eltérő, egymástól rendkívül különböző elméleti sémáknál ….ez terület, ahol összeütközik és egymásra rakodik a pszichoanalízis és a kísérleti pszichológia, az elméleti és tapasztalati pszichológia.” A projektív megközelítésre jellemző a személyiség teljességének feltárására való irányítottság, amely összhangban van a hazai pszichológiában mostanában kidolgozott, a személyiség rendszerbeli-strukturális elveivel. A projekció, mint pszichológiai fogalom először a pszichoanalízisben jelentkezett és S. Freud tulajdona. Ennek a fogalomnak a sorsa a pszichoanalízisben úgy alakult, hogy szilárdan kapcsolódik az „ÉN” védekező mechanizmusához és a projekció ezek egyikeként kerül megvizsgálásra. Az „ellenségeskedés” , amiről semmit sem tudsz, sőt tudni se akarsz, átvitelre kerül a belső érzékeléstől a külső világba és emellett önmagától lemerevedik és másra iratkozik fel” - Freud. A pszichoanalízis alapjai lerakóinak munkáiban megemlítik, hogy a projekció nemcsak az „ÉN” (a tudat) és az öntudat közötti konfliktus esetében merül fel, hanem „a legnagyobb részt vállalja a külső világ kialakításában”. A projekció folyamatának első leírása a különböző interpretációt lehetővé tevő stimulálok helyzetében Murej érdeme. Ő a projekciót úgy vizsgálja, mint az emberek természetes tendenciáját arra, hogy saját igényeik, érdekeik, teljes pszichikai szervezettségük hatása alatt cselekedjenek. A pszichológiai metodikák meghatározott típusának megjelölésére a projekció fogalmát elsőnek L. Frank alkalmazta.

118

Három alapvető elvet emelnek ki, amelyek a személyiség projektív vizsgálatának alapjaiban fekszenek: 1. A vizsgálatok a struktúrában való egyediségre, vagy a személyiség szervezettségére irányulnak. A pszichometria hagyományos folyamataitól eltérően itt a személyiséget mint kölcsönösen kapcsolatban lévő folyamatok rendszerét vizsgálják és nem mint a képességek és jellemvonások felsorolását. 2. A személyiséget a projektív megközelítésben úgy vizsgálják, mint a dinamikus folyamatok - amelyek az igények, az egyéni tapasztalatok érzelmei alapján szerveződnek - relatív stabil rendszerét 3. A dinamikus folyamatok ezen rendszere aktívan hat az egyén egész életén át (alakítva, irányítva, elferdítve, megváltoztatva és átszerkesztve minden helyzetet az egyén belső világának a struktúrájában (konfigurációban)”. – Frank. Az egyén minden új cselekvése, az egyén minden érzelmi megnyilvánulása, kijelentései, érzékelése, érzései, mozgási aktusai magukban hordozzák a személyiség lenyomatát. Ezt az alapvető elméleti állítást projektív hipotézisnek nevezik. Valamennyi projektív metodika számára közösek a következő tünetek – határozatlanság, a stimulálók nem egyértelműsége, a válasz megválasztásában a korlátozás hiánya – a vizsgált válaszai között az olyan értékelések, mint a „helyes” és „téves” hiányzik.” Jelenleg jelentős mennyiségű projektív metodika van kidolgozva, hogy tükrözzük sokféleségüket, felsoroljuk az osztályozásukat:  Alkati metodika – felépítés, a stimúlok kialakulása, értelem adása nekik (Rorshach metodikája).  Szerkezeti metodika – a kialakult részletekből egy kigondolt teljes kép megalkotása (Mír tesztje).  Interpretatív metodika – valamilyen esemény, helyzet elmagyarázása (a tematikus apercepció tesztje – TAT).  Katartikus metodika – különösen szervezett feltételek között játékos tevékenység megvalósítása (pszichodráma).  Epxresszív metodika – szabad, vagy megadott téma megrajzolása („ház, fa, ember” teszt).  Impresszív metodika – egyik stimuláló előtérbe helyezése másikkal szemben, arra alapozva, hogy melyik a legkívánatosabb ( Luscher teszt).  Adaptív metodika – mondatok, elbeszélések, történetek befejezése (a be nem fejezett mondatok módszere).  Refraktorikus metodika – nem szándékos változtatás, vétés szóban vagy írásban(grafológiai próba). Két különösen fontos probléma létezik, amelyek jelenleg nagyon fontosak a projektív megközelítés megvalósításában: - a projektív megközelítés elméleti megalapozottsága, - a nem tudatos szférában való megjelenés lehetősége. A projektív metodikák megvalósítása mechanizmusának magyarázatára, grúz pszichológusok a BEÁLLÍTOTTSÁG fogalmát alkalmazzák. A beállítottság – ez az alany belső készenléte meghatározott módon érzékelni, értékelni, cselekedni. D.N. Uznadze szerint a befejezett szerkezeti érzékelés kialakulása csak az ennek az érzékelésnek megfelelő beállítottság létrejötte után lehetséges. (durván: mi csak azt vagyunk képesek látni, amire most rá vagyunk hangolódva, csak azt hallhatjuk meg, amire most rá vagyunk hangolódva, mi csak azt tudjuk érezni és felfogni, amire rá vagyunk hangolódva). A külső világról és a magunkról való elképzelés teljességének megőrzésére az „EGO”-nk csak olyan információt keres, ami megerősíti ezt az elképzelést. Ha valami a külső stimulálók közül nem fér bele a világról 119

alkotott elképzeléseinkbe és ez megijeszt, aggodalmat vált ki, azzal fenyeget, hogy megsemmisíti a világ meglévő képét (a világnézetet), és a tudat a maga során igyekszik megsemmisíteni ezt a „tiltott” információt. (Ez lehetetlen, mert ez soha sem lehet lehetséges.) Az információ vagy stimul nem kerül elfogadásra a tudat által (nem figyelt fel rá, nem vette észre), vagy cenzúrázásra kerül olyan módon, ahogy megfelel a személyiség által elfogadott elképzeléseknek. A gyerekek nagyon sok felnőttől eltérően, még nem rendelkeznek stabil elképzeléssel a világról és rendelkeznek az új információk felfogásának képességével, hisznek a lehetetlenben és a csodákban. Éppen ezért ők sokkal képesebbek a tanulásra és a fejlődés korábbi szakaszaiban impritingre (az információ „bevésődésére”) való képességekkel rendelkeznek – az információ kitörölhetetlen benyomást tesz a gyerekekre és „belevésődik” a tudatába, mint egyetlen helyes, igaz, normális és természetes. Ez az információ válik alapvetővé, a világról alkotott elképzelés bázisává. A gyermek megtudja, „Hogy milyen a jó és milyen is a rossz.” Ilyen módon, a környező világban végbe menő elkezd értelmet kapni a gyermek számára. Értelemmel rendelkezik a cselekvés és a feltételek is, amelyekben a cselekvések történnek. A cselekvés feltételeinek két különböző értelmét különítik el: a cselekvést elősegítő értelmet és vele ellentétes értelmet. Legnagyobb érdeklődést azok a célok kapnak, amelyek felfedik a körülmények akadályozó jellegét. Az akadályoztatás helyzete a cselekvés megszakításához vezet. A cselekvések befejezetlenekké válnak. A befejezetlen cselekvések és az azokat kísérő körülmények jobban rögzülnek a memóriába, mint a jobban befejezettek. És hogyha a közvetlen cselekvés, a befejezés nem lehetséges, az ember elkezd helyettesítő cselekvéseket végezni. A projektív vizsgálat ezen helyzetéből kiindulva úgy vizsgálják, mint alkotó feltételeket a helyettesítő cselekvések megjelenéséhez. A projektív metodika anyagából a vizsgáló „a cselekvések körülményeinek és a céloknak a személyi értelmét meríti ki és mindenek előtt a cselekvések körülményeit, amelyek az ember számára akadályozó, konfliktusos értelműek.” Bármilyen akadály az ember életében, lehetőséget biztosít új értelmet alkotni, megérteni vagy eltávolítani azokat (megtanulni élni), vagy ahhoz vezet, hogy a tudat nem képes újabb értelmet felfogni és szélsőséges változatokban megbomlik vagy még el is pusztul (tanulunk meghalni). Informatikailag az öregség – az képtelenség új információk felfogására, a tudat képtelensége a további tanuláshoz. A projekció fenoménje elemzésének és megmagyarázásának alapvető elvei – az érzékelés aktivitásáról, személyi jellegéről való elképzelés. Az érzékelés aktivitásával megalapozott projekció – nem mechanikus folyamat, a szubjektív ráhelyezése a külső objektumra, nem projekció a szó saját értelmében, a tényező, amelyik közvetlenül részt vesz a valóság képeinek kialakításában. És az utolsó kérdés: Képes-e a projektív metodika megérinteni, tanulmányozni a tudatalattit? Megválaszolva ezt a kérdést, emlékezzünk a (pszichoanalítikai) projekció klasszikus meghatározására. „A projekció, az egy védekező mechanizmus, amelyik az ÉN tudatalatti szféráját használja ki, amelynek közvetítésével a belső impulzusok és érzések teljes egészében elfogadhatatlanok a személyiség számára, a külső objektumnak róhatók fel és akkor azok behatolnak a tudatba, mint a külső világ megváltozott érzékelése.” Ezért a projektív metodikákat sokan úgy vizsgálják, mint a leghatékonyabb procedurákat a személyiség rejtett, elleplezett vagy nem érzékelt oldalának a felfedéséhez, amelyek leggyakrabban okai a konfliktusos, nem hatékony, aszociális viselkedéseknek és betegségeknek. Bár nem lehet megerősíteni, hogy a stimuláló strukturálódási folyamata csak a nem tudatosodott körülményeket tárja fel, de ugyanakkor a realisztikus érzékelés mutatója is. A pedagógiai pszichológiában a projektív metodikákat a gyerekek tehetségének és képességeinek feltárására, a gyermek kollektívákon belüli viszonyok korrigálására, a nem

120

szabványos vagy konfliktusos gyerekek egyéni megközelítésének megvalósítására, a „Tanárdiák”, „Tanár-osztály”, „Iskola-szülő” konfliktusok megértésére és megoldására, a foglalkozásbeli irányítottság meghatározására lehet felhasználni. LUSCHER TESZT. Érdekes, hogy velem, vagy vele mi történik? Kb. így hangzik a kérdés, amelyet közülünk mindenki feltesz önmagának a saját belső monológjában. Meg lehet tanulni ezekre a kérdésekre elég objektíven válaszolni. Ehhez szükséges megismerkedni a Luscher teszttel. Jól ismert, hogy a szín ráhatás az embernél úgy fiziológiai, mint pszichológiai hatást válthat ki. Ezt a körülményt már régen figyelembe veszik a művészetben, esztétikában, a gyártás higiéniájában. Isenc (Ájzenk) igazolta hogy azok a szubjektumok, akik az élénk színeket helyezik előtérbe, általában nagy aktivitásukkal különböznek azoktól az emberektől, akik meghatározatlan, nyugodtabb színeket választanak. Rorsharch nagyszámú kísérleten bizonyította, hogy azok a személyek, akiket stabil érzelmek jellemeznek, a kék és zöld színeket helyezik előtérbe. Hagulatváltozáskor, ezek az előtérbe helyezések rendszerint változnak. Így a fekete és szürke színek elsőkénti kiválasztása negatív állapotról árulkodhat. Miután az érzelmi viszony a színhez jellemezhető vagy annak előtérbe helyezésével (választással), vagy közömbösséggel, vagy elutasítással (negatív értékeléssel), ezért használják a pszichodiagnosztikában. A szín kiválasztása nem ritkán a vizsgált személy valamilyen meghatározott foglalkozásra való irányultságát, hangulatát, funkcionális állapotát, a személyiség legstabilabb jellemvonásait tükrözi. A külföldi tudósok a Luscher tesztet foglalkozásbeli irányítottság meghatározásánál, alkalmazottak felvételének, csoportok és kollektívák összeállításánál, gerontológiai vizsgálatoknál, házastárs megválasztására szolgáló tanácsadásnál használják. Nálunk a sportban a sportolók személyes állapotának tanulmányozásánál, a fel nem ismerhető, családon belüli feszültségek meghatározásánál, a pszichoszomatikus megbetegedések okainak, a belső és személyiségek közötti konfliktusok forrásainak feltárásánál, a pedagógiai pszichológiában és a nevelés pszichológiában került felhasználásra. A Luscher teszt nem kíván speciális pszichológiai ismereteket, de segít pontosan meghatározni a paciens jelenlegi érzelmi, vagy pontosabban „FUNKCIONÁLIS” állapotát. A színek jelentőségét pszichológiai interpretációjukban a különböző vizsgáltak nagyszámú kontingensének különböző oldalról történő vizsgálata határozta meg. A Luscher tesztben nyolc szín van. Négy alapszín – amelyek az alapvető igényeket és a pozitív érzelmi állapotokat határozzák meg: 1. kék 2. zöld 3. vörös 4. sárga. Négy kiegészítő szín – a negatív tendenciát, az aggodalmat, stresszt, a félelem átélését, keserűséget, stb. szimbolizálja: 5. ibolyaszín 6. barna 7. fekete 8. szürke (0).

121

A színek jelentősége nagymértékben az együttes elhelyezéstől és az elhelyezésüktől függ. Egyébként mielőtt kiválasztanánk a színeket és összeállítanánk jelentőségük magyarázatát, átnézzük a teszt lefolytatásának instrukcióit. A teszt elvégzéséhez szükséges 8 színes, egyforma méretű és alakú kartonlap. A kartonlap minimális mérete – 2 cm-es oldalú négyzet, de fel lehet használni téglalap alakú, nagyobb méretű, lapokat is. A komplikált konfigurációval rendelkező lapok kiegészítő asszociációkat adhatnak és csökkenthetik a metodika pszichodiagnosztikai értékét. Jobb kemény lapra felragasztani azokat és a hátoldalon feltüntetni a szín számát: Kék – 1, zöld – 2, vörös – 3, sárga – 4, ibolyaszín – 5, barna – 6, fekete – 7, szürke – 0 (8). Keverjük össze a kártyákat és helyezzük félkörben, a színükkel felfelé a vizsgált személy elé, egy fehér lapra. A háttér, amire a kartonokat elhelyezzük, lehet semleges szürke színű is, mint a computer technikában. Instrukció a vizsgált személy számára: „Nézze meg ezt a 8 színt és döntse el, hogy melyik szín tetszik a legjobban. Ne próbálja összekötni a színt valami mással, pl. szövettel, ruházattal, bútorral, gépkocsival, tapétával a lakásában, vagy a hivatalában, … Egyszerűen válasszon színt, azt, amelyik jelen pillanatban a legszimpatikusabb. A kiválasztott kartonlapot színnel lefelé helyezze balra, a fennmaradó hét mellé. Nézze meg a fennmaradó színeket és válassza ki azt, amelyik most tetszik a legjobban és helyezze azt a már lefelé fordított lapocska mellé. Ezt a műveletet addig kell ismételni, amíg mind a 8 szín nincs lefelé fordítva egy sorban. Írja fel balról jobbra a színek számát olyan módon, hogy a sor elejére kerüljön a legszimpatikusabb szín száma, s a végére azok, amelyek egyáltalán nem tetszenek. Megismételhetik a színek kiválasztását, általában a második kísérlet a pontosabb.” Elemezzék a választást, felhasználva a felsorolt jelentéseit a színeknek, igyekezve teljes képet alkotni a paciens érzelmi állapotáról. Beszélgessen el vele, visszaidézve a közel múlt eseményeit, és a jövővel kapcsolatos elvárásait, igyekezzen felfedni a negatív érzelmek forrásait az igényeire, kívánságaira, motivációjára utalva. Használják fel a tesztet, mint a párbeszéd lehetőségét, elmondva javaslataikat, amelyek a színek jelentésén és szimbólumán alapszanak. Ezt a tesztet néhányszor elvégezhetik, különféle érzelmi állapotokban önmagukon, ekkor sokkal könnyebb lesz megtalálni a magyarázatokat a tesztelendő személy számára. Amikor nem lesznek nehézségeik az interpretációval és pontosan el tudják képzelni bármilyen szín jelentését bármelyik pozícióban, akkor a tesztet el lehet végezni nagy csoportban, amikor is nincs lehetőségük elbeszélgetni minden vizsgálttal és megfigyelni funkcionális és érzelmi állapotukat.

A színek jelentése. Kék szín (1) – a kielégítettség, nyugalom, a stabil pozitív kötődöttség iránti igényt szimbolizálja. A teszt kék színe a teljes nyugalmat jelenti. Ennek a színnek a megfigyelése csillapító hatással van. Betegség és kimerültség periódusaiban az e szín iránti igény

122

pszichológiailag jelentősen megnő, a sérülékenység és érzékenységre való tendencia ugyancsak megerősödik. Kék fény olyan kötél, amellyel az ember összeköti magát a környezetével, egyesülés, közösségi érzés. A kék szín előfeltétele az együtt érezni tudásnak, valamint az esztétikai átéléseknek és megfigyeléseknek. Amikor a kék színt helyezzük az első helyre, akkor igény van az érzelmi nyugalomra vagy harmóniára, vagy fiziológiai igény van pihenésre, és az erő helyreállítására. Mindenkinek, aki a kéket helyezi előtérbe, szüksége van nyugodt, rendezett környezetre, amely mentes a korlátoktól és ellentmondásoktól. Amennyiben a kék szín a 6,7 vagy 8 helyeken található, ez az igény a nyugalomra és kölcsönös bizalomra kielégítetlen marad és ez lökést ad az aggodalomnak, amely annál erősebb, minél hátrább található a kék szín a sorban. A meglévő érzelmi viszonyokat és foglalkozásbeli kapcsolatokat elvetik, mivel azok nem felelnek meg azoknak a magas követelményeknek, amelyeket velük szemben támasztunk. A visszautasított kék szín a „szálak elszakítását” jelenti, vagy az elszakítást óhajtja. A tenger és ég, víz, eső szimbóluma a kék szín. Zöld szín (2) – a magabiztosság érzése, kitartás, néha konokság. A „rugalmas feszültség” fiziológiai állapotát szimbolizálja. Pszichológiailag ez cselekvő akaratban, kitartásban és célra törekvésben fejeződik ki. A zöld szín a meggyőződés állandóságára mutat, valamint az öntudat állandóságára és a saját „ÉN” magas értékéről árulkodik. Önigazolást, biztonságérzetet és nagyobb öntiszteletet jelent. Az az ember, aki a zöld színt teszi az első helyre, növelni akarja a biztosságot saját maga értékességében, hogy mindenben győzedelmeskedjenek saját szempontjai és meggyőződése. Viselkedését azzal magyarázza, hogy ő „az alapelvek hordozója”. Mindenki, aki a zöld színt helyezi az első helyre „benyomást szeretne tenni” másokra. Szüksége van arra, hogy elismerjék, figyelembe vegyék a helyzetét és ő saját feje után cselekszik, figyelmen kívül hagyva bármilyen ellenszegülést. A 6,7 és 8. helyen a zöld szín azt jelenti, hogy az emberrel szemben nyilvánított ellenállás gyengíti őt és az elismerés hiánya arra kényszeríti, hogy érezze, az ő értékei nem is olyan nagyok. Ez feszültséget vált ki és szenvedést okoz. A visszautasított zöld szín az „törekvés megszabadulni attól a feszültségtől, amit az el nem ismerés vált ki”. A zöld: növény, fű, fa, tavasz, kikelet (ébredés) szimbóluma. Vörös szín (3) – igény a cselekvésre és eredmények elérésére. Az akarati erőfeszítés ereje, támadó tendenciák, agresszivitás, izgalom. Az „energia felhasználásának” fiziológiai állapotát szimbolizálja. A vörös szín – az életerő kifejezője, kívánságot, mindenféle lehetséges hajlamot és törekvést jelent. A vörös - eredmények megszerzésére és siker elérésére való törekvés. Ez mohó kívánása mindennek, ami képes telíteni a hétköznapi életet és az élettapasztalatok teljességét. Ez győzelemre, az életrevalóságra és erőre irányuló akarat impulzusa. Mindenki, aki a vörös színt teszi az első helyre, szeretné, ha a tevékenysége meghozna neki mindent az élettől. A vörös színnel szomszédos színek arra mutatnak, hogy milyen alakot ölt ez a tevékenység. A kezdeményezőképesség, alkotás, érzéki törekvések, viharos cselekedet és aktivitás a szerelem terén. A vörös szín a 6,7 és 8. helyen arra mutat, hogy ennek a színnek az ingerlő erejét úgy fogják fel, mint valami egymás ellen küzdőt. Az, aki elutasítja a vörös színt az szuper ingerültség állapotában van és könnyen ingerelhető, mert neki úgy tűnik, hogy minden oldalról körülvették őt megoldatlan problémák, vagy pedig szenved az életerő hiányától és neki úgy tűnik, hogy a környezete a számára ellenőrizhetetlen. Az elutasított vörös szín azt

123

jelenti, hogy az ember védelmet keres mindentől, ami a jövőben képes őt felizgatni, kimeríteni vagy gyengíteni. A vér és a láng szimbóluma. Sárga szín (4) – aktivitás, társalgásra törekvés, expanzivitás, vidámság. Ez a tesztben a legvilágosabb szín, a könnyedség és öröm benyomását kelti. Perspektívára, a jobb-ban való reménykedésre, ábrándokra szóló igény. A sárga szín visszafoghatatlan expanzivitást, kötetlenséget, relaxációt fejez ki. A relaxálás pszichológiailag a nehézségektől, gondoktól, problémáktól, korlátozásoktól való megszabadulást jelenti. A sárga szimbolikusan a nap sugárzó melegének, a vidámság szellemének, a boldogságnak felel meg. Amennyiben a sárgát helyezik az első helyre, ez arról árulkodik, hogy megszabadulni szeretne, szól a reményről vagy a nagy boldogság várásáról, emellett azt értjük, hogy létezik nem jelentős, de lehet, hogy komoly konfliktus , amelytől az embernek okvetlen meg kell szabadulnia. Ezek a boldogságra vonatkozó remények számtalan formában (a szexuális kalandoktól a filozófiai rendszerekhez való vonzalomig) vannak jelen.. A sárga nyomul előre az új, a tökéletes, fejlődő és még nem kialakult felé. Ha a sárgát elutasítják és a 6, 7 és 8.hHelyet foglalja el – ez azt jelenti, hogy az ember csalódott saját reményeiben és maga körül csak pusztaságot lát. Elszigeteltnek, más emberektől elvágottnak érzi magát. Minél erősebb a csalódottság, annál tovább kerül a sárga visszautasításra. Annak a tudata, hogy a reményeknek a teljesülése nem valósul meg, riadalmat kelt. Ingerlékenység, csüggedtség formáját ölti fel, mintegy a környezettel és azok szándékaival szembeni hitetlenség és gyanakvás. Kiegészítő színek. Ibolyaszín (5) – igyekszik egyesíteni a vörös győztességét a kék félénkségével, magában a hatalmat szimbolizálja. Ez a misztikus szövetség lényege, az érzelmi közelség legmagasabb foka, amely az objektumok teljes egyesüléséhez vezet, azért, hogy minden kigondolható és kívánt dolog reálissá váljon. Bizonyos értelemben ez ábránd, varázslat, ami valóra válik, mágikus állapot, amelyben a kívánságok teljesülnek. Az az ember, aki az ibolyaszínnek ad elsőbbséget, szeretne önmaga az elvarázsoltság állapotába kerülni és egyidejüleg szeretné elvarázsolni a többieket. Néha az ibolyaszín előtérbe helyezése infantilissággal, érzelmi éretlenséggel lehet kapcsolatos. Az ibolyaszín a második helyen egy kissé ambivalens és kiegészítő adatokat igényel, ez lehet gyermekkori éretlenség, amit a felnőtt életbe visznek át, vagy pedig sajátságos igény a finom megértésre a partner részéről, vagy a környezetünkben lévők jóváhagyásának keresése, a figyelem magunkra irányítása, a felesleges felelősség elkerülése. Az ibolyaszín a 8. helyen kritikus visszafogottság meglétét tükrözi, azt a kívánságot, hogy ne kapcsolódjon bármilyen mélyebb viszonyba mindaddig, amíg tisztázódik a másik személy helyzete vagy a ráhelyezendő kötelezettség. Ebben az esetben a megértés iránti igényben, amelyet az ibolyaszín szimbolizál, kivetülnek, elsősorban nem a tárgyak, hanem inkább az emberek – innen fejlődik ki az esztétikai érzék, a független értékelésekre való képesség, a szabad foglalkozásokkal, vagy a tudománnyal kapcsolatos foglalkozások iránti képesség Barna szín (6) – miután a barna szín a fizikai érzékelésekhez tartozik, ezért a környezetet szimbolizálja. Elhelyezkedése a sorban a szervezetetek állapotáról árulkodik. Amennyiben a barna szín az „indifferens zónában” található, akkor a szervezet fizikai állapotának nem túlságosan nagy jelentőséget tulajdonítanak. Ahol a fizikai diszkomfort vagy betegség

124

helyezkedik el, a barna szín elkezd a sor eleje felé mozogni, arra mutatva, hogy a fizikai szorongatottságnak túlságosan nagy jelentőséget tulajdonítanak és a feltételek iránti igény, amelyek levennék ezt a szorongatottságot, megnőttek. Nagyon gyakran, azok az emberek, akiknek nincs otthoni tűzhelyük – az a hely, ahol el lehet lazulni, és biztonságban érezni magunkat – rakják a barna színt a sor elejére. A barna szín azokról a jelentőségekről is szól, amelyeket - a „gyökereknek”, otthoni tűzhelynek, háznak, a rátok, emberekre hasonlító közösségeknek, a biztonságnak, amelyet a családon belül és a hozzátok közelállók szűk keretein belül szereztek - adnak. Ha a barna szín az 1-2 helyen található, ez a fizikai könnyedség, az elégedettség érzésének jelenlétéről árulkodik, az azon helyzetektől való megszabadulásról, amelyek a díszkomfort érzései. Különleges helyet kap a környezet biztonsága. Amikor a barna szín a 8. helyre kerül, elutasítják az ellazult állapot iránti igényt. Az, aki elveti a barna színt, úgy tartja, hogy ő a szilárdabb anyagból készült, mint mások és azon jellemző rá az a kívánság, hogy szeretne kitűnni. Fekete szín (7) – az abszolút toldalékot jelenti, amely után az élet befejeződik és ilyen módon szimbolizálja a nem lét ötletét, az eltűnést. A fekete – ez „nem” -, az ellentéte az „igen” az fehér. A fekete, mivel tagadás a lemondást, a teljes elhatárolódást vagy el nem fogadást szimbolizálja, és erős hatást fejt ki bármilyen színre, amelyik mellette található, megerősítve ezen szín tulajdonságát. Az, aki a fekete színnek az első helyet adja, az mindentől elzárkózik, mindentől el kíván zárkózni konok tiltakozás miatt a dolgok meglévő állapotára vonatkozóan, amely mellett úgy érzi hogy semmi sincs úgy, ahogy kellene. Felkel a sors vagy szélsőséges esetben a saját egyéni sorsa ellen és ebben a tiltakozásban hajlamos meggondolatlanul és előítéletek nélkül cselekedni. Amikor a fekete szín a második helyen található, az ember feltételezi, hogy kész lemondani mindenről – azon kívül, ami a színtesztben az első helyen található. Ha az első helyen vörös szín van, akkor várható, hogy az ő magasabb igényű kívánságai kompenzálnak mindent, ami hiányzik neki. Ha kék – akkor várható, hogy a sérült harmóniát az abszolút nyugalom tudja helyre állítani. Amikor az első helyen sárga van, várható, hogy a kényelmetlenségek végét hirtelen cselekvés, vagy az események folyásának változása adja meg. Az utolsó hely a fekete szín számára a leggyakrabban megválasztott, ami a többékevésbé normális kívánság a valamiről való lemondás szükségszerűsége a saját cselekvésről és döntésről. A fekete a 3, 4 és 5. helyen az ember vesztesége elleni tiltakozás reakcióját veszi figyelembe és az ember inkább kockáztat, mint belenyugszik az elutasítás szükségszerűségébe. Szürke szín (0). A tesztben felhasznált szürke szín színtelen, nem sötét és nem világos és abszolút meg van fosztva bármilyen stimulálótól vagy pszichológiai tendenciától. Semleges, határzóna. Mindenki, aki a szürke színt helyezi az első helyre, szeretne mindentől elhatárolódni, szabadnak maradni bármilyen kötelezettségtől, semmiben sem részt venni, hogy lehetősége legyen elbújni bármilyen külső hatástól és stimulálótól. Elbarikádozza magát minden tevékenységben való közvetlen részvételtől, csak gépies munkát végezve. A szürke szín magában hordozza az „eltitkolás” elemét. Ha a szürke az első helyen van, akkor eltitkolja azt a kívánságot, amit a második helyen lévő szín szimbolizál. Az az ember, aki az utolsó helyre teszi a szürke színt, szeretné átölelni az átölelhetetlent, úgy érzi joga van mindenben részt venni, ami körülötte történik. Mindenki,

125

aki elveti a szürke színt magára vállalja és nem kerüli el a felelősséget, nem kíván bármit is elszalasztani az életből. Ki akar használni minden lehetőséget, ami útjába kerül. A szürke szín a 2, 3 és 4. helyeken azt jelenti, ahogy az előtte lévő szín az egyetlen módja az élettér elsajátításának, minden más módszer „kikapcsolt”-tá válik. Ilyen módon az ember korlátozza a saját problémájának érzékelését, bár ez gyakran nem zavarja a tevékenység hatékonyságát. Szürke az 5, 6. és 7. helyen jelentéktelen. Elcsigázottság, kimerültség, vagy erős stressz (például vizsgák előtt) feltételei mellett a szürke, szabály szerint a sor elejére kerül áthelyezésre. A teszt abból áll, hogy a vizsgált személy színeket választ ki csökkenő rend szerint: először az 1. szám –az a szín, amelyik a legjobban tetszik, 2 szám – az a szín, ami vonzerejében a második helyen áll, ilyen számítás szerint a 8. helyre azt a színt választjuk amelyik a legkisebb szimpátiát, vagy a legnagyobb antipátiát váltja ki. Ilyen módon nyolc helyzet alakul ki: Az 1. és 2. szám - a szín nyilvánvaló előtérbe helyezése (jelölésük + , +), a rájuk mutatás a tevékenységi irányítottságot jelzi. Az 1 szám – a cél elérésének eszköze, 2 szám – az a cél, amire a vizsgált törekszik. A 3 és 4 szám – előtérbe helyezés (jelölés e +, ) - az igazi helyzet hangulata és érzete, amelyben a vizsgált személy létezik, vagy annak a cselekvésnek a képe, amelyik jelzi neki a helyzetet. Az 5 és 6 szám – közömbösség a szín iránt (jelölése „= =”) , semleges a hozzájuk való viszony. Arról tanúskodik, hogy a vizsgált személy nem köti le saját állapotát, hangulatát. Egyébként meghatározott helyzetekben ez a helyzet a szín tartalék taktikáját tartalmazhatja. A 7 és 8 szám – antipátia a színnel szemben (jelölése „- -„) – jellemzi a színhez való negatív viszonyt, valamilyen igény, motívum, hangulat elnyomására, amit a szín tükröz. A TESZT EREDMÉNYÉNEK INTERPRETÁCIÓJA Az eredmények magyarázatának egyik fogása az alapszínek elhelyezkedésének értékelése. Ha az alapszín az 5. pozíció után található, az azt jelenti, hogy az általa jellemzett tulajdonságok, igények nincsenek kielégítve, ennek következtében aggodalom és negatív állapot alakul ki. Az alapszínek kölcsönös elhelyezkedése: 1 (kék), 2 (zöld) – szubjektív befelé irányultság; 2, 3 – autonómia, önállóság a döntések meghozatalában, kezdeményezőképesség; 3, 4 – „kívülre” irányítottság; 1, 4 – a közegtől való függés; 1, 3 – kedvező egyensúly a közegtől való függőségben és a szubjektív irányítottságban. Az elutasított színt, mint stressz forrást vizsgálják, a stressz oka az az igény, amit az alapszín jellemez: 1 – kék – a kielégültség, nyugalom stabil pozitív kötődöttség igénye; 2 – zöld – az önmegerősítés igénye; 3 – vörös – az aktív cselekvés és sikerek elérésének igénye; 4 – sárga – a perspektíva, a jobbra vonatkozó remény, álmok iránti igény. Az aggodalom mutatója az alapszíneknek a 6, 7 és 8. helyen való megjelölése. Minél alacsonyabb az alapszín pozíciója, annál magasabb az aggodalom intenzitása. Az a szín,

126

amelyik az 1. helyet foglalja el úgy tekintendő, mint az aggodalom kompenzációja, jó, ha ezt a helyet alapszín foglalja el. A munkaképesség értékelésének lehetőségei. 2 - akarati megnyilvánulások rugalmassága komplikált cselekvések feltételei között, ami a munkaképesség fenntartását segíti elő. 3 - az akarat ereje és a cél elérésére való törekvéssel kapcsolatos megelégedettség érzése. 4 - tükrözi a siker reményét, spontán megelégedettség a cselekvésben való részvételtől, néha a részletek pontos ismerete nélkül, tervek az elkövetkező munkákra. A VISZONYULÁS SZÍNTESZTJE (VSzT). Ugyanazt a színsort alkalmazza, mint a Luscher teszt, de nem a funkcionális állapotát vizsgálja a vizsgált személynek, hanem a környezetéhez, valamint a vizsgált személyhez jelentősen kapcsolódó fogalmakhoz való viszonyát. A VSzT lefolytatásának folyamata: 1. Listát fektettek fel, a pácienset közvetlen körülvevő személyekről, valamint fogalmakról, amelyek lényeges jelentőséggel bírnak számára. 2. A lista konkrét formája függ a vizsgálat kitűzött feladata sajátosságaitól, a vizsgált személyiségétől, tapasztalatától, a klinikától. Például: a krónikus alkoholista számára: én magam, a feleségem, anya, apa, gyerekek, az a társaság, akikkel együtt ittam, józan élet, állapotom a gyógykezelésig, mostani állapotom, orvosom; a neurotikus gyerek számára: én magam, édesanyám, apám, fiútestvérem, leánytestvérem, nagymama, nagypapa, más személyek, akikkel él és társalog a gyermek, a tanárnőm, barátom, iskolai hangulatom (óvodai hangulatom), hangulatom otthon, az orvosom; krónikus betegek pszichoszomatikus megbetegedéssel – én, az egészségem, mostani állapotom, családom (konkrétan minden személy a családból), a szülők, munka, pihenés és szórakozás, egészségem ideális állapota, boldogság; iskolakezdő gyerekek számára (azzal a céllal, hogy ellenőrizzük, hogyan viszonyul a tanuláshoz, a munkaképességét, a tanulási szokások képességének kifejezettségét) – én, az egészségem, (konfliktus hiányában nincs értelme tanulmányozni a család mindenegyes tagját külön-külön), iskola, lecke, szünet, tanító néni, házi feladat, nehéz feladat, olvasás, levél, matematika, rajzolás, figyelem, ellenőrzés, alkotás, boldogság; a felsőbb osztályosok kialakult igényei kifejezettségének, foglalkozásbeli irányultságának meghatározásánál – én magam, munka, tanulás, fizikai munka, értekezés emberekkel, intellektuális tevékenység, humanitárius tudományok, egzakt tudományok, természet, technika, ember, jelrendszer (informatika), művészi kép, tudni, lenni, viszonyulni, cselekedni, birtokolni, fizika, matematika, elektromos és rádió készülékek, computerek és informatika, menedzsment és business, technika, kémia és biológia, pszichológia és orvostudomány, földrajz és geológia, történelem és szociológia, nyelvészet és zsurnalisztika, művészet és filozófia, pedagógia, szolgáltatási szféra, katonai dolgok, sport. 3. Helyezzük el a vizsgált személy előtt fehér háttéren a színeket véletlen sorrendben (1 – kék, 2 – zöld, 3 – vörös, 4 – sárga, 5 – ibolyaszín, 6 – barna, 7 – fekete, 8 – szürke). A következő instrukciót adjuk: válasszon minden egyes emberhez, vagy fogalomhoz illő színt, amely egymásután beszámítódik vagy felmutatásra kerül. A kiválasztott színek

127

ismétlődhetnek. Kérdés esetén meg kell magyarázni, hogy a színeknek meg kell felelniük az ember vagy fogalom jellegének és nem külső megjelenésüknek (pl. ruházatuknak). 4. A VSzT rövid változatában javasoljuk, hogy minden személyre vagy fogalomra egy vagy két színt válasszon a vizsgált személy, azt a színt, ami a véleménye szerint a leginkább megfelel. A teljes változatban mind a 8 szín sorba rakásra kerül „a legjobban hasonlítótól, megfelelőtől a legkevésbé hasonlító, a leginkább meg nem felelőig”. A rövid változat az expressz diagnosztikához kerül felhasználásra, ugyancsak a gyorsan kimerülő vizsgált személynél, gyerekeknél, amikor a teljes változat elvégzése, amely mélyebb vizsgálatot tesz lehetővé, nem célszerű vagy nehézségekbe ütközik. A rövid változat pontosabb és megbízhatóbb eredményeket ad, ha 2 színt alkalmazunk. 5. Az asszociációs eljárás befejezése után a színeket előnybe részesítésük szerint kell sorba rakni, a „legszebbtől, a szem számára legkellemesebbtől” kezdve és „a legkevésbé széppel, a legkellemetlenebbel” befejezve. 6. Az eredmények megmagyarázása. A színeket sorba rakjuk, ahogy meghatározott fogalmakkal és azok helyével (rangsorukkal) asszociál, előnybe részesítésük szerint. Ha a személlyel, vagy fogalommal asszociálnak a színek, amelyek az első helyeket foglalják el az előtérbe helyezés alapján, ez azt mutatja meg, hogy a vizsgált személy mihez viszonyul pozitívan, érzelmileg elfogadja és megelégedett a meglévő viszonyokkal. Fordítva, ha vele az utolsó helyeken lévő színek asszociálnak, akkor a vizsgált hozzájuk negatívan viszonyul, érzelmileg elveti azokat. A rövid változat formális mutatója a színek rangsorolása, amely a kirakásban asszociál ezzel a fogalommal 7. Minden szín asszociációs jelentésének érzelmi-személyi interpretációja, aminek alapján össze lehet állítani a viszonyok tartalmi sajátosságairól való elképzelést. A színek és fogások konkrét jelentésének interpretációja alább történik. Egy kísérletben 100 egészséges vizsgált vett részt. Nekik felmutattak 27 érzelmi meghatározást, amelyek kilenc elsődleges érzelmi állapotot képviseltek, olyanokat, mint öröm, félelem, bánat, gyűlölet, szégyen stb. Ezen kívül a vizsgáltak megkapták a VSzT színes kartonlapkáit. Az utasítás szerint ki kellett választani minden érzelemhez a hozzá illő színes kartonlapot. A 8 szín és 9 érzelmi állapot összefüggésének matricája. A vizsgált szín-érzelmi viszonya elegendő mértékben egyeztetett egymással. Így a KÉK szín kiválasztásának 25 %-a olyan meghatározáshoz jutott, mint a bánat, még 25 %-a az érdekeltség, és nem több, mint 4 % az öröm, gyűlölet, csodálkozás meghatározásra. A VÖRÖS a gyűlölet aktív átélésével asszociál (31 %), az örömével (29 %), s nem több, mint 2 %-a az asszociálások olyan állapotokkal kapcsolatosak, mint a bánat, undor, fáradtság. A SÁRGA az esetek 36 %-ában csodálkozással asszociál és gyakorlatilag nem asszociál a bánattal és fáradtsággal. A ZÖLD mindennél erősebben asszociál a meglepettséggel és az érdekeltséggel (19 %konként), a BARNA – az undorral 25 %-ban, és a fáradtsággal 21 %-ban, a SZÜRKE 38 %ban a fáradtsággal és 20 %-ban a bánattal, a FEKETE – a félelem ellen védekező érzelmekkel 25 %-ban, és a gyűlölettel szemben 25 %-al asszociál. Nem kapcsolódik pozitív és semleges állapotokhoz, mint amilyen az öröm és a csodálkozás (meglepődés). A kísérletek következő sorozatában vizsgálták személyiségi vonásoknak. №: 1.

Szín: Kék

a szín és érzelmi érzékelését a

A színek személyiségi jellemzői: Szín képe: A magas erkölcsi morállal kapcsolatos értékelések jellemzik: becsületes, szenvtelen, lelkiismeretes, igazságos,

128

jó, nyugodt. Mint domináns, intravert, önálló, szenvtelen, érzéketlen kerül elfogadásra

2.

Zöld

3.

Vörös

4.

Sárga

5.

Ibolyaszín

6.

Barna

Gyengeség és függőségi kapcsolattal jellemezhető, engedékeny, függő, nyugodt, lelkiismeretes, ellazult.

7.

Fekete

8.

Szürke

Elutasító szín, aminek különféle negatív jellemzőket tulajdonítanak: nem vonzó, hallgatag, konok, zárkózott, egoista, független, ellenséges, emberkerülő. Gyengeség és passzivitás jellemzi, határozatlan, bágyadt, elgyengült, nem magabiztos, gyenge, nem önálló, passzív.

Az aktivitás, extravertség jellemzi: szívélyes, határozott, energikus, feszült, hebehurgya, barátságos, magabiztos, közlékeny, ingerlő, erős, elragadó, tevékeny. Úgy vizsgálják, mint túlságosan aktívat alacsony erkölcsi értékeléssel: beszédes, felelőtlen, nyílt, közlékeny, energikus, feszült. Egoizmus és őszintétlenség jellemzi: nem igazságos, nem őszinte, egoista, önálló.

A NEM LÉTEZŐ ÁLLAT TESZTJE. Egyike a projekciós módszereknek. Alapjaiban az a feltételezés fekszik, hogy minden, amivel az ember érintkezik, minden, amit csinál a személyiségének a projekcióját hordozza. Minél nagyobb a feladatbeli határozatlanság, annál nagyobb a személyiség lenyomata. Instrukció a vizsgáltnak: Kigondolni és lerajzolni egy állatot, amelyik nem létezik. Feltüntetni, hogy mi a neve, hol él és mivel táplálkozik. A feladatot közönséges „M” (puha) keménységű ceruzával kell elvégezni A4-es szabvány lapon. Kulcsok a teszthez: A lap – a tér modellje – jobbra és fent a pozitív érzelmekkel egyenlő, a jövő felé irányultsággal, aktív tendenciával. Balra és lent – negatív érzelmek, a múlt túlsúlya, passzívitás. Norma – ha a rajz a lap központi részén helyezkedik el. A rajz elhelyezkedése a lap felső harmadában emelt önértékelést mutat, a saját szociális helyzettel való elégedetlenséget fejezi ki, a társadalomban saját jelentőségünknek a megnövelésére való törekvést. Amennyiben a rajz a lap alsó részében helyezkedik el, az az alacsony önértékelésre, nyomottságra, határozatlanságra, a szociális státusz iránti érdektelenségben, a saját alacsony szociális helyzete elfogadásába való beletörődést jelenti. Nézzük meg az állatot részleteiben: Fej –

129

-

ha jobbra néz – tevékeny személyiség, balra fordul – gondolkodásra, reflexióra (érzékelésre) irányulás, határozatlanság, az aktív tevékenységektől való félelem, - szemben – egocentrikusság, „ÉN vagyok a központban”, éretlenség vagy gyermekkor (minden gyerek egocentrikus). A fülek – nagyok, érdekeltség az önmagukról való információban a környezetünk részéről, függőség ettől az információtól (ezeknek az embereknek autonómiára kell törekedniük). A szemek – az aggódás és félelem szintjét szimbolizálják: „A félelem szemei nagyok” A nagy szemek – átélése szem árnyékoltsága – aggodalom, aggódás, félelem, rettegés. A szempillák – ha rajzoltak – a verbális agresszió tünetei, demonstratívitás, saját nemi szerepének hangsúlyozása, hisztérikusság, önmagunk demonstrálásának kívánsága, férfiak számára – a személyiségükben lévő női jellemvonások. A száj – kirajzolt fogak – a verbális agresszivitás tünetei, durva, gúnyolódó - kiemelt nyelv – beszédesség, pletykásság, - kiemelt ajkak – érzékenység, érzelmiség; - a fej mérete – a rajz nagyobb része – értékeli másokban a realitást, gondolkodást, a nagy tudást. Itt az idegi szabályozás intellektuális kontúrja tölti be a vezető szerepet. A szarv – agresszió a felettünk állóval szemben, ha hegyesek és felfelé irányulnak, s ha hegyes és lefelé irányul, akkor az alattuk lévők felé irányul. Az alak alaprésze – a lábak, talpak, talapzat – ha különböznek alapjaikban és tömegükben – az életben való alapozottság, a hozott határozatok átgondoltsága, gyakorlatisság, anyagi biztonság, az anyagi stimulánsok fontossága. - törékeny végtagok – könnyelműség, megalapozatlan döntés. Fontos a láb és a törzs egyesülése jellegének az értékelése. - Ha sok egyforma láb van – a szabványosság, a döntések banalitása; a végtagok különbözősége (kezek, lábak, úszólábak, uszonyok és szárnyak egyidejüleg) – önállóság, alkotási kezdet, lehetséges másképpen való gondolkodás). Ismert állatok vagy rajzfilm hősök rajzolása – nem kíván megnyílni, nincs képessége az alkotásra. A törzs azt mutatja, hogy mennyire fontos az ember számára az érzékelési szféra. Minél nagyobb a törzs, annál jelentősebb az érzelmi és érzési terület. Ha nincs törzs – a fej a lábakon van – az érzékelési szféra szabályozott – a gyerekek számára „a dadák, anyák, nagymamák, nevelőnők” szeretetének hiánya. A rajz kontúrja – vastag vonalas rajz – pontos, erőteljes vonalak – az idegrendszer erős típusa, a rajzoló magas energikussága. Gyenge, vékony vonalak – az aktivitás elégtelensége. Áthúzott kontúrok – a kontúr satírozása – zárkózottság – az elhatárolódásra való törekvés – önmagukba fordulás. Díszítő elemek – a demonstratívitásról, nőiességről, saját nemük kihangsúlyozásáról árulkodnak Éles sarkok a rajzon, tüskék, tövisek, sarkosítások – az agresszió belülre irányul. Spontán agresszió, vitatkozásra való készség – agresszíven válaszolni minden hatásra. A sarkok hiánya. Körülvevő, lekerekített forma – az agresszió alacsony szintje. A rajz méretei – - kicsi – önbizalom hiánya, szégyenlőség, szerénység, a kollektíva szemében kis jelentőség, - nagy alak – energia, a saját énünkben való biztonság, ceremónia nélküliség, a taktikusság hiánya, nem viseli el a versengést.

130

-

A rajz szabványon kívülisége - meg kell kérdezni, hogy hol él, mivel táplálkozik. Állat mechanikus részekkel – logikai irányítottság, minden a rendszernek, a logikának veti alá magát. - Tematikus rajz – idegállapot, mély átélés – sérülést okozó információ. - Kiálló részek – szárnyak, hajfürtöcskék, - funkcionális jelentésnél – racionalitás, a nem funkcionális jelentésnél – szépítkezés céljából – demonstratívitás, mesterkéltség. - Farok – a hozott döntéshez való viszony – balra a cselekvéshez, pozitív – felfelé, negatív – lefelé. Teljes egészében az állat lehet FENYEGETŐ, rémisztő és semleges – az agresszió, a félelem, az érzelmi szféra kiegyensúlyozottságának megléte. A köralak megléte – az állat helyett – nem kíván önmagáról információt kiadni. Mechanikus részek – skizofrénikusság – élet az urbanikus világban. A megnevezés kifejezhet praktikusságot – ha a funkcionális, könyvi-tudományos – erudiciós, értelmi, értelmetlen – érzelmi, etikus kritérium uralkodik a racionálisok felett. A helyes interpretációra figyelembe kell venni a vizsgált személy helyzetét. SAX ÉS LEWIN VIZSGÁLATAINAK METODIKÁJA „A BEFEJEZETLEN MONDATOk”-ra vonatkozóan. A teszt magában foglalja: a befejezetlen mondatokat, amelyeket 15 csoportra lehet felosztani, amelyek a vizsgált ilyen, vagy olyan viszonyát fejezik ki a családhoz, a saját és az ellenkező nem iránt, a szexuális viszonyokhoz, a feletteseik és alárendeltjeik iránt. A javaslatok néhány csoportja a vizsgált személynek a félelméhez és aggodalmához való viszonyához kapcsolódik, ami náluk a saját bűntudatuk felismerésének érzésével kapcsolatosak, tanúskodnak a múlthoz és jövőhöz való viszonyukról, érintik a szülőkkel és barátaikkal, a saját életcélúkkal való kapcsolatukat. A teszt feldolgozás nélkül 20 perctől néhány óráig terjedő időt vesz igénybe (a vizsgált személy személyiségétől függően). Instrukció: „A lapon lévő mondatokat be kell fejezni egy, vagy néhány szóval”: Sax és Lewi tesztjének lapja: 1. Gondolom, hogy az apám ritkán ………………………………………….. 2. Ha mindenki ellenem van, akkor …………………………………………. 3. Én mindig akartam ……………………………………………………….. 4. Ha én vezető posztot töltenék be ……………………………………….. 5. A jövő nekem úgy tűnik ………………………………………………… 6. A főnökségem …………………………………………………………… 7. Tudom, hogy buta dolog, de félek ……………………………………… 8. Úgy gondolom, hogy az igaz barát ……………………………………… 9. Amikor én gyermek voltam …………………………………………….. 10. A nő (férfi) ideálom nekem úgy tűnik …………………………………. 11. Amikor én egy nőt együtt látok egy férfival …………………………... 12. A családok többségével összehasonlítva az én családom ……………… 13. Legjobban …………………………..-val dolgozok. 14. Édesanyám és én ………………………………………………………. 15. Mindent megtennék, hogy elfelejtsem ………………………………… 16. Ha az apám csak akarná ……………………………………………….. 17. Úgy gondolom, hogy eléggé képes vagyok …………………………… 18. Nagyon boldog lehetnék, ha ……………………………………………

131

19. Ha valaki az én főnökségem alatt dolgozik ……………………………. 20. Reménykedek ……………………….-ben. 21. Az iskolában a tanáraim ………………………………………………... 22. Társaim többsége nem tudja, hogy én félek ……………………………. 23. Nem szeretem az olyan embereket, akik ………………………………. 24. A háborúig én …………………………………………………………… 25. Úgy tartom, hogy a fiatalemberek és nagylányok többsége ……………. 26. A házastársi élet nekem úgy tűnik ……………………………………… 27. Családom úgy érintkezik velem, mint …………………………………... 28. Azok az emberek, akikkel dolgozok ……………………………………. 29. Édesanyám ……………………………………………………………… 30. Legnagyobb hibám az volt ……………………………………………… 31. Szeretném, ha az apám …………………………………………………. 32. Legnagyobb gyengeségem abban van …………………………………... 33. A titkolt kívánságaimmal az életben ……………………………………. 34. Az alám rendeltek ……………………………………………………….. 35. Eljön az a nap, amikor …………………………………………………… 36. Amikor a főnököm hozzám közelít ……………………………………… 37. Szeretnék megszabadulni a félelem érzésétől ……….…………………… 38. Legjobban azokat az embereket szeretem, akik …………………………. 39. Ha újra fiatal lennék ……………………………………………………… 40. Úgy tartom, hogy a nők (férfiak) többsége ………………………………. 41. Ha normális nemi életem lenne …………………………………………… 42. Az általam ismert családok többsége ……………………………………… 43. Szeretek dolgozni olyan emberekkel, akik ………………………………… 44. Úgy tartom, hogy az anyák többsége ……………………………………… 45. Amikor fiatal voltam, hibásnak éreztem magam amikor ………………….. 46. Gondolom, hogy az apám …………………………………………………. 47. Amikor sikertelen kezdek lenni …………………………………………… 48. Az életben leginkább szeretném …………………………………………… 49. Amikor másoknak megbízást adok ………………………………………… 50. Amikor öreg leszek …………………………………………………………. 51. Azok az emberek, akiknek a felsőbbségét elfogadom ……………………… 52. Aggályaim nem egyszer kényszerítettek ……………………………………. 53. Amikor nem vagyok, a barátaim ……………………………………………. 54. Gyermekkorom legélénkebb emléke ……………………………………….. 55. Nekem nagyon nem tetszik, amikor a nők (férfiak) ………………………… 56. A nemi életem ……………………………………………………………….. 57. Amikor gyerek voltam, a családom …………………………………………. 58. Azok az emberek, akik velem dolgoznak …………………………………… 59. Szeretem édesanyámat, de …………………………………………………… 60. A legrosszabb, hogy megtettem ……………………………………………… Minden csoport viszonyulása számára viszonyulás rendszerét, mint: POZITIVET, NEGATÍVAT, KÖZÖMBÖSET.

jellemzés készül, amely meghatározza az adott

Példák mondatokra és befejezésükre értékeléssel:

132

Az általam ismert családok többsége 1. boldogtalan, barátságtalan, szétesett - „-2” 2. ideges, nem nagyon barátságos - „-1” 3. mind egyforma - „0” 4. nagyon jók – „+2”. A jövő nekem úgy tűnik 1. komornak, rossznak, furcsának - „-2” 2. sötétnek, nyomoruságosnak „-1” 3. nem világosnak, ismeretlennek „0” Kulcs: №: 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14. 15.

A javaslatok csoportja, viszonyok: Apához való viszony Önmagához való viszony Meg nem valósult lehetőségek Az alárendeltekhez való viszony A jövőhöz való viszony A felettes személyekhez való viszony Félelmek és aggodalmak A barátokhoz való viszony A saját múlthoz való viszony Az ellenkező nemű személyekhez való viszony Szexuális viszonyok A családhoz való viszony A munkához való viszony Az édesanyához való viszony Bűntudat

A feladat száma: 1, 16, 31, 46 2, 17, 32, 47 3, 18, 33, 48 4, 19, 34, 49 5, 20, 35, 50 6, 21, 36, 51 7, 22, 37, 52 8, 23, 38, 53 9, 24, 39, 54 10, 25, 40, 55 11, 26, 41, 56 12, 27, 42, 57 13, 28, 43, 58 14, 29, 44, 59 15, 30, 45, 60

Az ilyen mennyiségi mutató megkönnyíti a vizsgált személynél a viszonyulás diszharmonikus rendszerének a tisztázását. De fontosabb, természetesen a kiegészítő mondatok mennyiségi tanulmányozása. A „be nem fejezett mondatok” módszerével való vizsgálatot meg kell előzze a vizsgálttal való kapcsolat kialakítása, hogy őszinte, természetes válaszokat kapjunk. Sőt még ha a tesztelt személy úgy tekint a vizsgálatra, mint nem kívánatos procedúrára és igyekszik eltitkolni a legmélyebb átéléseinek világát, és formális, feltételes válaszokat ad, a tapasztalt pszichológus képes kiszedni az információ tömegét, amely a személyiségi viszonyok rendszerét tükrözi.

133

View more...

Comments

Copyright ©2017 KUPDF Inc.
SUPPORT KUPDF