Ars Notoria

Egy francia bencés szerzetes, a morignybeli János testvér érdekes beszámolót hagyott ránk 14. század eleji írásának, a Látomások könyvének (Liber visionum) bevezetőjében. Részletesen elmeséli, hogyan szegődött valamikor maga is a híres, és számos diák által művelt módszernek, az Ars notoriának hívéül. Fiatal chartres-i, majd orleans-i diákként nem volt pénze tankönyvekre, viszont annál inkább vágyott elsajátítani a tudományt. Így találta meg az Ars notoriát, amely egyetlen, mintegy a tudományok felett álló könyvként kínálta a teljes emberi tudást. János nem egyedül gyakorolta az itt olvasott módszereket, bevonta egy cisztercita szerzetestársát, sőt húgát, Gurgetát is, és közös szeánszaik addig folytatódtak, míg különös, földöntúli jelek jobb belátásra nem térítették a hármast. Mindenekelőtt az történt, hogy János természetfölötti hangokat hallott, elsősorban Szűz Máriáét, aki arról igyekezett meggyőzni, hogy nem szabadna bedőlnie az Ars notoria látszólag ártatlan jellegének, mert az valójában démoni forrásból fakad, mélységesen rossz, és abba kell hagyni a gyakorlását. Jánost részben meggyőzték a hallottak, de valahogyan mégsem adta fel. Megátalkodottságát jelzi, hogy az Ars notoria további gyakorlása mellett nekromanciára, fekete mágiára adta fejét, írt egy nekromantikus kézikönyvet, és lemásolta a Salamon gyűrűi című talizmánmágiával foglalkozó szöveget. Ezt azonban már a túlvilági hangok sem hagyták annyiban, nyíltan bolondnak nevezték Jánost, aki erre már legalább részben felhagyott ördögi tevékenységeivel. A teljes fordulat azonban csak akkor következett be, mikor húgát, Gurgetát szörnyű látomások kezdték gyötörni és rosszindulatú szellemek kínozták, ami, János szerint, csakis arra utalhatott, hogy az Ars notoria szertartásaiban tényleg van valami démoni. Amikor a tanulócsoport végül felhagyott a modern kori Agykontroll-ra emlékeztető, szupergyors tanulóprogram alkalmazásával, a démonok rögtön visszavonultak. De mi az az Ars notoria, és miért kellett felhagyni vele? Ezt a címet nehéz lenne lefordítani. Ha felütjük e szöveg több mint ötven fennmaradt kéziratának egyikét, rögtön látni fogjuk, hogy semmi kapcsolatot nem ápol az igen hasonló nevű Ars notariával, a jegyzetelés, szövegírás tudományával. A noták, amelyről a szöveg a nevét kapta, nem rövidítésjegyzetek, hanem szép, színes, egész oldalas diagramok, amelyek többféle módon is erősítik a szöveg mondanivalóját. Minden, a könyvben oktatott tudományághoz tartozik egy angyalokkal körülvett és körökből, háromszögekből és faszerkezetekből építkező geometriai forma, amely egyrészt szemlélteti az adott tudomány logikai szerkezetét, rendszerezi különböző részeinek egymáshoz való viszonyát, másrészt vizuális segítséget nyújt a meditációhoz, a felhasználónak ugyanis ezt az ábrát kell szemlélnie, hogy a szellemi erőkkel kommunikálhasson, míg a szöveget hangosan felolvassa. Tudomány és misztika e különös kettőssége magára az Ars notoriára is vonatkozik: jártasságot ígér egyrészt minden egyetemi tantárgyban, másrészt pedig kommunikációs csatornát kínál az angyalokhoz. Van azonban egy harmadik szerepe is a notáknak: ezek a gondosan strukturált geometriai ábrák, amelyek szerkezetét gyors pillantással is jól át lehet tekinteni, segítenek a felhasználónak abban, hogy később, mikor a szöveg már nincsen a szeme előtt, visszaemlékezzen a szöveg részleteire, és rekonstruálja az adott fejezetben előadott tananyag logikai rendjét. Egy olyan korszakban, mikor az emlékezés képességére, a memóriára sokkal erősebben támaszkodtak, mint a nyomtatás feltalálása óta, az ún. mnemotechnikai, más szóval az emlékezést segítő módszerek igen fontosak voltak. Egy tananyag részleteinek felidézését márpedig kevés dolog segíti jobban, mint ha vissza tudjuk hívni annak a logikai rendnek a szerkezetét (már ha van benne ilyen), amely szerint az anyag szerveződött. Ezért aztán nem tekinthető véletlen

egybeesésnek, hogy az Ars notoria gyakran mint Ars memorativa, az emlékezés művészete tűnik fel a kódexekben.

A szöveg rítusai, amelyek – mint megtudjuk – Salamontól és az ő barátjától és utódjától, Apolloniustól származnak, egy több hónapon keresztül folytatandó szertartásrendet követnek, amelynek végén szellemileg tökéletesebbek leszünk, minden tananyagot elsajátítunk, és a nehéz könyvek értelme is megvilágosodik előttünk. Ehhez azonban arra van szükség mindenekelőtt, hogy imádkozzunk, böjtöljünk, gyónjunk, szellemi és testi tisztaságban tartsuk magunkat, és egy sor más aszketikus előkészületet tegyünk. Nem is ezek az előkészületek tették gyanússá az Ars notoriát az egyház szemében, hanem a céljai. Mint a tudományok metatudománya, a szöveg azt ígérte, hogy segítségével mind a hét szabad művészet, sőt a mechanikai és az úgynevezett „exceptív” tantárgyak is (a divináció és a nekromancia is ide soroltatik) gyorsan elsajátíthatók. A keresztény teológia számára azonban minden ilyen típusú könyv elfogadhatatlan volt, egyrészt a kínált képességek gyanúsan gyors – talán démoni segítséget involváló – elsajátítása okán, másrészt pedig az imákban igen nagy gyakorisággal szereplő ismeretlen szavak, álarab, álkaldeus és álhéber nevek miatt, amelyekben nem volt nehéz démonneveket gyanítani. Ha vetünk egy pillantást ezen ismeretlen jelentésű szavakra, nem lepődünk meg, hogy a teológusok, köztük Aquinói Szent Tamás és Nicole Oresme, egyhangúan elutasították az Ars notoriát: Hely scemath Amazaz, hemel, Sathusteon, hheli Tamazam azzailemat Lothamasim, Ozetogomaglial. Zeziphier, Iosanum, Solatac, Bozefama, dafarciamar, zemait, Lemaio, pheralon, Anuc, philosophi Gregoon, Elleminator, Candones helosi, Tephagain, Tecendum, Thaones, Behelos, Belhoros. hocho phagan, Corphandonos, Lamed, Rogum, Ragia, Ragium, Ragiomal, Agalad, Eradioch, Anchovionos, lochen, saza, ya, manichel, mamacuo, lephoa, Bozaco, Cogemal, Salayel, ytsunanu, azaroch, beyestar, amak Mik ezek? Kódok vagy nevek? Angyalok vagy démonok? Ártatlanok vagy veszélyesek? A Morigny-beli János testvér jól látta az Ars notoria körüli teológiai problémákat. Felhagyva korábbi mágikus tevékenységével 1304 és 1317 közt a Szent Szűztől kapott inspirációtól hajtva elkészítette, majd többször át is dolgozta saját megtisztított Ars notoria verzióját, a Mária-látomások egészen különleges gyűjteményét, a Látomások könyvét. János egészen komolyan gondolta, hogy ezúttal valami Istennek tetsző és legkevésbé sem mágikus szöveget sikerült a Szent Szűz sugallatára létrehoznia. A mágikus szövegek szerzői közt egyedülálló módon egészen odáig elment, hogy saját nevével vállalta a szerzőségét. Könyvéből, mintha csak személyesen konzultált volna Aquinói Szent Tamással, alaposan kigyomlálta mindazon elemeket, amelyeket a teológusok gyanúsnak találtak: elhagyta a geometriai diagramokat, a notákat, és ami a legfontosabb, nem használta az ismeretlen, álkülföldi szavakat, amelyek leginkább démonok neveire emlékeztették a teológusokat. Ezen nem lehet eléggé meglepődni: nem csak arról van szó, hogy a teológusok meglepően tájékozottak voltak a mágikus tudományok terén, és nyilvánvalóan alaposan ismerték az elítélt szöveg céljait (evilági tudás megszerzése rendkívül rövid idő alatt), eszközeit (imák, böjtölési időszakok, noták és az ismeretlen szavak) és érvelésrendszerét (Istennek tetsző művészet, démonok beavatkozása nélkül), amelyet elítéltek, hanem arról is, hogy János, az egykori mágiagyakorló, nagyon is jól tudta, melyek a hivatalos teológia kifogásai, és eléggé óvatos volt ahhoz, hogy megszabaduljon a problematikus részektől, miközben, sietünk hangsúlyozni, az imák és a szöveg jelentős részét átemelte új könyvébe. Mintha erősebb szellemi kapcsolat fűzte volna a keresztény ortodoxia képviselőit a mágia gyakorlóival, mint azt eddig sejtettük, talán – bár erről semmiféle közvetlen bizonyítékunk nincs – egyfajta teológiai vita is folyt volna a két

típusú résztvevő között, amely vitában a Látomások könyve kísérlet volt egy nem démoni rituális mágia megalapítására. Akárhogy történt is, Jánosnak az Ars notoriával kapcsolatos tisztító jellegű szándékai nem részesültek egyértelműen pozitív fogadtatásban, az egyházi hatóságok ugyanis a Látomások könyve első változatának elkészülte után szűk tizenöt évvel, 1323-ben Párizsban hivatalosan is elégették könyvét. A teológusok fenntartásai pedig – miután János teljesen kiirtotta szövegéből a démonokra emlékeztető ismeretlen szavakat, megtartotta viszont a szöveg legfőbb célját, a hét szabad művészet néhány hét alatti elsajátítását – az örök és teljes tudásért esedező felhasználó kíváncsiságát és hívságát érintették. Tekintetbe véve, hogy maga az eredeti Ars notoria sok tiltást vont ugyan maga után, de egyszer sem próbálták megsemmisíteni, azt lehet mondani, hogy János próbálkozása különösen nagy kudarcot vallott. Ha azonban mást tekintünk a siker mércéjének, mégsem olyan szomorú ez a történet, ma ugyanis egymás után kerülnek elő mind az Ars notoria, mind a Látomások könyvénekszövegei, hogy aztán filológusok és történészek kitüntetett figyelmét élvezzék.