ANONYMUS - GESTA HUNGARORUM

Gesta Hungarorum CHRONICON Anonymi Bele Regis Notarii GESTA HUNGARUM Anonymus - GESTA HUNGARORUM Incipit prologus in gesta hungarum

Kezdődik az Előbeszéd a Magyarok cselekedeteihez

P. dictus magister ac quondam bone memorie gloriosissimi bele regis hungarie Mesternek mondott P, a néhai jó emlékű, dicsőséges Bélának, Magyarország notarius N. suo dilectissimo amico uiro uenerabili et arte litteralis scientie királyának jegyzője, N-nek, az ő legkedvesebb barátjának, a tisztelendő és az inbuto, salutem et sue peticionis effectus. Dum olim in scolari studio írástudás művészetében avatott férfiúnak üdvözletét meg kérése teljesedését simulessemus et in hystoria troiana, quam ego cum summo amore complexus jelenti. – Midőn hajdan iskolai tanulmányon együtt voltunk és egyforma ex libris darethis frigij ceterorumque auctorum, sicut a magistris meis iparkodással olvasgattuk a trójai történetet, melyet én erősen megkedvelvén, a audiueram in unum uolumen proprio stilo compilaueram, pari uoluntate Frigiai Dáresnek és egyéb szerzőknek könyveiből úgy, miként mestereimtől legeremus, petisti a me ut sicut hystoriam hystoriam troianam bellaque tanultam, a magam fogalmazása szerint egy kötetbe szerkesztettem, akkor grecorum scripseram; ita et genealogiam regum hungarie et nobilium suorum kérted tőlem, hagy amint a trójai történetet és a görögök háborúit megírtam, qualiter septem principales persone que hetumoger uocantur de terra scithica ugyanúgy írjam meg neked Magyarország királyainak és nemeseinek descenderunt, uel qualis sit terra scithica et qualiter sit generatus dux almus, származását is: hogy a hét fejedelmi személy, aki a hét magyar nevet viseli, aut quare uocatur almus primus dux hungarie a quo reges hungarorum miképpen jött ki szittya földről, vagy milyen az a szittya föld, miképpen originem duxerunt, uel quot regna et reges sibi subiuga-uerunt, aut quare született Álmos, s mi okból nyeri az Álmos nevet Magyarország első vezére, populus de terra scithica egressus per ydioma alienigenarum hungarij et in sua akitől a magyarok királyai erednek, vagy mennyi országot és királyt vetettek lingua propria mogerij uocantur tibi scriberem. Promisi enim me facturum; maguk alá, vagy ezt a szittya földről kijött népet mi okból hívják az idegenek sed aliis negotiis impeditus, tue peticionis et mee promissionis iam pene eram beszédében hungárusoknak, a maga nyelvén meg magyerinak. Meg is ígértem, oblitus, nisi mihi per litteras tua dilectio debitum reddere monuisset. Memor hogy teljesítem a kérést; ámde más teendőktől akadályozva kérésedről is, igitur tue dilectionis quamuis multis et diuersis huius laboriosi seculi impeditusígéretemről is már majdnem megfeledkeztem volna, ha Kedvességed levelében sim negotiis, facere tamen aggressus sum que facere iussisti, et secundum tartozásom teljesítésére nem figyelmeztet. Visszagondolva tehát tradiciones diuersorum hystoriographorum diuine gratie fultus auxilio Kedvességedre, noha ennek a vesződséges világnak sok mindenféle ügye-baja optimum estimans ut ne posteris in ultimam generationem obliuioni tradatur. akadályoz is, mégis nekivágtam, hogy véghezvigyem azt, amire ösztökéltél. De Optimus ergo duxi ut uero et simpliciter tibi scriberem, quod legentes possint meg a különböző történetírók példája szerint, az isteni kegyelem segedelmére agnoscere quomodo res geste essent. Et si tam nobilissima gens hungarie támaszkodva, magam is jónak láttam, hogy mindazt utódaink legvégső primordia sue generationis, et fortia queque facta sua, ex falsis fabulis nemzedékéig feledésnek ne engedjem. Tehát legjobbnak tartottam, hogy igazán rusticorum uel a garrulo cantu ioculatorum quasi sompniando audiret, ualde és egyszerűen írjam meg Neked, s így aki olvassa, tisztán láthassa, miképpen indecorum et satis indecens esset. Ergo potius ammodo, de certa scripturarum estek meg a dolgok. Ha az oly igen nemes magyar nemzet az ő származásának explanatione, et aperta hystoriarum interpretatione rerum ueritatem nobiliter kezdetét és az ő egyes hősi cselekedeteit a parasztok hamis meséiből vagy a percipiat. Felix igitur hungaria, cui sunt dona data uaria. Omnibus enim horis regősök csacsogó énekéből mintegy álomban hallaná, nagyon is nem szép és gaudeat de munere sui litteratoris. Quia exordium generalogie regum suorum elég illetlen dolog volna. Ezért most már inkább az iratok biztos előadásából et nobilium habet, de quibus regibus sit laus et honor regi eterno et sancte meg a történeti művek világos értelmezéséből nemeshez méltó módon fogja fel marie matri eius per gratiam cuiur reges hungarie et nobiles regnum habeant a dolgok igazságát. Magyarország tehát boldog, jutott neki adomány sok; hisz felici fine hic et in euum. AMEN. örülhet minden órán, deákjának ajándékán, mivel megvan íme neki királyai és nemesei származásának a kezdete. Ezekért a királyokért pedig legyen dicséret meg tisztelet az Örökkévaló Királynak és Anyjának, Szent Máriának, s az ő kegyelméből Magyarország királyai és nemesei bírják az országot boldog véggel, most és mindörökké. Amen.

1. De Scithia

1. Szkítia

Scithia igitur maxima terra est que dentumoger dicitur; uersus orientem finis Szkítia tehát igen nagy föld, melyet Dentü-mogyernak hívnak. Kelet felé cuius ab aquilonali parte extenditur usque ad nigrum pontum. A tergo autem határa az északi tájtól egészen a Fekete-tengerig terjed. Mögötte pedig ott van habet flumen quod dicitur thanais cu paludibus magnis ubi ultra modum a Don nevű folyam nagy mocsaraival, ahol szerfölött bőven találni nyestet, habundanter inueniuntur zobolini ita quod non solum nobiles et ignobiles úgyhogy nemcsak a nemesek és alrendűek ruházkodhatnak vele, hanem a uestiuntur inde, uerum etiam bubulcj et subbulci ac opiliones sua decorant gulyások, kanászok és juhászok szintén díszes ruházatot hordanak azon a uestime(n)ta in terra illa. Nam ibi habundat aurum et argentum et inueniuntur földön. Ugyanis ott bővében van az arany meg az ezüst, s annak a földnek a in fluminibus terre illius preciosi lapides et gemme. Ab orientali uero parte folyamaiból drágakő és gyöngy kerül elő. A Szkítiával szomszédos keleti tájon uicina scithie fuerunt gentes gog et magog, quos inclusit magnus alexander. pedig ott voltak Góg és Mágóg nemzetei, akiket Nagy Sándor elzárt a világtól. Scithica autem terra multum patula in longitudine et latitudine. Homines uero A szittya földnek széle-hossza igen nagy. Az embereket meg, akik rajta laknak, qui habitant eam uulgariter dentumoger dicuntur usque in hodiernum diem, et közönségesen dentü-mogyeroknak nevezik a mai napig, és soha semmiféle nullius umquam imperatoris potestate subacti fuerunt. Scithici enim sunt uralkodó hatalmának az igáját nem viselték. A szkítiaiak ugyanis jó régi népek, antiquiores populi, et est potestas scithie in oriente, ut supra diximus. Et s van hatalma Szkítiának keleten, mint fentebb mondottuk. Szkítiának első primus rex scithie fuit magog filius iaphet et gens illa a magog rege uocata est királya Mágóg volt, a Jáfet fia, és az a nemzet Mágóg királyról nyerte a moger. A cuius etiam progenie regis descendit nominatissimus atque magyar nevet. Ennek a királynak az ivadékából sarjadt az igen nevezetes és potentissimus rex athila, qui anno dominice incarnationis cccc.L.i. de terra roppant hatalmú Attila király. Ő az Úr megtestesülésének scithica descendes cum ualida manu in terram pannonie uenit, et fugatis négyszázötvenegyedik esztendejében a szittya földről kiszállva hatalmas romanis regnum obtinuit. Et regalem sibi locum constituit iux(ta) danubium sereggel Pannónia földjére jött, és a rómaiakat elkergetve az országot birtokába super calidas aquas et omnia antiqua opera que ibi inuenit renouari precepit, et vette. Majd királyi székhelyet állított magának a Duna mellett a hévizek fölött: in circuitu muro fortissimo edificauit, que per linguam hungaricum dicitur minden régi épületet, amit ott talált, megújíttatott, és az egészet igen erős fallal nunc buduuar, et a theotonicis ecilburgu uocatur. Quid plura? Iter hystorie vétette körül. Ezt magyar nyelven most Budavárnak mondják, a németek pedig teneamus. Longo autem post tempore de progenie eiusdem regis magog Ecilburgnak hívják. De elég ennyi! Maradjunk meg a történet útján. Hosszú descendit vgek pater almi ducis, a quo reges et duces hungarie originem idő múlva pedig ugyanazon Mágóg király ivadékából eredt Ügyek, Álmos duxerunt, sicut in sequentibus dicetur. Scithici enim sicut diximus sunt vezér apja, kinek Magyarország királyai és vezérei a leszármazottai, miként a

antiquiores populi de quibus hystoriographi qui gesta romanorum scripserunt következőkben majd előadjuk. A szkítiaiak, amint mondottuk, jó régi népek. sic dicunt: quod scithica gens fuissent sapientis-sima et mansueta qui terram Róluk a történetírók, akik a rómaiak viselt dolgait megírták, így beszélnek: A nonlaborant, et fere nullum peccatum erat inter eos. Non enim habebant szittyák valaha igen bölcsek és szelídek voltak, földet nem műveltek, és domos artificio paratas sed tantum temptoria de filtro parata. Carnes et pisces majdnem semmiféle bűn nem fordult elő közöttük. Ugyanis nem voltak et lac et mel manducabant et pigmentia multa habebant. Vestiti enim erant de mesterséggel épült házaik, csupán nemezből készült sátraik. Húst, halat, tejet, pellibus zobolorum et aliarum ferarum. Aurum et argentum et gemmas mézet ettek, és bőven volt fűszeres boruk. Nyusztprémbe és más vadállatok habebant sicut lapides, quia in fluminibus eiusdem terre inueniebantur. Non bőrébe öltöztek. Arany, ezüst, gyöngy: annyi volt az nekik, mint a kavics, concupiscebant aliena, quia omnes diuites erant, habentes animalia multa et mivel saját földjük folyamaiban találhatták mindezt. Nem kívánták a másét, uictualia suficienter. Non erant enim fornicatores sed solummodo unusquisque minthogy mindnyájan gazdagok voltak, sok állatnak és elegendő ennivalónak a suam habebat uxorem. Postea uero iam dicta gens fatigata in bello, ad tantam birtokosai. Nem paráználkodtak, hanem mindenkinek csupán egy felesége volt. crudelitatem peruenit ut quidam dicunt hystoriographi, quod iracundia ducti Ámde utóbb a szóban lévő nemzet a háborúskodásba belefáradva, olyan humanan manducassent carnem et sanguinem bibissent hominum. Et credo kegyetlenné fajult, hogy – némely történetírók szerint – haragjában emberhúst quod adhuc eos cognoscetis duram gentem fuisse de fructibus eorum. Scithica evett, meg emberek vérét itta. Hagy kemény egy nemzet volt, hitem szerint azt enim gens a nullo fuit subiugata. Nam darium regem persarum cum magna ma is megismerhetitek ivadékairól. A szittya nemzetet bizony semmiféle turpitudine scithici fecerunt fugere, et perdidit ibi darius octoginta milia uralkodó nem hajtotta igája alá. Tudniillik Dáriust, a perzsák királyát csúfosan hominum, et sic cum magno timore fugit in persas. Item scithici cirum regem megkergették, úgyhogy Dárius ott nyolcvanezer embert veszített el, s nagy persarum cum trecentis et XXX. milibus hominum occiderunt. Item scithici rettegve szaladt Perzsiába. Ugyancsak a szkítiaiak Círust, szintén a perzsák Alexandrum magnum filium phylippi regis et regine olympiadis, qui multa királyát, háromszázharmincezer emberével együtt megölték. A szkítiaiak regna pugnando sibi subiugauerat, ipsum etiam turpiter fuauerunt. Gens magát Nagy Sándort, Fülöp királynak és Olimpiadis királynénak a fiát, aki sok namque scithica dura erat ad sustinendum omnem laborem et erant corpore országot harcban leigázott, szintén szégyenletesen megfutamították. Ugyanis a magni scithici et fortes in bello. Nam nichil habuissent in mundo, quod szittyák keményen bírtak minden fáradalmat, meg testileg is nagyok, a harcban perdere timuissent pro illata sibi iniuria. Quando enim scithici uictoriam pedig vitézek voltak. Semmijük sem lehetett a világon, amit ne tettek volna habebant, nichil de preda uolebant, ut moderni de posteris suis, sed kockára, ha sérelem esett rajtuk. S amikor a győzelem az övék lett, tantummodo laudem exinde querebant. Et absque dario et cyro atque éppenséggel nem törték magukat a zsákmány után, mint utódaik közül a alexandro, nulla gens ausa fuit in mundo in terram illorum intrare. Predicta mostaniak, hanem csak a dicsőséget keresték ezen az úton. Dáriust, Círust és uero scithica gens dura erat ad pugnandum, et super equos ueloces et capita in Sándort nem számítva, a világon egyetlenegy nemzet sem merte lábát tenni az galeis tenebant, et arcu ac sagittis meliores erant super omnes nationes mundi, ő földjükre. A fent nevezett szittya nemzet pedig kemény volt a harcban és et sic cognoscentis eos fuisse de posteris eorum. Scithica enim terra quanto a gyors a lovon; a fején sisakot hordott, az íjjal, nyíllal különbül bánt, mint a torrida zona remotior est, tanto propagandis generibus salubrior. Et quamuis világ összes nemzetei közül akármelyik, s hogy csakugyan ilyen volt, azt az admodum sit spatiosa tamen multitudinem populorum in ibi generatorum nec utódairól is megítélhetitek. A szittya föld éppen azért, mert annyira messze alere sufficiebat, nec capere. Qua propter septem principales persone, qui esik a forró égövtől, különösen kedvez a nemzedékek szaporodásának. hetumoger dicti sunt (,) angusta locorum non sufferentes ea maxime deuitare Azonban – ámbár szerfölött nagy kiterjedésű – mégis a rajta született népség cogitabant. Tunc hee septem principales persone habito inter se consilio sokaságát sem táplálni, sem befogadni nem tudta. Ezért a hét fejedelmi constituerunt, ut ad occupandas sibi terras quas incolere possent, a natali személy, akit hétmagyarnak mondottak, a helyszűkét nem tűrte tovább, hanem discederent solo, sicut in consequentibus dicetur. gondolkozott, hogy azt mindenképpen elhárítja. Akkor ez a hét fejedelmi személy tanácsot tartva megállapodott abban, hogy olyan földet foglal el magának, amelyen laknia lehet, s evégből elhagyja szülőföldjét, miképpen majd a következőkben előadjuk.

2. Quare hungari dicitur

2. Miért mondják azt, hogy hungárusok?

Nunc restat dicere quare populus de terra scithica egressus hungari uocantur. Hungari dicti sunt a castro Hungu, eo quod subiugatis sibi sclauis, VII. principales persone intrantes terram pannonie diutius ibi moratj sunt. Vnde omnes nationes circumiacentes, uocabant almum filium vgek ducem de hunguar, et suos milites uocabant hunguaros. Quid plura? His omissis redeamus ad propositum opus, iterque hystorie teneamus, et ut spiritus sanctus dictauerit inceptum opus perficiamus.

Most ehhez még azt kell hozzátennünk, miért hívják a szittya földről kiköltözött népet hungárusoknak. Hungárusoknak Hungvárról nevezték el őket azért, mert a szlovének meghódítása után a hét fejedelmi személy Pannónia földjére lépve, ott jó soká időzött. Innen az összes környező nemzetek Álmost, Ügyek fiát, hungvári vezérnek hívták, katonáit meg hungvárusoknak. De elég ennyi! Ezt elhagyva térjünk vissza kitűzött munkánkra, haladjunk a történelem útján, s úgy, amint a Szentlélek sugallja, végezzük a megkezdett művet!

3. De almo primo duce

3. Álmos, az első vezér

Anno dominice incarnationis, D. CCC. XVII II, vgek, sicut supra diximus, Az Úr megtestesülésének nyolcszáztizenkilencedik esztendejében Ügyek, amint longo post tempore de genere magog regis erat quidam nobilissimus dux fentebb mondottuk, nagyon sok idő múltán Mágóg király nemzetségéből való scithie, qui duxit sibi uxorem in dentumoger filiam eunedubeliani ducis, igen nemes vezére volt Szkítiának, aki feleségül vette Dentü-Mogyerban nomine emesu. De qua genuit filium, qui agnominatus est almus. Sed ab Őnedbelia vezérnek Emes nevű leányát. Ettől fia született, aki az Álmos nevet euentu diuino est nominatus almus, quia matri eius pregnanti per sompnium kapta. Azonban isteni, csodás eset következtében nevezték el Álmosnak, mert apparuit diuina uisio in forma asturis, que quasi ueniens eam grauidauit. Et teherben levő anyjának álmában isteni látomás jelent meg turulmadár képében, innotuit ei quod de utero eius egrederetur torrens, et de lumbis eius reges és mintegy reá szállva teherbe ejtette őt. Egyszersmind úgy tetszett neki, hogy gloriosi propagarentur, sed non in sua multiplicarentur terra. Quia ergo méhéből forrás fakad, és ágyékából dicső királyok származnak, ámde nem a sompnium in lingua hungarica dicitur almu, et illius ortus per sompnium fuit saját földjükön sokasodnak el. Mivel tehát az alvás közben feltűnő képet pronosticatum, ideo ipse uocatus est almus. Vel ideo uocatus est almus id est magyar nyelven álomnak mondják, és az ő születését álom jelezte előre, azért sanctus, quia ex progenio eius sancti reges et duces erant nascituri. Quid ultra? hívták őt szintén Álmosnak. Vagy azért hívták Álmosnak – ami latinul annyi, mint szent –, mivel az ő ivadékából szent királyok és vezérek voltak születendők. De erről ne többet!

4. De duce almo

4. Álmos vezér

Dux autem almus postquam natus est in mundum, factum est duci vgek, et suis Álmos vezér pedig, miután világra született, nagy örömére szolgált Ügyeknek cognatis magnum gaudium et fere omnibus primatibus scithie, eo quod pater és rokonainak, továbbá Szkítia majdnem összes előkelőinek, merthogy az apja, suus vgek erat de genere magog regis. Erat enim ipse almus facie decorus, sed Ügyek, Mágóg király nemzetségéből eredt. Maga Álmos meg szép, de barna niger et nigros habebat oculos sed magnos, statura longus et gracilis. Manus orcájú volt; a szeme fekete, de nagy; a termete magas és karcsú; a keze nagy, uero habebat grossa et digitos prolixos et erat ipse almus pius, beniuolus, az ujjai vaskosak. Álmos egyszersmind kegyes, jóakaratú, bőkezű, bölcs, derék largus, sapiens, bonus miles hylaris dator omnibus illis qui in regno scithice katona volt; vidám adakozó mindazok részére, akik Szkítia országában abban tunc tempore erant milites. Cum autem ipse almus peruenisset ad maturam az időben katonák voltak. Midőn pedig Álmos az érett kort elérte, mintegy a etatem, uelut donum spiritus sancti erat in eo licet paganus, tamen potentior Szentlélek ajándéka jutott neki, s így pogány létére mégis hatalmasabb volt és fuit et sapientior omnibus ducibus scithie. Et omnia negotia regni eo tempore bölcsebb Szkítia összes vezéreinél. És az országnak minden dolgát abban az faciebant consilio et auxilio ipsius. Dux autem almus dum ad maturam etatem időben az ő tanácsai szerint vagy az ő segítségével intézték. Mikor érett ifjúvá iuuentutis peruenisset, duxit sibi uxorem in eadem terra, filiam cuiusdem serdült, Álmos vezér akkor feleségül vette azon a földön egy igen nemes nobilissimi ducis, de qua genuit filium nomine arpad quem secundum duxit in vezérnek a leányát. Ettől született Árpád nevű fia, akit magával vitt pannoniam, vt in sequentibus dicetur. Pannóniába, amint majd a következőkben előadjuk.

5. De electione almi ducis

5. Álmos vezér megválasztása

Gens itaque hungarorum fortissima et bellorum laboribus potentissima, ut A hungárusoknak igen vitéz és a hadi viszontagságokban felette hatalmas superius diximus, de gente scithica, que per ydioma suum proprium nemzete, mint fentebb mondottuk, eredetét a szittya nemzetből vette, amelyet dentumoger dicitur (,) duxit originem. Et terra illa nimis erat plena, ex saját nyelvén dentü-mogyernak neveznek. És az a föld túlontúl megtelt az ott multitudine populorum in ibi generatorum, ut nec alere suos sufficeret, nec született népek sokaságával, annyira, hogy övéit már sem táplálni, sem capere ut supra diximus. Qvapropter tunc, VII. principales persone qui befogadni nem tudta, mint fentebb mondottuk. Ezért akkor a hét fejedelmi hetumoger uocantur usque in hodiemum diem, angusta locorum non személy, akit mind a mai napig hétmagyarnak hívnak, a helyszűkét tovább sufferentes, habito inter se consilio, ut a natali solo discederent, ad occupandas nem tűrhetvén, tanácsot tartott, és késedelem nélkül fegyverrel, haddal sibi terras, quas incolere possent, armis et bello querere non cessarunt. Tunc igyekezett módját ejteni, hogy szülőföldjét elhagyja, s olyan földet foglaljon el elegerunt sibi querere terram Pannonie, quam udiuerant fama uolante terram magának, amelyen laknia lehet. Akkor a választásuk arra eset, hogy majd athile regis esse, de cuius progenie dux almus pater arpad descenderat. Tunc Pannónia földjét keresik fel. Erről ugyanis a szállongó hírből azt hallották, ipsi VII. principales persone conmuni et uero consilio intellexerunt, quod hogy az Attila király földje, akinek az ivadékából Álmos vezér, Árpád apja inceptum iter perficere non possent, nisi ducem ac precetorem super se származott. Ámde a hét fejedelmi személy közös és igaz értelemmel belátta, habeant. Ergo libera uoluntate et communi consensu, VII. uirorum elegerunt hogy a megkezdett útnak végére nem járhat, hacsak vezér és parancsoló nem sibi ducem ac preceptorem in filios filiorum suorum usque ad ultimam lesz felette. Tehát a hét férfiú szabad akarattal és egyetértéssel vezérül és generationem Almum filium vgek, et qui de eius generatione descenderent, parancsolóul választatta magának, sőt fiai fiainak is a végső nemzedékig quia almus dux filius vgek et qui de generatione eius descenderent, clariores Álmost, Ügyek fiát, és azokat, akik az ő nemzetségéből származnak, mivel erant genere et potentiores in bello. Isti enim, VII. principales persone erant Álmos vezér, Ügyek fia, továbbá azok, akik az ő nemzetségéből származtak, uiri nobiles genere, et potentes in bello fide stabiles. Tunc pari uoluntate almo jelesebbek voltak nem dolgában, meg hadban is hatalmasabbak. Tudniillik az a duci sic dixerunt: Ex hodierna die te nobis ducem ac preceptorem eligimus. Et hét fejedelmi személy dolgában előkelő, hadban hatalmas, hűségben állhatatos quo fortuna tua te duxerit, illuc te sequemur. Tunc supra dicti uiri pro almo férfiú volt. Akkor közakarattal Álmos vezérnek ezt mondták: „A mai naptól duce more paganismo fusis propriis sanguinibus in unam uas ratum fecerunt kezdve téged vezérünkké és parancsolónkká választunk, s ahová a szerencséd iuremantum. Et licet pagani fuissent, fidem tamen iuramenti quam tunc visz, oda követünk téged.” Majd a fent említett férfiak mindegyike Álmos fecerant inter se, usque ab obitum ipsorum seruauerunt tali modo. vezérért – pogány szokás szerint – saját vérét egy edénybe csorgatta, s esküjét ezzel szentesítette. És noha pogányok voltak, mégis azt a hitet, melyet akkor egymás közt esküjükre tettek, mindhalálukig megtartották úgy, amint ez az eskü itt következik.

6. De iuramento eorum

6. Esküjük

Primus status iuramenti sic fuit: ut quam diu uita duraret, tam ipsis, quam Az eskü első szakasza így hangzott: Hogy ameddig csak az ő életük, sőt az etiam posteris suis semper ducem haberent de progenie almi ducis. Secundus utódaiké is tart, mindig Álmos vezér ivadékából lesz a vezérük. Az eskü status iuramenti sic fuit: ut quicquid boni per labores eorum acquirere possent, második szakasza így hangzott: Hogy ami jószágot csak fáradalmaik árán nemo eorum expers fieret. Tercius status iuramenti sic fuit: ut isti principales szerezhetnek, mindegyiküknek része legyen abban. Az eskü harmadik szakasza persone qui sua libera uoluntate almum sibi dominum elegerant, quod ipsi et így hangzott: Hogy azok a fejedelmi személyek, akik a tulajdon szabad filij eorum nunquam a consilio ducis et honore regni omnino priuarentur. akaratukból választották Álmost urukká, sem ők maguk, sem fiaik soha, semmi Quartus status iuramenti sic fuit: ut siquis de posteris eorum infidelis fieret esetre ki ne essenek a vezér tanácsából és az ország tisztségeiből. Az eskü contra personam ducalem, et discordiam faceret inter ducem et cognatos suos, negyedik szakasza így hangzott: Hogyha valaki utódaik közül hűtelen lenne a sanguis nocentis fuderetur, sicut sanguis eorum fuit fusus in iuramento, quod vezér személyéhez, vagy egyenetlenséget szítana a vezér és rokonai között, a fecerunt almo duci. Quintus status iuramenti sic fuit: ut siquis de posteris duci bűnösnek vére omoljon, amint az ő vérük omlott az esküben, melyet Álmos almi et aliarum personarum principalium iuramentj statuta ipsorum infringere vezérnek tettek. Az eskü ötödik szakasza így hangzott: Hogyha valaki Álmos uouerit, anathemati subiaceat in perpetuum. Quorum VII. uirorum nomina hec vezér és a többi fejedelmi személyek utódai közül az esküvel kötött fuerunt: Almus pater arpad, (1) Eleud pater Zobolsu a que genus saac megállapodásokat meg akarná szegni, örök átok sújtsa. Ennek a hét férfiúnak a descendit, Cundu pater curzan, Ound pater ete, a quo genus calan et colsoy neve volt: Álmos, Árpád apja; Előd, Szabolcs apja; kitől a Csák-nemzetség descendit, Tosu pater lelu, huba, a quo genus zemera descendit. VII-us származik; Kend, Korcán apja, Ond, Ete apja, akitől a Kalán- és KölcseTuhutum pater Horca, cuius filij fuerunt Gyyla et zombor, a quibus genus nemzetség származik; Tas, Lél apja; Huba, akitől a Szemere-nemzetség moglout descendit, ut inferius dicetur. Quid plura? Iter hystorie teneamus. származik; a hetedik Tétény, Horka apja, s Horkának a fiai voltak Gyula és Zombor, akiktől a Maglód-nemzetség származik, amint alább majd szó lesz róla. De elég! Haladjunk a történelem útján!

7. De egressu eorum

7. Kiköltözésük

Anno dominice incarnationis D. CCC. V. XXX. IIII. sicut in annalibus Az Úr megtestesülésének nyolcszáznyolcvannegyedik esztendejében, amint az continetur cronicis.Septem principales persone, qui hetumoger uocantur, év szerint jegyzett krónikákban írva vagyon, a hét fejedelmi személy, akit egressi sunt de terra Scithia uersus occidentem. Inter quos almus dux filius hétmagyarnak hívnak, kijött Szkítia földjéről nyugat felé. Közöttük kijött ugek de genere magog regis uir bone memorie, dominus et consiliarius eorum, Álmos vezér, a Mágóg király nemzetségéből való Ügyek fia, jó emlékezetű una cum uxore sua et filio suo arpad, et duobus filiis Hulec auunculi sui, férfiú, uruk és tanácsadójuk nekik; kijött pedig a feleségével meg a fiával, scilicet zuard et cadusa, necnon cum multitudine magna populorum non Árpáddal, valamint a nagybátyjának, Hüleknek két fiával: Szovárddal és numerata federatorum de eadem regione egressus est. Venientes autem dies Kadocsával, továbbá az ugyanarról a vidékről való szövetséges népeknek plurimos per deserta loca, et fluuium etyl super tulbou sedentes ritu paganismo megszámlálhatatlanul nagy sokaságával. Sok-sok nap pedig puszta tájakon transnatauerunt, et nunquam uiam civitatis uel habitaculi inuenerunt. Nec vonultak; az Etel folyót pogány módra tömlőn ülve úsztatták át, és sehol labores hominum comederunt, ut mos erat eorum. Sed carnibus et piscibus városba vagy emberi lakóhelyhez vezető utat nem találtak. Közben nem ették uescebantur, donec in Rusciam, que Susudal uocatur, uenerunt. Et iuuenes, ember munkájának a gyümölcsét, amint rendesen szokták, hanem hússal, hallal eorum fere cottidie erant in uenatione. Vnde a die illo usque ad presens táplálkoztak mindaddig, amíg Oroszországba nem értek azon a részen, melyet hungarij sunt pre ceteris gentjbus meliores in uenatu. Et sic almus dux cum Szuszdalnak hívnak. Ifjaik majdnem mindennap vadászaton voltak; ezért aztán omnibus suis uenientes terram intrauerunt ruscie, que uocatur susudal. attól az időtől fogva mindmostanáig a magyarok jobb vadászok is, mint a többi nemzetek. És Álmos vezér meg az övéi mind ekképpen vonulva léptek Oroszország földjére azon a részen, amelyet Szuszdalnak hívnak.

8. De Rutenia

8. Oroszország

Postquam autem ad partes rutenorum peruenerunt, sine aliqua contradicione Miután pedig az oroszok vidékét elérték, minden ellenszegülés nélkül egészen usque ad ciuitatem Kieu transierunt et dum per ciuitatem Kyeu transissent Kijev városáig hatoltak. Midőn Kijev városán keresztülmentek, a Dnyeper fluuium deneper transnauigando, uolerunt regnum rutenorum sibi subiugare. folyón áthajózva meg akarták hódítani az oroszok országát. Akkor az oroszok Tunc duces rutenorum hoc intelligentes timuerunt ualde, eo quod audiuerunt vezérei ezt észrevéve nagyon megijedtek, mivel hallották, hogy Álmos vezér, Almum ducem vgek, de genere athile regis esse, cuj proauj eorum annuatim Ügyek fia, Attila király nemzetségéből származik, akinek az ő elődeik évi adót tributa persoluebant. Attamen dux de hyeu conuocatis omnibus primatibus fizettek. De mégis a kijevi vezér összehívta minden főemberét, és tanácsot suis, habito inter se consilio, elegerunt ut pugnam promouerunt contra almum tartva azt választották, hogy hadra kelnek Álmos vezér ellen, és inkább ducem, et magis uellent mori in bello, quam amitterent regna propria, et meghalnak a harcban, mintsem hogy elveszítsék országukat, és kényük-kedvük subiugati essent sine sua sponte duci almo. Statim dux de kieu missis legatis, ellenére Álmos vezér uralma alá kerüljenek. A kijevi vezér azonnal követeket VII. duces cumanorum suos fidelissimos amicos in adiutorium postulauit. küldött leghívebb barátaihoz, a hét kun vezérhez, és segítségre hívta fel őket. Tunc hij VII. duces, quorum nomina hec fuerunt: Ed, Edum, Etu, Bunger, Akkor ez a hét vezér, akinek a neve: Ed, Edömén, Et, Böngér, Örsúr apja Ousad, pater ursuur, Boyta, Ketel pater oluptulma, non modica multitudine Ócsád, Vajta, Alaptolma apja Ketel, ugyancsak nem kicsiny számú lovast equitum insimul coadunata, causa amicicie ducis de Kyeu celerrimo cursu gyűjtött egybe, és a kijevi vezér iránt való barátságból sebes vágtában Álmos contra almum ducem uenerunt. Et dux de Kyeu cum exercitu suo obuiam vezér ellen jött. A kijevi vezér a maga seregével eléjük vonult, és most már a processit eis, et adiutorio cumanorum armata multitudine contra almum ducem kunokkal gyarapodva, sok fegyveressel Álmos vezér ellen nyomult. Álmos uenire ceperunt. Dux uero almus, cuius adiutor erat sanctus spiritus armis vezér pedig, akinek segítsége a Szentlélek volt, fegyvert öltve csatarendbe indutus ordinata acie, super equum suum sedendo,ibat huc et illuc confortans szedte seregét, s ide-oda lovagolva buzdította katonáit; majd hirtelen eléjük suos milites, et facto impetu, stetit ante omnes suos et dixit eis, O scithici et rugtatva megállott mindnyájukkal szemben, és ezt mondta nekik: „Szittyák, conmilitones mei, uirj fortissimi memores, estote initium uiarum uestrarum, bajtársaim, nagyvitéz férfiak! Emlékezzetek utatok kezdetére, amikor azt quando dixistis, quod terram quam incolere possetis, armis et bello quereretis. mondtátok, hogy fegyverrel, haddal olyan földet kerestek, amelyen lakhattok. Ergo nolite turbari de multitudine ruthenorum et cumanorum, qui assimilantur Tehát ne zavarodjatok meg az oroszok és kunok sokaságától, akik a mi nostris canibus. Nam canes statim ut audiunt uerba dominorum suorum, nonne kutyáinkhoz hasonlítanak. Hiszen a kutyák, amint uruk szavát hallják, nemde in timorem uertuntur? Quia uirtus non ualet in multitudine populi, sed in rögtön félelembe esnek? Mivel a derekasságot nem a nép nagy száma, hanem a fortitudine animi. An nescitis quia unus leo multos ceruos in fugam uertit, ut lélek bátorsága szabja meg. Vagy nem tudjátok, hogy egy oroszlán sok szarvast dicit quidam philosophus? Sed hijs omissis dicam uobis, Quis enim potuit megszalaszt, mint ahogy egy bölcs mondja. De félre ezekkel! Csak azt contra stare militibus Scithie? Nonne darium regem persarum scithici in fugammondom nektek: Ugyan ki tudott ellene állni Szkítia katonáinak? Nemde conuerterunt, et sic cum timore et maxima turpitudine fugiit in persas? et Dáriust, a perzsák királyát, a szkítiaiak megkergették, úgy, hagy rémületében perdidit ibi octoginta milia hominum. Aut nonne cyrum regem persarum nagy szégyenszemre Perzsiába szaladt, és elveszített nyolcvanezer embert? scithici cum trecentis XXX-ta milibus occiderunt? Aut nonne magnum Vagy Círust, ugyancsak a perzsáknak királyát, nemde szintén a szkítiaiak ölték alexandrum filium philippi et regine olimpiadis, qui multa regna pugnando meg háromszázharmincezredmagával? Vagy magát Nagy Sándort is, Fülöp sibi subiugauerat, ipsum etiam scithici turpiter fugauerunt? Vnde strennue et királynak és Olimpiadis királynénak a fiát, aki harcban sok országot leigázott, fortiter pugnemos contra eos, qui assimilantur nostris canibus, et sic ugye szintén rútul megszalasztották a szkítiaiak? Ezért hát derekasan és vitézül multitudinem eorum timeamus, ut muscarum multitudinem. Hoc audientes küzdjünk azok ellen, akik a mi kutyáinkhoz hasonlatosak, s úgy féljünk az ő milites almi ducis, multum sunt confortati. Statimque sonuerunt tubas bellicas sokaságuktól, mint a legyek felhőjétől.” Ezt hallván Álmos vezér katonái nagy per partes, et conmixta est utraque acies hostium, ceperuntque pugnare acriter bátorságra gyúltak. Azonnal megfújták a harci kürtöket mindenfelé, a két inter se. Et interficiebantur plurimi de ruthenis et cumanis. Predicti uero duces ellenséges sereg összecsapott, és heves küzdelembe bocsátkozott egymással. S ruthenorum et cumanorum, uidentes suos deficere in bello, in fugam uersi igen sokan elestek az oroszok és kunok közül. Az oroszok és kunok vezérei sunt, et pro salute uite properantes in ciuitatem Kyeu intrauerunt. Almus dux pedig látván, hogy övéik a harcban alulmaradnak, futásnak eredtek, és hogy et sui milites persequentes ruthenos et cumanos usque ad ciuitatem Kyeu, et életüket megmentsék, sietve Kijev városába húzódtak. Álmos vezér meg tonsa capita cumanorum almi ducis milites mactabant, tamquam crudas katonái az oroszokat és kunokat egészen Kijev városáig üldözték, és úgy curcubitas. Duces uero ruthenorum et cumanorum in ciuitatem ingressi, aprították a kunok tar fejét, mint a nyers tököt. Az oroszok és kunok vezérei uidentes audatiam scithicorum, quam muti remanserunt. pedig, mikor a szkítiaiak vakmerőségét látták, a városban meglapultak, mint a némák.

9. De pace inter ducem et ruthenos

9. Béke a vezér és az oroszok között

Dux uero almus et sui milites adepta uictoria, terras ruthenorum sibi subiuga- Álmos vezér és vitézei pedig a győzelem után elfoglalták az oroszok földjeit, uerunt, et bona eorum accipientes, in secunda ebdomada ciuitatem Kyeu és javaikat elszedve a második héten Kijev városát fogták ostrom alá. Mikor ceperunt expugnare. Et dum scalas ad murum ponere cepissent, uidentes duces aztán a hágcsókat kezdték odatámasztani a falhoz, a kun és orosz vezérek a cumanorum et ruthenorum audatiam scithicorum timuerunt ualde. Et dum hoc szkítiaiak merészségének láttára nagyon megrémültek. S amikor belátták, hogy intellexissent, quod eis obsistere non ualerent, tunc missis legatis dux de Kyeu nem bírnak nekik ellenállni, akkor a kijevi vezér és az oroszok más vezérei, et alij duces ruthenorum necnon cumanorum qui ibi fuerunt rogauerunt almum nemkülönben az ott levő kunokéi is követeket küldtek, s kérték Álmos vezért ducem, et principes suos, ut pacem facerent cum eis. Cum autem legati meg főembereit, hogy kössenek velük békét. Mikor pedig a követek Álmos uenissent ad almum ducem et cum rogassent, ut domini eorum de sedibus non vezérhez jöttek, és kérték őt, hogy uraikat ne űzzék el székeikből, akkor Almos expellerentur suis, tunc dux almus inito consilio cum suis, sic legatos remisit vezér övéivel tanácsot tartván, úgy küldötte vissza az oroszok követeit, hogy rethenorum, ut duces et primates sui, filios suos in obsides darent, tributumque vezéreik és előkelőik fiaikat túszul adják, évi adóul tízezer márkát fizessenek, annuatim persoluerent decem milia marcarum, et insuper uictum uestitum et ezenfelül pedig élelmiszert, ruhát és más szükségeset. Az orosz vezérek, ugyan alia necessaria. Duces uero ruthenorum licet non sponte tamen hec omnia almo nem önkéntesen, de mégis mindezt megadták Álmos vezérnek. Azonban kérték duci concesserunt. Sed rogauerunt almum ducem, ut dimissa terra galicie, ultraÁlmos vezért, hogy Halics földjét elhagyva, a Havas-erdőn túl nyugat felé, siluam Houos uersus occidentem in terram pannonie descenderent, que primo Pannónia földjére vonuljanak, amely előbb Attila király földje volt. És athila regis terra fuisset. Et laudabant eis terram pannonie ultra modum esse dicsérték nekik Pannónia földjét, hogy milyen szerfölött jó. Mondták ugyanis, bonam. Dicebant enim, quod ibi confluerent nobilissimi fontes aquarum, hogy ott nagyon nevezetes forrásvizek ömlenek össze: a Duna, a Tisza és danubius et tyscia, et alij nobilissimi fontes bonis piscibus habundantes. Quem pompás halakban bővelkedő egyéb nevezetes források. Azt a földet – mondták terram habitarent sclauij, Bulgarij et Blachij, ac pastores romanorum. Quia – szlovének, bolgárok, vlachok és a rómaiak pásztorai lakják. Ugyanis Attila post mortem athila regis terram pannonie romani dicebant pascua esse, eo király halála után a rómaiak Pannónia földjét legelőknek hívták azért, mivel a quod greges eorum in terra pannonie pascebantur. Et iure terra pannonie nyájaik Pannónia földjén legeltek. És joggal mondhatták Pannónia földjéről, pascua romanorum esse dicebatur, nam et modo romani pascuntur de bonis hogy az a rómaiak legelője, hiszen éppen most is a rómaiak legelnek Hungarie. Quid plura? Magyarország javaiból. De már elég is ebből!

10. De VII ducibus cumanorum

10. A kunok hét vezére

Dvx uero almus et sui primates, inito inter se consilio peticioni ducum Álmos vezér meg főemberei tanácsot tartván, az oroszok vezéreinek kérelmét ruthenorum satisfacientes, pacem cum eis facerunt. Tunc duces ruthenorum teljesítették, s békét kötöttek velük. Akkor az orosz vezérek, tudniillik a kijevi scilicet de Kyeu, et Sudal, ut ne de sedibus suis expellerentur, filios suos in és szuszdali, hagy székeikből el ne űzzék őket, fiaikat túszul adták Álmos obsides dederunt almo duci, et cum eis miserunt X-cem milia marcarum, et vezérnek, és velük együtt tízezer márkát küldöttek, meg ezer lovat orosz mille equos cum sellis et frenis more ruthenico ornatis, et centum pueros módra díszített nyereggel és fékkel, továbbá száz kun fiút, valamint negyven cumanos et XL. camelos ad onera portanda, pelles ermelinas et griseas sine teherhordó tevét, töméntelen hölgymenyét- és mókusprémet, végül sok más numero, ac alia multa munera non numerata. Tunc prenominati duces ajándékot, csak úgy számlálatlanul. Akkor a fent nevezett kun vezérek, cumanorum scilicet, Ed, Edumen, Etu, Bunger, pater Borsu, Ousad pater tudniillik Ed, Edömén, Et, Bors apja Böngér, Örsúr apja Ócsád, Vajta, kitől a Vrsuuru, Boyta, a quo genus Brucsa descendit, Ketel, pater Oluptulma, Baracska-nemzetség származik, Alaptolma apja Ketel, midőn látták Álmos cumuidissent pietatem almi ducis, quam fecit circa ruthenos, pedibus eius vezér kegyességét, amelyet az oroszok irányába tanúsított, lába elé borulva prouolutj se sua sponte duci almo subiugauerunt dicentes. Ex hodierna die önként meghódoltak Álmos vezérnek ezekkel a szavakkal: „A mai naptól fogva nobis te dominum ac preceptorem usque ad ultimam generationem eligimus. legvégső nemzedékünkig urunkká és parancsolónkká választunk, és ahová a Et quo te fortuna tua duxerit, illuc te sequemur. Hoc etiam, quod uerbo szerencséd visz, mindenüvé veled megyünk.” És amit szóval mondottak Álmos dixerunt almo duci, fide iuramenti more paganismo firmauerunt. Et eodem vezérnek, azt pogány módra hitet téve, esküvel is megerősítették. Nekik Álmos modo dux almus et suj primates eis fide se et iuramento se constrixerunt. Tunc vezér és főemberei ugyanily módon hittel meg esküvel kötelezték le magukat. hij VII. duces cumanorum cum uxoribus et filiis suis necnon cum magna Akkor ez a hét kun vezér feleségestül, gyermekestül meg ezenkívül is nagy multitudine in pannoniam uenire concesserunt. Similiter etiam multi de sokasággal kész volt Pannóniába jönni. Hasonlóképpen az oroszok közül ruthenis almo duci adherentes, secum in panoniam uenerunt, quorum posteritasszintén sokan Álmos vezérhez csatlakoztak, vele együtt Pannóniába jöttek, és usque in hodiernum diem per diuersa loca in Hungaria habitat. maradékuk különböző helyeken egészen a mai napig Magyarországon lakik.

11. De ciuitatibus lodomer et Galicia

11. Ladomér és Halics városa

Tvnc almus dux et alij principales persone qui hetumoger dicuntur, nec non Akkor Álmos vezér és a többi fejedelmi személy, akit hétmagyarnak duces cumanorum una cum cognatis et famulis ac famulabus suis egressi sunt mondanak, továbbá a kun vezérek rokonságukkal meg férfi- és nőcselédeikkel de Kyeu, et in ductu ruthenorum Kyeuyensium uenerunt, usque ad cjuitatem egyetemben kivonultak Kijevből, s a kijevi oroszok kalauzolása mellett lodomer. Dux uero lodomeriensis et sui primates obuiam amo duci usque ad Ladomér városához értek. A ladoméri vezér és főemberei pedig különféle confinium regni cum diuersis preciosis muneribus processerunt, et ciuitatem drága ajándékokkal az ország határáig elébe mentek Álmos vezérnek, és lodomeriam ultro ei aperuerunt. Et dux almus cum omnibus suis in eodem Ladomér városát önként megnyitották neki. S Álmos vezér minden loco per tres ebdomadas mansit. In tercia uero ebdomada dux lodomeriensis hozzátartozójával három hétig maradt ott. A harmadik héten pedig a ladoméri duos filios suos cum omnibus filiis iobagionum suorum duci almo in obsides vezér a maga két fiát főjobbágyai valamennyi fiával együtt kezesül adta Álmos dedit. Et insuper duo milia marcarum argenti et centum marcas auri cocti, cumvezérnek. Azonfelül kétezer márka ezüstöt és száz márka színaranyat számtalan pellibus et paliis non numeratis et ccc. equos cum sellis et frenis, et XXV. prémmel és köntössel, továbbá háromszáz paripát felnyergelve és fékkel camelos, et mille boues ad onera portanda, et alia munera non numerata tam felszerelve, huszonöt tevét és ezer ökröt, hogy a málhájukat vigye, végül duci quam suis primatibus presentauit. Et in quarta ebdomada dux almus cum számtalan más ajándékot adott a vezérnek és főembereinek egyaránt. A suis in galiciam uenit: et ibi requiei locum sibi et suis elegit. Hoc ducem negyedik héten Álmos vezér övéivel együtt Halicsba jött, s ott pihenőhelyet galicie dux audiuisset, obuiam almo duci cum omnibus suis nudis pedibus választott magának és övéinek. Midőn ezt Halics vezére meghallotta, minden uenit, et diuersa munera ad usum almi ducis presentauit, et aperta porta hozzátartozójával mezítláb elébe ment Álmos vezérnek, és különféle ciuitatis galicie quasi dominum suum proprium hospicio recepit, et unicum ajándékokat nyújtott át Álmos vezér használatára: majd Halics városának a filium suum cum ceteris filiis primatum regni sui in obsidem dedit, et insuper kapuját megnyitván, mint a saját urát, úgy látta vendégül, egyetlen fiát az x. farisios optimos, et ccc. equos cum sellis et frenis, et tria milia marcarum ország főembereinek a fiaival együtt túszul adta, azonfelül tíz kitűnő arab argenti, et cc. marcas auri, et uestes nobilissimas, tam duci quam omnibus paripát meg háromszáz más lovat nyergestül, fékestül, továbbá háromezer

etiam militibus suis condonauit. Dum enim dux almus requiei locum per márka ezüstöt meg kétszáz márka aranyat és gyönyörűséges ruhákat mensem unum in galicia habuisset: tunc dux galicie ceterjque consocij suj ajándékozott a vezérnek, sőt minden katonájának is. Mikor aztán Álmos vezér quorum filij in obsides posti erant sic almum ducem et suos nobiles rogare egy hónapja tartott pihenőt Halicsban, akkor Halics vezére és többi társai, ceperunt, ut utra howos uersus occidentem in terra pannonie descenderent. akiknek a fiai kezességben voltak, azzal a kérelemmel folyamodtak Álmos Dicebant enim eis sic, quod terra illa nimis bona esset, et ibi confluerent vezérhez és nemeseihez, hogy a Havason túl nyugat felé, Pannónia földjére nobilissimi fontes, quorum nomina hec essent, ut supra disimus, danubius, szálljanak le. Ugyanis azt mondták nekik, hogy az a föld szerfölött jó, és rajta tyscia, Wag, Morisius, Crisius, Temus, et ceteri, que etiam primo fuisset terra igen nevezetes források ömlenek egybe, melyeknek – amint fentebb említettük athile regis. Et mortuo illo preoccupassent romani principes terram pannonie – a neve: Duna, Tisza, Vág, Maros, Körös, Temes és több más; hozzá még – usque ad Danubium, ubi collocauissent pastores suos. Terram uero que iacet mondták – ez a föld előbb Attila király földje volt. Az ő halála után a római inter Thisciam et Danubium preoccupauisset sibi Keanus magnus dux bulgarie fejedelmek foglalták el Pannónia földjét egészen a Dunáig, és ott telepítették le auus salani ducis, usque ad confinium ruthenorum et polonorum et fecisset ibi a pásztoraikat. Azt a földet pedig, amely a Duna-Tisza közén terült el, Nagy habitare sclauos et bulgaros. Terram uero que est inter thisciam et siluam Kán, Bulgária vezére, Salán vezér őse foglalta el az oroszok és lengyelek igfon, que iacet ad erdeuelu, a fluuio morus usque ad fluuium zomus, határáig, s lakosokul szlovéneket meg bolgárokat tett oda. Azt a földet preoccupauisset sibi dux morout, cuius nepos dictus est ab hungaris továbbá, amely a Tisza és az Erdély felé elterülő Igyfonerdő közé esik, a menumorout, eo quod plures habebat amicas, et terram illam habitarent gentes Maros folyótól a Szamos folyóig Marót vezér foglalta el, kinek az unokáját a cozar qui dicuntur. Terram uero, que est a fluuio morus usque ad castrum magyarok Mén-Marótnak mondták, mégpedig azért, mert több asszonya volt; vrscia, preoccupauissent quidam dux nomine glad de bundyn castro egressus ezt a földet az a népség lakta, amelyet kozárnak mondanak. Azt a földet végül, adiutorio cumanorum ex cuius progenie ohtum fuit natus, quem postea longo amely a Maros folyótól egészen Orsova váráig terül el, egy bizonyos Galád post tempore sancti regis stephani, sunad filius dobuca nepos regis in castro nevű vezér, aki Bodony várából jött, foglalta el a kunok segítségével. Az ő suo iuxta morisium interfecit. Cuj etiam predictus rex pro bono seruicio suo ivadékából született Ajtony, akit aztán jóval később, Szent István király uxorem et castrum ohtum cum omnibus apendiciis suis condonauit, sicut enim idejében, Doboka fia Csanád, a király unoka-fitestvére Maros melletti várában mos est bonorum suos fideles remunerare, quod quastrum nunc sunad megölt, mivelhogy az említett királynak minden dologban ellene szegült. nuncupatur. Quid ultra? Csanádnak az említett király a jószolgálatért feleséget adott, és neki adományozta Ajtony várát összes tartozékaival egyetemben, amint hát szokásuk a jó uraknak híveiket megajándékozni. Ennek a várnak most is Csanád a neve. De elég ebből!

12. Quomodo pannoniam intrauerunt

12. Miképpen jöttek be Pannóniába

Dvx uero alms et suj primates acquiescentes consiliis ruthenorum, pacem Álmos vezér és főemberei pedig elfogadván az oroszok tanácsát, igen biztos firmissimam cum eis fecerunt. Duces enim ruthenorum, ut ne de sedibus suis békét kötöttek velük, minthogy az orosz vezérek, hogy a székükből el ne expellerentur filios suos ut supra diximus in obsides dederunt cum muneribus kergessék őket, kezesül adták fiaikat, mint fentebb mondottuk, számtalan non numeratis. Tunc dux galicie, duo milia sagittatorum et III-a milia ajándékkal együtt. Akkor Halics vezére elrendelte, hogy kétezer nyilas és rusticorum ante ire precepit, qui eis per siluam houos uiam prepararent usque háromezer paraszt járjon előttük s a Havas-erdőn át a hungi határig utat ad confinium hung. Et omnia iumenta eorum uictualibus et aliis necessariis készítsen nekik. Egyszersmind összes barmaikat megrakatta élelemmel meg onerauit, et pecudes ad uictum condonauit sine numero. Tunc VII. principales más szükségessel, s enni való szarvasmarhát szintén igen sokat adott ajándékba. persone, quj hetumoger dicuntur, et hij VII. duces cumanorum, quorum Akkor a hét fejedelmi személy, akit hétmagyarnak mondanak, és az a hét kun nomina supra diximus una cum cognatis et famulis ac famulabus consilio et vezér, kinek a nevét fentebb soroltuk el, rokonságukkal meg férfi- és auxilio ruthenorum galicie sunt egressi in terram pannonie. Et sic uenientes nőcselédeikkel egyetemben az oroszok tanácsára és segítségével útra keltek per siluam houos ad partes hung descenderunt. Et cum illuc peruenissent, Pannónia földjére. S így a Havas-erdőn áthaladva, a hungi részekre szálltak. locum quem primo occupauerunt, Muncas nominauerunt, eo quod cum Midőn pedig oda megérkeztek, azt a helyet, amelyet először foglaltak el, maximo labore ad terram quam sibi adoptabant peruenerant. Tunc ibi pro Munkácsnak nevezték el azért, mivel igen nagy munkával, fáradsággal jutottak requie laborum suorum XL. dies permaserunt, et terram ultra quam dici potest el arra a földre, amelyet maguknak annyira áhítottak. Ott aztán, hogy dilexerunt, sclauj uero habitatores terre audientes aduentum eorum timuerunt fáradalmaikat kipihenjék, negyven napot töltöttek, és a földet ualde et sua sponte se almo duci subiugauerunt, eo quod audiuerant almum kimondhatatlanul megkedvelték. A föld lakosai, a szlovének pedig ducem de genere athile regis descendisse. Et licet homines fuissent salani megérkezésükről értesülve, szörnyen megijedtek, és önként meghódoltak ducis, tamen cum magno honore et timore seruiebant almo duci, omnia que Álmos vezérnek, mivel hallották, hagy Álmos vezér Attila király sunt necessaria ad uictum, sicut decet domino suo offerentes. Et talis tjmor et nemzetségéből származik. S jóllehet Salán vezér emberei voltak, mégis nagy tremor irruerat super habitatores terre et adulabantur duci et suis primatibus tisztelettel és félelemmel szolgáltak Álmos vezérnek, megajánlva neki mindent, sicut serui ad suos proprios dominos. Et laudabant eis fertilitatem terre illius, ami csak a megélhetéshez szükséges, úgy, amint az urukkal szemben illendő. et narrabant, quomodo mortuo athjla rege magnus keanus preauus ducjs salanj Ilyen félelem és rettegés fogta el a föld lakosait. Kedvében is jártak a vezérnek dux de bulgaria egressus, auxilio et consilio imperatoris grecorum meg főembereinek, mint a szolgák szoktak a maguk urának. Egyszersmind preoccupauerat terram illam. Qualiter etiam ipsi sclaui de terra bulgarie magasztalták nekik a föld termékenységét, és elbeszélték, hogy Attila király conductu fuerunt ad confinium ruthenorum, et qualiter nunc salanus dux halála után Nagy Kán, Salán vezér őse, aki Bulgáriából jött, a görögök eorum se et suos teneret, et quante potestatis esset circa suos uicinos. császárának tanácsára és segítségével miképpen foglalta el azt a földet. Elmondták azt is, hogy őket magukat, a szlovéneket, miképpen telepítették Bulgária földjéről az oroszok határára, továbbá hogy most a vezérük, Salán, miképpen bánik velük és övéikkel, meg minő hatalma van neki körös-körül a szomszédaik felett.

13. De hung castro

13. Hung vára

Tvnc dux almus et sui primates audientes talia leciores facti sunt solito, et ad Akkor Álmos vezér és főemberei ezek hallatára módfelett felvidultak és Hung castrum hung equitauerunt, ut caperent eum. Et dum castro metati essent circa várához lovagoltak, hogy elfoglalják azt. Miközben tábort ütöttek a fal körül, a murum, tunc comes eiusdem castri nomine Loborcy, qui in lingua eorum duca várnak Laborc nevű ispánja – az ispánt az ottlakók nyelvén dukának mondták uocabatur, fuga lapsus ad castrum zemlum properabat. Quem milites ducis – futóra fogta a dolgot, és Zemplén vára felé sietett. A vezér katonái űzőbe persequentes iuxta quendam fluuium comprehendentes, laqueo suspenderunt, véve őt, egy folyó mellett elfogták, és mindjárt azon a helyen felakasztották. in eodem loco. Et a die illo fluuium illum uocauerunt sub nomine eiusdem Attól a naptól kezdve ezt a folyót az ő nevéről Laborcnak hívták. Aztán Álmos

loborcy. Tunc dux almus et sui castrum hung sunintrantes, diis immortalibus vezér és övéi bevonulva Hung várába, a halhatatlan isteneknek nagy magnas uictimas fecerunt, et conuiuia per IIII-or dies celebrauerunt. Quarto áldozatokat mutattak be, és négy napig tartó lakomát csaptak. A negyedik autem die inito consilio et accepto iuramento omnium suorum dux almus ipso napon pedig Álmos vezér tanácsot tartván és övéit mind megesketvén, még uiuente filium suum arpadium ducem ac preceptorem constituit. Et uocatus est életében vezérré és parancsolóvá tette fiát, Árpádot. Ezért hívták Árpádot arpad dux hungarie et ab hungu omnes sui milites uocatj sunt hunguarie Hungvária vezérének; összes vitézeit pedig Hungról hungvárusoknak nevezték secundum linguam alienigenarum, et illa uocatio usque ad presens durat, per el az idegenek nyelvén, és ez az elnevezés mostanáig él az egész világon. totum mundum.

14. De arpad duce

14. Árpád vezér

Anno domine incarnationis d. cccc°, iii°, arpad dux missis exercitibus suis Az Úr megtestesülésének kilencszázharmadik esztendejében Árpád vezér totam terram que inter thisciam et budrug, usque ad vgosam sibi cum omnibus elküldvén seregeit, az egész földet, amely a Tisza és a Bodrog közé esik habitatoribus suis preoccupauit, et castrum borsoa obsedit, et tercio die Ugocsáig, minden lakójával együtt elfoglalta. Borsova várát ostrom alá fogta, pugnando apprehendit, muros eius destruxit, et milites salani ducis quos ibi harmadnapra harccal bevette, falait lerombolta, és Salán vezér katonáit, akiket inuenit, cathenis ligatos in castrum hung, duci precepit. Et dum ibi per plures ott talált, bilincsbe verve Hung várába vezettette. Mialatt több napon át ott dies habitassent, dux et sui uidentes fertilitatem terre, et habundantiam időztek, a vezér és övéi látták a föld termékenységét, mindenféle vad bőségét, omnium bestiarum et copiam piscium de fluminibus thiscie et Budrug, terram meg azt, hogy milyen gazdag halban a Tisza és a Bodrog folyam; s ezért a ultra quam dici potest dux arpad et sui dilexerunt. Tandem uero dum hec földet kimondhatatlanul megszerették. Végre pedig, midőn mindezt, ami omnia que acta fuerant dux salanus a suis fuga lapsus audiuisset, manum leuaretörtént, Salán vezér futva elmenekült embereitől meghallotta, kezet nem ausus non fuit. Sed missis legatis suis more bulgarico ut mos est eorum minarj merészelt emelni. Hanem bolgár szokás szerint követeket küldve elkezdett cepit, et arpadium ducem hungarie quasi deridendo salutauit, et suos pro riu fenyegetőzni; Árpádot csúfondárosan Hungvária vezéreként üdvözölte, hunguaros appelauit, et multis modi mirari cepit, qui essent et unde uenissent embereit gúnyosan hungvárusoknak nevezte, és nagy csodálkozásba kezdett, qui talia ausi facere fuissent. Et mandauit eis ut mala facta sua emendarent, et kik is hát ők, és honnan jöttek, hogy ilyen dolgokat mertek elkövetni. Egyúttal fluuium Budrug nullo modo transire auderent, ut ne ipse ueniens cum megüzente nekik, hogy gonosz cselekedeteiket tegyék jóvá, és a Bodrog folyón adiutorio grecorum et Bulgarorum, de malo facto eorum eis uicem reddens uix semmi esetre át ne merjenek jönni, mert különben ő maga kerekedik fel a aliquem dimitteret, qui ad propria remeans salutis gaudia nuntiaret. Missi uero görögök és bolgárok segítségével, és gonosz cselekedetüket megtorolva, alig salani ducis uenientes ad castrum zemlin, et transito fluuio Budrug secunda die ereszt el majd közülük csak egyet is, aki hazájába visszajutva hirdethesse az ad ducem arpadium peruenerunt. Tercio autem die ducem arpadium uerbo örömöt, hogy megmenekült. Salán vezér küldöttei Zemplén várának menve domini sui salutauerunt, et mandata eius duci arpadio retulerunt. Dux autem átkeltek a Bodrog folyón, és másnap eljutottak Árpád vezérhez. Harmadnap arpad audita legatione salani superbi ducis, non superbe sed humiliter ei pedig Árpád vezért uruk nevében köszöntötték, és amit az meghagyott, tudtára respondit dicens: Licet preauus meus potentissimus rex athila habuerit terram adták. Árpád vezér meghallgatván a dölyfös Salán vezér követségét, nem que iacet inter danubium et thysciam usque ad confinium bulgarorum, quam gőggel, hanem tisztességgel válaszolta neki a következőket: „Az én ősapámé, a ipse habet. Attamen ego non propter aliquem timorem grecoru vel bulgarorum nagy hatalmú Attila királyé volt a Duna-Tisza közén elterülő föld egészen a quod eis resistere non ualeam sed propter amiciciam salani duci uestri, peto de bolgárok határáig, ami most az uratoké. De mégis én, nem ugyan azért, mintha mea iusticia unam perticulam propter pecora mea, scilicet terram usque ad a görögöktől vagy bolgároktól félnék, hogy nem bírok velük szembeszállni, fluuium louiou et insuper peto ad ipso duce uestro, ut mittat mihi gratia ipsius hanem vezéreteknek, Salánnak a barátsága kedvéért kérek a marháim miatt a duas langungulas plenas aqua danubij et unam sarcinam de herbis sabulorum magam jussából egy részecskét, tudniillik a Sajó folyóig elterülő földet. olpar herbis scythicorum, idest dentumoger, et aque danubij si sint meliores Azonfelül azt kérem a vezéretektől, hogy küldjön nekem a maga jóvoltából két aquis thanaydis. korsót tele Duna vizével és egy nyalábot Alpár homokjának a füvéből, hogy megtapasztalhassam, vajon édesebb-e Alpár homokjának a füve a szkítiai Et data eis legatione diuersis eos muneribus ditauit, et capta beniuolentia tájaknak, azaz Dentü-mogyernak a füvénél, és a Duna vize vajon jobb-e a Don eorum, repatriare precepit. Tunc dux arpad inito consilio eodem modo misit vizénél.” S miután így tudtukra adta üzenetét, több mindennel gazdagon nuncios suos ad salanus ducem et misit ei: XII. albos equos, et XII. camelos, etmegajándékozta őket, és ezzel megszerezvén jóakaratukat, meghagyta nekik, XII. pueros cumanicos, et XII. puellas ruthenicas prudentissimas, et duodecim hogy menjenek haza. Aztán Árpád vezér tanácsot tartván szintén elküldötte pelles ermelinas, et XII. zobolos et XII. pallia deaurata. Et missi sunt in követeit Salán vezérhez, s küldött neki tizenkét fehér lovat, tizenkét tevét meg legatione illa de nobilioribus personis: Oundu, pater ethe et alter Ketel, pater tizenkét kun fiút, a vezérnének pedig tizenkét nagyon ügyes orosz leányt, oluptulmae. Et tercium miserunt quendam strennuissimum militem nomine továbbá tizenkét hölgymenyétprémet, tizenkét nyestbőrt és tizenkét aranyos tursol, causa spectaculi qui inspiceret qualitatem terre, et cicius reuersus köntöst. A küldöttek voltak ebben a követségben az előkelőbb személyek közül nuntiaret domino suo duci arpad. Ete apja Ond, a másik meg Alaptolma apja Ketel. Harmadiknak küldtek még egy igen serény vitézt, Tarcalt, kémlelés végett, hogy vizsgálja meg a föld minőségét, s hamarabb visszafordulva adjon hírt urának, Árpád vezérnek.

15. De camaro castro

15. Komárom vára

Missi uero arpad ducis oundu pater ethe et ketel pater oluptulma, et turzol miles cumanus cuius genealogia defecit in semetipso, uenientes fluuium budrug transnatauerunt in illo loco ubi paruus fluuius manans a saturholmu descendit in budrug. Et sic transeuntes fluuium budrug, cum predictum paruum fluuium transirent quasi leti, tunc per inundationem aquarum, Ketel equo offendente in aquam submersus est, et sociis suis adiuuantibus uix a leto liberatus est. Tunc fluuius ille per socios Ketel uocatus est per risum ketelpotaca. Et postea dux arpad per gratiam suam totam terram cum habitatoribus suis non tantum hec, sed etiam maiora hiis condonauit, quia dux arpad subiugata sibi tota terra pannonie pro fidelissimo seruicio suo eidem ketel dedit terram magnam iuxta danubium ubi fluuius Wag descendit. Vbi postea oluptulma filius ketel castrum construxit, quod camarum nuncupauit. Ad seruicium cuius castri, tam de populo secum ducto quam etiam a duce aquisito duas partes condonauit. Vbi etiam longo post tempore ipse ketel et

Árpád vezér küldöttei pedig: Ete apja Ond, Alaptolma apja Ketel és Tarcal kun vitéz, akinek a maga személyében magva szakadt, útközben átúsztatták a Bodrog folyót azon a helyen, ahol ebbe a Sátorhalomról lefutó folyócska beleömlik. S így átjutottak a Bodrog folyón; de miközben az említett folyócskán keltek át nagy vígan, a víz árjában Ketel lova megbotlott, s ő elmerülve társai segítségével is csak alig bírt a halálból kimenekülni. Azt a folyót ezért Ketel társai tréfásan Ketelpatakának nevezték el. Majd később Árpád vezér kegyesen ugyanennek a Ketelnek adományozta Sátorhalomtól egészen a Tolcsva vizéig az egész földet lakosaival egyetemben. De nemcsak ezt kapta Ketel, hanem jóval többet, mivel Árpád vezér egész Pannónia meghódítása után hűséges szolgálatáért nagy földet adott neki a Duna mellett, ott, ahol a Vág folyó beletorkollik. Itt utóbb Ketel fia Alaptolma várat épített, és azt Komáromnak nevezte. Ennek a várnak a szolgálatára odaadta mind a magával hozott, mind pedig a vezértől nyert népnek a kétharmadát. Hosszú idő

filius suus tulma more pagnismo sepulti sunt. Sed terram illam que nunc Ketelpotaka uocatur, posteritas eius usque ad tempora andree regis filij caluj ladizlay habuit. Attamen rex andreas de posteris ketel canbium illum locum duabus de causis, unum quia utilis regibus erat ad uenationes, secundum quia diligebat partes illas habitare uxor sua eo quod propius ad natale solum esset, quia erat filia ducis ruthenorum, et timebat aduentum imperatoris theotonicorum, ut ne ulterius sanguinem petri regis hungariam intraret, ut in sequentibus dicetur.

múltán ugyancsak ezen a helyen temették el pogány módra magát Ketelt meg a fiát, Tolmát. Azt a földet is, amelyet most Ketelpatakának hívnak, az ő ivadéka Szár László fiának, András királynak az idejéig birtokolta. Azonban András király Ketel utódaitól cserébe megszerezte azt a helyet, mégpedig két ok miatt: először, mert a királyoknak alkalmas volt vadászat céljára, másodszor meg, mert szeretett azokon a tájakon lakni a felesége. Tudniillik ez, mivel az orosz vezér leánya volt, ott közelebb lehetett a szülőföldjéhez, azonkívül pedig félt a német császár jöttétől is, hogy majd Péter király vérének megbosszulása végett betör Magyarországba, amint majd lentebb beszélünk róla.

16. De monte turzol

16. Tarcal hegye

Tvnc ound et ketel nec non turzol transeuntes siluam iuxta fluuium Budrug Ekkor Ond, Ketel meg Tarcal, miután az erdőn áthaladtak, a Bodrog folyó equitando, quasi brauium accipere uolentes. Super equos uelocissimos mellett lovagoltak; majd mintha pályadíjért futottak volna, sebes vágtában currentes, super uerticem unius alcioris montis ascenderunt. Quos turzol miles nyargaltak fel egy jó magas hegynek a csúcsára. A másik kettőt maga mögött strennuissimus antecedens cacumen montis primus omnium ascendit. Et hagyva, Tarcal, a serény vitéz ért fel elsőnek a hegyoromra. Ezért a hegyet montem illum a die illo usque nunc montem turzol nominauerunt. Tunc hij attól a naptól kezdve mostanáig Tarcal hegyének nevezték. A három úr a hegy tres domini super uerticem eiusdem montis terram undique perspicientes, csúcsáról, ameddig csak a szem ellát, körös-körül megszemlélte a földet; quantum humanus oculus ualet, ultra quam dici potest dilexerunt et in eodem kimondhatatlanul meg is szerette azt, és mindjárt azon a helyen, pogány szokás loco paganisimo, occiso equo pinguissimo magnum aldamas fecerunt. Turzol a szerint, egy kövér lovat ölve le, nagy áldomást csapott. Tarcalt, aki merész sociis accepta licentia, sicut erat uir audax et fidus in armis cum suis militibus ember volt és megállta helyét a harcban, a társai most elbocsátották; s ő ad ducem arpadium reuersus est ut ei utilitatem illius terre nuntiaret. Quod et katonáival együtt visszatért Árpád vezérhez, hogy neki a föld alkalmas voltáról sic factum est. Ound uero et ketel equitantes celerrimo curso egressi de monte hírt adjon. Ez meg is történt. Ond és Ketel pedig továbbindultak Tarcal turzol tercio die ducem salanum in castro opar iuxta thysiam inuenerunt. hegyéről, és gyors lovaglással harmadnap megtalálták Salán vezért Alpár Quem ex parte arpad salutauerunt, et ei secunda die post ingressum curie sue várában, a Tisza mellett. Árpád nevében üdvözölték őt; majd udvarába való dona, que secum portauerant presentauerunt, ac mandata arpad ducis ei megérkezésük után másnap átnyújtották neki a magukkal hozott ajándékokat, s retulerunt. Dux salanus uisis muneribus et audita legatione tam suorum quam közölték vele Árpád vezér üzenetét. Salán vezér, mikor látta az ajándékokat, és istorum, letior factus est solito, et missos arpad ducis benigne suscepit, et meghallgatta a maga embereinek meg amazoknak is a követjelentését, diuersis donis ditauit. Et insuper postulata arpad concessit. Decimo autem die szerfölött megörült. Árpád vezér küldötteit kegyesen fogadta és gazdagon Ound, et Ketel accepta licentia a salano duce repatriare ceperunt. Per quos dux megajándékozta, egyszersmind Árpád kívánságait szintén teljesítette. Tizednap salanus duas lagungulas aqua danubij plenas et unam sarcinam de herbis pedig Ond és Ketel, midőn Salán vezértől megkapták az engedelmet, melioribus sabulorum olpar, quasi pro risu deridendo, cum diuersis muneribus hazakészültek. Velük Salán vezér Árpád vezérnek különféle ajándékokon kívül duci arpad misit. Et insuper cum habitatoribus suis terram usque ad fluuium nevetni való tréfaképpen küldött még két korsót tele a Duna vizével meg egy Souyoy concessit. Tunc ound et ketel ad ducem arpad cicius uenientes cum nyalábot Alpár homokjának a java füvéből. Azonfelül átengedte a Sajó folyóig legatis salani ducis ac munera missa presentauerunt, et terram cum omnibus terjedő földet lakosaival egyetemben. Erre Ond és Ketel hamarosan megjöttek habitatoribus suis duci arpadio condonatam esse dixerunt. Vnde maxima leticia Árpád vezérhez Salán vezér követeivel együtt; a küldött ajándékokat orta est in curia arpad ducis et per III. dies magnum conuiuium celebrauerunt. átnyújtották, és értesítették, hogy a földet összes lakosaival együtt megkapta Et tunc roborata pace legatos salani ducis diuersis muneribus ditatos repatriare adományban Árpád vezér. Emiatt szertelen vígság támadt Árpád vezér dimissit paciferos. udvarában, és három napon át nagy lakomát csaptak. Azután Árpád megerősítette a békét, és Salán vezér követeit gazdagon megajándékozva elbocsátotta, hogy térjenek haza a béke hírével.

17. De Zerensze

17. Szerencse

Arpad uero dux et suj nobiles egressi de castro Hung cum magno gaudio ultra Árpád vezér és nemesei pedig nagy örömmel felkerekedtek Hung várából, s a montem turzol castra metati sunt in campo iuxta fluuium tucota, usque ad Tarcal hegyén túl ütöttek tábort a Takta vize mellett elterülő mezőn, egészen a montem zerenche, et inspicientes suer montana illa qualitatem illius loci et Szerencse hegyéig. Erről a hegyről látták, hagy milyen az a hely; mivel pedig nominauerunt locum illum amabilem quod interpretatur in lingua eorum nagyon megszerették, úgy nevezték el, hogy a nevének latinul amabilis, a saját zerelmes eo quod multum dilexerunt illum locum, et a die illo usque nunc a nyelvükön pedig szerelmes az értelme; attól a naptól egészen mostanáig a zerelmu locus ille uocatur zerenche. Vbi etiam dux arpad et omnes suj szerelemről Szerencsének hívják a helyet. Aztán Árpád vezér és összes primates cum omni familia sua labore postposito, factis tuguriis requiei locum főemberei egész cselédségükkel együtt dolgukat félbehagyták, és kunyhókat sibi elegerunt. Et non paucos ibi dies permanserunt, donec omnia loca sibi építve pihenőre tértek. Több napig maradtak ott, s ezalatt minden uicina subiugauerunt, scilicet usque ad fluuium Souyou et usque ad castrum szomszédságukba eső helyet meghódítottak, mégpedig a Sajó folyóig és a salis. Et ibidem iuxta tocotam et infra siluas dux arpad dedit terras multas Sóvárig. Ugyanott a Takta mellett és az erdők alján Árpád vezér különböző diversorum locorum cum suis habitatoribus edunec et edumernec. Quas etiam helyeken sok földet adott lakosaival együtt Ednek meg Edöménnek; és ezek terras posteritas eorum diduina gratia adiuuante, usque nunc habere meruerunt. utódai Isten kegyelméből még most is érdemesek a földek birtoklására. A fent Predictus uero turzol per gratiam arpad ducis ad radicem eiusdem montis, ubi említett Tarcal pedig Árpád vezér kegyelméből annak a hegynek a lábánál brudrug descendit in Tysciam, aquisiutit magnam terram. Et in eodem loco kapott nagy földet, ahol a Bodrog a Tiszába ömlik; egyszersmind ugyanazon a castrum construxit, terram quod nunc in presenti Hymusuduor nuncupatur. helyen földvárat emelt, amely most a jelenben a Hímesudvar nevet viseli.

18. De Borsod

18. Borsod

Et dum ita radicati essent, tunc conmuni consilio et ammonicione omnium Mikor így gyökeret vertek, akkor az ott lakók intelmeire közös elhatározással incolarum, missus est borsu, filius Bunger cum ualida manu uersus terram kiküldték erős csapat élén Böngér fiát Borsot a lengyelek földje felé, hogy polonorum, qui confinia regni conspiceret et obstaculis confirmaret usque ad szemlélje meg az ország határait, továbbá gyepüakadályokkal erősítse meg montem turtur, et in loco conuenienti castrum construeret, caausa custodie egészen a Tátra-hegységig, s alkalmas helyen emeljen várat az ország őrizetére. regni. Borsu uero accepta licentia egressus felici fortuna collecta multitudine Bors pedig, miután elbocsátották, jó szerencsével nekivágott a dolognak, és a rusticorum iuxta fluuium Buldua castrum construxit, quod uocatum est a nagy számban összegyűjtött parasztsággal a Boldva vize mellett várat építtetett; populo illo Borsod eo quod parum fuerit. Bors uero acceptis filiis incolarum inezt az a nép Borsodnak hívta azért, mivel kicsiny volt. Bors még összeszedte obsides, et factis metis per montes Turtur, reuersus est ad ducem arpad. Et de túszul a lakosok fiait, és felállította a mezsgyéket a Tátra hegyein, aztán reuersione Borsu factum est gaudium magnum in curia ducis. Dux uero pro visszatért Árpád vezérhez. Visszatérte nagy örömöt keltett a vezér udvarában. beneficio suo Borsum in eodem castro comitem constituit, et totam curam A vezér pedig jeles cselekedetéért abban a várban ispánná tette, és egészen reá illius partis sibi condonauit. bízta, hogy annak a résznek viselje gondját.

19. De duce bycoriensy

19. A bihari vezér

Dvx uero arpad transactis quibusdam diebus, accepto suorum consilio Néhány nap múlva Árpád vezér nemesei tanácsa szerint követeket küldött nobilium, legatos misit in castrum Byhor ad ducem menumorout, petens ab eo Bihar várába Mén-Marót vezérhez, és azt kérte tőle, hogy ősapjának, Attila quod de iusticia atthaui sui atthyle regis sibi concederet terram a fluuio Zomus királynak a jussából engedje át neki a Szamos folyótól a nyíri határig és a usque ad confinium nyr, et usque ad portam mesesynam. Et misit ei donaria meszesi kapuig terjedő földet. Elküldte neki ajándékait is, amint előbb Salán sua sicut primo miserat salano duci tytulensy. Et in legatione illa missi sunt titeli vezérnek. Abban a követségben két igen serény vitéz volt a küldött: duo strennuissimi milites, vsubuu pater zoloucu, et velec, a cuius progenie Szalók apja Ösbő meg Velek, akinek ivadékából származik Torda püspök. turda episcopus descendit. Erant enim isti genere nobilissimi sicut et alij de Ezek ugyanis igen nevezetes nemzetségű emberek voltak, mint különben a terra scythica egressi qui post almum ducem uenerant cum magna multitudine többiek is, akik Szkítiából kijöttek, és Álmos vezért sok-sok néppel követték. populorum.

20. Qualiter contra byhor missum est

20. Miképpen mentek Bihar ellen

Missi uero arpad ducis vsubuu et veluc fluuium thyscie in portu lucy Árpád vezér küldöttei: Ösbő meg Velek a Tisza folyón a Luc-révnél transnauigauerunt. Et hinc egressi in castrum Byhor uenientes ducem átúsztattak. Midőn innen továbbmenve Bihar várába értek, Mén-Marót vezért Menumorout salutauerunt, et donaria que dux eorum miserat ei presentauerunt. üdvözölték, és átnyújtották neki az ajándékokat, melyeket vezérük küldött. Tandem uero mandata arpad ducis ei referentes, terram, quam Végre pedig értésére adva Árpád vezér üzenetét, a fent nevezett földet prenominauimus, postulauerunt. Dux autem menumorout eos benigne recipit: követelték. Mén-Marót vezér kegyesen fogadta őket, majd több mindennel et diuersis donis ditatos tercia die repatriare precepit. Quibus tamen ita gazdagon megajándékozván, harmadnap meghagyta nekik, hogy térjenek haza. respondit, dicens. Dicite arpadio duci hungarie, domino uestro. Debitores Azonban válaszképpen ezt mondta nekik: „Mondjátok meg Árpádnak, sumus ei ut amicus amico in omnibus que ei necessaria sunt, quia hospes homo Hungária vezérének, a ti uratoknak! Tudjuk, mi a kötelességünk, mint est et in multis indiget. Terram autem, quam petiuit a nostra gratia, nullatenus barátnak barátja iránt, mindenben, ami csak kell neki; mert hiszen jövevény concedimus nobis uiuentibus. Hoc etiam indigne tulimus, quod salanus dux ei ember, és sok mindennek híjával van. Ámde azt a földet, melyet concessit maximam terram, aut propter amorem ut dicitur, aut propter kegyelmünktől kért, semmiképpen oda nem engedjük, ameddig élünk. Azt is timorem quod negatur. Nos autem nec propter amorem nec propter timorem ei méltatlankodva fogadtuk, hogy Salán vezér igen nagy földet adott át neki, condedimus terram, etiam quantum pugillus capere licet dixerit ius suum esse. vagy jóindulatból, amint mondják, vagy félelemből, amit tagadnak. De mi sem Et uerba sua non conturbant animum nostrum, eo quod mandauerit nobis se jóindulatból, sem félelemből nem engedünk át neki még egy marok földet descendisse de genere atthile regis qui flagellum dei dicebatur. Qui etiam sem, noha azt a saját jussának mondja is. És szavai nem zavarják meg uiolenta manu rapuerat terram hanc ab atthauo meo, sed tamen modo per lelkünket, ha azt üzente is, hogy ő Attila király nemzetségéből származik, gratiam domini mei imperatoris constantinopolitani nemo potest auferre de azéból, akit Isten ostorának hívtak. Attila ugyan erőszakkal elragadta ezt a manibus meis. földet az én ősapámtól, de most uramnak, a konstantinápolyi császárnak a kegyelmes jóvoltából senki sem bírja kiragadni azt az én kezemből.” S miután Et hoc dicto dedit eis licentiam recendendi. Tunc vsubuu et veluc legati ducis ezt elmondotta, megadta nekik az engedelmet a visszatérésre. Akkor Ösbő meg arpad cursu celeriori ad dominum suum properaueruntt. Et uenientes mandata Velek, Árpád vezér követei, sebes lovaglással urukhoz siettek. Midőn menumorout domino suo duci arpad retulerunt. Arpad uero dux et sui nobiles megérkeztek, előadták Mén-Marót üzenetét uruknak, Árpád vezérnek. Árpád hoc audientes iracundia ducti sunt: et statim contra eum exercitum mittere vezér és nemesei pedig, mikor ezt meghallották, haragra lobbantak, és rögtön ordinauerunt. Tunc constituerunt, quod tosu pater lelu et zobolsu filius eleud a úgy rendelkeztek, hogy hadat küldenek ellene. Aztán megállapodtak abban, que genus saac descendit, nec non tuhutum pater horca auus geula et zumbor a hogy menjen Lél apja Tas, Előd fia Szabolcs, akitől a Csák-nemzetség quibus genus moglout descendit irent. Qui cum a duce arpadio essent licentiati származik, továbbá Tétény, apja Horkának és nagyapja Gyulának meg cum exercitu non modico egressi sunt et thysciam transnatauerunt in portu Zombornak, akiktől a Maglód-nemzetség származik. Ezek, midőn Árpád vezér ladeo, nemine aduersario contradicente. Secundo autem die ceperunt equitare elengedte őket, nem kicsiny sereggel nekiindultak, és a Tiszát úgy úsztatták át iuxta thysciam uersus fluuium zomus et castra metati sunt: in illo loco, ubi a ládi révnél, hogy semmiféle ellenség sem szállt szembe velük. Másnap pedig nunc est zobolsu. Et in eodem loco fere omnes habitatores terre, se sua sponte a Tisza mentén a Szamos folyó felé kezdtek lovagolni. Majd tábort ütöttek eis subiugauerunt, et pedibus eorum prouoluti filios suos in obsides dederunt: azon a helyen, ahol most Szabolcs van. Ott annak a földnek a lakói majdnem ut ne aliquid mali paterentur. Nam timebant eos fere omnes gentes, et quidam mind önként meghódoltak előttük, és lábukhoz borulva fiaikat kezesül adták, a facie eorum fugientes uix euaserrunt: qui uenientes ad menumorout facta csak hogy bajuk ne legyen. Ugyanis félt tőlük szinte az egész népség, azonban eorum nuntiauerunt. Hoc audito talis et tantus irruit super menumorout, quod előlük elfutva alig menekültek meg csak néhányan, akik aztán Mén-Maróthoz manum leuare ausus non fuit. Quia omnes habitatores timebant eos ultra quam jutva cselekedeteiket hírül vitték. Ezek hallatára oly nagy rémület szállotta dici potest, eo quod audiuerant almum ducem patrem arpadij a geonere atthile meg Mén-Marótot, hogy nem merte a kezét mozdítani. Tudniillik az ottlakók regis descendisse. Vnde nullus credebat se posse uiuere: nisi per gratiam arpad, mindnyájan kimondhatatlanul rettegtek tőlük, mivel hallották, hogy Árpád filij almi ducis et suorum nobilium. Vnde plurimi se sua sponte subiugabant apja, Álmos vezér, Attila király nemzetségéből származott. Ezért aztán senki

eis. Bene impleuit deus in almo duce et filio suo arpad propheciam quam cecinit moyses propheta a filiis israel dicens. Et locus quem calcuerit per uester, uester erit. Qua a die illo loca que calauerunt almus dux et filius suus arpad, cum suis nobilibus usque ad presens, posteritates eorum habuerunt et habent.

sem hitte, hogy másképpen élhessen, mint csak Álmos vezér fiának, Árpádnak és nemeseinek a kegyelméből. Tehát a legtöbben önként hódoltak meg nekik. Az Isten Álmos vezéren és a fián, Árpádon jól valóra váltotta a jövendölést, amelyet Mózes próféta Izrael fiairól zengett imígyen : „És a hely, amelyet lábatok tapod, a tiétek leszen!” (5Mózes 12,24). Hiszen attól a naptól fogva mindazon helyet, amelyet Álmos vezér és fia, Árpád, nemeseikkel együtt tapodtak, az ő maradékaik birtokolták és birtokolják mindmáig.

21. De Zobolsu

21. Szabolcs

Tvnc zobolsu uir sapientissimus considerans quendam locum iuxta thysciam et Akkor Szabolcs, ez a fölötte bölcs férfiú megtekintett egy helyet a Tisza cum uidisset qualitatem loci, intellexit esse munitissimum ad castrum mellett, s midőn látta, milyen is az, kiokoskodta, hogy erősségénél fogva faciendum. Communi ergo consilio sociorum suorum congregatione facta várépítésre való. Tehát – társainak közös tanácsa szerint is – összegyűjtve ott a ciuium fecit fossatam magnam et castrum fortissimum edificauit de terra. köznépet, nagy árkot ásatott, és igen erős várat építtetett földből. Ezt most Quod nunc castrum zobolsu nuncupatur. Tunc Zobolsu et socij suj de incolis Szabolcs várának hívják. Majd Szabolcs meg társai a föld lakóiból sokat ahhoz terre ad castrum illud multos ordinauerunt seruientes, qui nunc ciuiles a várhoz szolgálónépül rendeltek, akiket most várnépeknek neveznek. Miután uocantur. Et dimissis ibi militibus sub quodam nobilissimo milite nomine egy Ekölcs nevű igen nemes vitéz alatt katonákat hagytak ott, nekikészültek, eculsu se longius ire preparauerunt. Tunc zobolsu et socij suj totum exercitum hogy majd továbbmennek. Szabolcs meg társai az egész sereget kettéosztották in duas partes diuiserunt, ut una pars iret iuxta fluuium zomus et altera parss úgy, hogy az egyik rész a Szamos folyó mellett haladjon, a másik meg a nyíri per partes nir. részeken. Szabolcs és Tas – utóbbi a Lél apja – a sereg felével a Tisza partján indult el, és az ottani népet hódoltatva vonult a Szamos folyó felé arra a Zobolsu et thosu pater Lelu cum medietate exercitus egressi sunt per helyre, amelyet most Sárvárnak mondanak. Ott a lápok alatt Tas, Lél apja, sok crepidinem thyscie suiugando sibi gentes, et uenerunt uersus fluuium zomus ad népet gyűjtött össze; vele aztán nagy árkot ásatott, s igen erős földvárat illum locum qui nunc dicitur saruuar. Et in eodem loco infra paludes thosu építtetett, amelyet először Tas várának neveztek, most pedig Sárvárnak hívnak. pater lelu congregata multitudine populi fossatam magnam fecit, et castrum Miután a lakosok fiait túszul összeszedték, katonákkal megrakva a várat munitissimum de terra construxit, quod primo castrum thosu nominatum fuit: hátrahagyták. Akkor Tas az urának, Árpád vezérnek meghódolt nép kérésére a nunc uero saruuar uocatur. Et acceptis filiis incolarum in obsides, castrum Nyír és a Tisza között vásárt rendelt. Ennek a vásárhelynek a maga nevét adta, militibus plenum dimisserunt. Tunc thosu per peticionem ne populi domino úgyhogy mindmostanáig Tas vásárának hívják. Azután pedig Szabolcs és Tas suo duci arpad subiugati, fecit stare forum, inter nir et thysciam. Cui etiam innen továbbindulva Szatmár váráig jutott. Háromnapos megszállás és harc foro nomen suum imposuit, quod usque nunc forum thosu nuncupatur. Post után győzelmet arattak. Negyednap a várba hatolva, Mén-Marót vezér katonáit, uero zobolsu et thosu hinc egressi usque ad castrum zotmar peruenerunt. Et akiket ottkaphattak, vasbilincsre verték és undok tömlöcfenékre vetették, a castrum per tres dies pugnando obsidentes uictoriam adeptj sunt. Et quarto die lakosok fiait pedig túszul összeszedték. A várat katonákkal megrakva castrum intrantes milites ducis menumorout quos ibi apprehendere potuerunt otthagyták, maguk meg továbbindultak a meszesi kapukhoz. cathenis ferreis obligatos in teterrima carceris inferiora miserunt, et filios incolarum in obsides acceperunt. Et castrum militibus plenum dimiserunt. Ipsi uero ad portas mezesinas ire ceperunt.

22. De nyr Tvhutum uero et filius suus horca per partes nyr aquitantes, magnum sibi populorum subiugauerunt, a siluis nyr usque ad umusouer. Et sic ascendentes usque ad zyloc peruenerunt, contra eos nemine manum leuante: qui dux menumorout et sui non sunt ausi pugnare contra eos, sed fluuium cris custodire ceperunt. Tunc tuhutum et filius suus horca de ziloc egressi uenerrunt in partes mesesinas ad zobolsum et thosum. Et cum se ad inuicem uidissent gaudio gauisi sunt magno, et facto conuiuio unusquisque laudabat se ipsum de sua uictoria.

22. A Nyír

Tétény pedig meg a fia, Horka, a nyíri részeken átlovagolva, nagyszámú népet hódítottak meg a Nyír erdeitől egészen az Omsó-érig. Így felfelé haladva Zilahig jutottak, s közben senki sem emelte rájuk a kezét, mivel Mén-Marót vezér és övéi velük szemben harcba szállani nem mertek, hanem a Körös folyót kezdték őrizni. Akkor Tétény meg a fia, Horka, Zilahról tovább menve a meszesi részekhez ért, Szabolcshoz és Tashoz. Midőn viszontlátták egymást, nagyon megörültek, és lakomát csapva mindegyikük eldicsekedett a maga győzelmével. Reggel pedig Szabolcs, Tas és Tétény tanácsot tartva elhatározták, hogy Árpád vezér országának a határa a meszesi kapuban lesz. Mane autem facto zobulsu, thosu et tuhutum, inito consilio constituerunt ut Tehát a föld lakói parancsolatukra kőkapukat építettek, és ledöntött fákból meta regni ducis arpad esset in porta mezesina. Tunc incole terre iussu eorum nagy gyepügátakat emeltek az ország határán. Azután ez az említett három portas lapideas edificauerunt, et clausuram magnam de arboribus per férfiú összes tetteit biztos hírvivőkkel megüzente Árpád vezérnek és confinium regni fecerunt. Tunc hij tres pernominati uiri omnia facta sua duci főembereinek. Mikor ez Árpád vezérnek és főjobbágyainak értésükre esett, arpad et suis primatibus per fideles nuntios mandatauerrunt. Quod cum szerfölött megörültek. Pogány módra áldomást csaptak, és azoknak, kik az renuntiatum fuisset duci arpad et suis yobagyonibus, gauisi sunt gaudio magno örömhírt hozták, különféle ajándékokat adtak. Árpád vezér és főemberei a ualde. Et more paganismo fecerunt aldumas, et gaudium adnuntiantibus vígságnak ilyen okáért egy egész héten át ünnepet ülve lakmároztak, s diuersa dona presentauerunt. Dux uero arpad et suis primates ob hanc causam majdnem minden nap megittasodtak amiatt, hogy ez a nagy öröm beteljesedett. leticie per totam unam ebbdomadam sollempniter comedebant, et fere singulis Egyszersmind aztán a hírre Árpád vezér és övéi kivonultak Szerencsből, és a diebus inebriebantur propter euentum tante leticie. Et hoc audito dux arpad et Sajó folyó mellett ütöttek tábort, a Tiszától egészen a Hernád vizéig. sui egressi sunt a zeremsu et castra metati sunt iuxta fluuium souiou, a thyscia usque fluuium honrat.

23. De uictoria thosu, zobolsu et tuhutum

23. Tas, Szabolcs és Tétény diadala

Thosu et zobolsu nec non tuhutum cum uidissent, quod deus dedit eis Midőn Tas, Szabolcs és Tétény látták, hogy az Isten nagy győzelmet adott uictoriam magnam, et subiugauerunt domino suo fere plures nationes illius nekik, és annak a földnek majdnem az egész népét meghódították uruk terre. Tunc exal-tati sunt nimis: super habitatores illius terre. Et dum ibi nullusszámára, akkor mértéktelen dicsőségre tettek szert annak a földnek a lakosai inuentes esset eis, plures dies ibi manserunt, donec confinia regni firmauerunt fölött. S mikor olyan helyre értek, ahol már senki emberfiával nem obstaculis firmissimis. találkoztak, több napig ott maradtak, s azalatt az ország határszéleit hatalmas gátakkal megerősítették.

24. De terra ultra siluana

24. Az erdőntúli föld

Et dum ibi diutius morarentur, tunc tuhutum pater horca sicut erat uir astutus Már huzamosabb ideje tartózkodtak ott. Ekkor Tétény, Horka apja, tudomást dum cepisset audire ab incolis, bonitatem terre ultra siluane, ubi gelou quidam szerzett az ott lakóktól az erdőntúli föld jóságáról, ahol valami Gyalú nevű blacus dominium tenebat. Cepit ad hoc hanelare quod si posse esset, per vlah uralkodott. Amilyen fortélyos ember volt Tétény, áhítozni kezdett azután, gratiam ducis arpad domini sui terram ultra siluanam sibi et suis posteris hogy – ha lehetséges – urának, Árpád vezérnek a kegyelméből megszerzi acquireret. Quod et sic factum fuit postea. Nam terram ultra siluanam magának és utódainak az erdőntúli földet. S ez meg is történt később. Ugyanis posteritas tuhutum usque ad tempus sancti regis stephani habuerunt: et diucius az erdőntúli földet Tétény ivadéka egészen Szent István király idejéig habuissent, si minor gyla cum duobus filiis suis biuia et bucna christiani esse, birtokolta; sőt tovább is birtokolta volna, ha a kisebbik Gyula a két fiával, uoluissent et semper contrarie sancto regni non fecissent, ut in sequentibus Bolyával és Bonyhával együtt hajlandó lett volna a kereszténységre térni, és dicetur. nem cselekedett volna mindig a szent király ellenére, amint ez majd a következőkben szóba kerül.

25. De prudentia tuhutj

25. Tétény okossága

Predictus uero tuhutum uir prudentissimus misit quendam uirrum asututm patrem opaforcos ogmand, ut furtiue ambulans preuideret sibi qualitatem et fertilitatem terre ultra siluane: et quales essent habitatores eius. Quod si posse esset, bellum cum eis committeret. Nam uolebat tuhutum per se nomen sibi et terram aquirere. Vt dicunt nostri ioculatores: omnes locaa sibi aquirebat, et nomen bonum accipiebant. Quid plura? Dum pater ogmand speculator tuhutum per circuitum more uulpino, bonitatem et fertilitatem terre et habitatores eius inspexisset, quantum humanus uisus ualet. Vltra quam dici potest dilexit, et celerrimo cursu ad dominum suum reuersus est. Qui cum uenisset: domino suo de bonitate illius terre multa dixit. Quod terra illa irrigaretur optimis fluuiis, quorum nomina et utilitates seriatim dixit. Et quod in arenis eorum aurum colligerent, et aurum terre illius optimvm esset. Et ut ibi foderetur sal et salgenia, et habitatores terre illius uiliores homines essent tocius mundi. Quia essent blasij et sclaui, quia alia arma non haberent, nisi arcum et sagittas, et dux eorum geleou minus esset tenax et non haberet circa se bonos milites, et auderent stare contra audatiam hungarorum, quia a cumanis et picenatis multas iniurias peterentur.

Az említett Tétény, ez az igen okos ember, kiküldött egy furfangos embert, Apafarkas Agmánd apát, hagy loppal bejárva vizsgálja meg neki az erdőntúli föld minőségét és termékenységét, meg azt is, hogy miféle lakosai vannak. Ha lehet – gondolta –, háborúra kel majd azokkal. Ugyanis Tétény a maga emberségéből akart magának hírnevet és földet szerezni, mint ahogy a regöseink mondják: „Maguknak ők mind helyet szereztek, és hozzá még jó nevet is nyertek.” De elég ebből! Midőn Agmánd apa, Tétény kéme, róka módra körözve, a föld jóságát és termékenységét, továbbá annak lakosait – amennyire csak az emberi látás bírja – kifürkészte, kimondhatatlanul megszerette azt, és nagy gyorsan visszatért urához. Mikor megérkezett, urának sokat beszélt a föld jóságáról, aztán arról, hogy azt a földet igen-igen jó folyók öntözik; s ezeknek a nevét és minden hasznát is felsorolta: hogy fövenyükben aranyat gyűjtenek, s annak a földnek az aranya a legjobb, meg hogy ott sót ásnak. Előadta, hogy annak a földnek a lakosai az egész világon a leghitványabb emberek. Mégpedig azért, mivel vlaszok és szlovének; aztán fegyverük sincsen más, csak íj és nyíl; a vezérük, Gyalú, maga is csak kevéssé állja a próbát, de meg nincsenek körülötte jó vitézek sem, akik helyt mernének állani a magyarok merészségével szemben; végül azért is, mivel a kunok és a besenyők sokat bántják őket.

26. Quomodo contra Gelu item est

26. Hogyan mentek Gyalú ellen

Tunc Tuhutum audita bonitate terre illius, misit legatos suos ad ducem arpad Mikor Tétény értesült a föld jóságáról, követeket küldött Árpád vezérhez, és ut sibi licentiam daret ultra siluas eundi contra gelou ducem pugnare. Dux engedelmet kért, hagy az erdőkön túl mehessen és Gyalú vezér ellen uero arpad inito consilio uoluptatem tuhutum laudauit, et ei licentiam ultra harcolhasson. Árpád vezér pedig tanácsot tartván, Tétény szándékát javallotta, siluas eundi contra gelou pugnare concessit. Hoc dum tuhutum audiuisset a és megadta neki az engedelmet arra, hogy az erdőkön túl menjen és Gyalú legaato, preparauit se cum suis militibus, et dimissis ibi sociis suis egressus est ellen harcoljon. Mikor ezt Tétény a követtől meghallotta, felkészült vitézeivel ultra siluas uersus orientem contra Gelou ducem blacorum. Gelou uero dux együtt, és hátrahagyva társait, nekiindult az erdőkön túlra kelet felé Gyalú vlah ultra siluanis audiens aduentum eius, congregauit exercitum suum et cepit vezér ellen. Jövetelét hallva pedig Gyalú, az erdőntúli vezér összegyűjtötte uelocissimo cursu equitare obuiam ei ut eum per portas mezesinas prohiberet. seregét, és nagy sebesen elébe nyargalt, hogy a meszeli kapuknál feltartóztassa. Sed tuhutum uno die siluam pertransiens ad fluujum almas peruenit. Tunc Azonban Tétény egy nap alatt áthaladva az erdőn, az Almás vizéhez ért. Mind uterque exercitus ad inuicem perruenerunt medio fluuio interiacente. Dux uero a két sereg összekerült ott, és csak a folyó választotta el őket. Gyalú vezérnek gelou uolebat, quod ibi eos prohiberet cum sagittariis suis. az volt a szándéka, hogy majd ott tartóztatja fel a magyarokat nyilasaival.

27. De morte Gelu

27. Gyalú halála

Mane autem facto tuhutum ante auroram diuisit exercitum suum in duas Reggelre kelve hajnal előtt Tétény két részre osztotta seregét. Az egyik részt partes. Et partem alteram misit parum superius: ut transito fluuio militibus kissé felfelé küldte, hogy a folyón átkelve majd Gyalú katonáinak a gelou nescientibus pugnam ingrederentur. Quod sic factum est. Et quia leuem meglepetésére avatkozzék bele a harcba. Ez így is történt. Mégpedig, mivel habuerunt transitum utraque acies pariter ad pugnam peruenerunt. Et átkelésük könnyen ment, mindkét csapat egyszerre bocsátkozott harcba. Heves pugnatum est inter eos acriter, sed uicti sunt milites ducis gelou, et ex eis multiküzdelem kerekedett; azonban Gyalú vezér katonái maradtak alul, s közülük interfecti, plures uero capti. Cum gelou dux eorum hoc uidisset, tunc pro sokan elestek, sokan pedig fogságba jutottak. Mikor vezérük, Gyalú látta ezt, defensione uite, cum paucis fugam cepit. Qui cum fugeret, properans ad hogy életét megmentse, kevesedmagával futásnak eredt. De miközben a castrum suum iuxta fluuim zomus positum, milites tuhutum audacj cursu Szamos folyó mellett fekvő vára felé sietve menekült, Tétény vitézei merészen persequentes, ducem geloum iuxta fluuium copus interfecerunt. Tunc futtatva nyomába szegődtek, és a Kapus-patak mellett megölték. Mikor a föld habitatores terre uidentes mortem domini sui, sua propria uoluntate dextram lakosai látták uruk halálát, önként békejobbot nyújtottak, és urukká dantes, dominum sibi elegerunt tuhutum pa-trem horca. Et in loco illo, qui választották Tétényt, Horka apját. A helyen, melyet Esküllőnek mondanak, dicitur esculeu fidem cum iuramentu firmauerunt. Et a die illo locus ille esküvel erősítették meg hűségüket. S attól a naptól kezdve hívták azt a helyet nuncupatus est esculeu eo quod ibi iurauerunt. Tuhutum uero genuit horcam, Esküllőnek azért, mert ott esküdtek. Tétény pedig onnantól fogva békével és horca genuit geulam et zubor. Geula duas filias, quarum una uocabatur carolduszerencsével birtokolta ezt a földet, ivadéka meg egészen Szent István király et altera saroltu, et sarolt fuit mater sancti regis stephani. Zumbor uero genuit idejéig tartotta meg. Tétény fia lett Horka, Horkáé meg Gyula és Zombor. minorem geulam, patrem bue et bucne tempore cuius sanctus rex stephanus Gyulának volt két leánya; egyiket Karoldnak, másikat Saroltnak hívták. Sarolt subiugauit sibi terram ultra siluanam. Et ipsum geulam uinctum in hungariam Szent István királynak az anyja volt. Zombornak pedig a fia a kisebbik Gyula, duxit, et per omnes dies uite sue carceratum tenuit, eo quod in fide esset Bolya és Bonyha apja, kinek az idejében Szent István uralma alá vetette az uanus, et noluit esse hristianus, et multa contraria faciebat regi stephano erdőntúli földet. Magát Gyulát ekkor megkötözve Magyarországra hozta, s quamuis fuisset ex cognatione matris sue. egész életén át börtönben tartotta, minthogy a hitben hiú volt s keresztény lenni átallott, aztán még sok mindent cselekedett Szent István király ellenére, noha az anyja rokonságához tartozott.

28. De duce menumorout

28. Mén-Marót vezér

Tosu uero et zobolsu adepta uictoria reuersi sunt ad ducem arpad, subiugando Tas és Szabolcs a győzelem után visszafordultak Árpád vezérhez, miután az totum populum a fluuio zomus usque ad crisium et nullus contra eos ausus fuit egész nép meghódolt a Szamos folyótól a Körösig, és senki sem merte a kezét manus leuare. Et ipse menumorout dux eorum magis preparabat uias suas in emelni ellenük. Sőt maga Mén-Marót vezér sem igen akart ellenük vonulni, greciam eundi, quam contra eos ueniendi. Et deinde egressi descenderunt iuxta hanem inkább útra készült Görögországba. Nekiindulva lefelé jöttek egy quendam fluuium nomine humusouer, et uenerunt usque ad lutum zerep. Et Omsó-ér nevű víz mellett, s a Szerep-mocsárhoz értek. Azután útjukat deinde egressi uenerunt usque ad zeguholmu et ibi uolebant transire crisium ut folytatva Szeghalomhoz jutottak; itt át akartak kelni a Körösön, hogy Méncontra menumorout pugnarent, sed uenientes milites menumorout, eis Marót ellen harcoljanak, de Mén-Marót katonái odajöttek, s megakadályozták, transitum prohibuerunt. Deinde egressi per diem unum equitantes castra metali hogy átkeljenek. Továbblovagolva tehát, egy napra rá az apró halmoknál sunt iuxta paruos montes. Et hinc juxta fluuium turu equitantes, usque ad ütöttek tábort. Innen pedig a Túr folyó mentén a Tiszához értek, s a Dorogmathysciam peruenerunt. Et in portu drugma fluuium thyscie transnauigantes, ubi révnél átkeltek rajta. Ott még egy Ohat nevű kun katonának Árpád vezér etiam per gratiam arpad ducis cuidam cumano militi nomine huhot magnam jóváhagyásával nagy földet szereztek, melyet ivadékai mostanáig birtokolnak. terram aquisiuerun, quam posteritas eius usque nunc habuerunt.

29. De reditu eorum

29. Visszaérkezésük

Dvm nauigassent fluuium thyscie nuntios suos ad ducem arpadium Midőn a Tisza folyón átkeltek, előreküldték hírvivőiket Árpád vezérhez azzal, premiserunt, qui gaudia salutis nuntiarent. Qui cum, ad ducem arpad uenissent hogy örvendetes szerencséjüket jelentsék. Ezek meg is jöttek Árpád vezérhez, et gaudia ei annuntiassent, quod zobolsu et tuso cum exercitu suo sani et jelentették neki az örömhírt, hogy Szabolcs meg Tas seregükkel egyetemben incolumes reuersi essent, et portum drugma cum omnibus exercitibus suis épen és sértetlenül visszatértek, sőt már a Dorogma-réven egész hadukkal transnauigassent. Hoc cum audiuisset dux arpad, quod thosu et zobolsu cum átkeltek. Midőn Árpád vezér meghallotta, hagy Tas meg Szabolcs egész omnibus exercitibus suis sani et incolumes reuersi essent, et fluuium thyscie hadukkal együtt épen és sértetlenül visszatértek, sőt a Tisza folyón is már transnauigassent, fecit magnum conuiuium et gaudium annuntiantibus diuersa átkeltek, nagy lakomát csapott, s az öröm hírhozóinak különféle ajándékokat dedit donaria. Tunc thosu et zobolsu cum curiam ducis intrare uellent, dux adott. Mikor Tas és Szabolcs be akartak vonulni a vezér udvarába, ez összes omnes suos milites obuiam eis promissit, et sic eos cum magno gaudio recepit. vitézeit elébük küldötte, s így nagy örvendezés közepette fogadta őket. Aztán – Et sicut mos est bonorum dominorum suos diligere fideles, fere cottidie eos amint az már szokásuk a jó uraknak, hogy híveiket szeretik – majdnem minden faciebat ad mensam suam comedere et multa eis dona presentabat. Similiter nap a maga asztalánál látta őket vendégül, és sok ajándékot adott nekik. etiam ipsi duci arpad diuersa dona ac filios incolarum in obsides ejs positos Hasonlóképpen a vezérek szintén különböző ajándékokat nyújtottak át Árpád presentauerunt. vezérnek, s beszolgáltatták neki a lakosok kezességbe adott fiait is.

30. De duce salanus

30. Salán vezér

Dvx uero arpad transactis quibusdam diebus inito consilio, et sui nobiles miserunt nuntios suos ad ducem salanus, qui nuntiarent et uictoriam Thos et bulsuu, quasi pro gaudio, et peterent ab eo terram usque ad fluuium Zogea. Quod sic factum est. Missi sunt enim etu et voyta, qui cum inuenissent ducem salanum in sabulo olpar, mandata gaudia nuntiauerunt; et terram ab eo usque ad fluuium Zogea postulauerunt. Salanus dux hoc audito in maximum irruit

Árpád vezér és nemesei néhány nap elteltével tanácsot tartottak, és elküldötték követeiket Salán vezérhez, hogy értésére adják – mintha bíz annak ez örömére szolgálna – Tas, Szabolcs meg Tétény győzelmét, egyszersmind kérjék tőle a Zagyva folyóig elterülő földet. Ez így is történt. Tudniillik elküldték Etet és Vajtát, s mikor ők Alpár homokján megtalálták Salán vezért, elsőben az örömhírt közölték vele, majd a Zagyva folyóig terjedő földet követelték tőle.

timorem et terram ab ipso postulatam timore percussus usque ad fluuium Zogeua duci arpad concessit, et legatis diuersa dona presentauit. Septimo autem die etu et voyta accepta licentia: ad dominum suum sunt reuersi. Quos dux arpad honorifice recepit, et audita legatione eorum, factum est gaudium magnum in curia ducis. Et cepit dux donare suis fidelibus loca et possessiones magnas.

Salán vezér ennek hallatára, szörnyen megrettent, és rémületében a követelt földet egészen a Zagyva vizéig átengedte Árpád vezérnek, a követeknek meg különféle ajándékokat adott. Mikor hetednapra Et és Vajta megkapták az elbocsátást, visszatértek urukhoz. Árpád vezér tisztességgel fogadta őket, és sikeres követjárásuk hallatára nagy öröm támadt a vezér udvarában. A vezér pedig elkezdett híveinek helységeket és nagy birtokokat adományozni.

31. De egressu zeremsu

31. Távozásuk Szerencsről

Postea dux et sui principes egressi sunt de zeremsu et transnauigauerunt fluuium Souyou, in jllo loco ubi fons honrad descendit. Et castra metatj sunt iuxta fluuium heuyou, usque ad thysciam et usque ad emeud, et permanserunt ibi per unum mensam. Ibi etiam dux dedit Bungernec patri borsu terram magnam a fluuio topulucea usque ad fluuium Souyou, que nunc uocatur miscoucy, et dedit ei castrum, quod dicitur geuru, et illud castrum filius suus Borsu cum suo castro quod dicitur borsod, unum fecit comitatum.

Ezután a vezér és főemberei elhagyták Szerencset, s átkeltek a Sajó folyón azon a helyen, ahol a Hernád vize beleömlik. A Héjő vize mellett ütöttek tábort, egészen a Tiszáig és Emődig, s egy hónapig maradtak ott. A vezér még ott Böngérnek, Bors apjának nagy földet adott a Tapolca vizétől a Sajó folyóig, amelyet most Miskolcnak hívnak, azonkívül odaadta neki azt a várat, melyet Győrnek mondanak. Ezt a várat Böngér fia Bors a maga várával, Borsoddal egy vármegyévé tette.

32. De castro vrsuur et fluuio egur

32. Örsúr vára és az Eger vize

Postea dux arpad et sui nobiles hinc egressi uenientes usque ad fluuium naragy Azután Árpád vezér és nemesei innen felkerekedve a Nyárád vizéig vonultak, s et castra metati sunt iuxta riuulos aquarum a loco illo, qui nunc dicitur casu. tábort ütöttek a patakok mellett attól a helytől kezdve, melyet most Kácsnak Vbi etiam dedit terram magnam ousadunec patri ursuur, et ibi postea ursuur mondanak. Árpád itt nagy földet adott Ócsádnak, Örsúr apjának, Örsúr, a fiú filius eius ad caput eiusdem fluminis castrum construxit, quod nunc castrum aztán ott, annak a folyónak a forrásánál várat épített, amelyet most Örsúr ursuur nuncupatur. Hinc uero dux arpad et sui egressi uenerunt usque ad várának hívnak. Árpád vezér és övéi innen továbbmenve eljutottak az Eger fluuium egur, et ibi paratis tuguriis plures dies permanserunt, et montes illum vizéig. Kunyhókat készítve több napig ott maradtak, s azt a hegyet, amelyen a super quem duci foliata fecerunt, nominauerunt zenuholmu, et castra eorum vezér számára leveles színt vertek, Színhalomnak nevezték el. Táboruk az fuerunt a fluuio ystoros usque ad castrum purozlou. Deinde egressi uenerunt Ostorospataktól egészen Poroszló váráig húzódott. Azután útjukat folytatva usque ad fluuium zogea et castra metati sunt per crepitudinem eiusdem elérték a Zagyva folyót; ennek a folyónak a partján tábort ütöttek a Tiszától fluminis a thyscia usque ad siluam matra, et subiugauerunt sibi omnes egészen a Mátra erdőig, s meghódították annak a földnek minden lakóját a habitatores terre a grisio usque ad fluuium zogeua et usque ad siluam zepus. Köröstől a Zagyva folyóig meg a Szepes erdőig. Akkor Árpád vezér nagy Tunc dux arpad in silua matra dedit terram magnam edunec et edumernec ubi földet adott Ednek és Edöménnek a Mátra erdőben, ahol az unokájuk, Pata, postea pota nepos eorum castrum construxit, ex quorum etiam progenie longo később várat épített. Az ő sarjadékukból származott hosszú idő után Sámuel post tempore rex samuel descendit, qui pro sua pietate oba uocabatur. király is, akit kegyességéért Abának hívtak.

33. De castro nougrad et nitra

33. Nógrád és Nyitra vára

In eiusdem temporibus dux arpad, dum se per milites suos uidisset ita Ugyanabban az időben Árpád vezér, mikor látta, hogy vitézei jóvoltából ilyen sublimmatum et tutum esse, tunc habito inter se consilio misit multos milites nagy dicsőségre és bátorságos állapotra tett szert, tanácsot tartván, sok katonát in expedicionem qui subiugarent sibi populum de gumur et nougrad. Et si hadba küldött, hogy Gömör és Nógrád várának népét meghódítsák neki, sőt ha fortuna eis faueret, tunc ascenderent uersus fines Boemorum usque ad castrum a szerencse szolgál, akkor menjenek fel a csehek határa felé Nyitna váráig. nitra. Quibus etiam militibus in expeditionem euntibus principes et ductores Ezeknek a hadra kelő katonáknak a fejeivé és vezéreivé nagybátyjának, constituit duos filios auunculi sui hulec, zuardum et cadusam, nec non hubam Hüleknek két fiát: Szovárdot és Kadocsát rendelte, meg aztán Hubát, a unum de principalibus personis. Tunc hij tres domini accepta licentia a duce fejedelmi személyek egyikét. Ez a három úr, miután megkapta az engedelmet arpad egressi sunt a loco illo qui dicitur paztuh, equitantes iuxta fluuium Árpád vezértől, arról a helyről indult el, amelyet Pásztónak mondanak, s előbb hongvn et eundem fluuium transierunt iuxta fluuium Souyou. Et inde egressi a Hangony vize mentén lovagolt, majd ezen a folyón átkelt a Sajó folyó sunt per parts castri gumur, et uenerunt usque ad fluuium caligaperuenerunt. mellett. Innen Gömör várának részein át vonultak tovább, és eljutottak a Hinc uero egredientes per crepitudinem danubij iuerunt, et fluuium Wereuecca Bolhád-hegyig, majd a nógrádi részeken haladva, a Galga vizéhez értek. Innen transeuntes, castra metati suntiuxta fluuium ypul. Et quia diuina gratia in eis pedig útjukat folytatva a Duna partján mentek, majd a Verőce vizén átkelve erat timuit eos omnis homo, et maxime ideo timebant eos quia audierant tábort ütöttek az Ipoly folyó mellett. És mivel az isteni kegyelem volt velük, ducem arpadium filium almj ducis ex progenie athile regis descendisse. Tunc félt tőlük minden ember; mégpedig leginkább azért féltek tőlük, minthogy omnes sclaui habitatores terre qui primo erant salani ducis, propter timorem hallották, hogy Álmos vezér fia, Árpád vezér, Attila király ivadékából eorum, se sua libera sponte subiugauerunt eis, nullo manum subleuante. Et ita származott. Akkor az összes szlovének, annak a földnek a lakosai, akik előbb cum magno timore et tremore seruiebant eis: ac si olim domini eorum fuissent. Salán vezér alattvalói voltak, tőlük való féltükben önként meghódoltak nekik, Tunc zuardu et cadusa nec non huba a quo prudens zemera descendit, cum úgyhogy senki sem emelte a kezét rájuk. S olyan nagy félelemmel meg uidissent populum multum sine bello ipsis subiugatum, fecerunt magnum rettegéssel szolgáltak nekik, mintha már régen uraik lettek volna. Szovárd, conuiuium, et melioribus habitatoribus terre, qui filios suos in obsides Kadocsa meg Huba, akinek leszármazottja az okos Szemere, mikor látták, dederant, diuersa dona presentauerunt, et blandis uerbis sub dominium ducis hogy az a sok nép minden háború nélkül meghódolt nekik, nagy lakomát arpad sine bello subiugauerunt, et ipsos secum in expedicionem duxerunt, csaptak; majd az előkelőbb lakosoknak, akik fiaikat kezesül adták, különböző filios uero eorum in obsides accipientes, ad ducem arpad cum diuersis ajándékokat osztogattak, s őket jó szóval, harc nélkül Árpád vezér hatalma alá muneribus remiserunt. Vnde dux et sui nobiles leciores facti sunt solito, vonták, sőt hadjáratukra magukkal is vitték, kezesül kapott fiaikat pedig nuntiis gaudia ferentibus multa dederunt dona. többféle ajándékkal egyetemben Árpád vezérhez küldötték. A vezér és nemesei igen nagyon megörültek ezen, s az örömhír hozóinak sok ajándékot adtak.

34. De fluuio gron et castro Borsu

34. Garam folyó és Bors vára

Interea zuard et cadusa filij hulec, nec non huba et omnis exercitus eorum Eközben Szovárd és Kadocsa, Hülek fiai, valamint Huba meg egész seregük fluuium ypul iuxta danubium transierunt. Et alio die transito fluuiu gron castraátkelt az Ipoly folyón a Duna mellett. Másnap a Garam folyón mentek át, és a metatj sunt in campo iuxta quoddam castellum terreum quod nuncupatur Várad nevű földvár mellett elterülő mezőn ütöttek tábort. Ezt a várat uarod. Et capto illo castro manserunt ibi tres dies expectantes aduentum Borsu elfoglalva, három napig maradtak ott, és várták Böngér fia Borsnak az filij Bumger. Quem dux arpad cum magno exercitu miseratin auxilium eorum. érkezését, akit Árpád vezér nagy sereggel küldött nekik segítségül. Mikor Quarto die cum Borsu ad eos uenisset cum ualide manu timuerunt eos omnes negyednapra Bors erős csapatával megérkezett hozzájuk, annak a földnek incole terre, et nullus ausus fuit leuare manus contra eos. Tunc hij IIII-or összes lakosait félelem fogta el velük szemben, és senki sem mert kezet emelni domini initio inter se consilio per peticionem incolarum sibi fidelium rájuk. Akkor ez a négy úr egymás közt tanácsot tartott, és a hozzájuk hű constituerunt, ut tercia pars de exercitu cum incolis terre irent in siluam lakosok kérésére megállapodott abban, hogy a sereg harmada a föld lakosaival zouolon qui facerent in confinio regni municiones fortes tam de lapidibus, együtt a Zólyom-erdőbe megy, és ott az ország határán kőből meg fából is quam etiam de lignis, vt ne aliquando boemi uel polony possent intrare causa hatalmas erősségeket csinál, hogy a csehek vagy lengyelek lopás vagy rablás furti et rapine in regnum eorum. Tunc communi consilio hac de causa missus végett valamikor be ne jöhessenek az országba. Közös elhatározással evégre est borsu filius buger cum suis militibus. Et cum equitarent iuxta fluuium Böngér fia Borsot küldötték ki vitézeivel. Mikor a Garam folyó mellett gron, ceruus fuga lapsus, ante eos cacumina montium ascendit. Quem Borsu lovagoltak, egy szarvas futásnak eredt előttük, és nekivágott a hegytetőknek. celerrimo cursu persecutus ictibus sagittarum in uertice montium interfecit. Et Bors nagy sebesen űzőbe fogta, és a hegyormon lenyilazta. Majd midőn azokat tunc Borsu cum montes illos in circum aspexisset, in memoriam duxit ut ibi a hegyeket ott körös-körül szemügyre vette, az a gondolata támadt, hogy várat castrum construeret. Et statim congregata multitudine ciuium in uertice unius épít ott. Azonnal össze is gyűjtött sok-sok várnépet, és egy magasabb hegy altioris montis castrum fortissimum construxit, cui nominem suum imposuit ormán igen erős várat emelt; egyszersmind a maga tulajdon nevét ruházta rá, proprium, ut castrum borsu nuncupatur. Et inde cum exercitibus suis usque ad úgyhogy Bors várának hívják. Innen csapataival egészen a Zólyom-erdőig siluam zouolun porrexit, et maximam municionem de lapidibus facere nyomult, és kőből igen nagy erősséget építtetett, amelyet most Borssédprecepit, quod nunc castrum Borsed Zouolun uocatur. Zólyom várának neveznek.

35. De nitra ciuitate

35. Nyitra városa

Zvardu et cadusa nec non huba post discessum borsucum omnibus suis egressi Szovárd és Kadocsa, valamint Huba Bors távoztával továbbvonultak Várad de castro, quod dicitur Warod, ultra siluam tursoc castra metati sunt iuxta várából, és a Törzsök-erdőn túl, a Zsitva folyó mellett ütöttek tábort. Másnap fluuium sytua. Altera autem die miserunt quosdam speculatores uiros, quos pedig kémül küldtek ki néhány embert, akit merésznek ismertek, azzal a sociebant esse audaces, qui transirent fluuium nitra et uiderent si sine bello feladattal, hogy menjenek át a Nyitra folyón, és nézzék meg, vajon harc nélkül possent transmeare usque ad ciuitatem nytra. Qui cum uelocissimo cursu eljuthatnak-e Nyitra városáig. Mikor ezek igen gyorsan odaértek a Tormosuenissent usque ad riuulum turmas ubi descendit in riuulum nytra, uiderunt patakhoz, ahol ez a Nyitrába szakad, látták, hogy annak a vidéknek a lakói: habitatores illius prouincie sclauos et boemos eis obsistere cum auditorio ducis szlovének és csehek a csehek hercegének a segítségével szembeszállanak velük. boemorum. Quia mortuo athila rege terram que iacet inter wag et gron, a Tudniillik Attila király halála után azt a földet, amely a Vág és a Garam között danubio usque ad fluuium moroua dux boemorum sibi preoccupauerat et in a Dunától egészen a Morva folyóig terül el, a csehek hercege foglalta el, és unum ducatum feceret. Et tunc tempore per gratiam ducis boemorum dux egyetlen hercegséggé tette. Abban az időben pedig a csehek hercegének nitriensis factus erat zubur. kegyelméből Zobor lett a nyitrai vezér.

36. De speculatoribus missis a ducibus

36. A vezérek küldötte kémek

Cvm autem speculatores illi qui fuerant missi a zuard et cadusa, uidissent sclauos et boemos eis obsistere non ualentes, miserunt sagittas tribus uicibus super eos, et quosdam ex ipsis ictibus sagittarum interfecerunt. Hoc cum uidissent sclaui et boemi quos ad custodiam constituerat zubur, quod isti qui dicuntur hetumoger talibus uterentur armis, timuerunt ualde quia talis armatura nunquam uisa fuit eis. Statim nuntiauerunt zuburio domino eorum, ceterisque principibus eiusdem prouintie.

Midőn pedig azok a kémek, akiket Szovárd és Kadocsa kiküldöttek, látták, hogy a szlovének és csehek nem képesek nekik ellentállani, háromszor rájuk nyilaztak, és néhányat közülük nyíllövéseikkel meg is öltek. Mikor a szlovének és csehek, akiket Zobor őrségre kirendelt, észrevették, hogy azok, kiket hétmagyarnak mondanak, ilyen fegyvert használnak, nagyon megrémültek, minthogy efféle fegyvert sohasem láttak. S azonnal hírül adták uruknak, Zobornak meg a vidék többi főembereinek.

37. De pugna ducum arpadij

37. Árpád vezéreinek a harca

Tunc zubur hoc audito cum adiutorio boemorum armata multitudine, obuiam Akkor ennek hallatára Zobor a csehek segítségével nagyszámú fegyveressel eis uenit pugnaturus. Et dum uterque exercitus ad fluuium nitra peruenissent, elébük vonult, hogy harcba szálljon velük. Mikor mind a két sereg odaért a zuardu, cadusa et huba uolebant transire fluuium. Sed zubur dux nitriensis et Nyitra folyóhoz, Szovárd, Kadocsa és Huba át akart kelni a folyón. Azonban sui milites contra eos diutissime certantes nollomodo eis transitum concedere Zobor, a nyitrai vezér meg katonái igen soká küzdöttek ellenük, és uolebant. Et cum diu inter se certassent, hungarij ex boemis et sclauis icttibus semmiképpen nem engedték, hogy átkeljenek. Miközben soká küszködtek sagittarum multos interficiebant. Sed per tres dies nullomodo hungarij propter egymással, a magyarok nyíllal lövöldözve sokat megöltek a csehek és inundationem aquarum transitum habuissent, tandem iiii. die boemi et omnes szlovének közül, de három napig az árvíz miatt semmiképpen nem tudtak nytrienses sclaui uidentes audatiam hungarorum, et percussiones sagittarum átkelni. Végre negyednap a csehek és az összes nyitrai szlovének, mikor látták non sufferentes, fuga lapsi sunt. Et uelocissimo cursu pro defensione uite in a magyarok vakmerőségét, és a nyílzáport már nem bírták tovább, ciuitatem nitriam inclusi sunt cum magno timore. Quos zuardu, cadusa et huba megfutamodtak, s hagy életüket megmentsék, nagy rettegve nyakra-főre nec non ceteri milites, persequentes eos usque ad ciuitatem, et ex eis quosdam bezárkóztak Nyitra városába. Ezeket Szovárd, Kadocsa meg Huba, valamint a

interfecerunt, et quosdam uulnerauerunt et alios ceperunt. zubur uero dux többi vitézek egészen a városig üldözték, s közülük némelyeket megöltek, eorum dum fugiendo contr eos pugnare uellet, per lancem caduse cecidit, et némelyeket megsebesítettek, másokat pedig foglyul ejtettek. Zobort, a vezért, captas in custodiam traditus est. Ceteri uero in ciuitatem inclusi, quasi multi mikor menekülés közben harcba bocsátkozott velük, s Kadocsa lándzsájától remanserunt. Alio namque die zuard, cadusa et huba armata multitudine megsebesítve összerogyott, elfogták és őrizet alá vetették. A többiek meg a exercituum, ceperunt fortiter expugnare ciuitatem nitriam multis modis. Et városba zárkózva úgy meglapultak, mintha némák lettek volna. Másnap dedit eis deus uictoriam magnam, et pugnantes intrauerunt eam et fusus est per Szovárd, Kadocsa és Huba hadaiknak sok-sok fegyveresével mindenféle eos ibi sanguis multorum aduersariorum. Tunc iracundia ducti zuburium módon hevesen ostromolni kezdték Nyitra városát. Az Isten nagy győzelmet ducem illius prouincie quem nudius tercius ceperant, supra mentem excelsum adott nekik, mert küzdelemmel behatoltak abba, és számos ellenségnek a vérét ducentes laqueo suspenderunt. ontották. Majd haragjukban a tartomány vezérét, Zobort, akit harmadnapja elfogtak, egy magas hegyre hurcolták, s ott felakasztották. Ezért azt a hegyet Vnde mons ille a die ille usque nunc, mons zubur nuncupatur. Et propter hoc attól a naptól kezdve Zobor hegyének hívják. S e tettük miatt félt tőlük annak factum timuerunt eos omnes homines illius patrie et omnes nobiles filios suos a hazának minden embere, úgyhogy a nemesek fiaikat mind túszul adták, és in obsides eis dederunt. Et omnes nationes illius terre se subiugauerunt sibi azon föld valamennyi népe meghódolt nekik egész a Vág folyóig. Mivel pedig usque ad fluuium Wag. Et quia gratia dei antecedebat eos, non solummodo az Isten kegyelme járt előttük, nemcsak a lakosokat magukat hódították meg, ipsos subiugauerunt, uerum etiam omnia castra eorum ceperunt, quorum hanem elfoglalták egytől egyig a váraikat is, melyeknek most Sempte, Galgóc, nomina hec sunt usque modo: Stumtey, Colgoucy, Trusun, Blundus et Bana, etTrencsén, Bolondóc és Bán a nevük. Majd miután a várakba őröket helyeztek ordinatis custodibus castrorum: iuerunt usque ad fluuium moroa. Et firmatis el, egészen a Morva folyóig mentek, és torlaszokat állítva oda, a magyarok obstaculis constituerunt terminos regni hungarorum usque ad Boronam, et országának határait Boronáig és Sárvárig tűzték ki. A győzelem után usque ad saruuar. Et adepta uictoria reuersi sunt ad ducem arpad, et omnes visszafordultak Árpád vezérhez, s mindenkit, aki csak azon a földön nem akart infideles illius terre ferreis caathenis ligatos secum duxerunt. Cumque zuard, a hűségükre állani, vasbilincsbe verve magukkal hurcoltak. Mikor Szovárd, cadusa nec non huba ad ducem arpad cum omnibus captiuis suis uenissent sani Kadocsa és Huba összes foglyaikkal együtt épen és sértetlenül megérkeztek et incolumes, factum est gaudium magnum in curia ducis. Dux arpad consilio Árpád vezérhez, nagy öröm támadt a vezér udvarában. Árpád vezér et peticjone suorum nobilium donauit accepto iuramento infidelium terras in nemeseinek tanácsára és kérelmére megeskette a nyitrai részekről hozott diversis locis predictis infidelibus de partibus nytrie ductis. Vt ne aliquando hűteleneket, aztán különböző helyeken földeket adományozott nekik, nehogy infideliores facti, repatriando nocerent sibi fidelibus in confinio nitrie még hűtlenebbekké váljanak, s így majd, ha hazatérnek, megrontsák a nyitrai habitantibus. Et in eodem gaudio dux arpad hubam fecit comitem nitriensem határon lakó híveket is. Ebben az örömében még Árpád vezér Hubát Nyitra és et aliorum castrorum. Et dedit ei terram propriam iuxta fluuium sytuua usque egyéb várak ispánjává tette, egyszersmind tulajdon földet is adott neki a Zsitva ad sil(uam) tursoc. folyó mellett a Törzsök-erdőig.

38. De exercitu grecorum et bulgarorum

38. A görögök és bolgárok serege

Interea dux salanus dum intellexisset potentiam et facta hungarorum timuit ut Eközben Salán vezér, mikor megismerte a magyarok hatalmát és tetteit, ne aliquando iracundia ducti eum expellerent de regno suo. Tunc inito consilio megijedt, hogy egyszer csak haragra gyulladva őt űzik ki országából. Tehát suorum misit legatos suos ad imperatorem grecorum et ducem bulgarorum ut tanácsot tartván övéivel, követeit a görögök császárához meg a bolgárok sibi auxilium darent causa pugne contra arpad ducem hungarorum. Imperator vezéréhez küldötte, hogy adjanak neki segítséget az Árpád magyar vezér ellen grecorum et dux bulgarorum magnum exercitum salano duci miserunt. Qui való küzdelemre. A görög császár és a bolgár vezér nagy hadsereget küldöttek cum ad ducem salanum peruenissent, in illo loco, qui dicitur tetel, factum est Salán vezérnek. Mikor ezek megérkeztek, azon a helyen, amelyet Titelnek gaudium magnum in curia ducis. Secundo autem die dux salanus et sui nobiles mondanak, nagy öröm támadt a vezér udvarában. Másnap pedig Salán vezér és inito consilio miserunt legatos ad ducem arpad dicendo, ut terram eorum nemesei tanácsot tartván, követeket küldöttek Árpád vezérhez azzal a dimitteret, et ad natale solum repatriare inciperet. Qui cum ad ducem arpad felszólítással, hagy a földjüket hagyja el, s induljon haza szülőföldjére. Mikor peruenissent, ac mandata salani ducis ei dixissent dux arpad et suis nobiles egreezek megérkeztek Árpád vezérhez, és előadták neki Salán vezér üzenetét, ferentes, sic per eosdem legatos ducj salano remandauerunt: Terram que inter Árpád vezér meg nemesei felbosszankodva, ugyanazon követek útján ezt danubium et thysciam iacet, et aquam danubij, que a ratispona in greciam üzenték vissza Salán vezérnek: „A földet, amely a Duna és a Tisza között terül descendit pecunia nostra comparauimus. Tunc tempore quando nouj fuimus, et el, azonkívül a Duna vizét, amely Regensburg felől Görögországba folyik, a pro precio et misimus xii. albos equos et cetera ut supra. Ipse etiam laudans magunk pénzén szereztük meg akkor, amikor új emberekként megjelentünk itt, bonitatem terre sue, misit unam sarcinam de herbis sabulorum olpar, et duas s azok ára fejében küldöttük a tizenkét fehér lovat meg a szóban volt többi langungulas de aquis danubij. Vnde precipimus domine uestro duci salano ut mást. Ő maga az, aki földje jóságát dicsérve egy nyaláb füvet küldött Alpár dimissa nostra terra, celerimo cursu terram bulgarorum eat, unde preauus suus homokjáról és egy korsót a Duna vizéből. Megparancsoljuk tehát uratoknak, descenderat mortuo athila rege atthauo nostro. Sj autem hoc non fecerit, sciat Salán vezérnek, hogy hagyja el a mi földünket, s amilyen gyorsan csak non in proximo tempore contra eum dimicaturos. Legati uero hoc audientes, szaladni tud, hordja el magát a bolgárok földjére, ahonnan ősapja idetelepedett accepta licentia tristi uultu ad ducem salanus properauerunt. Dux autem arpad a mi ősapánknak, Attila királynak a halála után. Ha pedig ezt meg nem teszi, et sui nobiles egressi de fluuio zogea cum omni exercitu, castra metati sunt tudja meg, hogy mi ellene rögtön hadat indítunk.” A követek ennek hallatára, iuxta montem teteuetlen usque ad thysciam. Deinde uenientes per crepidinem miután megkapták az engedelmet, szomorú arccal Salán vezérhez siettek. thyscie usque ad sabulum olpar peruenerunt. Árpád vezér és nemesei pedig az egész hadsereggel elindultak a Zagyva folyótól, és a Tetétlen-hegy mellett ütöttek tábort egészen a Tiszáig. Azután a Tisza partján tovább vonulva, Alpár homokjára érkeztek.

39. De egressu salani ducis contra arpium ducem

39. Salán vezér elindulása Árpád vezér ellen

Dux autem Salanus cum adiutorio grecorum et bulgarorum egressus de Tetel Salán vezér a görögök és bolgárok segédcsapataival együtt elindult Titelről, és furiata mente per ammonicionem suorum contra ducem arpad equitare cepit. övéi biztatására is dühösen Árpád vezér ellen lovagolt. S mialatt a két sereg Et dum uterque exercitus ad inuicem prope perrnoctassent neuter eorum egymás közelében éjszakázott, egyik sem mert aludni egész éjjel, hanem dormire per totam noctem ausus fuit, sed equos sellatos in manibus tenendo, felnyergelt lovukat kézen tartva virrasztottak. Reggel pedig, még hajnal előtt, pernoctauerunt. Mane autem facto ante auroram utraque pars se ad bellum mind a két fél készült a csatára. Árpád vezér, akinek a mindenség Istene volt a preparauit. Dux uero arpad cuius adiutor erat deus omnium armis indutus, segítője, felövezte fegyvereit, felállította a csatarendet, aztán könnyhullatva ordinata acie fusis lacrimis deum orans, suos confortans milites dicens: O imádkozott Istenhez, majd imígyen tüzelte vitézeit: „Szittyák, kik a bolgárok Scithici qui per superbiam bulgarorum a castro hungu uocati estis hungarij, dölyféből Hung várától a hungárus nevet kaptátok, a görögöktől való félelem nolite obliuisci propter timorem grecorum gladios uestros, et amittatis uestrum miatt ne feledkezzetek meg kardotokról, és el ne veszítsétek jó hírneveteket.

bonum nomen. Vnde strennue et fortiter pugnemus contra grecos et bulgaros, Hanem serényen és vitézül harcoljatok a görögök és bolgárok ellen, akik a mi qui assimilantur nostris feminis, et sic tjmeamus multitudinem grecorrum, asszonyainkhoz hasonlítanak, és úgy féljünk a görögök sokaságától, mint az sicut multitudinem feminarum. Hoc audito milites sui multum sunt confortati: asszonyokétól.” Ennek hallatára vitézei nagyon felbuzdultak. Tas fia Lél statimque lelu filius tosu tuba cecinit, et bulsuu filius bogar, eleuato uexillo in megfújta a kürtjét, Bogát fia Bulcsú meg felemelte a zászlaját, s az első prima acie contra grecos pugnaturi uenire ceperunt. Et commixta est utraque hadsorban indultak ütközetbe a görögök ellen. Erre harcba elegyedett a két acies hostium ad bellum, et ceperunt pugnare acriter inter se. Et dum totus ellenséges csatarend, és kezdtek hevesen vívni egymással. S amikor Árpád exercitus ducis arpad accessisset pugnaturus contra grecos, plurimi vezérnek egész serege viadalra kelt a görögök ellen, igen sokan elestek a interficiebantur de grecis et bulgarijs. Predictus uero dux salanus cum ei görögök és bolgárok közül. A fent említett Salán vezér pedig, amint látta, uidisset suos deficere in bello, fuga lapsus est, et pro salute uite albam bulgarie hogy övéi alulmaradnak a küzdelemben, futásnak eredt, s hogy életét properauit. Greci uero et bulgari timore hungarorum percussi, uiam quam megmentse, Bolgárfejérvárba sietett. A görögök meg bolgárok a magyaroktól uenerent obliuioni tradiderunt, fuga lapsi pro salute uite thysciam pro paruo való rettegésükben eszüket vesztve elfelejtették, hogy melyik úton jöttek, s fluuio reputantes transnatare uolebant. Sed quia talis timor et terror irruerat midőn életüket mentve futásnak eredtek, a Tiszát kicsiny folyónak vélve, át super eos, ut propter timorem hungarorum fere omnes in fluuio thyscie mortui akartak úszni rajta. De mivel ekkora félelem és rémület szállotta meg őket, a sunt, ita quod aliqui uix remanserunt qui imperatori eorum mala salutis magyaroktól való rettegésükben majdnem mindnyájan a Tisza vizébe vesztek, s nuntiarent. Vnde locus ille, ubi greci mortuj fuerunt, a die illo usque nunc alig maradtak néhányan, hogy császárjuknak balsorsukról hírt mondjanak. portus grecorum nuncupatur. Ezért azt a helyet, ahol a görögök vesztüket lelték, attól a naptól kezdve mostanig görögök révének hívják.

40. De victoria arpad ducis

40. Árpád vezér győzelme

Dux uero arpad et sui milites adepta uictoria hinc egressi uenerunt usque ad A diadal után Árpád vezér meg vitézei innen továbbvonulva addig a mocsárig stagnum, quod dicitur curtueltou, et manserunt ibi iuxta siluam gemelsen mentek, melyet Körtvélytónak mondanak, s ott maradtak a Gyümölcsény-erdő xxx.iiii-or diebus. Et jn illo loco dux et sui nobiles ordinauerunt omnes mellett harmincnégy napig. Azon a helyen a vezér és nemesei elrendezték az consuetudinarias leges regni, et ommnia iura eius qualiter seruirent duci et országnak minden szokástörvényét meg valamennyi jogát is, hogy miképpen primatibus suis, uel qualiter indicium facerent pro quolibet crimine commisso. szolgáljanak a vezérnek meg főembereinek, vagy miképpen tegyenek igazságot Ibi etiam dux condonauit suis nobilibus secum uenientibus diuersa loca cum bárminő elkövetett vétekért. Egyszersmind ott a vezér vele jött nemeseinek omnibus habitatoribus suis. Et locum illum ubi hec omnia fuerunt ordinata, különböző helységeket adományozott összes lakosságukkal együtt. Azt a hungarij secundum suum idioma nominauerunt scerij, eo quod ibi ordinatum helyet, ahol mindezt elrendezték, a magyarok a maguk nyelvén Szerinek fuit totum negotium regni. Et dux locum illum dedit oundunec patri ete, a nevezték el azért, mert ott ejtették meg a szerét az ország egész dolgának. Majd thyscia usque ad stagnum Botua, et a curtueltou usque ad sabulum olpar. a vezér azt a helyet Ondnak, Ete apjának adta a Tiszától a Botva-mocsárig és a Postea uero transactis quibusdam temporibus ethe filius oundu congregata Körtvélytótól Alpár homokjáig. Utóbb pedig bizonyos idő elteltével Ond fia multitudine sclauorum fecit inter castrum olpar et portum beuldu edificari Ete sok szlovént gyűjtött össze, s Alpár vára meg a Bőd-rév között igen erős castrum fortuissimum de terra, quod nominauerunt sclaui secundum ydioma földvárat építtetett, melyet a szlovének maguk nyelvén Csongrádnak, azaz suum surungrad, id est nigrum castrum. fekete várnak neveztek.

41. De egressu arpad

41. Árpád előnyomulása

Postea uero dux arpad et sui nobiles hinc egressi uenerunt usque ad titulum Aztán pedig Árpád vezér meg nemesei innen előnyomulva egészen Titelig subiugando sibi populum. Deinde egressi uenerunt usque ad portum mentek, s odáig meghódították a népet. Majd továbbindulva, a Szalánkeménzoloncamam, et totum populum infra thysciam et danubium habitantem sub révhez jutottak, s a Tisza-Duna aljában lakó egész népet igájuk alá hajtották. iugum suum constituerunt. Hinc uero uenientes ad partes budrug paruenerunt, Innen pedig a bodrogi részekre tértek, és a Vajas vize mellett ütöttek tábort. et iuxta fluuium uoyos castra metati sunt. Et in partibus illis dux dedit terram Azokon a részeken a vezér nagy földet adott lakosaival együtt Tasnak, Lél magnam cum omnibus habitatoribus suis Tosunec patri lelu, cum auunculo suo apjának és nagybátyjának, Kölpénynek, Botond apjának. Akkor Árpád vezér culpun patre Botond. Tunc dux arpad et sui primates inito consilioi meg főemberei tanácskozás után elhatározták, hogy sereget küldenek Salán constituerunt quod exercitum miterent propter salanum ducem ultra danubium vezér miatt a Dunán át Bolgárfejérvár ellen. A sereg élére kapitányokul és contra albam Bulgarie. Super quem exercitum constituti sunt principes et vezetőkül Tas fia Lélt, Bogát fia Bulcsút, Kölpény fia Botondot állították. ductores: lelu filius tosu, bulsuu filius Bogat, Botond filius culpun. Qui Ezek, miután Árpád vezér elbocsátotta őket, ellovagoltak, és azon a helyen, accepta licentia a duce arpad equitantes transnauigauerunt danubium nullo ahol a Száva folyó a Dunába ömlik, minden ellenállás nélkül átkeltek a Dunán. contradicente, in illo loco, ubi fluuius zoua descendit in danubium. Et inde Innen továbbindulva Bolgárfejérvár városa ellen lovagoltak. Ekkor a bolgárok egressi contra albam Bulgarie ciuitatem equitare ceperunt. Tunc dux vezére, aki Salán vezérnek rokona volt, görög segédhaddal együtt ott termett, Bulgarorum consanguineus salani ducis, cum magno exercitu contra eos hagy nagy sereggel megvívjon velük. Másnap mind a két fél csatarendbe pugnaturus cum adiutorio grecorum accessit. Altera autem die ordinate sunt sorakozott a Duna mellett elterülő mezőn. Tas fia Lél tulajdon jelével utreque acies in campo iuxta ripam danubij. Statim lelu filius tosu eleuato megjegyzett zászlaját felemelve, meg Bogát fia Bulcsú a hadikürtöket uexillo suj signi, et Bulsuu filius Bogat tubas bellicas sonando pugnaturi harsogtatva, rögtön előrenyomult a küzdelemhez. A két ellenfél csapatai accesserunt. Et commixte sunt per partes manus utriusque hostis: Et ceperunt egymás után összecsaptak s heves viadalra keltek. A görögök és bolgárok közül pugnare inter se acriter. Et interfecti sunt de grecis et bulgaris plurimi, et igen sokan elestek, mások pedig fogságba kerültek. Tehát Bolgárország vezére quidam capti sunt ex eis. Vident ergo dux bulgaris suos deficere in bello fuga látva, hogy övéi a csatában a rövidebbet húzzák, futásnak eredt, s hogy életét lapsus, pro defensione uite albam ciuitatem ingressus est. Tunc lelu, bulsuu megmentse, berohant Fejérvár városába. Ekkor a diadalmas Lél, Bulcsú, nec non botond adepta uictoria castra metati sunt iuxta danubium parum valamint Botond tábort ütöttek a Duna mellett, valamivel lejjebb a síkon. Ott inferius in campo. Et omnes captiuos bulgarorum et grecorum ante se ducj aztán a bolgárok meg görögök közül ejtett foglyokat mind maguk elé fecerunt, quos ferro ligatos duci arpad remiserunt in hungariam. vezettették, majd vasra verve elküldték Árpád vezérnek Magyarországra.

42. De nuntiis ducis bulgarie

42. Bolgárország vezérének követei

Secundo autem die dux bulgarie misit nuntios suos cum diuersis donis ad lelu Másnap pedig Bolgárország vezére különféle ajándékokkal elküldte követeit et bulsuu atque botond et deprecans eos ut paci faueant. Et insuper mandauit Lélhez, Bulcsúhoz meg Botondhoz, s könyörgött nekik, hogy álljanak rá a quod partem salani ducis auuncili sui non foueret. Sed arpadio duci hungarie békére. Azonfelül azt is megüzente, hogy nem fogja pártját nagybátyjának, subiugatus fideliter seruiret et annuale uectigal persolueret. Illi uero paci Salán vezérnek, hanem meghódolva híven szolgál majd Árpád vezérnek, és évi fauentes proprium filium ducis in pignus accipientes, cum multis bonis rebus adót is fizet neki. Azok pedig ráállva a békére és a vezér fiát zálogul bulgarie discesserunt : et ducem eorum illesum dimiserunt. Deinde egressi elfogadva, Bolgárország sok javával eltávoztak, a vezért pedig bántatlanul usque ad portam Wazil iuerunt, et ex hing egressi terran racy subiugauerunt, et hagyták. Azután útjukat folytatva a Vaszil-kapuig mentek; majd innen ducem eius captum in ferro ligatum tenuerunt. Hinc uero egressi usque ad továbbindulva Rácföldet hódították meg, s annak foglyul ejtett vezérét soká mare peruenerunt, et omnes nationes illius patrie dominatui arpad ducis vasra verve tartották. Erről a helyről felkerekedve egészen a tengerig jutottak, hungarorum potenter et pacifice subiugauerunt. Et ciuitatem spaletensem s annak a hazának minden nemzetét erőszakkal és szépszerével a magyarok ceperunt et totam crouatiam sibi subiugauerunt. Et inde egressi filios nobilium vezérének, Árpádnak az uralma alá hajtották. Spalato városát szintén in obsides acceperunt et in hungariam reuersi sunt ad ducem arpad. Quorum elfoglalták, sőt egész Horvátországot meghódították. A nemesek fiait kezesül etiam bella et fortia queque facta sua, si scripti presentis pagine nun uultis, összeszedve vonultak innen el, és visszatértek Magyarországra Árpád vezérhez. credite garrulis cantibus ioculatorum, et falsis fabulis rusticorum qui fortia Háborúikat és egyes hőstetteiket, ha e lap írott betűinek nem akarjátok elhinni, facta et bella hungarorum usque in hodiernum diem obliuioni non tradunt. Sed higgyétek el a regösök csacsogó énekeinek meg a parasztok hamis meséinek, quidam dicunt eos iuisse usque ad constantinopolim, et portam auream akik a magyarok vitézi tetteit és háborúit mindmáig nem hagyják feledésbe constantinopolis botondium cum dolabro suo incidisse. Sed ego quia in nullo menni. Azonban némelyek azt mondják, hagy egészen Konstantinápolyig codice hystoriographorum inueni, nisi ex falsis fabulis rusticorum audiui, ideo mentek ők, sőt Konstantinápoly aranykapuját is bevágta Botond a bárdjával. ad persens opus scribere non proposuj. Mégis én, mivel ezt a históriaíróknak egyetlen könyvében sem találtam, hanem csupán a parasztok hamis meséiből hallattam, ezért jelen művembe nem akartam beleírni.

43. De castris zabrag, posaga et vlcou

43. Zágráb, Pozsega és Valkó vára

Bulsuu, lelu et botond hinc egressi siluam que dicitur peturgoz, descendentes Bulcsú, Lél és Botond onnan tovább tartva alászállottak a Péter-gaznak iuxta fluuium culpe castra metati sunt. Et transito fluuio illo usque ad fluuium mondott erdőn, és tábort ütöttek a Kulpa folyó mellett. Ezen átmenve a Száva zoua peruenerunt. Et transito zoua castrum zabrag ceperunt, et hinc equitantes folyóhoz értek. A Száván is átkeltek, s elfoglalták Zágráb várát; majd castrum posaga et castrum vlcou ceperunt. Et hinc egressi danubium in portu ellovagolva, Pozsega várát meg Valkó várát vették be. Innen is távozva, a greci transnauigantes in curiam ducis arpad peruenerunt. Cumque lelu, Bulsu Dunán a Geréc-révnél átkeltek, s megérkeztek Árpád vezér udvarába. Mikor et botond ceterjque milites sani et incolumes cum magna uictoria in secundo Lél, Bulcsú, Botond és a többi vitézek a második esztendőben nagy diadallal, anno ad ducem arpad reuersi fuissent, factum est gaudium magnum per totam épen és sértetlenül visszatértek Árpád vezérhez, nagy öröm támadt a vezér curiam ducis, et fecerunt conuiui(u)m magnum et epulabantur cottidie egész udvarában. Csaptak nagy vendégséget, s mindennap pompásan splendide hungarij una cum diuerses nationibus. Et uicine nationes audientes lakmároztak a magyarok együtt a különféle nemzetekkel. Midőn a szomszéd facinora facta eorum confluebant ad ducem arpad et pura fide subditi nemzetek hallották véghezvitt jeles cselekedeteiket, Árpád vezérhez özönlöttek; serujebant ej sub magna cura, et plurimi hospites facti sunt domesticj. igaz hűséggel hódolva szolgáltak neki, de volt is részük jó gondviselésben; így aztán igen sok vendég háznéppé vált.

44. De insula Danubij

44. A Duna szigete

Post hec uero egressus dux arpad de partibus illis, ubi nunc est castrum budrug Ezután pedig Árpád vezér elindult arról a vidékről, ahol most Bodrog vára áll, et descendit iuxta danubium usque ad insulam magnam. Et castra metati sunt és a Duna mentén a nagy szigetig haladt. Tábort ütöttek a nagy sziget mellett, iuxta insulam, et dux arpad suique nobiles intrantes insulam, uisa fertilitate et majd Árpád vezér meg nemesei bevonultak arra. Mikor látták a helynek a ubertate illius loci, ac municionem aquarum danubij, dilexerunt locum ultra termékenységét és gazdagságát, továbbá hogy a Duna vize milyen erőssége quam dici potest. Et constituerunt ut ducalis esset insula, et unusquisque neki, kimondhatatlanul megszerették. Egyszersmind elhatározták, hogy ez lesz nobilum personarum suam ibi haberet curiam et uillam. Statim dux arpad a vezéri sziget, s a nemes személyek mindegyike ott udvart meg majort kap. conductis artificibus percepit facere egregias domos ducales, et omnes equos Árpád vezér azonnal mesterembereket fogadott, és velük pompás vezéri suos longitudine dierum fatigatos ibi introductos pascere precepit. Et házakat építtetett. Aztán meghagyta, hogy a napok hosszú során át elcsigázott agasonibus suis magistrum prefecit quendam cumanum uirum prudentissimum, minden lovát vigyék oda és ott legeltessék. Lovászai fölé mesterül egy igen nomine sepel. Et propter sepel magistrum agasonum in ibi morantem, uocata okos kun embert tett, név szerint Csepelt. Minthogy Csepel lovászmester ott est insula illa nomine sepel usque in hodiernum diem. Dux uero arpad et sui lakott, azért nevezték el azt a szigetet Csepelnek egészen a mai napig. Árpád nobiles perma(n)serunt ibi cum famulis et famulabus suis pacifice et potenter, vezér és nemesei pedig férfi- meg nőcselédeikkel együtt békében és a mense aprilis usque ad mense(m) octobris. Et dimissis ibi uxoribus suis hatalomban ott maradtak április havától október haváig. Ekkor közös communi consilio ab insula exeuntes constituerunt ut ultra danubium irent, et tanácsban elhatározták, hogy feleségüket otthagyva, távoznak a szigetről, terram pannonie subiugarent. Et contra carinthinos bellum promouerent ac in átmennek a Dunán túlra, meghódítják Pannónia földjét, aztán hadat indítanak a marciam lombardie se uenire prepararent. Et antequam hoc fieret, mitterent karantánok ellen; sőt még arra is előkészültek, hogy elmennek Lombardia exercitum contra glad ducem, qui dominium habebat a fluuio morus usque ad határtartományába. Azonban mielőtt ez megtörténnék, sereget akartak küldeni castrum horom ex cuius etiam progenie longo tempore descenderet ohtum, Galád vezér ellen, kinek az uralma a Maros folyótól egészen Haram váráig quem sunad interfecit. Ad hoc autem missi sunt zuardu et cadusa atque boyta, terjedt. Az ő ivadékából származott hosszú idő múltán Ajtony, akit Csanád qui cum accepta licentia equitarent, tysciam in Kenesna transnauigauerunt et megölt. E dologra Szovárdot, Kadocsát és Vajtát küldték ki. Mikor ezek descensum fecerunt iuxta fluuium seztureg Et nemo aduersarius inuentus est engedelmet nyerve ellovagoltak, a Tiszán Kanizsánál átkeltek, és a Csesztreg eis, qui leuaret manus contra eos, quia timor eorum irruerat super omnes vize mellett szállottak meg. Azonban semmiféle ellenség nem mutatkozott homines illius terre. Ex hinc egressi ad partes beguey peruenerunt, et ibi per előttük, aki kezét emelte volna rájuk, mivel annyira rettegett tőlük azon a duas ebdomadas permanserunt, donec omnes habitatores illius patrie a morisio földön minden ember. Innen továbbvonulva a bögei részekre jutottak. Ott két usque ad fluuium temes sibi subiugauerunt, et filios eorum in obsides hétig maradtak, amíg annak a hazának összes lakosságát a Marostól a Temes acceperunt. Deinde amoto exercitiu uenerunt uersus fluuium temes et castra folyóig meghódították, és fiait kezesül összeszedték. Azután seregüket metati sunt iuxta uadum arenarum. Et cum uellent transire amnem temes uenit nekiindítva, a Temes folyó felé mentek, és a Fövény-rév mellett ütöttek tábort. obulam eis glad, a cuius progenie ohtum descendit, dux illius patrie cum Midőn át akartak kelni a Temes folyón, ellenük jött annak a hazának a vezére, magno exercitiu equitum et peditum, adiutorio cumanorum et bulgarorum Galád, akinek ivadékából Ajtony származik, nagy lovas meg gyalogos

atque blacorum. Altera autem die dum utraque acies interiacente fluuio temes sereggel, azonkívül még kun, bolgár és vlah segítséggel. Mikor másnap – ad inuicem nullatenus transire ualuisset. Tunc zuardu inuinxit fratri suo caduse minthogy köztük volt a Temes folyó – egyik hadsor sem bírt sehogyan átjutni ut ut cum dimidia parte exercitus sui descenderet inferius. Et quodlibet modo a másikhoz, akkor Szovárd meghagyta testvérének, Kadocsának, hagy serege posset transmeare pugnare contra hostes. Statim cadusa preceptis fratris suis fele részével vonuljon valamivel lejjebb, aztán akárhogyan, de menjen obediens cum medietate exercitus equitans descendit inferius celerrimo cursu. keresztül, és ütközzék meg az ellenséggel. Kadocsa rögtön engedelmeskedett Et sicut diuina gratia erat eis preuia: leuem habuit transitum. Et dum una pars testvére rendeletének, a sereg felével sebes vágtában lejjebb került, s minthogy exercitus hungarorum cum cadusa ultra esset, et dimidia pars cum zuard citra az isteni kegyelem volt a kalauzuk, az átkelést könnyen végrehajtotta. Midőn a esset. Tunc hungarij tubas bellicas sonuerunt, et fluuium transnatando acriter magyar sereg egyik része Kadocsával odaát volt, fele része Szovárddal pedig pugnare ceperunt. Et quia deus sua gratia antecedebat hungaros, dedit eis az innenső oldalon, akkor a magyarok megfútták a harci kürtöket, és a folyón uictoriam magnam, et inimici eorum cadebant ante eos, sicut manipuli post átúsztatva heves küzdelembe bocsátkoztak. S mivel az Isten járt előttük a messores. Et in eodem bello mortuj sunt duo duces cumanorum, et tres kenezy kegyelmével, nagy győzelmet adott nekik, és az ellenség úgy hullott előttük, bulgarorum. Et ipse glad dux eorum fuga lapsus euasit, sed omnis exercitus mint a kévék az aratók után. Ebben a csatában elesett a kunoknak két vezére, a eius liquefacti tamquam cera a fecie ignis, in ore gladij consumti sunt. Tunc bolgároknak pedig három kapitánya. Maga Galád, a vezérük, futással ugyan zuard et cadusa atque boyta adepta uictoria hinc egressi uenerunt uersus fines megmenekült, azonban egész serege elolvadván, mint a tűznél a viasz (Zsolt. bulgarorum, et castra metati sunt iuxta fluuium ponoucea. Dux uero glad fuga 67,3), kard élén emésztődött meg. Ekkor a diadal után Szovárd, Kadocsa meg lapsus ut supra diximus, propter timorem hungarorum castrum keuee ingressus Vajta onnan továbbindulva a bolgár határ felé nyomultak, és a Panyóca vize est. Et tercio die zuardu et cadusa nec non boyta a quo genus brucsa descendit, mellett ütöttek tábort. Galád vezér pedig, amint fentebb mondottuk, elszaladt, ordinato exercitu contra castrum keuee pugnare ceperunt. Hoc cum glad dux és a magyaroktól való félelmében Keve várába húzódott. Harmadnap Szovárd, eorum uidisset, missis legatis pacem ab eis petere cepit, et castrum sua sponte Kadocsa meg Vajta, akitől a Baracska-nemzetség származik, elrendezték cum diuersis donis condonauit. Hinc euntes castrum ursoua ceperunt, et per seregüket, és Keve várának a vívásához fogtak. Midőn Galád, amazoknak a mensem unum ibi habitauerunt et boytam cum tertia parte exercitus ac fillis vezére, látta ezt, követeket küldve békét kért tőlük, és a várat különféle incolarum in obsides positis ad ducem arpad remiserunt. Et insuper legatos ajándékokkal együtt önként odaadta nekik. Innen továbbmenvén Orsova várát suos miserunt, ut eis licentiam daret in greciam eundi, ut totam macedoniam foglalták el. Egy hónapig tartózkodtak itt. Ekkor Vajtát a sereg sibi subiugarent, a danubio usque ad nigrum mare. Nam mens hungarorum harmadrészével meg a lakosoknak túszul adott fiaival visszaküldték Árpád tunc tempore nichil aliud optabat, nisi occupare sibi terras, et subiugare vezérhez. Egyszersmind avégett is küldöttek hozzá követeket, hogy adjon nationes et bellico uti labore. Quia hungarij tunc tempore ita gaudebant de nekik engedelmet a Görögországba menetelre, ahol majd aztán egész effusione humani sanguinis, sicut sanguisuga et nisi ita fecissent, tot bonas Macedóniát meghódítják a Dunától a Fekete-tengerig. Hiszen a magyarok lelke terras nosteris suis non dimisissent. Quid plura? Boyta et legati eorum ad abban az időben semmi mást nem áhított, csak földeket foglalni, népeket ducem arpat peruenerunt, et res gestas sibi narrauerunt. Dux uero opus eorum hódítani és hadimunkát végezni. Tudniillik a magyarok akkor úgy örültek az conlaudauit, et zuardu ac caduse licentiam concessit liberam in greciam eundi, embervér kiontásának, mint a nadály, s bizony, bizony, ha nem így tettek et terram preoccupandi sibi. Et boyte pro suo fidelissimo seruicio dedit terram volna, nem hagytak volna annyi jó földet utódaikra. De erről ne többet! Vajta magnam iuxta thysciam nomine torhus. Tunc legati zuard et fratris sui caduse és a követek megérkeztek Árpád vezérhez, s elbeszélték neki a történteket. A accepta licentia letj ad dominos suos reuersi sunt. vezér pedig megdicsérte művüket, egyszersmind Szovárdnak meg Kadocsának teljes szabadságot engedett, hogy Görögországba menjenek, s ott földet foglaljanak maguknak. Vajtának pedig hűséges szolgálatáért nagy földet adott a Tisza mellett, Tarras nevűt. Szovárdnak meg testvérének, Kadocsának a követei ekkor, miután megkapták az engedelmet, visszatértek uraikhoz.

45. De ciuibus bulgarorum et macedonum

45. A bolgárok és macedónok népei

Transactis quibusdam diebus zuard et cadusa cum omni exercitu suo, eleuatis uexillis signiferis aquam danubij transnauigauerunt, et castrum borons ceperunt, deinde ad castrum scereducy iuerunt. Audientes hoc ciues bulgarorum et macedonum, tumerunt ualde a facie eorum. Tunc omnes incole illius miserunt nuntios suos cum donarris multis, ut terram sibi subiugarent, et filios suos in obsides traderunt. Zuard et cadusa paci fauentes et dona et obsides eorum accipientes eos quasi suum proprium populum in pace dimisserunt. Ipsi uero ceperunt ecuitare ultra portam Wacil, et castrum philippi regis ceperunt, deinde totam terram usque ad cleopatram ciuitatem sibi subiugauerunt. Et sub potestate sua habuerunt totam terram a ciuitate durasu usque ad terram rachy. Et zuardu in eadem terra duxit sibi uxorem, et populus ille qui nunc dicitur sobamogera, mortuo duce zuard in grecia remansit. Et ideo dictus est soba secundum grecos id est stultus populus, quia mortuo domino suo uiam non dilexit redire ad patriam suam.

Néhány napra rá Szovárd meg Kadocsa egész seregükkel együtt, magasra tartva jellel megjegyzett zászlójukat, átkeltek a Duna vizén, és elfoglalták Barancs várát, majd meg Szeredüc-vár alá vonultak. Mikor a bolgárok és macedónok népei ezt meghallották, erősen megijedtek tőlük. Erre annak a földnek lakosai mindvalahányan elküldötték követeiket sok ajándékkal, hogy a földet hódolva felajánlják, és fiaikat kezesül átszolgáltassák nekik. Szovárd meg Kadocsa békére készen mind az ajándékokat, mind a kezeseket elfogadták, s őket, mint a saját népüket, békében elbocsátották. Maguk pedig tovább lovagoltak túl a Vaszilkapun. Fülöp király várát bevették, majd Kleopátra városáig az egész földet meghódították, s hatalmuk alatt tartottak mindent Durazzó városától egészen Rácföldig. Szovárd ugyanezen a földön vett magának feleséget, és az a nép, melyet most Csaba-magyarjának mondanak, Szovárd vezér halála után Görögországban maradt. Mégpedig a görögök szerint azért mondták csobának, azaz ostoba népnek, mivel urának halála után nem volt kedve útra kelni, hogy hazájába visszatérjen.

46. De portu Moger

46. A Magyar-rév

Transactis quibusdam diebus dux arpad et omnes sui primates conmuni consilio et pari consensu ac libera uoluntate, egredientes de insula, castra metati sunt ultra surcusar usque ad fluuium racus. Et dum uidissent quod undique tuti esent, nec aliquis eis obsistere ualeret, transierunt danubium. Et portum ibi transitum fecerent, portum moger nominauerunt, eo quod vii. Principales persone qui hetumoger dicti sunt ibi danubium transnauigauerunt. Transito danubio castra metati sunt iuxta danubium usque ad aquas calidas superiores. Et hoc autido omnes romani per terram pannonie habitantes uitam fuga seruauerunt. Secundo autem die dux arpad et omnes sui primates cum omnibus militibus hungarie intrauerunt in ciuitatem atthile regis. Et uiderunt

Néhány nappal később Árpád vezér meg összes főemberei közös elhatározással, egyetértéssel és szabad akarattal kivonultak a szigetről, és tábort ütöttek Soroksáron túl a Rákos vizéig. S midőn látták, hogy mindenfelől bátorságban vannak, és senki sem bír nekik ellentállani, átkeltek a Dunán. A révet, ahol az átkelést végrehajtották, Magyar-révnek nevezték el azért, mert a hét fejedelmi személy, akit hétmagyarnak mondtak, ott hajózott át a Dunán. Mikor odaát voltak, tábort ütöttek a Duna mellett a felhévizekig. Ennek hallatára a Pannónia földjén lakó összes rómaiak futással biztosították életüket. Másnap pedig Árpád vezér meg minden főembere, Magyarország valamennyi vitézével együtt, bevonult Attila király városába. Ott látták a királyi palotákat –

omnia palacia regalia quedam destructa usque ad fundamentum quedam non, egyeseket földig romban, másokat nem –, és fölötte csodálták mindazt a et ammirabantur ultra modum omnia illa edificia lapidea. Et facti sunt leti kőépületet. Kimondhatatlanul felvidultak, mivel érdemesek lettek arra, hogy ultra quam dici potest, eo quod capere meruerunt sine bello ciuitatem atthile elfoglalják – s méghozzá háború nélkül – Attila király városát, kinek az regis, ex cuius progenie dux arpad descenderat. Et epulabantur cottidie cum ivadékából származott Árpád vezér. Ott lakomáztak mindennap nagy vígan gaudio magno in palatio attile regis conlateraliter sedendo. Et omnes Attila király palotájában, egymás mellett ülve. Mind ott szóltak szépen simphonias atque dulces sonos cythararum et fistularum cum omnibus összezengve a kobzok meg a sípok a regősök valamennyi énekével együtt. Az iocolatorum habebant ante se. Fercula pocula portabantur duci et nobilibus in ételt-italt a vezérnek meg a nemeseknek arany-, a közrendűeknek meg a uasis aureis, seruientibus et rusticis in uasis argenteis. Quia omnia bone parasztoknak ezüstedényben hordták fel, mert hiszen a körülfekvő egyéb aliorum regnorum circumiacentium dederat deus in manus eorum. Et uiuebant országok összes javát az Isten az ő kezükbe adta. Bőségesen és pompásan éltek large ac splendide cum omnibus hospitibus ad se uenientibus. Et hospitibus valamennyi hozzájuk jött vendéggel egyetemben. Árpád vezér a vele mulatozó secum commorantibus dux arpad terras et possessiones magnas dabat, et hoc vendégeknek nagy földeket és birtokokat adományozott. Ennek hallatára még auditio multi hospitum confluebant ad, eum et ouanter morabantur cum eo. több vendég tódult hozzá, és ujjongva vele mulatott. Ekkor Árpád vezér meg Tunc dux arpad et sui propter leticiam permanserunt in ciuitate atthile regis övéi örömükben húsz napig maradtak Attila király városában. Közben per xx-ti dies. Et omnes milites hungarie ante presentiam ducis fere cottidie majdnem mindennap Magyarország vitézei valamennyien a vezér színe előtt super destrarios suos sedendo, cum clipeis et lanceis maximum turnamentum vértezett harci ménjükön ülve pajzzsal meg lándzsával nagy tornát vívtak; fejebant. Et alij iuuenes more paganismo cum arcubus et sagittis ludebant. másfelől az ifjak pedig pogány szokás szerint íjas-nyilas játékot játszottak. Vnde dux arpad ualde letus factus est. Et omnibus militibus suis diuersa Ettől Árpád vezérnek nagy jókedve támadt, s minden vitézének különféle donaria tam in auro quam in argento, cum ceteris possessionibus donauit. Et in ajándékokat adott: aranyat, ezüstöt meg egyéb jószágot is. Továbbá ugyanazon eodem loco cundunec patri curzan dedit terram a ciuitate Atthile regis usque a helyen Kendnek, Korcán apjának földet adományozott Attila király városától ad centum montes, et usque ad gyoyg, et filio suo dedit unum castrum ad a százhatomig és Diódig, fiának meg egy várat népe őrizetére. Korcán aztán custodiam populi sui. Tunc curzan castrum illud sub suo proprio nomine iussit ezt a várat a maga nevével neveztette, s ez a név a mai napig sem merült appellari. Quo nomen usque in hodiernum diem non est obliuioni traditum. feledésbe.

47. De terra pannonie

47. Pannónia földje

Dvx uero arpad xx.i. die, inito consilio egressus est de ecilburgu ut subiugaret Árpád vezér pedig huszonegyed napra tanácsot tartván, felkerekedett sibi terram pannonie usque ad fluuium droua. Et prima die castra metatus est Ecilburgból, hogy meghódítsa Pannónia földjét egészen a Dráva folyóig. Első iuxta danubium uersus centum montes. Tunc ordinatum est quod dux de nap a Duna mellett, a százhalom táján ütött tábort. Ekkor úgy rendelkeztek, exercitu suo unam partem mitteret iuxta danubium uersus castrum borona , cui hogy a vezér hadseregéből az egyik részt a Duna mentén Baranya-vár felé prefecit principes et ductores duos de principalibus personis, scilicet ete pater küldi. Ennek élére kapitányul és vezérül a fejedelmi személyek közül kettőt eudu et boyta, a quo genus brugsa descendit. Quibus etiam pro suo fidelissimo állított, tudniillik Őd apját, Etét meg Vajtát, akitől a Baracska-nemzetség ered. obsequio dux arpad donauit munera non minima et eudunec filio ete dedit Egyszersmind nekik hűséges szolgálatukért Árpád vezér nem csekély terram iuxta danubium cum populo non numerato. Et in loco illo eudu ajándékokat adott; azonkívül meg Ődnek, Ete fiának, a Duna mellett földet subuigato populo illius partis, edificauit castrum quod nominauit uulgariter számtalan néppel együtt. S azon a helyen Őd a vidék népét meghódítván várat Zecuseu, eo quod sibi sedem et stabilitatem constituit. Et boyte eodem modo épített, melyet közönségesen Szekcsőnek nevezett azért, mert ott magának dedit terram magnam uersus saru cum populo non numerato, que usque modo széket és állandó lakot állított. Vajtának is hasonlóképpen nagy földet adott a nuncupatur boyta. Sár felé számtalan néppel, amelyet ma is Vajtának hívnak.

48. De ciuitate bezprem

48. Veszprém városa

In secunda parte exercitus missus est vsubu pater zoloucu et cusee, qui iret A sereg második részével Szalók apját Ősbőt meg Ősét küldötték ki avégre, uersus ciuitatem bezprem et subiugaret omnes habitatores terre usque ad hogy menjen Veszprém városa felé, s hódítsa meg annak a földnek összes castrum ferreum. Tunc usubu princeps et ductor illius exercitus licentiatus a lakosságát egészen Vasvárig. Ekkor Ösbő, a sereg kapitánya és vezetője, duce, eleuato uexillo egressus est, et castra metatus est iuxta montem pacoztu . miután a vezér elbocsátotta, felemelve zászlaját megindult, és a Pákozd-hegy Hinc uero equitantes in campo peytu castra metati sunt, et per tres dies ibi alatt ütött tábort. Innen továbblovagolva a Pét-mezőn szállottak meg, s három permanserunt. Quatro autem usque ad castrum bezprem peruenerunt. Tunc napig ott is maradtak. A negyedik nap pedig Veszprém váráig nyomultak. usubu et eusee ordinato exercitu contra romanos milites qui castrum bezprem Ekkor Ösbő meg Őse seregüket elrendezve heves támadást intéztek a római custodiebant, pugnare acriter ceperunt. Et pugnatum est inter eos per katonák ellen, akik Veszprém várát őrizték. És állt a harc köztük egy héten át. ebdomadam unam. In secunda autem ebdomada feria iiii-ta, dum utraque pars Ám végül is a második hét szerdáján, midőn mind a két fél serege a harci esercitus labore belli nimis esset fatigata. Tunc usubu et eusee plures milites küzdelemben szörnyen kifáradt már, akkor Ösbő meg Őse sok római katonát romanorum in ore gladij consumpserunt, et quosdam ictibus sagittarum karddal pusztítottak el, másokat pedig agyonnyilaztak. A még megmaradt interfecerunt. Reliqui uero romanorum uidentes audaciam hungarorum, rómaiak most már a magyarok merészségének láttára Veszprém várát dimisso castro bezprem fuga lapsi sunt: et pro remedio uite in terram odahagyva futásnak eredtek, s életüket mentve a németek földjére siettek. Ösbő theotonicorum properauerunt. Quos usubuu e eusee usque ad confinium meg Őse egészen a németek határáig üldözte őket. Egy nap pedig, mikor a theotonicorum persecuti sunt. Quadam autem die, dum hungarij et romanij in magyarok és rómaiak a határon voltak, a rómaiak lappangva átúszták azt a confinio essent, romanj fugiendo latenter fluuium qui est in confinio pannonie folyót, amely Pannónia és a németek határán van. Erről a folyót a magyarok et theotonicorum transnatauerunt. Vnde fluuius ille ab hungaris uocatus Lapincsnak hívták, mert a rómaiak a magyaroktól való félelmükben lappangva loponsu eo quod romani propter metum hungarorum latenter transnatauerunt. úszták át.

49. De castro ferreo

49. Vasvár

Et ex hinc usubuu pater zoloncu et eusee pater urcun reuersi, castrum ferreum Innen visszatérőben Szalók apja Ösbő meg Örkény apja Őse bevették Vasvárt, ceperunt et filios incolarum in obsides acceperunt. Hinc uero equitantes iuxta és elvitték túszul a lakosok fiait. Aztán továbblovagolva, a Balaton vize fluuium bolotun usque ad thyon peruenerunt. Et subiugatis sibi gentibus xiiii. mentén Tihanyhoz értek. Majd – miután a népeket ott meghódították –

die castrum bezprem intrauerunt. Tunc usubuu et eusee inito consilio nuntios suos cum diuersis muneribus et filiis incolarum in obsides positis, duci arpad transmiserunt. Et qualiter dedit eis deus uictoriam, et quomodo romani dimisso castro bezprem ante eos fuga lapsi fluuium loponsu latenter transnatauerunt. Missi uero eorum ducem arpad in silua turobag arpalice ambulantem inuenerunt, et eum cum diuersis ex parte usubuu et eusee salutauerunt, et filios incolarum in obsides positos duci presentauerunt. Dux uero arpad audito hoc lecior factus est solito, et iterum in etiburgu reuersus, magnum fecit conuiuium. Et legatis gaudia nuntiantibus, munera magna condonauit.

tizennegyednapra bevonultak Veszprém várába. Ekkor Ösbő meg Őse tanácsot tartva elküldték követeiket Árpád vezérhez különféle ajándékokkal és a lakosok kezességbe adott fiaival. De meg hírt is küldtek ezekkel, hogy miképp ajándékozott nekik győzedelmet az Isten, aztán hogy mi módon hagyták oda a rómaiak Veszprém várát, és megszökve előlük, mi módon úszták át lappangva a Lapincs folyót. Küldötteik Árpád vezért a Torbágy-erdőben vadak után járva-kelve találták. Ösbő meg Őse részéről több mindennel köszöntötték őt, egyszersmind a lakosok kezességbe vett fiait is átszolgáltatták a vezérnek. Árpád vezér pedig ennek hallatára szerfölött megörült, s megint visszatérve Ecilburgba, nagy lakomát csapott, az örömhírt jelentő követeknek meg nagy ajándékokat adott.

50. De deuastatione pannonie

50. Pannónia elpusztítása

Tunc dux arpad et suis nobiles cum tercia parte exercitus sui de elciburgu Ezután Árpád vezér meg nemesei a sereg harmadik részével Ecilburgból egressi castra metati sunt iuxta campum putej salsi. Et inde equitantes usque ad kivonulva a sóskút mezeje mellett szálltak táborba. Majd innen ellovagolva a montem bodoctu peruenerunt. Dux uero arpad ab orientali parte dedjt Bodajk-hegyhez értek. Árpád vezér pedig innen kelet felé Elődnek, Szabolcs eleudunec patri zolsu, siluam magnam que nunc uertus uocatur, propter clipeosapjának nagy erdőt adott, melyet most Vértesnek hívnak a németek otthagyott theotonicorum in ibi dimissos. Ad radicem cuius silue iuxta stagnum ferteu vértjeiről. Ez alatt az erdő alatt, a Fertő-mocsár mellett Szabolcs unokája Csák Sac nepos Zobolsu longo post tempore castrum construxit. Quit ultra? Dux sok idő múltán várat emelt. De erről ne többet! – Aztán ahogy így mentek autem arpad et sui milites sic eundo iuxta montem sancti martinj castra metati Árpád vezér meg nemesei, Szent Márton hegye tövében ütöttek tábort, s mind sunt, et de fonte sabarie tam ipsi quam eorum animalia biberunt. Et montem maguk, mind állataik ittak Szabária forrásából. Majd mikor a hegyre ascendentes et uisa puchritu(di)ne terre pannonie, njimis leti facti sunt. Et inde felhágtak, Pannónia földjének szépségét látva igen megörültek. Innen egressi usque ad rabam et rabuceam uenerunt, sclauorum et pannoniorum továbbvonulva a Rábáig és Rábcáig mentek. A szlovének és pannónok gentes et regna uastauerunt et eorum regiones occupauerunt. Sed et nemzeteit meg országait feldúlták, s tartományaikat elfoglalták. De a murai carinthinorum moroanensium fines crebris incursibus irrupuerunt. Quorum karantánok határait ugyancsak sűrű betörésekkel rohanták meg. Közülük sok multa milia hominum in ore gladij occiderunt, presidia subuerterunt, et ezer embert karddal leöltek, őrhelyeiket felforgatták, tartományaikat regiones eorum possiderunt, et usque in hodiernum diem adiuuante domino birtokukba vették, és az Úr segedelmével azokat maradékuk is mindmáig potenter et pacifice posteritas eorum detinet. Tunc usubuu et eusee pater urcun hatalommal meg szépszerével a kezében tartja. Ezután Ösbő meg Örkény apja cum omnj exercitu eorum sani et incolumes cum magna uictoria reuersi sunt Őse egész hadseregükkel együtt épségben és sértetlenül, nagy diadallal ad ducem arpad. Deus enim, cuius mina preuia erat, tradidit duci arpad et suis visszatértek Árpád vezérhez. Az Isten ugyanis, kinek irgalma járt előttük, militibus inimicos eorum et per manus suas labores populorum possederunt. Árpád vezérnek meg vitézeinek kiszolgáltatta ellenségeiket, s ők így kezükben Vbi cum radicati fuissent, et fere omnia uiciniora regna sibi subiugassent tartották a népek munkájának gyümölcseit. Mikor ott gyökeret vertek, s reuersi sunt iuxta danubium, uersus siluam causa uenationis, et dimissis majdnem minden szomszédos országot meghódítottak, vadászat kedvéért militibus ad sua propria dux et suj nobiles manserunt in eaden silua per x. visszatértek a Duna mentén az erdő felé; a vitézeket a maguk jószágaira Dies. Et inde uenerunt in ciuitatem atthile regis, et ad insulam sepel szertebocsátva, a vezér meg nemesei abban az erdőben maradtak tíz napig. descenderunt, ubi ducissa et alie mulieres nobilium fuerunt. Onnan aztán Attila király városába jöttek, majd Csepel szigetére vonultak, ahol a vezérné meg a többi nemesek feleségei voltak. Et eodem anno dux arpad genuit filium nomine zulta, et factum est gaudium magnum inter hungaros, et dux et sui nobiles per plurimos dies faciebant Abban az esztendőben született Árpád vezérnek Zolta nevű fia. És lett nagy conuiuia magna. Iuuenesque eorum ludebant ante faciem ducis et suorum öröm a magyarok között. A vezér és nemesei számos napon át nagy nobilium sicut agni ouium ante arietes. Transactis autem quibusdam diebus vendégséget tartottak, ifjaik pedig ott játszottak a vezérnek meg nemeseinek dux arpad et sui nobiles communi consilio miserunt exercitum contra színe előtt, mint a juhok bárányai a kosok előtt. Néhány napra rá Árpád vezér menumorout ducem byhoriensen. Cui exercituj principes et ductores facti sunt és nemesei közös elhatározással sereget küldtek Mén-Marót bihari vezér ellen. usubuu et velec. Qui egressi sunt de insula equitantes per sabulum et fluuium Ennek a hadseregnek Ösbő meg Velek lettek a kapitányai és vezetői. Ezek a thyscie in portu beuldu transnauigauerunt. Et inde equitantes iuxta fluuium szigetről nekiindulva a homokon keresztüllovagoltak, majd a Bőd-révnél couroug castra metati sunt, et omnes siculi qui primo erant populi atthyle regis áthajóztak a Tisza folyón. Innen továbblovagolva a Kórógy vize mellett audita fama usubuu obuiam pacifici uenerunt, et sua sponte filios suos cum ütöttek tábort. Ott a székelyek, akik előbb Attila király népe voltak, Ösbőnek diuersis muneribus in obsides dederunt. Et ante exercitum usubuu in prima hírét hallva, békés szándékkal elébe jöttek, s önként kezesül adták fiaikat acie contra menumorout pugnaturj ceperunt. Et statim filios siculorum duci különféle ajándékokkal. Sőt Ösbő serege előtt első hadrendként indultak Ménarpad transmiserunt, et ipsi precedentibus siclis una contra menumorout Marót ellen harcba. A székelyek fiait azonnal elküldték Árpád vezérnek, s ők equitare ceperunt. Fluuium cris in ceruino monte transnatauerunt, et inde maguk elöljáróban a székelyekkel Mén-Marót ellen lovagoltak. A Körös equitantes iuxta fluuium tekereu castra metati sunt. folyón a Szarvas-halomnál átúsztattak, s onnan továbblovagolva a Tekerő vize mellett ütöttek tábort.

51. De duce menumorout

51. Mén-Marót vezér

Hoc cum addiuisset menumorout quod usubuu et velec nobilissimi milites Mikor Mén-Marót meghallotta, hogy Árpád vezér legjelesebb vitézei: Ösbő ducis arpad cum ualida manu precedentibus siclis contra eum uenirent. Timuit meg Velek erős csapattal, elöljáróban a székelyekkel, ellene vonulnak, ultra quam debuit, et contra eos ausus uenire non fuit, eo quod audiuerat kelleténél jobban megrémült, és nem mert ellenük menni, mivel hallotta, hogy ducem arpadium et suos milites ualidiores esse in bello, et romanos fugatos Árpád vezér és vitézei erősebbek a harcban, meg hogy a rómaiakat esse de pannonia per ipsos, et carinthinorum moroanensium fines deuastasse, etPannóniából elkergették, a murai karantánok határait elpusztították, a kardjuk multa milia hominum occidisse in ore gladij eorum. Regnumque pannoniorum élétől sok ezer ember elhullott, a pannónok országát elfoglalták, és ellenségeik occupasse, et inimicos eorum ante faciem eorum fugisse. Tunc dux még a színük elől is megfutattak. Hanem Marót vezér sok-sok katonáját menumorout dimissa multitudine militum in castro byhor, ipse cum uxore et otthagyta Bihar várában, ő maga meg feleségével és leányával elmenekülve filia sua fugiens a facie eorum, in nemoribus ygfon habitare cepit. Vsubuu et előlük, az Igyfon sűrűibe tette át lakását. Ösbő meg Velek, valamint egész veluc omnisque exercitus eorum leti contra castrum byhor equitare ceperunt, etseregük most Bihar vára ellen kezdett lovagolni, és a Jószás vize mellett ütött castra metati sunt iuxta fluuium iouxas. Tercio autem die ordinatis exercitibus tábort. Harmadnap pedig elrendezték seregeiket, s aztán hadakozva a vár felé

ad castrum belland egressi sunt. Et e conuerso milites congregati ex diuersis indultak. Viszont szintén harcolni kezdtek a különböző nemzetekből nationibus, contra usubuu et suos milites pugnare ceperunt. Sycli et hu(n)garij összegyülekezett katonák Ösbő meg vitézei ellen. A székelyek és magyarok sok ictibus sagittarum multos hominum interfecerunt. Vsubuu et velec per balistas embert lenyilaztak. Ösbő meg Velek hajítógépeikkel százhuszonöt katonát c.xxv. milites occiderunt. Et pugnatum est inter eos xii. Dies et de militibus megöltek. Folyt a harc köztük tizenkét napig, és Ösbő vitézei közül húsz vsbuu xx. Hungarij et xv. Sjcli interfecti sunt. Terciodecimo die autem cum magyar és tizenöt székely esett el. A tizenharmadik napon pedig, amikor a hungari et sycli fossata castri impleuissent, et scalas, ad murum ponere uellent magyarok és székelyek a vár árkait behányták, s a hágcsókat oda akarták milites ducis menumorout, uidentes audatiam hungarorum ceperunt rogare hos támasztani a falhoz, Mén-Marót vezér katonái a magyarok merészségének duos principes exercitus, et aperto castro nudis pedibus supplicantes ante láttára elkezdték kérlelni a seregnek szóban levő két kapitányát, majd a várat faciem usubuu et velec uenerunt. Quibus usubuu et velec custodiam ponentes, megnyitva, mezítláb, könyörögve Ösbő meg Velek színe elé jöttek. Ösbő meg ipsi in castrum byhor intrauerunt et multa bona illorum militum in ibi Velek őrizet alá vetették őket, maguk pedig bevonultak Bihar várába, és sok inuenerunt. Hoc cum menumorout per nuntios faga lapsos audiuisset irruit in becses jószágot találtak ott, ami azoké a katonáké volt. Mikor ezt Mén-Marót a maximum timorem. Et missit nuntios suos cum diuersis muneribus ad vsubuu szökve elmenekült hírmondóktól meghallotta, szörnyű nagy félelembe esett. et velec, et rogauit eos ut ipsi paci fauentes ut ipsi legatos suos ad ducem arpad Elküldte hát követeit különféle ajándékokkal Ösbőhöz meg Velekhez, s kérte eundi dimitterent, qui nuntiarent ei quod menumorout qui duci arpad primo őket, hogy maguk is békére hajolva engedjék követeit Árpád vezérhez, s ezek per legatos proprios bulgarice corde superbe mandando, terram cum pugillo se így hadd vigyék annak a hírt: Mén-Marót, aki előbb követei útján bolgár daturum negabat, modo per eosdem nuntios uictus et prostratus totum regnum szívvel dölyfös üzenetben tagadott meg még egy marok földet is Árpád et zulte, filio arpad, filiam suam dare non dubitaret. Tunc vsubuu et velec vezértől, most legyőzetve és eléje borulva ugyanazon követek útján vonakodás consilium eius laudauerunt, et cum laegatis suis nuntios miserunt, qui nélkül felajánlja egész országát, Árpád fiának, Zoltának pedig a leányát. Ösbő dominum suum ducem arpadium causa pacis rogarent. Qui cum insulam sepel meg Velek helyeselték a szándékát, s követeivel együtt maguk is követeket intrauissent et ducem arpad salutassent, secunda die legati mandata küldtek, hogy ezek urukat, Árpád vezért szintén kérleljék a béke érdekében. menumorout dixerunt. Dux uero arpad inito consilio suorum nobilum, Miután a követek Csepel szigetére jutottak és Árpád vezért üdvözölték, másnap mandata menumorout dilexit et laudauit, et dum filiam menumorout eiusdam elmondták Mén-Marót üzenetét. Árpád vezér pedig nemeseivel tanácsot tartva, etatis ut filius suus Zultus, iam esse audiuisset, peticionem menumorout Mén-Marót üzenetét szívesen fogadta és helyeselte; majd mikor hallotta, hogy differre noluit, et filiam suam in uxorem zulte accepit, cum regno sibi Mén-Marót leánya már egykorú az ő fiával, Mén-Marót kérelmének teljesítését promisso. Et missis legatis ad usubu et ueluc mandauit, et celebratis nuptiis nem akarta tovább halasztani, és leányát Zolta feleségéül elfogadta a neki ígért filiam menumorout filio suo zulte in uxorem acciperent, et filios incolarum in országgal egyetemben. Aztán Ösbőhöz meg Velekhez követeket küldve azt obsides positos secum ducerent, et duci menumorout daret byhor castrum. üzente, hogy mennyegzőt tartva Mén-Marót leányát vegyék át feleségül fia, Zolta számára, a lakosok kezességbe adott fiait hozzák magukkal, Mén-Marót vezérnek pedig adják oda Bihar várát.

52. De usubuu, veluc

52. Ösbő meg Velek

Usubuu et veluc nec non omnis exercitus preceptis domini sui fauentes filiam Ösbő meg Velek, valamint egész seregük, uruk parancsának engedelmeskedve, menumorout celebratis nuntiis acceperunt et filios incolarum in obsides positos Mén-Marót leányát menyegző után átvették, a lakosok kezesül adott fiait secum duxerunt. Et ipsum menumorout in castro byhor dimisserunt. Tunc magukkal hozták, magát Mén-Marótot pedig Bihar várában hagyták. Aztán usubuu et ueluc cum magno honore et gaudio ad ducem arpad reuersi sunt. Ösbő meg Velek nagy tisztességgel és örömmel visszatértek Árpád vezérhez. A Dux uero et sui yobagyones obuiam eis processerunt, et filiam menumorout, vezér és főjobbágyai eléjük vonultak, és Mén-Marót leányát, amint ilyen nagy sicut decet sponsam tanti ducis, honorifice ad ducalem domum duxerunt. Dux vezérnek a jegyesét megilleti, tisztességgel a vezéri házba vezették. Árpád uero arpad et omnes sui primates celebrantes nuptias magna fecerunt conuiuia, vezér, valamint minden főembere menyegzőt ülve nagy lakomát csapott, és et fere cottidie comedebant nuptialiter cum diuersis milibus circumiacentium majdnem napról napra – menyegzői szokás szerint – együtt vendégeskedett a regnorum. Et iuuenes eorum ludebant ante faciem ducis et suorum nobilium. körös-körül elterülő országok vitézeivel. Ifjaik meg ott játszottak a vezér és Dux arpad accepto iuramento primatum et militum hungarie, filium suum nemesei színe előtt. Árpád vezér Magyarország főembereit és vitézeit zultam ducem cum magno honore eleuari fecit. Tunc dux usubunec patri megesketve, fiát, Zoltát, nagy tisztességgel vezérré emeltette. Azután Szalók zoloucu pro suo fidelissimo seruicio dedit castrum bezprem cum omnibus apjának, Ösbőnek hűséges szolgálatáért Veszprém várát adományozta minden appendiciis suis. Et veluquio dedit comitatum de zarand. Et sic ceteris tartozékával együtt, Veleknek pedig a zarándi ispánságot adta. Hasonlóképpen nobilibus honores et loca condonauit. Menumorout post istam causam in a többi nemeseknek szintén tisztséget meg helységeket adományozott. Ménsecundo anno sine filio mortuus est, et regnum eius totaliter zulte generi suo Marót ez eset után a második évben fiú nélkül meghalt, s egész országát dimisit in pace. Post hoc anno dominice incarnations d. Cccc. vii. dux dux békességgel a vejének, Zoltának hagyományozta. Ezután az Úr arpad migrauit de hec seculo. Qui honorifice sepultus est supra caput unius megtestesülésének kilencszázhetedik esztendejében Árpád vezér is elköltözött parui fluminis qui descendit per alueum lapideum in ciuitatem atthile regis. ebből a világból. Tisztességgel temették őt el egy kis folyónak a forrása felett, Vbi etiam post conuersionem hungarorum edificata est ecclesia que uocatur amely kőmederben folyik alá Attila király városába. Egyszersmind ott a alba sub honore berate Marie virginis. magyarok megtérése után a Boldogságos Szűz Mária tiszteletére egyház épült, amelyet fejérnek hívnak.

53. De successione zulte ducis

53. Zolta vezér örökösödése

Et successit ei filius suus zulta similis patri moribus dissimillis natura. Fuit enim dux zulta parum blesus, et candidus, capillo molli, et flauo, statura mediocri, dux bellicosus, animo fortis, sed in ciuibus clemens, uoce suaui, sed cupidus imperij. Quem omnes primates et milites hungarie miro modo diligebant. Transactis quibusdam temporibus, dux zulta cum esset, xiii-cim annorum, omnes primates regni sui communi consilio et pari uoluntate quosdam rectores regni sub duce prefecerunt, qui moderamine iuris consuetudinis dissidentium lites contentionesque sopirent. Alios autem contituerunt nomina hec fuerunt: Lelu filius tosu, bulsuu uir sanguinis filius bogat, bonton filius culpun. Erant enim isti uiri bellicosi, et fortes in animo, quorum cura nulla fuit alia, nisi domino suo subiugare gentes et deuastare regna aliorum. Qui accepta licentia a duce zulta cum exercitu caranthino

Örökébe lépett a fia, Zolta; apjához hasonló erkölcsére, azonban elütő természetére nézve. Zolta vezér ugyanis kicsit selyp és fehér bőrű volt, puha és szőke hajú, középtermetű, harcias vezér, bátor szívű, ám alattvalói iránt kegyes, nyájas beszédű, de hatalomra törő, akit Magyarország valamennyi főembere meg vitéze csodamód szeretett. Bizonyos idő elteltével, mikor Zolta vezér tizenhárom esztendős volt, országának főemberei valamennyien egy értelemmel és közakarattal egyeseket országbírókul rendeltek a vezér alá, hogy ezek a szokás jogával mértéket tartva, csendesítsék a viszálykodók pereit és versengéseit. Továbbá másokat – mégpedig Tas fia Lélt, Bogát fia Bulcsút, a vér emberét, valamint Kölpény fia Botondot – a sereg vezetőivé tettek avégre, hagy különböző országokat feldúljanak velük. Ezek ugyanis harcias és bátor lelkű férfiak voltak, kik semmi másra nem viseltek gondot, csak arra, hogy

decreuerunt. Et per forum julij in marchiam lombardie uenerunt, ubi ciuitatem uruk számára népeket hódítsanak és más országokat pusztítsanak. Ők aztán, paduam, cedibus et incendiis et gladio et rapinis magnis creduliter amint engedelmet kaptak Zolta vezértől, leszámoltak a karantán sereggel; majd deuastauerunt. Ex hinc intrantes lombardiam multa mala facere ceperunt. Friaulon át Lombardia határtartományába értek, s ott Pádova városát Quorum uiolentie ac belluyno furori cum terre incole in unum augmen öldökléssel, tűzzel-vassal, nagy fosztogatás közepette kegyetlenül conglebate resistere conarentur tunc innumerabilis multitudo lombardorum per elpusztították. Innen benyomultak Lombardiába, és ott is sok rosszat műveltek. hungaros ictibus sagittarum periit, quam plurimis episcopis et comitibus Mikor pedig annak a földnek a lakosai egybegyülekezve megpróbáltak tricidatis. Tunc lutuardus episcopus uercelensis ecclesie uir nominatissimus szembeszállani erőszakukkal és vad dühükkel, akkor számtalan sok lombard amicus ac fidelissimus consiliarius a secreto, hoc audito, assumptis secum veszett el a magyarok nyilától, sőt igen sok püspök és gróf is halálát lelte. opibus atque incoparabilibus thesauris quibus ultra quam estimari potest Ennek hallatára Lutvardus, a vercelli egyház püspöke, a nagynevű férfiú, néhai habundabat. Cum omnibus notis effugere laboraret eorum cruentam Kis Károly császár legbizalmasabb barátja és leghívebb titkos tanácsosa, ferocitatem, tunc inscius super hungaros incidit, et mox ab eis captus magával szállítva javait és páratlan drágaságait, melyekben mérhetetlenül interficitur, et thesaurum esistimationem humanam transcendentem quem gazdag volt, mindenképpen menekülni igyekszik vérengző kegyetlenségük secum ferebat rapuerunt. Eodemque tempore stephanus frater Waldonis elől. De ahol nem is gondolja, magyarokra bukkan, és ezek foglyul ejtve comitis cum in secessu residens super murum castri in nocturnis aluum purgaremegölik, emberi mértékkel megbecsülhetetlen kincsét meg, melyet magával uellet, tunc a quodam hungaro per fenestram cubiculi sui sagitte ictu grauiter vitt, elrabolják. Ugyanekkor Waldo gróf testvére, István, mikor éjnek idején uulneratur, de quo uuelnere eadem nocte extinguitur. vára falán a félrehelyen ülve szükségét akarja végezni, a kamara nyílásán át egy magyarnak a nyilától súlyosan megsebesül, és sebébe még azon az éjjelenbelehal.

54. De deuastatione Lotoringie, alemanie et francie

54. Lotaringia, Alemannia és Frankföld elpusztítása

Deinde lotoringiam et alemanniam deuastauerunt. Francos quoque orientales inAzután Lotaringiát és Alemanniát pusztították el. A Frank- és Bajorföld confinio franconie et bauarie multis milibus eorum casis, ictibus sagittarum in határán lakó keleti frankok közül is sok ezeret leöltek, vagy nyilazásukkal turpem fugam conuerterunt. Et omnia bona eorum accipientes ad ducem csúfosan megfutamítottak. Majd minden javukat zsákmányul ejtve visszatértek zultam in hungariam reuersi sunt. Zolta vezérhez Magyarországra.

55. De morte lelu et bulsuu

55. Lél és Bulcsú halála

Postea uero anno v. regnante cuonrado imperatore, lelu, bulsu, botond, incliti Öt évvel később, Konrád császár uralkodása alatt Zoltának, Magyarország quondam et glorissimi milites zulte ducis hungarie missi a domino suo, partes vezérének néhai híres és dicsőséges vitézei: Lél, Bulcsú meg Botond uruktól alemannie irrupuerunt, et multa bona eorum acceperunt. Sed tandem küldetve Alemannia egyes részeire törtek, és ott sok becses zsákmányt ejtettek. bauarorum et alemannorum nefandis fraudibus lelu et bulsuu capti sunt, et De végül a bajorok és alemannok gyalázatos csalárdsága miatt Lél meg Bulcsú iuxta fluuium hin in patibulo suspensi occiduntur. Botondu et alij hungarorum fogságba estek, s az Inn folyó mellett akasztófán végezték életüket. Botond milites, qui ex eis residuj fuerant uidentes se malo dolo inimicorum coartatos, meg a többi megmaradt magyar vitéz, mikor látták, hogy az ellenség gonosz audaucter et uiriliter steterunt. Et ab inuicem non sunt alineati, sed alter csele miatt szorultságba jutottak, bátran és emberül helytállottak. Egymást nem alteram partem mensuram in periculum praecipue sumpserunt adiuuare et hagyták el, hanem mindenképpen rajta voltak, hogy a veszedelemben maradó uulneratorum more leonum in media arma fremebundi ruentes in hostes suos résznek segítségére legyenek. Mint sebzett oroszlánok, úgy rohantak ordítva a grauissima cede prostrauerunt. Et quamuis erant uicti, tamen uictores suos fegyverek közé, és az ellenséget szörnyű nagy öldökléssel terítették le. És noha forcius et uictoriosius uicerunt, et grauissima cede prostrauerunt. Felix igitur le voltak győzve, mégis legyőzőiket erősebben, diadalmasabban győzték le, sőt hungarorum embola, multa periculorum experientia, iam securior et szörnyű nagy öldökléssel terítették le. Szerencsés hát a magyarok így nyert exercitatior de ipsa continua exercitatione preliorum uiribus et potestate poggyásza: a veszedelmekben szerzett tapasztalat; már biztosabb, gyakorlottabb prestantior, totam bauariam et alemanniam ac saxoniam, et regnum lathariense is ez a szakadatlan hadakozás következtében, meg erőben, hatalomban is igne et gaudio consumpserunt. Et erchargenus atque bartoldum duces eorum kitűnőbb. Így aztán egész Bajorországot és Alemanniát, továbbá Szászföldet és decollauerunt. Hinc uero egressi franciam et galliam expugnauerunt, et dum Lotár országát tűzzel-vassal elpusztították, sőt ezek vezéreit: Ercangert meg inde uictores reuerterentur, ex insidiis saxonum magna strage perierunt. Qui Bertoldot is lenyakazták. Majd továbbindulva Frank- és Gallföldet szintén autem ex ipsis euaserunt, ad propria redierunt. Sed de morte lelu et bulsuu kezükre kerítették. De midőn innen győzelmesen visszatértek, a szászok csele aliorumque suorum militum dux Zulta et sui primates non modicum sunt következtében nagy vereség érte őket; akik pedig megmenekültek közülük, conturbati, et inimici theotonicorum sunt facti. Tunc dux zulta et sui milites hazatértek. Azonban Zolta vezér meg főemberei Lél, Bulcsú és többi vitézeik propter illatum iniuriam inimicorum contra eos inspirare ceperunt, et quolibet halála miatt szerfölött fölháborodtak, s ellenségeivé lettek a németeknek. Zolta modo possent eis uincere reddere non tacerent. Sed diuina gratia adiuuante, vezér meg vitézei az ellenség elkövette sérelem miatt bosszút lihegtek, és nem dux zulta anno dominice incarnationis d. cccc. xxxi. genuit filium quem hallgatták el, hagy akárhogyan, de visszaadják neki a kölcsönt. Isten nominauit Tocsun, pulchris oculis et magnis, capilli nigri et molles, comam kegyelméből Zolta vezérnek az Úr megtestesülésének habebat ut leo, ut in sequentibus audietis. kilencszázharmincegyedik esztendejében fia született, akit Taksonynak nevezett; szép nagy szeme volt és fekete, puha haja, üstöke meg hasonló az oroszlánéhoz, ahogy majd alább meghalljátok.

56. De inimicis athonis regis

56. Ottó király ellenségei

Eodem anno inimici athonis regis theotonicorum in necem euis de testabili Ugyanebben az évben Ottó német király ellenségei átkos gonoszsággal az ő facinore machinabantur. Qui cum per se nichil mali ei facere potuissent, vesztén mesterkedtek. De minthogy magukban semmit nem tudtak neki ártani, auxilium hungarorum rogare ceperunt. Quia sciebant quod hungarij essent a magyaroktól akartak segítséget kérni. Tudták ugyanis, hogy a magyarok a insuportabiles in assuetis bellorum laboribus, et plurimis regni deus per eos hadakozásnak megszokott viszontagságaiban legyőzhetetlenek, s igen sok furoris sui flagella propinaset. Tunc illi inimici athonis regis theotonicorum országot az Isten általuk sújt haragjának ostorával. Ekkor Ottó német királynak miserunt nuncios suos ad zultam ducem uirum bellicosum, et rogauit eum dato ezek az ellenségei elküldték követeiket a harckedvelő Zolta vezérhez, és sok

auro multo, ut adiutorio hungaro predictum regem athonem inuaderent. Dux arany fejében arra kérték, hogy magyar segítséggel támadhassák meg az uero zulta iracundia ductus, tam proeorum pace et precio, quam etiam pro említett Ottó királyt. Zolta vezér pedig haragtól tüzelve, egyrészt ezek morte lelu et bulsuu gemebundo pectore misit exercitum magnum contra kedvéért és díjáért, másrészt meg azért, mivel fájt a szíve Lél és Bulcsú halála athonem regem teothonicorum. Quibus principes et ductores fecit Botundium miatt, nagy hadat küldött Ottó német király ellen. Ennek kapitányaivá és filium culpun et zobolsum filium eleud, nec non ircundium filium eusee. Qui vezetőivé Kölpény fia Botondot, Előd fia Szabolcsot meg Őse fia Örkényt cum egressi essent a duce zulta, rursum bauariam, alemanniam et saxoniam tette. Mikor ezek elvonultak Zolta vezértől, Bajorországot, Alemanniát, atque turingiam in gladio percusserunt. Et exinde egressi in quadragessima Szászföldet és Türingiát megint kardra hányták. Majd innen továbbmenve, transierunt renum fluuium, et regnum latariensem in arcu et sagittis nagyböjt idején átkeltek a Rajna folyón, és ott Lotár országát is íjjal-nyíllal exterminauerunt. Vniuersam quoque galliam attrociter affligentes, ecclesias deikiirtották. Egész Galliát szintén rettenetesen megnyomorgatták, sőt vadul crudeliter intrantes spoliauerunt. Inde per abrupta senonensium per populos berontva az Isten egyházaiba, még azokat is kifosztották. Innen a senonok alimonos ferre sibi uiam et gladio apperuerunt. Superatis ergo illis meredek bércein át az aliminus népeken keresztül fegyverrel, karddal törtek bellicosissimis gentibus et naturali situ locorum tutissimis, montes senonum utat. Miután pedig azokat a felette harcias és vidékük természeti helyzetében transcederunt et segusam ceperunt ciuitatem. Deinde egressi taurinam bátorságos népeket legyőzték, átkeltek a senonok hegyein, és bevették Susa ciuitatem opulentissimam expugnauerunt. Et postquam planam regionem városát. Azután továbbvonulva Torinót, ezt a dúsgazdag várost vívták meg. lambardie aspexerunt, totam pene italiam bonis omnibus affluentem et Midőn Lombardia sík vidékét meglátták, sebes nyargalvást végigfosztogatták exuberantem conscitatis cursibus spoliauerunt. Deinde uero botond filius majdnem egész Itáliát, amely minden jóban fölösen bővelkedett. Végül pedig culpun et urcun filius eusee superatis omnibus gentibus prememoratis, felici Kölpény fia Botond meg Őse fia Örkény, miután az említett nemzeteket mind uictoria fruentes ad propria regna reuertuntur. Tunc hoto rex teuthonicorum legyőzték, szerencsés diadallal visszafordultak saját országaikba. Ekkor Ottó posuit insidias iuxta renum fluuium, et cum omni robore regni sui eos német király a Rajna folyó mellett cselt vet nekik, és országa egész haderejével inuadens: multos ex eis interfecit. Botond et vrcun ac reliqui exercitum, magis rajtuk ütve sokat megöl közülük. Botond, Örkény, valamint seregeikből a uolentes mori in bello quam apropriatam sibi uictoriam amitterent. Tunc többiek készek inkább meghalni a harcban, mint a nyert diadalt elveszíteni; hostibus pertinaciter insistunt, et in eodem bello quendam magnum ducem ezért makacsul szembeszállnak az ellenséggel. A csatában egy igen nevezetes uirum nominatissimum interficiunt. Et alios grauiter uulneratos in fugam fővezért megölnek, másokat súlyos sebbel megfutamítanak, sőt még zsákmányt conuertunt, quorum spolia diripiunt. Et exinde ad propria reeunt regna cum is ejtenek tőlük. Ezután nagy diadallal visszatérnek országaikba. Mikor Botond magna uictoria. Et cum Bohond et vrcun in terram pannonie leti reuerterentur, meg Örkény vígan visszatérnek Pannónia földjére, akkor Botond a hosszas tunc Bothond longo labore belli fatigatus, miro modo infirmari cepit, ex luce hadi fáradalomtól megviselve csodamód elkezdett erőtlenedni; meg is halt, és a migrauit, et sepultus est prope fluuium uereucea. Sed istud notum sit omnibus Verőce folyó közelében temették el. Jegyezze meg azonban mindenki, aki scire uolentibus quod milites hungarorum hec et alia huiusmodi bella usque ad tudni akarja, hogy a magyar vitézek ezeket meg az egyéb ilyen háborúkat tempora tucsun ducis gesserunt. egészen Taksony vezér idejéig viselték.

57. De constitucione regni

57. Az ország határainak megállapítása

Dvx uero zulta post reursionem militum suorum fixit metas regni hungarie ex Zolta vezér pedig vitézei visszatérte után kitűzte Magyarország határait: a parte grecorum usque ad portam Wacil, et usque ad terram racy. Ab occidente görögök felé egészen Vaszil kapujáig és Rácföldig, nyugat felé egészen a usque ad mare, ubi est spaletina ciuitas. Et ex parte theotonicorum usque ad tengerig, ahol Spalato városa van; a németek felé pedig egészen Göncöl pontem guncil, et in eisdem partibus dedit castrum construere ruthenis qui cum hídjáig. Hogy a legutóbbi vidéken várat emeljenek, az oroszok feladatául almo duce auo suo in pannoniam uenerant. Et in eodem confinio ultra lutum szabta, akik a nagyapjával, Álmos vezérrel Pannóniába jöttek. Ugyanezen a musun collocauit etiam bissenos non paucos habitare pro defensione regni sui határon, a Mosony nevű fertőn túl nem kevés besenyőt is letelepített ut ne aliquando in posterum furibundi theotonici propter iniuriam sibi illatum, országának védelmére, hogy valamikor a jövőben a rajtuk esett sérelem miatt fines hungarorum deuastare possent. Ex parte uero boemorum fixit metas dühösködő németek a magyarok határait el ne pusztíthassák. A csehek felé usque ad fluuium moroa, sub tali condicione ut dux eorum annuatim tributa pedig egészen a Morva folyóig tűzte ki a határokat, mégpedig azzal a persolueret duci hungarie. Et eodem modo ex parte polonorum usque ad kikötéssel, hogy vezérük évi adót fizet Magyarország vezérének. Ugyanilyen montem turtur, sicut primo feceret regni metam borsu filius bunger. Et dum módon a lengyelek felé – amint előbb Böngér fia Bors – a Tátra hegyéhez tette multa et sui milites ita radicati essent unque hungarij, tunc dux zulta duxit filio az ország határát. Midőn Zolta vezér meg vitézei így mindenfelé gyökeret tocsun de uxorem de terra cumanorum. Et ipso uiuente accepit iuramenta vertek Magyarországon, akkor Zolta vezér fiának, Taksonynak feleséget hozott suorum nobilium, et filium suum tocsun fecit ducem ac dominatorem super a kunok földjéről. Majd még életében megeskette nemeseit, és a fiát, Taksonyt totum regnum hunarie. Et ipse dux zulta iii°, anno regni sui filij de ergastulo még életében vezérré meg uralkodóvá tette egész Magyarország felett. Maga corporis uiam uniuerse carnis egressus est. Thocsun uero dux cum omnibus Zolta vezér pedig fia uralkodásának harmadik esztendejében a test börtönéből primatibus hungarie potenter et pacifice per omnes dies uite sue obtinuit omnia minden húsnak útjára költözött. Taksony vezér Magyarország főembereivel iura regni suj. Et audita pietate ipsius, multi hospites confluebant ad eum ex együtt élete valamennyi napján át hatalommal és szépszerével megtartotta diuersis nationibus. Nam de terra bular uenerunt quidam nobilissimi domini országának minden jussát. Kegyességének hallatára pedig sok vendég özönlött cum magna multitudine hismahelitarum quorum nomina fuerunt: Billa et hozzá különféle nemzetekből. Ugyanis Bulárföldröl nagyon sok izmaelitával Bocsu. Quibus dux per diuersa loca hungarorum condonauit terras, et insuper jöttek némely fölötte nemes urak: Billa meg Baks. A vezér Magyarország castrum quod dicitur pest, in perpetuum concessit. Bylla uero et frater euis különböző vidékein földet adományozott nekik, s még azonfelül a várat is, Bocsu a quorum progenie ethey descendit, inito consilio de populo secum melyet Pestnek hívnak, örökre nekik engedte. Billa pedig és a testvére, Baks, ducto duas partes ad seruicium predicti castri concesserunt. Terciam uero kiknek sarjadékából származik Etej, tanácsot tartván, a magukkal hozott partem suis posteris dimiserunt. Et eodem tempore de eadem regione uenit népből kétharmadot a nevezett vár szolgálatára átengedtek, egyharmadot meg quidam nobilissimus miles nomine Heten, cui etiam dux terras et alias utódaiknak hagytak. Ugyanebben az időben, ugyanarról a tájékról jött egy possessiones non modicas condonauit. Dux uero thocsun genuit filium nomine Hetény nevű igen nemes vitéz, és neki a vezér szintén nem kevés földet meg geysam quintum ducem hungarie. Et in eodem termpore de terra byssenorum egyéb jószágot adott. Taksony vezérnek Gyejcsa nevű fia született, uenit quidam miles de ducali progenie, cuius nomen fuit thonuzoba pater Magyarországnak ötödik vezére. Ugyanekkor a besenyők földjéről jött egy vrcund a quo descendit genus thomoy. Cui dux thocsun dedit terram habitandi vezéri nemzetségből való vitéz. Neve Tanuzaba volt: Örkénd apja, kitől a in partibus Kemey usque ad tysciam, ubi nunc est portus obad. Sed iste Tomaj-nemzetség származik. Neki Taksony vezér lakóföldet a kemeji részeken thonuzoba uixit usque ad tempora sancti regis stephani nepotis ducis thocsun. adott a Tiszáig, ahol Abád-rév van. Ez a Tanuzaba egészen Taksony vezér Et dum beatus rex stephanus uerba uite predicaret et hungaros baptizaret, tunc unokájának, Szent István királynak az idejéig élt. S midőn Boldog István thonuzoba in fide uanus noluit esse christianus. Sed cum uxore uiuos ad király az élet igéit hirdette és a magyarokat keresztelte, akkor Tanuzaba, ki portum obad est sepultus, ut ne baptizando ipse et uxor sua uiuerent cum hitben hiú volt, keresztény lenni átallott; így hát temetkezett élve feleségével christo in eternum; sed vrcun filius suus christjanus factus uiuit cum christo in az Abád-révbe, hogy a keresztségben ő meg a felesége ne éljen a Krisztussal perpetuus. örökre. Ám a fia, Örkénd, mint keresztény, Krisztussal együtt él mindörökké. - Fordította Pais Dezső