Anne McCaffrey - Sárkányröpte

SÁRKÁNYRÖPTE

2

ANNE McCAFFREY

3

SÁRKÁNYRÖPTE

4

ANNE McCAFFREY

5

SÁRKÁNYRÖPTE

A Nyilas-szektorban található Rukbat aranyló G típusú csillag volt. Öt bolygó és két aszteroidaövezet keringett körülötte, s egy kóbor égitest, amelyet az elmúlt évezredben vonzott magához és ejtett foglyul. Amikor az emberek először megvetették lábukat Rukbat harmadik világán, és a Pern nevet adták neki, nem igazán törődtek a különös bolygóval, amely mostohanapja körül száguldott vad, szabálytalan, elliptikus pályáján. Két nemzedék is felnőtt, ám a telepesek ügyet sem vetettek a Rőtcsillagra - amíg a vándor égitestet a testvére közelébe nem sodorta az útja. Ha a körülmények harmonikusak voltak, és nem torzította el őket semmilyen együttállás a rendszer többi planétájával, a kósza bolygó őshonos létformái áthidalták az otthonukat és a mérsékeltebb éghajlatú, barátságosabb társ közötti űrt. Ilyenkor ezüstszínű szálak hullottak a Pern egéről, és elpusztítottak mindent, amit értek. A telepesek kezdetben hatalmas veszteségeket szenvedtek. Ennek eredményeként a túlélésért és a fenyegetés visszaveréséért folytatott küzdelem során a Pern törékeny kapcsolata az anyabolygójával megszakadt. A szörnyű szálak betörésének megakadályozására a leleményesebb emberek hosszú távú tervbe fogtak - mivel a szállítóhajókat már a kezdet kezdetén szétbontották és fölhasználták, hiszen a csúcstechnológia mit sem számított a földműves életmódra nevelő bolygón. Első lépésként új világuk egyik őshonos teremtményének kinemesítették egy rendkívül specializált változatát. Magas beleérző képességgel és telepatikus tehetséggel rendelkező emberek tanulták meg fölhasználni és ellátni ezeket a különleges állatokat. A sárkányok - amelyeket a hozzájuk hasonló földi mitológiai lény után neveztek el - két fontos tulajdonsággal bírtak: azonnal egyik helyről a másikra tudtak villanni, és egy foszfortartalmú kőzet elrág- csálása után lángoló gázfelhőt böfögtek fel. Mivel repülni is tudtak, a levegőben perzselték el a szálat, és elkerülték pusztítását. Több emberöltőbe telt, mire a sárkányok képességeit teljesen kifejlesztették. A halálos fenyegetés elleni védelem második vonalának kiépítése még tovább tartott. A szál, ez az űrt is átvészelő gombaspóra nemtörődöm falánkságában minden szerves anyagot elemésztett, majd földet érve beásta magát, és riasztó gyorsasággal szaporodott el. Az emberek egy hasonló szimbiótát fejlesztettek ki a 6

ANNE McCAFFREY

parazita ellen, majd ezt a kukacot a déli földrész talajába telepítették. Az eredeti terv szerint a sárkányok lettek volna a látható védelem, amely még a levegőben elégeti a szálat, és megóvja az épületeket és a telepesek jószágait. A furkászszimbióta pedig a sárkányok tüze elől megmenekült szálakat fölfalva védi meg a növényzetet. A kétlépcsős védelem kiötlői nem vették számításba a változást, sem a földrajzi tényeket. A déli kontinens, amely egyértelműen vonzóbb volt a zord északnál, labilisnak bizonyult, és az egész kolónia kénytelen volt végül északra költözni, és az ottani kontinentális pajzs természetes barlangjaiban menedéket keresni a szál elől. Az eredeti Erőd, amelyet a Nagy Nyugati-hegylánc keleti oldalában emeltek, hamarosan túl szűkössé vált a telepesek számára. Valamivel északabbra új birtok épült egy nagy tó partján, amely egy barlangokkal átlyuggatott szikla közelében terült el. De néhány nemzedéken belül a Ruathának elnevezett alag is túlnépesedett. Mivel a Rőtcsillag keleten kelt fel, a perniek úgy döntöttek, hogy ha találnak megfelelő barlangot, a keleti hegységben is alapítanak egy települést. A szál perzselő csapásánál már csak a kemény kőzet és a fém volt a fontosabb, mert ezeknek a Pern nyomasztóan szűkében volt. A szárnyas, hosszú farkú, tűzokádó sárkányokat akkorára nemesítették, hogy jóval tágasabb szállásra volt szükségük, mint amit a szikla menti alagok biztosítani tudtak. A kialudt vulkánok ősi, járatokkal telefurkált kúpjai azonban - az egyik az első Erőd fölött, a másik a Benden-hegységben - megfelelőnek tűntek, és csak kis változtatásokra volt szükség ahhoz, hogy lakhatóvá váljanak. Ezek a munkálatok azonban fölemésztették a nagy kővágó gépek üzemanyagának utolsó cseppjeit is - ezeket csak közönséges bányamunkára tervezték, nem pedig sziklafurkálásra. A későbbi alagokat és sárkányfészkeket ezért kézzel kellett kifejteni. A magasban munkálkodó sárkányok és lovasaik, valamint a barlangbirtokokban élő emberek mind végezték a maguk dolgát, és a napi rutin lassan szokássá, majd hagyománnyá szilárdult, mely éppolyan megingathatatlanná vált, mint a törvény szava. 7

SÁRKÁNYRÖPTE

Ezután kétszáz fordulat hosszú intervallum köszöntött a Pernre ekkor a Rőtcsillag szeszélyes pályája másik végén tartózkodott, akár egy fagyott, magányos fogoly. A Pernre nem hullott több szál. A lakosok eltörölték a szál rombolásának nyomát, növényeket neveltek, kerteket ültettek tele a magukkal hozott értékes magvakból, és azt fontolgatták, hogy erdővel népesítik be a szál által letarolt lejtőket. Még azt is elfelejtették, hogy egykor a kihalás szörnyű veszélye fenyegette őket. De aztán, ahogy a kóbor bolygó újra visszatért Pern körüli pályájára, a szálak ismét esni kezdtek, és égi támadásuk ötven évig tartott. A perniek megint megköszönték most már nemzedékek távolába veszett őseiknek, hogy létrehozták a sárkányokat, akik a levegőben égették el lángoló leheletükkel a leszitáló szálakat. Az intervallum alatt a sárkányok is szépen gyarapodtak és sokasodtak, és négy másik helyen is fészket raktak az ideiglenes védelem tervének megfelelően. Amíg az emberek az új települések létrehozásának égető gondjával voltak elfoglalva, a déli földrész - és a furkászok - jelentőségéről megfeledkeztek. A Föld emléke minden nemzedékkel egyre távolibbnak tűnt a perni történelemben, mígnem az eredetükről szóló tudás legendává, mítosszá korcsosult, s a feledés homályába veszett. A Rőtcsillag harmadik együttállásának idejére bonyolult társadalmi-politikai-gazdasági szerkezet alakult ki a visszatérő fenyegetés kezelésére. A hat sárkányfészek - mert ezt a nevet kapták a sárkánynépek régi, vulkáni lakhelyei - a Pern védelmére esküdött föl, s mindegyikük szó szerint szárnyai alá vette az északi kontinens egy földrajzi egységét. A népesség fennmaradó része pedig elvállalta, hogy dézsmával támogatja a sárkányfészkeket, mivel a harcosoknak, a sárkánylovasoknak vulkáni otthonaikban nem volt művelhető földjük. Békeidőben sem engedhették meg maguknak, hogy túl sok időt elvegyenek a sárkányaik ápolásától, és más mesterségeket tanuljanak ki, mint ahogy az együttállások időszakában sem rabolhatták el az időt a bolygó védelmétől. Ahol az emberek természetes barlangokra bukkantak, ott azonnal kialakultak a települések, amelyek az alag nevet kapták - egyesek persze jóval nagyobbak vagy jobb fekvésűek voltak másoknál. Erős kézre volt szükség, hogy a szálak támadása alatt összetartsa a 8

ANNE McCAFFREY

kétségbeesett, rettegő népet; bölcs ügyintézéssel kellett eltárolni az eleséget azokra az időkre, amikor semmit nem lehetett biztonságosan termeszteni; és különleges eszközök kellettek, hogy a népességet szabályozzák, és egészségben megőrizzék a fenyegetés elmúltáig. A fémművességben, szövésben, állattenyésztésben, földművelésben, halászatban és bányászatban jártas emberek minden nagyobb alagban céhházakat alapítottak egy- egy mesterház vezetése alatt, ahol a mesterségüket oktatták, fortélyait megőrizték és megóvták a későbbi nemzedékek számára. A birtokos nagyurak nem tagadhatták meg a birtokukon működő céhházak termékeit mások elől, mert a céhek függetlennek számítottak. A kézművesek egyedül szakmájuk mesterének tartoztak hűséggel - a céh fejét a mesterség nagyfokú ismerete és a szervezőkészség alapján választották meg. A nagymester volt felelős a céhe termékeiért és azért, hogy igazságosan és egyenlően - a bolygó, és nem a helyi érdekeket szem előtt tartva ossza szét őket. A birtokok különböző urait, a céhek nagymestereit és természetesen a sárkánylovasokat - akiktől az egész Pern védelmet várt a szálhullás során - különböző jogok és kiváltságok illették meg. Időnként Rukbat öt természetes bolygójának állása megakadályozta, hogy a Rőtcsillag elég közel kerüljön a Pernhez, és le tudja dobni félelmetes spóráit. A perniek számára ezek voltak a hosszú békeidők. Az egyik ilyen intervallum során a hálás népek elszaporodtak, szépen gyarapodtak, és a vidéket meghódítva még több alagot vájtak ki a sziklákból, hátha a szál visszatér. De hamarosan annyira lefoglalták őket napi teendőik, hogy szívesebben gondoltak arra: a Rőtcsillag semmilyen fenyegetést nem jelenthet már számukra. Senkinek nem tűnt föl, hogy már csak egy maroknyi sárkány maradt az égen, s csak egy sárkányfészeknyi lovas élt a Pernen. Mivel a Rőtcsillag sokáig nem tér vissza, vagy ki tudja, visszatér-e egyáltalán valaha is, minek aggódnának? Öt nemzedéken belül a hősies sárkánylovasok leszármazottai kegyvesztetté váltak; a régi hősi tettek és létük értelme is elvesztették az emberek tiszteletét.

9

SÁRKÁNYRÖPTE

Aztán a Rőtcsillag, a természet erőinek engedelmeskedve ismét közelebb keringett a Pernhez, és baljós, vörös szemét áldozatára vetette...

10

ANNE McCAFFREY

11

SÁRKÁNYRÖPTE

Peregjen a dob, szóljon a fuvola, pengesd a húrt, hárfás, indulj, katona! Zsarátnokot ide, lángoljon a rét, míg hajnali fényben a Rőtcsillag ég.

Lessza arra ébredt, hogy fázik. Nemcsak az örökösen nyirkos kőfalak hűvösét érezte, hanem a fenyegető veszély előérzetének hidegét is, amely még erősebb volt most, mint tíz fordulattal ezelőtt, amikor félelmében nyöszörögve bebújt az őrvher bűzlő vackába. Dermedten fülelve feküdt az illatos sajtraktár szalmájában, amit a többi konyhai jobbággyal együtt hálószobának használt. A baljós előjel sürgetőbb volt, mint bármi más figyelmeztetés. Lessza megérintette az udvaron körbe-körbe csoszogó őrvher tudatát. Az állat nyugtalan volt, de nem vett észre semmi szokatlant a hajnal előtti sötétségben. Lessza szoros, csontos batyuvá gömbölyödött, és átölelte magát, hogy kiűzze a feszültséget merev vállából. Aztán izomról izomra, ízületről ízületre ellazította magát, és megpróbálta anélkül kifürkészni, miféle rejtett fenyegetés verhette fel, hogy az érzékeny őrvher aggódni kezdene. A veszedelem egészen biztosan nem Ruatha alag falain belül volt, s nem közeledett a külső, kövezett kerület felé sem, ahol a makacs fu új sarjadéka átütött az ősi habarcson, zöld tanújaként az egykor kőkopárságú birtok leromlásának. A veszély nem a völgyből fölkanyargó, most már alig használt úton érkezett, s nem leskelt a mesteremberek birtoksziklájának tövében álló kőházaiban sem. Mégis élesen Lessza érzékeibe csapott, és minden ideget megpendített karcsú testében. A lány immár teljesen ébren eltökélte, hogy fölkutatja a forrását, mielőtt az előérzet eloszlana. Kiterjesztette érzékeit a hágó felé, messzebb, mint bármikor. Akármi jelentette is a fenyegetést, nem volt Ruathában... még. Az íze sem volt ismerős. Vagyis nem Fax. Lessza halvány örömöt érzett, amiért Fax már három fordulat óta nem mutatkozott Ruatha alagban. A mesteremberek apátiája, a széthulló földműves alagok, s még az alag zöld szegélyű kövei is földühítették Faxot, Magasorom öntörvényű urát, hogy szinte már 12

ANNE McCAFFREY

szeretett róla megfeledkezni, miért is igázta le az egykor büszke és virágzó birtokot. Lessza, aki kötelességének érezte, hogy azonosítsa a fenyegetést, a szalmában tapogatózott a szandálja után. Fölkelt, gépiesen kifésülte a töreket összetapadt hajából, aztán durva kontyba csavarta a tarkóján. Óvatosan átvágott a melegséget keresve összebújt, alvó jobbágyok között, és fölhágott az elkoptatott lépcsőn a konyhába. A szakács és a segédje a nagy tűzhely előtt aludtak a hosszú asztalon, széles hátukat a körberakott tűz felé fordítva, és fülsértően horkoltak. Lessza átosont a barlangszerű konyhán az istállóudvarra nyíló ajtóhoz. Csak annyira nyitotta ki, hogy sovány teste átférjen. Az udvar macskaköveinek jeges hidege átszivárgott szandálja elnyűtt talpán, és a lány reszketni kezdett, amint a hajnalt megelőző éjszaka levegője bekúszott foltozott ruhája alá. Az őrvher átcsúszott az udvaron, hogy üdvözölje, s mint mindig, most is a szabadulásáért könyörgött. Lessza megnyugtatóan megsimogatta a hegyes fülek redőit, miközben az állat fölzárkózott mellé. Kedvesen nézett a félelmetes fejre, és megígérte, hogy majd később rendesen megvakarja. A szörny nyögve lekuporodott a lánca végén, a lány pedig továbbhaladt a barázdált lépcsőhöz, amely az alag nagy kapuja fölötti bástyára vezetett. A torony tetején Lessza kelet felé fordult, ahol a hágó sziklás keble emelkedett fekete rajzként a készülődő nappal előtt. Bizonytalanul balra fordult, mert abból az irányból is veszélyt érzett. Fölpillantott, szemét magához vonzotta a vörös csillag, amely mostanában kezdte eluralni a reggeli eget. Ahogy bámulta, a fénypont még utoljára, rubinvörösen felfénylett, aztán káprázata eltűnt a Pern fölkelő napjának ragyogásában. Lessza agyán összefüggéstelen mese- és balladatöredékek futottak át a vörös csillag hajnali megjelenéséről, de aztán el is haltak, mielőtt megfejthette volna az értelmüket. Ráadásul, noha az ösztöne azt súgta, hogy északkeletről is érkezhet veszély, keletről jóval nagyobb fenyegetés várható. Szemét erőltetve, mintha látása áthidalhatná a veszedelem és az ember közti távot, feszülten meredt kelet felé. Az őrvher vékony, kérdő füttye épp akkor érte el, amikor az előérzet elmúlt. 13

SÁRKÁNYRÖPTE

Lessza fölsóhajtott. Nem talált választ a hajnalban, csak különböző előjeleket. Várnia kell. A figyelmeztetést megkapta. Hozzászokott már a várakozáshoz. Az önfejű- ség, a kitartás és az alattomosság voltak a fegyverei, amelyeket a bosszúálló eltökéltség kimeríthetetlen türelme egészített ki. A pirkadat fénye bevilágította a sziklás tájat, és a völgy parlagon hagyott szántóit. A fény a göcsörtös gyümölcsösre esett, ahol szerény tejtulokcsorda vadászott kósza tavaszi fűszálakra. Ruathában a fű, gondolta Lessza, ott nő, ahol nem kéne, és ott pusztul el, ahol virulhatna. A lány alig emlékezett rá, milyen volt régen, boldogan virágozva a Ruatha-völgy. Még Fax előtt. Vidámsághoz nem szokott ajka különös, tűnődő mosolyra húzódott. Fax nem nyert semmit Ruatha meghódításából... és nem is fog, amíg Lessza él. A nagyúrnak persze a leghalványabb sejtelme sem volt, ki a felelős a romlásért. Vagy mégis gyanítaná? - töprengett Lessza, és elméje még mindig vibrált a veszély vad előérzetétől. Fax ősi, egyetlen törvényesen örökölt alagja nyugatra feküdt. Északkeletre csak az alacsony, kopár és sziklás hegyek voltak és a Pernt védelmező sárkányfészek. Lessza hátát homorítva kinyújtózott, és belélegezte a reggel édes, romlatlan illatát. Kakas kukorékolt az istállóudvarban. Lessza éber arccal megpördült, és tekintete végigsöpört a birtok külső részén, nem láttae meg valaki tőle szokatlan testtartást. Kibontotta a haját, és hagyta, hadd takarják el a büdös csimbókok az arcát. A hátát a fölvett suta pózba görnyesztette. Gyorsan lesietett a lépcsőn az őrvherhez. Az állat panaszosan fölrikoltott, nagy szeme pislogott az erősödő fényben. A lány a bűzös, pállott lehelettel mit sem törődve magához ölelte a pikkelyes fejet, és megvakargatta a fülét és a szeme fölötti taréjt. A vher magán kívül volt a gyönyörtől, hosszú teste remegett, megnyesett szárnya verdesett. Csak ő tudta, kicsoda a lány, és csak őt érdekelte. S ő volt az egyetlen teremtmény az egész Pernen, akiben Lessza megbízott a hajnal óta, amikor vakon menedéket keresett a sötét, bűzlő kuckóban a szomjas kardok elől, amelyek aznap ruathai vérből ittak. 14

ANNE McCAFFREY

Lassan fölállt, és figyelmeztette a gyíkférget, hogy ha más is a közelben van, ugyanolyan támadólag viselkedjen vele is, mint másokkal. Az állat megígérte, hogy úgy lesz, de közben előre-hátra ingott, jelezve vonakodását. A nap első sugarai megcsillantak az alag külső falán, és az őrvher fölrikoltva visszamenekült sötét fészkébe. Lessza pedig gyorsan beosont a konyhába, majd a sajtraktárba.

15

SÁRKÁNYRÖPTE

Sárkányfészek homokjáról kéklő sárkányok szállnak föl: Szárnyra kap bronz, zöld és barna, és eltűnik a szem elől.

Fax, Magasorom úgynevezett nagyurának alagja fölött először F'lar tűnt föl a bronz Mnementh hátán. Mögötte szabályos ék alakzatban tünedeztek elő a kötelék tagjai. F'lar ösztönösen ellenőrizte a formációt; az éppolyan tökéletes volt, mint amikor átléptek a túlnanba. Miközben Mnementh ívben megfordult, hogy az alag külső kerületében szálljon le, a látogatás baráti természetének megfelelően, F'lar növekvő rosszallással nézte a gerinc védműveinek leromlott állapotát. A tűzköves gödrök üresen álltak, és a belőlük kiinduló, sziklába vájt csatornákat felverte a moh. Akadt akár egyetlen nagyúr is a Pernen, aki az ősi törvényeknek megfelelően sziklacsupaszon tartotta alagját? F'lar ajka még jobban elkeskenyedett. Ha a keresésnek vége, és megtörtént az igézés, komoly, büntető tanácskozást kell tartani a Sárkányfészekben. És a királynő arany tojására, ő, F'lar lesz az elnöke! Szorgalommal váltja fel a csüggedtséget. Leperzseli a Pern erődjeiről a növényzetet és a veszedelmes szemetet, kiégeti a fűcsomókat a kövek közül. Egy földműves alag körül sem tűr meg zöld övet. És a dézsma, melyet olyan szűkmarkúan, vonakodva nyújtottak be, a tűzkőzápor fenyegetése alatt ismét bőségesen árad majd a Sárkányfészekbe. Mnementh egyetértően mormogott, miközben elfordította szárnyvégét, hogy könnyedén leszálljon Fax alagjának fűvel szegélyezett kövezetére. A bronz sárkány összehajtogatta hatalmas szárnyait, és F'lar fülét megütötte az alag nagytornyának figyelmeztető harsonazúgása. Mnementh azonnal letérdelt, amint F'lar jelezte, hogy le szeretne szállni. A bronz lovas megállt a sárkány ék formájú feje mellett, és várta a nagyúr érkezését. Szórakozottan végignézett a völgyön, amelyet meleg tavaszi napfény és pára töltött meg. Nem törődött a bástya lőréseiből és a szikla ablakaiból előkandikáló, rábámuló fejekkel. F'lar nem fordult meg, amikor a levegő fölkavarodása jelezte neki a kötelék érkezését. Sejtette, hogy F'nor, a barna lovas, aki mellesleg 16

ANNE McCAFFREY

a féltestvére volt, szokásos helyét foglalta el: egy sárkányhossznyival hátrébb, tőle balra. A szeme sarkából látta is, hogy a fivére csizmája sarkával eltapossa a kövek közt sarjadzó füvet. A nagyudvarból, a nyitott kapuk mögül feszült suttogássá halkított parancs hallatszott. Szinte azonnal megjelent egy csapat, élén középmagas, testes férfival. Mnementh hátracsavarta a nyakát, álla a földön pihent. Sokfazettás szeme, amely F'lar fejének magasságában csillogott, nyugtalanító érdeklődéssel fordult a közeledők felé. A sárkányok soha nem tudták megérteni, miért keltenek akkora félelmet a közönséges emberekben. Egy sárkány egyetlenegy alkalommal támadna csak emberre, és akkor is csak véletlenül. F'lar képtelen volt megértetni a hátasával az alagiak, nagyurak és mesteremberek megfélemlítésével járó politikai előnyöket. A sárkány csak annyit látott, hogy az őt zavaró rettegés és tartózkodás, amely a közelgő csapat arcára kiült, F'lart furcsamód örömmel tölti el. - Üdvözöllek, bronz lovas, Fax, Magasorom urának alagjában! Szolgálatodra áll - köszöntötte megfelelő tisztelettel a férfi. Aprólékosan megszemlélve a dolgot, a harmadik személy használatát burkolt sértésként is föl lehetett volna fogni. Ez egybevágott a Faxról kapott jellemzéssel, ezért F'lar figyelmen kívül hagyta. Az értesülései szerint a nagyúr kapzsi volt, s ez meg is látszott abból, ahogy a nemes nyugtalan tekintete végigsiklott F'lar ruházatának minden részletén, és ahogy összevonta a szemöldökét, amikor a bonyolult vésetű kardmarkolatot észrevette. F'lar pedig a számos drága gyűrűt figyelte meg Fax bal kezén. A nagyúr jobbját kicsit behajlítva tartotta a tapasztalt kardvívók szokása szerint. Pompás anyagból készült tunikája pecsétes és átizzadt volt. Vherbőr csizmába bújtatott lábát keményen megvetette, testsúlyát a sarkára helyezte. F'lar úgy nézte, olyan ember, akivel csínján kell bánni, elvégre öt szomszédos alagot meghódított. Ekkora mohóság és arcátlanság már önmagában is különlegesnek számított. Fax a hatodikba beházasodott, és akármilyen szokatlanok voltak is a körülmények, megörökölte a hetediket. F'lar gyümölcsöző keresésre számított a hét alagban. Hadd repüljön R'gul délre, hadd kutasson az ottani tunya, de csinos nők között! A Sárkányfészeknek ezúttal erős 17

SÁRKÁNYRÖPTE

asszonyra volt szüksége; Zsora és Nemorth még a hasznavehetetlennél is rosszabbak voltak. Hányattatás és bizonytalanság: ezek azok körülmények, amelyek kinevelik a F'lar szája íze szerinti sárkányúrnő tulajdonságait. - Keresés ügyében jöttünk - mondta vontatottan F'lar és az alagod vendéglátását kérjük, Fax nagyúr. Fax szeme alig észrevehetően elkerekedett a keresés említésére. - Hallottam, hogy Zsora meghalt - válaszolt Fax, és azonnal elhagyta a harmadik személyt, mintha F'lar a sértés figyelmen kívül hagyásával átment volna egy próbán. - Szóval Nemorth királynőt tojt, mi? - folytatta, és tekintete végigsöpört a köteléken. Láthatta a lovasok fegyelmezett tartását, a sárkányok egészséges színét. F'lar nem méltatta válaszra azt, ami nyilvánvaló. - És, uram... - Fax habozva a sárkánylovas felé biccentett. F'laron átfutott, hogy vajon a férfi szándékosan provokálja-e burkolt sértéseivel. A bronz lovasok nevét az egész Pernnek ismernie kéne, mint ahogy a sárkánykirálynőét és a sárkányúrnőét is. F'lar uralkodott vonásain, s tekintetét Faxra szegezte. F'nor komótosan, leheletnyi gőggel előrelépett, valamivel Mnementh feje mögött megállt, és fél kezével szórakozottan megsimogatta a hatalmas bestia állkapcsát. - Bronz Mnementh lovasa, F'lar nagyúr saját lakosztályt kér. Én, F'nor, barna lovas, inkább a kötelékkel maradnék. Szám szerint tizenketten vagyunk. F'larnak tetszett a fivére megjegyzése, amellyel kihangsúlyozta a kötelék erejét, mintha Fax képtelen lenne a számolásra. F'nor olyan burkoltan fogalmazott, hogy az alag ura nem méltatlankodhatott a visszakapott sértés miatt. - F'lar nagyúr - szűrte Fax kényszeredett mosolyán keresztül -, Magasorom számára megtiszteltetés a keresés. - Magasorom dicsőségére szolgál majd - válaszolta F'lar simulékonyan - ha egy itteni lakos kerül a Sárkányfészek élére. - Tartós dicsőségére - felelte Fax hasonlóan mézes- mázosán. - A régi időkben sok híres sárkányúrnő származott az alagjaimból. - Az alagjaidból? - kérdezte F'lar udvarias mosollyal, külön kihangsúlyozva a többes számot. - Ó, persze, hiszen Ruatha 18

ANNE McCAFFREY

uralkodója is te vagy, nem igaz? Valóban sokan származtak abból az alagból. Fax arcán különös, feszült kifejezés futott végig, amelyet hamar fölváltott egy jóindulatúnak szánt mosoly. Oldalra lépett, és intett F'larnak, hogy lépjen be az alagba. Fax csapatparancsnoka sietősen kiadta az utasítást, és az emberek két sorba rendeződtek, vasalt csizmájuk szikrákat hányt a köveken. A sárkányok néma parancsra, levegőt és port fölverve, fölemelkedtek. F'lar kényelmesen elsétált a sorfal előtt. A férfiak szeme forgott a félelemtől, ahogy a bestiák a belső udvar fölé siklottak. A toronyban valaki rémülten felsikoltott, amikor Mnementh letelepedett a kilátóra. Hatalmas szárnyai foszforszagú levegőt legyeztek a belső udvarba, miközben óriási testével berepült a szűk helyre. F'lar nem mutatta, hogy észrevette a sárkányok által keltett zavart, páni félelmet és ámulatot, de titokban szórakoztatta és elégedetté tette a hatás. Az alagok urainak szükségük volt erre a figyelmeztetésre: mindig számításba kell venniük a sárkányokat, nem csak a lovasaikat, akik emberek, halandók és meggyilkolhatok. Az új szívekbe éppúgy újra kell plántálni a sárkánylovasok iránti tiszteletet, nem csak a sárkányfajét. - Az alag épp befejezte az étkezést, F'lar uram, ha esetleg... javasolta Fax. F'lar mosolygó visszautasítása láttán elhalt a hangja. - Kérlek, engedd meg, hogy átadhassam üdvözletemet a hölgyednek, Fax nagyúr - mondta F'lar, és megelégedettséggel figyelte, ahogy Fax állkapcsán megrándulnak az izmok a szertartásos kérés hallatán. F'lar rendkívül jól szórakozott. Az utolsó, baljós keresés idején, amikor a gyengekezű Zsorát megtalálták, még meg sem született. De alaposan áttanulmányozta az archívumban a korábbi keresésekről szóló beszámolókat, amelyek fölsorolták azokat az eszközöket, amelyekkel zavarba lehet hozni az alagurakat, akik szeretik elrejteni a hölgyeiket, ha sárkánylovasok érkeznek. Ha Fax megtagadná F'lartól a kérését, az annyira súlyos sértés volna, amelyet csak halálig tartó párbaj törölhetne el. - Szeretnéd előbb látni a lakosztályodat? - próbálkozott Fax. 19

SÁRKÁNYRÖPTE

F'lar lepöckölt puha vherbőr ingujjáról egy láthatatlan szöszt, és megrázta a fejét. - Első a kötelesség - vonta meg szomorkásán a vállát. - Hát persze. - Fax szinte foghegyről vetette oda a választ, és előresietett. Sarka kopogása mutatta haragját, amelyet máskülönben kénytelen volt elfojtani. F'lar és F'nor valamivel lassabban léptek át a nagy fémlapokkal borított kétszárnyú ajtón a sziklába vájt nagyterembe. Az U alakú asztalt éppen leszedték az ideges szolgák. Amikor a sárkánylovasokat meglátták, kezükben összezörrentek a tányérok, mások leejtették a tálakat. Fax már át is vágott a termen, és türelmetlenül várt a nyitott ajtó mellett. Ez volt az egyetlen bejárat a belső alagba, amely a többi településhez hasonlóan mélyen benyúlt a sziklába, és veszély idején menedéket nyújtott. - Nem esznek rosszul - jegyezte meg F'nor félvállról F'larnak, fölmérve az asztalon maradt ételt. - Jobban, mint a Sárkányfészekben, ha jól látom - válaszolta szárazon F'lar, kezével takarva a száját, nehogy más is hallja. Két jobbágy botorkált el mellettük a félig megevett sülttel megrakott tálca alatt roskadozva. - Fiatal és omlós - tette hozzá F'nor megkeseredve - ha jól látom. Nekünk meg a rágós, meddő jószágot küldik. - Természetesen. Ahogy közelebb értek Faxhoz, F'lar barátságosan megszólította. Kellemes csarnok. - Amikor észrevette Fax türelmetlenségét, szándékosan visszafordult a lobogókkal teleaggatott terem felé. Megmutatta F'nornak a mélyen ülő ablakréseket, amelyeknek nehéz bronztáblái most nyitva keretezték a ragyogó déli égboltot. - Keletre néznek, ahogy kell. Azt mondják, a telgari új nagyterem délre néz. Áruld el nekem, Fax nagyúr, tartod a régi szokásokat, és van hajnali őrszemed? Fax összevonta a szemöldökét, s megpróbálta kihüvelyezni, mire gondolt F'lar. - Mindig van őrszem a toronyban. - Keleti őr? 20

ANNE McCAFFREY

Fax szeme az ablakokra villant, aztán vissza F'lar és F'nor arcára, majd megint a résekre. Mindig vannak őrök - válaszolta éles hangon -, minden úton. Ó, csak az utakon - fordult F'lar F'norhoz, és bölcsen bólintott. Hol máshol? - kérdezte Fax aggodalmasan, és egyik sárkánylovasról a másikra nézett. Ezt a hárfásodtól kell megkérdezned. Ugye van képzett hárfás az alagodban? Hát persze. Több képzett hárfásom is van - húzta ki magát még jobban Fax. F'lar úgy tett, mintha nem értené. Fax nagyúr hat másik alag uralkodója - emlékeztette F'nor szárnyvezérét. - Hát persze - mondta F'lar ugyanolyan hangsúllyal, mint egy pillanattal korábban Fax. Fax figyelmét nem kerülte el az utánzás, de mivel nem tudott szándékos sértést faragni egy ártatlan megerősítésből, inkább belépett a rosszul megvilágított folyosóra. A sárkánylovasok követték. - Jó látni, hogy egy nagyúr ennyi régi szokást megtartott - mondta F'lar F'nornak Fax kedvéért, ahogy beljebb haladtak a belső alagba. Sokan akadnak, akik elhagyták a tömör szikla védelmét, és veszedelmes méretűre növelték alagjaikat. Ezt a felelőtlenséget nem tudom elnézni. - Az ő felelősségük, F'lar nagyúr. Mások számára ez előny horkant föl megvetően Fax, és kényelmes tempóra lassított. - Előny? Hogyhogy? - A külső alagokat képzett csapatokkal, szakértő vezetéssel és jól átgondolt stratégiával könnyen le lehet rohanni, bronz lovas. F'lar úgy vélte, a másik nem dicsekvésből beszél. S még ezekben a békés időkben sem felejtett el őröket állíttatni a toronyra. Ennek ellenére nem az ősi törvények tisztelete, hanem az óvatosság tartotta az alagjában. Hivalkodásból tartotta hárfásait, s nem a hagyomány miatt. De ő is a romlásnak engedte át a gödröket; hagyta, hadd verjen fel mindent a fű. A lehető legkevesebb tisztelettel bánt a 21

SÁRKÁNYRÖPTE

sárkánylovasokkal, és ugyanakkor burkolt sértéseket vágott a fejükhöz. Olyan férfi volt, akit szemmel kell tartani. Fax alagjában a nők lakrészét a hagyományos legbelső járatokból átköltöztették a sziklafelszín közelébe. Napfény áradt be a három kettős ablaktáblájú, mélyen a külső falba ágyazott nyíláson. F'lar észrevette, hogy a bronzzsanérok jól meg vannak olajozva. Az ablakpárkányok is előírásszerűen lándzsahosszúságúak voltak; Fax nem követte az újabb kori szokást, s nem csökkentette a védőfal vastagságát. A kamrát a hagyományoknak megfelelően szelíd, különböző foglalatosságokat űző nőket ábrázoló faliszőnyegek díszítették. A középső szobából kisebb alvófülkékbe nyíltak az ajtók, és ezekből Fax parancsára félénken előmerészkedtek az asszonyai. A nagyúr szigorúan intett az egyik kék ruhás nőnek, akinek hajába ősz csíkok vegyültek, arcára csalódottság és megkeseredés vésett ráncokat; várandós teste terebélyesre duzzadt. Esetlenül ment közelebb, majd urától néhány lépésre megállt. A viselkedéséből F'lar leszűrte, hogy az asszony nem akart közelebb merészkedni Faxhoz, mint amennyire okvetlenül szükséges volt. - Krom úrnője, örököseim anyja - mutatta be Fax büszkeség és szívélyesség nélkül. - Úrnőm... - tétovázott F'lar, s várta a nevet. A nő óvatos pillantást vetett a férjére. - Gemma - vetette oda Fax kurtán. F'lar mélyen meghajolt. - Gemma úrnő, a Sárkányfészek keresést indított, és az alag vendéglátásáért folyamodik. - F'lar nagyúr - válaszolta Gemma úrnő halkan - örömmel látunk téged. A férfi figyelmét nem kerülte el a kicsit megnyomott névmás vagy a tény, hogy Gemmának nem okozott gondot a neve. A sárkánylovas mosolya melegebb volt, mint ahogy azt az udvariasság megkövetelte volna, sütött belőle a hála és az együttérzés. A lakosztályban tartózkodó nők számából ítélve Fax gyakran és szívesen hancúrozott. Bizonyára akad köztük egy-kettő, akitől Gemma úrnő szívfájdalom nélkül megválna. 22

ANNE McCAFFREY

Fax folytatta a bemutatást, s addig hadarta a neveket, míg rá nem jött, hogy a csele nem célravezető. F'lar ilyenkor udvariasan újra rákérdezett a hölgy nevére. F'nor lustán állt az ajtóban, és egyre szélesebb mosollyal véste az eszébe, mely nők fölött próbált Fax átsiklani. Később F'larral majd megbeszélik tapasztalataikat, bár első benyomás alapján itt senkit nem találtak, aki a keresés céljainak megfelelt volna. Fax azt szerette, ha a női dundik és alacsonyak. Egyetlen tűzrőlpattant menyecske sem akadt az egész asszonyseregletben. Vagy ha volt is, azóta rég kiverték belőle a tüzet. Fax a jelek szerint csődör volt, nem szerető. A hajfürtök közé avasodott édes olajból ítélve a hölgykoszorúban akadtak olyanok, akik talán egész télen nem használtak vizet a mosakodáshoz. Mind közül egyedül Gemma úrnőben pislákolt az akarat szikrája, ő pedig túl öreg volt már. Miután az udvariaskodáson túl voltak, Fax kikísérte kellemetlen vendégeit. F'nort a szárnyvezére elbocsátotta, hadd csatlakozzon a többi sárkánylovashoz. Fax ellentmondást nem tűrően a kijelölt lakosztályhoz vezette a bronz lovast. A kamra alacsonyabb szinten volt, mint a nők lakosztálya, és megfelelt a vendég rangjának. A sokszínű faliszőnyegeket véres csaták, párbajok, repülő, színes sárkányok, hegygerincen égő tűzkövek és a Pern skarlátvörös történelmének más jelenetei díszítették. - Kellemes szoba - jegyezte meg F'lar, lehúzva kesztyűjét és vherbőr tunikáját, amelyeket nemtörődöm mozdulattal az asztalra hajított. - Gondoskodom az embereimről és a hátasainkról. A sárkányok nemrég mindannyian ettek - jegyezte meg, kihangsúlyozva, hogy Fax meg sem kérdezte. - Szabad bejárást kérek a céhalagba. Fax mogorván beleegyezett abba, ami egyébként a sárkánylovasok kiváltsága volt. - Nem tartalak föl tovább, Fax nagyúr, bizonyára rengeteg a dolgod, hiszen hét alagot is felügyelned kell. - F'lar kissé meghajtotta magát a nagyúr felé, majd az elbocsátás jeleként elfordult. Jól maga elé tudta képzelni Fax dühös arcát, és hallotta a dobogva távolodó 23

SÁRKÁNYRÖPTE

lépteket. Várt, amíg meg nem győződött róla, hogy Fax eltűnt a folyosóról, aztán fürgén visszament a nagyterembe. A nyüzsgő jobbágyok abbahagyták az újabb kecskelábú asztalok fölállítását, és megbámulták a sárkánylovast. F'lar kedvesen biccentett feléjük, kíváncsi volt, hogy a nők között akad-e olyan, akit a sárkányúrnők fájából faragtak. Ám ezek a túlhajszolt, alultáplált, korbácsütésektől és betegségektől elcsúfított teremtések azok voltak, aminek látszottak: jobbágyok, akik csak kemény, kétkezi munkára alkalmasak. F'nor és a lovasok a sietve kiürített barakkbarlangban szálltak meg. A sárkányok kényelmesen elhelyezkedtek az alag fölötti sziklás gerincen, hogy a tág völgy minden részét belássák. Mindannyian ettek, mielőtt elhagyták volna a Sárkányfészket, és minden lovas finoman, de éberen felügyelte a sárkányát. Ezen a keresésen nem lesznek kínos események. Amikor F'lar belépett, a sárkánylovasok egy emberként fölálltak. - Csak semmi móka, semmi bajkeverés, de nézzetek körül jó alaposan! - adta parancsba F'lar szűkszavúan. - Napnyugtára térjetek vissza a lehetséges jelöltek nevével! - Elkapta F'nor vigyorát, és eszébe jutott, hogyan mismásolt el Fax egyes neveket. - Leírásokkal és céhes tagsággal együtt. Az emberek bólintottak, szemükben megértés csillant. Hízelgő módon biztosak voltak a keresés sikerében, noha F'lar Fax nőit látva egyre inkább kételkedett ebben. Minden logika azt diktálta, hogy Magasorom krémjének Fax fő alagjában kéne lennie, mégsem ez volt a helyzet. De akadtak még nagyobb céhalagok, nem is beszélve a hat másik nagy alagról, amelyet még meg kell látogatniuk. De akkor is... F'lar és F'nor néma megegyezéssel kilépett a barakkból. A lovasok feltűnésmentesen, párosával vagy egyedül követik majd őket, és bemerészkednek a céhalagba és a közelebbi földműves alagokba. Az embereik éppolyan nyíltan örültek a kimozdulásnak, mint amennyire F'lar magában. Volt idő, amikor a sárkánylovasok az egész Pernen gyakori és kedvelt vendégek voltak a nagy alagokban a déli Nerattól az északi Tillekig. Ez a kedves szokás azonban a többi szertartással együtt kihalt, s jól mutatta, milyen alacsony az ázsiója jelenleg a Sárkányfészkeknek. F'lar megesküdött rá, hogy ez ellen tesz valamit. 24

ANNE McCAFFREY

Gondolatban végigvette az alattomos változások állomásait. Az archívum, amelyet a sárkányúrnők vezettek, fokozatos, de érzékelhető hanyatlásról tanúskodott, amelyet jól nyomon lehetett követni az elmúlt kétszáz fordulat során. Ám a tények ismerete önmagában még nem volt ír a helyzetre. Még F'lar is csupán egyike volt annak a maroknyi lovasnak a Sárkányfészekben, aki hitelt adott az archívumnak és a balladáknak. Ha a régi mondáknak hinni lehet, a helyzet hamarosan a visszájára fordulhat. F'lar érezte, hogy a Sárkányfészek törvényei közül az első igézéstól kezdve a tűzkövekről szólóig, a sziklák kopáron tartásától a kőbe vájt árkokig mindegyiknek oka, magyarázata és célja van. Az olyan apróságoktól kezdve, mint a sárkányok étvágyának szabályozása a sárkányfészek lakólétszámának meghatározásáig. Bár azt F'lar sem tudta, miért ürült ki a másik öt sárkányfészek. Eltűnődött azon, vajon a használaton kívüli fészkekben vannak-e még poros, töredezett archívumok eldugva. Utána kell járnia, ha a kötelékével őrjáratra repül. Benden sárkányfészekben biztosan nem lapult magyarázat. - Van szorgalom, de nincs lelkesedés - jegyezte meg F'nor, és F'lar figyelme ismét a céhalagba tett útjukra irányult. Leereszkedtek az árkokkal szabdalt lejtőn a céhalagba. A lenyűgöző céhházba vezető, széles utat kunyhók szegélyezték. F'lar némán megjegyezte a tetők mohával tömött ereszcsatornáit, a falakra fölkúszó folyondárt. Fájt neki látni, mennyire semmibe veszik az emberek az egyszerű biztonsági előírásokat. Az emberi lakóhelyek közelében tilos volt a növényzet. - Gyorsan terjednek a hírek - kuncogott F'nor, és egy pékkötényt viselő, siető mesterember felé biccentett, aki motyogva visszaköszönt. — Egy nőt sem látok. Megfigyelése helyesnek bizonyult. Ezekben az órákban a nőknek is föl kellett volna bukkanniuk, hogy élelmet hozzanak a raktárból, a folyóban mossanak a meleg napfényben, vagy a földműves alagokba induljanak, és segítsenek az ültetésben. Mégsem látszott közel s távol egyetlen szoknyás alak sem. - Régen népszerű szeretők voltunk - jegyezte meg F'nor epésen. - Először a takácsok házát látogatjuk meg. Ha az emlékezetem nem csal... 25

SÁRKÁNYRÖPTE

- Ó, az soha... - vágott közbe gúnyosan F'nor. Nem használta ki a vérségi köteléket, de jobban érezte magát a bronz lovas közelében, mint a legtöbb sárkánylovas, beleértve a többi bronz harcost is. F'lar az egyenlők szoros közösségében inkább zárkózott volt. Szigorúan fegyelmezett köteléket vezetett, az emberek mégis azon igyekeztek, hogy alatta szolgáljanak. Az ő csapata mindig kiválóan teljesített a játékokon. Egy beosztottja sem feneklett meg a túlnanban, s tűnt el mindörökre, és a kötelékében repülő állatok közül egyet sem vitt el betegség, hogy lovasa aztán csonka lélekkel sárkány nélküli száműzetésbe vonuljon a Sárkányfészekből. - L'tal errefelé távozott, az egyik magasoromi alagba költözött folytatta F'lar. - L'tal? - Igen, a zöld lovas Sz'lil kötelékéből. Biztos ismered. A tavaszi játékokon egy rosszul időzített fordulatnak köszönhetően L'tal és hátasa telibe kapták Sz'lil bronz Tuenthének foszfincsóváját. L'tal lezuhant sárkánya nyakából, amikor állata megpróbálta kikerülni a tüzet. A kötelék egy másik tagja lebukott és elkapta a lovast, de a zöld sárkány megégett szárnyával és megperzselt testével belehalt a sokkba és a foszfinmérgezésbe. - L'tal segít majd a keresésben - értett egyet F'nor, és fölsétáltak a takácsok házának bronzajtajához. A küszöbön megálltak, hogy a szemük hozzászokjon a benti gyérebb fényhez. Parazsékok álltak a fal bemélyedéseiben és csüggtek fürtökben a nagyobb szövőszékek fölött, ahol a finomabb szőnyegeket és szöveteket szőtték a mesteremberek. Csendes, céltudatos szorgalom légköre töltötte be a termet. Mielőtt azonban a szemük hozzászokhatott volna a homályhoz, egy alak lépett oda hozzájuk, és kurtán, de udvariasan arra kérte őket, hogy kövessék. A bejárattól jobbra, egy kis irodába vezette őket, amelyet függöny választott el a nagyteremtől. A vezetőjük feléjük fordult, s arca láthatóvá vált a faliparazsékok fényében. Érezni lehetett rajta, hogy sárkánylovas. Az arcát azonban mély árkok szabdalták, és egyik felén régi égésnyomok futottak végig. Legfeltűnőbb éhes sóvárgással teli szeme volt. Állandóan pislogott. 26

ANNE McCAFFREY

Most Lital a nevem - mondta reszelős hangon. F'lar bólintással jelezte, hogy tudomásul vette. - Te biztosan F'lar vagy - mondta Lital -, te pedig F'nor. Mindketten nagyon hasonlítotok apátokra. F'lar ismét bólintott. Lital kényszeredetten nyelt egyet, arcán megrándultak az izmok, ahogy a sárkánylovasok jelenléte felélesztette benne a száműzetés keserűségét. Kikényszerített magából egy mosolyt. - Sárkányok az égen! A hírek gyorsabban terjednek, mint a szál. - Nemorth nősténytojást rakott. - Zsora meghalt? - kérdezte Lital aggodalmasan, és arca egy pillanatra abbahagyta az ideges rángást. - Hath repült vele? F'lar bólintott. Lital keserű fintort vágott. - Szóval megint R'gul, mi? - Mögéjük nézett. Bár szemhéja most nyugodt volt, az állán ismét táncba kezdtek az izmok. - Tietek Magasorom? Az egész? - kérdezte Lital visszafordulva a sárkánylovashoz, erősen megnyomva az „egész" szót. F'lar ismét bólintott. - Láttátok a nőket. - Lital megvetése sütött a szavaiból. Nem kérdezett, csak kijelentette, s utána gyorsan folytatta. - No, annál jobbakat egész magasoromban nem találtok. A hangja tökéletes lenézésről árulkodott. Leereszkedett a kis szobát félig kitöltő nagy asztal mellé. Olyan szorosan markolta a laza tunikáját összefogó széles övet, hogy a vastag bőr kétrét hajlott. - Az ellenkezőjét vártad volna, mi? - folytatta kisvártatva Lital. Túl sokat és túl gyorsan beszélt. Más, alacsonyabb rangú embertől ez gorombaság lett volna. Őt azonban a rettenetes magány, amely a Sárkányfészekből száműzötteket fogja el, sarkallta szószátyárságra. Lital saját maga által föltett kérdéseivel csak a felszínt borzolta, és nem mélyedt bele a túl fájdalmas témákba - mint például kielégíthetetlen vágya a hozzá hasonlók után. Mégis megadta nekik a szükséges tudást. - Fax szereti, ha a női húsosak és engedelmesek fecsegett tovább. - Ezt még Gemma úrnő is megtanulta. Más lenne a helyzet, ha Faxnak nem lenne szüksége a felesége családjának -

27

SÁRKÁNYRÖPTE

támogatására. Ó, nagyon is más lenne! Így hát állandóan teherbe ejti, hátha meghal gyermekágyban. És meg is fogja ölni. Egyszer. Lital nevetése kellemetlenül csengett. - Amikor Fax hatalomra került, mindenki, akinek volt egy csöpp esze, elküldte a lányát Magasoromból, vagy piszkavassal megégette az arcát. - Elhallgatott. Arca elsötétedett és megkeseredett az emléktől, szeme résnyire szűkült gyűlöletében. - Én ostoba voltam, azt hittem, a rangom védelmet nyújt. Lital fölegyenesedett, kihúzta magát, és a két sárkánylovas felé fordult. Az arca bosszúvágyat tükrözött, hangja halk és feszült volt. - Öljétek meg azt a zsarnokot, lovasok, a Pern védelmében és jólétéért! A Sárkányfészekért. A királynőért. Ö csak a megfelelő időre vár. Elégedetlenséget szít a nagyurak között. Ő... - Lital nevetése hisztérikussá vált. - Azt hiszi, van olyan jó, mint a sárkánylovasok. - Ezek szerint ebben az alagban nincsenek esélyes jelöltek? kérdezte F'lar, és éles hangja félbeszakította a másik különös gondolatmenetét. Lital a bronz lovasra bámult. - Nem mondtam? A legjobbak vagy Fax alatt haltak meg, vagy elküldték őket. Itt nem maradt senki, senki. Ostobák, tudatlanok, meggondolatlanok, félkegyelműek. Jorában már láthattad. Ő... - A következő szavakat elharapta. Megrázta a fejét, és megdörgölte az arcát, hogy enyhítsen kétségbeesésén és fájdalmán. - És a többi alagban? Lital komoran összevonta a szemöldökét. - Ugyanaz. Meghaltak vagy elmenekültek. - Mi a helyzet Ruatha alaggal? Lital abbahagyta a fejcsóválást, és éles pillantást vetett F'larra. Ajka ravasz mosolyra húzódott. Örömtelenül fölnevetett. - Azt hiszed, találsz majd Ruathában egy új Torenét vagy Moretát? Nos, bronz lovas, a ruathai vérvonalból mindenki halott. Fax kardja szomjas volt aznap. Tudta, mi az igazság a hárfások történeteiben, hogy a ruathai nagyurak mindig a sárkánylovasok oldalán állnak, és hogy a ruathaiak kiváltságosok. Tudod - halkította 28

ANNE McCAFFREY

le Lital bizalmas suttogássá a hangját abban a családban voltak a Sárkányfészekből száműzöttek is. F'lar komolyan bólintott, nem akarta megfosztani a másikat attól, hogy egy kicsit fényezze az önbecsülését. - Nem, Ruatha-völgyben alig maradt valami. - Lital halkan kuncogott. - Fax abból az alagból csak bajt szüre tel. - A gondolattal Lital viselkedése helyreállt, és az arca is vidámabb lett. - Most mi vagyunk a Pern legjobb takácsai. És a kovácsműhelyeinkből is jobb edzett fegyverek kerülnek elő. - A szemében választott közössége fölött érzett büszkeség csillant. - A ruathai regruták különös betegségekben és balesetekben halnak meg. És a nők, akiket Fax elhozott... - A nevetése gonosszá vált. - Azt beszélik, utána hónapokig képtelen volt fölállítani. F'lar fürge agya különös következtetést vont le mindebből. - Senki nem maradt az uralkodócsaládból? - Senki! - Más családok az alagban, akiknek sárkányvére van? Lital összeráncolta a homlokát, és meglepetten nézett F'larra. Elgondolkodva dörgölte meg arcának heges felét. - Voltak - ismerte be lassan. - Voltak. De kétlem, hogy élnének még. - Még egy keveset gondolkodott, aztán határozottabban megrázta a fejét. - Nagy volt az ellenállás a támadáskor, és nem kaptak kegyelmet. Fax az alagban nőket és csecsemőket egyaránt lemészárolt. Mindenkit bebörtönzött vagy kivégzett, aki fegyvert ragadott Ruatháért. F'lar vállat vont. Csak egy futó ötlet volt. Fax ilyen komoly megtorlás során alighanem a teljes ellenállást kiirtotta a legjobb mesteremberekkel együtt. Ez megmagyarázná a ruathai termékek gyenge minőségét és azt, hogy a magasoromi takácsok váltak szakmájuk legjobbjaivá. - Bárcsak jobb híreim lettek volna a számodra, lovas! - mormolta Lital. - Nem számít - nyugtatta meg F'lar, fél kezével már a függöny után nyúlt, hogy félrehúzza. Lital gyorsan ott termett, és sietve megszólalt: 29

SÁRKÁNYRÖPTE

Szívleld meg, amit Fax becsvágyáról mondtam! Vedd rá R'gult vagy azt, aki a következő sárkányvezér lesz, hogy figyeljen Magasoromra! - Fax tud arról, hogy hová húz a szíved? Lital arcán ismét átfutott a hajszolt, sóvár kifejezés. Idegesen nyelt egyet, majd érzelemmentes hangon válaszolt. - Ha Magasorom urának úgy tartaná kedve, mindegy lenne, kihez vagyok hű, de a céhem megvéd az üldöztetéstől. A mesterségemen belül biztonságban vagyok. Fax rá van szorulva a termékeinkre. Gúnyosan fölhorkant. - Én szövöm a legjobb csatajeleneteket. Persze - vonta föl huncutul a szemöldökét - manapság már nem ábrázolják a sárkányokat a hősök társaiként. Gondolom, észrevetted a zöld növényzet térhódítását? F'lar elhúzta a száját, hogy elégedetlenségét mutassa. - Nem ez az egyetlen, amit észrevettünk. De ha Fax megtartja a többi hagyományt... Lital elhessegette a szavait. - Csak azért teszi, mert ezt diktálja a katonai gondolkodása. A szomszédai fölfegyverkeztek, miután bevette Ruathát, mert csellel foglalta el, ebben biztos lehetsz. S hadd figyelmeztesselek arra is bökött Lital ujjával az alag irányába -, hogy nyíltan gúnyt űz a szálról szóló történetekből. Kicsúfolja a hárfásokat a régi balladákban található ostobaságokért, és repertoárjukból kitiltotta a sárkányokról szóló dalokat. Az új nemzedék semmit nem fog már tudni a kötelességről, hagyományokról és az óvatosságról. F'lart ez Lital többi értesülése után már nem lepte meg, bár sokkal jobban zavarta, mint amit eddig hallott. Mások is megtagadták a történelmi események továbbadását, és hárfás fecsegésnek tartották az egészet. A Rőtcsillag azonban ott villogott az égen, és közelgett az idő, amikor ezek az emberek életüket félve újra hűséget fogadnak majd. - Jártál odakint kora reggel az utóbbi időben? - kérdezte F'nor kárörvendően vigyorogva. - Igen - suttogta Lital fojtott hangon. - Jártam... - Nyögés szakadt föl a torkából, és mélyen lehajtott fejjel elfordult a -

30

ANNE McCAFFREY

sárkánylovasoktól. - Menjetek! - mondta, és összeszorította a fogát. Amikor azok ketten haboztak, könyörögve megismételte: - Menjetek! F'lar gyorsan kiment a szobából, sarkában F'norral. A bronz lovas hosszú léptekkel átvágott a csendes, homályos termen, majd kibukkant a megdöbbentően ragyogó fénybe. A tér közepéig meg sem állt. Ott olyan hirtelen torpant meg, hogy F'nor, aki szorosan a nyomában loholt, majdnem beleütközött. - Pontosan ugyanennyi időt töltünk a többi alagban is - jelentette ki F'lar feszült hangon, és nem nézett F'nor szemébe. A torka összeszorult. Nehezére esett beszélnie. Többször is nagyot nyelt. - Sárkány nélkül élni... - mormolta F'nor szánakozva. A találkozás Litallal olyan mélyen megrázta, amihez nem volt hozzászokva. F'lar hasonló megindultságát látva a barna lovas magánvéleménye, hogy féltestvére képtelen az érzelmekre, megingott. - Nincs más mód, ha megtörtént az első igézés. Ezt te is tudod szedte össze magát F'lar. Elindult a cserzővargák emblémáját viselő ház felé.

31

SÁRKÁNYRÖPTE

A sárkányok a fejed fölött ők szállnak élet s halál között. Számycsapásuk óvja a földet, légy hű, légy övék, tiszteld őket! Sárkánylovas, ne legyél kapzsi, vagy sárkányfészked el fog bukni. Tiszteld az ősi törvényeket, virágoztasd fel a fészkedet.

F'lart egyszerre szórakoztatta is, nem is a dolog. Már a negyedik napot töltötték Fax társaságában, és csak F'lar önuralmának és a kötelék fegyelmének volt köszönhető, hogy a helyzet nem torkollt erőszakba. A sors akarta, tűnődött F'lar, miközben Mnementh ráérősen siklott Ruatha Mell-hágója felé, hogy ő épp Magasormot válassza. Fax módszerei R'gulnál, aki nagyon kényes volt a becsületére, beváltak volna, vagy akár Sz'lannál és D'nolnál is, akik viszont túl fiatalok voltak, hogy türelmet és megfontoltságot tanuljanak. Sz'lil zavartan meghátrált volna, noha ez éppolyan katasztrofális lett volna a Sárkányfészek számára, mint a harc. Már rég összekapcsolhatta volna az utalásokat. A Sárkányfészeknek és befolyásának hanyatlásáért nem csak az alagok urai és népük volt a hibás. A Sárkányfészek is hozzátett a gyenge királynőkkel és hozzá nem értő sárkányúrnőkkel. R'gul is azzal, hogy ragaszkodott hozzá: ne háborgassák az alagok urait, tartsák a sárkánylovasokat a fészken belül. Magában a Sárkányfészekben pedig olyannyira fontossá vált a fölkészülés a játékokra, hogy a kötelékek közti belső versengés teljesen kitöltötte az életüket. A fű térhódítása nem egy éjszaka alatt következett be, és az alagok urai sem egy reggelre kelve döntötték el, hogy hipp-hopp, nem fizetnek több dézsmát a Sárkányfészeknek. Apránként kezdődött, a Fészek meg hagyta, mígnem a Sárkányfészek és a sárkányok célja és értelme teljesen kifakult, s már egy ősi alag feltörekvő, oldalági örököse is fittyet hányhatott a sárkánylovasokra és az egyszerű óvintézkedésekre, amelyek segítettek a Pernt megvédeni a száltól. 32

ANNE McCAFFREY

F'lar kételkedett benne, hogy Fax meg merte volna támadni a szomszédos alagokat, ha a Sárkányfészek megőrzi a befolyását. Minden alagnak kell, hogy legyen ura, aki megvédi a völgyet és a népét a száltól. Egy alag, egy nagyúr - nem egyetlen uralkodó, aki hét alagot vall magáénak. Ez szemben állt az ősi hagyományokkal, és káros is volt, hiszen hogyan védhetne meg egyetlen ember hét völgyet egyszerre? Az emberek, a sárkánylovasokat leszámítva, egyszerre csak egy helyen lehetnek. És hacsak nem ült valaki sárkányháton, egyik alagból a másikba órákig tartott az út. A régi fészeklakók nem engedték volna meg, hogy valaki ilyen égbekiáltó módon semmibe vegye az ősi tanokat. F'lar észrevette a lángnyelveket a hágó csupasz ormain, és Mnementh engedelmesen módosított röptén, hogy jobban rálássanak. F'lar a köteléke felét a kavalkád elé küldte. Jó alkalom volt az emberek számára, hogy gyakorolják a siklást a szabálytalan terep fölött. Kisebb tűzköveket osztott ki, hogy a lovasai gyakorlásképpen fölégessék a növényzetet. Ez majd emlékezteti Faxot és a katonáit a sárkányok rémisztő képességére, amelyről a Pern népe szemmel láthatóan majdnem megfeledkezett. A sárkányok által fölöklendezett gázokból fakadó foszfincsóvák alapján a lovasok szép mintázatban repültek. R'gul vitába szállhat a tűzköves gyakorlatok ellen, fölhánytorgathat olyan baleseteket, mint amilyenek Litalt is száműzetésbe kényszerítették, de F'lar megtartotta a hagyományt - mint ahogy mindenki más is a vele repülők közül, különben elhagyhatták a köteléket. De senki nem fordított neki hátat. F'lar tudta, hogy az emberei ugyanannyira élvezik a tűzokádó sárkány vad vágtáját, mint ő; a foszfinfüst a maga módján üdítő volt, és semmilyen érzés nem fogható ahhoz, amikor valaki egy sárkány erejét és fenségét tudhatja az irányítása alatt. A sárkánylovasok az első igézést követően mindörökre különváltak a többi pernitől. A harci sárkányon lovaglás pedig, legyen bár kék, zöld, barna vagy bronz, megérte a kockázatot, az állandó éberséget és az elszigeteltséget az emberiség többi részétől.

33

SÁRKÁNYRÖPTE

Mnementh megdöntötte a szárnyát, hogy átsuhanjon a hágó keskeny résén, amely Krómból Ruathába vezetett. Amint kiértek a szurdokból, azonnal szembetűnt a két alag közti különbség. F'lar megdöbbent. Az utóbbi négy alagban biztos volt benne, hogy a keresés Ruathában fog véget érni. Ott volt ugyan az a kis barna hajú lány, akinek az apja szabó volt Nabolban, de... És egy magas, karcsú lány, hatalmas szempárral, egy kromi felügyelő gyermeke, mégis... Ők csak gyenge esélyesek voltak, és ha F'lar olyan lett volna, mint Sz'lil, K'net vagy D'nol, ha nem is sárkányúrnőnek, de szeretőnek talán magával vitte volna őket. Egész végig azzal biztatta magát, hogy a legjobb jelöltet délen találja meg. Most, ahogy végignézett Ruatha romjain, a reménye összeomlott. Látta, hogy alatta Fax zászlaja többször is lebukik, jelzésként, hogy várnak rá. Leküzdötte a szorongató csalódást, és lefelé irányította Mnementhet. Fax, aki alig bírta kordában tartani megbokrosodott hátasát, lemutatott az elhagyatottnak tűnő völgybe. - Lásd a nagy Ruathát, amelyhez olyan nagy reményeket fűztél! szólította meg F'lart gúnyosan. F'lar fagyosan visszamosolygott, kíváncsi volt, vajon Fax ezt miből szűrte le. Ilyen átlátszó lett volna, amikor javasolta, hogy a többi alagban is nézzenek körül? Vagy csupán Fax ügyesen találgatott? - Egy pillantás elárulja, miért kedvelik most jobban az emberek a magasoromi holmikat - préselte ki magából a választ F'lar. Mnementh felmordult, de a lovasa szigorúan rendre intette. A bronz sárkányban gyűlölet határán álló megvetés alakult ki Fax iránt. Efféle ellenszenv igencsak ritka volt a hatalmas állatok körében, és erősen nyugtalanította a szárnyvezért. Nem fájt volna különösebben a szíve, ha Fax elhalálozik, de nem szerette volna, ha Mnementh lehelete öli meg. - Nem sok jó származik Ruathából - jegyezte meg Fax szinte acsarogva. Hevesen megrántotta hátasának zabláját, és az állat szája szegletében a hab vörösre színeződött. A rohonc hátravetette fejét, hogy enyhítse az ajkába vágó zabla rángatását, de Fax vadul fültövön cserdítette. F'lar úgy látta, a csapás nem annyira a szerencsétlen, 34

ANNE McCAFFREY

tiltakozó párára irányult, mint inkább a terméketlen Ruatha látványára. - Én vagyok az uralkodó. A kiáltványomat senki nem vitatta a vérvonalból. Ruathának meg kell fizetnie az urának kijáró részt... - És éhezzen az év fennmaradó részében - jegyezte meg F'lar szárazon, és végignézett a tágas völgyvidéken. Csak néhány földet szántottak föl. A legelőkön soványka csordák legelésztek. Még a gyümölcsösök is satnyáknak tűntek. Míg a szomszédos völgyben, Krómban roskadoztak a fák a virágoktól, itt csak hébe-hóba mutatkozott egy-egy bimbó, mintha a növények nem lennének hajlandóak ilyen szomorú helyen szirmot bontani. Noha a nap jócskán felkelt, nem sok mozgolódás látszott a földműves alagok körül, vagy nem volt elég közel, hogy látni lehessen. Sötét kétségbeesés légköre ülte meg a tájat. - Volt, aki fölkelt a Ruatha fölötti uralma ellen. F'lar Faxra pillantott, akinek hangja ádáz, az arca kifejezéstelen volt, és további kellemetlenségeket jósolt a ruathai lázadóknak. A bosszúvággyal, amellyel a nagyúr Ruatha és a felkelők iránt viseltetett, egy másik, erős érzelem is elkeveredett, amelyet F'lar nem ismert föl, de már akkor föltűnt neki, amikor először ügyesen szóba hozta ezt az utat az alagokba. Nem lehetett félelem, mert Fax a jelek szerint nem ismerte a rettegést, sőt, túlságosan is magabiztos volt. Undor? Irtózás? Bizonytalanság? F'lar nem tudott nevet adni Fax viszolygásának, amellyel a ruathai látogatáshoz viszonyult, de látszott, hogy nem örül a kilátásnak, és most hevesen viselkedett a nyomasztó tájék láttán. - Milyen ostobaság ez a ruathaiaktól - jegyezte meg F'lar barátságosan. Fax megpördült, keze már a kard- gombjához röppent, a szeme lángolt. F'lar szinte örömmel látta, hogy a bitorló Faxnak van mersze egy sárkánylovas ellen kardot rántani! Már-már csalódottságot érzett, amikor a férfi, visszanyerte önuralmát, szorosan megragadta rohonca kantárját, és vad vágtára sarkantyúzta. - Egyszer még megölöm - mondta magának F'lar, és Mnementh egyetértően széttárta a szárnyát. F'nor bronz vezére mellé ereszkedett. 35

SÁRKÁNYRÖPTE

- Jól láttam, hogy majdnem kardot rántott rád? - F'nor szeme ragyogott, a mosolya azonban csöpögött az epétől. - De aztán eszébe jutott, hogy sárkányon ülök. - Figyelj rá, bronz lovas! Hamarosan megpróbál megölni. - Ha tud. - Kíméletlen harcosként tartják számon - figyelmeztette F'nor, immár mosolytalanul. Mnementh ismét meglebbentette a szárnyát, és F'lar szórakozottan megcirógatta a nagy, puha bőrrel borított nyakat. - Csak nem rosszabb vagyok nála? - kérdezte F'lar megbántva. - Amennyire én tudom, nem - válaszolta gyorsan, meglepve F'nor. - Nem láttam még harc közben, de nem tetszett, amit hallottam. Gyakran öl, nem is mindig okkal. - És csak mert mi sárkánylovasok nem keressük a vérontást, nem kell harcosként tartani tőlünk? - csattant föl F'lar. - Szégyelled, amire születtél? - Én? Nem! - F'nor mély levegőt vett a vezére hangszíne hallatán. - És a kötelékünkben repülők szintén nem! De Fax emberei úgy viselkednek, hogy... azt kívánom, bárcsak indokot adnának a harcra. - Amint azt te magad is megállapítottad, talán hamarosan sor is kerül erre a küzdelemre. Van valami itt Ruathában, ami nyugtalanítja nemes urunkat. Mnementh és Kanth, F'nor barna sárkánya kiterjesztették szárnyukat, hogy csapkodásukkal magukra vonják lovasaik figyelmét. F'lar maga elé bámult, miközben a sárkány hátrafordította a fejét. Az állat nagy szeme úgy ragyogott, akár a napfényben sziporkázó opálkő. - Rejtett erő munkál a völgyben - mormolta F'lar, kihámozva a sárkány izgatott üzenetének lényegét. - Igen, valami hatalom; még az én barnám is érzi - felelte F'nor, és az arca felderült. - Óvatosan, barna lovas! - intette F'lar. - Vigyázz! Küldd szét az egész köteléket! Kutassák át a völgyet. Tudhattam volna. Gyaníthattam volna. Mindezt ki lehetett következtetni. Mennyire elbutultak a sárkánylovasok! 36

ANNE McCAFFREY

Zárva az alag, üres a ház. Eltűnt a fény. Meddő a föld, csupasz a kő, nincsen remény.

Lessza épp a hamut hányta ki a kandallóból, amikor az izgatott hírvivő betámolygott a nagyterembe. A lehető legkisebbre összehúzta magát, nehogy a felügyelő elküldje. Aznap reggel azon ravaszkodott, hogy a nagyterembe küldjék, mert tudta, hogy a felügyelő le fogja szedni a takácsok fejét a Faxnak küldendő áruk rossz minősége miatt. - Jön Fax! Sárkánylovasokkal! - lihegte a férfi a homályos nagyterembe rohanva. A felügyelő, aki már éppen korbácsolta volna a főtakácsot, megrökönyödve fordult el áldozatától. A hírnök, egy Ruatha peremén élő földműves a felügyelőhöz botladozott, és izgatottságában azt sem vette észre, hogy megragadta a másik férfi karját. - Hogy merészelted elhagyni az alagodat? - A felügyelő a döbbent alaglakóra emelte korbácsát. Az első ütés ereje leverte a lábáról a férfit. Felvinnyogva elkúszott a második csapás elől. - Még hogy sárkánylovasok! Fax? Bah! O kerüli Ruathát. Nesze! - A felügyelő minden tagadást újabb korbácsütéssel tett hangsúlyosabbá, és kiadós rugdosásban részesítette a védtelen nyomorultat, majd zihálva a takácshoz és két beosztottjához fordult. - Hogyan jutott be ilyen szemenszedett hazugsággal? - A felügyelő a nagyterem ajtajához ment. Amikor a vaskilincsért nyúlt volna, az kitárult. Berontott a falfehér arcú őr, és majdnem földöntötte a felügyelőt. - Sárkánylovasok! Sárkányok! Mindenhol Ruatha felett! - habogta a férfi, karja szélmalomként csapkodott. Ő is a felügyelőbe csimpaszkodott, és maga után rángatta a megrökönyödött tisztviselőt a külső udvarra, hogy megmutassa állítása igazát. Lessza föllapátolta a maradék hamut. Az eszközeit összeszedegetve kisiklott a nagyteremből. Összeragadt hajának függönye alatt elégedett mosoly villant. 37

SÁRKÁNYRÖPTE

Sárkánylovas Ruathában! Kiváló lehetőség: valahogyan meg kell aláznia vagy föl kell dühítenie Faxot annyira, hogy egy sárkánylovas jelenlétében lemondjon az alagról. Akkor aztán magáénak követelheti az örökségét. De rendkívül óvatosnak kell lennie. A sárkánylovasok különlegesek voltak. A harag nem ködösítette el intelligenciájukat. A kapzsiság nem szennyezte be ítélőképességüket. A félelem nem tompította érzékeiket. Hadd higgyenek az ostobák az emberi áldozatokban, természetellenes vágyakban, eszelős orgiákban! Ő nem volt olyan hiszékeny. Nem szívesen hallgatta a történeteket. A sárkánylovasok is emberek voltak, és az ő ereiben is sárkányvér folyt. Ugyanolyan színű vér, mint bárki másé; az övéi közül épp elégnek kiontották ahhoz, hogy tudja. Egy pillanatra megtorpant, és levegő után kapott. Vajon ez volt a veszély, amelyet négy napja, hajnalban megérzett? Az utolsó állomás az alag visszaszerzéséért vívott harcban? Nem, figyelmeztette magát Lessza, többet érzett ki az előjelből puszta bosszúnál. A hamuval teli vödör a lábszárának ütődött, miközben lefelé csoszogott az alacsony mennyezetű folyosón az istállóajtóhoz. Faxnak hideg fogadtatásban lesz része. Nem rakott új tüzet. A nevetése kellemetlen visszhangként verődött vissza a nyirkos falakról. Letette a vödröt, a kőnek támasztotta a söprűt és a lapátot, majd nekiveselkedett a nehéz bronzajtónak, amely az új istállóba vezetett. Az istállót Fax első felügyelője építette a szikla külsejére, aki valamivel ravaszabb volt nyolc utódjánál. Jóval többet ért el, mint a többiek, és Lessza őszintén sajnálta, amiért a férfi halála elkerülhetetlen volt. De a felügyelő lehetetlenné tette volna a bosszúja kiteljesedését. Megtalálta volna, mielőtt a lány megtanulta volna álcázni magát és apró beavatkozásait. Mi is volt a neve? Lessza nem emlékezett rá. Mindegy, a halálát akkor is sajnálta. A második felügyelő kellően kapzsi volt, és könnyen el lehetett mérgesíteni közte és a mesteremberek között a viszonyt. Az a fickó eltökélte, hogy az utolsó csöppig mindent kifacsar a ruathai árukból, hogy a saját zsebébe is vándoroljon valamennyi nyereség, mielőtt Fax sikkasztást orrontana. Azok a mesterek, akik már éppen kezdték 38

ANNE McCAFFREY

elfogadni az első felügyelő ügyes diplomáciáját, nehezményezték a második hajcsár mohó, önkényes módszereit. Fájt nekik a régi vérvonal halála, és legfőképpen az, ahogyan kihalt. Nem bocsátották meg a Ruathát ért sértést, sem azt, hogy elmaradt Magasorom mögött, s zavarta őket a számos kis megaláztatás, melyet az alaglakóknak, mesterembereknek és földműveseknek egyaránt el kellett viselnie a második felügyelő uralma alatt. Nem sok alakítgatásra volt szükség ahhoz, hogy Ruatha állapota rosszról még rosszabbra romoljon. A második felügyelőt leváltották, de utódja sem járt jobban. Rajtakapták, hogy eltéríti az árukat - méghozzá a legjavát. Fax kivégeztette. Koponyája még mindig a nagytorony fölött pihent a legnagyobb tűzgödörben. A jelenlegi felügyelőnek nem sikerült megtartania az alagot még abban a nyomorult állapotban sem, amelyben átvette. A látszólag egyszerű ügyek hamar katasztrófába torkolltak. Mint a szövés. Annak ellenére, hogy Faxnak ezzel dicsekedett, a minőség nem javult, és a mennyiség is elmaradt a várttól. Most pedig itt volt Fax. Méghozzá sárkányemberekkel! Miért épp velük? A kérdés jelentősége megdermesztette Lesszát, és a mögötte becsukódó súlyos ajtó fájdalmasan megnyomta a bokáját. A sárkánylovasok régen gyakori látogatók voltak Ruathában - ezt a lány tudta, és homályosan még emlékezett is rá. Emlékei hárfásmesének tűntek, mintha valaki más regélte volna el neki, nem ő maga tapasztalta volna. Lessza minden figyelmét Ruathára fordította. Gyerekkorából sem a királynő, sem a sárkányúrnő nevét nem tudta fölidézni, de arra sem emlékezett, hogy az alagban az elmúlt tíz évben bárki is emlegetett volna bármilyen királynőt vagy sárkányúrnőt. Talán a sárkánylovasok végre számon kérik az alagok urain az alagokban tapasztalható zöld burjánzást. Nos, ugyan Lessza sok mindenért felelős volt, ami Ruathában történt, de még egy sárkánylovasnak sem volt hajlandó megengedni, hogy bűntudatot keltsen benne. Még ha egész Ruathát elemésztené is a szál, az is jobb lenne, mint hogy továbbra is Fax uralma alatt maradjon! A gondolat eretneksége még magát Lesszát is megrázta. 39

SÁRKÁNYRÖPTE

Az istálló trágyahalmára ürítette a hamut, és azt kívánta, bárcsak a lelkiismerete is ilyen egyszerűen megkönnyebbülhetne a sárkánykáromlástól. A levegő nyomása hirtelen megváltozott körülötte, aztán egy hatalmas árnyékra fölkapta a fejét. A fönti szikla mögül egy sárkány vitorlázott elő, hatalmas szárnyát teljesen szétterpesztette, hogy elkapja a reg geli, fölszálló levegó't. Megerőltetés nélkül megfordult, és leereszkedett. Némán még egy, majd egész köteléknyi sárkány repült elő, és szállt le kecsesen, félelmetesen. A toronyban késve megszólalt a harsona, és a konyhából kihallatszottak a rémült jobbágyok sikolyai és kiáltozásai. Lessza fedezékbe húzódott. Besietett a konyhába, ahol rögvest fülön csípte a kukta, majd egy nyaklevessel és egy rúgással a mosogató felé küldte. Ott azonnal nekiállhatott homokkal lesúrolni a rászáradt zsírtól mocskos evőeszközöket. Az ugató kutyákat már a nyárshoz kötözték, és elkezdték forgatni a tűz fölé húzott, inas jószágot. A szakács fűszereket szórt a húsra, és káromkodott, amiért ilyen sok vendégnek csak ilyen szerény ételt tud fölszolgálni, pedig akadnak köztük rangosak is. Az előző szegényes szüretből származó télire eltett aszalt gyümölcsöket beáztatták, és a két legöregebb jobbágyot leültették főz- nivaló gyökeret pucolni. Egy kukta kenyeret dagasztott, egy másik pedig gondosan mártást fűszerezett. Lessza rámeredt, és a férfi kezét az egyik fűszerdobozról egy másikhoz irányította, amikor az utolsó hozzátevőt kereste. Aztán ártatlanul túl sok fát rakott a kemencébe, hogy a kenyér biztosan odaégjen. Ügyesen irányította a kutyákat: az egyiket lelassította, a másikat fölgyorsította, hogy a hús az egyik oldalon nyers maradjon, a másikon meg odakapjon. Abban mesterkedett, hogy a lakoma koplalással végződjön, és a fölszolgált étel ehetetlen legyen. Biztos volt benne, hogy ezalatt az alagban más mesterkedéseit, amelyeket kifejezetten erre az alkalomra tartogatott, és különböző időpontokban elindított, éppen most fedezik fel. A felügyelő egyik asszonya veréstől véres ujjakkal, zokogva rohant a konyhába, hátha ott menedéket talál. - Rovarok rágták szét a legjobb takarókat! És egy kutya pont a legjobb lepedőkbe fialt, és felém kapott, miközben a kölykeit szoptatta. A káka is büdös, a legjobb szobákat meg telefújta a szél 40

ANNE McCAFFREY

szeméttel! Valaki nyitva felejtette az ablaktáblákat. Csak egy kicsit, de az is elég volt - sírt az asszony, kebléhez szorított kézzel, és előrehátra imbolygott. Lessza nagy elánnal súrolta tovább a tányérokat.

41

SÁRKÁNYRÖPTE

Őrvher, őrvher, kiáltok, nézz fel, őrvher, kijár ott? - Az őrvher rejteget valamit - mondta F'lar F'nornak, miután a sietve kisöpört nagyteremben beszélgetni kezdtek. A helyiség tovább őrizte a téli fagyot, bár kiadós tűz ropogott a kandallóban. - Csak badarságokat beszélt, amikor Kanth megszólította jegyezte meg F'nor. A kandallópárkányra támaszkodott, és hol ide, hol oda fordult, hogy mindenhol érje a meleg. Figyelte szárnyvezére türelmetlen fel-alá járkálását. - Mnementh most csitítgatja - válaszolt F'lar. - Talán meg tudja fejteni a hagymázas fecsegést. Ez a dög teljesen elhülyült, de... - Kétlem - fejezte be helyette F'nor a mondatot. Aggodalmas pillantást vetett a hálóval beszőtt mennyezetre. Biztos volt benne, hogy a legtöbb kallózót megtalálta, de nem szívesen érezte volna a bőrén a csípésüket. Nem hiányzott még ez is neki az alagban tapasztalt többi kényelmetlenség mellé. Ha az éjszaka enyhe marad, majd Kanthhoz bújva alszik a sziklán. - Ez ésszerűbb magyarázat lenne, mint amit Fax és a felügyelője adtak. - Hm - ráncolta szemöldökét F'lar a barna lovasra. - Hihetetlen, hogy Ruatha mindössze tíz rövid fordulat alatt ilyen kétségbeejtő állapotba jutott. Minden sárkány érezte a hatalom érintését, és nyilvánvaló, hogy az őrvhert is irányítja valaki. Ehhez nagy fegyelem szükséges. - Valaki a vérvonalból - vetette föl F'lar. F'nor gyors pillantást vetett a szárnyvezérre. Nem tudta, komolyan beszél-e, mikor annyi érv szól a feltevés ellenkezője mellett. - Igazat adok abban, hogy van itt valami hatalom, F'lar - értett egyet F'nor. - De ugyanígy a régi vérvonal rejtőzködő fiúfattya is lehet. Nekünk pedig lány kell. Fax azonban a maga bosszantó módján már a tudomásunkra hozta, hogy írmagját sem hagyta meg a régi családnak az alagban aznap, amikor elfoglalta. Sem a hölgyeket, sem a gyermekeket. - A barna lovas a fejét csóválta, mintha el tudná űzni kételyeit szárnyvezére különös meggyőződésével szemben: hogy a keresés Ruathá- ban ér majd véget egy ruathai sarjjal.

42

ANNE McCAFFREY

Az az őrvher titkol valamit, és erre csak az alag uralkodócsaládjának egy tagja lehet képes, barna lovas - jelentette ki F'lar szilárdan. Körbeintett a szobán, majd az ablak felé mutatott. Ruathát elfoglalták. Ő azonban... alattomban ellenáll. Én azt mondom, ez a vérvonalra és hatalomra utal. Nem puszta erőre. F'lar szemének makacs csillogása és megfeszülő álla azt sugallta F'nornak, hogy keressen más témát. - Körülnézek, mi látnivaló van az elesett Ruatha környékén motyogta, és elhagyta a termet. -

*** F'lart rettenetesen untatta a hölgy, akit Fax udvariasan mellé rendelt. A nő megállás nélkül vihogott és tüsszögött. A kezében egy sálat vagy zsebkendőt lobogtatott - bár véletlenül sem emelte az orrához amelyre már igencsak ráfért volna egy alapos mosás. Savanyú, verejtékből, édes olajból és avas ételszagból álló illatkeverék áradt felőle. Ráadásul Faxtól várt gyereket. Nem látszott még rajta, de megsúgta várandósságát F'larnak. Vagy nem vette észre, hogy ez sértés, vagy az ura utasította, hogy szólja el magát. F'lar szándékosan nem foglalkozott a témával, és hacsak nem volt feltétlenül szüksége a nőre a kereséshez, magát a hölgyet is figyelmen kívül hagyta. Tela úrnő idegesen fecsegett neki a szobák állapotáról, amelyben Gemma úrnőt és a nagyúr kíséretének többi hölgytagját elszállásolták. - Mindkét ablaktábla nyitva maradt egész télen, látnod kellett volna a padlón a sok szemetet. Végül két szolgával besöpörtettük a leveleket a kandallóba. Aztán az valami borzasztóan füstölgött, amíg föl nem küldtünk valakit. - Tela úrnő kuncogott. - Kiderült, hogy a kémény egyik köve elmozdult, és eltömte a nyílást. A többi része azonban jó állapotban volt. Kész csoda. Meglengette a zsebkendőjét. F'lar visszatartotta a lélegzetét, mert a mozdulat kellemetlen szagot legyezett felé. Végignézett a termen a belső alag ajtaja felé, s megpillantotta a lassan, óvatosan közeledő Gemma úrnőt. Fölkeltette a figyelmét 43

SÁRKÁNYRÖPTE

valami apró változás az asszony járásában, és rábámult, megpróbált rájönni, hogy mi volt az. - Ó, igen, szegény Gemma úrnő - csacsogta Tela úrnő, és nagyot sóhajtott. - Annyira aggódunk miatta. Nem tudom, Fax nagyuram miért ragaszkodott hozzá, hogy eljöjjön. Még nincs itt a szülés ideje, de mégis... - Az üresfejű liba aggodalma őszintének tűnt. F'lar kezdeti gyűlölete Fax és az érzéketlensége iránt fellángolt. Faképnél hagyta a levegőbe beszélő Telát, és udvariasan Gemma úrnőnek nyújtotta a karját, hogy lekísérje a lépcsőn az asztalig. Csak a nő ujjainak futó szorítása a karján árulkodott a hálájáról. Az asszony arca nagyon sápadt és nyúzott volt, mély ráncok vésték körbe a száját és szemét, mutatva az erőfeszítést. - Látom, valaki megkísérelt rendet teremteni a csarnokban jegyezte meg az úrnő társalgási hangnemben. Megkísérelte - jegyezte meg F'lar szárazon, és körülnézett a hatalmas teremben, amelynek gerendáiról több fordulat pókhálói függtek. A selymes hálók lakói időről időre érett toccsanással zuhantak a padlóra, az asztalra és a tálalóedényekbe. A ruathai családoknak az üres, barna kőfalakról levett régi lobogóit senki nem helyettesítette mással. A zsíros kőlapokat friss káka borította. A kecskelábú asztalokat a jelek szerint nemrég súrolták le homokkal, és a tálcák tompán csillogtak a kicserélt parazsékok fényében. Ez utóbbi figyelmesség hibának bizonyult, mert a ragyogás nem kedvezett a látványnak, amely homályosabb körülmények között biztatóbb lett volna. - Ez régen olyan szép terem volt - suttogta Gemma úrnő, hogy csak F'lar hallotta. - Barát voltál? - kérdezte a férfi udvariasan. - Igen, fiatal koromban. - Hangja az utolsó szónál sokatmondóan elmélyült, egy boldogabb gyerekkort idézve föl F'larban. - Nemesi család volt! - Gondolod, hogy valaki megmenekült a kardok elől? Gemma úrnő riadt pillantást vetett rá, aztán gyorsan úrrá lett vonásain, nehogy másnak föltűnjön a riadalma. Alig észrevehetően megrázta a fejét, aztán nehézkesen úgy igazította súlyát, hogy 44

ANNE McCAFFREY

elfoglalhassa a helyét az asztalnál. Kecsesen F'lar felé biccentett, köszönet- és elbocsátásképpen. A sárkánylovas visszatért társnőjéhez, és a baljára ültette. Az aznap este Ruatha alagban lakomázó egyedüli rangos vendégekként Gemma úrnő a jobbjára került, mellette pedig Fax ül majd. A sárkánylovasok és Fax tisztjei a távolabbi asztaloknál foglalhattak helyet. A céhekből senkit nem hívtak meg Ruathába. Fax éppen akkor érkezett meg akkori társnőjével és két beosztottjával. A felügyelő sűrű hajlongások közepette tessékelte be őket. F'lar észrevette, hogy a férfi tisztes távolságot tart az urától pontosan úgy, ahogy egy olyan felügyelő tenné, aki felelőssé tehető a szánalmas körülményekért. F'lar elpöckölt egy kallózót. Szeme sarkából látta, hogy Gemma úrnő elfintorodik, és elfojtja összerezzenését. Fax az emelvényen álló asztalhoz csörtetett, arca elsötétült a lenyelt haragtól. Durván hátrahúzta a székét, beleütve Gemma úrnőjébe, aztán leült. Olyan erővel húzta az asztalhoz az ülőalkalmatosságot, hogy félő volt: a nem túl szilárd asztallap lezuhan a tartólábakról. Összevont szemöldökkel vizsgálta meg kupáját és tányérját, megérintette felszínüket, készen arra, hogy ha kifogása támad, félredobja őket. - Sültet szolgálunk föl, és friss kenyeret, Fax nagyúr, meg ami gyümölcs és gyökér maradt. - Maradt? Maradt? Azt mondtad, semmit nem takarítottatok be. A felügyelő szeme kidülledt, nagyot nyelt, és úgy hebegett: - Semmi, amit elküldhettünk volna. Semmi, ami elég jó lett volna. Semmi. Ha tudtam volna az érkezésedről, elküldettem volna Kromba... - Kromba?! - ordította Fax, és olyan erővel csapta le a kezében tartott tányért, hogy a karimája meghajlott. A felügyelő összerezzent, mintha ő maga sérült volna meg. - Tisztességes élelemért, uram - nyögte. - Azon a napon, amikor az alagjaim nem képesek eltartani magukat vagy kiszolgálni jogos uralkodójukat, lemondok róluk. Gemma úrnő levegő után kapott. A sárkányok ekkor felbömböltek. F'lar érezte a hatalom eltéveszthetetlen áramlását. 45

SÁRKÁNYRÖPTE

Tekintete ösztönösen F'nort kereste az alacsonyabban álló asztalnál. A barna lovas, akárcsak a többi sárkányember, szintén érezte a megmagyarázhatatlan diadalt. - Mi a baj, sárkánylovas? - csattant föl Fax. F'lar, gondtalanságot tettetve kinyújtotta az asztal alatt a lábát, és hanyag testtartást vett fel a súlyos székben. - Baj? - A sárkányok! - Ó, az semmiség. Gyakran bömbölnek... naplementekor, egy elszálló verecskeraj láttán, étkezéskor. - Azzal F'lar kedvesen Magasorom nagyurára mosolygott. Mellette a társnője halkan fölsikkantott. - Étkezéskor? Hát nem kaptak enni? - Dehogynem. Öt napja. - Ó! Öt... napja? És most... éhesek? - A nő hangja elhalt a rettegéstől, a szeme kikerekedett. Majd csak néhány nap múlva éheznek meg - nyugtatta meg F'lar. A hanyag vidámság álcája alatt körülnézett a teremben. A hatalom forrása a közelben volt. Vagy a teremben, vagy közvetlenül a falain kívül. Biztos, hogy bent van valahol. Éppen Fax kinyilatkoztatása után következett, bizonyára a nagyúr szavai váltották ki. F'lar látta, hogy F'nor és a többi sárkánylovas feltűnés nélkül megnézik mindenki arcát a teremben. Fax katonáit és a felügyelő embereit kizárhatják. Az erőnek ráadásul nőies vonása volt. Talán Fax egyik asszonya? F'lar ezt nehezen tudta elhinni. Mnementh mindegyiknek a közelében volt már, és egyik sem mutatott egy cseppnyi hatalmat, sőt, Gemma úrnő kivételével különösebb eszességet sem. Vagy az alaglakó nők közül egy? Eddig csak szánalmas jobbágyokat és a felügyelő által házvezetőnőnek alkalmazott idősödő asszonyokat látott. Talán a felügyelő saját női közül egy? Ki kell derítenie, van-e egyáltalán ágyasa a férfinak. F'lar leküzdötte a heves vágyat, hogy fölálljon, és keresésre induljon. - Állítottál őrt? - kérdezte F'lar félvállról. - Ruatha alagban kétszeresen is! - felelte Fax mellkasa mélyéről föltörő, feszült, pattogó hangon. 46

ANNE McCAFFREY

Itt? - F'lar majdhogynem fölnevetett, és végigmutatott a szomorú termen. - Itt! - Fax egy ordítással témát váltott. - Ételt ide! Öt jobbágy tűnt fel, egy tálcára fektetett jószág alatt roskadozva. Ketten közülük nők voltak, olyan koszos barnásszürke rongyokban, hogy F'lar csak bízhatott benne, semmi közük nem volt az étel elkészítéséhez. Senki, akiben akár csak egy szikrája van a hatalomnak, nem süllyedne ilyen mélyre, hacsak... Amikor a tálcát az asztalra helyezték, a fölcsapó pára elvonta a figyelmét. Égett csonttól és elszenesedett hústól bűzlött. Még a körbeadott kancsó klah is büdös volt. A felügyelő kétségbeesett igyekezettel élesítette késeit, hátha valahogyan elfogadható szeleteket tud levágni a nem sok jóval kecsegtető tetemből. Gemma úrnő ismét levegő után kapott, és F'lar látta, hogy a keze összeszorul a karfán. Észrevette a nő torkának görcsös összehúzódását, ahogy az úrnő nyelt egyet. A sárkánylovas sem nézett várakozóan a vacsora elébe. A jobbágyok kenyérrel megrakott fatálakkal jelentek meg. A megégett részeket lekaparták vagy levágták felszolgálás előtt a veknikről. Miközben hozták be a többi tálcát, F'lar megpróbált belenézni a szolgák arcába. Az egyiknek, aki éppen egy tál zsíros lében úszkáló hüvelyest tett le Gemma úrnő elé, hajcsimbókok takarták el vonásait. F'lar háborgó gyomorral turkált az ételben, hogy megfelelően átfőtt részeket vehessen az úrnőnek. Az asszony azonban elhessegette, arca leplezetlenül kényelmetlenségről árulkodott. Amikor F'lar megfordult, hogy kiszolgálja Tela úrnőt, látta, hogy Gemma úrnő keze görcsösen összerándul a karfán. Ekkor döbbent csak rá, hogy az asszony nem a visszaszító ételtől émelyeg, hanem megindultak a fájások. F'lar Fax irányába nézett. A nagyúr sötéten ráncolta a homlokát, miközben a felügyelő megpróbált ehető részeket találni a húson. F'lar könnyedén megérintette Gemma úrnő karját. A nő csak annyira fordította el a fejét, hogy a szeme sarkából lássa a sárkánylovast. Udvarias félmosolyt kényszerített ki magából. -

47

SÁRKÁNYRÖPTE

- Nem merek most fölállni, F'lar nagyúr. Ruathában mindig veszedelmes kedve van. És az is lehet, hogy ezek csak álfájások... az én koromban megeshet. F'lar kételkedett ebben, mert látta, hogy újabb remegés rázza meg a nő testét. Az asszonyból kiváló sárkányúrnő válna, gondolta bánatosan, ha valamivel fiatalabb volna. A felügyelő reszkető kézzel odakínálta Faxnak a fölszeletelt húst túlsütött és épp csak átsült darabokat -, de abból sem volt sok. Fax dühösen lesújtott hatalmas öklével, és a tányér, a hús és a szósz egyenesen a felügyelő arcába repült. F'lar önkéntelenül is sóhajtott, mert alighanem a kárba veszett falatok voltak az egész sült egyedüli ehető részei. - Ezt te ételnek hívod? Ezt ételnek hívod? — kiáltotta Fax. A hangja visszaverődött a mennyezet boltívéről, és ahogy a hang eltépte a törékeny szálakat, kallózók potyogtak le a hálókból. - Ez moslék! Moslék! F'lar sietve lesöpörte Gemma úrnőről a kallózókat, aki tehetetlenül ült egy különösen erős összehúzódás görcsében. - Csak ennyit tudtunk ilyen rövid idő alatt összeszedni - vinnyogta a felügyelő, akinek véres mártás csorgott végig az arcán. Fax hozzávágta a kelyhet is, és a bor végigfolyt a férfi mellkasán. Az italt gőzölgő gyökerekkel teli tál követte, és a hajcsár fölkiáltott, amikor a forró lé leforrázta. - Uram, uram, ha tudtam volna! - A jelek szerint Ruatha nem tudja kiszolgálni az urát. Le kell mondanod róla - hallotta F'lar a saját hangját. Ő éppannyira megdöbbent a szájából előszökkenő szavak hallatán, mint a teremben mindenki. Csend hullott a csarnokra, amelyet csak a kallózók cuppanásai és a felügyelő válláról a kákába csordogáló gyökérlé csöpögése tört meg. Jól hallható volt Fax csizmasarkának nyikorgása, ahogy lassan szembefordult a bronz lovassal. Miközben F'lar legyűrte saját döbbenetét és sebesen forgó aggyal megpróbálta kigondolni, hogyan hozza helyre a dolgot, látta, hogy F'nor - kezével a tőrén - lassan fölemelkedik. - Nem hallottam pontosan, mit mondtál - mondta Fax kifejezéstelen arccal, szikrázó szemmel. 48

ANNE McCAFFREY

F'lar, aki nem értette, hogyan ejthetett ki ilyen nyílt kihívást a száján, megpróbált lazítani tartásán. - De hiszen te magad említetted, uram - mondta vontatottan -, hogy ha valamelyik alagod nem képes eltartani magát és kiszolgálni jogos uralkodóját, arról lemondasz. Fax visszabámult F'larra. Arca gyorsan elfojtott érzelmek viharáról árulkodott, a szemében diadal csillant. F'lar vonásai merevek voltak az erőltetett közönytől. Gondolatai sebes táncot jártak. A tojásra, hát egészen elment az esze? Teljes érdektelenséget mímelve zöldséget szúrt a késére, és csócsálni kezdte. Közben észrevette, hogy F'nor lassan körülnéz a teremben, és mindenkit alaposan szemügyre vesz. F'lar ekkor ébredt rá arra, hogy mi történt. Amikor a kijelentést tette, ő, egy sárkánylovas, valami erő alattomos parancsára cselekedett. Valaki olyan helyzetbe hozta F'lart, a bronz lovast, hogy kénytelen legyen megvívni Faxszal. Miért? Mi célból? Hogy Fax lemondjon az alagról? Hihetetlen! De csak egy oka lehet az események ilyetén alakulásának. F'larba fájdalmas erővel hasított az öröm. Alig tudta fönntartani az unott közöny álcáját, visszafordítani a figyelmét Faxra, hogy meg tudja akadályozni, ha párbajra hívná ki. A harcnak nem lenne értelme. Nincs ideje rá. Gemma úrnő torkából nyögés szakadt föl, és ezzel megszakította a farkasszemet néző férfiak néma párviadalát. Fax bosszúsan tekintett le rá, öklét félig fölemelte, hogy lesújtson rá, amiért volt mersze megzavarnia urát és parancsolóját. Az asszony duzzadt hasán végigfutó remegés éppolyan világosan látszott, mint a fájdalom az arcán. F'lar nem mert ránézni, de átfutott rajta, vajon a nő szándékosan nyögött-e föl éppen most, hogy megtörje a feszült légkört. Fax hihetetlen módon fölkacagott. Hátravetette fejét, kivillantotta nagy, elszíneződött fogait, és röhögött. - Jól van, lemondok a feleségem gyermeke számára, ha fiú lesz... és életben marad! - nyerített föl vidáman. - Hallottuk és tanúsítjuk! - kiáltott fel F'lar, talpra szökkenve, és lovasaira mutatott. Az emberei azon nyomban fölpattantak. - Hallottuk és tanúsítjuk! - visszhangozták a hagyomány szerint. 49

SÁRKÁNYRÖPTE

Ezután mindenki ideges megkönnyebbültséggel fecsegni kezdett. A többi nő, akik mind másként viselkedtek a közelgő szülés hallatán, utasításokat kiáltottak a szolgáknak, és tanácsokat egymásnak. Gemma úrnő felé tülekedtek, és bizonytalanul összeverődtek Fax kartávolságán kívül, akár a fészkükről felriasztott ostoba verecskék. Jól láthatóan őrlődtek az uruktól való félelem és a szülő nő iránti aggodalom között. A nagyúr látta a szándékukat és vonakodásukat egyaránt, és még mindig hahotázva hátralökte a székét. Átlépett fölötte, lement a sülthöz, és állva falatokat metélt le róla a késével, majd a nevetést egy pillanatra sem hagyva abba a szájába tömte a mártástól csöpögő cafatokat. Amikor F'lar Gemma úrnő fölé hajolt, hogy fölsegítse a székből, az asszony figyelmeztetően elkapta a karját. A tekintetük találkozott. A nő szeme tompa volt a fájdalomtól. Az úrnő közelebb húzta magához a sárkánylovast. - Meg akar ölni, bronz lovas. Imád ölni - suttogta. - A sárkányembereket nem olyan könnyű meggyilkolni, bátor úrnőm. Hálásan köszönöm. - Nem akarom, hogy megöljön - mondta halkan az asszony, és az ajkába harapott. - Olyan kevés bronz lovasunk van. F'lar döbbenten meredt rá. Fax felesége valóban hinne a régi törvényekben? Odaintett a felügyelő két emberének, hogy vigyék föl az úrnőjüket az alagba. Amikor Tela úrnő a nyomukba szegődött, elkapta a karját. - Mire van szükség? - Ó, ó! - kiáltotta a nő félelemtől eltorzult arccal; kétségbeesetten tördelte a kezét. - Forró, tiszta víz kell. Ruhák. És egy bába. F'lar körülnézett az alaglakó nők után, de elkapta tekintetét az első mocskos alakról, aki elkezdte föltörölni a kiömlött ételt. Inkább a felügyelőnek intett, és ellentmondást nem tűrően megparancsolta, hogy kerítse elő a bábaasszonyt. A hajcsár a padlón térdelő jobbágy felé rúgott. - Te... te! Akárhogy is hívnak, eredj, hozd el a céhalagból! Te biztosan tudod, ki a bába. 50

ANNE McCAFFREY

A jobbágy, olyan fürgén, ami meghazudtolta látszólag élemedett korát és rozogaságát, elkerülte a felügyelő rúgását. Kisietett a teremből a konyhaajtón keresztül. Fax tovább vágta és szurkálta a húst, és időnként hangosan fölkacagott, mintha mulattató gondolatok jutottak volna az eszébe. F'lar is lelépett a sülthöz, és anélkül, hogy megvárta volna vendéglátója kínálását, maga is szép szeleteket kezdett farigcsálni róla. Magához intette az embereit. Fax katonái azonban megvárták, amíg az uruk jóllakott.

51

SÁRKÁNYRÖPTE

Alag ura, kőfalak közt biztonságban vagy, csak zárd be bronzkapuid, csak zöld füvet ne hagyj!

Lessza kirohant a teremből, hogy megkeresse a céhalag bábaasszonyát, s közben emésztette a harag. Olyan közel volt már! Olyan közel! Hogyan juthatott el idáig, hogy aztán kudarcot valljon? Faxnak ki kellett volna hívnia a sárkánylovast. A lovas erős és fiatal volt, az arca egy harcosé: szigorú és fegyelmezett. Nem lett volna szabad húznia az időt. Minden becsület kiveszett a Pernről, mindenhol megfojtotta a zöld fű? És miért, ó, miért épp ezt a pillanatot választotta Gemma úrnő, hogy szüljön? Ha a nyögése nem terelte volna el Fax figyelmét, kirobbant volna a harc, és a nagyúr nem tudott volna fölébe kerekedni a sárkányembernek, akit Lessza támogat, hiába kérkedik azzal, hogy ügyes és ádáz harcos. Az alagot vissza kell juttatni a jogos örököshöz! Fax nem hagyhatja el élve Ruathát! Fönt a nagytornyon a bronz sárkány különös zümmögést hallatott, összetett szeme ragyogott a sűrű homályban. Lessza öntudatlanul elhallgattatta, ahogyan az őrvhert tette volna. Á, az őrvher. A gyíkféreg nem bújt elő a vackából a közeledtére. Lessza tudta, hogy a sárkányok zaklatták. Hallotta, hogy a teremtmény félelmében vartyog. A végén még a halálba kergetik. A céhalagba vezető út lejtése szárnyakat adott lábainak, és szinte csúszva érkezett meg a bába kőküszöbére. Bedörömbölt a zárt ajtón. Rémült kiáltást hallott bentről. - Szülés! Szülés az alagban! - kiáltotta be Lessza két dörömbölés között. - Szülés? - jött a fojtott válasz, és a reteszt elhúzták. - Az alagban? - Fax hölgye szül, és ha kedves az életed, szeded a lábad, mert ha fiú, Ruatha ura lesz. Erre csak kibújik, gondolta Lessza, és abban a pillanatban az ajtót kitárta a ház ura. A lány látta, ahogy a bába sietve összeszedi a holmiját, és a kendőjébe csavarja. Lessza kihessegette a nőt, föl az alagba vezető meredek úton, át a torony kapuja alatt. Amikor az asszony a rábámuló sárkány láttán el akart rohanni, elkapta a karját. Maga után húzta az udvarba, majd belökte a bábát a terembe. 52

ANNE McCAFFREY

Az asszony belekapaszkodott a belső ajtószárnyba, meghökkentette a benti vendégsereglet látványa. Fax, lábát a kecskelábú asztalra téve, még mindig nevetve a körmét farigcsálta késével. A sárkánylovasok vherbőr tunikájukban csendesen ettek az egyik asztalnál, míg a sültnél a katonákra került a sor. A bronz lovas észrevette a nőket, és sürgetően intett a belső alag felé. A bába lába a földbe gyökerezett. Lessza hiábavalóan cibálta a karját, s próbálta átvezetni a termen. Meglepetésére a bronz lovas odament hozzájuk. - Siess, asszony, Gemma úrnőre idő előtt jöttek rá a fájások! Aggodalmasan ráncolta homlokát, és parancsolóan az alag bejáratára mutatott. Végül megragadta a bába vállát, és a vonakodó asszonyt a lépcsőhöz vezette, miközben Lessza a nő másik karját rángatta. Amikor elérték a lépcsőt, a lovas elengedte a bábát, és biccentéssel jelezte Lesszának, hogy az út hátralevő részében már ő kísérje föl. Amikor az erőd belső ajtajához értek, a lánynak föltűnt, milyen élesen néz rájuk a sárkánylovas. A kezére a bába karján. Óvatos pillantást vetett a kezére, és ő is úgy látta, mintha egy idegené lenne: hosszú ujjak, a kosz és a töredezett körmök ellenére for másak, kis, törékeny csontozatú kézfej, amely kecsesen fonódik az asszony karjára, hiába erős a szorítása. Lessza azonnal elkente a látványt. Gemma úrnőt valóban nehéz fájások közben találták, és a szülés rosszul alakult. Amikor Lessza megpróbált kiosonni a szobából, a bába olyan rémült pillantást vetett rá, hogy ha vonakodva is, de maradt. Az látszott, hogy Fax többi hölgyére nem lehet számítani. A magas ágy egyik oldalán tömörültek össze, kezüket tördelték, és magas, izgatott hangon beszélgettek. Lesszára és a bábára maradt, hogy megszabadítsák Gemmát a ruháitól, eligazgassák, és megfogják a kezét az összehúzódásoknál. A terhes nő arcán nyoma sem maradt a szépségnek. Nehezen lélegzett, bőre elszürkült. A lélegzése éles, reszelős volt, és beharapta az ajkát, hogy föl ne kiáltson. - Ez nem jó - motyogta a bába az orra alatt. - Te ott, hagyd abba a nyafogást! - parancsolta az összeverődött nők egyikére mutatva. Miután hivatása ideiglenes hatalmat adott neki a rangban fölötte állók fölött, elvesztette bizonytalanságát. - Hozzál forró vizet! Add 53

SÁRKÁNYRÖPTE

ide azokat a gyolcsokat! Keressetek valami meleg holmit a csecsemő számára! Ha élve születik, meg kell óvni a huzattól és a hidegtől. A nők, akiket megnyugtattak a parancsok, abbahagyták a kéztördelést, és engedelmeskedtek. Ha élve születik, visszhangzott Lessza agyában. Ha túléli, Ruatha ura lesz. Fax kölyke? Ő nem ezt akarta, bár... Gemma úrnő vakon Lessza keze után kapott, és a lány akaratlanul is megnyugtatta, már amennyi vigasz a kézszorításától kitellett. - Túl sokat vérzik - mormolta a bába. - Még több gyolcsot! A nők ismét sírva fakadtak, és rémült, tiltakozó kiáltásokat hallattak. - Nem kellett volna ilyen hosszú útra kényszeríteni. - Mindketten meg fognak halni. - Ó, tényleg túl sok a vér! Túl sok a vér, gondolta Lessza. Nekem vele nincsen bajom. A gyerek viszont túl korán jött. Megfog halni. Lenézett a görcsbe rándult arcra, a véres alsó ajakra. Ha most nem kiált föl, akkor miért tette? Lesszában fellángolt a harag. Ez a nő, valamilyen homályos indíttatástól hajtva a döntő pillanatban elterelte Fax és F'lar figyelmét. Lessza szinte összetörte szorításával Gemma kezét. A nem várt forrásból érkező fájdalom fölrázta Gemmát az egyre rövidebb időközönkénti, remegő összehúzódások közti kimerült pihenésből. Kipislogta a szeméből az izzadságot, és kétségbeesett tekintetét Lessza arcára emelte. - Mit követtem el ellened? - sóhajtotta. - Mit követtél el? Ruatha már majdnem ismét az enyém volt, amikor hamisan fölkiáltottál - mondta Lessza a fejét lehajtva, hogy még az ágy lábánál szorgoskodó bába se hallja. Olyan dühös volt, hogy minden óvatosságról megfeledkezett, de nem számított, hiszen ez az asszony már amúgy is közel állt a halálhoz. Gemma úrnő szeme elkerekedett. - De... a sárkánylovas... Fax nem ölheti meg a sárkánylovast. Olyan kevés a bronz lovas! Mindre szükség van. És a régi történetek... a csillag... csillag... - Képtelen volt folytatni, mert egy heves összehúzódás megrázta a testét. Ahogy a lányba kapaszkodott, ujjain a nehéz gyűrűk belevágtak Lessza kezébe. 54

ANNE McCAFFREY

- Hogy érted ezt? - kérdezte Lessza rekedten suttogva. Az asszony kínjai azonban annyira fölfokozódtak, hogy lélegezni is alig bírt. A szeme szinte kiugrott a gödréből. Lesszát, aki a bosszún kívül minden más érzelem ellen megkeményítette a szívét, megrázta a női ösztön, hogy enyhítse asszonytársának fájdalmait. Gemma úrnő szavai azonban még így is a gondolatai közt csengtek. A nő ezek szerint nem Faxot, hanem a sárkánylovast védte. És a csillag? A Rőtcsillagra gondolt vajon? Milyen régi történetek? A bába mindkét kezét Gemma hasára tette, és lefelé nyomta, miközben bátorításokat mondott a nőnek, aki azonban túl messzire utazott a fájdalom szárnyán, hogy meghallja. A remegő test összerándult, és fölemelkedett az ágyról. Ahogy Lessza megpróbálta megtámasztani, Gemma úrnő tágra nyitotta a szemét, és arcára hitetlen megkönnyebbülés ült ki. Összeomlott Lessza karjában, s mozdulatlanul elhevert. - Meghalt! - sikoltotta az egyik nő. Zokogva kirohant a szobából. A hangja visszaverődött a kőfalakról. - Meghalt... halt... halt... - A hang visszatalált a kába nőkhöz, akik döbbenten, dermedten álltak. Lessza lefektette az asszonyt az ágyra, és zavartan meredt a Gemma arcán látszó különös, diadalmas mosolyra. Visszahúzódott az árnyékokba, jobban megrázta a dolog, mint a többieket. Ő, aki soha nem habozott megtenni azt, ami meghiúsíthatja Fax terveit, vagy még jobban elszegényítheti Ruathát, most bűntudattól remegett. Szűklátókörűségében elfelejtette, hogy lehetnek mások is, akiket Fax iránti gyűlöletük mozgat. Gemma úrnő volt az egyik, aki jóval több erőszakot és megalázást viselt el, mint Lessza. Ő mégis gyűlölte Gemmát, és rásugározta gyűlöletét, holott az asszony tiszteletet és támogatást érdemelt volna, nem elutasítást. Lessza megrázta a fejét, hogy a tragédia és önutálat érzésétől megszabaduljon, mely már elnyeléssel fenyegette. Nem volt ideje bánatra és töredelemre. Most nem. Most Fax halálának elősegítésével nem csak a saját, de Gemma sérelmeiért is bosszút állhat. Ennyi. Nála volt a kulcs. A gyerek... igen, a gyerek. Azt fogja mondani, hogy élve született. És fiú lett. A sárkányember kénytelen lesz harcolni. Tanúja volt Fax esküjének. 55

SÁRKÁNYRÖPTE

Lessza arcán mosoly suhant át, hasonló ahhoz, mint amelyik a halott asszony ajkán játszott, és végigsietett a folyosókon a nagyterembe. Már éppen berontott volna a helyiségbe, amikor rádöbbent: hagyta, hogy a győzelem közelségének érzése megtörje önuralmát. Lessza megállt az ajtóban, és mély lélegzetet vett. Leeresztette vállát, és ismét szürke jobbágyként lépett be. A halálhír vivője kupacba omolva zokogott Fax lábánál. Lessza összeszorította a fogát, ahogy újult erővel föltámadt benne a nagyúr iránti gyűlölet. A férfi láthatóan örült, hogy Gemma úrnő meghalt, miközben az ő sarját próbálta a világra hozni. Már most olyan parancsot adott a hisztérikus nőnek, hogy menjen, és hívja ide legújabb kedvencét, hadd tehesse első hölggyé. - A gyerek életben van! - kiáltotta Lessza, hangját eltorzította a düh és a gyűlölet. - Fiú. Fax fölpattant, ádázul belerúgott a zokogó nőbe, és dühösen Lesszára meredt. - Mit beszélsz, asszony? - A gyerek él. Fiú - ismételte a lány, és lesétált a lépcsőn. Csodálatos látvány volt a Fax arcára kiülő hitetlenség és harag. A felügyelő emberei gyorsan elfojtották akaratlanul is előtörő éljenzésüket. - Ruathának új ura van. - A sárkányok fölbömböltek. Lessza annyira csak a céljával törődött, hogy nem vette észre a többiek viselkedését, s nem hallotta meg a kinti sárkányok üvöltését. Fax fölugrott. Tagadást ordítva átszelte a távot, és mielőtt Lessza elhajolhatott volna, az ökle a lány arcába vágott, aki elesett, lerepült a lépcsőről, és a kőpadlóra zuhant. Koszos rongycsomóként hevert a földön. - Állj, Fax! - törte meg F'lar hangja a csendet, amikor Magasorom ura fölemelte a lábát, hogy belerúgjon az eszméletlen testbe. Fax megpördült, keze azonnal összezárult a kés markolatán. - Hallottuk és tanúsítjuk, Fax - figyelmeztette F'lar, intőn kinyújtott karral. - A sárkányemberek hallották. Tarts ki kardod és esküd mellett! 56

ANNE McCAFFREY

Tanúsítjátok? Sárkányemberek? - nevetett föl Fax megvetően. Úgy érted, a sárkányasszonyok - vicsorgott. A szeméből lenézés sütött, és egy legyintésével mindannyiukat leintette. Egy pillanatra meghökkentette a gyorsaság, amellyel a bronz lovas kése a kezében termett. - Sárkányasszonyok? - kérdezett vissza F'lar, dühtől remegő ajka látni engedte fogait, a hangja veszedelmesen lágyan csengett. Ahogy Fax felé indult, köröző pengéjéről visszaverődött a parazsékok fénye. - Asszonyok! A Pern parazitái. A Sárkányfészek hatalmának vége! Szerencsére! - kiáltotta Fax, és támadóállásba ugrott. A két ellenfél csak homályosan észlelte a körülöttük támadt mozgolódást, ahogy félrehúzták az asztalokat, hogy a párbajozóknak jusson hely. F'larnak nem volt ideje a jobbágy földre csuklott alakjára pillantani, de most már minden ösztönön felül és túl biztos volt benne, hogy ő a hatalom forrása. Megérezte abban a pillanatban, hogy a lány a terembe lépett. A sárkányok bömbölése is csak megerősítette az érzését. Ha az esés megölte... Fax közelébe szökkent, majd félreugrott, hogy elkerülje a lecsapó kést, amikor a nagyúr erőteljes lendülettel fölegyenesedett a várakozó állásból. F'lar az ellenfele karhosszát látva könnyedén elkerülte a támadást, úgy érezte, e szempontból ő van előnyben. Majd szigorúan figyelmeztette magát, hogy ez nem nagy előny. Faxnak jóval több a valós tapasztalata gyilkolás terén, mint neki, akinek a párbajai a gyakorlóteremben első vérig tartottak csak. F'lar ügyelt rá, hogy ne kerüljön közel a testes nagyúrhoz. A férfi széles mellkasú ember volt, akinek puszta tömege is veszélyt jelentett. F'larnak az ügyességét kell fegyverként fölhasználnia, nem az erejét. Fax cselezett, gyengeséget vagy botlást keresett F'lar részéről. A két férfi behajlított lábbal, egymástól emberhossznyira várt, kést tartó kezük imbolygott, a másik kéz ujjait széttárták, készen arra, hogy megragadják ellenfelüket. Megint Fax indította a támadást. F'lar közel engedte, épp csak annyira, hogy egy söprés kíséretében el tudjon bukni előle. Érezte, hogy kése hegye szövetet szakít, és Fax felhördült. A nagyúr gyorsabban fölpattant, mint ahogy azt a súlya alapján sejteni lehetett, -

57

SÁRKÁNYRÖPTE

és F'larnak másodszor is el kellett hajolnia. Érezte vastag vherbőr zekéjén Fax késének vágását. A két férfi komoran körözött, rést kerestek egymás védelmén. Fax előrerontott, megpróbálta súlyát kihasználni a könnyebb, gyorsabb férfi ellen, és beszorítani az emelvény és a fal közé. F'lar hárított, mélyen lebukott Fax karsuhintása alá, és rézsút a nagyúr oldalára vágott. Ellenfele elkapta, erősen megrántotta a karját, és F'lar máris csapdába esett a másik férfi oldalán. Bal kezével kétségbeesetten erőlködött, hogy a kést tartó kezét megtartsa. Hirtelen fölrántotta a lábát, és egyúttal váratlanul vissza is húzódott. Hátrapenderült, Fax pedig levegő után kapott, és összegörnyedt az ágyékában szétáradó fájdalomtól. A sárkánylovas eltáncolt, csak a vállán végigfutó égő érzés jelezte, hogy nem menekült meg sértetlenül. Fax arca vörös volt a dühtől, zihált fájdalmában és döbbenetében. F'larnak azonban nem volt ideje kihasználni pillanatnyi előnyét, mert a feldühödött nagyúr kiegyenesedett, és rárontott. A sárkánylovas gyorsan oldalra lépett, nehogy Fax testközelbe kerüljön. F'lar úgy helyezkedett, hogy a sülttel megrakott asztal közöttük legyen, s óvatosan körözött, megfeszítette vállát, hogy felmérje a sérülés mértékét. Mintha egy billogot sütöttek volna a bőrébe. A mozgás fájdalmas volt, de a kar még használható. Fax hirtelen felmarkolt pár zsíros cafatot a tálcáról, és F'larra hajította. A sárkánylovas lebukott, és Fax futva megkerülte az asztalt. F'larnak azt súgták ösztönei, hogy ugorjon oldalra, és ellenfele villanó pengéje csak néhány ujjnyira kerülte el a hasát. Saját kése végigszántott Fax karjának külső oldalán. A két férfi megint azonnal szembefordult egymással, de Fax bal karja ernyedten csüngött az oldala mellett. F'lar előreszökkent, s míg Magasorom ura tántorgott, megkísértette a szerencséjét. A sárkánylovas azonban rosszul mérte föl a másik állapotát, és hatalmas rúgást kapott az oldalába, amikor megpróbált lebukni a cselező kés alá. F'lar kétrét görnyedt a fájdalomtól, és kétségbeesetten elgurult ellenfele elől. Fax előrevetődött, megpróbált ráugrani a sárkánylovasra, hogy maga alá gyűrje, és bevihesse az utolsó döfést. F'lar azonban valahogyan talpra 58

ANNE McCAFFREY

kecmergett, és fölegyenesedett, hogy Fax botladozó rohamát fogadni tudja. Csak a helyzete mentette meg. Fax elszámította magát, és elvesztette az egyensúlyát. F'lar minden erejét összeszedve lesújtott jobbjával, és késének hegye a nagyúr védtelen hátába mélyedt, míg meg nem érezte, hogy a túloldalon beleütközik a szegycsontba. A legyőzött nemes a kőre zuhant, és esése ereje ujjnyira kitolta a szúrás helyén a véres kést. Magas hangú jajveszékelés tört át a fájdalom és megkönnyebbültség fátylán. F'lar fölnézett, és verejtéktől homályos szemével megpillantotta az alag ajtajába tömörült nőket. Egyikük egy ruhába tekert holmit tartott a karjában. F'lar nem fogta föl azonnal a látvány jelentőségét, de tudta, hogy nagyon fontos, hogy kitisztuljanak a gondolatai. Lebámult a halott férfira. Rádöbbent, hogy semmilyen élvezetet nem okozott neki a megölése, csak megkönnyebbülést érzett, amiért ő még életben van. Ing- ujjával megtörölte a homlokát, és kihúzta magát. Oldala még mindig lüktetett az utolsó rúgás fájdalmától, bal válla égett. Odabotorkált a jobbágyhoz, aki ugyanott hevert szétterülve, ahová esett. Óvatosan megfordította. Megpillantotta a koszos bőr alatt szétterjedő szörnyű véraláfutást az arcon. Hallotta, hogy F'nor rendet teremt a fejetlenségbe veszett teremben. A sárkánylovas a nő mellkasára tette a kezét, hogy a szívverését kitapintsa, bár minden igyekezet ellenére is remegett a keze. Megérezte a lassú, de erős lüktetést. Nagyot sóhajtott, mert az ütés és az esés egyaránt halálosnak bizonyulhatott volna. Akár az egész Pern számára végzetes lehetne. A megkönnyebbülést undor színezte. A mocsoktól nem látszott, hány éves lehet ez a nyomorult. A karjába vette a szolgálót. A nő súlya még harcban kifáradt izmainak sem jelentett megterhelést. F'lar tudta, hogy F'nor minden gondot hatékonyan meg tud oldani, ezért a saját szobájába vitte a jobbágyot. A magas ágyra fektette a testet, aztán fölélesztette a tüzet, és még több parazsékot tett a matrac melletti polcra. A gyomra háborgott, amikor arra gondolt, hogy meg kell érintenie a haj mocskos sátorát, de ennek ellenére szelíden félresöpörte az arcból, és erre-arra forgatta 59

SÁRKÁNYRÖPTE

a fejet. A nő vonásai finomak, szabályosak voltak. Az egyik, rongyokból kilógó kar a könyök fölött tiszta volt ugyan, de régi véraláfutások és sebhelyek borították. A bőr ruganyosnak és ránctalannak tűnt. A tenyerébe vett kezeket koszréteg borította, de formásak voltak, és törékeny csontozatúak. F'lar elmosolyodott. A nő olyan ügyesen elkente a kezét, hogy még ő is kételkedett benne, hogy jól látta. És a piszok és zsírréteg alatt a nő fiatal volt. Elég fiatal a Sárkányfészeknek. Nem volt született szolga sem. Szerencsére ahhoz nem volt elég fiatal, hogy Fax sarja legyen. Talán az előző nagyúr egyik fattya? Nem, közönséges vérnek nyoma sem látszott rajta. Mindegy, kinek a vérvonalából származott, a származása tiszta volt, és F'lar gyanította, hogy ruathai lehet. Valaki, aki valamilyen ismeretlen csoda révén megmenekült a tíz fordulóval korábbi mészárlásból, és kivárta a bosszú idejét. Mi másért bírta volna rá Faxot, hogy mondjon le az alagról? F'lart örömmel töltötte el és lenyűgözte ez a váratlan szerencse. Kinyúlt, hogy letépje a ruhát az eszméletlen testről, de aztán mégsem jutott el odáig. A lány fölébredt. Nagy, éhes szeme a férfi arca felé fordult. Nem riadt vagy várakozó volt, hanem gyanakvó. Az arcon lopva változás ment végbe. F'lar még szélesebben mosolyogva figyelte, ahogy a lány szokványos arcvonásait undok csúfsággá torzította. - Egy sárkánylovast akarsz megtéveszteni, kislány? - kuncogott. Nem próbálta újra megérinteni a lányt, de nekidőlt az ágy faragott oszlopának. Keresztbe fonta a karját, aztán hirtelen megmoccant, hogy válla fájdalmán enyhítsen. - A nevedet, te lány, és a rangodat! A lány lassan kihúzta magát. Arcvonásait nem kente többé el. Szándékosan hátracsúszott a fejtámlához, hogy szembenézzen a férfival a magas ágy fölött. - Fax? - Halott. A nevedet! A lány arcán túláradó diadal kifejezése jelent meg. Kisiklott az ágyból, és meglepően magasra húzta ki magát.

60

ANNE McCAFFREY

Akkor visszakövetelem, ami az enyém. A ruathai vérvonalból származom. Magamnak követelem Ruathát - jelentette ki csengő hangon. F'lar egy pillanatig meredt rá, s csodálta a lány büszke tartását. Aztán hátravetette a fejét, és fölkacagott. Ezt? Ezt az omladozó trágyadombot? - Nem tehetett róla, kigúnyolta a lány viselkedése és ruhája közti éles ellentétet. - Ó, az nem lehet! Különben is, szép hölgyem, mi sárkánylovasok hallottuk és tanúsítjuk Fax esküjét, hogy örököse javára lemond az alagról. Vagy a csecsszopót is kihívjam neked egy párbajra? Fojtsam meg a pólyájával? A lány szeme megvillant, és ajka mosolyra húzódott. - Nincsen örökös. Gemma meghalt, a gyerek meg sem született. Hazudtam. - Hazudtál? - kiáltott rá F'lar dühösen. - Igen - nézett rá kihívóan a lány, és előreszegte az állát. Hazudtam. Nem született gyerek. Csak biztos akartam lenni benne, hogy kihívod Faxot. A férfi megragadta a lány csuklóját, arculcsapás volt, hogy már kétszer engedett a sugallatának. - Harcra ösztökéltél egy sárkányembert? Ölésre? Amikor keresésen jár? Keresés? Miért érdekelne engem a keresés? Ruatha megint az én alagom. Tíz évig gürcöltem és vártam, szőttem a terveket és szenvedtem érte. Mit számítana nekem a keresésed? F'lar legszívesebben egy pofonnal törölte volna le a lány arcáról a gőgös megvetést. Vadul kicsavarta a karját, és a földre lökte a ruathait, s csak aztán engedett szorításán. A lány kinevette, oldalra penderült, aztán talpra szökkent és kirohant, mielőtt még a férfi rájöhetett volna, mire készül, s elállta volna az útját. A sárkánylovas magában káromkodva végigrohant a sziklás folyosókon. Tudta, hogy a lánynak a teremhez kell futnia, hogy kijusson az alagból. Amikor azonban elérte a nagytermet, sehol nem látta az ott tolongók között a menekülő alakot. - Nem járt erre az a teremtés? - kiáltott oda F'nor- nak, aki éppen az udvarba vezető ajtóban állt. -

61

SÁRKÁNYRÖPTE

Nem. Mégis ő lenne a hatalom forrása? - Igen, ő - válaszolta F'lar, akit csak még inkább földühített a lány szökése. Hová mehetett? - Ráadásul ruathai vérből származik! - Ohó! Akkor a csecsemőtől is meg akar szabadulni? - kérdezte F'nor a bába felé intve, aki most a lángoló tűzhely mellett ült egy karszékben. F'lar, aki már majdnem visszatért az alag miriádnyi járatába, megtorpant. Zavartan nézett a barna lovasra. - Csecsemő? Milyen csecsemő? - A fiúgyerek, akit Gemma szült - felelte F'nor, aki nem tudta hová tenni F'lar értetlen tekintetét. - Él? - Igen. A bába azt mondja, erős gyerek, ahhoz képest, hogy koraszülött és erővel tépték ki a halott anya hasából. F'lar hátravetett fejjel, nyerítve fölnevetett. Akármennyit ármánykodott is a lány, a végén az igazság lett a veszte. Abban a pillanatban meghallotta, hogy Mnementh üvöltése megváltozik, és a többi sárkány furcsa vartyogása is csatlakozott hozzá. - Mnementh elkapta - kiáltotta F'lar, és szélesen vigyorgott örömében. Lesietett a lépcsőn, el Magasorom néhai ura mellett, és kirohant a nagyudvarba. Látta, hogy a bronz sárkány eltűnt kakasülőjéről a tornyon, és magához szólította. Mozgolódás vonzotta a szemét fölfelé. Látta, hogy Mnementh lassan leköröz az udvarba, mellső mancsában tart valamit. A sárkány közölte F'larral, hogy meglátta a lányt kimászni az egyik magas ablakból, és egyszerűen fölkapta a párkányról, mert tudta, hogy a sárkánylovas őt keresi. A bronz sárkány esetlenül hátsó lábára ereszkedett, szárnyával csapkodva tartotta magát egyensúlyban. Óvatosan talpra állította a lányt, és nagy karmaival kalitkát formált körülötte. A ruathai mozdulatlanul állt a körben, arcát az ék alakú fej felé fordította, amely fölötte imbolygott. Az őrvher félelmében, haragjában és gyűlöletében rikoltozva a láncát rángatta, s megpróbált Lessza segítségére sietni. Amikor F'lar a sárkány és a lány felé indult, odakapott az állkapcsával. -

62

ANNE McCAFFREY

- Van benned annyi bátorság, hogy repülni tudj, te lány - ismerte el a férfi, és fél kezét hanyag mozdulattal Mnementh karmára tette. A sárkány rettenetesen önelégülten engedte le fejét, hogy a lovasa megvakarhassa a szeme fölötti tarajokat. - Nem hazudtál, tudsz róla? - kérdezte F'lar, aki nem tudta megállni, hogy ne ugrassa egy kicsit a lányt. Lessza lassan, kifejezéstelen arccal felé fordult. F'lar elismeréssel látta, hogy a lány nem fél a sárkányoktól. - A gyerek él. És fiú. A lány nem tudta elrejteni csalódottságát, válla egy pillanatra megereszkedett, aztán ismét kihúzta magát. - Ruatha az enyém - jelentette ki feszült, halk hangon. - Igen, a tiéd lett volna, ha azonnal fölkeresel, amint a kötelékemmel megérkeztem. A lány szeme elkerekedett. - Hogy érted? - Egy sárkánylovas bárkinek bajnoka lehet, akinek a sérelme jogos. Mire Ruathába értünk, hölgyem, bármilyen ésszerű indokért hajlandó lettem volna párbajra hívni Faxot, hiába voltam keresésen. Ez ugyan nem volt teljesen igaz, de F'larnak meg kellett mutatnia a lánynak, hogy ostobaság sárkányemberekre rákényszeríteni az akaratát. - Ha figyeltél volna a hárfásod dalaira, tudnád a jogaidat. És - F'lar hangja bosszúálló élt kapott, amely még őt is meglepte - akkor Gemma úrnő sem heverne holtan. Az a bátor lélek sokkal többet szenvedett el a zsarnok kezétől, mint te. A lány viselkedése azt súgta F'larnak, hogy sajnálja Gemma úrnő halálát, és hogy az mélyen megrázta. - Mi hasznod van Ruathából? - kérdezte a férfi, és szélesen körbeintett az omladozó udvaron és az alagon, Ruatha egész terméketlen völgyén. - Sikerült elérned a célodat: örömtelen hódítást és a hódító halálát. - F'lar fölhorkantott. - Jó is persze. Az alagok visszafogadják jogos nemeseiket, és épp időben. Egy alag és egy nagyúr. Minden más a hagyományok ellen való. Persze előfordulhat, hogy meg kell küzdened azokkal, akik nem hisznek ebben az előírásban, akiket már megfertőzött Fax kapzsiságának őrülete. Meg 63

SÁRKÁNYRÖPTE

tudnád védeni Ruathát a támadásoktól... most... ebben az állapotában? - Ruatha az enyém! - Ruatha? - F'lar megvetően nevetett. - Amikor sárkányúrnő is lehetsz? - Sárkányúrnő? - lehelte Lessza, döbbent ámulattal. - Igen, te kis bolond. Mondtam már, hogy keresésen járok... ideje mással is foglalkoznod, nem csak Ruathával. A keresésem célja pedig... te vagy! A lány a férfi rá mutató ujjára bámult, mintha valami veszedelmes holmi volna. - Az első tojásra, te lány, van benned elég hatalom, ha képes vagy rá, hogy egy sárkánylovast akarata ellenére rá tudsz bírni, hogy engedelmeskedjen neked. O, de többé nem így lesz, mert most már figyelek rád. Mnementh helyeslően dorombolt, halk moraj kélt a torkában. ívbe hajlította nyakát, hogy az udvar sötétjében csillogó fél szemét a lányra irányíthassa. F'lar tartózkodó büszkeséggel látta, hogy a lány nem rándul össze, és nem sápad el a fejénél jóval nagyobb szem közelségétől. - Szereti, ha megvakargatják a szeme fölötti tarajt - jegyezte meg F'lar barátságosan, taktikát változtatva. - Tudom - felelte halkan a lány, és kinyúlt, hogy megvakarja a sárkányt. - Nemorth arany tojást tojt - folytatta F'lar meggyőzően. - Közel áll a halálhoz. Ezúttal erős sárkányúrnőre van szükségünk. - A Rőtcsillag? - akadt el a lány lélegzete, és ijedt tekintetét F'lar felé fordította. Már önmagában ez meglepte a férfit, mert Lessza eddig nem árult el félelmet. - Láttad? Erted, mit jelent? - F'lar észrevette, hogy a lány idegesen nyel egyet. - Veszély... - kezdte a lány suttogva, és nyugtalanul keletre nézett. F'lar nem kérdezte, milyen csoda folytán tudta a lány, hogy veszély közeleg. Hajlandó volt akár puszta erővel a Sárkányfészekbe rángatni Lesszát. De valami a lelke mélyén nagyon szerette volna, ha a lány önként fogadja el a kihívást. Egy lázadozó sárkányúrnő 64

ANNE McCAFFREY

legalább olyan veszélyes, mint egy ostoba. Ennek a lánynak túl nagy volt a hatalma, és túlságosan hozzászokott a ravaszsághoz és a stratégiák kiépítéséhez. Botorság lenne igazságtalan bánásmóddal elidegenítenie magától. - Az egész Pernt veszély fenyegeti. Nem csak Ruathát - mondta, és hangjába árnyalatnyi könyörgést engedett. - Rád van szükség. Nem Ruathának. - Egy legyintéssel mellékesnek tüntette föl ezt a megfontolást az átfogó képpel szemben. - Erős sárkányúrnő nélkül, nélküled, elvesztünk. - Gemma azt mondta, minden bronz lovasra szükség van suttogta kábultan a lány. Vajon mit értett ezalatt? F'lar összevonta a szemöldökét. Vajon hallott a lány egy szót is abból, amit mondott? Tovább érvelt, de csak abban volt biztos, hogy rátalált a megfelelő húrra. - Itt győztél. Hadd neveljék föl a gyereket - látta a lány ijedt elutasítását, és könyörtelenül folytatta -, Gemma gyerekét Ruathában. Sárkányúrnőként minden alag fölött uralkodhatsz, nem csak a lerombolt Ruatha fölött. Elérted Fax halálát. Hagyd a bosszút! Lessza ámuló szemmel nézett F'larra, itta a szavait. - Soha nem gondoltam tovább Fax halálánál - ismerte be lassan. Soha nem gondoltam bele, mi történjen utána. A zavara szinte gyerekessé tette, és ez mélyen megérintette F'lart. Addig nem volt sem ideje, sem kedve végiggondolni a lány bámulatos sikerét. Most azonban megpillantott valamit Lessza hajlíthatatlan személyiségéből. A lány nem lehetett több tíz fordulónál, amikor Fax meggyilkolta a családját. Olyan fiatalon is képes volt azonban kitűzni egy célt maga elé, túlélte a kegyetlenséget és elkerülte a felfedeztetést, amíg el nem érte végül a bitorló halálát. Micsoda sárkányúrnő lenne belőle! A ruathai vérvonal hagyományainak szellemében. A sápadt hold fényében a lány fiatalnak, sebezhetőnek és majdnem csinosnak tűnt. - Lehetnél sárkányúrnő - ismételte F'lar szelíd erőszakkal. - Sárkányúrnő - sóhajtotta a lány hitetlenül, és körülnézett a lágy holdfényben fürdő belső udvaron. F'lar úgy érezte, a másik megingott. 65

SÁRKÁNYRÖPTE

- Vagy talán szeretsz rongyokban járni? - kérdezte a férfi, kemény, gúnyos hangon. - Szereted, ha összeragad a hajad, koszos a lábad, föl van törve a kezed? Szeretsz szalmában aludni, gyümölcshéjat enni? Fiatal vagy... illetve, gondolom, hogy az vagy. - A hangja őszintén kétkedő volt. A lány hűvösen ránézett, ajkát összeszorította. - Ez a becsvágyad végső határa? Ki vagy te, hogy csak ezt az apró szeletét akarod a nagyvilágnak? - Elhallgatott, majd mély megvetéssel kijelentette: - A ruathai vér fölhígult, látom. Te félsz! - Lessza vagyok, Ruatha urának lánya - vágott vissza a lány, felelésre ösztökélte a vérvonalát ért sértés. Kihúzta magát, a szeme lángolt, állát előreszegte. - Én nem félek semmitől! F'lar megelégedett egy halvány mosollyal. Mnementh azonban hátravetette a fejét, és teljes hosszában kinyújtotta kígyónyakát. Teljes torokból felüvöltött, bömbölése átzengett a völgyön. A bronz sárkány közölte F'larral a megérzését, hogy Lessza elfogadta a kihívást. A többi sárkány válaszolt neki, magasabb hangon vartyogtak, mint Mnementh férfias üvöltése. Az őrvher, amely a lánca végén kuporgott, vékony, nyugtalanító rikoltást hallatott, mire az alagból elősereglettek a megriadt bentiek. - F'nor! - kiáltotta a bronz lovas, magához intve szárnyvezérét. Hagyd itt a kötelék felét, hogy vigyázzanak az alagra! A nagyúrhoz közel állók közül valaki talán még úgy dönt, hogy követi Fax példáját. Küldj egy másik lovast Magasoromba a jó hírrel! Te menj egyenesen a takácsok házába, és beszélj L'to... Litallal. - F'lar elvigyorodott. - Azt hiszem, kiváló felügyelő és helytartó lesz, ha a Sárkányfészek és a csecsemő nagyúr nevében uralkodik. A barna lovas arcára lelkesedés ült ki, ahogy kezdte megérteni vezére szándékait. Fax halott, Ruatha pedig a sárkánylovasok védelme alatt maradt, lényegében ugyanaz vigyáz majd rá, aki megölte a nagyurat. Így az alag biztonságban lesz és bölcs igazgatással virágzásnak indul. - A lány okozta Ruatha bukását? - kérdezte a vezérétől. - És az ármányaival majdnem a miénket is - válaszolta F'lar, de a keresés céljára bukkanva megengedhette magának, hogy nagylelkű legyen. - Fékezd a lelkesedésedet, testvér! - tanácsolta gyorsan, 66

ANNE McCAFFREY

amikor meglátta F'nor arckifejezését. - Az új királynőt még csatolni kell a lovasához. - Én majd elrendezem itt a dolgokat. Lital kiváló választás mondta F'nor, bár tudta, hogy F'larnak nincs szüksége senki helyeslésére. - Ki ez a Lital? - kérdezte Lessza nyomatékosan. Hátravetette arcából a koszos hajtömeget. A holdfényben kevésbé látszott a kosz. F'lar észrevette, hogy F'nor túl könnyen megfejthető arckifejezéssel bámul a lányra. Ellenmondást nem tűrően intett a testvérének, hogy azonnal teljesítse parancsait. - Lital sárkányát vesztett férfi - mondta F'lar a lánynak - és nem volt barátja Faxnak. Jól igazgatja majd az alagot, az pedig virágozni fog. - Meggyőzően, csillapító tekintetet vetve a lányra megkérdezte: - Nem? Lessza komoran, némán nézett vissza rá, amíg a férfi el nem nevette magát a lány kényelmetlenségét látva. - Visszatérünk a Sárkányfészekbe - jelentette ki F'lar, és a kezét nyújtotta, hogy visszavezesse a lányt Mnementh oldalához. A bronz sárkány az őrvher felé nyújtotta nyakát, aki most zihálva hevert a földön, lánca a porban feküdt. - Ó! — sóhajtotta Lessza, és a rusnya szörnyeteg mellé térdelt. Az állat csak egy kicsit emelte föl a fejét, és szánni valóan nyüszített. - Mnementh azt mondja, hogy nagyon öreg, és hamarosan halálba álmodja majd magát. Lessza karjába vette a visszataszító fejet, megsimogatta a szem fölötti tarajt és megvakarta az állat füle tövét. - Gyere, Perni Lessza! - szólt oda F'lar, aki türelmetlenül várta már, hogy indulhassanak. A lány lassan, de engedelmesen fölállt. - Megmentett. Ismert. - Tudja, hogy jót cselekedett - nyugtatta meg ridegen F'lar, és elcsodálkozott Lessza tőle szokatlan elérzékenyülésén. Megint megfogta a lány kezét, fölsegítette a földről, és visszavezette Mnementhhez. Abban a pillanatban leverték a lábáról, és elterült a kövön. Megpróbált ismét talpra gurulni, hogy szembeforduljon ellenfelével. 67

SÁRKÁNYRÖPTE

Az ütés ereje azonban elkábította, és szétterülve feküdt a hátán. Döbbenten látta, hogy a pikkelyes őrvher egyenesen ráveti magát. Ugyanekkor meghallotta Lessza rémült kiáltását és Mnementh ordítását is. A bronz sárkány nagy feje lecsapott, hogy félresodorja az őrvhert a sárkánylovastól, a lány pedig fölsikoltott, amikor az őrvher teste kinyújtva előrelendült az ugrásba. - Ne ölj! Ne ölj! Az őrvher morgása elkínzott, figyelmeztető kiáltásba csapott át, és a levegőben elképesztő manőverrel elfordult áldozatától. Ahogy a kőudvarra zuhant a férfi lábánál, F'lar hallotta a tompa reccsenést, ahogy az állat gerince eltörött. Mielőtt a férfi föl tudott volna tápászkodni, Lessza máris ott termett az elterült test mellett, és megrendülten átölelte az állatot. Mnementh lehajtotta a fejét, hogy szelíden megbökje a haldokló őrvher testét. Tudatta F'larral, hogy az állat kitalálta, hogy Lessza elhagyja Ruathát, amit az ő családjából származók nem tehetnek meg. Öregkori zavarában csak azt tudta elképzelni, hogy a lány veszélybe került. Amikor meghallotta Lessza kétségbeesett parancsát, csak az élete árán tudta kiköszörülni tévedését. - Csak meg akart védeni - tette hozzá Lessza elcsukló hangon. Megköszörülte a torkát. - Ő volt az egyetlen, akiben bízhattam. Az egyetlen barátom. F'lar esetlenül megveregette a lány vállát. Elképesztette, hogy bárki olyan mélyre süllyedhet, hogy egy őrvhert tartson a barátjának. Elfintorodott, az eséstől fölnyílt a kés vágta seb a vállán, és újfent sajogni kezdett. - Valóban hűséges barát volt - mondta a sárkánylovas, és türelmesen állt, amíg az őrvher zöld-arany szemében elhalványult, s kihunyt a fény. Minden sárkány kísérteties, emelkedő, alig hallható éles hangot adott ki, amely rendszerint egy fajtársuk halálát jelezte. - Csak egy őrvher volt - motyogta tágra nyílt szemmel Lessza, akit megdöbbentett a tiszteletadás. - A sárkányok azt tisztelnek meg, akit ők akarnak - jegyezte meg F'lar szárazon, elhatárolva magát. 68

ANNE McCAFFREY

Lessza hosszan lenézett az ocsmány fejre. Lefektette a kőre, megsimogatta a megnyirbált szárnyakat. Aztán fürge ujjakkal kibontotta a nehéz csatot, amely a fém nyakörvet rögzítette, és hevesen elhajította a pántot. Egyazon mozdulattal fölállt, és eltökélten odasétált Mnementhhez, egy pillantást sem vetett hátra. Nyugodtan a sárkány fölemelt lábára lépett, és F'lar utasításait követve leült a nagy nyakra. F'lar körülnézett az udvaron összeverődött kötelékére. Az alag lakói visszahátráltak a nagyterem viszonylagos biztonságába. Amikor a kötelék lovasai mind fönt ültek hátasukon, ő is felmászott Mnementh nyakára, a lány mögé. - Kapaszkodj erősen a karomba! - parancsolta, majd megragadta a legkisebb nyaktarajt, és kiadta az utasítást a repülésre. A lány ujjai görcsösen a karjára szorultak, amikor a nagy bronz sárkány fölszállt, és a hatalmas szárnyak csapkodni kezdtek, hogy a függőlegesen fölemelkedhessenek. Mnementh jobban szeretett egy szikláról vagy egy toronyról indulni. A sárkányok hajlamosak voltak a hanyagságra. F'lar hátrapillantott, és látta, hogy a sárkánylovasok kialakítják az első sort, s szétválnak, hogy eltüntessék a Ruatha alagban maradtak helyén támadt réseket. Mikor kellő magasságba értek, utasította Mnementhet az ugrásra, hogy túlnan szálljanak a Sárkányfészekbe. A lány döbbenetét csak a pillanatra bennszakadó lélegzete árulta el, ahogy a túlnanban függtek. Bár F'lar hozzászokott már a végtelen hideg csípéséhez, a fény és hang tökéletes és ijesztő hiányához, még mindig nyugtalanítónak találta az érzést. A különös út azonban nem tartott tovább, mint ha háromszor köhintett volna. Mnementh elismerősen fölmordult, érezvén Lessza nyugalmát, amikor kivillantak a kísérteties túlnanból. A lány nem sikoltozott félelmében, mint más nők tették volna. F'lar érezte ugyan a Lessza mellkasa köré fonódó karján a lány szívdobogását, de ez volt minden. Aztán már a Sárkányfészek fölött szálltak. Mnementh behajlította szárnyát, hogy levitorlázzon a napsütésben. Félvilágnyira voltak az éjszakai Ruathától. 69

SÁRKÁNYRÖPTE

Lessza keze szorosabbra zárult a férfi karján, ezúttal meglepetésében, ahogy a Sárkányfészek nagy, sziklás völgye fölött köröztek. F'lar a lány arcára sandított, és elégedetten látta az örömöt; a ruathai nyomát sem mutatta rettegésnek, amiért ezer emberhossznyira lebegnek a magas Benden-hegygerinc fölött. Aztán, amikor a hét sárkány üdvözlésképpen fölbömbölt, hitetlen mosoly világította be Lessza vonásait. A többiek a kötelékből széles spirálban ereszkedtek lefelé, miközben Mnementh lustán körözve süllyedt. A sárkánylovasok ügyesen leváltak és lebuktak a saját párkányaikra a Sárkányfészek barlangjai előtt. Mnementh végre befejezte ráérős ereszkedését a lakhelyük felé, és élesen füttyentett, miközben szárnya legyintésével megtörte lendületüket, és végül könnyedén landolt a párkányon. Lekuporodott, F'lar pedig leemelte a lányt a durva sziklára, amelyet összekaristolt a több ezer karom és leszállás. - Ez csak a mi lakrészünkbe vezet - mondta F'lar a lánynak, amikor beléptek a folyosóra, amelynek boltívei és tágassága biztosította, hogy a hatalmas bronz sárkányok is kényelmesen elférjenek. Amint elérték a nagy, természetes barlangot, amely F'laré volt, mióta csak Mnementh elérte a felnőttkort, a férfi megújult szemmel nézett körbe. Először volt hosszabb ideig távol a Sárkányfészektől. A hatalmas barlang kétségtelenül nagyobb volt, mint a legtöbb terem, amelyben Fax kíséretében járt. Azokat a helyiségeket emberek gyűlés termének szánták, nem sárkánylaknak. Most azonban majdnem ugyanolyan elhanyagoltnak látta a lakosztályát, mint Ruathát. Annyi biztos, hogy Benden a legrégibb sárkányfészkek egyike volt, mint ahogy Ruatha a legvénebb alagok egyike, de ez nem volt mentség. Hány sárkány aludt a mélyedésben, hogy a szilárd szikla hozzáidomuljon a sárkányméretekhez! Hány láb koptatta az állat fészke mellett a hálókamrába és a mindig friss vizet adó természetes termálforrást magában foglaló fürdőbe vezető ösvényt! A faliszőnyegek azonban fakók és rojtosak voltak, a szemöldökfán és a padlón pedig nagy foltok látszottak, amelyeket könnyen föl lehetett volna súrolni homokkal. 70

ANNE McCAFFREY

Észrevette Lessza arcán a gyanakvó kifejezést, amikor megállt a hálószobában. - Azonnal meg kell etetnem Mnementhet. Megfürödhetsz előttem - mondta egy ládában turkálva tiszta ruhák után, amelyeket lakrészének korábbi lakói hagytak nála, de mindenesetre szebbek voltak, mint a lány jelenlegi öltözéke. Óvatosan visszafektette a hagyományos igézéskor használt fehér gyapjúköntöst. Azt majd később kell Lesszának fölvennie. Néhány ruhát és egy zacskó szappanhomokot a lány lába elé hajított, aztán a függönyre mutatott, amely a fürdőszoba bejáratát rejtette. Majd otthagyta a lányt, lábánál a kupac ruhával, mert Lessza meg sem próbált elkapni semmit. Mnementh közölte F'larral, hogy F'nor már eteti Kanthot, és ő, Mnementh is éhes. A lány nem bízott F'larban, de tőle nem félt. - Miért félne tőled? - kérdezte F'lar. - Őrvher barátjának unokatestvére vagy. Mnementh tudatta F'larral, hogy ő, egy kifejlett bronz sárkány semmiféle rokonságot nem hajlandó elismerni azzal a girhes, leláncolt, megnyírt szárnyú őrvherrel. - Akkor miért részesítetted sárkánytiszteletben? - kérdezte F'lar. Mnementh dölyfösen közölte vele, hogy illendő és helyénvaló egy hűséges és önfeláldozó lélek elmúlását meggyászolni. Még egy kék sárkány sem tagadhatná, hogy a ruathai őrvher nem árult el semmit a titkokból, amelyeket rábíztak, pedig ő, Mnementh keményen szorongatta. Amikor pedig valami ügyes mozdulattal saját élete árán elfordította támadását F'larról, sárkányhoz méltó bátorságról tett tanúbizonyságot. Természetes hát, hogy a sárkányok kimutatták tiszteletüket a halálakor. F'lar örült, hogy ingerelhette egy kicsit a bronz sárkányt, és magában felkuncogott. Mnementh méltóságteljesen leereszkedett az etetőfennsíkra. Amikor Mnementh lebegve megállapodott F'nor mellett, F'lar leugrott a hátáról. Ahogy a földre huppant, érezte, hogy jobb lesz, ha megkéri a lányt, kötözze be a sebét. Figyelte, ahogy a bronz sárkány lecsap a legközelebbi kövér bakra a tébláboló csordából. 71

SÁRKÁNYRÖPTE

A kikelés bármelyik órában bekövetkezhet - üdvözölte a guggoló F'nor a fivérét, és fölvigyorgott rá. A szeme csillogott izgatottságában. F'lar elgondolkodva bólintott. - A hímek számára lesz elég választék - jegyezte meg, tudván, hogy F'nor szándékosan visszatartja a legérdekesebb híreket, csak hogy őt kíváncsivá tegye. Figyelték, ahogy Kanth kiválaszt egy őzsutát. A barna sárkány ügyesen fölkapta mancsába a kapálózó állatot, és fölszállt, majd letelepedett enni egy üres kőpár- kányra. Mnementh végzett az első tetemmel, és ismét lesiklott a karámokon túl a csorda fölé. Kiválasztott egy testes futómadarat és karmába kapta. F'lar végignézte fölfelé szárnyalását, és mint mindig, most is átsöpört rajta a büszkeség az óriási szárnyvitorlák könnyed csapása, a bronz bőrön játszó napfény, a leszálláshoz kimeresztett ezüstös karmok villanása láttán. Soha nem fáradt bele, hogy Mnementh röptét nézze, vagy megcsodálja öntudatlan kecsességét és erejét. - Lital magánkívül volt a hírtől - jegyezte meg F'nor. - Üdvözletét és tiszteletét küldi. Jót fog tenni Ruathával. - Ezért választottam - mordult föl F'lar, de elégedett volt Lital üzenetével. A helytartóság nem helyettesítette ugyan az elvesztett sárkányt, de tiszteletre méltó poszt volt. - Nagy volt az öröm Magasoromban - folytatta F'nor szélesen mosolyogva - és őszinte bánat Gemma úrnő halála hallatán. Érdekes lesz látni, hogy a versengők közül kié lesz a cím. - Ruathában? - kérdezte F'lar összevont szemöldökkel nézve le féltestvérére. - Nem. Magasoromban és a többi alagban, amelyeket Fax meghódított. Lital átviszi a saját embereit, hogy Ruatha biztonságát szavatolja, és megtorpanásra késztessen bármiféle sereget, amely meg akarná ostromolni az alagot. Sok olyanról tudott a magasormiak közül, akik szívesen alagot váltottak volna, még ha Fax nem is ura többé Magasoromnak. Igyekezett minél előbb Ruathába érni, hogy az embereink hamar csatlakozhassanak hozzánk. F'lar elismerően bólintott, és elfordult, hogy tisztelegjen a köteléke két másik tagjának, két kék lovasnak, akik éppen akkor ereszkedtek -

72

ANNE McCAFFREY

le az etetőfennsíkra állataikkal. Mnementh visszament egy újabb madárért. - Keveset eszik - jegyezte meg F'nor. - Kanth még mindig tobzódik az ételben. - A barnák lassan érik el végső nagyságukat - jegyezte meg F'lar unottan, és elégedetten látta, hogy F'nor szemében haragos szikra villan. Ez majd megtanítja, hogy ne tartsa vissza a híreket. - R'gul és Sz'lil visszatértek - jelentette ki végül a barna lovas. A két kék ráijesztett a csordára, amely rémülten bőgve, egymást taposva menekült. A többieket is visszahívták - folytatta F'nor. - Nemorth szinte hullamerev. - Nem bírta tovább visszatartani. - Sz'lil kettőt hozott. R'gul ötöt. Azt mondják, erős akaratúak és szépek. F'lar nem szólt semmit. Számított rá, hogy az a két lovas több jelöltet is magával hoz. Hadd hozzanak akár százat is, ha akarnak! Ő, F'lar, a bronz lovas egyet választott, a győztest. F'nor csalódottan, amiért az újságok olyan szerény érdeklődést váltottak csak ki, fölemelkedett. - Vissza kellett volna mennünk azért a lányért Kromba, és a csinos... - Csinos? - vágott vissza F'lar, és megvetően fölvonta szemöldökét. - Csinos? Zsora csinos volt - köpött ki cinikusan. - K'net és T'bor nyugatról hoznak versengőket - tette hozzá F'nor aggodalmasan. A hazaérkező sárkányok bömbölése megreszkettette a levegőt. Mindkét férfi az ég felé kapta a fejét, és látta a két visszatérő, húsz sárkányt számláló kötelék spiráljait. Mnementh dorombolva magasba emelte a fejét. F'lar magához hívta, és örömmel látta, hogy a bronz sárkány nem berzenkedik, pedig csak keveset evett. F'lar barátságosan tisztelgett a testvérének, Mnementh kinyújtott lábára lépett, és fölemeltette magát a saját párkányára. Ahogy a boltíves belső terem felé tartottak, Mnementh szórakozottan csuklott. Kivájt ágyához csoszogott, és elfészkelődött a tálforma sziklán. Miután Mnementh kinyújtózkodott, és kényelmesen elhelyezkedett, és lefektette ék alakú fejét, F'lar odament hozzá. A 73

SÁRKÁNYRÖPTE

sárkány a közelebb eső szemével végigmérte barátját; a számtalan lap csillogott, s a belső szemhéj lassan lecsukódott, ahogy a lovas nyugtatóan megvakargatta a fölötte lévő redőket. Azok, akik nem szoktak hozzá, nyugtalanítónak találták volna a szemlélődést, de a sárkánylovas attól a pillanattól fogva, amikor húsz fordulóval korábban a hatalmas Mnementh előtört a tojásából, és átbotladozott a keltetőn, hogy erőtlen lábain imbolyogva megálljon a gyermek F'lar előtt, a hosszú nap legboldogabb idejének tartotta ezeket a pillanatokat. Egy embert nem érhetett nagyobb megtiszteltetés, mint a Pern szárnyas jószágainak bizalma és társasága. A sárkányok hűsége ugyanis megingathatatlan és teljes volt az igézés pillanatától fogva. Mnementh annyira boldog volt, hogy nagy szeme hamar lecsukódott. A sárkány aludt, csupán farka vége mutatott fölfelé, biztos jeleként annak, hogy ha kell, azonnal fölébred.

74

ANNE McCAFFREY

Faranth arany tojására, bölcs és igaz asszonyára, bronzok és barnák szálljatok, Zöldek, kékek repüljetek! Jöjjenek bátor lovasok, újjászületve, ha kikel Ezer tojásból a csoda, s ember, sárkány egymásra lel.

Lessza várt, amíg a sárkánylovas léptei nem jelezték, hogy valóban távozott. Gyorsan átszaladt a nagy barlangon. Hallotta a karmok csikordulását, és a hatalmas szárnyak verdesését. Végigfutott a rövid folyosón az ásító bejáratig. A bronz sárkány éppen lefelé körözött a Benden sárkányfészket alkotó mérföldhosszú, ovális teknő szélesebbik vége felé. A lány is hallott már a Sárkányfészkekről, mint minden perni, de egészen más érzés volt itt lenni. Fölnézett, aztán körbe és le a sima sziklafalra. Csak sárkányszárnyon juthatott volna le. A legközelebbi barlangbejáratok elérhetetlen távolságban voltak fölötte, oldalt vagy alatta. Csapdába esett. Sárkányúrnő, mondta a férfi. Az ő nője? Az ő barlangjában? Erre gondolt? Nem, a sárkánytól más benyomást szerzett. Hirtelen különösnek találta, hogy megértette a bestiát. Vajon a közönséges emberek képesek erre? Vagy ez csak az ereiben csörgedező sárkánylovas vérnek köszönhető? Mindenesetre Mnementh valami sokkal nagyobb szabású dologra utalt, valami különleges rangra. Ezek szerint azt akarják, hogy ő legyen a még ki nem kelt sárkánykirálynő úrnője. De mit kell ehhez tennie neki vagy nekik? Homályosan emlékezett rá, hogy a sárkánylovasok keresésre indultak, és bizonyos nőket kerestek. Á, bizonyos nőket. Ezek szerint ő csak egyike volt a több versengőnek. A bronz lovas mégis úgy ajánlotta föl neki a címet, mintha csak és kizárólag ő lenne rá alkalmas. Lessza úgy vélte, a férfiban is jókora adag ravaszság lakozik. A lovas is öntelt volt, bár nem olyan erőszakos, mint Fax. Látta, ahogy a bronz sárkány lecsap a rohanó jószágokra, lesújt, majd nézte, ahogy a szörnyeteg fölrepül egy magas párkányra enni. 75

SÁRKÁNYRÖPTE

Ösztönösen visszahúzódott a nyílásból a járat sötét, viszonylagos biztonságába. A zabáló sárkány szörnyű történeteket idézett föl benne. Régen csak legyintett rájuk, de most... Igaz, hogy a sárkányok emberhúst esznek? Vajon... Lessza féket vetett gondolataira. A sárkányok semmivel sem kegyetlenebbek, mint az emberek. Ők legalább szükségből, és nem mohóságból öltek. Miután meggyőződött róla, hogy a sárkánylovas egy darabig elfoglalt lesz, átvágott a nagyobb barlangon a hálókamrába. Fölvette a ruhát és a dörzshomokos zsákot, majd folytatta útját a fürdőkamra felé. Kicsi volt, de megfelelt a célnak. A fürdőmedence szabálytalan körébe egy széles párkány nyúlt be nyelvként. A ruhák kiterítésére egy pad és néhány polc szolgált. A parazsékok fényében látta, hogy a medence közelebbi felét magasan feltöltötték homokkal, hogy a fürdőző kényelmesen megállhasson rajta. A túloldalon a sziklafalat csapkodó mély víz felé a föveny fokozatosan lejtett. Tisztának lenni! Teljesen tisztának lenni, és úgy is maradni! A lány ugyanolyan undorodva fogta meg maradék rongyait, mint a sárkánylovas, letépte és félrerúgta, mert nem tudta, hová dobhatná őket. Kiszórt magának egy jókora marék szappanhomokot, és a medence fölé hajolva benedvesítette. Gyorsan puha sarat készített az édes illatú szappanból, és végigdörgölte kezét és összevert arcát. Még több homokot vett a tenyerébe, s megtámadta karját és lábát is, aztán a törzsét és lábfejét. Addig dörgölte a bőrét, míg félig begyógyult sebeiből vér nem serkent. Végül belépett, vagy inkább beugrott a medencébe, s a lélegzete elakadt, amikor a meleg víz hatására a szappanhomok habzani kezdett a karcolásaiban. A felszín alá bukott, és megrázta a fejét, hogy a haja teljesen átnedvesedjen. Majd határozottan még több szappanhomokot dörzsölt bele, és addig dörgölte, amíg nem érezte tisztábbnak. Evek óta nem volt része ilyesmiben. Hosszú szalagok lebegtek összefonódva a medence túlsó vége felé, akár vékonyuló lábú kallózók, ahol aztán eltűntek szem elől. A lány örömmel vette észre, hogy a víz állandóan cserélődött, és a koszos, zavaros vizet tiszta váltotta fel. Ismét magára fordította figyelmét, és addig súrolta a bőrére rakódott koszt, amíg nem sajgott. A rituális 76

ANNE McCAFFREY

tisztulás nemcsak a felszíni mocskot távolította el. Szinte magánkívül volt az örömtől, hogy tiszta lehet. Amikor végül meggyőződött róla, hogy olyan tiszta, amennyire csak egy hosszú áztatás után lehet, harmadszorra is homokkal dörzsölte át haját. Szinte vonakodva hagyta el a medencét, kicsavarta és a feje búbjára tornyozta a haját, miközben megszárítkozott. Kirázta a ruhát, és próbaképpen maga elé tartotta. A lágy zöld anyag simának érződött a vízben ráncosra ázott ujjai alatt, bár a bolyhok beleakadtak kérges tenyerébe. Átbújtatta a ruhán a fejét. Az öltözék laza volt, de a sötétzöld felső tunikához egy kendő is tartozott, amelyet szorosan a dereka köré csomózott. A csupasz bőrén végigsimító puha érzés jólesően csiklandozta. A szoknya, amely nem csupán egy foszló rongydarab volt, súlyosan örvénylett bokája körül, és a lány nőies örömében elmosolyodott. Fölvett egy másik törölközőt, s a haját kezdte szárogatni. Fojtott hang ütötte meg a fülét, és fölemelt kézzel, félrehajtott fejjel megállt. Feszülten fülelt. Kintről valóban hangok szűrődtek be. A sárkánylovas és a hátasa bizonyára visszaérkeztek. A lány elhúzta a száját a rossz időzítés miatt, és erősen végigdörzsölte a haját. Beletúrt félig száraz fürtjeibe, de mozdulata megakadt, amikor csomókba ütközött. Megpróbálta visszasimítani a haját, és a füle mögé tolta. Bosszúsan kutatott a polcokon, míg végre megtalálta, amit keresett: egy ritkás fogú fémfésűt. Megtámadta rakoncátlan haját, és hosszas cibálás meg nyögés után, miközben kegyetlenül húzta a többéves gubancokat, végre kifésülte a hajtömeget. Száraz haja külön életre kelt, sistergett keze között, az arcához, a fésűhöz és a ruhához tapadt. Lessza csak nehezen tudta rendbe szedni. Hosszabb volt a haja, mint gondolta volna, mert tisztán, csomók nélkül a derekáig ért - amikor éppen nem ragadt a kezéhez. Fülelve megállt, de nem hallott semmi hangot. Nyugtalanul a függönyhöz lépett, és óvatosan kikukucskált a hálókamrába. Üres volt. Lessza tovább hegyezte a fülét, és elcsípte az alvó sárkány érzékelhető gondolatait. Nos, szívesebben találkozik a férfival egy szendergő sárkány társaságában, mint egy hálószobában. Elindult, de ahogy elhaladt egy falról függő fényezett fémlap előtt, idegen nőt pillantott meg. 77

SÁRKÁNYRÖPTE

Ámulva megtorpant, és hitetlenül bámult a fémben tükröződő arcra. Csak amikor önkéntelen meglepetésében az orcájához emelte a kezét, és a kép leutánozta a mozdulatot, döbbent rá, hogy önmagát látja. De hiszen az a lány a tükörben szebb volt, mint Tela úrnő, a takács lánya! De olyan sovány! A keze önkéntelenül is a nyakára tévedt, a kiálló kulcscsontra, a keblére, amelynek mérete nem teljesen illett össze nyeszlettségével. A ruha túl nagy rá, vette észre. Az örömteli magára csodálkozásba egy árnyalatnyi beképzeltség is vegyült. És a haja... úgy keretezte az arcát, akár egy holdudvar. Türelmetlen ujjakkal lesimította, ezzel azonban előrehúzott néhány fürtöt az arca köré. Ahogy bosszúsan visszalökte őket, hiszen már nem volt szüksége takarásra, a hajszálak ismét szerteszét meredtek. Foglalatosságából halk hang, kövön csikorduló csizma rezzentette föl. Lessza várt, várta, hogy a férfi felbukkanjon. Hirtelen félénkség tört rá. Csupasz arcával, füle mögé tolt hajával, tapadó ruha által kihangsúlyozott testével ország-világ láthatta, a korábbi névtelenség biztonsága elillant, s ezért védtelennek érezte magát. Határozottan átvágott a szobán, és félrevonta a nagy barlangba vezető bejárat függönyét. A lovas a sárkány feje mellett állt, és különösen gyengéd kifejezéssel az arcán a szem fölötti redőket vakargatta. A látvány éles ellentétben állt a sárkánylovasokról szóló szóbeszédekkel. Természetesen hallott a lovas és sárkánya közti furcsa kötődésről, de ez volt az első alkalom, hogy rádöbbent: a köteléknek a szeretet is része. Vagy pedig ez a merev, hideg férfi mély érzelmekre is képes. A vén őrvher kapcsán érzéketlenül viselkedett vele. Nem csoda, hogy a szegény pára azt hitte: a lovas ártani akar a lánynak. Lessza szipákolt egyet. A sárkányok sokkal türelmesebbek voltak. A férfi lassan fordult meg, mintha sajnálná otthagyni a bronzszínű állatot. A lányt megpillantva megpördült, és élénk tekintete végigfutott Lessza megváltozott külsején. Gyors, könnyű léptekkel odament hozzá, és erős kézzel fogva a lány könyökét visszatessékelte a hálószobába.

78

ANNE McCAFFREY

Mnementh evett egy keveset, és csendre van szüksége a pihenéshez - mondta halkan a férfi, mintha ez lenne a legfontosabb. Visszahúzta a nyílás elé a nehéz függönyt. Aztán eltartotta magától a lányt, ide-oda forgatta, alaposan végigmérte. Arcán kíváncsi és meglepett kifejezés suhant keresztül. - Megmosakodva... csinos, igen, majdnem csinos - ismerte el olyan elégedett leereszkedéssel a hangjában, hogy a lány mérgesen elhúzódott. A halk nevetés gúnyosan üldözte. - Végül is, ki tudhatta volna, mi rejtőzik a... talán tízfordulónyi koszréteg alatt? Igen, elég csinos vagy, hogy F'nor megnyugodjon. A lány, akit a férfi viselkedése teljesen ellenségessé tett, jeges hangon megkérdezte: - És ezt a F'nort mindenáron meg kell nyugtatni? A férfi addig vigyorgott rá, amíg a lány ökölbe nem szorította a kezét az oldala mellett, és alig bírta megállni, hogy le ne törölje vele a vigyort a lovas arcáról. Végül a férfi azt mondta: - Mindegy, ennünk kell, aztán szükségem lesz rád. - A lány riadt kiáltását hallva megfordult, és bal ingujján a száradt vért mutatva mosolya elkomorodott. - Annyit legalább megtehetnél, hogy kimosod a sebeket, amelyeket a te harcod megvívása közben szereztem. A férfi félrehúzta az egyik belső falat takaró szőnyeget. - Ennivalót két személyre! - kiáltotta le a kőbe vájt fekete nyílásba. Lessza visszhangot hallott a mélyben, ahogy a férfi hangja végigzengett az alighanem hosszú kürtőn. - Nemorth már majdnem hullamerev - mondta a férfi, miközben kivett néhány tárgyat egy másik faliszőnyeg által eltakart polcról -, és hamarosan megkezdődik a kikelés. Lessza gyomrába jegesség telepedett a kikelés említésére. A sárkányok életének erről a szakaszáról szóló legenyhébb történetek is vérfagyasztóak voltak, és a legelképesztőbb vérengzésekről számoltak be. A lány zsibbadtan vette át a felé nyújtott holmikat. - Micsoda? Félsz? - csúfolódott vele a sárkánylovas, majd lehúzta magáról tépett és véres ingét. -

79

SÁRKÁNYRÖPTE

Lessza megrázta a fejét, és figyelmét a széles vállú, izmos hátra fordította. Az övénél sápadtabb bőrt itt-ott vércsíkok szabdalták. A vállcsúcsból friss vérpatak indult meg, mert az ing levételével fölszakadt a még puha var. - Vízre van szükségem - mondta a lány, de aztán látta, hogy a tárgyak között, amelyeket a férfi a gondjaira bízott, egy lapos tál is van. A medencéhez sietett, és átfutott rajta, hogyan egyezhetett bele, hogy ilyen messzire kerüljön Ruathától. Bár az alag romokban hevert, mégis az övé volt és ismerős, a toronytól kezdve a legmélyebb pincéig. Amikor a sárkánylovas fölajánlotta neki a lehetőséget és alattomosan rábeszélte arra, hogy vele tartson, bármire képesnek tartotta magát, hiszen végre elérte Fax halálát. Most már az is gondot okozott neki, hogy a víz ki ne loccsanjon a kezében reszkető tálból. Kényszerítette magát, hogy csak a sebbel törődjön. Csúnya vágás volt, mély, ahol a kés hegye a húsba mélyedt, lefelé pedig egyre sekélyebb lett. Lessza simának érezte a férfi bőrét, miközben kimosta a vágást. Akaratlanul is megérezte a férfias illatot, amely verejték, bőr és a sárkányok közelségéből származó szokatlan pézsmaillat keverékéből állt. Bár a férfinak alighanem fájdalmat okozott, amikor Lessza letörölte a csomókba alvadt vért, nem mutatta jelét, s látszólag fittyet hányt az egész műveletre. A lányt tovább bosszantotta, hogy nem vitte rá a lélek, hogy durván bánjon a férfival, amiért az az érzéseibe gázolt. Mérgesen összeszorította a fogát, és bőségesen bekente a sebet a gyógyírral. Egy kis gézlapot hajtogatott, majd még több tépéssel rögzítette. Amikor végzett, hátralépett. A férfi próbaképpen megmozgatta karját a szoros kötésben. A mozdulattól oldalán és hátán hullámzottak az izmok. Amikor szembefordult a lánnyal, a szeme sötét és elgondolkodó volt. - Szelíd kezed van, hölgyem. Köszönöm. - A mosolya gúnyos volt. Amikor a férfi fölállt, Lessza elhátrált, de a lovas csak a ládához ment, hogy egy tiszta, fehér inget vegyen elő. 80

ANNE McCAFFREY

Fojtott morgás hallatszott, amely hamar fölerősödött. Sárkányok lennének? - töprengett Lessza, s megpróbálta legyűrni a nevetséges félelmet, amely föltámadt benne. Elkezdődött volna a kikelés? Itt nem volt vherkuckó, amelybe elbújhatott volna. Mintha a sárkánylovas megértette volna a zavarát, jóízűen fölnevetett, majd a lány szemét figyelve félrehúzta a faliszőnyeget, miközben valami zajos gépezet a kürtőben egy tálca ételt húzott a vakablakba. Lessza szégyellte magát oktalan félelme miatt, és dühös volt, amiért a férfi is tanúja ennek. Dacosan leült a prémmel borított padra a fal mellett, és azt kívánta, bárcsak súlyos és fájdalmas sérülések borítanák a férfit, amelyekhez durván hozzányúlhatna. Ha erre később alkalma adódik, bizonyosan nem fogja elszalasztani. A férfi a lány előtt álló alacsony asztalra helyezte a tálcát, magának pedig néhány prémet dobott a földre, ahová ülhet. Az étel húsból, kenyérből, egy kancsó klakból, egy ínycsiklandó sárga sajtdarabból és néhány szem téli gyümölcsből állt. A férfi nem nyúlt az ennivalóért, ezért a lány sem, bár az érett, és nem rothadt gyümölcs látványától összefutott szájában a nyál. A sárkánylovas fölnézett rá, és összevonta a szemöldökét. - A Sárkányfészekben is a hölgy tör először a kenyérből - mondta, és udvariasan biccentett a lány felé. Lessza elpirult, nem szokott hozzá az udvariassághoz, ahhoz pedig végképp nem, hogy elsőként egyen. Letört magának egy falat kenyeret. Olyan íze volt, mint semmi másnak, amit korábban ízlelt. Először is, frissen sült. A lisztet finomra szitálták, nem volt benne nyoma sem homoknak, sem pelyvának. Elvette a férfi által felé nyújtott sajtot. Annak is szokatlan zamata volt. Lessza, akit fölbátorított az utalás rangjának változására, a legszebb gyümölcs felé nyúlt. - Most pedig figyelj! - kezdte a sárkánylovas, és megérintette a lány kezét, hogy magára vonja a figyelmét. A lány bűntudatosan elejtette a gyümölcsöt, azt hitte, hibát követett el. A férfira bámult, megpróbálta kitalálni, mit vétett. A férfi fölvette a gyümölcsöt, és visszatette a lány kezébe, majd folytatta a 81

SÁRKÁNYRÖPTE

beszédet. Lessza tágra nyílt szemmel, lefegyverezve rágcsált, és teljes figyelmét a lovasra fordította. - Figyelj rám! Akármi történjék is a keltetőben, egy pillanatra sem mutathatod ki a félelmedet! És nem szabad hagynod, hogy túltöltekezzen. - Kényszeredett kifejezés jelent meg az arcán. - Az egyik legfontosabb feladatunk, hogy visszafogjuk a sárkányt attól, hogy túlzabálja magát. Lessza elvesztette étvágyát a gyümölcs iránt. Óvatosan visszatette a tálba, és megpróbálta kitalálni mindazt, amit a férfi nem említett, de a hangszíne utalt rá. A sárkánylovas arcába nézett, és most először látta emberként, és nem szimbólumként. A férfi hűvössége óvatosság volt, nem pedig érzelemmentesség. A szigorúság bizonyára arra kell, hogy ellensúlyozza a fiatalságát, mert nem sok fordulóval lehetett idősebb a lánynál. Sötétség lengte körül, amely azonban nem érződött rossznak; sokkal inkább komor türelem volt. Magas homlokából súlyos fekete fürtök hullámzottak egészen az inge gallérjáig. Bozontos, sötét szemöldökét leggyakrabban összehúzta, vagy öntelten fölvonta, ahogy magas nyergű orra hosszában végignézett a lányon. A szeme (borostyánszínű, szinte aranylóan világos) vagy cinizmusról, vagy távolságtartásról árulkodott. Vékony, de formás ajkai szinte szelíden íveltek. Miért is húzza mindig el a száját elutasítóan vagy gúnyosan? Lessza nyugtázta, hogy a férfi jóképű, mert vonzó, szinte mágneses légkör vette körül. Pillanatnyilag azonban a lovas teljesen érzéketlennek látszott. A férfi komolyan gondolta, amit mondott. Nem akarta, hogy a lány féljen. De nem is volt semmi ok arra, hogy Lessza megijedjen. A férfi azt akarta, hogy a lány sikerrel járjon. Kit kell visszatartania attól, hogy túlzabálja magát? És mivel ne egye tele magát? Jószágokkal? Egy újonnan kikelt sárkány biztosan nem tudna megenni egy egész állatot. Ez tehát egyszerű feladatnak látszott Lessza számára. Ruatha alagban az őrvher csak neki engedelmeskedett. Megértette a nagy bronz sárkányt, és sikerült elhallgattatnia, amikor átrohant toronybeli kakasülője előtt a bábához. A legfontosabb feladatunk? A mi legfontosabb feladatunk? A sárkánylovas várakozóan nézett rá. 82

ANNE McCAFFREY

A mi legfontosabb feladatunk? - ismételte a lány, kimondatlan kéréssel hangjában, hogy többet akarna tudni. - Erről majd később. Haladjunk csak szép sorjában! - hessentette el türelmetlenül a férfi a többi kérdést. - De mi fog történni? - erősködött a lány. - Annyit mondok, amennyit nekem mondtak. Sem többet, sem kevesebbet. Ne felejtsd el ezt a két dolgot! Gyűrd le a félelmedet, és ne hagyd, hogy eltöltekezzen! - De... - Neked ellenben enned kell. Nesze! - Kése hegyére tűzött egy darab húst, és a lány elé tolta. Addig ráncolta a homlokát, míg Lessza le nem gyűrte a falatot. Már éppen többet is ráerőszakolt volna, de a lány gyorsan fölkapta félig megevett gyümölcsét, és inkább az édes gömbbe harapott. Már most többet evett az étkezés alatt, mint az alagban egy nap során összesen. - A Sárkányfészekben majd bőségesebben eszünk - jegyezte meg a férfi irigyen méregetve a tálcát. Lessza meglepődött, az ő szemében ez lakomának számított. - Több, mint amihez szoktál? Igen, el is felejtettem, hogy szinte csontvázként jöttél el Ruathából. A lány sértetten kihúzta magát. Ruathában ügyes voltál. Nem akartalak bírálni - tette hozzá a férfi, és elmosolyodott a lány viselkedése láttán. - De nézz csak magadra intett, és arcára megint kiült a félig szórakozott, félig elgondolkodó kifejezés. - Nem, azt nem gondoltam volna, hogy tisztán csinos vagy - jegyezte meg. - Ilyen hajjal semmiképp. - Ezúttal az arcán tisztán látszott az elismerés. Lessza önkéntelenül is a fejéhez emelte a kezét. A haja pattogva végigfolyt ujjai között. De akármilyen választ adott is volna a férfinak, az elhalt, mielőtt kimondta volna. Kísérteties sivítás töltötte meg a termet. A hangtól remegés futott végig a lány fülétől a gerincéig a csontok mentén. Mindkét kezét a fülére szorította. A hang átzengett a koponyáján, hiába takarta el. Aztán amilyen hirtelen jött, olyan gyorsan el is múlt. -

83

SÁRKÁNYRÖPTE

Mielőtt Lessza rájöhetett volna, mi történt, a sárkánylovas a csuklójánál fogva megragadta, és a ládához rántotta. - Vedd le azokat! - parancsolta a ruhára és a tunikára mutatva. Míg a lány ostobán bámult rá, fölemelt egy laza, fehér, ujjatlan és öv nélküli köntöst, amely tulajdonképpen két, a vállaknál és oldalt összekapcsolt szövetdarabból állt. - Leveszed, vagy segítsek? kérdezte türelmetlenül. A vad hang megismétlődött, és nyugtalanító hangszínétől Lessza ujjai még sebesebben kapkodtak. Alig lazította meg az öltözékét, és ejtette a padlóra, amikor a férfi máris a fejére húzta a másikat. A lány igyekezett a karját a megfelelő lyukakba dugni, aztán a férfi megfogta a csuklóját, és máris rohant kifelé vele a kamrából. Lessza haja statikus energiával föltöltve lobogott mögötte. A bronz sárkány a barlang közepén állt, fejét a hálókamra ajtaja felé fordítva. Lessza türelmetlennek látta; a nagy szemek, amelyek annyira lenyűgözték, most a szivárvány minden színében villództak. Viselkedéséből nagy belső izgalomra lehetett következtetni, és torkából magas hangú dorombolás tört elő, néhány oktávval a nyugtalanító kiáltás alatt, amely az imént riasztotta őket. Bár a sárkány és lovasa mindketten izgatottak és türelmetlenek voltak, megtorpantak. Lessza hirtelen ráébredt, hogy őróla beszélnek. A nagy sárkány feje hirtelen közvetlenül elé lendült, az orra minden mást kitakart. A lány érezte az állat leheletének melegét és enyhe foszforszagát. Hallotta, ahogy a sárkány közli lovasával, hogy egyre jobban tetszik neki ez a ruathai nő. A sárkánylovas egy akkora rántással, hogy majdnem leszakadt a feje, maga után cibálta a járatba. A sárkány olyan sebesen kacsázott mellettük, hogy Lessza már attól félt, mindannyian le fognak rohanni a párkányról. A kulcspillanatban azonban valahogyan az állat nyakába került, derekát a sárkánylovas karolta át erősen. Ugyanazzal a mozdulattal átsiklottak a Sárkányfészek nagy tálja fölött a szemközti magas falhoz. A levegő szárnyakkal és sárkányfarkakkal telt meg, hangzavar verődött ide-oda a völgyben. Mnementh egyenesen a sziklafal felső részén ásítozó fekete lyuk felé tartott. Lessza biztos volt benne, hogy összeütköznek a többi sárkánnyal. Az állatok azonban csodával határos módon egymás után 84

ANNE McCAFFREY

besuhantak a bejáraton, Mnementh nagyobb fesztávolságú szárnya épp csak érintette a járat oldalát. A folyosó szárnyak mennydörgésétől remegett. A levegő Lessza köré zárult, majd kibukkantak egy gigászi barlangba. Az egész hegy üreges, gondolta Lessza elképedve. Az óriási barlangban fűrészfogban mindenhol sárkányok ültek: kékek, zöldek, barnák, de nagy bronz sárkányból csak kettő. A párkányokon száz szörnyeteg is elfért volna. Lessza megragadta a bronzszínű pikkelyeket maga előtt. Ösztönösen ráérzett, hogy valami nagy horderejű dolog fog történni. Mnementh lefelé körözött, fittyet hányt a bronz sárkányok párkányára. Aztán Lessza megpillantotta, mi hever a hatalmas barlang homokos padlóján: sárkánytojások. Tíz óriási, pettyes tojásból álló fészekalj feküdt odalent, a héjak időnként megremegtek, ahogy a fiókák ki akartak törni. Az egyik oldalon, a padló megemelt részén egy arany tojás állt, másfélszer akkora, mint a foltosak. Közvetlenül mögötte az öreg királynő mozdulatlan, okker teteme feküdt. Amint Lessza észrevette, hogy Mnementh az arany tojás közelében lebeg a föld fölött, megérezte a sárkánylovas markát, aki leemelte Mnementh nyakából. Ijedten a férfiba kapaszkodott. A lovas szorítása erősödött, aztán kérlelhetetlenül lelendítette a földre. A férfi borostyántűzben égő szeme találkozott a tekintetével. - Ne feledd, Lessza! Mnementh bátorítóan felbömbölt, és nagy, összetett szemét a lányra fordította. Lessza könyörögve félig fölemelte a kezét. Minden támasza elhagyta, még a belső erő is, amely segítette Fax elleni bosszúhadjáratában. Látta, hogy a bronz sárkány letelepszik az első párkányra, nem messze a másik két bronztól. A sárkánylovas leszállt, és Mnementh hátrafordította kígyózó nyakát, amíg a feje nem pihent társa mellett. A férfi fölnyúlt, és Lessza úgy látta, szórakozottan megsimogatja az állatot. Hangos kiáltások és sikolyok vonták el Lessza figyelmét. Még több sárkány ereszkedett le a barlang padlója fölé, és minden lovas letett egy lányt a homokra, míg Lesszávai együtt tucatnyian nem 85

SÁRKÁNYRÖPTE

lettek. A ruathai kicsit félrehúzódva állt az egymásba kapaszkodó lányoktól. Kíváncsian fordult feléjük. Lenézte őket a könnyeikért, holott az ő szíve valószínűleg ugyanolyan hevesen vert. Az nem jutott eszébe, hogy talán a sírás segít. Amennyire látta, a lányok sértetlenek voltak, hát akkor miért zokognak? Megvetése a jajveszékelés iránt eszébe juttatta saját félelmét, és nagy levegőt vett, hogy elcsitítsa a benne növekvő fagyot. Hadd féljenek. Ő Ruathai Lessza, és nincs mitől félnie. Ekkor az arany tojás görcsösen megrándult. A lányok egyként kiáltottak fel, és elhátráltak a sziklás falhoz. Az egyikük, egy bájos szőkeség, akinek aranyló hajfonata majdnem a földet verdeste, már majdnem lelépett a feltöltött részről, de most sikoltozva, rémülten visszahátrált társnői szegényes védelmébe. Lessza megpördült, hogy lássa, miért ült ki a rettegés a lány arcára. Ő maga is önkéntelenül egy lépést hátrált. A homokos terület közepén a maroknyi tojásból több feltört. Az erőtlenül károgó fiókák a közönyösen, félkörben álló fiatal fiúk felé tartottak. Lessza nagyot nyelt. Néhányuk alig volt idősebb, mint ő volt, amikor Fax serege lerohanta Ruathát. A nők sikoltozása elfojtott hüppögéssé és sírássá halkult, amikor az egyik fióka kinyúlt a karmával és pofájával egy fiú után. Lessza kényszerítette magát, hogy végignézze, ahogy a fiatal sárkány szétmarcangolja a fiút, és aztán durván félrelöki, mintha elégedetlen lenne vele. A gyerek nem mozdult, és Lessza látta, ahogy vér folyik a homokra a sárkány tépte sebekből. Egy másik fióka egy újabb fiúra vetette magát, de aztán tehetetlenül csapkodva nedves szárnyával megtorpant, kinyújtotta vékony nyakát, és a Mnementhtől többször hallott bátorító dorombolás gyenge utánzatát károgta. A fiú tétován fölemelte a kezét, és megvakarta a szem fölötti redőt. Lessza hitetlenkedve nézte, ahogy a fióka egyre lágyabban dorombolva meglöki a gyereket. A fiú arcán elképedt, átszellemült mosoly terült szét. Lessza elszakította pillantását a hihetetlen látványtól, és látta, hogy egy másik fióka ugyanilyen szertartásba fog egy másik fiúval. Közben még két sárkány kelt ki a tojásokból. Az egyik feldöntött egy gyereket, és átgázolt rajta, nem is vette észre, hogy karmai mély 86

ANNE McCAFFREY

sebeket ejtenek. A másik fióka, aki testvére nyomában totyogott, megállt a sebesült fiúnál, az arcához dugta a pofáját, és aggodalmasan kurrogott. Lessza látta, hogy a gyerek talpra küzdi magát, arcáról csorognak a fájdalom könnyei, de máris a sárkányt nyugtatja, hogy ne aggódjon, csak egy kis karcolás érte. Hamar vége volt. A fiatal sárkányok egy-egy fiú mellé szegődtek. Zöld sárkánylovasok szálltak le, hogy elvigyék azokat, akiket nem választottak ki. A kék lovasok hátasaikkal együtt kivezették az újdonsült párokat a barlangból, miközben a sárkánykölykök visongva, dorombolva, nedves szárnyaikkal csapkodva elbotladoztak, újdonsült sárkánytársaik biztatásától körülvéve. Lessza eltökélten visszafordult az imbolygó arany tojáshoz. Most már tudta, mire számítson, és megpróbálta kitalálni, mit tettek vagy nem tettek a sikeres fiúk ahhoz, hogy a sárkányfiókák kiválasszák Őket. Az arany tojáson repedés jelent meg, amit a rémült lányok sikoltozása követett. Néhányan fehér ruhakupacba ájultak, mások szorosan összekapaszkodtak félelmükben. A repedés kitágult, átfurakodott rajta egy ék alakú fej, majd egy aranylóan csillogó nyak követte. Lessza váratlan közönnyel arra gondolt, vajon mennyi időbe telik, míg a sárkány fölnő, ha egyszer már kikeléskor tekintélyes a mérete. A fej ugyanis nagyobb volt, mint a hímsárkányoké, pedig már azok is képesek voltak erős, tízéves fiúkat földönteni. Lessza hangos zümmögést hallott a keltetőben. Fölpillantott a nézőkre, és ráébredt, hogy a bronz sárkányok dúdolnak, mert a párjuk, a királynőjük születését várják. A zümmögés egyre erősödött, aztán a tojás darabokra tört, és előbukkant az új nőstény aranyló, csillogó teste. Kitámolygott, éles tojástörő fogával a homokba bukott, és egy pillanatra csapdába esett. Nedves szárnyaival csapkodva kiegyenesedett. Nyirkos esetlenségében nevetséges látványt nyújtott. Aztán váratlan gyorsasággal a rémülettől dermedt lányokra vetette magát. Mielőtt Lessza kettőt pisloghatott volna, olyan erővel rázta meg az első lányt, hogy annak nyaka jól hallhatóan reccsent egyet, majd a test ernyedten a homokba hullott. A sárkány nem törődött vele, azonnal a második lány felé szökkent, de elvétette a távolságot, és elesett. Egyik karmával kinyúlt, hogy 87

SÁRKÁNYRÖPTE

megtámaszkodjon, és válltól combig fölhasította a lány testét. A halálos sebet kapott jelölt sikoltása elvonta a sárkány figyelmét, és föloldotta a többiek dermedt ijedtségét. Fejvesztve menekültek, szaladtak, botlottak el, bucskáztak föl és estek hasra a homokon, a fiúk által használt kijárat felé tülekedve. Amikor az aranyszínű szörnyeteg szánnivalóan nyüszítve a szétszóródott nők felé vetette magát, Lessza megmozdult. Miért nem lépett odébb az az ostoba liba, futott át az agyán, és az ék alakú fej felé kapott, amely így, kikeléskor alig volt nagyobb a lány törzsénél. A sárkány olyan ügyetlen és gyenge volt, hogy leginkább önmagára volt veszélyes. Lessza elfordította a fejet, hogy az összetett szempár kénytelen volt ránézni... aztán elveszett a szivárványszín tekintetben. Boldogság öntötte el Lesszát; melegség, gyengédség, határtalan szeretet, azonnali tisztelet és csodálat lett úrrá szívén és lelkén. Soha többé nem hiányzik majd neki egy társ, egy védelmező, egy bizalmas barát, aki azonnal tudja, mire gondol, mit érez, mire vágyik. A lány elméjébe új gondolat furakodott: milyen csodálatos Lessza, milyen szép, milyen kedves, milyen gondos, bátor és okos! Lessza önkéntelenül kinyúlt, hogy épp azon a ponton vakarja meg a puha szemtaréjt, ahol kell. A sárkány sóvárogva pislogott rá, rettenetesen elszomorodott, hogy korábban aggodalmat okozott Lesszának. A lány megnyugtatóan megveregette a nyirkos, puha nyakat, amely bizakodóan hajlott felé. A sárkány oldalra pördült, és egyik szárnya beleakadt hátsó lábának karmába. Fájt. Lessza óvatosan fölemelte a lábat, kiszabadította a szárnyat, és egy veregetéssel visszahajtogatta az oldalsó redő mellé. A sárkány dorombolni kezdett, szeme követte Lessza minden mozdulatát. Megböködte a lányt, aki engedelmesen megvakarta a másik szem fölötti taréjt is. A sárkány tudatta vele, hogy éhes. - Azonnal szerzek neked valami ennivalót - nyugtatta meg Lessza gyorsan, és ámulva pislogott vissza a sárkányra. Hogyan lehet ilyen kőszívű? Hiszen a kis bestia most sebesített meg két nőt, sőt, talán meg is ölte őket. 88

ANNE McCAFFREY

Nem tudta elhinni, hogy ilyen riasztó módon megkedvelheti a sárkányt. Mégis, a világ legtermészetesebb dolgának tűnt, hogy megvédje a fiókát. A sárkány begörbítette nyakát, hogy egyenesen Lessza szemébe nézzen. Ramoth nyűgösen megismételte, hogy borzasztóan éhes, mert nagyon sokáig egy tojásba volt zárva táplálék nélkül. Lessza eltűnődött azon, vajon honnan tudta a sárkány nevét, de Ramoth válaszolt neki: „Miért ne tudná a saját nevét, ha az egyszer az övé és senki másé?" Utána Lessza hosszú időre elveszett a bámulatosan kifejező szempár tekintetében. Nem vette észre a leereszkedő bronz sárkányokat, sem a lovasaikat, csak állt, és simogatta a Pern legcsodálatosabb teremtményének fejét, feledett minden gondot és dicsőséget, és egyúttal azt is tudta, most már biztosan: Perni Lessza az aranyló Ramoth sárkányúrnője most és mindörökké.

89

SÁRKÁNYRÖPTE

90

ANNE McCAFFREY

Tenger forr, és hegy vajúdik, homok ég, a sárkány szólít, Rőtcsillag a fejünk felett. Falat emelj, rakd a tüzet, védd világod, irtsd a füvet minden hágót őrizzetek! Csillag-kövek égre látnak, sárkányfészkek készen állnak, Rőtcsillag a fejünk felett.

Ha a sárkánykirálynő nem repülésre való, minek van szárnya? kérdezte Lessza. Őszintén igyekezett a kedves érdeklődés hangján megszólalni. Meg kellett tanulnia, hogy noha természetéből adódóan könnyen dühbe gurult, ezentúl csendben kell bosszankodnia. Az átlagos perniektől eltérően a sárkánylovasok könnyen megérezték az erős érzelmeket. R'gul meglepetten összevonta bozontos szemöldökét. Lemondóan becsukta a száját. Lessza már azelőtt tudta a választ, hogy a férfi kimondta volna. - A királynők nem repülnek - jelentette ki higgadtan a sárkánylovas. - Kivéve a nászrepülést - javította ki Sz'lil. Éppen elbóbiskolt, ami nála könnyen és gyakran megesett, noha jóval fiatalabb volt, mint a lendületes R'gul. Megint veszekedni fognak, gondolta Lessza, és elfojtott egy nyögést. Ebből legfeljebb fél órát volt képes elviselni, utána a gyomra háborogni kezdett. Az új sárkányúrnő megtanítása a „sárkányokkal, Sárkányfészekkel és a Pernnel szembeni kötelességekre" gyakran parttalan vitába torkollt a szó szerint bemagolandó és fölmondandó leckék legapróbb részletei fölött. Néha, mint ahogy most is, a lány abban bízott, hogy a férfiak annyira belebonyolódnak következetlenségeikbe, hogy öntudatlanul egykét igazságot is elmondanak. - A királynő csak a nász során repül - hagyta jóvá R'gul a helyesbítést. -

91

SÁRKÁNYRÖPTE

De ha a párosodáshoz föl tud szállni, akkor biztosan máskor is tud repülni - ellenkezett Lessza kitartó türelemmel. - A királynők nem repülnek. - R'gul ebből nem engedett. - Zsora soha nem repült sárkányon - motyogta Sz'lil, és szaporán pislogott, ahogy a múltat felidézte. - Zsora soha nem hagyta el ezt a lakosztályt. - Elvitte Nemorthot az etetőhelyre - csattant föl R'gul. Lessza torkában fölgyűlt az epe. Nagyot nyelt. Rá kell vennie őket, hogy távozzanak. Nem lesz gyanús, hogy Ramoth ébredése mindig kapóra jön a lánynak? Talán jobb lenne, ha R'gul Hathját költené fel. Megengedett magának egy somolygást, megnyugtatta titkolt képessége, hogy a Sárkányfészek valamennyi sárkányához, zöldekhez, kékhez, barnákhoz és bronzokhoz egyaránt beszélni tud, és hallja a gondolataikat. - Már amikor egyáltalán rá tudta venni Nemorthot arra, hogy megmoccanjon - motyogta Sz'lil, és aggodalmasan tépkedte az ajkát. R'gul dühösen nézett Sz'lilre, hogy beléfojtsa a szót, majd jelentőségteljesen megkocogtatta Lessza palatábláját. A lány elfojtotta sóhaját, és fölvette az íróvesszőt. Már kilencszer pontosan leírta a balladát. A jelek szerint tíz volt R'gul szerencseszáma, mert Lesszának a hagyományos tanítódalok, katasztrófamondák és törvények mindegyikét betűről betűre tízszer le kellett írnia. Igaz, a felét sem értette, de kívülről fújta mindet. Tenger forr, és hegy vajúdik, írta. Lehetséges. Ha nagy földrengésre kerül sor. Ruatha alagban Fax egyik testőre egyszer megtisztelte az alagot egy történettel, amely még az ükapja idejéből származott. Kelet-Erőd egy egész part menti falu a tengerbe csúszott. Abban az évben hatalmas szökőárak sújtották a földet, és ugyanabban az időben Iszta mögött egy lángoló üstökű hegy emelkedett. Évekkel később alámerült. Talán erre vonatkozik a sor. Talán. Homok ég... Igaz, azt beszélték, nyáron az Ajgen- fennsík elviselhetetlen. Nincs árnyék, nincsenek fák, sem barlangok, csak a kopár homokpuszta. Nyáridőben még a sárkánylovasok is messzire elkerülték azt a vidéket. Ha jobban belegondol, akkor a keltető homokja is mindig melegnek érződik. Vajon felforrósodik-e annyira, -

92

ANNE McCAFFREY

hogy égessen? És különben is, mi melegítette fel? Ugyanaz a láthatatlan, belső tűz, mint ami fölfűtötte egész Benden sárkányfészekben a fürdőmedencék vizét? Sárkány szólít... Féltucat értelmezése is lehet, és R'gul egyetlen hivatalos magyarázatot sem volt hajlandó adni. Ez azt jelenti, hogy a sárkányok fölszólítják az embereket, hogy figyeljenek a Rőtcsillagra? De hogyan? Valamiféle különleges kiáltással, mint amit akkor hallatnak, ha egy fajtársuk eltávozik, hogy túlnan haljon meg? Vagy akkor szólítanának, amikor elhalad a Rőtcsillag? Amellett persze, hogy hagyomány szerint fölperzselik a levegőben a szálakat? Mennyi mindenről hallgatnak a balladák, és senki nem magyarázza el őket! Valaha biztosan volt azonban valami magyarázat. Falat emelj, rakd a tüzet, védd világod, irtsd a füvet! Még több rejtély. Vajon mit raknak a tűzre? Csak nem a tűzkövekre gondoltak? És milyen fal? A kövek egymásra gurulnak, mint egy lavinában? A ballada szerzője legalább az évszakot jelezhette volna - vagy mégis megtette a fű szerepeltetésével? A növényzet állítólag vonzotta a szálat, ezért hagyomány szerint az emberi települések körül nem hagyták meg. De a kövek nem tudják kivédeni, hogy a szál a föld alá ne fúrja magát, és ott elszaporodjon. Csak a tűzkövet rágó sárkányok foszfinlehelete állította meg a szálat. Lessza halványan elmosolyodott. Manapság senki, még a sárkányemberek sem - F'lar és alárendeltjei kivételével - vették a fáradságot, hogy tűzkővel gyakorlatozzanak, nemhogy kigyomlálták volna a házak körül a füvet. Újabban az évszázadokig kopárra perzselt dombhátakat is felverte a zöld tavasszal. Minden hágót őrizzetek! Az íróvesszővel fölkarcolta a mondatot, és azt gondolta: nehogy egy sárkánylovas is észrevétlenül elhagyhassa a Sárkányfészket. R'gul jelenlegi szárnyvezér-politikája azon az ötleten alapult, hogy ha sem a nagyurak, sem az alaglakók nem látják a sárkánylovasokat, senkit nem sérthetnek meg. Még a hagyományos őrjáratok is lakatlan terület fölött repültek, hogy a felzúdulás az „élősködő" Sárkányfészekről elcsituljon. Fax, akinek nyílt ellenállása a 93

SÁRKÁNYRÖPTE

mozgalmat táplálta, nem vitte magával a sírba az elégedetlenséget. Azt beszélték, Larad, Telgar ifjú nagyura lett az új vezető. R'gul, a sárkányvezér. Ez elkeserítette Lesszát. A férfi kétségtelenül alkalmatlan volt a posztra, mégis Hath kísérte Nemorthot a legutolsó nászrepülésen. Hagyomány szerint (kezdte meggyűlölni ezt a szót, a nevében elhallgatott titkokért) a sárkányvezér a királynő párjának lovasa volt. R'gul külsőre megfelelt - nagydarab, erős férfi volt, élettel teli, uralkodó típus, akinek durva arca szigorú, fegyelmezett személyiségről árulkodott. Lessza azonban úgy gondolta, a fegyelem rossz irányt vett. F'lar viszont... ő olyan fegyelemre kényszerítette magát és lovasait, amellyel Lessza is egyet tudott érteni. Ő a sárkányvezérrel szemben nemcsak őszintén hitt a törvényekben és hagyományokban, amelyeket követett, hanem meg is értette őket. A lány időről időre megfejtett egy-két zavarba ejtő leckét F'lar odavetett mondatai alapján. A hagyomány szerint azonban csak a sárkányvezér oktathatta a sárkányúrnőt. A Tojásra, miért nem Mnementh, F'lar bronz óriása repült Nemorthszal? Hath nemes állat volt, ereje teljében, de sem méretben, sem szárnyfesztávolságban, sem erőben nem vetekedhetett Mnementhtel. Ha ő szállt volna a királynővel, nem csak tíz tojásból állt volna az utolsó fészekalj. Zsora, az elhunyt, és nem sokáig siratott sárkányúrnő, kövér volt, ostoba és hozzá nem értő. Ebben mindenki egyetértett. Állítólag a sárkány legalább annyira tükrözte a lovas személyiségét, mint a lovasé a sárkányét. Lessza bírálóan elgondolkodott. Mnementhet kétségtelenül éppúgy taszította a sárkány, mint ahogy F'lart a lovasa illetve nem lovasa, javította ki magát a lány, és gúnyosan a szundikáló Sz'lilre pillantott. De ha F'lar Ruatha alagban belement abba a kétségbeesett párbajba, csak hogy megmentse Lessza életét, és az igézés egyik jelöltjeként a Sárkányfészekbe vigye, miért nem vette át az irányítást, amint a lány győzedelmeskedett, s miért nem taszította le posztjáról R'gult? Mire várt? Elég hevesen és meggyőzően érvelt, hogy Lessza lemondjon Ruatháról és Benden sárkányfészekbe menjen. Vajon miért 94

ANNE McCAFFREY

viselkedik ilyen hűvösen távolságtartóan most, amikor a Sárkányfészek egyre mélyebbre süllyed a kegyvesztettségbe? - Hogy megmentsd a Pernt - mondta F'lar. Mi mástól, ha nem R'gultól? Jobb lenne, ha F'lar máris nekikezdene a megmentésnek! Vagy arra vár talán, hogy R'gul végzetes hibát kövessen el? R'gul pedig nem fog hibázni, gondolta keserűen Lessza, legalábbis addig, amíg nem tesz semmit. Még annyit sem, hogy elmagyarázza azt, amit a lány tudni szeretne. Csillag-kövek égre látnak. Lessza a párkányáról látta a Csillag-kő égre kirajzolódó háromszögét. Mindig egy őr- lovas állt mellette. Egy napon fölmegy oda is. Gyönyörű kilátás eshetik onnan a Benden-hegygerincre és a Sárkányfészek lábánál elterülő fennsíkra. Az előző fordulóban nagy ünnepséget rendeztek a Csillag-kőnél, amikor a nap egy pillanatra megpihent az Ujj-kövön, a téli napforduló jeleként. Ez azonban csak az Ujj-kő jelentőségét fedte föl, a Csillag-kőét nem. Még egy magyarázatra váró rejtély. Sárkány fészkek készen állnak, írta Lessza mogorván. Többes szám. Nem Sárkányfészek, hanem sárkányfészkek. R'gul nem tagadhatta, hogy öt üres sárkányfészek állt a Pern különböző pontjain, ki tudja, hány forduló óta üresen. Lesszának a nevükön kívül még az alapításuk sorrendjét is meg kellett tanulnia. Az első és legnagyobb Erőd volt, aztán következett Benden, Magasorom, a forró Ajgen, a tengeri Iszta és síkvidéki Telgar. Semmi magyarázata nem volt azonban annak, miért néptelenedett el közülük öt. S annak sem, hogy a nagy Bendenben, amely ötszáz sárkányt is el tudott volna szállásolni miriád fészekalagjában, miért csak kétszáz állat élt. R'gul természetesen megpróbálta az új sárkányúrnővel elhitetni a kézenfekvő kifogást, miszerint Zsora rossz és ideges természetű úrnő volt, aki hagyta, hogy a sárkánykirálynő degeszre zabálja magát. (Lesszának senki nem árulta el, ez miért helytelen, és azt sem, hogy miért örültek ugyanakkor annyira annak, ha Ramoth telefalta magát.) Ramoth persze még növésben volt, s olyan gyorsan növekedett, hogy a változás napról napra követhető volt. Lessza elmosolyodott. Mosolyát még R'gul és Sz'lil jelenléte sem volt képes tompítani. Fölnézett a palatáblájáról a folyosóra, amely a tanácsteremből a Ramoth fészkéül szolgáló nagy barlangba vezetett. 95

SÁRKÁNYRÖPTE

Érzékelte, hogy a sárkány még mindig mélyen alszik. Szerette volna, ha az állat fölébred, szeretett volna a szivárványszínű szempár szeretetében fürdeni, érezni a megnyugtató barátságot, amely elviselhetővé tette az életet a Sárkányfészekben. Néha Lessza úgy érezte, két emberre szakad: vidám és elégedett volt, ha Ramothtal foglalkozhatott, szürke és ingerült, ha a sárkány aludt. Lessza hirtelen elvágta a nyomasztó gondolatsor fonalát, és szorgalmasan a leckéje fölé hajolt. Ez legalább segített elütni az időt. Rőtcsillag a fejünk felett. Az a sötét, rejtélyes Rőtcsillag. Lessza a puha viaszba nyomta az íróvesszőjét, hogy a sor végét jelezze. Ott volt az a feledhetetlen hajnal, több mint két éve, amikor baljós előérzet verte fel a ruathai sajtraktár szalmájából. A Rőtcsillag rávillogott. Mégis itt volt, a F'lar által fölfestett fényes, tevékeny jövő azonban csak nem jött el. Lessza ahelyett, hogy rejtett hatalmával a Pern jóléte érdekében irányította volna a történéseket és embereket, eseménytelen, tanulságoktól mentes, fárasztó napok igájában nyögött, és torkig volt már R'gullal, Sz'lillel és azzal, hogy csak a sárkányúrnő lakosztályában, az etetőmezőn és a tónál tartózkodhat. A képességét csak arra használta, hogy úgynevezett tanárainak leckéit félbeszakítsa. Lessza összeszorította a fogát, és arra gondolt, hogy ha nem lenne Ramoth, egyszerűen fogná magát, és elmenne. Letaszítaná Gemma fiát, és elfoglalná Ruatha alagját, ahogy azt Fax halálakor meg kellett volna tennie. Ajkába harapott, és gúnyosan mosolygott magán. Ha nem lenne Ramoth, az igézés után amúgy sem maradt volna tovább egy percig sem. Abban a pillanatban azonban, hogy a tekintete találkozott a keltetőben a fiatal királynőével, csak Ramoth számított. Lessza a sárkányé volt, az meg az övé, testestül-lelkestül, visszavonhatatlanul összehangolva. Csak a halál téphette el e hihetetlen köteléket. Időnként a sárkány nélkül maradt lovas életben maradt, mint Lital, Ruatha felügyelője is, de csak árnyéka volt önmagának, és állandó kín gyötörte. Amikor egy sárkány lovasa meghalt, az állat túlnanra ugrott, a fagyos semmibe, amelyen keresztül a sárkányok azonnal a Pern egyik pontjáról a másikra tudták szállítani lovasaikat. Lessza 96

ANNE McCAFFREY

tudta, hogy túlnan szállni nagy veszedelem a képzetlenekre nézve, félő, hogy három köhintésnél hosszabb időre csapdába esnek túlnan. Lessza egyetlenegyszer röpült Mnementh nyakán, de kielégíthetetlen vágy fogta el, hogy megismételje az élményt. Ártatlanul azt gondolta, hogy megtanítják, ahogy a fiatal lovasokat és sárkányfiókákat is. Neki azonban, mint Ramoth után alighanem a legfontosabb sárkányfészeklakónak, a földön kellett maradnia, miközben a fiatalok a végeláthatatlan gyakorlatok során ki-be villantak a túlnanba a Sárkányfészek fölött. Felháborította az elviselhetetlen tiltás. Ramothnak akár nőstény, akár nem, rendelkeznie kéne a túlnanra ugrás képességével, akárcsak a hímeknek. Elméletét egyértelműen alátámasztotta - legalábbis számára - Moreta röptének balladája. Vajon a balladák nem tanításra szolgáltak? Hogy oktassák az írniolvasni nem tudókat? Ez a két felfuvalkodott tökfilkó ugyan letagadhatja a ballada létét, de hogyan tanulta volna meg Lessza, ha nem létezett? Valószínűleg ugyanazt a választ kapta volna, gondolta a lány savanyúan, mint arra a kérdésre, hogy miért van szárnya a királynőknek. Ha R'gul beleegyezik - márpedig ő addig fogja nyúzni, amíg meg nem engedi - abba, hogy magához ragadja „hagyományos" rangját a följegyzések őrzőjeként, akkor megkeresi a balladát. Egy napon csak eljön R'gul sokáig halogatott „megfelelő ideje". Megfelelő idő! füstölgött. Még hogy megfelelő idő! Sajnos túl sok nem megfelelő időt kell elütnöm. Mikor jön el a szerintük megfelelő idő? Ha a holdak elzöldülnek? Mire várnak? És vajon mire vár az felfújt hólyag F'lar? A Rőtcsillag elhaladtára, amiben egyedül ő hisz? Lessza gondolatai megtorpantak, mert még a jelenségre tett véletlen utalások is fölkeltették benne a hideg, gúnyos fenyegetés érzését. Megrázta a fejét, hogy elűzze a balsejtelmet. Heves mozdulata fölkeltette R'gul figyelmét. Fölpillantott a feljegyzésekből, amelyeket nehézkesen tanulmányozott. Amikor a kő tanácsasztalon keresztül maga elé húzta a lány palatábláját, a zörgés fölverte Sz'lilt. A férfi fölkapta fejét, azt sem tudta, hol van. 97

SÁRKÁNYRÖPTE

- Hmm? He? Igen? - motyogta, és megpróbálta kipislogni az álmot a szeméből. Lesszának elege lett. Azonnal kapcsolatba lépett Sz'lil Tuenthjével, aki szintén most ébredt föl a szunyókálásból. A sárkány nagyon kezes volt. - Tuenth nyugtalan, mennem kell - morogta nyomban Sz'lil. Fölsietett a folyosón, s legalább annyira örült, hogy távozhat, mint Lessza annak, hogy elmegy. A lány meglepve hallotta, hogy a lovas valakit köszönt az alagútban, és remélte, hogy az érkező jó indokot szolgáltat arra, hogy megszabaduljon R'gultól is. Manora lépett be. Lessza alig leplezett megkönnyebbüléssel üdvözölte az alsó barlangok főnökasszonyát. R'gul, aki mindig ideges lett Manora társaságában, azonnal távozott. A középkorú, méltóságteljes nó' csendes eró't és céltudatosságot sugárzott, mint akinek nehéz egyezséget kellett kötnie az élettel, amit nyugodt tekintéllyel viselt. Türelme némán korholta Lesszát ingerlékenységéért és kicsinyes bosszúságaiért. A lány minden nő közül, akivel a Sárkányfészekben találkozott (már amikor a sárkánylovasok egyáltalán megengedték neki, hogy kapcsolatba lépjen velük), Manorát kedvelte és tisztelte a legjobban. Valami ösztön azonban megsúgta neki, hogy soha nem kerül majd bizalmas, baráti viszonyba a Sárkányfészek egyik női lakójával sem. Óvatos, hivatalos kapcsolata Manorával ugyanakkor elegendő volt, és elégedettséggel töltötte el. Manora a raktárbarlangok nyilvántartó paláit hozta. Főnökasszonyként az ő felelőssége volt tájékoztatni a sárkányúrnőt a Sárkányfészek háztartásának vezetéséről. (R'gul ragaszkodott hozzá, hogy ezt a feladatot elvégezze.) - Bitra, Benden és Lemosz elküldték a dézsmát, de ez nem lesz elég, hogy idén átsegítsen bennünket a hideg évszakon. - Az elmúlt fordulókban is csak rájuk hagyatkoztunk, és mégis jól éltünk. Manóra kedvesen mosolygott, de nyilvánvaló volt, hogy nem tartotta a Sárkányfészket kellően ellátottnak. - Igaz, de ez csak annak volt köszönhető, hogy maradt tartósított és szárított élelmiszerünk az előző, bőségesebb fordulókból. Ez a 98

ANNE McCAFFREY

tartalék mostanra kimerült. Leszámítva a tilleki halashordók tömkelegét... - A hangja sokat sejtetően elhalt. Lessza összerázkódott. Újabban túlságosan gyakran került asztalra hal szárított, sózott vagy. friss formában. - A száraz barlangokban nagyon kevés a gabona- és lisztkészlet, mert Benden, Bitra és Lemosz nem gabonatermesztők. - Leginkább gabonára és húsra van szükségünk? - A változatosság kedvéért több gyümölcs és zöldség sem ártana mormolta Manora elgondolkozva. - Különösen ha olyan hosszú, hideg évszak következik, mint amilyet az időjósok jövendölnek. Persze voltunk az Ajgen- alföldön tavaszi és őszi magvakat és bogyókat szedni... - Mi? Az Ajgen-alföldön? - szakította félbe döbbenten Lessza. - Igen - válaszolta Manóra, akit meglepett Lessza viselkedése. Mindig ott szüretelünk. A lápvidéken pedig kiverjük a vízinövények magvait. - Hogyan mentek oda? - kérdezte Lessza éles hangon. Csak egy válasz létezett. - Az öregek odarepülnek velünk. Nem bánják, és a sárkányok legalább olyasmit tesznek, ami nem fárasztja őket. De hát ezt tudtad, nem? - Hogy az alsó barlangokban élő nők sárkánylovasokkal repülnek? - Lessza dühösen összepréselte ajkát. - Nem. Nem mondták. - A lány kedvét nem édesítette meg az sem, hogy meglátta Manora szemében a szánalmat és a szomorúságot. - Sárkányúrnőként a kötelezettségeid ide kötnek... - mondta az asszony szelíden. - Ha azt kérném, hogy... Ruathába vigyenek - vágott közbe Lessza, tovább firtatva a témát, amelyet Manora láthatólag igyekezett ejteni -, megtagadnák? Manora fürkészőn, sötét szemében aggodalommal nézett Lesszára. A lány várakozott. Szándékosan olyan helyzetbe hozta Manorát, hogy vagy hazudnia kelljen, ami sértené a tisztességét, vagy kertelnie, ami viszont tanulságos lehet. - Manapság katasztrofális következményei lehetnének, ha bármilyen okból távol lennél a Sárkányfészektől - jelentette ki 99

SÁRKÁNYRÖPTE

kipirulva Manora határozottan és rejtélyesen. - Most, hogy a királynő ilyen sebesen növekszik, semmiképp nem mehetsz el. Itt kell lenned. - Meglepően nyomatékos kérése és egyre növekvő aggodalma sokkal nagyobb hatással volt Lesszára, mint R'gul nagyképű intése, hogy állandóan legyen Ramoth mellett. - Itt kell lenned - mondta Manóra, nyílt rettegéssel. - A királynők nem repülnek - emlékeztette Lessza fagyosan. Arra számított, hogy Manora Sz'lil kijelentését fogja visszhangozni, de a nő biztonságosabb vizekre evezett. - Még féladagokkal sem tudjuk átvészelni a teljes fordulót hadarta Manora, és idegesen rakosgatta palatábláit. - A... hagyományok szerint volt valaha ilyen szűkös forduló? kérdezte Lessza bántóan édesen. Manora kérdőn nézett Lesszára, aki elpirult, és elszégyellte magát, amiért a sárkánylovasok miatti bosszúságát a főnökasszonyon tölti ki. Még bűnbánóbb lett, amikor Manora komolyan elfogadta néma bocsánatkérését. Abban a pillanatban Lessza eltökéltsége, hogy véget vessen R'gul uralmának saját maga és a Sárkányfészek fölött, kikristályosodott. - Nem - folytatta nyugodtan Manora hagyományosan - és gúnyos mosolyt vetett Lesszára - a Sárkányfészek a föld és a vadászat első gyümölcseit kapja meg. Igaz, hogy az elmúlt fordulók során nagyon keveset kaptunk, de nem számított. Nem voltak fiatal sárkányok, akiket etetni kellett volna. Márpedig, amint azt te is tudod, jó sokat esznek. - A két nő tekintete örök anyai mosollyal kapcsolódott össze a gondjaikra bízott ifjak szeszélyeire gondolván. Aztán Manora megvonta a vállát. - A lovasok Magasoromban vagy a Kerunfennsíkon szoktak vadászni. Most azonban... Elhúzta a száját, hogy jelezze: R'gul megkötései még ezt az élelemforrást is megvonták tőlük. - Volt idő - lágyult el a hangja a visszaemlékezéstől -, amikor a forduló leghidegebb időszakát valamelyik déli alagban vészelhettük át. Vagy ha akartunk, visszatérhettünk szülőhelyünkre. A családok büszkék voltak, ha a lányaik sárkányembereket szültek. - Arcán szomorú ráncok jelentek meg. - A világ és az idők változnak. 100

ANNE McCAFFREY

Igen - válaszolt Lessza rekedten -, a világ valóban változik... és az idők is megváltoznak. Manóra riadtan nézett Lesszára. - Még R'gul is kénytelen lesz elismerni, hogy nincsen választásunk - folytatta sietve Manora, próbálta visszaterelni a saját gondjára a szót. - Miben? Hogy hagyjuk a felnőtt sárkányokat vadászni? - Ó, nem. Abban a kérdésben megingathatatlan. Nem. Vásárolnunk kell Erődtől vagy Telgartól. Lesszában felhorgadt a jogos harag. - Azon a napon, amikor a Sárkányfészeknek meg kell vásárolnia azt, amit kapnia kéne... - elharapta a mondatot, megdöbbentette a szükség és a valaki más által kimondott szavak baljós visszhangja. „Aznap, amikor az alagjaim nem képesek eltartani magukat és jogos uralkodójukat..." Fax szavai csengtek a fejében. Vajon megint véget jeleztek? De kinek vagy minek a végét? - Tudom, tudom - mondta Manora aggodalmasan. Lessza elhűlése elkerülte a figyelmét. - Így kevesebb lesz a gabona. De ha R'gul nem engedi a jogos vadászatot, nincs más választás. A gyomrát mardosó éhség még úgy sem tetszene neki. Lessza megpróbálta leküzdeni félelmét. Mély lélegzetet vett. - Akkor jobb, ha elvágja a torkát, hogy függetlenítse magát a gyomrától! - csattant fel, és a gúny észre térítette. Nem törődött Manora meglepett, helytelenítő pillantásával, hanem folytatta: Hagyomány szerint neked, mint az alsó barlangok főnökasszonyának, föl kell az ilyen gondokra hívnod a sárkányúrnő figyelmét, igaz? Manora bólintott. Megzavarták Lessza hirtelen hangulatváltozásai. - Aztán én, mint sárkányúrnő, bizonyára felhívom a sárkányvezér figyelmét a problémára, aki feltételezhetően - nem is próbálta tompítani megvetését - cselekszik? Manora zavartan bólintott. - No - szólalt meg Lessza kedves, könnyed hangon -, kötelességtudóan elvégezted a feladatodat. Most már rajtam a sor, hogy én is teljesítsem a magam kötelességét. Rendben? -

101

SÁRKÁNYRÖPTE

Manora gyanakvóan méregette Lesszát. A lány megnyugtatóan rámosolygott. - Rám bízhatod. Manora lassan fölkelt. Nem vette le a szemét Lesszáról, kezdte összeszedegetni a följegyzéseket. Azt beszélik, Erődben és Telgarban szokatlanul jó volt a termés - jegyezte meg, de könnyed hangja sem tudta egészen elfedni aggodalmát. - A part menti árvíz ellenére Kerunban is. - Valóban? - mormolta Lessza udvariasan. Igen - folytatta Manora segítőkészen. - A keruni és tilleki csordák is szépen gyarapodtak. - Örülök neki. Manora kutatva nézett rá, egyáltalán nem nyugtatta meg Lessza hirtelen kedvessége. Összeszedte a feljegyzéseket, aztán gondosan egy oszlopba rendezte őket. Föltűnt neked, hogy K'net és a kötelékébe tartozók bosszúsak R'gul megkötései miatt? - kérdezte Lesszát lesve. -K'net? Igen. És a vén K'gan. Az ő lába még mindig merev, és Tagath is olyan öreg már, hogy inkább szürke, mint kék színű, de ő még Lidith fészekaljából származott. Az utolsó tojásokból pompás sárkányok keltek ki - jegyezte meg. - K'gan még emlékszik a régi időkre... - Mielőtt a világ és az idők megváltoztak volna? Lessza behízelgő hangja ezúttal nem tévesztette meg Manorát. Nem csak sárkányúrnőként vagy vonzó a sárkánylovasok számára, Perni Lessza - szólt rá Manora éles hangon, szigorú arccal. - Ott van például több barna lovas is... - F'nor? - kérdezett rá Lessza. Manora büszkén kihúzta magát. - Felnőtt férfi ő, sárkányúrnő, és mi, az alsó barlangok lakói megtanultuk, hogy ne vegyük figyelembe a vérségi és családi kötelékeket. Barna lovasként ajánlom, nem azért, mert a fiam. Igen, F'norra gondoltam, és T'szumot és L'radot is a figyelmedbe ajánlom. - Azért javasolod őket, mert F'lar kötelékébe tartoznak, és az igaz hagyományokat követik? Őket kevésbé ingatják meg a hízelgéseim? 102

ANNE McCAFFREY

Azért őket javasolom, mert hisznek abban, hogy a Sárkányfészket az alagoknak kell eltartaniuk. - Jól van. - Lessza Manorára vigyorgott, látva, hogy az asszony nem hagyja magát F'norral kapcsolatban csőbe húzni. - Figyelembe veszem a javaslataidat, mert nem akarom... - Félbeszakította a mondatot. - Köszönöm, hogy tudomásomra hoztad a készletek problémáját. Leginkább friss húsra van szükségünk? - állt föl. - Gabonára is, és jólesne a déli gyökérzöldségekből is egy kevés válaszolta Manora hivatalos hangon. - Jól van - biccentett Lessza. Manora elgondolkodva távozott. Lessza sokáig töprengett a beszélgetésen. Karcsú szoborként ült a kőszékben, lábát maga alá húzta az ülőpárnán. Elsősorban az nyugtalanította, hogy Manora szörnyen megijedt, amikor fölmerült, hogy Lessza bármilyen okból és bármennyi időre távol lehet a Sárkányfészektől és Ramothtól. Ösztönös félelme sokkal erősebb érv volt, mint R'gul bölcselkedő kijelentései. Manora azonban nem árulta el, miért olyan fontos ez. Jól van, nem fog lovassal vagy anélkül elrepülni egy másik sárkányon, mint ahogy eredetileg gondolta. A szűkös készletek kérdésében viszont cselekednie kell. Különösen, hogy R'gul erre nem hajlandó. S mivel a sárkányvezér nem tilthatja azt, amiről nem tud, Lessza K'net, F'nor és mindazok segítségével, akikre szüksége van, megfelelően el fogja látni a Sárkányfészket élelemmel. A rendszeres étkezés kellemes új szokássá vált, amiről nem szívesen mondott volna le. Nem akart mohónak tűnni, de a bőséges termés egy részének jogos eltulajdonítását az alagok nagyurai meg sem fogják érezni. K'net azonban fiatal volt: meggondolatlan és tapintatlan lehet. F'nor talán jobb választás. De vajon ugyanolyan szabadon mozoghat, mint K'net, aki mégiscsak egy bronz lovas? Talán K'gan. A visszavonult kék lovas hiányát, aki felett jócskán eljárt az idő, senki nem fogja észrevenni. Lessza magában mosolygott, de a mosolya hamar elhalványult. Azon a napon, amikor a Sárkányfészeknek meg kell vásárolnia azt, amit kapnia kéne... - Elfojtotta a figyelmeztető reszketést, és a -

103

SÁRKÁNYRÖPTE

helyzettel járó szégyenre gondolt. Ez azonban csak még jobban kihangsúlyozta önáltatásának mértékét. Miből gondolta, hogy a Sárkányfészek annyira más lesz, mint Ruatha alag? Vajon gyerekkori taníttatása olyan feltétel nélküli tiszteletet plántált belé a Sárkányfészek irányában, hogy rögtön azt hitte, az élete is megváltozik, csak azért, mert Ruathai Lesszát megigézte Ramoth? Hogyan lehetett ilyen romantikus kis bolond? Nézz körül, Perni Lessza, lásd a Sárkányfészket tiszta szemmel! Régi és szent Sárkányfészek? Igen, de ugyanakkor elhanyagolt, elnyűtt és elfeledett. Igen, fölemelkedtél ugyan, hogy a sárkányúrnő nagy székébe üljél a tanácsasztalnál, de a párna vékony, a kárpit poros. Alázattal tölt el, hogy a kezed ugyanott nyugszik, mint Moretáé és Torenéé? A kő azonban koszos, és ráférne egy alapos sikálás. A feneked pedig ott pihen, ahol az övék - de az agyadat máshol tartod. A kopott Sárkányfészek fontosságának hanyatlását tükrözte a Pern életében. A jóképű sárkánylovasok pedig, akik nyalkán, vherbőr ruhájukban, büszkén ültek hatalmas sárkányaik nyakán - ők sem állták ki az alapos fürkészés próbáját anélkül, hogy csalódást ne okoznának. Ők is csak emberek voltak, férfivágyakkal és ambícióval telve, emberi hibákkal és csalódottságokkal, akik nem akarták könnyű életüket elcserélni a nehéz kényszerhelyzetre, amelyre a Sárkányfészek felvirágoztatásához szükség lenne. Túl mélyre süppedtek elszigeteltségükbe a fajuktól; nem vették észre, hogy nem tartják őket sokra. Nem állt az élükön igazi vezető... F'lar! Vajon mire vár? Arra, hogy Lessza is lássa R'gul tutyimutyiságát? Nem, ébredt rá lassan Lessza. Arra várt, hogy Ramoth felnőjön. Hogy Mnementh repülhessen vele... figyelembe véve, milyen hagyománytisztelő F'lar, és hogy ez a magyarázat mennyire hihető... aztán pedig a párosodó sárkány lovasa a hagyomány szerint sárkányvezér lesz. Az az egy lovas! Nos, F'lar könnyen azon kaphatja magát, hogy az események nem a tervei szerint alakulnak. A szememet megtévesztette Ramoth ragyogása, de most már a szivárvány mögé látok, gondolta Lessza, és megacélozta magát a gyengédség ellen, amely mindig rátört, ha az arany sárkányra gondolt. Igen, most már látom a fekete és szürke árnyékokat, ahol jó 104

ANNE McCAFFREY

szolgálatot tesznek majd nekem a Ruathában töltött tanulóévek. Való igaz, itt nem csak egy kis alagot kell irányítani, és jóval érzékenyebbek azok, akiket befolyásolni akarok. Érzékenyebbek, de ugyanakkor figyelmetlenebbek is. Nagyobb a kockázat, ha netán veszítenék. De hogyan veszíthetnék? Lessza mosolya szélesre húzódott. Izgatottan megdörgölte combját. Semmit nem tehetnek Ramothtal nélkülem, és Ramothra feltétlenül szükségük van. Senki nem korlátozhatja Ruathai Lesszát, ugyanúgy megakadtak velem, mint Zsorával. Csakhogy én nem vagyok Zsora! Lessza megmámorosodva pattant föl a székből. Ismét elevennek érezte magát. S jobban bízott a saját erejében, mint amikor Ramoth ébren volt. Idő, idő, idő. R'gul ideje. Nos, Lessza nem fog többet várni a „megfelelő időre". Ostoba libaként viselkedett. Mostantól olyan sárkányúrnő lesz, mint amilyenné F'lar szerint válhatott volna. F'lar... a gondolatai állandóan visszatértek hozzá. Vigyáznia kell vele. Különösen, miután elkezdi „elrendezni" a dolgokat, hogy megfeleljenek a számára. De bírt egy előnnyel, amiről a férfi nem tudott: minden sárkánnyal tudott beszélni, nemcsak Ramothtal. Még F'lar drágalátos Mnementhjével is. Lessza hátravetett fejjel nevetett. A hang kongva visszhangzott a nagy, üres tanácsteremben. Ismét fölkacagott, élvezte a ritka hangot. Vidámsága felköltötte Ramothot. A döntése fölött érzett lelkesedést felváltotta a tudat, hogy az arany sárkány ébredezik. Ramoth ismét megmoccant, és nyugtalanul kinyújtózkodott, amikor az éhség keresztültört az álmán. Lessza sebesen fölrohant. Lelkes volt, akár egy gyerek, hogy újra láthatja a ragyogó szempárt és érezheti a sárkány személyiségét átható kedvességet. Ramoth óriási, ék alakú feje imbolygott, ahogy az álmos sárkány ösztönösen a társát kereste. Lessza gyorsan megérintette az ormótlan pofát, és a kutató fej megnyugodva megállapodott. Az összetett szem fölötti több réteg szemhéj felnyílt, és Ramoth meg Lessza újra átélték a közös elragadtatást. Ramoth kicsit megremegve elmondta Lesszának, hogy megint ugyanazt álmodta. Nagyon hideg volt túlnan! Lessza megsimogatta a szemtaréj fölötti pihéket, lecsillapította a sárkányt. Olyan szorosan 105

SÁRKÁNYRÖPTE

összenőtt már Ramothtal, hogy pontosan tudta, mennyire bántják a társát a különös látomások. Ramoth arra panaszkodott, hogy a bal hátsó taraja viszket. - Megint hámlik a bőröd - mondta neki Lessza, és gyorsan illatos olajat kent el a szóban forgó területen. - Nagyon gyorsan növekedsz tette hozzá csúfolódva, szelíd korholással. Ramoth megismételte, hogy rettenetesen viszket. - Vagy egyél kevesebbet, hogy rövidebb ideig aludj, vagy ne nődd ki egy éjszaka leforgása alatt a bőrödet. Miközben az olajat dörgölte be a sárkány bőrébe, kötelességtudóan fölmondta a leckét: - A sárkányfiókát naponta be kell kenni olajjal, mert a kezdeti gyors növekedés túlfeszítheti az érzékeny bőrszövetet, amely így lággyá és érzékennyé válik. - Viszket - javította ki Ramoth sértődötten, és mocorogni kezdett. - Csitt! Csak megismétlem, amit tanultam. Ramoth sárkányméretű horkantást hallatott, ami Lessza lába köré fújta a ruháját. - Csitt. Kötelező a naponkénti fürdés, melyet mindig olajozásnak kell követnie. A hámló bőr felnőtt sárkánynál irhagondokhoz vezethet. A nem teljesen sima bőr megrepedezhet, ami egy repülő állatnál végzetes lehet. - Ne hagyd abba a vakargatást! - kérte Ramoth. - Még hogy repülő állat! Ramoth közölte Lesszávai, hogy éhes. Nem jöhetne az a fürdés és olaj később? - Amint a gyomrodnak nevezett barlang tele lesz, úgy elálmosodsz, hogy alig tudod vonszolni magadat. Túl nagy vagy már ahhoz, hogy cipeljelek. Ramoth maró válaszát halk nevetés szakította félbe. Lessza megpördült, és gyorsan legyűrte az arcára kiülő bosszúságot, amelyet a párkányra vezető folyosó boltívének támaszkodó F'lar látványa keltett benne. A jelek szerint őrjáratról érkezett, mert még mindig nehéz vherbőr felszerelést viselt. A merev tunika lapos mellkasára tapadt, és kirajzolta hosszú, izmos lábát. Csontos. De jóképű arca még mindig 106

ANNE McCAFFREY

piros volt a túlnan fagyától. Furcsa, borostyánszínű szemében vidámság csillant, és, tette hozzá Lessza magában, ravaszság. - Kezd karcsúsodni - jegyezte meg a férfi, és udvarias meghajlással üdvözölve az ifjú királynőt, fekhelye felé indult. Ramoth kacéran forgatta szemét a szárnyvezér felé. A férfi szinte birtoklóan büszke mosolya kétszeresére növelte Lessza bosszúságát. - A kíséret időben érkezik, hogy jó napot kívánjon a királynőnek. - Jó napot, Ramoth - köszönt engedelmesen F'lar. Fölegyenesedett, és nehéz kesztyűjével a combjára csapott. - Megbontottuk volna az őrjárat rendjét? - kérdezte Lessza kedves bocsánatkéréssel. - Nem számít. Rutinrepülés - válaszolta F'lar zavartalanul. Lessza mellé sétált, hogy jól lássa a királynőt. - Nagyobb, mint a legtöbb barna. Telgarban dagály és árvíz volt. Ajgenben a part menti mocsarak sárkánymélyek. - A vigyora fölvillant, mintha ez a kis katasztrófa tetszene neki. Mivel F'lar semmit nem mondott, amivel ne lett volna célja, Lessza elraktározta a megjegyzést, hogy majd később elgondolkodhasson rajta. Akármilyen bosszantó is F'lar, jobban kedvelte a társaságát, mint a többi bronz lovasét. Ramoth szemrehányóan félbeszakította Lessza gondolatait: ha evés előtt kell fürödnie, akkor nem lehetséges-e, hogy elinduljanak, mielőtt éhen hal? Lessza hallotta Mnementh vidám moraját a barlangon kívül. - Mnementh azt mondja, jobb, ha a kedvére teszünk - jegyezte meg F'lar elnézően. Lessza legyőzte a késztetést, hogy visszavágjon, miszerint tökéletesen jól hallotta, mit mondott Mnementh. Egyszer még üdvös lesz megfigyelni F'lar döbbenetét, amikor a tudomására hozza, hogy a Sárkányfészek minden egyes sárkányát hallja és meg tudja szólítani. - Szörnyen elhanyagolom szegényt - mondta Lessza látszólag bűnbánóan. Látta, hogy F'lar válaszra készül. A férfi elharapta, amit mondani akart, borostyánszínű szeme egy röpke pillanatra összeszűkült. Kedvesen mosolyogva intett a lánynak, hogy menjen előre. 107

SÁRKÁNYRÖPTE

Lessza mindig torz élvezetet talált abban, ha F'lart gyötörhette. Egy napon majd áttöri a pózt, és minden porcikájában megalázza. Időbe fog telni. A férfi eszes volt. Csatlakoztak Mnementhhez a párkányon. A bronz oltalmazóan lebegett Ramoth fölött, aki ügyetlenül a hosszú, ovális völgy túlsó vége felé vitorlázott. A kis tó meleg vizéről fölszálló pára szétvált Ramoth esetlen szárnycsapásai nyomán. Olyan gyorsan nőtt, hogy még nem volt ideje megtanulni összehangolni izmainak mozgását és testtömegét. Miközben F'lar Mnementh nyakába ültette Lesszát a rövid repülésre, a lány aggodalmasan nézett az ügyefogyottan lavírozó királynő után. A királynők azért nem repülnek, mert nem tudnak, mondta magában Lessza keserűen, összehasonlítva Ramoth csúf leszállását Mnementh könnyed siklásával. - Mnementh azt mondja, nyugodj meg, ha majd rendes méretére nő, kecsesebb lesz - szólalt meg F'lar mulatva a füle mögött. - De a fiatal hímek ugyanilyen gyorsan nőnek, mégsem... Elhallgatott. F'larnak semmit nem akart elárulni. - Nem nőnek olyan nagyra, és állandóan gyakorolják... - A repülést! - csapott le Lessza a szóra, majd a bronz lovas arckifejezése láttán elhallgatott. A férfinak sem kellett sokáig kutatnia egy-egy szurkálódás után. Ramoth megmártózott, és idegesen várta, hogy homokkal lecsutakolják. A bal hátsó taraja szörnyen viszketett. Lessza kötelességtudóan megtámadta homokos kezével a kérdéses területet. Nem, élete a Sárkányfészekben nem különbözött Ruathától. Itt is, ott is, sikált. Ramothból pedig minden nap több volt, amit le kellett súrolni, gondolta, amikor végül a mély vízbe küldte az arany sárkányt, hogy lemossa a homokot. Ramoth dagonyázva alámerült, hogy csak az orra hegye látszott ki. Vékony belső szemhéjával eltakart szeme közvetlenül a felszín alatt izzott, akár a vizes gyémánt. Ramoth lustán megfordult, és a víz körbenyaldosta Lessza bokáját. Amikor Ramoth kimozdult, minden munka megállt. Lessza észrevette az alsó barlangok bejáratához csoportosuló nőket, akiknek szeme kerekre tágult az ámulattól. Sárkányok ültek a párkányukon 108

ANNE McCAFFREY

vagy köröztek lustán odafönt. Még a fiókák is, fiúk és sárkányok egyaránt, előmerészkedtek a gyakorlótéren álló barakkokból. A Csillag-kő mellett az ormon váratlanul fölbömbölt egy sárkány. A lovasával együtt körözve leszállt. - Dézsma, F'lar, karaván a hágóban - jelentette a kék lovas, de széles vigyora csalódottságba csapott át, amikor a bronz lovas a váratlan jó hírt teljes nyugalommal fogadta. - F'nor majd foglalkozik vele - mondta F'lar közömbösen. A kék sárkány engedelmesen a másodtiszt párkányára emelte a lovasát. - Ki lehet az? - kérdezte Lessza F'lart. - A hűséges háromtól már megjött a dézsma. F'lar megvárta, amíg F'nor a barna Kanth hátán föl nem kering, és át nem röppen a Sárkányfészek oltalmazó pereme fölött, nyomában a kötelék több zöld lovasával. - Hamarosan megtudjuk - jegyezte meg. Elgondolkozva keletre fordította a fejét, és szája sarkában egy pillanatra kellemetlen mosoly tűnt fel. Lessza is arra nézett, ahol az avatott szem észrevehette a Rőtcsillag halvány csillogását, noha a nap már magasan járt az égen. - Ha eljön a Rőtcsillag - motyogta F'lar az orra alatt -, a hűségeseket megoltalmazzuk. Lessza nem tudta, hogyan és miért egyezett meg a véleményük a Rőtcsillag jelentőségének népszerűtlen elméletét illetően. Csak annyit tudott, hogy ő is fenyegetésként érzékelte. Voltaképpen F'lar érvei közül, hogy hagyja el Ruathát és jöjjön a Sárkányfészekbe, kulcsszerepet játszott ez a tény. Arról azonban sejtelme sem volt, hogyan lehetséges, hogy a férfi nem esett áldozatul az ártalmas közönynek, amely a többi sárkánylovasra rátelepedett. Soha nem kérdezte meg - nem dacból, hanem mert nyilvánvaló volt, hogy a férfi hite megingathatatlan. Tudta. Mint ahogy Lessza is. Időnként ez a tudás a sárkányokban is feléledhet. Hajnalban egyként mozdultak meg nyugtalanul álmukban - ha aludtak vagy ha ébren voltak, farkukkal csapkodtak, és kiterjesztették szárnyukat. Úgy tűnt, Manóra is hisz. Bizonyára F'nor is. F'lar magabiztossága talán a kötelékébe tartozókra is átragadt. Annyi bizonyos volt, hogy fenntartás nélküli engedelmességet követelt meg a lovasaitól, és meg is kapta, már-már az imádat határát súrolva. 109

SÁRKÁNYRÖPTE

Ramoth kiemelkedett a tóból, és félig csapkodva, félig botladozva az etető felé indult. Mnementh a szélén helyezkedett el, és megengedte Lesszának, hogy leüljön a mellső lábára. A völgy peremétől távol a föld hideg volt. Ramoth evett, és keserűen panaszkodott az ebédjét kitevő rágós bakokra. Megsértődött, amikor Lessza csak hat állatot engedélyezett neki. - Másoknak is enniük kell, te is tudod. A sárkány közölte Lesszával, hogy ő a királynő, és előjogai vannak. - Holnap viszketni fogsz. Mnementh felajánlotta a királynőnek a maga részét. Ő két nappal ezelőtt jóllakott egy kövér bakból Kerunban. Lessza érdeklődve pillantott Mnementhre. Vajon ezért tűnt F'lar kötelékében minden sárkány olyan önelégültnek? Jobban oda kell figyelnie, ki veszi igénybe az etetőmezőt, és milyen gyakran. Ramoth visszavackolta magát a fészkébe, és már szundikált, amikor F'lar a lakosztályba vezette a karaván vezetőjét. - Sárkányúmő - szólt F'lar -, ez a hírnök itt Litaltól hoz híreket a számodra. A férfi nagy nehezen elszakította tekintetét a ragyogó arany királynőről, és meghajolt Lessza előtt. - Tilarek vagyok, sárkányúrnő, Litaltól, Ruatha alag felügyelőjétől érkeztem - szólalt meg tisztelettudóan, de a szeme, ahogy Lesszára emelte, olyan csodálattal teli volt, hogy szinte a pimaszság határát súrolta. Elővett egy üzenetet az övéből, aztán habozva megállt, szemmel láthatóan őrlődött a tudás, hogy a nők nem tudnak olvasni, és a parancs között, hogy adja át a sárkányúmőnek. Alig látta meg F'lar vidám biccentését, Lessza máris parancsolóan kinyújtotta a kezét. - A királynő alszik - jegyezte meg F'lar, és a tanácsterembe vezető járatra mutatott. Ügyes, gondolta Lessza, F'lar gondoskodott róla, hogy a hírvivő hosszan megbámulhassa Ramothot. Hazatérve Tilarek el fogja pletykálni, milyen nagy és egészséges a királynő, és a hír szájról 110

ANNE McCAFFREY

szájra színesedik majd. Hadd terjessze el Tilarek azt is, mit gondol az új sárkányúrnőről. Lessza várt, amíg F'lar bort kínált a hírnöknek, és csak aztán nyitotta fel a pergament. Miközben Lital írását olvasta, arra gondolt, hogy milyen boldog, hogy végre Ruatháról hallhat. De miért kellett Litalnak éppen ezekkel a szavakkal kezdenie a levelét: „A gyerek erős és egészséges..." Lesszát cseppet sem érdekelte a csecsemő gyarapodása. „Ruatha a dombtetőtől a céhházig mentes a növényektől. A termés jó volt, az új mének révén a ménes is gyarapszik. Íme Ruatha alag köteles dézsmája. Gyarapítsa a Sárkányfészket, amely oltalmaz bennünket!" Lessza elfojtott egy fintort. Ruatha valóban tudta, mi a kötelessége, de még a másik három adózó alag sem küldött rendes üdvözlést. Lital üzenete baljós szavakkal zárult: „Figyelmeztetés. Fax halálával Telgar került a zendülők élére. Meron, Nabol úgynevezett ura erős, és szeretne első lenni: Telgar számára túl óvatos. Egyre nagyobb a széthúzás, a szakadék kitágult, mióta F'lar bronz lovassal beszéltem. A Sárkányfészeknek kétszeresen is résen kell lennie. Ha Ruatha bármiben segíthet, üzenj!" Lessza összevonta a szemöldökét az utolsó mondat láttán. Csak még jobban fölhívta a figyelmet, hogy túl kevés alag szolgált bármi módon is. - ...kinevettek, jó F'lar - mondta éppen Tilarek, és egy nagyot kortyolva a Sárkányfészekben készített borból megnedvesítette torkát amiért azt tettük, ami a kötelességünk. Különös, mert ahogy közeledtünk a Benden fészekhez, úgy halkult a nevetés. Néha nehéz megérteni dolgokat, különösen, ha az ember nemigen foglalkozik velük. Ha például én nem erősíteném a kardforgató karomat, hogy elbírjam a fegyvert - mutatott be jobb karjával néhány erőteljes csapást és szúrást -, akkor nehezen tudnám megvédeni magamat egy hosszúra nyúló harcban. Aztán vannak népek, akik mindig a leghangosabbnak hisznek. Mások meg azért hisznek, mert félnek attól, ami történhet, ha nem hisznek. Mindenesetre - folytatta -, katonavérből származom, és nehéz eltűrni egyszerű céhesek és 111

SÁRKÁNYRÖPTE

alaglakók gúnyolódását. De parancsot kaptunk, hogy ne rántsunk kardot, és úgy is tettünk. Meg azt is meghagyták - tette hozzá fintorogva hogy tartsuk a szánkat. A nagyurak résen vannak, mióta... a keresés óta... Lessza kíváncsi volt, mit akart a férfi mondani, de a hírnök józanul folytatta. - Bánkódnak majd, amikor a szálak ismét hullani kezdenek az ajtajuk előtt burjánzó zöldre. F'lar újratöltötte a férfi kupáját, és látszólag mellékesen rákérdezett, milyen volt a termés az út mentén. - Jó. Bőséges és nagy - mondta a hírnök. - Azt mondják, ez a forduló volt emberemlékezet óta a legjobb. Kromban a szőlőfürtök ekkorák voltak - két kezével nagy kört formázott, és hallgatósága udvariasan hangot adott ámulatának. - És még sosem láttam ilyen kerek, nehéz telgari gabonát. Soha. - A Pern gyarapszik - jegyezte meg szárazon F'lar. - Már megbocsáss - vett el Tilarek egy aszott gyümölcsöt a tálról -, de ennél még az is jobb volt, amit egy szüreti szekér után vettem föl a földről. - Két harapással eltüntette a gyümölcsöt, és tunikájába törölte a kezét. Aztán rádöbbent, mit mondott, és gyorsan bocsánatot kért. - Ruatha alag a termés legjavát küldte el. Első szüret, ahogy kell. Mi nem a földről szedjük a gyümölcsöt. Biztosak lehettek benne. - Megnyugtató a tudat, hogy Ruatha nemcsak a termés legjavát, de a hűségét is biztosítja számunkra - nyugtatta meg F'lar. - Az utak rendben voltak? - Igen, de furcsán viselkedik az időjárás. Egyszer hideg az idő, aztán hirtelen fölmelegszik, mintha azt sem tudná a világ, milyen évszak van. Nem esik a hó, kevés az eső. De a szél! El sem hinnétek. Azt beszélik, a partokon magas a vízállás. - Kifejezően forgatta szemét, majd vállát görbítve bizalmasan hozzátette: - Azt is mondják, hogy Iszta füstölgő hegye, amelyik időnként föltűnik, aztán... pfff... ismét eltűnik... megint felbukkant. F'lar kellően hitetlennek tűnt, bár Lessza figyelmét nem kerülte el a szemébe kiülő izgatott csillogás. A hírnök úgy beszélt, mintha R'gul kétértelmű verseit mondaná föl. 112

ANNE McCAFFREY

Maradjatok néhány napig, pihenjetek! - hívta meg barátságosan F'lar Tilareket, és elvezette az alvó Ramoth mellett. - Hálásan köszönöm. Az ember életében csak egyszer-kétszer jut el Sárkányfészekbe - mondta Tilarek szórakozottan, és miközben F'lar kifelé vezette, hátrafordult, hogy lássa Ramotht. - Nem is tudtam, hogy a királynők ekkorára megnőnek. - Ramoth már most nagyobb és erősebb Nemorthnál - helyeselt F'lar, és a hírvivőt a fiókára bízta, akinek a szállására kellett kalauzolnia. - Ezt olvasd el! - nyújtotta oda türelmetlenül a bronz lovasnak Lessza a pergament, amint visszaértek a tanácsterembe. - Nem vártam mást - jegyezte meg F'lar zavartalanul, és a nagy kőasztal peremére ült. - És...? - kérdezte mérgesen Lessza. - Majd idővel elválik - válaszolta F'lar nyugodtan, és megvizsgált egy gyümölcsöt, nem foltos-e. - Tilarek utalt rá, hogy nem minden alaglakó ért egyet az ura lázító kijelentéseivel - jegyezte meg Lessza, önmaga nyugtatására. F'lar fölhorkant. - Tilarek azt mond, ami a hallgatóságának tetszik - utánozta a hírnök beszédét. Azt sem árt, ha tudod - szólalt meg F'nor az ajtóban -, hogy nem minden embere nevében beszél. A kíséretben jó páran morogtak. - F'nor udvariasan, bár szórakozottan tisztelgett Lesszának. - Az az érzésük, hogy Ruatha túl sokáig nyomorgott ahhoz, hogy ekkora dézsmát adjon a Sárkányfészeknek az első termékeny fordulóban. És meg kell mondjam, Lital bőkezűbb, mint kéne. Jól fogunk enni... legalább egy ideig. F'lar a barna lovasnak lökte az üzenetet. Mintha bizony nem tudtuk volna amúgy is - morogta F'nor, miután gyorsan átfutotta a levél tartalmát. Ha tudod, miért nem teszel ellene? - kérdezte Lessza. - A Sárkányfészek úgy elvesztette a tiszteletet, hogy eljön az idő, amikor már a saját népét sem lesz képes eltartani. -

113

SÁRKÁNYRÖPTE

Szándékosan így fogalmazott, és elégedetten látta, hogy mindkét sárkánylovasban emlékeket ébresztett. Szinte ádázul fordultak a lány felé. Aztán F'lar fölnevetett, és F'nor is keserűen elkacagta magát. - Nos? - kérdezte a lány. R'gul és Sz'lil bizonyára éhesek maradnak - vont vállat F'nor. - És ti ketten? F'lar is vállat vont, aztán fölkelve meghajolt Lessza előtt. Mivel Ramoth mélyen alszik, engedelmeddel visszavonulnék, sárkányúrnő. - Kifelé! - kiáltott rájuk Lessza. A férfiak egymásra vigyorogva megfordultak, ám ekkor R'gul viharzott be, nyomában Sz'lillel, D'nollal, T'borral és K'nettel. Mit hallok? Magasoromból csak Ruatha küldi el a dézsmát? - Igaz, sajnos - ismerte el F'lar, és R'gul felé dobta a pergament. A sárkányvezér elolvasta, halkan motyogva a szavakat, és a homloka egyre jobban elfelhősödött. Undorodva Sz'lilnek lökte, aki úgy tartotta, hogy a többiek is elolvashassák. - Tavaly három alag dézsmájából etettük a Sárkányfészket mondta R'gul elítélően. - Az tavaly volt - szólt közbe Lessza -, de csak azért, mert volt még tartalék a raktárban. Manora éppen most szólt, hogy a tartalékok kimerültek... - Ruatha nagyon nagylelkű volt - szúrta gyorsan közbe F'lar. - Ez kipótolja majd. Lessza egy pillanatig habozott, azt hitte, rosszul hall. - Annyira nem volt nagylelkű. - Folytatta, nem törődött F'lar figyelmeztető pillantásával. - A fiókáknak úgyis több élelemre van szükségük az idén. Csak egy megoldás van. A Sárkányfészeknek kereskednie kell Telgarral és Erőddel, hogy túlélje a hideget. A lány szavai azonnal felszították az elégedetlenség parazsát. - Kereskedni? Soha! A Sárkányfészek kereskedelemig alacsonyodna? Fosztogassunk inkább! - R'gul, inkább rablunk. Soha nem fogunk kereskedni! Az eshetőség minden bronz lovast azonnal fölpaprikázott. Még Sz'lil is fölfújta magát. K'net szinte táncolt. Szeme csillogott a tettvágytól. 114

ANNE McCAFFREY

Csak F'lar maradt higgadt, aki karját keresztbe fonva, fagyosan meredt a lányra. - Fosztogatás? - emelkedett R'gul hangja ellentmondást nem tűrően a zajongás fölé. - Nem lesz fosztogatás! A parancsoló hangra megszokásból egy pillanatra mind elhallgattak. - Nem lesz? - kérdezte aztán T'bor és D'nol egyszerre. - Miért nem? - ütötte a vasat D'nol, nyakán kidagadtak az erek. Nem lesz alkalmas, sóhajtott Lessza magában, és megpróbálta megkeresni Sz'lant, de aztán eszébe jutott, hogy ő a gyakorlótéren van. Néha ő és D'nol összefogtak a tanácsban R'gul ellen, de D'nol nem volt elég erős, hogy egyedül is szembeszálljon vele. Lessza reménykedve sandított F'larra. Most miért nem beszél? - Elegem van a rágós, vén húsból, a rossz kenyérből, a fás gyökerekből! - kiáltotta D'nol dühösen. - A Pern ebben a fordulóban dúskált a javakban. Úgy illő, ha a Sárkányfészekbe is csordogál valami a gazdagságból! T'bor ellenségesen állt mellette, egyetértően morgott, és hol az egyik, hol a másik néma bronz lovasra nézett. Lessza belekapaszkodott a reménybe, hogy T'bor esetleg helyettesítheti Sz'lant. - Ha egyetlen tapodtat teszünk a Sárkányfészekből - vágott közbe R'gul, és figyelmeztetően fölemelte a karját - minden nagyúr ellenünk fog indulni. - A karja drámaian lehanyatlott. Szembefordult a két lázadóval, lábát kissé szétterpesztette, fejét magasra tartotta, szeme villogott. Másfél fejjel magasodott a zömök D'nol és a karcsú T'bor fölé. A kontraszt elég szerencsétlen volt: olyan látványt nyújtottak, mintha egy szigorú szülő megszidná tévelygő gyermekeit. - Az utak járhatóak - folytatta R'gul vészjóslóan és sem eső, sem hó nem tartóztatna föl egy támadó sereget. - A nagyurak Fax halála óta teljes készültségben vannak. - R'gul F'lar felé fordította a fejét. Bizonyára emlékszel, milyen kis ellenségesség fogadott bennünket a keresésen? - R'gul most minden bronz lovasra jelentőségteljes pillantást vetett. - Ismeritek az alaglakók vérmérsékletét, láttátok az 115

SÁRKÁNYRÖPTE

erejüket. - Fölszegte az állát. - Bolondok vagytok, ha szembeszállnátok velük! - Egy jó kis tűzkövezés... - tört ki dühösen D'nolból, de aztán elhallgatott. Meggondolatlan szavai őt épp annyira meglepték, mint a szobában tartózkodókat. Még Lessza lélegzete is elakadt a gondolatra, hogy szándékosan tűzkövet használjanak emberek ellen. - Valamit tenni kell... - habogta D'nol kétségbeesetten, és először F'larhoz, majd kevesebb reménnyel T'bor felé fordult. Ha R'gul győz, vége, gondolta Lessza, és hideg harag támadt föl benne. Gondolatait T'bor felé fordította. Ruathában legkönnyebben a dühös embereket tudta irányítani. Ha képes lenne... Egy sárkány fölüvöltött odakint. Éles fájdalom hasított Lessza rüsztjébe. Döbbenten hátratántorodott, és F'lar karjába zuhant. A férfi vasmarokkal szorította meg a karját. - Hogy merészeled irányítani... - súgta vadul a lány fülébe a sárkánylovas, és hamis gondossággal szinte ledobta Lesszát a székébe. Keze satuként szorította a karját. Lessza a fájdalomra nagyot nyelt, és mereven ült a széken. Amikor ismét figyelni tudott a környezetére, észrevette, hogy a válság pillanata elmúlt. - Most semmit nem tehetünk - jelentette ki R'gul határozottan. Most... - visszhangzott a szó Lessza csengő fülében. - A Sárkányfészekben fiatal, oktatást igénylő sárkányok vannak. És fiatalemberek, akiknek meg kell tanítaniuk a megfelelő hagyományokat. Üres hagyományok, gondolta Lessza zsibbadtan, gondolatai keserűen kongtak. A Sárkányfészek is teljesen ki fog ürülni. Tehetetlen haraggal meredt F'larra. A férfi keze figyelmeztetően összeszorult a lány vállán, amíg az ujjai csonthoz nem szorították az inakat, és Lessza ismét levegő után kapott a fájdalomtól. A szemébe szökő könnyeken keresztül is látta a K'net arcára kiülő vereséget és szégyent. A remény újult erővel lángolt föl benne.

116

ANNE McCAFFREY

Kényszerítette magát, hogy ellazuljon. Lassan, mintha F'larnak sikerült volna megrémítenie. Elég lassan, hogy a sárkánylovas elhiggye: megadta magát. Amint tudja, félre fogja vonni K'netet. A sárkánylovas pontosan megfelelt most kitervelt céljainak. Fiatal volt, irányítható, és amúgy is vonzódott hozzá. Kiválóan fogja szolgálni a tervét. - Sárkánylovas, ne legyél kapzsi, vagy sárkányfészked el fog bukni - citálta R'gul. Lessza a férfira bámult, undorította, hogy a sárkányvezér képes volt kétszínű szentbeszédbe csomagolni a Sárkányfészek erkölcsi vereségét.

117

SÁRKÁNYRÖPTE

A sárkányok a fejed fölött: ők szállnak élet s halál között. Számycsapásuk óvja a földet, légy hű, légy övék, tiszteld őket! - Mi a baj? A nemes F'lar megszegi a hagyományt? - kérdezte Lessza F'nortól, amikor a barna lovas fölbukkant, és udvarias magyarázatot adott a szárnyvezér távollétére. Lessza F'nor jelenlétében nem fékezte a nyelvét. A barna lovas tudta, hogy nem rá irányul a kifakadás, ezért ritkán sértődött meg. Féltestvére nyugalmából valamennyi rá is átragadt. Ezen a napon azonban korántsem volt ilyen türelmes; arca helytelenítésről árulkodott. - K'netet keresi - közölte kerek perec, sötét szeme aggodalmas volt. Visszasöpörte homlokából súlyos fürtjeit. Ezt a szokását is F'lartól leste el; Lessza haragja a távoli sárkánylovas iránt csak még nagyobbra nőtt. - O, csak nem? Jobban tenné, ha inkább utánozná! - csattant föl. F'nor szeme veszedelmesen megvillant. Jól van, gondolta Lessza. Őt is kezdem megdolgozni. - Sárkányúrnő, nem veszed észre, hogy K'net túlságosan szabadon értelmezi a parancsaidat. Egy jogos fosztogatás nem váltana ki ellenkezést, de K'net túl fiatal, hogy kellően körültekintő legyen. - Az én parancsaimat? - ismételte Lessza ártatlanul. F'nornak és F'larnak szikrányi bizonyítéka sem lehetett. Nem mintha érdekelte volna. - Neki csak ugyanúgy elege van az egész gyáva bandából! F'nor összeszorított foggal leküzdött egy dühös visszavágást. Megváltoztatta testtartását, és megragadta széles lovaglóövét, amíg ujjbütykei el nem fehéredtek. Fagyosan nézett vissza Lesszára. A lány abban a pillanatban már sajnálta, hogy fölbosz- szantotta F'nort. A férfi igyekezett barátságos és kedves lenni, és ahogy Lessza egyre keserűbb lett, többször szórakoztatta anekdotákkal. Ahogy a világ egyre hűlt, K'net rendszeres segítsége ellenére egyre kisebbek lettek a fejadagok. A jeges szelek kétségbeeséssel fújták tele a Sárkányfészket. D'nol dugába dőlt lázadása után a sárkánylovasokból minden szenvedély kiveszett. Még a sárkányokon is látszott. Pusztán az

118

ANNE McCAFFREY

étrend szegényessége nem lehetett felelős az irhájuk fakóságáért és tompa hangulatukért. Az apátia azonban igen. Lessza kíváncsi volt, vajon R'gul nem bánja-e gerinctelen döntésének következményét. - Ramoth alszik még - mondta nyugodtan F'nornak -, úgyhogy nem szükséges, hogy engem kiszolgálj. F'nor nem szólt semmit, folyamatos hallgatása azonban kezdte nyugtalanítani Lesszát. Fölkelt, megdörgölte combján a kezét, mintha el tudná törölni elhamarkodott szavait. Fel-alá sétált, és hálókamrájából Ramoth fészkébe pillantott, ahol az aranyló királynő mélyen aludt. Már nagyobb volt, mint bármelyik bronz sárkány. Bárcsak fölébredne, gondolta Lessza. Ha ébren van, minden rendben. Már amennyire rendben lehet. A sárkány azonban olyan maradt, akár egy kőszikla. - Nos... - kezdte a lány, s igyekezett hangjából elűzni az idegességet. - F'lar végre tesz valamit, még ha ezzel el is vág bennünket az egyik élelmiszerforrásomtól. - Lital üzenetet küldött a reggel - jelentette ki F'nor szűkszavúan. A haragja elmúlt, de a helytelenítése nem. Lessza várakozásteljesen felé fordult. - Telgar és Erőd beszéltek Kerunnal - folytatta komoran F'nor. Rájöttek, hogy veszteségeik mögött a Sárkányfészek áll. Ha már K'netre esett a választásod - lobbant föl ismét a férfi haragja miért nem fogtad erő- sebb kézzel? O túl tapasztalatlan még. K'gan, T'szum vagy én... - Te? Te még tüsszenteni sem mersz F'lar beleegyezése nélkül vágott vissza a lány. F'nor kikacagta. - F'lar valóban többre tart, mint érdemelnéd - válaszolta szintén gúnyosan. - Nem fogtad még föl, miért vár? - Nem! - kiáltotta Lessza. - Nem fogtam föl! Talán ösztönösen kéne rájönnöm, mint ahogy a sárkányok teszik? Az első tojásra, F'nor, senki nem magyaráz meg nekem semmit! De azért jó érzés tudni, hogy van oka a várakozásra. Remélem, értelmes ok. És hogy nincs még túl késő. Mert én azt hiszem, elkéstünk. Már akkor késő volt, amikor visszatartott T'bor befolyásolásától, gondolta a lány, de nem mondta ki. Ehelyett hozzátette: 119

SÁRKÁNYRÖPTE

Már akkor késő volt, amikor R'gul túl gyáva volt, hogy megérezze a szégyent... F'nor haragtól sápadt arccal fordult felé. - Több bátorságra volt szüksége ahhoz, mint amennyi neked valaha is lesz, hogy hagyja elúszni a pillanatot. - Miért? F'nor olyan fenyegetően tett egy fél lépést előre, hogy Lessza mármár azt hitte, megüti. A férfi azonban úrrá lett a késztetésen, és fejét rázva lehűtötte magát. - Nem R'gul hibája - mondta végül, megfáradt arccal, szemét gondok és fájdalom árnyékolta. - Nehéz volt figyelni, és tudni, hogy várni kell. - Miért? - sikoltotta Lessza. F'nor nem hagyta magát fölhergelni. Visszafogottan folytatta: - Én úgy gondoltam, tudnod kell róla, de F'lar nem szívesen kér bocsánatot a saját hibáiért. Lessza elharapta a maró megjegyzést, amely a nyelve hegyén volt, nehogy félbeszakassza a régóta várt magyarázatot. - R'gul csak azért lett sárkányvezér, mert nem volt, aki versenyezzen vele. Nem lenne rossz vezető, ha nem lett volna olyan hosszú az intervallum. A följegyzések figyelmeztetnek a veszélyekre... - Följegyzések? Veszélyekre? Mit értesz intervallum alatt? - Akkor következik be intervallum, ha a Rőtcsillag nem halad el elég közel, hogy a szálak fölbolyduljanak. Az archívum szerint körülbelül kétszáz fordulatra van szükség ahhoz, hogy a Rőtcsillag visszatérjen. F'lar számításai szerint mintegy kétszer ennyi idő telt el azóta, hogy az utolsó szálak lehullottak volna. Lessza aggódva nézett keletre. F'nor komolyan bólintott. - Igen, és nagyon könnyű négyszáz fordulat alatt megfeledkezni a félelemről és az óvatosságról. R'gul jó harcos és jó szárnyvezér, de látnia és tapintania kell a veszélyt, mielőtt elismerné a létét. Ő, természetesen megtanulta a törvényeket és hagyományokat, de soha nem értette meg azokat. Nem úgy, mint F'lar, vagy mint később én mondta dacosan Lessza hitetlen arckifejezését látva. A szeme -

120

ANNE McCAFFREY

összeszűkült, és vádlón a lányra mutatott. - Vagy mint te, bár te nem tudod, miért érzed, amit érzel. Lessza elhátrált. Nem a férfitól félt, hanem a fenyegetéstől, amelyről tudta, hogy létezik, még ha fogalma sem volt róla, miért hisz benne. - Amint F'lar megigézte Mnementhet, F'lon elkezdte fölkészíteni a hatalomátvételre. Aztán F'lon megölette magát abban a nevetséges verekedésben. - F'nor arcán harag, bánat és bosszúság keveréke futott át. Lessza késve ismerte föl, hogy a lovas az apjáról beszél. - F'lar túl fiatal volt, hogy átvegye az uralmat, és mielőtt bárki közbeavatkozhatott volna, R'gul Hathja repült Nemorthszal. Utána már csak várhattunk. De R'gul képtelen volt lecsillapítani Zsora gyászát F'lon halála után, és a sárkányúrnő állapota rohamosan romlott. Aztán félreértelmezte F'lon tervét, hogy átvészeljük az intervallumot, és a megoldásnak az elszigeteltséget vélte. Ennek következtében - F'nor vállat vont - a Sárkányfészek egyre rohamosabb tempóban veszített megbecsüléséből. - Idő, idő, idő! - szitkozódott Lessza. - Mindig rossz az idő. Mikor lesz végre alkalmas ? - Hallgass rám! - F'nor szigorú szavai ugyanolyan hatékonyan szakították félbe a tirádáját, mintha megrázta volna. Nem gondolta volna, hogy a férfi ilyen erélyes lehet. Újult tisztelettel pillantott rá. Ramoth elérte teljes nagyságát, készen áll az első nászrepülésére. Amikor fölrepül, a bronzok utánaerednek, hogy elkapják. Néha nem a legerősebb éri utol a királynőt, hanem az, akit a Sárkányfészek lakói leginkább győztesnek akarnak látni. - Lassan, tisztán ejtette ki a szavakat. - Így eshetett, hogy R'gul Hathja repült Nemorthszal. Az idősebb lovasok R'gult akarták. Nem bírták volna elviselni, ha egy tizenkilenc éves tejfölösszájú parancsolgat nekik sárkányvezérként, hiába volt F'lon fia. Így hát Hath elkapta Nemortht. Ők pedig megszerezték R'gult. Elérték, amit akartak. És nézd, mi lett az eredménye! - Elítélő mozdulattal intett körbe a kopár Sárkányfészken. - Túl késő, túl késő - nyögött fel Lessza, aki hirtelen túl sok mindent értett meg túl későn. 121

SÁRKÁNYRÖPTE

Lehetséges, hála neked, aki felelőtlen fosztogatásra ösztökélted K'netet - bólintott gúnyosan F'nor. - Tudod, hogy nem volt rá igazából szükséged. A kötelékünk csendben megtette ugyanazt. De amikor ennyi minden kezdett beáramlani, visszafogtuk magunkat. A baj az, hogy túl sokat veszünk el túl hamar, és az alagok urai elszemtelenedtek annyira, hogy megtorolják. Gondolkozz, Perni Lessza! - hajolt felé F'nor keserű mosollyal. - Mi lesz R'gul válasza? Erre nem gondoltál, ugye? Mit fog tenni, ha megjelennek az alagok állig fölfegyverzett urai, és elégtételt követelnek? Lessza behunyta a szemét, megrémítette a jelenet, amelyet túlságosan is élesen maga elé tudott képzelni. Megszorította a karfát, és ernyedten leült, megrendítette a tudás, amelyet félreértelmezett. Elbízta magát, mert sikerült előidéznie a gőgös Fax halálát, és most önteltsége folytán talán a Sárkányfészek pusztulását is előremozdította. Váratlanul nagy zaj támadt, mintha a fél Sárkányfészek ott dübörgött volna a párkányról a terembe vezető járatban. Lessza hallotta, hogy a sárkányok izgatottan bömbölnek egymásnak. Két hónapja ez volt az első felzúdulás. Riadtan fölpattant. Vajon F'larnak nem sikerült megakadályoznia K'netet? Vagy K'netet valami szörnyű balszerencse folytán elfogták volna a nagyurak? F'norral együtt kirohant a királynő fészkéből. A járatban nem F'lar, K'net és a mérges nagyurak jelentek meg, hanem R'gul. Gyanakvó arca eltorzult, szeme tágra nyílt az izgatottságtól. A párkányon túlról Lessza hallotta, hogy Hath ugyanolyan izgatott. R'gul gyors pillantást vetett Ramothra, aki nyugodtan aludt tovább. Ahogy Lessza felé közeledett, a férfi tekintete hűvösen mérlegelő volt. D'nol lélekszakadva érkezett meg a fészekbe, és kapkodva összefogta a tunikáját. Szorosan a nyomában Sz'lan, Sz'lil és T'bor igyekeztek. Laza félkörben álltak meg Lessza körül. R'gul előrelépett, s kinyújtotta karját, mintha át akarná ölelni. Mielőtt Lessza elhátrálhatott volna, mert R'gul arckifejezésében taszította valami, F'nor ügyesen mellé lépett, és a sárkányvezér dühösen leengedte a kezét. -

122

ANNE McCAFFREY

Hath kivérezteti a zsákmányát? - kérdezte a barna lovas baljóslatúan. - Binth és Orth is - újságolta T'bor, szeme különös lázban égett, akárcsak a többi bronz lovasé. Ramoth nyugtalanul megmoccant, és mindenki feszülten rámeredt. - Kivéreztetik a zsákmányt? - kiáltotta Lessza. Zavart volt, de tudta, hogy ennek különös jelentősége van. - Hívjátok be K'netet és F'lart! - parancsolta F'nor erélyesebben, mint ahogy a bronz lovasok előtt illett volna. R'gul csúnyán fölnevetett. - Senki nem tudja, hová mentek. D'nol ellenkezni próbált, de R'gul türelmetlen mozdulattal elhallgattatta. Ne merészeld, R'gul! - figyelmeztette F'nor hűvös fenyegetéssel hangjában. Lessza azonban merészelte. Kétségbeesett kérésére Mnementh és Pijanth felől halvány válasz érkezett. Az tán a sárkányok helyén már csak tökéletes, sötét ürességet érzett. - Föl fog ébredni - mondta R'gul, tekintete szinte átdöfte Lesszát. - Föl fog kelni, és rossz kedve lesz. Csak vért ihat, nehagyd, hogy a húsból egyen! Figyelmeztetlek, hogy ellen akar majd állni. Ha nem fékezed meg, túlzabálja magát, és nem lesz képes repülni. - Nászrepülésre indul! - csattant föl F'nor, hangjából hideg, kétségbeesett düh sütött. - Nászrepülésre indul, és párosodik azzal a bronzzal, amelyik el tudja kapni - folytatta R'gul diadalmasan. Lessza ráébredt, hogy R'gul egyáltalán nem akarja, hogy F'lar is jelen legyen. - Minél hosszabb a nászrepülés, annál jobb lesz a fészekalj. Ha pedig nehéz hússal van tele a hasa, nem tud sem jól, sem magasra szállni. Nem zabálhatja túl magát. Csak kivéreztetheti a zsákmányát. Értetted? - Igen, R'gul - felelte Lessza. - Értettem. Végre megértettem, túlságosan is. F'lar és K'net nincsenek itt. - Élessé vált a hangja. - De Ramoth soha nem repül Hathszal, még ha túlnan kell vinnem, akkor sem! -

123

SÁRKÁNYRÖPTE

Látta, ahogy a meztelen félelem és döbbenet lemossa R'gul arcáról a diadalt, aztán a férfi lassan összeszedte magát. Gonosz vicsor váltotta fel a lány fenyegetése fölötti meglepetést. Csak nem gondolta, hogy az ígérete üres volt? - Jó napot! - szólalt meg F'lar a bejáratnál. Mellette K'net vigyorgott szélesen. - Mnementh azt mondja, hogy a bronz sárkányok vért isznak. Milyen kedves tőletek, hogy meghívtatok bennünket is. A megkönnyebbültség eltörölte Lessza agyából a korábbi ellenséges gondolatokat F'lar iránt. A nyugodt, önhitt, gúnyos férfi látványa biztonság érzésével töltötte el. Rgul körbenézett a bronz lovasok félkörén, megpróbálta kitalálni, ki hívta be a két lovast. Lessza tudta, hogy R'gul nemcsak féli, de gyűlöli is F'lart. Azt is érezte, hogy F'larban valami megváltozott. Most nem volt benne semmi visszafogottság, közöny vagy távolságtartás. Ramoth váratlanul teljesen fölébredt. Az elméje állapotából Lessza lemérte, hogy F'lar és K'net épp időben érkeztek. Ramoth éhsége olyan óriási volt, hogy a lány a fejéhez ugrott lecsitítani. A sárkány azonban nem hagyta magát megnyugtatni. Váratlan ügyességgel fölkelt és a párkány felé indult. Lessza utánarohant, sarkában a sárkányemberekkel. Ramoth izgatottan a szikla közelében lebegő bronzokra sziszegett, akik gyorsan elrebbentek az útjából. A lovasok a széles lépcső felé indultak, amely a királynő fészkéből a völgybe vezetett. Lessza kábán hagyta, hogy F'nor Kanth nyakába ültesse, aztán a többiek után repüljenek az etetőrétre. Ámulva nézte, ahogy Ramoth erőfeszítés nélkül, kecsesen siklik a riadt, dübörgő csorda fölött. A sárkány gyorsan lecsapott, nyakánál fogva megragadta zsákmányát, aztán szárnyát összekapva rákuporodott. Még ahhoz is éhes volt, hogy fölvigye magával. - Tartsd kordában! - zihálta F'nor, és teketória nélkül a földre pottyantotta Lesszát. Ramoth üvöltve dacolt a sárkányúrnő parancsával. Forgatta a fejét, dühösen verdesett szárnyával, szeme színjátszó tűztó volt. Teljes hosszában kinyújtotta nyakát az ég felé, és égre rikoltotta 124

ANNE McCAFFREY

engedetlenségét. Az éles visszhang megremegtette a sárkányfészek falait. Körös-körül hatalmas kék, zöld, barna és bronz sárkányok tárták ki hatalmas szárnyukat, válaszuk trombitaként zúgott a levegőben. Lesszának most kellett igazán latba vetnie az éhes, bosszúszomjas évek alatt megedződött akaraterejét. Ramoth ék alakú feje előre-hátra lendült; szeme lázongva izzott. Ez nem egy kedves, szerető sárkánykölyök volt, hanem egy vérszomjas démon. A véres rét fölött Lessza összemérte akaratát a magából kivetkőzött Ramothtal. Nem mutatott gyengeséget, félelmet vagy gondolt vereségre. Az arany sárkány tiltakozva fölrikoltott, és lehajtotta fejét, hogy öljön. Nyelve a mozdulatlan test felé kunkorodott, pofáját kitátotta. Feje a karmai által kiszakított zsigerek fölé hajolt. Ramoth egy utolsó méltatlankodó rikoltással a bak vastag nyakába harapott, és szárazra szívta a tetemet. - Tartsd ott! - mormolta F'nor. Lessza meg is feledkezett róla. Ramoth vijjogva fölszállt, és hihetetlen gyorsasággal a második vinnyogó bakra vetette magát. Megint megpróbált zsákmánya puha hasából lakmározni, de Lessza ismét kiterjesztette rá befolyását, és győzött. Ramoth dacosan rikoltott, de megint csak a vért szívta ki. Harmadszor már nem ellenkezett Lessza parancsával. A sárkány kezdett ráébredni a legyőzhetetlen ösztön hívására. Amíg meg nem kóstolta a forró vért, a dühön kívül mást nem érzett. Most már tudta, mire van szüksége: hogy sebesen, messzire repüljön, el a Sárkányfészektől, a gyenge, szárnyatlan lényektől, hátrahagyva a dürgő bronzokat. A sárkányösztönök az itt és mostra korlátozódtak, az önuralom és várakozás ismerete nélkül. Az emberiség társasága bölcsességet és rendet hozott az életükbe, mondta magában Lessza. Ramoth habozás nélkül negyedszer is lecsapott, és mohón sziszegve szívta az állat torkából a vért. Feszült csend ereszkedett a sárkányfészek völgyére, amit csak Ramoth zabálásának hangja és a szél fütyülése tört meg. Ramoth bőre ragyogni kezdett. Nagyobbnak látszott, de nem az evéstől, hanem a fény miatt. Fölemelte véres fejét, nyelve kicsapott, 125

SÁRKÁNYRÖPTE

és megnyalta az orrát. Fölegyenesedett, s ekkor zümmögés tört föl a némán várakozó bronzok torkából, akik az etetőrét körül álltak. Ramoth háta ívbe feszült. Szélesre tárt szárnnyal szökkent az égbe. Hihetetlen sebességgel szállt föl. Egy szempillantás múlva hét bronzszínű alak eredt a nyomába, óriási szárnyaik homokos levegőt kavartak a bámuló sár- kányfészekiek arcába. Lessza szíve a torkában dobogott a csodálatos szárnyalás láttán, lelke is együtt repült Ramothtal. - Maradj vele! - suttogta sürgetve F'nor. - Maradj vele! Most nem szökhet meg az irányításod alól. Visszalépett Lessza mellől a Sárkányfészek többi lakója közé, akik egy emberként fordították szemüket az ég felé a sárkányok eltűnő, apró foltjai után. Lessza elméje lebegett, csak annyira volt tudatában a testének, hogy tisztában legyen vele: még mindig a földön áll. Minden más érzéke Ramothtal szárnyalt a magasban. RamothLessza határtalan erőtől vibrált, szárnyai könnyedén hasították a ritka levegőt, izgalom futott végig a testén, és... vágy. Inkább érezte, mint látta az őt üldöző nagy bronz sárkányokat. Lenézte megvető próbálkozásaikat. Ő szabad volt és legyőzhetetlen. Egyik szárnya alatt visszahajolt, és éles rikoltásokkal gúnyolta ki gyenge röptüket. Magasan fölöttük szállt, aztán váratlanul összecsukta szárnyát, és lecsapott. Örömmel látta, hogy a bronz sárkányok összeverődő szárnyakkal menekülnek az ütközés elől. Míg a hímek megpróbálták behozni az elveszett sebességet és magasságot, gyorsan újra föléjük emelkedett. Ramoth kedvére évődött udvarlóival, tobzódott új szabadságában, arra biztatta a bronzokat, hogy próbálják csak beérni. Az egyik fáradtan leereszkedett. Ramoth felsőbbségesen bömbölt. Hamarosan egy második is föladta a hajszát, miközben a királynő tovább játszadozott a hímekkel, bonyolult mintákat leírva cikázott ide-oda. Néha nem is törődött velük, annyira belefeledkezett a szárnyalás örömébe. Amikor némileg unottan visszanézett követőire, de már csak három nagy sárkány szállt a nyomában. Fölismerte Mnementhet, 126

ANNE McCAFFREY

Orthot és Hathot. Mind erejük teljében voltak; mind méltóak voltak rá. Lefelé siklott, kínozta őket, mulatott fáradt röptükön. Hathot elviselni sem bírta. Orth? Orth szép, fiatal sárkány volt. Ramoth összébb csukta szárnyát, hogy Orth és Mnementh közé ereszkedjen. Ahogy elrepült Mnementh mellett, a bronz hirtelen összehúzta szárnyát, és mellé siklott. Ramoth megriadva próbált fékezni, de abban a pillanatban a hím szárnyai az övébe akadtak, a nyaka szorosan az övé köré tekeredett. Összegabalyodva zuhantak. Mnementh rejtett erejét mozgósítva kiterjesztette szárnyát, hogy fékezze az esést. A fogságba esett Ramoth, akit megijesztett a zuhanás sebessége, szintén kitárta szárnyvitorláit. És akkor... Lessza megtántorodott, keze vadul támasz után kapott. Mintha egy robbanással visszazuhant volna a testébe, idegszálai lüktettek. - El ne ájulj, kis hülye! Maradj vele! - csikorgott F'lar hangja a fülében. A karja durván megtámasztotta a lányt. Lessza megpróbálta kiélesíteni látását. Megdöbbenve pillantotta meg saját sárkányfészkének falait. F'larba kapaszkodott. Csupasz bőrt érintett, és zavartan megrázta a fejét. - Hozd vissza! - Hogyan? - kiáltotta Lessza lihegve. Nem tudta, mi csalhatná vissza Ramothot ettől a dicsőségtől. A pofonok fájdalma ráébresztette F'lar zavaró közelségére. A férfi szeme vad volt, a szája eltorzult. - Gondolkozz vele! Nem mehet túlnan. Maradj vele! Lessza beleremegett a gondolatba, hogy a túlnan elnyelheti Ramothot, és megkereste a sárkányt, aki még mindig Mnementhel összegabalyodva siklott. A két sárkány párosodásának szenvedélye abban a pillanatban elnyelte Lesszát is. A lányt elöntötte a lelkéből kérlelhetetlenül feltörő dagály. Sóvárgó kiáltással kapaszkodott F'larba. Érezte a férfi kemény testét, izmos karját, ahogy fölemeli, a könyörtelenül szájára tapadó ajkat, és új, váratlan vágy ragadta el. Most pedig hazahozzuk őket - mormolta F'lar. 127

SÁRKÁNYRÖPTE

Sárkánylovas, mutasd meg egy szikráját szívemnek, milyen az, ha égnél, földnél, mindnél jobban szeretnek.

F'lar fölriadt. Figyelmesen hallgatózott, de amint meghallotta Mnementh elégedett morgását, megnyugodott. A bronz sárkány a királynő fészke előtti párkányon kuporgott. Az alant elterülő völgyben béke honolt. Béke, de ugyanakkor valami megváltozott. F'lar Mnementh szemén és érzékein keresztül ezt azonnal fölismerte. A Sárkányfészekben egy éjszaka leforgása alatt változás állt be. F'lar elégedetten vigyorgott, amikor eszébe jutottak az előző napi események. Akár balul is végződhetett volna. Valami majdnem balul is végződött, emlékeztette Mnementh. Vajon ki hívta vissza K'netet meg engem? - tűnődött F'lar. Mnementh csak annyit mondott, hogy visszaszólították őket. Miért nem árulta el, ki értesítette őket? F'lar reggeli gondolatai közé aggodalom szivárgott. - F'nor emlékszik arra... - kezdte hangosan. F'nor soha nem feledkezik meg a parancsaidról, válaszolta sértődötten Mnementh. Kanth azt mondta, hogy ma hajnalban a Rőtcsillag a Látó-szikla csúcsán látszott. A nap is még csak oldalt látszik. F'lar türelmetlenül a hajába túrt. „A Látó-szikla csúcsán. Egyre közelebb és közelebb jő a Rőtcsillag", épp, ahogy az archívum állítja. Az a hajnal pedig, amikor a Rőtcsillag skarlátvörös fénybe vonja a megfigyelőt a Látó-sziklán keresztül, veszedelemre figyelmeztet és... a szálakra. Semmi más magyarázata nem volt a Benden-ormon gondosan elhelyezett, óriási sziklák és kövek létének. Sem pedig annak, miért áll öt ugyanilyen sziklacsoport az öt elhagyott sárkányfészek keleti falán. Az első az Ujj-kő volt, amelyen a nap a téli napforduló idején egy rövid időre megpihent. Két sárkányhosszal mögötte a négyszögletes, óriási Csillag-kő magasodott. Egy magas férfinak a mellkasáig ért, csiszolt felszínébe két nyilat ágyaztak ügyesen és elmozdíthatatlanul. 128

ANNE McCAFFREY

Az egyik keletre mutatott, az Ujj-kőre, a másik valamivel északabbra, a Látó-sziklára. Egy reggel, a nem túl messzi jövőben, a Látó-sziklán keresztülnézve meg fogja pillantani a Rőtcsillag baljós csillanását. És akkor... F'lar gondolatait nagy csobbanások szakították félbe. Ismét elvigyorodott, amikor eszébe jutott, hogy bizonyára a lány fürdik. Tényleg csinos volt tisztán, ruha nélkül pedig... F'lar kényelmesen kinyújtózott, elképzelte, milyen hatással lehetett a lányra ebből a szempontból. Lesszának nem lehet oka panaszra. Micsoda repülés! Halkan fölnevetett. Mnementh a párkány biztonságából megjegyezte, hogy jobb, ha F'lar vigyáz Lesszával. Lesszávai, mi? - küldte vissza F'lar a gondolatot a sárkánynak. Mnementh titokzatosan megismételte a figyelmeztetést. F'lar magabiztosan kinevette. Mnementh váratlanul riadót észlelt. Az őrök előreküldtek egy lovast, hogy megvizsgálják a szokatlanul makacs porfelhőket a Benden-tó alatti fennsíkon, közölte Mnementh határozottan a szárnyvezérrel. F'lar sietve fölkelt, összeszedegette szétdobált ruháit, és magára kapta őket. Éppen a széles lovaglóövet csatolta föl a derekára, amikor a fürdőkamra bejáratát eltakaró függöny félrelibbent, és a teljesen felöltözött Lessza lépett ki. F'lart mindig meglepte, milyen vékony a lány, testének törékenysége nem fért össze erős akaratával. Lessza frissen mosott haja sötét felhőként keretezte az arcát. Tartózkodó pillantásában nyoma sem volt a sárkány szította szenvedélynek, amelyben előző nap osztoztak. Egyáltalán nem tűnt barátságosnak. Erre gondolt volna Mnementh? Mi a baj a lánnyal? Mnementh ismét riasztó híreket közölt, és F'lar állkapcsa megfeszült. Előbb a vészhelyzet, utána majd megpróbálhatják megérteni egymást, ahogy muszáj is lesz. Magában elátkozta R'gult, amiért ilyen ügyetlenül kezelte a lányt. Majdnem sikerült a sárkányúrnőt is tönkretennie a Sárkányfészek után. 129

SÁRKÁNYRÖPTE

Most azonban F'lar, a bronz Mnementh lovasa lett a sárkányvezér, és már régen esedékes volt a változás. Régen esedékes, értett egyet Mnementh. A tavas fennsíkon az alagok urai gyülekeznek seregeikkel. - Baj van - mondta F'lar Lesszának üdvözlésképpen. A bejelentése nem rázta meg a lányt. - Az alagok urai panaszkodni jöttek? - kérdezte Lessza hűvösen. F'lar csodálta a lány önuralmát, még ha haragudott is rá a szerepért, amit ebben a fejleményben játszott. - Jobban tetted volna, ha rám bízod a fosztogatást. K'net gyerek még annyira, hogy megrészegítse a szabadság. A lány titokzatosan mosolygott. F'lar agyán átfutott, hogy vajon Lessza nem ezt akarta-e kezdettől fogva. Ha Ramoth előző nap nem repült volna, most egészen más lenne a helyzet. Vajon a lány erre is gondolt? Mnementh figyelmeztette, hogy R'gul a párkányon van. A sárkány hozzátette, hogy a férfi kidüllesztett mellkassal, villogó szemmel indult befelé, vagyis mintha a tekintélye megmaradt volna. - Pedig nincs neki! - csattant föl F'lar immár teljesen ébren. Az előzmények dacára elégedett volt az eseményekkel. - R'gul? F'larnak el kellett ismernie: a lánynak igen jól vág az esze. - Gyere, te lány! - intette a királynő fészke felé. A párbeszéd, amelyet R'gullal akart folytatni, valószínűleg új megvilágításba helyezi majd azt a két hónappal korábbi szégyenteljes napot a tanácsteremben. Tudta, hogy a lányban ugyanúgy tüskét hagyott, mint benne. Éppen akkor léptek be a királynő fészkébe, amikor R'gul, nyomában az izgatott K'nettel beviharzott az ellenkező irányból. - Az őrség arról értesített - kezdte R'gul -, hogy egy nagy sereg, több alag zászlaival közeledik az Alagúthoz. K'net - mutatott R'gul tajtékozva az ifjúra - bevallotta, hogy rendszeresen fosztogat, minden észérv és kifejezett parancsom ellenére. Természetesen vele később számolunk - fordult baljóslatúan az eltévelyedett lovas felé -, már persze ha maradt még sárkányfészek, miután a nagyurak végeztek velünk. 130

ANNE McCAFFREY

Visszafordult F'larhoz, de amikor meglátta a másik lovas vigyorát, a szemöldöke még összébb húzódott. Ne csak állj ott! - morogta R'gul. - Nincs mit vigyorogni. Ki kell találnunk, hogyan békítsük meg őket. - Nem, R'gul - ellenkezett F'lar az idősebb férfival, még mindig mosolyogva. - A békítés ideje elmúlt. - Micsoda? Elment az eszed? - Nem. Te azonban túlléped a hatáskörödet - mondta F'lar. A mosoly eltűnt, arca szigorú volt. R'gul szeme kerekre tágult, és úgy meredt F'larra, mintha most látná először életében. - Elfelejtettél valami nagyon fontosat - folytatta F'lar könyörtelenül. - Ha a Sárkányfészek vezetője lecserélődik, a rend is megváltozik. Most én, F'lar, Mnementh lovasa vagyok a sárkányvezér. Sz'lil, D'nol, T'bor és Sz'lan mintegy végszóra beléptek a terembe. Döbbenten torpantak meg, és a mozdulatlan alakokra bámultak. F'lar várt, hagyta, hadd jöjjenek rá, hogy a barlangban tapasztalható feszültség azt jelenti, hogy a hatalom átkerült hozzá. - Mnementh - mondta hangosan —, hívd be a másodtiszteket és barna lovasokat! Előkészületeket kell tennünk, mielőtt megérkeznek a... vendégeink. Mivel a királynő alszik, uraim, fáradjunk talán át a tanácsterembe. Csak utánad, sárkányúrnő. Oldalra húzódott, hogy előreengedje Lesszát, észrevette, hogy a lány arcát pír önti el. Úgy látszik, mégsem teljesen az ura az érzelmeinek. Alig foglaltak el helyeiket a tanácsasztal körül, amikor kezdtek beszállingózni a barna lovasok. F'lar figyelmesen végigmérte őket, hogy fölmérje, mi változott a viselkedésükben. A vereség és csalódottság érzését feszült izgalom váltotta fel. Még ha minden más maradt is a régiben, a mai események bizonyára fölébresztik a Sárkányfészek büszkeségét és céltudatosságát. F'nor és T'szum, a saját másodtisztjei, beléptek az ajtón. Az ő büszkeségüket és jókedvüket könnyű volt fölismerni. A tekintetük körbevillant, azt nézve, vajon ki meri megcáfolni előléptetésüket, aztán T'szum megállt a bejáratnál, F'nor pedig elfoglalta a helyét 131

SÁRKÁNYRÖPTE

F'lar széke mögött. A barna lovas annyi időre állt csak meg, hogy mélyen, tisztelettudóan meghajoljon a lány előtt. F'lar látta, hogy Lessza elpirul, és lesüti a szemét. - Ki van a kapunk előtt, F'nor? - kérdezte nyájasan F'lar. - Telgar, Nabol, Erőd és Kerun nagyurai, ha csak a fontosabb lobogókat nézem - válaszolta F'nor hasonló hangnemben. R'gul fölemelkedett a székéből, de az ellenkezés elhalt az ajkán, amikor meglátta a többi bronz lovas arckifejezését. Mellette Sz'lil motyogni kezdett, és alsó ajkát tépdeste. - Becsült létszám? Valamivel több, mint ezer fő. Rendezettek és jól fölfegyverzettek - jelentette F'nor közömbösen. F'lar rosszallóan nézett másodtisztjére. A magabiztosság egy dolog volt, a vereség beismerésénél pedig jobb volt a közöny, de nem vall nagy bölcsességre tagadni, hogy rosszul áll a szénájuk. - A Sárkányfészek ellen? - kapott levegő után Sz'lil. - Sárkányemberek vagyunk vagy gyáva férgek? - csattant föl D'nol felpattanva, és az asztalra csapott. - Ez az utolsó csepp a pohárban! - Valóban - helyeselt jókedvűen F'lar. Ezt el kell fojtani. Nem tűrhetjük tovább - folytatta D'nol hevesen. Fölbátorította F'lar viselkedése. - Egy kis égetés... - Elég! - szólt rá F'lar keményen. - Sárkányemberek vagyunk! Ezt ne felejtsétek el, és azt sem, soha, hogy a mi rendünk a védelemre esküdött föl. - Kihangsúlyozta a kulcsszót, és szigorúan, sorban végignézett mindenkin. - Világos? - Kérdően pillantott D'nolra. Aznap nem lesznek hősködések. - Nincs szükségünk tűzkőre ahhoz mondta, miután meggyőződött róla, hogy D'nol megértetette -, hogy szétoszlassuk ezeket az esztelen nagyurakat. - Hátradőlt, és nyugodtabban folytatta: - A keresés során föltűnt, mint ahogy gondolom, nektek is, hogy a közönséges alaglakó jottányit sem vesztett a sárkányok iránti... hogy is mondjam... tiszteletből. T'bor elvigyorodott, és valaki visszaemlékezve elnevette magát. - A méltatlankodástól és az újbortól fűtve hamar követik nagyuraikat, de egészen más kimelegedve, fáradtan, józanon szembenézni egy sárkánnyal. Nem beszélve arról, hogy gyalogosan vannak, és közel s távol sehol egy fal vagy alag. - Érezte a többiek 132

ANNE McCAFFREY

egyetértését. - A hátasokon ülő katonák is túlságosan el lesznek foglalva az állataikkal ahhoz, hogy harcoljanak - tette hozzá F'lar mulatva, és a legtöbben csatlakoztak hozzá. - Akármilyen megnyugtatóak ezek az észrevételek, sokkal fontosabb tényezők is az oldalunkon állnak. Kétlem, hogy az alagok urai vették a fáradságot, hogy végiggondolják ezeket. Gyanítom - nézett körül kajánul a lovasain hogy meg is feledkeztek róluk... mint ahogy a sárkányokkal kapcsolatos tudás oly nagy részéről... és a hagyományokról is. Most itt az idő föleleveníteni a tudásukat. - A hangja acélossá vált. Helyeslő mormogás támadt. Jól van, hallgatnak rá. - Jelenleg a kapunk előtt állnak. Hosszú és nehéz utat tettek meg, hogy elérjék ezt a távoli sárkányfészket. Egyes egységek valószínűleg már hetek óta menetelnek. F'nor - jól kiszámította, mikor forduljon oldalt - emlékeztess rá, hogy a mai nap folyamán meg kell beszélnünk az őrjáratozást! Tegyétek föl a kérdést, sárkányfiak: ha az alagok urai itt vannak, akkor ki vigyáz az alagokra? Ki védi a belső alagot és mindazt, ami a nagyuraknak kedves? Megütötte a fülét Lessza komisz nevetése. A lány esze jobban vágott, mint bármelyik bronz lovasé. F'lar jól választott azon a napon Ruathában, még ha ölnie is kellett a keresés során. A sárkányúrnő már átlátja a tervemet. T'szum, te meg vidd véghez! - csattant föl élesen. T'szum szélesen vigyorogva távozott. - Nem értem - panaszkodott Sz'lil zavartan pislogva. - Ó, hadd magyarázzam el - mondta gyorsan Lessza azon a kedves, higgadt hangon, amelyről F'lar lassan megtanulta, hogy a lány legveszedelmesebb kedvét jelzi. Nem tudta hibáztatni Lesszát, amiért vissza akar vágni Sz'lilnek, de veszélyes lehet, ha így akar bosszút állni. - Valaki elmagyarázhatná a dolgot - mondta Sz'lil sértődötten. Nem tetszik, ami itt folyik. Alaglakók az Alagútnál. Sárkányok, akik tűzkövezhetnek. Nem értem. - Pedig olyan egyszerű - nyugtatta meg Lessza kedvesen, meg sem várta F'lar engedélyét. - Szégyellem, hogy magyaráznom kell. - Sárkányúrnő! - utasította rendre F'lar. A lány nem nézett rá, de nem hagyta abba a szurkálódást. 133

SÁRKÁNYRÖPTE

A nagyurak védtelenül hagyták az alagjaikat - mondta. - Úgy tűnik, nem vették számításba, hogy a sárkányok pillanatok alatt eljuthatnak bárhová a túlnanon keresztül. Ha nem tévedek, T'szum azért ment, hogy megfelelő túszokat raboljon a védtelen alagokból, hogy a nagyurak biztosan tiszteletben tartsák a Sárkányfészek sérthetetlenségét. - F'lar egyetértően bólintott. Lessza szeme dühösen megvillant, ahogy folytatta. - Nem a nagyurak hibája viszont, hogy elvesztették tiszteletüket a Sárkányfészek iránt. A Sárkányfészek... - A Sárkányfészek - szakította félbe F'lar élesen. Nagyon óvatosan és tisztelettel kell figyelnie ezt a lányt. - ...ragaszkodik hagyományos jogaihoz és kiváltságaihoz. Mielőtt részletesen kifejteném, hogyan, sárkányúrnő, lennél szíves üdvözölni a legújabb vendégeinket? Néhány szó is megteszi, hogy alátámasszuk a leckét, amelyet minden pernibe belesulykolunk a mai napon. A lány szeme izgatottan csillogott. Olyan elégedetten mosolygott, hogy F'lar kezdett kételkedni abban, bölcs dolog volt-e a lányra bízni a védtelen túszokat. - Bízom a körültekintésedben - hangsúlyozta -, és bölcsességedben, hogy megfelelően kezeled a helyzetet. - Elkapta a lány pillantását, és fogva tartotta, amíg Lessza nem biccentett, hogy megértette. Miután a sárkányúrnő távozott, a férfi üzent Mnementhnek, hogy tartsa rajta a szemét. Mnementh azt válaszolta, hogy hiábavaló erőfeszítés lenne. Lessza már így is bizonyságát adta, hogy több esze van, mint bárkinek a Sárkányfészekben. Természetéből adódóan körmönfont volt. Elég körmönfont ahhoz, hogy előidézze a mai inváziót, emlékeztette F'lar a sárkányát. - De... a... nagyurak - hebegte R'gul. - Ó, fogd már be! - szólt rá K'net. - Ha nem hallgattunk volna rád olyan sokáig, akkor egyáltalán nem kerültünk volna ebbe a helyzetbe. Húzzál túlnan, ha nem tetszik, de most F'lar a sárkányvezér. És azt mondom, itt volt már az ideje! - K'net! R'gul! - utasította őket rendre F'lar, túlkiabálva a K'net szemtelen szavait követő éljenzést. - Az utasításaim a következők folytatta, amikor a figyelem ismét rá irányult. - És elvárom, hogy 134

ANNE McCAFFREY

pontosan kövessétek ezeket. - Mindenkin végigjártatta a tekintetét, hogy meggyőződjön róla: senki nem kérdőjelezi meg a hatalmát. Majd pontosan és gyorsan fölvázolta a terveit, és elégedetten látta, hogy az emberek arcán a bizonytalanságot ámuló tisztelet váltja föl. Miután biztos volt benne, hogy minden bronz és barna lovas tökéletesen megértette a tervet, megkérte Mne- menthet, hogy jelentsen. A közeledő sereg már a tó fennsíkján vágott keresztül. Az első csapatok az Alagúthoz, a sárkányfészekbe vezető egyetlen felszíni bejárathoz vezető úton jártak. Mnementh hozzátette, hogy a nagyurak asszonyai máris sokat tanultak sárkányfészekbeli tartózkodásuk során. - Milyen értelemben? - kérdezte azonnal F'lar. Mnementh a sárkányok morajló nevetését hallatta. Csupán két fiatal zöld sárkány lakmározott, de valamilyen oknál fogva ez a mindennapos tevékenység nyugtalanította a nőket. A lány ördögien okos, gondolta F'lar, de Mnementh elől gondosan elrejtette az aggodalmát. Az a bronz bohóc legalább annyira odavolt a lovasért, mint a királynőjéért. Vajon mivel nyűgözte le a sárkányúrnő a bronz sárkányt? A vendégeink a fennsíkon vannak - mondta a sárkánylovasoknak. Tudjátok a dolgotokat. Parancsoljátok ki a köteléketeket! - Anélkül, hogy visszanézett volna, kisétált. Leküzdötte az ingert, hogy kisiessen a párkányra. Nem akarta, hogy a túszok eszüket vesszék félelmükben. A tó melletti völgyben a négy legkisebb zöld sárkány vigyázott a nőkre - akik azonban a tapasztalatlanok számára elég nagynak tűntek. Az asszonyok túlságosan rémültek voltak ahhoz, hogy föltűnjön nekik: a négy lovas alig nőtt még ki a kamaszkorból. F'lar észrevette a sárkányúrnő karcsú alakját, aki a csoporttól valamivel távolabb üldögélt. Fojtott sírás hangja ütötte meg a fülét. Elnézett a nők fölött az etetőrétre, és látta, hogy egy zöld sárkány kiválaszt egy bakot, majd leteríti. Fönt az egyik párkányon egy másik zöld ült, és jellegzetes sárkánymohósággal tépdeste prédáját. F'lar vállat vont, és Mnementh hátára ült, szabaddá téve az utat a lebegő sárkányok számára, akik arra vártak, hogy fölvehessék lovasaikat. 135

SÁRKÁNYRÖPTE

Ahogy Mnementh a szárnyak és csillogó testek forgataga fölött körözött, F'lar elégedetten bólintott. Egy magasba ívelő, gyors nászrepülés és a cselekvés lehetőségének ígérete mindenki kedvén javított valamicskét. Mnementh fölhorkant. F'lar nem figyelt rá, R'gult nézte, ahogy elrendezi a kötelékét. A férfi vereséget szenvedett. Figyelni kell rá, és kesztyűs kézzel bánni vele. Amint a szálak hullani kezdenek, és R'gul hite megerősítést nyer, rendbe fog jönni. Mnementh megkérdezte, hogy fölvegyék-e a sárkányúrnőt. - Semmi keresnivalója nincs itt - válaszolta F'lar, és eltűnődött azon, vajon hogy a kettős holdakba juthatott eszébe a bronznak egy ilyen ötlet. Mnementh azt válaszolta: szerinte Lessza szeretne ott lenni. D'nol és T'bor köteléke szoros formációban fölemelkedett. Abból a két bronz lovasból jó vezérek lennének. K'net két köteléket vezetett föl a völgy pereméhez, és szépen eltűnt, hogy majd csak a közelgő sereg mögött bukkanjon föl. K'gan, a vén kék lovas összerendezte a fiatalokat. F'lar szólt Mnementhnek, hogy üzenjen Kanthnak: mondja meg F'nornak: induljon előre. Még egy utolsó pillantást vetett hátra, hogy az alsó barlangok kövei a helyükön vannak-e, aztán megadta a jelet Mnementhnek, hogy ugorjon túlnan.

136

ANNE McCAFFREY

Sárkányfészek homokjáról kéklő sárkányok szállnak föl. Szárnyra kap bronz, zöld és barna, és eltűnik a szem elől.

Larad, Telgar nagyura végigmérte Benden sárkányfészek masszív ormait. A barázdált sziklák fagyott vízesésnek látszottak a lenyugvó nap fényében. És körülbelül ugyanolyan vendégszeretőnek is. Haldokló ámulat motoszkált benne, amikor a szentségtörésre gondolt, amelyet ő és a serege indultak megtenni. Határozottan elhessegette az érzést. A Sárkányfészek ideje leáldozott. Ez nyilvánvaló volt. A nagyuraknak immár nem volt szükségük arra, hogy verítékes munkájuk gyümölcsét átengedjék a lusta fészekbelieknek. Az alaglakók türelmesek voltak. A régi szolgálatok iránti hálából támogatták a Sárkányfészket. De a sárkánylovasok átlépték a hálás nagylelkűség határait. Először is, ott volt ez a régimódi, ostoba keresés. Tehát volt egy királynőtojás. De miért volt a sárkánylovasoknak szükségük arra, hogy ellopják az alaglakók legszebb lányait, amikor a Sárkányfészekben is voltak asszonyaik? Nem kellett volna elvinniük Larad húgát, Kilorát sem, aki egyik este még arra várt, hogy egy egészen másfajta szövetséget kössön Ajgeni Branttal, másnap meg a nevetséges kereséssel együtt továbbállt. Azóta sem hallottak róla semmit. És megölték Faxot! Noha a nagyúr veszedelmesen becsvágyó volt, nemes vérből származott. A Sárkányfészket senki nem kérte föl, hogy avatkozzon bele a Magasorom dolgába. Ott volt aztán ez az állandó fosztogatás. Ez volt az utolsó csepp a pohárban. Egy alaglakó persze hajlamos megbocsátani egy-két bakot. Amikor azonban egy sárkány előbukkan a semmiből (ez a képesség rendkívül aggasztotta Laradot), és elragadja a gondosan óvott és ápolt nyájból a legjobb fedezőbakokat, az már igazán több a soknál! A Sárkányfészekkel meg kell értetni, hogy alárendelt szerepet tölt be a Pernen. Meg kell tennie a szükséges lépéseket, hogy eltartsa a saját lakosságát, mert nem kap további dézsmát senkitől. Hamarosan 137

SÁRKÁNYRÖPTE

Benden, Nitra és Lemosz is csatlakozni fognak. Örülniük kéne, hogy végre véget ér a Sárkányfészek babonán alapuló elnyomása. Minél közelebb értek azonban az óriási hegyhez, annál több kétely ébredt Laradban, hogy vajon miként fognak a nagyurak bejutni a belsejébe. Intett Meronnak, Nabol úgynevezett urának (egyáltalán nem bízott az éles arcvonású egykori felügyelőben, akiben cseppnyi nemesi vér sem csörgedezett), hogy léptessen közelebb. Meron Larad hátasa mellé rúgtatott. - Az Alagúton kívül máshogy nem lehet bejutni a Sárkányfészekbe? Meron megrázta a fejét. - Még a helybéliek is ezt mondják. Meront ez nem kedvetlenítette el, de észrevette Larad kételkedő arckifejezését. - Előreküldtem egy csapatot a csúcs déli oldalára - mutatott a szóban forgó területre. - Biztos akad valami alacsony, megmászható szikla a lejtőn. - Kiküldtél egy csapatot anélkül, hogy megbeszélted volna velünk? Engem neveztetek ki vezetőnek... - Igaz - értett egyet Merőn, és rávillantotta fogait. - Csak támadt egy ötletem. Van némi esély arra, hogy ez működhet, de jobb lett volna, ha... Larad fölnézett a csúcsra. - Láttak minket, afelől ne legyen kétséged, Larad - biztosította Meron, és megvetően végignézett a néma Sárkányfészken. - Az elegendő is lesz. Te átadod az ultimátumot, és kénytelenek lesznek megadni magukat a seregünknek. Többször is bebizonyították, hogy gyávák. Kétszer is megsértettem a F'lar nevű bronz lovast, de ő úgy tett, mintha észre sem vette volna. Hát férfi az ilyen? Beszélgetésüket hirtelen moraj és a világ leghidegebb levegőjének fuvallata szakította félbe. Ahogy Larad megnyugtatta toporzékoló hátasát, mindenféle színű és méretű sárkányokból álló kavalkádot pillantott meg. Megbokrosodott rohoncok nyerítése és a rémült, rettegő férfiak kiáltozása töltötte meg a levegőt. Larad nagy nehezen a sárkánylovasok felé fordította a hátasát. 138

ANNE McCAFFREY

Az űrre, amely megszült minket, gondolta, miközben igyekezett legyűrni saját rettegését, el is felejtettem, hogy a sárkányok ekkorák! A rémisztő forgatagban elöl négy bronz szörnyeteg lebegett közvetlenül a föld fölött háromszög alakzatban, szárnyaik kusza mintázatban csapkodtak. Mögöttük és fölöttük egy sárkányhossznyira barna bestiákból álló második, hosszabb és szélesebb sor verdesett. Még följebb kék, zöld és további barna szörnyetegek legyezték a hideg levegőt a rémült tömegbe, amely pillanatokkal korábban még hadsereg volt. Vajon honnét jön ez a fagy? - töprengett Larad. Amikor a lova ismét megbokrosodott, lerántotta a zablát. A sárkánylovasok csak ültek állataik nyakán, figyeltek és várakoztak. - Szállítsd le őket a hátasaikról, és tüntessük el a rohoncokat, hogy beszélni tudjunk velük! – kiáltotta Meron Laradnak, miközben lova rémülten nyerített és rúgkapált. Larad előreintette a gyalogos katonákat, de rohonconként négy emberre volt szükség ahhoz, hogy az állatokat megnyugtassák, és a nagyurak le tudjanak szállni. Még egy hiba, gondolta Larad fanyar humorral. Elfelejtettük, milyen hatással vannak a sárkányok a perni állatokra. Az embereket is beleértve. Megigazította kardját, fölhúzta kesztyűjét, fejével intett a többi nagyúrnak, majd mindannyian előrébb léptek. Amikor F'lar látta, hogy a nagyurak leszállnak hátasaikról, Mnementhen keresztül üzent, hogy az első három sor szálljon le. A sárkányok hatalmas hullámként, engedelmesen leereszkedtek, és nagy suhogással összecsukták szárnyukat. Mnementh közölte F'larral, hogy a sárkányok izgatottak és jókedvűek. Ez sokkal mulatságosabb volt, mint a játékok. F'lar szigorúan Mnementh tudomására hozta, hogy ez egyáltalán nem mulatság. - Telgari Larad - mutatkozott be a legelöl álló férfi éles hangon. Fiatal kora ellenére magabiztosan és katonásan tartotta magát. - Naboli Meron. F'lar azonnal fölismerte az éles vonású, nyugtalan szemű férfit. Rosszindulatú és kötekedő harcos. 139

SÁRKÁNYRÖPTE

Mnementh szokatlan üzenetet közvetített F'larnak a Sárkányfészekből. A sárkánylovas alig észrevehetően bólintott, és visszafordította figyelmét a bemutatkozásokra. Engem jelöltek ki szóvivőként - kezdte Telgari Larad. - Az alagok nagyurai egyhangúlag egyetértenek abban, hogy a Sárkányfészek ideje letűnt. Ennek megfelelően a Sárkányfészek követelései nem elfogadhatóak. Nem lesz több keresés az alagok között. Egy sárkánylovas sem rabolhat többet egyik alag nyájából vagy magtárából sem. F'lar udvariasan végighallgatta. Larad tömören és világosan fogalmazott. F'lar bólintott. Gondosan végignézett az előtte összegyűlt nagyurakon, fölmérve a helyzetet. Szigorú arcukon meggyőződést és jogos felháborodást látott. - Sárkányvezérként én, F'lar, Mnementh lovasa válaszolok. Panaszaitokat meghallgattuk. Most pedig hallgassátok meg ti, mit parancsol a sárkányvezér! - Immár nem volt laza a testtartása. Mnementh fenyegetően fölmordult, alátámasztva lovasának a fennsík fölött fémesen végigcsengő hangját. A szavak tisztán szálltak a levegőben, és még a tömeg is meghallotta. - Megfordultok és visszamentek az alagjaitokba! Aztán körülnéztek a magtárakban és a nyájakban. Igazságos és egyforma dézsmát választotok ki, majd három napon belül elindítjátok a Sárkányfészekbe. - A sárkányvezér dézsma fizetésére utasítja a nagyurakat? nevetett föl gúnyosan Naboli Merőn. F'lar intett, és még két sárkánykötelék jelent meg a naboli csapat fölött. - A sárkányvezér igenis dézsma fizetésére szólítja fel a nagyurakat - erősítette meg F'lar. - Amíg a nagyurak el nem küldik a dézsmát, sajnálatos módon Nabol, Telgar, Erőd, Ajgen és Kerun hölgyei nálunk laknak. Mint ahogy Balan, Gar... Elhallgatott, mert a nagyurak dühösen és izgatottan pusmogni kezdtek egymás között, amint meghallották a túszok listáját. F'lar gyorsan üzenetet küldött Mnementhen keresztül. - A blöfföd nem fog működni! - horkant fel Meron, keze a kard markolatára csúszott. - A nyájak fosztogatása nem volt újdonság; 140

ANNE McCAFFREY

megtörtént már régebben is. De az alagok sérthetetlenek voltak! Nem merészelnék... F'lar megkérte Memnehtet, hogy továbbítsa a jelet, és fölbukkant T'szum köteléke. Minden lovas egy úrnőt tartott maga előtt sárkánya nyakán. T'szum csapata a levegőben maradt, de elég közel lebegtek a földhöz, hogy a nagyurak azonosítani tudják a rémült és hisztérikus nőket. Meron arca eltorzult a döbbenettől és a gyűlölettől. Larad előrelépett, és elszakította pillantását a hölgyéről. Új feleség volt, és nagyon szerette. Nem jelentett nagy megnyugvást, hogy az asszony csendesen és bátran viselkedett, nem sírt és nem ájult el. - Előnyben vagy velünk szemben - ismerte el Larad erőtlenül. Visszavonulunk és küldjük a dézsmát. - Már éppen megfordult volna, amikor Meron törtetett előre haragosan. - Alázatosan hajoljunk meg a követeléseik előtt? Kicsoda ez a sárkánylovas, hogy parancsolgasson nekünk? Hallgass! - csattant föl Larad, és megragadta a naboli karját. F'lar parancsolóan föltartotta a kezét. Megjelent egy kék kötelék, karmaikban Meron hegymászócsapatával. Némelyik katonáról lerítt, hogy meggyűlt a baja a Benden-orom déli lejtőjével. A sárkányemberek parancsolnak. És semmi nem kerüli el a figyelmüket. - F'lar hangja hűvösen csendült. Térjetek vissza az alagjaitokba! Elkülditek a dézsmát, mert tudni fogjuk, ha nem teszitek. Utána tűzkövezés terhe alatt megtisztítjátok lakhelyeiteket a növényzettől, a telkeket és alagokat egyaránt. Telgar, vess egy pillantást a déli külső alagodra! Rendkívül sebezhető. Tisztítsd meg a hegyi védműveken a tűzgödröket! Hagytad, hogy leromoljanak. A bányát újra meg kell nyitni, és föl kell halmozni a tűzkövet. A dézsma rendben van, de a többi... - szakította félbe Larad. F'lar karja a magasba lendült. - Nézz föl, nagyúr! Jól nézd meg! A Rőtcsillag már nemcsak éjjel, de nappal is ott lüktet az égen. Az Iszta mögötti hegyek gőzölögnek, és égő köveket köpködnek. A tengerek kiáradnak és elöntik a partot. Hát mindannyian elfeledtétek a legendákat és balladákat? Ahogy a sárkányok képességeiről is megfeledkeztetek? Képesek vagytok 141

SÁRKÁNYRÖPTE

szemet hunyni az előjelek fölött, amelyek mindig a szál érkezését jelzik? Meron nem fog hinni neki, amíg meg nem pillantja az égből hulló ezüst szálakat. De F'lar érezte, hogy Larad és sokan mások hisznek neki. A királynő pedig második évében nászrepülésre kélt. Magasra és messze repült, és nászt ült. A fejek mind fölfelé fordultak. A szemek tágra nyíltak. Még Meron is ijedtnek tűnt. F'lar hallotta, hogy R'gul levegő után kap mögötte, de nem mert hátrafordulni, hátha csak valami trükk. Aztán a látótere peremén váratlanul valami aranylóan megcsillant az égen. Mnementh, csattant föl, de a sárkánya csak boldogan fölmordult. A királynő közelebb szárnyalt, és még F'lar is elismerte, hogy büszke és ragyogó látványt nyújt. A hófehérbe öltözött Lessza jól kivehető volt a hajlékony aranyszín nyakon. Ramoth lustán lebegett, szárnyainak fesztávolsága még Mnementhénél is nagyobb volt. A nyaka ívéből látszott, hogy vidám és játékos kedvében van, de F'lart ennek ellenére elöntötte a méreg. A repülő királynő látványa lenyűgözte a nézőket. F'lar magán is észrevette a hatást, és látta a hitetlenkedő nagyurak arcán visszatükröződni, kihallotta a sárkányok zümmögéséből és Mnementh boldog hangjából. - Természetesen legnagyobb sárkányúrnőink - Moreta, Torene, csak hogy egy párat említsek - mindannyian Ruatha alagból származtak, mint ahogy Perni Lessza is. - Ruatha... - nyögte Meron, és halálra vált arccal becsukta a száját. - Jön a szál? - kérdezte Larad. F'lar lassan bólintott. - A hárfásod elmondhatja neked az előjeleket. Jó uraim, a dézsmára szükség van. A hölgyeiteket visszakapjátok. Az alagokban ismét rend lesz. A Sárkányfészek fölkészíti a Pernt, mert fölesküdött a védelmére. Elvárjuk az együttműködéseteket - jelentőségteljes szünetet tartott és ha kell, ki is kényszerítjük. 142

ANNE McCAFFREY

Azzal Mnementh nyakába ugrott, de szemét nem vette le a királynőről. Látta az arany szárnyak verdesését, ahogy a sárkány megfordult és a magasba emelkedett. - Dühítő volt, hogy Lessza épp ezt a pillanatot választotta a lázadozásra, amikor F'lar minden erejével és figyelmével azon volt, hogy elsimítsa a nagyurak haragját. Miért kellett ilyen merészen meglobogtatni függetlenségét az egész Sárkányfészek és a nagyurak előtt? Szeretett volna azonnal a lány nyomába eredni, de nem tehette. Addig nem, amíg meg nem győződik róla, hogy a sereg valóban visszavonul-e és ki nem adta a parancsot, hogy még utoljára megmutassák a Sárkányfészek erejét a nagyurak meggyőzésére. Összeszorított foggal a levegőbe parancsolta Mnementhet. A kötelékek látványos bömböléssel és suhanásokkal emelkedtek föl, s úgy tűnt, mintha ezer szörnyeteg lenne a magasban az alig kétszáz helyett. Miután gondoskodott róla, hogy tervének ez a része rendben haladjon, megkérte Mnementhet, hogy repüljön a sárkányúrnő után, aki most magasan a Sárkányfészek fölött szárnyalt. Ha végre a keze közé kapja azt a lányt, lesz hozzá egykét keresetlen szava... Mnementh csípősen megjegyezte, hogy valóban nem ártana, ha egy-két dolgot elmondana a lánynak. Sokkal hasznosabb lenne, mint bosszúszomjasan egy olyan páros nyomába eredni, akik csak a szárnyukat próbálgatták. Mnementh emlékeztette dühös lovasát, hogy az arany sárkány előző nap messzire és magasra repült, úgy, hogy csak négy állatot véreztetett ki, és azóta sem evett. Nem valószínű, hogy huzamosabb szárnyalásra gondolna, amíg jól nem lakott. Ha azonban F'lar ragaszkodik a meggondolatlan és tökéletesen szükségtelen üldözéshez, esetleg annyira fölbosszanthatja Ramothot, hogy a királynő túlnan ugrik, csak hogy megszabaduljon tőle. F'lart jeges vízként érte a gondolat, hogy a képzetlen pár túlnan is mehet. Uralkodott indulatain, és emlékeztette magát, hogy pillanatnyilag Mnementh ítélete megbízhatóbb, mint az övé. Hagyta, hogy a düh és az aggodalom irányítsa a tetteit, de... 143

SÁRKÁNYRÖPTE

Mnementh körözve leszállt a Csillag-kőnél. Benden- orom csúcsa kiváló kilátóhely volt, ahonnét F'lar a felbomló sereget és a királynőt egyaránt szemmel tarthatta. Mnementh nagy szeme örvényleni látszott, ahogy minél távolabbra fókuszált. Közölte F'larral, hogy Pijanth lovasa szerint a sárkányok felügyelete miatt hisztéria alakult ki a visszavonuló emberek és állatok között. A fejetlenségben többen megsérültek. F'lar azonnal megüzente K'netnek, hogy emelkedjen megfigyelő magasságba, amíg a hadsereg le nem táborozik éjszakára. Ugyanakkor végig tartsa szemmel a naboli csapatot. Miközben F'lar kiadta az utasításokat Mnementhnek, gondolatai máshol jártak. Figyelme valójában a magasban repülő párra irányult. Jobb lesz, ha megtanítod túlnan szállni, jegyezte meg Mnementh, nagy szeme közvetlenül F'lar válla fölött ragyogott. A lány elég okos, hogy magától is rájöjjön a nyitjára, és akkor megnézhetjük magunkat. F'lar elharapta az éles feleletet, és ámulva nézte, ahogy Ramoth hirtelen összevonja szárnyát, és aranyló szalagként végigcikázik az égen. A kritikus pontnál könnyedén kitárta őket, és ismét fölfelé suhant. Mnementh emlékeztette a saját első röptükre. F'lar arcán gyengéd mosoly terült szét, és hirtelen megértette, mennyire vágyhatott Lessza a repülésre, és milyen keserű érzéssel töltötte el a fiókák gyakorlásának látványa, miközben ő el volt tiltva még a próbálkozástól is. Nos, F'lar nem olyan volt, mint R'gul, aki bizonytalanság és kételyek között őrlődött. Ő pedig nem Zsora, emlékeztette Mnementh metszően. Visszahívom őket, tette hozzá. Ramoth narancssárgává fakult. F'lar nézte, ahogy a repülő páros engedelmesen lefelé siklik. A királynő szárnyai ívbe hajoltak,- ahogy megfékezte sebességét. Akár evett, akár nem, jól repült! Fölmászott Mnementhre, és az etetőrét felé intett a párnak. Egy pillanatra meglátta Lesszát, akinek arca elevenen izzott az örömtől és a lázadástól. 144

ANNE McCAFFREY

Ramoth leszállt, és Lessza a földre huppant, majd intett a sárkánynak, hogy egyen csak. A lány megfordult, és végignézte, ahogy Mnementh leszáll, és F'lar lemászik róla. Kihúzta magát, állát dacosan fölszegte, ahogy fölkészült a szidásra. A viselkedése éppolyan volt, mint bármely fiókáé: várta a büntetést, de eltökélte, hogy szó nélkül elviseli. Mákszemnyi megbánást sem érzett! F'lar haragjának maradékát fölváltotta a csodálat a lány hajlíthatatlan személyisége iránt. Elmosolyodott, és odasétált hozzá. Lesszát meglepte a férfi váratlan viselkedése, és egy lépést hátrált. - A királynők is tudnak repülni! - bökte ki kihívóan. A férfi mosolya szélesebbre húzódott. A lány vállára tette a kezét, és szeretetteljesen megrázta. - Hát persze, hogy tudnak repülni - helyeselt büszke és tiszteletteljes hangon. - Hiszen azért van szárnyuk!

145

SÁRKÁNYRÖPTE

146

ANNE McCAFFREY

Az Ujj rőt Szemre rámutat. Perzseld fö a szálakat! - Még mindig kételkedsz, R'gul? - kérdezte F'lar, az idősebb bronz lovas makacsságán mulatva. R'gul férfias vonásai megdermedtek, de nem felelt a sárkányvezér szurkálódására. Úgy csikorgatta a fogát, mintha összemorzsolhatná F'lar tekintélyét. - Négyszáz éve nem hullott szál a Pern egéből. Nincsenek többé! - Mindig fennáll ennek a lehetősége is - helyeselt udvariasan F'lar. Borostyánszínű szemében azonban szikrája sem látszott a türelemnek. Viselkedése hajlíthatatlanságról árulkodott. R'gul úgy gondolta, F'lar sokkal jobban hasonlított F'lonra, az apjára, mint ahogy egy fiúnak illett volna. Mindig magabiztos volt, mindig kissé megvetően szemlélte mások tetteit és gondolatait. Gőgös volt. Ráadásul pimasz, és túlságosan kesztyűs kézzel bánt azzal a fiatal sárkányúrnővel. R'gul arra nevelte, hogy a legjobb sárkányúrnő legyen belőle a fordulatok távolában. Még be sem fejezte az oktatást, és a lány már kívülről fújta az összes tanítóéneket és legendát. Aztán az az ostoba kölyök F'lart választotta. Nem volt annyi esze, hogy az idősebb, tapasztaltabb férfi előnyeit felismerje. Bizonyára úgy érezte, lekötelezettje F'larnak, amiért az rábukkant a keresésen. - Azt, gondolom, elismered - mondta F'lar - hogy amikor a nap hajnalban megérinti az Ujj-követ, akkor van a napforduló? - Minden tökfilkó tudja, mire való az Ujj-kő - mordult föl R'gul. - Akkor miért nem ismered el, vén hülye, hogy a Látó-sziklát azért helyezték a Csillag-kőhöz, hogy jelezze, mikor van a Rőtcsillag együttállása? - fakadt ki K'net. R'gul elvörösödött, és félig fölemelkedett a székből, hogy móresre tanítsa az ifjoncot a szemtelenségéért. - K'net! - csattant föl F'lar parancsolóan. - Annyira szeretsz Ajgenben járőrözni, hogy még néhány hétig arrafelé repülnél? K'net belevörösödött a megrovásba és a fenyegetésbe, és sietve leült.

147

SÁRKÁNYRÖPTE

R'gul, tudod, megcáfolhatatlan bizonyítékom van az elméletem alátámasztására - folytatta F'lar megtévesztő szelídséggel. - „Az Ujj rőt Szemre rámutat..." - Ne citálj nekem verseket, amelyeket én tanítottam neked fiókakorodban! - kiáltott föl dühösen R'gul. - Akkor higgy abban, amit tanultál! - vágott vissza F'lar, borostyánszínű szeme veszedelmesen megvillant. R'gult megdöbbentette a váratlan erélyesség. Visszahúzódott a székébe. - Nem tagadhatod, R'gul - folytatta F'lar halkan hogy nem egészen fél órája a nap megérintette hajnalban az Ujj-kő csúcsát, és a Rőtcsillag a Látó-szikla keretében jelent meg. A többi sárkánylovas, barnák és bronzok egyaránt, egyetértően bólogattak a jelenségre. Érezhető volt a halvány rosszallás is, amiért R'gul állandóan megkérdőjelezi F'lar, az új sárkányvezér taktikáját. Még Sz'lil, R'gul egykori lelkes támogatója is a többséghez állt. - Négyszáz éve nem voltak szálak. Nincsenek - motyogta R'gul. - Akkor, sárkánytestvér - jelentette ki F'lar vidáman -, hazugságot tanítottál nekünk. A sárkányok ezek szerint a Pern gazdaságán élősködő, régimódi lények, ahogy a nagyurak állítják. Mint ahogy mi is. Ezért távol álljon tőlem, hogy meggyőződésed ellenére itt tartsalak. Engedélyt kapsz, hogy elhagyd a Sárkányfészket, és ott élj, ahol tetszik. Valaki fölnevetett. R'gult annyira meglepte F'lar ultimátuma, hogy meg sem sértődött. Elhagyni a Sárkányfészket? Megőrült ez az ember? Hová menne? A Sárkányfészek volt az élete. Nemzedékek óta erre nevelték. Minden férfi őse sárkánylovas volt. Nem mind lettek bronz lovasok, az igaz, de elég jó arányban igen. A saját atyja is sárkányvezér volt, akárcsak ő, amíg F'lar Mnementhje nem repült az új királynővel. A sárkányemberek azonban soha nem hagyták el a Sárkányfészket. Akkor igen, ha gondatlanságból elvesztették a sárkányukat, mint az a Lital fickó Ruatha alagban. De hogyan mehetne el a Sárkányfészekből sárkánnyal együtt? Mit akar tőle F'lar? Nem elég neki, hogy most már ő a sárkányvezér R'gul helyett? Hát nem duzzadt elég nagyra a -

148

ANNE McCAFFREY

büszkesége, miután rávette az alagok nagyurait, hogy oszlassák föl seregeiket, amikor már majdnem rákényszerítették akaratukat a Sárkányfészekre és a sárkánylovasokra? Muszáj F'larnak minden sárkányember teste és lelke fölött uralkodnia? Hosszú percekig meredt hitetlenül a sárkányvezérre. Én nem hiszem, hogy élősködők lennénk - mondta F'lar, lágy, meggyőző hangjával törve meg a csendet. - Sem pedig régimódiak. Voltak már korábban is hosszú tervallumok. A Rőtcsillag nem mindig halad el elég közel, hogy ledobhassa a szálakat a Pernre. Éppen ezért helyezték el leleményes ősienk a Látó-sziklát és az Ujj-követ úgy, ahogy... hogy biztosak lehessenek benne, mikor jön el valóban az együttállás. És még valami - vált komolyra az arca - voltak más időszakok is, amikor a sárkányok majdnem kihaltak... és a Pernnek is majdnem vége lett, az ilyen hitetlenek miatt, mint te vagy. - F'lar elmosolyodott, és pimaszul kinyújtózott a székében. - Szeretném, ha rólam nem az maradna fönt, hogy hitetlen voltam. Hogyan emlékezzünk meg rólad, R'gul? A tanácsterem légköre feszült volt. R'gul hallotta, hogy valaki nehezen lélegzik, de aztán rájött, hogy ő maga az. Az ifjú sárkányvezér kérlelhetetlen arcára nézett, és tudta, hogy nem üres fenyegetést hallott. Vagy teljesen meghajol F'lar hatalma előtt, noha nagyon fájt neki a megalázkodás, vagy pedig el kell hagynia a Sárkányfészket. De hová mehetne, hacsak nem egy másik Sárkányfészekbe, amely már századok óta elhagyatva áll? És - száguldottak R'gul gondolatai az nem elég mutatójele a szálak eltűnésének? Öt üres Sárkányfészek? Nem, Faranth tojására, gyakorolni fogja egy kicsit F'lar ravaszságát, és kivárja az időt. Amikor az egész Pern az öntelt hólyag ellen fordul, talán ő, R'gul megmenthet még valamit a romokból. - A sárkányember a Sárkányfészekben marad - jelentette ki R'gul annyi méltósággal, amennyit össze tudott szedni. - És elfogadja a pillanatnyi sárkányvezér politikáját? - F'lar hangszínéből ítélve ez nem annyira kérdés, mint inkább parancs volt. R'gul nem akart hamisan esküdni, ezért csak kurtán biccentett. F'lar tovább bámult rá, és az idősebb férfi agyán átfutott, hogy vajon a sárkányvezér ugyanúgy képes-e a gondolataiban olvasni, mint a 149

SÁRKÁNYRÖPTE

saját sárkánya. Nyugodtan nézett vissza. Előbb-utóbb eljön az ő ideje. Ki fogja várni. F'lar a jelek szerint elfogadta a megadást, fölállt, és határozottan kiadta az aznapi utasításokat a járőrözéssel kapcsolatban. - T'bor, tied az időjárás-figyelés. Közben nézd azt is, érkeznek-e a dézsmát szállító karavánok. Megkaptad a reggeli jelentést? - Hajnalban jó volt az idő... Telgarban és Kerunban egyaránt... bár túl hideg - mosolygott fanyarul T'bor. - A karavánok mindenesetre jó, keményre fagyott úton jönnek, úgyhogy hamarosan itt lesznek. A szeme várakozóan csillogott, ahogy a készletek megérkezését követő lakomára gondolt - a kedvében az asztal körül ülők arckifejezéséből ítélve többen is osztoztak. F'lar bólintott. Sz'lan és D'nol, ti folytassátok a keresést a lehetséges fiúk után! Ha lehet, legyenek inkább suhancok, de ne hagyjatok ki senkit, akiben a tehetség szikráját is látjátok! Jó, ha az igézéshez a Sárkányfészek hagyományai szerint nevelt fiúkat tudunk fölsorakoztatni. - F'lar féloldalasan elmosolyodott. - Az alsó barlangokban viszont nincs elég gyerek. Mi is lemaradtunk egy kicsit a nemzésben. A sárkányok mindenesetre hamarabb érik el teljes fejlettségüket, mint a lovasaik. Fiatal férfiakra van szükség az igézéshez, amikor Ramoth kikölti a tojásokat. Nézd át a déli alagokat, Isztát, Neratot, Erődöt, Délbakot, ahol a fiúk hamarabb érnek. Fölhasználhatjátok a növényzet ellenőrzésének álcáját, hogy beszélhessetek a fiúkkal. Vigyetek magatokkal tűzkövet is, és pörköljétek meg azokat a magaslatokat, amelyeket már sárkányemlékezet óta nem csupaszítottak le. Egy lángot okádó bestia lenyűgözi a fiatalokat, és fölkelti az irigységüket. F'lar R'gulra nézett, hogy lássa, mit szól az előző sárkányvezér a parancshoz. R'gul régebben hevesen ellenezte, hogy a Sárkányfészken kívül keressenek jelölteket. Azzal érvelt, hogy tizennyolc ifjonc van az alsó barlangokban, igaz, hogy némelyik még nagyon kicsi, de nem tartotta valószínűnek, hogy Ramoth több tojást fog rakni annál a tucatnál, amelyet Nemorth szokott. Másodszor pedig el akart kerülni minden olyan lépést, amely ellene hangolhatta volna a nagyurakat. R'gul nem tiltakozott hangosan, ezért F'lar folytatta. 150

ANNE McCAFFREY

- K'net, vissza a bányákba! Szeretném, ha ellenőriznéd a tűzkőhalmok elhelyezkedését, és hogy elegendő mennyiség áll-e rendelkezésre. R'gul, te gyakorold tovább a fiókákkal a referenciapontokat! Jól kell ismerniük az útmutatókat. Ha hírvivőként és ellátóként szeretnénk őket igénybe venni, könnyen meglehet, hogy sietniük kell, és nem lesz idejük kérdéseket föltenni. F'nor, T'szum - fordult a barna lovasai felé - ma ti vagytok a takarítók. - Rémületüket látva elvigyorodott. - Menjetek Iszta sárkányfészekbe! Takarítsátok ki a keltetőt és annyi fészket, amennyiben két kötelék elfér. És F'nor! Ne hagyj hátra egy följegyzést sem! Elég értékesek, hogy megőrizzük őket. Ez minden, emberek. Jó repülést! - Azzal F'lar fölemelkedett, és kisétált a tanácsteremből a királynő fészkébe. Ramoth még mindig szunyókált, bőre egészségtől ragyogott, színe bronzos árnyalatra sötétült, jelezve terhességét. Amikor a férfi elhaladt mellette, az állat hosszú farkának hegye megrezzent. Minden sárkány nyugtalan az utóbbi napokban, gondolta F'lar. Amikor azonban megkérdezte Mnementhet, a bronz sárkány nem tudta megmondani, miért van így. Fölriadt, majd újra elaludt. Ez volt minden. F'lar nem tehetett föl rávezető kérdést, mert azzal nem érte volna el a célját. Meg kellett elégednie azzal a homályos ténnyel, hogy a nyugtalanság valamiféle ösztönös reakció. Lessza nem volt a hálókamrában, és nem is fürdött. F'lar fölhorkant. Az a lány a végén még ledörgöli a bőrét is ezzel az állandó fürdőzéssel. Igaz, hogy Ruatha alagban mocsokban élt, hogy megvédje magát, de naponta kétszer fürdeni? Kezdte azt gondolni, hogy ez burkolt sértés Lessza részéről, amely ellene irányul. F'lar fölsóhajtott. Az a lány! Hát sohasem fog már a saját akaratából hozzá fordulni? Mikor tudja F'lar végre megérinteni Lessza rejtett lényét? A lány melegebben viselkedett F'norral, a féltestvérével és K'nettel, a legifjabb bronz lovassal, mint F'larral, akivel az ágyán osztozott. Bosszúsan a helyére húzta a függönyt. Vajon most hová tűnt, mikor hetek óta ez az első alkalom, hogy az összes köteléket el tudta küldeni a sárkányfészekből, csak hogy megtaníthassa Lesszát túlnan ugrani? 151

SÁRKÁNYRÖPTE

Ramoth hamarosan túlságosan elnehezül a tojásoktól, hogy ilyesmiben részt vegyen. F'lar ígéretet tett a sárkányúrnőnek, és meg is akarta tartani. A lány rászokott, hogy vherbőr lovaglóöltözéket viseljen, hogy ezzel emlékeztesse a férfit teljesítetlen fogadalmára. Bizonyos elejtett megjegyzésekből F'lar leszűrte, hogy Lessza nem hajlandó túl soká várni a segítségére. Az azonban egyáltalán nem tetszett a férfinak, hogy a lány maga próbálkozzon a dologgal. Megint átvágott a királynő fészkén, és végignézett az irattárba vezető járaton. A lány gyakran bújta a dohos pergameneket. Ez megint olyan dolog volt, amelyre sürgősen megoldást kell találni. A följegyzések szinte olvashatatlanná rohadtak. Különös módon a korábbi iratok még jó állapotban voltak, és az írást is ki lehetett silabizálni rajtuk. Még egy technológia, amely feledésbe merült. Az a lány! Hátrasöpörte homlokából sűrű haját, ahogy akkor szokta, amikor bosszús volt vagy aggódott. A folyosó sötét volt. Tehát Lessza nem lehetett odalent az irattárban. - Mnementh! - szólította meg halkan a bronz sárkányt, aki a királynő párkányán napozott. - Mit művel az a lány? Lessza, nyomta meg a sárkány tiszteletteljesen a sárkányúrnő nevét, éppen Manorával beszélget. Lovagláshoz öltözött, tette hozzá rövid szünet után. F'lar csípősen megköszönte a bronznak a jelentést, és a bejárathoz ment. Amikor a folyosó utolsó kanyarulatánál befordult, majdnem fölbukott Lesszában. Azt nem kérdezted, hol van, válaszolt Mnementh panaszosan, amikor F'lar rápirított. Lessza hátratántorodott. Fölnézett a férfira, ajka elkeskenyedett dühében, szeme megvillant. - Miért nem nézhettem meg a Rőtcsillagot a Látósziklán keresztül? - kérdezte éles, dühös hangon. F'lar a hajába túrt. Ha Lesszának rossz kedve volt, egymaga fölért az összes, reggel kiadott feladat megpróbáltatásaival. - Túl sokan tolongtak a csúcson - motyogta a férfi, és eltökélte, hogy nem hagyja magát fölbosszantani. - És te különben is hiszel már benne. 152

ANNE McCAFFREY

Akkor is szerettem volna megnézni! - csattant föl a lány, és F'lart meglökve a sárkányfészek felé indult. - Ha csak sárkányúrnői és irattárosi minőségemben is. A férfi elkapta a karját, és érezte, hogy a lány teste megfeszül. Összeszorította a fogát, és azt kívánta, mint már vagy századszor Ramoth első nászrepülése óta, bárcsak ne lett volna szűz Lessza is. Ő nem fogta vissza sárkány szította szenvedélyét, és a lány első szexuális élménye erőszakosabb volt a kelleténél. F'lart meglepte, hogy ő volt az első, hiszen Lessza serdülőéveit buja felügyelők és katonák között töltötte. A jelek szerint senki nem fáradt azzal, hogy a rongyok és a koszréteg alá nézzen, amelyekkel a lány az évek során gondosan álcázta magát. Azóta F'lar figyelmes és gyengéd hálótársként viselkedett, de, hacsak nem vett részt a nászban Ramoth és Mnementh is, akár erőszaknak is hívhatta volna. Ám érezte, hogy egy napon majd rá tudja venni a lányt, hogy tiszta szívből viszonozza a kedveskedést. Büszke volt a képességeire, és olyan helyzetben volt, hogy kitartson. Mély lélegzetet vett, és lassan elengedte a lány karját. - Milyen szerencse, hogy lovaglóruhát viselsz! Amint eltakarodtak a kötelékek, és Ramoth fölébred, megtanítalak túlnan repülni. A lány szemében fölcsillanó izgatottság még a homályosan megvilágított folyosóban is jól látszott. F'lar hallotta, hogy Lessza élesen beszívja a levegőt. - Nem halogathatjuk sokáig, különben Ramoth egyáltalán nem lesz röpképes állapotban - folytatta a férfi kedvesen. Tényleg? - A lány halkan, elakadó lélegzettel beszélt, a szokásos maró élnek nyoma sem volt. - Ma tanítani fogsz bennünket? - F'lar azt kívánta, bárcsak tisztán látná Lessza arcát. Egyszer-kétszer óvatlan, szerető és gyengéd arckifejezést csípett el a lány arcán. Sokat megadott volna érte, hogy Lessza egyszer rá is úgy nézzen. Mindenesetre, mondta fanyarul magának, örülhet, hogy a lágy csodálat Ramothra irányul, nem pedig egy másik emberre. - Igen, drága sárkányúrnőm, komolyan beszélek. Ma megtanítalak túlnan repülni. Még ha csak azért is, hogy ne próbáld ki magad hajolt meg mélyen a lány előtt. -

153

SÁRKÁNYRÖPTE

Lessza nevetése elárulta, hogy a megjegyzés célba talált. - Most azonban - intett a lánynak, hogy mutassa meg a sárkányfészekbe visszavezető utat - jólesne egy kis étel. Hamarabb fölkeltünk, mint a konyhai személyzet. Már a jól megvilágított sárkányfészekben jártak, így F'lar figyelmét nem kerülte el a lány váll fölött hátravetett metsző pillantása. Lessza nem fogja egykönnyen megbocsátani, hogy reggel kihagyták a Csillag-követ megbámuló társaságból, még a túlnanra ugrás ígérete sem vesztegetheti meg. Mennyire más most a belső kamra, hogy Lessza a sárkányúrnő! tűnődött F'lar, miközben a lány ennivalóért kiáltott le a kürtőn. Zsora gyengekezű uralma alatt a hálókamrában fölgyűlt a lom, a mosatlan ruhák és edények halma. A sárkányfészek állapota és a sárkányok kis száma legalább annyira Zsora hibája is volt, mint R'gulé, mert az asszony közvetve a lustaság, hanyagság és falánkság elterjedésének dolgozott. Ha F'lar csak pár évvel idősebb lett volna, amikor az apja, F'lon meghalt... Zsora taszította ugyan, de amikor a sárkányok nászrepülésre keltek, a partner állapota mit sem számított. Lessza elvette a kenyérrel, sajttal és élénkítő klahosbögrékkel megrakott tálcát a liftből, és ügyesen fölszolgálta. - Te sem ettél? - kérdezte F'lar. Lessza hevesen megrázta a fejét. Vastag fonatba kötött sűrű, sötét haja a vállát verdeste. A frizura túl komoly volt keskeny arcához, de nem rejtette el nőiességét, vagy finom vonásainak különös szépségét, még ha ez is volt a célja vele. F'lar ismét csak eltűnődött azon, hogyan lehetséges, hogy egy ilyen karcsú testben ilyen ész és találékonyság... ravaszság lakozzon - igen, a ravaszság a legmegfelelőbb szó. F'lar nem követte el azt a hibát, hogy alábecsülje a lány képességeit, mint mások. - Manora hívott, hogy legyek ott Kilara gyerekének születésekor. F'lar udvarias érdeklődést színlelt. Tisztában volt vele, hogy Lessza szerint a csecsemő az övé. Akár az övé is lehetett volna, ismerte el magában némán, de valójában kételkedett benne. Kilara egyike volt a három évvel korábbi keresés során talált tíz jelöltnek, akárcsak Lessza. Hasonlóan a többiekhez, akik túlélték az igézést, 154

ANNE McCAFFREY

Kilara is rájött, hogy a sárkányfészekbeli élet ínyére való. Egyik lovas fészkéből a másikba vándorolt. Még F'lart is elcsábította - nem egészen a férfi akarata ellenére. Most, hogy F'lar sárkányvezér lett, jobbnak látta nem válaszolni a lány közeledési kísérleteire. Végül T'bor vette kézbe Kilarát, és amíg az alsó barlangokba nem küldte a várandós lányt, nem sok ideje maradt másra. Azt leszámítva, hogy egy zöld sárkány szerelmi étvágyával rendelkezett, Kilara gyors észjárású és becsvágyó teremtés volt. Erős sárkányúrnő vált volna belőle, ezért F'lar megbízta Manorát és Lesszát azzal, hogy ültessék el a gondolatot a lány agyában. Ha egy másik sárkányfészek úrnője lenne, szenvedélye a Pern érdekeit szolgálná. Kilara nem részesült az önmegtartóztatás és türelem leckéiben, mint Lessza, és nem is volt olyan rafinált. Szerencsére csodálta a sárkányúrnőt, és F'lar gyanította, hogy ezt Lessza finoman erősítgeti is. Mindenesetre Kilara esetében a férfi nem szólt bele hálótársának ügyleteibe. - Szép fiú — mondta Lessza. F'lar a klahot kortyolgatta. Lessza nem fogja tudni rávenni, hogy ismerje el a gyereket. Lessza hosszú szünet után hozzátette: - T'kilnek nevezte el. F'lar elnyomott egy vigyort. Lessza nem tudta fölbosszantani. - Tapintatos tőle. - Ó? - Igen - válaszolta F'lar kifejezéstelenül. - Ha a nevének második szótagját választotta volna a szokás szerint, a T'lar megtévesztő lett volna. A T'kil azonban egyszerre utal az apára és az anyára is. - Amíg a tanácsülés végére vártam - kezdte Lessza torokköszörülés után Manorával együtt ellenőriztük a raktárbarlangokat. A dézsmát hozó karavánok, amelyeket az alagok nagylelkűen fölajánlottak mondta éles hangon még a héten megjönnek. Hamarosan lesz ehető kenyerünk - tette hozzá, és elfintorította az orrát, miközben sajtot kent a szürke tésztára. - Kellemes változás lesz - értett egyet F'lar. A lány egy darabig hallgatott. - A Rőtcsillag a várható módon viselkedett? 155

SÁRKÁNYRÖPTE

A férfi bólintott. - És R'gul kételyeit elsöpörte a megvilágosító, vörös ragyogás? - Szó sincs róla - vigyorgott rá F'lar, elengedve a füle mellett a lány hangjából sütő gúnyt. - Szó sincs róla, de nem fog olyan hevesen hangot adni az ellenvéleményének. Lessza gyorsan lenyelte a falatot, hogy meg tudjon szólalni. - Jól tennéd, ha pontot tennél a panaszkodása végére - jelentette ki könyörtelenül, és olyan mozdulatot tett a késével, mintha valakinek a szívébe döfné. - Soha nem fogja elismerni az uralkodásodat. - Minden bronz lovasunkra szükségünk van... csak heten vagyunk, mint tudod - emlékeztette F'lar nyomatékosan. - R'gul jó szárnyvezér. Ha a szálak elkezdenek hullani, majd megnyugszik. Bizonyítékra van szüksége, hogy félretegye a kételyeit. - És a Látó-szikla lyukán keresztültűző Rőtcsillag nem elég bizonyíték? - nyílt tágra Lessza eleven szeme. F'lar titkon Lesszával értett egyet - talán jobb lenne megszabadulni R'gul makacs vitatkozásától. De olyan nagy szüksége volt minden sárkányra és lovasra, hogy képtelen volt föláldozni a szárnyvezért. - Nem bízom benne - közölte a lány komoran. Belekortyolt a forró italba, sötét szeme a bögre pereme fölött villogott. Mintha bennem sem bízna meg, gondolta F'lar. És bizonyos értelemben véve így is volt. Lessza ezt már korábban világossá tette a számára, és a férfi nem is tudta hibáztatni érte. A lány tisztában volt vele, hogy F'lar minden tette egy bizonyos cél érdekében történik... hogy biztosítsa a sárkányok és a fészekbeliek biztonságát és fennmaradását, és ezáltal a Pernét is. Ehhez szüksége volt Lessza együttműködésére. Valahányszor a Sárkányfészek vagy a sárkányok ügye került terítékre, a lány föl függesztette ellenszenvét, amelyet alighanem a férfi iránt érzett. Az üléseken teljes szívvel és meggyőzően érvelt F'lar mellett, de a férfi mindig kétértelműséget látott a megjegyzéseiben és ravasz, gyanakvó pillantást a szemében. Nemcsak Lessza türelmére, hanem az együttérzésére is szüksége volt.

156

ANNE McCAFFREY

Áruld el - szólalt meg Lessza hosszú szünet után -, a nap azelőtt érintette az Ujj-követ, hogy a Rőtcsillag föltűnt volna a Látó-szikla szemében, vagy utána? - Az igazat megvallva, nem vagyok benne biztos, mert nem magam láttam... a jelenség csak néhány pillanatig tart... de a kettőnek elvileg egyidejűleg kéne bekövetkeznie. Lessza savanyú képpel meredt rá. - Kire pazaroltad? R'gulra? - Bosszús volt, dühös szeme mindenhová nézett, csak F'larra nem. - Sárkányvezér vagyok - válaszolta a férfi tömören. A lány ésszerűtlenül viselkedett. Lessza hosszú, kemény pillantást vetett rá, aztán befejezte a reggelit. Keveset, gyorsan és szépen evett. Zsorá- hoz mérten egy nap alatt nem evett annyit, hogy akár egy beteg gyereknek elég legyen. De Lesszát nem volt értelme Zsorához hasonlítani. F'lar is befejezte a reggelijét, és szórakozottan elrendezte a bögréket az üres tálcán. Lessza némán felállt, és eltette a tányérokat. - Amint fölszabadul a sárkányfészek, indulhatunk - mondta neki a férfi. - Mondtad. - A lány a boltív alatt látható, alvó királynő felé biccentett. - Úgyis várnunk kell Ramothra. - Nem kel föl? A farka már egy órája csapkod. - Ilyenkor reggel mindig ezt csinálja. F'lar elgondolkodva összevonta a szemöldökét, és áthajolt az asztalon, úgy leste a királynő görcsösen ide-oda csapkodó, aranyszínű farka hegyét. - Mnementh is. Mindig hajnalban és kora reggel. Mintha csak veszéllyel azonosítanák ezt a napszakot... - Vagy a Rőtcsillag fölkelésével? - szúrta közbe Lessza. A lány hangjának apró változására F'lar fölkapta a fejét. Most már nem a haragot érezte ki belőle a reggeli jelenség elmulasztása miatt. Lessza szeme a semmibe meredt; imént még sima arcát aggodalom ráncai futották be, ahogy ívelt, sötét szemöldöke között függőleges vonalak jelentek meg. - Hajnal... akkor jön minden figyelmeztetés - suttogta Lessza. - Miféle figyelmeztetések? - kérdezte F'lar csendes érdeklődéssel. -

157

SÁRKÁNYRÖPTE

Ott volt az a reggel... néhány nappal azelőtt... mielőtt te és Fax Ruatha alagba jöttetek volna. Valami fölébresztett... egy érzés, mint egy erős nyomás... mintha valami szörnyű veszély fenyegetne. - A lány hallgatott. - A Rőtcsillag éppen felkelőben volt. - Ujjai ökölbe szorultak, majd kinyíltak. Görcsösen megremegett, aztán a tekintete ismét a férfira vetült. - Te és Fax Kromból jöttetek, északkeletről - mondta élesen. F'lar észrevette, hogy a lány figyelmen kívül hagyja azt a tényt, hogy a Rőtcsillag szintén kelettől valamivel északabbra kel föl. - Valóban - mosolygott rá F'lar, a reggelre emlékezve. - Bár... - tette hozzá, és körbemutatott a nagy barlangon azt hiszem, jól szolgáltalak aznap... vagy te rossz érzéssel emlékszel vissza? A lány pillantása hűvös volt és megfejthetetlen. - A veszély sokféle alakot ölthet. - Egyetértek - válaszolta barátságosan F'lar. Eldöntötte, hogy nem harap rá a csalira. - Volt még más ijesztő ébredés? - kérdezte bizalmasan. A kamra tökéletes csendje ismét a lányra irányította a figyelmét. Lessza arcából minden szín kifutott. - Aznap, amikor Fax lerohanta Ruathát. - Hangja alig érthető suttogás volt. A szeme tágra nyílt és előremeredt. Ujjai az asztal szélét szorították. Olyan sokáig nem szólt semmit, hogy F'lar aggódni kezdett. Ez szokatlanul heves reakció volt egy mellékesen föltett kérdésre. - Meséld el! - kérte halkan. Lessza közömbös, színtelen hangon beszélt, mintha egy tanítóballadát mondana föl, vagy valaki más élményeit mesélné el. - Gyerek voltam. Még csak tizenegy éves. Hajnalban fölébredtem... - A hangja elhalt. A tekintete továbbra is a semmibe révedt, egy réges-régen történt jelenetet bámult. F'larra rátört a leküzdhetetlen vágy, hogy megvigasztalja a lányt. A szokatlan együttérzés mellett nagyon megrázta, hogy épp Lesszát kínozza úgy egy régi félelem, akiről soha nem gondolta volna. Mnementh csípősen közölte a lovasával, hogy Lesszát nagyon bántja a dolog. Olyannyira, hogy tépelődése fölébresztette Ramothot. -

158

ANNE McCAFFREY

Mnementh kevésbé vádlóan jelentette, hogy R'gul végre elindult a fiókákkal. A sárkányát, Hathot azonban meglehetősen összezavarta lovasának tudatállapota. Muszáj F'larnak mindenkit fölzaklatnia a Sárkányfészekben? - Ó, maradj már... - motyogta F'lar az orra alatt. - Miért? - kérdezte Lessza megszokott hangján. - Nem rád gondoltam, drága sárkányúrnőm - nyugtatta meg F'lar, és rámosolygott, mintha a közjátékra nem is került volna sor. Mnementh manapság tele van jó tanácsokkal. - Amilyen a lovas, olyan a sárkány - feleselt Lessza. Ramoth hatalmasat ásított. Lessza azonnal talpra ugrott, és a sárkány oldalához rohant. Karcsú alakja eltörpült az embermagas sárkányfej mellett. Ahogy Ramoth csillogó, opálfényű szemébe nézett, arcán gyengéd, szeretetteli kifejezés ömlött végig. F'lar összeszorította a fogát. A tojásra, már a lovas és sárkánya közti kapcsolatra is féltékeny! Elméjében meghallotta Mnementh sárkánynevetését. - Éhes - fordult Lessza F'larhoz. Ramoth iránt érzett szeretetének árnyéka még a szája sarkában, szürke szemének lágyságában lapult. - Mindig éhes - jegyezte meg a férfi, és követte a párost a sárkányfészekből kifelé. Mnementh udvariasan a párkány alatt lebegett, amíg Lessza és Ramoth föl nem szálltak. Lesiklottak a völgybe, át a párás fürdőtó fölött az etetőrétre a Benden sárkányfészek padlatát alkotó ovális másik végébe. A barázdált, meredek falakat sárkányfészek-bejáratok pöttyözték, amelyek aznap üresen tátongtak, még azok a sárkányok is távoztak, akik a napnak ebben a szakában rendszerint a párkányokon napoztak a szeles napon. Miközben F'lar fölült Mnementh sima bronz nyakára, átfutott rajta a remény, hogy Ramoth fészekalja látványosan nagy lesz, lemosva Nemorth legutóbbi szánalmas, alig tucatnyi tojást számláló fészekaljainak szégyenét. Ramoth és Mnementh lenyűgöző nászrepülése után nem volt kétsége afelől, hogy kedvezőek lesznek a változások. A bronz sárkány önelégülten helyeselt lovasának, és mindketten birtokló pillantást 159

SÁRKÁNYRÖPTE

vetettek a királynőre, aki behúzta szárnyait a leszálláshoz. Először is, kétszer akkora volt, mint Nemorth; szárnyának fesztávolsága fél szárnnyal nagyobb volt, mint Mnementhé, aki a legnagyobbra nőtt a hét bronz közül. F'lar Ramothtól várta az öt üres sárkányfészek újranépesítését, mint ahogy magától és Lesszától várta a sárkánylovasok és a perniek büszkeségének és hitének helyreállítását. Csak azt remélte, elegendő idő áll a rendelkezésére ahhoz, hogy megtegye, amit szükséges. A Látó-szikla körbezárta a Rőtcsillagot. Hamarosan hullani kezdenek a szálak. Valahol, a többi sárkányfészek archívumában pedig biztosan ott van a válasz, hogy pontosan mikor kezdenek szállingózni. Mnementh leszállt. F'lar leugrott a kanyargó nyakról, és megállt Lessza mellett. Hármasban nézték, ahogy Ramoth, mellső mancsában egy bakkal az étkezőpárkányra repül. - Az étvágya már soha nem fog csillapulni? - kérdezte Lessza szeretetteljes rémülettel. Ramoth fiókaként azért zabált, hogy megnőjön. Most, hogy elérte végső nagyságát, az utódaiért evett, és lelkiismeretesen falt. F'lar fölnevetett, és vadász módra leguggolt. Fölvett néhány paladarabot, végigcsúsztatta azokat a keményre száradt földön, és kisfiúsán megszámolta a porfelhőket. - Előbb-utóbb eljön az az idő is, amikor nem zabál fel mindent, ami csak a szeme elé kerül - nyugtatta meg F'lar Lesszát. - De még fiatal... -...és szüksége van az erejére - szakította félbe Lessza R'gul kioktató hangját utánozva. F'lar a téli nap fényében hunyorogva fölnézett a lányra. - Szépen fejlett állat, különösen Nemorthhoz képest. - Megvetően fölhorkantott. - Az igazat megvallva egy napon sem lehet említeni őket. Addig is, nézz csak ide! - utasította a lányt fennsőbbségesen. Megkopogtatta a sima homokot maga előtt, és Lessza ekkor vette csak észre, hogy F'lar látszólag szórakozott dobálózásának célja volt. A férfi egy kődarabbal gyorsan ábrát rajzolt a földre. - Ahhoz, hogy egy sárkány túlnan repüljön, tudnia kell, hová menjen. Mint ahogy neked is. - Elmosolyodott, amikor a lány arcán földerengett a megértés, majd fölváltotta a döbbenet és a harag. - De 160

ANNE McCAFFREY

a meggondolatlan ugrásnak következményei is vannak. Ha rosszul képzeled magad elé a referenciapontokat, könnyen túlnan ragadhatsz. - A hangja baljóslatúan elhalkult. A lány arcáról eltűnt a neheztelés. - Éppen ezért minden fiókába belesulykoljuk a megfelelő referencia- vagy felismerési pontokat. Az - mutatott az ábrára, aztán az igazi Csillag-kőre az Ujj-kő és Látó-szikla szomszédságában - az első felismerési pont, amelyet egy fióka megtanul. Amikor majd fölviszlek, közvetlenül a Csillag-kő fölé menj, elég közel, hogy tisztán lásd a lyukat a Látó-sziklában. Jól vésd az eszedbe a képet, és küldd át Ramothnak. Így mindig haza fogsz tudni jutni. - Értem. De hogyan tanulom meg az olyan helyek felismerési pontjait, amelyeket még sohasem láttam? A férfi rávigyorgott. Megtanítanak rájuk. Először az oktatód - mutatott a kődarabbal magára -, aztán úgy, hogy odamész, miután a sárkányod megkapta a képet az ő oktatójától - mutatott Mnementhre. A bronz sárkány leengedte ék alakú fejét, amíg fél szeme teljesen befogta lovasát és annak párját. Elégedett morajlás tört elő mellkasából. Lessza fölnevetett a ragyogó szemre, és szeretettel megveregette a puha orrot. F'lar meglepetten köszörülte a torkát. Tudta, hogy Mnementh szokatlanul mély érzéssel viseltetik a sárkányúrnő iránt, de fogalma sem volt róla, hogy Lessza is kedveli a bronzot. Furcsamód ez bosszantotta. - Mindenesetre - kezdte, és a hangja még önmaga számára is természetellenesnek tűnt - állandóan ide-oda visszük a fiatal lovasokat a legfontosabb perni referenciapontok között, minden alagba elkísérjük őket, hogy saját emlékeik is legyenek, amelyekre támaszkodhatnak. Ahogy a lovas egyre ügyesebben veszi észre a tereptárgyakat, további referenciákat is kap a többi lovastól. Vagyis ahhoz, hogy túlnan ugorj, csak egy feltételre van szükséged: tiszta képre arról, hogy hová akarsz menni. És egy sárkányra! - A férfi rámosolygott a lányra. - Mindig úgy tervezd, hogy a levegőbe érkezz valamivel a referenciapont fölött. Lessza összeráncolta a homlokát. 161

SÁRKÁNYRÖPTE

Mindig jobb a levegőbe megérkezni - intett a feje fölé F'lar -, mint a föld alá - csapott tenyérrel a földre. Porfelhő szállt föl figyelmeztetően. - De a kötelékek a völgyből ugrottak, amikor az alagok urai megérkeztek - emlékeztette Lessza. - Igaz, de csak a tapasztalt lovasok. Egyszer ráakadtunk egy sziklába ágyazott sárkányra és lovasára. Nagyon... fiatalok voltak. A szeme siváran meredt maga elé. - Értem a célzást - nyugtatta meg komolyan a lány. - Ez már az ötödik - tette hozzá Ramothra mutatva, aki éppen legutolsó zsákmányát cipelte föl a párkányra. - A nap folyamán majd ledolgozza, efelől nyugodt lehetsz jegyezte meg F'lar. Fölkelt, és lovaglókesztyűjével akkurátusan leporolta a térdét. - Kérdezz rá a kedvére! Lessza némán megkérdezte: Elég volt? Amikor Ramoth sértődötten nemmel válaszolt, elfintorodott. A királynő lecsapott egy nagy madárra, és szürke, barna és fehér tollak felhőjében fölemelkedett. - Nem olyan éhes, mint ahogy elhiteti veled. Ravasz teremtés nevetett F'lar, és látta, hogy Lessza is hasonló következtetésre jutott. A lány szeme haragosan villogott. - Ha végeztél a madárral, Ramoth, tanuljuk meg végre, hogyan kell túlnan repülni - mondta Lessza hangosan F'lar kedvéért -, mielőtt a sárkányvezérünk meggondolja magát. Ramoth fölnézett a zabálásból, és fejét az etetőrét szélén álló két lovas felé fordította. A szeme ragyogott. Ismét lehajtotta a fejét a zsákmányára, de Lessza érezte, hogy a sárkány már engedelmeskedni fog neki. Hideg volt odafönt. Lessza örült, hogy lovaglóöltözékét prémmel bélelték, és hálás volt a nagy, arany nyak melegéért, amelyen ült. Megpróbált nem gondolni a túlnan korlátlan hidegére, amelyet eddig még csak egy ízben tapasztalt. Lenézett jobboldalt a bronz Mnementhre, és elcsípte a sárkány vidám gondolatát. F'lar azt mondja, hogy mondjam meg Ramothnak, hogy mondja meg neked: vésd jól az eszedbe a Csillag-kő fekvését. Aztán, folytatta -

162

ANNE McCAFFREY

Mnementh kedvesen, lerepülünk a tóhoz. A túlnanon keresztül pontosan ugyanerre a helyre kell visszaérkezned. Megértetted? Lessza azon kapta magát, hogy várakozásteljesen vigyorog, és hevesen bólogat. Mennyi időt megtakarít, hogy közvetlenül is beszélni tud a sárkányokkal! Ra moth zsémbesen fölmordult. Lessza megnyugtatóan megveregette. - Látod magad előtt a képet, kedvesem? - kérdezte, és Ramoth megint felmordult, ezúttal kevésbé bosszúsan. A lány izgalma kezdett átragadni rá is. Mnementh megsimogatta napfényben zöldesbarna színű szárnyaival a hideg levegőt, és kecsesen lesiklott a Benden sárkányfészek alatti fennsíkra, a tóhoz. Röpte nagyon közel vitte a fészek pereméhez. Lessza szögéből nézve úgy tűnt, mintha beleütközne. Ramoth szorosan a bronz sárkány nyomában szállt. Lessza visszafojtotta a levegőt, amikor megpillantotta sárkánya szárnyhegye alatt a csipkés sziklatömböket. Csodálatos volt, ujjongott Lessza, akinek vidámságát még tovább fokozta a Ramothból áradó jókedv. Mnementh a tó túlsó partján megállt, és Ramoth is lebegve fékezett. Mnementh megüzente Lesszának, hogy jó erősen gondoljon a képre, ahová menni akar, és irányítsa oda Ramothot. Lessza engedelmeskedett. A következő pillanatban a fekete túlnan lenyűgöző, csontig hatoló hidege ölelte őket körbe. Mielőtt ő és Ramoth még jobban tudatára ébredtek volna a fagy csípésének és az áthatolhatatlan feketeségnek, máris a Csillag-kő fölött voltak. Lessza diadalmasan fölkiáltott. Ez nagyon egyszerű. Ramoth csalódottnak hangzott. Mnementh nem messze tőlük, valamivel mellettük és alattuk bukkant fel. Ugyanezen az útvonalon térj vissza a tóhoz, parancsolta, és mielőtt még végigmondta volna a gondolatot, Ramoth már el is indult. Mnementh azonnal megjelent mellettük a tónál, saját és F'lar haragjától egyaránt füstölögve. Nem gondoltál a képre, mielőtt elindultál volna. Ne gondold azt, hogy egy jól sikerült úttól már 163

SÁRKÁNYRÖPTE

rögtön tökéletes is vagy! Fogalmad sincsen a túlnan veszélyeiről! Soha ne felejtsd el magad elé képzelni a végcélt! Lessza lenézett F'larra. Noha négyszárnnyi távolság választotta el őket egymástól, jól látta a férfi arcán lángoló haragot, és bőrén érezte a szempárból felé áradó dühöt. A haragon túl azonban szörnyű, gyomorszorító féltést is érzett, amely sokkal hatékonyabb szemrehányás volt, mint a dühöngés. Vajon Lesszát félti, vagy Ramothot? - gondolta a lány keserűen. Kövess, üzente Mnementh most már nyugodtabban, és gondolj a két, már megtanult referenciapontra! Ma délelőtt egyiktől a másikig fogunk ugrani, és apránként megtanuljuk a többi Benden körüli pontot is. Így is történt. Elrepültek egészen Benden alagig, amely a Bendenvölgy előhegyeinek oldalában állt, és a sárkányfészek csúcsa távoli pont volt csupán a déli égen. Lessza egyik alkalommal sem mulasztott el éles és részletgazdag képet maga elé képzelni. Lessza megsúgta Ramothnak, hogy ez épp olyan csodálatosan izgalmas, ahogy képzelte. A sárkánya válaszolt: igen, valóban jobb, mint a mások által használt időpocsékoló megoldások, de szerinte egyáltalán nem izgalmas Benden sárkányfészekből Benden alagig ugrani és aztán vissza. Sokkal inkább unalmas. A Csillag-kő fölött találkoztak Mnementhel. A bronz sárkány megüzente Lesszának, hogy elégedett az első leckével, s hogy másnap messzebbre is ugranak majd. Holnap, gondolta Lessza komoran, biztosan vészhelyzet adódik, vagy szorgalmas sárkányvezérünk úgy dönt, hogy a mai gyakorlattal már letudta az ígéretét, és annyiban hagyja a dolgot. Volt egy ugrás, amelyet a Pernen bárhonnan megtehetett a túlnanba úgy, hogy ne tévessze el a célt. Ramoth elé képzelte Ruathát, ahogyan az alag fölötti hegyekről látszik, hogy teljesítse a magassági feltételt. A teljes részletesség kedvéért Lessza még a tűzgödrök helyzetét is maga elé idézte. Mielőtt Fax lerohanta, és a lány kénytelen lett volna romlásba taszítani, Ruatha gyönyörű, virágzó völgy volt. Lessza kiadta az utasítást Ramothnak, hogy ugorjon túlnan. 164

ANNE McCAFFREY

A hideg átható volt, és úgy tűnt, több szívverésig tart. Épp amikor Lessza félni kezdett, hogy talán elvesztek a túlnanban, kirobbantak az alag fölé. Izgalom öntötte el. Ennyit F'larról és a túlzott óvatosságról! Ramothtal akárhová elugorhat! Ott volt előtte Ruatha tűzgödrös hegygerincének jellegzetes mintázata. Közvetlenül hajnal előtt volt, a Krom és Ruatha közti Mellhágó fekete kúpok közt rajzolódott ki a világosodó szürke égen. Észrevette, hogy nincs az égen a Rőtcsillag, amely most már eluralta a hajnalt. Futólag feltűnt neki, hogy a levegő is más. Hűvös, de nem télies... a korai tavasz nyirkos hűse érződött. Meglepetten nézett le, és átfutott rajta, hogy nem tévedhetett-e minden bizonyossága ellenére is. De nem, ez valóban Ruatha alag volt. A torony, a belső udvar, a széles út, amely a céhalagba levezetett mind olyanok voltak, amilyennek lenniük kellett. A távoli kéményekből fölszálló füst jelezte, hogy az emberek készülődnek a napra. Ramoth elcsípte bizonytalanságát, és magyarázatot követelt. Ez Ruatha, válaszolta Lessza határozottan. Más nem lehet. Körözz egy kicsit a sziklák fölött! Látod, ott vannak a tűzgödörvonalak, amiket megmutattam... Lessza levegő után kapott, és a gyomrába telepedő hideg megdermesztette az izmait is. A hajnalt megelőző szürkületben számos embert pillantott meg maga alatt, akik a Ruatha mögötti hegyek felől másztak át a sziklán: úgy lopóztak, akár a bűnözők. Ráparancsolt Ramothra, hogy maradjon minél mozdulatlanabb a levegőben, nehogy magára vonja a lentiek figyelmét. A sárkány kíváncsi volt ugyan, mégis engedelmeskedett. Ki támadná meg Ruathát? Hihetetlennek tűnt a dolog. Végtére is Lital korábban sárkánylovas volt, és egy támadást már visszavert. Csak nem váltak volna az alagok vérszomjasabbá most, hogy F'lar lett a sárkányvezér? És melyik nagyúr lenne olyan ostoba, hogy télen folytasson hódító háborút? Nem, nem télen. A levegő határozottan tavaszról árulkodott.

165

SÁRKÁNYRÖPTE

A férfiak továbbkúsztak, át a tűzgödrök fölött a hegy peremére. Lessza váratlanul rádöbbent, hogy kötélhágcsót eresztenek le a szikla oldalán, a belső alag nyitott ablakai elé. Vadul megragadta Ramoth nyakát, immár biztos volt benne, mit lát. Ez a hódító Fax volt, aki már három fordulat óta halott - ő és az emberei, amint tizenhárom fordulattal korábban rátámadnak Ruathára. Igen, ott volt a toronyban az őrszem, arca fehér foltként fordult a szikla felé. Megkapta a pénzét, hogy néma maradjon ezen a reggelen. De az őrvher, amelyet arra idomítottak, hogy riadót fújjon bármilyen behatolás esetén - miért nem ordítja világgá a figyelmeztetést? Miért maradt csendben? Mert, tudatta vele Ramoth, érzi a kettőnk jelenlétét, hát hogyan lehetne az alag veszélyben? Ne, nem lehet! - nyögte Lessza. Mit tehetek? Hogyan ébresszem föl őket? Hol van a lány, aki voltam? Aludtam, és fölriadtam. Emlékszem. Kirohantam a szobámból. Nagyon féltem. Leszaladtam a lépcsőn, majdnem elestem. Tudtam, hogy el kell jutnom az őrvher óljáig... tudtam... Lessza támaszul Ramoth nyakába kapaszkodott, ahogy a régi rejtélyek nyomasztóan megvilágosodtak előtte. Ő maga figyelmeztette magát, mint ahogy az ő és az arany sárkány jelenléte tartotta vissza az őrvhert attól, hogy riadóztasson. Miközben döbbenten, némán bámult, meglátta a kis, szürke ruhás alakot, aki csakis fiatalabb önmaga lehetett. A kislány kirohant a nagyterem ajtaján, bizonytalanul lesietett a hideg kőlépcsőn az udvarba, és eltűnt az őrvher bűzlő óljában. Halványan hallotta, ahogy az állat szánnivaló zavarában szűköl. Amint a kislány Lessza elérte a kétes menedéket, Fax katonái beugrottak a nyitott lőréseken, és megkezdték a lány alvó családjának lemészárlását. - Vissza... vissza a Csillag-kőhöz! - kiáltotta Lessza. Tágra nyílt szeme előtt az irányadó kövek képe lebegett józansága horgonyaként és Ramoth útmutatójaként. 166

ANNE McCAFFREY

Az égető hideg magához térítette. Aztán már ott is voltak a csendes, békés téli sárkányfészek fölött, mintha soha nem is látogatták volna meg Ruathát. F'lar és Mnementh sehol nem voltak láthatóak. Ramothot egyáltalán nem rendítette meg az élmény. Csak oda ment, ahová küldték, és nem egészen értette, miért vágta mellbe Lesszát, amiért oda repült, ahová mondták. Fölvetette, hogy Mnementh talán követte őket Ruathába, és ha Lessza megadja neki a megfelelő referenciapontot, akkor odaviszi őket. Ramoth ésszerű hozzáállása megnyugtató volt. Lessza gyerekkora rég letűnt, idilli Ruathájának képe helyett gondosan fölidézte sárkánya számára legfrissebb emlékeit a szürke, komor, hajnali alagról, ahol a látóhatáron a Rőtcsillag lüktetett. Majd ismét ott termettek a völgy fölött; az alag tőlük jobbra terült el. A fű elburjánzott a hegyen, eltömítve a tűzgödröket és benőve a téglaépítményeket. A helyen jól látszott a pusztulás, melyet Lessza idézett elő, hogy Faxnak semmi nyeresége ne legyen Ruatha alag meghódításából. Ahogy azonban kissé zavartan nézelődött, egy alakot pillantott meg a konyhából előbújni, és látta, hogy az Őrvher kicsoszog óljából, és addig követi a rongyos figurát az udvaron keresztül, ameddig csak a lánca engedi. Nézte, ahogy az ember odalent fölhág a toronyba, s először keletre, majd északkeletre pillant. Ez sem a ma és a most Ruathája volt! Lessza gondolatai zavartan örvénylettek. Ezúttal három fordulattal korábbi önmagát látogatta meg, s látta, ahogy a mocskos szolgáló bosszúját forralja Fax ellen. Ahogy Ramoth visszaröpítette, megérezte a túlnan végtelen hidegét, majd ismét fölbukkantak a Csillag-kő fölött. Lessza reszketett, tekintete kétségbeesetten itta be a sárkányfészek völgyének megnyugtató látványát. Remélte, hogy nem csúszott megint vissza az időben. Valamivel lejjebb és hátrébb Mnementh robbant ki hirtelen a levegőbe. Lessza végtelen megkönnyebbültségében felkiáltott. Vissza a sárkány fészekbe! Mnementh hangjának izzó haragját semmi nem tompította. Lessza túlságosan össze volt zavarodva ahhoz, hogy az azonnali engedelmességen kívül másként reagáljon. 167

SÁRKÁNYRÖPTE

Ramoth gyorsan a párkányra röppent, és sietősen helyet csinált Mnementhnek a leszálláshoz. A F'lar arcáról sugárzó harag, ahogy a férfi leszökkent Mnementh hátáról és Lessza felé indult, azonnal visszazökkentette a lányt. Meg sem próbált kitérni a sárkányvezér elöl, aki megragadta a vállát, és jó erősen megrázta. - Ruatha - nyögte Lessza. És megpróbált talpon maradni. Kinyúlt, hogy megfogja a férfi karját, de F'lar ismét megrázta. - Ruatha? Ott voltunk. Te nem. Hová mentél? - Ruathába! - kiáltotta Lessza, és a férfi felé kapott, erőtlenül, mert F'lar minduntalan kirázta az egyensúlyából. Gondolkodni sem tudott a nagy ide-oda cibálás közepette. Ruathában volt, jelentette ki Mnementh határozottan. Kétszer is ott voltunk, tette hozzá Ramoth. Ahogy a sárkányok nyugodt szavai keresztültörtek F'lar dühén, a férfi abbahagyta Lessza rángatását. A lány ernyedten lógott a karjában, erőtlenül csapkodott, szemét behunyta, arca elszürkült. A férfi fölkapta, és sietve bevitte a királynő fészkébe, nyomában a sárkányokkal. Lefektette Lesszát a pamlagra, és szorosan bebugyolálta a szőrmetakaróba. Lekiáltott a kürtőn, hogy az ügyeletes szakács küldjön fel forró klahot. - Rendben, mi történt? - kérdezte. Lessza nem nézett rá, de F'lar elkapta a lány űzött pillantását. A sárkányúrnő folyamatosan pislogott, mintha ki akarná törölni, amit látott. Végül valamennyire összeszedte magát, és halk, elcsigázott hangon megszólalt: - Tényleg ott voltam. Csakhogy... visszamentem. - Vissza Ruathába? - ismételte F'lar bután; nem értette a szavak jelentőségét. Tényleg így volt, értett egyet Mnementh, és F'lar agyába küldte a két képet, amelyeket Ramoth emlékezetéből emelt ki. F'lart megdöbbentette a látvány jelentősége, és leroskadt az ágy peremére. - Túlnan repültél az időben? Lessza lassan bólintott. A rémület kezdett elillanni a tekintetéből. 168

ANNE McCAFFREY

- Időben repülni... - mormolta F'lar. - Kíváncsi vagyok... Elméje végigpörgette a lehetőségeket. Ez talán a Sárkányfészek javára billenti a túlélés mérlegét. Még nem tudta, pontosan hogyan használhatná föl ezt a különleges képességet, de biztosan előnyt kovácsolhatnak belőle. A kürtőből zörgés hallatszott. F'lar elvette a liftből a kancsót, és teletöltött két bögrét. Lessza keze annyira remegett, hogy nem tudta a szájához emelni a bögrét. F'lar tartotta meg helyette, és eltűnődött azon, hogy az időben ugrás mindig ennyire fejbe kólintja-e az embert. Ha igen, akkor semmi előnynyel nem jár. Viszont ha ezúttal Lessza ennyire megrettent, talán legközelebb nem veszi félvállról a parancsait; és ez jó. Mnementh a fészken kívül horkantással tudatta véleményét. F'lar ügyet sem vetett rá. Lessza most már hevesen reszketett. F'lar átölelte, és a lány karcsú testéhez szorította a szőrmét. Az ajkához tartotta a bögrét, és kényszerítette, hogy igyon. Érezte, ahogy a remegés apránként alábbhagy. Lessza hosszú, lassú, mély lélegzetet vett a kortyok között, ő is szeretett volna végre úrrá lenni magán. Amint F'lar megérezte, hogy a lány izmai megfeszülnek a karja alatt, elengedte. Átfutott rajta, vajon Lesszának volt-e valaha is bárkije, akihez fordulhatott volna. Azóta biztos nem, hogy Fax elfoglalta a családja alagját. Akkor még csak tizenegy éves volt, egy kisgyerek. Vajon a gyűlölet és a bosszú voltak az egyedüli érzelmek, amelyeket a cseperedő lányka ismert? Lessza leengedte a bögrét, és óvatosan dédelgette kezében, mintha az hihetetlen fontosságúvá vált volna a számára. - Most pedig mesélj! - utasította F'lar nyugodt hangon. Lessza mély levegőt vett, és beszélni kezdett. Ujjai a bögre köré szorultak. Belső vívódása nem csökkent; csak most már uralkodott rajta. - Ramoth és én már untuk a fiókáknak való gyakorlatokat ismerte be Lessza nyugodtan.

169

SÁRKÁNYRÖPTE

F'lar komoran nyugtázta, hogy noha a kaland talán óvatosságra tanította Lesszát, nem rémítette meg annyira, hogy engedelmes is legyen. Nem hitte, hogy erre bármi is képes lehet. - Megadtam neki Ruatha képét, hogy a túlnanon keresztül odamehessünk. - Lessza nem nézett a férfira, de arcéle jól látszott a bunda sötét vonala fölött. - A jól ismert Ruatháét... véletlenül azonban Fax támadásának napjáig küldtem magunkat vissza. F'lar most már értette Lessza megrázkódtatását. - És... - unszolta gondosan visszafogott hangon. - És megláttam magamat... - Lessza hangja elcsuklott. Nagy nehezen folytatta. - Ramoth elé képzeltem a tűzgödrök helyzetét és az alag elhelyezkedését, mintha valaki föntről nézne le a belső udvarba. Ott bukkantunk elő. Éppen hajnalodott - emelte föl állát ideges rándulással -, és az égről hiányzott a Rőtcsillag. - Védekezően a férfira lesett, mintha azt várná, hogy F'lar vitába száll ezzel a részlettel. - Aztán láttam, hogy emberek kúsznak át a tűzgödrökön, és kötélhágcsót engednek le az alag felső ablakához. Láttam, hogy a toronyban álló őr látja. Csak áll és néz. - Összeszorította a fogát az árulásra, és a szeme gonoszul felragyogott. - És láttam magamat kirohanni a nagyteremből az őrvher kuckójába. És tudod, miért nem riasztotta az őrvher az alagot? - halkult a hangja keserű suttogássá. - Miért? - Mert az égen egy sárkány lebegett, és én, Ruathai Lessza ültem a hátán. - Ellökte magától a bögrét, mintha a tudást is elűzhetné. Mivel én voltam ott, az őrvher nem verte fel az alagot, mert azt gondolta, a behatolás jogos, hiszen a család egyik tagja és sárkánya vigyáznak az égen. Ezért én... - a teste megfeszült, a keze olyan szorosan záródott ökölbe, hogy bütykei kifehéredtek - ...én voltam a családom lemészárlásának az oka. Nem Fax! Ha ma nem lettem volna olyan önfejű bolond, ha nem lettem volna ott Ramothtal, és az őrvher nem... Lessza hangja önvádló sikoltássá erősödött. F'lar pofon vágta, aztán bundástul megragadta, hogy megrázza. A lány szemébe kiülő döbbenet és az arcát eltorzító fájdalom megrémítette. Bosszúsága Lessza önfejűsége miatt elillant. A lány dacos függetlensége és akarata legalább annyira vonzották, mint 170

ANNE McCAFFREY

különös, sötét szépsége. Akármilyen bosszantóak voltak is lázongásai, túlságosan hozzátartoztak a személyiségéhez ahhoz, hogysem ki lehessen űzni belőle. Ezen a napon hajlíthatatlan elméje súlyos megrázkódtatáson ment keresztül. Minél hamarabb helyre kell állítani a magabiztosságát. - Épp ellenkezőleg, Lessza - mondta szigorúan. - Fax mindenképpen megölte volna a családodat. Nagyon gondosan kitervelte, és arra a reggelre időzítette a támadást, amikor olyan őr állt a tornyon, akit meg tudott vesztegetni. Azt se felejtsd el, hogy hajnal volt, és az őrvher éjszakai teremtmény révén nappal vak, ezért reggel amúgy is véget ér a szolgálata. Akármilyen balszerencsésnek tűnik is a jelenléted, semmi esetre sem volt meghatározó tényező. Viszont, és erre a nagyon fontos tényre muszáj fölhívnom a figyelmedet, téged megmentett, mert fölriasztotta a kislány Lesszát. Hát nem érted? - Kiálthattam volna - mormolta Lessza, de a kétségbeesett pillantás eltűnt a szeméből, és ajka is visszanyerte szokásos színét. - Ha dagonyázni szeretnél az önvádban, nem tartalak vissza jegyezte meg F'lar szándékosan érzéketlenül. Ramoth közbevetette, hogy mivel ők ketten ott voltak, amikor Fax emberi fölkészültek a támadásra, és az már megtörtént, akkor hogyan változtathatták volna meg? A történetek azon a napon és a ma egyaránt elkerülhetetlenek voltak. Hogyan máshogy maradhatott volna Lessza életben, hogy aztán a Sárkányfészekbe jusson és megigézze a kikelő Ramothot? Mnementh gondosan közvetítette Ramoth üzenetét, még a királynő önző hangsúlyát sem hallgatta el. F'lar éles pillantást vetett Lesszára, hogy lássa, milyen hatással van rá sárkánya kijózanító megjegyzése. - Ramothra vall, hogy magának akarja az utolsó szót - mondta Lessza szokásos fanyar humorának árnyékával. F'lar vállán és nyakán ellazultak az izmok. Most már rendbe jön, gondolta, de jobb, ha mindent kibeszél, és megfelelő megvilágításba helyezi az egész eseményt. - Azt mondtad, kétszer is ott voltatok. - Hátradőlt a pamlagon, és fürkészőn a lányra nézett. - Mikor volt a második alkalom? 171

SÁRKÁNYRÖPTE

Nem találod ki? - kérdezte a lány gúnyosan. - Nem - hazudta a férfi. - Mikor máskor, ha nem azon a hajnalon, amikor fölriadtam az érzésre, hogy a Rőtcsillag fenyegetést jelent a számomra? Három nappal azelőtt, hogy te és Fax megérkeztetek volna északkeletről. - Úgy tűnik - jegyezte meg szárazon F'lar -, hogy mindkétszer te voltál a saját balsejtelmed okozója. A lány bólintott. - Voltak más sejtelmeid is... vagy hívjam őket figyelmeztetéseknek? Lessza összerázkódott, de régi hangján válaszolt. - Nem, de ha mégis lenne, menj te. Én nem akarok. F'lar komisz mosolyt villantott fel. - De azt azért tudni szeretném - tette hozzá a lány miért és hogyan történhetett. Még soha nem hallottam ilyesmiről sehol - válaszolta F'lar nyugodtan. - Persze, ha te megtetted... márpedig neked sikerült - tette hozzá sietve a lány sértődött méltatlankodása hallatán -, nyilvánvalóan lehetséges. Azt mondtad, Ruathára gondoltál, de épp azt a bizonyos napot idézted föl. Emlékezetes nap volt, annyi szent. Tavaszra gondoltál, napkelte előtt, Rőtcsillag nélkül - igen, emlékszem rá, hogy ezt említetted -, tehát ahhoz, hogy valaki az időben visszarepüljön egy bizonyos naphoz, emlékeznie kell az arra a napra jellemző apróságokra. Lessza lassan, elgondolkodva bólintott. - Másodoszor ugyanezt a módszert alkalmaztad, hogy eljuss a három fordulattal korábbi Ruathába. Természetesen megint tavasz volt. Osszedörgölte a kezét, aztán nyomatékosan a térdére csapott és fölállt. - Visszajövök - mondta, és kisétált a szobából, figyelmen kívül hagyva a lány elharapott figyelmeztetését. Ramoth összegömbölyödött fészkében, ahogy elhaladt mellette. F'lar látta, hogy a királynő' színe szép maradt a reggeli, kimerítő gyakorlatok ellenére is. A sárkány ránézett, összetett szemét már a belső, védő szemhéj takarta. -

172

ANNE McCAFFREY

Mnementh a párkányon várta lovasát, és amint F'lar a nyakába ugrott, fölröppent. Fölfefelé keringett, és lebegve megállt a Csillagkő fölött. Ki akarod próbálni Lessza módszerét, jegyezte meg Mnementh, akit egyáltalán nem zavart a kilátásba helyezett kísérlet. F'lar szeretetteljesen megsimogatta a nagy, ívelt nyakat. Erted, hogyan működött Ramoth és Lessza esetében? Amennyire csak lehet, felelte Mnementh a vállrándítás megfelelőjével. Mikorra gondoltál? Egészen addig F'larnak ötlete sem volt. A gondolatai azonban most tévedhetetlenül visszataláltak ahhoz a nyári naphoz, amikor R'gul bronz Hathja az esetlen Nemorthszal együtt repült, és a férfi F'lar halott apja, F'lon helyébe lépett mint sárkányvezér. Csak a túlnan hidege jelezte az ugrást; még mindig a Csillag-kő fölött lebegtek. F'laron átfutott: vajon elmulasztottak-e valami lényeges elemet? Aztán észrevette, hogy a nap máshol ragyog az égen, a levegő padig meleg és illatos a nyártól. A lenti sárkányfészek üres volt; nem sütkéreztek sárkányok a párkányokon, nem sürgölődtek asszonyok a völgyben. Zajok áradtak felé: hangos nevetés, kiáltozás, visítások és halk zümmögés, amely eluralta a hangzavart. Aztán az alsó barlangok fiókabarakkjaiból két alak lépett ki - egy fiú és egy ifjú bronz sárkány. A kamasz ernyedten keresztülvetette karját az állat nyakán. A fenti figyelők szemében teljesen levertnek tűntek. A páros megállt a tónál. A fiú a sima, kék vízbe bámult, aztán fölnézett a királynő fészke felé. F'lar tudta, hogy ő az a fiú, és elöntötte a sajnálat fiatalabb énje iránt. Bárcsak meg tudná nyugtatni a bánattól gyötört, haragvó gyereket, hogy egy napon sárkányvezér lesz... Hirtelen, a saját gondolatain megrémülve utasította Mnementhet a visszatérésre. A túlnan tökéletes fagya pofonként érte, de aztán, ahogy kiléptek belőle, nyomban átvette a helyét a tél hidege. Mnementh lassan visszarepült a királynő fészkéhez. Az imént látottak ugyanúgy megrázták, mint F'lart.

173

SÁRKÁNYRÖPTE

Bronz és arany, szállj magasba, hozzál áldást az alagra. Három hónap, öt forró hét, egy dicső nap, egy keresés. Ezüst szalag az égből hull, forró minden és felgyorsul. - Nem tudom, miért ragaszkodtál hozzá, hogy F'nor előássa ezeket a nevetséges feljegyzéseket Iszta sárkány- fészekből?! - kiáltott fel Lessza kétségbeesetten. - Semmi nincsen bennük, csak unalmas kimutatások arról, hány mérő gabona kell egynapi kenyéradag kisütéséhez. F'lar fölpillantott a följegyzésekből. Fölsóhajtott, és csontropogtató nyújtózkodással hátradőlt székében. - Én meg még azt hittem - jegyezte meg Lessza bánatos kifejezéssel eleven, keskeny arcán -, hogy ezek a tiszteletre méltó feljegyzések a sárkányok és emberek tudásának minden csínját-bínját magukban rejtik. Vagy legalábbis ezt hitették el velem - mondta nyomatékosan. F'lar felkuncogott. - Pedig bennük van, csak meg kell fejteni. Lessza fintorgott. - Pfftí. Úgy bűzlenek, mint... az egyetlen ésszerű cselekedet velük kapcsolatban az, ha elássuk Őket. - Ez megint egy olyan dolog, amit szeretnék megtalálni... a régi tartósítási eljárás, amellyel a bőrök keménye- dése és bebüdösödése megelőzhető. - Különben is butaság pergament használni a feljegyzésekhez. Biztos van valami jobb módszer. Drága sárkányvezérem, le kell dobnunk a bőröket.

174

ANNE McCAFFREY

Amíg F'lar hangosan hahotázott a tréfán, Lessza türelmetlenül nézte. Végül felpattant, hajtotta a szokásos tettvágy. - Nos, nem fogod megtalálni. Nem fogsz rábukkanni a tudásra, amit keresel. Mert tudom, mi érdekel igazából, és az nincsen leírva. - Ezt magyarázd meg! - Ideje abbahagynunk, hogy elkendőzzük a szörnyű igazságot. - Ami mi lenne? - Az az érzés, hogy a Rőtcsillag fenyegetést jelent, és hogy a szálak el fognak jönni! Ezt mi döntöttük el önhittségünkben, és visszamentünk az időben életünk fordulópontjaira, amivel megerősítettük önmagunkban ezt az elképzelést. Számodra pedig ez volt az a pont, amikor eldöntötted, hogy a sors - nyomta meg gúnyosan a szót - arra jelölt ki, hogy sárkányvezér legyél. Nem lehetséges - folytatta megvetően -, hogy a mi végtelenül korlátolt R'gulunknak volt igaza? Hogy azért nem jöttek négyszáz fordulatig a szálak, mert nincsenek is többé? És hogy azért van ilyen kevés sárkányunk, mert érzik, hogy nem létfontosságúak többé a Pern számára? Mert valóban idejétmúltak vagyunk és élősködők? F'lar nem tudta, mennyi ideig ült a lány keserű arcára meredve, és mennyi időbe telt, míg választ talált Lessza kérdéseire. - Minden lehetséges, sárkányúrnő - hallotta saját nyugodt hangját. - Még az a valószínűtlen eset is, hogy egy tizenegy éves gyerek bosszút tervel a családja gyilkosa ellen, és minden ellentétes várakozás ellenére sikerrel jár. Lessza önkéntelenül előrébb lépett, megdöbbentette a váratlan visszavágás. Figyelmesen hallgatott. - Szeretem azt hinni - folytatta a férfi kérlelhetetlenül hogy az élet több sárkánynevelésnél és tavaszi játékoknál. Ez nekem nem elég. Másokat is rávettem, hogy nézzenek előre, túl az önzésen és a saját kényelmükön. Én célt és fegyelmezettséget adtam nekik. A sárkányemberek és alaglakók egyaránt csak nyernek ezen. - Én nem megnyugtatást keresek a följegyzésekben, hanem tényeket. - Sárkányúrnő, be tudom bizonyítani, hogy léteztek a szálak a múltban. Még azt is, hogy előfordultak már intervallumok, amelyek során a sárkányfészkek hanyatlásnak indultak. Be tudom bizonyítani, 175

SÁRKÁNYRÖPTE

hogy ha a Rőtcsillag a téli napforduló idején pontosan a Látó-szikla keretében látszik, akkor elég közel van a Pernhez, hogy ledobja a szálakat. Mivel mindezeket alá tudom támasztani, hiszek benne, hogy a Pern veszélyben forog. Én hiszek benne... nem a tizenöt fordulattal korábbi fiú. F'lar, a bronz lovas, a sárkányvezér hiszi! Látta a lány szemében tükröződő sötét kételyeket, de érezte, hogy az érvei kezdik meggyőzni. - Egyszer már kénytelen voltál hinni nekem - folytatta F'lar szelídebben amikor fölvetettem, hogy sárkányúrnő lehetnél. Hittél nekem, és... - magyarázatképpen körbemutatott a sárkányfészken. A lány erőtlen, vidámság nélküli mosolyra húzta a száját. - Azért, mert soha nem gondoltam bele, mit fogok kezdeni az életemmel azután, hogy Fax holtan fekszik a lábam előtt. Persze, csodálatos dolog Ramoth társának lenni, de... - összevonta a szemöldökét - nem elég többé. Ezért akartam annyira megtanulni repülni és... - ...így indult az egész vita - fejezte be helyette F'lar gúnyos mosollyal. Sürgetően áthajolt az asztalon. - Higgy nekem, Lessza, amíg nincs okod kételkedni bennem. Tiszteletben tartom a fenntartásaidat. Semmi baj nincs a kételyekkel. Néha még nagyobb hitre sarkallnak. De kérlek, tavaszig higgy nekem! Ha a szálak addig sem hullnak... - Megadóan vállat vont. Lessza hosszan nézett rá, aztán lassan bólintott beleegyezésül. F'lar megpróbálta elnyomni a megkönnyebbülést, amelyet a lány döntése felett érzett. Amint azt Fax is megtapasztalta, Lessza kegyetlen ellenség és okos támogató volt. Ráadásul ő volt a sárkányúrnő is: nélkülözhetetlen a tervei szempontjából. - Most térjünk vissza a trivialitásokhoz! A feljegyzések tényleg elárulják, mikor, hol és mennyi ideig tartottak a szálhullások mosolygott megnyugtatóan a lányra. - Ezekre a tényekre pedig szükségem van a naptárhoz. - Naptárhoz? De hiszen azt mondtad, hogy nem tudod az időt. Nem tudom percre pontosan, mikor fognak lehullani a szálak. Egyrészt, mert amíg az időjárás ilyen szokatlanul hideg, a szálak megfagynak, és porként szétfújja őket a szél. Ártalmatlanok. Amikor 176

ANNE McCAFFREY

azonban meleg a levegő, elevenek és... halálosak. - Ökölbe szorította mindkét kezét, és egymás mellé tette őket. - A jobb kezem a Rőt csillag, a bal a Pern. A Rőtcsillag nagyon sebesen forog, tőlünk elfelé. Ezenkívül szabálytalanul imbolyog. - Ezt honnan tudod? Erőd keltetőjének falán szerepel egy diagram. Az volt az első sárkányfészek, mint tudod. Lessza savanyúan mosolygott. - Tudom. - Szóval, ha a Rőtcsillag elhalad mellettünk, a szálak felénk sodródnak róla. A hullámai hat órán át tartanak, és mintegy tizennégy óra választja el őket egymástól. - A támadása hat órán át tart? F'lar komoran bólintott. - Amikor a Rőtcsillag a legközelebb van. Most még csak elkezdődött az együttállás. Lessza összevonta a szemöldökét. F'lar az asztalon heverő pergamenek között kotorászott, amikor fémes csörömpöléssel valami a kőpadlóra esett. Lessza kíváncsian lehajolt, hogy fölvegye, és megfordította a vékony lapot. - Mi ez? - Érdeklődve végighúzta ujját az egyik oldalon látható szabálytalan mintán. Nem tudom. F'nor hozta Erőd Sárkányfészekből. Az egyik archívumokat tartalmazó ládára szögelték rá. Elhozta ezt is, hátha fontos. Azt mondta, hogy a keltető falán a Rőtcsillag diagramja alatt is volt egy ugyanilyen tábla. - Az első felirat egyértelmű: „Anyám apjának apja, aki mindörökre túlnan lépett, azt mond, ez a rejtély kulcsa, amelyet számolás közben fedezett föl, s ő pediglen azt mondotta: ARRHENIUS? HEURÉKA! MIKOR-RHIZA..." Persze pont ennek a résznek nincsen semmi értelme - fintorgott Lessza. - Még csak nem is perniül van... ez az utolsó három szó halandzsa. - Tanulmányoztam, Lessza - felelte F'lar. Újra megnézte a táblát, és maga felé döntötte, hogy újra meggyőződjön következtetései helyességéről. - Az egyetlen mód, hogy valaki mindörökre túlnan 177

SÁRKÁNYRÖPTE

kerüljön, az, ha meghal, nem? Az emberek maguktól nem repülnek el. Tehát ez egy halál előtti látomás, amelyet egy unoka jegyzett föl kötelességtudóan, aki a jelek szerint nem tudott helyesen írni. „Számolás", mint a halál számadása! - Megvetően mosolygott. - Ami meg a többit illeti, a halandzsa után... mint minden hasonló látomás, ez is „elmagyarázza", amit amúgy is tud már mindenki. Olvasd csak tovább! - Lángokádó tűzgyíkok pusztítják el a spórákat. Q. E. D.? - Fogalmam sincs. Valami primitív kifejezése lehet afelett érzett örömének, hogy sárkányember, bár a szálak rendes nevét nem tudta vonta meg a vállát F'lar kifejezően. Lessza megnedvesítette az ujját, hogy megvizsgálja, tintával vannak-e fölrajzolva a minták. Ha a jeleket eltüntethetné, a fém elég fényes lenne, hogy tükörként használja. A mintázat azonban sima és letörölhetetlen maradt. - Primitív vagy sem, volt egy módszerük a látomásaik följegyzésére, amely még a tartós pergameneken is túltesz mormolta Lessza. - Jól tartósított blabla - jegyezte meg F'lar, és visszafordult a pergamenekhez, amelyekben az előbb kibogarászható adatokat keresett. - Egy súlyosan sérült ballada talán? - tűnődött Lessza, aztán az egészet elhessegette. - A mintázat még csak nem is szép. F'lar maga elé húzott egy képet, amely a Pern kiterített szárazföldje fölé rajzolt, egymásba nyúló vízszintes csíkokat ábrázolt. - Ez itt a hullámokat mutatja, ez pedig — húzott maga elé még egy térképet, amelyen függőleges sávok sorakoztak - az időzónákat mutatja. Látható, hogy tizennégy órás szünet esetén a Pernnek csak bizonyos részeit éri támadás. Ez az egyik oka a sárkányfészkek elhelyezkedésének. - Hat teljes sárkányfészek - mormolta Lessza - közel háromezer sárkányt jelent. - Én is tisztában vagyok a számokkal - felelte F'lar színtelen hangon. - Ez azt jelentette, hogy egyik Sárkányfészek sem volt túlterhelve még a támadások csúcsosodása idején sem, nem pedig 178

ANNE McCAFFREY

azt, hogy mind a háromezer állatra szükség volt. A naptár segítségével mindenesetre elboldogulhatunk addig is, amíg Ramoth első fészekalja föl nem cseperedik. Lessza kétkedve nézett rá. - Nagyon bízol egyetlen királynőnk képességeiben. F'lar türelmetlenül elhessegette a megjegyzést. - Sokkal inkább a följegyzésekben szereplő események meglepő ismétlődéseinek hiszek, függetlenül a te véleményedtől. - Nocsak! - Nem azt nézem, hogy hány mérő kell egynapi kenyéradaghoz, Lessza - vágott vissza F'lar, és fölemelte a hangját. - Olyasmikre gondolok, mint hogy mikor küldték őrjáratra ezt vagy azt a köteléket, mennyi ideig tartott a szolgálat, hány lovas sebesült meg. Mekkora fészekaljakat raknak a királynők az együttállás ötven évében és a köztes intervallumokban. Igen, ez mind szerepel bennük. Az alapján, amit itt olvastam - kopogtatta meg jelentőségteljesen a poros, büdös pergamenek legközelebbi kupacát Nemorthnak az elmúlt tíz fordulat során évente kétszer nászrepülésre kellett volna kelnie. Ha a szánalmas tucattojásos fészekaljnál marad, akkor is kétszáznegyvennel több sárkányunk lenne... Ne szakíts félbe! De a sárkányúrnő Zsora volt, a sárkányvezér pedig R'gul, és a négyszáz fordulatig tartó intervallum során kegyvesztetté váltunk. Nos, Ramoth nem csak nyomorult egy tucatot fog rakni, és ráadásul királynőtojása is lesz, figyeld csak meg! Gyakran kél nászra, és nagy fészekaljat tojik majd. Mire a Rőtcsillag a legközelebb ér hozzánk, és a támadások gyakoribbak lesznek, készen állunk majd. Lessza hitetlenül tágra meresztett szemmel bámult rá. - Ramoth révén? - Ramoth és az általa tojt királynők révén. Emlékezz, az archívum szerint Faranth egyszer hatvan tojást is rakott, köztük több királynőt. Lessza csak ámulva ingatta a fejét. - „Ezüst szalag az égből hull" - idézte F'lar. - Még hetek vannak hátra a tojásrakásig, és aztán azoknak ki is kell kelniük... 179

SÁRKÁNYRÖPTE

- Voltál újabban a keltetőben? Viselj csizmát! A szandálon keresztül megégetnéd a lábadat. Lessza hörrent egyet és legyintett. F'lar hátradőlt; kimutatta, hogy szórakoztatja a lány hitetlensége. - Aztán ott van az igézés, és meg kell várni, míg a lovasok... folytatta a lány. - Mit gondolsz, miért ragaszkodtam idősebb fiúkhoz? A sárkányok jóval gyorsabban fölnőnek, mint a lovasaik. - Akkor a rendszerben van a hiba. F'lar résnyire húzta a szemét, és az íróvesszővel megfenyegette a lányt. - A sárkányhagyomány útmutatóként indult... de eljön az idő, amikor az ember túlságosan belemerevedik a hagyományokba, és... mit is mondtál? Ideje levedleni a bőrünket? Igen, hagyomány szerint a sárkányfészekben lakókat kéne alkalmazni, mert ez így kényelmes. És mert a sárkányok iránti érzékenység megnő, ha az apa és az anya szintén fészeklakók. De ez nem azt jelenti, hogy a sárkányfészekben élők alkalmasak. Te például... - A ruathai családban van sárkányvér - jelentette ki a lány büszkén. - Igaz. De itt van például a fiatal Naton; naboli céhes származék, F'nor mégis azt mondja, hogy meg tudja magát értetni Kanthszal. - Ó, az nem olyan nehéz - szakította félbe Lessza. - Hogy érted? - csapott le a megjegyzésre F'lar. Fülhasogató nyüszítés szakította félbe a beszélgetést. F'lar feszülten figyelt egy pillanatig, aztán vigyorogva vállat vont. - Valamelyik zöldet megint megkergetik. - Ez még egy dolog, amire az úgynevezett mindentudó följegyzéseid nem térnek ki. Miért csak az arany sárkány képes szaporodásra? F'lar nem is próbálta elfojtani kaján kacagását. - Először is, a tűzkő gátolja a szaporodást. Ha a zöld sárkány soha nem rágna követ, képes lenne a tojásrakásra, de legjobb esetben is apró utódaik lennének, márpedig nekünk nagyokra van szükségünk. A másik pedig - hangosan kacagott, és csibészesen mosolygott hogy ha a zöldek képesek lennének a szaporodásra, a szerelmi 180

ANNE McCAFFREY

étvágyukat és a létszámukat ismerve pillanatokon belül nyakig járnánk a sárkányokban. Az első nyüszítéshez újabb csatlakozott, aztán mély moraj támadt, mintha a sárkányfészek sziklái közvetítenék. F'lar arcán a meglepettséget diadalittas ámulat váltotta fel, és fölrohant a járaton. - Mi az? - kérdezte Lessza, és fölkapta szoknyáját, hogy utána eredjen. - Ez mit jelent? A mindenünnen vibráló zümmögés fülsiketítőén visszhangzott a királynő fészkében. Lessza látta, hogy Ramoth nincs a helyén. Hallotta, hogy F'lar csizmája a párkány felé dobog a folyosón, éles kop-kop-kopként a dübörgő moraj mellett. A visítás most már olyan magas volt, hogy alig lehetett hallani, de az idegeket éppúgy borzolta. Lessza zavartan és ijedten követte F'lart. Mire elérte a párkányt, a völgy megtelt szárnyaló sárkányokkal, akik mind a keltető fölső bejárata felé tartottak. A fészeklakók, lovasok, asszonyok és gyermekek mind izgatottan visongtak, és az alsó bejárat felé özönlöttek a völgyön keresztül. Lessza megpillantotta F'lart, amint a bejárat felé nyargal, és rákiáltott, hogy várja meg, de a férfi meg sem hallhatta a zűrzavarban. Lessza magában pufogott, amiért a hosszú lépcsőn kell leereszkednie, aztán került egyet, mert a lépcső az etetőrét felé nézett, amely épp a keltetővel átellenben volt. Lessza rádöbbent, hogy ő, a sárkányúrnő lesz az utolsó, aki megérkezik. Miért titkolta Ramoth a tojásrakást? Hát nem állt elég közel a társához, hogy az maga mellett akarja tudni? A sárkányok tudják, mit kell tenniük, közölte Ramoth nyugodtan Lesszával. Elmondhattad volna, panaszkodott Lessza sértődötten. Amíg F'lar hatalmas fészekaljakról és háromezer sárkányról beszélt, addig ez a bosszantó sárkánykölyök éppen tojást rakott! Lessza kedvén nem javított, amikor eszébe jutott F'lar egy másik megjegyzése - a keltető állapotáról. Amint a hegymagasságú barlangba lépett, szandálja talpán keresztül is megérezte a forróságot. Mindenki laza körben állt, és egyik lábáról a másikra állt. Mivel 181

SÁRKÁNYRÖPTE

Lessza amúgy is alacsony volt, így még tovább csökkent az esélye, hogy bármit is lásson abból, amit Ramoth művelt. - Engedj át! - követelte fensőbbségesen, és rácsapott két magas lovas hátára. Nagy nehezen utat engedtek neki, és Lessza átfurakodott. Nem nézett se jobbra, se balra az izgatott fészeklakókra. Dühös, zavarodott és sértődött volt, s tudta, hogy ostobán fest, mert a forró homok miatt furcsán, finomkodva volt kénytelen lépkedni. Aztán döbbenten, tágra nyílt szemmel megtorpant, a tojások halmára meredt, és azon nyomban meg is feledkezett az olyan csipcsup dolgokról, mint a megégetett láb. Ramoth a fészekalj köré kunkorodott, és roppantmód elégedettnek látszott magával. Folyamatosan mocorgott, óvó szárnyát hol a tojások fölé terjesztette, hol visszahúzta, ezért nehéz volt megszámolni azokat. Senki nem fogja őket ellopni, kis butám, fölösleges az izgalom, nyugtatta Lessza, és próbálta megszámolni a tojásokat. Ramoth engedelmesen összecsukta a szárnyát. Anyai aggodalmának enyhítésére keresztülfektette fejét a pöty- työs, ragyogó tojások körén, és végignézett a barlangon. Villás nyelve kibe villant. Hatalmas sóhaj söpört át a barlangon, akár egy széllökés. Mert Ramoth összecsukott szárnyának tövében egy csillogó arany tojás ragyogott a pettyesek között. Egy királynőtojás! - Királynőtojás! - Félszáz torokból egyszerre tört föl a kiáltás. A keltető zengett az éljenzéstől, kiabálástól és izgatott ordibálástól. Valaki megragadta Lesszát, és túlcsorduló érzelmében megpörgette maga körül. A szája sarkában csók csattant. Alig nyerte vissza az egyensúlyát, valaki más máris magához ölelte - talán Manóra -, aztán kézről kézre adogatták egymásnak a gratulálok, amíg szinte már táncot járt, hogy elkerülje az ünneplőket, és enyhítse lába égő érzését. Kitört a tolongó ünneplők tömegéből, és átrohant a keltetőn Ramothhoz. A tojások előtt megtorpant. Úgy tűnt, mintha lüktetnének, s ernyedtek volnának. Meg mert volna esküdni rá, hogy 182

ANNE McCAFFREY

aznap, amikor megigézte Ramothot, kemények voltak. Szeretett volna megtapintani egyet, hogy meggyőződjön erről, de nem merte. Szabad, nyugtatta meg Ramoth leereszkedően. Nyelvével gyengéden megérintette Lessza vállát. A tojás valóban puha volt, és Lessza gyorsan vissza is húzta a kezét, nehogy sérülést okozzon. Majd a melegtől megkeményedik, mondta Ramoth. - Ramoth, én olyan büszke vagyok rád! - sóhajtotta Lessza, és csodálón nézett föl a büszkeségtől szivárványszínben pompázó, nagy szemekbe. - Te vagy a legcsodálatosabb királynő. Hiszem, hogy az összes sárkányfészket benépesíted újra. Hiszek benned. Ramoth uralkodóian biccentett, majd védelmezőn imbolyogni kezdett a tojások fölött. Váratlanul sziszegés- ben tört ki, és fölágaskodva csapkodni kezdett szárnyával, majd újra a homokra ereszkedett, hogy újabb tojást tojjon. A sárkányfészek lakói kényelmetlenül érezték magukat a forró homokon, és most, hogy már tiszteletüket tették az arany tojás előtt, kezdtek elszállingózni a keltetőből. A királynőnek több napba is telhet, amíg lerakja a fészekaljat, amiatt nem volt értelme várakozni. A legfontosabb, az arany tojás mellett több pettyes is hevert már, és ha már most hét volt, ez jó jelnek számított a végső fészekméret szempontjából. Miközben Ramoth lerakta kilencedik pettyes tojását, megindultak a fogadások. - Ahogy megjósoltam: egy királynőtojás, mindenek anyjára! hallatszott F'lar hangja Lessza füle mellett. - Lefogadom, hogy legalább tíz bronz is lesz mellette. A lány fölnézett rá, és ebben a pillanatban tökéletesen együtt érzett a sárkányvezérrel. Megérezte Mnementhet, aki a párkányon kuporgott büszkén, és szeretettel nézett le párjára. Lessza hirtelen F'lar karjára tette a kezét. - F'lar, hiszek neked. - Csak most? - évődött F'lar, de a mosolya széles volt, a szeme pedig büszkén csillogott.

183

SÁRKÁNYRÖPTE

Lovas, figyelj, lovas, tanulj minden évben valami új. A vén kihűl, merevségbe ragad, érezd a jót, keresd az igazat!

Bár F'lar parancsai az elkövetkező néhány hónapban véget nem érő vitákat és pusmogást váltottak ki a fészeklakók között, Lessza számára egyenesen következtek abból a beszélgetésből, amelyet azután folytattak, hogy Ramoth befejezte a fészekrakást, és negyvenegy tojást tojt. F'lar lépten-nyomon megszegte a hagyományokat, és nemegyszer rálépett R'gul tyúkszemére. Lessza, részben ellenérzésétől hajtva az idejétmúlt doktrínákkal szemben, amelyeket el kellett viselnie R'gul uralma idején, részben a F'lar esze iránti tiszteletből kiállt a sárkányvezér mellett. Ha nem látta volna egymás után valóra válni a férfi jóslatait, talán nem tartja magát korábbi ígéretéhez, hogy hisz neki. Ezek végtére is nem előérzeten alapultak - amiben már nem hitt az időbeli utazás óta -, hanem leírt tényeken. Amint a tojások héja megszilárdult, Ramoth a pettye- zett fészekalj egyik oldalára görgette a királynőtojást, hogy kitüntetett gondoskodásban részesítse, F'lar pedig a keltetőbe vezette a leendő lovasokat. A jelöltek többnyire csak az igézés napján látták először a tojásokat. F'lar az új szokás mellé mást is bevezetett: a hatvanegynéhány fiatal között csak kevés fészeklakó volt, s legtöbben kamaszkoruk végén jártak. A jelölteknek szokniuk kellett a tojásokat, megérintették, simogatták azokat, ismerkedtek a gondolattal, hogy fiatal sárkányok fognak kikelni belőlük, akik alig várják majd, hogy megigézzék őket. F'lar úgy gondolta, hogy ez a gyakorlat csökkentheti a halálos balesetek számát az igézés során, amikor a fiúk egyszerűen túlságosan megijedtek, hogy elmozduljanak az ügyetlen fiókák útjából. F'lar megkérte Lesszát, vegye rá Ramothot, hogy engedje Kilarát az értékes arany tojás közelébe. Kilara elválasztotta a fiát, és miközben a sárkányúrnő tanítóként ült mellette, órákat töltött a királynőtojás mellett. Noha Kilara laza kapcsolatban élt T'borral, nyíltan kimutatta, hogy F'lar társaságát jobban kedveli. Lessza éppen 184

ANNE McCAFFREY

ezért kínosan ügyelt arra, hogy támogassa a sárkányvezér tervét a lánnyal kapcsolatban, mivel az azt jelentette, hogy Kilara az újonnan kikelt királynővel egyetemben elköltözik Erőd sárkányfészekbe. Az, hogy F'lar alaglakókat toborzott lovasnak, más célt is szolgált. Nem sokkal a kikelés és az igézés előtt Lital, a Ruatha alagba kijelölt felügyelő újabb üzenetet küldött. - Ez az ember kifejezetten szeret rossz híreket közölni - jegyezte meg Lessza, amikor F'lar átnyújtotta neki a pergament. - Búskomor ember - értett egyet vele F'nor. Ő hozta az üzenetet. Sajnálom azt a gyereket, amiért ilyen borúlátó gyámmal van összezárva. Lessza összeráncolt szemöldökkel nézett a barna lovasra. Még mindig ellenszenvesnek találta, ha valaki szóba hozta Gemma fiát, aki most az ő ősi alagjának ura volt. Mégis... mivel közvetve ő okozta a gyerek anyjának halálát, és egyszerre nem lehetett sárkányúrnő és alagúrnő, illő volt, hogy Gemma Zsaxomja legyen Ruatha ura. - Én azért örülök a figyelmeztetéseinek - mondta F'lar. Számítottam rá, hogy Meron megint bajt kever. - Sunyi szeme van, akárcsak Faxnak - jegyezte meg Lessza. - Akár sunyi a szeme, akár nem, veszélyes fickó - válaszolta F'lar. - Nem hagyhatjuk, hogy olyan pletykákat terjesszen, miszerint azért választunk szándékosan a vérvonalakból fiatalokat, hogy gyengítsük a családokat. - Különben is több az iparospalánta, mint a nagyurak fiai horkant föl F'nor. - Nem tetszik nekem, hogy arról beszél: nem jelentek meg a szálak - jegyezte meg Lessza komoran. F'lar vállat vont. - Majd megjelennek. Legyünk hálásak, hogy a hideg idő tartja magát. Amikor fölmelegszik, és még mindig nincsenek szálak, na, majd akkor kezdek aggódni. - Bensőségesen Lesszára mosolygott, hogy emlékeztesse az ígéretére. F'nor sietve megköszörülte a torkát, és félrenézett. - Mindenesetre - folytatta a sárkányvezér gyorsan -, a másik váddal kezdhetek valamit. 185

SÁRKÁNYRÖPTE

Így aztán, amikor látszott, hogy a tojások már kikelés előtt állnak, F'lar megtört egy másik, régi hagyományt, és lovasokat küldött az ifjú jelöltek apáiért a céhekbe és alagokba. A hatalmas keltetőbarlang szinte zsúfolásig tele volt. A nagyurak és sárkányemberek a forró homok fölötti párkányokról figyeltek. Amikor az ügyetlen fiókák esetlenül előbotladoztak - Lessza számára úgy tűnt, hogy céltudatosan néznek körül a lelkes arcokon, mintha az igézés már megtörtént volna -, a fiúk vagy oldalra, vagy izgatottan közelebb léptek, miközben a doromboló sárkánykölyök választott. Az igézések hamar és balesetek nélkül folytak. Lessza véleménye szerint túlságosan is ha mar megindult a botladozó sárkányok és büszke, új lovasok diadalmas sora a keltetőből a barakkok felé. A fiatal királynő kitört a tojásból, és egyenesen Kilara felé indult, aki magabiztosan állt a forró homokon. A figyelő sárkányok helyeslően zümmögtek. - Túl hamar vége lett - mondta Lessza este csalódottan F'larnak. F'lar elnézően nevetett, és mivel megint valami úgy történt, ahogy tervezte, megengedett magának egy ritka, pihenéssel töltött estét. A sárkányfészek a és sárkányvezér által lenyűgözött, döbbent, zavart alaglakókat hazaszállították. - Ez azért van, mert ezúttal nézőként voltál jelen - jegyezte meg a férfi, és hátrasimította Lessza egy hajfürtjét. A tincs eltakarta a lány arcélét. Megint fölnevetett. - Láttad, hogy Naton... - N'ton - javította ki Lessza. - Rendben, N'ton... egy bronzot igézett meg? - Ahogy megjósoltad - mondta Lessza kissé nyersen. - És Kilara Pridith sárkányúrnője lett. Lessza nem tett megjegyzést, és igyekezett figyelmen kívül hagyni a férfi nevetését is. - Kíváncsi vagyok, melyik bronz fog repülni vele - mormolta F'lar halkan. - Nagyon remélem, hogy T'bor Orthja - berzenkedett Lessza. F'lar az egyetlen lehetséges választ adta, amelyet bölcs férfi csak adhat.

186

ANNE McCAFFREY

Sötét korom, fekete por, fagyos légben holtra fázik. Száraz korom, űrbéli por, Rőtcsillagról pilinkázik.

Lessza fölriadt. Fájt a feje, homályosan látott, a szája kiszáradt. Még tudatában volt egy szörnyű rémálomnak, amelyet azonban már nem tudott felidézni. Kisöpörte arcából a haját, és meglepetten vette észre, hogy csatakos a verítéktől. - F'lar? - szólalt meg bizonytalanul. A férfi a jelek szerint korán fölkelt. - F'lar! - hívta immár hangosabban. Jön már, tudatta vele Mnementh. Lessza érezte, hogy a sárkány éppen leereszkedik a párkányra. Megérintette Ramothot, és kiderült, hogy a királynőt is alaktalan, rémisztő álmok gyötörték. A sárkány rövid időre fölébredt, aztán ismét mélyen elaludt. Lesszát nyugtalanították homályos félelmei, fölkelt, felöltözött, és amióta először megérkezett a Sárkányfészekbe, először hagyta ki a fürdést. Reggeliért kiáltott a kürtőbe, majd várakozás közben ügyes ujjakkal befonta a haját. A tálca éppen akkor jelent meg a liftben, amikor F'lar belépett. A férfi válla fölött visszanézett Ramothra. - Mi ütött belé? - A rémálmom visszhangja. Egészen beleizzadtam. - Amikor elmentem kijelölni az őrjáratokat, még nyugodtan aludtál. Tudod, amilyen gyorsan cseperednek a fiókák, már kicsit repülni is képesek. Csak esznek és alszanak, és... - ...ettől nőnek nagyra a sárkányok - fejezte be helyette Lessza, és elgondolkodva belekortyolt gőzölgő klahjába. - Nagyon fogsz vigyázni az oktatási gyakorlatoknál, ugye? - Arra gondolsz, nehogy véletlenül idők között ugráljanak? Persze, hogy vigyázok - nyugtatta meg a férfi. - Nem szeretném, ha az unatkozó sárkánylovasok felelőtlenül ide-oda ugrálnának. Hosszú, szigorú pillantást vetett a lányra. - Hát, nem az én hibám volt, hogy senki nem tanított meg időben repülni - válaszolta Lessza, a különösen rosszindulatú megjegyzések számára fenntartott édes hangon. - Ha az igézés és az első repülésem 187

SÁRKÁNYRÖPTE

között engem is oktattak volna, soha nem fedeztem volna föl a módszert. - Igaz - válaszolta F'lar komolyan. - Tudod, F'lar, ha én fölfedeztem, biztosan másnak is sikerült, és még más is rá fog jönni. Már ha ez eddig nem történt meg. F'lar ivott, és amikor a klah megégette a nyelvét, elfintorodott. - Nem tudom, hogyan deríthetném ki feltűnésmentesen. Ostobaság lenne azt képzelni, hogy mi vagyunk az elsők. Végtére is, ez a sárkányoknak velük született képessége, különben soha nem tehetedd volna meg. Lessza a homlokát ráncolta, mély lélegzetet vett, aztán vállat vonva kifújta. - Mondd csak! - unszolta F'lar. - Nos, nem lehetséges, hogy azért vagyunk annyira biztosak a szálak létezésében, mert az egyikünk olyan időből jött vissza, amikor már estek? Úgy értem... - Drága kicsikém, minden kósza gondolatot és tettet kielemeztünk már; még ez a ma reggeli álom is fölzaklatott, holott nagy valószínűséggel csak a múlt esti bornak köszönhető, de akkor sem ismernénk fel egy igazi előérzetet, ha jól képen teremtene. - Nem tudok szabadulni a gondolattól, hogy ez az idők közti ugrás kulcsfontosságú - jelentette ki a lány határozottan. - Ez, drága sárkányúrnőm, egy őszinte előérzet. - De miért? - Nem miért - javította ki F'lar talányosan. - Mikor. - Egy ötlet kezdett formálódni az agyában. Megpróbálta előcsalogatni, hogy eltöprenghessen rajta. Mnementh jelentette, hogy F'nor belépett a fészekbe. - Mi történt? - kérdezte F'lar a féltestvérét, mert F'nor köhögött és köpködött, arca elvörösödött a légszomjtól. - Por... - köhécselte F'nor, és lovaglókesztyűjével leveregette karját és mellkasát. - Rengeteg por, de szál nem volt - mondta széles félkört írva le karjával, és kifejezően megmozgatta az ujjait. Lesöpörte szoros vherbőr nadrágját. Ahogy a finom, fekete por fölszállt róla, a szemöldöke összeszaladt. 188

ANNE McCAFFREY

F'lar minden izma megfeszült, ahogy nézte a padlóra szállingózó fekete port. - Hol lettél ilyen poros? - kérdezte. F'nor enyhe meglepetéssel nézett rá. - Időjárás-ellenőrzés Tillekben. Újabban az egész északi részen porviharok tombolnak. De amiért jöttem... - F'lar feszült mozdulatlanságát látva elhallgatott. - Mi a gond a porral? - kérdezte értetlenül. F'lar sarkon fordult, és az archívum lépcsőjéhez rohant. Lessza közvetlenül a nyomában szaladt, mögötte a megkésett F'norral. - Azt mondtad, Tillek? - kiáltott F'lar a másodtisztjére. Lepakolta az asztalról az irathalmokat, hogy helyet csi náljon a négy kiterítendő térképnek. - Mióta vannak ezek a viharok? Miért nem jelentetted őket? - Porvihart jelenteni? A meleg levegőről kérdeztél. - Mennyi ideje dúlnak ezek a viharok? - bicsaklott meg F'lar hangja. - Majdnem egy hete. - Mennyi az a majdnem? - Hat napja észleltük az első vihart Tillek felső vidékén. Bitrából, Felső-Telgarból, Kromból és Magasoromból is jelentettek viharokat sorolta idegesen F'nor. Reménykedve nézett Lesszára, de a lány is a négy szokatlan térképre meredt. A lovas megpróbált rájönni, miért vannak függőleges és vízszintes csíkok húzva a Pern szárazföldjére, de nem sikerült értelmet látni beléjük. F'lar sietősen jegyzetelt, s előbb az egyik, majd a másik térképet lökte el maga elől. - Túlságosan elmerültünk a részletekben ahhoz, hogy tisztán lássunk és megértsük - morogta a sárkányvezér az orra alatt, és dühösen ledobta az íróvesszőt. - Csak a meleg légtömegeket mondtad - hallotta F'nor saját alázatos hangját, és érezte, hogy valamiképpen cserbenhagyta a sárkányvezérét. F'lar türelmetlenül megrázta a fejét. 189

SÁRKÁNYRÖPTE

Nem a te hibád, F'nor. Hanem az enyém: Megkérdezhettem volna. Tudtam, hogy csak a szerencsének köszönhető, hogy így kitartott a fagy. - Mindkét kezét F'nor vállára tette, és egyenesen a szemébe nézett. - Szálhullás volt - jelentette ki komoran. Belehullottak a hideg levegőbe, darabokra fagytak, elvitte őket a szél... - utánozta F'lar F'nor iménti ujjmozgását -, fekete por formájában. - „Sötét korom, fekete por" - idézte Lessza. - A Moreta röpte című balladában a kórus végig fekete porról énekel. - Most nincs szükségem arra, hogy Moretára emlékeztess — morogta F'lar a térképek fölé hajolva. - Ő bármelyik sárkánnyal beszélni tudott a sárkányfészkekben. - Azt én is tudom! - méltatlankodott Lessza. F'lar lassan, mintha nem hinne a fülének, a lányhoz fordult. - Mit mondtál? - Azt mondtam, hogy én is tudok bármelyik sárkánynyal beszélni. F'lar még mindig a lányra meredt, és megrökönyödve pislogott. Leroskadt az asztalra. - És ez a képesség mióta van a birtokodban? - kérdezte nehezen forgó nyelvvel. A férfi hangjában és viselkedésében volt valami, amitől Lessza elvörösödött, és dadogni kezdett, mint egy fióka, aki rossz fát tett a tűzre. - Én... én mindig is képes voltam rá. Kezdve a ruathai őrvherrel. Bizonytalanul a nyugati Ruatha irányába intett. - És ott beszéltem Mnementhel is. És... amikor idekerültem... - F'lar hűvös, szigorú és vádló pillantását látva elhalt a hangja. Nem csupán vádolta az a tekintet, de egyenesen megvetette. - Azt hittem, megígérted, hogy segítesz és hiszel bennem. - Nagyon sajnálom, F'lar. Soha nem gondoltam volna, hogy bárkinek is hasznos lehet, de... F'lar fölpattant, szeme lángolt a haragtól. Egy dolog volt, amit nem bírtam kifundálni, hogyan irányítsuk a kötelékeket, és hogyan tartsuk a kapcsolatot a Sárkányfészekkel a támadás alatt, hogyan szerzek időben erősítést és tűzkövet. És te... te végig itt ülsz, és rosszindulatúan eltitkolod... -

190

ANNE McCAFFREY

Nem vagyok rosszindulatú! - sikoltotta Lessza. - Mondtam, hogy sajnálom. Tényleg sajnálom. De megvan az a rossz szokásod, hogy mindent magadban tartasz. Honnan tudtam volna, hogy te nem vagy képes ugyanerre? Te F'lar vagy, a sárkányvezér, meg tudsz tenni bármit. Azt leszámítva, hogy legalább olyan szörnyű vagy, mint R'gul, mert a felét sem mondod el annak, amit tudnom kellene... F'lar megragadta, és addig rázta, amíg Lessza abba nem hagyta a dühös kiabálást. - Elég! Nem pazarolhatjuk az időt azzal, hogy gyerekek módjára veszekszünk. - Aztán a szeme tágra nyílt, az álla leesett. - Pazarolni az időt? Ez az! - Ugorjunk hátra az időben? - akadt el Lessza lélegzete. - Ugorjunk! F'nor teljesen összezavarodott. - Miről beszéltek ti ketten? - Hajnalban Neratban hullani kezdtek a szálak - mondta F'lar határozottan, ragyogó szemmel. F'nor, amint fölfogta a mondat jelentőségét, érezte, hogy a gyomra összeszorul. Hajnalban? Neratban? Az esőerdők teljesen elpusztulnak. A veszély gondolatára testét elöntötte az adrenalin. - Tehát visszamegyünk, a túlnanon keresztül az időben, és ott leszünk a szálhullás kezdetén, két órával ezelőtt. F'nor, a sárkányok nemcsak oda képesek ugrani, ahová mondjuk nekik, de amikorra is. - Hová? Mikor? - kérdezte F'nor zavartan. - Ez veszélyes lehet. - Igen, de ma meg fogja menteni Neratot. Most pedig, Lessza rázta meg F'lar ismét a lányt büszkén és szeretetteljesen -, parancsolj elő minden sárkányt, vénet és fiatalt, aki csak repülni képes! Mondd meg nekik, hogy málházzanak föl tűzköves zsákokat. Nem tudom, az időn keresztül is tudsz-e üzenni... - A ma reggeli álmom... - Talán. De most verd föl a Sárkányfészket! - A férfi F'norhoz fordult. - Ha hajnalban Neratnál szálak hullanak. .. hullottak, akkor most Kerun és Iszta környékén járnak, mert ők vannak abban az időzónában. Vigyél két köteléket Kerunba! Riaszd a síkságot! Gyújtsák be a tűzgödröket! Vigyél magaddal néhány fiókát, és küldd őket Ajgenbe és Isztába! Azok az alagok nincsenek még olyan -

191

SÁRKÁNYRÖPTE

veszélyben, mint Kerun. Küldök erősítést, amint tudok. És... Kanth tartsa a kapcsolatot Lesszával. F'lar a fivére vállára csapott, és útjára küldte. A barna lovas túlságosan hozzászokott már a parancsokhoz, hogy vitatkozzon. - Mnementh azt mondja, R'gul van éppen szolgálatban, és ő tudni akarja... - kezdte Lessza. - Gyere, te lány! - ragyogott föl F'lar szeme izgatottan. Fölkapta a térképeit, és föltuszkolta a lányt a lépcsőn. Éppen akkor értek a fészekbe, amikor R'gul, nyomában T'szummal. R'gul a szokatlan hívás miatt morgott éppen. - Hath fölszólított, hogy jelentsek - méltatlankodott. - Micsoda dolog, amikor az embert a saját sárkánya... - R'gul, T'szum, szedjétek össze a köteléketeket! Mindenkit fegyverezzetek föl annyi tűzkővel, amennyit csak elbír, és gyülekezzetek a Csillag-kő fölött! Pár perc múlva csatlakozom hozzátok. Hajnalban Neratba megyünk. - Neratba? Én őrszolgálatban vagyok, nem járőrözök... - Ez nem járőrözés - vágott a szavába F'lar. - De uram - szólt közbe tágra nyílt szemmel T'szum - Neratban két órája kelt föl a nap, ugyanakkor, mint nálunk. - Ezért megyünk akkorra vissza, barna lovas. Fölfedeztük, hogy a sárkányok időben is helyet tudnak váltani, nem csak térben. Hajnalban Neratban szálhullás volt. Visszamegyünk, a túlnanon keresztül, hogy a levegőben fölégessük Őket. F'lar nem figyelt R'gul elhebegett követelésére, hogy azonnal magyarázza meg a dolgot. T'szum azonban fölkapta a tűzköves zsákokat, és visszarohant a párkányra a várakozó Munthhoz. - Menj csak, vén bolond! - szólt rá Lessza ingerülten R'gulra. - Itt vannak a szálak. Tévedtél. Most légy sárkánylovas! Vagy menj túlnan, és maradj is ott! Ramoth, akit fölébresztett a riadó, ember nagyságú fejével megbökte R'gult, és az egykori sárkányvezér fölriadt döbbenetéből. Szó nélkül követte T'szumot a járatban. F'lar fölrántotta nehéz vherbőr tunikáját és lovaglócsizmáját. - Lessza, gondoskodj arról, hogy minden alaghoz eljusson az üzenet! Ez a támadás négy óra múlva véget ér, vagyis legföljebb 192

ANNE McCAFFREY

Isztáig juthat el nyugaton. De azt szeretném, ha minden egyes alagot és céhalagot figyelmeztetnél. A lány bólintott, tekintete nem hagyta el a férfi arcát, nehogy egy szó is elkerülje a figyelmét. - Szerencsére az együttállás épp csak megkezdődött, ezért néhány napig még nem kell aggódnunk egy újabb hullám miatt. Amint visszaérek, kiszámolom a következő idejét. Most pedig szólj Manorának, hogy állítsa munkába az asszonyokat! Többvödörnyi kenőcsre lesz szükségünk. A sárkányokra szerszám kerül, és az fáj. Még fontosabb, hogy ha valami balul ütne ki, meg kell várnod, míg egy bronz legalább egyéves nem lesz, hogy repülhessen Ramothtal... - Senki nem repülhet Ramothtal, csak Mnementh! - kiáltotta Lessza, és a szeme vadul felragyogott. F'lar magához szorította a lányt, és úgy csókolta, mintha Lessza minden kedvességét és erejét magával kéne vinnie. Olyan hirtelen engedte el, hogy a lány Ramoth leeresztett fejének tántorodott. Egy pillanatig a sárkányába kapaszkodott, legalább annyira támaszért, mint megnyugtatásért. Feltéve, ha Mnementh utol tud érni, jegyezte meg Ramoth pimaszul.

193

SÁRKÁNYRÖPTE

Fordulj sebesen – tűz a sebeken. Zöld pikkely villan – Vár rád a túlnan. Bronz s barna suhan, lecsapva zuhan. Ha szál szitál a szélben sárkány száll az égen.

Ahogy F'lar végigrohant a folyosón a párkányhoz, és combjait tűzköves zsákok verdesték, hálásan gondolt az aprólékos járőrözésekre a Perh minden egyes alagja és mélyedése fölött. Tisztán maga elé tudta idézni Neratot. Látta a sokszirmú liánvirágokat, amelyek az évnek ebben a szakában jellemezték az esőerdőt. A csontfehér virágok úgy csillognak a nap első sugarainak fényében a magas, széles levelű növényeken, akár a sárkányszemek. Mnementh izgatottságtól ragyogó tekintettel toporgott a párkányon. F'lar föllendült a bronzszínű nyakra. A sárkányfészekben örvénylettek a mindenféle színű szárnyak, kiáltások és parancsok röpködtek a levegőben. A hangulat izgalomtól fűtött volt, de F'lar nem érzett pánikot a rendezett káoszban. Sárkányok és emberek özönlöttek elő a völgy falán nyíló járatokból. Nők siettek át a földön az egyik alsó barlangból a másikba. A tó mellett játszadozó gyerekeket tűzifáért küldték. A fiókák, a vén K'gan felügyelete alatt, a barakkok előtt gyülekeztek. F'lar fölpillantott a csúcsra, és elégedetten végignézett a szoros repülési rendbe zárkózott kötelékeken. Miközben figyelt, újabb csoport rendeződött össze. Még fölismerte a barna Kanthot, nyakában F'norral, aztán az egész kötelék egy szemvillanás alatt eltűnt. A levegőbe parancsolta Mnementhet. A szél hideg volt, és kicsit nyirkosnak érződött. Késői havazás várható? Ha esni akar, itt az utolsó alkalom. R'gul és T'bor köteléke tőle balra lebegett, T'szumé és D'nolé jobbra. Látta, hogy minden sárkány jól meg van pakolva zsákokkal. Aztán megadta Mnementhnek a kora tavaszi, nerati esőerdő képét közvetlenül napkelte előtt, a ragyogó liánvirágokkal, és a Magasföveny szikláin megtörő hullámokkal... 194

ANNE McCAFFREY

Érezte a túlnan perzselő hidegét. Aztán beléhasított a kétely. Nem volt meggondolatlan, nem küldi-e mindannyiukat az időn keresztül a biztos halálba, csak mert meg akarta előzni Neratnál a szálakat? Aztán már ott is voltak a nappalt megelőző szürkületi fényben. Az esőerdő buja gyümölcsillata fölszállt hozzájuk. Meleg volt, és ez megrémítette. Fölnézett északra. A Rőtcsillag fenyegetően lüktetve pillantott le rájuk. Az emberek rájöttek, mi történt, és meglepett kiáltások hallatszottak. Mnementh elmondta F'larnak, hogy a sárkányok kicsit csodálkoznak lovasaik döbbenetén. - Figyeljetek, sárkánylovasok! - kiáltotta F'lar. Hangja rekedt és torz volt a megerőltetéstől, hogy mindannyian meghallják. Addig várt, amíg a többiek a lehető legközelebb nem húzódtak hozzá. Szólt Mnementhnek, hogy minden sárkánynak adja tovább az utasításokat, aztán elmagyarázta, mit tettek és miért. Senki nem szólt, de az emberek sok ideges pillantást váltottak a fényes szárnyak fölött. Kurtán utasította a lovasokat, hogy lépcsőzetesen szóródjanak szét, és minden irányban öt szárny távolságban legyenek egymástól. Fölkelt a nap. A tenger fölött, akár az egyre sűrűsödő' köd, szálak hullottak alá ferdén, némán, szépségesen, veszedelmesen. Az űrön átszálló spórák ezüstszürkék voltak, fagyott oválisokból bomlottak szét durva rostokra, amint a Pern meleg légkörébe léptek. Kopár bolygójuk a Pern felé küldte értelem nélküli, förtelmes esőjüket, amely szerves anyag után kutatott, hogy meghízzék rajta. Egyetlen, termékeny földbe hulló szál is mélyre fúródna, és elszaporodva a meleg talajban fekete porral borított pusztasággá változtatná a tájat. A Pern déli kontinensét már szárazra tarolta. A bolygó valódi élősködői a szálak voltak. Nyolcvan emberi és sárkánytorokból tört föl a fojtott bömbölés Nerat zöld hegyei fölött a hajnali légben - mintha bizony a szálak képesek lennének meghallani a kihívást, gondolta F'lar. A sárkányok egyszerre lendítették ék alakú fejüket lovasaik felé tűzkőért. Hatalmas állkapcsaik elrágták a rögöket. A darabokat lenyelték, és még több tűzkövet követeltek. Az állatok bendőjében savak fortyogtak, és mérgező foszfingáz fejlődött. Amikor a 195

SÁRKÁNYRÖPTE

sárkányok ezt felböfögik, tomboló lángként tör elő belőlük, és a levegőben fölperzseli a szálakat, de még a talajból is kiégeti. A sárkányösztön abban a pillanatban életbe lépett, hogy a szálak záporozni kezdtek Nerat partjai fölött. F'lar mindig is csodálta bronzszínű társát, de a következő néhány órában elismerése még nagyobbra nőtt. Mnementh hatalmas szárnycsapásokkal kavarva, lángot okádva sietett a hulló fenyegetés elé. A szél által visszafújt gázok először fojtogatták F'lart, aztán rájött, hogy le is húzódhat a bronznyak szélárnyékos oldalára. Amikor egy szál megnyalta a sárkány szárnyának hegyét, az állat fölsivított. Azon nyomban átszökkentek a hideg, nyugodt, fekete túlnanba. A fagyott szál letörött. Utána egy szempillantás múlva ismét a szálak valóságával néztek szembe. F'lar látta, hogy körülötte sárkányok ugranak a túlnanba, majd lángolva, szárnyalva térnek vissza. Ahogy folytatódott a támadás, és átsodródtak Nerat fölött, F'lar lassanként kezdte fölismerni a sárkányok ösztönös kitérés-lecsapás taktikájának mintázatát. És a szálakét is. Az archívumban olvasottakkal ellentétben ugyanis a szál foltokban hullott. Nem úgy, mint az eső, egyenletes őzönként, hanem mint a hófúvás, itt-ott, könnyen félre- sodorhatóan. A nevükkel ellentétben nem voltak soha összefüggőek. A lovas meglátott egy foltot a feje fölött. A sárkány tüzet köpködve arra repült. A lovast ilyenkor végtelen öröm öntötte el, ahogy a csomó alulról fölfelé összepöndörödött. Néha egy-egy folt áthullott két sárkány között. Ekkor az egyik állat rendszerint jelzett a másiknak, hogy követi a szálat, és lángot fújva lecsapott. A sárkánylovasok apránként átsodródtak a sűrű, hívogatóan zöld esőerdő fölött. F'lar nem akart belegondolni, mit művelne akár csak egyetlen eleven, befúródott szál is a buja tájjal. Vissza kell küldenie egy alacsonyan repülő járőrcsapatot, hogy minden talpalatnyi területet ellenőrizzenek. Egy szál, egyetlenegy is ki tudná oltani a ragyogó liánvirág fehér szemét. Valahol balra egy sárkány rikoltott. Mielőtt azonosíthatta volna az állatot, az túlnan villant. F'lar újabb fájdalomkiáltásokat hallott, nemcsak az állatoktól, de az emberektől is. Behunyta a szemét, és akárcsak a sárkányok, ő is a jelenre összpontosított. Vajon 196

ANNE McCAFFREY

Mnementh emlékezni fog később azokra a fülsértő sikolyokra? F'lar azt kívánta, bárcsak ő megfeledkezhetne róluk. F'lar, a bronz lovas, egyszeriben feleslegesnek érezte magát. A sárkányok harcoltak. Az ember bátorította az állatot, megnyugtatta, ha a szál végigperzselte, de a hátasa ösztöneire és gyorsaságára volt bízva. Tűz csordult végig F'lar arcán, és savként a vállába mart... a férfi ajkáról meglepett fájdalomkiáltás tört föl. Mnementh azonnal átrántotta őket a simogató túlnan- ba. A sárkánylovas kétségbeesetten kapott a szálak után, aztán érezte, hogy a túlnan határtalan hidegében összemorzsolódnak és leperegnek. Undorodva még mindig égő sérülésére szorította a kezét. Nerat párás levegőjében enyhülni kezdett az égés. Mnementh megnyugtatóan dorombolt, aztán tüzet okádva lecsapott egy foltra. F'lar megdöbbent önzésén, és gyorsan megvizsgálta hátasa vállát, nem lát-e árulkodó égésnyomokat. Nagyon gyorsan ugrok, mondta neki Mnementh, és elsiklott egy veszedelmesen közel lehulló szálgombóc elől. Egy barna sárkány követte a csomót, és hamuvá égette. Talán pillanatok, talán száz óra is eltelt, mire F'lar meglepetten lenézett a napsütötte tengerre. A szálak immár ártalmatlanul hullottak a sós habokba. Nerat tőle keletre, jobbra terült el, a sziklás csúcs nyugat felé kanyarodott. F'lar minden izmában fáradtságot érzett. A heves csata hevében meg is feledkezett az arcán és vállán végigfutó véres sebekről. Most, hogy Mnementh hátán siklott, a sérülések megsajdultak és csípni kezdtek. Fölfelé szárnyalt Mnementhtel, és amikor elég magasra értek, lebegve megálltak. Nem látott több szálat lefelé szállingózni. Alatta sárkányok cirkáltak, furatok, kidőlő fák vagy sérült növényzet után kutatva. - Vissza a Sárkányfészekbe! - parancsolta Mnementhnek nagy sóhajjal. Hallotta, hogy a bronz sárkány továbbadja az utasítást, aztán túlnan ugrottak. Annyira fáradt volt, hogy nem is képzelte maga elé, hová - vagy mikorra - tartanak, és inkább Mnementh ösztöneire 197

SÁRKÁNYRÖPTE

hagyatkozott, hogy a sárkány biztonságban hazavigye őket az időn és téren keresztül.

198

ANNE McCAFFREY

A sárkányok a fejed fölött: ők szállnak élet s halál között. Számycsapásuk óvja a földet, légy hű, légy övék, tiszteld őket!

Lessza fejét a Benden-csúcson álló Csillag-kő felé fordítva állt a párkányon, amíg nem látta a négy köteléket eltűnni. Nagyot sóhajtott, hogy lecsillapítsa félelmeit, és lerohant a lépcsőn Benden sárkányfészek aljába. Észrevette, hogy valaki tüzet rakott a tó mellett, és Manora máris tiszta, de nyugodt hangon parancsolgat az asszonyoknak. A vén K'gan felsorakoztatta a fiókákat. Lessza elcsípte a barakkok ablakából bámuló legfiatalabb sárkánylovasok irigykedő pillantásait. Lesz még idejük tűzokádó sárkányon repülni. Az alapján, amit F'lar mondott, több fordulatnyi harc vár rájuk. A lányon reszketés futott végig, ahogy a fiókák elé ment, de sikerült rájuk mosolyognia. Kiosztotta a parancsokat, és elküldte őket, hogy riasszák az alagokat, de előbb minden sárkánnyal egyeztetett, hogy a lovas tiszta képet adott-e meg neki. Az alagok nemsokára tajtékozni fognak. Kanth megüzente neki, hogy Kerunban szálak hullnak a Neratöböl felőli oldalon. Elmondta, hogy F'nor szerint két kötelék nem elég a legelők védelmére. Lessza megtorpant, és utánagondolt, hány kötelék repült eddig ki. K'net csapata még mindig itt van, szólt Ramoth. A csúcson. Lessza fölnézett, és látta, hogy bronz Pijanth válaszul kitárja a szárnyát. Utasította, hogy menjen túlnan Kerun- ba, a Nerat-öbölhöz. A kötelék engedelmesen fölemelkedett, majd eltűnt. Lessza egy sóhajjal megfordult, hogy mondjon valamit Manorának, amikor majdnem leverte a lábáról egy szél- fúvás és valami förtelmes bűz. A sárkányfészek fölött a levegő megtelt sárkányokkal. Már éppen felelősségre akarta vonni Pijanthot, hogy miért nem ment Kerunba, amikor rádöbbent, hogy jóval több állatot lát, mint K'net húsz sárkányból álló csapata. De hiszen még csak most mentetek el! - kiáltotta, amikor fölismerte Mnementh összetéveszthetetlen tömegét. 199

SÁRKÁNYRÖPTE

Nekünk ez két órával korábban van, válaszolta Mnementh olyan fáradtan, hogy Lessza együttérzőn behunyta a szemét. Néhány sárkány sebesen szárnyalt lefelé. Esetlen mozgásukon látszott, hogy megsebesültek. A nők egy emberként nyúltak a kenőcsös csuprokért és tiszta rongyokért, és integetve magukhoz hívták a sérülteket, majd rákenték a fekete-vörös csipkés szárnyakon lévő égésekre a zsibbasztó írt. Mindegy, mennyire sérültek meg a lovasok, mindannyian először az állataikkal törődtek. Lessza fél szemmel Mnementhre figyelt, biztos volt benne, hogy F'lar nem lebegne a levegőben a hatalmas bronzsárkánnyal, ha az megsérült volna. Éppen T'szumnak segített Munth kegyetlenül szétszabdalt jobb szárnyát ellátni, amikor észrevette, hogy a Csillagkő fölött üres az ég. Kényszerítette magát, hogy befejezze Munth ápolását, aztán a bronz sárkány és lovasának keresésére indult. Amikor megtalálta őket, látta, hogy Kilara éppen kenőcsöt ken F'lar arcára és vállára. Lessza eltökélten indult feléjük a homokon keresztül, de Kanth kétségbeesett kérése megállította. Látta, hogy Mnementh feje is fölfelé lendül, amikor elcsípi a barna gondolatát. - F'lar, Kanth azt mondja, segítségre van szükségük! - kiáltotta Lessza. Nem látta, Kilara mikor tűnt el a nyüzsgő tömegben. F'lar nem sérült meg nagyon. Erről Lessza meggyőződött. Kilara pedig ellátta a csúnya égéseket, amelyek azonban sekélynek tűntek. Valaki hozott a férfinak egy másik bundát a szál marta rongy helyére. F'lar összevonta a szemöldökét, aztán felszisszent, amikor megégett arcán meghúzódott a bőr. Sietősen nyeldekelte a klahot. Mnementh, hányan vannak a sértetlenek? Á, hagyd csak, küldd föl inkább mindet tűzkővel együtt. - Jól vagy? - kérdezte Lessza, és a férfi karjára tette a kezét. Nem mehet csak így el! F'lar fáradtan rámosolygott, a lány kezébe nyomta az üres bögrét, és futólag megszorította ujjait. Aztán Mnementh nyakába szökkent. Valaki átnyújtott neki néhány nehéz zsákot. Kék, zöld, barna és bronzszínű sárkányok emelkedtek föl gyors egymásutánban a sárkányfészek völgyéből. Hatvan-egynéhány 200

ANNE McCAFFREY

sárkány lebegett ott, ahol pár perccel korábban még nyolcvanan kavarogtak. Olyan kevés sárkány. Olyan kevés lovas. Mennyi ideig bírnak ki ekkora veszteségeket? Kanth megüzente, hogy F'nornak még több tűzkőre van szüksége. Lessza aggodalmasan nézett körül. Még egyik fióka sem tért vissza a hírvivésből. Valahol egy sárkány dorombolt követelőzőn, de amikor megfordult, látta, hogy csak a fiatal Pridith az, aki a sárkányfészekből az etetőrét felé botladozik, játékosan böködve közben Kilarát. A többi sárkány vagy sebesült volt, vagy... ekkor pillantása K'ganra tévedt, aki éppen a fiókák barakkjából lépett ki. - K'gan, te és Tagath el tudnátok vinni valamennyi tűzkövet F'nornak Kerunba? - Persze - biztosította a kék lovas, büszkén kidüllesztve mellkasát, villogó szemmel. Lessza korábban nem gondolt rá, hogy bárhová is elküldhetné az öreget, de a férfi egész életét úgy élte le, hogy erre a vészhelyzetre készült. Nem tagadhatja meg tőle a lehetőséget, hogy részt vegyen a harcban. Lessza mosollyal jutalmazta az öreg lelkesedését, miközben fölpakolták Tagath nyakára a nehéz zsákokat. A vén kék sárkány fölhorkant, és toporzékolni kezdett, mintha még mindig fiatal és erős lenne. Lessza megadta nekik a referenciaképet, amelyet Kanth küldött neki. Figyelte őket, ahogy eltűntek a Csillag-kő fölül. Ez nem igazság! Minden szórakozás az övék, nyafogott Ramoth. Lessza látta, hogy a királynő a sárkányfészek peremén napozik, és hatalmas szárnyait tisztogatja. - Rágd csak a tűzkövet, meglátod, buta zöld lesz belőled! válaszolt éles hangon Lessza a társának. A királynő méltatlankodó morgása azonban titokban szórakoztatta. Lessza átvágott a sérültek között. B'fol kecses zöld szépsége felnyögött, és a fejét dobálta. Nem bírta behajlítani a szárnyát, amelyet szinte csontig lecsupaszított a szál. Hetekig használhatatlan lesz. Ő sérült meg a legsúlyosabban a sárkányok közül. Lessza gyorsan elkapta a pillantását a B'fol szemében tükröződő fájdalom elől. 201

SÁRKÁNYRÖPTE

Ahogy körbejárt, föltűnt neki, hogy több lovas sérült meg, mint sárkány. R'gul kötelékében ketten súlyos fejsebet szereztek, az egyikük talán teljesen meg is vakul. Manora úgy ellátta zsibbasztófűvel, hogy a férfi elveszítette az eszméletét. Egy másik lovas karja csontig átmaródott. Noha a legtöbb sérülés felszíni volt, a számuk elborzasztotta Lesszát. Kerunból vajon hány sebesült érkezik majd vissza? A százhetvenkét sárkányból tizenöt már most harcképtelen volt, még ha némelyikük csak egy-két napig is. Lesszának eszébe jutott valami. Ha N'ton például ült már Kanth hátán, talán a következő támadásnál meglovagolhatja az egyik sebesült sárkányát, elvégre sérült emberből jóval több volt, mint sérült állatból. F'lar léptennyomon szakított a hagyományokkal. Ez is olyan volt, amit meg lehet törni - ha a sárkány is hagyja. Ha pedig nem N'ton az egyetlen olyan új lovas, aki másik sárkányt is meg tud ülni, hosszú távon nem lenne kifizetődő ez a rugalmasság? F'lar azt mondta, hogy kezdetben, amikor a Rőtcsillag még csak ötvenéves együttállásának elején jár a Pern körüli pályán, nem lesznek olyan gyakoriak a támadások. Milyen gyakori az a gyakori? F'lar biztosan tudná, de ő nincs itt. A nerati szálak megjelenésével kapcsolatban mindenesetre igaza volt, így hát mégis hasznos volt a régi archívumok hosszas böngészése. Nem, ez így nem egészen igaz. Elfelejtette megkérni az embereit, hogy a meleg időjárás mellett a fekete porra is figyeljenek oda. Mivel azonban az idők közti ugrással kiköszörülte ezt a csorbát, Lessza hajlandó volt elnézni neki ezt a kis tévedést. F'larnak mégis megvolt az az idegesítő szokása, hogy helyesen találgatott. Lessza ismét kijavította magát. F'lar nem találgatott. Ő tanulmányozott és tervezett. Gondolkodott, és használta a józan eszét. Mint például, amikor a bűzlő följegyzések alapján kiszámolta, hol és mikor csapnak le a szálak. Lessza kezdte derűsebb színben látni a jövőt. Ha F'lar arra is rá tudná venni a lovasokat, hogy a harcban bízzák magukat a sárkányaik ösztöneire, akkor talán kevesebb lenne a sérülés is. 202

ANNE McCAFFREY

Sikoly hasított a levegőbe, ahogy egy kék sárkány bukkant föl a Csillag-kő fölött. Ramoth! - sikoltotta Lessza ösztönösen, nem tudta, miért. A királynő szárnyra kapott, még mielőtt a lány parancsának visszhangja elhalt volna. Az oldalára fordult kék minden jel szerint komoly bajban volt. Megpróbálta fékezni zuhanását, de az egyik szárnya nem mozdult. A lovasa előrecsúszott a széles vállon, és fél kézzel, bizonytalanul kapaszkodott a sárkány nyakába. Lessza szájára szorított kézzel, rémülten bámult. A völgyben nem hallatszott más hang, csak Ramoth óriási szárnyainak suhogása. A királynő gyorsan a kétségbeesett kékhez simult, és bénult oldalán besegített neki a szárnyával. A lent állók fölkiáltottak, amikor a lovas megcsúszott, elvesztette a fogását, és lezuhant - aztán Ramoth széles vállára hullott. A kék sárkány kőként zuhant alá. Ramoth szelíden leszállt mellette, és mélyen lehajolt, hogy a fészeklakók leemelhessék az utasát. K'gan volt. Lessza gyomra összeszorult, amikor meglátta, milyen pusztítást vitt véghez a szál a vén hárfás arcán. Térdre rogyott az öregember mellett, és ölébe húzta a fejét. A sárkányemberek tiszteletteljes, néma kört alkottak körülöttük. Manora, akinek arca, mint mindig, most is nyugodtnak tűnt, könnyes szemmel nézett le rájuk. Letérdelt, és kezét a vén lovas szívére szorította. Tekintetében aggodalom csillant, ahogy Lesszára emelte. Lassan megrázta a fejét, aztán összepréselt ajakkal elkezdte fölkenni a zsibbasztókenőcsöt. - Túl fogatlan már a vénségtől, hogy tüzet tudjon okádni, és lassú, hogy túlnan menjen - motyogta K'gan, és egyik oldalról a másikra fordította fejét. - Túl öreg. De „sárkányok a fejed fölött: ők szállnak élet s halál között". - Hangja egy sóhajjal elhalt. Becsukta a szemét. Lessza és Manora kétségbeesetten néztek össze. Szörnyű, fülsiketítő rikoltás hasított a csöndbe. Tagath hatalmas ugrással a levegőbe szökött. K'gan szeme lassan, vakon kinyílt. Lessza visszafojtott lélegzettel nézte a kék sárkányt, s nem akarta elhinni az elkerülhetetlent: Tagath a levegőben eltűnt. 203

SÁRKÁNYRÖPTE

Halk nyögés hallatszott a sárkányfészekben, akár a zokogó szél tépett, magányos süvöltése. A sárkányok gyászoltak. - Meg... halt? - kérdezte Lessza, noha tudta a választ. Manora lassan bólintott, arcán könnyek csorogtak végig, ahogy előrehajolt, hogy lezárja K'gan szemét. Lessza lassan fölegyenesedett, és intett néhány asszonynak, hogy vigyék el az öreg lovas testét. Szórakozottan szoknyájába törölte véres kezét, és megpróbálta fölidézni, vajon mire lehet következőként szüksége. A gondolatai azonban minduntalan visszatértek a történtekhez. Egy sárkánylovas meghalt. A sárkánya is. A szálak egy párost már meggyilkoltak. Vajon hányan fognak még meghalni a kegyetlen fordulat során? Meddig maradhat életben a Sárkányfészek? Még miután Ramoth negyven fiókája és az azutáni fészekalj, meg az unokái föl is cseperednek? Lessza odébb sétált, hogy enyhítse kételyeit és bánatát. Látta, amint Ramoth megfordult és szárnyra kap, hogy föltelepedjen a hegycsúcsra. Vajon látja majd Lessza azokat az aranyló szárnyakat vörösre és feketére perzselődni? Vajon Ramoth is... eltűnik? Nem, Ramoth nem. Amíg Lessza él, nem. F'lar már régen megmondta neki, hogy meg kell tanulnia túllátnia Ruatha alag és a bosszú korlátain. Mint mindig, akkor is igaza volt. Sárkányúrnőként a férfi tanítása alatt azt is megtanulta, hogy az élet valóban több sárkánynevelésnél és tavaszi játékoknál. Az élet küzdelem, hogy valami lehetetlent véghezvigyen - hogy sikerrel járjon vagy elpusztuljon, tudván, hogy megpróbálta. Lessza ráébredt, hogy végre elfogadta betöltött szerepét, mint sárkányúrnő és társvezér, hogy még sok fordulaton keresztül segítsen F'larnak tovább formálni az embereket és eseményeket - és megvédje a Pernt a szálaktól. Lessza kihúzta magát, és fölszegte az állát. A vén K'gannak igaza volt.

204

ANNE McCAFFREY

Ha szál szitál a szélben, sárkány száll az égen. A sárkányok a fejed fölött: ők szállnak élet s halál között.

Ahogy F'lar jósolta, a támadás délben véget ért, és a fáradt sárkányokat és lovasokat Ramoth magas hangú trombitálása üdvözölte a hegycsúcs fölött. Miután Lessza meggyőződött róla, hogy F'lar valóban nem sérült meg súlyosan, F'nornak csak felszíni sebesülései vannak, és Manóra a konyhába küldte Kilarát, a sebesültek ellátásának és az aggodalmaskodók megnyugtatásának szentelte magát. Ahogy leszállt az alkonyat, a sárkányfészekre nyugtalan csend borult - a túlságosan kimerült elmék és testek csendje, amikor a beszéd is fáj. Amikor Lessza számba vette a sebesült embereket és állatokat, saját jóslata köszönt vissza. A következő szálhullás elleni harcból huszonnyolc lovas és sárkány esett ki. K'gan volt az egyetlen halott, de Kerunban még négy sárkány és hét férfi súlyosan megsérült, akik hónapokig képtelenek lesznek a harcra. Lessza átvágott a völgyön a sárkányfészkéhez, s bár nem fűlött a foga hozzá, eltökélte, hogy elmondja F'larnak a nyugtalanító híreket. Azt hitte, a hálókamrában találja meg a férfit, ám az üres volt. Amikor átvágott a tanácsterembe, látta, hogy Ramoth már alszik. De az a barlang is üres volt. Lessza zavartan és megrettenve lerohant az archívumba, ahol rábukkant a büdös pergamenek fölé hajló, beesett arcú F'larra. - Mit művelsz idelent? — kérdezte dühösen. - Aludnod kéne. - Neked is - motyogta a férfi mosolyogva. - Én segítettem Manorának elhelyezni a sebesülteket... - Mindenki a maga dolgát végzi. - De mégis hátradőlt, megdörzsölte a nyakát, és megmozgatta sértetlen vállát, hogy ellazítsa a megmerevedett izmokat. - Nem tudtam aludni - vallotta be -, ezért gondoltam, megnézem, milyen válaszokat találok az archívumban. - Még több választ? Mire? - kiáltott fel Lessza bosszúsan. Mintha bizony az archívum mindenre megoldást kínálna. Minden jel szerint a Pern szál elleni védelmének hatalmas felelőssége kikezdte a 205

SÁRKÁNYRÖPTE

sárkányvezért. Végül is, ott volt az első csata feszültsége, nem is beszélve az idők közti ugrás kimerítő hatásáról, amikor Neratba mentek, hogy megelőzzék a szálakat. F'lar elvigyorodott, és intett Lesszának, hogy üljön mellé a fal melletti padra. - Szükségem van annak a roppant fontos kérdésnek a válaszára, miszerint hogyan képes egyetlen legyengült sárkányfészek elvégezni hat fészek munkáját. Lessza elfojtotta a gyomrából feltörő jeges pánikot. - Ó, a naptárad majd megoldja a gondot - válaszolt nagyvonalúan. - Képes leszel fenntartani annyi sárkányt, amíg a negyven új fióka nem tud csatlakozni a sereghez. F'lar gúnyosan fölvonta a szemöldökét. - Magunk között lehetünk őszinték, Lessza. De korábban is voltak már hosszú intervallumok - vitatkozott a lány , és mivel a Pern egyszer már túlélte azokat is, megint képes lesz rá. - Korábban mindig hat sárkányfészek volt. És húszegynéhány évvel a Rőtcsillag együttállásának megkezdése előtt a királynők hatalmas fészekaljakat kezdtek rakni. Minden királynő, nem csak a mi hűséges, arany Ramothunk. Ó, hogy átkozom Zsorát! - Fölpattant, és járkálni kezdett, idegesen félresöpörve a szemébe hulló fekete tincseket. Lessza vívódott a férfi megvigasztalásának vágya és a fojtogató félelem között, amely még a gondolkodást is megnehezítette. - Korábban nem voltál ilyen kishitű... A férfi visszaperdült. - Amíg nem találkoztam a szálakkal, és nem számoltam össze a sebesüléseket. Az esélyek ellenünk szólnak. Még ha más lovasokat tudunk is ültetni a sértetlen sárkányokra, akkor is nehéz lesz állandó, hatékony csapatot küldenünk az égre, és közben a földön is résen lenni. - Megpillantotta a lány zavart homlokráncolását. - Neratot holnap gyalogosan át kell fésülni. Ostobaság lenne azt képzelnem, hogy minden szálat sikerült a levegőben elkapnunk és fölperzselnünk.

206

ANNE McCAFFREY

Csinálják meg az ott lakók! Nem zárkózhatnak be a belső alagjaikba, hogy mi végezzünk el minden munkát. Ha nem lettek volna olyan nyomorultak és ostobák... F'lar egy intéssel beléfojtotta a szót. - Elvégzik majd a dolgukat - nyugtatta meg a lányt. - Holnapra nagytanácsot hívok össze, minden nagyúrral és céhmesterrel. De nemcsak arról van szó, hogy megjelöljük, hová estek a szálak. Hogyan pusztítasz el egy furatot, amely mélyen a felszín alá rágta magát? A sárkánylehelet a levegőben és a talajfelszínen még hatékony, de három láb mélyen a föld alatt már nem. - Ó, erre nem is gondoltam. De a tűzgödrök... - ...csak a csúcsokon és az emberi települések körül vannak kiépítve, Kerun legelőin vagy Nerat zöld esőerdőiben nem. A gondolat borzasztó volt. A lány szomorúan nevetett. - Rövidlátásra utal, hogy azt hittem, a Pernnek csak a sárkányainkra van szüksége ahhoz, hogy megszabaduljon a szálaktól. De... - Megvonta a vállát. - Van más módszer - mondta F'lar illetve régebben volt. Biztos vagyok benne. Többször is rábukkantam olyan hivatkozásokra, melyek szerint az alagok felszíni csapatokat szerveztek, és hogy tűzzel voltak fölfegyverkezve. Hogy miféle tűzzel, azt nem említik, talán mert mindenki tudta, miről van szó. - Undorodva fölemelte kezét, aztán visszarogyott a padra. - Ötszáz sárkány sem lenne elég, hogy fölégesse azt a szálmennyiséget, ami ma leesett. Nekik mégis sikerült megtisztítaniuk a Pernt a szálaktól. - A Pernt igen, de nem vesztették el a déli kontinenst? Vagy nem terhelte le őket túlságosan a Pern? - Százezer éve nem törődött senki a déli kontinenssel - horkant föl F'lar. - A térképeken rajta van - emlékeztette Lessza. F'lar utálkozva nézett a följegyzésekre, amelyek különálló halmokban álltak a hosszú asztalon. - A válasznak ott kell lennie. Valahol. A férfi hangjába árnyalatnyi kétségbeesés vegyült, mely arra utalt: magát tartja felelősnek, amiért nem bukkant rá eddig az elrejtett adatokra. -

207

SÁRKÁNYRÖPTE

Azoknak az iratoknak a felét az sem bírná elolvasni, aki lejegyezte őket - válaszolta Lessza paprikásan. - Különben is, a saját ötleteid segítettek eddig a legtöbbet. Te készítetted el a naptártérképet, és látod, máris milyen hasznosnak bizonyultak! - Megint bőrt kéne váltanom, mi? - kérdezte F'lar, szája sarkában félmosollyal. - Bizony ám - nyugtatta meg Lessza magabiztosabban, mint amilyennek érezte magát. - Mindketten tudjuk, hogy a följegyzések felelősek a legtöbb félinformációért. - Igazad van, Lessza. Vessük is el ezeket a félrevezető és elavult elveket, és találjuk ki a saját módszereinket! Először is, több sárkányra van szükségünk. Másodszor, most van rájuk szükségünk. Harmadszor, kell valami, ami legalább olyan hatékony, mint egy tűzokádó sárkány, hogy elpusztíthassuk a földbe furakodott szálakat. - Negyedszer, aludnunk kell, különben semmi nem fog az eszünkbe jutni - tette hozzá a lány szokásos csípős modorában. F'lar fölkacagott, és megölelte a lányt. - Te csak egy dologra tudsz gondolni, mi? - évődött, Lesszát simogatva mohón. A lány erőtlenül meglökte, megpróbált szabadulni. Ahhoz képest, hogy F'lar sebesült és fáradt volt, meglepően szenvedélyesnek bizonyult. Akárcsak az a Kilara. Mit képzelt magáról az a nő, hogy merte ellátni F'lar sebeit? - Sárkányúrnőként kötelességem gondoskodni rólad, a sárkányvezérről. - Mégis órákat töltesz a kék sárkánylovasokkal, engem meg Kilara gyengéd gondoskodására bízol. - Nem úgy tűnt, mintha ellenedre lenne. F'lar hátravetette a fejét, és fölnevetett. - Nyissam meg Erőd sárkányfészket, és küldjem oda Kilarát? gúnyolódott. - Örülnék, ha Kilara minél messzebb lenne tőlem - mind távolságban, mind időben - csattant föl Lessza ingerülten. F'lar eltátotta a száját, és a szeme tágra nyílt. Meglepett kiáltással ugrott talpra. Kimondtad! 208

ANNE McCAFFREY

-Mit? - Időben távolabb! Ez az. Visszaküldjük Kilarát az időben a királynővel és a fiókákkal együtt. - F'lar izgatottan föl-alá járkált, miközben Lessza próbálta követni a gondolatmenetét. - Nem, legjobb, ha az idősebb bronzok közül is küldök egyet. F'nort is... Örülnék, ha ő lenne a vezető... persze csak a háttérben... - Visszaküldeni Kilarát? Hová? Mikorra? - vágott a szavába Lessza. - Jó kérdés - húzta elő F'lar a mindent beborító térképeket. Nagyon jó kérdés. Hová küldhetjük őket anélkül, hogy anomáliát okozna jelenlétük egy másik sárkányfészekben? Magasorom távol van. Nem, ott tűzrakóhelyeket találtunk, még mindig melegek voltak, és nem tudjuk, kik építették őket és miért. Ha pedig tényleg visszaküldtük volna őket, akkor tegnap készen álltak volna, de nem így volt. Ezért nem lehettek egyszerre két helyen... - Megrázta a fejét, elképesztették az ellentmondások. Lessza pillantása az elfeledett déli kontinens kitöltetlen körvonalára esett. - Küldd őket oda - javasolta behízelgő hangon, és a térképre mutatott. - Ott nincs semmi. - Majd elviszik, amire szükségük van. Víznek lennie kell, mert azt a szálak nem tudják elpusztítani, a többit odarepíthetjük, a takarmányt az állatoknak, a gabonát... F'lar elgondolkodva összevonta a szemöldökét, a szeme élénken ragyogott. A pár perccel korábbi levertség és vereségérzet teljesen eltűnt belőle. - Tíz fordulattal ezelőtt nem lesznek szálak. Sőt, négyszáz éve nem is voltak. Ennyi idő elegendő, hogy Pridith felnőjön, és több fészekaljat rakjon. Talán több királynő is lesz. Aztán a férfi homloka elfelhősödött, és kétkedve megrázta a fejét. - Nem, ott nincs sárkányfészek. Nincs keltető, és... - Honnan tudjuk? - vágott közbe Lessza éles hangon. Túlságosan tetszett neki az ötlet, semhogy könnyedén föladja. - A följegyzések valóban nem említik a déli kontinenst, de sok másról is hallgatnak. Honnan tudhatjuk, hogy nem zöldellt ki négyszáz fordulat alatt, az utolsó szálak óta? Azt tudjuk, hogy a szálak nem sokáig maradnak -

209

SÁRKÁNYRÖPTE

életben, hacsak nem találnak valami szerveset, amit fölfalhatnak, és miután mindent elemésztettek, kiszáradnak, és elfújja őket a szél. F'lar csodáló pillantást vetett rá. - Vajon miért nem gondolt erre senki ezelőtt? - Túl földhözragadtak voltak - fenyegette meg Lessza az ujjával. Különben is, nem volt értelme vesződni vele. - A szükség - vagy a féltékenység? - sok kemény diót feltört már. - A férfi szeme gúnyosan villant, és amikor a lány után nyúlt, Lessza elhúzódott előle. - A Sárkányfészek java - feleselt. - Holnap téged is elküldelek F'norral, hogy nézzetek körül. Ez így igazságos, elvégre a te ötleted volt. Lessza megdermedt. - Te nem jössz? - Magabiztosnak érzem magam. Úgy érzem, a te szakavatott és érdektől fűtött gondjaidba helyezem az ügyet. - Fölnevetett, és sértetlen oldalához szorította Lesszát, majd mosolyogva lenézett rá. Nekem kegyetlen sárkányvezért kell játszanom, és el kell érnem, nehogy a nagyurak becsapják előttem az ajtajukat. Remélem - emelte föl fejét, és összeráncolta homlokát -, hogy az egyik céhmester talán tudja a harmadik gondra a megoldást, hogyan szabaduljunk meg a szálfuratoktól. - De... - Az út majd Ramoth bosszankodásának is elejét veszi. - Még jobban magához szorította a lány karcsú testét, és minden figyelmét Lessza furcsa, törékeny arcára fordította. - Lessza, a negyedik gond te vagy. - Lehajolt, hogy megcsókolja. A folyosón visszhangzó sietős léptek zaját hallva F'lar összevonta szemöldökét, és elengedte a lányt. - Ezen az órán? - morogta, készen arra, hogy leteremtse a tolakodót. - Ki az? - F'lar? - F'nor aggodalmas, rekedt hangját hallották. A F'lar arcára kiülő bosszúságból Lessza látta, hogy a szidást a párja féltestvére sem kerülheti el, és ez furcsamód örömmel töltötte el. Amint azonban F'nor berontott a szobába, a sárkányvezér és sárkányúrnő döbbenten megdermedtek. A barna lovassal valami nem 210

ANNE McCAFFREY

volt rendjén. Ahogy kinyögte összefüggéstelen üzenetét, Lessza hirtelen ráébredt arra, mi változott. F'nor lebarnult! Nem viselt kötést, és nyoma sem volt a szálmarásnak, amelyet az este ő maga látott el! F'lar, nem működik! Nem élhetsz egyszerre két időben! - mondta F'nor összezavarodva. A falnak dőlt, és a puszta sziklába kapaszkodott, hogy kitámassza magát. Mély árkok voltak a szeme alatt, jól láthatóan még a barnaság alatt is. - Nem tudom, mennyi ideig bírjuk még. Mindenkire hat. Egyes napok enyhébbek a többinél, de... - Nem értem. - A sárkányaid rendben vannak - nyugtatta meg F'nor keserű nevetéssel a sárkányvezért. - Őket nem zavarja. Mindannyiuknak helyén van az esze. De a lovasaik... a sárkányemberek... mind árnyak vagyunk csupán, félig elevenek csak, mint a sárkányukat vesztett lovasok, akiknek lelkéből mindörökre elvész egy darab. Kivéve Kilarát. - Elfintorodott az utálattól. - Neki más vágya sincsen, mint hogy visszamenjen, és saját magát bámulja. Attól félek, annak a nőnek az önzése egy napon mindannyiunkat elpusztít majd. A tekintete hirtelen zavarossá vált, és megtántorodott. Szeme tágra nyílt, szája megremegett. - Nem maradhatok. Itt vagyok. Túl közel. Így kétszer olyan rossz. De muszáj volt figyelmeztetnem téged. Ígérem, F'lar, kitartunk, amíg bírunk, de nem sokáig húzzuk már... nem lesz elég, de azért megpróbáltuk. Mi megpróbáltuk! Mielőtt F'lar megmozdulhatott volna, a barna lovas megpördült, és félig összegörnyedve elrohant. De még el sem ment! - kapott levegő után Lessza. - De hiszen még el sem ment!

211

SÁRKÁNYRÖPTE

212

ANNE McCAFFREY

F'lar a féltestvére után meredt, homloka elsötétült az aggodalomtól. - Mi történhetett? - kérdezte Lessza a sárkányvezért. - Még el sem mondtuk F'nornak. Mi is csak most találtuk ki. - Arcához emelte a kezét. - És a szálmarás... én magam kötöztem be ma este... eltűnt. Nincs ott. Vagyis már régóta ott volt. - Lerogyott a padra. - Mindenesetre visszajött. Ezek szerint elment - jegyezte meg F'lar lassan, elgondolkodva -, de már a kezdete előtt tudjuk, hogy a vállalkozás nem teljesen sikeres. És ezt tudva, mégis visszaküldtük tíz fordulattal korábbra, mindegy, mennyi a haszna. - F'lar eltöprengett. - Vagyis nincs más választásunk, mint hogy folytassuk a kísérletet. - De mi romolhatott el? - Azt hiszem, tudom, de nincsen rá megoldás. - F'lar leült a lány mellé, és tekintetük összekapcsolódott. - Lessza, amikor elsőként visszajöttél a túlnanból, Ruathá- ból, nagyon föl voltál zaklatva. De most már úgy gondolom, az több volt, mint a döbbenet, hogy látod Fax embereit behatolni a saját alagodba, vagy mert visszatérve azt hitted, hogy felelős lehettél a tragédiáért. Azt hiszem, hogy azért volt, mert egyszerre két időben léteztél. - Megint habozott, s miközben beszélt, maga is elgondolkodott az elméleten. Lessza olyan ámulattal nézett rá, hogy a férfi elnevette magát zavarában. - Mindenképpen zavarba ejtő - folytatta ha arra gondolok, hogy visszatérek, és saját fiatalabb önmagammal találkozom. Biztos erre célzott Kilarával kapcsolatban - értette meg Lessza -, amikor azt mondta, hogy szeret visszamen ni, és magát bámulni... gyerekkorában. Ó, az a buta liba! - Lesszát elöntötte a harag Kilara hiúsága miatt. - Nyomorult, önző béka. Mindent el fog rontani. - Még nem - emlékeztette F'lar. - Nézd, noha F'nor figyelmeztetett arra, hogy a helyzet súlyossá válik, azt nem árulta el, mennyit sikerült elérnie. De azt te is láttad, hogy a sebhelye majdnem láthatatlanná vált - vagyis jó néhány fordulat eltelhetett. Még ha Pridith csak egy nagy fészekaljat rak is, és ha csak Ramoth negyven fiókája nő föl annyira, hogy három nap múlva harcra keljen, akkor is elértünk valamit. Ezért, sárkányúrnő - látta, hogy Lessza kihúzza magát a rangja hallatán -, figyelmen kívül kell hagynunk F'nor 213

SÁRKÁNYRÖPTE

visszatérését. Amikor holnap a déli kontinensre repültök, ne utalj rá. Értetted? Lessza komoran bólintott, és felsóhajtott. - Nem tudom, örülök vagy csalódott vagyok-e, amiért még a holnapi kirándulás előtt megtudtam, hogy a déli kontinens el tud tartani egy sárkányfészket - mondta bosszúsan. - Izgalmas dolog volt találgatni. - Mindenesetre - mondta F'lar gunyorosan - az egyes és kettes számú problémára megkaptuk a választ. - Nos, jobb, ha most azonnal megválaszolod a négyeset is! javasolta Lessza. - Dönts!

214

ANNE McCAFFREY

Bányász, hárfás., varga, takács paraszt, pásztor, nagyúr, kovács, piess ide, kapjál szárnyra hallgass a lovas szavára!

Mindkettejüknek sikerült megállniuk, hogy elszólják magukat a visszatéréssel kapcsolatban, amikor reggel beszéltek F'norral. F'lar megkérte a barna Kanthot, hogy küldje lovasát a királynő fészkébe, amint felébred, és örült, amikor F'nor szinte azonnal fölbukkant. Ha a barna lovas észre is vette a különös pillantást, melyet Lessza a bekötözött arcára vetett, nem mutatta. Sőt, amint F'lar fölvázolta neki a déli kontinens földerítésének merész tervét, és a lehetőséget, hogy tíz fordulattal korábban sárkányfészket alapítsanak, F'nor menten meg is feledkezett a sebeiről. - Szívesen megyek, de csak ha T'bort is elküldöd Kilarával együtt. Nem tudom kivárni, míg N'ton és a bronza elég nagyok lesznek, hogy megbirkózzanak vele. T'bor és Kilara olyanok, mint... — F'nor fintort vágott Lessza irányába. - Nos, olyan közel állnak ahhoz, hogy egy pár legyenek, amennyire csak lehet. Nincsen ellenemre, hogy... zaklassanak, de vannak határai annak, mit képes egy férfi megtenni a sárkányokért. F'lar alig bírta visszafojtani a nevetését F'nor vonakodását látva. Kilara minden lovast megkörnyékezett, és mivel a barna lovas nem hullott a lábai elé, eltökélte, hogy meghódítja. - Remélem, két bronz elég lesz. Pridithnek nász idején más elképzelései lesznek. - Nem csinálhatsz bronzot egy barnából! - kiáltotta F'nor olyan elkeseredetten, hogy F'lar nem bírta tovább. - Ó, hagyjátok abba! - Ez Lesszába is belefojtotta a nevetést. - Ti is ugyanolyan rosszak vagytok - tápászkodott fel F'nor. - Ha délre megyünk, sárkányúrnő, jobb, ha nekilátunk a készülődésnek. Hagyjunk időt ennek a vihogó elmebetegnek, hogy összeszedje magát, mielőtt a komoly nagyurak megérkeznek. Manorától majd szerzek elemózsiát. Jó lesz, Lessza? Jössz? Lessza visszafojtott nevetéssel fölvette prémes köpenyét, és követte a férfit. A kaland legalább jól kezdődött. 215

SÁRKÁNYRÖPTE

F'lar a flachoskancsóval és a bögrével kezében átment a tanácsterembe, és azon töprengett, vajon beszéljen-e a nagyuraknak és céhmestereknek a déli kirándulásról vagy sem. Még nem tudták sokan, hogy a sárkányok nem csak térben, de időben is képesek közlekedni a túlnanban. A nagyurak nem föltétlenül vették észre, hogy előző nap ezzel a képességgel állították meg a sárkányemberek a szálakat. Ha F'lar biztos lehetne benne, hogy a vállalkozás sikerrel jár... nos, az mindenképpen kedvező felhangot adna a találkozónak. Legyenek elől a térképek, rajtuk jól láthatóan a szálak támadási hullámaival és azok idejével, hadd lássák a nagyurak. A vendégek hamar összegyűltek. Nem rejtették véka alá aggodalmukat és döbbenetüket, amely elöntötte őket a Rőtcsillagról aláhulló, és a minden perni életet fenyegető szálak ismeretében. F'lar komoran megállapította: nehéz tanácskozásnak néz elébe. Átfutott rajta, hogy bárcsak elment volna F'norral és Lesszával a déli kontinensre, de gyorsan elfojtotta vágyát, és inkább látszólag buzgón az előtte heverő térképek fölé hajolt. Hamarosan már csak két emberre vártak, Naboli Meronra (akinek jelenlétéről szívesen lemondott volna, mert a férfi egy bajkeverő volt) és a ruathai Litalra. F'lar utolsóként küldetett Litalért, mert nem akarta, hogy Lessza összetalálkozzon vele. A lányt még mindig túlságosan - és a sárkányvezér szerint ostoba módon - érzékenyen érintette, amiért le kellett mondania Ruatha alagról Gemma úrnő fiának javára. Litalnak is helye volt a tanácskozáson, mint Ruatha felügyelőjének. Ráadásul egykor sárkánylovas volt, és visszatérése a Sárkányfészekbe fájdalmas anélkül is, hogy Lessza a neheztelésével még tovább tetézze. Lital volt a Sárkányfészek legértékesebb szövetségese, talán Telgari Larad kivételével. Sz'lil, sarkában Meronnal, belépett. A nagyúr dühös volt a berendelése miatt; ez látszott a járásán, a szeme villanásán, gőgös testtartásán. De amilyen fondorlatos volt, ugyanolyan kíváncsi is. Csak Laradnak biccentett oda, és mellé ült le. Meron viselkedéséről lerítt, hogy az a szék is legalább egy fél teremhosszal közelebb volt F'larhoz a kelleténél. A sárkányvezér fogadta Sz'lil tisztelgését, majd intett a bronz lovasnak, hogy üljön le. F'lar átgondolta az ülésrendet a 216

ANNE McCAFFREY

tanácsteremben, és gondosan elszórta a barna és bronz lovasokat az alagok nagyurai és a céhmesterek között. Most már alig maradt hely a jókora barlangban, de legalább a tőrrántás sem lesz egyszerű, ha a helyzet elmérgesedne. Az összesereglett emberek elcsendesedtek, és F'lar fölpillantva meglátta a zömök, borús arcú egykori sárkánylovast, aki megállt a tanácsterem küszöbén. Lassan, tiszteletteljesen homlokához emelte a kezét, hogy tisztelegjen a sárkányvezémek. Ahogy F'lar viszonozta az üdvözlést, észrevette, hogy Lital arcán szinte folyamatosan ráng egy izom. Lital fájdalomtól és nyugtalanságtól sötét tekintete végigsöpört a termen. Biccentett korábbi köteléke tagjainak, Laradnak és Zurgnak, saját takácscéhe vezetőjének. Merev léptekkel a fennmaradt székhez sétált, és köszönést mormolt a balján ülő T'szumnak. F'lar fölemelkedett. - Jó urak és mesterek, köszönöm, hogy hívásomra eljöttetek! A szálak ismét záporoznak. Az első hullámot fogadtuk és még a levegőben elégettük. Vincét nagyúr - Nerat uralkodója riadtan emelte föl a fejét járőrcsa- patot küldtünk az esőerdő fölé, hogy alacsonyan repülve gondoskodjanak a szálfuratok megsennisítéséről. Vincét idegesen nyelt egyet, és arca elsápadt, ahogy belegondolt, mit művelhetnek a szálak termékeny, buja alagjaival. - Szükségünk lesz a legjobb dzsungeljáróid segítségére... - Segítségre? De hiszen azt mondtad... hogy a szálakat a levegőben elégettétek. - A legkisebb kockázatot sem engedhetjük meg magunknak válaszolta F'lar, jelezve, hogy a járőrözés csak elővigyázatosság, nem pedig olyan szükséglet, mint ami valójában volt. Vincet nagyot nyelt, idegesen körülnézett, hátha megértésre talál, de hiába. Hamarosan mindenki az ő szorult helyzetében lesz. - Kerunban és Ajgenben is őrjáratra lehet számítani. - F'lar előbb Kormán, majd Banger nagyúrra nézett, akik komolyan bólintottak. Megnyugtatásul hadd közöljem, hogy még három napig és négy óráig nem lehet támadásra számítani. - F'lar rákoppintott a megfelelő térképre. - A szálak körülbelül itt, Telgarban kezdenek majd hullani, 217

SÁRKÁNYRÖPTE

és Krom legdélibb, hegyvidéki pontján keresztül nyugatra sodródnak, majd még tovább, Rauthába és Nabol déli csücskébe. - Hogyan lehetsz ilyen biztos ebben? F'lar fölismerte Naboli Merőn megvető hangját. - A szálak nem úgy esnek, mint a gyerekek marokkójátéka, Merőn nagyúr - válaszolta F'lar. - Megjósolható mintázatot követve hullanak; a támadások pontosan hat órán át tartanak. A hullámok közti szünet a következő néhány fordulat során egyre rövidül, ahogy a Rőtcsillag közelebb ér. Aztán mintegy negyyen fordulatig, amíg a Rőtcsillag körülöttünk kering, tizennégy óránként egy szálhullásra számíthatunk, amelyek kiszámítható módon söpörnek végig a világunkon. - Ezt mondod te - horkant föl Merőn, és halk mormogás jelezte, hogy mások is egyetértenek vele. - így mondják a tanítóballadák - jelentette ki szilárdan Larad. Meron Telgar urára vetette szúrós pillantását, és folytatta: - Emlékszem, egy másik jóslatod szerint a szálaknak a napforduló óta záporozniuk kéne. - Hullottak is - szakította félbe F'lar. - Fekete porként az északi alagok fölött. A haladék miatt hálát adhatunk a szerencsecsillagainknak, amiért különösen kemény telünk volt az idén. - Por? - kérdezte Kromi Nesszal. - Az a por szál volt? - A férfi Fax egyik vérrokona volt, Meron befolyása alatt: idősebb férfi, aki hódító rokona véres eszközeiből megtanulta a leckét, de nem volt annyi esze, hogy javítson vagy változtasson az eredetin. - Az alagom még mindig tele van vele. Veszélyes? F'lar határozottan megrázta a fejét. - Mióta kavarog a fekete por az alagodban? Hetek óta? Ártott eddig bárkinek is? Nesszal összevonta a szemöldökét. - Érdekelnének a térképeid, sárkányvezér - mondta sietve Telgari Larad. - Megközelítő képet kaphatunk ezek alapján, milyen gyakran számítsunk arra, hogy szálak hullnak az alagjainkban? - Igen. Arra is számíthattok, hogy a sárkányemberek valamivel a támadás előtt megérkeznek - folytatta F'lar. - Ennek ellenére szükség 218

ANNE McCAFFREY

lesz további intézkedésekre is a részetekről, és ezért hívtam össze a tanácsot. - Várjunk csak! - mordult föl Keruni Kormán. - Szeretnék másolatot azokból a csicsás térképekből. Tudni akarom, mit jelentenek azok a sávok és hullámvonalak. Azt akarom... - Természetesen kapsz saját naptárat. Szeretném megkérni Robinton hárfásmestert - biccentett tiszteletteljesen a férfi felé -, hogy felügyelje a másolást, és gondoskodjon róla, hogy mindenki megértse az időszámítást. Robinton, egy magas, inas férfi, éles vonású, búskomor arccal, mélyen meghajolt. Halvány mosoly játszott széles ajkain, amikor a nagyurak reménykedő pillantást vetettek rá. Az ő mestersége a sárkánylovasokéhoz hasonlóan sok gúnyos megjegyzést kapott már, és ez az új keletű elismerés mulattatta. Érzékeny volt a humorra, és élénk képzelőerővel bírt. Az eddig kételkedő Pern új körülményei jót tettek iróniájukkal igazságérzetének. Most megelégedett azzal, hogy mélyen meghajolt, és annyit mondott: - Mindenki figyel a mesterekre. - Mély hangja volt, szavait nem torzította el semmilyen akcentus. F'lar, aki már majdnem folytatta, éles pillantást vetett Robintonra, amikor megérezte a mondat kettős jelentésének élét. Larad is a hárfásmesterre nézett, majd idegesen megköszörülte a torkát. - Megkapjuk a térképeinket - mondta Larad, megelőzve Meront, aki már szólásra nyitotta a száját. - Amikor pedig hullnak a szálak, a sárkányemberek ott lesznek. Mik ezek a további intézkedések? És miért szükségesek? Minden szempár F'lar felé fordult. - Csak egy sárkányfészkünk van hat helyett. - De hírt kaptunk arról, hogy Ramoth még negyven tojást tojt mondta valaki a terem végében. - És miért kerestetek még több ifjat az alagjainkban? - Negyvenegy, de még kölyöksárkányok - mondta F'lar. Titkon még mindig reménykedett benne, hogy a déli vállalkozás sikerrel jár. F'nor hangjából igazi félelmet érzett ki. - Gyorsan növekednek. Pillanatnyilag, amíg a szálak nem jelentkeznek gyakrabban a Rőtcsillag teljes együttállásáig, a Sárkányfészek elegendő... ha a föld 219

SÁRKÁNYRÖPTE

felszínén segítséget kapunk. A hagyomány szerint - biccentett taktikusan Robinton, a hagyományok oktatója felé - az alagok urai csak saját alagjaikért felelősek, amelyeket természetesen megfelelően védenek a tűzgödrök és a csupasz kövek. Viszont tavasz van, és a hegycsúcsokon elburjánzott a növényzet. A szántóföldeken virágzik a vetemény. Vagyis hatalmas területek válhatnak a szálak martalékává, és ezt egyetlen sárkányfészek nem képes kivédeni a járőrözéssel anélkül, hogy súlyosan ki ne merítené a sárkányokat és a lovasaikat. A nyugodt bejelentésre rémült és haragos pusmogás támadt a teremben. Ramoth hamarosan ismét nászra kel - mondta F'lar közönyösen. Természetesen más időkben a királynők fordulatokkal a kritikus napforduló előtt nagy fészekaljakat kezdtek rakni, és többen is voltak. Sajnos Zsora beteg volt és idős, Nemorth pedig makacs. A baj az... - folytatta volna, de beléfojtották a szót. - Ti, sárkányemberek a fennhéjázásotokkal mindannyiunkra pusztulást hoztok! - Magatokat okoljátok! - hasított Robinton hangja a felharsanó kiáltozásba. - Ismerjétek el mindannyian! Kevesebb tiszteletet mutattatok a Sárkányfészek, mint egy őrvher ólja iránt, márpedig az nem valami sok! Most azonban tolvajok lopóznak az éjszakában, és azért sírtok, mert szegény hüllő félig halott az elhanyagoltságtól. Megvernétek? Amikor azért száműztétek az óljába, mert megpróbált figyelmeztetni benneteket, fölvértezni a betolakodók ellen? A ti lelkiismeretek az, ami nem tiszta, nem a sárkányvezéré vagy a sárkánylovasoké, akik több száz fordulat óta teszik a kötelességüket, hogy életben tartsák a sárkányokat... a ti tiltakozásotok ellenére is. Közületek hányan - kérdezte maró hangon - viseltettek jóindulattal a sárkányemberek iránt? Amióta mesterségem mesterévé váltam, hány hárfásom mondta, hogy verést kaptak, amiért elénekelték a régi dalokat, ahogy kötelességük volt? Csak ahhoz van jogotok, jó urak és céhmesterek, hogy meghúzzátok magatokat sziklás alagjaitokban, és elsorvadjatok, ahogy a terményeitek is. Fölállt. 220

ANNE McCAFFREY

„Nem lesz szálhullás. Ez csak hárfásmese" - vinnyogta, hibátlanul utánozva Nesszalt. - „Ezek a sárkánylovasok csak elrabolják az örököseinket és a termésünket" - hangja behízelgő tenorra váltott, ami csak Meroné lehetett. - Most pedig az igazság olyan keserű, mint egy bátor férfi félelmei, és olyan nehéz lenyelni, akár a mókahínárt. Az alapján, hogy mennyi tiszteletet kaptak tőletek, a sárkánylovasok nyugodtan hagyhatnák, hadd szőjenek be a szálak. - Bitra, Lemosz és én - szólalt föl Raid, Benden inas ura, dacosan felszegve kerek állát - mindig teljesítettük kötelességünket a Sárkányfészek felé. Robinton felé pördült, és villogó szemmel hosszú pillantást vetett rá. - Igen, így van. A nagy alagok közül ti hárman hűek maradtatok. De mint mesterségem szószólója, tudom, hogy ti többiek - emelte föl a hangját felháborodva - mit gondoltok a sárkánynépről. Hallottam az első suttogásokat, amikor a Sárkányfészek ellen akartatok lovagolni. - Komoran fölnevetett, és hosszú ujját Vincetre szegezte. Hol lennél ma, jó Vincet, ha a Sárkányfészek nem küldött volna vissza téged, hogy szedd a sátorfádat és reménykedj, hátha visszakapod a hölgyeidet? Ti pedig - vádló ujja sorra minden nagyúrra rámutatott, aki részt vett a kútba esett vállalkozásban - a Sárkányfészek ellen vonultatok, mert... „nem... volt... több... száll" Csípőre tette a kezét, és az összesereglett emberekre meredt. F'lar legszívesebben éljenzett volna. Most már értette, miért lett éppen Robinton a hárfásmester, és hálát adott az égnek, hogy a férfi a Sárkányfészek pártján áll. Most pedig, amikor beüt a válság, van merszetek tiltakozni a Sárkányfészek által javasolt feladatok ellen? - Robinton hajlékony hangja megvetést és csodálkozást árasztott. - Tegyétek, amit a sárkányvezér mond, és kíméljétek meg a kicsinyes ócsárlástól! - Úgy köpte a szavakat, ahogy egy atya szidná rosszcsont gyerekét. Gondolom - váltott szelíd társalgó hangnemre, ahogy a sárkánylovas felé fordult —, az együttműködésünket kérted, jó F'lar? Milyen minőségben? F'lar sietősen megköszörülte a torkát. -

221

SÁRKÁNYRÖPTE

- Azt kérem, hogy az alaglakók járják körbe saját földjeiket és erdőségeiket, ha lehet, még a támadás alatt, és a szálak elvonulása után feltétlenül. Minden szálat, amely földet érhetett, meg kell keresni, megjelölni és elpusztítani. Minél hamarabb megtaláljuk a furatokat, annál könnyebb megszabadulni tőlük. - Nincs idő tűzgödröket ásni mindenhová... elvesztjük a termőterület felét! - kiáltotta Nesszal. - A régi időkben voltak más módszerek is, amelyeket talán a kovácsmesterünk még ismer. - F'lar udvariasan Fandarel felé intett, aki, ha lehet, foglalkozásának legjellegzetesebb képviselője volt. A kovácsmester több hüvelykkel emelkedett a tanácsteremben tartózkodók legmagasabbjai fölé is, széles válla és izmos karja szomszédjaihoz préselődött, noha igyekezett senkit sem odébb nyomni. Fölállt, akár egy óriási, emberi fatörzs, és kecskeszarvnyi ujjait széles övébe fűzte, amely teljesen körbeölelte hordóhasát. A hangja, amely ugyan nem volt lágy a többfordulatnyi tűzhely és kalapácscsengés melletti üvöltéstől, Robinton érces zengése mellett erőtlen baritonnak hallatszott. - Voltak gépek, az igaz - ismerte el elgondolkozva. - Az apám úgy beszélt nekem róluk, mint a mesterségünk furcsaságairól. A céhben lehet, hogy vannak rajzok. De az is lehet, hogy nincsenek. Az ilyesmik nem sokáig maradnak meg a bőrökön. - Ferde pillantást vetett bozontos szemöldöke alól a cserzőcéh mesterére. - Most a saját megmentésünkkel kell törődnünk - mondta F'lar, hogy elejét vegye a céhek közti villongásnak. Fandarel olyan morgást hallatott, amelyről F'lar nem tudta eldönteni, hogy nevetés vagy mély hangú egyetértés-e. - Gondolkozom majd rajta. Mint ahogy a többi mesterember is biztosította Fandarel a sárkányvezért. - Nem lehet könnyű kiégetni a szálakat a földből a talaj megbolygatása nélkül. De az is igaz, hogy vannak olyan folyadékok, amelyek szintén égetnek. Savat használunk arra, hogy mintákat marassunk a tőrökbe és a díszítő fémmunkákba. A céhen belül saltromnak hívjuk. Van aztán a fekete nehézvíz, amely Ajgenben és Bollban összegyűlik a tavak felszínén. Forrón és sokáig ég. Ha pedig, ahogy említetted, a hideg fordulat porrá változtatta a szálakat, talán a leghidegebb északról hozott jég is 222

ANNE McCAFFREY

megfagyaszthatja és összetörheti a földre hullottakat. A gond inkább az, hogyan vigyük ezeket oda, ahová a szálak lehullnak, mivel azok nem könnyítik meg a dolgunkat azzal, hogy oda esnek, ahová mi akarjuk... - Elfintorodott. F'lar meglepve nézett rá. Vajon tudott róla a kovács, hogy vicceset mondott? Nem, a féríi őszintén aggodalmasnak tűnt. A kovácsmester megvakarta a fejét, bütykös ujjai jól hallható sercegéssel futottak végig durva szálú hajában, a hőségtől megvastagodott fejbőrön. - Érdekes probléma. Érdekes - motyogott tovább zavartalanul. Át fogom gondolni. - Leült, és a nehéz pad megreccsent alatta. A földművesmester tétován föltartotta a kezét. - Amikor céhmester lettem, emlékszem, olvastam valamit az ajgeni homokférgekről. Egykor védelmező... - Sosem hallottam, hogy Ajgenben bármi hasznos is lenne hőségen és homokon kívül - jegyezte meg valaki. - Minden javaslatra szükségünk van - mondta F'lar élesen, s megpróbálta azonosítani a közbeszólót. - Kérlek, keresd meg ezt az utalást, céhmester! Ajgeni Banger nagyúr, keress nekem néhányat azokból a homokférgekből! Banger, akit szintén meglepett, hogy aszályos alagja titkos erénnyel bír, hevesen bólintott. - Amíg nem áll rendelkezésünkre hatékonyabb eszköz a szálak elpusztítására, minden alaglakó legyen kint a támadások alatt, jelölje meg a furatokat, hogy aztán a beléjük helyezett tűzkővel kiégethessük. Nem szeretném, ha bárki is megsérülne, de tudnunk kell, milyen gyorsan fúrja magát mélyre a szál, és egyetlen beásott szál sem szaporodhat el. Nektek - mutatott körbe a nagyurakon sokkal több vesztenivalótok van másoknál. Ne csak magatokat védjétek, mert a határon lévő szálfurat átnőhet a szomszéd területére is. Mindenkit szervezzetek be, férfit, nőt, gyereket, földművest és mesterembert egyaránt! Most! A tanácsteremben feszült csend és döbbenet uralkodott, amíg Zurg, a takácsmester szólásra nem emelkedett, - Az én céhem is föl tud ajánlani valamit... ami rendjén is van, hiszen mi nap , mint nap szálakkal dolgozunk... a régi módszerekkel kapcsolatban. - Zurg hangja magas és száraz volt, és ráncok közt ülő 223

SÁRKÁNYRÖPTE

szeme elevenen villant egyik arcról a másikra. - Ruatha alagban egyszer láttam a falon... nem is tudom, most hol lehet az a faliszőnyeg? - Alattomosan Naboli Meronra, majd Magasoromi Bargenre nézett, aki megörökölte Fax címét. - Olyan régi munka volt, mint maga a sárkánynép, és többek között egy gyalogos férfit ábrázolt, aki különös szerkezetet viselt a hátán. A kezében egy lekerekített, kard hosszúságú tárgyat tartott, amelyből lángnyelvek csaptak ki... csodálatosan megszőtték abból a narancsvörös festékből, amely mostanra már elveszett... és a föld felé áradtak. Fönt természetesen szoros alakzatban sárkányok repültek, főleg bronzok... azt az igazi sárkánybronz színt is elfelejtettük. Éppen ezért legalább annyira emlékszem a szőnyegre az elvesztett tudás, mint a témája miatt. - Lángszóró? - morogta a kovácsmester. – Lángszóró - ismételte nyomatékosabban. - Lángszóró - gondolkodott el, és busa szemöldökét összeráncolta. - Milyen lángot szór? Ezen gondolkodni kell. - Lehajtotta a fejét, és nem szólt többet, annyira elmélyedt a töprengésben, hogy a beszélgetés további része nem érdekelte. - Igen, jó Zurg, minden szakma sok fogást elfelejtett az elmúlt fordulatok során - jegyezte meg gúnyosan F'lar. - Ha tovább akarunk élni, föl kell élesztenünk a régi tudást... méghozzá mihamarabb. Különösen azt a faliszőnyeget szeretném visszaszerezni, amelyről Zurg mester beszélt. F'lar jelentőségteljesen azokra a nagyurakra nézett, akik Fax halála után a hét alagján marakodtak. - Mindannyiótokat nagy veszteségektől kímélhetne meg. Javaslom, hogy kerüljön vissza valahogy Ruathába. Vagy Zurghoz vagy Fandarel céhalagjába. Amelyik alkalmasabb. Lábak csoszogtak, de senki nem vallotta be, hogy a birtokában lenne. - Utána visszaadjuk Fax fiának, aki most Ruatha ura - tette hozzá F'lar, mosolyogva nagylelkűségén. Lital halkan szipákolt, és mérges pillantást vetett körbe. F'lar azt hitte, a volt sárkánylovas örülni fog, és most futólag szánalmat érzett az árva Zsaxom iránt, akinek ilyen savanyú, bár becsületes gyám mellett kell fölnőnie. 224

ANNE McCAFFREY

Ha szólhatok, sárkányvezér - szólt közbe Robinton amint azt a térképeid is bebizonyították, mindannyian hasznot húzhatunk abból, ha szétnézünk az archívumainkban. - Váratlanul zavart mosoly ült ki az arcára. - Beismerem, hogy én is szégyellhetem magamat, mert mi hárfások is hagytuk, hogy a népszerűtlen balladák feledésbe merüljenek, és megnyirbáltunk egy-két hosszabb tanító balladát és mondát is... részben a hallgatóság hiánya miatt, részben azért, mert nem tartottuk olyan fontosnak a pergamenek megőrzését. F'lar köhögésnek álcázott egy elfojtott nevetést. Robinton lángelme volt. - Látnom kell azt a ruathai faliszőnyeget - zendült fel váratlanul Fandarel hangja. - Biztos vagyok benne, hogy hamarosan a kezedbe veheted nyugtatta meg F'lar nagyobb magabiztossággal, mint amennyit érzett. - Uraim, sok a dolgunk. Most, hogy már tudjátok, mivel állunk szemben, rátok, a vezetőkre bízom, hogy alagjaitokban és céheitekben megszervezzétek a munkát. Céhmesterek, ti minden erőtökkel a különleges problémákkal foglalkozzatok: nézzétek át az archívumokat, hátha rábukkantok valamire, ami hasznunkra lehet. Telgar, Krom, Ruatha és Nabol uraival pedig három nap múlva találkozom. Nerat, Kerun és Ajgen, rendelkezésetekre állok, hogy segítsek elpusztítani minden furatot a földjeiteken. Amíg körünkben van a bányászmester, elmondhatjátok neki az igényeiteket. Mi újság a céhben? - Örülünk, hogy van mit tennünk, sárkányvezér - mondta a bányászmester. F'lar ekkor megpillantotta F'nort, aki a folyosó árnyékába húzódva kereste a tekintetét. A barna lovas lelkesen vigyorgott, és lerítt róla, hogy alig várja, hogy elújságolja a híreket. F'lar eltűnődött azon, vajon hogyan érkezhettek vissza ilyen gyorsan a déli kontinensről, aztán rádöbbent, hogy F'nor most is le van barnulva. Intett a fejével, hogy F'nor menjen az alvókamrába, és várjon ott. - Urak és céhmesterek, mindannyiótok rendelkezésére bocsátok egy-egy fiókát üzenetküldésre és utazásra. Most pedig további szép napot! -

225

SÁRKÁNYRÖPTE

Kiment a tanácsteremből, föl a királynő fészkébe vezető járaton, és elhúzta az alvókamra még libegő függönyét. F'nor éppen egy pohár bort töltött magának. - Siker! - rikkantotta F'nor, amikor a sárkányvezér belépett. - Bár hogy honnan tudtad, hogy épp harminckét jelöltet kell küldened, azt föl nem foghatom. Azt hittem, meg akarod sérteni nemes Pridithünket. De tényleg harminckét tojást rakott le négy nap alatt. Alig tudtam megállni, hogy ne kapjak sárkányra, amint megjelent az első tojás. F'lar szívélyes gratulációkkal válaszolt, megkönnyebbült, hogy a látszólag balsorsú vállalkozásnak legalább ennyi haszna lett. Most már csak arra kell rájönnie, mennyi ideig maradt F'nor délen az előző esti kétségbeesett látogatás óta, mert a barna lovas vigyorgó, barna arcán nyoma sem volt aggodalomnak és ráncoknak. - Van királynőtojás? - kérdezte F'lar reménykedve. Harminckét tojásos fészekaljnál talán egy második királynőt is visszaküldhetnek, és megint megpróbálhatják a kísérletet. F'nor arca megnyúlt. Nincs, pedig biztos voltam benne, hogy lesz. De tizennégy bronz tojás van. Pridith ebben túlszárnyalta Ramothot - tette hozzá büszkén. - Bizony. Amúgy milyen a sárkányfészek helyzete? F'nor összevonta a szemöldökét, és ingerülten megrázta a fejét. - Kilara... nos, vele gondok vannak. Állandóan bajt kever. T'bor nehéz időket él mellette, és olyan érzékeny, hogy mindenki inkább egy lépés távolságot tart tőle. - F'nor földerült. - Viszont az ifjú N'ton jó szárnyvezér lesz, és amikor Pridith legközelebb nászrepülésre indul, talán meg is előzi T'bor Orthját. Nem mintha Kilarát olyan szívesen N'ton nyakába varrnám... vagy bárkiébe. - A készletekkel nincs gond? F'nor fölkacagott. - Ha nem tiltottad volna meg kerek perec a kapcsolattartást veled, sokkal jobb minőségű gyümölcsökkel és zöldségekkel láthattunk volna el benneteket, mint bármilyen északi termény. Úgy eszünk, ahogy egy sárkányembereknek dukál! F'lar, el kell gondolkoznunk egy kiegészítő sárkányfészek alapításán odalent. Akkor aztán soha 226

ANNE McCAFFREY

többet nem kéne aggódnunk a dézsmával érkező karavánok miatt és... - Mindent a maga idejében. Most menj vissza! Ezek a látogatások legyenek rövidek! F'nor elfintorodott. - Ó, most nem olyan rossz. Amúgy sem vagyok itt ebben az időben. - Igaz - értett vele egyet F'lar -, de ne keverd össze az időket, és ne gyere vissza akkor, amikor még itt vagy. - Hm? Igen, igazad van. Mindig elfelejtem, hogy számunkra csigalassú az idő, számodra meg száguld. Mindegy, nem jövök vissza, amíg Pridith nem rakja le a második fészekaljat. F'nor vidám intéssel kisétált a sárkányfészekből. F'lar elgondolkodva nézte, és lassan visszasétált a tanácsterembe. Harminckét sárkány, köztük tizennégy bronzzal nem kis nyereség volt, és úgy tűnt, a kockázat megérte. Vagy így csak nő a veszély? Valaki megköszörülte a torkát. F'lar fölnézett, és meglátta Robintont a tanácsterembe vezető bejárat boltíve alatt. - Mielőtt lemásolom a térképeket, hogy kioktathassak másokat a használatukra, sárkányvezér, magamnak is meg kell értenem őket. Bátorkodtam hátramaradni. - Jó bajnok vagy, hárfásmester. - Nemes a célod, sárkányvezér — csillant meg Robinton szeme csintalanul. - Imádkoztam a lehetőségért, hogy ily nemes közönséghez szólhassak. - Egy kupa bor? - A bendeni szőlőt az egész Pern irigyli. - Ha van, aki értékelni tudja a finom zamatot. - Ha hozzáértők termesztették. F'lar kíváncsi volt, vajon mikor hagyja abba a hárfás a játékot a szavakkal. A térképek bemutatásán kívül mást is akart. Gondolkozom egy balladán, amelyet minden magyarázat nélkül félretettem, még amikor a céhem mesterévé tettek - mondta megfontoltan Robinton, miután megízlelte a bort. - Mind a dallam, mind a szöveg szokatlan. Az ember - különösen egy hárfás - egy idő után megtanulja érzékelni, mi az, amit szívesen fogadnak, és mi az... 227

SÁRKÁNYRÖPTE

amit nem - fintorodott el az emléktől. - Úgy találtam, hogy ez a ballada énekest és hallgatóságot egyaránt nyugtalanít, és inkább nem adtam elő többet. Most azonban a faliszőnyeghez hasonlóan újra elő kell kerülnie. K'gan hangszere a vén hárfás halála óta a tanácsterem falán lógott, amíg nem kerül új sárkánydalnok. A gitár nagyon régi volt már, fája elkopott, az öreg K'gan azonban gondosan, jól becsomagolva tárolta. A hárfásmester most tiszteletteljesen vette kézbe, és szelíden megpengette a húrokat, hogy hallja a hangját. A szép zengés hallatán fölvonta a szemöldökét. Megint megpendítette a gitárt, és disszonáns akkord csendült fel. F'lar kíváncsi volt, vajon a hangszer van-e lehangolódva, vagy a hárfás nyúlt véletlenül mellé. De Robinton megismételte a különös akkordot, aztán szokatlan mollba tette, ami még zavaróbb volt, mint az első néhány hangjegy. - Mondtam, hogy nyugtalanító dal. És kíváncsi vagyok, ismered-e a kérdéseire a választ. Mert az utóbbi időben sokszor törtem a fejemet a rejtvényen. Aztán váratlanul beszédről énekre váltott.

228

ANNE McCAFFREY

Mind messze, előrerepültek, válasz- és nyomtalan eltűntek. Halott a barlang, üres az ég, hová távozott a sárkánynép! A sárkányok hová szálltak el? Fészküket por és gaz veri fel, a csorda gazdátlanul legel, de védelmezőt most merre lel? Új fészket találtak volna csak? Hol mások félik a szálakat? Világok tengere választ el? S az üres fészek nem felel.

Az utolsó panaszos akkord is elhalt. A dalt mintegy négyszáz éve jegyezték le a céh évkönyvei szerint - mondta Robinton könnyed hangon, és két karjával átölelte a gitárt. - A Rőtcsillag éppen kilendült az együttállásból. Az embereknek volt okuk megdöbbenni és aggódni öt sárkányfészek népességének eltűnése miatt. Ó, képzelem, hogy annak idején voltak magyarázataik, de... egyik sincs... leírva. - Robinton jelentőségteljesen szünetet tartott. Én sem találtam magyarázatot - válaszolta F'lar. - Egyébként idehozattam a többi sárkányfészek archívumait. .. hogy összerakhassam a pontos naptárakat a támadásokról. Azok a feljegyzések egész egyszerűen véget érnek. - F'lar vágó mozdulatot tett a kezével. - A bendeni archívumban sincsen utalás betegségre, halálra, tűzvészre, katasztrófára - egy szóval sem magyarázzák, miért szakadt meg hirtelen a szokásos összeköttetés a sárkányfészkek között. A följegyzések vidáman folytatódnak, de csupán Bendenról beszélnek. Csak egy bekezdés van, amely a tömeges eltűnésekkel foglalkozik... egy kezdeményezés az egész Pernre, és nem csak Benden közvetlen környékére kiterjedő járőrszolgálat felállítására. És ez minden. - Különös - töprengett Robinton. - Miután a Rőtcsillag veszélye megszűnt, a sárkányok és lovasaik túlnan ugrottak, hogy enyhítsék az alagokra nehezedő nyomást? De ezt nem tudom elhinni. A céhünk -

229

SÁRKÁNYRÖPTE

feljegyzései nem említik, hogy a termés rossz lett volna, vagy hogy sok természeti katasztrófa sújtotta volna a földeket... mármint a szálakon kívül. Az emberek lehetnek önfeláldozóak, és ti valóban a legönfeláldozóbbakat nevelitek ki mind közül, de tömeges öngyilkosság? Ezt a magyarázatot nem vagyok hajlandó elfogadni... még a sárkányemberekkel kapcsolatban sem. - Köszönöm - jegyezte meg F'lar enyhe gúnnyal. - Szóra sem érdemes - válaszolta Robinton szívélyes bólintással. F'lar elismerően fölnevetett. - Látom már, hogy nemcsak a bőrünket kell lecserélnünk, hanem a világról alkotott képünket is. Robinton kiürítette kupáját, majd bánatosan nézte, míg F'lar újra nem töltötte. - Az elszigeteltségeteknek is megvolt a maga szerepe, mint tudod, és nagyon szépen kezelted a nagyurak felkelését. Majdnem halálra röhögtem magamat - jegyezte meg Robinton szélesen vigyorogva. Egy sárkánylélegzet alatt elraboltátok az asszonyaikat! - Megint fölnevetett, aztán váratlanul kijózanodva egyenesen F'lar szemébe nézett. - Mivel hozzászoktam már ahhoz, hogy azt halljam, amit az emberek nem mondanak ki hangosan, gyanítom, hogy sok mindenre nem tértél ki a tanácsgyűlésen. Bízhatsz a titoktartásomban... és... nem teljesen hasznavehetetlen céhem támogatásában. Hogy világosan fogalmazzak: hogyan lehetnek a hárfásaim a segítségedre? - Eleven indulót pengetett. - A régi hőstettek és sikerek balladáival lobbantsuk lángra az embereid harci kedvét? - Fürge ujjai alatt a dallam szigorú ritmusra váltott. - Vagy erősítsük szellemüket és testüket, hogy kiállják a viszontagságokat? - Ha minden hárfás úgy föl tudja tüzelni az embereket, mint te, akkor nem kell aggódnom amiatt, hogy ötszázvalahány sárkányomnak hirtelen nyoma vész. - Ó, ezek szerint bátor szavaid és a térképek dacára a helyzet - az utolsó szavaknál a gitár disszonáns akkorddal elnémult - még rosszabb, mint ahogy gondosan elhallgattad. - Talán. - A Zurg által felemlegetett lángszórók, amelyeket Fandarelnek még meg kell szerkesztenie... a javunkra billentik a mérleget? 230

ANNE McCAFFREY

F'lar elgondolkodva nézte az éles eszű hárfást, és gyorsan döntött. - Még Ajgen homokférgei is segíthetnek, de ahogy a világunk forog, és a Rőtcsillag egyre közelebb ér, a napi támadások közti szünetek egyre rövidebbek lesznek, és csak hetvenkét új sárkányunk van a tegnapiakhoz képest. Az egyik azonban halott, és sokuk hetekig röpképtelen lesz. - Hetvenkettő? - kapta föl a fejét Robinton. Ramoth csak negyvenet költött ki, és ők is túl fiatalok még ahhoz, hogy tűzkövet rágjanak. F'lar mesélt F'nor és Lessza még mindig tartó kirándulásáról. Mesélt F'nor visszatéréséről és figyelmeztetéséről, s arról, hogy a kísérlet részben sikeresnek volt mondható, mivel Pridith első fészekaljából harminckét sárkány kelt ki. Robinton rákérdezett: - Hogyan térhetett vissza F'nor akkor, amikor még nem is tudtad meg tőle és Lesszától, hogy van keltetőhely a déli kontinensen? A sárkányok az időkben is képesek ugrani, nem csak a helyek között. A mikor és a hol számukra mindegy. Robinton szeme kerekre nyílt, ahogy megemésztette a különös hírt. - Így sikerült megelőznünk tegnap reggel a nerati támadást. Két órát visszaugrottunk az időben, hogy fogadni tudjuk a szálakat. - Vissza tudtok ugrani? Mennyire? - Nem tudom. Amikor repülni tanítottam Ramothot, Lessza véletlenül visszament Ruatha alagba, arra a tizenhárom fordulattal korábbi hajnalra, amikor Fax emberei leereszkedtek a hegyekből. Amikor visszatért a jelenbe, én körülbelül tíz fordulattal repültem vissza. A sárkányok számára egyszerű időben és térben mozogni a túl- nanban, de a lovast nagyon kimeríti. Tegnap, mire visszatértünk Neratból és mentünk volna Kerunba, úgy éreztem magam, mintha laposra vertek volna, és kitettek volna száradni a napra Ahgenpusztán. - F'lar megcsóválta a fejét. - Biztos, hogy sikerült Kilarát, Pridithet és a többieket tíz fordulattal korábbra visszaküldeni, mert F'nor azt jelentette, hogy több fordulatot is ott tartózkodott. Az emberekre nehezedő teher azonban egyre jobban látszik. De még hetvenkét kifejlett sárkány is nagy segítség lesz. 231

SÁRKÁNYRÖPTE

Küldj előre egy lovast az időben, hogy ellenőrizd, elegendőek lesznek-e - javasolta Robinton segítőkészen. - Megtakaríthatsz magadnak jó néhány napnyi aggodalmat. - Nem tudom, hogyan juthatunk el olyan mikorra, amelyik még nem történt meg. A sárkányoknak hivatkozási pontokra van szükségük. Hogyan mutathatsz meg neki olyan időt, amely még el sem jött? - Van képzelőerőd. Vetítsd ki! - És kockáztassam meg, hogy elveszítek egy sárkányt, amikor egyet sem tudok nélkülözni? Nem, folytatnom kell... mert F'nor visszatéréseiből ítélve megtettem... úgy, ahogy elkezdtem. Erről jut eszembe, ki kell adnom az utasítást a készülődésre. Utána át kell néznem veled a térképeket. Egészen a déli étkezésig tartott, amelyet Robinton a sárkányvezérrel együtt költött el, míg a hárfásmester úgy nem látta, hogy mindent ért a térképekkel kapcsolatban, és aztán távozott, hogy megkezdje a lemásolásukat. -

232

ANNE McCAFFREY

A tenger hullámmagánya fölött, ahol sárkányt csak rég látott az ég, arany és barna szárnyak suhogtak, megnézni: a messzi föld él-e még?

Ahogy Ramoth és Kanth fölemelkedtek Lesszávai és F'norral a Csillag-kőre, látták az első nagyurakat és céhmestereket a tanácsba gyűlni. Lessza és F'nor megegyeztek abban, hogy legkönnyebben úgy tudnak visszamenni a tíz fordulattal korábbi déli kontinensre, ha előbb visszaugranak a tíz fordulattal korábbi sárkányfészekbe, ahogy az a férfi emlékeiben élt. Utána térben is ugranak egyszer a tenger fölé az elhanyagolt déli kontinens partjának közelébe, amennyire csak az archívum hivatkozásai alapján meg tudják közelíteni. F'nor megadott Kanthnak egy tíz fordulattal korábbi napot, amelyre emlékezett, Ramoth pedig a barna tudatából olvasta ki a referenciát. A túlnan rettenetes hidege elakasztotta Lessza lélegzetét, és nagy megkönnyebbülést jelentett, hogy egy pillanatra meglátta a sárkányfészek szokásos nyüzsgését, mielőtt a sárkányok a túlnanon keresztül a tenger fölé vitték volna őket. Mögöttük, bíborszínűen a felhős és borús napon, a déli kontinens sötétlett. Lessza ideiglenes, ugrásból fakadó bizonytalanságát új aggodalom váltotta fel. Ramoth nagy szárnycsapásokkal haladt a távoli part felé. Kanth derekasan próbálta tartani a tempót. Ő csak egy barna, mondta szemrehányóan Lessza az aranyló királynőnek. Ha velem együtt repül, válaszolta Ramoth hűvösen, kicsit meg kell erőltetnie magát. Lessza elmosolyodott, és titkon úgy vélte, Ramoth még mindig kicsit neheztel, amiért nem harcolhatott a fajtársai oldalán. Minden hímnek nehéz dolga lesz vele egy darabig. Először a verecskerajt pillantották meg, és arra gondoltak, hogy a kontinensen kell lennie valamiféle növényzetnek. A verecskék növényevők voltak, és szükség esetén is legföljebb csak furkászokat voltak képesek elfogyasztani. Lessza megkérte Kanthot, hogy adja át üzeneteit a lovasának. 233

SÁRKÁNYRÖPTE

Ha a déli kontinenst csupaszra tarolták a szálak, honnan indult el az új növekedés? Honnét jöttek a verecskék? Sosem láttad még a magházakat kinyílni, és a magokat elszállni a széllel? Vagy nem láttál még verecskét délre repülni az őszi napforduló után? Igen, de... Mit de? De a földet letarolta a szál! Négyszáz év sem kell hozzá, hogy még a mi kontinensünk fölégetett csúcsai is kivirágozzanak, válaszolta F'nor Kanthon keresztül, feltételezhetjük, hogy a déli kontinens is képes volt az újravirágzásra. Még a Ramoth által diktált tempóban is időbe telt, mire a halvány fényben elérték a csipkés partvonalat és a komor sziklákat. Lessza magában fölmordult, de följebb ösztökélte Ramothot, hogy végignézzenek az eltakart fennsíkon. Ilyen magasságból minden szürkének és sivárnak látszott. A nap váratlanul előtört a felhők mögül, és a szürkeség eleven sötétzölddé és barnává olvadt: a buja trópusi növényzet élénkzöldjévé és a szívós fák és liánok barnájává. Lessza diadalkiáltását F'nor hurrája és a két sárkány érces rikoltásai követték. A szokatlan zaj fölverte a verecskéket, amelyek riadtan vijjogva rebbentek föl helyükről. A hegyfok mögött a táj dzsungelbe és füves fennsíkba olvadt, amely hasonlított valamennyire Közép-Bakhoz. Noha egész délelőtt keresgéltek, nem találtak olyan lakható sziklát, amely alkalmas lett volna egy új sárkányfészek megalapítására. Lessza kíváncsi volt, vajon ez okozta-e a déli vállalkozás kudarcát. Elkedvetlenedve szálltak le egy kis tó mellett egy fennsíkon. Az idő meleg volt, de nem fullasztó. Míg F'nor és Lessza elköltötték ebédjüket, a két sárkány a vízben pancsolt, és fölfrissítette magát. Lessza nyugtalannak érezte magát, és nem kívánta sem a húst, sem a kenyeret. Észrevette, hogy F'nor is ideges, és lopva körbepillog a tóra és a dzsungelre. - Mire számítasz? A verecskék nem rontanak ránk, és a vadvherek egy sárkánynak a közelébe sem mennek. Tíz fordulattal a Rőtcsillag előtt vagyunk, nem lehetnek szálak sem. 234

ANNE McCAFFREY

F'nor vállat vont, és maflán elfintorodott. Megmaradt kenyerét visszalökte az elemózsiászsákba. - Azt hiszem, túl üresnek érződik ez a hely - kockáztatta meg, és körülnézett. Észrevett egy holdvirágliánról lecsüngő érett gyümölcsöt. - Az viszont elég ismerősnek és jónak néz ki, olyasminek, ami nem porízű, ha beleharap az ember. Ügyesen fölkapaszkodott, és letépte a narancsvörös termést. - A szaga, a tapintása és a külleme alapján érett - jelentette ki, és felvágta a gyümölcsöt. Vigyorogva Lesszának nyújtotta az első szeletet, majd egy másikat kanyarított magának. Kihívóan fölemelte. - Együnk és haljunk meg együtt! Lessza akaratlanul is elnevette magát, és ő is fölemelte a szeletet. Egyszerre haraptak a lédús gyümölcsbe. Édes lé csurrant ki a szájuk sarkán, és Lessza gyorsan megnyalta az ajkát, hogy az utolsó csepp se menjen kárba a finomságból. - Haljunk meg boldogan! - kiáltotta F'nor, és újabb szeletet vágott. - Velem így lesz. A kísérlet mindkettejüket bizakodással töltötte el, és folytatták a kényelmetlen érzés boncolgatását. - Azt hiszem - mondta F'nor -, hogy a sziklák és barlangok hiánya okozza, meg a nagy csend, a tudat, hogy nincsen itt rajtunk kívül más ember vagy nagy testű állat. Lessza egyetértően bólintott. - Ramoth, Kanth, benneteket nem zavar, hogy itt nincsen sárkányfészek? Nem mindig éltünk barlangokban, válaszolta Ramoth kissé lenézően, és a tóba gurult. Jókora hullámok csaptak a partra, és majdnem elérték a kidőlt fatörzsön ücsörgő embereket. Itt meleg és kellemes a napsütés, a víz hűvös. Jól érezném itt magam, de persze én nem jöhetek. - Sértődött - súgta Lessza F'nornak. - Hadd legyen Pridithé, kedvesem - kiáltotta oda megnyugtatóan az arany királynőnek. - Tiéd a sárkányfészek! Ramoth a víz alá bukott, és ingerült válasz gyanánt bugyborékolt. Kanth közölte, hogy nincsenek fenntartásai a sárkányfészken kívüli élettel szemben. A száraz talaj melegebb lesz a kőnél az alváshoz, 235

SÁRKÁNYRÖPTE

miután a kellően kényelmes mélyedést kialakította magának. Nem zavarta a barlang hiánya mindaddig, amíg volt mit enni. - Be kell hoznunk néhány jószágot - tűnődött F'nort. - Annyit, hogy elég nagy csorda összeálljon. A verecskék itt óriásiak. Ha jobban belegondolok egyébként, ennek a fennsíknak nincsen kijárata. Nem kéne körbekerítenünk legelőnek. Jobb lesz utánanézni. Ez a tavas fennsík egyébként ideálisnak tűnik, az alagoknak is van hely. Az ember csak kisétál, és leszakítja a reggelit a fáról. - Javaslom, hogy olyanokat válasszunk, akik nem alagban nőttek föl - tette hozzá Lessza. - Ők nem érzik majd magukat olyan rosszul a védelmező magaslatoktól és szikláktól távol. - Kurtán fölnevetett. Sokkal jobban kötnek a szokások, mint gondoltam volna. Ez a sok nyílt, gazdátlan és csendes tér... helytelennek tűnik. - Megborzongott, és végignézett a tó mögötti tág és nyílt fennsíkon. - Termékeny és szépséges - helyesbített F'nor, és fölpattant, hogy még több narancsvörös gyümölcsöt szedjen. - Ez szokatlanul jóízű. Nem emlékszem, hogy Neratból valaha is ilyen édes vagy lédús gyümölcsöt kaptunk volna, pedig ugyanaz a fajta. - Kétségtelenül jobb, mint amit a Sárkányfészek kap. Azt hiszem, Nerat előbb saját magát szolgálja ki, és csak utolsónak a Sárkányfészket. Mindketten mohón tömték magukba a finomságot. A további vizsgálatok kiderítették, hogy a fennsík zárt, és elég nagy legelővel rendelkezik, hogy el tudja tartani a sárkányok táplálékául szolgáló csordát. A síkság szakadékban végződött, amelyet többsárkánnyi mélyen egyik oldalt sűrű dzsungel határolt, a másikon tenger menti meredek lejtő. A fák elég alapanyagot szolgáltatnak majd az építkezéshez a sárkányemberek számára. Ramoth és Kanth egyetértettek abban, hogy a sárkányok a dzsungel sűrű lombkoronája alatt is jól fogják érezni magukat. Mivel a kontinensnek ez a része időjárás szempontjából Felső-Neratra hasonlított, valószínűleg sem a túl nagy hőség, sem a hideg nem fogja zavarni őket. Bár Lessza örömmel indult volna haza, F'nor habozott.

236

ANNE McCAFFREY

Hazafelé ugorhatunk egyszerre a térben és az időben győzködte Lessza -, délutánra a Sárkányfészekbe érünk. A nagyurak addigra biztos elmennek. F'nor beadta a derekát, és Lessza fölkészült lélekben a túlnanra. Elgondolkodott azon, miért zavarja jobban az idők, mint a helyek közti ugrás, merthogy a sárkányokra semmilyen hatással nem volt. Ramoth Lessza levertségét megérezve bátorítóan dorombolt. Az idők és terek közti túlnan hidegében töltött végtelen hosszú fekete repülés váratlanul véget ért, és kibukkantak a sárkányfészek fölött a napsütésben. Lessza meglepetten látta az alsó barlangok elé hordott csomagokat és zsákokat. Sárkánylovasok felügyelték hátasaik málházását. - Mi történt? - kérdezte F'nor. - Ó, F'lar sikerre számít - nyugtatta meg Lessza azonnal. Mnementh, aki a királynő párkányáról figyelte a sürgölődést, üdvözölte az utazókat, és közölte velük, hogy F'lar azt szeretné, ha azonnal csatlakoznának hozzá a fészekben, amint megérkeztek. F'lart szokás szerint a legöregebb és legkevésbé olvasható feljegyzések fölé görnyedve találták a tanácsteremben. - Nos? - kérdezte szélesen vigyorogva. - Zöld, buja és lakható - jelentette ki Lessza a férfit fürkészve. F'lar valami mást is tudott. S remélhetőleg vigyáz a nyelvére. F'nor nem ostoba, és az előzetes tudás veszedelmes lehet. - Reméltem, hogy ezt hallom - folytatta F'lar zavartalanul. Gyertek, mondjátok el részletesen, mit láttatok és fedeztetek föl! Jó érzés lesz kitölteni a térképen az üres helyeket. Lessza hagyta, hadd számoljon be F'nor a kirándulásról. F'lar őszinte érdeklődéssel figyelt, és szorgalmasan jegyzetelt. - Minden eshetőségre felkészülve elkezdtem összekészíteni a készleteket, és tájékoztatni a lovasokat arról, hogy veled fognak menni - mondta F'nornak a jelentés végeztével. - Ne feledd, csak három napunk van arra, hogy elindítsunk benneteket tíz fordulattal korábbra. Nekünk nincs vesztegetni való időnk. Amíg számodra tíz fordulat eltelik, itt csak három nap múlik el. Lessza, jónak tartom a gondolatodat, hogy a tanyán nevelkedettek talán könnyebben boldogulnak. Szerencsére a legújabb keresésünk során Pridith -

237

SÁRKÁNYRÖPTE

fiókáinak lovasait elsősorban céhekből és tanyákról válogattuk. Ezzel nem lesz gond. A harminckét jelölt mind kiskamasz. - Harminckettő? - kiáltott föl F'nor. - Ötvenre lenne szükségünk. A sárkányfiókáknak választási lehetőséget kell hagyni, még ha a jelölteket hozzá is szoktatjuk kikelés előtt a kölykökhöz. F'lar nemtörődöm módon vállat vont. - Hát visszaküldtök még néhány jelöltért. Nektek lesz időtök, nem emlékszel? - és fölnevetett, mintha mondani akart volna még valamit, de aztán meggondolta magát. F'nornak nem volt ideje vitatkozni a sárkányvezérrel, mert F'lar azonnal újabb utasításáradatot osztott ki. F'nornak a saját kötelékében repülőket kell magával vinnie a fiókák oktatására. Magukkal viszik a Ramoth első fészekaljából származó negyven fiatal sárkányt is: Kilarát Pridithszel és T'bort a bronz Pijanthszal. N'ton ifjú bronza talán szintén repülésre és párosodásra kész lesz, mire Pridith is beérik, így az új királynő legalább két bronz közül választhat. - És ha csupasz kontinenst találtunk volna? - kérdezte F'nor, akit még mindig meglepett F'lar magabiztossága. - Akkor mi lett volna? - Ó, akkor visszaküldtük volna őket, mondjuk, Magasoromba felelte F'lar átlátszóan, de gyorsan folytatta. - Küldenék más bronz sárkányokat is, de mindenkire szükségem van, hogy furatokat keressünk Kerunban és Neratban. Neratban már többet kiástak. Azt mondják, Vincet közel áll hozzá, hogy megüsse a guta. Lessza tömör véleményt mondott a nagyúrról. - Mi történt a reggeli gyűlésen? - kapott észbe F'nor. - Ne foglalkozz most azzal! Estig meg kell kezdened az ugrást a túlnanba, F'nor. Lessza hosszú, szigorú pillantást vetett a sárkányvezérre, és eltökélte, hogy hamarosan részletesen megtudja, mi történt. - Rajzolj nekem vázlatot, Lessza, kérlek! - unszolta F'lar. A férfi szemében könyörgés csillogott, ahogy előhúzott egy üres pergament, és átnyújtott egy íróvesszőt. Nem akart olyan kérdéseket hallani, amelyek gyanút ébreszthetnének F'norban. Lessza sóhajtott, és fölvette az íróvesszőt. 238

ANNE McCAFFREY

Gyorsan fölrajzolt egy vázlatot, majd F'nor egy-két részletével kiegészítve hamarosan használható térképet készített a kiválasztott fennsíkról. A lánynak hirtelen nehezére esett összpontosítania. Könnyűnek érezte a fejét. - Lessza? - hajolt fölé F'lar. Minden... mozog... körbe... - azzal hátrahanyatlott a férfi karjába. Amikor F'lar fölemelte a lány karcsú testét, ijedt pillantást váltott a féltestvérével. - Te hogy érzed magad? - kérdezte a sárkányvezér. - Fáradtan, de ez minden - nyugtatta meg F'nor, majd lekiáltott a kürtőn a konyhába Manoráért és forró klachért. Szüksége volt rá, azonnal. F'lar a pamlagra fektette a sárkányúrnőt, és gyengéden betakargatta. - Nem tetszik ez nekem - mormolta, és felidézte, mit mondott F'nor Kilara hanyatlásáról, amelyről a barna lovas még nem tudhatott. Lesszánál miért következett be ilyen hamar? Az időugrástól az ember kicsit... - F'nor elhallgatott, a megfelelő szót kereste. - Nem teljesen... egész. Tegnap Neratnál időben odébb harcoltál... - Harcoltam - hangsúlyozta F'lar -, de ma sem te, sem Lessza nem küzdöttetek. Lehet, hogy az idők közti ugrás valamiféle belső... mentális... stresszel jár. Nézd, F'nor, szeretném, ha a déli sárkányfészek elérése után csak te járnál vissza. Parancsba is adom, és ráveszem Ramothot, hogy hasson a sárkányokra. így egy lovas sem fogja a fejébe venni, hogy visszajön, még ha akarna is. Van még egy dolog, ami talán súlyosabb következményekkel járhat, mint ahogy gondoljuk. Ne kockáztassunk fölöslegesen! - Egyetértek. - Még valami, F'nor. Nagyon ügyelj arra, milyen időpontot választasz a látogatásra! Én a helyedben nem ugranék túl közel olyan időponthoz, amikor itt voltál. Elképzelni sem tudom, mi történne, ha saját magadba sétálnál a folyosón, és nem akarlak elveszíteni. F'lar ritka érzelemnyilvánításként megragadta fivére vállát. 239

SÁRKÁNYRÖPTE

Emlékezz, F'nor! Egész reggel itt voltam, de délutánig nem jöttél vissza az első útról. Azt se felejtsd el, hogy nekünk csak három napunk van. Neked tíz fordulatod. F'nor kiment, a folyosón elhaladt Manora mellett. Az asszony nem talált semmilyen jelet, hogy mi okozhatta Lesszánál a bajt, és végül megegyeztek abban, hogy talán csak egyszerű fáradtságról van szó; az előző napi megterhelést, amikor a lánynak üzeneteket kellett közvetítenie a sárkányok és harcosok között, aznap az időugrás követte. Amikor F'lar kiment, hogy jó utat kívánjon a délre indulóknak, Lessza már nyugodtan aludt, és noha arca sápadt volt, egyenletesen lélegzett. F'lar megkérte Mnementhet, hogy adja át Ramothnak a tiltást, amelyet a királynőnek minden utazásra induló sárkányba bele kell ültetnie. Az arany sárkány engedelmeskedett, de megjegyezte a bronz Mnementhnek, amit az továbbított F'larnak is, hogy mindenki másnak kalandokban van része, míg ő, a Sárkányfészek királynője kénytelen otthon ücsörögni. Miután a megrakott sárkányok egymás után eltűntek a Csillag-kő fölötti égről, a Nerat alagba küldött fióka siklott le az égből, arca fehér volt a félelemtől. - Sárkányvezér, még több furatot találtunk, és nem tudjuk csak tűzzel kiégetni. Vincet nagyúr téged hívat. F'lar el tudta képzelni, mit akar Vincet. - Vacsorázz meg, fiam, mielőtt visszaindulsz! Mindjárt megyek. Ahogy elhaladt a szállás mellett, meghallotta Ramoth dorombolását. A sárkány alváshoz készülődött. Lessza még mindig aludt, egyik kezét az álla alá húzta, sötét haja leomlott az ágy széléről. Törékeny gyereknek látszott, értékes kincsnek. F'lar magában mosolygott. Tehát Lessza féltékeny volt Kilara előző napi kedveskedéseire. F'lart kellemesen érintette a dolog, hízelgett neki. Soha nem fogja elmondani Lesszának, hogy Kilara merész szépsége és érzéki természete ellenére t.izedannyira sem érdekelte őt, mint a kiszámíthatatlan, sötét és törékeny Lessza. Még makacs hajthatatlansága, csípős humora is fűszer volt a kapcsolatukban. F'lar olyan gyengéden, ahogyan ébren soha, lehajolt, -

240

ANNE McCAFFREY

és megcsókolta a lány ajkát. Lessza megmoccant és elmosolyodott, halkan fölsóhajtott álmában. F'lar vonakodva tért vissza munkájához, és otthagyta a lányt. Amikor megállt a királynő mellett, Ramoth fölemelte nagy, ék formájú fejét; összetett szeme ragyogott, ahogy végigmérte a sárkányvezért. - Mnementh, kérd meg, kérlek, Ramothot, hogy lépjen kapcsolatba a Fandarel céhalagjába küldött fiókával! Szeretném, ha a kovácsmester eljönne velem Neratba. Szeretném látni, mit művel ez a saltrom a szálakkal. Miután a bronz sárkány átadta az üzenetet, Ramoth bólintott. Üzent, a zöld sárkány pedig jön, ahogy tud, jelentette Mnementh a lovasának. Ez az üzengetés könnyebb, ha Lessza is ébren van, morgott. F'lar teljes szívéből egyetértett. Az előző napi csatában is nagy előnyt jelentett, és egyre inkább hasznos lesz. Talán jobb lenne, ha megpróbálna az időkön át F'norral beszélni... de nem, hiszen F'nor visszajött. F'lar a tanácsterembe sétált. Még mindig reménykedett benne, hogy a régi feljegyzések kiolvashatatlan részeiben van a nyom, amelyre annyira áhítozik. Biztosan van kiút ebből a zsákutcából. Ha nem a déli vállalkozás, akkor valami más. Valami más. *** Fandarelről bebizonyosodott, hogy nem csupán a teste, az akarata is vasból van. Nyugodtan nézett a jól láthatóan növekvő szálak föltárt szövedékére, - Több száz, több ezer is van ebben a furatban - kiáltotta Vincet nagyúr kétségbeesetten. Körbeintett a fiatal ültetvényen, amelyben a furatot megtalálták. - Amíg ti tétováztok, ezek a cserjék haldokolnak. Tegyetek valamit! Hány fiatal fa fog még meghalni ezen a földön? Hány furat kerülte el a sárkányleheletet tegnap? Hol van a sárkány, aki kiégethetné ezeket? Miért csak álltok? F'lar és Fandarel nem foglalkoztak a férfi sirámaival. Mindkettejüket egyszerre lenyűgözte és undorította ősi ellenségük 241

SÁRKÁNYRÖPTE

földbe furakodó fejlődésének látványa. Vincet kétségbeesett vádjai ellenére ez volt az egyetlen furat az egész lejtőn. F'lar nem szívesen gondolt bele, hány szál jutott át a sárkányok vonalán, és érte el Nerat meleg és termékeny talaját. Bárcsak lett volna elég idejük, hogy megfigyelőket küldjenek ki, akik följegyezhetik a kóbor csomók hullását. Három nap múlva legalább tudják orvosolni ezt a hibát Telgarban, Kromban és Ruathában. De ez akkor sem elég. Közel sem elég. Fandarel előrébb intette az őt kísérő két mesterembert. Különös szerkezet nyomta a vállukat: egy nagy fémhenger, amelyhez széles szájú csövet illesztettek. A henger másik végén újabb cső volt, és egy belső dugattyúval ellátott kisebb henger. Az egyik mesterember a dugattyút mozgatta hevesen, a másik pedig, aki alig bírta a karját egyenesen tartani, a tölcsért a szálfuratra irányította. A pumpáló biccentésére megnyomott egy kis gombot a csövön, és a száját óvatosan a furat fölé tolta. Ritkás permet szemerkélt a gödörbe. Amint a cseppek elérték a szál fonatait, gőz szállt föl a lyukból. Nemsokára a sápadt, vonagló csápokból csak füstölgő, fekete gombolyag maradt. Fandarel jóval azután is a gödörbe bámult, hogy hátraintette a mesterembereit. Végül felmordult, és keresett egy hosszú botot, amivel megböködte és megpiszkálta a maradványokat. Egyetlen szál sem mozdult. - Hm - morogta elégedetten. - Mindenesetre nem áshatunk föl minden egyes furatot. Szükségem van egy másikra - bökött a fura szerkezetre. Nyomukban a kezét tördelő, nyögdécselő Vincettel, a dzsungelvezető irányításával elmentek egy érintetlen furathoz az esőerdő tenger felőli oldalára. A szálak egy nagy fa mellett hatoltak a földbe, amely máris megroggyant. Fandarel a botjával kis lyukat döfött a furat tetejébe, aztán előreintette az embereit. A hajtó gyorsan pumpált, míg a tölcsértartó megigazította a csövet, és betolta a nyílásba. Fandarel jelt adott, hogy kezdjék, aztán lassan számolt, és megálljt intett. Füst tekergett ki a kis lyukból. Miután a megfelelő mennyiségű idő eltelt, Fandarel utasította a dzsungeljárókat, hogy kezdjenek el ásni, de figyelmeztette őket, 242

ANNE McCAFFREY

nehogy hozzáérjenek a saltromléhez. Amikor feltárták a furatot, látták, hogy a sav megtette hatását, és nem hagyott mást, csak megégett szövedéket. Fandarel elfintorodott, és ezúttal elégedetlenül vakarta meg fejét. - Mindkét módszer túl időigényes. Jobb őket a felszínen elcsípni morogta a kovácsmester. - Jobb őket a levegőben elcsípni - mondta Vincet nagyúr. - És mit tesz ez a lötty a gyümölcsöseimmel? Mit fog tenni velük? Fandarel megpördült, s úgy tűnt, most először veszi észre a kétségbeesett alagit. - Kis ember, tavasszal higított saltrommal permetezitek a növényeiteket. Igaz, hogy ez a föld pár évre kiég, de legalább nincsen tele szálakkal. Valóban jobb lenne, ha ezt a permetet a magasban is használhatnánk. Aztán leszemerkélne, és ártalmatlanul szétszóródna - egyenletes lenne a trágyázás. - Elhallgatott és megvakarta a fejét. - A fiatal sárkányok fölvihetnének egy csapatot... Hm. Ez is lehetőség, de a készülék még túl nagy. - Hátat fordított a meglepett nagyúrnak, és megkérdezte F'lartól, hogy visszakapta-e a faliszőnyeget. - Még nem tudtam rájönni, hogyan oldjam meg, hogy a csőből lángok jöjjenek. Ezt a szerkezetet az ültetvényeseknek készített permetezőkből lestük el. - Várom, hogy előkerüljön a szőnyeg - válaszolta F'lar -, de ez a permetező hatékony. A szálfurat halott. - A homokférgek is hatékonyak, de nem eléggé - mordult föl Fandarel elégedetlenül. Hirtelen magához intette a segítőit, és elindult az alkonyatban a sárkányok felé. Robinton a sárkányfészekben várt rájuk, az arcára erőltetett nyugalom alig leplezte izgatottságát. Udvariasan megkérdezte azért, hogyan sikerültek Fandarel kísérletei. A kovácsmester morgott, és megvonta a vállát. - Az egész céhem ezen dolgozik. - A kovácsmester túl szerény - szólt közbe F'lar. - Máris összerakott egy eredeti szerkezetet, amely saltromot permetez a szálfuratokba, és fekete péppé égeti a szálat. - Nem hatékony. Nekem tetszik a lángszóró ötlete - mondta a kovács csillogó szemmel. - Lángszóró - ismételte lassan 243

SÁRKÁNYRÖPTE

elhomályosult tekintettel. Megrázta fejét, és nyaka megreccsent. Megyek. - Azzal kurtán biccentett a hárfás és a sárkányvezér felé, majd távozott. - Tetszik nekem az ötlet iránti elkötelezettsége - jegyezte meg Robinton. Noha mulattatta a kovács különös viselkedése, erős tiszteletet is érzett iránta. - Meg kell kérnem a tanítványaimat, hogy megfelelő mondát írjanak a kovácsmesterről. Jól hallottam? - fordult F'larhoz. - A déli vállalkozásra sor került? F'lar bánatosan bólintott. - És a kételyeid erősödnek? - Ez az ugrás az időben megköveteli a maga áldozatát - ismerte be, és aggodalmasan az alvókamra felé nézett. - A sárkányúrnő beteg? - Alszik, de a mai utazás kimerítette. Kell egy másik, kevésbé veszedelmes válasz! - F'lar a tenyerébe csapott. - Nem hoztam igazi választ - tért Robinton a tárgyra csak valamit, ami reményeim szerint a rejtvény egy újabb részlete annak. Találtam egy bejegyzést. Négyszáz fordulattal ezelőtt az akkori hárfásmestert nem sokkal azután Erőd sárkányfészekbe szólították, hogy a Rőtcsillag eltávolodott a Perntől. - Egy bejegyzés? Miről? - A szálak támadásai éppen abbamaradtak, és a hárfásmestert késő este Erőd sárkányfészekbe hívatták. Szokatlan időpont. Ennek ellenére - nyomatékosította mondanivalóját Robinton F'larra mutatva - a látogatásról nem történik újabb említés. Kellett volna lennie pedig, mert minden ilyen berendelésnek célja van. Minden ilyen találkozóról följegyzés születik, erről mégsem maradt fönt magyarázat. A beszámolót néhány héttel később a hárfásmester folytatja, mintha el sem hagyta volna a céhalagját. Tíz hónappal később pedig a Kérdés dalát a kötelező tanító balladák közé írják. - Gondolod, hogy a kettőnek köze van az öt sárkányfészek kiürüléséhez? - Igen, de nem tudom, miért. Csak azt érzem, hogy az események, a látogatás, az eltűnések és a Kérdés dala összefüggenek valahogyan. F'lar töltött maguknak egy-egy kupa bort. 244

ANNE McCAFFREY

Én is visszakerestem, hátha találok utalásokat. - Vállat vont. Minden rendben ment, amíg el nem tűntek. A följegyzések szerint megkapták a dézsmát, elraktározták a készleteket, fölírták a járőrszolgálatba visszatérő sérült sárkányokat és embereket. Aztán a följegyzések egyszer csak véget érnek, és csak Benden sárkányfészek lakossága marad meg. - Miért éppen azt a sárkányfészket választották? - kérdezte Robinton. - Ha csak egyet kellett volna meghagynom, én Iszta szigetét választottam volna. Benden annyira északon van, nem biztos, hogy négyszáz fordulatot kibír. - Benden magasan van, és jól elhatárolható. Talán betegség sújtott le a többiekre, de Bendent már nem érte el? - És nem maradt róla följegyzés? Nem lehet, hogy mind sárkányok, lovasok, fészeklakók - egy pillanat alatt meghaltak, és nem maradtak utánuk rothadó hullák. - Akkor inkább azt kérdezzük meg, miért hívták a hárfást? Vajon nem azt kérték tőle, hogy írjon tanító balladát, amely az eltűnésekről szól? - Nos - horkant föl Robinton -, semmi esetre sem a megnyugtatás volt a célja, ezzel a dallammal semmiképp. Már ha valaki ezt dallamnak nevezi... én ugyan nem. És nem ad választ a kérdésekre, csak fölteszi őket! Talán hogy mi válaszoljuk meg őket - mondta F'lar halkan. Igen - csillant meg Robinton szeme. - Valóban, hogy mi válaszoljuk meg, mert ezt a dalt nehéz elfelejteni. Vagyis arra született, hogy emlékezzenek rá. Azok fontos kérdések, F'lar! Milyen kérdések fontosak? - kérdezte Lessza, aki az imént lépett be halkan. Mindketten talpra szökkentek. F'lar szokatlan figyelmességgel kihúzott Lesszának egy széket, és bort töltött neki. Nem vagyok üvegből - csattant fel a lány, szinte bosszankodva a túláradó udvariasság láttán. De aztán fölmosolygott F'larra, hogy elvegye a szavai élét. - Aludtam, és már jobban érzem magam. Min vitáztatok ilyen hevesen? F'lar gyorsan fölvázolta neki, miről beszélt a hár- fásmesterrel. Amikor a Kérdés dalát említette, Lessza megborzongott. -

245

SÁRKÁNYRÖPTE

Azt én sem bírom elfelejteni. Azt mondták - fintorodon el, a R'gullal töltött utált órákra gondolva -, hogy ez azt jelenti, fontos. De miért? Csak kérdéseket tesz föl. - Aztán pislogott egyet, és a szeme nagyra tágult. - Mind messze... előrerepültek! - kiáltott föl Lessza, és fölugrott. Ez az! Mind az öt sárkányfészek... előre ment. De mikorra? F'lar néma döbbenettel meredt rá. - Eljöttek a mi időnkbe! Öt, sárkányokkal teli fészek - ismételte Lessza ámulattal. - Nem, ez lehetetlen - ellenkezett F'lar. - Miért? - kérdezte Robinton izgatottan. - Ez nem oldaná meg a problémánkat? A harcoló sárkányok hiányát? Nem magyarázná meg, miért távoztak olyan hirtelen, magyarázat nélkül? Leszámítva a Kérdés dalát, természetesen. F'lar kisöpörte homlokából a szemébe lógó rakoncátlan hajtincset. - Megmagyarázná, miért távoztak - ismerte el -, mert így nem hagyhattak utalást arra nézvést, hová mentek, hiszen azzal az egészet tönkretették volna. Mint ahogy én sem árulhattam el F'nornak, hogy tudom: a déli vállalkozás során problémák is fölmerülnek majd. De hogyan kerülnek ide - már ha ekkorra jönnek? Most nincsenek itt. Honnan tudnák, hogy szükség van rájuk... vagy hogy mikor? Ez az igazi probléma - hogyan adhatsz a sárkánynak referenciapontot egy olyan időbe, amely még nem következett be? - Valakinek az itteniek közül vissza kell mennie, és rendes referenciát adnia nekik - válaszolta Lessza nagyon halkan. - Meg vagy őrülve, Lessza! - kiáltotta F'lar, arcára rá volt írva a félelem. - Tudod, mi történt ma veled. Hogyan mehetsz vissza olyan időbe, amelyet még csak el sem tudsz képzelni? Egy négyszáz fordulattal korábbi időpontba? Már tízfordulatnyi visszarepüléstől is elájultál és ágynak estél. - Nem érné meg? - kérdezte a lány komolyan. - A Pern nem érné meg? F'lar megragadta Lessza vállát, és megrázta. A tekintete vad volt a rettegéstől. -

246

ANNE McCAFFREY

Még a Pern sem ér annyit, hogy téged vagy Ramothot elveszítsük. Lessza, Lessza, ne merészelj ellenem szegülni ebben! - A hangja jeges suttogásba fúlt, és remegett a haragtól. - Lehet, hogy van erre is megoldás, sárkányúrnő, amiről egyelőre még nem tudunk — szúrta közbe Robinton ügyesen. - Ki tudja, mit hoz a holnap? Ez semmi esetre sem olyasmi, amibe az ember anélkül vágja a fejszéjét, hogy minden oldalról alaposan megvizsgálta volna. Lessza Robintonra nézett, de nem rázta le magáról F'lar satuként szorító kezét. - Bort? - javasolta a hárfásmester, és teletöltött egy bögrét. Lessza és F'lar elszakadtak egymástól. - Ramoth nem félne kipróbálni - mondta Lessza, száját eltökélten összeszorítva. F'lar dühösen nézett az embereket vizslató arany sárkányra, akinek nyaka majdnem teljesen visszakanyarodott hatalmas szárnya csúcsáig. - Ramoth még fiatal! - csattant F'lar, de aztán Lesszával együtt ő is meghallotta Mnementh gunyoros válaszát. A lány hátravetette fejét, csengő kacaja ide-oda verődött a boltíves teremben. - Rám férne egy tréfa - jegyezte meg Robinton. - Mnementh azt mondta F'larnak, hogy ő nem fiatal, de szintén nem félne belevágni. Csak egy hosszú lépés az egész - magyarázta Lessza, és a könnyeket törölgette a szeméből. F'lar savanyú arccal nézett a járat felé, amelynek végében Mnementh ücsörgött szokásos helyén, a párkányon. Egy megrakott sárkány jön, figyelmeztette a bronz a fészekben tartózkodókat. Lital ül az ifjú Brant mögött, barna Fanth hátán. - Most ő is hoz néhány rossz hírt? - kérdezte Lessza csípősen. - Ruathai Lessza, Litalnak már az is elég nehéz, hogy egy másik sárkány hátára ráüljön, vagy egyáltalán ide jöjjön. Ne tetézd a kínjait a gyerekes viselkedéseddel! - szólt rá F'lar szigorúan. Lessza lesütötte a szemét, dühös volt F'larra, amiért ilyen hangot ütött meg Robinton előtt. Lital nehézkesen besétált a királynő fészkébe. Egy nagy, összetekert szőnyeg egyik végét fogta a kezében. A másik végén az 247

SÁRKÁNYRÖPTE

ifjú B'rant beleizzadt az erőlködésbe. Lital tiszteletteljesen meghajolt Ramoth előtt, aztán intett a fiatal barna lovasnak, hogy tekerjék ki terhüket. Ahogy az óriási faliszőnyeg kibomlott, F'lar megértette, miért emlékezett rá olyan tisztán Zurg takácsmester. Noha a színek kétségtelenül régiek voltak, elevenek maradtak, nem fakultak ki. A kép témája még érdekesebbnek bizonyult azonban. - Mnementh, küldess Fandarelért! Itt a minta, amelyre a lángszóróhoz szüksége lesz - mondta F'lar. - Ez a faliszőnyeg ruathai! - kiáltott föl Lessza sértetten. Emlékszem rá gyerekkoromból. A nagyteremben függött, és a vérvonal ingóságai közt a legértékesebbnek számított. Hol volt? - A szeme dühösen villogott. - Úrnőm, visszakerül majd a helyére - szólt Lital határozottan, de kerülte a lány pillantását. - Mesteri takácsmunka - folytatta, tisztelettel simítva végig a szöveten. - Micsoda színek, micsoda minta! Egy emberöltőbe kerülhetett fölállítani a szövőszéket, és a céh minden tudására, hogy befejezzék, vagy semmit nem konyítok az igazi mesterséghez. F'lar végigsétált a hatalmas falikárpit mentén, és azt kívánta, bárcsak fölakaszthatná valahová, hogy rendesen megcsodálhassa a hősi jelenetet. A szőnyeg felső részének felét háromköteléknyi sárkány alakulata töltötte be. Tüzet okádva csaptak le a szálak szürke, szállongó csomóira a ragyogó égen. F'lar úgy látta, az égbolt őszi kék, ilyen szín melegebb időben nem létezik. A dombok lankáin a növényzet már sárgult a hűvös éjszakáktól. A palás kőzet ruathai tájat sejtetett. Vajon ezért függött a kárpit Ruatha csarnokában? Lent emberek hagyták el a sziklába vájt, oltalmazó alagot. Különös hengerek húzták a hátukat, ezekről beszélt Zurg. A kezükben tartott csövekből káprázatos lángnyelvek csaptak ki hosszú csíkokban, és árasztották el a vonagló szálakat, amelyek be akartak furakodni a talajba. Lessza meglepetten fölkiáltott, egyenesen a faliszőnyeghez sétált, és lebámult az alag szőtt körvonalaira, a nyitott, masszív kőajtóra, a finom fonalakkal aprólékosan kidolgozott bronz mintára. - Azt hiszem, az a ruathai alagkapu mintája - jegyezte meg F'lar. - Igen... és mégsem - válaszolta Lessza meglepetten. 248

ANNE McCAFFREY

Lital szúrósan a lányra, majd a szőtt kapura nézett. - Igaz. Olyan, és mégsem. Alig egy órája léptem át a kaput. Összevont szemöldökkel lenézett a lába előtt heverő ajtóra. - Nos hát, itt vannak a minták, amelyeket Fandarel tanulmányozni kívánt - sóhajtott megkönnyebbülten F'lar, és a lángszórós embereket bámulta. F'lar nem tudta, vajon a kovács működő szerkezetet tud-e készíteni a szövött minta alapján. De ha Fandarel nem képes rá, akkor senki. A kovácsmester túláradó örömmel üdvözölte a falikárpitot. Ráfeküdt a szőnyegre, orrát csiklandozták a bolyhok, ahogy a részleteket tanulmányozta. Fölült, aztán morogva, nyögve és motyogva rajzolt és bámult. - Már megcsinálták egyszer. Meg lehet csinálni. Meg kell csinálni - hallatszott a mormogása. Amikor Lessza megtudta, hogy sem Lital, sem B'rant nem ettek még aznap, klahot, kenyeret és húst kéretett. Vidáman, évődve szolgálta ki a férfiakat. F'lar Lital nevében is megkönnyebbült. A lány még Fandarelbe is beleerőltetett némi élelmet és klahot. Apró alakként állt a behemót mellett, és győzködte, hogy jöjjön enni és inni, mielőtt visszatér a motyogáshoz és rajzoláshoz. Fandarel végül eldöntötte, hogy elég vázlatot készített, és eltűnt, hogy visszarepüljön a céhalagjába. - Nincs értelme megkérdezni, mikor jön vissza. Túlságosan elmerült a gondolataiban, meg sem hallaná - jegyezte meg F'lar tréfásan. - Ha nem bánod, én is elkéredzkedek - mondta Lessza, és rámosolygott az asztal körül ülő négy férfira. - Jó Lital mester, az ifjú B'rantot hamarosan el kéne bocsátani. Félig alszik már. - Dehogy, sárkányúrnő! - sietett megnyugtatni B'rant, és tágra nyitotta szemét, hogy bizonyítsa az éberségét. Lessza csak nevetett, majd visszavonult a hálókamrájába. F'lar elgondolkodva nézett utána. - Nem bízom a sárkányúrnőben, amikor ezt a kedves hangját veszi elő - mondta lassan. - Nos, nekünk távoznunk kell - állt föl Robinton. 249

SÁRKÁNYRÖPTE

Ramoth fiatal ugyan, de nem bolond - mormolta F'lar, miután a többiek távoztak. Ramoth tovább szunyókált, mit sem törődve a férfi pillantásával. F'lar kinyúlt Mnementh vigasztalása után, de nem kapott választ. A nagy bronz sárkány a párkányán aludt. -

250

ANNE McCAFFREY

Éjfekete, halálfekete, jéggé fagyott dolgok hidege, mi a túlnan, hol nincs más meleg, csak sárkányok pisla élete?

- Csak szeretném látni, ahogy a szőnyeg Ruatha falára kerül győzködte Lessza másnap F'lart. - Szeretném, ha ott lenne, ahová való. Már megvizsgálták a sérülteket, és veszekedtek is, mert F'lar N'tont is elküldte a déli vállalkozásra. Lessza szerette volna, ha az ifjú megpróbál valaki másnak a sárkányán lovagolni, F'lar pedig jobb szerette volna, ha megtanul saját köteléket vezetni délen, mivel több fordulat áll rendelkezésére, hogy benőjön a feje lágya. A férfi emlékeztette Lesszát F'nor visszatéréseire, hátha ez kiveri a lány fejéből az ötletet, hogy négyszáz fordulatot visszarepüljön az időben, és fölhívta a figyelmet a mellékhatásokra, amelyeket a lány maga is tapasztalt. Lessza töprengővé vált, bár nem szólt semmit. Ezért, amikor Fandarel üzent, hogy szeretné megmutatni F'lamak az új készüléket, a sárkányvezér viszonylag biztonságosnak gondolta, ha meghagyja Lesszának a dicsőséget, hogy ő vigye vissza Ruathába az elbitorolt faliszőnyeget. A lány elszaladt, hogy összecsavartassa és Ramoth hátára szíjaztassa a kárpitot. F'lar nézte, ahogy Ramoth nagy szárnycsapásokkal fölszáll a Csillag-kőhöz, majd eltűnik a túlnanban Ruatha felé. Abban a pillanatban R'gul bukkant föl a párkányon, és jelentette, hogy egy nagy karavánnyi tűzkő érkezett az alagútba. így aztán, ennyi tennivaló mellett jócskán benne járt már a délelőttben, amikor végül meg tudta nézni Fandarel elnagyolt, és még nem egészen hatékony lángszóróját. A tűz például egyáltalán nem „szóródott" a tölcsérből. Késő délután ért csak vissza a sárkányfészekbe. R'gul savanyúan jelentette, hogy F'nor kereste, méghozzá kétszer is. - Kétszer? - Mondom, hogy kétszer. Nem akart üzenetet hagyni neked. R'gult szemmel láthatóan bántotta F'nor visszautasítása. 251

SÁRKÁNYRÖPTE

Lessza az esti étkezés idejéig sem bukkant föl. F'lar Ruathába küldetett, és megtudta, hogy a lány valóban elvitte a faliszőnyeget. Az egész alagot addig utasítgatta és ugráltatta, amíg a kárpitot rendesen föl nem akasztották, aztán több órán keresztül csak ült és nézte, néha föl-alá sétálva előtte. Aztán Ramothtal együtt fölszállt a torony fölé, és eltűnt. Lital, mint Ruathában mindenki, úgy hitte, a lány visszatért Benden sárkányfészekbe. - Mnementh! - kiáltotta F'lar, amikor a hírnök befejezte a jelentését. - Mnementh, hol vannak? Mnementh csak nagy sokára válaszolt. Nem hallom őket, mondta végül, mentális hangja olyan halk és aggodalmas volt, amennyire csak egy sárkányé lehet. F'lar mindkét kezével megragadta az asztalt, és a királynő üres fészkére meredt. Kétségbeesett gondolat hasított belé: tudta, hova próbált menni Lessza.

252

ANNE McCAFFREY

Halálhideg és gyilkos fagy ha maradsz, itt pusztulás vár. Bátor vagy, ha itt időzöl, élted mérlegre téve áll.

Alattuk Ruatha öregtornya magasodott. Lessza kicsit balra küldte Ramothot, és elengedte a füle mellett a sárkány csípős megjegyzéseit, tudván, hogy az állat is izgatott. Jól van, drágám, ez épp az a szög, ahonnét a faliszőnyeg az alag ajtaját ábrázolja. A kárpit készítésekor azonban még senki nem faragta meg a szemöldökfákat, és nem fedte be az ajtószárnyakat. És nem volt torony, sem belső udvar, sem kapu. Megsimogatta az ívelő nyak meglepően puha bőrét, és fölnevetett, hogy palástolja saját idegességét és félelmét attól, amit tervez. Elhitette magával, hogy jó oka van cselekedni. A ballada nyitómondata, „Mind messze, előre repültek..." nyilvánvalóan az idők közti ugrásra utalt. A faliszőnyeg pedig megadta a szükséges referenciapontokat ehhez az úthoz a korok között. Hálát adott a takácsmesternek, aki azt az ajtót megszőtte. El ne felejtse megdicsérni a munkáját. Remélte, hogy megmondhatja ezt a mesternek. Ebből elég! Hát persze, hogy megmondja majd neki. Mert hát nem tűntek el a sárkányfészkek? Tudván, hogy előre mentek, és hogy ez a módszer hozza őket ebbe az időbe, nyilvánvalóan neki kell visszaugrania és idevezetnie őket. Az egész nagyon egyszerű volt, és csak ő meg Ramoth képesek rá. Mert már megtették. Idegesen nevetgélt, aztán mély, reszkető lélegzetet vett. - Jól van, arany kedvesem - mormolta. - Ismered a referenciaképet. Tudod, mikorra akarok visszamenni. Vigyél túlnan, Ramoth, négyszáz fordulattal korábbra! A hideg a csontjáig hatolt, még fagyosabb volt, mint várta. Nem fizikailag érezte, inkább úgy jelentkezett, mint mindennek a hiánya. Nem volt fény. Nem volt hang. Nem volt tapintás. Ahogy egyre hosszabb ideig lebegtek a semmiben, Lessza olyan félelmet tapasztalt, amely majdnem elrabolta józan eszét. Tudta, hogy Ramoth nyakán ül, mégsem érzékelte a sárkányt. Megpróbált fölkiáltani, és kinyitotta a száját, de semmi... semmilyen hang nem 253

SÁRKÁNYRÖPTE

csengett a fülében. Még a kezét sem érezte, holott tudta, hogy az arcához kapta őket. Itt vagyok, hallotta tudatában Ramoth hangját. Együtt vagyunk, és ez a megnyugtatás volt az egyetlen, ami visszatartotta attól, hogy elengedje józanságát a végtelen, időtlen semmi rémisztő korszakában. Valakinek volt annyi esze, hogy Robintonért küldetett. A hárfásmester az asztalnál ülve találta F'lart. A sárkányvezér halottsápadt volt, tekintete az üres sárkányfészekre meredt. A hárfásmester belépése és nyugodt hangja kizökkentette F'lart a döbbent némaságból. Ellentmondást nem tűrő mozdulattal intette ki a többieket. - Elment. Megpróbál négyszáz fordulatot visszamenni - mondta F'lar feszült hangon. A hárfásmester belerogyott a sárkányvezérrel szemközti székbe. Visszavitte a faliszőnyeget Ruathába - folytatta F'lar ugyanazon a fojtott hangján. - Meséltem neki F'nor visszatéréseiről. Mondtam neki, mennyire veszélyes. Nem vitatkozott sokat, és tudom, hogy az idők közti ugrás megrémítette, amennyire bármi is képes megrémíteni Lesszát. - Ököllel az asztalra csapott. - Gyanakodhattam volna. Amikor azt hiszi, hogy igaza van, nem áll meg elemezni, gondolkodni. Csak cselekszik! - De nem ostoba - emlékeztette Robinton megfontoltan. - Még ő sem ugorna vissza az időben referenciapont nélkül, nem? - „Mind messze, előre repültek..." ez az egyetlen nyomunk! - Nem, várj csak! - figyelmeztette Robinton, aztán csettintett. Tegnap éjjel, amikor a faliszőnyegen sétált, szokatlan érdeklődést mutatott az alag ajtaja iránt. Emlékszel, még Litallal is megtárgyalta. F'lar talpra ugrott, és már félig le is rohant a járaton. - Gyerünk, Ruathába kell mennünk! Lital minden parazsékot meggyújtott az alagban, hogy F'lar és Robinton alaposan végigtanulmányozhassák a faliszőnyeget. - Az egész délutánt azzal töltötte, hogy csak bámulta - mondta a felügyelő a fejét csóválva. - Biztosak vagytok benne, hogy megpróbálkozott ezzel a lehetetlen ugrással? 254

ANNE McCAFFREY

Biztos. Mnementh sem őt, sem Ramothot nem hallja sehol. Pedig a több fordulattal odébb és a déli kontinensen tartózkodó Kanth visszhangját érzékeli. - F'lar elhaladt a kárpit előtt. - Mi volt olyan fontos az ajtóban, Lital? Gondolkozz! - Majdnem ugyanolyan, mint most, leszámítva a faragott szemöldökfát, és nincs kívül udvar, sem öregtorony... - Ez az! Ó, az első tojásra, annyira egyszerű! Zurg azt mondta, hogy a faliszőnyeg régi. Lessza biztosan a fejébe vette, hogy négyszáz fordulat idős, és referenciaképként használta az időugráshoz. - De hiszen akkor biztonságban van! - kiáltott föl Robinton, és megkönnyebbülten a székébe rogyott. - Ó, nem, hárfás. Ennyire nem egyszerű a dolog - mormolta F'lar, és Robinton Lital arcán is meglátta a kétségbeesést és a rémületet. - Mi a baj? - A túlnanban nincsen semmi - F'lar hangja tompán kongott. - A helyek közti ugrás annyi időbe telik csupán, ameddig egy ember hármat köhint. De ha négyszáz fordulatot ugrik... - Elakadt a szava. -

255

SÁRKÁNYRÖPTE

Aki mer, tud. Ki próbál, tesz. Ki szeret, él.

A hangok először ordítva hasogatták fájó fülét, aztán elcsitultak a hallásküszöbén túl. Lessza levegő után kapott, amikor a gyomorforgató, émelyítő érzés megpörgette az ággyal együtt, amelyen feküdt, és amely körézárult. Amikor fájdalom szúrt a fejébe, egyenesen a koponyája közepébe, megragadta az ágy szélét. Fölsikoltott, részben kínjában, részben tiltakozásul a rémítő, pörgő, forgó, kapaszkodó nélküli érzés ellen. Valami ijesztő ösztön azonban tovább hajtotta, hogy megpróbálja átadni az üzenetet, amelyet elhozott. Néha érezte, hogy Ramoth utánanyúl a lecsapó sötétben, amely körbeölelte. Megpróbált a sárkány elméjébe kapaszkodni, remélte, hogy az aranyló királynő kivezeti ebből a kínzó semmiből. Kimerülten hullott lefelé, egyre csak lefelé, ahonnét csak a beszéd kétségbeesett kényszere rángatta ki. Végül megérezte a karján nyugvó puha, sima kezet, és a szájába csorgó meleg, ízletes folyadékot. Megmozdította a nyelvét, és az ital lecsordogált a torkán. Köhögésroham tört rá, és zihálva, erőtlenül kapkodott levegő után. Aztán kísérletképpen kinyitotta a szemét. Az eléterülő látvány nem ugrándozott és forgott. - Ki... vagy? - krákogta. - Ó, drága Lessza... - Az én lennék? - kérdezte a lány összezavarodva. - Ramoth így mondta - nyugtatta meg a nő. - Mardra vagyok Erőd sárkányfészekből. - Ó, F'lar annyira dühös lesz rám! - nyögte Lessza, ahogy kezdtek visszatérni az emlékei. - Összevissza fog rázni. Mindig megráz, hogyha engedetlen vagyok. De igazam volt. Igazam volt. Mardra... ? Ó, az a... szörnyű... semmi - És érezte, hogy ismét hatalmába keríti az álom, de nem volt ereje harcolni az elsöprő késztetés ellen. Az ágy szerencsére már nem imbolygott alatta. 256

ANNE McCAFFREY

A szoba, amelyet parazsékok világítottak meg halványan, hasonlított is meg nem is a saját hálókamrájára Benden sárkányfészekben. Lessza mozdulatlanul feküdt, megpróbálta beazonosítani a különbséget. A fészek falai itt nagyon simák voltak. A szoba is nagyobbnak tűnt, a mennyezet magasan ívelt. Miután a szeme hozzászokott a halovány fényhez, és már meg tudta különböztetni a részleteket, a bútorok is finoman megmunkáltnak tűntek. Nyugtalanul megmozdult. - Ahá, ismét fölébredtél hát, titokzatos hölgy - szólalt meg egy férfi. A kinti fészekből fény áradt be a széthúzott függönyön keresztül. Lessza inkább érezte, mint látta a másik helyiségben tartózkodókat. Egy nő bújt át a férfi karja alatt, és az ágy mellé sietett. - Rád emlékszem. Te vagy Mardra - mondta Lessza meglepetten. - Valóban, ő pedig T'ton, Erőd sárkányvezére. T'ton még több parazsékot szórt a falitartóba, és válla fölött hátranézett Lesszára, hogy lássa, nem zavarja-e a fény. - Ramoth! - kiáltott föl Lessza fölülve, és első ízben döbbent rá, hogy nem Ramoth elméjét érintette meg a külső fészekben. - Ó, az - nevetett föl Marcira enyhe rosszallással. Mindannyiunkat kiesz a tartalékainkból, és Loranthnak hívnia kellett a többi királynőt, hogy megnyugtassák. - Úgy ül a Csillag-köveken, mintha az övéi lennének, és állandóan vijjog - tette hozzá T'ton kevésbé jóindulatúan. Félrehajtotta a fejét. Nohát. Abbahagyta. - El tudtok jönni, ugye? - bukott ki Lesszából. - Jönni? Hová, drágám? - kérdezte Mardra zavartan. - Állandóan erről a „jövésről" beszéltél, meg a közelgő szálakról, a Látósziklában megjelent Rőtcsillagról és... drágám, nem tudtad, hogy a Rőtcsillag már két hónapja maga mögött hagyta a Pernt? - Nem, csak most érkezett. Ezért jöttem vissza az időben... - Vissza? Az időben? - kiáltotta T'ton, az ágyhoz lépve, és fürkészőn nézett Lesszára. - Kaphatnék egy kis klahot? Tudom, hogy se füle, se farka annak, amit mondok, és még nem ébredtem föl teljesen. De nem vagyok őrült, sem beteg, és az egész nagyon bonyolult. 257

SÁRKÁNYRÖPTE

Bizonyára - jegyezte meg T'ton megtévesztő szelídséggel. Mégis leszólt a kürtőn klahért, majd egy széket húzott az ágyhoz, hogy meghallgassa a lányt. - Hát persze, hogy nem vagy őrült - csitította Mardra, és sötét pillantást vetett a párjára. - Különben nem repülnél királynőn. T'tonnak ezt el kellett ismernie. Lessza megvárta a klahot; amikor az ital megérkezett, hálásan kortyolta az élénkítő, forró főzetet. Végül nagy levegőt vett, és belekezdett. Elmesélte nekik a Rőtcsillag veszedelmes együttállásai közti hosszú intervallumot; hogyan vált az egyetlen Sárkányfészek kegyvesztetté és megvetetté, hogyan romlott le Zsora állapota, és hogyan veszítette el irányítását a királynője, Nemorth fölött, és így a Rőtcsillag közeledtekor nem nőtt meg a fészekaljak mérete. Hogyan igézte meg Ramothot, hogy Benden sárkányúrnője legyen, miként járt túl F'lar a lázongó nagyurak eszén egy nappal Ramoth első nászrepülése után, és hogyan ragadta magához a Sárkányfészek és a Pern kormányzását, hogy fölkészüljön a szálak eljövetelére, amelyről tudta, hogy be fog következni. Lessza elmondta immár lenyűgözve figyelő hallgatóságának, hogyan repült először Ramoth hátán, és hogyan ment vissza véletlenül a túlnanban arra a napra, amikor Fax megtámadta Ruatha alagot. - Megtámadta... a családom alagját? - kiáltott föl Mardra iszonyattal. - Ruathából sok híres sárkányúrnő származott - jegyezte meg Lessza ravasz mosollyal, és T'ton kacagásban tört ki. - Ruathai lány, semmi kétség - mondta Mardrának. Lessza elmesélte, milyen helyzetben vannak a sárkányemberek, és hogy nincs elég sárkányuk, hogy meg tudják állítani az összes szálhullást. Beszélt a Kérdés daláról és a nagy faliszőnyegről is. - Faliszőnyeg? - kérdezte Mardra, és riadtan arcához emelte a kezét. - Milyen volt? Amikor Lessza leírta a kárpitot, végre meglátta a két lovas arcán, hogy hisznek neki. Az apám éppen most rendelt egy ilyen jelenetet ábrázoló faliszőnyeget. Múltkor mesélte, mert az utolsó csatát Ruatha fölött vívtuk a szálakkal. - Mardra hitetlenül fordult T'ton felé, akin immár -

258

ANNE McCAFFREY

nem látszott, hogy jól mulatna. - Biztosan megtette, amit állított. Különben honnan tudhatna a faliszőnyegről? - Megkérdezheted a királynődet és az enyémet is - javasolta Lessza. - Drágám, már nem kételkedünk a szavaidban - mondta Mardra őszintén -, de ez óriási tett volt. - Nem hiszem, hogy újra megpróbálkoznék vele - mondta Lessza -, most, hogy már tudom, amit tudok. - Igen, ez a sokk jelentősen megnehezíti majd az előre ugrást, ha azt szeretnénk, hogy ennek a te F'larodnak hatékony harci ereje legyen - jegyezte meg T'ton. - Akkor jöttök? Tényleg? - Van rá esély, hogy igen - jelentette ki T'ton komolyan, és féloldalas mosolyra húzta a száját. - Azt mondtad, elhagytuk a sárkányfészkeket... sőt, magyarázat nélkül nyomunk veszett. Valahová... valamikorra távoztunk, mert most még mindig itt vagyunk... Mindannyian hallgattak, amikor mindhármukban fölmerült ugyanaz az eshetőség. A sárkányfészkek valóban kiürültek, de Lessza semmivel nem tudta bizonyítani, hogy az öt sárkányfészek az ő idejében megjelent. - Biztos van mód. Biztosan! - kiáltotta Lessza elkeseredetten. - És nincs veszteni való időnk. Nincs idő! T'ton kaffogva fölnevetett. - A történelem ezen végében rengeteg időnk van, kedvesem. Rávették Lesszát, hogy feküdjön le, sokkal jobban aggódtak nála amiatt, hogy a lány hetekig az ágyat nyomta, és önkívületben sikoltozott, hogy zuhan, és nem lát, nem hall, nem érez semmit. Elmondták neki, hogy Ramoth is megszenvedte a hosszú tartózkodást a túlnan rémítő semmijében, és korábbi, tagbaszakadt énjének sápatag árnyékaként jelent meg az ősi Ruatha fölött. Ruatha nagyura, Mardra édesapja majdnem eszét vesztette megdöbbenésében, amikor a támolygó lovas és a sápadt királynő fölbukkant a sziklaperemen. Természetesen - és szerencsére - a lányához küldetett Erőd sárkányfészekbe segítségért. Lesszát és 259

SÁRKÁNYRÖPTE

Ramothot a fészekbe vitték, és a ruathai nagyúr mélyen hallgatott az esetről. Amikor Lessza eléggé megerősödött, T'ton összehívta a sárkányvezérek tanácsát. Különös módon a távozás ellen nem tiltakozott senki... feltéve, ha meg tudják oldani az idősokk gondját, és útközben is kapnak referenciapontokat. Lesszának nem tartott sokáig, míg megértette, miért várják a sárkánylovasok annyira az utat. A legtöbben az akkori szálhullások alatt születtek. Most már négy hónapja csak eseménytelen őrjáratokra repültek, és untatta őket a feladat sivársága. A játékok gyenge pótlékai voltak csupán az igazi harcoknak, amelyeket korábban vívtak. Az alagok, amelyek addig kezüket-lábukat törték, hogy a sárkányemberek kedvében járjanak, kezdtek közönyösek lenni. A sárkányvezérek úgy látták, hogy mindez még csak fokozódni fog, ahogy a szálak keltette félelmek elhalványulnak. Az erkölcsi hanyatlás éppolyan alattomosan talált utat a sárkányfészkekbe és az alagokba, mint egy betegség. A Lessza által fölkínált lehetőség jobb volt, mint a saját idejükben rájuk váró sorvadás. Bendenből csak a sárkányvezér vehetett részt a tanácskozásokon. Mivel Lessza idejében Benden volt az egyetlen sárkányfészek, tudatlanságban kellett tartani, míg el nem jön a lány ideje. Senki nem beszélhetett Lessza érkezéséről, mivel abban a fordulatban, ahonnét érkezett, erről sem tudott senki. Lessza ragaszkodott hozzá, hogy a hárfásmestert is meghívják, mert az archívum szerint ez történt. De amikor a férfi megkérte, hogy árulja el a Kérdés dalát, a lány mosolyogva nemet mondott. - Te vagy az utódod majd megírjátok, amikor a sárkányfészkeket üresen találják - biztosította a férfit. - De neked kell kitalálnod, én nem ismételhetem el. - Nehéz feladat olyan dalt írni, amely négyszáz fordulattal később fontos nyomot ad. - Csak arra vigyázz - figyelmeztette Lessza -, hogy ez egy tanító ballada legyen, és ne merüljön feledésbe, mert olyan kérdéseket vet föl, amelyeket nekem meg kell válaszolnom. Amikor a férfi kuncogni kezdett, a lány rájött, hogy máris adott egy támpontot a kiinduláshoz. 260

ANNE McCAFFREY

A tanácskozás - hogyan menjenek olyan messzire előre úgy, hogy közben meg vannak fosztva érzékszerveiktől - egyre hevesebbé vált. Akadtak építő jellegű, bár haszontalan javaslatok arról, hogyan találjanak menet közben referenciapontokat. Az öt sárkányfészek nem járt még a jövőben, és Lessza, egyetlen hatalmas ugrása során nem állt meg közben hivatkozási pontokat keresni. - Azt mondtad, ugye, hogy a tízéves ugrás még nem okozott gondot? - kérdezte T'ton Lesszát, amikor a sárkányvezérek és a hárfásmester összegyűltek, hogy megbeszéljék ezt a problémát. - Nem. Kétszer olyan hosszú, mint egy helyek közti ugrás. - A négyszáz fordulatnyi ugrás viselt meg ennyire. Hm. Talán húsz-huszonöt fordulatnyi szakaszok biztonságosak lennének. A javaslatot tetszéssel fogadták, amíg Iszta óvatoskodó vezetője, D'ram föl nem szólalt. - Nem szeretnék alagi kukacnak tűnni, de van még egy lehetőség, amelyet nem említettetek. Honnan tudjuk, hogy megérkeztünk Lessza idejébe? A túlnanba ugrás kockázatos dolog. Gyakran vesznek el lovasok. Lessza is alig jutott el idáig élve. - Jó meglátás, D'ram - ismerte el mogorván T'ton -, de más is azt bizonyítja, hogy előre megyünk... mentünk... menni fogunk. Ott vannak például a nyomok... mindet Lesszára irányozták. Ugyanaz a veszélyhelyzet, amely kiürítette a sárkányfészkeket, őt is visszaküldte, hogy segítséget kérjen... - Persze, persze - szakította félbe D'ram -, de én úgy értem, hogyan lehetsz biztos benne, hogy elérjük Lessza idejét? Még nem történt meg. Vajon honnan tudjuk, hogy megtörténhet? Nem T'ton volt az egyetlen, aki válaszért kutatott az emlékezetében. Aztán hirtelen mindkét tenyerével az asztalra csapott. - A tojásra, válasszunk, vagy lassan és tétlenül halunk meg, vagy gyorsan, küzdelem közben! Torkig vagyok már a nyugodt élettel, amelyet nekünk, sárkányembereknek élnünk kell a Rőtcsillag távozása után, amíg csak megvénülve túlnan nem megyünk. Bevallom, hogy szinte sajnálom, hogy a Rőtcsillag egyre kisebbre zsugorodik az esti égbolton. Én azt mondom, vállaljuk a kockázatot, és nézzünk szembe vele, míg el nem tűnik! Sárkányemberek 261

SÁRKÁNYRÖPTE

vagyunk, nem igaz? Arra születtünk, hogy a szálak ellen harcoljunk. Menjünk hát vadászni... négyszáz fordulattal előre! Lessza feszült arca kisimult. Fölismerte a D'ram által fölvetett lehetőség igazságát, amely keserű félelmet szított a szívében. Önmagát kockáztatni a saját felelőssége, de hogyan teheti kockára több száz lovas, sárkány és fészeklakó életét, akik elkísérik az övéiket? T'tin szavai azonban elhessentették ezt a megfontolást. - Én pedig azt hiszem - zengett a hárfásmester diadalmas hangja az egyetértő kiáltások közepette hogy megvannak a referenciapontjaink. - Meglepett csodálkozás világította be az arcát. Húsz fordulat vagy húszszor száz, mindegy, mert van útmutató! Ahogy T'ton is mondta. A Rőtcsillag egyre kisebbre zsugorodik... Később, amikor a Rőtcsillag pályáját számolgatták, ráébredtek, mennyire egyszerű a megoldás, és nevettek rajta, hogy ősi ellenségük lesz a vezetőjük. Erőd sárkányfészek tetején, akárcsak a többi sárkányfészekben, nagy kövek álltak. Úgy helyezték el őket, hogy az év bizonyos szakaszaiban jelezzék a Rőtcsillag közeledését és távolodását, ahogy az szabálytalan, kétszáz fordulatos pályáján keringett a nap körül. Az archívumok áttanulmányozásával, amelyek többek között a Rőtcsillag pályáját is tartalmazták, nem volt nehéz mindegyik sárkányfészeknél megtervezni a huszonöt fordulatnyi ugrásokat. Úgy döntöttek, hogy az egyes sárkányfészkek lakossága a saját hegye fölött távozik a túlnanba, mert balesetekhez vezetett volna, ha a majdnem ezernyolcszáz megrakott állat egy ponton próbálkozik. Lessza számára most már minden egyes, saját idejétől távol töltött pillanat végtelen hosszúnak tűnt. Egy hónapot volt távol F'lartól, és a férfi jobban hiányzott neki, mint egyáltalán lehetségesnek tartotta. Amiatt is aggódott, hogy Ramoth Mnementhtől távol fog nászrepülésre kelni. Az biztos, hogy itt rengeteg bronz sárkány és bronz lovas akadt, akik szívesen a rendelkezésére álltak volna, de Lesszát nem érdekelték. T'ton és Mardra lekötötték a kivándorlás részleteinek megszervezésével, nehogy a faliszőnyegen és a később szerzendő Kérdés dalán kívül más nyom maradjon a sárkányfészkekben. 262

ANNE McCAFFREY

Lessza szinte sírt a megkönnyebbüléstől, amikor Ramothtal együtt fölszállt az éjszakai égbe, hogy elfoglalja helyét T'ton és Mardra közelében Erőd sárkányfészek Csillag-köve fölött. A négy másik sárkányfészekben is alakulatban várták a kötelékek, hogy elhagyhassák a saját idejüket. Amint az összes sárkányvezér sárkánya azt jelentette Lesszának, hogy minden rendben, észben tartják a Rőtcsillag pályájához mért referenciapontokat, a jövőből érkezett utazó kiadta a parancsot a túlnanba ugrásra.

263

SÁRKÁNYRÖPTE

A legsötétebb éj is hajnalra kel, ha felkel a nap, a rémálom tova: mikor nyújt vigaszt sivár, bús lelkemnek a fészek sötétlő, kongó otthona?

Tizenegy ugrást tettek a túlnanba. Amíg rövid időre megpihentek az egyes ugrások között, a sárkányvezérek bronzai beszéltek Lesszával. A közel ezernyolcszáz utazóból csak négy nem érkezett meg, és azok is idősebb állatok voltak. Mind az öt csoport megegyezett abban, hogy megállnak egy gyors étkezés és egy forró klah erejéig az utolsó ugrás előtt, amely csupán tizenkét fordulatot ölel majd át. - Könnyebb huszonöt fordulatot ugrani, mint tizenkettőt - jegyezte meg T'ton Mardrának, aki a klahot szolgálta föl. A vörös hajnalcsillagra pillantott, amely mindvégig pislákoló, hűséges vezetőjük volt. Nem változtatja meg számottevően a helyét. Számítok rád, Lessza, hogy további referenciákat is adsz. - Szeretnék Ruathába térni, mielőtt F'lar fölfedezi, hogy eltűntem. - Megborzongva nézett föl a Rőtcsillagra, és gyorsan belekortyolt a forró klahba. - Egyszer... nem kétszer... láttam már ilyennek a csillagot Ruathában. - T'tonra bámult, és torka elszorult, ahogy eszébe jutott az a reggel, amikor úgy érezte, hogy a Rőtcsillag veszélyt jelent rá, három nappal azelőtt, hogy Fax és F'lar megjelentek Ruatha alagban. Fax F'lar tőrétől kimúlt, ő pedig Benden sárkányfészekbe ment. Hirtelen megszédült, gyenge volt, zavarodott. A többi ugrás között egyszer sem érezte magát így. - Jól érzed magad, Lessza? - kérdezte Mardra aggodalmasan. Borzasztóan sápadt vagy. Remegsz. - Átölelte Lesszát, és aggódó pillantást vetett a társára. - Tizenkét fordulattal ezelőtt Ruathában voltam - mormolta Lessza, és Mardra kezébe kapaszkodott. - Kétszer is Ruathában voltam. Menjünk tovább gyorsan! Ma reggel túl sok van belőlem. Vissza kell jutnom. Vissza kell mennem F'larhoz. Annyira dühös lesz rám! A hangjába kúszó hisztérikus színezet Mardrát és T'tont egyaránt megrémítette. Gyorsan parancsot adtak, hogy oltsák el a tüzeket, mindenki szálljon sárkányra és készüljön fel az utolsó ugrásra. 264

ANNE McCAFFREY

Lessza kóválygó fejjel adta meg a sárkányvezérek állatainak a referenciákat: Ruatha az esti fényben, az öregtorony, a belső udvar, a vidék tavasszal...

265

SÁRKÁNYRÖPTE

Vörös csepp a hideg éjben, vérpilács a sötétségben, fordulj, forogj, időkerék, Rőtcsillag hív, vár rád az ég.

Lital és Robinton ételt diktáltak F'larba, és bőségesen itatták borral. A sárkányvezér a szíve mélyén tudta, hogy nem adhatja fel, de az erőfeszítés túl nagy volt, a tűz kiveszett belőle. Nem vigasztalta, hogy Pridith és Kilara még mindig éltek, hogy továbbvigyék a sárkányfajt. Habozott visszaküldeni valakit F'norhoz, nem akart szembenézni annak jelentésével: mert ha Pridithért és Kialáért küldet, elismeri, hogy Lessza és Ramoth soha nem térnek vissza. Lessza! Lessza! - kiáltozta a nevét némán. Egyik pillanatban elátkozta a lányt ostoba, felelőtlen merészségéért, a másikban pedig még jobban szerette, amiért megpróbálkozott a lehetetlen feladattal. - Azt mondtam, F'lar, hogy most inkább alvásra van szükséged, nem borra - törte át Robinton hangja F'lar gondolatainak burkát. F'lar zavartan ráncolta a homlokát. Észrevette, hogy egy boroskancsót emelget, amelyet Robinton erősen leszorít. 1 - Mit mondtál? - Gyere! Bendenben is melletted maradok. Semmi nem tudna rávenni, hogy egyedül hagyjalak. Órák alatt éveket öregedtél. - Talán érthető! - kiáltotta F'lar fölemelkedve, tehetetlen haragját a legközelebb állóra, Robintonra zúdítva. A hárfásmester szeme tele volt együttérzéssel, ahogy F'lar karja után nyúlt, és szilárdan megragadta. - Ember, a hárfásmester sem tudja szavakkal kifejezni, mennyire nagyra becsül, és milyen mélyen veled érez. De aludnod kell; ki kell bírnod a holnapot is, és azután harcolnod kell. A sárkánylovasoknak vezérre van szükségük... - A hangja elhalkult. - Holnap el kell küldened F'norért... és Pridithért. F'lar sarkon fordult, és Ruatha nagytermének sok bajt kavart ajtaja felé indult.

266

ANNE McCAFFREY

Az örömnek adj hangot, dalolj boldogan, sárkány szárnyak alatt hit és remény fogan.

Ruatha öregtornya előttük magasodott, a külső udvar magas falai jól látszottak a fakuló fényben. A kürt vadul bömbölt, de alig lehetett hallani a mennydörgésben, ahogy több száz sárkány, teljes harci díszben, kötelék kötelék után előbukkant a völgy fölött. Fénycsík festette meg az udvar kövezetét, ahogy az alag ajtaja kinyílt. Lessza leparancsolta Ramothot a torony közelébe, leugrott, és boldogan előreszaladt a kilépő férfiakhoz. Látta Lital zömök alakját, aki egy kosár parazsékot emelt magasan a feje fölé. Annyira megkönnyebbült a láttán, hogy még korábbi ellenséges érzéseit is elfeledte. - Két nappal elszámoltad az utolsó ugrást, Lessza! - kiáltotta Lital, amint elég közel ért, hogy a lány is meghallja a leszálló sárkányok zúgásában. - Elszámoltam? Hogyan? - zihálta a lány. T'ton és Mardra mellé léptek. - Nincs ok aggodalomra - nyugtatta meg Lital, szorosan tenyerébe fogva a lány kezét, a szeme ragyogott. Sőt, mosolygott. - Túl sokat számoltál. Menj vissza a túlnanba, a két nappal korábbi Ruathába. Ez minden. - Mosolya még szélesebbre húzódott a lány zavara láttán. - Minden rendben - nyugtatta meg, és megveregette a kezét. Válaszd ki ugyanezt az órát, a nagyudvart, mindent, de képzeld el F'lart, Robintont és engem a kövekre. Mnementh üljön az öregtornyon, és egy kék sárkány a peremen. Most menj! Mnementh? Kérdezte Ramoth Lesszát. Alig várta már, hogy találkozzon a párjával. A lány a sárkány nagy feje alá bújt. Ramoth szeme ragyogó tűzben égett. - Nem értem - panaszolta Lessza. Mardra vigasztalóan átölelte. - De én igen, bízz bennem! - kérte Lital, sután megveregetve a lány vállát, majd T'tonra pillantott megerősítésért. - Ahogy F'nor is mondta. Nem lehetsz egyszerre több helyen anélkül, hogy ne 267

SÁRKÁNYRÖPTE

nehezedne rád nyomás, és amikor tizenkét fordulattal korábban megálltatok, Lessza széthullott. - Tudtad? - kiáltotta T'ton. - Persze. Most pedig menjetek vissza két nappal korábbra! Érted, én tudom, hogy visszamentél. Akkor persze meg leszek lepve, de most, ma éjjel tudom, hogy két nappal ezelőtt bukkantatok föl. Ó, menj már! Ne vitatkozz! F'lar félig megőrült az aggodalomtól. - Meg fog rázni - sírta Lessza gyerekesen. - Lessza! - T'ton kézen fogta, és visszavezette Ramothhoz, aki lekuporodott, hogy a lovasa fölszállhasson. T'ton átvette az irányítást, és szólt Fidranthnak, hogy Lital referenciái és Ramoth leírása alapján az emberekről és Mnementhről mindenki menjen vissza két napot. A túlnan hidege magához térítette Lesszát, bár a tévedése súlyos sebet ejtett magabiztosságán. Aztán megint Ruathában voltak. A sárkányok hatalmas alakzatban, boldogan elhelyezkedtek. A nagyterem fényében pedig Lital, Robinton magas alakja és F'lar rajzolódtak ki. Mnementh érces üdvözlést trombitált. Ramoth szinte nyomban földre tette Lesszát, és nyaka összetekeredett a párjáéval. Lessza ott állt, ahol Ramoth hagyta, és mozdulni sem bírt. Tisztában volt vele, hogy Mardra és T'ton mellette állnak. Csak F'lart látta, aki átrohant az udvaron hozzá. Mégsem bírt megmoccanni. A férfi a karjába kapta, és olyan szorosan ölelte magéhoz, hogy a lány most már nem kételkedett az üdvözlés szívélyességében. - Lessza, Lessza — hallotta a férfi rekedt hangját. F'lar hozzászorította az arcát, kinyomta belőle a szuszt is, óvatos távolságtartásának nyoma sem volt. Megcsókolta, megölelte, fölkapta, aztán megint csókokkal halmozta el. Végül talpra állította, és megragadta a lány vállát. - Lessza, ha valaha is... - kezdte, és minden szónál megszorultak az ujjai a lány vállán, de aztán abbahagyta, amikor ráébredt, hogy vigyorgó ismeretlenek veszik körül. - Mondtam, hogy meg fog rázni - mondta Lessza, könnyeit törülgetve. - De, F'lar, mindenkit elhoztam... mindenkit Benden kivételével. Ezért volt üres az öt sárkányfészek. Elhoztam őket. 268

ANNE McCAFFREY

F'lar körülnézett, át a vezérek feje fölött a völgybe leszálló, sziklákon ülő sárkányok tömegére. Mindenütt ott voltak. Kékek, zöldek, bronzok, barnák, és egy egész köteléknyi arany királynő. - Elhoztad a sárkányfészkeket.' - visszhangozta döbbenten. - Igen, ők itt Mardra és T'ton Erőd sárkányfészekből, D'ram és... F'lar megrázta egy kicsit a lányt, hogy elhallgattassa, aztán maga mellé húzta, hogy lássa és köszöntse az érkezőket. - Hálásabb vagyok, mint gondoljátok - mondta, de nem tudta folytatni, noha még sok mindent elmondott volna. T'ton kinyújtott kézzel előrelépett, és F'lar keményen megragadta a jobbját. - Ezernyolcszáz sárkányt, tizenhét királynőt és a sárkányfészkeink berendezéséhez szükséges összes holmit elhoztuk. - Lángszórókat is hoztak - szúrta közbe izgatottan Lessza. - De... idejönni... megpróbálni... - mormolta F'lar csodálattal. T'ton, D'ram és a többiek fölkacagtak. - Lessza megmutatta az utat... - .. .és a Rőtcsillag vezérelt... - tette hozzá a lány. Sárkánylovasok vagyunk - folytatta T'ton komolyan —, akárcsak te, Bendeni F'lar. Azt hallottuk, itt szálak ellen harcoltok, márpedig az sárkánylovasoknak való feladat... akármikor is vagyunk!

269

SÁRKÁNYRÖPTE

Peregjen a dob, szóljon a fuvola, hárfázzon a hárfás, indulj, katona! Zsarátnokot ide, lángoljon a rét, míg hajnali fényben a Rőtcsillag ég.

Amíg az öt sárkányfészek elhelyezkedett Ruatha-völgyben, F'nor előrehozta az időben a déli sárkányembereket. Már mindannyiukat elcsigázta a kettős idejű élet, és hálásan támolyogtak be szállásaikra, amelyeket két nappal és tíz fordulattal korábban hagytak el. R'gul, aki semmit nem tudott Lessza ugrásáról a múltba, azzal üdvözölte a sárkányfészekbe visszatérő F'lart és a sárkányúrnőt, hogy F'nor hetvenkét új sárkánnyal együtt megjelent, és hogy szerinte a lovasok nem lesznek alkalmasak a harcra. - Soha életemben nem láttam még ilyen elnyűtt embereket folytatta R'gul el nem tudom képzelni, mi ütött beléjük, hiszen napsütés volt, rengeteg élelem és semmi felelősség. F'lar és Lessza összenéztek. - Nos, a déli sárkányfészket továbbra is fönntartjuk, R'gul. Gondold végig! - Én harcos sárkánylovas vagyok, nem szoknyapecér - morogta az idősebb férfi. - Többre lesz szükség egy időben tett ugráshoz, hogy úgy elhagyjam magam, mint azok ott. - Ó, hamar magukhoz térnek - mondta Lessza, és R'gul helytelenítő pillantásaira ügyet sem vetve felkuncogott. - Hát ajánlom is, ha szálmentesen akarjuk tartani az eget! csattant föl R'gul epésen. - Az nem gond - nyugtatta meg F'lar vidáman. - Nem gond? Száznegyvennégy sárkánnyal? - Kétszáztizenhat - javította ki Lessza. R'gul meg sem hallotta, és megkérdezte: - Talált a kovácsmester működőképes lángszórót is? - Igen - biztosította F'lar R'gult szélesen vigyorogva. Az öt sárkányfészek a felszerelését is elhozta. Fandarel szinte letépte a készülékeket a hátukról, és minden bizonnyal reggelre a földrész minden kohója és kovácsműhelye készen áll arra, hogy lemásolja a felépítésüket. T'ton azt mondta F'larnak, hogy az ő idejében az alagokban mindenkinek jutott lángszóró a földön. A 270

ANNE McCAFFREY

hosszú intervallum idején a lángszórókat alighanem beolvasztották, vagy eldobták, mint érthetetlen szerkezeteket. D'ram különösen Fandarel saltrompermetezője iránt érdeklődött, amelyet jobbnak tartott a lángszórónál, mivel trágyázásra is használni lehetett. - Nos - mondta R'gul borúsan -, egy-két lángszóró segít majd holnapután. - Találtunk valamit, ami sokkal többet fog segíteni - jegyezte meg Lessza, aztán elköszönt, és berohant a hálókamrába. A függöny mögül nevetés vagy sírás hangjai szűrődtek ki, és R'gul összevonta a szemöldökét. Az a lány egyszerűen túl fiatal még, hogy ilyen súlyos időkben sárkányúrnő legyen. Nem állhatatos. - Nem fogta föl, milyen válságos a helyzetünk? Még F'nor embereivel együtt is. Már persze, ha képesek lesznek fölszállni egyáltalán - méltatlankodott R'gul. - Nem lett volna szabad hagynod, hogy elhagyja a Sárkányfészket. F'lar nem törődött a kioktatással, és töltött magának egy kupa bort. Egyszer azt mondtad, hogy a Pern öt üres sárkányfészke azt bizonyítja, hogy nem lesznek többé szálak. R'gul megköszörülte a torkát, és arra gondolt, hogy a bocsánatkérés - még ha régen kijárt is neki a sárkányvezértől - nem segít a szálak ellen. - Nos, az elméletben volt némi igazság - folytatta F'lar, és R'gulnak is töltött. - De nem úgy, ahogy te értelmezted. Az öt sárkányfészek azért volt üres, mert... ide jöttek. R'gul, aki már félig ajkához emelte a kupáját, F'larra meredt. Ez az ember is túl fiatal az elvállalt felelősséghez. De... mintha el is hinné, amit mond. - Hiszed vagy sem, R'gul - márpedig egy nap múlva mindenképpen el fogod hinni -, de az öt sárkányfészek nem üres többé. Itt vannak, ebben az időben. Holnapután pedig ezernyolcszáz sárkány csatlakozik hozzánk Telgar fölött, lángszórókkal és rengeteg harci tapasztalattal. R'gul egykedvűen nézte a szerencsétlent. Óvatosan letette a kupáját, és sarkon fordulva kisétált a fészekből. Nem hagyta, hogy kigúnyolják. Jobb, ha másnap elkezdi tervezni, hogyan vegye át az irányítást, ha holnapután még harcolni akarnak a szálak ellen. 271

SÁRKÁNYRÖPTE

Másnap reggel, amikor meglátta a nagy bronz sárkányokat, amelyek a sárkányvezéreket és szárnyvezéreiket szállították a tanácskozásra, csendesen leitta magát. Lessza üdvözölte a barátait, aztán édesen mosolyogva elhagyta a sárkányfészket, mondván, hogy meg kell etetnie Ramothot. F'lar elgondolkodva nézett utána, aztán Robinton és Fandarel elé sietett, akiket szintén meghívott a gyűlésre. Mindkét céhmester szűkszavú volt, de egyikük figyelmét sem kerülték el az elhangzottak. Fandarel busa feje beszélőtől beszélőig fordult, időnként pislogva mélyen ülő szemével. Robinton szórakozott mosollyal arcán üldögélt, és nagy tetszéssel figyelte az ősi látogatókat. F'lart hamar lebeszélték arról, hogy tapasztalatlanságára hivatkozva lemondjon bendeni sárkányvezér rangjáról. - Jól helytálltál Neratban és Kerunban. Nagyon jól - mondta T'ton. - Jó vezetői eredménynek tartod, hogy huszonnyolc sárkány, illetve lovas megsebesült? - Első csatában, úgy, hogy minden lovas zöldfülű? Nem, ember, időben ott voltál Neratban, mindegy, hogyan jutottál oda - vigyorgott T'ton komiszul F'larra -, és ez az, ami egy sárkánylovas kötelessége. Nagyon szép repülés volt, azt mondom. Szép volt. - A másik négy sárkányvezér egyetértően mormogott a dicséretre. - A sárkányfészked azonban túl kevés emberrel rendelkezik, ezért átrendelünk hozzád néhány lovast, amíg ki nem alakul a teljes létszámotok. Ó, a királynők imádják ezeket az időket! - Széles vigyora azt mutatta, hogy a bronz lovasok is hasonlóképpen vannak ezzel. F'lar viszonozta a mosolyt, és arra gondolt, hogy Ramoth hamarosan ismét készen áll a nászrepülésre, és ezúttal Lessza... ó, az a lány már megint túlságosan, megtévesztően kezes volt! Jobb, ha alaposan szemmel tartja. - Fandarel céhalagjában hagytuk az összes, magunkkal hozott lángszórót - mondta T'ton hogy a földi csapatok fölfegyverkezhessenek holnapra. - Köszönöm - morrantotta Fandarel. - Semmi idő alatt újakat gyártunk, és visszaadjuk a tieteket. 272

ANNE McCAFFREY

Úgy döntöttünk - nézett körül T'ton gyorsan a többi lovason -, hogy három órával napkelte után mindegyik sárkányfészek teljes létszámban megjelenik Telgar fölött, és követi a szál hullámát Kromig. Egyébként F'lar, azok a térképek, amelyeket Robinton mutatott, kiválóak. Nekünk nem volt ilyenünk. - Akkor honnan tudtátok, mikor kezdődnek a támadások? T'ton vállat vont. - Még fióka koromban is olyan szabályosan jöttek, hogy az ember tudta, mikor várható egy. De így sokkal, sokkal jobb. - Hatékonyabb - tette hozzá Fandarel elismerően. - Holnapután, ha az összes sárkányfészek fölsorakozik Telgarnál, majd megmondjuk, milyen készletekre van szükségünk az üres fészkek ellátásához - vigyorgott T'ton. - Mint a régi időkben, még több dézsmát kipréselni az alagiakból. - Izgatottan dörzsölte össze tenyerét. - Mint a régi időkben. - Ott van a déli sárkányfészek is - vetette föl F'nor. - Ez idő szerint hat fordulattal ezelőtt hagytuk el, és ott maradtak a nyájak. Bizonyára fölszaporodtak, és rengeteg gyümölcs és gabona termett. - Jó érzés lenne, ha a déli vállalkozás folytatódna - jegyezte meg F'lar, és bátorítóan biccentett F'nor felé. - Igen, és Kilarát is tartsd ott, kérlek - tette hozzá F'nor, szemében bosszúság csillogott. Megbeszélték, hogy valamennyi készletet azonnal kiküldenek az újonnan elfoglalt sárkányfészkekbe, aztán a gyűlés föloszlott. - Kissé nyugtalanító - mondta T'ton, miközben Robintonnal borozott -, hogy a sárkányfészek, amelyet előző nap rendben hagytál hátra magad mögött, poros, üres barlanggá változott. - Fölnevetett. Az alsó barlangok asszonyai kicsit elszomorodtak. - Kitakarítottuk a konyhákat! - méltatlankodott F'nor. Az egyéjszakányi alvás eltörölte fáradtságát. T'ton megköszörülte a torkát. - Mardra szerint egy férfi sem tud kitakarítani semmit. - Gondolod, hogy holnap képes leszel sárkányra szállni, F'nor? kérdezte F'lar aggodalmasan. Jól látta a féltestvére arcára kiülő kimerültséget, hiába segített az éjszakai pihenés. Azok a megerőltető fordulatok mégis szükségesek voltak, és még úgy sem tűntek 273

SÁRKÁNYRÖPTE

fölöslegesnek, hogy ezernyolcszáz sárkány érkezett a múltból. Amikor F'lar megparancsolta F'nornak, hogy menjen vissza tíz fordulatot, és tenyéssze ki a létfontosságú helyetteseket, még nem jutott eszébe a Kérdés dala, és nem tudott a faliszőnyegről sem. - Akkor sem hagynám ki a csatát, ha nem lenne sárkányom jelentette ki F'nor. - Erről jut eszembe - jegyezte meg F'lar -, Lesszára is szükségünk lesz Telgarnál. Minden sárkányhoz beszélni tud - mondta szinte bocsánatkérően T'tonnák és D'ramnak. - Ó, tudunk róla - nyugtatta meg T'ton. - Mardra pedig nem bánja. - F'lar üres tekintetét látva hozzátette: - Mint rangidős sárkányúrnő, természetesen Mardra vezeti a királynők kötelékét. F'lar még értetlenebbül nézett. - Királynők köteléke? - Hát persze - T'ton és D'ram kérdően összenéztek F'lar meglepetését látva. - Csak nem tartjátok vissza a királynőket a harctól? - A királynőket? T'ton, Bendenben olyan sok nemzedéken keresztül csak egy királynő volt, hogy vannak, akik sötét eretnekségként hessegetik el a harcoló királynők legendáját! T'ton elszomorodott. Mostanáig nem tudatosult bennem, milyen kevesen voltatok. - De aztán a lelkesedése felülkerekedett. - Mindenesetre a királynők nagyon hasznosak tudnak lenni a lángszórókkal. Olyan foltokat is elkapnak, amelyeket más lovasok nem találnak el. Alacsonyan repülnek, a főbb szárnyak alatt. Ezért érdekli annyira D'ramot a saltrompermet. Nem perzseli le a hajat az alagiak fejéről, és a megművelt földek fölött jobb. - Azt mondod, hogy hagyjátok a királynőket a szálak ellen repülni? - F'lar nem törődött vele, hogy F'nor és T'ton mindketten vigyorognak rajta. - Hagyjuk? - hahotázott D'ram. - Vissza sem tudod fogni őket. Nem ismered a balladákat? - „Moreta röpte"? - Igen. 274

ANNE McCAFFREY

F'nor hangosan fölnevetett F'lar arckifejezése láttán. A sárkányvezér ingerülten félresöpörte a tincset homlokából. Aztán ő is elmosolyodott. - Köszönöm. Ez adott egy ötletet. Elkísérte a többi sárkányvezért a sárkányaikhoz, majd vidáman integetett Robintonnak és Fandarelnek. Sokkal jobb kedve volt, mint várta volna a második csata előtti reggelen. Aztán megkérdezte Mnementhet, hol van Lessza. Fürdik, felelte a bronz sárkány. F'lar a királynő üres fészkére pillantott. Ó, Ramoth a hegycsúcson van, mint mindig. Mnementh sértődöttnek tűnt. F'lar hallotta, hogy a fürdőkamrában abbamarad a csobogás, és lekiáltott a kürtőn forró klahért. Eltökélte, hogy kiélvezi a helyzetet. - Ó, jól ment a tanácskozás? - kérdezte Lessza negédesen, ahogy kilépett a fürdőkamrából, egy törülközőt tekerve szorosan maga köré. - Nagyon. Lessza, gondolom, tisztában vagy vele, hogy szükségünk lesz rád Telgarban? Lessza fürkészőn ránézett, aztán ismét elmosolyodott. - Én vagyok az egyetlen sárkányümő, aki minden sárkányhoz szólni tud - válaszolta huncutul. - Igaz - ismerte be F'lar jókedvűen. - Viszont többé már nem az egyetlen királynőlovas Bendenben... - Utállak! - csattant föl Lessza, de nem tudta elkerülni F'lart, aki magához szorította a lány törülközőbe csavart testét. - Akkor is, ha azt mondom, hogy Fandarel félretett neked egy lángszórót, hogy csatlakozhass a királynők kötelékéhez? Lessza abbahagyta a kapálózást, és fölbámult rá, megzavarta, hogy a férfi túljárt az eszén. - És hogy Kilara déli sárkányúrnő lesz... a jelenben is? Sárkányvezérként szükségem van a csaták között egy kis békére és nyugalomra... A törülköző a padlóra csúszott, és a lány olyan szenvedéllyel viszonozta F'lar csókját, mintha sárkányok szították volna fel hevét.

275

SÁRKÁNYRÖPTE

Sárkányfészek homokjáról kéklő sárkányok szállnak föl: szárnyra kap bronz, zöld és barna, és eltűnik a szem elől.

Benden sárkányfészek orma fölött, alig három órával napkelte után, kétszáztizenhat sárkány lebegett alakzatban, miközben a Mnementhen ülő F'lar végignézte soraikat. A völgyben minden fészeklakó összegyűlt, és néhányan azok közül, akik az első csatában megsérültek. Mindenki, kivéve Lesszát és Ramothot. Ok Erőd sárkányfészekbe mentek, ahol a királynők köteléke gyülekezett. F'lar nem tudta teljesen elfojtani aggodalmát, amiért a lány és a sárkánya is harcba szállnak. Tudta, ez a félelem még azokból az időkből maradt meg benne, amikor a Pernnek egyetlen királynője volt. Ha Lessza képes volt négyszáz fordulatot hátraugrani az időben, és visszahozni öt sárkányfészket magával, akkor képes lesz megvédeni magát és a sárkányát a szálaktól is. Ellenőrizte, hogy mindenki jól meg van-e rakva tűzköves zsákokkal, minden sárkány jó színben van-e, különösen azok, akik a déli sárkányfészekből jöttek. Az állatok persze egészségesnek látszottak, de a férfiak arcán még megmutatkoztak az elviselt terhelés jelei. Ám mindez csak időhúzás volt, és hamarosan Telgar egéről hullani fognak a szálak. Kiadta a parancsot, hogy ugorjanak túlnan. Telgar alag fölött, valamivel délebbre jelentek meg, de nem ők voltak az elsők. Nyugatra, északra és most már keletre is sorra érkeztek a kötelékek, míg az égboltot el nem lepte a több ezer sárkányszárny. Tompán hallotta Telgar alagtornyának kürtjét, ahogy a váratlan sárkánysereget üdvözölték a lentiek. - Hol van Lessza? - kérdezte F'lar Mnementhtől. - Szükségünk van rá, hogy közvetítse a parancsokat... Jön, szakította félbe Mnementh. Telgar alag fölött újabb kötelék jelent meg. F'lar még ebből a távolságból is látta a különbséget: az arany sárkányok ragyogtak a reggeli napsütésben. Elismerő moraj futott végig a sárkányok sorain, és F'lar aggodalma ellenére is büszkén mosolygott a ragyogó látványt megpillantva. 276

ANNE McCAFFREY

Ekkor a keleti kötelékek a magasba szárnyaltak, ahogy a sárkányok ösztönösen megérezték ősi ellenségüket. Mnementh fölemelte a fejét, és maga is csatlakozott a csatakiáltás érces zúgásához. Hátrafordult, akárcsak több száz másik, hogy tűzkövet fogadjon el a lovasától. Rengeteg állkapocs őrülte a követ, majd a sárkányok lenyelték a darabokat, és emésztőnedveik gyúlékony gázt szabadítottak fel, amely az oxigénnel keveredve lángra lobbant. Szálak! F'lar most már jól látta a tavaszi égen a foltokat. Pulzusa felgyorsult, és a szíve szabálytalanul kalapált, nem a félelemtől, hanem valami vad örömtől. Mnementh még több követ kért, aztán meggyorsította szárnycsapásait, és fölkészült rá, hogy felfelé szökjön, ha parancsot kap rá. Az elülső sárkányfészek már narancsvörös lángokat fújt a sápadt kék égre. Sárkányok villantak elő és tova, tüzet okádtak és lebuktak. Az arany királynők a sziklák fölött siklottak sebesen, hogy elcsípjék, amit a fentieknek nem sikerült elkapniuk. F'lar aztán kiadta a parancsot, hogy szálljanak föl, és menjenek a lehulló szálak elébe. Ahogy Mnementh fölfelé szárnyalt, F'lar dacosan megrázta öklét a pislákoló Rőtcsillag felé. - Egy napon - kiáltotta nem fogunk tétlenül ülni és várni arra, hogy mikor hullasz le. Odamegyünk hozzád, és a saját földeden perzselünk föl! A tojásra, mondta magában, ha négyszáz fordulatot vissza tudunk utazni, és egy szempillantás alatt tengereken és földeken kelünk át, egy másik világba átlépni csupán egy újabb lépcsőfok. F'lar elvigyorodott. Jobb, ha ezt a merész ötletet meg sem említi Lessza előtt. Csomók elöl! - figyelmeztette Mnementh. Ahogy a bronz sárkány tüzet okádva rohamozott, F'lar összeszorította térdével a nagy nyakat. Mindenek anyjára, örült, hogy ő, F'lar, bronz Mnemneth lovasa, minden idők közül éppen most perni sárkánylovas!

277

SÁRKÁNYRÖPTE

278