Amanda Quick Kisse Gyanus

AMANDA QUICK KISSÉ GYANÚS

A férfi, aki becsörtetett Lavinia Lake római régiségboltjába, azt állította, hogy egy gyilkost üldöz. Ám a nő az első perctől szentül meg volt győződve arról, hogy az idegen az ő tönkretételén fáradozik. Nem elég, hogy kitessékelte őt az üzletből, még arra is rákényszerítette, hogy hazatérjen Angliába. Tobias March megbízatása egy nagy hatalmú gonosztevő kézre kerítésére szólt. Ám ügyködése során csupán egyik zsákutcából a másikba, egyik holttesttől a másikig jutott. És amikor végre felcsillant a sikeres befejezés reménye, azt kellett tapasztalnia, hogy küldetését egy kiszámíthatatlan, fegyelmezetlen, végtelenül idegesítő nőszemély veszélyezteti...

MAECENAS

A fordítás az alábbi kiadás alapján készült: Amanda Quick: Slightly Shady Bantam Books, New York, 2001 Published by arrangement with Bantam Books, an imprint of The Bantam Dell Publishing Group, a division of Random House, Inc. Copyright © 2001 by Jayne A. Krentz All rights reserved Jacket art © 2000 Alan Ayers Jacket lettering © 2000 Ron Zinn Jacket design by Yook Louie Author's photo © 2001 David Perry Fordította F. Nagy Piroska Fedéltipográfia: Szakálos Mihály

Hungarian edition © by Maecenas Könyvkiadó, 2001

Hungarian translation © by F. Nagy Piroska, 2001 ISBN 963 203 050 8 Maecenas Könyvkiadó, Budapest Felelős kiadó: a Maecenas Könyvkiadó igazgatója Tipográfia és műszaki szerkesztés: Szakálos Mihály Szedte és tördelte az Alinea Kft. Nyomta és kötötte a Kinizsi Nyomda Kft., Debrecen Felelős vezető: Bördős János ügyvezető igazgató Terjedelem: 18,6 (A/5) ív 2

Franknek, Szívből jövő szeretettel

3

Előszó betolakodó szemében hideg tűz villant. Fölemelte a kezét, és egy erőteljes mozdulattal egy újabb sor vázát söpört le a polcról. A kényes holmik a padlóra érve ezer apró cserépdarabra törtek. A férfi továbblépett egy kis szobrocskákkal teli polchoz. –°Azt ajánlom, igyekezzen a csomagolással, Mrs. Lake –°szólalt meg, és könyörtelen figyelmét a törékeny kis Pánok, Afroditék és szatírok felé fordította. –°A kocsi tizenöt perc múlva indul, és annyit mondhatok, hogy ön és az unokahúga rajta lesznek, akár csomaggal, akár anélkül. Lavinia a lépcső aljáról nézte tehetetlenül a portékái között végbevitt pusztítást. –°Nincs joga ezt tenni. Tönkretesz vele. –°Ellenkezőleg, madam. Megmentem az akasztófától. –°Csizmás lábával feldöntött egy etruszk mintás padlóvázát. –°De nem várok érte köszönetet. Lavinia összerándult, amikor a váza nagy csattanással a földhöz vágódott. Végre megértette, hogy fölösleges vitába szállnia ezzel az eszelős alakkal. Láthatóan feltett szándéka, hogy összetöri az üzlet egész árukészletét, és ő semmiképpen sem tudja ebben megakadályozni. Az élet

A

4

elég hamar megtanította rá, hogy felismerje, mikor jött el a taktikai visszavonulás ideje. Azt azonban sohasem sikerült megtanulnia, hogy szemrebbenés nélkül tudomásul vegye az ilyen kellemetlen sorsfordulókat. –°Ha Angliában volnánk, ezért lecsukathatnám, Mr. March. –°Ó! Csakhogy nem vagyunk Angliában, nemde, Mrs. Lake? –°Mr. March megragadta a polc mellett álló életnagyságú centurioszobrot, és meglökte. A római a kardjába dőlt. –°Itáliában vagyunk, és nincs más választása, mint hogy engedelmeskedjen a parancsomnak. Fölösleges is lett volna szembeszállnia vele; minden perc, amit arra próbált elvesztegetni, hogy jobb belátásra bírja Tobias Marchot, a csomagolástól vette el a drága időt. Ám sajnálatos hajlama, hogy megmakacsolja magát, ellenállhatatlanul arra ösztökélte, hogy ne hagyja el harc nélkül a csatateret. –°Pimasz fattyú –°szűrte összeszorított fogán keresztül. –°Jogi értelemben nem –°válaszolta a férfi, és egy újabb sor vörösagyag vázát söpört le a földre. –°De azt hiszem, értem, mire céloz. –°Teljesen nyilvánvaló, hogy ön nem úriember, Tobias March. –°Ezen most nem állok le vitatkozni önnel. –°És felrúgott egy derékmagasságú meztelen Vénuszt. – °Egyébként pedig ön sem úri dáma, nemdebár? Lavinia visszahőkölt, amikor a szobor a szeme láttára esett darabokra. A meztelen Vénuszok roppant kelendőek voltak. –°Hogy merészeli?! Csak mert a húgom és én pénzzavarba kerültünk itt, Rómában, és ezért pár hónapra kénytelenek voltunk bemerészkedni a kereskedelem világába, hogy anyagi helyzetünk megszilárduljon, ez még nem ok arra, hogy sértegessen! 5

–°Elég –°fordult szembe vele a férfi. Fenyegető arca a lámpás fényében még keményebbnek tűnt, mint akármelyik kőszoboré. –°Hálás lehet, amiért arra a következtetésre jutottam, hogy ön pusztán rászedett, vétlen közreműködője annak a bűnügynek, amelyben nyomozok, nem pedig e tolvajokból és gyilkosokból álló banda egyik tagja. –°Eddig csak öntől van tudomásom arról, hogy a gonosztevők az én üzletemben váltottak egymással üzeneteket. Őszintén szólva, Mr. March, modortalan viselkedése arra késztet, hogy egyetlen szavát se higgyem el. A férfi egy összehajtogatott papírlapot vett elő a zsebéből. –°Tagadja, hogy ez a levél az ön egyik vázájában volt elrejtve? A nő rápillantott az átkozott papírra. Percekkel ezelőtt került elő legnagyobb döbbenetére egy gyönyörű görög váza cserepei közül. A rajta lévő üzenet minden kétséget kizáróan egy gazember jelentése volt az őt felbérelő latornak. Valami kalózokkal kötött üzletről szólt, melyet sikerült nyélbeütni. Lavinia felszegte az állát. –°Arról én igazán nem tehetek, hogy valamelyik vevőm személyes természetű üzenetet helyezett el abba a vázába. –°Nem csak egy vevőről van szó, Mrs. Lake. A gonosztevők hetek óta erre használták az üzletét. –°És ezt ön honnan tudja, uram? –°Lassan egy hónapja figyelem a házat és az ön mozgását. A nő leplezetlen megrökönyödéssel fogadta e hányavetin odavetett beismerést. –°Azzal töltötte az elmúlt hónapot, hogy utánam kémkedett? 6

–°Kezdetben azt feltételeztem, hogy ön tevékeny tagja itt, Rómában, a Carlisle-féle bandának. Csak hosszas tanulmányozás után döntöttem úgy, talán nem is tud arról, hogy bizonyos úgynevezett vevői miben sántikálnak. –°Felháborító feltételezés! –°Azt akarja mondani, hogy tudott arról, milyen szándékkal jártak ide az üzletét nagy rendszerességgel felkeresők? –°nézett rá gúnyos érdeklődéssel a férfi. –°Ilyet én nem mondok! –°Lavinia maga is hallotta, hogy tűrhetetlenül megemelte a hangját, de nem tehetett ellene semmit. Soha életében nem volt még ilyen dühös és riadt. –°Becsületes régiségkedvelőknek tartottam őket. –°Valóban? –°Tobias egy sor homályos zöld üvegkorsóra nézett, melyek szép rendben sorakoztak egymás mellett egy magasra helyezett polcon. Mosolyában egy csepp melegség sem volt. –°És ön mennyire becsületes, Mrs. Lake? –°Mit akar ezzel mondani, uram? –°dermedt meg a nő. –°Semmit. Pusztán észrevettem, hogy ebben az üzletben az ókori műtárgyaknak csupa olcsó másolatai kaphatók. Nagyon kevés valóban antik darabot láttam. –°Honnan tudja? –°vágott vissza Mrs. Lake. –°Csak azt ne mondja, hogy szakértője a régiségeknek, mert úgysem hiszem el. Azok után, amit a boltommal művelt, ne is próbálja képzett műértőnek kiadni magát. –°Igaza van, madam. Nem vagyok a görög és római régiségek alapos ismerője. Egyszerű üzletember vagyok. –°Badarság. Miért üldözne holmi egyszerű üzletember egy Carlisle nevű gonosztevőt egészen Rómáig? –°Egy ügyfelem bízott meg, hogy nyomozzam ki, mi lett a sorsa egy Bennett Ruckland nevű embernek. –°És mi lett a sorsa ennek a Mr. Rucklandnek? 7

–°Meggyilkolták itt, Rómában –°nézett Tobias egyenesen a nő szemébe. –°A megbízóm úgy gondolja, azért, mert túl sokat tudott egy titkos szervezetről, melynek irányítója nem más, mint Carlisle. –°Elég valószínűtlen történet. –°Mindazonáltal így szól a történetem, és ma este nem is vagyunk kíváncsiak más történetre. –°És egy újabb korsót dobott le a földre. –°Mindössze tíz perce maradt, Mrs. Lake. Reménytelen helyzet volt. Lavinia kétoldalt marokra fogta a szoknyáját, és megindult föl a lépcsőn. De útközben megtorpant, mintha villám csapott volna belé. –°Elég furcsa foglalkozás megbízók számára nyomozni gyilkossági ügyekben. –°Semmivel se furább, mint hamis régiségekkel kereskedni –°felelte a férfi, és ripityára tört egy kis római olajlámpást. Lavinia ezen megint felbőszült. –°Mondtam már, hogy nem hamisak! Másolatok, amelyeket arra szántak, hogy emléktárgyakként árusítsuk. –°Nevezze őket, aminek akarja. Az én szememben akkor is csalárdul félrevezető utánzatoknak látszanak. –°De, mint említette, uram, ön nem nevezhető a ritka műtárgyak alapos ismerőjének –°mosolygott keskenyre összeszorított szájjal Lavinia. –°Ön egy egyszerű üzletember, nemde? –°Hozzávetőleg nyolc perce maradt, Mrs. Lake. A nő megérintette a nyakán lévő ezüstérmécskét – °gyakori szokása volt ez, ha idegei pattanásig feszültek. –°Nem tudom eldönteni, sir, hogy ön egy átkozott gazember, vagy csak elmeháborodott –°suttogta. –°Van valami lényeges különbség közöttük? – °pillantott fel kurtán, vérfagyasztó mosollyal a férfi. –°Nincs. 8

Képtelen helyzet volt. Nem tehetett mást, el kellett ismernie, hogy March győzött. Dühében és bosszúságában halkan felkiáltott, majd sarkon fordulva felszaladt a lépcsőn. A kis, lámpással megvilágított szobába érve látta, hogy vele ellentétben Emeline jól kihasználta a számukra kimért időt. A szoba közepén két közepes és egy hatalmas utazóláda állt nyitva. A kisebbek már színültig meg voltak tömve holmikkal. –°Hála istennek, hogy végre itt vagy –°hallatszott tompán Emeline hangja, lévén, hogy félig bent volt a szekrényben. –°Mi tartott ilyen sokáig? –°Próbáltam meggyőzni Mr. Marchot, hogy nincs joga éjnek idején kitenni bennünket az utcára. –°Nem tesz ki bennünket az utcára –°bújt ki Emeline a szekrényből, egy kis antik vázát ölelve magához. – °Hozatott kocsit és hozzá két fegyveres kísérőt, hogy biztonságban kijussunk Rómából egészen hazáig, Angliáig. Igazán nagylelkűség volt tőle. –°Badarság. Abban, amit tesz, az égvilágon semmi nagylelkűség nincs. Valami sötét játékot űz, és nem akarja, hogy az útjában legyünk. –°Szerinte nagy veszélyben vagyunk amiatt, hogy ez a Carlisle nevű bűnöző a mi boltunkat használta arra, hogy üzeneteket váltson az embereivel –°magyarázta Emeline, miközben egy fekete gyapjúszövet ruhába göngyölte a vázát. –°Ugyan! Csak ő állítja, hogy létezik egyáltalán Rómában ilyen gonosztevő. –°Lavinia kinyitott egy faliszekrényt, amelyből egy roppant tetszetős külsejű Apolló nézett ki rá. –°Ami engem illet, nem sokat adok ennek az embernek a szavára. Csak annyit tudunk, hogy a saját sötét céljaira akarja használni ezeket a helyiségeket. –°Meg vagyok győződve róla, hogy igazat mondott. – °Emeline begyömöszölte a vázát a harmadik 9

utazóládába. –°És ha valóban ez a helyzet, akkor igaza van. Csakugyan veszélyben vagyunk. –°Ha tényleg működik itt egy gengszterbanda, egyáltalán nem lennék meglepve, ha kiderülne, hogy Tobias March a vezérük. Azt állítja magáról, hogy egyszerű üzletember, de számomra nyilvánvaló, hogy van benne valami határozottan ördögi vonás. –°Rossz kedved van, Lavinia, s ettől összevissza képzelődsz. Tudod jól, hogy mindig elveszted az éleslátásodat, valahányszor engeded, hogy magával ragadjon a képzeleted. Lentről felhallatszott a darabokra törő kerámiák csörömpölése. –°Az átkozott fickó –°morogta Lavinia. Emeline keze megállt a levegőben, s egy pillanatra félrehajtott fejjel hallgatózott. –°Úgy akarja feltüntetni a dolgot, mintha vandál tolvajoknak estünk volna áldozatul, nem gondolod? –°Mondott valami olyasmit, hogy feldúlja a boltot, nehogy az a gazember Carlisle gyanút fogjon, hogy leleplezték. –°Lavinia közben birokra kelt Apollóval, hogy kiszabadítsa a faliszekrényből. –°De szerintem ez is a hazugságai közé tartozik. Élvezkedik odalent, ennyi az egész. Teljesen őrült. –°Nem hiszem –°felelte Emeline, és visszatért a szekrényhez egy újabb vázáért. –°De azt elismerem, hogy jó ötlet volt idefent tárolni az eredeti darabokat, ahol az utcai tolvajok nem találhatják meg. –°Az egyetlen szerencse ebben az egész szörnyű helyzetben. –°Lavinia átölelte Apollót, és kiemelte a szekrényből. –°Még belegondolni is rettenetes, mi lett volna, ha betesszük őket a másolatok közé. March azóta ezeket is összetörte volna. –°Ha engem kérdezel, az a mi legnagyobb szerencsénk, hogy Mr. March úgy ítélte meg a helyzetet, hogy nem vagyunk Carlisle gyilkos bandájának a tagjai. 10

–°Emeline törülközőbe csavarta és a ládába helyezte a következő vázát. –°Elfog a remegés, ha arra gondolok, mit tehetett volna velünk, ha azt gondolja rólunk, hogy társultunk a gonosztevőkkel. –°Sokkal rosszabbat akkor sem tehetett volna, mint most, amikor megfosztott az egyetlen jövedelemforrásunktól, és kidobott bennünket az otthonunkból. Emeline körbejártatta a tekintetét az ódon kőfalakon, és elhúzta az orrát. –°Azért otthonnak mégsem nevezheted ezt a csúnya kis szobát. Nekem egy percig sem fog hiányozni. –°De még mennyire fog hiányozni, amikor majd ott találjuk magunkat egy fillér nélkül Londonban, és kénytelenek leszünk az utcán megkeresni a kenyerünket! –°Erre nem fog sor kerülni –°paskolta meg Emeline a karjában tartott, törülközőbe csavart vázát. –°Ha visszatérünk Angliába, eladjuk ezeket a régiségeket. Tudod, milyen nagy divat antik vázákat és szobrokat gyűjteni. Az értük kapott pénzből tudunk magunknak házat bérelni. –°Nem sokáig. Szerencsésnek mondhatjuk magunkat, ha ezeknek a holmiknak az eladásából hat hónapig eléldegélhetünk. Ha az utolsó darab is elmegy, reménytelen helyzetbe kerülünk. –°Majd te kitalálsz valamit, Lavinia. Ahogy eddig is. Gondolj csak vissza, milyen jól boldogultunk akkor is, amikor olyan nagy pénzzavarba kerültünk itt, Rómában, mert a munkaadónk megszökött azzal a csinos kis summával. Micsoda ragyogó ötlet volt tőled akkor, hogy kezdjünk régiségekkel kereskedni. Laviniának sikerült megállnia, hogy dühében elkezdjen sikítozni. Megőrjítette a tudat, hogy Emeline ilyen határtalanul bízik abban, hogy minden sorscsapás után képes újra talpra állni. –°Segíts ezzel az Apollóval, kérlek –°mondta. 11

Emeline kétkedő pillantást vetett a jókora meztelen szoborra, melyet Lavinia megpróbált átvonszolni a szobán. –°Elfoglalja a maradék helyet az utolsó utazóládában. Itt kellene hagynunk, és inkább a vázák közül kellene még néhányat becsomagolnunk. –°Ez az Apolló felér több tucat vázával. –°Lavinia a szoba közepére érve megállt, hogy kiszuszogja magát, és fogást váltson. –°Ő a legértékesebb darabunk. Feltétlenül magunkkal kell vinnünk. –°Ha betesszük a ládába, nem marad hely a könyveidnek –°mondta szelíden Emeline. Lavinia elkeseredetten nézte a polcon sorakozó versesköteteket, melyeket még Angliából hozott magával. Szinte elviselhetetlennek érezte a gondolatot, hogy itt hagyja őket. –°Majd pótolom őket –°mondta, és még erősebben szorította a szobrot. –°Biztos? –°nézett rá fürkésző tekintettel Emeline. – °Tudom, milyen sokat jelentenek neked. –°Apolló fontosabb. –°Jól van. Emeline lehajolt, hogy megragadja Apolló egyik lábszárát. A lépcsőn csizmás léptek dobogása hangzott fel. Az ajtóban megjelent Tobias March. A ládákra, majd Emeline-re és Laviniára nézett. –°Menniük kell –°mondta. –°Nem kockáztathatom, hogy akár még tíz percet is maradhassanak. Lavinia nagy vágyat érzett rá, hogy egy vázát a fejéhez vágjon. –°Apollót nem hagyom itt. Lehet, hogy ő fog megmenteni minket attól, hogy ezentúl egy bordélyházban éljünk, ha visszatértünk Londonba. –°Jaj, Lavinia, azért nem kell ennyire eltúlozni a helyzetet! –°fintorgott Emeline. 12

–°Ez az igazság! –°csattant fel Lavinia. –°Adja ide azt a nyavalyás szobrot –°indult feléjük Tobias. Fölemelte a szobrot. –°Beteszem az utazóládába. –°Köszönöm –°mosolygott rá kedvesen Emeline. – °Tényleg nehéz. –°Ne köszöngess neki, Emeline –°horkant fel Lavinia. –°Ő az oka minden bajnak, ami ma este történik velünk. –°Bármikor boldogan állok rendelkezésükre –°felelte Tobias, és beékelte a szobrot a ládába. –°Van még valami? –°Igen –°vágta rá Lavinia. –°Az a padlóváza, ott, az ajtó mellett. Kivételesen szép darab. –°Nem fér bele a ládába –°nézett rá Tobias a láda fedelét fogva. –°Választania kell Apolló és a padlóváza között. Mindkettőt nem vihetik magukkal. A nő hirtelen támadt gyanakvással nézett vissza rá. –°Magának akarja megkaparintani, igaz? El akarja lopni a vázámat. –°Biztosíthatom, Mrs. Lake, fütyülök a vázájára! Ezt akarja, vagy az Apollót? Válasszon. Most. –°Az Apollót –°morogta Lavinia. Emeline sietve hozott egy hálóköntöst meg néhány cipőt, hogy körültömködje az Apolló-szobrot. –°Azt hiszem, készen vagyunk, Mr. March. –°Valóban –°mosolygott a férfira fagyosan Lavinia. – °Teljesen. Csak azt remélem, hogy a napokban lesz alkalmam viszonozni a ma éjszakai munkáját, Mr. March. –°Ez fenyegetés, Mrs. Lake? –°És Tobias lecsapta a láda fedelét. –°Vegye annak, aminek akarja, sir. –°Lavinia egyik kezébe kapta a retiküljét, a másikba az útiköpenyét, és odaszólt az unokahúgának: –°Gyerünk, Emeline, igyekezzünk, mielőtt Mr. March úgy dönt, hogy még a házat is ránk gyújtja. 13

–°Semmi szükség rá, hogy ilyen barátságtalan légy – °felelte Emeline, és ő is megfogta a kabátját és a kalapját. –°Az adott körülményeket tekintve, szerintem Mr. March csodálatra méltó önuralmat tanúsít. –°Hálás vagyok a támogatásáért, Miss Emeline – °hajtott fejet előtte Tobias. –°Nem szabad neheztelnie Lavinia megjegyzéseiért, sir –°mondta Emeline. –°Neki olyan a természete, hogy amikor úgy érzi, nagy nyomás nehezedik rá, könnyen kijön a béketűrésből. –°Vettem észre –°fordította jeges pillantását Laviniára Tobias. –°Kérem, legyen erre tekintettel –°folytatta Emeline. –°És a ma éjszakai nehézségek betetőzéséül még a versesköteteit is kénytelenek vagyunk itt hagyni. Ez roppant súlyos döntés volt a részéről. Tudja, nagyon szereti a költeményeket. –°Ó, az isten szerelmére! –°Lavinia a vállára kanyarította a köpenyét, és nagy sebbel-lobbal megindult az ajtó felé. –°Nem is hallgatom tovább ezt a nevetséges diskurzust! Az egyszer biztos, hogy nagyon szeretnék mielőbb megszabadulni a kellemetlen társaságától, Mr. March. –°Ön sebet ejtett rajtam, Mrs. Lake. –°Közel sem olyan mélyet, mint szeretnék. A nő megállt a lépcsőn, és visszanézett a férfira. Nem úgy festett, mint egy sebesült. Inkább nagyon is jó erőben volt. A könnyedség, amellyel fölkapta az egyik utazóládát, kiváló fizikai állapotról tanúskodott. –°Ami engem illet, már előre örülök, hogy hazamegyünk –°sietett Emeline is a lépcsőhöz. –°Jó dolog ellátogatni Itáliába, de már nagyon hiányzik London. –°Nekem is. –°Lavinia elkapta a pillantását Tobias March széles válláról, és ledübögött a lépcsőn. –°Ez az egész kaland valóságos sorscsapás volt. Kinek jutott 14

először eszébe, hogy annak a rémes Mrs. Underwoodnak a kísérőiként Rómába jöjjünk? Emeline megköszörülte a torkát. –°Azt hiszem, neked. –°Ha legközelebb megint egy ilyen bizarr ötlettel állok elő, könyörgök, légy oly kedves, és szagoltass velem ecetet, hogy magamhoz térjek. –°Az adott pillanatban kétségtelenül remek ötletnek tűnt –°szólalt meg Tobias March a háta mögött. –°Annak tűnt, valóban –°felelte a lehető legközömbösebb hangon Emeline. –°„Gondold csak el – °mondta Lavinia –, milyen csodálatos lesz egy egész szezont eltölteni Rómában, azok között a gyönyörű és nemes gondolatokat sugalló régiségek között. És mindezt Mrs. Underwood költségén –°mondta. – °Előkelő és jó ízlésű emberek társaságában fogunk forgolódni.” –°Elég legyen, Emeline –°csattant fel Lavinia. – °Nagyon jól tudod, hogy roppant tanulságos tapasztalatokat szereztünk. –°Azok alapján, amiket Mrs. Underwood partijairól beszéltek széltében-hosszában, el tudom képzelni. Igaz, hogy ezek könnyen orgiákká fajultak? –°Elismerem, előfordult egy-két szerencsétlen természetű, apró incidens –°válaszolta összeszorított foggal Lavinia. –°Az orgiák meglehetősen kellemetlenek voltak – °bólogatott Emeline. –°Míg véget nem értek, Laviniával kénytelenek voltunk bezárkózni a hálószobánkba. De véleményem szerint a dolgok akkor vettek igazán baljós fordulatot, amikor egy reggel arra ébredtünk, hogy Mrs. Underwood megszökött a grófjával, és otthagyott minket egy fillér nélkül egy idegen országban. –°Mindazonáltal sikerült talpra állnunk, és mindaddig egész jól elboldogultunk, míg ön, Mr. March, bele nem 15

avatkozott a személyünket érintő ügyekbe –°folytatta Lavinia ellentmondást nem tűrő hangon. –°Higgye el, Mrs. Lake, nálam senki sem fájlalja jobban, hogy erre a lépésre szükség volt –°mentegetőzött Tobias. A nő a lépcső aljában megállt egy pillanatra, hogy szemügyre vegye az összetört edények és szobrok cserepeivel borított üzletet. Mindent elpusztított, gondolta. Egyetlen vázát sem hagyott meg épségben. Nem egészen egy óra leforgása alatt tönkretette azt, amit ők négy hónap alatt építettek föl. –°Elképzelhetetlen, hogy az ön sajnálkozása felérjen az enyémmel, Mr. March. –°Magához szorította a retiküljét, és a romhalmazon átlépkedve megindult az ajtó felé. –°Sőt, ami engem illet, meggyőződésem, hogy ez az egész katasztrófa teljes mértékben az ön hibája. Még nem hajnalodott, amikor Tobias végre meghallotta, hogy nyílik az üzlet hátsó ajtaja. A kivilágítatlan lépcsőn, pisztollyal a kezében várta ezt a pillanatot. Egy kis lángra csavart lámpást tartó férfi lépett be a hátsó helyiségből. Megtorpant, amikor meglátta a romokban heverő üzletet. –°Mi a fene! Letette a lámpást a pultra, és sietősen odament, hogy körülnézzen egy nagyobb váza cserepei között. –°Mi a fene –°morogta ismét. Körbefordult, és szemügyre vette az összetört tárgyakat. –°Mi a fészkes fene! –°Keres valamit, Carlisle? –°lépett egy fokkal lejjebb Tobias. Carlisle megdermedt. A lámpás gyér fényében arca vérfagyasztóan ördöginek tűnt. –°Kicsoda maga? 16

–°Nem ismer. Bennett Ruckland barátja küldött, hogy keressem meg magát. –°Ruckland. Hát persze. Tudnom kellett volna előre. A mozdulatai villámgyorsak voltak. Felemelt kezében már ott volt a pisztoly, és habozás nélkül lőni készült vele. Tobias készen állt. Meghúzta a fegyverén a ravaszt. Amikor meghallotta a dörrenést, már a hangjából tudta, hogy célt tévesztett. Benyúlt a zsebébe, előrántotta a másik fegyverét, de már késő volt. Carlisle tüzelt. Tobias érezte, hogy kimegy alóla a bal lába. Az ütéstől hátra- és oldalt tántorodott. Hogy elkaphassa a korlátot, el kellett ejtenie a pisztolyt, amelyet még el sem sütött. Valahogy sikerült elkerülnie, hogy fejjel előre leguruljon a lépcsőn. Carlisle már készült, hogy elsüsse a másik pisztolyát. Tobias megpróbált feljebb kapaszkodni a lépcsőn. Valami nagy baj történt a bal lábával. Nem tudta rendesen mozgatni. Hasra fordult, s a kezével és a jobb lábával húzódzkodott följebb, valahogy úgy, mint a rák. Lába megcsúszott valamin. Tudta, hogy a combjából szivárgó vér az. Odalenn Carlisle óvatosan lépkedett a lépcső alja felé. Tobias tudta, csak azért nem lő, mert a sötét árnyékoktól nem látja őt jól. Csak a sötétségben bízhatott. Sikerült fölérnie és beesnie az ajtón a sötét hálószobába. Keze beleütközött a nehéz padlóvázába, melyet Lavinia kénytelen volt itthagyni. –°Nincs annál bosszantóbb, mint ha az ember célt téveszt, igaz? –°szólalt meg szívélyes hangon Carlisle. – °Azután meg elejteni a másik pisztolyt. Ügyetlenségre vall. Nagy-nagy ügyetlenségre. Immár gyorsabban, magabiztosabban lépdelt föl a lépcsőn. 17

Tobias megragadta a vázát, lefektette a gömbölyű oldalára, és közben igyekezett csak felületesen venni a levegőt. Égő fájdalmat érzett a bal lábában. –°Az illető, aki utánam küldte, nem említette, hogy esetleg nem tér vissza élve Angliába? –°tudakolta Carlisle, már a lépcső felénél járva. –°Azt sem említette, hogy én korábban a Kék Kamara tagja voltam? Tudja-e, kedves barátom, hogy ez mit jelent? Már csak egyetlen esélyem maradt, gondolta Tobias. Ki kell várnom a megfelelő pillanatot. –°Nem tudom, mennyit fizethettek azért, hogy engem elkapjon, de bármennyi volt is, nem volt elég. Bolondot csinált magából azzal, hogy belement az alkuba. – °Carlisle már majdnem fölért a lépcső tetejére. Mohó izgalom érződött a hangjában. –°Az életébe fog kerülni. Tobias összeszedte maradék erejét, és meglökte a jókora vázát. Az sebesen gurult a lépcső felé. –°Mi az? –°állt meg földbe gyökerezett lábbal Carlisle a legfelső lépcsőn. –°Mi ez a zaj? A padlóváza nekivágódott a lábának. Carlisle felordított. Tobias hallotta, hogy tíz körömmel próbál belekapaszkodni a falba, hogy visszanyerje az egyensúlyát, de hiába. Tompa dübörgéssel gurulni kezdett lefelé a lépcsőn. Már majdnem leért, amikor üvöltése szörnyű hirtelenséggel megszakadt. Tobias lerántotta az ágyról a lepedőt, hosszú csíkot tépett belőle, és bekötözte a lábát. Amikor megpróbált újra lábra állni, forgott vele a világ. Félúton lefelé egyszer megtántorodott, és kis híján elájult, de valahogy sikerült talpon megmaradnia. Carlisle a lépcső lábánál hevert, furcsán természetellenes szögben kicsavarodó nyakkal, a padlóváza cserepei között. –°Tudod, pajtás, az Apollót választotta –°suttogta Tobias, a halotthoz intézve szavait. –°így utólag 18

nyilvánvalóan helyesen döntött. A hölgy kiváló intuíciós képességgel rendelkezik.

19

1. z ideges kis ember, aki eladta neki a naplót, figyelmeztette rá, hogy a zsarolás veszélyes dolog. Az inas naplójából származó egynémely információért meg is ölhetik az embert. Viszont meg is gazdagodhat, gondolta Holton Felix. Évek óta szerencsejátékból élt. Megszokta, hogy kockáztatni kell, és réges-rég megtanulta, hogy akiből hiányzik az elszántság, és képtelen hideg fejjel mindent egy kockára tenni fel, az nem is számíthat rá, hogy mellé szegődik a szerencse. Ő nem ilyen bolond, mondta magának, miközben bemártotta tollát a tintába, és felkészült a levél befejezésére. Nem állt szándékában sokáig űzni a zsarolás mesterségét. Mihelyt összegyűlik annyi pénze, hogy ki tudja fizetni a legnyomasztóbb adósságait, rögtön abbahagyja. De a naplót megtartja. A benne lévő titkok a jövőben is hasznosak lehetnek, ha netán újra adósságokba verné magát. Az ajtón felhangzó kopogásra meglepetten kapta fel a fejét. Rámeredt a fenyegető levél utolsó sorára. A szerencsétlen szót egy tintapaca csúfította el. Ez feldühítette. Nagyon büszke volt levelei szellemes és okos stílusára. Keményen megdolgozott azért, hogy minden üzenetét a címzett egyéniségére szabja. Híres író lehetett volna, talán egy új Byron, ha a körülmények nem kényszerítik rá, hogy a játékbarlangokban keressen magának megélhetést. Elöntötte a düh, mint mindig, ha erre gondolt. Mennyivel könnyebb lenne minden, ha az élet nem volna olyan átkozottul igazságtalan! Ha az apja nem öleti meg magát egy vitás kártyaparti miatti párbajban, ha

A

20

elkeseredett és kétségbeesett anyját nem viszi el a láz, amikor ő még csak tizenhat éves volt, ki tudja, mi lehetett volna belőle? Ki tudja, milyen magasra emelkedhetett volna, ha ő is kap akár csak egy keveset is azokból a lehetőségekből, melyek másoknak oly bőven jutottak osztályrészül? De neki csak a zsarolás és az adósságbehajtás maradt. Egy napon azonban el fogja érni azt a pozíciót, amely megilleti, erre megesküdött. Egy napon… Újra felhangzott a kopogás. Nyilván az egyik hitelezője. Volt elég belőlük a város minden játékbarlangjában. Összeszorított öklébe gyűrte a levelet, és fölpattant. Odalépett az ablakhoz, félrevonta a függönyt, és kikukucskált. Nem látott senkit. Akárki kopogott is, már lemondott róla, hogy bebocsáttatást nyer. De mintha egy csomag feküdne a lépcsőn. Kinyitotta az ajtót, és előrehajolt, hogy fölvegye a csomagot. A pillanat egy törtrészére meglátta az árnyékból kilépő alak nehéz nagykabátjának a szélét. A piszkavas gyilkos erővel sújtott le a tarkójára. Holton Felix számára a világ egyetlen pillanat alatt ért véget, eltörölve minden adósságát.

21

2. halál bűze félreismerhetetlen volt. Lavinia elakadó lélegzettel torpant meg a kandallótűz megvilágította szoba küszöbén, és zsebkendőjét keresve sietve belekotort a táskájába. Ezzel az egy dologgal nem számolt a ma éjszakára vonatkozó terve készítésekor. Hímzett zsebkendőjét az orra elé tartva küzdött a heves vággyal, hogy sarkon fordulva elmeneküljön innen. Holton Felix holtteste a kandalló előtt hevert a földön. Először nem is lehetett látni, hogy valami sérülés lenne rajta. Lavinia arra gondolt, talán a szíve végzett vele. De aztán felfigyelt rá, hogy a fejével valami nagyon nincs rendben. Minden bizonnyal egy másik megzsarolt áldozata járt itt előtte. Felix nem volt különösebben eszes csirkefogó, emlékeztette magát Lavinia. Nem sokkal a legelső zsarolólevele után rájött, ki az írója, pedig még egészen új és tapasztalatlan volt a magánnyomozói szakmában. Amikor megtudta a címét, beszélt néhány környékbeli szobalánnyal és szakáccsal. Megbizonyosodva róla, hogy Felix éjszakánként szerencsejáték-barlangokba jár, eljött ide, méghozzá azzal a szándékkal, hogy átkutatja a lakását. Nagyon remélte, hogy megtalálja a naplót, melyből állítása szerint Felix a leveleiben idézni szokott. Remegő gyomorral nézett körül a kis szobában. A kandallóban vidáman pattogott a tűz, az ő gerincén mégis jeges izzadságpatak csurgott végig. Most mit tegyen? Vajon beérte-e a gyilkos Felix halálával, vagy a naplót keresve rászánta az időt, hogy átkutassa a semmirekellő holmijait? Csak egyféleképpen kaphat választ a kérdéseire, gondolta. Végre kell hajtania az eredeti tervét: át kell kutatnia Felix szobáját.

A

22

Kényszerítette magát, hogy megmozduljon. Mintha egy láthatatlan falon kellene átpréselnie magát, mely eddig elválasztotta a szörnyűséges látványtól. A libegő lángok kísérteties árnyakat vetítettek a falra. Igyekezett egy pillantást sem vetni a holttestre. Aprókat lélegezve átgondolta, hol kezdje a keresést. Felix nagyon egyszerűen rendezte be a lakását. A játéktermek iránti szeretetét ismerve, ez nem okozott különösebb meglepetést. Hogy adósságait kifizesse, nyilván el kellett adnia a könnyen mozdítható tárgyakat –°gyertyatartót, dohányzóasztalt. Azok a szolgák, akikkel beszélt, felvilágosították, hogy Felixnek soha sincs pénze. Voltak, akik még azt is sejtetni engedték, hogy nincs olyan módszer, ami visszariasztaná, ha arról van szó, hogy pénzt kell szereznie. A zsarolás nyilván csak egy volt a számos kellemetlen módszer között, melyet szerencsejátékos pályafutása alatt kiagyalt. A jelek szerint azonban rajtavesztett. Lavinia pillantása ráesett az ablak előtt álló íróasztalra, és úgy döntött, ott kezdi a keresést, jóllehet gyanította, hogy a gyilkos már átkutatta a fiókokat. Ő legalábbis ezt tette volna a helyében. Gondosan –°és nagy ívben –°megkerülte Felix porhüvelyét, és sietve tartott a célja felé. Az íróasztal tele volt a szokásos tárgyakkal, így tollfaragó kés és tintatartó is volt rajta. Továbbá kőpor a tinta felszárítására és egy kis fémtálka a pecsétviasz olvasztásához. Lavinia lehajolt, hogy kihúzza az íróasztal jobb oldalán lévő három fiók közül az elsőt. Ekkor egy baljós előérzettől felborzolódtak a hajszálak a tarkóján, és úgy maradt mozdulatlanul, lehajolva. Mögötte halkan, de minden kétséget kizáróan megnyikordult a padló. A rémülettől elállt a lélegzete, a 23

szíve pedig olyan sebesen kezdett zakatolni, hogy úgy érezte, életében először mindjárt elalél. A gyilkos még a lakásban volt. Egy biztos: most nem engedheti meg magának az elájulás fényűzését. Tekintetével kétségbeesve fürkészte az asztalon heverő tárgyakat, nincs-e köztük valami, amivel megvédhetné magát. Kinyújtotta a kezét. Ujjai görcsösen szorultak a kis tollkés nyelére. Kicsi és törékeny, de nincs más. Megmarkolta az aprócska kést, és megpördült, hogy szemtől szemben lássa a gyilkost. Meg is látta nyomban, a hálószobába nyíló ajtó sötét négyszögében. Csak a nagykabátja körvonalait tudta kivenni, az arca beleolvadt a sötétségbe. Ám a férfi nem mozdult. Csak állt ott, fél vállal hanyagul az ajtófélfának támaszkodva, karját összefonva a mellén. –°Tudja, Mrs. Lake –°mondta Tobias March –, volt egy olyan érzésem, hogy maga és én egy napon újra találkozni fogunk. De ki gondolta volna, hogy ilyen érdekes körülmények között? Laviniának kétszer is nyelnie kellett, mire meg tudott szólalni. Amikor végre sikerült pár összefüggő szót kinyögnie, a hangja még akkor is szokatlanul vékony volt, és el-elcsuklott. –°Maga ölte meg ezt az embert? Tobias lepillantott a holttestre. –°Nem. Én már a gyilkos után érkeztem, akárcsak ön. A jelekből ítélve Felixet a lakás előtti lépcsőn ölték meg. Azután a gyilkos bevonszolta ebbe a szobába. Mindez nem nyugtatta meg Mrs. Lake-et. –°Maga mit keres itt? –°Én is épp ezt akartam kérdezni magától –°nézett rá a férfi elgondolkodva. –°De azt hiszem, már tudom is a 24

választ. Nyilván maga is Felix egyik megzsarolt áldozata, nemde? Lavinia úgy feldühödött, hogy egy pillanatra még félni is elfelejtett. –°Ez a rettenetes alak két levelet küldött nekem a héten! Az elsőt hétfőn kaptam meg. A konyhaajtóba tették le. Nem hittem a szememnek, amikor elolvastam a nevetséges követeléseit. Száz fontot akart! El tudja képzelni? Száz fontot a hallgatásáért. Az arcátlan pimasz! –°És pontosan mivel kapcsolatban ígért hallgatást? – °nézett rá feszült figyelemmel Tobias. –°Amióta utoljára találkoztunk, megint belekeveredett valamibe, asszonyom? –°Hogy merészeli, uram?! Mindez teljes mértékben és kizárólag az ön hibája. –°Az én hibám? –°Igen, Mr. March. Az egész ügyért önt teszem felelőssé. –°És a tollkés hegyével a holttest felé bökött. – °Ez a nyomorult a római üzlettel próbált zsarolni. Azzal fenyegetőzött, hogy mindent kitálal. –°Csak nem? –°kérdezte Tobias, és furcsán merev testtartással kiegyenesedett. –°Hát ez felettébb érdekes. És mi az pontosan, amit tudott? –°Hiszen most mondtam, hogy mindent. Megfenyegetett, hogy elmondja, egy olyan üzletet működtettem Rómában, amelyet egy gengszterbanda látogatott. Burkoltan célzott rá, hogy a cinkosuk voltam, és megengedtem a gyilkosoknak, hogy találkozóhelyként használják a boltomat. Mindezekből nem átallott arra következtetni, hogy a bandavezér szeretője voltam. –°Ez minden, amit a levelében állított? –°Még hogy ez minden? Miért, ennyi nem elég? Mr. March, minden igyekezete ellenére sikerült az unokahúgommal együtt túlélnem a római üzletünk elleni támadását. Éppen hogy csak. 25

–°Gondoltam, hogy ki fogja heverni –°hajtott fejet a férfi. –°Ön nem az a fajta, aki könnyen elcsügged. Lavinia elengedte a füle mellett Tobias megjegyzését. –°A dolgok valóban egész jól alakulnak mostanában. Minden reményem megvan, hogy Emeline belekóstolhat végre a londoni társaság életébe. Egy kis szerencsével akár meg is ismerkedhet egy partiképes úriemberrel, aki olyan színvonalon tudná eltartani őt, amelyhez szeretném, ha hozzászokna. Ez most egy nagyon kényes időszak, ha érti, hogy mire gondolok. Nem engedhetem, hogy a nevét akár a legenyhébb formában is, de a szájukra vegyék. –°Értem. –°Ha Felix szétkürtölte volna, hogy Emeline-nek egy bizonyos időszakban köze volt egy olyan üzlethez, amely Rómában gonosztevőknek nyújtott menedéket, abból felbecsülhetetlen kár származnék. –°Feltételezem, hogy egy olyan pletyka, miszerint Miss Emeline egy hírhedt gengsztervezér szeretőjének az unokahúga, megnehezítené, hogy bevezesse őt a társasági életbe. –°Megnehezítené? Meghiúsítaná! Ez az egész annyira igazságtalan. Emeline-nek és nekem a világon semmi közünk azokhoz a gonosztevőkhöz és a maga által Carlisle néven emlegetett emberhez. Egyszerűen nem értem, hogyan képes akár csak egy parányi finom érzékenységgel bíró ember arra a következtetésre jutni, hogy a húgom és én tolvajokkal és gyilkosokkal érintkeztünk. –°Ha vissza tud emlékezni, én csak az események legelején, akkor is csupán egy rövid időre jutottam erre a következtetésre. –°Egy cseppet sem vagyok meglepve tőle –°jelentette ki Lavinia mogorván. –°Én finom érzékenységgel bíró emberről beszéltem. Ebbe a csoportba ön aligha fér bele, uram. 26

–°Ahogy a jelek szerint Holton Felix sem –°nézett Tobias a holttestre. –°De azt hiszem, a finom érzékenységet illető hiányosságaimról legjobb lesz egy másik alkalommal társalognunk, amikor kényelmesen sorra vehetjük az összes hibámat. Jelenleg más problémáink vannak. Feltételezem, hogy mindketten ugyanazon célból vagyunk itt. –°Nem tudom, ön miért van itt, Mr. March, de én egy bizonyos naplót keresek, mely egykor kétségtelenül Mr. Carlisle inasáé volt. Annak az embernek az inasáé, akiről ön azt állította, hogy a római gengszterbanda vezére. – °Kis szünet után összevont szemöldökkel kérdezte: – °Mit tud ön erről az ügyről? –°Ismeri, ugye, a régi mondást: „Az inas előtt nem lehet hősi pózban tetszelegni”? A jelek szerint Carlisle hűséges inasa titokban feljegyzéseket készített gazdája leginkább elítélhető titkairól. Carlisle halála után… –°Carlisle meghalt? –°Teljes mértékben. Mint mondottam, az inas eladta a naplót, hogy fedezze a visszautazást Londonba. Minden valószínűség szerint egy útonálló megölte, még mielőtt elhagyta volna Rómát. Legjobb tudomásom szerint a naplót ezután még kétszer adták el. Mindkét ideiglenes tulajdonosa végzetes baleset áldozata lett. –°Fejével intett Felix holtteste felé. –°És most itt a harmadik, aki kapcsolatba került azzal az átkozott holmival. –°Jóságos ég. –°Lavinia nyelt egyet. –°Bizony. Laviniát kényelmetlen érzés fogta el, miközben a férfit nézte. Volt valami furcsa a mozgásában; egy enyhe, de azért észrevehető bicegés. Meg mert volna esküdni rá, hogy legutóbb semmi ilyesmit nem tapasztalt nála. –°Honnan tud ennyi mindent erről a naplóról?

27

–°Az elmúlt hetekben a nyomában voltam a nyavalyásnak. Végigkövettem az egész kontinensen. Pár nappal ezelőtt érkeztem vissza Angliába. –°Miért vadászik rá? Tobias kirántotta az egyik asztalfiókot. –°Az érdekfeszítő pletykákon túl, úgy gondolom, tartalmaz olyan információt, amely a megbízóm bizonyos kérdéseire is megadhatja a választ. –°Milyen természetű kérdésekre? –°Árulással és gyilkossággal kapcsolatosakra –°nézett hátra a válla fölött az asszonyra Tobias. –°Árulás? –°A háború alatt. –°Kinyitott egy másik fiókot, és belelapozott a benne lévő papírokba. –°Most tényleg nincs időnk belemenni az ügy részleteibe. Majd később elmagyarázom. –°Csak azt ne mondja, Mr. March, hogy Rómában minden igyekezete ellenére kudarcot vallott. Miután azt a szörnyű éjszakát rendezte nekünk, ugye nem ügyetlenkedte el a dolgát? Mi történt pontosan azzal a Carlisle nevű emberrel? Azt állította, hogy el fog jönni az üzletünkbe az embere üzenetéért. –°El is jött, miután önök elmentek. –°És? –°Megbotlott és leesett a lépcsőn. –°Megbotlott és leesett? –°ámult el Lavinia. –°Olykor előfordulnak balesetek, Mrs. Lake. Egy lépcső nagyon veszélyes tud lenni. –°Na persze. Tudtam. Aznap éjjel, amikor Emeline és én elutaztunk, sajnálatos módon ön intézkedett, nemde? –°Felmerültek bizonyos komplikációk. –°Kétségtelenül. –°A rémes helyzet ellenére Lavinia nem tudta megállni, hogy egy kárörvendő pillantást vessen a férfi lábára. –°Nyomban azután, hogy kézhez vettem Holton Felix első zsarolólevelét, rá kellett volna jönnöm az igazságra. Végtére is egészen addig simán 28

zajlottak a dolgok. Amikor elkezdődtek a bonyodalmak, tudnom kellett volna, hogy a háttérben önt kell keresni. –°A fenébe is, Mrs. Lake, ez nem a megfelelő pillanat, hogy szemrehányást tegyen nekem. Ön semmit sem tud ennek az ügynek a bonyolultságáról. –°Ismerje el, sir, hogy az inas naplóját illető gondok teljes mértékben az ön hibájából keletkeztek. Ha Rómában helyesen járt volna el, ma éjjel nem lennénk itt. A férfi mozdulatlanná merevedett. A lángok lidérces fényében látni lehetett, milyen baljós pillantással nézi a nőt. –°Biztosíthatom, hogy az itáliai viperabandát irányító kígyó halott. Sajnos ezzel még nem ért véget a történet. A megbízóm az egész ügyet szeretné felgöngyölíteni. Engem bízott meg ezzel a feladattal, és én pontosan ezt szándékozom tenni. –°Értem –°mondta a nő jeges hangon. –°Carlisle egy időben egy Kék Kamara néven ismert bűnszervezet tagja volt. Behálózták egész Angliát és Európát. Sok éven át egy magát Azure-nak nevező ember volt a vezérük. Az asszony szája kiszáradt. Valami megmagyarázhatatlan okból úgy érezte, a férfi igazat mond. –°Ó, milyen színpadias. –°A bűnszervezetnek vitán felül Azure volt a feje. De a jelenlegi ismereteink alapján kimondhatjuk, hogy ő körülbelül egy éve meghalt. És azóta a Kék Kamarán belül eluralkodott a káosz. Azure-nak két nagy hatalmú helyettese volt: Carlisle és egy másik, akinek a személyazonosságát mélységes titok övezi. –°Azure és Carlisle, mindketten halottak. Feltételezem, hogy megbízója a harmadik személy kilétére kíváncsi. 29

–°Úgy van. A naplóból ez is kiderülhet. Kis szerencsével azt is megtudhatnánk, kicsoda volt valójában Azure, és néhány más kérdésünkre is választ kaphatnánk. Érti már, miért ilyen veszélyes az a holmi? –°Értem. Tobias fölvett egy köteg papírt. –°Ahelyett, hogy ott álldogál, nem akarja hasznossá tenni magát? –°Hasznossá? –°Nem volt alkalmam átkutatni a hálószobát, mielőtt megérkezett. Fogjon egy gyertyát, és nézzen körül odabent. Én addig végzek itt. A nő első gondolata az volt, hogy elküldi Marchot a pokolba. De aztán rájött, hogy igaza van, hiszen a jelek szerint mindketten ugyanazt keresik. Magától értetődő volt, hogy előnyösebb, ha megosztják egymás között Felix lakása átkutatásának feladatát. És volt egy másik, rendkívül nyomós ok is, hogy elfogadja a férfi ajánlatát. Ha övé a hálószoba, akkor nem kell a véres holttest jelenlétében dolgoznia. Fölkapott egy gyertyát. –°Ugye, tisztában van vele, hogy aki megölte Mr. Felixet, nagy valószínűséggel megtalálta és magával vitte a naplót? –°Ha valóban így áll a dolog, akkor sokkal összetettebb probléma előtt állunk. De haladjunk lépésről lépésre, Mrs. Lake –°nézett a nőre hűvös pillantással a férfi. –°Előbb lássuk, megtaláljuk-e azt az átkozott naplót. Az nagyban leegyszerűsítené a dolgunkat. Igaza van, gondolta az asszony. March módfelett bosszantó, idegesítő, és egyenesen kibírhatatlan alak, de igaza van. Egyszerre elég egy sorscsapás. Csak így lehet átvergődni ezen az ügyön. És ami azt illeti, ezzel a módszerrel igyekezett átvergődni az élet megpróbáltatásain is. 30

Besietett a szalonból nyíló kis szobába. Az ágy melletti éjjeliszekrényen egy könyv hevert. Izgatott remegés hullámzott át rajta. Talán most mellészegődik a szerencse. Odament, és a gyertya fénykörében megnézte a könyv címét. Egy hölgy oktatása. Belelapozott, hogy lássa, nem rejtőznek-e kézzel írt oldalak a könyvfedél mögött. Csalódottan kellett lemondania még erről a kis reménysugárról is. Nem egy naplót, hanem egy nemrégiben megjelent regényt tartott a kezében. Visszatette a könyvet az éjjeliszekrényre, és a mosdóállványhoz lépett. Percek alatt átkutatta a kicsiny fiókokat. Csupa olyan dolgot talált bennük, amit ilyen helyen szokás tartani: fésűt, hajkefét, borotválkozószereket, fogkefét. Következett a ruhásszekrény. Számos drágának tűnő hófehér ing és három elegáns kabát volt benne; bizonyára akkor vette őket, amikor jól ment a kártyaasztalnál. Még az is lehet, hogy befektetésnek szánta a drága és finom holmikat. –°Talált valamit? –°szólt át halkan Tobias a másik szobából. –°Nem –°felelte Lavinia. –°És maga? –°Semmit. A nő hallotta, hogy a férfi valami nehéz bútort mozdít el a helyéből. Talán az íróasztalt. Nyilván végzett a fiókok átkutatásával. Kinyitogatta a szekrény belső fiókjait, de csak fehérneműt és nyakkendőket talált bennük. Egy gyors mozdulattal visszacsukta a szekrény ajtaját, és körülnézett a gyéren bebútorozott szobácskában. Elszorult a szíve. Mi legyen a következő lépése, ha nem találják meg a bizonyítékot, mely arra késztette Felixet, hogy megzsarolja őt? Pillantása újra az éjjeliszekrényen heverő bőrkötéses könyvre esett. Más könyv nem is volt Felix lakásában. 31

Ha nem volna itt az Egy hölgy oktatása, még azt gondolná, hogy ezt az embert nem is érdekelte az irodalom. De lám, az egyetlen regényt az éjjeliszekrényén tartotta. Visszament az ágyhoz, hogy még egy pillantást vessen a könyvre. Vajon miért érdekel egy szerencsejátékost egy nyilvánvalóan ifjú hölgyek számára írt regény? Megint kézbe vette a könyvet, belelapozott, de ezúttal itt-ott bele is olvasott. Nem kellett sok idő, hogy megállapítsa: a könyvet egyáltalán nem ifjú hölgyek oktatása céljából írták. … nemes formájú tompora megremegett, várva, hogy lesújtson rá bársony ostorom… –°Jóságos ég. –°És sietve becsukta a könyvet. Egy kis papírlap hullott ki belőle, s libegve ereszkedett a földre. –°Valami érdekeset talált? –°kérdezte Tobias a másik szobából. –°A legkevésbé sem. Lavinia lepillantott a kis papírdarabra, mely egyenesen félcipője orrára szállt. Valami kézírás volt rajta. Elfintorodott. Lehet, hogy Felix annyira élvezte a könyvet, hogy még ki is jegyzetelte. Lehajolt a fecniért, s közben pillantása súrolta a ráírt szöveget. Nem az Egy hölgy oktatásá-hoz fűzött megjegyzés volt, hanem egy cím. Hazelton Square 14. Miért tartott Felix egy lakáscímet épp ennek a könyvnek a lapjai között? A szalon padlóján megpillantotta Tobias cipőjének halvány körvonalait. Hirtelen ötlettel a retiküljébe csúsztatta a cédulát, és az ajtó felé fordult. –°Nos? –°állt meg a férfi a nyitott ajtóban.

32

–°Semmit nem találtam, ami akár csak távolról is emlékeztetne egy naplóra –°közölte Lavinia határozottan, és véleménye szerint becsületesen. –°Én sem. Elkéstünk –°mondta Tobias zord képpel. – °Minden jel szerint Felix gyilkosának volt annyi lélekjelenléte, hogy magával vigye a naplót. –°Nem különösebben meglepő. Én is ezt tettem volna az adott körülmények között. –°Hmm. –°Mi az? –°nézett a nő összevont szemöldökkel Tóbiásra. –°Úgy látszik, ki kell várnunk az időt, míg az új zsaroló is lép –°közölte vele a férfi. –°Az új zsaroló? –°Lavinia úgy megdöbbent, hogy pár másodpercig mozdulni sem bírt. Még a száját is külön erőfeszítéssel tudta csak becsukni. –°Szentséges ég, mit nem mond, uram? Feltételezi, hogy Felix gyilkosa is felcsap zsarolónak? –°Ha a vállalkozásban megszimatolja a pénzt, és a magam részéről ebben biztos vagyok, akkor erre a kérdésre nagy valószínűséggel igennel kell válaszolnom. –°Ó, a fenébe is! –°Szerintem is, de nézzük a dolgokat a pozitív oldalukról, Mrs. Lake. –°Én ilyet nem látok. –°Ugyan már –°mosolygott March fanyarul Laviniára. –°Mindketten egymástól függetlenül jutottunk Felix nyomára, vagy nem? –°Felix ügyetlen volt és ostoba, aki mindenféle nyomokat hagyott maga után. Minden gond nélkül le tudtam fizetni azt a kölyköt, aki a zsarolóleveleit hozta. Pár garasért és egy frissen sült húsos lepényért elmondott mindent. –°Milyen okos volt magától. –°Tobias visszanézett a másik szobába, ahol a holttest feküdt a kandalló előtt, a szőnyegen. –°Nem hiszem, hogy az is ilyen amatőr lesz, 33

aki megölte Felixet. Ezért legjobb lenne egyesítenünk az erőinket, madam. –°Mit nem mond, uram! –°kiáltott fel Lavinia, és a rémület újabb hulláma söpört végig rajta. –°Biztos vagyok benne, hogy érti, mire gondolok – °fordította vissza tekintetét a nőre Tobias, felvonva egyik szemöldökét. –°Sok mindent lehet mondani önre, kivéve, hogy nehéz felfogású. Pedig Lavinia azt remélte, hogy a találkozást követően a férfi külön utakon akar majd járni. –°Hát ide hallgasson –°mondta határozottan. –°Nem áll szándékomban semmiféle formában társulni magával, Mr. March. Valahányszor felbukkan az életemben, bajok garmadáját zúdítja a fejemre. –°Mindeddig csupán két alkalommal kényszerültünk némi időt eltölteni egymás társaságában. –°Mindkettő katasztrofális volt, hála magának. –°Ez az ön véleménye. –°Tobias odalépett hozzá, és határozott mozdulattal karon ragadta. –°Én meg úgy látom, hogy önnek van hihetetlenül különös képessége arra, hogy összekuszáljon egy helyzetet. –°Uram, ez aztán több a soknál! Legyen szíves, vegye le rólam a kezét. –°Attól tartok, nem tehetem, Mrs. Lake. –°És kivezette a nőt a szobából, egyenesen az előszobába. – °Tekintve, hogy mindketten belegabalyodtunk ebbe a hálóba, ragaszkodom hozzá, hogy együttes erővel kászálódjunk is ki belőle.

34

3. meline letette a kávéscsészéjét, és a reggelizőasztal fölött Laviniára nézett. –°Hihetetlen, hogy megint összetalálkoztál Mr. Marchcsal. És milyen különös körülmények között! –°Szamárság. Szó sincs ilyesmiről, ha hinni lehet a meséjének. –°Lavinia letette kanalát a tányérja mellé. – °Szerinte ez a zsarolási ügy a római üzlettel áll kapcsolatban. –°Azt gondolja, hogy Holton Felix a Kék Kamara nevű bűnbandának volt a tagja? –°Nem. A jelek szerint Felix többé-kevésbé véletlenül jutott a napló birtokába. –°Most pedig másvalaki szerezte meg. –°Emeline elgondolkodott. –°Valószínűleg az, aki megölte Felixet. És Mr. March továbbra is nyomon van. Igazán kitartó, nem gondolod? –°Bah. Pénzért csinálja. Amíg valaki hajlandó fizetni érte, addig anyagi érdeke fűződik hozzá, hogy kitartó legyen. –°Elfintorította az arcát. –°Csak azt nem értem, hogy a megbízója miért hajlandó továbbra is megfizetni a szolgálatait, amikor már Rómában olyan megdöbbentően alkalmatlannak bizonyult. –°Te is nagyon jól tudod, milyen hálával tartozunk neki azért, hogy Itáliában olyan tapintatosan folytatta le a nyomozást. Más az ő helyében könnyen arra a következtetésre juthatott volna, hogy mi is tagjai vagyunk a gyilkosok bandájának, és annak megfelelően járhatott volna él az ügyünkben. –°Csak egy bolond képzelhette volna azt, hogy nekünk bármiféle közünk van bűncselekményekhez. –°Igen, persze –°helyeselt Emeline, hogy lecsillapítsa nénjét. –°Csak arra akartam rámutatni, hogy egy kevésbé

E

35

intelligens, kevésbé éles szemű úr, mint amilyen Mr. March, könnyen arra a következtetésre juthatott volna, hogy mi is a banda tagjai vagyunk. –°Ne ruházd fel ilyen pozitív vonásokkal Tobias Marchot túlságosan elhamarkodottan, Emeline. Én például egyáltalán nem bízom meg benne. –°Igen, azt látom. Tulajdonképpen mi ennek az oka? –°Az isten szerelmére –°tárta szét a karját Lavinia –, egy gyilkosság színhelyén találkoztam vele az éjjel. –°Ő pedig veled találkozott ugyanazon a helyen – °mutatott rá Emeline. –°Igen, de ő érkezett oda előbb. Felix már halott volt, mire én odaértem. Szerintem March ölte meg. –°Ó, én ebben erősen kételkedem. –°Hogy mondhatod ezt? –°meresztette rá a szemét Lavinia. –°Hiszen el is újságolta, hogy Mr. Carlisle nem élte túl a vele való római találkozást. –°Mintha valami szerencsétlen balesetet emlegettél volna, ami a lépcsőn érte. –°Ez volt March verziója a történtekről. Engem a legkevésbé sem lepne meg, ha kiderülne, hogy Carlisle halálát nem véletlen baleset okozta. –°Nem teljesen mindegy? Az a lényeg, hogy meghalt a gazember. –°March azt akarja, hogy segítsek neki felkutatni a naplót –°jegyezte meg tétován Lavinia. –°Azt akarja, hogy egyesítsük erőfeszítéseinket. –°Ez teljességgel logikus, nem? Mindketten eltökéltétek, hogy megkeresitek, akkor meg miért ne fognátok össze? –°Marchnak megbízója van, aki megfizeti a nyomozói munkáját. Nekem nincs. Emeline fürkésző pillantást vetett rá a kávéscsészéje fölött. –°Talán megállapodhatnál Mr. March-csal, hogy adjon át neked egy részt abból az összegből, amelyet a 36

megbízójától kap. Nagyon jól megtanultál alkudni, mialatt Itáliában voltunk. –°Már gondolkoztam a dolgon –°vallotta be Lavinia. –°De a March-csal való együttműködés gondolata rendkívül kényelmetlenül érint. –°Én úgy látom, nincs sok választásod. Kellemetlen lenne, ha a római üzletünkkel kapcsolatban mindenféle pletyka kezdene keringeni rólunk itt, Londonban. –°Jó érzéked van ahhoz, hogy a dolgokat alábecsüld, Emeline. Nem egyszerűen kellemetlen volna, hanem teljes mértékben tönkretenné az új hivatásomat, hogy arról már ne is beszéljek, mennyire elrontaná a te esélyeidet a társaságban. –°Ha már szóba hoztad a hivatásodat, nem említetted az este Mr. Marchnak, hogy mi az új foglalkozásod? –°Természetesen nem. Miért említettem volna? –°Csak kíváncsi voltam, hogy ha már ilyen bizalmas közelségbe kerültetek egymással, talán mégis úgy érezted, jobb lenne, ha megbíznál benne. –°Semmiféle bizalmas közelségbe nem kerültünk egymással. Az ég szerelmére, Emeline, rajtunk kívül még egy hulla is volt abban a szobában! –°Ó, igen, persze. –°Az ember nem kerül bizalmas közelségbe senkivel ilyen körülmények között. –°Megértem. –°Amúgy pedig semmilyen körülmények között nem vágyom bizalmas közelségbe kerülni Tobias March csal. –°Kezded fölemelni a hangod, Lavinia néni. Tudod, hogy ez mit jelent. Lavinia erőteljesen lecsapta csészéjét a csészealjra. –°Azt jelenti, hogy nagyon elfáradtak az idegeim. –°Valóban. Számomra mindazonáltal teljesen világos, hogy nincs más választásod, mint megfogadni Mr. March javaslatát, és együtt keresni vele tovább a naplót. 37

–°Semmi sem győzhet meg arról, hogy bölcs dolog lenne társulnom ezzel az emberrel. –°Nyugodj meg –°intette szelíden Emeline. –°A Mr. March iránti személyes érzelmeid befolyásolják a józan ítélőképességedet. –°Hidd el nekem, hogy Tobias March most is a maga sötét játékait űzi, mint legutóbb, amikor szerencsétlenségünkre találkoztunk vele. –°Miféle játékra gondolsz? –°kérdezte Emeline, akin kiütközött a fáradtság első jele. Lavinia rövid ideig elgondolkodott a kérdésen. –°Nagyon is lehetséges, hogy ugyanazon okból keresi a naplót, amiért Holton Felix is megkaparintotta. Zsarolni akar vele. Emeline kanala hangosan megcsörrent a tányérján. –°Nem gondolhatod komolyan, hogy Mr. March zsarolóként akar fellépni. Nem vagyok hajlandó elhinni, hogy bármi közös lehet benne egy olyan alakkal, mint amilyen Holton Felix volt. –°Nem tudunk semmit Tobias Marchról. –°Lavinia két tenyerét az asztal lapjára tette, és felállt. –°Ki tudja, mit tesz, ha sikerül megszereznie a naplót? Emeline nem válaszolt. Lavinia összekulcsolta a kezét a háta mögött, és körözni kezdett az asztal körül. –°Jól van –°sóhajtotta Emeline –, semmi okát nem tudom adni, hogy miért bízzál meg Mr. Marchban, azonkívül, hogy gondoskodott róla, hogy a római katasztrófa után biztonságban visszajuthassunk Londonba. Kisebb vagyonba kerülhetett neki. –°El akart minket távolítani az útból. És egyébként is erősen kételkedem benne, hogy March fizette volna az utunkat. A számlát nyilván elküldte a megbízójának. –°Lehet, de nekem akkor is az a véleményem, hogy ezúttal nincs más választásod. Mindenesetre jobb 38

dolgozni vele, mint figyelmen kívül hagyni őt. Így legalább te is értesülhetsz róla, ha megtud valamit. –°És vice versa. Emeline arca megkeményedett, és egy tőle szokatlan nyugtalanság költözött a tekintetébe. –°Van valami ravasz terved? –°Még nem tudom. –°Lavinia megállt, belenyúlt a pongyolája zsebébe, és kivette a darabka papírt, amely az Egy hölgy oktatásá-ból esett ki. Jól megnézte a rajta szereplő címet. –°De ki fogom deríteni. –°Mit találtál? –°Egy aprócska nyomot, amely lehet, hogy nem vezet sehová. –°Visszatette a címet a zsebébe. –°De ha így lesz, még mindig mérlegre tehetem, hogy akarok-e Tobias March partnere lenni. –°Talált valami fontosat a hálószobában –°állt fel Tobias a székből. Széles íróasztalát megkerülve megállt, nekidőlt, és kétoldalt megragadta az asztallap peremét. – °Tudom. Már akkor megéreztem. Talán abból, hogy olyan elképesztően ártatlanul nézett rám. Nő esetében ez kifejezetten természetellenes. Sógora, Anthony Sinclair fölnézett egy vaskos könyvből, mely az egyiptomi régészeti leletekről szólt. Azzal a könnyed hányavetiséggel nyúlt el karszékében, ahogy csak egy egészséges huszonegy éves ifjú tudja eldobni magát egy ülőalkalmatosságon. Anthony a múlt évben költözött át saját lakásába. Tobias egy ideig tartott tőle, hogy a ház üres lesz nélküle. Végtére is Anthony még gyerek volt, amikor Ann, a nővére, Tobias felesége lett. Ann halála után Tobias minden tőle telhetőt megtett, hogy befejezze a fiú felnevelését. Megszokta, hogy mindig ott van körülötte; furcsa lesz, gondolta, ha elköltözik a házból. 39

De alig két hete élt a néhány sarokkal arrébb lévő önálló lakásában, amikor világossá vált, hogy Anthony a saját rezidenciája meghosszabbításának tekinti Tobias házát. Legtöbbször étkezési időben bukkant fel itt. –°Természetellenes? –°ismételte közömbös hangon Anthony. –°Lavinia Lake minden, csak nem ártatlan. –°Hát, csakugyan említetted, hogy özvegy. –°Érdekes lenne megtudni, mi lett a férjével. Nem lepne meg, ha kiderülne, hogy utolsó napjait egy szanatóriumban, az ágyhoz láncolva töltötte. –°Ma délelőtt már legalább százszor említetted, hogy mivel gyanúsítod Mrs. Lake-et –°jegyezte meg Anthony szelíden. –°Ha annyira biztos vagy benne, hogy tegnap este talált valami nyomot, miért nem kérdezted meg tőle? –°Mert letagadta volna, természetesen. A hölgy nem óhajt kooperálni velem ebben az ügyben. És mivel nem állíthattam fejre, és nem rázhattam meg, hogy kipotyogjon minden a zsebeiből és a retiküljéből, nincs rá mód, hogy bebizonyítsam: talált valamit. Anthony nem szólt semmit. Csak ült, és komoly érdeklődéssel nézett Tobiasra. –°Ki ne mondd –°szólt Tobias összeszorított állal. –°Félek, hogy nem tudom megállni. Miért nem állítottad fejre, és ráztad ki belőle, amit szerinted megtalált és eldugott? –°A fenébe is, úgy beszélsz, mintha az én másik nemmel kapcsolatos viselkedésemben teljesen mindennapos dolog volna, hogy tiszteletre méltó hölgyeket a fejükre állítok. Anthony felvonta a szemöldökét. –°Nem egy alkalommal mutattam már rá, hogy a nőkkel kapcsolatos viselkedésed némi finomításra szorul. Mindazonáltal általában nem lépi túl az úriembertől elvárható viselkedés határait. Kivéve Mrs. 40

Lake-et. Valahányszor az ő neve kerül szóba, rendkívüli modortalanságokra vetemedsz. –°Mrs. Lake kivételes lény –°közölte Tobias. – °Kivételesen önfejű, kivételesen makacs és kivételesen nehéz természetű. Nincs az az épelméjű ember, aki ne kapna idegrohamot tőle. Anthony együttérző és felettébb megértő arccal bólintott. –°Átkozottul bosszantó, ha az ember a saját legjellegzetesebb vonásait ennyire tisztán látja egy másik emberben, nem? Különösen ha az a másik ember az ellenkező nem egyik képviselője. –°Figyelmeztetlek, Anthony, ma reggel nincs ínyemre, hogy rajtam köszörüld a nyelved. Anthony halkan, de határozottan összecsukta a könyvet, melyet eddig olvasni próbált. –°Neked rögeszméddé vált a hölgy azóta, hogy három hónappal ezelőtt az a dolog történt Rómában. –°A „rögeszme” erős túlzás ebben az esetben, te is nagyon jól tudod. –°Nem hinném. Whitby részletesen beszámolt nekem arról, hogy miket beszéltél összevissza, és menynyit dühöngtél, mialatt a seblázadat kezelte. Elmondta, hogy számos se vége, se hossza, egyoldalú és zavaros társalgást bonyolítottál le Mrs. Lake-kel. Amióta visszajöttél Angliába, naponta legalább egyszer találsz valami okot, hogy szóba hozd a nevét. Szerintem ez már súrolja a rögeszmés állapotot. –°Majdnem egy hónapig voltam kénytelen Rómában minden lépését követni, minden mozdulatát lesni annak a szerencsétlen teremtésnek. –°Tobias erőteljesen megkapaszkodott az asztal faragott szélében. –°Csak próbálj meg ennyi ideig követni egy nőszemélyt, szemmel tartani mindenkit, akit az utcán üdvözöl, nem beszélve a vásárlókörútjairól! És mindeközben szüntelenül azon törni a fejed, hogy vajon összejátszik-e 41

a gyilkosokkal, vagy őt is az a veszély fenyegeti, hogy gyilkosság áldozata lesz. Én mondom neked, az ilyesmi megviseli az embert. –°Ahogy mondtam, ez a nő a rögeszméddé vált. –°A „rögeszme” túl erős kifejezés. –°Tobias szórakozottan megdörzsölte a bal combját. –°De feledhetetlen benyomást tesz az emberre, annyit mondhatok. –°Kétségtelenül. –°Anthony jobb bokáját megtámasztotta a bal térdén, majd gondosan eligazgatta elegáns nadrágján a ráncokat. –°Ma ismét fáj a lábad? –°Esik odakint, ha nem vetted volna észre. Mindig rosszabb, ha az idő nyirkosra fordul. –°Azért még nem kell így rám förmedned, Tobias – °vigyorgott Anthony. –°Tartogasd az indulataidat a hölgynek, aki felébresztette őket. Ha ti ketten társultok egymással a napló felkutatására, remélem, bőven lesz rá alkalmad, hogy kitöltsd rajta a rossz kedvedet. –°A Mrs. Lake-kel való partnerségnek már a gondolata is elég ahhoz, hogy az embert kirázza a hideg. –°Elhallgatott, mert a dolgozószoba ajtaján halk kopogtatás hangzott fel. –°Igen, Whitby, mi van? Az ajtó kinyílt, s megjelent egy alacsony, tipp-topp kis ember, aki egy személyben volt hűséges komornyik, szakács, házmester, és ha a szükség úgy kívánta, doktor. A háztartási bevételek időnkénti bizonytalan helyzete ellenére Whitby mindig meg tudta őrizni eleganciáját. Divat és stílus tekintetében Tobias rendszerint súlyos hátrányban érezte magát Whitby és Anthony mellett. –°Lord Neville érkezett, hogy beszéljen önnel, sir – °mondta Whitby azon a jellegzetesen vészjósló hangján, amellyel a magas rangú látogatókat szokta bejelenteni. Tobias tisztában volt vele, hogy Whitby nem tekinti az efféle lényeket pusztán a társadalmi helyzetükből kifolyólag felsőbbrendűeknek; inkább megragadta ezeket az alkalmakat, hogy megcsillogtassa a 42

melodrámai helyzetek iránti érzékét. Whitbynek valójában színésznek kellett volna mennie. –°Küldje be, kérem. Whitby eltűnt az ajtóból. Anthony lassan kibontakozott a székéből, és fölállt. –°A fészkes fenébe –°mondta halkan Tobias. –°Ki nem állhatom, ha rossz híreket kell közölnöm egy megbízóval. Attól mindig ingerültek lesznek. Az ember sohasem tudhatja, mikor döntenek úgy, hogy megszüntetik a honorárium folyósítását. –°Nem mintha Neville-nek túl sok választása volna – °jegyezte meg ugyanolyan halkan Anthony. –°Nincs senki más, akihez fordulhatna. Egy negyvenes évei vége felé járó magas, robusztus férfi lépett be a szobába. Nem is titkolta türelmetlenségét. Egész megjelenése, sólyomszerű vonásai, jól szabott, drága öltönye, fényes cipője mindmind fennen hirdette vagyonos voltát és arisztokrata származását. –°Jó napot kívánok, sir. Nem számítottam önre ilyen korai órában –°húzta ki magát Tobias, és intett egy szék felé. –°Foglaljon helyet, kérem. Neville nem reagált az udvariaskodásra. Résre húzott szemmel, feszült figyelemmel fürkészte Tobias arcát. –°Nos, March? Megkaptam az üzenetét. Mi az ördög történt az elmúlt éjszaka? Semmi nyoma a naplónak? –°Sajnos eltűnt, mire odaértem –°felelte Tobias. Neville gyors szájrángása napnál világosabban mutatta elégedetlenségét. –°Ördög és pokol –°mondta, és lerántotta egyik kesztyűjét. Jobb kezén megcsillant a súlyos aranygyűrű fekete köve, amikor ujjaival végigszántott a haján. –°Azt reméltem, hogy ez az ügy hamar megoldódik. –°Találtam néhány hasznos nyomot –°folytatta Tobias, és igyekezett a tapasztalt szakember 43

magabiztosságát árasztani. –°Bízom benne, hogy a közeli jövőben megtalálom. –°Találja meg, amilyen hamar csak lehet. Nagyon sok minden függ ettől a dologtól. –°Tudatában vagyok. –°Hogyne, természetesen. –°Neville az italtartó asztalkához ment, és fölemelte a brandysüveget. – °Bocsásson meg. Nagyon is tisztában vagyok vele, hogy kölcsönös érdekünk fűződik a nyavalyás napló megtaláláshoz. –°Az üveggel a kezében kérdő pillantást vetett Tobiasra. –°Megengedi? –°Természetesen. Csak tessék. –°Tóbiásnak nagy erőfeszítésébe került, hogy a tekintélyes mennyiségű ital láttán, amit Neville a poharába töltött, össze ne ránduljon. Drága brandy volt. De a megbízóval szembeni szívélyesség rendszerint megtérült. Neville két húzásra kiitta, és letette a poharat. Zord arckifejezéssel méregette Tobiast. –°Meg kell találnia, March. Ha rossz kezekbe találna kerülni, lehet, hogy sohasem tudjuk meg, ki volt valójában Azure. És ami még ennél is rosszabb, nem fogjuk megtudni a Kék Kamara egyetlen életben maradt tagjának sem a nevét. –°Még legföljebb két hét, és megkapja a naplót, sir – °mondta Tobias. –°Még két hét? –°meredt rá elképedve Neville. – °Lehetetlen. Annyit nem tudok várni. –°Minden tőlem telhetőt megteszek, hogy előkerítsem. Mindössze ennyit ígérhetek. –°Ördög és pokol. Minden újabb nappal nő a valószínűsége, hogy a napló elvész vagy megsemmisül. Anthony mocorgott, és udvariasan köhintett. –°Szeretném emlékeztetni, sir, hogy egyedül Tobias erőfeszítéseinek köszönhetően értesült a napló létezéséről, és arról, hogy valahol itt kell lennie, 44

Londonban. Ez jóval több információ, mint amivel egy hónappal ezelőtt rendelkezett. –°Igen, igen, hogyne. –°Neville hosszú, nyughatatlan léptekkel járkált a szobában, s közben a halántékát masszírozta. –°Bocsássanak meg. Amióta értesültem a napló létezéséről, nem alszom jól. Felforr bennem a düh, ha azokra gondolok, akik a háború idején e gazemberek tevékenysége miatt haltak meg. –°Nálam jobban senki se szeretné megtalálni azt az átkozott holmit –°mondta Tobias. –°De ha az, aki bitorolja, megsemmisíti, mielőtt megszerezhetnénk, az a két név örökre ismeretlen marad előttünk. –°Erősen kételkedem benne, hogy az illető a tűzre vetné –°vélekedett Tobias. Neville abbahagyta a halántéka masszírozását, és megállt. –°Miből gondolja, hogy nem fogja megsemmisíteni? –°Csak egy embernek áll érdekében, hogy a napló elpusztuljon, és ez a Kék Kamara egyetlen túlélő tagja. Elég valószínűtlen, hogy az ő kezébe került. Bárki másnak sok pénzt megér, hiszen zsarolhat vele másokat. Miért égetné el e hasznos jövedelemforrást? Neville ezen elgondolkodott. –°A logikája támadhatatlannak tűnik –°állapította meg végül kissé mogorván. –°Adjon még egy kis időt –°mondta Tobias. –°Meg fogom találni a naplót. Attól kezdve talán mindketten jobban fogunk aludni éjszakánként.

45

4. művész mindig a kandalló közelében dolgozott. A lángok heve, a forró vízzel teli edény és az emberi kéz természetes melege meglágyította a viaszt, és így már lehetett belőle szobrocskákat készíteni. A munka kezdeti szakaszában elég volt csak hüvelykés mutatóujjal dolgozni. Erős, biztos kéz kellett a vastag, rugalmas viasz megformázásához. A művész az alkotás első fázisában gyakran csukott szemmel, csak kifinomult tapintóérzéke segítségével mintázta az anyagot később egy apró, hegyes, felforrósított eszközzel alakította ki azokat a mindennél fontosabb apró részleteket, amelyek elevenséget és erőt leheltek a viaszba, s ezzel valósághűvé tették az alkotást. A művésznek az volt a véleménye, hogy mindig a legapróbb részleteken múlik, hogy a kész mű végső soron milyen hatást kelt: az áll görbületén, az öltözék egyes részletein, a vonások kifejező erején. Jóllehet a mű szemlélője ritkán figyelt ezekre az apróságokra, voltaképpen a valóság e kicsiny elemeiben rejlett a felismerésnek az a döbbenetes ereje, mely minden nagy művészet védjegye. A művész keze alatt a meleg viasz valósággal lélegezni látszott, mintha a sima felszín alatt vér áramolna benne. Nem volt még egy ilyen anyag, amely annyira tökéletesen utánozta volna az eleven életet. Minden más matériánál ideálisabb volt a halál beállta pillanatának megjelenítésére.

A

46

5. avinia megállt egy lombos fa alatt, és megnézte a kis papírra írt címet. A Hazelton Square 14. a buján zöldellő parkot egyik oldalról szegélyező nagyon elegáns házsor közepén állt. Minden egyes úrilak bejárául oszlopos előtér és vadonatúj gázlámpák jelezték. Az utcán várakozó két csillogó kocsi látványa kényelmetlen érzést keltett benne. Az elébük fogott fényes szőrű lovak jól összeszokott párost alkottak. A gyeplőt kézben fogó kocsisok drága libériát viseltek. Miközben őket nézte, a 16. számú házból egy hölgy lépett ki, s indult lefelé a lépcsőn. Halvány rózsaszínű utcai ruhája és hozzáillő prémes kabátja minden bizonnyal egy gazdag és előkelő megrendelőknek dolgozó divattervező szalonjából került ki. Amikor ma délelőtt elindult otthonról, nem számított rá, hogy egy ilyen környékre fog vezetni az útja. Eléggé hihetetlennek tűnt, hogy Holton Felix ismeretségbe juthatott, hát még hogy zsarolni is próbált valakit, aki ilyen elegáns utcában lakott. Óvatosan szemügyre vette az oszlopos lakhelyeket. Nem lesz könnyű bebeszélnie magát az egyik fogadószobájába. Mindazonáltal nincs más választása, mint hogy megkísérelje a lehetetlent. A kezében tartott cím volt az egyetlen nyom, amelyen elindulhatott. És valahol el kellett indulnia. Megkeményítette magát, s az utcán átvágva fölment a 14. számú ház fehér márványlépcsőjén. Megemelte a súlyos rézkopogtatót, és reményei szerint erőteljesen bekopogtatott. Léptek tompa zaja hallatszott odabentről. Kinyílt az ajtó. Egy hatalmas termetű és parancsoló tekintetű

L

47

főkomornyik nézett le rá a magasból. Lavinia már látta a szemén, hogy mindjárt rá fogja csukni az ajtót az orrára. Sietve átnyújtotta egyik vadonatúj névjegykártyáját, melyet a múlt hónapban készíttetett el egy nyomdában. –°Kérem, adja ezt át az alkalmazójának –°mondta egy lélegzetre. –°Nagyon sürgős. A nevem Lavinia Lake. A főkomornyik lekicsinylő pillantást vetett a névjegyre. Láthatóan súlyos kétségei voltak afelől, hogy bölcs dolog-e egyáltalán elfogadnia. –°Úgy hiszem, már várni fognak itt –°közölte Lavinia a lehető leghűvösebb hangján. Szemenszedett hazugság volt, de e pillanatban semmi okosabbat nem tudott kitalálni. –°Madam –°állt félre az ajtóból a férfi, hogy beengedhesse az előtérbe. –°Ha megkérhetem, szíveskedjék itt várni. Lavinia vett egy mély lélegzetet, és gyorsan átlépett a küszöbön. Az első akadályt tehát sikerült legyőznie. Bent volt a házban. A főkomornyik eltűnt egy félhomályos hall mélyén. Lavinia kihasználta az alkalmat, és körülnézett. A padló fekete-fehér mozaiklapjai, s a falakon látható míves keretbe foglalt, csiszolt tükrök a divatot követő ízlésről és rengeteg pénzről árulkodtak. Meghallotta a visszafelé közeledő főkomornyik lépteit, és visszafojtott lélegzettel várt. Amikor a férfi megjelent, rögtön látta az arcán, hogy a névjegy megtette a hatását. –°Mrs. Dove fogadja önt. Erre parancsoljon, madam. Lavinia kiengedte a bentrekedt levegőt. Ez volt a dolog könnyebbik része. Most jön az a sokkalta kényesebb feladat, hogy meggyőzzön egy idegent, beszélgessen el vele olyasmikről, mint zsarolás és gyilkosság. Egy tágas fogadószobába vezették, amelyben minden csupa sárga, szürke és arany színekben pompázott. A 48

bútorokat csíkos selyemhuzat borította. A sárga zsinórral összefogott nehéz, zöld bársonyfüggönyök mögött a parkra lehetett látni. Léptei zaját elnyelte a hasonló színárnyalatokból szőtt vastag szőnyeg. Az egyik aranyozott pamlagon egy rendkívül elegáns asszony ült. Feketével szegélyezett halvány ezüstszürke ruhája a legutolsó divat szerinti fazonban készült. Haját hátul, a tarkóján kecsesen feltornyozva viselte, ami kiemelte nyakának finom vonalát. Messziről harmincegynéhány évesnek is elment volna, de közelebb érve Lavinia észrevette a vékony ráncokat intelligens tekintetű szeme sarkában, és egyfajta jellegzetes lágyságot egykor bizonyára határozott vonalú álla és nyaka tájékán. Mézszőke hajába sok ezüstös szál keveredett. A lady közelebb járt a negyvenöthöz, mint a harmincöthöz. –°Mrs. Lake, madam –°hajolt meg kurtán a főkomornyik. –°Lépjen beljebb, Mrs. Lake. Kérem, üljön le. A hang hűvös volt és csiszolt, de Lavinia megérezte benne a feszültséget. Ez az asszony súlyos teher alatt él. Leült az egyik csíkos selyemmel bevont aranyozott karszékbe, és megpróbált úgy viselkedni, mintha hozzá volna szokva, hogy ilyen bútorok között folytasson társalgásokat. Nagyon félt tőle, hogy sima vonalú, eredetileg élénk vörösesbarna, de mára a gyenge teáéra emlékeztető színűre fakult muszlinruhája elárulja őt. –°Köszönöm, hogy fogadja a látogatásomat, Mrs. Dove –°mondta. –°Hogy is utasíthattam volna vissza, amikor ilyen érdekes névjeggyel jelentette be magát? –°Joan Dove fölvonta elegáns vonalú szemöldökét. – °Megkérdezhetem, mi módon találkozott a nevemmel? Én ugyanis tudom, hogy még sohasem találkoztunk. –°Semmiféle nagy titok nincs benne. Megkérdeztem az egyik pesztonkát a parkban. Azt a tájékoztatást 49

kaptam, hogy ön özvegy, és a lányával él ebben a házban. –°Hát persze –°mormolta Joan. –°Az emberek beszélnek. –°Új hivatásomban gyakran támaszkodom az emberek e sajátságos tulajdonságára. Joan szórakozottan ütögette a kártyát a pamlag karfájához. –°Közelebbről milyen természetű az ön hivatása, Mrs. Lake? –°Később majd elmagyarázom, ha még érdekelni fogja. Először engedje meg, hogy elmondjam mai látogatásom célját. Azt hiszem, van, helyesebben mondva, volt egy közös ismerősünk, Mrs. Dove. –°Ki lett volna az? –°A neve Holton Felix. Joan arca udvarias meglepetést árult el. Megrázta a fejét. –°Nem ismerek ilyen nevű embert. –°Valóban? Az ön címét egy könyvben találtam, melyet az ágya mellett tartott. Lavinia látta, hogy sikerült maradéktalanul magára vonnia Joan figyelmét. Most már biztos volt benne, hogy jó nyomon jár. De ezzel ő is elkötelezte magát; innen már nem volt visszaút. Hiába, az a nő, aki ezt a hivatást választja, legyen vakmerő. –°Egy könyvben, az ágya mellett? –°Joan mozdulatlanul ült a pamlagon, és rezzenéstelen szemmel nézett rá. –°Milyen különös. –°Tekintetbe véve az illető foglalkozását, talán nem is annyira különös. Tudniillik zsaroló volt. Egy pillanatra csend lett. –°Az volt? –°ismételte Mrs. Dove egy árnyalatnyi nyomatékkal. –°Amikor tegnap este megismerkedtem Mr. Felixszel, halott volt. Megölték, hogy egész pontos legyek. 50

Szavai hallatán Joan alig észrevehetően megmerevedett. Mindössze annyit lehetett látni, hogy önkéntelenül is visszatartja a lélegzetét, és parányit összébb húzza a szemét, de Lavinia tudta, hogy a hír mélyen megrázta. Ámde rögtön magához is tért; valójában olyan gyorsan, hogy Lavinia arra gondolt, talán rosszul ítélte meg a Felix halálhírére tanúsított reakcióját. –°Azt mondja, megölték –°szólt Joan olyan hangon, mintha Lavinia az időjárásra tett volna futó megjegyzést. –°Igen. –°Egészen biztos ebben? –°Teljes mértékben. Az ilyesmit nem egykönnyen keveri össze az ember valami mással. –°Lavinia egymásba kulcsolta kesztyűs kezét. –°Őszinte leszek, Mrs. Dove. Nagyon keveset tudok Holton Felixről, de amit tudok, az meglehetősen rossz fényt vet az emlékére. Megpróbált zsarolni engem. Ma azért jöttem el ide, hogy megkérdezzem, ön is az áldozatai között volt-e. –°Micsoda felháborító feltételezés –°mondta Joan kimérten. –°Mintha én fizetnék bármiféle zsarolás miatt. Lavinia meghajtotta a fejét udvarias egyetértése jeléül. –°Én éppígy visszautasítottam a próbálkozását. Sőt, annyira felbőszített a dolog, hogy fáradságot nem sajnálva kiderítettem Mr. Felix lakáscímét. Ezért mentem el hozzá tegnap este. Gondosan olyan időpontot választottam ki, amikor minden reményem meglehetett, hogy nem találom otthon. Joan önkéntelenül is elbűvölve nézett rá. –°Az ég szerelmére, miért tette? Lavinia könnyedén megrántotta a vállát. –°Azzal a szándékkal mentem oda, hogy megszerzek egy naplót, amelyről Mr. Felix azt állította, hogy a birtokában van. De végül is kiderült, hogy az este otthon 51

tartózkodott. Csakhogy mire megérkeztem, valaki már járt nála. –°A gyilkos? –°Igen. Újabb rövid, feszült csend következett, mialatt Joan láthatóan a hírt próbálta megemészteni. –°Roppant kalandos vállalkozás volt az ön részéről, Mrs. Lake. –°Úgy éreztem, nincs más esélyem, mint a gyors cselekvés. –°Nos –°mondta végül Joan –, úgy tűnik, a problémája végül magától megoldódott. A zsarolója halott. –°Épp ellenkezőleg, Mrs. Dove –°mosolyodott el hűvösen Lavinia. –°A helyzet tovább bonyolódott. Tudniillik a napló, amit meg szerettem volna szerezni, nem volt Mr. Felix lakásán. Kénytelen voltam arra a következtetésre jutni, hogy annak a férfinak, vagy… – °itt Lavinia csöppet kivárt –°nőnek a birtokába került, aki megölte őt. Joan a legkevésbé sem volt nehéz felfogású; azonnal megértette a burkolt célzást. Láthatóan mulattatta a dolog. –°Ön bizonyára nem feltételezi, hogy én öltem meg Mr. Felixet, s vettem el tőle a naplót –°mondta. –°Inkább nagyon is reméltem, hogy ön volt az. Tudja, nagyban leegyszerűsítené a dolgomat. Joan sajátságos pillantást vetett Laviniára. –°Ön felettébb különös nő, Mrs. Lake. Visszatérve a foglalkozására: történetesen nem lép fel ön a Drury Lane vagy netán a Covent Garden színpadán? –°Nem, Mrs. Dove, nem vagyok színésznő, ámbár időnként valóban érzek indíttatást némi színészkedésre. –°Értem. Nos, mindez kimondottan szórakoztató volt, de biztosíthatom, holmi gyilkosságról és zsarolásról nem tudok semmit. –°És Joan látványosan ránézett az órára. – 52

°Te jó ég, hogy elszaladt az idő! Félek, meg kell kérnem, hogy távozzon. Ma délután még fel kell keresnem a varrónőmet. Ez nem volt éppen a legkedvezőbb fordulat. Lavinia kissé előrehajolt. –°Mrs. Dove! Ha önt zsarolta Holton Felix, és nem ön ölte meg őt, akkor most igen kényes helyzetben van. Én talán a segítségére lehetnék. Joan udvariasan zavart pillantással nézett rá. –°Mire gondol? –°Számolnunk kell azzal a lehetőséggel, hogy az a személy, aki meggyilkolta Holton Felixet, és ellopta a naplót, maga is megpróbálkozhat a zsarolással. –°Újabb fenyegetésektől tart? –°Még ha nem érkeznek is újabb zsarolólevelek, akkor is tény, hogy valaki megkaparintotta azt az átkozott naplót. Én ezt felettébb nyugtalanítónak tartom. Ön nem? Joan pislantott egyet, de semmi más jelét nem mutatta, hogy a kép, melyet Lavinia festett le neki, megijesztené. –°Nem akarom megsérteni, Mrs. Lake, de kezd úgy beszélni, mint aki a legjobb úton van a tébolyda felé. Lavinia erősen összeszorította egymásba kulcsolt kezét. –°Holton Felixnek tudnia kellett valamit önről, madam. Nem lehet más oka, hogy miért dugta be az ön lakáscímét egy szörnyűséges könyvbe, amely arról szól, hogyan kell megrontani egy ártatlan fiatal nőt. Joan arca haragra gyúlt. –°Hogy merészeli feltételezni, hogy én kapcsolatban álltam egy ilyen egyénnel! Azonnal távozzék, Mrs. Lake, különben valamelyik szolgámat bízom meg, hogy bírja távozásra önt! –°Kérem, Mrs. Dove, hallgasson meg. Ha ön is Holton Felix áldozatai közé tartozott, akkor minden 53

bizonnyal tud valamit, ami azzal együtt, amit már nekem sikerült megtudnom, segíthet, hogy rájöjjek, kinél van jelenleg a napló. Önnek ugyanúgy érdeke, madam, hogy megtaláljam, mint jómagámnak. –°Már épp elég időt elrabolt tőlem. –°Szerény díjazás ellenében, amely éppen csak fedezné az idő- és költségráfordításomat, boldogan folytatnék nyomozást az ügyben. –°Elég. Ön nyilvánvalóan őrült. –°Joan szeme hideg fényben izzott. –°Távozzék, különben kidobatom az utcára. Ennyit az egyenes útról, gondolta Lavinia. Nem volt mindig könnyű megbízókat találni új hivatásában. Kis csalódott sóhajjal állt föl. –°Magam is kitalálok, Mrs. Dove. De önnél van a névjegyem. Ha megváltoztatná az álláspontját, kérem, keressen meg. Mindazonáltal azt javasolom, ne késlekedjék túl soká. Az idő döntő fontosságú ebben a dologban. Gyorsan az ajtóhoz ment, és kilépett a fogadószobából. Az előtérben a főkomornyik jeges pillantással nyitotta ki előtte a bejárati ajtót. Lavinia megkötötte a szalagot a kalapján, és lesietett a lépcsőn. A feje fölött ólomszürke volt az ég. Amilyen balszerencsés ez a délután, gondolta, újra elkapja az eső, mielőtt hazaérne. Átment az úton, és sietős léptekkel indult el a park mellett. Nem szívesen ismerte el, de Emeline-nek igaza volt. Húga figyelmeztette, hogy bárki lakjék is a Hazelton Square-en, cseppet sem valószínű, hogy beismeri: őt is zsarolták, és még kevésbé lesz hajlandó felfogadni egy vadidegent, hogy bizalmas nyomozást folytasson az ügyben. Új tervet kell kitalálnia, gondolta Lavinia. Befordult egy sarkon, és végigment egy városi házakkal szegélyezett szűk utcácskán. Módot kell találnia rá, hogy 54

meggyőzze Joan Dove-ot, bízzon meg benne. Egy percig sem volt kétséges előtte, hogy ez a nő sokkal többet tud, mint amennyit e rövid beszélgetés alatt elárult. A kis átjáróban hirtelen még sötétebbé váltak az árnyak. Lavinia hátán végigfutott a hideg –°de nem a fenyegetően közelgő eső miatt. Érezte, hogy valaki van a háta mögött. Lehet, hogy nem kellett volna ezt a rövidebb utat választania. De idefelé jövet is erre jött, és semmi baljóslatú jelet nem tapasztalt e keskeny sétányon. Megtorpant, és gyorsan megfordult. A nehéz nagykabátot viselő férfi fölébe magasodó alakja még azt a kis világosságot is elfogta, amely beszűrődött a szűk kis átjáróba. –°Ki hitte volna, hogy itt találom, Mrs. Lake –°lépett feléje Tobias March. –°Már mindenütt kerestem. Még akkor is dúlt-fúlt, amikor rövid idő múlva beviharzott a Claremont Lane-i kis ház apró előszobájába. Tobias March közvetlenül mögötte lépett be az ajtón. Széles, dolgos kezét köténye szélébe törölgetve felbukkant Mrs. Chilton. –°Csakhogy megérkezett, asszonyom. Már féltem, hogy nem ér haza az eső előtt. –°És közben leplezetlen kíváncsisággal fürkészte Tobiast. –°Szerencsére megúsztam anélkül, hogy bőrig áztam volna –°felelte Lavinia, megszabadulva a kalapjától és a kesztyűjétől. –°De ennél több szerencse nem is ért a mai napon. Amint látja, Mrs. Chilton, hívatlan vendégünk érkezett. Kérem, készítsen össze valamit egy tálcára, és hozza be a dolgozószobába. –°Igenis, asszonyom. –°Mrs. Chilton még egy utolsó, kutató pillantást vetett Tobiasra, majd megfordult, hogy 55

az előszoba végében lévő lépcsőhöz siessen, amely levezetett a konyhába. –°De ne a friss oolongot használja, amit a múlt héten vettem –°szólt utána Lavinia. –°Biztosan maradt még a szekrényben a régi, kevésbé drága teából. –°Lenyűgöző a vendégszeretete –°mormolta Tobias. –°Azoknak tartogatom a vendégszeretetemet, akiket meghívok a házamba. –°Lavinia felhajította a kalapját a fogasra, majd megfordult, és elindult befelé. –°Nem azoknak, akik magukat hívják meg. –°Mr. March! –°hajolt ki a lépcsőkorlát felett az éppen lefelé tartó Emeline. –°De örülök, hogy újra látom, sir. Tobias fölnézett, és most először elmosolyodott. –°Biztosíthatom, Miss Emeline, hogy az öröm kölcsönös. Emeline már le is ért a lépcső aljára. –°Ön is a Hazelton Square-i címre ment? Ott találkoztak össze Laviniával? –°Bizonyos értelemben –°felelte Tobias. –°Követett a Hazelton Square-re –°közölte Lavinia, és bement a dolgozószobába. –°Megint kémkedett utánam, ugyanúgy, ahogy Rómában tette. Mondhatom, végtelenül bosszantó szokás. Tobias belépett utána a meghitten berendezett kis szobába. –°Teljességgel fölöslegessé váló szokás volna, pusztán csak tájékoztatnia kellene engem a szándékairól. –°És ugyan miért kellene ilyesmit tennem? A férfi megrándította a vállát. –°Mert ha nem teszi, továbbra is mindenütt a sarkában leszek, bárhová is megy Londonban. –°Ez aztán már sok! Egyszerűen elviselhetetlen. – °Lavinia odament az íróasztalához, és leült mögé. – °Nincs joga beleavatkozni a személyes ügyeimbe, uram. 56

–°Márpedig én pontosan ezt szándékozom tenni. –°És Tobias, nem várva, hogy hellyel kínálják, letelepedett a legnagyobb karszékbe. –°Legalábbis amíg ez a naplódolog véget nem ér. Mindenképpen azt javasolom, Mrs. Lake, hogy működjön együtt velem. Minél hamarabb egyesítjük erőinket, annál előbb találunk kielégítő megoldást ebben az ügyben. –°Mr. Marchnak igaza van, Lavinia –°jött be Emeline is a szobába, és leült az egyetlen még szabadon álló székbe. –°Sokkal jobb lenne, ha közösen dolgoznátok ennek az ügynek a megoldásán. Én is ezt mondtam neked ma reggel, mielőtt elindultál volna megkeresni a Hazelton Square-t. Lavinia haragos szemeket meresztett mindkettőjükre. Csapdába ejtették, ő is tisztában volt ezzel. Az egyetlen értelmes megoldás az volt, ha egyesítik az erőiket. Hát nem ugyanezzel érvelt ő is Joan Dove-nak nemrégiben? Összehúzott szemmel nézett Tobiasra. –°Honnan tudjuk, hogy megbízhatunk-e magában, Mr. March? –°Nem tudhatják. –°Mosolyában nyoma sem volt annak a melegségnek, amellyel Emeline-re nézett az imént. –°Mint ahogy én sem tudhatom, megbízhatok-e önben vagy sem. De egyikőnk számára sem látok más, megfontolásra érdemes alternatívát. Emeline reménykedő arccal várakozott. Lavinia habozott, remélve, hogy majd csak támad valami jó ötlete. Nem támadt. –°A fenébe is –°mondta, ujjaival dobolva az íróasztal lapján. –°A fenébe is. –°Pontosan tudom, mit érez –°jegyezte meg közönyösen Tobias. –°Düh és csalódás a legtalálóbb szavak rá, nemde? –°E szavak távolról sem tudják kifejezni pillanatnyi érzéseim teljes mélységét. –°Lavinia hátradőlt, és teljes erejéből megszorította a szék karfáját. –°Nos, uram, 57

miután a jelek szerint mindenki egyetért abban, hogy ez az egyetlen értelmes, logikus lépés, kész vagyok feltárni egy partneri viszonyban rejlő lehetőségeket. –°Nagyszerű –°mondta Tobias csillogó szemmel, nem is titkolva a győzelem feletti örömét. –°Ez sokkal egyszerűbbé és hatékonyabbá teszi a dolgok menetét. –°Őszintén szólva kételkedek ebben –°hajolt előre heves mozdulattal a nő. –°Mindamellett hajlandó vagyok belemenni a kísérletbe. Ön lép elsőnek. –°Elsőnek? –°Hogy bizonyságát adja jóhiszeműségének, természetesen. –°Lavinia olyan kedvesen mosolygott Tobiasra, amennyire az adott körülmények engedték. – °Mesélje el, mit tud Joan Dove-ról. –°Ki az a Joan Dove? –°Bah. Tudtam előre. Látod? –°fordult Lavinia Emeline-hoz. –°Semmi értelme. Mr. Marchnak még annyi információja sincs, mint nekünk. Egyszerűen nem értem, mi hasznom lehet abból, ha társulok vele. –°Ugyan már, Lavinia. Adj legalább egy esélyt Mr. Marchnak. –°Most adtam. Teljesen hasznavehetetlen. Tobias mélységes alázattal nézett rá. –°Szeretném hinni, hogy valamit én is felajánlhatok magának, Mrs. Lake. –°Mi lenne az? –°nézett rá leplezetlen gyanakvással a nő. –°Feltételezem, hogy Joan Dove az a személy, aki a Hazelton Square-en lakik. –°Briliáns következtetés, uram. Emeline összerezzent e maró gúny hallatán, de Tobiast a hang nem tántorította el. –°Bevallom, róla semmit sem tudok –°mondta –, de nem lehet túlságosan nehéz viszonylag rövid idő alatt sok mindent megtudni. 58

–°Hogyan szándékozik ezt végrehajtani? –°kérdezte Lavinia, akiben akarata ellenére felébredt a kíváncsiság. Még mindig sok tanulnivalója van új hivatásában, emlékeztette magát. –°Van itt Londonban egy informátorhálózatom – °mondta Tobias. –°Besúgókra gondol? –°Nem, csak megbízható üzlettársak egy csoportjára, akik, ha úgy adódik, hajlandók információt eladni. –°Nekem ez úgy hangzik, mint valami besúgóbanda. Tobias nem reagált a nő megjegyzésére. –°Indíthatnék nyomozást is, de bizonyára egyetért velem abban, hogy időpazarlás lenne, ha rádupláznék az ön erőfeszítéseire. Ha volna szíves elmondani nekem, hogy mit tudott meg ma, sokkal gyorsabban előrehaladhatnánk az ügyben. –°A beszélgetésünk lényegében némiképpen korlátozott volt. –°Lavinia! –°kiáltott fel meglepetten Emeline. –°Csak nem azt akarod mondani, hogy beszéltél is ezzel a Joan Dove-val? –°Nos hát, igen –°intett félvállról Lavinia –, úgy adódott, hogy alkalmam nyílt rá, és én éltem az alkalommal. –°Megígérted, hogy csak megnézed, hol van az a ház, és egy darabig szemmel tartod, hátha észreveszel valamit, ami hasznos lehet –°mondta Emeline aggodalmas arccal. –°Arról nem szóltál, hogy bárkinek is bemutatkozol a házban. Tobiason most először látszott, hogy nagyon ideges. Veszedelmes fények gyúltak a szemében. –°Nem, Mrs. Lake, mindmostanáig nem említette, hogy ténylegesen beszélt is Joan Dove-val. –°Számomra világos volt, hogy nagy valószínűséggel ő is a zsaroló Holton Felix egyik áldozata. –°Lavinia érezte Tobias jeges rosszallását. Mindent megtett, hogy 59

ne vegyen róla tudomást. –°Elhatároztam, hogy addig ütöm a vasat, amíg meleg… –°De Lavinia néni… –°Mi az ördögöt mondott neki? –°vágott közbe Tobias vészjóslóan csendes hangon. –°Nyilvánvaló –°kezdte tőle szokatlanul mogorván Emeline –, hogy a nagynéném nemcsak a rejtéllyel kapcsolatos információszerzési lehetőséget látott a dologban, hanem úgy gondolta, hogy egyszersmind ügyfelet is szerezhet. –°Ügyfelet? –°rökönyödött meg Tobias. –°Elég legyen, Emeline –°szólt határozottan Lavinia. –°Semmi szükség rá, hogy mindent elmondjál Mr. Marchnak az én személyes dolgaimról. Biztos vagyok benne, hogy nem is érdeklik őt. –°Ellenkezőleg –°mondta Tobias. –°Biztosíthatom, hogy jelen pillanatban nagyon is érdekel minden, ami önnel kapcsolatos, Mrs. Lake. Még a legapróbb részlet is fontos lehet számomra. –°Ilyen körülmények között nem látom be, miért hagyod, hogy Mr. March sötétben tapogatózzon ebben a dologban –°nézett Emeline szemrehányóan Laviniára. – °Előbb vagy utóbb elkerülhetetlenül meg fogja tudni az igazságot. –°Bízhat benne, hogy inkább előbb –°közölte Tobias. –°Mi az ördög folyik itt, madam? –°Mindössze azért harcolok, hogy olyan megélhetést biztosítsak a magam és az unokahúgom számára, amely nem jár azzal, hogy magamat áruljam az utcán –°felelte Lavinia. –°És hogyan próbálja biztosítani a megélhetésüket? –°Teljességgel az ön hibája, Mr. March, hogy most új hivatást kellett találnom. Ön miatt voltam kénytelen egy új üzleti vállalkozásba vágni a fejszémet, méghozzá olyanba, amely megfelelő jövedelemmel kecsegtet. 60

–°Az ördögbe is –°pattant fel a férfi –, és mi lenne ez az új vállalkozás? Emeline szelíden feddő pillantást vetett rá. –°Ne ijedjen meg, sir. Beismerem, Lavinia új foglalkozása kicsit szokatlan, de nincs benne semmi törvényellenes. Valójában ön adta neki az ötletet. –°Affene! –°Tobias két hosszú lépéssel az íróasztalnál termett, és két tenyérrel letámaszkodott rá. –°Mondja meg, mi folyik itt. Ezt olyan halkan mondta, hogy Laviniát komoly nyugtalanság fogta el. Tétován megvonta a vállát, és kinyitotta az íróasztal középső kis fiókját. Elővett egyet az új névjegykártyái közül, és szó nélkül letette a férfi elé. Tobias lepillantott rá. A nő követte a tekintetét, és némán olvasta vele együtt: MAGÁNNYOMOZÁSOK FOLYTATÁSA KELLŐ DISZKRÉCIÓVAL Lavinia mindenre elszántan ült az asztal mögött. –°Ezt a példátlan arcátlanságot! –°És Tobias ledobta a névkártyát az asztalra. –°Beleártja magát a szakmámba! Honnan az ördögből veszi, hogy ért hozzá? –°Amennyire én látom, ezen a pályán nem szükséges különösebb előképzettség –°védekezett Lavinia. –°Elég a hajlandóság, hogy az ember föltegyen egy csomó kérdést. –°Megpróbálta rávenni Joan Dove-ot, hogy alkalmazza magát a napló felkutatására, igaz? –°nézett rá összehúzott szemmel Tobias. –°Javasoltam neki, hogy gondolja át, nem akar-e megbízást adni nekem, hogy nyomozást folytassak ebben az ügyben. –°Ugye, maga teljesen megőrült? 61

–°Milyen különös, hogy megkérdőjelezi az épelméjűségemet, Mr. March. Három hónappal ezelőtt, Rómában, komoly kétségeim voltak az önét illetően. A férfi visszafricskázta a névjegyet, amely perdült néhányat a levegőben, és pontosan a nő előtt pottyant le az asztalra. –°Ha nem őrült, akkor kelekótya idióta –°közölte minden különösebb érzelem nélkül. –°Fogalma sincs, ugye, hogy milyen bajt csinálhatott? Sejtelme sincs, hogy milyen veszélyes ügybe nyúlt bele. –°Természetesen tudtam, hogy a dolog nem veszélytelen. Láttam tegnap este Mr. Felix fejét. A férfi sántasága ellenére meglepő fürgeséggel megkerülte az íróasztalt, s a nő két karját megragadva fölrántotta a székből, és fölemelte a levegőbe. –°Mr. March, mit művel a nagynénémmel? –°pattant föl székéből Emeline. –°Kérem, tegye le. A férfi meg se hallotta; minden figyelmét Laviniára irányította. –°Maga egy minden lében kanál bolond jószág, Mrs. Lake! Egyáltalán kezdi már kapisgálni, hogy mit kockáztat? Heteket töltöttem el a terveim kidolgozásával, és akkor jön maga, és egyetlen délután alatt halomra dönti mindet. Olyan leplezetlen harag égett a szemében, hogy Laviniának inába szállt a bátorsága. De a tudat, hogy ennek az embernek van hatalma rá, hogy elbátortalanítsa, megint felbőszítette. –°Vegye le rólam a kezét, uram. –°Addig nem, amíg nem társul velem. –°Miért akar velem dolgozni, ha egyszer ilyen rossz véleménye van rólam? –°Azért fogunk együtt dolgozni, Mrs. Lake, mert a mai nap eseményei bebizonyították, hogy nem járhat tovább a maga útján. Önnek szigorú felügyeletre van szüksége. 62

Ez cseppet sem hangzott jól Lavinia fülének. –°Kérem, Mr. March, nem tarthat a végtelenségig a levegőben! –°Ne legyen ebben annyira biztos, madam. –°Ön nem úriember, sir. –°Ezt már említette egy korábbi alkalommal. Megállapodunk abban, hogy együtt fogunk dolgozni a naplót illető ügyben? –°Nekem igen kevés érdekem fűződik az önnel való bármiféle együttműködéshez. De mivel egy lépést se tehetek úgy, hogy ne botolnék bele önbe, kész vagyok rá, hogy egyesítsük erőinket, és kicseréljük információinkat. –°Bölcs elhatározás, Mrs. Lake. –°De ragaszkodom hozzá, hogy tartózkodjon az ilyen goromba viselkedéstől. –°Bár a férfi nem okozott fájdalmat neki, de rendkívüli módon tudatában volt, micsoda erő van a kezében. –°És most tegyen le, uram. Tobias szó nélkül leeresztette, míg Lavinia lába biztonsággal földet ért, és akkor elengedte. Az asszony lesimogatta a szoknyáját, majd megigazította a haját. Zavart volt, dühös, és furcsa módon kapkodnia kellett a levegőt. –°Szégyen, gyalázat! Elvárom, hogy bocsánatot kérjen, Mr. March. –°Bocsánatot kérek, madam. Van önben valami, ami a legrosszabbat hozza ki belőlem. –°Ó, Istenem –°mormolta Emeline. –°Ez a partnerség nem kezdődik valami jól. Lavinia és Tobias egyszerre fordultak felé. De mielőtt bármelyikük is megszólalhatott volna, nyílt az ajtó, és Mrs. Chilton nyomakodott be rajta a teás tálcával. –°Majd én kitöltöm a teát –°mondta gyorsan Emelnie. És már szaladt is, hogy átvegye a tálcát.

63

Mire a három csésze tele lett, Lavinia is visszanyerte az önuralmát. Tobias az ablaknál állt, s kezét a háta mögött összekulcsolva kinézett a parányi kertre. A válla állásán látszott, hogy veszedelmes és kiszámíthatatlan rossz hangulatán még nem sikerült teljesen úrrá lennie. Lavinia azzal nyugtatta magát, hogy a férfi nem tett több megjegyzést holmi kelekótya idióta nőszemélyekről, és ezt már jó jelnek lehetett venni. Amikor becsukódott az ajtó Mrs. Chilton mögött, Lavinia gyorsan erőt merített egy korty teából, majd végtelen óvatossággal letette a csészét. A súlyos csendet csak a nagy ingaóra hangos ketyegése törte meg. –°Kezdjük újra az elején –°szólalt meg színtelen hangon Tobias. –°Mit mondott egészen pontosan Mrs. Dove-nak? –°Nagyon őszintén beszéltem vele. –°A fenébe! –°Csupán azt mondtam el neki –°folytatta Lavinia némi torokköszörülés után –, hogy zsarolás áldozata voltam, és elmentem a zsaroló lakására, ahol látnom kellett, hogy valaki már megelőzött. Elmondtam neki, hogy a napló, melyre Holton Felix zsarolóleveleiben hivatkozott, eltűnt a lakásból, és hogy az ő címét egy visszataszító regény lapjai közé rejtve találtam meg aj hálószobában. –°Szóval ezt találta abban a szobában –°fordult szembe vele villámgyorsan Tobias. –°Tudtam, hogy rábukkant valamire. A mindenségit magának, miért nem mondta meg nekem? –°Mr. March, ha minden egyes lépésemért szidást fogok kapni öntől, félek, hogy nem fogunk messzire jutni. A férfi álla megfeszült, de nem kezdett vitatkozni. –°Folytassa. 64

–°Sajnos ez minden, amit elmondhatok. Nem vallotta be, hogy bármit is tudna a zsarolási ügyről, pedig én meg vagyok győződve róla, hogy ő is Felix áldozatai közé tartozott. Felajánlottam neki, hogy legyen az ügyfelem. Visszautasított. –°Lavinia széttárta a karját. –°Elhagytam a házat. Ugyan miért is mondaná el, gondolta, hogy megfenyegették, ha nem megy el, ők fogják kidobni? –°Elmondta neki, hogy én is magával voltam az este? –°kérdezte Tobias. –°Nem. Arról, hogy maga is benne van a dologban, egy szót sem szóltam. Tobias pár pillanatig elgondolkodott ezen. Azután a nagy karosszék melletti kis asztalhoz ment, és kezébe vette a csészéjét a tányérkával együtt. –°Azt mondja, özvegy? –°Igen. Az egyik dadus a parkban elmondta nekem, hogy a férje nem egészen egy éve halt meg, röviddel azután, hogy egy nagyszabású bálon bejelentették a lányuk eljegyzését. Tobias kezében félúton a csészealj felé megállt a csésze. Élénk érdeklődés csillant meg a szemében. –°Azt is elmondta a dadus, hogyan halt meg? –°Valami hirtelen támadt betegség végzett vele, ha jól emlékszem, miközben az egyik birtokán tett látogatást. Nem érdeklődtem a részletek felől. –°Értem. –°Tobias óvatosan letette a csészét a csészealjra. –°Azt mondja, nem ismerte be, hogy őt is zsarolták? –°Nem. –°Lavinia elbizonytalanodott. –°Nem mondott olyat, hogy ő is kapott volna zsaroló célzatú fenyegetéseket. De a viselkedése arról győzött meg, hogy nagyon jól tudja, miről beszélek. Olyan benyomást tett rám, mint aki kétségbe van esve. Nem lennék meglepve, ha hamarosan hallanánk felőle. 65

6. ég korán volt, amikor Tobias –°még aznap – °bement a klubba. A csendet csak az átforduló újságlapok zizegése, a csészealjra leereszkedő csészék halk csörrenése és egy-egy koccanás törte meg, amikor egy portói palackjának nyaka hozzáért egy pohár pereméhez. A jókora, párnázott karszékek háttámlája fölött többnyire csupa őszbe csavarodott fej látszott ki. A napnak ebben az órájában leginkább olyan életkorú férfiak időztek itt, akiket jobban érdekelt a whist és a pénzügyek, mint a nők és a divat. A fiatalabb klubtagok ilyenkor vagy Mantonnál lőttek célba, vagy a szabójuknál tettek látogatást. A feleségek és a szeretők meg nyilván komissióznak, gondolta Tobias. A nők e két nagy csoportja gyakorta egy és ugyanazon divatszalonba, illetve kalaposhoz járt. Arra is volt példa, hogy egy úriember felesége egy vég kelme fölött szemtől szembe találta magát a férje kedvesével. Ilyenkor a feleség természetesen nem vett tudomást a kétes hírű nő jelenlétéről. –°Ó, maga az, March. –°Lord Crackenburne leeresztette az újságját, és szemüvege fölött Tobiasra nézett. –°Gondoltam, hogy ma össze fogunk találkozni itt. –°Jó napot, sir. –°Tobias leült a kandalló másik oldalán álló székbe, és szórakozottan dörzsölgetni kezdte jobb lábát. –°Bölcs dolog volt öntől, hogy a tűz mellé telepedett le. Ma délután nem kellemes a városban futkosni. Az eső sártengerré változtatta az utcákat. –°Én már több mint harminc éve nem folytatok olyan kimerítő tevékenységet, mint a futkosás –°emelte a szemüvege fölé szürke szemöldökét Crackenburne. – °Inkább hagyom, hogy a világ jöjjön hozzám.

M

66

–°Igen, tudom. Amióta szeretett felesége tíz évvel ezelőtt meghalt, Crackenburne többé-kevésbé itt élte napjait a klubban. Tobias ragaszkodott hozzá, hogy rendszeresen meglátogassa. Barátságuk csaknem húsz évre tekintett vissza, amikor az Oxfordból frissen és egy fillér nélkül kikerült Tobias hozzá folyamodott állásért. A mai napig nem értette, hogy a kifogástalan származású, nagy vagyonnal és a londoni társaság legelőkelőbb tagjaihoz fűződő kapcsolatokkal bíró earl miért őt, a tapasztalatlan, ajánlólevelekkel és családi háttérrel nem rendelkező ifjút alkalmazta. De tudta, hogy örökké hálás lesz Crackenburne bizalmáért. Öt évvel ezelőtt, amikor megkezdte magánnyomozói pályafutását, felhagyott Crackenburne pénzügyi és üzleti ügyeinek intézésével, de továbbra is igényelte az idősebb ember tanácsait, és tisztelte bölcsességét. Nem beszélve arról, hogy mivel Crackenburne előszeretettel időzött itt, a klubban, hasznos hírforrás volt, aki kiválóan ismerte az összes pletykát. Mindig tudta, mi a legfrissebb on dit a társaságban. Crackenburne megzörgette az újságját, és továbblapozott. –°Mit hallok? Az éjjel megöltek volna valami hazárdjátékost? –°Meg vagyok lepve –°mosolyodott el fanyarul Tobias. –°Honnan tudta meg? Benne van a lapokban? –°Nem. Félfüllel hallottam egy beszélgetésből ma reggel a kártyaasztalnál. Megütötte a fülemet Holton Felix neve, hiszen csak két napja, hogy érdeklődött nálam felőle. Ezek szerint meghalt? –°Minden kétséget kizárólag. Valaki egy súlyos tárggyal bezúzta a koponyáját.

67

–°Hm-hm. –°Crackenburne visszabújt az újságjába. – °És mi van a naplóval, amelynek a megszerzésével Neville megbízta önt? Tobias kinyújtotta a lábát a tűz felé. –°Mire odaértem, már nyoma veszett. –°Értem. Kellemetlen. Gondolom, Neville nem örült neki. –°Nem. –°Nincs semmi ötlete, hogy hol keresse? –°Még nincs, de értesítettem az informátoraimat, hogy továbbra is vevő vagyok minden értesülésre, amely közelebb vihet ahhoz a nyavalyás naplóhoz. És van egy új fejlemény is –°tette hozzá kissé habozva. –°És mi az? –°Kénytelen voltam ebben az ügyben partneri viszonyt létesíteni. Az új társam már talált is egy nyomot, amely hasznosnak bizonyulhat. Crackenburne gyorsan felpillantott; fakó szemében a meglepetés fénye csillogott. –°Partner? Anthony? –°Nem. Anthony az alkalmi segítőtársam, és szeretném is, ha megmaradna ebben a szerepben. Mint már említettem, nem akarom túlságosan belevonni őt a vállalkozásomba. –°Még akkor se, ha ő élvezi a dolgot? –°derült a maga fanyar módján Crackenburne. –°Nem erről van szó. –°Tobias összeillesztette mind a tíz ujja hegyét, és elgondolkodva bámult bele a tűzbe. – °Nem úriembernek való foglalkozás. Mindössze egy lépés választja el attól, hogy valaki kémmé váljon, a jövedelem pedig, enyhén szólva kiszámíthatatlan. Megígértem Ann-nek, gondoskodom róla, hogy az öccse tisztességes és stabil foglalkozást válasszon. Világéletében attól rettegett, hogy majd ő is az adósok börtönében végzi, akárcsak az apjuk. 68

–°Mutatott az ifjú Anthony akár csak a legcsekélyebb érdeklődést is egy tisztességes és stabil foglalkozás iránt? –°érdeklődött Crackenburne. –°Még nem –°vallotta be Tobias. –°De mindössze huszonegy éves. Jelenleg számos téma foglalkoztatja intenzíven, mint például a természettudomány, a régészet, a művészet és Byron költészete. –°Ha semmi sem sikerül, még mindig javasolhatja neki, hogy próbálkozzon meg a hozományvadászattal. –°Attól tartok, Anthonynak roppant kevés esélye van már arra is, hogy megismerjen, hát még hogy feleségül vegyen valami gazdag leányzót –°válaszolta Tobias. – °Még ha belebotlana is véletlenül egybe, olyan lesújtó véleménye van azokról az ifjú hölgyekről, akik csak a ruhákról és mindenféle pletykákról tudnak fecsegni, hogy a szépreményű kapcsolat eleve halálra lenne ítélve. –°Ó, én az ön helyében nem aggódnék túlságosan a jövőjéért –°jegyezte meg Crackenburne. –°Az a tapasztalatom, hogy az ifjak szeretnek maguk dönteni a dolgaikban. A végén úgysem tehetünk értük valami sokat azonkívül, hogy a legjobbakat kívánjuk nekik. És most meséljen arról az új üzlettársáról, akit említett. –°Mrs. Lake-nek hívják. Talán emlékszik rá, már beszéltem róla. Crackenburne kinyitotta, majd becsukta, és megint kinyitotta a száját. –°Te jóságos ég! Csak nem az a Mrs. Lake, akivel Itáliában futott össze? –°De. Ő az. Úgy látszik, rajta volt Felix zsarolólistáján. –°Tobias mereven nézte a lángokat az ujjaiból emelt tornyon keresztül. –°Engem okol miatta. –°Ne mondja. –°Crackenburne visszaillesztette a szemüvegét a helyére, és szaporán pislogott. –°Ejha! Felettébb érdekes fejlemény. –°Szerintem átkozottul bonyolulttá teszi a helyzetet. A hölgy egyszerűen fogta magát, és felcsapott 69

magándetektívnek. –°Tobias egymáshoz ütögette az ujjhegyeit. –°Azt hiszem, én adtam neki az ötletet. –°Meglepő. Roppantul meglepő. –°Crackenburne megrázta a fejét. Látszott rajta, hogy nem tudja eldönteni, mulasson-e vagy csodálkozzon. –°Egy hölgy, aki ugyanarra a különös foglalkozásra adja a fejét, amelyet ön talált ki magának. Esküszöm, csak ámulni tudok rajta. –°Biztosíthatom, az ámulat csak az egyik volt a számos kellemetlen érzés között, mely a hír hallatán elfogott. De mivel ő maga is fel óhajtja kutatni a naplót, nincs más választásom, mint hogy a társául szegődjek. –°Igen, hogyne –°bólogatott bölcsen Crackenburne. – °Ez az egyetlen módja, hogy rajta tartsa a szemét, és irányítsa a cselekedeteit. –°Egyáltalán nem vagyok benne biztos, hogy bárki is irányítani tudja Mrs. Lake-et. De –°tette hozzá Tobias kis szünet után –°nem is azért jöttem, hogy az új partneremmel kapcsolatos gondjaimról beszéljek. Kérdezni szeretnék valamit. –°És mi lenne az? –°Önnek vannak kapcsolatai a társaságban, és mindenről tud, amiről beszélnek. Mit tud mondani nekem egy bizonyos Joan Dove-ról, aki a Hazelton Square-en lakik? Crackenburne egy percig eltöprengett a kérdésen. Aztán összehajtogatta és félretette az újságját. –°Történetesen nem sokat. Mr. és Mrs. Dove nemigen jártak el a társaságba. Igen kevés pletyka járta róluk. Ha jól tudom, alig egy éve a lányuk eljegyezte magát Colchester örökösével. Fielding Dove nem sokkal ezután halt meg. –°Ez minden, amit az asszonyról tud? Crackenburne elgondolkodva nézte a táncoló lángocskákat. 70

–°Körülbelül húsz éve ment hozzá Dove-hoz. Jelentős korkülönbség volt köztük. A férfi legalább huszonöt évvel volt idősebb az asszonynál, de lehet, hogy harminccal. Nem tudom, honnan jött, és a családjáról sem tudok semmit. De egy dolgot nagy biztonsággal állíthatok. Tobias érdeklődése jeléül némán felvonta az egyik szemöldökét. –°Amikor Fielding Dove meghalt –°folytatta kimért, tárgyilagos hangon Crackenburne –, kiterjedt üzleti érdekeltségeinek örököse Joan Dove lett. Ő ma egy rendkívül vagyonos asszony. –°És a vagyonnal hatalom párosul. –°Igen –°bólintott Crackenburne. –°És minél vagyonosabb és hatalmasabb valaki, annál nagyobb a kísértés, hogy mindent elkövessen, csak ne derüljön fény a titkaira. Még akkor is zuhogott az eső, amikor az elegáns hintó megállt a Claremont Lane 7. számú háza előtt. Lavinia kikukucskált a függöny mögül, és látta, hogy egy zöld libériába öltözött, izmos kocsis ugrik le róla, hogy egyik kezében ernyőt tartva kinyissa a hintó ajtaját. A hintóból kilépő asszony arcát sűrű fátyol takarta, de Lavinia tudta, hogy ismeretségi körében csak egy hölgynek telik ilyen drága ekvipázsra, és csak neki lehet oka, hogy ilyen rémes időben útnak induljon. Joan Dove egy ruhába göngyölt csomagot hozott magával. Fürgén föllépdelt a lépcsőn. Mire pár percre rá bevezették a barátságos kis szalonba, a figyelmes kocsis és az esernyő ellenére kecskebőr félcipője és elegáns sötétszürke köpenyének alja csurom víz lett. Lavinia sietve hellyel kínálta a kandalló mellett, majd maga is leült a vendéggel szemben. 71

–°Teát, legyen szíves, Mrs. Chilton –°adta ki az utasítást, s igyekezett olyan hangot megütni, mintha itt, a Claremont Lane-en mindennapos volna az efféle előkelő vendégek látogatása. –°Igenis, asszonyom, rögvest hozom, asszonyom – °buzgólkodott Mrs. Chilton, s majd orra bukott saját lábában a nagy igyekezettől, hogy megfelelőképpen bókolva hátráljon ki a szobából. Lavinia visszafordult Joanhoz. –°Úgy látszik, ez az eső tartós lesz –°mondta, hogy mondjon valamit, de nyomban el is vörösödött. Ezzel a bárgyú megjegyzéssel nem kelthet valami jó benyomást egy potenciális ügyfélben. –°Valóban. –°Joan fölnyúlt egyik fekete kesztyűs kezével, és fölemelte a fátylát. Ha Lavinia akart volna is még valami megjegyzést tenni a csúf időjárásra, a torkán akadt volna a szó Joan halottsápadt arca és merev pillantású szeme láttán. Rémület söpört át rajta. Gyorsan felállt, és megragadta a kandallópárkányon lévő kis csengőt. –°Jól érzi magát, madam? Hozassak repülősót? –°A repülősó nem segít rajtam –°felelte meglepően nyugodt hangon Joan. –°De remélem, hogy ön igen, Mrs. Lake. –°Mi történt? –°ereszkedett vissza Lavinia a székébe. –°Mit történt azóta, hogy egymással beszélgettünk? –°Egy órával ezelőtt ezt tették le a házam ajtajába. – °És kiszámítottan lassú mozdulatokkal kibontotta a magával hozott négyszögletes csomagot. A cipődoboz nagyságú fadobozban egy viaszból mintázott kép vált láthatóvá. Lavinia szó nélkül felállt, és kivette a képet Joan kezéből. Odament vele az ablakhoz, ahol több volt a fény, és alaposan szemügyre vette a művészien, apró részletekig kidolgozott jelenetet. 72

A kép középpontjában egy kicsiny, de pontosan megmintázott, a legkisebb részletekig valósághűen kidolgozott, zöld ruhát viselő nő viaszszobra volt látható. Egy szoba padlóján feküdt összeesve, arcát a kép szemlélőjétől elfordítva. Magasra szabott ruhadereka a hátán mélyen ki volt vágva, szoknyája szegélyén három sor apró rózsákkal díszített fodor futott körbe. Lavinia figyelmét azonban legfőképpen a kicsiny szobor fején látható valódi haj színe vonta magára. Az ezüstös szálakkal átszőtt szőke haj. Akárcsak Joané, gondolta. Fölpillantott a képről. –°Ez roppant különleges és kiválóan elkészített viaszmunka, de nem értem, miért hozta el nekem. –°Nézze meg alaposan a nő képmását –°mondta Joan, és görcsösen egymásba kulcsolta ölében fekvő kezét. – °Látja azt a piros színt ott alatta, a padlón? Lavinia szemügyre vette a mondott részletet. –°Úgy látszik, mintha egy bíborszínű sálon vagy egy darab piros selymen feküdne. –°A hangja elhalkult, mert végre megértette, hogy mi az, amit lát. –°Szentséges ég. –°Úgy van –°mondta Joan. –°Az ott egy vörös festékfolt a fekvő alak alatt. Nyilvánvalóan vért akar ábrázolni. A nő természetesen halott. A kép egy gyilkosságot ábrázol. Lavinia lassan leeresztette a szörnyű kis képet, és tekintete találkozott Joanéval. –°A viaszból megmintázott hölgy önt ábrázolja – °mondta. –°Ez egy halálos fenyegetés. –°Nekem is ez a véleményem –°nézett Joan a Lavinia kezében lévő képre. –°Ezt a zöld ruhát viseltem a lányom eljegyzési estélyen. Lavinia elgondolkodott pár pillanatra. –°Felvette más alkalommal is? –°kérdezte. –°Nem. Kifejezetten erre az alkalomra készült. Nem is volt máskor lehetőségem rá, hogy fölvegyem. 73

–°Akárki készítette is a képet, látnia kellett a ruhát. Lavinia újra elmélyedt a jelenet tanulmányozásában. – °Hányan voltak jelen a lánya eljegyzési bálján? Joan szája fanyar mosolyra húzódott. –°Sajnos a vendégek listáján jóval több mint háromszáz név szerepelt. –°Ó, jaj! Ezek szerint sok embert gyanúsíthatunk, nem gondolja? –°De. Hála istennek, a lányom az egész hónapot távol tölti. Nagyon felzaklatná a dolog. Még most sem tért teljesen magához az apja halála feletti megrázkódtatásból. –°Hol van? –°Maryanne a vőlegénye rokonainál vendégeskedik yorkshire-i birtokukon. Szeretném, ha ez az ügy megoldódna, mire ő visszatér Londonba. Bízom benne, hogy haladéktalanul megkezdi a nyomozást. Az előkelő emberekkel szemben nem árt az óvatosság, emlékeztette magát Lavinia. Megengedhetik maguknak, hogy rendes honoráriumot fizessenek, de nagyon értenek hozzá, hogy ne fizessék ki a számláikat. –°Megbízást óhajt adni nekem, hogy derítsem ki, ki az a személy, aki ezt a képet küldte önnek? –°tudakolta óvatosan. –°Mi másért jöttem volna ma ide? –°Igen, persze. –°Az előkelő emberek ugyanakkor rendkívül nyers modorúak és követelődzők tudnak lenni, futott át az agyán. –°Mrs. Lake, ön utalt rá, hogy már megkezdte a nyomozást ebben az ügyben. A szavai és a névjegykártyája arról győztek meg, hogy megbízást szeretne kapni tőlem. Áll még az ajánlata? –°Igen –°vágta rá sietősen Lavinia. –°Teljes mértékben. Örömmel elfogadnék öntől egy megbízást, Mrs. Dove. Talán megbeszélhetnénk a díjazásom dolgát. 74

–°Nem szükséges belemennünk a részletekbe. Nem érdekel, mit számít fel a szolgálataiért, csak meg legyek elégedve. Ha végére járt ennek az ügynek, küldje el nekem a számlát, bármekkora összegről szóljon is. Nyugodt lehet, meg fogja kapni a pénzét –°mosolyodott el hidegen Joan. –°Kérdezze meg azokat, akik nekem dolgoznak, vagy a személyzetem bármely tagját. El fogják mondani önnek, hogy mindig időben megkapják a fizetségüket. Elég egyszerű lesz utánajárni, igaz-e ez az állítás, gondolta Lavinia. Ugyanakkor a világért sem szerette volna kockára tenni a megbízást azzal, hogy a tiszteletdíja felett nyitott vitával felbosszantja a potenciális ügyfelet. –°Nos, akkor kezdjünk is hozzá –°mondta némi torokköszörülés után. –°Néhány kérdést fel kell tennem önnek. Remélem, nem érzi majd úgy, hogy szükségtelenül avatkozom be a magánéletébe. A bejárati ajtó nyílását hallva elhallgatott. Joan idegesen pillantott a szalon csukott ajtaja felé. –°A jelek szerint újabb látogatója érkezett. Ragaszkodom hozzá, hogy senkinek ne tegyen említést arról, hogy mi okból látogattam ma el önhöz. –°Ne nyugtalankodjon, Mrs. Dove. Minden bizonnyal az unokahúgom jött haza új ismerősétől, Priscilla Worthamtől. Lady Wortham hívta meg őt délutáni teára. Volt olyan figyelmes, és a saját kocsiját küldte el Emeline-ért. Lavinia bízott benne, hogy szavai nem hatottak dicsekvésnek. Nagyon jól tudta, hogy egy Lady Worthamtől származó meghívás vajmi keveset mond egy olyan személynek, aki Joan Dove köreiben mozog. Emeline-nak azonban egy ilyen teára szóló invitálás eseményszámba ment. –°Értem –°szólt Joan, és szemét nem vette le az ajtóról. 75

Egy túlontúl ismerős férfihang morajlott a hallban. –°Ne is törődjön vele, Mrs. Chilton, magam is betalálok. –°A fenébe is –°mormolta Lavinia. –°Rémesen bosszantó, hogy mindig a legalkalmatlanabb pillanatot választja ki. –°Ki ez? –°vetett rá egy gyors pillantást Joan. De már nyílt is a szalon ajtaja, és Tobias lépett be. Joan Dove láttán megtorpant, és meglepően kecses mozdulattal meghajtotta magát előtte. –°Hölgyeim. –°Fölegyenesedve kérdőn felvont szemöldökkel nézett Laviniára. –°Látom, a távollétemben is előbbre jutott valamelyest, Mrs. Lake. Nagyszerű. –°Ki ez az úr? –°ismételte meg a kérdését felettébb éles hangon Joan. –°Engedje meg, Mrs. Dove, hogy bemutassam a munkatársamat –°mondta Tobiasra meresztve a szemét Lavinia. –°Semmiféle munkatársról nem tett említést. –°Épp most akartam rátérni –°próbált megnyugtató hangot megütni Lavinia. –°Az úr Mr. Tobias March. Ő segít nekem a nyomozásaimban. –°Egész pontosan Mrs. Lake segít nekem –°szólt közbe Tobias, fenyegető pillantást lövellve Lavinia felé. Joan figyelmesen megnézte magának, majd újra Laviniához fordult. –°Nem értem. –°Pedig nagyon egyszerű –°felelte Lavinia, szándékosan hátat fordítva Tobiasnak. –°Mr. March és én partnerek vagyunk ebben az ügyben. Ez önnek is előnyös, madam, hiszen élvezheti mindkettőnk szolgálatait, ugyanakkor ez nem jár többletköltséggel az ön számára. –°Egyet fizet, kettőt kap –°készségeskedett Tobias. 76

Laviniának sikerült egy érzése szerint biztató mosolyt az arcára varázsolnia. –°Mr. Marchnak már van tapasztalata az ilyesféle ügyekben. Megnyugtathatom, hogy rendkívül diszkréten fogja kezelni a dolgot. –°Értem. –°Joan elbizonytalanodott. Nem tűnt igazán elégedettnek, de láthatóan kutyaszorítóban érezte magát. –°Jól van. Lavinia Tobiashoz fordult, és a kezébe nyomta a viaszképet. –°Mrs. Dove azért jött ma ide, mert röviddel ezelőtt ezt kapta. Életveszélyes fenyegetésként értelmezi, és én egyetértek vele. A figura ruhája ugyanolyan, mint amilyen neki is van, és mint láthatja, a haja ugyanolyan színű, mint az övé. Tobias hosszasan vizsgálgatta a képet. –°Furcsa –°szólalt meg végül. –°Az ember azt várná egy zsarolótól, hogy egy régi titok felfedésével fenyegetőzik, de nem küld halálos fenyegetést. Nem tűnik logikusnak megölni azt, akit jövedelemforrásnak tekintünk. Hosszú, baljós csend támadt. Lavinia jelentőségteljes pillantást váltott Joannal. –°Mr. March mond valamit –°jegyezte meg mogorván Lavinia. –°Igen –°felelte rá elgondolkodva Joan. Lavinia észrevette, hogy újdonsült megbízója jóval több érdeklődéssel méregeti Tobiast, mint még egy perccel ezelőtt is. Tobias leengedte a képet. –°Másrészt arra is gondolnunk kell –°mondta –, hogy egy új bűnözővel állunk szemben, olyannal, aki már követett el gyilkosságot. Ez a gyilkos úgy érezheti, egy életveszélyes fenyegetés hatásosabb módszer arra, hogy pénzt csikarjon ki áldozataitól.

77

Joan egyetértően bólintott. Ideje ismét az ellenőrzése alá vonni a dolgokat, gondolta Lavinia. Tobias minden jel szerint uralomra tör. –°Egy nagyon személyes kérdést kell feltennem önnek, Mrs. Dove –°nézett Joanra. –°Azt szeretné tudni, mit talált Holton Felix abban a naplóban, amiből úgy gondolta, hogy fizetni fogok a hallgatásáért. –°Igen, sokat segítene, ha közelebbről is ismernénk a fenyegetése természetét. Joan egy újabb, mérlegelő pillantást vetett Tobiasra, majd hosszan, elgondolkodva nézte Laviniát. –°Amennyire lehet, rövid leszek –°mondta végül. – °Tizennyolc évesen magamra maradtam egy idegen világban, és kénytelen voltam nevelőnőként elhelyezkedni. Tizenkilenc éves koromban elkövettem azt a hibát, hogy odaadtam a szívemet egy férfinak, aki gyakori látogatója volt a háznak, ahol alkalmazásban voltam. Azt hittem, szerelmes vagyok, és hogy az érzelmeim teljes mértékben viszonzásra találnak. Ostobaságomban hagytam, hogy az illető elcsábítson. –°Értem –°szólt halkan Lavinia. –°Magával hozott Londonba, és beköltöztetett egy kis házba. Minden rendben ment pár hónapig, naivságomban azt gondoltam, hogy össze fogunk házasodni. –°Joan szája keserűen megrándult. –°Akkor jöttem rá a tévedésemre, amikor már elkötelezte magát egy gazdag örökösnővel való házasságra. Engem soha nem is állt szándékában feleségül venni. –°Szörnyűséges alak –°mormolta Lavinia, és ökölbe szorította egyik kezét. –°Az –°bólintott Joan. –°De még mennyire. A történet azonban meglehetősen elcsépelt. A végén persze eldobott magától. Ott álltam kétségbeesetten, pénz nélkül. Már nem fizette a házbért, s én tudtam, hogy a hónap végén ki fognak lakoltatni. Míg tartott a 78

viszonyunk, semmi olyat nem kaptam a szeretőmtől, amit zálogba csaphattam vagy eladhattam volna, és az ígéreteken kívül nem is kértem tőle semmit. És mivel nem voltak ajánlóleveleim, nevelőnőként sem helyezkedhettem el sehol. –°Mihez kezdett? –°kérdezte halkan Lavinia. Joan elnézett mellette az ablak felé, mintha az odakint zuhogó esőben valami elbűvölő dolgot látna. –°Nehéz ma már rágondolnom –°folytatta csendesen –, de akkoriban nagyon el voltam csüggedve. Egy héten keresztül minden éjjel azzal mentem ki a folyópartra, hogy véget vetek az egész lidércnyomásnak. De hajnalra mindig otthon voltam. Bárki elmondhatja rólam, hogy nem volt elég bátorságom. –°Épp ellenkezőleg –°jelentette ki Lavinia határozottan. –°Ön határozott akaraterőről tett tanúbizonyságot azzal, hogy ellenállt a folyóba ugrásnak. Amikor az emberen erőt vesz a csüggedés, sokszor azt sem tudja elképzelni, hogyan éli túl a másnapot, hát még az egész hátralévő életet! Érezte, hogy Tobias tekintete ráirányul, de nem nézett rá. Joan gyors és kifürkészhetetlen pillantást vetett rá, majd újra kinézett az esőbe. –°Egy éjszaka, amikor hazafelé tartottam a folyópartról, Fielding Dove várt rám a házam kapujában. Korábban, míg tartott a viszonyom, párszor találkoztam már vele, de nem ismertem valami jól. Nem titkolta, hogy szerelmi kapcsolatra szeretne lépni velem. Megmondta, hogy kifizette a házbéremet, emiatt nem kell aggódnom. –°Joan komoran elmosolyodott. – °Megértettem, hogy ő akar lenni az új pártfogóm. –°Mit tett? –°kérdezte Lavinia. –°Ma már el sem hiszem, de akkor egyszer csak a semmiből rátaláltam a büszkeségemre. Közöltem vele, hogy nem kívánok senkinek a szeretője lenni, ellenben 79

kölcsönt nagyon szívesen elfogadok. Megígértem, hogy mihelyt tudom, visszafizetem. Meglepetésemre csak bólintott, és megkérdezte, mik a terveim, mibe fogom befektetni a pénzt. Tobias kissé merev derékkal leereszkedett egy székbe. –°Dove odaadta önnek a pénzt? –°kérdezte. –°Igen –°felelte Joan a múltba néző, szomorkás mosollyal. –°És adott néhány tanácsot is a befektetésre vonatkozóan. Épülő ingatlanokba fektettem a pénzt, ahogy tanácsolta. Mialatt a házak és az üzletek épültek, sokszor találkoztunk és beszélgettünk. Lassanként úgy tekintettem rá, mint barátomra. Amikor pár hónappal később az épületek eladásra kerültek, annyi pénzt kaptam értük, ami akkoriban egész kis vagyonnak számított a szememben. Nyomban meg is írtam Fieldingnek, hogy most már vissza tudom fizetni a; pénzét. –°Mit válaszolt? –°érdeklődött Lavinia. –°Megkért, hogy legyek a felesége. –°Joan tekintetei elborult az emlékek hatására. –°Addigra én már persze fülig szerelmes voltam belé. Igent mondtam. Lavinia érezte, hogy könny szökik a szemébe. Szipogott kettőt, hogy visszatartsa, de a könnycseppek végiggurultak az arcán. Tobias és Joan egyszerre néztek rá. –°Bocsásson meg, Mrs. Dove, de roppant megható az élettörténete –°mentegetőzött. Sietősen előkapott a zsebéből egy zsebkendőt, és felszárogatta a könnyeit. Amikor ezzel készen volt, a lehető legdiszkrétebben kifújta az orrát. Midőn ölébe ejtette a hímzett kis zsebkendőt, észrevette, hogy Tobias gúnyosan csillogó szemmel néz rá. Méltatlankodó pillantással viszonozta a tekintetét. Micsoda érzéketlen fickó! De hiszen ezt eddig is tudta róla, emlékeztette magát. 80

Összegyűrte a kis zsebkendőt, és visszagyömöszölte a zsebébe. –°Bocsásson meg, Mrs. Dove, de helyesen következtetek arra, hogy Holton Felix azzal fenyegette meg, hogy leleplezi a liezont, amelyet a házasságát megelőzően folytatott? Joan lepillantott a kezére, majd bólintott. –°Igen. –°Micsoda rettenetes kis ember volt –°mondta Lavinia. Tobias felmordult, Lavinia rosszalló pillantást vetett rá, de a férfi nem hátrált meg. –°Ne vegye sértésnek, madam, de nem látom be, hogy ez a fenyegetés miért keltett volna botrányt –°mondta. – °Végtére is a viszony több mint húsz évvel ezelőtt volt. Joan merev felsőtesttel fordult felé. –°A leányom Colchester örökösének a jegyese, Mr. March. Ha netán nem értesült volna a család ügyeiről, elárulhatom, hogy a fiatalember nagyanyja, Lady Colchester rendelkezik a családi vagyon jórészével. Ő rendkívül magasan hordja az orrát. A botrány legkisebb gyanúja elég lenne, hogy rávegye az unokáját, álljon el ettől a házasságtól. –°Én nem hiszem, hogy egy ilyen régi dolog különösebb felháborodást keltene –°vonta meg a vállát Tobias. –°Én tudom, mi forog itt kockán –°felelte Joan mozdulatlan, kihúzott derékkal. –°A férjemet boldoggá tette a Colchesterekkel kötendő frigy. Sohasem fogom elfelejteni, milyen boldogan táncolt Maryanne-nel az eljegyzési estélyen. Ami pedig a lányomat illeti, ő halálosan szerelmes. Nem engedem, hogy bármi is e házasság útjába álljon. Ért engem, Mr. March? –°Nagyon is rendjén valónak találom, ha vannak kétségei, sir, de hálás lennék, ha nem beszélne róluk – °fordult Lavinia Tobiashoz, mielőtt az válaszra nyithatta 81

volna a száját. –°Mit tud ön e magas körök házassági szövetségeiről? Egy ifjú nő jövője forog kockán. Az anyjának minden joga megvan hozzá, hogy óvintézkedéseket tegyen. –°Igen, természetesen –°felelte Tobias, és csúfondáros fény csillogott a szemében. –°Bocsásson meg, Mrs. Dove. Mrs. Lake-nek tökéletesen igaza van: nem sok tapasztalatot szereztem eddig a… hm… magas körök házassági szokásairól. Lavinia meglepve látta, hogy Joan elmosolyodik. –°Értem –°mondta halkan Joan. –°Biztosíthatom –°sietett őt Lavinia megnyugtatni –, ha Mr. March nem mozog is előkelő körökben, ez nem gátolja őt abban, hogy ezt a nyomozást lefolytassa. Így van, sir? –°küldött egy beszédes pillantást Tobias felé. –°Többnyire rá szoktam jönni, mit kell tudnom – °felelte Tobias. –°Legyen nyugodt, asszonyom, haladéktalanul megkezdjük a vizsgálatot –°fordult vissza Lavinia Joanhoz. –°És hol akarnak hozzákezdeni? –°érdeklődött Joan őszinte kíváncsisággal a szemében. Lavinia az asztalhoz lépett, melyre Tobias letette a halálos fenyegetést ábrázoló viaszképet. Még egyszer alaposan szemügyre vette a kép finom részleteit. –°Ez láthatóan nem amatőr munka –°mondta elgondolkodva. –°Azt hiszem, azzal kellene kezdenünk, hogy tájékozódunk valakinél, aki viasszal dolgozik. Gyakori, hogy a művészeknek megvan a maguk jellegzetes stílusa és munkamódszere. Kis szerencsével találhatunk valakit, aki elárulhat egyet-mást e kis szobor sajátságos elemeiről. –°Ez nem is rossz ötlet –°nézett rá Tobias alig leplezett meglepetéssel. Lavinia összeszorította a fogát. 82

–°Honnan fogják megszerezni azok nevét, akik jártasak a viaszszobrászatban? –°kérdezte Joan, aki a jelek szerint nem vette észre az iménti kis közjátékot. Lavinia lassan végighúzta az ujját a kép keretén. –°Ebben az ügyben a húgomtól fogok tanácsot kérni. Amióta visszatértünk Londonba, Emeline rengeteg múzeumban és galériában járt már. Ő bizonyára tudni fogja, kik állítanak ki viaszszobrokat. –°Nagyszerű. –°Joan kecses mozdulattal fölállt, és megigazította a kesztyűjét. –°Akkor én most távozom. Hacsak –°állt meg –°nincs még valami kérdésük hozzám. –°Csak egy –°szólt Lavinia habozva, némi bátorságot gyűjtve. –°De félek, vakmerőségnek fogja tartani. –°Ugyan, Mrs. Lake –°felelte kis száraz humorral Joan. –°Annál vakmerőbb kérdést el sem tudok képzelni, amely arra vonatkozott, hogy mi volt az, amivel zsaroltak. –°A dolog úgy áll, madam, hogy a húgom Lady Wortham jóvoltából kapott néhány meghívást. De ha Emeline el akarna menni ezekre Priscillával, akkor szüksége lenne néhány új ruhára. Volna-e ön olyan kedves, hogy megadná nekem a varrónője nevét? Lavinia érezte, hogy Tobias szemöldöke a plafonig szalad, de volt annyi esze, hogy mondani ne mondjon semmit. Joan elgondolkodó arccal nézte Laviniát. –°Madame Francesca nagyon drága. –°Nos, igen, épp ezért legföljebb csak egy vagy két ruhára gondoltam… –°Sajnálom, de ő csak ajánlás alapján fogad új klienseket. –°Értem –°mondta Lavinia csüggedten. Joan elindult az ajtó felé. –°Örömömre szolgál, ha adhatok önnek egyet. 83

Nem sokkal később megmutatták Emeline-nak a baljós kis viaszfigurát. –°Én Mrs. Vaughnnál kezdeném a Half Crescent Lane-en –°vizsgálgatta Emeline zavart arckifejezéssel a képet. –°Ő a legtapasztaltabb viaszmintázó Londonban, –°Soha nem hallottam róla –°mondta Lavinia. –°Talán mert nem halmozzák el megrendelésekkel.! –°Miért nem? –°érdeklődött Tobias. Emeline fölnézett a viaszképről. –°Majd megérti, ha meglátja a műveit.

84

7. obias, kényelmesen kinyújtva lábát, elnyúlt a bérkocsi ülésén. –°Gratulálok, hogy szerzett egy ügyfelet, aki fizeti a költségeit ebben az ügyben –°mondta. –°Végtelenül kellemes az a tudat, hogy ha befejeztünk egy munkát, valakinek elküldhetjük a számlát. –°Kis híján elvesztettem őt, hála önnek, sir –°felelte Lavinia, és a nyirkos hidegben még jobban összehúzta magán gyapjúköpenyét. –°Szerintem, ha akarna, se tudna tapintatlanabbul viselkedni. –°De én legalább nem vetemedtem arra, hogy elkérjem a varrónője nevét –°mosolyodott el könnyedén a férfi. Lavinia úgy tett, mintha a másik ott se lenne, és hangsúlyosan kibámult a kocsi ablakán. Annyi szürke szín nem is volt a világon, amennyi szürkeséget aznap London felvonultatott. A komor égbolt alatt nedvesen csillogtak az utcakövek. Az eső szinte mindenkit hazakergetett. Akik mégis dacoltak az időjárással, kocsikban, hintókban kerestek menedéket, vagy kapualjtól kapualjig szaladva tették meg az utat végcéljukig. A kocsisok behúzták a nyakukat a bakon, jól beburkolóztak körgallérjukba, és a fülükig húzták a kalapjukat. –°Elfogad tőlem egy tanácsot? –°kérdezte Tobias szelíden. –°Öntől? Nem nagyon. –°Én mindenesetre elárulok egy bölcsességet, amit nem árt figyelembe vennie, ha úgy dönt, hogy megmarad újonnan választott pályáján.

T

85

A nő akaratlanul is elfordította a figyelmét a borús kinti világtól. Végtére is ez egy tapasztalt ember, figyelmeztette magát. –°És mi lenne az a tanács, uram? –°Nem okos dolog sírva fakadni, amikor az ügyfél a megpróbáltatásairól mesél. Azt a benyomást kelti benne, hogy bármit mondhat, ön mindent elhisz. Tapasztalatom szerint az ügyfelek elég gyakran szoktak hazudni. Nincs értelme, hogy még könnyekkel is bátorítsuk őket. –°Miért, maga szerint Mrs. Dove hazudott nekünk? – °nézett rá döbbenten Lavinia. –°Az ügyfelek mindig hazudnak –°vont vállat a férfi. Ha elég sokáig folytatja ezt a mesterséget, hamar meg fogja tanulni, hogy ez egyszerűen így van. Az asszony megmarkolta a kabátja szélét. –°Nem hiszem, hogy Mrs. Dove kitalálta ezt a történetet. –°Honnan tudja? –°Van érzékem az ilyesmihez –°szegte föl az állát az asszony. –°Egyszer még a szaván fogom. Egy alkalmat se hagyna ki, hogy fölbosszantson, gondolta Lavinia. –°Elárulom, uram, hogy mindkét szülőm jártas volt a hipnotizálás gyakorlatában. Már egészen kis gyermekként segédkeztem nekik ebben. Miután meghaltak, egy ideig abból éltem, hogy gyógyászati céllal alkalmaztam a hipnotizálást. Az intuíció elengedhetetlen követelmény ahhoz, hogy e téren sikereket érjen el az ember. És az apám többször is említette, hogy van tehetségem a dologhoz. –°Mi a fene. Van egy partnerem, aki gyakorlott hipnotizőr. Mit tettem, hogy ezt érdemlem? –°Örülök, sir, hogy jól mulat –°küldött Tobias felé egy halvány mosolyt Lavinia. –°Ez azonban nem változtat azon a tényen, hogy én elhiszem Mrs. Dove 86

történetét. –°Kis szünet után hozzátette: –°Legalábbis nagy részét! Tobias vállat vont. –°Megengedem, hogy mindent nem ő talált ki belőle. Gyanítom, hogy elég okos ahhoz, hogy tudja: tény és fikció összeszövése még hihetőbbé teszi a mesét. –°Maga nagyon cinikus, Mr. March. –°Ennél a foglalkozásnál ez előny. –°Egy dolgot biztosan mondhatok magának –°nézett rá összehúzott szemmel a nő. –°Ami a néhai férje iránti szerelmét illeti, abban nem hazudott. –°Ha sokáig megmarad ezen a pályán, rá fog jönni, hogy ha a szerelem témája kerül szóba, olyankor minden ügyfél hazudik. Mielőtt Lavinia válaszolhatott volna, a kocsi rándult egyet, és megállt. Tobias kinyitotta az ajtót, és kiszállt. Nem ugrott le könnyedén, állapította meg magában a nő, inkább leereszkedett, s közben olyan arcot vágott, mint akinek fáj valamije. De amikor megfordult, hogy őt is lesegítse, már semmiféle érzelem nem látszott arcán. Amikor megérezte a férfikéz erejét, enyhe megdöbbenéssel vette tudomásul a dolgot. Tűrte, hogy Tobias betuszkolja egy kapu védelmébe, és nyugtalanító reakcióját azzal próbálta palástolni, hogy élénk érdeklődés mutatott a környezet iránt. A Half Crescent Lane szűk, görbe átjáró volt, mely kétoldalt magasra felnyúló kőfalaktól olyan benyomást keltett, mint valami keskeny, sötét völgy. Máskor sem lehetett valami napsütötte hely, de egy ilyen borús napon kifejezetten alvilági homály honolt benne. Tobias határozottan bekopogtatott az ajtón. Bentről léptek közeledtek, majd megjelent egy öreg házvezetőnő. Hunyorogva nézett föl Tobiasra. –°Mi tetszik? –°kérdezte szinte kiabálva, mint azok szokták, akik erősen nagyot hallanak. Tobias összerándult, és hátrált egy lépést. 87

–°Mrs. Vaughnhoz jöttünk. –°Mit mond? –°emelte a füléhez begörbített kezét az asszony. –°A viaszmintázóhoz jöttünk –°mondta Lavinia tagoltan. –°Mámmeg jegyet kell szednünk –°harsogta az asszony. –°Mrs. Vaughn már senkit se ereszt be jegy nélkül a galérjába. Újabban túl sok nép tódul ide. Kihasználják őtet. Azt mondják, rendelni akarnak tűle, de aztán csak megnéznek minden szobrot, és azzal elmennek. –°Mi nem a viaszfigurákat jöttünk megnézni – °kiabálta Lavinia. –°Más ügyben szeretnénk beszélni vele. –°Én már minden kifogást hallottam. De nálam egyikkel se mennek semmire. Jegy nélkül ide senki fia be nem teszi a lábát. –°Jól van. –°Tobias néhány pénzérmét dugott az asszony markába. –°Elég lesz ennyi két jegyre? A házvezetőnő megvizsgálta az érméket. –°Elég lesz, uram, éppen elég. –°És félreállt az útból. Lavinia belépett a kicsi, gyéren megvilágított előszobába. Tobias követte. Amikor az ajtó becsukódott mögötte, még sűrűbb lett körülöttük a homály. A házvezetőnő elindult egy sötét folyosó felé. –°Erre tessenek –°szólt hátra. Lavinia Tobiasra pillantott. Az intett a kezével, hogy menjen csak, majd ő követi. Szó nélkül lépkedtek végig a folyosón, amelynek végében az asszony színpadias mozdulattal benyitott egy súlyos ajtón. –°Menjenek be –°kiabálta. –°Mrs. Vaughn egy-két percen belül itt lesz. –°Köszönjük. –°Lavinia belépett a félhomályos helyiségbe, de meg is torpant rögtön, amikor látta, hogy 88

odabent már többen is vannak. –°Nem tudtam, hogy Mrs. Vaughn-nak vendégei is vannak. A házvezetőnő vihogva csukta be maga mögött az ajtót, otthagyva Tobiast és Laviniát az emberekkel teli szobában. A két keskeny ablak előtt be voltak húzva a nehéz függönyök, s így még az a kevéske fény sem tudott be szűrődni odakintről. Az egyedüli világosságot az a két vékony viaszgyertya szolgáltatta, amely a zongora tetején lévő díszes gyertyatartóban állt. A szoba levegőjében volt valami kifejezetten borzongató. Talán a látogatókat körülvevő sűrű árnyaktól. Lavinia észrevette, hogy a kandallóban nem ég a tűz. A többi vendég mindenféle testtartásban állt vagy ült. Egy elegánsan megkötött nyakkendős úr nyugodtan olvasott egy fejtámlás karszékben, pedig nem égett mellette gyertya, amely megvilágította volna a könyv lapjait. Két bokáját kényelmesen keresztbe rakta. A zongoraszéken egy gömbölyded asszony ült hófehér fodorral díszített hosszú ujjú ruhában és nagy, fehér kötényben. Sűrű, őszes haját vastag kontyba tűzve viselte csipkés főkötője alatt. Ujjai a billentyűk felett lebegtek a levegőben, mintha épp most fejezett volna be egy darabot, és mindjárt hozzá is kezdene a következőhöz. A hideg kandalló mellett egy férfi ült, kezében félig telt brandyspohárral. Mellette két másik úriember elmélyülten sakkozott. Kísérteties mozdulatlanság uralkodott a hosszú, keskeny szobában. Egyetlen fej sem fordult az újonnan érkezők felé. Meg se mozdult senki. Egy szó sem hangzott el. A zongora néma maradt. Olyan volt, mintha a szobában lévők mindegyike valami kulturális tevékenység közepette szoborrá dermedt volna. –°Szentséges ég –°lehelte Lavinia. 89

Tobias ellépett mellőle, és odament a két sakkozóhoz, akik a jelek szerint sohasem fogják befejezni a partit. –°Megdöbbentő –°mondta. –°Életemben már nem egy viaszfigurát láttam, de ilyen élethűeket még soha. Lavinia lassan elindult a könyvet olvasó alak felé. A viaszból készült fej természetes szögben billent kissé oldalra. Az üvegszem valósággal itta a nyomtatott sorokat. A két szemöldök között apró ránc képződött, az eres kézfejek hátán parányi szőrszálak ágaskodtak. –°Az ember szinte várja, hogy megszólaljanak vagy megmozduljanak –°suttogta. –°Esküszöm, még az ereknek is megvan az a jellegzetes kékes árnyalatuk, és nézze, milyen sápadt az arca annak a nőnek. Hátborzongató, nem gondolja? –°Az unokahúga azt mondta, a legtöbb viaszműves a ruhák, ékszerek és egyebek révén ér el olyan hatást, hogy alakjai élőknek látszódjanak. –°Tobias odalépett egy divatosan öltözött nőhöz, aki hanyagul tartott a kezében egy legyezőt, és a szája körül szemérmes mosoly játszott. –°De Mrs. Vaughn mestere a hivatásának. Ő olyan művész, akinek nem kell trükkökhöz folyamodnia. Ezek a szobrok csodálatosan vannak megmintázva. A zongoránál ülő kötényes, főkötős alak derékban meghajtotta magát. –°Köszönöm, uram –°mondta elégedett kuncogás kíséretében. Lavinia halkan felsikkantott, és sietősen hátrált egy lépést. Nekiütközött egy elegáns ficsúrnak, aki cvikkere üvege mögül megrovó pillantást vetett rá. Félreugrott előle, mintha a piperkőc utánanyúlt volna, hogy megfogja. Mindeközben kis híján elejtette a magával hozott csomagot. Amikor végre visszanyerte az egyensúlyát, kissé zavartan megigazgatta magán a kabátot, és igyekezett minél udvariasabban mosolyogni. 90

–°Mrs. Vaughn, nemde? –°kérdezte élénken. –°Igen, az vagyok. –°Én Mrs. Lake vagyok, az úr pedig Mr. March. Mrs. Vaughn fölemelkedett a zongoraszékről. Mosolyától kétoldalt gödröcskék támadtak az arcán. –°Üdvözlöm önöket a kiállítótermemben. Nyugodtan nézegessék a szobraimat, ameddig csak óhajtják. –°Fogadja elismerésemet, madam –°hajtott feje Tobias. –°Bámulatos a gyűjteménye. –°Az ön csodálata nagy elégtételemre szolgál, sir. Mrs. Vaughn Laviniára nézett, és csillogó szeme csupa vidámság volt. –°Valami azt súgja nekem, hogy Mrs. Lake tartózkodóbb véleménnyel van a műveim iránt. –°Szó sincs róla –°vágta rá gyorsan Lavinia. –°Csak éppen… valahogy váratlanul értek. Úgy értem… meglepőek. Arra gondolok, mintha ez a szoba csupa olyan emberrel volna tele, akik… nos… szóval… –°Akik nem igazán élők, de nem is teljesen halottak ezt akarta mondani? –°A mesterségbeli tudása rendkívül lenyűgöző – °mosolygott halványan Lavinia. –°Köszönöm, Mrs. Lake. De látom, ön is azok közé tartozik, akikben nem kelt különösebben jó érzéseket a művészetem. –°Ó, nem, dehogy, csak ezek az alakok olyan életszerűek. –°Hullaszerűeket kellett volna mondanom, gondolta. De nem akart túl kritikusnak tűnni. Végtére is ez az asszony művész. Mindenki tudja, hogy az ilyenek különcök, és hajlamosak a szélsőségekre. Mrs. Vaughn arcán ismét előtűntek a gödröcskék. –°Ne tartson attól, hogy megsért, Mrs. Lake –°intett bátorítóan a kezével. –°Tisztában vagyok vele, hogy a műveim nem találkoznak mindenki ízlésével. –°Roppant érdekesek –°jegyezte meg Tobias. –°Mindazonáltal az a benyomásom, hogy nem fognak családi csoportképet rendelni tőlem. 91

–°Ön rendkívül ügyes asszony, Mrs. Vaughn – °mondta Tobias, az elegánsan megmintázott legyezős nő nyakát vizsgálgatva. –°Talán ezért hasonlítanak a figurái olyannyira az élőkre. Mrs. Vaughn újabb gyöngyöző kacajt hallatott. –°Valóban azzal büszkélkedem magam előtt, hogy felismerem az igazságot a külszín alatt. Önnek teljesen igaza van –°az ügyesség kulcsfontosságú a pontos képmás elkészítésében. De ahhoz, hogy egy figura életszerű legyen, több kell, mint ösztönös megérzés. Rengeteg aprólékos munkát kell végezni. Azok az apró vonalak a szem sarkában. Az erek pontos elhelyezése, hogy úgy tűnjön, mintha eleven vér lüktetne bennük. És hasonlók. –°Értem –°bólintott Tobias. Laviniának eszébe jutott, milyen aprólékos részletességgel dolgozták ki a kezében szorongatott viaszképet, és egész testében megmerevedett. Mi van, ha a végzet egyenesen a gyilkoshoz vitte el őket? Pillantása találkozott a szoba másik végében álló Tobiaséval. A férfi alig észrevehetően megrázta a fejét. Lavinia egy mély lélegzetvétellel próbálta összeszedni magát. Tobiasnak természetesen igaza van. Egyszerűen túl sok véletlennek kellene egybeesnie ahhoz, hogy rögtön elsőre a gyilkosnál keressenek választ az általa küldött halálos fenyegetésre. Igen ám, de hány viaszszobrász működhet Londonban? Bizonyára nem sok. Emeline habozás nélkül a legjobbak közül is az első helyre tette Mrs. Vaughnt. Az asszony úgy nézett rá, mintha olvasna a gondolataiban, és szélesen elmosolyodott. Lavinia elhessegette az érzékeit elzsibbasztó kényelmetlen gondolatokat. Mi a csuda ütött belé? Miért engedi, hogy így szétszóródjanak a gondolatai? Lehetetlenség elképzelni ezt a vidám kis asszonyt a gyilkos szerepében. 92

–°Épp erről szeretnénk beszélgetni önnel, Mrs. Vaughn –°mondta. –°A művészi aprómunkáról? –°kérdezte sugárzó mosollyal Mrs. Vaughn. –°Milyen érdekes! A világon a legjobban a művészetemről szeretek beszélgetni. Lavinia letette a csomagot a legközelebbi asztalra. –°Nagyon hálásak lennénk, ha volna olyan kedves és megvizsgálná ezt a viaszfigurát, és elmondaná nekünk mindazt, amit a készítőjéről tud. –°Nem szerepel rajta a művész aláírása? –°Mrs. Vaughn közelebb hajolt az asztalhoz. –°Ez elég szokatlan. –°Gondolom, ha megnézi a képet, meg fogja érteni miért nem szignálta az alkotója –°jegyezte meg Tobias szárazon. Lavinia kibontotta a zsineget, és az anyag lehullott a csúnya jelenetet ábrázoló képről. –°Ó, istenem. –°Mrs. Vaughn köténye zsebéből elővett egy ezüstkeretes szemüveget, és az orrára illesztette. Eközben egy másodpercre se vette le a szemét képről. –°Ó, istenem. Nyugtalan redők jelentek meg a szemöldöke között. Fölemelte a képet, elindult vele át a szobán, és letette a zongorára. Lavinia követte, majd megállt Mrs. Vaughn mögött, és nézte, amint a gyertyák libegő lángja meg világítja a miniatűr báltermet s a zöld ruhás halott nőt. –°Jól gondolom, hogy a jelenet nem valami színdarabból vagy regényből való? –°kérdezte Mrs. Vaughn, de még ekkor sem fordította el a tekintetét a képről. –°Jól gondolja –°felelte Tobias, és megállt Lavinia mellett. –°Mi fenyegetésnek tartjuk. Szeretnénk megtalálni a kép alkotóját. –°Hogyne –°suttogta Mrs. Vaughn. –°Természetesen. Nagyon is megértem, hogy ez a szándékuk. Félelmetes rosszindulat árad ebből a képből. Nagy harag. Gyűlölet. 93

Önnek küldték, Mrs. Lake? Nem, az nem lehet. Ez itt egy lassan őszbe csavarodó szőke haj. Ön fiatalabb, és a haja határozottan vörös, igaz? Tobias rejtélyes pillantást vetett Lavinia hajára. –°Nagyon vörös. –°Semmi szükség személyeskedő megjegyzésekre, uram –°nézett rá megrovóan Lavinia. –°Én csak megállapítottam. Több volt ez annál, gondolta magában Lavinia. Valón Tobias is azok közé a férfiak közé tartozik, akik ki nem állhatják a vörös hajú nőket? Lehet, hogy elhiszi az összes képtelenséget a szenvedélyességről meg a nehéz természetről? –°Hogy jutott az önök birtokába ez a kis kép? – °nézett föl Mrs. Vaughn. –°Egy ismerősünk küszöbére tették le –°felelte Tobias. –°Milyen különös –°jegyezte meg az asszony, majd kicsit elbizonytalanodva hozzátette: –°Meg kell mondanom, hogy a kép minden kellemetlensége ellenére roppant eleganciával van elkészítve. –°Találkozott már ilyen mesterségbeli tudással? – kérdezte Lavinia. –°A sajátomén kívül? Nem. –°Mrs. Vaughn lassan leemelte az orráról a szemüvegét. –°Nem mondhatom, hogy találkoztam. Minden esetben végignézem a konkurenseim kiállításait. Emlékeznék rá, ha ilyen szakavatott kézzel megcsinált művet láttam volna. –°Feltételezhetjük tehát, hogy a művész nem állít ki a nagyközönség számára? –°faggatta tovább Tobias. –°Ilyesmit nem feltételeznék, uram –°ráncolta a homlokát Mrs. Vaughn. –°Egy ilyen tehetségű művész rendkívül nehezen tudná megállni, hogy közszemlére tegye az alkotásait. Az ember igényli, hogy lássák és méltányolják a műveit. 94

–°Enélkül nagyon nehezen tudna megélni – °vélekedett Lavinia. –°Nem egyszerűen a pénzről van szó, Mrs. Lake – °rázta meg a fejét határozottan Mrs. Vaughn. –°Sőt, ha a művész vagyonos, akkor a pénz igazán mellékes. –°Értem –°mondta Lavinia, és pillantása a legközelebbi viaszszoborra siklott. –°Nem mintha sokan értenének a viasz megmintázásához –°folytatta Mrs. Vaughn. –°Attól tartok, a viaszszobrászat odáig fog süllyedni a valódi művészet szintjéről, ahol főleg vérszomjas iskoláskölykök és inasok szórakoztatását fogja szolgálni. A Franciaországban lábra kapott legújabb, visszataszító üzleti vállalkozást okolom ezért. Azok a halotti maszkok, amelyeket Madame Tussaud volt kénytelen a guillotine után elkészíteni, megtette a magáét. Ízelítőt adott a közönségnek abból a fajta művészetből, amely rémítő borzongást vált ki a nézőből. Mintha az ő munkáitól nem futkosna a hideg az ember hátán, gondolta Lavinia. –°Nagyon köszönjük, hogy elmondta a véleményét erről a viaszképről –°mondta, és fölkapva a képet kezdte visszagöngyölni a ruhába. –°Reménykedtem benne, hogy öntől kapunk valami nyomot, amelyen továbbindulhatunk. De úgy látszik, másfelé kell folytatnunk a nyomozást. –°Bízom benne, hogy óvatosak lesznek –°felelte Mrs. Vaughn, és arcáról eltűnt a mosolygós derű. –°Mit akar ezzel mondani, madam? –°villant fel valami jeges kíváncsiság Tobias szemében. Mrs. Vaughn figyelte, hogyan köti át a csomagot Lavinia. –°Bárki készítette is, nyilvánvalóan rémületet akart vele kelteni annak a szívében, aki megkapja a képet. Lavinia a rettegésre gondolt, amelyet Mrs. Dove szemében látott. 95

–°Ha valóban ez volt a művész szándéka, biztosíthatom, hogy elérte a célját. –°Sajnálom, de nem tudom megmondani, ki készítette a képet –°biggyesztette el a száját Mrs. Vaughn. –°De annyit mondhatok, hogy olyasvalakit kell keresniük, aki ég a vágytól, hogy bosszút álljon az illetőn, vagy megbüntesse őt valamiért. Tapasztalatom szerint csak egy dolog van, amelyből ekkora gyűlölet tud támadni. –°És mi az, Mrs. Vaughn? –°kérdezte dermedten Lavinia. –°A szeretet. –°Mrs. Vaughn arca újra csupa mosoly volt, s a szemébe is visszaköltöztek a vidámság csillogó szikrái. –°Tudja, nincs is ennél veszedelmesebb érzés. Ma szinte mindenkinek van valami határozott véleménye a szeretetről, gondolta Lavinia.

96

8. avinia nem sokkal később beviharzott a dolgozószobájába. –°Én nem tudom, maga hogy van vele, Mr. March, de esküszöm, hogy nekem kell valami gyógyhatású szer az idegeim lecsillapítására –°jelentette ki. –°Mrs. Vaughn és gyűjteménye a legkínosabb érzéseket hagyta bennem. Tobias határozott mozdulattal becsukta az ajtót, és Laviniára nézett. –°Ez egyszer tökéletes egyetértés van közöttünk, Mrs. Lake. –°Nem hiszem, hogy egy kanna forró tea pillanatnyilag hatásos lenne. Valami erősebb dologra gondolok. A szoba túlsó végében lévő tölgyfa szekrényhez lépett, és kivett belőle egy metszett likőrös üveget. Majdnem tele volt még. –°Szerencsénk van –°nézett át az üvegen. –°Azt hiszem, ez majd orvosolni fogja gyengélkedő idegeinket. Míg ön meggyújtja a tüzet, én töltök mindkettőnknek egy pohárral. –°Köszönöm. –°Azzal Tobias a kandallóhoz sétált, és merev derékkal fél térdre ereszkedett. Arca fájdalmasan megfeszült. Lavinia összeráncolt homlokkal döntötte meg az egyik pohár fölött a sherrys üveget. –°Megsérült a lába, sir? –°Apró botlás –°felelte Tobias, és meggyújtotta az aprófát. –°A seb szépen begyógyult, de ilyen napokon, mint ez a mai, olykor figyelmeztet a hibámra. –°Hibájára? –°Kérem, ne nyugtalankodjon, Mrs. Lake. –°A tűzgyújtás végeztével Tobias megkapaszkodott a

L

97

kandallópárkány szélében, és felhúzta magát. Midőn visszafordult a nő felé, arcán az udvarias közömbösségen kívül semmi más nem látszott. – °Semmiség, higgye el. A nő megértette, hogy ennél többet nem óhajt mondani, és a lábának állapota nem is tartozott rá. Továbbá semmi oka nem volt rá, hogy a legcsekélyebb mértékben is rokonszenvet érezzen Tobias March iránt. Mindezzel együtt egy kicsit azért aggódott érte. Tobias észrevehetett valamit a szemében, mert a tekintete megkeményedett. –°A sherry majd megoldja a problémát. –°Fölösleges rám mordulnia, sir. –°Lavinia kilöttyintette az italt a másik pohárba. –°Csak udvarias voltam. –°Köztünk nincs helye az efféle kellemkedéseknek, madam. Partnerek vagyunk, ugyebár? Az asszony átnyújtotta az egyik poharat. –°Létezik egy szabály a magánnyomozói szakmában, amely szerint a partnerek nem viselkedhetnek egymással civilizált módon? –°Igen. –°A férfi egy hajtásra megitta az ital jórészét. –°Most találtam ki. –°Értem. A nő minden finomkodás nélkül kortyolt egyet. A sherry jótékony melege felüdítette a lelkét, és jókedvre hangolta. Ha ez az ember nem igényli az udvarias aggodalmát, ő bizony nem erőlteti rá magát. A kandalló előtt álló egyik székhez ment, és egy halk, megkönnyebbült sóhajjal lehuppant rá. A meleget árasztó lángok kiűzték tagjaiból a nyirkos hideget, amely még Mrs. Vaughn házában itatta át az egész testét. Tobias minden felszólítás nélkül letelepedett a vele szemközti kényelmes karszékbe. Pár percig némán ültek így, italukat kortyolgatva. Tobias egy idő után dörzsölgetni kezdte a bal lábát. 98

Laviniát nyugtalanság fogta el. –°Ha nagyon fáj a lába, uram, egy hipnózisos kezeléssel megszabadíthatnám a kényelmetlenségei egy részétől. –°Egy pillanatig se törje a fejét ilyesmin –°felelte a férfi. –°Ne vegye sértésnek, Mrs. Lake, de egyáltalán nem áll szándékomban megengedni, hogy önkívületi állapotba hozzon. –°Ahogy óhajtja, uram –°felelte kimérten Lavinia. – °Gorombáskodnia azért nem kell. Tobias szája megrándult. –°Bocsásson meg, madam, de nem hiszek az úgynevezett hipnózis erejében. A szüleim természettudósok voltak. Ők a dr. Franklin és Lavoisier által a nyilvánosság előtt végzett kutatás eredményeivel értettek egyet. Ez az egész gyógyító célzatú, a tekintet erejével vagy mágnesekkel előidézett transzállapot merő képtelenség. Az efféle bemutatók csak arra szolgálnak, hogy elszórakoztassák a rászedhető publikumot. –°Bah. Azt a vizsgálatot harminc évvel ezelőtt végezték, és azt se felejtse el, hogy Párizsban. Az ön helyében én nem venném túl komolyan ezt a dolgot. Ha utánanéz, észreveheti, hogy emiatt nem csökkent túlságosan a publikum érdeklődése a hipnózis iránt. –°Már észrevettem –°jegyezte meg Tobias. –°Ez elárul valamicskét a köznép intelligenciájáról. Ha volna egy csepp eszem, itt abbahagynám a beszélgetést, gondolta Lavinia. De nem bírt ellenállni. –°A szülei természettudósok voltak? –°Az apám többek között az elektromosság területén végzett kutatásokat, anyám pedig sokat foglalkozott kémiával. –°Milyen érdekes. És ma is folytatnak kísérleteket? –°Mindketten meghaltak, amikor felrobbant a laboratóriumuk. –°Szörnyű –°mondta a nő elakadó lélegzettel. 99

–°Az utolsó nekem szóló levelükből azt hámoztam ki, hogy egyesíteni akarták kettejük kutatási területét. Belefogtak egy illékony vegyszerekkel és valamiféle elektromos készülékkel folytatott kísérletsorozatba, amely a végén katasztrofális végeredménnyel járt. –°Hála az égnek, hogy ön nem sebesült meg a robbanáskor –°borzongott össze Lavinia. –°Én akkor Oxfordban tartózkodtam. Hazajöttem eltemetni őket. –°És azután visszatért Oxfordba? –°Ez már nem volt lehetséges –°felelte Tobias, és két markába fogta a poharát. –°A robbanásban összedőlt házunk, pénzünk pedig nem volt. A szüleim minden anyagi forrásukat kimerítették az utolsó nagyszabású kísérletben. –°Értem –°mondta Lavinia, és fejét hátrahajtotta a szék támlájára. –°Az ön története módfelett tragikus, uram. –°Mindez már nagyon régen történt. –°A férfi ivott egy újabb korty sherryt, aztán leeresztette a poharát. – °És az ön szülei? –°Kaptak egy meghívást Amerikába, egy hipnózisbemutató sorozat tartására. Elfogadták. A hajójuk elsüllyedt. Mindenki odaveszett. –°Együttérzek a vesztesége feletti fájdalmában – °mondta a férfi, és az álla megfeszült. –°Említette, hogy közreműködött a bemutatóikon. Hogyhogy ön nem volt velük? –°Nemrégen mentem férjhez. Az úr, aki a meghívást küldte, nem óhajtotta fedezni két másik utas költségeit. John amúgy sem lelkesedett a dologért. Tudja, ő költő volt. Úgy érezte, Amerika nem alkalmas hely a komoly metafizikai elmélyülés gyakorlására. –°Kétségtelenül igaza lehetett –°bólogatott Tobias. – °Mikor halt meg a férje? 100

–°Az esküvőnk után tizennyolc hónappal. Elvitte egy láz. –°Részvétem. –°Köszönöm. A halála óta eltelt csaknem tíz évben John drága, kedves emléke olyanná vált, mint valami régi, félig elfeledett álom, merengett el Lavinia. –°Bocsássa meg, hogy megkérdezem –°folytatta Tobias –, de megjelentette a férje valaha is a verseit? –°Nem –°sóhajtotta Lavinia. –°De persze gyönyörűek voltak. –°Persze. –°De mint az igazi költői tehetségek életében oly gyakran megesik, az ő munkássága is észrevétlen maradt. –°Én is hallottam, hogy ez gyakran előfordul. Megkérdezhetem –°szólt Tobias rövid hallgatás után –, hogyan tudott anyagilag talpon maradni? Volt valami egyéb jövedelemforrása is a férjének? –°A házasságunk alatt hipnózisos kezelésekkel tartottam el magunkat. John halála után még egy pár évig folytattam ezt a foglalkozást. –°Miért hagyta abba? Lavinia ivott egy kortyot, majd leengedte a poharát az ölébe. –°Történt egy szerencsétlen incidens egy északi kis faluban. –°Miféle incidens? –°Nem szeretnék beszélni róla. Elég annyi, hogy úgy éreztem, jobb lenne más hivatást választani. –°Értem. És Emeline mióta él együtt önnel? –°Hat éve, amióta a szülei egy kocsibalesetben meghaltak. –°Ideje témát változtatni, gondolta Lavinia. – °Emeline azt mondta, ha megnézzük Mrs. Vaughn viaszszobrait, meg fogjuk érteni, miért nem kap sok megrendelést. Azt hiszem, már értem, mire gondolt. 101

–°Valóban. –°Lehetséges, hogy létezik olyan művészet, amely túlságosan sok igazságot tartalmaz. Én úgy éreztem, hogy az ő szobrai… –°kereste a megfelelő szót – °nyugtalanítóak. –°Meglehet, hogy a viasznak önmagában is ez a természete. –°Tobias elmélyült arckifejezéssel vizsgálgatta a maradék sherryt a poharában. –°Ez az anyag nem eredendően hideg, mint a kő vagy az agyag. Kétdimenziós kép készítésére sem alkalmas, mint a festék. Nála jobban semmi sem hasonlít az emberi testre, csak jól meg kell mintázni, és gondosan ki kell festeni. –°Észrevette, hogy Mrs. Vaughn valódi szőrszálakat illesztett a kézfejekre, s azokból készítette el a szemöldököt és a szempillákat is? –°Igen. –°Kivételesek a művei, de egyiket sem szeretném beültetni ebbe a szobába. –°Lavinia megborzongott. – °Mert más az, ha a nagypapáról készült festmény ott lóg a kandalló felett, és megint más, ha az életnagyságú háromdimenziós képmása üldögél egy karszékben az ember dolgozószobájában. –°Valóban. –°Tobias elmerengve nézte a kandallóban némán táncoló lángokat. Kisvártatva Lavinia felállt, kivette a szekrényből üveget, újratöltötte a két poharat, majd ismét leült. Ezúttal a széke melletti kis asztalon hagyta a sherry üveget. Elgondolkodott azon, hogy Tobias itt ül a dolgozószobájában. Ők ketten semmiben sem közösek, gondolta. Leszámítva egy meggyilkolt zsarolót, egy elveszett naplót és egy üzleti megállapodást, amelynek egyszer vége lesz. De rájött, hogy nehéz nem számolni ezekkel a dolgokkal. 102

Egy idő után Tobias –°láthatóan azzal a céllal, hogy kényelmesebben üljön –°kinyújtotta a bal lábát. –°Azt javasolom, térjünk vissza a minket érintő problémára –°mondta. –°Azon gondolkoztam, hogyan is járjunk el ebben az ügyben. Meglepőnek találom, hogy Mrs. Vaughn nem volt túlságosan segítőkész. Semmi értelme nem volt annak, amit összehordott a szerelemről, amely gyűlöletbe fordul át. –°Ennek még utána kell járni. –°Ez a nyom nem vezet sehová. Még abban sem vagyok biztos, hogy ha beszélünk a viaszfigurákat kiállító múzeumok tulajdonosaival, azzal jó irányba indulunk el. –°Van jobb ötlete? –°tette föl a kérdést nyíltan Lavinia. –°Tudattam az informátoraimmal, hogy a naplóval kapcsolatos minden értesülésre vevő vagyok –°felelte némi habozás után a férfi. –°De be kell vallanom, e pillanatban még semmi hír nem érkezett tőlük. –°Más szóval nincs jobb ötlete a továbblépést illetően. Tobias ujjaival dobolni kezdett a szék karfáján, majd egy hirtelen mozdulattal álló helyzetbe lökte magát. –°Nem –°mondta. –°Nincs jobb ötletem. A nő óvatos pillantást vetett rá. –°Akkor ezzel az erővel akár beszélhetünk a többi múzeum tulajdonosával. –°Valószínűleg. –°Tobias megragadta a kandallópárkány szélét, és talányos arccal nézett Laviniára. –°De talán az lenne a legjobb, ha a további beszélgetéseket egyedül bonyolítanám le. –°Micsoda? –°Lavinia lecsapta a sherrys poharát az asztalra, és felugrott. –°Még csak ne is gondoljon rá, uram, hogy nélkülem folytatja a nyomozást. Hallani sem akarok róla. 103

–°Lavinia, ez az ügy óráról órára bonyolultabbá és veszélyesebbé válik. Mára már világossá vált számomra, hogy nem lesz könnyű a végére járnunk. Riasztó arra gondolnom, hogy ön még jobban belekeveredjen. –°Már benne vagyok, sir. És azt se felejtse el, hogy nem csak egy ügyfelem van, akitől megbízást kaptam, hogy nyomozzak az ügyben, de magam is Holton Felix egyik megzsarolt áldozata voltam. –°Természetesen a jövőben is folyamatosan konzultálnék önnel, és kikérném a tanácsait. –°Szamárság. Tudom, mire megy ki a játék. – °Csípőre tette a kezét. –°El akarja orozni tőlem az ügyfelem így van? –°A fészkes fenét, Lavinia, fütyülök az ügyfelére. A maga személyes biztonságát féltem. –°Nagyon jól tudok vigyázni magamra, Mr. March. Elég sok éve csinálom, méghozzá szép sikerrel. Ez csak egy csel, hogy rátegye a kezét a megbízómra. De ezt nem fogom megengedni! A férfi elengedte a kandallópárkányt, és az állán fogva szelíden elkapta Laviniát. –°Maga csakugyan a legkonokabb, legkezelhetetlenebb nő, akivel életemben találkoztam. –°Az ön szájából, uram, ez csak bók lehet! Az ujjak melege fogva tartotta, mintha hipnotikus transzba esett volna. Valósággal beleremegett egy érzés szinte fájóan intenzív tudatosulásába. Váratlan könnyű szédülés fogta el. Túl közel van, gondolta. Hátrébb kellene lépni, hogy kicsit távolabb kerüljenek egymástól. De furcsa módon mintha nem lett volna hozzá elég akaratereje. –°Van valami, amit meg szeretnék kérdezni magától – °mondta a férfi alig hallhatóan. –°Ha arra gondol, hogy lebeszél az ügyfelemről, nem fog menni. 104

–°A kérdésemnek semmi köze Joan Dove-hoz – °mondta Tobias, és nem vette le a kezét Lavinia álláról. –°Azt szeretném tudni, hogy valóban megvet-e azért, ami Rómában történt. Na, most leesne az állam, ha nem tartaná ilyen erősen, gondolta Lavinia. –°Mit mond, uram? –°Hallotta. –°Nem értem, mi van magával –°mormolta Lavinia. –°Akkor már ketten vagyunk. –°A férfi fölemelte a másik kezét is, és két tenyerébe fogta a nő arcát. – °Megvet azért, ami Rómában történt? –°Az biztos, hogy intézhette volna a dolgot kevésbé erőszakosan is. –°Nem volt rá idő. Elmagyaráztam, hogy figyelmeztettek: Carlisle aznap éjjel szándékozik akcióba lépni. –°Kifogás, sir. Puszta kifogás. –°De megvet miatta? –°Nem –°tárta szét a karját Lavinia. –°Nem vetem meg. Mindazonáltal civilizáltabban is intézhette volna a dolgot. De tapasztaltam már, hogy a jó modor nem az erőssége. A férfi hüvelykujjával végigsimított a nő alsó ajkán. –°Mondja még egyszer, hogy nem vet meg. –°Jól van, na. Nem vetem meg, uram. Tisztában vagyok vele, hogy azon a római éjszakán feszült idegállapotban volt. –°Feszült idegállapotban? Lavinia enyhe szédülésfélét érzett. Túl sok volt ez a sherry éhgyomorra. Megnedvesítette az ajkát. –°Tudom, hogy a maga sajátosan őrült módján arra a következtetésre jutott, hogy Emeline és én valamelyest veszélyben vagyunk –°mondta. –°És mit gondol a jelenlegi idegállapotomról? –°Tessék? 105

–°Nyilvánvaló, hogy ma délután ugyanolyan őrült vagyok, mint voltam akkor, Itáliában. –°Közelebb hajolt. –°De egészen más okból. És a szája rátapadt Lavinia ajkára. Ugye, hogy hátrébb kellett volna lépnem, gondolta Lavinia. De most már késő volt. Tobias erős kezével megszorította az arcát. A csók kisebbfajta robbanást idézett elő Lavinia belsejében. A férfi még hevesebben ölelte magához. Különös érzések hullámzottak át Lavinián. Csak nehezen bírt megállni a lábán. Mintha ő is viaszszobor volna, amelyet túl közel tettek a tűzhöz. Mintha ott bent valami olvadásnak indult volna. Hogy össze ne rogyjon, kénytelen volt tíz ujjal belekapaszkodni a férfi vállába. Amikor Tobias megérezte a vállát szorító ujjakat, felnyögött, és olyan erővel ölelte magához, hogy Lavinia melle teljesen a mellkasához préselődött. –°Isten a tanúm, nem tudom, miért, de Itália óta mindig is ezt akartam csinálni –°mormolta bele a nő szájába. Nem valami poétikus szavak, gondolta Lavinia. De valami miatt majdhogynem elviselhetetlenül izgalmasnak találta őket. Egészen elképedt, amikor megérezte az egész lényén áthullámzó heves érzelmeket. –°Ez őrültség. –°Összeesett volna, ha nem tapad olyan erősen a férfi mellére. –°Tökéletes őrültség. –°Igen. –°A férfi ujjaival beletúrt a nő hajába, és hátradöntötte a fejét, hogy fogaival megbirizgálhassa fülcimpáját. –°De mindketten egyetértünk abban, hogy én valószínűleg őrült vagyok. Lavinia lélegzete elakadt, amikor a férfi megcsókolt a nyakát. –°Nem, nem, szerintem a sherry miatt van. –°Nem, nem a sherry miatt. –°És térdét Lavinia combjai közé nyomta. 106

–°Nem lehet más, mint a sherry. –°Lavinia testén remegés futott át, amikor megérezte a férfiban izzó mohó éhséget. –°Mindketten rettenetesen bánni fogjuk, ha majd elmúlik az ital hatása. –°Nem a sherry miatt van –°ismételte a férfi. –°De. Természetesen attól. Mi más… auh. –°Lavinia összerándult, amikor a férfi fogai gyengéden, de határozottan összezárultak a fülcimpáján. –°Szentséges ég, sir! Mit művel? –°Nem a nyavalyás sherry miatt van. –°Fogalmam sincs, mi másért viselkedhetnénk ilyen különösen –°lihegte levegő után kapkodva Lavinia. – °Mert valójában nem kedveljük egymást. Tobias hirtelen felkapta a fejét. Tekintetében bosszúság és valami annál jóval szenvedélyesebb érzés keveredett. –°Muszáj magának mindenen vitatkozni, Lavinia A nő végre megtette azt a lépést hátrafelé, amelyet pár perccel ezelőtt kellett volna megtennie. Alig győzött levegő után kapkodni. Érezte, hogy a tarkóján kibomlott a haja. Apró vállkendője félre volt Csúszva. –°Úgy látszik, uram, hogy ön meg én ezt a fajta dolgot sem vagyunk képesek udvarias és civilizált módon csinálni –°morogta. –°Ezt a fajta dolgot? Ennek nevezi azt, ami az imént kettőnk között történt? –°Miért? –°Lavinia visszadöfte a hajtűt a hajába. – °Ön minek nevezi? –°Bizonyos körökben ezt úgy nevezik, hogy szenvedély. Szenvedély. Ettől a szótól megint elakadt a lélegzete. De jött a valóság, és maga alá gyűrte. –°Szenvedély? –°kelt ki magából dühösen. – °Szenvedély? Azt gondolta, hogy elcsábít, és utána rávesz arra, hogy átengedjem az ügyfelemet. Erre megy ki a játék? 107

Hirtelen félelmetes csend ereszkedett le a szobára. Lavinia már azt hitte, a férfi nem is akar válaszolni, csak néz rá kifürkészhetetlen pillantással egy örökkévalóságnak tűnő ideig. De végre megmozdult. Odament a dolgozószoba ajtajához, és kinyitotta. A küszöbön megállt egy pillanatra. –°Higgye el, Lavinia –°mondta –, soha még csak föl sem merült bennem, hogy szenvedéllyel és csábítással vegyem rá bármire. Ön nyilvánvalóan azok közé a nők közé tartozik, akik az üzleti ügyeket minden másnál előbbre valónak tartják. Kilépett a hallba, és a lehető leghalkabban becsukta maga után az ajtót. Lavinia hallgatta, hogyan kopognak a léptei a padlón. Mozdulni sem tudott addig, míg azt nem hallotta, hogy a férfi kilépett a házból. Amikor a bejárati ajtó is becsukódott mögötte, úgy érezte, mint aki delejes álomból tér magához. Az ablakhoz lépett, és hosszan bámulta az eső áztatta kertet. Tobiasnak egy dologban igaza volt, gondolta egy idő után. Nem a sherry miatt volt. A csók tévedés volt, gondolta Tobias, miközben fölfelé lépkedett a klub lépcsőjén. Miért, mi az ördögöt gondolt? Összerándult. Épp az volt a baj, hogy egyáltalán nem gondolkozott világosan. Hagyta, hogy a benne fortyogó düh, csalódottság és vágy felülkerekedjék a józan eszén. Kalapját és kesztyűjét átnyújtotta a portásnak, és megindult a nagyterem felé. Az ablak melletti egyik karosszékben Neville ült lustán elnyúlva, egyik kezében egy pohár bordeaux-it tartva. Az üveg ott állt a keze ügyében. Láttára Tobias 108

megtorpant, s átfutott az agyán, hátha még visszamenekülhet az utcára. Ma végképp nem volt kedve a megbízójához. Jó hírt úgysem mondhat neki, a rossz hírt pedig Neville nem szerette. Mintegy végszóra Neville fölemelte a fejét, hogy ismét kortyoljon egyet a borából. Meglátta Tobiast. Összevonta sötét szemöldökét. –°Hát itt van, March? Kíváncsi voltam, mikor bukkan fel. Szeretnék szót váltani magával. Tobias kelletlenül irányt változtatott, és a helyiségen átvágva leült szemközt azzal a karszékkel, amelyben Neville nyúlt el. –°Kissé korai az időpont ahhoz, hogy itt találkozzunk, sir –°mondta. –°Az eső elől keresett itt menedéket? –°Egy kis erősítésért jöttem be. –°És jelentőségteljes pillantást vetett a kezében tartott pohárra. –°Ma este még egy kellemetlen feladat vár rám. –°Mi lenne az? –°Úgy döntöttem, véget vetek a Sallyvel folytatott viszonyomnak. –°Neville ivott egy korty bordeaux-it. Az utóbbi időben túlságosan követelődzővé vált. Előbb vagy utóbb mind azok lesznek, nem igaz? Beletelt kis időbe, mire Tobias rájött, kiről van szó. Végre eszébe jutottak azok a megjegyzések, amelyeket Neville tett időnként a jelenlegi szeretőjére. –°Ó, igen, Sally. –°Kinézett az ablakon túl zuhogó esőre. –°Abból, amit eddig róla mesélt, egy-két csecsebecse bizonyára lecsillapítja a kedélyét. –°Nagyon szép és nagyon drága csecsebecsék kellenek ahhoz, hogy mindenféle csúnya jelenet nélkül tehessek pontot ennek az ügynek a végére –°horkant fel Neville. –°Nagyon szereti a pénzt a kicsike. –°Miért vet véget a kapcsolatnak? –°nézett Tobias kíváncsian Neville-re. –°Azt hittem, élvezi Sally társaságát. 109

–°Ó, igazán bűbájos kis teremtés –°kacsintott rá Neville. –°Csupa tűz, csupa lendület, csupa találékonyság, ha érti, mire gondolok. –°Emlékszem, említette már máskor is. –°Sajnos e nagy lendület és találékonyság áldozatot is követel a férfiembertől –°sóhajtott keservesen Neville. – °Nem szívesen ismerem be, de már nem vagyok olyan fiatal, mint valaha voltam. Ráadásul újabban mindig újabb és újabb ékszert követelt. A múlt hónapban kapott tőlem egy pár csinos függőt, és volt képe közölni velem, hogy túl kicsik benne a kövek. Sally nyilván hivatásos, gondolta Tobias. Bizonyára megneszelte, hogy Neville túl akar adni rajta, és amíg lehet, ki akar facsarni mindent a gavallérjából. Tobias arcára keserű mosoly ült ki. –°Egy nőnek, aki Sally foglalkozását űzi, meg kell terveznie, mi lesz, amikor majd visszavonul. Félvilági hölgyeknek nem folyósítanak öregségi járadékot. –°Visszamehet a bordélyházba, ahonnan kihoztam. – °Neville némi tűnődés után összehúzott szemmel Tobiasra nézett. –°Vagy talán ön szívesen elfoglalná a helyemet? Sally a mai estét követően minden további nélkül lekötheti magát egy új jótevő mellett, és én személyesen tanúskodhatok a hálószobában nyújtott képességeiről. Nem érdekelnek a mások levetett szeretői, legyenek akármilyen tüzesek és találékonyak, gondolta Tobias. Azt persze egy percig sem hitte, hogy Sally sokáig lesz egyedül. Neville elmúlt hetekben elejtett megjegyzéseiből ítélve, okos lány lehetett. –°A hallottak alapján én nem engedhetem meg magamnak –°jegyezte meg fanyar képpel. –°Elsőrendű áru, és korántsem olyan drága, mint legambiciózusabbak. –°Neville kiitta a borát, és letette poharat. –°Bocsásson meg, March, nem akartam untatni. 110

Ennél sokkal jobban érdekel, hogy milyen haladást ért el. Van valami hír arról az átkozott naplóról? Tobias gondosan megválogatta a szavait. Tapasztalata szerint a megbízók kifejezetten jól fogadták a vadászatból és halászatból kölcsönzött kifejezéseket. –°Annyit mondhatok, hogy szagot kaptam, és a szag minden újabb lépésnél csak erősödik. Lázas izgalom gyúlt ki Neville szemében. –°Mire gondol? Mi tudott meg? –°Ebben a kritikus helyzetben még nem szeretnél részleteket elárulni. De azt elmondhatom, hogy több csalit dobtam a vízbe, és itt-ott már kapás van. Még pár nap, és megmutatom, mit fogtunk. –°A teremtésit, ember, mi tart ilyen sokáig? Meg kell találnunk azt az átkozott naplót, méghozzá gyorsan. Ideje tudatos kockázatot vállalni, gondolta Tobias. –°Ha nincs megelégedve az igyekezetemmel, sir, nyugodtan megbízhat mást, hogy nyomozzon az érdekében. –°Nincs más, akiben megbíznék, aki tökéletes diszkrécióval kezelné ezt a dolgot. Ezt ön is éppoly jól tudja, mint én. Tobias kiengedte a levegőt, amiről nem is tudta, hogy bent rekedt a tüdejében. –°Nyugodt lehet, sir, hamarosan lesz hírem az ön számára. –°Bízom benne. –°Neville félretette üres poharát, és kiemelkedett a székből. –°Sajnálom, mennem kell. Ma délután még látogatást kell tennem az ékszerésznél. –°Sally búcsúajándéka? –°Úgy van. Egy szép kis nyakláncra gondoltam. Csinos kis összegbe fog kerülni, dehát az ember fizessen, ha szórakozni akar, nemde? Megmondtam az ékszerésznek, hogy ma bemegyek érte, és ki is fizetem. Nem szeretném megkockáztatni, hogy elkések. –°Mi ebben a kockázat? 111

Neville újból felhorkant. –°Barton mesélte, hogy a múlt hónapban rendelt ugyanitt egy zafírköves melltűt a kedvesének. Nem fizette ki a megbeszélt időben, mire az ékszerész hazaküldette, és így a bizsu Lady Bartoné lett a bűbájos kis ciprusi helyett. –°Gondolom, merő véletlenségből –°nyomott el egy mosolyt Tobias. –°Az ékszerész ezt állította. –°Neville megrázkódott. –°De én nem szeretnék semmit a véletlenre bízni. Isten vele, March. Üzenjen, mihelyt megtud valamit a naplóról. Mindegy, hogy nappal van-e, vagy éjszaka, csak üzenjen. –°Értem. Neville egy utolsó biccentéssel elvonult a klub bejárata felé. Tobias egy darabig még elüldögélt, s nézte a vizes utcán elhaladó kocsikat. A külső borongás bekúszni látszott az ablakon, s őt is szürke ködbe vonta. Jó volna arra gondolni, hogy egy szerető megoldást nyújtana emésztő nyugtalanságára, mely mindannyiszor eluralkodott rajta, amikor eszébe jutott Lavinia Lake. De tudta, mi az igazság. A ma délutáni csók csak megerősítette azt, amitől a leginkább félt. Egy megfelelő ágy és egy készséges női személy, akinek a szerelmét meg lehet vásárolni, nem enyhítheti ezt a maró éhséget. Egy idő után felállt, és átment a kávézóba. Útközben fölemelt egy újságot, amelyet valaki letett az egyik kis asztalkára. Crackenburne a szokott helyén, a kandalló melle ült. Föl se nézett a The Timesból, amikor megszólalt: –°Láttam, odaát Neville hevert, és magát várta. Sikerült sarokba szorítania magát? –°Igen –°válaszolta Tobias, és leereszkedett egy székbe. –°Nagyra értékelném, ha volna olyan szíves, és 112

tartózkodna a vadászati szakkifejezésektől. Emlékeztet engem az iménti, Neville-lel folytatott beszélgetésemre. –°Nocsak. Miféle hírekkel tudott szolgálni neki? –°Mondjuk, hogy utaltam rá, hogy a dolgok rendben haladnak. –°És rendben haladnak? –°Nem. De nem láttam rá okot, hogy erről tájékoztassam. –°Hmm. –°Az újságpapír megzörrent Crackenburn kezében. –°És Neville elégedett volt azzal az előrehaladással, amelyre utalt neki? –°Nem hinném. De szerencsémre más dolgokkal volt elfoglalva. Ma este akarja közölni a jelenlegi szeretőjével, hogy már nem igényli a szolgálatait. Most megy az ékszerészhez, hogy valamivel enyhítse a válás gyötrelmeit. –°Lám-lám. –°Crackenburne lassan leeresztette az újságot. Arca töprengő kifejezést öltött. –°Reméljük, hogy ez a legutóbbi szívszerelme nem jut olyan sorsra, mint az előző. Tobias újságot szétnyitó keze megállt a levegőbe –°Hát ezt meg hogy érti? –°Hónapokkal ezelőtt Neville egy másik kis nőnek adta ki az útját. Azt hiszem, csaknem egy évig őrizgette egy Curzon Street-i házban, mire megunta a kicsikét. –°És mi van ebben? Egyáltalán nem ritkaság, hogy egy olyan társadalmi helyzetű férfi, mint Neville, szeretőt tart. Az lenne szokatlan, ha nem tenné. –°Ez igaz, de az azért kicsit furcsa, hogy valaki pár napra rá, hogy kiadták az útját, a folyóba veti magát. –°Öngyilkos lett? –°Azt mondják. Nyilván megszakadt a nő szíve. Tobias összehajtogatta az el nem olvasott újságot, és letette a szék karfájára.

113

–°Kicsit nehéz elhinni. Neville többször is elmondta nekem, hogy a bordélyházak lakói közül választja ki a szeretőit. Tehát hivatásosak. –°Úgy van. –°Az ilyen nőkre nem jellemző, hogy szentimentálisak lennének. Kétlem, hogy elkövetnék azt a hibát, hogy reménytelenül beleszeretnek azokba a férfiakba, akik a számláikat fizetik. –°Hajlok rá, hogy egyetértsek önnel. –°Crackenburne újra kézbe vette az újságját. –°Mindazonáltal a hónapokkal ezelőtti on dit szerint az utolsó szeretője önkezével vetett véget az életének.

114

9. ásnap délután Tobias nem sokkal két óra előtt érkezett meg a Claremont Lane-re. Mihelyt a bérkocsi megállt, rögtön ki is szállt. A bal lábába nyilalló fájdalom miatt ujjai egy pillanatra erősen rászorultak a kocsi ajtajának peremére. Vett egy mély lélegzetet, és a fájdalom enyhült. Megerősítette magát, és leereszkedett a járda kövére. –°Szerencsénk van –°jegyezte meg Anthony, és könnyedén leugrott Tobias után. –°Elállt az eső. –°Egy időre –°nézett föl az ólomszínű égre Tobias. –°Említettem már neked, hogy az egyik tulajdonságod, amit annyira csodálok benned, a töretlen optimizmusod? Komolyan mondom, megvan benned az a képesség, hogy bármerre mégy, mintha mindig sütne a nap körülötted. Tobias nem méltatta feleletre sógora megjegyzését. Igazság szerint valóban rossz kedve volt, maga is tudott róla. És nem a lábában lüktető tompa fájdalom miatt. A rossz előérzet miatt, amely befészkelte magát a tudatába. Ezzel a különös és módfelett nyugtalanító érzéssel ébredt ma reggel. Az ő korában egy férfinak, különösen ha annyi tapasztalata van, mint neki, már illenék uralkodni az érzésein, intette magát. A sürgető vágy, hogy viszontlássa Laviniát, sokkal jobban illik egy Anthony korú, épp a szíve választottját meglátogatni készülő ifjúhoz. A kényelmetlen érzés meglepődéssé, majd leplezetlen bosszúsággá változott, amikor meglátta, hogy a kis ház előtt, az utcán, egy másik bérkocsi várakozik. –°Már meg mi az ördögöt művel? –°torpant meg. –°A jelek szerint új partnerednek megvannak a maga tervei a mai napra –°vigyorgott Anthony.

M

115

–°Az ördögbe is, üzentem neki ma reggel, hogy két órára itt leszek. –°Lehet, hogy Mrs. Lake nem szereti, ha megparancsolják neki, hogy várja meg, amíg közlöd vele a szeszélyeidet –°készségeskedett Anthony a rejtély feloldásával. –°Azzal az ötlettel állt elő, hogy járjunk végig még néhány viaszmúzeumot –°mondta Tobias, és megindult a lépcső felé. –°Ha arra számít, hogy megengedem, hogy a maga szakállára kérdezze ki a tulajdonosokat, jól teszi, ha sürgősen meggondolja magát. Épp odaértek a legalsó lépcsőfokhoz, amikor szélesre tárult a 7. számú ház ajtaja, és megjelent benne Lavinia az ismerős barna gyapjúkabátjában és bokacsizmájában. Háttal az utca felé beszélt valakihez, aki odabent volt. –°Óvatosan, Emeline. Ez az összes közül a legjobb darab. Anélkül, hogy megfordult volna, vigyázva hátrálni kezdett kifelé. Tobias látta, hogy egy vastagon ruhába bugyolált terjedelmes tárgy egyik végét tartja mindkét kezében. Kisvártatva Emeline lépett ki az ajtón. Fényes, sötét haját csak részben fedte a csinos arcát keretező világoskék, szalagkötős kalap. Ő fogta a lepelbe burkolt hosszú tárgy másik végét. –°Nagyon nehéz –°mondta, fél szemmel a lába elé sandítva. –°Talán mégis inkább egy másikat kellene eladnunk. Anthony beszívta a levegőt. Tobias érezte, hogy sógora megáll, és nem mozdul. A lépcső aljában álló két férfira ügyet sem vetve, Lavinia tovább manőverezett a csomaggal hátrafelé. –°Egyikért sem kapunk annyit, mint ezért – °válaszolta húga javaslatára. –°Tredlow célzott rá, hogy ismer egy gyűjtőt, aki szép summát adna egy kiváló állapotban lévő Apollóért. 116

–°Én mégis azt mondom, ne adjuk el ezt a szobrot azért, hogy ruhákat vehessünk. –°Az új ruhákat befektetésnek kell tekintened, Emeline. Ma már többször is elmagyaráztam neked. Ha régi, divatjamúlt ruhákban jársz színházba, egyetlen elfogadható fiatalember szeme sem fog megakadni rajtad. –°Én meg mondtam neked, hogy nem is bánom, ha egy olyan férfinak, aki nem látja meg az embert a ruha alatt, nem akad meg rajtam a szeme. –°Szamárság. Nagyon jól tudod, úgysem engednéd, hogy egy férfi meglásson a ruhád alatt, mielőtt annak rendje és módja szerint elvenne feleségül. Emeline elnevette magát. –°A napsütötte felszín alatt gyöngyöző vizű patak – °suttogta Anthony. Tobias felnyögött. Szinte biztos volt benne, hogy Anthony nem Laviniára gondolt. Nézte, ahogy a két nő lefelé araszol a lépcsőn. Nagynéni és unokahúg külsőre nem is különbözhettek volna jobban egymástól. Emeline magas volt, kecses és elegáns termetű, Lavinia határozottan alacsonyabb, minden szempontból kisebb. Kifejezetten könnyű volt hosszasan a padló szintje fölé emelve tartani, gondolkozott el Tobias. –°Hová mennek? –°kérdezte. Lavinia ajkát halk, meglepett kiáltás hagyta el, és villámgyorsan odakapta a fejét. A múmiaszerű csomag vészesen megbillent a kezében. Anthony hősiesen odaugrott, és elkapta, mielőtt a szobor vége a lépcsőhöz ütközött volna. –°Most nézze, majdnem mit tettem maga miatt! – °meresztette a szemét Lavinia dühösen Tobiasra. –°Ha elejtem a szobrot, az teljesen a maga hibája lett volna. –°Mint rendesen –°felelte udvariasan Tobias. 117

–°Mr. March –°mosolygott rá melegen Emeline. – °Mennyire örülök, hogy látom ma. –°Részemről a megtiszteltetés, Miss Emeline. Engedje meg, hogy bemutassam a sógoromat, Anthony Sinclairt. Anthony, bemutatom Miss Emeline-t és a nagynénjét, Mrs. Lake-et. Talán már beszéltem is róluk neked. –°Örvendek –°biccentett Anthony, miközben továbbra is erősen fogta a szobrot. –°Engedje meg, Miss Emeline. –°És az egész terhet átvette a lánytól. –°Ön roppant fürge, uram –°nézett rá sugárzó arccal Emeline. –°Esküszöm, ha nem siet a megmentésére, azóta már egy csúf repedés éktelenkedne Apollón. –°Mindig öröm számomra, ha segíthetek egy hölgynek –°biztosította Anthony. Úgy nézte Emeline-t, mintha a lány egy talapzaton állna, méghozzá szárnyakkal felékesítve. –°Ön kis híján katasztrófát okozott itt –°támadt Tobiasra Lavinia. –°Hogy settenkedhet így ide az emberhez? –°Nem settenkedtem. Pontosan abban az időpontban érkeztem, amelyet a ma reggel küldött levelemben megjelöltem. Gondolom, megkapta, nem? –°Igen, igen, megkaptam királyi parancsát, Mr. March. De mivel nem vette magának a fáradságot, hogy megkérdezze, megfelel-e nekem ez az időpont a látogatására, én sem fárasztottam magam azzal, hogy megüzenjem, miszerint egyáltalán nem felel meg. –°Ha jól emlékszem, madam, ön ragaszkodott hozzá, hogy ketten együtt beszéljünk más viaszmúzeumtulajdonosokkal –°felelte fenyegetően közel hajolva Tobias. –°Nos, igen, de valami fontosabb dolog jött közbe. –°Mi lehet fontosabb annál, mint hogy tovább nyomozzunk ebben az ügyben? –°hajolt a férfi még közelebb. 118

A nő nem hátrált meg. –°Nem kevesebb, mint az unokahúgom egész jövője forog kockán, Mr. March. –°Ez, véleményem szerint, enyhén szólva túlzás – °fintorgott Emeline. –°Mi történt, Miss Emeline? –°nézett rá Anthony, s az arca csupa aggodalom volt. –°Tudok valamiben segíteni? –°Kétlem, Mr. Sinclair –°ráncolta az orrát a lány, s a szemén látszott, hogy magában jót mulat. –°Apollót föl kell áldoznunk. –°Miért? –°A pénzért, természetesen –°kuncogott Emeline. – °A nehézséget az okozza, hogy meghívtak holnap estére színházba, Lady Wortham és a leánya társaságában. Lavinia néném ebben jó alkalmat lát, hogy felvonultasson engem néhány partiképes úr előtt, akiknek, szegényeknek, sejtelmük sincs róla, hogy bekerültek Lavinia látómezejébe. –°Értem. –°Anthony arca elsötétült. –°Lavinia meg van róla győződve, hogy egy drága és divatos ruha tudja a legelőnyösebben megmutatni, hogy mik az értékeim. Elhatározta hát, hogy a szükséges összeg előteremtéséhez fel kell áldoznunk Apollót. –°Bocsásson meg, Miss Emeline –°kezdett bele nagy bátran Anthony –, de az a férfi, aki nem veszi észre, hogy az ön kivételes bájai ruha nélkül mutatkoznak meg a legjobban, az tudatlan és ostoba alak. Kis csend támadt. Mindenki Anthonyra nézett. A férfi elvörösödött. –°Úgy értem, hogy a bájai… illetve hogy ön bájos, akár ruhában van, akár ruha nélkül –°hebegte. Mindenki hallgatott. Anthony most már tényleg nagy bajban volt. –°Nos, egyszóval ön egy szál kötényben is mutatós lenne, Miss Emeline. 119

–°Köszönöm –°mormolta a lány. Vidám szikrák táncoltak a szemében. Anthony olyan arcot vágott, mint aki legszívesebben beásná magát a járda kövezetébe. Tobias megszánta. –°Nos, ha végeztünk Miss Emeline bájai taglalásával, azt javasolom, térjünk vissza arra a témára, hogy hogyan végezzünk a ma délutáni feladatainkkal. Indítványozom, hogy Miss Emeline és Lavinia hajtsák végre Apolló feláldozásával kapcsolatos terveiket, míg mi Anthonyval felkeressük a viaszmúzeumok tulajdonosait. –°Nagyszerű –°mondta Anthony. –°Várjunk csak egy percet –°állt Tobias elé Lavinia. Tekintetében mélységes gyanakvás csillogott. –°Az, nem mondtam, hogy nem akarok részt venni a beszélgetésekben. –°Bocsánat, Mrs. Lake, de az volt a benyomásom, hogy ma fontosabb dolga akadt –°mosolygott Tobias. –°Semmi oka, hogy ne tudnánk elintézni mind a szobor, mind a beszélgetések dolgát –°mondta szelíden Lavinia. –°Emeline azt tervezi, hogy ma délután meghallgat egy előadást az egyiptomi régiségekről a barátnőjével, Priscilla Worthammel. Úgy gondoltam, leteszem őt az Intézet előtt, azután elmegyek Mr. Tredlow boltjába, hogy megkössem az üzletet az Apollóval. Ha ezzel végeztem, ön és én folytathatjuk a beszélgetésekkel. Mihelyt befejeztük, visszamegyünk az Intézetbe Emeline-ért. Anthony szemében lelkes fény gyúlt. –°Nagy örömömre szolgálna, ha elkísérhetném önt és a barátnőjét az előadásra, Miss Emeline. Engem roppantul érdekelnek az egyiptomi régiségek. –°Csakugyan, uram? –°Emeline lelebegett a lépcsőn, útját a kocsi felé vette. –°Olvasta véletlenül Mr. Mayhew legújabb cikkét? –°Hogyne –°lépett mellé gyorsan Anthony. – °Véleményem szerint Mayhew sok kiváló észrevételt 120

tett, de nem hiszem, hogy igaza van abban, amit az általa tanulmányozott templomok falába vésett jelenetekről mond. –°Egyetértek. –°Emeline félreállt, hogy a fiú berakhassa a kocsiba az Apolló-szobrot. –°Az is világos előttem, hogy a megoldást a hieroglifák rejtik. Amíg valaki meg nem fejti őket, addig nem fogjuk megérteni a képek jelentőségét. Anthony behajolt a kocsiba, hogy megigazítsa a szobrot. –°Csak a Rosetta-kő helyes megfejtésében reménykedhetünk –°hallatszott a hangja kissé tompán a kocsi belsejéből. –°Úgy hallottam, Mr. Young is elért valamelyes haladást ebben az ügyben. Lavinia elnézte a két fiatalt, miközben eszmét cseréltek az egyiptomi régiségekről. Finom metszésű orra felett két szemöldöke elgondolkodó vonallá állt össze. –°Hmm –°mondta. –°Anthony jelleméért kezeskedem –°szólt halkan Tobias. –°Megnyugtathatom, hogy az unokahúga mellette biztonságban van. –°Nos –°köszörülte meg a torkát Lavinia –, ugyebár semmi remény, hogy ebből az irányból kinéz valami örökség? Valami eldugott birtok Yorkshire-ban, netán? –°Még egy falusi kunyhó se –°válaszolta zord nyájassággal Tobias. –°Anthony pénzügyei többékevésbé megegyeznek az enyéimmel. –°Az mit jelent? –°tudakolta a nő végtelen tapintattal. –°Bizonytalanok. Önhöz hasonlóan nekem is megbízókat kell szereznem, hogy biztosítani tudjam a megélhetésemet. Anthony időnként besegít. –°Értem. –°És most –°szólt Tobias –, hozzálátunk a teendőinkhez, vagy itt akar állni egész délután az utca középé az anyagi helyzetemet firtatva? 121

Az asszony nem vette le a tekintetét Emeline-ről, aki azóta is élénk társalgásba merült Anthonyval. A férfi pár másodpercig azt hitte, talán nem is hallotta a kérdését. De aztán Lavinia felocsúdott a gondolataiból, melyek eddig lekötötték a figyelmét. Amikor újra a férfi felé fordult, már ismét a jól ismert konok elszántság villogott a szemében. –°Tovább egy percet sem óhajtok az anyagi helyzetére vesztegetni, uram. Nem tartozik rám. Itt van enyém, amiért főhet a fejem. –°Nagyon szép Apolló, Mrs. Lake –°paskolta meg Edmund Tredlow a szobor egyik szépen kidolgozó combizmát. –°Valóban nagyon szép. Annyit tudok ér fizetni, amennyit a múlt hónapban behozott Vénuszért adtam. –°Ez az Apolló sokkal többet ér, mint a Vénusz, Mr. Tredlow. –°Lavinia körbejárta a meztelen szobrot, majd a túloldalán megállt. –°Ezzel mindketten tisztában vagyunk. Kétségkívül eredeti, és kitűnő állapotú. Tredlow szaporán bólogatott. Szemüveglencséje mögött ravaszul csillogott a szeme. Lavinia tudta, hogy módfelett élvezi a helyzetet. Önmagáról ugyanezt nem mondhatta el. Túl sok minden múlott ezen üzleten. Tredlow meghatározhatatlan korú, görnyedt hátú, örökké kócos emberke volt; előszeretettel hordott térdnadrágot és puha nyaksálakat. Éppoly öregnek és porosnak látszott, mint az üzletében álló szobrok. Kopaszodó fején szürke hajcsomók meredeztek mindenfelé, szakálla, bajusza leginkább a nyíratlan sövényre emlékeztetett. –°Kérem, ne értsen félre, kedvesem –°simított végig Tredlow Apolló fenekén. –°A szobor valóban kitűnő állapotban van. Csak éppen mostanában Apollókból nagyon kicsi a kereslet. Nem lesz könnyű felkelteni egy 122

gyűjtő érdeklődését. Lehet, hogy hónapokig is a nyakamon lesz, mire el tudom adni. Lavinia hűvösen mosolygott, de közben a fogát csikorgatta. Meg tudta érteni, hogy Tredlow élvezi az alkudozást. Neki ez épp annyira játék volt, mint amennyire üzlet. Laviniának viszont óriási feszültséget jelentett ez a játék, valahányszor bejött a boltba, ugyanakkor tudta, hogy kétségbeesését mindenáron titkolnia kell. Tobias a poros kis üzlet egy távolabbi sarkából figyelte az alkudozást. Hanyagul nekidőlt egy márványtalapzatnak, mint aki végtelenül unja, ami itt történik, Lavinia azonban tisztában volt vele, hogy minden szót, ami csak elhangzik, feszült érdeklődéssel hallgat. Dühítő volt. Végül is nagyrészt a férfi tehet róla, hogy neki el kell járnia ide, és mint valami halaskofa, alkudozni kénytelen Tredlow-val. –°A világért sem szeretném kihasználni a kedvességét és a nagylelkűségét –°mondta nyájasan. –°Ha valóban úgy gondolja, hogy nem talál olyan vevőt, aki értékelni tud egy ilyen nagyszerű szobrot, akkor inkább elviszem máshová. –°Azt én nem állítottam, kedvesem, hogy nem tudom eladni, csak elképzelhető, hogy sok időbe fog telni. Na persze –°tette hozzá kis szünetet tartva –, ha itt akarná hagyni bizományba… –°Nem, még ma el szándékozom adni. –°Lavinia látványosan húzkodni kezdte a kesztyűjét, mint aki máris távozni készül. –°Valóban nem tudok több időt tölteni itt. Elmegyek Prendergasthoz; neki talán kifinomultabb ízlésű vevőköre van. –°Semmi szükség erre, kedvesem –°legyintett Tredlow. –°Ahogy mondtam, jelenleg nincs nagy kereslet Apollóban, de régi ismeretségünkre való tekintettel megkísérlek olyan gyűjtőt találni, aki elviszi ezt a szobrot. 123

–°De igazán, uram, nem szeretnék gondot okozni önnek. –°Számomra ez nem jelent gondot –°mosolygott Laviniára a púpos emberke. –°Ön és én sok üzletet megkötöttünk már az elmúlt három hónapban. Pusztai szívességből kész vagyok a szokásosnál kisebb haszonnal is beérni az ön Apollója esetében, kedvesem. –°Álmomban sem jut eszembe arra kérni, hogy mérsékelje a hasznát. –°És Lavinia hozzáfogott, hogy bekösse a szalagot a kalapján. –°Sőt, sohasem bocsátanám meg magamnak, ha arra kellene gondolnom, hogy régi és kellemes kapcsolatunkat kihasználva, valamiféléi előnyt csikartam ki önnél, kedves Mr. Tredlow. Tredlow elgondolkozó arccal vette szemügyre a szép Apollót. –°Most, hogy így belegondolok, azt hiszem, tudok egy úriembert, aki szép summát fizetne ezért a szoborért. Nem jellemző rá, hogy túl sokat alkudozna. Lavinia elnyomta megkönnyebbült sóhaját, és ragyogó mosollyal nézett a férfira. –°Biztos voltam benne, uram, hogy meg fogja találni a megfelelő gyűjtőt. Hiszen ön olyan tapasztalt ezen a téren. –°Nos, van némi tapasztalatom –°szerénykedett Tredlow. –°Akkor hát térjünk rá az árra, kedvesem. Nem tartott soká, míg megállapodtak egy megfelelő összegben. Amikor nem sokkal ezután kiléptek az üzletből, Tobias karon fogta Laviniát. –°Ez szép munka volt –°mondta. –°Az összeg, amelyet Tredlowtól az Apollóért kaptam, fedezni fogja a Madame Francescánál rendelt új ruhák árát. 124

–°Előnyös alkut kötött. –°Az Itáliában töltött idő alatt néhány dolgot megtanultam az alkudozás művészetéből –°felelte a nő nem titkolva elégedettségét. –°Nemhiába mondják, hogy az utazás szélesíti az ember látókörét. –°Szerencsére Emeline és én meg tudtunk menteni néhányat a legértékesebb darabjaink közül azon az éjszakán, amikor ön szétverte az üzletünket, és kidobott bennünket az utcára –°mosolygott Lavinia hidegen. – °De azóta is sajnálom, hogy ott kellett hagynunk azt a gyönyörű padlóvázát. –°Én a magam részéről nagyon bölcs döntésnek tartottam, hogy végül az Apollót választotta. A sírrabló nagy munkában volt éjfélkor a nyitott sír fölött. Halvány lámpafény világította meg a kísérteties jelenetet, valamint az ásókat és köteleket, melyekkel a vadonatúj koporsót húzták ki a gödörből. Odébb, az árnyékban egy kocsi várakozott. –°Egy újabb ellopott holttest, útban egy skóciai orvosi egyetemre –°jegyezte meg Tobias vígan. –°Milyen megnyugtató tudni, hogy a modern tudomány elé nem lehet akadályt állítani. Lavinia összerázkódott, és közelebbről is szemügyre vette a jelenet szereplőit. Ami a minőséget illette, itt, a Huggett Múzeumban is pontosan olyanok voltak a szobrok, amilyeneket a másik kettőben láttak aznap délután. A művészek sálakkal, kalapokkal és bő kábátokkal leplezték a mintázás gyengeségeit. A rémítő hatást nagyrészt a valósághű koporsóval és a hátborzongató megvilágítással érték el. –°Meg kell mondanom, hogy ez a kiállítás jóval hatásvadászóbb, mint amazok voltak –°mondta Lavinia. 125

Csak utólag eszmélt rá, hogy suttogott, pedig csak ő és Tobias tartózkodtak a múzeumban. Volt valami ebben a sűrű homályban és a félelmetes jelenetben, ami olyasfajta nyugtalanságot ébresztett benne, amit a másik két helyen nem tapasztalt. –°Huggettnek nyilvánvalóan van érzéke a színpadiasság iránt –°mondta Tobias. Továbbsétált a félsötét átjáróban, és megállt a következő megvilágított jelenet előtt. Egy párbajt ábrázolt. –°És úgy látszik, szereti a véres jeleneteket –°fűzte hozzá. –°Ha már szóba hozta a nevét, nem sieti el a dolgát, nem gondolja? A pénztáros jó néhány perce elment már érte az irodájába. –°Adjunk még neki pár percet –°mondta Tobias, és továbblépett egy következő szoborsorhoz. Lavinia, látva, hogy magára maradt, a férfi után sietett. Mindössze egy futó pillantást vetett egy bitófán végzett gyilkosra, s már fordult is be a sarkon, ahol majdnem nekiment Tobiasnak. Önkéntelenül is rajta felejtette a szemét a jeleneten, melyet Tobias nézett éppen. Egy férfit ábrázolt, ami éppen belerogyott a kártyaasztal mellett álló székbe. A feje úgy billent előre, hogy nem csak zavarbaejtő pontossággal utánozta a halál beálltát, de ügyesen elrejtette a vonások művészi megalkotásának hiányosságait. A szobor egyik karja oldalra lendült. A jelenet szélén, viaszkezében pisztolyt szorítva, állt a gyilkos. A szőnyegen kártyalapok hevertek szétszóródva. Lavinia a gondosan megszövegezett feliratra nézett. Egy éj a kártyabarlangban. –°Valami azt súgja nekem, hogy itt sem fogunk megtudni többet, mint az első két múzeumban –°mondta. –°Lehet, hogy igaza van. –°Tobias közelebbről szemügyre vette a gyilkos arcát, majd könnyedén megrázta a fejét. –°Mrs. Vaughnnak igaza lehetett, 126

amikor azt mondta, hogy ezek a viaszmúzeumok nem annyi szépművészeti célokat szolgálnak, mint inkább a közönség borzongási vágyát elégítik ki. –°Attól tartok, csak pazaroljuk az időnket –°mondta Lavinia, aki nem akarta bevallani Tobiasnak, hogy a látottak megviselik az idegeit. –°Nem kétséges. –°Tobias egy másik jelenet elé lépett, ahol egy férfi egy sállal fojtogatott egy nőt. –°De ha már itt vagyunk, és ez az utolsó múzeum a listánkon, akár beszélhetünk is Huggett-tel, mielőtt elmegyünk. –°Minek? –°kérdezte Lavinia, mindenütt a férfi nyomába lépve. Arcát elfintorítva nézte a jelenetet, és az alatta lévő feliratra pillantott: Az örökség. –°Tobias, menjünk innen. Most rögtön. A férfi különös pillantást vetett rá. Lavinia csak most kapott észbe: keresztnevén szólította a férfit. Hirtelen szokatlan melegség öntötte el, és kivételesen nem bánta, hogy a helyiségben ilyen rossz a világítás. Nem mintha nem alakult volna ki közöttük valamiféle bizalmas viszony, gondolta. Végtére is üzletfelek voltak. Na és az a csók is tegnap, a dolgozószobájában… Ámbár nagyon igyekezett, hogy ne sokat gondoljon arra a szenvedélyes közjátékra. –°Mi az ördög ütött magába? –°nézett rá Tobias, s látott a szemén, hogy mulattatja a helyzet. –°Még sohasem mondta, hogy az ilyen kiállítások megviselik az Idegeit. –°Kitűnő állapotban vannak az idegeim! Csak nem szeretem, ha ilyen erőszakos látványokkal akarnak hatni rám. –°Veszem észre. –°És nem látom be, mi értelme van, hogy itt álldogáljunk, várva egy modortalan emberre, aki annyi időt nem képes szakítani, hogy beszédbe elegyedjen két 127

látogatóval, akik szép summát fizettek azért, hogy megnézzék ezt a rémes látványosságot. Lavinia a terem végébe ért, ahonnan egy szűk csigalépcső vezetett föl egy másik szintre. –°Kíváncsi lennék, vajon mit tartogat Mr. Huggett odafönt. Egy halk, olajozottan sima, sziszegő hang szólalt meg a háta mögött. Lavinia rémületében mozdulatlanná merevedett. –°Az emeleti galériát csak urak látogathatják. Lavinia megpördült, és szemét valósággal belefúrta a sötétségbe. A közelben lévő gyilkossági jelenetet megvilágító gyér fényben egy magas, csontvázsovány férfit pillantott meg. A bőre ráfeszült az arccsontjára, a szeme két sötét üregnek látszott; ha megcsillant is benne valaha egy kis melegség, az a szikra már réges-rég kihunyt. –°Huggett vagyok. Mondták, hogy beszélni akarnak velem. –°Mr. Huggett –°szólalt meg Tobias. –°Engem Marchnak hívnak, a hölgy pedig Mrs. Lake. Hálásak vagyunk, amiért idejéből ránk is szentel valamicskét. –°Mit akarnak tőlem? –°recsegte Huggett. –°Egy bizonyos viaszképről szeretnénk megkérdezni a véleményét –°válaszolta Tobias. –°Keressük a művészt, aki ezt készítette. –°És Lavinia elébe tartotta a képet, és félrevonta előle az anyagot. –°Abban bízunk, hogy ön felismeri az alkotó stílusát, vagy valami egyéb jellegzetességét, és ezáltal megtudhatjuk a nevét. Huggett rápillantott a képre. Lavinia feszülten figyelte halálfejszerű arcát. Szinte biztos volt benne, hogy egy másodpercre átvillant rajta a felismerés, de az egész csak ennyi volt, és amikor Huggett fölnézett, az arca már ismét kifejezéstelen volt. 128

–°Kiváló mesterségbeli tudásról tanúskodik – °kerepelte. –°De nem ismerek rá a mintázójára. –°A téma hasonló az ön múzeumában láthatókhoz – °szólt közbe Tobias. –°Amint látja, én életnagyságú szobrokkal dolgozom, nem ilyen kis képekkel –°mutatott körbe csontos ujjaival Huggett. –°Ha a mai nap folyamán mégis eszébe jut egy név, kérem, üzenjen erre a címre. –°És Tobias átnyújtott egy névjegyet Huggettnek. –°Biztosíthatom, meg fogja érni a fáradozását. Huggett habozott, aztán mégis elvette a névjegyet. –°És ki fog fizetni ilyen információért? –°tudakolta. –°Valaki, aki nagyon szeretne megismerkedni a művésszel –°felelte Tobias. –°Értem. Majd gondolkozom. –°Azzal Huggett visszavonult a sötétségbe. Lavinia előrelépett. –°Mr. Huggett! Kérem, áruljon el még valamit. Miféle kiállítás látható odafönt? –°Mint említettem, az emeletre csak urak mehetnek föl –°suttogta Huggett. –°A fönti kiállítás nem hölgyeknek való. És mielőtt Lavinia újabb kérdést szegezhetett volna neki, beleolvadt a sötétségbe. –°Mit gondol, mi lehet odafönt? –°nézett a csigalépcsőre Lavinia. –°Van egy olyan érzésem, hogy ha fölmenne azon a lépcsőn, erotikus pózokban megmintázott meztelen viaszszobrokat látna ott –°felelte Tobias, és karon fogta. –°Ó! –°pislogott Lavinia. Még egy utolsó pillantást vetett a csigalépcsőre, aztán hagyta, hogy Tobias elvezesse az ajtó felé. –°Tud valamit a mi viaszképünkről –°suttogta. – °Abban, ahogy beszélt, éreztem, hogy felismerte. 129

–°Lehet, hogy igaza van –°felelte Tobias, miközben kivezette az ajtón. –°Volt valami furcsa a viselkedésében. Lavinia megkönnyebbülten elmosolyodott, amikor kiléptek a sűrűn szitáló esőbe. A bérkocsi, amellyel idejöttek, még ott állt. –°Hála az égnek, hogy a kocsis megvárt minket – °mondta lelkesen. –°Nem szeretnék hazáig gyalogolni ebben az időben. –°Én sem. –°Nagyon eredményes délutánunk volt, nem gondolja? Mondtam, ugye, hogy érdemes lesz azokat végigkérdeznünk, akik jól ismerhetik a viaszmintázók egyéni stílusát. Hála az ötletemnek, végre szagot kaptunk. Ideje megfújni a kürtöket. –°Ha nincs ellenére, én mellőzném a vadászattal kapcsolatos szakkifejezések szükségtelen hangoztatását. –°Tobias kinyitotta a bérkocsi ajtaját. –°Engem fárasztanak. –°Szamárság. –°Lavinia odanyújtotta a kezét, és fürgén, jókedvűen felugrott a kocsiba. –°Azért romlott el hangulata, mert az én remek ötletemnek köszönhetően jutottunk idáig a nyomozásban. Vallja be, uram, bosszantja, hogy egyik csalijára sem haraptak rá. –°A horgászattal kapcsolatos szakkifejezéseket se kedvelem. –°Tobias belekapaszkodott az ajtó szélébe, felhúzta magát. –°Ha ma nincs jó kedvem, az csak amiatt van, mert nem tetszik, hogy olyan sok megválaszolatlan kérdés gyűlt össze. –°Fel a fejjel, uram. Abból a csillogásból ítélve, amelyet Huggett szemében láttam felvillanni, gyanító hogy hamarosan új híreket fogunk kapni. Miközben a bérkocsi elindult, Tobias töprengő arccal visszanézett a Huggett Múzeum kapuja fölötti fából készült cégtáblára. 130

–°Azt a csillogást, amelyet a szemében látott, nem feltétlenül a kilátásba helyezett pénz váltotta ki. –°Mi más? –°A félelem.

131

10. bőrkötés megrepedezett és elszenesedett a lángokban. Az oldalak zöme megbarnult és összezsugorodott. De még így is maradt elég épen maradt darabka a hamuban, hogy Tobiasnak a leghalványabb kétsége legyen afelől: az inas naplójának maradványait szemléli. –°Az ördögbe! Egy piszkavassal kotorászott a kihűlt hamuban. Akárki égette is el a naplót, volt elég ideje, hogy meg várja, míg a parázs is kialszik, mielőtt elküldte volna az üzenetet. Körülpillantott a kis helyiségben. Látnivaló volt, hogy állandó jelleggel senki sem lakik itt, de a rendetlenség arra utalt, hogy rendszeresen járnak ide azok, akik életüket többé-kevésbé az utcán élik. Még az is lehet, gondolta, hogy a könyvet másutt égették el, aztán idehozták, és bedobták a kandallóba. Nem tudta, ki küldte az üzenetet. Bizonyára nem valamelyik rendszeres informátora, hiszen senki sem jelentkezett a pénzért, melyet kilátásba helyezett valamely információ fejében. De valaki nagyon szerette volna, ha ma éjjel megtalálja ezen a helyen a naplót. Szerencsére épp a klubjában tartózkodott, amikor rövid idővel ezelőtt megérkezett az üzenet. El is indult azon nyomban, hálát adva magában a rossz időért és a késői időpontért, mivel így mentesült attól, hogy hírül adja a dolgot Laviniának. Biztos volt benne, hogy az asszony haragudni fog, ha reggel azzal a hírrel ébreszti, hogy megtalálta a naplót, de tudomásul fogja venni, hogy egy percig sem halogathatta a dolgot.

A

132

Körülnézett, mibe tehetné bele az elégetett napló maradványait, és megpillantott egy ócska, üres zsákot a sarokba begyömöszölve. Mindjárt össze is szedegette az inas veszedelmes irományának darabjait. Amikor készen volt, eloltotta a szobában talált füstölgő faggyúgyertyát, fölkapta a zsákot, és az ablakhoz ment. Nem volt mitől tartania; végtére is valaki mindent megtett azért, hogy ma éjjel megtalálja ezen a helyen a naplót. De mások is szerették volna megkaparintani, így aztán már csak óvatosságból sem ártott a körültekintés. Az egész este folyamán szakadó eső sekély patakocskává változtatta a szűk átjárót. Egy szemközti ablakból halvány lámpafény világlott ki az utcácskára, de a sűrű sötétséget nem tudta eloszlatni. Figyelte a szűk mellékutca árnyait, nem mozdul-e el valamelyik. Egy idő után úgy döntött, ha figyelte is valaki a bejáratot, ahol bejött ide, az illető már elment azóta. Levette a télikabátját, majd a bekötött szájú zsákot az egyik vállára vette, s hogy tartalma száraz maradjon, újból belebújt a kabátjába, és kilépett a szobából. A lépcsőn sem látott senkit. Lement a szűk kis előtérbe, majd kilépett a házból. A kapumélyedésben megállva megint várt. A sötét utcán semmi sem mozdult. Fogát összeszorítva belegázolt a sekély, piszkos patakba, mely az esőt megelőzően utca volt. A járda kőkockáit meglepően csúszósaknak találta. Jó lesz vigyázni a bal lábammal, gondolta, és kesztyűbe bújt bal tenyerével megtámasztotta a nedves házfalat. Óvatosan lépkedett a szűk kis átjáró túlsó vége felé. Remélte, hogy a bérkocsi, mely elhozta idáig, még ott várakozik a szomszéd utcában. Egy ilyen éjszakán elég nehéz lenne másikat találnia. 133

Félúton járhatott, amikor megérezte a másik ember jelenlétét a sikátorban. Lépett még egyet, majd bal kezével biztos fogást keresve, nagy hirtelenséggel hátra fordult. Az ablakból az utcácskára vetülő halvány lámpás fényben egy nagykabátot és kalapot viselő férfi körvonalait pillantotta meg. Az alak ismerősnek tűnt. Tobias majdnem biztos volt benne, hogy ma este, a klubja előtt az utcán, látta már ezt a nagykabátot és kalapot! Amikor a férfi észrevette, hogy Tobias megállt, egy pillanatra mozdulatlanná dermedt, majd sarkon fordult, és eliramodott az ellenkező irányba. A lába nyomában vadul szertefröcskölő víz loccsanása végigvisszhangzott az utcácskán. –°Az ördögbe! Tobias ellökte magát a faltól, és üldözőbe vette a férfit. A bal lábába nyilalló fájdalomtól összeszorította a fogát, de nem állt meg. Közben arra gondolt, csak vesztegeti az idejét, hiszen ezzel a lábbal az egyensúlyát is nehezére esik megőrizni, nemhogy utolérhetné a menekülőt. Örülhet, ha nem vágódik bele arccal az utcát borító sáros latyakba. De az előle futó férfinak is megvolt a maga baja. Egyszer csak megtántorodott, és két karjával hadonászva próbálta visszanyerni az egyensúlyát. Eközben elejtett valamit, ami nagy csattanással vágódott az utca kövére. Az üvegcsörrenést hallva, Tobias arra gondolt, hogy meg nem gyújtott lámpa lehet az. A menekülő férfi elvágódott. Tobias ebben a pillanatban ért oda, és előrevetődve megragadta a férfi lábát. Azt a fogást alkalmazta, hogy a levegőbe fölemelkedve ményen beleöklöz a tömör húsba. A hatás nem volt azonnali, a férfi dühödten ficánkolt alatta.

134

–°Maradj nyugton, különben beléd vágom a késemet –°mondta Tobias rekedten. Nem volt nála kés, de ezt a másik nem tudhatta. A férfi egy nyögéssel belezuhant a hideg pocsolyába. –°Én csak azt tettem, amit mondtak, sir, esküszöm az anyám életére. Csak a parancsot teljesítettem. –°Kinek a parancsát? –°A gazdámét. –°Ki a gazdád? –°Mrs. Dove. –°Üzenetet kaptam –°mondta Joan Dove, és fölemelte a kecses vonalú porcelán teáskannát. –°Elküldtem Herbertet, hogy nézze meg, miről van szó. Nyilván nem sokkal ön után érkezett oda, Mr. March, és látta, amint elhagyja a házat. A sötétben nem láthatta, hogy ön az. Megpróbálta követni, ön azonban észrevette, és a földre kényszerítette. Lavinia a dühtől jóformán szólni sem tudott. Nézte, amint Joan kitölti a teát a porceláncsészékbe. A mozdulatok arról a csak gyakorlattal megszerezhető könnyedségről árulkodtak, amely elvárható volt a délutáni vendégeit fogadó gazdag és jó modorú hölgytől. Csakhogy nem délután, hanem hajnali három óra volt. Ő és Tobias nem esti csevegésre érkeztek, hanem hogy kérdőre vonják Mrs. Dove-t. Mindeddig csak az asszony beszélt. Tobias elvetette magát egy székben; az arca mintha kővé vált volna, s csak nagyon keveset szólt. Lavinia aggódott érte. A férfi hazaugrott, hogy ruhát váltson, s csak aztán vitte el hozzá a napló maradványait. Lavinia szentül meg volt győződve róla, hogy a nyugodt külső csak látszat. Tobiasnak nehéz éjszakája lehetett, és ráadásul a lába is okozhatott neki némi kényelmetlenséget. –°Hogy szólt az üzenet? –°kérdezte Tobias. 135

Joan arca éppen csak egy kis tétovázást árult el, miközben letette a teáskannát –°Nem írásban érkezett. Jött egy utcagyerek, és ő mondta, hogy az, amit keresek, megtalálható a Tartle Lane 18. szám alatt. Elküldtem érte Herbertet. –°Elég ebből, Mrs. Lane! –°fortyant fel Lavinia. –°Ha képtelen rávenni magát, hogy elmondja nekünk az igazságot, legyen szíves és vallja be. Joan szája megfeszült. –°Miért kételkedik bennem, Mrs. Lake? –°Ön nem kapott semmiféle üzenetet. Elküldte Herbertet, hogy kövesse Mr. Marchot. Így van? –°Miért tennék ilyet? –°kérdezte Joan, s a szeme olyan volt, mint a jég. –°Mert abban bízott, hogy Mr. March megtalálja a naplót, és meghagyta Herbertnek, hogy lopja el tőle. Nem ez az igazság? –°Mrs. Lake! Én nem vagyok hozzászokva, hogy kételkedjenek a szavaimban. –°Valóban? Milyen különös –°mosolygott Lavinia hidegen. –°Mr. March szerint ön kezdettől fogva hazudott nekünk. Én azonban elhittem a meséjét, legalábbis a nagy részét. De most úgy látom, hogy megpróbál a saját céljaira felhasználni bennünket, és ez tűrhetetlen. –°Nem értem, miért ilyen dühös –°mondta Joan rosszallóan. –°Mr. Marchnak semmi bántódása nem esett az éjjel. –°Nem vagyunk sakkfigurák, amelyeket kedvére tologathat a sakktáblán, Mrs. Dove. Mi szakemberek vagyunk. –°Természetesen. –°Mr. March a bőrét vitte a vásárra, amikor végigment azon a sikátoron, és belépett abba a házba. Az ön érdekében tette. De meg vagyok győződve róla, hogy 136

az ön embere erőszakkal is megpróbálta volna elvenni tőle a naplót, ha úgy hiszi, hogy Mr. March megtalálta. –°Biztosíthatom, nem óhajtottam, hogy akár Mr. Marchnak, akár másvalakinek bántódása essék –°felelte Joan enyhe éllel a hangjában. –°Azt az utasítást adtam Herbertnek, hogy tartsa szemmel őt. Ennyit mondtam, és nem többet. –°Tudtam! Tehát valóban megparancsolta neki, hogy kémkedjen Mr. March után. Joan elbizonytalanodott. –°Körültekintő lépésnek tűnt. –°Bah! –°Lavinia felvonta a vállát. –°Mr. Marchnak igaza van. Ön kezdettől fogva hazudott nekünk, és én a magam részéről elveszítettem minden türelmemet. Teljesítettük a megbízatásunkat, madam. A napló megkerült, igaz, hogy olvashatatlanul, mint láthatja, de a jövőben legalább nem árthat senkinek. Joan összevont szemöldökkel nézte az inas elégett naplójának maradványait, melyek megtöltöttek egy nagy ezüsttálcát. –°De nem hagyhatják abba itt a nyomozást –°mondta. –°Az, aki elégette, nyilván előzőleg elolvasta. –°Lehet –°hagyta rá Lavinia –, de Mr. March előtt és énelőttem világos, hogy az illető így akarja a tudomásunkra hozni, hogy a dolognak ezzel vége. Sejtésünk szerint ő is Holton Felix áldozata lehetett, vélhetőleg az a személy, aki megölte őt. –°Szerintem az üzenet több puszta biztosítéknál arra nézve, hogy nem kell több zsaroló fenyegetéstől tartani – °mondta Tobias, a tálcára pillantva. –°Mire gondol? –°kérdezte gyorsan Joan. –°Valami azt súgja nekem –°felelte Tobias, miközben elgondolkodó tekintetét egy pillanatra sem vette le az elégett könyvről –, hogy ez határozott figyelmeztetés akar lenni, hogy szüntessük be a nyomozást ebben az ügyben. 137

–°És mi a helyzet a nekem címzett halálos fenyegetéssel? –°kérdezte ellentmondást nem tűrő hangon Joan. –°Ez már legyen az ön gondja –°vágta rá Lavinia. – °Biztosan talál majd valakit, aki a továbbiakban vállalja az ügyét. –°Jaj, Lavinia –°morogta Tobias. A nő ügyet sem vetett rá. –°Ilyen körülmények között nem engedhetem, hogy Mr. March további kockázatokat vállaljon az ön érdekében, Mrs. Dove. Bizonyára megérti. –°Önt pusztán csak a napló érdekelte, mivel az az ön titkait is tartalmazta –°mondta Joan hűvösen. –°Most, hogy megkerült, zsebre vágja a pénzemet, és ejti az ügyet. Lavinia bősz haraggal ugrott fel. –°Megtarthatja a nyavalyás pénzét! A szeme sarkából látta, hogy Tobias összerándul. A pamlag mögé kerülve, mindkét kezével megragadta az elegáns vonalú faragott támlát. –°Mr. March óriási kockázatot vállalt önért ma éjjel – °mondta. –°Legjobb tudomása szerint besétált egy csapdába. A szobában, ahol a könyvet megtalálta, akár a gyilkos is várhatta volna. Nem engedem meg neki hogy tovább folytassa ezt a veszélyes munkát egy olyan ügyfél érdekében, aki hazudik nekünk. –°Hogy merészeli? Én nem hazudtam önöknek! –°Nos, lehet, de legalábbis nem mondta el a teljes igazságot, nemde? Egy pillanatra harag villant fel Joan szemében, de nyomban vissza is nyerte az önuralmát. –°Mindent elmondtam, amiről úgy gondoltam, hogy tudniuk kell. –°És aztán megfigyeltetett bennünket. Eszközül használta Mr. Marchot. Ezt nem tűrhetem. –°Azzal 138

megpördült, és szúrós pillantást vetett Tobiasra. –°Ideje indulnunk, uram. Tobias engedelmesen kinyomta magát a székéből. –°Későre jár, nemde? –°kérdezte jámborul. –°Igen, csakugyan későre jár. Lavinia kiviharzott a szobából, s a hallon át egyenesen a bejárati ajtóhoz sietett. A jól megtermett inas szertartásosan kikísérte őket az esős hajnalba. Lavinia megtorpant, amikor meglátta, hogy a bérkocsi, amellyel jöttek, eltűnt, s a helyén egy csillogó, vörösesbarna hintó áll. –°Madam az önök érkezésekor meghagyta, hogy küldjem el a bérkocsit, s az ő hintóján térjenek haza – °közölte a komornyik színtelen hangon. Laviniának nyomban eszébe jutott az imént a nappaliban lezajlott kínos beszélgetés. Kétségei támadtak afelől, hogy Joan Dove nagylelkű gesztusa e pillanatban is érvényben van. –°Ó, de hát mi nem fogadhatunk el egy ilyen… –°Dehogynem –°fogta karon határozottan Tobias. – °Azt hiszem, ma éjjel már éppen eleget beszélt, Mrs. Lake. Lehet, hogy ön itt szeretne ácsorogni az esőben, arra várva, hogy majd csak jön egy bérkocsi, de most az egyszer járjon a kedvemben. Én sokkal inkább szeretnék Mrs. Dove kényelmes hintóján utazni, ha nem bánja. Hosszú volt az este. Lavinia arra gondolt, hogy mi mindent állt ki Tobias, és nyomban elfogta a bűntudat. –°Persze, természetesen. –°Lesietett a lépcsőn. Nem árt igyekezni, még mielőtt Joan visszavonná az ajánlatát, gondolta. Egy tagbaszakadt lakáj felsegítette. A plüssbevonatú hintó belsejét szelíd fényű lámpa világította be. Puha, gesztenyebarna bársonypárnák és takarók szolgáltak a hideg ellen. Amikor Lavinia leült, és megfogta az egyik takarót, érezte, hogy előzőleg ágymelegítővel felmelegítették. 139

Tobias mellette foglalt helyet. Volt valami merevség a mozgásában, ami nyugtalanította Laviniát. Abbahagyta a takaró elrendezését a térdén, és inkább Tobias lábára terítette. –°Köszönöm –°mondta Tobias zavartan, de hálásan. –°Észrevette, milyen sok nagy termetű férfi tartozik Mrs. Dove személyzetéhez? –°kérdezte Lavinia összehúzott szemöldökkel. –°Észrevettem –°felelte Tobias. –°Egy kisebb hadsereg kitelne belőlük. –°Igen. Kíváncsi lennék, miért érzi szükségét… – °Hirtelen elhallgatott, látva, hogy a férfi keze becsúszik a takaró alá, és dörzsölgetni kezdi a lábát. –°Csak nem sérült meg, amikor birokra kelt Herberttel? –°Ne aggódjon, Mrs. Lake. –°A jelen körülmények között nem róhatja fel nekem, hogy aggódom. –°Önnek is van miért aggódnia. A jelen körülmények között –°tette hozzá Tobias jelentőségteljesen. Lavinia összekuporodott a meleg takaró alatt, befészkelte magát a puha bársonypárnák mélyére. A nyílt célzás az imént történtekre az elevenjébe talált. –°Értem, mire gondol –°mondta mogorván. Tobias hallgatott. –°Azt hiszem, most adtam ki az útját egy fontos megbízónak. –°Igen, egyetértek magával. És a tetejében elutasította az ajánlatát, hogy az eddig végzett szolgálatait kifizeti. Súlyos csend ülte meg a hintó belsejét. –°Nos –°szólalt meg nagysokára Lavinia –, mindazonáltal nem sok cselekvési lehetőség maradt nyitva számunkra. Nyilvánvalóan nem folytathatunk nyomozást egy olyan ügyfél számára, aki lényeges információi elhallgat előlünk, és kémekkel figyeltet bennünket. 140

–°Nem látom be, miért ne folytathatnánk –°jelente ki Tobias. –°Tessék? –°egyenesedett ki ültében a nő. – °Megőrült? Maga ma éjjel súlyosan megsebesülhetett volna. Meg vagyok győződve, hogy Herbert akár erőszak árán is el akarta venni magától a naplót. –°Semmi kétségem az iránt, hogy Mrs. Dove arra utasította Herbertet, hogy amennyiben sikerül megtalálnom, vegye el tőlem a naplót. Végtére is számára az a legfontosabb, hogy megőrizze a titkait. Lavinia ezen elgondolkodott. –°Nyilvánvalóan szerepel benne valami, amiről senkinek, még nekünk sem szabad tudnunk. Valami, ami talán nagyobb kárt okozhat, mint egy több mint húsz évvel ezelőtti viszony részletei. –°Figyelmeztettem magát, hogy minden ügyfél hazudik. Lavinia újra visszavackolta magát a takaró alá, és egy ideig eltűnődött a dolgokon. –°Nekem úgy tűnik, nem Mrs. Dove volt az egyetlen ma este, aki nem bizonyult teljesen őszintének – °mormolta végül. –°Parancsol? –°Miért nem üzent nekem azonnal, mihelyt megkapta azt az üzenetet a klubjában? –°nézett Tobiasra barátságtalanul Lavinia. –°Elkísérhettem volna. Nincs joga egyedül menni. –°Nagyon sürgetett az idő. Ne érezze mellőzöttnek magát, Lavinia. Annyira siettem, hogy még Anthonyt sem próbáltam értesíteni. –°Anthonyt? –°Többnyire ő szokott ilyen ügyekben segíteni nekem. De ő az este színházba ment, és tudtam, hogy borzasztó nehéz lenne időben eljuttatni hozzá egy üzenetet. –°Ezért aztán egyedül ment. 141

–°Megítélésem szerint a helyzet azonnali cselekvést igényelt. –°Szamárság. –°Volt egy olyan érzésem, hogy így fog vélekedni – °jegyezte meg Tobias. –°Azért ment egyedül, mert nem szokott partnerrel dolgozni. –°A mindenségit, Lavinia, azért mentem egyedül, mert nem volt vesztegetni való időm. Azt tettem, amit a legjobbnak tartottam, és kész! A nő válaszra se méltatta. Ismét súlyos csend telepedett közéjük. Lavinia egy idő múlva észrevette, hogy Tobias megint a combját masszírozza. –°Bizonyára megerőltette a lábát, amikor Mrs. Dove inasát üldözte. –°Bizonyára. –°Tudok valamiben segíteni? –°Nem áll szándékomban megengedni, hogy hipnotikus álmot bocsásson rám, ha erre céloz. –°Jól van, uram, ha csak ilyen faragatlanul tud beszelni e témáról. –°Úgy van. Ha arról van szó, nagyon faragatlan tudok lenni. Lavinia feladta, és újból hallgatásba burkolózó Még hosszú az út hazáig, gondolta. A hintó lassan haladt, nem csak a sűrűn zuhogó eső miatt, de azért is, mert az utcákon nagy volt a forgalom. Most értek véget a csillogó bálok és estélyek, s a társaság most tért haza fővárosi lakóházaiba és palotáiba. Részeg ifjú korhelyek tódultak ki a játéktermekből, bordélyházakból és klubokból, s kapaszkodtak fel mindenféle kocsikra, hogy visszatérjenek szálláshelyeikre. Sok úr kétségtelenül ilyenkor vitette magát a Covent Gardenbe. Ott lehetett olyan prostituáltakat találni, akik pár fillérért hajlandók voltak beszállni az urak kocsijába, hogy néhány perces gyönyörben részesítsék őket. 142

Lavinia e gondolatra elfintorította az orrát. Valóban hálás lehet egy olyan ügyfélnek, aki a haza vezető úton egy szép hintót bocsát a rendelkezésükre. A mellette lévő ülésen Tobias megmozdult, és még jobban befészkelte magát a párnák közé. Sértetlen lába futólag a combjához nyomódott. Lavinia egy pillanatig sem kételkedett benne, hogy a könnyű érintés a véletlen műve volt csupán, mégis felborzolta amúgy is túlfeszített idegeit. Eszébe jutott a minapi forró csók és ölelés a dolgozószobájában, és egész testében megremegett az emléktől. Kész őrület. Arra gondolt, vajon Tobias is meg szokott-e állni késő éjszaka, hazafelé menet, idekint a Covent Gardenben. Valahogy nem tudta elképzelni. Ő biztosan válogatósabb. Igényesebb. A gondolat egy másik, még zavarba ejtőbb kérdést vetett fel benne. Egyáltalán miféle nő tetszhet Tobiasnak? A dolgozószobában megesett csók ellenére egészen biztos volt benne, hogy ő nem az a típus, akit a férfi vonzónak tart. Csak a körülmények hozták össze kettejüket. Nem az ő elragadó külleme vonzotta Tobiast, nem is a szellemes társalgása bűvölte el. Nem egy zsúfolt bálterem túlsó végéből akadt meg rajta a szeme, mert megigézte a szépsége. Ami azt illeti, ahhoz túlságosan alacsony, hogy egy zsúfolt terem másik végéből bárkinek is megakadhasson rajta a szeme. –°Miattam hagyta veszni az ügyfelét, ugye? – °kérdezte Tobias. A mélységes csendben váratlanul elhangzó kérdés felriasztotta gondolataiból. Beletelt kis időbe, mire összeszedte magát. –°Elvi kérdés volt –°felelte. –°Nem hiszem. Miattam hagyta elmenni az ügyfelét. 143

–°Szeretném, ha nem ismételgetné magát, uram. Ez roppant bosszantó szokás. –°Biztos vagyok benne, hogy rengeteg olyan szokásom van, ami bosszantja magát. Nem erről van szó. –°Miről van szó? A férfi Lavinia tarkójára csúsztatta a kezét, és egészen közelről suttogta: –°Egyre csak az jár a fejemben, hogyan fogja érezni magát reggel, amikor rádöbben, hogy miattam visszautasította azt a csinos összeget, amelyet Mrs. Dove fizetett volna önnek. Nem az elveszett pénz fogja foglalkoztatni, gondolta bánatosan Lavinia, hanem az, hogy ezzel véget ért a Tobiasszal való kellemetlen partneri viszonya. A napló hozta össze őket, és immár a napló nincs többé. Csak most fogta fel az éjszaka történtek valódi jelentőségét. A gyászos végzet előérzete súlyosan rátelepedett a lelkére. Ha elmúlik ez az éjszaka, soha többé nem fogja látni Tobiast. A fenyegető veszteség gondolatára elfacsarodott a szíve. Mi történt vele? Örülnie kellene, hogy ez az ember hamarosan kilép az életéből. Épp eleget kellett fizetnie miatta ma éjszaka is. De valami miatt nemhogy örült volna, inkább sajnálta a dolgot. Hirtelen elengedte a takarót, s egy halk kiáltással mindkét karjával átfogta a férfi nyakát. –°Tobias. A férfi szája abban a pillanatban lecsapott a szájára. A múltkori csók tüzéből megmaradt izzó parázs perzselő lángot lobbantott benne. Férfi ölelése még soha sem hatott így rá. Az, amit Johnnal élt át sok évvel ezelőtt, olyan volt, mint egy nem e világból való finom, légies, édesbús érzésekből szőtt szonett. Ezzel szembe 144

az, amit most Tobias karjában élt át, leírhatatlanul izgalmas érzéseket keltett benne. Tobias szája Lavinia ajkáról elvándorolt az álla alá, le a nyakára. Lavinia hátradőlt az ülés bársony támlájára, kabátja kiterült alatta. Megérezte lábán a férfi kezét, é elcsodálkozott, hogyan tudta ilyen gyorsan becsúsztatni a kabátja és a szoknyája alá, anélkül, hogy ő észrevette volna, miben mesterkedik. –°Alig ismerjük egymást –°suttogta. –°Ellenkezőleg. –°És a meleg ujjak vándorolni kezdtek fölfelé a combja belső oldalán. –°Fogadni mernék, hogy többet tudtam meg magáról Rómában, mint amennyit sok férj tud a feleségéről. –°Ezt nagyon nehezen tudom elhinni. –°Bebizonyítom. Lavinia mohón falta Tobias ajkát. –°Hogyan? –°mormolta. –°Lássuk csak, hol is kezdjem? –°És kioldozta Lavinia hátán az ingváll szalagjait. –°Tudom, hogy nagyon szereti a hosszú sétákat. Mérföldeken át kellett követnem Rómában. –°Egészséges. A hosszú séták jót tesznek az egészségnek, sir. Tobias leengedte Lavinia ruhájának felsőrészét. –°Tudom, hogy szeret költeményeket olvasni. –°Látta a polcomon a könyveket Rómában, azon az éjszakán. Tobias megérintette a nyakán selyemszalagon függő érmét, és aztán megcsókolta egyik merev mellbimbóját. –°Tudom, hogy nem engedte Pomfreynek, hogy a szeretőjévé tegye. A hír hideg zuhanyként érte a nőt. Úgy, ahogy volt, két kezével fogva Tobias vállát, dermedten nézett az arcába. –°Maga tud Pomfreyről? 145

–°Rómában mindenki tudott Pomfreyről. A város szinte valamennyi özvegyét és számos férjes asszonyát elcsábította. –°Tobias megcsókolta Lavinia két melle közt a selymes bőrt. –°De maga visszautasította őt, amikor ajánlatot tett. –°Lord Pomfrey házas ember. –°Jóságos ég, milyen prűd vagyok, gondolta Lavinia. Tobias fölemelte a fejét. A szeme csillogott a lámpa halvány fényében. –°De dúsgazdag, és állítólag roppant bőkezűen bánik a szeretőivel. Sokkal kellemesebbé tehette volna az életét. Lavinia megborzongott. –°Elképzelni sem tudok kellemetlenebb állapotot, mint Pomfrey szeretőjének lenni. Az az ember iszik, mint a gödény, és amikor felönt a garatra, képtelen uralkodni magán. Egyszer láttam, hogy megütött valakit, pedig az illető csak tréfálkozott azon, hogy be van csípve. –°Ott voltam, amikor meglátta magát a piacon. Hallottam, hogyan próbálta rávenni, hogy bérelhessen magának egy kis lakást. –°Maga kihallgatta azt a kínos beszélgetést? – °kérdezte Lavinia megszégyenülten. –°Nem volt különösebben nehéz meghallani a maga válaszát a lord ajánlatára. –°Tobias fogsora egy pillanatra megvillant. –°Emlékezetem szerint kissé emelt hangot használt. –°Dühös voltam. Maga hol volt? –°kérdezte rövid hallgatás után. –°Egy kis üzlet ajtajában álltam. –°Tobias keze még feljebb vándorolt Lavinia combján. –°Épp egy narancsot ettem. –°Ilyen apró részletre is emlékszik? –°Mindenre emlékszem, ami akkor és ott történt. Miután Pomfrey feldúltan távozott, meg is állapítottam, 146

hogy életemben nem ettem még ilyen finom narancsot. Soha semmi nem tűnt még ennyire édesnek. És tenyerét rásimította a nő combja közti forró, nedves zugra. Lavinia altestén melegség cikázott át. Mindene bizsergett és reszketett a rázúduló érzések áradatában. Tobias szemének elégedett csillogásából ítélve, a férfi pontosan tudta, hogy mit művel vele. Ideje, hogy ő is kapjon valamit. –°Nos, uram, most legalább én is megtudtam valamit magáról. –°És ujjaival erősen megmarkolta a férfi vállát. –°Hogy módfelett szereti a narancsot. –°Meglehetősen. De Itáliában az a mondás járja, hogy egyetlen gyümölcs sem ér fel az érett fügével. Eközben céltudatosan cirógatta Laviniát. –°Hajlok rá, hogy elhiggyem. Lavinia a szégyentől és a kitörni akaró nevetéstől elfulladva kapkodott levegő után. Elég hosszú ideig élt Mrs. Underwood házában, hogy tisztában legyen vele, Itáliában az érett füge a női nemi szerv enyhén közönséges jelképe. Tobias újból az ajkára tapasztotta a száját, miközben kezével eddig soha nem ismert érzeteket ébresztett benne. Amikor Lavinia már reszketve, még többre és többre vágyva nyögdécselt a karjában, kigombolta a nadrágja nyílását. És lassan, de kérlelhetetlenül benyomult Lavinia lába közé, mígnem teljesen betöltötte. Akkor Laviniában minden előzetes figyelmeztetés nélkül egyszer csak felrobbant az eddig felgyülemlett óriási feszültség, melynek szerteröppenő csillámló szikraesőjét egyetlen költő sem próbálta soha még csak érzékeltetni sem. –°Tobias? –°Lavinia erősen megkapaszkodott a férfi hátában. –°Az ördögbe, Tobias. Tobias! Halk, rekedtes nevetés, vagy inkább csak nyögés hullámzott át a férfi testén. 147

A nő átölelte a férfit, és újra meg újra, fáradhatatlanul ismételgette a nevét. Ő pedig egész testsúlyával nyomult beljebb és beljebb a nő testébe. Lavinia tenyere alatt megfeszültek és megmerevedtek Tobias hátizmai. Tudta, hogy közeledik az oldás pillanata. Ösztönösen mozdult, hogy közelebb húzza magához a férfit. –°Ne –°morogta Tobias. Lavinia megdöbbenésére elrántotta a fejét, és minden teketória nélkül kitépte magát a testéből. Fojtottan felkiáltott, és görcsösen rángatózni kezdett. Lavinia átölelve tartotta, míg kiürítette magát köpenye redőibe.

148

11. obias lassanként lecsillapodott. Érezte, hogy a hintó még mozgásban van. Még nem kell mozdulnia. Még élvezheti egy kicsit Lavinia testének puhaságát. –°Tobias? –°Hmmm? Lavinia megmoccant alatta. –°Azt hiszem, hamarosan megérkezünk a házamhoz. –°Tudtam, hogy ezt fogja mondani. –°Tenyerét összezárta a nő egyik mellén. Rugalmas volt, és csodálatosan formás. Tökéletes alma. Talán ma éjjel már nem kellene folytatni a gyümölcshasonlatokat. Laviniának igaza van, már nagyon közel járhatnak a Claremont Lane-i kis házhoz. –°Siessen, Tobias –°mocorgott alatta izgatottan Lavinia. –°Rendbe kell hoznunk magunkat. Gondolja csak el, milyen zavarba ejtő lenne, ha Mrs. Dove egyik inasa ilyen állapotban látna bennünket. A hangjában hallható ijedtség mulattatta a férfit. –°Nyugodjon meg, Lavinia. Lassan, kelletlenül felült, de közben nem mulasztotta el, hogy egy-egy csókot nyomjon a nő meztelen combjaira. –°Tobias. –°Hallom, Mrs. Lake. És hallani fogja a bakon ülő kocsis és inas is, ha nem fogja vissza a hangját. –°Gyorsan! –°Lavinia felült, és kapkodva igazgattál magán az ingvállat. –°Bármelyik pillanatban megállhatunk. Jaj, istenem, remélem, nem tettünk kárt Mrs. Dove hintóülésében! Mit fog gondolni? –°Engem különösképpen nem izgat, hogy mit fog Mrs. Dove gondolni. –°Beleszimatolt a fülke levegőjébe,

T

149

mely őrizte még iménti szenvedélyes hevületük csípős illatát. –°Elfelejtette, hogy már nem az ügyfele? –°Az isten szerelmére, sir, ő egy roppant elegáns hölgy! –°Lavinia apró, ideges mozdulattal megigazította a nyakában hordott ezüstmedált. –°Egészen bizonyos vagyok benne, nincs hozzászokva, hogy a gyönyörű hintóját úgy használják, mint egy olcsó bérkocsit. A férfi ránézett, és akaratlanul is nagy-nagy elégedettséget érzett. A lámpás sárga fénye táncot járt az asszony összekócolódott haján, és vörös-arany szikrákat gyújtott benne. Az arca kipirult, és egész lényéből félreérthetetlen meleg sugárzás áradt. De ekkor észrevette a szemében a rémületet is. –°Zavarban van, ugye? –°kérdezte. –°Fél, hogy ha Mrs. Dove megtudja, mi történt itt, nem fogja többé úrihölgynek tartani. Lavinia figyelmét teljes egészében lekötötte az ingvállával való viaskodás. –°Nyilván arra a következtetésre fog jutni, hogy nem vagyok különb azoknál a nőknél, akik éjnek évadján a Covent Gardenben kószálnak. A férfi vállat vont. Ebben a kielégült állapotában még nem volt alkalmas erőteljes érzelmek átélésére. –°Mit törődik azzal, hogy mit fog gondolni magáról? –°Nem szeretném, ha az ügyfélnek az lenne a benyomása rólam, hogy könnyűvérű nőszemély vagyok. –°A volt ügyfélnek. –°Nos, igen, de ezen a pályán nagyon fontos az élőszóban terjedő információ. Az ember mégsem hirdetheti magát az újságokban, nemde? Csak az elégedett kliensek ajánlására hagyatkozhatunk. –°Én a magam részéről e pillanatban tökéletesen elégedett vagyok. Számít ez valamit? –°Semmit. Maga nem ügyfél, hanem üzlettárs. Ne gúnyolódjon velem, Tobias. Maga is tisztában van vele, 150

hogy nem engedhetem meg, hogy Mrs. Dove azt mondja rólam az előkelő barátainak, hogy én egy… egy… –°Mert nem is az –°jelentette ki határozottan a férfi. – °És ezt mindketten tudjuk. Akkor hát miért lovagol ezen a témán? A nő úgy pislogott, mint aki maga is meglepődött ezen az egyszerű kérdésen. –°Ez elvi kérdés –°bökte ki végül. –°Az elveket már korábban is emlegette –°bólogatott a férfi. –°Úgy látom, fontosak magának. De itt másról van szó, mint elvekről. Itt a józan észről van szó. Nem szeretném, ha rászokna, hogy az ügyfelei képébe vágja a pénzüket. Ha Mrs. Dove úgy döntene, hogy az éjszakai szavai ellenére elküldi a honoráriumát, nagyon kérem, hogy fogadja el. Lavinia egy pillanatra abbahagyta az ingvállával vívott küzdelmét, és bősz tekintetet vetett Tobiasra. –°Ne merészeljen ezzel viccelődni, uram. –°Bocsásson meg, Lavinia –°Tobias kinyújtotta a kezét, és megigazította a ruhát Lavinia vállán –, de úgy látom, hisztériás rohama van. –°Hogy mer megvádolni azzal, hogy hisztérikus vagyok? A jó hírem forog kockán! Úgy vélem, ez elég ok az aggodalomra. Nem szeretném, ha megint arra lennék kényszerítve, hogy pályát változtassak. Rendkívül sok gonddal jár. Tobias elmosolyodott. –°Biztosíthatom, Mrs. Lake, hogy ha bárki kétségbe merné vonni az ön tisztességét, én minden módon, akár párbajjal is, megvédeném. –°Ugye, mindenáron tréfát akar űzni ebből? –°Lehet, hogy a köpenye most erősen viseltesnek tűnik, de ha megnézi, látni fogja, hogy a kocsi ülése kifogástalan állapotban van. Vagy ha nem, biztos vagyok benne, hogy a kocsis jóvoltából reggelre makulátlanul 151

tiszta lesz. Neki ugyanis az a dolga, hogy a hintót kifogástalan állapotban tartsa. –°A köpenyem. –°A rémület újabb hulláma minden színt letörölt az asszony arcáról. Sőt, kifejezetten elsápasztotta. Zavartan felállt, és lekapta a köpenyét az ülésről. –°Jaj, istenem… –°Lavinia… A nő leült a szemközti ülésre, és maga elé tartotta a köpenyt. A bélést meglátva, arcára döbbent megrendülés ült ki. –°Jaj, ne. Ez rettenetes. Borzasztó. –°Lavinia, az ügyfele elvesztése viselte meg az idegeit? A nő meg se hallotta. Kifordította a köpenyt, és megmutatta a sötét, nedves foltot. –°Nézze, mit művelt vele, Tobias. Tönkretette. Hogy magyarázok meg egy ilyen foltot? Csak abban reménykedhetek, hogy el tudom távolítani, mielőtt otthon bárki észrevenné. A férfi jó hangulatát némileg lehűtötte Lavinia eltúlzott aggodalma az ülés és a köpeny állapota iránt. Pedig régóta nem volt már ilyen felvillanyozó élménye. Fogadni mert volna, hogy a szerelmeskedés Laviniának is nagyon jólesett. Sőt, a gyönyör tetőfokára eljutó nő hangjában érezhető meglepődés arról győzte meg Tobiast, hogy mindmostanáig ismeretlen volt számára szexuális kielégülés érzése. De ahelyett, hogy együtt élveznék a kölcsönösen átélt gyönyör utóhatásait, egyfolytában egy nyavalyás folt miatt siránkozik. –°Gratulálok, Lavinia. Nagyon megrendítően alakítja Lady Machbetet. De biztos vagyok benne, hogy ha alaposabban végiggondolja a dolgot, egyet fog érteni velem abban, sokkal jobb, hogy az iménti testgyakorlatunk nyomai az ön köpenyén látszódnak meg, és nem másutt. 152

Az asszony idegesen pillantott a férfi melletti bársony üléshuzatra. –°Igen, persze. Szörnyű lett volna, ha az ülésre kerül a folt. De, ahogy mondta, az ülés makulátlanul tiszta maradt. A hintó lassított. Tobias félrevonta a függönyt, és látta, hogy megérkeztek a Claremont Lane-re. –°Én nem az ülés párnáira gondoltam. –°Ugyan már, sir, hová eshetett volna még egy ilyen folt, ami akkora kárt okozhatott volna, mint Mrs. Dove hintójában? A férfi a nő szemébe nézett, és nem szólt semmit. Lavinia összehúzta a szemöldökét. Az arcán zavar suhant át, s a következő pillanatban már látszott a szemén, hogy megértette a célzást. –°Igen, persze –°mondta fakó hangon. Elkapta a férfiról a tekintetét, s nagy figyelemmel kezdte összegöngyölni a köpenyét. –°Egymás előtt nincs miért zavarba esnünk, Lavinia. Mindkettőnknek vannak már tapasztalatai a hitvesi ágyban. Egyikőnk sem zöldfülű újonc e téren. –°Igen, persze. –°És Lavinia merev tekintettel kibámult az ablakon. –°Ha már ennél a témánál vagyunk, beszéljünk nyíltan. Ahogy a köpenyére került nyavalyás folt is mutatja, a körülményekhez képest igyekeztem vigyázni. –°Tobias lehalkította a hangját. –°De mindketten tudjuk, nincs rá garancia, hogy nem adódnak a szándékainkban nem szereplő következmények. –°Igen, persze. –°És Lavinia ujjai görcsösen összeszorultak a felgöngyölt köpenyen. –°És ha bekövetkeznek, önnek joga van nyíltan megvitatni velem a dolgot, nemde? –°Igen, persze. –°Lavinia intonálása ezúttal a normális beszédhangjánál két oktávval feljebb csúszott. 153

–°Beismerem, magával sodort a pillanat szenvedélye. De legközelebb jobban felkészülök. Mielőtt ismét ilyesféle dologba kezdünk, igyekszem beszerezni valami eszközt. –°Ó, nézze, uram, meg is érkeztünk –°mondta az indokoltnál élénkebben Lavinia. –°Végre itthon vagyok. A testes inas kinyitotta a hintó ajtaját, és leeresztette Lavinia előtt a lépcsőt. A nő úgy indult kifelé, mint égő házból menekül. –°Jó éjt, Tobias. A férfi elkapta a kezét. –°Lavinia, biztos, hogy jól érzi magát? Nem ilyen szokott lenni. –°Valóban? A mosoly, melyet Lavinia a válla fölött Tobiasra villantott, a frissen élezett acélpengére emlékeztetett. Ez már egy hamisítatlan Lavinia-féle mosoly, nyugodott meg Tobias. Azt azonban nem tudta, jó jelnek vegye-e. –°Fárasztó esténk volt –°kockáztatta meg. –°Nyilván megviselte az idegeit. –°Elképzelni sem tudom, miért volnának az idegeim megviseltek. Hiszen csak elvesztettem az egyetlen ügyfelemet, és tönkrement egy kifogástalan állapotban levő köpenyem. Ráadásul az elkövetkező napokban kénytelen leszek egy bizonyos nagyon személyes dolog miatt nyugtalankodni. –°Mindezek miatt csakis engem hibáztathat –°nézett szemébe a férfi. –°Ó, igen –°felelte Lavinia, és nyújtotta a kezét a agydarab lakájnak. –°Világos, hogy az összes nehézségemért egyedül ön okolható, uram. Minden problémáért ismét csak önt terheli a felelősség. Miért van az, hogy minden Laviniával kapcsolatos dolog mindig olyan átkozottul bonyolult? Tobias ezzel a 154

gondolattal vonult be nem sokkal később a dolgozószobájába, ahol kitöltött magának egy jókora adag brandyt, és ledobta magát kedvenc karszékébe. Miközben mogorván bámult a kandalló tüzébe, egy csúffá tett köpeny jelent meg lelki szemei előtt. A háta mögött nyílt az ajtó. –°Végre itthon vagy –°ballagott be Anthony kilazított nyakkendőben, nyitott ingben. –°Egy órája, hazafelé mentemben, bekukkantottam, hátha van valami újság. Megkínáltam magam Whitby maradék lazacos lepényével. Igaz, ami igaz, hiányzik a főztje. –°Mi az, hogy hiányzik? Nekem úgy tűnik, mintha minden étkezésnél épp itt lennél, nem beszélve a gyakori késő esti könnyű hideg vacsorákról. –°Nem akarom, hogy elhatalmasodjon rajtad a magány –°kuncogott Anthony. –°Nem tetszik, hogy ilyen későn jársz haza. Izgalmas estéd volt, mi? –°Megtaláltam a naplót. –°Gratulálok –°füttyentett halkan Anthony. – °Gondolom, kitépted belőle azokat a lapokat, amelyek különösképpen fontosak számodra, és Mrs. Lake meg a kliensed számára. –°Nem volt szükség rá, hogy kitépjem. Még mielőtt megtaláltam, valaki tűzbe hajította az egész átkozott könyvet. Csak annyi maradt belőle, hogy be tudtam azonosítani, de számítani már nem számít senkinek. –°Értem. –°Anthony elgondolkodva szántott végig ujjaival a haján. –°Az, aki megölte Felixet és elvitte naplót, a tudomásodra akarta hozni, hogy abbahagyhatod a nyomozást? –°Azt hiszem, igen. –°A kezdet kezdetén azt mondtad, hogy sok ember név szerint meg van említve a naplóban. Akármelyikük megölhette Felix Holtont, és aztán megsemmisíthette a naplót. –°Úgy van. 155

–°Neville hogy fogadta a hírt? –°Még nem tájékoztattam őt a legújabb fejleményekről. –°És mi lesz most? –°Most? Megyek, és lefekszem. Ez lesz most. –°Már éppen vissza akartam menni a lakásomra, amikor hallottam, hogy egy előkelő hintó áll meg a ház előtt –°mondta Anthony széles vigyorral. –°Először arra gondoltam, hogy eltévesztette a címet. De aztán láttam, amint kiszálltál belőle. –°A hintó Lavinia ügyfeléé –°felelte Tobias, és nagy kortyolt a brandyből. –°Illetve ma éjszaka óta a volt ügyfeléé. –°Mivel meglett a napló? –°Nem. Mivel Lavinia felmondott neki. Közölte Mrs. Dove-val, hogy nem fogadja el a honoráriumot, amelyben megegyeztek. –°Nem értem. –°Anthony odaállt a kandalló el melyben lassan hamvadozott a parázs. –°Mi az ördögért utasítja vissza Mrs. Lake a tiszteletdíját? Tobias megint kortyolt egyet, majd leengedte a poharat a szék karfájára. –°Miattam tette –°mondta. –°Miattad? –°Tudod, neki elvei vannak. –°Nem tudtam –°nézett rá zavartan Anthony. –°Ne sértődj meg, Tobias, de nem sok értelme van annak, amit beszélsz. Mennyit ittál ma éjjel? –°Nem eleget –°felelte Tobias, ujjaival a pohár falán dobolva. –°Lavinia azért mondott fel az ügyfelének, mert Mrs. Dove-ot vádolja azzal, amiért ma éjjel veszélyben forgott az életem. –°Magyarázd el, kérlek. Tobias elmagyarázta. Amikor befejezte, Anthony egy hosszú percig elgondolkodva nézett rá. –°Nahát –°mondta végül. 156

Tobiasnak semmi szellemes válasz nem jutott eszébe, így annyiban hagyta a dolgot. –°Nahát, nahát –°mondta ismét Anthony. –°Lavinia rossz természetű. Mrs. Dove-nak az éjjel sikerült kihoznia a sodrából. –°A jelek szerint. Tobias körbeforgatta maradék brandyjét a pohárban. –°Érzésem szerint a partnerem már sajnálja, amit tett. –°Miért mondod ezt? –°emelte föl egyik szemöldökét Anthony. –°Amikor kiszállt a hintóból, utoljára még azt mondta, hogy minden problémájának ismét csak én vagyok az oka. –°Elég ésszerű következtetésnek tűnik a részéről – °bólogatott Anthony. –°Úgy emlékszem, arról volt szó, hogy épp indulsz hazafelé. –°Harapós kedvedben vagy, nem? Tobias ezen elgondolkodott. –°Igen, azt hiszem. Anthony tetőtől talpig kíváncsian végignézett rajta. –°Nem azt mondtad, hogy a kis utcában lezajlott dulakodás után ruhát váltottál? –°De. –°Akkor hát jól gondolom, hogy a zilált külsőd egy másik, újabb keletű viaskodásnak köszönhető? –°Ha úgy gondolod, hogy nem vagyok jó kedvemben, csak folytasd nyugodtan a faggatózást –°nézett rá összehúzott szemmel Tobias. –°Hamarosan tapasztalni fogod, milyen kellemetlenné tud válni a hangulatom. –°Aha, szóval itt van a dolog lényege. Megcsókoltad Mrs. Lake-et, mire ő pofon vágott. –°Mrs. Lake nem vágott pofon –°közölte vele a leghatározottabban Tobias. Anthony tágra meresztett szemmel bámult rá. 157

–°A kutyafáját! –°suttogta. –°Csak azt ne mondd, hogy… hogy te… Mrs. Lake-kel? Egy hintóban? De hiszen ő úrihölgy! Hogy tehetted? Tobias ránézett. Bármit látott is Anthony az arcán, az elég volt, hogy nyeljen egyet, és figyelmét sietősen visszafordítsa a kandallóban hamvadó parázsra. Az állóóra fáradhatatlanul tiktakolva mutatta a közelgő hajnalt. Tobias egészen besüppedt a karszék mélyére. Bosszantó volt, hogy így kioktatja egy ifjú, akinek még soha életében nem volt komolyabb ügye nővel. Kis idő elteltével Anthony megköszörülte a torkát. –°Ugye, tudod, hogy holnap estére színházlátogatást tervez? –°Egy pillantást vetve az órára, hozzátette: – °Illetve ma estére, ha jól látom. Mindenesetre ha akarod, te is ott lehetsz. Ő és Emeline Lady Wortham és a leánya társaságában lesznek. Nagyon is helyénvaló volna, ha felkeresnéd őket a páholyukban. –°Valóban –°mondta Tobias, és összeillesztette az ujjhegyeit. –°Ne félj –°tette hozzá Anthony végtelenül nyájasan –, álmomban se gondolok arra, hogy egyedül engedjelek ilyen ismeretlen vizekre evezni. Nyilvánvaló, hogy vezetőre lesz szükséged. Örömmel elkísérlek a színházba. –°Aha! Hát innen fúj a szél. –°Tessék? –°nézett rá ártatlanul érdeklődő arccal Anthony. –°Azért szeretnél holnap este elmenni a színházba, mert tudod, hogy Miss Emeline is ott lesz. Elfogadható ürügyre van szükséged, hogy látogatást tehess Worthamék páholyába. Anthony arca megkeményedett.

158

–°Emeline-t holnap este fogják közszemlére tenni a házassági vásáron. Lavinia partiképes kérőt keres a számára, nem emlékszel? –°Emlékszem, ennek esett áldozatul Apolló. –°Pontosan. Emeline olyan kedves és olyan okos, hogy félek, Lavinia terve meghozza a gyümölcsét. Tobias összerándult. –°Megint fáj a lábad? –°nézett rá aggodalmas arccal Anthony. –°Nem a lábam fáj. A gyümölccsel való példálózásod. –°Nem értem –°nézett rá zavartan Anthony. –°Milyen gyümölcsről beszélsz? –°Nem érdekes. A te helyedben én nem nyugtalankodnék Lavinia terve miatt. Emeline érdekes ifjú hölgy, és bizonyára fel is fogja kelteni egyesek figyelmét. De mihelyt híre megy, hogy nem vár rá tekintélyes örökség, a társaságbeli jó szimatú mamák gondoskodni fognak róla, hogy fiaik rajta ne felejtsék a szemüket túl hosszú ideig. –°Ez igaz lehet, de akkor is itt vannak még a korhelyek és a hivatásos szoknyavadászok. Te is nagyon jól tudod, hogy az ilyenektől egyetlen ifjú hölgy sem lehet biztonságban. Sportot űznek az ártatlan lányok elcsábításából. –°Lavinia meg tudja védeni Emeline-t. –°Tobiasnak eszébe jutott, milyen higgadtan viselkedett Emeline Rómában. –°Az igazat megvallva, szerintem Miss Emeline is tud vigyázni magára. –°De én semmit sem szeretnék kockáztatni. –°És Anthony keményen megragadta a kandallópárkányt. – °És minthogy a céljaim a jelek szerint párhuzamos tieiddel, akár együtt is dolgozhatnánk ezen a terv –°Bolondok vagyunk mindketten –°sóhajtott egy nagyot Tobias.

159

–°Beszélj csak a magad nevében –°indult Anthony boldogan az ajtó felé. –°Holnap első dolgom lesz, hogy színházjegyet szerezzek. –°Anthony? –°Igen? –°Mondtam már neked, hogy Lavinia és a szülei hipnotizálással foglalkoztak? –°Nem, de Miss Emeline említette. Miért? –°Egy időben téged is foglalkoztatott ez a téma. Gondolod, hogy az, aki járatos e mesterségben, transzba tud ejteni egy embert anélkül, hogy az illető tudna róla? Anthony arcán lassan szétterült a mosoly. –°Lehetséges akkor, ha az illető gyengeelméjű, a hipnotizőr pedig nagyon érti a dolgát. De egy percig sem tudom elképzelni, hogy egy erős akaratú, határozó jellemű, jó megfigyelőképességű férfit bármilyen körülmények között önkívületi állapotba lehetne ejteni. –°Biztos vagy benne? –°Hacsak ő maga nem szeretné, hogy megigézze. Anthony a következő pillanatban kiugrott az ajtón, és gyorsan becsukta maga mögött. Miközben átvágott a hallon, és kiért a bejárati ajtóig, Tobias mindvégig hallotta a nevetését.

160

12. meline kinyújtotta kezét a kávéscsésze felé, és aggódva nézett nagynénjére. –°Mi a csuda van veled ma reggel? –°kérdezte. – °Komolyan mondom, nagyon különösen viselkedsz. –°Jogom van hozzá, hogy különösen viselkedjek – felelte Lavinia, és néhány tojást helyezett a tányérjára. Szokatlan éhséget érzett. Sőt, már éhesen ébredt. Kétségtelenül a sok testgyakorlás miatt Mrs. Dove hintójában, gondolta. –°Mondtam már, pillanatnyilag megbízó nélkül maradtunk. –°Nagyon helyesen tetted, hogy véget vetettél a Mrs. Dove-val való kapcsolatodnak. –°Emeline kávét töltött a csészéjébe. –°Nem volt joga utasítást adni az emberének, hogy kémkedjen Mr. March után. Ki tudja, mi volt szándéka? –°Majdnem biztos vagyok benne, hogy arra utasította az inasát, hogy akár szépszerével, akár erőszakkal, de szerezze meg Mr. Marchtól a naplót. Nagyon, de nagyon kellett neki az a napló. Nem akarta, hogy Tobias vagy én elolvassuk azokat az oldalakat, amelyeken a titkai szerepeltek. –°Még akkor sem, ha már beszélt neked róluk? Lavinia felvonta a szemöldökét. –°Kénytelen vagyok egyetérteni Mr. Marchcsal. Azt hiszem, feltételezhetjük, hogy bármi legyen is Mrs. Dove titka, mindenképpen komolyabb lehet, mint az a régmúltban elkövetett vétek. –°Nos, most viszont nincs sem itt, sem ott, nemde? A napló megsemmisült. –°Lehet, hogy kicsit talán meggondolatlanul vágtam az arcába a pénzét –°mondta Lavinia tűnődve.

E

161

–°Itt elvekről van szó –°kiáltotta szikrázó szemmel Emeline. –°Ugye? Mr. March kimondottan nehéz partner volt, de ebben az ügyben mellettem állt. Nem engedhetem, hogy egy ügyfél holmi ide-oda tologatható bábuként kezelje és kihasználja. Önérzet is van a világon. –°A magad vagy Mr. March önérzetéről volt szó az éjjel? –°kérdezte Emeline szárazon. –°Az most nem számít. A vége így is, úgy is az lett, hogy most itt állok megbízó nélkül. –°Ne félj, hamarosan lesz másik. Emeline napsugaras optimizmusa időnként roppant idegesítő tud lenni, gondolta Lavinia. –°Most jut eszembe –°mondta –°Mr. March kétségtelenül behajtja az ügyfelén a tiszteletdíját. Nem gondolod, hogy illő lenne megosztania velem? –°Csakugyan –°válaszolta Emeline. –°Azt hiszem, szóba hozom neki a dolgot. –°Lavinia a tojást eszegetve szórakozottan hallgatta az utcáról behallatszó tompa lódobogást és kocsizörgést. –°Tudod, amilyen nehéz volt időnként kijönni vele, olyan hasznosnak bizonyult ebben az ügyben. Tagadhatatlan, hogy ő találta meg az inas naplóját. Emeline érdeklődve nézett rá. –°Mire gondolsz, Lavinia? Lavinia kissé körülményesen megvonta a vállát. –°Az ötlött fel bennem, hogy mind Mr. March, mind az én számomra hasznos lehet, ha időnként a jövőben együttműködünk egymással. –°Nahát. –°Különös fény gyulladt ki Emeline szemében. –°Nahát-nahát. De csakugyan. Elragadó gondolat. A Tobiasszal való jövendő partneri viszony gondolata éppoly szívderítő, mint amilyen rémítő, futott át Lavinia agyán. Jobb lesz témát váltani. 162

–°Mindent a maga idejében –°szögezte le határozottan. –°Ma összpontosítsunk az esti színházi előadáson való megjelenésedre. –°Megjelenésünkre. –°Úgy van. Nagyon kedves volt Lady Worthamtől, hogy engem is meghívott. –°Szerintem kíváncsi rád –°nézett nagynénjére felvont szemöldökkel Emeline. –°Remélem, nem beszéltél neki egyik korábbi foglalkozásomról sem? –°pillantott vissza rá aggodalmasan összeráncolt homlokkal Lavinia. –°Természetesen nem. –°És, ugye, az új üzleti vállalkozásomról sem tettél említést? –°Nem. –°Nagyszerű –°sóhajtotta megkönnyebbülten Lavinia. –°Nem hinném, hogy Lady Wortham bármelyik foglalkozásomat is megfelelőnek tartaná. –°Az ő köreiben nem léteznek nők számára megfelelő foglalkozások –°mutatott rá Emeline. –°Milyen igaz. Ma este mindenképpen el kell ejtenem egy célzást, miszerint egy szerény, de biztos örökség tulajdonosa vagy. –°Ezt nem célzásnak nevezik, Lavinia néni. Sokkal inkább hazugságnak. –°Részletkérdés –°legyintett Lavinia. –°És ne felejtsd el, hogy ma reggel lesz az utolsó ruhapróba Madame Francescánál. –°Nem fogom elfelejteni. –°Emeline mindig sima homlokán megjelent egy aggodalmas ránc. –°Lavinia néni –°szólalt meg habozva –, a ma estével kapcsolatban ne legyenek túlzott reményeid. Mert nekem nincsenek. –°Butaság. Gyönyörű leszel az új ruhádban. –°Közel sem olyan gyönyörű, mint Priscilla Wortham, mert persze ez a valódi oka annak, hogy az anyja olyan kedves hozzám, mint azt te is nagyon jól 163

tudod –°szaladt fülig Emeline szája. –°Úgy gondolja, Priscillának előnyére válik, ha én is jelen vagyok. –°Fütyülök Lady Wortham terveire… –°kezdte Lavinia, de hirtelen visszarettent a saját stílusától. Megköszörülte a torkát, és újból belefogott. –°Engem nem érdekel, milyen titkos terve van Lady Worthamnek, amivel a lehető legjobb színben tüntetheti fel Priscillát. Ez a dolga, hisz ő az édesanyja. Ezenközben azonban remek lehetőséget kínált fel nekünk, amit én teljes mértékben ki akarok használni. A reggelizőszoba ajtaja váratlanul kitárult, és Mrs. Chilton jelent meg benne. A tekintetén látszott, hogy valami izgalom érte. –°Mrs. Dove van itt, asszonyom –°jelentette fennhangon. –°Fogad látogatókat ebben a korai órában? –°Mrs. Dove? Páni félelem lett úrrá Lavinián. Tobias tévedett, amikor megnyugtatta: nincsenek foltok a hintó kárpitján. A rossz világítás miatt nyilván nem vett észre egy gyanús foltot. Vajon azért jött most el Joan Dove, hogy kártérítést követeljen tőle a drága ekvipázs elcsúfításáért? Mennyibe kerülhet egy hintóülés újrakárpitozása? –°Igenis, asszonyom. Vezessem a szalonba, vagy asszonyom dolgozószobájába? –°Mit akar? –°kérdezte elhaló hangon Lavinia. –°Hát, én azt meg nem mondom –°felelte megrökönyödve Mrs. Chilton. –°Csak annyit kérdezett, hogy beszélhet-e asszonyommal. Küldjem el? –°Ne, a világért se! –°Lavinia vett egy mély lélegzetet, és összeszedte magát. Végtére is ő egy társaságbeli hölgy, aki úrrá tud lenni egy ilyen helyzeten. –°Fogadom őt. Kérem, vezesse be tüstént a dolgozószobámba.! –°Igenis, asszonyom. –°Mrs. Chilton kilépett az ajtókeretből, és eltűnt. 164

–°Fogadok, hogy Mrs. Dove azért jött el ma reggel, hogy kifizesse az összeget, ami a szolgálataid fejében megillet téged –°mondta elgondolkodva Emeline. –°Valóban úgy gondolod? –°vidult fel Lavinia. –°Mi más oka lenne rá? –°Hát… –°Talán bocsánatot szeretne kérni azért, amit tett. –°Kétlem. –°Lavinia! –°nézett rá összevont szemöldökkel Emeline. –°Mi a baj? Azt hittem, fel leszel villanyozva, amiért eljött, hogy megadja a tartozását. –°Csupa izgalom vagyok –°felelte Lavinia, miközben lassan elindult az ajtó felé. –°Merő izgalom, hidd el. Négy teljes percig sikerült megvárakoztatnia Mrs. Dove-ot, de tovább nem bírta elviselni a feszültséget. Udvarias közömbösséget és nyugalmat erőltetve magára lépett be a dolgozószobába. Amilyen egy társaságbeli hölgy. –°Jó napot, Mrs. Dove. Micsoda meglepetés. Nem számítottam önre. Joan a könyvespolc előtt állt, és figyelmesen nézte az ott sorakozó köteteket. Sötétszürke ruha volt rajta, melyet Madame Francesca nyilvánvalóan úgy tervezett, hogy diszkréten kihangsúlyozza elegáns termetét, és kiemelje ezüstös szőke haját. A jó formájú, fekete kalap fátyla csinosan fel volt gyűrve a kalap karimájára. Joan, mint mindig, megfejthetetlen tekintettel nézett rá. –°Látom, költeményeket olvas –°mondta. Lavinia, a megjegyzéstől kissé kiesve a szerepéből, a maroknyi verseskötetre pillantott. –°Pillanatnyilag nincs sok könyvem. Kénytelen voltam sokat otthagyni, amikor nemrégiben sietősen vissza kellett térnünk egy itáliai utunkról. Időbe fog telni, mire kiegészítem a könyvtáram hiányzó darabjait. 165

–°Bocsásson meg, amiért ilyen korai órában zavarom –°folytatta Joan. –°De az elmúlt éjszaka egy szemet sem aludtam, és ilyen feszült idegállapotban nem bírtam volna ki még egy napot. Lavinia elindult az erődje, azaz az íróasztala felé vezető ösvényen. –°Foglaljon helyet, kérem –°mondta. –°Köszönöm. –°Joan az íróasztal előtt álló széket választotta. –°Egyenesen a tárgyra térek. Bocsánatot kérek a tegnap éjjel történtekért. Az egyetlen mentségem, hogy nem bíztam meg tökéletesen Mr. Marchban. Úgy éreztem, nem árt szemmel tartani őt. –°Értem. –°Ma azért jöttem el ide, mert ragaszkodom hozzá, hogy kifizessem a tiszteletdíjat, amellyel tartozom önnek. Végtére is megtalálták a naplót, arról pedig nem tehetnek, hogy elégették. –°Lehet, hogy így a legjobb –°jegyezte meg óvatosan Lavinia. –°Talán igaza van. Mindenesetre még nyitva maradt egy nagyon lényeges kérdés. –°Gondolom, szeretné tudni, hogy ki küldte azt a rettenetes kis viaszképet. –°Nem nyughatom, amíg nem tudom a választ – °bólintott Joan. –°Szeretném, ha folytatná a nyomozást ebben a dologban. Tehát nem azért jött, hogy felrója neki a hintó elcsúfított kárpitját. Azért jött, hogy kifizesse a számlát, további szolgálatra kérje. Lavinia leült –°kicsit gyorsabban, mint ahogy szándékában állt. A reggel az eső ellenére hirtelen derültebbnek tűnt. Nagyon igyekezett, hogy a hivatalosság felszíne alá rejtse megkönnyebbülését. Egymásba kulcsolt kezét igen határozott mozdulattal maga elé, az íróasztal lapjára helyezte. –°Értem –°mormolta. 166

–°Megértem, ha úgy látja szükségét, hogy megemelt díjjal kárpótoljam, amiért véleménye szerint nem voltam teljesen őszinte a naplót illetően. –°A körülményekhez képest –°mondta kis torokköszörülés után Lavinia. –°Igen, természetesen. Nevezze meg az összeget. Ha volna egy csöpp józan esze, gondolta Lavinia, most megragadhatná az alkalmat egy második lehetőségre, és a múltra fátylat borítva csinos kis summát szedhetne ki Joanból. De annak emléke, hogy Tobias élete az éjjel csak egy hajszálon múlt, útját állta minden okoskodásnak. –°Ha továbbra is együtt akarunk működni, Mrs. Dove, világosan ki kell nyilvánítanom azt az óhajomat, hogy a jövőben ne kémkedjen utánunk –°mondta, egyenesen Joan szemébe nézve. –°Nem engedhetem, hogy úgy figyeltesse Mr. Marchot, mintha közönséges tolvaj és útonálló volna. Ő hivatásos nyomozó, akárcsak jómagam. Joan kissé megemelte egyik szemöldökét. –°Mr. March személye fontos önnek, nemde? Na, ezt a horgot nem kapom be, fogadta meg némán Lavinia. –°Bizonyára megérti, ha azt mondom, hogy kifejezett kötelességérzettel viseltetem Mr. March iránt, mivel ő az üzlettársam. –°Értem. Kötelességérzettel. –°Úgy van. Nos tehát, Mrs. Dove, megígéri, hogy nem bíz meg senkit, hogy Mr. March után szaglásszon, mialatt ő a munkáját végzi? Joan kis habozás után meghajtotta a fejét. –°Szavamat adom rá, hogy nem avatkozom be többé. –°Nagyon helyes –°mosolygott Lavinia hűvösen. – °Haladéktalanul üzenetet küldök Mr. Marchnak. Ha neki nincs ellenére, hogy folytassa a nyomozást az ön ügyében, akkor elfogadom az új megbízatását. 167

–°Valami azt súgja nekem, hogy Mr. March tétovázás nélkül hajlandó lesz az ön társaként tovább dolgozni ezen az ügyön. Az éjjel határozottan az volt az érzésem, hogy nem támogatja önt abban az elhatározásában, hogy félrelöki a kezemet, amelyben a pénz van. Laviniának hirtelen nagyon melege lett. –°Nem löktem félre a kezét, Mrs. Dove. Legalábbis nem szó szerint. Joan mosolygott, és nem szólt semmit. Lavinia hátradőlt a székében. –°Nos valóban, azt hiszem, önnek igaza van, amikor azt feltételezi, hogy Mr. March örömmel dolgozik majd tovább ezen az ügyön. E feltételezésből kiindulva talán fel is tehetnék néhány kérdést. Ezzel minden bizonnyal időt nyernénk. –°Igen, természetesen –°hajtott fejet Joan. –°Arra kell gondolnunk, hogy aki a naplót elégette és otthagyta, hogy Mr. March megtalálja, azt próbálja az értésünkre adni, hogy a zsarolásnak vége. Gyanítom, hogy ön nem kap több üzenetet a viaszkép küldőjétől. Azt hiszem, elment a kedve a zsarolástól. –°Könnyen lehet, hogy igaza van. A tudat, hogy hivatásos nyomozókat fogadtam az ügy leleplezésére, kétségkívül megijesztette, és visszavonulásra késztette az illetőt. Nekem azonban mégiscsak tudnom kell, hogy ki ő. –°Joan arcán minden jókedvet nélkülöző mosoly jelent meg. –°Ön nyilván megérti: nem engedhetem meg, hogy idegenek halálos fenyegetéseket küldözzenek nekem. –°Nem, persze, hogy nem. Az ön helyében én is így vélekednék a dologról. Az éjjel, az ágyamban fekve elgondolkodtam a helyzet néhány vonatkozásáról. Felvetődött bennem, hogy itt talán többről lehet szó, mint közönséges zsarolásról. Kérem, ne vegye sértésnek, de meg kell kérdeznem valamit. –°Mi lenne az? 168

–°Mielőtt válaszolna, bízom benne, hogy alapos átgondolja a dolgot, és őszinte lesz. –°Lavinia habozott, nem tudta, hogyan fogalmazza meg a lehető legudvariasabban a kérdést. –°Lehet-e bármi oka valakinek, hogy ártani akarjon önnek? Joan tekintetében nyoma sem volt semmiféle érzelemnek –°se meglepetésnek, se haragnak, se félelemnek. Egyszerűen bólintott, mint aki már várta a kérdést. –°Nem gondolom, hogy bármi olyat tettem volna, amiért valaki meg akarna ölni –°válaszolta. –°Ön nagyon gazdag. Kötött-e valakivel olyan üzletet, amely tetemes anyagi veszteséget okozhatott neki? Joan szemében most első ízben jelent meg az érzelem halvány jele. Szomorú, vágyakozó pillantás volt, de csak egy villanásnyi, s el is múlt mindjárt. –°Sok éven át voltam egy nagyon bölcs, nagyon okos ember felesége, aki ragyogóan irányította mindkettőnk üzleti ügyeit. Sokat tanultam tőle a befektetésekről és mindenféle pénzügyi dologról, de nem hinném, hogy valaha is úgy fogok érteni ezekhez, ahogy ő értett. Fielding halála óta mindent megteszek, ami tőlem telik, de az egész, úgy, ahogy van, roppant bonyolult dolog. –°Megértem. –°Mind a mai napig sok vonatkozásban birkózom azokkal a befektetésekkel és üzleti ügyekkel, melyet ő hagyott rám. Az egész valahogy misztikus dolognak tűnik. Mindezzel együtt biztos vagyok benne, hogy semmi olyat nem tettem a halála óta, amivel anyagi veszteséget okoztam volna valakinek. –°Bocsásson meg, de van valami a mostani életében, amiről szó lehet? Például valami romantikus kapcsolat? –°Nagy-nagy szerelemben éltünk a férjemmel, Mrs. Lake. A házasságunk alatt mindvégig hű voltam hozzá, és a halála óta sem léptem bensőséges kapcsolatra 169

senkivel. Nem is értem, miféle személyes ok vezethet bárkit is arra, hogy megfenyegessen. –°Mindazonáltal egy halálos fenyegetés nagyon személyes dolog, nem? –°nézett egyenesen Joan szemébe Lavinia. –°Ha jól belegondolunk, személyesebb, mint a zsarolás, amely sokkal inkább hasonlít holmi üzleti tranzakcióra. –°Igen –°válaszolta Joan, és felállt. Gyönyörűen szabott ruhája nem igényelt semmiféle igazgatást, a szoknya abban a pillanatban magától kecses redőkbe rendeződött. –°Éppen ezért kérem, hogy folytassa a nyomozást. Lavinia is felállt, és megkerülte az íróasztalát. –°Haladéktalanul üzenni fogok Mr. Marchnak. Joan elindult az ajtó felé. –°Ön és Mr. March nagyon közel állnak egymáshoz, nemde? Lavinia cipőjének orra megmagyarázhatatlan módon beleakadt a szőnyegbe. Lavinia megingott, s hogy meg tudjon maradni a lábán, kénytelen volt megkapaszkodni az asztal szélébe. –°Üzleti kapcsolatban állunk –°mondta. Kicsit túl hangosan mondta, állapította meg magában. Kicsit túl erélyesen. Kihúzta magát, és nekiiramodott, hogy kinyissa az ajtót. –°Meglep, amit mond –°mutatott udvarias zavart Joan. –°Abból ítélve, hogy az éjjel mennyi aggodalmat tanúsított az ő biztonsága és egészsége iránt, arra gondoltam, hogy önök ketten nem csak szakmailag, de személyesen is kötődnek egymáshoz. Lavinia felrántotta az ajtót. –°Az iránta érzett aggodalmam nem lépi túl azt a határt, ami egy üzlettársat megillet.

170

–°Igen, hogyne. –°Joan kilépett a hallba, majd megállt. –°Ó, majdnem elfelejtettem. Ma reggel a kocsisom jelentette, hogy talált valamit a hintó ülésén. Lavinia szája hirtelen kiszáradt. Ujjai görcsösen megmarkolták a kilincs gombját. Tudta, hogy valószínűleg szörnyű pír öntötte el az arcát, de nem tehetett ellene semmit. –°Azt mondja, az ülésen? –°kérdezte elhaló hangon. –°Igen. Úgy gondolom, az öné lehet. –°Joan kinyitotta a retiküljét, és kivett belőle egy összehajtogatott muszlindarabot. Nyújtotta Lavinia felé. –°Biztos, hogy nem az enyém. Lavinia a muszlinra meredt. A kis vállkendő, amely tegnap este rajta volt. Észre sem vette, hogy nincs meg. A keze a torkára tévedt. –°Köszönöm. –°És kikapta a kendőcskét Joan kezéből. –°Nem vettem észre, hogy elvesztettem. –°Az ember jól teszi, ha vigyáz, amikor hintóban ül. – °Joan leengedte a kalapja fátyolát. –°Különösen éjszaka. A sötétben gyakran nehéz tisztán látni. Könnyen elveszíthet az ember valami fontosat. Pár perccel azután, hogy Joan távozott elegáns gesztenyebarna hintóján, Lavinia elküldte az üzenetet Tobiasnak. Kedves Uram! Új megbízást kaptam korábbi ügyfelünktől, aki szeretné, ha folytatnánk a nyomozást az ügyében. Határozott ígéretet kaptam tőle, hogy tartani fogja magát bizonyos szigorú kívánalmakhoz. Hajlandó-e újra elfoglalni üzlettársi pozícióját mellettem az említett ügy folytatása céljából? Híve, Mrs. L. 171

A válasz nem egészen egy óra múlva megérkezett. Kedves Mrs. L.! Biztos lehet afelől, hogy örömmel foglalok el bármiféle pozíciót közös ügyünkben, ami csak megfelel önnek, madam. Híve, M. Lavinia sokáig tanulmányozta a rövid levélkét. Végül úgy határozott, legjobb lesz, ha nem akar semmiféle rejtett értelmet tulajdonítani Tobias szavainak. Nem jellemző rá a finom és árnyalt beszédmód. Hiába na, ez az ember nem poéta. –°Azt mondja, megsemmisült? –°Neville teljesen összezavarodott a hír hallatán. –°Az ördögbe is. Teljesen elégett? –°Az ön helyében én lehalkítanám a hangomat – °hordozta körül Tobias jelentőségteljesen a tekintetét a jócskán megtelt klubszobában. –°Az ember sohasem tudhatja, nem hallgatózik-e valaki. –°Igen, persze. –°Neville kábultan rázta a fejét. – °Megfeledkeztem magamról, annyira megdöbbentett ez a fordulat. Nem maradt belőle semmi? –°Néhány oldal. Szerintem azért, hogy lássam, valóban a keresett naplóra bukkantam rá. –°De azok az oldalak, amelyeken a Kék Kamara tagjaira vonatkozó dolgok szerepeltek… azok mind olvashatatlanná váltak? –°Nagyon gondosan átvizsgáltam a maradványokat – °nyugtatta meg Tobias. –°Semmi érdekes nem maradt. –°A fenébe is! –°Neville keze ökölbe szorult; a mozdulat nem nélkülözött bizonyos színpadiasságot. – °Ezek szerint a dolognak vége, nemde? –°Hát… 172

–°Végtelenül kellemetlen. Nagyon szerettem volna megtudni a Kék Kamara egyetlen életben maradt tagjának a nevét. Tudja, ő volt az, aki a háborúban árulóvá vált. –°Megértem önt. –°Most, hogy a napló megsemmisült, soha nem fogjuk megtudni a nevét, sem azt, hogy ki rejtőzött Azure név mögött. –°Tekintve, hogy az illető majdnem egy éve halott, ennek talán már nincs is jelentősége –°jegyezte meg Tobias. Neville összehúzta a szemöldökét, és a bordeaux-i borral teli palack után nyúlt. –°Valószínűleg igaza van. Sokért nem adtam volna, ha a kezembe kaphatom a naplót, de végül is az a lényeg, hogy a Kék Kamara néven ismert bűnszövetkezet nem létezik többé. Tobias hátradőlt a székében, és ujjhegyeit egymáshoz illesztette. –°Van egy kis probléma. Neville bort töltő keze megállt a levegőben. –°Micsoda? –°Könnyen lehet, hogy az, aki megsemmisítette a naplót, előbb elolvasta. Neville szemmel láthatóan meghökkent. –°Elolvasta? A mindenségit. Hát persze. Erre nem gondoltam. –°Jár-kel valaki a világban, aki tudja, ki volt Azure valójában. És azt is tudja, hogy kicsoda a Kék Kamara egyetlen élő tagja. A borosüveg egy másodpercre megremegett Neville kezében. –°Az ördögbe! Önnek igaza van. –°Akárki is az illető, lehet, hogy nem áll szándékában felfedni a napló titkait. Feltevésem szerint pontosan ezt akarta az értésünkre adni azzal, hogy gondoskodott róla, 173

hogy megtaláljam az elégett könyvet. –°Tobias jelentőségteljes szünetet tartott. –°Mindenesetre ismeri a kérdéseinkre adható válaszokat. És éppen ezért veszélyes. –°Úgy van. –°Neville roppant óvatosan letette az üveget az asztalra. –°Úgy van. Mit javasol? –°Hajlandó vagyok tovább nyomozni az ügyben. – °Tolás elmosolyodott. –°Ha ön is hajlandó tovább fizetni a honoráriumomat.

174

13. ár lett volna tagadni, hogy Priscilla Wortham rendkívül vonzó ifjú hölgy. Ma este azonban Lavinia szerint kissé túlöltözöttnek tűnt divatos rózsaszín muszlinruhájában. Például túl sok csipkét varrtak a szoknya szegélyére. És Priscilla fakó haja is túlságosan magasra volt tornyozva a rengeteg művészien elrendezett hamis loknival, melyeket a ruhával egyező színű selyemvirág leple alatt tűzködtek be a frizurába. És a kesztyűje is túlontúl rózsaszín volt. Mindent egybevéve, Lavinia szerint Priscilla úgy nézett ki, mint egy rózsaszín fagylalttal leöntött habos krémes. Emeline, a maga egyszerűbb küllemével, kiállta mellette a próbát. Priscilla mellett a páholyban –°Lady Wortham határozott kívánságára –°szembeötlő kontrasztot képezve Emeline ült. Lavinia megkönnyebbülten látta, hogy a zsarnoki természetű Madame Francescának igaza volt, amikor ragaszkodott hozzá, hogy az egyszerű vonalú ruha egy szokatlan egyiptomi zöld fátyolszövetből készüljön. Emeline sima eleganciával feltűzött sötét haja kihangsúlyozta szép metszésű, intelligens szemét. Kesztyűje néhány árnyalattal sötétebb volt, mint a ruhája. Érdemes volt Apollót feláldozni, gondolta Lavinia büszkén, amikor a felvonásközti szünetekben kigyulladtak a fények. A két ifjú hölgy egész este csodáló tekintetek sokaságát vonzotta magára. Lady Wortham elégedett lehetett. Bizonyára azt gondolta, hogy minden pillantás az ő leányára szegeződik. Lavinia azonban egészen biztos volt benne, hogy ezek közül sok éppen hogy Emeline felé irányul.

K

175

–°Kiváló előadás, nem gondolja? –°fordult Lady Wortham felé. –°Tűrhető. –°Lady Wortham lehalkította a hangját, hogy Emeline és Priscilla ne hallhassák meg a színházterem zsongásában. –°De úgy érzem, nem hagyhatom említés nélkül, hogy a kedves unokahúga ruhája túl komoly egy ilyen fiatal lányhoz. És ez a különös zöld színárnyalat. Csöppet sem illik hozzá. El ne felejtsem megadni önöknek a varrónőm nevét. –°Nagyon kedves –°felelte Lavinia, majd kis sajnálkozással hozzátette: –°Mindazonáltal meg vagyunk elégedve a sajátunkkal. –°Mily balszerencse. –°Lady Wortham rosszalló tekintete futólag megpihent Lavinia atlaszselyem ruháján. –°Egy jó varrónő aranyat ér, mindig mondom. –°Valóban. –°És Lavinia egy gyors mozdulattal szétnyitotta a legyezőjét. –°Biztos vagyok benne például, hogy az enyém sohasem javasolta volna önnek ezt a vörös árnyalatot. A vörös hajához semmiképpen sem. Lavinia a fogát csikorgatta. De felelnie már nem kellett, mivel a páholy hátuljában szétnyílt a nehéz bársonyfüggöny. Anthony jelent meg, rendkívül jól festett divatosan szabott kabátjában és aprólékos gonddal megkötött nyakkendőjével. –°Remélem, nem veszik tolakodásnak. –°És könnyedén meghajolt. –°Szeretném tiszteletemet tenni a páholy valamennyi szép hölgyének. –°Anthony. Akarom mondani, Mr. Sinclair –°nézett rá sugárzó mosollyal Emeline. –°De örülök, hogy eljött! Lady Wortham szívélyesen bólintott. Éles pillantású szemében az elégedettség szikrája csillant meg. –°Foglaljon helyet, Mr. Sinclair. Anthony odahúzott egy széket pontosan Emeline és Priscilla közé, és leült. A három fiatal azon nyomban 176

élénk beszélgetésbe kezdett a darabról. A szomszédos páholyokban minden fej feléjük fordult. Lavinia értő pillantást váltott Lady Worthammel. Sohasem lesznek jó barátnők, gondolta, de ebben a dologban egyetértettek. Mindketten tisztában voltak vele, hogy a házasságkötések vásárán semmi sem emeli jobban egy fiatal lány értékét, mint ha azt látják, hogy egy partiképes fiatalember forgolódik körülötte. Anthony e pillanatban valóságos kincs volt a páholyukban. –°Hol van Mr. March? –°kérdezte Emeline a társalgás egyik rövid szünetében. –°Egy perc, és itt lesz –°felelte Anthony, és a szeme sarkából Laviniára lesett. –°Valami olyasmit mondott, hogy előbb még szót akar váltani Neville-lel. Ez felkeltette Lavinia figyelmét. Kíváncsi volt Tobias megbízójára. –°Lord Neville itt van ma este? –°kérdezte. –°Ott ül, abban a páholyban –°fordította fejét Anthony könnyedén a színház másik oldalán lévő erkély felé. –°A feleségével. Tobias most éppen velük van. Remélem, idejön, ha végez. Lavinia a szeméhez emelte a színházi látcsövét, és követte a mutatott irányt. Tobiast pillantotta meg benne, és elakadt a lélegzete. Először látta, amióta az éjjel együtt voltak Mrs. Dove hintójában. Megdöbbentette az egész lényén áthullámzó izgalom. Épp e pillanatban lépett be Neville-ék páholyába. Lavinia figyelte, amint ráhajol egy mélyen kivágott nyakú kék ruhát viselő nő kezére. Lady Neville negyvenegynéhány éves lehetett, az a típus, amelyikre azt szokták mondani: „elegáns asszony”. A magas, méltóságteljes tartású nőt ifjabb korában feltehetőleg inkább csúnyának tartották; vonásai a kor előrehaladtával arisztokratikus jelleget öltöttek. Elegánsan egyszerű stílusú ruhája láttán Laviniában 177

felötlött, hogy vajon nem Madame Francescánál dolgoztat-e ő is. A nyakában és a fülében viselt ékszerei még ebből a távolságból is úgy ragyogtak, mint a színházterem fényei. A mellette ülő testes, nagydarab férfi már korántsem mutatta az öregedésnek azokat a jeleit, amit a felesége – °épp ellenkezőleg. Lavinia nem kételkedett benne, hogy Lord Neville ifjabb korában atlétatermettel dicsekedhetett, de a kor előrehaladtával teste elnehezedet, vonásai eldurvultak, ami kicsapongásra és élvhajhászásra engedett következtetni. –°Ön ismeri Lord és Lady Neville-t? –°kérdezte leplezetlen érdeklődéssel Lady Wortham. –°Nem –°felelte Lavinia. –°Nem volt szerencsém. –°Értem. Lavinia érezte, hogy ő és Emeline egy-két fokozattal lejjebb csúsztak pártfogójuk szemében, és megpróbálta menteni, ami menthető. –°De nagyon jó ismeretségben vagyok Mr. Marchcsal –°jelentette ki. Szent egek, úgy látszik, tényleg kétségbeejtő helyzetben van. Ki gondolta volna, hogy egyszer még Tobias nevét lobogtatva fog kísérletet tenni arra, hogy valamicskét javítson a társadalmi helyzetén?! –°Hmm –°nézte elgondolkodva a másik páholyt Lady Wortham. –°Mr. March az az úr, aki Neville-lel beszélget? –°Igen. –°Sohasem találkoztam vele, de ha ilyen közeli viszonyban van Lord Neville-lel, akkor nyilván elfogadható. –°Hmm. –°Lavinia arra gondolt, vajon mit gondolna a lady Tobias elfogadhatóságáról, ha tudná, mit művelt az éjjel a hintóban. –°Ön ismeri Lord és Lady Neville-t? –°Az évek során a férjem és én több meghívást is i kaptunk olyan bálokra és partikra, amelyeken ők is 178

megjelentek –°felelte némi hűvös távolságtartással Lady Wortham. –°Ugyanazokban a körökben mozgunk. Szamárság, gondolta Lavinia. Meghívásokat kapni ugyanazokra a társasági eseményekre még nem jelenti azt, hogy annak rendje és módja szerint be is mutatták őket egymásnak, és ezt mindketten tudták. Mindenre elszánt háziasszonyok már csak megszokásból is mindenkinek küldenek meghívót, aki a társasághoz tartozik. Ebből nem következik, hogy a meghívást el is fogadja mindenki. –°Értem –°mormolta. –°Ön tehát valójában nem ismeri Lord és Lady Neville-t? –°Történetesen Constance-ot és engem egyszerre vezettek be a társaságba –°mondta kissé felpaprikázódva Lady Wortham. –°Nagyon jól emlékszem rá. Kifejezetten átlagos külsejű volt, hogy mást ne mondjak. Ha nem vár rá az az óriási örökség, bizonyára pártában maradt volna. –°Neville a pénzéért vette el? –°kérdezte Lavinia kíváncsian. –°Hát persze –°horkant fel finoman Lady Wortham. – °Akkoriban mindenki tudta ezt. Constance-nak semmi más előnye nem volt. Se a külseje, se a divat iránti érzéke. –°A jelek szerint az utóbbit elég jól megtanulta – °jegyezte meg Lavinia. Lady Wortham a szeméhez emelte lornyonját, és átnézett a terem szemközti oldalára. –°A gyémántok minden nőnek jól állnak. –°Leengedte a lornyont. –°Úgy látom, Mr. March elhagyta a páholyukat. Ha megérkezik, egész szép kis társaság fog összegyűlni nálunk, nem gondolja? Nem sok hiányzik hozzá, hogy összedörzsölje a kezét, és viháncoljon örömében, amiért nemsokára egy másik úriember is megjelenik Priscilla mellett, gondolta Lavinia. 179

A háta mögött ismét szétnyílt a bársonyfüggöny. De nem Tobias lépett be a páholyba. –°Mrs. Lake! –°Richard, azaz Lord Pomfrey küldött Lavinia felé egy buja mosolyt, melynek szépségét lerontotta az úr nyilvánvaló ittassága. –°Megláttam önt a terem túlsó feléből. Milyen szerencse, hogy ismét összetalálkoztunk. Itália óta nem ment ki a fejemből. A beszéde enyhén kásás volt, és meglehetősen bizonytalanul állt a lábán. A döbbenet, hogy ennyi hónap után újra látja ezt embert, másodpercekre lebénította Laviniát. De nem ő volt az egyetlen, aki mozdulatlanná dermedt Pomfrey megjelenésétől. Lavinia érezte, hogy mellette Lady Wortham megkövülve ül a székén. Vendéglátója nyilván tisztában van Pomfrey züllött szoknyavadász hírével, gondolta Lavinia. Bizony nem az a szalonképes úriember, akit szívesen lát a páholyban, ártatlan leánykája mellett. Lavinia nem is hibáztatta érte. Ő maga sem akarta Emeline közelében tudni ezt az alakot. Anthony sietett gálánsán a segítségére. Elég volt egy pillantást vetnie Laviniára, rögtön felpattant, és elállta Pomfrey útját. –°Azt hiszem, nem ismerjük egymást –°mondta. Pomfrey végigmérte, és szemmel láthatóan úgy döntött, eltávolítja az útból. –°Pomfrey –°mondta elnyújtott hangon. –°Nagyon jó barátja vagyok Mrs. Lake-nek. –°Elfordult, hogy rámosolyogjon Laviniára, ami sokkal inkább visszataszító kihívó pillantásnak volt nevezhető. – °Mondhatjuk úgy is, hogy bizalmas jó barátja. Jó ismeretségben voltunk egymással Itáliában, igaz, Lavinia? Lady Wortham levegő után kapkodott. Épp ideje úrrá lenni a helyzeten, gondolta Lavinia. 180

–°Téved, uram –°felelte gőgösen. –°Egyáltalán nem voltunk jó ismeretségben egymással. Ön, ha jól emlékszem, Mrs. Underwood barátja volt. –°Csakugyan ő mutatott be minket egymásnak – °mondta Pomfrey sokat sejtető hangon, majd hozzátette: –°Amiért mélységes hálával tartozom neki. Hallott felőle azóta, amióta megszökött a gróffal? –°Nem, nem hallottam –°mosolygott hidegen Lavinia. –°Ha jól emlékszem, ön házas ember, sir. Hogy van őladysége? Pomfrey nem zavartatta magát sok szenvedést kiállt felesége emlegetésétől. –°Egy vidéki házban vendégeskedik, azt hiszem. – °Egy pillantást vetett Emeline-re és a tágra nyílt szemmel figyelő Priscillára. –°Nem mutatnának be a szépséges hölgyeknek? –°Nem –°mondta Lavinia. –°Nem –°mondta Anthony. –°Erre nincs lehetőség –°közölte rángó szemhéjjal Lady Wortham. –°Mint látja, sir, a páholy tele van –°lépett egyet előre Anthony. –°Megkérem, legyen olyan kedves, és távozzon. Pomfrey bosszúsan ránézett. –°Nem tudom, kicsoda ön, de az utamban áll. –°És ott is óhajtok maradni. Újabb fejek fordultak feléjük. Lavinia észrevette, hogy a színház több pontján halvány fények csillannak meg. Az emberek a páholyuk felé irányították hosszú nyelű lornyonjaikat és színházi látcsöveiket. Az elhangzó szavakat nyilván nem hallották, de afelől semmi kétségük nem lehetett, hogy valami feszültség támadt a Wortham-páholyban. Jól látható volt Lady Wortham egyre növekvő elszörnyedése is. Lavinia szinte érezte, vendéglátója mint görnyed össze a felismerés súlya alatt, hogy egy 181

szép kis botrány van kialakulóban, melynek kellős közepén ott áll a kedves kis Priscilla. –°Menjen az utamból –°vetette oda félvállról Pomfrey Anthonynak. –°Nem –°felelte Anthony. A hangja halk volt és határozott, némiképp Tobiaséra emlékeztetően. – °Azonnal távozzék, uram. Pomfrey összeszűkülő szemében fellángolt a düh. Lavinia gyomra görcsbe rándult. Ha bekövetkezik a legrosszabb, Anthony ellenállása oda vezet, hogy kihívják párbajra. Ezt meg kell akadályoznia. –°Menjen el, Pomfrey –°szólt közbe. –°Most rögtön. –°Addig gondolni sem akarok a távozásra, a meghívást nem kapok öntől egy látogatásra –°fele Pomfrey. –°Holnap délután nekem megfelelne. Megtisztelne azzal, hogy elárulja a címét, madam? –°A holnap délután nekem viszont egyáltalán nem felel meg –°közölte Lavinia. –°Várhatok a rákövetkező napig, hogy megújítsuk bensőséges kapcsolatunkat. Végtére is már jó néhány hónapot vártam. Lady Wortham hősies kísérletet tett arra, hogy átvegye az irányítást. –°Egy másik vendéget várunk ide, Pomfrey. Csakugyan nincs annyi helyünk, hogy ön is itt maradhasson. Bizonyára megérti. Pomfrey visszatetsző arckifejezéssel szemügyre vett Emeline-t és Priscillát, majd Lady Wortham felé fordulva kissé bizonytalanul meghajtotta magát. –°Addig nem megyek el, amíg nem fejezhetem tiszteletemet az elragadó szépségű ifjú hölgyeknek. Ragaszkodnom kell hozzá, hogy bemutassanak nekik. Ki tudja, mikor találkozunk össze egy bálon vagy estélyen? Lehet, hogy szívesen felkérném őket egy táncra.

182

A gondolatra, hogy a lányát be kell mutatnia ennek a hírhedt szoknyavadásznak, Lady Wortham arca egy roppant előnytelen lila árnyalatot vett föl. –°Attól tartok, ez lehetetlen –°jelentette ki. Anthony keze ökölbe szorult a combja mellett. –°Távozzon, sir. Azonnal. Pomfrey dühtől villámló szemmel és olyan arccal fordult Anthony felé, mint egy mérges vadászeb az őt bosszantó kölyökkutya felé. –°Ön módfelett idegesítő, tudja? Ha nem megy az utamból, kénytelen leszek móresre tanítani. Lavinia ereiben megfagyott a vér. A dolgok a szeme előtt szabadultak ki az ellenőrzése alól. –°Hiszen maga az, Pomfrey, aki kezd mindannyiunk idegeire menni –°mondta. –°El sem tudom képzelni, miért viselkedik ennyire ellenszenvesen. Mihelyt kimondta, már tudta, hogy elvetette a sulykot. Ismerte annyira Pomfreyt, hogy tudja: amikor iszik, kiszámíthatatlan és erőszakos lesz. Látta, hogy harag lobban a férfi szemében, de ekkor szétvált a függöny, és Tobias lépett be a páholyba. –°Mrs. Lake nem fogalmazott pontosan, Pomfrey – °mondta mintegy mellékesen. –°Ön nem kezd az idegeinkre menni, hanem olyannyira idegesítő, hogy torkig van önnel az egész társaság. Pomfreyt meglepte a váratlan irányból jött támadás. Gyorsan magához tért ugyan, de nyers dühébe némi csodálkozás is vegyült. –°March. Mi az ördögöt keres itt? Ez a dolog nem tartozik magára. –°Ó, de még mennyire, hogy rám tartozik! –°És Tobias úgy nézett rá, mint a férfiak szoktak egymás között. –°Bizonyára érti, hogy mire gondolok. –°Micsoda? –°bőszült fel Pomfrey. –°Ön és Mrs. Lake? Egy szót sem hallottam eddig a kettejük dolgáról! 183

Tobias olyan jeges mosollyal nézett Pomfreyra, hogy Lavinia azt hitte, mindjárt odafagy a szőnyeghez. –°Nos, most értesült a kapcsolatunkról, nemde? – °kérdezte Tobias. –°Hát ide figyeljen –°ágált Pomfrey. –°Én Itáliában ismertem meg Mrs. Lake-et. –°De nyilván nem jól ismerte meg, különben tudná, hogy ön teljes mértékben a terhére van. Ha nem képes a saját lábán elhagyni ezt a páholyt, boldogan segítek benne. –°A mindenségit, ez fenyegetés? Tobias röviden átgondolta a dolgot, majd bólintott: –°Igen, azt hiszem, ez az. Pomfrey arca eltorzult. –°Hogy merészeli, uram!? Tobias vállat vont. –°Meglepődne, ha tudná, milyen könnyű önt megfenyegetni, Pomfrey. Egyáltalán nem nehéz. Azt is mondhatnám, szinte magától jön. –°Ezért még megfizet, March. –°Remélem, megengedhetem magamnak az árat – °mosolygott Tobias. Pomfrey elvörösödött. A keze ökölbe szorult. Lavinia megrémült. Csak nem akarja kihívni Tobiast párbajra? –°Ne. –°Már félig fölemelkedett a székéből. –°Ne, várjon! Ezt nem szabad, Pomfrey. Nem engedem meg. Pomfrey azonban nem figyelt rá. Minden figyelmét Tobiasra összpontosította. De a legrosszabb, amitől Lavinia tartott, nem következett be: nem hangzott el felszólítás hajnali pisztolypárbaj lebonyolítására, ehelyett Pomfrey mindenki legnagyobb megdöbbenésé egy váratlan és erőteljes ütést vitt be Tobias gyomorszájára. Tobias nyilván már várta az ütést, mert abban a pillanatban hátralépett, s így egy hajszállal elkerülte Pomfrey öklét. De a hirtelen mozdulattól elveszítette a 184

egyensúlyát. Lavinia látta, hogy a bal lába megroggyan. Tobias gyorsan megkapaszkodott a függönyben, de az nem volt elég szilárd, hogy megtartsa a súlyát, inkább leszakadt. Tobias hátratántorodott, és nekiesett a falnak. Priscilla halkan felsikoltott. Emeline felugrott. Anthony csendben elkáromkodta magát, és odaállt a két fiatal leány elé, hogy eltakarja előlük a férfiúi erőszak látványát. Tobias épp akkor kezdett lecsúszni a padlóra, amikor Pomfrey ökle megrendítő dobbanással a falnak csapódott. Pomfrey tompán felnyögött fájdalmában, és tenyerébe rejtette sérült öklét. Lavinia furcsa hangkitörésre lett figyelmes. Beletelt pár másodpercbe, mire ráeszmélt, hogy a közönség jutalmazza tapssal és kiáltásokkal a jelenetet. Biztató kiáltásaikból úgy ítélte meg, hogy a páholyban zajló eseménysort szórakoztatóbbnak találják, mint bármit, ami az este folyamán a színpadon történt. Elfojtott nyögést hallott, majd egy súlyos test zuhanását. Amikor odakapta a fejét, látta, hogy Lady Wortham esett ki a székéből, és most ott fekszik hanyatt a padlón. –°Mama –°sietett hozzá Priscilla. –°Jaj, istenem, remélem, nem felejtetted el magaddal hozni a repülősódat. –°A retikülömben van –°zihálta Lady Wortham. – °Siess. Tobias megragadta a korlátot, és megpróbálta felhúzni magát álló helyzetbe. –°Talán egy alkalmasabb helyen kellene ezt folytatnunk, Pomfrey. Odakint, a mellékutca kiválóan megfelelne. Pomfrey csak állt, és sűrűn pislogva nézett rá. Lassanként eszmélt csak rá a vadul kurjongató sokaság jelenlétére. A szemében lobogó dühöt valami kábaság 185

váltotta fel. A lenti nézőtérről néhányan nagy hangon biztatták, hogy üssön oda még egyet. Amikor megértette, hogy egy nyilvános jelenet szereplőjévé vált, haragja birokra kelt a megalázottság érzésével. Végül a megalázottság érzése kerekedett felül. –°Majd máskor rendezzük ezt a dolgot, March. Remegő szájszéllel mélyen beszívta a levegőt, majd sarkon fordult, és kitámolygott a páholyból. A csalódott tömeg pfujoló és pisszegő kórussá vált. A padlón fekvő Lady Wortham ismét felnyögött. –°Mama? –°lengette meg az üvegcsét anyja orra előtt Priscilla. –°Jól érzed magad? –°Soha életemben nem aláztak meg ennyire – °nyöszörögte Lady Wortham. –°A szezon végéig nem mutatkozhatunk az emberek előtt. Mrs. Lake teljesen tönkretett bennünket. –°Jaj, istenem –°mondta Lavinia. Az egész az ő hibája volt, gondolta Tobias. Már megint. Gyászos csend ülte meg a bérkocsi fülkéjét. Anthony és Emeline szemben ültek Tobiasszal és Laviniával. Egyikük sem szólalt meg azóta, hogy elhagyták a színházat. Időnként mindenki Laviniára pillantott, majd –°nem találva szavakat a vigasztalására –°ismét elkapta a tekintetét. Lavinia merev felsőtesttel ült, s a fejét elfordítva bámult az ablakon az éjszakába. Tobias tudta, hogy őt okolja mindenért. Kényszerítette magát, hogy megtegye, ami egy férfitól ilyenkor elvárható. –°Bocsánatot kérek, Lavinia, amiért romba döntöttem a mai estét illető terveit. A nő egy kurta, artikulátlan hangot hallatott, és kirántotta táskájából a zsebkendőjét. A férfi döbbenten 186

nézte, amint a kendő csipkés szélét a szeméhez nyomkodja. –°A fenébe is, Lavinia, maga sír? Lavinia egy újabb különös hangot hallatva, arcát zsebkendőjébe temette. –°Látod, mit csináltál? –°szólalt meg Anthony. – °Mrs. Lake –°hajolt előre ültében –, Tobias és én el sem tudjuk mondani, mennyire sajnáljuk a ma este történteket. Esküszöm, eszünk ágában sem volt ilyen bánatot okozni önnek. Lavinia behúzta a nyakát, s remegés hullámzott át a testén. Arcát nem emelte föl a zsebkendő takarásából. –°Pomfrey szörnyű ember, Lavinia –°mondta Emeline szelíden. –°Te aztán mindenkinél jobban tudod. Szerencsétlen dolog volt, hogy épp ma este bukkant fel, de miután ilyen kellemetlen helyzetet teremtett, igazán nem tudom, Mr. March és Anthony mi mást tehetett volna. Lavinia némán megrázta a fejét. –°Tudom, mennyire bíztál benne, hogy ma este felfigyelnek rám –°tette hozzá Emeline. –°Ha semmi más, de ez sikerült –°jegyezte meg szárazon Tobias. Lavinia hangosan szipogott a zsebkendőben. –°Ez nem a legalkalmasabb pillanat, hogy megcsillogtasd a humorodat –°nézett Tobiasra haragosan Anthony. –°Mrs. Lake úgy érzi, és nem teljesen ok nélkül, hogy a helyzet katasztrofális. Azt hiszem, nyugodtan állíthatom, hogy a holnapi tea mellé a társalgási témát minden háznál a ma este Lady Wortham páholyában történt események fogják szolgáltatni. Hogy a klubokban széltében-hosszában terjesztett pletykákról már ne is beszéljek. –°Sajnálom –°motyogta Tobias. Jószerivel nem is igen tudott mást mondani. Sokféle hangulatban látta már Laviniát, de csak most jött rá, milyen magától 187

értetődőnek vette a nő rugalmasnak mondható természetét. Most először látta őt sírni. El sem tudta volna képzelni róla, hogy egy társasági kudarc miatt képes lesz könnyekre fakadni. Tanácstalansága abból fakadt, hogy számára idegen volt ez a közeg, és ezzel maga is tisztában volt. –°Nos, ami engem illet, én egyáltalán nem tartom ezt valami nagy szerencsétlenségnek –°jelentette ki Emeline, hogy némi lelket öntsön a társaságba. Lavinia érthetetlen motyogásba kezdett. –°Tudom, keményen dolgoztál azon, hogy Lady Wortham meghívjon ma este a színházba –°sóhajtotta Emeline –, és ráadásul az Apolló-szobrot is feláldoztad ezért a szép ruháért. Sajnálom, hogy az események nem egészen úgy alakultak, ahogy vártad. De én megmondtam neked előre: nem lelkesedem azért, hogy közszemlére tegyenek. Lavinia megint motyogott valamit. –°Nem Mr. March hibája, hogy Pomfrey bolondot csinált magából –°folytatta Emeline. –°Sőt, egyáltalán nem rendes dolog tőled, hogy őt vagy Anthonyt okold a történtekért. –°Kérem, ne sírjon, Mrs. Lake –°vette át a szót Anthony. –°Biztos vagyok benne, hogy hamar elcsitulnak a pletykák. Lady Wortham nem tölt be olyan fontos helyet az előkelőségek társaságában. Az egész ügyet egykettőre el fogják felejteni. –°Tö-hö-hönkre vagyunk téve, Lady Wortham is megmondta –°hüppögte Lavinia a zsebkendőjébe. – °Ezen már ne-he-hem lehet segíteni. Holnap már egyetlen partiképes fiatalember sem fogja Emeline-t meglátogatni. Még csak ez hiányzott nekünk! –°A sírás nem segít –°mondta Emeline aggodalmas arccal. –°Különben sem vall rád, hogy ilyesmi miatt keseregj. 188

–°Az utóbbi napokban komoly idegfeszültségben élt – °emlékeztette mindnyájukat Anthony. –°Ne sírjon, Lavinia –°motyogta Tobias. –°Csak idegesít vele mindannyiunkat. –°Sajnos nem tudok uralkodni magamon –°emelte rájuk könnyes tekintetét Lavinia. –°A-a-az, amilyen arcot Lady Wortham vágott! Esküszöm, életemben nem láttam még ilyen mulatságos látványt. És az ülés sarkába húzódva átadta magát a nevetőgörcs újabb hullámának. Mindnyájan rábámultak. Emeline szája sarka fölfelé görbült. Anthony arcára széles vigyor ült ki. A következő percben mind a négyen harsogó nevetésben törtek ki. Tobiast a lelke mélyén nagy-nagy nyugalom öntötte el. Már nem érezte magát úgy, mintha temetésre mennének. –°No lám, March. –°Crackenburne leengedte az újságját, és szemüvege fölött kikandikált Tobiasra. –°Hallom, az este még az előadásnál is szórakoztatóbb műsort produkált a színházban. –°Megalapozatlan szóbeszéd, üres fecsegés –°felelte Tobias, és leereszkedett a szomszédos székbe. –°Nem sokáig tarthatja fenn a történteknek ezt a változatát –°horkant fel Crackenburne. –°Egy egész színházteremnyi tanú van rá. Még olyanok is akadnak, akik szerint Pomfrey ki fogja hívni párbajra. –°Miért tenne ilyet? Nyilvánvaló, hogy a mérkőzést ő nyerte meg. –°Így mondták nekem is –°mondta Crackenburne elgondolkodva. –°Hogy eshetett ez meg? –°A fickó magától a nagy Jacksontól vett bokszleckéket. Semmi esélyem nem volt. 189

–°Hmm. –°Crackenburne busa szemöldöke összeszaladt impozáns orrának nyerge fölött. –°Ha akarja, könnyedén is felfoghatja a dolgot, de azért ne tévessze szem elől Pomfreyt. Az a híre, hogy részegen elég erőszakos szokott lenni. –°Köszönöm, hogy aggódik értem, de nem hinném, hogy fenyeget a veszély, hogy Pomfrey párbajozni akarna velem. –°Egyetértek. Nem is az aggaszt, hogy kihívja magát egy hajnali párbajra. Pomfrey legföljebb akkor tenné ezt, ha nagyon részeg. De még ebben az esetben is, mihelyt kijózanodott, nyomban visszavonná a kihívását. A szíve mélyén nemcsak bolond, de gyáva is. Tobias vállat vont, és nyúlt a kávéja után. –°Akkor meg mi nyugtalanítja? –°Nem zárnám ki a lehetőségét, hogy kerülő utakat keresve akar bosszút állni magán. –°Crackenburne ismét maga elé tartotta az újságját. –°Azt tanácsolom, mostanában ne tegyen hosszú, magányos éjszakai sétákat. És próbálja meg elkerülni a sötét mellékutcákat.

190

14. avinia mélyen a homlokába húzta a bő sapkát, és úgy rendezte el nyakán a gyapjúsálat, hogy félig az arcát is eltakarja. Agyonfoltozott ruhája fölött viselt köténye az a darab volt, amelyben Mrs. Chilton a padlót szokta felsúrolni. A jelmezhez ezenkívül vastag harisnya és otromba cipő is tartozott. Ránézett a tűzhely melletti zsámolyon ülő nőre, akit csak Peg néven ismert. –°Biztos benne, hogy Mr. Huggett házon kívül tölti a délutánt? –°kérdezte. –°Persze –°felelte Peg almás lepényt majszolva. – °Huggett minden csütörtökön kezelésre jár. Csak a Gordy-gyerek lesz ott. Tőle meg nincs mit tartani. Odd árulja a jegyeket, ha éppen nem a babájával szórakozik az egyik hátsó szobába'. –°Miféle kezelésre jár Mr. Huggett? –°Valamék kuruzsló kúrálja a fájó ízületeit. Azt mondja, delejes erővel. –°Hipnózissal. –°Igen. Merhogy igen kínozza a reuma. –°Értem. –°Lavinia fölemelte a vizesvödröt. –°Akkor hát indulok is. –°Megállt, és lassan hátrafordult. – °Elfogadható a külsőm, Peg? –°Kész látványosság, asszonyom. –°Tömni kezdte magába az újabb almás lepényt, és hurutos szemével Laviniára kacsintott. –°Ha nem tudnám, hogy egy finom asszonyság, félnék, hogy ki akar túrni a helyemből. –°Ne féljen, nem irigylem el az állását. –°Lavinia megragadta a felmosó nyelét. –°Ahogy mondtam, csak meg akarom nyerni a fogadást, amit a barátommal kötöttem.

L

191

–°Egy csomó dohányba, mi? –°nézett rá fontoskodó arccal Peg. –°Ahhoz elégbe, hogy megérje magát lefizetni, hogy magamra ölthessem ezt a maskarát. –°Megindult felfelé a lépcsőn, mely Peg kicsiny szobájából kivezetett a mellékutcára. –°Egy órán belül visszakapja a holmijait. –°Ne siesse el. –°Peg visszaült a zsámolyra, és kinyújtóztatta dagadt bokáit. –°Nem maga az első, aki egy-két órára kölcsönbe kéri a vedremet meg a felmosórongyomat, ámbár azt eddig még senki se mondta, hogy egy fogadás miatt kellenek neki. Lavinia megtorpant, és gyorsan hátrafordult. –°Más is el akarta már foglalni a helyét? –°De el ám –°nevetett föl rekedten Peg. –°Néhány nagyralátó leányzóval szabályos megállapodásom van. Elárulok magának egy kis titkot. A jó öreg Peg több bérleti díjat szed be ezzel a vödörrel meg felmosóronggyal és ezekkel a kulcsokkal, mint amennyi bért attól a fukar Huggett-től kap. Ezt elhiheti nekem! Mit gondol, miből szereztem magamnak ezt a kis szobácskát? –°Nem értem. Miért akarnak fizetni azért, hogy beállhassanak padlót sikálni maga helyett? Peg látványosat kacsintott. –°Vannak látogató urak, akik nagyon virgoncak lesznek, ha végignézték az emeleti különleges kiállítást. Hogy úgy mondjam, megjön a gusztusuk, és ha ilyenkor úgy adódik, hogy előtalálnak egy szolgálatkész leányzót, aki engedi magát megolajozni, ha érti, mire gondolok, hát boldogan adnak neki pár garast. –°Azt hiszem, értem –°mondta Lavinia, és erőt vett magán, hogy ne mutassa ki viszolygását. –°Nem kell tovább részleteznie. Én nem ilyen szándékkal kölcsönzöm ki a vödrét meg a felmosórongyát. Én nem űzöm ezt a mesterséget. 192

–°Nem, persze, hogy nem. –°Peg lenyelte a falatot, majd szurtos kezefejével megtörölte a száját. –°Ön úrinő, igaz? Csak mókából, csak fogadásból veszi bérbe a vedremet, nem azért, mert vacsorára már nem lesz mit ennie. Lavinia erre nem tudott mit feleim. Szó nélkül fölment hát a lépcsőn, és kilépett a sivár kis mellékutcába. Nem kellett sokat mennie, míg odaért a Covent Garden szélén álló Huggett Múzeumba. Az épület mögött megtalálta a kis átjárót. Ahogy Peg ígérte, nyitva volt a hátsó ajtó. Jól megmarkolta a vizesvödröt és a felmosót, vett egy nagy levegőt, és belépett. Egy elsötétített hallban találta magát. A balra eső ajtó, melyről Peg azt mondta, hogy Huggett irodájába nyílik, zárva volt. Kiengedte az eddig visszatartott levegőt. A jelek szerint a múzeum tulajdonosa valóban házon kívül töltötte a délutánt. A gyéren megvilágított földszinti galéria szinte üres volt, mint a minap is, amikor ő járta végig Tobiasszal a kiállítást. A maroknyi néző közül egy sem vetett egyetlen pillantást se rá. Lavinia elhaladt a sírrabló jelenet mögött, majd el az akasztófa és a hóhér viaszfigurája mellett. A terem túlsó végében megtalálta a sötétben rejtőző csigalépcsőt. Ez volt az első pillanat ma reggel óta, amikor is eszébe jutott, hogy tüzetesen szemügyre veszi Huggett titokzatos emeleti kiállítótermét, hogy elbizonytalanodott. Innen lentről nem láthatta a lépcső tetejéről nyíló ajtót, amelyről Peg beszélt neki. Minden, ami odafönt volt, beleolvadt a sűrű sötétségbe. Egy egészen enyhe kényelmetlen érzés fogta el. Ez nem alkalmas pillanat arra, hogy idegrohamot kapjak, gondolta. Szó sincs róla, hogy bármiféle veszély 193

leselkedne rá. Egyszerűen csak meg akarja nézni az emeleti galériát. Mi baj történhet? Saját bizonytalankodásán felbosszankodva, elhessegette a kényelmetlen érzést, s jó erősen megmarkolva a vödröt és a felmosót, fürgén föllépdelt a csigalépcsőn. Fölérve látta, hogy a tömör faajtó zárva van, ahogy Peg előre megmondta. A takarítóasszony elmagyarázta, hogy Huggett férfi vendégeit csak akkor szabad beengedni, ha már kifizették a pótdíjat. A jelek szerint ma délután nem érkezett ilyen vendég. Ez megkönnyíti a dolgát, lélegzett föl Lavinia. Kikotorta a kulcskarikát köténye egyik zsebéből, és beillesztette a kulcsot a zárba. Az ajtó hangos nyikorgással kitárult. Habozva lépett be a szobába, s hagyta, hogy mögötte magától becsukódjon az ajtó. A kiállított tárgyak nem voltak megvilágítva, de a magas, keskeny ablakokon át beszűrődött annyi fény, hogy el tudja olvasni a közvetlenül előtte lévő tábla feliratát. JELENETEK EGY BORDÉLYHÁZBÓL Öt életnagyságú viaszkép ormótlan alakjai tűntek elő körülötte a homályban. Lavinia letette a vödröt és a rongyot, és közelebb lépett az első kiállítási darabhoz. A félsötétben egy meztelen férfialak izmos hátát vette ki. Úgy tűnt, hogy a férfi vadul viaskodik egy másik alakkal. Közelebb hajolva elszörnyedve látta, hogy a másik alak egy félig felöltözött nő. Pár másodpercig elképedve bámulta a jelenetet, mígnem kezdett felderengeni benne, hogy a két alak birkózása nem más, mint egy nemi aktus. 194

Egyik arcon sem látszott, hogy az élménytől el lenne ragadtatva. Sőt, a jelenetből olyan vad erőszak sugárzott, hogy Lavinia hátán végigfutott a hideg. A kép egy megbecstelenítést ábrázolt. A férfi teljesen nekivadult, s a nőn látszott, hogy szenved. Rémület torzította el a vonásait. Mégsem az alakok arckifejezése tartotta fogva a tekintetét, hanem a mesteri fokú megmintázás. Akárki készítette is ezeket a viaszszobrokat, sokkal tehetségesebb volt, mint a földszinten látható morbid jelenetek alkotója. A művész tehetsége vetekedett Mrs. Vaughnéval. Laviniát elfogta az izgalom. Ez a művész valóban el tudta volna készíteni a Joan Dove-nak küldött, halálos fenyegetést tartalmazó viaszképet. Nem csoda, hogy Huggett úgy meglepődött, amikor Tobiasszal megmutatták neki a kis képet. Nem szabad elhamarkodott következtetésekre jutnia, emlékeztette magát Lavinia. Minden kétséget kizáró bizonyítékra van szüksége, olyanra, ami ezeket a munkákat összekapcsolhatja a halálos fenyegetéssel. Továbblépett a következő jelenethez, és megállt előtte. Egy félmeztelen nő állt négykézláb egy meztelen férfi előtt, aki arra készült, hogy hátulról durván meggyalázza őt. Lavinia elfordította a tekintetét a férfi hatalmas és aprólékosan megmintázott nemi szervéről, és keresni kezdte azokat az apró jeleket, amelyek megerősíthetnék egyre növekvő gyanakvását. A halálos fenyegetést jelentő kép sokkalta kisebb volt, mint ezek az életnagyságú szobrok. Ezzel együtt volt valami a dús idomú nőalak megmintázásában, ami emlékeztette a bálterem padlóján holtan heverő zöld ruhás nőre. Magammal kellett volna hoznom Mrs. Vaughnt, gondolta. Az ő gyakorlott szeme bizonyára sokkal 195

könnyebben észrevenné a hasonlóságokat e figurák és a fenyegető értelmű viaszképecske főalakja között. Ha csakugyan vannak ilyenek. Lavinia elindult egy másik jelenet felé. Nagyonnagyon biztosnak kell lennie a következtetéseiben, mielőtt odaállna Tobias elé az elméletével. Csizmás léptek tompa dobogása riasztotta fel gondolataiból. Ijedten fordult az ajtó felé. –°Csak megnézzük, nincs-e nyitva –°szólt egy férfihang a lépcső felől. –°Megspóroljuk a plusz jegy árát. A fiú odakint észre sem fogja venni. Lavinia sietős léptekkel iramodott vissza a vödörhöz és a felmosórongyhoz. Hallotta, hogy a kilincs gombja elfordul, és az ajtó sarokvasa megcsikordul. –°Nicsak! Szerencsénk van. Valaki elfelejtette bezárni. Lavinia még el sem érte a vödröt, amikor kitárult ajtó. Két férfi lépett be rajta, már előre izgatottan nevetgélve. Lavinia a legközelebbi szoborcsoport árnyékába húzódva mozdulatlanná dermedt. Az alacsonyabbik férfi elindult a legelső látnivaló felé. –°Nem ég a lámpa –°mondta. A magasabbik becsukta az ajtót, majd megállt, és tekintetét a szoba sötét mélyébe fúrta. –°Ha jól emlékszem, minden viaszszobornál van egy lámpa. –°Akkor jó. –°Az alacsony lehajolt, hogy világosságot gyújtson. A fellobbanó láng megcsillant a vödrön, és megvilágította Lavinia földet seprő szoknyájának és kötényének a szélét. Megpróbált beljebb húzódni a homályba, de elkésett. –°No nézd csak! Mit gondolsz, Danner, mi vár itt ránk? –°A lámpa világánál tisztán lehetett látni a 196

magasabbik férfi arcán megjelenő kihívó mosolyt. –°Az egyik viaszszobor életre kelt! –°Én inkább egy helyes kis fruskának nézem! Mondtad is, hogy dolgozik itt egy nagyon szolgálatkész jegyszedőnő. –°A kis termetű férfi növekvő érdeklődéssel nézegette Laviniát. –°Ebben a ruhában nem sokat látni belőle. –°Akkor rá kell beszélnünk, hogy vegye le. –°A magas megcsörgetett néhány pénzérmét. –°Mit szólsz hozzá, galambom? Mennyiért vagy hajlandó egy kis testmozgásra? –°Bocsánatát kérem az uraknak, de nekem most mennem kell. –°És Lavinia az ajtó felé oldalgott. –°Ne fuss el, te kis szajha. –°És a magas férfi még hangosabban megcsörgette a zsebében a pénzt. –°A barátom meg én érdekesebb és jövedelmezőbb munkát kínálunk neked. –°Nem, köszönöm. –°Lavinia megragadta a felmosó nyelét, és úgy tartotta maga elé, mint valami kardot. – °Nekem nem ez a mesterségem, úgyhogy magukra hagyom az urakat, élvezzék nyugodtan a kiállítást. –°De már csak nem engedjük, hogy ilyen hamar itt hagyj bennünket –°mondta Danner, s a hangján érezni lehetett, hogy nem tréfál. –°A barátom azt mondja, hogy ezeket a szobrokat itt akkor lehet csak igazán élvezni, ha van egy kis kurva is az ember keze ügyében. –°Mutasd az arcodat, te kis ringyó! Vedd le azt a sapkát meg a sálat, hadd lássuk, milyen vagy! –°Kit érdekel, hogy csinos-e, vagy sem? Emeld föl nekünk a szoknyádat, te lány! Lavinia megragadta a kilincs gombját. –°Hozzám ne nyúljanak! Ellenállása csak még jobban felkorbácsolhatta Danner vágyát. Meglódult Lavinia felé. –°Addig innen el nem mész, amíg bele nem kóstoltunk a portékádba! 197

–°Ne félj! –°És a magasabb férfi egy pénzdarabot dobott Lavinia felé. –°Nem fogsz ráfizetni. Lavinia ujjai megmarkolták a kilincset. –°Úgy látom, ez tényleg el akar futni –°mondta a magas. –°Lehet benned valami, Danner, ami sérti a finom érzékenységét. –°Egy ilyen olcsó kis nőnek hogy lenne már finom érzékenysége? Majd én megtanítom, hogy velem aztán ne kényeskedjen. Azzal Danner rávetette magát Laviniára. Ő azonban fogta a felmosót, és a nedves, piszkos ronggyal megcélozta a férfi testének közepetáját. –°Hülye kis kurva! –°rikoltotta megtorpanva Danner és igyekezett kikerülni a felmosórongy hatóköréből. – °Hogy mersz rátámadni a nálad különbekre? –°Mi az ördög ütött beléd, te lány? –°csattant fel türelmét vesztve a magas. –°Hiszen megfizetjük a szolgálataidat. Lavinia nem válaszolt. A felmosóval sakkban tartva a két férfit, kinyitotta az ajtót. –°Gyere vissza –°lódult felé ismét Danner, fél szemmel a felmosót figyelve. Lavinia még egyszer, utoljára felébökött a fegyverével, amitől a férfi éktelen szitkozódások közepette hátratáncolt. –°Mégis mi a fenét képzelsz magadról? –°bődült el a magas, de azért ügyelt, hogy ne kerüljön túl közel a felmosórongyhoz. Lavinia, az alkalmat kihasználva, eldobta a felmosót, és az ajtón kiugorva leiramodott a csigalépcsőn. A korlátba kapaszkodva rohant lefelé, egyszerre több lépcsőfokot is átugorva. Odafönt Danner acsargott dühösen: –°Szajha! Mit képzelsz magadról?

198

–°Hagyd, hadd menjen –°szólt rá a társa. –°Van még belőlük elég a környéken. Keresünk neked egy ennél készségesebbet, csak előbb végignézzük a kiállítást. Lavinia akkor sem állt meg, amikor leért a földszintre. Végigrohant a hátsó folyosón, felrántotta az ajtót, és kiszaladt a szűk kis keresztutcára. Épp eleredt az eső, amikor föllépdelt a Claremont Lane 7. számú házhoz vezető lépcsőn. Még csak ez hiányzott, sóhajtott fel magában. Méltó befejezése egy rendkívül kimerítő délutánnak. A kulcsával ment be az előtérbe. Odabent fojtóan erős rózsaillat fogadta. –°Mi a csuda van itt? –°nézett körül, miközben kibontotta gyapjúsálját. Friss virágokkal teli kosarak és vázák sorakoztak az asztalon, s a sarokban egy kis tálca teli volt fehér névjegykártyákkal. Mrs. Chilton jelent meg, kezét a kötényébe törölgetve. Kuncogva mondta: –°Nem sokkal azután kezdtek érkezni, miután asszonyom elment. Úgy látszik, Miss Emeline mégiscsak felhívta magára a figyelmet. Lavinia szinte magánkívül volt a boldogságtól a hír hallatán. –°Ezek mind a csodálóitól érkeztek? –°Igen. –°De hiszen ez nagyszerű! –°Miss Emeline egyáltalán nincs úgy oda tőlük – °jegyezte meg Mrs. Chilton. –°Ő csak egy úrról beszél, és az Mr. Sinclair. –°Jó, persze, de most nem ez a lényeg. –°Lavinia ledobta a sálat. –°Az a lényeg, hogy az a rettenetes jelenet Lady Wortham páholyában ezek szerint mégsem döntötte romba a terveimet. 199

–°Úgy látszik. –°Mrs. Chilton jól látható rosszallással vette szemügyre Lavinia ruháját. –°Remélem, senki se látta meg asszonyomat, amikor bejött az első ajtón. Uram, atyám, úgy néz ki, mint egy madárijesztő. Lavinia összerezzent. –°Csakugyan, hátul, a konyhaajtó felől kellett volna bejönnöm. Az a helyzet, hogy nagyon kínos délutánom volt, és hazafelé jövet az eső is rákezdett, úgyhogy mire ideértem, már csak az járt a fejemben, hogy mielőbb bejussak az én jó kis meleg dolgozószobámba, töltsek magamnak egy jókora pohár finom sherryt. –°Előbb bizonyára fölmegy, és átöltözik, madam – °nézett rá ijedt szemekkel Mrs. Chilton. –°Ó, az nem szükséges. Csak a kabát és a sál lett nedves, a ruhám szerencsére száraz maradt. E pillanatban sokkal fontosabb egy gyógyító korty sherry. –°De asszonyom… A fejük fölött léptek kopogása hallatszott. –°Lavinia. –°Emeline kihajolt az emeleti korlát fölött. –°Hála istennek, hogy hazaérkeztél! Már kezdtem aggódni. Sikerült, amit terveztél? –°Igen is, nem is. –°Lavinia fölakasztotta a rongyos köpenyt a fogasra. –°Mi ez a sok bokréta? Emeline elfintorította az arcát. –°Úgy látszik, Priscilla és én enyhén szólva divatba jöttünk ma. Lady Wortham egy órája küldött egy üzenetet. Minden meg van bocsátva. Meghívott, hogy menjek el vele és Priscillával ma este egy házi hangversenyre. –°Ez nagyon jó hír! –°Lavinia megállt, és gondolkodóba esett. –°Ki kell találnunk, milyen ruhába menj. –°Úgy teszel, mintha olyan sok választásunk volna. Madame Francesca csak egy ruhát készített, ami megfelelő egy ilyen alkalomra. –°Emeline felkapta a ruhája szegélyét, és gyorsan elindult lefelé a lépcsőn. – 200

°Ne törődj azzal, hogy milyen ruhát veszek fel. Mesélj, mi történt a múzeumban. –°Majd elmesélem az egészet, de esküdj meg, hogy soha, semmilyen körülmények között nem árulsz el belőle semmit Mr. Marchnak. –°Jaj nekem –°torpant meg Emeline. –°Történt valami baj? Lavinia határozott léptekkel elindult a dolgozószobája felé. –°Fogalmazzunk úgy, hogy a dolgok nem a terv szerint alakultak. Rémület suhant át Mrs. Chilton arcán. –°Madam, az isten szerelmére, öltözzön át, mielőtt bemegy a dolgozószobájába! –°Jobban kell nekem most az a pohár sherry, mint hogy egy másik ruhába bújjak, Mrs. Chilton. –°De… –°Igaza van, Lavinia –°sietett utána Emeline. – °Tényleg föl kell előbb menned a szobádba. –°Sajnálom, hogy az öltözékem ennyire bántja a szemeteket, de ez az én házam, és a saját dolgozószobámban olyan ruhát viselek, amilyet akarok. Akarod hallani a történetemet, vagy sem? –°Persze, hogy akarom hallani –°válaszolta Emeline. –°Biztos, hogy nincs semmi bajod? –°Egy hajszálon múlt, de örömmel jelenthetem, hogy ép bőrrel megúsztam a dolgot. –°Ép bőrrel? –°kérdezte riadtan Emeline. –°Jóságos ég, Lavinia, hát mi történt? –°Egy előre nem látható probléma merült fel. – °Lavinia berontott a dolgozószobájába, és egyenesen ahhoz a szekrényhez ment, ahol a sherryt tartotta. – °Ahogy mondtam, egy szót se Mr. Marchnak. Örökké ezt hallanám tőle. Tobias felpillantott a könyvből, melyet az ablak közelében ülve olvasott. 201

–°Ez valóban érdekes történetnek ígérkezik. Lavinia a szekrény előtt egy lépésre megtorpant. –°Mi az ördögöt csinál itt? –°Magát várom. –°Tobias becsukta a könyvet, és az órára pillantott. –°Húsz perce érkeztem, és azt mondták, úton van. –°Csakugyan ott voltam. –°Lavinia felrántotta a szekrény ajtaját, megragadta az üveget, és kitöltött magának egy jókora pohár sherryt. –°Úton. A férfi elismerő pillantással mérte végig. –°Netán maszkabálban járt? A korty kis híján cigányútra ment. –°Nem. Természetesen nem. –°Úgy döntött, ezentúl takarítóasszonyként fogja gyarapítani a jövedelmét? –°Nem fizetik valami jól. –°Lavinia ivott még egy kortyot, s jólesőn érezte, hogy a sherry kezdi átmelegíteni. –°Hacsak az ember nem vállalja, hogy mást is kefél, nemcsak a padlót. –°Kérlek, Lavinia, nem feszítsd tovább a húrt – °nézett rá zavartan Emeline. –°Mi történt a múzeumban? Tobias keresztbe tette a karját a mellén, és nekidőlt könyvespolcnak. –°Visszament Huggetthoz? Ebben a jelmezben? –°Igen. –°Lavinia, pohárral a kezében, átment a szobán, és ledobta magát egy székbe. Kinyújtotta a lábát és elnézte rajta a vastag harisnyát. –°Arra gondoltam tanulságos lenne megnézni az emeleti galérián kiállított műveket is. Érdekesnek tartottam, hogy Huggett ennyire rejtegeti őket. –°A szobrok témája miatt rejtegeti ennyire –°szól közbe kicsit ingerülten Tobias. –°Nyilvánvaló okokból nem akarta elmagyarázni egy hölgynek, hogy az emeleti galérián erotikus témájú viaszszobrokat állít ki. –°Erotikus viaszszobrokat? –°kérdezte Emeline zavartan. –°Milyen szokatlan. 202

–°Bocsásson meg, Miss Emeline –°nézett rá összeráncolt homlokkal Tobias. –°Nem lett volna szabad említenem a dolgot. Ilyesmiről nem szokás ifjú hajadonok jelenlétében beszélni. –°Ne is törődjön vele –°felelte jókedvűen Emeline. – °Lavinia és én sokat tanultunk e témában római tartózkodásunk alatt. Tudja, Mrs. Underwood módfelett nagyvilági hölgy volt. –°Igen, tudom –°vágta rá Tobias kissé túl magától értetődő hangon. –°Rómában mindenki tudott a hölgy viselt dolgairól. –°Eltértünk a tárgytól –°szólt csípősen Lavinia. – °Nekem nem csak Huggett válasza tűnt szokatlannak, amikor az emeleten kiállított művekről érdeklődtem. Ha visszaemlékszik, ön is és én is úgy vettük észre, hogy ismerősnek látott valamit a kis viaszképen. Ma reggel azzal a gondolattal ébredtem, hogy talán azért, mert vannak kiállított tárgyai az emeleten ugyanettől a művésztől. –°Maga visszament Huggetthoz, hogy megnézze azokat a szobrokat? –°kérdezte dermedten Tobias. –°Igen. –°Miért? Lavinia bizonytalan mozdulatot tett a poharat tartó kezével. –°Ahogy mondtam. Meg akartam nézni a mintázás módját. Lefizettem a takarítóasszonyt, hogy megkapjam a kulcsait, és ebben a jelmezben bementem a terembe. –°És? Nyilvánvalóan látta a szobrokat. Úgy véli, ugyanaz a valaki készítette őket, mint a halálos fenyegetést jelentő képecskét? –°Hogy őszinte legyek, ezt nem állíthatom biztosan. –°Más szóval ebben a lehetetlen maskarában csak az idejét vesztegette, igaz? –°Tobias megrázta a fejét. –°Ezt megmondhattam volna előre, ha veszi magának a fáradságot, és kikéri a véleményemet. 203

–°Nem mondhatnám, hogy teljes mértékben haszontalan időpocsékolás volt –°pillantott a férfira pohara fölött Lavinia. –°Huggett figurái életnagyságúak. A méretkülönbség miatt nehéz határozott véleményt mondanom. De azt hiszem, vannak bizonyos hasonlóságok. Tobiasban akaratlanul is felébredt a kíváncsiság. –°Csakugyan? –°Annyira, hogy megérné megkérni Mrs. Vaughnt, nézze meg őket, és mondjon véleményt –°felelte Lavinia. –°Értem. –°Tobias az íróasztalhoz lépett, nekidőlt a sarkának, és szórakozottan dörzsölgetni kezdte a bal combját. –°Nehéz lesz nyélbeütni egy ilyen szemlét. Nem valószínű, hogy Huggett beleegyezik, még ha történetesen nincs is semmi rejtegetni valója. Végtére is akkor föl kellene engednie egy hölgyet az emeletre. Nagyon kínos, még ha az illető hölgy művész is. Lavinia nekitámasztotta fejét a szék támlájának, és Pegre meg az ő mellékfoglalkozására gondolt. –°Huggett takarítónője készséggel bérbe adja a galéria kulcsait olyan napokon, amikor Huggett reumakezelésekre jár. –°Nem értem –°szólt közbe Emeline. –°Miért fizetne neki bárki is a kulcshasználatért, amikor nyugodtan vehet belépőjegyet is? –°Nem a szobrokra kíváncsi látogatóknak adja bérbe a kulcsokat –°mondta tárgyilagosan Lavinia. –°Olyan nőknek adja oda, akik azzal keresik a kenyerüket, hogy az emeleti galériába jegyet váltó urak rendelkezésére állnak. –°Prostituáltakra gondolsz? –°húzta fel a szemöldökét Emeline. Lavinia megköszörülte a torkát, és gondosan kerülve Tobias tekintetét, válaszolta: 204

–°Peg szerint azoknak az uraknak, akik végignézik az emeleti kiállítást, gyakran támad kedvük szórakozni olyan félvilági nőkkel, akik ilyen helyeken árulják magukat. Azt hiszem, a szobrok váltják ki belőlük ezt a fajta izgatottságot. Tobias megragadta az asztal szélét, és szemét az égnek emelte, de szólni nem szólt semmit. –°Értem –°biggyesztette el a száját Emeline, majd pár pillanatnyi gondolkozás után hozzátette: –°Nagy szerencse, hogy épp nem tartózkodtak a teremben urak, amikor bementél a jelmezedben, ugye? Akár prostituáltnak is nézhettek volna. –°Hmm –°mondta erre diplomatikusan Lavinia. –°Milyen rettenetesen kínos helyzet lett volna – °folytatta Emeline. –°Hmm. –°Lavinia ivott egy korty sherryt. –°Lavinia? –°nézett fürkészőn a szemébe Tobias. –°Hmm? –°Feltételezem, hogy nem voltak látogatók az emeleten, amikor maga megérkezett. –°Így van –°vágta rá Lavinia tétovázás nélkül. – °Amikor beléptem, nem volt ott senki. –°Erősen remélem, hogy Huggett férfi vendégei közül egy sem tette be a lábát, amíg ön ott tartózkodott. Vagy tévedek? Lavinia vett egy mély lélegzetet. –°Azt hiszem, legjobb lesz, ha most magunkra hagysz minket, Emeline. –°Miért? –°kérdezte a lány. –°Mert e beszélgetés a továbbiakban nem a te ártatlan fülednek való lesz. –°Butaság. Mi lehet annál illetlenebb, mint az erotikus tárgyú viaszszobrok kiállítása? –°Mr. March szavai, amikor majd kijön a sodrából. –°De hiszen Mr. March egyáltalán nem dühös – °pislogott Emeline. 205

Lavinia lenyelte az utolsó korty sherryt, és letette a poharát. –°Mindjárt az lesz.

206

15. obias még akkor is fortyogott magában, amikor egy óra múlva belépett a dolgozószobájába. Az íróasztal mögött ülő Anthony érdeklődve pillantott fel rá. Az előbb még kíváncsi arcán ijedtség, majd derűs beletörődés jelent meg. Félredobta a tollát, hátradőlt a székben, és megragadta kétoldalt a karfáját. –°Már megint veszekedtél Mrs. Lake-kel, igaz? – °kérdezte minden bevezető nélkül. –°És akkor mi van? –°mordult fel Tobias. – °Egyébként ez az én íróasztalom. Ha nincs ellenedre, ma délután én szeretném használni. –°Ez egy különösen paprikás hangulatú vita lehetett. –°Anthony könnyedén felemelkedett a székből, és kisétált az íróasztal mögül. –°Csak napok kérdése, hogy egyszer úgy elvesd a sulykot, hogy felmondja a partnerséget. –°Miért tenne ilyet? –°Tobias átvette az ellenőrzést íróasztala fölött, és leült. –°Nagyon jól tudja, hogy szüksége van a segítségemre. –°Ahogy neked is az övére. –°Anthony odasétál nagy földgömbhöz, amely a kandalló mellett volt egy állványon. –°De ha továbbra is így folytatod, könnyen lehet, hogy a végén úgy dönt, nélküled is nagyon jól elboldogul. A megjegyzés kicsit kényelmetlenül érintette Tobiast. –°Lavinia kissé meggondolatlan és impulzív alkat, de nem teljesen ütődött. Anthony felemelte az ujját. –°Jegyezd meg, ha nem tanulsz meg olyan udvarias tisztelettel bánni vele, ahogy az egy hölgynek kijár, minden türelmét el fogja veszíteni veled szemben.

T

207

–°Szerinted azért kell iránta udvarias tisztelettel viseltetnem, mert ő egy hölgy? –°Természetesen. –°Hadd mondjak el neked pár dolgot arról, hogyan viselkedik egy hölgy –°közölte érzelemmentes hangon Tobias. –°Egy hölgy nem surran be takarítónőnek öltözve egy olyan kiállításra, ahol csak férfiszemnek való erotikus viaszszobrokat állítanak ki. Egy hölgy nem hozza magát szántszándékkal olyan helyzetbe, amelyben összetéveszthetik egy olcsó kis utcanővel. Egy hölgy nem vállal olyan ostoba kockázatot, hogy aztán egy felmosóronggyal kelljen megvédenie a tisztességét. Anthony tágra nyílt szemmel nézett sógorára. –°A kutyafáját! Azt akarod mondani, hogy Mrs. Lake komoly veszélyben forgott ma délután? Ezért vagy ilyen felbőszült hangulatban? –°Igen, pontosan ezt akarom mondani. –°A mindenségit. Ez rettenetes. És jól van? –°Jól. –°Tobias összecsikorgatta a fogát. –°Hála a felmosórongynak meg az ő lélekjelenlétének. Meg kellett védenie magát két férfitól, akik prostituáltnak nézték. –°Hála istennek, hogy ezek szerint válságos helyzetekben nem szokott elájulni –°mondta Anthony őszinte megkönnyebbüléssel. –°Azt mondod, felmosóronggyal? Nahát, micsoda leleményes elme! –°Itt most nem az ő leleményessége a lényeg. Arra próbálok rámutatni, hogy egyáltalán nem lett volna szabad ilyen helyzetbe hoznia magát. –°Na igen. Gyakran emlegetted már, hogy Mrs. Lake hajlamos az önálló gondolkodásra. –°Ez nagyon is enyhe kifejezés. Mrs. Lake fegyelmezhetetlen, kiszámíthatatlan, önfejű teremtés. Csak a neki tetsző utasítást vagy tanácsot fogadja el. Sohasem tudhatom, mi lesz a következő lépése, és nem 208

érzi különösebb szükségét, hogy engem tájékoztasson, csak ha már késő, és úgysem tudok közbeavatkozni. –°Az ő szempontjából nézve neked nyilván hasonló hibáid vannak –°jegyezte meg fanyar képpel Anthony. – °Fegyelmezhetetlen. Kiszámíthatatlan. Nem vettem észre, hogy különösképpen törekednél rá, hogy tájékoztasd őt a lépéseidről, legföljebb ha már meglépted őket. Tobias érezte, hogy az álla megfeszül. –°Mi az ördögről beszélsz? Semmi értelme, hogy beszámoljak neki minden lépésemről, amit ebben az ügyben teszek. Ismerve őt, biztosan ragaszkodna hozzá, hogy elkísérjen, amikor valamelyik informátorommal találkozom, márpedig ez gyakran teljesen lehetetlen. Nyilván nem vihetem őt magammal, amikor például valamelyik éjszakai mulatóba megyek, és a klubjaimba se kísérhet el. –°Más szóval nem minden lépésedről számolsz be Mrs. Lake-nek, mert tudod, hogy úgyis vita támadna belőle. –°Pontosan. Laviniával vitatkozni legtöbbször kárba veszett fáradság. –°Ez azt jelenti, hogy néha vesztesen kerülsz ki a vitából. –°A hölgy rendkívül nehezen kezelhető. Anthony nem szólt semmit, csak a szemöldökét húzta fel a homloka közepére. Tobias felkapott egy tollat, és dobolni kezdett vele az írómappa fedelén. Valami ok folytán úgy érezte, védekeznie kell. –°Mrs. Lake-et kis híján megtámadták ma délután – °mondta halkan. –°Teljes joggal haragudtam meg rá. Anthony hosszan elgondolkozott ezen, majd Tobias meglepetésére megértően fejet hajtott. –°A félelem gyakran így nyilvánul meg az emberben, igaz? Nem hibáztatlak azért, hogy heves érzelmeket 209

keltett benned ez az ügy. Bizonyára rosszakat fogsz álmodni ma éjjel. Tobias hallgatott. Attól tartott, Anthony igazat szólt. Lavinia fölnézett a jegyzeteiből, amikor Mrs. Chilton bevezette Anthonyt a dolgozószobájába. –°Jó napot, uram. A fiatalember udvariasan és kifogástalanul meghajolt előtte. –°Köszönöm, hogy fogad, Mrs. Lake. Lavinia szívélyes mosolya mögé rejtette, hogy elakadt a lélegzete. –°Ön szívesen látott vendég nálunk, Mr. Sinclair. Kérem, foglaljon helyet. –°Ha nem bánja, inkább állva maradnék –°felelte eltökélt arccal Anthony. –°Nehéz helyzetben vagyok. Valójában még soha nem csináltam ilyet. Lavinia igazolva érezte legrosszabb sejtéseit. Elnyomott egy sóhajt, félretolta a jegyzeteit, és elszántan várta, hogy a fiatalember mindjárt megkéri tőle Emeline kezét. –°Mielőtt hozzákezd, Mr. Sinclair, hadd mondjam meg, hogy én önt bámulatra méltó fiatalembernek tartom. Megjegyzése meglepni látszott Anthonyt. –°Nagyon kedves, hogy ezt mondja, madam. –°Ugyebár a minap töltötte be a huszonegyedik évét. –°Mi köze ennek az én életkoromhoz? –°ráncolta a homlokát a fiú. Lavinia megköszörülte a torkát. –°Való igaz, vannak, akik jóval érettebbek a koruknál, így van ez például Emeline esetében is. –°Miss Emeline fiatal leány létére valóban meglepően okos –°helyeselt lelkesen, csillogó szemmel Anthony. –°De még csak tizennyolc éves. 210

–°Csakugyan. Ez így nem lesz jó, gondolta Lavinia. –°A helyzet az, uram, hogy én nem szeretném, ha Emeline elhamarkodottan belerohanna egy házasságba. Anthony arca felragyogott. –°Nem is tudja, Mrs. Lake, mennyire egyetértek önnel! Miss Emeline-nak még várnia kell ezzel a dologgal. Súlyos hiba lenne a részéről, ha túl hamar elkötelezné magát. Egy olyan ragyogó szellemet, mint az övé, vétek lenne kioltani a házasság rabságában. –°Ebben teljesen egyetértünk, sir. –°Miss Emeline-t hagyni kell, hogy ő diktálja magának az iramot. –°Valóban. Anthony kihúzta magát. –°De bármennyire is csodálója vagyok Miss Emelinenak, és jóllehet az életemet szenteltem az ő boldogságának… –°Nem vettem észre, hogy ezt tette volna. –°Végtelen örömömre szolgál –°nyugtatta meg Anthony. –°De mint mondtam, ma nem azért kerestem fel önt, hogy az ő jövőjéről beszéljek. Lavinia egészen beleszédült a nagy megkönnyebbülésbe. Úgy látszik, mégsem kell valamiképpen útját állnia egy bontakozó szerelemnek. Ellazuló arcvonásokkal mosolygott Anthonyra. –°Akkor hát, Mr. Sinclair, miről óhajt beszélni vele –°Tobiasról. Ezzel nagyjából vége is volt a megkönnyebbülésnek. –°Mi van vele? –°kérdezte óvatosan. –°Tudok róla, hogy ma délután veszekedett önnel. –°Dühbe gurult –°intett kissé tétován a kezével Lavinia. –°Na és? Nem ez volt az első eset. Anthony szerencsétlen képpel bólintott. –°Tobias mindig is hajlamos volt a modortalanságra, és sohasem szenvedhette az ostoba embereket. 211

–°Én nem tartom magam ostobának, Mr. Sinclair. –°Eszembe sem jutott, hogy ilyesmit gondoljak önről, Mrs. Lake! –°kiáltotta elszörnyedve Anthony. –°Köszönöm. –°Csak azt próbálom mondani, hogy úgy látszik, van valami az önnel való kapcsolatának a természetében, ami szokatlanul provokatív módon hat a kedélyére. –°Ha azért jött, hogy megkérjen, ne bosszantsam őt tovább, attól tartok, csak vesztegeti az idejét. Biztosíthatom, hogy nem szándékosan ingerelem Mr. Marchot. De ahogy ön is megjegyezte, tényleg van valami a kapcsolatunk természetében, ami ilyen módon hat rá. –°Valóban így van. –°Anthony le-föl járkált az íróasztal előtt. –°Az a helyzet, hogy nem kéne őt túl szigorúan megítélnie, Mrs. Lake. Lavinia hallgatott. –°Tessék? –°kérdezte nagysokára. –°Biztosíthatom, hogy Tobias esetében az érdes külső tisztességes embert takar. –°Anthony megállt az ablak előtt. –°Senki sem ismeri őt nálam jobban. –°Nagyon jól tudom, mennyire kedveli őt. Anthony szája megrándult. –°Nem mindig kedveltem őt. Sőt, kezdetben, amikor a nővérem a felesége lett, egy darabig kifejezetten gyűlöltem Tobiast. –°Miért? –°kérdezte dermedten Lavinia. –°Mert tudtam, hogy Annt kényszerítették, hogy hozzámenjen. –°Igazán? –°Nem szeretné végighallgatni, hogy Tobias azért vette el a feleségét, mert előzőleg teherbe ejtette, gondolta. –°Az én és a nővérem érdekében vette őt el. Azért haragudtam, mert Ann kötelességének érezte, hogy feláldozza magát. És egy ideig a darabbeli gonosznak tartottam Tobiast. 212

–°Attól tartok, nem értem –°mondta Lavinia. –°Miután a szüleink meghaltak, a nővérem és én a nagynénénkhez és a nagybátyánkhoz kerültünk. Elizabeth néni ennek egyáltalán nem örült. Ami pedig Dalton bácsit illette, ő az a fajta hitvány gazember volt, aki kihasznált minden szobalányt, nevelőnőt és az összes többi védtelen nőt, aki szerencsétlenségére az útjába akadt. –°Értem. –°Az a gazember megpróbálta megrontani Annt. Ann visszautasította a közeledését, de a bácsit nem lehetett lerázni. A nővérem úgy próbált megszabadulni tőle, hogy éjszakára az én hálókamrámban húzta meg magát. Több mint négy hónapon keresztül minden este elbarikádoztuk az ajtót. Azt hiszem, Elizabeth néni tudta, mi folyik, mert eltökélte, hogy férjhez adja Annt. Egy napon Tobias valami üzleti ügyben felkereste a nagybátyámat. –°Mr. March ismerte az ön bácsikáját? –°Abban az időszakban Tobias üzletemberként kereste a kenyerét. Voltak mindenféle ügyfelei. Dalton bácsi az újabbak közé tartozott. Elizabeth néni Tobias látogatásának ürügyén meghívta néhány szomszédjukat vacsorára és kártyázni. Ragaszkodott hozzá, hogy az éjszakát is náluk töltsék, ahelyett, hogy ki-ki hazatért volna az otthonába. Ann úgy gondolta, ha ilyen sokan vannak a házban, akkor biztonságban van, úgyhogy az éjszakát a saját szobájában töltötte. –°Mi történt? –°A dolog lényege az, hogy Elizabeth néni gondoskodott róla, hogy a nővéremet egy szerinte kompromittáló helyzetben találják Tobiasszal. –°Jóságos ég! Hogy sikerült ezt elérnie? Anthony kibámult a kertre. –°Elizabeth néni az Annéval szomszédos szobában helyezte el Tobiast. A két szoba között volt egy ajtó. 213

Természetesen zárva. De kora hajnalban a néni beosont Ann szobájába, és kinyitotta az ajtót. Aztán óriási jelenetet rendezett, melynek során az egész személyzet és a vendégek előtt bejelentette, hogy Tobias nyilván bent járt Ann szobájában az éjszaka leple alatt. –°De hisz ez nevetséges! –°bőszült fel Lavinia. –°Igen, persze, hogy az –°mosolygott keserűen Anthony. –°De mindenki tudta, hogy Ann a szomszédok előtt tönkre van téve. Elizabeth néni ragaszkodott hozzá, hogy hangozzék el egy házassági ajánlat. Én persze azt vártam, hogy Tobias vissza fogja utasítani, hogy őt rákényszerítsék erre a dologra. Mert noha még kisfiú voltam, előttem is teljesen világos volt, hogy ő nem az a fajta ember, akit rá lehet kényszeríteni olyasmire, amit nem akar. De legnagyobb meglepetésemre azt mondta Ann-nek, hogy csomagolja össze a holmiját. –°Teljesen igaza van, Mr. Sinclair –°mondta szelíden Lavinia. –°Tobias nem egyezett volna bele a nagynénjük óhajába, ha ő maga nem akarta volna. –°Nem az volt a dologban a legmeglepőbb, hogy magával vitte Annt, hanem az, hogy nekem is odaszólt, hogy csomagoljak. Azon a napon mindkettőnket megmentett, jóllehet erre csak később döbbentem rá. –°Értem. –°Lavinia arra gondolt, vajon milyen lehetett egy kisfiúnak az, hogy egy idegen magával vitte. –°Biztosan nagyon meg volt rémülve. –°Nem magam miatt –°fintorította el az arcát Anthony. –°Ami engem illetett, nekem mindenütt csak jobb lehetett, mint a rokonainknál. De nagyon féltem, hogy mit fog művelni Tobias Ann-nel, ha egyszer a hatalmába keríti. –°És Ann is félt Tobiastól? –°Nem. Soha. –°Anthony elmosolyodott egy feltoluló emlék hatására. –°Az első pillanattól fogva ő volt számára a fehér lovon érkező királyfi. Azt hiszem, még 214

le sem értünk a kocsifelhajtó aljára, ő már fülig szerelmes volt Tobiasba. Lavinia a tenyerébe támasztotta az állát. –°Talán ez is közrejátszott abban, hogy ön miért nem vonzódott rögtön az elején Tobiashoz. Addig a napig az öné volt az első hely a nővére szívében. Anthony egy pillanatra eltűnődött ezen, aztán összehúzta a szemöldökét. –°Lehet, hogy igaza van. Ebből a szempontból nem gondolkoztam a dolgon. –°És Mr. March rögtön feleségül vette a nővérét? –°Még abban a hónapban. Nyilván első látásra beleszeretett. Hogy is ne? Ann kívül-belül gyönyörű volt. A legszelídebb teremtés, akit ismertem. Kedves, jóságos, csupa szeretet, csupa szelídség. Sokkal inkább angyal volt, mintsem hús-vér ember. Az az érzésem, hogy túlságosan jó volt erre a világra. Egy szó, mint száz, pontosan az ellenkezője mindannak, ami én vagyok, gondolta Lavinia. –°De Tobias attól félt, hogy Ann iránta táplált érzelmei pusztán a hálára alapulnak, és hamar el fognak múlni –°folytatta Anthony. –°Értem. –°Azt mondta Ann-nek, hogy nem köteles feleségül menni hozzá, és azt sem várja el tőle, hogy eljátssza mellette a szerető szerepét. De akárhogyan dönt is, ő módot fog találni arra, hogy gondot viseljen ránk. –°De a nővére szerette őt. –°Igen. –°Anthony elmélyülten tanulmányozta a szőnyeg mintáját, majd szomorú, halvány mosollyal felpillantott Laviniára. –°Nem egészen öt évet éltek együtt azelőtt, hogy Ann és a baba gyermekágyi lázban meghaltak. Tobias ottmaradt egy tizenhárom év sógorral. –°A nővére elvesztése nagyon megviselhette önt. –°Tobias nagy türelemmel bánt velem. A házasság első évfordulóján már bálványoztam őt. –°Anthony 215

megragadott egy széktámlát. –°De Ann halála után egy ideig olyan voltam, mint aki megveszett. Tudja, őt hibáztattam érte. –°Megértem. –°A mai napig csodának tartom, hogy nem küldött vissza a nagynénémhez és a nagybátyámhoz, vagy nem íratott be egy bentlakásos iskolába. Ő azonban azt mondja, hogy soha még csak meg sem fordult a fejében, hogy megszabaduljon tőlem. Azt mondja, megszokta, hogy mindig ott vagyok körülötte. Anthony visszafordult az ablak felé, és elhallgatott. Bizonyára mélyen elmerült a gondolataiban. Lavinia szaporán pislogott, hogy kitisztítsa a szemét elhomályosító nedvességet. Végül felhagyott az erőfeszítéssel, elővett egy zsebkendőt a fiókból, gyorsa megnyomkodta vele a szemét, és egyet-kettőt szipogott is hozzá. Amikor összeszedte magát, újra összekulcsolta a kezét az íróasztalon, és várt. Anthony nem tett rá kísérletet, hogy folytassa a történetét. –°Kérdezhetek valamit? –°szólalt meg Lavinia egy idő után. –°Mi lenne az? –°Láttam, hogy Mr. March húzza a lábát. Egészen biztos vagyok benne, hogy Rómában még nem volt semmi baj a lábával. Anthony meglepetten pillantott rá. –°Önnek nem mondta el, hogy mi történt? –°Elhúzta a száját. –°Nem, Tobiast ismerve, nem tenne ilyet. Azon az éjszakán Carlisle belelőtt a lábába. A harc életrehalálra ment. Egy hajszálon múlt, hogy Tobias megmenekült. Hetekbe telt, mire felépült a sebesüléséből. Gyanítom, hogy még sokáig fogja húzni a lábát, de az is lehet, hogy élete végéig. Lavinia megdöbbenve nézett rá. –°Értem –°suttogta. –°Nem tudtam. Te jó ég! 216

Újabb hosszú csend következett. –°Miért mondja el nekem ezeket? –°kérdezte az asszony végül. Anthony összerezzent, majd Laviniára nézett. –°Azt akartam, hogy megértse. –°Megértsem? Mit? –°Tobiast. Ő nem olyan, mint a többi férfi. –°Higgye el, nagyon jól tudom. –°És ez azért van, mert neki a saját útját kellett járnia a világban –°folytatta lelkesen Anthony. –°Nem eléggé csiszolt a modora. Lavinia elmosolyodott. –°Valami azt súgja nekem, hogy nincs az a csiszolás, amely megváltoztatná Mr. March jellemét. –°Csak azt próbálom elmagyarázni, hogy még ha nem viselkedik is mindig úgy, ahogy hölgytársaságban viselkedni illenék, azért még nagyon sok kiváló tulajdonsága van. –°Kérem, ne fáradjon azzal, hogy átnyújt nekem egy listát Mr. March kitűnő tulajdonságairól. Félő, hogy mindkettőnket untatna vele. –°Attól tartok, nem fogja megbocsátani neki, hogy ilyen rossz természetű, és hogy olykor valóban modortalan. Lavinia letámasztotta az asztalra mindkét tenyerét, és felállt. –°Mr. Sinclair, megnyugtathatom, hogy nagyon jól kijövök Mr. March természetével és rossz modorával. –°Valóban? –°Valóban, sir. –°Lavinia megkerülte az asztalát, hogy az ajtóhoz kísérhesse a fiatalembert. –°Hogy is lehetne másképp? Én magam is ugyanezekkel a jellemhibákkal bírok. Kérdezzen meg bárkit, aki jól ismer.

217

16. emélte, hogy a férfi meggondolja magát, de túl régóta volt a szakmában, így aztán nem várt ilyen szerencsés fordulatot. Tapasztalata szerint ha már egy úr véget vetett a szeretőjével folytatott viszonyának, nemigen kezdte újból. A társaság gazdag korhelyei hamar ráunnak az emberre, gondolta. Mindig újabb és újabb olyan nőre vadásznak, akit előszeretettel neveznek félviláginak. De néha az is előfordul, hogy egy okos ember rájön, túl sietősen vetett véget egy viszonynak. Sally elégedetten elmosolyodott, és beejtette a jegyet a köpenye belsejébe varrt zsebbe. Nagyon finom köpeny volt, tőle kapta ajándékba. Mindig nagyon bőkezűen bánt vele. Fizette annak a kedves kis háznak a bérét, amelyben az elmúlt hónapokban lakott, és néhány szép ékszerrel is megajándékozta. A karkötőt és a fülbevalókat biztos helyen tartotta a hálószobájában, hiszen nagyon is jól tudta, hogy ha nem volnának, vissza kellene mennie a bordélyházba, ahol a férfi rátalált. Nem volt hajlandó eladni az ékszereket azért, hogy kifizesse a házbért. Ezek voltak a legjobb évei, és már nem tartanak soká. Szorgalmas munkával akarta eltölteni őket. Sok férfitól sok értékes ajándékot akart összegyűjteni. Majd ha elmúlt a fiatalsága, és már nem néz ki ilyen jól, kényelmesen megélhet belőlük. Büszke volt rá, hogy ilyen komolyan vette a pénzügyeit. Meg kellett harcolnia azért, hogy a maga erejéből ott tudja hagyni a Covent Garden utcáit, ahol bérkocsikban és a közeli kapualjakban kellett kiszolgálni a vendégeket. Az élet ott roppant veszélyes volt, és gyakran ért erőszakos véget. Már az is kemény munkájába került, míg bekerülhetett egy bordélyház

R

218

viszonylagos biztonságába, és azóta a divatosabb kurtizán lét alsóbb szintjeit is sikerült elérnie. A jövő fényesnek ígérkezett. Egy napon talán saját páholya is lesz az operában, mint nem egy fényes karriert befutott pályatársának. Az elmúlt napokban diszkréten tapogatózni kezdett új pártfogó után, abban a reményben, hogy a hónap végén esedékes házbért már vele fizettetheti ki. De megfogadta, hogy nem fog hanyatt-homlok belerohanni egy új kapcsolatba, még ha emiatt ki kell is költöznie a kis házból. Ismert nőket, akik elkövették ezt a hibát, csak azért, hogy anyagilag a felszínen tudjanak maradni. Ilyenkor aztán nemegyszer kötöttek ki olyan férfiak mellett, akik erőszakosan vagy mindenki által természetellenesnek tartott módon bántak velük. Megborzongott, amikor eszébe jutott egy ismerőse, aki összeállt egy gróffal, aki aztán arra kényszerítette, hogy szexuális szolgálatokat tegyen a barátainak. A kétoldalt sorakozó, kísértetiesen megvilágított kiállítási tárgyakra alig figyelve, végigsietett a sötét átjárón. Itt és most a munkáját végezte. Amikor pillantása egy akasztásos jelenetre siklott, elfintorodott. Még ha olyan kedvében lett volna is, hogy viaszmúzeumot akar látni, biztos, hogy nem ilyen szobrot nézne meg. Úgy gondolta, az ilyen jellegű dolgok nagyon lehangolóak. A félsötét terem végében megtalálta a szűk csigalépcsőt. Felkapta a szoknyáját és hosszú köpenye szélét, és gyorsan fellépkedett a lépcsőn. Nagyon pontosan elmondták, mit kell tennie. A lépcső tetején lévő súlyos ajtó nem volt bezárva. Amikor belökte, panaszos nyikorgással kinyílt. Belépett a gyéren megvilágított helyiségbe, és körülnézett. A lent kiállított szobrok nem az ő ízlése szerintiek voltak, de erre a teremre kíváncsi volt. Hallotta, amint Huggett 219

azzal hencegett, hogy van egy nagyon különleges kiállítóterme, amelyet csak férfiak látogathatnak. A bejáratnál egy elegáns kék-arany tábla fogadta a látogatót. Közelebb lépett, és kissé lehajolva betűzte ki: JELENETEK EGY BORDÉLYHÁZBÓL –°Na, ez biztosan nem lesz unalmas –°motyogta magában. De nem volt benne biztos; végtére is számára ez volt a leghétköznapibb dolog. Odalépett a legközelebb eső, megvilágított jelenethez, és szemügyre vette az ágyon fekvő kéjesen ölelkező férfit és nőt. A férfi arca feszült volt, már-már állatias; látszott rajta, hogy közeledik a kéj tetőfokához. A nőhöz feszülő testén a far és a hát izmai rendkívül valósághűen voltak kidolgozva. A női testet is roppant érzékletesen mintázták meg, ami kétségtelenül arra szolgált, hogy minél inkább felkeltse az átlagos férfi látogatók figyelmét. Dús keblek, kerekded csípő, s hozzá elegánsan apró lábak. Sally figyelmét azonban a nő arca vonta magára. Volt a vonásaiban valami, ami ismerősnek tűnt. Már éppen lépett volna közelebb, hogy jobban megnézze, amikor a háta mögül halk reccsenést hallott. –°Ki van ott? Se hang, se mozgás nem válaszolt a terem sötét sarkából. Nem tudni, miért, heves szívdobogás fogta el. A tenyere hideg lett és nyirkos. Ismerte már ezeket a jeleket. Régen, amikor még az utcán dolgozott, érezte ezt. Egyes hozzá közeledő férfiak váltották ki belőle ezt a furcsa reakciót. Mindig hallgatott a megérzésére, és még akkor is megtagadta a szolgálatait azoktól, akik ilyen érzést keltettek benne, ha emiatt egy vagy két napig éheznie kellett. Csakhogy ez nem egy idegen, aki be akarja csalni egy elsötétített kocsiba. Nyilván a pártfogója, az a férfi, aki 220

az elmúlt hónapokban a kis házat bérelte neki. Ő üzent, kérve, hogy találkozzanak itt. Semmi oka nincs erre a félelemre. Végigfutott a hátán a hideg. Valami miatt eszébe jutott, hogy annak idején a bordélyházban sok szóbeszéd keringett a férfi előző szeretőjének öngyilkossága kapcsán. A romantikus lelkületűek szerint a lánynak megszakadt a szíve, és megkönnyezték a tragédiát. De a legtöbben csak csóválták a fejüket, mondván, micsoda butaság, ha valaki hagyja, hogy az érzékenysége felülkerekedjék a józan eszén. Ő maga is sokat gondolkozott ezen akkoriban. Futólag ismerte is a lányt. Alice nem olyan típusnak látszott, aki elköveti azt a hibát, hogy beleszeret a pártfogójába. Elhessegette magától a szegény bolond Alice emlékét. De ekkor a félelem egy újabb hulláma remegtette meg. Méghozzá a szobrok természete miatt. Ezek a jelenetek felborzolták az idegeit. Pedig semmi oka nem volt az ijedezésre. A férfi csak a szokásos kis játékait űzi. –°Tudom, hogy te vagy az, szépséges csődöröm. –°És szemérmes mosolyt erőltetett az arcára. –°Mint látod, megkaptam az üzenetedet. Hiányoztál nekem. Senki sem lépett elő az árnyak közül. –°Azért akartad, hogy itt találkozzunk, hogy eljátsszuk egyik-másik jelenetet? –°Halkan kuncogott, amit a férfi nagyon szeretett. Aztán összekulcsolta a kezét a háta mögött, és elindult a viaszszobrok két sora között. –°Milyen huncut az én pompás csődöröm! De hiszen tudod, hogy én mindig boldogan engedelmeskedem. Válasz nem érkezett. Sally megállt egy halványan megvilágított jelenet előtt, melyben egy nő térden állva kuporgott egy férfi előtt, akinek a nemi szervét az alkotó művész nagy 221

képzelőerővel formázta meg. Úgy tett, mint aki mélyen elgondolkodva veszi közelebbről is szemügyre a merev hímtagot. –°Hát, szerintem a te farkad még ennél is nagyobb – °jelentette ki. Ez persze nem volt igaz, de az ő szakmájában bevett gyakorlat volt, hogy a vendégnek hazudni kell. –°Na persze lehet, hogy a pontos méretekre már nem emlékszem, de boldogan veszek róla újból méretet. Ennél izgalmasabb programot el sem tudok képzelni ma estére. Mit szólnál hozzá, csődöröm? Néma csend. A pulzusa nem lassult –°sőt, ha lehet, még szaporábban vert. A tenyere síkos volt a hideg izzadtságtól. A tüdejét nem tudta megtölteni levegővel. Elég. Képtelen volt elviselni tovább a hajdani, utcai rettegést. Itt valami gonosz dolog van készülőben. Most már az ösztöne parancsolt: nem állt tovább ellen a menekülési vágynak. Már nem érdekelte, akarja-e folytatni eddigi pártfogója a viszonyukat, vagy sem. Semmi mást nem akart, csak menekülni erről a helyről. Megpördült, és végigszáguldott a szűk átjárón. Az ajtót nem lehetett látni a galéria sötétbe vesző végében, de Sally emlékezett rá, hogy hol van. Tőle jobbra, ahol a legsűrűbbek voltak az árnyékok, hirtelen mozgolódás támadt. Az első, őrült gondola az volt, hogy valamelyik szobor kelt életre. Aztán meglátta, hogy egy hosszú, súlyos vasdarabon halván fény csillan meg. Sikoltás tört fel a torkából. Már tudta, hogy soha nem fogja elérni az ajtót. Megfordult, és felemelte mindkét kezét, mintha bizony így ki tudná védeni az ütést. Hátratántorodott. A lába beleütközött egy favödörbe, amelyet otthagytak a padlón. Elvesztette az egyensúlyát, elesett. A vödör feldőlt, s a piszkos víz végigfolyt padlón. 222

A gyilkos, kezében a lesújtani készülő, magasra emelt piszkavassal előrelépett. Ebben a pillanatban Sally hirtelen rájött, miért tűnt olyan ismerősnek az a viaszból formált prostituált. Az arca Alice-ról volt megmintázva.

223

17. Gryphon meleg volt és száraz, de ennél több jót nem is lehetett elmondani e füstös kocsmáról. Mindazonáltal miközben átvágott a tömegen, Tobias határozottan a javára írta ezt e nyirkos, ködös estén. A jókora kandallóban lobogott a tűz, s a lángok a pokol tüzére emlékeztető vörösre festették a helyiséget. A felszolgálók egytől egyig nagydarab, vaskos, izmos nőszemélyek voltak. A hasonlóság nem a véletlen műve volt –°Vigyori Jack, a tulajdonos, ezt a típust kedvelte. Tobias e kalandhoz a szokásostól eltérően öltözött. Egy dokkmunkás elnyűtt nadrágjában, rosszul szabott félkabátjában, formátlan sapkájában és nehéz bakancsában nemigen vonta magára a Gryphon vendégeinek figyelmét. A máskor oly bosszantó bicegés itt jól illett az öltözékéhez. Körülötte a legtöbben úgy keresték a kenyerüket, hogy aközben nem volt nehéz sérüléseket szerezni, nem beszélve arról, hogy sokszor a törvényt is kijátszották. Az ilyen sántikálás egészen mindennapos dolog volt. Elment a sebhelyek, forradások, hiányzó ujjak és falábak között. Egy nagy mellű felszolgálónő Tobias elé állt, és bátorítóan rámosolygott. –°Hé, szép fiú, hát neked mit adjak? –°Vigyori Jackhez jöttem –°morogta Tobias. Vigyázott rá, hogy minél kevesebbet társalogjon a személyzettel és a Gryphon vendégeivel. A dokkmunkások nyers kiejtésmódja, amit e látogatások miatt megtanult, átsegítette a futó találkozásokon, de abban már nem volt biztos, hogy hosszabb, bonyolultabb beszélgetésekre is futotta volna belőle. –°Odabe van, a hátsó szobába' –°intett fejével a nő a kocsma hátsó traktusába vezető kis folyosó felé, és

A

224

kacsintott hozzá. –°Jól teszed, ha kopogtatsz, mielőtt rányitod az ajtót. És azzal poharakkal megrakott tálcáját magasan a feje fölé tartva, elvegyült az emberek között. Tobias utat tört magának az asztalok és lócák sora mellett. A kocsma végében kiért a kétes tisztaságú folyosóra, amely ahhoz a szobához vezetett, melyet Vigyori Jack előszeretettel nevezett az irodájának. Odaérve megállt az ajtó előtt. A nehéz faajtó mögül tompán kihallatszott egy nő visongó nevetése. Tobias hangosan bekopogott. –°Tűnés, akárki vagy is! –°kiáltott ki vészjósló hangon Jack. –°Dolgom van! Tobias megragadta a kilincs gombját, és elcsavarta. Az ajtó kinyílt. Tobias az ajtófélfának dőlve Vigyori Jackre nézett. A Gryphon tulajdonosa egy viharvert íróasztal mögött ült, s arcát mélyen beletemette az ölében ülő feltűrt szoknyájú nő meztelen, dús keblébe. –°Megkaptam az üzenetedet –°mondta Tobias. –°Te vagy az, Tobias? –°Vigyori Jack fölemelte a fejét és kacsintott. –°Kicsit korán jöttél, nem? –°Nem. Jack felnyögött, és játékosan rápaskolt társa csupasz hátára. –°Tűnj most el, lányom. A barátomnak sietős a dolga, és úgy látom, ma este nincs valami béketűrő kedvében. –°Velem ne törődj, Jack –°nevetgélt a nő, és megtáncoltatta a farát. –°Én elüldögélek itt, és folytatom, amit elkezdtünk, addig ti nyugodtan megbeszélhetitek a dolgotokat. –°Sajnos, nem lehet, szivi –°sóhajtott egy nagyot Jack, és szelíden letessékelte a nőt az öléből. –°Az a helyzet, hogy elvonod a figyelmemet. Nem tudok az üzleti ügyekre koncentrálni, ha te itt folytatod a mesterkedésedet. 225

A nő nagyot nevetett, majd fölállt, és lerázogatta a szoknyáját. Rákacsintott Tobiasra, és nagy ráérősen kisétált a szobából. Mindkét férfi követte a szemével, míg a csípőjét ringatva elvonult előttük. A nevetése még a folyosóról is behallatszott. –°Új alkalmazott –°köszörülte meg a torkát Jack. – °Azt hiszem, nagyon jól be fog válni. –°Vidám természete van –°mondta Tobias, felhagyva a dokkmunkás kiejtéssel. Ő és Jack nagyon jól ismerték egymást. Tobias tudta például, hogy Vigyori Jack arról a vágásról kapta a nevét, amelyet egy kés ejtett az arcán a szája sarkától egészen a füléig, és amelyet egy szegény varrónő öltögetett össze. –°Az már egyszer biztos –°bólintott rá Jack, majd fölállt, és a kandalló előtt álló bőrtámlájú székek felé terelgette Tobiast. –°Ülj le, barátom. Ronda idő van odakint. Töltök neked a jóféle kis brandymből, az majd felmelegít. Tobias leült a kényelmetlen faszékre, és megpróbált nem figyelni sajgó lábára. –°A brandy jót fog tenni, csakugyan –°mondta. – °Milyen híred van a számomra? –°Van néhány dolog, ami érdekelhet téged. Először is arra kértél, hogy vizsgáljam meg Neville egyes szeretőinek a környezetét. –°Jack kitöltötte a brandyt a két pohárba. –°Ebben a témában rábukkantam néhány érdekes dologra. –°Hallgatlak. Jack átnyújtotta Tobiasnak a poharát, és visszaereszkedett az asztala mögött álló székbe. –°Te azt mondtad nekem, hogy Neville inkább a bordélyházakból választja ki a nőit, nem pedig a saját köreiből. Igazad volt. –°Na és? 226

–°Azt nem tudom, miért szereti az olcsóbb nőket, de egy dolgot mondhatok neked. Ha bordélyházból való szajha ugrik a folyóba, a hatóságok nemigen firtatják az ügyet. –°Jack elfintorította az orrát. –°Legföljebb eggyel kevesebb árulja a kegyeit. Tobias ujjai megmarkolták a poharat. –°Azt akarod mondani, hogy Neville kurvái közül nem is egy végezte a folyóban? –°Azt nem tudom, hogy hányan ölték vízbe magukat, miután félredobta őket, de legalább kettő nem bírta elviselni, hogy minden reménye odalett. Egy Lizzy Prather nevű lány másfél évvel ezelőtt vetett véget az életének. Pár hónapja egy Alice nevű szajhát fogtak ki a folyóból. Azt is beszélik, hogy még három lett öngyilkos. Tobias aprókat kortyolt a melegítő brandyből. –°Nehéz elhinni, hogy ilyen sok nő esett volna halálos melankóliába azt követően, hogy Neville szakított vele. –°Igen. –°Jack széke panaszosan megnyikkant, amikor hátravetette magát benne. Ő azonban a figyelmeztetésre ügyet sem vetve, összekulcsolta a kezét terjedelmes hasán. –°Ne értsd félre, ilyesmi megesik néhanapján. Mindig vannak ostoba lányok, akik tényleg azt hiszik, hogy megtalálták életük nagy szerelmét egy gazdag emberben, és aztán összetörik a szívük. De a legtöbb utcanő tudja, mit csinál, amikor összeáll egy Neville köreiből való férfival. Annyi csecsebecsét csal ki tőle, amennyit csak tud, aztán amikor kiderül, hogy mostantól megint saját magának kell kifizetnie a számláit, keres magának egy másik fickót. –°Tiszta üzlet mindkét részről. –°Igen. –°Jack nagyot kortyolt az italából, aztán letette a poharát, és megtörölte a száját. –°És most jól figyelj ide, mert most jön az egész ügy legérdekesebb része. –°Azt mondod? 227

–°Neville legutóbbi szeretője, Sally, szintén eltűnt. Tegnap délután óta senki sem látta. –°A folyó? –°kérdezte Tobias. –°Még nem lehet tudni. Nem hallottam róla, hogy holttestét kifogták volna a folyóból, de ez amúgy is időbe telik. Most még csak annyit mondhatok, hogy nyoma veszett. És ha az én embereim nem találják meg, akkor senki sem fog a nyomára bukkanni. –°Hogy az ördög vinné el –°mondta Tobias, és megdörzsölte a lábát. Vigyori Jack hagyta, hadd eméssze kicsit a hírt, s csak aztán folytatta. –°Van még valami, ami érdekelhet téged. –°Sallyvel kapcsolatban? –°Nem. –°Jack lehalkította a hangját, jóllehet senki más nem volt a szobában. –°A Kék Kamarával kapcsolatban. Hallani bizonyos híreszteléseket. Tobias teljesen nyugodt maradt. –°Mondtam már, hogy a Kék Kamarának vége. Azure és Carlisle mindketten halottak. A harmadik ember bebújt a föld alá, de nem marad ott sokáig. Hamarosan meg fogom találni. –°Ami azt illeti, igazad lehet. De kint az utcán az a hír járja, hogy egy magánháborúhoz toboroznak zsoldosokat. –°És kik vívják a háborút? –°Nem tudnám megmondani –°vont vállat Jack. –°De úgy hallom, a győztes tovább akarja vinni azt, ami a Kék Kamarából megmaradt. Állítólag újra föl akarja építeni a birodalmat, amely Azure halála után szétesett. Tobias hosszan bámult a tűzbe, és a hallottakon gondolkodott. –°Sokkal tartozom neked ezért az információért – °mondta nagysokára.

228

–°Igen –°nézett rá ijesztő mosolyával Jack. –°Sokkal tartozol. De én nem aggódom. Eddig még mindig kifizetted a tartozásodat. Míg odabent volt a Gryphonban, az utcán még sűrűbbé vált a köd. Tobias megállt a lépcsőn. A kocsma fényei visszaverődtek az utcán gomolygó köd falán. A kísérteties narancssárga ragyogás fénylett ugyan, de nem mutatott semmit az utcából. Egy perc múlva elindult, hogy átvágjon az úton. Nem tűrte föl az ócska kabát gallérját, amely ugyan védte volna valamelyest a hidegtől, de akadályozta volna a látásban, és az éjszaka apróbb neszeit is letompította volna. Ezen a környéken nem ártott, ha az ember használta az összes érzékszervét. Gyorsan áthaladt a halvány fényt árasztó ködön, és mögötte belépett a sűrű sötétségbe. Úgy tűnt, egyedül van az utcán. Nem valami meglepő egy ilyen éjszakán, gondolta. Mihelyt kikerült a Gryphon fénykoréból, észrevett egy kicsi, halvány fényt, magasan az utca szintje fölött. Kocsilámpás lehet, gondolta, és elindult felé. Tekintve kétoldalt nyíló kivilágítatlan sikátorokat és sötét kap aljakat, az utca közepén haladt. De minden óvintézkedése ellenére meghallotta, hogy valaki csendben utánaosont. Útonálló. Leküzdötte az ösztönös vágyat, hogy megfordulva szembenézzen a támadóval, jól tudva, hogy neki talán éppen az a feladata, hogy magára vonja az ő figyelmét. A londoni útonállók gyakorta párban cserkészték be áldozataikat. Az utca egyik oldala felé húzódott, hogy védelmet keressen egy falnál. Bal lábába éles fájdalom hasított, de a manőver sikerrel járt. Készületlenül érte a mögötte settenkedőt. 229

–°A nyavalyába, eltűnt. –°Gyújtsd meg a lámpát. Mozogj már. Siess, különben soha nem találjuk meg ebben a fránya ködben. Szóval így állunk, gondolta Tobias. Csakugyan két útonálló dühös hangját hallja. Előhúzta zsebéből a pisztolyát, és várt. Az első hang gazdája dühösen káromkodva kínlódott a lámpával. Amikor végre szikrákat köpködve fellobbant a kis láng, Tobias célba vette, és meghúzta a ravaszt. A lövés nagyot dörrent a kihalt utcán. A lámpás szilánkokra törött. Az útonálló felordított, és elejtette a törött lámpát. A lobogva égő olaj szétfolyt az utca kövezetén. –°A szentségit, pisztolya van a gazembernek! – °kiáltotta sértetten a második hang gazdája. –°Mér, hát most lőtte ki, nem? Akkor meg már semmi haszna belőle. –°Van, aki kettőt is hord magánál. –°De csak akkor, ha bajt szimatol. –°Azzal arcán ördögi mosollyal megindult a szétfolyt, égő olaj gyenge világánál, miközben azt kiáltotta: –°Hé te, aki ott bujkálsz a ködben! Üzenetet hoztunk neked! –°Nem tart sokáig –°kiáltotta a másik. –°Csak látni akarjuk, megértetted-e, hogy ez egy nagyon fontos üzenet! –°Hol van? Ebben az átkozott ködben semmit se látni. –°Nyugi. Hallgass már, te locsogó. De az utca végében ekkor megindult a kocsi. A kerekek zörgése és a patkók csattogása a kövezeten hangosan visszhangzott az éjszakában. Tobias a váratlan zajt kihasználva elindult. Kibújt a rongyos kabátból, és hanyagul leterítette egy közeli vaskorlátra. –°A pokolba, hát nem erre jön a nyavalyás pöcegödör-tisztító? –°horkant fel az egyik bandita. 230

Csak ne a pöcegödör-tisztító kocsija legyen, gondolta Tobias, a kocsi felé igyekezve. Istenem, csak ne a pöcegödör-tisztító kocsija legyen. Bármi, csak az ne! A himbálódzó lámpás már csaknem egy vonalba került vele. A bakon ülő alak nagyokat kiáltva rángatta a gyeplőszárat, fürgébb ügetésre biztatva a lovát. Tobias megragadott egy fogantyút, miközben a kocsi elhaladt mellette. A rakomány bűzétől majdnem lefordult róla. A pöcegödör-tisztító alapos munkát végzett az éjszaka folyamán: nemcsak a környék emésztőgödreit ürítette ki, hanem a házaknál összegyűlt szemetet is ő hordta el. Tobias igyekezett visszafojtani a lélegzetét, miközben felkapaszkodott a mozgó kocsira. –°Nem találtál másik kocsit? –°kérdezte, miután lehuppant az ülésre. –°Sajnálom –°rángatta meg ismét a gyeplőt Anthony. –°Mire az üzeneted elért hozzám, már nagyon kevés idő maradt. Nem találtam bérkocsit –°egy ilyen éjszakán nem csoda, hogy mindet lefoglalták. –°Itt van –°hallotta Tobias az egyik útonálló kiáltását. –°Ott áll a korlátnál. Látom a kabátját. –°Kénytelen voltam gyalog elindulni –°igyekezett Anthony túlkiabálni a lópaták csattogását. – °Találkoztam egy pöcegödör-tisztítóval, és pénzt kínáltam neki azért, hogy használhassam a kocsiját. Megígértem, hogy egy óra múlva visszakapja. –°Na, most megvagy! –°hangzott az útonállók felől az ordítás. Futó léptek visszhangoztak az utca kövezetén. –°Mi a fene?! Lelépett! Biztos a nyavalyás pöcegödör-tisztító kocsiján! Lövés dördült. Tobias összerezzent. –°Ne izgulj –°szólt Anthony –°Olyan divatos kabátot, mint az volt, biztosan találsz még. 231

Újabb lövés dörrent bele a ködbe. A ló ezt már végképp megelégelte –°nyilván nem szokott hozzá ilyen zajokhoz. Fülét lelapítva megugrott, és vágtába kezdett. –°Ott szökik, én mondom! Egy fityinget se kapunk, amér egész éjszaka résen voltunk, ha nem kapjuk el Miután az útonállók léptei elhalkultak, Tobias megszólalt: –°Olyan egyszerű tervnek tűnt. Mindössze arra kértelek, hogy bérelj egy kocsit, és állj vele a Gryphon elé, arra az esetre, ha sietősen kellene távoznom. –°Kiváló óvintézkedés, tekintve a környék jellegét – °bólintott Anthony, akin látszott, hogy nagyon élvezi a kocsis szerepét. –°Gondold csak el, mi történhetett volna, ha nem üzensz nekem, hogy itt várjak rád. –°Csak tudod, valami miatt sohasem jutott volna eszembe, hogy egy pöcegödör-tisztító kocsiját fogod kiszemelni e célra. –°Az embernek azzal kell dolgoznia, ami adódik. Te tanítottál rá –°vigyorgott Anthony. –°Amikor kiderült, hogy bérkocsit nem találok, kénytelen voltam kitalálni valamit. Gondoltam, megmutatom, hogy van bennem kezdeményező képesség. –°Kezdeményező képesség? –°Igen. Most hová megyünk? –°Először is visszavisszük ezt a pompás kocsit a jogos tulajdonosának, és kifizetjük neki a használatbavételi díjat. Aztán egyenesen hazamegyünk. –°Még nincs olyan késő. Nem akarsz elmenni a klubodba? –°A portás be sem engedne az ajtón. Ha nem vetted volna észre, mindkettőnkre alaposan ráfér egy fürdő. –°Igazad lehet. Egy órával később Tobias kilépett a kádból, végigdörzsölte magát a törülközővel a tűz előtt, és 232

fölvette a házikabátját. Aztán lement a földszintre, ahol Anthony várt rá, szintén frissen fürödve, tiszta ingben és nadrágban, melyeket szükség esetére megtartott az egykori, emeleti szobájában. –°Nos? –°A fiú kényelmesen, mindkét lábát a kandalló felé kinyújtva, elvetette magát egy székben. A fejét sem fordította hátra a belépő Tobias irányába. – °Gondolkozzunk csak el a dolgon. Szerinted igazi útonállók voltak? –°Nem. Valami olyasmit mondtak, hogy pénzt kaptak azért, hogy átadjanak egy üzenetet. –°Figyelmeztetést? –°Nyilván. –°Olyasvalakitől, aki nem szeretné, ha tovább nyomoznál ebben az ügyben? –°Nem volt annyi időm, hogy megkérdezzem tőlük. Lehetséges, hogy olyan ember küldte, aki azt akarja, hogy hagyjam abba a nyomozást. De van egy másik gyanúm is. –°Pomfrey? –°nézett rá fontoskodó arccal Anthony. –°Nem sok fontosságot tulajdonítok Crackenburne figyelmeztetésének. De abban igaza lehet, hogy Pomfrey bosszút akar állni azért, ami a színházban történt. Anthony elgondolkozott ezen. –°Ésszerűnek tűnik. Pomfreyra nem jellemző, hogy becsületesen intézi el a dolgokat. –°Kis hallgatás után megkérdezte: –°Elmondod Mrs. Lake-nek, hogy mi történt ma éjjel? –°A mindenségit, hát minek nézel te engem? Bolondnak? Természetesen egy szót sem szólok neki a ma éjjel történtekről. Anthony bólintott. –°Gondoltam, hogy ezt fogod válaszolni. Bizonyára azért akarod őt tájékozatlanságban tartani, nehogy túlságosan aggódjon a testi épséged miatt. 233

–°Semmi ilyesmiről nincs szó. Azért nem számolok be neki a két fickóval való találkozásomról, mert szent meggyőződésem, megragadná az alkalmat, hogy alaposan megmossa a fejem. Anthony nem is rejtette véka alá, hogy jót mulat ezen. –°Akárcsak te az övét, amikor rájöttél, hogy takarítóasszonynak öltözve elment Huggetthoz, ahol aztán abba a kínos helyzetbe került. –°Pontosan. Az az érzésem, hogy rendkívül kellemetlenül érintene, ha a hölgy legorombítana ezért. Lavinia éppen reggelizett, amikor meghallotta Tobias hangját a hallban. –°Na zavartassa magát, Mrs. Chilton. Ismerem a járást. Majd én bejelentem magam. Emeline mosolyogva emelte föl a vajvágó kést. –°Úgy hallom, korai vendégünk érkezett. –°Meglehetősen önkényesen mozog a házunkban, nem gondolod? –°Lavinia a szájába dugott egy villányi tojáspástétomot. –°Mi az ördögöt akarhat ilyen korán? Ha azt hiszi, újból végig fogom hallgatni a prédikációját arról, hogy egy lépést sem tehetek anélkül, hogy őt ne tájékoztattam volna, hát nagyon téved. –°Nyugodj meg. –°Lehetetlen megnyugodni olyan ügyben, amelyben Mr. March is érintett. Neki különös tehetsége van ahhoz, hogy felkavarja a hullámokat. –°Lavinia szájában megállt a falat. –°Szentséges ég, csak nem történt valami rettenetes dolog? –°Ugyan. Mr. March, hangjából ítélve, nagyon jó egészségnek örvend. –°Úgy értem, hogy a nyomozásunkkal kapcsolatban. –°Akkor bizonyára üzent volna.

234

–°Csak ne legyél annyira biztos benne –°jegyezte meg sötéten Lavinia. –°Ahogy már Itáliában is megmondtam, Mr. March ravasz játékot űz. Az ajtó e pillanatban kinyílt, s a belépő Tobias betöltötte a meghitt kis szobácskát a maga férfias jelenlétének erejével és energiájával. Lavinia nagy hirtelen lenyelte a szájában lévő tojáspástétomot, és igyekezett tudomást sem venni arról a kis vibrálásról, amely arra utalt, hogy ez a jelenlét kicsikét felborzolta az idegeit. Mi van ebben az emberben, amitől ilyen izgatott remegés járja át a tagjaim? –°kérdezte önmagától már nem először. Hiszen nem valami hatalmas termetű férfi, és nem is különösebben jóképű. Aligha mondható olyan jó modorúnak, ahogy azt az ember elvárná egy gentlemantől, és bizony-bizony nem ártana jobb szabót is keresnie. És mindennek a tetejébe, jóllehet a maga földhözragadt módján érdeklődni látszik az ő személye iránt, Lavinia még abban sem volt biztos, hogy Tobias különösképpen kedveli őt. Nem úgy festett a dolog, mintha valami földöntúli, természetfeletti kötelék volna közöttük. Semmi költészet nincs a kapcsolatukban, gondolta, sőt, ez inkább egy olyan üzleti kapcsolat, amelybe belejátszik egy látványosnak mondható testi vágy. Legalábbis az ő szempontjából látványos volt, tette hozzá gondolatban. Egyáltalán nem volt benne biztos, hogy Tobias számára bármi rendkívüli lett volna benne. Eltűnődött azon, hogy az a furcsa érzés, amit Tobias jelenlétében érez, vajon az idegroham jele-e. A legkevésbé sem volna meglepő, gondolta, tekintve, hogy az utóbbi időben milyen feszültségben kell élnie. E kilátásoktól felbosszankodva, bősz mozdulattal összemarkolta az ölében lévő szalvétát, és dühösen nézett föl Tobiasra. –°Mit keres itt ilyen korán, Mr. March? 235

E határozott hangra a férfi szemöldöke felszaladt a homlokára. –°Önnek is jó napot, Lavinia. Emeline elfintorította az arcát. –°Ne is figyeljen rá, Mr. March. A néném nem aludt valami jól az éjszaka. Kérem, foglaljon helyet. Tölthetek önnek kávét? –°Köszönöm, Miss Emeline, egy csésze kávé nagyon jól esne. Lavinia figyelte, amint a férfi nagy óvatosan leereszkedett egy üres székbe. –°Megint megerőltette a lábát, uram? –°nézett rá összevont szemöldökkel. –°Kicsit túl sokat tornáztattam az éjjel. –°Tobias mosolyogva vette át Emeline-től a frissen kitöltött kávét. –°Nem szükséges aggódnia miatta. –°Nem aggódtam –°felelte Lavinia gőgösen. –°Csak kíváncsi voltam. Teljes mértékben önre tartozik, hogy mit csinál a lábával. –°Tökéletesen egyetértek az állításával, madam – °fordult feléje derült arccal Tobias. Laviniának váratlanul beugrott az a kép, amikor Tobias becsúsztatta a lábát az ő lába közé azon az éjszakán, ott a hintóban. Tekintetük találkozott az asztal fölött, és Laviniában szörnyű bizonyosság támadt afelől, hogy e pillanatban a férfi is ugyanarra a szenvedélyes intermezzóra gondol. Attól félve, hogy mindjárt zavarba ejtő pír önti el az arcát, sietve a villájára tűzött egy újabb falatot. Emeline, aki mit sem tudott a mélyben zajló folyamatokról, naivan Tobiasra mosolygott. –°Táncolt az éjjel, uram? –°Nem –°felelte Tobias. –°A lábam nem alkalmas az ilyesmire. Másfajta tornagyakorlatra gondoltam.

236

Lavinia elfehéredő ujjpercekkel szorította a villát, és arra gondolt, Tobias talán egy másik nővel töltötte az éjszakát. –°Sok dolgom lesz ma –°mondta élesen. –°Nem bánnám, ha volna olyan kedves és előadná, miért érezte szükségét, hogy ebben a szokatlanul korai órában meglátogasson minket. –°Ami azt illeti, nekem is vannak terveim a mai napra vonatkozóan. Mi lenne, ha összevetnénk ezeket? –°Részemről beszélni szeretnék Mrs. Vaughnnal, és arra gondoltam, megkérem, mondja el nekem, mi a véleménye Huggett emeleti galériájának szobrairól – °mondta Lavinia. –°No lám –°jegyezte meg Tobias udvariasan érdeklődő mosollyal az arcán. –°És hogyan szándékozik becsempészni őt abba a helyiségbe, ha hajlandóságot mutat a kiállítás megtekintésére? Őt is takarítóasszonynak öltözteti? A férfi leereszkedő viselkedése feltüzelte Laviniát. –°Nem. Az igazat megvallva, másképpen gondoltam bejutni. Szerintem le lehet fizetni a fiút, aki a jegyeket árulja. –°Komolyan beszél? –°Komolyan, sir. –°És Lavinia tündöklő mosolyt villantott a férfira. Tobias erélyes mozdulattal tette le csészéjét a csészealjra. –°A mindenségit magának, Lavinia, nagyon jól tudja, nem akarom, hogy egyedül menjen el abba a galériába! –°Nem leszek egyedül. Velem lesz Mrs. Vaughn. – °Pillanatnyi, kiszámított szünet után hozzátette: –°Ön is csatlakozhat hozzánk, ha óhajtja. –°Köszönöm –°felelte a férfi szárazon. –°Elfogadom a meghívást.

237

Csend lett. Tobias átnyúlt az asztalon, és elvett egy szelet pirítóst. Lavinia látta a fogak fehér villanását, amikor beleharapott a pirítósba. –°Még nem mondta, miért jött ide ma reggel –°szólt csípősen. A férfi elgondolkodva rágta a falatot. –°Azért jöttem, hogy megkérdezzem, nem akar-e elkísérni. Egy bizonyos Sally Johnson nevű nő után nyomozok –°Ki az a Sally Johnson? –°Neville legutóbbi szeretője. Tegnapelőtt tűnt el. –°Nem értem. –°Most már csakugyan erősen figyelt a férfira. –°Gondolja, hogy ennek van valami köze a nyomozásunkhoz? –°Még nem tudom –°borult el Tobias tekintete –, de nagyon erős a gyanúm, hogy a két dolog összefügghet egymással. –°Értem –°felelte Lavinia valamelyest enyhültebben. –°Jól tette, hogy beugrott ma reggel, hogy beszámoljon a terveiről, és megkérjen, tartsak magával. –°Úgy érti, annak ellenére, hogy maga titokban tartotta a Huggettnál tett tegnapi látogatását? Valóban – °bólogatott Tobias. –°Úgy látszik, talán én komolyabban veszem a partneri együttműködésünkre vonatkozó megállapodásunkat, mint maga. –°Hát ez nem valószínű! Miről van szó, Tobias? –°És Lavinia megkocogtatta villájával a tányérja szélét. – °Miért kéri, hogy kísérjem el ma? A férfi lenyelt egy újabb falat pirítóst, és rezzenéstelen szemmel nézett rá. –°Mert ha olyan szerencsém lesz, hogy megtalálom Sallyt, szeretném, ha maga beszélne vele. Egy percig sem kételkedem benne, hogy egy nővel közlékenyebb lesz, mint egy férfival lenne. –°Tudtam. –°Laviniát elégedett érzés töltötte el. – °Nem azért jött ide ma reggel, mert azt akarta, hogy 238

partnerekként együtt dolgozzunk, hanem mert szüksége van a segítségemre a saját nyomozómunkájában. Mit kíván, mit tegyek? Bocsássak Sallyre hipnotikus álmot, és vegyem rá, hogy mondjon el mindent? –°Muszáj mindig rákérdeznie az indítékaimra? –°Ha önről van szó, uram, szeretek a legnagyobb óvatossággal eljárni. –°Nem mindig, Lavinia –°mosolyodott el halványan a férfi, s a szeme csillogott. –°Úgy ismertem meg magát, hogy egy-két kivételt már tett e szabály alól.

239

18. keskeny ház két szintre emelkedett a föld fölé, s alul volt a konyha. A környék nem a legjobb, gondolta Lavinia, de legalább rosszhírű mulatók nincsenek a közelben. Nem volt nehéz rájönni, hogy Sally Johnson nem tartózkodik otthon. Tobias erre az eshetőségre is felkészült. Lavinia ott állt a férfival az utcaszint alatti kis előtérben, s figyelte, hogyan illeszti Tobias a feszítővasat a konyhaajtó és az ajtókeret közé. –°Neville nem kényeztette el túlságosan Sallyt – °jegyezte meg. –°Ez nem valami előkelő ház. A fa és a vas panaszos zajokat hallatott, midőn Tobias nekifeszült a szerszámnak. –°Ha belegondol, hogy Neville a bordélyházból emelte ki, akkor ez a házikó is valóságos udvarháznak tűnhetett a számára –°felelte. –°Igen, ez igaz lehet. Az ajtó kinyílt. Lavinia összébb húzta magán a köpenyt, és bekémlelt a sötét előtérbe. –°Remélem, nem botlunk bele egy újabb holttestbe. Már elegem van a hullákból. Tobias elindult befelé. –°Ha Sallyt ugyanaz a sors érte utol, mint a két elődjét, akkor a holttestét a folyóban fogják megtalálni, nem itt. Lavinia megborzongott, és a férfi után indult. –°Ennek semmi értelme –°mondta. –°Miért gyilkolná meg az ügyfele a szeretőit? –°Egy ilyen kérdésre bizonyára nincs értelmes válasz. –°De még ha megölte is a nőket, mi köze ennek ahhoz a halálos fenyegetést tartalmazó viaszképhez, amelyet

A

240

Mrs. Dove-nak küldtek, vagy mi köze a Kék Kamarához? –°Még nem tudom. Talán semmi. Talán nagyon sok. Lavinia megállt a konyha közepén, s a rothadó hús szagát érezve, elfintorította az orrát. –°Ugye, tudja, hogy ezzel mit állít? Azt, hogy a megbízója lehet, hogy hazug és gyilkos. –°Már mondtam magának, hogy minden ügyfél hazudik. –°Tobias kinyitott egy zöldséges kosarat, és belekukkantott. –°Sok egyéb között ezért is vall bölcsességre, ha az ember előre kéri a tiszteletdíját, amikor elfogad egy megbízást. –°Emlékezni fogok rá a jövőben. –°Lavinia kinyitott egy konyhaszekrényt, és bekukucskált. –°De biztosan van valami elmélete arra, hogy miért vált Neville szokásává az, hogy meggyilkolja a szeretőit. –°Az egyik lehetőség az, hogy teljesen őrült. –°Igaz –°felelte a nő, és végigfutott hátán a hideg. –°De van egy másik lehetséges indíték is. –°Tobias visszaejtette a kosár fedelét, és Laviniára nézett. –°Az a férfi, aki egy ilyen kicsi házban tart egy nőt eldugva, azért teszi ezt, mert sok időt akar a nő társaságában tölteni. Lavinia elhúzta a száját. –°Talán sokkal többet, mint amennyit a feleségével tölt együtt. –°Pontosan. –°Tobias a szeme sarkából megfejthetetlen pillantást vetett rá. –°Tekintve, hogy a társaságban a legtöbb házasság a vagyon és a társadalmi kapcsolatok miatt köttetik meg, aligha meglepő, ha egy férfi rádöbben, hogy a szeretőjével való viszonya sok tekintetben sokkal bensőségesebb, mint a feleségéhez fűződő kapcsolata. Lavinia végre megértette, mire céloz Tobias. –°Maga tényleg azt hiszi, hogy ha Neville ráun a szeretőire, meg is öli őket, mert attól fél, hogy túl sokat 241

tudnak róla? Miféle titkai lehetnek annak az embernek, ami miatt talán már három nőt kellett örökre elhallgattatnia? –°Őszinte leszek magához –°felelte Tobias. Becsukta a fiókot, amit nézett éppen, és elindult a földszintre vezető lépcső felé. –°Nem tudom, mit gondoljak e pillanatban, csak annyit tudok, hogy legalább két, de az is lehet, hogy három olyan nő, akivel Neville az elmúlt két év folyamán nagyon szoros kapcsolatban állt, ma már halott. Feltehetőleg saját kezűleg ölték meg magukat. –°Öngyilkosok lettek. –°Lavinia idegesen nézett körül a konyhában, majd a férfi után sietett. –°Nem tudjuk biztosan, hogy Sally Johnson követte-e a másik kettőt a folyóba. Tobias belépett a földszinti kis szalonba. –°Azt hiszem, az adott körülmények között a legrosszabbra kell számítanunk. Lavinia a földszinten hagyva a férfit, megindult az emeletre vezető szűk lépcsőn. Elég volt két percet időznie Sally hálószobájában, hogy arra a következtetésre jusson: Tobias egy dologban téved. Megfordult, és kiszaladt a lépcső tetejéhez. –°Tobias! A férfi azonnal ott termett alatta, és fölnézett. –°Mi az? –°Nem tudom, mi történt Sallyvel, de egy dolgot biztosan állíthatok. Mielőtt eltűnt, összecsomagolta a holmiját. A szekrénye üres, és az ágy alatt nincsenek bőröndök. Tobias szó nélkül elindult fölfelé. Amikor fölért, Lavinia utat engedett neki, és a férfi egyenesen Sally hálószobájába ment. –°Lehet, hogy valaki, aki ismerte őt, és tudta, hogy eltűnt, idejött, és ellopta a holmijait –°mondta az üres szekrény belsejét bámulva. –°Nem lepne meg. 242

Lavinia megrázta a fejét. –°Ha tolvaj járt volna itt, nagy valószínűség szerint felfordulást hagyott volna hátra. De itt túlságosan is nagy a rend. Akárki csomagolta is össze Sally dolgait, nagyon otthonosan mozgott ebben a szobában. Tobias töprengő arccal nézte a bútorokat. –°Neville jól ismerhette a szobát. Lehet, hogy el akarta rejteni a gyilkosság bizonyítékát. Lavinia odament a mosdóállványhoz, és belenézett a nagy tálba. –°De ha így lett volna, bizonyára megszabadul ettől a véres ruhától, és a mosdótálban lévő víztől. –°Mi az ördög? –°Tobias három ugrással ott termett, és ránézett a ruhán sötétlő foltra, meg a vörösesbarna vízre. –°Lehet, hogy itt ölte meg, és aztán lemosta a vért a kezéről. –°Sehol másutt nincsenek vérnyomok a szobában. Mindenütt rend és tisztaság van. –°Lavinia habozva tette hozzá: –°Létezik egy másik lehetőség, Tobias. –°Éspedig? –°Talán csak megpróbálták megölni Sallyt. És ha túl élte? Lehet, hogy hazajött, lemosta a sebét, összepakolta a holmiját, és aztán eltűnt. –°Úgy érti, rejtekhelyre vonult? –°Igen. A férfi figyelmesen megnézte a szobát. –°Egy dologban mindenképpen igaza van –°mondta. –°Semmi jele, hogy itt dulakodtak volna. –°És ez csak úgy képzelhető el, ha másutt támadtak rá. –°Lavinia, akinek egészen megtetszett a saját elmélete, gyorsan elindult az ajtó felé. –°Beszélnünk kell a szomszédokkal. Lehet, hogy valamelyikük látta Sallyt hazajönni, és aztán újra elmenni. –°Csak vesztegetnénk az időnket –°rázta a fejét Tobias. –°Az informátorom azt állítja, hogy az eltűnése óta senki sem látta Sallyt. 243

–°Talán nem kérdezősködött minden szomszédnál. Az ilyen dolgokban roppant alapossággal kell eljárni. –°Jack alapos ember. Lavinia csak ment tovább a lépcső felé. –°Tudom, hogy ezt nehéz eltűnni, Tobias. De a férfiak nem mindig gondolnak mindenre. Meglepetésére Tobias nem kezdett vitatkozni vele, hanem elindult utána, és a konyhaajtón át kiléptek a házból. Lavinia az utcán megállt, és elgondolkodva nézett végig a kis házak két során. A környék néptelen volt ebben az órában. Csak egy öregasszonyt lehetett látni. Köpeny volt rajta, és a karján egy teli kosár virágot vitt. Nem nézett Laviniára és Tobiasra, amikor elment mellettük. El volt merülve egy beszélgetésben, amelyet egy láthatatlan kísérővel folytatott. –°Túl vörösek a rózsák –°motyogta. –°Én mondom neked, túl vörösek. Vérvörösek. Átkozottul vörösek. Ilyeneket nem lehet eladni. Megijednek tőle az emberek. Mondom, hogy nem lehet eladni… Szegény bolond öregasszony, gondolta Lavinia. Sok ilyen járta London utcáit. –°A bolondok házában volna a helye –°jegyezte meg halkan Tobias, amikor a virágárus asszony már hallótávolon kívül járt. –°Lehet. Másrészt ő valószínűleg nem gyilkolja halomra az embereket, mint a jelek szerint a maga ügyfele. –°Kiváló észrevétel. Csak azt nem értem, mit árul el ez Neville elmeállapotáról? –°Talán csak annyit, hogy ő jobban tudja álcázni az őrültségét, mint ez a szerencsétlen asszony a magáét. Tobias álla megfeszült. –°Meg kell mondanom magának, hogy az én szememben Neville mindig is őrültnek tűnt. 244

–°Ettől csak még félelmetesebb, nem? –°Lehetséges. Úgy látom, kezdünk úgy beszélni róla, mintha biztosak lennénk benne, hogy ő ölte meg ezeket a nőket. Pedig valójában még nem tudjuk, ő volt-e. –°Igaza van. Kicsit előreszaladtunk. –°Lavinia elnézte a házak ajtajainak sorát. –°Leginkább a házmesterek és a mindenes szobalányok információira építhetünk. Remélem, elég aprópénzt hozott magával. –°Miért mindig nekem kell előteremtenem a pénzt, amikor ezt a nyomozást végezzük? –°Maga hozzáírhatja a megbízójának benyújtott számlához –°felelte Lavinia, és fürgén elindult az első konyhaajtó felé. –°Egyre valószínűbbnek látszik, hogy az ügyfelem játssza az egyik gazfickó szerepét ebben az ügyben. Ha bebizonyosodik, hogy így van, akkor rendkívül nehéz lesz behajtanom rajta a pénzemet. Ezeket az innen-onnan jelentkező kiadásokat talán célszerűbb volna a maga kliensének a számlájára írni. –°Hagyja már abba a zsörtölődést, Tobias. –°Lavinia megindult lefelé a lépcsőn. –°Eltereli a figyelmemet. Tobias fönt maradt a járdán, onnan figyelte Laviniát. –°Csak még egy szót, mielőtt bekopogna. Ha lehet, ne tegye rögtön nyilvánvalóvá, hogy hajlandó fizetni az információért, csak ha biztosnak látja, hogy a pénzéért kap valami használhatót. Különben egy fillérünk se marad, mire az utcasarokra érünk, és mégse jutunk a tudományunkkal semmire. –°Van némi tapasztalatom az alkudozás terén, emlékezzék csak vissza, uram. –°Azzal Lavinia fölemelte a kopogtatót, és határozott mozdulattal lesújtott vele. Az ajtót nyitó lány készségesen fecsegett volna a szemközt lakó nőről, aki éjszakánként egy urat szórakoztatott, de már két napja nem látta őt. 245

Lavinia ugyanezt a választ kapta a következő két háznál is. –°Hát ez reménytelen –°jelentette ki negyven perccel később, miután beszélt az utcában lévő utolsó ház szobalányával is. –°Senki sem látta Sallyt, pedig én meg vagyok győződve róla, hogy hazament annyi időre, míg ellátta a sebét és összecsomagolta a holmiját. –°Lehet, hogy nem ő járt otthon –°fogta karon Tobias Laviniát, s elindultak vissza, Sally háza felé. –°Talán Neville szedte össze a dolgait, hogy úgy tűnjön, mintha Sally csak elutazott volna. –°Képtelenség. Ha Neville azt a látszatot akarta volna kelteni, hogy Sally külföldre távozott, elvitte volna az élelmiszert a konyhából. Egy nő sem zárja le hosszabb időre a házát úgy, hogy a húst és a zöldséget otthagyja, hogy megrohadjon. –°Neville jó módú ember. Mindig szolgák és házvezetőnők intézték a háztartása dolgait. Az elmúlt húsz évben lehet, hogy be sem tette a lábát egy konyhába. –°Ebben igaza lehet –°mérlegelte a hallottakat Lavinia. –°Én mégis azt hiszem, hogy azon az éjszakán Sally járt otthon. –°Azért eszelte ki ezt a változatot, mert nem akar arra gondolni, hogy Sally halott? –°kérdezte a férfi, és megszorította a karját. –°Persze. –°Hiszen nem is ismeri –°mutatott rá Tobias. –°Ez a nő csak egy prostituált, aki a hírek szerint egy bordélyház lakója volt, mielőtt sikerült volna felhívnia magára Neville figyelmét. –°Na és? A férfi szája enyhén megrándult. –°Semmi, Lavinia –°mondta egészen halkan. – °Semmi a világon. 246

A nő szórakozottan figyelte, amint a virágot áruló bolond öregasszony megáll Sally kis háza előtt. A láthatatlan társsal folytatott beszélgetés izgatottabbá vált. –°Mondom, hogy ilyen vörös rózsát nem lehet eladni. Ilyen vérvöröset nem vesznek. Senki sem akar ilyet… Lavinia hirtelen megtorpant, megállásra kényszerítve ezzel Tobiast is. –°A virágárus –°suttogta. –°Mi van vele? –°pillantott az öregasszony felé Tobias. –°Nézze a köpenyét –°mondta Lavinia. –°Elegáns, nem úgy találja? Pedig szegény asszony lehet. –°Nyilván valaki megszánta, és nekiadta ezt a köpenyt –°vont vállat Tobias. –°Várjon itt. –°Lavinia kiszabadította a karját. – °Beszélek vele. –°Mi értelme van? –°morogta a háta mögött a férfi. – °Hiszen bolond. Lavinia ügyet sem vetett rá. Hogy meg ne ijessze, lassan lépkedett a virágárus öregasszony felé. –°Jó napot kívánok –°köszönt rá szelíden. Az asszony meglepődött, majd haragos szemeket meresztett Laviniára, mintha rosszul esett volna neki, hogy félbeszakították egyoldalú társalkodását. –°Ma csak ilyen hitvány rózsáim vannak –°közölte dühösen. –°De vérvörös rózsa nem kell senkinek. –°Adott el rózsát annak a nőnek is, aki ebben a házban lakott? –°tudakolta Lavinia. –°Senkinek se kell a nyavalyás vörös rózsa. Hogy lehetne szót érteni egy bolond virágárusnővel, töprengett Lavinia. De akármilyen őrült is, valahogy mégis elérte, hogy ne zárják be a bolondok házába. E arra utalt, hogy meg tudott élni a virágok eladásából. Tehát ha elemi fokon is, de lehet vele üzletet kötni. Lavinia megcsörgette az aprópénzt, melyet Tobiastól kapott. 247

–°Én szeretném megvenni a nyavalyás vörös rózsáját. –°Nem –°szorította magához vadul a kosarát az öregasszony. –°Senki sem akarja megvenni. –°Én akarom. –°És Lavinia felmutatta a pénzét. –°Senki se veszi a nyavalyás rózsáimat –°mondta az öregasszony, és a szemében ravasz fény csillant. – °Tudom, mit akar. –°Tudja? –°Az új köpenyemet, mi? Nem a vörös rózsát akarja. Senki sem akar vörös rózsát. A nyavalyás köpenyemet akarja. –°Nagyon szép az új köpenye. –°És alig van rajta vér. –°Az öregasszony széthúzta foghíjas száját, és büszkén elmosolyodott. –°Legföljebb egy kicsi a csuklyáján. Szentséges ég, gondolta Lavinia. Csak nyugalom. Ne zavard össze túl sok kérdéssel. Lényeg, hogy megszerezd a köpenyét. –°Az én köpenyemen nincs egy csepp vér se – °mondta nagyon óvatosan. –°Mi lenne, ha cserélnénk? –°Hohó! Szóval cserélni akar? Nahát, ez nagyon érdekes. Neki bezzeg nem kellett, na persze, a vér miatt. Meg a nyavalyás rózsa se kell senkinek. –°Nekem kell. –°Az a nő mindig vett tőlem rózsát. –°Az öregasszony belebámult a kosarába. –°De akkor éjjel nem kellett neki. A vér miatt, tudja. Azt mondta, alig tudott megmenekülni. –°Megmenekülni? –°kérdezte Lavinia, s érezte, hogy a pulzusa felgyorsul. –°Igen –°vigyorgott a virágárusnő. –°De most nagyon fél. Elbújt. Elkérte az ócska köpenyemet. Merthogy az nem véres, tudja. Lavinia az álla alá nyúlt, és kioldozta a köpenyét. Lekanyarította a válláról, és a pénzzel együtt az öregasszony felé nyújtotta. 248

–°Megkaphatja ezt a jó kis köpenyt meg a pénzt is, cserébe a maga köpenyéért. Az asszony fél szemmel a ruhadarabra sandított. –°Réginek látom. –°Megnyugtathatom, hogy nagyon is hordható darab. A bolond öregasszony félrebillent fejjel nézett rá. Aztán hirtelen kikapta a köpenyt Lavinia kezéből. –°Lássuk csak, milyen portékát kínál, kedveském. –°Nincs rajta vérfolt –°szólt halkan Lavinia. –°Egy csepp se. –°Meglehet, nagyon is meglehet. –°Az asszony megrázta a köpenyt, majd alaposan megvizsgálta kívülbelül. –°Aha. Itt mintha lenne egy folt. –°Egészen a szeméhez emelte. –°Látszik, hogy valaki ki akarta vakarni belőle. Lavinia fojtott hangot hallott Tobias felől. Csak nem nevetett? A világért sem fordult volna hátra. –°Alig lehet észrevenni –°mondta határozottan. –°Én észrevettem. –°De sokkal kevésbé feltűnő, mint az a vérfolt a maga köpenyén –°szűrte a szavakat Lavinia a fogán resztül. – °Elcseréli, vagy sem? –°Azt gondolja rólam, kedveském, hogy teljesen elment az eszem? –°nézett rá gúnyosan a virágárus asszony. –°Az a köpeny, ami rajtam van, sokkal többet ér, mint a magáé. Lavinia vett egy nagy levegőt, s igyekezett eltitkolni, hogy a végsőkig el van szánva. –°Mit akar még? –°A köpenyét, a pénzt, meg a csizmácskáját – °vihogta az öregasszony. –°A bokacsizmámat? –°nézett le automatikusan a lábára Lavinia. –°De hát akkor miben megyek haza? –°Ne izgassa magát, kedveském, megkaphatja az én ócska cipőmet. Egy csöpp vér sincs rajta. Egyáltalán semmi. Nem úgy, mint a rózsán. –°Az öntudat ravasz 249

csillogása kihunyt az asszony szemében, s újra ráereszkedett az őrület tompa köde. –°Senki sem vesz olyan rózsát, ami csupa vér lett. –°Azt hiszem, tévedtem –°mondta Tobias, miközben felsegítette Laviniát a bérkocsiba. –°Már nem vagyok meggyőződve arról, hogy a virágárus teljesen őrült. Ellenkezőleg: azt hiszem, ami az alkudozás művészetét illeti, méltó ellenfelére akadt benne. –°Örülök, hogy jól szórakozott. –°Lavinia lehuppant az ülésre, és mogorva képpel szemlélte a lábán lévő ócska cipőt. A talpa lyukas volt, és a varrás több helyen is felfeslett. –°Az a bokacsizma még egészen új volt. –°Nem maga az egyetlen, aki ráfizetett erre az üzletre. –°Tobias is felhúzta magát a kocsiba, és becsukta maga mögött az ajtót. –°Muszáj volt olyan sok pénzt adni neki? –°Gondoltam, ha már oda kell adnom a köpenyemet és a csizmámat, maga is hozzájárulhat valamivel. –°Remélem, meg van elégedve: jó vásárt csinált. – °Tobias leült a szemközti ülésre, és ránézett az asszony kezében lévő köpenyre. –°Mit gondol, mit fog megtudni ebből a ruhadarabból? –°Nem tudom. –°Lavinia széthajtogatta a köpenyt. – °De a virágárusnak igaza volt, amikor a vérfoltról beszélt. –°Kifordította a csuklyát. –°Ide nézzen. Egy fejseb nyoma, nem gondolja? Tobias összehúzott szemmel nézte a már száraz vérnyomot. –°Annak látszik. A fejsérülések rendszerint nagy vérzéssel járnak, még ha nem is annyira súlyosak. –°Ezek szerint az elméletem, miszerint Sally túlélte a támadást, és hazament, hogy összeszedje a holmiját, mielőtt rejtekhelyre vonul, akár igaz is lehet. 250

–°Az is logikusnak tűnik, hogy köpenyt cserélt a virágárussal –°gondolkodott hangosan Tobias. – °Sallynek sikerült elmenekülnie, és visszajött ide, hogy elbújjon. Egy drága ruhadarab viszont csak szükségtelen feltűnést keltene egy ilyen környéken. –°Úgy van. Tobias, szerintem itt most találtunk valami nyomot. Lavinia meglátta a köpeny béléséhez varrt zsebet. Amikor belenyúlt, ujjai egy darabka papírt tapogattak ki. –°Mindössze annyit tudunk, hogy Neville utolsó szeretője megmenekülhetett a többiek sorsától – °jelentette ki Tobias. –°A köpeny révén igazolódik az az elmélete, melyet a hálószobában alakított ki, de nem nyújt számunkra új információt, és nem vezet bennünket új irány felé. Lavinia döbbenten nézte a jegyet, amelyet a köpeny zsebéből vett ki. –°Épp ellenkezőleg –°suttogta. –°Egyenesen visszavezet bennünket a Huggett Múzeumba.

251

19.

A

szavak oly halkan hangzottak el, hogy Lavinia a hallotta őket. Tobiasra pillantott, aki ott állt mellette a gyéren megvilágított galéria túlsó végében. Némán, feszülten figyelte Mrs. Vaughnt. –°Harag és fájdalom –°mondta nagy nyugalommal Mrs. Vaughn. –°Fájdalom és harag. Megdöbbentő. Huggett idegesen téblábolt az ajtóban; látszott rajta, hogy az első adandó alkalommal újra el fog tűnni az árnyak között. –°Rendkívül illetlen dolog –°mormolta. –°Ezek a szobrok nem arra készültek, hogy tiszteletre méltó hölgyek nézegessék őket. Megmondtam, hogy ide csak urak jöhetnek be. Senki sem figyelt rá. Mrs. Vaughn átballagott a következő jelenethez, és megállt, hogy szemügyre vegye a stílusjegyeket. –°Nem ismerem fel e nők arcát, de azt látom, hogy élő modellekről készültek. Vagy halottakról –°tette hozzá habozva. –°Úgy érti, halotti maszkokról? –°kérdezte Tobias. –°Nem tudom megmondani. Háromféleképpen lehet a viasszal élethű képmást készíteni. Először is meg lehet mintázni a vonásokat, ahogy a szobrász teszi kőből vagy agyagból. Ez az én munkamódszerem. Aztán lehet viaszlenyomatot készíteni egy élő ember arcáról, és azt használni modellként a szoborhoz. A harmadik módszer természetesen a halotti maszk készítése. Lavinia elnézte a legközelebbi női alak kíntól vagy eksztázistól eltorzult arcvonásait. –°Nem lehet, hogy egy halotti maszkon a vonások kevésbé… hmm… elevenek? Egy halott arca bizonyára mozdulatlanabb. 252

–°Egy gyakorlott viaszszobrász egy halotti maszk dermedt vonásaiból is újra tudja teremteni az eleven arcot. –°Egyáltalán nem ildomos –°tördelte csontos kezét Huggett. –°Hölgyeknek itt nincs semmi keresnivalójuk. Rá se nézett senki. Tobias közelebb lépett az egyik szoborcsoporthoz, és megnézte az egyik férfialak arcát. –°És mi a helyzet ezekkel a férfiakkal? Meg tudja mondani, hogy élő vagy halott modellekről készültek? Mrs. Vaughn felvont szemöldökkel nézett rá. –°Ön nem vette észre, hogy a férfialakok mind ugyanarról a modellről vannak megmintázva? –°Nem –°felelte Tobias, és közelebbről szemügyre vette az egyik férfifigurát. –°Nem figyeltem fel rá. –°Azt hiszem, igaza van, Mrs. Vaughn –°pillantott fel az egyik férfialak eltorzult arcába Lavinia. –°Kétlem, hogy az itt megforduló férfiak túl sok figyelmet szentelnének a férfiszobrok arcának –°jegyezte meg szárazon Mrs. Vaughn. –°Őket kétségtelenül más szempontból érdeklik a kiállított jelenetek. –°A női arcok azonban különbözőek –°mondta Lavinia, és továbbment. –°Egyéniségek. Mind az öt. –°Úgy van –°helyeselt Mrs. Vaughn. –°Én is így látom. Lavinia Tobiasra nézett. A férfi felhúzta az egyik szemöldökét. –°A válaszom: nem. Egyiket sem ismerem. Lavinia elpirult, és megköszörülte a torkát. –°És a férfialakot? Tobias határozottan nemet intett a fejével. –°Nem ismerem –°mondta, majd váratlanul Huggetthez fordult. –°Ki adta el önnek ezeket a szobrokat? Huggett összerándult. A szeme kimeredt. Hátrálni kezdett, mígnem hátával nekiütközött az ajtónak. 253

–°Senki nem adta el –°mondta rémült, ugyanakkor sértett hangon. –°Esküszöm. –°Valakitől csak kapta őket –°lépett egyet felé Tobias. –°Hacsak, persze, nem ön a szobrász. –°Nem. –°Huggett nagyot nyelt, és megpróbált úrrá lenni feldúlt idegein. –°Én nem vagyok művész. Nem én készítettem ezeket az alakokat. –°Hogy hívják azt, aki készítette őket? –°Nem tudom, uram. Ez az igazság –°nyögte ki siránkozva Huggett. Tobias egészen közel lépett hozzá. –°Hogyan tett szert rájuk? –°Van egy megállapodás –°hebegett Huggett. –°Ha elkészül egy új mű, kapok egy üzenetet, hogy menjek el egy bizonyos címre, és hozzam el onnan. –°Milyen címre? –°Sohasem ugyanaz. Rendszerint egy raktár valahol a folyó közelében, de sohasem ugyanaz a raktár. –°Hogyan fizet értük? –°faggatta tovább Tobias. –°Épp ezt próbálom elmagyarázni önnek, uram – °rándult össze Huggett. –°Nem fizetek értük. A megegyezés úgy szól, hogy ingyen megkapom őket, feltéve, hogy nyilvános kiállítást rendezek belőlük. –°Melyiket hozta el legutoljára? –°intett Tobias a gyűjtemény felé. –°Azt –°mutatott Huggett reszkető ujjal egy közeli csoportképre. –°Körülbelül négy hónapja kaptam az üzenetet, hogy elkészült. Lavinia ránézett az eksztatikus rémületbe fagyott nőalakra, és kirázta a hideg. –°Azóta nem kapott üzenetet a művésztől? –°kérdezte Tobias. –°Nem –°válaszolta Huggett. Tobias valósággal felnyársalta a tekintetével. –°Ha a jövőben bármiféle üzenet érkezne a szobrok készítőjétől, azonnal értesítsen. Megértette? 254

–°Igen, igen –°vinnyogta Huggett. –°Azonnal. –°Figyelmeztetem, itt gyilkosságról van szó. –°Gyilkosságban nem akarok részt venni – °bizonykodott Huggett. –°Én csak egy ártatlan üzletember vagyok, aki megpróbál megélni. Lavinia és Mrs. Vaughn egymásra néztek. –°Ön azt mondta, hogy egy ilyen kaliberű művész meg akarja mutatni a műveit a közönségnek –°szólt Lavinia. –°Ez természetes –°bólintott Mrs. Vaughn. –°De úgy látszik, az illető nincs rászorulva, hogy hasznot húzzon a művészetéből. –°Ezek szerint tehát egy jómódú személyt kell keresnünk –°állapította meg Tobias. –°Ez a véleményem –°mondta Mrs. Vaughn elgondolkodva. –°Csak egy másik jövedelemforrással rendelkező személy engedheti meg magának, hogy ilyen nagyméretű és modellhű szobrokat készítsen és ajándékozzon oda ingyen. –°Még egy utolsó kérdés, ha megengedi –°szólt közbe Lavinia. –°Természetesen, kedvesem –°fordult felé sugárzó mosollyal Mrs. Vaughn. –°A legkevésbé sem esik nehezemre. Sőt, nagyon érdekes élmény volt. –°Gondolja, hogy e művek megmintázója ugyanaz a művész lehet, mint aki a halálos fenyegetést jelképező viaszképecskét készítette? Mars. Vaughn a legközelebbi nőalak gyötrelmet kifejező arcára pillantott, s a tekintete elborult. –°Ó, igen –°suttogta. –°Valóban. Nagyon is elképzelhetőnek tartom, hogy ugyanaz a művész készítette.

255

Tobias nekidőlt a művészien megtervezett gótikus rom tetejét tartó egyik kőoszlopnak, és kinézett az elburjánzó növényzettel teli kertre. A romot jó néhány évvel ezelőtt építették, nyilvánvalóan azzal a céllal, hogy még vonzóbbá tegyék vele a hatalmas park e távoli sarkát. Itt békésen el lehetett merengeni arról, hogy milyen megnyugtató tud lenni a természet. A nagyközönség körében azonban a hely nem vált népszerűvé, így a rom és az azt körülvevő sövény és kertek lassú hanyatlásnak indultak. A nyíratlan növényzet elvadult, s mint egy természetes függöny takarta el a romot a véletlenül erre tévedő sétálók szeme elől. Tobias már régen ráakadt erre az eldugott romra. Néha, ha zavartalanul akart gondolkodni valamin, kijött ide. Most először hozott el valakit erre a helyre, amelyre úgy tekintett, mint a saját menedékhelyére. Most éppen nem esett, de a fákról továbbra is csöpögött a víz. A bérkocsi, melyet sikerült leintenie, miután távoztak a Huggett Múzeumból, valahol a park egyik ösvényén várakozott. Legalábbis bízott benne. Nem szerette volna, ha egészen Lavinia házáig kellene majd gyalogolnia. Ma nagyon fájt a lába. –°Több, látszólag összefüggéstelen dolog zajlik itt – °mondta. –°Neville egynémely szeretőinek halála vagy eltűnése, a viaszszobrok, valamint a maradék Kék Kamara vezető posztjáért folyó harc… Ezeket valami módon össze kell kapcsolni. –°Egyetértek. –°Lavinia egy másik oszlopnál állt, karját összefonva a mellén. –°Szerintem nyilvánvaló, hogy mik a hiányzó láncszemek. –°Az ügyfeleink. –°Mindketten kezdettől fogva hazudtak nekünk. –°Igen –°bólintott Tobias. 256

–°Mindketten minket próbálnak felhasználni titkos céljaikra. –°Kétségkívül. –°Itt az idő, hogy szembenézzünk velük –°mondta Lavinia. –°Azt javasolom, kezdjük a magáéval. –°Féltem, hogy ezt fogja mondani –°sóhajtotta Lavinia. –°Mrs. Dove nem lesz elragadtatva. Nagy valószínűséggel visszavonja a megbízatását. Tobias kiegyenesedett, és karon fogta. –°Ha ez megvigasztalja magát, én meg egy fillért se remélek Neville-től. –°Azt hiszem, egy szobrot mindig eladhatok, ha ki kell fizetnem a házbért és Mrs. Chilton negyedévi bérét –°mondta Lavinia. –°Többek között azt csodálom magában, Lavinia, hogy sohasem fogy ki az ötletekből. Joan Dove olyan mozdulatlanul ült a csíkos pamlagon, hogy Lavinia arra gondolt, akár be is rakhatnák Mrs. Vaughn elegáns külsejű viaszszobrai közé. –°Pardon –°mondta Joan jeges hangon, mint elvárható volt egy olyan nőtől, akit nem szoktak kérdőre vonni. –°Mit akarnak ezzel mondani? Tobias nem szólt semmit. Úgy nézett Laviniára, mint aki azt mondja, tökéletesen megbízik abban, hogy megbirkózik ezzel a kínos helyzettel. Végtére is a hölgy az ő kliense. Lavinia megértette a pillantást, és fölállt a székéből. Odament a szalon egyik ablakához. Vörös haja élesen elütött a sötétzöld bársonyfüggönytől. –°Azt hittem, a kérdés teljesen világos –°mondta nyugodtan. –°Azt kérdeztem, volt-e valaha viszonya Lord Neville-lel. Ő lenne az, aki húsz évvel ezelőtt elcsábította, majd elhagyta? 257

Joan nem válaszolt. A belőle sugárzó fagyos némaság kis híján megdermesztette az egész szoba levegőjét. –°Az ördögbe is, Joan –°fordult vissza haragtól lángoló szemmel Lavinia. –°Megértette, hogy mi forog itt kockán? Jó okunk van azt hinni, hogy Neville legalább két korábbi szeretőjét meggyilkolta. De lehet, hogy sokkal többet. A legutolsó talán életben maradt, de ha így van is, csak a szerencsén múlott. Joan nem válaszolt. Lavinia járkálni kezdett. –°Tudjuk, hogy Sally Johnson nem sokkal az eltűnése előtt járt a Huggett Múzeumban. Ez egy különleges galéria, ahol néhány remekül megmintázott viaszszobrot lehet megtekinteni. Az önnek küldött halálos fenyegetés egy kiváló viaszmintázó munkája. Mi úgy gondoljuk, hogy e két esetben ugyanarról a művészről van szó. Akkor hát, az ég szerelmére, mi folyik itt? –°Elég ebből –°szólalt meg elvékonyodó szájjal Joan. –°Fölösleges így kirohannia ellenem, Lavinia. A megbízója vagyok, már elfelejtette? –°Válaszoljon a kérdésemre –°mondta Lavinia, és megállt a szoba közepén. –°Volt viszonya Neville-lel? –°Igen –°felelte tétován Joan. –°Igaza van. Ő volt az, aki sok-sok évvel ezelőtt elcsábított, majd elhagyott. Egy pillanatig néma csend és mozdulatlanság ülte meg a szobát. Aztán Lavinia vett egy nagy levegőt. –°Tudtam. –°És belerogyott a legközelebbi székbe. – °Tudtam, hogy kell lennie valami kapcsolatnak. –°Nem értem, mi köze lehet ennek a nagyon régi meggondolatlanságnak ehhez a gyilkossági ügyhöz – °mondta Joan. Tobias ránézett. –°Neville-nek minden jel szerint az a szokása, hogy megszabadul a korábbi szeretőitől. Legalább két olyan nő, akivel az elmúlt két évben bensőséges viszonyt folytatott, ma már halott. Háromról az a hír járja, hogy meghaltak, egy pedig eltűnt. 258

–°De hát mi a csudának ölte volna meg őket? –°vonta össze Joan a szemöldökét. –°Nem tudhatjuk biztosan –°felelte Tobias –, de talán azért, mert félt, hogy túl sokat tudnak róla. –°Mi olyat tudhattak róla, amitől Neville úgy vélte, hogy meg kell ölnie őket? –°Őszinte leszek, Mrs. Dove –°mondta Tobias. – °Majdnem biztos vagyok benne, hogy Neville a Kék Kamara nevű bűnbanda egyik tagja volt. A társaság sok éven át működött hatékonyan, a legnagyobb titokban egy magát Azure-nak nevező férfi és két helyettese vezetésével. –°Értem –°nézett rá Joan kifejezéstelen arccal. – °Milyen roppant különös. –°A Kék Kamara pár hónappal ezelőtt, Azure halálával kezdett széthullani. A két helyettes egyike, Carlisle, három hónapja halt meg Itáliában. –°Ez biztos? –°ráncolta össze Joan a homlokát. Tobias hűvösen elmosolyodott. Egy másodpercre sem vette le tekintetét a nő arcáról. –°Igen. Tökéletesen biztos vagyok abban, hogy meghalt. Joan futólag Laviniára pillantott. –°Tehát mára a Kék Kamarának már csak egy tagja maradt, és önök azt gondolják, hogy az nem más, mint Lord Neville. –°Igen –°válaszolta Lavinia. –°Tobias abban reménykedett, hogy az inas naplója bizonyítékot fog erre szolgáltatni. –°Csakhogy a napló, csodák csodája, megsemmisült, mielőtt bárki beletekinthetett volna –°tette hozzá Tobias. Lavinia elmélyülten nézte a saját ujjhegyeit. –°Lehetséges, hogy Neville megölte Holton Felixet, megsemmisítette a naplót, majd úgy intézte, hogy Tobias megtalálja. De az is elképzelhető, hogy valaki más követte el mindezt. 259

–°Ki? –°kérdezte Joan. –°Ön –°nézett egyenesen a szemébe Lavinia. A szót döbbent csend fogadta. –°Nem értem –°suttogta Joan. –°Miért tennék én ilyesmiket? –°Mert mindenáron el akart titkolni valamit, ami a naplóban olvasható –°válaszolta Lavinia. –°Azt, hogy valaha viszonyom volt Neville-lel? – °csillant meg egy gunyoros szikra Joan szemében. – °Bevallom, ezt a viszonyt nagyon szeretném titokban tartani, de biztosíthatom önöket, hogy gyilkolni nem volnék képes miatta. –°Nem a Neville-lel folytatott viszonyáról elterjedő pletyka aggasztja –°mondta Lavinia. –°Hanem az, hogy az ön férje volt Azure. –°Maga megőrült –°nézett rá elképedve Joan. –°Nagyon szerette őt, nem? –°folytatta sokkal szelídebben Lavinia. –°Bizonyára úgy érte, mint egy fejbe kólintás, amikor megkapta Holton Felix első zsarolólevelét, amelyben az állt, hogy Fielding Dove egy titkos bűnszervezet vezére volt. Mindent megtenne, hogy ez valahogy ki ne derüljön, igaz? A férje becsülete és jó híre forog kockán. Pár pillanatra minden vér kifutott Joan arcából, hogy aztán a harag annál vörösebbre fesse. –°Hogy merészel arra célozni, hogy a férjemnek köze lett volna ehhez a… ehhez a Kék Kamarához? Kicsoda maga, hogy egy ilyen váddal meri összefüggésbe hozni az ő nevét? –°Ön említette, hogy amikor a férje meghalt, hirtelen rendkívül kusza pénzügyi helyzetben találta magát. Azt is mondta, hogy még most sem sikerült minden szálat kibogoznia –°mondta Lavinia. –°Elmondtam, hogy ő nagyszerűen értett a részvényekhez. 260

–°A sokféle és bonyolult üzleti befektetések jól leplezhették a bűnös tevékenységét –°jegyezte meg halkan Tobias. –°Igaza van –°mondta Joan, és lehunyta a szemét. – °Holton Felix valóban megfenyegetett egy levélben, hogy felfedi, milyen vezető szerepet játszott Fielding egy hatalmas bűnszövetkezetben. –°Fölemelte a szempilláját, és szomorúan, de teljes bizonyossággal mondta: –°De a fenyegetés hazugságon alapult. –°Biztos ön ebben? –°kérdezte szelíden Lavinia. –°Az lehetetlen –°felelte Joan, és könny csillant meg a szemében. –°Fielding és én húsz évig éltünk együtt. Ha bűnöző lett volna, arról nekem tudnom kellett volna. Ennyi időn keresztül egy ilyen dolgot nem titkolhatott volna el előlem. –°Sok feleség az egész házasságuk ideje alatt mit sem sejt a férje pénzügyi tevékenységéről –°jegyezte meg Lavinia. –°El sem tudom mondani, hány olyan özvegyet ismertem, aki a temetés után teljesen tanácstalanul állt, mert egyáltalán nem volt tisztában a saját anyagi helyzetével. –°Nem vagyok hajlandó elhinni, hogy Fielding lett volna az a bizonyos Azure, akiről beszélnek –°közölte Joan higgadtan. –°Van rá valami bizonyítékuk? –°A világon semmi –°felelte készségesen Tobias. – °És minthogy Azure is, és a férje is meghaltak, nem is áll érdekemben őutánuk nyomozni. Ezzel szemben nagyon szeretnék lecsapni Neville-re. –°Értem –°suttogta Joan. –°Lehetőleg még mielőtt önt is meggyilkolná – °mondta Lavinia. –°Arra gondolnak, hogy ő küldte a halálos fenyegetést? –°nézett rájuk elkerekedő szemmel Joan. –°Határozottan elképzelhető –°felelte Tobias. –°Ő ugyan nem művész, de megbízhatott egy viaszmintázót, 261

hogy készítse el azt a kis képet, melyet aztán elküldött önnek. –°De miért figyelmeztetett volna előre a szándékára? –°Ez az ember minden jel szerint gyilkos –°mondta Lavinia. –°Ki tudja, hogy működik az agya? Lehet, hogy gyötörni akarja önt, vagy valami módon meg akarja büntetni. Tobias elfordult az ablaktól. –°Még valószínűbb, hogy védtelenebb helyzetbe akarja hozni. Ön egy kisebb hadsereggel veszi körül magát, Mrs. Dove. A szolgái nyilvánvalóan komolyabb kiképzést kaptak annál, mint hogy pezsgőspoharakat vigyenek körbe ezüsttálcán. –°A férjem nagyon gazdag volt, Mr. March – °sóhajtotta Joan. –°Gondja volt rá, hogy olyan embereket alkalmazzon, akik meg tudnak védeni bennünket és a javainkat. –°Lehet, hogy Neville azért küldte azt a halálos fenyegetést, hogy elveszítse a fejét –°kockáztatta meg Lavinia. –°Talán azt remélte, hogy idegességében és meggondolatlanságában elkövet valami ostobaságot, amivel aztán a hatalmába kerítheti önt. –°De hát nincs semmi oka rá, hogy megöljön – °erősködött Joan. –°Még ha bűnöző is, én nem tudtam az ő húsz évvel ezelőtti tevékenységéről. Ezt neki is tudnia kell. Tobias egyenesen a szemébe nézett. –°Ha igazunk van, és ön valóban Azure-hoz ment feleségül, akkor Neville-nek minden oka megvan a félelemre, hogy ön túl sok veszedelmes titkot ismer. –°Mondom, hogy az én férjem nem volt Azure. – °Joan keze ökölbe szorult az ölében. Ez a tagadás mintha egy kicsit bizonytalanabb hangzott volna, gondolta Lavinia. –°Mi arra gyanakszunk, hogy ő volt az –°mondta. – °És ha igazunk van, akkor ön nagy veszélyben forog. 262

Joan szeméből lassanként eltűnt a fájdalom és a harag. Szétnyitotta ökölbe szorított két kezét. –°Valóban azt hiszik, hogy Neville ölte meg azokat a nőket? –°Nagyon úgy fest a dolog –°válaszolta Tobias. – °Kezdem azt hinni, hogy ő rendelte azokat a viaszszobrokat Huggett galériájában, mint egyfajta kísérteties emlékeztetőket az elkövetett gyilkosságaira. –°Miféle művész készítene ilyen műveket? – °kérdezte hideglelősen Joan. –°Az, aki jól jövedelmező megrendeléseket kap, nem nagyon szokott kérdezősködni –°mondta Lavinia. –°És az sem, aki félti a saját életét. Emlékezzen csak, Madame Tussaud-t akkor kényszerítették azoknak a halotti maszkoknak az elkészítésére, amikor be volt börtönözve Franciaországban. Kis csend támadt. –°Az a tervem, hogy ma este felkeresem Neville házát –°mondta kisvártatva Tobias. –°Ennek az ügynek véget kell vetni, méghozzá gyorsan. Bizonyítékot kell találnom az ő bűnözői tevékenységére, és nem tudom, hogyan szerezhetnék más úton-módon. Amíg ennek a dolognak nem járunk a végére, önnek semmit sem szabad kockáztatnia. Azt javasolom, maradjon itt, az otthona biztonságában. Joan habozott, majd megrázta a fejét. –°A Colchester-féle bál ma este lesz. Ez egy olyan társasági esemény, amelyre nem lehet nem elmennem. –°Biztos, hogy nem mentheti ki magát? –°Lehetetlen. Lady Colchester halálosan meg lesz sértve, ha nem jelenek meg legalább egy rövid időre. Mondtam, ő a lányom vőlegényének a nagyanyja, a család legfőbb zsarnoka. Ha ő megharagszik rám, a kicsinyes bosszúját Maryanne-en fogja kitölteni. Tobias jól látta az együttérző megértést Lavinia szemében, és némán felnyögött. Arra gondolt, hogy 263

bizonyára senki sem értheti meg jobban, micsoda veszélyek és kelepcék leselkednek egy jó parti nyélbeütésének útjában, mint az, aki maga is hasonlóban töri a fejét. Még mielőtt a nő szóra nyitotta volna a száját, már tudta, hogy ezt a kisebbfajta csatát elvesztette. –°Szent ég –°kiáltotta Lavinia. –°Gondolja, hogy Lady Colchester nem átallaná visszalépésre kényszeríteni Maryanne vőlegényét? –°Nem tudom –°felelte Joan, és minden arcizma megfeszült. –°Csak annyit tudok, hogy nem tehetem kockára Maryanne jövőjét azért, mert félek ma este elmenni egy bálba. –°Mrs. Dove-ot el fogják kísérni az inasai, és vele lesznek hazafelé jövet is –°fordult gyorsan Lavinia Tobiashoz. –°Colchesteréknél pedig sokan lesznek körülötte. Teljes biztonságban lesz. –°Nekem akkor sem tetszik a dolog –°felelte Tobias, de tudta, hogy hiába beszél. –°Van egy ötletem –°ragyogott fel Lavinia arca. Tobias összerándult, és szórakozottan megdörzsölte a lábát. –°Persze, hogy van –°mondta. –°Az ördögbe is.

20. ház üres volt és néma, amikor Tobias nem sokkal ezután végigment a hallon Lavinia nyomában. Annál jobb, tekintve, hogy szigorúan meg akarta leckéztetni Laviniát. –°Mrs. Chilton a lányához ment látogatóba ma után – °magyarázta Lavinia, miközben a kalapját felhajította a fogasra. –°Emeline pedig egy régészeti előadást ment meghallgatni Priscillával és Anthonyval.

A

264

–°Tudok róla. Anthony említette, hogy elkíséri az előadásra. –°Ledobta a kalapját és a kesztyűjét asztalra, és Laviniára nézett. –°Beszélni szeretnék magával. –°Nem mennénk be a dolgozószobámba? –°kérdez a nő, már félúton a dolgozószoba felé. –°Begyújthatnánk a kandallóba. Igazán meghitt, kényelmes kis fészket fog kínálni a mai veszekedésünkhöz, nem gondolja? –°Ördög és pokol. De nem volt mit tenni, követte a nőt a dolgozószobába. Végtére is igaza volt, ebben a barátságos kis környezetben valóban jobban esett a vitatkozás, mint az előszobában. Hirtelen arra gondolt, milyen otthonosan kezdi érezni magát ebben a könyvekkel teli kis szobácskában. Valahányszor belépett, valami furcsa érzés fogta el: mintha hazaérkezett volna. Ami persze merő képtelenség. Figyelte, amint Lavinia egy könnyed mozdulattal betelepszik az íróasztala mögött álló székbe. Szinte tapintható volt a belőle sugárzó elégedettség. Ő maga lekuporodott a kandalló elé, hogy meg gyújtsa a tüzet. Összerándult a lábába hasító fájdalomtól. –°Ugye, nagyon meg van elégedve ezzel az arcátlan kis haditervével? –°Ugyan már, Tobias. Teljesen ésszerű volt a javaslatom, hogy úgy oldjuk meg ezt a nehéz helyzetet, hogy Emeline és én elkísérjük Mrs. Dove-ot Colchesterék báljára. Világosan látható volt, hogy mindenképpen el akar menni. Így majd rajta tarthatom a szememet. –°Milyen szerencse, hogy Mrs. Dove nem látta semmi akadályát, hogy meghívót szerezzen a történetesen épp most Bath-ból érkezett barátai számára –°mosolygott fanyarul Tobias. 265

–°Hallotta, hogy mit mondott. Még ha nem sikerülne is meghívót szereznie, senki sem fog fennakadni azon, ha két vendéget hoz magával. Egy Colchester-bál olyan nagyszabású estély, hogy néhány plusz vendég senkinek sem szúr szemet. –°Nem próbálná meg legalább egy kicsit visszafogni magát? Ez az egész nagyon idegesítő. –°Ezt az egész gondot csak azért veszem a nyakamba, hogy megvédjem az ügyfelemet –°meresztett a férfira ártatlan szemeket Lavinia. –°Ne akarjon úgy tenni, mintha pusztán azért tette volna a nagylelkű ajánlatát, hogy szemmel tarthassa Joan Dove-ot. Túlságosan jól ismerem már, asszonyom. Kihasználta a lehetőséget, hogy meghívót szerezzen a bálra az unokahúgának. –°Csakugyan hihetetlenül merész csíny volt, nem? – °mosolygott önelégülten Lavinia. –°Képzelje csak el: ma este Emeline is ott lesz a szezon legfontosabb társasági eseményén. Várjon csak, mi lesz, ha Lady Wortham megtudja ezt. Vége lesz a burkolt kis célozgatásainak az Emeline-nak tett szívességekre. Tobias kis híján jobb kedvre derült. –°Ez arra figyelmeztet engem, hogy sohase álljak egy házasságszerző asszony és egy fontos társasági eseményre szóló meghívás közé. –°Hallgasson rám, Tobias. Így legalább biztosak lehetünk benne, hogy Mrs. Dove-nak ma este nem eshet baja. –°Lavinia kis szünetet tartott, majd hozzátette: – °Nem valószínű, hogy Neville a szezon fénypontját jelentő bálon akarná megölni őt. Tobias alaposan megfontolta az elhangzott mondatot. –°Valóban nem a legjobb alkalom egy gyilkosság elkövetésére. Mindazonáltal, ha tekintetbe vesszük Mrs. Dove visszavonult életmódját, és hogy ha nagy ritkán mégis elhagyja a házát, elkísérik a behemót lakájai is, 266

akkor egy elszánt gyilkos könnyen azt gondolhatja, hogy nemigen van más esélye. –°Ne izguljon, Tobias. Colchesterék bálján nem fogom őt elveszteni a szemem elől. –°Lavinia előbbre csúszott a székén, és állát a tenyerébe fektette. Tekintete elkomorult. –°Komolyan gondolta, amikor azt mondta Mrs. Dove-nak, hogy ma éjjel fel akarja keresni Neville házát? –°Igen. Mielőbb választ kell kapnunk a kérdéseinkre, és nem tudom, hol másutt foghatnék hozzá a válaszok kereséséhez. –°És ha otthon találja? –°A szezon kellős közepén? Amilyen társasági életet élnek, Neville és a felesége szinte minden estéjüket házon kívül töltik. Saját tapasztalatomból tudom, hogy Neville még a szezonon kívüli, eseménytelen hónapokban is csak ritkán megy haza hajnal előtt. Lavinia elfintorította az orrát. –°Eléggé nyilvánvaló, hogy Neville és a felesége nem sok élvezetet találnak egymás társaságában. –°Ebből a szempontból sok közös vonás van bennük a társaság más házastársaival. De akárhogyan van is az a tapasztalatom, hogy ha egy nagy ház személyzete tudja, hogy gazdáik az éjszakát házon kívül fogják tölteni, sokan maguk is elillannak egy kis időre. Jó esély van rá, hogy a ház ma éjjel meglehetősen kihalt lesz, s az a kevés szolga, aki mégis otthon marad, nagy valószínűséggel a szobájában fog tartózkodni. Egyszóval könnyen bejuthatok anélkül, hogy bárki is észrevenne. Lavinia nem szólt semmit. –°Nos? –°nézett rá a férfi. –°Mi van? A nő fölkapott egy tollat, és a végével ütögetni kezdte a tenyerét. –°Nem tetszik a terve, Tobias. –°Miért nem? 267

Lavinia elbizonytalanodva tette le a tollat. Aztán felállt, és jól látható nyugtalansággal nézett Tobiasra. –°Ez nem ugyanaz, mint amikor Sally Johnson kis házát kutattuk át –°mondta csendesen. –°Nagyjából arra a következtetésre jutottunk, hogy Neville gyilkos. Engem borzasztóan nyugtalanít az a gondolat, hogy egyedül akarja átkutatni a házát. –°Megható az aggodalma, Lavinia. És felettébb meglepő. Nem is tudtam, hogy ennyire törődik a személyes biztonságommal. Az volt a benyomásom, hogy afféle nyűg vagyok a nyakán. –°Ezt nem szabad ennyire félvállról vennie! –°gurult dühbe minden átmenet nélkül Lavinia. –°Egy olyan emberrel van dolgunk, akiről könnyen kiderülhet, hogy több nőt is megölt. –°És nagyon is elképzelhető, hogy Bennett Rucklandet is ő ölte meg –°tette hozzá halkan a férfi. –°Rucklandet? Azt, akit Itáliában gyilkoltak meg? –°Igen. –°De hiszen maga azt mondta, hogy azt a gyilkosságot Carlisle tervezte el. –°Neville és Carlisle jól ismerték egymást a Kék Kamarából. Neville szerintem egy halom pénzt fizetett Carlisle-nak, hogy gondoskodjon róla, Ruckland soha többé ne térhessen vissza Angliába. –°Maga olyan elszántan nyomoz a hiányzó információk után, hogy attól félek, könnyelműen kockáztatja az életét. Talán nem ártana, ha magával vinné Anthonyt. Ő lehetne a testőre. –°Nem. Azt akarom, hogy Anthony ott legyen a Colchester-bálon. Segíthet magának szemmel tartani Joan Dove-ot. –°Egyedül is szemmel tudom tartani Joant. Szerintem Anthonynak magával kellene mennie. –°Kedves magától, Lavinia, hogy ennyire aggódik értem –°mosolyodott el halványan Tobias. –°De 268

vigasztalja a gondolat, hogy ha bármi rosszul sül el, az teljesen az én hibám lesz. Mint mindig, az ön véleménye szerint. –°A mindenségit, sir, ön kitér a kérdés elől! –°Nos, valóban. Az a véleményem, hogy ennek a beszélgetésnek nincs semmi haszna. –°Tobias, ne bosszantson tovább, mert nem állok jót magamért! A nő ökölbe szorított keze és villámokat szóró szeme ráébresztette Tobiast: halvány igyekezete, hogy jobb kedvre derítse magukat, célt tévesztett. –°Lavinia… –°Itt most nem arról van szó, hogy ki miben hibás. Itt most a józan észről beszélünk. A férfi a két keze közé fogta a nő arcát. –°Elkerülte volna a figyelmét, madam, hogy a mi közös dolgainkban nemigen jut hely annak, amit józan észnek szoktak nevezni? Lavinia ujjai ráfonódtak a férfi csuklójára. –°Ígérje meg, Tobias, hogy ma éjjel nagyon óvatos lesz. –°A szavamat adom. –°Ígérje meg, hogy nem teszi be a lábát a házba, ha bármi jel arra utalna, hogy Neville otthon tartózkodik. –°Megnyugtathatom, hogy Neville nem lesz otthon ma éjjel. Egészen bizonyos, hogy ő és a felesége fel fog tűnni a Colchester-ház bálján. Maga valószínűleg többet fog látni belőle, mint én. –°Ennyivel nem érem be. Ígérje meg, hogy nem lép be a házba, ha bárki is ott tartózkodik. –°Lavinia, ezt nem tehetem. –°Féltem, hogy ezt fogja válaszolni –°nyögött fel Lavinia. –°Ígérje meg… –°Mára elég volt az ígéretekből. Inkább megcsókolom. 269

Lavinia szeme csillogott; hogy a dühtől-e, vagy a szenvedélytől, Tobias nem tudta. Csak remélte, hogy az utóbbitól. –°Én komolyan próbáltam beszélni –°mondta Lavinia. –°Akar megcsókolni? –°Most nem erről van szó. Arról beszélgetünk, hogy az életét akarja kockára tenni. A férfi hüvelykujjaival végigsimított a nő állán. Lenyűgözte a bőr puha, lágy simasága. –°Csókoljon meg, Lavinia. A nő mindkét tenyerét a vállára fektette, ujjai belemélyedtek a férfi kabátjának anyagába. Tobias nem tudta, vajon el akarja-e taszítani, vagy közelebb akarja húzni magához. –°Ígérje meg, hogy okosan fog viselkedni –°kérte Lavinia. –°Nem. –°Könnyű csókot nyomott a nő homlokára, majd az orrára. –°Ilyet nem kérhet tőlem. Nem áll hatalmamban ilyen ígéretet tenni. –°Szamárság. Dehogyisnem. –°Nem –°rázta meg a fejét Tobias. –°Azóta nem viselkedtem okosan, amióta először megláttam magát Rómában, az utcán. –°Tobias –°mondta Lavinia elakadó lélegzettel. –°Ez őrültség. Mi nem is rokonszenvezünk egymással különösképpen. –°Beszéljen csak a saját nevében, madam. Ami engem illet, én egyre jobban kedvelem magát, annak ellenére, hogy maga oly könnyen megdühödik rám. –°Kedvel? –°nézett Tobiasra tágra meresztett szemmel Lavinia. –°Kedvel engem? Tobias összerezzent. Szinte magán érezte Anthony megrovó tekintetét. –°Lehet, hogy nem ez a legjobb szó rá… 270

–°Egy jó baráttal vagy egy aranyos nagynénivel vagy éppen egy… egy kutyuskával kapcsolatban szoktuk használni ezt a szót. –°Akkor ez valóban nem a megfelelő szó –°mondta Tobias. –°Mert amit én érzek maga iránt, annak semmi köze ahhoz, amit a barátok, a nagynénik vagy a kutyák iránt érzek. –°Tobias… –°Szeretem magát, Lavinia. Nem is emlékszem, mikor kellett nekem ennyire egy nő. A zsigereimig ható fájdalom ez, ami sehogysem akar elmúlni. –°Nagyszerű. Hasfájása van tőlem. –°Lavinia lehunyta a szemét. Borzongás futott végig rajta. – °Mindig arról álmodtam, hogy egyszer majd ilyen izgalmas érzést keltek egy férfiban. –°Anthony azt mondja, hogy nem nagyon tudok bánni a nőkkel. Talán egyszerűbbé válnának a dolgok, ha abbahagyná a beszélgetést, és megcsókolna. –°Maga tényleg szörnyen lehetetlen alak, Tobias March. –°Akkor mi ketten nagyon jól összeillünk. Maga a leglehetetlenebb nő, akivel életemben találkoztam. Megcsókol végre? Lavinia szemében fellobbant valami. Lehetett düh is, csalódás is, szenvedély is. Levette a kezét Tobias válláról, és átfogta a nyakát. Aztán lábujjhegyre állt, és megcsókolta. A férfi a nő száját ízlelgetve kutatta azt a zabolátlanságot, amelyet akkor éjjel, a hintóban fedezett föl benne. Lavinia testén remegés futott át, és karját szorosabbra fonta a férfi nyakán. Vágya felizzította a Tobias vérében szunnyadó lángot. –°Tobias. –°Lavinia ujjai végigszántottak Tobias haján, s csókja mind sürgetőbbé vált.

271

–°Van magában valami, amitől olyan leszek, mint aki kábítószeren él –°suttogta a férfi. –°Attól félek, hogy e kábítószer rabjává válok. –°Ó, Tobias. A neve ezúttal egyetlen elfulladó kiáltás volt. A férfi keze rásimult a nő bordáira, közvetlenül a melle alatt, egy mozdulattal fölemelte, majd ráfektette a mellkasára. A nő fojtott kis kiáltása felszította a testén végighullámzó vágy lángját. Megindult előre, miközben Lavinia ismét megragadta a két vállát, és apró, forró csókokkal borította el. Az íróasztalhoz elérve Tobias ráültette Laviniát a szélére, s miközben egyik kezével megtartotta, a másikkal kigombolta a nadrágját. Lavinia odanyúlt a kezével, és puha ujjai közé vette kiszabaduló nemi szervét. Tobias lehunyta a szemét, és összeszorított foggal küzdött az emésztő vággyal. Amikor végre sikerült visszanyernie az önuralmát, kinyitotta a szemét. Látta, hogy Lavinia az izgalomtól kipirulva, egész testében remegve várja őt. Kezével széttárta a nő lábát, és mindkét tenyerét ráfektette a harisnya fölött szabadon maradt puha és sima bőrre. Aztán fél térdre ereszkedett, és megcsókolta Lavinia jobb combja belsejét. És elindult följebb, egyre közelebb és közelebb a célja felé. –°Tobias. –°Lavinia belemarkolt a hajába. –°Mit csinál…? Nem, ott nem csókolhat meg… Az isten szerelmére, Tobias, nem szabad… A férfi ügyet sem vetett a riadt tiltakozásra. Amikor nyelve élével hozzáért ahhoz az érzékeny kis dudorhoz, Lavinia végre elhallgatott. Tiltakozása elfulladó zihálásba torkollott. A férfi becsúsztatta az ujjait, és a csókja is mélyebbre hatolt. Lavinia elnémult, mintha elfogyott volna a 272

levegője. Tobias érezte, hogy az eddigi feszességet apró remegéshullámok oldják fel. A pillanat elmúltával felállt, és szorosan magához ölelte Laviniát, aki ernyedten simult a mellére. –°Ezt Itáliában tanulta? –°mormolta bele a nyakába. – °Azt mondják, ott lehet ilyen téren alapos műveltséget szerezni. Tobias nem érezte szükségét, hogy válaszoljon a kérdésre. És egyébként sem bízott abban, hogy képes bármiféle normális társalgásra. Beállt Lavinia két lába közé, és kezével átfogta gömbölyű csípőjét. A nő fölemelte a fejét a válláról, és lassan elmosolyodott. A szeme olyan volt, mint egy-egy meleg áramlatokkal teli, ezer mérföld mély tenger. Tobias ha akarta volna, sem tudta volna elfordítani róla a tekintetét. –°Egy gyakorlott hipnotizőr szeme –°suttogta. –°Most csakugyan transzba ejtett. A nő ujja hegyével megérintette a férfi egyik fülcimpáját. Aztán a száját. Elmosolyodott, és a férfi még mélyebbre merült a varázslatba. És készült, hogy a nő testébe is belemerüljön. Épp abban a pillanatban, amikor be akart hatolni a meleg és meghitt zugba, nyílt a bejárati ajtó, s az előszobából tompa hangok hallatszottak be. Lavinia teste megmerevedett a karja közt. –°Jaj, istenem –°kiáltotta halkan. –°Tobias… –°Hogy az ördögbe! –°A férfi homlokát Lavinia homlokának döntötte. –°Ne mondja azt… –°Azt hiszem, Emeline valamivel korábban ért haza, mint gondoltam. –°A nő hangjában érezhető volt a fenyegető pánik kitörése. –°Rendbe kell hoznunk magunkat! Egy perc, és itt lesz. A varázslatnak vége szakadt. A férfi hátralépett, és sietősen gombolni kezdte a nadrágját. 273

–°Csillapodjon, Lavinia. Nem hiszem, hogy bármit is észre fog venni. –°Be kell engednünk egy kis friss levegőt. Lavinia leugrott az íróasztal széléről, megrázogatta a szoknyáját, és az ablakhoz iramodott. Szélesre tárta, és a hűvös, nyirkos levegő beáramlott a dolgozószobába. A lángok vad libegésbe kezdtek a kandallóban. –°Esik, ha nem vette volna észre –°jegyezte meg Tobias derült arccal. Lavinia megpördült, és lesújtó pillantást lövellt felé. –°Nagyon is tisztában vagyok vele. Tobias elmosolyodott. Aztán ismerős hangot hallott odakintről. –°Szerintem Mr. Halcomb előadásának az a része, amelyik a pompeji ásatásokról szólt, elég gyenge volt – °mondta Anthony. –°Egyetértek. Erősen kétlem, hogy a British Museum termeinél továbbment volna a kutatásaiban. Lavinia megmerevedett, mint aki nyársat nyelt. –°Mit művelnek ezek? Szentséges ég, ha valamelyik szomszéd meglátta, hogy együtt jöttek be az üres házba, Emeline-nak odavan a jó híre! Egyszer és mindenkorra. –°Jaj, Lavinia… –°Na, majd én elintézem ezt a dolgot. –°A dolgozószoba ajtajához vonult, és felrántotta. –°Mi történik itt? Anthony és Emeline, félúton a hallban, megálltak. –°Jó napot, Mr. March –°mondta Emeline. –°Miss Emeline. –°Valami baj van, Mrs. Lake? –°kérdezte aggódó arccal Anthony. –°Elment a józan eszetek –°támadt rájuk Lavinia dühösen. –°Emeline, az odáig nagyon rendjén való, hogy Mr. Sinclair elkísérjen a kapuig, de hogy még be is hívd a házba, amikor nincs itthon senki? Hogy képzeled ezt? Emeline elképedt. 274

–°De Lavinia… –°És ha valamelyik szomszéd meglátott benneteket? Anthony összenézett Emeline-nal. Aztán látszott a szemén, hogy felfogta a helyzetet. –°Hadd győződjek meg róla, hogy mindent világosan értek –°mondta. –°Ön aggódik, mert azt gondolja, hogy gardedám jelenléte nélkül kísértem be Miss Emeline-t a házba. Így van? –°Pontosan. –°És Lavinia csípőre tette a kezét. –°Egy nőtlen fiatalember és egy hajadon együtt lépnek be a házba. Mit fognak gondolni a szomszédok? –°Hadd mutassak rá egy apró tévedésre a gondolatmenetedben –°szólalt meg halkan Emeline. –°És mi lenne az? –°meresztett rá dühös szemeket Lavinia. –°A ház nem üres. Te és Mr. March itt vagytok. Megfelelőbb gardedámot senki sem kívánhatna. Rövid, minden pillanatban széttöressél fenyegető csend fogadta a szavait. Tobiasnak sikerült visszafojtania a nevetését. Kíváncsian Laviniára nézett: vajon mikor fog ráébredni, hogy rettenetesen eltúlozta azt, ahogy a két gyanútlan fiatal hazaérkezését fogadta. Gyakran így hat az emberre, ha éppen csak megússza a lelepleződést, gondolta. Lavinia, hápogott, vörösödött, majd az egyetlen előrántható érvet rántotta elő. –°Ez mind nagyon szép, Emeline, de nem tudtátok, hogy itt vagyunk. –°Nos, ami ezt a dolgot illeti –°szólalt meg Anthony bátortalanul –, tudtuk, hogy itthon vannak. Lady Wortham inasa a kapuig kísérte Miss Emeline-t. Amikor Miss Emeline a kulcsával kinyitotta a kaput, meglátta Tobias kalapját és kesztyűjét, s az ön köpenyét. Megnyugtatta Lady Worthamet, hogy mindketten itthon vannak, és a jó lady beleegyezését adta, hogy én is 275

belépjek Miss Emeline társaságában a házba, s csak aztán hajtott el Miss Priscillával. –°Értem –°mondta Lavinia elhaló hangon. –°Nyilván nem hallottátok, amikor megérkeztünk Lady Wortham hintóján –°mondta Emeline. –°És azt sem hallottátok, amikor kiszóltam neki, hogy itthon vagytok. –°Ööö… nem. –°Lavinia megköszörülte a torkát. – °Nem hallottunk semmit. El voltunk foglalva a dolgozószobában. –°Bizonyára valami nagyon fontos dologra összpontosították a figyelmüket –°mondta megtévesztőén ártatlan mosollyal Anthony. –°Óriási lármával jöttünk, igaz, Miss Emeline? –°De még mennyire –°felelte Emeline. –°El sem tudom képzelni, hogy nem lehetett hallani bennünket. Lavinia kinyitotta a száját, de hang nem jött ki rajta. Gyorsan be is csukta. Arcán a pír lángoló vörössé változott. Emeline szemében gonosz kis szikra gyúlt. –°Tulajdonképpen miről folyt a társalgás közted és Mr. March között, ami annyira érdekfeszítő volt, hogy nem hallottátok az érkezésünket? Lavinia vett egy nagy levegőt. –°A költészetről.

276

21. avinia és Joan egy viszonylag csendes ablakmélyedésben állva figyelték a zsúfolt báltermet. Lavinia a Tobias miatt érzett aggodalom és egyfajta diadalérzet között őrlődött. Mivel az előbbivel kapcsolatban tehetetlenségre volt kárhoztatva, kénytelen volt élvezni e legújabb merész sakkhúzását. A Colchester-féle bálnál jobb helyszínt el sem tudott volna képzelni Emeline számára. A bálterem kínai stílusban volt feldíszítve, némi etruszk és indiai motívumok vegyítésével. Számtalan tükör és mindenütt dús aranyozás emelte az amúgy is lenyűgöző hatást. A Madame Francesca által ilyen alkalomra előírt türkizkék ruhájában, sötét hajában apró díszekkel, Emeline éppoly elegáns és egzotikus látványt nyújtott, mint a környezete. –°Gratulálok, Lavinia –°súgta Joan. –°Az a fiatalember, aki épp most kérte fel Emeline-t, hogy kikísérhesse a táncparkettre, egy nemesi cím várományosa. –°Földbirtok? –°Számos, ha jól tudom. Lavinia elmosolyodott. –°Milyen helyes fiatalember. –°Az. –°Joan a táncolókat figyelte. –°Szerencsére az ifjú Reginald nem az apjára ütött. De hát ez nem is meglepő, tekintve a körülményeket. –°Tessék? –°Reginald Bolling harmadik fia –°mosolygott Joan hűvösen. –°Az elsőt holtan találták egy bordélyház mögötti sikátorban. Feltételezték, hogy egy útonálló gyilkolta meg, akit sohasem fogtak el. –°Úgy sejtem, ön nem hiszi el ezt a mesét. Joan finoman megvonta az egyik vállát.

L

277

–°Nyílt titok volt, hogy nagyon kedvelte a kislányokat. Egyesek szerint az egyik kis áldozata egyik rokona ölhette meg. Talán a bátyja. –°Ha ez igaz, akkor cseppet sem sajnálom Bolling első örökösét. Mi történt a másodikkal? –°Ő nagyon sokat ivott, és lebujokba járt szórakozni Egy éjjel egy közönséges kocsma előtt találtak rá, arccal a csatornában fekve. Azt mondják, egy ujjnyi vízbe fulladt bele. Lavinia megborzongott. –°Nem valami boldog család. –°Azt persze álmában sem gondolta volna senki, legkevésbé Lady Bolling, hogy az ifjú Reggie fogja örökölni a címet. Ő, miután teljesítette a kötelességét, és örököst, sőt még egy tartalékot is adott a férjének, a második fiú születése után a maga útját járta. –°Szeretőt tartott? –°pillantott rá Lavinia. –°Igen. –°Arra céloz, hogy Reginald apja ez a szerető lenne? –°Nagyon valószínűnek tartom. A fiú az anyja barna haját és sötét szemét örökölte, úgyhogy lehetetlen biztosra megmondani, ki volt az apja. De ha jól emlékszem, a két idősebb Bolling-fiú szőke hajú és világos szemű volt. –°Tehát lehet, hogy a Bollingok címe és rangja egy másik ember utódjára száll. Efféle incidensek gyakrabban előfordultak e magas körökben, mint gondolná az ember, mélázott Lavinia. Abban a társaságban, ahol a házasságok sokféle okból, de még véletlenül sem érzelmi alapon köttettek, számítani lehetett rá, hogy az örökösök egy része közvetett úton-módon jutott az örökségéhez. –°Őszintén szólva, szerintem ebben az esetben jobb dolog nem is történhetett volna –°folytatta Joan. –°A Bollingok férfiágának vérében van valami nem egészséges. Mindegyik végül a saját gyengeségének 278

esett áldozatul. Maga Bolling is az ópium rabja. Kész csoda, hogy eddig még nem halt bele egy túladagolásba. Lavinia gyors, fürkésző pillantást vetett rá. Ma este nem ez volt az első pletyka, amit társnőjétől hallott. Talán unja a rákényszerített társaságot, s ez indítja rá, hogy mindenféle szóbeszédet és titkot fecsegjen ki neki a többi vendéggel kapcsolatban? Lavinia egy óra alatt több gyarlóságot és botrányos dolgot tudott meg a londoni társaság tagjairól, mint az elmúlt három hónapban összesen. –°Ahhoz képest, hogy nem sokat mutatkozik az előkelő társaság rendezvényein, rendkívül jól informáltnak tűnik a legmagasabb körök tagjait illetően –°jegyezte meg óvatosan. Joan kesztyűs ujjai összébb szorultak a legyezőjén. Alig észrevehető habozás után bólintott. –°A férjem fontosnak tartotta, hogy értesüljön mindazokról a hírekről és szóbeszédekről, melyekről úgy gondolta, hogy hatással lehetnek az üzleti ügyeire. Például nagyon alaposan megvizsgálta a Colchesterörökös viszonyait, s csak aztán egyezett bele a Maryanne-nel való eljegyzésébe. –°Ez természetes –°mondta Lavinia. –°Én is ezt tenném, ha egy fiatalember komoly érdeklődést tanúsítana az unokahúgom iránt. –°Lavinia? –°Tessék. –°Ön valóban lehetségesnek tartja, hogy a férjem ennyi éven keresztül eltitkolhatta előlem az igazságot a bűnös tevékenységét illetően? A kérdésben annyi csendes szomorúság rejlett, hogy Lavinia szemét elfutotta a könny. Szapora pislogással próbálta kitisztítani a látását. –°Azt hiszem, talán azért rejtegette ily hosszan ön elől a titkait, mert túlságosan szerette önt, Joan. Nem akarta, 279

hogy ön megtudja az igazságot. És azt is gondolhatta, hogy ön nagyobb biztonságban lesz, ha nem tud semmit. –°Más szóval meg akart engem védeni? –°Igen. Joan szomorúan elmosolyodott. –°Ez nagyon is jellemző volna Fieldingre. A legfőbb gondja mindig a felesége és a leánya jóléte volt. A tömegből ekkor Anthony alakja vált ki. Mindkét kezében egy-egy pohár pezsgőt tartott. –°Ki az ördöggel táncol éppen Emeline? –°Bolling örökösével. –°Lavinia elvette az egyik poharat. –°Ismeri őt? –°Nem. –°Anthony a válla fölött a táncparkettre pillantott. –°Felteszem, hogy annak rendje és módja szerint be lett mutatva. –°Természetesen. –°Lavinia megszánta a fiút. –°Ne aggódjon túlságosan. A következő táncot nem ígérte oda senkinek. Biztos vagyok benne, hogy boldogan fog táncolni önnel. –°Gondolja? –°derült fel Anthony arca. –°Szinte biztos vagyok benne. –°Köszönöm, Mrs. Lake. Nagyon hálás vagyok. – °Anthony elfordult, hogy apróra szemügyre vegye a táncolókat. Joan lehalkította a hangját, hogy a hangos zeneszó mellett csak Lavinia hallja a szavait. –°Úgy hallottam, mintha Emeline a következő táncot Mr. Proudfootnak ígérte volna. –°Teljes mértékben vállalom a felelősséget. Azt fogom mondani, hogy én tévedtem, amikor bejegyeztem egy nevet Emeline számára. Joan elnézte a táncolókat figyelő Anthonyt. –°Bocsásson meg, hogy tanácsokat osztogatok, Lavinia, de úgy érzem, meg kell mondanom, hogy ha ön az unokahúga jövendőbelijeként elfogadhatatlannak 280

találja Mr. Sinclairt, akkor nem tesz vele jót, ha arra bátorítja, hogy táncoljon Emeline-nal. –°Tudom. Se pénze, se rangja, se birtoka, és mégis be kell vallanom, hogy igazán kedvelem őt. És látom, milyen boldogok mindketten, amikor együtt vannak. Elszántam magam, hogy ebben a szezonban és talán a következőben megadom az esélyt a húgomnak, hogy találkozzon egy sor partiképes fiatalemberrel. De a végén ő fog dönteni. –°És ha Mr. Sinclairt választja? –°Tudja, mindketten nagyon okosak. Valami azt súgja nekem, hogy ők ketten sohasem fognak éhezni. A nagy házban teljes volt a sötétség, kivéve a konyha közelében halvány fénnyel égő kis tüzet. Tobias a tágas előtér sötét hátsó részében állt, és fülelt. Messziről fojtott kacarászást és egy részeg férfi nevetését hallotta. A személyzet két tagja kétségkívül szórakoztatóbb elfoglaltságot talált annál, mint hogy titokban házon kívül töltsék az estét. Tobias úgy döntött, az ő jelenlétük idelent a földszinten nem fogja őt zavarni; semmi oka, hogy idelent is átkutassa a házat. Az ilyen Neville-féle előkelőségeket nem szokta érdekelni a házi személyzet birodalma. Bizonyára eszébe sem jutott, hogy titkait olyan helyen rejtse el, ahová soha, vagy csak nagy ritkán teszi be a lábát. Ami azt illeti, futott át Tobias agyán, miközben végigment a sötét hallon, Neville-nek semmi oka nincs rá, hogy ebben a házban különösképpen rejtegessen bármit is. Miért is tenné? Hiszen ebben a házban ő a gazda és az úr. –°Az ördögbe –°mondta Lavinia. –°Épp most láttam felbukkanni a tömegben Neville-t és a feleségét. 281

–°Mi ebben a meglepő? –°nézett Joan magában mulatva Laviniára. –°Nem megmondtam, hogy mindenki, aki számít, ma este pofafürdőt vesz itt, vagy azt kockáztatja, hogy magára haragítja Lady Colchestert. –°Nem tudom elhinni, hogy az az aranyos idős hölgy, aki az ajtóban köszöntött bennünket, ilyen rémületben tud tartani mindenkit a társaságban. –°Vaskézzel kormányoz –°mosolygott Joan. –°De látszik, nagyon jó szívvel van a lányom iránt. Szeretném, ha ez így is maradna. Ami azt illeti, nyilván Lady Colchester sem szeretné elpasszolni azt a tekintélyes örökséget, amellyel Maryanne növelné meg a családi kassza tartalmát, gondolta Lavinia. De jobbnak látta, ha nem említi meg ezt a kézenfekvő észrevételét. Minél magasabbra jutott valaki a társadalmi ranglétrán, annál többet kockáztatott egy házassággal. Mialatt ő azt tervezte, hogy Emelinenal megkóstoltatja a valódi társasági életet, abban a reményben, hogy megakad rajta egy fiatalember szeme, aki biztosítja számára a kényelmes életet, Joan egy olyan stratégián dolgozott, amely sokkal inkább hasonlított egy államügyhöz. Lavinia egy futó pillantással ismét elkapta Neville-t a sokaság közepette, és arra gondolt, jó, hogy a lord itt van. Mert akkor nincs otthon, ahol Tobias véletlenül összefuthatna vele. Azon tűnődött, vajon mi kelthette föl Joan érdeklődését annak idején Neville iránt. Joan, mintha olvasna a gondolataiban, válaszolt a kérdésére: –°Tudom, hogy most úgy néz ki, mint egy vén kéjenc, aki értelmetlen gyönyörökben tobzódva élt sok-sok éven át, de biztosíthatom, hogy amikor megismertem, egy magával ragadó, csinos és elbűvölő modorú férfi volt. –°Értem. 282

–°Visszatekintve, észre kellett volna vennem a külszín alatt a kapzsiságát és az önzését. Intelligens nőnek tartottam magam, és mégis csak akkor ismertem fel a valódi jellemét, amikor már késő volt. Még most is nehezen tudom elhinni, hogy azokat a nőket ő ölte meg. –°Miért? Joan két szemöldöke között apró vonal jelent meg. –°Nem az a fajta ember volt, aki összepiszkolja a kezét. –°Ha az ember még nagyon fiatal, és nincs túl sok élettapasztalata, gyakran nehéz belelátnia mások szívébe –°mondta Lavinia, s kis habozás után így folytatta: – °Kérdezhetek valami egészen személyes természetű dolgot? –°Mi lenne az? Lavinia megköszörülte a torkát. –°Azt már tudom, hogy ön nem jár valami gyakran a társaság estélyeire, de nyilván adódnak alkalmak, amikor kénytelen nyilvános helyen találkozni Neville-lel. Hogy tudja kezelni ezeket a pillanatokat? Joan mosolya őszinte derűről árulkodott. –°Hamarosan választ fog kapni a kérdésére. Lord és Lady Neville errefelé tartanak. Akarja, hogy bemutassam őket önnek? Semmi. Tobias csalódottan becsukta a háztartás költségvetését tartalmazó könyvet, és visszadobta az íróasztalfiókba. Visszalépve magasabbra emelte a gyertyát, hogy fénye jobban bevilágítsa a dolgozószobát. Már minden sarkot, minden zugot átkutatott, de semmi nyomát nem fedezte föl gyilkosságnak vagy összeesküvésnek. Pedig Neville-nek voltak titkai. Valahol itt, ebben a házban kellett rejtőzniük. 283

Fura érzés volt, hogy egy gyilkosnak mutatják be. Lavinia mindenben Joant utánozta. Hűvös mosoly, néhány unottan elmormogott szó. Az azonban nem kerülte el a figyelmét, hogy Neville egyszer sem nézett bele Joan szemébe. Constance, aki szerencsére nyilván nem tudott férje múltbeli dolgáról Joannal, az első pillanattól kezdve vidám társalgásba kezdett vele. –°Gratulálok a lánya eljegyzéséhez –°szólt melegen Joanhoz. –°Kitűnő házasság. –°A férjem és én nagyon örültünk neki –°felelte Joan. –°Legnagyobb bánatomra Fielding nem érte meg, hogy táncolhasson az esküvőn. –°Megértem. –°Constance szemében az együttérzés fénye csillant meg. –°De legalább elégedett lehetett a tudattól, hogy a lánya jövője biztosítva van. Lavinia Neville elfordított arcát tanulmányozta, miközben hallgatta Joan és Lady Neville társalgását. Néz valakit, eszmélt rá. Volt valami kellemetlen a férfi nézésében. Nagyon óvatosan megfordult, hogy kövesse a férfi tekintetének útját. Elszorult a szíve, amikor meglátta, hogy Neville Emeline-t figyeli, aki tőlük nem messze állt Anthony és néhány fiatal társaságában. Anthony, mint aki veszélyt szimatol, Lavinia felé fordult. Résre szűkült a szeme, amikor megpillantotta Neville-t. –°Milyen szép a ruhája, Mrs. Lake –°mosolygott rá Constance. –°Nagyon úgy fest, mintha Madame Francesca kreációja lenne. Ugye, milyen bámulatosan egyediek a munkái? Lavinia mosolyt erőltetett az arcára. –°Valóban. Gondolom, ön is nála dolgoztat. –°Igen. Évek óta támogatom a vállalkozását. – °Constance udvariasan érdeklődő pillantást vetett rá. – °Azt mondja, most érkezett vissza Bath-ból? –°Igen. 284

–°Sokszor jártam ott a fürdő miatt. Bűbájos város, nemde? Megőrül, ha még sokáig kell folytatnia ezt a semmitmondó társalgást, gondolta Lavinia. Hol van Tobias? Mostanára már itt kellene lennie a bálteremben. Ide, ahol Neville hálószobája volt, már nem hallatszott föl a kacarászás és a nevetés. Tobias letette a gyertyát az öltözőasztalra. Gyorsan és módszeresen nyitni-csukni kezdte a fiókokat és a szekrényajtókat. Tíz perc múlva megtalálta a levelet egy kis fiókban, amely a szekrénybe volt beépítve. Kihúzta, és odavitte az öltözőasztalkára, amelyen a gyertya állt. A levél Neville-nek volt címezve, és Carlisle írta alá. Részletesen fel voltak benne sorolva a Rómában végrehajtott akció költségei. Tobias ráeszmélt, hogy a Benneth Ruckland kivégzési parancsát jelentő üzleti szerződést tartja a kezében. Neville karon fogta a feleségét. –°Ha megbocsátanak nekünk a hölgyek, a lépcső közelében mintha Benningtont pillantottam volna meg. Nagyon szeretnék szót váltani vele. –°Persze, természetesen –°mormolta Joan. Neville a tömegen át elkormányozta a feleségét. Lavinia igyekezett szemmel tartani a házaspárt. Hamarosan világossá vált, hogy Neville nem a lépcső felé tart, hanem otthagyta a feleségét a büfé bejárata mellett beszélgető nők kis csoportjában, maga pedig elindult a terem távoli, túlsó vége felé. –°Bocsássa meg a kíváncsiskodásomat –°mondta Lavinia –, de egészen odáig elment, hogy meghívta Neville-t és a feleségét a lánya eljegyzési báljára? Meglepetésére Joan elnevette magát. 285

–°Fielding azt mondta, hogy Lord és Lady Nevillenek nem kell meghívót kapnia. Így aztán boldogan hagytam le Neville-t a meghívottak listájáról. –°Ezt meg tudom érteni. –°Nos, most már látja, hogyan kezeli az ember azt a nyugtalanító gondot, hogy a társaságban érintkeznie kell egy hajdani szeretővel, aki mellesleg talán gyilkos. –°Ön úgy viselkedik, mintha soha semmi sem történt volna. –°Pontosan. Tobias bedugta a levelet a kabátja zsebébe, elfújta a gyertyát, és az ajtóhoz ment. Feszülten hallgatózott, majd amikor semmiféle neszt nem hallott odakintről, kilépett a hálószobából. A szolgák számára épített szűk lépcső a folyosó túlsó végében volt. Ott indult el lefelé, mintha egy sötét kútban ereszkedne alá. A földszintre érve megint megállt. Az alagsorban csend volt. A két ember, akit korábban hallott, vagy elaludt, vagy valami olyan elfoglaltságot talált magának, ami nem ösztönözte őket kacarászásra és nevetésre. Tobias az utóbbira gyanakodott. Épp a télikert ajtaját nyitotta, amikor egy tömör árnyék vált el a sötét hall falától. A felhők közül kibukkanó hold fénye megcsillant a kezében tartott pisztolyon –°Állj! Tolvaj! Tobias a földre vetette magát, átgurult az ajtó küszöbén, és keményen nekiütközött egy kőből készült növénytartó cserépnek. Fájdalom hasított a bal lábába, de csak a régi, már megszokott nyilallás, úgyhogy nem törődött vele. –°Jól gondoltam, hogy jár valaki a hátsó lépcsőn. 286

A pisztoly eldördült, és ripityára tört egy közeli virágcserepet. Tobias az arca elé kapta a karját, hogy védje a szemevilágát. Az ember eldobta az üres pisztolyt, és beugrott az ajtón. Tobias támolyogva felállt, de egy újabb nyilallás után a bal lába felmondta a szolgálatot. Élőrebukott, s zuhantában kinyúlt valami kapaszkodó után. A másik ember már újra talpon volt. Kinyújtott két karja karomszerűen begörbülő vaskos ujjakban végződött. –°Most aztán vége a mókának, hallod-e! Tobiasnak sikerült megkapaszkodnia egy pad szélében. Ökle nekiütközött egy nagy levelű páfránnyal beültetett jókora virágcserépbe. Két karjával átölelve fölemelte a cserepet. Amikor a férfi már csak egy lépésre volt tőle, Tobias megcélozta a páfránnyal. A cserép a vállán és oldalt a fején találta el, amitől összerogyott, mint valami letaglózott ökör. Földöntúli csend ereszkedett a télikertre. Tobias rátámaszkodott a padra, és hallgatózott. Nem hallott lépteket. Se ijedt kiáltozást. Egy perc múlva ellökte magát a padtól, és sántikálva elindult a kertre nyíló ajtó felé. Kisvártatva kiért az utcára. Kocsit sehol sem látott. Ilyen az ő szerencséje. Hosszú séta lesz, míg megérkezik Colchesterék házához. De legalább nem esett.

287

22. avinia lábujjhegyre állva próbált átkukucskálni a fejek sokasága fölött. –°A mindenségit, hát hol lehet? Nem látom Neville-t. Hát te, Emeline? Emeline-nak nem kellett lábujjhegyre állnia, hogy lásson. –°Én sem. Talán bement a büféterembe. –°Egy perccel ezelőtt, amikor egy pillanatra megláttam, épp az egyik lakájjal beszélt. –°Lavinia tenyere bizsergett. –°Azóta eltűnt. Lehet, hogy elhagyta a házat. –°Mi olyan meglepő ebben? –°tudakolta Joan. – °Neville nyilván csak egy rövid időre akarta megmutatni magát a bálon. A legtöbb gentleman számára még egy ilyen nagyszabású estély is rettentően unalmas. Azóta bizonyára úton van egy játékterem vagy bordélyház felé, hogy új szeretőt keressen magának. Lavinia agyában élénken felvillant Sally köpenyének véres csuklyája. –°Micsoda szörnyű gondolat! –°Nyugodjon meg –°nézett rá aggódva Joan. –°Az elmúlt fél órában borzasztóan nyugtalanná vált. Mert egyfolytában Tobiasért aggódom, gondolta Lavinia. De semmi értelme, hogy hangot is adjon magántermészetű félelmeinek. És annak sincs sok értelme, ha túl sokat foglalkoztatná Neville eltűnése a bálteremből. Joan nyilvánvalóan jól ítélte meg a helyzetet. Mindezzel együtt kényelmetlenül érintette, hogy szem elől vesztette az üldözött vadat.

L

288

Hirtelen Anthony termett előtte a semmiből, kezében ezúttal egy pohár limonádét tartva. Nyújtotta Emelinenak. Lavinia összeráncolt szemöldökkel nézett rá. –°Látta Neville-t a büfészobában? –°Nem. –°Anthony félig megfordulva végignézett a termen. –°Idefelé jövet láttam Lady Neville-t, de a férjét nem. Úgy emlékszem, azt mondta, hogy ön majd szemmel tartja őt, míg én elmegyek a limonádéért. –°Eltűnt. Anthony arca megfeszült. Lavinia látta rajta, hogy a hír őt is ugyanúgy felzaklatta. –°Biztos benne? –°kérdezte a fiú. –°Igen. Nem tetszik ez nekem –°mondta halkan Lavinia. –°Mindjárt fél kettő. Mostanára Tobiasnak már végeznie kellett, és itt kellene lennie velünk. –°Egyetértek –°helyeselt komoran Anthony. –°Mondtam neki, hogy önt is vigye magával. Anthony bólintott. –°Ma este egyszer vagy kétszer említette már. –°Sohasem hallgat rám. Anthony összerezzent. –°Ha ez megvigasztalja, Tobias rendszerint a maga feje után megy. –°Ez egyáltalán nem mentség. Partnerek vagyunk ebben az ügyben. Neki kötelessége volna odafigyelni a véleményemre és a tanácsomra. Néhány dolgot majd elmondok neki, ha végre kegyeskedik idefáradni. –°Talán visszafelé jövet beugrott a klubjába, hogy egy kis eszmecserét folytasson valamelyik barátjával – °kockáztatta meg habozva Anthony. –°És ha nincs ott? –°Ne veszítsük el a fejünket. Lehet, hogy tovább tartott a keresgélés, mint gondolta. –°Anthony elhallgatott, s a homlokán megjelent egy ránc. – °Kereshetnék egy bérkocsit, és elhajthatnék vele a ház 289

előtt, hátha látok valamit, ami arra utal, hogy még odabent van. Ha nincs ott, elmehetnék érte a klubba. Tehát nem ő az egyetlen, aki fél, gondolta Lavinia. Anthony megpróbál hidegvérűnek mutatkozni, de ő is ugyanolyan rosszul érzi magát. –°Kiváló gondolat –°mondta. –°Amilyen sokan vannak itt ma éjjel, számos bérkocsi várakozhat utasra odakint. Anthony megkönnyebbültnek látszott, hogy rávette Laviniát a döntésre. –°Akkor én mennék is. –°És elfordult, hogy induljon. Emeline megérintette a karját. A tekintete tele volt aggodalommal. –°Óvatos lesz, ugye? –°Természetesen. –°A fiú megfogta a kezét, és gálánsán fölébe hajolt. –°Miattam ne nyugtalankodjon, Emeline. Nagyon körültekintő leszek. –°Laviniához fordult. –°Biztos vagyok benne, Mrs. Lake, hogy minden rendben lesz. –°Mr. March számára nem lesz minden rendben, ha megtudom, hogy betért a klubjába, ahelyett, hogy egyenesen ide sietett volna. Anthony szárazon elmosolyodott, és sietős léptekkel elindult, hogy átvágjon a tömegen. –°Komolyan attól tart, hogy valami baj történt, miközben Mr. March a házban kutatott? –°kérdezte Joan aggódó arccal. –°Nem tudom, mit gondoljak –°ismerte be Lavinia. – °De rendkívül aggasztónak találom, hogy a megbeszélt órában nem jelent meg itt, ugyanakkor Neville eltűnt a teremből. –°Nem értem, miért keres összefüggést e két dolog között. Neville nem tudhatja, hogy Mr. March jelenleg az ő házában tartózkodik. –°Engem az aggaszt, hogy Neville egy perccel azután távozott, miután azzal a lakájjal beszélt –°mondta lassan, 290

minden szót meggondolva Lavinia. –°Majdnem úgy fest a dolog, mintha üzenetet kapott volna, s arra reagálna így. –°Lassanként kezd elviselhetetlenné válni ez a várakozás –°mondta Emeline. –°Valamit talán mi is tehetnénk. –°Így is van –°jelentette ki határozott hangon Joan. – °Úgy kell tennünk, mintha semmi rendkívüli dolog nem történt volna. Ön a következő táncot Mr. Geddis-nek ígérte, nemde? Az úr errefelé tart. Emeline felnyögött. –°E pillanatban a legkevésbé sem vagyok táncos kedvemben. Képtelen leszek udvariasan csevegni Mr. Geddisszel, miközben Anthonyért aggódom. –°Azt beszélik, hogy Mr. Geddis értéke megközelíti az évi tizenötezer fontot –°közölte Joan egykedvűen. Lavinia kis híján félrenyelte a pezsgőt. Amikor magához tért, félreérthetetlen mosolyt küldött Emeline felé. –°Semmi bajod nem lesz tőle, ha elmész táncolni Mr. Geddisszel. Sőt, el kell menned. –°Miért? –°kérdezte Emeline. –°Hogy fenntartsuk a látszatot, miszerint nincs semmi baj, ahogy Mrs. Dove mondta. –°És Lavinia kesztyűbe bújt ujjhegyeivel lopva hessegető kis mozdulatokat tett. –°Eredj, táncolj vele. Úgy kell viselkedned, mint az elvárható minden ifjú hölgytől egy ilyen helyen. –°Ha ragaszkodsz hozzá. És Emeline bátran rámosolygott a jóképű ifjúra, aki épp e pillanatban állt meg előtte, hogy néhány udvariasan eldadogott szó után kivezesse őt a táncolók közé. –°Évi tizenötezret mondott? –°nyomult Lavinia kicsit közelebb Joanhoz. –°Így hallottam. 291

Lavinia figyelte, amint Geddis kilejt Emeline-nal a táncparkettre. –°Nagyon kellemes fiatalembernek látszik. Az ő családjában nincs semmi gyűlölködés? –°Nem tudok róla. –°Akkor jó. –°Nem hinném, hogy volna esélye az ifjú Anthonyval szemben –°jegyezte meg Joan. –°Azt hiszem, igaza van. A valcer pár perc múlva véget ért; Emeline és táncpartnere épp a terem túlsó végében voltak. Miközben a visszatérésükre várt, Lavinia a retiküljéhez tűzött kicsiny órára pillantott. –°Csillapodjon –°intette Joan. –°Biztos vagyok benne, hogy Mr. March biztonságban van. Olyan embernek látszik, mint aki tud magára vigyázni. Laviniának eszébe jutott Tobias bal lába. –°Már megesett, hogy elszámította magát –°mondta. –°Komolyan aggódik érte, ugye? –°nézett rá elgondolkodva Joan. –°Nem tetszett nekem az a terve, hogy átkutatja Neville házát –°vallotta be Lavinia. –°Az igazat megvallva, nagyon… –°Hirtelen elhallgatott, mert meglátta, ki lépett oda Emeline-hoz és Mr. Geddishez. Elindult a táncterem szélén. Emeline szorosan a nyomában lépkedve követte. Amikor az utolsó, vendégekből épült akadályt is maguk mögött hagyták, Laviniának azt kellett látnia, hogy az ablakfülke üres, csak egy lakáj szedi össze sietősen egy tálcára a kiürült poharakat. Lavinia rémülten megtorpant. –°Eltűnt.

292

–°Biztosan itt lesz valahol a közelben –°mondta csillapítólag Emeline. –°Nem megy el anélkül, hogy megmondaná, hová ment. –°Mégis eltűnt. –°Lavinia megkapaszkodott egy közeli székben, és felpattant rá. –°Nem látom sehol. A lakáj elhűlve bámult rá. Emeline sarkon fordult, és keresni kezdte Joant a tömegben. –°Én sem látom. Talán átment a kártyaszobába. Lavinia összemarkolta a szoknyáját, és leugrott a székről. –°Nem látott egy ezüstszürke ruhás hölgyet? –°fordult ellentmondást nem tűrő hangon a lakájhoz. –°Pár perce még itt állt, pontosan ezen a helyen. –°De igen, madam. Átadtam neki az üzenetet, és elment. Lavinia és Emeline egymásra pillantottak. Aztán mindketten közelebb léptek a lakájhoz. –°Miféle üzenetet? –°kérdezte parancsoló hangon Lavinia. A szerencsétlen inast ijedtében kiverte a verejték. –°Nem tudom, mi állt benne, madam. Rá volt írva egy darab papírra. Nem olvastam el. Nekem azt mondták, hogy adjam át neki, és én meg is tettem. A hölgy csak ránézett, és azonnal elment. –°Ki adta magának az üzenetet azzal, hogy adja át neki? –°lépett még közelebb hozzá Lavinia. Az inas nyelt egyet, és hátrébb lépett. Ideges tekintete ide-oda repkedett Lavinia és Emeline között. –°Az egyik lakáj, akit ma estére szerződtettek. Nem ismerem. Nem mondta, hogy kitől kapta a papírt. Lavinia Emeline-hoz fordult. –°Én a teremnek ezt a felét kutatom át, te a másikat. A terem végében találkozunk. –°Igen –°felelte Emeline, és már indult volna. 293

–°Emeline –°kapta el Lavinia a karját. –°Semmi körülmények között ne hagyd el a báltermet, megértetted? Emeline bólintott, és bevetette magát a sokadalom közé. Lavinia sarkon fordult, és egyenesen a hosszú báltermet szegélyező terasz felé indult. Félúton volt a büféhez, amikor eszébe jutott, hogy a belül körbefutó erkélyről sokkal jobban átlátja a termet. Irányt változtatott hát, és megcélozta a lépcsőt. Néhány szemöldök enyhén megemelkedett, amikor utat tört magának az emberek között. Felröppent néhány goromba megjegyzés is, de többnyire ügyet sem vetett rá senki. Amikor elérte a lépcsőt, nagyon össze kellett szednie magát, hogy ne rohanjon fel rajta. Az erkélyre érve megragadta a korlátot, és lenézett. A csillogó szatén- és selyemruhák százai között sehol sem tűnt fel Joan ezüstszürke öltözéke. Kényszerítette magát, hogy gondolkozzék logikusan. Mi van, ha valami olyasmi állt az üzenetben, ami arra késztette Joant, hogy hagyja el a bálterem biztonságát? Megfordult, és a hatalmas kertre néző ablakokhoz ment. Kinyitotta az egyiket, és kihajolt rajta. A házhoz legközelebbi sövények és bokrok a báltermet oldalról szegélyező terasz üvegajtajain át kiömlő fényben fürödtek. A fény persze nem hatolt messzire. A sűrűn beültetett tájkertben sötétség honolt. Épp csak ki tudta venni egy kőből épült emlékmű felmagasodó körvonalait. Lady Colchester néhai férjének a síremléke, nem kétséges. Mintha a sövény mellett megmozdult volna valami. Gyorsan odakapta a fejét, és egy halvány szaténszoknyát pillantott meg. A sötétben nem lehetett megállapítani a színét, s a nő arcát sem látta, de a jellegzetesen hosszú 294

léptek, és az a tény, hogy a hölgy egyedül volt, eleget mondott Laviniának. Már-már kikiáltott a siető alaknak, de eszébe jutott, hogy Joan talán meg se hallja a hangos zeneszótól és a nevetésektől. Villámgyorsan sarkon fordult, s amikor megpillantott az erkély végében egy kisebb lépcsőt, futva indult felé. Már épp indult volna lefelé, amikor felbukkant egy szendvicsekkel megrakott tálcát vivő inas. –°Lejutok innen a kertbe? –°kérdezte tőle. –°Igen, madam. A lépcső aljában lévő ajtón át. –°Köszönöm. –°Megragadta a korlátot, és lerohant. Odalent megtalálta az ajtót, kinyitotta, és kilépett a fagyos sötétségbe. Nem látott senkit. Azok a vendégek, akik friss levegőre vágytak, a teraszon hűsöltek. Arra gondolt, hogy ha a halvány ruhás nő abba az irányba megy tovább, amerre egy perccel ezelőtt tartott, akkor útba kell ejtenie az emlékművet. És nagyon is kézenfekvő, hogy e nagy kertben itt adjon valaki találkát. Fölkapta a szoknyáját, és a fényektől távolabb fekvő kőből emelt síremlék felé sietett. Minél messzebbre vette be magát a művészien nyesett sövények és bokrok közé, annál inkább elhalkult a háta mögött a zene és vidám lárma. A kaviccsal felszórt út vége beleveszett sötétségbe. Cipellője vékony talpán keresztül különkülön érezte a kavicsokat. Megkerülte a nála egy jó fejjel magasabb sövény végét, és megpillantotta az emlékmű oszlopait. A síremlék barlangszerű belseje koromfeketén ásított. Valami megmozdult a bejárat mélyén. Mint egy óriás denevér szárny, leffent egyet, s azzal eltűnt. Már nyitotta a száját, hogy kiáltson Joannak, de hirtelen a hallgatás mellett döntött. Könnyen lehet, hogy az imént megpillantott denevérszárny-forma egy nagykabát sarka volt. Akárki 295

rejtőzött is el az emlékmű belsejében, nem Joan volt. Még az sem biztos, hogy nő volt. Lehet, hogy egy úr, aki itt adott légyottot egy hölgynek. Pár másodpercig kivárt a sövény árnyékában. Csak most eszmélt rá, milyen hűvös van. A szeme sarkából látta, hogy a hold fénye sápadtan rávetül egy halvány szaténruhára. Joan lépett ki az emlékmű melletti sűrű lombok közül. Megállt az egyik kőoszlop mellett. Aztán elindult a sötét bejárat felé. És Lavinia ebben a pillanatban mindent értett. –°Joan, ne! –°És futni kezdett felé. –°Ne menjen be! Joan meglepetten hátrafordult. –°Lavinia? Mit… Az emlékmű bejáratánál hirtelen gyors mozgás támadt. –°Vigyázzon! –°Lavinia megragadta Joan karját, és elrántotta őt az oszloptól. Egy nagykabátba és kalapba öltözött alak rontott ki a síremlék belsejéből, és eltűnt a kert sötét árnyai között. A hold fénye egy pillanatra megcsillant valamin, ami egy hosszú vasdarabra hasonlított. –°Az ön helyében eszem ágában se lenne üldözőbe venni –°mondta Joan. –°Valami azt súgja nekem, hogy Mr. March nem helyeselné.

296

23. oan elgyötört hangon próbált magyarázatot adni arra, miért távozott olyan hirtelen a kertbe. –°Természetesen csupán egyetlen oka lehetett. Üzenetet kaptam, hogy a lányom élete veszélyben forog, és a kerti emlékműnél vár az üzenet hozója, hogy elmondja a részleteket. Attól tartok, hogy erőt vett rajtam a páni félelem. –°És az meg sem fordult a fejében, hogy ezzel az üzenettel akarták kicsalni a bálteremből, ahol biztonságban volt? –°kérdezte Tobias. Lavinia, aki a szemközti bársonyülésen ült, olyan pillantást vetett rá, amit azon nyomban megértett, de nem törődött vele. Nagyon jól tudta, hogy nyers volt a hangja, de egy cseppet sem érdekelte, hogy megsértettee Joan érzékenységét. Tobias nem volt jó hangulatban. Amikor nem sokkal ezelőtt Anthony társaságában besétált a Colchester-ház báltermébe, és felfedezte, hogy mind Joannak, mind Laviniának nyoma veszett, a legszívesebben szétszedte volna a házat. Emeline akadályozta meg abban, hogy egy valóban emlékezetes jelenetet rendezzen. Emeline az erkélyről figyelte, felbukkan-e valahol Joan és Lavinia, és épp abban a pillanatban vette észre, amint a kert felől beosontak. Tobias azon nyomban közölte, hogy indulnak, s a tulajdonos utólagos engedelmével odarendelte Joan hintóját. Joan nem is tiltakozott, amikor az egész társaságot, beleértve magát is, beparancsolta a hintóba. Csak miután mindannyian odabent ültek az elegáns kocsi nyújtotta biztonságban, adta elő Lavinia részletesen mindazt, ami a bálteremben és a kertben történt. Tobias hűvös elégedettsége, melyet a Neville

J

297

szekrényében megtalált levél miatt érzett, egy pillanat alatt elpárolgott. Most semmi másra nem tudott gondolni, csak arra, hogy Joan nem csak a saját életét kockáztatta odakint a sötét kertben, de Laviniát is súlyos veszélybe sodorta. Szórakozottan végigsimított a combján, hogy enyhítse a tompa fájdalmat. Joan elegáns, remekül rugózó hintója összehasonlíthatatlanul kényelmesebb volt, mint az a bérkocsi, amellyel Anthony szedte föl nem sokkal korábban az utcáról, de most még a puha ülések sem tudták jobb kedvre deríteni. –°Ne gondolja, Mr. March, hogy ilyen ostoba nőszemély vagyok –°mondta Joan, és kinézett a hintó ablakán. –°Tudtam, hogy az üzenet csalétek is lehet. De a lányomat fenyegető veszélyre utalt. Nem volt más választásom, mint engedelmeskedni a felszólításnak. Magamon kívül voltam az aggodalomtól. –°Tökéletesen érthető –°mondta Lavinia bátorító hangon. –°Minden szülő ezt tette volna. És még csak szülőnek sem kell hozzá lenni –°tette hozzá, jelentőségteljes pillantást vetve Tobiasra. –°Mit tett volna ön, uram, ha olyan tartalmú üzenetet kap, hogy Anthony nagy veszélyben van? Anthony furcsa hangot hallatott, ami akár elfojtott nevetés is lehetett. Tobias lenyelt egy cifra káromkodást. A válasz e kérdésre nyilvánvaló volt mindannyiuk előtt. Mit tett volna ő, ha azt az üzenetet kapja, hogy Lavinia élete veszélyben forog? Erre a kérdésre is ismerte a választ. Nincs értelme tovább folytatni ezt a vitát, döntötte el magában. Lavinia szemmel láthatóan az ügyfele pártján áll. –°Teljesen világos, hogy Neville állította fel a díszleteket a ma esti eseményekhez –°váltott szándékosan témát Lavinia. –°Nem lennék meglepve, ha megtudnám, hogy még Pomfreyt is ő biztatta fel, kérjen 298

bocsánatot Emeline-tól, hogy ezzel elterelje a figyelmünket. –°Szerinted gondoskodott arról, hogy ő is, és Mrs. Dove is kapjon egy üzenetet? –°nézett rá összevont szemöldökkel Emeline. –°A jelek szerint ez történt, nem? Így volt rá ürügye, hogy elhagyja a báltermet. Ha bárki kérdezősködni kezdene, jó néhányan tanúsíthatnák, hogy hívásra volt kénytelen távozni. –°Igen ám, de ő az első ajtón át távozott –°szólt közbe Anthony. –°Ami azt jelenti, hogy valamelyik inasnak oda kellett hoznia neki a kabátját és a kalapját –°mondta Lavinia halkan. –°És így odamehetett a kocsijához, hogy magához vegye a piszkavasat, vagy akármit, amit fegyverként vihetett magával. Emeline bólintott. –°Igen, ez elképzelhető. És aztán csak észrevétlenül vissza kellett mennie Colchesterék kertjébe. Amilyen óriási a kert, biztosan akad néhány hely, ahol át lehet mászni a falon. –°Ha fölfedezik a holttestemet, nincs aki összefüggésbe hozná Neville nevét a gyilkossággal – °mondta Joan alig hallhatóan. Tobias látta, hogy Lavinia megborzong. –°Minden egybevág –°jelentette ki Anthony. – °Neville ma este megpróbálta megölni önt, ahogy megölte azokat a nőket. Talán még be is akarta dobni a holttestét a folyóba. Sőt, lehet, hogy éppen ebben a hintóban vitte volna odáig. Joan különös pillantást vetett a fiatalemberre. –°Roppant élénk a fantáziája, uram. –°Bocsánat –°vágott egy zavart fintort Anthony. Joan elhúzta a száját. –°Az embernek óhatatlanul eszébe ötlik, vajon nem rendelte-e már meg a halotti maszkomat is a saját 299

viaszmintázójánál. Képzeljék csak el, akár az én arcomat is viselhetné valamelyik erotikus szobor a Huggett Múzeumban. Mindenki hallgatott. Joan sötét, komor pillantással fordult Tobiashoz. –°Úgy tűnik, uram, hogy ön és Lavinia helyes végeredményre jutottak ebben az ügyben. Kénytelen vagyok arra a következtetésre jutni, hogy Neville csakugyan gyilkos, és nagy valószínűséggel ennek az ön által leírt Kék Kamarának a tagja. Nehezen tudom elhinni, hogy a férjem egy bűnszervezet vezére volt, de úgy látszik, nincs más megoldás. Neville kétségkívül úgy gondolja, hogy túl sokat tudok, és ezért el akar hallgattatni. Lavinia rövid idővel ezután leült az íróasztala mögé. Anthony a kandalló előtt guggolt, hogy meggyújtsa a tüzet. Emeline az egyik olvasószékben foglalt helyet, Tobias pedig a sherrys üveget tartalmazó faliszekrényt nyitotta ki éppen. Lavinia nézte, amint kitölt két pohár sherryt. A mozdulataiból ítélve nagyon fájhatott a bal lába. Nem csoda, amennyit tornáztatta ma éjjel. –°Vajon igazat mond Joan Dove, amikor azt állítja, nem tudta, hogy az ő férje volt Azure? –°kérdezte Anthony, senkinek sem címezve konkrétan a kérdést. –°Ki tudja? –°Tobias letette az egyik poharat Lavinia elé az íróasztalra, maga pedig ivott egy kortyot a sajátjából. –°A társaságbeli urak ritkán beszélik meg az üzleti és egyéb ügyeiket a feleségükkel. Ahogy Lavinia említette, gyakran az özvegyek ismerkednek meg utolsóként a család vagyoni helyzetével. Nagyon is elképzelhető, hogy bűnös tevékenységét illetően Dove tudatlanságban tartotta a feleségét. 300

–°Tudta –°szólalt meg Lavinia halkan. Meghökkent csend támadt. Mindenki ránézett. Lavinia megrántotta a vállát. –°Joan nagyon intelligens asszony. Odaadóan szerette a férjét, és kettejük kapcsolata rendkívül szoros volt. Tudnia vagy legalább is sejtenie kellett, hogy Fielding Dove volt Azure. –°Egyetértek –°bólintott Emeline. –°Akármi is az igazság, nyilvánvalóan sohasem fogja bevallani –°mondta Tobias. –°Aligha hibáztatható ezért –°felelte Lavinia. –°Az ő helyében én mindent elkövetnék, hogy eltitkoljam az igazságot. –°Nehogy a szájukra vegyék az emberek? – °érdeklődött nem túl kíváncsian Tobias. –°Nem –°válaszolta Lavinia. –°Mrs. Dove tökéletesen el tudja viselni, akármennyit is pletykálnak róla. –°Igaza van. –°Más okai vannak, ha egy asszony mindent elkövet, hogy megoltalmazza a férje jó hírét –°folytatta Lavinia. –°Mégpedig? –°emelte a magasba Tobias az egyik szemöldökét. –°Szerelem. Rajongás. Hódolat. Efféle dolgok – °mondta Lavinia, és figyelmesen nézte az előtte lévő pohárban csillogó sherryt. –°Igen, persze –°nézett a lángokba Tobias. –°Efféle dolgok. Ujabb hosszú csend következett. Ezúttal Emeline törte meg. –°Még nem mondta el nekünk, Mr. March, hogy mit talált ma este Neville házában. Tobias hanyagul nekidőlt a kandallópárkánynak. –°Találtam egy levelet, amely összekapcsolja Nevillet Bennett Ruckland halálával. Úgy tűnik, nagy összegű pénzt fizetett Carlisle-nak azért, hogy intézze el, hogy Rucklandet Rómában megöljék. 301

Anthony halkan füttyentett. –°Ez tehát végre tisztázódott. –°Majdnem. –°És Tobias újra ivott egy korty sherryt. –°Mire gondol? –°nézett rá összeráncolt homlokkal Lavinia. –°Mi folyik itt? –°Elérkezett az ideje, hogy egy kicsit többet is megtudjon az ügy hátteréről –°nézett rá Tobias. –°Folytassa, uram –°nézett vissza keskenyre húzott szemmel Lavinia. –°Benneth Ruckland régiségek kutatásával és tanulmányozásával foglalkozott. A háború alatt hosszú időt töltött Spanyolországban és Itáliában. A foglalkozása révén olykor birtokába jutott a Korona számára hasznos információknak is. –°Miféle információknak? Tobias megforgatta a sherryt a poharában. –°A munkája során előfordult, hogy értesült francia hajók pontos útvonaláról, vagy katonai szállítmányok és csapatok mozgásáról kapott híreket. Ilyesmik. –°Más szóval kém volt? –°kérdezte izgatottan Emeline. –°Igen –°felelte Tobias, és egy pillanatnyi szünet után folytatta. –°Angliai kapcsolata, vagyis az az ember, akinek az információkat továbbadta, Lord Neville volt. –°Ó! –°kiáltott fel Lavinia, és megdermedt. –°Az információkat, melyeket Ruckland egy futárláncon keresztül juttatott el Neville-nek, nyilvánvalóan továbbították a megfelelő hatóságoknak. Legalábbis a nagyrészüket. –°De nem mindet? –°Nem. De Ruckland erre csak a háború után jött rá. Körülbelül egy évvel ezelőtt visszautazott Itáliába, hogy folytassa tudományos kutatásait. Ottléte alatt egyik régi informátora elmondta neki, milyen hírek keringenek egy bizonyos szállítmány sorsáról, melyet a háború vége felé a franciák indítottak el Spanyolországból. A 302

szállítmánynak Párizsba kellett volna eljutnia. Ruckland megtudott bizonyos részleteket a titkos útvonalról, és ezt rögtön jelentette is Neville-nek. –°Katonai szállítmány volt? –°érdeklődött Emeline. Tobias megrázta a fejét. –°Régiségek. Napóleon nagyon szerette az ilyesmit. Amikor például megszállta Egyiptomot, egy sereg tudóst vitt magával, hogy tanulmányozzák az ottani műtárgyakat és templomokat. –°Ezt mindenki tudja. Végtére is a rosettai kő is ezek közé tartozott, és most épségben és biztonságban itt van nálunk –°jegyezte meg Anthony. –°Mesélje tovább –°szólt Lavinia. –°Miféle régiségek voltak azon a hajón, amelyet említett? –°Sok értékes holmi. Például ékkövekkel díszített tárgyak sora, melyeket Napóleon emberei egy spanyolországi kolostorban találtak. –°És mi történt? –°Az ékszerek és a régiségek útban Párizs felé eltűntek –°mesélte Tobias. –°Ruckland feltételezte, hogy Neville utasítására a rakományt elfogták, és Angliába szállították. És bizonyos szempontból pontosan ez történt. –°Hogy érti ezt? –°nézett rá szemöldökét ráncolva Lavinia. –°A régiségek nyilván a tervnek megfelelően tűntek el –°folytatta Tobias. –°De miután Ruckland tavaly Itáliában beszélt a régi informátorával, gyanakodni kezdett, hogy Neville a saját maga számára lopta el a rakományt. Kérdezősködni kezdett. Az egyik kérdés elvezetett a másikhoz. –°És Ruckland értesült a Kék Kamara létezéséről, igaz? –°kérdezte Lavinia, nehezen véve a levegőt. –°Igen. Nem szabad elfelejteni, hogy mint egykori kémnek óriási tapasztalata volt. Tudta, hogyan kell adatgyűjtést végezni. A háború befejeztével is 303

megmaradt a régi informátorhálózata. Kezdte szépen felgöngyölíteni a szálakat. Megtudta például, hogy Neville nem csak értékes rakományokat tulajdonított el a háború alatt, de többször is elárulta a hazáját, amikor brit katonai információkat adott el Franciaországnak. –°Neville áruló volt? –°Igen. És a Kék Kamarával való kapcsolata révén szorosan kötődött a bűnözők világához is. Neki is megvoltak a maga informátorai. Néhány hónappal ezelőtt megtudta, hogy Ruckland nyomoz az ő tevékenysége után, és nagyon közel jár az igazság felderítéséhez. Megegyezett a Kék Kamara másik életben maradt tagjával, Carlisle-lal, hogy megszabadulnak Rucklandtől. –°Tobias álla megfeszült. –°Az ügy tízezer fontjába került Neville-nek. Lavinia szája tátva maradt. –°Tízezer font? Hogy megöljenek egy embert? De hiszen ez egy vagyon! Mindketten tudjuk, hogy akárhány útonálló hajlandó gyilkolni egy marék aprópénzért Európa bármelyik városában, beleértve Rómát is. –°Nem a gyilkosság került tízezerbe –°felelte Tobias egykedvűen. –°Neville kényes társadalmi helyzete követelte meg ezt a felárat. Carlisle tudta, hogy Neville minden pénzt megad a hallgatásáért. –°Hát persze –°motyogta Lavinia. –°Az egyik bűnöző megzsarolja a másikat. Van ebben valami mulatságos, nem? –°Lehet –°mondta Tobias. –°Mindenesetre Neville nagyon megkönnyebbülhetett, amikor az ügy elintéződött. Ruckland halálával véghezvihette a tervét: ezentúl ő irányíthatta azt, ami a Kék Kamara nevű bűnszervezetből itt, Angliában megmaradt. Anthony Laviniára pillantott. –°Csakhogy Neville nem tudta, hogy Ruckland már jelentette a gyanúját bizonyos magas rangú uraknak. 304

Amikor Rómában meggyilkolták, rögtön tudni lehetett, hogy nem valami véletlen gyilkosságról van szó. –°Aha –°csapott mindkét tenyerével az asztalra Lavinia, miközben komor pillantást vetett Tobiasra. – °Tudtam! Tudtam, hogy itt többről van szó, mint amit maga elmondott nekem. Neville sohasem volt a maga megbízója, igaz? –°Hát –°engedte ki Tobias lassan a levegőt –, nézőpont kérdése. A nő megfenyegette az ujjával. –°Ne is próbáljon köntörfalazni. Ki bízta meg azzal, hogy vizsgálja ki Ruckland halálának körülményeit? –°Egy Crackenburne nevű ember. –°Nem megmondtam, hogy Mr. March valami ravasz játékot űz? –°fordult Lavinia Emeline-hoz. –°De igen, Lavinia néni –°mosolyodott el Emeline. – °Valóban mondtál valami hasonlót. –°És hogyan került kapcsolatba Neville-lel? –°fordult vissza Lavinia Tobiashoz. –°Amikor nem sokkal Carlisle halála után beszédtémává vált az inas naplója, jó esélyt láttam benne, hogy összébb húzzam a szálakat Neville körül. Üzletemberi minőségemben és kellő megalkuvást mutatva közelítettem hozzá, és elmondtam neki, milyen veszedelmes pletyka van kialakulóban. Felajánlottam a szolgálataimat, hogy felkutatom a hírforrást. –°Neville mindenáron meg akarta szerezni a naplót – °magyarázta Anthony. –°Nem tudhatta pontosan, hogy mit tartalmaz, de félt, hogy leleplezheti őt. –°Gyanítom, hogy nem sokkal azután, hogy engem megbízott a napló felkutatásával, Neville maga is kapott egy zsarolólevelet Holton Felixtől –°mondta Tobias. – °Követte Felixet a lakásáig, akárcsak ön, Lavinia, vagy én, de ő ért oda előbb; megölte őt, és elvitte a naplót. –°Ezt azonban aligha tudta volna megmagyarázni önnek, ezért hagyta, hogy tovább folytassa a nyomozást, 305

és amikor elérkezettnek látta az időt, úgy intézte, hogy a kandalló hamujában megtalálja az elégett naplót – °összegezte a történteket Lavinia. –°Igen. –°Tobias –°nézett egyenesen a férfi szemébe Lavinia –, ma éjjel, ha Lord Neville hazaér, észre fogja venni, hogy betolakodó járt nála. Az őr, akit leütött, el fogja neki mondani. –°Nem kétséges. –°Gyanakodni fog magára. Könnyen arra a következtetésre juthat, hogy maga túl sokat tud. Abba kell hagynia ezt a dolgot. Azonnal. Még ma éjszaka. –°Különös, hogy maga most szóba hozta ezt a témát. –°Tobias felhajtotta az utolsó kortyot, és letette a poharat. –°Pontosan ezt szándékozom tenni.

306

24. gy gázlámpa jelezte, hol van a bordélyház bejárati lépcsője. A halvány fénykör aligha vehette fel a versenyt a ködös éjszaka sötétségével. Tobias az árnyékba húzódva nézte, hogy nyílik az ajtó. Neville lépett ki rajta. Megállt, felgyűrte nagykabátja gallérját, majd se jobbra, se balra nem nézve lement a lépcsőn. Gyors léptekkel haladt az utcán várakozó kocsi felé. A sokgalléros kabátba burkolódzott kocsis mozdulatlanul, némán várakozott a bakon. Tobias kilépett az árnyékból, és most ott állt alig pár lépésre Neville-től. Gondosan ügyelt rá, hogy ne lépjen be a gázlámpa halvány fénykörébe. –°Látom, megkapta az üzenetemet –°szólalt meg. –°Mi az ördög? –°Neville riadtan megtorpant, majd villámgyorsan hátrafordult. A keze már bent is volt a nagykabát zsebében. Amikor meglátta Tobiast, némileg oldódott benne a feszültség. –°A fenébe is, March, megijesztett. Nem valami okos dolog ezen a környéken így odasettenkedni az emberhez. Agyon is lőhetik miatta. –°Ebből a távolságból és ilyen rossz világításnál valószínűtlen, hogy a pisztolya célba talál, különösen, ha a kabátján keresztül próbálná leadni a lövést. Neville arca elborult, de a kezét nem vette ki a zsebéből. –°Megkaptam az üzenetét, de azt hittem, a klubomban akar találkozni velem. Miről van szó? Megtudott valami újat? Megtalálta azt, aki megölte Felixet és elvitte a naplót? –°Meguntam ezt a játékot –°mondta Tobias. –°Már nincs idő rá, hogy tovább játsszunk.

E

307

–°Mi az ördögről beszél, ember? –°nézett rá fenyegetően Neville. –°A játék itt véget ér. Itt, ma éjszaka. Nincs több gyilkolás. –°Mi ez?! Engem vádol gyilkossággal? –°Többszörös gyilkossággal –°felelte Tobias. – °Többek között Bennett Ruckland meggyilkolásával. –°Ruckland? –°hátrált egy lépést Neville. Kirántotta a zsebéből pisztolyt fogó kezét. –°Maga megőrült. Semmi közöm a halálához. Amikor meghalt, én itt voltam Londonban. Be tudom bizonyítani. –°Mindketten tudjuk, ön intézte el, hogy megöljék. – °Tobias egy pillantást vetett a pisztolyra, mellyel Neville célba vette, majd tekintetét visszafordította a másik arcára. –°Amikor majd hazaér, meg fogja tudni, hogy a távollétében betörtek a házába. Neville összehúzta a szemöldökét. Aztán dühösen rámeredt: –°Maga volt az! –°Találtam egy levelet, amelyben vaskos bizonyíték szerepel ön ellen. –°Egy levelet –°döbbent meg Neville. –°Önnek címezték, és Carlisle írta alá. Tömören összegezi a Ruckland halálával kapcsolatos intézkedéseket. –°Nem. Lehetetlenség. Teljességgel lehetetlen. – °Neville hirtelen elkiáltotta magát. –°Hé te, ott a bakon! Vedd elő a pisztolyodat. Tartsd szemmel ezt az embert. Fenyeget engem. –°Igenis, uram. –°A kocsis félrehajtotta a kabátja szárnyát. A fény megcsillant egy fegyver csövén. Neville pisztolyt fogó keze rezzenéstelen volt. Most, hogy tudta, a kocsisa hajlandó lesz megvédeni őt, sokkal nyugodtabbá vált. –°Hadd lássam azt a levelet, amelyről azt állítja, hogy megtalálta –°förmedt Tobiasra. 308

–°Mennyit keresett azzal, hogy a háború alatt lepaktált a franciákkal? –°kérdezte Neville felszólítását elengedve a füle mellett Tobias. –°Hányan haltak meg azok miatt az információk miatt, amiket eladott Napóleonnak? Mit csinált azzal a halom kinccsel, amit a spanyol kolostorból lopott el? –°Semmit sem tud rám bizonyítani. Semmit. Csak rám akar ijeszteni. Nincs írásos nyoma a franciákkal való kapcsolatomnak. Megsemmisültek azzal a levéli együtt, amelyről azt állítja, hogy megtalálta. Mondón az a levél már nem létezik. Tobias könnyedén elmosolyodott. –°Átadtam egy nagyon magas rangú úrnak, aki komoly érdeklődést mutatott iránta. –°Nem. –°Árulja el nekem, Neville, maga valóban azt hitte, hogy be tudja tölteni Azure pozícióját a Kék Kamara vezéri székében? Neville szemében lobot vetett a harag tüze. –°Hogy vinné el az ördög magát a kénköves pokolba, March! Én vagyok a Kék Kamara új vezére. –°Maga ölte meg Fielding Dove-ot, igaz? Az a hirtelen támadt betegség, ami az egyik birtokán tett utolsó látogatásakor döntötte le a lábáról –°méreg volt, ugye? –°Meg kellett szabadulnom tőle. Dove a háború befejezése után nyomozni kezdett. Nem tudom, mi irányította a figyelmét a franciákkal kötött megállapodásaimra, de nagyon dühös lett, amikor értesült róluk. –°Kiterjedt bűnszervezetet működtetett, de a lelke mélyen hű maradt Angliához, nemde? Az árulást nem tűrhette el. Neville vállat vont. –°Ne felejtse el, a háború alatt semmi kifogása nem volt az ellen, ha Carlisle vagy én kihasználtunk egy-egy kínálkozó befektetési lehetőséget. Sok pénzt lehetett 309

keresni azzal, ha elláttuk a hadsereget fegyverekkel, felszereléssel, gabonával és nőkkel. És ha az ember hozzájutott bizonyos információkhoz, akkor rátehette a kezét némely lopott aranyat és kincseket tartalmazó különleges hajórakományra. –°Az üzlet akkor is üzlet volt. Azure a brit államtitkokkal való kereskedést nem tudta elviselni. Rájött, hogy maga mit művel. –°Igen. –°Neville ujjai ráfonódtak a pisztolyra. – °Szerencsére még időben megtudtam, hogy halálra ítélt engem, és akcióba léptem. Nem volt más választásom, mint hogy holtan lássam őt, méghozzá mielőbb. Az életem múlott rajta. –°Valóban. –°Előnyömre szolgált, hogy nem tudta: engem figyelmeztettek arra, hogy mit tervez ellenem. De tíztizenöt évvel ezelőtt még így sem tudtam volna ilyen könnyen elbánni vele. Csakhogy Azure felett is eljárt az idő; már nem volt olyan kemény ember, mint régen. –°Tényleg úgy gondolta, hogy képes elirányítani egy olyan szervezetet, mint a Kék Kamara? Neville kihúzta magát. –°Most én vagyok Azure. Az én vezetésemmel és irányításommal a Kék Kamara sokkalta erősebb lesz, mint Dove parancsnoksága idején volt. Egy-két éven belül én leszek a legnagyobb hatalmú ember Európában. –°Napóleon is ezt képzelte magáról. Láthatta, hová jutott vele. –°Én nem fogom azt a hibát elkövetni, hogy politizálni kezdek. Megmaradok az üzletnél. –°Hány nőt ölt meg? Neville megdermedt. –°Maga tud a kurvákról? –°Tudomásom van róla, hogy miközben megpróbált elvarrni bizonyos szabadon maradt szálakat, több ártatlan nőt is megölt. 310

–°Ugyan. Azok nem voltak ártatlan nők. Szajhák voltak. Nem volt családjuk. Észre sem vette senki, hogy meghaltak. –°Ugye, azért azt sem akarta, hogy nyomtalanul tűnjenek el? Szeretett volna emléket állítani a művének. Hogy hívják a művészt, akinek megbízást adott, hogy készítse el azokat a viaszszobrokat Huggett emeleti galériája számára? Neville rekedten felnevetett. –°Tud a viaszszobrokról is? Viccesek, nem? Lenyűgöz az alapossága, March. Nem is tudtam, hogy ilyen jól érti a dolgát. –°Nem volt rá szükség, hogy megölje őket, Neville. Az ön pozíciójában lévő férfira az ilyenek nem jelentenek fenyegetést. Senki sem hallgatta volna meg őket. Egy gentlemannel szemben az ő szavuk nem ért volna semmit. –°Nem vállalhattam semmiféle kockázatot. Akadnak ám nagyon okosak is az ilyen könnyűvérű nőcskék között. A kapcsolatunk során túl sokat megtudhattak rólam. –°Neville szája széle megrándult. –°Egy férfival megesik néhanapján, hogy pár üveg bor után túl beszédessé válik egy csinos fiatal nő társaságában, aki oly buzgón akar a kedvére tenni. –°Mindet nem sikerült elhallgattatnia. Látta mostanában Sallyt? Vagy hallott róla? –°Elmenekült a kis ringyó, de megtalálom – °fogadkozott Neville. –°Örökké nem bujkálhat a lebujokban. –°Nem ő az egyetlen, aki kisiklott a markából. Joan Dove szintén túlélte az ellene intézett támadását. Ez a közlés komoly gondolkozásra késztette Neville-t. Erősebben markolta meg a pisztolyt. –°Ezek szerint róla is tud? Mélyre ásott. Olyan mélyre, hogy sikerült megásnia a saját sírját is. 311

–°Jól teszi, ha fél tőle, Neville. A többiekkel ellentétben ő okos asszony, van hatalma, és vannak testőrei. Ma este könnyelműen viselkedett. Majdnem sikerült elkapnia. De kétszer nem követi el ugyanezt a hibát. Neville dühödten felmordult. –°Joan sem jobb, mint a többi. Mire végeztem vele, ő is kurva volt, és annak se valami elsőrendű. Pár hónap alatt ráuntam. Alig akartam elhinni, amikor Dove elvette feleségül. Amekkora vagyona és hatalma volt, egy tisztességes örökösnőt is elvehetett volna. –°Szerette őt. –°Joan volt az egyetlen gyenge pontja. Ezért kell megszabadulnom tőle. Nagyon valószínű, hogy a húsz évig tartó házasságuk alatt megtudta, ki volt a Kék Kamara feje. Kénytelen vagyok feltételezni, hogy sok mindent tud a szervezet működéséről. –°Nem lesz ideje azon aggodalmaskodni, hogy mit tudhat Joan Dove –°mondta Tobias. –°Az ön számára ez az ügy véget ért. És most, ha nincs ellenére, a társam és én elmegyünk. –°A társa! –°Itt –°kiáltotta halkan Anthony. –°Itt fönt a bakon. Neville rémült kiáltással megperdült, de olyan gyorsan, hogy megtántorodott, és kis híján elvesztette az egyensúlyát. Odakapta a pisztolya csövét az új célpontra, de megdermedt, amikor meglátta a puskát Anthony kezében. Tobias elővette nagykabátja zsebéből a pisztolyát, és a férfira szegezte. –°Úgy látszik, hogy két választása van, Neville – °mondta nyugodt hangon. –°Vagy hazamegy, és megvárja, míg holnap megkeresi néhány igen magas állású úr, akik a háború alatt a legfontosabb posztokat töltötték be, vagy még ma éjszaka elmenekül Londonból, és soha többé nem tér ide vissza. 312

–°Érdekes választás, nemde? –°Anthony kemény kézzel fogta rá a fegyvert. Neville remegett a tehetetlen dühtől. Figyelme ideoda cikázott a két ráfogott pisztoly között. –°Gazember –°sziszegte. –°Kezdettől fogva a bolondját járatta velem. Szántszándékkal tönkre akart tenni. –°Volt némi segítségem –°felelte Tobias. –°Ezt nem viszi el szárazon –°szólt remegő hangon Neville. –°Én vagyok a Kék Kamara vezére. Több hatalmam van, mint el tudja képzelni. Ezért meg fog halni. –°Sokkal nyugtalanabb volnék a jövőm miatt, ha nem tudnám, hogy holnap reggelre ön vagy halott lesz, vagy úton lesz Franciaország felé. Neville artikulálatlan hangot hallatva sarkon fordult, és beleveszett az éjszaka sötétjébe. Csizmája sarka tompán kopogott az utcaköveken. –°Menjek utána? –°nézett Anthony felhúzott szemöldökkel Tobiasra. –°Ne. –°Tobias visszadugta a pisztolyát a zsebébe. – Ő mostantól Crackenburne gondja, nem az enyém. Anthony azt a helyet nézte, ahol Neville eltűnt a ködben. –°Amikor elmondtad neki a választási lehetőségeit, egyet nem említettél. A legtöbb úriember az ő helyében pisztolyt nyomna a halántékához, hogy megóvja a családját a letartóztatással és az elítéléssel járó botránytól. –°Egészen biztos vagyok benne, hogy ha Crackenburne barátai holnap otthon találják Neville-t, nyíltan fel fogják ajánlani neki ezt a lehetőséget. Amikor Tobias elfoglalta a szemközti széket, Crackenburne leengedte a kezében tartott újságot. 313

–°Nem volt otthon, amikor Bains és Evanstone ma reggel fölkeresték a lakásán. Azt a választ kapták, hogy Neville a vidéki birtokait látogatja végig. Tobias felvont szemöldökkel reagált a Crackenburne hangjában ritkán tapasztalható mogorva felhangra. Amikor belenézett a fakó szempárba, meglátta azt az acélos villanást, amit csak nagyon kevesek pillanthattak meg a jóindulatú, szórakozott külső máza alatt. Tobias kinyújtotta a lábát a tűz felé. –°Nyugodjon meg, sir. Valami azt súgja nekem, hogy Neville hamarosan újra felbukkan itt. –°Mi a fene. Mondtam magának, már az a terve sem tetszett, hogy az éjjel találkozott vele. Miért kellett figyelmeztetni a gazfickót? –°Mondtam, hogy nagyon kevés valódi bizonyíték van a kezünkben. Egyetlen levél, amiről kijelentheti, hogy hamisítvány. A saját szájából akartam megerősítést kapni. –°Nahát, azt meg is kapta, neki viszont a nyomát vesztettük. A legközelebbi hír, amit kapunk róla, arról fog szólni, hogy vígan éli világát Párizsban vagy Rómában vagy Bostonban. A száműzetés nem elég kemény büntetés mindazért, amit elkövetett. Árulás és gyilkosság. Istenem, micsoda ördögi fickó! –°Neki vége van –°mondta Tobias. –°Csak ez számít.

314

25. z öreg raktárépület mögött megbújó kis ház úgy nézett ki, mint amelyben már évek óta nem lakik senki, és hamarosan össze fog dőlni. Csak az ajtón látható zár mutatta, hogy valaki rendszeresen jár a kis házba. A zár ugyanis egyáltalán nem volt rozsdás. Lavinia elfintorította az orrát. A közeli dokkok felől erősen és kellemetlenül érződött a folyó szaga. A raktárépületek között megrekedt köd is ezt a szagot árasztotta. Lavinia kétkedőn nézte az előttük lévő düledező kis házat. –°Biztos, hogy jó címre jöttünk? –°kérdezte. Tobias elmélyülten tanulmányozta a kis térképet, melyet Huggett firkált le neki. –°Itt ér véget az út. Másfelé nem is lehet menni, legföljebb a folyóba. Csak ez a hely lehet az. –°Jól van. Lavinia meglepődött, amikor nem sokkal ezelőtt megjelent a kapujukban Tobias, és közölte, hogy üzenetet kapott Huggett-től. A levél rövid volt és lényegre törő.

A

Mr. M. Ön azt mondta, hogy hajlandó fizetni egy bizonyos viaszmintázóval kapcsolatos információért. Kérem, mielőbb fáradjon el az alábbi címre. Azt hiszem, a jelenlegi lakótól választ fog kapni. A megígért tiszteletdíjat üzleti vállalkozásom címére szíveskedjék küldeni. Híve: P. Huggett Tobias összehajtotta a levelet, és az ajtóhoz ment. 315

–°Nincs bezárva. –°Nagykabátja zsebéből elővett egy kis pisztolyt. –°Álljon félre, Lavinia. –°Kétlem, hogy Mr. Huggett csapdába csalt volna bennünket. –°Mindazonáltal engedelmeskedett, és balra húzódott. –°Túl mohón várja a pénzt, amit maga kilátásba helyezett számára. –°Hajlamos vagyok igazat adni önnek, de több kockázatot nem szeretnék vállalni. Az a tapasztalatom, hogy ebben az ügyben semmi sem egészen az, aminek látszik. Beleértve önt, gondolta Lavinia. Ön, Tobias March, mindenkinél nagyobb meglepetés volt. Tobias testével a falhoz simulva kinyúlt, és benyitotta az ajtót. Néma csend és a halál kísértetiesen ismerős szaga áramlott ki a házból. Lavinia összébb húzta magán az Emeline-tól kölcsönkapott köpenyt. –°Ó, a fenébe is! Úgy bíztam benne, hogy több halott nem lesz… Tobias belesett az ajtón, majd leengedte a pisztolyt. Visszadugta a zsebébe, ellépett a faltól, és bement a házikóba. Lavinia vonakodva követte. –°Semmi szükség bejönni –°mondta Tobias, meg se fordulva. Lavinia nyelt egyet, hogy ne érezze a halál bűzét. –°Lord Neville az? –°Igen. Lavinia nézte, amint a férfi egyre beljebb megy a házba, majd balra fordul, és eltűnik a sötétben. Ő megállt a küszöbön. Innen is látott eleget. Tobias leguggolt a padlón fekvő sötét kupac mellé. Neville feje alatt alvadt vértócsa volt. Egy pisztoly hevert a padlón, a jobb keze mellett. Egy légy zümmögött valahol. Gyorsan elfordította a fejét. Pillantása egy vitorlavászonnal leborított nagy, szabálytalan tárgyra esett a sarokban. 316

–°Tobias. –°Mi az? –°nézett föl összeráncolt szemöldökkel a férfi. –°Mondtam, hogy semmi szükség rá, hogy bejöjjön. –°Ott, abban a sarokban van valami. Azt hiszem, tudom is, mi az. Lavinia belépett a házba, s a szobán átvágva egyenesen a sarokban álló letakart dologhoz ment. Tobias nem szólt. Feszülten figyelte, amint a nő félrehúzza a leplet. Ott állt előttük egy félig kész viaszszobor. A férfi és a nyersen megformált nőalak szeméremsértő nemi aktusát ábrázoló szobor tévedhetetlenül ugyanazt a stílust tükrözte, mint a Huggett emeleti galériáján látható alakok. A nő arca nem volt befejezve. Egy közeli lócán rendben sorakoztak a művész szerszámai. A kandallóban látható kihunyt parázs tanúskodott róla, hogy nemrégen a tűz melegénél lágyították a viaszt. –°Minden szépen összevág, igaz? –°állt fel merev derékkal Tobias. –°A gyilkos és áruló önkezével vetett véget az életének. –°Minden jel erre vall. És mi a helyzet a titokzatos művésszel? Tobias figyelmesen szemlélte a félig kész alkotást. –°Azt hiszem, több megbízás nem születik Huggett különleges, csak urak számára látogatható galériája gazdagítására. Lavinia megborzongott. –°Vajon mivel tarthatta a hatalmában Neville a művészt? Gondolja, hogy az illető szintén egy régi szeretője lehetett? –°Valószínű, hogy erre a kérdésre már sohasem kapunk választ. Talán jobb is így. Már nagyon szeretnék pontot tenni ennek az ügynek a végére. 317

–°Ezek szerint vége –°nézett Joan Dove Laviniára, aki a hatalmas kék-arany szőnyeg másik végén állt. – °Nagyon-nagy megkönnyebbülés számomra, hogy ezt hallom. –°Mr. March beszélt a megbízójával, aki biztosította, hogy nem engednek túl nagy botrányt kerekíteni az ügyből. Bizonyos körökben csak annyit fognak tudni, hogy Neville-t az utóbbi időben súlyos anyagi veszteségek érték, és egy depressziós rohamában saját kezűleg vetett véget az életének. A feleségének és a családjának nem lesz könnyű, de ez még mindig jobb, mint ha árulásról és gyilkosságról szólnak a pletykák. –°Különösen ha majd felfedezik, hogy Lord Neville anyagi veszteségei korántsem olyan súlyosak, mint ő maga hitte, amikor a pisztolyt a fejéhez emelte – °mormolta Joan. –°Valami azt súgja nekem, hogy Lady Neville nagyon meg lesz könnyebbülve, amikor rájön, hogy nem kell tönkremenéstől tartania. –°Kétségtelen. Mr. March kliense történetesen azt is nyilvánvalóvá tette, hogy más okokból fogják eltussolni az ügyet, és nem azért, hogy megvédjék Neville feleségét és családját a botránytól. Bizonyos nagyon magas állású urak nem akarják, hogy széles körben ismertté váljon az a tény, hogy a háború alatt egy áruló ilyen csúnyán túljárt az eszükön. Úgy akarnak tenni, mintha az egész dolog soha meg se történt volna. –°Miért, mit várjon az ember nagyon magas állású uraktól? –°Csakugyan –°mosolyodott el önkéntelenül is Lavinia. Joan finoman megköszörülte a torkát. –°És azok a híresztelések, miszerint a férjem holmi alvilági vezér volt? Lavinia nagyon komoly arccal nézett rá. –°Mr. March szerint ezeknek a híreszteléseknek Neville halálával végük szakadt. 318

Joan arca felderült. –°Köszönöm, Lavinia. –°Nincs mit köszönnie. A munkámhoz tartozott. Joan a teáskanna után nyúlt. –°Tudja, nem gondoltam volna Neville-ről, hogy képes lesz főbe lőni magát, még ha a becsületét kell is megvédenie. –°Az ember sohasem tudhatja, mire képes valaki, ha rendkívül nagy nyomás nehezedik rá –°mondta Lavinia. –°Milyen igaz. –°Joan elegáns mozdulattal kitöltötte a teát. –°És az a gyanúm, hogy azok a magas állású urak, akik tudomást szereztek Neville árulásáról, komoly nyomást gyakorolhattak rá. –°Valaki a jelek szerint ezt tette. –°Lavinia felállt, és végigsimított a kesztyűjén. –°Nos, akkor hát ennyi. Ha megbocsát, most elmennék. És elfordult, hogy máris indul az ajtó felé. –°Lavinia. –°Igen? –°Lavinia megállt, és visszanézett. Joan a pamlagon ülve nézett rá figyelmesen. –°Nagyon hálás vagyok mindazért, amit értem tett. –°Kifizette a teljes tiszteletdíjamat, és ráadásul bemutatott a varrónőjének. Úgy érzem, bőségesen meg lettem jutalmazva. –°Én mindezzel együtt az adósának érzem magam – °jelentette ki Joan határozottan. –°Ha bármikor tehetek valamit, amivel törleszthetem az adósságomat, remélem, habozás nélkül megkeres engem. –°Isten önnel, Joan! Épp Byront olvasott, amikor másnap a férfi eljött érte. Megkérte, menjen el vele sétálni a parkba. Fölvette a kalapját és a prémes kabátját, és együtt távoztak a házból. 319

Nem is beszéltek egészen addig, míg oda nem értek az eldugott, gótikus romhoz. A férfi leült mellé a kőpadra, és kinézett az elburjánzott növényekkel benőtt kertre. A köd felszállt, s az előmerészkedő nap egész kellemessé melegítette a levegőt. A férfi azon töprengett, hol is kezdje. Lavinia szólalt meg elsőnek. –°Elmentem hozzá ma reggel. Nagyon hűvösen viselkedett az egész üggyel kapcsolatban. Kegyesen megköszönte, persze, hogy megmentettem az életét. A pénzt is odaadta. Tobias alkarját végigfektette a combján, és összekulcsolt kezét lazán lelógatta a térde között. –°Crackenburne intézkedett, hogy utalják át a tiszteletdíjamat a bankomba. –°Mindig roppant kellemes, amikor az ember időben megkapja a járandóságát. –°Valóban –°felelte Tobias, és elmélyülten tanulmányozta a pompázó virágokat és a buján zöldellő lombokat. –°Ezzel csakugyan pontot tehetünk az ügy végére. Tobias hallgatott. Lavinia a szeme sarkából lopva rápillantott. –°Valami baj van? –°A Neville-t illető ügynek vége, mint említette. De az jár a fejemben –°nézett rá Tobias –, hogy kettőnk között bizonyos dolgok még rendezetlenek. –°Mire gondol? –°Lavinia szeme kissé összeszűkült. –°Ide figyeljen, ha nincs megelégedve azzal az összeggel, amit a megbízójától kapott, az a maga dolga. Maga állapodott meg az árban Crackenburne-nel. Azt igazán nem várhatja tőlem, hogy osztozzak magával a pénzen, amit Mrs. Dove-tól kaptam. Ez már túl sok volt. A férfi megfordult, és vállon ragadta. 320

–°A mindenségit magának, Lavinia, itt most nem a pénzről van szó! Lavinia pislogott egyet-kettőt, de nem próbált elhúzódni. –°Egészen biztos ebben? –°kérdezte. –°Egészen. –°Akkor hát miféle befejezetlen ügyünk lehet még? Miközben a megfelelő szavakat kereste, Tobias rásimította a tenyerét Lavinia kerekded vállára. –°Azt hiszem, elég jól tudtunk együtt dolgozni. –°Ugye? Különösen ha azt vesszük, hogy milyen rendkívül nehéz helyzeteket kellett megoldanunk. Pedig, ha vissza tud emlékezni, a kezdet elég kellemetlen volt. –°Arra gondol, amikor összetalálkoztunk Holton Felix holtteste fölött? –°Arra az éjszakára gondolok, amikor szétverte a kis boltomat Rómában. –°Véleményem szerint a római események egy kis félreértésből álltak elő. De végül tisztáztuk a dolgot, nem? –°Bizonyos értelemben –°felelte Lavinia, s a szeme csillogott. –°Én e kis félreértésből kifolyólag kénytelen voltam új foglalkozást választani magamnak. De be kell vallanom, hogy az új hivatásom sokkal érdekesebb, mint a korábbi volt. –°Erről az új hivatásáról szeretnék ma beszélni magával –°mondta Tobias. –°Feltételezem, hogy a tanácsom ellenére folytatni akarja. –°Határozottan emellett az új foglalkozás mellett szeretnék maradni a jövőben –°biztosította szándékáról Tobiast Lavinia. –°Nagyon érdekfeszítő és izgalmas, nem beszélve arról, hogy időnként kifejezetten jövedelmező. –°Akkor, mint már említeni akartam, nagyon könnyen kiderülhet, hogy esetenként a jövőben akár kifejezetten hasznosnak is ítélheti az együttműködésünket. 321

–°Gondolja? –°Nagyon valószínűnek tartom, hogy hasznosak tudnánk lenni egymás számára. –°Mint kollégák? –°Hogyne. Javasolom, fontoljuk meg, hogy ha alkalom adódik rá, ne dolgozzunk-e együtt újra mint partnerek –°mondta Tobias, s erősen el volt szánva, hogy addig nem nyugszik, míg valamiféle igenlő választ nem présel ki Laviniából. –°Mint partnerek –°ismételte Lavinia tökéletesen közömbös hangon. Egy ilyen nő őrületbe tudja kergetni az embert, gondolta Tobias. De erőt vett magán. –°Megfontolja a javaslatomat? –°Nagyon komolyan végig fogom gondolni. –°Most ennyivel is beérem –°mondta Tobias, és magához ölelte Laviniát. –°Igen? –°kérdezte Lavinia, és kesztyűs keze közé fogta Tobias arcát. –°Igen. De figyelmeztetem, mindent el fogok követni, hogy a végén igenlő választ csikarjak ki magából. Kikötötte a nő kalapjának szalagját, és félretette a kalapot. Aztán egyenként lehúzta a kezéről a glaszékesztyűket, majd az ajkához emelte és megcsókolta Lavinia jobb csuklóját. A nő oly halkan ejtette ki a férfi nevét, hogy az alig hallotta, majd mind a tíz ujjával beletúrt a férfi hajába. És aztán megcsókolta a száját. A férfi még szorosabban ölelte magához, és érezte, hogy a nő viszonozza az ölelését. Érezte, hogy remegve, felizzó szenvedéllyel bújik még közelebb hozzá, s ettől heves, szinte maró éhség fogta el. Lefeküdt a kőpadra, és magára húzta a nőt. Fölemelte a szoknyáját, hogy elgyönyörködjön harisnyába bújt lába látványában. A nő kibontotta a férfi nyakkendőjét, és nekilátott, hogy kigombolja az ingét. Amikor forró 322

tenyerét ráfektette a férfi csupasz mellére, az mélyet, nagyon mélyet sóhajtott. –°Szeretem érezni a bőrödet –°mondta a nő. Odahajolt, és megcsókolta a férfi vállát. –°Valósággal újjászületek, ha megérinthetlek, Tobias March. –°Lavinia. –°A férfi kihúzta a nő hajából a hajtűket. És amíg a nő apró csókokkal hintette tele, ahol csak érte, a férfi arra gondolt, hogy ha most a keze ügyébe akadna egy tollszár meg valami tinta, talán ő is tudna verset írni. Mire kigombolta elöl a nadrágját, a nő csak úgy reszketett a karjában. Amikor gyengéden lefordította a padról a földre, az elegáns lábak a dereka köré kulcsolódtak. De eddigre már elmúlt a versírás kísértése. Rájött, hogy képtelenség szavakba foglalni egy ilyen megrázó élményt. A nő bágyadtan megmozdult, és fölemelte a fejét. –°Erre gondoltál, amikor arról beszéltél, mindent el fogsz követni, hogy a végén igenlő választ csikarj ki belőlem a jövendő partnerségre vonatkozóan? –°Mmm, igen. –°A férfi mindkét kezét belemélyesztette a nő lángvörös, zilált hajtömegébe. – °Szerinted elég meggyőző érvet hoztam fel? A nő elmosolyodott, és a férfi hirtelen ott találta magát Lavinia szemének mély, varázslatos tengerében. –°A bemutató rendkívül meggyőző volt. Mint mondtam, komolyan végig fogom gondolni a dolgot.

323

26. avinia kritikus szemmel tekintett végig magán a próbaterem tükrében. –°Nem gondolja, hogy kicsit mély a nyakkivágás? Madame Francesca összehúzott szemmel nézte. –°A kivágás tökéletes. Sejteti madam keblét. –°Elég sokat sejtet belőle. –°Szó sincs róla. Rendkívül diszkréten utal a helyes útirányra. –°Madame Francesca megrántott egy szalagot, mely díszként funkcionált a ruhaderékon. –°Tekintve, hogy madam keble nem olyan nagy, a ruhát úgy terveztem, hogy a kérdéseket fölvesse, nem úgy, hogy válaszoljon rájuk. Lavinia tétován babrálta a nyakában függő ezüstmedált. –°Ha ennyire biztos benne. –°Határozottan, asszonyom. Ezeket a dolgokat nyugodtan rám bízhatja. –°Madame Francesca összevont szemöldökkel pillantott le a Lavinia mellett, a földön kuporgó fiatal varrólányra. –°Nem, nem, nem, Molly. Nem figyeltél a rajzra, amit készítettem. A szegélyre csak egy sor szalagvirág kerül, nem kettő. Kettő túl sok lenne Mrs. Lake számára. Teljesen összenyomná. Láthatod, a madam meglehetősen alacsony termetű. –°Igen, asszonyom –°motyogta Molly egy csomó gombostűvel a szájában. –°Menj, hozd ide a vázlatfüzetemet –°parancsolta Madame Francesca. –°Még egyszer megmutatom a tervrajzon. Molly feltápászkodott, és elsietett. Lavinia szemügyre vette magát a tükörben.

L

324

–°Túl alacsony vagyok, és a keblem minden, csak nem nagy. Igazán mondom, Madame Francesca, kész csoda, hogy egyáltalán hajlandó az idejét rám pazarolni. –°Mrs. Dove kedvéért teszem, természetesen. –°És Madame Francesca kissé színpadias mozdulattal a saját, nagyon is terjedelmes keblére szorította a kezét. –°Ő az egyik legfontosabb megrendelőm. Bármit megtennék, hogy a kedvébe járjak. –°Kacsintott. –°Egyébként pedig ön szakmai szempontból kihívást jelent a számomra, Mrs. Lake. Molly jött vissza, kezében a vaskos vázlatkönyvvel. Madame Francesca elvette tőle, kinyitotta, és sebesen lapozgatni kezdett benne. Lavinia megpillantott benne egy ismerős zöld ruhát. –°Várjon. Ez volt az a ruha, amelyet Mrs. Dove-nak tervezett a leánya eljegyzési báljára, ugye? –°Erre gondol? –°Madame Francesca megállt a lapozásban, és elgyönyörködött a tervrajzban. –°Igen. Szép, ugye? Lavinia feszülten figyelte a rajzot. –°Két sor rózsa van rajta. Nem három. Megváltoztatták a tervet. Egy egész sor rózsát leszedett róla, igaz? Látom is, hol lett kitörölve a rajzon. Madame Francesca nagyot sóhajtott. –°Továbbra is fenntartom a véleményemet, hogy Mrs. Dove elegáns magasságához nagyon szépen elment volna a három sor is. Ő azonban ragaszkodott hozzá, hogy vegyünk le egy sort. Mit tehet az ember, ha egy ilyen fontos kliense megmakacsolja magát? Kénytelen engedni. A végén megváltoztattam a tervet. Lavinián izgalom és szörnyű félelem vett erőt. Megpördült. –°Kérem, Madame Francesca, segítsen kibújni a ruhából. El kell mennem. Sürgősen beszélnem kell valakivel. –°De Mrs. Lake, még nem fejeztük be a próbát! 325

–°Segítsen kibújni a ruhából –°vesződött Lavinia a ruhaderék pántjaival. –°Majd máskor megint eljövök próbálni. Kérhetek egy darabka papírt és egy tollat? Levelet kell írnom a… ööö… társamnak. Megint esett. Bérkocsit sehol sem lehetett látni. Majdnem háromnegyed órába telt, mire elért a Half Crescent Lane-re. Mrs. Vaughn ajtaja elé érve megállt, és fölemelte a kopogtatót. Biztosnak kell lennie benne, gondolta, és megdöngette a kaput. Több hibát nem szabad ejteni. Mielőtt ő és Tobias még egy lépést tesznek ebben az álnokságokkal teli ügyben, beszélnie kell azzal az emberrel, akinek kezdettől fogva igaza volt. Egy örökkévalóságnak tűnt, mire a félig-meddig süket házvezetőnő kinyitotta a kaput. Hunyorogva nézett Lavinia irányába. –°Tessék. –°Mrs. Vaughn itthon van? Sürgősen beszélnem kell vele. Nagyon fontos. A házvezetőnő nyújtotta a markát. –°Jegyet kell vennie –°harsogta. Lavinia felnyögött, és belekotort a retiküljébe. Talált néhány pénzérmét, s belenyomta az asszony kezébe. –°Tessék. Kérem, mondja meg, Mrs. Vaughnnak, hogy Lavinia Lake van itt. –°Elkísérem a galériába. Egy perc, és Mrs. Vaughn is ott lesz. A galéria ajtajában megállt, és egy lendületes mozdulattal kinyitotta. Lavinia gyorsan belépett a homállyal teli szobába. Az ajtó becsukódott mögötte. Még tompán behallatszott a folyosóról egy nevetés, aztán csend lett.

326

Lavinia tétován megállt; szoktatta a szemét a félhomályos helyiséghez. Valami szorongó érzés suhant át rajta. Emlékeztette magát, hogy ugyanilyen zavart érzett az első alkalommal is. Körülpillantott, s közben arra gondolt, nem ártana, ha a pulzusa visszaállna a normális ütemre. A szoba nagyjából ugyanolyan volt, mint amikor Tobiasszal járt itt. A kísértetiesen valósághű és legkülönbözőbb pózokba dermedt viaszszobrok fenyegetően vették körül. Elhaladt a székében ülve olvasó szemüveges férfi mellett, és a zongora felé nézett. Most is ült valaki a zongoraszéken: figyelmesen nézte a kottát, két keze a billentyűk felett lebegett. De a régimódi térdnadrágot viselő férfi szobra volt az. Úgy látszik, gondolta Lavinia, Mrs. Vaughn ezúttal az egyik alkotását ültette oda. Talán kedvét lelte az efféle helycserékben. –°Mrs. Vaughn? –°Lavinia elindult, s közben a körülötte lévő szobrok arcát kutatta. –°Itt van? Tudom, hogy szereti megtréfálni a látogatókat, és ez sikerül is, de most, sajnos, nincs időm játszani. Ismét egy szakmai kérdésben szeretném kikérni a véleményét. Egyetlen szobor sem mozdult vagy szólalt meg. –°Az ügy felettébb sürgető –°folytatta Lavina. – Mondhatni, élet-halál kérdésről van szó. Meglátott egy szobrot, amely a kandallóval szemben állt. Új szobor, villant át rajta, a korábbi látogatásból nem emlékezett rá. A nőalak a házvezetőnők jellegzetes kötényét viselte, és jókora fejfedőjének fodrai elfedték az arcát. Derékban enyhén meghajolva, kezében piszkavassal állt, mintha egy meg nem gyújtott tűz kihűlt parazsait akarná megpiszkálni. Nem Mrs. Vaughn, gondolta Lavinia. Sokkal magasabb, és a csípője sem gömbölyű. 327

–°Kérem, Mrs. Vaughn, ha itt van, mutassa meg magát. Nincs időm itt álldogálni. –°Lavinia megkerülte a pamlag sarkát, de meg is torpant rögtön, amikor meglátta az arccal a szőnyegre borulva fekvő alakot. –°Ó, Istenem! A tagok ernyedtsége rögtön ráébresztette, hogy nem valamelyik szobor fordult le a helyéből. Szörnyű gyanú ébredt benne. –°Mrs. Vaughn. Letérdelt, lerántotta a kesztyűjét, és ujját Mrs. Vaughn nyakára illesztette. Megkönnyebbülten érezte a gyenge lüktetést. Mrs. Vaughn tehát élt, csak eszméletlen volt. Lavinia fölugrott, hogy az ajtóhoz rohanva segítségért kiáltson. Pillantása súrolta a kandalló felé hajló házvezetőnő viaszszobrát. Hirtelen kiszáradt a szája. A szobor cipője sáros volt. Lavinia lélegzete elakadt. A hosszú, keskeny szobában csak úgy tud eljutni az ajtóig, hogy elérhető közelségbe kerül a piszkavassal. A sikoltás mit sem használ, tekintve, hogy a valódi házvezetőnő süket. Az egyetlen reménye, hogy Tobias megkapta az üzenetét, és hamarosan megérkezik. Addig szóval kell tartania a gyilkost. –°Látom, megelőzött –°szólt nyugodtan. –°Hogy tudta elkövetni ezt, Lady Neville? A kandalló előtt álló alak megrándult, és egy gyors mozdulattal kiegyenesedett. Constance, Lady Neville, kezében a magasra emelt, súlyos piszkavassal, szembefordult vele. Mosolygott. –°Nem vagyok bolond. Tudtam, hogy ön még súlyos problémákat okozhat nekem, Mrs. Lake. Figyeltettem egy emberemmel. –°Constance lépett egyet, és elállta az ajtó felé vezető utat. –°Az illető elcsípte azt a kölyköt, akit ön Mr. Marchért küldött. Jó sok pénzt adott neki, hogy odaadja neki a maga levelét, amivel egyenesen 328

hozzám jött. Ne ringassa magát hamis ábrándokba, Mrs. Lake. Nem jön a segítség. Lavinia hátrálni kezdett. Legalább a pamlagot tudhassa kettejük között. Kezét a vállkendője alatt viselt medálra tette. –°Mindvégig ön volt az, ugye? Ön a művész. Láttam a szobrait Huggett emeleti galériájában. Roppant szokatlan alkotások. –°Szokatlan? –°nézett rá megvetően Constance. –°Ön mit sem tud a művészetről. Az én műveim ragyogóak. Lavinia erőteljesen megrántotta a medált. A lánc elszakadt, s az érem ottmaradt a kezében. Magasra emelte, s a fényes ezüst megcsillant a félhomályos szobában. –°Ragyogóak, mint az én medálom? –°kérdezte szelíd, megnyugtató hangon. –°Hát nem szép? Nézze, hogy csillog. Milyen fényes. Milyen fényes. Milyen fényes. Constance nevetett. –°Gondolja, hogy ezzel a csecsebecsével megvásárolhatja az életét? Én nagyon gazdag asszony vagyok, Mrs. Lake. Ládaszám állnak otthon az ékszereim, ennél jóval értékesebbek. Nem kell a maga medálja. –°Ugye, milyen fényes? –°Szelíden meghimbálta a láncon függő érmét, amely ide-oda lengve felfelszikráztatta gyenge fényét a félsötét szobában. –°Az anyámtól kaptam. Milyen fényes. Constance pislogott. –°Mondtam már, nem érdekelnek az ilyen olcsó bizsuk. –°Mint említettem, az ön szobrai felettébb szokatlanok, de véleményem szerint korántsem olyan életszerűek, mint Mrs. Vaughn alkotásai. –°Maga bolond. Mit tud maga erről? –°Harag öntötte el Constance arcát. Összehúzott szemmel nézte a lengő 329

medált, mintha a fényszikrák bosszantanák. –°Az én viaszszobraim sokkal jobbak, mint ezek a földhözragadt alakok. Mrs. Vaughnnal ellentétben, én nem félek attól, hogy műveimmel kifejezzem a legsötétebb, legrendkívülibb szenvedélyeket. –°Ugye, ön küldte Mrs. Dove-nak azt a halálos fenyegetést? Ma délután jöttem rá, amikor megláttam a divattervezőnő vázlatkönyvében a zöld ruha eredeti változatát. Ön annak a rajznak az alapján készítette el a viaszképet, csakhogy ön az eredeti rajzot látta, és nem az elkészített modellt. Mint Madame Francesca állandó vevője, volt alkalma tanulmányozni a tervet. De az elkészült ruhát nem láthatta, mert nem volt ott az eljegyzési bálon. Ha ott lett volna, láthatta volna, hogy a szoknya szegélyén csak két sor rózsa van, nem három. –°Az már nem számít. Az a nő egy szajha, nem különb a többi kurvájánál. Ő is meg fog halni. Constance közelebb nyomult. Lavinia visszafojtotta a lélegzetét, de továbbra is ugyanolyan ütemben himbálta a medált. –°Ön rendezte úgy, hogy Fielding Dove méregtől pusztuljon el, igaz? –°kérdezte halk, megnyugtató hangon. Constance a kis érmére pillantott, majd elfordította a tekintetét. De mintha képtelen volna ellenállni, ismét ránézett. Szemével követte a medál mozgását. –°Mindent elterveztem a legapróbb részletekig. Wesleyért csináltam. Mindent érte tettem. Szüksége volt rám. –°Neville azonban sohasem méltányolta igazán az ön okosságát és töretlen hűségét. Így van? Magától értetődőnek tartotta azt, hogy ön ott van mellette. A pénzéért vette el, és aztán visszatért a többi nőhöz, akik addig is megvoltak neki.

330

–°Azok a nők, akikkel csak a vágyait elégítette ki, nem számítottak. Csak az volt a fontos, hogy Wesleynek szüksége volt rám. Ő tudta ezt. Partnerek voltunk. Lavinia összerezzent, és majdnem elvétette a lengetés ritmusát. Koncentrálj, te bolond. Az életed múlik rajta. –°Értem. –°A medál szelíden lengett tovább. – °Partnerek. De ön volt az okosabb. –°Igen. Igen. Én jöttem rá, hogy Fielding Dove nyomoz Wesley háború alatti tevékenysége után. Láttam, hogy Dove öregszik, és fogy az ereje. Tudtam, hogy eljött a cselekvés órája. Ha Dove meghal, többé semmi sem állhat Wesley útjába. Már csak néhány elvarratlan szálat kellett elkötni. Mindig vigyáztam az ilyesmire az ő érdekében. –°Hány szeretőjét ölte meg? –°Két évvel ezelőtt rájöttem, hogy meg kell szabadulni ezektől az olcsó kis utcanőktől. –°Constance dühösen meredt a mozgó medálra. –°Elkezdtem vadászni rájuk. Nem volt könnyű. Eddig ötöt tettem el láb alól. –°Azokat a szobrokat ott, Huggett emeleti kiállítótermében, azzal a céllal készítette, hogy megünnepelje az elkövetett gyilkosságait, ugye? –°Közölnöm kellett a világgal az igazságot azokról a nőkről. Arra használtam a tehetségemet, hogy megmutassam: az olyan nőknek, akik kurvákká válnak, végül csak fájdalomban és gyötrelemben lesz részük. Az ő számukra nem létezik szenvedély, se költészet, se gyönyör. Csak fájdalom. –°Az utolsó azonban elmenekült, igaz? –°kérdezte Lavinia. –°Hogy történt ez? Elhibázta a dolgot? –°Nem követtem el hibát –°kiáltotta Constance. – °Valami ostoba takarítóasszony otthagyott egy vödör szappanos vizet az ajtóban. Elcsúsztam, elestem, és a szajhának sikerült elmenekülnie. De előbb-utóbb úgyis elkapom. 331

–°Kiről mintázta meg a szobrok férfialakjait, Constance? –°kérdezte Lavinia közömbös hangon. –°A férfit? –°nézett rá zavartan Constance. Lavinia meglengette a medált. –°A szobrokon látható férfialakoknak ugyanazt az arcot mintázta. Ki az, Constance? –°Papa. –°Constance a piszkavassal a medál felé sújtott, mintha fel akarná ütni a levegőbe. –°Papa az a férfi, aki annyi fájdalmat okoz a kurváknak. –°A piszkavas hegyével ráütött a medálra. –°Fájdalmat okozott nekem. Érti? Annyi, de annyi fájdalmat okozott nekem. Laviniának kétszer is el kellett hajolnia a piszkavas elől. Ez így nem lesz jó. Sikerült ugyan mozgásban tartania a medált, de tudta, hogy témát kell változtatnia. –°Minden jól ment, amíg Holton Felix rá nem tette a kezét a naplóra, és nem kezdte el küldözgetni a kis levélkéit –°mondta. –°Felix a naplóból tudta meg, hogy Wesley a Kék Kamara tagja volt. –°Constance megnyugodott. Tekintete követte a medál mozgását. –°Meg kellett ölnöm. Elég könnyű volt. Bolond volt. Miután megkaptuk a levelét, napok alatt rátaláltam. –°Megölte, és elvitte a naplót. –°Azért tettem, hogy megvédjem Wesleyt. Mindent érte tettem. Constance minden figyelmeztetés nélkül meglendítette a piszkavasat. Lavinia hátrahajolt, de alig tudott kitérni az ütés elől. A kampós vasrúd beleakadt egy közelben álló szobor fejébe. A szobor végigzuhant a szőnyegen. A feje szétesett. Lavinia sietve a legyezőt tartó, szemérmesen mosolygó nőalak mögé lépett. Karját oldalt kinyújtva lóbálta tovább az érmét. Constance jól látható bosszúsággal nézte a felfelvillanó medált. Elfordult, de újra meg újra vissza 332

kellett néznie rá. Nem esett igazi transzba, ezt Laviniának be kellett ismernie, de a medállal sikerült lekötnie a figyelmét. –°Csak akkor jött rá, hogy Mrs. Dove és a férje egykor szerelmesek voltak egymásba, amikor elolvasta a naplót, igaz? Ettől minden megváltozott önben. A többi nővel nem kellett törődnie, de ezt a viszonyt nem tudta megbocsátani. –°A többi nem számított. –°Constance eltorzult arccal közelített felé. –°Azok olcsó kis ringyók voltak. Kihozta őket a bordélyházból, elszórakozott velük egy ideig, aztán visszaküldte őket az utcára. De Joan Dove más. –°Mert hozzáment a Kék Kamara vezéréhez? –°Igen. Ő nem olyan, mint a többi. Ő gazdag, és hatalma van, és mindent tud, amit Azure tudott. Amikor elolvastam a naplót, rögtön megértettem, hogy Wesleynek nem lesz többé szüksége rám, ha mint a Kék Kamara vezére, elfoglalja Azure pozícióját. –°Azt gondolta, hogy majd Joant is meg akarja szerezni magának? –°Ő meg tudná adni neki mindazt, ami Azure-é volt, nem? A kapcsolatait, az összeköttetéseit, a fogásokat, amelyekkel Azure a pénzügyeit intézte, és magát a Kék Kamarát. –°Constance kétségbeesetten feljajdult. – °Ehhez képest mit tudok én felkínálni? Ráadásul Wesley egykor olyan szenvedélyesen kívánta ezt a nőt, ahogy engem soha. –°Ezért elhatározta, hogy neki is meg kell halnia. –°Ha őt megkapja, többé rám már nem lesz szüksége, nem igaz? Constance ismét lesújtott a vassal. De ezúttal a lengő medált vette célba. Lavinia nekilökte a legyezős nő szobrát. A vasrúd szétzúzta a szobor fejét, és a nőalak a földre zuhant. –°De azt akartam, hogy ő is szenvedjen, ahogy én szenvedtem miatta –°suttogta Constance, szemével a 333

medált követve. –°Ezért elküldtem neki a saját halálát ábrázoló viaszképet. Azt akartam, hogy gondolkozzon el rajta. Azt akartam, hogy ismerje meg a félelmet. Kirántotta a piszkavasat a viaszkoponyából, és ismét harci állást vett föl. De Laviniának úgy tűnt, mintha ezúttal lassabban mozogna. –°Miért ölte meg a férjét? Lavinia lassan, egyik kezével az útjába kerülő tárgyakat tapogatva, hátrált. –°Nem volt más választásom. Mindent elrontott. – °Constance két marokra fogta a piszkavasat. –°Ostoba férfi. Ostoba, ostoba, ostoba, hazug férfi. –°Keble hullámzott, izgatottan kapkodta a levegőt. A tekintete a medálra ugrott, majd vissza, Lavinia arcára. –°Tobias March csapdát állított neki, és Wesley egyenesen belesétált. Otthon voltam, amikor azon az éjszakán, miután March találkozott vele, hazajött. Idegösszeroppanást kapott. Megparancsolta az inasának, hogy csomagolja össze a holmijait. Azt mondta, vidékre kell menekülnie. Lavinia ujjai súrolták a zongorát. Megállt. –°Ön akkor már tudta, hogy hiába volt minden, amit tett. –°Azt színleltem, hogy segítek neki a szökésben. Elmentem vele a dokkba, ahol egy ismerőse megígérte, hogy felviszi egy hajóra. Azt javasoltam Wesleynek, hogy a kunyhóban várakozzunk. –°És ott agyonlőtte. –°Nem tehettem mást. Mindent elrontott. – °Constance arca eltorzult. –°Le akartam ütni, mint azokat a szajhákat, de tudtam, hogy úgy kell kinéznie, mintha öngyilkos lett volna. Semmi más nem nyugtatná meg Marchot és a többieket. –°És azt tervezi, hogy mostantól ön lesz a Kék Kamara úrnője? 334

–°Igen. Mostantól én leszek Azure. –°Constance kimeredt szemmel bámulta a himbálódzó medált. –°Persze, hogy ön lesz az. Fényes. Fényes. Azure. Egy váratlan mozdulattal a legközelebbi szobor felé hajította a medált. Constance tekintetével követte a csillogó ezüstérme útját. Lavinia lekapta a gyertyatartót a zongora tetejéről, és Constance fejéhez vágta. Az ütés oldalt érte az asszony fejét. Felsikoltott, kezéből kiesett a piszkavas, és térdre esett. Jajgatva kapta a fejéhez mindkét kezét. Lavinia átugrotta az eszméletlen Mrs. Vaughnt, egy szökkenéssel fönt termett a pamlagon, és átugrott a támlája fölött. Már iramodott is az ajtó felé. Épp amikor a kilincs után nyúlt, kivágódott az ajtó, és megjelent Tobias. Az arca vészjóslóan komor volt. –°Mi az ördög? –°Elkapta Laviniát, és benézett a nő válla fölött a szobába. Lavinia villámgyorsan megfordult a karjában. Constance még mindig ott térdelt. Zokogott. –°Ő volt az? Kezdettől fogva? –°kérdezte halkan Tobias. –°Igen. Tudja, azt hitte, hogy ő és Neville partnerek. Végül azért ölte meg, mert azt gondolta, hogy a férfi meg akarja szegni kettejük megállapodását.

335

27. avinia dolgozószobájában kényelmes karszékekben ülve hárman teáztak a kandalló előtt. –°Tudta, hogy a férfi nem szereti, de azt hitte, hogy egy ennél fontosabb és tartósabb dolog köti össze őket – °mondta Lavinia. –°Valami természetfeletti kötelék? –°emelte meg a szemöldökét Joan. –°Egy Neville-féle emberrel? Az a szegény asszony csakugyan áltatta magát. –°Nem tudom, felruházta-e kettőjük kapcsolatát metafizikai vonásokkal –°mondta Lavinia, és letette a teáscsészéjét. –°Mindesetre kétlem. Ő partneri kapcsolatról beszélt. –°A fenébe is. –°Tobias mélyebbre süppedt a jókora karosszékbe, és sötét pillantást vetett rá. –°Épp ezt a szót kellett használnia. –°Azt hitte, nélkülözhetetlenné tette magát, és hogy a férfi megértette, szüksége van rá. –°Lavinia két kezét a szék faragott karfáján nyugtatta. Pillantása találkozott Joanéval. –°Ebben a partneri kapcsolatban önmagát tekintette a vezérlő értelemnek. Ő gondolta ki a stratégiát. Gondja volt minden elintézetlen dologra. –°Megmérgezte Fieldinget –°nézte Joan elmélyülten a teáját. –°Őrült volt, ahogy mondta –°felelte halkan Lavinia. –°Valóban. –°Tobias összeillesztette az ujjhegyeit. – °Ezért hozta a család azt a döntést, hogy elhelyezik egy magán-elmegyógyintézetbe. Élete hátralévő részét oda bezárva fogja eltölteni. Ott senki sem törődik majd a fecsegésével és a dührohamaival. –°Ő volt az –°nézett föl Joan a csészéjéről –, aki megölt jó párat Neville megunt szeretői közül, és aki a Colchester-bál éjszakáján engem is meg akart ölni?

L

336

–°Éveken át kénytelen volt beletörődni Neville nőügyeibe –°magyarázta Lavinia. –°Elhitette magával, hogy ezek semmit sem jelentenek a férje számára. –°Holott sokat jelentettek –°fintorgott Joan. –°Igen –°bólintott rá Lavinia. –°Szerintem meggyőzte magát, hogy a Neville-lel való kapcsolata több annál a testi vágynál, amit a férje a többi nő iránt tanúsít. Végtére is a vágy múlandó dolog. És azt hiszem, az ő számára ez csak fájdalmat hozott. Nem kért a férfi szenvedélyéből. Tobias mormolt valamit, de nem lehetett érteni. Lavinia kérdő pillantást vetett rá, de ő nem fárasztotta magát a magyarázattal. Komor, rejtélyes tekintettel meredt a kandalló tüzébe. Lavinia visszafordult Joanhoz. –°Én persze meg vagyok győződve –°folytatta –, hogy Constance a többi nőt is gyűlölte. Amikor megszületett benne a gondolat, hogy Neville lesz a Kék Kamara új vezére, egyszeriben tökéletes ürügye támadt arra, hogy néhányuktól megszabaduljon. Elmagyarázta Neville-nek, hogy ezek a nők potenciális veszélyt jelentenek az előmenetelére. –°Neville tudta, mit művel a felesége –°szólalt meg Tobias. –°De ez megfelelt neki. Kétségtelenül elfogadta az asszony érvelését a gyilkosságokkal kapcsolatban. Talán még szórakoztatóknak is találta a szobrokat. Ha visszagondolok arra az éjszakai találkozásunkra, amikor megpróbáltam vallomásra bírni, rá kell jönnöm, hogy valójában nem ismerte be, hogy ő lenne a gyilkos, csak azt, hogy tud a nők meggyilkolásáról. –°A dolognak ezt a részét Constance-ra hagyta. – °Lavinia mereven nézte a tüzet. –°Boldog volt, hogy magára vállalhatja a férjéért a kellemetlen részleteket. De amikor elolvasta a naplót, és rájött, hogy Joannak egykor viszonya volt vele, többé nem tudott uralkodni a félelmén és a haragján. Joan szomorú sajnálkozással ingatta a fejét. 337

–°Szegény, szerencsétlen elmeháborodott. –°Az elmebetegeknek megvan a maguk sajátos logikája –°emlékeztette Lavinia. –°A dolog lényege az, hogy önt komoly fenyegetésnek tartotta a maga és Neville kapcsolatára. Félt, hogy ha majd Neville kerül a Kék Kamara vezéri székébe, önök ketten fel fogják újítani a viszonyukat. Joan láthatóan megborzongott. –°Ezzel a szörnyű emberrel? Soha. –°Constance a maga módján szerette őt –°szögezte le Lavinia. –°El sem tudta képzelni, hogy ön is ne vágyna rá. Tobias megmoccant, és bal lábát kinyújtotta a tűz felé. –°Bomlott agyában ön úgy szerepelt, mint az egyetlen, aki a férjét el tudja csábítani tőle, mert öntől Neville mindent megkaphat, sőt, még annál is többet, mint amit ő képes nyújtani neki. –°Milyen szomorú ez –°ingatta Joan a fejét. Lavinia megköszörülte a torkát. –°Valóban az. Amikor elolvasta az üzenetet, amelyet azon a délutánon Tobiasnak küldtem, rájött, hogy én még mindig nyomozok. Pár perccel korábban ért Mrs. Vaughn házához, mivel ő a saját kocsiján ment, én pedig az esőben nem kaptam bérkocsit, így gyalogolnom kellett. Leütötte Mrs. Vaughnt, aki elvesztette az eszméletét. –°Szerencse, hogy nem ölte meg őt is –°mondta Joan. –°Mrs. Vaughn szerint a sűrű haja és a kalapja enyhítette az ütés erejét. Aléltan rogyott le a földre, de maradt annyi lélekjelenléte, hogy holtnak tettesse magát. Én nem sokkal ezután érkeztem, s ezzel megakadályoztam, hogy másodszor is lesújtson rá. –°És ön hogyhogy elment Mrs. Vaughnhoz, ráadásul épp a legmegfelelőbb pillanatban, noha Lavinia üzenete nem érkezett el önhöz? –°nézett Joan Tobiasra. 338

–°Megkaptam az üzenetét –°mosolyodott el Tobias. – °A kölyök először Lady Neville kémjének adta el az információt, de jó üzleti érzékkel megáldott, furfangos kölyök lévén, utána engem is megkeresett. Sajnos emiatt az üzenet későn érkezett el hozzám, de végül mégiscsak elérkezett. –°Értem. –°Joan felállt, és megigazította a kesztyűjét. –°Akkor hát itt véget ért a történet. Nagyon boldog vagyok, hogy sérülés nélkül megúszta, Lavinia. Rendkívül hálás vagyok mindazért, amit ön és Mr. March értem tettek. –°Szívesen tettük –°mondta Lavinia, és felállt. –°Amit tegnap mondtam, az ma is érvényben van – °mosolyodott el Joan. –°Az adósának érzem magam. Ha bármikor tehetek bármelyikükért valamit, kérem, forduljanak hozzám bátran. –°Köszönöm –°mondta Lavinia. –°De el nem tudom képzelni, miben lehetne szükségünk a segítségére. –°Én sem –°állt föl Tobias is. Odament az ajtóhoz, és kinyitotta Joan előtt. –°De mindketten nagyra értékeljük a gáláns ajánlatát. Joan szemében derű csillant. Kilépett az ajtón, s egy pillanatra megállt a hallban. –°Nagy csalódás lenne számomra, ha nem vonnának be jövendő nyomozásaikba. Nagyon élvezném őket. Lavinia a meglepetéstől szólni sem tudott, Tobias pedig hallgatott. Joan elegánsan búcsút intett a fejével, majd megfordult, és a halion át a bejárati ajtóhoz vonult, ahol Mrs. Chilton várta, hogy kikísérhesse. Tobias becsukta a dolgozószoba ajtaját, odament az italosszekrénykéhez, és kitöltött két pohár sherryt. Az egyiket szó nélkül átnyújtotta Laviniának, majd visszaült az öblös karszékbe. Sokáig ültek néma csendben, a kandallóban lobogó lángokat nézve. 339

–°Az éjjel, amikor megtaláltam a levelet, amelyet Carlisle írt ennek a nyomorult Neville-nek, borzasztó szerencsésnek tartottam magam –°szólalt meg nagy sokára Tobias. –°De az is eszembe jutott, hogy akár hamisítvány is lehet, melyet gondosan olyan helyre dugtak, ahol könnyen megtalálhatja az, aki elszántan kutat utána. –°Ilyet csak az tehetett, aki tönkre akarta tenni Neville-t. –°Lehet, hogy Lady Neville volt az. –°Kezdetben Lady Neville csak Mrs. Dove halálát óhajtotta. Addig nem akarta a férje halálát, amíg ki nem derült számára, hogy Neville romba döntötte mindazt, amit ő eltervezett. –°Van még valaki, aki tudta, hogy azon az éjszakán át akarom kutatni Neville házát. Valaki, akinek bűnözői körökben feltehetőleg megvoltak azok a kapcsolatai, amelyek révén valaki besurranhatott a házba, s egy hamis levelet elrejthetett Neville hálószobájában. –°Igaz –°suttogta Lavinia, és összerázkódott. Megint csend lett. –°Emlékszik arra a másik híresztelésre, amit Vigyori Jack említett nekem a Gryphonban? –°kérdezte egykedvűen Tobias. –°Hogy egy földalatti harc folyik azért, hogy ki vezesse tovább a Kék Kamarát? –°Emlékszem. –°Lavinia kortyolt egyet az italából, azután letette a poharát. –°De szerintem ez egy minden alapot nélkülöző pletyka. –°Bizonyára igaza van. –°Tobias lehunyt szemmel hátradőlt, és szórakozottan masszírozta a combját. –°De tegyük fel, már csak a magunk mulattatására is, hogy van valami igazság abban az alvilági háborúskodásról szóló híresztelésben. Nagyon érdekes következtetést lehetne levonni abból, hogy egy ilyen összecsapás milyen eredményre vezetne. 340

–°Valóban –°mondta Lavinia, és egy pillanatra megállt a szívverése. –°Mindazok közül, akik valaha kapcsolatba kerültek a Kék Kamarával, már csak Joan Dove van életben. –°Igen. Újabb hosszú csend következett. –°Az adósunknak tekinti magát –°mondta színtelen hangon Tobias. –°Azt mondta, ha bármikor tehet valamit értünk, forduljunk hozzá bátran. –°Nagyon élvezné, ha részt vehetne egy újabb nyomozásunkban. A kandallóban kárörvendően ropogott a tűz. –°Azt hiszem, innom kell még egy pohárral – °jelentette ki kisvártatva Tobias. –°Nekem is.

341

28. obias másnap délután egy jókora kofferral lépett be Lavinia dolgozószobájába. –°Mit hozott ide? –°nézett a kofferra gyanakodva Lavinia. –°Egy kis emlék a közös itáliai tartózkodásunk idejéből. –°A férfi letette a szőnyegre, és hozzálátott, hogy kinyissa. –°Már régen át akartam adni, de annyi dolgunk volt, hogy kiment a fejemből. Lavinia fölugrott, és kijött az íróasztala mögül. –°Remélem, néhány szobrocska, amelyeket ott kellett hagynom. –°Nem –°felelte Tobias. Felnyitotta a bőrönd tetejét, majd hátralépett. –°Valami más. Lavinia odasietett, és belekukkantott a kofferba. Gondosan egymás mellett sorakozó bőrkötéses köteteket látott benne. Elöntötte a boldogság. Letérdelt a bőrönd mellé, és belenyúlt. –°A versesköteteim. –°És ujja hegyét végighúzta az egyik könyvborító dombornyomásos betűin. –°Másnap elküldtem az inasomat, Whitbyt a lakására. A nyavalyás lábam miatt nem tudtam magam menni. Ő csomagolta össze a könyveit. Lavinia egy Byron-kötetet a mellére szorítva felállt. –°Nem is tudom, hogy köszönjem meg, Tobias. –°Ez volt a legkevesebb, amit az adott körülmények között tehettem. Amint oly éleslátóan és több ízben rámutatott, mindaz, ami azon az éjszakán történt, az én hibámból következett be. –°Milyen igaz –°kuncogott a nő. –°Mindazonáltal hálás vagyok önnek. A férfi a két tenyere közé fogta Lavinia arcát.

T

342

–°Nem akarom, hogy hálás legyen. Sokkal inkább azt szeretném, hogy beszéljük meg a további partneri viszonyunkat. Gondolkozott azon, amit pár napja javasoltam? –°Hogy dolgozzunk tovább együtt bizonyos ügyeken? Igen, ami azt illeti, felettébb sokat töprengtem a dolgon. –°És mire jutott? Lavinia két kézzel kapaszkodott a verseskötetbe. –°Az a véleményem, hogy minden további együttműködésünket heves nézeteltérések, hangos veszekedések és nagyfokú kielégítetlenség jellemezné. A férfi komoran bólintott. –°Hajlok az egyetértésre. De be kell vallanom, hogy furcsa módon serkentőleg hatnak rám a kettőnk között előforduló heves nézeteltérések és hangos veszekedések. A nő elmosolyodott, és letette a könyvet az íróasztalra. Aztán mindkét karját a férfi nyaka köré kulcsolta, és fölnézett a szemébe. –°Rám is –°suttogta. –°És mi a helyzet a kielégítetlenséggel? –°Ó, igen, a kielégítetlenség. Szerencsére van rá gyógymód. –°Hüvelykujjával megérintette a nő száját. – °Beismerem, az orvosság csak átmenetileg hat, de szükség szerint ismételten alkalmazható. Laviniából kitört a nevetés. Tobias megcsókolta, hogy elhallgattassa. Azután még nagyon sokáig folytatta ezt.

343