A Térd Anatómiája

A TÉRD ANATÓMIÁJA I. Bevezetés: Hogy miért választottam a térd anatómiájának ismertetését? Mert stílusos. Alig pár hete estem álló helyzetből akkorát síelés közben, hogy rendesen összetörtem a térdem. Darabjaira. A választás aktuális, személyesen érintett vagyok abban, hogy ismerjem e terület funkcióját, felépítését, ha majd újra mozoghatok, tudjam mit lehet és mit nem… egyáltalán hogyan fogjak a térd rehabilitálásához – persze külső, akár gyógytornászos segítséget is igénybe véve. 

Az alsó végtag a következőkből áll: medenceövből



combból (combcsont)



lábszárból (sípcsont és szárkapocscsont)



lábból (lábtő, lábközép, ujjak csontjai) Az ember felegyenesedett testhelyzetéből adódóan az alsó végtagok funkciója és struktúrája részben átalakult, az ember testsúlya a medence közvetítésével teljesen az alsó végtagokra nehezedik . Az alsó végtagok csontjainak szerkezete és ízületei sokkal szilárdabbak a felső végtagokéhoz képest. A térd részei:

A térd szempontjából fontos csontok ismertetése: A comb vázát a combcsont (femur) alkotja. Ez az emberi test leghosszabb és legerősebb csöves csontja. A térdkalács (patella) a térdízület elülső felszínén elhelyezkedő gesztenye alakú csont. Felszínes helyzetű, szinte teljes terjedelmében kitapintható. A lábszár, az alkarhoz hasonlóan 2 csontból áll: 

Sípcsont (tibia): a lábszár vázát mediálisan alkotó hosszú csöves csont, elülső felszíne a bőr alatt kitapintható. Proximalis vége megvastagodva két bütyköt (condylus medialis et lateralis) alkot, közöttük két kivájt ízületi lap van. Ez alatt tapintható egy erős érdesség, ahol a comb feszítő izmai tapadnak.



Szárkapocscsont (fibula): a lábszár külső oldalán pálca alakú csont, felső feji vége feszes ízülettel kapcsolódik a tibia condylus lateralis-ához. Izmok:



Combizmok: Feszítők (combizmok legnagyobb tömegét alkotják) : szabóizom (m. sartorius) és a négyfejű combizom (m. quadriceps femori)



Hajlítók: félighártyás izom (m. semimembranoscus), féliginas izom (m. semitendinosus) és a kétfejű combizom (m. biceps femoris)



Közelítők: fésűs izom (m. pectineus), karcsú izom (m. gracilis), hosszú combközelítő izom (m. adductor longus), rövid combközelítő izom (m. adductor brevis) és a nagy combközelítő izom (m. adductor magnus)



Lábszár: Feszítők: elülső sípcsonti izom (m. tibialis anterior), hosszú öregujj feszítő izom ( m. extensor hallucis longus) és hosszú lábujjakat feszítő izom (m. extensor digitorum longus)



Hajlítók: hárpmfejű lábikra izom (m. tibialis posterior), hosszú öregujj hajlító izom (m. felxor hallucis longus), éshosszú lábujjakat hajlító izom (m. flexor digitorum longus)



Szárkapcsi izmok: hosszú szárkapcsi izom (m. peroneus longus), rövid szárkapcsi izom (m. peroneus brevis)

Térdízület (articulatio genus): Az emberi test legnagyobb és egyben egyik legbonyolultabb felépítésű ízülete. Erős szalagkészülékei vannak, sokféle speciális berendezés található itt, lágyrészekkel nincs védve. Az ízület alkotásában közvetlenül részt vesz: a comb- és a sípcsont, valamint a patella. Másodlagos szerepe itt a szárkapocscsontnak van. Tehát a térdízület alapvető feladata a sípcsont és a combcsont között létre hozni a terhelésátvitelt, méghozzá kontrolláltan, úgy, hogy a szabad mozgás ne legyen akadályoztatva. 

Térdízület részei: Íz felszínek



Ízületi tok (igen kiterjedt és bonyolult ízületi üreget zár körül)



Ízületi üreg (rendkívül nagy, alakja bonyolult)



Szalagok (az ízesülő csontvégeket tartják össze)



Nyálkatömlők (egyesek a csontfelszínek védelmét szolgálják, mások az izmok tapadó inait párnázzák alá) Az izmok az ízület mozgatásán kívül tartófunkciót töltenek be, az ízületi tok és a szalagok pedig statikus stabilizáló szerepet játszanak (stabilan tartja a csontokat egymáshoz képest). A meniszkuszok gumiszerű, fektetett C alakú porcok, amelyek kipárnázzák a térdet. Egy a térd külső, és egy a belső szélén található. A térdet a meniszkuszok tartják stabilan, általuk a combcsont ízületi feje jobban illeszkedik a sípcsont kettős térízületi vápájába. A meniszkuszoknak továbbá az ízületi nedv áramlásában, a szövetek táplálásában, a hirtelen ható erők tompításában, a súly- és az erőátvitelben is szerepük van. A meniszkuszoknak önálló vérellátása nincs, sejtjei táplálékot és oxigént a térdízületi folyadékból kapnak. Az önálló vérellátás hiánya egyben a rossz gyógyulási hajlamot is jelenti. Szalagos összeköttetések: a lig. Collateralis medialis (belső oldalszalag), lig. Collateral lateralis (külső oldalszalag), lig. Cruciati anteries (elülső keresztszalag) és a lig. Cruciati posterius (hátsó kersztszalag). A keresztszalagok a térd középső részén találhatók, az oldalszalagok kívül és belül tartják össze az ízületet alkotó csontokat. Az elülső keresztszalag a sípcsont előretörténő elmozdulását, a hátsó keresztszalag a tibia hátrafelé történő elmozdulását akadályozza. Ha a keresztszalagokat meghúzzuk, a térd túlzottan lazává és instabillá válik. Amikor a combcsont nem precízen csúszik a sípcsonton, akkor az a meniszkuszok kopásához vezet.

Az ízületekben a csontok végét porc borítja, amely sima, kemény védő szövetként felfogja a rázkódást, és minimálisra csökkenti a súrlódást. Az ízületi tokot belülről bélelő szövet sejtjei termelik az ízületi folyadékot, amely kitölti a teret, és tovább csökkenti a csontok súrlódását, valamint megkönnyíti a mozgást. A térd működése: A térd működése látszólag egyszerű, a valóságban azonban bonyolult. A térdkalácsot erős ín köti a lábszárcsonthoz. Ez teszi lehetővé, hogy a felette található négyfejű combizom segítségével kinyújthassuk, vagy megfeszítve tarthassuk a térdet. A belső és a külső rögzítő szalagok segítenek abban, hogy a térd mozgásai közben a térdkalács ne mozduljon ki a helyéről. Az ízfelszíneket tükörsima felületű, úgynevezett üvegporc borítja. Az üvegporcot mintegy kiegészítve a sípcsont lapos ízületi felszínén két félhold alakú rostos-rugalmas porc, a külső és belső meniszkuszok helyezkednek el. Ezek növelik a terhelési felszínt, valamint csökkentik az ízületet érő dinamikus terheléseket. A térdízületet alkotó részeket a már említett különféle szalagok, valamint az ízületi tok köti össze. A térd alapvető funkciója a hajlítás (flexió) és a nyújtás (extenzió), nem jellemző a rotáció. Kivéve flexiókor, akkor minimális rotáció lehetséges. Bejegyezte: Celia dátum: 10:51 Küldés e-mailbenBlogThis!Megosztás a TwitterenMegosztás a FacebookonMegosztás a Pinteresten

A TÉRD ANATÓMIÁJA II. Általános térdsérülések, kezelésük hagyományosan gyógytornával: A legtöbb sérülés sportolás (foci, síelés, különféle labdajátékok, hoki) közben történik. A legtöbb esetben a térd sérülését, instabillá válását a porc szakadása, kopása, illetve a szalagok sérülése jelenti, melyeket az alábbiakban ismertetek: A meniszkusz sérülés előfordulása és okai: A meniszkusz sérüléseivel, a gyermekkort kivéve, valamennyi korosztálynál találkozhatunk. A gyakoriság a csúcsot korai felnőttkorban éri el – a gyakoriság ui. egyenes arányban áll a fizikai megterheléssel, így a meniszkusz sérülése is a „sportolókorban” a leggyakoribb. A betegség valódi gyakoriságáról, a sok tünetszegény eset miatt, nincsenek pontos információink. Annyi bizonyos, hogy évente mintegy 2.500 esetben végeznek műtétet meniszkusz szakadás miatt. A meniszkuszok szakadása jellemzően sportolók sérülése. Különösen azok a sportok veszélyesek, melyeknél a térdre csavaró erős hatnak. Ilyen pl. a kézilabda, labdarúgás, tenisz, stb. Ezeknél gyakran előfordul, hogy a törzs már fordul, de a talp még tapad a padlóhoz. Ilyenkor a térdízületet jelentős csavaró irányú erőbehatás éri. A sérülésre hajlamosítanak bizonyos foglalkozások is (pl. padlóburkoló). A térdízület vápáinak egyenetlen terhelése szintén fontos hajlamosító tényező (pl. X-láb, O-láb, térdízület felszínének egyenetlensége pl. baleset után, stb.). A térd belső ízületi vápájában található az ún. mediális, a külső vápájában a laterális meniszkusz. A mediálisban sokkal gyakoribb a sérülés. A

meniszkusz szakadása azonnali műtéti beavatkozást igényel. A műtétet követően rehabilitációs torna következik, mellyel funkcionálisan végleges gyógyulás érhető el. Szalagsérülések: Az elülső keresztszalag sérülésekor hirtelen hasító fájdalom alakul ki; a térd beduzzad. Ha a szakadt darab esetleg hátraesik; akkor a térdhajlításban elmaradás, és terhelésre jelentkező fájdalom, térdízületi instabilitás alakul ki (a térd lötyögőssé válik). Előfordulhat az is, hogy a beteg egyes mozgásokat nem tud elvégezni (guggolás, futás). Keresztszalag sérülések legtöbbször focizás, síelés, kosárlabdázás közben csavarásos sérüléskor következik be. A belső oldalszalag könnyebben sérül, mint a külső. Ennek leggyakoribb oka a térd külső oldalát érő ütés, amely megnyújtja és elszakítja a térd belső oldalán tapadó szalagot. Ilyen jellegű ütések rendszeresen előfordulnak futballozás, vagy hokizás során. Az oldalszalagok teljes szakadása esetén térdízületi duzzanat, melegség; vérömleny-képződés, oldalirányú instabilitás alakulhat ki. A beteg a vizsgálat során az oldalszalagok felett nagyfokú fájdalmat jelez. Megemlítendő az ún. „unhappy triad” (szerencsétlen hármas), amikor az elülső keresztszalag, a belső oldalszalag és a félhold alakú meniszkusz egyszerre sérül. Térdízületi felszín sérülések: A térdízületi felszín sérülése során porcos vagy rostos szabad testek képződhetnek. Ezek az ízületi felszín üvegporc borítékából, vagy a meniszkuszokból törnek ki. Az így képződött szabad testek az ízületben vándorolva a csontok közé ékelődhetnek, ez erős fájdalomhoz és a térd elakadásához vezethet. A szabad porcdarabokat arthroscopos eljárással távolítják el. Amennyiben a teherviselő felszín porcborítéka sérült, mozaikplasztika segítségével a terhelésmentes felszínről ép porc szigeteket ültetnek át a sérült területekre. A térdsérülés kezelési lehetőségei: A térdsérülésekkel leggyakrabban traumatológus, ortopédus vagy sportorvos foglalkozik. A sérült térdről először röntgenfelvétel készül, majd amennyiben indokolt, a későbbiekben MRIvizsgálatra/ultrahangra is sor kerülhet. Ha az oldalszalag-szakadás beigazolódott, és panaszokkal jár, akkor minden esetben célszerű annak műtéti megoldása; a további ízületi károsodás megelőzése miatt. Térdízületi tükrözés (arthroscopia) során megvizsgálják, hogy a szalagok tartanak-e, a meniszkuszokon nincs-e szakadás, milyen az ízületi porc felszíne, nincs-e ízületi szabadtest. A leszakadt részeket eltávolítják, az ízületet átöblítik, porcfelszínt shaverezik (a felszíneket simítják), az esetleges szalagszakadásokat összevarrják, pótolják ún. szalag plasztika módszerrel. Egyes vélemények szerint a sérült elülső keresztszalag funkcióját a combizmok idővel képesek átvenni – műtéti keresztszalag pótlást nem is feltétlenül végeznek. Elülső keresztszalag-sérülések során aktív sportolók esetében, vagy tartós nagyfokú térdízületi instabilitás fennállásakor szalagpótlást végezhetnek; mely többféle módszerrel is történhet, de a keresztszalag hiányával is élsportolók lehetünk. Műtét után: A műtétet követően sebgyógyulásig, a gyógytorna gyakorlatok közti időre nyugalomba kell helyezni a végtagot. A jegelését gyakran alkalmazzák, mely fájdalomcsillapító hatású és az ízületen kívüli vérömleny felszívódását segíti. A műtétet követő első napon csak izometriás gyakorlatok végzése (izmok megfeszítésére, elernyesztésére tényleges mozgás nélkül) és 0-30 fokos mozgatás engedélyezett. A 2. naptól engedélyezett az óvatos mozgatás. Ekkortól lehet kezdeni a mankóval végzett tehermentesítést. Emellett a tornagyakorlatok folytatása és a térd hajlításának fokozása a cél. A tehermentesítés legalább 10-14 nap kell, hogy legyen. A korlátozott mozgást lehetővé tevő ízületi rögzítés 4-6 hétig szükséges. A tartós mozgásszegény életmód miatt fontos a véralvadásgátló kezelés. (4-6 hét). A gyógytorna során fontos a térd (hajlító) funkciójának fokozatos növelése, a gyógytorna folytatása, a 8. héttől kerékpározás, majd a 12. héttől úszás javasolt. A sportképesség helyreállása a térd szempontjából a nem nagy megterhelést jelentő sportágban 6-8 hó, míg a térd szempontjából nagy kockázatú sportágban 8-10 hónap. Húzódás és részleges szakadások kezelési módjai: Az oldalszalagok húzódásait, részleges szakadásait, ha nem jár nagyfokú instabilitással, elég rögzíteni gipsz vagy segédeszköz segítségével. A gyógyulási idő hosszú; függ a sérülés mértékétől, a beteg

fájdalomtűrő-képességétől, alkati adottságaitól; stb.; a helyi fájdalom hónapokig fennmaradhat. A fájdalom csillapítására szájon át szedhető gyulladáscsökkentő készítményeket, helyileg alkalmazható tapaszokat, bedörzsölőket alkalmazhatunk, gyakran használnak ízületbe adott injekciókat. Fontos megjegyezni, hogy a szteroidot tartalmazó injekciók az akut sérülések kezelésére nem alkalmasak. Tilos vérömlenybe, valamint közvetlenül az inak, szalagok állományába adni, a szövetkárosodás, infekció fokozott veszélye miatt. Alkalmazásuk krónikus esetben is alapos megfontolást igényel (életkor, mellékhatások stb.). Orális adagolásnak nincs helye a sérülések kezelésében. Fizikoterápia és gyógytorna: Végezhetők fizikoterápiás kezelések is megfelelő ízületi kímélet biztosítása mellett. Fontos, hogy a gyógytornát, az ízület megfelelő mozgatását csak szakember végezze. Emellett persze a gyógytornász által megtanított és berögzült mozdulatokat, mozdulatsorokat a beteg otthon is végezheti. A térdműtét utáni kezelés a műtét típusától függően eltérő lehet. Ami azonban minden esetben nagyon fontos, hogy a térdműtét utáni torna minél hamarabb megkezdődjön a sikeres és gyors felépülés érdekében. Ennek megvalósulásához heti 3-5 ortopéd gyógytornász által végzett kezelésre, illetve otthoni gyógytorna feladatok végrehajtására van szükség. A gyakorlatok elvégzésének egy része a combizom erősítő gyógytorna részeként segíti a rehabilitációt. Az izmokkal foglalkozó gyógytornász azok erősítésével, a térdízület stabilabbá alakításával foglalkozik, ezáltal a mozgás (járás, sportolás) pedig könnyebbé válik. A térdszalag sérülése, szakadása, ahogy már említettem, lehet részleges vagy teljes. A térdszalag szakadás gyógytornáját ennek megfelelően kell ütemezni, és különböző rehabilitációs szakaszokra osztani. Az első 72 órában óvatos torna, gépi kimozgatása, vagy ortopéd gyógytornász által végzett manuális térdkalács mobilizáció ajánlott. A 2. és a körülbelül 6. hétig terjedő időszak a legkritikusabb, hiszen ebben az időszakban a legsérülékenyebb a szalag. Ebben az időszakban a részleges vagy teljes tehermentesítés segít a legtöbbet. A 4-6. héttől a térd végignyújtása már forszírozható, valamint combizom erősítő gyógytorna feladatok végzése is elkezdhető. A 3. hónaptól futás, az 5. hónaptól pedig a sportolás is megengedett. A felépülés ütemezése azonban egyénenként változhat, de minden a legtöbb sérülés esetén, így a térdszalag szakadás gyógytorna, illetve rehabilitáció esetén is a fokozatos aktivitásra kell törekedni. Bejegyezte: Celia dátum: 10:54 Küldés e-mailbenBlogThis!Megosztás a TwitterenMegosztás a FacebookonMegosztás a Pinteresten

A TÉRD ANATÓMIÁJA III. Jóga szerepe – megelőzés, veszélyes ászanák, sérülés után: Megelőzés: Kezdeném azzal, hogy a boka is nagyon fontos ízület, hiszen állás közben rá nehezedik a test teljes súlya. A lábfej mozdulatait a boka továbbítja a láb és a medencefenék felé, így vesz részt a gerinc alátámasztásában. A térd egy nagyon sérülékeny ízület, ezért is fontos, hogy állás, valamint járás közben helyesen használjuk lábfejünket, hogy a terhelés egyenletesen érje a térdet! A térdek tehermentesítésében fontos szerep hárul a combra is. (Ekkor az elülső combizmok kerülnek főszerepbe.) Manapság gyakorlatilag egész nap cipőbe zárva járunk (pl. tűsarkú stb…), ami a lábboltozat izomzatának deformálódásához vezet, ami kihatással van a térdízületre, gerincre is. Nem is beszélve egyéb lábboltozati problémákról, mint lúdtalp… Ahhoz, hogy egészséges legyen a térdünk, elejét vegyük számos térd problémának, megfelelően edzeni kell a lábboltozat izmait, melyre jótékony hatással van a jóga. A jóga álló és egyben egyensúlyozó ászanái erre tökéletesek (pl.: Virabhadrasana III- - javítja a járást!) Megelőzés szempontjából nagyon fontos a rendszeres mozgás. A porc épségének ill. az izomzat tónusának és erejének megőrzésében elsődleges szerepe van a célzott ízületre jótékony hatású, a négyfejű comb izom erősítését célzó, a szalagok rugalmasságát megőrző mozgásnak. Erre is rendkívül alkalmas a jóga Pavanamuktasana anti-reumatikus csoportjába tartozó gyakorlatsorozatának lábhajlító ászanái (pl.: Janu naman (térdhajlítás), Janu chakra (térdkörzés), Ardha Baddhakonasana (fél-pillangó) és a Baddhakonasana (teljes pillangó/megfogott szög). Veszélyes ászanák: Ha nehézségeink vannak a Padmasanaval (lótuszüléssel) nem szabad bele erőltetni a lábakat a pózba, hiszen könnyen előfordulhat, hogy a lótusz helyett a sokévi térdfájás zsákutcájába jutunk el. A belső térd jógázás közben úgy sérülhet, hogy magát a Padmasanat, vagy egyik variációját erőltetjük. Sérülés előfordulhat akkor is, ha, már mindkét láb lótusz pozícióban van, megpróbálkozunk egy hátrahajló

mozdulattal is (pl. a Matsyasana (hal póz)), vagy egy előrehajló mozdulattal (Ardha Baddha Padma Paschimottanasana ( fél lótusz ülő előrehajlásban)). Padmasana: Ardha Baddha Padma Paschimottanasana:

Első lépésként meg kell érteni, hogy hol okozhat problémát a térdben a lótusz: képzeld el, amint felemeled a jobb lábfejed és ráteszed a bal combod tetejére. Ahhoz, hogy ez a mozdulat biztonságos legyen, a combodnak körülbelül 115 fokot kell kifele fordulnia. De legtöbbünknek ez lehetetlen, vagy a csontok struktúrája miatt, vagy azért, mert ezt a túl merev izmok és ízületek nem engedik. Ha a comb nem fordul kifele, és mégis folytatod a lábszár és a térd emelését, oldalra fogod hajlítani a térdízületet, és ez össze fogja nyomni a belső térd csontjait, a sípcsont felső végét beletaszítva a combcsont alsó végébe. E két csont között található a medialis meniscus, egy porc védőperem, ami kipárnázza a térdízületet és irányítja annak mozgását. Amikor felemeled a lábfejet, az azonos oldali sípcsontodat emelőként használod. Ha a combcsont nem fordul ki eléggé, akkor egy erős szorító nyomásnak teszed ki a meniszkuszt – mintha a sípcsontod és a combcsontod egy óriási harapófogót alkotna. Ennek az emelésnek akár egy enyhe erőltetése is komoly sérülésekhez vezethet. Ugyanígy, ha már lótuszban ülsz, de a térded teteje nincs a talajon, a térd lefele nyomása megint csak nagyon káros hatással lehet a meniszkuszra. Megelőzés és előkészülés: Az első szabály az ilyen sérülések elkerülésére az, hogy sose erőltetjük bele a lábat a lótuszülés variációiba – ne húzzuk túlságosan felfele a lábfejet, ne nyomjuk le a térdet, és nem döntögetjük közben a törzsed előre vagy hátra. A jógaoktatónak se engedjük, hogy erőltesse ezeket a pózokat. A Janu Shirshasana (fej-térd póz), vagy a Baddhakonasana (megfogott szög póz) is gyakorolhat hasonló, bár kevésbé súlyos szorító nyomást a belső térdre – ezeket is óvatosan gyakorolni. Ha fájdalmat érzünk a pózban, azonnal jöjjünk ki belőle! Azok a struktúrák, amelyeknek lazulni kell ezekben a pózokban, mind a csípő környékén vannak – itt kell érezni a nyújtást, vagy az engedést, ahogyan egyre mélyebbre haladunk a pózban. Janu Shirshasana: Baddhakonasana:

A Padmasana gyakorlásának legbiztonságosabb módja intenzíven forgatni kifele a combot a csípőnél, és megállni ott, ahol elérjük a kifele forgatás határait. Ez azt jelenti, hogy abba kell hagyni a lábfej emelését abban a pillanatban, amikor a comb már nem fordul tovább. Elképzelhető, hogy így viszont nem sikerül a lábfejet az ellentétes combra helyezni – de a lényeg: a boldog, működőképes és fájdalommentes térd. A comb kiforgatását kezeinkkel, hevederrel segíthetjük, bármit is használunk, az nem jó, ha közben a térd a levegőben lóg, alá kell támasztani egy összehajtogatott pokróccal, nehogy akaratlanul is lefele erőltessük, ahogy kifele forgatjuk a combot. (Megjegyezném, van olyan tanár, aki a Padmasanat nem is tanítja (lótusz-dilemma), mert az előnyöket és kockázatot figyelembe véve a mérleg nyelve a kockázat felé billen el.) Ha megsérült a belső térd a Padmasana vagy valami hasonló póz gyakorlása közben, az első dolog, amit tehetünk, hogy békén hagyjuk a sérült területet. Néhány napos pihenésre, jegelésre van szükség, hogy csökkenjen a duzzadás és a gyulladás. Ha súlyosnak néz ki a sérülés, orvoshoz kell fordulni. Ha

már képesek vagyunk rá, kezdjük el mozgatni a térdet, hajlítsuk, majd nyújtsuk ki, amennyire lehetséges. Egy tanár irányításával egy személyre szabott terápiás jógaprogramot célszerű kidolgozni. De az általános alapminta az egyvonalúság és az erő fejlesztése olyan állópózokkal, mint például a Trikonasana (háromszög póz) vagy a Virabhadrasana II (II. harcos póz). Ha szükséges, használjunk széket, hogy tehermentesítsük a térdet. Idővel esetleg visszavezethetjük a kifele forgató mozdulatokat, mint amilyen a Baddhakonasana (és akár a Padmasana is), de használjunk egy felcsavart kis törülközőt a belső térd mögött. Virabhadrasana II:

Virasana (hős póz), variációi:

Szintén egy olyan ászana, amelynek előnyeiről, hátrányairól az oktatók körében megoszlanak a vélemények. Ha megfelelően végezzük, és türelemmel, akkor hosszú távú egészséget biztosít a térdeknek. A lényeg, hogy ügyeljünk a következőkre: a térdek picit nyitva, a csípővel egy vonalban, két comb párhuzamos. Így térdelő pózból indítunk, megfogjuk a vádlikat és egy határozott mozdulattal kifelé forgatjuk őket. A lábfej a sípcsonttal maradjon egy vonalban, és így óvatosan kell leengedni a feneket a talaj felé. Ha feszülést érzünk a térdeknél: állj! - csúsztassunk valami támasztékot (pl. takaró) a fenék alá. Nem szabad húzódást érezni a térd belső oldalánál. Ha kell, inkább üljünk magasabban és ne erőltessük össze egymás felé a térdeket. Ha le tudunk ülni, akkor pedig figyeljünk arra, hogy a két sarok közel legyen a medencéhez. Trikonasana (háromszög tartás): Utthita Trikonasana A térd hiper extenzióját megfigyelhetjük ebben a pózban, különösen az arra hajlamos gyakorlók fogják ellazítani az izmaikat. Ha a térdet távolítjuk a padlótól, és izometrikusan feszítjük a hátsó combizmot, akkor ellensúlyozni tudjuk ezt a hajlamot. Ezt a lényeges lépést minden pózban meg kell tenni, amelyben az elülső láb egyenes. Ha még mindig fájdalmat érzünk a térdben, akkor enyhén be kell hajlítani." Ha már megtörtént a baj: Először is ne csüggedjünk, mert már az is a gyógyulás jele, ha elfogadjuk a tényt, hogy gond van, hozzuk ki magunkból a legtöbbet! A jóga segíteni fog a rehabilitációban, mert nem csak az izmokat erősíti meg, hanem segít önmagunk felett kontrollt gyakorolni, zseniális testtudatot alapoz meg. Az orvosok véleménye szerint a szalagok szerepét át tudja venni a combizom, ill. a térdet körülvevő izmok, így érdemes azoknak az izmoknak a megerősítésére koncentrálni egy rehabilitációs jóga sorozat kidolgozásánál. Én azon az állásponton vagyok, hogy sérüléstől függetlenül mindenképp kérjük ki orvos-gyógytornász véleményét, mielőtt nekiállunk gyakorolni. Az én sérülésem jelen esetben komplex, teljes elülső keresztszalag szakadás, megnyúlt hátsó keresztszalag, részlegesen szakadt a laterális szalagrendszer; rehabilitációs program kidolgozásában gyógytornász és jóga oktató véleményét is kikérem. A rehabilitációs programnak megfontoltnak kell lennie, lassúnak és kisebb intenzitásúnak. Kezdetben elég, ha csak heti 2-3-szor gyakorolunk a sérült térddel hetente. A gyógytornát követően, ill. azzal párhuzamosan a Megelőzés című fejezetben is említett Pavanamuktasana anti-reumatikus gyakorlatsor a rehabilitáció megkezdésére tökéletes választás lehet.

Én talán a kezdő rehabilitációs gyakorlatsorba betenném a MÁS sorozat bemelegítő részéből a csípőforgatást, a biciklizést is, hiszen a hajlító funkciót használom ki (nincs effektív terhelés a térden), ami egy esetleges több hetes rögzítés során igencsak beszűkült. Rehabilitációba beilleszthető gyakorlatok lehetnek még: Tadasana (izometrikus gyakorlat), Bhujangasana (erősíti a hát izmait, de közben nyújtja a térd izmokat), Shalabasana (erősíti a lábakat), Ananda balasana, Setu Bandhasana, és Shavasana (klasszikus ralaxációs póz). Ha már erősödött a comb izomzata, bejáratódott a térd, könnyebben megy a hajlítás, finoman elkezdhetjük az álló gyakorlatokat is fokozott figyelemmel! végezni. Majd következhetnek a négykézlábas gyakorlatok, mint pl. a Marjali. Ülő gyakorlatok végezhetőek, a térd végig izometrikus helyzetben van: pl.: Upavishta Konasana, Paschimottanasana. A rehabilitáció vége felé próbálkozhatunk a térdelős gyakorlatokkal pl.: Vajrasana, Ustrasana és csak, ha már ezek tökéletesen mennek, és nem fáj a térd, akkor érdemes próbálkozni a nehezebb ászanákkal, mint Padmasana, Baddhakonasana, ugyanis ezekben a pózokban fokozott terhelés alatt van a térd, ill. enyhe rotáció is megfigyelhető. Óvatosan és türelemmel gyakoroljunk! Ne keseredjünk el, ha az elején fáj az érintett terület, a rehabilitáció akár hónapokig is eltarthat. Továbbá ahogy azt, fentebb írtam egyes orvosi vélemények szerint a szalagok szerepét át tudja venni a combizom, ill. a térdet körülvevő izmok, érdemes azoknak az izmoknak a megerősítésére koncentrálni és akár olimpiát is nyerhetünk elülső keresztszalag hiánnyal, már, ha elég erős a combizmunk! 

Összegzés: FONTOS, TARTSUK MINDIG SZEM ELŐTT! 

legyen meg a kellő bemelegítés, különös tekintettel a csípő bemelegítésére, ismerjük a határainkat, figyeljünk a testünk jelzéseire!



érezzük határainkat, ha egy szalagot túlnyújtunk, az úgy marad!, a szalagok túlnyújtásával felgyorsíthatjuk egyéb problémák idő előtti megjelenését (pl. kopások). Erre különös tekintettel kell lenni, ha hot jóga órán vagyunk, a melegben hamarabb nyúlnak az izmok, kisebb eséllyel érezzük meg, ha nem izomból, hanem ízületből dolgozunk.



ügyeljünk arra, hogy a térd mindig a megfelelő szögben álljon, ne rotáljon se kifelé, se befelé, mert az növeli a sérülés esélyét!



a térdet nyúlni érezni csak hátul szabad, oldalt sosem, ott csavaró érzetünk se lehet, mert azzal hosszú távon biztos ártunk az ízületnek!



ha fáj egy pózban, ill. kellemetlen jöjjünk ki belőle! Felhasznált irodalom: http://www.egeszsegkalauz.hu/keresok/betegseg-es-tunet/meniszkusz-serules-105196.html http://www.webbeteg.hu/cikkek/sport_egeszseg/4349/terdserulesek http://porcepitok.hu/cikkek/terdszalag-serulesek http://www.gyogytorna-gyogytestneveles.hu/2010/12/17/a-terdizulet-anatomiaja-es-biomechanikaja/

http://gyogytornasz.co/terdmutet-utan/149 http://medimix.hu/cikk.php?cid=300 https://sites.google.com/site/balazsrozalia/home/termszetes-letmd/srlsek-elkerlse---a-jga-nem-fj http://www.yogawiz.com/articles/306/yoga-exercises/exercises-for-injured-knee.html#continued http://www.doyoga.com/articles_all/7_july_07_knees.pdf http://www.joga-anatomia-ayurveda.hu/joga-anatomia/virasana-es-supta-virasana-a-hos-meg-aszajhos/

http://hotashtanga.blogspot.hu/2010/11/terdizulet.html http://www.examiner.com/list/5-yoga-poses-to-strengthen-your-knees/assisted-reclining-big-toepose Dr. Szántai Károly: Anatómia-élettan jegyzet Budapest, 2005 Bejegyezte: Celia dátum: 11:19 Küldés e-mailbenBlogThis!Megosztás a TwitterenMegosztás a FacebookonMegosztás a Pinteresten

A TÉRD ANATÓMIÁJA IV.

Azt gondolom boncolgatom én még ezt a térd rehabilitációs projektet, mert izgalmasnak ígérkezik. Kezdem ott, hogy egy hónap után lekerült a rögzítő (amit én nem bánok, de a gyerekeim kis barátai igen, ugyanis megirigyelték, mondván nekik is kell ilyen szuper robotláb:)) Na, mondanom se kell rémes érzés volt, rögzült a lábam egy pózban, a térd beállt 10 fokban, és se előre, se hátra. Illetve ment az valamelyest, de pokoli fájdalom kísérte (mely 3 hét tornáztatás után kezd alább hagyni, szerencsére). Említésre méltó, hogy az amúgy is pipaszár lábaim hihetetlen módon lefogytak legnagyobb bánatomra. És elkeseredtem, teljesen kikészültem, itt utalnék egy korábbi bejegyzésemre: http://yoginicelia.blogspot.hu/2014/02/legyen.html , ami segített ezen a kétségbeesésen úrrá lenni. Szóval megkezdődött a gyógytorna, ami elsőre és még másodjára is megizzasztott ám a javából. Izometrikus gyakorlatokat kell végezni, itt első körben nincs terhelés alatt a térd. Ilyen feladatok például: nyújtott ülésben megfeszítem az egész lábat kinyújtva, majd lazítom és ezt ismételni sokszor. Majd kislabda a térdhajlatban, combizomból leszorítani a labdát, majd lazítani, vagy például két térd között labda és felhúzom a lábam a mellkashoz, majd nyújtom, vagy álló helyzetben guggolás, persze piciket és közben ügyelni, hogy a térd marad a boka fölött, hogy véletlenül se adjunk nagy terhelést a térdízületnek. Vagy például, ha van nagylabdánk (fitball), akkor hihetetlen sok erősítő gyakorlat lézetik, hogy a térd mihamarabb helyre jöjjön. Sorolhatnám még ezen gyakorlatokat, jó szolgálatott tettek a térdemnek, nem beszélve a rengeteg szoba biciklizésről... Persze, aki ismer, tudja, én őrült módjára csináltam a gyakorlatsorokat, hogy tényleg pikk-pakk újra jógázhassak, aminek az eredménye is meglett. Szépen tudom nyújtani és hajlítani a térdem, mint a baleset előtt, a végállások fájnak valamennyire. Térdeléssel és guggolással akadnak problémáim, de dolgozom rajta. A MÁS jóga sorozatból néhány ászana kivételével meg tudok mindent csinálni. (persze csak ésszel:)) Ami baj, hogy hihetetlen instabil maradt a térdem, és ez zavaró... nagyon, no nemcsak jógázás közben, hanem a mindennapokban főleg. Így előreláthatólag műtik március 31-én. A keresztszalagot saját izomból pótolják. ... Kíváncsi vagyok és várom, hogy végre legyen egy szuper térdem. Műtét után folyt. köv. Addig persze gyógytorna, combizom erősítés ezerrel. Namaste! Bejegyezte: Celia dátum: 0:04 Küldés e-mailbenBlogThis!Megosztás a TwitterenMegosztás a FacebookonMegosztás a Pinteresten