A-Nag-Hammadi-gnosztikus-evangeliumok.pdf

Aszklépiosz 21‐29   

 

„És ha te (Aszklépiosz) szeretnéd megérteni a valóság e misztériumát, akkor meg kell értened a férfi  és nő között történő szerelmi egyesülés csodálatos jelentőségét. Amikor a csúcsra érnek, kilövell az  ondó. Ebben a pillanatban a nő megkapja a férfi erejét, a férfi, az ő részéről pedig, megkapja a nő  erejét, miközben az ondó ezt teszi.”    „Ezért a szerelmi egyesülés titokban történik, azért, hogy a két nemnek ne kelljen szégyenkeznie a  többiek előtt, akik nem tapasztalják meg ezt a valóságot. Mindegyikük (a nemek) hozzáteszi (a maga  részét) a nemzéshez. Ha mindez mások jelenlétében történne, akik nem értik a valóságot (mindez)  nevetséges és hihetetlen lenne. És, továbbá, ezek szent misztériumok, szavakban és tettekben  egyaránt, mivel nemcsak nem hallhatóak, de nem is láthatóak.”    „Ezért, az ilyen emberek (a hitetlenek) istenkáromlók. Ők ateisták és bűnösök. A többiek nincsenek  sokan, sőt, a bűntelenek inkább csak kevesen számoltatnak. Ezért, a bűnösök megmaradnak  többségben, mivel azon dolgok megtanulása, melyeket elrendeltek számukra, nem jellemző közöttük.  Mivel a dolgok ismerete, melyeket elrendeltek, valójában az anyag szenvedélyének gyógyítására való.  Ezért a tanulás nem más, mint a tudás gyermeke.”    „Ha azonban nemtörődömség van, nincs tanulási vágy az ember lelkében (akkor) az olthatatlan  szenvedélyek folytatódnak az ember lelkében. És újabb gonosz jön vele (a szenvedélyekkel), az  olthatatlan fájdalom formájában. És a fájdalom emészti a lelket, és így a lélek férgeket szül a  gonosztól és bűzt áraszt. De mindennek nem Isten az oka, hiszen tudást és ismereteket küldött az  embereknek.”    „Triszmegisztosz, egyedül küldte őket az emberekhez?” „Igen Aszklépiosz, egyedül küldte őket. És  mindez egyezik azzal, amit mi mondunk neked, miért az emberek egyedül kapták meg a tudást és az  ismereteket, ezeknek a javaknak az elosztását.”                „És most figyelj! Isten és az Atya, sőt az Úr, megalkotta az embert ki közvetlenül az istenek  után következett, kiragadta őt az anyag birodalmából. Mivel az ember teremtésekor anyagot is  felhasznált […] a szenvedélyek benne vannak. Ezért, folyamatosan átáramlanak a testen, emiatt az  élő teremtmény nem képes más módon létezni, kivéve a táplálékszerzést, mivel halandó lény. Az is  elkerülhetetlen, hogy az értelmetlen vágyak, melyek ártalmasak, benne éljenek. Az istenek számára,  akik a tiszta anyagból jöttek létre, nincs szükség tudományra és ismeretekre. Az istenek  halhatatlansága a tudás és a tudomány, mivel a tiszta anyagból jöttek létre. Ez (a halhatatlanság) 

biztosítja számukra a tudásban és a tudományban elfoglalt helyüket. Szükségképpen ő (az Isten)  határt állított fel az ember számára; a tudomány és a tudás megismerésére rendelte.”                „Mindezekkel a dolgokkal kapcsolatban (a tudománnyal és a tudással), melyeket a kezdetektől  fogva emlegetünk, ő (az Isten)  tökéletes bennük, mindez pedig azt jelenti, mindezekben a dolgokban  ő mentes a szenvedélytől és a gonosztól, kívánsága szerint. Az (embernek) halandó létet adott a  halhatatlanságban, ő (az ember) jóvá (és) halhatatlanná válik, ahogy azt megmondtam. Mivel (Isten)  teremtette (a) kettős természetet számára: a halhatatlanságot és a halandóságot.”                „És mindez azért történt így, mert Isten úgy akarta, hogy az ember jobb legyen, mint az Isten,  mivel, valójában, az istenek halhatatlanok, az ember pedig halhatatlan és halandó. Ezért az ember  hasonlatossá vált, mint az istenek, akik pontosan ismerik az emberek szerelmi viszonyait. Az istenek  ismerik az emberek dolgait, és az emberek ismerik az istenek dolgait. És én az emberekről beszélek,  Aszklépiosz, akik megszerezték a tudást és a tudományt.  Azokról pedig, akik hiábavalóbbak ezeknél,  nem alkalmas, hogy ilyesmikről beszéljünk, mivel mi isteniek vagyunk és szent anyagot tartalmazunk.”                „Mivel bensőséges kapcsolat jött létre istenek és emberek között, tudd meg Aszklépiosz,  ebben az ember nagyon erős lehet! Mint ahogy az Atya, az Univerzum ura, alkotta meg az isteneket,  ezen a bizonyos úton, az ember is, mivel halandó, földhöz kötött, élő teremtmény, az egyetlen, aki  nem olyan, mint az Isten, szintén képes istenek megalkotására. Nem csak azért, mert megerősödik,  hanem azért is, mert megerősíttetik. Nemcsak hogy ő isten, hanem isteneket is alkot. Ugye  megdöbbentél Aszklépiosz? Te is egy újabb hitetlen vagy, amiként sokan mások?”    „Triszmegisztosz, egyetértek hozzám intézett (szavaiddal). És elhiszem neked, amit mondasz.  Azonban teljesen megdöbbentő számomra ez a beszélgetés. És arra az álláspontra jutottam, az  ember áldott, mert ilyen hatalom birtokában van.”    „És ami még ezeknél a dolgoknál is jelentősebb, Aszklépiosz, az a rácsodálkozás nagyszerűsége. Nos,  ugye az egyértelmű számunkra, mint az istenek fajához tartozóknak, és annak beismerése, mi sokkal  inkább azok vagyunk, mint bárki más, hogy ez (az istenek faja) tiszta anyagból született. A testük  igazából csak fej. És az ember az istenekhez hasonlatosan alkottatott meg. Ők (az istenek) az anyag  legtávolabbi részéről, és az (ember által alkotott dolgok), az ember külső (valójából) származnak.  Nem csak fejek tehát (amit az ember alkot), hanem úgyszintén a test többi részei is, lényegükhöz  hasonlatosan. Ahogy Isten szándéka szerint az embert a saját képére alkotta meg, pontosan  ugyanúgy, az ember a földön isteneket alkot a saját hasonlatosságára.”   

            „Triszmegisztosz, ugye nem a bálványokról beszélsz?” „Aszklépiosz, te magad beszélsz a  bálványokról. Gondold át ismét, te magad Aszklépiosz, ugyancsak hitetlen fél vagy ebben a  beszélgetésben. Azokra mondod mindezt, akiknek lelkük és lélegzetük van, hogy ők bálványok – akik  ezeket a hatalmas eseményeket elhozták. Te mondod mindezeket, aki próféciákat ad, miszerint ők  bálványok – ezek, akik betegséget és gyógyítást adnak az embernek […] nekik.”                „Vagy téged nem érdekel Aszklépiosz, hogy Egyiptom a menny képe? Továbbá, ez a menny  lakhelye is mindazon erőknek, melyek a mennyben lakoznak. Az a helyes számunkra, ha az igazat  mondjuk, a mi földünk (a) világ temploma. És az a helyes számodra, ha nem leszel közömbös a  (földünkre) váró eljövendő idő iránt (amikor) az egyiptomiak látszólag hiábavalóan szolgálják az  istenségeket, és minden tevékenységüket a környéken semmibe veszik.  Mivel minden istenség el  fogja hagyni Egyiptomot, és távoznak a mennyekbe. És Egyiptom megözvegyül; elhagyják az istenek.  Az idegenek, akik Egyiptomba érkeznek, uralni fogják azt. Egyiptom! Továbbá, az egyiptomiaknak  megtiltják, hogy imádják az Istent. Sőt, halálos büntetés fenyegetésével kell szembesülniük, ha bárkit  közülük Isten imádásán és tiszteletén kapnak.”                „És azon a napon, a nemzet, mely istenfélőbb, mint az összes többi nemzet, nem lesz többé  istenfélő. Nem tölti meg többé a templomokat, ám a templomok tele lesznek sírokkal. Nem  istenekkel lesz tele, de (tele lesznek) holttestekkel. Egyiptom! Egyiptom olyanná válik, mint valami  legenda. És nemzeti vallásotok tárgyai […] lesznek […] a csodálatos dolgok […], és […] és ha a szavaid  kövek és csodálatosak. És a barbárok jobbak lesznek nálatok, egyiptomiak, ebben a vallásban, legyen  szkíta, hindu vagy más ebből a fajtából.”                „És mi ez az egész, amit Egyiptommal kapcsolatban mondok? Nekik (az egyiptomiaknak) nem  kell lemondaniuk Egyiptomról. Azokban az időkben (amikor) az istenek elhagyják Egyiptom földjét, és  felmennek a mennybe, akkor az egyiptomiak meghalnak. És Egyiptomot sivataggá teszik az istenek és  az egyiptomiak. És számodra, Folyó, lesz egy nap, amikor több vér áramlik benned, mint víz. És a  holttestek magasabbra (tornyozódnak fel), mint a gátak. És az, aki halott, nem lesz meggyászolva, oly  mértékben, mint aki életben marad. Valójában, ez utóbbiakat ismerik majd mint Egyiptomiakat az ő  nyelvük szerint a második peridusában (az időnek). – Aszklépiosz, miért sírsz? – Olyannak fog látszani,  mint egy idegen tekintete szokásaira. Az isteni Egyiptom még ezeknél is jobban fog szenvedni.  Egyiptom – az istenek kedvese, és az istenek lakhelye, a vallás iskolája – példájává válik az  istenfélelem nélküli világnak.”                „És azokban a napokban a világ nem lesz csodálat tárgya, […] és halhatatlanság, nem fogják  imádni sem […]. Mivel azt mondjuk, ez nem jó […].Nem közönséges dolog és nem is egy kép, amivé  átalakult. Azonban veszélyt jelent, hogy valamennyi ember számára egyfajta határt jelent. Ezért  megvetett lesz – a világ csodálatos istene, az összehasonlíthatatlan munka, melyet az istenek  birtokolnak, az ember‐formájú kép. A sötétséget részesítik előnyben a világossággal szemben, és a  halált az élettel szemben. Senki sem emeli tekintetét a menny felé. És az istenfélő embert bűnösnek 

tekintik, a nem istenfélőt pedig bölcsként tisztelik. A gyáva embert erősnek ítélik. És a jó embert  megbüntetik, mint bűnözőt.”                „És ami a lélek természetét illeti, és a lélek dolgait, és a halhatatlanság dolgait, együtt  mindazokkal, amit eddig mondtam neked, Toth, Aszklépiosz és Ammon – nemcsak nevetségesnek  lesznek bélyegezve, de hiábavalónak is. de higgy nekem (amikor azt mondom) hogy ezeknek az  embereknek a lelkét veszélyeztetni fogja a végső veszedelem. És új törvényt alkotnak.. [két sor  hiányzik]… ők [sor hiányzik]… jók. A bűnös angyalok megmaradnak az emberek között, (és) velük, (és)  bűnös dolgokra vezetve őket vakmerően, az ateizmusba, háborúkba, és fosztogatásba,  természetellenes dolgok megtanítása által.”                „Azokban a napokban, a Föld nem lesz stabil, az emberek nem járnak hajókkal a tengerekre, és  nem fogják ismerni a csillagokat az égen. Az Isten minden titkos hangja elcsendesül, és a levegő  fertőző lesz. A világ szenilitásba süllyed: ateizmusba, becstelenségbe, és a nemes szavakat  visszautasítja.”                „És amikor mindezek a dolgok megtörténnek, Aszklépiosz, akkor az Úr, az Atya és Isten, az első  Isten, a teremtő, mikor pillantást vet a megtörtént dolgokra, véghezviszi terveit, melyek jók, szemben  a zűravarral. Megszünteti a hibákat és levágja a gonoszt. Olykor hatalmas áradatot hoz rá, abban  meríti el, máskor megégeti perzselő tűzzel; és ismét máskor háborúk során morzsolja szét és  járványokat küld rá, amíg el nem hozza… [4 sor hiányzik]… a munkáét. És ez a világ születése.”                „Az istenfélők természetének helyreállítása, akik jó emberek, egy bizonyos időperiódusban  történik majd meg, melynek sohasem volt kezdete.  Az Isten szándéka szerint nem volt kezdete, mivel  az ő természete éppen ilyen, a szándéka szerint (nincs kezdete). Az Isten természete a szándék. Az ő  szándéka pedig a jó.”                „Triszmegisztosz, a cél, ezek szerint (ugyanaz, mint), a szádék?” „Igen, Aszklépiosz, mivel a  szándék (része) a tervnek. Mivel  (Isten) nem kíván olyasmit, ami tökéletlen. Mivel ő tökéletes,  minden részletében, olyasmit kíván, amit (már) teljes mértékben birtokol. És minden ami jó, az is  benne van. És ami a szándéka az a szándéka. És minden szándékában a jóság van jelen. Ezért  mindene megvan. És az Istennek az a szándéka ami az ő szándéka. A jó világ egyben képe a Jóságnak  is.”                „Triszmegisztosz, a világ jó?” Aszklépiosz, Igen, jó, amint azt tanítottam neked. Ezért… [két sor  hiányzik] a lelke és élete […]  …a világnak […] anyagban ölt testet, azok, melyek jók, az évszakok  váltakozása, és a szépség, és a gyümölcsök érése, és az ezekhez hasonlatos dolgok. Mindezek miatt, 

Isten irányítja a magas mennyeket is. Ott van mindenhol, és minden helyet figyel. Ahol ő van, ott  nincs menny és nincsenek csillagok. És szabad a test kötelékeitől.”                „A teremtő most az a helyet felügyeli, mely az Föld és a menny között van. A Neve ’Zeus’, ami  annyi tesz ’Élet’. Plutonius Zeus a föld és a tengerek ura. És nem birtokolja az összes élőlény  táplálékát, mivel Kora (az, aki birtokolja) a gyümölcsöket. Ezek az erők mindig is hatalmasak a Föld  körében, ám másokéi mindig Ő‐Aki‐Van‐től erednek.”                „És a Föld urai visszavonják magukat. És várost alapítanak maguk számára Egyiptom egyik  sarkában és a lenyugvó Nap irányába fogják építeni. Minden férfi elmegy majd ide, akár tengeren  érkezzen, akár a part mentén.”                „Triszmegisztosz, hol fognak ezek a dolgok végbemenni?”  „Aszklépiosz, egy nagy városban,  mely Líbia hegyei között található… [két sor hiányzik]… megfélemlíti […] mint valami hatalmas  gonoszságot, figyelmen kívül hagyva a helyzetet. Halálesetek történnek, melyek a test szenvedésének  megszűnésével járnak, és a száma (a testé) mely (meghalt) teljessé teszik a test számát. A test  egyesülésének számáért. A test meghal, amikor már nem tudja támogatni hordozóját. Ez a halál: a  test lebomlása és a test érzékelésének megszűnése. És nem szükséges ettől félni, nem csak amiatt,  hanem az ismeretlenek dolgok miatt sem, és a hitetlenség (a félelem forrása).”                „De mi az ami nem ismert, vagy megtagadott?” „Figyelj Aszklépiosz! Létezik egy hatalmas  démon. A nagy Isten kijelölte őt, hogy felügyelje és ítélje meg az emberek lelkét. És az Isten a  levegőég közepébe helyezte őt a Föld és a menny közé. Nos hát, amikor a lelkek elhagyják (a) testet,  szükségképpen találkoznak ezzel a démonnal. Abban a pillanatban ő (a démon) körülveszi (a lelket) és  megvizsgálja abból a szempontból, milyen személyiséget alakított ki magának élete során. És ha úgy  találja, hogy minden cselekedetét jámboran hajtotta végre attól kezdve, hogy megérkezett ebbe a  világba, ez (a démon) elengedi őt.. [egy sor hiányzik]… hozzáfordul […] De ha azt látja, […] benne […]  gonosz cselekedeteket hoz életébe, megragadja őt, felviszi nagy magasságba és aláveti, bezárja tehát  a menny és a Föld közé, és megbünteti súlyos büntetéssel. Elveszi tőle a reményt és nagy fájdalmat  hoz rá.”                „És az a lélek nem helyeztetik sem a Földre, sem a mennybe, hanem a világ egének nyitott  tengerébe érkezik, a helyre, ahol hatalmas tűz lobog, és kristályvíz, és nagy felfordulás van. A testeket  különböző kínoknak vetik alá. Olykor tűzbe vetik őket, azért hogy elpusztuljanak. Nem mondható,  hogy ez lenne a lélek halála, mivel mindez a gonosztól származik, azonban halálos büntetés.”   

            „Aszklépiosz, fontos, hogy mindezeket a dolgokat elhidd és féld őket, azért, hogy ne kelljen  szembesülnünk velük. A hitetlenek nem istenfélők, és bűnöket követnek el. Továbbá, kényszerítve  lesznek a hitre, és mindezeket a szavakat nemcsak szájból hallják, hanem saját maguk  megtapasztalják valódiságukat. Ha megtartanák hitüket, nem törekednének ezekre a dolgokra.  Nemcsak… [egy sor hiányzik]. Először is Aszklépiosz, a Földön mindenki meghal, és azok, akiknek  teste megszűnik […] a gonoszé […] ebből a fajtából való. Azok pedig akik itt vannak, nem  hasonlatosak azokhoz, akik ott. Így azok a démonok, akik […] férfiak, annak ellenére […] ott. Így hát ez  nem ugyanaz. Ám őszintén szólva, az istenek, akik itt vannak, többeket büntetnek meg minden nap,  akárki, bármióta is rejtőzzön itt.”                „Triszmegisztosz, mi a bűn megjelenési formája ott?” Nos, Aszklépiosz, azt gondolhatod, ha  valaki elvesz valamit a templomban, az már nem istenfélő.  Ez a fajta ember tolvaj, vagy bandita. Ez a  ügy az istenekre és az emberekre tartozik. De ne hasonlítsd össze őket akik itt vannak azokkal, akik a  másik helyen. Szeretnék erről neked bizalmasan beszélni, egyetlen részletét sem fogják elhinni. Azok  a lelkek akiket nagymértékben eltölt a gonoszság nem jönnek majd és mennek fel az égbe, hanem  démonok lakta helyekre kerülnek, mely fájdalommal eltöltött, (és) mindig vér és mészárlás folyik, a  táplálékuk pedig sírás, gyász és sóhajtozás.”                „Triszmegisztos, kik ezek a „démonok”? „Aszklépiosz, ők azok, akiket úgy hívnak ’fojtogatók”,  és azok, akik letaszítják a lelkeket a szennybe, és akik ostorozzák őket, és azok, akik vízbe vetik őket,  és azok, akik tűzbe, és azok, akik fájdalmat és szerencsétlenséget hoznak az emberre. Mindezek miatt  ők nem isteni lélekből valók, és nem az ember racionális lelkéből. Sokkal inkább a szörnyű gonosztól  származnak.”                         

Péter és a tizenkét apostol cselekedetei [...] mely [...] szándék [... után...] minket [...] apostolokat [...]. Kiszálltunk [...] a testünkből. Mások nyugtalankodtak szívükben. Mi szívünkben egyesültünk. Beleegyeztünk, vállaljuk a szolgálatot, amire az Úr jelölt ki minket. És szerződést kötöttünk egymással. Alkalmas időpontban, melyet az Úr jelölt ki számunkra, lementünk a tengerhez, Találtunk egy kikötött hajót, beszállásra készen. A fedélzeten szóba elegyedtünk a matrózokkal a jövendőről. Nagy jóságukról tettek tanúbizonyságot, úgy ahogy azt az Úr rendelte. Miután behajóztunk, egy napon és egy éjszakán át vitorláztunk. Ezek után a szél felerősödött a hajó mögött majd egy tenger által körülvett városhoz vitt minket. Én, Péter, kérdezősködtem a város nevéről a dokk közelében álló helybéliektől. Egy férfi válaszolt közülük, mondván: „A város neve Lakóhely, ami annyit tesz, Alap […] kitartás.” És közülük a vezető felemelt egy pálmaágat, majd a dokk széle felé tartotta. Mi pedig ezek után kiraktuk csomagjainkat; én bementem a városba, hogy eligazítást kérjek a szállást illetően. Derékban megkötött ruhát viselő férfi került utamba, öltözetét aranyszíj övezte. Felsőtestén kendőt hordott - vállára terítve védvén fejét és kezét. Csak bámultam az embert, lévén gyönyörű alakja volt. Négy részét láttam testének: a talpát, mellkasából egy darabot, a tenyerét és az arcát. E testrészeit láthattam. Egy könyv, hasonló borítóval mint az én könyveim, volt a bal kezében. Kötegnyi styrax fát tartott jobbjában. Hangja visszhangzott, ahogy lassan beszélt, a város felé kiáltva „Gyöngyöket tessék! Gyöngyöket tessék!” Igazából azt gondoltam, városbéli. Megszólítám: „Testvérem és barátom!" Válaszola, mondván: „Helyesen mondád: 'Testvérem és barátom.' Mit kívántok tőlem?" Felelém, Szállást kérünk én és testvéreim tőled, mivel idegenek vagyunk itt." Ő erre úgy felelt, „Ezért mondám magamat 'Testvérednek és barátomnak', mert hozzád hasonlóan én is idegen vagyok itt."

És ahogy ezeket elmondta, kiáltott: „Gyöngyöket tessék! Gyöngyöket! tessék". A város gazdag emberei meghallották hangját. Kijöttek rejtett kamráikból. Mások kinéztek házaik éléstáraiból. Megint mások a felső ablakaikból. De semmit sem láttak (ami hasznukra lehet) a gyöngyárusból, mivel sem tarisznyát nem hordott a hátán, sem batyut a köntöse vagy kendője alatt. És mivel igencsak lenézték, nem is akartak megismerkedni vele. Ezért aztán nem is tudta magát felfedni előttük. Az emberek visszamentek kamráikba, mondván „Ez az ember gúnyolódik velünk." A városi szegények is hallották hangját, és odajöttek a gyöngyárus emberhez. Mondván, „Kérlek, tedd meg nekünk a szívességet, engedd meg, mutasd meg nekünk a gyöngyöket, saját szemünkkel látni őket láthatjuk őket." Válaszolt a gyöngyárus, ezt felelvén nekik, „Ha tudtok, gyertek el városomba, akkor nem csak (puszta) szemetekkel láthatjátok, hanem ingyen nektek is adom őket." És mivel ők, a város szegényei ezt hallották, mindezekre így felelének, „Mivel koldusok vagyunk, biztosan tudjuk, az emberek nem adnak gyöngyöt koldusoknak, hanem többnyire kenyeret és pénzt adnak. Nos, a szívesség amit tőled kérünk: mutasd meg a gyöngyöket a szemünk előtt, és büszkén fogjuk mondani barátainknak, saját szemünkkel láttunk egy gyöngyöt" - mivel ilyen még szegényekkel - koldusokkal meg főleg - nem történt. Ő erre azt válaszolta, „Ha tudtok, gyertek el magatok a városomba, akkor nem csak láthatjátok, hanem ingyen nektek is adom őket.” A szegények és koldusok örvendeztek az embernek aki ingyen ad. A gyöngyárus ember a gondokról kérdezte Pétert. Péter válaszolt és elbeszélte azokat a dolgokat, melyeket az út nehézségeiről hallott. Mivel küldetése problémáira gondolt. Szóla a gyöngyárus emberhez, „Szeretném tudni a nevedet és a városodba vezető út megpróbáltatásait, mivel idegenek és az Úr szolgái vagyunk. Fontos hogy minden városban egyezően terjesszük Isten szavát." Ő válaszolt, mondván: „Ha nevemet kérded, Lithargoel a nevem, aminek értelme a fény, gazella-szerű kő. „És a városomba vezető utat, amit kérdeztél, meg fogom veled ismertetni. Egyetlen ember sem tud azon az úton haladni, csak azok, akik mindenüket hátra hagyják, és megállóhelytől megállóhelyig böjtölnek. Sokan vannak rablók és vadállatok azon az úton. Aki kenyeret visz magával, széttépik a fekete kutyák a

kenyér miatt. Aki drága ruhát visel, megölik a rablók az öltözete miatt. Aki vizet visz magával, megölik a vízért a farkasok, mert megszomjaznak rá. Azt, aki húsra és zöldségre vágyik, azt oroszlánok nyelik le a hús miatt. Ha elkerüli az oroszlánokat, a bikák falják fel a zöldségek miatt. Amikor elmondta mindezeket nekem, sóhajtottam magamban, mondván, „Nehéz próbatételek vannak az úton! Bárcsak Jézus erőt adna, hogy járjunk rajta!" Rám nézett, látta arcomon a szomorúságot, ismét sóhajtottam. Azt felelte, „Miért sóhajtozol, ha te valóban ismered ezt a nevet, 'Jézus', és hiszel benne? Ő hatalmas erőt és kitartást ad. Én is hiszek az Atyában, aki őt küldte." Válaszoltam, kérdezvén tőle, „Mi a neve annak a helynek, a városodnak, ahová mész?" Azt mondta nekem, „Ez az én városom neve: 'Kilenc kapu'. Hála Istennek mi tudjuk, a tizedik a fej." Ezután békével magára hagytam. Amikor indulni készültem, hogy hívjam barátaimat, láttam: nagy hullámok és falak veszik körbe a város határát. Elcsodálkoztam e nagy dolgok láttán. Megpillantottam egy üldögélő öregembert, és megkérdeztem hogy a hely neve valóban Lakóhely-e. Ő [...], „Lakóhely [...]." Azt mondta, „Igazat beszéltél, azért lakunk itt, mert kitartottunk." Válaszoltam, mondván „Pontosan [...] így nevezte [...], mivel azok által, akik kiállják a próbáit, a városok benépesülnek, és hatalmas királyság jő el számukra, mert kitartottak a hitetlenség és a viharok nehézségei közepette. És így, a mi városunk, mely kibírja a hit igájának terhét, lakott lesz és a mennyek királyságának fogják nevezni." Siettem és mentem szólni barátaimnak, el kéne mennünk abba a városba, melyet Lithargoel megnevezett. Hitünk erejével mindent legyőztünk, amiről beszélt. Elkerültük a rablókat, mivel nem láttak drága ruhát rajtunk. Elkerültük a farkasokat, mert nem találtak nálunk a vizet, amire szomjaztak. Elkerültük az oroszlánokat, mert nem látták bennünk az óhajtott húst. Elkerültük a bikákat [...] nem találtak zöldségeket. Nagy öröm és felszabadultság szállt le közénk, mintha Urunktól lenne. Megpihentünk a kapuval szemben és beszélgettünk a világ nyugtalanságot keltő dolgairól. Később folytattuk a hitben való elmélkedést.

Ahogy beszélgettünk az útonálló rablókról, akiktől megmenekültünk, megpillantottuk Lihargoelt, megváltozott mióta nem láttuk, felénk jött. Orvosnak látszott, mert egy kenőcsös doboz volt kezében, s fiatal tanítvány - orvossággal teli erszényt hozva - követte. Nem ismertük fel. Péter felállt és mondá neki, „Kérlek segíts nekünk, idegenek vagyunk, légy szíves naplemente előtt kísérj el minket Lithargoel házához." Erre ő, „Becsületes szívvel megmutatom neked. De csak álmélkodok azon, honnan ismered azt a derék embert. Nem fedi fel bárkinek, mert egy nagy király fia. Pihenjetek le egy kis időre, megyek és meggyógyítom ezt az embert, majd (vissza)jövök." Sietett és gyorsan vissza is tért. Ezt mondta Péternek, „Péter!" És Péter megrémült, honnan tudhatja, hogy neve Péter? Péter válaszolt a Megmentőnek, „Honnan ismersz, hogy nevemen szólítottál?" Lithargoel válaszolt, „Meg szeretném kérdezni tőled, ki adta neked a Péter nevet?” Ő ezt mondta neki, „Jézus Krisztus volt, az élő Isten fia, ő adta nekem ezt a nevet." Válaszolt, „Magam vagyok ő! Ismerj fel, Péter." Meglazította a öltözetét, melyet viselt - mindössze ennyit tett, hogy felismerjük - felfedve az igazat, hogy tényleg ő az. A földre borultunk és imádtuk őt. Mi a tizenegy tanítvány. Kitárta kezét és kérte, álljunk fel. Alázatosan beszélgettünk vele. Mialatt beszéltünk, méltatlanságunk miatt lehajtottuk fejünket. „Amit kívánsz, megtesszük. De adj nekünk erőt a cselekvéshez, ahhoz, amit elvársz tőlünk." Odaadta a kenőcsös dobozt és az erszényt, ami a fiatal tanítvány kezében volt. Utasított, ezeket mondva, „Menj vissza abba a városba, ahonnan jöttetek, melynek Lakóhely a neve. Folytasd kitartással mindazok tanítását, akik hisznek nevemben, mint ahogy én is kitartottam a hit nehézségeiben. Meg fogod kapni tőlem a jutalmadat. A város szegényeinek add meg amire szükségük van életükhöz, amíg nem tudok nekik többet adni. Mint ahogy mondtam, ingyen adom. " Péter felelé, mondván, „Uram, te arra tanítottál minket, hogy hagyjuk el a világi dolgokat. Kívánságod szerint lemondtunk róluk. Amiért aggódunk az a mindennapi élelmünk. Ki lesz képes a napi szükségleteket előteremteni, amit szét kell majd osztanunk a szegények között?"

Az Úr válaszolt, „Óh Péter, meg kell értsd a példabeszédet, amit mondtam neked! Nem érted nevemet, amit tanítasz, s mely felülmúl minden gazdagságot; Isten bölcsessége felülmúlja az aranyat, ezüstöt és minden drágakövet?" Odaadta az orvosságos erszényt, és mondá, „Gyógyíts meg minden városi beteget, ki hisz nevemben." Péter félt még egyszer visszakérdezni. Csak jelzett a mellette állónak, aki János volt: „Most te beszélsz." Jánost szólt, „Uram, előtted félünk több szót ejteni. De te vagy, aki kéri, hogy gyakoroljuk ezt a mesterséget. Minket nem képeztek orvosnak. Így honnan tudjuk, miként kell a testeket gyógyítani? Válaszola neki, „Jól beszéltél János, tudom hogy ennek a világnak az orvosai gyógyítják, mi ehhez a világhoz tartozik. Viszont a lelkek orvosai a szívet gyógyítják. Ezért gyógyítsd meg először a testeket a orvoslás igazi erejével, világi gyógymódokkal, így bízni fognak benned, ezáltal meglesz az erőd, hogy a szív betegségeit is meggyógyíthasd.” „A város gazdag emberei azonban, akik úgy döntöttek, hogy még csak arra sem méltatnak, hogy megismerjenek engem, de dőzsölnek a bőségben és gőgösek - az ilyenekhez és hasonlókhoz ne menj vendégségbe, még barátaikhoz sem, nehogy elfogultságuk hasson rád. Sokan a templomokban is a gazdagságra gondolnak, mivel ők szintén bűnösök, és csak alapot szolgáltatnak mások vétkezéséhez. Ítéld el őket nyugodt szívvel, így szolgálatod dicsőített lesz, mint ahogy az én nevemet is dicsőítik majd a templomokban." A tanítványok válaszoltak, „Igen, valóban ez a helyes, ezt kell tennünk." Leborultak a földre, és imádták. Ő Kérte, álljanak fel és békével eltávozott tőlük. Ámen.

Allogenes – Társteremtők [öt sor hiányzik] …merthogy tökéletes lények és összhang van közöttük, gondolatban egyesültek, az őriző, akit elküldtek, aki megtanít titeket […]. Ez az az erő, mely bennetek van, mely gyakran kiterjeszti magát – a Háromszorosan-Hatalmas szavai szerint, az egyetlen szerint, aki valójában létezik a Mérhetetlennel együtt, a megjelent Tudás örök Fénye, a férfias szűzi Fiatalság, az első Eón a különleges háromszoros erejű Eónból, a Háromszorosan Hatalmas, aki valójában létezik, amióta csak ő van, mindig is kiterjesztette magát, és amikor kiterjesztette magát, kiteljesedett és mindenki mástól erőt kapott. Ő ismeri önmagát és a tökéletes Láthatatlan Lelket. És eljött egy Eón során, Ő, aki tudja, Ő [a női entitás] is ismeri az Egyetlent. És Ő [a női entitás] Kalyptosszá (azaz: rejtetté – Aranyi) vált, aki mindenkiben munkálkodott, akit ismert. Ő a [férfi entitás] tökéletes, a láthatatlan, a gondolkodó Előistenség-Harmedon. És hogy megerősítse a teremtetteket ő [női entitás] a háromszoros férfi. És személyesen lett…. [öt sor hiányzik] …személyiség egy kézben, másrészről ők együtt vannak, mivel ő [női entitás] az ő létezésük megnyilvánulása, és valamennyiükre egyaránt szívből tekint. Őbenne van az isteni önteremtő-erő. Amikor megismerte saját [női entitás] Létezését és amikor megpihent, elhozta az Egyet [férfi entitást], aki azóta látta valamennyiük egyéni létezését mióta ő maga is van. És amikor olyanná válnak, mint ő [férfi entitás], meg fogják látni az isteni Háromszoros-Férfit, az erőt, mely nagyobb, mint az Istené. Ő a mindenek Gondolata, akik együtt léteznek. Amikor mérlegeli őket, a nagy férfit mérlegeli […] gondolkodó Előistenség, ezek körfolyamata. Amikor ezt látja, mindazokat látja akik valójában együtt léteznek és a köztük ható kölcsönhatást is. És amikor látja mindezeket, látja a Kalyptoszt. És ha látja az elrejtetteket, látja Barbelo Eónját. És az Egyetlen nemzés nélküli utódáért, ha valaki látja miként él… [négy sor hiányzik] …hallottál mindegyikük jólétéről bizonyossággal. Azonban a láthatatlanra vonatkozóan, a szellemi Háromszorosan-Hatamas-Egyre, Halld! Láthatatlan Egyként létezik, aki felfoghatatlan valamennyiük számára. Mindannyiukat magában

foglalja, mindannyian érte léteznek. Ő tökéletes, ő több mint tökéletes, és áldott. Ő mindig az Egyetlen, és valamennyiükben létezik, kimondhatatlanul, megnevezhetetlenül, Egyként létezve, aki mindannyiukon keresztül létezik – ő, akit mindenkinek meg kell látnia, akin kívül semmi másra nem szabad vágyni, aki előtte létezett, akik a létezést birtokolták, ő volt az a forrás, melyből valamennyien kisugárzódtak. Ő az elsődleges tökéletesség. Minden istenséget megelőzött a létezésben, az áldottak közül a legáldottabb, hiszen ő minden erőnek forrása. És ő a nemlétező létező, mivel ő Istene mindazoknak, akikben nincs isteni, a felülmúlása a hatalmasoknak és csodálatosaknak… [öt sor hiányzik] … erő. Nem lehetetlenség számukra mindezen dolgok befogadása, amikor összegyűlnek. Mivel a teremtettek számára lehetetlenség felfogni az Egyetemes Egyet, aki a tökéletesség állapotánál is magasabb szintem van, ők ezért az Első Gondolat segítségével fogják fel – nem egyedül Létezve, hanem a létezés hosszú ideje alatt, hogy ő adományozza a Létezést. Ő mindennel ellátja magát, mivel ő az, aki magára eszmél, amikor megismeri saját létezését. És ő az Egyetlen, aki fennmarad, mint a Létezés forrása, és anyagtalan anyag és megszámlálhatatlan szám és formátlan forma az alaktalan alakból és erőnélküli és erős és létezés nélküli létező és mozdulatlan mozgás és tett nélküli cselekvés. Mivel ő a gondoskodás gondoskodója és az istenség istensége – ám amikor is felfogják, részeseivé válnak az első Életerőnek és az osztatlan cselekedetnek, az Első esszenciája az Egyetlenből, aki valójában létezik. És a második cselekvés […] azonban, ő a […] Ő az áldással és jósággal feltöltött, mert amikor felismerik, mint a Láthatatlan Lélek – mely kitölti - határtalanságának metszéspontját, a (határtalanság) megváltoztatja őt (a láthatatlan lelket) azért, hogy megismerhesse saját mibenlétét és létezésének mikéntjét. Ő az aki mindenki számára elhozta az üdvözülést, azáltal, hogy ő volt a létforrása mindazoknak, akik valójában léteznek, általa a tudása fennmarad, mivel ő az, aki tudja ki ő. Ők azonban semmit sem alkottak, mi messzebb mutatott volna önmaguknál, sem energiát, sem rangsort, sem dicsőséget, sem korszakot, merthogy valamennyien örök létezők. Ő az Életerő és a Mentalitás és az Ami-Amely-van”. Ezért az Ami-Amely-van folyamatosan birtokolja saját Életerejét és Mentalitását, és az Életnek állandóan Életfolyamatai vannak nem-Létező és Mentális. Mentális birtoklás Élet és Ami-Amely-van. És a három egy, habár egyénileg három személyiséget alkotnak..

Most, miután ezeket a dolgokat hallottam, a fiam Messos és én megrémültünk, figyelmünket a többszörös […] gondolat […] erőt ad azoknak, akik képesek mindezeket a dolgokat megismerni a - sokkal nagyszerűbb - kinyilatkoztatás által. Én minderre képes voltam, habár húsból való vagyok. Hallottam tőled ezekről a dolgokról, valamint a bennük foglalt tantételt, mivel a bennem lévő gondolat segített különválasztani a mérhetőn túli dolgokat éppen úgy, mint a megismerhetetleneket. Ezért félek, az én tantételem esetleg eltér attól, ami helyes. Azután, fiam Messos, az abszolút-dicsőséges Egy, Jouel, újra szólt hozzám. Kinyilatkoztatta [női entitás] számomra a következőket, mondván: „Senki sem képes meghallani ezeket a dolgokat, kivéve a hatalmas erejűeket önmagukban, a Társteremtőket. Hatalmas erő áradt ki rád, melyet a mindenség Atyja, az Örök, adott neked, mielőtt erre a helyre jöttél, azért, hogy azokat a dolgokat, melyeket nehéz szétválasztanod, szét tudd választani, és azokat a dolgokat, melyek érthetetlenek a legtöbbek számára, te talán megérthesd, akkor talán megmenekülhetsz (biztonságban) az Egyhez, aki a tied, aki az első volt, hogy megmentsen, és akinek nincs szüksége megmentésre…. [öt sor hiányzik] …neked alakot, és a láthatatlan kinyilatkoztatását, a szellemi HáromszorosanHatalmas Egyet, mely nyughatatlan és oszthatatlan létet hordoz, testetlen, örök ismeret. Mint az összes eón, Barbelo Eónja is létezésében mindazokkal a típusokkal és formákkal fel van ruházva, mint a valóban létezők, Kalyptosz képével. És fel van ruházva ezek intellektuális képességével, bírja a férfi Előisten gondolkodását, mintegy képzetet, és a teremtettekben cselekszik, akár szakértelemmel, vagy ügyességgel, vagy részben ösztönökkel. Fel van ruházva az isteni önteremtő képességekkel, mint egy képzettel, és ezek mindegyikét ismeri. Elkülönülten és egyénileg cselekszik, folyamatosan kiigazítja a természetből fakadó hibákat. Fel van ruházva az isteni Háromszoros-férfiséggel, hogy valamennyiük megmentője legyen, együttműködve a Láthatatlan Szellemmel. Ő a tanács szava, a tökéletes fiatalság. Ős ő az első esszencia… [6 sor hiányzik]

…lelkem elfáradt, visszahúzódtam és nagyon össze voltam zavarodva. Magamba fordultam és megláttam az engem körülölelő fényt, és az Isten énbennem volt, Istenné váltam. Aztán az abszolút-dicsőséges Egy, Jouel, ismét felszentelt engem és hatalmat adott nekem [a női entitás]. Azt mondta nekem: „Mivel taníttatásod teljessé vált, és megismerted a benned lakozó Jót, hallgasd a HáromszorosanHatalmas egyre vonatkozó dolgokat, melyeket meg fogsz őrizni mély hallgatásban és titkos misztériumban, mert ezeket nem lehet elmondani senkinek, kivéve az arra érdemeseket, azokat, akik képesek hallani; nem lehet beszélni mindezekről a fel nem készített generációnak sem az Egyetemes Egyről, aki több, mint tökéletes. Azonban te megkaptad , köszönhetően a Háromszorosan-Hatalmas Egynek, az Egynek aki az áldott és szívjóság állapotában létezik, az Egynek, aki mindezekért felelős. Nagyszerűség lakozik benne. Mivelhogy ő egy… [öt sor hiányzik] …az első gondolatnak, mely nem esik távol azoktól, akik elmélyülnek a megértésben és az ismeretekben. És Az Egy megmozdult mozdulatlanul, így irányít, nehogy elhalványuljon a határtalanságban, mentális tevékenység hatása alá kerüljön. És ő belépett önmagába és megjelent, mindent egybefogva, az Egyetemes Egy több mint tökéletes. „Igazából nem általam, hanem ő általa lett közvetítve a tudás e fokozata. Amíg nincs lehetőség a teljes megértésre, ő (azonban) megismerhető. És mindez a Mentalitás harmadik csendje miatt van, és a második osztatlan cselekvés miatt, mely az Első gondolatban jelent meg, mely Barbelo Eónja, együtt az Oszthatatlan Egy osztható képmásával, és a Háromszorosan-Hatalmas Eggyel és a nem létező létezéssel.” a hatalmasság cselekvés által jelent meg, nyugalomban és csendben, habár hangot bocsátott ki, így: zza, zza, zza. Azonban amikor (Jouel) meghallotta a hatalmast eltöltötte őt… [öt sor hiányzik]

… „Te vagy […] Solmis! […] az Életerő által, mely a tied, és az első cselekedet, mely az istenségtől ered. Nagyszerű vagy Armedon! Tökéletes vagy. Isteni megtestesülés! „És az ő cselekedetének megfelelően, a második hatalmas és a Bölcsek, mely az áldottól származnak: Autoer, Beritheus, Erigenaor, Orimenios, Aramen, Alflegesz, Elelioufeusz, Lalameusz, Yetheusz, Noetheus; valamennyien nagyok! Ő aki ismer téged ismeri az Egyetemes Egyet! Te vagy az Egyetlen, te vagy az Egyetlen, Ő, aki jó, Afredon! Te vagy az Eónok Eónja, Ő aki örök!” Aztán imádta az Egyetemes Egyet, mondván: Lalameusz, Moetheusz, Szenaon, Aszine[usz, …]rifaniosz, Mellefaneusz, Elemaoni, Szmoun, Optaon, Ő, Aki Van! Te vagy az Ő, Aki Van!, az Eónok Eónja, a teremtés nélkül való, aki nagyobb, mint a teremtés nélkül (valók). Jatomenosz, akiért egyedül az összes megszületés előtt álló teremtetett, a Megnevezhetetlen Egy! [10 sor hiányzik] … tudás.” Most, hogy ezeket a dolgokat hallottam, láttam a tökéletes teremtettek fényét és a teljesen tökéletes egyekét, akik együtt léteznek, és a teljesen tökéletes egyeket, akik a tökéletesek előtt voltak. Azután újra az abszolút-dicsőséges Egy, Jouel szólt hozzám: „Óh, Társteremtők, egy ismeretlen ismeretben, ti tudjátok, hogy a HáromszorosanHatalmas Egy a dicsőségesek előtt létezett. Ők nem léteztek a létezők közt. Ők nem léteztek azok közt sem, akik valójában léteznek. Továbbá, mindezek a létezők istenségként, áldottakként és létezőkként élnek, és mint anyagtalan és nemlétező létezők.” Mindezek után imádkoztam, hogy megvilágosodjak. Majd az abszolútdicsőséges Egy, Jouel ezt mondta nekem: „Óh társteremtők, a Háromszoros-Férfi felette áll az anyagnak. Így tehát anyagtalan… [9 sor hiányzik) …azok akik az igazán létezők generációjának közösségében léteznek. Az önmagát teremtő egyek együtt léteznek a Háromszoros-Férfivel.

„Ha tökéletes alapossággal keresel, akkor meg fogod ismerni a benned lakozó Jót; aztán meg fogod önmagad is, (mint) azt, aki az Istentől származik, aki valójában elő-létezik. Száz év múltán el fogsz jutni arra a felismerésre, hogy Az Egy Salamax és Semen által […] Barbelo Eónjának Szellemi Nagyságai. Túl mindezeken, ami igazán közel áll hozzád, elsőre nem fogod megismerni, azért, hogy ne veszítsd el a bizalmadat. Ha minden eszerint történik, megkapod mindazt, ami Az Egyre vonatkozik és kitölt téged a beteljesülés szava. Aztán istenné válsz, és tökéletes leszel. Megkapod … [4 sor hiányzik] … a keresés […] a Létezés […] ha meg is ért bármit, akkor az egy által érti meg, annak a különleges egynek által aki megérthető. És aztán nagyobbá válik aki megért és tud, mint aki megérthető és a dolgok ismerője. Azonban ha leereszkedik természetéhez, kevesebb lesz, az örökölhető természet nem kapcsolódik semmilyen nagysághoz, ezen hatalmasságokhoz, mindenhol vannak és nincsenek sehol, mivel nagyobbak ők minden nagyságnál, és kevesebbek minden csekélységnél.” Most, hogy az abszolút-dicsőséges Egy, Jouel mindezeket elmondta nekem, elvált tőlem és otthagyott. Ám nem estem kétségbe szavainak hallatán. Felkészítettem önmagamat és alapos gondolkodással töltöttem egy évszázadot. Rendkívüli módon örvendeztem, hogy ebben a hatalmas fényben vagyok, és az áldott ösvényen, mivel azoktól kaptam, akiket érdemes nézni és azoktól, akiket érdemes hallgatni, ők (azok) akik egyedül a hatalmas erővel rendelkeznek [öt sor hiányzik] …Istentől. Amikor a százéves megértési időszak vége közeledett, a teljes sikeresség reménye állapotának áldott érzését hozta. Láttam a jóságos isteni Önteremtőket; és a Megmentőt, aki fiatalos volt, a tökéletes Háromszoros-Férfi Gyermeket, és az ő szívjóságát, az ősi tökéletes Előisten-Harmedont, és a Kalyptosz áldottságát; és az áldottság elsődleges eredetét, Barbelo Eónját, a teljes istenséget; az eredetnélküliek elsődleges eredetét, a szellemiséget, a láthatatlan HáromszorosanHatalmas Egyet, az Egyetemes Egyet, aki több mint tökéletes.

Amikor elragadott a rám ereszkedett, áradó örök fény, és elvitt egy szent helyre, melyhez hasonlót szavakkal sem lehet leírni, majd hihetetlen kegyelemnek köszönhetően, láttam mindazokat a dolgokat, melyekről hallottam. Azután valamennyiükhöz imádkoztam, összeszedtem valamennyi ismeretemet, s az Egyetemesek tudásához közelítettem, Barbelo Eónjához. És láttam a szent hatalmasságokat a szűzi férfias Barbelo Szellemi Nagyságai által, tudtomra adván, képes leszek ellenőrizni, mi történik a világban: „Óh Társteremtők, látván áldott állapototokat, mely csendességben lakozik, segítségével ismeritek pontos önmagatokat, kutatjátok magatokat, visszahúzódva az Életerőből, melyet megmozdulni láttok. És habár lehetetlen számotokra megállni, nem félitek a semmit, a létezésből való kilépést; és megpihenve fogod őket találni és nyugalomban miután hasonlatossá válnak az Egyhez aki teljes nyugalomban van és (aki) mindezeket csendben és mozdulatlanul magába öleli. Amikor megszületik benned a felismerés vele kapcsolatban az Ismeretlen Egyre vonatkozó elsődleges megvilágosodás által - az Egyre, akit ha meg kellene ismerned, nem lenne tudomásod róla és félelem töltene el azon a helyen, visszahúzódnál a háttérbe tettei láttán. Végül amikor tökéletessé válsz azon a helyen, csendesítsd el magad. És a benned lakozó képpel összhangban hasonlóképpen tudni fogod, ez az a mód, melyen az összes (dolog) nyugszik. Semmit ne herdálj el többé, hogy képes legyél megpihenni, és ne vágyj a cselekvés után, nehogy bármilyen módon elveszítsd a benned levő Ismeretlen Egy mozdulatlanságát. Ne hidd, hogy ez lehetetlen számára; ha azonban a felvilágosult gondolat által meg kéne ismerned, nem lenne tudomásod róla.” Figyeltem mindezekre a dolgokra ahogy elmesélték. Bensőmben a csend állandóságával, és hallottam az Áldottakat miáltal megismertem pontos valómat. Aztán visszahúzódtam az Életerőhöz amint pillantottam, beléolvadtam, és várakoztam, nem törhetetlenül, de csendesen. És láttam egy örök, intelligens, oszthatatlan mozdulatot, mely valamennyi alaktalan energia felé irányult, (mely mozgás) határok által nem korlátozott. Amikor pedig szilárdan akartam állni, visszahúzódtam a létezésből, így nyugalmat és pihenést találtam, mint egy képet és egy képmást, melyet kinyilatkoztatás által adományoztak nekem a Láthatatlan Egy és az Egy aki nyugalomban van. Eltöltött a megvilágosodás az elsődleges kinyilatkoztatás által, melyet a Megismerhetetlen egytől kaptam. Habár nem volt tudomásom róla,

ismertem őt, általa kaptam hatalmat. Folyamatosan erősödvén megismertem a bennem lakozó Egyet, és a Háromszorosan-Hatalmas Egyet, és a tartalmazhatatlanság kinyilatkoztatását. És a többiek számára megismerhetetlen Első Egyetlen elsődleges kinyilatkoztatása által, az Istenén, aki több mint tökéletes, láttam őt, a Háromszorosan-Hatalmas Egyet, aki mindannyiukban létezik. Kutattam a kimondhatatlan és Megismerhetetlen Istent – akit ha valakinek meg kellene ismerni, abszolút semmi tudomása sem lenne róla – a Háromszorosan-Hatalmas Egyet – aki nyugalomban és csendben létezik, és megismerhetetlen – közvetítőjét. Amikor mindezekben a dolgokban megerősítést nyertem, a Szellemi Nagyságok hatalmai azt mondták nekem: „Tarts szünetet, rejtsd el a benned lakozó cselekvőképtelenséget, érthetetlen dolgokat kutatván; inkább hallgasd őt továbbra is mivel mindez lehetséges az elsődleges kinyilatkoztatás és a megvilágosodás által.” „Nos, van benne valami amint létezik, ez pedig az, hogy ő létezik, de egyben eljövendő is, vagy cselekszik és tud, habár a Tudat, az Élet, a Létezés és nemLétezés határain kívül él, felfoghatatlanul. Ő valamiféleképpen együtt van a tökéletes létével. Nem valamiféle maradék, mintha kinyert volna valamit valaki elemzésre vagy tisztításra, vagy kapta vagy adta volna. Nincs elhalványítva semmilyen módon, akár saját csodálata által, akár azáltal, hogy ad másokon át, illetve kap. Nincs benne semmi csodálat önmaga iránt, mástól sem, nem hat rá. Továbbá, semmit sem ad önmaga által, nehogy elhalványuljon tisztelete mások előtt, emiatt az érv miatt nincs szüksége Tudatra, vagy Életre, igazából egyáltalán semmire. Ő az Univerzálisok elöljárója a mag a szűkölködésében és megismerhetetlenségében, mely a nem-létező létezés, habár a csend és az állandóság adományával rendelkezik, nehogy elhalványítsák azok, akik nem halványulnak el. „Ő nem istenség, nem áldottság, nem tökéletesség. Inkább az (a háromság) ő megismerhetetlen entitása, nem az mely megfelelő számára; inkább ő egy másik magasabb rendűje az áldottságnak, az istenségnek és a tökéletességnek. Mivel ő nem tökéletes, azonban más szempontból magasabb rendű. Ő nem határtalan, sem megkötve nincs senki által. Inkább valamiféle magasabb rendű. Ő nem anyagi létező. Nem tartozik a nagyok közé. Se nem alacsonyrendű. Ő nem szám. Nem teremtmény. Nem olyasmi, ami létezik, ahogy azt a létezés mikéntjéről gondolják. Ő valami más önmaga számára, ami magasabb rendűvé teszi, amit nem lehet megismerni.”

„Ő önmaga elsődleges kinyilatkoztatása és tudása, mivel ő egyedül az, ki ismeri önmagát. Mivel ő nem a létezők egyike, ezért másfajta dolog, ő magasabb rendű a felülmúlhatatlanoknál, még az összehasonlításnál is, azzal kapcsolatban, hogy mi ő és mi nem ő. Nem résztvevője a kornak, nem résztvevője az időnek sem. Nem kap semmit semmitől. Nem elhalványítható, ő sem halványít el semmit, elhalványíthatatlan. Ő önmaga által megérthető, mint valami megérthetetlen dolog, melyet ő kiemel azok közül, ami túlmutat a megismerhetetlenségen.” „Megadatott neki az áldottság, tökéletesség és a hallgatás – nem sem a tökéletesség és állandóság. Inkább ez (ezek a tulajdonságok) lényének entitásai, melyek léteznek, melyeket senki sem ismerhet meg, és melyek nyugalomban vannak. Ezek inkább az entitásai, a többiek számára megismerhetetlenül.” „Ő egyben szépségében is sokkal hatalmasabb mindazoknál, akik jók, és így megismerhetetlen számukra bármilyen vonatkozásból. Általuk és ő bennük van, nemcsak mint a megismerhetetlen tudás, mely az ő sajátossága. Egyesült a tudatlansággal, mely kutatja őt. Ha azonban a megismerhetetlenségének módját, vagy látja őt valamennyi vonatkozásában, vagy ha azt mondaná, hogy ő egyfajta ismeret, ő bűnös tettnek venné ezt ellenében, hamis ítéletnek, merthogy az illető nem ismerné az Istent. Nem Az Egyetlen ítélné el, aki semmihez sem kapcsolódik, semmi vágy sincs benne, hanem saját magát (ítélné) meg, mivel nem találta meg a valóban létezők igaz eredetét. El volt vakítva, eltekintve a kinyilatkoztatás pihenő szemétől, az (egytől), mely cselekszik, a Láthatatlan Szellem Első Gondolatának Háromszorosan-Hatalmasától. Ez az egy így létezik…. [15 sor hiányzik] …valami […] határozottan […] szépség és első megjelenése az állandóságnak és csendes és nyugodt és kifürkészhetetlen nagyság. Amikor megjelent, nem volt szüksége időre vagy végtelenségre. Ő inkább a kifürkészhetetlen kifürkészhetetlenség. Nem hozza mozgásba önmagát, ezért nyugalomban van. Ő nem egyfajta létezés, nehogy igényei legyenek. Térbelileg ő anyagi, pontosabban kifejezve – anyagtalan. Nem-létező létezése van. Mindannyiukért létezik önmagához képest, bármilyen vágyak nélkül. Hatalmasabb ponton áll ő a hatalmasoknál. Hatalmasabb ő, mint állandósága, ezért…

[15 sor hiányzik] …látta őket, és valamennyiüket felhatalmazta, habár nem voltak érintettek egyáltalán Az Egy által, ugyanúgy nem, ahogy sokan nem tudnak róla, habár részesülnek erejében. Semmi sem készteti őt mozgásra az Egységnek köszönhetően, mely nyugalomban van. Mivel ő megismerhetetlen, ő egy légtelen helye a határtalanságnak. Mivel határtalan és erőtlen és nem-létező, nem kapott Létezést. Inkább ő az, aki mindezeket önmagában tartalmazza, nyugalomban lévén (és) kiemelkedvén abból, aki folyamatosan fennáll, mivel megjelent az Örök Élet, a Láthatatlan és Háromszorosan-Hatalmas Szellem, melyben mindezek a létezők benne vannak. És körbeöleli őket, magasabban lévén náluk. Egy árnyék… [15 sor hiányzik] …eltöltötte az erő. Ő már előttük létezett, mindannyian tőle kapták a hatalmat, és eltöltötte őket.” És megerősítést nyert, mindazok a dolgok, melyeket hallottál, igazak. És ne kutass ennél többet, de járj. Nem tudjuk, vajon a Megismerhetetlen Egynek vannake angyalai vagy istenei, vagy azt, hogy az Egyetlen, aki nyugalomban van, tartalmaz-e önmagában bármit is az állandóságon kívül, mely ő, nehogy elhalványuljon. Nem érdemes további kutatásra fordítani az időt. Megtervezték, hogy ezeket megtudd, és az, hogy mással is beszéljenek. De te megkapod… [öt sor hiányzik] …és azt mondta nekem: „Írd le mindazokat a dolgokat, melyeket elmondok neked, és azokat melyekre emlékeztetlek, mindazok kedvéért, akik érdemesek erre utánad. És ott fogod hagyni ezt a könyvet egy hegyen, és ünnepélyesen felkéred az őrt: „Jöjj el Végzetes Egyetlen”. És miután mindezeket a (dolgokat) elmondta, elvált tőlem. De eltöltött a boldogság, és megírtam ezt a könyvet, melyet elvártak tőlem, a fiam Messos, azért, hogy mindezeket felfedhessem neked, mely dolgokat életem során kihirdettek nekem. Először a legteljesebb csendben kaptam ezeket, egyedül voltam, felkészítettem önmagam. Ezek azok a dolgok, melyeket felfedtek előttem, oh, fiam Messos… [13 sor hiányzik]

…hirdesd mindezeket, Őh, fiam Messos, a Társteremtők valamennyi könyvének hitelességéül.

                                                 

Ádám Apokalipszise

A kinyilatkoztatás, melyet Ádám tanított fiának, Sethnek, a hétszázadik évben, így szól: Figyelj szavaimra Seth fiam. Amikor az isten megalkotott engem a föld anyagából, Évával együtt, anyáddal; dicsőségben jártam együtt vele, melyet Éva az eónban látott, ahonnan vétettünk. Megtanított egy szót nekem az örökkévaló Isten tudásából. Akkoriban hasonlítottunk a hatalmas örök angyalokhoz, mivel magasabban álltunk, mint az Isten, aki megteremtett bennünket, olyan hatalmasságok segítségével, melyeket nem ismertünk. Aztán az Isten, az eónok és erők irányítója, haragjában megosztott minket. Utána két eónná váltunk. A szívünkben lévő dicsőség elhagyott bennünket, engem és anyádat Évát, azzal az első tudással együtt, melyet magunkba lélegeztünk. És ez a (dicsőség) elhagyott bennünket, belépett a […] csodálatos […] ahonnan vétetett, nem abból az eónból ahonnan mi vétettünk, én és Éva, az anyád. Aztán ez (a tudás) belépett a csodálatos eónok utódaiba. Emiatt én magam hívtalak téged annak a férfinak a nevén aki a csodálatos nemzettség utóda, vagy annak, ahonnan való (a csodálatos nemzettség). Azok után a napok után az Isteni igazság örök tudása eltávolodott tőlem és anyádtól, Évától. Azóta emberként tanultunk a halálos dolgokról. Aztán felismertük az Istent, aki alkotott minket. Így nem voltunk idegenek hatalma előtt. Szolgáltuk őt félelemben és szolgaságban. Mindezek után elsötétültünk szívünkben. Most alszom szívem gondolataiban. És három férfit láttam magam előtt, akiknek arcát képtelen voltam felismerni, révén nem tartoztak a minket teremtő Isten hatalmasságai közé. Ők felülmúlták […] dicsőséget és […] férfiak […] mondták nekem: „Emelkedj fel Ádám a halál álmából, és hallgasd a (tudást) az eónokról, és az utódairól annak a férfinak, aki számára eljött az élet, aki tőled származik és Évától, feleségedtől.” Amikor ezek a szavakat hallottam a csodálatos embertől, aki előttem állt, sóhajtottunk, én és Éva, a szívünkben. És az Úr, az Isten, aki minket megalkotott, előttünk állt. Azt mondta nekünk: „Ádám, miért sóhajtottatok (mindketten) szívetekben? Nem tudjátok, hogy én vagyok az Isten aki megalkotott titeket? És én lélegeztem belétek az élet leheletét, mint élő lelket.” Aztán sötétség jött szemünkre.

Később az Isten, aki teremtett minket, teremtett egy fiút önmagából és Évát, anyádat. Édes vágyat ismertem meg anyád iránt, hogy […] gondolatban […] édes vágyat ismertem meg anyád iránt. Aztán az örök tudásnak birtoklása belülről rombolni kezdett bennünket, gyengeség kerített minket hatalmába. Ezért életünk napjainak száma lecsökkent. Így megtudtam, hogy a halál hatalmának befolyása alá kerültem. Nos hát Seth fiam, felfedem neked azokat a dolgokat, melyeket azok a férfiak nyilatkoztattak ki számomra, akiket először láttam: miután beteljesítettem ennek a nemzetségnek az idejét, és ennek a nemzetségnek az évei beteljesítetté válnak, akkor […] rabszolga […] (üres a 68. oldal) A mindenható Isten kiárasztotta záporesőit, így elpusztított minden élőt [a mindenható Isten, azért, hogy elpusztítson minden élőt] a Földön, annak következtében, hogy kutakodtak azután, mindazokkal együtt, akik az ember magjából származtak, akik elvesztették az életről szóló tudást, mely általam és Éva, az anyád által jött. Ezért ők idegenek voltak előtte (ti. az Isten előtt). Ezek után angyali hatalmasságok érkeztek magas felhőkön, akik férfiakat hoztak arra a helyre, ahol a lélek lakozik […] dicsőség […] ott […] jött a mennyből a Földre. Aztán az egész sereg élőlényt otthagyták a vizekben. Aztán az Isten megnyugodott haragjából. Visszafogta erejét a vizek felöl, és kiárasztotta fiaira és azok feleségeire, egyúttal pedig a bárkára, a benne lévő állatokkal együtt, melyeknek [az ember] nagyon örült, és az ég madaraira, akiket szólított [az ember] és kiengedett a földre. És az Isten így szólt Noéhoz – akit az elkövetkező nemzedékek majd ’Deucalionnak’ [túlélő, ősatya] hívnak – „Figyelj, megvédtelek [téged] a bárkában, a feleségeddel,a fiaiddal és a fiaid feleségeivel, állataikkal, az ég madaraival, melyeket hívtál és szabadon engedtél a földön. Ezért neked adom a földet – neked és a fiaidnak. Jóindulatúan uralkodjatok rajta – te és a fiaid. És nem fog azon férfiaknak magja elterjedni rajtatok, akik nem osztoznak jelenlétem dicsőségében.” Aztán olyanná váltak, mint egy nagy fényfelhő. Azok a férfiak jöttek el akik a csodálatos eónokból és az angyalok tudásából merítettek. Ők Noé és az eónok előtt léteztek. És az Isten így szólt Noéhoz: „Miért távolodtál el attól, amit mondtam neked? Másik nemzedéket alkottál, hogy ezáltal kigúnyolhasd hatalmamat?” Azután Noé így válaszolt: „Megerősítem színed előtt, hogy ezeknek a férfiaknak a nemzetsége nem tőlem és nem a fiaimtól származik. […] tudás.

És ő […] azokat a férfiakat elhozta a nekik megfelelő földre, és épített számukra egy megszentelt lakóhelyet. És őket azon a néven nevezték és hatszáz évig éltek ott a romolhatatlan tudásban. És a fenséges Fény angyalai együtt éltek velük. Semmiféle bűnös gondolat nem lakozott szívükben, egyedül az Isten ismerete. Ezután Noé felosztotta a Földet fiai közt, Hám, Japhet és Sém között. Így szólt hozzájuk: „Fiaim, hallgassátok szavaimat. Íme felosztottam a Földet közöttetek. Azonban szolgáljátok őt félelemben és szolgaságban egész életetekben. Ne hagyjátok, hogy utódaitok eltávolodjanak az Isten arcától, a Mindenhatótól. […] én és a ti […] Noé fia: „Udódaim megelégedéssel töltik el színedet és hatalmasságodat. Erősítsd ezt meg erős kézzel, félelemmel és parancsolattal, hogy egyetlen tőlem származó mag se távolodjon el tőle, a Mindenható Istentől, hanem alázatosan szolgálja majd és félje a tudását.” A többiek Hám és Japhet utódai közül eljöttek, négyszázezer férfi, és más földre léptek, és azokkal a férfiakkal időztek, akik a hatalmas végtelen és örök tudásból származtak. Hatalmasságuk árnyéka megvédi azokat, akik velük időznek mindenfajta ördögi dologtól és mindenfajta tisztátalan vágytól. Azután Hám és Jáphet magjai tizenkét királyságot alapítottak, és utódaik beléptek más emberek királyságaiba. Azután […] megfogadta a tanácsot […], aki meghalt, a nagyszerű eónok romolhatatlansága miatt. Aztán elmentek Saklához, Istenükhöz. Beléptek hatalmasságába, megvádolva a nagyszerű férfiakat, akik a dicsőségében osztoztak. Így szóltak Saklához: „Honnan van ezeknek a férfiaknak a hatalma, akik színed előtt állnak, ki szerezte meg a magját Hámnak és Japhetnek, ki számolt meg négyszáz [ezer] férfit? Megkaptak egy másik eónt, ahonnan származtak, és felfordították teljes dicsőségedet és a kezed uralmát. Noé fiaiban megjelenő magjáért minden kívánságod teljesítésre került, és (megvan) minden hatalom az eónokban, melyeket elhatározásod szerint irányítasz, miközben mindkét férfinak és azoknak akik dicsőségében osztoznak, nem teljesítik kívánságod. De ők félrefordultak egész népedtől. Azután az eónok Istene adott nekik (néhány) szolgát, hogy szolgálják őket […]. Eljöttek arra a földre, ahol a csodálatos férfiak voltak, akiket soha sem mocskoltak be, és soha sem fognak bemocskolni semmiféle vágyak. Mivel lelkük

nem bemocskolt kéztől származik, hanem egy örök angyal csodálatos parancsa által. Azután tűz, kén és aszfalt hullott azokra a férfiakra, aztán tűz és (vakító) köd hatalmasodott el azokon az eónokon, és a fényhozók hatalmának szemei elsötétedtek, és az eónok nem láttak többé azokban a napokban. És hatalmas fényfelhők szálltak alá, és más fénylő felhők ereszkedtek rájuk a hatalmas eónokból. Abrasax és Sablo és Gamaliel alászállt és kihozta azokat a férfiakat a tűzből és a haragból, aztán az eónok fölé vitték őket, és a hatalmasságok irányítói fölé, és elvitték őket […] az életnek […] és elvitték őket […] eónok […] lakóhelye a nagyszerű […] ott, a szent angyalokkal és az eónokkal. A férfiak olyanokká váltak, mint az angyalok, mivel nem voltak idegenek számukra. Ámbátor munkálkodtak az megsemmisíthetetlen magon. És újra, harmadszorra, a tudás fényhozója hatalmas dicsőségben távozott, hogy hátrahagyja Noét és Noé fiainak, Hámnak és Japhetnek utódait – eltávozott, hogy gyümölcsözzenek számára. És megváltotta a lelküket a halál napjától. Az egész teremtését, mely a halott földön valósult meg a halott föld uralma alatt. Ám azok, akik reagáltak az örök Isten tudására a szívükben nem lesz megsemmisülés. Ők nem e királyságból kapták a lelket, hanem kapták (ezt) egy […] örök angyaltól […] fényhozó […] rátalált […] az a halál […] Sethé. Ő jeleket fog adni és csodákat tesz, hogy kigúnyolja hatalmukat és irányítójukat. A hatalmasságok istene ezért zavart lett és így szólt: „Honnan a hatalma ennek a férfinak, aki magasabban áll, mint mi?” Azután hatalmas haragra gerjedt a férfival szemben. És a dicsőség visszahúzódott és a szent házakban lakott, melyeket magának választott. És a hatalmasságok nem látták őt szemükkel, és nem látták a fényhozót sem. Azután megbüntették az ember húsát akihez eljött a szent szellem. Azután az angyalok és a hatalmasságok valamennyi nemzedéke rosszul használva a nevet, megkérdezték: „Honnan van (a hiba)?” Vagy „Honnan a csalódás szavai, melyeket képtelenek voltak felfedezni a hatalmasságok?” Az első királyság azt mondta magáról, hogy ő […] származik. Egy lélek […] a mennyországhoz. Táplálták a őt mennyekben. Megkapta azt a dicsőséget és a hatalmat. Az anyja kebeléhez jött. És íme eljött a vízhez.

És a második királyság arról beszélt, hogy egy nagy prófétától származik. És egy madár jött, elvitte a megszületett gyermeket, és felvitte egy magas hegyre. És táplálta őt a mennyei madár. Egy angyal jött elő. Így szólt hozzá: „Emelkedj fel! Az Isten dicsőséget adott neked.” Dicsőséget kapott hát és erőt. És íme eljött a vízhez. A harmadik királyság elbeszélte magáról, hogy egy szűz méhéből származik. A városa vetette ki magából az anyját. Egy sivatagos helyre vitték. Ott táplálták. Eljött és megkapta a dicsőséget és az erőt. És íme eljött a vízhez. A negyedik királyság azt mondta magáról, hogy egy szűztől […] Salamon megkereste őt, ő és Phersalo és Sauel és a hadai, melyeket elküldtek. Salamon saját maga küldte ki démonhadseregét, hogy felkutassák a szüzet. És nem találták meg azt, akit kerestek, azonban egy szűz adatott nekik. Ő volt az, akit visszavittek. Salamon megkapta őt. A szűz állapotos lett és ott adott életet a gyermeknek. Egy sivatag határvidékén táplálta gyermekét. Amikor felcseperedett, megkapta a dicsőséget és a hatalmat annak magjából, aki nemzette őt. És íme eljött a vízhez. És az ötödik királyság elmondta magáról, a mennyekből való kivetés révén jött létre. A tengerbe hajították. A végtelen mélység megkapta őt, életet adott neki, és elhozta a mennybe. Dicsőséget és hatalmat kapott. És íme eljött a vízhez. És a hatodik királyság azt mondta, hogy […] le az eónhoz, mely alant van, azért hogy virágokat gyűjtsön. Állapotos lett a virágok csodálatának következtében. Azon a helyen szült neki. A virágoskert angyalai táplálták őt. Ott kapta meg a dicsőséget és a hatalmat. És íme eljött a vízhez. És a hetedik királyság azt mondta magáról, hogy ő egy zuhanás. A mennyből jött a Földre. Sárkányok hozták le barlangokba. Gyermekké vált. Szellem ereszkedett reá és magasra vitte őt, arra a helyre, ahol a kivetés megtörtént. Dicsőséget és hatalmat kapott ott. És íme eljött a vízhez. És a nyolcadik királyság azt mondta magáról, hogy egy felhő ereszkedett a Földre és egy sziklát formált. Ő ebből származik. Az angyalok, akik a felhők felett voltak, táplálták őt. Dicsőséget és hatalmat kapott ott. És íme ő eljött a vízhez. És a kilencedik királyság azt mondta magáról, hogy a kilenc Múzsából egy kivált. Eljött egy magas hegyre és (kevés) időt ott töltött, így magányosan vágyakozott saját magára azért, hogy hermafroditává váljon. Eltöltötte az önmaga iránti vágyakozás és áldott állapotba került saját vágyától. Megszületett ő. Az

angyalok, akik már nem csodálták őt, táplálták. És ő megkapta ott a dicsőséget és a hatalmat. És íme eljött ő a vízhez. A tizedik királyság azt mondta magáról, hogy az ő istene a vágy felhőjébe szeretett. A kezébe nemzette őt és feldobálta a cseppeket a felette lévő felhőbe, és így született meg ő. Dicsőséget és hatalmat kapott ott. És íme eljött ő a vízhez. És a tizenegyedik királyság azt mondta, hogy az apa vágyakozott saját lánya iránt. A lány áldott állapotba került a saját apjától. A lány eldobta […] a sírt ki a sivatagba. Az angyal táplálta őt ott. És íme eljött a vízhez. A tizenkettedik királyság azt mondta magáról, hogy két fényhozótól származik. Ott táplálták őt. Dicsőséget és hatalmat kapott. És íme eljött a vízhez. És a tizenharmadik királyság azt mondta magáról, hogy minden egyes vezérük születése egy szó. És ez a szó felhatalmazást kapott ott. Dicsőséget és hatalmat kapott. És íme eljött a vízhez, azért, hogy azoknak a hatalmasoknak vágya kielégítést nyerhessen. Ám az uralkodó király nélküli nemzedék azt mondta, az Isten választotta ki őt az összes eón közül. Elérte, hogy az igazság bemocskolatlan tudása eljöjjön és benne legyen. Azt mondta: „Idegen légből, egy csodálatos eónból a csodálatos fényhozó létrejött. És ő alkotta meg azon férfiak nemzedékét, melyet kiválasztott hogy ragyogjon, miáltal beragyogják az egész eónt.” Azután az utódok, akik megkapják az ő nevét a vízen és (azt) mindannyian, újra harcba kezdenek a hatalomért. És a sötétség felhője ereszkedik rájuk. Azután az emberek hatalmas hangon kiáltanak, mondván: „Áldott azoknak férfiaknak a lelke, mert megismerték az Istent az igazság tudása által! Örökké fognak élni, mert nem váltak erkölcstelenné vágyaikban, ahogy az angyalok sem, habár nem fejezték be művüket a hatalmasságokkal, mégis megálltak az ő színe előtt, Isten ismeretében, mint a fény mely tűzből és vérből született. „Ám a hatalmasságok minden tettét gondolkozás nélkül megcselekedtük. Dicsekedtünk a valamennyi művűnkben meglévő vétkekre. Az igaz Isten ellen kiáltottunk, mert minden műve […] örök. A mi lelkünk ellen valók. Mostanra már tudjuk, lelkünk halálnak halálával pusztul majd.”

Azután egy hang jött hozzájuk és így szólt: „Micheu és Michar és Mnesinous, ti akik átestetek a szent keresztségen és az élő vízen, miért szálltok szembe az élő Istennel törvénytelen hangon és nyelven törvények nélküli módon, és vérrel és őrült cselekedetekkel eltöltött lélekkel? Teli vagytok olyan művekkel melyekben nincs igazság, miközben utatok tele van élvezettel és boldogsággal. Bemocskolván az élet vizét, belefulladtatok azokkal a hatalmasságokkal együtt, akiket szolgáltatok.” „És a ti gondolataitok nem olyanok, mint azoké a férfiaké, akiket üldöztök […] vágy […]. Az ő gyümölcseik nem száradnak el. És megismerik őket még a hatalmas eónok is, mivel a szavak, melyeket megtartottak, az eónok Istenének szavai, nem bízták rá a könyvre, és nem is írták le őket. Ám angyali lények elhozták számukra, akit a férfiak nemzedékei nem ismertek. Ezért egy magas hegyre kerülnek, az igazság sziklájának a tetejére. Ezért így fogják nevezni:’A Megsemmisíthetetlen Igazság Szavai’, azok számára, akik ismerik az örök Isten tudásának bölcsességét és az angyalok tanítását mindörökké, mert ő minden dolgot ismer.” Ezek azok a kinyilatkoztatások, melyeket Ádám hozott Seth tudomására, a fiának, és annak fia mindezekről tanította magjait. Ez Ádám elrejtett tudása, melyet Sethnek adott, mely a szent megkeresztelését jelenti mindazoknak, akik ismerik az örök tudást, azoknak a szavaknak a születése által és a megsemmisíthetetlen fényhozók által, akik a szent magból származnak: Jesszeusz, Mazareusz, Jesszedekeusz és az Élő Víz.                          

Jakab (első) Apokalipszise Az Úr volt az, aki hozzám szólt: „Nézd most hát megváltásom beteljesülését. Jelet adtam neked mindezekről a dolgokról, Jakab, testvérem. Nem ok nélkül hívtalak téged testvéremnek, habár nem vagy fizikai értelemben a fivérem. És nem voltam tudatlan veled kapcsolatban, amikor jelet adtam neked – értsd meg és hallgasd szavaim.” „Semmi sem létezett, kivéve Ő-aki-van. Ő megnevezhetetlen és kimondhatatlan. Én magam szintén megnevezhetetlen vagyok, Ő-aki-van által, mivel én is számos nevet kaptam – kettőt Ő-aki-vantól. És én, előtted vagyok. A nőiséggel kapcsolatban kérdeztél tehát, a nőiség létezik, de a nőiség nem az első volt. Saját maga hatalmassága és isteni tulajdonságai hívták a létezésbe. Én azonban nem léteztem megszületésem előtt, mivel csak egy képmása vagyok Ő-akivannak. Ám a megvalósulásba hoztam képmását, ezért Ő-aki-van fiai megismerhetik mely dolgok az övéik és melyek idegenek (számukra). Figyelj, teljes egészében kinyilatkoztatom neked ezt a misztériumot. Azért, hogy holnap után felfogják. Ám megváltásom közel lesz.” Jakab így szólt: „Mester, azt mondtad: ’Meg fogják érteni.’ De mit tehetnék én?” így felelt: „Nem kell félned, Jakab. Te is meg fogod érteni, amit ők. De hagyd el Jeruzsálemet (Úr-sólymot). Azért, mert ő az aki mindig a keserűség poharát adja a fény fiainak. Igen nagyszámú archon lakhelye. Megváltásod azonban számukra lesz fenntartva. Így hát megértheted kik ők és mifélék. Te leszel […] És figyelj. Ők nem […] hanem archonok […] E tizenkettő […] le […] archonok […] egészen saját hét napjukig.” Jakab így szólt: „Mester, tizenkétszer hét nap van és nem hétszer, amint a szövegekben áll?” Az úr így felel: „Jakab, az, aki e szöveg szellemében szól, korlátozott a felfogóképessége. Én azonban kinyilvánítom számodra mi származik attól, akinek nincs száma. Adok neked egy jelet az ő számáról. Ezért tehát ha valami létrejön tőle, akit nem lehet megmérni, jelet adok neked a mértékével kapcsolatban.” Jakab így szólt: „Mester, figyelj rám hát, megkaptam a számukat. Hetvenkettő a mértékük!” Az Úr így felelt: „Ez a hetvenkét menny, ezek az ő alárendeltjeik. Ezek hordozzák valamennyi hatalmuk erejét, és mindez általuk jött létre; és ők voltak

azok, akik szétosztották mindenfelé, a tizenkét archon fennhatósága alatt létezve. A közöttük lévő belső hatalom létrehozta az angyalokat és a megszámlálhatatlan seregeket. Ő-aki-van, azonban odaadta […] minek következtében […] Ő-aki-van […] nincs számuk. Ha számot szeretnél adni nekik, nem fog sikerülni, amíg el nem dobod magadtól a vak gondolataidat, a hús köteléke magába zár téged. És azután eléred Ő-aki-vant. És nem leszel többé Jakab, sokkal inkább te leszel az Egy-akivan. És mindannyian, akiknek nincs száma, meg lesznek nevezve. : „Mester, miképpen érhetem el Ő-aki-vant, hiszen mindezek a hatalmasságok és seregek ellenem készülődnek?” Azt felelte nekem: „Azok a hatalmasságok nem kifejezetten ellened készülődnek, hanem sokkal inkább egymás ellen. Igazából én vagyok az, aki ellen készülődnek. És más hatalmasságokkal együtt készülődnek. Döntés alapján készülnek ellenem. Nem adtak […] nekem ebben […] általuk […] ezen a helyen […] szenvedve, fogok […]. Nem akarja és nem fogja rendreutasítani őket. Ám csend lesz bennem és rejtőző misztérium. Megkeményedek haragjuk miatt.” Jakab megkérdezte: „Mester, ha maguk közt ellened készülődnek, akkor nincs szemrehányás? Tudással érkeztél, Hogy rendreutasítsd őket feledékenységük miatt. Emlékezettel érkeztél, Hogy rendreutasítsd őket tudatlanságuk miatt. Azonban kíváncsi voltam rád. Habár mély tudatlanságba süllyedtél, semmit sem mocskoltál be, Habár mély butaságba süllyedtél, Mégis megőrizted emlékezeted. Sárban jártál, a ruhád mégsem piszkolódott be, nem temetett be erkölcstelenségük, és nem ragadtak magukkal.

És nem voltam olyan, mint ők, ám mégis mindent magamra öltöttem az övéikből. Felejtés van bennem, habár emlékszek olyasmikre, mely nem az övék. […] van bennem Benne vagyok az ő […] […] tudás […] nem a szenvedésükben […]. Azonban félelem töltött el előttük, mivel ők uralkodtak. Mik a szándékaik? Mit mondhatnék nekik? Vagy mi az a szó amit mondhatnék, hogy megszabadítsam őket? Az Úr így válaszolt: „Jakab, dicsérendő az értelmed és a félelmed. Ha továbbra is csüggedt leszel, akkor semmiben sem fogsz hinni a megváltásodon kívül. Ezért figyelj, teljesé teszem ezt sorsot ezen a Földön, miként azt a mennyből elmondtam. És kinyilatkoztatom számodra megváltásodat.” Jakab mondta: „Mester, ezen dolgok elmúltával miként jelensz meg újra nekünk? Miután elfogtak és beteljesítetted a sorsot, felmész az Ő-aki-vanhoz”. Az Úr így felelt: „Jakab, ezen dolgok végeztével mindent fel fogok fedni számodra, nem csak a te kedvedért, hanem az emberek hitetlensége miatt, ezért hűség lakozhat majd bennük. Nagy sokaság támadja majd hűségüket, ezért megnövelik […]. Ezután megjelenek az archonok előtt, hogy megfeddjem őket. És felfedem számukra, hogy ő nem felfogható. Ha felfognák őt, valamennyiüknél hatalmasabb lenne. Most elmegyek. Emlékezz a dolgokra melyeket mondtam neked, és hagyd hogy a maguk útját járják.” Jakab így szólt: „Uram, sürgetni fogom szavaid megvalósulását.” Az Úr búcsút mondott neki és beváltotta szavait. Amikor Jakab hallott a rá váró szenvedésről és vigasztalanságról, várta az Ő eljövetelének jelét. És Ő eljött jó néhány nap után. És Jakab felment a hegyre, melyet „Gaugelan”-nak hívnak, tanítványaival együtt, akik hallgattak rá, mivel ők is vigasztalanok voltak, és ő volt […] a vigasztaló, mondván: „Ez a […] második […]” Ezután a tömeg szétszéledt, de Jakab ottmaradt […] ima […] szokása szerint. És az Úr megjelent neki. Azután abbahagyta az imát és megölelte őt. Megcsókolta, mondván: „Mester, Megtaláltalak! Hallottam szenvedésedről, melyet kiálltál. És nagyon vigasztalan voltam. Ismered részvétemet. Ezért, ezen

elmélkedve, azt kívántam, bárcsak ne látnám ezeket az embereket. Nekik felelniük kell mindazokért a dolgokért, melyeket elkövettek. Ezekért a dolgokért melyeket elkövettek, megfelelő büntetést érdemelnek.” Az Úr így szólt: „Jakab, ne aggódj miattam és ezek miatt az emberek miatt sem. Én vagyok ő, akit magamban hordozok. Soha sem szenvedtem semmilyen módon, és nem voltam vigasztalan sem. Ezek az emberek semmiféle kárt nem okoztak nekem. Ezek az emberek olyasféleképpen léteznek, mint az archónok egy típusa, és megérdemelten pusztulnak majd el általuk. Ám […] az archónok […] aki volt […] de mióta ez […] haragban vele […]. Az igaz […] az ő szolgája. Ezért a neved ’Jakab az igaz’. Láthatod miképpen válsz megfontolttá amikor velem találkozol. És befejezted ezt az imát. Nos mivel Isten igaz embere vagy, ezért megöleltél és megcsókoltál engem. Bizony mondom neked, hatalmas haragot és dühöt kavartál magad ellen. De (ez azért történt, hogy) ezek a többiek életre keljenek.” Ám Jakab félénk volt és elkeseredett. És igen vigasztalan. És mindketten leültek egy sziklára. Az Úr így szólt hozzá: „Jakab, most átesel ezeken a szenvedéseken. De ne légy szomorú. A hús gyengesége miatt. Meg fogja kapni, ami elrendeltetett számára. De te ne legyél félénk vagy rémült.” Az Úr elhallgatott. Amikor Jakab mindezeket hallotta, kitörölte a könnyeket a szeméből és igen keserűen […] mely […]. Az Úr ezt mondta neki: „Figyelj Jakab, felfedtem számodra megváltásodat. Amikor elfognak téged, és átesel ezeken a szenvedéseken, a seregek felfegyverzik magukat ellened, hogy megragadjanak téged. És különösképpen hárman közülük ragadnak meg téged – ők, akik úgy ülnek (ott), mint hídvámszedők. Nemcsak, hogy hídvámot követelnek, de elragadják a lelkeket is rablás által. Amikor hatalmukba kerülsz, egyikük, aki az őr közöttük, így szól majd hozzád: „Ki vagy te és honnan jössz?” Te így válaszolsz akkor: „Én a fiú vagyok és Atyámtól jövök.” Azt mondja majd neked: „Miféle fiú vagy te és miféle atyához tartozol?” Te így felelsz neki: „A Létezés-előtti Atyától vagyok, a fia a Létezés-előtti Egynek.” Amikor ezt mondják neked […] Te így felelsz neki: […] benne [..] hogy én hatalmas […]” […] idegen dolgoknak?” Te így felelsz neki: „Ők nem teljesen idegenek, azonban Achamoth-tól valók, aki a nő. Ő pedig ezeket szülte, amint kivált a Létezéselőtti Egynek fajtájából. Így hát ők nem idegenek, hanem a mieink. Ők valójában a mieink, mert ő, aki az úrnőjük, a Létezés-előtti Egytől származik. Ugyanakkor ők

idegenek is, mivel a Létezés-előtti Egy nem érintkezett vele (az úrnővel), mielőtt az őket megszülte.” Akkor ő ismét így szól hozzád: „Hová tartasz?” Te így felelsz majd: „Arra a helyre, ahonnan jöttem, visszatérek oda.” Amikor pedig ezeket a dolgokat mondod, megszabadulsz majd támadásaiktól.” „Ám amikor odaérsz ehhez a három csatlóshoz, akik elragadják a lelkeket rablás által azon a helyen […] ezeket. Te […] egy hajó […] sokkal inkább, mint […] annak, akit te […] neki […] eredetét. Te is lehiggadsz […]. Azonban szólítom a romolhatatlan tudást, mely a Bölcsesség, aki az Atyában van (és) aki Achamoth anyja. Achamothnak nem volt apja vagy férfi hitvese, ő nő a nőtől. Férfi nélkül szült téged, mivelhogy egyedül volt (és) tudatlanságban, nem tudta anyja milyen életeken ment át, úgy gondolta egyedül élt. Azonban kiáltok anyjáért. És ők zűrzavarba zuhannak (és) vádolni fogják eredetüket és anyjuk faját. Te azonban eljutsz oda, ami a tied […] te majd [..] a Létezés-előtti Egy.” „A tizenkét tanítvány és a tizenkét pár típusai ők […] Achamoth, mely nevet „Bölcsesség”-nek fordítanak. És aki én magam vagyok, (és) aki a romolhatatlan Bölcsesség, aki megvált majd téged, és (akik) az Ő-aki-van összes fia – ezeket a dolgokat tudják és el vannak rejtve bennük. El fogod rejteni magadban, és hallgatni fogsz. Ám ki fogod nyilvánítani mindez Addainak. Mikor eltávozol, azonnal háború lesz ezen a földön. Sirasd meg akkor őt, aki Jeruzsálemben lakik. Szívleltesd meg mindezen dolgokat Addaival. A tizedik évben ültesd le és írasd le vele. És amikor leírta […] ők oda fogják adni nekik […] nála van a […] a neve Lévi. Aztán el fogja hozni […] szót […] amit korábban mondtam […] egy nő […] Jeruzsálem az ő […] és két fiút nemz neki (a nőnek). Ők fogják örökölni ezeket a dolgokat és az ő megértésének képességét aki […] felmagasztal. Ők fogják megkapni […] általa az értelmet. Kettejük közül a pedig fiatalabb a nagyobb. És ezek a dolgok rejtve maradnak őbenne, amíg el nem éri a 17. életévét […] elkezd […] általuk. Rendkívüli módon fogják követni, mivel az ő […] társaság. Általuk fog kinyilvánítani, és ők kinyilvánítják e szót. Azután nemzőjévé válik […] Jakab így szólt: „Meg vagyok elégedve […] és ők […] az én lelkem. Még egy dolog amit megkérdezek: ki ez a hét nő akik a tanítványaid közül valók? És vedd észre, valamennyi nő magasztal téged. Engem is ámulatba ejt, az erőtlen testek miként tudnak erőssé válni a bennük levő felfogóképesség által.” Az Úr ezt mondta: „Te […] jól [..] a szelleme a […] a gondolat szelleme, a tanács szelleme […], a szellem […] a tudás szelleme […] a félelmüké […] amikor áthaladt ennek az

archonnak a lélegzetén, akinek neve Adonaiosz […] őt és […] tudatlan volt […] amikor leszármaztam tőle, ő emlékezett rá, hogy az ő fia vagyok. Kegyes volt hozzám akkoriban, mint a fiához. És aztán, mielőtt megjelentem itt, odadobta őket ezen emberek közé. És a mennyből pedig a prófétákat […].” Jakab így szólt: „Mester, […] én […] mindannyian […] bennük különösen […]” Az úr azt mondta: „Jakab, dicsérlek téged […] sétálni a földön […] a szavakat, miközben […] rajta […]. A keserű pohár tőled való eltávolítása végett. Néhányan […] -ból ellened készülődnek. mivel elkezdted megérteni eredetüket a gyökerektől a végig. Vess el magadtól minden törvénytelenséget. És óvakodj, mert irigyelnek téged. Amikor az észlelés eme szavait mondod, bátorítsd ezt a négyet: Salomét és Máriát, és Mártát és Arsinoe-t […] mivel ő elvesz néhányat […] nekem, ő a […] becsült ajánlatok és […]. Ám én […] nem ezen a módon, de […] első gyümölcse a […] emelkedő […] ezért az Isten hatalma megjelenhetett. A romlandó felemelkedett a romolhatatlanhoz és a női alkotórész elért ehhez a férfi alkotórészéhez.” Jakab így szólt: „Mester, a három (dologban), azután, az övék […] eldobva. Mivel becsmérelték, és üldözték őket […]. Figyelj […] minden [...] bárkitől […]. Mivel megkaptad […] tudását. És […] hogy ami a […] menj […] meg fogod találni […]. Ám én előre megyek és kinyilatkoztatom mindazt, hogy higgyenek neked, így eltelhetnek kegyelemben és megváltásban, és ez a kinyilatkoztatás beteljesedik.. Abban a pillanatban hirtelen eltávozott és megdorgálta a tizenkettőt és elragadta tőlük a megelégedettséget, amit a tudás útja kapcsán éreztek […] […]. És a többségük […] amikor látták, a küldött megértette […]. A többiek […] mondta: „[…] őt erről a földről. Mert nem méltó az életre”. Ezeket a dolgokat félték aztán. Felemelkedtek, mondván: „Nincs részünk ebben a vérben, csak egy ember veszett el igazságtalanul.” Jakab így távozott […] pillantás […] értünk […] őt.              

Jakab (második) Apokalipszise Ez az a beszámoló, melyet Jakab, az Igaz elmondott Jeruzsálemben, melyet Mareim, az egyik pap, leírt. Korábban ő elmondta Theudának, az Igaz Egy apjának, mivel rokona volt. Ezt mondta: „Siess! Jöjj Máriával, feleségeddel és a rokonaiddal […] ezért […] ennek […] neki, ő meg fogja érteni. Tudnod kell, őmiatta a tömegek megzavarodnak […] és ők rendkívüli mértékben megharagszanak rá. […] és ők imádkoznak […]. Ő érte gyakran mondják el ezeket a szavakat és más szavakat is.” „Rendszerint ezeket a szavakat mondta miközben az emberek tömegei letelepedtek. Aztán (ezért) odalépett hozzájuk, de ült le közéjük, szokása szerint. Inkább magasabban, az ötödik lépcsőfokon foglalt helyet, mely nagy megbecsülésnek örvendett, miközben összes emberünk […] a szavakat […]” „[…] én vagyok, aki megkapta a kinyilatkoztatást a Múlhatatlanság Pleromájától. (Én vagyok) az, akit elsőnek hívott meg ő, a hatalmas, és aki engedelmeskedett az Úrnak – neki, aki átkelt a világok között […] ő aki […] ő aki lecsupaszította magát és meztelenül járt, ő akit romlandó állapotban találtak, azonban a múlhatatlanságnak nevelték. – Ez az Úr aki jelenleg eljött, mint fiú aki lát, és mint fivér akit kerestek. Ő el fog jönni […] létrehozván őt, mert […] és ő egyesíti […] megszabadítja őt […] -ban […] ő aki eljött, hogy […]” „Ismételten: gazdag vagyok az ismeretekben és különleges megértőképességem van, melyet csak felülről kaptam és […] eljön a […]. Én vagyok a […] akit ismerek. Melyet kinyilatkoztattak nekem, és ami mindenki más előtt rejtve marad és (csak) általa lesz kinyilvánítva. Ők ketten, akiket látok (és) ők már kihirdették a következő szavak által: ’Megítéltetik majd a gonosz által.’ Ő, aki istenkáromlás nélkül élt, istenkáromlás miatt halt meg. Ő akit kivetettek, ők […].” „[…] a hús és a tudás által van az, hogy én a húsból származom. Biztosan meg fogok halni, de az életben meg fognak engem találni. Azért léptem be, hogy megítélhessenek […] származom […] ítélet […] nem fogok az ő szolgáira szemrehányást hozni […] igyekszem megszabadítani őket és annak fölé helyezni valamennyiüket, aki uralkodni akar felettük. Ha segítséget kapnak, én vagyok az a titkos fivér, aki imádkozott az Atyához, amíg ő nem […] uralkodik […] múlhatatlanság […] elsőként […].” Én vagyok az elsőként nemzett fiú. – Ő el fogja pusztítani teljes mértékben uralmukat. – Én vagyok a szeretett.

Én vagyok az igaz. Én vagyok az Atya fia. Csak azt mondom, amit hallottam. Csak azt parancsolom, amit nekem parancsoltak. Csak azt mutatom neked, amit találtam. Vedd észre, én azért beszélek, mert megszülettem. Figyelj rám, azért, hogy megláthass engem! „Ha már egyszer létezem, akkor ki vagyok én? Mivel azért jöttem mert akartam, sem azért mert én, én akartam lenni. Mivel rövid ideje létezem […].” „Egyszer, amikor elgondolkozva ültem, kinyitotta az ajtót. Őt akit gyűlöltem és üldöztem, eljött hozzám. Így szólt hozzám: ’Légy üdvözölve fivérem, fivérem, légy üdvözölve.’ Amint felemeltem a fejem és rábámultam, anyám ezt mondta: ’Ne ijedj meg fiam, mert „fivéremnek” szólított. Mindkettőtöket ugyanaz a tej táplált. Ezért „anyámnak” szólít engem. Nem idegen számunkra. Ő a féltestvéred […].” „[…] ezeket a szavakat […] nagyszerű […] rájuk találok majd, és ők eljönnek. Azonban én idegen vagyok és nekik semmiféle ismeretük nincs rólam gondolataikban. Ezért megismernek majd engem itt. Ám az is rendjén való, hogy mások rajtad keresztül ismerjenek meg engem.” „ az akinek mondom. Halld és értsd meg – a tömegek lassú észjárásúak lesznek, ha meghallják. De te mindezt megérted, úgy, amint azt el tudom neked mondani. A te apád nem az én apám. Az én apám azonban a te apáddá lett.” „Ez a szűz, akiről hallottál – így történt, hogy […] szűz […] ugyanis a szűz […], hogyan […] nekem, hogy […] megtudni […] nem annyira […] akit én […]. Ő érte […] neki, és ez számodra szintén hasznos. Az apád, akit gazdagtnak vélsz, lehetővé teszi, hogy mindazokat a dolgokat megörököld, melyeket látsz.” „Tudomásodra hozom, hogy elmondom neked azokat a (szavakat) melyekről beszélni fogok. Amikor meghallod, azért, nyisd ki a füled és értsd meg és járj (szellemükben)! Mindez miattad lesz így, hatással lesznek rád, és a dicsőséges által mozgósításra kerülnek. És ha össze akarnak zavarni és (elragadni) őrzésüket […] elkezd […] nem, sem az eljövendő, akit ő küldött, hogy végrehajtsa a mostani teremtést. Ezen dolgok után, amikor megszégyenítik, összezavarodik majd e dolog miatt, mely távol esik az eónoktól, és semmiség. És az öröksége, melyet büszkén hirdet csodálatosnak, kicsinnyé válik. Az ajándékai nem áldottak. Ígéretei ördögi cselszövések. Habár nem vagy a könyörületének (eszköze), mégis rajtad keresztül

követi el durvaságait. Igazságtalan dolgokat akar tenni velünk, és uralmat fog gyakorolni a neki megszabott ideig..” „De értsd meg és ismerd meg a könyörületes Atyát. Nem kapott határtalan örökséget és napjai (számát) sem korlátozták, de olyan, mint az örök nap […] ez […] megért […]. És használta […]. Ő nem az, aki (eljött) közülük, (és) ezért megvetett. Emiatt büszkélkedik, így talán nem kap dorgálást. Mindezek miatt elöljárója mindazoknak, akik alant vannak, azoknak, akik lenéztek téged. Miután bebörtönözte azokat az Atyától, megragadta őket és átformálta őket, hogy emlékezzenek rá. És így van az, hogy ők is vele együtt léteznek.” „Láttam a magasból azokat a dolgokat, melyek megtörténtek, és megmagyarázom, miként történtek meg. Meglátogattak engem, még mikor más formában voltak, miközben figyeltem, eljöttek hozzám, hogy megismerjenek azok révén, akiket ismertem.” „Mielőtt mindezek a dolgok megtörténnek, ők készíteni fognak egy […]. Tudom, miként kíséreltek meg lejönni erre a helyre, ahová ő is közelíthet […] a kis gyerekek, de én fel kívánom fedni általad és a lélek hatalma által, azért, hogy ő is ki tudja nyilvánítani mindazoknak, akik a tieid. És azok, akik be szeretnének lépni, és akik szeretnének azon az úton járni, mely az ajtóhoz vezet, általad fogják megnyitni a helyes ajtót. És követnek téged, és belépnek és te kísérőjük leszel odabent, és mindannyiuknak jutalmat adsz, akik készek erre.” „Mivel nem te vagy a megváltó és nem vagy az idegenek segítője sem. Fényhozó vagy, aki megváltja az enyémeimet, És most azokat, akik a tieid. Kinyilvánítod (nekik); mindannyiuk számára a jót fogod elhozni. Téged ők csodálni fognak minden egyes hatalmas (tettért). Te vagy az, akit a mennyek megáldanak. Téged ő irigyel, ő, aki magát a te Uradnak nevezi. Én vagyok a […] azokat, aki együtt tanítják ezeket a dolgokat veled. A te kedvedért, meg fogják mondani nekik ezeket a dolgokat, és pihenni térnek. A te kedvedért, uralkodni fognak, és királyokká válnak. A te kedvedért, irgalmat kapnak mindazoktól, akikhez irgalmasok. Mivel éppen te voltál az, aki először felöltözött, Az is te leszel majd elsőként aki lecsupaszítja magát,

És Olyanná válsz, mint amilyen azelőtt voltál, mielőtt lecsupaszítottak.” „És megcsókolta az arcom. Megragadott és így szólt: „Szeretett tanítványom! Figyelj, kinyilvánítom neked azokat a dolgokat, melyek (sem) a mennyekben, sem az archonjaik által nem ismertek. Figyel, kinyilvánítom neked azokat a dolgokat, melyeket ő sem tud, ő, aki büszkélkedett:’[…] nincs más csak én. Hát nem élő vagyok én? Mivel én apa vagyok, nincs meg hát a hatalmam mindenhez?’ Figyelj, mindent kinyilvánítok neked, szeretett tanítványom. Értsd meg és ismerd meg, te ugyanúgy megnyilvánulhatsz, ahogy én. Figyelj, kinyilvánítom neked őt, aki rejtett. De most nyújtsd ki a kezed. Most ragadj meg engem.” „És aztán kinyújtottam a kezem, de nem olyannak találtam őt, amint azt elképzeltem (milyen lehet). Ám kicsivel később hallottam, amint ezt mondja: ’Értsd meg és ragadj meg engem.’ Aztán megértettem, és megrémültem. És rendkívül vidám lettem.” Ezért beszélek neked az ítéletekről, téged is megítéltek. Nem voltál kíméletes, mégis megkíméltek. Légy józan és […] nem tudtad.” Ő volt az, akinek megteremtette a mennyet és a földet És benne lakott, nem látott. Ő volt az, aki az élet. Ő volt a fény. Ő volt az, aki eljött hozzám. És ismét, befejezi azt ami egyszer elkezdődött, És kezdetet ad annak, ami a vége felé jár. Ő volt a Szent Lélek és a Láthatatlan Egy, Aki nem jött le a földre. Ő volt a szűz, és amit csak megkívánt, megtörtént vele. Láttam, hogy lecsupaszították, és semmi féle ruha nem volt rajta, ami öltöztesse. Ami csak szándékában áll, megtörténik vele […]. „Tagadd meg ezt a nehéz utat, mely (oly) változékony, és járjatok egyetértésben ővele, akik csodálják, hogy szabad emberekké váltatok általam, miután átvészeltétek az összes uralmat. Mivel ő nem ítél meg (titeket) azokért a dolgokért, melyeket elkövettetek, egyben irgalmas hozzátok. Mivel nem ti (vagytok),

akik ezeket elkövették, hanem az Úr az (aki megtette). Nem haragos személy, hanem jóságos Atya.” „Ti ítéltétek meg saját magatokat, és ezért megmaradtok a kötelékükben. Elnyomtátok saját magatokat, és bár megbánjátok ezt, (de) semmi hasznotok belőle. Figyeljetek őrá, aki beszél és aki keresi őt, aki csendes. Ismerjétek meg őt aki eljött erre a helyre, és értsétek meg őt, aki eltávozott (innen). Én vagyok az Igaz Egy, és én (nem) ítélkezem. Nem vagyok mester, hanem segítő vagyok. Kivetették őt, mielőtt kinyújtotta volna a kezét. Én […].” „[…] és ő megengedi nekem, hogy hallgassam. És játsszatok a trombitákon, a furulyákon és hárfákon ebben a házban. Az Úr fogságba vetett titeket az Úrtól, bezárván füleitek, hogy ne hallhassátok szavainak hangját. Miáltal képesek lesztek figyelmet szentelni szíveteknek, és az ’Igaz Egynek’ neveztek majd engem. Ezért azt mondom nektek: figyeljetek, nektek adom a házatok, melyről azt mondjátok, az Isten készített – ez az a (ház) melyet megígért nektek, mint örökséget. Ez a (ház) melyet rombolásra és gúny tárgyául teszem mindazok számára, akik tudatlanságban élnek. Ezért figyeljetek, azokra, akik megfontoltan döntenek […].” Azon a napon valamennyi ember és a tömeg össze volt zavarva, és úgy tettek, mintha nem lettek volna befolyás alatt. És ő felemelkedett és előlépett felszólalni ebben az ügyben. És (újra) belépett ugyanazon a napon, és néhány órán át beszélt. Én a papok között voltam és nem fedtem fel semmit a kapcsolatunkról, mivel valamennyien egyhangúan azt mondták nekem: „Gyere, kövezzük meg az Igaz Egyet.’ Felemelkedvén így szóltak: „Igen, öljük meg ezt az embert, mert kiragadtatott a körünkből, ezért használhatatlan számunkra.’ És ők ezen voltak, és megtalálták őt a templom oszlopai mellett a hatalmas sarokkő közelében. Elhatározták, hogy letaszítják a magasból, és le is taszították. És ők […] ők […]. Megragadták és megütötték, miközben a földre cibálták Kirángatták őt és egy követ raktak a hasára. Mindinnyian rátapostak, miközben ezt mondták: ’Vétkeztél.’ Ismét felemelték őt, mivel még élt, és egy gödör ásására kényszerítették. Majd beleállították. Miután hasáig betemették, ily módon megkövezték És ő kinyújtotta a kezét és elmondta ezt az imát – nem azt, melyet mi szokás szerint nevében mondunk: „Én istenem és atyám, Ki megmentettél engem ettől a holt reménytől. Aki életet adtál nekem az ő rejtelmes rendelkezései szerint,

Ne engedd, hogy ennek a világnak e napjai hosszúra nyúljanak számomra, De a te napod fénye […] megmarad […] az üdvözülésben. Vigyél el engem erről az átmeneti helyről! Ne hagyd, hogy kegyelmed itt maradjon utánam, Ám legyen a kegyelmed tiszta! Ments meg engem az ördögi haláltól! Hozd ki a sírból élve, mert kegyelmes vagy – Szerető – aki bennem élsz, hogy befejezzük a teljesség munkáját! Ments meg engem a bűnös testtől, Mert bízom benned minden erőmből, Mert te vagy az élet élete! Ments meg engem a megalázó ellenségtől! Ne adj engem olyanok kezére ítéletre, akik súlyos bűnökkel terheltek! Engedd el minden adósságomat melyeket az (életem) napjai során szereztem! Mert veled élek, kegyelmed bennem él. Mindenkit megtagadtam, de neked megvallottam. Ments meg a gonosz megpróbáltatástól! De most itt az idő és az óra. Óh, Szentlélek, küldd el üdvözítésedet […] a fényt […] A fényt […] hatalmasan […] „Miután beszélt, elhallgatott […] szó […] mindezek után […] a beszámoló […].”            

Pál Apokalipszise [..] az út. Ő pedig szólt hozzá, ezt mondván: „Melyik úton menjek fel Jeruzsálembe?” A kisgyerek válaszolván ezt mondta: „Mondd meg a neved, hogy megmutathassam neked az utat”. A kisgyerek tudta, hogy ő Pál. Szeretett volna beszédbe elegyedni vele, a szavai csak az ürügyet szolgáltatták mindahhoz, hogy szólhasson hozzá. A kisgyerek megszólalt, mondván: „Tudom, ki vagy te, Pál. Te vagy az, aki áldott mióta az anyja méhében volt. Azért jöttem hozzád, hogy felmehess Jeruzsálembe az apostol-társaidhoz. És emiatt kaptál meghívást. És én vagyok a Lélek, aki társad lesz. Hagyd, hogy felébredjen a tudatod, Pál, […]val. Ezért […] az egész, melyet […] a fejedelemségek között és ezek a hatalmak és arkangyalok és hatalmasságok és az egész démoni fajok. […] az, mely kinyilatkoztatja a tömegeknek a lélek-táplálást.” És miután kis szünetet tartott, hogy befejezze beszédét, ezt mondta nekem: „Hagyd éberen a tudatod, Pál, és vedd észre, a hegy, amelyiken állsz, Jerikó hegye, ezért tanuld meg meglátni a rejtett dolgokat a láthatóak mögött. Ugyanez érvényes a tizenkét apostolra is, akikhez el fogsz menni, mert hogy ők kiválasztott lelkek, és üdvözölni fognak téged.” – felemelte tekintetét és látta, amint üdvözlik őt. Azután a Szent Lélek, aki beszélt hozzá, megfogta őt és felemelte a harmadik mennyekbe és még tovább mentek, a negyedik mennyekbe. A Szent Lélek szólt hozzá, mondván: „Nézd és lásd a hasonlóságodat a földiekhez.” És lenézett és látta az embereket a Földön. Kitartóan nézett és látta azokat, akik […] vannak. Aztán ismét lenézett és látta a tizenkét apostolt jobb oldalt és balról, a teremtésben, és a Lelket, aki előttük járt. És láttam a negyedik mennyekben, a neve szerint – láttam az istenekre emlékeztető angyalokat, az angyalokat, akik kihoznak éppen egy lelket a halál földjéről. Aztán a negyedik menny kapujába helyezik őt. És az angyalok megkorbácsolják. A lelek szólt, mondván: „Mi volt az a bűn, amit elkövettem a világ ellen?”. A vámszedő, aki a negyedik mennyben lakik így válaszolt:, mondván: „Nem volt helyes dolog annyi törvénytelenséget elkövetni a halál földjén”. A lélek válaszolván ezt mondta: „Hozz tanúkat! Hagyd hogy megmutassák milyen testben

követtem el a törvénytelen dolgokat. Szeretnéd, hogy hozzak egy könyvet olvasni belőle?” És eljött a három tanú. Az első szólt, mondván: „Hát nem voltam én a tömegben a második órában […]? Felkeltem ellened, amíg meg nem haragudtál, nem kezdtél el dühöngeni és irigykedni.” És a második szólt, mondván: „Hát nem voltam én a világban? Az ötödik órába léptem és láttalak téged, és csodáltalak téged. És most figyelj, vádollak azokkal a gyilkosságokkal, melyeket elkövettél.” A harmadik szólt, mondván: Hát nem jöttem el hozzád a tizenkettedik órájában a napnak, amikor a nap lenyugvóban volt? sötétséget adtam neked, amíg el kellett követned bűneidet.” Amikor a Lélek hallotta ezeket a dolgokat, szomorúan sütötte le szemét. Aztán felemelte tekintetét. Elmerítették. A lélek, melyet elmerítenek, új testbe költözik, melyet előkészítettek számára. És figyelj, a tapasztalásának vége. Aztán felnéztem és láttam a Lelket, amint így szól hozzám: „Pál, jöjj! Indulj el felém!” Amint elindultam, a kapu kinyílt, és én felmentem az ötödik mennybe. És láttam apostoltársaimat, amint velem tartanak, miközben a Lélek csatlakozott hozzánk. És láttam egy rendkívüli angyalt az ötödik mennyben, aki fém rudat tartott a kezében. Három további angyal volt vele, én az arcukat néztem. Ők azonban versenyeztek egymással, ostorral a kezükben, ösztökélték a lelkeket az ítéletre. Én azonban a Lélekkel tartottam, és a kapu megnyílt számunkra. Aztán felmentünk a hatodik mennybe. És láttam az apostoltársaimat velem tartani, és a Szent Lélek vezetett engem előttük. Felnéztem a magasba és hatalmas fényt láttam amint leragyog a hatodik mennyre. Szóltam, mondván a vámszedőnek, aki a hatodik mennyben volt, „Nyisd ki nekem és a Szent Léleknek, aki előttem van.” Ő kinyitotta nekem. Azután felmentünk a hetedik mennybe, és én láttam egy idős férfit […] fényt és akinek a ruházata fehér volt. A trónja, mely a hetedik mennyben állt, fényesebb volt a Napnál hétszeresen. Az idős ember megszólalt, mondván nekem: „Hová mész, Pál? Áldott vagy és áldott az, aki az anyja méhéből születik.” Ám ránéztem a Lélekre, ő pedig megrázta a fejét, mondván nekem: „Beszélj hozzá!” Én pedig válaszoltam, felelvén az idős embernek: „Arra a helyre megyek, ahonnan származom.” Az idős ember így felelt: „Honnan származol?” így feleltem, mondván: „Megyek le a halál földjére, azért, hogy fogságba vessem a fogságban lévőket, akik fogságban voltak Babilon fogsága idején.” Az idős ember így felelt nekem, mondván: „Hogyan leszel képes elmenni tőlem? Nézd a fejedelemséget és a

hatalmat.” A Lélek szólt, mondván: „Add neki a jelet ami nálad van, és megnyílik neked.” Ezután odaadtam neki a jelet. Odafordította arcát alant a teremtményeire és azokra, akik az uralma alatt álltak. És ezután a menny megnyílt és felmentük a nyolcadikhoz. És én láttam a tizenkét apostolt. Ők üdvözöltek engem, és felmentünk a kilencedik mennybe. Mindenkit üdvözöltem a kilencedik mennyben és felmentünk a tizedik mennybe. És én üdvözöltem a lélektársaimat.                                              

Péter Apokalipszise Amint a Megváltó ott ült a templomban a szövetség és a tíz oszlop egyezményének háromszázadik (évében) és eltöltötte az elégedettség az élő és megvesztegethetetlen fenséges száma kapcsán, így szólt hozzám: „Páter, áldottak a magasságosak, akik az Atyához tartoznak, akik kinyilatkoztatták az életet az életből valók számára, általam, mivel emlékeztettem őket, akik erősnek lettek megalkotva,

hogy

meghallhassák

a

szavamat,

és

felismerhessék

a

tisztességtelenséget és a bűn törvényeit, merthogy minden szó Pleroma igazságának magasságából ered, megvilágítván az ő jókedve által, akit a fejedelemségek keresnek. De nem találták meg, és meg sem említették a próféták egyetlen generációjában sem. Most megjelent közöttük, és ő, akiben megjelent, az Emberfia volt, aki a mennyek fölé emelkedett az ember által tisztelt lényeg tekintetében. Azonban te magad Péter, tökéletesen összhangba kerültél neved jelentése által énvelem, azzal, aki kiválasztott téged, mivel általad fektettem le az alapokat a többiek számára, akik meghívattak a tudásra. Ezért légy erős a tisztesség meghamisításának korában – tarts ki mellette, aki tudást adott neked, hogy megismerhesd egy olyan úton való járással, melyet érdemes végigcsinálni, az ellene való visszautasítás miatt, és kezének és lábának ereje miatt, és azok betetőzése miatt, akik a középső térségben vannak, és a ragyogó teste miatt, melyet abban a reményben hoztak szolgálatra, mert jutalmat vártak érte – mert azon volt, hogy megdorgáljon téged háromszor ezen az éjjelen.” És amint ezeket a dolgokat mondta, láttam a papokat és az embereket odafutni hozzánk kövekkel, hogy rögtön végezzenek velünk, és én megijedtem, hogy meg fogunk halni. És ő ezt mondta nekem: „Péter, már sokszor elmondtam neked, hogy ezek az emberek vakok, akiket senki sem vezet. Ha meg akarod ismerni vakságukat, tedd a kezed a szemedre – a köntösödet -, és mondd mit látsz.” Ám amikor ezt megtettem, nem láttam semmit. Azt mondtam: „Senki sem lát (így).” Ismét szólt hozzám: „Csináld újra”.

És félelemmel vegyes csodálat töltött el, mivel új fényt láttam, mely fényesebb volt a napvilágnál. Aztán a fény lejött a Megváltóra. És én elmeséltem azokat a dolgokat neki, melyeket láttam. Ő újra szólt hozzám: „ emeld fel a kezed és hallgasd mit mondanak a papok és az emberek.” És én figyeltem a papokat, amint leülnek az írnokokkal. A tömeg teli torokból kiabált. Amikor hallotta ezeket a dolgokat tőlem, így szólt hozzám: „Hegyezd a füled és figyeld milyen dolgokról beszélnek.” És én ismét figyeltem. „Ahogy ülsz, dicsőítenek téged.” Amikor ezeket a dolgokat elmondtam, a Megváltó így szólt: „Mondtam neked, hogy ezek (az emberek) vakok és süketek. Nos tehát, figyeld azokat a dolgokat, melyeket rejtélyes módon elmondanak neked, és őrizd meg mindezeket. Ne mondd el a hallottakat e kor gyermekeinek. Merthogy átkoznak téged ezekben a korokban, mert nem törődnek veled, de áldani fognak majd tudásodért.” „Sokan

elfogadják

majd

tanításunkat

kezdetben.

Később

azonban

elfordulnak tőle ismét az eltévelyedés Atyjának szándékára, mert azt tették, amit ő akart. És ő kinyilatkoztatja nekik a tanításukat ítéletében, például a Világ szolgáinak. Azonban akik összekeverednek ezekkel, a börtönőreikké válnak, mivelhogy érzékelés nélkül valók. És az alattomosság nélkül valókat, a jókat, a tisztákat, odalökik a halál munkásának, és azok királyságának akik imádják Krisztust helyreállítva tekintélyét. És imádják a hamis propaganda emberét, azok, akik utánad jönnek. És ők ragaszkodnak a halál emberének nevéhez, mert úgy hiszik, tisztává válnak. Ők azonban súlyosan gyalázatossá válnak, és az eltévelyedés nevét veszik magukra, és az ördög kezébe jutnak, a trükkös ember és sokszoros dogma birtokosáéba, és törvények nélkül lesznek vezetve.” „Néhányan közülük gyalázni fogják az igazságot és ördögi tanítást hirdetnek. És ördögi dolgokat mondanak egymásra. Néhányukat megneveznek: (azok) akik az arkómok

erejében

állnak,

a

férfinak

és

a

mezítelen

asszonynak,

aki

megsokszorozója és egyben tárgya a sok szenvedésnek. És azok, akik ezeket a dolgokat mondják, álmokról fognak kérdezősködni. És amikor azt mondják, hogy

egy álom egy hatalmas démontól ered eltévelyedéseik következményeként, ezután végromlás lesz a részük tisztaság helyett.” „A gonoszság képtelen jó gyümölcsöt teremni. Mivel mindannyian arról a helyről származnak, mely olyant terem, mint ők maguk, és mivel nem minden lélek az igazságtól való, sem a halhatatlanságtól. Mivel ezeknek a koroknak minden lelke halandó a nézetünk szerint, mivel mindig is szolga volt, mióta csak megteremtették önmaga csodálatára és az ő örök pusztításukra, miáltal ők azok amik, és azok, ahonnan valók. Szeretik az anyag teremtményeit, melyek velük együtt születtek.” „Az örökéletű lelkek azonban nem ilyenek. Óh, Péter. De igazából az óra még nem jött el, ezért a (halhatatlan lélek) hasonlít a halandóra. Ám nem nyilvánítja ki természetét, mint egyedül a halhatatlan, és csak gondolkozik a halhatatlanságról, hűséges és vágyik arra, hogy megtagadja mindezeket a dolgokat.” „Mivel

az

emberek

nem

gyűjtenek

fügét

a

tüskebokorról

vagy

a

csipkebokorról, ha bölcsek, gyümölcsöt sem a bogáncsról. Mivel, egyrészről, a dolgok mindig azonosak azzal, ahonnan erednek, ha nem jó az eredet, akkor pusztítóvá válnak és halálossá önmaguk számára. Akik azonban az Örök Egyhez eljutnak, az élet és a élet halhatatlansága Egyéhez, hasonlítani fognak rá.” „Ezért a létező dolgok valamennyije, nem fog beleolvadni abba, ami nem létezik. A süketek és a vakok csak a saját fajtájukhoz csatlakoznak.” „Mások azonban megváltoznak majd a gonosz szavaktól és a félrevezető rejtélyektől. Néhányan, akik nem értik a rejtett dolgokra vonatkozó beszédet, mely dolgokat nem értenek, mégis büszkélkednek vele, hogy az igazság rejtelme csakis az övék. A gőgösségükben elragadja őket a büszkeség, irigyelni fogják a halhatatlan lelket, ami ígéretté válik. Az eónok minden hatalma, irányítója és hatalmassága vágyik rá, hogy velük legyen a világ teremtésében, azért, mert akik nem (kerülnek közéjük), feledésre kerülnek általuk, akiket imádnak, mégsem kerülnek megmentésre, és az Útra sem vezetik őket, bár mindig arra vágytak, hogy romolhatatlanok legyenek. Mert a halhatatlan lélek szellemi lélekben kap hatalmat -. De azonnal csatlakozik azokhoz, akik félrevezették.” „Azonban sokan a többiek közül, akik ellene vannak az igazságnak és a hamisság küldöttei, felállítják a maguk tévedéseit és törvényeit ezekkel a tiszta tanításaimmal szemben, egy (nézőpontból) tekintve a dolgokra azt gondolván, hogy

a jó és a gonosz egy (forrásból) származik. Az én nevemben tesznek dolgokat. És kemény sorsot ígérnek. A halhatatlan lelkek versenye hiábavalóság amíg Parousiámig nem érnek. Értük, belőlük fog megszületni – és az én bocsánatom az ő bűneikre,

melybe

belezuhantak

az

ellenségeik

révén,

kiknek

váltságdíját

megkaptam a szolgaságuk következtében, hogy szabadságot adjak nekik, hogy megteremthessék az imitáció maradványát a halott ember nevében, aki Hermas, a becstelenség elsőszülöttje, azért, hogy a fény, mely létezik, a kicsik által ne legyen hihető. Azonban az e fajták a munkások akik kivettetnek a külső sötétségbe, távol a fény fiaitól. Se be nem léphetnek, se engedélyt nem kapnak azoktól, akik felmennek a szabadulásuk jóváhagyóihoz.” „Míg közülük mások, akik szenvednek, úgy gondolják, tökéletesíteni fogják a fivérség bölcsességét, az (eszmét), mely valóban létezik, mely a spirituális szövetsége

mindazoknak,

akik

egyesültek

az

eggyé

megvesztegethetetlenséggel való, ezután kinyilvánítandó,

válásban,

a

menyegző révén. A

rokonjellegű nővérség mint utánzat tűnik majd fel. Ők lesznek azok, akik elnyomják fivéreiket, ezt mondván nekik: ’Az Isten miatt vannak nehézségeink, mióta a megváltás megtörtént velünk, azóta van így’, nem ismerik azoknak a büntetését, akiket ilyen beszédek tesznek boldoggá, azokét, akik mindezeket az egyszerű emberekkel szemben követik el, akik láttak (és) akiket ők börtönbe vetettek.” „És lesznek itt mások, akik kívül vannak a mi számainkon, akik magukat püspököknek és még diakónusnak is nevezik, mintha megkapták volna az erre vonatkozó hatalmat az Istentől. Ők ezáltal a vezetők döntése alá vetik magukat. Ezek az emberek kiszáradt csatornák.” Erre én így szóltam: „Megrémültem azoktól a dolgoktól, melyeket mondtál nekem, hogy valójában a kicsik, a mi nézőpontunk szerint, a hamisak, igazából pedig ott vannak a tömegek, akik megtévesztenek más élők tömegeit, és elpusztítják őket önmaguk között. és amikor kimondják a neved, hisznek nekik.” A Megváltó így felelt: „Meghatározott időn belül, arányosan a vétkeik súlyához mérten, átveszik a kicsik irányítását. Majd a vétkek befejeztével, a halhatatlan értelem kortalanja fiatallá válik, és ők (a kicsik) átveszik az uralmat uralkodóik felett. Vétkeik gyökerét ő kitépi, szégyenszemre kiteszi, így minden arcátlanság

megtestesülhet

benne,

melyet

megváltoztathatatlanná válnak, óh, Péter.”

magára

vett.

És

az

ilyenek

„Jöjj ezért, teljesítsük be a megvesztegethetetlen Atya által kijelölt utat. Ezért figyelj, azok, akik az ítéletet hozzák már közelednek, és szégyenre vetik majd őket. De minket nem érinthetnek meg. És te, óh Péter, a középpontjukban leszel. Ne rémülj meg saját gyávaságod miatt. A tudatuk zárva lesz, a láthatatlan egy miatt, aki szemben áll velük.” Amikor elmondta mindezeket a dolgokat, láttam őt, amint nyilvánvalóan megragadják. És én megkérdeztem: „Mit látok óh, Uram? Te magad vagy az, akit megragadtak, és te vagy aki engem tart? Vagy ki ez a valaki, aki boldog és nevet a fán? És ez a másik, akinek lábát és kezét átütik?” A Megváltó azt mondta nekem: „Ő, akit a fán láttál, boldog és nevet, ő az élő Jézus. Ő azonban, akinek kezén és lábán szögekkel ütötték át az élő húst, ő csak egy helyettesítő lény, aki elviseli a megaláztatást, aki a képmására testesült meg. De nézd őt és nézz engem.” Azonban amikor odanéztem, ezt mondtam: „Uram, senki sem nézhet rád. Meneküljünk el erről a helyről.” Ám ő így szólt: „Megmondtam neked: ’Hagyd a vakokat magukra!’. És te, nézd, miként van az, hogy nem tudják, mit mondanak. A dicsfényük fia miatt az én szolgálatom helyett, megszégyenítésre kerültek. És láttam valakit, aki közeledőben volt hozzánk és nagyon hasonlított rá, őrá, aki a fán nevetett. És (eltöltötte) őt a Szent Lélek, és ő volt a Megváltó. És ott volt egy hatalmas, kimondhatatlan fény körülöttük, és a láthatatlan angyalok kimondhatatlan tömege áldotta őket. És amikor ránéztem, az aki dicsőítette, megnyilatkozott. És ő azt mondta nekem: „Légy erős, mivel te vagy az, akinek ezek a rejtelmek megadattattak, hogy megismerd őket a kinyilatkoztatás által, hogy ő, akit keresztre feszítettek az elsőszülött, és a démonok otthona, és a köves hely ahol élnek, Elohimé, a kereszté, mely a Törvény alá tartozik. Ám aki mellette áll, ő az élő Megváltó, az első őbenne, akit megragadtak és elengedtek, aki boldogan néz azokra, akik szenvedést okoztak neki, miközben megosztották önmagukat maguk között. ezért nevetnek ők a saját értelmi képességeik hiányán, tudván, hogy ők vaknak születtek. Ezért az egyén hajlandó szenvedni az eljövetelért, miközben a test csak helyettesítő eszköz. Ám ők, amit kinyilatkoztattak az én anyagtalan testem volt. de

én vagyok a szellemi Lélek, eltöltve sugárzó fénnyel. Ő, akit látsz felém jönni az én szellemi Pleromám, mely egyesíti a tökéletes fényt a Szent Lelkemmel.” „Ezeket a dolgokat, melyeket láttál, majd add tovább másfajta embereknek, akik nem ebben a korban élnek. Ezért egyetlen embernek sem lesz jutalma aki nem halhatatlan, csak annak, aki kiválasztatott a halhatatlan lényeg által, melyről megmutattatott, hogy képes magába fogadni azt, aki neki adja jólétét. Ezért azt mondtam: ’Mindenki, akinek van, még adatik neki, és sok lesz neki.’ Ám annak, akinek nincs, így, e hely emberének is, aki tökéletes mértékben halott, akit eltávolítottak a teremtés helyéről, mely tiltott lett számára, aki, ha az egyik halhatatlan lényeg megjelenik, azt hiszi, birtokolja őt – tőle lesz véve és hozzá adatik ahhoz aki ő maga. Te ezért légy bátor és ne félj egyáltalán. Ezért veled leszek, hogy senki az ellenségeid közül ne győzedelmeskedhessen rajtad. Béke veled. Légy erős!” Amikor (Jézus) elmondta ezeket a dolgokat, ő (Péter) visszatért önmagához.                                

Jakab Apokrifonja Jakab írja, hogy […]: Béke legyen veled a Béke által, szeretet a Szeretetből, kegyelem a Kegyelemből, hűség a Hűségből, élet az Életből! Mivel megkértetek, elküldöm nektek a titkos könyvet, melyet az Úr nekem és Péternek nyilatkoztatott ki, nem fordultam el tőletek, és nem tagadtalak meg benneteket; hiszen leírtam mindezeket a héber ábécével és elküldtem nektek, és csak nektek. Mivel az üdvözítő szentek követei vagytok, komolyan igyekeztek és nem áll szándékotokban, hogy ezt a szöveget a sokaságnak is elismételjétek – révén a Megváltó nem kívánt mindannyiunkhoz szólni, hanem csak a tizenkét tanítványához. Ám áldottak lesznek azok, akik megtérnek, mert hűségesek ehhez az beszámolóhoz. Ugyancsak elküldtem nektek, tíz hónappal ezelőtt, egy másik szent könyvet, melyet a Megváltó nyilatkoztatott ki számomra. A körülmények hatására, azonban, figyelembe véve, hogy ezt az egyet számomra, Jakab számára, nyilatkoztatta ki; ez… [lefordíthatatlan töredékek] …a tizenkét apostol összegyűlt és a Megváltó által számukra külön-külön adott tanítást idézték fel, vajon ezek titkosak vagy nyilvánosak, aztán mindezeket a dolgokat egy könyvben foglalták össze – De mindezt leírtam a könyvemben is – íme, a Megváltó újra megjelent, miután eltávozott közülünk, amint hosszasan figyeltük. És ötszáz és ötven nappal azután, hogy felemelkedett a halálból, azt mondtuk neki, „Elhagytál minket és eltávolítottad magad közülünk?” Jézus azonban így felelt: „Nem, de elmegyek arra a helyre, ahonnan jöttem. Ha szeretnétek velem tartani, gyertek!” Mindannyian feleltek, ezt mondván: „Ha meghívsz bennünket, megyünk.” Ő ezt mondta: „Bizony mondom tinéktek, senki sem lép be a mennyek királyságába a meghívásomra, amíg (csak) nem válik eltöltötté, mint ti. Hagyjátok Jakabot és Pétert velem, hogy eltölthessem őket.” Amint elhívta e kettőt, félrevonta őket, és meghagyta a többieknek, foglalják el magukat szándékuk szerint. A Megváltó így szólt: „Megkaptátok a kegyelmet… (7 sor hiányzik)

Nem vágytok akkor hát az eltöltésre? A szívetek megrészegedett, nem vágytok akkor hát a kijózanodásra? Szégyelljétek tehát magatokat! A továbbiakban, akár ébren vagytok, akár alszotok, emlékezzetek arra, hogy láttátok az Ember Fiát, és beszéltetek vele személyesen, és hallgattátok őt személyesen. Szomorúság azoknak, akik látták az Ember Fiát; áldottak lesznek, akik nem látták a férfit, és azok, akik nem társultak vele, ás akik nem beszéltek vele, és akik nem hallottak semmit sem tőle, tiétek az Élet! Tudjátok meg tehát, ő meggyógyított benneteket, amikor betegek voltatok, hogy uralkodhassatok. Szomorúság azokra, akik számára megkönnyebbülés a betegségük, akik visszaesnek betegségükbe. Áldottak, akik nem betegedtek meg, és azelőtt megkönnyebbültek, mielőtt betegségbe estek volna, tiétek az Isten királysága. Azért azt mondom nektek, ’Legyetek eltöltöttek, és ne hagyjatok magatokban helyet az ürességnek, mert aki eljön, kigúnyolhat benneteket.” Ezután Péter így felelt: „Íme háromszor is elmondtad nekünk, ’Legyetek eltöltöttek’, de hiszen eltöltöttek vagyunk. A Megváltó válaszolt neki, mondván: „Éppen ezért mondtam nektek, ’Töltődjetek el”, mert nem vagytok nagy szükségben. Ők azonban, akik nagy szükségben vannak, nem lesznek megváltva. Mivel jó érzés eltöltöttnek lenni, és rossz dolog nagy szükségben. Ennélfogva, pontosan olyan jó nagy szükségben lenni, mint amilyen rossz az ellenkezője, eltöltöttnek lenni, mert aki eltöltött az nagy szükségben van, és aki nagy szükségben van, nem tud eltöltötté válni, mert hogy ő az, aki eltöltötté szeretne lenni, és ő az, aki eltöltött; és így sorjában elnyeri a kellő tökéletességet. Ezért tehát nagy szükségben kell lennetek, amíg lehetségessé nem válik, hogy eltöltődjetek, és eltöltötté kell lennetek, míg lehetségessé nem válik, hogy nagy szükségben legyetek, ily módon képessé válhattok arra, hogy jobban eltöltsétek magatokat. Ennélfogva töltődjetek el a Lélek által, de legyetek nagy szükségében az értelemnek, mely a lélekhez ; és így sorjában, ez a lélek (természete).” Azonban válaszoltam, ezt mondván néki: „Uram, engedelmeskedünk neked, ha úgy kívánod, hagyjuk el apáinkat és anyáinkat és a faluinkat, és kövessünk téged. Jutalmazz meg azért, ne engedd, hogy a megkísértsen minket, a gonosz.” Az Úr válaszolván ezt mondta: „Mi lesz a jutalmatok, ha teljesítitek a az Atya kívánságát és mindezt nem érdemként kapjátok meg, miközben a Sátán kísért benneteket? Ám ha a Sátán elnyomása alatt vagytok és üldöz titeket, és mégis megteszitek (az Atya) kívánságát, azt mondom nektek, szeretni fog benneteket ezért, és egyenlővé tesz titeket velem, és emlékeztet majd benneteket, hogy gondviselő

szeretetének részeseivé váltatok, a saját választásotok eredményeként. Így hát nem adjátok fel a test szeretetét és a félelmet a szenvedéstől? Vagy nem tudjátok, hogy be akarnak mocskolni benneteket és igazságtalanságokat akarnak elkövetni ellenetek, és hogy be akarnak börtönözni, és törvénytelen módon elítélni, és keresztre feszíteni bármiféle ok , és eltemetni, mint velem tették, a gonosz által? Elég bátrak vagytok, hogy tartózkodjatok a hústól, ti akiket a Lélek fallal vesz körül? Ha tudatosul bennetek, hogy a világ mennyi ideje létezett már , és mennyi ideig fog létezni utánatok, úgy fogjátok találni, a ti életetek egyetlen nap csupán, és szenvedéseitek mindössze egy órát tesznek ki. Mivel a jó nem lép be a világba. Halálos gúny, ezért, mindvégig az élet során! Emlékezzetek keresztemre és halálomra, és életetek lesz!” Én azonban válaszoltam neki, ezt mondván: „Uram, ne emlegesd nekünk a keresztet és a halált, mivel mindezek távol állnak tőled!” Az Úr válaszolván ezt mondta: „Bizony mondom nektek, senki nem lesz megmentve mindaddig, amíg nem hisz a keresztemben. Ám azok, akik hisznek a keresztemben, birtokolják az Isten királyságát. Ezért keressétek a halált, ahogy a halál is keresi az élőt, azért, mert amit keresnek, kinyilatkoztatik számukra. És milyen probléma adódik mindezzel? Számotokra, amikor a halállal kapcsolatban vizsgálódtok, megtanít titeket választani. Bizony mondom nektek, senki azok közül, aki féli a halált sem kap megmentést; a királyság azoké, akik hallára adják magukat. Legyetek jobbak, mint én; tegyétek magatokat olyanná, mintha a Szent Lélek fiai lennétek!” Azután megkérdeztem őt: „Uram, miként leszünk képesek prófétálni azoknak, akik megkérnek minket, prófétáljunk nekik? Merthogy igen sokan vannak, akik megkérnek minket, és ránk figyelnek, hogy meghallják a nagy bölcsességet.” Az úr válaszolván azt mondta: „Hát nem tudjátok, hogy a prófétálás fejét levágták Jánossal?” Én erre azt mondtam: „Uram, lehetséges volna eltávolítani a prófétálás fejét” Az Úr azt mondta nekem: „Amikor majd felismeritek, a ’fej’ mit jelent, és a prófétálás a fejből árad, (akkor) megértitek majd a jelentését ’a fejét eltávolították’. Először példabeszédekben szóltam hozzátok, és ti nem értettétek, most nyíltan

beszélek, és (továbbra) sem fogjátok fel. Nos, ti voltatok, akik a példabeszédeimhez például szolgáltatok, és minthogy ami világos a (szavakban) az világos. „Siettesd a megmentésed anélkül, hogy sürgetnéd! Ahelyett, légy buzgó tenmagad szerint, és, ha lehetséges, előttem érkezz, hogy az Atya szeretetét elnyerd.” „Jöjj és vesd meg a képmutatást és a gonosz gondolatokat, merthogy a gondolat az, ami a képmutatást szüli, a képmutatás pedig messze áll az igazságtól.” „Ne engedd a mennyek királyságát elsorvadni, merthogy olyan az, mint egy pálmacserje, melynek gyümölcse maga köré hull. Ezek (pl. a lehullott gyümölcsök) leveleket hoznak, és miután szétterjedtek, méhük kiszáradását okozzák. Így igaz ez a gyümölcsre is - mely ebből az egyszerű gyökérből növekedett -, mely gyümölcsöt mikor felszedték(?), sok(?) további gyümölcsöt hozott. A (gyökér) természetesen jó volt, (és) ha lehetséges lenne számotokra, hogy új növényeket növesszetek, megtennétek. „Mivel én már megdicsőültem eképpen, miért tartotok hát vissza szándékomban, hogy eltávozzam? A munka után, kényszerítettetek, hogy maradjak veletek további tizennyolc napot, a példabeszédek miatt. Már éppen elég volt néhánynak a tanítást és megértse a ’Pásztorokat’ és a ’Magot’ és az ’Épületet’, és a ’Szűzek lámpáit’ és a ’Munkások bérét’ és a ’Kétdrachmásról’ és az ’Asszonyról’ szólót”. „Legyetek határozottak a világ dolgai felöl! A világ számára az első dolog a hit, a második a szeretet, a harmadik a munka – ezek nélkül nincs élet. A világ olyan, mint a gabonaszem, amikor valaki elvetette, hinnie kellett benne, és amikor kihajtott, szerette azt, mivel sok-sok magról gondoskodott már azon a helyen. És amikor dolgozott, megmenekült, mivel gondoskodott majdani élelméről (és) hagyott is (valamennyi), hogy újra vethessen. Így tehát ti is megkaphatjátok a mennyek királyságát, ezen igaz tudás megszerzése révén, e nélkül azonban nem lesztek képesek megtalálni azt.” „Ezért mondom nektek, legyetek józanok, ne legyetek megtévesztve! És megannyiszor elmondtam nektek mindannyiótoknak, és neked külön is Jakab megmondtam, ’Térj meg’. És rád parancsoltam, kövess engem, és megtanítottalak miként szólj az arkónok nyelvén. Kutassátok az alászállásomat és elmondott

beszédeimet és elítéltetésem történetét, és nyerjétek el koronámat miután megtérített benneteket. Mivel eljöttem, hogy veletek éljek, ezért nektek is – ha rákerül a sor – velem kell élnetek. És fedetlenül találjátok majd otthonaitokat, melyeket én készítettem lakhelyül a házakban, melyek befogadtak engem alászállásom idején.” „Ezért bízzatok bennem, testvéreim, értsétek meg, mily hatalmas a fény. Az Atyának nincs szüksége rám – az apának nincs szüksége fiúra, a fiú az, akinek szüksége van apára -, így tehát vele tartok. A Fiú Atyja számára nem vagytok szükségesek. „Figyeljetek a világra, értsétek meg a tudását, szeressétek az életet, és senki sem fog üldözni benneteket, senki sem fog benneteket elnyomni sem, mások, legfeljebb ti magatok.” „Óh, ti nyomorultak; óh, ti szerencsétlenek; óh, ti igazságkeresők; óh, ti a tudás meghamisítói; óh, ti Lélek ellen bűnt elkövetők, képesek vagytok rá, hogy figyeljetek ugyanúgy mint amikor elősző szóltam hozzátok? Képesek vagytok rá, hogy még mindig aludjatok, mikor az ébredésnek szenteltétek magatokat a kezdetektől, hogy a mennyek királyságát megkaphassátok? Bizony mondom nektek, ha azok küldtek volna, akik figyelnek rám és akikhez szóltam, soha nem jöttem volna a Földre. Szóval, szégyelljétek magatokat ezek miatt.” „Figyeljetek, eltávozom tőletek és elmegyek, és nem kívánok veletek maradni tovább, mint ahogy ti magatok sem akarjátok ezt. Nos, ezért kövessetek hamar. Ez az amiért beszélek hozzátok, ’A ti kedvetekért jöttem le’. Ti vagytok a szeretettek; ti vagytok azok, akik révén sokaknak élete lesz. Hívjátok segítségül az Atyát, esedezzetek az Istenhez gyakran, és ő megadja nektek. Áldottak azok, akik Ővele láttak benneteket, mikor bemutatták az angyalok körében, és dicsőítették a szentek között; tiétek az élet. Örvendezzetek, és legyetek boldogok, mint az Isten gyermekei. Tartsátok meg kívánságát, ami megváltásotokhoz vezethet; fogadjátok el a feddést tőlem és váltsátok meg magatokat. Közbenjárok értetek az Atyánál, és meg fog nektek bocsátani teljesen.” És amikor meghallottuk ezeket a szavakat, örvendezni kezdtünk, mert hogy előtte bánat töltött el bennünket a korábban hallott szavak miatt. Amikor látta örvendezésünket, így szólt: ’Jaj nektek, akik nem figyeltek a közbenjáróra! Jaj nektek, akik a kegyelem szükségében éltek! Áldottak lesznek azok, akik őszintén

beszélnek és kegyelmet szereznek maguknak. Hasonlítsátok magatokat az idegenekhez; mifélék ők a városotok szemében? Miért vagytok zavarban, amikor elszakítjátok magatokat megszokott dolgaitoktól és megváltok városotoktól? Miért hagyjátok figyelmen kívül a nektek megfelelő lakhelyet, előkészítve azoknak, akik abban akarnak lakni? Óh, ti kitaszítottak és hontalanok, jaj nektek, mert elfognak benneteket! Vagy esetleg úgy gondoljátok, hogy az Atya az emberiség kedveltje, vagy azt, hogy üldözik őt az imádkozók, vagy adományként elenged az egyiknek amit a másik ellen tett, vagy hogy elnéző a kérdezősködőkkel szemben? – Mivel ismeri a vágyakat és azt is, mire van a húsnak szüksége! – (Vagy azt gondoljátok) hogy ez nem a (hús), mely a lélek után vágyik? Mivel lélek nélkül, a test nem követ el bűnt, ahogy lélek sem térhet meg a szellem nélkül. Ám amikor a lélek megtér (amikor) gonoszság nélkül való, és a szellem szintén megtér, azután a test megszabadul a bűntől. A szellem tehát az, mely felemeli a lelket, de a test az, amely megöli azt, így tehát a (lélek az), mely megöli saját magát. Bizony mondom nektek, nem fogja megbocsátani a léleknek a bűnt semmilyen körülmények között, ahogy a hús bűnét sem. Senki számára azok közül, aki húsból való, nincs megtérés. Vagy úgy gondoljátok, hogy sokan rátaláltak a mennyek királyságára? Boldog az, aki úgy tekinthet magára, hogy ő a negyedik a mennyben!” Amikor mindezeket hallottuk, igen bánatosak lettünk. Ám amikor látta, hogy elszomorodtunk, így szólt: „Ennek okáért azt mondom nektek, hogy ismerjétek meg önmagatokat. A mennyek királysága hasonló egy gabonakalászhoz, mely a mezőn növekszik. És amikor beérik, szétszórja termését és újra megtölti a mezőt kalászokkal a következő évben is. Nektek is siettetnetek kell az élet kalászának beérését önmagatok számára, hogy eltöltődhessetek a királysággal!” „És ameddig veletek vagyok, figyelmetek szenteljétek rám; ám amikor eltávozom tőletek, emlékezzetek rám. És emlékezzetek rám, mert amikor veletek voltam, nem ismertetek meg engem. Áldottak azok, akik megismertek engem, jaj azoknak, akik hallottak és nem hittek! Áldottak azok, akik nem láttak engem és mégis hisznek!” „És még egyszer rábeszélnélek titeket, mert kinyilatkoztattam számotokra, építsetek egy házat, mely nagy értéket jelent számotokra amikor menedéket nyújt falai között, és akkor is kitart a szomszédaitok házai között, amikor azok összeomlással fenyegetnek. Bizony mondom nektek, jaj azoknak, akik miatt leküldettem erre a helyre; áldottak azok, akik az Atyához térnek meg! Még egyszer

megdorgállak benneteket, ti akik vagytok, váljatok olyanná, amilyenek nem vagytok, hogy azokkal lehessetek, akikkel nem vagytok.” „Ne tegyétek a mennyek királyságát sivataggá önmagatokban. Ne legyetek büszkék arra a fényre, mely beragyog benneteket, hanem úgy viselkedjetek önmagatokkal, ahogy én veletek. Miattatok helyeztem alá magam mindezeknek a rontásoknak, azért, hogy megtérjetek.” Azonban Péter válaszolt ezekre a szavakra, imígyen szólva: „Olykor sürgetsz minket a mennyek királyságával kapcsolatban, aztán később visszafordítasz bennünket, Uram; olykor rábeszélsz minket és ráveszel arra, hogy hűek legyünk és életet ígérsz nekünk, azután ismét előre küldesz minket a mennyek királysága felé.” Az Úr válaszolt és azt mondta: „Sokszor adtam számotokra hűséget, továbbá, kinyilatkoztattam magamat számotokra, Jakab, és ti még mindig nem ismertetek meg engem. Nos újra hát, láttalak titeket számos alkalommal örvendezni, és amikor megmárosodtatok az élet ígéretétől, még mindig szomorúak vagytok és bánkódtok, miközben útbaigazítást kaptatok a királysághoz? Hiszen ti, a húség és a tudás által, életet kaptatok. Vessétek meg a visszautasítást, amikor ilyesmit hallotok, azonban amikor ígéretet hallotok, még inkább örvendezzetek. Bizony mondom nektek, az, aki megkapja az életét és hisz a királyságban, soha nem hagyja azt el, még akkor sem, ha az Atya száműzni kívánja őt.” Ezek azok a dolgok, melyeket eddig elmondtam nektek, most azonban felemelkedek arra a helyre, ahonnan jöttem. Ám ti, amikor el akartam távozni, kivetettetek, és ahelyett, hogy csatlakoztatok volna hozzám, győzködtetek. Viszont szenteljetek figyelmet a rám váró dicsőségnek és nyitott szívvel hallgassátok a fent a mennyekben rám váró himnuszokat, mert ezen a napon el kell foglalnom (a helyem) az Atya jobbján. Már elmondtam utolsó szavaimat nektek, most már eltávozom tőletek, a szellem szekere visz magával a magasba, és ettől a pillanattól levetkőzöm önmagam, hogy felöltöztethessem magam. De figyeljetek rám; áldottak, akik hirdették a Fiú megérkezését, mielőtt alászállt volna, hogy mikor megérkeztem, (ismét) felemelkedhessek. Háromszorosan áldottak azok, akiknek hirdették a Fiút az ő létezésük előtt, hogy ti osztályrészesei lehessetek nekik.” Ezeket a szavakat mondván, távozott. Mi azonban meghajtottuk térdünket, én és Péter, és hálát adtunk, és felküldtük szívünket a mennybe. Hallottuk fülünkkel

és láttuk szemünkkel a háború hangját, és a trombita harsogását, és a hatalmas nyugtalanságot. És amikor túlhaladtunk azon helyen, felküldtük gondolatainkat az atyához, és láttuk a szemünkkel és hallottuk a fülünkkel himnuszokat, és angyali áldást, és angyali örvendezést. És mennyei fenségek énekeltek áldást, és mi szintén örvendeztünk. Mindezek után ismét szerettük volna elküldeni szellemünket a Fenségeshez, és felemelkedése után nem kaptunk engedélyt, hogy lássunk vagy halljunk bármit is, a többi tanítvány megszólított bennünket és megkérdezték: „Mit hallottatok a Mestertől. És mit mondott nektek? És hová ment?” Mi azonban így válaszoltunk: „Ő felemelkedett, és fogadalmat tett számunkra, megígérte, hogy valamennyiünknek élete lesz, és fennmaradunk majd gyermekeinkben, akik utánunk következnek, mivel megtiltotta nekünk, hogy szeressük őket, amennyiben mi megtérhetünk az ő révükön.” És amikor ők (ezt) meghallották, elkezdték mélyen hinni a kinyilatkoztatást, ám elégedetlenek voltak azokkal, akik ezután születnek. És így, nem kívánván megsérteni őket, elküldtem őket egyenként máshová. Én magam azonban felmentem Jeruzsálembe, imádkozni azért, hogy bekerülhessek a szeretettek közé, akik kinyilatkoztatást kapnak. És imádkozom azért, hogy tőletek induljon el a kezdet, így képessé válok a megváltásra, mivel ők megvilágosodást nyernek általam, a hűségem révén – és további (hűség) árán, mely erősebb az enyémnél, ezért szeretném, ha az enyém kevesebb lenne. Határozottan törekedni, azután olyanná tenni magadat, mint ők. És imádkozni, hogy részese lehessek mindannak, aminek ők. Ezért, amint megmondtam, a Megváltó a kinyilatkoztatást nem őmiattuk adta. Mi vagyunk igazából, akik kinyilvánítják részük, azok számára akiknek a kinyilvánítás történt - azok pedig nem mások, mint akiket az Úr a fiaivá tett.              

János Apokrifonja A Megváltó tanítása, és a misztériumok kinyilatkoztatása, és a hallgatásban rejtett dolgok, sőt még azok a dolgok is, melyeket ő tanított Jánosnak, tanítványának. És történt egy napon, amikor János, Jakab fivére – aki Zebedeus fia – feljött a templomba, akkor egy Arimanius nevű farizeus odajött hozzá és ezt mondta neki: „Hol van a mestered, akit követtél?” És ő így válaszolt neki: „Eltávozott, arra a helyre, ahonnan jött.” A farizeus ezt mondta neki: „Csalással csinálta ez a Nazarénus, hogy becsapjon titeket, és teletöltötte a fületeket hazugságokkal, és bezárta szíveteket (és) elfordított benneteket atyáitok szokásaitól.” Amikor én, János meghallottam ezeket a dolgokat, elfordultam a templomtól és egy elhagyatott helyre mentem. És mélyen elszomorodtam szívemben, mondván, „Hogyan lett hát a Megváltó kiválasztva és miért küldte őt Atyja a világba, és ki az ő Atyja, hogy elküldte őt, és miféle korszak az, amely felé haladunk? Mit értett az alatt, amikor azt mondta nekünk: „Ez a korszak melyen áthaladtok, a rendíthetetlen fajtából való, azonban nem tanított nekünk a későbbi dolgokról, mifélék lesznek azok.” Abban a pillanatban, miközben ezeken a dolgokon elmélkedtem, láttam, amint megnyílnak a mennyek és az egész teremtés mely a menny ragyogása alatt látszott, és megrengette a világot. Megrémültem, és láttam és figyeltem a fényben egy fiatalt, aki mellettem állt. Miközben figyeltem őt, olyanná vált, mint egy öregember. Aztán (ismét) felvette eredeti küllemét, olyan formát öltött, mint egy szolga. Nem volt előttem embertömeg, azonban megjelent egy arc, mely különböző formákat öltött, és ezek egymás után jelentek meg, és az arc három formát öltött. Így szólt hozzám: „János, János, miért kételkedsz, és miért félsz? Számodra nem szokatlan ez a kép, igaz? – ezért ne légy félénk! – Én vagyok az, aki mindig veletek van. Én vagyok az Atya, én vagyok az Anya, én vagyok a Fiú. Én vagyok a szeplőtelen és a megvesztegethetetlen. Most azért jöttem, hogy tanítsalak téged arról, mi van és mi volt és mi fog elkövetkezni, hogy megismerhesd ezeket a dolgokat, melyek nincsenek kinyilatkoztatva és azokat, melyek kinyilatkoztatásra kerültek, és hogy tanítsalak a megrendíthetetlenül tökéletes Ember fajával

kapcsolatos dolgokról. Nos, ezért hát, emeld fel az arcod, hogy befogadhasd azokat a dolgokat, melyeket ma tanítok neked, és hogy elmondhasd szellemtársaidnak, akik a megrendíthetetlenül tökéletes Emberi fajból származnak.” És megkérdtem, hogy mindezt megtudhassam, és ezt mondta nekem: „A Monád egyfajta monarchia, és semmivel sem több. Ő az aki létezik, és mint Isten és mindeneknek Atyja, a láthatatlan Egy, aki mindenek felett áll, aki létezik, aki romolhatatlanként a tiszta fényben van, abban, melyet egyetlen szem sem láthat. „Ő a láthatatlan Lélek, akire nem helyes úgy gondolni, mintha Isten lenne, vagy valami hasonló. Mivelhogy ő több annál, mint egy isten, mivel senki nem áll felette, semmilyen úr nem felettese. Nem úgy létezik, mint valaki alárendeltje, merthogy minden őbenne létezik. Mert ő az, aki önmagát létrehozta. Ő örök, mivel nincs szüksége semmire sem. Teljes mértékben tökéletes. Semmiben sem szenved hiány, ami szükséges lenne teljessé válásához. Ő sokkal több ennél, tökéletes a fényben. Ő határtalan, mivel nincs más, senki sem jár előtte, hogy határokat szabjon számára. Ő kutathatatlan, mivel senki sem jár előtte, hogy megvizsgálhatná. Ő mérhetetlen, mivel senki sem jár előtte, hogy megmérhetné. Ő láthatatlan, mivel senki sem látta őt. Ő örök, mivel örökké létezik. Ő kimondhatatlan, mivel senki sem volt aki képes lett volna neki, róla beszélni. Ő megnevezhetetlen, mivel senki sem jár előtte, aki nevet adna neki. „Ő a megmérhetetlen fény, mely tiszta, szent (és) makulátlan. Ő a kimondhatatlan, tökéletes a megvesztegethetetlenségben. (Ő) nincs a tökéletesség állapotában, sem az áldás nélküliben, sem az isteniben, ám ő messze a legnagyobb. Neki nincs sem testi felépítése, sem testetlen. Nem nagy és nem kicsi. Nincs értelme azt mondani: ’mekkora?’ vagy hogy ’milyen?”, merthogy senki sem ismerheti őt. Ő nem valaki a (többi) létező között, ő messze a legnagyobb. Ő nem csak (egyszerűen) a legnagyobb, hanem létezése nem része sem a korszakoknak, sem az időnek. Mivel ő, aki részese egy korszaknak már korábban létrejött. Időt nem juttattak számára, mivel semmit sem kapott senkitől, ezért az csak kölcsön kapható. Mivel aki másokat megelőz nem szenved hiányt, azért megkaphatja tőle. Inkább, ez utóbbi az, ami az ő fényénél inkább elvárhatónak tűnik.” „A tökéletesség szempontjából fenséges. Ő tiszta, mérhetetlen tudat. Ő egy korszakadó korszak. Ő életadó élet. Ő áldásadó áldott. Tudásadó tudós. Jóságot adó jóság. Ő irgalmas és megváltás-adó irgalom. Ő malasztadó malaszt, de nem mert birtokolja, hanem mert ő adja a mérhetetlen felfoghatatlan fényt.”

Hogyan is beszélhetnék neked őróla? Az ő isteni személyisége elpusztíthatatlan, nyugalomban van és a csendben létezik, nyugalomban van (és) mindenek fölött áll. Mivel ő valamennyi istenség feje, és ő az, aki erőt és jóságot ad nekik. Mivel nem ismerjük a kimondhatatlan dolgokat, és nem értjük mi a megmérhetetlenség, kivéve őt, aki tőle származik, nevezetesen az Atyától. Mivel ő az egyedüli, aki mindezt elmondta nekünk. Mivel ő az, aki az őt körülvevő fényben tekint önmagára, nevezetesen, az élet vizének forrása. És ő az, aki minden istenségnek ad és mindenféle módon, (.s) ki felnéz az ő képére, melyet a Szellem forrásában lát. Ő az, aki csodálattal adódik az ő vízfényének, mely az őt övező tiszta vízfény forrásában található.” „És az ő gondolata cselekvést eredményezett és ő (nőnemű) létrejött, nevezetesen ő (nőnemű), aki ő (hímnemű) előtte jelent meg a fény ragyogásában. Ez volt az első hatalmasság mely mindannyiuk előtt létezett (és) az ő gondolata által jött létre. Ő (nőnemű) a Mindenség előgondolata - az ő (nőnemű) fénye úgy ragyog, mint az övé -, a tökéletes hatalom, amely a láthatatlan, tökéletes szűzi Szellem képe. Az első energia, Barbelo dicsfénye, a korszakok tökéletes dicsfénye, a kinyilatkoztatás dicsfénye, ő (nőnemű) dicsőítette meg a szűzi Szellemet és ő volt az, aki imádta őt, mert köszönetet mondott neki azért, hogy létrejöhetett. Ez az első gondolat, az ő (hímnemű) képe; ő (nőnemű) vált mindenek méhévé, mivel ő (nőnemű) az, aki mindenek felett áll, az Anya-Atya, az első férfi, a szent Szellem, a háromszorosan férfi, a háromszorosan hatalmas, a háromszorosan megnevezett androgín, és az örök istenség a láthatatlanok között, és az első aki létrejött.” „ (nőnemű) megkérte a láthatatlan, szűzi Szellemet – aki Barbelo -, hogy adjon számára előtudást. És a Szellem beleegyezett. És amikor beleegyezett, az előtudás létrejött, és az előgondolat támogatta, a szűzi Szellem láthatatlan gondolatból származott. Dicsőítette őt (hímnemű) és az ő tökéletes hatalmasságát, Barbelot, mert őmiatta (nőnemű) létezett és jött létre korábban.” „És ő (nőnemű) újra kért, az elpusztíthatatlanság adományát, és ő (hímnemű) beleegyezett. Amikor beleegyezett, létrejött az elpusztíthatatlanság, a gondolat és az előtudás támogatta. Dicsőítette a láthatatlan Egyet és Barbelot, az egyet, aki miatt létrejöttek.” „És Barbelo az örök élet adományát kérte. És a láthatatlan Szellem beleegyezett. És amikor beleegyezett, az örök élet létrejött, és ők együtt dicsőítették a láthatatlan Szellemet és Barbelot, az egyet, aki miatt létrejöttek.”

„És ő (nőnemű) kérte az igazság adományát. És a láthatatlan Szellem beleegyezett. És amikor beleegyezett, az igazság létrejött. És ők együtt dicsőítették a láthatatlan, csodálatos Szellemet és az ő Barbelóját, az egyet, aki miatt létrejöttek. „Ez a korszakok Atyjának ötöse, aki az első ember, a láthatatlan Szellem képe; ez az előgondolat, mely Barbelo, és a gondolat és az előtudás; és a megsemmisíthetetlenség, és az örök élet és az igazság. Ez az istenek androgin ötöse, mely az istenségek tizede, mely az Atya.” „És ő (hímnemű) ránézett Barbelora, a tiszta fénnyel, mely körülvette a láthatatlan Szellemet, és az ő csillogásával, és ő (nőnemű) megfogant tőle. Ő (hímnemű) csillogó fényt nemzett, egy áldottsághoz hasonlító fénnyel. Ez azonban nem volt egyenlő az ő (hímnemű) nagyszerűségével. Ez csak egy egyetlen-nemzett gyermeke volt az Anya-Atyának, mely létrejött; ez volt az egyetlen leszármazott, az egyetlen nemzettje az Atyának, aki a tiszta fény.” „És a láthatatlan, szűzies Szellem megörvendezett a megszületett fény kapcsán, mely létrejött először az előgondolat első hatalmassága által, mely Barbelo. És ő felszentelte a nemzettet az ő jóságával mindaddig amíg tökéletes nem lett, nem hagyván figyelmen kívül semmiféle jóságot, merthogy ő a láthatatlan Szellem jóságával együtt örvendezett. És ő (a nemzett) csatlakozott hozzá, amint kitöltötte rá. És hirtelen, amikor a nemzett mindezt megkapta a Szellemtől, dicsőíteni kezdte a szent Szellemet és a tökéletes előgondolatot, akiknek köszönhetően létrejött.” „És a nemzett megkérte őt, kaphasson egy munkatársat, mely a tudat, és ő (hímnemű) boldogan teljesítette. És amikor a láthatatlan Szellem beleegyezett, a tudat létrejött, és csatlakozott Krisztushoz, dicsőítvén őt és Barbelot. És mindezek a dolgok csendben jöttek létre.” „És a tudat cselekedni szeretett volna a láthatatlan Szellem szava által. És a szándéka tetté vált és a tudattal együtt jelent meg; és a fény dicsőítette. És a szót szándék követte. Mert a szó miatt, Krisztus az isteni Önteremtő hozott létre mindent. És az örök élet az ő szándéka és a tudat és az előtudat csatlakozott és dicsőítette a láthatatlan Szellemet és Barbelot, akik miatt létrejöttek.” „És a szent Szellem kiteljesítette az isteni Önteremtőt, a fiát, együtt Barbeloval, hogy csatlakozhasson a hatalmashoz és láthatatlanhoz, a szűzi Szellemhez mint az isteni Önteremtő, a Krisztus, akit megajándékozott erős hanggal. Az előgondolat

révén jött létre. És a láthatatlan, szűzi Szellem mindenek fölé helyezte az igazság isteni Önteremtőjét. És ő alávetett neki minden hatalmat, és az igazságot, mely benne volt, hogy tudhasson Mindent, mely dolgokat néven neveznek, melyeket minden névnél magasabb névvel illettek. Ezeket a neveket azok kapcsán említik, akik érdemesek rá.” „A fényből, mely a Krisztus, és az elpusztíthatatlanság, a Szellem adománya által, a négy fény (megjelent) az isteni Társteremtőktől. Elvárta, hogy esetleg csatlakoznak hozzá. És a három kívánság lesz, gondolta, és élet. És a négy hatalmasság a következő: a megértés, a kegyesség, az érzékelés és az óvatosság. És a kegyesség a fény-eónhoz, Armozelhez tartozott, aki az első angyal. És volt három további eón, a kegyesség, az igazság és az alak. És a második fény, Oriel, akit a második eón fölé helyeztek. És volt három további eón vele: az eszme, az érzékelés és az emlékezet. És a harmadik fény, Daveithai, aki a harmadik eón fölé helyeztek. És volt három további eón volt vele: a megértés, a szerelem és az elképzelés. És a negyedik eónt a negyedik fény Eleleth fölé helyezték. És volt további három eón vele: a tökéletesség, a béke és a bölcsesség. Ők a négy fény, melyek társultak az isteni Társteremtőkhöz, (és) ők a tizenkét eón, melyek csatlakoztak a hatalmashoz, a Társteremtőkhöz, a Krisztushoz, a kívánság által, és láthatatlan Szellem adománya révén. És a tizenkét eón a Társteremtők fiához tartozott. És mindezen dolgokat a szent Szellem kívánsága hozta létre a Társteremtők révén. „És a tökéletes tudás előgondolatától, a láthatatlan Szellem kívánságának megnyilatkozása által és a Társteremtők kívánsága által a tökéletes Férfi (megjelent), az első kinyilatkoztatás, és az igazság. Ő volt az, akit a szűzies Szellem „Pigera-Adamas”-nak nevezett, és az első eón fölé helyezte őt, a hatalmassal, a Társteremtőkkel, és Krisztussal, együtt, az első fény, Armozel által, és vele voltak az ő hatalmasságai is. És a láthatatlan Egy adott neki szellemiséget, legyőzhetetlen erőt. És ő beszélt és dicsőítette és magasztalta a láthatatlan Szellemet, mondván, ’Minden miattad jött létre és minden hozzád tér vissza. Magasztallak és dicsőítelek téged és a Társteremtőket és az eónokat, és a hármasságot: az Atyát, az Anyát és a Fiút, a tökéletes hatalmasságot.’” „És elhelyezte fiát, Seth-et a második eón fölé a második fény, Oriel jelenlétében. És a harmadik eón, Seth magja, a harmadik fény, Daveithai fölé helyeztetett. És a szentek lelkei (oda) helyeztettek. És a negyedik eónban azon lelkek helyeztettek el, akik nem ismerték a Pleromát és akik nem voltak általában

bűnbánóak, ám akik egy darabig állhatatosak voltak és aztán bűnbánóak; a negyedik fény Eleleth által. Ezek azok a teremtmények, akik dicsőítették a láthatatlan Szellemet.” „És Epinoia Bölcsessége, révén eón, önmaga által megfogant egy gondolatot, és a láthatatlan Szellem és az előtudat megértését. Szerette volna létrehozni önmaga hasonmását a Szellem hozzájárulása nélkül – aki nem hagyta helyben – és hitvese nélkül, és annak tekintetbe vétele nélkül. És habár a férfiasság személye nem hagyta jóvá, és ő nem kapta meg az ő (nőnemmű) beleegyezését, és a Szellem hozzájárulása nélkül gondolkodott, és az ő beleegyezésének ismerete nélkül, (mégis) létrejött. És mert a legyőzhetetlen erő őbenne volt, a gondolata nem maradt tétlen, és valami létrejött általa, mely tökéletlen volt és különbözött az ő megjelenésétől, mert ő alkotta őt, az ő (Szellem) beleegyezése nélkül. És nem volt hasonlatos az ő anyjának megjelenéséhez, mivel másfajta volt.” „És amikor látta, (az eredményét) az ő vágyának, az megváltozott egy oroszlánarcú kígyóvá. És a szemei szikrákat szórtak, mint a villámlás. Ő elűzte magától, kívülre arról a helyről, melyet senki sem láthat a halhatatlanok közül, mivel tudatlanság révén alkotta meg. És világító felhővel vette körül, és egy trónt helyezett a felhő közepébe, hogy senki se láthassa, kivéve a szent Szellemet, akit az élet anyjának neveznek. És ő (nőnemű) kimondta az ő (hímnemű) nevét, Jaltabaoth. „Az első arkón volt az, aki hatalmasságot vett el anyjától. És eltávolította önmagát őtőle és eltávozott azokról a helyről, melyen megszületett. Megerősödött és további eónokat teremtett önmaga számára fénylő tűz lángjával, mely (még) most is létezik. És csatlakozott az arroganciájához, mely benne volt és önmagának jogosultságokat adott. Az első neve Athoth, akit a generációk az aratómunkásnak hívnak. A második neve Harmas, aki a irigység szeme. A harmadik neve KalilaOumbri. A negyedik Yabel. Az ötödik Adonaiou, akit Sabaothnak neveznek. A hatodik Cain, aki az emberek generációi a Napnak hívnak. A hetedik Ábel. A nyolcadik Abrisene. A kilencedik Yobel. A tizedik Armoupieel. A tizenegyedik Meicer-Adonein. A tizenkettedik Belias, ő az, aki Hades mélysége felett áll. És hét királyt helyezett – mindegyik hasonlít a menny boltozataihoz, és ötöt a mélységek mélysége fölé, hogy uralkodjanak. És ő megosztotta a tüzét velük, azonban nem szórta rájuk fényét, melyet az anyjától vett el, mivel nem törődött a sötétséggel.”

„És amikor a fény összekeveredett a sötétséggel, a sötétség fényleni kezdett. És amikor a sötétség összekeveredett a fénnyel, elhomályosította a fényt, mert sem nem fény volt, sem sötétség, hanem homály keletkezett.” „Nos az arkón, aki gyenge volt, három nevet viselt. Az első neve Yaltabaoth volt, a második Saklas és a harmadik Samael. És ő boldogtalan volt az arroganciájában, mely benne lakozott. ’Én vagyok Isten és nincs más Isten mellettem,’ mert őt nem érdekli az ereje, és a hely, ahonnan származik.” „És az arkónok megteremtettek hét hatalmasságot önmaguk számára, és a hatalmasságok teremtettek maguknak hat angyalt, egészen addig, míg el nem érte a számuk a 365-öt. És ezek a teremtmények a következő nevet viselték: az első Athoth, neki álmos arca volt; a második Eloaiou, neki szamárarca volt; a harmadik Astaphaios, neki hiéna arca volt; a negyedik Yao, neki kígyó arca volt hét fejjel; az ötödik Sabbaot, neki sárkány feje volt; a hatodik Adonin, neki majom arca volt; a hetedik Sabbede, neki ragyogó tűz arca volt. íme a hetek hetessége.” „Azonban Yaltabaothnak több arca volt, több, mint mindannyiuknak, így képes volt mindegyikük elé egy arcot tenni, a vágyaiknak megfelelőt, amikor a szeráfok között volt. Megosztotta velük tüzét, azért az urukká vált. A dicsőség hatalma miatt birtokolta anyja fényét, ezért Istennek hívta magát. És nem engedelmeskedett annak a helynek, ahonnan származott. És egyesítette a hét hatalmasságot gondolatában az elöljárókkal, az elöljárókkal, akik vele voltak. És amikor megszólalt, mindez megtörtént. És minden egyes hatalmast megnevezett, a legmagasabban állóval kezdve: az első a jóság az első elöljáróval, Athoth; a második az előtudás a másodikkal, Eloaio; a harmadik istenség a harmadikkal, Astraphaio; a negyedik az uraság a negyedikkel, Yao; az ötödik a királyság az ötödikkel, Sabaoth; a hatodik az irígység a hatodikkal, Adonein; a hetedik a megértés a hetedikkel, Sabbateon. És ők birtokoltak egy-egy égboltozatot a nekik megfelelő eón-mennyből. Nevet kaptak azzal a dicsősséggel összhangban, mely az adott mennyhez tartozott, a pusztító erők révén. És az Alkotó által adott nevek hatalmat jelentettek. Ám a nevek, melyeket a dicsőség révén kaptak, mely az adott menyhez tartozott, pusztítást és erőtlenséget jelentett számukra. Így hát két nevük volt. „És megteremtvén […] mindent, megszervezte az első eónok modelljével összhangban melyek létrejöttek, így meg tudta alkotni őket, hasonlatosan az elpusztíthatatlanokhoz. Nem azért, mert meglátta az elpusztíthatatlanokat, hanem az ő hatalmassága miatt, melyet az anyjától vett, és ami létrehozta őbenne a

kozmoszhoz való hasonlatosságot. És mikor látta az őt körülvevő teremtményeket, és a körülötte lévő angyalok seregét, melyek általa jöttek létre, így szólt hozzájuk: ’Én vagyok a féltékeny Isten, és nincs más Isten mellettem.’ Ám ezt bejelentve, jelezte az angyalok felé, akik jelen voltak, hogy létezik másik Isten is. Ha nincs másik, akkor kire féltékeny?” „Azután az anya ide-oda mozogni kezdett. Tudatosodott benne hiányossága amikor fénye halványulni kezdett. És ő elsötétedett, mert hitvese nem értett vele egyet.” És én ezt mondtam: „Uram, mit jelent az, hogy ide-oda mozgott?” Ám ő elmosolyodott és azt mondta: „nem gondolod, hogy ez az, amiről Mózes szólt, miszerint „a vizek felett’. Nem, de amikor látta a gonoszságot, mely megtörtént, és a fia által elkövetett rablást, igen bánatos lett. És a tudatlanság sötétségébe burkolózott, hogy felejtsen és szégyenkezni kezdett. És nem volt bátorsága visszatérni, de mozgolódott. És a mozgása ide-oda zajlott.” „És az arrogáns hatalmasságot vett el az anyjától. Mivel nemtörődöm volt, úgy gondolta, nincs más létező, kivéve egyedül az anyját. És amikor látta az angyalok sokaságát, melyeket ő teremtett, saját magát fölébük helyezte.” „És amikor az anya felismerte, hogy a sötétség ruhája nem teljesen burkolja be, rájött, a hitvese nem ért vele egyet. Bűnbánó sírás tört ki rajta. És a teljes isteni hatalmasság (pleroma) meghallotta bűnbánó imáját, és dicsérték őt a láthatatlan, szűzi Szellem nevében. És beleegyezett; és amikor a láthatatlan Szellem beleegyezett, a szent Szellem eltöltötte őt teljes isteni hatalmasságukkal (pleroma). Mivel nem a hitvese volt, aki eljött hozzá, hanem (a hitves) az isteni hatalmasságok révén jött el hozzá, azért hogy helyreigazítsa az (anya) tökéletlenségét. És (az anya) felemeltetett, nem a saját eónhoz, hanem a fia fölé, így a kilencedikben volt, amíg nem javította ki (az anya a) tökéletlenségét.” „És egy hang hallatszott az emelkedett eón-mennyből: ’Az Ember létezik és az Ember fia.’ És a fő arkón, Yaltabaoth, hallotta (ezt) és úgy gondolta, a hang az anyjától jön. És nem tudta, honnan jön. És tanította őket, a szent és tökéletes AnyaAtyát; az egész előismeretet, a láthatatlan egy képét, aki mindenek Atyja (és) aki által jött létre minden, az első Ember. Ezért nyilvánította ki önmagát emberi formában.”

„És a fő arkón összes eónja megremegett, és a végtelen mélység alapjai rázkódtak. És a vizek, melyek az anyag felett álltak, az alsó részt megvilágította az ő képének megjelenése, mely kinyilatkoztatott. És amikor az elöljárók és a fő arkón szétnézett, látták, hogy az egész alsó rész meg van világítva. És a fényen át látták a képet a vízben.” „És így szólt a vele együtt lévő elöljárókhoz: ’Gyertek, alkossunk embert az Isten képére és a mi hasonlatosságunkra, hogy az ő képe adjon fényt számunkra.’ És megalkották megfelelő hatalmuk révén, összhangban azokkal a tulajdonságokkal melyek megadattak. És mindegyik elöljáró kialakított egy tulajdonságot a képnek megfelelően, melyet annak természetes (formájában) látott. Megalkotta a teremtményt az elsőhöz, a tökéletes Férfihoz való hasonlatosságnak megfelelve. És azt mondták: ’Hívjuk Ádámnak, mert hogy neve legyen a hatalmasság fénye számunkra.’” „És a hatalmasságok elkezdték: az első, a jóság megalkotta a csont-lelket; és a második, az előismeret, megalkotta az ín-lelket; a harmadik, az istenség, megalkotta a hús-lelket; és a negyedik, az uraság, megalkotta a velő-lelket; az ötödik, a királyság, megalkotta a vér-lelket; a hatodik, az irigység, megalkotta a bőr-lelket; a hetedik, a megértés, megalkotta a haj-lelket. És az angyalok sokasága csatlakozott hozzájuk és ők megkapták az erejét a természet hét szubsztanciájának azért, hogy megalkossák a végtagok alkotóit és a hátsórész alkotóit és hogy megfelelően dolgozzanak össze minden egyes részt.” „Az első elkezdte megalkotni a fejet. Eteraphaope-Abron megalkotta a fejét; Meniggesstroeth megalkotta az agyat; Asterechme (megalkotta) a jobb szemet; Thaspomocha, a bal szemet; Yeronumos, a jobb fület; Bissoum, a bal fület; Akioreim, az orrot; Banen-Ephroum, az ajkakat; Armen, a fogakat; Ibikan, a zápfogat; Basiliademe, a mandulákat; Achcha, a nyelvcsapot; Adaban; a nyakat; Chaaman, a hátgerincet; Dearcho, a torkot; Tebar, a jobb vállat; […] a bal vállat; Mniarcon; a jobb könyököt; […] a bal könyököt; Abitrion, a jobb hónaljat; Evanthen, a bal hónaljat; Kris, a jobb kezet; Beluai, a bal kezet; Treneu, az ujjakat a jobb kézen; Balbel; az ujjakat a bal kézen; Kriman, a körmöket a kezeken; Astrops, a jobb mellkast; Barroph, a bal mellkast; Baoum, a jobb váll izületeit; Ararim, a bal váll izületeit; Areche, a hasat; Phthave, a köldököt; Senaphin, a gyomrot; Arachethopi, a jobb bordázatot; Zabedo, a bal bordázatot; Barias, a jpbb derekat; Phnouth, a bal derekat; Abenlenarchei, a velőt; Chnoumeninorin, a csontokat; Gesole. A hasat; Agromauna, a szivet; Bano, a tüdőket, Sostrapal, a májat; Anesimalar, a lépet;

Thopithro, a beleket; Biblo, a veséket; Roeror, az izomzatot; Taphreo, a gerincet; Ipouspoboba, a vénákat; Bineborin, az artériákat; Atoimenpsephe, minden lélegzetet, mely eljut a végtagokba; Entholleia, az összes húst; Bedouk, a jobb fart (?); Arabeei, a bal péniszt; Eilo, a heréket; Sorna, a nemi szerveket; GormaKaiochlabar, a jobb combot; Nebrith, a bal combot; Pserem, a jobb láb veséit, és a bal vesét; Ormaoth, a jobb lábat; Emenun, a bal lábat; Knyx, a jobb sípcsontot; Tupelon, a bal sípcsontot; Achiel, a jobb térdet; Phene, a bal térdet; Phiouthrom, a jobb lábat; Boabel, a lábujjakat; Trachoun a bal lábat; Phikna, a lábujjait; Miamai, a lábak körmeit; Labernioum -. “És akiket mindezek fölé helyeztek, a következők voltak: Zathoth, Armar, Kalila, Jabel, (Sabaoth, Cain, Abel). És azokat, akik különösen a végtagoknál voltak aktívak, a fejnél Diolimodraza, a nyaknál Yammeax, a jobb vállnál Yakouib, a bal vállnál Verton, a jobb kéznél Oudidi, a bal kéznél Arbao, a jobb kéz ujjainál Lampno, a bal kéz ujjainál Leekaphar, a jobb mellnél Barbar, a bal mellnél Imae, a mellkasnál Pisandriaptes, a jobb váll izületeinél Koade, a bal váll izületeinél Odeor, a jobb bordáknál Asphixix, a bal bordáknál Synogchouta, hasnál Arouph, a méhnél Sabalo, a jobb combnál Charcharb, a bal combnál Chthaon, valamennyi nemi szervnél Bathinoth, a jobb lábnál Choux, a bal lábnál Charcha, a jobb sípcsontnál Aroer, a bal sípcsontnál Toechtha, a jobb térdnél Aol, a bal térdnél CHaraner, a jobb lábnál Bastan, a lábujjainál Archentechtha, a bal lábnál Marephnounth, a lábujjainál Abrana. „Közülük hétnek mindezen dolgok felett hatalma volt, ezek: Ouriel, Asmenedas, Saphasatoel, Aarmouriam, Richram, Amiorps. És az aki felelősséggel tartoznak az észlelésekért iránt: Archendekta; és aki felelős az érzékelésért Deitharbathas; és az aki felelős a képzeletért Oummaa; és aki felelős az elrendezésért Aachiaram; és aki a teljes ihletért felelős Riaramnacho.” „És a démonok eredete melyek az egész testben vannak, négy dolog által meghatározottak: meleg, hideg, nedvesség és szárazság. És mindannyiuk anyja az anyag. És ő, aki a meleg felett uralkodik Pholoxopha; és ő, aki uralkodik a hideg felett Oroorrothos; és ő aki a szárazság felett Erimacho; és ő aki uralkodik a nedvesség felett Athuro. És az anyja mindezeknek, Onorthochrasaei, középen áll, mivel ő mérhetetlen, és ő elkeveredik valamennyivel. És ő igazi anyag, mert fenntartja őket.”

A négy fő démon a következő: Ephememphi, akié az elégedettség, Yoko, akié a vágy, Nenentophomi, akié a nyomorúság, Blaomen, akié a félelem. És az anyja mindannyiuknak Aesthesis-Ouch-Epi-Ptoe. És a négy démon szenvedélye létrejött. És a nyomorúságból irigység, féltékenység, gyötrelem, baj, fájdalom, érzéketlenség, aggály, gyász, stb. és az elégedettségből bűn emelkedett, és üres büszkeség, és hasonló dolgok. És a vágyból düh, harag, és keserűség, és keserű szenvedély, és kielégületlenség, és hasonló dolgok. És a félelemből a rettegés, hízelgés, gyötrődés, és szégyen. Mindezek a dolgok hasznos dolgok és ördögi dolgok is egyúttal. Azonban az igazi belső (karakter) Anaro, aki a fő anyagi lélek, mivel hozzá tartozik a hét érzékelés, Ouch-Epi-Ptoe.” „Ez az angyalok száma: mindösszesen 365. mindannyian ezen dolgoztak, amíg végtagról végtagra, a természetes és az anyagi test el nem készült általuk. Most mások felelőssége került előtérbe, a további érzelmeké, akiket most nem említek neked. Ha azonban meg akarod ismerni őket, le vannak írva Zoroaszter könyvében. És az összes angyal és démon addig dolgozott, míg nem alkották a természetes testet. És művük teljesen tétlen és mozdulatlan volt hosszú időn át.” „És amikor az anya vissza akarta kapni a hatalmasságot, melyet odaadott a fő arkónnak, a mindenek Anya-Atyjához fordult kérelemmel, ki a legkegyelmesebb. Ő elküldte, szent rendelet által, az öt fényt le az angyalok és a fő arkón tartózkodási helyére. Azt javasolták neki, hogy szükségük lenne az anya hatalmára. És azt mondták Yaltabaothnak: ’Fújj az arcába a lelkedből, és a teste fel fog emelkedni.’ És ő az arcába fújta a szellemet, mely az anyja hatalmából származott; de ő nem tudta ezt, mert nem volt tudatában a létezésének. És az anyja hatalma kiáradt Yaltabaothból a természetes testbe, melynek képét az egyetlen után mintázták meg, aki a kezdetektől fogva létezik. A test megmozdult és felegyenesedett, és fénylett.” „És ebben a pillanatban a többi hatalmasság irigyé vált, mert az ember létrejött, az angyalok és az arkónok közreműködése által, és neki adták hatalmukat az embernek, és az ő intelligenciája nagyobb volt azokénál, akik megalkották őt, és nagyobb, mint a fő arkóné. És amikor észrevették, hogy fénylik, és hogy jobban képes gondolkodni, mint ők, és hogy mentes a bűntől, megragadták őt, és kivetették az összes anyagi lét legalacsonyabb szintjére.” „Azonban az Áldott, az Anya-Atya, a jótékony és irgalmas Egy, az anya kegyelmét gyakorolta, mely a fő arkón által nyilvánult meg, mivel (az arkónok) képesek erőt gyűjteni a természetes és a látható testből. És elküldte, jótékony

szelleme által, hatalmas irgalmasságát, egy segítőt Ádámhoz, a fénylő Epinoiat, mely belőle származott, és aki az Élet nevet viselte. És ő segített az egész teremtménynek, együtt gürcölve vele, és helyreállítva teljeségét, és tanítva őt a magjának leszármazásáról (és) tanítva őt származása felől, (mi) módon került le. És a fénylő Epinoiát elrejtették Ádámban, azért, hogy az arkónok ne ismerhessék fel, ám az Epinoia kijavíthassa az anya tökéletlenségét.” „És a férfi megelevenedett, mivel a fény árnyéka őbenne volt. És gondolkodása magasabb szinten állt, mint azoké, akik megalkották. Amikor felnéztek, belátták, hogy gondolkodása magasabb rendű. És tanácskozást tartottak minden arkón és angyal bevonásával. Tüzet, földet és vizet vettek, majd összekeverték mindezeket a négy heves széllel. És összedolgozták őket és nagy zavart okoztak. És elhozták őt (Ádámot) a halál árnyékába, azért, hogy újraalkothassák őt földből és vízből és tűzből és szellemből, mely az anyagból ered, mely nincs tudatában a sötétségnek és a vágynak, és az ő szellemük utánzata. Ez a sírja az újraformált-testnek, mellyel a rablók felöltöztették az embert, a feledékenység kötelékével, és így halandó emberré vált. Ő volt az első, aki lejött, és az első akit különválasztottak. Az Epinoia fénye azonban mely őbenne volt, volt az, aki éberen tartotta gondolkodását.” „És az arkónok megfogták őt és a paradicsomba tették. És azt mondták neki: ’Egyél, kedved szerint’, mivel fényűzésük keserűbb lett és szépségük csökkent. És fényűzésük csalódás és a fáik istentelenek és gyümölcseik halálos mérgek és ígéretük maga a halál. És életük fája, melyet a paradicsom közelébe helyeztek.” „És megtanítom nektek, mi az élet misztériuma, mi az a terv, mely alapján együtt megalkották a szellemük képmásának megfelelően. A gyökere ennek a (fának) keserű és ágai halottak, árnyéka gyűlölt és csalódást hordoz leveleiben, és a virága a gonosz kenőcse, és gyümölcse a halál és vágyak vannak magjában, és kiterjeszti a sötétséget. A lakhelye mindazoknak akik megízlelik ezt, a Hádész és a sötétség a további tartózkodási helyük.” „Ám amit a jó és gonosz tudása fájának neveznek, mely a fény Epinoia-ja, ott maradtak előtte, hogy ő (Ádám) ne nézhessen fel önmaga teljességére és nem ismerhesse fel a meztelenségének szégyenteljes mivoltát. Ám én voltam az, aki előidéztem, hogy egyenek.”

És azt mondtam a Megváltónak: „Uram, nem a kígyó volt az, aki megtanította Ádámot enni?” A Megváltó elmosolyodott és így szólt: „A kígyó tanította meg őket arra, hogy egyenek a nemzés, a bujaság (és a) rombolás bűnéből, hogy ő (Ádám) hasznos legyen a számára. És ő (Ádám) tudta, hogy nem fog engedelmeskedni neki (a fő arkónnak), mivel Epinoiai fényét hordozta önmagában, mely kifogástalanabbá tette őt gondolkodásában mint a fő arkón. És (ez utóbbi) megakarta mutatni hatalmasságát, melyet ő adott saját magának. És a feledékenységet bocsátotta Ádámra.” És így szólt a Megváltóhoz: „Mi az a feledékenység?” És ő azt mondta: „Nem az a dolog, amiről Mózes ír (és) te hallottál. Mivel az első könyvében így ír: ’Álmot bocsátott rá’ (Gn 2:21), de ez az ő értelmezése (volt). Mivel a próféták által is így mondta: ’Megnehezítem szívüket, hogy ne figyeljenek és ne lássanak.’” (Is 6:10). „Azután a fény Epinioiaja elrejtette önmagát őbenne (Ádámban). És a fő arkón ki akarta hozni őt a bordák közül. De a fény Epinoiaját nem tudta megragadni. Habár sötétséget kényszerített rá, mégsem tudta elkapni őt. És kivette a hatalmának egy részét belőle (Ádámból). És másik teremtményt alkotott, egy női formát, Epinoia hasonlatosságára, aki megjelent előtte. És kivette és belehelyezte a hatalmat, melyet az férfiból vett ki, a női teremtménybe, és nem miként Mózes mondja a „az ő bordájából’”. „És (Ádám) látta, hogy a nő mellette van. És ebben a pillanatban a fénylő Epinoia megjelent, és fellebbentette a fátylat, mely az ő (Ádám) gondolatait elfedte. És kijózanodott a sötétség jelentette részegségből. És felismerte az ő ellen-képét és így szólt: ’Ő valójában csont a csontomból és hús a húsomból.’ Ezért a férfi elhagyja atyját és anyját, és ragaszkodik feleségéhez, és a két test eggyé válik. Ezért hitvesének küldték hozzá, és ő el fogja hagyni érte atyját és anyját … [három sor olvashatatlan]” „És nővérünk, Szófia, ő az, aki lejött ártatlanságban, azért hogy kiigazítsa az ő tökéletlenségét. Ezért őt úgy hívták: az Élet, mely az élők anyja, az egyeduralkodó menny előtudása által. És általa megízlelték a tökéletes Tudást. Megjelentem sas képében a tudás fáján, mely az tiszta előtudat Epinoiája, azért, hogy tanítsam őket és felébresszem őket a mélységes álomból. Mivel mindketten bukott állapotban voltak, és felismerték meztelenségüket. Az Epinoia megjelent nekik fény alakjában és felébresztette gondolkozásukat.”

„És amikor Yaltabaoth észrevette, hogy ők eltávolodtak tőle, megátkozta a Földjét. A nőt úgy találta, amint a férje számára előkészíti magát. Ő (Yaltabaoth) uralkodott fölötte, bár nem ismerte a misztériumot, mely megtörtént a szent döntés által. És attól félt, vádolni fogják őt. És megmutatta angyalainak a benne lakozó nemtörődömséget. És kiűzte őket a paradicsomból és felöltöztette őket komor sötétséggel. És a fő arkón látta a szüzet, aki Ádám mellett állt, és azt hogy az élet fénylő Epinoiaja megjelent benne (a szűzben). És Yaltabaothot teljes mértékben eltöltötte a nemtörődömség. És amikor a mindenek előtudása észrevette (ezt), elküldött néhányat és ők kiragadták az életet Évából.” „És a fő arkón elcsábította őt és két fiút nemzett neki; az első és a második a (következők): Eloim és Yave. Eloimnak medve-arca volt, míg Yavenak macska-képe. Az egyik becsületes, a másik becstelen. (Yave a becsületes, Eloim a becstelen.) Yavet a tűz és a szél felügyelőjévé tette meg, és Eloimot a víz és a föld felügyelőjévé. És így nevezte őket: Kain és Ábel – a megtévesztés kedvéért.” „Egészen a mai napig, a szexuális kapcsolat folytatódik – a fő arkónnak köszönhetően. És szexuális vágyat ébresztett őbenne, aki Ádámhoz tartozott. És a testi kapcsolat révén lemásolta a testeket (a fő arkón), és hamis szellemét ültette el bennük.” „És két arkónt állított a fejedelemségek fölé, kormányozzák a sírt. És amikor Ádám felismerte a hasonlóságot a saját előtudatához, nemzette az emberfia hasonlóságát. Sethnek nevezte el, megfelelve a fajnak eónokon át vezető útjának. Ugyanígy, az anya is leküldte a maga szellemét, mely az ő hasonlóságából fakadt és egy másolatát azoknak, akik a pleromában voltak, mivel életteret készített a majdan megszülető eónok számára. És megitatták velük a felejtés vizét a fő arkón által, azért, hogy ne ismerjék honnan származnak. Így, a mag megmaradt egy darabig szolgálni (őt), azért, hogy amikor a Szellem megszületik a boldog eónokból, felemelkesse és meggyógyíthassa a fogyatékosságaiból, hogy az egész Pleroma (ismét) boldoggá válhasson és hibátlanná.” És így szóltam a Megváltóhoz: „Uram, minden lelket ezek után biztonságosan a tiszta fénybe hoznak?” ő így válaszolt nekem: „Nagy dolgok jutottak eszedbe, mivel nehéz ezt elmagyarázni a többieknek, kivéve azokat, akik a megrendíthetetlen fajból származnak. Azokat, akikre az élet Szelleme leereszkedik (azokkal) vele lesz az erő, megmenekítik majd őket és tökéletessé válnak és a nagyság kiválóságát hordozzák és megtisztulnak azon a helyen minden bűntől és gonosz dolgokba keveredéstől.

Ezután már semmi más, mint a megvesztegethetetlenségre való törekvés vezeti őket, ez irányítja figyelmüket innentől kezdve, harag vagy irigység vagy féltékenység vagy vágyakozás vagy kapzsiság nélkül. Semmi sem fog rájuk hatást gyakorolni csak az a tény egyedül, hogy a hús állapotában vannak, melyet elviselnek miközben keresve néznek azon időszak elé, amikor találkoznak majd a fogadóival (a testnek). Ezek az elmúlhatatlan kiválóságai, az örök élet és az elhivatottság. Mivel bármit elszenvednek és bármilyen terhet képesek hordozni, befejezhetik a jó harcot és örökölhetik az örök életet.” Azt mondtam neki: „Uram, azok lelkek, akik nem tették meg ezeket a dolgokat (de), a Szellem hatalma rájuk szállt, (visszautasításra kerülnek? Válaszolván azt mondta nekem: „Ha a Szellem (rájuk ereszkedett), ők minden körülmények között meg lesznek mentve, és megváltoznak (jobbá válnak). A minden emberre leszálló hatalom által, enélkül senki sem tud meglenni. És miután megszülettek, amikor az élet Szelleme növekszik és a hatalma eljön és megerősíti a lelket, senki sem képes többé rossz irányba menni, a gonosz dolgait tenni. Azonban akikre a hamis lélek ereszkedik, elmerülnek általa és tévútra mennek.” És én azt mondtam: „Uram, hová mennek ezek lelkei amikor elhagyják a testet?” Elmosolyodott és azt mondta nekem: „A lélek, mely hatalmában erősebb lesz a hamis léleknél, elég erős ahhoz, hogy eltávozzon a gonosz dolgoktól és, megvesztegethetetlen Egynek közreműködése által megmenekül és felvitetik a többi eónhoz.” .És én mondtam: „Uram, azok, akárhogy is, akik nem tudták hova tartoznak, mivé lesz a lelkük?” És ő azt mondta nekem: „Azokban a megvetendő szellem összegyűjti erejét, amikor tévútra térnek. És megterheli a lelket és gonosz munkákra vonja, és kiveti a feledésbe. És aztán kijön (a testből), átadásra kerül az elöljáróknak, akik az arkónok révén jöttek létre, és megkötözik láncokkal és börtönbe vetik, és addig társulnak hozzá, amíg meg nem szabadítják a feledésből, és a szükséges tudással el nem látják. És ha mindez tökéletesen sikerül, megmenekül.” És én mondtam: „Uram, miként válhat a lélek kisebbé és térhet vissza anyjának természetébe vagy egy férfibe?” Aztán megörvendezett amikor ezt kérdeztem és azt mondta nekem: „Bizony, áldott vagy, mert megértetted! Azt a lelket más (nőnem) követésére késztetik, mivel az élet Szelleme benne van. Általa menekül meg. Nem vetik ki újabb testbe.”

És én mondtam: „Uram, mindezeket akik nem tudják, és elfordultak, hová kerül a lelkük?” Azután azt mondta nekem: „Arra a helyre, ahová a hatalom angyalai mennek, elviszik őket, a helyre, ahol nincs bűnbocsánat. És addig a napig fogják ott tartani őket, amíg azok, akik istenkáromló lélekkel rendelkeznek meg nem kínoztatnak, és meg nem büntettetnek örök büntetéssel.” És az mondtam: „Honnan származik a hamis szellem?” Ezután ő azt mondta nekem: „Az Anya-Atya, aki kegyelemmel teljes, a szent Szellem mindenféle módon, az Egy, aki kegyelmes, és aki együtt érez veletek, pl. az előtudás fényének Epinoiája, ő felemelte a tökéletes faj utódait és gondolkodását ember örök fényéről. Amikor a fő arkón megértette, hogy rangban fölé helyezték el őket és – felülmúlják őt a gondolkozásban – azután meg akarta szerezni a gondolatukat nem tudván, hogy felülmúlják őt gondokozásukban, emiatt nem lesz képes megszerezni tőlük.” „Tervet készített az elöljáróival, melyek a hatalmát hordozzák, hűtlenséget követtek el Szófiával, és keserű sors nemződött általuk, mely a legutolsó a változékony kötöttségek közt. És ez olyasmi, ami megváltoztatható. És keményebb és erősebb mint ő (nőnemű) akivel az istenek egyesültek, és az angyalok és a démonok és minden generáció a mai napig. Ettől a sorstól származik minden bűn és igazságtalanság és istenkáromlás, és a felejtés lánca és a nemtörődömség és minden súlyos parancs, és súlyos bűn és rettentő félelem. És így az egész teremtett világot megvakították, azért, hogy ne ismerje az Istent, aki mindenek felett áll. És a felejtés lánca miatt, a bűneik rejtve maradtak. Mivel a kiterjedés és az idő és a pillanat kötelékében vannak, mióta a (sors) az úr mindenek felett.” „És ő (a fő arkón) bánatot érzett mindazokért a dolgokért, melyek az ő révén születtek meg. Ekkor tervezte, hogy áradást kelt az ember munkájára. Azonban az előismeret nagyszerű fénye tudatta mindezt Noéval, és ő kihirdette minden leszármazottjának, akik az ember fiai voltak. Azonban akik számára idegen volt, nem hallgattak rá. Nem úgy volt, ahogy Mózes állítja: ’Elrejtőztek egy bárkában’ (Gen.7:7), inkább elrejtőztek egy helyen, nemcsak Noé, hanem sok-sok más ember is a megrendíthetetlen fajból. Elmentek egy helyre és elrejtőztek egy fényes felhőben. És ő (Noé) felismerte elöljáró mivoltát, és mindazok, akik a fényhez tartoztak, vele voltak, rájuk ragyogott a fény, mert ő (a fő arkón) sötétséget borított az egész Földre.” „És tervet készített a hatalmaságaival. Elküldte angyalait az emberek lányaihoz, hogy vegyenek magukkal néhányat közülük és támasszanak nekik utódokat kedvük

szerint. Eleinte sikertelenek voltak. Amikor sikertelenek voltak, összegyűltek ismét és közösen kidolgoztak egy tervet. Hamis szellemet teremtettek, aki emlékeztetett a Szellemre, aki alászállt, azért, hogy általa megmérgezzék a lelkeket. Az angyalok átalakították önmagukat az ő hasonlatosságukra, a párjaik hasonlatosságára (az emberek lányainak), eltöltvén őket a sötétség szellemével, melyet számukra állítottak össze, és a gonoszsággal. Aranyat és ezüstöt és ajándékot és rezet és vasat és fémet hoztak számukra és mindenféle dolgot. Aztán az őket követő embereket súlyos bajba keverték, félrevezetvén őket sok-sok fortély által. Ők (az emberek) ezért megöregedtek, anélkül, hogy örömük telt volna benne. Meghaltak, anélkül, hogy rátaláltak volna az igazságra, anélkül, hogy ismerték volna az Isten igazságát. Ezért az egész teremtés mindörökké rabszolgasággá vált, a világ kezdeteitől mostanáig. És ők nőket vettek magukhoz és gyerekeket nemzettek nekik a sötétségből, hasonlatosan a bennük lakozó szellemhez. És bezárták a szívüket és megkeményítették önmagukat a hamis szellem sötétségén át egészen mostanáig.” „Én ezért, a mindenek felett álló Pronoia, átváltoztattam magam leszármazottaimba, mivel én léteztem legelőször, minden úton végigmegyek. Mivel én vagyok a fény gazdagsága, én vagyok a pleroma emléke.” „És elmentem a sötétség birodalmába és kitartottam amíg el nem értem a börtön közepéhez. A káosz alapjai rázkódtak. Elrejtőzködtem előlük gonoszságuk miatt, és nem ismertek fel engem.” „Ismét visszatértem, most már másodszorra, és körüljártam. Azoktól származom, akik a fényhez tartoznak, mely én vagyok, az emlékezés Pronoiája. Beléptem a sötétség közepébe és a Hádész belsejébe, mivel kerestem (hogy teljesíthessem) a feladatom. És a káosz alapjai rázkódtak, így ráomolhatnak azokra, akik káoszban vannak és elpusztíthatják őket. És felfutottam ismét fénygyökereimhez, nehogy elpusztuljanak idő előtt.” „Mégis, harmadszor is elmentem – én vagyok a fényben létező fény, én vagyok a Pronoia emlékezése – hogy belépjek a sötétség közepébe és Hádészbe. És eltöltöttem arcomat az eónjaik beteljesülésének fényével. És beléptem börtönük közepébe, mely a test börtöne. És azt mondtam, ’Aki hallja, kelljen fel a mély álomból.’ És ő sírt és a könnyeit törülgette. Keserű könnyeket sírt és azt mondta: ’Ki az aki a nevemen szólít, és honnan jött el ez a remény hozzám, miközben a börtön láncait hordoztam?’ És azt mondtam: ’Én vagyok a tiszta fény

Pronoiája, én vagyok a szűzies Szellem gondolata, aki felemelt téged megbecsült helyre. Emelkedj fel tehát és emlékezz, te vagy az aki figyel, és kövesd a gyökeredet, amely én vagyok, a kegyelmes, és őrizd meg magad a szegénység angyalaitól, és a káosz démonaitól és mindazoktól, akik elcsábítanak téged, és óvakodj a mély álomtól, és attól, hogy Hádész magába zárjon.” „És felemeltem őt, és lepecsételtem őt a víz vényében öt pecséttel, azért, hogy a halálnak ne legyen hatalma többé felette innentől kezdve.” „És figyelj, most felmegyek a tökéletes eónhoz. teljessé tettem mindent veled kapcsolatban, amit hallanod kellett. Mindent elmondtam neked, hogy leírhasd és odaadhasd titokban a társ szellemeidnek, mivel ez a rendíthetetlen faj misztériuma.” És a Megváltó mindezeket a dolgokat átadta neki, hogy megírhassa, és biztonságban tarthassa. És azt mondta neki: „Átkozott legyen mindenki, aki megváltoztatja ezeket a dolgokat ajándékért, ételért vagy italért vagy ruháért vagy bármi ehhez hasonló dologért.” És mindezen dolgokat mint misztériumokat adta át neki, és azonnal eltűnt előle. Ő pedig visszatért a többi tanítványhoz és elmondta nekik, amit a Megváltótól hallott. Jézus Krisztus, Ámen

Szómagyarázat: • Barbelo – az első isteni megnyilvánulás • Epinoia – gondolat, szándék • Szófia – nőnemű lény, központi eleme a gnosztikus keresztények kozmológiai

felfogásának. Hasonlít az emberi szellemhez, bár képes egyszerre az Isten női lényét megtestesíteni, illetőleg Krisztus menyasszonyát. Valamiképpen kegyelmet vesztett, így segíti az anyagi világ megteremtését. A végső és egyben a legalacsonyabb szintű isteni emanáció. • Arkón – irányító • Eón – 1. korszak, 2. a legfelsőbb létezőtől eredő isteni hatalom vagy isteni

természet, mely az Univerzum működésében különböző formákban jelenik meg. • Yaltabaoth – a gonosz teremtő • Pleroma – a totális isteni hatalom

Pronoia – Az isteni Szentháromság főistene

Aszklépiosz 21-29 „És ha te (Aszklépiosz) szeretnéd megérteni a valóság e misztériumát, akkor meg kell értened a férfi és nő között történő szerelmi egyesülés csodálatos jelentőségét. Amikor a csúcsra érnek, kilövell az ondó. Ebben a pillanatban a nő megkapja a férfi erejét, a férfi, az ő részéről pedig, megkapja a nő erejét, miközben az ondó ezt teszi.” „Ezért a szerelmi egyesülés titokban történik, azért, hogy a két nemnek ne kelljen szégyenkeznie a többiek előtt, akik nem tapasztalják meg ezt a valóságot. Mindegyikük (a nemek) hozzáteszi (a maga részét) a nemzéshez. Ha mindez mások jelenlétében történne, akik nem értik a valóságot (mindez) nevetséges és hihetetlen lenne. És, továbbá, ezek szent misztériumok, szavakban és tettekben egyaránt, mivel nemcsak nem hallhatóak, de nem is láthatóak.” „Ezért, az ilyen emberek (a hitetlenek) istenkáromlók. Ők ateisták és bűnösök. A többiek nincsenek sokan, sőt, a bűntelenek inkább csak kevesen számoltatnak. Ezért, a bűnösök megmaradnak többségben, mivel azon dolgok megtanulása, melyeket elrendeltek számukra, nem jellemző közöttük. Mivel a dolgok ismerete, melyeket elrendeltek, valójában az anyag szenvedélyének gyógyítására való. Ezért a tanulás nem más, mint a tudás gyermeke.” „Ha azonban nemtörődömség van, nincs tanulási vágy az ember lelkében (akkor) az olthatatlan szenvedélyek folytatódnak az ember lelkében. És újabb gonosz jön vele (a szenvedélyekkel), az olthatatlan fájdalom formájában. És a fájdalom emészti a lelket, és így a lélek férgeket szül a gonosztól és bűzt áraszt. De mindennek nem Isten az oka, hiszen tudást és ismereteket küldött az embereknek.” „Triszmegisztosz, egyedül küldte őket az emberekhez?” „Igen Aszklépiosz, egyedül küldte őket. És mindez egyezik azzal, amit mi mondunk neked, miért az emberek egyedül kapták meg a tudást és az ismereteket, ezeknek a javaknak az elosztását.” „És most figyelj! Isten és az Atya, sőt az Úr, megalkotta az embert ki közvetlenül az istenek után következett, kiragadta őt az anyag birodalmából. Mivel az ember teremtésekor anyagot is felhasznált […] a szenvedélyek benne vannak. Ezért, folyamatosan átáramlanak a testen, emiatt az élő teremtmény nem képes más

módon létezni, kivéve a táplálékszerzést, mivel halandó lény. Az is elkerülhetetlen, hogy az értelmetlen vágyak, melyek ártalmasak, benne éljenek. Az istenek számára, akik a tiszta anyagból jöttek létre, nincs szükség tudományra és ismeretekre. Az istenek halhatatlansága a tudás és a tudomány, mivel a tiszta anyagból jöttek létre. Ez (a halhatatlanság) biztosítja számukra a tudásban és a tudományban elfoglalt helyüket. Szükségképpen ő (az Isten) határt állított fel az ember számára; a tudomány és a tudás megismerésére rendelte.” „Mindezekkel a dolgokkal kapcsolatban (a tudománnyal és a tudással), melyeket a kezdetektől fogva emlegetünk, ő (az Isten) tökéletes bennük, mindez pedig azt jelenti, mindezekben a dolgokban ő mentes a szenvedélytől és a gonosztól,

kívánsága

szerint.

Az

(embernek)

halandó

létet

adott

a

halhatatlanságban, ő (az ember) jóvá (és) halhatatlanná válik, ahogy azt megmondtam.

Mivel

(Isten)

teremtette

(a)

kettős

természetet

számára:

a

halhatatlanságot és a halandóságot.” „És mindez azért történt így, mert Isten úgy akarta, hogy az ember jobb legyen, mint az Isten, mivel, valójában, az istenek halhatatlanok, az ember pedig halhatatlan és halandó. Ezért az ember hasonlatossá vált, mint az istenek, akik pontosan ismerik az emberek szerelmi viszonyait. Az istenek ismerik az emberek dolgait, és az emberek ismerik az istenek dolgait. És én az emberekről beszélek, Aszklépiosz, akik megszerezték a tudást és a tudományt. Azokról pedig, akik hiábavalóbbak ezeknél, nem alkalmas, hogy ilyesmikről beszéljünk, mivel mi isteniek vagyunk és szent anyagot tartalmazunk.” „Mivel bensőséges kapcsolat jött létre istenek és emberek között, tudd meg Aszklépiosz, ebben az ember nagyon erős lehet! Mint ahogy az Atya, az Univerzum ura, alkotta meg az isteneket, ezen a bizonyos úton, az ember is, mivel halandó, földhöz kötött, élő teremtmény, az egyetlen, aki nem olyan, mint az Isten, szintén képes istenek megalkotására. Nem csak azért, mert megerősödik, hanem azért is, mert megerősíttetik. Nemcsak hogy ő isten, hanem isteneket is alkot. Ugye megdöbbentél Aszklépiosz? Te is egy újabb hitetlen vagy, amiként sokan mások?” „Triszmegisztosz, egyetértek hozzám intézett (szavaiddal). És elhiszem neked, amit mondasz. Azonban teljesen megdöbbentő számomra ez a beszélgetés. És arra az álláspontra jutottam, az ember áldott, mert ilyen hatalom birtokában van.”

„És ami még ezeknél a dolgoknál is jelentősebb, Aszklépiosz, az a rácsodálkozás nagyszerűsége. Nos, ugye az egyértelmű számunkra, mint az istenek fajához tartozóknak, és annak beismerése, mi sokkal inkább azok vagyunk, mint bárki más, hogy ez (az istenek faja) tiszta anyagból született. A testük igazából csak fej. És az ember az istenekhez hasonlatosan alkottatott meg. Ők (az istenek) az anyag legtávolabbi részéről, és az (ember által alkotott dolgok), az ember külső (valójából) származnak. Nem csak fejek tehát (amit az ember alkot), hanem úgyszintén a test többi részei is, lényegükhöz hasonlatosan. Ahogy Isten szándéka szerint az embert a saját képére alkotta meg, pontosan ugyanúgy, az ember a földön isteneket alkot a saját hasonlatosságára.” „Triszmegisztosz, ugye nem a bálványokról beszélsz?” „Aszklépiosz, te magad beszélsz a bálványokról. Gondold át ismét, te magad Aszklépiosz, ugyancsak hitetlen fél vagy ebben a beszélgetésben. Azokra mondod mindezt, akiknek lelkük és lélegzetük van, hogy ők bálványok – akik ezeket a hatalmas eseményeket elhozták. Te mondod mindezeket, aki próféciákat ad, miszerint ők bálványok – ezek, akik betegséget és gyógyítást adnak az embernek […] nekik.” „Vagy téged nem érdekel Aszklépiosz, hogy Egyiptom a menny képe? Továbbá, ez a menny lakhelye is mindazon erőknek, melyek a mennyben lakoznak. Az a helyes számunkra, ha az igazat mondjuk, a mi földünk (a) világ temploma. És az a helyes számodra, ha nem leszel közömbös a (földünkre) váró eljövendő idő iránt (amikor) az egyiptomiak látszólag hiábavalóan szolgálják az istenségeket, és minden tevékenységüket a környéken semmibe veszik. Mivel minden istenség el fogja hagyni Egyiptomot, és távoznak a mennyekbe. És Egyiptom megözvegyül; elhagyják az istenek. Az idegenek, akik Egyiptomba érkeznek, uralni fogják azt. Egyiptom! Továbbá, az egyiptomiaknak megtiltják, hogy imádják az Istent. Sőt, halálos büntetés fenyegetésével kell szembesülniük, ha bárkit közülük Isten imádásán és tiszteletén kapnak.” „És azon a napon, a nemzet, mely istenfélőbb, mint az összes többi nemzet, nem lesz többé istenfélő. Nem tölti meg többé a templomokat, ám a templomok tele lesznek sírokkal. Nem istenekkel lesz tele, de (tele lesznek) holttestekkel. Egyiptom! Egyiptom olyanná válik, mint valami legenda. És nemzeti vallásotok tárgyai […] lesznek […] a csodálatos dolgok […], és […] és ha a szavaid kövek és csodálatosak. És a barbárok jobbak lesznek nálatok, egyiptomiak, ebben a vallásban, legyen szkíta, hindu vagy más ebből a fajtából.”

„És mi ez az egész, amit Egyiptommal kapcsolatban mondok? Nekik (az egyiptomiaknak) nem kell lemondaniuk Egyiptomról. Azokban az időkben (amikor) az istenek elhagyják Egyiptom földjét, és felmennek a mennybe, akkor az egyiptomiak meghalnak. És Egyiptomot sivataggá teszik az istenek és az egyiptomiak. És számodra, Folyó, lesz egy nap, amikor több vér áramlik benned, mint víz. És a holttestek magasabbra (tornyozódnak fel), mint a gátak. És az, aki halott, nem lesz meggyászolva, oly mértékben, mint aki életben marad. Valójában, ez utóbbiakat ismerik majd mint Egyiptomiakat az ő nyelvük szerint a második peridusában (az időnek). – Aszklépiosz, miért sírsz? – Olyannak fog látszani, mint egy idegen tekintete szokásaira. Az isteni Egyiptom még ezeknél is jobban fog szenvedni. Egyiptom – az istenek kedvese, és az istenek lakhelye, a vallás iskolája – példájává válik az istenfélelem nélküli világnak.” „És azokban a napokban a világ nem lesz csodálat tárgya, […] és halhatatlanság, nem fogják imádni sem […]. Mivel azt mondjuk, ez nem jó […].Nem közönséges dolog és nem is egy kép, amivé átalakult. Azonban veszélyt jelent, hogy valamennyi ember számára egyfajta határt jelent. Ezért megvetett lesz – a világ csodálatos istene, az összehasonlíthatatlan munka, melyet az istenek birtokolnak,

az

ember-formájú

kép.

A

sötétséget

részesítik

előnyben

a

világossággal szemben, és a halált az élettel szemben. Senki sem emeli tekintetét a menny felé. És az istenfélő embert bűnösnek tekintik, a nem istenfélőt pedig bölcsként tisztelik. A gyáva embert erősnek ítélik. És a jó embert megbüntetik, mint bűnözőt.” „És ami a lélek természetét illeti, és a lélek dolgait, és a halhatatlanság dolgait, együtt mindazokkal, amit eddig mondtam neked, Toth, Aszklépiosz és Ammon – nemcsak nevetségesnek lesznek bélyegezve, de hiábavalónak is. de higgy nekem (amikor azt mondom) hogy ezeknek az embereknek a lelkét veszélyeztetni fogja a végső veszedelem. És új törvényt alkotnak.. [két sor hiányzik]… ők [sor hiányzik]… jók. A bűnös angyalok megmaradnak az emberek között, (és) velük, (és) bűnös dolgokra vezetve őket vakmerően, az ateizmusba, háborúkba, és fosztogatásba, természetellenes dolgok megtanítása által.” „Azokban a napokban, a Föld nem lesz stabil, az emberek nem járnak hajókkal a tengerekre, és nem fogják ismerni a csillagokat az égen. Az Isten minden titkos hangja elcsendesül, és a levegő fertőző lesz. A világ szenilitásba süllyed: ateizmusba, becstelenségbe, és a nemes szavakat visszautasítja.”

„És amikor mindezek a dolgok megtörténnek, Aszklépiosz, akkor az Úr, az Atya és Isten, az első Isten, a teremtő, mikor pillantást vet a megtörtént dolgokra, véghezviszi terveit, melyek jók, szemben a zűravarral. Megszünteti a hibákat és levágja a gonoszt. Olykor hatalmas áradatot hoz rá, abban meríti el, máskor megégeti perzselő tűzzel; és ismét máskor háborúk során morzsolja szét és járványokat küld rá, amíg el nem hozza… [4 sor hiányzik]… a munkáét. És ez a világ születése.” „Az istenfélők természetének helyreállítása, akik jó emberek, egy bizonyos időperiódusban történik majd meg, melynek sohasem volt kezdete. Az Isten szándéka szerint nem volt kezdete, mivel az ő természete éppen ilyen, a szándéka szerint (nincs kezdete). Az Isten természete a szándék. Az ő szándéka pedig a jó.” „Triszmegisztosz, a cél, ezek szerint (ugyanaz, mint), a szádék?” „Igen, Aszklépiosz, mivel a szándék (része) a tervnek. Mivel (Isten) nem kíván olyasmit, ami tökéletlen. Mivel ő tökéletes, minden részletében, olyasmit kíván, amit (már) teljes mértékben birtokol. És minden ami jó, az is benne van. És ami a szándéka az a szándéka. És minden szándékában a jóság van jelen. Ezért mindene megvan. És az Istennek az a szándéka ami az ő szándéka. A jó világ egyben képe a Jóságnak is.” „Triszmegisztosz, a világ jó?” Aszklépiosz, Igen, jó, amint azt tanítottam neked. Ezért… [két sor hiányzik] a lelke és élete […] …a világnak […] anyagban ölt testet, azok, melyek jók, az évszakok váltakozása, és a szépség, és a gyümölcsök érése, és az ezekhez hasonlatos dolgok. Mindezek miatt, Isten irányítja a magas mennyeket is. Ott van mindenhol, és minden helyet figyel. Ahol ő van, ott nincs menny és nincsenek csillagok. És szabad a test kötelékeitől.” „A teremtő most az a helyet felügyeli, mely az Föld és a menny között van. A Neve ’Zeus’, ami annyi tesz ’Élet’. Plutonius Zeus a föld és a tengerek ura. És nem birtokolja az összes élőlény táplálékát, mivel Kora (az, aki birtokolja) a gyümölcsöket. Ezek az erők mindig is hatalmasak a Föld körében, ám másokéi mindig Ő-Aki-Van-től erednek.” „És a Föld urai visszavonják magukat. És várost alapítanak maguk számára Egyiptom egyik sarkában és a lenyugvó Nap irányába fogják építeni. Minden férfi elmegy majd ide, akár tengeren érkezzen, akár a part mentén.”

„Triszmegisztosz, hol fognak ezek a dolgok végbemenni?” „Aszklépiosz, egy nagy városban, mely Líbia hegyei között található… [két sor hiányzik]… megfélemlíti […] mint valami hatalmas gonoszságot, figyelmen kívül hagyva a helyzetet. Halálesetek történnek, melyek a test szenvedésének megszűnésével járnak, és a száma (a testé) mely (meghalt) teljessé teszik a test számát. A test egyesülésének számáért. A test meghal, amikor már nem tudja támogatni hordozóját. Ez a halál: a test lebomlása és a test érzékelésének megszűnése. És nem szükséges ettől félni, nem csak amiatt, hanem az ismeretlenek dolgok miatt sem, és a hitetlenség (a félelem forrása).” „De mi az ami nem ismert, vagy megtagadott?” „Figyelj Aszklépiosz! Létezik egy hatalmas démon. A nagy Isten kijelölte őt, hogy felügyelje és ítélje meg az emberek lelkét. És az Isten a levegőég közepébe helyezte őt a Föld és a menny közé. Nos hát, amikor a lelkek elhagyják (a) testet, szükségképpen találkoznak ezzel a démonnal. Abban a pillanatban ő (a démon) körülveszi (a lelket) és megvizsgálja abból a szempontból, milyen személyiséget alakított ki magának élete során. És ha úgy találja, hogy minden cselekedetét jámboran hajtotta végre attól kezdve, hogy megérkezett ebbe a világba, ez (a démon) elengedi őt.. [egy sor hiányzik]… hozzáfordul […] De ha azt látja, […] benne […] gonosz cselekedeteket hoz életébe, megragadja őt, felviszi nagy magasságba és aláveti, bezárja tehát a menny és a Föld közé, és megbünteti súlyos büntetéssel. Elveszi tőle a reményt és nagy fájdalmat hoz rá.” „És az a lélek nem helyeztetik sem a Földre, sem a mennybe, hanem a világ egének nyitott tengerébe érkezik, a helyre, ahol hatalmas tűz lobog, és kristályvíz, és nagy felfordulás van. A testeket különböző kínoknak vetik alá. Olykor tűzbe vetik őket, azért hogy elpusztuljanak. Nem mondható, hogy ez lenne a lélek halála, mivel mindez a gonosztól származik, azonban halálos büntetés.” „Aszklépiosz, fontos, hogy mindezeket a dolgokat elhidd és féld őket, azért, hogy ne kelljen szembesülnünk velük. A hitetlenek nem istenfélők, és bűnöket követnek el. Továbbá, kényszerítve lesznek a hitre, és mindezeket a szavakat nemcsak szájból hallják, hanem saját maguk megtapasztalják valódiságukat. Ha megtartanák hitüket, nem törekednének ezekre a dolgokra. Nemcsak… [egy sor hiányzik]. Először is Aszklépiosz, a Földön mindenki meghal, és azok, akiknek teste megszűnik […] a gonoszé […] ebből a fajtából való. Azok pedig akik itt vannak, nem hasonlatosak azokhoz, akik ott. Így azok a démonok, akik […] férfiak, annak

ellenére […] ott. Így hát ez nem ugyanaz. Ám őszintén szólva, az istenek, akik itt vannak, többeket büntetnek meg minden nap, akárki, bármióta is rejtőzzön itt.” „Triszmegisztosz, mi a bűn megjelenési formája ott?” Nos, Aszklépiosz, azt gondolhatod, ha valaki elvesz valamit a templomban, az már nem istenfélő. Ez a fajta ember tolvaj, vagy bandita. Ez a ügy az istenekre és az emberekre tartozik. De ne hasonlítsd össze őket akik itt vannak azokkal, akik a másik helyen. Szeretnék erről neked bizalmasan beszélni, egyetlen részletét sem fogják elhinni. Azok a lelkek akiket nagymértékben eltölt a gonoszság nem jönnek majd és mennek fel az égbe, hanem démonok lakta helyekre kerülnek, mely fájdalommal eltöltött, (és) mindig vér és mészárlás folyik, a táplálékuk pedig sírás, gyász és sóhajtozás.” „Triszmegisztos, kik ezek a „démonok”? „Aszklépiosz, ők azok, akiket úgy hívnak ’fojtogatók”, és azok, akik letaszítják a lelkeket a szennybe, és akik ostorozzák őket, és azok, akik vízbe vetik őket, és azok, akik tűzbe, és azok, akik fájdalmat és szerencsétlenséget hoznak az emberre. Mindezek miatt ők nem isteni lélekből valók, és nem az ember racionális lelkéből. Sokkal inkább a szörnyű gonosztól származnak.”                                

Iránymutató tanítás […[ a mennyben […] őbenne […] bárki megjelenik […] a rejtett mennyekben […] megjelenik, és a láthatatlan előtt, kimondhatatlan világok jelennek meg. Ezekből az igazság láthatatlan lelke származik, társtagként, és társtestként, és társzellemként. Akár a totális isteni hatalom (Pleroma) része, akár leszármazottjai közt van, nem különül el tőlük, ám látják őt és ő beléjük lát a láthatatlan világba. Titokban a vőlegénye elment érte. A szájába tette (a vőlegény a menyasszonynak) hogy megegye, mint ételt, és úgy használta a szavakat a szemébe mondván mint gyógyszert hogy lásson (a menyasszony) a tudatával és érzékelje az unokafivéreit és megismerje gyökerét, azért, hogy belekapaszkodjon az ágaiba, melyek azok, ahonnan elsődlegesen származik, azért, hogy megkapja azt, ami az övé és megtagadja az anyagot. […] lakott […] bírván […] fiakkal fiak […] valójában, azok, akik az ő magjából származnak, akiket a következő névvel illetnek: ’a fivéreink’ anyjának fiai. Ezen a módon, amikor a spirituális lelket levetették a testbe, a bujaság fivérévé vált és gyűlöltté és irigyé, és anyagi lélekké. Ezért a test a bujaságból ered és a bujaság az anyagi összetevőből. Emiatt a lélek fivérévé vált mindezeknek. És habár ők kívülállók, hatalom nélkül valók amit átörökíthetnének a férfiaknak, így ők csak az anyjuktól örökölhetnek. Amikor ezért a lélek örökölni szeretne a kívülállók között – mivel a kívülálló sajátjai a büszke szenvedélyek, az élet élvezete, gyűlölet, irigység, beképzelt dolgok, képtelen dolgok, vádak […] őérte (nőnem) […] prostitúció, ő (hímnem) kirekeszti őt (nőnem) és a bordélyházba rakja. Így […] a csábítás marad számára (nőnem). Maga mögött hagyja a szerénységet. Az élet és a halál mindenki előtt jár. Bármelyiket is válasszák e kettő közül, a maguk számára választják. Az ezután sok bor ivászatba zuhan egészen a dorbézolásig. A bor a megrontó. Ezért ő (nőnem) nem emlékezik a fivéreire és az apjára, mivel élvezet és édes haszon téveszti meg. A tudást maga mögött hagyva bestialitásba zuhan. Ha egy érzéketlen ember vadállati kegyetlenségben él, nem tudja mit helyes mondani és mit nem helyes mondani. Ám, másrészről, a nemes fiú készséggel örököl apjától, miközben apja örömét leli őbenne, mert megbecsülést kap mindenki beszámolója révén, mivel

ismét rátekint a dolgokra úgy, hogy megduplázza a dolgokat, melyeket kapott. A kívülállók számára […]. […] összekeverni vele […]. Mivel a bujaság gondolata beférkőzött a szűz férfibe, ő ezáltal már beszennyeződött. És a falánkságuk nem keveredett össze mérséklettel. Mivel ha a pelyvát összekeverjük a gabonával, nem a pelyva lesz az, ami beszennyeződik, hanem a gabona. Mivel összekeveredtek egymással, senki sem fogja megvenni a gabonát, merthogy beszennyeződött. de ők elcsábítják őt, ’Add nekünk a pelyvát!’, keresvén a közé keveredett gabonát, amíg meg nem találják és ki nem dobják az összes pelyvával együtt, ami más dolgokkal keveredett össze. Ám a tiszta magot megtartják a raktárakban, biztonságban. Mindezekről a dolgokról aztán szó esik majd. És mielőtt bármi is létezett volna, az Atya volt az, aki egyedül létezett, a világok előtt, melyek a mennyben jelentek meg, vagy a földi világ előtt, vagy fejedelemség, vagy fennhatóság, vagy hatalmasságok előtt. […] megjelent […] és […]. És semmi sem született meg az ő kívánsága nélkül. Ő azután, az Atya, azt kívánta, hogy megmutatkozzon gazdagsága és dicsősége, elhozta hát ezt a nagyszerű versengést ebbe a világba, azt kívánván, hogy jelenjenek meg a versengő felek, és mindazokat, akik versengtek hátrahagyta azokkal a dolgokkal együtt, melyek létrejöttek, és ellátta őket felfoghatatlan tudással és visszatért az egyhez, aki létezik. És azok, akik versengenek velünk, révén ellenfeleink, ellenünk tesznek, szándékunkban áll legyőzni tudatlanságukat a tudásunk által, mivel mi már ismerjük a Kifürkészhetetlen Egyet, aki által létrejöttünk. Semmink sincs ezen a világon, legkevésbé a világ feletti uralom, mely létrejött és fogva tart bennünket a világokban, melyek a mennyekben vannak, ahol létezik az általános halál, körülvéve egyénekkel […] evilági. Megszégyenítettekké válunk a világok által, mivel nem mutatunk érdeklődést irántuk, amikor becsmérelnek bennünket. Amikor szégyent hoznak ránk, csak nézzük őket és nem szólunk. Mivel a saját dolgaikkal foglalkoznak, miránk az éhezés és szomjazás vár, keresvén a letelepedési helyet, a helyet, mely a miénk és a mi lelkiismeretünkre van bízva, nem tartoznak azokhoz a dolgokhoz, melyek létrejöttek, de nem tartoznak hozzájuk. A szívünk vágyakozik a létező dolgok iránt, habár betegek vagyunk (és) legyengültünk a fájdalomtól. Ám hatalmas erő rejtezik bennünk.

Valójában a lelkünk beteg, hiszen a nélkülözés házában lakik, miközben minduntalan anyagot hord a szemébe a szél, azt kívánván, hogy megvakuljon. Emiatt követi a szavakat és a szeméhez igazítja azokat, mint gyógyszereket rájuk, elvetvén […] a gondolatát […] a vakságnak […] mindezek után, amikor tehát valaki ismét tudatlanságba jut, teljesen elsötétül és anyagivá válik. Így a lélek […] egy szót minden órában, hogy a szeméhez igazítsa, mint gyógyszert, azért, hogy lásson, és a fénye elrejtse a veszélyes erőket, melyek ellene harcolnak, és hogy ő vakítsa meg őket az ő fényével, és bezárja őket az ő létezésébe, és álmatlanságba taszítsa őket, és merészen használja az erejét és a jogarát. Mindeközben ellenfelei szégyenben hagyják őt, felszalad hát a kincses-házba – abba, ahol a tudata van – és a raktárába, mely biztonságos, mivel semmi a dolgok között melyek létrejöttek nem rémisztik meg, és idegen sem lép be a házába. Sokan a szülőhelyéről valók akik ellene harcolnak, nappal és éjszaka, nem pihennek sem nappal sem éjszaka, vágyaik elnyomják őket. Emiatt ezután mi nem alszunk és nem felejtjük el a hálót mely rejtetten kiterjedt, várakozva ránk, hogy elkapjon bennünket. Ha egy közönséges háló elkapna bennünket, odaragasztana bennünket a szájába, miközben a víz áramlana felettünk, belecsapva az arcunkba. És a fenékháló a mélybe húzna bennünket, és mi képtelenek lennénk kivergődni belőle, mivel a víz szintje magasan a fejünk felett van, fentről lefelé áramlik, alámerítve szívünket a mocskos sárba. És képtelenek leszünk megszabadulni belőle. Az emberevők elkapnak és lenyelnek bennünket, miként a halász kiveti horgát a vízbe. Sokféle ételt vetett a vízbe, hiszen mindegyik halnak megvan a maga tápláléka. Megszagolja és követi az illatot. Amikor azonban megeszi, az ételben rejtőző horog elkapja őt és erővel felhozza a felszínre, ki a mély vizekből. Senki sem lesz képes ezek után a halat ismételten elkapni a mély vízben. Kivéve a halászembert, aki elhelyezi a csapdáit. A horog csaliját felhasználva felhozza a horoggal a halat. Ezen a bizonyos módon létezünk a világban, akár egy hal. Az ellenfél kémkedik körülöttünk, fekszik a parton és vár ránk, ahogy a halászember, kívánván, bárcsak elkapna bennünket, örvendezve, hogy lenyelhet bennünket. Ezért sokféle ételt helyez szerte szét mindenfelé a szemünk elé, melyek e világ részei. Azt szeretné, ha vágyakat keltenének bennünk akár csak egy iránt is, hogy egy kicsit megízleljük, azután elkaphasson bennünket az elrejtett méreg segítségével, megfoszthasson bennünket szabadságunktól, és szolgasorba vethessen minket. Akármikor is kap el bennünket egy egyszerű étel segítségével, valójában

szükségszerűvé válik a többi iránti vágyakozásunk. Végül aztán ezek a fajta dolgok a halálos ételekké válnak. Nos ezek az ételek azok, melyekkel a gonosz becsap bennünket és vár ránk. Először fájdalmat okoz a szívetekben, amíg meg nem fájdul a szívetek az élet valamely kis dolga iránt, azután elkap benneteket a mérgeivel. Ezek után vágyat kelt egy öltözet iránt, melyet viselve büszkének érezheted magadat, aztán a pénzszeretet iránt, hiúságot, irigységet mely versenyre kel más irigységével, a test szépsége iránt, a csalás iránt. Ilyesféle szépséges dolgokat terjeszt mindenfelé az ellenfél, azt célozván, hogy a lélek tudatát önmaga felé irányítsa, megragadja azt, egyféle horog segítségével, erőszakkal kényszerítvén a tudatlanságban maradásra, félrevezetvén őt gonosz dolgokra veszi rá, és elhalmozza az anyagi lét gyümölcseivel, és tisztátalanná teszi önmagát, sok-sok vágyat keltvén, mohóságot, miközben a test örömeinek élvezete lerántja a tudatlanságba. A lélek azonban – mely megízlelte ezeket a dolgokat -, tudja, hogy a kellemes dolgok birtoklása átmeneti. Hallott már a gonosz dolgokról, el is távolodott tőlük, új kapcsolatot épített ki. Ezek után megvetette az életet, mert az múlandó. És olyan táplálékokat keresett, melyek visszaadják számára az életet, és hátrahagyta maga mögött a csalárd ételeket. Megismerte a saját fényét, ahogy igyekezett kivonni magát ebből a világból, miközben az igazi benső öltözéke (és) tudata szépségére felöltött menyegzői ruhája, nem esik a test büszke vágyának áldozatául. És megismeri önmaga mélységét és befut az akoljába, miközben a pásztorok az ajtóban állnak. Minden szégyen és megvetés ellenére, melyet e világban kapott, most tízezerszer több kegyben és dicsőségben részesül. Odaadta a testét azoknak, akiktől kapta, és ők lettek megszégyenítve, miközben a testet megkapók leültek és könnyeztek, mert nem tudtak semmit sem kezdeni azzal a testtel, és nem találtak (másikat) melyet megszerezhettek volna ezen kívül. Súlyos megpróbáltatásokat szenvedtek el, amíg fel nem öltötték ennek a léleknek a testét, kívánván, hogy lesújtson rájuk a láthatatlan lélek. Ezért megszégyenültek a munkájukban, szenvedtek annak elvesztése miatt, aki miatt elszenvedték a megpróbáltatásokat. Nem voltak képesek felfogni, hogy neki immár láthatatlan szellemi teste van, azt gondolni: „A pásztorai vagyunk, akik táplálják őt.” Azt sem értették meg, hogy ő ismeri a dolgot, mely rejtve van előttük. Ez az ő igazi tudásából fakadó pásztori tanítása.

Ám ezek – akik tudatlanok – nem keresik az Istent. Nem érdekli őket az otthonuk sem, mely nyugalomban van, a bestialitás köti le őket. Sokkal gonoszabbak, mint a pogányok, mert mindenekelőtt nem érdekli őket az Isten, szívük keménysége kegyetlen tettekre készteti őket. Továbbá, ha valakit is találnának, aki a megváltásról beszélne nekik, szívük kegyetlensége a beszélő ellen fordulna. És ha nem hagyná abba a beszédet, kegyetlenül megölnék őt, gondolván, hogy jócselekedetet hajtottak végre önmaguk számára. Valójában ők a gonosznak a gyermekei! Még a pogányok is tesznek jót, és tudják, az Istent, aki a mennyben létezik a Világegyetem Atyja, az általuk imádott bálványoknál magasabb szinte emelik. Azonban nem hallották meg a szót, hogy ezen az úton kellene indulniuk. Az érzéketlen ember ugyanakkor meghallja a hívást, de tudatlansága miatt nem jut el arra a helyre, ahová hívják. És nem kérdezik meg a hitszónoktól: „Hol van az a templom ahová el kell mennem és imádnom a reménységemet?” Érzéketlensége következtében rosszabbá válik, mint a pogányok, mivel a pogányok ismerik annak a módját, hogy elmenjenek kőtemplomaikba, melyek el fognak pusztulni, és imádják bálványaikat, miközben szívükben is feléjük fordulnak, hiszen bennük van a reményük. Ám ennek az érzéketlen embernek a következő prédikáció tanítását adják: „Keresd és kutasd az utat melyen járnod kell, hiszen semmi más nincs olyan jó dolog, mint ez.” Az eredmény pedig az, hogy a szívének keménységét hordozó lényeg megcsapja a tudatát, vele a tudatlanság erői és az eltévelyedés démona. Ezek nem engedik tudatának felemelkedését, mert teljesen kifárasztotta magát a keresésben, hogy megtalálhatja a reménységét. A racionális lélek (szintén) kifárasztotta magát a keresésben – megismerte az Istent. Kutatóan dolgozott, teste kimerültségéig hajtotta magát, elkoptatva lábait az evangélista követésében, tanulván a Kifürkészhetetlen Egyről. Megtapasztalta saját felemelkedését. Megpihent Őbenne, aki nyugalomban van. Megpihent a menyasszonyszobában. Elfogyasztotta a díszebédet, mivel igencsak megéhezett. Részesült a halhatatlan ételből. Megértette, miután törekedett. Megpihent a munkájából, miközben a felülről rásugárzó fény nem halványodott. Övé (a fényé) a dicsőség és a hatalom és a kinyilatkoztatás mindörökkön örökké. Ámen.          

Tamás, a versengő könyve A titkos szavak, melyeket a Megváltó mondott Judás Tamásnak, melyeket én, igen én, Mátyás írtam le, miközben sétáltam, és hallgattam, miként beszélnek egymáshoz. A Megváltó így szólt: „Fivérem, Tamás, amíg lesz időd a világban, hallgass engem, és én kinyilvánítom neked azokat a dolgokat, melyeken magadban töprengesz.” „Nos, mivel ikertestvéremnek mondanak és igaz társnak, vizsgáld meg önmagad és ismerd meg, ki vagy valójában, azt, ahogyan élsz, és azt, hogyan válsz valakivé. Mivel a fivéremnek hívnak, nem helyes, hogy tudatlan vagy önmagaddal szemben. És tudom, érted, hiszen már megértetted, hogy én vagyok az igaz tudás. Így hát amíg a társaságomban vagy, habár értetlen vagy, már (igazából) eljutottál a megismeréshez, ezért így hívnak: ’az, aki ismeri önmagát’. Aki pedig nem ismeri önmagát, nem tud semmit, aki viszont ismeri önmagát egyúttal elért valamennyit a mindenek mélységének tudásából. Így hát, te, fivérem Tamás, megláttad ami az ember számára rejtve van, amivel szemben tudatlanul botorkálnak.” Most Tamás szólt az Úrhoz: „Ezért most arra kérlek, válaszolj a kérdésemre, mielőtt mennybe mész, és amikor majd hallok tőled a rejtett dolgokról, azután tudok beszélni róluk. És nyilvánvaló számomra, hogy az igazságot igen nehéz megmutatni az emberek számára.” A Megváltó így válaszolt, mondván: „Ha azok a dolgok, melyek láthatóak, elrejtőznek előled, akkor miként hallhatsz azokról a dolgokról, melyek láthatatlanok? Ha az igaztettek, melyek láthatók a világban, nehezen jeleníthetők meg számodra, vajon hogyan, miféle módon jeleníthetők meg azok, melyek elképzelhetetlen magasságokban történnek, és a közel állnak a tökéletes isteni hatalomhoz (pleroma) és nem láthatóak? És hogyan nevezhetnek majd téged ’munkálkodónak’? ebből a szempontból inkább csak gyakornok vagy, és nem kaptad még meg a tökéletesség magasságát.” Most Tamás válaszolt és ezt mondta a Megváltónak: „Beszélj ezekről a dolgokról, melyek szavaid szerint nem láthatóak, rejtve vannak előttünk.”

A Megváltó így szólt: „Minden test […] a vadállatokat nemzették […] nyilvánvalóan hasonló […] ehhez is, azok, akik fent vannak […] dolgok, melyek láthatók, ám ők láthatók a saját gyökereik révén, és ez az ő gyümölcsük, mely táplálja őket. Ezek a látható testek azonban kínzó teremtmények révén maradnak életben, hasonlóak e teremtmények azokhoz, mint a változások, amiket a testekben létrehoznak. Nos, ezek a változások megromlanak és megsemmisülnek, és az életnek semmi reménye, hogy belőlük fakadjon, mivel a test bestiális. Mivel a vadállatok teste megsemmisül, ezek az alakzatok is megsemmisülnek. Nem származnak tehát le utódai a vadállatoknak egyesülés által? Ha leszármaznának egyesülés által, akkor miként különbözhetnének bármiben is a vadállatoktól? Ezért tehát csecsemők vagytok mindaddig, amíg tökéletessé nem váltok.” És Tamás válaszolt: „Ezért azt mondom neked, Uram, hogy azok, akik a láthatatlan dolgokról beszélnek, azok számára oly nehézségekbe ütközik magyarázatot adni, mint ha valaki éjjel kívánja nyíllal eltalálni a célpontot. Ezért, hogy bizonyosak legyenek a dolgukban, mindenfelé kilövöldözik nyilaikat – amíg el nem találják a célt -, az azonban nem látható. Amikor azonban kivilágosodik, és elrejtőzik a sötétség, akkor fog láthatóvá válni munkájuk eredménye. És te, a mi fényünk, megvilágosítasz óh, Uram.” Jézus azt mondta: „A fény a fényben létezik.” Tamás szólalt meg, mondván: „Uram, az ember érdekében ragyogó látható fény miért kel és miért nyugszik? A Megváltó azt mondta: „Óh, áldott Tamás, természetesen az embereket beragyogó látható fény – nem azért van, hogy te megmaradj egy állapotban, hanem azért, hogy előre juss -, és akármikor csak a kiválasztottak megtagadják a bestialitást, akkor a fény felemeli őket lényegük által, és örömmel fogadják lényegüket, mert jó szolgaként viselkedtek.” Ezután a Megváltó folytatta és azt mondta: „Óh, a fény kikutathatatlan szeretete! Óh, keserűsége a fénynek, mely jelzőtűz a férfiak testében, és az ő kedvesükében, fellobbantva őket nappal és éjjel, és égeti a férfiak tagjait és részegíti tudatukat és lelküket, teljesen megzavarva őket […] férfiakban és nőkben […] éjjel és mozgatva őket […] titokban és láthatóan. A férfiak mozgásáért […] a nőkön és a nők a férfiakon. Ezért ezt mondják: ’Mindenki, aki az igazságot keresi az igaz bölcsességből, szárnyakat készít önmaga számára, hogy repülhessen,

megszabadulhasson a bujaságtól, mely elfonnyasztja a férfiak szellemét.’ És szárnyakat készít ő magának, hogy minden láthatatlan lelket elrepítsen.” És Tamás válaszolt, mondván: „Uram, pontosan ez az, amiről kérdeztelek, mióta megértettem, hogy te vagy az, aki fontos nekünk; ahogy mondtad.” A Megváltó ismét válaszolt, mondván: „Ezért fontos számunkra, hogy beszéljünk veled, hiszen a tantétel tökéletes. Nos, ha vágyakozol a tökéletességre, akkor meg kell vizsgálnod ezeket a dolgokat, ha nem, a te neved ’tudatlan’, mivel lehetetlenség, hogy egy intelligens ember együtt lakjon egy őrülttel, mivel az intelligens ember tökéletes minden bölcsességben. Az őrült számára azonban a jó és a rossz azonos – valójában a bölcs ember az igaz tudásból táplálkozik és (Zsoltárok 1:3) ’olyan lesz mint a fa, növekszik a kanyargó patak révén’ – látja, hogy némelyek, akiknek habár szárnyuk van, a látható dolgokkal vannak elfoglalva, dolgokkal, melyek messze vannak az igazságtól. Mivel ez vezeti őket, a tűz, az igazság illúzióját adja nekik, és rájuk ragyog, romlandó szépséggel, és ez bebörtönzi őket sötét édességbe és megragadja őket illatos elégedettséggel. És elvakítja őket a kielégíthetetlen kéjvágy és megégeti a lelküket és olyanokká válnak, mintha cölöpöt vertek volna a szívükbe, amit soha nem képesek eltávolítani. És mint egy falat a szájban, saját vágyaik szerint vezeti őket. És ez lebéklyózza őket a láncaival és megköti őket az indáival, a látható dolgok buja keserűségének kötelékével mely romlást hoz és változás és eltérülést. Lökésszerűen. Mindig is a mélység vonzza őket; mivelhogy halottak, hasonulnak a romolhatatlan birodalom összes vadállatához.” Tamás válaszolt és azt mondta: „Ez nyilvánvaló és meg lett mondva, ’Sokan vannak […] azok, akik nem ismerik […] a lelket’”. És a Megváltó felelt, mondván: „Boldog a bölcs ember, aki kutatja az igazságot, és amikor megtalálja, megpihen vele örökké és nem fél azoktól, akik össze akarják őt zavarni.” Tamás válaszolt és azt mondta: „Előnyös ez számunkra, Uram, magunkban megpihenni?” A Megváltó azt mondta: „Igen, ez hasznos. És jót tesz nektek, az ember számára látható dolgok ugyanis szertefoszlanak – mivel a testük hordozója szertefoszlik, és amíg nem tűnik el teljesen, addig a látható dolgok közé tartozik,

azon dolgok közé, melyek láthatók. És akkor a tűz, melyet látnak, fájdalmat okoz számukra, a szerelem révén, a hűség miatt, amit korábban birtokoltak. Aztán újra összegyűjtik őket a látható dolgok között. továbbá, akik birtokolják a nem látható dolgok látásának képességét, az első szerelem nélkül, elpusztulnak ehhez az élethez tartozván, és a perzselő tűzben. Csak egy kicsit tovább, s mivel ami látható az szertefoszlik, azután az alaktalan árnyék kiterjed, és a sírok mélyén örökké laknak ők, a test feletti fájdalomban és a lélek romlottságában.” Tamás válaszolt, ezt mondván: „Mit kell mondanunk ezeknek a szemébe? Mit mondjunk a vak embernek? Milyen alapvető dolgokat hangsúlyozzunk ezeknek a nyomorúságos halandóknak, akik azt mondják: ’Jót cselekedni jöttünk és nem átkot’, és azt állítják: ’Ha nem a hús által nemződtünk volna, akkor nem ismernénk a bűnt?’” A Megváltó így szólt: „Igaza van azoknak, akik nem úgy tekintenek rájuk, mint emberekre, hanem mint vadállatokra, mivel csak a vadállatok pusztítják el egyik a másikat, az ember is ebből a fajtából elpusztítja egyik a másikat. Ellenkezőleg, meg vannak fosztva a királyságtól, mivel a tűz édességét szeretik, a halál szolgái és a korrupciós tevékenységekért vannak oda. Kitöltik atyjuk bujaságát. Le lesznek vetve a mélységekbe és a gonosz természetük miatt kínzási tortúrákon mennek át. Meg lesznek korbácsolva, ami visszavonulásra készteti őket, olyan helyre, amit nem ismernek, elveszítik végtagjaikat, nem éppen kellemes módon, hanem kétségbeesések közepette. Aztán újra egyesülnek […] őrültség és elmezavar […]. Követik elmezavarukat anélkül, hogy tisztában lennének őrült állapotuknak, azt gondolván, hogy ők bölcsek. Ők […] a testük […]. Tudatukat saját önzésük irányítja, gondolataikat elfoglalják a gaztetteik. A tűz lesz az, ami megégeti őket.” És Tamás válaszolt és azt mondta: „Uram, mit vetsz le rájuk, mit tegyenek? Mivel én vagyok a legnyugtalanabb miattuk, sokan vannak, akik harcolnak ellenük.” A Megváltó válaszolt és azt mondta: „Mi a te álláspontod?” Júdás – akit Tamásnak hívott -, mondta: „Te vagy az Uram, akihez illik a beszéd, és én, akihez a hallgatás.” A megváltó így válaszolt: „Figyelj arra, amit mondani fogok neked és higgy az igazságban. A vetés és a magvetők elpusztulnak a tűzben – tűzben és vízben – és elrejtetnek a sötétség sírjaiban. És aztán hosszú idő múlva előjönnek majd a

gonosz fák gyümölcsivel, megbüntetve, elpusztítva a vadállatok szájában, és az emberek, az esők és szelek és levegő és a fény mely fent ragyog – felbujtásával. Tamás így válaszolt: „Természetesen meggyőztél bennünket Uram. Megértettük szívünkben, és nyilvánvaló, hogy mindez így van, a szavaid pedig megfelelőek. A szavak azonban, melyeket mondtál nekünk, nevetségesek és megvetendőek a világ számára, mert tévedésben élnek. Hogyan prédikáljunk hát nekik, ha egyszer nem becsülnek meg mindet a világban?” A Megváltó válaszolt, ezt mondván: „Bizony mondom neked, mindaz, aki meghallgatja szavad és gúnyolódó vigyorra húzza arcát és önelégült mosolyt ölt magára ezen dolgok hallatán, bizony mondom neked, átadatik az irányítónak, aki királyságának minden hatalmasságát irányítja és odafordul hozzá és kiveti őt a mennyből le a mélységekbe, és bebörtönzi őt egy kis sötét helyre. Továbbá, nem térhet ki, el sem mozdulhat Tartarosz mélységéből, Hádesz rendíthetetlen keserűségéből […] nekik ehhez […] nem fogják elfelejteni […] követnek téged. Átadják majd […] Tartarouchos angyalának […] tűz üldözi őket […] tüzes ostor, mely sziporkákat szór mindazok arcába, akik üldözöttek. Ha nyugatra menekül, tüzet talál. Ha délre fordul, ott is ugyanazt találja. Ha északra fordul, a tűz miatti emésztő félelemmel ismét találkozik. Nem talál utat keletre sem, hogy arra meneküljön és megmeneküljön, nem találhatja meg egyetlen nap sem, amíg a testében van, így hát csak az ítélet napján találhatja meg.” Aztán a Megváltó folytatta, mondván: „Jaj nektek, istentelenek, nincs reménység számotokra, senki sem tudja, mi fog történni!” „Jaj nektek, akik a testben reménykedtek, abban a börtönben, amely elpusztul! Meddig lesztek még hanyagok? És meddig gondoljátok még azt, hogy a megsemmisíthetetlen megsemmisül? A ti reményetek a világ felett áll, és a ti Istenetek az élet! Megrontottátok a lelketeket!” „Jaj nektek, akik a tűzben vagytok, mely éget titeket, mivel kielégíthetetlen!” „Jaj nektek, a fejetekben forgó kerekek miatt!” „Jaj nektek, akiket magával ragadott a benne élő tűz, mivel az elpusztítja a testét teljesen, és titokban kiolvasztja lelketeket, és felkészít benneteket társaságára!”

„Jaj nektek, fogságban lévők, mivel be vagytok zárva a barlangokba! Nevettek! Örült nevetéssel örvendeztek! Nem fogjátok fel sem kárhozatotokat, nem gondolkoztok el saját helyzeteteken sem, és azt sem értitek, hogy a sötétség és a halál világában éltek! Ellenkezőleg, megrészegít benneteket a tűz és tele vagytok keserűséggel. Tudatotok megháborodott a bennetek égő tűz miatt, és édesnek találjátok a mérget és az ellenségeitek elsöprését! És a sötétség felemelkedik rátok, mint a fény, felforgatjátok a szabadságotokat szolgasággá! Megsötétítettétek szíveteket és lemondtatok gondolataitokról ostobaságokra és kitöltöttétek gondolataitokat a bennetek lévő tűz füstjére! És a fényetek elrejtettétek a […] felhőjébe és a magatokon viselt ruhát, ti […]. És elhitették veletek, hogy a remény nem is létezik. És kinek hisztek? Nem tudjátok, hogy mindannyian azok között laktok, akik […] ti, és habár ti […] megkereszteltétek lelketeket a sötétség lelkeivel! A saját rigolyáitokat követitek! „Jaj nektek, akik hibáitokban éltek, elővigyázatlanul azt hívén, hogy a Nap mely ítélkezik és mindenkire leküldi fényét, minden dolgot átölel, azért, hogy szolgává tegye az ellenfeleket. Nem veszitek észre a Holdat, miként süt le éjjel és nappal, leragyogva a mészárosaitok testére!” „Jaj nektek, akik szeretitek az intim viszonyt nőkkel és szennyezett testi kapcsolatot alakítotok ki velük! Jaj nektek, akiket magával ragadott a test ereje, mert miatta fogtok kínlódni! Jaj nektek, akik a gonosz démonok hatalmába kerültetek! Jaj nektek, akik elcsábítják tagjaikat tűz által! Ki az aki közületek frissítő harmatot tud hozni a tűz kioltására és testetek megégésének megakadályozására? Ki az aki közületek rá tudná venni a Napot, hogy rá süssön és eloszlassa a bennetek lakó sötétséget és elrejtse a sötétséget és a szennyezett vizet?” „A Nap és a Hold kellemes illatot fog kibocsátani számotokra, miként a levegő is és a szellem és a föld és a víz. Ha a Nap nem sütne ezekre a testekre, kifakulnának és elpusztulnának, miként a gyom vagy a fű. Ha a Nap süt rájuk, túlsúlyba kerülnek és megfojtják a szőlőtőkét; ám ha a szőlőtőkék kerülnek túlsúlyba és árnyékot vetnek a gyomokra és mindenféle egyéb bokorra, mindenfelé, ahol csak nőnek, és elterjednek és virágzásnak indulnak, egymaguk öröklik a földet, melyen növekszenek, és mindenhova, ahová csak árnyékot vetnek, uralni fogják azt. És amikor felnövekednek, az egész földet uralni fogják, és bőkezűek lesznek mesterükhöz, és még inkább elégedettséggel tölti el, mivel sokat szenvedett volna azért nagy fájdalmakkal, hogy a gyomokat gyökerestől tépje ki. A szőlőtőkék

azonban maguk is eltávolították őket, és elfojtották őket, a gyomok pedig kipusztultak és olyanná váltak, mint a talaj.” Aztán Jézus folytatta, és ezt mondta nekik: „Jaj nektek, mert nem kaptátok meg a tantételt, és azok, akik […] prédikálásban fognak munkálkodni […]. És belerohantok […] a mélységbe küldi őket […] naponta megölitek őket, azért mert feltámadhatnak a halálból. „Áldottak vagytok ti, akik előzetes tudással rendelkeztek az akadályokról és akik megfutamodtok az idegen dolgoktól.” „Áldottak vagytok ti, akiket becsmérelnek és nem becsülnek meg a szeretetért, amit az Uruk tanúsít irántuk.” „Áldottak vagytok ti, akik sírtok és elnyomnak benneteket azok, akiknek nincs reményük, mert meg fogtok szabadulni minden kötöttségtől.” „Figyeljetek és imádkozzatok, hogy ne ragadjatok bele a húsba, hanem inkább szabaduljatok ki e keserű élet megkötöttségeiből. És amikor imádkoztok, nyugalmat találtok, mivel magatok mögött hagyjátok a szenvedést és a megaláztatást. Amikor megszabadultok a szenvedéstől és a test vágyaitól, nyugalmat kaptok a Jóságostól, és a királlyal fogtok uralkodni, csatlakoztok hozzá és ő veletek lesz, most és mindörökkön örökké, Amen.”                          

A bennünk rejlő hatalmas erő fogalma A megértés érzékelése Ő, aki meg fogja ismeri a bennünk rejlő hatalmas Erőt, láthatatlanná válik, és tűz nem tehet benne kárt. Azonban megtisztítja és elpusztítja minden tulajdonotokat. Mindenki, akiben megjelenik az én alakom, megmenekül, a hét naptól száz napig és húsz évig tartó (időszaktól). (Azok), akiket korlátoztam a gyűjtésben, elbuknak – és írásaik a bennünk rejlő hatalmas Erőről, azért, hogy belevéssem neveteket a bennünk rejlő fénybe – és gondolataik és munkájuk bevégződjön, hogy megtisztuljanak, és elenyésszenek és elpusztuljanak, és összegyűljenek arra a helyre, melyre senki sem tekinthet. De meg fogjátok látni és fel fogtok készülni, hogy helyet foglaljatok a bennünk rejlő hatalmas Erőben. Tanuljátok meg, hogy az eltávozottak mivé váltak, azért, hogy megtudjátok, miként vegyétek észre, mivé alakul az élet, milyen az eónok megjelenése, milyen a természetük, és hogyan jöttek létre. Miért nem kérdezitek meg, mivé váltok majd (vagy), hogyan lesztek azzá? Figyeljetek a víz tulajdonságaira, habár megmérhetetlen (és) megérthetetlen, van kezdete és vége is. Élteti a földet, felszáll a levegőbe, ahol az istenek és az angyalok lakoznak. De őbenne, aki minden dolgok felett áll, félelem van és fény, és őbenne az írásaim kinyilatkoztatást nyernek. Nekik adtam, mint szolgálatot a fizikai dolgok megteremtéséhez, mivel senki számára sem lehetséges, hogy az Egyetlen nélkül megálljon, így nem lehetséges az eónok számára sem, hogy nélküle létezzenek. Ő az aki birtokolja mindazt, ami őbenne lakik megértvén éles elmével a (maga) tisztaságában. Aztán meglátjátok a Szellemet és megtudjátok hol van ő. Odaadta magát az embereknek, hogy megkaphassák az életet tőle minden nap, mivel az ember élete őbenne van, ő adta mindenkinek. Aztán a sötétség Hádésszel együtt elragadta a tüzet. És ő (a sötétség) elszabadult tőle és önmaga lett. Szemei nem voltak képesek elviselni az én fényemet. Aztán a szellemek és a vizek megmozdultak, a többiek megszülettek: a teremtés valamennyi eónja, és . A tűz megszületett általuk és a Hatalom a Hatalmasságok között. És a hatalmasságok csodálattal nézték az én képemet. És a lélek ennek másolata lett.

Ez az a működés ami létrejött. Nézzétek meg milyen, mivel létezése előtt nem volt látható, mivel a test eónja a nagyszerű született meg. Azután fel lett osztva számukra a teremtés hosszú napjai során. Amikor pedig beszennyezték önmagukat és beléptek a húsba, a hús atyja, a víz, elégtételt vett önmagán. Amikor pedig úgy találta, hogy Noé istenfélő (és) kiváló ember, és a hús atyja az, aki az angyalokat leigázás alatt tartja. És ő (Noé) jámboran imádkozott százhúsz éve át. És senki sem hallgatott rá. És ő fából bárkát készített, és akit talált beszállította. És az áradás bekövetkezett. És így tehát Noé és fiai megmenekültek. Igazából, amíg a bárka nem volt alkalmas arra, hogy az emberek beszálljanak, az áradás nem következett be. Ily módon állt szándékában (és) tervezte el az istenek és az angyalok megmentését, és a hatalmasságokat, mindenek között a legnagyobbakat, és a és az élet fennmaradását. És elhozta őket az eónokból (és) táplálta őket a maradandó helyeken. És elszabadult a hús feletti ítélet. Csak a Hatalom tettei érvényesültek. Aztán a lelki eón. Ő egy a kisebbek közül, mely összekeveredett a testekkel, nemzvén a lelkeket (és) eltöltve (őket). A teremtés első beszennyeződése megerősödött. És miatta vált minden munka: sokak által dühösen végzetté, haraggal, irigységgel, rossz akarattal, gyűlölközve, becsmérelve, lenézéssel és háborúskodva. Hazuggá és gonosszá, szomorúsággá és élvezetté, alaptalanná és üressé, hamissá és betegséget okozóvá, gonosz döntéseket hozóvá, melyek egyre kevésbé feleltek meg elvárásaiknak. Míg alszotok, álmokat láttok. Ébredjetek fel és térjetek vissza, ízleljétek meg és fogyasszátok az igaz gyümölcsöt! Osszátok szét világotokat és az élet vizét! Szabaduljatok meg a gonosz vágyaktól és epekedésektől és Anomoeanok (tanításától), a gonosz és alaptalan eretnekségtől. És a tűz anyja tehetetlen volt. Ráhozta a tüzet a lélekre és a Földre, és minden lakóhelyet megégetett rajta. És megsemmisültek a pásztorai. Továbbá, amikor már semmit sem talált megégetni, elpusztította önmagát. És testetlenné vált, test nélkülivé, és megégeti az anyagot, amíg meg nem tisztul mindentől – és minden gonoszságtól. Amikor pedig semmi mást sem fog találni megégetnivalót, ismét maga ellen fordul, amíg el nem pusztítja önmagát. Azután, ebben az eónban, mely a szellemi, az ember olyan létezési formába lép, ahol megismeri a hatalmas Erőt. Meg fog kapni (engem) és megismer engem. Inni

fog az anyatejből, valóban. Példázatokban fog szólni; ki fogja hirdetni az eljövendő eónt, miként szólt a hús első eónja által, akár Noé. Most, megfelelve szavainak, melyeket kimond, mindenkire vonatkoznak, hetvenkét nyelven. És megnyitja a mennyeknek kapuit szavai által. És megszégyeníti Hádesz vezetőjét, feltámasztja a halottakat, és elpusztítja a birodalmát. Azután hatalmas zavar támadt. Az arkónok a bennük növekvő dühüket ellene fordították. Át akarták őt adni Hádesz urának. Azután felismerték egyik követőjét. Tűz tartotta fogva a lelkét. (Júdás?) átadta őt, mivel senki sem ismerte őt (Jézus?). Azonnal eljártak vele szemben és elfogták. Saját magukra hoztak ítéletet. És átadták őt Hádesz urának. És átadták őt Sasabeknek kilenc bronz éremért. Felkészítette magát, hogy leszáll és megszégyeníti őket. Azután Hádesz ura megragadta. Azután úgy találta, hogy a húsának természete olyan, hogy nem megmarkolható, így nem tudta megmutatni az arkónoknak. Erre azt mondta: „Ki ez? Mi ez? Szavai eltörölték az eónok térvényét. Ő az élet erejének Logoszából való.” És ő győzedelmeskedett az arkónok parancsai felett, és ők nem voltak képesek ténykedésük révén átvenni felette az uralmat. Az arkónok kutatni kezdték, mi történt. Nem tudták, ez a jele pusztulásuknak, és (ez) az eón változásának. A Nap lenyugodott a nap végén és sötét lett. A gonosz lelkek bajba kerültek. Mindezen dolgok után feltűnt, amint felemelkedik. És az eljövendő eón jele feltűnt. És az eónok szétfoszlottak. És mindazok, akik tudni fogják ezen dolgokat, melyeket ismertettek velük, áldottak lesznek. És kinyilvánítják számukra, és áldottak lesznek, mivel megtudják az igazságot. Ti pedig nyugalmat találtok a mennyekben. Azután sokan fogják követni, és dolgozni fognak születési helyükön. Eszerint tesznek, leírják az ő szavait az (ő) kívánságuk szerint. Lássátok meg, ezek az eónok elmúltak. Mekkora az eón vizének mérete amelyik feloszlott? Milyen dimenziói vannak az eónoknak? Hogyan készítse fel az ember saját magát, és hogyan telepedjen le, és hogyan váljon elpusztíthatatlan eónokká? Először azonban, a prédikálása után – ő az aki kihírdeti a második eónt, és az elsőt. És az első eón megsemmisül az idő során. Ő alkotta az első eónt, gondját viselte, amíg meg nem semmisült, miközben prédikált százhúsz éven át szám szerint. Ez a tökéletes szám, mely magasan kiemelkedik. A nyugati határt

elnéptelenítette, és elpusztította a keletit. Azután a magod és azok, akik követni akarják a nagy Logoszt, és az ő kiáltványát - […] Azután az arkónok dühe elégett. Megszégyenültek széthullásuk miatt. És dúltak-fúltak és dühösek voltak az életben. A városok , a hegyek széthulltak. Az arkón eljött, a nyugati régió arkónjaival, keletre, mivel ez volt az a hely, ahol a Logosz először megjelent. Azután a Föld megrázkódott, és a városok megrázkódtak. Továbbá, a madarak ettek és eltöltötte őket haláluk. A Föld gyászolt együtt a lakatlan világgal; elhagyatottakká váltak. És amikor az idők beteljesednek, a gonoszság hatalmassá nő, egészen a Logosz végső végezetéig. Azután a nyugati régió arkónjai felemelkednek, és keletről ő munkálkodik, és ő utasítja az embereket a bűnösségében. És érvényteleníteni akarja az összes tanítást, a bölcsesség szavait, miközben szereti a hazug bölcsességet. Mivel megtámadta a régit, vágyva hogy elterjessze a bűnt és félretenni a magasztosságot. Tehetetlen volt, mert a ruhája igencsak elszennyeződött. Aztán dühös lett. Megjelent és vágyott arra, hogy felmenjen, hogy feladja azt a helyet. Azután, a megjelölt idő jött és közeledett. És megváltoztatta a parancsokat. És az idő eljött, mielőtt a gyermek felnövekedett volna. Amikor felnőtté vált, az arkónok elküldték a megtévesztőt az emberhez azért, hogy megismerhesse a bennünk rejlő hatalmas erőt. És ők elvárták tőle, hogy adjon a számukra egy jelet. És nagyszerű jeleket teremtett. És az egész Föld felett uralkodott és mindazok felett, akik a mennyek alatt vannak. A trónját a Föld végén állította fel, mivel ’Megteszlek téged a világ istenévé’. Jeleket fog adni és csodákat tesz. Azután elfordulnak tőlem és eltévednek.” Azután azok az emberek, akik követik őt körülmetélkedést mutatnak be. És ő ítéletet mutat be azok felett, akik nem metélkednek körül, akik az (igaz) emberek. Mivel igazából sok prófétát küldött maga előtt, akik prédikáltak az ő részéről. Amikor kitöltötte a királyság alapításának idejét a Földön, a lelkek megtisztítása következett, mivel a gonoszság erősebb nálad. A tenger minden hatalmassága remegett és felszáradt (a víz). És az égbolt nem adott harmatot. A források elapadtak. A folyók nem hömpölyögtek alá forrásaiktól. És a föld forrásának vizei kiszáradtak. Azután a mélységek csupaszon maradtak és láthatókká váltak. A csillagok mérete megnövekedett, és a Nap elapadt.

És mindenkit magammal viszek, akik ismer engem. És belépnek ők a mérhetetlen fénybe, (ahol) senki sem létezik hús állapotban, semmiféle bujaság sem, ami megragadta volna őket. Korlátlanok lesznek (és) szent életűek, mivel semmi sem ragadhatja őket alá. Én magam védem őket, mivel szent öltözetük van, melyet tűz nem érinthet meg, sem a sötétség, sem a szél, egy pillanatra sem, ami bárkit arra késztethet, hogy lehunyja a szemét. Azután jött, hogy elpusztítsa valamennyiüket. És addig lesznek büntetve, amíg meg nem tisztulnak. Ezenfelül. Az időszakuk, melyet azért kaptak, hogy hatalmuk legyen, arányosan felosztották számukra, ezernégyszáz és hatvan évre. Amikor a tűz megsemmisítette valamennyiüket, és amikor semmit sem talál megégetni, aztán el pusztul majd a saját keze által. Azután a […] teljes lesz […] a második erő […] a kegyelem jött […] bölcsesség által […]. Azután az égbolt lezuhan a mélységbe. Azután az anyag fiai megsemmisülnek, nem léteznek majd ezentúl. Azután a lelkek megjelennek, akik meg vannak szentelve a Hatalmasság fénye által, aki minden hatalom felett áll, a mérhetetlen, az univerzális egy, én és mindazok, akik ismernek engem. A szépség eónjában lesznek, ítélet eónjában, mivel beteljesedtek bölcsességben, glóriát adnak neki, aki a felfoghatatlan egységben van, és meglátják őt az ő szándéka szerint, mely bennük van. És mindannyian az ő visszaverődéseivé válnak az ő fényében. Mindannyian ragyognak, és nyugalmat találnak az ő nyugalmában. És kiszabadítja a büntetés alatt álló lelkeket, és megtisztulva jönnek elő. És meglátják a szenteket és együtt kiáltanak velük: „Kegyelem legyen nékünk, Óh, Hatalmas, aki minden hatalom felett állsz!” mivel […] és a gonoszság fájában mely létezik […] neki a szemeik. És ők nem keresik őt, mert ők nem keresnek minket, és nem is hisznek nekünk, ám a teremtés arkónjaival és más irányítóival összhangban cselekszenek. Mi azonban húsból való születésünkkel összhangban cselekszünk, az arkónok teremtésében, mely törvényt ad. Megjelenünk a megváltoztathatatlan eónban is.

Eón – 1. korszak, 2. a legfelsőbb létezőtől eredő isteni hatalom vagy isteni természet, mely az Univerzum működésében különböző formákban jelenik meg. Anomoeanok – 4. századi ariánus eretnek szekta. Sasabek – A Pokol folyóján lebegő gyűlöletes bogár (iráni eredetű szó?) Arkón – irányító, törvényhozó

A Megváltó párbeszéde A megváltó így szólt tanítványaihoz: „Az idő elérkezett testvéreim, hogy abbahagyjuk a munkánkat és megpihenjünk. Akik megpihennek a pihenés örökké fog tartani. És azt mondom nektek, mindig legyetek felette […] idő […] ti […] féljetek […] ti […] a félelem haragja […] növeli a dühöt […] de mivel rendelkeztek […] ők elfogadják ezeket a szavakat félve és reszketve, kormányzók fogadják el, mivel semmit nem volt előre látható belőle. Amikor azonban eljöttem, én megnyitottam az utat, és megtanítottam őket az őket gátló tényezők leküzdésére, megmutattam nekik a választottat és a magányt, aki ismeri az Atyát, hívén az igazságban és a hálaadásban miközben hálát adtok.” „Ha tehát hálát adtok, így tegyétek: „Hallgass miket Atyánk, miként egyszülött fiadat hallgatod és elfogadod őt, és nyugalmat adsz neki bármilyen […] Te vagy az egyetlen, akinek hatalma […] a páncélod […] van […] fény […] élet […] érint […] a szó […] bűnbánat […] élet […] téged. Te magad vagy a gondolkozó és az egyedüllét teljes nyugalma. Ismét: hallgass minket, miként a választottad hallgatod. Az áldozatotokon át, mindezek megtörténnek, a jó munkáik által, ezek megmentik lelküket ezektől a vak végtagoktól, így hát örökké létezhetnek. Amen. „Tanítani foglak benneteket. Amikor elérkezik a pusztulás ideje, a sötétség első hatalma rátok támad. Ne féljetek és mondjátok: „Nézzétek csak! Elérkezett az idő!” Ha azonban láttok egy egyszerű botot … [3 sor kibetűzhetetlen] … megért […] a munkát […] és a kormányzók […] rátok támadnak […]. Bizony, a félelem hatalom […]. Így ha félni fogtok attól, mi tör rátok, el fog borítani benneteket (a félelem). Ezért senki sem lesz köztük, aki megkímél benneteket vagy könyörületességet mutat. Ezért tehát, nézzétek a […] benne, mivel minden egyes szó mesterei vagytok a Földön. Ez […] felvisz titeket arra a […] helyre, ahol nincsenek szabályok […] zsarnok. Amikor ti […] meglátjátok azokat, akik […] és ugyancsak […] elmondják nektek […] az ítélőképesség […] ítélőképesség […] az igazság helye […]. Ám ti […] igazság, ez […] élő […] és a ti örömötök […]. Így […] azért, hogy ez […] a lelketek […] nehogy ez […] a szó […] felemelkedik … [3 sor hiányzik]

…Mivel az átkelőhely félelmetes a számotokra. Ám ti, egyszerű lélekkel, átkeltek rajta! Mivel mélysége hatalmas, magassága rendkívüli […] egyszerű lélek […] és a tűz […] […] az összes hatalmasság […] ti, ők […] és a hatalmasságok […] ők […] […] lélek […] […] mindenkiben […] ti vagytok a […] és […] elfelejt […] fiú […] és a ti […] […].” Máté azt mondta: „Hogyan […] […]? A Megváltó így szólt: „[…] a benned lévő dolgok […] meg fog maradni, te […]” Júdás azt mondta: „Uram […] a munkálkodások […] ezeket a lelkeket, ezek […] ezek kicsik, amikor […] ahol majd lesznek? […] a szellem […]?” Az Úr azt mondta: „[…] befogadják őket. Ezek nem halnak meg. […] ők nem lesznek elpusztítva, mivel ismerik társaságukat és őt, aki befogadja őket. Az igazság megtalálása, a bölcseség és a becsületesség miatt.” A Megváltó azt mondta: „A test lámpása a tudat. Ameddig a dolgok bennetek rendben mennek, melyek […] a testetek világít. Ameddig szívetek sötét, a fény, amire számítotok […] el fogok menni […] a szavam […] elküldöm […].” A tanítványai azt mondták: „Uram, ki az aki talál és […] tanúságot tesz?” Az Úr azt mondta nekik: „Akik keres […] tanúságot tesz […].” Mátyás azt mondta: „Uram, mikor én […] és amikor beszélek, ki az aki […] tanúságot tesz […].” Az Úr azt mondta: „Az Egyetlen az, aki beszél és aki hallgat, és az Egyetlen az, aki látja, aki láthatja ki tesz szintén tanúságot.” Mária azt mondta: „Uram, figyelj csak! Ahonnan megszülöm a testet, mialatt sírok és ahonnan miközben [nevetek]?” Az Úr azt mondta: „[…] sírsz amiatt, ahogy történik a dolog […] megmarad és a lélek nevet […] […] lélek. Ha valaki nem […] sötétséget, képes lesz meglátni […]. Így azt mondom neked […] a fény a sötétség […] benne áll […] nem látja a fényt […] a hazug […] ők hozták őket […]ból. Meg fogod adni […] és […] örökké létezik […] […] mindörökké. Azután az összes magasságbéli hatalom, miként az alant lévők is,

fognak […] téged. Azon a helyen sírás lesz és fogcsikorgatás mindezen dolgok vége miatt. Júdás azt mondta: „Mondd el nekünk Uram, mi volt […] mielőtt a menny és a Föld létezett volna:” Az Úr mondta: „Sötétség volt és víz, és szellem a víz felett. És azt mondom nektek […] amit megtaláltok […] utána kérdezősködtök […] bennetek […] a hatalom és a misztérium […] szellem, […]ból gonoszság […] jön […] lélek […] figyeljetek […] […].” […] mondta: „Uram, mondd el nekünk, ahol a […] megalapították, és ahol az igazság honol.” Az Úr azt mondta: „A szelem tüze megszületett […] mindkettő. Erről a részről, a […] megszületett, és az igaz gondolat megszületett bennük […]. Ha valaki magasra emeli fel a lelkét, akkor fennkölt lesz.” És Máté megkérdezte őt: „[…] elvette […], ő az aki […].” Az Úr azt mondta: „[…] erősebb, mint […] ti […] követni titeket és az összes munkát […] a szívetek. Mivel csak a szívetek […] így […] az jelenti, hogy felülkerekednek a fenti hatalmasságokon, mint ahogy az alant lévőkön is […]. Azt mondom nektek hagyjátok őt, aki birtokolja a hatalmat lemondjon és megbánja bűneit. És hagyjátok őt, aki […] megtalálja és keresi és örvendezik.” Júdás azt mondta: „Figyeljetek! Látom, ahogy a dolgok összességében léteznek […] int e jelek a […]on. Ezzel összhangban történnek így a dolgok.” Az Úr azt mondta: „Amikor az atya létrehozta a Világegyetemet, ő […] vizet belőle […] és a Szó megszületett belőle, és benépesített sok […]. Magasabban volt, mint az útvonal […] az egész Föld körül […] az összegyűjtött víz […] ezeken kívül létezik […] a vizet, egy hatalmas tűz övezi őket falként […] idő egyszer sok dolog külön lesz választva attól, ami belül volt. Amikor a […] megalapították, ő ránézett […] és így szólt hozzá: ’Menj és […] magadből, azért, hogy […] szükség legyen generációról generációra, és korszakról korszakra.’ Azután tej és mézforrásokat fakasztott önmagából és olajat és bort és jó ételeket, és édes ízt és jó gyökereket, azért, hogy ne szenvedjen hiányt generációról generációra és korszakról korszakra. És felette […] áll […] szépségében […] és kívül nagy fény volt, hatalmas […]

hasonlít rá, révén […] uralkodik a fenti és az alant levő eónok felett […] a tűzből lett elvéve […] szétszórták a […]ban fent és alant. Minden munkálkodás, mely tőlük függ, az ő […] a mennyek felett és alant a Föld felett. Tőlük függ minden munkálkodás.” Amikor Júdás hallotta ezeket a dolgokat meghajolt és […] és felajánlotta imáját az Úrnak. Mária köszöntötte testvérét, mondván: „Hova fogod ezeket a dolgokat letenni, melyekkel kapcsolatban megkérted a fiút […]”? Az Úr ezt mondta neki: „Nővérem, [senki] sem lesz képes arra, hogy utána járjon ezeknek a dolgoknak, kivéve azt a valakit, aki mindezeket a dolgokat elhelyezte a szívében […] megszületni […] és belépni […] így ők esetleg nem tartják vissza […] ezt az elgyengült Világegyetemet.” Máté így szólt: „Uram, szeretném látni az életnek ama helyét [a helyet] ahol nincs gonoszság, ellentétben tiszta fény van!” Az Úr azt mondta: „Testvérem Máté, nem leszel képes mindezt meglátni, amíg húst hordozol magadon.” Máté így szólt: „Uram, ha nem is leszek képes meglátni, legalább hadd ismerjem meg! Az Úr azt mondta: „Mindenki, aki ismeri önmagát, megláthatja ezt mindenben ami megadatott neki, hogy megtegye […] és megvalósul […] az ő jóságában.” Júdás válaszolt, mondván: „Mondd meg nekünk Urunk, hogyan van az […] ami meglöki a Földet, hogy mozogjon.” Az Úr felemelt egy követ és megtartotta a kezében, mondván: „Mit tartok a kezemben?” Ő azt mondta: „Ez egy kő.” Ő pedig azt mondta nekik: „Ami fenntartja a Földet az fenntartja a mennyet is. Amikor egy szó megszületik a Legnagyobbtól, úgy lép a színre, hogy fenntartsa a mennyet és a Földet. Mivel a Föld nem mozog. Ha mozogna, leesne. De se nem mozog, se nem esik le, azért, hogy az Első Szó ne essen le. Mivel ez volt az, mely

létrehozta a Világegyetemet és benépesítette, és belélegezte annak kellemes illatát. Mivel […] mely nem mozdul, én […] titeket, az ember valamennyi fiát. Mivel arról a helyről valók vagytok. Azok szívében, akik örömről is igazságról beszélnek, ti vagytok. Még akkor is, még ha az emberek között járó Atya testéből is származik, és nem elfogadott, ez továbbra is […] visszatér a helyére. Akárki is legyen, aki nem ismeri a tökéletes munkálkodást, az nem tud semmit. Ha valaki nem a sötétségben áll, nem lesz képes meglátni a fényt. Ha valaki nem érti meg a tűz keletkezését, akkor azt megégeti, mivel nem tudja, annak eredetét. Ha valaki nem ismeri meg elsőre a vizet, az nem tud semmit. Akkor meg mi értelme lenne megkeresztelni őt? Ha valaki nem érti, miként születik meg a fújó szél, akkor őt elfogja majd fújni. Ha valaki nem érti, hogy a test, melyet hordoz, miként születik meg, el fog pusztulni vele együtt. Is hogyan ismerhetné meg az Atyát, aki nem ismeri a Fiút? És aki nem ismeri az összes dolog gyökerét, azok rejtve maradnak számára. Ha valaki nem ismeri a gonoszság gyökerét, az nem fog idegenként viselkedni vele. Ha valaki nem érti meg, hogy honnan jött és hová tart, és nem lesz idegen számára a Világegyetem, mely majd […], mely megalázott lesz.” Azután ő […] Júdás és Máté és Mária […] a Föld és a menny szélét. És amikor rájuk helyezte a kezét, reménykedtek benne, hogy ők talán […] ezt. Júdás felemelte tekintetét és látott egy rendkívül magas helyet, és látta alatt a mélységek helyét. Júdás azt mondta Máténak: „Testvér, ki lesz képes felmászni ilyen magas helyre vagy alant a mélységek legaljára? Mivel borzasztó tűz van ott, és valami rettenetesen félelmes!” Ebben a pillanatban egy Szó született meg belőle. Amint ott állt, látta miként jön le. Aztán így szólt hozzá: „Miért jöttél le?” És az emberfia köszöntötte őket és azt mondta nekik: „Egy mag a hatalmasságból tökéletlen volt, és lement a Föld mélységeibe. És a Nagyság emlékezett rá, és elküldte a Szót hozzá. Elhoztam ezt az ő jelenléte elé, így az Első Szó nem bukhat el.” Ezután a tanítványok elálmélkodtak mindezeken a dolgokon, amit elmondott nekik, és hűségesen elfogadták. Arra következtettek, mindez haszontalan a gonoszsággal szemben. Azután így szólt a tanítványaihoz: „Nem megmondtam nektek, hogy mint a látható hang és a fény teste, a jó felvitetik a fénybe?”

Ezután az összes tanítvány imát ajánlott hozzá és azt mondták: „Urunk, mielőtt megjelentél itt, ki volt az, aki imát ajánlott hozzád? Minden létező ima feléd irányul. Vagy ki az aki áldani fog téged? Hiszen minden áldás tőled származik?” Amint ott álltak, ő látott két szellemet, amint hoznak egy közönséges lelket magukkal ragyogó fénytől övezve. És egy szó hangzott el az Emberfia szájából, mondván: „Adjátok rájuk a ruhájukat!” És a kicsi olyanná vált mint a nagy. Ők […] voltak azok, akik megkapták őket […] egymást. Azután […] tanítványok, akiket ő […]. Mária azt mondta: „[…] lát gonoszságot […] őket az első […]ből együtt. Az Úr azt mondta: „[…] amikor látjátok őket […] naggyá válni, ők majd […]. Amikor azonban az Örök Létezőt látjátok, az az igazán nagyszerű látvány.” Erre mindannyian így szóltak hozzá: „Beszélj nekünk erről”! Ő azt mondta nekik: „Hogyan kívánjátok látni? Mint átmeneti jelenséget, vagy mint örök látványt?” Folytatásképpen így szólt: „Törekedjetek azok megmentésére, akik követnek benneteket, és megtalálják, és benne beszélnek róla, miként ti megtaláljátok, akkor minden harmóniában lehet veletek. Bizony mondom nektek, az élő isten […] bennetek […] őbenne.” Júdás így szólt: „Őszintén akarom […]”. Az Úr azt mondta neki: „[…] élő […] lakik […] az egész […] hiányosság […]” Júdás azt mondta: „Ki […]?” Az Úr azt mondta neki: „[…] minden munkálkodás, amely […] a maradék, ők azok, akik téged […].” Júdás azt mondta: „Figyelj! A kormányzók felettünk lakoznak, tehát ők azok, akik irányítanak bennünket!” Az Úr azt mondta: „Te vagy az, aki irányítja őket! Amikor azonban megszabadulsz az irigységtől, akkor felöltöd magadra a fény ruhát és belépsz a nász szobába.” Júdás így szólt: „Hogyan fogják nekünk elhozni az öltözetünket?”

Az Úr azt mondta: „Vannak néhányan, akik gondoskodnak rólatok, és vannak mások, akik elvesznek […]. Mivel ők azok, akik a ruhátokat adják nektek. Azok számára, akik képesek elérni azt a helyet, mi lesz a jutalom? Azonban az élet ruhája átadatott az embernek, mert ő ismeri az ösvényt, melyen megszabadulhat. És még nekem is nehézségek okoz elérnem!” Mária azt mondta: „Így, utalva a ’mindennapok gonoszságára’ és a ’munkálkodó rászolgált az élelemre’, és ’a tanítvány hasonlít a tanárára’.” Nőként fejtette ki mindezt, aki tökéletesen megérti a dolgokat. A tanítványok azt mondták neki: „Mi a teljesség és mi a hiányosság?” Ő azt mondta nekik: „Ti a teljeségből valók vagytok, és olyan helyen lakoztok, ahol hiányosság van. És íme! Az Ő fénye sugárzik le rám!” Máté azt mondta: „Mondd meg nekem Uram, hogyan hal meg a halál és hogyan él az élet?” Az Úr azt mondta: „Egy mondás kapcsán kérdezel engem […] amit nem látott a szem, én sem hallottam róla, kivéve titeket. De azt mondom nektek, amikor az emberből eltávolítják az éltető elemeket, akkor őt ’halottnak’ nevezik. És amikor az élő megválik azoktól a dolgoktól, melyek halottá teszik, akkor élőként tekintenek rá.” Júdás azt mondta: „Miért másért az igazság szerelmére, meg és élnek?” Az Úr azt mondta: „Bármi is, de az igazságtól szülessék, nem fog meghalni. Bármi is szülessen nőtől, meghal.” Mária azt mondta: „Mondd meg, Uram, miért jöttem erre a helyre, hogy hasznot nyereségem legyen vagy hogy elveszítsek? Az Úr azt mondta: „Megtisztítani a sok-sok kinyilatkoztatót!” Mária azt mondta neki: „Uram, akkor létezik olyan hely […] vagy hiánya az igazságnak?” Az Úr azt mondta: „Hely, ahol én nem vagyok!”

Mária szólt: „Uram, félelmetes vagy és csodálatos, és […] azok, akik nem ismernek téged.” Máté azt mondta: „Miért nem térünk azonnal nyugovóra?” Az Úr azt mondta: „Amikor lepihentek, ezek megterhelnek!” Máté szólt: „Miként csatlakoztatja magát a kicsi a nagyhoz?” Az Úr azt mondta: „Amikor leteszitek a munkátok, mely nem képes követni benneteket, akkor megpihentek.” Mária azt mondta: „Mindent szeretnék megérteni, miként ők!” Az Úr azt mondta: „Ő, aki megtalálja az életet! Ezért és az ő jólétükért. Mivel a […] Világegyetem […] és az aranya és ezüstje félrevezető.” A tanítványai azt mondták neki: „Mit kellene tennünk, hogy a munkánk tökéletes legyen?” Az Úr azt mondta nekik: „Készüljetek, hogy bármivel képesek legyetek szembesülni. Áldott az az ember, aki megtalálta […] a vita […] a szemei. Sem ő nem ölt, sem őt nem ölték meg, hanem győzelemmel jött elő. Júdás azt mondta: „Mondd meg Uram, mi az út kezdete?” Ő azt mondta: „A szeretet és a jóság. Ha mindez megtalálható a kormányzók között, akkor a gonoszság soha sem ütheti fel a fejét.” Máté szólt: „Uram, beszéltél minden dolog végéről, aggodalom nélkül.” Az Úr azt mondta: „Mindent megértettetek amit mondtam nektek, és mindent hűséggel fogadtatok. Mivel ismeritek ezeket a dolgokat, tehát a tieitek. Ha nem ismernétek, nem lenne az. Ők így szóltak hozzá: „Melyik az a hely ahová megyünk?” Az Úr azt mondta: „Álljatok arra a helyre, amit el tudtok érni!” Mária azt mondta: „Minden amit így hoztak létre, látható.”

Az Úr azt mondta: „Megmondtam nektek, ő az egyetlen, aki láthatja aki kinyilatkoztat.” A tanítványai, szám szerint tizenketten, megkérdezték tőle: „Tanító, […] békesség […] tanítasz nekünk […].” Az Úr azt mondta: „[…] minden melyet én […] ti fogtok […] mindent […].” Mária azt mondta: „Van egy mondás, összefüggésben az igazság misztériumával, amit el fogok mondani az Úrnak: Minderre megesküdtünk, a Világegyetem átláthatóvá vált számunkra.” Júdás azt mondta Máténak: „Szeretnénk megismerni annak a ruhának a milyenségét, melyet akkor kapunk, amikor eltávozunk a hús romlásából?” Az Úr azt mondta: „A kormányzók és az adminisztrátorok birtokolják a ruhákat, jutalomként egy időszakra, mely nem tart örökké. Ám ti, az igazság gyermekei, nem fogjátok magatokra ölteni ezt az átmeneti ruhát. Inkább, azt mondom nektek, áldottak lesztek, amikor levetkőztök! Mivel nem nagy dolog […] kívül.” […] mondta […] beszél, én […]” Az Úr azt mondta: „[…] a te Atyád […].” Mária azt monda: „Miféle az a mustármag? Olyasmi, ami a mennyből származik, vagy olyasmi, ami a földről?” Az Úr azt mondta: „Amikor az Atya létrehozta a Világegyetemet önmaga számára, igen sok mindent átvett a Mindenség Anyjától. Ezért ő (az Atya) szól és cselekszik.” Júdás így szólt: „Azt mondtad nekünk, mindez kívül esik a tudat megértő képességén. Amikor imádkozunk, hogyan kellene imádkoznunk?” Az Úr azt mondta: „Olyan helyen imádkozzatok, ahol nincs nő.” Máté azt mondta: „’Imádkozzatok olyan helyen, ahol nincs nő.’ – mondja nekünk, azt jelentvén „Rombold le az asszonyiság tevékenységét’, nem azért, mert lenne a születésnek másféle formája is, hanem azért, mert ők a születés megszüntetői.”

Mária azt mondta: „Ők sohasem húzzák ki magukat ez alól.” Az Úr azt mondta: „Ki tudja, hogy nem fognak szertefoszlani és… [két sor hiányzik] …Júdás azt mondta Máténak: „Az asszonyiság munkálkodása szertefoszlik […] a kormányzók […]. Így válunk felkészültté velük szemben.” Az Úr azt mondta: „Így van. Ezért látnak ők titeket? Látják azokat, akik megértenek benneteket? Figyeljetek hát! Az igaz Szó az Atyától származik a mélység felé, csendesen, fényfelvillanás kíséretében születik. Látják ezt, vagy legyőzhetik? Ti azonban még inkább tisztában vagytok az úttal, mielőtt még akár angyal akár földi elöljáró birtokolná […]. Inkább az Atyáé és a Fiúé, mivel mindketten egyek […] És ti végigmentek az úton, melyet ismertek. Még akkor is, ha a kormányzók sokan lennének, akkor sem tudnák elérni azt. Ám figyeljetek! – Elmondom nektek, elérése igen nehéz, még az én számomra is!” Mária azt mondta az Úrnak: „Amikor a munkálkodások […] melyek szertefoszlatják a munkát.” Az Úr azt mondta: „Igaz. Mivel tudjátok […] ha én szertefoszlok […] elmegy(ek?) az ő helyére.” Júdás szólt: „Miként jelenik meg a szellem?” Az Úr azt mondta: „Miként jelenik mega kard?” Júdás azt mondta: „Miként jelenik meg a fény?” Az Úr így szólt ˇ[…] benne örökké.” Júdás azt mondta: „Ki bocsátja meg a munkálkodását kinek? A munkálkodást, melyet […] a Világegyetem […] aki megbocsátja a munkálkodást.” Az Úr azt mondta: „Ki […]? Megillet bárkit, aki megértette a munkálkodást az Atya érdekében. És ami titeket illet, igyekezzetek, hogy megszabaduljatok a haragtól és a féltékenységtől, és levetkőzzétek magatokról a ti […] és ne … [a következő 18 sor kiolvashatatlan]

…örökké fog élni. És én azt mondom nektek […], ezért ne vigyétek szellemeteket és lelketeket tévedésbe.”                                                    

Beszélgetés a nyolcadikról és a kilencedikről

„Apám, tegnap azt ígérted nekem, hogy bevezeted elmémet a nyolcadikba és ezek után a bevezeted a kilencedikbe. Azt mondtad ez a hagyomány rendje.” „Fiam, tényleg ez a hagyomány rendje. Az ígéret azonban összhangban van az emberi természettel. Mivel ezt mondtam neked, amikor megtettem az ígéretet neked, azt mondtam: ’Amennyiben elmédben tartod minden lépésemet.’ Miután megkaptam a szellemet a hatalmasság révén, elhatároztam, hogy cselekszek veled kapcsolatban. Igaz, a megértés mélyen lakozik benned; bennem ez úgy van mint aki a hatalmassággal várandós. Amikor valamit kapok a rám áramló forrásból, olyan számomra, mintha életet adnék.” „Apám, minden szót nagyszerűen mondtál el nekem. Ámulattal tölt el ez a szint, melyet te készítettél. Ám azt mondtad: ’A hatalmasság benned van’.” Ő azt mondta: „Én adtam neki életet (a hatalmasságnak), miként a gyermek megszületik.” „Akkor, apám, nekem sok fivérem van, feltéve, ha számon tartanak a leszármazottak között.” „Így van, fiam! E jó dolgokat megszámolták… [három sor hiányzik] … és […] minden időben. Ezért, fiam, szükséges számodra, hogy felismerd fivéreidet és becsüld meg őket tisztességgel és illendően, mivel ugyanattól az apától származnak. Minden generációt meghívtam. Megneveztem őket, mivel ők is ugyanúgy leszármazottak, mint ezek a fiak.” „Akkor, apám, nekik is van napjuk?” „Fiam, ők szellemi létezők. Más lelkek növekedésének elősegítése miatt léteznek. Ezért mondom neked, ők halhatatlanok.” „Szavaid igazak, nem létezik rájuk semmiféle cáfolat. Apám, kezdjük el a beszélgetést a nyolcadikról és a kilencedikről, vegyek benne részt én és a fivéreim is.”

„Imádkozzunk, fiam, a Világegyetem atyjához, a fivéreiddel együtt, akik az én fiaim, így talán megadja ő az ékesszólás képességét.” „Hogyan imádkoznak, apám, amikor egyesültek a generációkkal? Szeretnék engedelmeskedni, apám.” [két sor hiányzik]… De nem […] Sem egy […]. Ő (férfi) azonban elégedett vele (nő) […] őt (férfit) […]. És helyes dolog számodra, ha visszaemlékezel a haladásra, melynek részese lettél a könyvek bölcsessége révén, fiam. Hasonlítsd össze magad életed korai éveivel. Miként a gyermekek (cselekszenek) te is felvetettél értelmetlen és buta kérdéseket.” „Apám, a haladás útján, melyen járok, és a még előttem álló tudás, megfelelve a könyvekben foglaltaknak, még rám várnak, felülmúlják a hiányosságot – ezek a dolgok a legfontosabbak számomra.” „Fiam, amikor megérted majd állításod igazságtartalmát, megtalálod a fivéreidet, akik az én fiaim, veled imádkoznak.” „Apám, semmi mást nem értek, mint a szépséget, mely a könyvekből árad felém.” „Ez az amit a lélek szépségének hívsz, az okulás, mely különböző szinteken jut hozzád. A megértés képessége legyen veled, és tanítani fogsz.” „Megértettem, apám, minden egyes könyvet. És különösen a… [két sor hiányzik]…amely […]-ben van.” „Fiam, […] imákban azoktól, akik dicsőtik őket.” „Apám, tőled meg fogom kapni az értekezés erejét, melyet adni fogsz. Miként az megmondták (mindkettőnknek), imádkozzunk, apám.” „Fiam, ami helyes, az imádkozás az Istenhez, teljes tudatunkkal, teljes szívünkkel és teljes lelkünkkel, és kérni tőle, terjessze ki ránk a nyolcadik ajándékát, hiszen mindegyik tőle származik, hiszen az övé. A te részed ezek után a megértés, az enyém pedig az, képes legyek továbbadni az értekezés képességét a forrásból, mely rám áramlik.”

„Imádkozzunk, apám. Hívlak téged, aki az erő királyságát irányítod, akinek szavai úgy áradnak, mint a fény születése. És a szavai halhatatlanok. Örökké valók és változatlanok. Ő az aki az életet nemzi a létformákba mindenhol. Természete formát ad a szubsztanciának. Általa a nyolcadik lelkei és az angyalok mozdulnak… [két sor hiányzik]… azok akik léteznek. Gondviselése mindenkire kiterjed […] mindenki nemzője. Ő az aki […] az eont a szellemek között. Ő alkotott mindent. Ő az aki magában hordozza a gondoskodást minden felett. Ő a tökéletes, a láthatatlan Isten, akihez mindenki némán beszél – az ő képe megmozdult, amikor irányították és kormányoz – az egyetlen hatalmas erő, aki kiterjed a magasztosság fölé, aki jobb, amint a megbecsültek, Zoxathazo a oo ee ooo eee oooo ee oooooo ooooo oooooo uuuuuu oooooooooooo ooo Zozazoth.” „Uram, adj nekünk bölcsességet a mihozzánk is eljutó hatalmad révén, azért, hogy leírhassuk önmagunk számára a nyolcadik és a kilencedik meglátását. Már elértük a hetediket, mivel istenfélők vagyunk és a te törvényeid útján járunk. És mindig betöltjük kívánságaidat. Mivel a te utadon járunk, és lemondtunk a […] ezért jöjjön el a látványod. Add meg nekünk Uram az igazságot a képben. Engedd meg nekünk a szellem által, hogy lássuk a hiányosságoktól mentes képet, és eljusson hozzánk a pleroma (a totális isteni megnyilvánulás) visszatükröződése imádságaink révén.” „És méltányold a bennünk lakozó szellemet. Általad kapott a Világegyetem lelket. Általad, a nem nemzett és a nemzett megszületett. Az önmaga által nemzett megszületése általad, az összes nemzett megszületése, melyek léteznek. Tőlünk kapják ezeket a szellemi szentségeket, melyeket elküldünk neked teljes szívünkből és lelkünkből és minden erőnkből. Tartsd meg ezeket a bennünk lévő dolgokat, és add nekünk a halhatatlan bölcsességet.” „engedd meg, hogy megöleljük egymást szeretettel, fiam. Örvendezzünk efölött! Mivel már tőlük van a hatalom, mely a fény, eljön hozzánk. Mivel látok! Látom a leírhatatlan mélységeket. Hogyan mondjam el neked, fiam? […] a […]-ból a helyek. Hogyan írjam le a Világegyetemet? Én Tudat vagyok, és látom a másik Tudatot, azt, amelyik a lelket mozgatja! Látom az egyet, aki eltávolít engem a tiszta feledékenységből. Te adtad nekem a hatalmat! Látom önmagam! Beszélni akarok! A félelem fogva tart engem. Megtaláltam a hatalom kezdetét, mely minden hatalom felett áll, az egyet, melynek nem volt kezdete. Látok egy forrást, mely bugyog az élettől. Megmondtam, fiam, én Tudat vagyok. Láttam! Nyelv nem képes megmutatni

ezt. Az egész nyolcadik, fiam, és a benne lévő lelkek, és az angyalok, némán himnuszt énekelnek. És én, a Tudat, értem.” „Mi annak a módja, hogy himnusz énekeljünk (némán)?” „Voltál már olyan helyzetben, hogy nem tudtál megszólalni? „Csendben vagyok, apám. Himnuszt szeretnék énekelni, miközben néma vagyok.” „Akkor énekeld, mivel Tudat vagyok.” „Értem a Tudatot, Hermészt, akit nem lehet elmagyarázni, mert önmagában tartja. És örvendezek apám, mert mosolyogni látlak téged. És a Világegyetem örvendezik. Ezért nincs egyetlen teremtmény sem, amely ne törődne az életeddel. Mivel te vagy a városlakók ura minden helyen. Gondviselésed megóv. ’Apának’ hívhatlak, ’az eónok eónjának’, ’nagyszerű isteni szellemnek’. És a szellem által ő ad esőt mindenkire. Mit mondasz nekem, apám, Hermész?” „Ezekhez a dolgokhoz kapcsolódóan nem mondok semmit, fiam, hiszen akkor járunk el Isten előtt helyesen, ha a rejtett dolgokról hallgatunk.” „Triszmegisztosz, nem engedte a lelket megfosztani az isteni látványtól. Mivel minden lehetséges számodra, hiszen a Világegyetem mestere vagy.” „Térjünk vissza az , fiam, és énekeljünk, miközben csendben vagy. Kérdezd meg, mit akarsz a csendességben.” Amikor befejezte az imádkozást, így kiáltott: „Atyám, Triszmegisztosz! Mit mondjak? Megkaptuk ezt a fényt. És én magam látom ugyanezt a látványt benned. És látom a nyolcadikat, és a lelkeket, akik benne vannak, és az angyalokat himnuszt énekelve a kilencedikhez és a hatalmasságainak. És látom őt, akinek hatalma van mindezek felett, megalkotta azokat a szellemben vannak.” „Mostantól kezdve előnyös, ha csendben maraduk, áhítatos testtartásban. Ne beszéljünk többé a látomásról. A leghelyesebb ha énekelünk egy himnuszt az atyához, addig a napig, amíg ki nem lép (a) testből.” „Amit te énekelsz apám, és is azt akarom énekelni.”

„Himnuszt éneklek önmagamban. Amíg megpihensz tenmagadban, légy aktív az imádságban. Mivel megtaláltad, amit kerestél.” „Ám helyes az, apám, ha imádkozom, mivel szívemben elteltem?” „Ami helyes, az a te imád, mely ének az Istenhez, ezért le lehet írni ebbe az elmúlhatatlan könyvbe.” „Felajánlom néked a szívemben lévő imát, amint imádkozom a Világegyetem végéig és a kezdet kezdetéig, az ember kívánsága tárgyához, a halhatatlan felfedezéshez, a fény és igazság nemzőjéhez, az értelem magvetőjéhez, a halhatatlan élet szeretetéhez. Nincs olyan rejtett szó, mely képes volna beszélni rólad, Uram. Ezért, énem naponta akar himnuszt énekelni hozzád. Én vagyok a te szellemed hangszere. A tudatom a te pengetőd. (húros hangszer – a fordító) A terved magával ragad engem. Látom magamat, megkaptam a hatalmat tőled. Szereteted elért minket.” „Úgy van, fiam.” „Malaszt! Mindezen dolgok után, köszönetet mondok neked himnuszt énekelve hozzád. Mivel életet kaptam tőled, amikor bölcsé tettél engem. Imádlak téged. Szólítom a neved, mely bennem rejtezik: a o ee o eee ooo iii oooo ooooo ooooo uuuuuu oo ooooooooo ooooooooo oo. Te vagy az egyetlen, aki a szellemmel létezik. Tiszteletteljesen himnuszt énekelek hozzád.” „Fiam, írd meg ezt a könyvet Dispolis temploma számára hieroglif jelekkel, így címezd: ’A Nyolcadik kinyilvánítja a Kilencediket.” „Megteszem, én , amint parancsolod.” „Fiam, írd le a könyvek nyelvén türkiz sztélékre. Fiam, helyesen teszed, ha ezt a könyvet türkiz sztélékre írod, hieroglif írásjelekkel. A Tudat maga gondnokává vált ezeknek. Ezért azt parancsolom, hogy ez a tanítás kőbe legyen vésve, és tedd be te az én szentélyembe. Nyolc őr őrizze a Nap […]-vel. A férfiak jobb oldalt békaarcúak, és a nők bal oldalt macskaarcúak. És tegyél egy négyszögletes tejkövet a türkiz táblák alapjához, és írd rá a nevet az azúr kőtáblára hieroglif írásjelekkel. Fiam, meg fogod tenni mindezt, amikor a Szűzben leszek, és a Nap a nap első felében jár, és tizenöt fokkal áll hozzám képest.”

„Apám, mindent amit mondtál, buzgón fogom teljesíteni.” „És írj egy fogadalmat a könyvbe, nehogy akik olvassák a könyvet félreértelmezzék a nyelvet és nehogy a tényekkel ellentétesen (használják). Inkább, engedelmeskedniük kellene az Isten törvényeinek, ahelyett, hogy a legkisebb mértékben is megszegnék, ám egyszerű lélekkel kérniük kellene az Istent bölcsességért és tudásért. És őt, akit a kezdetekkor nem az Isten nemzett, az általános és az iránymutató értekezés hozza létre. Nem lesz képes elolvasni a könyvben megírt dolgokat, habár tudata tiszta őbenne, mivel semmi szégyenletes dolgot sem tett, hozzá sem járult ilyen tetthez. Inkább, az állomások révén, fejlődik és belép a halhatatlanságba. És így belép a nyolcadik és a kilencedik megértésébe.” „Így teszek hát, apám.” „Ez a fogadalom: égre és földre, és tűzre és vízre, és a hét lényeg uraira és a bennük lakó szellemre, és a Istenre, és az önmaga által nemzett egyre, és őrá, akit nemzettek, hogy ő őrzi mindazokat a dolgokat, melyeket Hermész mondott, esküdve biztosítom mindazt, aki ezt a könyvet olvassa. És azokat, akik megtartják a fogadalmat, az Isten megbékíti önmagukkal és mindenki mással, akiket megnevezünk. De átok jön mindenkire azok közül, akik fenyegetik a fogadalmat. Ő az a tökéletes egy, aki létezik, fiam.”                            

 

Eugnosztosz, az áldott Eugnosztosz, az Áldott, mindazoknak, akik az övéi. Örvendezzünk ennek, tudjátok. Üdvözlet! Azt akarom, hogy tudjátok, minden ember a világ alapjaiból születik, amíg mostanra porrá nem válik. Amíg érdeklődtek az Isten iránt, hogy ki ő és milyen, nem találták meg őt. Közöttük a legbölcsebbek elgondolkoztak a világ rendjéből eredő igazságon. A spekulációk azonban nem érték el az igazságot. Mivel pedig a rendről három (különböző) vélemény létezik valamennyi filozófus részéről, ők pedig nem egyeznek. Néhányan azt mondják, hogy a világ önmagát irányítja. Mások szerint isteni gondviselés az (ami irányítja). Mások azt mondják, a sors. Ám egyik sem. Ismétlem, a három vélemény, amit megemlítettem, egyike sem igaz. Akármi is legyen önmagától, az üres élet; önmagától készült. A gondviselés őrültség. A sors megfoghatatlan dolog. Bárki, aki képes megszabadulni ettől a három véleménytől, melyeket korábban említettem, és megformálni egy másik véleményt elismervén az Isten igazságát és egyetértve abban, hogy minden kapcsolódik hozzá, ő a halhatatlan lakó a halandó ember középpontjában. Ő aki van, kimondhatatlan. Semmilyen alapelv nem ismeri őt, sem hatalmasság, sem szolga, sem semmiféle, a világ alapjaiból származó teremtmény, kivéve őt, saját magát. Mivel halhatatlan és örök, nem született; hiszen bárki, aki születik meghal. Senki sem nemzette, nem volt kezdete; mivel bárki akinek kezdete van, annak vége is. Senki sem uralkodik felette. Nincs neve; hiszen, bárki, akinek neve van, az más alkotása révén jött létre. Ő megnevezhetetlen. Nincs emberi alakja; mert akinek emberi alakja van, az más emberek által jött létre. Megvan a saját hasonlatossága – nem az a fajta hasonlatosság amit mi kaptunk és látunk, hanem egy különleges hasonlatosság, mely felülmúl minden dolgot, és jobb a totalitásnál. Mindenhonnan látható és önmagából látja saját magát. Ő végtelen; felfoghatatlan. Ő az örök elmúlhatatlan (és) nincs hozzá fogható (semmi). Ő a változatlan jó. Ő a hibátlanság. Örökké tartó. Áldott. Megismerhetetlen, miközben (mindezek ellenére) ő ismeri önmagát. Mérhetetlen. Követhetetlen. Tökéletes, semmiféle hiányossága nincs. Múlhatatlanul áldott. A ’Világegyetem Atyjának” neveztetik. Mielőtt bármi is látható lett volna a láthatók között, a benne lévő felség és elöljárók, magában foglalta a totális totalitást, de őt nem foglalta magába semmi.

Mivel ő a teljes tudat, gondolat és válasz, bizonyosság, racionalitás és hatalom. Mindezek egyenlő erők. A totalitás forrásai. És az egész fajuk az utolsóig a Nemzetlen elő-ismeretből származik, mivel még nem vált láthatóvá. Azonban különbség támadt az eónok között. Tekintsük át ilyeténképpen. Minden, ami a romlandó, meg is romlik, mivel romlandótól származik. Minden, ami romolhatatlanságból származik, romolhatatlan marad, mivel a romolhatatlanságból származik. Ezért sok ember eltéved, mert nem ismerik a különbséget, ezért, meghalnak. Azonban mindez több mint elég, hiszen lehetetlen bárki számára is, hogy vitassa az általam kimondott szavak természetét, akiről beszéltem, az áldottról, az elmúlhatatlan, igaz Istenről. Nos, ha bárki el akarja hinni az (itt) lefektetett szavakat, tegyük lehetővé számára a megismerést a rejtett tudáson át a láthatóig, s így, a Gondolat ellátja őt tanácsokkal, miként legyen hűséges a láthatóban található nem látható dolgokhoz. Ez a tudás alapelve. A Világegyetem Urát nem helyes „Atyának” nevezni, inkább „Ősatyának”. Mivel az Atya a kezdete (vagy alapelve) annak, ami látható. Ezért ő (az Úr) a kezdet nélküli Ősatya. Önmagát önmagából látja, mint egy tükör, úgy jelenik meg e valóságában, mint Ön-Atya, mivel Önmagát-nemző, és mint Szembesítő, mivel szembesült a Nem nemzett Első Létezővel. Egyenlő a kora azzal, aki előtte létezett, ám nem egyenlő vele a hatalma. Ezek után kinyilvánított számos szembesülő, önmaga-által nemzettet, egyenlőt korban (és) hatalomban, dicsőségben létezve és számbavétel nélkül valót, akiket a következő névvel illetnek: „A generáció, mely felette áll azoknak, akiknek nincs Királyságuk a Létező Királyságok között.” És a helyek teljes sokaságát, melyek felette vannak annak, ahol nincs királyság így hívatik: „A Nem Nemzett Atyának Fiai”. A Megismerhetetlent eltölti az örök elmúlhatatlanság és kimondhatatlan öröm. Ezek valamennyien őbenne pihennek, örökké örvendeznek múlhatatlan örömben, a változatlan dicsőség fölött és a mérhetetlen ujjongás, amilyent sohasem hallottak és ismertek meg az eónok körében és az ő világukban. Ám ez több, mint elég, nehogy a végtelenségig folytassuk. Ez újabb alapelv az nemzettről.

Az Első, aki megjelent mielőtt a végtelen Világegyetem megjelent az Önmagától növekedő, az Önmagát megalkotó Atya, és teljesen kitöltötte a fény. A kezdetekkor elhatározta, hogy hasonlatossága hatalmas erejűvé válik. Abban a pillanatban, a Fény alapelve (vagy a kezdete) megjelent mint Halhatatlan Androgén Ember. Férfi lényének neve ’Nemzett’, Tökéletes Tudat’. És a női létének neve ’Tökéletes Bölcsességű Nemzett Szófia’. Azt is mondják, emlékeztet a bátyjára és a hitvesére. Ő a vitathatatlan igazság; itt és alant, hibátlan, mely az igazsággal létezik, versengve vele. A Halhatatlan Ember által megjelent az első megjelölés, név szerint, istenség és királyság, az Atyára nézve, akit ’Önmaga-Atyja Férfi’ néven neveznek, és mindezt kinyilvánította. Hatalmas eónt alkotott saját fenségére. Igen nagy hatalmat adott neki, és ő uralkodott minden teremtmény felett. Ő alkotta az isteneket és az arkangyalokat és az angyalokat, miriádokat a szolgák száma nélkül. Ezek révén az Ember az istenségből és királyságból származik. Ezért az ’Istenek Istenének’, vagy ’Királyok Királyának’ nevezik. Az első ember a „Hűség” (’pistis’) azok számára, akik később jönnek. Neki, különleges tudatában és gondolatában – mivel hogy ő eleve ez (gondolat) – tükröződés és megfontolás, racionalitás és hatalom. Valamennyi létező jelző tökéletes és halhatatlan. Tekintetbe véve, hogy múlhatatlanok, valójában – egyenlők. (Ám) figyelembe véve a hatalmat, különbség van, miként különbség van apa és fia között, és fiú és gondolat, és a gondolat és az emlékeztető (között). Miként azt korábban említettem, a teremtett dolgok közül az első a monád volt, majd a kettősség követte, és a hármasság, egészen a tizességig. A tizesség irányítja a százasságot, a százasság irányítja az ezrességet, az ezresség a tízezrességet. Ez a minta a halhatatlanok . Az első ember, pontosan ugyanígy: az Ő monádja […]. Ismételve, ez az a mintázat, mely a halhatatlanoknál létezik: a monád és a gondolat azok a dolgok, melyek a Halhatatlan Emberéi. A gondolatok dekádokért vannak és a százasok a tanítások, és az ezresek a tanácsok, és a tízezresek a hatalmasságok. Azok pedig, akik a […]-ból származnak, az ő […]-kel léteznek minden eónban […].

[…] Kezdetben, szándék és gondolatok jelentek meg a tudatból, aztán tanítások a gondolatokból, tanácsok a tanításokból, és hatalom a tanácsokból. És végül valamennyi kinyilvánított tulajdonság az ő ereje által jelentek meg. És amiből teremtetett, abból jelent meg a megmunkálás. És ami kiformálódott, a megmunkálás révén alakult ki. Ami nevet kapott, abból jelent meg, ami megformálódott, miközben a különbség a nemzett dolgok között az elnevezett dolgok közül bontakozott ki, a kezdettől a végig, az eónok ereje által. Így a Halhatatlan Ember megtelt minden elmúlhatatlan dicsősséggel és kimondhatatlan örömmel. Az ő egész királysága örvendezett örökké tartó örvendezésben, azok pedig, akikről soha sem hallottak és ismertek az eónokban, utánuk és világaik után jöttek. Ezután újabb alapelv született meg a Hallhatatlan embertől, kinek neve: „Önmagát-tökéletesítő Nemző”. Amikor megkapta hitvese hozzájárulását, a Nagyszerű Szófiáét, kinyilvánította az elsőként-nemzett androgént, akinek neve: „Elsőként nemzett Isten Fia”. Női aspektusának neve pedig: „Elsőként nemzett Szófia, a Világegyetem Anyja”, akit néhányan „Szeretetnek” hívnak. Most, az Elsőként nemzett, mivel atyja révén hatalma volt, angyalokat teremtett, miriádnyit, szám nélkül, kíséretképpen. Az angyalok lelkes sokaságát a következőképpen nevezték: „”A Szentek Gyülekezete, az Árnyék nélküli Fények”. Miután üdvözölték egymást, összeölelkeztek, olyanokká váltak mint az angyalok, mint önmaguk. Az Első Nemző Atya neve a „Fény Ádámja”. És az Ember Fiának királyságát eltöltötte az kimondhatatlan vidámság és a változatlan örvendezés, örök örvendezés múlhatatlan örömben az elmúlhatatlan dicsőség felett, melyről sohasem hallottak és nem nyilvánították ki az eónoknak sem, melyek megszülettek világaikkal együtt. Azután az Emberfia, egyetértésben Szófiával, hitvesével, kinyilvánították a nagyszerű androgén Fényt. Férfi aspektusának neve: „Megváltó, Minden Dolgok Nemzője”. Női lényére a következőképpen hivatkoznak: „Szófia, Mindenek Nemzője”. Néhányan „Pistis” Névvel illetik. (hűség) A megváltó egyetértésben hitvesével, Pristis Szófiával, hat androgén szellemi létezőt hozott napvilágra, akik abból a fajtából valók, akik előbbvalók náluk. Férfi alkotóiknak neve a következő: első „Nem Nemzett”; második: „Önmagát Nemző”; harmadik: „Nemző”; negyedik: „Első Nemző”; ötödik: „Mindenek Nemzője”; hatodik: „Fő Nemző”. A női alkotók nevei ugyancsak, a következők: első: „Teljes

Bölcsességű Szófia”; második: „Mindennek Anyja Szófia”; harmadik: „Mindeneket Nemző Szófia”; negyedik: „Első Nemző Szófia”; ötödik: „Szerető Szófia”; hatodik: „Pistis Szófia”. Az éppen most említettek, az egyetértésben lévők közül, gondolatok jelentek meg a létező eónokban. A gondolatokból tükröződések, a tükröződésekből megfontolások, a megfontolásokból valóságok, a valóságokból kívánságok, a kívánságokból szavak. Azután a tizenkét hatalmasság, akiket éppen most tárgyaltam, egyetértésre jutottak egymással. férfi (és) hat nő (mindegyikük) megnyilatkozott, így tehát hetvenkét hatalmasság volt. Mindegyike a hetvenkettőnek kinyilvánított öt szellemi (hatalmasságot), melyek (együtt) háromszázhatvan hatalmasságot alkottak. Valamennyiük egysége a kívánság. Ezért a mi eónunk olyanná vált, mint a Halhatatlan Ember típusa. Az idő olyanná vált, mint az Első Nemző, az ő fiának típusa. Az év olyanná vált, mint a Megváltó típusa. A tizenkét hónap olyanná vált, mint a tizenkét hatalmasság típusa. Az év háromszázhatvan napja olyanná vált, mint a háromszázhatvan hatalmasság, akik a Megváltótól származnak. Óráik és perceik olyanná váltak, mint az angyalok típusai, akik a (hatalmasságoktól) származnak, akik szám nélküliek. És akkor, amikor az általam bemutatottak létrejöttek, Mindent Nemző, az apjuk, igen hamar megteremtett tizenkét eónt, kíséretképpen a tizenkét angyal mellé. Minden egyes eónban hat (mennyország), így tehát hetvenkét mennyországa van a hetvenkét hatalmasságnak, akik általa születtek meg. Minden egyes mennyen öt égboltozat volt, így (mindösszesen) háromszázhatvan égboltozata van a háromszázhatvan hatalmasságnak, melyek származnak. Amikor az égboltozatok elkészültek, a következő nevet kapták: „A Háromszázhatvan Mennyország”, összhangban a mennyeknek, melyek előttük voltak. És mindezek tökéletesek és jók. És ezen a módon a nőiesség hiányosságai megjelentek. Az első eón, ezután, a Halhatatlan Embertől lett. A második, az Emberfiától, akit az „Első nemzőnek” hívnak (kinek neve ’Megváltó’ – az. kódexben kiegészítve). Ami felöleli őket, a felettük álló eón, ahol nincs királyság, az Örök Végtelen Isten (eónja), a halhatatlanok eónjának eónja, aki benne van, (az eón) a Nyolcadik felett, mely a káoszban született.

Most a Halhatatlan ember kinyilvánította az eónokat és a hatalmasságokat és a királyságokat és jogosultságot adott mindazoknak, akik tőle származnak, hogy létrehozzanak bármit kívánságuk szerint a káosz feletti napokig. Ők egymással egyetértésre jutván kinyilvánítottak nagyszerűséget, a szellemtől valót is, nagyszámú fényt, melyek dicsőségesek és szám nélkül valók. Ők a kezdetkor nevet kaptak, eszerint: az első, a középső, a tökéletes, mely az első eón és a második és a harmadik. Az elsőt így hívták: „Egység és Nyugalom”. Mivel mindegyiknek megvolt a (saját) neve, a eónra ’Gyülekezet’ néven hivatkoztak a hatalmas sokaság révén, mely megjelent a nagyszámú egyben. Ezért, amikor a sokaság összegyűlt és egyesült, ’Gyülekezetnek’ hívták őket, a gyülekezet révén, mely felülmúlta a mennyet. Ezért a Nyolcadik Gyülekezete kinyilvánításra került mint androgén, és nevet kapott, részben mint férfi és részben mint nő. A férfi rész a ’Gyülekezet’ nevet kapta, a női rész az ’Élet” nevet, hogy megmutassa, a női rész hozta el az életet az összes eón számára. Minden nevet megkaptak, kezdve a kezdetektől. Vele való egyetértésből és az ő gondolatából, a hatalmasságok megjelentek, akiket „isteneknek” hívtak. És az istenek, megfontolásukból isteni isteneket nyilatkoztattak ki; és a megfontolásukból kinyilatkoztatott istenek kinyilvánították az urakat; és az urak urai az ő szavaik által kinyilatkoztatták az urakat; és az urak, az ő hatalmuk által kinyilatkoztatták az arkangyalokat; és az arkangyalok kinyilatkoztatták az angyalokat; tőlük származnak a hasonlatosságok, szerkezettel bírók, és a formák, minden eón és az ő világaik megnevezésére. Az összes halhatatlan, akiket éppen most mutattam be, jogosultságokkal rendelkezett – mindannyian – a Halhatatlan Ember és Szófia, a hitvese által, akit „Csendességnek” neveztek, akit azért neveztek „Csendességnek”, mert szavak nélkül tükrözte a világot eközben saját fenségében tökéletesedett. Mivel a múlhatatlansággal rendelkeztek az elöljárók, mindegyikük hatalmas királyságokat hozott létre, valamennyit a halhatatlan mennyekben és égboltozataikban; trónusokat (és) templomokat, saját fenségükre. Néhányan igazából a lakhelyeken és a szekerekben, kimondhatatlan dicsőségben élve mégsem képesek létrehozni semmiféle teremtményt, ellátták magukat angyalok seregeivel, szám nélküli miriádokkal kíséretképpen a dicsőségben, sőt még szűz szellemekkel is, a kimondhatatlan fényben. Nem volt sem betegségük sem gyengeségük, csak egyetlen kívánság: azonnal megvalósuló. Így váltak teljessé az eónok a mennyeikben és az égboltozataikban a Halhatatlan

Ember és hitvese, a Szófia dicsőségére a térben amely minden eónnak és az ő világaiknak és azoknak, akik ezután jönnek, azért hogy ellássák onnan a típusokat, a hasonlatosságaikat a káosz mennyeiben és az ő világaikban. És valamennyi fajta a Halhatatlan egyből, a Nem-Nemzettől egészen a Káosz megnyilatkozásáig a fényben vannak, mely árnyék nélkül ragyog és múlhatatlan örvendezésben és kimondhatatlan ujjongásban. Örökké szórják önmagukra a fényt és saját dicsőségükkel mely nem változik, és a nyugalommal, és a nem mérhető nyugalmat, melyet nem lehet leírni vagy megfogalmazni; az összes eón között, melyek megszülettek és hatalmasságaik között. Ám mindez több, mint elég. Minden amit mondtam neked, úgy mondtam el, hogy elfogadhasd, egészen addig, amíg az a valaki, akit nem kell tanítani, meg nem jelenik közöttetek, és nem beszél mindezekről a dolgokról örömtelien is tiszta tudás által.                                      

Szövegmagyarázat a lélekről A régi korok bölcs emberei a léleknek női nevet adtak. Természetét tekintve valóban női minőség. Sőt, még méhe is van. Amíg egyedül volt az atyával, szűz volt és része az androgén formának. Amikor azonban testbe zuhant és erre az életre jött, sok-sok rabló kezébe hullott. És a buja teremtmények egymás után átmentek rajta és […] őt. Néhányan erővel használták, miközben mások ajándékkal csábították el. Röviden, beszennyezték, és ő […] a szüzességét. És az ő testében prostituálta önmagát és odaadta magát egynek és mindenkinek, mindegyiküket oly módon ölelte, mintha a férje lenne. Amikor ledér módon viselkedett, hűtlenségben a házasságtörőkkel, azok használhatták őt, aztán mélyet megkeserült és megbánta bűneit. Amikor azonban elfordította arcát a házasságtörőktől, mások felé fordította, és ők rákényszerítették, hogy velük éljen és szolgáltatásokat nyújtson nekik az ágyban, mintha csak ők lennének az urai. Szégyene ellenére, nem volt bátorsága elhagyni őket, ezért hosszú időn át megtévesztették őt, hűséget színlelve, igaz férjként feltüntetve magukat, mintha lelkiismeretesen gondoskodnának róla. Végül azonban már nem érdekelte őket és engedték elmenni. Ezután elhagyott özvegyasszonnyá vált, segítség nélkül maradt; még egy mérő élelmet sem adtak neki nyomorúsága idején. Semmi mást nem kapott tőlük a beszennyezésén kívül, amit akkor adtak neki, amíg testi kapcsolatban álltak vele. A házasságtörőktől származó utódai pedig némák, vakok és betegesek voltak. Gyengeelméjűek. Azonban amikor a magasságos atya meglátogatta, és lenézet rá, és látta az ő panaszát – szenvedését és szégyenét – és bűnbánatát a prostitúció miatt, melybe igencsak elmerült, és amikor ő elkezdte nevén szólítani (az atyát), hogy esetleg segíthetne rajta […] teljes szívéből így szólt: „Ments meg engem atyám, mivel benyújtottam a számlát azoknak, akik miatt elhanyagoltam a házamat és elhagytam a szűzies életet. Emelj újra magadhoz.” Mikor meglátta őt ebben az állapotban,

meglátván benne az értéket, kiterjesztette rá kegyelmét, mivel igen sok szenvedés érte amiatt, mert elhanyagolta házát. Aggódván a lélekben bekövetkezett prostitúció miatt, a Szent Szellem számos helyen prófétál. Jeremiás könyvében például így (3:1-4) : „Ha a férj elválik feleségétől és a felesége elmegy és másik férfit fog, mindezek után visszatérhetne hozzá? Nem tenné saját magát gyalázatossá ily módon?” „Te prostituáltad magad számos pásztorral és mégis visszatértél hozzám!” – mondta az Úr. „Tégy egy becsületes pillantást és nézd, hogyan prostituáltad magad. Nem ültél az utcákon beszennyezve a földet a prostitúciós tevékenységeddel és a bűneiddel? És elvittél sok-sok pásztort ezekbe a botrányokba magaddal. Szégyentelenné váltál mindenki előtt. Nem hívtál, mint rokonodat vagy atyádat vagy elöljáródat a szüzességeddel kapcsolatban.” Ugyancsak írva vagyon Hoseás prófétánál (2:2-7) „Gyertek, menjetek perre anyátokkal, mivel nem a feleségem és én sem vagyok a férje. Eltávolítom prostitúcióját jelenlétemben és eltávolítom a becstelenség jelét mellei közül. Olyan meztelenre vetkőztetem, mint születése napján volt, és olyan sivárrá teszem, mint a víz nélküli föld, és hosszú időn át gyermektelenné teszem. Nem mutatok szánalmat gyermekei iránt, mert hogy prostituáltnak gyermekei, mivel az anyjuk önmagát prostituálta és tette ki gyerekeit szégyennek. Mire ezt mondta ’A szeretőim által prostituáltam önmagamat. Ők voltak, akik kenyeret adtak nekem és ruháztak és felöltöztettek, és olajat és bort adtak és mindent, amire csak szükségem volt.’ Ezért most kizárom őket, hogy ne tudjon a megbecstelenítői után futni. És amikor keresi és nem találja őket, azt fogja mondani: ’Visszatérek a korábbi férjemhez, mivel akkoriban jobb volt nekem, mint most.’” Ismét Ezekiel (16:23-26) „Sok gonoszság után, mondta az Úr, bordélyházat építettél magadból és gyönyörű helyet foglaltál el az utcákon. És bordélyházat építettél magadból minden tekintetben és szétszórtad szépségedet, és minden sikátorban szét tetted a lábad, és megsokszoroztad prostitúciós tevékenységedet. Egyiptom fiaival prostituáltad magadat, akik a szomszédaink, a nagyszerű húsú férfiakkal.”

De mit is jelent, hogy „Egyiptom fiai, a nagyszerű húsú férfiak”, ha nem a hús birtoklását, és az érzékek birodalmát, és a földdel való kapcsolatot, melyek által a lélek bemocskolódik itt, kenyeret kapván belőlük, miként bort is, olajat, ruhát és más külső és értelmetlen, a testet körülvevő dolgokat – dolgokat, melyekről úgy gondolta, szüksége van rájuk. Azonban a prostitúcióval kapcsolatosan a megváltó apostolai így rendelkeznek (Ap.Csel. 15: 20, 29; 21:25; Thes 4:3; 1 Cor 6:18; 2 Cor 7:1) „őrizkedjetek ettől, tartsátok tisztán magatokat tőle.”, ne csak a test prostitúciójáról beszéljetek, de különösen a lélekéről is. Ennek okán az apostolok írtak az Isten egyházainak, hogy ilyen prostitúció ne forduljon elő közöttük. Hát igen, a léleknek a legnagyobb harcát a prostitúcióval szemben kell megvívnia. A test prostitúciójának is ez az eredete. Ezért írta Pál a Korintusiakhoz (1 Kor 5:9-10), mondván: „Megírtam nektek a levélben, ’Ne tartsatok kapcsolatot prostituáltakkal’, egyáltalán nem azt (jelentvén), hogy ennek a világnak a prostituáltjaival, vagy kapzsijaival, vagy tolvajaival, vagy bálványimádóival, hiszen akkor ki kellene mennetek a világból” – itt a beszéd szellemisége – „A harc nem a hús és a test ellen irányul – miként mondja (Efe 6-12) -, hanem a világ sötét vezetői ellen és gonosz szellemiség ellen.” Amíg a lélek mindenfelé csapongva összefekszik mindenkivel, akivel csak találkozik és megbecsteleníti önmagát, létének szenvedése számára terméketlen. Amikor azonban megérti nehéz helyzetét, amelyben van és sírásra fakad az atya előtt és bűnbánatot tart, akkor az atyja kegyelmet gyakorol felette és segít neki elfordítani a méhét a külső dolgoktól és ismét befelé fordítani, így a lélek újra a visszanyeri a megfelelő tulajdonságait. A nők esetében nem így működik a dolog. Mivel a test méhe a testben van, miként más belső szervek is, a lélek méhe azonban körül és kívül található, mint a férfi nemi szervek, melyek kívül vannak. Így hát amikor a lélek méhe az atya szándéka szerint saját magába fordul, azonnal megkeresztelkedik és megtisztul a külső szennyektől, melyek mint ruhák rakódtak rá, ezeket pedig, ha bepiszkolódnak, vízbe teszik és addig forgatják, amíg a szenny el nem távolodik róluk és tiszták nem lesznek. Ugyanígy, a lélek megtisztítása is visszahozza annak megújulását, korábbi természetét és újra önmaga felé fordítja őt. Ez az ő keresztsége.

Azután elkezdett erőlködni önmagában, miként egy nő szülés közben teszi, aki gyötrődik és szenved a szülésének óráján. De mivel nő, önmagában erőtlen, hogy gyermeket nemzzen. A mennyből az atya leküldte hozzá az ő emberét, aki a nő bátyja, az elsőszülött. Azután megérkezett a vőlegény a menyasszonyhoz. A nő feladta prostituált életmódját, megtisztította önmagát a házasságtörés szennyétől, és megújította önmagát, miként egy menyasszonyhoz illik. Megtisztította önmagát a menyegzői szobában, megtöltötte parfümmel, leült és várta a vőlegényét. Nem sokkal korábban még a piactereket járta, s mindenkivel hált, aki csak megtetszett neki, ám most továbbra is várt rá – (mondván) „Mikor jön el?” – és félte őt, mert nem tudta milyen a külseje: Nem emlékezett már többé arra az időszakra, amikor elhagyta atyja házát. Ám atyjának kívánsága szerint És úgy álmodott róla, miként egy szerelmes nő gondol a férfira. És aztán a vőlegény, megfelelve atyja kívánságának, lejött hozzá a menyegzői szobába, melyet előkészítettek. És feldíszítette a menyegzői szobát. Mivel ez a házasság nem olyan, mint az érzéki házasság; mindazok, akik testi kapcsolatra lépnek, örömüket lelik a testi kapcsolatban. Azonban, mintha egyfajta határként szolgálna, ha a fizikai vágy elmúlik, megjelenik a bosszúság és elfordítják arcukat egymástól. Ám ez a házasság […]. „Amikor végre egyesülnek egymással, ők egyetlen életté válnak.” Ezért is mondja a próféta (Gen. 2_24) az első férfival és nővel kapcsolatban: „Egyetlen testté lesznek”. Mivel már eredetileg is egyek voltak, amikor az atyával voltak, mielőtt a nő félrevezette a férfit, ki az ő bátyja. Ez a házasság újra összehozta őket, és a lélek egyesült az igaz szerelemben, az igazi mesterével, mivel írva vagyon: (pl. Gen. 3:16, Cor 11;1, Eph. 5:23): „Mivel a nő mestere a férje”. Aztán fokozatosan felismerte őt, és ismét felderült, sírásra fakadt a férfi előtt, amint felidézte korábbi szégyenteljes özvegyi életét. És még jobban feldíszítette magát, minél kellemesebb legyen vele lenni. És a próféta azt mondja a Zsoltárok könyvében (Zsol. 45: 10-11): „Halld lányom, és nézd és fordítsd ide füled és felejtsd el a népedet és atyádnak házát, mert a király megkívánta szépségedet, mivel ő a te urad.” Mivel pedig ő ezt akarta a nőtől, hogy forduljon el népétől és a házasságtörésektől, azoktól a dolgoktól, melyek felé egykor figyelme irányult, csupán a királyának legyen odaadó, a valódi urának, és felejtse el földi atyjának

házát, és mindazokat, akikkel rosszul ment sorsa, ám emlékezzen az ő mennyei atyjára. Miként az szintén meg volt mondva (Ter. 12:1) Ábrahámnak: „”Jöjj ki országodból és hagyd el rokonságodat és atyád házát.” Amikor tehát a lélek ismét feldíszítette magánt a szépségében […] élvezettel töltötte el, hogy szeretik és a férfi is szereti őt. És amikor a nő egyesült a férfival, megkapta magját, mely nem más, mint a élet-adó szellem, a férfi által tehát a nő jó gyermekeket szül és felneveli őket. Ez a nagyszerű és tökéletes csodája a születésnek. Ilyeténképpen tette ezt a házasságot tökéletessé az atya óhaja. Így most már rendjén való dolog, hogy a lélek megújítja önmagát és a nő olyanná válik, mint korábban volt. a lélek most már összhangban mozdul vele. És ő megkapja az atyától az isteni természetet a megfiatalodáshoz, így visszakerülhet arra a helyre, ahonnan eredetileg származik. Ez a feltámadás, ami a halálból történik. Ez a fogságból való megszabadulás, Ez a mennyekbe felfelé vezető út. Ez az atyához felfelé vezető út. Ezért mondta a próféta (Zsol. 103:1-5): „Imádd az urat, óh, lelkem, és minden ami bennem van, (imádja) szent nevét. Lelkem, imádd az Istent, aki megbocsátja minden bűnöd, aki meggyógyítja összes betegségedet, aki megmenti az életedet a haláltól, aki kegyelemmel koronáz meg, aki jó dolgokkal elégíti ki életedet. Fiatalságod megújításra kertül, mint a sasé.” Aztán, amikor a nő újra fiatal lett, felemelkedett atyjához, imádta az atyát és fivérét, akik által megmenekíttetett. ily módon újjászületve a lélek megmenekült. És ez pedig nem ismételgetés, vagy szakmai gyakorlat, vagy tankönyv. Sokkal inkább a […] nagylelkűsége, a […] ajándéka. Hiszen ez mennyei dolog. Ezért a megváltó kihirdeti (Jn. 6:44): „Senki sem jöhet hozzám, amíg nem vonzza őt Atyám és nem hozza el hozzám; és én magam fel nem emelem őt az utolsó napon.” Ezért ildomos tehát imádkozni az atyához, és teljes lelkünkkel hívni őt – nem külsőleg, a szánkkal, hanem a szellem által, mely bennünk van, mely a mélységekből származik – sóhajtván, bűnbánóan az életért, melyet éltünk, beismervén vétkeinket, felismerni a csalásokat, melyekben részünk volt, és a puszta lelkesedést; szomorkodván afelett, milyen volt a sötétségben és a hullámok között, gyászolván önmagunkat, hogy megkönyörüljön rajtunk, gyűlölvén önmagunkat, milyenek is vagyunk mostanság.

Nézzük újra a megváltó szavait (Mt. 5:3, Lk. 6:12): Áldottak, akik gyászolnak, mert megvigasztalást nyernek, áldottak akik éhesek, áldottak, akik éheznek, mert megelégíttetnek.” Azt is mondta még (Lk. 14:26): „Ha valaki nem gyűlöli meg lelkét, nem követhet engem.” Mivel a megváltás bűnbánattal kezdődik. Ezért (Ap.Csel. 13:24): „Mielőtt Krisztus megjelent János előtt, ő a bűnbánat keresztségét prédikálta.” A bűnbánat a bajban és a szerencsétlenségben jelentkezik. Az atya azonban jó és szereti az emberiséget, és hallja a lelkek hívását és elküldi hozzájuk a megváltás fényét. Ezért azt mondta a próféták szelleme által (Cl 8:3): „Mondjátok meg népem gyermekeinek, ’Ha bűneitek a földről eljutnak a mennybe, és vörösebbek lesznek a skarlátnál és feketébbek a zsákvászonnál, ám ha visszatértek hozzám őszinte lélekkel és ’atyámnak’ szólítotok engem, törődni fogok veletek, mint szent emberekkel.’” És újra, egy másik helyen (Isa. 30:15): „Így mondja az úr, Izrael szentje: ’Ha megtérsz és elpanaszolod (bűneid) megmenekülsz és akkor tudni fogod, hol voltál, amikor az ürességben bíztál.’” Ismételten nézzünk meg egy további helyet (Isa 30:19-20): „Jeruzsálem sokat sírt, mondván, ’Irgalmazz nekünk’. Ő irgalmazni fog nektek a sírásotok hangját hallván. És amikor meglátja, törődni fog veletek. És az úr a szenvedés kenyerét adja nektek és az elnyomás vizét. Mostantól kezdve, akik megtéveszteni próbálnak, nem tudnak a közeletekbe férkőzni. Szemeitek meg fogja látni azokat, akik megtévesztenek titeket.” Azért is helyes dolog imádkozni az Istenhez éjjel és nappal, kinyújtani a kezünket felé, miként az emberek teszik, amikor a tenger közepén hajóznak: teljes szívükből imádkoznak az Istenhez, mindenféle képmutatás nélkül. Akik képmutatóan imádkoznak, önmagukat tévesztik meg. Természetesen ő tudja ki érdemes a megváltásra, mivel az Isten megvizsgálja a belső dolgait és a szíve legmélyéig kiismeri. Senki sem alkalmas a megváltásra, aki a megtévesztés helyét szereti továbbra is. Ezért található az író (Homérosz, Odüsszeusz 1.48-1.59) című munkájában: „Odüsszeusz ült a szigeten és sírt és elfordította arcát Kalüpszótól és a

mesterkedéseitől, vágyakozván látni faluját és az abból felszálló füstöt. És ha nem kapott volna segítséget a mennyből, nem lett volna képes visszatérni falujába.” Heléna ugyancsak (Odüsszeusz 4.260-261): „A szívem önmagához fordult éntőlem. Ez az én házam, ahová vissza akarok térni.” Erre sajnálkozva (Heléna) azt mondta (Odüsszeusz 4.261-264): „Afrodité vezetett félre engem is hozott el a falumból. Az egyetlen lányom hátrahagytam, és a jó, megértő, jóvágású férjemet.” Amikor tehát a lélek elhagyja tökéletes férjét, Afrodité hűtlensége miatt, aki jelen van a nemzés folyamata során, a nő szenvedni fog. Ha azonban sajnálatot és bűnbánatot tanúsít, visszatérhet házába. Természetesen Izraelt nem keresték volna fel az első helyen, hogy kihozzák Egyiptom földjéről, ki a fogság házából, ha nem mutat sajnálatot az Isten felé és nem siránkozik a munka miatti elnyomás alatt. Ugyancsak írva van a Zsoltárok Könyvében (6:6-9): „Nagy bajban voltam bánatomban. Könnyeimmel áztattam ágyam és minden éjszakám. Megöregedtem ellenségeim között. Távozzatok tőlem, mindahányan, akik a törvénytelenségben éltek, vigyázzátok az urat, aki meghallgatta hangos sírásom és az úr meghallgatta az imáimat.” Ha bűnbánatot tartunk, az igaz Isten gondoskodik rólunk, ő, aki hosszú ideje szenved és bőséges kegyeleme, az övé a dicsőség mindörökkön örökké. Ámen!                    

Egyiptomi evangélium

Az egyiptomiak szent könyve a hatalmas láthatatlan Szellemről, az Atya, akinek neve kimondhatatlan, ő, aki a tökéletesség magasságaiból származik, a fény eónjai fényének fénye, az elővigyázatosság csendjének fénye a csend Atyja, az igazság és a szó fénye, a romolhatatlanság fénye, a végtelen fény, a kinyilatkozhatatlan fény eónjainak sugárzása, a jelöletlen, a kortalan, kinyilváníthatatlan Atya, az eónok eónja, Társteremtők, önmagát-nemző, önmagátokozó, idegen, az igazi valóság eón. Három hatalmasság származott tőle; ők az Atya, az Anya (és) a Fiú, az élő csendtől, mely a romolhatatlan Atyától. Ezek az ismeretlen Atyától származnak. És arról a helyről, Domedon Doxomedon származik, az eónok eónja, és mindegyik hatalmasságuknak fénye. A Fiú így negyediknek született meg; az Anya ötödiknek; az Atya hatodiknak. Ő volt […] ám kinyilvánítatlanul, ő a hatalmasságok, a dicsőségesek és a romolhatatlanok között a jelöletlen. Arról a helyről, három hatalmasság származott, a három nyolcasság (ogdoad), akiket az Atya csendben teremtett meg, előrelátással, a szívéből, ezek az Atya, az Anya és a Fiú.. Az a nyolcasságból, a háromszorosan-férfi gyermek megszületése miatt, mely a gondolat és a szó, a romolhatatlanság és az örök élet, a kívánság és a tudat, és az előtudás, az androgén Atya. A második a nyolcasság hatalmai közül az Anya, a szűzi Barbelon, a epititioch[…]ai, memeneaimen[...], aki elnököl a mennyek felett, karb[…], a megmagyarázhatatlan hatalmasság, a kimondhatatlan Anya. Ő önmaga által származik […]; létrejött; összhangban állt az Atyával a hallgatag hallgatásban. A harmadik a nyolcasság hatalmai közül, a hallgatag hallgatás fia, és a hallgatag hallgatás koronája, és az Atya dicsősége, és az Anya erénye; a hét hatalmasság hatalmas fényének hét hangjának mélységéből származik. És a szó az ő beteljesedésük.

A három hatalmasság a következő, a három nyolcasság, mely az Atya, előrelátása által az ő mélységéből származik. Ő által léteznek azon a helyen. Domedon Doxomedon létrejött, az eónok eónja, és a trón, mely őbenne van, és a hatalmaságok, melyek körbeveszik őt, a dicsőség és a romolhatatlanság. A hatalmas fényesség Atyja, aki a csendből származik, ő a hatalmas Doxomedon-eón, melyben a háromszorosan-férfi gyermek megpihen. A dicsőségének trónja ebben lett megalapítva, ott, ahol kinyilváníthatatlan neve írva van, a táblán […] egyetlen szó, a minden fény Atyja, ő, aki a csendből származik, miközben megpihen a csendben; ő, kinek neve egy láthatatlan szimbólumban van. Egy rejtett, láthatatlan misztériumból származik iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii EEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEE oooooooooooooooooooooo uuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuu eeeeeeeeeeeeeeeeeeeeee aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa OOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOO (a hét magánhangzó, mindegyik 22-szer). És ily módon, a három hatalmasság hálát adott a hatalmas, láthatatlan, megnevezhetetlen, szűzies, meghívhatatlan Szellemnek, és az ő férfias szűziességének. Hatalmat kértek tőle. Az élő hallgatásból hallgatás született, nevezetesen a dicsőség és a romolhatatlanság az eónokban […] eónok, miriádok hozzávéve […], a három férfi, a három férfi leszármazottai, a férfi fajok… (a IV 55, 5-7 írás a következőkkel egészíti ki: …az Atya dicsősége, a hatalmas Krisztus dicsősége, és a férfi leszármazottai, a fajok…) … kitöltötték a hatalmas Doxomedon eónt valamennyi isteni megnyilvánulás (pleroma) szavának hatalmával. Azután a hatalmas Krisztus háromszorosan-férfi gyermeke, aki a hatalmas láthatatlan Szellem felkentje – ő, kinek hatalmassága ’Ainon’ névre hallgat – dicsérte a hatalmas láthatatlan Szellemet és a szűzies férfit, Joelt, és a csend csendjét, és a nagyságát, mely […] kimondhatatlan. […] kimondhatatlan […] megválaszolhatatlan és megérthetetlen, az első aki létrejött, és (aki) kinyilváníthatatlan, […] mely csodálatos […] kimondhatatlan […] ő aki a hallgatás minden nagyságos nagyságának birtokosa azon a helyen. A háromszorosan-férfi gyermek dicséretet mondott, és hatalmat kért a hatalmas, láthatatlan, szűzi Szellemtől.

Aztán, azon a helyen megjelent […], aki ]…], aki látja a dicsőséget […] kincseket a […]-ben, a láthatatlan misztériumokat, hogy […] a hallgatásét, aki a férfi szűz Jouelt. Aztán a gyermek gyermeke, Esephech jelent meg. Ily módon vált teljessé, név szerint az Atya, az Anya, a Fiú és az öt pecsét, a leigázhatatlan hatalmasság, aki a hatalmas Krisztusa valamennyi romolhatatlannak. … … [egy sor elolvashatatlan] … szent […] a vége, romolhatatlan […], és […] ők a hatalmasságok és dicsőségesek és romolhatatlanok […]. Ők származnak a … … [öt sor hiányzik] … ő volt az, aki dicsőítette a kinyilatkozhatatlan, rejtett misztériumot […] a rejtett… … [négy sor hiányzik] … őt az […]-ban, és az eónok […] trónok, […] és mindegyik […] szám nélküli hatalmasságok miriádjai körülöttük, dicsőségesek és romolhatatlanok […] és ők […] az Atyáé, és az Anyáé, és a Fiúé, és valamennyi isteni megnyilvánulásé (pleroma), akiket korábban említettem, és az öt pecsét, és a misztériumok misztériuma. Ők megjelentek… … [három sor hiányzik] … aki elnököl […] felett, és az […] eónjai igaz valók […] és a … … [négy sor hiányzik] … és az igaz való örök eónok. A gondviselés a csendből származik, és a Szellem élő hallgatása, és az Atya Szava és a fény. Ő […] az öt pecsét, melyet az Atya teremtett a szívéből, és ő áthaladt valamennyi eónon, melyet említettem korábban. És megalapította a dicsőség trónjait, és a szám nélkül való angyalok miriádjait, akik körülvették őket,

hatalmasságok és romolhatatlan dicsőségesek, akik énekelnek és dicséretet adnak, mindannyian egyszerű hangon emelik fel dicséretüket, összhangban, a soha-semhallgató hanggal együtt, […] az Atyához, és az Anyához, és a Fiúhoz, […] és az összes isteni megnyilvánulás (pleroma), akiket említettem korábban, aki a hatalmas Krisztus, aki a hallgatásból való, aki a romolhatatlan gyermek Telmael Telmachael Eli Eli Machar Machar Seth, a hatalmasság, mely igaz való élő, és a férfias szűz, aki benne vele van, Jouel, és Esephech, a dicsőség hordozója, a gyermek gyermeke, és a dicsőség koronája. […] az öt pecsété, az isteni megnyilvánulásoké (pleroma), akiket korábban említettem. Ott, a hatalmas önmagát-nemző élő Szó megszületett, az igaz isten, a születés nélküli természet (physis), ő akinek nevét majd elmondom, […]aia[…]thaOthOsth[...], aki a Hatalmas Krisztus fia, aki a mondhatatlan hallgatás fia, aki a láthatatlan és romolhatatlan Szellemtől származik. A csend fia és a csend megjelent … … [egy sor felismerhetetlen] … láthatatlan […] férfi és a dicsőségének kincsei. Aztán megjelent a kinyilatkoztatott […]ban. És létrehozta a négy eónt. Egyetlen szóval hozta létre meg őket. Dicséretet intézett a hatalmas, láthatatlan szűzies Szellemhez, az Atya csendjéhez, az élő hallgatás hallgatásának csendjében, azon a helyen, ahol az ember megpihen… … [két sor olvashatatlan] Azután azon a helyen/helyről megszületett a hatalmas fény felhője, az élő hatalmasság, az szentség anyja, a romolhatatlan, a hatalmas hatalom, a Mirothoe. És ő szülte meg őt, akinek neve az én nevem, kimondván, ien ien ea ea ea, háromszor. Emiatt, Ádám, a fény, mely a fényből sugárzik; ő a fény szeme. Mivel ő az első ember, ő akin keresztül és aki számára jön létre minden, (és) aki nélkül semmi sem jön létre. A megismerhetetlen, a felfoghatatlan Atya megszületett. A fogyatékosság megszüntetésére jött le a magasból.

Azután a hatalmas Logosz, az isteni Társteremtők, és a romolhatatlan férfi, Ádám, elvegyültek egymással. Az ember Logosza létrejött. Azonban az ember egyetlen szó által született meg. Dicséretet mondott a hatalmas, láthatatlan, felfoghatatlan szűzies Szellemhez, és a férfias szűziességhez és a háromszorosan-férfi gyermekhez, és a férfi szűz Jouelhez, és Esephech-hez, a dicsőség tartójához, a gyermek gyermekéhez és a dicsőség koronájához, és a hatalmas Doxomedon-aeonhoz, és a trónokhoz, melyek benne vannak, és a körülötte lévő hatalmasságokhoz, a dicsőségesekhez és a romolhatatlanságokhoz, és valamennyi isteni megnyilvánuláshoz (pleroma), akiket korábban említettem. És az örök Földhöz, és a Isten befogadójához, ahol a hatalmas fény szent emberei alakot öltenek, és a hallgatás Atyjának férfijaihoz, akik hallgatásban élnek, az Atyához és az ő valamennyi isteni megnyilvánulásukhoz (pleroma), akiket korábban említettem. A hatalmas Logosz, az isteni Társteremtők, és a romolhatatlan férfi, Ádám, dicséretet mondott (és) hatalmat és örökkévaló erőt kértek a Társteremtőknek, a négy eón teljessé tételéhez, azért, hogy általuk, létre jöhessen […] a dicsőség és a hatalmas fény szent emberei láthatatlan Atyjának hatalma, mely eljött a világba, mely az éjszaka képe. A romolhatatlan férfi, Ádám kért tőlük egy fiat önmagából, azért, hogy (a fiú) majd apja lehessen a megingathatatlan, romolhatatlan fajnak, azért, hogy általa (a faj által), a hallgatás és a hang létrejöhessen, és, általa, a halott eón feltámaszthassa önmagát, azért hogy feloldódhasson. És így, a magasságból hatalmas fény hatalmassága, a Manifestation (a Megtestesülés). Ő megszülte a négy hatalmas fényt: Harmozelt, Oroiaelt, Davithe-et, Eleleth-et, és a hatalmas romolhatatlan Seth-et, a romolhatatlan férfi, Ádám fiát. És így, a tökéletes hetesség (hebdobad), mely rejtett misztériumokban létezik, teljessé vált. Amikor megkapta a dicsőséget, tizenegy nyolcasság (ogdoad) változott. És az Atya helybenhagyóan bólintott; a fények valamennyi isteni megnyilvánulása (pleroma) nagyon elégedettek voltak. Létrejöttek hitvestársaik az isteni társteremtők nyolcasainak teljessé tételére: az első fény Harmozel Kegyelme; a második fény Oroiael Érzékelése, a harmadik fény Davithe Megértése, a negyedik fény Eleleth Okossága. Ez az első nyolcassága az isteni társteremtőknek.

És az Atya helybenhagyóan bólintott, a fények valamennyi isteni megnyilvánulásai (pleroma) nagyon elégedettek voltak. A megszülettek; az első, a hatalmas Gamaliel, az első hatalmas fényé Harmozelé; és a hatalmas Gabriel a a második hatalmas fényé, Oroiaelé, és a hatalmas Samblo, a hatalmas fényé, Davithe-é; és a hatalmas Abrasax; a hatalmas fényé, Eleletré. És az ő hitveseik létrejöttek az Atya kellemes megelégedésének kívánságára: a hatalmas egy Emlékezete, az elsőé Gamalielé; a hatalmas egy Szerelme, a másodiké,Gabrielé; a Béke a harmadiké, a hatalmas Sambloé, a hatalmas egy örök Élete, a negyediké, Abrasaxé. Így vált az öt nyolcasság teljessé, összesen negyven, mint értelmezhetetlen hatalmasságok. Azután a hatalmas Logosz, a társteremtők, és a négy fény isteni megnyilvánulásának (pleroma) szava dicséretet mondott a hatalmas, láthatatlan, megnevezhetetlen szűzies Szellemhez, és a férfi szűzhöz, és a hatalmas Doxomedon-aeonhoz, és a bennük lévő trónokhoz, és az őket körbevevő hatalmasságokhoz, dicsőségesekhez, elöljárókhoz, és hatalmasokhoz, a háromszorosan férfi gyermek, és a férfi szűz Jouel, és Esephech, a dicsőség hordozója, a gyermek gyermeke, és a dicsőség koronája, az összes isteni megnyilvánulás és az ott lévő dicsőségesek, a végtelen isteni megnyilvánulások a megnevezhetetlen eónok, azért, megnevezhessék az Atyát, a negyediket, a romolhatatlan fajjal (és) kérjék az Atya magját, a hatalmas Seth magját. Aztán minden rázkódni kezdett, és reszketve hordozták a romolhatatlanokat. Aztán a háromszorosan-férfi gyermek előjött fentről, le a születetlenekhez, és az önmagukat nemzőkhöz, és azokhoz akik nemzettekhez, akik nemzés által jöttek létre. A hatalmasság megszületett, Krisztus teljes hatalmassága. Dicsőségben trónokat alapított, miriádokat számok nélkül, a körülöttük lévő négy eónban, miriádokat számok nélkül, hatalmasságokat és dicsőségeseket, és romolhatatlanokat. Ők zen a módon jöttek létre. És a romolhatatlan, szellemi templom növekedett a négy hatalmas fényben, az élő Társteremtőkben, a igaz Istenben, imádságban, éneklésben (és) egy hangon dicsőséget adván, összhangban, szájjal, mely nem pihen, az Atyának, és az Anyának, és a Fiúnak, és teljes isteni megnyilvánulásuknak, miként azt említettem. Az öt pecsét, mely birtokolja a miriádokat, és ők, akik az eónok felett uralkodnak, és kik bírják a vezetők dicsőségét, megkapták a parancsot, nyilatkoztassák ki az arra érdemeseket. Ámen.

* * * Aztán a hatalmas Seth, a romolhatatlan férfi, Ádámnak fia, dicséretet mondott a hatalmas, láthatatlan, megszólíthatatlan, megnevezhetetlen, szűzies Szellemhez, és a szűz Joulelhez, és Esephechhez, a dicsőség hordozójának és dicsőségének koronájához, a gyermek gyermekéhez, és a hatalmas Doxomedon-eónokhoz, és a isteni megnyilvánulásokhoz, melyeket korábban említettem, és kérte az ő magját. Aztán megszületett a hatalmas fény hatalmas hatalmassága, Plesithea, az angyalok anyja, a fények anyja, a dicsőséges anya, a négymellű szűz, elhozván Gomorrah gyümölcsét, mint forrást, és Sodomot, mely a Gomorrah tavaszának gyümölcse, mely benne. Van. Ő a hatalmas Seth által született meg. Aztán a hatalmas Seth örvendezett az ajándék felett, melyet a romolhatatlan gyermek adományozott neki. Elvette a magját tőle a négy mellével együtt, a szűz, és elhelyezte vele együtt a negyedik eónban (vagy a négy eónban), a harmadik hatalmas fényben, Davitheben. Ötezer év múltán, a hatalmas fény Eleleth szólalt meg: „Uralkodjon valaki a káosz és Hádesz felett.” És megjelent egy felhő, kinek neve anyai (hylic) Szófia […] Rátekintett a káosz részeire, az arca olyan volt, mint […] az ő alakjában […] vér. És a hatalmas angyal, Gamaliek szólt a hatalmas Gábrielhez, a hatalmas fény, Oroael követéhez; azt mondta: „Jöjjön létre egy angyal, aki uralkodik a káosz és Hádesz felett.” Aztán a felhő, megjelent, szeretetre méltó, a két monádban jelent meg, mindegyiküknek fénye volt. […] a trónt, melyet a felhő fölé helyezett el. Azután Sakla, a hatalmas angyal, meglátta a hatalmas démont, aki vele volt, Nebruelt. Ők együtt a Föld nemzett szellemeié váltak. Szolgáló angyalokat nemzettek. Sakla azt mondta a hatalmas démonnak, Nebruelnek: „Jöjjön létre tizenkét eón, az […] eónban, világok, […].” […] a hatalmas angyal Sakla mondta a Társteremtők szándéka szerint:”Legyen a […] száma hét […].” És azt mondta a hatalmas angyaloknak, „Menjetek, és mindegyiktek uralkodjon a saját világában.” Mindegyike a tizenkét angyalnak elindult. Az első angyal Athoth. Ő az akit az emberek hatalmas generációi […]-nak neveznek. A második Harmas, aki a tűz szeme. A harmadik Galila. A negyedik Jobel. Az ötödik Adonaosz, akit „Sabaoth”nak hívnak. A hatodik Cain, akit az emberek hatalmas generációi napnak neveznek. A hetedik Abel, nyolcadik Akiressina; a kilencedik Jubel. A tizedik Harmupiael. A tizenegyedik Archir-Adonin. A tizenkettedik Belies. Ők azok, akik elnökölnek Hádesz és a káosz felett.

És a világ megalapítása után, Sakla azt mondta az angyalainak: „Féltékeny isten vagyok, és rajtam kívül senki más ne jöjjön létre.” – mivel bízott önmaga természetében. Ezután egy hang hallatszott fentről, mondván: „Az Ember létezik és az Ember Fia is.” Mivel a magasságos kép leereszkedett, mely olyan mint a hangja a magasságos képnek, mely szétnézett a magasságos kép szétnézése által, az első teremtmény megformálódott. Ezen dolgok miatt létrejött Metanoia. Az Atya kívánságára kapta beteljesülését és hatalmát, és hozzájárulását, mely révén egyetértésben a hatalmas, romolhatatlan, a hatalmasok rendíthetetlen fajával, a hatalmas Seth rendkívüli embereivel, azért, hogy bevethesse a létrejött eónokat, hogy általa (Metanoia), a tökéletlenség megszűnjön. Mivel a magasságból származott, jött le a világba, mely az éjszaka képe. Amikor megérkezett, imádkozott (a bűnbánatért) egyaránt az arkón magjáért és Társteremtőkhöz, akik tőle származtak (Atya), szerezze meg a démon-nemző, elpusztításra kerülő isten és Ádámét, és a hatalmas Sethét, aki olyan, mint a Nap. Azután a hatalmas angyal, Hormos jött, hogy elkészítse, eme eón romlott szűzeinek segítségével, a nemzett Logoszban, a szent járművet, a szent szellem révén, a hatalmas Seth magját. Azután a hatalmas Seth jött el és hozta a magját. És bevetette az eónokat melyek létrejöttek, a számuk Szodoma mennyisége volt. néhányan azt mondják, hogy Szodoma a hatalmas Seth legelője, mely Gomorrah. Míg mások (mondják), hogy a Hatalmas Seth kihozta palántáját Gomorrahból és egy második helyre ültette, melynek azt a nevet adta, hogy „Szodoma”. Ez az a faj, amely Edokla révén született meg. Mivel ő adott életet a világ által, az Igazságnak és a Ítéletnek, az örök élet magja természetének, mely azokkal van, akik kitartanak mellette, tudásuk kisugárzása miatt. Ez a hatalmas, romolhatatlan faj, mely három szó révén született mega világba. És eljött az áradás, mint példa, az eón elpusztítására. Ám emiatt a faj miatt küldték a világra. Tűzvész jött a földre. És kegyelem azoknak, akik a fajhoz tartoztak, a próféták és az őrzők által, akik őrzik az életet és a fajt. Emiatt a faj miatt éhínségek és járványok következnek be. Ezek a dolgok azonban a hatalmas, romolhatatlan faj

miatt történnek. Mert erre a fajra kísértések, és hamis próféták hazugságai támadnak. Azután a hatalmas Seth meglátta a gonosz ténykedéseit és számos álöltözeteit, és cselszövéseit, melyet az ő (Seth) romolhatatlan és rendíthetetlen faján kívánt megvalósítani, és a ő és angyalainak üldöztetését, és hibáikat, amiként egymás ellen cselekszenek. Azután a hatalmas Seth imát mondott a hatalmas, megnevezhetetlen, szűzi Szellemhez, és a férfi szűzhöz, Barbelonhoz, és a háromszorosan-férfi gyermekhez, Telmael telmael Heli Heli Machar Machar Sethhez, a hatalmassághoz, mely valóban és igazából létezik, és a férfi szűzhöz, Jouelhez, és Esephechhez, a dicsőség tartójához és az ő dicsőségének koronájához, és a hatalmas Doxomedon-eónhoz, és a trónusokhoz, melyek benne vannak, és a hatalmasságokhoz, melyek körülveszik őket, és valamennyi isteni megnyilvánuláshoz, melyeket korábban említettem. És kérte őket, őrködjenek magja felett. Aztán, a hatalmas eónokból létrejött négyszáz tündéri angyal, Aerosiel és a hatalmas Selmechel társaságában, hogy őrizzék a hatalmas, romolhatatlan fajt, gyümölcseit és a hatalmas Seth hatalmas embereit, azoktól az időktől kezdve és az Igazság és az Ítélkezés pillanatát, egészen az eón és archonjai megsemmisüléséig, azoknak, akiket a hatalmas ítélet halálra vet. Aztán a hatalmas Sethet elküldte a négy fény, a Társteremtők, valamennyi isteni megnyilatkozás isteni szándékának megfelelően a hatalmas láthatatlan Szellem, az öt pecsét és valamennyi isteni megnyilatkozás jókedvével. Áthaladt három második eljövetelen, melyeket említettem korábban: a vér és a tűzvész, és az arkónok, a hatalmasságok és az elöljárók ítélete, hogy megmentsék őt (a fajt), mely megtévedt; a világ megbékítése révén, és a Logosz-nemzette test megkeresztelése által, melyet a hatalmas Seth készített önmaga számára titokban a szűz által, azért, hogy szent Szellem szenteket nemzzen, láthatatlan, titkos szimbólumok által, a világ szavainak megbékélése révén a világban, a világ elhagyása által, és a tizenhárom eón istene, és a szentek egybehívása (által) és a kimondhatatlanok, és a romolhatatlan szív (által), és az Atya hatalmas fénye (révén), akinek Gondviselése előzetesen létezett, és általa megalapította a szent keresztelést, mely felülmúlta a mennyet, a romolhatatlan, Logosz-nemzette révén, még Jézus is az élő, még ő is, akit a nagy Seth emelt fel. És általa, megragadta a

tizenhárom eón hatalmasságait, és létrehozta azokat akiket előhoztak és elvittek. Felfegyverezte őket pajzzsal és az igazság tudásával, a romolhatatlanság legyőzhetetlen hatalmával. Aztán megjelent előttük a hatalmas képviselő Jesseus Mazareus Jessedekeus, az élő víz, és a hatalmas vezetők, János a hatalmas és Theopemptos és Isaouel, és ők akik uralkodnak az igazság forrása felett, Micheus és Michar és Mnesinous, és ő aki uralkodik az élők megkeresztelése felett, és a tisztítók, és Sesengenpharanges, és ők, akik uralkodnak a vizek kapui felett, Micheus és Michar, és ők, akik uralkodnak a hegyek felett, Seldao és Elainos, és a hatalmas faj befogadói, a romolhatatlanok, Seth rendkívüli emberei, a négy fény szolgálói, a hatalmas Gamallek, a hatalmas Gabriel, a hatalmas Samblo, és a hatalmas Abrasax, és azok, akik uralkodnak a Nap felett, annak felkelésén, Olses és Hypneus és Heurumiaious, és akik uralkodnak az örök élet nyugalmához vezető átjárón, az irányítók Mizanter és Michanor, és ők, akik őrködnek a választott lelkek felett, Akramas és Strempsouchos, és a hatalmas hatalom Heli Heli Machar Machar Seth, és a hatalmas, meghívhatatlan, megnevezhetetlen, szűzi Szellem, és a hallgatás, és az (első) hatalmas fény Harmozel, a élő Társteremtők helye, az igazság Istene, és aki vele van, a romolhatatlan férfi Adams, a második, Oroiael, a hatalmas Seth helye, és Jézus, aki birtokolja az életet, és aki eljött és megfeszítették, törvény szerint, a harmadik, Davithe, a hatalmas Seth fiainak helye, a negyedik, Eleleth, a hely ahol a nyugalom fiai pihennek, éa ötödik, Joel, aki uralkodik a ő neve felett, aki megkapja a kegyet, hogy kereszteljen a szent keresztség által, mely túltesz a mennyen, a romolhatatlan egyen. Ám mostantól kezdve, a romolhatatlan férfi, Poimael által, és azok által, akik érdemesek a megszólításra, az öt pecsét megtartás a forrás-keresztelő során, ezek ismerni fogják befogadóikat, mivel utasításokat kaptak velük kapcsolatban, és tudatni fogják velük (vagy: megtudják) általuk. Ezek semmilyen körülmények között nem ízlelik meg a halált. * * * IE ieus EO ou EO Oua! Valóságos, igaz, O Yesseus Mazareus Yessedekeus, O élő víz, O, gyermek gyermeke, o, dicsőséges név! Valóságos, igaz, aiOn o O (vagy: létező eón) ), iiii EEEE eeee oooo uuuu OOOO aaaa{a}. Valóságos, igaz, Ei aaaa OOOO, O létező egy, aki látja az eónokat! Valóságos, igaz, aee EEE iiii uuuuuu OOOOOOOO, aki örökkön örökké van! Valóságos, igaz, iEa aiO, a szívben, aki létezik, u aei eis aei, ei o ei, ei os ei (vagy: (Fiú), örökké, Te vagy ami vagy, Te vagy aki vagy)!

A te hatalmas neved énrajtam, O önmagát-nemző tökéletes egy, aki nem rajtam kívül van. Látlak téged, O téged, aki mindenki számára látható vagy. Ki az aki képes megérteni téged más nyelven? Nos, mivel ismerlek, elvegyítettem magamban a változhatatlant. Felfegyvereztem magam a fény fegyverével; a fénnyé váltam! Mivel az Anya azon a helyen volt, a kegyelem nagyszerű szépsége miatt. Ezért kinyújtottam kezem, miközben ők behajlították. A fény gazdagságának köreiben öltöttem alakot, mely a szívemben van, mely formát ad számos nemzettnek a fényben, akiket semmiféle baj el nem ér. Kinyilvánítom őszintén a dicsőségedet, mivel megértelek téged, sou iEs ide aeiO aeie ois, O aeon, aeon, O hallgatás Istene! Teljes mértékben becsüllek. Te vagy megnyugvásom helye, , O Fiú Es Es o e, az alaktalan egy, aki az alaktalan egyekben létezik, kinek létezése felemeli az embert, akiben megtisztítasz engem a te életedben, elpusztíthatatlan nevednek megfelelően. Ezért az élet tömjénje énbennem van. Elvegyítettem vízzel valamennyi arkón példáját követve, azért, hogy veled élhessek az összes szent békéjében, akik valóban igazán léteznek mindörökké. * * * Ez az a könyv, melyet a nagy Seth írt, és helyezett el magas hegyek között, ahol a Nap nem kel fel, ez nem is lehetséges (habár fel kellene). És így a próféták az apostolok és a tanítók napjai óta, a név soha sem emelkedett fel szívükig, ez nem is lehetséges (habár fel kellene). És a fülük nem hallotta meg. A hatalmas Seth betűkkel írta ezt a könyvet, egyszázharminc év alatt. A ’Charaxio’ hegyek közt helyezte el, azért, hogy az idők és a korok végén, az isteni Társteremtők és valamennyi isteni megnyilatkozás kívánságára, a követhetetlen, kigondolhatatlan, atyai szeretet ajándéka révén, létrejött és kinyilvánította e romolhatatlan, szent faját a hatalmas megváltónak, és azoknak, akik vele laknak a szeretetben, és a hatalmas, láthatatlan, örök Szellem, és az egyetlen-nemzett fia, és az örök fény, és az ő hatalmas, romolhatatlan hitvese, és a romolhatatlan Szófia, és Barbelon, és valamennyi isteni megnyilvánulás az örökkévalóságban. Ámen. * * * Az Egyiptomiak Evangéliuma. Az Isten-írta, szent, titkos könyv. Kegyelem, megértés, megérzés (és) óvatosság (legyen) ővele, aki írta – Eugnosztosz, a szeretett, a Szellemben – a húsban, az én nevem Gongesszosz – és a társfényeim a romolhatatlanságban. Jézus Krisztus, az Isten Fia, Megváltó, Hal. Isten-írta a hatalmas szent könyvét a láthatatlan Szellemnek. Ámen.

A Szent Könyvét a Hatalmas, Láthatatlan Szellemnek. Ámen.                                                    

Fülöp evangéliuma

A héber hébert szül, és az ilyen embert megtértnek nevezzük. Azonban egy megtért nem szül újabb megtértet. […] miként ők […] és szülnek másokat amilyenek önmaguk, miközben mások egyszerűen csak léteznek.

A rabszolga csak a szabadságát keresi, és nem reméli, hogy mesterétől vagyont szerezhet. A fiú azonban nemcsak egyszerűen fiú, egyben igényt tart az atyai örökségre is. Azok, akik a halál örökösei, maguk is halottak, és halált örökölnek. Azok, akik az élet örökösei, maguk is élnek, és egyaránt örökölnek életet és halált. A halál semmit sem örököl. Hiszen hogyan örökölhetnénk mi, akik halottak vagyunk, bármit is? Ha azonban valaki, aki halott, élő dolgot örököl, nem fog meghalni, akkor aki halott még tovább fog élni.

Egy nem-zsidó nem hal meg, mivel soha sem azért élt, hogy meghaljon. Aki az igazságban hisz életet talál, és a halál veszélye leselkedik rá, mivel él. Mivel Krisztus eljött, megteremtették a világot, a városokat feldíszítették, a halottakat kihordták. Amikor zsidók voltunk, árvák voltunk és csak anyánk volt, amikor azonban keresztényekké váltunk, lett atyánk és anyánk egyaránt.

Akik télen vetnek, nyáron aratnak. A tél a világ, a nyár a másik Eón (öröklét birodalma). Vessünk a világban, hogy nyáron arathassunk. Ezért jól tesszük, hogy nem imádkozzunk télen. A nyár követi a telet. Ha valaki azonban ősszel arat, akkor nem feltétlenül arat, csak tépdes, mivel ilyen ember számára nincsen aratás. Ez nem csak […] de fog […] megszületik, ám szombaton is […] sivár.

Krisztus eljött, hogy megváltson egyeseket, megmentsen másokat és felszabadítson továbbiakat. Megváltotta azokat, akik idegenek voltak és a sajátjai közé vonta őket. Félretette saját részét mindazoknak, akiknek zálogot adott terveivel összhangban. Nemcsak akkor, amikor megjelent, hogy önkéntesen letegye az életét, hiszen már azon a bizonyos napon önkéntesen letette életét, amikor a világ létrejött. Ezután eljött először azért, hogy felvegye, mivel odaadta

mintegy zálogot. Rablók kezébe került az és fogságban tartották, azonban megmentette. Felszabadította a jó embereket a világban, miként a gonoszokat is.

Világosság és Sötétség, élet és halál, jobb és bal, egymást testvérei. Ők elválaszthatatlanok. Emiatt a jó sem jó, a gonosz sem gonosz, az élet sem élet, a halál sem halál. Emiatt az ok miatt mindegyikük feloszlik majd legősibb valójukban. Azok azonban, melyek felülemelkedtek a világon, feloszolhatatlanok, örökké valók.

Az evilági dolgoknak adott nevek megtévesztőek, mivel elterelik gondolatainkat mi az ami helyes és mi az ami nem. Ezért ha alaki azt a szót hallja „Isten”, nem érzékeli mi a helyes, ám azt érzékeli, ami nem helyes. Ugyanez érvényes „az Atyával”, „a fiúval”, és „a Szent Szellemmel”, és az „élettel”, és a „fénnyel” és a „feltámadással” és „az Egyházzal” (Eklézsia) és az összes többi dologgal – az emberek nem érzékelik mi a helyes, hanem azt érzékelik, ami nem helyes, egészen addig, amíg meg nem értik, mi a helyes. A nevek, melyek a világban hallhatók […] megtévesztőek. Ha az Eónban (örök valóságban) lennének, sohasem lennének használatban mint nevek, a világban. Sem az evilági dolgokkal kapcsolatban. Az Eónban véget érnek.

Egy egyszerű nevet nem ejtenek ki a világban, a nevet, melyet az Atya adott a Fiúnak; ez az a név, mely minden dolog felett áll: az Atya neve. Mivel a Fiú soha nem lehet az Atya mindaddig, amíg az Atya a saját nevét viseli. Azok, akik ezt nevet viselik tudják ezt, de nem beszélnek róla. Akiknek azonban nincs, nem is tudnak róla.

Az igazság azonban neveket hozott létre a világban miértünk, mivel nem lehetséges megtanulni (az igazságot) ezek nélkül a nevek nélkül. Az igazság egyetlen egyszerű dolog; sok dolog van, és a mi kedvünkért, hogy megtanuljuk ezt az egyetlen dolgot, szeretetben, annyi dolog révén. Az elöljárók (arkónok) be akarják csapni az embert, mivel látták, hogy atyafiságban áll azokkal, akik valóban jók. Elvették a nevüket azoknak, akik jók és azoknak adták, akik nem jók, ezért a nevek által legyőzhetik őt és vakká tehetik azok felé, akik nem jók. És ezek után, micsoda szívességet tesznek értük! Eltávolítatták őket azok közül, akik nem jók és elhelyezték őket a jók között. Ezeket a dolgokat tudták, mivel meg akarták ragadni a szabad embert és örök időkön át rabszolgájukká tenni.

Ezek a hatalmasságok, melyek […] embert, nem kívánják őt megmenteni, azért mert ők […]. Ha az embert megmentenék, nem lenne semmiféle áldozat […] és állatokat nem ajánlanának fel a hatalmasságoknak. valójában az állatok voltak azok, akiknek ők áldoztak. Igazából nekik ajánlották fel hogy életben maradjanak, ám amikor felajánlották nekik, ők meghaltak. Mint az ember, felajánlásként megkapta az Isten halálát, és ő így él.

Mielőtt Krisztus eljött, nem volt kenyér a világban, miként a Paradicsomban, a helyen, ahol Ádám élt, sok-sok fa táplálta az állatokat, de nem volt gabona az ember számára. Az ember úgy érezte magát, mint az állatok, amikor azonban Krisztus eljött, a tökéletes ember, kenyeret hozott magával a menyből, azért, hogy az ember emberi táplálékot fogyasszon. Az elöljárók úgy gondolták, mindez a saját hatalmukból történt így és ők azt tették amit tettek, a Szent Szellem azonban titokban mindent tökéletessé tett általuk, kívánsága szerint. Az igazság, mely a kezdetektől létezik, mindenhova eljut. És sokan látják elvetni, ám kevesen vannak, akik látják miként érik be.

Néhányan azt mondják, „Mária a Szent Szellemtől fogant”. Tévedésben vannak. Nem tudják, mit mondanak. Hogyan foganhatna egy nő egy nőtől? Mária az a szűz, akin semmiféle hatalom nem ejthet foltot. Ő a héberek hatalmas kiközösítettje, akik apostolok és apostoli emberek. Ez az a szűz, melyen semmiféle hatalom nem ejt foltot […] a hatalmasságok foltot ejtenek önmagukon. És az Úr nem mondhatta volna: „Az Atyám aki a mennyben van” (Mt. 16:17), ha lett volna egy másik apja, azért csak egyszerűen annyit mondott volna, „az én atyám”.

Az Úr azt mondta a tanítványainak: „[…] minden házból. Hozzátok az Atya házába. De ne nyúljatok (semmihez) az Atya házában és ne is vigyetek el.

A „Jézus” rejtett név, a „Krisztus” kinyilvánított név. Ezért a „Jézus” nem szokatlan egyetlen nyelven sem, pláne, mivel mindig is ezzel a névvel illették, „Jézus”. Miközben a „Krisztus”, a szíriaiban „Messiás”, a görögben „Krisztus”. Természetesen minden nyelvnek megvan a saját kifejezése rá. „A Nazarénus” az, aki kinyilvánítja mi az ami rejtett. Krisztusnak minden önmagában van, legyen akár férfi, vagy angyal, vagy misztérium és az Atya.

Azok, akik azt mondják, az Úr először meghalt és (aztán) feltámadt, tévednek, mivel először feltámadt és (aztán) halt meg. Ha valaki először nem támad fel, akkor nem hal meg. Ahogy az Isten él, ő […]

Senki sem képes egy hatalmas, értékes tárgyat elrejteni valamilyen nagy dologban, ám sok esetben rakosgatja számolatlanul az ezreket egy fillérnyi értékű valamibe. Hasonlóan a lélek. Nemes dolog és mégis egy hitvány testbe kerül.

Néhányan attól félnek, nehogy meztelenül támadjanak fel. Ezért azt szeretnék, ha húsban támadnának fel, és nem tudják, hogy éppen azok, akik húst viselnek, meztelenek. Ők azok, akik […] levetkőzni magukat, akik nem meztelenek. „Hús és vér nem örökli Isten királyságát.” (1. Kor. 15:50). Mi az amit nem örökítünk át? Az rajtunk marad. És mi az, amit mi is átörökítünk? Az Jézusé és az ő véréé. Ezért mondta: „Aki nem eszi a húsomat és nem issza a véremet, nem lesz élete annak.” (Jn. 6:53). Mit jelent ez? Az ő húsa a világ és az ő vére a Szent Szellem. Aki megkapja ezeket, annak lesz étele és lesz itala és ruházata. Másokkal együtt tévedésnek tartom, hogy ez nem fog feltámadni. Ez esetben mindannyian tévednek. Azt mondod, hogy a hús nem fog feltámadni. Akkor mondd meg nekem, mi fog feltámadni, hogy megbecsülhessünk téged. Azt mondod, hogy a Szellem a húsban van, és ez jelenti a húsban a fényt. (Ám) ez is anyag, mely a húsban van, akármit is mondasz, semmit olyasmit nem mondhatsz, ami a húson kívül van. Kézenfekvő, hogy ebben a húsban támad fel, mivel mindig is benne létezett. E világban, azok, akik ruhát öltenek magukra jobbak mint a ruházat. A Mennyek Királyságában, a ruházat jobb, mint azok, akik magukra veszik.

Víz és tűz által az egész hely meg lett tisztítva – a látható a látható, a rejtett a rejtett által. Néhány dolgot elrejtettek a láthatóak között. Víz van a vízben, a krizmában tűz.

Jézus valamennyit titokban vette el, mivel nem jelent meg a maga valójában, hanem abban az állapotában, melyben képesek voltak látni őt. Mindannyiuknak megjelent. Hatalmasságként jelent meg a hatalmasnak. Kicsinyként jelent meg a kicsinynek. Angyalként jelent meg az angyaloknak, és emberként az embereknek. Emiatt az ő világa rejtett maradt mindenki számára. Néhányan valóban látták őt, úgy gondolván, önmagukba tekintenek, ám amikor megjelent tanítványainak

dicsőségben a hegyen, nem kicsiny volt. hatalmassá vált, ám tanítványait is hatalmassá tette, hogy láthassák őt a maga hatalmasságában.

Azon a napon a hálaadáskor ezt mondta: „Ti, akik csatlakoztatok a tökéletes fényhez a Szent Szellemmel, egyesítsétek velünk az angyalokat is, lévén képek.” Ne vessétek meg a bárányt, mivel nélküle lehetetlen meglátni a királyt. Senki sem képes eljutni a királyhoz menni, ha meztelen.

A mennyei férfinek sokkal több fia van, mint a földi férfinek. Ha Ádám fiai sokan vannak, habár meghalnak, mennyivel többen lennének a tökéletes férfi fiai, ők, akik nem halnak meg, habár nemzették őket. Az apa fiút nemz, és a fiúnak nincs hatalma, hogy fiút nemzzen. Azok, akiket nemzettek tehát nem rendelkeznek azzal a hatalommal, hogy maguk is nemzzenek, a fiú azonban fivéreket kap maga mellé, nem fiakat. Mindazok, akik a világban nemzettek, természetes úton nemződtek, és a többiek arról a helyről táplálkoztak, ahonnan megszülettek. Ígéretet kapott a mennyei hely, hogy a férfi táplálékot kap […] őt a szájából. És ha a világ eltávolodott volna attól a helytől, a szájból lenne táplálva és tökéletessé válna. Csók által fogant a tökéletes és szült. Ezért csókoljuk meg egymást. Az egymásban lévő kegyelem által fogamzunk.

Hárman voltak, akik mindig az Úrral jártak: Mária, az anyja; az anyja nővére és Magdaléna, akit a hitvesének hívtak. A nővére (az Úré), az anyja és a hitvese neve ugyancsak Mária volt.

„Az Atya” és a „Fiú” közönséges nevek; „a Szent Szellem” kettős név. Mivel mindenhol vannak, fent vannak, lent vannak, rejtetten vannak, kinyilatkoztatva vannak. A Szent Szellemet kinyilatkoztatták: lent van. A rejtettben van: fent van.

A szenteket gonosz hatalmak szolgálják, mivel a Szent Szellem elvakítja őket gondolatokkal, ezért azt hiszik, hogy egy (közönséges) embert szolgálnak, akárhogy is, mégis a szentekért cselekszenek. Emiatt, az egyik tanítvány megkérte az Urat egy napon valamilyen világi dologért. Ő azt mondta neki: „Kérd meg anyádat és fog neked olyan dolgokból adni, ami a másé.”

Az apostolok azt mondtak tanítványaiknak: „Ajánljuk fel mindenünket, hogy sóhoz jussunk.” Szófiát (a Bölcsességet) „sónak” hívták. E nélkül semmilyen

felajánlás nem elfogadható. Szófia azonban ritka, gyermek nélküli. Ezért úgy hívják, hogy „a só nyoma”. Akármikor csak kívánságuk támad […] a saját útjukon, a Szent Szellem […], és az ő gyermekei sokan vannak.

Ahogy az atya tulajdonai a fiúé is, és maga a fiú is, ameddig kicsi, nem bízzák rá azt, ami az övé. Amikor azonban férfivé válik, az atyja minden javát átadja neki. Azok, akik megtévednek, akiket a Szellem nemzett, rendszeresen ugyancsak megtévednek, a Szellem miatt. Így egy és egyazon lélegzet által a tűz felragyog és kialszik.

Echamoth egy dolog és Echmoth egy másik. Echamot egyszerűen a Bölcsesség, de Echmot a halál Bölcsessége, melyet aki megismer az meghal, ezért „kis Bölcsességnek” nevezik.

Vannak háziállatok, mint a bika és a szamár és mások is ebből a fajtából. A többiek vadak és távol élnek, a sivatagban. Az ember felszántja a mezőt a háziállatok segítségével, és így el van látva táplálékkal, ő és az állatok, akár szelídek, akár vadak. Hasonlítsuk össze a tökéletes emberrel. A hatalmasságok által, melyek alázattal figyelik amint szánt, készülvén arra, hogy minden egyes dolog létre jöjjön. Mindez azért, mert a teljes tér létezik, akár jó vagy gonosz, akár jobb vagy bal. A Szent Szellem mindenkinek gondját viseli, és valamennyi hatalmasságot irányít, a „szelídeket” és a „vadakat” is, és mindazokat is, akik kivételesek. Igazából […] bezárja őket, azért hogy […] szeretné, ha nem lennének képesek megszökni.

Ő, aki teremtetett, gyönyörű, ám ti, találjátok az ő fiait nemes teremtményeknek. Ha őt nem teremtették volna meg, hanem nemzették volna, úgy találnátok, hogy az ő magja nemes. Azonban őt megteremtették (és) ő nemz. Milyen nemesség ez? Először, megszületett a házasságtörés, aztán a gyilkosság. És ő házasságtörésben fogant, mivel ő volt a Kígyó gyermeke. Ezért gyilkossá vált, pont úgy, mint az apja, és megölte a testvérét. Valójában minden egyes szexuális együttlét, mely köztük történik, ellentétben ahogy mások között zajlik, házasságtörés.

Az Isten kelmefestő. És mivel jó kelmefestő, akit „igaznak” hívnak, elkeveri ezeket a dolgokat mint kelmefestékeket, így azok közé kerülnek, amit az Isten már

megfestett. Mivel színárnyalatai halhatatlanok, ők is halhatatlanok lesznek, hiszen az ő színei között keverednek el. azután az Isten cseppent, miként a cseppek hullnak a vízbe.

Nem lehetséges senki számára, hogy bármilyen, valójában létező dolgot is meglásson mindaddig, amíg meg nem kedveli azt. Nem ez az ember útja a világban: nézi a Napot, anélkül, hogy nap lenne; és nézi a mennyet és a Földet és valamennyi dolgot; de ő ezek egyike sem. Ugyanez érvényes az igazság megtartására is. Ám láttatok valamit azon a helyen és azokká a dolgokká váltatok. Láttátok a Szellemet, ezért szellemmé váltatok. Láttátok Krisztust, ezért Krisztussá váltatok. Láttátok az Atyát, ezért Atyává fogtok válni. Tehát ezen a helyen mindent láttok de nem látjátok magatokat, ám azon a helyen látjátok magatokat – és amit láttok, azzá váltok.

Fogadjátok be a hitet, adjatok szeretetet. Senki sem fogadhat be semmit hit nélkül. Senki sem képes adni szeretet nélkül. Így azért, hogy képesek legyünk az elfogadásra, hiszünk, és azért, hogy szeressünk, adunk, mivel ha valaki szeretet nélkül ad, semmi előnye nem származik abból, amit adott. Aki bármi mást is elfogad, mint az Úr, az továbbra is héber.

Az apostolok, akik előttünk voltak, ezeket a neveket használták rá: „Jézus a Nazarénus, Messiás”; vagy ezt: „Jézus, a Nazarénus, a Krisztus”. Az utolsó név „Krisztus”, az első „Jézus”, a közepén pedig „a Nazarénus”. A „Messiásnak” két jelentése van, a „Krisztus” és a „megfontolt”. „Jézus” héberül a „megváltó”. A „Nazarén” azt jelenti „az Igaz”. A „Nazarénus” eszerint az „Igaz”. „Krisztus” […] a megfontolt. A „Nazarén” és a „Jézus” azok, akik megfontoltak.

Ha egy gyémántdarab belehull sárba, hasonlóképp megvetett lesz, ha azonban olaj-balzsammal keverjük, még értékesebbé válik. A tulajdonos szemében mindig megtartja értékét. Hasonlítsuk össze az Isten Fiaival: akárhol is vannak, továbbra is megőrzik értéküket az Atyjuk szemében.

Ha azt mondjátok: „zsidó vagyok”, senki nem fog megmozdulni. Ha azt mondjátok: „római vagyok”, senki sem zavar benneteket. Ha azt mondjátok: „görög vagyok, barbár, rabszolga, szabad ember”, senki sem kerül bajba. Ha azt mondjátok: „keresztény vagyok, a […] megremegnek. Ez lenne az, amit szeretnék […] mint azt – az ember, akinek neve […] nem lesz képes hallással bírni.

Az Isten emberevő. Ezért az embereket feláldozzák miatta. Mielőtt az embereket feláldozták volna, állatokat áldoztak fel, mivel akiknek feláldozták őket, nem voltak istenek.

Asztali üvegedények és cserépkorsók egyaránt tűz által készülnek. Ha azonban az üvegedény eltörik, újra elkészíthető, mivel a lélegzet által jön létre. Ha azonban egy cserépkorsó eltörik, a darabokat összetörik, mert nem lélegzet által jött létre.

Egy szamár egy kilométerkő körül járkálva megtesz száz kilométert. Amikor eleresztik azt tapasztalja, hogy továbbra is ugyanazon a helyen van. Vannak emberek, akik nagyon sokat utaznak anélkül, hogy bármilyen cél felé haladnának. Amikor rájuk esteledik, nem látnak sem várost, sem falut, semmiféle emberi létesítményt, sem természetes jelenséget, hatalmasságot, vagy angyalt. Hiába a felesleges munka.

Az oltáriszentség Jézus. Ezért hívják szírül: „Pharisatha” néven, mely azt jelenti: „az, aki kiáramlik”, mivel Jézus eljött, hogy megfeszítse a világot.

Az Úr elment Lévi kelmefestő műhelyébe. Vett 72 különböző színt és bedobta őket a kádba. Mindegyiket fehéren vette ki. És azt mondta: „Az emberfia mégis kelmefestőként jött el.”

Ami a a Bölcsességet illeti akit „a sivárnak” neveznek, ő az anyja az angyaloknak. És a hitvese […] Mária Magdaléna. […] jobban szerette őt bármelyik tanítványnál, és gyakran szájon csókolta. A többi tanítvány […]. Azt mondták neki: „Miért szereted őt jobban valamennyiünknél?” A Megváltó válaszolt és azt mondta nekik: „Miért ne szeretnélek benneteket őhozzá hasonlóan? Ha egy vak ember és egy látó mindketten együtt a sötétségben vannak, nincs különbség közöttük. Amikor aztán eljön a fény, a látó meglátja a fényt, és aki nem lát, továbbra is sötétségben marad.”

Az Úr azt mondta: „Áldott, aki már ő előtte létezett. Mivel ő van, volt és lesz.”

Az ember felsőbbrendűsége nem nyilvánvaló a szem számára, olyan helyen van, mely a szem számára rejtett. Következésképpen, ezért hatalma van az állatok felett, melyek erősebbek nála, abban az értelemben ami nyilvánvaló és ami rejtett. Ez teszi lehetővé a túlélését. Ha azonban az ember elszigetelődik tőlük, ők legyilkolják és megmarják egymást. Felfalják egymást, mert nem találnak semmiféle élelmet. Most azonban találnak élelmet, mert az ember megműveli a talajt.

Ha valaki lemerül a víz alá és úgy jön fel, hogy nem kap semmit, és azt mondja „keresztény vagyok”, akkor csak kölcsönzi a nevet – érdeklődésből. Ha azonban megkapja a Szent Szellemet, akkor a neve – ajándék. Ha pedig valaki ajándékot kap, nem kell azt visszaadnia, aki viszont valakitől kölcsönöz kamatra, kötelező fizetnie. Ez módja és történése annak, amikor valaki megtapasztalja a misztériumot.

Hatalmas dolog a házasság misztériuma! E nélkül a világ nem létezne. A világ létezése miatt […] és a […] házasság létezése miatt. Gondoljatok a […] rokonságra, mert birtokolja […] a hatalmat. A képe tisztátalanságot tartalmaz.

A gonosz szellem megjelenései formái között vannak férfiak és nők. A férfiak azok, akik egyesítik a nőben lakó szellemi formákat, ám a nők azok, akik összevegyítik azokat a férfi formában, bár azáltal, aki engedetlen volt. És senki sem képes megszabadulni tőlük, mivel fogva tartják őt amennyiben nem kap férfi erőt vagy női erőt, a vőlegény és a menyasszony. Az ember megkapja őket a tükrös menyegzői szobában. Amikor a ledér nők látják a férfit magányosan üldögélni, rávetik magukat és játszanak vele és elcsábítják. Így a buja férfiak is, amikor meglátnak egy gyönyörű nőt egyedül üldögélni, rábeszélik őt és kényszerítik őt, megkívánván, hogy elcsábítsák. Ha azonban a férfit látják feleségével mellette együtt üldögélve, a nő nem tud kapcsolatba lépni más férfivel, a férfi sem tud kapcsolatba lépni más nővel. Ha tehát a kép és az angyal egyesül egymással, senki sem tud semmiféle kalandra lépni sem a férfivel sem a nővel.

Aki kijön a világból és így nem tudja többé fogva tartani a föld, melyen a világban élt, nyilvánvalóan felette áll az […] irányuló vágynak és félelemnek. Mestere a […]. Felsőbbrendűbb az irigységnél. Ha […] eljön, megostromolja őt és elfojtja őt. És miként lenne képes megszabadulni a hatalmas […] hatalmasságtól? Hogyan lesz képes […]? Vannak néhányan, akik azt mondják, „Hűségesek

vagyunk”, azért, hogy […] a tisztátalan szellemek és a démonok. Mivel birtokolják a Szent Szellemet, semmiféle tisztátalan lélek sem képes rájuk tapadni. Ne féljétek a húst és ne szeressétek. Ha félitek, mesterként fog uralkodni felettetek, ha szeretitek, elnyel és megbénít benneteket.

Így ő tartózkodhat ebben a világban, vagy a feltámadásban, vagy a köztes helyen. Az Isten megtiltja, hogy én ott legyek! Ebben a világban van jó és gonosz. A jó dolgai nem jók, a gonosz dolgai nem gonoszok. Azonban létezik a gonoszság ezután a világ után, mely valóban gonosz – úgy hívják „a köztes”. Ez a halál. Amíg ebben a világban élünk, addig teljesen rendjén való számunkra, hogy vágyakozunk a feltámadás után, így amikor kilépünk a húsból, nyugalomban találjuk magunkat és nem járkálunk a köztesben. Így sokan eltévednek az úton. Ezért jó dolog úgy eljönni a világból, hogy valaki bűnössé vált volna.

Vannak néhányan, akiknek sem a szándékuk sem erejük nincs a cselekvéshez; és mások, akik tenni akarnak, nem jutnak előnyökhöz, mivel nem úgy cselekszenek, hiszen […] bűnösökké teszi őket. És ha nem akarnak cselekedni, az igazságszolgáltatás elkerüli őket mindkét estben, és ez mindig szándék kérdése és nem a cselekvésé.

Egy apostoli ember látomásában látta néhány embertársát bezárva egy lángoló házban, tüzes kerítéssel övezve […], lángolás […] őket bent […] hűség […]. És azt mondta nekik: „[…] képesek megmenekülni? […] „Ők nem vágytak rá.” Megkapták […] büntetést, amit úgy neveznek, ’a […] sötétség’, mert ő […].”

Vízből és tűzből van hogy a lélek és a szellem megszületik. Vízből és tűzből van és fényből, hogy a fiú (megszületik) a menyegzői szobában. A tűz a krizma, a fény a tűz. Nem az alak nélküli tűzre gondolok, hanem arra a másik tűzre, mely fehér, mely fényes és szép, és mely szépséget ad.

Az igazság nem meztelenül érkezik a világba, hanem típusokban és képekben. A világ nem képes befogadni az igazságot semmilyen más módon. Van újraszületés és az újraszületés képe. Természetes szükségszerűség újraszületni a kép révén. Melyik révén? A feltámadás révén. A képnek fel kell újra emelkedni a kép révén. A menyegzői szobának és a képnek a kép által be kell lépnie az igazságba: ez az újjáépítés. Nemcsak azoknak, akik felmutatják az Atya és a Fiú és a Szent

Szellem nevét kell így tenniük, hanem mindannyiótok számára fel kell mutatniuk őket. Ha valaki nem sajátítja el őket, a név („Keresztény”) ugyancsak el lesz véve tőlük. Azonban megkapja az a kereszt [...] hatalmának a kenetét. Ezt a hatalmat az apostolok úgy hívják, hogy „a jobb és a bal”. Ezért ez az ember innentől kezdve nem egy Keresztény, hanem egy Krisztus.

Az Úr cselekedete rejtélyes, a keresztelés, a felkenés és az oltáriszentség és a megváltás és a menyegzői szoba […] ő mondta: „Azért jöttem, hogy az alant lévő dolgokat olyanokká tegyem, mint a fent lévőek, és a kívül lévőket olyanokká, mint a belül lévők. Ezért jöttem, hogy egyesítsem őket a helyen.” […] itt a típusok által […] és képek.

Azok, akik azt mondják: ”Van egy mennyei ember és van egy felette” tévednek. Mivel e két mennyei ember közül az első az, aki kinyilváníttatott, akit úgy neveznek, „az, aki alant van”, és ő, akihez a rejtett dolgok tartoznak az, aki felette van. Ezért jobb lenne, ha azt mondanák: „A belső és a külső”. Ezért az Úr a pusztítást „külső sötétségnek” nevezte: nincs más rajta kívül odaki. Azt mondta: „Az én Atyám az, aki rejtett.” Azt mondta: „Menjetek be a szobátokba és csukjátok be magatok mögött az ajtó, és imádkozzatok Atyátokhoz, aki rejtett.” (Mt. 6:6), ahhoz, akik mindenben benne van. Azonban az, aki mindenben benne van a teljesség. Ezen túl nincs semmi más benne. Ez az amimért mondják: „Ami fölötte van.”

Krisztus előtt néhányan eljöttek egy olyan helyről, ahová többé nem voltak képesek belépni, és olyan helyre mentek, ahonnan nem tudtak többé kijönni. Aztán eljött Krisztus. Akik bementek, ő kihoztak őket, és akik kimentek, behozta.

Amikor Éva még Ádámmal volt, halál nem létezett. Amikor elvált tőle, a halál megszületett. Ha ismét belép (hímnem) és megvalósítja korábbi önmagát, halál nem lesz többé.

„Istenem, Istenem, Miért, Óh Uram, hagytál el engem?” (Mk. 15:34). A kereszten történt, amikor ezeket a szavakat mondta, mivel elhagyta ezt a helyet.

[…] aki ő általa nemződött, aki […] Istentől.

Az […] a halálból […] az életre, de most […] tökéletes […] hús, de ez […] igazi hús […] nem igaz, de […] csak egy képét birtokolja az igazságnak.

A menyegzői szoba nem állatok számára van, nem is rabszolgáknak, sem tisztátalan asszonyoknak, hanem szabad férfiaknak és szüzeknek.

A Szent Szellem által igazából úja nemződünk, ám Krisztus által is nemzettek vagyunk, a kettő által. A Szellem által vagyunk felkenve. Amikor minket nemzettek, egyesítettek bennünket. Senki sem láthatja önmagát a vízben vagy a tükörben fény nélkül. Senki sem láthatja magát ha fény van víz vagy tükör nélkül. Ezért helyes dolog mindkettőben megkeresztelkedni, fényben és vízben. A fény a krizma.

Három épület volt Jeruzsálemben kifejezetten áldozatbemutatási céllal. Azt, amelyik nyugatra nézett, úgy hívták, „A Szent”. A másikat, délre nézőt, úgy hívták: „A Szent Szentje”. A harmadik, a keletre nézőt, úgy hívták: „A Szentek Szentje”., a helyet ahová csak a főpap lépett be. A keresztelés „a Szent” épület. A megváltás a „Szent Szentje”. A „Szentek Szentje” a menyegzői szoba. A keresztelés magában foglalja a feltámadást és a megváltást, a megváltás a menyegzői szobában (van). Azonban a menyegzői szoba az, mely magasabb rendű mint a […] nem fogjátok megtalálni […] azok akik imádkoznak […] Jeruzsálem aki […] Jeruzsálem […] őket úgy hívják a „Szentek Szentje” […] a fátylat kibérelték, […] menyegzői szobát kivéve a képet […] felette. Emiatt, a fátylat kibérelték tetejétől az aljáig. Mivel néhányaknak mindez alkalmas volt arra, hogy lentről felfelé menjenek.

A hatalmasságok nem látják azokat, akik a tökéletes fénybe öltözködtek, ebből következőleg képtelenek őket fogva tartani. Az ember ebbe a fénybe öltözteti önmagát szentségesen az egyesüléskor.

Ha a nő nem különült volna el a férfitól, nem kellene meghalnia a férfivel együtt. A férfi elkülönültsége vált a halál kezdetévé. Ezért, Krisztus eljött, hogy helyrehozza az elkülönülést, mely kezdettől fogva létezett, és újra egyesítse a kettőt, és életet adjon azoknak, akik meghaltak az elkülönülés eredményeként, és egyesítse őket. Így nő a menyegzői szobában egyesül férjével. Szükségképpen, azok, akik a menyegzői szobában egyesülnek, többé már nem lesznek elkülönültek. Éva azért különült el Ádámtól, mert nem a menyegzői szoba volt az, ahol egyesült vele.

Ádám lelke egy lélegzet által jött létre. A lelkének társa a szellem. Az anyja az a dolog, melyet nekiadtak. A lelkét elvették tőle és kicserélték egy szellemmel. Amikor egyesítették (a szellemmel), szavakat mondott a felfoghatatlan hatalmasságoknak. Ők megirigyelték őt […] szellemi társ […] rejtett […] lehetőség […] egyedül önmaguk számára […] menyegzői szoba, ezért […].

Jézus megjelent […] Jordan – a Mennyek Királyságának teljesége. Ő, aki mindenek előtt nemződött, újra nemződött. Ő, akit már egyszer felkentek, ismét felkenték. Ő, akit megváltottak, viszont (másokat) vált meg.

Valójában, mindenkinek be kell töltenie egy misztériumot. A mindenek Atyja egyesült a szűzzel, aki lejött, és tűz sütött le rá (hímnem) azon a napon. Megjelent a nagyszerű menyegzői szobában. Azért megtestesült azon a bizonyos napon. Elhagyta a menyegzői szobát mint olyan, aki a vőlegény és a menyasszony révén jön a világra. Jézus tehát mindent ezek révén hozott létre. Minden egyes apostola számára helyes az, hogy belépjenek az ő nyugalmába.

Ádám két szűz által született meg, a szellem és a földi szűz révén. Krisztus ezért, szűztől született, hogy helyrehozza a Bukást, mely a kezdeteknél történt.

Két fa növekszik a Paradicsomban. Az egyik állatokat táplál, a másik embereket táplál. Ádám arról a fáról evett, mely állatokat táplált. Állattá vált és állatoknak adott életet. Emiatt Ádám gyermekei állatokat imádnak. A fa […] gyümölcse […] gyarapodott […] megette a […] gyümölcsét […] embereket táplál […] ember. […] Isten teremtett embert […] az emberek teremtettek Istent. Ez a módja annak, miként a világban van – emberek hoznak létre isteneket és imádják teremtményeiket. Úgy lenne helyes, hogy az istenek imádják az embereket!

Természetesen az, hogy egy embernek milyen eredményei vannak, függ a képességeitől. Ezért úgy hivatkozunk valaki eredményeire, mint „képességeire”. Az eredményei között ott vannak a gyerekei is. Eredetük egy könnyed pillanathoz köthető. Ezért képességeik meghatározzák milyen eredményeik lesznek, a könnyedség azonban tisztán megtalálható a gyerekekben. Úgy fogjátok találni, mindezek közvetlenül érvényesek a képre is. Itt az ember a kép másolása révén visz véghez eredményes dolgokat, a fizikai erejével, gyermekeit azonban könnyedén nemzi.

Ebben a világban a rabszolgák a szabadot szolgálják. A Mennyek Királyságában a szabad segíti a szolgákat: a menyegzői szoba gyermekei segítik a házasság gyermekeit. A menyegzői szoba gyermekeinek csak egy neve van: nyugalom. Mindent egybe véve, nem szükséges más formát felvenniük, mert ott van számukra az elmélkedés, […]. Számosak […] a dolgokban […] a dicsfények […].

Azok […] lemerülnek a víz alá […] ki (a vízből), megszenteli ezt, […] ők, akiknek van […] az ő nevében. Mivel azt mondta: „Így kell betöltenünk a tiszta becsületességet.” (Mt. 3:15)

Azok, akik azt mondják, először meghalnak és aztán feltámadnak, tévednek. Ha nem kapják meg a feltámadást még életük alatt, amikor meghalnak, nem kapnak semmit. Így amikor a keresztelésről beszélnek, azt mondják: „A keresztelés nagyszerű dolog”, mert ha megkapják az emberek, élni fognak.

Fülöp, az apostol azt mondta: „József, az asztalos kertet telepített, hiszen szüksége volt fára szakmája gyakorlásához. Ő volt az, aki elkészítette a keresztet a fából, melyeket ültetett. A saját utóda azon (a fán) függött, amit ő ültetett. Az utóda Jézus volt, és amit ültetett, a kereszt.” Az Élet Fája azonban a Kert közepén van. Ám olajfából van, mely (olajat) a krizmában kapunk, és a krizmából a feltámadást.

Ez a világ hulla-evő. Minden amit megeszünk, önmagában szintén halott. Az igaz, élet-evő. Ezért mindenki aki nem az igazsággal táplálkozik, meghal. Ez arról a helyről ered, ahonnan Jézus jött és táplálékot hozott. Azoknak, akik nagyon vágynak rá, ő életet adott, hogy ne haljanak meg.

Isten […] kert. Az ember […] kert. Vannak […] és […] az Istenéi. […] A dolgok melyek benne vannak […] vágyom. Ez az a kert, ahol azt fogják nekem mondani: „[…] edd meg ezt vagy ne edd meg azt, ahogy csak szeretnéd.” A helyen, ahol megeszek mindent van a Tudás Fája. Ez ölte meg Ádámot, azonban itt a Tudás Fája az embereket élővé teszi. A törvény volt a fa. Hatalmában áll a jónak és rossznak tudását átadni. Nem távolította el őt a gonosztól, és nem állította a jó pártjára, azonban halált hozott azok számára, akik ettek belőle. Ezért amikor azt mondta: „Edd ezt, ne edd meg azt”, tulajdonképpen a halál kezdetét jelentette.

A krizma magasabb rendű a keresztelésnél, azért a szó „krizma” az, amit „kereszténynek” hívunk, természetesen nem a „keresztelés” szó miatt. Mindez azért van mert a krizma „a Krisztussal” bír a nevében. Mivel az Atya felkente a Fiút, és a Fiú felkente az apostolokat, és az apostolok felkentek minket. Ő, akit felkentek, mindent birtokol. Birtokolja a feltámadást, a fényt, a keresztet, a Szent Szellemet. Az Atya adta neki a menyegzői szobában, ő pusztán elfogadta (az ajándékot). Az Atya a fiúban volt, és a Fiú az Atyában. Ez a Mennyek Királysága.

Az Úr helyesen megmondta: „Néhányan nevetve léptek be a Mennyek Királyságába, és […] jöttek ki, mert […] egy keresztény […] és mihelyt […] lemerültek a víz alá, ő eljött, […] mindent (ezen a világon), […] mert ő […] apróság, de […] teli megvetéssel ezért […] a Mennyek Királysága […]. Ha megveti […] és megveti, mint egy apróságot, […] kineveti. Ugyanez van a kenyérrel és a csészével és az olajjal, még akkor is, ha van ezekhez képest is magasabb rendű.

A világ iránya megváltozott egy hiba által. Mivel aki megteremtette, elpusztíthatatlannak és halhatatlannak akarta teremteni. Nem sikerült elképzelését megvalósítani. Mivel a világ soha sem volt megsemmisíthetetlen, sem pedig, éppen ezen ok miatt, ő sem, aki létrehozta a világot. Mivel a dolgok nem megsemmisíthetetlenek, a fiúk azonban igen. Semmi sem képes elpusztíthatatlanságot kapni, ha elsőként nem válik fiúvá. Ám aki nem rendelkezik a képességgel, hogy megkapja, mennyivel inkább képtelen továbbadni azt?

Az imádkozó csészéjében bor és víz van, mivel ezt jelölték ki a vér hordozójaként, melyért köszönet adatott. Teljesen kitölti a Szent Szellem, és a teljességgel tökéletes ember tulajdona. Amikor ezt isszuk, megkapjuk a magunk számára a tökéletes ember állapotot. Az élő víz egy test. Szükséges, hogy magukra vegyük az élő embert. Ezért amikor alámerül a vízben, levetkőzi önmagát azért, hogy magára vegye az élő embert.

Egy ló lovat nemz, az ember embert nemz, egy isten istent szül. hasonlítsuk össze a vőlegényt és a menyasszonyt. Ők […]-ból származnak. Egyetlen zsidó sem […] létezett. És […] a zsidóktól. […] keresztények […] ezek […] úgy hivatkoznak rájuk, mint „az […] kiválasztott népe”, és „az igaz emberek”, és az „Emberfia”, és „az Emberfiának leszármazottja”. Ez az igaz faj megújult a világban […] hogy a menyegzői szobában lakó fiúk maradjanak.

Bárhol ebben a világban, a férfi és nő házassága – az erő és a gyengédség(?) kiegészítése az eónban (végtelenség birodalma), a házasság formája különböző, ám mégis ugyanezzel a névvel hivatkozunk rá. Vannak más elnevezések is azonban, ezek minden más névnél magasabb rendűek, melyeket adtak és erősebbek az erősnél. Mivel ahol erőt mutatnak, akkor azok, akik kiválóak az erőben, megjelennek. Ezek nem elválasztható dolgok, ám mindannyian ezt az egyetlen egyszerű dolgot jelentik. Ez az egyik, amit nem vagyunk képesek a húsból való szív fölé emelni.

Nem szükséges azok számára, akik mindent birtokolnak ismerni önmagukat? Néhány esetben talán, ha nem ismerik önmagukat, nem élvezik, amit birtokolnak. Ám azok, akik megismerik önmagukat, élvezni fogják tulajdonukat.

Nemcsak hogy képtelenek lesznek fogva tartani a tökéletes embert, hanem még látni sem lesznek képesek, mivel ha láthatnák őt, fogva tartanák őt. Nincs más módja annak, hogy egy ember hozzájusson ehhez a képességhez, kivéve, ha a tökéletes fénybe teszi és ő maga válik a tökéletes fénnyé. Ő, aki odateszi, be fog lépni […]. Ez a tökéletes […] hogy mi […] válik […] ezért mi elhagyjuk […]. Bárki, aki megkap mindent […] erre […] képes […] azon a helyen és fog […] a tökéletlenség Közepén. Csak Jézus ismeri ennek az embernek a végzetét.

A pap tökéletesen szent, egészen a puszta testéig. Mivel ha veszi a kenyeret, megszenteli azt. Vagy a csészét, vagy bármi mást, amit megfog, megszenteli. Akkor hogyan ne szentelné meg a testet is?

A keresztelő vizet tökéletesítvén Jézus kiüresítette a haláltól. Így lemerülhetünk a víz alá, de nem merülünk bele a halálba, mert nem lennénk eltöltve a világ szelleme által. Amikor a szellem szétterjed, telet hoz. Amikor a Szent Szellem lélegzik, a nyár közeleg.

Az, akinek tudomása van az igazságról, szabad ember, a szabad ember azonban nem bűnös, mivel „Aki bűnt követ el, az a bűn rabszolgája” (Jn. 8:34). Az igazság az anya, a tudás az atya. Azok, akik azt gondolják, a bűnök elkövetése nem jellemző rájuk „szabadnak” neveztetnek a világ által. Az igazság ismerete az ilyen embereket csupán önteltté teszi, ez az amit a szavak „szabaddá tesz” jelentenek. Sőt, még magasabbrendűségi érzést is ad számukra az egész világ felett. De „a szeretet épít” (1 Kor. 8:1), igazából aki ténylegesen szabad, a tudás által, rabszolga,

mivel azok iránt éreznek szeretetet, akik nem képesek eljutni a tudás jelentette szabadsághoz. A tudás csak a szabaddá válás képességét nyújtja. A szeretet soha nem nevez semmit sem sajátjának, […] ez […] birtokol […]. Soha nem mondja: „Ez a tied” vagy „ez az enyém”, de „Minden a tied”. A szellemi szeretet bor és kellemes illat. Mindazok, aki felszentelik magukat ezekkel, örömet találnak benne. Miközben azok, akik felszentelése ajándék, szintén profitálnak belőle (a kellemes illatból). Ha őket kenőccsel kenik fel, elhúzódnak tőlük és elmennek, aztán azok, akiket nem kennek fel, akik csak állnak a közelben, megmaradnak a saját kellemetlen szagukban. A szamaritánus nem adott mást, csak bort és olajat a sebesült embernek. Ez semmi más, mint a kenőcs. Meggyógyítja a sebeket, mivel a „szeretet elfedi a bűnök sokaságát” (1. Pet. 4:8).

A nő gyermekei, akikkel viselős, emlékeztetik őt arra a férfira, aki szereti őt. Ha a férje szereti őt, a férjére emlékeztetik őt. Ha a szeretője, akkor a szeretőjére emlékeztetik. Gyakran előfordul, hogy ha egy nő, aki a férjével kényszerből alszik együtt, miközben szíve a szeretőjével van, akivel rendszeresen szerelembe lép, a gyermek, akit kihord, a szeretőjére fogja emlékeztetni. Ti pedig, akik együtt éltek az Isten Fiával, nem szeretitek a világot, habár az Úr szereti, azért, hogy az utódaitok ne emlékeztessenek a világra, hanem az Úrra emlékeztessenek.

Az emberi lény emberi lénnyel lép szerelmi kapcsolatra. A ló lóval lép szexuális kapcsolatra, miként a szamár a szamárral. Egy adott faj tagjai rendszeresen ugyanannak a fajnak az egyedeivel lépnek kapcsolatba. A szellem a szellemmel vegyül el, és a gondolat másik gondolattal keveredik, a fény pedig a fénnyel osztozik. Ha embernek születsz, emberi lény lesz aki szeretni fog téged. Ha szellemmé válsz, a szellem lesz az, aki csatlakozik hozzád. Ha gondolattá válsz, akkor a gondolat lesz az, ami elvegyül veled. Ha fénnyé válsz, a fény lesz az, ami osztozik veled. Ha olyanná válsz, mint egyvalaki a felsőbbek közül, akkor egyike a felsőkhöz tartozóknak lesz az, aki megpihen rajtad. Ha lóvá válsz, vagy szamárrá, vagy bikává, vagy kutyává, vagy birkává, vagy másfajta állattá, melyek kívül, vagy alant vannak, akkor sem emberi lény, sem szellem, sem gondolat, sem fény nem lesz képes szeretni téged. Sem azok, akik felsőbbekhez tartoznak, sem azok, akik a belsőkhöz, lesz képes megpihenni rajtad és semmi részed sem lesz bennük.

Aki kívánsága ellenére rabszolga, képes lesz szabaddá válni. Aki a mesterének szívességéből válik szabaddá és rabszolgának adja el magát, nem lesz képes többé szabadnak lenni.

A világ megműveléséhez négy fontos elem szükséges. A pajtába az aratást begyűjteni csak a természet működésének, a víznek, a földnek, a szélnek és a fénynek eredményeként lehet. Az Isten gazdálkodásához, hasonlatosan, négy elem szükséges – hűség, remény, szeretet és tudás. A hűség a föld, melyben a gyökér növekszik. A remény a víz, mely segítségével kivirágzunk. A szeretet a szél, mely által növekszünk. A tudás pedig a fény, mely megérlel bennünket. A kegyelem négy féle módon létezik: földi halandó, mennyei, […] a legmagasabb menny, […] […]-ban.

Áldott, akinek nincs szüksége a lélek által kiváltott […]. Az a személy Jézus Krisztus. Mindenhova eljött és nem terhelt senkit. Ezért áldott az, aki hasonló ehhez, mivel tökéletes ember. Mivel a Szó elmondja nekünk milyen nehéz meghatározni. Hogyan is lehetnénk képesek teljesíteni ilyen hatalmas dolgot? Hogyan lehet mindenki számára vigasztalást adni? Mindenekelőtt, nem helyes, ha bárki számára szenvedést okozunk - akár jelentős személyiségről van szó, akár jelentéktelenről, hitetlenről, vagy hívőről – és csak azok számára vigasztalást adni, akik jótettekben elteltek. Valakik úgy találhatják, előnyös dolog vigasztalást adni azoknak, akiknek jól megy a soruk. Az, aki jó dolgokat tesz, nem tud vigasztalást adni ilyen embereknek, mivel nem szerzi meg, azt amit szeretne. Nem képes szenvedést okozni, hiszen nem szomorítja el őket. Megerősítésképpen, akinek jól megy a sora, olykor képes szenvedést okozni embereknek – habár nem áll szándékában ezt tenni, inkább, a saját bűnösségük az, mely felelős szenvedéseikért. Az, aki birtokolja a képességeit (a tökéletes embernek), örömmel töltődik el a jó iránt. Néhányan azonban borzasztóan szenvednek mindezek miatt.

Volt egy háztulajdonos, akinek minden elképzelhető dolga megvolt, legyen az fiú, vagy rabszolga, vagy marha, vagy kutya, vagy disznó, vagy gabona, vagy árpa, vagy pelyva, vagy fű, vagy […] vagy hús és makk. Érzékeny ember lévén, tudta, melyik milyen táplálékra szorul. Szolgálta a gyermekek kenyerét […]. Szolgálta a rabszolgákat […] és étkezést. Gabonát és árpát és füvet dobott a marháknak. Csontot dobott a kutyáknak, és a disznóknak makkot dobott és moslékot. Hasonlítsuk össze Isten tanítványával: ha érzékeny ember, megérti, mit jelent a dolog tanítványnak lenni. A testi formák nem csapják be őt, azonban keresi

a lélek állapotát mindegyikükben és beszél velük. Sok állat van a Földön emberi formában. Amikor beazonosítja őket, a disznók elé makkot dob, a marhák elé árpát és pelyvát és füvet vet, a kutyáknak csontot dob. A rabszolgáknak csak elemi leckéket ad, a gyerekeknek teljes oktatást.

Ott van az Emberfia és az Emberfia fia. Az Úr az emberfia és az Emberfia fia az aki az Emberfia által jön létre. Az Emberfia az Istentől kapta a teremtés képességét. Ugyancsak rendelkezik a nemzés képességével. Megkapta a képességet, hogy teremtményt teremtsen. Az, aki megkapta a nemzés képességét, leszármazott. Aki teremt, nem képes nemzésre. Aki nemz, megvan a hatalma a teremtésre. Az aki nemz, megvan a hatalma a teremtésre is. Most ők azt mondják: „Aki teremt, az nemz.” Ám az úgynevezett „leszármazottja” csak pusztán teremtmény. Mivel […] a születésének, ő nem az ő leszármazottja, hanem […]. Aki nyíltan teremt dolgokat, és önmaga is látható. Az aki nemz, magánéletében nemz, és ő önmaga rejtett, mivel […] kép. Ugyancsak, aki teremt, nyíltan teremt, ám aki nemz gyerekeket magánéletében nemz.

Senki sem tudhat róla amikor a férj a feleségével szerelmi kapcsolatba lép, kivéve őket kettőjüket. Igazából a házasság misztérium a világban azok számára, akik feleséget vesznek. Ha a tisztátalan házasság rejtett minőséggel bír, akkor a tiszta házasságnak mennyivel több igaz misztériuma van! Nem testi dolog, hanem tiszta. Nem a vágyhoz tartozik, hanem a kívánsághoz. Nem az éjszaka sötétjéhez tartozik, hanem a nap világosságához. Ha egy házasság nyilvános az emberek számára, akkor az prostitúcióvá válik és a menyasszony játssza a szajha szerepet, nemcsak akkor, amikor másik férfitől várandós, de akkor is, ha kislisszol a hálószobájából és meglátják. Csak az ő atyjának és az anyjának legyen bemutatva és a vőlegény barátjának és a vőlegény fiainak. Az ő számukra megengedett, hogy minden nap belépjenek a menyegzői szobába. Azonban a többiek csak sóvároghassanak azért, hogy csak hallhassák a hangját és élvezhessék kenőcsét, csak az asztalról lehulló morzsákat ehessék, mint a kutyák. Vőlegény és menyasszony a menyegzői szobához tartoznak. Senki sem láthatja a vőlegényt és a menyasszonyt, amíg eggyé nem válnak.

Amikor Ábrahám […] látta azt, amit látni akart, körülmetélte a húst az előbőrőn, megtanítva minket, ez a megfelelő út a hús elpusztítására.

A világon a legtöbb dolog, míg belső részeik rejtettek, egyenesen áll és él. Ha kibontják őket, meghalnak, miként azt jól példázza a gyökér. Ki kell rángatnunk, hogy megismerhessük. Ha azonban nem háborgatjuk, növekszik bennünk és a szívünkben gyümölcsöt terem. Irányít bennünket. A rabszolgái leszünk. Fogságban tart bennünket, hogy azt tegyük, amit nem akarunk megtenni, és amit meg akarunk tenni, mi látható emberek: amíg az ember belsője rejtett, az ember életben van, ám amikor belsőjét feltárjuk és kiszedjük belőle, meghal. Pontosan úgy, miként a fa, melynek gyökerei rejtettek, kihajt és növekszik. Ha gyökereik kiszedjük, a fa meghal. Így van ez minden megszületettel a világon, nem csak a kinyilvánított dolgokkal, hanem a rejtettekkel is. Amíg gyökerei rejtettek, a gonoszság erős. Amikor azonban megismerjük azt, szétfoszlik. Amikor leleplezzük, elpusztul. Ezért mondja a Szó: „A balta már a fák gyökerein fekszik.” (Mt. 3:10) Nemcsak egyszerűen belevág – amibe belevágnak az újra hajt – a balta azonban mélyre hatol, amíg fel nem tárja a gyökeret. Jézus mindenhol kihúzta a gyökeret, míg mások csak részlegesen tették ezt. Ami minket illet, mindannyian ássunk le a gonoszság gyökeréig, mely mindenkiben benne van, és húzzuk ki azt, amit az ember szíve nem tesz meg. Hathatós, mert nem ismertük fel. Amíg létezik, addig aktív. A tudatlanság a gonosz anyja. A tudatlanság halált okoz, mert azok, akik a tudatlanságból származnak, nem voltak, nem léteznek és nem lesznek […] tökéletesek, amikor minden igazság napvilágra kerül. Ami az igazságot illeti, olyan mint a tudatlanság: amíg rejtve van, önmagában pihen, ám amikor kinyilvánítják és felismerik, magasztalják, mivel erősebb, mint a tudatlanság vagy a tévedés. Szabadságot ad. A Szó azt mondja: „Ha ismered az igazságot, az igazság megszabadít téged.” (Jn. 8:32). A tudatlanság rabszolga. A tudás szabadság. Ha ismerjük az igazságot, megtaláljuk az igazság gyümölcsét önmagunkban. Ha csatlakozunk hozzá, eltölt bennünket.

Jelen időkben a teremtés megnyilvánult dolgait birtokoljuk. Azt mondjuk: „Az erősek, akik magas elismerésben részesülnek, nagyszerű emberek. És a gyengék, akik megvetettek, jelentéktelenek. Ezzel ellentétesek az igazság dolgainak megnyilvánulásai: gyengék és jelentéktelenek, míg a rejtett dolgok erősek és magas elismerésben részesülnek. Az igazság misztériumai kinyilatkoztatnak, a típus és a kép által. A menyegzői szoba azonban, megmarad rejtve. A Szent a Szentben. A fátyol első sorban azt rejti, hogyan irányította Isten a teremtést, amikor azonban a fátyol fellebben és a belső dolgok kinyilatkoztatnak, ez a ház továbbra is sivár marad, vagy inkább, le lesz rombolva. És a teljes (belső) istenség elszökik innen, de nem a szentek szentjében, mivel nem képes elkeveredni az elkeveredetlen fénnyel és a hibátlan teljességgel, ám a kereszt szárnyai és karjai alatt lesz. A bárka

lesz a megváltójuk, amikor a víz árjának hullámai rájuk támadnak. Ha néhányan a papság rendjébe tartoznak, képesek lesznek a fátyolban haladni, a magas rangú papokkal. Ezért nem csak a fátyol felső része lebben fel, mivel nemcsak azok számára nyílik meg, akik fent vannak; nemcsak az alja libben fel, mivel nem csak azok számára van kinyilatkoztatás, akik alól vannak. Hanem a tetejétől az aljáig. Azok ott fent, megnyitják számunkra az alant lévő dolgokat, azért, hogy beléphessünk az igazság titkába. Ez az igazság magas elismerésben részesül (és) milyen erős! De odamegyünk a gyengeség formái és egyszerű típusai segítségével. Egyszerűek abban az esetben, ha a tökéletes dicsőséggel vetjük össze. Csak dicsőség múlja felül a dicsőséget. Ezért a tökéletes dolgok megnyittatnak számunkra, az igazság rejtett dolgaival együtt. A szentek szentjei kinyilatkoztatnak, és a menyegzői szoba belépésre hív bennünket.

Amíg rejtve van, a bűn valójában hatástalan, és nem távolíttatott el a Szent Szellem utódainak köréből. Ők a gonosz rabszolgái. Amikor azonban megnyilvánul, a tökéletes fény kisöpri mindenkiből. És mindazok, akik benne vannak, megkapják a krizmát. Azután a rabszolgák megszabadulnak és a fogvatartottakat kiváltják. „Minden növény, melyet nem az atyám, aki a mennyben van ültetett, ki lesz tépve.” (Mt. 15:13) Akik el vannak választva, egyesülnek […] és eltöltetnek. Mindenki, aki belép a menyegzői szobába, fellobbantja a fényt, […] részére, mint a házasságokban, melyek […] éjjel történnek. Az a tűz […] csak éjjel, és kioltatik. Azonban annak a házasságnak a misztériumai tökéletesedtek inkább a napban és a fényben. Sem a nap, sem a fénye múlik el. Ha valaki a menyegzői szoba gyermekévé válik, megkapja a fényt. Ha valaki nem kapja meg, miközben ott van, nem lesz képes más helyen sem megkapni. Az, aki megkapja azt a fényt, nem látják majd és nem tudják visszatartani sem. És senki sem lesz képes gyötörni egy ilyen embert, még akkor sem, ha a világban lakik. És újra, amikor elhagyja a világot, már megkapta a képek igazságát. A világ az Eónná válik (örök valóság), mivel az Eón teljesség a számára. Ez az út a következő: csak annak számára van kinyilatkoztatva, nincs elrejtve a sötétségben és az éjszakában, ám el van rejtve a tökéletes napban és a szent fényben.        

Tamás evangéliuma

Ezek azok a rejtett mondások, melyeket az élő Jézus mondott, és Didymos Judás Tamás jegyezte le. 1. És ő azt mondta: „Mindazok, akik felfedezik ezen mondások értelmét, nem ízlelik meg a halált.” 2. Jézus mondta: „Azok akik keresnek, ne hagyják abba, amíg nem találnak. Amikor találnak, zaklatni fogják őket. Amikor zaklatják őket, el fognak majd csodálkozni, és uralkodni fognak mindenek felett. [És mikor uralkodnak, megnyugszanak.] 3. Jézus mondta: „Ha a vezetőitek azt mondják nektek, ’Nézd, az (Atya) királysága az égben van’, akkor az ég madarai megelőznek benneteket. Ha azt mondják nektek, ’A tengerben van’, akkor a halak előznek meg benneteket. Inkább az (Atya) királysága bennetek van és kívületek van. Ha megismeritek magatokat, akkor ismertek lesztek, és megértitek, hogy az élő Atya gyermekei vagytok. De ha nem ismeritek meg magatokat, akkor nyomorúságban éltek és ti vagytok a nyomorúság.” 4. Jézus mondta: „Egy napjaiban idős ember nem tétovázik megkérdezni egy hétnapos kisgyereket az élet helyével kapcsolatban, és az az ember élni fog.” Sokan az elsők közül utolsók lesznek és magányosokká válnak.” 5. Jézus mondta: "Ismerd meg, hogy mi van az arcod előtt, és ami rejtett számodra, majd kinyilváníttatik neked. Ugyanis nincsen semmi rejtett, ami ne lenne kinyilvánítva. [És semmi sincs ami el van temetve és ne lenne felemelve.] 6. A tanítványai megkérdezték őt, és mondták neki: „Akarod, hogy böjtöljünk? Hogyan imádkozzunk? Adjunk alamizsnát? Milyen étrendre figyeljünk?”

Jézus mondta: „Ne hazudjatok és ne tegyétek, amit gyűlöltök, mert minden dolog nyilvánvaló a menny előtt. Elvégre nincsen semmi elrejtve mely ne lenne kinyilvánítva, és nincs semmi elleplezve, mely titokban maradna.” 7. Jézus mondta: „Boldog az az oroszlán, melyet az ember megeszik, így az oroszlán emberré lesz. És nyomorult az az ember, akit az oroszlán megeszik és még az oroszlán válik emberré.” 8. És ő mondta: „Az ember olyan, mint a bölcs halász, aki kiveti a hálóját a tengerbe és kihúzza azt telis-tele kis halakkal. Közöttük a bölcs halász észrevesz egy szép nagy halat. Valamennyi kishalat visszadobja a tengerbe, és könnyedén kiválasztja a nagy halat. Mindenki aki itt van és jó füle van, jól teszi ha figyel!” 9. Jézus mondta: „Nézzétek, kiment a magvető teli marok (maggal), és szétszórta (őket). Néhány az útra esett, és a madarak eljöttek és összeszedték őket. Mások sziklára estek, és nem vertek gyökeret a talajba és nem növesztettek kalászokat. Mások tövisbokrokra hulltak, és ezek megfojtották a magokat és hernyók ették meg azokat. És mások jó földre hullottak, és jó termést hoztak: hatvanszoros mérőt és százhúszszoros mérőt. 10. Jézus mondta: „Tüzet gyújtottam a világra, és nézzétek, őrzöm azt, amíg lángol.” 11. Jézus mondta: „Ez a menny elmúlik, és a felette lévő elmúlik. A halott nem él, és az élő nem fog meghalni. Ezekben a napokban amikor azt eszitek, ami halott, élővé teszitek azt. Amikor a fényben vagytok, mit tesztek? Azon a napon, amikor egyek voltatok, kettővé váltatok. Amikor azonban kettővé váltatok, mit tesztek? 12. A tanítványok azt mondták Jézusnak: „Tudjuk, hogy el fogsz hagyni bennünket. Ki lesz a vezetőnk?” Jézus azt mondta nekik: „Nem számít hol vagytok, menjetek Jakabhoz, az Igazságoshoz, aki miatt a meny és a föld létrejött.” 13. Jézus azt mondta a tanítványainak: „Hasonlítsatok össze engem valamivel, s mondjátok meg, milyen vagyok.” Simon Péter azt mondta neki: „Olyan vagy, mint egy hírnök.”

Máté azt mondta neki: „Olyan vagy, mint egy bölcs filozófus.” Tamás azt mondta neki: „Tanító, a szám teljességgel képtelen elmondani, milyen vagy.” Jézus mondta: „Nem vagyok a tanítód. Mivel részeg vagy, megmárosodtál a felbugyborékoló forrásból, melynek én viselem gondját.” Megfogta őt és félrehúzta, és elmondott neki három szólást. Amikor Tamás visszajött a barátaihoz, azok megkérdezték tőle: „Mit mondott Jézus neked?” Tamás azt mondta nekik: „Ha elmondanám nektek akár az egyik szólást amit nekem mondott, köveket ragadnátok és megköveznétek engem, és tűz csapna fel a kövekből és elpusztítana benneteket.” 14. Jézus azt mondta nekik: „Ha böjtöltök, bűnt hoztok a saját fejetekre, és ha imádkoztok, megbélyegzettek lesztek, és ha alamizsnát adtok, megsértitek a szellemeteket. Ha bárhova is mentek és bejárjátok a vidéket, amikor az emberek befogadnak titeket, eszitek amit szolgálnak nektek és meggyógyítjátok a lábatokat közöttük. Mindent egybevéve, nem az mocskol be benneteket, ami bemegy a szátokon, sokkal inkább, ami kijön a szátokon, az mocskol be benneteket. 15. Jézus mondta: „Amikor olyan valakit láttok, aki nem nőtől született, boruljatok arcra és imádjátok. Az a valaki a ti Atyátok.” 16. Jézus mondta: „Talán az emberek úgy gondolják, hogy békét töltsek ki a világra. Ők nem tudják, hogy azért jöttem, hogy ellentétet töltsek ki a földre: tüzet, kardot háborút. Azért öten lesznek egy házban: három a kettő ellen és kettő a három ellen, apa fiú ellen és fiú apa ellen, és egyedül maradnak.” 17. Jézus mondta: „Olyasmit adok nektek, amit szem nem látott, fül nem hallott, kéz nem érintett, és emberi szívben nem támadt.” 18. A tanítványok azt mondták Jézusnak: „Mondd el hogyan jön el a végünk?” Jézus mondta: „Rátaláltatok már a kezdetre, akkor hogyan kereshetitek a véget? Tudjátok, a vég ott lesz, ahol a kezdet van. Elismerés annak, ki a kezdetnél áll: ő ismeri a véget és nem ízlel halált.”

19. Jézus mondta: „Elismerés annak, aki azelőtt létezett, mielőtt létezett volna. Ha a tanítványaimmá lesztek és figyelmet szenteltek szólásaimra, ezek a kövek szolgálni fognak nektek. Öt fa van ugyanis számotokra a Paradicsomban: ezek nem változnak, legyen nyár vagy tél, és leveleiket nem hullatják. Bárki, aki ismeri őket, nem ízlel halált.” 20. A tanítványok azt mondták Jézusnak: „Mondd el nekünk, milyen a Mennyek királysága.” Ő azt mondta nekik: „Olyan, mint a mustár magja, a legkisebb valamennyi mag közt, amikor azonban művelt talajra hull, hatalmas nagy növény válik belőle és menedékül szolgál az ég madarainak.” 21. Mária azt mondta Jézusnak: „Milyenek a tanítványaid?” Ő mondta: „Olyanok, mint a kisgyermekek, akik olyan földön élnek, mely nem az övék. Amikor eljönnek a föld urai, azt mondják majd, ’Adjátok vissza a földünket’ Ők levetik ruháikat előttük azért, hogy visszaadják azt nekik, és visszaadják a földjüket nekik. Ezért azt mondom, ha a ház tulajdonosok tudják, hogy rabló jön, akkor őrködni fognak, mielőtt a rabló megérkezik és nem engedik, hogy a rabló betörjön a házába (a tulajdonukba) és ellopja javaikat. Ami titeket illet, őrködjetek a világ felett. Készítsétek fel magatokat hatalmas erővel, hogy a rablók ne találhassanak utat hozzátok, mivel a baj, amire számoltok, eljön. Legyen köztetek valaki, aki megérti. Amikor a gabona megérik, ő gyorsan eljön sarlót hozva és elvégzi a betakarítást. Bárki itt, akinek két jó füle van, jobban teszi ha figyel!” 22. Jézus néhány karban tartott kisbabát látott. Azt mondta tanítványainak: „Ezek a karban tartott kisbabák olyanok, mint azok, akik belépnek az (Atya) királyságába.” Azt mondták neki: „Ezek szerint mi kisbabákként lépünk be az „Atya” királyságába?” Jézus azt mondta nekik: „Amikor a kettőt eggyé teszitek, és amikor a belsőt olyanná teszitek, mint a külső és a külsőt olyanná mint a belső, és a fentit olyanná mint az alsó, és amikor a férfit és a nőt egyetlen eggyé teszitek, úgy, hogy a férfi azután már nem lesz férfi és a nő nem lesz nő, és amikor a szemeteket a szem

helyére teszitek, kezet a kéz helyére, lábat a láb helyére és a képet a kép helyére, akkor beléptek [a királyságba].” 23. Jézus mondta: „Kiválasztottalak benneteket, egyet az ezerből és kettőt a tízezerből, és a többiek teljesen egyedül maradnak.” 24. A tanítványok azt mondták: „Mutasd meg nekünk a helyet ahol vagy, mert meg kell keresnünk.” Ő azt mondta nekik: „Bárki itt, akinek füle van, jobban teszi ha figyel! Fény van a fény emberében, és az egész világot beragyogja. Ha nem világítana, sötétség lenne.” 25. Jézus mondta: „Szeresd barátodat, mint saját lelkedet, óvd őt mint a szemed fényét.” 26. Jézus mondta: „Látjátok a szilánkot barátaitok szemében, de nem látjátok magatokéban a gerendát. Amikor kiveszitek a saját szemetekből a gerendát, akkor már elég jól fogtok látni ahhoz, hogy kivegyétek a barátotok szeméből a szilánkot.” 27. „Ha nem böjtöltök a világ javaiból, nem léptek be az (Atya) királyságába. Ha nem tartjátok be a szombatot, mint szombatot, nem látjátok meg az Atyát.” 28. Jézus mondta: „Álláshelyem a világ közepén foglaltam el, és húsban jelentem meg számukra. Részegnek leltem meg őket, és senkit sem találtam közülük aki szomjas lett volna. Lelkem fájt az emberiség gyermekeiért, mert vakok szívükben és nem látnak, mert üresen jöttek a világba, és azt kutatják, miként lehetne üresen távozni a világból. Mindeközben részegek. Amikor leteszik a bort, megváltozik útjuk.” 29. Jézus mondta: „Ha a hús a szellem miatt születne meg, az csoda. Ha azonban a szellem születne meg a test miatt, az a csoda csodája. Nos, azon csodálkozom, hogyan lakhat ez a hatalmas gazdagság ebben a szegénységben.” 30. Jézus mondta: „Ahol három istenség van, ők isteniek. Ahol kettő van, vagy egy, én azzal vagyok.”

31. Jézus mondta: „Egyetlen próféta sem szívesen látott saját otthonának pázsitján, az orvosok nem gyógyítják azokat, akik ismerik őket.” 32. Jézus mondta: „A magas hegyen épült és megerősített város nem eshet el és nem rejthető el.” 33. Jézus mondta: „Amit a fületekkel hallotok, a másik fülébe hirdessétek a tetőitekről. Ugyanis senki sem gyújt fényt és teszi egy kosár alá, senki sem teszi egy rejtett helyre. Inkább a lámpatartóba teszi, hogy mindenki, aki jön vagy megy láthassa a fényét.” 34. Jézus mondta: „Ha egy vak ember vezet egy vak embert, mindketten beleesnek a gödörbe.” 35. Jézus mondta: „Senki sem léphet be egy erős ember házába és veheti el erővel anélkül, hogy meg ne kötné a kezét. Aztán kirabolhatja az ő házát.” 36. Jézus mondta: „Ne aggodalmaskodjatok reggeltől estig és estétől reggelig [az étel miatt -- arról, hogy mit fogtok enni vagy a ruhátok felől --] vagy mit fogtok felvenni. [Sokkal jobbak vagytok, mint a liliomok, melyek nem kártolnak sem fonnak. Ami titeket illet, amikor nincs ruhátok, mit fogtok felvenni? Ki képes megnövelni a termetét? Az a bizonyos fog nektek ruhát adni.] 37. A tanítványai azt mondták: „Mikor mutatkozol meg számunkra, és mikor látunk téged?” Jézus mondta: „Amikor levetkőztök szégyenérzet nélkül, és veszitek a ruháitokat és a lábatok alá teszitek, mint a kisgyerekek és rátapostok, akkor meglátjátok az élő fiát és nem fogtok félni.” 38. Jézus mondta: „Gyakran vágytok rá, hogy halljátok azokat a szavakat melyeket elmondok nektek, és senki más sincs, akitől hallanátok. Lesznek napok, amikor keresni fogtok engem és nem fogtok megtalálni.”

39. Jézus mondta: „A farizeusok és az írástudók megszerezték a tudás kulcsait és elrejtették őket. Ők nem léptek be és nem engedték be azokat, akik be akartak lépni. Ami titeket illet, legyetek ravaszak, mint a kígyók és egyszerűek, mint a galambok.” 40. Jézus mondta: „A szőlőtőkét távol ültették el az Atyától. Mivel nem erős, kihúzzák gyökerestől és elpusztítják.” 41. Jézus mondta: „Akinek valami is van a kezébe, még több adatik neki, és akinek semmi sincs, még azt a kicsijét is elveszik, amije van.” 42. Jézus mondta: „Legyetek elnézőek!” 43. A tanítványok azt mondták neki: „Ki vagy te, hogy ezeket a dolgokat mondod nekünk?” „Nem értitek kitől vagyok én és mit mondok nektek.” Inkább, olyanokká váltatok, mint a júdeaiak, mivel szeretik a fát, de gyűlölik a gyümölcsét, vagy szeretik a gyümölcsöt, de gyűlölik a fát.” 44. Jézus mondta: „Bárki gyalázkodjon is az Atya ellen, megbocsátást nyer, és bárki gyalázkodjon is a fiú ellen, megbocsátást nyer, azonban ha valaki a szent szellemet gyalázza, nem nyer megbocsátást, sem a földön sem a mennyben.” 45. Jézus mondta: „Szőlőt nem szüretelnek a tövisbokorról, fügét sem szednek a bogáncsról, mivel nem hoznak gyümölcsöt. Jó emberek jó dolgokat alkotnak abból, amit felhalmoztak; rossz emberek gonosz dolgokat hoznak létre abból a gonoszságból, melyet a szívükben összegyűjtöttek, és gonosz dolgokat mondanak. Szívük csordulásig tele, ezért gonosz dolgot alkotnak.” 46. Jézus mondta: „Ádámtól Keresztelő Jánosig, azok között, akiket anya szült, nem volt nagyobb, mint Keresztelő János, ezért ne forduljon félre tekintete. Én pedig azt mondom, bárki közöttetek, aki gyermekké válik és felismeri az (Atya) királyságát, nagyobb lesz, mint János.”

47. Jézus mondta: „Egy ember nem tud két lovat megülni, vagy két íjat megfeszíteni.” Egy szolga nem szolgálhat két urat, különben az egyiket megbecsüli és a másikat megsérti. Senki sem iszik régi bort és akar utána fiatal bort inni. A fiatal bort nem töltik öreg borostömlőbe, mert szétszakíthatja, és régi bort sem töltenek új borostömlőbe, mert tönkremegy. Régi foltot nem varnak új ruhára mivel szakadást okozhat.” 48. Jézus mondta: „Ha ketten békét kötnek egymással egy egyszerű házban, (és) azt mondják a hegynek, ’Mozdulj innen!’ akkor meg fog mozdulni.” 49. Jézus mondta: „Elismerés azoknak, akik egyedül vannak és kiválasztatnak, hogy ti megtaláljátok a királyságot. Mivel abból való vagytok, ismét oda tértek vissza.” 50. Jézus mondta: „Ha azt mondják nektek, ’Honnan valók vagytok?’, mondjátok nekik, ’A fényből jöttünk, arról a helyről, ahol a fény önmaga révén született meg, [önmagát] hozta létre, és jelent meg a képünkben.’ Ha azt mondják nektek, ’Ezek ti vagytok?’, mondjátok, ’Mi a gyermekei, és az élő Atya kiválasztottjai vagyunk.’ Ha megkérdezik tőletek, ’Mi a jele, hogy az Atyátok bennetek van?’, mondjátok nekik, ’A mozgás és az elpihenés.’ 51. A tanítványai azt mondták neki: „Mikor lesz a halottnak nyugalma, és mikor jön el az új világ?” Ő azt mondta nekik: „Amit vártok, hogy eljöjjön, eljött, ám nem ismeritek fel.” 52. Tanítványai azt mondták neki: „Huszonnégy próféta szólt Izraelben és valamennyien rólad beszéltek.” Ő azt mondta nekik: „Megvetitek az élőket akik veletek vannak, és a halálról beszéltek.” A tanítványai mondták neki: „A körülmetélés hasznos vagy sem?” Ő azt mondta nekik: „Ha hasznos lenne, akkor az atyáik már eleve körülmetélt gyerekeket nemzenének az anyáiknak. Inkább, az igazi körülmetélés lélekben hasznos mindenféle szempontból.”

54. Jézus mondta: „Elismerés a szegényeknek, mivel a Mennyei királysághoz tartoznak. 55. Jézus mondta: „Aki nem gyűlöli az atyját és az anyját, nem lehet a tanítványom, és aki nem gyűlöli fivéreit és nővéreit, és nem hordozza a keresztet, mint én teszem, nem lesz méltó hozzám.” 56. Jézus mondta: „Bárki, aki megismerte a világot, egy hullát fedezett fel, és aki felfedezett egy hullát, annak az embernek számára a világ nem méltó.” 57. Jézus mondta: „Az Atya királysága olyan, mint az az ember, akinek jó [magja] volt. Ellenségei éjszaka jöttek és gyomnövények magvait szórták a jó magok közé. Az ember nem engedte, hogy munkásai kitépjék a gyomokat, sőt, azt mondta nekik, ’Nem, máskülönben a gyomokkal együtt kitéphetitek a búzát is.’ Mivel az aratás napján a gyomok szembetűnőek lesznek, ki lesznek tépve és tűzre lesznek vetve.” 58. Jézus mondta: „Elismerés annak az embernek, aki bajlódik és életet talál.” 59. Jézus mondta: „Figyeljétek az élőt amíg életben vagytok, egyébként meghalhattok, és aztán próbáljátok nézni az élőt, és képtelenek lesztek látni.” 60. Látott egy szamaritánust, aki bárányt vitt és Júdeába ment. Azt mondta a tanítványainak: „az az ember… a bárány mellett.” Azt mondta nekik: „Azért, hogy megölhesse és megehesse.” Azt mondta nekik: „Nem fogja megenni, amíg életben van, csak azután, hogy megölte és hulla lesz belőle.” Ők azt mondták: „Másképpen nem teheti.” Ő azt mondta nekik: „Így van veletek is, keressetek pihenőhelyet magatoknak, vagy hullák lesztek és felfalnak benneteket.” 61. Jézus mondta: „Ketten fekszenek a heverőn; az egyik meghal, a másik élni fog.” Szalome mondta: „Ki vagy te uram? Felmásztál az ágyamra és ettél az asztalomnál mintha valakitől lennél.” Jézus azt mondta neki: „Az vagyok, aki a teljességből jön. Kaptam Atyám dolgaiból. „A tanítványod vagyok.”

„Ezért azt mondom, ha valaki teljes, azt eltölti a fény, ha valaki megosztott, azt a sötétség tölti ki.” 62. Jézus mondta: „Kinyilvánítom misztériumaim azoknak [akik érdemesek] az [én] misztériumaimra.” 63. Jézus mondta: „Volt egy gazdag ember, akinek rengeteg pénze volt. Azt mondta: ’Befektetem a pénzemet, azért hogy vethessek, érlelhessek, ültethessek és megtölthessem raktáraimat terményekkel, hogy semmiben se legyen hiányom.’ Ezek voltak azok a dolgok, melyeket szívében kigondolt, azonban azon bizonyos éjjelen meghalt. Mindenki aki itt van és füle van, jól teszi ha figyel!” 64. Jézus mondta: „Egy ember vendégeket fogadott. Amikor készítette a vacsorát, elküldte a rabszolgáját meghívni a vendégeket. A rabszolga elment az elsőhöz és azt mondta neki: ’Az uram meghív tégedet.’ Ő azt mondta neki: Néhány kereskedő pénzzel tartozik nekem; ma este érkeznek. El kell mennem és utasításokat adni nekik. Kérlek, ments ki a vacsoráról.’ A rabszolga elment a másikhoz és azt mondta neki: ’Az uram meghív tégedet.’ Ő azt mondta neki: ’Vettem egy házat és elhívtak ma egész napra. Nincs időm.’ A rabszolga elment egy másikhoz és azt mondta neki: ’Az uram meghív téged.’ Ő azt mondta a rabszolgának: ’A barátom házasodik és az én feladatom megrendezni az összejövetelt. Nem tudok menni. Kérlek ments ki a vacsoráról.’ A rabszolga elment a következőhöz és azt mondta neki: ’Az uram meghív téged.’ Ő azt mondta a rabszolgának: ’Vettem egy birtokot, és össze kell gyűjtenem a bérleti díjat. Nem tudok menni. Kérlek, bocsáss meg nekem.’ A rabszolga visszatért és azt mondta urának: ’Azok, akiket meghívtál a vacsorára, megkértek, mentsem ki őket.’ Az úr azt mondta a rabszolgának: ’Menj ki az utcára és hozd be vacsorára, akiket csak találsz.’ Vásárlók és kereskedők nem léphetnek be Atyám helyeire.” 65. Azt mondta: „Egy […] embernek szőlője volt és kiadta néhány földművesnek, hogy műveljék meg és ő pedig begyűjthesse a termést tőlük. Elküldte rabszolgáját a földművesekhez, hogy adják neki oda a szőlő termését. Ők azonban megragadták, megverték, majdnem megölték, mire a rabszolga hazament és azt elmondta az urának. Az ura azt mondta: ’Talán nem ismerték meg őt.’ Elküldött egy másik rabszolgát, a földművesek azonban őt is megverték. Azután az

úr a fiát küldte és azt mondta: ’Talán a fiam felé némi tiszteletet mutatnak.’ Mivel azonban a földművesek tudták, hogy ő lesz majd a szőlő örököse, megragadták és megölték. Mindenki aki itt van és füle van, jól teszi ha figyel!” 66. Jézus mondta: „Mutassátok meg nekem a követ, melyet az építők félrevetettek, sarokkő lesz az.” 67. Jézus mondta: „Azok, akik mindent ismernek, de hiányosság van bennük, mindenben hiányosságuk van.” 68. Jézus mondta: „Elismerés nektek, ha gyűlölnek és üldöznek benneteket és nem találnak helyet, ahol nem üldöznek titeket.” 69. Jézus mondta: „Elismerés azoknak, akiket üldöznek a szívükben: ők azok, akik valójában azért jöttek, hogy megismerjék az Atyát. Elismerés azoknak, akik éheznek, és vágyakozó gyomruk megtöltethetik.” 70. Jézus mondta: „Ha kihozzátok magatokból, ami bennetek van, az lesz az, ami megment titeket. Ha nem hozzátok ki magatokból, ami bennetek van, amit nem hoztok ki, az megöl benneteket.” 71. Jézus mondta: „Elpusztítom [ezt] a házat és senki sem lesz képes újra felépíteni […].” 72. Egy [ember] azon mondta neki: „Mondd meg a fivéreimnek, hogy osszák meg apám javait velem.” Azt mondta annak az embernek: „Uram, ki tett meg engem osztóvá?” A tanítványaihoz fordult és azt mondta: „Nem vagyok osztó, igaz?” 73. Jézus mondta: „Az aratás nagy, ám a munkás kevés, ezért kérjétek meg az aratás urát, hogy küldjön munkásokat a mezőkre.” 74. Ő mondta: „Uram, sokan vannak az itatóhely körül, de semmi sincs a kútban.” 75. Jézus mondta: „Sokan állnak az ajtóban, ám azok, akik egyedül vannak lépnek be a menyegzői kíséretbe.”

76. Jézus mondta: „Az Atya királysága olyan, mint a kereskedő, akinek egy készlet árúja volt és gyöngyöt talált. Ez a kereskedő bölcs volt, eladta a készletét és megvette magának csupán a gyöngyöt.” Így van ez veletek is, keressétek az ő kincsét, mely kimeríthetetlen, mely maradandó, ahol nincs moly, hogy megegye, féreg, hogy elpusztítsa. 77. Jézus mondta: „Én vagyok a fény, mely mindenek fölött van. Én vagyok minden: minden belőlem származik és minden hozzám tér vissza.” Hasíts el egy fát; ott vagyok. Emeld fel a követ és megtalálsz ott engem.” 78. Jézus mondta: „Mért jöttetek ki vidékre? Látni egy nádat a szél által lengetve? És látni egy embert puha ruhákba öltözve; [miként a ti] elöljáróitok és a hatalmasságaitok? Ők öltöznek puha ruhákba és nem képesek megérteni az igazságot.” 79. Egy nő a tömegben azt mondta neki: „Szerencsés a méh, mely hordott téged és az emlő, mely táplált.” Ő azt mondta [neki]: „Szerencsések azok, akik hallották az Atya szavát és őszintén megfogadták. Mivel lesznek napok, amikor azt mondjátok: ’Szerencsés az a méh, amely nem fogan meg és az emlő, mely nem ad tejet.’” 80. Jézus mondta: „Bárki, aki azért jön, hogy megismerje a világot, felfedezi a testet, és aki felfedezte a testet, annak számára a világ nem méltó.” 81. Jézus mondta: „Aki meggazdagodott, uralkodjon, és akinek hatalma van, mondjon le.” 82. Jézus mondta: „Bárki, aki mellettem van, a tűz mellett van, és aki messze van tőlem, az messze van (az Atya) királyságától.” 83. Jézus mondta: „A képek láthatóak az emberek számára, ám a bennük lévő fény elé van rejtve az Atya fényének képében. Ő elzárkózik, ez a kép azonban a fényében rejtőzik.”

84. Jézus mondta: „Amikor a képmásotokat látjátok, boldogok vagytok. Amikor azonban azt a képeteket látjátok mely már létezésetek előtt megvolt és soha nem hal meg és látható sem lesz, mennyi mindent kell hordoznotok!” 85. Jézus mondta: „Ádám nagy hatalommal és gazdagsággal jött, ám nem volt méltó hozzátok. Ha méltó lett volna, nem [ízlelte volna meg a] halált.” 86. Jézus mondta: „[A rókáknak vannak] barlangjaik és a madaraknak fészkeik, az emberi lényeknek azonban nincs helyük ahol lefekhetnek és megpihenhetnek.” 87. Jézus mondta: „Milyen nyomorúságos az a test mely egy testtől függ, és milyen nyomorúságos az a lélek, amely ettől a kettőtől függ.” 88. Jézus mondta: „A hírnökök és a próféták el fognak jönni és odaadják nektek, ami a tiétek. Ti azonban azt adjátok nekik, amitek van, és azt mondjátok magatoknak: ’Mikor jönnek majd el és viszik el, ami az övék?’” 89. Jézus mondta: „Miért mossátok meg a csésze külsejét? Hát nem értitek, hogy az, aki elkészítette a belsejét az ugyanaz, mint aki a külsejét is elkészítette?” 90. Jézus mondta: „Gyertek hozzám, az igám kényelmes, és a uradalmam enyhe, és pihenőt találtok magatoknak.” 91. Ők azt mondták neki: „Mondd meg nekünk ki vagy, higgyünk-e benned?” Ő azt mondta nekik: „Vizsgáljátok a menny és a föld arcát, de nem juttok annak felismerésére, ki van társaságotokban, és nem tudjátok, hogyan vizsgáljátok meg a jelen pillanatot.” 92. Jézus mondta: „Keressetek és találtok. A múltban azonban nem mondtam nektek dolgokat melyekről akkor kérdeztetek engem. Most hajlandó vagyok ezeket elmondani, ám ti nem keresitek őket.” 93. „Ne adjatok szent dolgot a kutyáknak, mivel a trágyadomb tetejére vethetik. Ne vessetek gyöngyöket disznók [elé], mivel […] azt.”

94. Jézus [mondta]: „Aki keres, talál, és [aki zörget] annak megnyittatik.” 95. Jézus mondta: „Ha van pénzetek, ne kamatra adjátok kölcsön. Inkább olyannak adjátok, aki nem fogja visszafizetni azt.” 96. Jézus [mondta]: „Az Atya királysága olyan, mint egy nő. Vett egy kis kovászt és [elrejtette] a tésztában, és nagy kenyér vekniket formált belőle. Bárki itt, akinek két füle van, jobban teszi ha figyel! 97. Jézus mondta: „Az [Atya] királysága olyan, mint egy nő, aki magával vitt egy [korsót] tele korpával. Miközben gyalogolt a hosszú úton, a korsó füle eltört és a korpa kiszóródott mögötte [végig] az útra. Nem tudott erről; nem vette észre a bajt. Amikor elérte a házát, letette a korsót és észrevette, hogy üres.” 98. Jézus mondta: „Az Atya királysága olyan, mint az az emberi aki meg akart ölni egy előkelőt. Amikor otthon volt, kihúzta a kardját és beledöfte a falba, hogy kipróbálja, vajon elég erős-e a keze. Aztán megölte az elöljárót.” 99. A tanítványok azt mondták neki: „A fivéreid és az anyád kint állnak.” Ő azt mondta nekik: „Azok, itt, akik azt teszik amit Atyám szeretne, azok a fivéreim és az anyám. Ők azok, akik belépnek Atyám királyságába.” 100. Mutattak Jézusnak egy aranypénzt és azt mondták neki: „A római birodalom emberei adót követelnek tőlünk.” Azt mondta nekik: „Adjátok meg a császárnak, ami a császáré, adjátok meg az Istennek, ami az istené és adjátok nekem, ami az enyém.” 101. „Aki nem gyűlöli az [atyját] és az anyját, miként én teszem, nem lehet a [tanítványom], és aki [nem] szereti az [atyját és] az anyját, miként én teszem, nem leget az én [tanítványom]. Ami anyámat illeti […] az én igaz [anyám] adott nekem életet.” 102. „Jézus mondta: „Átkozott farizeusok! Olyanok, mint egy marhák jászlában alvó kutya: a kutya nem eszik és a marhákat sem hagyja enni.”

103. „Elismerés azoknak, akik tudják, hogy hol fognak a lázadók támadni. Cselekedhetnek, összegyűjthetik a császári javaikat, és felkészülhetnek, mielőtt a lázadók megérkeznek.” 104. Azt mondták Jézusnak: „Jöjj, imádkozzunk ma és böjtöljünk.” Jézus mondta: „Miféle bűnt követtem el, vagy mit nem cselekedtem meg? Inkább, amikor a vőlegény elhagyja a menyegzői szobát akkor kell az embereknek böjtölni és imádkozni.” 105. Jézus mondta: „Aki ismeri az atyát és az anyát a szajha gyermekének fogják hívni.” 106. Jézus mondta. „Amikor a kettőt eggyé teszitek, Ádám gyermekeivé váltok, és amikor azt mondjátok ’Hegy, mozdulj innen’, az el fog menni.” 107. Jézus mondta: „Az (Atya) királysága olyan, mint a pásztor, akinek száz birkája volt. Egyikük, a legnagyobb, eltévedt. Ő otthagyta a kilencvenkilencet és annak az egynek a keresésére indult, amíg meg nem találta. Amikor véget ért vesződése, azt mondta a birkának: ’Jobban szeretlek, mint a kilencvenkilencet.’” 108. Jézus mondta: „Bárki, aki iszik a számból, olyanná válik, mint én; én magam válok azzá az emberré, és a rejtett dolgok kinyilváníttatnak számára.” 109. „Jézus mondta: „Az (Atya) királysága olyan, mint az az ember, akinek kincset rejtettek el földjén, de ő nem tudott róla. És [amikor] meghalt, ráhagyta a [fiára]. A fiú [ugyancsak] nem tudott róla. Átvette a földet és eladta. A vevő szántani ment [és felfedezte] a kincset, és elkezdett kamatra pénzt kölcsönözni mindenkinek, akinek csak akart.” 110. Jézus mondta: „Aki megtalálta a világot és meggazdagodott, tagadja meg a világot.” 111. Jézus mondta: „A mennyek és a föld fel fognak göngyölődni jelenlétetekben, és bárki is, aki az élőből él, nem lát halált.” Nem azt mondta Jézus: „Azok, akik megtalálják önmagukat, azok számára a világ méltatlan?”

112. Jézus mondta: „Átkozott a hús, amely a lélektől függ. Átkozott a lélek, amely a hústól függ.” 113. A tanítványai azt mondták neki: „Mikor jön el a királyság?” Nem akkor jön el, amikor figyelik. Nem mondható, ’Nézd, itt van!”, vagy ’Nézd, ott van!’ Inkább, az Atya királysága elterjed a földön,, és az emberek nem látják.” [A következő mondást az eredeti gyűjteményhez későbbi időpontban toldották hozzá:] 114. Simon Péter azt mondta nekik: „Vegyük rá Máriát, hogy elhagyjon bennünket, mert nők nem érdemlik meg az életet!” Jézus mondta: „Figyelj, vezetni fogom őt, hogy férfivá váljon, így ő ugyancsak a férfiakra hasonlító élő szellemmé válhat. Mivel minden nő, aki férfivá teszi önmagát, belép a Mennyek királyságába.”                                

Az Igazság Evangéliuma Az igazság evangéliuma örömére szolgál mindazoknak, akik megkapták az igazság Atyjától az ő ismeretének ajándékát a Logosz ereje által, aki a Teljességből (Pleroma) származik, és aki benne van a gondolatban és az Atya tudatában; ő az, akit „Megmentőnek” hívnak, hiszen ez a neve annak a munkának, melyet el kell végeznie azok megváltása érdekében, akik nem ismerik az Atyát. Mivel az evangélium neve a remény megtestesülése, hiszen azok fedezik fel, akik keresik őt, mert a Mindenség is kereste őt akitől minden lett. Látjátok, a Mindenség őbenne van, mely határtalan, elképzelhetetlen egy, aki jobb minden gondolatnál. Az Atyával való nem törődés borzalmat és félelmet hozott. És a borzalom olyan sűrűvé vált, mint a köd, hogy senki sem tudott látni. Emiatt a félelem megerősödött. Ám hiábavalóan dolgozott anyagi lényegén, mivel nem ismerte az igazságot. Szokásos formáját öltötte, miközben előkészült, erejében és szépségében, az igazsággal egyenértékben. Ez akkor nem volt lealacsonyító számára, a mérhetetlen, elképzelhetetlen egynek. Mivel mint semmik léteztek, ez a borzalom és ez a feledékenység és a hamisságnak ez a formája; ugyanakkor ez a létrehozott igazság változhatatlan, háborgathatatlan és tökéletes szépség. Ezért ne vegyétek a tévedést túlságosan szigorúan. Így mivel nincs gyökere, a ködben volt, az Atyát illetően, elfoglalva előkészületi munkákkal és feledékenységgel és félelmekkel abból a célból, hogy ezáltal elcsábítsa azokat akik középen vannak és fogságba vesse őket. A tévedés feledékenysége nem nyilváníttatott ki. Nem vált fénnyé az Atya mellett. A feledékenység nem létezik az Atyával, habár miatta létezik. Ami benne létezik, az a tudás, mely kinyilváníttatott, hogy a feledékenység elpusztuljon és hogy megismerhessék az Atyát. Mivel a feledékenység azért létezik, mert nem ismerték meg az Atyát, ha megismernék az Atyát, attól a pillanattól a feledékenység megszűnne. Ez az ő evangéliuma, akit keresnek, melyet a tökéletesnek nyilvánított ki az Atya kegyelme által, mint rejtett misztériumot, Jézus a Krisztus. Ő általa ő megvilágosította azokat, akik sötétségben voltak, a feledékenység miatt. Ő megvilágította őket és utat adott nekik. Emiatt a tévedés megharagudott rá, és üldözni kezdte. (Jézus) kifárasztotta (a tévedést) ezért (az) erőtlenné tette (őt). Keresztre szögezték. Az Atya tudásának gyümölcsévé vált. Ő azonban nem

pusztította el őket, mert ettek belőle. Ő inkább megörvendeztette azokat, akik ettek belőle, e felfedezése miatt. És ami őt illeti, megtalálta őket önmagában és ők megtalálták őt önmagukban, a határtalan, elképzelhetetlen egyet, mely a tökéletes Atya, aki a Mindenséget alkotta, akiben minden benne van, és akiben hiányt szenved a Mindenség, hiszen visszafogta önmagát az ő tökéletességükben, melyet nem adott meg a teljesség számára. Az Atya nem volt féltékeny. Miféle féltékenység van valójában őközte és a tagjai között? Még ha az Eón megkapta volna is az ő tökéletességüket, nem lettek volna képesek megközelíteni az Atya tökéletességét, mivel megtartotta a tökéletességüket magának, úgy adván nekik, mint a hozzá visszatéréshez vezető utat, és mint tudást, egyediséget a tökéletességben. Ő az egyetlen aki a Mindenséget elrendezte és akiben a Mindenség létezik és akiből a Mindenség hiányt szenved. Mint az, akinek a néhányak közül nincs tudása, arra vágyott, hogy ismerjék őt és szeressék őt. Ezért, mi az, amiben a Mindenség hiányt szenved, ha nem az Atya ismerete? Vezetővé vált, csendes és szabad volt. Egy iskola közepére jött és mondta a Szót, mint egy tanító. Azok, akik a saját becslésük szerint bölcsek voltak, teszteknek tették ki. Ő azonban megfosztotta őket hitelüktől, kiderült, üresfejűek. Gyűlölték őt, mert valóban nem voltak bölcs emberek. Aztán kisgyerekek is jöttek, azok, akik birtokolták az Atya tudását. Amikor megerősödtek, megtanították nekik az Atya arcának megjelenéseit. Eljöttek, hogy megismerjék és megismertették velük. Dicsőítették őket és dicsőséget adtak. Szívükben az Élet élő könyve testesült meg, a könyv, amelyet az Atya gondolatában és tudatában írtak, a Mindenség létrehozása előttről, mely az ő felfoghatatlan részében van. Ez az a könyv, melyet senkinek sem állt lehetőségében elvenni, hiszen az ő számára volt megőrizve, aki elveszi és elpusztíttatik. Senki sem képes megtestesülni azok közül, akik hisznek a megváltásban amíg nem jelent meg ez a könyv. Ezért, a könyörületes és hűséges Jézus türelmes volt az ő szenvedésében, amíg el nem vette a könyvet, mivel tudta, hogy az ő halála életet jelent sokaknak. Pontosan ugyanez a helyzet egy végrendelettel, melyet még nem bontottak fel, a ház elhunyt urának vagyonáról, elrejtették (a végrendeletet), ugyanígy van a Mindenséggel kapcsolatban is, szintén el volt rejtve, amíg a Mindenség Atyja láthatatlan volt és kivételes önmagában, akiben minden tér forrása. Emiatt jelent meg Jézus. Elvette a könyvet, ami az övé. Keresztre szögezték. Hozzá rögzítette az Atya akaratát a keresztre.

Óh, milyen nagyszerű tanítás! Ő megalázta önmagát, egészen a halálig, habár az örök életbe öltözött. Megfosztotta önmagát ezektől a romlandó rongyoktól, felöltöztette önmagát a megvesztegethetetlenséggel, melyet senki sem vehet el tőle. A félelmek üres birodalmába belépvén elhaladt azok előtt akiket a feledékenység lecsupaszított, birtokolván a tudást és a tökéletességet, kinyilvánítván azokat a dolgokat melyek az Atya szívében vannak, azért, hogy azok bölcsességévé váljon, akik megkapták az útmutatást. Ám azokat, akiket tanítani fognak, az élőket, akinek neve fel van írva az élet könyvében, maguk számára tanulván, hogy megkapják az útmutatást az Atyától, újra őfelé forduljanak. Mivel a Mindenség tökéletessége az Atyában van, ezért szükségszerű, hogy a Mindenség alámerüljön benne. Ezért, ha valakinek tudása van, akkor megkapja ami hozzá tartozik, és magához vonja. Az, aki tudatlan, fogyatékkal él, és ez hatalmas fogyatékosság, hiszen hiányában van annak, ami tökéletessé teszi. Mivel a Mindenség tökéletessége az Atyában van, szükségszerű, hogy a Mindenség elmerüljön benne és mindenki aki megkap dolgokat, az övéből kap. Először nyilvántartásba veszi dolgait, előkészítvén őket arra, hogy odaadják azoknak, akik tőle származnak. Azok neve, akiket legelőször ismert meg, a legutoljára lettek meghívva, így az, akinek tudása van, az, akinek az Atya kimondotta a nevét. Ami pedig azt illeti, akinek nevét nem mondták ki, tudatlan. Nos, hogyan fogja valaki meghallani, hogy kiejtették a nevét? Az, aki megmarad tudatlannak, amíg a vég be nem következik, a feledékenység teremtménye és vele együtt pusztul el. Ha nem így lenne, miért ne lenne ezeknek a nyomorultaknak neve, miért ne lenne hangjuk? Ezért, ha valakinek tudása van, felülről származik. Ha hívják, meghallja, válaszol, és arrafelé fordul, aki hívta őt, és felemelkedik hozzá, és tudja, ő az aki hívta. Mivel tudása van, teljesíti az ő akaratát, aki hívta. Vágyik arra, hogy kedvére tegyen és nyugalmat találjon. Egy bizonyos nevet kap. Ő, aki ekképpen tudást kap, tudja honnan jött és hová tart. Oly módon tudja ezt, mint az az ember, aki megrészegült, és elfordult ittasságától és megérkezett önmagához, újraépítette ami az övé. Sokakat elfordított az eltévelyedéstől. Előttük ment a saját helyeikre, melyekről eltávoztak, amikor megtévedtek, az ő mélységei miatt, aki körülvesz minden helyet, miközben nem létezik semmi ami őt körülvenné. Nagyszerű csoda volt, hogy ők az Atyában voltak, anélkül, hogy ismerték volna és ott tudták hagyni saját dolgaikat, mivel nem voltak képesek tartalmazni őt és megismerni őt, akiben voltak, hiszen valójában az ő kívánsága még nem született meg. Mivel

kinyilvánította ezt, mint tudást, amellyel valamennyi emanációja egyetértett, nevezetesen, az élet könyvének ismeretével, melyet kinyilvánított az Eónoknak, végül leveleiben, megmutatván nekik, nem csupán magánhangzókról és mássalhangzókról van szó, hogy az ember elolvashassa őket, és gondolhasson valami jelentés nélküli dologra; éppen ellenkezőleg, ezek a levelek az igazságot hordozzák. Akkor nyilvánították ki őket amikor ismertekké váltak. Minden egyes levél egy tökéletes igazság, mintegy tökéletes könyv, mivel ezeket a leveleket az egység keze írta, hiszen az Atya írta őket az Eónok számára, tehát aki megismeri az ő leveleinek jelentését, megismerheti magát az Atyát. Miközben az ő bölcsessége összekapcsolódik a Logosszal (Igével), mivel tanítása pedig kifejezi azt, a tudása kinyilatkoztatik. A Megtiszteltetése korona. Hiszen boldogsága összhangban van vele, dicsősége felmagasztalja. Kinyilatkoztatja az ő képét. Elnyeri az ő nyugalmát. Szeretete testi formát ölt körülötte. Bizalma körbefolyja. Így az Atya igéje behatol Mindenekbe, a szívének gyümölcse lesz és kinyilvánítja az ő kívánságát. Támogatja a Mindeneket. Kiválasztja és felveszi a Mindenek alakját, megtisztítja azt, és visszatérésre készteti az Atyához és az Anyához, a végtelen édesség Jézusa. Az Atya feltárja szívét, mivel a szíve a Szent Szellem. Kinyilvánítja rejtett önmagát, mely a fia, így az Atya könyörületessége által az Eónok megismerhetik őt, befejezhetik fárasztó kutatásukat az Atya után, és megpihenhetnek őbenne, tudván, hogy ez a nyugalom. Miután kitöltötte ami tökéletlen volt, letette az alakját. Az alakja a világ, melyet szolgált. Mivel irigység és viszály van, ezért tökéletlenség van, ám ahol egység, ott tökéletesség. Mivel pedig ez a tökéletlenség azért jött létre, mert nem ismerték az Atyát, amikor tehát megismerik az Atyát, a tökéletlenség, attól a pillanattól kezdve, meg fog szűnni. Miként az ember tudatlansága eltűnik, ha ismereteket gyűjt, és miként a sötétség eltűnik, amikor megjelenik a fény, így a tökéletlenséget megszünteti a tökéletesség. Természetesen, attól a pillanattól kezdve, testi forma nem jön létre többé, hanem megszűnve beleolvad az egységbe. Mostanra munkásságuk szétszóródva hever. Idővel az egységesség betölti az üres helyeket. Ez azt jelenti, az egyesüléskor mindenki megérti önmagát. Eszerint megtisztítja önmagát a tudás által, a széttartás helyett az egység felé fordul, elpusztítva az anyagot önmagában mint a tűz a sötétséget a fénye által, a halált az élet. Természetesen, ha ezek a dolgok megtörténnének mindannyiunkkal, hasznos lenne számunkra, hogy elgondolkozzunk a Mindenekről, azért, hogy a ház boldoggá és csendessé váljon az egységért. Miként azok az emberek, akik

elköltöznek szomszédságukból, ha van néhány rossz edényük szerte, általában összetörik őket. Mindazonáltal nem éri veszteség a házigazdát, hanem örvendezik, hiszen ezzel a hellyel ellentétben, ahol hiányosak az edények van olyan, ahol teljességgel tökéletesek. Mivel ez az ítélet, mely fentről jön és amely minden egyes embert érint, a kirántott kétélű kard elvágja ezt az oldalt és azt. Amikor ez megvalósul, úgy gondolom, az Ige, aki ott van azok szívében, akik kinyilvánították – nem pusztán egy hang volt, hanem testté vált – hatalmas zavar támadt az edények között, néhányat kiürítettek, másokat megtöltöttek: némelyikről gondoskodtak, másokat eltávolítottak; néhányat megtisztítottak, másokat összetörtek. Minden hely megrázkódott és zavar támadt mivel sem lélekjelenlétük, sem stabilitások nem volt. Eltévelyedés támadt, nem tudván mit kellene tenni. Baj támadt; panaszkodás; önmagába zárkózás, nem tudás. Amikor a tudás, mely megsemmisítője, teljes kisugárzásával közeledett, az eltévelyedés kiürült, mivel semmi sem maradt benne. Megjelent az igazság; minden megnyilvánulása felismerte. Köszöntötték az Atyát tökéletes hatalmukkal, mely egyesíti őket az Atyával. Mindegyikük szereti az igazságot, mert az igazság az Atya szája. A nyelve a Szent Szellem, aki egyesíti őt az igazsággal, összekapcsolván őt az Atya szájával, a nyelve által, abban az időben, amikor megkapja a Szent Szellemet. Ez az Atya megtestesülése és kinyilatkoztatása az Eónjainak. Kinyilatkoztatta rejtett önmagát és megmagyarázta. Annak aki van, ki az aki létezik, ha nem az Atya önmaga? Minden tér az ő megnyilvánulása. Tisztában vannak vele, hogy tőle származnak, mint gyerekek a tökéletes férfitól. Tudják, soha nem öltöttek volna alakot, soha nem kaptak volna nevet, mindezeket a dolgokat az Atya alkotta. Ha ők abban az időben az ő tudása révén alakot öltenek, habár teljes mértékben őbenne vannak, nem ismernék őt. Az Atya azonban tökéletes. Minden őbenne lévő teret ismer. Ha úgy tetszik neki, kinyilatkoztat bárkinek, akinek az a vágya, hogy alakot kapjon tőle, és nevet kapjon tőle; és akkor nevet ad neki, és létezést ad számára. Azok, akik még nem léteznek, tudatlanok vele szemben, aki megalkotta őket. Nem mondom ezért azt, hogy akik még nem léteznek, semmi lennének. Ám ők őbenne vannak, kinek vágya, hogy létre jöjjenek amikor örvendezik, hasonlatosan az eseményhez, mely megtörténik. Egyrészről tudja, mielőtt bármi is kinyilatkoztatásra kerül, mit fog létrehozni. Másrészről, a gyümölcs, melyet még nem nyilatkoztattak ki, nem tud semmit, és ő is semmi. Csak puszta tér mindegyikük, a maguk részéről, az Atyában, ahonnan a létezésbe jutnak, aki, a maga részéről, megalapította ezt számukra a nemlétezésből. […] ő aki egyáltalán nem létezik, soha nem fog létezni.

Mi az tehát, amit elvár tőlük, hogy gondoljanak? „Olyan vagyok mint az éjszaka árnyéka és fantomja.” Amikor eljön a reggel, mindenki tudni fogja, a félelem, amit megtapasztalt, lényegében semmi. Ezért, tudatlanok voltak az Atyával szemben, ő az egyetlen, akit nem láttak. Mivel félelem volt és zavar és bizalmatlanság és tétovázás és megosztottság, számos, általa kigondolt szemfényvesztés, az előbb említettek is, valamint a puszta tudatlanság – mintha mélyen aludnának, és rémálmok áldozataiként találnák önmagukat. Vagy létezik olyan hely, ahová elszökhetnek vagy erejük fogytán, olyan állapotba kerülnek, hogy meghatározatlan dolgokra kényszerülnek. Vagy részt vesznek ütlegelésekben, vagy ők maguk szenvednek horzsolásokat. Vagy alázuhannak magas helyekről, vagy átrepülnek az égen, habár egyáltalán nincs szárnyuk. Más időkben, úgy tűnik, mintha bizonyos emberek megpróbálták volna megölni őket, habár senki sem üldözte őket; vagy ők maguk gyilkolták meg a mellettük lévőket, mivel bemocskolódtak az ő vérük által. Addig a pillanatig, amíg azok, akik mindezeken a dolgokon végig nem mennek – úgy vélem, ők, akik megtapasztalták mindezeket az zavarosságokat – felébrednek, semmit sem látnak, mivel az álmok semmit sem jelentettek. Így hát azok, akik eldobják maguktól a tudatlanságok, mint a birkák teszik, nem kapnak bizonyságot semmiről, sem a tulajdonságairól, sem a valóságról, azonban lemondanak róluk, mint az éjjeli álom, és meggyőződnek róla, az Atya tudása jelenti a hajnalt. Így lesz az, hogy mindegyikük cselekszik, mintha aludtak volna, amíg nem törődött velük, amikor azonban eljött a megértés, mintha felébredtek volna. És boldog az az ember, aki magára talál és felébred. Valójában áldott az, aki felnyitja a vaknak a szemét. És a Szellem eljött hozzá nagy sietve és felemelte őt. Kezét nyújtván annak, aki hason fekszik a földön, határozottan lábra állítván őt, mivel még nem kelt fel. Odaadta neki az Atya tudásának jelentését és fiának kinyilatkoztatását. Amikor pedig látták és hallották ezt megengedte nekik, hogy megízleljék, megszagolják és megragadják szeretett fiát. Megjelent és megismertette velük az Atyát, a határtalan egyet. Serkentette őket azzal, ami az értelemben van, miközben az ő akaratát hajtotta végre. Sokan megkapták a fényt és felé fordultak. Az anyagi ember azonban idegen volt számára és nem észlelték megjelenését és nem ismerték fel őt. Mivel a hús képmásában jött el, és semmi sem akadályozta útján, hiszen romolhatatlan és korlátozhatatlan volt. Továbbá, miközben új dolgokat mondott, beszélt arról, mi van az Atya szívében, kinyilvánította a hibátlan szavakat. A fény szólalt meg szájából, és a hangja életet

teremtett. Gondolatot adott nekik és megértést és kegyelmet és megváltást és a határtalan Atyától származó erő Szellemét és édességet. Megszüntette a büntetést és korbácsolást, mert ezek voltak azok, melyek a kegyelem szükségében lévőket eltévelyítették tőle tévedésben és láncokban – és ő hevesen elpusztította ezeket és tudással látta el őket. Ő lett az út azok számára akik eltévelyedtek, és a tudás azoknak, akik tudatlanok voltak, a felfedezés azoknak, kik kutattak, és a támasz azoknak kik megremegtek, a tisztítás azoknak, kik tisztátalanok lettek. Ő a pásztor, aki hátrahagyta a kilencvenkilenc birkát, melyek nem bitangoltak el, és elment megkeresni azt az egyet, amely elveszett. Őrvendezett amikor megtalálta. Mivel a kilencvenkilenc a bal kéz száma, mely birtokolja. Abban a pillanatban azonban amikor megtalálja az egyet, az egész szám átmegy a jobb kézbe. Így tehát vele van, akinek hiányzik az egy, ez az egész jobb kéz, mely magához vonzza a hiányosságot, megszerzi a baloldalról és átviszi a jobbra. Ezen a módon a szám százzá válik. Az a szám jelzi az Atyát. Még Szombaton is dolgozott a birkáért, melyet az árokba zuhanva talált. Megmentette a birka életét, kihozta az árokból, azért, hogy teljes egészében megértsétek a Szombat lényegét, ti, akik birtokában vagytok a teljes megértésnek. Ez az a nap, melyhez nem illik a megváltás tétlenkedése, ezért beszélhettek erről a mennyei napról, melynek nincs éjjele, és a Nap nem nyugszik le, merthogy tökéletes. Mondjátok tehát szívetekben, ti vagytok ez a tökéletes nap, és tibennetek van a fény, mely soha nem időzik hiába. Beszéljetek az igazságról azoknak, akik kutatják azt és a tudásról, akik tévedésben élnek, és bűnt követtek el. Állítsátok biztos lábra azokat, akik remegnek és nyújtsátok kezeteket a betegek felé. Lakassátok jól az éhezőket és nyugtassátok meg a bajbajutottakat. Fogadjátok be a szerető embereket. Rázzátok fel és ébresszétek fel azokat, akik alszanak. Mivel ti vagytok az értelem, mely bátorít. Ha az erősek ezt az utat követik, még erősebbek lesznek. Irányítsátok figyelmetek önmagatokra. Ne foglalkozzatok más dolgokkal, nevezetesen, melyeket eltávolítottatok önmagatokból, melyeket elvetettetek. Ne térjetek vissza hozzájuk, hogy elfogyasszátok őket. ne legetek moly-evők. Ne legyetek féreg-evők, mivel már megszabadultatok tőlük. Ne legyetek a gonoszság helye, mivel már elpusztítottátok őt. Ne erősítsétek legutóbbi gátjaitokat, mert ez elítélendő. Mivel a törvény nélküli ember - semmi. Többet árt önmagának, mint a törvény. Ezért egyedül végzi munkáját, mivel törvény nélküli ember. Aki azonban, mert tiszteli a törvényt, mások között munkálkodik. Teljesítsétek az Atya szándékát, mert belőle valók vagytok.

Mivel az Atya szívélyes és a kívánsága jó. Ismeri azokat a dolgokat, melyek a tieitek, így megpihentethetitek magatokat köztük. Mivel a gyümölcsök alapján ismerik meg a dolgokat, melyek a tieitek, az Atya gyermekeit, és az ember megismeri az ő illatát, hogy ti az ő támogatásának kegyelméből származtok. Ezért az Atya szereti az ő illatát, és az megtestesíti önmagát minden helyen; és amikor anyaggal keveredik, odaadja illatát a fénynek, és leszállásra készteti nyugalmába minden formájában és minden hangjában. Mivel nincs olyan orrcimpa, mely érezné az illatot, hanem a Szellem az, mely véghezviszi az illat érzékelését és maga szívja be önmaga számára és elmerül az Atya illatában. Ő az valójában, aki helyet ad ennek, és ő teszi ezt arra a helyre, ahonnan származik, az első illatban, mely hűvös. Ez a valami a fizikai formában, emlékeztet a hideg vízre, mely […] mióta a talajban van, mely nem kemény, melyről aki látja, így gondolkodik: „ez föld”. Azután újra lágy lesz. Ha a lélegzetet vesszük, általában meleg. A hűvös illat, ezek szerint, a megosztottságból fakad. Amiatt az ok miatt Isten eljött és elpusztította a megosztottságot, és elhozta a forró szeretet Teljeségét, ezért a hideg nem térhet többé vissza, viszont a Tökéletes Gondolat egysége uralkodik. Ezek tehát az Teljesség megtalálása Evangéliumának szavai azok számára, akik megváltásra várnak, mely a fentiekből ered. Amikor a reményük amire várnak, a várakozók – ők azok, akik hasonlatosak ahhoz a fényhez, mely nem vet árnyékot, akkor, abban az időben úgy volt, elérkezik a Teljesség. Az anyag tökéletlensége azonban nem az Atya korlátozott volta miatt van, aki a tökéletlenség korában jött el. És így, senki sem mondhatja, hogy a romolhatatlan Egy ennek okáért fog eljönni. Az Atya mélysége azonban növekszik, és a hibás gondolat nincs ővele. Mindez az elbukás témája és a készenlét témája, hogy kiálljunk annak ismerete mellett, aki eljött hozzá és aki visszafordult. Ezért a visszafordulást „bűnbánatnak” nevezik. Ezen okból, romlatlanságot lélegeztek be. Követte őt, aki bűnös volt, azért, hogy nyugalmat találjon. A megbocsátás az, amely megmarad a fénynek a tökéletlenségben, a Teljesség szava. Mivel az orvos arra a helyre siet, ahol betegség van, mivel arra a tudásra vágynak, mellyel ő rendelkezik. A beteg ember tökéletlen állapotban van, de nem rejti el magát, mivel az orvos tevékenysége az, amiben hiányt szenved. Ebben az esetben a tökéletlenséget a Teljesség tölti ki, mely nem rendelkezik tökéletlenséggel, melyet kivetett magából azért, hogy eltölthesse azt, aki nem tökéletes, ezért elragadja őt a kegyelem ezután arról a helyről, mely tökéletlen és nem kegyelemmel teli. Emiatt

sorvadás következik be azon a helyen, amelyik nem kegyelemmel teli, a helyen, ahol az ember túl kicsi, aki tökéletlen, fogva tartatik. Teljességként nyilatkoztatta ki önmagát; azaz az igazság fényének megtalálása, mely őrá süt, mivel ő változhatatlan. Ezért, akiknek nehézséget okoz Krisztusról beszélni a körükben, ezért ellenszolgáltatást kapnak, felkeni őket a kenőccsel. A kenőcs az Atya irgalma, aki kegyelmet gyakorol rajtuk. Ám azok akiket megkent, azok, akik tökéletesek. Mivel a megtöltött edények azok, melyeket szokás szerint kenésre használnak. Amikor azonban felkenés véget ér, Az edény általában kiürül, és tökéletlenségének oka a kenőcs elfogyása. Ezért lélegzetet is csak az ő általa birtokolt hatalom révén lehet venni. Azonban az, aki mentes a tökéletlenségtől – az ember senkiben sem bízhat rajta kívül, és senki sem tölthet ki semmit. Ezért azonban ami tökéletlen, a tökéletes Atya által lesz újra eltöltve. Ő jó. Ismeri a palántáit, hiszen ő az, aki elültette őket a Paradicsomában. És az ő Paradicsoma az ő megnyugvásának helye. Ez az Atya gondolataiban a tökéletesség és ezek a szavak az ő tükröződései. Minden egyes szava az ő kívánságának munkálkodása, az ő Igéjének kinyilvánításában. Mivel tudatának mélységében voltak, az Ige, volt az első aki létrejött, okozta megjelenésüket, együtt az értelemmel, mely kivételes szavakat mond a csendes kegyelem révén. Úgy nevezték „gondolat”, mivel benne voltak, mielőtt elkezdtek megtestesülni. Ez történt azután, mivel ez volt az első, mely megszületett – abban a pillanatban az ő kívánságának örömére, aki óhajtotta őt, és az Atya kívánságára, mely nyugalomban volt, s őt megelégedéssel töltötte el. Semmi sem történik nélküle, semmi sem következik be az Atya kívánsága nélkül. Az ő kívánsága azonban felfoghatatlan. A kívánsága a jele, ám senki sem ismerheti ezt, és senki számára sem lehetséges, hogy erre összpontosítson, annak okán, hogy birtokolhassa. Azonban amire vágyik, abban a pillanatban létrejön, mihelyt vágyik rá – még akkor is, ha annak látványa senki számára nem kellemes: akkor is Isten kívánsága. Mivel az Atya ismeri mindennek a kezdetét miként a végét is. Mikor pedig elérkezik a vég, az arcuknak szegezi a kérdést. A vég, mint látható, az ő felismerése, aki rejtett, aki pedig az Atya, akitől a kezdet ered és akihez minden visszatér, aki tőle származik. Hiszen nevének dicsőségére és örömére testesültek meg. És az Atya nevében van a Fiú. Ő az aki a kezdetben nevet adott neki, aki tőle származik – ő ugyanaz – és fiának nemzette őt. Neki adta a nevét, mely hozzá tartozott -, ő, az Atya, aki mindent birtokol, ami körülötte létezik. Ő birtokolja a

nevet; őneki van fia. Lehetséges számukra, hogy lássák őt. A név azonban láthatatlan, mivel önmaga egyik misztériuma láthatatlannak, akinek szándéka eljutni a fülekhez, hogy teljességgel betöltse az Atya közbenjárásával. Továbbá, mivel az Atya lényegéből fakadóan neve kimondhatatlan, a fia által kerül az kinyilatkoztatásra. Így aztán, a név hatalmas. Akkor ki lehet képes kimondani a nevét, ezt a hatalmas nevet, kivéve őt magát, akihez a név tartozik, és a név fiai, akikben az Atya neve megpihen, és akik önmaguk egymás után megpihennek az ő nevében, hiszen az Atyának nem volt kezdete. Ő az aki egyedül nemzette ezt önmagának, mint egy nevet a kezdetben, mielőtt megalkotta az Eónokat, így hogy az Atya fölötte áll a fejüknek, mint uralkodóé – így ez a valódi név, melyet biztosít az ő elöljárósága és az ő tökéletes hatalma. Mivel a név nem lexikonokból származik, sem pedig valamilyen általános névadás révén ered, azonban láthatatlan. Ő egyedül adott nevet önmagának, mivel ő egyedül látta ezt, s mivel ő volt egyedül képes önmaga megnevezésére. Mivel aki nem létezik, annak nincs neve. Milyen nevet adhatna valaki neki aki nem is létezett? Mindamellett, ő aki létezik valamint a neve is, és ő egyedül ismeri azt, és neki egyedül az Atya adott nevet. A Fiú ez a név. Ő – éppen ezért –, nem tartotta titokként rejtve, a fiú tehát megszületett. Ő maga adott nevet számára. A név, mivel az Atyától származik, pontosan az a név lehet csak, hogy az Atya Fia. Másképpen, hol nyílna rá lehetőség nevet találni – az Atyán kívül? Ám valaki esetleg azt mondhatja egyszer a társának: „Ki adhat nevet annak, aki őelőtte létezett, hiszen valójában a gyerekek sem kaphatják mástól a nevüket, mint aki világra hozza őket.” Mindenek felett, ezek után igen fontos számunkra, hogy meggondoljuk a következő dolgot: Mi a név? A valódi név. Ez valójában az a név, mely az Atyától származik, mivel ő az, aki birtokolja a nevet. Ő azonban, miként az látható, nem kapja kölcsön a nevet, miként más esetekben van, a forma miatt, amiben minden egyes létező meg lesz teremtve. Így azután a név, hiteles név. Nincs senki más, akinek adhatta volna. Azonban megmaradt megnevezetlenül, kimondhatatlannak, addig a pillanatig, amíg ő, aki tökéletes, meg nem nevezte saját magát, és ő volt az egyedüli, aki képes volt kimondani az ő nevét, és meglátni. Amikor mindez megelégedéssel töltötte el őt, azután, hogy a fiáé lesz az általa kimondott név és amikor ezt a nevet adta neki, ő, aki a mélységből jött, beszélt az ő titkairól, mivel tudta, hogy az Atyja az abszolút jóság. Ezért, valójában, elküldte ezt a különleges egyet, hogy beszéljen a hellyel kapcsolatosan, és az ő nyugalmának helyéről,

ahonnan származik, és hogy dicsőítse a Teljességet, nevének nagyszerűségét, és az Atyjának édességét. Mindenki a hellyel összefüggésben fog beszélni, ahol megszületett, és azzal a régióval is, amelytől ő az ő elsődleges létezését kapta, s ahová sürgeti visszatérését. És abból a helyből akar – a helyből, ahol volt – mert megízlelte azt a helyet, amint táplálták és felnövekedett. A saját megpihenésének helye az ő Teljessége. Az Atyától származó minden kisugárzás ezért Teljesség, és minden kisugárzásának megvan a maga gyökere az egyben, aki okozója annak, hogy belőle növekedjenek. Ő kijelölte a határt. Ők egyénenként testesültek meg, azért, hogy a saját gondolataik legyenek mivel azon a helyen, ahol kiterjesztették gondolataikat a gyökereikből, felemelte őket minden magasságon át az Atyához. Elérték a fejét, mely nyugalmat nyert általuk, és ottmaradtak közel hozzá, azért, hogy elmondhassák, részeseié váltak arcának azáltal, hogy körbeölelték. Azonban az effélék közül nem testesültek meg, mert nem emelkedtek felül önmagukon. Nem fosztották meg őket az Atya dicsőségétől sem, és nem is gondoltak rá, mintha kicsi, keserű vagy mérges lenne, hanem tökéletesen jó, megzavarhatatlan, édes, minden tér ismerője mielőtt létezni kezdett, és semmiféle utasításra sincs szüksége. Ilyenek azok, akik birtokolnak valamit a mérhetetlen nagyságából, miközben magukhoz szorítják ezt a különleges és tökéletes egyet, aki értük létezik. És nem mennek le Hadészba. Nem lesznek irigyek és nem is gyászolnak, nem lesz köztük halál. Megpihennek azonban őbenne, aki nyugalomban van, anélkül, hogy belefáradnának saját magukba vagy feladnák az igazság kutatását. Éppen ellenkezőleg, ők maguk az igazság és az Atya bennük van, és ők az Atyában vannak, hiszen ők tökéletesek, elválaszthatatlanok tőle, aki valóban jó. Semmiben sem szenvednek hiányt semmiféle módon, azonban nyugalmat és felfrissülést kapnak a Szellemtől. És figyelnek a gyökerükre, ráérnek önmaguk számára, ők, akiben megtalálja a gyökerét, és nem szenved veszteséget lelke. Ilyen az áldott helye; ez az ő helyük. A többiek kedvéért pedig, azután, ismerjék meg, az ő helyükön, hogy az nem illik hozzám, miután a többiek azon a helyen voltak, nincs mit többet mondani. Ám ő az az egy, akiben leszek, azért, hogy higgyek magamban, minden pillanatban, a Mindenek Atyjának, és az igaz fivéreknek, akik révén az Atya elhalmoz, és akik középpontjában semmi sem hiányzik őbelőle. Ők azok, akik megtestesítik önmagukat, mivel az igaz és örök életben vannak és a tökéletes fényről beszélnek, eltöltve az Atya magjával, és mely a szívükben van és a Teljességben, miközben a Szellem örvendezik benne és dicsőíti őt, akiben volt, mert az Atya jó. És a gyermekei tökéletesek és érdemesek a nevére, mert ő az Atya. A gyermekek az ő fajtájából olyanok, akiket szeret.  

Az arkónok természete

Ami az elöljárók valós természetének leírását illeti, az Igazság Atyjának szelleme (inspirálta őket), a nagyszerű apostol – utalván a „sötétség elöljáróira” – elmondta nekünk, hogy „A mi küzdelmünk nem a hús és a vér ellen irányul, hanem az univerzum elöljárói ellen, és a bűn szelleme ellen.” Elküldtem ezt (neked) mivel érdeklődsz az elöljárók valós természete iránt. A vezetőjük vak; mivel hatalma és tudatlansága és önteltsége, ahogy mondta, hatalmához tartozik, „Én vagyok az, aki az Isten; senki más nem létezik rajtam kívül.” Amikor ezt mondta; bűnt követett el a teljesség ellen. És ezek a szavak felkeltették a romolhatatlanságot; és hang hallatszott, mely a romolhatatlantól jött, mondván: „Tévedsz Samael” – ami annyit tesz „a vakság istene.” A gondolatai vakká lettek. És, kitaszítva hatalmát – ami nem más, mint istenkáromlás amit mondott – üldözte a káoszba és a mélységbe, az anyja, a Pisztisz Szófia (Hit és bölcsesség) felbujtására. És ő (a nő a férfi) minden egyes leszármazottja számára otthont teremtett kényelemben, az ereje által – a fent lévő birodalmak mintája alapján, elkezdvén a láthatatlan világot láthatóvá átformálni. Amint a romolhatatlan letekintett a vizek vidékére, képe (a nőé) megjelent a vizekben, és a sötétség hatalmasságai beleszerettek. Ám ők nem tudták megtartani a képet, mely a vizekben jelent meg számukra, a gyengeségük miatt – mivel azok a lények, akik lélekkel bírnak nem képesek birtokolni olyasmit, ami szellemmel bír – mivel ők alulról származtak, ez pedig (a kép) felülről. Ez az ok, amiért a „romolhatatlan letekintett a vidékre (stb.)”: ezért az Atya kívánsága által, elhozta (a nő) a mindenséget a fénnyel való egyesülésbe. Az uralkodók terveket fektettek le és azt mondták: „Jöjjetek, alkossunk férfit mely a föld talajából lesz való.” Megmintázták teremtményüket, az egészében a földből valót. Most az uralkodók […] testet […] nekik van […] nő […] van […] a vadállat arcával. Aztán vettek egy keveset a föld talajából és megmintázták a férfi testét az ő testük nyomán, és az Isten képe alapján, mely megjelent számukra a vizekben. Azt mondták: „Gyertek, vegyük birtokba őt, a formája által, melyet lemásoltunk, hogy megláthassa férfi hasonmását […], és hogy birtokolhassuk a

formája által, melyet lemásoltunk.” – nem értvén meg az Isten erejét hatalom nélküliségük miatt. És az arcába lehelt; és a férfi lelket kapott (és ottmaradt) a földön számos napon át. Azonban nem tudták őt felkelteni, mivel hatalom nélküliek voltak. Miként a viharban a szél, kitartóak voltak (a fújásban), megpróbálták hát megragadni azt a képet, mely megjelent számukra a vizekben. És nem tudták (a kép) hatalmát felismerni. Mindezek a dolgok az örökkévalóság Atyjának kívánsága szerint mentek végbe. Ezután a szellem látta a lélekkel felruházott embert a földön. És a szellem előjött a Hajlíthatatlanság Földjéről; alászállt és eljött, hogy vele tartózkodjon, és a férfi élő lélekké vált. Megnevezte, az Ádám nevet adta neki, mivel úgy találtak rá, hogy a földön mozgott. Egy hang hallatszott a romolhatatlantól, Ádám megsegítésére; és a vezetők összegyűjtötték a Föld az összes állatát, és a mennyek összes madarát, és odahozták Ádámhoz, hogy lássák Ádám miként nevezi őket, hogy minden madárnak nevet adjon és minden vadállatnak. Fogták Ádámot és odarakták a kertbe, hogy művelje a földet és tartsa szemmel. És a vezetők közöltek vele egy parancsot, mondván: „A kert minden fájáról ehetsz; kivéve a jó és rossz tudásának fáját, arról ne egyél, ne érintsd meg, mivel azon a napon, amikor eszel róla, halálnak halála vár rád.” Ők […] ezt. Nem értették mit mondtak neki; inkább, az Atya kívánsága által, mondták ezt oly módon, hogy (valójában) egyen, és hogy Ádám hivatkozzon úgy rájuk, mint az a férfi, akinek kizárólagosan anyagi természete van. Az uralkodók tanácsot tartottak egymással és azt mondták: „Menjünk, és bocsássunk mély álmot Ádámra.” És ő elaludt. – Nos, a mély álom, melyet ők „bocsátottak rá, és ő alszik” a tudatlanság. – Felnyitották az oldalát, élő nőt alkották belőle. És az oldalába húst építettek, helyére, és Ádámot eltöltötte az egyetlen lélek. És a szellemmel-eltöltött nő odajött hozzá és beszélt neki, mondván: „Kelj fel Ádám.” És amikor meglátta őt (Ádám), azt mondta: „Te vagy az, aki életet adtál nekem; az ’élet anyjának” fognak hívni. – Mivel ő az, aki az én anyám. Ő az, aki az orvos, és a nő, és ő az, aki szül.” Aztán az elöljárók odamentek az ő Ádámjukhoz. És amikor látták női társát hozzá beszélni, izgatottan igencsak agitálni kezdtek; és beleszerelmesedtek a (nőbe). Azt mondák egymásnak: „Gyerünk, vessük belé a magunkat” és üldözni

kezdték. És ő kinevette őket ostobaságuk és vakságuk miatt; a karmaik között fává változott, és otthagyta előttük árnyas visszatükröződését megrázván önmagát; és ők aljasul bemocskolták. – És bemocskolták hangjának bélyegét, ezért az általuk megtestesített formák révén, a (saját) képüket is beleértve, hajlamossá tették magukat a megbélyegzésre. Ezután a női szellemi princípium belement a kígyóba, a tanítóba, és azt tanította nekik, mondván: „Mit mondott nektek? Azt, hogy ’A kert minden fájáról ehettek; kivéve a jó és rossz tudásának fáját, arról ne egyetek’?” Az érzéki nő azt mondta: „Nemcsak azt mondta, hogy „Ne egyél’, de még azt is ’Ne érintsd meg; mert azon a napon, amikor eszel róla, halálnak halála vár rád.’” És a kígyó, a tanító azt mondta: „Nem fogsz halálnak halálával meghalni; mivel semmi más, mint féltékenység miatt mondta ezt nektek. Éppenséggel fel fog nyílni a szemetek és olyanok lesztek mint az isten.” És a női tanító princípiumot elvették a kígyótól és ő maga mögött hagyta, mint egy közönséges földi dolgot. És az érzéki nő szakított a fáról és evett; és adott a férjének is, miként önmagának; és ezek a lelkek, melyek egy lelket birtokoltak, ettek. Tökéletlenségük pedig láthatóvá vált tudatlanságukban; és felismerték, hogy meztelenek a szellemi elemtől, és fügefaleveleket szakítottak, és ágyékuk köré tették. Aztán a főuralkodó jött; és azt mondta: „Ádám! Hol vagy? – mivel nem értette, mi történt. És Ádám mondta: „Hallottam a hangod és megijedtem, mert meztelen voltam és elbújtam.” Az uralkodó azt mondta: „Miért rejtőzködtél el, ha nem azért, mert ettél arról a fáról, melyről megparancsoltam, hogy ne egyél? És te ettél”! Ádám így szólt: „A nő, akit adtál nekem, ő kínált meg és én ettem.” És a gőgös uralkodó megátkozta a nőt. A nő azt mondta: „A kígyó volt az, aki félrevezetett engem és én ettem.” A kígyóhoz fordultak és megátkozták sötét gáncsoskodását, […] hatalom nélküli, nem megérthető, hogy az a forma volt, melyet ők maguk másoltak le. Attól a naptól kezdve a kígyó az elöljárók átkát hordta, amíg a teljes hatalommal rendelkező férfi el nem jön, az átok rajta lesz a kígyón.

Odafordultak Ádámjukhoz, megragadták és kikergették a kertből, a feleségével együtt; mivel nem volt rajtuk áldás, ugyanúgy átkozottakká váltak. Továbbá, az egész emberiséget súlyos zavarba vetették, és erőfeszítéssel teli életbe, így az emberiségükön világméretű ellenségeskedések uralkodnak, nem pedig a szent szellemhez való hűség lehetősége. Nem sokkal később megszülte Káint, fiukat; és Káin művelte a földet. Ezután megismerte feleségét, és újra várandós lett, megszülte Ábelt; és Ábel birkapásztor lett. Káin pedig gabonát hozott a földjéről; ám Ábel felajánlásképpen a bárányai közül. Isten letekintett Ábel fogadalmi felajánlására; de nem fogadta el Káin fogadalmi felajánlását. Az érzéki Káin üldözni kezdte Ábel, fivérét. És Isten azt mondta Káinnak: „Hol van Ábel, a fivéred?” Azt válaszolta, mondván: „Én ezek szerint a fivérem őrzője vagyok?” Az Isten azt mondta Káinnak: „Figyelj! A fivéred vérének hangja hozzám kiált! Vétkeztél a száddal. Visszaszáll rád: bárki, akit Káin megöl, hétszeres bosszút szabadít fel, te pedig nyögve és reszketve élsz majd a földön. És Ádám megismerte női társát, Évát, aki ismét várandós lett és megszülte Seth-et Ádámnak. És azt mondta: „Isten révén újabb fiút szültem, Ábel helyett.” És Éva újra várandós lett, és megszülte Noreát. És azt mondta: „Szűzet nemzett nekem, az emberiségnek számos generációján át lesz segítője.” Ő az a szűz, akit erőszakkal nem mocskolnak be. Azután az emberiség sokszorozódott és fejlődött. Az uralkodók tanácskoztak egymással és azt mondták: „Menjünk és keltsünk özönvizet a kezünkkel és pusztítsunk el minden élőt az embertől az állatig.” Ám amikor az erők uralkodója megismerte döntésüket, azt mondta Noénak: „Készíts saját magad bárkát olyan fából, mely nem rohad meg és rejtőzz el benne – te és a gyermekeid és a vadállatok és az ég madarai az aprótól a nagyig. – és állítsd fel Úr hegyén.” Azután Norea jött oda hozzá, bekéredzkedni a bárkába. Amikor pedig nem engedte, a (nő) rácsapott a bárkára, mire azt tűz pusztította el. Így újra bárkát épített, másodszor is. Az uralkodók elmentek, hogy találkozzanak vele, azzal a szándékkal, hogy megtévesszék őt. Legfelső főnökük azt mondta neki: „Anyád, Éva, eljött hozzánk.”

Ám Norea hozzájuk fordult és azt mondta nekik: „Ti vagytok azok, akik a sötétség uralkodói; átkozottak vagytok. És ti nem ismeritek az anyámat; helyette, a társnőtök az, akit ismertek. Mivel nem vagyok a leszármazottatok, sokkal inkább a magasabb világ az, ahonnan jöttem.” A fennhéjázó uralkodó megváltozott, valamennyi hatalmával, arckifejezése olyanná vált, mint (a) fekete […]; azt mondta neki önhitten: „Szolgálatot kell tenned számunkra, miként az anyád, Éva is tette; mivel én adtam […]”. Norea azonban odafordult, […] erejével, és hangosan, felkiáltott a szentnek, a mindenség Urának: „Ments meg engem a gonoszság uralkodóitól és ments meg, hogy meg ne ragadjanak engem – azonnal!” A angyal lejött a mennyekből és az mondta neki: „Miért kiáltasz fel az Istenhez? Miért viselkedsz ilyen merészen a szent szellemmel?” Norea azt mondta: „Ki vagy Te? A gonosz uralkodók elhúzódtak tőle. Azt mondta: „Én vagyok aki Eleleth, eszesség, a hatalmas angyal, aki a szent szellem jelenlétében áll. Engem küldtek, hogy beszéljek veled, hogy megmentselek téged attól, hogy a törvénytelenek megragadjanak. És tanítani foglak gyökereidről.” (Norea, most nyilvánvalóan beszél) „Nos, amiatt az angyal miatt, nem beszélhetek az ő hatalmáról: megjelenése olyan, mint a színarany, ruházata mint a hó. Nem, őszintén szólva, szám nem tudja elmondani hatalmasságát és arcának megjelenését!” Eleleth, a hatalmas angyal, szólt hozzám: „Én vagyok – mondta – aki ért. Én vagyok az egyik fény-adó a négyből, aki a hatalmas láthatatlan szellem jelenlétében áll. Úgy gondolod, ezeknek az uralkodóknak bármi hatalma is lehet rajtad? Egyikük sem győzedelmeskedhet az igazság gyökerei felett; ennek okán jelenik meg a végső időkben, és ezeket az uralkodókat megfékezik. És ezek az elöljárók nem tudnak meggyalázni téged és azt a generációt; mivel lakóhelyed a megvesztegethetetlenség, ahol a szűz szellem lakozik, aki a káosz uralkodóinak és az ő világuknak az elöljárója.” Ám én azt mondtam: „Uram, taníts meg engem ezen elöljárók képességeire – hogyan jöttek létre és mi az eredetük, és mi az anyaguk, és ki alkotta őket és az erejükről?”

És a hatalmas angyal, Eleleth, megértvén, szólt hozzám: „A határtalan birodalmakon belül lakozik a romolhatatlanság. Szófia, akit Pisztisznek hívnak, létre szeretett volna hozni valamit, egyedül, a hitvese nélkül; és megalkotott egy mennyei dolgot. Egy fátyol volt a fenti világok és a lenti birodalmak között; és árnyék született a fátyol alatt; és az árnyék anyaggá vált, ás az árnyék kivetült szerte. És amit megalkotott az anyagban valósult meg, mint az elvetélt magzat. És képlékeny formát öltött magára, az árnyékból kiolvadva, és öntelt vadállat lett, emlékeztetvén az oroszlánra. Androgén volt, miként már mondtam, mert anyagból formálódott, abból származtatott. Felnyitván a szemét, hatalmas mennyiségű, határtalan anyagot látott, és gőgössé válva azt mondta: „Én vagyok az, aki az Isten, és nincs más rajtam kívül”. Amikor ezt mondta, vétkezett a mindenséggel szemben. És egy hang hallatszott az abszolút hatalmasság felső birodalmából, mondván: „Tévedsz, Sámáel” – ami annyit tesz, ’a vakság istene’. És azt mondta: „Ha bármely dolog is létezett volna előttem, legyen láthatóvá számomra!” És abban a pillanatban Szófia kinyújtotta az ujját és fényt gyújtott az anyagban; és lekergette a káosz világába. Ő pedig visszatért fel, a saját fényébe; ismét sötétség […] anyag.. Ez az uralkodó, révén androgén, létrehozott magának egy hatalmas birodalmat, határtalan kiterjedésűt. És azon tűnődött, leszármazottat nemz magának, és létrehozott magának hét leszármazottat, androgéneket, éppen mint a szülő. És azt mondta a leszármazottainak: „Én vagyok az, aki a teljesség istene.” És Zoé (Élet), Pisztisz Szófia lánya, felkiáltott és azt mondta neki: „Tévedsz Sakla!” – amely név ugyanannyit tesz, mint Jaltabaoth. Belelehelt az arcába és a lehelete tüzes angyallá változott számára, és az angyal megkötözte Jaltabaothot és levetette őt Tartaroszba a mélység alá. Amikor pedig leszármazottja, Sabaoth, meglátta az angyal erejét, megbánta bűneit és megátkozta az apját és az anyját, az anyagot. Megundorodott tőle, és énekelni kezdett, dicsőítő éneket Szófiához, és a lányához Zoéhez. És Szófia és Zoé megragadták őt és rábízták a hetedik mennyországot, a fent és lent fátyla alatt. És így hívták: „Az erők istene, Sabaoth”, mivel az káosz erőinek feletette áll, s mert Szófia elfogadta őt.

Amikor pedig ezek az (események) megtörténtek, hatalmas, négy arcú kerub-hintóvá alakította magát, és végtelen számú angyal teljesített szolgálatot, valamint hárfázott és lanton játszott. És Szófia fogta a lányát, Zoét és leültette őt az (angyal) jobbjára, hogy megtanítsa őt (az angyalt) a nyolcadik (mennyben) létező dolgokra; a harag angyalát pedig az (angyal) baljára helyezte. Attól a naptól kezdve, az ő jobbját úgy hívják „élet”; és a bal oldal pedig a fenti birodalom becstelenségét testesíti meg. Mindez a te időd előtt volt, hogy ők megszülettek. Most amikor Jaldabaoth meglátta őt (Sabaoth-ot) ebben a csodálatos ragyogásban és ebben a magasságban, irigyelni kezdte őt; és az irigység androgén dologgá vált, és ez az irigység eredete. És az irigység halált nemzett; és a halál utódokat nemzett és mindegyiküknek odaadta a mennyország egy részének felügyeletét; és a káosz mindahány mennye megtelt a leszármazottaikkal. Ám mindez a mindenség atyja szándéka szerint történt, az, hogy ők valamennyien megszülettek – az összes fenti dolgok szokásainak megfelelően – így a káosz összegzése megvalósuljon. „Ott megtanítottalak az uralkodók szokásaira; és az anyagra, melyben kifejeződtek; és a szülőjükre, és a világegyetemükre.” Ám én azt mondtam: „Uram, én is az ő anyagjukból való vagyok?” „Te és a leszármazottaid, az eredeti atyától valók vagytok, fentről, a romolhatatlan fény (birodalmán) kívülről, az ő lelkeik onnan származnak. Így az elöljárók nem közelíthetik meg őket, mert az igazság szelleme bennük van; és mindazok, akik ismerik ezt az utat, halál nélkül valók a halandó emberiség között. Az elvetett alkotóelem ezért nem válik ismertté mostanság. Helyette, három generáció múltán ismert lesz , és megszabadul az elöljárók hibája miatti kötöttségtől.” Azután azt mondtam: „Uram, mennyi idő múlva?” Azt mondta nekem: „Addig a pillanatig, amíg az igaz férfi, megmintázott alakban, ki nem nyilvánítja az igazság szellemének létezését, ahogy az atya küldte. Akkor mindenről megtanítja majd őket, és felkeni őket a nem uralt nemzetségtől kapott örök élet kenetével.

Azután megszabadulnak a vak gondolattól, és megtapossák lábuk alatt a halált, mely az elöljáróktól ered, és felemelkednek a határtalan fénybe, ahová az elvetett alkotóelem tartozik. Azután az elöljárók lemondanak korszakukról, és az angyalaik siratják a pusztulásukat, és a démonjaik keseregnek haláluk felett. Akkor a fény összes gyermeke teljes mértékben megismeri az igazságot és gyökereiket, és a végtelenség atyját és a szent szellemet. Azt mondják, egyszerű hangon, ’Az igazság atyja igaz, és a fiú elnököl a teljesség felett”, és mindenkin korszakok korszakain át, „Szent – szent – szent! Ámen!’”                                          

Hüpszifron A könyv azokra a dolgokra vonatkozik, melyeket Hüpszifron látott, a szüzessége házában nyilvánították ki számára. És hallgatta felebarátját […] Fajnopszot és […], és rejtelemben beszéltek egymással. Most én voltam a rangidős személyesen […] eljöttem a szüzességem házába és lementem a világba. Aztán azokról beszéltek nekem, akik a szüzességem házában laktak. És lementem a világba és azt mondták nekem: „Hüpszifron ismét elhagyta szüzessége házát.” Azután az, aki hallotta, Fajnopsz, aki belélegezte (Hüpszifron) vérének forrását, mely szétterült belőle. És azt mondta: [„Én vagyok Fajnopsz] vétkezik […] csodál [… a számos] csupán emberi maradványokból vagy láthatok egy [férfit, a vérszerű vagy…], -nek a […tűz] és egy […] kezé[ben]. Ami engem illet, azt mondtam neki: „Fajnopsz nem jött oda hozzám; nem tévedt el. […] lát egy férfit […] őt […]. Ezért […] melyet ő mondott […] Fajnopsz ezt […] Láttam őt és azt mondta nekem: „Hüpszifrone, miért laksz kívülem? Kövess engem és én beszélni fogunk neked róluk.” Így hát követtem őt, mivel nagy félelemben voltam. És beszélt nekem a vér forrásáról, amit tüzet rakván nyilvánított ki […] ő mondta […].                    

A tudás értelmezése

[13 sor hiányzik] …azért jöttek, hogy higgyenek a jelekben és a csodákban és a tettekben. A lehetőség miatt, hogy mindez megtörténik, követték őt, ám szemrehányások és megalázások érték őket, míg megértették a látomást, megfutamodtak, mielőtt hallották volna, hogy Krisztust megfeszítették. Ám a mi generációnk is szerte szét van, hiszen még azt sem hiszik el, hogy Krisztus életben van. Azért, hogy hűségünk szent legyen (és) tiszta, nem bízván cselekvően önmagában, viszont fenntartva ezt és ő belé plántálva, ne mondd: „Honnan van a türelem, hogy a hűséget mérjük vele?” Mivel minden egyes ember aszerint van meggyőződve (a dolgokról), amint hisz. Ha nem hisz nekik, akkor nem lesz meggyőződve (a dolgokról). Ám nagyszerű dolog az ember számára a hit, hiszen így nem hitetlenségben van, miként a világ. Most a világ a hűtlenség helye és a halál otthona. És a halál úgy létezik, mint… [14 sor hiányzik]… képmás és ők nem hisznek. Szent dolog a hűség és látni a képmást. Az ellentét a hűtlenség a képmásban. Azok a dolgok, melyeket ő adományoz nekik, segítségükre lesz. Lehetetlen volt számukra, hogy elérjék az elmúlhatatlanságot […] […] fognak válni […] meglazul […] azok, akiket küldtek […]. Aki csüggedt, nem fog hinni. Képtelen hatalmas egyházat alkotni, mivel jelentéktelen dolgok közül gyűjtöget. Az út megnyilvánulásává vált. Mivel ugyancsak beszéltek a képmásról, mely ennek az útnak segítségével érthető meg. A szerkezetet a hasonlóság révén lehet megérteni, az Isten azonban a tagjai által jut a megértéshez. Ismerte még nemzésük előtt őket, és ők megfogják ismerni őt. És az, aki mindegyiket nemzette az elsőtől fogva, bennük lakozik. Irányítja őket. ezért szükséges mindannyiuk számára… [25 sor hiányzik]… a Megváltó elköltöztette önmagát, mivel (így) helyes. Valójában nem a tudatlanság, hanem az érzékiség, az az adott szó, mely férjül vette őt. És ő az, aki képmásként létezik, mivel az az egy is (férfi) létezik, miként az is (nő), aki létrehozott minket. És ő (nő) megismertette vele (férfi), hogy ő a Méh. Ez az egyik csodája, hiszen ő kelt bennünk felülmúlhatatlan türelmet. Ám ez a csoda: ő (férfi) szereti azt, akinek elsőként állt szándékában engedélyezni egy szüzet […]. Megfelelő ahhoz, hogy […] őt […] a halálhoz gyakorolni kíván… [23 sor hiányzik]. Ezért engedte (a nő) őt (a férfit) az ő (a nő) útjára (térni). Először azon volt (a férfi), hogy erre a szűzre tekintsünk, akit a keresztre erősítenek, mely azokban az

otthonokban van. És az látjuk, ez az ő (a nő) vize, amelyet a legfelső hatalom adományoz annak, akiben ott a jel. Ez a halhatatlanság vize, amit a csodálatos hatalmasságok adományoznak neki, miközben ő (a férfi) alatta van az ő (a nő) fiatal fia képének. (A nő) nem hagyta abba a (férfi) kedvére tevést. Ő (a nő) […] a […] (a férfi) vált […]–ban […] az adott szó, mely úgy tűnik […]. (A férfi) nem… [13 sor hiányzik]…-ban […] át […] azokból az otthonokból. Néhányan az útra esnek. Mások sziklákra. Míg mások, akiket ő vetett el, a tövisbokrokba. Nézzük csak […] ő (a férfi). És ez az örök valóság, mielőtt azok a lelkek megszületnek, azoktól, akiket megölnek. Azonban üldözésnek volt kitéve azon a helyen a Megváltó által bemutatott út miatt. És keresztre feszítették és meghalt – nem a saját maga okán halt meg, hiszen egyáltalán nem érdemelt halált, hanem a halandók egyháza miatt. És felszögelték őt, hogy az Egyházban tartsák őt. Lealacsonyító választ adott neki (az egyháznak), hiszen, ezért született, hogy ilyen módon szenvedje el a halált, ahogy elszenvedte. Hiszen Jézus számunkra a kép, ennek következtében… [14 sor hiányzik]… ez […] az egész felépítés és […] a legnagyobb keserűség a világon […] minket a […] által, rablók révén […] a rabszolgák […] le Jerikóba […] megkapták […]. […] érte, le azokhoz, akik várni fognak amíg a teljes tökéletlenség fogva tartja őket, amíg a végső valóság, mely a részük, hiszen ő lehozta számunkra, meg nem köt minket a hús fészkeiben. Mivel a test átmeneti lakhely, melyet az uralkodók és az elöljárók mint lakhelyet birtokolnak, benne az emberrel, mivel bele börtönözték a megalkotását követően, szenvedésbe taszították. És kényszerítvén őt, hogy nekik szolgáljon, rászorították, hogy szolgálja a hatalmasságokat. Megosztották az egyházat, hogy örököljék… [9 sor hiányzik]… hatalma, hogy […] és […] és […] megérintvén […] előtt […] ez az a szépség, mely majd […] akarta […] és vele lenni […] harcolva egyik a másik ellen […] miként mások […] szűz […] elpusztítani […] sebesülés […] de ő (a nő) […] összehasonlítja önmagát a […] őt, mivel ők megrekedtek […] romolhatatlan. Ez […] hogy ő (a férfi) megmarad […] szűz. Az […] ő (a nő) szépségét […] hűségét […] és ezért […] őt. Ő (a férfi) sietett […] nem nyugodott bele […] ők semmibe veszik […]. Ezért amikor az Anyának volt… [5 sor hiányzik]… az Anya […] az ő ellensége […] a tanítás […] az erőnek a […] természet […] észrevenni a hajadont […] ő (a férfi) képtelen […] hajadon […] az ellentéte […]. Ám hogyan van neki (a férfinek) […] hajadon […] képtelen volt […] vált […] megölte őt […] életben […] ő (a férfi) számított rá (a nőre) […] jobban mint az életet […] hiszen ő (a férfi) tudta, hogy ha […] a világ megteremtette őt […] neki, hogy felemelje őt […] fel a […] a vidék fölé […] azokat, akiket uralnak […]. Ám […] kiárasztották őt […] ő őbenne lakozik […] a Mindenség Atyja […] inkább neki (a

nőnek), mint neki (a férfinak). Ő (a férfi)… [8 sor hiányzik]… hasonlít […] bele […] megvannak neki […] őket […] mindegyikük érdemes lesz […] megragadják őt és […] a tanítónak el kell rejtenie önmagát mintha isten lenne, aki magához öleli alkotásait, aztán elpusztítja őket. Mivel pedig az Egyházzal is beszélt és megtette önmagát a halhatatlanság tanítójának, és elpusztította az öntelt tanítót megtanítván őt (a nőt) a halálra. És ez a tanító élő iskolát alakított, mivel annak a tanítónak másik iskolája volt: miközben ez halott iratokról tanított bennünket, ő – másrészről -, arra késztetett minket, hogy eltávolítsuk magunkat a világgal való megcsömörléstől; tanított bennünket az általuk való halálunkról. Nos, ez az ő tanítása: Ne hívjatok apának senkit a földön. A ti Atyátok aki a mennyben van, az egyetlen. Ti vagytok a világ világossága. Ők az én felebarátaim és a társaim, akik teljesítik az Atya kívánságát. Így hát, mit értek el vele, ha összegyűjtitek a világot, de elvesztitek a lelketek? Így hát amikor sötétben voltunk, sok-sok „atyát” hívtunk, mert tudatlanok voltunk az igazi Atyát illetően. És ez a hatalmas felismerés az összes bűnt illetően … [8 sor hiányzik]… elégedettség. Mi valamennyien hasonlítunk… […] őt, hogy […] lélek […] férfiak, akik […] a lakóhely. Mi is hát akkor a hitvallás, melyet a mester fektetett le, aki megszabadította magát a hatalmas tudatlanságból és a tudatlan szem sötétjéből? Emlékeztette őt az Atya jó dolgaira és a fajtájára. Ezt mondta neki: „Nos, a világ nem a tied, ne is tiszteld hát a formáját, melyben létezik mint előnyöst; inkább, (mint) hátrányost és (mint) büntetést.” Fogadd most el az egynek a tanítását, akit megvádoltak – előny és haszon a lélek számára – és fogadd el az ő alakját. Ez az az alak, mely létezik az Atya jelenlétében, a szó és a magasság, mely lehetővé teszi számodra, hogy megismerd őt, mielőtt eltévednél (a) hús marasztalása által. Hasonlóképp, nagyon kicsivé váltam, így alázatosságom révén, fel tudtalak téged emelni nagy magasságba, amikor csak elbuktál. Ebbe a csapdába löktek téged. Ha most hiszel bennem, én vagyok az, aki felemel téged, ezen alak segítségével, amit látsz. Én vagyok az, aki elbírlak téged a vállaimon. Lépj be a bordázaton keresztül és amikor csak megjössz, rejtsd el magad a vadállat elöl. A teher, ami most rád nehezedik, nem a tied. Akárhogy is, te (a nő)… [14 sor hiányzik]… a dicsőségéből… […] kezdettől fogva. A nővel egy gondolaton állva, alvás hozta a munkát és a szombatot, mely a világ. Az Atyával egy gondolaton állva, az alvás hozta a szombatot és a világból való kivonulást a vadállatokat. Mivel a világ vadállatoktól ered és maga a vadállat. Ezért az, aki eltévedt, a ravaszhoz tart,

és ő pedig a vadállatoktól származik, melyek megszülettek. Felöltöztetik a megbélyegzés ruhájába, mivel a nőnek nincs más ruhája magzatjai számára kivéve azt az egyet, amit szombatra hozott. Mivel nem létezik vadállat az Eónban. Hiszen az Atya nem tartja a szombatot, inkább a Fiút ösztönzi, és a Fia által ellátja önmagát folyamatosan az Eónokkal. Az Atya értelmes összetevőkből álló életet él, melyeket úgy tesz tagjaimra, mint ruházatot. A Férfi… [11 sor hiányzik]… ez a név. Az […] ő kisugárzott önmaga és kisugározta a vádlót. Az, akit megvádoltak, megváltoztatta a nevét, és azzal együtt, aki szeretett volna vádlóvá válni, úgy jelent meg, mint hús. És a megalázott számára nem volt eszköz. Nem volt szüksége dicsőségre, mely nem az övé; meg volt neki a saját dicsősége, a névvel együtt, mely a Fiú. Ő eljött hát, hogy dicsőségesekké váljunk a megalázott által aki a megaláztatások otthonaiban lakozik. És ő általa akit megvádoltak megkapjuk a bűneink alól való megbocsátást. És ő általa, akit megvádoltak, és az által, akit kiszabadítottak, kegyelmet kapunk. De ki az aki kiszabadította azt, akit megvádoltak? Ő a név kisugárzása. Mivel miként testnek, névre van szüksége, így a test is Eón, melyet a bölcsesség sugároz ki. Megkapta a magasztosságot mely alászállt, ezért az Eón belépett abba, akit megvádoltak, ezért mi megmenekülhetünk a halál szégyenétől, és újjászülethetünk testben és vérében a… [8 sor hiányzik]… sors. Ő […] és az Eónok […] elfogadták a Fiút, habár tökéletes rejtély volt […] minden egyes tagja […] kegyelem. Amikor felkiáltott, elválasztották az Egyháztól, mint a sötétség részeit az Anyától, miközben lábai nyomokat hagytak számára, és ezek megvilágították az Atyához felvezető ösvényt. Ám mi az a módszer és viselkedés, melyben ő (a nő) a Vezetőjük lehet? Nos, úgy készíti el a (a nő) lakóhelyet, hogy az a fény szülőhelye legyen mindazok számára akik benne lakoznak (a férfiban), így ők megláthatják az alászálló Egyházat. Mivel pedig a Vezető (a Fej) felemeli önmagát a szakadékból; áthajolt a kereszt felett és lenézett Tartaroszra, hogy akik lent vannak, feltekinthessenek. Így tehát példának okáért ha valaki ránéz valakire, akkor annak az arca, aki lefelé tekint felnéz; így tehát ha egyszer a Vezető (a Fej) ugyancsak letekint és alápillant a magasságból a tagjaira, a mi tagjaink felmennek, ahol a Vezető (a Fej) van. És ez, a kereszt, eszközként szolgált a tagok felszögelésére, és kizárólag így voltak képesek… [7 sor hiányzik] … birtokolni […] mert olyanok voltak mint a […] rabszolgák. A beteljesülés a következő: az, akit ő (a nő) megjelöl tökéletessé válik azáltal, aki megjelölte. És a megmaradt magok addig tartanak ki, amíg a Mindenség el nem különül és alakot nem ölt.

És ekképpen a rendeleteket végrehajtják, mivel miként a halálágig tisztelt nő birtokolja az idő előnyeit, ezért életet is ad. És az utód megkapja a számára kijelölt testet, és tökéletessé válik. Nagylelkű természete van, mivel az Isten Fia benne lakozik. És amikor csak kéri a Mindenséget, bármit birtokol is a tűzben, mert megvetett és gyalázatos az Atya számára. Továbbá, amikor a hatalmas Fiút elküldték a kis felebarátai után, elterjesztette az Atya rendeletét és kihirdette azt, szembeszegülve a Mindenséggel. És eltávolította a régi adósság kötelékét, a megbélyegzéshez tartozót. És ez az a rendelet, mely (akkor) volt: Azok, akik rabszolgává teszik magukat, halálra ítéltekké válnak Ádámban. Fel lesznek emelve a halálból, bocsánatot nyernek bűneik, és megváltja őket a… [9 sor hiányzik] … mivel érdemesek vagyunk […] és […] de én azt mondom […] és ezek […]. Mivel […] érdemes, hogy […] Isten. És az Atya […] a Krisztus eltávolította magától mindezeket, mivel szereti tagjait teljes szívéből. Aki féltékeny, egyik tagját a másik ellen hangolja. Ha nem féltékeny, akkor nem lesz eltávolítva (a) többi tag közül és a jó lesz az, amit lát. Miként a felebarát, aki figyel minket, merthogy ő is az, az ember dicsőíti azt, aki nekünk kegyelmet ad. Továbbá, mindannyiunk számára jó, ha élvezhetjük azt az ajándékot, amit ő kapott az Istentől, és hogy ne legyünk féltékenyek, hiszen tudjuk, hogy aki féltékeny az gátat jelent a (saját) útjában, mivel csak önmagát pusztítja el az ajándék által, merthogy figyelmen kívül hagyja az Istent. Örvendeznie kell és boldognak lenni, hogy részese lehet a kegyelemnek és az adománynak. Van valakinek prófétálási adománya? Ossza meg tétovázás nélkül. Ne közelíts féltékenységgel felebarátaidhoz és ne… [8 sor hiányzik] … választott amint ők […] üres, amint elszöknek […] aláhullva az ő […] tudatlanok, hogy […] ily módon nekik van […] bennük […] azért, hogy okvetlenül válaszoljanak azokra a dolgokra, melyekről azt szeretnéd, hogy gondoljanak, amikor rád gondolnak. A felebarátod ugyancsak bírja az ő kegyelmét: Ne ócsároljátok saját magatokat, de örvendezzetek és mondjatok köszönetet lélekben, és imádkozzatok érte, hogy megosszátok a kegyelmet, mely benne lakozik. Ne tekintsetek rá úgy, mint idegenre, inkább olyanra, mint aki a tiétek, mint akit mindegyik (társatok) befogadott. Szeretvén a Vezetőt, (a Fejet) aki birtokolja őket, ti ugyancsak birtokoljátok azt, akitől ezek az ajándék-áradatok érkeznek a testvéreitek között. Ám tud-e valaki előre haladni a szavakban? Nem gátolják-e ilyesmik; ne mondjátok: „Miért beszél ő, ha én nem?”, mivel amit mond, az (is) a tiétek, és aki pedig meglátja a Szót és aki beszél róla, az ugyanaz a hatalom. A Szó… [13 sor hiányzik]… szem, vagy csak kéz, habár egyetlen testet alkotnak. Azok, akik hozzánk

tartoznak, a Vezetőt (a Fejet) szolgálják együtt. És minden egyes tag úgy tekinti, mint tagot. Nem tudnak valamennyien lábbá válni, szemmé, vagy mindannyian kézzé, mivel ezek a testrészek nem önmagukban léteznek, akkor ugyanis meghalnának. Tudjuk, valamennyien elpusztulnak. Akkor pedig miért szeretitek a tagokat, habár továbbra is halottak, ahelyett, hogy az élőket szeretnétek? Honnan ismeritek fel, hogy valaki nem törődik felebarátjával? Mivel tudatlanok vagytok, amikor gyűlölitek őket és irigyek vagytok rájuk, mivel nem kaptátok meg a bennük lakozó kegyelmet, mivel nem vagytok hajlandók összeegyeztetni mindezt a Vezető (a Fej) nagylelkűségével. Köszönetet kell mondanotok tagjainknak és kérni, hogy ti is részesüljetek a kegyelemben, melyet ők kaptak. Mivel a Szó gazdag, nagylelkű

és

jószívű.

Íme,

ajándékokat

ad

embereinek

irigység

nélkül,

összhangban … [11 sor hiányzik] … megjelent minden egyes tagban. […] önmaga […] mivel egyáltalán nem harcoltak egymás ellen különbségeik következtében. Inkább dolgozván együtt a másikkal, egymásért fognak munkálkodni, és ha egyikük szenved, vele szenvednek majd, és ha valakit megmentenek, együtt menekülnek meg. Továbbá, ha várnának a kivonulásra a (földi) harmóniából, akkor eljutnának az Eónhoz. Ha alkalmasak lesznek az (igaz) harmónia megosztására, mennyivel inkább (alkalmasok) azok, akik a közönséges egységből származnak? Meg kell békülniük egymással. Ne vádoljátok a Vezetőtöket (Fejeteket), mert nem úgy mutatott rátok, mint szemre, hanem mint ujjra. És ne legyetek féltékenyek azokra, akiket a szem csoportjába, vagy a kézébe vagy a lábéba helyeztek, hanem mondjatok köszönetet azért, mert nem a Testen kívül léteztek. Ellenkezőleg, ugyanaz a Vezetőtök (Fejetek), aki révén a szem is létezik, miként a kéz és a láb is, és a további részek. Miért vetitek meg azt, aki rámutatott arra, miként […] vágyott rá, hogy […] ti megrágalmaztátok […] nem ölelitek meg […] vegyítetlen testet […] kiválasztva […] szétoszolva […]az Eónnak […] alászáll […] azonban kiszakított minket Eónokból melyek azon a helyen léteznek. Néhányuk a látható Egyháznak tagja – akik az ember Egyházának tagjai – és egyhangúlag hirdetik egymásnak az Eónjuk isteni megnyilvánulását (Pleroma). Néhányan pedig a halál miatt tagjai az Egyháznak, azok nevében, akik miatt odamennek – őértük lesznek halottak – míg mások élni fognak. Ezért ők a gazdag életet szeretik. A maradék közül mindenki a saját gyökere révén tart ki. Gyümölcsöt teremnek, mely őrá hasonlít, hiszen a gyökerek egymáshoz kapcsolódnak, és a gyümölcseik oszthatatlanok, mind közül a legjobb. Ők birtokolják őket, értük vannak és egymásért. Tehát legyünk olyanok, mint a gyökerek, hiszen egyenlőek vagyunk […] az Eón […] azok, akik nem a mieink

[…] felette a […] megragadják őt […] hiszen […] a ti lelketek. Ő majd […] neki adunk titeket. Ha megtisztítjátok, megmarad bennem. Ha bezárjátok, az Ördöghöz tartozik. Még ha el is pusztítjátok erőit, melyek tevékenyek, veletek lesz. Mivel ha a lélek halott, miként azt a törvényhozók és a elöljárók lefektették. Most pedig, mit gondoltok a szellemről? Vagy miért üldözik az ebből a fajtából való embereket halálra? Nem elégedettek azzal, hogy együtt vannak a lélekkel és kereshetik? Mivel minden hely el van zárva előlük az Isten emberei által, ameddig csak testben léteznek. És amikor nem láthatják őket, mivel (az Isten emberei) a szellem által élnek, széttépik ami feltűnik, mintha megtalálhatnák őket. és mi a hasznuk ebből? Esztelenül őrültek! Szétszaggatják környezetüket! Ássák a földet! […] őt […] elrejtette […] létezik […]megtisztít […] azonban […] utána Isten […] megragadott minket […]de mi elsétáltunk […]. Mivel a bűn tengernyi, mennyivel nagyobb a féltékenység a Megváltó Egyháza iránt. Mindegyikük képes volt elkövetni mindkét (típusú) vétket, nevezetesen a beavatottét és egy közönséges emberét is. Nagyon egyszerű képesség, amit birtokolnak. Ami pedig minket illet, mi a Szó beavatottjai vagyunk. Ha ez ellen vétkezünk, bűnösebbek vagyunk a nem-zsidóknál (Gentiles). Ha pedig leküzdünk minden bűnt, megkapjuk a győzelme koronáját, miként a mi Vezetőnket (Fejünket) megdicsőítette az Atya.                                  

Péter levele Fülöphöz

Péter levele, melyet Fülöpnek küldött. „Péter, Jézus Krisztus apostola, Fülöpnek, szeretett fivérünknek és apostoltársunknak, és a veled lévő hittestvéreinknek: üdvözlet! Szeretném veled tudatni, fivérünk, hogy megkaptuk az Urunk és az egész világ Megváltójának rendeléseit, hogy gyűljünk össze, adjunk útmutatást és hirdessük az igét a megváltás jegyében, amit Urunk Jézus Krisztus megígért nekünk. Ám ami titeket illet, ti függetlenek vagytok tőlünk és nem vágytok arra, hogy összegyűljünk, és hogy megismerjétek, miként kell megszervezni önmagunkat, hogy elmondhassuk a jó hírt. Mindezekért tehát elfogadható lenne számotokra, fivérünk, hogy összejöjjünk a Jézus, Istenünk rendeléseinek szellemében?” Amikor Fülöp megkapta ezeket a (szavakat) és amikor elolvasta őket, boldogságban örvendezve elment Péterhez. Akkor Péter összegyűjtötte a többieket is. Felmentek a hegyre, melyet az „Olajfák (hegyének)” hívnak, arra a helyre, ahol rendszeresen összejöttek az áldott Krisztussal, amikor ő (még) testben volt. Akkor, miután az apostolok összegyűltek, és térdre vetették magukat, imádkozni kezdtek, ezt mondván: „Atya, Atya, a fény Atyja, aki birtokolja a romolhatatlanságot, hallgass meg minket, miként szent gyermekedet, Jézus Krisztust. Mivel ő volt az aki a sötétségben világossággá vált számunkra. Igen, hallgass meg!” És újra imádkoztak, máskor, mondván: „Az élet fia, a halhatatlanság Fia, aki a fényben van, Fiú, a halhatatlanság Krisztusa, megváltónk, adj nekünk erőt, mivel halálra keresnek minket!” Azután hatalmas fényesség jelent meg, a hegy annak sugárzásában ragyogott, aki megjelent. Hang kiáltott hozzájuk, mondván: „Figyeljétek szavaim, melyeket hozzátok intézek. Miért kértek engem? Jézus Krisztus vagyok, aki mindörökké veletek van.” Ezután az apostolok feleltek, így szólván: „Urunk, szeretnénk megismerni az eónok és a tökéletes isteni megnyilvánulás (pleroma) fogyatékosságait.” És:

„Hogyan maradjunk ezen a lakhelyen?”, továbbá: „Hogyan jönnünk erre a helyre?” És: „Milyen módon távozzunk?” Újra: „Hogyan legyünk merészek?” És: Miért harcolnak a hatalmasságok ellenünk?” A hang a fényből szólt hozzájuk, mondván: „Ti magatok vagytok azok, akik tanúsítják, hogy mindezeket a dolgokat elmondtam nektek. A hitetlenségetek miatt azonban elmondom még egyszer. Először is, az eónok fogyatékosságaival kapcsolatban, ez az a fogyatékosság, amikor az anya engedetlensége és őrülete megjelenik őfelsége az Atya parancsa nélkül. Ő (az anya) fel akarta emelni az eónokat. És amikor szólt, az Öntelt követte. Amikor pedig hátrahagyott egy részt, az Öntelt távol tartotta magát tőle, és fogyatékossá vált. Ez az eónok fogyatékossága. Amikor pedig az Öntelt felvett egy darabot, elvetette. És hatalmasságokat és elöljárókat helyezett fölé. És bezárta az eónokba, melyek halottak. És a világ összes hatalmassága örvendezett, mert őket nemzették. Ám nem ismerték az elő-létező Atyát, mivel idegenek voltak számára. Ám ő az, akinek hatalmat adtak, és akit imádsággal szolgálnak. De ő, az Öntelt, büszkévé vált a hatalmasságok imája révén. Iriggyé vált, és képet akart készíteni a kép lakhelyén, és egy formát, a forma lakhelyén. És megbízta a hatalmasságokat az elöljárói körében, hogy formáljanak halandó testet. És létrejöttek a megtévesztésből, a látszatból, mely összekeveredett.” „A következőkben az isteni megnyilvánulásról (pleroma): én vagyok az, akit testben küldtek le, az elpártolt magok miatt. És én lejöttem a ő halandó formájukban. Azonban nem ismertek fel engem; úgy gondoltak rám, mint halandó emberre. És én beszéltem vele, aki hozzám tartozik és ő figyelt rám, éppen úgy, ahogy ti hallgattok ma engem. És hatalmat adtam neki, hogy beléphessen atyja örökségébe. És fogtam […] őket kitöltötte […] az ő üdvösségében. És mivel ő fogyatékosság volt, ezért isteni megnyilvánulássá alakult.” „Emiatt van, hogy gátolnak benneteket, mert hozzám tartoztok. Ha levetkőzitek magatokról az erkölcstelen dolgokat, akkor fényhordozókká váltok a halandó emberek között.” „És ez (az oka), hogy harcolni fogtok a hatalmasságokkal szemben, mert nem találnak nyugalmat, mint ti, mivel nem akarják, hogy ti üdvözüljetek.” Ezután az apostolok újra imádkozni kezdtek, mondván: „Urunk, mondd el nekünk: hogyan harcoljunk az arkónok ellen, hiszen az arkónok felettünk állnak?”

Azután egy hang szólalt hozzájuk a jelenésből, mondván: „Harcolni fogtok ellenük a következő módon, mivel az arkónok a belső ember ellen küzdenek. És ti ezen a módon harcoltok majd ellenük: Jöjjetek és tanítsatok a világban az üdvözülés ígéretéről. És ti, övezzétek fel magatokat az Atya hatalmával, és tegyétek ismertté imádságotokat. És ő, az Atya, segíteni fog nektek, ahogy segített benneteket az én elküldésem által. Ne féljetek, örökké veletek vagyok, miként azt korábban mondtam nektek, amikor testben voltam.” Azután villámlani kezdett és mennydörgés hallatszott a mennyből, és ami megjelent számukra azon a helyen, felvitetett az égbe. Ezt követően az apostolok áldásos köszönetet mondtak az Úrnak. És visszatértek Jeruzsálembe. És miközben haladtak, beszélgettek egymással az úton a fényről, mely eljött (hozzájuk). És észrevételt tettek az Urra vonatkozóan. Így hangzott: „Ha ő, a mi Urunk szenvedett, akkor mennyit (kell) nekünk (szenvedni)?” Péter válaszolt, mondván: „Ő értünk szenvedett, és a számunkra is szükséges a szenvedés, kicsinységünk miatt.” Ekkor egy hang jött el hozzájuk, szólván: „Már annyiszor mondtam nektek: szükséges számotokra a szenvedés. Szükséges, hogy elhozzanak titeket a zsinagógákba és a kormányzókhoz, tehát szenvedni fogtok. Aki azonban nem szenved és nem […] az Atya […] azért hogy ő […]legyen.” És az apostolok igencsak örvendeztek és felértek Jeruzsálembe. És elmentek a templomba és Jézus Krisztus nevében utat mutattak az üdvösséghez. Tömegeket gyógyítottak. És Péter kinyitotta a száját és azt mondat (apostol) társainak: „Amikor Urunk Jézus testben volt, mindent megmutatott nekünk? Mivel alászállt. Testvéreim, figyeljetek a hangomra.” És eltöltötte a Szent Szellem. Így beszélt: „Fényességünk, Jézus, alászállt és keresztre feszítették. Töviskoronát viselt. És bíborszínű köntöst. És felfeszítették egy fára és eltemették egy sírba. És feltámadt a halálból. Testvéreim, Jézus idegen a szenvedéshez mérten. Mi vagyunk pedig azok, akik szenvednek az anya bűnéért. És emiatt, mindent úgy tett, miként mi. Mivel az Úr Jézus, az Atya mérhetetlen dicsőségének Fia, az életünknek ura. Testvéreim, ezért engedelmeskedjünk ezeknek a törvényteleneknek és menjünk be […].” […] Ezután Péter összegyűjtötte a többieket is, mondván: „Oh, Urunk Jézus Krisztus, a nyugalmunk ura, add nekünk a megértés szellemét, azért, hogy csodákat tehessünk.”

Azután Péter és a többi apostol meglátta őt és eltöltötte őket a Szent Szellem. És mindannyian gyógyításokat mutattak be. És szétváltak, azért, hogy az Úr Jézus Krisztust imádják. És összegyűltek, és üdvözölték egymást, mondván: „Amen”. Később Jézus megjelent, így szólván hozzájuk: „Béke legyen nektek mindannyiótoknak és mindenkinek, aki hisz a nevemben. És amikor szétváltok, öröm legyen veletek és kegyelem és erő. És ne féljetek, veletek vagyok mindörökké.” Azután az apostolok elváltak egymástól négy szó kíséretében, azért, hogy imádkozzanak. És Jézus ereje kísérte őket, békében.                                        

Marsanes […] 10 sor olvashatatlan … és jutalom. Azért jöttek, hogy megtudják; tiszta szívűnek találták, (és) nem sújtotta őket gonoszságokkal. Azok, akik megkaptak titeket, megkapják a választásuk jutalmát kitartásukért, és ő elhárítja a gonoszságokat felőlük. De senki közülünk ne aggodalmaskodjon, és gondolja azt a szívében, hogy a hatalmas Atya […]. Mivel rálátása van a Mindenségre, és mindenkivel törődik. És megmutatta számukra az ő […]. Azokat, amelyek… […] 10 sor olvashatatlan. … először Ami a tizenharmadik pecsétet illeti, én alapítottam meg, együtt a tudás csúcspontjával, és a nyugalom bizonyosságával. Az első és a második és a harmadik evilági és anyagi. Már ismertettem veletek ezzel összefüggésben, hogy nektek kellene […] a testetekben. És a tudattal érzékelhető hatalmasság fogja […] azok, akik nyugalomban lesznek, és távol fogják magukat tartani a szenvedélytől és az egység megosztásától. A negyediket és az ötödiket, melyek felül vannak, ezekkel már találkoztatok és megismertétek […] emberek feletti. Ő a […] után létezik és a […] természete, mely az, aki […] három. És tudattam veletek […]-ról, a háromban […] e kettő által. Tudattam veletek ezzel összefüggésben, hogy ez anyagtalan … [1 sor olvashatatlan] … és utána […] belül […] minden […] mely […] a tietek […]. Az ötödik, kapcsolódva azok megtéréséhez akik bennem vannak, és azokkal, akik azon a helyen lakoznak. Ám a hatodik, az önmagát-nemzőhöz kapcsolódik, vonatkozik az anyagtalan létezőre, aki csak részben létezik, együtt azokkal, akik a Mindenség igazságában élnek […] megértés és biztonság végett. És a hetedik, kapcsolódva az önmagátnemző erejéhez, mely a harmadik tökéletes […] negyedik, összefüggésben az üdvözüléssel és a bölcsességgel. És a nyolcadik, a tudattal kapcsolatban, mely férfi, aki megjelent a kezdetnél, és (összefüggésben) a létezővel, mely anyagtalan és érthető világ. A kilencedik, az erő […]-je, mely a kezdetben jelent meg. A tizedik, Barbeloval kapcsolatban, a szűz […] az Eónnak. A tizenegyedik és a tizenkettedik a Láthatatlan Egyről szól, aki birtokolja a három erőt, és a Szellemről, melynek nincs létezése az első nem-nemzethez (nőnem) tartozóan. A tizenharmadik a Hallgatag Egyről szól, aki nem ismert, és annak felsőbbségéről, aki nem megkülönböztetett. Mivel én vagyok az, aki megértette a valóban létező dolgokat, akár részlegesen (léteznek), akár teljes mértékben, a különbözőségeik és azonosságaik szerint, azt, hogy a kezdettől fogva léteznek az egész tartományban, mely végtelen, minden dolog, mely megszületett, akár létezés nélkül, akár létezéssel, azok, akiket nem nemzettek, és az isteni eónok, együtt az angyalokkal, és a lelkekkel, melyek alattomosság nélkül valók, és a lélek-ruházatokkal, és a egyszerűk képeivel. És ezek után, összekeverték őket […] velük. Ám továbbra is […] valamennyi létező […] melyek utánozzák az anyagtalan létezőt és az anyagit (nőnem). Gondolkodóba estem és elértem a érzékekkel megtapasztalható világ határát. egyik részletét a másik után, az anyagtalan létező egész tartományát, és megismertem a megérthető világot. azután gondolkodóba estem,

vajon valamennyi szempontból, az érzékekkel megtapasztalható világ, érdemes-e teljes egészében a megmentésre. Mivel nem hagytam abba beszédemet az Önmagát Nemző Egyről, O […] vált […] az egész tartomány egyik részlete a másik után. Leszármazott; ismét leszármazott a Nem-nemzett Egytől, akinek nincs létezése, aki a Szellem. Az pedig, aki mindenek előtt létezett elért az isteni Önmagát-nemző Egyhez. Az egyhez, akit keresnek […] és létezik […] és olyan, mint a […] és belőle […] elválasztván […] váltam […] sokaknak, hiszen megtestesülvén tömegeket mentett meg. Ám mindezen dolgok ellenére, kutatom a Háromszorosan-Hatalmas Egy királyságát, melynek nincs kezdete. Honnan jelent meg és töltötte ki a teljes tartományt hatalmával? És mi módon jöttek létre a nem-nemzettek, hiszen nem nemzették őket? és mi a különbség az eónok között? Ami pedig a nem nemzetteket illeti, hányan vannak? És milyen szempontból különbözik egyik a másiktól? Amikor kérdezősködtem ezen dolgok iránt, megértettem, hogy ő a csendből munkálkodott. Már a kezdettől fogva létezik a valóban létezőkkel, akik az Egyhez tartoznak, aki van. Van egy további, a kezdettől fogva létező, aki az Hallgatag Egyen belül munkálkodó Egyhez tartozik. És a csend […] őt munkálkodásra. Mivel pedig ő az […] aki csendességből munkálkodik, mely az eónok közé tartozó Nem-nemzett Egyhez kötődik, s kezdetektől fogva neki nincs létezése. Azonban annak az Egynek az energiája a Háromszorosan-Hatalmas Egytől ered, az Egytől, aki nem-nemzett, az Eón előtt, nincs létezése. És lehetséges, hogy meglássa a Hallgatag Egy hallgatásának fennhatóságát, pl. a Háromszorosan-Hatalmas energiájának fennhatóságát. És annak, aki létezik, aki hallgatag, aki a menny felett van […] kinyilatkoztatta a Háromszorosan-Hatalmas Első-Tökéletes-Egyet. Amikor ő […] a hatalmasságokhoz, azok örvendeztek. Azok, akik énbennem vannak, együtt tökéletesedtek az összes többivel együtt. És valamennyien áldották a Háromszorosan-Hatalmas Egyet, áldották tisztaságban, mindenhol az Úrhoz imádkoztak, aki a Mindenség előtt létezett, […] a Háromszorosan-Hatalmas. […] az imádásuk […] én magam, és továbbra is érdeklődöm aziránt, miként váltak csendessé. Meg fogom érteni a hatalmasságot, melyet tiszteletben tartok. A Háromszorosan-Hatalmas harmadik hatalmassága (nőnem), amikor megértette őt (hímnem), azt mondta nekem: „Légy csendes, azért, hogy megismerj, fuss és eljöjj hozzám. Azonban most ez az Egy csendes és hozzájut a megértéshez.” Ami a hatalmasságot illeti, eljön hozzám, elvezet engem az Eónba, aki Barbelo, a férfi szűz. Emiatt a Szűz férfi lett, mert őt (nőnem) szétválasztották a férfitól. Az Ismeret tőle (férfi) kívül állt, mivel hozzá tartozott (férfi). És ő (nőnem), aki létezik, ő, aki kutatott, birtokolja, pontosan ugyanúgy, mint a Háromszorosan-Hatalmas Egy birtokolja (a tudást). Ő (nőnem) visszahúzódott tőlük, hiszen a Hatalmas Egyen kívül létezik, mivel ő […] aki felette van […] aki hallgatag, aki megkapta a parancsot a hallgatásra. Az ő (férfi) tudása és az ő személyisége (hypostasis) és az ő tevékenysége azok a dolgok, melyekről a Háromszorosan-Hatalmas beszélt, „Valamennyien visszahúzódtunk saját magunkhoz. Csendessé váltunk, és amikor megismertük őt (a férfit), mely a Háromszorosan-Hatalms, leborultunk; mi […], mi áldottuk őt […] felettünk.” […]. […] a láthatatlan Szellem fel, az ő lakóhelyére. Az egész lakóhelyet felfedték; az egész lakóhelyet kinyitották, el nem érte a magasabb régiókat. Amikor pedig eltávozott; az egész lakóhelyet kivilágította, és az egész lakóhely ki lett világítva. És ti kaptátok az Egynek, aki birtokolja a három hatalmasságot,

hatalmassága szellemének harmadik részét. Áldott az […]. Ő mondta: „Óh ti, akik azokon a lakóhelyeken éltek, fontos számotokra, hogy megismerjétek, azokat, akik magasabbak ezeknél, és beszéljetek nekik a hatalmasságokról. Te pedig ki leszel választva a kiválasztottak által a végső időkben, miként a láthatatlan Szellem felszökik a magasba. És ti magatok is felszökelltek vele a magasba, hiszen ti vagytok a hatalmas korona, mely […]. Egy napon azonban […] odahívnak […] felszökellni a magasba […] és a tudattal érzékelő […] látható […] és ők … … [két oldal hiányzik és további 14 sor a következő lap tetejéről]… … az érzékelés. Ő örök, nem bír létezéssel, az Egyben, aki csendes, az Egy, aki kezdettől fogva létezik, akinek nincs létezése, […] részeként […] oszthatatlan. Az […] megfontolja egy… … [körülbelül 20 sor kivehetetlen]… … az eónok között lakoztam, melyeket nemzette. Miként azt engedélyezték számomra, eljöttem azok közé, akiket nem nemzettek. Azonban a hatalmas Eónban lakoztam, mivel én […]. És […] a három hatalmasság […] az Egy, aki birtokolja a három hatalmasságot. A három hatalmasság […] A Hallgatag Egy és a Háromszorosan-Hatalmas Egy […] az, akinek nincsen lélegzete. Elfoglaltuk a helyünket […] a […]-ban… … [körülbelül 23 sor teljesen kivehetetlen]… … akinek nincsen lélegzete, és ő a […]-ban létezik teljes egészében. És láttam […] őt a hatalmas (nőnem) […] ők ismerték őt… … [körülbelül 21 sor teljesen kivehetetlen]… … tevékeny […] amiért, újra ismereteket (szerez) […] tudatlan, és […] megkockáztatja […] hogy váljon… … [9 sor teljesen kivehetetlen]… … azok […]. Azonban szükséges, hogy egy […] nincs formája (teste) […] ennek […] létezik mielőtt […] a gondolat […] a kezdettől fogva […] annak, aki… … [körülbelül hat sor kivehetetlen]… … ezek […] ránéztek […] kilencben […] a kozmikus hét (hebdomad) […] a napján a […]-nak örökké… … [8 sor kivehetetlen]… … és […] sok évvel később […], amikor megláttam az Atyát, eljöttem, hogy megismerjem őt, és […] sok […] elfogult […] örökké […] az anyagi (létezők) […] evilági […] felette […] továbbá … … [körülbelül 18 sor kivehetetlen]… … kívül […] azokban, akik […] őket bele […] megnevezve őket. és (mivel) elnevezésük miatt tanúsággal bírnak önmagukkal kapcsolatban, mivel alsóbbrendűek vagytok hozzájuk […] és az ő személyiségüket (hypostasis) (illetően). Ám továbbá, amikor…

… [Körülbelül 18 sor kivehetetlen]… Elrejtve […] a harmadik hatalmasság. Az áldott Elöljáró (nőnem) mondta […] közöttük és […], például, ő (a nő) aki nem rendelkezik […]. Ezért nincs dicsőség […] még annak számára sem, aki […]. Mivel valójában ő az, aki… … [Körülbelül 18 sor kivehetetlen]… … és az Állatöv jegyei […] és a […], és […] akik nem rendelkeznek […] érdeklődnek […] gyökeres átalakulás […] azonban a lélek […] ott […] ennek a testje(i) […] a menny lelke(i) […] körül […] alak […] mely… … [Körülbelül 19 sor kivehetetlen]… … valamennyi két […] őket […]az összes forma […] alak(ok), így ők […] és válnak […] önmagukat […], és a […] az állatok […], és a… …[két oldal hiányzik]… …ott. Azonban az ő hatalmasságaik, akik az angyalok, a vadállatok és az állatok formájában. Néhányan közülük több alakú (polimorf), míg mások, a természettel ellentétben, nevet viselnek, mely […]. Fel vannak osztva és […] összhangban a […] és […] formában […]. Ám ezek a hang szempontjai, a létezés harmadik eredetének megfelelően. És mindezekkel összefüggésben, valamennyi (megjegyzés) helyénvaló, hiszen (már) beszéltünk róluk. Ez a megosztás pedig újra előfordult ezekben a régiókban, úgy, ahogyan már kezdetben említettünk. Azonban a léleknek, másrészről, különböző alakja(i) van(nak). A lélek alakja létezik ebben a formában, például (a lélek) a saját elhatározásából született meg. Az alak a második gömbi rész, miközben az első megengedi ezt, eEiou az önmagát nemzett lélek, aeEiouO. A második séma eEiou… azok által, akiknek kettős hangjuk van (diftong), az első lény azután elhelyezte, őutánuk… …[3 sor kivehetetlen]… … a fényt. Ellenőrizzétek magatokat, vegyétek át a romolhatatlanság magját, és ne ragaszkodjatok tulajdonaitokhoz. Mint tudjátok, a magánhangzók között vannak hangsúlyosak, és kettőshangzók vannak mellettük. A rövidek azonban alsóbbrendűek, és a […] vannak […] általuk. Azok, amelyek […] mivel közbeesőek […]. A csúsztatott hangok magasabb rendűek a hangtalanokhoz (mássalhangzókhoz) képest. És azok, amelyek kettősek, magasabb rendűek a csúsztatott hangoknál, melyek nem változnak. A hehezetes hangok jobbak a hehezet nélküli hangtalanoknál (mássalhangzók). És azok, melyek közbeesők, elfogadják a bennük lévő kombinációt; tudatlanok a jó dolgokkal kapcsolatban. A (magánhangzók) kombinálódnak a közbeesőkkel, melyek kevesebbek. Alakról alakra az istenek és az angyalok nevezéktanát, nem azért, mert összekeverednek egymással, minden egyes formával kapcsolatban, hanem (mert) csak jó feladatuk van. Nem történt volna meg, hogy kívánságuk kinyilatkoztatásra kerüljön. Ne ragaszkodjatok vétkeitekhez és ne merészeljétek a bűnt felhasználni. Beszélek neked azonban a lélek három […] alakjának viszonyáról. A lélek harmadik alakja a […] gömbforma, utána téve az egyszerű magánhangzókat: eee, iii,

ooo, uuu, OOO. A kettőshangzók a következők lennének: ai, au, ei, eu, Eu, ou, Ou, oi, Ei, ui, Oi, auei, euEu, oiou, ggg, ggg, ggg, aiau, eieu, Eu, oiou, Ou, ggg, ggg, aueieu, oiou, Eu, háromszor egy férfi hang számára. a harmadik alak gömbforma. A második alaknak, utána helyezvén, két hangja van. A férfi szellem harmadik alakja az egyszerű magánhangzókat (tartalmazza): aaa, eee, EEE, iii, ooo, uuu, OOO, OOO, OOO. Az az alak azonban különbözik az elsőtől, azonban hasonlít egyik a másikára, és néhány közönséges hangot formáznak ilyenféleképpen: aeEoO. És így (épülnek fel) a kettőshangzók. Ugyanígy a negyedik és az ötödik. Hivatkozván rájuk, nem kaptak engedélyt, hogy kinyilvánítsák a teljes témakört, csak azokat a dolgokat, melyek láthatóak. Megtanították nektek ezeket, ezért meg kell értenetek, abból a célból, hogy ők is kutassanak és ismerjék fel kik ők, vagy egyedül saját maguk révén […] vagy egymás által, vagy a kezdetektől meghatározott sors kinyilatkoztatása által, vagy egyedül önmagukra hivatkozva, vagy egymásra hivatkozva, amiként mindegyikük hangban létezik, akár részben vagy formálisan. Megparancsolták nekik, hogy hódoljanak be, hiszen az ő szerepük létrehozott és formális. (Megparancsolták nekik) mind a hosszú (magánhangzók), úgy azok is, melyeknek kéttős időértékük volt, de a rövid (magánhangzók) is, melyek kicsik […], a hangsúlyosak, a közbeesők és a baritonok. És a mássalhangzók a magánhangzókkal együtt léteznek, és egyénileg parancsolnak nekik és ők engedelmeskednek. Ők alkotják az angyalok nevezéktanát. A mássalhangzók önmagukban létezők, és mivel megváltoztatják őket, alárendeltjei a rejtett isteneknek, ütés, hangolás és hallgatás és lökés által. Megidézik a csúsztatott hangokat, valamennyi az alárendeltjük, egyhangúlag, mivel csak a változatlan kettősök (mássalhangzók) léteznek együtt a csúsztatott hangokkal. Azonban a hehezetes hangok és a hehezet nélküliek és a közbeesők alkotják a hangtalanokat (mássalhangzók). Újból […] keverednek egymással, és el vannak választva egymástól. Őket utasítják és ők engedelmeskednek, és tudatlan nevezéktant alkotnak. És ők eggyé, vagy kettővé, vagy hárommá, vagy néggyé, vagy ötté, vagy hattá, vagy egészen hétté válnak, egyszerű hangot tartalmazván. melyeket két hang alkot, […] a tizenhét mássalhangzó helye. Az első nevek között, néhány kevesebb. És mivel nincs létezésük, akár a létezésnek egy aspektusát hordozzák, akár megosztják a tudat természetét, mely férfias (hímnemű) és amely közbeeső. És ti közbevetitek a hasonlókat egyiket a másik után a magánhangzókkal és a mássalhangzókkal. Néhány közülük: bagadazatha, begedezethe, bEgEdEzEthE, bigidizithi, bogodozotho, buguduzuthu, bOgOdOzOthO. És a maradék […]babebEbibobubO. A többi azonban különböző: abebEbibob, azért, hogy ti összegyűjtsétek őket, és elválasszátok őket az angyaloktól. És lesz néhány következmény. Az első (nőnem), mely jó, és a triádból származik. Ennek […] szüksége van … [1 sor kivehetetlen] … az alakjukat. kettős és az egy (monád) nem emlékeztet semmire, habár az elsők a létezés során. A kettő, révén megosztott, elkülönül az egytől, és a személyiségekhez tartozik. A négyesek azonban megkapták (az) elemeket, és az ötösök összhangot kaptak, és a hatosok önmaguk által tökéletesedtek. A hetesek szépséget kaptak, és a nyolcasok […] kaptak készen … [1 sor hiányzik]… hatalmasan. A tízesek pedig kinyilatkoztatták az egész helyet. A tizenegyesek és tizenkettesek azonban tagadták […] nem birtokolván […] a magasabb […] hét…

… [9 sor kivehetetlen]… … ígéret, miszerint […] elkezdte elkülöníteni őket, megjelölve és megpontozva őket, az egy, mely vitázik az egyből valóval, aki ellenség. Így […] a létezésnek … [1 sor kivehetetlen] … a betűk […] szentségben vagy a biztosítéknak megfelelően egymástól elkülönülve léteznek. És léteznek mindannyian vagy generációban vagy a születésben. És összhangban […] generáció, nekik nincs […] ezek … …[10 sor kivehetetlen]… … egy […] ismerteti a talányt. Mert a tudattal érzékelhető világban ott létezik a templom, amely hétszáz köbláb méretű, és egy folyó, mely […] benne […] örökké, ők […] három […] a négynek […] megpecsétel […] felhők, és a vizek, és a viaszképek formái, és smaragd kép. Ami a többi dolgot illeti, megtanítalak rá. Ez a nevek nemzedéke. Nem hozta létre (nőnem) senki […] a kezdettől fogva… … [9 sor gyakorlatilag kiolvashatatlan]… … idő(k), amikor bezárult(ak), amikor szétterjedt(ek), amikor lecsökkent(ek). De létezik a gyengéd szó, és létezik a másik szó, mely közeledik, lévén […] ebben a dologban … [1 sor kivehetetlen] … és ő […] a különbség […] és a […] a teljesség és a […] az osztatlan lények, és a hatalmasság […] megosztván az örömöt külön-külön és […] vajon … … [7 sor kivehetetlen]… Hatalmasság […] mindenhol (hímnem) létezik[…] őket mindig. A testtel bírókban és a testtel nem bírókban lakozik. Ez a személyiség szava melyet mindenkinek fontos lenne […] ily módon […] az ő […]jükkel, segítvén azokat, akik felkavarják a […] testet ölt […]. ha valaki ismeri őt, ő meglátogatja majd. Ám vannak szavak, néhányan köztük kettesével, míg mások egymástól elválasztva léteznek… … [10 sor gyakorlatilag olvashatatlan]… … vagy pedig összhangban azokkal, melyeknek hosszuk van. És ezek vagy el vannak választva tőlük, vagy mindegyik […] vagy […] vagy […] léteznek, mint […] léteznek […] a mássalhangzók […] egyénenként léteznek amíg meg nem osztottak vagy meg nem kettőzöttek. Néhányan hatalommal bírnak […] megfelelve a betűknek, melyek mássalhangzók… … [8 sor gyakorlatilag olvashatatlan]… … saját maguk által […] és három(szor) a magánhangzóknak, és kétszer a mássalhangzóknak, és egyszer az egész helynek, és tudatlansággal azok felé, akik alávetik magukat a változásnak […] mely válik […] együtt az egész hellyel […] végül. És […] ők valamennyien […] ők elrejtve vannak, ám nyíltan kinyilatkoztatták őket. nem álltak meg, amíg felfedésre nem kerültek, és nem álltak meg addig sem,

amíg meg nem nevezték az angyalokat. A magánhangzók egyesültek a mássalhangzókkal, akár kívül rajtuk, akár belül, […] azt mondták […] tanít téged […] most és mindörökké. Négyszer számolták meg őket, (és) háromszor nemzették őket, és váltak… [2 sor kivehetetlen]… Ezen okok miatt, kellő mennyiségben megszereztük; mivel megfelelő minden egyes megszerzett hatalmasságnak önmagához, hogy gyümölcsöket hordozzon, és hogy soha se becsméreljük a rejtélyes dolgokat. […] a […]. Mivel […] mely […] a lelkek […] az Állatöv jegyei […] egy új személyiség. És a jutalom pedig, amit elnyer egy ilyen (ember), a megváltás. Ám az ellenkezője történik azokkal, akik bűnt követnek el. Az, aki önmaga követ el bűnt […] benne lesz a […] a […]-van… …[2 sor kivehetetlen]… … azért pedig, hogy előtte megvizsgáld azt, aki , az (illetőnek) beszélnie kell másoknak az emelkedett hatalmasságról, és az isteni tudásról, és az erőről, aminek nem lehet ellenállni. Te azonban megvizsgálod, ki érdemes, hogy megmutasd nekik, ismervén, hogy azok, akik bűnt követnek el […] le a […]miként ők […] az Atya […] hogy mi megfelelő. Ne vágyjatok rá, hogy hatalmat adtok az tudattal érzékelhető világnak. Nem tartoznátok tehát hozzá, akik megkaptátok a megváltást az érthető világtól? Ám ezek - figyeljétek magatokat – ne […] őket, mint egy … …[3 sor kivehetetlen]… …megérteni […] és fogja […] a maradékot, beszélni fogok róluk. A tökéletesség […] ezért, hogy növekedjen […] aki bűnt követ el … [1 sor kivehetetlen]… a testbe zárt lelkek nem értették őket. azok, akik a földön vannak, miként azok is, akik a testen kívül, ők a mennyben, többek, mint az angyalok. A hely, melyről beszéltünk minden egyes eszmecserénken, ezek […] csillagok …[1 sor kivehetetlen]… könyv(ek) […] vajon már […] bele a […]. Áldott az […], vajon nézi a kettőt, vagy a hét planétát nézi, vagy az Állatöv tizenkét jegyét, vagy a harminchat Dékánt… …[9 sor gyakorlatilag olvashatatlan]… … és ezek a számok, legyenek azok akár a mennyben, vagy azok a földön, azokkal együtt, melyek a föld alatt vannak, összhangban a rokonságukkal és a osztályozásukkal közöttük, és a maradék […] részek összhangban a fajtájukkal és fajukkal … [egy sor kivehetetlen]… ők engedelmeskedni fognak, mivel hatalommal rendelkezik (nőnem) […] felett […] külön léteznek… [A további 26 oldalból 10 hiányzik, és a maradék 16 olyan mértékben elbomlott, hogy csak néhány szó és kifejezés ismerhető fel elszórtan.]

Melkizedek

Jézus Krisztus, az Isten Fia […]-ból… … [2 sor kivehetetlen]… … az eónok, hogy beszéljek az összes eónról, és, minden egyes eón (esetéről), és hogy beszéljek az eón természetéről, (hogy) mi az, és barátságot és jóságot öltsek magamra, mint ruhát. Óh, fivérem, […] és … … [7 sor kivehetetlen]… … a végük […]. És ki fogja nyilvánítani számukra az igazságot […]-ban… …[3 sor kivehetetlen]… … közmondás(ok)… … [a 26. sortól a lap aljáig, és a következő lapon az első két sor kivehetetlen]… … először példabeszédekben és rejtvényekben […] kihirdetni számukra. A halál reszketni fog és dühös lesz, nemcsak ő saját maga, de a világot irányító arkón társai is, és a fejedelemségek és az elöljárók, az istennők és az istenek, együtt az arkangyalokkal. És… … [4 sor kivehetetlen]… … ők mindannyian […] a világot irányítók […], ők mindannyian, és mindazok a […], és mindazok a […]. Azt mondják majd […] ami őt illeti, és […] vonatkozólag és… … [2 sor kivehetetlen]… … ők majd […] elrejtett misztériumok…

…[a 27. sortól a lap aljáig, és a következő lapon az első két sor kivehetetlen]… … ki […]-ból a Mindenség. Ők majd […] ezt. Az ügyvédek majd gyorsan eltemetik őt. „Nem féli az istent” m ondják majd róla, „törvény nélküli”, „tisztátalan”. És a harmadik napon, felemelkedik a halálból… …[a 12. sortól a lap aljáig, és a következő lapon az első három sor kivehetetlen]… … szent tanítványok. És a Megváltó kinyilvánítja számukra a világot és életet ad a Mindenségnek. Ám azok a mennyekben sok szót mondanak, együtt azokkal a földön, és azokkal a föld alatt… …[a 11. Sortól a lap aljáig kivehetetlen[…] … mely az ő nevében fog történni. Továbbá, azt fogják mondani róla, hogy nem nemzés által való, habár ő igenis nemzett, (hogy) nem eszik, holott igenis eszik, (hogy) nem iszik, holott igenis iszik, (hogy) nincs körülmetélve, holott igenis körül van metélve, (hogy) nem húsból van, holott igenis testben jött el, (hogy) nem szenvedni jött, holott szenvedni jött, (hogy) nem támadt fel a halálból, igenis feltámadt a halálból. Ám az összes törzs és valamennyi ember beszélni fog az igazságról akik megkapják tőled saját magadtól, Oh, Melkizedek, a Szent, Főpap, a tökéletes remény és az élet ajándéka. Én Gamaliel vagyok, akit azért küldtek, hogy […] Seth gyermekeinek gyülekezete, (Seth) aki az eónok ezrei és ezrei felett áll, és miriádjai és miriádjai (felett) […] az eónok lényege, aba[…] aiai abab […]. Oh, isteni […] a […]-nak természet […]! Oh, eónok anyja, Barbelo! Oh, eónok elsőszülöttje, ragyogó Doxomedon Dom[…]! Oh, dicsőséges, Jézus Krisztus! A fénylő égitestek legfőbb parancsnoka, te hatalmas Amozel, oroaiael, Daveithe, Eleleth, és te az ember-fénye, halhatatlan Pigera-Adamas eón, és te jóságos istene a jótékony világoknak, Mirocheirotheou, Jézus Krisztus, az Isten Fia által. Ő az, akit kinyilvánítottam, mivelhogy meglátogatta az Egyet, aki valóban létezik, azok között akik léteznek […] nem létezik. Abel Baruk – hogy te megkapd az igazság ismeretét […] hogy ő a Főpapi fajból való, mely az eónok ezrei és ezrei felett áll,, és miriádjai és miriádjai (felett). Az ellenséges szellemek tudatlanok vele szemben és (saját) pusztulásukat

(illetően). Nemcsak (azért) jöttem (hogy) kinyilvánítsam számotokra az igazságot, mely felebarátotokban van. Ő belefoglalta magát az élő felajánlásba, együtt leszármazottaitokkal. Felajánlotta őket, mint felajánlást a Mindenségnek. Ezért nem marhát áldoztok hitetlenségből fakadó bűn(ei)tek miatt, és a tudatlanságotok, és gonosztetteitek miatt, melyeket el fognak követni […]. És nem fognak eljutni a Mindenség Atyjához. […] a hűség… …[20 sor kivehetetlen]… A vizek miatt, melyek fent vannak […] hogy megkapja a keresztelést […]. Hogy megkapja a keresztelést ama víz által, mely […], mialatt ő eljön… … [3 sor kivehetetlen]… … keresztelést, mivel ők… …[18 sor kivehetetlen[… … imádkozni az arkónok leszármazottaiért és valamennyi angyalért, együtt azokkal a magokkal, a Mindenség Atyjától származnak […] a teljes […] abból […] isteneket és angyalokat nemzettek, és férfiakat […] a magból, mindent a természetből, azokat a mennyben és azokat a földön, és azokat a föld alatt… …[14 sor kivehetetlen]… … női természet […] azok között, akik benne vannak a […]. Meg vannak kötve […]-val. Ez azonban nem (az) igazi Ádám és nem is (az) igazi Éva. Mivel akkor ettek a tudás fájáról, elűzte őket a Kerubin és a Szerafim lángoló karddal. Ők […] mely Ádámé volt […] a világ-felügyelők, és […] őket ki […] habár […]-tól származtak, az arkónok leszármazottja és az ő világi dolgaik, melyek hozzá tartoznak… …[13 sor hiányzik]… … fény […] és a nők és a férfiak, azok akik vele léteznek […]-val elrejtve minden természet elöl, és meg fogják tagadni az arkónokat […] akik megkapták tőle (hímnem) a […]. Mivel érdemesek a […] halhatatlan, és hatalmas […] és hatalmas f…] és hatalmas […] ember fiai […] tanítványok […] kép, és […] a fényből […] mely szent. Mivel […] a kezdettől […] mag…

…[a 13. Sortól a lap végéig kivehetetlen]… Én azonban hallgatni fogok […] mivel testvérek vagyunk, akik az élő […]-ből származunk. Ők majd […] rajta … … [1 sor kivehetetlen]… … Ádámnak […] Ábel, Énok, Noé […] te, Melkizedek, a Legmagasabb Isten Papja […] azok akik […] nők… … [a 14. sortól a lap végéig kivehetetlen]… … az a kettő, aki kiválasztatott, sem időben sem térben sem nem ítéltetik, akármikor is nemzették őket, az ellenségeik által, barátaik által, de idegenek által sem, a (saját) rokonságuk által sem, az istent nem félők és által (sem), sem pedig az istenfélők által. Az összes ellenséges természet majd […]őket, azok akik megtestesülnek, és azok is melyek nem testesülnek meg, együtt azokkal, akik a mennyekben lakoznak és azokkal akik a földön és azokkal akik a föld alatt. Háborút fognak viselni […]mindenki. Mivel […] akár benne a… … [3 sor kivehetetlen]… … sok … [2 sor kivehetetlen]… És azok […]-ban mindenki majd f…]. ezek fognak […]minden lélegzettel […] gyengeség. Ezeket bezárják más formákba, és meg lesznek büntetve. Ezeket a Megváltó elviszi majd őket. és mindent legyőznek, nem a szájukkal, és a kardjukkal, hanem a […] jelentése által, mely értük lesz elrendezve. Ő (hímnem) elpusztítja a Halált. Ezek (azok) a dolgok, melyeket megparancsoltam, hogy kinyilatkoztassatok, ezeket a dolgokat nyilatkoztassátok ki, (miként) én (tettem). Ám azt, ami rejtett, ne nyilatkoztassátok ki senkinek, amíg számotokra ki nem nyilatkoztattatik (hogy úgy tegyetek.” És azonnal felemelkedtem. Én, Melkizedek, és elkezdtem […] Isten […] hogy örvendeznem kellene…

…[1 sor kivehetetlen]… … miközben cselekszik […] él […] azt mondtam: „… …[2 sor kivehetetlen]… … és nem fogok megállni, sem most, sem soha, oh, Mindenség Atyja, mivel könyörületes vagy az emberekkel, és elküldted a fény angyalát […] az eónjaidból […] hogy kinyilatkoztassák […]. Amikor eljött, felemelt engem a tudatlanságból, és a halál termékenységéből az életbe. Mivel nevem van: én vagyok Melkizedek, a Legmagasabb Isten Főpapja; tudom, hogy én vagyok az, aki a Legmagasabb Isten Főpapja valóságos képe, és […] a világ. Mivel nem kis dolog, hogy az Isten […] vele a […] miközben ő (hímnem) […]. És […] az angyalok, melyek a földön lakoznak… …[2 sor kivehetetlen]… … az […] áldozata, akit megtévesztett a Halál. Amikor meghalt, megkötötte őket azokkal a természetekkel, melyek félrevezették őket. habár felajánlott ajándékokat […] barmot, mondván: „Halálra adtam őket, és az angyalokat, és a […] démonokat […] élő áldozat […]. Felajánlottam önmagamat neked, mint ajándékot, együtt mindazokkal, akik az enyémek, neked, tenmagadnak, (oh) Mindenség Atyja, és azok, akiket szeretsz, akik tőled származnak, akik szentek (és) élők. És a tökéletes törvények kinyilvánítom a keresztelésben kapott nevem most (és) mindörökké, (mint a nevet) az élő (és) a szent nevek között, és (most) a vízben. Ámen.” Szent vagy, Szent vagy, Szent vagy, óh Mindenség Atyja, aki valóban létezik […] nem létezik. Ábel Baruk […], örökkön és örökké, Ámen. Szent vagy, Szent vagy, Szent vagy, eónok Anyja, Barbelo, örökkön és örökké, Ámen. Szent vagy, Szent vagy, Szent vagy, eónok Első-szülöttje, Doxomedon […], örökkön és örökké, Ámen. Szent vagy, Szent vagy, Szent vagy,… …[két sor kivehetetlen]… … örökkön és örökké Ámen.

Szent vagy, Szent vagy, Szent vagy,… …[1 sor kivehetetlen]… … első eón, Harmozel, örökkön és örökké, Ámen. Szent vagy, Szent vagy, Szent vagy, parancsnok, eónok fénye. Oriael, örökkön és örökké, Ámen. Szent vagy, Szent vagy, Szent vagy, eónok parancsnoka, ember-fénye, Daveithe, örökkön és örökké, Ámen. Szent vagy, Szent vagy, Szent vagy, fő-parancsnok, Eleleth… …[1 sor kivehetetlen]… … az eónok… … örökkön és örökké, Ámen. Szent vagy, Szent vagy, Szent vagy, a jótékony szavak jóistene, … Mirocheirothetou, örökkön és örökké, Ámen. Szent vagy, Szent vagy, Szent vagy, Mindenség Fő-parancsnoka, Jézus Krisztus, örökkön és örökké, Ámen. … [1 sor kivehetetlen]… … áldott […] hitvallás. És […] valljátok meg őt […] most […] azután válik [,,,] félelem és […] félelem és […] zavar […] körülöttük […] azon a helyen, ahol nagyon sötét van belül, és sok […] megjelenik […] ott […] megjelenik… … [a 23. sortól a lap végéig kivehetetlen]… És […] feleöltöztek […]-ba mindannyian és… … [6 sor kivehetetlen]… … zavar. Megkapták […] az ő szavaik […], és ők azt mondták nekem: „[…] Melkizedek, a Legmagasabb Isten Papja” […] ők mondták és gondolták […] a szájuk […] a Mindenségben…

… [7 sor kivehetetlen]… … félrevezet… …[a 25 sortól a lap végéig kivehetetlen]… … az ő (hímnem) […]-vel, imádás, és […] hűség, és […] az ő imádságaik, és… …[1 sor kivehetetlen]… … azok akik az ő […] első… …[2 sor kivehetetlen]… … Ők nem törődtek a papsággal, melyet bemutatsz, mely […]-an ered… …[1 sor kivehetetlen]… … a […] tanácsaira Sátán […], az áldozat […] az ő útmutatásai… …[2 sor kivehetetlen]… … ennek az eónnak… …[4 sor kivehetetlen]… … mely(ek) […] létezik, félre vezet(nek)… …[a 27. Sortól a lap aljáig kivehetetlen]… … és néhány… …[2 sor kivehetetlen]… …odaadta nekik, hogy… …[1 sor kivehetetlen]… … és tizenhárom… …[a 7. Sortól a lap aljáig kivehetetlen…

… megdobta őt […] azért hogy ti tegyétek… …[1 sor kivehetetlen]… … mivel hirtelen […] segítségével a […] a földön. A … … [a 7. Sortól a lap végéig kivehetetlen]… [a kódex 23. és 24. Lapja majdnem teljes egészében hiányzik] … férfiak. És […] ti megütöttetek engem […] megdobtatok engem, […]test. És megfeszítettetek engem a szombat előeste harmadik órájától a kilencedik óráig. És mindezek után én feltámadtam a halálból, […] kijöttem […] bennem […] a szememmel láttam […] senkit sem találtak… …[a 13. Sortól a lap végéig kivehetetlen.]… … üdvözöltek engem […]. Az mondták nekem: „Légy erős, óh Melkizedek, a Legmagasabb Isten hatalmas Főpapja, az arkónok miatt, akik ellenségeid, háborút forraltak; (ám) győzedelmeskedtél felettük, és ők nem győzedelmeskedtek feletted, és kitartottál, és elpusztítottad ellenségeidet. […] az ő […]-uk, megmarad bármiben […] mely élő (és) szent […] azokat akik felmagasztalták magukat vele szemben […]hús… …[a 15. Sortól a lap végéig kivehetetlen]… „… felajánlásokkal, azon dolgozván, ami jó, böjttel böjtölve. Ezeket a kinyilatkoztatásokat ne hozzátok senki számára sem nyilvánosságra, aki húsban van, mivel testetlenek mindaddig, ami ki nem nyilvánítják nektek, (hogy így tegyetek)”. Amikor a felebarát aki az élet nemzedékeihez tartozik, elmondta ezeket a dolgokat, felvitettek (a régiókba) valamennyi menny fölé. Ámen.

A felszentelésről […] összhangban […] annak a típusa […] látják őt (hímnem). Alkalmas számodra ebben az időben, hogy elküld Fiad, Jézus Krisztust és felszentelj minket, hogy képesek legyünk rátaposni a kígyóra és a skorpiók fejére és a Gonosz minden hatalmasságára, hiszen ő a magok pásztora. Általa megismertünk téged. És dicsőítünk téged: Dicsőség legyen neked az Atyának a Fiúban, az Atyának a Fiúban, az Atyának a Szent Egyházban és a szent angyalokban! Mostantól fogva az örökkévalóság eónjaiban lakik, örökké, amíg a felderíthetetlen eónok eónjai (léteznek). Ámen.

A Keresztelésről - A Ez a tudás összefoglalásának teljessége, mely összefoglalást a mi Urunk Jézus Krisztus nyilvánította ki számunkra, az Egyetlen nemzett (Monogenes). Ezek azok a biztos és szükséges tételek, ezért járhatunk bennük. Ám ezek az első keresztelés [… Az első]keresztelés a bűnök Bocsánata […] mondta […] nektek a […]-hoz a bűneitek a […] mintázata a […]-nak Krisztusnak a […] mely egyenlő a […] ő[benne]. Mivel […] Jézusnak a […]. Továbbá, az első keresztelés a bűnök bocsánata. Az igazaktól kapjuk, mely, bele a romolhatatlanságba, mely a Jordán. Ám az a hely a világból való. Ezért elküldtek minket a világba az Eónba. János az értelmezés miatt az Eón, miközben annak értelmezése miatt, mely a felfelé mutató haladás, mely a mi Kivonulásunk a világból az Eónba.

A Keresztelésről - B […] a világból a Jordánba, a világ vakságából az Isten tekintete elé, az érzékiből a szellemibe, a fizikaiból az angyaliba, a teremtettből a totális isteni hatalomba (Pleroma), a világból az Eónba, a szolgaságból a atya-fiúságba, egyik bonyolult ügyből a másikba, a sivatagból a falunkba, a hidegből a forróságba, […]-ból a […]-ba, és mi a […]-ba […így] mi termékenyítő testekből származunk, termékenyítő testekbe jutva a tökéletes forma által. Valójában a maradék példája által, melyért Krisztus megmentett minket a Szellemének közösségében, léptem be. És létrehozott bennünket, akik benne vagyunk, és mostantól a lelkünk tökéletes szellemmé válik. Most a dolgokat nekünk adományozzák az első keresztség által […láthatatlan…amely] az övé […keres][mindenfelé…]…

Az oltáriszentségről - A Köszönetet mondunk neked és megünnepeljük az oltáriszentséget, óh Atyánk, emlékezvén Fiad, Jézus Krisztus kedvéért, hogy megszülettek […] láthatatlan […] a te [Fiad…] az ő [szeretete…] a [tudás…] ők teljesítik kívánságodat Jézus Krisztus nevében és megteszik kívánságodat most és mindig. Teljesek minden szellemi ajándékban és minden tisztaságban. Dicsőség legyen neked a Fiadnak és leszármazottaiknak most és mindörökké. Ámen

Az oltáriszentségről - B […] […]-ben a szava a [… a] szent aki […] étel és ital Fiú, mivel te […] étele a […] nekünk a […] [élet]-ben […] ő cselekszik [nem kérkedik] mely az […] Egyház […] tiszta vagy […] te és az úr. Ha bármikor is tisztán halsz meg, tiszta leszel, azért hogy megtetesd vele [a…] mindenki, aki vezeti őt ételhez és italhoz. Dicsőség neked örökké. Ámen.

A világ eredete (A "Cím nélküli szöveg") - Pistis Sophia -

Látván, hogy mindenki, a világ istenei és az emberiség, azt mondja, semmi sem létezett a káoszt megelőzően, én, különbözvén tőlük, be fogom bizonyítani, valamennyien tévednek, mivel nincsenek tisztában a káosz eredetével, sem annak gyökerével. Íme a bizonyíték. Mennyire kényelmes minden ember számára a káosz kapcsán kijelenteni, hogy az egyfajta sötétség! Valójában pedig az árnyékból ered, melyet a „sötétség” névvel illetnek. És az árnyék pedig olyasféle dologból származik, mely a kezdettől fogva létezik. Emellett, teljesen nyilvánvaló, hogy már a káosz létrejötte előtt is létezett, s hogy ez utóbbi utána következik az előző dolognak. Ezért, fogadjuk el a kérdéssel kapcsolatos tényeket; és továbbá, együtt az első dologgal, melyből kisugárzódott a káosz. Ezen a módon az igazságot egyértelműen bizonyítjuk. Miután a halhatatlan létezők természetes szerkezete tökéletesen kifejlődött a végtelenből, egy kép sugárzódott ki a Pistisből (hűség, hit bizalom); Sophia a neve, (bölcsesség, az Isten női része). Akaratát gyakorolta és olyan dologgá vált, mely emlékeztetett az elsődleges fényre. És azonnal megtestesítette magát mint a menny képét, elképzelhetetlen kiterjedést elérve; a halhatatlan létezők között volt és azon dolgok között, melyek utánuk születtek, mint […]; ő (Sophia) mint fátyol jelentkezett, elválasztván az emberiséget a felette lévő dolgoktól. Ekkor az örökkévaló igazság birodalma (eón) nem vetett árnyékot önmagán kívül, hiszen a határtalan fény töltötte be teljes egészében belsejét. Külső része azonban árnyékban volt, melyet a „sötétség” névvel illettek. Belőle pedig megjelent egy erő, mely uralmat gyakorolt a sötétség felett. Az alárendeltjeként megjelenő erők miatt nevezték az árnyékot „a határtalan káosznak”. Belőle mindenféle istenség hajtott ki […] együtt az egész helyen, ebből kifolyóan az árnyék utólagos az első dologhoz képest. A mélység volt, ahol az (árnyék) megjelent, az előbb említett Pistisből leszármazván. Amikor az árnyék megérezte, hogy volt ott nála valami hatalmasabb is, irigységet érzett; és amikor önszántából várandós lett, hirtelen ez (az érzés) féltékenységre váltott. Attól a naptól kezdve, a féltékenység princípiuma megjelent az örökkévaló birodalmak és világaik között. Most, ami a féltékenységet illeti, úgy találták, egy torzalak, semmiféle lélek nincsen benne. Mint az árnyék, hatalmas mennyiségű vizenyős közegben jött létre. Ezt követően az epét, mely az árnyékból született, kivetették a káosz egyik részébe. Attól a naptól kezdve, vizenyős közeg jelent meg. És ami lemerült benne, az elfolyt, láthatóvá vált a káoszban: mint amikor egy nő életet ad egy gyermeknek – teljes szuperfolyékonyságával kiáramlott; éppen így, létrejött az anyag az árnyékból, és szerte kivetítődött. És nem hagyta el a káoszt; ellenkezőleg, az anyag a káoszban maradt, részét képezi annak. És amikor mindezek a dolgok megtörténtek, eljött és megjelent Pistis a káosz anyaga fölött, mely kilökődött mint az elvetélt magzat – hiszen nem volt szellem benne. Emiatt (ti. a káoszban) határtalan sötétség és feneketlen mélység uralkodott. Most, hogy Pistis látta, mi lett a következménye a hiányosságnak, nyugtalan lett. És a nyugtalanság megjelent, mint valami félelmetes dolog;

odarontott hozzá a káoszban. Ő (Pistis) odafordult hozzá és az arcába fújt a mélységbe, mely valamennyi menny alatt van. És amikor Pistis Sophia vágyott rá, hogy kiváltsa a szellemmel nem rendelkező dolgok képekké formálódását, és hogy uralkodjon az anyag és minden hatalma felett, akkor első alkalommal megjelent az uralkodó, a vizekből, oroszlánszerű megjelenésével, androgén, jelentős hatalmat birtokolván önmagában, és tudatlanságot a tekintetben, miként született meg. Most pedig, hogy Pistis Sophia meglátta őt mozogni a vizek mélységében, azt mondta neki: „Gyermek, jöjj át ide,” aminek megfelelője ’yalda baoth’. Attól a naptól kezdve megjelent a szóbeli kifejezés alapelve, mely elérte az isteneket, az angyalokat és az emberiséget. És ami megszületett a szóbeli kifejezés eredményeként, befejezték az istenek, az angyalok és az emberiség. Nos, ami Yaltabaothot illeti, uralkodóként, nem volt tudatában Pistis erejével: nem látta az arcát, sokkal inkább egy képet látott a vízben, mely beszélt hozzá. És amiatt a hang miatt nevezte önmagát „Yaldabaothnak”. Ám „Ariael” az, ahogy a tökéletes nevezte őt, mivel olyan volt, mint egy oroszlán. Amikor pedig hatalmat kapott az anyag felett (Yaltabaoth), Pistis visszatért fel a (saját) fényébe. Amikor az uralkodó látta a (saját) nagyságát – és csak ő volt az önmaga, aki látta; semmi mást sem látott, kivéve a vizet és a sötétséget – akkor úgy gondolta, hogy csak ő az egyedüli az, aki létezik. Az ő […] teljessé vált a szóbeli kifejezés által; megjelent, mint egy szellem és oda-vissza mozgott a vizek felett. És amikor a szellem megjelent, a uralkodó elkülönítette a vizenyős közeget. És ami száraz volt, azt részekre osztotatott más helyekre. És az anyagból megalkotott a maga számára egy lakóhelyet, és elnevezte „mennynek”. És az anyagból, az uralkodó zsámolyt készített és elnevezte „földnek”. Ezután a uralkodónak gondolata támadt – megegyezően természetével – és a szóbeli kifejezés segítségével megalkotott egy androgént. Kinyitotta a száját és gügyögött neki. Amikor kinyíltak a szemei, atyjára nézett, és azt mondta neki: „Ííí!” Ezután az atyja elnevezte őt Íii-a-o-nak (Jao). Ezt követően megalkotta második fiát. Gügyögött neki. És kinyitotta a szemét és így szólt atyjához: „Eh!” Az atyja elnevezte őt Eloajnak. Ezután megalkotta harmadik fiát. Gügyögött neki. És kinyitotta a szemét és azt mondta atyjának: „Asssz!”. Az atyja elnevezte őt Astafaiosnak. Íme az atya három fia. Heten jelentek meg a káoszban, androgének. Férfias jellegű és nőies jellegű névvel rendelkeztek. A nőies jellegű név Pronoia (Előgondolat) Sambathas, ami azt jelenti, „hét” (hét nap). A fia neve Jao; nőies jellegű neve Uradalom. Sabaoth; nőies jellegű neve Istenség. Adonaios; nőies jellegű neve Királyság. Elaios; nőies jellegű neve Féltékenység. Oraios; nőies jellegű neve Gazdagság. És Astaphaios; nőies jellegű neve Sophia (Bölcsesség). Ők jelentik a káosz hét mennyének hatalmasságait. És androgéneknek születtek, megegyezően az előttük létező halhatatlan mintázattal, Pistis kívánságának megfelelően, így hát a kép, mely a kezdettől fogva létezett, uralkodjon a végig. Megtalálható ezen nevek kihatása és a férfi jellegű entitások

hatalmasságai a Mózes Próféta (könyve) az Arkangyalokról, és a női jellegű entitások neveiről Noraia (első) Könyvében. Most pedig az elsődleges szülő, Yaldabaoth, mivel igen erős hatalommal rendelkezett, minden egyes leszármazottjának külön mennyet alkotott szóbeli kifejezés révén – csodálatosan szépnek alkotta őket, révén lakóhelyek – és minden egyes mennybe hatalmas dicsőséget alkotott, hétszer nagyszerűt. Trónusokat és palotákat és templomokat, és még hintókat és szűz szellemeket is, egészen a láthatatlan egyig, és dicsőségéig, mindegyikük rendelkezett ezekkel a dolgokkal mennyeikben; urak és istenek és angyalok és arkangyalok óriási seregei – számolhatatlan miriád – hogy szolgáljanak. Ezekről a dolgokról ismertetést lehet találni, pontos jellemzőkkel, Oraia első Beszámolójában. És ők ebből a mennyből váltak teljessé, fel, egészen a hatodik mennyig, mely nevezetesen Sophiáé. A mennyet és az ő földjét elpusztította a bajkeverő, aki mindezek alatt tartózkodott. És a hat menny borzasztóan megrázkódott; mivel pedig a káosz erői tudták, ki volt az aki a mennyet elpusztította, (ő) alattuk volt. és amikor Pistis felismerte a törést, melyet a zavar okozott, kibocsátotta leheletét és megkötötte és levetette Tartarosba. Attól a naptól kezdve a menny, együtt a földdel, megerősítette önmagát Sophia, Yaldabaoth lánya révén, (ő általa,) aki mindannyiuk alatt van. Most pedig, amikor a mennyek megerősítették önmagukat, hatalmukkal és egész kormányzatukkal együtt, az elsődleges szülő arcátlanná vált. És az angyalok összes serege tisztelte és valamennyi isten és angyal megáldotta őt és megbecsülte. Ami pedig őt illeti, boldog volt és folyamatosan hencegett, mondván nekik: „Nincs szükségem senkire.” Azt mondta: „Én vagyok az Isten és senki más nem létezik rajtam kívül.” És amikor ezt mondta, bűnt követett el valamennyi halhatatlan lénnyel szemben, akik feleletet adtak. És őt tették felelőssé érte. És akkor, amikor Pistis meglátta a fő uralkodó jámbortalanságát, harag töltötte el. Láthatatlan volt. Azt mondta: „Hibáztál Samael” (ami annyit tesz, ’vak isten’). „A fény halhatatlan embere már előtted létezett, és aki meg fog jelenni megmintázott formáid között; megvetően megtapos téged, ahogy a fazekas az agyagot ököllel veri. És alá fogsz szállni az anyádhoz, a mélységbe, mindazokkal akik hozzád tartoznak. Munkád beteljesüléseként, valamennyi hiányosság, mely láthatóvá vált az igazságból, eltöröltetik, és megszüntetésre kerül, és olyan lesz, mintha soha nem is létezett volna.” Ezeket mondván Pistis kinyilatkoztatta hatalmasságának képét a vizekben. És így cselekedvén, visszatért fel, a fényébe. Most pedig, amikor Sabaoth, Jaldabaoth fia meghallotta Pistis hangját, dicséreteket énekelt hozzá, és kárhoztatta az atyját […] Pistis szavaiban; és magasztalta őt, mert tanította őket a halhatatlan emberről és az ő fényéről. Ekkor Pistis Sophia kinyújtotta az ujját és fényt árasztott rá a fényéből, mintegy az atyját kárhoztatva. Amikor Sabaothot fény ragyogta be, erős hatalmat kapott a káosz valamennyi erejével szemben. Attól a naptól kezdve az „Erők Ura” névvel illetik. Gyűlölte atyját, a sötétséget, és anyját, a mélységet, és ki nem állhatta nővérét, az elsődleges szülő gondolatát, aki oda-vissza mozgott a vizek felett. A fénye miatt azonban a káosz valamennyi hatalmassága féltékeny volt rá. És amikor összezavarodtak, óriási háborúba kezdtek a hét mennyben. Ezután, mikor Pistis Sophia meglátta a harcot, elküldött a fényéből Sabaothoz hét arkangyalt. Elragadták őt, fel a hetedik mennybe. Segítőkészen álltak mellé. Továbbá, elküldött

még három arkangyalt, és mindenki felett álló királyságot alapított számára, hogy a káosz tizenkét istene felett lakozhasson. Amikor pedig Sabaoth felvitetett a nyugalom helyére bűnbánata végett, Pistis odaadta neki lányát, Zoét (Élet), jelentős hatalommal felruházva, hogy utasíthassa őt (Sabaothot) a nyolcadik mennyben minden létező dologgal kapcsolatban. És mivel (Sabaoth) hatalommal rendelkezett, mindenekelőtt készített egy palotát saját maga. Hatalmas volt, csodálatos, hétszer nagyszerűbb valamennyinél melyek a hét mennyben találhatók. A palotája előtt trónt alkotott, mely hatalmas volt és egy négyarcú hintón nyugodott, mely a „Kerubin” nevet viselte. A Kerubinnak pedig nyolc alakja volt minden egyes sarkán, oroszlán formák és borjú formák és emberi formák és sas formák, így hát valamennyi alak összesen hatvannégyet tett ki – és hét arkangyal állt előtte; ő a nyolcadik és hatalommal rendelkezett. Az összes alak száma hetvenkettő volt. Ezenkívül, ebből a hintóból a hetvenkét isten öltött alakot; megformálódtak, hogy uralhassák a népek hetvenkét nyelvét. A trón által pedig újabbakat alkotott, kígyóhoz hasonló angyalokat, akiket „Szerafinoknak” neveztek és egyfolytában dicsérték őt. Ezek után megteremtette az angyalok közösségét, ezreket és miriádokat számolhatatlanul, hasonlatosak voltak, mint a nyolcadik menny közössége; és szólítottak egy elsőszülöttet, akit Israelnek hívtak – ami annyit tesz, „az ember, aki látja az Istent”; és egy másik teremtményt, Jézus Krisztusnak nevezték, aki hasonlított a nyolcadik mennybéli megszabadítóra, és aki a jobbján ült a nagyra becsült trónon. A balján pedig, ott a szent szellem szüze, a trónon, és dicsőítette őt. És a hét szűz előtte állt, (a szűz előtt) […] harminc hárfával rendelkezvén, és cimbalmokkal és trombitákkal, dicsőíteni őt. Az angyalok összes serege dicsőítette őt és áldották őt. Most pedig, ahol a fénynek trónusán ült, hatalmas felhő takarta be. És senki más nem volt vele a felhőben, csak Sophia, Pistis , utasítván őt a nyolcadik mennyben létező valamennyi dolog felöl, azért hogy azoknak a dolgoknak a képeit megteremtse, abból a célból, hogy ez az uralom fennmaradjon a káosz mennyeinek és erőinek a beteljesüléséig. Most pedig Pistis Sophia elkülönítette őt a sötétségtől és jobbjára hívta, és az elsődleges szülő elhelyezte őt baljára. Attól a naptól kezdve, a jobb (oldalt) igazságnak hívták, és a balt gonoszságnak. Mindezek miatt pedig uralmat kaptak az igazság és gonoszság közösségében, […] áll […] a teremtményen […] az összes. Így, amikor a káosz elsődleges szülője meglátta fiát Sabaothot, és az őt övező dicsőséget, és érzékelte, hogy hatalmasabb a káosz valamennyi uránál, megirigyelte őt. És haragossá válván, Halált nemzett az ő halálából; és őt (ti. a Halált) fölé helyezte a hatodik mennynek. Sabaoth ott ragadt fent. Ezáltal a káosz hat ura elérhetővé vált. Ezután a Halál, révén androgén, elvegyült (saját) természetével és hét androgén leszármazottat nemzett. Az ő férfi (alkotóik) neve: Harag, Könnyek, Sóhaj, Szenvedés, Siránkozás, Keserűség, Sírás. Ezek pedig a női (alkotóik) neve: Harag, Fájdalom, Bujaság, Sóhaj, Átok, Keserűség, Veszekedés. Egymással érintkezvén mindegyikük nemzett hetet, így összesen negyvenkilenc androgén démon lett. Nevük és tetteik megtalálhatók Salamon Könyvében. És mindezek jelenlétében Zoé, aki együtt volt Sabaothtal, megalkotott hét jó androgén erőt. A férfi (alkotók) neve a következő: a Nagylelkűség, az Áldottság, az Örömteliség, az Igazság, a Bőkezűség, a Szeretett, a Megbízható. Úgyszintén, utalva női (alkotóikra) a nevük a következő: Béke, Boldogság, Örvendezés,

Áldottság, Igazság, Szerelem, Hűség (Pistis). És általuk pedig sok jó és ártatlan szellemet. Befolyásuk és tetteik megtalálhatók itt: A Menny Sorsának felépítése, mely a Tizenkettő alatt van. És látván Pistis képét a vizekben, az elsődleges szülő mélyen elszomorodott, különösen amikor meghallotta az ő hangját, akár az első hangot, mely kihívta őt a vizekből. Mikor pedig megtudta, hogy ő volt az, aki nevet adott neki, felsóhajtott. Szégyellte magát bűnei miatt. És amikor megtudta, hogy valójában a fény halhatatlan embere már ő előtte létezett, igencsak zavarba jött; mivel korábban azt mondta valamennyi istennek és az angyalaiknak, hogy „Én vagyok az isten. Senki más sem létezik rajtam kívül.” Ezért attól tartott, esetleg megtudhatják, hogy más is létezett őelőtte, és esetleg kárhoztatnák. Ám ő, a (dolgok) megértésének hiányában, kigúnyolta a kárhoztatást és nemtörődöm módon viselkedett. Azt mondta: „Ha bármi is létezne korábbról, mint én, jelenjen meg, hogy láthassuk a fényét.” És abban a pillanatban, figyelem! Fény tört ki a nyolcadik mennyből fentről és áthaladt a föld valamennyi mennyén. Amikor az elsődleges szülő látta, a fény csodálatos ahogyan kisugárzik, ámulatba esett. És mélyen elszégyellte magát. Amint a fény megjelent, egy emberi kép bukkant fel benne, rendkívüli szépségű. Senki más nem látta az elsődleges szülőn és Pronoián kívül, aki vele volt. Habár a fénye a mennyek valamennyi erői számára megjelent. Emiatt valamennyiüket nagy nyugtalanság töltötte el. Amikor pedig Pronoia látta a kisugárzást, szerelmes lett belé. Ő azonban gyűlölte őt (Pronoiát), mert a sötétségben volt (Pronoia). Azonban vágyott rá (Pronoia), hogy megölelje, és nem volt rá képes. Amikor képtelen volt csillapítani szerelmét, kiöntötte fényét a földre. Attól a naptól kezdve, ezt a kisugárzást a „Fény Ádámjának” nevezik, akire úgy hivatkoznak, hogy „a vér fényt sugárzó embere”, és a föld átterjedt rá, szent Adamanra, amire úgy hivatkoznak, hogy „Adamantin szent földje”. Attól a naptól kezdve, valamennyi hatalmasság tisztelte a szűz vérét. És a földet megtisztították a szűz vérének kedvéért. Ám leginkább a vizet tisztították meg, Pistis Sophia képe által, aki megjelent az elsődleges szülőnek a vizekben. Pontosan ezután, a következőket mondták: „a víz által”. A szent víz azóta mindent életre kelt, megtisztít. Ebből az első vérből jelent meg Eros, révén androgén. Férfi alkotója Himireris, tüzes volt, mert a fényből (származott). Női alkotója, aki vele volt – a vér lelke – Pronoia anyagából eredt. Szépségében igen nagyszerű, messze bájosabb a káosz valamennyi teremtményénél. Ezután minden isten, és az angyalaik, amikor Erost figyelték, szerelmesek lettek belé. És megjelenvén mindegyikükben, tűzzel borította el őket; ahogy egyetlen lámpásról nagyon sok lámpás meggyújtható, és egy és ugyanaz a láng van ott, és a lámpás maga nem halványul. Ily módon pedig Eros szétszóródott a káosz összes lényében, és nem halványult. Pontosan a fény és a sötétség határoló-pontján Eros megjelent és az angyalok és az emberiség határoló-pontjánál Eros szexuális egyesülése beteljesedett, így áldottá vált a Földről származó elsődleges gyönyör. A nő követte a földet. És a házasság követte a nőt. Születés követte a házasságot. Megsemmisülés követte a születést. Ezek urán Eros, a szőlőtőke kihajtott abból a vérből, mely a földre hullajtatott. Emiatt, azok, akik isznak belőle, vágyni fognak a szexuális egyesülés révén a megfogantatásra. Aztán a szőlőtőke, a fügefa és a gránátalmafa kihajtottak a földből, együtt a többi fával, minden faj, velük a magjuk a hatalmasok és az angyalaik magjából.

Ezután az Igazság megteremtette a Paradicsomot, csodálatosnak és kívül a Hold és a Nap pályáján, a Bujaság Földjén, Keleten, a kövek közepén. És vágy ébredt a csodálatos középen, a kívánatos fák iránt. És az örök élet fája megjelent az Isten kívánságára a Paradicsom északi részén, azért, hogy örökké létezővé tegye a tiszta lelkeket, a korszak beteljesülésekor, akik a nyomorúság megmintázott formáiból jönnek létre. A színe pedig az élet fájának, akárcsak a Napé. Az ágai meseszépek. A levelei akárcsak a cipruséi. Gyümölcse olyan mint a szőlőfürt, amikor fehér. Magassága eléri a mennyet. És közvetlen mellette a tudás (gnózis) fája, bírván Isten erejét. Dicsősége olyan, mint a holdé, annak teljes ragyogása idején. És az ágai meseszépek. És a levelei akár a fügefa levelei. Gyümölcsei akár a kívánatos datolya. És ez a fa a Paradicsom északi részén van, hogy felemelje a lelkeket a démonok kábulatából, azért, hogy megközelíthessék az élet fáját és egyenek gyümölcséből, és azért, hogy kárhoztatták a hatalmasságokat és az angyalaikat. E fának hatása a Titok Könyvében van leírva, azaz: „Te vagy az, aki a tudás fája, mely a Paradicsomban van, melyről az első ember evett és mely megnyitotta a tudatát; és szerelmes volt asszonyi társába és kárhozta a többit, idegen képeket és undorodott tőlük. Ezek után pedig az olajfa kihajtott, azért, hogy megtisztítsa a királyokat és a főpapokat tisztességükben, akik az utóbbi napokban jelentek meg, mivel az olajfa az első Ádám fényéből származik, a kenőcs miatt, hogy megkaphassák. És az első lélek (psziché) beleszeretett Erosba, aki együtt volt vele, és kiöntötte rá vérét (psziché) és a földre. És abból a vérből elsőként egy rózsa hajtott ki, ki a földből, ki a csipkebokorból, hogy forrása legyen az örömnek a fény számára, melynek a bokorban kellett megjelenni. Sőt, ezek után, a szépséges, jó illatú virágok kisarjadtak a földből, különböző fajtájúak, Pronoia lányai közül minden hajadon szűzből. És ők, amikor szerelmesek lettek Erosba, kiöntötték rá vérüket és a földre. Ezek után mindegyik növény kihajtott a földből, különböző fajtájúak, tartalmazván a hatalmasok és angyalaik magját. Ezek után a hatalmasok a vizekből megteremtették a vadállatok összes faját, és a hüllőket és a madarakat – különféle fajtákat – tartalmazván a hatalmasok és angyalaik magját. De még mindezek előtt, amikor ő megjelent az első napon, itt maradt a földön, valami két napig, és ott hagyta az alsó Pronoiát a mennyben, és felemelkedett a fényébe. És azonnal sötétség töltötte el az egész Világegyetemet. Most pedig, amikor ő (nőnem) kívánta, a Sophia, aki az alsó mennyben volt, hatalmat kapott Pististől, és nagyszerű fénylő testeket alkotott és az összes csillagot. És felhelyezte őket az égre, hogy világítsák be a földet és hogy múlandó jeleket mutassanak, és évszakokat, és éveket és hónapokat és napokat és éjszakákat és pillanatokat és így tovább. És ezen a módon az egész térség az égen fel lett díszítve. Most pedig amikor Ádám fénye megfogalmazta szándékát, hogy belépjen az ő fényébe – azaz a nyolcadik mennybe – képtelen volt így tenni, azon nyomor miatt, mely belevegyült az ő fényébe. Ezután hatalmas örök birodalmat alkotott magának. És ezen az örök birodalmon belül hat örök birodalmat alkotott, a díszeikkel együtt, számukban hatot, melyek hétszerte voltak szebbek a káosz mennyeinél és azok díszeinél. Immáron mindahány eme örök birodalmak és díszeik közül a végtelenségben léteztek, a nyolcadik menny és az alatta lévő káosz között, számossá téve a Világegyetemet, mely a nyomorúsághoz tartozik. Ha valaki ezekről az elrendezésekről akar tudni, megtalálja leírva a Hierailas Próféta Hetedik Világegyetemében.

És mielőtt Ádám fénye visszatért a káoszba, a hatalmasságok látták és kinevették az első szülőt, mert hazudott, amikor azt mondta: „Én vagyok az Isten. Senki sem létezett előttem.” Amikor odajöttek hozzá, azt mondták: „Nemde az isten volt az, aki lerombolta a munkánkat?” Ő válaszolt, azt mondván: „Igen. Ha nem akarjátok, hogy képes legyen lerombolni munkánkat, akkor jöjjetek, alkossunk embert a földből, saját testünk képének megfelelően, és ennek a lénynek a képére, hogy szolgáljon minket; azért, hogy amikor meglátja az ő képét, szerelmes legyen belé. Többé nem fogja lerombolni munkánkat; sokkal inkább, mi tesszük szolgáinkká azokat, akik a fényből születtek, az örök birodalom egész fennállásáig.” Mindez pedig Pistis előgondolata szerint valósul meg, azért, hogy az ember az ő képére hasonlítson, és megbélyegezze őket az őáltaluk megmintázott forma miatt. És az ő megmintázott formáikat körülzárta a fény. Ezután a hatalmasságok megkapták a tudást (gnózis), mely az ember megalkotásához szükséges. Sophia Zoé – aki Sabaoth-tal volt – megelőzte őket. És kinevette az elhatározásukat. Mivel vakok: a saját érdekükkel ellentétben, tudatlanul alkották meg őt. És nem fogták fel, mit szándékoznak tenni. Az ok, ami miatt megelőzte őket és arra késztette, hogy ő alkosson embert elsőként, azért történt, hogy ő (az ember) utasíthassa az ő megmintázott formájukat, hogy miként vesse meg őket, és így megszökhessen tőlük. A tanító alkotási folyamata a következőképpen zajlott. Amikor Sophia hagyott lehullani egy fénycseppet, az szétáramlott a vízben és azonnal egy emberi lény jelent meg, androgén. A cseppből, melyet elsőnek formált, női testnek (formálta). Ezek után, felhasználva a testet, az anya képére formálta meg azt, mely megjelent. És tizenkét hónap alatt fejezte be. Egy androgén emberi lényt alkottatott meg, akit görögül Hermafroditának neveznek; és akinek anyját a héberek az Élet Évájának (Zoé) neveznek, nevezetesen az élet női tanítóját. Az ő utóda az a teremtmény, aki úr. Ezek után a hatalmasságok úgy hívták őt, „Vadállat”, azért, hogy tévútra vezesse az ő megmintázott formáikat. Az értelmezése a „vadállatnak”, a „tanító”. Mivel úgy találták, a legbölcsebb valamennyi létező közül. Így hát Éva, az első szűz, az, aki férj nélkül megszülte első leszármazottját. Ő maga szolgált saját szülésznőjeként. Emiatt azt tartják róla, hogy imígyen szólt: Én vagyok az, aki része az anyámnak; és én vagyok az, aki az anya. Én vagyok az, aki a feleség; én vagyok az, aki a szűz. Én vagyok az, aki várandós; én vagyok az, aki a szülésznő. Én vagyok az, aki vígasztal a vajúdás fájdalmaiban. A férjem az, aki megszült engem; és én vagyok az, aki az ő anyja. És ő az, aki az én apám és az én uram. Ő az, aki az én erőm; Amire ő vágyik, ezt mondja – okkal. Én vagyok a születés folyamata; mivel én szültem meg a férfit, mint urat. Most pedig ezek a dolgok a kívánság . A lelkek melyek belépni szándékoztak a hatalmasságok által megmintázott formákba, testet öltöttek Sabaothnak és az ő Krisztusának. És ezeket illetően, a szent hang szólt: „Sokasodjatok és fejlődjetek! Legyetek urai valamennyi teremtménynek.” És ők azok, akiket fogságba ejtettek, a rendeltetésük szerint, az elsődleges szülő által. És így bebörtönözték őket a megmintázott formákba a korszak beteljesüléséig. És abban az időben, az elsődleges szülő ezután előadta véleményét az emberrel kapcsolatban azoknak, akik vele voltak. Ezt követően mindegyikük kihullatta magját a föld köldökének közepébe. Attól a naptól fogva, a hét uralkodó

formálja az embert az ő teste által az ő hasonlatosságukra, ám az ő képe, mely hasonlatos az emberéhez, volt az, ami megjelent számukra. Az ő megmintázása részletekben történt, egy időben egy. És a vezetőjük megformálta az agyat és az idegrendszert. Ezek után, úgy jelent meg számára, mint elöljáró. Úgy jelent meg, mint lélekkel bíró ember. És Ádámnak nevezték, ami annyit tesz, „atya”, megfelelvén annak nevének, aki már előtte létezett. És amikor befejezték Ádámot, ő hanyagolta őt, mint élettelen hajót (testet), hiszen elvetéltként öltött formát, lévén nem volt lélek benne. E dologgal összefüggésben, amikor a főuralkodó emlékezett Pistis mondására, attól tartott, nehogy az igaz ember belépjen az általa megmintázott formába és az uralja azt. Ezért otthagyta az általa megmintázott formát negyven napig, szellem nélkül, és visszatért és nem törődött vele. Most, a negyvenedik napon, Sophia Zoé bele lehelte lélegzetét Ádámba, akinek nem volt lelke. (erre) Elkezdett az mozogni a földön. És nem tudott felállni. Azután pedig, amikor a hét uralkodó eljött, meglátták őt, és meglehetősen összezavarodtak. Odamentek hozzá és megragadták. És ő (ti. a főuralkodó) azt mondta a benne lévő lélegzetnek: „Ki vagy te? És honnan kerültél ide?” Az válaszolt, mondván: „Az ember erejéből származom a ti munkátok elpusztítása végett.” Amikor hallották, dicsőítették őt, hiszen megnyugtatást adott nekik félelmeiktől és aggodalmaiktól, melyet önmagukban találtak. Ezután azt a napot „Pihenés” napjának hívták, mivelhogy pihenésre leltek a nehéz munkától. És amikor látták, hogy Ádám fel tud állni, boldogok lettek, és megfogták őt és a Paradicsomba helyezték. És visszahúzódtak a mennyeikbe. A pihenés napját követően Sophia elküldte a lányát, Zoét, akit Évának hívtak, mint tanítót, azért hogy Ádámot, akinek nem volt lelke, felemelkedésre késztesse, azért, hogy azok, akiket nemz, a fény hordozói legyenek. Amikor Éva meglátta férfi társát elterülve, sajnálatot érzett miatta és azt mondta: „Ádám, éledj fel! Emelkedj fel a földről!” Abban a pillanatban, szavai beteljesült valósággá váltak. Ami Ádámot illeti, felemelkedvén, hirtelen kinyitotta a szemeit. Amikor meglátta őt, azt mondta: „Téged az ’Élet Anyjának’ fognak hívni. Mivel te vagy az, aki életet adtál nekem.” Azután a hatalmasságokat tájékoztatták, hogy az ő megmintázott formájuk él és felemelkedett, mire ők mélyen gondterheltek lettek. Elküldtek hét arkangyalt, hogy meglássák, mi történt. Odamentek Ádámhoz. Amikor meglátták, hogy Éva beszél hozzá, azt mondta egyik a másiknak: „Miféle dolog ez a ragyogóan fénylő nő? Emlékeztet arra a képre, amelyik a fényben jelent meg számunkra. Most menjünk és ragadjuk meg, és vessük magját őbelé, hogy amikor beszennyeződik, ne legyen képes felemelkedni a (saját) fényébe. Ehelyett, akiket ő megszül, a mi irányításunk alá kerüljenek. De ne szólnunk Ádámnak, mivel ő nem tartozik közénk. Inkább bocsássunk rá mély álmot. És utasítsuk őt álmában, arról, hogy (Éva) az oldalbordájából származik, azért, hogy felesége engedelmeskedjen, és ő pedig ura legyen neki.” Azután Éva, révén hatalmas, kinevette döntésüket. Ködöt bocsátott szemükre és titokban otthagyta a képét Ádámmal. Belépett a tudás fájába és ott maradt. Üldözték őt, ám feltárta előttük, hogy bele ment a fába és fává változott. Ezután nagy félelem kerítette hatalmába őket, a vak teremtmények megfutamodtak. Mindezek után, amikor magukhoz tértek a kábulatból, eljöttek Ádámhoz; és látták ennek a nőnek a képét vele, meglehetősen összezavarodtak, arra gondolván, ő az, aki az igazi Éva. És sietve cselekedtek. Odamentek hozzá, megragadták és

ráhullatták magjukat. Igen gonoszul tették, nemcsak a természetes módon becstelenítették meg, hanem aljas módon is, először szavainak forrását becstelenítették meg – amellyel azt mondta nekik: „Mi az, ami előttetek létezett?” – azzal a szándékkal, hogy megbecstelenítsék mindazokat, akik azt mondják (a kor) beteljesülésekor, hogy ők az igaz embertől születtek szóbeli kinyilvánításra. És ők hibáztak, semmit sem tudván arról, hogy saját testük volt az, melyet megbecstelenítettek; a kép volt az, melyet a hatalmasságok és az angyalaik minden módon megbecstelenítettek. Először Ábellel lett várandós, az első uralkodótól. A hét hatalmasságtól és az ő angyalaiktól szülte a másik utódját. És mindez az elsődleges szülő előgondolatával összhangban ment végbe, azért hogy az első anya hordozza magában az ő összes magját, összekeveredve és megfelelve a világegyetem sorsának, és annak felépítésének és az Igazságnak. Egy előre elrendezett terv valósult meg Évára vonatkozóan, azért hogy a hatalmasságok által megmintázott formák legyenek a fénybe zárva, ahol kárhoztatja (a fény) őket a megmintázott formáik miatt. Ekkor az első Ádám, a Fény (Ádámja), a szellemmel eltöltött és megjelent az első napon. A második Ádám, a lélekkel eltöltött és megjelent a hatodik napon, akit Aphroditének hívnak. A harmadik Ádám a föld teremtménye, aki a törvény embere, és aki a nyolcadik napon jelent meg […] a nyomorúság csendessége, akit a „Nap napjának” (vasárnap) hívnak. És a földi Ádám leszármazottjai megsokszorozódtak számban és kiteljesedtek, és létrehozták önmagukban a lélekkel eltöltött Ádámra vonatkozó mindenféle tudományos ismeretet. Ám mindannyian tudatlanságban voltak. A következőkben hagy mondjam el, hogy egyszer az uralkodók meglátták őt és a női teremtményt, aki vele volt, tudatlanságban tévelyegni mint a vadak, nagyon boldogok lettek. Amikor megtudták, hogy a halhatatlan férfi nem fogja figyelmen kívül hagyni őket, ellenkezőleg, sokkal inkább a női teremtménytől van félnivalójuk, aki a fává alakult, összezavarodtak és azt mondták: „Talán ez az igaz férfi – ez a lény, aki ködöt borított ránk és megtanított minket, hogy ő (a nő), aki hozzá (a férfihez) hasonlóan beszennyeződött – és így valamennyiünket meg fog hódítani!” Ezután heten közülük terveket fektettek le. Odajöttek Ádámhoz és Évához félénken, azt mondták neki (Ádámnak): „A Paradicsomban valamennyi fa gyümölcse azért teremtetett, hogy megegyed; ám ami a tudás fáját illeti, uralkodjatok magatokon és ne egyetek róla. Ha esztek, meg fogtok halni.” Súlyos félelmet hozván rájuk, visszatértek fel, a hatalmasságaikhoz. Ezután eljött valamennyi teremtmény legbölcsebbike, akit Vadállatnak hívtak. És amikor meglátta anyjuk, Éva képét, azt mondta neki: „Mit mondott az Isten neked? Azt, hogy ’ne egyél a tudás fájáról’?” Ő (Éva) azt mondta: „Nemcsak azt mondta, hogy ’Ne egyél róla’, hanem ’Ne érintsd meg, mert különben meghalsz.’” Azt mondta neki (a Vadállat): „Ne félj. A halálban nem fogsz meghalni. Hiszen tudja, hogy amikor eszel róla, akkor értelmi képességed kitisztul és olyan leszel, mint az istenek, felismervén a különbséget mely fennáll a gonosz és a jó emberek között. Igazából a féltékenység volt az, ami miatt ezt mondta neked, ezért nem is ettél róla.” Ekkor Évában bizalom támadt a tanító szavai iránt. Hosszasan szemlélte a fát és látta gyönyörű és étvágygerjesztő, és megtetszett neki; szakított néhányat a gyümölcséből és megette; és adott a férjének is, és ő ugyancsak megette. Ezt követően megnyílt az értelmük. Mivel amikor ettek, a tudás fénye rájuk ragyogott.

Amikor a szégyenbe öltöztették magukat, tudták, meztelenek a tudás (híján). Amikor kitisztultak, látták, hogy mezítelenek és szerelembe estek egymás iránt. Amikor pedig meglátták, hogy akik őket formázták a vadállatok alakjait hordozzák, megundorodtak tőlük; nagyon éberek voltak. Aztán, amikor az uralkodók látták, hogy megszegték parancsolatukat, beléptek a Paradicsomba és odamentek Ádámhoz és Évához földrengés és hatalmas fenyegetés közepette, hogy meglássák a segítőtárs cselekedetét. Ezután Ádám és Éva igencsak reszkettek és elrejtőztek a Paradicsom fái alá. És az uralkodók nem tudták hol vannak, ezért azt mondták: „Ádám, hol vagy?” Ő azt mondta: „Itt vagyok, mivel rettegek tőletek, elrejtőztem szégyenemben. És ők azt mondták neki tudatlanul: „Ki beszélt neked a szégyenről, melybe öltöztetted magad? – amíg nem ettél arról a fáról?” Ő azt mondta: „A nő, akit adtatok mellém – ő az, aki adott nekem és én ettem.” Azután azt mondták az utóbbinak: „Mi az amit tettél?” Ő válaszolván azt mondta: „A tanító volt az, aki sürgetett engem, és ettem.” Ezután az uralkodók odamentek a tanítóhoz. A szemük ködössé vált miatta, és nem tudtak semmit sem kezdeni vele. Megátkozták, mivel tehetetlenek voltak. Ezt követően odamentek a nőhöz és megátkozták őt és a leszármazottait. A nő után Ádámot (is) megátkozták, és a földjét, és a gabonát; és minden dolgot amit csak alkotott, megátkozták. Nem volt áldás rajtuk. Jóság nem származhat a gonosztól. Attól a naptól kezdve, a hatalmasságok tudták, hogy valójában van valami náluk is nagyobb: felismerték, hogy parancsaikat nem tartották be. Hatalmas féltékenység ereszkedett a világra, csupán a halhatatlan ember miatt. Amikor pedig az uralkodók látták, hogy az ő Ádámjuk az ismeretek idegen világába lép be, próbára szerették volna tenni, és összegyűjtötték az összes háziállatot, és a föld vadállatait, és a menny madarait, és odahozták Ádám elé, hogy megnézzék, hogyan nevezi őket, amikor meglátta őket (az állatokat), nevet adott valamennyi teremtményüknek. Zavarodottá váltak, mert Ádám minden próbát teljesített. Összegyűltek és terveket dolgoztak ki, és az mondták: „Figyeljétek Ádámot! Ő kezd olyan lenni, mint egyikünk, ily módon megismerte a különbséget a fény és a sötétség között. Nos, talán meg fogják téveszteni, miként az a tudás Fája esetében történt, és megtörténhet az Élet Fájával is, és ehet róla és halhatatlanná válhat, és úrrá, és velünk ellentétben, és lenézhet minket és minden dicsőségünket! Aztán leleplezhet minket egész világegyetemünkkel együtt. Rajta, kergessük el őt a Paradicsomból, vissza a földre, ahonnan vétetett, hogy a továbbiakban semmit se legyen képes jobban ismerni, mint amennyire mi képesek vagyunk.” Így tehát elkergették Ádámot a Paradicsomból, feleségével együtt. És ez a tett, amit elkövettek, még nem volt elegendő számukra. Ellenkezőleg, féltek. Odamentek az Élet Fájához és körülvették rettentően félelmetes dolgokkal, tüzes élő teremtményekkel, úgy hívják őket „Kerub”, és lángoló kardot helyeztek középre, állandóan rémületesen forogva, hogy egyetlen földi teremtmény még csak be se lépjen a helyszínre. Ennek következtében, mivel az uralkodók irigyek voltak Ádámra, le akarták csökkenteni (ti. Ádám és Éva) élettartamát. Nem tudták (azonban) a sors miatt, mely a kezdet óta meg volt szabva. Mindegyiküknek 1000 éves élettartam volt kijelölve, összhangban a fénylő testek folyamatával. Ám, habár az uralkodók ezt nem tudták megtenni, minden egyes gonosztevő elvett tíz évet. És a teljes élettartam (ami megmaradt) elérte a 930 évet; ám mindezek fájdalomban, gyengeségben és gonosz őrületben. És így alakult az élet, attól a naptól kezdve a beteljesülésig.

Ezután Sophia Zoé látta, hogy a sötétség uralkodói átkot szórtak a társára, (ezért) nagyon felháborodott. És kijött első mennyéből, teljes hatalmával, kiüldözte az uralkodókat a mennyeikből, és levetette őket a bűnös világba, azért hogy ott lakozzanak a gonosz szellemek (démomok) formájában a földön. […], ezért az ő világukban ezer évnek kell eltelnie a Paradicsomban – egy lélekkel eltöltött teremtmény, neve „Főnix”. Megöli magát és visszahozza az életbe, miként egy szemtanú (felidéz) az ellenük szóló ítéletre, mivel rosszat tettek Ádámmal és az ő generációjával, a korszak beteljesüléséig. Van […] három ember, és az ő leszármazottaik, a világ beteljesüléséig: az örökkévalóság szellemmel eltöltöttje, és a lélekkel eltöltött, és a földi. Hasonlatosan a három Főnix a Paradicsomban – az első a halhatatlan, a második 1000 évet él, és ami a harmadikat illeti, írva van a Szent Könyvben, hogy elemésztődött. Ennek megfelelően, ugyancsak három keresztség van – az első a szellemi, a második a tűz által és a harmadik víz által. Miként a Főnix tanúként jelenik meg az angyalokat illetően, ugyanez a helyzet ami a vízi hidrákat illeti Egyiptomban, akik tanúként szolgálnak mindazok számára, akik alámerülnek a keresztelés (során) az igaz ember révén. A két bika Egyiptomban misztériumot birtokol, a Napot és a Holdat, révén Sabaoth tanúi; nevezetesen, hogy fölöttük Sophia megkapta a Világegyetemet; attól a naptól kezdve, amikor megalkotta a Napot és a Holdat, pecsétet tett a mennyére, egészen a végtelenségig. És a féreg, amely megszületett a Főnixből egyúttal emberi lény is. Írva vagyon (Zsoltárok 91:13, 70) ehhez kapcsolódóan: „a becsületes ember úgy fog kinyílni, mint a virág.” És a Főnix először élő alakban jelenik meg, aztán meghal, és újra feltámad, olyan jelként, mely a korszak beteljesedésekor jelenik majd meg. Csak Egyiptomban volt, hogy ezek a hatalmas jelek feltűntek – sehol máshol – mint jelzések, hogy hasonlatos az Isten Paradicsomához. Térjünk vissza a fent említett uralkodókhoz, hogy némi magyarázattal szolgáljunk felőlük. Amikor a hét uralkodót levetették a mennyeikből a földre, angyalokat alkottak a maguk számára, számosat, démonikust, hogy szolgálják őket. Ez utóbbiak megtanították az emberiséget számos hibára és mágiára és (varázs) italra és bálványimádásra és vérontásra és oltár (állításra) és templom (állításra) és áldozat (bemutatásra) föld szellemeinek megszentelésére, osztozván munkatársuk sorsában, aki az igazságtalanság és az igazság istenei egyezményéből jöttek létre. És így, amikor a világ létrejött, állandóan őrületes hibákat követett el. A földön az összes ember szellemeket (démonokat) imádott a teremtéstől a beteljesülésig – mind a becsületesség angyalai, mind a becstelenség emberei. A világ így zavarodottságban jött létre, tudatlanságban, és bódulatban. Mindannyian hibáztak, egészen az igaz ember megjelenéséig. Legyen elég ennyi a téma folytatásából. Most pedig haladjunk tovább a mi világunk vonatkozásában, hogy pontosan tudjuk befejezni a leírást szerkezetéről és irányításáról. Azután nyilvánvalóvá válik, miként fedezték fel a hitet a láthatatlan birodalomban, mely már teremtéskor megjelent és a kor beteljesüléséig (jelen lesz), Ezért jövök a fő témákhoz, kapcsolódóan a halhatatlan emberhez. Beszélni fogok minden lényről, mely az övé, megmagyarázván, miként történt idekerülésük. Amikor az emberi lények tömege megszületett, Ádám szülősége révén, akit megformáltak, és az anyagból (származik), és amikor a világ már teljessé vált, az uralkodók átvették felette a irányítást – melyet, korlátozva tartottak tudatlanság által.

Mi okból is? A következők miatt: mivel a halhatatlan atya tudja, hiányosság támadt az igazságban az örök birodalmakban és világegyetemeikben, amikor meg kívánta hiúsítani az uralkodók végromlását azon teremtmények révén akiket megmintáztak, leküldte a ti képeteket a kárhozat világába, nevezetesen, az áldott kis ártatlan szellemeket. Ők nem idegenek a tudás számára. minden tudás rászállott egyetlen angyalra, aki előttük jelent meg; nem olyan volt, akinek ne lett volna hatalma az atya társaságában. És tudást adott nekik. Akármikor csak feltűntek a kárhozat világában, azonnal és mindenek előtt kinyilvánították a romolhatatlanság mintázatát mint az uralkodók és hatalmasságaik kárhoztatását. Így, amikor az áldott lények megjelentek a hatalmasságok által mintázott formáikban, megirigyelték őket. És irigység mentesen a hatalmasságok elkeverték magjukat velük, annak reményében, hogy beszennyezik őket. De nem tudták. Akkor pedig, amikor az áldott lények megjelentek fényes alakjukban, ők (is) feltűntek különböző módokon. És mindegyikük, kiindulván az ő földjéről, kinyilatkoztatta az ő tudását a láthatatlan egyháznak, megalkotva a kárhozat megmintázott formáit. Ez (ti. az egyház) úgy találtatott, hogy tartalmaz mindenféle magot, mert a hatalmasságok magjai elkeveredtek vele. Ezután a Megváltó megalkotta […] valamennyiük közül – és ezek szellemei nyilvánvalóan felsőbbrendűek, révén áldottak és különbözőek a választásban – és ugyancsak (megalkotott) sok más létezőt is, akiknek nem volt királyuk ám mindenkinél felsőbbrendűek, akik előttük voltak. Következésképpen, négy faj létezik. Van három, mely a nyolcadik menny királyaihoz tartozik. A negyedik azonban király nélküli ám tökéletes, a legmagasabb mindenek felett. Mivel ők lépnek be atyjuk szent helyére. És ők fogják elnyerni a nyugalmat pihenésben és örökkévalóban, kimondhatatlan dicsőségben és véget nem érő örömben. Továbbá, királyok ők a halandó birodalomban, melyben halhatatlanok. El fogják ítélni a káosz isteneit és az ő hatalmasságaikat. Most pedig a Szó, mely minden lény felett áll, elküldetett, ezzel az egyetlen céllal: hogy kihirdesse az ismeretlent. Azt mondta: „Semmi sincs rejtve ami ne lenne nyilvánvaló, és ami eddig nem felismert, az majd felismerésre kerül.” És azért küldték mindezeket, hogy ismertté tegyék ami rejtett, és a káosz hét hatalmassága és az ő istentelenjük. És így ők halálra lettek ítélve. Így, amikor valamennyi tökéletes megjelent az uralkodók által megmintázott formájában, és amikor kinyilatkoztatták az összehasonlíthatatlan igazságot, szégyent hoztak az istenek egész bölcsességére. És úgy találtatott, a sorsuk a kárhozat. És a hatalmasságaik felszáradtak. Uradalmuk szétfoszlott. Előgondolatuk üresé vált, a dicsőségükkel együtt. A korszak beteljesülése előtt, az egész hely megrázkódik hatalmas remegéssel. Akkor azonban az uralkodók elszomorodnak […] az ő haláluk. Az angyalok meggyászolják majd az emberiségüket, és a démonok siratják majd a korszakaik (időszakaik), és az emberiségük jajgat és sikolt majd az ő haláluk felett. Azután a korszak elkezdődik és ők megzavarodnak. A királyaik megrészegülnek a tüzes kard által, és hadat viselnek egymás ellen, így a föld megittasul a vérontástól. És a tengerek zavarossá válnak a háborúk miatt. Ezután a Nap elsötétedik és a Hold lecsökkenti fényét. Az ég csillagai beszüntetik körforgásukat. És egy hatalmas erő mely felette áll a káosz valamennyi erőinek -, által keltett égzengés hatalmas csattanása következik majd be, ahol az égbolton az asszony található. Megalkotván az első dolgot, elemészti majd őt a intelligencia bölcs tüze és az ostobaság haragot ölt magára. Ezután pedig üldözi majd a káosz isteneit, akiket ő alkotott, az elsődleges szülővel együtt. Letaszítja őket a mélységbe. Eltöröltetnek majd a

gonoszságuk miatt. Mivel olyanok lesznek majd, mint a vulkánok, és elpusztítják egymást, egészen addig, amíg meg nem semmisülnek az elsődleges szülő keze által. Amikor ő majd elpusztítja őket, akkor önmaga ellen fordul, és pusztítja önmagát amíg abba nem marad létezése. És az ő mennyeik aláhullnak egyik a másik után és az ő hatalmasságaikat elemészti a tűz. Az örök birodalmaik szintúgy, felfordulnak. És az ő mennye aláhullik és kettétörik. az ő […] aláhull a […]-re gyámolítani őket; ők pedig aláhullnak a mélységbe, és a mélység felfordul. A fény majd […] a sötétséget és eltörli azt: olyan lesz, mintha soha nem is létezett volna. És az a dolog melynek a sötétség adott hátteret, szét fog foszlani. És a hiányosság ki lesz tépve a gyökereinél fogva (és levetve) a sötétségbe. És a fény visszahúzódik fel, a gyökereihez. És a nem-nemzett dicsőséges megjelenik. És betölti az örök birodalmat. Amikor a prófécia és azok leírása akik királlyá váltak ismerté válnak és beteljesedik azok által, akiket tökéleteseknek hívnak, azok, akik – ezzel ellentétben – nem váltak tökéletessé a nem-nemzett atya által megkapják a dicsőségüket a birodalmukban és a halhatatlanok királyságában; de soha nem lépnek be a király nélküli birodalomba. Mivel mindenkinek el kell mennie arra a helyre, ahonnan ő jött. Igazából, az ő tettei és tudása révén minden egyes ember ismerté teszi (saját) természetes tudását.

Sém parafrázisa

[A] parafrázis, mely a nem-nemzett Szellemről szól. (Ez az) Amit Derdekea nyilvánosságra hozott nekem, Sémnek, a Magasztos kívánsága szerint. A gondolatom, mely a testemben volt, elragadott engem a fajtámtól. Felvitt engem a világ tetejére, mely közel van a fényhez, ami ráragyog az teljes ottani területre. Semmiféle földi megfelelőt nem láttam, ám ott volt a fény. És a gondolatom különvált a sötétség testétől, miként az álomban. Hallottam egy hangot, hozzám szólni: Sém, mivel te az elegyítetlen hatalomból származol és te vagy az első lény a Földön, hallgasd és értsd meg, amit mondani fogok neked, először is a nagy hatalmasságokkal kapcsolatban, akik a kezdettől fogva léteznek, korábban, mint ahogy én megjelentem. Fény volt és Sötétség, és köztük volt a Szellem. Mivel gyökereid a feledés homályába vesznek – ő aki a nem-nemzett Szellem volt – én nyilatkoztatom ki számodra az igazságot a hatalmasságokról. A Fény volt a gondolat, tele hallomásokkal és szavakkal. Egy alakban egyesítették őket. És a sötétség fuvallat volt a vizekben. Ő birtokolta a tudatot kaotikus tűzbe csomagolva. És a Szellem közöttük gyengéd és alázatos fény volt. Ez a három gyökér. Mindegyikük önmagában uralkodott, egyedül. És befedték egymást, mindegyiküket, a saját hatalmával. Ám a fény, mivel nagy hatalommal rendelkezett, ismerte a Sötétség megalázó voltát és a rendetlenséget, nevezetesen, hogy a gyökere nem egyenes. A Sötétség csalárdsága azonban az érzékelés hiányában szenvedett nevezetesen (abban az illúzióban, hogy) senki sincs felette. És ameddig képes volt feltartóztatni a benne lakozó gonosz, addig a vízzel volt betakarva. És megkeveredett. És a Szellem megrémült a hangtól. Felemelte önmagát állomáshelyére. És meglátta a nagy, sötét vizet. És hányingere támadt. És a Szellem gondolata letekintett; látta a végtelen Fényt. Ám figyelmen kívül hagyta (őt) a korhadó gyökér. És a hatalmas fény kívánságára a sötét víz különvált. És a Sötétség feljött aljas tudatlanságba csomagolva, és (ez) azért történt, hogy a tudat elkülönülhessen tőle mert kérkedett vele. És amikor megkeveredett, a Szellem fénye megjelent számára. amikor meglátta, bámulatba esett. Nem tudta, hogy másik Hatalom (is) van felette. És amikor meglátta, hogy az ő képe sötét, összehasonlítva a Szellemével, megbántva érezte magát. És fájdalmában, felemelte tudatát a Sötétség tagjainak magasságába, mely a gonoszság keserűségének szeme volt. Úgy alakította, hogy tudata testet öltsön a Szellem régiójának egy tagjában, arra gondolván, hogy (le)tekintvén a gonoszságára, képes lesz egyenlővé válni a Szellemmel. Ám nem volt képes. Mivel lehetetlen dolgot kívánt megtenni, és ez nem történt meg. De azért, hogy a sötétség tudata, mely a gonoszság keserűségének szeme, ne legyen elpusztítva, hiszen részben hasonlatos volt, felemelkedett és félelmetes fénnyel ragyogta be az egész Hádeszt, azért, hogy az egyenlőség a hibátlan fénnyel megjelenjen. Ami a Szellemet illeti, a Sötétség minden formájának hasznát vette, mert Magasztosságában jelent meg. És az emelkedett, végtelen Fény megjelent, mivel igencsak vidám volt.

Szerette volna kinyilatkoztatnia önmagát a Szellemnek. És az emelkedett Fény képe megjelent a nem-nemzett Szellemnek. [Én] vagyok a megvesztegethetetlen, végtelen fény fia. A Szellem képében megjelenve, mivel én vagyok az egyetemes Fény sugárzása. És az ő előttem való megjelenése azért (történt), hogy a Sötétség tudata ne maradjon Hádeszban. Ezért a Sötétség úgy formálta saját tudatát, hogy belehelyezze a tagok egy részébe. Amikor (Óh) Sém megjelent benne (ti. a képben), azért hogy a Sötétség sötétté váljon önmaga számára a Magasztos kívánsága szerint – azért, hogy a Sötétség mentessé váljon az általa birtokolt hatalom mindenféle aspektusától – a tudat elvonta a kaotikus tüzet, mely befedte, a Sötétség és a vizek közepéről. És a Sötétségből a víz felhőt formált, és a felhőből az anyaméh öltött formát. A kaotikus tűz, mely nem volt más, mint eltévelyedés, odament. És amikor a Sötétség látta ezt (ti. az anyaméhet) tisztátalanná vált és amikor felkavarta a vizet, megdörzsölte az anyaméhet. A tudata feloldódott a Természet mélységeiben. Elkeveredett a Sötétség keserűségének hatalmával. És az ő (ti. az anyaméh) szeme szétszakította a gonoszságot, hogy még egyszer ne hozhassa létre a tudatot. Mivel a sötét gyökérből való Természet magja volt. És amikor a Természet megszerezte magának a tudatot a sötét hatalom segítségével, minden egyes kép formát öltött benne. És amikor a Sötétség megszerezte a tudat képét, az a Szellemre hasonlított. Ezért a Természet fellázadt, hogy kiűzze, ám, erőtlennek bizonyult vele szemben, hiszen nem rendelkezett a Sötétségből származó formával. Ezért létrehozta a felhőben. És a felhő ragyogott. Egy tudat jelent meg benne, mint egy félelmetes, ártalmas tűz. Összeütközött (ti. a tudat) a nem-nemzett Szellemmel hiszen birtokolt róla egy képet. Azért, hogy a Természet kiüresedhessen a kaotikus tűztől, azonnal a Természetet négy részre osztották. Megjelenésükben különböző felhőkké változtak. Így hívták őket: Szűzhártya, Méhlepény (a magzatburokkal), Hatalom (és) Víz. És a Szűzhártya, a Méhlepény (a magzatburokkal) és a Hatalom a kaotikus tüzek voltak. És ezt (a tudatot) kihúzták a Sötétség közepéből és a víz – mivel a tudat a Természet és a sötét hatalom középpontjában volt – azért, hogy az ártalmas vizek ne kapaszkodjanak belé. Amiatt a Természetet felosztották, a kívánságom szerint, azért, hogy a tudat visszatérjen hatalmasságához, mely a sötét gyökér, melyet összekevertek (ti. a tudattal), abból vétetett. És ő (ti. a sötét gyökér) megjelent az anyaméhben. És a Természet felosztásában ő elkülönítette a sötét hatalmat, melyet birtokolt a tudatból. Ez (ti. a tudat) elment a hatalom középpontjába – ez volt a Természet középső területe. És a fény Szelleme, amikor a tudat megterhelte őt, megdöbbent. És Megdöbbenésének ereje letépte a terhet. És ez (ti. a teher) visszatért hevéhez. Odatette a Szellem fényébe. És amikor a Természet eltávolodott a Szellem fényének hatalmából, a teher visszatért. És a fény döbbenete letépte a terhet. Az beragadt a Szűzhártya felhőjébe. És a Sötétség felhői felkiáltottak, ők, akiket elválasztottak Hádesztől, mert idegen Hatalommal bírtak. A fény Szelleme jött el beléjük. És a Magasztos kívánsága szerint a Szellem felpillantott a végtelen Fénybe, azért, hogy az ő fénye megsajnálja és felhozza a képet Hádeszből. És amikor a Szellem rápillantott, kiáradt – a Magasztos fia – miként egy erős fényhullám és mint a halhatatlan Szellem forgószele. És kifújt a Szűzhártya felhőjéből rá a nem-nemzett Szellem Megdöbbenésére. Ez (ti. a felhő) különvált és fényt sugárzott a felhőkre. Ezek különváltak azért, hogy a Szellem visszatérjen. Emiatt pedig a tudat alakot öltött. Nyugalmi állapota megtört. Ami a Természet Szűzhártyáját illeti, az egy felhő volt, melyet nem lehetett megragadni; egy hatalmas

tűz. Hasonlóképpen, a Természet Méhlepénye (és a magzatburok) a hallgatás felhője volt; magasztos tűzben. És a hatalmasság, aki össze volt keverve a tudattal, ugyancsak a Természet egyik felhője volt, mely csatlakozott a Természetet az erkölcstelenségbe felkavaró Sötétséghez. És a sötét víz félelmetes felhő volt. És a természet gyökerét, mely alul volt, meggörbítették, mivel nehézkes és ártalmas volt. a gyökér vak volt a fényfogságot illetően, mely érthetetlen volt, hiszen sok megjelenéssel bírt. És a irgalom volt a Szellem fényén, melyet a tudat kapott meg. Visszatért […] állapotomba, azért, hogy imádkozzak, a magasztos, végtelen Fényhez, hogy a Szellem hatalmassága növekedjen azon a helyen és eltöltődjön a sötétség szennyező (hatása) nélkül. És tiszteletteljesen mondá […]: „Te vagy a Fény gyökere. A te elrejtett formád megjelent, Óh, magasztos, végtelen egy. Terjedjen a Szellem teljes hatalmassága és teljen el fényével, Óh, végtelen Fény. (Ezután) nem lesz képes egyesülni a nem-nemzett Szellemmel, és a Megdöbbenés hatalma nem lesz képes elkeveredni a Természettel. A Magasztos kívánságával összhangban, az imám meghallgatásra talált. És a Szó hangja hallatszott, a Magasztos által szólt a nem-nemzett Szellemhez: „Figyelem, a hatalmasság kiteljesedett. Ő, akit kinyilatkoztattam megjelent a Szellemben. Ismét meg fogok jelenni. Én vagyok Derkedeász, a romolhatatlan, végtelen Fény fia.” A végtelen Szellem fénye egy időre gyarló természetet öltött, amíg valamennyi erkölcstelen természet ki nem ürült, és azért, hogy a sötétség Természetét vádolják. Felöltöttem a ruhámat, mely a fény Magasztos fényének ruhája – amely én vagyok. Azért jöttem a Szellem képében, hogy megszemléljem a teljes fényt, mely a Sötétség mélységeiben tartózkodik. A Magasztos kívánságának megfelelően, azért, hogy a Szellem, a Szó segítségével eltöltődjön az ő fényével függetlenül a végtelen fény hatalmától, és az én óhajomra, a Szellem emelkedjen fel a (saját) hatalmából. Nagyságát azért kapta, hogy eltöltődjön a teljes fényével és megszabaduljon a Sötétség valamennyi terhétől. Mivel ami mögötte volt, (nem volt más, mint a) sötét tűz, mely fújta (és) nyomta a Szellemet. És a Szellem örvendezett, mert védve volt a félelmetes víztől. A fénye azonban nem volt egyenlő a Magasztoséval. Ám (amit) megkapott a végtelen Fénytől, (ő kapta meg) azért, hogy valamennyi tagjában úgy jelenjen meg, mint a Fény egyetlen képe. És amikor a Szellem felemelkedett a víz fölé, az ő fekete képe megjelent. És a Szellem megtisztelte az emelkedett Fényt: „Bizonyára te vagy a végtelen egy, mert felette állsz minden nem-nemzett dolognak, (és) mivel megvédtél engem a Sötétségtől. És a te kívánságodra emelkedtem a sötétség hatalmassága fölé. És hogy semmi ne legyen rejtve előtted, Sém, a gondolat, melyet a Szellem a hatalmasságból elgondolt, megszületett, mivel a Sötétség képtelen volt féken tartani gonoszságát. És amikor megjelent, a három gyökeret úgy ismerték, mintha a kezdettől fogva léteztek volna. Ha a Sötétség képes lett volna szembenézni az ő gonoszságával, a tudatot nem választották volna el tőle, és másik hatalmasság nem jelent volna meg. Ám attól kezdve, hogy megjelent, látott engem a Magasztos fia, azért hogy a Szellem fénye ne halványuljon el, és a Természet ne uralkodjon felette, mert mereven nézett engem. És a hatalmasság kívánságára az egyenlőségem kinyilvánításra került, hogy ami a Hatalomé, az megszülethessen. Te vagy a

hatalmas Hatalom, mely megszületett, és én vagyok a tökéletes Fény, mely a Szellem és a Sötétség felett áll, az, aki szégyent hoz a Sötétségre, tisztátalan nemi érintkezési gyakorlata miatt. A Természet megosztása révén a Magasztos úgy kívánta, tisztelet övezze a magasságig a Szellem Gondolatát. És a Szellem megkapta az ő hatalmának maradékát. Ami a Fény képét illeti, elválaszthatatlan a nem-nemzett Szellemtől. És a törvényadók nem nevezték meg őt, elvégre a Természet felhőit nem is lehetséges megnevezni. Mivel minden kép, melyre a Természetet felosztották, a kaotikus tűz, mely az anyagi mag, hatalmassága. Azt pedig, aki vonzódott hozzá, a Sötétség hatalmasságát, bebörtönözték tagjai középpontjába. És a Magasztos kívánságára, azért, hogy a tudat és a Szellem teljes fénye védve legyen minden tehertől, és a Természet kemény munkájától, egy hang szólalt meg a Szellemtől a Szűzhártya felhőjéhez. És a megdöbbenés fénye örvendezni kezdett a hanggal, melyet neki adományoztak. És a fény hatalmas Szelleme a Szűzhártya felhőjében volt. tisztelte a végtelen fényt és az egyetemes képet, aki én vagyok, a Magasztos fia. Azt mondják: „Anasses Duses, te vagy a végtelen fény aki a Magasztos kívánságára adatott, hogy létrehozza a Szellem minden egyes fényét a helyen, és hogy elválassza a tudatot a Sötétségtől. Mivel nem volt helyénvaló, hogy a Szellem fénye Hádeszben maradjon. Hiszen kívánságodra a Szellem felemelkedett, hogy figyelje hatalmasságodat.” Azért mondtam el neked ezeket a dolgokat Sém, hogy tudd, az én képem a Magasztos fia, a végtelen Gondolattól származik, mivel én vagyok számára az egyetemes kép, mely nem hazudik, (és) a szó minden igazsága és eredete felett állok. Csodálatos fényruhámban jelenik meg, mely a mérhetetlen Gondolat hangja. Mi vagyunk az a egyetlen, magányos fény, mely létrejött. Másik gyökérben jelent meg, azért hogy a Szellem hatalmassága felemelkedjen a gyarló Természetből. Mivel a hatalmas Fény kívánságára létrejöttem az emelkedett Szellemből, leereszkedtem a Szűzhártya felhőjébe az egyetemes öltözetem nélkül. És a szó magához ragadott engem a Szellemtől, a Természet Szűzhártyájának első felhőjébe. És én felvettem azt, amiről a Magasztos és a nemnemzett Szellem érdemesnek tartott. És az öltözékem háromszoros egysége megjelent a felhőben, a Magasztos kívánsága szerint, magányos formában. És a képem betakarta az öltözetem fénye. És a felhőben zavar támadt, és nem volt képes hordozni a képem. Kiárasztotta az első hatalmasságot, azt (amelyből) a Szellem vétetett, az, amelyik a kezdettől fogva ragyogott rá, mielőtt megjelentem a Szellemhez intézett szóban. A felhő nem volt képes hordozni mindkettőjüket. És a fény, mely a felhőből származott, áthaladt a csendességen amíg a középső régióba el nem jutott. És, a Magasztos kívánságára, a fény elvegyült vele, (ti.) a Szellemmel, mely a csendességben létezett, akit elkülönítettek a fény Szellemétől. A hallgatás felhője különítette el a fénytől. A felhőben zavar támadt. Ő volt az, aki pihenést adott a tűz lángjának. Megszégyenítette a sötét anyaméhet azért, hogy ne nyilatkoztasson ki újabb magokat a sötétségből. Visszatartotta őket a Természet középső régiójában, az ő helyükön, mely a felhőben volt. bajban voltak, mert nem tudták, hogy hol vannak. Mivel még mindig nem rendelkeztek a Szellem egyetemes felfogóképességével. És amikor a Magasztoshoz imádkoztam, a végtelen Fény irányába, hogy a Szellem kaotikus hatalmassága menjen ide és oda, és a sötét anyaméh tétlen legyen, és hogy a képem megjelenjen a Szűzhártya felhőjében, mintha én lennék becsomagolva a Szellem fényébe, mely előttem haladt, és a Magasztos kívánsága

szerint és az ima révén beléptem a felhőbe, azért hogy az öltözetem segítségével – mely a Szellem hatalmasságától származik – a szó isteni megnyilvánulása (pleroma) hozza el a hatalmasságot a tagoknak, akik birtokolják azt a Sötétségben. Mivel miattuk jelentem meg ezen a jelentéktelen helyen. Révén segítője vagyok mindenkinek, aki nevet kapott. Így amikor megjelentem a felhőben, a Szellem fénye elkezdte megvédeni magát a félelmetes víztől, és a tűz felhőjé(től), melyet elkülönítetek a sötét Természettől. És örök elismeréssel adóztam nekik, hogy ne folytassanak ismét tisztátalan gyakorlatot. És a fényben, mely a Szűzhártyában volt, zavar támadt az én hatalmasságom miatt, és áthaladt a középső térségemen. Kitöltötte az egyetemes Gondolat. És a Szellem fényének szava által visszatért nyugalmi helyzetébe. Alakot öltött a gyökereiben és ragyogott hiányosság nélkül. És a csendességben vele együtt létrejött fény a középső régióba ment és visszatért a helyhez. És a felhő ragyogott. És olthatatlan tűz jött ki belőle. És az a rész, mely elkülönült a megdöbbenéstől, feledékenységet öltött magára. Megtévesztette a sötétség tüze. És a megdöbbenésének megrázkódtatása levetette a felhő terhét. Gonosz volt, mert tisztátalan volt. és a tűz elvegyült a vízzel azért, hogy a vizek ártalmasak legyenek. És a Természet, melyben zavar támadt, azon nyomban felemelkedett a mozdulatlan vizekből. Felemelkedése szégyenteljes volt. És a természet úgy tekintette saját magát, mint a tűz hatalmassága. Megerősödött, mert a Szellem fénye a Természetben volt. a képe pedig megjelent a vízben egy rémisztő, alul behajló, sok-sok arcú vad formájában. Fény ereszkedett alá a párával és porral kitöltött káoszba, azért, hogy ártson a Természetnek. És a Megdöbbenés fénye, mely a középső régióban tartózkodott, követte, miután levetette a Sötétség terhét. Örvendezett, amikor a Szellem felemelkedett. Mivel lenézett a felhőkből a sötét vizekre, a fényre, mely a Természet mélységeiben volt. Ezért megjelentem, hogy megkapjam a lehetőséget az alsó világba való leszállásra, a Szellem fényéhez, melyet megterheltek, hogy megvédjem őt a teher gonoszságától. És a sötét régióba való lepillantása révén a fény még egyszer feljött, azért, hogy az anyaméh ismét felemelkedjen a vízből. Ő (ti. az anyaméh) az én kívánságomra jött fel. A szem fortélyosan felnyílt. És a fény mely megjelent a középső régióban (és) melyet elkülönítettek a Megdöbbenéstől, megpihent és ráragyogott. És az anyaméh látott dolgokat, melyeket nem látott korábban, és vidáman örvendezett a fényben, habár nem volt az övé – az, amely megjelent a középső régióban, az ő gonoszságában, amikor ő (ti. a fény) ráragyogott. És az anyaméh látott dolgokat, melyeket korábban nem látott, és lehozták őt a vízhez, és azon gondolkozott, elérte a fény hatalmasságát. És nem tudta, hogy a gyökeret tétlenségre kárhoztatta a Fény képe, és hogy ez volt az számára (ti. a gyökér) amit működtetett. A fényt megdöbbentette az, aki a középső régióban volt és mely a kezdet és a vég volt. Ezért a gondolata hosszasan nézett fel, az emelkedett Fényre. És felkiáltott és azt mondta: „Uram, könyörülj meg rajtam, mivel a fényem és a fáradozásaim tévútra mentek. Ha a jóságod szilárdít meg engem, nem tudom (meg), hol vagyok.” És akkor a Magasztos meghallotta őt, megkönyörült rajta. És megjelentem a Szűzhártya felhőjében, csendesen, szent öltözetem nélkül. Szíves örömest váltottam be az öltözetemet, melynek három alakja volt a Szűzhártya felhőjében. És a fény, mely a csendességben volt, az örvendező Hatalmasságtól származó, magába foglalt engem. Ezt viseltem. És a két része megjelent egyszerű alakban. A többi részei nem jelentek meg a tűz számára.

képtelen voltam megszólalni a Szűzhártya felhőjében, mivel tüze félelmetes volt, felemelte önmagát mindenféle alázat nélkül. És annak okán, hogy az én nagyságom és a szó megjelenjen, hasonlóképpen elhelyeztem másik öltözékemet a hallgatás felhőjébe. Elmentem a középső régióba és felöltöttem a benne lévő fényt, mely a felejtésbe süllyedt, és el volt választva a megdöbbenés Szellemétől, mivel levetette a terhet. A kívánságomra, semmiféle halandó nem jelent meg előtte, ám valamennyien halhatatlan létezők, melyeket a Szellem nekik ajándékozott. És azt mondta a Fény gondolatának, ai eis ai ou phar dou is ei ou: nagy nyugalommal jöttem, azért, hogy nyugalmat adjon a gyökeremben lévő fénynek, és kihozza az ártalmas Természetből. Ezután, a Magasztos kívánságára, levetettem a fényruhám. Újabb tűzruhát öltöttem magamra, melynek nem volt alakja, a hatalmasság tudatából származott, amit elkülönítettek, és melyet az én számomra készítettek, a kívánságomnak megfelelően, a középső régióban. Mivel a középső régiót sötét hatalom övezte, azért, hogy eljöjjek és magamra öltsem. Lementem a káoszba, hogy megmentsem ettől a fényt. A sötétség hatalma nélkül nem szállhattam szembe a Természettel. Ám lenyugtattam magam a mereven néző szemein, melyek a Szellem fényét hordozták. Mivel a számomra készült, öltözékként, és megnyugvásnak a Szellem által. Általam kinyitotta a szemét és Hádészre vetette. Egy időre nekiadományozta a hangját a Természetnek. És a tűzruhám, a Magasztos kívánságának megfelelően, lement oda, ami erős, és a Természet tisztátalan részéhez, melyet (a) sötétség hatalma fedett be. És az öltözetem megdörzsölte a Természetet a takarójában. És a tisztátalan nőiessége megerősödött. És a haragos anyaméh feljött és megszárította a tudatot, emlékeztetvén egy halra, mely rendelkezik egy tűzcseppel és a tűz hatalmával. És amikor a Természet levetette a tudatot, (az) bajba került és zokogott. És amikor megbántották és könnyezett, levetette a Szellem hatalmát (és) megmaradt, mint én. Felvettem a Szellem fényét és megpihentem az öltözetemmel a hal látványa következtében. És azért, hogy a Természet tetteit kárhoztassák, hiszen ő vak, sokféle állat jött ki belőle, az elröppenő szelek mennyiségével egyenértékben. Mindannyian Hádészben jöttek világra, keresvén a tudat fényét, mely alakot öltött. Nem voltak képesek ellenállni neki. Megtaláltak engem, a Magasztos fiát, az anyaméhhel szemben, melynek sok formája volt. bemutattam a vadat és lefeküdtem elé hatalmas kívánsággal, hogy a menny és a föld szülessen meg, azért, hogy az egész fény felemelkedjen. Mivel semmi más módon nem tudna a Szellem hatalma megszabadulni a fogságból, kivéve, ha én állati formában jelenek meg számára. Ezért könyörületes volt hozzám mivel én voltam a fia. És a kérésem következtében, a Természet felemelkedett, mivel birtokolta a Szellem hatalmát és a Sötétségét és a tűzét. Így levetette alakjait. Amikor levetette, ráfújt a vízre. A menny létrejött. És a menny habjából megszületett a föld. És az én kívánságomra mindenféle élelmet hozott elő, a vadak száma szerint. És harmatot teremtett számotokra és azok számára akik a föld második korszakában nemződnek. Mivel a föld birtokolta a kaotikus tűz hatalmát. Ezért mindenféle magot termett. És amikor a menny és a föld létrejött, a tűzruhám felemelkedett a Természet felhőjének közepébe (és) ragyogott az egész világra amíg a Természet szárazzá nem vált. A Sötétséget, mely ennek (ti. a föld) öltözete volt, levetették az ártalmas vizekbe. A középső régiót megtisztították a Sötétségtől. Az anyaméh azonban

elszomorodott a történtek miatt. Megértette a maga részéről, hogy az ő szerepe olyan volt mint a vízé, tükör. Amikor felfogta (ezt), azon tűnődött, hogyan jöhetett létre. Ezért megmaradt özvegynek. Ugyancsak megdöbbentő volt (hogy) ez nem volt őbenne. Mivel a formák továbbra is tűz és a fény erejével bírtak. Ez (ti. az erő) megmaradt, azért hogy a Természetben legyen amíg valamennyi hatalmát el nem veszik tőle. Mivel pedig a Szellem fénye teljessé vált a három felhőben, ezért szükséges, hogy a Hádészben lévő erő ugyancsak kiteljesedjék a megjelölt időre. A Magasztos kegyelmének következtében, létrejöttem számára a vízből másodszor (is). Az arcom megelégedésel töltötte el. Az ő arca is boldog volt. És azt mondtam neki: „Magok és erő szülessen tőled a földre.” És ő engedelmeskedett a Szellem kívánságának, hogy meghiúsítsa. És amikor a formái visszatértek, összedörzsölték egymás nyelvét; párosodtak, szeleket és démonokat nemzettek és erőt, mely a tűztől és a Sötétségtől és a Szellemtől való. Ám a forma, mely megmaradt egyedül, ellökte magától a vadat. Nem párosodott vele, viszont ő volt az, aki önmagát nyalogatta egyedül. És világra hozott egy szelet, mely birtokolta a tűz, a Sötétség és a Szellem erejét. Azért, hogy a démonok ugyancsak szabaddá váljanak az erőtől, melyet birtokoltak a tisztátalan párosodás által, egy anyaméh a szelekkel hasonlóvá vált a vízhez. És egy tisztátalan pénisz tartozott a démonokhoz összhangban a Sötétség példájával, és ezen a módon dörzsölődött az anyaméhhel a kezdettől. És ezután a Természet formái együtt voltak, elkülönültek egymástól. Levetették az erőt, megdöbbenve a csalárdság miatt, amit elkövettek velük. Bánkódtak az örök szomorúság miatt. Befedték saját magukat az erejükkel. És amikor megszégyenítettem őket, felemelkedtem az öltözetemben, a hatalmamban – mely felette volt a vadnak, amit a fény, azért, hogy Természetet kietlenné tegyem. A tudat, mely a Sötétség Természetében jelent meg (és) amely a Sötétség szívének szeme volt, az én kívánságomra, uralkodtak a szelek és a démonok felett. És odaadtam neki a tűz, fény és a figyelmesség képét, és részesedést az alattomosságmentes világból. Ezért ő megkapta a nagyságot, azért hogy erős legyen hatalmában, független a hatalomtól, független a Szellem fényétől, és a Sötétség (nemi) érintésétől, azért, hogy az idő végén, amikor a Természetet elpusztítják, megpihenjen a díszhelyen. Mivel Hivőnek találják, hiszen megvetette a Természet és a Sötétség erkölcstelenségét. A tudat erős hatalma létrejött a tudattól és a nem-nemzett Szellemtől. Ám a szelek, melyek vízből és tűzből és sötétségből és fényből származó démonok, párosodtak a végromlásukra. És ezáltal a párosodás révén a szelek megkapták az anyaméhükben a démonok péniszének habját. Hatalmat fogantak az anyaméhükben. A lélegzés által az anyaméhek felövezték egymást, amíg a szülés ideje el nem érkezett. Lementek a vízhez. És a hatalmat kiadták, a lélegzet által, mely a születést mozgatja, a gyakorlat közepén. És a szülés minden formája alakot öltött benne. Amikor a szülés ideje közel volt, valamennyi szelet összegyűjtöttek a vízből, melyek a föld közelében voltak. Mindenfajta erkölcstelen dolgot szültek. És a hely, ahol a szél járt, beszennyeződött erkölcstelenséggel. Meddő feleségek származtak belőle és steril férjek. Mivel születtek, ezért szültek. Miattatok, a Szellem képe megjelent a földben és a vízben. Mivel olyanok vagytok, mint a fény. Mivel birtokoljátok a szelek és a démonok egy részét, és a Megdöbbenés ereje Fényének egy gondolatát. Hiszen semmi, amit létrehozott az anyaméhből a földön, nem volt jó dolog számára, viszont nyögéssel és fájdalommal (járt), a Szellem képe miatt, ami megjelent bennetek. Mivel szívetekben

emelkedettek vagytok. És az áldott dolog Sém, ha egy részt odaadnak valakinek és eltávolodik a lélektől, hogy (eljusson) a Fény gondolatához. Mivel a lélek a Sötétség terhe, és azok, akik tudják honnan származik a lélek gyökere, képesek lesznek tapogatózva megtalálni a Természetet is. Mivel a lélek a tisztátalanság munkája, és a Fény gondolata megvetésének (tárgya). Ezért én vagyok az, aki kinyilatkoztatott mindent a nem-nemzettel kapcsolatban. És azért, hogy a Természet bűne beteljesedjen, elkészítettem az anyaméhet, mely zavarodott volt, kellemes – a vak bölcsességnek -, hogy képes legyek meghiúsítani. És a kívánságomra, összeesküdött a Sötétség vizével és a Sötétséggel is, hogy megsebezzék a szívetek minden alakját. Mivel a Szellem fényének kívánsága körülvette őket, ők megkötöttek titeket a Hitben. És azért, hogy a terve haszontalanná váljon, elküldött egy démont, hogy a gonoszságra vonatkozó terve kihirdetésre kerüljön. És áradást okozott, és elpusztította a fajotokat, azért, hogy megszerezze a fényt és hogy elvegye a Hittől. Én azonban gyorsan kihirdettem a démon szája által, hogy egy tornyot emelnek a fény részecskéjének, melyet a démonokban hagytak, és az ő fajukban – mely víz volt – hogy a démonok védve legyenek az örvénylő káosztól. És az anyaméh eltervezte ezeket a dolgokat az én kívánságom szerint, azért, hogy teljes egészében kiömöljön. Egy torony emelkedett a démonok által. A Sötétségben zavar támadt az ő elvesztése miatt. Ellazította az anyaméh izmait. És a démon, aki belépni készült a toronyba védve volt, azért, hogy az ő faja folytatódjon és összefüggést tanuljon általa. Mivel minden egyes forma erejét birtokolta. A továbbiakban térj vissza, oh, Sém, és örvendezz a fajod és a Hit miatt, mert test és szükség nélkül védve van a Sötétség minden testétől, tanúsággal bírván a legnagyobbak szent dolgairól, melyeket kinyilatkoztattak számukra a gondolatukban a kívánságom szerint. És megpihennek majd a nem-nemzett Szellemben, fájdalom nélkül. Te azonban Sém, emiatt, megmaradsz testben a fény felhőjén kívül, hogy megmaradj a Hittel. És a Hit eljön hozzád. A gondolatát elveszik tőle és átadják neked a fény tudatosságával. És azért mondtam el ezeket a dolgokat neked, hogy a fajodnak, a fény felhőjéből, hasznára váljanak. És ekképpen, amit el fogok neked mondani a mindenséggel kapcsolatban, teljes egészében mindent ki fogok nyilatkoztatni, hogy kinyilatkoztathasd másodszorra mindazok számára, akik a földön élnek. Óh, Sém, a zavar, mely a kívánságom miatt történt, azért, hogy a Természet kiüresedjen. A Sötétség haragja lecsillapodott. Óh, Sém, a Sötétség szája becsukódott. Többé már nem jelenik meg benne a világra ragyogó fény, a kívánságomnak megfelelően. És amikor a természet azt mondta, hogy kívánsága beteljesedett, ezt követően minden formát körbeölelte a víz büszke tudatlansággal. Ő (mármint a Természet) elfordította sötét hüvelyét és eldobta magától a tűz erejét, mely a kezdettől benne volt, a Sötétség gyakorlása által. (Ez) felemelte önmagát és ragyogott az egész világra az igaz helyett. És minden formája hatalmasságokat hozott a világra, mint egy tűznyelvet, fel a mennyig, segítségképpen az elrontott fényig, mely felemelte önmagát. Mivel a kaotikus tűz tagjai voltak. És nem tudta, hogy megsebesítette önmagát. Amikor kilökte a hatalmasságot, a hatalmasságot, melyet birtokolt, a nemi szervekből lökte ki. Ez volt az a démon, a megtévesztő, aki felkavarta az anyaméhet minden formában -. Ő pedig, tudatlanságában, mintha valami nagyszerű dolgot tett volna, elfogadta a démonokat és csillagot eresztett szélnek mindegyiknek. Szél is csillag nélkül semmi sem történik a földön. Mivel minden egyes hatalmasság eltöltődött velük, miután kiszabadultak a Sötétségből és a tűzből és a hatalmasságból és az fényből. Mivel (azon) a helyen, ahol a sötétségük és a tüzük összekeveredett egymással más vadak születtek. És a sötétség, és a tűz, és a tudat hatalma, és a fény ezen a helyén történt, hogy emberi

lények születtek. A Szellemtől származván, a fény gondolata, a szemem, nem létezik minden emberben. Mivel mielőtt az áradás létrejött volna a szelek és a démonok által, eső jött az emberekre. És azután, azért, hogy a toronyban lévő hatalmasság világra jöjjön, és megpihenjen a földön, a Természet, melyben zavar támadt, sérülést akart okozni a magokban, melyek a földön lesznek majd, az áradást követően. démonokat küldtek hozzájuk, és a szelek egy fuvallatát, és az angyalok terheiből, és a próféta félelméből, és kárhoztató beszédet, hogy elérjelek téged óh, Sém, abból a vakságból, mely a fajodat védelmezi. Amikor kinyilatkoztattam számodra mindent, amit korábban megmondtak, akkor majd az igaz fog ragyogni a világra az én öltözetemmel. És az éjszakát és a nappalt elválasztják egymástól. Mivel lesietek a világba, hogy megszerezzem a hely fényét, azt, melyet a Hit birtokol. És megjelenek azok számára, akik megszerzik a Szellem fényének gondolatát. Hiszen miattuk jelent meg a Magasztos. Amikor meg fog jelenni, óh, Sém, a földön, azon a helyen, melyet Szodomának fognak nevezni, (akkor) óvjátok az éleselméjűséget, melyet adtam nektek. Azokat pedig, akiknek a szíve tiszta volt, odahívják hozzátok, a szó miatt, amit ki fogtok nyilatkoztatni. Ezért amikor megjelentek a világban, a sötét Természet ellenetek rendül, együtt a szelekkel és a démonnal, hogy elpusztítsák az éleselméjűséget. Ám ti, gyorsan hirdessétek ki a szodomitáknak az egyetemes tanításotokat, mivel ők a ti tagjaitok. Mivel az ember formájú démon eltávolodik arról a helyről a kívánságom szerint, révén tudatlan. Ő fogja őrizni a megnyilatkozást. A szodomiták azonban, a Magasztos kívánságának megfelelőn, tanúbizonyságot tesznek egy egyetemes hitvallásról. Megpihennek a tiszta tudatállapotban a nyugalmuk helyén, mely a nem-nemzett Szellem. És amikor ezek a dolgok megtörténnek, Szodoma kegyetlenül el fog majd égni az alaptermészet által. Mivel a gonosz nem megszűnni, azért hogy a ti uratok kinyilatkoztassa azt a helyet. Azután a démon el fogja hagyni a Hitet. És aztán megjelenik a világ négy térségében. És amikor a Hit feltűnik az utolsó képében, akkor a jelenése megtestesül. Mivel az elsőszülött démon, aki megjelent a Természet szövetségében sok arccal, azért, hogy a Hit megjelenjen őbenne. Amikor ugyanis megjelent a világban, ördögi szenvedély keletkezett, és földrengések és háborúk és éhínségek és istenkáromlás. Miatta pedig az egész világban zavar támad. Mivel keresni fogja a Hit és a Fényerejét; nem fogja megtalálni. Ugyanis abban az időben a démon szintén megjelenik majd a folyón is, hogy megkeresztelkedjen, tökéletlen keresztség által, és hogy bajt hozzon a világra a víz rabszolgasága által. Számomra azonban szükséges, hogy megjelenjek a Hit gondolatának tagjaiba, nagy dolgokat kinyilvánítani a hatalmamról. El fogom választani a démontól, aki Szoldasz. És a fény, melyet birtokol, a Szellemtől való, mely összekeveredik az én legyőzhetetlen öltözetemmel, miként ővele is, akit kinyilatkoztatok a sötétségben tiértetek, és a fajotok kedvéért, mely védve lesz a gonosz Sötétségtől. Tudod, óh, Sém, hogy Elorkaiosz és Amoiasz és Sztrofaiasz és Chelkeak és Chelkea és Ailieou nélkül senki sem lesz képes elhaladni e bűnös terület mellett. Mindez az én emlékezetemre, hogy ebben győztem a bűnös terület felett. És vettem a Szellem fényét a rémületes vízből. Mert amikor a démonok megjelölt napja közelít hozzá, aki rosszul fog keresztelni –, megjelenek majd én a démon keresztségében, hogy kinyilatkoztassam a Hit szája által a hitvallást azok számára, akik hozzá tartoznak (ti. a Hithez). Tanúskodom rólad, Szikra az olthatatlan, Oszei, a kiválasztott Fény, a menny szeme, és a Hit, az első, és az utolsó és Szófia, és Szafaina, és az igazságos Felgyújtó, és a tisztátalan fény. És te, kelet, és nyugat, és dél, felső ég és alsó ég, és valamennyi hatalmasság és elöljáró, benne vagytok a Természetben.

És te, Moluchta és Soch a Természet minden egyes tevékenységéből és tisztátalan erőfeszítéséből vagytok. Ezután elő fogok jönni a démonból le a vízhez. És vízörvények és tűzlángok fognak ellenem támadni. Ezután előjövök a vízből, hordozván magamon a Hit fényét és az olthatatlan tüzet, azért, hogy a segítségem által a Szellem hatalma áthaladjon, ő akit levetettek a világba a szelek és a démonok és a csillagok. És őbennük én általam kitöltődik minden erkölcstelenség. Végül óh, Sém, tekints önmagadra megelégedéssel a Fény gondolatában. Ne engedd, hogy gondolatod a tűzzel és a Sötétség testével foglalkozzon, mely tisztátalan tevékenység. Ezek a dolgok, melyeket tanítottam neked, helyesek. Íme a parafrázis: - Mivel nem tudtátok, hogy az égből való, hogy a ti fajotok védett. – Elorkiosz a neve a hatalmas Fénynek, a helynek, ahonnan származom, a Szónak, melyhez nincs mérhető. És a kép az én megbecsült öltözetem. És Dederkeasz a neve az ő Szavának a Fény hangjában. És Sztrofaia az áldott pillantás, mely a Szellem. És Chelkeach, aki az én öltözetem, aki a Megdöbbenéstől származik, aki a Szűzhártya felhőjében volt, amely háromalakú felhőként jelent meg. És Chelkea az én öltözetem, melynek két alakja van, ő aki a Hallgatás felhőjében volt. és Chelke az én öltözetem, melyet megkapott ő minden térségben; egyszerű formában adatott át neki a hatalmastól, őtőle, aki a középső térségben lévő felhőben volt, és a Fény csillagától, melyről említés esett, s ami az én legyőzhetetlen öltözetem, amit Hádészban viseltem; ez (t.i. a Fény csillaga) a kegyelem, mely felülmúlja a gondolatot és azok hitvallását, akik tanúskodnak. És a hitvallás, melyről említés esett: az Első és az Utolsó, a Hit, a sötétség szelének Tudata. És Szofaia és Szapfaia azok felhőjében, akiket elkülönítettek a kaotikus tűztől. És az igazságos Felgyújtó a fény felhője, amely rátok ragyog a középső térségetekben. Mivel benne (t.i. a fény felhőjében) az öltözetem lesüllyed a káoszba. Azonban a tisztátalan fény, mely megjelent a Sötétségben (és) amely a sötét Természethez tartozik, egy hatalmasság. És a felsőbb levegő, és az alacsonyabb levegő, és a hatalmasságok és az elöljárók, a démonok és a csillagok, ezek birtokolták a tűz részét és a Szellem fényét. És Moluchthas a szél, nélküle semmi sem jön létre a földön. A kígyó és az egyszarvú képét birtokolja. Kinövése(i) többszörös szárnyak. A maradék az anyaméh, melyben zavart támasztottak. Áldott vagy Sém, mivel a te fajod védett a sötét széltől, mely sok arcú. Övék lesz majd az egyetemes hitvallás és (tanúskodás) a (Természet) tisztátalan gyakorlatáról. Valamennyien fennköltekké válnak a fény maradéka által. Óh Sém, aki testet visel senki sem lesz képes beteljesíteni e a dolgokat. Ám az emlékezés által képes lesz megragadni ezeket, azért, hogy amikor a gondolata elválik a testtől, akkor e dolgok kinyilatkoztatásra kerüljenek számára. Már kinyilatkoztatásra kerültek fajod részére. Óh Sém, nehézséget okoz annak számára aki testet hordoz, hogy beteljesítse [ezeket a dolgokat, amint] elmondtam neked. És kik számot (képviselnek), akik be fogják teljesíteni ezeket, azok, akik birtokolják a tudat részét és a Szellem fényének gondolatát. Ők távol tartják majd tudatukat a tisztátalan gyakorlattól. A Természet sok faja kutatni fogja majd a Hatalom titkosságát. Nem fogják sem megtalálni, sem pedig képesek lenni teljesíteni a Hit kívánságát. Mivel az egyetemes Sötétség magjai. És azok, akik megtalálják őket, nagy szenvedésben vannak. A szelek és a démonok gyűlölni fogják őket. És a test fogsága súlyos. Mivel ahol a szelek, és a csillagok, és a démonok származtak le a Szellem erejéből, (ott) bűnbánat és hitvallás lesz rajtuk, és kegyelem vezeti őket a nem-nemzett Szellemhez. És azok, akik bűnbánóak, nyugalmat találnak a

beteljesülésben és a Hitben a Szűzhártya helyén. Ez az a Hit, aki kitölti majd azt a helyet, melyet üresen hagytak. Ám azok, akik nem osztoznak a fény Szellemében és a Hitben, feloldódnak majd a [Sötétségben], a helyen, ahová bűnbánat nem jött el. Én vagyok, aki kinyitotta az örök kapukat, melyet a kezdetektől csukva voltak. Azoknak, akik a legjobb életre vágynak és azoknak, akik érdemesek a pihenésre, ő kinyilatkoztatta számukra. Én adományoztam érzékelést azoknak, akik érzékelnek. Feltártam számukra az igaz minden gondolatát és tanítását. És egyáltalán nem lettem az ellenségük. Ám amikor elszenvedtem a világ haragját, győzedelmes lettem. Senki sem volt közöttük, aki ismert volna engem. A tűz és a végtelen füst kapui ellenem nyíltak ki. Valamennyi szél ellenem támadt. A mennydörgések és a villámlások egy idő után ellenem fognak törni. És rám hozzák az ő haragjukat. És miattam, a test vonatkozásában, ők uralkodnak majd felettük kedvük szerint. És sokan, akik tévelygő húst hordoznak, lesüllyednek majd az ártalmas vizekhez, a szeleken és a démonokon át. És megköti őket a víz. És hatástalan orvossággal gyógyítanak. Félrevezet majd és vakká teszik a világot. És azok, akik megteszik a Természet kívánságát, részesei lesznek […] a víz napján és a Természet formái. És nem lesz számukra megadatva, amikor a Hit megzavarja őket, azért, hogy önmagának szerezze meg az igazat. Óh, Sém, szükséges, hogy a gondolatot a Szó hívja, azért, hogy a Szellem hatalmának fogsága megmentse a békát a félelmetes vizet. És boldog az ha megadja valakinek az emelkedett szemlélését, és ismeri az emelkedett idejét és a fogságát. Mivel a víz jelentéktelen test. És az emberek nincsenek szabadon engedve, mivel fogságban vannak a vízben, miként kezdetben a Szellem fénye fogságban volt. Óh, Sém, őket becsapták a különféle démonok, gondolván a tisztátalan víz általi keresztelésre, mely sötét, gyarló, haszontalan (és) zavaró, ő el fogja venni a bűnöket. És ők nem tudják, hogy a vízből a vízhez ott a fogság, és hiba és erkölcstelenség, irigység, gyilkosság, házasságtörés, hamis tanúzás, eretnekségek, rablások, kéjelgések, fecsegések, harag, keserűség, nagy […]. Ezért olyan sok a halott, akik megterhelik a gondolataikat. Ezért megjövendölöm azoknak, akiknek szívük van. Tartózkodni fognak a tisztátalan keresztelkedéstől. És azok, akik a Szellem fényéből vesznek szívet, nem foglalkoznak majd tisztátalan gyakorlattal. A szívük nem fog elenyészni, és nem is lesz megátkozva. És a víz - fognak kapni elismerést. Ahol átok, ott hiányosság. És a vakság, ahol az elismerés. Mivel ha összekeverednek a gonosszal, üressé válnak a sötét vízben. Mivel ahol a vízről említés esett, ott a természet, és az eskü, és a hazugság, és a veszteség. Mert csak a nem-nemzett Szellem, ahol az emelkedett Fény megpihent, bír a nem említett és a nem említhető vízzel. Ezért ez az én megjelenésem: amikorra teljessé teszem az időket, melyeket kijelöltek számomra a földön, ezután eltávolítom magamtól [a tűzruhámat?]. És az én egyedülálló öltözetem rám kerül, és azok az öltözeteim is, melyeket én az összes felhőben viseltem, amelyek a Szellem Megdöbbenésétől származnak. Mivel a levegő széttépi a ruhám. Ezért (ti. a ruhám miatt) ragyogni fog, és szétoszlatja az összes felhőt egészen a Fény gyökeréig. A pihenés a tudat és az én öltözetem. És a megmaradt öltözeteim, ott a bal oldalon lévők és ott a jobb oldalon, ragyogni fognak a háttérben azért hogy a Fény képe megjelenjen. Ami az öltözeteim illeti, melyeket a három felhőben viseltem, az utolsó napon, amikor megpihennek a

gyökerükön, pl. a nem-nemzett Szellemben, mivel hiba nélkül valók, (a) felhők felosztása révén. Ezért megjelentem, hibátlan révén, a felhők következtében, mivel nem egyenlők, azért hogy Természet gonoszságának vége legyen. Mivel akkoriban szeretett volna csapdába ejteni engem. Azon volt, hogy odaerősítse (a kereszthez) Szoldaszt, aki a sötét láng, aki az eltévelyedés […]-án jár, hogy csapdába ejtsen engem. Ápolta hitét, révén hencegő. És abban az időben a fény elkülönülni készült a Sötétségtől, és egy hangot hallottak a világban, mondván: „Áldott az a szem amelyik látta őt, és a tudat, amely támogatta őmagasztosságát a kívánságom szerint.” Azt mondja majd az emelkedett: „Áldott Rebouel az emberek fajai között, mivel te (nőnem) vagy egyedül, aki látott. És ő figyelni fog. És ők lefejezik a nőt, aki az érzékelést birtokolja, akit ki fogtok majd nyilatkoztatni a földön. És a kívánságomnak megfelelően ő tanúskodni fog, és meg fog szabadulni a Természet és a káosz minden hiábavaló erőfeszítésétől. Mivel a nő akit le fognak fejezni abban az időben a kapcsolat a démon hatalmasságához, aki megkereszteli a sötétség magját egyszerűségben, hogy (ti. a mag) összekeveredhet tisztátalansággal. Egy nőt nemzett. Rebouelnek hívták. Nézd óh, Sém, miként teljesednek be mindazok a dolgok, melyeket elmondtam neked. [És… És a dolgok, melyek] hiányoznak nektek, a kívánságomnak megfelelően, megjelennek majd számotokra azon a helyen a földön, hogy kinyilatkoztassátok őket, maguk szerint. Ne engedjétek, hogy gondolatotok a testtel foglalkozzon. Hiszen azért mondtam el ezeket a dolgokat nektek, a tűz hangja által, mivel beléptem a felhők közepébe. És mindenkinek a nyelve szerint beszéltem. Ez az én nyelvem, melyen beszéltem hozzátok. És el lesz majd tőletek véve. És beszélni fogtok a világ hangjával a földön. És megjelenik majd számotokra azzal a megjelenéssel és hanggal, és mindezeket már megmondtam nektek. Ezentúl folytassátok a Hittel, ragyogjátok be a világ mélységeit. És én, Sém, mintha hosszú álomból ébredtem volna. Csodálkoztam, amikor megkaptam a fény hatalmát és az ő teljes gondolatát. És folytattam a Hittel hogy velem ragyogjon. És az igaz követett minket a legyőzhetetlen öltözetemben. És mindaz, amit mondott nekem hogy meg fog történni a földön, megtörtént. A természetet átadták a Hitnek, hogy ő (ti. a Hit) felfordítsa őt és a Sötétségben álljon. Forgó mozgást keltett, miközben vándorolt az éjszakában és nappal anélkül, hogy pihenést kapott volna lelkekkel. Ezek a dolgok beteljesítették az ő tetteit. Ezután örvendeztem a Fény gondolatában. A Sötétségből jöttem elő és a Hitben sétálgattam, ahol a Természet formái vannak, fel a föld tetejéig, az elkészült dolgokhoz. A Hited a földön van egész nap. Egész éjjel és nap körülveszi a Természetet, hogy eljutassa önmagát az igazhoz. Mivel a Természet megterhelt, és bajban van. hiszen senki sem lesz képes megnyitni az Anyaméh formáit, kivéve a tudatot egyedül, aki az ő képüket bízta meg. Ugyanis ijesztő a Természet két formájának képe, mivel vak. Ám azoknak, akiknek szabad tudatuk van, eltávolítják magukat a Természet fecsegésétől. Mivel ők tesznek tanúságot a egy egyetemes hitvallásról; le fogják majd vetkőzni a Sötétség terhét és felveszik a Fény Szavát; és nem lesznek

visszatartva a jelentéktelen helyen. És amit birtokolnak a tudás hatalmából odaadják a Hitnek. El fogadják őket baj nélkül. És a kaotikus tűz melyet birtokolnak, a Természet középső régiójába helyeztetik. És vendégül látják őket az én öltözetem által, azok akik a felhőkben vannak. Ők azok, akik vezetik tagjaikat. Megpihennek a Szellemben szenvedés nélkül. És emiatt a Hit a kijelölt időszakban megjelenik a földön egy rövid időre, amíg a Sötétség el nem veszi tőle, és a hitvallása ki nem lesz nyilatkoztatva általam. Ők, akik bizonyítani fogják, hogy az ő gyökeréből származnak, levetik a sötétséget és a kaotikus tüzet. Felöltik a tudat fényét és ők tanúk lesznek. Mindezek miatt amit elmondtam, meg kell történjen. Azután, hogy befejezem földi tartózkodásom és visszavonultam fel, nyugalmamra, gonosz eltévelyedés jön a világra, és sok gonoszság a Természet formái számával összefüggésben. Gonosz idők jönnek. És amikor a Természet korszaka közelít, rombolás, sötétség jön a földre. A szám kicsi lesz. És egy démon jön fel a hatalomból, akinek a képe olyan, mint a tűzé. Megosztja majd a mennyet, (és) megpihen kelet mélységében. Ezért az egész világ pedig rengeni fog. És a becsapott világ zűrzavarba taszíttatik. Sok hely elárasztatik, a szelek és a démonok irigysége miatt, akiknek értelmetlen neve van: Forbea, Kloerga. Ők azok, akik kormányozzák a világot a tanításukkal. És tévútra vezetnek sok szívet a zűrzavar és az erkölcstelenség miatt. Sok helyet telefröcskölnek majd vérrel. És öt faj általuk sürgetve, felfalják fiaikat. A déli régiók azonban megkapják a Fény Szavát. Ám ők, akik a világ eltévelyedéséből származnak és keletről -. Egy démon születik majd (a) kígyó hasából. Elhagyatott helyen rejtőzött. Számos csodát fog tenni. Sokan gyűlölni fogják őt. Szél születik a szájából női képpel. Abalfé-nak fogják nevezni. Uralkodni fog a világon kelettől nyugatig. Azután a természet végső eshetőséghez jut. És a csillagok megszűnnek az égen. Az eltévelyedés száját megnyitják, hogy a gonosz Sötétség haszontalanná váljon és hallgatag. És az utolsó napon a Természet formáit elpusztítják a szelekkel és valamennyi démonjukkal együtt; sötét kinövéssé változnak, éppen miként a kezdetkor voltak. És az édes vizek, melyeket a démonok megterheltek, megsemmisülnek. Mivel ahová Szellem hatalma elment ott vannak az édes vizeim. A Természet egyéb munkálkodásai nem fognak megtestesülni. Elkeverednek a sötétség végtelen vizeivel. És minden forma megszűnik a középső régióban. Én, Sém, beteljesítem ezeket a dolgokat. És a tudatom elkezdett különválni a sötétség testétől. Az időm beteljesedett. És a tudatom felöltötte a halhatatlan emlékezetet. És én azt mondtam: „Egyetértek az emlékezeteddel, melyet kinyilatkoztattál számomra: Elorkaoisz, és te Amoiaiai, és the Szederkeasz, és ők ártatlanok, Sztrofaiasz, és te, Chelkeak, és te, Chelkea, és Chelke és Elaie, ti vagytok a halhatatlan emlékezet. És tanúsítalak téged, Szikra, az olthatatlan, aki a fény szeme és hangja, és Szófia, és Szafaia, és Szafaina, és az igaz szikra, és a Hit, és az első és az utolsó, és a fenti és az alsó levegő, (és te Ckelkeak, és Chelke és Elaie, ti vagytok a halhatatlan emlékezet. Tanúskodom rólad Szikra, az olthatatlan, aki a menny szeme és a fény hangja, és Szofaia, és Szafaia, és Szafaina, és az igaz Szikra, és a Hit és az Első és az Utolsó, és a fenti levegő és az alsó levegő,) és valamennyi hatalmasság és elöljáró a világban. És te, tisztátalan fény, és te ugyancsak, kelet, és nyugat, és dél, és észak, ti vagytok a lakott világ zónái. És te (nőnem) Moluchtha és Essoch szintén, ti vagytok a gonoszság gyökere és a Természet minden tevékenysége és tisztátalan erőfeszítése. Ezek azok a dolgok, melyeket beteljesítettem, miközben tanúskodtam. Én vagyok Sém. Azon a napon, amikor (a) testből megszülettem, amikor a gondolat megmaradt (a) testben, felébredtem, mintegy hosszú álomból. És amikor

felemelkedtem, mintha a testem terhéből tettem volna, azt mondtam, Csak a Természet öregedett meg, ugyancsak így van az emberiség napja tekintetében. Áldottak aki tudták, amikor aludtak, milyen hatalomban pihent meg gondolatuk. És amikor a Plejádok különvált, felhőket láttam, melyek mellett el fogok haladni. Mivel a Szellem felhője olyan, mint a tiszta berill. És a szűzhártya felhője olyan, mint a ragyogó smaragd. És a hallgatás felhője olyan, mint a virágzó amaránt. És a középső régió felhője olyan, mint egy tiszta jácint. És amikor az igaz megjelent a Természetben, akkor – amikor a Természet – dühös volt – sértettnek érezte magát, és engedélyezte Morfaianak, hogy meglátogassa a mennyet. Az igaz látogatást tesz a tizenkét periódus alatt, hogy meglátogassa őket egy periódus alatt, azért, az ő ideje gyorsan beteljesedjék, és a Természet haszontalanná váljon. Áldottak azok, akik vigyázzák önmagukat a halál örökségével szemben, mely a sötétség megterhelt vize. Ezért nem lesz lehetséges meghódítani néhány pillanat alatt, mivel sietnek világra jönni a világ eltévelyedéséből. Ha meg lennének hódítva, akkor vissza lennének tartva ettől, és kínlódnának a sötétségben a beteljesülés időpontjáig. Amikor a beteljesülés elkövetkezik és a Természet el lesz pusztítva, akkor a gondolataik elkülönítésre kerülnek a Sötétségtől. A természet megterheli őket egy rövid időre. És a nem nemzett Szellem kimondhatatlan fényében lesznek forma nélkül. És így a tudat, amint beszéltem erről, az első. Ezért oh, Sém, távozz kegyelemben és folytasd hitben a földön. A fény és a tűz minden hatalma teljessé válik általam, temiattad. Mivel nélküled nem lennének kinyilvánítva amíg nem beszélsz róluk nyíltan. Amikor abbahagyod a földön, ők megkapják az érdemeseket. És eltekintve ettől a kiáltványtól, hadd beszéljenek rólad a földön, hiszen gondtalan és szeretetre méltó területet kapnak.

Platón: Köztársaság (588A-589B) „Mivel eljutottunk a beszélgetés e pontjára, ismét vegyük elő az első dolgokat, melyeket mondtak nekünk. És úgy találjuk majd, hogy ő ezt mondja: ’Jó az, aki tökéletesen igazságtalanul cselekedett. Helyesen dicsőítik.’ Nem ily módon tettek neki szemrehányást?” „Természetesen ez a helyes út!” És én azt mondtam: „Nos hát akkor, megbeszéltük, mert ő azt mondta, ő az aki igazságtalan dolgokat tesz és ő az aki igazságos dolgokat tesz, mindegyikhez hatalma van.” „Hogy is van ez akkor?” „Azt mondta: ’A kép melynek nincs mása a lélek józan ítélőképessége,’ ezért az, aki ezeket a dolgokat mondta, meg fogja érteni. Ő […] vagy nem? Mi […] van a számomra. De minden […] aki mondta nekik […] uralkodó, ezek mostan természetes teremtményekké váltak – még a Chimaera és Cerberus és az összes többi említett. Mindannyian lejöttek és levetettek formákat és képeket. És ők mindannyian egyszerű képpé váltak. Az mondatott: ’Dolgozzatok most!’ Természetesen egy egyszerű kép mely sokfejű, összetett szörny képévé vált. Néhány nap tényleg olyan mint a vadállat képe. Azután képes lesz levetni az első képet. És mindezek a kemény és összetett formák kisugároznak belőle erőkifejtés révén, mivel ezek önteltség révén alakultak ki most. És az összes többi is hozzájuk hasonlóan létrejön a szó által. Mivel most ez egyszerű kép. Mivel az oroszlán képe egy dolog és az ember képe egy másik. […] van a […] […]-je csatlakozik. És ez […] sokkal jobban összetett mint az első. És a második kicsi.” „Megformálták.” „Ezek után, csatlakoztassátok őket egymáshoz és tegyétek őket eggyé – mivel hárman vannak – azért hogy együtt nőjenek, és egyetlen képet alkossanak az ember képén kívül, hozzá hasonlóan, aki képtelen látni a magában lévő dolgokat. Csak ami kívül van, azt látja. És ez nyilvánvaló, milyen teremtményben van az ő képe és az, hogy emberi képre lett megformázva.” „És én ahhoz szóltam, aki azt mondta, hasznos dolog igazságtalan dolgot tenni az emberrel. Az, aki igazságtalan dolgokat tesz egyáltalán nem lesz hasznos vagy előnyös. Ami hasznos a számára, az ez: vesse le a gonosz állat minden képét és tapossa meg őket, beleértve az oroszlán képét is. Az ember azonban gyenge ebben a tekintetben. És valamennyi dolog, melyet ő alkot, gyenge. Eredményül, visszavonul arra a helyre, ahol időt tölt velük […]. És ő […] őhozzá […]-ban. Ám ő előidézi […] ellenségeskedést […] És harcokkal pusztítják egymást maguk között. Igen, mindezeket a dolgokat mondta mindenkinek aki dicsőíti az igazságtalan dolgot cselekedetét.” „Akkor hasznos annak számára aki igazságosan beszél?” „És ha ő megteszi ezeket a dolgokat és beszél bennük, az emberen belül, erősen megragadják. Ezért különösen harcol, hogy óvja őket és táplálja őket, miként a földműves táplálja terményeit. És a vadállatok megakadályozzák növekedését.”

Pál apostol imája (Körülbelül két sor hiányzik) … a te fényed, add nekem a Te kegyelmed! Szabadítóm, szabadíts meg engem, mivel a tied vagyok; az, aki tőled származik. Te vagy az én tudatom, hozz engem világra! Te vagy az én kincsesházam; nyílj meg számomra! Te vagy az én teljességem; vegyél magadhoz! Te vagy az (én) nyugalmam; add nekem a tökéletes dolgot, melyet nem lehet elragadni! Segítségül fordulok hozzád, aki van és aki volt, minden névnél magasztosabb nevet viselve, Jézus Krisztus, az Urak Ura, a korszakok Király által; add nekem a te ajándékod, melyet nem sajnálsz, az Emberfia közvetítésével, a Szellem, az igazság Szent Szelleme által. Adj nekem felhatalmazást amikor kérlek téged; adj gyógyítást a testemnek amikor kérlek téged az Evangélista révén, és szabadítsd meg örökké lelkem fényét és a szellemem. És a Kegyelem istenségének Elsőszülöttje – nyilatkoztasd ki számára a tudatom! Add meg, amit egyetlen angyal szem sem látott, és egyetlen arkón fül sem hallott; és ami soha nem hatolt be emberi szívbe, mely angyalivá vált és a szellemi Isten képére (alkották) amikor megformálták kezdetben, mivel hiszek és remélek. És helyezz engem a te szeretett, választott és áldott nagyságodra, az Elsőszülött, az Elsőnek-nemzett, és a házad csodálatos rejtélyére; mert tied a hatalom és a dicsőség és az dicséret és a nagyság mindörökkön örökké. Ámen.

Hálaadó ima Ez az az ima, melyet ők mondtak: „Hálát adunk Neked! Minden lélek és szív felemelkedett Hozzád, zavartalan név, megtisztelve az ’Isten’ elnevezéssel, és dícsérve az ’Atya’ nevével, mivel mindenkihez és mindenhez (eljön) az atyai jóság és szeretet, és minden tanítás olyan legyen, mely kellemes és világos, tudatot ad nekünk, példabeszédet (és) ismeretet: tudatot, hogy megértsünk téged, azért hogy értelmezzünk Téged, ismeretet, hogy megismerjünk Téged. Örvendezünk, meg vagyunk világítva a Te tudásod által. Örvendezünk, mert megmutattad nekünk Magadat. Örvendezünk, mert mióta (a) testben vagyunk, istenivé teszel bennünket a tudásod által.” „Annak az embernek a hálaadása, aki eljut Hozzád, az egy dolog: mivel ismerünk Téged. Megismertünk Téged, szellemi fény. Az élet élete, megismertünk Téged. Minden teremtmény anyaméhe, megismertünk Téged. Anyaméh, várandós az Atya természetével, megismertünk Téged. A nemző Atya örök állandósága, ezért imádjuk a Te jóságodat. Ezért van egy fohász, amit kérünk: legyünk megőrizve a tudásban. És létezik a védelem, amit csodálunk: hogy nem botlunk meg ebben fajta életben.” Amikor elmondták ezeket a dolgokat az imában, megölelték egymást és elmentek megenni a szent ételüket, melyben nem volt vér.

Az írnok megjegyzése Lemásoltam ezt az értekezését. Igazából nagyon sokat hoztak hozzám. Nem másoltam le őket, mert azt gondoltam, hogy hozzátok jöttek. Tétováztam is, hogy lemásoljam ezeket számotokra, mert, talán (már) eljutottak hozzátok, és a dolog megterhel benneteket. Mivel az értekezések róla, melyek eljutnak hozzám, számtalanok…

A Nagy Seth második értekezése És a tökéletes Magasztos megpihen a kimondhatatlan fényben, mindezek anyjának igazságában, és mindannyiótokban, akik eljutnak hozzám, hozzám, aki egyedül a tökéletes, a Szó miatt. Mivel a Szellem teljes hatalmasságával létezem, aki barátságos hozzánk, és a mi hasonlatos rokonunk, hiszen létrehoztam egy szót az Atyánk dicsőségére, a jósága által, úgyszintén a megsemmisíthetetlen gondolatot, amely a Szó őbenne – rabszolgaság, hogy Krisztussal meg fogunk halni – és a megsemmisíthetetlen és szeplőtlen gondolat, és a felfoghatatlan csoda, a kimondhatatlan víz írása, mely a tőlünk való szó. Én vagyok az, aki bennetek van, és ti bennem vagytok, ahogy az Atya bennetek van ártatlanságban. Jöjjünk össze, gyűljünk együvé. Látogassuk meg az ő alkotását. Küldjünk előre valakit oda, pont miként ő meglátogatta (az) Ennoiaszt, az alanti régiókat. És ezeket a dolgokat mondtam a Magasztosnak örvendező egész tömeg nagyszámú gyülekezetének. Az Igazság Atyjának egész háza örvendezett, hogy én vagyok az, aki tőlük való. Gondolatot közöltem Ennoiaszról, aki a szeplőtelen Szellemtől ered, az aláereszkedésről a vízre, mely az alanti régiók. Nekik mindannyiuknak egyetlen tudatuk volt, hiszen az egytől ered. Megbíztak engem, mert hajlandó voltam. Azért születtem, hogy kinyilvánítsam a dicsőséget a rokonaimnak és a társzellemeimnek. Ami azokat illeti, akik a világban voltak, a nővérünk, Szófia kívánságára alkották meg őket – ő, aki egy szajha – az ártatlanság miatt, mely nem vált teljessé. És ő nem kérdezett semmit a Mindentől, sem a Gyülekezet elöljárójától, sem az isteni megnyilvánulástól (Pleroma). Mivel első volt, azért jött létre, hogy monádokat és helyeket alkosson a Fény Fia és munkatársai számára, melyeket az alanti alkotóelemekből vett, hogy testet építsen számukra, melyben lakozhatnak. Ám amikor létrejövének üres dicsőségben, bevégezték, elpusztulva a lakóhelyükben, melyben voltak, hiszen azokat Szófia alkotta. Készen állnak, hogy megkapják az kimondhatatlan monád és a Gyülekezet elöljárójának élet-adó szavát, a Gyülekezetét, mely kitart és ki bennem van. Meglátogattam egy testi lakóhelyet. Elűztem azt, aki először benne volt, és bementem. És az arkónok teljes sokasága nyugtalan lett. És az arkónok összes lényege, a föld valamennyi nemzett hatalmasságát beleértve, megrázkódott, amikor meglátta a Kép hasonmását, hiszen össze volt keverve. És én voltam az, aki benne voltam, nem emlékeztetve arra, aki először volt benne. Mivel földi ember volt, viszont én, a mennyek fölöttről való vagyok. Nem utasítottam vissza őket, egyenlővé válva Krisztussal, ám nem lepleztem le magam számukra a szeretetben, mely belőlem származik. Kijelentettem, hogy idegen vagyok az alanti világok számára. Nagy zavar támadt az egész földi területen, rendetlenség és menekülés, ahogy az arkónok tervében is. És néhányan bizonyságot nyertek, amikor látták a csodákat melyeket műveltem. És mindezek, a fajjal együtt, mely lejött, megszabadult tőle, aki megmenekült a remény Szófiájának trónjától, hiszen korábban ránk vonatkozó jelet adott, és mindannyian velem együtt – azok akik Adonaiosz fajából (valók). Mások ugyancsak megszabadultak, mint a Kozmokrátortól, és azok, velük együtt, révén minden (féle) büntetést hoztak rám. És volt egy menekülés a tudatukból, melyet velem kapcsolatban javasoltak, azt gondolván, hogy ő (Szófia) az egész nagyság, és hamis tanúságot szólt, továbbá az Emberrel szemben és egész a gyülekezet vezetőjével szemben.

Nem volt lehetséges számukra, hogy megismerjék ki az Igazság Atyja, a Hatalmasság Embere. Ám ők, akik megkapták a nevet az tudattalansággal való kapcsolat miatt – mely forróság és hajó – azért lett teremtve, hogy elpusztítsa Ádámot, akit ők alkottak, azért, hogy felfedje azokat, akik az övéik, ugyanezen a módon. Ám ők, az arkónok, akik Yaldabaoth helyén (tartózkodnak), kinyilvánítják az angyalok birodalmát, melyet az emberiség kutatott, azért, hogy ők ne ismerjék meg az Igazság Emberét. Ami Ádámot illeti, akit ők megformáltak, megjelent számukra. És félelmetes mozgás támadt az egész lakóhelyen, nehogy a körülöttük lévő angyalok fellázadjanak. Mivel azok nélkül, akik hálaadó imát mondanak – nem halok meg valójában, nehogy arkangyaluk kiüresedjen. És akkor egy hang – a Kozmokrátoré – szólt az angyalokhoz: „Én vagyok az Isten és nincs más rajtam kívül.” Ám én vidáman nevettem, amikor megvizsgáltam üres glóriáját. Ám folytatta és azt mondta: „Ki az ember?” És az egész angyalserege, aki látta Ádámot és lakóhelyét, nevetett a kicsinységén. És így történt, hogy az ő Ennoiájukat (az Isten női fele) eltávolították a mennyek Magasztosán kívülre, ti. az Igazság Emberén, akinek nevét látták, mióta ő a kis lakhelyen (tartózkodik), mivel kicsik (és) érzéketlenek üres Ennoiájukban, nevezetesen a kinevetőik. Ez (ez egész) fertőző betegség volt számukra. A Szellem Atyaságának egész nagysága nyugalomban volt azon a helyen. És én vagyok az, aki vele van, mivel birtoklom az Ennoiáját az örök egyek egyetlen kisugárzását és a szeplőtelen és mérhetetlen felfoghatatlanságát. Beléhelyeztem a kis Ennoiát a világba, összezavarván őket és megrémisztve az angyalok egész sokaságát és az elöljáróikat. És meglátogattam mindannyiukat tűzzel és lánggal az Ennoiám miatt. És minden (ami) őket érintette, miattam történt. És zavar támadt és harc a Szeráfok és Kerubok körében, hiszen dicsőségük elhalványul, és az összevisszaság az Adonáioszok körül mindkét oldalon és lakóhelyeiken – a Kozmokrátorhoz, és annak, aki azt mondta: „Ragadjuk meg őt”; mások ismét: „A terv természetesen nem fog megvalósulni.” Ami az Adonáioszokat illet, (ők) ismernek engem, a remény miatt. És én voltam az oroszlánok szájában. És a terv, melyet kieszeltek rólam, hogy szabadon engedjék Eltévelyedésüket és esztelenségüket – nem roskadtam össze előttük, miként azt eltervezték. Ám egyáltalán nem voltam szomorú. Azok, akik ott voltak, megbüntettek engem. És nem haltam meg valójában, csak látszólag, nehogy megszégyenítsenek, mert ők a rokonaim. Eltüntettem magamról a szégyent, és nem váltam félénké azok tükrében, ami történt velem a kezükben. Már majdnem megadtam magam a félelemnek, és a pillantásuktól és gondolatuktól, azért, hogy soha ne találjanak egyetlen szót sem hogy róluk beszéljenek. Ami a halálom illeti, amiről azt hitték, megtörtént, az eltévelyedésük és vakságuk miatt (történt meg), hiszen felszögezték az emberüket a saját halálukra. Mivel az Ennoiaik nem láttak engem, hiszen süketek és vakok voltak. Ám ezeket a dolgokat cselekedve, elítélték saját magukat. Igen, ők láttak engem; ők megbüntettek engem. Más volt az, az apjuk, aki megitta az epét és az ecetet; nem én voltam. Megvertek engem náddal, más volt az, Simon, aki a vállán hordozta a keresztet. Más voltam mint akit töviskoszorúval megkoronáztak. Azonban örvendeztem mindenek felett a magasságban az arkónok vagyonán és eltévelyedésük következménye, üres dicsőségük miatt. És nevettem tudatlanságukon. És legyőztem minden hatalmasságukat. Mivel ahogy jöttem lefelé, senki sem látott meg engem. Hiszen megváltoztattam az alakjaimat, formáról formára alakulva. És ezért amikor a kapuiknál voltam, felöltöttem az ő képüket. Így csendesen áthaladtam közöttük, és láttam a helyeiket, és nem féltem és nem voltam

megszégyenítve sem, mivel szeplőtlen voltam. És beszéltem velük, elvegyültem közöttük azok által, akik az enyémek, és rátapostam azokra, akik fanatikusan kíméletlenek velük, és eloltják a lángot. És azért tettem mindezeket a dolgokat hogy beteljesítsem vágyamat, melyet az magasság Atyjának kívánságára vágytam. És a Magasztos fiát, akit elrejtettek az alanti régiókban, felhoztuk a magasságba, ahol én ezen összes eónnal velük, mely (magasságot) senki sem látta még és nem is ismerte, ahol a menyegzői díszruha menyegzője van, az új és nem a régi, a nem romló. Mivel pedig ez a mennyek új és tökéletes menyegzői szobája, ahogy azt kinyilatkoztattam, (miszerint) három út van, eme eón lelkének szeplőtlen rejtelmében, mely nem pusztul el, nem is hullik szét, nem képes beszélni sem erről; ellenkezőleg, osztatlan, egyetemes és állandó. Ami a lelket illeti, a magasságos egy, nem fog beszélni az itt lévő eltévelyedésről, nincs átvitel ezekből az eónokból sem, mivel akkor lesz átvitel amikor szabaddá válik, és amikor nemességgel lesz felruházva a világban, az Atya előtt állva, félelem és kimerültség nélkül, mindig elvegyülve a hatalmasság (és) a forma Eszével. Látni fognak engem minden oldalról gyűlölet nélkül. Mivel látnak engem, őket (is) látják és elkeverednek velük. Mivel nem szégyenítettek meg engem, őket sem szégyenítették meg. Mivel nem féltek előttem, minden kapun át fognak haladni félelem nélkül és tökéletesen lesznek a harmadik dicsőségben. Ez volt az én utam a kinyilatkoztatott magasságba, melyet a világ nem fogadott el, a harmadik keresztségem a feltárt képben. Amikor elmenekültek a hét Elöljáró tüze elöl, és a arkónok hatalmasságainak napja lenyugodott, sötétség ragadta el őket. és a világ szegénnyé vált, amikor béklyók sokaságával bilincselték meg őt. A fára szögezték, és négy bronzszöggel rögzítették. Templomának függönyét szétszaggatta kezével. Remegés támadt mely megragadta a föld káoszát, ami pedig az alatta alvó lelkeket illeti, kiszabadíttattak. És felemelkedtek. Merészen jártak-keltek, szétszórván a tudatlanság tanulatlanság lelkes szolgálatát a halott sírok mellett, felöltvén az új embert, mivel meg kell ismerniük a tökéletes Áldott örökkévaló Egyet és a felfoghatatlan Atyát és a végtelen fényt, mely én vagyok, magamtól jöttem és egyesítettem őket magammal. Nincs szükség sok szóra, mivel az Ennoiánk az ő Ennoiájukkal volt. Ezért ők tudták, miről beszélek, mivel tanácsot kértek az arkónok pusztításáról. És ezért teljesítettem az Atya kívánságát, aki én vagyok. Ezután kijöttünk otthonunkból, és lejöttünk erre a világra, és megszülettünk e világban testekben, gyűlöltek bennünket és üldöztek, és nem csak a tudatlanok által, hanem azok által is, akik úgy gondolták, Krisztus nevében cselekszenek, hiszen tudatlanul üresek voltak, nem ismervén kik ők, mint a buta állatok. Ők üldözték azokat, akiket felszabadítottam, mert gyűlölték őket – azokat, akiknek be akarták fogni a száját, értelmetlen sírást és nyöszörgést (okozni), mert nem ismertek teljes mértékben engem. Ehelyett két urat szolgáltak, sőt a sokaságot. Ti azonban mindenben győzedelmeskedtek, háborúban és csatában, féltékeny megosztottságon és haragon. Szeretetünk egyenességében azonban ártatlanok, tiszták (és) jók vagyunk, hiszen az Atya ismeretét birtokoljuk, a (maga) kimondhatatlan rejtélyében. Ez pedig nevetséges volt. Én vagyok az, aki tanúsággal bírok, hogy nevetséges volt, hiszen az arkónok nem tudják, hogy ez a szeplőtelen igazság kimondhatatlan egysége, mint a fény fiai között létező, akik utánzatot készítettek, kihirdetvén a halott ember és hazugságok dogmáját, azért hogy hasonlítsanak a tökéletes gyülekezet szabadságára és tisztaságára; (és) önmagukat az ő félelemről és szolgaságról szóló tanukhoz, a világgal törődve, és

elhanyagolva az istentiszteletet, kicsik (és) tudatlanok révén, hiszen nem rendelkeznek az igazság nemességével, hiszen gyűlölik az egyet, akiben ők vannak és szeretik az egyet akiben nincsenek benne. Mivel nem rendelkeztek a Magasztos Ismeretével, amely felülről való és az igazság forrásá(ból), és nem a szolgaságból és féltékenységből, félelemből és a világi dolgok szeretetéből. Mivel pedig ami nem az övék és ami az övék félelem nélküliséget és bőségesen használnak. Nem vágyakoznak, mert hatalmuk van, és törvényük önmaguk által minden felett, amit csak kívánnak. Azonban azok, akiknek nincs, szegények, vagyis azok, akik nem birtokolják őt. És ők csodálták őt és megtévesztették azokat, akik általuk olyanokká váltak, mint akik birtokolják az ő szabadságuk igazságát, miként szolgaságra szántak minket és félelem elviselésére kényszerítettek. Ez a személy szolgaságban van. És őt, akit a erővel és félelemmel kényszerítettek, az Isten vigyázza. Ám az atyaság minden nemességét nem vigyázzák, hiszen csak őt vigyázza, aki tőle származik, szó és kényszer nélkül, hiszen egyesült az ő kívánságával, ő aki csak az Atyaság Ennoiához tartozik, hogy Tökéletessé és kimondhatatlanná tegye az élő víz által, hogy veletek legyen kölcsönösen a bölcsességben, nem csak a hallható szóban, hanem valójában a beteljesedett szóban. Mivel pedig a tökéletesek érdemesek ilyen módon való megalapításra és velem való egyesítésre, azért hogy ne osztozzanak semmiféle ellenségeskedésben, (ellenkezőleg), jó barátságban. Mindent teljessé teszek a Jóságos által, mivel ez az igazság egysége, hogy ne legyen ellenségük. Ám mindenki, aki megosztottságot hoz – és nem tanul bölcsességet egyáltalán, mert megosztást hoz, és nem barátságot – ellensége mindannyiuknak. Ám azok, akik harmóniában élnek és felebaráti szeretetben, természetesen és nem mesterségesen, teljes egészében és nem részleteiben, ez az ember igazából bírja az Atya kívánságát. Ő az egyetemes egy és a tökéletes szeretet. Ami Ádámot illeti, nevetséges volt, hiszen Hebdomad hamisítvány embertípust alkotott személyében, mintha erősebb lenne nálam és a fivéreimnél. Ártatlanok vagyunk az ő vonatkozásában, hiszen nem vagyunk bűnösök. És Ábrahám és Izsák és Jákob nevetségesek voltak, hiszen atyáik hamisítványai, Hebdomadtól kapták a nevüket, mintha ő erősebb lenne nálam és fivéreimnél. Ártatlanok vagyunk az ő vonatkozásában, hiszen nem vagyunk bűnösök. Dávid nevetséges volt abban, hogy a fiát az Emberfiának nevezik, Hebdomad befolyására, mintha ő erősebb lenne nálam és a fajom tagtársainál. Ártatlanok agyunk az ő vonatkozásában; nem vagyunk bűnösök. Salamon nevetséges, hiszen azt gondolta ő Krisztus, Abdomad hiúvá tette őt, mintha ő erősebb lenne nálam és a fivéreimnél. Ám ártatlanok vagyunk az ő vonatkozásában. Nem vagyok bűnös. A 12 próféta nevetséges volt, hiszen az igaz próféták utánzataiként születtek. Mint hamisítványok jöttek e világra, Hebdomad által, mintha ő erősebb lenne nálam és fivéreimnél. Azonban ártatlanok vagyunk az ő vonatkozásában, hiszen nem vagyunk bűnösök. Mózes, a hűséges szolga, nevetséges volt, a „barát” névvel rendelkezett, hiszen visszás dolog, hogy azok tettek tanúságot róla, akik soha nem ismertek engem. sem ők, sem akik előtte voltak, Ádámtól Mózesig és Keresztelő Jánosig, egyikük sem ismert sem engem, sem a fivéreimet. Mivel pedig az angyalok tantételével rendelkeztek, hogy megfigyeljék az étrend-törvényeket és a keserves szolgaságot, hiszen soha nem ismerték az igazságot, és nem is fogják megismerni azt. Ugyanis nagy tévedés lakozik lelkükben, lehetetlenné téve számukra, hogy valaha is megtalálják a szabadság Eszét, azért, hogy megismerjék őt, amíg meg nem ismerik az Emberfiát. Az Atyám szerint pedig én vagyok akit a világ nem ismert meg, emiatt pedig, a (világ) felkél ellenem és a fivéreim ellen. Azonban ártatlanok vagyunk az ő vonatkozásában; nem vagyunk bűnösök.

Az Arkón pedig nevetséges volt, mert az mondta: „Én vagyok az Isten és senki nem nagyobb nálam. Én vagyok egyedül az Atya, az Úr, és senki más nincs mellettem. Féltékeny Isten vagyok, aki elhozza az atyák bűnét a gyermekekre három és négy generáción át.” Mintha ő erősebb lenne nálam és a fivéreimnél! Azonban ártatlanok vagyunk az ő vonatkozásában, abban, hogy nem vagyunk bűnösök, hiszen tökéletesen elsajátítottuk az ő tanítását. Így üres volt a dicsősége. És nem értett egyet a mi Atyánkkal. És így, közösségünk révén megragadtuk az ő tanítását, hiszen hiú volt az üres dicsőségben. És nem értett egyet a mi Atyánkkal, mivel nevetséges volt és megítélő és hamis próféta. Oh, azok, akik nem látnak, nem látjátok a vakságotokat, vagyis ami nem volt ismert, és nem is lesz soha ismert, és soha nem fogják tudni őróla. Nem figyeltek szilárd engedelmességgel. Ezért hibás ítéletet hoztak, és felemelték megfertőzött és gyilkos kezüket rá, mintha legyőzhetnék a levegőt. És az öntudatlanok és a vakok mindig is öntudatlanok, mindig szolgái a törvénynek és a földi félelemnek. Én vagyok Krisztus, az Emberfia, aki közületek való és köztetek van. Megvetett vagyok a ti kedvetekért, azért, hogy ti magatok elfelejtsétek a különbséget. És nem válok nővé, még kevésbé szültök a gonosznak és fivéreinek; féltékenységet és megosztottságot, dühöt és haragot, félelmet és megosztott szívet, és ürességet és nem létező vágyat. Ám kimondhatatlan rejtély vagyok számotokra. Aztán, a világ alapítása előtt, amikor a Gyülekezet teljes sokasága összegyűlt Ogdoan helyén, amikor tanácskoztak a szellemi menyegzőről, mely egységben van, így tökéletessé vált a kimondhatatlan helyeken, az élő szó által, a szeplőtelen menyegző tökéletessé vált Jézus közvetítése (Mesotese) által, aki mindannyiukban benne lakozik és birtokolja őket, aki a szeretet osztatlan erejében lakik. És körülötte, megjelenik számára mint ezek mindegyikének Monádja, egy gondolat és atya, hiszen ő egy. És mellettük áll, hiszen úgy született meg egymaga, mint egész. És ő az élet, hiszen a kimondhatatlan Atyától és a tökéletes Igazságtól származik, azoknak (atyjától) akik ott vannak, az Béke egységében, és a jó dolgok barátjától és az örök élettől és kimondhatatlan élettől, az élet nagyszerű harmóniájától és a hittől, az atyaság és anyaság örök élet és nővérség és ésszerű bölcsesség örök élete által. Megegyeztek az Ésszel, aki szétterült és szétterjed örvendetes egységben és hitelt érdemlő és hitben figyel valakire. És ő atyaságban és anyaságban és ésszerű fivérségben és bölcsességben van. És ez az igazság menyegzője, és a romolhatatlanság nyugalma az igazság szellemében, minden egyes tudatban, és a tökéletes fény a megnevezhetetlen rejtélyben. Azonban így van, s nem fog megtörténni sem körünkben semelyik térségben vagy helyen a körzetben és a béke szakadásában, ám egységben és a szeretet elegyében, mindannyian, akik tökéletesek az egyben, aki van. Ugyancsak megtörtént mindez a mennyek alatti helyeken kibékítésük érdekében. Azok, akik ismernek engem a megváltásban és megosztatlanságban, és azok akik az atya dicsőségéért élnek és az igazságért, elválasztottságban. Elvegyülve az egyben az élő szóban. És én a szellemben vagyok és az anyaság igazságában, miként ő van ott; azok között voltam, akik barátok barátságában egyesültek mindörökké, akik egyáltalán nem ismerik sem a viszályt, sem a gonoszságot, ám akiket egyesített a Tudásom a szóban és békében, melyek tökéletességben léteznek mindenkiben és bennük valamennyiükben. És azok, akik magukra öltötték az én típusom formáját magukra öltik a szavam formáját. Igazából, mindörökké a fényben fognak megszületni, és egymással barátságban és szellemben, hiszen ismernek valamennyi vonatkozást (és) láthatatlan (dolgot), ami az Egy. És mindezek a dolgok egyek. És így ők tanulnak az Egyről, amint a

Gyülekezett (tette) és azok, akik benne lakoznak. Ami a mindenek atyját illeti, létezik, mérhetetlen (és) kimondhatatlan: Ész és Szó és Felosztás és Irigység és Tűz. És ő a teljes egy, lévén a Teljesség benne van összességében, mint egyetlen tan, mert mindezek a dolgok egyetlen szellemtől valók. Oh, láthatatlanok, miért nem ismertétek meg a rejtélyt helyesen? Ám az arkónok Jaldabaoth körül engedetlenek voltak, Ennoia miatt, aki lement hozzá a nővérétől, Szófiától. Egységbe léptek azokkal, akik velük voltak tüzes felhő keverékében, ami az Irigységük volt, és a maradékkal, akiket az ő teremtményeik hoztak világra, mintha csorbították volna a Gyülekezet nemes megelégedettségét. És ezért feltárták a tudatlanság keverékét hamis tűzben, és földben és gyilkosságban, hiszen ők kicsinyek és tanulatlanok, olyan ismeretek nélkül, melyek ezeket merészelnék (kétségbe vonni), és nem értvén, hogy a fénynek társa a fény, a sötétségnek a sötétség, és a romlandó a romlandóval, a romolhatatlan a romolhatatlannal. Ezek a dolgok pedig, melyeket megmutattam nektek – én vagyok Jézus, az Emberfia, aki a mennyek fölé emelkedett – Oh, tökéletesek és romolhatatlanok, a romolhatatlan és tökéletes rejtély miatt és a kimondhatatlan egy miatt. Ám ők azt gondolják, hogy mi döntöttünk róluk, a világ alapítása előtt, azért, mert felemelkedtünk a világ azon helyeiről, bemutattuk a romolhatatlanság jeleit, a szellemi egységből a megismerésre. Ti nem tudjátok ezt, mert a hús felhője beárnyékol titeket. Ám én egyedül a barátja vagyok Szófiának. Az atya keblén voltam a kezdetektől, az igazság és a Hatalmasság fiainak helyén. Maradjatok hát velem, a társszellemekkel és a fivéreimmel örökké.

Sextus mondásai (157) [...] a tudatlanság jele. (158/159) Szeresd az igazságot és használd a hazugságot méregként. (160) A megfelelő idő előzze meg szavaidat. (161/162) Beszélj, amikor nem célszerű hallgatni, akkor szólalj meg (csak) általad ismert dolgokról, ha alkalmas. (163a) Az idő előtti szót gonosz szándék jellemzi. (163b) Amikor a cselekvés helyénvaló ne használj szavakat. (164a) Ne akarj elsőként beszélni egy tömeg közepén. (164b) A beszédhez szakértelem kell, a hallgatáshoz ugyancsak. (165a) Számodra jobb, ha legyőznek beszéddel, habár az igazat mondod, mintha csalárdsággal győzöl. (165b) Azt, aki csalárdsággal győz, legyőzi az igazság. (165c) Valótlan szavak a gonosz embert jellemzik. (165d) Súlyos válság kell hogy megelőzze a hazugság szükségességét. (165e) Ha van ott valaki, miközben az igazat mondod, még ha hazudsz is, nem vétek. (165f) Ne tévessz meg senkit, különösen azt ne, akinek tanácsra van szüksége. (166) Az a becsületes, aki az összes jó munkában az első. (167) A bölcsesség vezeti a lelket az Isten helyére. (168) Az igazságnak nincs atyafisága, kivéve a bölcsességet. (169) Nem lehetséges az igaz természetű számára hogy hazugságkedvelő legyen. (170) A félelmetes és rabszolga természet nem képes hűségben részesülni. (171a) Amikor becsületes vagy, nem alkalmas dolog nagyobb értéket mondani, mint amekkorát hallasz. (171b) Amikor hívő emberekkel vagy együtt, inkább hallgatásra vágyj, mint beszédre. (172) A kényelmet kedvelő ember semmire sem használható.

(173) Ahol nincs a bűn (elszámolva), ne beszéljetek semmiről (ami) Istentől való. (174) A tudatlanok bűne azok szégyene akik tanították őket. (175) Azok, akik másokat káromoltak az Isten neve miatt, halottak az Isten előtt. (176) A bölcs ember jó dolgokat tesz Isten nyomán. (177) Az életed erődítse meg szavaidat azok előtt akik hallgatnak (téged). (178) Amit nem helyes megtenni, még csak ne is gondolj megtételére. (179) Amit nem akarsz, hogy megtörténjen veled, ne cselekedd te magad sem. (180) Amit szégyenletes megtenni, ugyancsak… [17.-26. Oldalak hiányoznak.] (307/308) Bölcs ember, aki dicséri az Istent az emberek előtt, és az Isten pedig jobban megbecsüli a bölcs embert, mint a saját munkálkodását. (309) Az Isten után senki sem olyan szabad, mint a bölcs ember. (310) Mindent, amit az Isten birtokol, a bölcs ember is. (311/312) A bölcs ember osztozik Isten királyságában; a gonosz ember pedig nem akarja előre tudni Isten beteljesedését. (313) A gonosz lélek menekül Istentől. (314) Minden rossz Isten ellensége. (315) Amire gondolsz, mondd szívből, ez az ember. (316) Ahol a gondolatod, ott a szívjóságod. (317) Ne kutass szívjóságot a húsban. (318) Az, aki nem sérti meg a lelket, nem sérti meg az embert sem. (319) Az Isten után a bölcs embert tiszteld, hiszen ő Isten szolgája. (320) Lelked testét megterhelni büszke dolog, ám óvatosan letenni azt, amikor szükséges, kegyelem. (321) Ne legyetek bűnösök saját halálotokban. Ne legyetek dühös arra, aki kivesz titeket a testből és megöl. (322) Ha valaki gonoszul kihozza a bölcs embert a testéből, még jobbat tesz számára, hiszen megszabadul (az a) kötelékeitől. (323) A halálfélelem bántja az embert, mert tudatlan a lélek dolgairól.

(324) számotokra, ha az embergyilkos kard nem jött volna létre; ám amikor közelít, mondjátok magatokban, hogy nem létezik. (325/326a) Ha valaki azt mondja: „Hiszek”, még akkor is, ha hosszú időn át csak úgy tesz mintha, nem fog győzedelmeskedni, hanem elbukik; miként a szívetek is, (ezért) legyen életetek. (326b) Jámbor szív áldott életet hoz. (327) Az, aki gonoszat tervez mással szemben, az első lesz […]. (328) Hálátlan ember ne állítson meg téged a jócselekedetekben. (329) Ne mondjátok szívből jövőn, hogy mindazok a dolgok, melyekre megkértek (és) azonnal megadtatok értékesebbek, mint akik megkapták. (330) Nagy vagyont fogtok kezelni, ha szívesen adtok a rászorulóknak. (331) Beszéld rá a tudatlan fivért, hogy ne legyen tudatlan; ha őrült, akkor védd meg. (332/334) Igyekezz buzgón, hogy minden embert legyőzz óvatosságban: tartsd fenn személyes hatékonyságodat. (333) Nem kaphatsz megértést, amíg először nem ismered fel, hogy rendelkezel . Mindenben ismételten megvan ez a mondat. (335) A testrészek terhet jelentenek azok számára, akik nem használják őket. (336) Jobb másokat szolgálni, mint másokkal szolgáltatni magunkat. (337) Az, akit az Isten nem hoz ki (a) testéből, ne hagyjuk, hogy terhelje önmagát. (338) Nemcsak, hogy ne tarts ki a nézőpontnál, mely nem hasznos a nélkülözőknek, de ne is hallgasd meg. (339) Az, aki tekintet nélkül ad, bűntettet követ el. […]. (340) Ha egy árva gyámja vagy, sok gyermek apja leszel (és) az Isten kedveltje leszel. (341) Az, akit a megtiszteltetés miatt szolgáltál, bérért szolgáltad. (342) Ha olyasmit adtál, ami megtisztel téged… nem embernek adtad, hanem a saját megelégedettségedre adtad. (343/344) Ne provokáld a csőcselék haragját. Ismerd meg inkább mi megfelelő teendő a rátermett ember számára. (345) Jobb dolog a halál, mint beszennyezni a lelket, a has mértéktelensége miatt. (346) Mondd szívedből, hogy a test a lelkednek öltözete: tartsd ezért tisztán, hiszen áratlan.

(347) Bármit is tesz a lélek, amíg (a) testben van, tanúként fog szerepelni, amikor ítéletre megy. (348/349) Tisztátalan démonok igénylik a szennyezett lelket; a hűséges (és) jó lelket a gonosz démonok nem képesek akadályozni az Isten útján. (350) Ne add az Isten szavát mindenkinek. (351) Azok, akik romlottá váltak a dicsőség miatt, nem garantált, hogy Istenről hallanak. (352/353) Nem kis veszélyt jelent a számunkra beszélni az igazságról Istennel kapcsolatban: ne mondj semmit az Istenről, mielőtt nem tanultál az Istenről. (354/356) Ne beszélj az istentelen embernek Istenről; ha beszennyeztek a tisztátalan tettek, ne beszélj az Istenről. (357) Az Istenről való igaz szó az Isten szava. (355) Amikor az Istenről szólsz szót úgy tedd, mintha az Isten jelenlétében történne. (358) Ha az elméd meg van győződve, hogy isten-szerető, akkor beszélj az Istenről akinek csak szeretnél. (359) A kegyes munka előbb való minden Istenről való szónál. (360) Ne kívánj a tömegnek szólni Istenről. (361) Légy takarékosabb a szóval az Istenről, mint a lélekről. (362) Könnyebb megszabadulni a lélektől, mint találomra megválni az Istenről való szótól. (363a) Birtokolhatod a testét egy isten-szerető embernek, de nem leszel képes uralkodni a beszédén. (363b) Az oroszlán ugyancsak uralja a testét a bölcs embernek; miként a zsarnok is uralja azt egyedül. (364) Ha egy zsarnok fenyeget téged, akkor különösképpen emlékezz az Istenre. (365) Az, aki olyanoknak beszél Isten szaváról, akik számára ez törvénytelen, az Isten árulója. (366) Jobb számodra ha hallgatsz Isten szaváról, mint vakmerően beszélni róla. (367/368) Aki hazugságot beszél Istenről; olyan ember, aki semmi igazat sem tud mondani az Istenről, elhagyatott Istentől. (369) Nem lehetséges számodra, hogy megismerd Istent, ha nem imádod őt. (370) Az, aki gonoszat cselekszik valakivel nem lesz képes imádni az Istent.

(371) A férfi szerelme jámborsággal kezdődik. (372) Ő aki vigyáz az emberekre, amíg mindannyiukért imádkoznak – ő az igaz Isten. (373/374) Az Isten dolga az, hogy megmentse, akit akar; másrészről, az istenfélő ember dolga a könyörgés, hogy az Isten mentsen meg mindenkit. (375) Amikor imádkozol valamiért és megtörténik az Isten közbenjárásával, akkor tiszta szívvel mond, hogy rendelkezel […]. (376a) Az ember, aki méltó az Istenre, Isten ő az emberek között, és ő az Isten fia. (376b) Mindketten léteznek, a hatalmas is és aki a hatalmas mellett létezik. (377/378) Jobb az embernek, ha nincs semmije, mintha sok mindene van, ám nem ad a szűkölködőknek; így van ez veletek is, ha imádkoztok az Istenhez és nem ad nektek. (379) Ha szívből, odaadjátok a kenyereteket az éhezőknek, az ajándék kicsi, ám a hajlandóság hatalmas az Isten előtt. (380) Az, aki azt hiszi, hogy senki sincs az Isten jelenlétében, nem alázatos az Isten felé. (381) Az, aki olyanná teszi a lelkét, mint az Istené, képességei szerint, ő az, aki mélyen tiszteli az Istent. (382) Az Istennek nincs szüksége semmire, ám örvendezik azok miatt, akik adnak szükségben lévőknek. (383) A hívő nem mond sok szót, munkálkodása azonban számos. (384) Hívő ember az, aki szeret tanulni és aki az igazság munkása. (385) Igazítsd […] a balsorsot, azért, hogy […]. (386) Ha nem teszel gonoszságot senkivel, nem kell félned senkitől. (387) A zsarnok nem képes elvenni a boldogságot. (388) Amit helyes tenni, tedd azt szívesen. (389a) Amit nem helyes tenni, ne tedd semmiféleképpen. (389b) Ígérj meg mindent, ahelyett, hogy azt mondod „bölcs vagyok”. (390) Amit jól csinálsz, mondd azt szívből, hogy az Isten teszi azt. (391) Egyetlen ember sem, aki a földre és az asztalokra - bölcs. (392) A filozófus aki külső test, nem az a valaki akinek elismeréssel kell adózni, ellenkezőleg, (a) filozófusnak (kell) a belső embernek.

(393) Őrizzétek meg magatokat a hazugságtól; vannak akik becsapnak és vannak akiket becsapnak. (394/395) Ismerd meg Istent, és tudd meg, ki az aki gondolkozik benned; a jó ember az Isten jó munkája. (396) Szerencsétlenek, a káromló szót (használók) miatt (397) A halál nem képes elpusztítani […]. [a 35. oldaltól a szöveg végéig hiányzik.]

Jézus Bölcsessége (Szófia) Jézus Bölcsessége (Szófia). A halálból való feltámadását követően a tizenkét tanítvány és a hét nő folytatta követését, és elmentek Galileába a hegyre, melynek neve: „Jövendölés és öröm”. Amikor összegyűltek és összezavarodva a világegyetem alapjait alkotó valóságtól és a tervtől, és a szent előrelátástól, és az elöljárók hatalmától, és minden dolog kapcsán, melyet a Megváltó tett velük titokban, a szent terv részeként, a Megváltó megjelent, - nem a korábbi formájában, hanem mint láthatatlan szellem. Az ő képe pedig hasonlított a fény hatalmas angyalára. A hasonlatosságát azonban nem írhatom le. Egyetlen halandó sem képes elviselni, csak a tiszta, tökéletes test, az, amelyről ő tanított nekünk a hegyen, melynek neve: „Az Olajfáké”, Galileában. És azt mondta: „Béke legyen veletek, az Én békémet adom nektek!”. És ők valamennyien csodálkoztak és megrémültek. A Megváltó nevetett és azt mondta nekik: „Mire gondoltok? Zavarban vagytok? Mit kerestek?” Fülöp mondta: „A Világegyetem mögöttes valóságát és a tervet.” A Megváltó azt mondta nekik: „Azt akarom, hogy tudjátok, minden ember a földön, egészen mostanáig, a Világegyetem alapjaiból születik, porból levén, és ameddig kutatnak az Isten után, hogy ki ő és miként néz ki, addig nem találják meg őt. A legbölcsebbek közülük elmélkedtek a világ rendjéről és működéséről. Elmélkedésük azonban nem érte el az igazságot. Tudniillik azt mondják, valamennyien a filozófusok, hogy a rendet háromféleképpen irányítják, (és) következésképpen, nem értenek egyet. Néhányan közülük azt mondják, a világ önmagát irányítja. Mások (szerint) az előrelátás az (ami irányítja). Mások (szerint) a sors. Ám ezek egyike sem. Megismételve, a három hang közül, akiket említettem, egyik sincs közel az igazsághoz, és (ezek a dolgok) emberektől származnak. Én azonban, aki a Végtelen fényből jöttem, itt vagyok – mivel ismerem őt (a Fényt) – ezért beszélhetek nektek az igazság pontos természetéről. Mivel ami önmagától van, az a szennyezett élet; az önmagát hozza létre. Az előrelátás nem rendelkezik önmagában bölcsességgel. A sors nem tud megkülönböztetni. Nektek azonban megadatott, hogy tudjátok; és aki érdemes a tudásra meg fogja (azt) kapni, aki azonban nem nemződött meg a tisztátalan egyesülés vetése által, az Első révén, AKI Elküldetett, hiszen ő halhatatlan a halandó emberek között.”

Máté azt mondta neki: „Uram, senki sem képes megtalálni az igazságot, kivéve általad. Ezért taníts minket az igazságra.” A megváltó így szólt: „Ő, Aki Van, kimondhatatlan. Semmilyen princípium nem ismeri őt, sem elöljáró, semmilyen alávetett, semmilyen teremtmény a világ princípiumaiból, kivéve őt egyedül, és aki számára kinyilatkoztatást kíván adni általa, aki az Első Fény. Mostantól kezdve, én vagyok a Hatalmas Megváltó. Mivel ő halhatatlan és örök. Mivel örök, nincs születése; bárki, aki megszületik, meghal. Ő nem-nemzett, nem rendelkezik kezdettel; bárki, aki kezdettel rendelkezik, vége is van. mivel nincs törvény felette, nincs neve; bárki, akinek neve van, másvalaki szülöttje.” (BG 84, 13-17 hozzáteszi: Ő megnevezhetetlen. Nincs emberi alakja; bárki, akinek emberi alakja van, másvalaki szülöttje.) „És rendelkezett saját másolatával. nem olyan, mint amilyent láttatok és megkaptatok, hanem különleges másolattal, mely felülmúlt minden dolgot és jobb volt, mint a Világegyetem. Minden oldala látszott és saját magát nézte saját magából. Mivel végtelen volt, örökké megsemmisíthetetlen. Elmúlhatatlan és nincs hasonlatossága (semmihez). Változatlan jó. Hibátlan. Örök. Áldott. Mivel ismeretlen, örökké ismeri saját magát. Mérhetetlen. Követhetetlen. Tökéletes, nincs hiányossága. Elpusztíthatatlanul áldott. A ’Világegyetem Atyjának’ hívják.” Fülöp szólt: „Uram, akkor hogyan jelent meg a tökéletesek számára?” A tökéletes Megváltó azt mondta neki: „Mielőtt bármi is látható lett volna a látható dolgok közül, a magasztos és az elöljáró őbenne volt, hiszen magához ölelte a teljességet, semmi sem ölelte át őt. Mivel ő volt a teljes tudat. És ő a gondolat, és megfontolás és tükröződés és hatalom. Ezek egyenlő hatalmasságok. Forrásai a teljességnek. És az egész fajuk az elsőtől az utolsóig az ő elő-tudatában voltak (mely a) végtelen nem-nemzett Atyáé. Tamás azt mondta neki: „Urunk, Megváltónk, miért jöttek ezek a dolgok létre és miért lettek kinyilatkoztatva?” A tökéletes Megváltó így felelt: „A Végtelenből jöttem, hogy mondjak el nektek mindent ezekről a dolgokról. A Szellem-Aki-Van volt a nemző, akinek hatalmában áll a nemzés és a formaadás természete, hogy az őbenne rejtőző hatalmas gazdagság kinyilvánításra kerüljön. Az ő kegyelme és szeretete által saját

maga által akart gyümölcsöket létrehozni, hogy ne a saját jóságának egyedül, hanem a Rendíthetetlen Nemzedék szellemei teremtsenek testet és gyümölcsöket, dicsőséget és elismerést a múlhatatlanságban és az ő végtelen kegyelmében, azért, hogy a kincseit kinyilatkoztassa az Önmagát-nemző Isten, minden múlhatatlanság atyja, és azok, akik később jöttek. Azonban még nem váltak láthatóvá. Hatalmas különbség van létezésben a múlhatatlanok között.” Felkiáltott, mondván: „Akinek csak van füle a végtelen (dolgok) felöl való hallásra, hát hallja meg!” és „Azokat szólítom meg, akik ébren vannak.” Továbbfolytatta, és azt mondta: „Minden, ami romlandótól származik maga is megromlik, hiszen romlandótól ered. Azonban bármi, ami romolhatatlantól származik, romolhatatlan, mert romolhatatlanná válik. Sok ember tehát tévútra ment, mert nem ismerték ezt a különbséget, és meghaltak.” Mária azt mondta neki: „Uram, akkor hogyan fogjuk megismerni?” A tökéletes Megváltó így szólt: „Jöjjetek el a láthatatlan dolgoktól azok végéhez, melyek láthatóak, és a Gondolat igazi kisugárzásához, (ami) kinyilatkoztatja nektek, hogyan higgyetek azokban a dolgokban, melyek nem láthatóak és a láthatóakban találhatóak, azokhoz, mely a Nem-nemzett Atya tulajdonai. Akinek van füle, hallja meg!” „A Világegyetem Urát nem ’Atyának’ hívják, hanem ’Ősatyának’, azok kezdete óta, akik meg fognak jelenni, ám ő (az Úr) kezdet nélküli Ősatya. Nézvén önmagát önmagán belül a tükörben, önmagára hasonlítóan jelent meg, a képe azonban úgy bukkant fel, mint Isteni Saját-Atya, és Szembesítő a Szembesítők felett, Első Létező Nem-nemzett Atya. Ő valójában egyenlő korú a Fénnyel, mely előtte volt, ám nem egyenlő vele hatalomban. „És ezek után egész seregnyi szembesítés került kinyilatkoztatásra, önmagukat nemzők, egyenlők korban és hatalomban, dicsőségben lévén (és) számtalanul, akik faját a így hívták: Azok felett álló Generáció ahol Nincs Királyság’ azoktól, akikben ti magatok megjelentetek ezen emberek által. És a teljes sokaságot, akik felette álltak ahol nincs királyság így hívták: ’a Nem-nemzett Atya fiai, Isten, Megváltó, Isten fia’, akinek a képe veletek van. Mivel ő a megismerhetetlen, aki el van töltve örökké múlhatatlan dicsőséggel és kimondhatatlan örvendezéssel. Mindannyian nyugalomban vannak benne, örökké örvendezve kimondhatatlan örvendezéssel az ő változatlan dicsőségében és mérhetetlen ujjongásban; ez soha

nem volt hallott vagy ismert az eónok teljes körében és az ő világukban egészen mostanáig.” Máté szólt hozzá: „Uram, Megváltóm, miként lett az Ember kinyilatkoztatva?” A tökéletes Megváltó mondta: „Azt szeretném, ha tudnád, hogy ő, aki a Világegyetem előtt megjelent végtelenségben, Ön-növelő, Ön-felépítő Atya, teljes egészében eltelve a ragyogó és kimondhatatlan fénnyel, a kezdetben, amikor elhatározta, hogy a képét tekintélyes hatalmassággá teszi, közvetlenül az alapelvévé (vagy kezdetévé) annak a fénynek, mely a Halhatatlan Androgén Emberben jelent meg, hogy a Halhatatlan Androgén Ember által megvalósíthassák a megváltásukat és felébredjenek a feledékenységből, az elküldött tolmács révén, aki veletek van a rablók nyomorúságának végéig.” „És az ő hitvese a Nagy Szófia, aki az elejétől fogva rendelve volt őbenne, egyesülésre az Ön-nemző Atya által, a Halhatatlan Embertől, aki mint első és istenség és királyság jelent meg az Atya számára, akit ’Embernek, Ön-Atyának’ neveztek, s kinyilvánította ezt. És ő alkotta a hatalmas eónt, akinek neve ’Ogdoad’, a saját magasztosságára.” „Jelentős hatalmat kapott, és irányította a nyomorúság megteremtését. Ő teremtette az isteneket és az angyalokat arkangyalokat, számnélküli miriádokat kísérőül, abból a Fényből és a háromszorosan férfi Szellemből, mely Szófiától való, a hitvesétől. Ebből származik Isten eredő dicsősége is királysága. Ezért nevezték őt az ’istenek Istenének’ és a ’királyok Királyának’.” „Az Első Embernek megvolt az ő különleges tudata belül, és a gondolat – mivel ő a (gondolat) – (és) figyelembe vétel, tükröződés, racionalitás, hatalmasság. Valamennyi létező jellemző tökéletes és halhatatlan. Az elmúlhatatlanság tekintetében pedig, ők valójában egyenlőek. (Azonban) a hatalmasság vonatkozásában, különbözőek, miként különbség van apa és fia és gondolat, és a gondolat és az emlékeztető között. Amint azt korábban mondottam, a teremtett dolgok között a monád az első.” „És mindezek után, minden kinyilatkoztatott dolog előtűnt a hatalmasságából. És a teremtett dologból minden ami alakot öltött, megjelent; ami alakot öltött és megjelent, megformálódott; ami megformálódott, nevet kapott. Így jött létre a különbség a nem-nemzettek között a kezdettől a végig.”

Ezután Bertalan így szólt hozzá: „Hogyan (van az, hogy) nevezi az Evangélium „Embernek” és „Emberfiának”? Melyikük vonatkozik akkor a Fiúra?” Az Egyetlen Szent azt mondta neki: „Azt szeretném, ha tudnátok, hogy az Első Embert ’Nemzőnek, Ön-tökéletes Tudatnak’ nevezték. Tükröződött a Nagy Szófiával, hitvesével, bemutatta az ő elsőnek-nemzett androgén fiát. Az ő férfijellegű nevének ’Elsőként Nemzett, Isten Fia’ adatott, a női-jellegű nevének pedig ’Elsőként Nemzett Szófia, a Világegyetem Anyja’. Néhányan úgy hívják ’Szeretet’. Az Elsőnek-Nemzettet ’Krisztusnak’ nevezik. Hiszen az atyjától kapott hatalmat, ő teremtette az angyalok sokaságát számtalan kísérővel a Szellemből és a Fényből.” Az apostolai így szóltak hozzá: „Urunk, nyilatkoztasd ki számunkra az ’Embernek’ nevezett egyetlent, hogy pontosan megismerhessük szentségét.” A tökéletes Megváltó azt mondta: „Akinek füle van a hallásra, hallja meg. Az Első Nemző Atyát ’Ádámnak’, a Fény Szemének’ hívták, mert ő a ragyogó Fényből származott, és az ő szent angyalaitól, akik kimondhatatlanok (és) árnyék nélküliek, vidáman örvendezve örökké a tükröződésükben, melyet az atyjuktól kaptak. Az Emberfia, akit az ’Isten Fiának’ hívnak, egész Királysága, tele van kimondhatatlan és árnyék nélküli örvendezéssel, és változatlan ujjongással, az ő romolhatatlan dicsősége felett örvendeznek, mely egészen mostanáig nem volt hallható és kinyilatkoztatva sem az eónokban, melyek ezután jöttek, és az ő világaikban. Én az Ön-Nemzőtől és az Első Végtelen Fényből jöttem azért, hogy mindent kinyilatkoztassak számotokra.” Ismét az apostolok szólaltak meg: „Mondd el nekünk világosan, miként erednek a láthatatlanoktól, a halhatatlanoktól a világba, mely meghal?” A tökéletes Megváltó így felelt: „Az Emberfia, Szófia, a hitvese, egyetértésével, hatalmas androgén fényt nyilatkoztatott ki. ’Megváltónak, Minden Dolgok Nemzőjének’ nevezték el férfi jellegét. Női-jellegű nevének a „Mindent Nemző Szófiát’ kapta. Néhányan ’Pistisnek’ hívják őt. „Mindenki, aki a világra jön, hasonlóan egy fénycsepphez, az ő küldötte a Mindenható világába, azért, hogy ő vigyázza őket. És a feledékenység köteléke megköti őt Szófia kívánságára, hogy az anyag legyen az egész világnak szegénységben, az ő (a Mindenható) önteltségére és vakságára

vonatkozóan és a tudatlanságára, ahogy megnevezték őt. Én azonban magasabb helyekről jöttem a hatalmas Fény kívánságára, (én) aki megszöktem a kötelékből; én aki megszüntettem a rablók tevékenységét; ráébredtem, hogy az a csepp, melyet Szófia küldött, gyümölcsöt kell, hogy teremjen általam, és legyen tökéletes és többé ne tökéletlen, ám legyen általam, a Hatalmas Megváltó, és az ő dicsősége legyen kinyilatkoztatva, azért, hogy Szófia is feloldást kapjon ama tökéletlenség tekintetében, hogy a fiai ne legyenek ismét tökéletlenek, hanem elnyerjék a tiszteletet és a dicsőséget és menjenek fel Atyjukhoz, és ismerjék meg a férfias Fény szavait. És titeket a fiú küldött, akit azért küldtek, hogy ti megkapjátok a fényt, és távolítsátok el magatokat a hatalmasságok feledékenységétől, és hogy ne jelenjen meg az ismét miattatok, nevezetesen, a tisztátalan egyesülés (révén), mely a félelmetes tűztől ered, ami viszont a testből lévő részükből. Tapossátok el a rosszindulatukat.” Ezek után Tamás szólt hozzá: „Uram, Megváltóm, hányan vannak azok az eónok, akik felülmúlják a mennyeket?” A Tökéletes megváltó azt mondta: „Megdicsérlek titeket, mert a hatalmas eónokról kérdeztél, hiszen gyökereitek a végtelenben vannak. Nos, amikor azok, akiket korábban említettem kinyilatkoztatásra kerültek, ő ellátott…” [a 109 é a 110. Oldal hiányzik, a megfelelő résszel kipótolva a Berlini Gnosztikus Kódex (no. 8502) alapján történt, azonban a kezdés kissé különböző a végső III. 108 mondattól, a mondattörést illetően.] [BG 107]: „Nos, amikor azok, akiket az előbb említettem kinyilatkoztatásra kerültek, az Ön-nemző Atya hamarosan megalkotott 12 eónt kíséretül a tizenkét angyalhoz. Mindannyian tökéletesek és jók. Így a nőiségben lévő hiányosság megjelent.” És azt mondta neki: „Hányan vannak a halhatatlan eónok, a végtelen kezdetétől kiindulva?” A tökéletes Megváltó így felelt: „Akinek füle van a hallásra, hallja meg. Az első eón az Emberfia, akit az ’Első Nemzőnek’ hívnak, akit ’Megváltónak’ neveznek, aki megjelent. A második eón az Ember, akit ’Ádámnak, a Fény Szemének’ neveznek. Az az eón pedig, amely ezeket átöleli, ahol nincs királyság az Örök Végtelen Isten (eónja), az eónok Ön-nemző eónja, melyek benne vannak, a

halhatatlanok (eónja), melyet már korábban leírtam nektek. (az eón) a Hetedik felett, mely Szófiából jelent meg, aki az első eón. „Most pedig a Halhatatlan Ember eónokat, hatalmasságokat és királyságokat nyilatkoztatott ki, és hatalmat adott mindennek, ami őbenne jelent meg, hogy gyakorolhassák vágyaikat a káosz felett álló végső dolgokig. Mivel pedig mindannyian egyetértettek egymással és kinyilatkoztattak minden pompát, még a szellemtől is, tömegével fényeket, melyek számlálatlanul ragyogtak. Ezeket kezdetben a következőképpen hívták, sorban, az első eón, és és . Az elsőt így hívták: ’Egység és Nyugalom’. Minden egyes eónnak megvan a (saját) neve; ami a eónt illeti, ’Gyülekezet’ (néven) hivatkoznak rá, a nagy sokaság után, mely megjelent: (az) egyben a sokaság kinyilatkoztatta önmagát. Mivel pedig a sokaság összegyűlik és egyesül ezért ’A nyolcadik Gyülekezetének’ nevezik. Androgénként jelent meg és részben férfijellegű részben női-jellegű nevet viselt. A férfi jellegű neve ’Gyülekezet’, míg a női jellegű ’Élet’, hogy úgy ragyogjon miként egy nő eljött az életbe valamennyi eón számára. és minden név kiosztásra került, a kezdetektől indulva. „Az ő gondolatával egyetértésben, a hatalmasságok igen gyorsan megjelentek azok, akiket ’isteneknek’ neveztek, és az istenek istenei, a bölcsességüknél fogva kinyilatkoztatták az isteneket; a bölcsességüknél fogva kinyilatkoztatták az urakat; és az urak urai, a gondolataiknál fogva, kinyilatkoztatták az urakat; és az urak a hatalmuknál fogva kinyilatkoztatták az arkangyalokat; és az arkangyalok, a szavaiknál fogva, kinyilatkoztatták az angyalokat; tőlük pedig, hasonlatok jelentek meg, szerkezettel és formával és névvel, minden eón és az ő világaik számára. „És a halhatatlanok, akiket éppen most írtam le, valamennyi hatalmukat a Halhatatlan Embertől kapták, akinek neve: ’Hallgatás’, visszautalván arra, hogy beszéd nélkül saját magasztossága révén volt tökéletes. Mivel az elpusztíthatatlanok hatalommal rendelkeztek, mindegyikük megalkotott egy hatalmas királyságot a Nyolcadikban (és) trónusokat és templomokat (és) égboltozatokat a saját magasztalásukra. Mindezek a dolgok pedig a Világegyetem Anyja kívánsága szerint jöttek létre.” Ezután a Szent Apostolok azt mondták neki: „Urunk, Megváltónk, beszélj nekünk azokról,. Akik az eónokban vannak, hiszen szükséges számunkra, hogy kérdezzünk róluk.”

A tökéletes Megváltó azt mondta: „Ha bármit is kérdeztek, elmondom nektek. Angyalok tömegeit alkották, számnélküli miriádokat, kíséretként a dicsőségükre. Szűz szellemeket alkottak, a kimondhatatlan és változtathatatlan fényeket. Mivel sem betegséggel, sem gyengeséggel nem bírtak, ám ez fog történni. (BG 115,14 hozzáadja még: És egy pillanat alatt létrejöttek.] „Így az eónok hamar teljessé váltak a mennyekben és az egekben a Halhatatlan Ember és Szófia, az ő jegyese dicsőségére: a területen, ahol a valamennyi eón ls a világ és azok, akik ezután jöttek (az ő) teremtett képük hasonlatosságára a káosz mennyeiben és az ő világaikban. És minden természet, a káosz kinyilvánításának kezdete óta, a Fényben van, mely árnyék nélkül ragyog és örvendezik leírhatatlanul, kimondhatatlan örvendezéssel. Örökké örvendeztetik őket a változatlan dicsőségük és mérhetetlen nyugalmuk miatt, mely nem írható le az összes eón és valamennyi hatalmasság körében, melyek utánuk jöttek létre. Most pedig, mindaz, amit elmondtam nektek, azért mondtam nektek, hogy erősebben ragyogjatok a Fényben ezeknél.” Mária így szólt hozzá: „Szent Úr, honnan jöttek az apostolaid, és hová mennek és (mit) tegyenek ott?” A Tökéletes Megváltó azt mondta nekik: „Azt akarom, hogy tudjátok, hogy Szófia, a Világegyetem Anyja és a hitvese, önmagát csodálva létrehozta ezeket, férfi (hitvese) nélkül. Ám a Világegyetem Atyjának kívánságára, az ő elképzelhetetlen jósága kinyilatkoztatásra került, ő alkotta meg, hogy a függöny a halhatatlanok és azok között, akik később jöttek, hogy a következmények kövessék… [BG 118] … valamennyi eón és káosz – hogy a női tökéletlenség és létrejöjjön, hogy a Eltévelyedés küzdjön meg vele. És ezek váltak a szellem függönyévé. Fény kisugárzásai feletti eónokból, miként azt már mondottam nektek, egy csöpp a Fényből és szellemből lejött a káoszban lévő Mindenható alacsonyabb régióiba, hogy megmintázott formák jelenjenek meg abból a cseppből, ítéletként felette, az Ark-Nemzőn, akit ’Jaldabaothnak’ hívnak. Az a csöpp kinyilatkoztatta az ő megmintázott formáikat a lélegzet által, mint élő lélek. Lekókadt és elaludt a lélek tudatlanságában. Amikor pedig felforrósodott a Férfi Hatalmas Fénye miatt, és gondolata támadt, (azután), neveket kapott mindenkitől, akik a káosz világában voltak, és minden dolog által, akik ott voltak a Halhatatlan egy révén, amikor a lélegzet belé hatolt. Ám amikor mindez megtörtént Szófia Anya kívánsága szerint – hogy a Halhatatlan ember összerakja a ruhadarabokat, a rablókon való ítélkezés végett - azután örömmel fogadta a lélegzet kilehelését; azonban mivel lélek-

jellegű volt, nem volt képes megragadni a hatalmat a maga számára, amíg a káosz száma ki nem teljesedik, (ami) akkor következik be, amikor a hatalmas angyalok száma teljessé nem válik. „Nos, tanítottalak titeket a Halhatatlan Emberről és meglazítottam rajta a rablók kötelékeit. Összetörtem az irgalmatlanok kapuit a jelenlétükben. Megaláztam rosszhiszemű szándékaikat, és mindannyian megszégyenültek és felemelkedtek tudatlanságukból. Emiatt aztán idejöttem, hogy csatlakozhassanak a Szellemhez és a Lélegzethez, [III folytatja:] és hogy a kettőből egy legyen, pontosan úgy, miként az elsőtől kezdve, hogy sok gyümölcsöt teremjetek és felmenjetek Hozzá, Aki a Kezdetektől Van, kimondhatatlan örvendezésben és dicsőségben és megbecsülésben és a Világegyetem Atyjának kegyelmében.” „Bárki, aki azután megismeri az Atyát tiszta tudással az Atyához jut és megpihen a Nem-nemzett Atyában. Ám aki tökéletlenül ismeri őt a tökéletlenségbe jut és megpihen a Nyolcadikban. Most pedig, aki ismeri a hallgatásban lévő Fény Halhatatlan Szellemét, az igazság beleegyezése és tükröződése által, hadd hozza el számomra a Láthatatlan Egy jeleit, és fénnyé válik majd a Hallgatás Szellemében. Bárki, aki ismeri az Emberfiát tudásban és szeretetben, hadd hozza el nekem az Emberfia jelét, hogy eljusson a lakóhelyekre mindazokkal, akik a Nyolcadikban vannak. „Íme, kinyilatkoztattam nektek a Tökéletes Egy nevét, a Szent Angyalok Anyjának egész kívánságát, hogy a férfi-jellegű sokaság beteljesedjen itt, hogy megjelenjenek az eónokban, a végtelenek és azok, akik eljöttek, hogy a Hatalmas Láthatatlan Szellem követhetetlen gazdagságában legyenek, hogy valamennyien részesüljenek a jóságából, sőt még a nyugalmukban is, melynek nincs királysága e felett. Én az Első Küldöttől származom, hogy kinyilatkoztassam nektek Őt, aki a Kezdettől fogva Létezik, az Ark-Nemző és angyalai önteltsége miatt, hiszen úgy beszélnek magukról, mintha istenek lennének. És azért jöttem, hogy eltávolítsam őket a vakságukból, hogy mindenkinek beszéljek az Istenről, aki a Világegyetem felett áll. Ezért, tapossátok meg sírjaikat, alázzátok meg gonosz szándékaikat, és vessétek le rabigájukat és emelkedjetek fel énhozzám. Minden dolgok feletti hatalmat adtam nektek, mint a Fény Fiainak, hogy eltaposhassátok hatalmasságaikat a lábatokkal.” Ezek azok a dolgok, melyeket az áldott Megváltó mondott, és eltűnt előlük. Ezután az összes apostol hatalmas, kimondhatatlan örvendezéssel bírt a szellemben attól a

naptól kezdve. És az apostolai elkezdték az Isten Evangéliumát prédikálni, az örök, romolhatatlan Szellemet. Ámen.

Silvanus tanításai Töröljétek ki az egész gyermekkort azt életetekből, erősítsétek meg magatokat elmétekben és lelketekben, és keményítsétek meg a harcot a szerelem szenvedélyének könnyelműségével és a közönséges gonoszsággal, és a dicséret szeretetével, és a viszálykodás kedvelésével, és a féltékenységgel és a haraggal, és a dühvel és a kapzsiság vágyával szemben. Őrizzétek táborotokat és fegyvereiteket és dárdáitokat. Fegyverezzétek fel magatokat és az összes katonát, mely (fegyverek) a szavak, és a parancsnokokat, mely (fegyverek) a tanácsok, és a tudatotokat mint vezérelvet. Fiam, dobj ki minden rablót a kapuidból. Őrizd az összes kapudat fáklyákkal, melyek a szavak, és mindezek segítségével nyugodt életre teszel szert. Ám az, aki nem őrzi ezeket a dolgokat, olyanná válik mint az elpusztított város, melyet elfoglaltak. Mindenféle vadállat végigtaposta, a gondolatok miatt, melyek nem voltak jók; gonosz vadállatok voltak. És a városod megtelik rablókkal és nem tudsz békére szert tenni, csak mindenféle haragos vadállatra. A zsarnok Gonosz, mindezek ura. Miközben irányítja ezt (a Gonosz), hatalmas sár alatt van. az egész város, mely a lélek, elpusztul. Távolítsátok el magatoktól ezeket a dolgokat. Oh, boldogtalan lélek! Hozd el a vezetőd és a tanítód. Az elme a vezető, ám az ésszerűség a tanító. Ők kihoznak téged a pusztulásból és a veszélyekből. Figyelj fiam a tanácsomra! Ne mutasd a hátad az ellenségnek és (ne) menekülj; ellenkezőleg, erős (emberként) űzzed őket. ne légy állat, azokkal a férfiakkal akik téged űznek: ellenkezőleg, légy férfi az üldözvén a gonosz vadállatokat, nehogy valamiként győzedelmeskedjenek feletted és halott férfiként megtapossanak téged, hogy elpusztulj a gonoszságuk végett. Oh, boldogtalan férfi, mit fogsz tenni, ha a kezükbe hullasz? Védd magad, különben az ellenségeid kezére kerülsz. Bízd rá magad e két barátodra, ésszerűség és elme, és senki sem győzedelmeskedik feletted. Az isten lakozzon a táborodban, az ő Lelke védje kapuidat, és az Istenség elméje védje a falaidat. A szent ésszerűség legyen a lámpás a tudatodban, megégetve a fát, mely az összes bűn.

És ha megteszed ezeket a dolgokat, oh, fiam, minden ellenséged felett győzedelmeskedni fogsz, ők pedig nem lesznek képesek hadat viselni ellened, nem lesznek képesek ellenállni sem, és utadba sem lesznek képesek állni. Ha megtalálod őket, megveted őket, mint az igazság tagadóit. Beszélni fognak hozzád, simogatván és csalogatván (téged), mivel félnek tőled, mivel pedig félnek azoktól, akik benned lakoznak, nevezetesen az istenség és a tanítás őreitől. Fiam, fogadd el a nevelést és a tanítást. Ne menekülj el a nevelés és tanítás elöl, hanem amikor tanítanak, örömmel fogadd (azt). és ha bármilyen ismeretre nevelnek, tedd azt, ami jó. A nevelés koronáját fonod majd meg a vezérelved segítségével. Öltsd magadra a szent tanítást, mint egy palástot. Tedd magad nemes lelkűvé, helyes életvitel révén. Szerezd meg a jó vezérelvek mértékletességét. Bölcs bíróként ítéld meg magad. Ne tévelyedj el a tanításomtól, és ne tanúsíts tudatlanságot, főleg pedig, ne vezess félre embereket. Ne menekülj el az isteni és a tanítás elöl, melyek benned vannak, hiszen, aki tanít téged, egyben nagyon szeret is téged. Mert örökségül fogja hagyni neked a nemes egyszerűséget. Vesd ki a benned lévő állati természetet, és ne adj gondolataidban alapot, hogy beléd hatolhasson. Hiszen… ismered az utat, amit tanítok neked. Ha tényleg jó dolog uralkodni néhányak felett, miként azt láthatod, mennyivel jobb akkor mindenki felett uralkodni, hiszen minden egyes gyülekezetnél és embernél magasabb rangú vagy, kimagasló minden szempontból, és isteni értelem (vagy), minden hatalmasság, mely megöli a lelket, feletti mesterré válván. Fiam, akar bárki is rabszolga lenni? Akkor miért sodornád magad bajba ártatlanul? Fiam, ne félj senkitől, kivéve az Istent egyedül. A Magasztost. Vesd el a Gonosz csábítását magadtól. Fogadd el a fényt szemed számára, és vesd el a sötétséget magadtól. Élj Krisztusban, és gyűjts kincseket a mennyben. Ne válj mindenféle haszontalan anyagból (készült) kolbásszá, és ne válj vak tudatlanságodban vezetővé. Fiam, figyelj a tanításomra, hiszen az jó és hasznos, és véget vet a súlyosan rád települő álomnak. Eltekintve a feledékenységtől, mely sötétséggel tölt el, azonban ha képtelen lennél bármit is tenni, nem mondtam volna el ezeket a dolgokat neked. Krisztus azonban azért jött el, hogy megadja neked ezt az ajándékot. Miért követed a sötétséget, amikor hozzájuthatsz a fényhez? Miért iszol poshadt vizet, amikor édes bor is rendelkezésedre áll? Köszöntsön rád bölcsesség, mivel az ostobaságot

csodálod. Nem az önmagad csodálatára miatt teszed e dolgokat, a benned lakozó állati természet cselekszi ezeket. A bölcsesség felszólít téged a maga jóságában, mondván: „Gyertek hozzám mindannyian, óh, ti balgák, hogy ajándékot kapjatok, a megértést, mely jó és kiváló. Adok nektek egy főpapi ruhát, melyet minden(féle) bölcsességből szőttek.” Mi más hasonlóan gonosz, mint a halál, a tudatlanságon kívül? Mi más hasonlóan gonosz, mint a sötétség, kivéve a feledékenységgel való bizalmaskodást? Vesd el a szorongást, Istent emeld fel egyedül. Ne vágyakozz az arany és az ezüst iránt, melyek haszontalanok, ám öltöztesd fel magad bölcsességgel, mint ruhával; viseld a tudásod mint koronát, és ülj fel az észlelés trónusára. Mivel ezek a tieid, és ismét megkapod őket rendkívüli esetben. Hiszen a balga ember ölti magára rendszeresen az ostobaságot, miként a bánat ruháját is, a szégyent ölti fel. És tudatlansággal koszorúzza meg önmagát, és butaság trónjára ül. Mivel értelem nélkül való, csak önmagát vezeti tévútra, hiszen a tudatlanság irányítja. A vágyakozás és mindenek birtoklása útján jár. Úszik az élet vágyaiban és elsüllyed. Hogy biztos legyen dolgában, úgy gondolja, haszonra tesz szert, amikor teljességgel haszontalan dolgokat tesz. Roncs ember, aki végigmegy mindezeken a dolgokon, végül meghal, hiszen nincs elméje, a kormányosa. Olyan ő mint egy hajó, melyet ide-oda dobál a szél, és olyan, mint egy lovas nélküli, elszabadult ló. Mivel ennek az (embernek) szüksége van lovasra, ami az ésszerűség. Hiszen a roncs eltévelyedett, mert nem akart tanácsot. Ide-oda dobálta az alábbi három szerencsétlenség: mint atyára, vágyott a halálra, a tudatlanságra, mint anyára, és a gonosz tanácsra – úgy vágyott rájuk, mint barátokra és fivérekre. Ezért, balga ember, saját magadat kellene gyászolnod. Mostantól kezdve tehát fiam, térj vissza az isteni természetedhez. Vesd el magadtól ezeket az ördögi dolgokat, a barátok megtévesztését! Fogadd el Krisztust, mint jó tanítót. Távolítsd el magadtól a halált, mely az atyáddá vált. Mivel a halál nem létezett, ezután sem fog létezni, a végig. Mivel azonban eltávolítottad magadat Istentől, a szent Atyától, az igaz Élettől, az Élet tavaszától, ennélfogva a halált kaptad, mint atyát és megszerezted a tudatlanságot anyaként. Ők elrabolták tőled az igaz tudást.

Ám térjünk vissza fiam kezdeti atyádhoz, az Istenhez, anyádhoz, a Bölcsességhez, akiktől származol a kezdetektől fogva, hogy harcolj minden ellenségeddel szemben, az Ellenség hatalmasságaival (szemben). Figyelj fiam a tanácsomra. Ne légy gőgös minden egyes jó gondolat ellenében, ellenkezőleg, helyezkedj az isteni ésszerűség oldalára. Tartsd meg Jézus Krisztust szentet, és a föld minden pontja felett uralkodni fogsz, és tisztelni fognak az angyalok és az arkangyalok. Azáltal pedig barátaiddá válnak és szolgatársakká, és helyekhez jutsz a mennyben. Ne hozz bánatot és bajt a benned lévő istenségre. Amikor azonban gondját viseled, törekszel rá, hogy megmaradjon tisztának, és ellenőrzöd magad testben és lélekben, akkor a bölcsesség trónjává válsz, és az Isten háza népe közé tartozol. Általa (bölcsesség) hatalmas fényt nyújt át neked. Ám minden (egyéb) dolog előtt, ismerd meg születésed. Ismerd meg önmagad, ami azt jelenti, hogy milyen lényegből épülsz fel, milyen fajból való vagy milyen fajtából. Értsd meg, hogy a következő három fajból származol: a földből, a megformáltból és a teremtettből. A test a földből származik és földi lényeggel bír, ám megformált a lélek miatt, az Isteni gondolat által született meg. A teremtett azonban az elme, mely az Isten képének megfelelően született. Az isteni elme a lényegét az Istenitől kapta, a lelket azonban melyet az (Isten) formált meg a saját szívük szerint. Ezért azt gondolom, hogy (a lélek) annak feleségeként létezik, mely a képpel való hasonlóságképpen született, a kérdés azonban a test lényege, mely a földből jött létre. Ha összezavarod magad, három részt fogsz megkapni, ahogy kihullasz az erényből, bele a kisebbrendűségbe. Élj a Tudat szerint. Ne gondolj a testtel kapcsolatos dolgokra. Szerezz erőt, hiszen a tudat erős. Ha kihullasz ebből a másikból, akkor férfi-nővé válsz. És ha kiveted magadból a tudat lényegét, amely a gondolat, akkor levágod a férfi összetevőt, és a női alkotódhoz fordulsz egyedül. Médiummá váltál, hiszen megkaptad a forma lényegét. Ha a kisebbik részét veted ki, azért, hogy ne szerezz újra emberi részt – ám elfogadod a magad számára az állati gondolatot és képet – akkor testivé válsz, hiszen állati természetet öltöttél magadra. Mivel azonban nehéz találni lelki embert, mennyivel nehezebb megtalálni az Urat? Ám én azt mondom, az Isten szellemi. Az ember az Isten lényegéből kapott alakot. Az isteni lelke részben osztozik benne; továbbá, részben osztozik a testben. Az

alaplélek nem szokott egyik oldaltól a másikhoz fordulni, […] mely az igazságot képezi le. Ez jó a számodra, óh ember, hogy magad emberi mivolta felé fordulj, inkább mint az állati természet felé – úgy értem, a test felé. Annak a résznek a képét fogod magadra ölteni, mely felé önmagadat fordítod. További dolgot is mondok neked. Megismétlem, miért leszel buzgó? Állattá akartál válni, amikor magadra öltötted ezt a természetet? Vagy inkább, osztozz az élet igazi természetében. Magad is láthatod, az állati mivolt a földi fajba vezet téged, az ésszerű természet, ésszerű utakra irányít. Fordulj az ésszerű természet felé, és vesd el magadtól a föld-nemzett természetet. Óh lélek, örök egy, légy józan és rázd le a részegségedet, ami a tudatlanság munkálkodása. Amennyiben állhatatos vagy és testben élsz, a paraszti létformában élsz. Ha testi születésbe lépsz, azt jelenti, nemzett vagy. Jöjj világra a menyegzői szobában! Légy megvilágosodott tudatú! Fiam, ne ússz akármilyen vízben, és ne engedd, hogy bemocskoljanak az idegenszerű ismeretek. Bizonyára tudod, hogy az Ellenség cselszövéseinek száma kevés, és (hogy) milyen különböző trükköket vetett be addig? Különösen, hogy az értelmes embert kirabolta a kígyó intelligenciája. Ezért fontos számodra, hogy egyetértésben légy a következő két intelligenciával: a kígyó intelligenciájával és a galamb intelligenciájával – nehogy (az ellenség) a hízelgő képében eljöjjön hozzád, mint igaz barát, azt mondván: „Jó dolgokat tanácsolok neked”. Te azonban nem ismerted fel a csalárdságát, amikor igaz barátként fogadtad őt. Ezért gonosz gondolatokat ültetett el szívedben, melyeket jónak hiszel, igaz bölcsességként hiszed a képmutatás mögé bújó dolgokat, mohóságként jelentkezik a hagyományos takarékosság, a dicsőség szeretete a szépség képébe ágyazva, nagyképűség és büszkeség képében a nagy szigor, és istentelenség képében a mély kegyesség. Ezért aki azt mondja: „Sok istenem van” – az istentelen. És hamis tudást ültet a szívedbe rejtélyes szavak képében. Ki lesz képes megérteni különböző gondolatait és módszereit hiszen Hatalmas Elme azok számára, akik királyuknak kívánják elfogadni őt?

Fiam, hogyan leszel képes megérteni a módszereit, vagy lélekgyilkos tanácsát? A módszerei és a gonosz taktikája miatt számos van. És gondolj a bűbájosságára, ezáltal lép be a lelkedbe, és arra is, milyen öltözetben lép be hozzád. Fogadd el Krisztust, aki képes téged megszabadítani, és aki magára vette a gonosz taktikákat, hogy ezek révén megtévesztve őt, elpusztítsa. Ezért ő a király, aki a tied, aki örökké legyőzhetetlen, aki ellen senki sem képes harcolni, de még csak egy szót sem mondani. Ő a te királyod és atyád, mivel senki nincs hasonlatos hozzá. Az isteni tanító mindig veled van. Segítő, és rendszeresen találkozik veled a benned lévő jó miatt. Ne légy rosszindulatú a döntéseidben, minden rosszindulatú ember megbántja az ő szívét. Csak a bolond ember szeretné az ő pusztulását, a bölcs ember azonban ismeri az ő útját. És a bolond ember nem fogja vissza magát a rejtélyes szavak kimondásakor. A bölcs ember azonban nem fecseg ki minden szót, mégis megismerik őt azok, akik hallgatják. Nem mondj el mindent azok jelenlétében, akiket nem ismersz. Legyen nagy számú barátod, de ne tanácsadók. Először, vizsgáld meg a tanácsadód, hogy ne tisztelj senkit, akik hízelegnek. A szavaik, természetesen, édesek mint a méz, a szívük azonban tele van hunyorral. Mivel amikor arra gondolnak, hogy megbízható barátokká váltak, álnokul szembe fordulnak veled, és lelöknek a pocsolyába. Ne bízz senkiben barátként, mert akkor az egész világ álnokká válik, és minden ember a hiábavalóság problémájába esik. A világ valamennyi dolga nem jövedelmező, ellenkezőleg, hiábavalóságból történnek. Senki sincs, még a fivér sem (aki megbízható), mivel mindenki a saját boldogulását keresi. Fiam, senkit se fogadj barátodul, ha azonban mégis vágysz egyre, nem bízd magadat rá. Egyedül az Istenre bízd magad, mint atyádra és barátodra. Hiszen mindenki álnok módon cselekszik, miközben az egész föld megtelt szenvedéssel és fájdalommal – olyasmivel, amiben nincs haszon. Ha nyugalomban szeretnéd tölteni az életedet, ne csatlakozz senki társaságához se. Ha pedig mégis csatlakozol a társaságukhoz, tégy úgy, mintha nem tennéd. Mutass megelégedést az Isten felé és nem lesz szükséged senkire sem.

Élj Krisztussal és ő meg fog menteni téged. Mivel ő az igaz fény és az élet napja. Mivel pedig olyan mint a Nap, mely látható és minden testi szem számára fényt ad, Krisztus megvilágít minden tudatot és szívet. (Ha) pedig egy gonosz ember (aki) testben van, gonosz halállal (bír), mennyivel inkább igaz ez arra, aki tudatában vak. Mivel minden vak ember így jár, hogy úgy lát, mint az, akinek nem józan a tudata. Nem szerez neki örömet Krisztus világossága, mely az értelem. Mivel minden ami látható, annak másolata, ami rejtett. Hiszen a tűz, úgy ég az egyik helyen, hogy az lekorlátozná azt, ugyanígy van az égen található Nappal is, melynek minden sugara széterjed a földi helyekre. Hasonlóképpen, Krisztus egyetlen lény, és fényt ad minden helyre. Ez az a mód, miként beszél a tudatunkhoz, mintha egy lámpás lenne, mely ég és bevilágítja a helyet. (Révén) a lélek egyik részében lakozik, minden résznek fényt ad. Továbbá, beszélni fogok róla mi magasztosabb ennél: a tudat, vonatkozásában pedig az a lényeges, amit úgy értelmezünk, hogy a testben van; ám a gondolattal van összefüggésben, a tudat nem valamilyen helyen található. Miként lehetne egy bizonyos helyen, ha egyszer valamennyi helyről elmélkedik? Azonban képesek vagyunk elmondani, mi még ennél is magasztosabb: ezért ne gondold azt, hogy Isten egyetlen helyen van. Amikor a mindenek Urát egyetlen helyre (teszed), akkor ugye könnyű azt mondani, hogy az a hely magasztosabb, mint aki ott lakozik. Ezért ami tartalmaz, magasztosabb, mint a tartalom. Emiatt egyetlen hely sincs, melyet testetlennek hívunk. Tehát nem helyes azt mondanunk, hogy az Isten testi. A következtetés az (lehet), hogy növekvés és a csökkenés egyaránt testi tulajdonság (kell, hogy legyen), az (Isten) pedig, aki ezen dolgok alanya, nem marad meg elpusztíthatatlannak. Nem bonyolult hát megismerni minden dolgok Teremtőjét, ám lehetetlen felfogni ezen Egynek a képét. Hiszen nemcsak az embernek bonyolult megérteni Istent, ez (ugyancsak) nehéz, minden isteni lénynek, az angyaloknak és az arkangyaloknak egyaránt. Szükséges tehát megismerni az Istent olyannak, amilyen. Nem ismerheted meg az Istent mindenki által, kivéve Krisztust, aki az Atyja képét hordozza, ez a kép pedig kinyilvánítja az igazi képpel összhangban, azzal, ami kinyilváníttatott. A királyt általában nem ismerik, eltekintve a képtől. Vedd figyelembe ezeket a dolgokat Istenről: ő minden helyen ott van, más részről pedig, nincs egyetlen helyen sem. Ami pedig a hatalmat illeti, természetesen

minden helyen ott van; ám ami az istenséget illeti, nincs egyetlen helyen sem. Így tehát lehetséges az Istent egy kissé megismerni. A hatalmát tekintve viszont kitölt minden helyet, ám ami istenségének felmagasztalását illeti, semmi sincs (ebből) belőle. Minden Istenben van, ám az Isten nincs semmiben sem. Mit is jelent ismerni az Istent? Az Isten minden, ami az igazságban van. Ám ugyanolyan lehetetlen Krisztusra nézni, mint a Napba. Az Isten mindenkit lát; (viszont) senki sem nézheti őt. Ellenben Krisztus, anélkül hogy féltékeny lenne, kap és ad. Ő az Atya Fénye, amint fényt ad, anélkül, hogy féltékeny lenne. Így módon minden helyre juttat fényt. És minden Krisztus, ő az aki mindent örökölt a Létező Egytől. Mivel Krisztus a romolhatatlanság eszménye, és ő a Fény, mely szeplőtelenül ragyog. Mivel pedig a Nap minden tisztátalan helyre (beragyog), habár ő maga nem tisztátalan. Ugyanígy van Krisztussal is: habár a tökéletlenségben van, ő maga mentes a tökéletlenségtől. És annak ellenére, hogy nemzett, mégis nem-nemzett. Így van ez tehát Krisztus esetében: ha egyrészről meg is érthető, másrészről viszont felfoghatatlan valódi lényét illetően. Krisztus a minden. Az, aki nem birtokol mindent, képtelen Krisztust megismerni. Fiam, ne merészelj egy szót is szólni erről az Egyetlenről, és ne korlátozd be a mindenség Istenét tudati képekbe. Mert aki elítél, nem válik elítéltté az által, akit elítél. Valójában jó dolog Istenről kérdezni és megismerni ki ő. Az ésszerűség és a tudat férfi nevek. Igazából hagyd őt, aki meg szeretné ismerni ezt az Egyet, csendesen és tisztelet teljesen kérdezni. Hiszen nem rejtőzik veszély kicsit sem ha ezekről a dolgokról beszélünk, ugyanis tudnod kell, mindazok alapján leszel megítélve, amit mondasz. És ezáltal értsd meg, hogy aki a sötétségben van, semmit sem lesz képes látni, amíg meg nem kapja a fényt és helyre nem áll a látása ennek következtében. Vizsgáld meg önmagad, (hogy lásd), vajon teljes egészében birtokodban van a fény, azért, hogy ha kérdezősködsz ezekről a dolgokról, megértsd, miként tudsz megszabadulni. Sokan keresgélnek a sötétségben, és tapogatóznak, vágyván a megértésre, ám nincs számukra fény. Fiam. Ne engedd tudatodnak, hogy lefelé tekintsen, ellenkezőleg, engedd, hagy nézzen a fénybe és a fenti dolgokra. Hiszen a fény mindig felülről érkezik. Még akkor is, ha (a tudat) a földön van, engedd, hogy a fenti dolgok felé törekedjen,

Világosítsd meg tudatod a mennyek fénye által, azért hogy a mennyek fénye felé fordulhass. Ne fáradozz azzal, hogy az ésszerűség ajtaján kopogtatsz, és ne állj meg a Krisztus útján haladásban. Járj rajta, hogy pihenőt kapj a munkálkodásban. Ha másik útra lépsz, nem lesz haszon benne. Mivel pedig akik a széles úton járnak, az út végén a kárhozat sarába jutnak. Az Álvilág szélesre van tárva a lélek előtt, a kárhozat helye pedig hatalmas. Fogadd el Krisztust, a keskeny utat. Ő ugyanis elnyomott és hordozza a bűnödnek nyomorúságát. Óh lélek, örök egy, milyen tudatlanságban létezel! Vajon ki a vezetőd a sötétben? Hány képmást vett magára Krisztus miattad? Habár Isten volt, mégis emberként járt az emberek között. Leszállt az Alvilágba. Kiszabadította a halál gyermekeit. A vajúdás állapotában voltak, amint az Isten írása mondja. És lepecsételte az (Alvilág) szívét. És ripityára törte (az Alvilág) erős íjait. És amikor az összes hatalmasság meglátta őt, elmenekültek, azért hogy elhozhasson téged, a nyomorultat, fel a Mélységből, és meghaljon érted a bűneid váltságaként. Megmentett téged az Alvilág erős karjából. Ám a saját magad számára nehéz (elhatározás) odaadni neki alapvető hozzájárulásodat (még abban az esetben is) hogy örvendezve vigyen fel magával. Ami az alapvető választást illeti, mely a szív alázatossága, Krisztus adománya. A töredelmes szív elfogadható áldozat. Ha megalázod magad, igen magasztos leszel, ha pedig magasztalod magad, rendkívül megalázott leszel. Fiam, őrizd meg magad a gonoszsággal szemben, és ne engedd a Gonoszság Szellemének hogy levessen téged a Mélységbe. Mert őrült és keserű. Rettenetes és mindenkit levet a sárgödörbe. Nagyszerű és jó dolog nem rajongani a paráználkodásért és még jobb egyáltalán nem is gondolni erre a gonosz dologra, mivel ezen gondolatok halálosak. Egyetlen embernek sem jó dolog a halálba zuhanni. Ami pedig a lelket illeti, melyet a halálban találnak meg, értelem nélkül való lesz. Hiszen jobb dolog nem élni, mint állati életet kapni. Védd meg magad, nehogy a paráználkodás tüze égessen meg. Mivel sokan azok, akik alámerülnek a tűzben, a (paráználkodás) szolgái, akiket nem ismersz fel, mint ellenségeidet.

Óh fiam, dobd le magadról a paráznaság régi viseletét, és azt a ruhát öltsd magadra, amely tiszta és ragyogó, hogy gyönyörű legyél benne. Ám amikor meglesz ez a ruhád, jól védd meg. Szabadítsd meg magad minden kötöttségtől, hogy megszerezd a szabadságot. Ha elszakítod magad a vágyaktól, melyeknek számos eszköze van, megszabadítod magad a bujaság bűnétől. Figyelj, óh lélek, a tanácsomra. Ne válj rókák és kígyók tanyájává, se kígyók és áspiskígyók üregévé, se oroszlánok lakhelyévé, se a baziliszkusz kígyók menhelyévé. Amikor ilyen dolgok történnek veled, óh lélek, mit fogsz majd tenni? Hiszen ezek a hatalmasságok az Ellenségéi. Minden ami halott, beléd hatol általuk (a hatalmasságok által). Mivel az életük minden olyasmi, ami halott, és minden tisztátalan dolog. Mikor pedig ezek a dolgok beléd jutnak, milyen élő dolog az, ami beléd kerül? Az élő angyalok megvetnek téged. Templom voltál, (ám) halotti sírrá tetted magad. Ne légy többé sír, és válj (újra) templommá, hogy a becsületesség és az isteni megmaradjon benned. Sugározzon a fény benned. Ne oltsd ki! Természetesen senki sem gyújt lámpást vadállatoknak és kölykeiknek. Támaszd fel a halottakat, akik meghaltak, mivel éltek és meghaltak érted. Adj nekik életet. éljenek ismét! Hiszen az Élet fája Krisztus. Ő a Bölcsesség. Mivel ő a bölcsesség;ő a Ige is, ő az Élet, a Hatalom, és az Ajtó. Ő a fény, az Angyal, és a Jó Pásztor. Bízd magad őrá aki mindenné vált érted. Kopogj magadon, mint egy ajtón, és járt magadon, mint egyenes úton. Hiszen ha az úton jársz, lehetetlenség arról eltévelyedni. És ha kopogsz ezen az ajtón (Bölcsesség), rejtett kincseken zörgetsz. Mivel pedig ő (Krisztus) a bölcsesség, a bolond embert bölccsé teszi. Ő (a bölcsesség) szent királyság és ragyogó öltözet. Ugyanis (a Bölcsesség) igazi arany, ami jelentős elismerést ad neked. Az Isten Bölcsessége egyfajta őrületté válik számodra, hogy felemeljen téged. Óh bolond ember, bölccsé tesz téged. És az Élet meghalt érted, amikor erőtlenné vált, hogy a halála által életet adjon neked, aki halott vagy. Bízd magad rá az értelemre és tartsd magad távol az állatiasságtól. Ami az állatot illeti, nincs oka, hogy megnyilvánuljon. Mivel sokan hiszik úgy, hogy van értelmük, ám ha figyelmesen rájuk tekintesz, beszédük állati.

Szerezz magadnak örömet Krisztus igaz borából. Tégy kedvedre az igaz bor által, mely nem okoz sem részegséget sem eltévelyedést. Mivel pedig (az igaz bor) jelzi az ivás végét, hiszen általában benne van, ami a léleknek és az elmének örvendezést okoz, az Isten Szelleme által. Először azonban tápláld az érvelési tudatodat, mielőtt iszol belőle (az igaz borból). Ne szúrd magadba a bűn kardját. Ne égesd meg magad. Óh boldogtalan, a kéjsóvár tűzzel. Ne vedd magad barbárokkal körül, mint egy börtönlakó, sem pedig vadállatokkal, melyek szeretnének eltaposni téged. Mert olyanok ők mint az igen hangosan morgó oroszlánok. Légy ember! Lehetséges számodra, hogy az érvelés által meghódítsd őket. Ám az az ember, aki nem tesz semmit, érdemtelen arra, hogy értelmes embernek (nevezzék). Az értelmes ember az, aki féli az Istent. Aki pedig féli az Istent, nem tesz semmi arcátlan dolgot. És aki őrködik önmaga felett, nehogy arcátlan dolgot tegyen, ő az, aki megtartja a vezérelvét. Habár, ő csupán egy ember, aki a földön él, olyanná teszi önmagát mint az Isten. Ám aki olyanná teszi önmagát mint az Isten, egyben az is, aki semmi Istenhez méltatlant nem tesz, összhangban Pál kijelentésével, aki olyanná vált mint Krisztus. Hogyan is lehetne tiszteletet mutatni Isten iránt, miközben semmi olyant nem tenni, ami kedves számára? a jámborság az, ami a szívből való, és a szívből való jámborság (jellemez) minden, Istenhez közel álló lelket. A lélek, aki tagja Isten háztartásának, olyan, aki megmarad tisztának, és az a lélek, amit Krisztusnak ajánlanak fel, tiszta. Lehetetlen számára bűnt elkövetni. Ahol Krisztus van, ott a bűn tétlen. Engedd meg Krisztusnak, hogy belépjen a világodba, és engedd neki, hogy megsemmisítsen minden rajtad uralkodó hatalmasságot. Engedd meg neki, hogy belépjen a templomba, mely benned van, hogy kivethesse onnan a kereskedőket. Engedd meg neki, hogy a templomban lakozzon, mely benned van, és hogy a papjává váljál, és Levitává, tisztaságban lépvén be. Áldott vagy te óh lélek, ha megtalálod ezt a te templomodban. Még inkább áldott vagy, ha az ő szolgálatát látod el.

Ám aki tisztátalanná teszi az Isten templomát, azt az Isten elpusztítja. Ami téged illet, tartsd magadat nyitva. Óh ember, ha kivetnéd ezt a templomodból. Hiszen amikor az ellenségeid nem látják benned Krisztust, akkor eljönnek beléd felfegyverkezve, azért, hogy szétzúzzanak. Óh fiam, utasításokat adtam neked számos alkalommal ezekkel a dolgokkal összefüggésben, hogy mindig őrizd a lelked. Nem te vagy az, aki kiveti őt (Krisztust), hanem ő az, aki téged kivet. Hiszen ha menekülnél előle, súlyos bűnbe esnél. Még egyszer tehát, ha menekülnél előle, eleséggé válnál ellenségeid számára. mivel alapvetően minden ember menekül az urától, és az (ember) aki erényes és bölcs Krisztustól. Azonban minden ember, aki különválik (tőle) vadállatok karmai közé kerül. Ismerd meg, kicsoda Krisztus, és kérd meg, legyen a barátod, hiszen a barát az, aki hűséges. Ő Isten és Tanító. Az isteni alakja emberré vált teérted. Ő volt az, aki széttörte az Alvilág vasrácsait. Ő volt az, aki megtámadott és legyőzött minden gőgös zsarnokot. Ő az, aki megszabadította magát a láncoktól, melyek fogva tartották. Felhozta a szegényeket a Mélységből és a gyászolókat az Alvilágból. Ő volt az aki megalázta a gőgös hatalmasságokat; aki megszégyenítette a gőgösséget alázattal; aki legyőzte az erőset és a hencegőt gyengeséggel; aki lenézettségében, megvetettségében, ami egyébként megtiszteltetés volt, hogy az Isten felé mutatott alázat igen magasztos legyen; (és) aki elhozta mindezeket az emberiségnek. És mégis, az isteni Ige az Isten, aki mindig türelmesen viseltetik az ember iránt. Emberséget akart mutatni a magasztosságban. Ő (Krisztus) aki felmagasztalta az embert, olyanná vált mint Isten, nem azért, hogy lehozza az Istent az embereknek, hanem hogy az embert tegye olyanná, mint Isten. Óh, az Isten hatalmas jósága! Óh Krisztus, aki kinyilvánítottad az embernek a Fenséges Istenit, Királya minden erénynek és Királya az életnek, Királya a koroknak és a mennyek Hatalmasa, halld szavam és bocsáss meg nekem! Továbbá, nagy buzgalommal nyilvánul meg az Isteni felé. Hol van az az ember, (aki) bölcs vagy hatalmas intelligenciájú, vagy az az ember, akinek sok eszköz áll rendelkezésére, mert ismeri a bölcsességet? Hagy szóljon bölcsességet; hagy büszkélkedjen a legteljesebb módon! Mivel minden ember

bolonddá válik és (saját) tudásából beszél. Ami (Krisztust) illeti, összezavarta a ravasz emberek tanácsait és meggyőzte azokat a bölcseket saját bölcsességükben. Ki lesz képes felfedezni a Mindenható tanácsát, vagy beszélni az Isteni természetről, vagy helyesen hirdetni azt? Ha nem leszünk képesek megérteni még társaink tanácsát sem, ki lesz képes értelmezni az Isteni természetet, vagy a mennyek istenségeit? Ha alig találunk valamit a földön, akkor ki fog kutatni mennyei dolgok iránt? Nagy hatalom és hatalmas dicsőség tette a világot ismertté. És a Menny Élete mindent meg akar újítani, hogy kivesse azt aki gyenge, és minden fekete alakot, hogy mindenki felragyogjon mennyei öltözetben azért, hogy megvalósítsa az Atya akaratát, (aki) rendkívül ragyogó, és hogy ő (Krisztus) megkoronázza azokat, akik a jóra kívánnak törekedni. Krisztus, a versengés bírója révén, ő az aki mindenkit megkoronáz, tanítván mindenkit a törekvésre. Az, aki elsőként versengett, megkapta a koronát, uralmat szerzett, és megjelent, fényt adva mindenkinek. És minden újjáalakítás a Szent Szellem és Tudat segítségével történt. Óh, Mindenható Úr, mekkora dicsőséget adjak Neked? Senki sem képes az Istent megfelelően dicsőíteni. Te vagy az, aki dicsőséget adtál a Te Szavadnak, azért, hogy mindenkit megments, óh, Kegyelmes Isten. Ő (az) aki a Te szádból származik és a szívedből emelkedett fel, az Első-szülött, a Bölcsesség, a Mintapéldány, az Első Fény. Mivel ő az Isten hatalmából való fény, és a Mindenható tiszta dicsőségének kisugárzása. A tevékenykedő Isten szeplőtelen tükre, és az ő jóságának képe. Az Örök Világosságnak is fénye. Ő a szem, mely a láthatatlan Atyát nézi, mindig szolgál és alakul az Atya kívánsága által. Egyedül az Atya örvendetes gyönyörűsége által nemződött. Hiszen ő a felfoghatatlan Ige, és a Bölcsesség és Élet. Életet ad, és táplál, minden élő dolgot és hatalmasságot. Miként ahogy a lélek életet ad minden tagnak, ő irányít mindenkit hatalmasságával és életet ad nekik. Mivel ő a kezdet és a mindenek vége, mindent figyel és felölel. Mindenkinek bajában osztozik, és örvendezik és gyászol is. Egyrészt gyászolja azokat, akik osztályrészük miatt a büntetés helyére jutottak, másrészről, osztozik bajukban azoknak, akiknek fáradhatatlanul útmutatást ad. Viszont mindenkivel együtt örvendezik, aki tisztaságban van.

Aztán vigyázz, nehogy valamilyen módon a rablók kezére kerülj. Ne engedd, hogy álom jöjjön a szemedre, s hogy elnehezüljenek szempilláid, mert akkor megmenekülhetsz, mint gazella a hálóktól és a madarak a csapdából. Vívd meg a hatalmas harcot, amíg a küzdelem tart, mialatt az összes hatalmasság mereven figyel téged – nemcsak a szentek, hanem valamennyi hatalmasság az Ellenség részéről is. Jaj neked, ha legyőznek a téged figyelők gyűrűjében! Ha megvívod a harcod és győzedelmeskedsz az ellened forduló hatalmasságok fölött, sok-sok örömet hozol minden szent részére, és hatalmas bánatot ellenségeidre. Ítéleted teljes egészében segít (téged), hiszen ő akarja, hogy győzedelmeskedj. Hallgass ide fiam és ne legyen lassú a füled. Emeld fel magad, mint amikor hátrahagytad magad mögött öreg ember mivoltodat sasként. Féljed az Istent minden cselekedeteddel, és dicsőítsd őt jó munkád által. Tudod, minden ember, aki istennek nem tetsző, a kárhozat fia. Az Alvilág mélységeibe fog lemenni. Óh, eme isteni türelem, mellyel mindenki rendelkezik, mely arra vágyik, hogy mindenki, aki bűn alanyává válik, legyen megváltása! Ám semmi sem akadályozza meg őt (az Istent), hogy azt tegye, amit szeretne. Hiszen ki erősebb nála, hogy gátolja őt? Bizony ő az, aki megérinti a földet és megrázkódtatja és ő készteti a hegyeket is füstölgésre. Ő (az) aki összegyűjtötte a hatalmas tengereket egy bőrtáskába és megmérte az összes vizet a mérlegén. Az Úr keze teremtette meg az összes ilyen dolgot. Mivel az Atyának ez a Krisztus és ez (a kéz) formált mindent. Általa született meg minden, s ezáltal mindennek anyja lett. Hiszen örökké az Atya Fia. Fontold meg ezeket a dolgokat a Mindenható Istenről, aki örökké létezik: ez az Egy nem volt mindig király, attól való félelmében, hogy isteni Fiú nélkül marad. Mivel minden az Istenben lakozik, a dolgok, melyek a Ige által születtek meg, aki a Fiú, mint az Atya képe. Mivel az Isten a közelben van, nincs messze. Minden isteni korlát az Isten háztartásához tartozik. Ezért, ha az isteni bármiben is részben egyetért veled, tudnod kell, hogy a teljes Isteni való melletted áll. Ám ez az isteni lényeg semmiféle gonosz dolognak nem örül. Ezért pedig tanít minden embert arra, mi a jó. Ez az amit

az Isten adott az emberi fajnak, emiatt az ok miatt minden ember kiválasztatott még valamennyi angyal és arkangyal előtt. Az Isten számára szükségtelen, hogy bármelyik embert próbára tegye. Minden dologról tudomása van, mielőtt még megtörténne, ismeri a szív rejtett titkait. Minden kiderült számára és könnyűnek találtatott az ő jelenlétében. Ne engedd senkinek, hogy az Istent nemtörődömnek tartsa. Hiszen nem helyes a Teremtőt minden teremtmény nemtörődömségébe helyezni. Ugyanis minden, még a sötétségben lévő dolog is előtte fényben való. Így hát nincs más rejtett, csak az Isten egyedül. Ám kinyilatkoztatásra került mindenki számára, mégis mélyen rejtett. Kinyilatkoztatásra került, mert Isten mindent tud. És ha nem akarják mindezt megerősíteni, majd kijavítja őket a szívük. Mostanság el van rejtőzve, mert senki sem érzékeli az Isten dolgait. Mert felfoghatatlan és kifürkészhetetlen megismerni az Isten tanácsát. Továbbá, nehéz megérteni őt, s nehéz megtalálni Krisztust. Hiszen ő az, aki minden helyen lakozik, és az is ő, aki sehol sincs. Mert senki sem, aki szeretné, lesz képes megismerni az Istent annak tényleges mivoltában, miként Krisztust, vagy a Szellemet sem, az arkangyalok kórusát, de még az arkangyalokat sem, ahogy a szellemek trónusait, és a magasztos felsőbbségeket, és a Hatalmas tudatot sem. Ha nem ismered önmagad, nem leszel képes mindezeket se megismerni. Nyisd ki az ajtót önmagad számára, hogy megismerd az Egyet, ki is ő. Kopogj önmagadon, hogy az Ige megnyíljon neked. Mert ő a Hit Irányítója, és az Éles Kard, ami mindenné válik mindenki számára, mert kegyelmet kíván gyakorolni mindenkin. Fiam, készítsd fel magadat, hogy megszabadulj a sötétség világ-uralkodóitól és ettől légtértől, mely tele van hatalmasságokkal. Ám ha birtoklod Krisztust, meg tudod hódítani ezt az egész világot. Amit megnyitsz önmagad számára, te nyitod meg. Ahol kopogsz önmagad számára, te kopogsz, az előnyöket magadnak szerzed. Segíts magadon, fiam, nem folytatván olyan dolgokat, melyek nem hoznak hasznot. Fiam, először tisztítsd meg önmagad a külső élet irányában, azért, hogy képes legyél megtisztulni belül. És ne légy olyan, mint (akik) az Isten Igéjével kereskednek. Minden szót ellenőrizz, mielőtt kimondod őket.

Ne kívánj elismerést szerezni önmagadnak, mely bizonytalan, és büszkeséget sem, ami pusztulást hoz számodra. Fogadd el Krisztus bölcsességét (aki) türelmes és jóindulatú, és őrködik efelett, óh fiam, abban a tudatban légy, hogy az Isten útja mindig kifizetődő.

Hitvallás az igazságról Azoknak szólok, akik tudják, hogy ne a test fülével halljanak, hanem az elme fülével. Sokan kísérlik meg meglelni az igazságot és nem képesek megtalálni azt; mert a farizeusok régi kovászát használták, és az írástudók Törvényeit. És a kovász az angyalok és a démonok és a csillagok eltévelyedett vágyai. Mivel a farizeusok és az írástudók, ők azok, akik az arkónokhoz tartoznak és hatalmuk van felettük. Mivel senki, aki a Törvények alatt áll, nem képes felnézni az igazságra, hiszen nem lehetséges két urat szolgálni. A Törvény tisztátalansága bekövetkezett; a tisztátalanság a fény tulajdonsága. A Törvény azt parancsolja, hogy szerezz férjet (vagy) végy feleséget és nemz, hogy megsokszorozódj mint a homok a tengerparton. Ám a szenvedély, ami örömet okoz számukra, korlátozza azok lelkét akik ezen a helyen nemződtek, akik tisztátalanokká tesznek és akik tisztátalanok, azért, hogy a Törvény beteljesüljön általuk. És mutatják, hogy szolgálják a világot; és elfordulnak a fénytől, akik nem képesek túljutni a sötétség arkónjain amíg ki nem fizetik az utolsó fillérjüket is. Az Emberfia azonban megszületett az Elpusztíthatatlanságból, idegenként a tisztátalanság számára. A Jordán folyó által jött el a világba, és a Jordán abban a pillanatban feketévé változott. És János tanúja volt Jézus alászállásának. Mivel ő az, aki látta a Jordán folyóra leszálló hatalmasságot; hiszen tudta, hogy a testi nemzés uralma a végére ért. A Jordán folyó a test hatalmassága, azaz az érzéki örömök. A Jordán folyó vize a szerelmi egyesülés iránti vágy. János a méh arkónja. És ez az amit az Emberfia kinyilatkoztat számunkra: jó lesz számotokra, ha megkapjátok az igazság igéjét, amennyiben tökéletesen fogadjátok. Ám annak a számára aki tudatlan, nehézséget okoz számára csökkenteni a sötétség munkálkodásának eredményét. Azok számára, akik megismerték az Elpusztíthatatlant, azonban képesek lesznek küzdeni a szenvedélyek ellen […], miként azt megmondtam nektek: „Ne építsetek és ne gyűjtsetek a magatok számára olyan helyeken ahol a rablók feltörik, ellenkezőleg, az Atyának teremjetek gyümölcsöt.” A bolondok – szívükben gondolkozván erről beismerik: „Keresztények vagyunk”, ám csak szavakban, de nem erővel, miközben átadják magukat a tudatlanságnak, az emberi halálnak, nem tudván azt, hová mennek, sem azt,

kicsoda Krisztus, azt hiszik, hogy élni fognak, amikor (igazából) eltévelyedésben vannak – sietnek a fejedelemségekhez és elöljáróságokhoz. A karmájukba hullanak, a bennük lakozó tudatlanság miatt. Hiszen, (ha) pusztán a szavak hitvallásról rendelkeznének a hatékony megváltásról, akkor az egész világ törekedne ezen dolgokra és megváltást kapna. Ám ezen az úton haladva tévedést hoznak magukra… … [3 sor kiolvashatatlan]… … nem tudják, hogy elpusztítják önmagukat. Ha az Atya emberi áldozatot várna el, kérkedővé válna. Mivel az Emberfia első-gyümölcsökbe öltöztette önmagát; alászállt Hádeszbe és számos csodálatos tettet hajtott végre. Feltámasztotta ott a halottakat; és a sötétség világ-irányítói irigyek lettek rá, hiszen nem találtak bűnt őbenne. Emberek között végzett munkájukat is elpusztította, így hát a sánta, a vak, a béna, a néma, (és) a démon által megszállt gyógyulást kapott. És a tenger vizein járt,. Ezért megszabadította a testét a […]-tól melyet ő […]. És […] vált megváltás […] az ő halála… …[4 sor kiolvashatatlan]… … mindenki […] milyen sokan vannak! Vak vezetők ők, akárcsak a tanítványok. Felszálltak a hajóra, s mintegy 30 stadion után látták Jézust a tengeren járni. Üres mártírok, hiszen csak önmaguk számára tanúskodtak. És bár betegek, mégsem képesek felemelni magukat. Ám amikor „tökéletesednek” egy (mártír) halála által, a következő gondolat merül fel bennük: „Ha a halál kezére adjuk magunkat az ő Neve kedvéért, akkor megváltást kapunk.” Ezeket a kérdéseket nem lehet ilyen módon elintézni. Ám a vándorló csillagok hivatalán keresztül, azt mondják, „bevégezték” hiábavaló „kurzusukat” és […] mondják, […]. Ám ezek […] önmagukat adták át… … [7 sor kiolvashatatlan]… … ám ők hasonlítanak […] őket. Nem birtokolják az életet adó igét. És néhányan azt mondják: „Az utolsó napon bizonnyal feltámadunk.” Ám nem tudják, mit beszélnek, hiszen az utolsó napon, amikor azok, akik Krisztushoz

tartoznak […] a földet, mely […]. Amikor az idő beteljesedett, elpusztítja a ő sötétség arkónjaikat […] lelke(ke)t… … [10 sor kiolvashatatlan]… … ő állt […] megkérdezték, mi az ami megköti őket és hogyan tudják magukat tökéletesen szabaddá tenni. És megismerték önmagukat, kik ők, vagy inkább, hol vannak most, és melyik az a hely, ahol megszabadulnak az értelmetlenségtől, megérkezve a tudásban. Ezeket felemeli Krisztus a magasságokba, hiszen lemondtak az ostobaságról (és) fejlett tudásra tettek szert. És azok, akik ismeretekkel rendelkeznek… …[11 sor kiolvashatatlan]… … a hatalmas […] feltámadás […], meg kell ismernie az Emberfiát, azaz eljönni és megismerni önmagát. Ez a tökéletes élet, hogy az ember megismerje önmagát, a Mindenség útján. Ne várjatok ezért testi feltámadást, ami megsemmisülés; és nincsenek megfosztva tőle (a testtől), akik tévesen várják a feltámadást, ami üres. Nem ismerik az Isten hatalmát, se nem értik a szövegek magyarázatát, a kettős szellemükkel kapcsolatban. A misztérium, melyről az Emberfia beszélt, […], azért hogy […] elpusztuljon… … [2 sor kiolvashatatlan]… … az ember aki […] könyv, mely írva van […] mivel birtokolják… … [1 sor kiolvashatatlan]… … áldottak […] őbenne, és az Isten előtt lakoznak könnyű iga alatt. Azok, akik nem rendelkeznek éltető igével szívükben, meg fognak halni; és úgy gondolták, az Emberfiának testesülnek meg, tevékenységükkel és tévelygésükkel összhangban […] efféle. Ők […] miként megosztja a […] és nem értik, hogy az Emberfia belőlük születik. Ám amikor elértek oda, hogy […] áldozatot, emberi halált halnak, és átadják magukat… …[két sor kiolvashatatlan]…

… a halált… …[3 sor kiolvashatatlan]… … azok, akik […] sokan vannak […], mindegyikük […] hitehagyott […] gyűjt […] elméjükben. Azok akik megkapják őt önmaguknak becsületességgel és hatalommal és minden tudással, azok, akiket ő a magasságokba fog emelni az örök életre. Ám azok akik megkapják őt maguknak tudatlanságban, a tisztátalan örömök győzedelmeskednek felettük. Ők azok az emberek, akik egykor mondogatták: „Az Isten megteremtette a testrészeinket, hogy növekedjünk a tisztátalanságban, azért, hogy jól érezzük magunkat.” És azt váltották ki, hogy az Isten is vegyen részt velük efféle tetteikben; és nem állhatatosak a földön. És a mennyekbe sem jutnak, ám […] a hely fog […] négy… … [3 sor kiolvashatatlan]… … olthatatlan… … [3 sor olvashatatlan]… … ige […] a Jordán folyón, amikor eljött Jánoshoz abban az időben, amikor megkeresztelkedett. A Szent Szellem leszáll reá galamb képében […] elfogadván saját magunk számára, hogy szűztől született és testet öltött; ő […] hatalmat kapott. Valamennyien szűzi állapotban nemződtünk vagy az ige által fogantunk? Ellenkezőleg, az ige által fogunk újjászületni. Erősítsük meg ezért önmagunkat szüzekként a […]-ban. A férfiak lakoznak […] a szűz, a […] által a világban […]. Ám az […] igéje és szellem… …[4 sor kiolvashatatlan]… … az Atya […] mivel az ember… …[1 sor kiolvashatatlan]… … miként Izaiás, akit fűrésszel vágtak félbe (és) kettő lett. Ugyanígy, az Emberfia is megoszt bennünket a kereszt igéje által. Elkülöníti a napot az éjszakától és a fényt a sötétségtől és a romlandót a romolhatatlantól, és elkülöníti a férfiakat a

nőktől. Ám Izaiás a test fajtájából való. A fűrész az Emberfia igéje, mely elválaszt minket az angyalok hibájától. Senki sem ismeri az igazság Istenét, kivéve egyedül azokat az embereket, akik elhagyják az összes dolgot a világon, lemondanak az egész helyről, (és) megragadják az ő ruhája szegélyét. Hatalmassá tette önmagát, visszafogta minden módon vágyait önmagában. Ő […] és odafordult hozzá […] ugyancsak megvizsgálván […] válván […] az elme. És ő […] az ő lelkéből […] ott […] ő … …[1 sor kivehetetlen]… … mi módon […] a test, amely […] mi módon […] belőle, és hány hatalmassággal rendelkezik? És ki az, aki megkötötte őt? És ki az, aki majd el fogja ereszteni? És mi a fény? És mi a sötétség? És ki az, aki a földet megalkotta? És ki az Isten? És kik az angyalok? És mi a lélek? És mi a szellem? És hol van a hang? És ki az, aki beszél? És ki az, aki hall? Ki az, aki fájdalmat ad? És Ki az, aki szenved? És ki az, aki a romlandó testet nemzette? És mi a kormányzás? És néhányan miért bénák, és mások vakok és néhányan […] és páran […] és néhányan gazdagok, és mások szegények? És miért erőtlenek néhányan, mások pedig útonállók?... …[4 sor kiolvashatatlan]… …birtokolván […] ő amint ismét […], harcolva az arkónok gondolatai és a hatalmasságok és a démonok ellen, nem hagyván nekik helyet megpihenni. Ám küzdött a szenvedélyeik ellen […], elítélte hibájukat. Megtisztította a lelkét a törvényszegéstől, melyet idegen kézzel követett el. Felállt, kiegyenesítette belül önmagát, hiszen ő mindenkiben létezik és mivel halált és életet hordoz önmagában, e kettő között középen létezik. És amikor hatalmat kapott, a helyes részek felé fordult, és belépett az igazságba, a helyes részek felé fordult, eltöltődvén bölcsességgel, tanáccsal, megértéssel, és éleslátással és örök hatalommal. És széttörte kötelékeit. Azokat, akik az egész helyet kialakították, elítélte. Ők azonban nem találtak […] elrejtőzött bennük. És parancsot adott önmagának; elkezdte megismerni önmagát és beszélgetni az elméjével, mely az igazság atyja, a nem-nemzett eónokra vonatkozóan és a szűzre vonatkozóan, aki megszülte a fényt. És elgondolkozott a hatalmasságról, mely kiáradt az egész hely felett, és amely fogva tartotta őt. Ő az elméje apostola, mely férfi jellegű. Csendben maradt önmagában addig a napig, amíg érdemes nem

lesz arra, hogy megkapja a magasságot. Elutasítja önmaga számára a fecsegést és a vitát, és elviseli az egész helyet, kibírja az alárendeltséget, és eltűr mindenféle gonosz dolgot. És mindenkivel türelmes; mindenkivel egyenlővé teszi magát és egyben el is különíti önmagát tőlük. És amit valaki szeretne, ő elhozza neki, azért hogy tökéletessé (és) szentté váljon. Amikor a […] megragadta őt, megkötözvén őt […], és eltöltötte a bölcsesség. Tanúsággal bír az igazságról […] a hatalmasság, és belépett az Elpusztíthatatlanságba, a helyre, ahonnan származott, elhagyván a világot, melynek olyan megjelenése volt, mint az éjszaka, és azokat, akik örvénylő mozgásra késztetik a csillagokat benne. Ezért ez az igaz hitvallás: amikor az ember megismeri önmagát és Istent, aki az igazság felett áll, megváltásra kerül, és megkoronázza önmagát a hervadhatatlanság koronájával. Jánost a világ nemzette egy asszony, Erzsébet által; Krisztust a világ nemzette egy Mária (nevű) szűz által. Mi a jelentése ennek a misztériumnak? Jánost az életkorral már elhasznált méh nemzette, Krisztus azonban szűz méhén haladt keresztül. Amikor megfogant és életet adott a Megváltónak. Továbbá, ismét szűznek találták. Miért van az, hogy tévelyegtek és nem kutatjátok ezeket a misztériumokat, melyeket előzetesen miértünk mutattak meg? Meg van írva az erről szóló törvényben, amikor Isten parancsot adott Ádámnak: „Minden fáról ehetsz, ám a Paradicsom közepén álló fáról ne egyél, mert azon a napon, melyen eszel róla, biztosan meg fogsz halni.” A kígyó azonban a Paradicsom valamennyi állatánál bölcsebb volt, és rábeszélte Évát, mondván: „Azon a napon, amikor eszel a fáról, mely a Paradicsom közepén áll, elméd szeme megnyílik.” És Éva engedelmeskedett, és kinyújtotta a kezét; szakított a fáról és evett; adott a vele lévő férjének is. És azonnal mindketten rájöttek, hogy meztelenek, és fogtak néhány fügefa-levelet (és) mint övet, magukra tették. Az Isten azonban eljött az esti időben, a Paradicsom közepén sétálgatva. Amikor Ádám meglátta őt, elrejtőzött önmagába. És azt mondta: „Ádám, hol vagy?”. Felelvén azt mondta: „Idejöttem a fügefa alá.” És abban a pillanatban az Isten megértette, hogy evett a fáról, melyről megparancsolta: „Ne egyél róla.” És azt mondta neki: „Ki az, aki rávett?” És Ádám válaszolt: „Az asszony, akit nekem adtál.” És az asszony azt mondta: „A kígyó volt az, aki rávett engem.” És az (Isten) megátkozta a kígyót, és „gonosznak” nevezte őt. És azt mondta: „Íme, Ádám ilyen lett, mint egy közülünk, megismervén a jót és a rosszat.” Azután azt mondta: „Vessük ki a paradicsomból, különben szakít az élet fájáról, és eszik, és örökké fog élni.”

De miféle Isten ez? Először is, rosszindulatúan visszautasította Ádámtól a lehetőséget, hogy egyen a tudás fájáról, és másodszor, azt mondta: „Ádám, hol vagy?” Az Istennek ne lenne előrelátása? Nem tud mindent a kezdettől fogva? És végül azt mondta: „Vessük ki őt erről a helyről, különben szakít az élet fájáról, és örökké fog élni.” Egyértelmű, rosszindulatú, ellenséges alaknak mutatta önmagát! És miféle Isten ez? Hiszen súlyos a vakság azok között akik olvassák és nem ismerték meg őt. És azt mondta: „Féltékeny Isten vagyok; Az apák bűneit ráteszem a gyermekekre három-négy nemzedékre kiterjedően.” És azt mondta: „Megkeményítem szívüket, és elvakítom elméjüket, hogy ne ismerjék meg és ne értsék a mondott dolgokat.” Ezeket a dolgokat pedig azoknak mondta, akik hisznek benne és szolgálják őt! És egy helyen, Mózes írja: „És a gonoszt kígyóvá tette azok számára, akik az ő nemzedékéhez tartoznak.” Ugyancsak, a „Kivonulásnak” nevezett könyvben, a következőképpen van írva: „A mágusokkal versengett, amikor a hely megtelt kígyókkal azok gonoszsága miatt; és a bot, melyet Mózes a kezében tartott kígyóvá változott (és) lenyelte a mágusok kígyóit.” Az is írva vagyon (Számok 21:9): „Bronzból kígyót készített (és) felakasztotta egy rúdra… …[1 sor kiolvashatatlan]… … mely […] azt, aki felnéz erre a bronzkígyóra, sem elpusztítani nem fogja, és az, aki hisz ebben a bronzkígyóban, megmenekül.” Hiszen Krisztus az; azok, akik hisznek benne, életet kapnak. Azok, akik nem hisznek, meghalnak. Akkor tehát mi is a hit? Nem szolgálnak… …[16 sor kiolvashatatlan]… … és ti […] mi […] és ti nem értitek Krisztust spirituálisan, amikor azt mondjátok: „Hiszünk Krisztusban”. Mert pontosan ez az a mód, ahogy Mózes ír valamennyi könyvében. Ádám nemzedékének könyve azoknak íródott, akik a Törvény nemzedékében benne voltak. Követték a Törvényt és engedelmeskedtek, és… … [1 sor kiolvashatatlan]…

… együtt a … [Az 51-54. oldala a kódexnek teljes egészében hiányzik] … az Ogdoad, mely a nyolcadik, és hogy megkapjuk a megváltás helyét.” Pedig ők tudják, mi a megváltás, mégis szerencsétlenségbe bocsátkoznak és bele […] a halálban, a vizekben. Ez a halál keresztsége, amit megismernek… …[6 sor kiolvashatatlan]… … halál jön […] és ez a […] megfelelően a … …[a 19. Sortól a lap végéig kiolvashatatlan]… … teljessé tette Valentinus útirányát. Ő saját maga beszélt az Ogdoadról, és az ő tanítványai emlékeztette Valentinus tanítványaira. A maguk részéről, továbbá […] elhagyták a jóságot, ám bálványimádók voltak… …[8 sor kiolvashatatlan]… … és sok szót mondott, és számos könyvet írt… […] szavak… …[a 16. Sortól a lap aljáig kiolvashatatlan]… … abból a zűrzavarból születtek, melyben voltak, a világ becsapása során. Mivel arra a helyre mentek, együtt a tudásukkal, mely hiábavaló. Isidor is, a fia, hasonlított Basilidesre. Ő is […]sok, és ő […], ám, nem tett […] ez […] más apostol(ok) […] vak […] de adott nekik […] örömök… … [a 16. sortól a lap aljáig kiolvashatatlan]… … nem értenek egyet egymással. Ugyanis a Simoniak feleséget vettek (és) gyermekeket nemzettek; ám a […] tartózkodnak az ő […] természet […] szenvedély […] a cseppjei a […] felkente őket… … [1 sor kiolvashatatlan]… … amelyet mi […] egyetértenek egymással […] őt […] ők… … [a 14. sortól a lap aljáig kiolvashatatlan]…

… ítélet(ek) […] ezek, […] következtében, őket […] az eretnekek […] szakadár(ok) […] és a férfiak […] emberek […] a sötétség világ-irányítóihoz tartoznak… … [1 sor kiolvashatatlan]… … a világ … … [1 sor kiolvashatatlan]… … ők birtokolják […] az arkónok […] hatalmasság(ok)… … [1 sor kiolvashatatlan]… … ítélni őket […]. Ám a […] világa(i)… … [a 20. sortól a lap aljáig kiolvashatatlan]… … beszéd, miközben ők […] válnak […] olthatatlan tűzben […] bűnhődnek. Ám mindezek az Emberfia nemzedékétől származnak, aki kinyilvánította az […] számára valamennyi esetben… … [2 sor kiolvashatatlan]… … Ám bonyolult dolog […] keresni valakit […] és két… … [2 sor kiolvashatatlan]… … Hiszen a megváltó azt mondta tanítványinak, […] valaki … … [a 19. Sortól a lap aljáig kiolvashatatlan]… … és ő rendelkezik […] bölcsességgel, és tanáccsal és megértéssel és intelligenciával és hatalommal és igazsággal. És van némi […] fentről […], a helyről, ahol az Emberfia… … [2 sor kiolvashatatlan]… … hatalom […] védekezik […] ellen …

… [a 14. Sortól a lap aljáig kiolvashatatlan]… … ő ismeri […] megérti… … [1 sor kiolvashatatlan]… … méltó rá […]igaz […] szövetséges […]. Ám […], együtt […]-vel gonosz, […]ban… … [2 sor kiolvashatatlan]… … ő megkapta a keresztséget […], és azok, akik… … [a 13. Sortól a lap aljáig kiolvashatatlan]…

[A 63-64. oldala a kódexnek teljes egészében hiányzik.] … álomban […] ezüst […]. Ám […] gazdaggá válik […] az elöljárók között… … [1 sor kiolvashatatlan]… … Ám a hatvanadik […] így […] világ […] ők […] arany… … [18 sor kiolvashatatlan]… … úgy gondolják… … [1 sor kiolvashatatlan]… … megszabadultunk a testből… … [1 sor kiolvashatatlan]… … ne fordulj hozzá, hogy […] Jézus… … [1 sor kiolvashatatlan]… … a kezdet […] a fiú … … [1 sor kiolvashatatlan]…

… belőle […], mely a mintázat […] a fénye… … [16 sor kiolvashatatlan]… … megtalálni a […]-ból, tisztátalan, mely… …[1 sor kiolvashatatlan]… … nem gyalázkodnak […] őket, nincsen se öröm, sem vágy, és nem tudják felügyelni sem őket. Rendjén való dolog, hogy szeplőtelenné váljanak annak érdekében, hogy mindenkinek megmutassák, az Emberfia nemzedékéből származnak, hiszen róluk szól a Megváltó tanúság tétele. Ám azok, akik Ádám magjából valók, a tetteik által nyilvánulnak meg, mely nem más, mint a tevékenységük. Még nem szabadultak meg vágyaiktól, mely gonosz […]. Ám néhány […] a kutyák […] az angyalok […]-ért, melyet nemzenek, […] eljön […] az ő […]-jükkel… …[ 9 sor kiolvashatatlan]… … mozognak, miként ők […] azon a napon, amikor gyermekeket nemzenek. Nemcsak ez, szexuális kapcsolatot folytatnak, miközben szoptatnak. Mások azonban a […] halál fogságába esnek. (Mindenféle) módon húzzák őket, (és) a gonosz Mammon örömére vannak. Kamatra adnak kölcsön pénzt, pazarolják az időt, és nem dolgoznak. Ám ő, aki a Mammon atyja, ugyancsak atyja a szexuális kapcsolatnak is. Ám az, aki képes lemondani számukra, az megmutatja, hogy ő az Emberfia nemzedékéből származik (és) megvan a hatalma hozzá, hogy megvádolja őket […] korlátoz […] rész(ek) a […]-ben, gonoszságban, és a külsőt olyanná teszi, mint a belső. Hasonlít egy angyalra, aki… … [1 sor kiolvashatatlan]… … hatalom […] mondta nekik. Ám az,… …[5 sor kiolvashatatlan]…

És visszavonulván […], elcsendesedett, megszűntetvén a fecsegést és a vitatkozást. Ám az, aki megtalálta az életadó igét, és az, aki megismerte az Igazság Atyját, megpihent; abbahagyta a keresést, hiszen talált. És amikor talált, elcsendesedett. Ám kevés dolgot mondogatott azoknak, akik […] az intellektuális elméjükkel a […]. Vannak néhányan, akik magukra veszik a hitet, megkapják a keresztséget azon az alapon, hogy birtokolják azt, mint a megváltás reményét, melyet „pecsétnek” hívnak, nem tudván, hogy a világ atyái azon a helyen öltöttek testet. Ám ő maga tudja, hogy meg van pecsételve. Mivel az Emberfia nem keresztelte meg egyetlen tanítványát sem. Ám […], ha azok, akik megkeresztelkedtek az élet felé (irányulnának), a világ üressé válna. És a keresztség atyái tisztátalanná. Az igazság keresztsége azonban valami más; a világról való lemondás által (jön létre), melyben van. ám azok, akik csak a nyelvükkel beszélnek lemondásról, hazudnak, és a félelem helyére jutnak. Sőt, megaláztatnak benne. Pontosan úgy, mint azok, akiknek adták volna, megítéltetnek, kapni fognak valamit! Gonoszak a viselkedésükben! Néhányan közülük bálványok imádásába zuhantak. Másokban démonok lakoznak, miként Dávid király esetében. Ő az, aki lefektette Jeruzsálem alapjait; és a fia Salamon, akit idős korában nemzett, az, aki Jeruzsálemet építette démonok segítségével, révén hogy hatalmat kapott. Amikor befejezte az építkezést, bebörtönözte a démonokat a templomba. Hét viztartóba rakta őket. sokáig maradtak a viztartókban, elhagyatottan. Amikor a rómaiak felmentek Jeruzsálembe, felfedezték a viztartókat, és a démonok abban a pillanatban kimenekültek a viztarttókból, mint akik a börtönből szöknek meg. És a viztartók ezután megmaradtak tisztának. És azoktól a napoktól kezdve, a tudatlan emberekben lakoznak, és itt maradtak a földön. Kicsoda akkor Dávid? És kicsoda Salamon? És mi az alap? És mi az a fal, ami körbeveszi Jeruzsálemet? És kik a démonok? És micsodák a víztartók? És kik a rómaiak? Ám ezek misztériumok… … [11 sor kiolvashatatlan]… … győzedelmeskedik felette […] az Emberfia […] tisztátalan… … [3 sor kiolvashatatlan[…

… és ő […] amikor ő […]. Mivel […] egy nagyszerű… … [1 sor kiolvashatatlan]… … az ő természetéhez… … [1 sor kiolvashatatlan]… … azokat, hogy […] mindannyian benne a […] áldott, és ők […] mint egy szalamandra. Bemegy a forrón lángoló tűzbe; besurran a kemencébe… … [13 sor kiolvashatatlan]… … a kemence… … [1 sor kiolvashatatlan]… … a kötöttségek […], hogy lássák […] és a hatalmat […] áldozat. Hatalmas az áldozat… … [2 sor kiolvashatatlan]… …, ám a […]-ban, mellé […]. És az Emberfia […], és megtestesült a halhatatlanság pezsgő forrása által… … [1 sor kiolvashatatlanˇ… … ő tiszta és ő […]. A szabad ember nem irígy. Ő pedig, eltekintve minden mástól, minden merészségtől és irigységtől, az erejét, amely hatalmas […] (egy) tanítvány […] a törvény mintája […] ezek […] csak… … [2 sor kiolvashatatlan]… … odahelyezték őt a […] alá, a tanítás… … [1 sor kiolvashatatlan]… … az ő tanítása, mondván: „Még ha egy angyal jön is le a mennyből és túlmutatót tanít ahhoz képest, amit mi tanítottunk nektek, legyen átkozott.” (Gal 1:8) nem engedvén meg a […] a lélekből, amely […] szabadság […]. Mivel még éretlen […] nem képesek betartani ezt a törvényt, mely ezen eretnekségek által működik –

habár, nem ők azok, hanem Sabaoth hatalmasságai – […] által a tantételek […] mivel féltékenységbe estek néhány […] törvény(ek) Krisztusban. Azok akik majd […] hatalom […] tanítják a […] a tizenkét bírót […] őket […] a halhatatlanság forrása… … [3 sor kiolvashatatlan]… … azért, hogy… … [3 sor kiolvashatatlan]… … jó […] az egész hely […] ott az ellenségek. Megkeresztelte önmagát, és a […] istenivé vált; felrepült (és) nem ragadták meg őt. […] ott az ellenségek […], hiszen nem áll módjukban újra lehozni őt. Ha minden […] megragadná őt tudatlanul, azokkal részt véve, akik a sarkokon tanítanak faragott dolgok és ügyes trükkök révén, nem lesznek képesek […]. …[a kódex 75. és 76. lapja hiányzik.

Norea gondolata Mindenség Atyja, a Fény Ennoiája (eszméje), a magasságokban lakozó, felette a lenti (régióknak), a magasságokban lakozó Fény, az Igazság Hangja, a megérinthetetlen Logosz, és a kimondhatatlan Hang, felfoghatatlan Atya! Norea az, aki hozzájuk kiált. Ők hallották (és) megkapták őt, az ő helyén mindörökre. Odaadták neki az Atya Nouszában (ész és tudás), Adamaszban, valamint a Szentek hangjában, azért, hogy megpihenjen (Norea) a kimondhatatlan Epinoiában (gondolat, szándék), azért, hogy örökölje az első elmét, melyet megkapott, és megpihenjen az isteni Társteremtőkben (Autogenes), és hogy létrehozza önmagát, miként ő is örökölte az élő Logoszt, és hogy csatlakozzon az Elpusztíthatatlanokhoz, és beszéljen az elme Atyjával. És elkezdett beszélni az Élet igéihez, és megmaradt a Fenséges Egy jelenlétében, birtokolván azt, amit megkapott a világ megszületése előtt. Birtokolja a Láthatatlan Egy nagyszerű elméjét, és dicsőíti Atyját, és azokban lakozik, akik […] a Pleromában (totális isteni hatalom), és látja a Pleromát. Lesznek napok, amikor figyelni fogja a Pleromát, és nem lesz hiányosságban, mivel meg lesz neki a négy szent segítője, akik közbenjárnak az ő nevében a Mindenség Atyjánál. Adamasznál. Ő az, aki minden Ádámban benne van, birtokolván Norea gondolatát, aki beszél a két névvel kapcsolatban, mely egyet hoz létre.

Seth három sztéléje

Dositheos kinyilatkoztatása Seth, az élő és megingathatatlan faj Atyjának, három sztéléjéről, melyeket (Dositheos) látott és megértett. És miután olvasta őket, emlékezett rájuk. És odaadta nekik, a választottaknak, pontosan úgy, miként azt leírták ott. Sokszor csatlakoztam, boldogságot adván, a hatalmasságokkal, és méltóvá váltam a mérhetetlen felségekhez. A (sztélék) pedig a következők:

Seth első sztéléje Áldalak téged Geradama(k) Atya, én, mint a saját Fiadat, akit nemzés nélkül nemzettél, mint Isten áldását; mivel én vagyok a te (saját) Fiad. És te az én elmém, óh Atyám. És én, én vetettem és nemzettem, és te megláttad a felségeket. Elpusztíthatatlanul létezel. Áldalak Téged Atya. Áldj meg engem Atya. Miattad van az, hogy én létezem; az Isten miatt van az, hogy te létezel. Miattad vagyok az igazival. Fény vagy, mert látod a fényt. Te nyilatkoztattad ki a fényt. Te vagy Mirotheas; te vagy az én Mirotheosom. Megáldalak téged mint Istent, áldom a te istenségedet. Hatalmas a jóságos Ön-nemző, aki állhatatos, az Isten, aki régóta állhatatos. Jóságban jöttél el, megjelentél, és jóságot nyilatkoztattál ki. Kimondom a neved, mert tied az első név. Nem-nemzett vagy. Ezért jelentél meg, hogy kinyilatkoztasd a végtelen egyet. Te vagy az, aki ő. Ezért azokat nyilatkoztattad ki, akik valóban léteznek. Te vagy az akit kimondanak hangosan, ám az elme által dicsőítenek, te, aki mindenhol uralkodik. Ezért az érzékelhető világ is ismer téged, megad és a magod miatt. Irgalmas vagy. Te másik fajból való vagy, és ennek helye magasabban van egy másik fajnál. És most te másik fajból való vagy, és ennek helye magasabban van egy másik fajnál. Másik fajból való vagy, mivel nem vagy hasonlatos. És irgalmas vagy és örök. És a te helyed felette van a fajnak, mivel te okoztad mindezek növekedését; és a te magodért. Mert te vagy az, aki ismeri ezt, hogy ennek helye van a nemzésben. Ám ők más fajokból vannak, mivel nem hasonlók. Ám az ő helyük más fajok felett van, mivel az ő helyük az életben van. te vagy Mirotheos. Áldom a hatalmasságát, mely megadatott nekem, aki a férfiasságot okozta, hogy valóban férfivá váljanak háromszor; ő, akit ötösökre osztottak, az, akit nekünk adtak háromszoros hatalomban, az egy, akit nemzés nélkül nemzettek, az egy, aki abból származik, ami választott; az alázatos miatt, a középből származik.

Atya vagy az Atya által, és ige a parancsból. Áldunk téged. Háromszorosan férfi, mivel egyesítetted a mindenséget a mindenség által, mivel megerősítettél minket. Az egyből emelkedtél fel; az egyből születtél, eggyé váltál. Megmentettél, megmentettél, megmentettél minket. Óh, korona-hordozó, korona-adományozó! Örökké áldunk téged. Áldunk téged, hiszen egyszer megmentést kaptunk, mint a tökéletes személyiséget, a tökéletességed miatt, azokat, akik tökéletessé váltak veled, aki teljes vagy, akik teljesek. Az egy tökéletes az összes által, aki mindenhol hasonlatos. Háromszorosan férfi, állhatatos vagy. Régóta állhatatos vagy. Mindenhova osztottak. Folyamatosan létező vagy. És azokat, akiket akartál, megmentetted. Ám azokat fogod megmenteni, akik megérdemlik. Tökéletes vagy! Tökéletes vagy! Tökéletes vagy! Seth első sztéléje

Seth második sztéléje Hatalmas vagyok én az első eón, a férfias szűzies Barbelo, a láthatatlan Atya első dicsősége, ő (nőnem) akit „tökéletesnek” neveznek. Te (nőnem) láttad először azt, aki valójában elő-létezik, mivel ő (hímnem) nem-létező. És tőle és rajta keresztül örökké elő-létezel, a nem-létező az oszthatatlantól, hármas hatalmasság, te a hármas hatalmasság, a nagyszerű monád a tiszta monádból, te a választott monád, a szent Atya első árnyéka, fény a fényből. Áldunk téged, a tökéletesség termelőjét (nőnem) az eon-adományozót (nőnem). Láttad az örök egyeket, mert ők az árnyékból valók. És megszámolhatóvá váltál. És találtál, folyamatosan léteztél (nőnem); megszámolható osztályúvá váltál, háromszoros vagy. Valóban háromszoros vagy, egy (nőnem) az egyből (hímnem). És az ő árnyékából vagy, a Rejtett Egyéből, te, a világ megértése, ismervén ezeket az egyről, hogy az árnyékból származnak. És ezek a tieid a szívben. Az ő kedvükért hatalommal ruháztad fel az örök egyeket a létezésben; hatalommal ruháztad fel az istenségeket a létezésben; hatalommal ruháztad fel a jóság ismeretét; a

kegyelem állapotában hatalommal ruháztad fel az egyből áradó árnyékokat. Hatalommal ruháztad fel ezt az (egyet) tudásban; hatalommal ruháztad fel a másikat a teremtésben. Hatalommal ruháztad fel azt, aki egyenlő és azt aki nem egyenlő, őt, aki hasonlatos és őt, aki nem hasonlatos. Hatalmat ruháztak rád a nemzésben, és formákat (kaptál) melyekben másokért létezel. […] Hatalommal ruháztad fel ezeket. – Ő a szívekben Rejtőző Egy. – És miattuk születtél és tőlük. Meg vagy osztva közöttük. És te váltál a nagyszerű férfi noetikus Első-Megjelenéssé. Atyai Isten, isteni gyermek, a sokféleség nemzője, a mindenség egy részlete szerint, akik valójában. te (hímnem) jelentél meg valamennyiük számára egy igében. És te (hímnem) birtoklod őket valamennyiüket, nemzés nélkül és örök elpusztíthatatlanságod (nőnem) miatt. Az üdvösség eljött hozzánk, tőled az üdvösség. Bölcs vagy, te vagy a tudás, te vagy az igazmondás. Általad van élet, tőled van az élet. Általad van a tudat, tőled van a tudat. Te vagy a tudat, te vagy az igazmondás világa, te vagy a háromszorosan hatalmas, te vagy a háromszoros. Valóban te vagy a háromszoros, az eónok eónja. Te vagy az, aki tisztán látja az első örökké lévőket és a nem-nemzetteket. Ám az első felosztás során te lettél felosztva. Egyesíts minket, ahogy te egyesítve lettél. Taníts minket azon dolgokra, melyeket láttál. Hatalmazz fel minket, hogy megváltassunk az örök életre. Mivel mindannyian az árnyékaid vagyunk, miként te az elő-létező árnyéka vagy. Hallgass meg minket először. Örök egyek vagyunk. Hallgass meg minket, mint tökéletes egyéneket. Te vagy az eónok eónja, a teljesen tökéletes egy, a létrehozott. Te meghallottad! Te meghallottad! Te megváltást kaptál! Te megváltást kaptál! Köszönettel szolgálunk neked! Mindig áldunk téged! Dicsőítünk téged! Seth második sztéléje

Seth harmadik sztéléje Örvendezzünk! Örvendezzünk! Örvendezzünk! Megláttuk! Megláttuk! Megláttuk a valódi elő-tétezőt, aki valóban létezik, hiszen ő az első örökké való.

Óh, nem-fogant, tőled származnak az örökkévalók és az eónok, a teljesen-tökéletesek, akik létrehozottak, és a tökéletes egyének. Áldunk téged, nem-létező, a létezés előtt létező, a létezők előtt létező, az isteniség és élet Atyja, a tudat teremtője, jóság adományozója, áldás adományozója! Mindannyian áldunk téged, dicsőítő áldással, mert akik miatt [mindezek miatt. … valóban, …] akik ismernek téged. Egyedül általad. Mert senki sincs, aki tevékeny előtted. Te vagy az egyetlen és élő szellem. És te ismered őt, azt, aki hozzád tartozik minden oldalról. Nem vagyunk képesek kifejezni őt. Hiszen a te fényed ragyog ránk. Adj parancsot számunkra, hogy lássunk téged, és hogy megmeneküljünk. A te ismereted szolgál számunkra mindannyiunknak üdvözülésként. Adj parancsot! Ha parancsot adsz, meg leszünk mentve! Valójában megmenekülünk! A tudat által láttunk meg téged! Te vagy valamennyiük, mivel valamennyiüket megmentetted, azt, aki nem volt megmentve, és általuk sem kapott megmentést. Hiszen te adtál parancsot nekünk. Te vagy az egy. Te vagy az egy, miként az az egy (aki) az mondja majd neked: te vagy az egy, te vagy az egyetlen élő szellem. Miként adjunk neked nevet? Nincs meg nekünk. Mert te vagy mindenek létezője. Te vagy mindenek élete. Te vagy mindenek tudata. Mivel te vagy akiben valamennyien örvendeznek. Te parancsoltad mindezeket, hogy megmeneküljenek az igéd által […] dicsőség, aki előtte van, Rejtett Egy, áldott Senaon, aki önmagát nemzette, Asineu(s), […]epheneu(s), Optaon, Elemaon a hatalmas erő, Emouniar, Nibareu(s), Kandaphor(os), Aphredon, Deiphaneus, aki Armedon számomra, hatalmas-nemző, Thalanatheu(s), Antitheus, aki önmagában létezik, te, aki önmagad előtt vagy – és utánad senki sem lépett a cselekvés útjára. Miként áldjunk téged? Nem vagyunk hatalommal felruházva. Ám köszönetet mondunk, hiszen alázatosak vagyunk feléd. Mivel megparancsoltad nekünk, hogy az, aki kiválasztott, dicsőítsen téged képességeinek mértéke szerint. Áldunk téged, mert megmentést kaptunk. Mindig dicsőítünk téged. Emiatt dicsőítünk téged, ugyanis örök üdvösségre vagyunk megmentve. Áldunk téged, mert felhatalmazást kaptunk rá. Megmentést kaptunk, miként mindig akartad, hogy valamennyien ezt tegyük. Mindannyian ezt tettük […] nem által [… eon …] az aki volt […]mi és azok, akik […]. Ő, aki emlékszik majd mindezekre és mindig dicsőít tökéletessé válik azok között, akik tökéletesek és járhatatlanok minden dolgon túl. Mivel ők valamennyien áldottak egyenként és együtt is. És ezek után elcsendesülnek. És amint felszentelik őket, felemelkednek. A csendet

követően alászállnak a harmadikból. Áldják a másodikat, ezek után az elsőt. A felemelkedés útja az alászállás útja. Tudjátok meg ezért, azok akik élnek, hogy megvalósítottátok. És megtanítottátok magatokat a végtelen dolgokra. Csodáljátok a bennük lévő igazságot és a kinyilatkoztatást. Seth három sztéléje Ez a könyv az atyasághoz tartozik. A fiú az, aki írta. Áldj meg engem óh, atyám, áldalak Téged, óh, atya, békében. Ámen.

Dörgő hang, tökéletes elme A hatalomból születtem, és azokhoz jöttem, akik rólam elmélkednek, és azok között találtak meg engem, akik kutattak utánam Nézzetek rám, akik rólam elmélkedtek, és ti hallók, hallgassatok engem, ti, akik vártok rám, vegyetek magatokhoz. És ne száműzzetek engem a pillantásotok elől, És ne emeljétek a hangotokat gyűlölködésre ellenem, sem a hallásotok. Ne legyetek tudatlanok rólam sehol és semmikor. Legyetek résen! Ne legyetek tudatlanok rólam. Mivel én vagyok az első és az utolsó. Én vagyok a megtisztelt és a megvetett. Én vagyok a szajha és a szent. Én vagyok a feleség és a szűz. Én vagyok és a lány. Én vagyok az anyám tagjai. Én vagyok a meddő és sokan az ő fiai. Én vagyok az, akinek nagyszerű a menyegzője és nem vett férjet. Én vagyok a bába és ő az aki nem szül. Én vagyok a vigasza a szülési fájdalmaimnak. Én vagyok a menyasszony és a vőlegény, és ez a férjem, aki nemzett engem. Én vagyok az apám anyja És a férjem nővére És ő (a férjem) az én utódom. A rabszolgája annak, aki felkészített engem. Én vagyok az uralkodója utódomnak. Ám ő az (hímnem), aki nemzett engem idő előtt a születésnapon. És ő az én utódom a (múló) időben, és a hatalmam tőle származik. Én vagyok hatalmasságának támasza az ő fiatalságában, és ő a bot öreg koromban. És amit csak ő akar, megtörténik velem. Én vagyok az érthetetlen csend és a képzet, melynek emléke gyakori. Én vagyok az a hang kinek hangja megsokszorozódik és az ige, kinek megjelenése sokszoros. Én vagyok a nevem kimondása. Miért (van az), hogy ti, akik gyűlöltök engem, szerettek engem, és gyűlölitek azokat, akik szeretnek engem? Ti, akik megtagadtok engem, elismertek engem, és ti akik elismertek engem, megtagadtok engem. Ti, akik elmondjátok az igazat rólam, hazudtok rólam, és ti, aki hazudtok rólam, elmondjátok az igazat rólam. Ti, akik ismertek engem, tudatlanok vagytok rólam, És ti, akik tudatlanok vagytok rólam, ismerjetek meg engem. Mert én vagyok a tudás és a tudatlanság. Én vagyok a szégyen és a bátorság. Szégyentelen vagyok; meg vagyok szégyenülve. Én vagyok az erő és én vagyok a félelem.

Én vagyok a háború és a béke. Adjatok figyelmet nekem. Én vagyok, aki kegyvesztett és a hatalmas. Adjatok figyelmet a szegénységemnek és a gazdagságomnak. Ne legyetek fennhéjázóak velem, amikor kiáradok a földre, És meg fogtok találni engem azokban, akik el kívánnak jönni. És ne nézzetek rám a trágyadombon ne menjetek el és ne hagyjatok engem szétfolyni, és megtaláltok engem a királyságokban. És ne nézzetek rám, amikor szétáradok azok között, akik kegyvesztettek és akik a legutolsó helyeken vannak, és ne is nevessetek rajtam. És ne vessetek azok közé, akik gyilkos erőszakban vannak. Ám én, én könyörületes vagyok és kegyetlen vagyok. Legyetek résen! Ne gyűlöljétek az engedelmességemet és ne szeressétek az önfegyelmem. Gyengeségemben ne hagyjatok el, és ne féljetek a hatalmamtól. Miért fitymáljátok le a félelmemet és átkozzátok büszkeségemet? Ám én vagyok ő (nőnem) aki minden félelemben benne van és erős a remegésben. Én vagyok ő (nőnem), aki gyenge, és jól érzem magam a kellemes helyen. Értelmetlen vagyok és bölcs. Miért gyűlöltetek meg engem a tanácskozásaitokon? Hiszen hallgatni fogok azok között, akik csendben vannak, és megjelenek és beszélek, Akkor miért gyűlöltetek meg engem, ti görögök? Mert barbár vagyok a barbárok között? Mivel én vagyok a görögök bölcsessége és a barbárok tudása. Én vagyok a görögök és a barbárok ítélete. Én vagyok az, akinek a képe hatalmas Egyiptomban és az, akiről nincs képe a barbároknak. Én vagyok az, akit mindenhol meggyűlöltek és akit mindenhol megszerettek. Én vagyok az, akit az Életnek neveznek, és akit ti halálnak hívtok. Én vagyok az, akit Törvénynek neveznek, és akit ti törvénytelennek hívtok. Én vagyok az,akit üldöztök, és én vagyok az, akit megragadtatok. Én vagyok az, akit szétszórtatok, és összegyűjtöttetek engem. Én vagyok az, aki előtt megszégyenültetek, és szégyentelenek vagytok hozzám. Én vagyok ő (nőnem) aki nem tart ünnepet, és én vagyok ő (nőnem), akinek sok az ünnepe. Én, én istentelen vagyok, és én vagyok az, akinek Istene hatalmas. Én vagyok az, akiről elmélkedtek, és akit megvettek. Tanulatlan vagyok,

és ők tőlem tanulnak. Én vagyok az, akit megvettek, és elmélkedtek rólam. Én vagyok az, aki elöl elrejtőztetek, és megjelentek nekem. Ám amikor csak elrejtitek magatokat, én magam jelenek meg. Hiszen amikor csak megjelentek, én magam rejtőzök el előletek. Azok, akiknek van […] ehhez […] értelmetlenül […]. Fogjatok engem […megértés] a gyászból. és vegyetek magatokhoz a megértésből és gyászból. És vegyetek magatokhoz azokról a helyekről, melyek csúfak és romokban vannak, és raboljatok el azoktól, akik jók, még akkor is, ha csúnyák. A szégyenből, vegyetek magatokhoz szégyentelenül; és a szégyentelenségből és szégyenből, szidjátok meg a tagjaimat magatokban. És jöjjön oda hozzám, aki ismer engem, és ti, akik ismeritek az én tagjaim és alapítsátok meg a hatalmasokat a kicsiny első teremtmények között. Vegyétek elő a gyermekkort és ne vessétek meg mert kicsiny és rövid. És ne forduljatok el a hatalmasságtól, néhány részletben a kicsinységtől, hiszen a kicsinység a hatalmasságból ismert. Miért átkoztok és tiszteltek engem? Megsebesültetek és irgalmasságot nyertetek, Ne válasszatok el engem az elsőktől, akiket megismertetek. Ne vessetek senkit sem ki és ne forduljatok senkitől […] forduljatok el és [… ismer] ő nem. […] Mi az enyém […]. Ismerem az elsőket és azok utánuk ismernek engem. Ám én vagyok a tudat […] és a […] maradéka. Én vagyok az érdeklődésem ismerete, és azok keresésének (eredménye) akik kutatnak utánam, és azok parancsolata, akik kérnek engem, és a tudásom hatalmasságainak hatalma az angyalokról, akiket az én világomba küldtek, és az istenekről, az ő korszakaikban, a tanácsom által, és a minden ember szellemeiről, akik velem léteznek, és a nőkről, akik bennem lakoznak. Én vagyok az, akit tisztelnek, és akit dicsérnek, és akit gúnyosan megvetnek, Béke vagyok, és a háború jön miattam. És idegen vagyok és városlakó. Én vagyok az anyag és az, akinek nincs anyaga. Azok, akik nem egyesülnek velem, tudatlanok velem kapcsolatban, és azok, akik az én anyagomban vannak, azok, akik ismernek engem. Azok, akik közel állnak hozzám, tudatlanok velem kapcsolatban, és azok, akik távol vannak tőlem, azok, akik ismernek engem. azon a napon, amikor közel vagyok hozzátok, távol vagytok tőlem, és azon a napon, amikor távol vagyok tőletek, közel vagyok hozzátok. [Én vagyok…] benne.

[Én vagyok…] a természete. Én vagyok a teremtés és a lelket […]. […] a lelkek kívánsága. Én vagyok az irányítás és az irányíthatatlanság. Én vagyok az egyesülés és a feloszlás. Én vagyok a maradandó és a feloszlás. Én vagyok alant, és ők feljönnek hozzám. Én vagyok az ítélet és a felmentés. Én, én bűntelen vagyok. és a bűn gyökere tőlem származik. Én vagyok a vágy a (külső) megjelenésre, és a belső önkontroll bennem létezik. Én vagyok a hallás, mely elérhető mindenki számára és a beszéd, mely nem ragadható meg. Én vagyon a néma, aki nem beszél, és hatalmas a szavaim sokasága. Hallgassatok engem szelídségben és tanuljatok tőlem keményen. Én vagyok az, aki felkiált, és én vagyok az, akit kiárasztottak a föld felszínén. Én készítem elő a kenyeret és az én tudatom van benne. Én vagyok az én nevemnek ismerete. És vagyok az, aki felkiált, és én hallgatok. Megjelenek és […] sétálok a […]-ban, pecsét az én […]. Én vagyok a […] a védelem […]. Én vagyok az, akit Igazságnak neveznek. és gonoszság […]. Ti tiszteltek engem […] és ellenem sugdolóztok. Ti, akik legyőzöttek vagytok, ítéljétek meg őket (akik legyőztek benneteket) mielőtt ők ítélkeznek ellenetek, mert az ítélet és részrehajlás bennetek lakozik. Ha elítéltetnek benneteket általa, akkor ki fog titeket felmenteni? és ha felmentenek benneteket általa, akkor ki lesz képes fogva tartani titeket? Hiszen ami bennetek van, az kívületek van, és aki megformál titeket, az kívületek az, aki bennetek ölt formát, És ami magatokon kívül van, az magatokon belül látjátok; látható és ez a ti öltözetetek. Hallgassatok engem, ti hallgatók, és tanuljatok a szavaimból, ti akik ismertek engem. Én vagyok a hallás mely elérhető mindenki számára; én vagyok a beszéd, mely nem ragadható meg. Én vagyok a hang neve és a név hangja. Én vagyok a betű jele És én vagyok az osztás megjelölése. És én […]. …[3 sor hiányzik]… […] fény […]. […] hallgatók […] tinéktek […] a hatalmas erő. És […] nem mozdítjátok meg a nevet. […] annak, aki alkotott engem.

És én kimondom az ő nevét. Azután nézzétek az ő szavait, és valamennyi írást, melyet befejeztek. Adjatok figyelmet azután, ti hallgatók és ti is angyalok és azok, akiket elküldtek, és szellemek, akik a halálból támadtatok fel. Mivel én vagyok az egyedül, aki létezik, és senkim sincs, aki megítélne engem. mivel sokan vannak a kellemes formák, melyek számos bűnben léteznek, és inkontinencia, és szégyenletes szenvedélyek, és múlandó örömök, mely (férfiak) addig ölelnek, míg ki nem józanodnak és felmennek a pihenőhelyükre. És megtalálnak engem ott, és élni fognak, és nem halnak meg újra.

Értekezés a feltámadásról Vannak néhányan, Rheginosz fiam, akik sok dolgot szeretnének megtanulni. Akkor tűzték ki ezt a célt, amikor olyan kérdésekkel foglalták el magukat, melyekre hiányzott a válasz. Ha ezekkel sikeresek lennének, általában nagyon fennkölten gondolnának saját magukra. Ám nem hinném, hogy megállnák a helyüket az Igazság Igéjében. Inkább a saját nyugalmukat keresik, amit megkaptunk Jézus, a Megváltó Urunk által. Megkaptuk ezt, amikor megismertük az igazságot és megpihentettük magunk rajta. Ám mivel udvariasan megkérdeztetek bennünket mi a helyes felfogás a feltámadással kapcsolatban, megírom nektek azt, ami szükséges. Bizonyára sokan vannak, akiknek hiányzik a benne való hitük, ám vannak néhányan, akik rátalálnak. Nos akkor beszéljük meg a dolgot. Miként hirdette az Úr a dolgokat miközben testben létezett és azután, hogy kinyilatkoztatta magát, mint isten Fiát? Ezen a helyen élt, ahol megmaradtatok, beszélt a Természet Törvényeiről – ám én „halálnak” hívom ezt. Nos hát az Isten Fia, Rheginos, az Ember Fia. Mindkettőjüket felölelte, birtokolván az emberséget és az istenséget. Azért, hogy egyrészt legyőzze a halált lévén Isten Fia, és másrészt hogy mint Ember Fia a Pleromához való visszatérést kiváltsa: mivel eredetileg fentről származik, az Igazság magja, mielőtt ez a felépítés létrejött volna. Ebben számos uradalom és istenség jött létre. Tudom, bonyolult módokon mutatom meg a megoldást, ám semmi bonyolult nincs az Igazság Igéjében. De mivel úgy tűnt, hogy a megoldás semmit sem hagy rejtetten, hanem minden dolgot nyíltan kinyilatkoztat a létezéssel kapcsolatosan – a gonosz megsemmisülését egyrészt, a választott kinyilatkoztatást másrészt. Ez az Igazság és a Szellem kinyilatkoztatása, az Igazság kegyelme. A megváltó elnyelte a halált – nem számoltok (ezzel) hiszen tudatlanok vagytok – hiszen félretette a pusztuló világot. Átalakította önmagát elpusztíthatatlan eónná és feltámasztotta önmagát, lenyelvén a láthatót a láthatatlan által, és megmutatta a halhatatlanságunk útját. Ezután, ahogy az Apostol mondta: „Vele szenvedtünk, és vele támadtunk fel és vele mentünk a mennybe”. Ha pedig bizonyságul szolgálunk róla ebben a világban, a sugárkévéi leszünk az egynek, és ő átölel bennünket amíg meg nem állapodunk, hogy úgy mondjam, el nem érjük a halált ebben az életben. Felvisz minket a mennybe, miként Nap által kibocsátott sugarak, nem korlátozza semmi. Ez a szellemi feltámadás, mely ugyanúgy nyeli el a lelkit, mint a testit.

Ám ha van valaki, aki nem hisz, akkor nem rendelkezik azzal a (képességgel, hogy) meggyőzhető legyen. Mivel ez a hit birodalma, és nem olyasmi ami meggyőzés kérdése: a halott fel fog támadni! Van egy valaki az e világbeli filozófusok között, aki hisz. Legalább ő fel fog támadni. És ne engedjétek, hogy a filozófusnak, aki ebben a világban van, oka legyen azt hinni, hogy ő az egyetlen, aki önmaga tér vissza önmaga által – és (hogy) – a mi hitünk miatt! Mi ugyanis megismertük az Emberfiát, és elhittük, hogy feltámadt a halottak közül. Ő az, akiről azt mondjuk: „A halál megsemmisítőjévé vált, mivel ő hatalmas, akiben hisznek.” Hatalmasok azok, akik hisznek. Azok gondolata, akik megmentésre kerülnek, nem fog elveszni. Azok tudata, akik megismerték őt, nem fog elveszni. Ezért kiválasztásra kerültünk a megváltásra és az üdvösségre, hiszen előre ki lettünk választva kezdettől fogva, hogy ne essünk azok ostobaságába, akik tudás nélkül valók, hanem hogy belépjünk azok bölcsességébe, akik ismerik az Igazságot. Valójában az Igazság, amit annak tartanak, nem hanyagolható el, sem nem volt. „Erős a Pleroma rendszere; és kicsiny az, ami elszabadult (és a) világgá vált. Ám a Mindenség az, ami körülvesz. Nem jött létre; létezett.” Ezért soha ne kételkedj a feltámadásban, fiam Rheginos! Mivel ha nem testben léteznél, testet kapnál, amikor belépsz ebbe a világba. Miért nem fogsz testet kapni, amikor az Eónba emelkedsz? Ami jobb a testnél, az maga (az) élet oka. Ami miattad jött létre, az nem a tied? Ami e tiéd, nem veled létezik? Miközben amíg ebben a világban vagy, mi az ami hiányzik? Az, amiért minden erőfeszítést megteszel, hogy megtanuld. A test méhlepénye idős korú, és romlottságban éltek. Hiányotok van, miként a nyereség. Mivel nem fogjátok feladni, jobban teszitek, ha eltávoztok. Ami rosszabb az a fogyatkozás, ám kegyelem jár érte. Akkor semmi sem vált meg minket ettől a világtól. Csak a Mindenség, melyek mi vagyunk, ment meg minket. Üdvösséget kaptunk az elejétől a végéig. ily módon gondolkozzunk! Ily módon fogjunk fel! Vannak azonban néhányan, (akik) szeretnének érteni, tájékozódásukban, azon dolgokat, melyekbe betekintenek, hogy vajon akit megmentettek, amikor hátrahagyja a testét, azonnal megmenekül. Senkinek ne legyen kétsége ezzel kapcsolatban […]. Valójában a látható tagok, akik halottak, nem lesznek megmentve, mivel (csak) az élő tagok, melyek bennük léteznek, támadnak fel. Akkor mi is hát a feltámadás? Mindig is az árulja el, aki feltámadt. Ha ugyanis emlékeztek az Evangéliumra, melyben Illés és Mózes megjelenik vele, ne gondoljatok a

feltámadásra úgy, mint szemfényvesztés. Nem szemfényvesztés, hanem igazság! Igazából sokkal helyénvalóbb azt mondani, hogy a világ az illúzió, sokkal inkább, mint a feltámadás, mely a mi Urunk, a Megváltó, Jézus Krisztus által valósult meg. Ám mi az, amiről beszélek neked? Azok akik élnek, meg fognak halni. Miként élnek szemfényvesztésben? A gazdagok szegények lesznek, és a királyokat megdöntik. Minden hajlamos megváltozni. A világ szemfényvesztés! – ezért valójában a mértéktelenség miatt korlátozom be a dolgokat! A feltámadás azonban nem rendelkezik a fent említett tulajdonsággal, mivel ez az igazság, mely szilárdan áll. ez a kinyilatkoztatás arról, hogy mi is, és a dolgok átalakulásáról, és átmenetéről új mivoltukba. Mivel az elpusztíthatatlanság alászáll a pusztulhatóba; a fény leáramlik a sötétségbe, lenyelvén azt; és a Pleroma kitölti a tökéletlenséget. Ezek a szimbólumok és a feltámadás képei. Ő az, aki a jót teszi. Ezért ne csak részben gondolkozz, óh Rheginos, se ne élj kényelemben a testben az egyhangúság kedvéért, ám szabadulj meg a megosztottságtól és a bilincsektől, és már birtoklod is a feltámadást. Hiszen ha meg fog halni az, aki ismeri önmagát – még akkor is, ha sok évet töltött az életében ezzel, rájött erre – miért nem tartjátok magatokat (már) feltámadottaknak, és mindezek ismerőjének? Ha birtokoljátok a feltámadást és folytatjátok, mintha meghalnátok – és eközben tudjátok, hogy meghaltok – akkor miért is hagynám figyelmen kívül az erőfeszítésetek hiányát? Helyes dolog az, hogy mindenki, aki számos módon cselekszik, és megszabadítják ettől az Elemtől, hogy ne essen hibába, és ismét úgy kapja vissza önmagát, amilyen először volt. Ezeket a dolgokat a mi Urunk Jézus Krisztus nagylelkűsége révén kaptam. Megtanítottam neked és fivéreidnek, a fiaimnak, rájuk való tekintettel, miközben semmit nem hagytam ki azon dolgok közül, melyek erősítenének benneteket. Ám ha egyetlen írott dolog is van, amit elrejtettem az Igéről szóló beszámolómban, meg fogom nektek magyarázni, amikor kérdezitek. Most azonban senkire ne legyetek irigyek, aki a ti számotokban van, amennyiben képes segíteni. Sokan tekintenek bele abba, amit leírtam nektek. Számukra azt mondom: „Béke veletek és kegyelem. Köszöntelek titeket és mindazokat, akikkel testvéri szeretetben vagytok.”

Trimorphic Protennoia Én vagyok Protennoia (elsődleges elmeszándék), a gondolat, mely a fényben lakozik. Én vagyok az mozgatóerő, mely a Mindenségben lakozik, ő, akiben a mindenség megállapodik, a megszületettek között az elsőszülött, ő, aki a Mindenség előtt létezik. Őt (Protennoiát) három néven szólítják, habár egyedül lakozik, hiszen ő tökéletes. A Láthatatlan Egy Gondolatán belül láthatatlan vagyok. Megnyilatkozom a mérhetetlen, kimondhatatlan (dolgokban). Érthetetlen vagyok, az érthetetlenségben lakozom. Minden teremténybe belehatolok. Én vagyok Epinoia (gondolat, terv, szándék, tudás, Isten ismerete) élete, aki minden Hatalmasságban lakozik és minden örök mozgatóerőben, és a láthatatlan Fény(ben), és a arkónokban és Angyalokban és Démonokban, és minden lélekben Tartaroszban, és minden anyagi lélekben. Azokban lakozom, akik létrejöttek. Belehatolok mindenbe és mélyükre hatolok. Felmegyek, és azokat, akik alszanak, felébresztem. És én vagyok azok lélegzete, akik az álomban lakoznak. Én vagyok a Láthatatlan Egy a Mindenségen belül. Én vagyok az, aki tanácsokat ad azoknak, akik el vannak rejtve, mivel én ismerem a Mindenséget, mely benne rejtőzik. Mindenen túl számtalan vagyok. Mérhetetlen vagyok, kimondhatatlan, s amikor csak kívánom, kinyilatkoztatom magam saját magamtól. Én vagyok a Mindenség feje. A mindenség előtt létezem, és én vagyok a Mindenség, hiszen mindenben létezem. Én vagyok a halkan beszélő Hang. kezdettől fogva létezem. A Hallgatásban lakozom mely mindenkit körülvesz közülük. És a rejtett Hang az, mely az enyémben lakozik, az érthetetlen, mérhetetlen Gondolatban, a mérhetetlen Hallgatáson belül. Leszálltam az alvilág közepére és leragyogtam a sötétségre. Én vagyok az, aki ontotta magából a vizet. Én vagyok az, aki el van rejtőzve a sugárzó vizekben. Én vagyok az, aki fokozatosan kiterjesztettem a Mindenséget a Gondolatom által. Én vagyok az, aki a Hang terhét hordozom. Én vagyok az, aki által a Gnózis létrejön. A kimondhatatlan és megismerhetetlen egyekben lakozom. Érzékelés és tudás vagyok, kiejtve egy Hangot, a gondolat által. Én vagyok az igazi Hang. mindenkihez kiáltok és ők felismerik ezt (a hangot), hiszen egy mag lakozik bennük. Én vagyok az Atya gondolata, és általam indul ki a Hang, mely az örökkévaló dolgok ismerete. Gondolatként létezem a Mindenségért – csatlakozván a megismerhetetlen és megérthetetlen Gondolathoz – kinyilatkoztatom önmagam – igen, - azok között, akik felismernek engem. mert én vagyok az, aki csatlakoztam mindenkihez a rejtett Gondolat és a magasztos által, még úgy is, hogy a Hang a láthatatlan Gondolatból ered. És ez felmérhetetlen, hiszen a Mérhetetlen Egyben lakozik. Ez egy misztérium: korlátlan, a Megérthetetlen Egy miatt. Láthatatlan mindazok számára, akik láthatók a Mindenségben. A Fényben lakozó Fény. Azok is mi vagyunk, akik egyedül el vannak szigetelve a látható világtól, mivel megmentett minket a rejtett bölcsesség, a kimondhatatlan és a mérhetetlen Hang segítségével. És ő, aki rejtve van bennünk, fizeti a gyümölcseiért az adót az Élet Vizének. Azután a Fiú, aki minden szempontból tökéletes – azaz az Ige, aki ama Hang által ered; aki a magasságból származik; aki őbenne (hímnem) a Nevet birtokolja; aki a Fény – kinyilatkoztatta az örökké tartó dolgokat, és minden ismeretlen ismert lett. És azokat a dolgokat nehéz értelmezni és titkosak (is, melyeket) kinyilatkoztatott.

És azoknak, akik a Hallgatásban lakoznak, prédikált nekik. És kinyilatkoztatta önmagát azok számára, akik a sötétségben lakoznak, és megmutatta magát azoknak, akik a mélységekben lakoznak, és azoknak, akik a rejtett kincsekben lakoznak, kimondhatatlan rejtélyekről beszélt, és megismételhetetlen tantételeket tanított mindazoknak, akik a Fény Fiaivá váltak. Az én Gondolatomból eredő Hang pedig három állandósággal rendelkezik: az Atya, az Anya és a Fiú. Érzékelhető beszédként létezve, a (Hang) önmagában rendelkezik az Igével, felruházva minden , és három férfiassággal, három hatalmassággal és három névvel. A hármasság állapotában léteznek – mely kvadratikus – titokban a Kimondhatatlan Egy csendjében. Ő az egyedül, aki létrejött, azaz a Krisztus, ami pedig engem illet, felkentem őt mint a Láthatatlan Szellem dicsősége, jósággal. Most a hármasságról, én alapítottam egyedül végtelen dicsőségben az Enónokon túl és Élő Vízben, azaz az őt körülvevő dicsőség, aki először jött létre azon magasztos Enónok fényéhez. És ragyogó Fényben van, hogy határozottan kitartson. És ő a saját Fényében áll, mely körülveszi őt, azaz a Fény Szemében, mely dicsőségesen ragyog rám. Állandósította az összes Eón Atyját, aki én vagyok, az Atya gondolata, Protennoia, azaz Barbelo, a tökéletes Dicsőség, és a mérhetetlen Láthatatlan egy, aki rejtett, és vagyok a Láthatatlan Szellem képe, és általam történt, hogy a Mindenség alakot öltött, és (én vagyok) az Anya (miként) a Fény (is), mely felkente őt (nőnem), mint szüzet, őt, akit „Meirotheának” hívnak, a felfoghatatlan Méh, a korlátozhatatlan és mérhetetlen Hang. Ezután a Tökéletes Fiú kinyilvánította önmagát az Eónoknak, akik általa jöttek létre, és ő megnyilatkozott számukra és dicsőítette őket, és trónokat adott nekik, és megállt a dicsőségben, mellyel dicsőítette önmagát. Áldották a tökéletes fiút, a Krisztust, az egyetlen-nemzett istent. És dicsőséggel bírtak, mondván: „Ő az! Ő az! Az Isten Fia! Az Isten Fia! Ez ő! Az Eónok Eónja, nézzétek az Eónokat, akiket ő nemzett. Mivel te hoztad létre a saját vágyad által! Ezért dicsőítjük őket: ma mo o o o eia e ion ei! Az Eónok Enonja! Az Eón, melyet ő adott!” Ezután ráadásul az Isten, akit nemzettek, odaadta nekik (az Eónoknak) az élet hatalmát hogy támaszkodjanak rá és ő megalapította őket. Az első Eónt az első fölött alapította: Armedon, Nousanios, Armozel; a másodikat a második Eón fölött alapította: Phaionios, Ainios, Oroiael; a harmadikat a harmadik Eón felett: Mellephaneus, Loios, Daveithai; a negyediket a negyedik felett: Mousanios, Amethes, Eleleth. Azokat az Eónokat pedig az Isten nemzette, aki nemzett volt - a Krisztus – és ezek az Eónok ugyancsak dicsőséget adtak. Ők voltak az első megjelenők, magasztosak a gondolatukban, és mindegyik Eón miriádnyi dicsőséget adott a hatalmas, követhetetlen fényben, és valamennyien együtt áldották a tökéletes Fiút, az Istent, aki nemzett volt. Ezután ige hallatszott a hatalmas Fény Elelethtől, és így szólt: Király vagyok! Aki a Káoszhoz tartozik és aki a alvilághoz tartozik?” És abban a pillanatban, az ő (hímnem) Fénye jelent meg, sugárzón, Epinoiával felruházva. A Hatalmasságok Hatalmasságai nem könyörögtek neki és hasonlóképp abban a pillanatban megjelent ott a hatalmas Démon, aki az alvilág és a Káosz alsó részeit uralja. Nincs formája, sem tökéletessége, ám, ellenkezőleg, birtokolja azok dicsőségének formáját, akik a sötétségben nemződtek. Őt pedig úgy hívják, „Saklas”, ami annyit tesz: „Samael’”, Yaltabaoth”, aki megszerezte a hatalmat, aki elragadta az ártatlan egytől (Szófiától); aki korábban legyőzte őt (nőnem), aki a Fény Epinoiája, aki alászállt, tőle, aki a kezdetektől való.

Amikor pedig a Fény Epinoiája felfogta, hogy ő (Yaltabaoth) könyörgött neki (a Fénynek), másik rangért, annak ellenére, hogy alacsonyabb volt nála (nőnem), azt mondta (nőnem): „Adj nekem másik rangot, hogy lakhelyemmé válj, egyébként a betegségben lakozom mindörökre.” És a dicsőség házának teljes rendje egyetértett szavaival. Áldást hoztak számára és a magasabb rangot átadták neki. És a hatalmas Démon elkezdett Eónokat létrehozni a való Eónok hasonlatosságára, kivéve, hogy a saját hatalmas valójából hozta őket létre. Azután titokban kinyilatkoztattam a Hangomat is, mondván: „Megállj! Álljatok el azoktól, akik az anyag (útjára) lépnek; ugyanis figyeljetek, lejöttem a halandók világába a saját részem kedvéért, mely azon a helyen volt, attól az időtől fogva, amikor az ártatlan Szófiát meghódították, ő aki alászállt, azért hogy én meghiúsítsam a céljaikat, melyeket az egy kinyilatkoztatott az ő kijelölései szerint.” És valamennyien zavarban voltak, akik a tudatlan fény házában laktak, és a mélység reszketett. És a tudatlanság Arkigenitora (istene) uralkodott a káosz és az alvilág felett, és létrehozott egy embert az én hasonlatosságomra. Ám sem azt nem tudta, hogy az az egy számára a széthullás büntetését hozza, sem a benne (az egyben) lévő hatalmat nem ismerte fel. Ám most alászálltam és elértem a Káosz mélyére. És saját magam voltam azokkal, akik azon a helyen voltak. És elrejtőztem bennük, megerősítvén őket, alakot adva nekik. És az első naptól addig a napig amíg nem adományozok hatalmas dicsőséget azoknak, akik az enyémek, kinyilatkoztatom magamat azok számára, akik meghallgatták a misztériumomat, azaz a Fény Fiai számára. Én vagyok az ő Atyjuk, és elmondok nektek egy misztériumot, bármely száj számára kimondhatatlan és elhíresztelhetetlen: Minden egyes kötelék, melytől megszabadítottalak benneteket és az alvilág démonainak láncai, melyeket eltörtem, ezek azok a dolgok amelyek megkötik az én tagjaimat, fogva tartván őket. És a sötétség magas falait ledöntöttem és az irgalmatlanok biztonságos kapuit betörtem, és szétroncsoltam gerendáikat. És a gonosz erőket, és azokat, akik ütnek titeket, és azokat, akik akadályoznak benneteket, és a zsarnokot és az ellenfelet és azt, aki a Király, és a jelen lévő ellenséget, igazából mindezeket a dolgokat elmagyaráztam azoknak, akik az enyémek, és akik a Fény Fiai, azért, hogy valamennyiüket hatástalanítsák, és az összes köteléktől megszabaduljanak, és belépjenek arra a helyre, ahol első alkalommal voltak. Én vagyok az első, aki alászállt a saját része miatt, és amely fennmarad, azaz a Szellem, mely a lélekben lakozik, mely és Élet Vizéből származik, és aki a misztériumok alámerüléséből. És én beszéltem, én, együtt az Arkónokkal és Elöljárókkal. Mert alámentem a nyelvüknek, és elmondtam a saját misztériumomat – egy rejtett misztériumot – és a kötelékek és az örök feledés megsemmisítésre került. És gyümölcsöt hoztam bennük, mely nem más, mint a változatlan Eón Gondolata, és az én házam, és az Atyjuké. És lementem azokhoz, akik az enyémek a kezdettől fogva, és eljutottam hozzájuk, és elszakítottam az első fonalakat, hogy szolgává tegyem őket. Ezután mindenki, aki bennem volt, ragyogott, és mintát készítettem a bennem lévő kimondhatatlan Fények számára. Ámen.

1. Protennoia értekezése

Én vagyok a Hang, mely a Gondolatom által nyilvánul meg, mivel én vagyok „Ő (hímnem), aki syzygetic (együttálló)”, hiszen én vagyok, akit „A Láthatatlan Egy Gondolatának” neveznek. Mivel engem neveznek „a változatlan Beszédnek”, én vagyok az akit úgy hívnak: „Ő (nőnem), aki syzygetic (együttálló)”, Én vagyok az egyetlen egy, mivel szeplőtelen vagyok. Én vagyok a Hang Anyja, sokféleképpen beszélő, a mindenség beteljesítője. Én vagyok az, akiben ismeret lakozik, az örökkévaló ismerete. Én vagyok az, aki az összes teremtményben szól, és akit ismert a Mindenség. Én vagyok az, aki felemelte a Hang Beszédét azok füléhez, akik megismertek engem, a Fény Fiát. Most eljöttem második alkalommal, (ezúttal) nő képében, és beszéltem velük. És el fogom mondani nekik az Eón végének közeledtét, és megtanítom őket az Eón eljövetelének kezdetére, a változás nélkül állóra, melyben megjelenésünk megváltoztatásra kerül. Megtisztítanak majd bennünket azokban az Eónokban, melyekből kinyilatkoztattam önmagamat a férfias képem Gondolatában. Letelepedtem azok között, akik érdemesek rá a változatlan Eónom Gondolatában. Ezért elmondok nektek egy misztériumot erről a bizonyos Eónról, és beszélek nektek azokról az erőkről, melyek benne lakoznak. A születés meghívás: az óra órát nemz, a nap napot nemz. A hónap megismerteti a hónapot. Ez a bizonyos Eón ily módon vált teljessé, és megbecsülték és rövidnek (találták), mivel (csak) egy ujj volt, mely egy ujjat tesz szabaddá, és egy ízület, melyet elválasztottak egy ízülettől. Ezután, a hatalmas Elöljárók megtudták, hogy a beteljesedés ideje elérkezett – éppen úgy, mint a vajúdó kínzó fájdalmában az (idő) elmerült a közelben, ezért a pusztulás ugyancsak közeledett – mindannyian, az elemek megremegtek, és az alvilág alapjai, és a Káosz mennyezete – rázkódott, és hatalmas tűz ragyogott középső térségeikben, és a sziklák és a föld rengett, miként a nádat rázza a szél. És a sok Sors, és azok, akik megosztják a lakóhelyeket, nagyon megzavarodtak egy hatalmas mennydörgés miatt. És a hatalmasságok trónjai háborogtak, hiszen felfordultak és a Királyuk félt. És azok, akik követték a sorsot kifizették az ösvényre tett látogatásuk jussát és azt mondták a Hatalmasságoknak: „Mi ez a háborgás és ez a remegés, mely ránk tört a magasztos beszéd Hangja által? És az egész lakóhelyünk megremegett, és az emelkedés egész körútja rombolással találkozott és az út, amelyen járunk, mely felvisz minket a születésünk Fő nemzőjéhez (Arkgenitor), abbahagyta a teremtést számunkra.” Ezután a Hatalmasságok válaszoltak, mondván: „Minket is veszteség ért emiatt, hiszen nem tudtuk, mi a felelős érte. Ám emelkedjünk fel, menjünk fel az Arkgenitorhoz és kérjük meg őt.” És a hatalmasságok valamennyien összegyűltek és felmentek az Arkgenitorhoz. Azt mondták neki: „Hol van a dicsekvés, melyben büszkélkedsz? Nem hallottuk, hogy mondtad volna: ’Én vagyok az Isten és a ti Atyátok, és én vagyok az, aki nemzett titeket, és senki sincs mellettem?’ Íme, megjelent egy Hang, a láthatatlan Eón Beszédéhez tartozó, melyet nem ismertünk. És mi magunk nem ismertük fel, hogy kihez tartozunk, mivel a Hang, melyre figyeltünk, idegen volt számunkra, és mi nem ismertük fel azt; nem tudtuk, honnét való. Eljött és félelmet hozott a középső (vidékeinkre) és seregeink tagjait meggyengítette. Tehát most sírjunk és a legkeservesebben gyászoljunk! Ami a jövőt illeti, az előtt hajtsuk végre teljes repülésünket, mielőtt szükségképpen bebörtönöznek, és levetnek az alvilág aljára. Mivel már közeledett kötésünk meglazítása, és az időket rövidre vágták, és a napok megrövidültek és az időnk beteljesedett, és az elpusztításunk miatti sírás közeledett hozzánk, azért, hogy elkerüljünk az általunk ismert helyre. Mivel pedig a mi fánk, melyet növesztettünk, a tudatlanság gyümölcsét hordozta; és annak leveleit, a halál az, ami bennük lakozik,

és a sötétség lakozik ágainak árnyékában. Megtévesztés és vágy volt az, hogy betakarítjuk, e (fa) révén (ugyanis) a tudatlan Káosz vált lakóhelyünkké. Mert íme, még ő, a születésünk Arkgenitorja, akire büszkék vagyunk, még ő sem ismerte ezt a Beszédet.” És most, óh, a Gondolat fiai, figyeljetek rám, a ti kegyelmetek Anyjának beszédére, hiszen érdemessé váltatok az Eónoktól származó rejtett misztériumra, ezért megkaphatjátok azt. és ennek a bizonyos Enónnak és a közeledő gonosz élet teljessé válását, és ott a hajnalok, az örökké változatlan Eón kezdete eljön. Androgén vagyok, Anya vagyok (és) Apa vagyok, hiszen önmagammal párosodok. Önmagammal párosodtam és mindazokkal, akik szeretnek engem, és csakis én általam szilárd a Mindenség. Én vagyok az Anyaméh amely alakot ad a Mindenségnek a nagyszerűen ragyogó fény megszülése által. Én vagyok az eljövendő Eón. Én vagyok a mindenség teljessége, Meirothea, az Anya dicsősége. Szavakba öntött Beszéd, szóltam azok fülébe akik ismernek engem. És én meghívlak benneteket a magasztos, tökéletes fénybe. Továbbá, (amiatt a Fény miatt), amikor beléptek, dicsőítve lesztek azok által, akik dicsőséget adnak, és azok által, akik trónra emelnek trónra lesztek emelve. Elfogadjátok majd az öltözeteket azoktól, akik öltözetet adnak, és a keresztelést, akik megkeresztelnek titeket, és dicsőségesen dicsőségesekké váltok, oly módon, amikor voltatok. És elrejtőztem mindenkiben és kinyilatkoztatom magam bennük és minden elme keres engem vágyakozva rám, hiszen én vagyok az, aki alakot adtam a Mindenségnek amikor nem rendelkezett formával. És én formáltam át alakjaikat (más) formákba, egészen addig az időig, amíg egyetlen formát nem kapott a Mindenség. Én általam történt, hogy megjelent a Hang, és én vagyok az aki saját magába lélegzetet helyezett. És rájuk hintettem az örökké Szent Szellemet, és felemelkedtem és beléptem fényembe. Felmentem a saját ágamra és leültem a szent Fény Fiai körében. És visszahúzódtam lakhelyeikről, mely […] dicsőségessé válik […]. Ámen. 2. A Hűségről Én vagyok az Ige, aki a kimondhatatlan Hangban lakozik. A szeplőtelen Fényben lakozom és egy Gondolat nyilatkoztatta ki önmagát az Anya nagyszerű Beszéde által, habár a férfi leszármazott az, aki támogat engem és az alapomat. És ez (a Beszéd) a kezdetektől létezik a Mindenség alapjaiban. Ám van egy Fény, mely elrejtezve lakozik a Hallgatásban, s ez volt az első, mely létrejött. Ahol csak ő (az Anya) egyedül létezik a hallgatásban, ott egyedül én vagyok az Ige, kimondhatatlan, szennyezetlen, mérhetetlen, elképzelhetetlen. Ez (az Ige) rejtett Fény, az élet gyümölcsével bírván, szennyezetlen, élő vizet öntöz a láthatatlan, szennyezetlen, mérhetetlen forrásból, mely nem más, mint az Anya dicsőségének megismételhetetlen Hangja, az Isten leszármazottjának dicsősége; a férfias-szűz rejtett értelme folytán, a Hallgatás el van rejtve a Mindenségtől, révén megismételhetetlen, mérhetetlen Fény, a Mindenség forrása, e teljes Eón gyökere. Ez az az alap, mely támogatja az Eónok minden mozdulatát, mely a hatalmas dicsőségé. Ez az alapja minden alapnak. Ez a hatalmasságok lélegzete. Ez a három állandóság szeme, mely mint Hang létezik a Gondolat folytán. És ez az Ige a Beszéd folytán; elküldték, hogy megvilágosítsa azokat, akik a sötétségben lakoznak.

Most pedig figyeljetek! Kinyilatkoztatom számotokra a misztériumaimat, hiszen ti vagytok a felebarátaim, és meg fogjátok valamennyit ismerni. [5 sor hiányzik] Mindannyiuknak beszéltem a misztériumaimról melyek a felfoghatatlanban léteznek, a kifejezhetetlen Eónokban. Megtanítottam nekik a misztériumokat a Hang által, mely a tökéletes intellektuson belül létezik, és a Mindenség alapjává váltam, és erővel ruháztam fel őket. A Második Időben eljöttem az én Hangom Beszédében. Alakot adtam azoknak, akik alakot öltöttek, amíg teljessé nem váltak. A harmadik időben kinyilatkoztattam magam sátraikban mint az Igét, és kinyilatkoztattam magam az ő képükben. És mindenkinek az öltözetét viseltem, és elrejtettem önmagamat bennük, és nem ismerték meg azt, aki hatalmat ad nekem. Mivel benne lakozom valamennyi Függetlenben és Hatalmasságban, és az angyalokban,és minden egyes mozdulatban mely az összes anyagban létezik. És elrejtettem magamat őbennük amíg ki nem nyilatkoztattam önmagamat az én testvéreimnek. És a (Hatalmasságok) egyike sem ismert engem, habár én vagyok az, aki bennük munkálkodik. Ellenkezőleg, azt gondolták, hogy a Mindenséget ők alkották, hiszen tudatlanok és nem ismerik a gyökereiket, a helyet, ahol felnőttek. Én vagyok a fény, mely megvilágítja a Mindenséget. Én vagyok a fény, mely örvendezik az én testvéreimben, mert lejöttem a halandók világába a Szellem miatt, aki benne marad az ártatlan Szófiától eredő leszármazottakban. Eljöttem és átadtam […] és elmentem … [5 sor hiányzik] … ami ő korábban volt, és adtam neki az Élet Vizéből, mely kiragadta őt a legvégső sötétség káoszából mely a teljes mélységben létezik, ami a testi és a lelki gondolat. Mindezeket magamra vettem. És megszabadítottam őt tőle, és ragyogó Fényt adtam rá, az Atyaság gondolatának tudását. És átadtam őt azoknak akik az öltözetet adják – Jammon, Elasso, Amenai – és betakarták őt egy ruhával a Fény ruhái közül; és átadtam őket a keresztelőknek, és ők megkeresztelték őt – Micheus, Michar, Mnesinous – és bemerítették őt az Élet Vizének forrásába. És átadtam őt azoknak, akik trónra emelnek – Bariel, Nouthan, Sabenai – és ők trónra emelték őt a Dicsőség Trónjára. És átadtam őt azoknak, akik dicsőítenek – Arion, Elien, Phariel – és ők dicsőítették őt az Atyaság dicsőségével. És azok, akik elragadnak, elragadtak – Kamaliel, […]anen, Samblo, és hatalmas szent fény szolgái – és elragadták őt az Atyaság fény-helyére. És ő megkapta az öt pecsétet az Anya, Protennoia fényéből, és megajándékozták a tudás misztériumában való részvétellel, és a Fény Fényévé vált. És most… [5 sor hiányzik] …bennük lakoztam, mindegyikük alakjában. Az Arkónok azt gondolták, én vagyok a Krisztusuk. Valójában, mindenkiben lakozom. Valójában azokban, akikben kinyilatkoztattam önmagamat, mint Fény, kijátszottam az Arkónokat. Én vagyok az ő szerettük, mivel azon a helyen felruháztam önmagamat mint az Arkgenitor fia, és hasonlatos voltam hozzá amíg nem ért véget rendelete, mely a Káosz tudatlansága. És az angyalok között kinyilatkoztattam önmagamat az ő hasonlatosságukban, és a Hatalmasságok között, mintha az egyik lenne közülük: az Ember Fiai között azonban, mintha én (is) az Ember Fia lennék, habár én vagyok mindenkinek az Atyja.

Elrejtettem önmagamat valamennyiükben amíg ki nem nyilvánítottam önmagamat a tagjaimban, akik az enyémek és én megtanítottam őket a kimondhatatlan rendeletekre, és a testvériségre. Ám ők kifejezhetetlenek minden Szuverenitás és irányító Hatalmasság számára, kivéve a Fény fiait egyedül, akik az Atya rendeletei. Ezek azok a dicsőségesek, akik felette állnak minden dicsőségnek, mely az Öt Pecsét, kiegészítve az Értelem erényével. Ő, aki birtokolja ezeknek a bizonyos neveknek az Öt Pecsétjét, letépte tudatlanság öltözetét és magára öltötte a ragyogó fényt. És senki sem fog megjelenni előtte aki az Arkónok Hatalmasságai közé tartozik. Az effélékben, a sötétség feloszlik és a tudatlanság meghal. És a teremtmény gondolata, mely szétszóródott, egyszerűen csak megjelenik és a sötét Káosz feloszlik és… [6 sor töredékes] …amíg ki nem nyilatkoztatom önmagamat és felebarátaimat, és amíg nem gyűjtöm össze valamennyi felebarátomat az ötök királyságomon belül. És kinyilvánítottam számukra a kimondhatatlan Öt Pecsétet azért, hogy megmaradjak bennük és ők is megmaradjanak énbennem. Ami engem illet, én magamra vettem Jézust. Megszabadítottam őt az átkozott fától és megalapítottam őt az Atyjának lakhelyén. És mindazok, akik rátekintenek az ő lakhelyükre, nem ismernének fel engem. Mivel visszatarthatatlan vagyok a magommal együtt, és az én magom, amely az enyém, belehelyezem a szent fénybe a felfoghatatlan Hallgatásba. Ámen.

3. Beszélgetés a jelenésről Trimorphic Protennoia, három részben Szent Szöveg a Tökéletes Tudás Atyjának írása

Háromoldalú értekezés I. rész

1. Bevezetés Ami azt illeti, amit a magasztos dolgokról mondhatunk, ami helyes, az az, hogy az Atyával kezdjük, aki a Teljesség gyökere, az, akitől kegyelmet kaptunk, hogy beszélhetünk róla.

2. Az Atya Ő azelőtt létezett, mielőtt bármi más, önmagán kívül, létrejött volna. Az Atya egyetlen dolog, akár egy szám, mivel ő az első és ő az, aki csak önmaga. Ám nem olyan, mint egy magányos valaki. Másként miként lehetne Atya? Hiszen bármikor előfordul hogy az „atyát”, a „fiú” követi. Ám az egyetlen egy, aki egyedül az Atya, olyan, mint egy gyökér, fával, ágakkal és gyümölcsökkel. Azt mondják róla, hogy atya, a szó szoros értelmében, hiszen utánozhatatlan és változhatatlan. Emiatt egyetlen, a szó valódi értelmében, és isten, mert senki sem isten számára és senki sem az ő atyja. Mivel ő nem-nemzett, és nincs más, aki nemzette őt, sem olyas valaki, aki teremtette őt. Hiszen ha valaki valakinek az atyja, vagy a teremtője, akkor egyben neki is van atyja és teremtője. Természetesen lehetséges számára, hogy valakinek az atyja és teremtője legyen, annak, akik általa jött létre és annak akit ő megalkotott, hiszen ő nem atya a szó szoros értelmében, sem isten, hiszen van, aki őt nemzette és aki őt teremtette. Így tehát, egyedül az Atya és Isten az a szó szoros értelmében, akit senki más nem nemzett. Ami pedig a Teljességet illeti, ő az, aki nemzette és megteremtette. Ő kezdet és vég nélkül való. Ő nemcsak vég nélkül való – emiatt pedig halhatatlan, mivel nem-nemzett – hanem változhatatlan is az ő örökké való létezésében, személyiségében, abban, melyben létezik, és abban, mely által hatalmas. Soha nem távolítja el önmagát attól, ami ő, és senki sem kényszerítheti arra, hogy vége legyen, amit soha nem is vágyott. Senki sem volt, aki kezdeményezte volna az ő saját létezését. Így hát ő önmaga

változatlan,

és

senki

sem

képes

elmozdítani

létezéséből

és

személyiségéből, melyben létezik; és az ő hatalmasságából, senki nem képes őt elérni, senki számára nem lehetséges más formájúra sem változtatni őt, vagy csökkenteni őt, vagy átalakítani őt, vagy elhalványítani – így van ez az igazság legteljesebb

értelmében

–

aki

átalakíthatatlan

és

megváltozhatatlan,

változhatatlansággal ruházza fel őt. Nemcsak, hogy ő az, akit „kezdet nélkülinek” és „vég nélkülinek” hívnak, mert nem-nemzett és halhatatlan; hanem mivel nincs kezdete és vége sem létezésében,

ő

elérhetetlen

hatalmasságában,

kifürkészhetetlen

az

ő

bölcsességében, megérthetetlen hatalmasságában, és mérhetetlen édességében. A szó szoros értelmében, ő egyedül – a jóság, a nem-nemzett Atya, és a teljes egészében tökéletes egy – az, akit kitölt valamennyi leszármazottja, és az összes erény, és minden értékes dolog. És neki több van ennél, ami a rosszindulat hiánya, azért, hogy felfedezhető legyen, akárki is birtokol akármit, hálával tartozik neki, hiszen őtőle kapta, révén önmaga elérhetetlen és lankadatlan adakozásában, hiszen gazdag ajándékokban, melyeket letétbe tesz, megpihenvén az általa adott szívességekben. Ő olyan természetű és formájú és hatalmas kiterjedésű, hogy hozzá hasonló soha nem volt a kezdettől fogva; nincs olyan hely sem, ahol ő tartózkodik, vagy ahonnan származott volna, és olyan sem, ahová menne; nincs semmiféle ősi forma, melyet mintaként használna amikor tevékenykedik; semmiféle nehézség sem társul hozzá abban, amit tesz; semmiféle anyag sincs, mely selejtként maradna utána; melyből létrehozza azt, amit létrehoz; semmiféle összetevő nincs őbenne melyből nemz, amikor nemz; nincs munkatársa sem; azokon a dolgokon dolgozván vele, melyeket ő alkot. Bármi effélét mondani tudatlanság. Ellenkezőleg, (úgy kell beszélni róla) mint jóságos, hibátlan, tökéletes, teljes, önmaga lévén a Teljesség. Egyetlen egy név sem, legyen az kigondolt, kimondott, látott vagy megértett – egyik sem használható őrá, akármilyen rendkívül dicsőséges legyen is, magasztaló és megbecsült. Azonban, lehetséges tökéletessé tenni ezeket a neveket az ő dicsőségére és tiszteletére, azok képességeinek megfelelően, akik dicsőítik őt. Még őt illetően, a saját létezését, élő mivoltát és formáját, lehetetlenség a tudat számára megérteni őt, semmiféle, róla szóló beszédet sem, egyetlen szem sem láthatja őt, senki sem foghatja meg, kifürkészhetetlen nagysága miatt, és az ő felfoghatatlan mélysége, és az ő mérhetetlen magassága, és behatárolhatatlan kívánsága miatt. Íme a nem-nemzett természete, mely nem érint semmi mást, nem

csatlakozik semmi

(máshoz) sem,

abban

az

értelemben, ami

korlátozott.

Ellenkezőleg, ő rendelkezik ezzel az alkotással, anélkül, hogy arca, vagy formája lenne, melyet az érzékelés révén megérthetnénk, ahonnan származik, az „felfoghatatlan”. Amennyiben ő felfoghatatlan, akkor ebből következik, hogy megismerhetetlen, így hát ő az, aki semmiféle gondolat révén nem érthető meg. Ő az egyedül, aki ismeri önmagát kicsoda is, egyúttal az ő formáját és az ő hatalmasságát és a ő nagyságát. És mivel neki megvan az a képessége, hogy megértse önmagát, hogy lássa önmagát, hogy megnevezze önmagát, hogy felfogja önmagát, ő egyedül az, aki önmaga saját tudata, önmaga saját szeme, önmaga saját szája, önmaga saját formája, és ő az, amit ő gondol, amit lát, amit beszél, amit megragad,

önmaga, aki

felfoghatatlan,

aki

kimondhatatlan,

megérthetetlen,

változatlan, miközben fenntartó, örömmel teli, igaz, elragadó, és nyugalmas, abban, amit megért, abban amit lát, abban amiről beszél, abban, amit gondolatként bír. Felülmúl minden bölcsességet, és felette áll minden értelemnek, és felette minden dicsőségnek, és felette minden szépségnek és minden édességnek, és minden hatalmasságnak, és bármilyen mélységnek és magasságnak. Ha pedig ő, aki megismerhetetlen a természetében, akire valamennyi nagyszerűség vonatkozik, melyeket már említettem – határtalan kedvességének bőségéből - kívánsága szerint - átad, hogy megismerhető legyen, megvan rá a képessége, hogy eszerint tegyen. Megvan az ő Hatalma, mely az ő kívánsága. Most azonban a hallgatásban ő maga tartja vissza (önmagát), ő, aki nagyszerű, ő, aki a kiváltotta a Teljesség örök létezésének létrejöttét. A

szó

legszorosabb

értelmében,

ő

nemzette

saját

magát,

mint

kimondhatatlant, hiszen ő egyedül önmaga-nemzett, hiszen saját magától fogant meg, és mivel ő tudja önmagáról kicsoda is. Ami méltó az ő csodálatára és dicsőítésére és megbecsülésére és imádására, ő hozza létre határtalan nagysága, és felkutathatatlan bölcsessége, és mérhetetlen hatalma, és megízlelhetetlen édessége által. Ő az, aki kivetíti önmagát ekképpen, mint nemzedék, rendelkezvén dicsősséggel és méltósággal, csodálatosan és szeretetre méltóan; (ő) az aki dicsőíti önmagát, aki csodálja, méltatja, aki szereti is; (ő) az akinek van egy Fia,

aki

őbenne

él,

aki

csendes

őt

illetően,

aki

a

kimondhatatlan

a

kimondhatatlanban, a láthatatlan, a megérthetetlen, az elképzelhetetlen az elképzelhetetlenben. Ily módon örökké létezik őbenne. Az Atya, abban az értelemben, ahogy korábban említettük, nem-nemzettségében, az, akiben ő megismeri önmagát, aki nemzette őt egy gondolatot birtokolván, mely gondolat őrá

vonatkozott, vagyis az ő érzékelése, mely a […] örökké az ő alkotásának. Ami igazából, a szó szoros értelmében, a csendesség és a bölcsesség és a kegyelem, amennyiben helyesen van így megjelölve.

3. A Fiú és az Egyház Pontosan úgy, miként az Atya létezik a szó szoros értelmében, az egyetlenként, aki előtt nem volt soha senki más, és eltekintve attól, hogy nem létezik rajta kívül nem-nemzett, így a Fiú is létezik a szó szoros értelmében, az egyetlen, aki előtt nem volt senki más, és utána senki más fiú nem létezik. Ezért ő az elsőszülött és az egyetlen Fiú, „elsőszülött”, mert senki más nem létezett előtte, és „egyetlen Fiú”, mert senki sem jött utána. Továbbá, birtokolja az ő gyümölcsét, annak kimagasló nagysága miatt. Mégis, azt akarta, hogy ismert legyen édességének gazdagsága miatt. És kinyilatkoztatta a megmagyarázhatatlan hatalmasságot, és egybekötötte nagylelkűségének hatalmas bőségével. Nemcsak a Fiú létezett a kezdettől fogva, hanem az Egyház is létezett a kezdettől. Most pedig, ha valaki úgy gondolja, hogy a felfedezés, miszerint a Fiú az egyetlen fiú, ellentmond az állításnak (az Egyházzal kapcsolatosan), az ügy misztérikus tartalma miatt, ez nem így van. mert miként az Atya egység, és úgy nyilatkoztatta ki magát mint az ő egyedüli Atyja, ezért a fiú úgy találta, hogy ő önmaga egyedüli fivére, annak a ténynek köszönhetően, hogy ő nem-nemzett és kezdet nélkül való. Önmagát csodálja, együtt az Atyával, és ad (ön)magának dicsőséget, és megbecsülést, és szeretetet. Továbbá, az is ő, akitől Fiúként megfogant, az adottságaival összhangban: „kezdet nélküli” és „vég nélküli”. Ez a helyzet

a

rögzített

dolgokkal.

Révén

számtalan és

határtalan,

az

utódai

oszthatatlanok. Azok, akik léteznek az Fiútól és az Atyától származnak, mint a csókok, azok sokasága miatt, akik megcsókolják egymást, nemes és telhetetlen gondolattal, a csók az egység, habár magában foglalja csókok sokaságát. Azt mondjuk, a sok-sok emberből álló Egyház, mely az eónok előtt létezett, s melyet úgy neveznek, a szó pontos értelmében, hogy „az eónok eónja”. Ez a természete a szent romolhatatlan szellemeknek, melyeken a Fiú nyugoszik, hiszen ez az ő lényege, pontosan úgy, ahogy az Atya nyugoszik a Fiún.

4. Eónikus kisugárzások […] az Egyház azok között a keretek és tulajdonságok között létezik, melyekben az Atya és a Fiú létezik, miként azt az elejétől fogva mondom. Ebből kifolyóan

megszámolhatatlan

eón

teremtésében

áll

fenn.

Ugyancsak

megszámlálhatatlan módon ők is nemzenek, azon keretek és tulajdonságok által, melyekben (az Egyház) létezik. Mert ők tartalmazzák a szövetséget, melyből kialakultak, egymás iránt és azok felé, akik létrejönnek általuk a Fiú iránt, akinek a dicsőségéért léteznek. Ezért nem lehetséges a tudatnak, hogy felfogja őt – Ő volt annak a helynek a tökéletessége – sem beszéd nem képes kifejezni, mert kimondhatatlanok és megnevezhetetlenek és megérthetetlenek. Csak nekik egyedül van meg a képességük önmaguk megnevezésére és önmaguk megértésére. Mivel nem ezekben a helyekben gyökereznek. Ők,

azon

a

helyen,

kimondhatatlanok

(és)

megszámlálhatatlanok

a

rendszerben, melyek a módra és a méretre vonatkoznak, az örvendezésre, a nemnemzett

boldogságára,

név

nélküliségére,

megnevezhetetlenségére,

megérthetetlenségére, láthatatlanságára és felfoghatatlanságára. Ez az atyaság természete, hogy a bősége a nemzés […] az eónoknak. Örökké gondolatban léteztek, hiszen az Atya olyan volt, mint egy gondolat, és egy hely volt számukra. Amikor az ő nemzedékeik létrejöttek, az, aki tökéletesen az irányításban volt, meg kívánta ragadni és létrehozni azt, ami hiányos volt a […]ban és létrehozta azokat […] számára. Ám mivel ő az, aki, ő a forrás, melyet nem csökkent a belőle bőségesen folyó víz. Amíg az Atya gondolataiban voltak, azaz a rejtett mélységekben, a mélység ismerte őket, ám ők képtelenek voltak megismerni a mélységet, melyben tartózkodtak; és az sem volt lehetséges számukra, hogy önmagukat megismerjék, sem hogy bárki mást megismerjenek. Vagyis az Atyával voltak, nem léteztek önmagukban. Ellenkezőleg, csak olyan formában léteztek, mint egy mag, úgyhogy felfedezték, hogy magzatként léteznek. Hasonlatosan a igéhez, ő nemzette őket, csíra-állapotban létezve, és azok, akiket úgy volt, hogy nemz, nem jöttek még létre általa. Az, aki először gondolt rájuk, az Atya – nemcsak azért, hogy ők miatta létezzenek, hanem azért, hogy ők maguk miatt is létezzenek, hogy ekkor az ő gondolatában létezzenek, mint tudati lényeg, és hogy önmaguk számára is létezzenek – elvetett egy gondolatot, mint egy csíra-magot. Most pedig, azért, hogy megismerjék, ki is az, aki értük létezik, kegyesen megadtak a kezdeti formát, míg annak érdekében, hogy ők felismerjék ki is Atya aki értük létezik, odaadta nekik a nevet „Atya” egy hang által, kihirdetvén számukra, ki az aki létezik, fennáll a név

által, melyet ők birtokoltak az alapján a tény alapján, ahogyan létrejöttek, mivel a magasztalás, mely elkerülte az ő figyelmüket, benne van a névben. A csecsemő, amíg a magzati állapotban van, elegendő önmaga számára, mielőtt valaha is látta volna, ki nemzette őt. Ezért az volt az egyetlen feladatuk, hogy megkeressék őt, felismervén, hogy ő létezik, örökké azt kívánva, hogy megismerje mi a létezés. Mivel azonban a tökéletes Atya jóságos, csak éppen nem hallotta őket egyáltalán, hogy (csupán) az ő gondolataiban léteznek, ezért számukra is megadta a létezés lehetőségét, hogy így kegyelmet is kaptak, hogy megtudhassák ki az aki létezik, vagyis azt, aki örökkön ismeri önmagát […] formában, hogy megismerjék, aki létezik, miként az embereket nemzették ezen a helyen: amikor megszületnek a fényben lesznek, azért, hogy lássák azokat, akik nemzették őket. Az Atya hozott a világra mindent, mint kisgyermeket, mint vízcseppet a forrásból, mint virágot a szőlőből, mint egy virágot, mint egy […], szüksége van táplálkozásra, növekedésre és hibátlanságra. Ő visszatartotta ezt egy időre. Ő aki a legelejétől fogva erről gondolkodott. Birtokolta ezt a legelejétől fogva és látta ezt, ám elzárta azoktól, akik elsőként származtak tőle. (Ő tette ezt) nem irigységből, hanem azért, hogy az eónok ne kapják meg a hibátlanságukat a legelejétől fogva és ne magasztalják fel önmagukat a dicsőségre, az Atyához, és gondoljanak úgy saját magukra, mint akik egyedül birtokolják ezt. Ám amint úgy szerette volna, hogy létre jöjjenek, úgy is lett, ezért, hogy hibátlanként jöjjenek létre, amikor úgy kívánná, a jótékonyság tökéletes eszméjét adta át nekik. Az egyetlen, akit feltámasztott, mint fényt azok számára, akik ő magától származnak, attól, akitől a nevüket kapták, ő a Fiú, aki teljes, egész és hibátlan. Világra hozta őt, elkeverve azokkal, akik tőle származnak […] részt véve a […] a Teljesség, összhangban […]-val, mely által mindenki megkaphatja őt ő általa, bár ilyesmi nem létezett az ő nagyszerűségében, mielőtt ő megkapta volna általa. Ellenkezőleg, ő saját maga által létezett. Ami azokat a részeket illeti, melyekben ő létezik, a saját tulajdonságaiban és formájában és nagyszerűségében, lehetséges hogy lássák őt és beszéljenek arról, amit tudnak róla, hiszen ők hordozzák őt, miközben ő (is) hordozza őket, mert lehetséges számukra, hogy megértsék őt. Ő azonban, lényege miatt, megérthetetlen, azért hogy az Atya megbecsülést kapjon mindegyiküktől és kinyilatkoztassa önmagát, annak ellenére, hogy kimondhatatlan, rejtett és láthatatlan, tudatosan csodálják őt. Ezért, a fennköltségének nagyságára abban a tényben található, hogy beszélnek róla és

látják őt. Megnyilvánult, azért, hogy énekszóval dicsőítsék édességének bősége és kegyelme miatt. És pontosan úgy, miként a hallgatás csodálatai örökkévaló generációk, és tudati utódok, ezért az Igében rejlő lehetőségek szellemi kisugárzások. A csodálatok és a lehetőségek egyaránt, mivel az igéhez tartoznak, az utódai magjai és gondolatai, és a gyökerek, melyek örökké élnek, megjelenve az utódoknak,

melyek

önmaguktól

származnak,

lévén

tudatos

és

szellemi

leszármazottai az Atya dicsőségének. Nincs szükség hangra és szellemre, tudatra és igére, mert nincs szükség azon munkálkodni, melyet ők vágynak, hogy megtörténjen, hanem a mintázatra, amely által létezik, így azok, akik tőle származnak, mindent létrehoznak nemzés útján, amire csak vágynak. És az, akit ők megértenek, és akikről beszélnek, és az, akinek irányában mozognak és az akiben vannak, és az akinek himnuszokat zengenek, és így dicsőítik őt, fiai vannak. Mert ez az ő nemzőerejük, hasonlatosan azokéhoz, akiktől származnak, a kölcsönös segítségnyújtásuk szerint, úgy adnak segítséget egymásnak, mint a nem-nemzettek. Az Atya, megfelelve magasztos helyzetének a Teljesség felett, révén ismeretlen és megérthetetlen létező, olyan hatalmassággal és nagysággal bír, hogy ha hirtelen, gyorsan

kinyilatkoztatta volna magát a tőle származó összes

magasztos eón körében, azok megsemmisültek volna. Ezért visszatartotta hatalmasságát és kimeríthetetlenségét azon keretek között, ahol létezik. Ő kimondhatatlan és megnevezhetetlen és magasztosabb minden tudatnál és minden igénél. Kiterjesztette azonban önmagát, és az a kiterjesztés adott alapot és teret és lakóhelyet a Világegyetemnek, nevet az ő létezésének „az egy, aki által”, hiszen ő a Mindenség Atyja, munkássága a létezőkre irányul, elvetvén gondolatukban a magot, hogy keressék őt. Az ő hatalmas mennyiségű […]-k abban a tényben nyilvánul meg, hogy megértsék az ő létezését és abban a tényben, hogy kérdezzenek mi az, ami létezik. Azért kapták meg őt, hogy örvendezzenek és virágozzanak és élvezzék és a bő fény miatt, mely osztozik munkásságában, ismereteiben és a velük való elvegyülésében, azaz abban akit megneveznek és aki ő, és valójában a Fiú, hiszen ő a Teljesség és az, akiről egyaránt tudják, hogy ki ő és ki öltözteti őt. Ő az, akit „Fiúnak” neveznek, és akivel kapcsolatban megértik, ő létezik, és keresik őt. Ő az, aki Atyaként létezik és (mint) az, akiről nem képesek beszélni, és az, akit nem képesek felfogni. Ő az, aki elsőként jött létre. Teljesen lehetetlen bárki számára, hogy megértse őt, vagy őróla gondolkozzon. Vagy képes lehetne bárki hogy megközelítse a magasztost, az elő-

létezőt a szó szoros értelmében? Ám valamennyi felfogott vagy kimondott név vele kapcsolatosan

tisztességesen

kerül

bemutatásra,

mint

hozzávezető

út,

összhangban azok a képességével, akik dicsőítik őt. Az pedig, aki őbelőle emelkedett ki amikor kinyújtóztatta magát nemzés és tudás céljából a Teljességgel kapcsolatosan, ő […] valamennyi név, hamisítás nélkül való, és ő a szó igazi értelmében az egyetlen első, az Atya férfija, ezért így nevezem őt: az alaktalanság formája, a testnélküliség teste, a láthatatlanság arca a kimondhatatlan igéje a felfoghatatlan tudata, a belőle áramló szökőkút, azok gyökere, akiket elültetnek, és azok istenek, akik léteznek azok fénye, akiket megvilágít, azok szerelme, akiket szeretett, a gondviselés azok számára, akikkel gondosan törődik, azok bölcsessége, akiket bölcsé tett, azok hatalmassága, akiknek hatalmat adott, azok gyülekezete, akiket maga köré gyűjtött azon dolgok kinyilatkoztatása, melyeket keresnek, azok szeme, akik látnak, azok lélegzete, akik lélegeznek, azok élete, akik élnek, azok egysége, akik elvegyültek a Teljességgel.

Mindannyian az egyetlen egyben léteznek, amint az tökéletesen felöltözteti önmagát és a puszta neve által, melyen soha sem szólítják. És ezen a különleges módon ők egyenlők az egyetlen eggyel és a Teljességgel. Nem osztható fel részekre, mikén a test és nem különíthető el általa kapott nevekre (ezért) ily módon egyetlen dolog és egy másik másféleképpen. Ugyanakkor nem is változás az […]ban, és nem is vesz fel neveket, melyeket kigondol, és válik most ezzé, most valami mássá, ez a dolog most ez a valami, és máskor, valami más, ellenkezőleg, ő teljességgel önmaga, a legvégső. Ő a teljesség egésze és minden egyes része örökké, ugyanabban az időben. Ő az, ami mindannyian. Ő hozta el az Atyát a

Teljességhez. Ő egyben a teljesség is, hiszen ő az, aki tudással bír önmagáról, és ő minden tulajdonság. Hatalmasságokkal rendelkezik, és túltesz mindenen, amit ismer, miközben magát keresi önmagában tökéletes mértékben és Fia van és formája.

Ezért

hatalmasságai

és

tulajdonságai

megszámlálhatatlanok

és

hallhatatlanok, a nemzés miatt, mely által ő nemzette őket. Megszámlálhatatlanok és láthatatlanok az igéje és parancsai által nemzettek és az ő Teljessége. Ismeri őket, mely dolgok alkotják saját magát, hiszen egyetlen nevet viselnek, és mindannyian ezen beszélnek. És ő hozza (őket) világra, azért, hogy felfedezzék hogy léteznek, megfelelve egyéni tulajdonságaiknak egységes módon. És nem nyilvánította ki a sokaságot a Teljességnek azonnal, és nem nyilatkoztatta ki az egyenlőségét sem azokkal, akik tőle származnak.

5. Eónikus élet Mindazok, akik tőle származnak, az eónok eónjai, révén az teremtő természetének kisugárzásai és leszármazottai, ők ugyancsak, az ő teremtő természetükben, dicsőséget az Atyának, mivel ő volt létrejöttük megalapozója. Ez az amit korábban említettünk, nevezetesen, hogy ő alkotta az eónokat, a gyökereket és forrásokat és atyákat, és hogy ő az, akit ők dicsőítenek. Nemzés által lettek, mivel ismeretekkel és bölcsességgel rendelkezik és a Teljesség tudja, az ismeretek és a tudás a bölcsesség az, ami által létre jöttek. Látható tiszteletére jöttek létre: „Az Atya az, aki a Teljesség”, amennyiben az eónok egyenkénti tiszteletadásra emelkedtek fel. Ezért a dicsőítése dalában és a hatalmasságának egységében, ahonnan ők származnak, elmerültek egyfajta elkeveredésben és elvegyülésben és egymással való egységben. Dicsőséget ajánlottak a rá méltó Atyának, a pleromatikus (isteni létezés teljessége) gyülekezetből, mely egyetlen megnyilvánulás, habár sokan vannak, mivel az egyetlen egy dicsőségeként született meg és mert annak érdekében jöttek létre, aki önmaga a Teljesség. Ez pedig egy ima volt […] az egyetlen, aki létrehozta a Teljességet, első gyümölcse révén a halhatatlanoknak és az örökkévalónak, ugyanis az élő eónoktól származik, lévén tökéletes és teljes, az egy miatt, aki tökéletes és teljes, teljességet és tökéletességet hagyott azokra, akik tökéletes módon adnak dicsőséget, a közösség miatt. Hiszen, mivel hiba nélkül való Atya, amikor dicsőítik őt, ugyancsak meghallja az őt dicsőítő dicsőséget, azért, hogy megnyilvánulásra késztesse őket olyan formában, amilyen ő.

A második megtiszteltetés oka, mely felgyülemlett számukra, az, amely visszatért hozzájuk az Atyától, amikor megismerték a kegyelmet, mely révén gyümölcsöt hoztak egymással, az Atya miatt. Ennek eredményeként, mivel dicsőségben jöttek létre az Atya dicsőségében, ugyanis, azért, hogy tökéletesnek tűnjenek, dicsőséget adó szerepben jelentek meg. Ők voltak az atyáik a harmadik dicsőítésnek, a függetlenséggel és a hatalommal összhangban, melyet velük együtt nemzettek, hiszen egyenként, különkülön ők nem léteznek, hogy egységes módon adjanak neki dicsőséget, akiket ő szeret. Ők az elsők és a másodikak és így mindketten tökéletesek és teljesek, mivel pedig az Atya megtestesülései, aki tökéletes és teljes, ugyanúgy azok is, akik megszületnek, akik tökéletesek, ama tény által, mivel a tökéletest dicsőítik. A harmadikok gyümölcsei azonban a minden egyes eón szándékának és minden egyes tulajdonságnak díszeiből állnak, az Atyának hatalma van. teljességben létezik, tökéletes a gondolatban, amely megegyezés eredménye, hiszen az eónok egyediségének terméke. Ez az amit ő szeret és ami felett hatalma van, mivel ez ad az Atyának dicsőséget a jelentése által. Ezért ők a tudatok tudatai, melyekről úgy találták, hogy az igék igéi, a vének vénei, a mértékek mértékei, melyek egymás fölé magasztaltatnak. Mindazoknak, akik dicsőséget adnak megvan a saját helye és magasztalása és lakóhelye és nyugalma, mely abból a dicsőségből áll, melyet ő létrehozott. Mindazok, akik dicsőítik az Atyát, örök nemzettséggel bírnak – nemzenek egymás segítése során – hiszen a kisugárzások határtalanok és mérhetetlenek és mivel nincs irigység az Atya részéről azok felé akik tőle származnak, az ő nemzésükkel kapcsolatban egyenlőség vagy hozzá való hasonlatosság van, hiszen ő az aki a Teljességben létezik, nemzvén és kinyilatkoztatván önmagát. Akárkit csak megkíván, atyává teszi, azt, aki tulajdonképpen Atya, és Isten, azt, aki igazából Isten, és a Teljességgé teszi őket, akiknek teljes egésze ő. A szó igazi értelmében, valamennyi nagy nevet ott tartják, ezek a (nevek) melyeken az angyalok osztoznak, akik a Kozmoszban születtek meg együtt az arkónokkal, habár nincs bennük semmiféle hasonlatosság az örök lényekkel. Az eónok teljes rendszere szeretetet és vágyat birtokol az Atya tökéletes és teljes kikutatása iránt, és ez az ő akadályokba nem ütköző megállapodásuk. Bár az

Atya örökké kinyilatkoztatja magát, nem kívánja tőlük, hogy megismerjék őt, hiszen az ő adománya, hogy felfogható legyen olyan módon, amiként kutatják őt, miközben ő maga kikutathatatlan elsődleges lény. Ő az, a Atya, aki kezdeti impulzust adott az eónoknak, mivel ezek azok a helyek az úton, melyek felé vezetnek, miként az iskolai viselkedés felé. Kiterjesztette rájuk a belé vetett hitet és a hozzá való imádságot, akit ők nem látnak; és szilárd reményt önmaga iránt, akit nem fognak fel, és gyümölcsöző szeretetet, mely afelé tekint melyet nem lát, és az örök tudat elfogadható megértését, és áldást, mely gazdag és szabad, és annak bölcsességét, aki az Atya dicsőségére vágyik az gondolata miatt. Az ő szándéka folytán az Atya, aki magasztos, ismert, azaz a szellem (alapján) mely e Teljességbe bocsátja leheletét, és az ismeretlen utáni kutatás értelmét adja neki, miként az embert megragadja egy kellemes illat, s kezdi keresni, ahonnan az illat származik, mivel az Atya illata felülmúlja ezeket a közönségeseket. Mivel édessége elhagyja az eónokat kimondhatatlan örvendezésben és megadta nekik a vele való keveredés gondolatát, aki azt akarja, hogy megismerjék őt, egyesült módon, és segítsék egymást a beléjük elvetett szellemben. Habár hatalmas súly alatt léteznek, kimondhatatlan módon kerülnek megújításra, hiszen lehetetlen számukra elkülönülni attól, amiben beillesztve vannak megérthetetlen módon, mivel nem fognak beszélni, hallgatásban vannak az Atya dicsőségét illetően, arról, akinek hatalmában áll beszélni, és ezért formát öltenek általa. Kinyilatkoztatta önmagát, habár lehetetlenség beszélni róla. Birtokolják őt, elrejtve egy gondolatban, hiszen ettől az egytől […]. Hallgatnak arról, ahogyan az Atya az ő formájában van, és az ő természetében és az ő nagyságában, miközben az eónok méltóvá válnak rá, hogy tudásra tegyenek szert az ő szelleme által, miszerint ő megnevezhetetlen és megérthetetlen. Az ő szellemén keresztül, mely az őt kutatás ösvénye, látja el az őket az ő megértésének és a róla való beszédnek a képességével, Minden egyes eón egy-egy név az Atya egyes tulajdonságait és hatalmásságát jelölik, hiszen ő számos név alatt létezik, ezek elkeverednek és harmóniában állnak egymással. Lehetséges beszélni róla, a beszéd gazdagsága miatt, hiszen az Atya egyetlen név, mivel ő egység, habár számolhatatlan tulajdonságaiban és neveiben. A Teljesség - mely az egytől származik, aki létezik -, kisugárzása, nem következett be, hogy elválasztódjanak részei egymástól, miként elválik valami attól, aki nemzi őt. Ellenkezőleg, a részek nemzése olyan, mint a

kiterjedés folyamata, miként az Atya kiterjeszti önmagát azokra, akiket szeret, azért, hogy azok, akik tőle származnak olyanná válnak, mint ő. Miként a jelenlegi eón, habár egységet alkot, mégis időegységekre van osztva, és az időegységek évekre és az évek fel vannak osztva évszakokra és az évszakok hónapokra és a hónapok napokra, és a napok órákra és az órák pillanatokra, hasonlóképpen az Igazság eónja is, hiszen egység és sokféleség, elismerést

kap

a

kis

és

a

felséges

nevekben,

megfelelve

az

egyes

hatalmasságoknak, hogy megragadjuk azt – párhuzamot használva – miként a forrás az, ami, habár patakokba ömlik és tavakba és csatornákba és ágakba, vagy miként a gyökér, kinyúlván felette fák és ágak gyümölcseikkel, vagy miként az emberi test, melynek részei vannak, ám oszthatatlan módon testtagok tagjaira, elsődleges tagokra és másodlagosakra, nagyokra és kicsikre.

6. A Logosz általi Befejezetlen Nemzés Az eónok a kívánság szabadsága és a bölcsesség révén hozták létre önmagukat, mivel ő kedvelte őket a gondolataik miatt, összhangban a harmadik gyümölccsel, Nem kívánnak tiszteletet adni megegyezésből eredően, habár (az) az egyes Pleromákhoz szóló imák igéiként keletkezett. A Teljességgel együtt sem kívánnak tiszteletet adni. És senki mással sem kívánják (ezt tenni) aki eredetileg ott volt annak az egynek a mélysége felett, vagy (felette) az ő helyének, kivéve azonban azt az egyet, aki magasztos névben létezik és magasztos helyen és csak akkor, ha ő kap tiszteletet attól, akitől vágyott (hogy tiszteletet adjon), és eljuttassa ön(magához), a felette lévő miatt, és (csak ha) ön(magát) nemzi, hogy úgy mondjam saját magát, és ezen egy által, ön(magát) nemzi, azzal együtt, ami ő maga, és saját maga megújulttá válik azzal együtt, aki odajön hozzá, a fivére által, és látja őt és esedezik hozzá az ügyben, nevezetesen ő, aki fel szeretne emelkedni hozzá. Így lehetséges tehát, hogy az, aki tiszteletet szeretne adni, nem mond neki róla semmit, csupán annyit, hogy a beszédkészlet korlátozva van a Pleromában, azért, hogy hallgassanak az Atya megérthetetlenségéről, ám beszélnek arról, aki szeretné őt megérteni. Az egyik eón azzal jött, hogy megkísérelje megérteni a megérthetetlenséget és dicsőséget adni neki és különösen a kimondhatatlan Atyának. Hiszen ő az egység Logosza, habár nem a Teljesség megegyezéséből

származik, és őtőle sem, aki létrehozta őt, nevezetesen az aki létrehozta a Teljességet, az Atya. Ez az eón azok közül való volt, aki bölcsességet kapott, hogy képes legyen elő-létezővé válni mindegyikük gondolatában. Azáltal, amit ő kíván, lesznek ők létrehozva. Ezért bölcs természetet kapott, azért, hogy megvizsgálja a rejtett alapokat, hiszen ő bölcs gyümölcs; ugyanis, a szabad akarat, mely a Teljességgel együtt nemződött, volt az ok számára, hogy azt tegye, amire vágyik anélkül, hogy bárki is korlátozná. A Logosz szándéka tehát, aki ő, jó volt. amikor létrejött, dicsőséget adott az Atyának, annak ellenőre, hogy az a lehetőségen túli valamihez vezette, hiszen olyas valakit akart létrehozni, aki tökéletes, egy megegyezés által, amiben ő nem vett részt, és parancsolás nélkül. Ez az eón volt az utolsó, melyet létrehoztak a kölcsönös segítségnyújtás által, kiterjedésében kicsi volt. és mielőtt bármit nemzett volna a szándék dicsőségére és a Teljességgel egyetértésben, bőséges szeretettel, önzetlenül cselekedett, és megállapodott oly módon, hogy körülvegye a tökéletes dicsőség, hiszen az nem létezet az Atya kívánsága nélkül, amelyet a Logosz hozott létre, ami azt jelenti, hogy e nélkül ő nem jön létre. Ám ő, az Atya, létrehozta őt azok számára, akikről tudta, hogy megfelelő dolog az, hogy létrejöjjenek. Az Atya és a Teljesség eltávozott tőle, azért, hogy a korlát, melyet az Atya felállított, létrehozható legyen – ám nem a megérthetetlen megragadása által, hanem az Atya kívánsága szerint -, és továbbá, (ők visszahúzódtak) azért, hogy az eljövendő dolgok, szervezetté váljanak, ami megtörtént. Amennyiben ez megvalósul. Akkor nem jön létre a Pleroma megtestesülése által. Ezért nem megfelelő kritizálni a működést, amely a Logosz, ám megfelelő dolog, hogy a Logosz működéséről azt mondjuk, hogy az a szervezet oka, melynek eljövetele elrendeltetett. A Logosz saját maga okozta, hogy mindez megtörténjen, teljes és egységes legyen, az Atya dicsőségére, akit csodált, és (így tett) ennek megfelelően, ám azokat, akiket erősen szeretett volna tartani, árnyékban nemzette, és másolatokat és képmásokat. Mivel nem volt képes elviselni a fény látványát, ezért a mélységbe nézett és kételkedett. Ebből megosztottság jött létre – mélyen nyugtalan lett – és elfordult, mert önbizalom-hiánya és a megosztottság, a feledékenység és önmaga elhanyagolása ami.

Az önmagasztalása és az elvárása a megérthetetlen megértése felé kemény dolog volt számára és őbenne volt. ám betegség követte őt, amikor túlment önmagán, az önbizalom-hiányból jött létre, nevezetesen abból a tényből, hogy az Atya dicsőségének, akinek magasztos állapota a dolgok között korlátlan. Nem érte el őt (ti. a Logosz), mert nem fogadta el őt. Az, akit ő maga létrehozott, mint egységes eónt, odarohant ami az övé és az ő rokonaihoz a Pleromában elhagyva azokat, akik hiányosságban jöttek el mindazokkal együtt, akik tőle származtak elképzelt módon, hiszen ők nem azonosak ővele. Amikor tökéletesnek alkotta meg önmagát, amikor ténylegesen létrehozta önmagát, elgyengült, mint a női természet, amelyet elhagyott a férfias társa. Abból fakadóan, hogy önmagában hiányos volt, keletkeztek azok a dolgok, melyek az ő gondolatából és gőgjéből származtak, ám abban, amiben tökéletes volt őbenne, elhagyta és felemelte önmagát azok fölé, akik az övéi. Ő a Pleromában volt, mint emlékeztetés számára, azért hogy megváltásra kerüljön az ő gőgjétől. Az, aki valóban tűzbe jött és az, aki visszahúzódott önmagába nem lett meddő, éppenséggel gyümölcsöt hozott a Pleromában és felzaklatta azokat, akik hiányosságban voltak. Miként a Pleromák esetében, azok a dolgok, melyek a gőgös gondolat által jöttek létre, amely az ő (Plerómájuk) képe, másolata, árnyéka, és képzelődése, hiányolván az értelmet és a fényt, melyek a hiú gondolathoz tartoznak, hiszen ők nem hoznak létre semmit. Ezért az ő végük lesz az ő kezdetük: attól, melytől nem léteznek, hogy ismét visszatérjenek, ahhoz, ami nem lesz, azonban önmaguk által akik hatalmasabbak, erősebbek és inkább tiszteltek, mint a nevek, melyeket adtak nekik, melyek az ő árnyékuk. A tükröződés módján ők szépek. Hiszen a másolat arca rendszerint magával viszi azt a szépséget, amiről másolódott. Úgy gondoltak önmagukra, mint olyan lényekre, akik önmaguk által léteznek és forrás nélkül valók, mivel nem látnak semmit, ami előttük létezett volna. Ezért engedetlenségben éltek és lázadást követtek és, anélkül, hogy megalázkodtak volna az egy előtt, aki révén ők létrejöttek.

Parancsolni

akartak

egymásnak,

túltenni

egymáson

hiábavaló

törekvésükben, miközben a dicsőség, mellyel rendelkeztek, a rendszer okát tartalmazta, mely megvalósulni tűnt. Ők azon dolgok képei, melyek magasztosak. Hatalomvágyat ültettek beléjük mindegyikük iránt, azok nevének hatalmassága iránt, akik az árnyékban lakoznak, mindegyikük azt képzelve, hogy előbbre való társainál. Ezen többiek gondolata nem volt meddő, ellenkezőleg, pontosan olyan volt, mint akik árnyékban voltak, mindaz, amit gondoltak a lehetséges fiak birtoklásáról; azokról, akikről úgy hitték, hogy utódaik voltak. Ezért történt, hogy számos, tőlük származó utód mint harcosok, küzdők, bajkeverők és hitehagyottak jöttek létre. Engedetlen teremtmények voltak, hatalom-szeretők. Minden további, ilyesféle lény, ezektől származik.

7. A Logosz párbeszéde A Logosz volt az oka azoknak, akik létrejöttek és ő folytatta, annál inkább, hogy tanácstalanok legyenek, és ő megdöbbent. A tökéletesség helyett, hibát látott, az egység helyett megosztottságot látott, a stabilitás helyett zavarokat látott, a nyugalom helyett felfordulást. Nem volt sem lehetősége, hogy megállítsa őket, sem lehetősége, hogy elpusztítsa. Teljes mértékben erőtlen volt, hiszen a teljessége és a magasztossága elhagyta őt. Azok, akik önmagukat nem ismerve jöttek létre, nem ismerték a Pleromákat, akiktől létrejöttek, és nem ismerték azt aki oka volt az ő létezésüknek. A Logosz, lévén ilyen bizonytalan helyzetben, nem folytatta semmiféle, az emanációkhoz hasonló dolgok létrehozását, dolgokét, melyek a Pleromában vannak, dicsőségeseket, akik az Atya tiszteletére léteznek. Ellenkezőleg, kis gyengéket hozott létre, betegségek által akadályozottakat, miáltal ő is gátolva lett. A rend képére történt, mely az egység volt, amely oka azoknak a dolgoknak, melyek önmagukban nem az első létezők. Amíg az egy, aki létre amíg nem hozta ezeket a tökéletlen dolgokat, melyekre így szükség volt, amíg ő nem ítélte meg azokat, akik létrejöttek őmiatta, az értelemmel szemben - mely ítélet kárhoztatásra került – küzdött ellenük, amíg el

nem pusztultak, ami nem más, mint az egy, aki harcolt a kárhoztatás ellen és akit a harag üldöz, miközben ez (a harag) elfogadja és megszabadítja (őket) az ő (hamis) véleményüktől és hitehagyásuktól, hiszen ettől kezdve ez a megtérés, melyet „metanoianak” is neveznek. A Logosz más álláspont és másik gondolat felé fordult. Elfordulván a gonosztól, a jó dolgok felé fordult. Folytatván a megtérést olyan dolgokra vonatkozó gondolatok felé, melyek léteznek és az ima annak a számára, aki önmagát jóvá formálja át. Az, aki a Pleromában van, volt az első, aki imádkozott és emlékezett; utána (ő emlékezett) a fivéreire egyenként és (habár) mindig együtt vannak; azután mind együtt; ám mindannyiuk előtt az Atya. A megállapodás imája segítség volt számára az ő saját visszatérésében és a Teljességben, hogy oka legyen emlékezni azokra, akik az elsőtől léteznek és az emlékezetében vannak. Ez az a gondolat, amely messziről kiált, visszahozván őt. Minden

imája

és

emlékezése

jelentős,

számos

hatalmasság

volt

összhangban azzal a korláttal. Mivel semmi terméketlen sincs az ő gondolatában. A hatalmasságok jók voltak és hatalmasabbak azoknál a hasonlóságoknál. Ami pedig azokat illeti, akik a hasonlóságokhoz tartoznak, egyben a hazugság természetéhez is tartoznak. A hasonlóság illúziójából és a gőgös gondolatból odajutottak, amivé lettek. És ők a abból gondolatból erednek, mely először ismerte meg őket. Hová tartoznak a korábbi lények? Olyanok, mint a feledékenység és a mély álom; olyanok, mint akiknek nyugtalan álmaik vannak, akikhez álmok jönnek miközben ők – azok akik álmodnak – elnyomottak. A többiek hasonlatosak számára néhány fényteremtményhez, akik keresik a felkelő Napot, hiszen az történt, hogy láttak őbenne álmokat, melyek igazán édesek voltak. Azonnal megálljt parancsolt a gondolat kisugárzásainak. Nem birtokolták többé a lényegüket és nem kaptak többé tiszteletet. Habár ő nem egyenlő azokkal, akik elő-léteztek, ha magasabb rangúak lettek volna a képmásnál, ő lett volna az egyedüli, aki révén magasztosabbak lettek volna azoknál, hiszen nem a jó szándék formázta meg őket. Nem a betegségtől származott, amely úgy született meg, hogy ők létrehozták, amelyből a jó szándékot, hanem az egynek a kutatásából az elő-létező után.

Egyszer imádkozott és egyaránt felemelte önmagát a jóhoz és beléjük ültetett egy elő-hajlamot, hogy keresse és kutassa az elő-létezőt, és beléjük ültetett egy gondolatot róla és egy elképzelést azért, hogy gondolkodjanak el rajta, valami náluk maguknál is hatalmasabb és létezése elsőbbséget élvez hozzájuk képest, habár ők nem értették mi is volt ez. Harmóniát és kölcsönös szeretetet nemzve azon gondolat által, egységben és egyhangúságban cselekedtek, hiszen az egységtől és az egyhangúságtól kapták az igazi létezésüket. Erősebbek voltak náluk a hatalomvágyban, hiszen jobban tisztelték őket, mint az elsőket, akiket föléjük emeltek. Azok nem alázták meg önmagukat. Úgy gondoltak önmagukra, mint akiknek létezése egyedül önmagától ered és forrás nélkül valók. Ahogy teremtettek, először a saját születésükkel összhangban, a két rend

támadta

egymást,

küzdöttek

a

parancsért

létezésük

okán.

Ennek

eredményeként elmerültek az erőkben és természetekben, a kölcsönös tettlegesség feltételében, hatalomvágy és mindenféle hasonló dolog miatt. Ezektől fogva van, hogy a dicsőség hiábavaló szeretete valamennyiüket a hatalomvágy kívánsága felé vonzotta, miközben egyikük sem birtokolta a magasztos gondolatot, sem annak ismeretét. Ezen gondolat hatalmasságai az elő-létezők munkálkodásából alakultak ki, azokéból, akik a képviseletek. Ami pedig azt a rendet illeti, akik ebből a fajtából valók, kölcsönös harmóniában voltak, ám harcoltak a képmás rendje ellen, miközben a képmás rendje háborút viselt a képviseletekkel szemben és egyedül tett ellene, a haragja miatt. Ettől […] őket […] egymást, számos […] szükségszerűség rájuk mutatott […] és érvényesüljenek […] nem volt tömeg […] és az ő irigységük és az ő […] és az ő haragjuk és erőszakjuk és vágyuk és uralkodó tudatlanságuk üres dolgokat és különféle típusú hatalmasságot eredményezett, nagy számban elkeveredve egymással, miközben a Logosz tudata aki az ő nemzésük okozója volt, nyitott volt a remény kinyilatkoztatására, mely felülről jön el hozzá.

8. A Megváltó Emanációja A Logosz, mely megmozdult, reménykedett és elvárta azt, aki magasztos. Ami az árnyékban lévőket illeti, elkülönítette önmagát tőlük mindenféle módon, hiszen ő ellene harcoltak és egyáltalán nem szerénykedtek előtte. Elégedett volt a gondolat lényeivel. És ami azt illeti, aki ily módon van létrehozva és belül van a magasztos

határon, emlékezvén arra, aki hiányos, a Logosz létrehozta őt láthatatlan módon, azok között, akik a gondolat szerint születtek meg, megfelelvén annak, aki velük együtt volt, amíg a fény nem sütött rá felülről, életadóként, az, akit az elő-létező Pleromák testvéri szeretetének gondolata nemzett. A botladozás, mely a Teljesség Atyjának, aki nem szenvedett, eónjaival történt, eléjük hozatott, mintha a sajátjuk lenne, gondos, rosszindulat-mentes és végtelenül kedves módon. A teljességhez hozatott, hogy ők utasítva legyenek a hiányosságról az egyes egyedüli által, aki által egyedül megkapták valamennyien az erőt, hogy kiküszöböljék a hibákat. A rend, mely az ő létrejötte volt ő általa, aki magasan jár és amely önmagát hozta létre tőle és a teljes tökéletességtől. Az, aki magasan jár azzá vált, aki hiányos közvetítő volt az eónok azzal a kisugárzással együtt, mely a létező dolgok szerint

jött

létre.

Amikor

hozzájuk

imádkozott,

vidáman

és

készségesen

beleegyeztek, hiszen megállapodásban voltak, és harmonikus egyetértésben, hogy segítsék a hiányost. Összegyűltek, kérvén az Atyát jótékony szándékkal, hogy legyen segítség felülről, az ő dicsőségére, hiszen a hiányos nem válhat tökéletessé más módon, feltéve, ha nem más az Atya Pleromájának szándéka, amelyet ő önmagához vont, kinyilatkoztatott és odaadott a hiányosnak. Azután a harmóniából, vidám készséggel, mely létrejött, ők gyümölcsöket hoztak, mely a harmónia nemzéséből származott, egységet, a Teljesség birtoklását, kinyilatkoztatván az Atya arcmását, akiről az eónok azt gondolták, hogy dicsőséget és segítség kérő imát kapnak a fivéreikért, egy kívánságot, melyben az Atya maga számolt velük. Így készséges és vidám volt, a gyümölcsök megszületésének. És nyilvánvalóvá tette velük való egység kinyilatkoztatásáról szóló megegyezést, mely az ő szeretett Fia. A Fiú azonban, akiben a Teljesség van, örömmel vette őket magára, mint öltözetet, miáltal tökéletességet adott a hiányosnak, és megerősítést azoknak, akik tökéletesek, az, akit helyesen „Megmentőnek” és „Megváltónak” és „a Szeretettnek” hívnak, „az, akinek az imákat felajánlják” és „a Krisztusnak” és „a kiválasztott Fényének” összhangban mindazokkal, akiktől származott, hiszen ő vált a pozíciók jelentette nevekké, melyeket neki adtak. Mégis milyen más nevet is lehetne rá alkalmazni „a Fiú” kivételével, hiszen korábban azt mondtuk, révén ő az Atya ismerete, akit ő meg akar velük ismertetni? Nemcsak az eónok alkották meg az Atya arckifejezését, akit imádtak, miként az korábban említésre került, azonban a sajátjukét is; mivel az eónok, akik dicsőséget adtak, hozták létre az arckifejezésüket és az arcukat. Úgy jöttek létre,

mint egy hadsereg az ő számára, ahogy egy királynak jár, hiszen a gondolat lényei erős kötelékkel bírnak egymás iránt és egymásba keveredett harmóniával. A vele való megállapodás gyümölcsei, melyekről korábban beszéltünk, a Teljesség hatalmának tárgya. Mivel az Atya hozta létre a Teljességet önmagán belül, együtt azokkal, akik elő-léteznek és azokkal akik vannak és azokkal, akik lesznek. Képes volt rá (megtenni ezt). Kinyilatkoztatta azokat, akikben benne lakozott. Nem adta nekik, amikor rájuk bízta őt. Az elöljáróság szellemében irányította a Világegyetemet, melyet először adtak át neki (összhangban) a feladat hatalmával. Így hát elkezdte és megvalósította a kinyilatkoztatást. Az, akiben az Atya benne van és az akiben a Teljesség benne van korábban lett létrehozva annál, akinek hiányzik a lélegzete. Utasította őt azokkal kapcsolatban, akik keresték az ő lélegzetüket, annak a tökéletes fénynek a ragyogása által. Először tökéletessé tette őt kimondhatatlan örömben. Tökéletessé tette őt önmaga számára, mint a tökéletes és ugyancsak nekiadta ami minden egyes egyén számára megfelelő. Mert ez az öröm első meghatározása. És belévetett láthatatlan módon egy igét, melynek az a rendeltetése, hogy tudás legyen. És hatalmat adott neki, hogy elváljanak és kivetette magából azokat akik nem engedelmeskedtek neki. Így nyilvánította meg önmagát a számára. Ám azok számára, akik miatta jöttek létre kimagasló formát nyilvánított ki. Ellenséges módon viselkedtek egymás iránt. Hirtelen kinyilvánította önmagát számukra, a fény alakjában közelítvén meg őket, véget vetvén a bonyolult ügynek, melybe egymással keveredtek, megállította azt a hirtelen kinyilatkoztatás révén, melyről nem értesültek, nem várták, és nem tudtak róla. Emiatt féltek és elestek, mivel nem voltak képesek elviselni a lény megjelenését, amely lesújtott rájuk. Az, aki megjelent, veszélyes fenyegetést jelentett a másik kettőnek. Pontosan úgy, miként a gondolat lényei, akik a „kicsi” nevet kapták, azért, hogy halvány elképzelésük legyen arról, hogy birtokolják a magasztost, ő előttük létezett, és csodálatos hozzáállást vetettek el bennük, a magasztosban, aki megtestesül. Ezért szívesen fogadták az ő kinyilatkoztatását és imádták őt. Meggyőződéses tanúivá váltak. Megismerték a fényt, mely létrejött mint erősebb azoknál, akik ellenük harcoltak. A hasonlóság lényei azonban rendkívül féltek, hiszen nem voltak képesek hallani róluk a kezdetben, hogy van egy ilyen elképzelés. Ezért a tudatlanság gödrébe estek, melyet „a Külső Sötétségnek” neveznek és „Káosznak” és „Hádésznak” és „a Mélységnek”. Létrehozta, ami a gondolat lényei alatt volt, mivel erősebb volt náluk. Érdemesek voltak a kimondhatatlan sötétség feletti uralkodásra, hiszen az övéké volt, és a sokaság,

melyet számukra kijelöltek. Engedélyezte számukra, hogy ők is a szervezet részéről használva legyenek, melyet ő rendelt el számukra. Hatalmas különbség van annak kinyilatkoztatása között, aki létrejött ahhoz képest, akik hiányos és azon dolgokhoz képest, melyek ezután jönnek létre miatta. Mivel kinyilvánította önmagát az ő számára önmagán belül, hiszen ő ővele volt, szenvedő társa ővele, apránként nyugalmat adott neki, növelvén őt, felemelvén őt, teljesen átadva önmagát neki egy látomás élményeként. Ám akik kívül esnek, ő gyorsan nyilatkoztatja ki magát és feltűnő módon, és hirtelen vonul vissza önmagába anélkül, hogy látni engedné számukra magát.

9. A Logosz Pleromája Amikor a Logosz, amelyik tökéletlen volt, megvilágosodott, az Ő Pleromája elkezdődött. Elkerülte azokat, akik először zavarták őt. Többé már nem keveredett el velük. Letépte azt a gőgös gondolatot. Megkapta a Nyugalommal való elvegyülést, amikor azok akik engedelmetlenek voltak vele először, meghajoltak és megalázták magukat előtte. És örvendezett a fivérei látványa felett, akik meglátogatták őt. Dicsőséget adott nekik és imádta azokat akik megtestesültek, hogy segítsék őt, miközben köszönetet mondott nekik mert elkerülte azokat, akik fellázadtak ellene, és csodálatot és elismerést és nagyságot és azoknak, akik megjelentek számára meghatározott módon. Megtestesült képeket hozott létre élő arcokról, kellemes dolgok közül, melyek jók, létező dolgok között léteznek, hasonló hozzájuk szépségben, ám nem egyenlőek vele igazságban, hiszen nem a vele való megegyezésből származnak, aközött, aki létrehozta őket és az aki kinyilvánította önmagát az ő számára. Azonban bölcsességben és tudásban cselekedett, elvegyülve a Logosszal ön(magával) teljes egészében. Ezért azok, akik tőle származnak hatalmasak, pontosan olyan mértékben, mint az igazán hatalmas. Miután lenyűgözte azok szépsége, akik megjelentek előtte, kijelentette, hogy hálás ezért a látomás miatt. A Logosz végzi el ezt a tevékenységet azok által, akiktől segítséget kapott, azok stabilitásáért, akik miatta jöttek létre és azért hogy kapjanak valami jót, hiszen ő úgy gondolta, hogy imádkozzanak a mindenség szervezetéhez azok, akik tőle származnak, melyet stabilizáltak azért hogy megállapodásra késztessék őket. Ezért azok, akiket szándékosan hozott létre szekerekben vannak, éppen úgy, mint azok akik létrejöttek, azok, akik megjelentek, azért, hogy

átmenjenek a dolgok minden helyén, melyek alant vannak, azért, hogy mindegyikük megkapja azt a helyet, melyet úgy hoztak létre, ahogy ő van. ez pusztulással járt a hasonlóság lényeinek, habár, jótékony tett volt a gondolat lényei számára, kinyilatkoztatás (dittográfia), mindazoknak, akik a rendeletből származnak, mely egység volt, miközben szenvedés, miközben ők magok, melyek nem születtek meg általuk. Az pedig, aki megjelent, az Atya és a harmónia arca volt. Ruházat volt, mely minden kegyelemből (állt), és étel, azok számára, akiket a Logosz hozott létre imádkozás és dicsőség és tiszteletadás közben. Ő az, akit ő dicsőített és megbecsült, miközben azokra nézett, akikért ő imádkozott, azért, hogy tökéletessé tegye őket a képek által, melyeket létrehozott. A Logosz még többet adott hozzá a kölcsönös segítségnyújtásukhoz és az ígéret reményéhez, hiszen örvendeztek és bőséges pihenéssel bírtak és szeplőtelen örömökkel. Ő hozta létre azokat, akikre emlékezett először, amikor nem voltak vele, (ő hozta létre őket) birtokolván a tökéletességet. (dittográfia) Most pedig, miközben ő, aki a vele lévő látványhoz tartozik, reményben és hitben létezik a tökéletes Atyában, a Teljességgel azonos mértékben. Megjelent számára mielőtt elvegyült volna vele, azért hogy azok a dolgok, melyek létrejöttek ne kerüljenek elpusztításra a fénybe tekintve, ugyanis nem tudják elfogadni a hatalmas, magasztos alkatát. A Logosz gondolata, aki visszanyerte stabilitását és irányítását azok felett, akik általa jöttek létre, s mindazok „Eónjának”’ és a „Helyének” neveztetett, akiktől származott a szertartásnak megfelelően, és ugyancsak hívták a „Megváltás Zsinagógájának” is, mivel meggyógyította ön(magát) a szétszóródásból, mely a sokféle gondolat, és visszatért az egyetlen gondolathoz. Hasonlóképpen nevezik „Raktárháznak”, mert a maradék miatt, melyet megkapott, egyedül az ő számára átadván. És ugyancsak „Menyasszonynak” is, annak öröme miatt, aki odaadta önmagát neki a gyümölcshozatal reményében az egységből, és aki megjelent számára. Hívják „Királyságnak” is, a stabilitás miatt, melyet ő megkapott, miközben örvendezett az uralom felett azokon, akik harcoltak ellene. És nevezik „Az Úr Örömének”, a boldogság miatt, mellyel felruházta önmagát. Vele van a fény, viszonzást adván számára a jó dolgokért, melyek őbenne vannak, és (vele van) a szabadság gondolata.

Az eón, melyről korábban szó esett, felette áll a két rendnek, akik egymás ellen harcolnak. Azok társasága, akik uralmat gyakorolnak és nem keverednek betegségekbe és gyengeségbe, a gondolathoz és a képhez tartozó dolgokba. Az, amelyben a Logosz elhelyezte önmagát, tökéletes örvendezésben, egy eón volt, az anyag formáját bírván, ám a szervezet okával is rendelkezvén, mely az, aki kinyilatkoztatta önmagát. (Az eón volt) azoknak dolgoknak a képe, melyek a Pleromában vannak, azok a dolgok, melyek annak a bőséges örvendezéséből jöttek létre, aki vidámságban létezik. Továbbá, annak az arca, aki kinyilatkoztatta önmagát őszinteségben és figyelmességben volt, és azon dolgokhoz kapcsolódó ígéretben, melyeket ő kért. Ez volt a megjelölése a Fiúnak és az ő lényegének és az ő hatalmának és az ő formájának, aki az, akit ő szeretett és akivel elégedett volt, aki szeretetteljes módon könyörgött. Fény volt és vágy, hogy megalakuljon és nyitottság az utasításra és szem a látásra, minőségek, melyek a magasztostól származnak. Bölcsesség is volt a gondolkozása számára a szervezet alatti dolgokkal ellentétben. Egy ige is volt a beszédhez és az efféle dolgok tökéletessége. És éppen ezek azok, akik formát öltöttek ővele, ám a Pleroma képe szerint, bírván az ő atyáikat, akik azok, akik életet adtak nekik, mindegyikük lévén az arcok egyegy másolata, melyek formái férfiatlanok, hiszen nem betegségből származnak, mely nőietlenség, hanem abból, aki már maga mögött hagyta a betegséget. A neve az, hogy „Egyház”, mivel harmóniában hasonlítanak azok gyülekezetének harmóniájára, akik kinyilatkoztatták önmagukat. Az, ami létrejött a fény képében, szintén tökéletes, merthogy az egyetlen létező fény képe, ami a Teljesség. Még ha alacsonyabb rendű volt is ahhoz képest, akié a kép, ugyanakkor bír az oszthatatlanságával, mivel az oszthatatlan fény arckifejezése. Azok azonban, akik az egyes eónok képében jöttek létre, ők lényegében abban vannak, akiket már korábban említettünk, ám a hatalom tekintetében nem egyenlőek, ugyanis (a hatalom) mindegyikükben benne van. Ebben, egymással elvegyülvén, egyenlőségben vannak, ám egyikük sem árasztja ki azt a részt, mely sajátságosan rá jellemző. Ezért ezek szenvedélyek, s mivel a szenvedély betegség, hiszen ezek a dolgok nem a Pleroma megállapodásának eredményei, hanem ennek az egynek, idő előtt, mielőtt megkapta volna az Atyát. Ennélfogva a megállapodás az ő Teljességével és szándékával hasznos volt a szervezet számára, hogy eljöjjön. Megadatott neki, hogy áthaladjanak azokon a helyeken, melyek alant vannak, ugyanis a helyek képtelenek befogadni az ő hirtelen,

elhamarkodott eljövetelüket, amíg nem külön-külön (jönnek), egyesével. Eljövetelük szükséges, hiszen általuk minden tökéletessé lesz. Röviden, a Logosz megkapta a minden dolgok látását, azokét, melyek előléteznek, és azokét, melyek most, és azokét, melyek ezután fognak, hiszen ő kapott megbízást a valamennyi létezőt felölelő szervezettel együtt. Néhány dolog már más dolgokban van, melyek alkalmasak létrejönni, azonban a magok, melyek megszületésre várnak őbenne magában vannak, az ígéret miatt, mely ahhoz tartozik, amelyet megértett, mivel valami tartozik a létre jövendő magokhoz. És megalkotta az ő utódait, vagyis azon dolgok kinyilatkoztatását, melyeket megértett. Egy darabig azonban az ígéret magját őrzik, azért hogy azok, akik kiválasztásra kerültek egy küldetésre kiválasztásra kerüljenek az eljövendő Megváltó által és azok által, akik vele vannak, azok, akik az Atya tudásában és dicsőségében elsők.

10. A Szervezet Úgy helyes, hogy az ima, amit elvégzett és a megtérés, mely emiatt következett be, néhányat elveszejtsen, miközben mások előnyére szolgáljon, és továbbiakat pedig elkülönítsen. Először azok megbüntetésére készült, akik engedetlenek, annak az erejét felhasználva, aki megjelent, annak, aki minden dolgok felett megkapta a hatalmat, azért, hogy elkülönüljenek tőle. Ő az, aki alant van, és aki ugyancsak elkülöníti magát attól, ami magasztos, amíg nem készíti fel azon összes dolgok szervezetét, melyek örökké valók, és nem ad mindegyiküknek egy helyet, melyet kijelölt ezzel kapcsolatban. A Logosz először önmagát hozta létre, amikor megszépítette a teljességet, mint alapelv és a dolgok irányítója, melyek létrejöttek, miként az Atya, aki az oka volt a létrehozásnak, mely az első létező volt utána. Ő alkotta az elő-létező képeket, melyeket köszönetben és dicsőítésben hozott létre. Azután megszépítette azok helyét, akiket dicsőségben hozott létre, melyet „Paradicsomnak” hívnak és „az Örömteliségnek” és „a teljes ellátás Örömteliségének”, mely elő-létező. És minden jóság, mely a Pleromában létezik megőrzi a képet. Azután megszépítette a királyságot, miként egy várost, megtöltötte mindenféle kellemes dologgal, mely a testvéri szeretet és a nagylelkűség, melyet szent szellemek töltenek és az erős hatalmasságok, melyek irányítják őket, melyeket a Logosz hozott létre és alapított meg hatalomban. Azután (megszépítette) az Egyház helyét, mely ezen a helyen

gyülekezett, az Egyház alakját öltvén, mely az eónokban léteik, mely dicsőíti az Atyát. Mindezek után (megszépítette) a hit helyét és az engedelmességét, (mely fakadt) a reménységből, mely dolgokat a Logosz kapta meg, amikor a fény megjelent; ezután (megszépítette a helyét a) hajlamnak, mely az ima és könyörgés, melyeket követi a megbocsátás és az ige, a szerint, aki megjelenik. Az összes spirituális hely szellemi hatalmasságban van. Elkülönülnek a gondolat lényeitől, hiszen a hatalmasságot egy képben hozták létre, mely az, mely elkülöníti a Pleromát a Logosztól, miközben a hatalmasság, mely aktív a prófétálásban az elkövetkezendő dolgokkal kapcsolatban, irányítja a gondolat lényeit, melyek az elő-létező érdekében jöttek létre, és nem engedélyezett számára elkeveredni azokkal a dolgokkal, melyek azon dolgok látomása által jöttek létre, melyek ővele vannak. A

gondolat

lényei,

melyek

kívül

vannak,

egyszerűek;

megőrzik

a

pleromatikus képviseletet, különösen azért, mert osztoznak a neveken, miáltal gyönyörűek. Az átalakulás alázatos a gondolat lényei irányában, és a törvény ugyancsak alázatos irányukban, a döntés (a törvénye), mely az ítélet és a harag. Szintén alázatos irányukban a hatalmasság, mely elkülönült mindazoktól, akik alájuk hullottak, elküldi őket messze és nem engedi meg nekik, hogy elterjedjenek túl a gondolat lényein és az átalakuláson, mely (a hatalmasság) félelemből és tanácstalanságból és feledékenységből és megdöbbenésből és tudatlanságból áll, és olyan dolgokból, melyek a kép alapján jöttek létre, a fantázia révén. És ezek a dolgok, melyek valójában szerények voltak, megkapják a magasztos neveket. Nincs tudás azok számára, akik tőlük származnak és eltelnek gőggel és hatalomvággyal és engedetlenséggel és hazugsággal. Mindegyiküknek nevet adott, hiszen a két rend egy névvel rendelkezik. Azok, akik a gondolathoz tartoznak és azok akik képviseletei az „Igaziak” és „Lelki” és „a Tüzesek” és a „Középsők” névvel illetnek. Azok, akik a gőgös gondolathoz tartoznak és a képhez neveztetnek „a Bal”, „a Testi”, „a Sötétek” és „az Utolsó” néven. Miután a Logosz létrehozta mindegyiküket a saját rendjében, a képeket és a képviseleteket és a képmásokat egyaránt, tisztán tartotta a képek eónját mindazoktól, akik ellene harcoltak, hiszen ez az örvendezés helye. Azonban a

gondolathoz tartozók számára kinyilvánította azt a gondolatot, melyet önmagából bontott ki, vágyván arra, hogy anyagi egységbe vonja össze őket, az ő rendszerük és lakóhelyük kedvéért, és azért, hogy ők szintén létrehozzanak egy hajtóerőt a gonosz

iránti

vonzódásuk

csökkentése

érdekében,

hogy

soha

többé

ne

örvendezzenek a környezetük dicsősségében és oszoljanak el, ellenkezőleg, lássák meg betegségüket amelyben szenvednek, azért hogy szerelmet nemzzenek és folyamatos kutatást azután, aki képes őket meggyógyítani a kisebbrendűségükből. Továbbá, azok felett, akik a képmáshoz tartoznak, felállította a szépség igéjét, hogy formát adjon számukra. Felállította felettük az ítélet törvényét is. Felállította felettük újból a hatalmasságokat, melyeknek gyökere kiváltotta a hatalom iránti vágyukat. Kinevezte őket felettük való uralkodóknak, azért hogy egyrészt az ige támogatása révén, mely gyönyörű, vagy a törvény fenyegetése következtében, vagy a hatalomvágy hatalmassága által, a rend meg legyen őrizve azoktól, akik gonoszhoz süllyesztették, miközben a Logosz elégedett velük, hiszen hasznosak a szervezet számára. A Logosz ismerte a két másik rend megegyezését a hatalomvágyat illetően. Ezeknek

és

az

összes

többinek,

kegyesen

oda

adományozta

vágyaikat.

Mindegyiküknek megfelelő rangot adott, és úgy rendeltetett, hogy mindegyikük uralkodjon a hely és a tevékenység fölött. Meghódolt annak a helynek, mely magasztosabb volt önmagánál, azért hogy parancsoljon a többi helynek a tevékenységben, mely kijelölt tevékenység, hozzá lehullván, hogy irányítsa, az életmódja miatt. Ennek eredményeképpen parancsnokok és alárendeltek vannak döntési helyzetekben és alávetettség az angyalok és az arkangyalok között, miközben a különböző tevékenységek eltérnek egymástól. Minden egyes arkón az ő fajából és az ő mellékeséből melyekkel szemben osztályrészét követelte, pontosan úgy, miként ők megjelentek, mindegyikük őrségben volt, mivel megbízták őket a szervezettel és senkinek sem hiányzik parancs és senki sincs királyság nélkül, a mennyek végétől, a föld végéig, még a föld alapjait is beleértve, és a föld alatt lévő helyeket. Vannak királyok, vannak urak, és olyanok, akik parancsokat adnak, néhány a büntetések kormányzására, mások igazságszolgáltatásra, ismét mások nyugalom adására és gyógyításra, mások tanításra, mások őrizetre. Valamennyi arkón fölé kinevezett egy Arkónt akinek senki sem parancsol. Ő valamennyiük ura, azaz az arcmást, melyet a Logosz hozott létre a gondolatából, miként a Teljesség Atyjának képviseletét. Ezért felékesítette minden melyek őt ábrázolják, hiszen minden tulajdon őt jellemzi és dicsőséges vonás.

Mivel „Atyának” is hívják és „istennek” és „demiurgosznak” és „királynak”, és „bírónak” és „helynek” és „lakóhelynek” és „törvénynek.” A Logosz úgy használta ót, mint kezet, hogy megszépítse és dolgozzon azt alant lévő dolgokon, és használta őt mint szájat, hogy elmondja a dolgokat, melyeket majd megjósolnak. A dolgok, melyeket kimondott, megteszi. Amikor látta, hogy hatalmasok és jók és csodálatosak, megelégedett volt és örvendezett, mintha az ő saját gondolata lett volna az, amelyik hozzájuk beszél és cselekszi ezeket, nem ismervén, hogy a benne lévő mozgás a szellemtől van, aki mozgatja őt meghatározott módon, azon dolgok felé, melyeket ő akar. Tekintettel azokra a dolgokra, melyek tőle jöttek világra, beszélt róluk, és úgy jöttek világra, mint a szellemi helyek képviselői, melyekről az értekezés során korábban beszéltünk a képek kapcsán. Nemcsak

tevékenykedett,

hanem,

mint

az

a

valaki,

aki

az

atya

választottjaként jelent meg az ő szervezetében, önmaga által előidézve, és a magok által, továbbá a szellem által, mely kiválaszt és amely alászáll általa a helyekre, melyek alant vannak. Nemcsak hogy saját maga révén beszél szellemi igéket, láthatatlan módon (beszél) a szellemen át, kihív és olyan dolgokat nemz, melyek nagyobbak saját lényegénél. Mivel lényegét tekintve ő „Isten” és „Atya” és valamennyi megtisztelő cím, azon gondolkozott, hogy ezek elemei az ő saját lényegének. Nyugalmat létesített mindazoknak, akik engedelmeskedtek neki, ám azoknak, akik engedetlenek voltak vele, büntetést szabott ki. Ővele ugyancsak, vele a paradicsom és a királyság és minden egyéb, mely az eónban őelőtte létezik. Ők sokkal értékesebbek, mint a lenyomatok, a gondolat miatt, mely hozzájuk kapcsolódik, amely olyan mint egy árnyék és egy öltözet, hogy úgy mondjam, mert ő nem látja azt a dolgoknak azt a módját, amint azok ténylegesen léteznek. Munkásokat és szolgákat hozott létre, segítségül abban, amit meg fog tenni és amit mondani fog, mivel minden hely, ahol munkálkodott, hátrahagyta arcképét és az ő szépséges nevét, eredményül és beszédül azoknak a dolgoknak, melyekről gondolkodik.

A helyén képeket alkotott a fényről, mely megjelent és azokról a dolgokról, melyek szellemiek, habár ezek a saját lényegét képezték. Ezért őket tisztelték minden helyen általa, révén tiszták, annak az arcképéből valók, aki kiválasztotta őket, és létrehozták őket: paradicsomokat és királyságokat és nyugalmat és ígéreteket és az ő kívánsága kiszolgálóinak sokaságát, és habár uralmak urai, az alá vannak rendelve, aki úr, az, aki kijelölte őket. Miután ily módon figyelt rá, illendően, a fényekkel kapcsolatban, melyek a források és a rendszer, az alant lévő dolgok szépsége fölé helyezte őket. A láthatatlan szellem mozgatta őt ekképpen, azért, hogy a saját szolgája által kívánja az intézkedést, akit ő is használ, mint egy kezet és egy szájat, és mintha az ő arca lenne, (és az ő szolgája) a dolgok, melyeket hozott, rend és fenyegetés és félelem, azért, hogy azok, akikkel megtette azt, ami tudatlan, azért, hogy vessék meg a rendet, amelyiket nekik adtak, hogy őrizzék, hiszen az arkónok kötelékei béklyózzák meg őket, melyek biztonságosan vannak rajtuk. A dolog egész létesítménye három részre oszlik. Az erős hatalmasságokat melyeket a szellemi Logosz hozott létre a fantáziából és a gőgösségből, az első szellemi rangban alapította meg. Azután azok a (hatalmasságok) melyeket ezek alkottak meg a hatalomvágyuk által, ő a középső területre állította őket, hiszen ők a törekvés hatalmasságai, ezért gyakorolniuk kell az uralmat és kényszerítő parancsokat adni és kényszeríteni az alattuk lévő létesítményeket. Azok, akik az irigység és féltékenység által jöttek létre, és valamennyi további leszármazottat az effajta rendelkezésből, ő a szolgarendbe állított be, ellenőrizvén a nyomort, parancsolván mindazoknak, akik léteznek és valamennyi nemzedék (birodalmának), akiktől gyorsan pusztító betegségek jönnek, akik mohón vágynak a nemzésre, akik valamik azon a helyen ahonnan származnak és ahová vissza fognak térni. És ezért felettük mérvadó hatalmasságokat nevezett ki, folyamatosan a témán dolgozva, azért, hogy azok utódai, akik léteznek, folyamatosan létezzenek. Ez az ő dicsőségük.

II. rész

11. Az anyai emberiség létrehozása A dolog, mely átfolyik a formáján az ok, miáltal a láthatatlanság mely, a hatalmasságok által létezik […] mindannyiukért, mivel […] mivel nemzenek és pusztítanak őelőttük. A gondolat, melyet közé állítottak azoknak akik jobbról vannak és azoknak akik balról vannak, a nemzés hatalmassága. Mindazok, akiket az elsők úgy szeretnének létrehozni, hogy úgy mondjam, az ő kivetítésükként, miként egy árnyék vetődik és követi a testet, azok a dolgok, melyek a láthatatlan teremtmények gyökerei, nevezetesen, a képek, a képviseletek és a másolatok díszítéseinek előkészítése, azok miatt jöttek létre, akiknek oktatásra és tanításra és formálásra volt szükségük, azért, hogy a kicsiny megnőjön, lépésről-lépésre, mint egy tükörkép által. Mivel ez annak okán történt, hogy ő megalkotta az emberiséget végül, először elkészítve és előírni számára dolgokat, melyeket az ő kedvéért alkotott. Az emberiség teremtése is olyan, mint minden másé. A szellemi Logosz megmozdította őt láthatatlanul, miként tökéletessé tette Demiurgosz és angyali szolgái által, aki osztozott a sokaság megteremtésének tettében, amikor tanácskozást tartott az arkónjaival. A földi ember olyan, mint az árnyék, azért, hogy hasonlatos legyen azokhoz, akiket elválasztottak a Teljességtől. Továbbá, valamennyit megalkottak belőle mindannyian, azok, jobb oldalt, és azok, bal oldalt, hiszen mindegyikük sorrendben, formát adott a […] melyben létezik. A […] melyet a Logosz, aki tökéletlen volt, létrehozta, aki betegségben volt, nem emlékeztetett rá, mert hanyagul hozta létre, tudatlanul és tökéletlenül, és minden egyéb gyenge módon. Habár a Logosz adta az első formát Demiurgosz által a tudatlanságból, azért, hogy megtanulja, hogy a magasztos létezik és megtudja, hogy szüksége van rá. Ez az, amit a próféta „Élő Szellemnek” és „a magasztos eónok Lélegzetének” és „a Láthatatlannak” nevezett, és ez az élő lélek, mely életet ad a hatalmasságnak, amely először halott volt. Mivel ami halott, az tudatlan. Rendjén való dolog, hogy magyarázatot adjunk az első emberi lények lelkéről, mely a szellemi Logoszból származik, miközben a teremtő úgy gondolja, hogy az övé, hiszen tőle való, miként a száj, melyen át valaki lélegzik. A teremtő ugyancsak leküldött lelkeket az ő lényegéből, hiszen ő szintén bírja a létrehozás hatalmát, hiszen olyasvalaki aki az Atya képviseletében jött létre. És mindazok is,

akiket a maradék hozott létre, mintha a saját embereik lennének, hiszen rendelkeznek a képével. A szellemi lénye egyetlen dolog és egyetlen képviselet, és gyengesége számos formának meghatározója. Ami a fizikai lényeget illeti, meghatározott módján kettős, hiszen rendelkezik a magasztos hitvallásának ismeretével, és nem hajlik a gonoszság felé, a gondolat hajlama miatt. Ami az anyagi lényeget illeti, sok tekintetben eltér az útja, és gyengeség volt, mely sokféle elhajlásban létezik. Az első emberi lény vegyes formájú, és vegyes teremtmény, és foglalója azoknak balról, és azoknak jobbról, és szellemi igéje azoknak, akiknek figyelme megoszlik a két lényegiség között melyből ő vette az ő származását. Ezért az mondják, hogy a paradicsomot az ő számára tervezték, hogy egyen a három fa gyümölcséből, hiszen a háromszoros rend kertjéről van szó, és mivel ez az, mely élvezetet ad. A nemes választott lényeg, mely benne van magasztosabb volt. Teremtett és nem sebesítette meg őket. Ezért parancsot adtak ki, fenyegetőztek és hatalmas veszélyt hoztak rá, ami a halál. Csupán azon dolgok élvezete, melyek gonoszak engedte meg neki, hogy megkóstolja, és a másik három fáról a kettős (gyümölcsöt) nem engedte meg neki, hogy egye, a még kevésbé az élet fájáról, azért, hogy ne akarjanak megbecsülést, és hogy ne legyenek […] a gonosz hatalmasság által, melyet a „kígyónak” neveznek. És ő sokkal ravaszabb valamennyi gonosz hatalmasságnál. Tévútra vezette az embert azon dolgok meghatározásával, melyek a gondolathoz és a vágyakhoz tartoznak. A parancs megszegésére késztette, azért, hogy meghaljon. És kizárták annak a helynek minden élvezetéből. Ez az a kiutasítás, mely vele történt, amikor kizárták azon dolgok élvezetéből, melyek a képhez és azokhoz tartoznak, akik a képviseletek. Ez a gondviselés munkája volt, azért, hogy rövid időn belül meg lehessen találni, amíg az ember nem kapja meg a dolgok élvezetét, melyek örökké jók, amelyben a nyugalom helye van. Ezt szentelte fel a szellem, amikor először eltervezte, hogy az embernek meg kell tapasztalnia a súlyos gonoszságot, ami a halál, mely teljes tudatlanságban van a Teljességet illetően, és hogy megtapasztaljon minden gonoszságot, mely ebből származik, és a nélkülözést és a gondokat, melyek ebben vannak, hogy megkapja a legnagyobb jóságot, ami az örök élet, vagyis határozott ismerete a Teljességnek és a jó dolgok befogadásának. Az első ember vétke miatt a halál uralkodott. Megszokott volt, hogy minden embert legyilkolt uralmának megvalósulása, melyet

mint királyságot adtak, az Atya kívánsága szervezete miatt, amiről korábban beszéltünk.

III. rész

12. Különböző teológiák Ha mindkét rend, azok jobbról, és azok balról, összegyűlnek, egyik a másikkal, a gondolat által, mely közöttük van felállítva, mely megadja számukra az ő

szervezetüket

egymással,

az

történik,

hogy

mindketten

versengve

tevékenykednek, tetteik szerint, a jobbról lévőkkel emlékeztetve a balról lévőkre és a balról lévőkkel emlékezetve a jobbról lévőkre. És ha időnként a gonosz rend elkezd ördögi dolgokat cselekedni ostoba módon, a rend versenyez az emberi kényszer formájában, ugyancsak azt téve, ami gonosz, mintha az erőszakos embernek hatalma lenne. Máskor, az ostoba rend megkísérel jó dolgokat tenni, olyanná téve önmagát, mint a rejtett rend is, buzgón cselekszik. Miként azokban a dolgokban, melyeket létrehoztak, azért, hogy a dolgokban létrejöjjenek. Hiszen egymástól eltérően hoznak létre dolgokat, azok, akiket nem utasítottak, képtelenek megismerni

a

dolgokat,

melyek

léteznek.

Ezért

vezettek

be

más

típusú

(magyarázatokat), néhányan mondván, hogy a gondviseléssel összhangban történt, hogy a dolgok, melyek léteznek, rendelkeznek saját létezésükkel. Ezek azok az emberek, akik megfigyelik a stabilitást és az összhangját a teremtés működésének. Mások azt mondják, ez valami idegen. Ezek az emberek, akik a sokszínűséget és a törvénytelenséget és a hatalmasságok gonoszságait vizsgálják. Mások azt mondják, hogy a dolgok, melyek léteznek, azok, melyek sorsszerűen megtörténnek. Ezek azok az emberek, akik elfoglaltak ebben a témában. Mások azt mondják, hogy ez valamilyen összhangban van a természettel. Mások azt mondják, ez önmagában létező. A többség azonban, mindaz, aki olyan messzire ért, mint a látható elemek, nem tudnak semmivel többet náluk. Azok, akik bölcsek voltak a görögök és a barbárok között, előnyben voltak a hatalmasságokkal szemben, melyek a képzelet és a hiábavaló gondolat révén jöttek

létre. Azok, akik ezektől származnak, a kölcsönös viszállyal és a bennük lévő lázadó hajlammal kapcsolatban, valószínűsíthető módon, gőgösen és képzetesen beszéltek, azokkal a dolgokkal kapcsolatban, melyekről azt gondolták bölcsesség, habár a kép megtévesztette őket, mivel úgy gondolták, hogy elérték az igazságot, holott (csak) az eltévelyedést érték el. (Ők nem) csak egyszerűen kisebb elnevezések,

hanem

a

hatalmasságok

önmaguk

tűnnek

úgy,

hogy

megakadályozzák őket, mintha ők lennének a Teljesség. Ezért a rend úgy találta magát, mint aki egyedül harcol, az egyik arkón leszármazottjának gőgös ellenségessége miatt, aki nagyobb és ő előtte létezett. Ezért semmi sem történt megegyezésben a követőivel, semmi, sem filozófia, sem gyógyszer-típus, sem semmilyen retorika, sem semmiféle zene vagy logika, csak vélemények és elméletek. Kimondhatatlan uralmat gyakorolt a zűravarban, azok leírhatatlan minősége miatt, akik az uralmat gyakorolták, akik nekik adták a gondolatokat. Ami pedig azokat a dolgokat illeti, melyek a héberek származnak, dolgok, melyeket a hílikusok írtak le (csak a testiség létezik számukra), akik görög szokás szerint beszéltek, azok hatalmasságai, akik úgy gondolkoznak róluk, hogy úgy mondjam, az „igaziak”, a hatalmasságok, melyek valamennyiüket abba az irányba mozgatták, hogy szavakra és képviseletekre gondoljanak, ők őket és ők megértették, azért, hogy elérjék az igazságot, és felhasználták a viszálykodó hatalmasságokat, melyek bennük működtek. Ezek után elérték az elkeveredetlenek rendjét, azt, amelyet megalapítottak, az egységet, mely az Atya képviselete képviseleteként létezik. Nem látható a természete szerint, ám a bölcsesség körülöleli azt, azért, hogy megőrizze a valóban láthatatlannak a formáját. Ezért számos angyal nem volt képes meglátni. Továbbá, számos ember a héber fajból, akikről már beszéltünk, nevezetesen az igaziak és a próféták közül szintén, nem gondoltak semmit és nem mondtak semmit a képzeletről, vagy a képmás által, vagy a rejtett gondolkodásról, ám mindegyikük, a hatalmasság által, mely bennük működött, és miközben figyelték a dolgokat, melyeket látott és hallott, beszélt róluk […[-ban. Egyesített harmóniával bírtak egymás között azok ügyében, akik bennük dolgoztak, hiszen megőrizték a kapcsolatot és a közös harmóniát elsősorban náluk magasztosabb megvallása révén. És van, aki hatalmasabb náluk, akit kiválasztottak, révén szükségük van rá, és akit a szellemi Logosz nemzett azokkal együtt, akiknek szükségük van a magasztosra, reménységre és várakozásra összhangban a gondolattal, mely a megváltás magja. És ő egy megvilágosító szó, mely a gondolatból, az ő leszármazottaiból és az ő kisugárzásaiból áll. Mivel az igaziak és a próféták, akiket korábban említettünk, megőrzik a hitvallást és a tanúságtételt,

annak kapcsán, aki hatalmas, az apáik készítették (ezeket), akik keresték a reményt és a meghallgatást, bennük vannak elvetve az imádság és a keresés magjai, melyet sokaknak megmutattak, akik megerősödést kerestek. Feltűnik és elragadja őket a magasztos szeretetére, hogy hirdessék ezeket a dolgokat, az egységhez való tartozásként. És az egység volt az, mely bennük dolgozott, amikor beszéltek. A látomásuk és a szavaik nem különböznek azok sokasága miatt akik átadták nekik a látomást és az igét. Ezért aki figyelte azt, amit ők mondottak ezzel kapcsolatban, nem utasít vissza semmit belőle, ellenkezőleg, elfogadja a szövegeket, másféle módon. Értelmezvén őket, számos eretnekséget keltettek, melyek a mai napig léteznek a zsidók körében. Egyesek azt mondják, hogy Isten egyetlen, aki hirdetett az ősi iratokban. Mások azt mondják, sok. Néhányan azt mondják Isten természetében

egyszerű

tudatú.

Mások

azt

mondják,

hogy

tevékenysége

összekapcsolódik a jó és a gonosz létrehozásával. Megint mások azt mondják, hogy ő azon dolgok teremtője, melyek létre jöttek. Megint mások azt mondják, hogy az angyalok voltak azok, akik által teremtett. Az effajta gondolatok sokasága a formák sokasága, és a bősége a szentírások fajtáinak, aminek következtében létrejöttek a Törvények tanítói. A próféták

azonban

nem

mondtak

semmit

a

sajátjuk

szerint,

ellenkezőleg,

mindegyikük azon dolgokról (beszélt) melyet látott és hallott a Megváltó hirdetéseiből. Ez az, amit hirdettek, a fő témája a hirdetésüknek az lévén, mindegyikük beszéde szerint, a Megváltó eljövetele, mely ez a bizonyos eljövetel. Előfordult, hogy a próféták úgy beszéltek erről, mint eljövendő. Olykor úgy, mintha a Megváltó beszélne az ő szájuk által, elmondván, hogy a Megváltó el fog jönni és jóindulatot mutat azok iránt, akik nem ismerték meg őt. Nem csatlakoztak valamennyien egymáshoz bármit is megvallva, ám mindegyikük, annak a dolognak a bázisán, mely révén hatalmat kapott a róla való beszélésre, és annak a helynek az alapján, melyet látott, úgy hitték, hogy ez attól van, hogy ő nemzett lesz és arról a helyről fog eljönni. Egyikük sem tudta, honnan fog eljönni, és azt sem, ki által lesz nemzett, csak annyit, hogy ő az egyedüli, akiről érdemes beszélni, aki nemzve lesz és szenvedni fog. Azzal kapcsolatban, hogy mi volt korábban és azzal, hogy ő örökké való – nem-nemzett, érzéketlen (létező) a Logosztól, aki testi alakot öltött – nem jött el az ő gondolatukba. És ez az a közlés, amit megkaptak, és indíttatást, hogy adjanak figyelmet testének mely hamarosan megjelenik. Azt mondják, mindannyiuktól ered, ám minden dolog előtt, a szellemi Logosztól származik, aki az oka azon dolgoknak, melyek létrejönnek, akitől a Megváltó a testét kapta. Ő megértette a fény kinyilatkoztatásában, az ígéret igéjének megfelelően, a mag

állapotból történt kinyilatkoztatásában. Ami azt illeti, aki létezik, az nem azon dolgok magja, melyek léteznek, hiszen őt nemzették legutóbb. Ám az, aki által az Atya elrendelte a megváltás megvalósítását, aki az ígéretek betöltője, hozzá tartozott valamennyi eszköz, hogy belépjen az életbe, mely által alászállt. Az ő Atyja egy, és egyedüli igaz atya számára, a láthatatlan, a megismerhetetlen, a természetében felfoghatatlan, aki egyedül Isten, és az ő szándéka és az ő formája, adta meg, hogy őt láthassuk, megismerhessük és megérthessük.

13. A megtestesült Megváltó és a társai Ő az, aki a Megváltónk volt, könyörületre hajlandóan, aki az, aki ők voltak. Az ő kedvükért történt, hogy megtestesült önkéntelen szenvedésben. Testé és lélekké lettek, vagyis örökké való (dolgokká) melyek megtartják őket, és dolgokká, melyek meghalnak. És mint azok, akik létrejöttek, a láthatatlan tanította őket láthatatlan önmagáról. Nemcsak vette azok halálát, akikről az hitte, hogy megmenti, hanem elfogadta az ő kisebbségüket is, amelybe leszálltak, amikor testbe és lélekbe . (Azért tette ezt) mert megengedte megérteni önmagát és csecsemőként született testben és lélekben. Mindazok között, akikkel bennük osztozott, és azokkal, akik elestek és megkapták a fényt, magasztos módon jött létre, mert megengedte megérteni önmagát, bűn nélkül fogantatott, folt- és szennyeződés mentesen. Az életben nemződött, a korábbi és a későbbi, a Logosztól származó szenvedély és változó vélemény miatt, aki megmozdult, aki létrehozta őket, hogy legyenek test és lélek. Ő az, önmagához vette azt, aki azoktól jött, akiket korábban említettünk. A Logosz dicsőséges látomásából és a változatlan gondolatából jött létre, aki visszatért önmagába, miután megmozdult, a szervezetből, pontosan úgy, mint azok, akik vele jöttek, testet és lelket öltöttek és megerősítést és stabilitást és a dolgok ítéletét. Nekik is az a céljuk, hogy eljöjjenek. Amikor a Megváltóra gondoltak, ők eljöttek, és eljöttek, amikor ő megtudta; ők emellett még magasztosabbá váltak a kisugárzásban, a hús szerint, azoknál, akik fogyatékban jöttek létre, mert ezen a módon ők is megkapták a testi kisugárzást, együtt a Megváltó testével, a kinyilatkoztatás által és a vele való

elvegyüléssel. Ezek a többiek azon, egyetlen lényegből állók közül valók voltak, és valójában szellemi (lényeggel). A szervezet különböző. Ez egy dolog, az másik. Néhányan szenvedélyből és megosztottságból származnak, gyógyulásra szorulva. Mások az imádságból valók, azért, hogy meggyógyítsák e betegséget, amikor kiválasztották őket arra, hogy kezeljék azokat, akik elestek. Ezek az apostolok és az evangélisták. Ők a Megváltó tanítványai, és tanárok, akiknek utasításra van szükségük. Akkor miért osztoznak ők is a szenvedélyben, melyben azok, akik a szenvedélyből

származnak,

osztoznak,

ha

valójában

ők

testi

alkotások

összhangban a szervezettel és megváltóval, aki nem osztozott a szenvedélyben? A Megváltó az osztatlan egynek a képe volt, aki a Teljesség testi formában. Ezért megőrizte az oszthatatlanság formáját, melyből a átjárhatatlanság származik. Ők azonban azon egyes dolgok képei, melyek megtestesültek. Ezért felosztottságot vesznek magukra a mintából, az ültetésből véve a formát, mely az ég alatt létezik. Ez szintén az, ami a gonosz dolgokban osztozik, mely azon a helyen létezik, melyet elértek. Ezért a szándék a Teljességet bűnben tartja, azért, hogy a szándék által ő kegyelmet gyakoroljon a Teljesség felett és ők megváltást kapjanak, mialatt az egyetlen egy kiválasztásra kerül, hogy életet kapjon, és az összes maradék számára szükséges az üdvösség. Ezért, ilyesféle (okok) miatt történt, hogy elkezdett kegyelmet kapni, hogy megbecsülést adjon, melyet Jézus hirdetett, mely megfelelő volt számára, hogy hirdesse a maradéknak, hiszen Jézus ígéretének magja létrejött, akit szolgáltunk (az ő) kinyilatkoztatásában és egységében. Az ígéret pedig bírta az utasítást

és

a

visszatérést

oda,

ahonnan

először

származtak,

ahonnan

rendelkeznek a cseppel, azért, hogy visszatérjenek hozzá, ami annyit tesz, amit „megváltásnak”

neveznek.

És

kiszabadul

a

fogságból

és

a

szabadság

elfogadásából. A helyén, azok fogsága akik a tudatlanság rabszolgái voltak, tarja uralmát. A szabadság az igazság ismerete, mely a tudatlanság uralma előtt létezett, örökké, kezdet és vég nélkül, révén valami jó, és a dolgok megváltása, és a kiszabadulás a szolgai természetből, melyben ők szenvedtek. Azok, akik alantas gondolat révén jöttek létre, vagyis (a gondolat), mely olyan dolgokhoz vezet, amik gonoszak, a gondolat, mely lehúzza őket a hatalom vágyhoz, ezek megkapták a szenvedélyt, ami a szabadság, a kegyelem bőségéből, mely a gyermekekre nézett. Azonban zavar támadt a szenvedélyben és azon dolgok elpusztítása következett, melyeket ő kivetett magából először, amikor a Logosz elkülönítette őket önmagától, (a Logosz) aki okozója volt az ő megsemmisülésre

ítélt sorsuknak, bár tartotta szervezet végén és megengedte nekik, hogy létezzenek, mert még hasznosak voltak dolgok számára, melyek elrendeltettek.

14. Az emberiség három része Az emberiség alapjában három alakban jött létre, a szellemi, a lelki és az anyagi (formában), megfelelvén a Logosz hármas természetének, melyből létrejöttek az anyagi dolgok és a lelki dolgok és a szellemi dolgok. Valamennyi a három alak közül gyümölcséről ismert. És nem voltak ismertek először, csupán a Megváltó

eljövetelekor,

aki

ráragyogott

a

szentekre

és

kinyilatkoztatta

mindegyiküket. A szellemi faj, olyan, mint a fény a fényből és szellem a szellemből, amikor a feje megjelent, azonnal ő felé futott. Azonnal a fej testévé vált. Hirtelen megkapta a tudást a kinyilatkoztatásban. A lelki faj olyan, mint a fény a tűzből, hiszen tétovázott, hogy elfogadja az ő ismeretét, aki megjelent számára. Még inkább (tétovázott) hogy hitben felé fusson. Ellenkezőleg, egy hang által utasítást kapott, és ez elegendő volt, hiszen nem áll távol a reménytől, az ígéret szerint, mivel megkapta, hogy úgy mondjam, mint egy fogadalmat, bizonyságául azon dolgoknak, melyek úgy voltak, hogy megtörténnek. Az anyagi faj azonban mindenféle módon idegen; hiszen sötét, kerüli a fény ragyogását, mivel annak megjelenése elpusztítja. És mivel nem kapta meg az egységét, ez valami eltúlzott és gyűlöletes az Úr és az ő kinyilatkoztatása számára. A szellemi faj megkapja a teljes megváltást minden módon. Az anyagi pusztítást fog kapni minden módon, miként az, aki ellenáll neki. A lelki faj, mivel középen van, amikor létrejött, és ugyancsak, amikor megteremtették, kettős, összhangban meghatározottságának a jó és a gonosz felé egyaránt. Tartja a hirtelenjében kijelölt indulási idejét és teljes megmenekülését azok számára, akik jók. Azok, akiket a Logosz hozott létre gondolatának első elemével, amikor visszaemlékezett a magasztosra és imádkozott az üdvözülésért, hirtelen (megkapta) az üdvözülést. Teljes mértékben megváltásra kerülnek az üdvözítő gondolat miatt. Ahogy ő létrejött, ugyanúgy jöttek létre ők is tőle, akár az angyalok akár az emberek. A hitvallás szerint, miszerint van valaki, aki magasztosabb mint ők maguk, és az ima és az utána való kutatás értelmében, ők ugyancsak el fogják érni azok üdvözülését, akik létrejöttek, hiszen ők a jó természetből valók. Kijelölték őket az

eljövendő Megváltó hirdetésének szolgálatába, aki eljön és az ő kinyilatkoztatása beteljesül. Akár emberek, akár angyalok, amikor elküldték őt, hogy szolgálja őket, ők megkapták, igazából, létezésük lényege. Azok azonban, akik a hatalomvágy gondolatából származnak, akik azok fuvallatából jöttek létre, akik ő ellene harcoltak, azok, akiket a gondolat hozott létre, ezekből, hiszen ők kevertek, megkapják hirtelen az ő végüket. Azok, akik a hatalomvágyból jönnek létre, melyet nekik adtak egy időre és bizonyos időszakokra, és akik dicsőséget adnak a dicsőség Urának, és akik lemondanak a haragról, megkapják a jutalmat emberségükért, mely megmarad örökké. Ám azok, akik büszkék a törekvéseik vágya miatt, és akik szeretik az átmeneti dicsőséget, és akik elfelejtik, csak bizonyos időszakokra és időre vonatkozott, amely során rendelkeztek vele, hogy hatalmat bíztak rájuk, és ezen ok miatt nem ismerték fel, hogy az Isten Fia az Úr és a Megváltó, és nem támasztott haragot

és

(nem)

emlékeztetett

a

gonoszakra,

ők

megkapják

az

ítéletet

tudatlanságuk és érzéketlenségük miatt, mely szenvedés, azokkal együtt, akik eltévelyedtek, bárki közülük, aki elfordult, és ráadásul gonoszságot művelt az Úr dolgai iránt, melyek nem alkalmasak, melyet a bal oldali hatalmak tettek vele, az ő halálát is beleértve. Ők kitartottak, mondván: „Mi leszünk a Világegyetem urai, ha azt, aki a Világegyetem királyának hirdette magát, megöljük”, (mondták ezt) amikor azon dolgoztak, hogy megtegyék, nevezetesen az emberek és az angyalok, akik nem a jobb oldaliak jó szándékból valók voltak, ellenkezőleg, a keverékből. És először megbecsülést választottak a maguk számára, habár csak átmeneti kívánság és vágy volt, miközben az út az örök nyugalomhoz azok alázatos üdvösségén át vezet, akik megváltásra kerülnek, akik az igaziak. Miután megvallották az Urat és a gondolatot, mely kedves az egyháznak és azok dalát, akik vele együtt (az egyházzal) alázatosak, a legteljesebb mértékben, abban, amit kedves megcselekedni a számára, megosztván az ő szenvedését és fájdalmát azok dolgában, akik megértik, hogy ez jó az egyháznak, megosztoznak majd az ő reményében. Ezt el kell mondani a témában, miként kerültek az emberek és az angyalok a bal oldali rendből rossz útra, nemcsak, hogy visszautasították az Urat és gonosz módon lázadtak ellene, hanem

az

egyház

felé

is

irányították

gyűlöletüket

és

irigységüket

és

féltékenységüket, és ez az oka azok kiátkozásának, akik saját maguk megmozdultak és felkeltek és próbára tették az egyházat.

15. Az újjáépítés folyamata

A választás megosztja a testet és a lényeget a Megváltóval, hiszen olyan mint egy menyasszonyi szoba, az egysége és a vele való megegyezése miatt. Mivel minden hely előtt, a Krisztus az ő kedvéért jött el. A hívők közössége azonban, azoknak a helye, akik örvendeznek a menyasszonyi szobában, és akik boldogok és vidámak a vőlegény és a menyasszony egyesülésében. A hely, ahol a hívás megtörténik a képek eónja, ahol a Logosz még nem csatlakozott a Pleromához. És mivel az egyház embere boldog volt és vidám emiatt, miként reménykedett benne, elválasztotta egymástól a szellemet, a lelket és a testet azok szervezetében, akik úgy hitték, hogy ő egy egység, habár őbenne az ember, aki a Teljesség – és ő mindannyiuk. És habár megmenekülése volt a […] melyek a megkapandó helyek, őneki ugyancsak megvannak a tagjai, akikről korábban beszéltünk. Amikor a megváltást hirdették, a tökéletes ember azonnal megkapta a tudást, azért, hogy sietve visszaállítsák az egységes államát, azon a helyen, ahonnan ő eljön, hogy örvendezve térjen vissza, arra a helyre, ahonnan jött, arra a helyre, ahonnan tovább áradt. Az ő tagjainak azonban szükségük van az utasítás helyére, amely a kidíszített helyeken van, azért, hogy a képek hasonlatosságát, és az archetípusokat, mint egy tükröt, amíg az egyház testének valamennyi tagja nem lesznek egy helyen, és kapnak időt az újjáépítésre az idő során valamikor, amikor megtestesülnek, mint teljes test, nevezetesen újjáépülnek a Pleromában. Előzetes egyetértést volt a kölcsönös megállapodásban, mely egyetértéssel az Atya bír, amíg a Teljesség meg nem kapja az arcmását összhangban vele. Az újjáépítés végéhez ér, mihelyt a Teljesség kinyilatkoztatja mi is ez, a Fiú, aki a megváltás, vagyis az út a felfoghatatlan Atyához, azaz visszatérés az elő-létezőhöz, és (miután) a Teljesség kinyilatkoztatja önmagát abban, a megfelelő módon, aki az elképzelhetetlen és a kimondhatatlan egy és a felfoghatatlan, azért, hogy megkapja a megváltást. Nemcsak a bal oldaliak uradalmából került elengedésre, sem csupán a jobb oldaliak hatalmából szökött meg, akikről mindegyikükről azt gondoltuk, hogy rabszolgák és fiak, azoktól, akiktől nincs gyors megmenekülés, anélkül, hogy az övéik ne lennénk, a megváltás is felemelkedés azokra a szintekre, melyek a Pleromában vannak, és azokhoz, akik megnevezték saját magukat és akik megértették saját magukat az egyes eónokban lakozó hatalom szerint, és (ez) bejárat oda, amit hallgatag, ahol nem szükséges a hang, sem a tudás, sem elképzelés megformálása, sem a megvilágítás, ám (ahol) minden dolog fényes, miközben nem szükséges, hogy megvilágítsák őket. Nemcsak az emberek számára szükséges a megváltás, de az angyalok számára is szükséges a megváltás, és az eónok Pleromáinak maradék része

számára is, és a megvilágítás csodálatos hatalmasságainak. Azért, hogy ne essünk kétségekbe másokat illetően, még a Fiúval önmagával sem, aki a Teljesség megváltója helyzetével bír, ugyancsak megváltásra van szüksége – neki, aki emberré lett -, hiszen minden dologért odaadta magát, amire szükségünk van, számunkra, mi nekünk, akik testben vagyunk, akik az ő egyháza. Azok között az emberek között, akit testben vannak, az újjászületés átadása megkezdődött, az ő elsőszülöttje, és az ő szeretettje, a Fiú, aki testet öltött, miközben az angyalokat, akik a mennyben vannak megkérték a csatlakozásra, azért, hogy társulást hozzanak létre vele a földön. Az Atya már előre tudott róla, hiszen ő az ő gondolatában volt mielőtt bármi is létrejött volna, és mivel rendelkezett azokkal, akik számára kinyilatkoztatja őt. Hiányosságot adott mindazoknak, akik megmaradtak bizonyos időszakokra és időkre, mint az ő Pleromájának dicsősége, hiszen a tény, hogy ő ismeretlen az oka a létrejöttének az ő egyezségéből […] tőle. Amiként a róla tudást fogadják, az a rá való

irigykedés

hiányának

megtestesülése,

és

az

édessége

bőségének

kinyilatkoztatása, mely a második dicsőség, így is, úgy találták, hogy ő az oka a tudatlanságnak, habár ő is a tudás nemzője. Rejtett és felfoghatatlan bölcsességben tartotta a tudást a végig, amíg a Teljesség nem vált elnyűtté, miközben kereste az Istent, az Atyát, akit senki sem talált meg a saját bölcsessége vagy hatalma által. Adott önmagának, azért, hogy megkapják a bőséges tudást az ő hatalmas dicsőségéről, melyet ő megadott, és az okkal (kapcsolatban), melyet ő megadott, mely az ő szüntelen hálaadása, ő, aki az ő tanácsának mozdulatlanságából van, kinyilvánítja önmagát örökké mindazoknak, akik méltóak az Atyára, aki ismeretlen az ő természetében, azért, hogy tudást kapjanak róla, az ő vágya révén, hogy megtapasztalják a tudatlanságot és ennek fájdalmát. Azok, akikről elsőként azt gondolta, hogy el kell érniük a tudást és a jó dolgokat, melyek benne vannak, a tervek szerint – ami az Atya bölcsessége -, hogy megtapasztalják a gonosz dolgokat és képezzék magukat bennük, mint egy […] egy ideig, azért, hogy megkapják a jó dolgok élvezetét örökké. Tartották a változást és az állandó lemondást és azok ügyét, akik őellenük harcoltak, mint bőséges és csodálatos minőségét azoknak, akik magasztosak, azért, hogy nyilvánvaló legyen, hogy azok tudatlansága, akik tudatlanok az Atya iránt, az valami a sajátjukból. Ő, aki tudást adott nekik róla, egyike volt az ő hatalmasságainak, lehetővé téve

számukra, hogy megragadják a tudást a legteljesebb értelemben, melyet a következőképpen

neveznek:

„a

mindenség

tudása,

amire

gondoltunk”

és

„továbbiak a tudás növelése érdekében”, „azon dolgok kinyilatkoztatása, melyek először ismertek voltak”, és „út a harmónia és az elő-létező felé”, mely azok növekedése, akik elhagyták a nagyságot, mely az övéké volt a kívánság szervezetében, hogy a vég olyan legyen, mint a kezdet. Ami a keresztséget illeti, ami a legteljesebb értelemben létezik, melybe a Teljesség alászáll és amelyben benne lesz, nincs másik keresztség ettől az egytől eltekintve, mely az Istenben, Atyában, a Fiúban és a Szent Szellemben való megváltás, amikor hitvallás történik, hitben és azok nevében, akik egyetlen névvel bírnak az evangéliumban, amikor oda jutnak, hogy elhiggyék, amit mondtak nekik, nevezetesen azt, hogy ők léteznek. Ettől rendelkeznek az üdvösségükkel azok, akik elhitték, hogy ők léteznek. Ez elvezet láthatatlan módon az Atyához, Fiúhoz, és Szent Szellemhez láthatatlan módon és kétségbevonhatatlan hittel. És amikor tanúbizonyságot tesznek róluk, ugyancsak határozott reményben, hogy elérik őket, hogy a visszatérés hozzájuk olyan legyen, mint azok tökéletessége, akik hittek bennük és (hogy) Atya egy legyen velük, az Atya, az Isten, akit megvallottak hitben és aki (nekik) adta az ő egységüket vele a tudásban. A keresztség, melyet korábban említettünk, a következőképpen neveztetik: „azok öltözete, akik nem vetik le magukról”, azok miatt, akik felveszik és azok miatt, akik megkapják a megváltást, hogy viseljék. Úgy is hívják, hogy „az igazság megerősítése,

mely

nem

esik

el”.

Rendíthetetlen

és

mozdulatlan

módon

megragadja azokat, akik megkapták az újjáépítést és megértik azt. (A keresztséget) nevezik „hallgatásnak” is, a nyugalom csendessége miatt. Szintén hívják „menyasszonyi szobának”, az egyezmény miatt és a azok láthatatlan állama miatt, akik megismerték őt. Továbbá nevezik így: „a fény, mely nincs felállítva és láng nélkül való”, hiszen nem ad fényt, ám akik viselik, fénnyé válnak. Ők azok, akiket ő viselt. (A keresztséget) hívják „az örök életnek” is, mert halhatatlan; és úgy nevezik „az, ami, teljes egészében, egyszerűen, a szó igaz értelmében, ami kellemes, elválaszthatatlan és eltávolíthatatlan és hibátlan és rendületlen, amiatt, aki azokért létezik, akik megkapták kezdetben.”

Hiszen mi másnak is lehetne nevezni,

eltekintve attól, hogy „Isten”, hiszen ez a Teljesség, azaz még ha számtalan nevet adunk is neki, kimondván őket csak utalnak rá. Pontosan mint ő, felülmúl minden szót, és ő felülmúl minden hangot, és felülmúl mindent elmét, és felülmúl mindent, és felülmúl minden hallgatást, így azokkal van dittográfia, akik azok, ami ő. Ez az,

amiről úgy találták, hogy létrejöjjön, kimondhatatlanul és elképzelhetetlenül a látomásában, hogy azokban jöjjön létre, akik ismerik, őáltala akit ők megértettek, aki az, akinek ők dicsőséget adnak.

16. A hívő közösség megváltása Még ha a választás ügyében még sokkal több elmondandó dolog lenne számunkra, amint azt illendő mondani, mégis, ami a hívők témáját illeti – vagy ahogy a jobb oldalról lévőket nevezik – szükséges számunkra, hogy még egyszer visszatérjünk hozzájuk, és nem kifizetődő számunkra, hogy elfelejtsük őket. beszéltünk róluk – Ha elegendő lenne, az előbbiekben hosszasan kifejtett, akkor hogyan beszéltünk? Részleges módon -, hiszen beszéltem mindazokról, akik a Logosztól jöttek létre, akár a gonoszok ítéletéből, akár a haragból, mely őellenük harcol és elfordul őtőlük, mely a visszatérés a magasztosakhoz, vagy az imádságtól és az azokra emlékezéstől, akik elő-léteztek, vagy a reménytől és a hittől, melyet megkaptak a megváltásuk során a jó munkából, mivel méltóak voltak, mert a jó szándékból való lények, ők okozták az ő nemzésüket, mely egy vélemény attól, aki létezik. Még tovább (elmondtam), hogy mielőtt a Logosz megérintette önmagát velük láthatatlan módon, önként, a magasztos hozzáadta ezt a gondolatot, mert nekik szükségük volt rá, aki az oka volt az ő létezésüknek. Nem magasztalták fel önmagukat amikor megmenekültek, mintha semmi sem létezett volna őelőttük, ellenkezőleg, megvallották, hogy kezdettel rendelkezik az ő létezésük, és erre vágynak: megismerni őt, aki előttük létezett. A legtöbbjük (elmondtam) hogy imádták a fény kinyilatkoztatását a villámlás formájában, és tanúbizonyságot tettek a megjelenéséről miként az megváltásukról. Nemcsak azok, akik a Logosztól származnak, akikről egyedül azt mondjuk, hogy megvalósítják a jó munkát, hanem azok is, akik ezektől származnak a jó szándék

szerint,

megosztoznak

a

nyugalomban,

összhangban

a

bőséges

kegyelemmel. Azok is, akiket a hatalomvágy hozott létre, rendelkeznek a magokkal őbennük, mely a hatalomvágy, megkapják a jutalmukat (az ő) jótetteikért, nevezetesen azok, akik cselekedtek és azok, akiknek megvolt a hajlamuk a jó iránt, amennyiben szándékosan vágyakoznak és szeretnék elhagyni a hiábavaló, átmeneti törekvéseket, és megtartják a dicsőség Urának parancsát, ahelyett, a pillanatnyi megbecsülés helyett, és öröklik az örök királyságot.

Most már szükséges, hogy egyesítsük az ügyeket és a kegyelem rájuk vonatkozó hatásait, és a lendületet, mivel megfelelő azt mondanunk, amit korábban említettünk mindazok megváltásával kapcsolatban, akik igazak, mindazokról, akik elkeveretlenek és akik kevertek, hogy csatlakozzanak egymáshoz. Ami pedig a nyugalmat illeti, mely a forma kinyilatkoztatása, mely(ben) ők hisznek, (szükséges), hogy megfelelő párbeszéddel kezeljük. Mert amikor megvallottuk a királyságot, mely Krisztusban van, megszabadultunk a formák sokaságának egészétől, és az egyenlőségtől és a változástól. Mert a végén egységes létezést kap, miként a kezdet is egységes, ahol nincs férfi vagy nő, szolga vagy szabad, nincs körülmetszés és körül nem metszés, sem angyal vagy ember, hanem Krisztus a minden mindenben. Mi a formája annak, aki nem létezett először? Úgy fogják találni, hogy létezni fog. És mi a természete annak, aki szolga volt? Szerezni fog egy helyet egy szabad emberrel. Mivel inkább és inkább megkapják a látomását a természet által és nem csak kis szavanként, miként hiszik, csupán egy hang által, hogy ily módon az újjáépítés megtörténjen mely hajdan az egység volt. Még ha néhányan magasztosak is a szervezet miatt, mivel kiválasztották őket, mint azon dolgok okait, melyek létrejönnek, mivel ők tevékenyebbek és természetes erők, és mivel kívánatosak ezen dolgok miatt, angyalok és emberek megkapják a királyságot és a megerősítést és a megváltást. Ezek, azután az okok. Arról, aki megjelent testben, kétségtelenül úgy hitték, hogy az ismeretlen Isten Fia, akiről korábban nem beszéltek, és akit nem lehetett látni. Elhagyták az ő isteneiket, akiket korábban imádtak, és az urakat, a mennyben és a földön. Mielőtt felvette volna őket, és miközben ő még gyermek volt, tanúbizonyságot tettek, hogy ő már elkezdett prédikálni. És amikor a sírban volt, miként egy halott ember, az angyalok úgy gondolták, életben van, életet kapván attól, aki meghalt. Először számos szolgálatra és csodatételre vágytak, melyek a templomban történtek az ő nevükben, folyamatosan végrehajtva a hitvallást. Azaz, meg lehet tenni az ő nevükben az ő felé való közelítésük révén. Az előkészület, melyet ők nem fogadtak el, visszautasították, amiatt, akit nem küldtek el arról a helyről, ám eleget tettek Krisztusnak, akiről azt gondolták, hogy azon a helyen létezik, amelyről úgy hitték, hogy vele együtt ők is származnak, az istenek és urak helyéről, akiket szolgáltak, imádtak és segítettek, azon nevekben, melyeket kölcsön kaptak. – Annak adták őket, akik általuk lettek helyesen kiválasztva. – Azonban, az ő feltételezését követően, megkapták a tapasztalatot, hogy megtudják, hogy ő az ő Uruk, minden más úr felett. Neki adták az ő

királyságukat; felemelkedtek trónusaikról; megszabadultak koronáiktól. Ő azonban kinyilatkoztatta önmagát számukra, azon okok miatt, melyekről már korábban beszéltünk

a

megváltásukkal

és

a

jó

gondolathoz

való

visszatérésükkel

kapcsolatban, amíg nem […] társa és az angyalok […], és a bőséges jó, melyet vele tettek. Így megbízást kaptak a szolgálatokra, melyek előnyösek a választáshoz, felvivén

gonoszságukat

a

mennybe.

Örökké

tesztelték

őket

a

teremtés

tévedhetetlensége iránt mutatkozó hiányzó alázatuk miatt, folytatván az ő nevükben, amíg mindannyian életre nem kelnek és el nem hagyják az életet, miközben az ő testük megmarad a földön, szolgálják az ő […], osztozván velük az ő szenvedéseikben

és

üldöztetéseikben

és

megpróbáltatásaikban,

melyek

a

szentekre vártak minden helyen. Ami a gonosz szolgáit illeti, habár a gonosz érdemes a pusztulásra, ők […]ban. Ám […] miatt, mely minden világ felett áll, mely az ő jó gondolatuk és közösségük, az egyház emlékezni fog rájuk, mint jó barátokra és hűséges szolgákra, miután már megkapták (az egyház) a megváltást attól, aki viszonzást ad. Azután a kegyelem, mely a mennyasszonyi szobában van és […] az ő házában […] az adakozásnak ebben a gondolatában és abban aki […] Krisztus az, aki vele és a Teljesség Atyjának elvárásaival, hiszen angyalokat hoz létre számukra (az egyház), mint útmutatókat és szolgákat. Kellemes

gondolatokat

fognak

gondolni.

Szolgáltatások

a

számára.

megjutalmazza őket mindenért, amiről az eónok gondolkodnak. Ő (az egyház) egy kisugárzás belőlük, éppen úgy, miként Krisztus megcselekedte az ő szándékát, melyet létrehozott és magasztalta az egyház hatalmasságát és odaadta őket neki (az egyháznak), hogy ezek számára egy gondolat legyen. És az embereknek örökös lakóhelyet ad (Krisztus), melyben lakoznak, maguk mögött hagyván a vonzódást a tökéletlenség felé, miközben a Pleroma hatalma feltolja őket a nagylelkűség nagyságába és az eónok édességébe, mely elő-létező. Ez a természete azok egész nemzésének, akikkel ő (Krisztus) rendelkezett amikor rájuk ragyogott a fényben, melyet kinyilatkoztatott […]. Miként az ő […] mely lesz […], hogy az ő ura is, miközben a változás egyedül azokban van, akik megváltoztak. [6 sor hiányzik] … mely […] őáltala […] mondta, miközben a hílikusok megmaradnak elpusztításra amíg a vég el nem jön, hiszen nem nyilvánítják ki őket a nevük miatt, ha még egyszer visszatérnének oda, ami nem lesz. Mivel […] voltak, ők nem voltak

[…], hanem (az) idő használatában voltak, mivel (benne) voltak közöttük, habár nem voltak […] először. Ha […] tenni valamit az ellenőrzéssel kapcsolatban, amelyet birtokolnak az előkészületből, […] őelőttük. – Mert bár folyamatosan használom ezeket a szavakat, nem értettem az ő jelentését. – Néhány idősebb […] az ő nagyszerűségét. [6 sor hiányzik] … […] angyalok […] a trombita szava és hangja, kihirdeti a nagyszerű, teljes amnesztiát a szépséges keletről, a menyasszonyi szobában, mely az Isten, az Atya szeretete […], a hatalmasság szerint, amelyik […] a nagyszerűségből […], az édességéből […] őtőle, hiszen kinyilatkoztatta önmagát a nagyszerűségeknek […] az ő jóságát […] a dicséretet, az uradalmat, és a dicsőséget általa […] az Úr, a Szabadító, a Megváltója azoknak, akik ahhoz tartoznak, akiket eltöltött a Szeretet, a Szent Szellem révén, mostantól kezdve valamennyi nemzedéken át örökké és örökké. Ámen.

Valentiniánuszi magyarázat

[…] belép […] a bőség […] azok, akik […] beszélni fognak az én szolgálatomról azoknak, akik az enyémek és azoknak, akik az enyémek lesznek. Továbbá, ezek azok, akik megismerték őt, ki is, az Atya, vagyis a Mindenség Gyökere, a Kimondhatatlan egy, aki a Monádban lakozik. Egyedül lakozik a csendben, és a csend nyugalom, hiszen mégiscsak ő Monád volt, és senki más sem volt őelőtte. A Diádban lakozik és az ő Párjában, és az ő Párja a Csend. És birtokolta a Mindenséget, őbenne lakoznak. És ami a Szándékot és a Kitartást illeti, a Szeretetet és az Állandóságot, ezek valóban nem-nemzettek. Isten létrejött: a Fiú, Mindenség Tudata, azaz a Mindenség gyökeréből való, sőt, az Ő Gondolata az eredő, hiszen őbenne volt (a Fiú) a Tudatában. A Mindenség képviseletében, idegen gondolatot kapott, hiszen őelőtte semmi sem volt. Arról a helyről ő volt az, aki elköltözött […] feltörő forrás. Most pedig ez a Gyökere a Mindenségnek és a Monádnak, anélkül, hogy bárki lenne őelőtte. Most elérkezett a második forrás, a csendben létezik, és egyedül vele beszél. És a Negyedik, ezzel összhangban ő, aki lekorlátozta saját magát a Negyedikben: miközben a három-száz-hatvanadikban lakozik, ő hozta először önmagát létre, és a Második kinyilatkoztatta az ő szándékát, és a Negyedikben ő kiterjesztette önmagát. Miközben ezek a dolgok a Mindenség Gyökerének köszönhetők, a magunk részéről lépjünk be az ő kinyilatkoztatásába és jóságába és az ő alászállásába és a Mindenségbe, azaz a Fiúba, a Mindenség Atyjába, és a Szellem tudatába, hiszen ő birtokolta ezt korábban […]. Ő a forrás. Ő az, aki megjelenik a Csendben, és ő a Mindenek Tudata, lakozván másodlagosan az Élettel. Mivel ő a Mindenség kivetítője és az Atya elsődleges hiposztázisa, (lényeg, isteni személy), azaz a Gondolat és az ő alászállása. Amikor akarta, az Első Atya kinyilatkoztatta önmagát őbenne. Hiszen, végül is, miatta, a kinyilatkoztatás lehetséges a Mindenség számára, a magam részéről a Mindenséget, „a Mindenség iránti vágynak” nevezem. És vett megragadott egy gondolatot, a Mindenséggel kapcsolatosan – a magam részéről a gondolatot „Monogenesz”-nek (első szülött, egyetlen szülött) nevezem. Mivel most Isten elhozta az Igazságot, azt, aki dicsőíti a Mindenség Gyökerét. Így ő az, aki kinyilvánította magát a Monogeneszben, és őbenne ő kinyilatkoztatta a Kimondhatatlan Egyet […] az Igazság. Látták őt a Monádban és a Diádban az a Tetrádban lakozni. Először a Monogeneszt és a Korlátot hozta létre. És a Korlát a Mindenség elválasztója és a Mindenség megerősítője, mivel ők […] a száz […]. Ő a Tudat […] a Fiú. Teljes egészében kimondhatatlan a Mindenség számára, és ő a megerősítés és a Mindenség

hiposztázisa, a csendes fátyol, az igaz Főpap, az akinek hatalmában áll belépni a Szentek Szentjébe, kinyilatkoztatva az Eónok dicsőségét és létrehozva bőséges . A Kelet […] mely őbenne van. ő az, aki kinyilatkoztatta önmagát, mint legfőbb szentélyt és a Mindenség kincstárát. És ő körülvette a Mindenséget, ő, aki magasabb, mint a Mindenség. Ezek, a maguk részéről elküldték Krisztust, hogy alapítsa meg őt (nőnem), éppen úgy, miként ők alapították meg, az ő (nőnem) alászállása előtt. és azt mondják vele (hímnem) kapcsolatban: […] Ő nem megtestesülés, ellenkezőleg, láthatatlan azok számára, akik megmaradnak a Korláton belül. És négy hatalmasságot birtokolt: az elválasztót és a megerősítőt, a formaellátót és a hatóanyag-előállítót. Bizonyára mi egyedül észlelnénk az ő jelenlétüket, és az időt, és a helyet melyet a képmások megerősítettek, mert rendelkeznek […] ezekről a helyekről […] a Szeretet […] áradt […] a teljes Pleroma. A kitartás mindig megmarad, és […] az is […] az idő […] több […] vagyis az ő hatalmas szeretetének bizonyítéka. Így hát miért az elválasztó, és a megerősítő és a hatóanyag-előállító és a forma-ellátó miként mások, mondták meg? Mivel azt mondják, a Korlátra vonatkozóan, hogy két hatalmassággal rendelkezik, az elválasztóval és a megerősítővel, hiszen elválasztja a Mélységet az Eónoktól, azért, hogy […]. Ezek azután […] a Mélység […]. Mivel […] a formája […] az Igazság Atyja […] mondták, hogy Krisztus […] a Szellem […] Monogenesz […] rendelkezik […]. Nagyszerű és szükséges dolog számunkra, hogy nagyobb szorgalommal kutassunk és kitartással azon szent szövegek után, melyek hirdetik az elképzeléseket. Nagyjából erről szól az ősi mondás: „Az Isten által hirdettek.” Ismerjük meg tehát az ő mérhetetlen gazdagságát! Azt szerette volna […] szolgaság. Nem vált […] az ő életük […]. Rendíthetetlenül tekintenek az ő tudás könyvükre és úgy tekintenek a másikra, mint egymás megjelenéseire. Így a Tetrád kivetítette a Tetrádot, mely az, aki tartalmazza az Igét és az Életet és az Embert és az Egyházat. Most pedig a Nem-teremtett kivetítette a Igét és az Életet. az Ige a Kimondhatatlan Egy dicsőségére, miközben az Élet a Csend dicsőségére, és az Ember a saját dicsőségére, míg az Egyház az Igazság dicsőségére. Így azután a Tetrád nemzett a Nemteremtett (Tetrád) képmása szerint. És a Tetrád nemzette […] a Dekádot az Igéből és az Életből, a Dodekádot az Emberből, és az Egyház lett a Triakontád. Továbbá, az aki az Eónok Triakontádjából származik, aki meghozza a Triakontád gyümölcseit. Közösen lépnek be, ám egyenként jönnek létre, megszabadulván az Eónoktól és a Semmit-nem-tartalmazhatóktól. És a Semmit-nem-tartalmazhatók, hiszen egyszer rátekintettek, dicsőítették az Elmét, mivel ő Semmit-nem-tartalmazható, aki a Pleromában létezik.

A Dekád azonban az Igéből és az Életből dekádokat hozott létre, azért, hogy a Pleromát százzá tegye, és a Dodekád az Emberből és az Egyházból származik, és a Triakontádot arra késztette, hogy legyen a háromszázhatvan, az év Pleromája miatt. És az Úr éve […tökéletes…] tökéletes […] összhangban a […] Korlát és […] Korlát […] és nagyság, amely […] a jóság […] őt. Az Élet […] szenved […] az arc által […] a Pleroma jelenlétében […] melyet ő szeretett volna […]. És azt szerette volna, hogy elmenjen a Harmincadik – révén az Ember syzygyja és az Egyház, azaz Szófia – hogy felülmúlja a Triakontádot és hozza el a Pleromát […] az ő (hímnem) […] hanem […] és ő (nőnem) […] a Mindenség […] hanem […] aki […] a Mindenség […]. Ő késztette […] a gondolatokat és […] a Pleromát az Ige által […] az ő (hímnem) teste. Ezek azután az Eónok, melyek hasonlatosak hozzájuk. Azután az Ige beléhatolt, miként az korábban elmondtam, és az is, aki a Semmit-nem-tartalmazhatóval jön létre […] őelőttük […] létre […] elrejtette őt a […] a syzygy és […] a mozgás és […] kisugározni a Krisztust […] és a magokat […] a keresztnek, hiszen […] a körömseb lenyomata […] tökéletesség. Mivel kellően tökéletes forma, hogy felemelkedjen a Pleromába, egyáltalán nem akart beleegyezni a szenvedésbe, ám visszatartották […] őt (hímnem) a Korlát révén, vagyis a syzygy, mivel az ő (nőnem) kiigazítása nem történik meg senki által, kivéve az ő saját Fiát, aki egyedül a teljes isteniség. Önmagában lévő szándéka volt, hogy elhagyja a hatalmasságokat és alászáll. És ezen a dolgok (szenvedélyek miatt) Szófia szenvedett a fia után aki felemelkedett tőle, hiszen tudta (nőnem), hogy a […]-ban lakozik (nőnem), egységben és helyreállításban. Megállították őket […] a felebarátok […] ezek. A […] nem tette […] váltam […]. Kik igazából ők? A […] másrészről, megállították őt (nőnem) […] másrészt […], a […]-val. Őt (nőnem.). Ezek egyébként azok, akik kerestek engem, ezek, akik […] ezek, akik tekintetbe veszik […] a halál. Megállították őket […] őt (nőnem) és ő megtért és könyörgött az igazság Atyjához, mondván: „Add meg nekem, hogy megtagadjam a hitvesem, ezért túl vagyok a megerősítésen is. Megérdemlem a dolgokat (szenvedélyeket, melyeket) elszenvedek. Egykor a Pleromában lakoztam létrehozván az Eónokat és gyümölcsöt hordozván hitvesemmel.” És ő (nőnem) tudta, mi volt ő és mivé vált. Így hát mindketten szenvedtek; azt mondták, nevetve mondja (nőnem), hogy egyedül maradt és utánozta a Semmit-nem-tartalmazhatót, miközben azt mondta, hogy elszakította magát a hitvesétől. […] Valójában Jézus és Szófia kinyilatkoztatta a teremtményt. Hiszen, végül is, Szófia magjai hiányosak és alaktalanok, Jézus kigondolt egy teremtményt ebből a fajtából és magokká tette, miközben Szófia vele dolgozott. Mivel ők forma nélküli magok, ő (hímnem) alászállt és létrehozta az Eónok Pleromáját, melyek azon a helyen voltak, hiszen még a nem-teremtettek is azon Eónok közül a Pleroma és a Semmit-nem-tartalmazható Atya mintázatát viselik. A Nem-Teremtett hozta létre a Nem-teremtett mintázatát, mivel a Nemteremtettől az, akit az Atya formába öltött. A teremtmény azonban az elő-létező dolgok

árnyéka. Továbbá, az a Jézus alkotta meg a teremtményt, és ő szenvedélyből dolgozott, körbevéve a magokkal. És elválasztotta őket egyiket a másiktól és a jobb szenvedélyeket beléhelyezte a szellembe és a rosszabbakat a testbe. Most pedig, valamennyi szenvedély között az első […] sem […] őt, végül is, Pronoia idézte elő a javítást, hogy kivetítse az árnyékait és a képeit azoknak, akik elejétől fogva léteznek és azoknak, akik vannak, és azoknak, akik lesznek. Ez tehát a Jézusban hívők felmentése, az ő kedvéért, aki leírta a Mindenséget, a képmásokkal és képekkel és árnyékokkal. Ezután Jézus további dolgokat (hozott létre), létrehozta, Mindazokat a Pleromában és a syzygyben, vagyis az angyalokat. Egyidejűleg a Pleromával való megegyezéssel az ő (nőnem) hitvese kivetítette az angyalokat, mivel ő (hímnem) engedelmeskedett az Atya szándékának. Mivel ez az Atya akarata: nem megengedni semmi megtörténtét a Pleromában eltekintve a syzygytől. Még egyszer, az Atya akarata: gyümölcsöt létrehozni és hordozni, mindig. Az hogy neki (nőnem) szenvedni kellene, nem volt az Atya szándéka, hiszen ő (nőnem) egyedül lakozik, önmagában, a hitvese nélkül. Had […] egy másikat […] a Második […] a másiknak a fia […] a világ Tetrádja. És ez a Tetrád gyümölcsöt hozott, mintha a világ Pleromája egy Hebdomad lenne. És bevezetett képeket és képmásokat és angyalokat és arkangyalokat, istenségeket és szolgákat. Amikor mindezeket a dolgokat Pronoia véghezvitte Jézusnak a […] aki […] a magok […] a Monogenesznek […]. Valójában ők szellemiek és testiek, a mennyeiek és a földiek. Ilyen helyre tette őket és efféle iskolába, a tanítás és a forma miatt. Továbbá, a Demiurgosz elkezdte az ember teremtését összhangban az ő képével egyrészről, és másrészről, azok képmásának megfelelve, akik kezdettől fogva léteznek. Ez volt az a fajta lakóhely, melyet ő (nőnem) használt a magok számára, nevezetesen […elkülönül…] Isten. Amikor ők […] az ember részéről, hiszen valójában a Gonosz az egyik isteni lény. Ő (hímnem) eltávolította magát és megragadta az egész terét a kapuknak és, kiűzte a saját gyökerét arról a helyről a testben és a halott testben, mivel ő burkolta be az Isten emberét. És Ádám elvetette őt. Ezért fiakat szerzett, akik feldühítették egymást. És Káin megölte Ábelt, az ő fivérét, mivel a Demiurgosz beléjük lehelte az ő szellemét. És ott zajlott le a harc a hitehagyott angyalok és az emberiség között, akik a jobb oldalon és akik a bal oldalon voltak, azok között akik a mennyben és akik a földön voltak, a szellemek a testtel és a Gonosz az Isten ellen. Ezért az angyalok vágytak az emberek lányai után és lejöttek testbe, azért, hogy az Isten létrehozza az özönvizet. És ő szinte sajnálta, hogy megteremtette a világot […] a hitves és Szófia és az ő Fia és az angyalok és a magok. Ám a syzygy a teljes egy, és Szófia és Jézus és az angyalok és a magok a Pleroma képei. Továbbá, a Demiurgosz árnyékot vetett a syzygyre és a Pleromára és Jézusra és Szófiára és az angyalokra és a magokra. A teljes egy dicsőítette Szófiát, a kép dicsőítette az Igazságot. És a magok dicsősége, és Jézus, azok a Csendből és Monogeneszből. És a férfi angyalok, és a termékenyek a nők közül, valamennyien Pleromák. Továbbá, amikor csak Szófia megkapja az ő hitvesét és Jézus megkapja a Krisztust és a magokat és az angyalokat, akkor a Pleroma meg fogja kapni Szófiát örvendezéssel, és a Mindenség egységben lesz és megbékélésben.

Mert ezáltal az Eónok növekedtek, mivel ők tudták, hogy változniuk kell, anélkül, hogy változnának.

Zosztrianosz […]-nak a […] a szavak […] él örökké, ezek […] Zosztrinosz […] és […] és Iolaosz, amikor a világban voltam, ezekért, mint én, és [azokért] én utánam [az] élő választottak. Miént Isten él, […] az igazság az igazsággal és a tudás az örök fénnyel. Miután elváltam a bennem lévő testi sötétségtől, és a lelki káosztól elmémben, és a női vágytól […] a sötétségben, nem használtam azt újra. Miután megtaláltam az én anyagom végtelen részét, azután megfeddtem a halott teremtést bennem és az érzékelhető (világ) isteni Kozmokrátorát, a Mindenség erőteljes hirdetésével mindazoknak, akik idegen részekkel bírnak. Habár kipróbáltam az útjukat egy rövid ideig, miután a nemzés szükségessége elvitt engem a kinyilatkoztatásig, soha nem voltam velük elégedett, ám mindig elkülönítettem önmagamat tőlük, mivel egy szent által jöttem létre […], habár elkeveredve. Amikor lenyugtattam an én bűntelen lelkem, aztán megerősítettem az értelmem […] és én […] a […]ban az én Istenemtől […] […] elvégeztem […] megerősödve a szent szellemben jobban, mint Isten. És [akkor történt] velem, amikor lenyugtattam magam, [és] megláttam a tökéletes gyermeket […] […]. Őbenne, aki […] sokszor sokféleképpen [ő] megjelent nekem mint szerető atya, amikor kerestem mindenek atyját kutattam (aki) a gondolatban, az érzékelésben, a formá(ban), a fajban [régió…] a Mindenség(ben) van, mely megtartja és korlátozott a test(ben), habár test nélküli, lényegé(ben) anyag és [azok] mindezekhez tartoznak. Velük van és a születés-nélkül-való Kalyptos Istene és a hatalmasság ő[bennük] mindannyiukban, melynek létezése keveredett. A létezés(ről): hogyan léteznek azok, akik azok láthatatlan, oszhatatlan és ön-nemző szellemtől származó eónjától erednek? Ők a három születés-nélkül-való kép, jobb eredettel bírván, mint a létezés, régebb óta létezvén [ezeknél], a [világ…] válván? Hogyan vannak azok, ezzel szemben, és mindazok […] jó, ő és a mentség. Mi az egy helye? Mi az eredete? Az őtőle származó egy miként létezik érte és mindezekért? Miként [jött létre] mint egyszerű dolog, különbözvén saját magá[tól]? Úgy létezik mint létezés, forma, és boldogság? Erőt adva ő éli az életet? Hogyan van a létezésnek, mely nem létezik megjelenése létező hatalmassságból? Amikor elgondolkoztam ezeken a dolgokon, hogy megértsem őket, az én fajom szokása szerint, folyamatosan felhoztam atyáim Istenének. Állandóan dícsértem őket, az ősatyáimat és az atyáimat, akik kerestek (és) találtak. Ami engem illet, nem szűnök meg keresni a nyughelyet méltó lelkemnek, hiszen még nem kötött meg az érzékelhető világ. Azután, ahogy súlyos bajban voltam és zaklatott, az engemet körülvevő csüggedés miatt, merészeltem cselekedni és kiszolgáltatni magam a sivatag vadállatainak erőszakos halálra. Ott állt előttem az örök fény tudásának angyala. Azt mondta nekem, „Zosztrianosz, miért őrültél meg, mintha tudatlan lennél a hatalmas örökkévalók tekintetében, akik fent vannak? […] te […] […] is mondja […] hogy ti most megmenekültök […] […] az örök halálban, sem […] […] azok, akiket ismertek, azért, hogy […] megmenteni másokat, [nevezetesen] az én atyám választott választottait? [Te] [feltételezhető] hogy az atyja vagy [a te fajodnak…] vagy hogy Ioalosz a te atyád, az […] Isten angyala […] téged a szent emberek révén? Jöjj és menj át mindegyikükön. Vissza fogsz térni hozzájuk más [időben] hogy hirdesd az élő [fajt…] és hogy megmentsd azokat, akik érdemesek, és hogy megerősítsd a választottakat, mert az eón harca hatalmas, ám az ember ideje ebben a világban rövid.”

Amikor ezeket mondta [nekem] nagyon és nagyon boldogan felment vele a hatalmas fényfelhőbe. Levetettem a testem a földre, hogy dicsőségek által legyen őrizve. Megszabadítottak az egész világtól és a tizenhárom eontól benne és az ő angyali lényeiktől. Ők nem láttak minket, ám az ő arkónjaik összezavarodtak [a mi] áthaladásunkon, a fényfelhő miatt. […], ez jobb, mint minden [világi…] dolog. Szépsége kimondhatatlan. Erejével fényt ad, [őrizvén] a tiszta szellemeket, mint szellem-mentő és értelmes szó [nem] hasonlóan a világban lévőkhöz […] változható anyaggal és felkavaró szóval. Azután megtudtam, hogy a bennem lévő hatalmasság a sötétség fölé van rendelve, mert a teljes fényt tartalamzta. Engem ott megkereszteltek, és megkaptam a dicsőségek képét. Olyanná váltam, mint egy közülük. Elhagytam a légies-[földet] és elhaladtam az eónok másolatai mellett, miután hétszer megmosakodtam az élő [vízben], egyszer mindegyik eón[ért]. Nem hagytam abba, amíg nem [láttam] az összes vizet. Alászálltam a Számkivetetthez, aki valóban létezik. Megkereszteltek és […] világ. Felemelkedtem a Bűnbánathoz, aki valóban létezik [és] megkereszteltek négyszer. Elhaladtam a hatodik eón mellett, a […]-hoz. Ott álltam, látván a fényt az igazságból, mely valóban létezik, az ő önnemzette gyökeréből, és hatalmas angyalokat és dicsőségeket […] szám. Megkereszteltek engem az isteni Autogenes [nevében] azok a hatalmasságok, akik az élő vizeken vannak. Michar és Micheus. Megtisztítottak engem [..] hatalmas Barpharanges révén. Ezután ők [kinyilatkoztatták] önmagukat nekem és írtak nekem dicsőségben. Lepecsételtek azok, akik ezeken a hatalmasságokon vannak, [Michar] Mi[ch]eus, Seldao, Ele[nos] és Zonogenethlos. Gyökér-látó angyal lettem és álltam az első eónon, mely a negyedik. A lelkekkel megáldottam az isteni Autogenest és az ősatyát, Geradamast, az Autogenes [szemét], az első tökéletes [embert] és Seth Emm[acha Sethet], Adamas fiát, a mozdíthatatlan faj…] atyját és a [mi] [fényeinket…] [1 sor kiolvashatatlan] Mirothea, az anya […] […] és Prophania […] a fényé és de-[…] […] [Megkereszteltek] másodszor az isteni Autogenes nevében ugyanezek a hatalmasságok. A férfi faj angyala lettem. A második eónon álltam, mely a harmadik, Seth fiaival áldottam mindegyiküket. Megkereszteltek harmadszor az isteni Autogenes nevében mindezek a hatalmasságok. Szent amgyallá váltam, a harmadik eónban álltam, amelyik a második. Mindegyiküket áldottam. Megkereszteltek negyedszer, [mind]ezek a hatalmasságok. Tökéletes [angyallá] váltam, a negyedik [eónban] álltam, [amelyik az első] és [mindegyiküket áldottam]. Azután sóhajtottam […] azt mondtam […] én […] […] közül én [1 sor kiolvashatatlan] […] miért […] […] hatalommal […] róluk és más módon az emberekről szóló beszámolóban? Vagy pedig, ezek azok, ám az ő nevük különbözik egymástól? Vannak lelkek, melyek különböznek a lelkektől? Miért különböznek egmástól az emberek? Mitől és mi módon emberek?” A magasan lévő hatalmas uralkodó, Authrounios, mondta nekem: „Azokról kérdeztek, akik mellett elhaladtatok? És erről a levegős-földről, miért lett kozmikus modell? És az eón-másolatokról, hány van, és miért […] nincsenek fájdalomban? És a

Számkivetettről és a Bűntudatról, és az [eónok] teremtéséről, és a világról, amely […] valóban […] ti, arról […] engem, őket […] sem […] ti […] láthatatlan […] szellem…] és a […] közül […] [3 sor kiolvashatatlan] és […] […] amikor én […] A magasan lévő hatalmas uralkodó, Authrounios, azt monda nekem: „A légies-föld egy ige által jött létre, habár, a nemzettek és a romlandók, akiket kinyilatkoztatott, elpusztíthatatlansága révén. Tekintettel az eljövendő hatalmas bírákra (ők eljöttek) azért, hogy ne kóstolja meg az érzékelést és hogy bezáruljon a teremtésbe, és amikor rájöttek és meglátták az ige munkálkodásában, halálra ítélték az uralkodóját, mert a világ modellje volt, a […] és az anyag kezdete, az elveszett sötétség nemzése. Amikor Szófia ránézett […] őket, létrehozta a sötétséget, amint ő […ő(nőnem)] mellette a […ő (hímnem)] modell […] lényege […] forma […] egy képnek […] én […] a Mindenség [2 sor kiolvashatatlan] […] sötétség […] […] mondják […] hatalmasságok […eónok] a [teremtésből…] látni bárkit az öröklétűek közül. Látta (hímnem) a tükröződést. A tükröződéssel kapcsolatban, melyet ő látott, megalkotta a világot. A tükröződés tükröződésével munkálkodott létrehozván a világot, és akkor a látható valóság tükröződését elvették tőle. Ám Szófiának odaadták a nyugalom helyét a bűnbánatáért cserébe. Így benne nem volt elsődleges tükröződés, tisztán önmagában előre. Miután már létrejöttek őáltala, ő használta az ő képzeletét (és) megalkotta a fennmaradót, Szófia képe mindig elveszett mert az ő képmása félrevezető volt. ám az Arkón […] és testet készített, mely […] vonatkozóan a hatalamsabb […] le […] amikor megláttam […] a szívhez […] [1 sor kiolvashatatlan] őneki, birtokolván [4 sor kiolvashatatlan] tökéletes általa […] [1 sor kiolvashatatlan] […] őáltala, miként ő [kinyilatkoztatta] a világ elpusztítását az ő [állandósága] által. Ez pedig a következő módon, ahogy az eónok másolata létezik. Nem engedelmeskedtek az egyszerű hatalmasság alakjának. Ez örök dicsőség, mellyel ők rendelkeznek, és minden egyes hatalmasság ítélőszékében lakoznak. Ám amikor a lelkek megvilágosodtak a fény által őbennük és a modell (által), mely gyakran jött létre bennük szenvedés nélkül, ő (nőnem) nem gondolta, hogy ő látta […] és az örök […]áldottban […] minden egyes […] mindegyik […] fény […mind], és ő […] az egész, és ő […] és a […] és ő […] ő, aki

[4 sor kiolvashatatlan] A bűnbánat. [Lelkek] megtalálhatók a bennük lakozó hatalmassság szerint, […] az alacsonyabbakat a másolatok hozták létre. Azok, akik modellt kaptak az ő lelkeikről, még mindig a világban vannak. Az eónok távozását követően jöttek létre, egyesével, és egyenként távolították el őket a Számkivetett másolatából a Számkivetetthez, aki valójában létezik, [és az ] Autogenes másolatából [az Autogeneshez] mely valóban létezik. A maradék […] a lelkek […]léteznek a […] minden […] eónok közül […] [1 sor kiolvashatatlan] és […] általa […] a […] [3 sor kiolvashatatlan] közül […] ezek […] [áldott a] Isten fent, a hatalmas eónok, a születés-nélkül-való Kalyptos, a hatalmas férfi Protophanes, a tökéletes gyermek aki nagyobb Istennél, és az ő szeme Pigeradamas. Hívtam a Gyermek Gyermekét, Ephesechet. Elém állt és azt mondta: „Óh, Isten angyala, Óh, az Atya fia, […] a tökéletes ember. Miért hívsz engem és kérdezel azon dolgok felöl, melyeket ismersz, mintha te volnál [a tudatlan] közöttük?” És én azt mondtam: „Azért kérdeztelek a keverékről […] ez tökéletes és ad […] hatalmasság van, mely [birtokolja … azokat] amelyekben mi megkapjuk a keresztséget […] ezek a nevek [különbözők…] és miért […] tőle […] benne […ból] mások […]emberek […különböző] [3 sor kiolvashatatlan] Azt mondta: „[Zoszt]rianosz, figyeld ezeket a dolgokat […] első alkalommal […] ered az három, mert Barbelo eónjának egyetlen eredetében jelentek meg, nem úgy mint néhány eredet és hatalmassság, sem úgy, mint egy eredet vagy hatalmasság. Ez mindennek az eredete, hogy ők megjelentek, megerősítettek minden hatalmasságot, és megjelentek abból, ami messze jobb önmaguknál. Ezek (hárman) a Létezés, az Áldottság és az Élet […] […] az ő társaik […] benne […] és összefüggésben a […] birtokolván nevet - […] inkább, mint […] és […] a tökéletes […] belőle [6 sor kiolvashatatlan] És mindegyikük vize […]; ezért […] vizek a tökéletesek. Ez az élet vize, mely a Vitalitáshoz tartozik, amelyben megkereszteltek most benneteket az Autogenesben. Ez az Áldottság (vizében) van, mely a Tudáshoz tartozik, amelyben meg lesztek keresztelve a Protophanesban. Ez a Létezés vize, [mely] az Istenséghez tartozik, Kalyptoshoz. Most az Élet vize [… viszonylatában létezeik] hatalmasság; mely az Áldottsághoz tartozik, a lényeggel összafüggésben; mely az [Istenséghez] tartozik, kapcsolódva a [Létezéshez…]. Ám mindezek […] elöljáróság és […] azok, akik […] víz, amely [megtisztul…] […] összhangban a […amikor ők] eltávoznak [4 sor kiolvashatatlan] […] Létezés, miként [ő (hímnem)] benne van. [Ő] nemcsak [lakozott] a Gondolatban, hanem ugyancsak […] őket, azaz ő az, aki [Létezik] a következő módon. Azért, hogy ez a világ ne legyen végtelen és alaktalan, elhelyezett egy […] föléje; ám azért, hogy [ő] váljon valamivé, az igazán fiatal kereszteszte ezt, azzal, ami övé, [így] a Létezés. Ez a [fiú]-val, aki el van helyezve, ővele, akit ő keres, őt aki körülvesz […] mindenhol […] az igazságtól […] viszi

őt, aki […] létezik […] tevékenység […] élet […] az ő igéje szintén […] ezek vannak miután […] ők válnak […] [5 sor kiolvashatatlan] […] és a hatalmasság, a Lényeggel és a Létezés Létezésével, amikor a víz létezik. Ám a név, melyben ők mosnak, a víz igéje. Azután az első, a háromszorosan-hatalmas Autogenes tökéletes vize a tökéletes lélek élete, mert ez az ige a tökéletes Istené, miközben létrejön […] hiszen a Láthatatlan Szellem a mindenség forrása. Így, a többi pedig a [tudásból…] mint az ő képe. [Ám] ő ismeri önmagát […] miféle és mi […] életben egy időben […] él vele […] ő a […] élet, benne […] válik [korlátlan…] az ő […] [saját…] a név [4 sor kiolvashatatlan] […] ő valóban létezik. Ez ő, mert korlátozza saját magát. Ők megközelítik a vizet összhangban ezzel az egyetlen hatalmassággal és a rend képe. A nagyszerű férfi láthattlan Tudat, a tökéletes Protophanes rendelkezik a saját vizével, miként azt ti [látjátok majd] amikor megérkeztek az ő helyére. Ugyanez a helyzet a születés-nélkül-való Kalyptos esetében is. Összhangban mindegyikkel, létezik egy részleges entitás, az első formával, azért, hogy tökéletessé váljanak ezen a módon, hiszen az ön-nemzett eónok négy tökéletes entitás. [A] teljes egészében tökéletesek személyei […] őket, mint tökéletes személyeket. És a […] eón […] az Autogenesnek […] mivel mindegyik […] [tökéletes] férfi […] mindegyikért […] [tökéletes Isten … a háromszorosan]-férfi […] [tökéletes] személy […] benne […] [5 sot kiolvashatatlan] Tökéletes, akik léteznek, összhangban a formával, a fajjal és a Mindenséggel és a részleges különbséggel. Szintén ugyanez a helyzet a felemelkedés útjával amely magasabb a tökéletesnél és Kalyptosnál. Az Autogenes a fő arkón az ő saját eónjai és angyalai közül, mint az ő részei, mivel azok, akik a négy személyiség, őhozzá tartoznak; az ötödik eónhoz tartoznak együttesen. Az ötödik az egyben létezik; a négy [az] ötödik, részről-részre. Ám ezek [négyen] tökéletesek személyiségben [mert ők] rendelkeznek egy […] ez ugyancsak […] [a háromszorosan férfi] személyiséggel […] mivel ő a […] közül […] Isten, a láthatatlan [Protophanes] […férfi] tudat […] mely létezik [6 sor kiolvashatatlan] Élő és tökéletes részek. A Mindenség[ről] és a teljesen tökéletes fajról és arról, aki nagyobb a tökéletesnél és az áldottnál. Az ön-nemző Kapyptos elő-létező, mert az egyik eredete az autogenesnek, egy Isten és egy ősatya, oka a Protophanesnek, az atyja a részeknek, melyek az ővéi. Mint isteni atya, ő előre-tudás: ám ismeretlen, mivel hatalmasság és önmagától származó atya. Ezért ő [apátlan]. A Láthattlan Háromszorosan Hatalmas Első Gondolat-[a] mind[ezeknek], a Láthatatlan Szellem […] van a […] és Lényeg, amely […] és Létezés […] vannak [létezésük] a […] áldott […]a […] mindezek […] a […] [3 sor hiányzik]

Bennük léteznek, [és] ők […] másokban […] mindannyiuk által sok helyen. Minden helyen vannak, melyet ő szeret és vágyik rá, habár nincsenek bármelyik helyen. Van képessége a szellemre, mivel ők testetlenek, habár jobbak a testetlennél. Ők osztatlanok, élő gondolatokkal és az igazság hatalmával, azokkal a tisztábbakkal, mint ezek, hiszen vele szemben tisztábbak és nem olyanok, min a testek, melyek egy helyen vannak. Mindenek felett, rendelkeznek szükségességgel a Mindenség viszonylatában, illetve a részhez. Ezért a felemelkedés útja […] az tiszta […] mindegyik […] önmagát (nőnem) és [1 sor kiolvashatatlan] […] őket [3 sor kiolvashatatlan] […mindenek felett] [1 sor kiolvashatatlan] bizonyos eónok. Ezután [azt mondta]: „Hogyan tartalmazhatja ő akkor az örök modellt? A fő értelem megoszlott, amikor az ön-nemző víz tökéletessé vált. Ez ismeri őt és mindezeket, a protophanikus víz. Ha csatlakozik önmagához mindezekkel, az a víz, mely Kalyptoshoz tartozik, akinek képe még az eónokban van. Hogy személyesen megértsük az ő valamennyi részüket, ők […] mindazok a Mindenségből, ahol a tudás van. Ők [elkülönültek] az egytől, akit ismertek és az egymással való társaságtól. A Mindenség és ezek mindannyian, amikor ők […] megmoskodtak a [mosása az] [Autogenes] ő […] közül […] [5 sor kiolvashatatlan] Ő megjelent [számára], azaz, amikor az egy megismerte, miként létezik ő, őérte és (hogyan) rendelkezik a társasággal az ő közösségükkel, az egy megmosakodott Protophanes mosakodásában. És ha ezek eredetének megértésében, hogyan jelennek meg valamennyien egyetlen eredetből, miként lesznek azok mindannyian, akik egyesültek, megosztottak, (majd) újra csatlakozottak, és hogyan [csatlakoznak] a részek az összességgel és a fajok és [a fajták – ha] az egy megérti ezeket a dolgokat, az egy megmosakszik Kalyptos mosakodásában. Minden egyes helyet tekintetbe véve, az egynek része van az örök egyekből [és] felszáll […] és ő […] tiszta és egyszerű, ő mindig […] egyik közülük […] [mindig] ő tiszta az egyszerűségért. Őt eltölti […] […-ban] Létezés és a szent szellem. Semmi sincs őrajta kívül. Ő [láthatja] az ő tökéletes lelkével moindazokat, akik az Autogeneshez tartoznak; az ő tudatával, azokat, akik a Háromszoros-férfihez, és az ő szent szellemével azokat, akik a Protophaneshez. Megismerheti Kalyptost a szellem hatalmasságain keresztül, akiktől ők létrejöttek a Láthatatlan Szellem sokkal jobb kinyilatkoztatása révén. És a gondolat által, mely most hallgatásban van és az Első Gondolat által (ő megismeri) a Háromszorosan Hatalmas Láthatatlan Szellemet, hiszen azután ott van a jelentés és a hallgatás hatalmassága, mely megtisztíttatott az életadó szellemben. (Ez) tökéletes és […] és teljesen-tökéletes. Dicsőségek, ezért, melyek felállították ezeket, [élet-adók], akik meg lettek keresztelve igazságban és ismeretben. Azok, akik érdemesek rá, őriztetnek, ám azok, akik nem ebből a fajból valók […] és mennek […] ezek, akik […] […] az ötödikben, ő, révén […] […] másolat […] az eónoknak […] nevezetesen a mosakodás, ám ha [ő] lekopasztja a világot és félreteszi a [tudást], és (amennyiben) ő az, akinek nincs lakhelye azon a helyen és hatalmas, akkor, mivel mások útját követi, ő ugyancsak egy jövevény, ám (ha) ő az, aki vállalta a bűntelenséget, mert

a tudás elegendő volt számára, ő nem aggódó, amikor bűnbánatot tart, és amikor mosakodások kijelöltetnek ezeknek ezen kívül. (Az útra) (vonatkozóan) az ön-nemzők, azok. Akikben meg lettél most keresztelve, mindenkor, (az út) melyet érdemes látni a [tökéletes] személyeknek: a Mindenség tudásaként szolgál, hiszen azért jött létre az ön-nemző hatalmasasságoktól, attól, akit megszereztek, amikor áthaladtok a teljesen tökéletes eónokon. Amikor megkapjátok a harmadik mosakodást […], meg fogjátok tanulni a […] valóban […] azon [a] helyen. Ezekről a nevekről, miként az következik: mivel ő (hímnem) egy, őt […] olyan, mint […] miközben ő [létrejött…] létezik és […] egy szó, ők [mondták…]. Ez olyan név, mely valóban létezik együtt [ezek]-kel, őbenne (nőnem). Ezek, léteznek, úgy tesznek benne […] hasonlít. Az ő (hímnem) természetbeni hasonlatossága azon belül van, ami az ő sajátja. Ő látja ezt, érti és elfogadja, (és) hasonlatosságot vesz belőle. [Ők] pedig tudnak hangosan beszélni és hangokat hallani, ám képtelenek engedelmeskedni, mert érzékelhetőek és testiek. Ezért, ahogy ők képesek tartalmazni őket, őket tartalmazván, így ő egy kép, amely […] ily módon, létrejövén az érzékelésben egy szó [által] amely jobb, mint az anyagi természet, ám alacsonyabb, mint az értelmi lényeg. Ne csodálkozzatok a lelkek közötti különbségeken. Amikor azt gondolják, hogy különbözőek és [nem hasonlítanak] […] azokra, akik […] és hogy […] hangos […] ő elveszvén […] az ő [lelkük] […] test, és hogy […az ő] ideje, ő […] vágy, az ő lelkük létezik, amint […] az ő testük. Ami azokat illeti, akik tökéletesen tiszták, van négy […] mellyel ők rendelkeznek, ám azok, az idő[ben] kilencen vannak. Mindegyiküknek megvan a saját faja és szokása. Az ő képük különbözik, révén elkülönült, és ők kitartanak. Más halhatatlan lelkek csatlakoznak ezekhez a lelkekhez, Szófia miatt, aki letekintett rájuk, mivel három faja van a halhatatlan léleknek: elsők azok, akik a Számkivetetten vetettek gyökeret, mivel nem rendelkeznek a nemzés képességével, (olyasmivel) ami csak azoknak van meg, akik követik mások által birtokolt utat, az egy, aki az egyetlen faj, amely […]; lévén a második, azok, akik a Bűnbánat[…] állnak, mely […] bűn, lévén elegendő […tudás…] lévén új […] és őneki van […] különbség […] ők vétkeztek a többiekkel, [és] megbánták a többiekkel […] tőlük egyedül, mivel […] a fajok, melyek léteznek benne […] azokkal, akik elkövették az összes bűnt és megbánták. Ők vagy részek, vagy vágynak a saját összhangjukra. Ezért az ő többi eónjuk hat, összhangban a hellyel, mely mindegyiküknek (nőnem) jutott. A harmadik (faj) az ön-nemzők lelkei, mert rendelkeznek a kimondhatatlan igazság igéjével, azzal, mely a tudásban és a [hatalomban] őtőlük egyedül és az örök [élettől]. Négy különbségük van, mint az angyalok fajának, akik azokkal léteznek, akik az igazságot szeretik; azokkal, akik a reményt; azokkal, akik hisznek a […] birtoklásában; azokkal, akik […]. Ők léteznek, lévén ő […] az ön-nemzettek […] ő az, aki a [tökéletes… élethez] tartozik; a második a […] a […] tudás […] a negyedik az, aki a halhatatlan [lelkekhez…] tartozik]. A négy Fény […] lakozik a következő módon. [Armozelt] az első eónra helyezték. (ő az) Isten ígérete, […] az igazságból és örvendezés a lélekből. Oroiael, a hatalmasság (és) az igazság látnoka, a másodikra helyeztetett. Daveithe, a tudás látomása, a harmadikra tétetett. Eleleth, a mohó vágy és az igazságra való felkészülés, a negyedikre helyeztetett. Ők léteznek, habár nem tartoznak Protophaneshez, hanem az anyához, mivel ő a fény tökéletes tudatának gondolata, azért, hogy a halhatatlan lelkek megkapják a tudást önmaguk számára. […] ezekben, az Autogenes […]rse[oas], az élet […] minden, ő (hímnem) az ige […] kimondhatatlan […] igaz, ő, aki mondja [… kinyilatkoztatás] vonatkozván a […] hogy létezik, mint […] fent létezik a […]-ban, […csatlakozott] ennek igájában, fényben, és gondolat, belül az ő […].

Hiszen Adamas, a tökéletes férfi, az Autogenes szeme, ez az ő tudása, mely megérti, hogy az isteni Autogenes az igazság tökéletes tudatának egy szava. Ádám fia, Seth, eljön minden egyes lélekhez. Hiszen a tudás elegendő számukra. Ezért, [az] élő [mag] belőle jött létre. Mirothea a […] az isteni Autogenes, a […] őtőle (nőnem) és […], ő révén a tökéletes tudat gondolata, a létezés miatt, ami az övé. Mi ez? Vagy, ő létezett? […] ő létezik? Ezért az isteni Autogenes az ige és a tudás, és az ismeret […ige]. Ezért Ádám a [s…] [az egyszerűek] közül, amikor ő (nénem) megjelent […] egy változás [a] […] lelkeiben, ő önmaga a […] […] tökéletes. A [tökéletes egy …]-gyel kapcsolatban angyali lények […] [válnak amikor] [lelkek] meghal…] […a világ…] […] a másolatok […] valóban […] mely [létezik] […] megtérés […] az ő helyére […] mely létezik […] eónok, ha […] és ő szereti […] ő kitart […] eón birtokolván a Fény [Ele[leth […] válnak a […] isten-látó. [Ám] ha ő reméli, akkor ő érzékeli. És a […] faj […] ő kitart [8 sor kiolvashatatlan] […] ő kiválasztatott [2 sor kiolvashatatlan] […] fény Ar[mozel] […] egy [áldás] a [hatalmason…] ti kitartotok […] a fény, amely […] és mérték nélküli […] az eón hatalmas […] […] azok egyedül […] a tökéletesből […] a hatalmasság […] képes, és […] és […] képes […] az ő (hímnem) lelkéből […] érzékelhető, […] nem […]-val […, ám] ti vagytok […] személyenként […] nem létezik semmi […] őt (hímnem) […] mely ő […] [3 sor kiolvashatatlan] […-ban] és […] mindenkin […] minden […] […] alaktalan […] […] és ez az egy […] és ez a [modell] […] és néhány […] örök, sem […] és minden […] növekszik ebből […] ő fény […] mert ő híján van […] a tökéletes tudat […] osztatlan […] tökéletes fény […] és ő benne van […] Adamas […az] Autogenes […] és ő megy […]tudat […]az isteni Kalyptos […] ismeret […] ám […] lélek [5 sor kiolvashatatlan] […] létezés […] ő (nőnem) bírván [1 sor kiolvashatatlan] […] néhány másodlagos hatalmasság és […] és néhány harmadlagos […] megjelenik […] amely […] [1 sor kiolvashatatlan] lélek […] És az eónok […] lakozván hely […]lelkek és […] istenek […] nagyobbak az istennél […] az ön-nemzőknek a […] Autogenes […] első […] angyal […] láthatatlan […] néhány […] lélek és […] eónok […] és a lelkeknek […] angyal […]

[4 sor kiolvashatatlan] ő (nőnem) […] örök […] idők. […]. És […] [1 sor kiolvashatatlan] és ha […] nevezetesen a lélek […] válik [angyallá…] , és […] világ […] angyalok és […] hogy a szent […] és eón, mely […Autog]enes rendelkezik […] őket, a […] […] arkón […] őnekik van […] különbözőség, amely […] ő nem, beszélni [1 sor kiolvashatatlan] […] és […] isteni Autogenes […] mely létezik […] hall […] Autogenes […] közül [5 sor kiolvashatatlan] […] bír […] létezés […] élet […] léteznek, vonatkozólag [a] […] szó […] a gyermek […] férfi a nemzetségért […] [1 sor kiolvashatatlan] láthatatlan szellem […] a tökéletes […]-ben [1 sor kiolvashatatlan] és az eredet […] szeretet és […] Barbelo […] és a […] a […] tudat […] Ezek ketten […] gondolat […] tőle a […] Barbeloban […] és Kaplyptosban […] mindezek […] a szűz […] ő [megjelenik] […]-ban és […] [3 sor kiolvashatatlan] abban […] hatalmasság [1 sor kiolvashatatlan] [ő (hímnem) nem] ő[tőle, hanem…] (van) a annak a hatalmasságától […valóban…létezik], ő (nőnem) […] az ő (hímnem) […] ők révén elsők […] annak a […] és ő a […] ő egyedül […] ad neki (himnem) eleget […] őneki […] minden, ő ad […] általa […] mivel ő[miatta] néhány […] azért, hogy ő tegyen […] és az, amely […], őt […] osztatlan […] Barbelo […] azért, hogy ő tegyen […] áldottság [1 sor kiolvashatatlan] […] minden […] ő eljön [4 sor kiolvashatatlan] a […] tökéletes [tudat…] és ő (hímnem) […] tökéletes szellem […] tökéletes, ő örökké él […] őt, és […] ő létezik […] a […] közül ő a [szó] a […]-ból mely van […]-ban mindannyiukból […] örök […] […] a háromszorosan [hatalmas a […]-ban […] azok, amelyek [tökéletesek […] a Protophanes […] tudat, ám […] tiszta […] és ő […] egy képnek […] megjelenik […] és a […]

[1 sor kiolvashatatlan] őt […] [5 sor kiolvashatatlan] […] […] nevezetesen [2 sor kiolvashatatlan] […] őmiatta ők […] én megjelölöm ezt […] ő egyszerű […] mivel ő […] amint ő létezik […] amint mások […] hogy ez van […] szükség. Vonatkozólag a […] háromszorosan-férfi […] valóban létezik […] közül, tudat ismeret […] azok, akik léteznek […], amelyet ő birtokol […] valóban létezik […] és a […] […] és ő […] második […] tökéletes, amely […] megjelenik […] őbenne, ők […] Kalyptos [3 sor kiolvashatatlan] […faj…] [2 sor kiolvashatatlan] [4 sor kiolvashatatlan] Mmásodik faj […] a tudás […] [Protophanes…] [férfias…] ő birtokolja […] létezés […] születés-nélkül-való, ők […] harmadik […] […ő] rendelkezik […] ismeret és […] léteznek együtt […] teljesen-tökéletes […] áldott, hiszen nincs […] [2 sor kiolvashatatlan] Isten […] ővele […] [1 sor kiolvashatatlan] Tökéletes […] közül […] Kalyptos [4 sor kiolvashatatlan] […] tud […] közül […] […Protophanes] […] a tudat […] a hatalmasságok […] az összes […] és ő [létezik] […] ez a tudás. […] isteni, Autogenes. [Az] isteni [Autogenes] […] a gyermek […] háromszorosanférfi, ez a férfias […] van […] és a faj […] tökéletes, mert nem rendelkezik […] […]-ban a tudás, miként az a másik […] révén […] a személyiségek létezése [és] a személyiségek közönséges tudása […] összhangban az összessel […] tökéletes. Ám a férfias […] tudat, a Kalyptos, [ám] a […] isteni Kalyptos […] és a hatalmasság […] mindezeknek […valóban…] [3 sor kiolvashatatlan] [Protophanes] [1 sor kiolvashatatlan]

[Protophanes… […] tudat [2 sor kiolvashatatlan] Ő, aki az összees […]-hez tartozik, születés-nélkül-való […] férfi […] ők […] azzal, aki […] és ő, aki […] ő aki lakozik […] […] az érzékelhető [világban…] ő él a halottal […] […] minden […] üdvösséget szerezzen […] a halott. És valamennyiüknek nem volt szüksége üdvösségre […] első, ám ők biztonságban vannak és nagyon alázatosan léteznek. Most pedig (arról) az emberről, aki a halottak [közül] való: az ő lelke az ő tudata és az ő teste mind [halottak]. Szenvedések […] az apja a […] anyag […] a tűz […] [4 sor kiolvashatatlan] átkeresztezi. És a második férfi a halhatatlan lélek azokban, akik halottak. Amennyiben nyugtalan önmaga miatt, akkor [amikor keresi] azokat a dolgokat, melyek jövedelmezőek [vonatkozóan a…] mindegyikük, [akkor ez{ megtapasztalja a testi szenvedsét. Ők […] és ő […mert] örök Istene van, összekapcsolja őt a démonokkal. Most pedig, a Számkivetettségben lévő emberrel kapcsolatban; amikor ő felfedezi az igazságot önmagában, akkor távol van mások cselekedeteitől, akik léteznek [helytelenül] (és) megbotlanak. Arra az emberre (vonatkozólag) aki bűnbánatot tart: amikor lemond a halálról és azon dolgok iránti vágyakról, melyek a halhatatlan tudatuk és az ő halhatatlan lelke miatt, először ő […] megvizsgálja ezt, nem a magatartásukkal kapcsolatban, hanem a tetteikről, hiszen őtőle ő […] […] és […] megszerzi […] és az ember, aki megmenthető, az, aki kereső őt az ő tudatával és aki mindegyiküket megtalálja közülük. Óh, milyen hatalmas ereje van! És az ember, aki megváltásra kap, az, aki nem ismerte meg, ezek hogyan […] léteznek, ám ő önmaga, [a] szó által, miként az létezik […] megkapta mindegyiket […] minden helyen, egyszerűvé válván, és eggyé, hiszen akkor ő megváltást kap, mert áthaladhat mind[ezeken]. Ő válik a […]mindezek. Ha ő [vágyakozik] ismét, akkor ő eltávozik mindannyiuktól, és visszahúzódik önmagába [egyedül] hiszen úgy válhat istenivé, ha menedéket talál Istenben.” Amikor meghallottam ezt, áldást hoztam az élő és születés-nélkül-való Istennek igazságban és a születés-nélkül-való Kalyptosnak és a Protophanesnek, a láthatatlan, férfias, tökéletes Tudatnak, és a láthatatlan háromszorosan-férfi Gyermeknek [és az] isteni Autogenesnek. Azt mondtam Ephesek gyermekének, aki velem volt: „A te bölcsességed utasíthat engem az emberek szétszórására, akik megváltást kaptak, és azokkal (kapcsolatban), akik elkeveredtek ővele, és azok, akik osztoznak ővele, azért, hogy a élő választottak megismerjék?” Ezután Ephesek gyermeke azt mondta [nekem…] nyiltan: „Ha ő visszavonul saját magába egyedül, számos alkalommal és létrejön mások tudására való hivatkozással, a Tudatot és a halhatatlan [Eredetet] nem fogja megérteni. Aztán hiánya van, […] mivel kiderül, semmije sincs és nem választja el tőle, és kitart […] és létrejön idegen [ösztönzésre …] én, ahelyett, hogy egyikké válnék. Ezért sok formát visel. Amikor félre fordul, létrejön, keresvén azokat a dolgokat, melyek nem léteznek. Amikor lehull hozzájuk, gondolatban, és más módon ismeri meg őket, mivel ő erőtlen és talán megvilágosult, a természet alkotása lesz. Így lejön a születésre, emiatt és szótlan lesz a fájdalmak és a végtelen anyag miatt. Habár örök és halhatatlan erőt birtokol, meg van kötve a test [mozgásához]. Élővé [tették] és [mindig] megkötött a kegyetlenséghez, elvágván a köteléket minden egyes gonosz lélegzettel, amíg ő nem [cselekszik] ismét és kezd el újra érzékelni.

Ezért hatalmasságokat választottak ki az ő megváltásukra, és mindegyikük a világban van. Az ön-nemzők körében, minden egyes [eónhoz] kapcsolódóan, dicsőségesek állnak, azért, hogy akik a [világban] vannak, biztonságban legyenek mellettük. A dicsőségesek tökéletes gondolatok, megjelennek a hatalmasságokban. Nem tpusztulnak el, mert az üdvözülés modelljeként szolgálnak, [mivel] mindegyikük megváltást kapott. Ő modellt kap (és) erőt mindegyiküktől, és a dicsőséggel, mint segítő, így távozik a világból [és az aónok…] Ők a halhatatlan lélek őrzői: Gamaliel és Strempsouchos, Akramas és Loel, és Mnesinous. [Ő a] halhatatlan szellem. Yesseus-Mazareu[s]-Ye[s]sedekeus. Ő a […] gyermeke a […] vagy, a gyermek gyermeke, és […]. Ám Ormos a […] az élő magon és Kam[…]el a szellem-adó. Ő[előttük] állnak Seisauel és Audael and Abrasax, a mirriád-Phaleris, Phalses, [és] Eurios, az őrzői [a] dicsőséges-Stetheusnak, Theo[pe]mptos, Eurumeneus és Olsen. Az ő mindenben segítőik Bal[…]mos, […]son, Eir[…]n, Lalameus, Eidomeneus és Authrounios.A bírák, Sumphthar, Eukrebos és Keilar. Az örökös, Samblo. Az angyalok, akik irányítják a felhőket, felhők, Sappho és Thouro.” Amikor mindezeket a dolgokat elmondta, beszélt nekem mindazokról az ön-nemző eónokban. Ők mindannyian örök Fények, tökéletesek, mert személyenként tökéletesek. Láttam a valamennyi eónnnak megfelelő élő földet, élő vizet, [levegőt, készült] fényből és a tüzet [mely] nem tud égetni, mert [ők…] valamennyien egyszerűek és megváltoztathatatlanok, egyszerűek és örökök, [élő lények] birtokolván […] sokfélét, sokféle fát, melyek nem pusztulnak el, [ugyancsak] konkolyt ebből a fajtából és mindezeket: elpusztíthatatlan gyümölcsöt, élő embereket és minden fajt, halhatatlan lelkeket, minden formából és a tudat fajait, igaz isteneket, angyalokat, létezvén hatalmas dicsőségben, az oszolhatatlan testet, a születés-nélkül-való születést, és a mozdulatlan érzékelést. És ott volt az egyikük is, aki szenved, habár képtelen szenvedni, mivel a hatalmasság hatalmassága. […] […] változnak […] oszolhatatlan […] ezek […] mind […] ők […mindenek által] közülük […léteznek] [-ban…léteznek] létrejönnek [1 sor kiolvashatatlan] [a 12. sortól a lap végéig nem maradt fent] Közül […] [egyszerű…] tökéletes […] örök […] eónok […] és a […] hatalmat kap […] és az ő […]-k […]-ban, mivel […] […] nem […] [a 12. sortól a lap végéig nem maradt fent] […]-ban […]thorso[…]s […] csend […] ő (hímnem) a […] […] ő isten […] áldottak vagyunk […] Geradama[s] […anyja] a […] […] ő (nőnem) a dicsőség […] a mi […] anya […] és Pleisha [az anyja] az angyaloknak [a fiával] Ádámnak, Se[th]-nek, [Emma]cha Seth az atyja a mozdulatlan [faj…] és […] a négy Fény, Ar[mosel], [Oroia]el, Daveithe, Eleleth. [Mindegyikük] név szerint áldott. [Mi] láttuk az ön-szabályozó [dicsőséget], a háromszorosan […] háromszoros férfi […] fenség, amint azt mondtuk: „Te vagy az egy, te vagy az [egy], gyermeke a [gyermek]-nek, Yato[…] léteznek […] [1 sor kiolvashatatlan] […te vagy] az egy, te [...] Semelel [...] Telmachae[...] omothem[...] férfias [...] [...] ő nemzi [...az] ön-szaválízó [dicsőség…] vágyhat rá, aki [...] teljesen-tökéletes [...] minden. Akron [...] a háromszorosan-férfi, a a [...] o o o o o b + i r e i s e [...] szellem vagy a szellemből; fény vagy a fényből; te vagy [csönd…] a csöndből; [te vagy] gondolat a gondolatból; az [Isten]fia, az Isten; hét … [...] … had beszéljünk [...]

[3 sor kiolvashatatlan] [...] szó [...] a [...] [...] és a [...] [1 sor kiolvashatatlan] [...] nem egyszerre [...] láthatatlan Barbelo [...] a [...] a háromszorosan-férfi Prones, és ő (nőnem) aki az összes dicsőségeshez tartozik, Youel. [Amikor engem] megkereszteltek ötöd[szörre] az Autogenes nevében, ezen hatalmasságok mindegyike, istenné lettem. [Én] az ötödik eónban álltam, felkészülésként mind[ezekre], (és) láttam mindazokat, akik az Autogeneshez tartoznak, (és) valóban léteznek. Ötször kereszteltek meg [...] és [...] a közül [...] zareu[s] tőle [...] hogy [...] tökéletes [...] és a hatalmas [...] dicsőség, ő (nőnem) aki tartozik a [...]-hoz [1 sor kiolvashatatlan] Isten, a [...] megjelenik [...] tökéletes, amely kettős [...] ő (nőnem), aki valamennyi fajhoz tartozik [...] férfias, az ön-szabályzó dicsőség, az anya [...] [a] dicsőségesek, Youel, és a [négy] Fénye [a] [hatalmas] Protophanesnek, A Tudatnak, Selmennek, [és azoknak], ővele (hímnem), az isten-[kinyilatkoztatóknak], Zach[thosnak] és Yachthosnak, Sethe[us]nak és Antiphan[te]snek, [Sel]-daonak és Ele[n]nos-nak [...] [...] [...] megy [...] a [...] az ő […]-jük [...] képmás […létezik] mint [...] közül [...], mivel [...] néz [...] [...] eón [...] több [...] Fényy [...] több dicsőséges [...] a következők összhangban [minden egyes] eónnal: az élő [föld] és az [élő] víz, és a fényből készült levegő, és a lángoló tűz, amely nem tud [égetni], és élőlények és fák és lelkek [és] tudatok és emberek [és] mindazok, akik [velük vannak], ám [ott] nincsenek istenek [sem] hatalmasságok, vagy angyalok, mindezek miatt [...] és [...] létezik [...] mind [...] mind [...] [...] mind [...] [...] ők lévén [...] és ők lévén [...] [...] és [...] [és] azok [...] őt (hímnem), az Autogenes. [ÉN] megkaptam a képmást [mind]ezektől. Az Autogenes eón[jai] kinyíltak (és) [hatalmas fény] jött létre [...] a [háromszorosan-]férfi eónokból, és ők [dicsőítették] őket. A négy eón vágyakozott belül a [...] eón a [...] mintázat [...] egyetlen létező [...]. Ezután E[phesek], a gyermek gyermeke [...] [4 sor kiolvashatatlan] […Yesseus] Maza[reus Yessede]keus [...] [...] közül […pecsét…] és Gábriel [1 sor kiolvashatatlan] [...] pecsét [...] négy faj Előttem járt ő (nőnem) aki a [dicsőségesekhez]tartozik, a férfias és [szűzies…] Yoel. [Én] tanácskoztam a koronákról, (és) ő azt mondta nekem: „Miért tanácskozott a te szellemed a koronákról és a [pecsétekről] rajtuk […] a koronák, melyek megerősítenek minden [szellemet…] és minden lelket, és [a] pecséteket, melyek a háromszoros fajon vannak és […] a láthatatlan szellem vannak […] [3 sor kiolvashatatlan] és […] szűz…] […] és […] […] keres […] […] benne […] ő[bennük] […] […] és […] […] ő (hímnem) [erősítette] és a pecsétek […] faj azok az Autogeneshez tartoznak és a Protohaneshez és a Kalíyptoshoz.

A [Láthatatlan] Szellem [egy] lelki és szellemi hatalmasság, tudó és elő-tudó. Ezért ő [Gábriellel] van, a szellem-adóval, [azért, hogy] mikor a szent lelket adja ő megpecsételje őt a koronával és megkoronázza őt, [révén] istenek […] […] […] a [2 sor kiolvashatatlan] […] a [1 sor kiolvashatatlan] […] […] szellem […] számára (nőnem) [1 sor kiolvashatatlan] […] ők léteznek […] és ők nem voltak ő[bennük] azért, hogy egyszerűvé [váljanak] és ne kettőssé [megfelelve] bármilyen mintának. [Ezek] azután az egyszerű, tökéletes személyiségek. […] és mindezek […] az eónok közül […] őt (hímnem), mindezek, […] akik léteznek a helyen […] teljesen-tökéletes, kéri a hatalmas […] hogy lássák őket, mivel […] [3 sor kiolvashatatlan] tökéletes […] [2 sor kiolvashatatlan] […] minden […] léteznek [...] ő (hímnem) van [...] [hallják] őt [...] [...] és [...] gondolatban [...] az első gondolat [...] hiszen [...] van a hatalmasságban, ő (nőnem) tökéletes [...] megfelelő számotokra, hogy [...] mindenről, és [...] azok, akiket hallgattok azok gondolata révén, akik nagyobbak a tokéletesnél és azok révén, akiket meg fogtok [ismerni] a tökeletesek[nek] a lelkében.” [Amikor ezeket mondta (nőnem), ő [megkeresztelt engem [6 sor kiolvashatatlan] […] az első […és] én megkaptam a hatalmat [1 sor kiolvashatatlan] […én] megkaptam a formát [...] magkaptam [...] [...] létezvén az én […] megkapták a szent lelket [én] létrejöttem [valóban] létezvén. Ezután, ő (nőnem) belevitt engem a hatalamas [eónba], ahol a tökéletes háromszorosan-férfi (van). Láttam a láthatatlan gyermeket a láthatatlan Fényben. Ezután [ő(nőnem)] újra megkeresztel engem […]-ban [4 sor kiolvashatatlan] [...] őt (nőnem) [...] [1 sor kiolvashatatlan] [és] én [...] én képes voltam [...] [...] a hatalmas egy [...] és tökéletes [...]

Yoel, aki az összes [dicsőségeshez] tartozott, azt mondta nekem: „Te [megkaptad] valamennyi [keresztelést] melyben rendjén [való] megkeresztelkedni, és [tökéletes] [...] váltál, a hallása a […]-nek minden. Most pedig [hívd] újra Salamexet és [...] és a teljesen tökéletes Ar[…]-t Barbelo [eón] Fényét és a mérhetetlen tudást. Ők ki fogják nyilatkoztatni [...] [...] láthatatlan [3 sor kiolvashatatlan] [...] amely [...] [...szűz] Barbelo [és] a Láthatatlan [háromszoros] hatalmas Szellem.” [Amikor] Youel, aki az összes dicsőségeshez tartozik, [ezt mondta] nekem, ő [letett engem] és a Protophanes elé állt. Ezután én voltam [...] az én szellemem felett, [miközben] lelkesen imádkoztam a hatalmas Fényekhez gondolatban. Elkezdtem hívni Salamexet és Se-[...]en-t és a teljesen-tökéletes [...]e-t. Láttam a dicsőségeseket akik nagyobbak a hatalmasságoknál, [és] ők felkentek engem. képes voltam [...] az én [...] és [...] [2 sor kiolvashatatlan] ő (nőnem) befedett [...] minden [...] Salamex [és] azokat, akik kinyilatkoztattak mindent [nekem] mondván, „Zosztrianosz, [tanuld] meg azokat a dolgokat, melyeket kérdeztél. [1 sor kiolvashatatlan] és [ő] (hímnem) egyetlen egy, [aki] [mind]ezek előtt létezik, akik valóban léteznek a mérhetetlen és oszthatatlan Szellem[ben] [...] [...] a Mindenség, mely [létezik] őbenne és a [...] [...] és az, aki [...] őutána. Ő az, aki keresztezi ezt [...] [4 sor kiolvashatatlan] [...] mindezek [...] ő (hímnem) van [...] [...] első [...] […] gontolatnak [...] minden hatalmasságnak [… lefelé] [...] megalapította [...] kitart, ő [áthaladt] az úton arra a helyre [...] és végtelen. Ő messze nagyobb az összes elérhetetlennél, mégis ő ad [...] nagyobb, mint bármely test (és) tisztább, mint minden testet-nem-öltött, behatolván minden gondolatba és minden testbe, [mivel ő] hatalmasabb mindennél, minden fajnál és fajtánál, miként az ő Mindenük [...] létezik [4 sor kiolvashatatlan] Részlegeshez [...] [...] rész [...] [léteznek] egy [...]-ben [...] ismerik őt (nőnem) [...] [...ő (hímnem) van] őtőle (hímnem) aki valóban létezik, aki (van) a Szellemtől, aki [valóban] létezik az egyedüli [...] mivel ők hatalmasságai a [...] a Létezésnek [...] és az Életnek és az Áldottságnak. A Létezésben létezik ő, [mint] egyszerű fő, az ő [szava] és faja. Hagyjuk, hogy aki meg fogja őt találni, létrejöjjön. Létezés az Életben, ő él […] [2 sor kiolvashatatlan] [ő birtokolván] tudást [...] ismeri mindezeket [...] őt egyedül [...] mivel Isten [...] amíg nem [...] [...] egyedül, és ő [...] [...] őbenne [...] [...] az egyetlen [...] [...] mivel ő ltezik, mint [...] mely[ben] az övé, aki létezik mind a forma formája, [...] egysége a [...]. Úgy létezik ő, mint [a] [...] hiszen ő [a] tudatban van. őbenne van, nem jött egyetlen helyre sem, mivel ő az egyetlen tökéletes, egyszerű szellem. [Mivel] ez az ő helye és [...], ez őbenne van, és ő a Mindenség, ahogy ő létrejön. Ez ő, aki tétezik, ő, aki [...] [...] és a [...] és a [védő] őbenne.

Élet [...] és az anyagtalan tevékenysége [...] a [...] aki létezik őbenne [létezik] őbenne [...] létezik [ő…] miatta, áldott és egy [...] tökéletes, és [...] aki létezik benne [...] aki valóban létezik. A tevékenység formája, amely létezik, áldott. A Létezést megkapván, ő hatalmat kap, a [...] a tökéletesség [...] elkülönülnek örökké. Ezután ő úgy létezik, mint a tökéletes egy. Ezért, úgy létezik, mint a tökéletes egy, mert ő osztatlan a saját régiójában, mivel semmi sem létezett őelőtte, kivéve a [tökéletes] egységet. [A 69-72. Oldalak üresek; valószínűleg számozottak.] létezés [...] [...] ő (nőnem) az üdvösség [...] [minden...] és ő (hímnem) [...] [...] képes, ő (hímnem) sem [...] [...] őt, ha ő [...] őt, neki, mindezek [...] [...] mivel ő [aki] [...] létezésben [...] őt, ő teljes mértékben [létezik] mint Élet, és az Áldottságban őneki tudása van. amikor megérti a [dicsőségeseket], ő tökéletes; ám ha [kettőt] vagy egyet ért meg, ő részeg, amiként az ő[tőle] kapta. Ez [ő]miatta van, hogy azok léteznek lelkekkel és azok lelkek nélkül; őmiatta (léteznek) azok, akik megváltást kapnak; mert őmiatta (léteznek) akik elpusztulnak, hiszen nem [kaptak] tőle; [ő]miatta létezik anyag és test; őmiatta (létezik) nem-[...] mert ő[miatta] [...] minden [...] miatta [...] [...] ez [...] aki [elő-] létező és ő [...] [...] az [egyszerű] fő, az egyetlen szellem [...] ő van [...], és [...] létezés, forma [...] [...] őtőle. Ez, [összhangban a] Tevékenységgel, azaz [...] az Élet, és összhangban a tökéletességgel, azaz a tudati erővel, hogy ő (nőnem) a Fény. Egy alkalommal (ők) hárman állnak, másik alkalommal ők mozognak. Minden helyen ott van, de nem pármelyik helyen, hogy a kimondhatatlan, megnevezhetetlen egy [...] és létrehozza valamennyiüket. [...] léteznek őtőle [...] megpihenve őbenne [...] az ő (nőnem) tökéletességében ő (hímnem) nem kapott meg [minden] formát, őmiatta. [2 sor kiolvashatatlan] [...] bármi [...] [két sor kiolvashatatlan] [...] létezésben [...] lakoznak benne a [...] életnek. Ám tökéletességben és [tudásban] (van) az Áldottság. A Létezésben létezik ő, [mint] egyszerű fő, az ő [szava] és faja. Hagyjuk, hogy aki meg fogja őt találni, létrejöjjön. Létezés az Életben, ő él […] Mind[ezek] a Szellem láthatatlanságá[ban] lakoznak. A tudás miatt […] van [isteni] és […] és […] áldottság és élet és tudás és jóság és egység és egyetlenség. Röviden, mindezek a meddőség tisztaságai […] elő-létezik őt (hímnem) […] mindezek és a […] az ő […] […] […]-ban [4 sor kiolvashatatlan] Eón, a […] a […]-ban, meddőség, ő […] ő mindig […] őt, amikor ő látta őt […]. Azért van ez, mert ő [van] az, aki egyszerű. Mert ő az Áldottság a tökéletességben […] egy, tökéletes és [áldott]. Ez azért van, mert őneki (nőnem) szüksége volt az ő (hímnem) […] őneki (nőnem) szüksége volt erre őtőle (hímnem), mert ő (hímnem) követteő őt (nőnem) tudással. Őrajta (hímnem) kívül van, ahol az ő tudása lakozik, azzal lakozik, aki megvizsgálja önmagát, egy tükröződés és egy […] […] szükségben van […] [1 sor kiolvashatatlan]

[…] egyszerű [1 sor kiolvashatatlan] […] és […] ő (hímnem) […] […] ez, ő (nőnem) […][…] a Pleroma […] melyet ő (nőnem) nem vágyott önmagának. Ő (nőnem) rendelkezik […] őt (hímnem) kívül a [tökéletességen], ő (nőnem) felosztotta, mivel ő [a] teljesen-tökéletes […] tökéletesség, gondolatként létezik. Tekintettel rá (hímnem) ő (nőnem) nemző, aki őt (hímnem) követi, és mint egyike az ő (hímnem) kimondhatatlan hatalmassága, az első hatalmassággal bír és az első meddősséggel őutána (hímnem), mert tekintettel az összes többire az első eón [3 sor kiolvashatatlan] [minden …] [1 sor kiolvashatatlan] […] […]-nak a […] és őt (hímnem) […] ismerik őt, ő valóban tézetik, mint egy eón […] és a Tevékenységben […] hatalmassság és a […] ő (nőnem) nem kezdte el, […] idő, ám ő [megjelent] az örökkévalóságból, megállván őelőtte (hímnem) az örökkévalóságban. Elsötétítette őt (nőnem) az ő fensége […]. Ő (nőnem) állt, őt (hímnem) nézve és örvendezett, mert eltöltötte őt (nőnem) az ő (hímnem) kedvessége, […] ám amikor ő (nőnem) bírtokolta [5 sor kiolvashatatlan] […] ő […] első létezés […] testetlen és hogy […]. Az osztatlan egy[ből] való, mely a Létezés felé mozog tevékenységben és [értelmi] tökéletességben és értelmes életben, mely az Áldottság volt és az Isteni. Az [egész] Szellem, tökéletes, egyszerű és láthatatlan, egységessé vált a Létezésben és a tevékenységben és az egyszerű háromszoros [hatalmasságban], a láthatatlan szellem, a képe annak, ami valóban létezik, az egy [5 sor kiolvashatatlan] A valóban [létező] egy [...] [ő (hímnem)] létezik a [...]-ban, ő (nőnem) révén egy kép [...] fordulópont [...] hatalom, hogy csatlakozzon az ő (hímnem) [...] ő (nőnem) meglátván a [...] mely létezett [...] teljesen-tökéletes [...] hogy az, mert ő (hímnem) [...] elő-létező és [...] megpihennek mindezeken, ő [...] elő-létező lényként ismert, mint háromszorosan hatalmas. A Láthatatlan Szellem soha nem [volt] tudatlan. Ő (hímnem) mindig tudott, ám ő volt a mindig tökéletes [és] áldott [...]. Ő (nőnem) tudatlanná vált és ő [...] megpihent és [...] ígéret [...] fény [...] [...] ő létezik [...][...] azért, hogy ő ne jöjjön többé létre, se ne jöjjön a létezésbe eltekintve a tökéletességtől. Ő ismerte önmagát és őt (hímnem). Megállítván önmagát, nyugalomban volt őmiatta (hímnem), hiszen ő[tőle] (hímnem) volt, aki valóban létezik, és mindazoktól. (Így) ő (nőnem) ismeri önmagát és őt (hímnem) aki elő-létező. Követvén őt (hímnem) a létezésbe jöttek és megjelentek azoknak [akik elő-]létezők. És [...] keresztül a [...] ők megjelenvén [...] két [...] ők megjelentek […az egy], aki ismeri őt korábbról, mint örök teret, mivel ő az ő második ismeretévé vált, újra tudássá az ő tudásából, a születés-nélkül-való Kalyptos. [Ők] ragaszkodtak őhozzá (hímnem), aki valóban létezik,

mivel ő (nőnem) ismerte őt (hímnem), azért, hogy azok, akik követik őt (nőnem) létrejöjjenek, egy helyet birtokolván, és hogy azok, akik létrejönnek (tőle – nőnem) ne legyenek őelőtte, hanem szentek (és) egyszerűek legyenek. Ő (nőnem) az Isten, aki elő-[létező] megértése. [Ő] pihent [...] az egyszerűhöz [...] megváltás, megváltás [...] [...] ő (hímnem) [...] [...] fény, mely elő-[ismert] volt. Őt (nőnem) Barbelonak hívták, mert (létező) gondolata miatt, a háromszoros [faj] (mely) férfias, szűzi (és) tökéletes és az ő (nőnem) tudása miáltal ő létrejött, azért, hogy ők ne [...] őt le és hogy ő ne jöjjön létre többé azok által őbenne és azok (által) akik követik őt. Inkább, ő egyszerű, azért, hogy ő képes legyen megismerni az Istent, aki előlétező, mert ő létrejött, mint jó (teremtmény) tőle (hímnem), hiszen ő (nőnem) [1 sor kiolvashatatlan] […] meddőség [...] harmadik [...] két [...] ezen a módon [...] [...] és férfias [...] [1 sor kiolvashatatlan] [...] és a [...] meddőség [...] [...] ő (nőnem) a második [...] ő kitart [...] első a valóságból [aki] valóban létezik [...] [...] az áldottság [...] a láthatatnak [Szellemnek], az ismeret [...] az első létezés a Láthatlan Szellem egyszerűségében, az egységben. Abban a tiszta egyszerűségben van, melyhez ő (hímnem) hasonló és [...] fajta. [6 sor kiolvashatatlan] [...] és ismeri [...] és a [...] és a [tökéletesség] és [...] terem és [...] az első Kalyptos [...] őket mindannyiukat, létezés és tevékenység, istenség, faj és fajta. Ám a hatalmasságok egyek? Miféle módon (van ez), hogy ő (hímnem) egy, azaz nem részleges egy, hanem (egyike) azoknak a Mindenségből? Mi az egység, ami az egység? Onnan való [...] tevékenység [...] élet és [...] [...]-ból? És [...] [7 sor kiolvashatatlan] Hatalmasság [...] mint [...] [...] érzékelhető [...] [...] teljesen-tökéletes [...] [...] ő (nőnem) megmondván, [...] „Hatalmas vagy Aphr[edon]. Tökéletes vagy, Neph[redon].” Az ő (hímnem) létezéséhez ezt mondja ő (nőnem): „Hatalmas vagy, Deipa[…]. Ő (nőnem) az ő (hímnem) tevékenysége és élete és isteni (valója). Hatalmas vagy, Harmedon [...], aki az összes dicsőségeshez tartozik, Eqiph[a-] és az ő (hímnem) áldottsága és a tökéletessége a magányosok[nak] [...] minden [...]” [6 sor kiolvashatatlan] [...] örökké [...] értelmi [...tökéletes] [a szűz Barb]elo, a háromszorosan hatalmas Láthattlan Szellem áldottságának egyszerűsége által. Ő (nőnem), aki megismerte őt (hímnem), megismerte önmagát. És ő (hímnem), lévén az, aki mindenhol ott van, lévén osztatlan, rendelkezvén [...] bírván [...] és ő (nőnem) megismervén [önmagát, miként] az ő (hímnem) tevékenységét, és ő (hímnem) megismerte [...] ismeretet [...] bellül [...] [7 sor kiolvashatatlan] Áldás [...] [...] Be[ritheus, Erignaor] Or[imeni]os, Ar[amen, Alphl[ege]s, Elilio[upheus], Lalamenu[s], Noetheus [...] hatalmas a te neved [...] ez erős. Ő (hímnem), aki ismeri (ezt) ismer mindent. Te egy vagy, te egy vagy Siou, E[…], Aphredon, te vagy a tökéletesen

hatalmas egy [eónjai]nak eónja, az első Kalyptosa a […]-nak, tevékenység, és [...] az ő (hímnem) az ő képe [...] az övé, ő [...] [7 sor kiolvashatatlan] […létezés] [...] és ő (hímnem) [2 sor kiolvashatatlan] [...] [... a dicsőség]ben dicsőségesek [...] a [...] …-ban [...] eón [3 sor kiolvashatatlan] [8 sor kiolvashatatlan] léteznek [...] [2 sor kiolvashatatlan] [és] [3 sor kiolvashatatlan] [áldott…] [1 sor kiolvashatatlan] [tökéletes…] [8 sor kiolvashatatlan] [...] Isten [3 sor kiolvashatatlan] [...] első [...] és a hatalmasságok […teljesen-tökéletes] ők vannak [...] mindezek közül és [mindezek] okozói, a [...] Barbelo [...] őt (hímnem) és [...] mindezeket [...] ő, nem rendelkezvén [...] és az ő [...] válnak [...] ám [...] [8 sor kiolvashatatlan] közül [...] [1 sor kiolvashatatlan] [és…] [2 sor kiolvashatatlan]

És egy [...] benne a [...] összhangban a [gondolattal], mely valóban [létezik…] mely létezik, mint [...] [1 sor kiolvashatatlan] Kalyptos [...] a [...] háromszorosan [...] [1 sor kiolvashatatlan] ám [...] nevezik őt (hímnem) Mindezek eljönnek, mintha őtőle (hímnek) származnának aki tiszta. Ha dicsőséget adsz őmiatta, és ha te [...] létezés [...] az ő [...] a [...] egyszerű [2 sor kiolvashatatlan] [...] ő majd [1 sor kiolvashatatlan] [...] azt (őt) […ismerik] őt [1 sor kiolvashatatlan] [...] tökéletes, révén ő [...tökéletes] és [...] [...] tökéletes [1 sor kiolvashatatlan] [...] az ő [1 sor kiolvashatatlan] [...] őt [...] mivel [1 sor kiolvashatatlan] ő (hímnem) nem volt képes látni őt (nőnem). Ezért lehetetlen megkapni őt (hímnem) ezen a módon, fenséges tisztaságban, mint a tökéletes főt [az övét, aki], benne van [...] [...] akik […ismerik] őt kapcsolódva [...] mondják ez [...] [2 sor kiolvashatatlan] amely [...] [2 sor kiolvashatatlan] amely [...] érte [1 sor kiolvashatatlan]

[…léteznek]együtt [...] és [...] [5 sor kiolvashatatlan] sem [...] különböznek ezek és az angyalok, és különböznek ezek és az emberek, és különböznek ezek és a létezés. És [...] [1 sor kiolvashatatlan] [...] és [érzékelés] [2 sor kiolvashatatlan] [...] valóban [1 sor kiolvashatatlan] mivel [...] az [érzékelhető] világ [...] olyan [1 sor kiolvashatatlan] Létezés [...] mivel [...] és [...] [1 sor kiolvashatatlan] [a 22. sortól nem maradt fenn a szöveg] meg fogja közelíteni őt (hímnem) tudásban. Ő hatalmat kap, ám ő, aki messze van tőle, megalázást.” És azt mondtam: „Akkor miért jöttek létre a bírók? Mi [...] van a [szenvedése] a [...]nak mivel [ 1 sor kiolvashatatlan] és [...] [2 sor kiolvashatatlan] hanem [...] [1 sor kiolvashatatlan] által [...] aki [...] szenvedés [...] által [...] a [...][...] létezik [...] ő (nőnem) lakozik [...] [2 sor kiolvashatatlan] [a 22. sortól kb. négy sor nem maradt fent] férfias, hiszen ő (npőnem) az ismeret[e] a háromszorosan hatalmas láthatatlan hatalams Szellemnek, a képének [az első] Kalíptosnak, az [áldottnak] a [láthatatlan] Szellemben [...] a [1 sor kiolvashatatlan]

[...] mivel [...] ő (hímnem) ismeri [3 sor kiolvashatatlan] [...] kitöltik [...] ő (nőnem) megjelenik [...] ismeret [...] ő áll [...] [3 sor kiolvashatatlan] [a 21. sortól kb 6 sor elveszett] [...] a teljes egység tökéletes egysége, és amikor ő (nénem) megosztotta a Mindenséget [...] a Mindenségből [...] létezés és [...][...] a gondolatok [...] [2 sor kiolvashatatlan] [érzékelés] [2 sor kiolvashatatlan] [a 22. sortól kb 5 sor nem maradt fent] [...] [létezés…] [...] [...]-ban, amely [1 sor kiolvashatatlan] ismeret [3 sor kiolvashatatlan] [...] ő (nőnem) megáldja [4 sor kiolvashatatlan] [...] amely [1 sor kiolvashatatlan] [...] és [4 sor kiolvashatatlan] [a 21. sortól kb. 6 sor nem maradt fent] [5 sor kiolvashatatlan] Arm[ozel] [2 sor kiolvashatatlan] van a [...] [által…] hatalmasság [...] [3 sor kiolvashatatlan] amely [...] [6 sor kiolvashatatlan]

[ a 22. sortól kb. 4 sor nem maradt fent] [...] láthatatlan [...] [...] az (egy) [...] [...ez] van a [...] [1 sor kiolvashatatlan] [...]-ból [2 sor kiolvashatatlan] [...] belőle a [3 sor kiolvashatatlan] [...] Kalyptos [...] osztatlan [6 sor kiolvashatatlan] [a 20. sortól kb. 4 sor nem maradt fent] [...] amelyek léteznek [...] [...] a [...] [1 sor kiolvashatatlan] és [...] [4 sor kiolvashatatlan] ő (hímnem) [3 sor kiolvashatatlan] És [...] azok [...] a [...] [3 sor kiolvashatatlan] néhány [...] [2 sor kiolvashatatlan] [a 22. sortól kb. 4 sor nem maradt fent] [...] eredet [...] [amely] valóban létezik [...] [...] létezik [...lényeg] [...] [...eb]-ben van [...] a [5 sor kiolvashatatlan] [...] ők [...] nem [1 sor kiolvashatatlan] [...] ezt [4 sor kiolvashatatlan] [a 20. sortól kb. 6 sor nem maradt fent] [...] ő (nőnem) megjelenik [...] azoknak, akik [...][...] közül a [...] és [...] ez [...] a [...]

[1 sor kiolvashatatlan] nézik [...] [5 sor kiolvashatatlan] ő (hímnem) [...] valóban [...] azt [...] valóban [...] [5 sor kiolvashatatlan] [a 24. sortól kb. 4 sor nem maradt fent] azok aki [állnak…] [...]-nak az eónja feljönnek a [...]hoz [...] akik léteznek a [...]-ban, ő (hímnem) másrészről [...][...] ő [...] az (egy) [...] az eredet [1 sor kiolvashatatlan] [...] és [...] ő [...] anyag [...] egyetlen [1 sor kiolvashatatlan] […léteznek] [2 sor kiolvashatatlan] [...] amely [...] és [1 sor kiolvashatatlan] [a 22. sortól kb. 4 sor nem maradt fent] [...] és ő (hímnem) létezik [...] ő van [...] és [...] megjelöli a [...] [...] a [...] sem [...] közül [...] ő [...] amely [...] [2 sor kiolvashatatlan] és [...] [1 sor kiolvashatatlan] szám [...] élnek [...] összhangban a [...] amely [...] [4 sor kiolvashatatlan] amely [...] [2 sor kiolvashatatlan] [a 23. sortól kb 4 sor nem maradt fent] őket [...][...] és [...] létezés [...] [...] és a [...] léteznek mint [...] tükröződés [...] első [1 sor kiolvashatatlan] [...] ő (hímnem)

[9 sor kiolvashatatlan] [a 22. sortól kb 6 sor nem maradt fent] [...] nem, ők adván [...] [...] ő, aki létezik [...] [...] minden és ő [...] a sokaság [...] teremtés [1 sor kiolvashatatlan] és [...] [2 sor kiolvashatatlan] a [...] [1 sor kiolvashatatlan] [...]-ban ezek [...] a [...] [...]-ból életben (van/vannak) [...] [4 sor kiolvashatatlan] [...]-ban [1 sor kiolvashatatlan] [a 109-112. oldal nem maradt fent] és angyalok és démonok és tudatok és lelkek és élőlények és fák és testek és azok, akik előttük vannak: azok az egyszerű eredetű közönséges elemek, és azok, amelyek vannak [...]-ban és elvegyületlen rendetlenségben, levegő [és] víz és föld és szám és rabság és mozgás és [...] és rend és lélegzet és az összes többi. Ők a negyedik hatalmasság, melyek a negyedik eón[ban] vannak, azok, akik a [...]-ban vannak tökéletesek [...]-ben hatalmasságok [...] közül [...] közül [...] angyalok az angyalok [közül], lelkek a lelkek [közül] élőlények az élőlények [közül] fák a fák [közül] [...] és [...] [2 sor kiolvashatatlan] a sajátja (hímnem) Vannak azok, akik mint nemzettek, és azok, akik születés-nélküli nemzettségben vannak, és azok, akik szentek és örökkévalók és a megváltozhatatlanok a halálban és pusztítás az elpusztíthatatlanságban, és vannak azok, akik úgy léteznek, mint a Mindenség; vannak azok, [akik] fajok és azok, aki a világ[ban]vannak és rendben; vannak azok az [elpusztíthatatlanság]ban, és vannak az elsők, [akik állnak] és a másodikok, valamennyiük[ben]. [Mind]azok, [akik] őtőlük vannak és [azok, akik] ő[bennük]vannak, és ezek[től] akik [követik] őket […] [1 sor kiolvashatatlan] ezek [...] és [a] negyedik eónok álltak [...][...] ők létezvén [...] [2 sor kiolvashatatlan] bennük,ő (hímnem) lévén szétszórva idegen földön. Ők nem törekedtek egymás ellen, éppen ellenkezőleg, ők életben vannak, önmagukban létezvén és megegyezvén egymással, mivel

egyetlen eredetből származnak. Ők kibékültek, mert valamennyien Kalyptos egyetlen eónjában vannak, […] megosztván a hatalomban, mivel valamennyi eónnal összhangban léteznek, rokonságban állnak azzal, aki elérte őket. Ám Kalíyptos [az] egyetlen eón; négy különböző eónnal rendelkezik. Sorban, az egyes eónok mindegyike rendelkezik hatalmasságokkal, nem úgy, miként az első és a második (hatalmasság), mivel mindezek [vannak] örökkévalóságok, [ellenkezőleg], ők különbözőek […] és rend és dicsőség […] amely létezik […-ban] négy eón és […] akik előlétezők […] Isten […] […] ők vannak […] [1 sor kiolvashatatlan] Mindannyian egyben léteznek, együtt lakozván és tökéletes személyiségek, közösségben, eltöltve az eónnal, mely valóban létezik. Vannak közöttük azok, (akik állnak) miként a lényegben lakoznak és azok, (akik állnak) mint lényeg a vezetésben vagy [szenvednek], mert ők a másodikban vannak, mivel a létre-nem-hozottak előidézhetetlensége az, aki valójában létezik közöttük. Amikor a létre-nem-hozottak létrejöttek, az ő hatalmasságuk megáll; van egy anyagtalan lényeg [az] elpusztíthatatlan [test]-tel. A [megváltoztathatatlan egy] van [ott] aki [valóban] létezik. Mert átalakul a változás [által], a […] pusztító tűzben megáll [mind] [ezek]-kel […] egy […] ő (hímnem) megáll. Ott, ahol minden élőlény lakozik, létezvén személyesen, mindannyian egymáshoz csatlakoznak. A tudás ismerete ott együtt van a tudatlanság felépítményével. Káosz van ott és tökéletes hely mindannyiuknak, és ők idegenek. Igaz Fény (van ott), ugyancsak bevilágítván a sötétséget együtt azzal, aki valójában nem létezik – [ő (hímnem)] valójában nem létezik […] a nemlétező, aki egyáltalán nem létezik. Ám ő az, az Isten, akitől a jó származik és ami kellemes és az isteni; (ő az( [akitől] az Isten származik, és ő aki […], ő, aki hatalmas. Mivel […] részben […] az Istentől, hogy [...] és az egy [...] [...] az Isten [...] [...] mindezek [...][...] sötétség [...] [1 sor kiolvashatatlan] és a faj. Ő nem keveredett el semmivel, ellenkezőleg, megmaradt egyedül önmagában és megpihen önmagában az ő korlátlan határán. Ő [az] Istene azoknak, akik valóban léteznek, a látó és az Isten kinyilatkoztatója. Amikor ő (nőnem) megerősítette őt, (hímnem) aki [ismerte őt (nőnem)], az eónt, Barbelot, a Láthatatlan Háromszorosan Hatalmas Tökéletes Szellem ismeretét, azért, hogy […] őt (nőnem), így szólt: „Ő (nőnem) az élet. Én élet a […]-ban, Te, az Egy, élsz. Ő (hímnem) és, [ő], aki a három. Te vagy az, aki [a] három, aki a három [kettős…] e e e. Az első a hétből […] a harmadik […] a második […] e e e e a a a a a a a […] […] két, ám ő (hímnem) [négy…] […] tudás […] [1 sor kiolvashatatlan] [1 sor kiolvashatatlan] egy részét? Miféle tudat, és miféle bölcsesség? Miféle megértés, miféle tanítás? Az ő Fényeit a (következőképpen) hívják: az első [Arme]don és ő (nőnem) aki vele (hímnem) van […]; a második Diphane […és] ő (nőnem) az, aki vele (hímnem) van, Dei-ph[a…]; a harmadik [Malse]on, és ő (nőnem) az, aki vele (hímnem) van […]; a negyedik […]s és ő (nőnem) az, aki vele (hímnem) van, Olmis Kalyptos létezik, birtokolván […] az ő (hímnem) Formájával. Ő láthatatlan mindezek számára, azért, hogy ők valamennyien megerősödjenek általa […] […] ő létezik a […]-ban teljesen-tökéletes, mert [őneki van] négy létezése

[1 sor kiolvashatatlan] […] sem, összhangban a […] egyedül […B]arbelo […] [2 sor kiolvashatatlan] Ismerik őt és az is, akit a második fölé helyeztek. Az első az eónok közül Harmedon, az atyadicsőség. A második Fény az, akit [ő] nem [ismer], ám valamennyi [személyiség], bölcs […] léteznek a negyedik eónban, aki kinyilatkoztatta [önmagát] és a dicsőségeseket [a harmadik] Fényt ő […] nem őt, miként az összes [forma] szava, és más [dicsőséges], megértvén, [ki van]a harmadik [eón]-ban. Van négy Malsedonban és […]nios. A negyedik Fény az, aki […] minden létező formát […] tanítás és dicsőség […] és a [négy eón]igazsága], Olmis, […] és a […] [2 sor kiolvashatatlan] Az első (az), aki a második, azaz a teljes-egészében tökéletes Kalyptos, akiért a négy Fény létezik. Kalyptos az, aki újra osztotta, és ők együtt léteznek. Mindenki, aki ismeri azokat, akik mint dicsőségesek léteznek, tökéletes. Emez […] mindent tud mindannyiukról, tökéletes. Tőle származik minden hatalmasság, minden egye és az ő teljes eónjuk, mert mindannyian hozzá jöttek és ők mindannyian tőle származnak, mindannyiuk hatalmassága (és) mindannyiuk eredete. Amikor tudomást szerzett [róluk], ő vált a […] eón és a létrehozhatatlan […] a többi eón […]-ban a […] [2 sor kiolvashatatlan] Barbelová vált, ő (hímnem) az első eónná válik, a Láthatatlan Szellem örökkévalósága miatt, a második létrehozhatatlan. Ezek mindannyian a dicsőségesek: a korlátlan Aphredons, [...] a kimondhatatlan, a kinyilatkoztató, mind a [...] változtathatatlanok, a dicsőség-kinyilatkoztatók, a kétszereskinyilatkoztató Masedons, a korlátlan Solmines, az ön-kinyilatkoztatók akik [eltelve] vannak dicsőséggel, a határok, [...] a határokon [...] azok, akik léteznek [...] [3 sor kiolvashatatlan] [a 24. sortól 1 vagy két sor nem maradt fent] tízezer dicsőséges bennük. Ezért, ő a tökéletes dicsőség, azért, hogy bármikor csatlakozhasson (egy másikhoz) és érvényesülhessen, mint tökéletes létezik. Így, még akkor is, ha belép egy testbe és a halál az anyagból (jön), ők nem kapnak nagyobb elismerést, teljes-tökéletességük miatt, akiktől mindezek származnak, lévén tökéletesek, együtt azokkal, akik ővele vannak. Valójában minden egyes eónban tízezer eón van önmagában, azért, hogy együtt létezvén, ő tökéletes eónná váljon. A Háromszorosan [Hatalmas] Tökéletes Láthatatlan [Szellem…] [Áldottságában] létezik, csend […] aki elsőként jött […] és az ismeret [3 sor kiolvashatatlan] egész, a második ismeretének csendje, az első gondolat a Háromszorosan Hatalmas szándékában, mert ő (hímnem) azt parancsolta, hogy ismerje meg őt, azért hogy ő teljesentökéletessé váljon és tökéletessé önmagában. Az egyszerűség és az áldottság által ő ismert.

[megkaptam] a jóságot Barbelo eonjának követője révén, aki létezést ad önmagának. […] nem a hatalmasság, hanem ő (nőnem), az, aki őhozzá (hímnem) tartozik. Az eónok, melyek valóban léteznek, csendben teszik. A létezés tevékenységmentes, és az ön-létrehozó Kalyptos ismerete kimondhatatlan volt. Létrejövén a negyedik[ből], a […] gondolat, a Proto[phanes], mint (a) Tökéletes Férfias [Tudat] [2 sor loolvashatatlan] ő (hímnem) az ő (hímnem) képe, egyenlő vele hatalomban és dicsőségben, ám utalván a rendre, mely magasabb nála, (habár nem magasabb) az eónban. Miként ő, ő birtokolja valamenyit birtokolja ezen (részek) közül, együtt lakozván az egyben. Együtt az eónnal az eónoban, négyszeres különbséggel bír az összes, ott lévő maradékhoz képest. Ám Kalyptos valóban létezik, és vele együtt helyezkedik el ő (nőnem), aki az összes dicsőségeshez tartozik, Youel, a férfias szűzi dicsőséges, aki által láthatók a teljesentökéletesek. Azok, akik előtte állnak a háromszoros […] gyermek, a háromszoros […], az Autogenes […]. Ő rendelkezik […] egyben […az egy] ismét, aki uralkodik a […] felett, léte[…]-ban tízezerszeres. Az első eón őbenne (hímnem), akitől az első Fény, Solmis és az Isten-kinyilatkoztató, hiszen ő a végtelen, összhangban a típussal Kalyptos eónban és Doxomedonban. A második eón Akremon, a kimondhatatlan, együtt a második fénnyel Zachthosszal és Yachtosszal. A harmadik eón Ambrosios, a szűz, együtt a harmadik Fénnyel, Setheusszal és Antiphanesszal. A negyedik eón az áldó […] faj [a] negyedik Fénnyel [Seldao]-val és Elenosszal. A […] őt (hímnem] […] Arm[edon] [1 sor kiolvashatatlan] phoe zoe zeoe ze[...] zosi zosi zao zeooo zesen zes- en – a személyiségek, és a négy, aki nyolcszoros, élők. eoooo eaeo – ti, akik előttük vagytok, és ti, akik mindannyiukban. Ők mindazok tökéletes férfias Armedon Protophanesában vannak, akik együtt lakoznak. Mivel valamennyi személyiség úgy létezett, mint tökéletes, az összes személyiség Tevékenysége megjelent ismét, mint az isteni Autogenes. Ő egy eónon belül áll, mert négy ön-nemző eón van őbenne. Az első eón őbenne mint az első Fény [Harmozel]-Orneos-Euthrou-nios. [Őt] úgy hívták, [1 sor kiolvashatatlan] […A] második [eón mint] [a második Fény] Oraiael…]-udas[…]os, Ap[…] Arros […]. A harmadik (eón) a harmadik Fényből Daveithe-Laraneus-Epiphanios-Eideos.A negyedik eón, mint a negyedik Fény, Eleleth-Kodere-Epiphanios-Allogenios. Ám ami az összes többit illeti, akik anyagban vannak, őket (ott) hagyták. Ez a hatalmasság, a bátorság és a hatalom ismerete miatt volt így, hogy ők létrejöttek és vígasztalták magukat. Mivel ők nem ismerték Istent, ők el fognak múlni. Íme Zosztrianosz, meghallgattad ezeket a dolgokat a tudatlan istenekről, és (ez) végtelennek tűnik az angyalok számára.” Bátorságot vettem és azt mondtam: „[Még] mindig a Háromszorosan Hatalmas Láthatatlan Tökéletes Szellemről tűnődőm, hogyan létezik önmagáért, [miként okoz] mindent […] aki valóban létezik […] mi a […] […] és […] […] közül […] nagyon […] ők letettek [engem] (és) távoztak.

Apophantes és Aphropais, a Szűzies-fény, előttem jöttek és elhoztak engem Protophanesba, (a) hatalmas, férfias Tudatba. Láttam őket valamennyiüket, amint egyben léteznek. Csatlakoztam valamennyiükhöz (és) áldottam Kalyptos eónt, a szűz Barbelot és a Láthatatlan Szellemet. Teljesen-tökéletessé váltam és hatalmat kaptam. Dicsőséggel írtak engem és megpecsételtek. Tökéletes koronát kaptam ott. A tökéletes személyiségekhez jöttem tovább, és valammnyien kérdeztek engem. Hallgatták tudásom emelkedettségét. Örvendeztek és hatalmat kaptak. Amikor ismét lejöttem Autogenes eónjaihoz, megkaptam az igaz képet, tiszta, (mégis) megfelelő, az érzékelhető (világnak). Lejöttem az eón másolatokhoz és lejöttem ide, a levegős-földre. Írtam három táblát (és) mint tudást otthagytam azoknak, akik utánam fognak jönni, az élő választottaknak. Aztán lejöttem az érzékelhető világba és felvettem a képem. Mivel tudatlan voltam, megerősítettem azt, (és) elmentem az igazságot prédikálni mindenkinek. Sem a világ angyali lényei, sem az arkónok nem láttak engem, mivel tagadtam a [döntések] sokaságát, melyek majdnem a halálba vittek engem. Ám egy tévelygő sokaság miatt felébredtem és így szóltam: „Ismerjétek meg azokat, akik élnek és Seth szent magját. Ne [mutassatok] engedetlenséget nekem. [Ébresszétek fel] isteni részeteket Istennek, és ami a ti bűntelen, kiválasztott lelketeket illeti, erősítsétek meg. Íme, haljatok meg itt és keressétek a változtathatatlan, létrehozhatatlant, a minden dolog [Atyját]. Ő meghív titeket, miközben ők megdorgálnak titeket. Habár ők rosszul kezelnek titeket, ő nem fog elhagyni benneteket. Ne kereszteljétek meg önmagatokat halállal és ne bízzatok azokban sem, akik alábbvalóak hozzátok képest, ahelyett, hogy jobbak lennének. Szabaduljatok meg az őrülettől és nőiség kötöttségétől és válasszátok magatoknak a férfiasság megváltását. Nem a szenvedésre jöttetek; sokkal inább a kötöttségektől való megszabadulásra jöttetek. Engedjétek el magatokat, és az, ami megköt benneteket, szétbomlik. Mentsétek meg magatokat, hogy a lelketek megmeneküljön. A kedves Atya elküldte nektek a Megváltót és erőt adott nektek. Miért haboztok? Keressetek, és amikor keresnek titeket; amikor hívnak titeket, figyeljetek, mert az idő rövid. Ne hagyjátok magatokat tévútra vezetni. Az élők eónjainak eónja hatalmas, mégis (így is van) [büntetés] azoknak, akik kételkedők. Sok kötelék és büntetés vesz körül benneteket. Szabaduljatok meg gyorsan, mielőtt a halál elér benneteket. Nézzetek a Fénybe. Szabaduljatok meg a sötétségtől. Ne hagyjátok félrevezetni magatokat a pusztulásotokba.

Zosztrianosz Zosztrianosz Igazságának Orákulumai Az Igazság Istene Zoroaszter tanításai

   

Mária Magdolna Evangéliuma

 

 

 

  

4. Fejezet  (A kézirat első hat oldala – az első három fejezetet tartalmazza – elveszett. A meglévő szövegek a 7. oldalon kezdődnek.)  ... El fog pusztulni majd az anyag, vagy sem?  22.) A Megváltó azt mondta: „Az egész természet, minden forma és valamennyi teremtmény egymásban és együtt létezik, és ismét feloldódik majd saját gyökereiben.  23.) Az anyag egyedül a puszta természete miatt oldódik fel a saját gyökerekben   24.) Akinek füle van, hallja meg, had hallja.  25.) Péter azt mondta neki: „Mivel mindent elmagyaráztál már nekünk, mondd el még azt is: mi a világ bűne?”  26.) A Megváltó így szólt: „Nem létezik bűn, azonban ti vagytok azok, akik a bűnt megteremtik, amikor olyan dolgokat tesztek, mint a házasságtörés, melyet bűnnek neveznek.  27. Ez az amiért a Jóságos eljött közétek, minden természet esszenciájaként, azért, hogy visszaadja azt saját gyökereinek.  28.) Ezután folytatta és azt mondta, Ezért betegedtek meg és haltok meg, mivel megfosztattatok attól, aki képes meggyógyítani benneteket.  29.) Akinek értelme van a megértésre, értse meg.  30.) Az anyag szüli a szenvedélyt, mely nem egyenrangú, valami olyasmiből ered, ami a természet ellentéte. Ezután zavar támad az egész testében.  31.) Ezért mondtam azt nektek, hogy Legyetek igen bátrak, és ha elbátortalanodnátok, legyetek mégis bátrak a természet különféle formáinak jelenlétében.  32. Akinek füle van a hallásra, hallja meg.  33.) Amikor az Áldott ezt mondta, mindannyiukat köszöntötte, mondván, Béke legyen veletek. Fogadjátok magatokba az én békémet.  34.) Óvakodjatok attól, hogy bárki is félre vezessen benneteket azt mondván, hogy íme itt vagyok, vagy ott vagyok! Mivel az Emberfia bennetek van.  35.) Kövessétek őt!  36.) Azok, akik keresik, megtalálják őt.  37.) Menjetek és hirdessétek a Királyság evangéliumát. 

38. Ne fektessetek le semmiféle törvényt azon kívül, melyre én mutattam rá számotokra, és ne adjatok törvényeket, miként a törvényhozók, nehogy rátok erőltessék azokat.  39.) Amikor ezeket mondta, eltávozott.    5. fejezet  1.) ők azonban bánkódtak. Mélyen zokogtak, mondván: Hogyan menjünk a gójok közé és hirdessük az Emberfia Királyságának evangéliumát? Ha nem kímélték őt, hogy kímélnek majd minket?  2.) Akkor Mária felállt, köszöntötte valamennyiüket, és azt mondta testvérének, Ne sírj és ne bánkódj, ne is tétovázz, mivel az Ő kegyelme teljességében veled lesz és megvéd téged.  3.) Inkább, hirdessük az Ő nagyságát, mivel felkészített bennünket, és tegyük önmagunkat Férfiakká.  4.) Amikor Mária ezt mondta, szívüket az Jóságos felé fordította, és elkezdték megvitatni a Megváltó szavait.  5.) Péter azt mondta Máriának, Nővér, tudjuk, hogy a Megváltó jobban szeretett téged, mint a többi nőt.  6.) Mondd el a Megváltó szavait, melyekre emlékszel, melyeket ismersz, ám mi nem, vagy pedig nem hallottuk azokat.  7.) Mária válaszolt, mondván, Ami rejtett előttetek, kinyilvánítom számotokra.  8.) És elkezdett beszélni hozzájuk, ezekkel a szavakkal: Én, mondta, láttam az Urat egy látomásban és azt mondtam Neki, Uram, láttalak ma egy látomásban. Ő válaszolt és azt mondta nekem,  9.) Áldott vagy, mert nem remegtél meg a látványom miatt. Mivel ahol az ész, ott van a kincs.  10.) Azt mondtam Neki, Uram, hogy van az, aki nézi hogyan látja valaki látomást,, a lélek vagy a szellem által?  11.) A Megváltó válaszolt, mondván, Nem a lélek által látja és nem is a szellem által, hanem a tudat az, a kettő között, amely látja a látomást és ez […]  (a kézirat 11-14. oldala hiányzik)    8. Fejezet  … ezt. 

10. ) És a vágy mondta, nem láttam alászállásodat, de most látom felemelkedésedet. Miért hazudsz, hiszen hozzám tartozol? 11.) A lélek válaszolt, mondván, Láttalak téged. Te nem láttál engem és nem is ismertél fel engem. Szolgáltalak téged mint egy öltözet ruha és nem ismertél fel engem. 12.) Amikor ezt mondta, a (lélek) eltávozott nagy vidáman. 13.) Azután ismét eljött a harmadik erő, melyet tudatlanságnak hívnak. 14.) Az erő megkérdezte a lelket, mondván, Hová mész? Meg vagy kötve a bűnben. Meg vagy kötve; ne ítélj! 15.) És a lélek azt mondta, Miért ítélsz te engem, habár én nem ítéltem? 16.) Meg vagyok kötve, habár én nem kötöttem. 17. Nem ismertek fel. Ám én felismertem, hogy a Mindenség feloldódik, a földi és a mennyei dolgok egyaránt. 18.) Amikor a lélek a harmadik erő fölé került, felment és látta a negyedik erőt, mely hét alakot öltött. 19.) Az első a sötétség, a második a vágy, a harmadik a tudatlanság, a negyedik a halálos izgalom, az ötödik a test királysága, a hatodik a test esztelen bölcsessége, a hetedik a haragos bölcsesség. Ez a harag hét ereje. 20.) Megkérdezték a lelket, Ahonnan jössz emberek gyilkosa, vagy hová mész, tér meghódítója? 21.) A lélek válaszolt, mondván, Ami elvakított engem, elpusztíttatott, ami félrevezetett engem, legyőzettetett, 22.) És a vágyam megszűnt, és a tudatlanságom meghalt. 23.) Egy eónban egy világból bocsátottak szabadon, és egy Típus a típusból, és a felejtés béklyójából, mely múlandó. 24.) Mostantól kezdve eljutok az idő, az évszak, az eón többi részéhez, csendben.

9. fejezet 1.) Amikor Mária ezeket mondta, hallgatásba merült, mivel elérkezett az idő, amikor a Megváltó szólt hozzá. 2.) Ám András válaszolt és azt mondta fivérének, Mondd el, amit mondani szeretnél azzal kapcsolatban, amit ő mondott. Ami engem illet, nem hiszem, hogy a Megváltó ezt mondta volna. Bizony, ezek a tanítások furcsa gondolatok.

3.) Péter válaszolt és ugyanezekkel a dolgokkal kapcsolatban beszélt. 4.) A Megváltóról kérdezte őket. Valóban bizalmasan beszélt egy nőhöz és nem nyíltan hozzánk? Hozzá kellene fordulnunk és őrá figyelnünk? Jobban szerette őt, mint minket? 5.) Akkor Mária felzokogott és azt mondta Péternek, testvérem, Péter, mit gondolsz? Azt hiszed, mindezt én magam találtam ki a szívemből, vagy netán hazudok a Megváltóval kapcsolatban? 6.) Lévi válaszolt és Péternek mondta, Péter, mindig is forróvérű voltál. 7.) Látom, úgy küzdesz a nővel, mintha az ellenfeled lenne. 8.) Ha azonban a Megváltó méltónak találta, akkor valójában miért utasítod vissza őt? Bizonyára a Megváltó nagyon jól ismeri. 9.) Ez az amiért jobban szerette őt, mint minket. Inkább szégyelljük el magunkat és hirdessük a tökéletes Embert, és legyünk önállóak, miként Ő parancsolta nekünk és hirdessük az evangéliumot, semmilyen más szabályt ne fektessünk le azon kívül, amit a Megváltó mondott. 10.) És amikor meghallották ezt, elindultak, hogy hirdessenek és prédikáljanak.

Nikodémus Evangéliuma Ez az ”evangélium” fennmaradt a görög, szíriai, kopt es örmény nyelveken írt kéziratokban. melyekben . ,Pilátus aktai" címmel található. Az ortodoxnak nevezett egyházban Epiphanius (Kr. u. 375) egyházatya magát Nikodémust, Jézus tanítványát nevezi szerzőként. Eusebius (Kr. u. 295) „Egyháztörténet”-e is megemlíti (I. 9, 1. . . IX. I. 1: 7, 1) azzal a hozzáadással, hogy „Pilátus aktáiról" már jó sok idővel őelőtte beszéltek a gnosztikusok és oktatókönyveikben is tanították. Az evangéliumban leírt történetet azonban megerősíti Tibériusz császárnak Poncius Pilátushoz irt levele melynek pontos szöveget közli a Vindobon Codex, - és Koppenhágában 1804-ben közölte ezt a régi iratot A. Birch „Auctarium codicis apocryphi N. T. Fabriciani" címen. - „Nikodémus Evangéliumát” J. A. Favricius, . Codex Apocryphus N. T. " (Hamburg 1719) művéből a 23. és a következő oldalakon közölt szövegének magyar nyelvre való fordításával adjuk át a igazságot keresőknek. I.

1. ) Miután a főpapok és írástudók tanácsa összegyűlt, Anás, Kajafás, Semes, Dothaim és Gamaliel, Judás, Lévi és Neftali, Alejandro és Jairo, valamint a többi zsidók, mind megjelentek Pilátus előtt vádolva Jézust valótlanságokkal - így mondták: „Ismerjük, hogy ez az ember Józsefnek, az ácsnak fia és Máriától született, de ő saját magát Isten fiának és királynak mondja. megszentségteleníti a szombatot és még atyáink törvényét is el akarja törölni. " „Miként akarja eltörölni a törvényeiteket'?" - kérdezte Pilátus. - „A mi törvényünk tiltja a szombati napon való gyógyítást és ez a gonosz bűvöléssel meggyógyította a sántákat, púposokat, bénákat, vakokat, süketeket, némákat és megátalkodottakat a szombatnapon. " .

,Miféle

gonosz

bűvöléssel

gyógyított"

-

kérdezte

Pilátus.

-

„Ez

egy

mágus. Belzebúb jóvoltából - és ő a gonosz szellemek ura, aki elűzi őket és mindegyik engedelmeskedik neki" - mondták a zsidók. -, . Nem lehet a démonokat elűzni egy tisztátalan szellem erejével, hanem csak a segítő Isten jóvoltából"mondta nekik Pilátus. 2. ) Akkor a zsidók így fordultak Pilátushoz: „Kérjük felségedet, hogy őt a Te törvényszéked elé hozhassuk kihallgatásra. " - Maga elé hívta ekkor Pilátus őket és

így szólt hozzájuk: „Mondjátok meg nekem azt, hogy én - aki csak egy helytartó vagyok - miképpen tudjak kihallgatni egy királyt?" - „Mi nem azt mondtuk, hogy ő király, hanem hogy ő állítja ezt magáról" - felelték a zsidók. Ekkor Pilátus odahívta udvarmesterét és parancsolá: „Vezesd elő hozzám Jézust a teljes udvari szokás szerint”. - Kiment akkor az udvarmester, s amint megismerte Jézust, hódolattal illette; levette magáról hosszú palástját, azt leterítvén előtte a Földre így szólt Jézushoz: „Uram! Taposs át rajta és lépj be, mert hív Téged a helytartó. ” - Amikor a zsidók látták, hogy mit csinált az udvarmester, ordítani kezdtek és azt kiabálták Pilátus felé: „Miért hivatod ezt az udvarmester által, amikor egy kikiáltóval kellett volna berendelni?. . . Tudod-e, hogy udvarmestered hódolattal illette. leterítette palástját eléje a Földre és kérte. hogy taposson át rajta úgy, mintha a király volna?" 3. ) Pilátus hivatta az udvarmestert és kérdezte tőle: . . Miért vezetted így elém és miért terítetted palástodat a Földre Jézus lábai alá?" - Az udvarmester így felelt: . ,Kormányzó Uram! amikor Jeruzsálembe küldtek Alejandro kísérőjeként, láttam őt szamárháton a városba jönni a virágágakkal kezükben örömben rivalgó zsidógyerekek

közepette,

mialatt

sokan

elébe

terítették

ruháikat

és

azt

kiáltozták: „Ments meg minket Te, ki a magasságban lakozol! Áldott az, aki az Úr nevében jön!" 4. ) . 4 zsidók ekkor megint ordítozni kezdtek és azt mondták az udvarmesternek: „A zsidók gyerekei a saját nyelvükön kiáltoztak. Hogyan értetted meg te ezt görögül?" . . . . Az udvarmester így válaszolt: „Megkérdeztem egy zsidót, hogy mit kiabálnak is ő görögre fordította nekem. " - Pilátus kérdezte akkor a zsidókat: „Hogyan mondják azt héberül, amit kiáltoztak?" - „Hosanna membrome; baruchamma, Adonai" - mondták. - „Na és mit jelent 'hosanna'. meg a többi? „kérdezte Pilátus. - „Ments meg minket Te, aki a magasságban lakozol, áldott az, aki az Úr nevében jön'' - felelték a zsidók. - „Ha ti magatok tanúsítjátok azt az igazságot, amit a gyerekeitek kiáltoztak, akkor miben hibázott az udvarmester?" kérdezte Pilátus a zsidóktól. . . de azok nem tudtak válaszolni, hallgattak. - Akkor Pilátus az udvarmesterhez fordult és mondta: „Menj és vezesd elém öt úgy, amint jónak véled". - Kiment megint az udvarmester és ugyanúgy cselekedett, mint előbb, mondva: „Lépj be Uram. . a helytartó hív Téged!" 5. ) De abban a pillanatban, amikor Jézus a palotába lépett, mialatt a zászlótartók kezükben tartották a zászlókat és a rúdra erősített képeket (standardok), a

zászlók és a képek meghajoltak és hódoltak Jézusnak.

A zsidók ordítozva

szidalmazták a zászlótartókat. - Pilátus így szólt hozzájuk: „Nem csodálkoztok azon, hogy a zászlók és képek meghajtva magukat, miképpen hódoltak Jézusnak?" - „Láttuk nagyon jól, hogy azok miképpen hajoltak meg és tisztelegtek neki" felelték a zsidók. - Ekkor Pilátus maga elé rendelte a zászlótarlókat és azt kérdezte tőlük: „Miért cselekedtétek ezt?" - A zászlótarlók így feleltek: „Mi görögök vagyunk és lsteneinket szolgáljuk. Miként hódolnánk mi ennek?. . . De tudd meg, hogy mialatt mi tartottuk a képeket és zászlókat, azok maguktól meghajoltak és hódoltak neki. " 6. ) Akkor Pilátus a zsinagóga főihez és véneihez szólt így: „Válasszatok ki magatok közül erős és hatalmas férfiakat és legyenek azok a zászlótartók, és majd meglátjuk, hogy a zászlók és képek meghajolnak-e megint maguktól?" Kiválasztottak akkor a zsidó vénei 12 erős és hatalmas embert a népükből, akik átvették a zászlókat megoszolva, hat-hat egy csoportba és felálltak a helytartó törvényháza elé. Pilátus pedig udvarmesterének szólt: „Vidd ki őt a pretóriumból és vezesd be újra olyan formán, ahogyan jónak véled. " És Jézus az udvarmester által kísérve kiment a pretóriumból. Ekkor Pilátus odahívta magához azokat a görögöket, akik előbb tartották a zászlókat és képeket és mondta nekik: „Megesküdtem a császár életére, hogy ha nem hajolnak meg a zászlók és a képek Jézus bejövetelekor - lefejeztetlek titeket. " . . . és ismételten elrendelte, hogy vezessék eléje Jézust. Az udvarmester ugyanúgy viselkedett. mint az előbbi alkalommal és nagyon kedvesen kérte Jézust, hogy taposson át az ő leterített palástján megint. Jézus pedig átment a paláston és bejött az épületbe. Abban a pillanatban megint meghajoltak a zászlók és a képek és így hódoltak neki.

II.

1. ) Amikor Pilátus meglátta ezt. szörnyen megijedt és el akarta hagyni a törvényházat. Mialatt azon gondolkodott, hogy feláll és elmegy, feleségétől érkezett ez az üzenet: „Ne avatkozz bele ennek az igazságosnak a dolgába, mert sokat szenvedtem az éjszaka ezen ügy miatt. " - Ekkor Pilátus odahívta a zsidókat és

mondta nekik: „Tudjátok jól, hogy feleségem könyörületes és sokkal vallásosabb mint ti, zsidók. " - A zsidók azt felelték: „Igen, tudjuk. " Pilátus így folytatta: „Hát akkor tudjátok meg, hogy az én feleségem a következő üzenetet küldte nekem: „Ne avatkozz ennek az igazságosnak a dolgába, mert az éjjel sokat szenvedtem ezen dolog miatt. " - A zsidók erre azt mondták: „Nem mondtuk-e Neked, hogy ez egy mágus? Biztosan varázsolt a feleségednek valami agyrémes álmot. " 2. ) Pilátus akkor odahívta Jézust és kérdezte föle: „Hogy van az, hogy ezek tanúbizonyságot tesznek ellened? . . . Nem telelsz semmit?" - Jézus azonban így válaszolt: „Ha nem lenne hatalmuk erre, semmit sem mondhatnának, de mindenkinek van szája a jó és a gonosz beszédre. ők majd látni fogják. " 3. ) Ekkor a zsidók vénei válaszoltak Jézusnak így: „Mit jelent az, hogy mi majd meglátjuk?. . . Először is Téged a paráznaság hozott a világra; másodszor a Te betlehemi születésed egy nagy gyermekgyilkosságot okozott; harmadszor a Te apád József és anyád Mária Egyiptomba menekültek, mert feszélyezve érezték magukat a nép közőrt. " 4. ) Voltak ott jelen azonban jóakaratúak is a zsidók között, akik így mondták: „Mi nem hisszük azt, hogy paráznaságból született, mert tudjuk azt, hogy mikor József megházasodott Máriával. Mária már terhes volt. de nem paráznaságból. " Ekkor Pilátus azokhoz a zsidókhoz szólt, akik a paráznaságból való születést állították: „Tehát nem igaz az, amit mondtok, mert megtartották a házasságot, amint a ti népetekből valók bizonyítják. " Anás és Kajafás válaszoltak Pilátusnak így: „Mi mindnyájan azt hirdetjük, hogy paráznaságból született, de ezek nem hisznek nekünk, mert ezek prozeliták és az ő tanítványai. " Odahívta akkor Pilátus Anást és Kajafást és azt kérdezte fölük: „Mit jelent az a szó, hogy prozelila?" Azok így feleltek: „Azt jelenti, hogy azok görög szülök gyermekei, akik zsidók lettek. " - Azok pedig, akik azt állították, hogy Jézus nem született paráznaságból a következők voltak: Lázár. Aster, Antal, Santiago, Amnes, Zeras, Sámuel, Izsák, Einees, Crispo, Agripa és Judás . . . és azt mondták: . . Mi nem születtünk prozélitáknak, hanem zsidó szülők gyermekei vagyunk és az igazságot mondjuk, mivel ott voltunk József és Mária házasságkötésénél. "

5. ) Odahívta magához Pilátus akkor ezt a tizenkettőt, akik azt állították, hogy Jézus nem született paráznaságból és azt mondta nekik: „Kérlek benneteket, hogy esküdjetek a Cézár életére, hogy igaz-e az állításotok, hogy nem született paráznaságból. . . ? - Azok így feleltek: . ,A mi törvényünk tiltja az eskütevést, mert az bűn, de hagyd, hogy ők esküdjenek a Cézár életére - mondva - hogy nem igaz a mi beszédünk és halálos bűnösök vagyunk. " - Pilátus akkor Anáshoz és Kajafáshoz

fordult,

visszamondták:

kérdezve:

,

.

Semmit

sem

feleltek

erre?"

Azok

„Te ezeknek adsz hitelt, akik Jézus törvényes születését

bizonyítják, mialatt mi mindnyájan azt kiáltjuk, hogy paráznaságból született, hogy ez egy mágus és magát Isten Fiának nevezi. " 6. ) Kiutasította ekkor Pilátus a pretóriumból mind a zsidók sokaságát - kivéve ezt a tizenkettőt, akik tagadták a paráznaságból való eredetet és Jézust elválasztotta tőlük. Azután így szólt hozzájuk: „Mi az okuk ezeknek, hogy Jézust meg akarják ölni?" - „Gyűlölik Őt azért, mert szombaton is gyógyít" - felelték ezek. „A jócselekedeteiért akarják megölni?" - kérdezte Pilátus.

III.

1. ) Pilátus megdühödve ment ki a pretóriumból és azt mondta a zsidóknak: „Az égen ragyogó Napot hívom tanúnak arra, hogy én ebben az emberben semmi bűnt nem találok. " - A zsidók felelték: „Ha nem lenne egy bűnöző, nem adtuk volna át Neked". - Így szólt akkor Pilátus: „Vigyétek el és ítéljétek el a ti törvényeitek szerint. " - . ,Nekünk nincs megengedve az, hogy valakit megöljünk" mondták a zsidók. . . - „Nektek megtiltotta isten, hogy öljetek és nekem nem?" felelt a helytartó. 2. ) És ismét bement a pretóriumba. Magához hívta Jézust és kérdezte: „Te vagy-e a zsidók királya?" - „Magadtól mondod-e ezt, vagy mások mondták neked énrólam?" - kérdezte vissza Jézus. - „Hát zsidó vagyok én talán? A Te néped és a főpapok adtak Téged a kezembe, mit cselekedtél`?" - hangzott Pilátus szava. - „Az én királyságom nem e világon van, mert ha itt lenne, az én híveim küzdenének azért, hogy ne legyek a zsidók kezébe adva, de az én királyságom nincs itt. " - feleié

Jézus. - „Tehát, Te király vagy?" - kérdezte Pilátus. - „Te mondod, hogy király vagyok, de én azért születtem és azért jöttem a világra, hogy mindenki hallja a hangomat, aki az igazságból való" felelte Jézus. „Mi az igazság?" - kérdezte Pilátus. - „Az Igazság az égből származik" felelte Jézus. - „A földön nincs igazság?" - kérdezte Pilátus. - Jézus feleié: „Láthatod hogyan esnek ítélet alá azok, akik az igazságot szólják azok által, akik a földön a hatalmat gyakorolják. "

IV.

1. ) Es benthagyva Jézust a pretóriumban, kiment Pilátus a zsidókhoz és mondta nekik: , . Én semmi bűnt nem találok benne. " - A zsidók így feleltek: „Ez azt mondta, hogy hatalma van lerombolni a templomot és három nap alatt újra felépíteni azt. ” - „Miféle templomot?" - kérdezte Pilátus. -, Azt, amelyet Salamon épített negyvenhat évig és ez azt mondja, hogy lerombolja és három nap alatt újra felépíti” - felelték a zsidók. - „Ártatlan vagyok ennek az igaznak a vérétől, ti majd lássátok" - felelé Pilátus. 2. ) Azután Pilátus összehívta a véneket, a papokat és a levitákat és titokban azt mondta nekik: „Ne dolgozzatok így, mert egyik vádatok sem érdemesíti halálra, mert mindegyik a gyógyításokra és a szombat megszentségtelenítésére vonatkozik. " - A vén papok és a leviták így válaszoltak: „Ha valaki a Cézárt káromolja, méltó-e a halálra?" - „Méltó a halálra'' - válaszolta Pilátus. - „Ha a Cézárt káromoló méltó a halálra, úgy tudd meg, hogy ez Istent káromolta" mondták a zsidók. 3. ) Ekkor a helytartó megparancsolta, hogy a zsidók menjenek ki a pretóriumból és Jézust hívta be, mondva neki: „Mit csináljak Veled" „Cselekedj úgy, ahogy neked adatott!" - felelte Jézus. - „Miként adatott nekem?" - kérdezte Pilátus. - Jézus felelte: „Mózes és a próféták beszélnek az én halálomról és feltámadásomról" - A zsidók és akik hallották azt kérdezték Pilátustól: „Miért hallgatod tovább ezt a káromlást?" - „Ha ezek a szavak káromlások, akkor fogjátok el ti káromlás miatt, vigyétek a zsinagógátokba és ítéljétek el a törvényetek szerint" - felelte Pilátus. - A zsidók felelték: „A mi törvényünkben az van írva, ha egy ember

vétkezik a másik ember ellen, egy híján negyven ütést érdemel, de ha valaki Isten ellen vétkezik, azt meg kell kövezni. " 4. ) „Fogjátok el hát magatok és büntessétek meg, ahogy akarjátok!" mondta Pilátus. - A zsidók így válaszoltak: „Mi azt akarjuk, hogy keresztre legyen feszítve. " - „Nem érdemli meg a keresztre feszítést" - mondta Pilátus. 5. ) Ekkor körülnézett a helytarló és látta körös-körül a zsidók csődületét és azt is, hogy sokan sírnak a jelenlévők között és felkiáltott: „Nem mind az egész sokaság kívánja halálát". - A zsidók vénei feleltek erre: „Azért jöttünk mindnyájan, tömegesen, hogy meghaljon. "-. ,És miért haljon meg?" - kérdezte tőlük Pilátus. „Mert Isten Fiának és királynak nevezte magát" - felelték a zsidók vénei.

V.

1. ) Ekkor egy Nikodémus nevű zsidó állt a helytartó elé és így mondta: „Mivel jóságos vagy, könyörgök, engedj nekem néhány szót szólni. " „Beszélj!" - mondta Pilátus. - És Nikodémus így szólt: „Én így beszéltem a vének, a leviták és Izrael egész sokasága előtt a zsinagógában: mit kívántok tenni ezzel az emberrel?. . . Ö oly csodákat és különös dolgokat cselekszik, melyeket senki más nem tudott tenni és nem lesz képes senki sem ezekre. Hagyjátok Ot békében és ne forraljatok semmit ellene. mert ha az Ő csodái isteni eredetűek - megmaradnak azok, de ha csak emberi dolgok, úgy elenyésznek. Mert Mózes is, amikor Isten által Egyiptomba küldetett, sok -Isten által előbb jelzett - csodát művelt a fáraó, Egyiptom királya előtt. Es jelen voltak a fáraó előtt James és Jambres. akiket az egyiptomiak isteneknek tartottak és Mózeshez hasonló csodálatos dolgokat műveltek. Mivel csodáik nem voltak isteni eredetűek. elenyésztek azokkal együtt, akik hitték azokat. - Ezért most bocsássátok szabadon ezt az embert, mivel nem méltó a halálra!". 2. ) Ekkor a zsidók így szóltak Nikodémushoz: „Te ennek az embernek tanítványává lettél és így az ő érdekében beszélsz. " - „Hát akkor a helytartó is az Ő tanítványa és az Ő védelmében beszél!" - „Nem a császár tette ebbe a méltóságba?" - kérdezte Nikodémus. - A zsidók mérgesen vicsorgatták fogaikat

Nikodémus felé. amikor így szólt Pilátus: ”Miért vicsorgatjátok fogaitokat rája, hallva az igazságot?" - „Legyen tied az ő igazsága és az ő része” - mondták a zsidók Nikodémusnak. - „Legyen enyém, mint mondtátok. Amén. . . Amén. " lelelt Nikodémus.

VI.

1. ) Azután a zsidók egyike lépett a helytarló elé és engedélyt kért, hogy szólhasson. -, . Ha valamit akarsz mondani, beszélj!" - mondta Pilátus. - És a zsidó így szólt:

„Harmincnyolc

évig

voltam

egy hordágyra

dobva,

tele

fájda-

lommal. Mikor jött Jézus, sok megszállott és mindenléte betegséggel sújtott ember meggyógyult általa. Akkor megszánt engem néhány fiatal, felszedve hordágyamat és mindenemet elvittek Jézushoz. Jézus, ahogy meglátott, megsajnált engem és így mondta: 'Vedd fel a te hordágyadat és járj' Es én felvettem a hordágyamat és járok" - „Kérdezd meg őt, hogy milyen napon történt ez?" kiáltották a zsidók a helytartónak . . . és a meggyógyult válaszolt így: „Egy szombat napon volt ez. " „Nem mondtuk-e neked. hogy szombaton gyógyított és űzte az ördögüket''" mondták megint a zsidók Pilátusnak. 2. ) De másik zsidó jött előre és mondta: „Én vak voltam, már vakon születtem. Hangokat hallottam. de sohasem láttam semmit és Jézushoz érve nagy hangon kiáltottam neki 'Dávidnak fia, könyörülj rajtam’. . . és Ő megsajnált engem. Szememre tette a kezét és megnyíIt a szemem - láttam!" - Megint másik zsidó jött előre és mondta: „Meggörbült rokkant voltam és egy szavára kiegyenesedtem. " - Megint másik mondta: „Leprás voltam és egy szavára kigyógyultam. "

VII.

Egy Berince (Veronika) nevű asszony kiáltott messziről: „Vérfolyásos beteg voltam. Csak megérintettem palástját (szűrjét) és elállt a vérzésem, ami pedig tizenkét év óta állandóan folyt. " - A zsidók kisháltak közbe: „Van egy szabálya a törvénynek, mely megtiltja a nőnek tanúkémi szereplését. "

VIII.

Es a sokaságból sokan, férfiak és asszonyok kiabálva mondták: „Ez az ember egy próféta. aki leigázza a démonokat és azok engedelmeskednek neki: ” Pilátus odamondta ezeknek: . ”Miért nem engedelmeskednek a ti tanítómestereiteknek is?" - Azok így feleltek: „Nem tudjuk". - Sokan tanúsították azt is, hogy feltámaszotta Lázárt a sírból miután már négy napja eltemették. A helytartó igen ijedten mondta akkor a zsidók sokaságának: „Miért akartuk ti mindenáron ártatlan vért ontani?"

IX.

1. ) Aztán Pilátus maga elé hivatta Nikodémust és azt a tizenkét férfit, akik Jézus igaz és tiszta származását bizonyították és kérdezte fölük: „Mit tegyek, mert a nép között már egy forradalom van készülőben?" - „Mi nem tudjuk, majd ők látni fogják" - feleltek azok.

- Összehívta akkor Pilátus a zsidók csődületét és

mondta: „Tudjátok, hogy az a szokásom, hogy a börtönből kiengedek egy elítéltet a kovásztalan kenyér ünnepén. Van a börtönben egy gyilkosság miatt elítélt Barabás nevű rab; és ez a Jézus, akiben én semmi bűnt nem találok. Kit akartok, hogy szabad Iegyen. . . Jézus, vagy Barabás?" Azok így kiáltozának: „Barabás, Barabás" - „És mit tegyek Jézussal?" - kérdezte Pilátus. „Feszítsd meg” kiáltozták a zsidók és még azt is hozzátették: „Nem vagy a császár barátja, ha ezt szabadon engeded, mert ez magát Isten Fiának és királynak nevezte. És így elismered, hogy ez a király és nem a Cézár. "

2. ) A méregtől feldühödve telelt nekik Pilátus: „Ti egy lázongó fajta vagytok, akik szembeszálltok a ti jótevőitekkel. " - „Miféle jótevőitekkel?" kérdezték a zsidók. - „A ti Istenetek kihozott benneteket Egyiptomból és megszabadított egy kegyetlen rabszolgaságbál. Áthozott benneteket a tengeren úgy, mintha a földön jártatok volna; élelmezett benneteket a sivatagban és a köböl fakasztott ivóvizet; és mindezek után megmérgesítettétek őt, amikor egy bikaborjú szobrát imádtátok; és elkeseredett istenetek ki akart irtani benneteket, amikor Mózes közbelépett Értetek és így megszabadultatok a haláltól.

Most meg engem vádoltok azzal, hogy

gyűlölöm a császárt" - mondta nekik Pilátus. 3. ) És felállva el akarta hagyni a törvényházat. De a zsidók megint ordítozásba kezdtek így: „Mi a Cézárt ismerjük el királynak és nem Jézust. Különben is a mágusok hoztak Keletről sok ajándékot neki, mint az Ő saját királyuknak és amikor Heródes megtudta tőlük, hogy egy király született, véget akart vetni neki és kivégeztette mind a héber gyermekeket, akik Belénben születtek. 4. ) Mikor Pilátus hallotta e szavakat a félelem szállta meg, és miután csendet teremtett a teremben, így szólt hozzájuk: „Ezek szerint ez az, akit Heródes keresett?" - „Igen, ez az" - felelték a zsidók. - Ezek után Pilátus vizet hozatott, a Nap felé fordulva megmosta kezeit és így mondta: „Ártatlan vagyok ennek az igazságosnak a vérétől ám ti lássátok. " - Ismételten ordítozni kezdtek a zsidók és ezt kiáltották: , . Az ő vére rajtunk és a mi magzatainkon'. 5. ) Ekkor elrendelte Pilátus, hogy húzzák szét a törvényszék azon részének függönyét, ahol Jézus állt és mondta neki: , . A te néped nem ismer el téged királyának. Ezért elrendeltem, hogy először légy megostorozva. a könyörületes királyok régi szokása szerint és aztán feszítsenek fel abban a kertben, ahol elfogtak. Dimas és Gestas, a két gonosztevő veled együtt lesz a keresztre feszítve. "

X.

1. ) És kiment Jézus a törvényházból a két gonosztevővel együtt. Ahogyan megérkeztek az elrendelt helyre, Jézust megfosztották ruháitól és egy vászondarabbal övezték. Fejére töviskoronát tettek. A gonosztevőket ugyanilyen módon

feszítették fel. - Jézus így szólt: „Atyám. . . bocsásd meg nekik, mert nem tudják, hogy mit cselekszenek!" És a katonák megosztoztak Jézus ruháin. Az egész népség talpon volt és figyelte őket. A zsidó főpapok és a többi főemberek csúfolódva kiabáltak Jézus felé: „Másokat megmentett, most mentse meg magát és ha Isten Fia, szálljon le a keresztről. " - A katonák is hasonlóképpen gúnyolták és keserű ecetet kínáltak neki és így mondták: „Te vagy a zsidók királya - hát mentsd meg magadat. " - Aztán felolvasták az ítéletet és Pilátus rendelkezése szerint - Jézus keresztfájára tették az ő ellene felhozott vád címét, görög, latin és héber szöveggel írva, így: „Ez a zsidók királya. " 2. ) Az egyik felfeszített tolvaj így szólt: „Ha te vagy a Krisztus, mentsd meg magadat és minket is!" - A másik - Dimas - felháborodva szólt társára: „Nem félsz az Istentől, hisz ugyanazon ítélet alatt vagy. De mi gonosz cselekedeteink miatt lettünk jogosan elítélve és ez itt viszont semmi rosszat nem követett el. " - És Jézushoz szólt így: „Emlékezz meg rólam Uram a Te Királyságodban!" - Jézus így felelt

neki:

„Bizony

mondom

neked,

hogy

ma

még

velem

leszel

az

örökkévalóságban. "

XI.

1. ) A „hatodik" órája volt a napnak, amikor sötétség lett a Földón, mert elapadtak a Nap sugarai. A nap kilencedik órájában kettérepedt a templom kárpitja és Jézus hangos szóval így kiáltott: „Atyám! A Te kezedbe adom lelkemet!" - Az ott lévő százados látva a történteket, dicsérte Istent, mondva: „Igaz ember volt ez!' Az egész csődület pedig, akik szemtanúk voltak, melleiket kezdték ütögetni. 2. ) A százados mindent jelentett Pilátusnak. Ez hallva a történteket, feleségével együtt szomorúságba esett és aznap nem ettek és nem ittak semmit. Azután Pilátus a zsidó főpapokat hivatta és mondta nekik: „Láttátok, hogy mi történt?" Azok viszont csak annyit mondtak: „Egy közönséges napfogyatkozás volt, semmi más. " 3. ) Jézus hívei messze voltak, de az asszonyok. akik vele jöttek Galileából szemlélői voltak mindennek. ami történt. Volt ott egy József nevű ember is a

közelben, aki Arimatea körzetének a szenátoraként jelent meg és Isten földi uralkodásának érkezését várta. testét.

Ez felkereste Pilátust és elkérte tőle Jézus

Azután, amint leverték a keresztről a holttestet, becsavarta azt egy

tiszta. fehér lepedőbe és elhelyezte Jézus testét egy sziklába vésett új sírboltba.

XII.

1. ) Amikor a zsidók meghallották, hogy ez a József elkérte Pilátustól Jézus testét, keresték őt, valamint azokat is, akik Pilátus előtt Jézus javára tanúskodtak, Nikodémust és a többit, akik Jézus jó és csodás cselekedeteiről beszéltek. De ezek mindegyike elrejtőzött. Egyedül Nikodémus jelent meg a főpapok előtt, mert az „egyik főembere” volt a zsidóknak, és így szólt a főpapoknak: „Hogyan jöttetek be a zsinagógába?" - Azok visszafeleltek: „És te? . . . te hogyan jöhettél be, amikor cinkosa vagy neki és az ő pártján leszel az elkövetkezendő időben is". - „Úgy legyen, úgy legyen!" - felelt Nikodémus. József is megjelent hasonló körülmények között és mondta a főpapoknak: „Miét nehezteltek rám azért, mert kikértem Jézus testét`? . . . De tudjátok meg hát azt is, hogy elhelyeztem Őt az én új sírboltomban, becsavarva testét egy fehér lepedőbe és egy nagy követ gurítva a barlang bejáratához. De ti botrányosan viselkedtetek ezzel az igazzal szemben, mert nem volt elég nektek, hogy keresztre feszítettétek, még egy dárdával is átszúrtátok!" - A zsidók akkor letartóztatták Józsefet és elrendelték, hogy legyen lakat alatt bezárva a hét első napjáig és mondták: , . Tudod nagyon jól. hogy nem tudunk ma semmit tenni ellened, mert a szombatnap óráiban igen benne vagyunk, de tudd meg, hogy nem fogsz kapni temetést, hanem az ég madarainak adjuk majd a holttestedet. " József így felelt, . Góliáth fennhéjázó módján beszéltek, aki az élő Istent és szent Dávidot gyalázta. De Isten megmondta a próféta szerint: 'Enyém a bosszú és én jutalmazok'. És röviddel ezelőtt valaki, aki nem a test, hanem a szív szerint van körülmetélve, megmosta kezét vízzel. arccal a Nap felé és mondta: „Ártatlan vagyok eme igaz vérétől - ám lássátok" És ti feleltetek Pilátusnak: 'Az ő vére mirajtunk és a mi utódainkon'. Most ezekután attól félek, hogy el fog jönni az Isten haragja rátok és a ti utódaitokra, amint mondtátok. " - Igen megmérgesedtek a zsidók József szavait hallva, megverték Józsefet és letartóztatták. Bezárták egy házba, melynek nem voltak ab-

lakai. Lepecsételték az ajtót, mely mögött József volt bezárva és odaállítottak őröket is. 2. ) És még aznap - szombaton - a zsinagóga hercegei, a papok és léviták elrendelték, hogy a következő napon mindnyájan összegyűlnek a zsinagógában és már korán reggel a sokaság azt tárgyalta. hogy milyen formában fogják Józsefet megölni.

Amikor a zsinagóga tanácsa ülésezett, elrendelték, hogy Józsefet

vezessék elő szégyenteljes formában. Kinyitották a lepecsételt ajtót és nem találták őt az ablak nélküli házban. Az egész nép magán kívül volt, mert a pecsétek érintetlenek voltak és az ajtó kulcsa Kajafás őrizetében volt. - Ezután nem mertek kezet emelni azokra sem. akik Pilátus eltt Jézus védelmében beszéltek

XIII.

1. ) És mialatt még a zsinagógában voltak és csodálkoztak József eltűnése fölött, egynéhány őr érkezett azok közül. akiket Pilátus ajánlott a zsidóknak Jézus sírjának az őrzésére, nehogy a tanítványai elvigyék onnan. Ezek elmondták a zsinagóga

hercegeinek,

papjainak

és

a

levitáknak

mindazt,

ami

történt,

így: „Földrengés lett és egy angyalt láttunk az égből alászállni, aki elgurította a sziklát a barlang bejáratától és ráült arra. Fénylett, mint a hó, vagy mint a villám.

Mi ijedtségünkben mindnyájan olyanok lettünk, mint a holtak.

Azután

hallottuk az angyal hangját, amint azokkal az asszonyokkal beszélt, akik a sírnál voltak. Azt mondta az angyal: "Ne téljelek, a megfeszített Jézust keresitek? . . . Nincs itt, mert feltámadott, miképpen megmondta. Gyerek és nézzétek meg a helyet, ahol feküdt. Most pedig siessetek és mondjátok meg az Ő tanítványainak, hogy halottaiból feltámadt és Galileában van. " 2. ) „Milyen asszonyokkal beszélt?" - kérdezték a zsidók. - „Nem tudjuk, kik voltak azok" - felelték az őrök. - „Hány órakor volt ez?" - kérdezték megint a zsidók. - „Éjfélkor" - felelték az örök. A zsidók rájuk szóltak így: „És miért nem tartóztattátok le őket?" -, . A félelemtől mozdulni sem tudtunk, mert nem tudtuk elhinni, hogy nappali fény vegyen körül minket. . . hát hogyan emeltünk volna kezet rájuk?" - válaszolták az őrök. -,. Bizony isten, nem hiszünk nektek" - felelték a zsidók. - Az őrök válasza így hangzott: „Annyi jelet láttatok az embertől és nem

hittetek neki, hát hogyan adnátok hitelt nekünk? Jogosan esküdtök az Istenre, de Ő is él! Hallottuk azt is, hogy bezártátok azt is, aki elkérte Jézus testét. Az ajtót is lepecsételtétek, és amikor feltörtétek a pecsétet és kinyitottátok az ajtót, a rabotokat nem találtátok ott. Adjátok át ti Józsefet és akkor mi is átadjuk nektek Jézust!" - „József elhagyta a várost" - felelték a zsidók. - „Jézus is feltámadott, miképpen az angyal mondta és Galileában van" - felelték az őrök. 3. ) E szavak hallatára a zsidók nagyon megijedtek és így szóltak: "Nem szabad ezt így hirdetni, mert akkor mindenki Jézus felé hajlik. " - Tanácskozni kezdtek és hatalmas összeget adtak össze. Azt a sok pénzt odaadták a katonáknak e szavakkal: „Mondjátok azt, hogy mialatt aludtatok, eljöttek az Ő tanítványai és elvitték. Ha pedig ez a hír a helytartó fülébe jut, mi majd meggyőzzük őt és mentesítünk benneteket minden felelősség alól". - A katonák átvették a sok pénzt és aszerint beszéltek. amint a zsidók azt elrendelték.

XIV.

1. ) De nemsokára egy Finees nevű pap, egy Adas nevű orvos és Ageo, a levita - Jeruzsálembe érkeztek Galileából és a zsinagóga hercegeinek, papjainak és levitáiknak a következőket jelentették: „Láttuk Jézust a tanítványai között ülve Galileában. a Mamlich-hegyen, amint így beszélt: „Menjetek és prédikáljátok az egész világon azt. hogy aki hisz és megkeresztelkedik (baptismo-nak veti alá magát) az üdvözül. aki pedig nem hisz. az megítéltetik. A hivőket kísérni fogyják azok a jelek. hogy gonoszokat üznek el, kígyókat ragadnak meg és a mérges italok sem tesznek kárt bennük. Ha kezükkel érintik a betegeket. azok meggyógyulnak. És mialatt még beszélt, csodálkozva láttuk, hogy felemelkedett a magasba, az ég felé. " 2. ) A zsinagóga vénei, a papok és a leviták akkor azt mondták nekik:

„Dicsőítve valljátok meg Izrael Istenének mindazt, amit láttatok és

hallottatok úgy, amint azt az imént elmondtátok. " - És akik beszéltek, így szóltak. , . Jehova Istenre esküszünk, akik apáink - Ábrahám, Izsák és Jákob Istene, hogy hallottuk mit mondott és láttuk, amint mennybement. " - És akkor a zsinagóga vénei, a papok és a leviták azt kérdezték tőlük: „Azért jöttetek-e, hogy nekünk mindezt

elmondjátok, vagy Isten dicsőítését teljesíteni?" - Azok így feleltek:

„Isten

dicsőségét kívánjuk szolgálni. " - A vének, a főpapok és a leviták felelték: „Ha Isten dicsőségére vágytok, akkor mire szolgálnak ezek a hamis hírek, amiket elmondtatok a sokaságnak?" - Finees a pap, Adas az orvos és Ageo a levita így válaszoltak a zsinagóga méltóságainak: „Ha azok a szavak, amelyeket elmondtunk és mindazt, aminek szemtanúi voltunk bűnnek minősülnek előttetek, itt állunk, tegyetek velünk úgy, amint jónak látjátok". - Akkor azok elővették a törvény könyvét és megeskették őket arra, hogy senkinek sem beszélnek többé ezekről a hallottakról és látottakról. Azután megetették és megy itatták őket, jól ellátták őket pénzzel, adtak melléjük három kísérőt, akik kivezették őket Jeruzsálemből és velük mentek Galilea határáig. Így távoztak el békességgel. 3. ) És azután, hogy a három visszatért Galileába, összegyűltek a zsinagóga főpapjai, hercegei és vénei és bezárva maguk mögött a zsinagóga ajtaját, fájdalmasan kiáltottak fel: „Lehetséges, hogy ily csodálatos dolog történt Izrael földjén?" Akkor Anás és Kajafás szóltak:

„Miért vagytok oly izgatottak, miért

zokogtok? Vagy nem tudjátok, hogy a tanítványai nagy mennyiségű arannyal vásárolták meg őket, hogy mondják az Isten angyalának leszállását a földre és azt, hogy ő mozdította el a követ is a sír bejáratáról?" - Aztán a papok és a vének is megszólaltak és kérdezték: „Megtörténhetett, hogy a tanítványai ellopták a testét, de miképpen szállt belé a lélek, és életben van Galileában?" - Miután pedig sehogyan sem tudtak válaszolni a történt dolgokra, végülis fájdalommal telve azt mondták: „Nekünk nincs megengedve az, hogy a körülmetéletlenek szavának hitelt adjunk!"

XV.

1. ) Nikodémus állt azután a tanács elé, mondva: „Helyesen ítéltetek. Nem ismeritek félre - óh Jehova népe - azokat a férfiakat, akik Galileából lejöttek, a segítőket, az istenfélőket, a békesség barátait. Mert igaz, hogy ők eskü alatt vallották, hogy látták Jézust a tanítványai között a Mamlich-hegyen, ahogyan tanította őket mindazon dolgokra, amiket tőlük hallottatok és az is, hogy látták,

amint a mennybe emelkedett. És senki nem kérdezte meg azt, hogy milyen módon tette ezt? Ahogy minket tanítottak, a Szent Iratok könyvében benne van, hogy Illés (Élias) is mennybe ment. és hogy Eliseus kiabálására Illés ledobta köpönyegét a Jordánra, amin aztán Eliseus át tudott menni a folyón Jerikóba. Itt találkozott a próféták fiaival, akik kérdezték: „Eliseus, hol van Illés, a te urad?" - Eliseus azt felelte: „Felment a mennybe!" - - „Nem ragadta el öt a szellem és ledobta valamelyik hegyre? . . . Menjünk a szolgáinkkal együtt a kereséséré' - mondták azok Eliseusnak, aki velük ment. Három teljes napon át keresték Illést és mivel nem találták, elismerték. hogy mennybe ment. Most adjatok nekem igazat és küldjünk ki kutatókat Izrael minden határára és lássuk, hogy talán Jézust is elragadta egy szellem és aztán ledobta valamelyik hegyre. " - Mindenki örömmel fogadta a javaslatot és Izrael határaira egy expedíciót küldtek Jézus keresésére, de sehol sem találták.

Akit megtaláltak, az Arimateai József volt, de senki sem merte öt

letartóztatni.

*

*

*

A jeruzsálemi zsinagóga így feldolgozott jegyzőkönyvei szerint három galileai hithű zsidó, a zsidó rítus szerinti legnagyobb eskü alatt vallotta, hogy látták Jézust tanítványai társaságából a Mennybe emelkedni. Az előbbiekben közölt „Nikodémus Evangélium" sokkal részletesebben leírja a názáreti Jézus vádolását és Pilátus által való kihallgatását, mint az Újszövetségben található evangéliumi írás mondja. Éppen azért ismertetjük, mert olyan fontos adatokat szolgáltat, melyek Jézus igazi alakját mutatják be. Vádolásának körülményeit is, valamint azt a módszert is, amit

a

zsidóság

főpapjai

alkalmaztak

Jézus

elítélésének

keresz-

tülvitelében. Vizsgáljuk meg hát együtt ezeket egymás után: I. ) Az evangéliumok mindegyike a „zsidóság sokaságát" említi, mely Pilátus elé járult. Mai nyelven mondhatjuk, hogy a zsidó papi testület indított oda egy jól megszervezett tüntetést, ahol többségben az ő híveik voltak.

2. ) Jézus iránti szeretetet és a nép hozzá való ragaszkodását bizonyítja az a körülmény, hogy minden megfélemlítés és kiátkozás ellenére is megjelentek Pilátus előtt azok a, . mentő-tanúk" - a meggyógyultak és az új életre kelt betegek személyében - akik küszködtek a túlerő ellen Jézus szabadon bocsátásának érdekében. 3. ) Honnan vették a zsidó főpapok azt a vádat, hogy Jézus „királynak" mondta magát, amikor ezt ő soha nem mondta? Egyszerű szűrt hordott és mezítlábas

szandálban

járt.

Mikor

Pilátus

kérdezi

tőle:

„Király

vagy-e

te?" …világosan és félreérthetetlenül feleli, hogy: „Az én országom nem e világon van. " Tehát nem mondja sohasem, hogy király, hanem a zsidók mondják annak de nem a „zsidók királyának". - Sohasem mondja a vád így: „Azt hirdeti magáról, hogy a mi királyunk, vagy a zsidók királya". Ezt sohasem mondják, csak azt: „isten fiának és királynak mondja magát". - Az Istenfiúságot mindig hangoztatta Jézus, de királyi voltát soha. Tehát igen nagy ütőkártyaként szerepelt ez a vád a zsidó papság kezében, ha Pilátus elítélte azt, akinek megállapította ártatlanságát. Nikodémus Evangéliuma az egyetlen, mely választ ad erre a IX. 3. alatt, amikor is informálják Pilátust, hogy „a mágusok hoztak Keletről sok ajándékot neki, mint a saját királyuknak". . . Pilátus nagyon jól tudta. hogy Rómának és az ő császárjának legnagyobb ellensége a Pártos Birodalom, amelynek seregei nemrégen verték meg Crassust is és Antoniust is. E vád szerint tehát Jézust a Pártos Birodalom mágusai köszöntötték, mint saját, tehát pártos birodalmi királyukat és ezt megérti Pilátus. Nem kell több magyarázat. Nem érdekli tovább, hogy zsidó-e vagy sem, megérti a vádat és talán a zsidók együttműködésének és Róma felé való szolgálatának érzi azt, hogy egy - az „ellenséggel cimboráló, gyanús ismeretlen" - elítélését kívánják tőle ily konok kitartással és annyira, hogy a valóban bűnöző gyilkos Barabást kérik inkább, mint ezt az ismeretlent, a „pártos mágusok, a legnagyobb ellenség által tiszteltet". A Nap felé való kézmosás nyílt politikai cselekedetszámba vehető. Pilátus mossa kezeit egy ártatlan ember vérétől. . . Ugyanis, ha Jézus kivégzése miatt esetleges politikai bonyodalom keletkezne Róma és Párthia között - a római helytartó „ártatlannak" nyilvánította és csak a „zsidók határozott, tömeges és szinte forradalmi" fellépésére ítélte halálra. Ha a pártosok megharagszanak, ám üssék a zsidókat. A római helytartó ártatlannak találta azt a valakit, aki esetleg a pártos hatalom megbízottja volt.

Ugyanígy ne tételezzük fel Pilátusról azt, hogy ő felismerte Jézusban a földreszállt Isten-Fiút. Pilátus Rómát szolgálta, és a római birodalom politikájában nőtt fel. Azért lett helytartó pontosan azon a területen, mely a két nagyhatalom Róma és Párthia - között volt, mint ütköző terület. 4. ) A zsidók tisztában voltak azzal, hogy Jézus anyja - Mária - Adiabene Kharax hercegnő, a pátos királyi házból való és rövidesen napvilágra kerülnek azok az adatok is, melyek a zsidó József - áccsal - való házasságát majd egyszerű liturgikus mesének nyilvánítják. 5. ) Ki volt Nikodémus? . . . Korának egyik leghíresebb orvosa, aki Jézustól a gyógyítás módszereit is tanulta. 6. ) Ki volt Arimateai József? . . . Korának leghíresebb ügyvédje és a zsidó állam szenátora. Tehát a zsidók közt is igen magasrangú személy. Most már tudjuk, hogy ki is volt Arimateai József, aki Jézusnak testét elkérte Pilátustól és saját sírboltjába helyezte, miután a szokás szerint belefektették egy lenvászon lepedőbe, úgy, hogy az alul is és felül is betakarta a testet. Ez a lepedő valami csoda folytán megmaradt és az a mai „Turini lepel".

PILÁTUS AKTÁi ALÁSZÁLLÁS AZ ALVILÁGBA

Előszó

Ez az irat, vagyis a magva ennek az írásnak Jézus alászállása az alvilágba, eredetileg nem volt Pilátus Aktáinak a része. Ez a töredék valószínűleg egy régebbi irat

része

volt.

De,

hogy

mikor

lett

a

Pilátus

Aktáinak

a

része,

az

bizonytalan. Fontos hogy megjegyezzük, hogy ez az irat három formában létezik (itt csak a latin A irat lesz megadva. Az összes három irat listázásához lásd. M. R. James apocryphal New Testament.

Az I. rész XVI. fejezete a zsinagóga elöljáróival fejeződik be. A nemzetek szolgálnak majd neki és királyok jönnek messze földről imádni őt. A II. rész I. fejezete innen folytatódik.

II. rész

I. (XVII)

1. József felállt és mondotta Annásnak és Kaifásnak:

Tényleg, nem

csodálatos ahogy hallottuk, hogy Jézus, halála után látva volt élve és hogy fölemelkedett a mennybe.

Azonban az sokkal csodálatosabb, hogy fölkelt

halottaiból, de nem egyedül, hanem föltámasztott más holtakat is sírjaikból és hogy ezeket látták Jeruzsálemben. De most halljátok tőlem: Mindannyian ismertük azt az áldott Szimeont, a főpapot aki fogta kezeiben a gyermek Jézust a templomban.

Ennek a Szimeonnak volt két fia, vér szerinti testvérek és

mindannyian ott voltunk elszenderüléseiken és temetéseiken. Menjetek tehát és nézzétek meg sírjaikat amelyek üresek, mert hogy ők föltámadtak és halljátok, ők Arithmatea városában laknak buzgó imádságban. És tényleg az emberek hallják őket kiáltozni, de ők nem beszélnek emberrel és csendesek mint a halottak. De gyertek, menjünk el hozzájuk nagy tisztelettel és gyengédséggel és hozzuk őket magunkkal és ha hozzájuk illeszkedünk, talán majd ők elmondják nekünk föltámadásuk titkát.

2. Amikor meghallották ezeket a dolgokat, nagyon megörültek. Annás és Kaifás, Nikodémusz, József és Gámáliel elmentek, de nem találták őket sírjaikban ezért elmentek Arithmateába ahol megtalálták őket és lám ők térdepelve imádkoztak. Megcsókolták őket és nagy tisztelettel és istenfélelemmel elvitték őket Jeruzsálembe a zsinagógába. Becsukták az ajtókat és elővették az Isten törvényét, kezükbe adták és megeskették őket Izrael Istenére aki a próféták által szólt,

mondván: Hiszitek-e, hogy Jézus az aki föltámasztott benneteket a halálból? Mondjátok meg hogyan lettetek föltámasztva.

3. Amikor Karinusz és Leuciusz meghallották ezt az utasítást, megremegett testük ás sóhajtoztak rosszat érezvén szíveikben. És mindketten fölnézvén a mennyre és ujjaikkal a kereszt jelét nyelvükre rajzolván, egyszerre szóltak: Adjatok mindegyikünknek egy tekercs papírt és eresszétek meg, hogy leírjuk amit láttunk és hallottunk. Odaadták nekik a tekercseket és mindketten leültek és írni kezdtek mondván:

II.

1. Ó, Uram Jézus Krisztus az élet és a föltámadás a halálból, adj erőt hogy beszéljünk a te méltóságos titkaidról, amelyeket végbevittél a kereszthalálod után, mint amennyiben meg lettünk parancsolva a Te nevedben. Teneked aki parancsoltad nekünk szolgáidnak, hogy embernek ne mondjuk el a méltóságos isteni titkokat amelyeket te végbevittél az alvilágban. Akkor, amikor mi ültünk ősapáinkkal a mélyben, bizonytalanságban a sötétségtől, hirtelen a Nap arany melege és a bíborszínű fejedelmi fénysugara reánk sütött. És rögtön az emberiség atyja a pátriárkákkal és a prófétákkal együtt megörvendezett, mondván: Ez a fénysugár a kezdete az örökké tartó fénynek, amely meg lett ígérve, hogy el lesz küldve nekünk az Ő örök fényéből. Ezután Ézsaiás kiáltva mondta: Ez az Atya világossága csakis az Isten Fia, az szerint amit prófétáltam még amikor a földön éltem: Zebulon földje, Neftálim földje a Jordánon túl, Galilea, nép amely sötétségben járt nagy fényt látott és azok kik a sötétség és a halál földjén laknak, nekik fénylett a világosság. És most eljött és kiviláglott nekünk is itt, nekünk akik itt ülünk a halál árnyékában.

2. És ahogy mindannyian örvendeztünk a fényen amely reánk ragyogott, odajött hozzánk atyánk Szimeon és örvendezve mondta: Dicsőítsétek az Úr Jézus

Krisztust, az Isten Fiát, mert én kezeimbe vettem őt a templomban még amikor kis gyermek volt és a Szentlélektől indíttatva fogadalmat tettem mondva néki: Most hogy látták szemeim a megváltásunkat, amelyet elkészítettél az emberek előtt, világosságot, hogy nemzetek világossága legyen és hogy Izrael népének a dicsősége legyen. Amikor ezeket a dolgokat meghallották, a szentek sokasága meg jobban örvendezett.

3. Ezek után odajött valaki, a vadonban lakó és megkérdezték őt a többiek: Ki vagy te? És ő felelt: Én vagyok János a kiáltás és a Magasságos prófétája, aki eljön az ő arca előtt, hogy elkészítse utait, hogy átadja a megváltás tudását népének, bűneik bocsánatára. Amikor láttam őt közeledni felém, a Szentlélektől indíttatva mondtam: Nézd, az Isten Báránya, ő az aki elveszi a világ bűneit. És én megkereszteltem őt a Jordán folyóban és láttam a Szentlelket reá leereszkedni galamb formájában és hangot hallottam a mennyből amely így szólt: Ez az én szeretett Fiam akiben kedvem telik. És most eljöttem-e az ő arca előtt hozzátok ide le, hogy kinyilatkoztassam nektek, hogy ő készül eljönni, habár a napok múlnak, az Isten Fia a magasból jön hozzánk, akik a sötétségben ülnek és a halál árnyékában.

III.

1. Amikor atyánk Ádám meghallotta ezt meg azt, hogy Jézus a Jordánban megkeresztelkedett, szólásra nyitotta ajkát fiának Szethnek mondván: Hirdesd ki fiaidnak a pátriárkáknak és a prófétáknak mind azt amit hallottál Mihály arkangyaltól amikor én elküldtelek a Paradicsom kapujáig, hogy ha lehet Isten küldje el neked angyalával az irgalom fájának olaját, hogy kiszolgáltassa testemnek amikor beteg voltam. Akkor Szeth a szent pátriárkák és próféták közelébe ment és mondotta: Amikor én, Szeth imádkoztam a Paradicsom kapui előtt, nézd, Mihály az Úr angyala megjelent előttem és mondotta: Az Úr küldött hozzád: Én vagyok az aki az ember teste fölött van és mondom neked Szeth, ne áztasd magad könnyeiddel, imádkozni és epekedni az irgalom fájának olajáért, azért amit ki akarsz szolgáltatni atyádnak Ádámnak testi fájdalma ellen, te nem tudod megszerezni és megvigyázni

az utolsó napokra és időkre, de vigyázd majd ha 5500 esztendő beteljesedik, akkor majd Isten szeretett Fia eljön a földre, hogy föltámassza Ádám testét és a holtak testét és ő eljön és megkeresztelkedik a Jordánban. És amikor a Jordán vize elé lép akkor mindenki meg lesz kenve az irgalmasság olajával, mindenki aki hisz neki és ez az irgalmasság olaja lesz minden utódain, nemzeteken, amelyek újjászületnek vízből és Szentlélekből az örök életre. Akkor fog majd Isten legkedvesebb Fia lejönni a földre és beviszi atyánkat Ádámot a Paradicsomba az irgalmasság fájához. A szentek sokasága mind ezeket hallotta Szettől és a pátriárkák és a próféták még jobban örvendtek.

IV.

1. Miközben a szentek így örvendeztek, nézd, a Sátán a halál hercege és feje mondta Hádésznek: Készülj fel Jézus fogadására aki azzal áltatta magát, hogy ő az Isten Fia, hol nem más mint egy ember aki félt a haláltól, mint ahogy mondotta: Még a halál előtt is bánatos a lelkem. Ő sokban az én ellenségem volt, nagy fájdalmat okozván és sokakat akiket vakká, sántává, süketté, leprássá és megszállottá tettem, kigyógyította őket szavával és egyeseket akiket ide hoztam neked (Hádész), ő elvitte azokat tőled.

2. Hádész felelt a Sátánnak, a hercegnek mondván: Ki ő, hogy annyira erős, ha nem egy ember aki fél a haláltól? A föld összes hatalmasságát erőm alattvalóivá aláztam, még azokat is akiket te hoztál nekem és a te erődnek voltak alárendelve. Akkor, ha te erős vagy, milyen fajta ember ez a Jézus aki tudta, hogy fél a haláltól, de ellenállt a te erődnek? Ha ennyire erős volt ember korában, bizony mondom neked, akkor az ő mindenható istenségében egy ember sem tud neki ellenállni. Amikor azt mondta, hogy fél a haláltól, meg akart téveszteni, hogy szégyen legyen rajtad örök időkre. De a Sátán a Tartarusz hercege mondta: Mért kételkedsz és félsz, hogy fogadd Jézust, aki a mi ellenségünk? Én kipróbáltam őt és fölkavartam ősi népemet a Zsidók közül irigységgel és haraggal ellene. Dárdát élesíttettem és egészen átszúrattam őt, epét és ecetet kevertem és ezt adtam neki inni és elkészíttettem a keresztet, hogy kifeszítsem őt és szegeket, hogy átütessem őt. Az ő

halála közel van, ezért el szabad hoznom őt, hogy alattvalónk legyen, neked és nekem.

3. Hádész felelt mondván: Te mondtad nekem, hogy ő az aki elviszi tőlem a halott embereket. Sokan voltak akik a földön éltek és halottakat vettek el tőlem, de nem az ők erejükből, hanem imával Istenhez, és az ők mindenható Istene elvette őket tőlem. Ki ez a Jézus aki saját szava által, ima nélkül elvezette tőlem a halottakat? Meglehet, hogy ő az aki parancsának szava által föltámasztotta az életre Lázárt, aki három napja halott volt, szaga volt és bomlásnak indult, akit én itt halottként tartottam. Sátán a halál hercege felelt mondván: Az ugyanaz a Jézus. Amikor Hádész ezt meghallotta , azt mondta neki: Én parancslom neked, a te erődre és az enyémre, hogy ne hozd le ide őt. Abban az időben amikor hallottam parancsának szavát, reszkettem és eluralkodott rajtam a félelem és az összes szellemekkel együtt bajban voltunk. Sehogy sem tarthattuk vissza Lázárt, de ő mint a sas, rázva magát előre lépett nagy mozgékonysággal és gyorsasággal eltávozott tőlünk és a föld is ugyanúgy amely tartotta Lázár halott testét, visszaadta az életre. Tehát most, hogy tudom hogy az ember aki képes volt ezeket a dolgokat végbevinni, Isten, parancsiban erős és mindenható emberségében és hogy ő az emberiség megmentője. De ha te lehozod őt ide, ő kiszabadítja mind azokat akik itt be vannak zárva a szörnyű börtönbe és saját bűneik láncaival meg vannak kötözve, amelyet lehetetlen elszakítani, és el lesznek vitetve az örök életre Istenhez.

V.

1. Ahogy a Sátán a herceg és Hádész beszéltek együtt erről, váratlanul mint a mennydörgés, angyali kiáltás hallatszott: Távolítsátok el, ó hatalmasságok kapuitokat és legyenek tárva az örökké tartó ajtók, mert a Dicsőség Királya be fog jönni. Amikor ezt Hádész meghallotta mondotta a Sátánnak a hercegnek: Távozz tőlem és menjél ki a házamból, mert ha te vagy a háború hatalmas embere, harcolj a Dicsőség Királya ellen. De mit tudsz te tenni ővele? És Hádész kidobta a Sátánt a házából.

Akkor Hádész mondotta gonosz szellemeinek: Csukjátok be a kemény bronz kapukat és rakjátok rájuk a vas oszlopokat és álljatok helyt rendíthetetlenül, hogy legalább tartsuk a védelmet mintsem hogy rabokká váljunk.

2. De amikor a szentek sokasága ezt meghallotta, megfeddő hangon mondották Hádésznek: Tárd ki kapuidat, hogy a Dicsőség Királya bejöhessen. Dávid kiáltva mondta: Nem megmondtam előre még amikor földön éltem: Eresszétek őket, hogy hálát adjanak az Úrnak irgalmasságáért és csodáiért amelyeket megmutatott gyermekeinek. Ki törte össze a bronz kapukat és távolította el a vas oszlopokat? Ő kivette őket bizonytalan utaikról. Utána hasonlóképpen Ézsaiás mondotta: Nem megmondtam még amikor a földön éltem: A holtak föltámadnak és azok akik sírjaikban vannak újra fölkelnek és azok akik a föld alatt vannak örvendezni fognak, mert azon a napon amikor az Úr eljön az ő gyógyulásuk lesz. Ezért mondom: Ó halál, hol a te fullánkod? Ó Hádész hol a te győzelmed?

3. Amikor ezt hallották Ézsaiástól, a szentek mondták Hádésznek: Tárd ki kapuidat,

mert

most

le

leszel

győzve

te

gyenge

és

erőtlen.

És

nagy

mennydörgésszerű hang hallatszott amely ezt kiáltotta: Távolítsátok el, ó hatalmasságok kapuitokat és legyenek tárva az örökké tartó ajtók , mert a Dicsőség Királya be fog jönni. De amikor Hádész látta, hogy ők kétszer is így kiáltottak, megkérdezte: Ki a Dicsőség Királya?Dávid felelt Hádésznek mondván: E kiáltás szavait tudom, Lelke által ugyanazt prófétáltam és most neked is azt mondom amit az előbb mondtam: Az Úr erős és magasságos, az Úr magasságos a harcban, ő a Dicsőség Királya. Az Úr lenézett a mennyből, hogy meghallja azok sóhajtozását akik bilincseikben vannak és hogy megszabadítsa azok gyermekeit akik el lettetek pusztítva. És most te legundorítóbb és büdös Hádész tárd ki kapuidat, hogy a Dicsőség Királya bejöhessen. Ahogy Dávid így beszélt Hádésszel, a fenség Ura megjelent emberi alakban és megvilágította az örök sötétséget és széttörte az örök kötelékeket. Az örökké tartó fenségének győztese meglátogatott minket, akik itt ülünk áthágásaink mély sötétjében és bűneink, a halál árnyékában.

VI.

1. Amikor Hádész és a halál és a gonosz szellemeik látták ezt, félelem szállta meg őket, úgyhogy ők és kegyetlen szellemeik a nagy világosság és fény láttára, valósággal kiáltván, hogy látták Krisztust hirtelen megjelenni házukban, mondták: Legyőztél minket! Ki vagy te, aki el lett küldve Istentől a mi megtévesztésünkre? Ki vagy

te,

aki

a

rothadás

minden

jele

nélkül

és

fenséged

jeleivel

megszégyeníthetetlenül összetörted hatalmunkat? Ki vagy te, aki oly hatalmas de egyben oly kicsi, előkelő és kimerült, katona és parancsnok, csodálatos kecses harcos és a Dicsőség Királya, az élet és a halál, aki vitte a keresztet és meghalt rajta?Te aki a sírodban feküdtél, lejöttél hozzánk élve és a te halálodra az összes teremtmény megszólalt és a csillagok megrázkódtak és te szabad lettél halálod által és legyőzted légióinkat. Ki vagy te, aki megszabadítottad a rabokat akiket fogva tartott az ősbűn és visszahelyezted őket kezdeti szabadságukba?Ki vagy te, aki eltakartad saját istenségedet és világosságodat azok elől akik el voltak vakulva bűneik sötétségétől?Ezek után az ördögök légióit félelem szállta meg és mindannyian kiáltották zavarodásuk mámorában: Honnan vagy te Jézus, egy ember aki annyira erős és fényes a maga fenségében és tökéletességében, szeplőtelen és bűntelen? Az a földi világ amely örökké alattvalónk volt mostanáig és áldozatot mutatott be javunkra, soha sem küldött hozzánk egy olyan halott embert sem mint te és soha nem adott át olyan ajándékot a Hádésznek. Ki vagy hát te aki oly könnyedén átlépte határainkat és nem hogy megnagyobbította kínjainkat, de még könnyedén megszabadította az emberiséget bilincseiktől? Végzetünk vagy te Jézus akiről a Sátán a hercegünk mondta, hogy kereszthalálod által megkapod az egész világ feletti uralmat.

2. Akkor fenségében a Dicsőség Királya széttaposta a halált és a földre nyomta a Sátánt a herceget és kiszolgáltatta őt Hádésznek és odahívta Ádámot világosságához.

VII.

1. Akkor Hádész fogadván a Sátánt a herceget, sajnálatos szemrehányással mondotta: Ó romlottság hercege, rombolás fejedelme, Belzebub, angyalok gúnyja és az igaz gyalázója, mért tetted ezt? Mért feszíttetted keresztre a dicsőség Királyát és az ő halálával ígértél nagy kárt(tönkretételt)? Mint a hülye, tudtad hogy mit csinálsz! De vigyázz most, mert ez a Jézus világossága által eltüntette a halál sötétségét, összetörte a börtönök erős mélységeit és kiszabadította a foglyokat, kioldozván

azok

bilincseit.

Mind

azok

akik

sóhajtoztak

kínjaikban,

most

örvendeznek ellenünk és imáik által eltűnt uralmunk és valóságunk meghódíttatott és most az emberek egy nemzete sem fél tőlünk. Mindez mellett a halottak akiknek soha nem szabadott volna boldognak lenniük és győzni felettünk és a foglyok akiknek soha sem szabadott örvendezniük, összeesküdtek ellenünk. Ó Sátán herceg, minden gonosz atyja és istentelené, miért tetted ezt?Ők akik a kezdetektől fogva mostanáig elvesztették az életet és a megváltást, most sehol sem hallatszik az üvöltésük, egyetlen egy sóhajuk sem visszhangzik a fülünkben és könnynek nincs jele arcukon, egyiknek sem. Ó Sátán herceg, a pokol kulcsainak birtokosa, az a gazdagságod amelyet megszereztél az áthágás fája által, most elvesztetted a keresztfa által és minden jóléted elveszett. Amikor te fölszögeztetted Jézus Krisztust a dicsőség Királyát, vétettél magad ellen és ellenem. Ebből kifolyólag tudni fogod, hogy milyen örök kínokat és végtelen fájdalmakat fogsz szenvedni fogságomban. Óh, Sátán herceg, a halál birtokosa és minden romlott feje, teneked kellett volna először meglátnod, hogy Jézusban nincs gonoszság. De te jogtalanul keresztre feszítetted őt, aki ellen nem találtál semmi rosszat és hogy áthoztad a mi valóságunkba az ártatlant és az igazságosat és hogy elveszítetted a bűnösök, az istentelenek és a bűnösök lelkét? Amikor Hádész így beszélt a Sátánnal a herceggel, akkor megszólalt a dicsőség Királya és mondta: Sátán a herceg hatalmadban lesz az idők végezetéig Ádám és gyermekei helyett, meg azok helyett akik az én szentjeim(igazaim).

VIII.

1. És az Úr kinyújtván kezeit mondta: Gyertek hozzám szentjeim, ti akik az én képmásomat és hasonlóságomat hordozzátok. Ti akik a fa által, az ördög által és a halál által le voltatok győzve, nézd, most az ördög és a halál le van győzve a (kereszt)fa által. És egytől egyig a szentek összegyűltek az Úr keze alatt. Az Úr

megfogta Ádám jobb kezét és mondotta neki: Béke legyen veled és az összes fiaddal, akik az én igazaim. Erre Ádám leborult az Úr lábai elé és könnyeivel öntözvén lábait hangosan fölkiáltott: Dicsérlek téged, ó Uram, mert felállítottál és nem eresztetted hogy a szégyenem diadalmaskodjon rajtam. Ó Uram Istenem, én kiáltottam hozzád és te meggyógyítottál. Uram te kihoztad lelkemet az alvilágból, megszabadítottad azok közül akik a szánalomba mennek. Énekeljetek éneket az Úrnak mindannyian ti szentjei és adjatok neki hálát, mert megemlékezett szentjeiről. Ezért méreg van az ő fölháborodásában és élet az ő jókedvében. Egyszerre a szentek mind térdre borultak előtte és mindannyian megalázták magukat lábai előtt mondván: Te eljöttél, ó a világ jóvá tevője. Amit előre megmondtál a törvénnyel és a prófétáiddal, azt tényleg végbevitted. Jóvátetted az életet a kereszted által és lejöttél hozzánk, hogy a te magasságod kimentsen minket az alvilágból és a halálból. Ó Uram, ahogy te fölállítottad a dicsőség nevét a mennyben és felállítottad keresztedet a földön mint a jóvátétel jelét, ezért állítsd fel a győzelmed jelét, a te keresztedet az alvilágban is, hogy a halál többé ne uralkodjon.

2. Akkor az Úr kinyújtotta kezét és keresztet rajzolt Ádám és a szentek fölé és megfogta Ádám jobb kezét és fölszállt az alvilágból és az ő szentjei követték őt. Akkor szent Dávid hangosan és könnyezve mondotta: Énekeljetek az Úrnak új éneket, mert csodálatos dolgokat művelt. Az ő jobb keze megváltást hozott, és az ő szent karja. Az Úr kinyilatkoztatta megmentő kegyelmét és a nemzetek előtt kinyilatkoztatta igazságosságát. Erre a szentek sokasága felelte: Milyen nagy megtiszteltetésben van részük az ő szentjeinek. Amen. Allelúja.

3. Ezután Habakuk a próféta kiáltva mondta: Te eljöttél az emberek megváltására, hogy kiszabadítsad a kiválasztottakat. Erre a szentek egy hangon mondották: Áldott az, ki az Úr nevében jön. Istenünk az Úr és ő megmutatta nekünk a fényt. Amen. Allelúja. Utána ugyanígy Mikeás próféta kiáltva mondta: Melyik isten olyan mint Te, óh Uram, aki elveszi a bizonytalanságot és eltünteti a bűnöket?És most Te harag nélkül tanúságként, mert hogy te irgalmas vagy, letekintettél hozzánk és megbocsájtottad gyarlóságainkat és elsüllyesztetted bűneinket a tengerek mélyébe, mint ahogy megesküdtél ősatyáinknak a régi időkben. Amire a szentek ezt felelték: Ő a mi Istenünk örökkön örökké, ő lesz a mi vezetőnk, vég

nélküli világ. Amen. Allelúja. És így beszéltek a többi próféták is, megjegyzéseket téve az imáikból és a szentek követték Urukat Ament mondva. Allelúja.

IX.

1. De az Úr fogván Ádám kezét elvezette őt Mihály arkangyalhoz és a szentek serege követte Mihály arkangyalt, aki elvitte őket a Paradicsom gyönyörébe és szépségébe. És ott megismertetett velük két embert az ősi időkből, és akkor megkérdezték a szentek: Kik vagytok ti, kik nem voltatok velünk az alvilágban holtak, kik itt a Paradicsomban testben laktok? Akkor az egyik a kettő közül megszólalt: Én vagyok Hénok aki el lett ragadtatva az Úr szava által és ez velem Illés a Teszbita, aki az Úr tüzes szekerén lett elragadtatva, és attól a naptól nem ízleltük meg a halált, de fel lettünk vétetve az Antikrisztus eljöveteléig, hogy harcolhassunk ellene jelekkel és az Isten csodáival és meg leszünk ölve Jeruzsálemben, de három és fél nap múlva föl leszünk élve vétetve a felhőkre.

X.

1. Ahogy Illés és Hénok így beszélt a szentekkel, nézd, odajött egy másik ember szerény ruhában, a vállán a kereszt jelét viselvén, akitől a szentek megkérdezték: Ki vagy te - mert megjelenése olyan volt mint egy rablóé - és hogy van az hogy a válladon viszed a kereszt jelét? Ő felelt nekik mondván: Jól mondtátok, rabló voltam, és mindenfajta gonoszságot elkövettem a földön. A Zsidók keresztre feszítettek Jézussal együtt és én láttam a csodákat, amelyek a kereszt által jöttek, amelyen Jézus meg volt feszítve, és én hittem,hogy ő minden élő teremtője a mindenható Király és megszólítottam őt: Emlékezzél meg Uram rólam majd ha eljössz az uralmaddal!Amire ő elfogadta imámat és mondta: Bizony mondom neked, még ezen a napon velem leszel a Paradicsomban. Ezért adta nekem a kereszt jelét mondván: Viseld ezt és menj a Paradicsomig, de ha az angyal amely őrzi a Paradicsomot nem ereszt be, mutasd meg neki a kereszt jelét és ezt mond neki: Jézus Krisztus az Isten Fia, aki most lett keresztre feszítve, küldött

engem. És amikor így tettem, mindezt elmondtam az angyalnak aki őrizte a Paradicsomot és amikor ő mind ezt hallotta, kinyitotta az ajtót, bevezetett és elhelyezett a Paradicsom jobb oldalán mondva: Pihenj egy kicsit, mert Ádám és az emberiség atyjai be fognak lépni fiaikkal, amelyek szentek és igazak a győzelem után és a keresztre feszített Krisztus Urunk fölszállása után. Amikor meghallották a rabló szavait, a szent pátriárkák és a próféták egy szóval mondták: Áldott legyen a mindenható Úr, a végtelenül jó dolgok Atyja, az irgalmasság Atyja. Te aki oly sok kegyelmet adtál a te bűnöseidnek és visszavezetted őket a Paradicsom gyönyörébe, a jó legelőkre. Ez a lélek legszentebb élete. Amen. Amen.

XI.

1. Ezek az isteni és a szent titkok amelyeket láttunk és hallottunk még mi is, Karinusz és Leuciusz, de nem lett megengedve nekünk, hogy elmondjuk Isten többi titkát, ahogy azt Mihály arkangyal szigorúan megparancsolta mondván: Elmegyel testvéreddel Jeruzsálemig és buzgó imádságban töltitek napjaitokat, kiáltozva és magasztalva az Úr Jézus Krisztus föltámadását, aki föltámasztott a halottaiból sajátmagával együtt. Ne beszéljetek senkivel sem, de üljetek mint a süketek ameddig a óra el nem jő és az Úr meg nem parancsolja, hogy nyilatkoztassátok ki az ő istenségének misztériumát. De Mihály arkangyal azt a parancsot adta, hogy menjünk a Jordánon túlra, a gazdag és termékeny területre, ahol sokan vannak akik föltámadtak velünk együtt Krisztus Urunk föltámadásának tanúiként. Három napig volt nekünk megengedve, akik a halottaiból föltámadtunk, hogy megünnepeljük a Pászkát Jeruzsálemben a szüleinkkel akik az Úr Krisztus tanúságaként élnek. Megkeresztelkedtünk a szent Jordán folyóban és mindegyikünk fehér tógát kapott. Három nap múlva amikor megtartottuk az Úr Pászkáját, mindenki el lett ragadtatva egy felhőben és a felhővel fölemelkedtek a Jordán fölé és soha senki nem látta őket többé. De nekünk az lett mondva, hogy Arithmateába kell hogy maradjunk és buzgó imádságban éljünk. Ez lenne mind az amit az Úr mondott, hogy kinyilatkoztassunk nektek. Imádkozzatok és bízzatok benne és vezekeljetek és lehet hogy megkegyelmez

nektek. Legyen veletek az Úr Jézus Krisztus békéje aki mindannyiunk megváltója. Amen. Amikor befejezték ezen dolgok írását, pár tekercs papíron, fölkeltek és Karinusz amit írt, Annás, Kaifás és Gámáliel kezébe adta. Ugyanígy Leuciusz amit írt, József és Nikodémusz kezébe adta. Ezután hirtelen átváltoztak és rendkívül vakító fehérek lettek és többé senki sem látta őket. Írásaik egyenlőknek találtattak, egy betűvel sem kevesebb sem több. Amikor a zsinagóga összes Zsidója meghallotta

Karinusz és Leuciusz

csodálatos elbeszélését, ezt mondogatták egymásnak: Minden kétséget kizáróan ez Isten műve. És ezért áldották az Urat, a vég nélküli világot. Amen. És mindannyian megzavarodva és mellüket verve, reszketve és félelemmel eltelve mentek ki a zsinagógából és mindenki eltávozott saját otthonába. Mind ezeket a dolgokat amelyeket elmondtak a Zsidók a zsinagógában és amelyek elhangzottak, József és Nikodémusz elmondták a helytartónak. Pilátus maga írta le ezeket a dolgokat Jézusról a nyilvános könyveiben az ő tárgyaló termében (praetorium).