A II. Világháború Képekben

KEPEKBEN

David Boyle

h KARTIKI

;

.ücunnhûcw ’iJ ñ Z .I- F A S C B T A -

A II. VILÁGHÁBORÚ KÉPEKBEN

A II. VILÁGHÁBORÚ KÉPEKBEN David Boyle

Tartalom B evezetés: Fényképezés és háború 6

EURÓPA: HARCBAN A FASIZMUSSAL 12 ÚTON A HÁBORÚ FELÉ: A konfliktus gyökerei 14 Fegyverkezéssel a katasztrófába 28 • Szégyenletes megalkuvás 38 A TENGELYHATALMAK TÁMADÁSA 45 Villámháború 46 • Franciaország eleste 60 A szigeterőd 76 • Élet a Német Birodalomban 92 Mussolini kudarcai 100 • A Barbarossa-terv 114 HÁROM NAGYHATALOM 129 Az alvó óriás 130 • Titáni küzdelem 142 Sivatagi vihar 156 • A városok bombázása 172 „A lágy altest” 186 • Ellenállók és kollaboránsok 202 FELSZABADULÁS 213 D-day - a partraszállás napja 214 • Vörös áradat 232 Roham a Rajna ellen 248 • A Reich összeomlása 266 Holokauszt 282 A CSENDES-ÓCEÁN ÉS ÁZSIA: A JAPÁN BIRODALOM TÜNDÖKLÉSE ÉS BUKÁSA 294 A JAPÁN TERJESZKEDÉS: Háború Kína ellen 296 Az olajblokád 308 A FELKELŐ NAP ORSZÁGA 317 „A szégyen, gyalázat napja” 318 • Szingapúr eleste 338 Csapás déli irányban 354 • Vereség a Fülöp-szigeteken 376 A japánok kegyetlenkedései 396 ELLENTÁMADÁS 409 Erőgyűjtés 410 • Midway 422 Dzsungelháború 442 • Lépcsőfokok 464 A burmai csata 484 JAPÁN VERESÉGE 501 A parancsnok visszatér 502 • Győzelem Délkelet-Ázsiában 520 Tokió lángokban 538 • Fekete homok 556 Az atombomba 574 Következmények: A számvetés ideje 592

Név- és tárgymutató 599

FÉNYKÉPEZÉS ÉS HÁBORÚ zgalmas légi felvétel jelent meg a D aily M irror című brit lapban 1940 áprili­ sában: a náci megszállás alatt álló Bergent ábrázolta. „Bombázzuk Bergent - szólt a képaláírás. - A fotót nézve olyan, mintha magunk is részt vennénk a légitámadásban, hiszen pontosan ugyanazt látjuk, amit katonáink a pilóta­ fülkéből.” Mindez meglehetősen új élménynek számított a napilapok és a képes újsá­ gok olvasói számára egyaránt: látni azt, aminek addig jószerivel csak a légierő, a tengerészet és a szárazföldi hadsereg katonái voltak szemtanúi. A II. világ­ háború alatt a polgári lakosság napról napra meggyőződhetett a háború véres valóságáról - nem utolsósorban azért, mert gyakran épp a civilek kerültek a „frontvonalba”. Ez volt ugyanis az első, fényképeken mindvégig aprólékosan dokumentált háború. Az I. világháború fotósainak még számtalan nehézséggel kellett meg­ küzdeniük: a fényképezőgép nagy volt és ormótlan, a film expozíciós ideje hosszú - egyik sem nevezhető éppenséggel ideális körülménynek a harctéri

I

A m erik a i haditudósító m unkában

6

1945. február: Am erikai haditengerészek partraszállása Iwo Jim án. Fotó: N eil Gillespie őrm ester

események fotózásához. Ha mégis sikerült hatásos képet csinálniuk, akkor meg azt a viszonylag új tudósítási formával szemben bizalmatlan katonai ható­ ságok cenzúrázták. Egy nemzedékkel később viszont az eszköztár nagymér­ tékben megújult: a fényképezőgépet immár akár zsebre is lehetett tenni, és al­ kalmas volt az akciófotózásra. A jobb közlekedési és szállítási lehetőségek folytán a képeket gyorsan eljuttathatták a nagy befolyású képes magazinok­ nak, mint amilyen az amerikai Life, az angol Picture Post vagy a német Signal. Sokféle szempontra kellett tekintettel len­ niük a II. világháború fotósainak. A háborúhoz vezető évek során a nácik felismerték, milyen eredményes propagandaeszközt ad a kezükbe a fényképezés. Adolf Hitler megszállottan ügyelt rá, hogy csakis a megfelelő hatású felvételek maradhassanak fenn róla az utókor számára: megtiltotta például, hogy szemüveggel vagy bőr térdnadrágban fényképezzék. Churchillnek szóló oldalvágással jegyezte meg: „Szivarral a szájában nem lesz az emberből emlékmű”. Josef Goebbels náci miniszter propagandaegységei pedig jelen voltak valamennyi hadseregcsoport­ ban, mindenütt száznál is több járművel és mo­ toros futárral, akik a legközelebbi légi támasz­ pontra juttatták el a filmeket. A német haditudó­ 19 4 1: A beállított felvételen egy olasz katona adja m eg m agát sítók minden egyes felvételét megvizsgálták a

7

I BEVEZETÉS

A bombázás a latt is volt „sp iritusz” a londoniakban; 1940. n ovem ber

G yere kek m enedékbe húzódnak a légitám adás elől; Kent, 1940

19 4 1: A brit haditudósító felvételén katonák rohannak a líbiai B a rd ia utcáin

8

F f M T K Í P t Z r s FS HÁBORÚ

1945. április 30.: Szovjet zászló a Relchstagon. Fotó: Jevgenylj Haldej, Vörös Hadsereg

háborús célokra gyakorolt lehetséges hatásuk szempontjából. Hasonló volt a szovjet gyakorlat is. Hivatásos fotósként dolgozni egy totalitárius rendszerben nemegyszer kockázatosnak bizonyult. Ha a német haditudósítóból hiányzott a meggyőződéses „lelkesedés”, könnyen az orosz fronton találhatta magát; a szovjet fotóst pedig akár ki is végezhették egy „defetista” felvételért. A nyugati demokráciákban ennél nagyobb megbecsüléssel viszonyultak a haditudósítókhoz. Őszintén hitték, hogy az igazság a legjobb propa­ ganda - bár a harci szellemet esetleg rontó témá­ kat, mint például az elesettek látványát, ők is rend­ kívül kényesnek ítélték. Az amerikai hadsereg nagy súlyt fektetett arra, hogy soraiban a fotósok is képviselve legyenek; négy hónapos kiképzés után tiszti rangot kaptak (a Life fotósai ezredesek let­ tek), és különleges elbánásban részesültek. Ezzel szemben a britek kevesebbre tartották a fotósokat: a harci események kezdetekor mindössze negy­ venet fogadtak be a hadseregbe, és azok is csak őrmesterek maradtak egészen a háború végéig. B é r t Hardy, a p/cture Post fotósa

9

BEVEZETÉS

A műszaki fejlődés ellenére a harctéren fényképezni mérhetetlenül nehéz feladat maradt. Nem sokan rendel­ keztek állítható gyújtótávolságú lencsével vagy teleobjektíwel, így valódi akcióképeket közvetlen közelből kellett készíteni. Nem meglepő, hogy olykor mindkét oldal haditudósítói készítettek a frontvonal mögötti, be­ állított felvételeket. Másfelől viszont az egyre növekvő számú sajtófotósnak érdekében állt, hogy megvédjék sa­ ját jó hírüket: nevük megjelent a képek alatt. Híres fotó­ sok dolgoztak a II. világháborúban: Carl Mydans az orosz-finn fronton, Bért Hardy Londonban a bombázás (a Blitz) alatt, George Rodger az észak-afrikai sivatagban és Belsenben, Ralph Morse Guadalcanalon, Eugene Smith a csendes-óceáni hadszíntéren, Jevgenyij Haldej a Vörös Hadseregben Berlinben - és a sort hosszan lehet­ ne folytatni. Mire a háború véget ért, a Life több fotóst küldött a harcterekre, mint az egész amerikai sajtó együttvéve. Közöttük volt Róbert Capa is, akinek az Omaha Beach fedőnevű normandiai szakaszon tör­ tént partraszállásról készült fotói balszerencsés módon túlhevültek egy lon­ doni sötétkamra fűtőtestjén, és csak tizenegy elmosódott folt maradt belőlük. Zajlott a háború, a sajtófotósok szerepe pedig egyre nőtt. 1939-ben a néme­ tek által bevezetett tilalmak miatt alig készült kép Lengyelország lerohaná-

A m erikai katonák Panay szigetén. Fotó: R ó b ert Field hadnagy J o b b r a

10

fen t:

1943 - K ato n a Új-Georgia szigetén. Fotó: J. Bushem i ő rm ester

FÉNYKÉPEZÉS

ÉS H Á B O R Ú

1941. július: London, légitámadás után. Fotó: Edward W o rth

sáról. A náci cenzorok szigora azonban lanyhulni kezdett, amikor végre ők is belátták, hogy a fényképeket sokféleképpen lehet magyarázni. Herbert Mason híres fotóját például, amelyet a D aily M ail épületének tetején készített a londoni Blitz füstjébe burkolt Szent Pál székesegyházról, az angolok mint a helytállás jelképét használták, míg a németek London pusztulásának szimbó­ lumaként. Óriási mennyiségű fényképet köszönhetünk amatőröknek és nézelődőknek is. A németek olyannyira magabiztosan hittek benne, hogy végül győzelmet aratnak a Szovjetunió felett, hogy katonáik magukkal vihették saját Leicájukat; a háború vége felé pedig a szövetségesek katonáinak fele fényképezőgéppel indult a csatába. A sajtó fotósai mellett tehát ezek az amatőrök is jelentékenyen hozzájárultak, hogy a háború valósága nyomtatásban is megjelenjen. A Life hat hónapos küzdelmet vívott azért, hogy közölhesse egy közlegény felvételét, amelyen valamelyik csendes-óceáni tengerparton elesett három bajtársát örö­ kítette meg; a Hirosimában ledobott atombomba iszonyatos hatásait pedig leg­ elsőként egy helyi újság civil fotósa, Yoshito Matsushige fényképezte le. Bármilyen körülmények közepette jöttek is létre, a kötet felvételei szemlé­ letesen beszélnek a világ legnagyobb háborújának megannyi oldaláról. Meg­ mutatják a legszélsőségesebb emberi viselkedésformákat - a döbbenetes szenvedést és kegyetlenséget csakúgy, mint százezrek mindennapi hősiessé­ gét és lelkierejét. Minden leírásnál vagy drámai beszámolónál közvetlenebbül tanúskodnak ezek a képek - és általuk a történelem szól hozzánk.

II

HARCBAN A FASIZMUSSAL

ÚTON A HÁBORÚ FELÉ A konfliktus gyökerei

H. világháború gyökereit az I. világháború közvetlen utóhatásai között . kell keresnünk. Anglia, Franciaország és Amerika győztesen kerültek ki a nyugati front vérfürdőiből, és helyzetükből fakadóan ők diktálhatták a fel­ tételeket az elszegényedett, éhező Németországnak. Ezeket a feltételeket az 1919-es versailles-i békeszerződés tartalmazta. Megtiltották Németországban az általános hadkötelezettséget; az ország egyik életbe vágóan fontos részét, a Rajna-vidéket demilitarizálni kellett; a német államot pedig irgalmatlanul nagy jóvátétel megfizetésére kényszerítették. Mindezek az intézkedések, ahelyett, hogy elfogadható békét teremtettek volna, elkeseredést és gyűlöletet gerjesz­ tettek. A német nép a békefeltételeket gyakorlatilag a győztesek bosszújának tartotta; egy elterjedt szójáték szerint Németország „heerlos, wehrlos, ehrlos” lett - azaz „fegyvertelen, védtelen és dicstelen”. Az emiatt érzett düh talán lassanként alábbhagyott volna, ha nem követke­ zik be a nagy gazdasági válság, amelynek nyomán a legtöbb iparosodott nyu-

A

Pla k á to k é lte tté k H itle rt, am iért „ism é t m unkát a d ott a ném etekn ek”

ÚTON A HÁBORÚ

FELE

Nem zetiszocialisták adom ányokat gyűjtenek Berlinb en az „éh ez ő k és fagyoskodók” javára

gáti államnak fel kellett függesztenie a más országokkal fenntartott kereske­ delmi kapcsolatait. Németországot ez kiváltképpen erősen sújtotta, mivel már amúgy is meggyengítette a versailles-i szerződés előírásainak betartása. Az 1920-as években hatmilliósra nőtt a munkanélküliség; a márkát drasztikus inf­ láció értéktelenítette el; a külkereskedelem pedig - már amit egyáltalán annak lehetett nevezni —a primitív barter szintjén volt csak kivitelezhető. A gazdasági káosz mellett az országban még a politikai zűrzavar is lábra kapott. Az orosz forradalmi eszmék nem maradtak hatástalanok a liberális német értelmiségre, Berlin utcáin véget nem érő harcokat vívtak egymással a kommunisták vezette sztrájkolok és a rendőrség. A tömegek kiábrándultak az eseményeken úrrá lenni képtelen demokratikus kormányzatból, és hamaro­ san németek milliói számára tűnt nagyon is vonzó álomnak az erős, határozott államhatalmi gépezet. Számos szélsőjobboldali csoportosulás is szívesen vállalkozott volna rá, hogy ezt az álmot valóra váltsa. Mind közül a nemzetiszocialisták (nácik) vol­ tak a legszervezettebbek. 1923-ban váltak hírhedtté, amikor egyik vezetőjü­ ket, egy vékony testalkatú, kefebajszú egykori tizedest, bizonyos Adolf Hitlert müncheni államcsínykísérletéért letartóztatták. Börtönbüntetése idején Hitler a Mein K a m p f (Harcom) című könyvében

16

A KO N FLIKTU S

GYÖKEREI

Berlinb en népkonyhákat állítottak fel a gazdasági válság kárvallottjai szám ára

A z 1920-as évek közepe: Nem zetiszocialisták csatlakozásra szólítanak fel Münchenben

17

ÚTON A HÁBORÚ

FELÉ

1933. január: H itle r ünnepli birodalm i kancellárrá választását

18

A KO N FLIKTUS

GYÖKEREI

1933: Müncheni nemzetiszocialista m unkások horogkeresztes zászlókat lengetnek

19

I

|

A KO N FLIKTUS

1920-as évek: Mussolini és feketeingesei Róm ában

GYÖKEREI

1934. augusztus: M eghal Hindenburg államfő

fejtette ki politikai hitvallását. Szabadulása után azonnal hozzáfogott, hogy sze­ mélyes irányítása alá vonja a náci pártot, és olyan politikai platformot dolgoz­ zon ki, amely melléjük állítaná a német választópolgárok jelentékeny részét. Azt sulykolta, hogy az elnyomottak, a kétségbeesettek, a kizsákmányoltak ol­ dalán áll - a kisboltosok mellett a nemzetközi bankok ellenében, a parasztok mellett a városok „erkölcsi fertőjével” szemben. Indulatosan kikelt a versailles-i békeszerződés feltételei ellen, és megfelelő bűnbakot is talált a gazdasági öszszeomlásra - a „nemzetközi zsidóságot”. Hangsúlyozta a „valódi” németek azo­ nos faji gyökereit, és kifejtette Lebensraum-elméletét, az élettér elvét. A német szavazók több mint egyharmadának akaratából Adolf Hitler 1933 januárjában birodalmi kancellár lett. Hatalomra jutása után alig néhány nappal máris látványosan demonstrálta „ere­ jét”: betiltotta a német kommunisták bárminemű gyűlését. Négy héttel később, február 27-én kigyulladt a Reichstag, a német parla­ ment épülete, és e lángokat Hitler arra használta fel, hogy leszámoljon ellenfeleivel. Harcba hívta egyenru­ hás barnaingeseit, és számos kom­ munistát még aznap éjjel letartóztat­ tak. Közülük négyet „perbe fogtak” és kivégeztek. Az ezt követő általános választáson Hitler és a nácik mara­ déktalanul megszerezték a hatalmat. Európa-szerte keringtek már a tör­ ténetek arról, hogyan viszonyulnak a nácik a zsidókhoz, de az új német kormányzat valódi természete csak akkor vált nyilvánvalóvá, amikor 1934 nyarán Hitler tisztogatást végzett a saját pártjában. Ezernél több is-

fen t:

Mussolini bevonul A ddisz-Abebába 1936 májusában

B a l r a : a Reichstag égése 1933. feb ru ár 27-én

21

ÚTON A HÁBORÚ

FELÉ

H itle r és egyik kedvence, Rudolf Hess

Az ¡930-as évek közepe: H itle r autogram ot oszt a Hitlerjugend tagjainak

mert ellenlábasát vagy hatalmi vetélytársát lőtték agyon. Hitler személyesen tartóztatta le a barnainges SA vezetőjét, Ernst Röhmöt, a hatás széltében-hoszszában megrázta valamennyi európai fasiszta pártot. Év végén elhunyt az addigra már hónapok óta magatehetetlen német ál­ lamfő, Hindenburg tábornagy, Hitler pedig felvette a Reichsführer címet. Uralmának első éveiben Hitler a németek életének minden részletére kiter­ jesztette ellenőrzését. Feloszlatták a politikai pártokat, a szakszervezeteket az államilag irányított Német Munkafronttal váltották fel. Megszüntették a német tartományok amúgy is korlátozott önkormányzatát, kimondták, hogy a náci párt és a német állam egy és ugyanaz. Hitler változásokat vezetett be a hadse­ regben is: a német katonáknak esküt kellett tenniük, amelyben megfogadták, hogy „Adolf Hitlernek, a birodalom és a nép vezérének feltétlen engedelmes­ séggel” tartoznak. Azt a néhány intézményt, amely szembe mert helyezkedni vele, mint például az egyház, keményen megzabolázták. - Ez volt az utolsó eset, hogy egy német bíróság ártatlannak minő­ sített valakit, akiről én azt mondtam, hogy bűnös - jelentette ki Hitler, amikor Martin Niemöller protestáns teológust fel­ mentették az államrend felforgatásának vádja alól. A náci Németországban a Hitler-ellenesség csak suttogva vagy pillantásokban nyilvánulhatott meg. Jó okuk volt a féle­ lemre az antifasisztáknak: a Führerről szóló vicc könnyen jár­ hatott feljelentéssel és letartóztatással - és a besúgók minde­ nütt jelen voltak. Hazafias alapon ajánlatos volt szemmel tar­ tani a szomszédokat, a gyerekeket pedig megjutalmazták, ha elárulták szüleiket. Létrehozták az első koncentrációs táboro­ kat a „munkakerülők”, a „felforgatok” és - az 1935-ös nürn­ bergi törvények alapján - a zsidók számára. Kezdtek eltüneE m s t Röhm , az S A

22

vezetője

A KO N FLIKTU S GYÖ KEREI

Olasz fasiszták látogatása N ém etországban

23

ÚTON A Ha

ú

ORÚ

FELÉ

Heinrich Himmler, az S S vezetője

Julius Streicher, a D ér Stürm er szerkesztője

dezni a másként gondolkodók, és többé senki sem hallott felőlük. Kimondha­ tatlan bátorságot követelt, hogy valaki ezzel az árral szemben próbáljon ha­ ladni - sőt vakmerőséget. Az 1930-as évek közepére Hitler olyan vasmarokkal tartotta kézben Német­ országot, hogy olykor szinte feledésbe merül: az első valódi fasiszta állam Olaszország volt. Benito Mussolini, a Duce, már 1922-ben megkaparintotta a hatalmat Olaszországban. Bár soha nem sikerült akkora személyes hatalomra szert tennie, mint Hitlernek (az Itália-szerte a falakra festett „Mussolininak min­ dig igaza van” jelszó akár a fogcsikorgató erőlködés jeleként is felfogható), Mussolini kialakította a fasiszta államapparátus prototípusát: az óriási, közpon­ tosított bürokráciát, amelynek legfőbb eszközei a titkosrendőrség és a besúgók. Mussolini birodalmi ambíciókat is dédelgetett: arról álmodott, hogy a Mediterráneumban modernkori Római Birodalmat hoz létre, önmagával mint cézárral az élén. Ezért indította útnak seregeit Líbiába és Abesszíniába, ahon­ nan dicsőséges katonai győzelmekről zengtek a hírek - néhány maroknyi gyatrán felfegyverzett, sivatagi törzs ellen. Hitler megjegyezte a példát, csak éppen sokkal nagyratörőbb tervei érdekében. Más európai országokban is léteztek fasiszta mozgalmak, és 1934-ben már ezek is komoly lendületet vettek. Különösen harsány volt a jobboldal Francia-

24

A KO N FLIKTUS GYÖKEREI

Stre ich e r a barnaingesek m üncheni díszfelvonulását vezeti

országban, ahol a veteránok erőszakos fellépése kikényszerítette a kormány lemondását. Ausztriában a szocialista pártot több napig tartó fegyveres ellen­ állás után leverték, júliusban pedig a nácik meggyilkolták Engelbert Dollfuss kancellárt - mintegy a majd 1938-ban bekövetkező anschluss, Ausztria és Né­ metország Hitler által kierőszakolt egyesülésének előjátékaként. Spanyolor­ szágban is egyre erősödött a baloldali köztársasági kormányzattal szembeni fasiszta ellenállás. A nyugati demokráciákban mindezt tétlenül szemlélték. A be nem avatkozás volt a kor jelszava, így hát keveseket ért váratlanul, amikor az I. világháborúbeli szövetséges hatalmak által az újabb kiterjedt konfliktus elkerülése érdekében oly idealisztikusan kimódolt nemzetközi jogrend bomlásnak indult. Az 1930-as évek közepére a Népszövetség már kezdte elveszíteni befolyását és szerepét. Japán ügyet sem vetett a tiltakozására, amikor csapatai 1931-ben bevonultak Mandzsúriába; Mussolini nem törődött a szankciókkal Abesszínia 1936-os el­ foglalásakor. Hitler pedig 1933-ban kilépett a Népszövetségből, s amikor 1936ban remilitarizálta a Rajna-vidéket, jóformán egy pisszenés sem hallatszott. Mire végéhez közeledett az évtized, a mérleget még inkább a háború felé billentette a békét garantálni képes országok egymással szembeni gyanak­ vása. A Szovjetunió vezetője, Joszif Sztálin abban a meggyőződésben élt, hogy

25

ÚTON A HÁBORÚ

FELÉ

L e n t : N é m e t csapatok vonulnak be a Rajna-vidékre 1936-ban S z e m b e n : H itle r diadalútja Bécsben, 1938-ban

a kapitalista hatalmak megkísérelnek összefogni rendszerének megdöntésére. Hajlamosabb volt tehát a fasiszta Hitlert támogatni, akinek az uralmában talán saját zsarnokságának valamiféle torz tükörképét vélte felfedezni. Ez a termé­ szetellenes egyetértés azután 1939-ben a Ribbentrop-Molotov-paktumhoz ve­ zetett, amellyel a Német Birodalom és Szovjet-Oroszország tortaként darabol­ ta fel egymás között Lengyelországot és a balti államokat. Másrészt viszont a nyugati államok Hitlert a kommunizmus elleni védő­ gátnak tekintették keleten, és készek voltak szemet hunyni mohósága felett. Mussoliniról pedig az volt a vélemény, hogy megmentette Olaszországot a bolsevizmustól. A fasizmust tehát szükséges - és remélhetőleg múló - rossz­ nak tartották. Létezett még egy további tényező, amelyet Hitler alaposan ki is használt. Az újabb háború kilátása heves ellenállást váltott ki mind a brit, mind a francia társadalomban, mert egyik sem ocsúdott még fel az I. világháború vérontásá­ nak megrázkódtatásából. A politikusok óvakodtak szóba hozni a fegyverke­ zés kérdését, mert újraválasztásuk szempontjából öngyilkosságnak tartották. A szárazföldi hadsereg és a haditengerészet költségvetését megnyirbálták, a sorozást felfüggesztették. Hitler eközben intenzív fegyverkezési programot indított, hogy egy napon leigázza Európát.

26

J « I « H K « C V I .H 3 1 3 1

» 9 27

FEGYVERKEZÉSSEL A KATASZTRÓFÁBA Gyűlik az arzenál

ropaganda, propaganda, propaganda! Semmi más nem számít, csakis a propaganda! - mondta Hitler a kudarcba fulladt 1923-as puccskísérlet estéjén. Bár tudta, hogy a német nép torkig van a gazdasági, társadalmi, politi­ kai zűrzavarral, Hitlernek még az 1930-as évek közepén is akadtak kétségei, vajon az emberek készen állnának-e egy újabb háborúra. A náci propaganda egyik legfőbb célja az volt, hogy felkészítse őket erre. Hitler hatalomra jutása­ kor, 1933-ban a náci üzenet így szólt: Németország továbbra is a háború áldo­ zata, de már kezd talpra állni. Nürnbergben és másutt tömeggyűléseken ünne­ pelték a harci erényeket és a Volk, a mitologizált német nép önfeláldozását, ám Josef Goebbels, Hitler propagandafőnöke mindent megtett, hogy a „háború” szó a lehető legritkábban hangozzék el. Náci vezetők még az 1938-as müncheni válság alatt sem tettek utalást fegyveres összeütközésre. Természetesen a propaganda egymagában nem lett volna elegendő - újjá

P

F e n t : Páncélosok hadgyakorlata

28

S z e m b e n : H itle r köszönti az ünneplő töm eg et Münchenben

ÚTON A HÁBORÚ

FELÉ

Vadászgépek a futószalagon

Pilótafülke áram kö reit szerelik

M k I -es páncélosok az oszlopban haladást gyakorolják

kellett építeni Németország katonai erejét is. 1935-ben ismét bevezették a so­ rozást (megint csak a versailles-i békeszerződésre fittyet hányva), és még ugyanabban az évben hivatalosan is bejelentették a Luftwaffe, a légierő meg­ alakítását. Felállítását Hermann Göringre, Hitler kijelölt utódjára bízták. A hiú, kövér és morfinista Göring, aki pilóta volt az I. világháborúban, kitűnő szerve­ zőnek bizonyult. Egyetértett Hitlerrel, hogy bármilyen jövőbeli háborút a légi­ erő fog eldönteni: mindketten tanúi voltak, milyen rémületet keltettek Musso­ lini harci gépei a líbiai sivatag és Abesszínia törzsei körében. Hamarosan repü­ lőgépek tömegei gördültek le a Messerschmitt és a Heinkel gyár futószalagjai­ ról, s német pilóták harcoltak Spanyolországban Barcelona és Guernica fölött, a fasiszta Francisco Franco tábornok oldalán. Hitlernek abban is szerencséje volt, hogy meghallgatta a W ehrmacht, a né­ met fegyveres erők progresszívabb tábornokainak tanácsát. Arról beszéltek

30

FEGYVERKEZESSEL A KATASZTRÓFÁBA

31

ÚTON A HÁBORÚ

FELÉ

H erm an n Goring, a Luftw affe parancsnoka

32

FEGYVERKEZÉSSEL A KATASZTRÓFABA

Zászlóvivők egy nürnbergi tömeggyülésen

33

ÚTON A HÁBORÚ

A

FELÉ

ugyanis, hogy milyen szerephez jutnak majd a tan­ kok a modem harcászatban, és különösen nagyra értékelték egy francia ezredes, bizonyos Charles de Gaulle erről szóló könyvét. Légicsapásokkal kombinálva, a páncélosegységek elsöpörhetik a szemben álló erőket, megnyithatják az utat az elő­ renyomuló gyalogság számára; és egyetlen nap alatt óriási távolságokat tehetnek meg a villámhá­ borús stratégia, a Blitzkrieg jegyében. Eközben Hitler hozzálátott a német haditengeré­ szet újjáépítéséhez, ezt ugyanis az I. világháború végén javarészt megsemmisítették. A végsőkig el akarta kerülni a konfrontációt Angliával, amely vál­ tozatlanul a világ egyik legnagyobb flottáját mond­ hatta a magáénak, ezért írta alá 1935 júniusában az angol-német haditengerészeti egyezményt. Ennek révén jóváhagyást kapott ahhoz, hogy a Brit Királyi Haditengerészet egyharmadát elérő méretű flottát építsen ki. Csakhogy a már épülőfélben lévő hajók berlini olimpia plakatja számát illetően hazudott, és az angolok nem érzé­ kelték a veszélyt abban a látszólag ártalmatlan ja­ vaslatban, hogy több tengeralattjáró készüljön. Később ezek lettek az Atlanti­ óceán északi vizeinek rémei. Ez a kibúvó azonban csupán a halogatást szolgálta. A rákövetkező eszten­ dőben Hitler otthagyta a locarnói fegyverzetkorlátozási tárgyalásokat, és attól kezdve már színleg sem tartotta be a fegyverkezési kvótákat. Angliát és Fran-

H itle r köszönti az olimpia népes közönségét

34

H itler N ürnbergben, a nácik leglátványosabb parádéinak helyszínén

A Führer üdvözli barnaingeseit egy gyűlésen, még a háború előtt

35

ÜTŐN A HÁBORÚ

FELÉ

H itle r népszerűsége egyre növekszik

36

FEGYVERKEZESSEL A KATASZTRÓFÁBA

ciaországot ez kínos megrázkódtatásként érte, és kétségbeesett erőfeszíté­ seket tettek, hogy újra mozgásba lendítsék a fegyverkezés berozsdásodott gé­ pezetét. Csakhogy Franciaország az elmaradott ipari szerkezet foglya volt, Anglia pedig a gazdasági válság következményeivel és a politikai ellenzékkel küszködött. Diplomáciai offenzívájával Hitler szintén túljárt a nyugati demokráciák eszén. 1936-ban aláírta Japánnal az antikomintern paktumot, 1939 májusában pedig védelmi egyezményt kötött Mussolinival, az „acélpaktumot”. Külügy­ minisztere, Joachim von Ribbentrop eközben titkos tárgyalásokat kezdett a nácik állítólagos fő ellenségével, Joszif Sztálinnal.

Felvonulás az S S jelvényei a latt - tudatosan utánozták a róm ai légiókat

37

SZÉGYEN LETES MEGALKUVÁS Sikertelen kísérletek H itler mohóságának kielégítésére

történelmi korok, a Római Birodalom és a Brit Birodalom azt bizonyít­ , ják, hogy térbeli terjeszkedés csak az ellenállás letörése révén és koc­ kázatvállalás árán hajtható végre - írta Hitler a Mein Kam pjban, Németország Lebensraum (élettér) iránti igényét magyarázva. - Régen sem létezett, és ma sincs uratlan tér - folytatta fenyegetően. Németország területi problémáját 1945-ig meg kell oldani, állította, mert azután élelmiszerhiány következik be. Hitlert olvasva, kortársaiban nem maradhatott volna kétség terveit illetően: nyilvánvaló volt, hogy céljai messze túlmutatnak a versailles-i békeszerződés folytán elvesztett területek visszaszerzésén. Az angol és francia vezetők azon­ ban - a korábban már bemutatott politikai és lélektani okokból - hajlandók voltak szemet hunyni a szomszédos térségekre támasztott igényei fölött. Meg­ békélési politikájuk célja az volt, hogy kielégítsék Hitler területi étvágyát amelyről nem hitték, hogy feneketlen - csakúgy, mint saját népeik mindent el­ söprő békevágyát. Eközben francia és angol baloldaliak és konzervatívok egyaránt intő jelként hívták fel a figyelmet a Rajna-vidék remilitarizálására és a Franco tábornoknak nyújtott náci segítségre. Mégis, a többség makacsul kitar­ tott amellett, hogy Hitler viszonylag értelmes lény, és a céljai többé-kevésbé jogosak. A „túlzott” agresszivitás, érveltek, visszafogható az egység demonst­

A

rálása és bizonyos erőfitogtatás révén. Csakhogy sem Anglia, sem Franciaország nem volt egységes, és egyikük sem mutatott hajlandóságot arra, hogy Hitlert nyíltan figyelmeztesse. Ellenke­ zőleg: az iránta tanúsított magatartásuk ellentmondásos és tétova volt. 1937 novemberében a nácik komoly bátorításnak tekintették a jelentős brit politikus, Lord Halifax látogatását, aki meghagyta Hitlert abban a hitében, hogy az angolok mindaddig szabad kezet adnak neki Kelet-Európában, amíg nem következnek be „messzire ható zavargások”. Hitlernek addigra már meg­ győződése lett, hogy a brit uralkodó osztályok nem fognak fegyvert az oxfor­ di egyetem vitafóruma, az Oxford Union által elfogadott ellentmondásos indít­ vány szellemében, és a diákok nem harcolnak majd „a királyért és a hazáért”. Néhány hónappal később, a kormány Hitlerrel kapcsolatban tanúsított ma­ gatartása miatt lemondott Anthony Edén brit külügyminiszter. - Menjen haza, és vegyen be egy aszpirint! - tanácsolta neki Neville Chamberlain miniszter­ elnök, és helyére kinevezte Halifaxot. Tiltakozásuk hiánya a nyugatiak gerinctelenségét bizonyítja, jegyezte meg

SZEGYENLETES

MEGALKUVÁS

„ A mi időnkben nem lesz háború” - C ham berlain hazaérkezik a m üncheni egyezm énnyel

a német katonai vezetőknek Hitler, amikor 1938 márciusában bekebelezte Ausztriát. Angliának és Franciaországnak, tette hozzá, esze ágában sem volna megvédeni támadásától egy „harmadik országot”. Csehszlovákiára utalt, és igaza is lett. A megbékélési politika számára a legnagyobb kihívást az úgynevezett müncheni válság jelentette 1938 szeptemberében. A demokratikus Csehszlo­ vákiát majdnem teljesen körbevette Németország, és lakosaiból is több mint hárommilliónyian voltak német ajkúak. Hitler a szudétanémeteket mint üldö-

39

ÚTON A HÁBORÚ

FELÉ

zött kisebbséget emlegette. Egy ponton túl, szö­ gezte le dühödt beszédeinek egész sorában, a né­ B r it is h Prim e M in is te r , have heS b fu rth e r m asting today and a r s agreed in r e c o g n is in g th a t met nép akarata rá fogja kényszeríteni, hogy the q u estio n o f Anglo-German r e la tio n s iB o f th e f i r s t im portance f o r the two c o u n tries and fo r „közbelépjen”. Europe. t e reg ard th e agreement signed l a a t n ig h t - Hitler akár holnap is megtámadhatja Cseh­ end th e Angla-öerraen Naval Agreement ns sym bolic szlovákiát - mondta Georges Bonnet francia kül­ o f th e d e s ir e o f our two peoplaa n ev er to go to wax with one another again . ügyminiszter a párizsi brit nagykövetnek szep­ We a re r e so lv e d t h a t th e method o f c o n s u lta tio n S h a ll ho the method adopted to deal tember 10-én. - Ha ez bekövetkezik, Franciaor­ w ith any o th er g u eation s th a t maj concern our two c o u n tr ie s , and we a re determ ined t o con tim ie our szág azonnal mozgósít. És megkérdezzük e f f o r t a to remove p o s s ib le sou rces c f d iffe r e n c e ■>nri thus to c o n 'u ih u te t c aeaura th e p eece o f önöktől: „Harcolunk. Velünk harcolnak?” Mi lesz Europe. Nagy-Britannia válasza? Nagy-Britannia válasza zavaros volt. Részleges 'y' mozgósítást rendeltek el a fegyveres erők szá­ mára, de diplomáciai kritika nem hangzott el. Szeptember 29-én Chamberlain és a francia mi­ : fa, ' '*// niszterelnök, Édouard Daladier Münchenbe re­ pültek, majd vonaton továbbutaztak Hitler A m üncheni egyezm ény berchtesgadeni sasfészkébe. Kaotikus körülmé­ nyek közepette folytak a tárgyalások, mert Mussolini, a névleges közvetítő az összes vezetőt beterelte a zsúfolt büféterembe. Nem sokkal éjfél után a Szudéta-vidék sorsa megpecsételődött. Chamberlain meg volt győződve három dologról: hogy a franciák minden tiltakozásuk ellenére sem fognak harcolni; hogy ha beleegyezik a Szudéta-vidék német megszállásába, azzal elkerülhető Csehszlovákia teljes lerohanása; le ,

the German yüh rer and C h an cellor sad th e

F e n t ; N é m e t egységek sorakoznak Prágában

40

S z e m b e n : Cseh asszony kétségbeesett beletörődése

ÚTON A HÁBORÚ

1939 . május: A z

FELÉ

és hogy megbízhat Hitler szavában, mely szerint nem kíván ennél többet. Sem ő, sem Daladier nem volt kíváncsi a csehek véleményére. Puszta tollvonással egy szuverén európai állam jelentős darabját vetették oda koncul egy totalitári­ us rezsimnek. Azok a német tábornokok, akik ta­ lán hajlandók lettek volna megfosztani Hitlert a ha­ talomtól, amennyiben Nagy-Britannia és Francia­ ország teljesíti vállalt kötelezettségét, most már teljes szívvel a Führer mögé álltak. A müncheni egyezmény afelől is megnyugtatta Hitlert, hogy a részleges mozgósításban megnyilvánuló fegyvercsörtetés csupán a látszat megőrzésének eszköze volt: ezáltal óhajtották lecsendesíteni a megbékélés angol ellenzőit. A fő gondja most az volt, hogy a Szudéta-vidékre bevonuló német tankok útközben tömegesen robbantak le. „acélp a k tu m ” Párizsba visszaérkezve, a bűntudatos Daladier azt hitte, a rá várakozó tömeg széttépi, de valójá­ ban lelkesedésüknek adtak kifejezést. Chamberlaint ugyancsak hősnek kijáró fogadtatásban részesítették, amikor meglobogtatta a papírdarabot, amely sza­ vai szerint azt tartalmazta, hogy „a mi időnkben nem lesz háború”. Még 1939 márciusában is azt bizonygatta baráti körben, hogy a békének még soha ilyen jó kilátásai nem voltak. Az események azonban igen hamar más irányt vettek.

Ribbentrop h azatér moszkvai tárgyalásairól

42

SZEGYENLETES

MEGALKUVÁS

Náci biztatásra 1939- március 12-én a szlovákok kikiáltották elszakadásukat Csehszlovákia cseh ré­ szeitől. A müncheni egyezményben Anglia és Fran­ ciaország garantálták az ország maradékának füg­ getlenségét, most azonban Chamberlain bejelentet­ te az alsóházban, hogy a szlovák függetlenség ezt a kötelezettséget semmissé tette. Az idős cseh elnök, Emil Hácha Berlinbe utazott, ahol Hitlertől olyan durva kirohanást kellett meghallgatnia, hogy el­ ájult. Vonakodva bár, de aláírta az eléje vetett do­ kumentumot, s ezzel „a Német Birodalom vezéré­ nek kezébe helyezte a cseh nép sorsát”. Három napra rá a német csapatok bevonultak Prágába, és Hitler markába került az eredményes cseh hadiipar, amely akkor a világ termelésének 10 százalékát adta. A Führer azonban nem volt elégedett, és mohó Ribbentrop h azatér moszkvai tárgyalásairól tekintetét északra fordította. Március 21-én seregei megszállták Litvániát, s Chamberlain módosítani kényszerült a külpolitikai irányvonalát. Nyolc nappal később a brit miniszter­ elnök ígéretet tett Lengyelországnak, hogy támogatni fogja, ha függetlenségét bármilyen fenyegetés éri. Beck ezredes, lengyel külügyminiszter úgy döntött, elfogadja Chamberlain ajánlatát, mint mondta: „két cigarettahamuzás között”. Ezt Hitlernek szánta ar-

1938. szeptem ber: Ribbentrop és C ham berlain ellépked a díszegység elő tt a m üncheni repülőtéren

43

ÚTON A HÁBORÚ

FELÉ

Form álódik a náci-szovjet paktum : H itle r fogadja M olotovot

culcsapásként, amiért Danzig, azaz Gdansk visszaadását követelte. Hitlernek pontosan erre a diplomáciai munícióra volt szüksége. Beck és Chamberlain egyaránt túlbecsülték az elavult felszerelésű lengyel hadsereg ellenálló erejét. Ugyanakkor a brit kabinet és a vezérkar tisztában volt vele, hogy orosz segít­ ség nélkül az ígéretük betarthatatlan, de csak a franciák tettek kísérletet rá, hogy felvegyék a kapcsolatot Sztálinnal. Másrészt a lengyelek hajthatatlannak bizonyultak a tekintetben, hogy orosz katona nem teheti lengyel földre a lá­ bát. Attól tartottak: ha a Vörös Hadsereg átlépi a határt, soha többé nem vonul ki - és félelmüket a későbbi események igazolták. A nyugaton zajló aktatologatás viszont mellékes volt onnan nézve, ahol a kérdések eldőltek. Sztálin - aki befolyási övezetét ki akarta terjeszteni nyugati irányban, ezenkívül felingerelte, hogy a nyugati szövetségesek ügyet sem ve­ tettek közvetítői szándékára Csehszlovákia ügyében - utasította frissen kine­ vezett külügyminiszterét, Vjacseszlav Molotovot, hogy dolgozzon ki a néme­ tekkel olyan szerződést, amelynek alapján a két totalitárius állam egyenlő arányban felosztja egymás között Lengyelországot. A világ béketeremtőinek rémületére Ribbentrop Moszkvába repült, hogy augusztus 23-án aláírják a paktumot. Európában még pontosan tíz napig tartott a béke.

44

A TENGELYHATALMAK TÁMADÁSA

N É M E T ES O L A S Z H A D S E R E G E K ELŐRENYOMULÁSA

VILLÁM HÁBORÚ Hitler páncélosai megtámadják Lengyelországot

nácik nem küldtek hadüzenetet, nem volt sem figyelmeztetés, sem ir­ galom. 1939. szeptember 1-jén hajnali 4.45-kor a Blitzkrieg, a villámhá­ ború könyörtelen demonstrációjaként Hitler csapatai átlépték a lengyel határt. Először zuhanóbombázók támadták a szállítási vonalakat és a katonai erődítményeket, páncélosok és motorizált egységek özönlötték el a lengyel vidéket, és közben csak szórt ellenállással találkoztak. Egy órával később né­ met Heinkel és Dornier gépek zúgtak hullámokban Varsó fölé. Az ezt követő pusztító bombatámadásokban a rémült lakosság reszketve keresett óvóhelyet, a lengyel légierő fele pedig már a földön megsemmisült. Később, a nap folyamán Hitler utólag tájékoztatta a Reichstagot, hogy Len­ gyelországban németeket „mészároltak le”, és sürgős beavatkozás vált szüksé­ gessé.

A

A harcot immár Nyugat-Európa-szerte elkerülhetetlennek tartották. A fran­ ciák és az angolok egyaránt bejelentették a mozgósítást, bár eközben Halifax

1939. szeptem ber: M ozgósított lengyel katonák, V ick ers E könnyűtankokkal

46

A TENGELYHATALMAK TAMADÁS4

A lengyelországi hadjárat: N é m e t e rő k a „villám háb o rú ” hatékonyságát d em onstrálják. H itle r utánpótlási vonalai azonban túlfeszített állapotba kerültek

és Bonnet elfogadták Mussolini közvetítési ajánlkozását. Angliában megkezd­ ték közel kétmillió nő és gyerek evakuálását, mert úgy vélték, a légitámadások bármikor bekövetkezhetnek. A mérleget a brit alsóház billentette a háború javára. Szeptember 2-án Chamberlain előtt nyilvánvaló lett, hogy hacsak valamilyen módon nem tartja tiszteletben a Lengyelországnak tett jelképes gesztust, kormánya megbukik. A kabinet nem hagyta el a tárgyalóhelyiséget, amíg határozatot nem hozott az ultimátumról. Másnap reggel 9-kor a berlini brit nagykövet átadta a követelést, amely sze­ rint a német csapatokat két órán belül ki kell vonni Lengyelországból. Ez nem történt meg, így 11.15-kor Chamberlain bejelentette a rádióban a hadiállapot

48

beálltát. A franciák szintén ultimátumot küldtek, és 17 órakor már tudvalévő volt: ez is válasz nélkül marad. Lengyelország túl messzire feküdt, semhogy a szövetségesek közvetlenül beavatkozhattak volna, de a RAF bombázta a wilhelmshaveni német haditen­ gerészeti támaszpontot, súlyos károkat okozva. Franciaország megerősítette a Maginot-vonalat, ám mivel a hadsereg sorozásos alapon működött, és ez tizenhat napos mozgósítást igényelt, nem lehetett gyors támadást indítani. Eközben a lengyelek ráébredtek, hogy elhamarkodottak voltak a Berlin elleni támadásra vonatkozó terveik. Katonáik minden bátorsága ellenére, a felszere­ lés reménytelenül gyatra volt, a kiképzés gyenge. Csak két motorizált dandárt állíthattak ki, és a Varsó felé történő visszavonulás során mindössze egyetlen

49

A TENGELYHATALMAK TÁMADASA

S S rendőri osztag nyomul be Gdanskba (D anzigba) egy A D G Z páncélozott autó fedezékében

nagyobb ütközetet vívtak, a Bzura folyónál. Még ennél is rosszabb követke­ zett nemsokára. Szeptember 17-én a szovjetek is megtámadták Lengyelorszá­ got kelet felől - látszólag azért, hogy oltalmat nyújtsanak a fehéroroszoknak és az ukránoknak. Hadjáratukban összesen 737 orosz vesztette életét. Októ­ ber 5-éig valamennyi lengyel erő megadta magát; több mint 900 000-en estek a németek vagy az oroszok fogságába, és csak mintegy 70 000-nek sikerült el­ menekülnie. Fogvatartóik ezrével lőtték őket agyon. Nem járt sokkal jobban a polgári lakosság sem: Hitler titkos amnesztiában részesítette mindazokat az SS-tagokat, akiket a civilekkel való kegyetlenkedés miatt a reguláris had­ sereg letartóztatott. Két esztendő alatt legyilkolták a lakosság egyötödét. Ezalatt a törvényes lengyel kormány Romániába távozott éS ott felügyelet alá került, Párizsban pedig emigráns kormány alakult. Bizonyítékok alapján állítható, hogy ha Franciaország ekkor megtámadja a németeket, gyakorlatilag nem ütközött volna ellenállásba. Hitler mindent egy lapra tett fel Lengyelország gyors lerohanása érdekében, és tartalékai kimerül­ tek. A szövetségeseket azonban megbénította a határozatlanság. Mintha cso­ dára vártak volna, valami olyasmire, hogy Hitler, miután példát statuált, pusz­ ta szívjóságból visszavonul. Lengyelország teljes vereségét hosszú, látszólagos csönd követte, amelyet az amerikai sajtó „furcsa háborúnak” keresztelt el. Nagy volt a várakozás, de szinte semmi sem történt. Hitler békeajánlatot tett, ezt Anglia és Franciaország

50

V ILLÁ M H Á BO R Ú

51

A TENGELYHATALMAK TÁMADÁSA

nyilvánosan visszautasította, a háttérben viszont valós lehetőségként értékel­ ték. Ugyanakkor Hitler megkezdte az előkészületeket Franciaország lerohanására. A háború - közölte nyíltan a német főparancsnoksággal - „eldönti, ki uralkodik Európában”. Franciaországban a kormány nagy kétségek ellenére döntött a háború mel­ lett; nem is engedték, hogy a nemzetgyűlés szabályosan szavazzon a hadüze­ netről. A feltett kérdés csak úgy szólt, hogy az ország „teljesítse-e szerződés­ ben vállalt kötelezettségét”. A vita során az ellenzéket elhallgattatták, miköz­ ben odakint az utcán jobboldali politikusok és a kommunista PCF arra szólították fel a kormányt, hogy kössön egyezséget. Maurice Thorez, a PCF ve­ zetője dezertált a hadseregből, és Moszkvába szökött, egy francia fasiszta pe­ dig feltette a kérdést: - Csak nem akarunk meghalni Danzigért? - A francia morál a mélypontra zuhant. Angliában elrendelték az elsötétítést, és bontani kezdték a parkok keríté­ seit, hogy beolvasszák az acélgyártáshoz. A brit hajók csak konvojban közle­ kedtek, és 1940 januárjától bevezették az élelmiszerjegyeket. Ekkor tért vissza a kabinetbe az admiralitás első lordjaként, haditengeré­ szeti miniszterként Sir Winston Churchill, a régóta háttérben lévő konzervatív képviselő. Anglia négy dandárból álló expedíciós hadsereget küldött Franciaországba az ír főrend, Lord Górt, az I. világháború hőse és ekkor rangidős brit tábornok

V ILLÁ M H Á BO R Ú

F e n t : N ém et hadihajó ágyúzza a Westerplatte-félszigeten álló lengyel erődöt

L e n t : Lengyel R23b-s b o m b á z ó k

A TENGELYHATALMAK TAMADÁSA

parancsnoksága alatt. Állomáshelyéül a belga határt jelölték ki, és a francia fő­ parancsnok, Maurice Gamelin alá rendelték, aki régóta a motorizált hadvise­ lés megrögzött ellenzője volt. Huzakodás kezdődött, hogy pontosan mit is ta­ kar a belga semlegesség. A francia politika jelentősen függött a belgáktól, mivel Franciaország védel­ mének alapja, vagyis a Maginot-vonal nem érintette a belga határt (amelyen át Vilmos császár seregei egy nemzedékkel korábban betörtek francia földre). Még a német-francia határon sem volt folytonos a Maginot-vonal, de Hitler páncélososzlopai számára így is félelmetes akadályt jelentett. A nyugalom azonban már ekkor sem volt teljes. Az angol hajók egym ás után estek aldozatul az új német mágneses aknáknak, október 14-én pedig egy U-47-es tengeralattjáró saját támaszpontján, Scapa Flow-ban torpedózta meg és süllyesztette el a Royal O ak csatahajót. Akadt egy szövetséges siker is. Brit cirkálók Montevideo előtt sarokba szo­ rították a német G rá f Spee nehézcirkálót, és december 13-án a La Plata folyónál vívott ütközet során olyan súlyos károkat tettek benne, hogy kapitányának el kellett süllyesztenie. Az ellenségeskedések kezdete óta mind az angol, mind a francia politiku-

1939. decem ber: B rit cirkálók a La P la ta folyónál

54

nm anam

«

fr

A G ra fS p e e nehézcirkáló lángokban, M ontevideo előtt

sok azzal áltatták magukat, hogy a náci rezsim tartalékai hamarosan kimerül­ nek. Bár a hitleri csapatok utánpótlásai mind nagyobb nehézségekbe ütköz­ tek, nem jutottak el az összeomlásig - és akkor még nem esett szó a Szovjet­ unióról. Sztálin komolyan vette a Hitlerrel kötött megállapodást, és keletről áradt az olaj meg a szén Németországba. A szovjet vezető megerősítette hely­ zetét a Baltikumban is: november 30-án, egy kisebb határincidenst követően, a Vörös Hadsereg egységei benyomultak Finnországba. Noha a finnek ellenállásának kezdeti sikerei biztatóak voltak, a szövetsége-

55

A TENGELYHATALMAK TÁMADÁSA

sek kormányai hónapokig hezitáltak, küldjenek-e segítségül expedíciós had­ sereget. Az utánpótlási problémákon túlmenően, ez ugyanis nemcsak a Szov­ jetunióval jelentett volna háborút, hanem semmibe kellett volna venni a nor­ vég és a svéd semlegességet is. Végül 1940. március 11-én, éppen mielőtt az első egységek útra kelhettek volna, Finnország elfogadta a szovjet feltételeket. Mintegy a vereség utóhatásaként, Daladier lemondani kényszerült a francia miniszterelnöki posztról, és helyébe a harciasabb Paul Reynaud lépett. Reynaud egyenesen Londonba repült a szövetséges katonai főtanács (az Allied Supreme War Council) értekezletére, hogy határozott cselekvést szor­ galmazzon. Ismét olyan téveszméknek adtak hangot, hogy Hitler immár vég­ leg elhibázta a dolgot. - Hitler úr lekéste a buszt - jelentette ki Chamberlain április 4-én, miközben a szövetségesek aknákat készültek telepíteni a norvég vizekre, hogy elvágják a Németországba irányuló vasércszállítás útját. Nagyobbat nem is tévedhetett volna. Az aknatelepítés egyértelműen meg­ sértette Norvégia semlegességét, és tökéletes igazolásul szolgált ahhoz, hogy német erők vonuljanak be Norvégiába. Egy februári incidens döntötte el a kérdést, amikor is a brit Cossack romboló, hogy szövetséges hadifoglyokat szabadítson ki, beszorította a német Altmarkot egy norvég fjordba. Attól tartva, hogy az angolok megszállják a norvég partokat, Hitler április 5-én 10 000 katonát küldött oda, és megindult Dánia ellen is. Ezzel alaposan meglepte a dán kormányzatot, amely korábban diplomáciai biztosítékokat

Finn katonák hadgyakorlaton

56

V ILLA M H Á BO R Ú

1940. április: A n ém et G eo rg Thiele rom boló a második narviki csata után

kapott a náciktól, hogy tiszteletben tartják az ország semlegességét. Torvald Stauning dán miniszterelnök olyannyira hitt ebben, hogy elutasította a mozgó­ sítást is, nehogy provokálja Németországot. Hitlernek nem volt szüksége provokációra. Április 9-én, a hajnali órákban rohamosztagosai átlépték a dán határt. Sok dán államhivatalnok még ekkor sem hitte el, hogy „valódi” megszállásról van szó, és a dán haditengerészet fő­ parancsnoka nem tudta elszánni magát, hogy hajóinak tűzparancsot adjon. Belátva, hogy az ellenálláshoz már késő, X. Keresztély király azonnali tűzszü­ netet rendelt el. Reggel 6.25-re elhallgattak a fegyverek, és Dánia náci meg­ szállás alá került. Összesen tizenhárom dán katona esett el, és csupán két né­ met gépet lőttek le. A norvég államférfiakat úgyszintén meglepetésként érte, amikor német kommandók érkeztek Oslóba, Trondheimbe, Bergenbe és Narvikba. A táma­ dók elvágták a főváros villanyvezetékeit, és a norvég kabinet sötétben kuco­ rogva, gyertyaláng mellett kényszerült áttanulmányozni a német ultimátumot. Telefonvonalak híján postán adták ki a hadseregnek a mozgósítási parancsot, majd elhagyták a várost. Húsz teherautón vitték magukkal a norvég aranytar­ talékot, és északra tették át székhelyüket. A német légierő összpontosított tá­ madást intézett VII. Haakon norvég király ellen, aki a svéd határ közelében, az erdőben rejtőzött a kormánnyal együtt. Reynaud a Reuters hírügynökségtől értesült Norvégia lerohanásáról, ami jól tükrözi, mekkora kudarcot vallott a szövetséges hírszerzés. Sem neki, sem

57

A TEN GELYH ATALM AK Ta M ADASA

F e n t : A z A ltm a rk t á m a d á s e lő t t

Szem beni: A z e ls ő n a r v ík i c s a t a u t á n

az angoloknak nem fért a fejükbe, hogyan juthattak el a németek ilyen gyor­ san ennyire messzire északra, és nem tudták, mihez kezdjenek a megszállás tényével. Eredménytelennek bizonyultak az angolok kísérletei, hogy beve­ gyék Trondheimet és Narvikot, a Namsos és Andalsnes nevű kis halászfaluk­ nál tett partraszállási kísérlet pedig azért fulladt kudarcba, mert ezek a Luft­ w affe hatótávolságán belül feküdtek, amelynek gépei most már norvég re­ pülőterekről szálltak fel. így sem bizonyult tökéletes sikernek a német megszálló hadművelet. A norvég haditengerészet váratlan ellenállása és a Brit Királyi Haditengerészet két akciója nyomán a németek elveszítettek három cirkálót és két rombolót, s ezután csak három cirkálójuk és négy rombolójuk maradt harcképes állapot­ ban. Hitlert még rosszabbul érintette az, hogy Haakon királynak és kormányá­ nak sikerült Londonba menekülnie, egymillió tonnányi hajótérrel növelve a szövetséges kereskedelmi flotta erejét. A brit politikusok felhördültek a kudarcok hallatán. - Az isten szerelmére, tűnjön el! - mennydörögte Leopold Amery, az idős konzervatív képviselő Chamberlainnek az alsóházban. Az ellenzékben lévő Munkáspárt nem volt hajlandó koalíciós kormányt alakítani Chamberlain vezetésével, és május 10-én az a Winston Churchill lett a miniszterelnök, aki a katasztrofálisan végződött norvégiai partraszállásáért viselte a felelősséget.

58

FRANCIAORSZÁG ELESTE A brit és francia csapatok veresége

ranciaország lerohanásának dátumaként Hitler először 1939- november 12-ét jelölte meg a német tábornokok legnagyobb rémületére, akik két­ ségbeesett erőfeszítéseket tettek, hogy lebeszéljék róla. A kedvezőtlen idő­ járás miatt a terv többször is késedelmet szenvedett, végül egy szokatlan bal­ eset folytán teljesen fel kellett adni. A német légierő főparancsnokának egyik összekötőtisztje Münsterből Bonnba repült, de a pokoli időjárás földre kény­ szerítette a gépét - mérföldekre eredeti útvonalától, Belgium területén. Fog­ ságba esése előtt nem sikerült megsemmisítenie a nála lévő iratokat, amelyek a Franciaország elleni támadás részletes terveit tartalmazták. Ezeket a belgák átadták a szövetségeseknek. Felmerült, hogy alaposan megszervezett akcióval esetleg a német hírszerzés akarta így meghiúsítani a náci vezetők inváziós el­ képzelését; de akár ez történt, akár nem, az offenzívára új tervet kellett ki­ dolgozni. Ez az új terv egy fiatal német tábornok, Erich von Manstein szellemi gyer-

F

1940. május: R o tterd am náci légitám adás után

A TENGELYHATALMAK TÁMADÁSA

1940: N é m e t katonák nézik a lángokban álló Ro tterd am o t

meke volt, aki azt javasolta, támadjanak az Ardenneken keresztül. Hitler­ nek annyira megtetszett az ötlet, hogy nemsokára már úgy érezte, ő maga ta­ lálta ki. A berlini holland katonai attasénak 1940. május 9-én bizalmasan meg­ súgták, hogy a támadás küszöbön áll. „Holnap hajnalban; álljanak készen!” - rejtjelezte haza Hágába. Ám amikor Hitler másnap reggel egyszerre támadta meg Hollandiát, Belgiumot, Luxemburgot és Franciaországot, Eelco van Kleffens holland külügyminiszter még mindig arról vitatkozott kollégáival, hogy mit is kéne tenni. A német légierő bombázta Hágát és Rotterdamot, keleten elsöpörték a hol­ land határvédelmet, Rotterdam legfontosabb hídját pedig hidroplános akció­ val foglalták el. Négy nappal később Rotterdam még tartotta magát, de amikor tárgyalást kezdtek a megadás feltételeiről, olyan heves légitámadás követke­ zett, hogy mintegy 980 polgári személy vesztette életét. Két órával később a

62

FRAN CIAO RSZÁG

ELESTE

A TENGELYHATALMAK TAMADASA

1940. május: A M aas folyo lerom bolt hídja

Francia tankok hadgyakorlaton, meg az invázió előtt

Kim erü lt belga katonák a brüsszeli úton

város kapitulált. Mire öt nap múlva megérkezett a segítségül küldött 7. francia hadsereg, 100 000 holland katona már letette a fegyvert. Hollandia német lerohanása nem hozott maradéktalan sikert: a Hága ellen intézett meglepetésszerű támadás során nem sikerült elfogni a holland kor­ mányt, amely a királyi családdal egy brit rombolón Londonba menekült. Németország ekkor csupán 4500 kiképzett ejtőernyőssel rendelkezett, és Hollandia ellen majdnem valamennyit be is vetették. A többit Belgiumban dobták le, de a számukat pánikkeltés céljából még bábukkal is növelték. 85 fős ejtőernyős műszaki osztag szállt le a Liége-t és az Albert-csatornát ellenőr­ ző, erősen védett Eben Emael erőd tetején, és mindössze ötfős veszteség árán elfoglalta. Mások a kulcsfontosságú hidakat szállták meg, hogy a német had­ osztályok mélyen behatolhassanak belga területre.

64

i j j r rj n . r c v j n j i J L j j

65

A TENGELYHATALMAK TÁMADÁSA

I 940. június: N ém et katonák a Somme-nál

Nem ígérhetek semmit, csak vért, szenvedést, könnyeket és verítéket mondta három nappal később Churchill az elkomorult brit alsóházban. Miközben az ejtőernyős akciók elterelték a szövetségesek figyelmét, a zse­ niális német páncélosparancsnok, Heinz Guderian Luxemburgon át a sűrű er­ dővel borított Ardennekbe igyekezett, amelyet az angol, a francia, de még a többi német katonai szakértő is áthatolhatatlannak tartott, és figyelmen kívül hagyott. Soha ennyi tank nem vonult még fel egyszerre háborúban. Négy nap múlva átlépték a francia határt, és elérték a Meuse folyót. A szövetségesek mozgékony hadosztályai mélyen benn álltak Belgiumban, és ez a bekerítő hadművelet egyre nagyobb fenyegetést jelentett számukra. Guderian útjában csupán néhány gyatrán felfegyverzett francia tankhadosz­ tály állt, de tisztában volt vele, hogy feltétlenül át kell kelnie a Meuse-ön, mi­ előtt még a franciák átcsoportosításokat hajthatnának végre. Tizenkét század­ nyi zuhanóbombázó védelmében Sedannál sikeresen végrehajtotta az átke­ lést, és mit sem törődve saját felettesei aggodalmaival (még Hitler is attól

66

FRAN CIAO RSZÁG

ELESTE

tartott, hogy francia ellentámadás éri Guderian szabadon hagyott szárnyát), észak felé nyomult. Felmorzsolt minden ellenállást. - Elvesztettük a csatát közölte Reynaud a telefonban Churchill-lel május 15-én. Churchill másnap Párizsba repült, és azt tapasztalta, hogy a dél felé vezető utakat mindenütt menekülők tömegei torlaszolják el, a katonai főparancsnok­ ságon pedig fejetlenség uralkodik. Kétségbeesett kísérletet tett, hogy lelket önt­ sön beléjük, ezért tíz vadászrepülő-századot ígért segítségül, de hazatérve ezt saját kabinetje akadályozta meg, miután figyelmeztetéseket kaptak, hogy NagyBritannia védelmi légiereje veszélyesen gyenge. - Hol a stratégiai tartalék? kérdezte Churchill a főparancsnokot, Gamelint. - Nincs - hangzott a válasz. Charles de Gaulle fiatal dandártábornok parancsot kapott, hogy a gyakor­ latban bizonyítsa a tankhadviselésről szóló elméletét, és május 17-én egy seb­ tében összetákolt erővel ellentámadást indított. Zuhanóbombázóktól súlyos csapások érték, és 150 tankját egészen Laonig visszavetették, de bátor helytál­ lása nyomán Reynaud felkérte, hogy vállalja el kormányában a hadügyi állam­ titkári feladatot. „Határtalan düh lobogott bennem - írta később de Gaulle. Micsoda ostobaság! Ha életben maradok, harcolni fogok, ahol kell és ameddig csak kell, hogy legyőzzük az ellenséget, és lemossuk a nemzetről ezt a szé­ gyenfoltot.” Május 20-án Guderian Abbeville-nél elérte a tengert, és a La Manche csator­ na kikötői meg a brit hadsereg ellen fordult, amely a másik szárnya felé köze­ ledő német hadosztályokkal nézett farkasszemet. A német főparancsnokság utasítása Gravelines-nál megállította Guderian páncélosait, éppen 16 kilomé­ ternyire Dunkerque-től, amely az utolsó hely volt, ahonnan a brit katonák még elmenekülhettek. Reynaud eközben elbocsátotta Gamelint, de három napba telt, amíg utóda, Maximé Weygand megérkezett Szíriából. Hazatérve Weygand azonnali szö­ vetséges ellentámadást javasolt. Górt ennek megfelelően Arras-ból dél felé

Guderian keresztül nyomul Franciaországon

N é m e t Heinkel lll-as roncsai Franciaországban

67

A TENGELYHATALMAK TÁMADASA

A TENGELYHATALM AK Ta MADÁSA

N ém et tan k legénységének tagja pihenőt ta rt a nyaktörő előrenyom ulás közben

Tank Párizs külvárosában

70

FRA N CIA O RSZÁ G

ELESTE

E lh a g y o t t fr a n c ia p á n c é l o z o t t h a r c j á r m ű

mért csapást két tankzászlóaljjal. Kezdetben ez igen eredményesnek bizo­ nyult, de mire a támogatására küldött franciák odaértek, már csupán két tank maradt működőképes, és az angolok visszavonulni kényszerültek. A német főparancsnokság ennek ellenére megriadt, a hadsereg parancsot kapott, hogy függessze fel az előrenyomulást és szilárdítsa meg elért pozícióját. Vagy lehetséges, hogy - mint egyes történészek felvetik - a német megtor­ panás révén Hitler a Nagy-Britanniával kötendő békét akarta előmozdítani? Sohasem tudjuk meg, de bármi volt is az ok, a brit és francia erők megsemmi­ sítése Dunkerque-nél egyedül a Göring irányította Luftw affén múlt. És ez nem történt meg. A német előrenyomulásban beállt háromnapos szünet elég időt adott arra, hogy az angolok elme­ neküljenek. Május 25-én este Górt úgy döntött, fi­ gyelmen kívül hagyja új felettese, Weygand ki­ tartásra vonatkozó utasítását. A brit kormány kellet­ len jóváhagyásával megkezdte az evakuálást Dunkerque-ből. A belgák mindeközben elszántan küzdöttek, noha helyzetüket tovább nehezítették a menekült­ áradatok és a német repülőgépekről szórt, két­ ségbeejtő helyzetüket térképvázlatokon ábrázoló röplapok. - Megkezdődött a nagy küzdelem, amelytől tartottunk - szólt katonáihoz Lipót belga király. De bármennyire kérlelték is a britek, hogy tartsa fenn az ellenállást, amíg erőiket kimenekítik, Lipót május 28-án letette a fegyvert. A Párizsba menekült belga kormány nem fogadta el a király L|P ot belga király

71

A TENGELYHATALMAK TÁMADÁSA

I 940. június: N e m e t katonák masíroznak át a Diadalív alatt

N é m e t katonai diszm enet Párizs szívében

72

FRAN CIAO RSZÁG

ELESTE

döntését, ám tartalékukból csak annyira futotta, hogy Gortnak sikerült elme­ nekülnie. Churchill már a legrosszabbra készítette fel népét, de a Brit Királyi Hadi­ tengerészetnek - jachtok, halászbárkák, komphajók és evezős csónakok se­ gítségével - 200 000 brit és 140 000 francia katonát sikerült átmenekítenie Angliába. Az evakuálást a britek szinte győzelemként ünnepelték, a francia parancsnokság azonban árulásnak tartotta: úgy vélték, a hadjárat kulcspontján hagyták magukra őket. Anglia hat rombolót és 177 vadászgépet vesztett a művelet során; és a katonák fegyvereik és felszerelésük zömét otthagyták a parton. Fogságba esett az utóvédet alkotó 150 000 francia katona. Nem sokkal később az újabb német offenzíva kudarcba fullasztotta Wey­ gand próbálkozását, hogy a Somme folyónál tartsa a frontot, a francia kor­ mány pedig előbb Tours-ba, azután Bordeaux-ba menekült. Június 14-én Párizsban, a Champs-Elysées-n végigmasíroztak az első német katonák. Mi­ alatt ez zajlott, Mussolini kiáltványával Olaszország is belépett a háborúba, s abban a reményben, hogy a tárgyalóasztalnál ő is helyet kaphat, parancsot adott a Dél-Franciaország elleni támadásra. Churchill, Halifax és a sajtómágnás Lord Beaverbrook (ekkor a kormány repülőgép-gyártási minisztere) utoljára június 13-án találkoztak a francia kor­ mánnyal Tours-ban, ahol a háttérben Reynaud barátnője egyre a francia fegy­ verletételt szorgalmazta. Churchillnek a brit-francia unióra tett ajánlatát a fran­ cia kabinet elutasította. Miután ugyanerre a sorsra jutott Reynaud javaslata is, hogy alakuljon Amerikában emigráns kormány, a miniszterelnök lemondott. Utóda a nyolcvannégy éves verduni hős, Philippe Pétain marsall lett.

A n é m e t e k C o m p ié g n e - h e n , a v a s ú ti k o c s ib a n k ö z ö lt é k f e l t é t e l e i k e t

73

1940. június: D unkerque bombázása

Elhagyott brit légelhárító löveg Dunkerque-ben

B rit katonák a tengerparton, légitám adás alatt

Pétain június 21-én fegyverszünetet kért a németektől. Hitler arcán, amikor a kérést meghallotta, egy amerikai tudósító szerint „egyszerre látszott megve­ tés, harag, düh, bosszú és diadalittasság”. Ragaszkodott hozzá, hogy a doku­ mentumot ugyanabban a vasúti kocsiban írják alá Compiégne-ben, amelyben 1918-ban a német tábornokoknak kellett aláírniuk a fegyverletételi feltétele­ ket. Rögzítették, hogy a vichyi székhelyű francia kormány tovább igazgathat­ ja az országnak a Loire-tól délre eső részét. Pár napra rá a vichyi kormánynak fizetnie kellett a nácikkal kötött megálla­ podásért. Attól tartva, hogy Pétain titkos egyezséget kötött a nácikkal, és a francia flotta német kézre kerülhet, Churchill parancsot adott az algériai Oranban horgonyzó francia hadihajók megsemmisítésére. Ez volt, mint mond­ ta, „a leggyűlöletesebb döntés”, amelyet valaha hoznia kellett. Pétain azonnal

74

FRA N CIA O RSZÁ G

ELESTE

megszakította Nagy-Britanniával a diplomáciai kapcsolatokat, és elrendelte Gibraltár szimbolikus jelentőségű bombázását. Vichy belefulladt a francia vereség miatti vádas­ kodásba. - Mindez a szocialista iskolamesterek hi­ bája! -jelentette ki Pétain. Hagyta, hogy Pierre Laval és Raphael Alibert őrizetbe vétesse Reynaud-t és Daladier-t, és tekintélyuralmi, durván antiszemita rendszert alakítsanak ki. Négy éven át a vichyi kor­ mány vagy hallgatólagosan támogatta a nácikat, vagy aktívan kollaborált. A franciaországi hadjárat mérhetetlen követ­ kezményekkel járt valamennyi részvevő számára. A francia hadsereg majdnem teljesen megsemmi­ sült, maga Franciaország kettészakadt. Mindez annyira gyorsan következett be, hogy Hitlernek meggyőződésévé vált: seregei legyőzhetetlenek. A túlzott magabiztosság később végzetesnek bi­ zonyult Oroszországban és Észak-Afrikában. TÍZ- D unkerque: K ato n ák gázolnak a csapatszállító milliónál is több civil vált földönfutóvá. Nyomorul- Mohoz túl kóboroltak Nyugat-Európa útjain, kordékon vonszolva megmaradt ingóságaikat, és gyakran szenvedtek a Luftw affe so­ rozataitól. A La Manche csatorna túloldalán pedig Nagy-Britannia lassanként kezdett rádöbbenni: Hitlert már csupán 37 kilométernyi tenger választja el attól, hogy Európa urának mondhassa magát.

Befejeződött az evakuálás: elhagyott teh erau tó k a dunkerque-i parton

75

A SZIGETERŐD Az angliai csata és a Blitz

egvédjük a szigetünket, bármibe kerül is - fogadkozott Churchill lel­ kesen, és a dunkerque-i meneküléstől megkönnyebbülten. Noha ek­ korra a briteknek már sikerült megfejteniük a németek néhány Enigma-kódját, és így tisztában voltak vele, hogy azonnali invázió nem fenyeget, csekélynek látszott az esély, hogy ha az valamikor mégis bekövetkezik, képesek lesznek ellenállni. A franciaországi harcok idején majdnem annyi angol gépet veszítet­ tek, mint ahány lekerült a futószalagokról; ráadásul a hadsereg tüzérségének és páncélozott járműveinek jelentős része ottmaradt a dunkerque-i parton. Elkeseredett intézkedések váltak szükségessé. Elrendelték az általános so­ rozást, és október elejére már 1,7 millió brit lépett be a fegyveres erőkhöz. Lét­ rejött a nemzetőrség (Home Guard), igaz, a fegyverhiány következtében szín­ házi társulatok kellékeivel szerelték fel őket, sőt még Nelson admirálisnak a portsmouth-i kikötőben horgonyzó, 150 éves fa zászlóshajójáról származó lándzsákkal is. Eközben magas rangú államhivatalnokok svéd diplomaták révén puhato­ lózást kezdeményeztek, lehetne-e valamiféle egyezségre jutni a háború befe­ jezése érdekében. Tartja magát az a vélemény, hogy Dávid Lloyd George egy-

M

F e n t : M esserschm itt B f 109-esek a K en t elleni tám adás után J o b b r a : Sp itfire bedöntése kanyarodás közben

A TENGELYHATALMAK TÁMADÁSA

N é m e t parancsnokok szem lélik a Seelöwe-terv, az angliai invázió k eretéb en gyakorlatozó katonákat

kori miniszterelnök és a lemondott VIII. Edward király (ekkor már windsori herceg) talán hajlandók lettek volna a legyőzött Nagy-Britannia vezetésére. Lehetséges továbbá, hogy a brit arisztokrácia egyes tagjai fontolóra vették Málta és egyéb angol gyarmatok átadását, hogy Hitlert lecsillapítsák. Churchill azonban kitartott amellett, hogy Nagy-Britanniának szilárd ellenállást kell ta­ núsítania, és elvetette az elképzeléseket. A Reichstagban július 19-én mondott beszédében Hitler „véget nem érő szenvedéssel és nyomorúsággal” fenyegette az angolokat, ha nem fogadják el békefeltételeit. Churchill megbízta Halifaxot, a megbékélési politika egyik építőmesterét, hogy a rádióban nyersen utasítsa vissza az ajánlatot. Néhány nappal később a németek szeptember 15-ére időzítették a Seelöwe-tervet; ez volt Nagy-Britannia tervezett lerohanásának fedőneve. A német vezérkari főnökök azonban kétségeket tápláltak az inváziós tervek­ kel kapcsolatban. Erre a feladatra a német haditengerészet alkalmatlan volt, és úgy vélték, a Csatornán történő átkelés csakis akkor lehetséges, ha a Luftwaffe már uralja a légteret Nagy-Britannia felett. Göring ígéretet tett, hogy ez hetek alatt bekövetkezik, és augusztus 13-án megkezdődött az angliai csata. Az első nap eseményei mintegy megelőlegezték a következő hónapokat. Sűrűn, egymás utáni hullámokban érkeztek a Luftw affe vadászgépek által kí­ sért bombázói, rázúdultak a brit repülőterekre, kikötőkre és más taktikai cél-

78

A S Z It E ! tROD

pontokra, nagyjából kettő az egyhez arányú veszteséget elszenvedve. A britek ugyanis, bár a számokat tekintve súlyos hátrányban voltak, jó néhány nyilván­ való előnnyel rendelkeztek. A légierőt hazai terület fölött kellett bevetni, így a Spitfire és Hurricane típusú gépek bevetés után leszállhattak, üzemanyagot vettek fel, majd ismét a levegőbe emelkedhettek, hogy támadásba lendülje­ nek. Volt radarjuk, ami lehetővé tette, hogy észleljék a német bombázók kö­ zeledését. Májusban Churchill új minisztert nevezett ki a repülőgépgyártás élére, Lord Beaverbrook sajtómágnást, akinek sikerült elérnie, hogy a terme­ lés felülmúlja a német gyárakét. Ráadásul a britek célja egyszerű volt és vilá­ gos: a lehető legtöbb német bombázó megsemmisítése; ugyanakkor Göring számtalanszor változtatta meg saját célkitűzéseit, rombolva vele a német piló­ ták harci morálját. Ezzel szemben a RAF morálja a harcok folyamán egyre erősödött. - Az em­ beriség harcai során - fogalmazta meg Churchill a pilóták előtt tisztelgő beszé­ dében - még soha nem tartoztak ilyen sokan ilyen sokkal ilyen keveseknek. Ám a britek súlyos pilótahiányban szenvedtek. Akik nem vesztették életüket

1940. augusztus: Gyakorlatozás közben a British H om e Guard (N em zető rség)

79

A TENGELYHATALMAK TÁMADASA

80

A Királyi Légierő (R A F ) vadászpilótái bevetésre sietnek

Nyugalm as percek a frontvonalbeli RA F-repülőtéren, Biggin Hillben

A z angol tengerparton földre k ényszerített Ju n k er 88-as golyónyomai

81

A TEN GELYH ATALM AK Ta MAI

-¡A

D o rn ierek a londoni dokkok fölött

a harcokban, egyre nagyobb megter­ helésnek voltak kitéve, és mind keve­ sebb és kevesebb tapasztalattal ren­ delkező újoncokkal kellett együtt küzdeniük. Nem voltak megfelelő eszközeik arra sem, hogy elhárítsák a vadászgépek Kent grófságbeli tá­ maszpontjai ellen intézett nagyon is hatékony német támadásokat. Hirtelen, a háború egyik különös fordulataként, a támadások abbama­ radtak. Hazafelé tartó útján, augusz­ tus 24-én egy német bombázó vélet­ lenül Londont találta bombázni, ami­ re Churchill számos, Berlin ellen inté­ zett kisebb légitámadással válaszolt. Hitler felbőszült, hiszen ő maga jelen­ tette ki, hogy ez elképzelhetetlen, és ettől kezdve Nagy-Britannia városait bombázták, megkülönböztetés nél­ kül. Ezt a stratégiát azután mindkét oldalon fenntartották, egészen a háború végéig. Megmenekültek tehát az

angol légitámaszpontok: mire a csa­ ták októberben véget értek, a németek 1733 gépet veszítettek, a britek 915-öt. Hitler még ugyanebben a hónapban a télre halasztotta Nagy-Britannia lerohanását. Az angol városok tömeges bombázása idején, vagyis az úgynevezett Blitz alatt három és fél millió otthon pusztult el, 30 000 ember veszítette életét. November 14-én Coventry szinte a föld színével vált egyenlővé; december 29-én éjszaka a súlyos légitámadás az építész Wren történelmi értékű londoni templomai közül nyolcat rombolt le, a tűzoltóknak pedig, hogy megakadá­ lyozzák a lángok tovaterjedését, maguknak kellett felrobbantaniuk épülete­ ket, amire az 1666-os nagy tűzvész óta nem akadt példa. Rövidesen az ango­ lok civil tűzszerészegységeinek már havi 4000 fel nem robbant bombát kellett hatástalanítaniuk. - Érzem, hogy élethalálharcot vívunk, napról napra, óráról órára küzdünk a túlélésért - mondta Churchill a parlamentben. A megfélemlí­ tő eszközök azonban, ahelyett, hogy megtörték volna a brit lakosság erkölcsi tartását, mintha csak fokozták volna akaraterejüket. 1941 júniusára a Nagy-Britannia ellen intézett német légitámadások jelentő­ sen veszítettek intenzitásukból, Göring ugyanis a keleti háborús készülődé­ sekre fordította figyelmét. Eközben a brit légügyi minisztériumban elkesere­ dett személyes viszály dúlt Hugh Dowding és Keith Park, az angliai csatában győzelmet kivívó két személy között, ami azzal ért véget, hogy mindkettőjüket elmozdították hivatalából. Nagy-Britannia sziget volta lehetővé tette, hogy az ország kitartson a német támadással szemben, de csakis azért, mert az Ameri-

82

A S7IGtTtROD

83

imamsa

B a l r a : I 9 4 1. január - London romjai a Szen t Pál székesegyházról F e n t : Tűzoltófecskendők kígyóznak az utcán, légitám adás után

z ^rr. Tűzoltók dolgoznak a londoni East End törm elékei között

85

A TENGELYHATALMAK TÁMADÁSA

A S Z i G F T é HÓD

kába vezető hajózási útvonalakat (épphogy) sikerült fenntartani az alapvető élelmiszerek és utánpótlás számára. Hitler is felismerte ezt, és tengeralattjárói már 1939 szeptembe­ rében parancsot kaptak, hogy a lehe­ tő legtöbb tonnányi hajóteret semmi­ sítsék meg Nagy-Britannia kiéheztetése és megadásra kényszerítése ér­ dekében. Az atlanti csata az A thenia brit utasszállító elsüllyesztésével kezdő­ dött 1939- szeptember 4-én, és ettől kezdve telepítettek mágneses akná­ kat a brit partok mentén. A németek előtt egyszeriben megnyíltak Franciaország atlanti-óceáni kikötői, a Föld­ közi-tengert pedig Olaszország 118 tengeralattjárója szántotta. Ráadásul az atlanti-óceáni kísérő szolgálatból Sir Charles Forbes tengernagy tiltako­ zásai ellenére - számos fontos hajót irányítottak át Dél-Angliába, a küszö­ bön álló invázióra számítva. Csak 1940 júliusában majdnem 500 000 tonnányi hajótér merült el az Atlanti-óceánban. Német kódfejtők sikeresen törték fel a brit haditenge­ részeti rejtjelezést, így sok informá­ ciót szereztek a konvojokról, azok útvonaláról és tervéről. A német ten­ geralattjárókat így parancsnokuk, Kari Dönitz tévedhetetlen pontosság-

London lakosai a földalattiban találtak m enedéket

gal irányíthatta. Kiszámolta, hogy ha havonta 750 000 tonnányi hajóteret sikerül elsüllyesztenie, Nagy-Britannia kénytelen lesz megadni magát. Vele egy véleményen voltak az angolok is, csak az ő számításaik szerint ehhez már 600 000 is elegendő lett volna. Csakhogy a tengeralattjárók lassúak voltak, a távolságok pedig irdatlanok: ezért sikerült sok hajókonvojnak célba érnie. Hitler kisebb fontosságot tulaj­ donított a tengeralattjárók építésének, mint Dönitz admirális, és 1940 végére közülük már csak 22 maradt bevethető állapotban. A tengeralattjáró-parancs­ nokok új, gyilkos taktikát dolgoztak ki, „farkasfalkákban” működtek együtt. Számos parancsnokra hatottak ösztönző erővel az olyan kitűnő tengeralattjáró­ sok eredményei is, mint amilyen Ottó Kretschmer volt, vagy Günther Prien, aki a Royal Oakot elsüllyesztette.

87

A TEN G ELYH ATALM AK T Á M A I.a SA

O tto

Az angolok rákényszerültek, hogy az ellentáma­ dáshoz eszközöket dolgozzanak ki. Használták a még kezdetleges szonárdetektort is, rombolóik és korvettjeik mélységmérő bombákat ejtettek oda, ahol tengeralattjárót sejtettek. Mire eljött 1941 már­ ciusa, Prien elsüllyedt, Kretschmer pedig fogságba esett. Mindkettőjük pályafutása ugyanazzal a kon­ vojjal vívott csatában ért véget. Sikerült az angolok­ nak fogságba ejteniük Julius Lempet is, aki az Athé­ niül süllyesztette el, s ugyanekkor kulcsfontosságú rejtjelezési anyagokhoz jutottak hozzá, amelyekkel feltörhették a német haditengerészeti kódot. Segítséget jelentett az Amerika által elfogadott kölcsönbérleti törvény is. Franklin Roosevelt ame­ rikai elnök ötven régebbi amerikai rombolót ígért cserébe stratégiai fontosságú brit támaszpontokért K retsch m er tengeralattjáró-parancsnok és kereskedelmi koncessziókért. A hajók 1940 szeptemberében érkeztek meg. Közülük mindöszsze kilenc volt alkalmas azonnali szolgálatra, ám ez nagyon is fontos, szimbo­ likus gesztus volt Roosevelt részéről, aki odahaza súlyos küzdelmet folytatott az Amerikát a háborútól távol tartani igyekvőkkel. Rooseveltet 1940 végén harmadszor is megválasztották, így még több segít­ séget nyújthatott az angoloknak. Amerikai katonák mentek Izlandra az ott ál­ lomásozó brit erők megsegítésére, és hamarosan már az amerikai rombolókat is támadták a német tengeralattjárók. Márciusban és áprilisban olyan tengeri háború következik, amilyent az el­ lenség soha még csak elképzelni sem mert! - fogadkozott Hitler 194l-ben. Amerre az angol hajók járnak, mindenütt támadni fogják őket a tengeralattjáróink, amíg csak a döntő óra el nem érkezik! - Valóban, 1941 áprilisában kö­ zel 700 000 tonnányi hajóteret nyelt el az Atlanti­ óceán. Anglia valószínűleg ekkor állt a legköze­ lebb ahhoz, hogy elveszítse a háborút. Veszélyt jelentettek a felszíni német hajók is (könnyű csatahajók, cirkálók és felfegyverzett se­ gédcirkálók), bár a flotta főerejét Hitler gondosan óvta. A Scharnhorst és a G neisenau német cirká­ lóknak 1941 januárjában sikerült a dán szorosokon át kijutniuk az Atlanti-óceánra. Miközben konvojo­ kat támadtak meg, ők maguk nem keveredtek csa­ tába, és befutottak a francia Brest kikötőjébe. Felbátorodva a sikeren, Erich Raeder, a német haditengerészet főparancsnoka 1941 májusában parancsot adott, hogy az új nehézcirkáló, a Bis­ m arck ismételje meg a feladatot. Günther Lütjens G ü n th er Prien a parancsnoki toronyban

88

parancsnoksága alatt, aki a Scharn ­ horst és a G neisenau akcióit kieszel­ te, a B ism arck is kilopakodott az egyik norvég fjordban lévő kikötőjé­ ből, és a konvojútvonalak felé igye­ kezett. A teherhajókat fenyegető veszély riadóztatta a brit hajóhadat. Rövid tengeri ütközetben a H ood brit cir­ káló egyik lőszerraktára közvetlen ta­ lálatot kapott és felrobbant; a legény­ ségből mindössze hárman menekül­ tek meg. Május 28-án azonban a

R aed e r ném et flottatengernagy

Bresi felé igyekvő B ism arckot végül sikerült kelepcébe csalni és elsüllyeszteni. Német tengerészek százai fullad­ tak a vízbe, amikor a mentésükre igyekvő brit hajók a tengeralattjáró-veszély miatt kénytelenek voltak sietve eltávozni. „A B ism arck esélytelen helyzetben is hősies ellenállást tanúsított - írta jelentésében Sir John Tovey brit admirális. - Sajnálatos, hogy »politikai okokból« ezt a tényt nem lehet nyilvánosságra hozni.”

B rit konvoj sarkvidéki körülm ények k özött

89

A TENGELYHATALMAK TÁMADÁSA

t

Segítség az oroszok háborús erőfeszítéseihez - rögtönzött gyűlés egy angol kikötőben

90

E E a ra m -p

19 4 1. május: A B ism arck viszonozza a b rit flo tta tüzelését

Azt beszélték, Hitler „kimondhatatlan búskomorságba” esett a hajó elveszí­ tése miatt; ráadásul az aggodalomra további oka is volt. Közvetlenül a Bis­ m arck pusztulását megelőző napon hagyta el az első tökéletesen védett brit konvoj Új-Foundlandot - úgy tűnt, hogy a tengeralattjáró-parancsnokok szá­ mára véget érnek a „szép idők”. A náciknak nem sikerült térdre kényszeríteniük Angliát sem a levegőben, sem a tengeren. Minden okunk megvan feltéte­ lezni, hogy ha a szigetország meghódítása sikerrel jár, a németek ugyanazt a rendszert vezetik be ott is, mint amely már általánossá vált a megszállt Euró­ pában. Letartóztatás várt volna a liberális értelmiségre (már el is készült egy 2820 fős lista), sor kerül a zsidók „átszállítására” és a rabszolgamunka beveze­ tésére; és ugyanúgy lettek volna kollaboránsok és ellenállók is. Nagy-Britannia szerencsésnek mondhatja magát, amiért nem kell saját ta­ pasztalataiból ismernie a megszállás hosszú éjszakáját, amikor az ember gya­ nakodott minden szomszédjára, és az életben maradás gyakran csak a véletle­ nen múlt.

91

ÉLET A NÉMET BIRODALOMBAN Zsarnokság és üldöztetés a megszállt Európában

em sokkal azután, hogy Pétain marsall aláírta a fegyverszüneti szerző­ dést Hitler tábornokaival, a negyvenkilenc éves Charles de Gaulle tá­ bornok Bourdeaux-ból Londonba repült. Útközben gépe elszállt a Viscayaiöböl felett, s odalent süllyedőben lévő angol csapatszállító hajót látott. 1940. június 18-án délután hat órakor a Szabad Francia Hadsereg leendő vezetője el­ mondta a francia népnek szóló híres rádióbeszédét: az új vichyi kormány nagy nemtetszésére fegyverbe szólította a franciákat. - Bármi történjék is, a francia ellenállás lángja nem alhat ki, és nem is alszik ki! - mondta. Ezalatt Párizsban a diadalmas Hitler felkereste Napóleon síremlékét^—Hálás vagyok a sorsnak - jelentette ki ünnepélyesen.

N

Bár Lengyelországban már folyt a népirtás, Nyugat-Európa legyőzött népei még bizonytalanságban voltak afelől, hogy mit várhatnak új uraiktól. Kétsé­ geik nem tartottak sokáig. Hollandia náci komisszárja, Arthur Seyss-Inquart

Furcsa pár: Pétain marsall és H erm ann Göring

92

ÉLET A NÉM ET

BIRO D A LO M BA N

G e s t a p o - ő r s z e m m e l t a r t j a a le n g y e l „ g y a n ú s í t o t t a k a t ”

93

A TENGELYHATALMAK TAMADÁSA

megígérte, hogy ahol csak lehet, fenntartják a holland törvények érvé­ nyét, de - tette hozzá baljósan Ter­ mészetesen a zsidókat nem tekintjük hollandnak. A náci megszállás alatt élő franciák­ nak tilos volt a BBC-t hallgatniuk, „nem árja” vagy „felforgató” irodalmat olvasniuk, nem küldhették táviratot és nem utazhattak szabadon. Este hét órakor kijárási tilalom lépett életbe. Hollandiában eltörölték a „királyi” szót minden utcanévből vagy imád­ ságból, a papoknak kifejezetten meg­ tiltották, hogy a 130. zsoltárról prédiD e Gaulle egy angol hadihajó fedélzetén káljanak: „A mélyből kiáltok hozzád, Uram”. Távolabb, északon pedig, hogy még jobban tetézzék a sérelmeket, a norvégokkal közölték: nekik kell megfizetniük a náci megszállás költségeit. A passzív ellenállás több esetben is bátor cselekedetekben nyilvánult meg. A norvég történelemtanárok egyhangúlag sztrájkba kezdtek; dán diákok tünte­ tőén viselték a RAF jelvényét; maga a dán király pedig részvéttáviratot küldött a rendőröknek, akik megsebesültek a háromszáz helybeli nácival vívott össze-

Prága lakossága kénytelen volt elviselni a nácik uralm át

94

ÉLET A NÉM ET BIR O D A LO M BA N

csapásban. Ám e dacos próbálkozá­ sok csak jelentéktelen hatással jártak - és olykor visszafelé sültek el. Ami­ kor a nácik által irányított igazságszol­ gáltatás elleni tiltakozásként lemon­ dott a norvég legfelsőbb bíróság, egy­ szerűen képlékenyebb jellemű funk­ cionáriusokat állítottak a helyükre. A kollaboránsok viszont kezdtek előrelépni. Közülük az egyik leghírhedtebb a norvég Vidkun Quisling volt. Az ország 1940-es náci lerohanásakor Quislingnek sikerült beügyes­ kednie magát egy rádióstúdióba, és bejelentette, hogy átvette a hatalmat. Hat nappal később ugyan Hitler meg­ szabadult tőle, 1942-ben azonban bábvezetőként mégis újra beiktatták. Bármennyire undorodtak is a ná­ ciktól, a meghódított országok kor­ mányzatai tűrhetetlen helyzetben ta­ lálták magukat: hivatalos intézkedé­ seket csak náci jóváhagyással tehet­ tek. Alig valószínű, hogy akár Pétain marsall sejtette volna, mi mindent von maga után - az ő megfogalmazá­ sában - „az együttműködés útja”. A vichyi kormánynak hamarosan meg kellett fizetnie Észak-Franciaország német megszállásáért, miköz­ ben Pétain kijelölt helyettese, Pierre Laval nyílt érintkezésbe lépett a fa-

„K u ltu rá lis háború” : ném et katonák prágai városnézésen

sisztákkal, hogy így próbálja meg ki­ kerülni a vén harcost. Hamarosan az egyszerű emberek számára is világos lett, mit hozott magá­ val a megszállás. 1940 vége felé érkezni kezdtek Varsóba a koncentrációs tá­ borokban elhunyt családtagokról szóló első értesülések. A partizánokat és az etnikailag nemkívánatos személyeket rövid úton agyonlőtték. Tömegesen űz­ ték el otthonukból a nem germánokat, hogy helyet csináljanak az érkező „ár­ ja” családoknak. 1941. április 20-án (Hitler ötvenkettedik születésnapján) a pá­ rizsi metróban agyonlőttek egy német katonát, amire megtorlásként huszon­ két civil túszt végeztek ki, s ezt városszerte plakátokon tették közhírré. Londonban több szervezet is alakult a nácik hatalmának aláaknázására. Ezek közül a Special Operations Executive (SOE) számított a legjelentősebb­ nek. Feladatát Churchill így fogalmazta meg Hugh Dalton hadiipari miniszter-

95

A TENGELYHATALMAK TAMADASA

I I I I

F e n t : A z e l le n á lló k ir t ó z a t o s á r a t f i z e t t e k

Noei N ew so m e

96

S z e m b e n : É js z a k a i é l e t a m e g s z á llt Párizsban

nek: „lángra lobbantani Európát”. Nemsokára a SOE már kiképzett ügynökö­ ket küldött a kontinensre, hogy kapcsolatot találjanak a fel-felbukkanó ellen­ állási csoportokkal. Nagy jelentőségre tett szert a rádióközvetítés is. A BBC és a brit külügymi­ nisztérium közösen hozta létre az európai osztályt, amely a megszállt orszá­ gokból menekültek szócsöve lett, s egyúttal ötle­ teket adó hírforrás is. Igazgatója, Noel Newsome három hálózaton át, több mint húsz nyelven köz­ vetített adásokért volt felelős. Newsome meggyő­ ződéssel vallotta, hogy a háborús hírek akkor szol­ gálnak a legjobb propagandaeszközül, ha „erkölcsi gyökerük” van. Nyomatékosan hangoztatta, hogy azok az európaiak, akik titokban hallgatják a betil­ tott rádiókat, megérdemlik, hogy az igazat hallják. „Nem elég, ha önmagunkat okosnak mutatjuk be, amiért leleplezzük [a hazugságokat], a nácikat pe­ dig ostobának, amiért olyan ügyetlenül terjesztik azokat - írta Newsome. - Sokkal tovább kell lép­ nünk, és rá kell mutatnunk, hogy ezek a csalárda BBC -b en ságok mind egy csalárd rendszer félreérthetetlen

A TENGELYHATALMAK TÁM AU

a

SA

||| “ La Gazette Officielle” ^ REWARD A

PERSO N

WHO

F I R S T G I V E S TO T H E I N S P E C T O R O F P O L I C E I N F O R M A T I O N

LEA D ­

ING

REW ARD

TO

OF £ 2 5 W IL L

OF £25

THE

D IS C O V E R E D )

C O N V IC T IO N

FO R

W A L L OR O TH ER THE

LETTER

W ORDS

“

THE

PLACE ^

G IV E N

OF

O FFEN C E

TO T H E

ANYONE OF

AN Y O TH ER

TO O F F E N D

{N O T

M A R K IN G

W H A TSO EVER

•» O R

CALC ULATED

BE

V IS IB L E

ON

A LREAD Y ANY

TO T H E

GATE, P U B L IC

S IG N O R A N Y W O R D

THE

G ERM AN

OR

A U T H O R IT IE S

O R S O L D IE R S I I

T H IS ___

8th

DAY

OF

JU L Y .

1 V IC T O R

G

C AREY, B a iliff.

F e n t A m e g s z á llt G u e r n s e y s z ig e t é n e k h e ly i tis z tv is e lő i k é n y t e l e n e k v o lt a k e n g e d e lm e s k e d n i

L e n t. N é m e t k a t o n á k a p á r iz s i N o t r e D a m e e l ő t t

ÉLET A NÉM ET

BIRO D A LO M BA N

N é m e t ellenőrzőpont egy francia vidéki városban

megnyilvánulásai, egy olyan rendszeré, amely gyökeréig hamis, amely merő szélhámosság, és amely már csak önnön természeténél fogva sem maradhat fenn.” A náci propagandistákat viszont lehetetlen helyzetbe hozta mind saját ret­ tegésük, nehogy eltérjenek a „hivatalos vonaltól”, mind a közvetlen politikai beavatkozás. Például Hitler személyesen adta utasításba, hogy Winston Chur­ chill nevét tilos a „whiskyivó” jelző nélkül használni. Newsome bocsátotta útjára a „ Victory” (győzelem) jelszót, amelyet először a BBC belga adása használt 1941 elején. Az ötlet óriási sikert aratott: szerte az egész megszállt Európában V jeleket írtak krétával a falra mindenütt, a taxiso­ főrök pedig a jelszó szignálját tülkölték. Akkora volt a hatás, hogy még Goebbels is megpróbálta alkalmazni - sikertelenül. A V betű az ősi germán Viktória szó jelképe, hirdette, és elrendelte, hogy egy hatalmas V-t függessze­ nek az Eiffel-toronyra. Az európai adások osztálya nyomban megfelelt rá: az igazság az, hogy a német V a Vergeltung szót jelzi: üldöztetés.

99

MUSSOLINI KUDARCAI Olasz vereség Görögországban és Afrikában

ussolini legfőbb indoka, amiért hadat üzent Nagy-Britanniának és Franciaországnak, az volt, hogy ő is helyet kapjon a majdani béketár­ gyalásokon. - Ez a küzdelem a termékeny ifjú népek harca a hanyatlásuk küszöbén álló, terméketlen népek ellen! - jelentette ki 1940. június 10-én. A bombasztikus szavaitól megrészegült, feketeinges olasz fiatalok az utcákra özönlöttek, és azt harsogták: - Nizza, Korzika, Tunisz, Szuez! Fasiszta szövetségesének észak-európai sikereit megirigyelve, Mussolini esztelen háborúba bocsátkozott Görögországgal. Október 28-án nyári egyen­ ruhát viselő olasz katonák lépték át a határt, hogy benyomuljanak a télies éghajlatú harci terepre. Nyomban a görög hadsereg ellenállásába ütköztek, amely a tapasztalatlan katonákat visszavetette Albániába. Mussolininak a há­ borúba történő belépése azonban így is fenyegetést jelentett a britek birtoká-

M

Mussolini elfogadja a beduin megadást Líbiában

100

M U SSO LIN I

KUDARCAI

Olasz páncélos autó parancsnoka figyeli a líbiai sivatagot

bán lévő Egyiptomra és Szudánra, minthogy Líbiában és Kelet-Afrikában rendkívül nagy létszámú olasz csapatok állomásoztak. Mindössze 50 000 brit és birodalmi katona állt szemben félmilliónyi olasszal. Egyiptom és a közel-keleti olajmezők védelmére Churchill az angliai csata tetőpontján is odaküldte a brit tankok egyharmadát. Céljukhoz érve a brit erők Sir Archibald Wavell tábornok és Sir Andrew Cunningham tengernagy pa­ rancsnoksága alatt azonnal megelőző támadásokat indítottak az olaszok ellen. November 11-én a brit Illustrious anyahajóról felszálló angol gépek megtá­ madták a tarantói kikötőben horgonyzó olasz flottát, és a felét megsemmisítet­ ték. December 7-én pedig Dick O’Connor tábornok parancsnoksága alatt egy kis brit és birodalmi erő átszáguldott az olasz vonalak egy résén, bevette Tobrukot és El Agheilát, megsemmisített tíz olasz hadosztályt, 130 000 hadi­ foglyot ejtett, miközben összesen 438 főnyi veszteséget szenvedett. Ezt a rend-

101

A TENGELYHATALMAK TÁMADÁSA

Olasz géppuskások a líbiai sivatagban

H arcképtelen n é v ált olasz tankok a britekkel vívo tt páncélosütközet után

102

M U SSO LIN I

KUDARCAI

kívüli hadműveletet a modern kor egyik leggyor­ sabb páncélos-előrenyomulása koronázta meg, amikor is a 4. páncélosdandár harminchárom óra alatt 274 kilométeren dübörgőit át, hogy elvágja az olasz tankok visszavonulási útját. Ám a megszerzett előny kárba veszett. Churchillnek az egész háború folyamán az egyik legroszszabb döntése volt, hogy utasítást adott O ’Connornak, ne folytassa az előrenyomulást, amelynek vé­ gén bevehette volna Tripolit, ahol az olaszok már minden pillanatban számítottak rá. Ehelyett úgy döntött, inkább átirányítja az egész tobruki állo­ mányt Görögországba, a Balkán védelmére, egy esetleges náci támadással szemben. Hitler felismerte, hogy a közel-keleti olajmezők birtoklása befolyásolhatja a háború kimenetelét, és beavatkozott Mussolini oldalán. 1941. február 12én Erwin Rommel német tábornokot Tripoliba ve­ zényelték egy tankhadosztály élén, amelyből ké­ sőbb az Afrika Korps (hadtest) kialakult. Rommel az előző esztendőben már kitüntette magát Franciaországban, és felkeltette Hitler figyelmét. Ez megismétlődött Afrikába érkezésekor is, amikor sikerült meglepnie a Tobrukban állomásozó, immár csökkentett brit erőket. Március 30-án elfoglalta a kikötőt, és foglyul ejtette O ’Connor tábornokot. Eközben Hitler ráébredt, hogy el kell foglalnia Görögországot, ha fe­ nyegetést akar jelenteni a fekete-ten­ geri és közel-keleti olajmezőkre. Bul­ gáriától támogatást igényelt, Jugoszlá­ viától pedig legalábbis semlegességet. Ám az utóbbival megkötött úgyneve­ zett egyezmény mindössze két nap után összeomlott, amikor lemondat­ ták a régenst, és trónra ültették Péter herceget. A W ehrm acht egyetlen hét alatt leverte a jugoszláv hadsereget, a szintén benyomuló olaszok és magya­ rok segítségével pedig az országot szétszakították. Belgrádot lerombolta a Luftwaffe. A görögországi brit intervenció so­ rán kísértetiesen ismétlődött meg az utánpótláshiánytól sújtott norvégiai hadjárat és a Dunkerque-nél elért pir- 19 4 1. január: O ’Connor és W aveii

103

19 4 1. február: B rit géppuskások Líbiában, bevetés közben

Olasz tankok a számtalan sikertelen ellentám adás egyikén

104

M U SSO LIN I

KUDARCAI

Olasz hadifoglyok vonulnak a szögesdrótok mögé, hosszú időre

Új-zélandi katonák olasz zászlót zsákm ányoltak

105

A TENGELYHATALMAK TÁMADÁSA

1

fi"

V

Olasz katonák kúsznak át a brit védelem szögesdrótjai alatt

106

M U SSO LIN I

KUDARCAI

ruszi győzelem. A 62 000 brit, birodalmi és görög katonából 50 000-et kellett evakuálni a német előrenyomulás elől. A menekültek között volt a görög kor­ mány és a király is. Veszélybe került a Közel-Kelet nagy része. Iraki katonák megtámadták a Bagdad környéki brit légitámaszpontokat, és a vichyi kormány megengedte a németeknek, hogy igénybe vegyék szíriai repülőtereit. A szövetségesek szá­ mára március 27-én, a Matapan-fok mellett vívott csatában érkezett el az egyetlen fényes pillanat. Sikerült megfejteniük az olasz haditengerészet kód­ ját, a földközi-tengeri brit flotta így rajtaütött egy olasz haditengerészeti egysé­ gen, és tökéletesen megsemmisítette.

19 4 1. novem ber: Elkesered ett olasz foglyok Tobruk közelében

107

A TENGELYHATALMAK TÁMADÁSA

•

% ^

lo e

• »A . t * -•

•

•? í l . v

.•. vJ 4 -T * l-

■

a«- *

^ v

# R_

-* * » * *.

w.»;

■ - » .V . .J

'-* ^

*^L 1