81530_Érettségi_példatár

Raktári szám: 81530 ISBN 978-963-19-6781-4

Az érettségi adattár tartalmazza mindazokat az évszámokat, neveket, fogalmakat és földrajzi neveket, amelyek ismerete fontos a történelem érettségi vizsgán. Az anyag nem csupán téma szerint tagolt, hanem évfolyamonként is. Így világosan láthatjuk egy-egy középiskolai évfolyam lexikai követelményeit és követhetjük, hogy bizonyos tartalmak évfolyamonként hogyan bôvülnek, gazdagodnak. Az érettségi adattár biztos hátteret ad a történelmi tanulmányokhoz és az érettségire való felkészüléshez. Azok is sok hasznos és érdekes adatot találnak benne, akik nem a vizsgára készülnek, de érdeklôdnek a történelem iránt.

A Nemzeti Tankönyvkiadó Forrásközpontú történelem sorozatának tankönyvei:

Száray Miklós Történelem II. középiskolák, 10. évfolyam (raktári szám: NT–14225)

Száray Miklós Történelem III. középiskolák, 11. évfolyam (raktári szám: NT–14325)

NTK Érettségi adattár 81530 BORÍTÓ.indd 1

Kaposi József–Száray Miklós Történelem II. Képességfejlesztô munkafüzet (raktári szám: NT–14225/M)

Kaposi József–Száray Miklós Történelem III. Képességfejlesztô munkafüzet (raktári szám: NT–14325/M)

Érettségi adattár 9–12. évfolyam

Száray Miklós–Kaposi József Történelem IV. középiskolák, 12. évfolyam (raktári szám: NT–14425)

A Forrásközpontú történelem sorozathoz tartozó munkafüzetek:

Kaposi József–Száray Miklós Történelem I. Képességfejlesztô munkafüzet (raktári szám: NT–14125/M)

Kaposi József – Száray Miklós

Kaposi József–Száray Miklós Történelem IV. Képességfejlesztô munkafüzet (raktári szám: NT–14425/M)

Kaposi József – Száray Miklós

Száray Miklós Történelem I. középiskolák, 9. évfolyam (raktári szám: NT–14125)

Forrásközpontú történelem Érettségi adattár 9 –12. évfolyam

Tevékenységközpontú történelemtanítás

8/5/09 11:15 PM

81530_001-004:Layout 1

8/7/09

12:22 PM

Page 1

Forrásközpontú tör ténelem

KAPOSI JÓZSEF – SZ ÁRAY MIKLÓS

Érettségi ad attár a középiskolák 9–12. évfolyama számára

NEMZETI TANKÖNYVKIADÓ, BUDAPEST

81530_001-004:Layout 1

8/7/09

12:22 PM

Page 2

Felelős szerkesztő: PÁLINKÁS MIHÁLY A fedelet tervezte: BÁNÁTI JÁNOS Illusztrációk: MEZŐ IMRE ZSOLT

© Kaposi József, Száray Miklós, Nemzeti Tankönyvkiadó Zrt., 2009

ISBN 978-963-19-6781-4 Nemzeti Tankönyvkiadó Zrt. www.ntk.hu Vevőszolgálat: [email protected] Telefon: 06 80 200 788 A kiadásért felel: Jókai István vezérigazgató Raktári szám: 81530 Műszaki igazgató: Babicsné Vasvári Etelka Műszaki szerkesztő: Marcsek Ildikó Grafikai szerkesztő: Mikes Vivien Terjedelem: 15,73 (A/5) ív 1. kiadás, 2009 Nyomdai előkészítés: Wow Stúdió Kft.

Készült a Gyomai Kner Nyomda Zrt.-ben, a nyomda alapításának 127. esztendejében Felelős vezető: Fazekas Péter vezérigazgató Tel.: 66/887-400 http://www.gyomaikner.hu E-mail: [email protected]

81530_001-004:Layout 1

8/7/09

12:22 PM

Page 3

Előszó A történelemtanulás során gyakran szembesülünk azzal, hogy történelem érettségi vizsgán számon kért kompetenciáknak csak a történelem tényeivel (lexikai anyagával) összefüggésben van értelmük. • A források nem értékelhetők megfelelő háttérismeretek nélkül. • A szaknyelv alkalmazása elképzelhetetlen pontos fogalomismeret híján. • Nem tájékozódhatunk térben és időben, ha nem ismerünk évszámokat, történelmi személyiségeket és nem tudjuk, miért fontos az adott korban egy ország, egy település vagy éppen egy folyó. Érettségi adattárunkban a tanárok és a diákok körében is méltán sikeres Forrásközpontú történelem tankönyvsorozat szerzői gyűjtötték össze mindazokat a lexikai adatokat, amelyek ismerete fontos lehet az érettségi vizsgán. Minden évszámról, történelmi személyről, fogalomról és földrajzi névről lényegre törő és könnyen megtanulható ismertető segíti a tanulók felkészülését. A részletes érettségi követelményekben előírt évszámokat, neveket, fogalmakat és topográfiai adatokat (✱) jelöléssel emeltük ki, hiszen ezeket mindenkinek tudni kell. Más évszámok, nevek, fogalmak, földrajzi nevek azért kerültek be a válogatásba, mert szerzőink szerint ezek ismerete nélkül középiskolás szinten nem alakulhat ki megfelelő kép a történelem fontos korszakairól, és ezek nélkül a források megértése és az ismeretek alkalmazása is nehéz feladatot jelentene. A szerzők tanárként megtapasztalták, hogy tartós tudás úgy érhető el, ha az ismeretek többféle összefüggésben is előfordulnak. Ezért ugyanazzal az információval találkozhatunk a kronológiában, a neveknél, esetleg a földrajzi neveknél is, de mindig más megvilágításban. Ez a megoldás lehetővé teszi, de meg is követeli az adattár rugalmas használatát. Ha például nem találunk egy szerződést a fogalmaknál, nézzük meg azoknál a személyeknél, akik megkötötték ezt a szerződést. Ha pedig egy személy tevékenységének valamely részéről keveset tudtunk meg, tanulmányozzuk a hozzá kapcsolható fogalmakat, évszámokat vagy földrajzi neveket is. Adattárunk anyagát nem csupán téma szerint tagoltuk (évszámok, nevek, fogalmak, topográfia), hanem évfolyamonként is. E szerkezet előnyei a következők: • Az adattárat használók világosan látják egy-egy évfolyam lexikai követelményeit. • A kötetből jól követhető, hogy bizonyos tartalmak (pl. fogalmak, földrajzi nevek) évfolyamonként hogyan bővülnek, gazdagodnak. (Mást kell tudni például Erdélyről, Párizsról, a kormányzó vagy a város fogalmáról 10., 11. és 12. évfolyamon.)

81530_001-004:Layout 1

8/7/09

12:22 PM

Page 4

• Csak olyan szintű leírását látjuk a keresett tartalomnak, amilyen szint az adott évfolyamon számunkra szükséges. Azoknál a tartalmaknál, amelyek más évfolyamokon is előfordulnak, utalások jelzik ezt (pl. Lásd még  10. és 12. évfolyam). Az utalásokat követve a tartalom egésze könnyen megismerhető. • Az évfolyamokra bontott adattár az érettségire való felkészülésen kívül használható már 9. évfolyamtól kezdve a történelmi tanulmányokhoz. • A későbbi tanulás, ismétlés szempontjából is hatékonyabb az évfolyamonkénti rendezettség. Így jobban felidéződik az egész évfolyam ismeretköre, az események, fogalmak, nevek és földrajzi nevek történelmi koronként meglévő kapcsolatai. Az érettségi adattár biztos hátteret ad a történelmi tanulmányokhoz és az érettségire való felkészüléshez. Kiemelendő, hogy egy kötetben találjuk az évszámokat, a neveket, a fogalmakat és a földrajzi neveket. Bízunk benne, hogy adattárunkban azok is találnak sok hasznos és érdekes adatot, akik nem érettségi vizsgára készülnek, de érdeklődnek a történelem iránt! A Szerzők és a Kiadó

81530_005-083_9-10evf:Layout 1

8/7/09

1:47 PM

Page 5

9. évfo lyam

81530_005-083_9-10evf:Layout 1

8/7/09

1:47 PM

Page 6

ÉVSZÁMOK

6

Kr. e. 7–4. évezred: az újkőkor a Közel-Keleten, az ún. neolitikus forradalom. Kr. e. 3. évezred ✱: Sumer tündöklése és bukása. – Az első államok Kína területén. Kr. e. 3. és 2. évezred fordulója: az Indus-völgyi kultúra fénykora. Kr. e. 2900: Alsó- és Felső-Egyiptom egyesítése. Kr. e. 3000–2000: az uráli népekből kiváló finnugor népek egységének kora. Kr. e. 2700–2200: az Óbirodalom kora Egyiptomban. (Kr. e. XXVIII–XXV. század: a piramisépítő fáraók kora.) Kr. e. 2000–Kr. e. 1450 körül: a krétai kultúra fénykora. Kr. e. 2000–1000: az ugor egység kora. Kr. e. XVIII. század ✱: Óbabiloni Birodalom – Hammurapi törvénygyűjteménye. Kr. e. XVI–XIII. század: a mükénéi kultúra fennállása. Kr. e. 1500 körül: árja bevándorlás Indiába. Kr. e. 1500–1000: az Újbirodalom fennállása, az egyiptomi nagyhatalom kora. Kr. e. XIII. század ✱: dór vándorlás – a mükénei központok pusztulása. – Az ún. tengeri népek elözönlik a Közel-Kelet térségét. Kr. e. XII–VIII. század: az ún. átmeneti korszak a görög történelemben: a vaskor kezdete, a poliszok kialakulása. Kr. e. 1000 körül: az ugor egység felbomlása, a magyar nép kialakulásának kezdete. Kr. e. X. század ✱: Salamon Jeruzsálemben megépíti a templomot. Kr. e. IX–VII. század: az Asszír Birodalom fennállása (fénykora a VII. század közepe). Kr. e. 776 ✱: az első feljegyzett olimpiai eredmények – a görög időszámítás kezdete. Kr. e. VIII–VI. század: a görög gyarmatosítás. Kr. e. 753 ✱: Róma alapítása. Kr. e. VII. század közepe–VI. század közepe: az Újbabiloni Birodalom fennállása. Kr. e. VII. század vége: Drakón szigorú törvényei Athénban (a hagyomány szerint Kr. e. 621). Kr. e. 594 ✱: Szolón reformjai Athénban. Kr. e. VI. század: Buddha új vallást alapít (buddhizmus). Kr. e. 525 ✱: Kürosz perzsa király elfoglalja Egyiptomot. Kr. e. 510 ✱: az arisztokratikus köztársaság kialakulása Rómában. Az utolsó türannosz elűzése Athénból. Kr. e. 508 ✱: Kleiszthenész reformjai Athénban. Kr. e. 500 körül: a magyarság sztyeppei vándorlásának kezdete. Kr. e. 490 ✱: a marathóni csata. Kr. e. 480 ✱: a thermopülai és a szalamiszi csata.

81530_005-083_9-10evf:Layout 1

8/7/09

1:47 PM

Page 7

7

ÉVSZÁMOK

Kr. e. 450 körül: a XII táblás törvények Rómában. Kr. e. 431–404 ✱: a peloponnészoszi háború. Kr. e. IV–III. század: Róma meghódítja Itália területét. Kr. e. 367 ✱: törvényben maximálják Rómában az állami földekből bérelhető föld nagyságát (Licinius-féle földtörvény). Kr. e. III. század vége: Kína egységes császárság (Csi Si Huang-ti). Kr. e. 336–323 ✱: Alexandrosz uralkodása. Kr. e. III–I. század: a hellenisztikus birodalmak kora. Kr. e. 264–241 ✱: az első pun háború. Róma elfoglalja Szicíliát. Kr. e. 218–201 ✱: a második pun háború. Róma megszerzi a Földközi-tenger nyugati medencéje feletti uralmat. Kr. e. 168 ✱: a püdnai csata. A római előretörés kezdete Keleten. Kr. e. 149–146: a harmadik pun háború, Karthágó elpusztítása. Kr. e. 60: az első triumvirátus. (Crassus, Pompeius és Caesar szövetsége.) Kr. e. 48 ✱: a pharszaloszi csata. Caesar legyőzi Pompeiust. Kr. e. 44: Caesar meggyilkolása. Kr. e. 43: a második triumvirátus. (Antonius, Octavianus és Lepidus szövetsége.) Kr. e. 42: csata Philippinél. Antonius vezetésével legyőzik Caesar merénylőinek seregét. Kr. e. 31 ✱: az actiumi csata. Octavianus legyőzi Antoniust, s megszerzi az egyeduralmat. Kr. e. 27–Kr. u. 14: Octavianus (Augustus) uralkodása. A principátus rendszerének kiépítése. Kr. e. 9: a római hódítás kezdete Pannóniában. Kr. u. II. század eleje: a Római Birodalom eléri legnagyobb kiterjedését. Kr. u. 284: Diocletianus trónra lépése (uralkodik 305-ig). A dominátus kiépítése. Kr. u. 313 ✱: Constantinus türelmi rendelete – a kereszténység egyenjogúsítása. Kr. u. 325: Constantinus összehívja a nicaeai zsinatot, ahol tisztázzák a keresztény hitelveket. Kr. u. 391: a kereszténység államvallás a Római Birodalomban, más vallásokat üldöznek. Kr. u. 395 ✱: Theodosius császár két részre osztja a Római Birodalmat. Kr. u. 451: a catalaunumi csatában a rómaiak feltartóztatják Attila seregét. Kr. u. 476 ✱: a Nyugatrómai Birodalom bukása. Az ókor vége. Kr. u. VI–VIII. század: a magyarok a Volga és a Káma folyó vidékén élnek (a terület neve Baskíria vagy Magna Hungaria).

81530_005-083_9-10evf:Layout 1

8/7/09

1:47 PM

Page 8

ÉVSZÁMOK

8

622 ✱: a hidzsra – a mohamedán időszámítás kezdete. VII. század második fele–VIII. század eleje: az Arab Birodalom fénykora. 700 körül: a magyarok Baskíriából Levédiába, a Volga és Don folyók vidékére költöznek. Itt laza kazár fennhatóság alá kerülnek. 732 ✱: Martell Károly Poitiers-nél megállítja az arabokat. 756: a Pápai Állam létrejötte. 768–814: Nagy Károly uralkodása – a Frank Birodalom fénykora. 800 ✱: Nagy Károlyt III. Leó pápa Rómában császárrá koronázza. 830 körül: a magyarok – kiszakadva a kazár fennhatóságból – nyugatabbra költöznek, a Don és a Duna közötti sztyeppére. 843 ✱: a verduni szerződés – a Frank Birodalom felosztása. 896 ✱: a honfoglalás. 907–955: a magyar kalandozások fő időszaka. (Bizánc felé még 970-ig.) 907: a pozsonyi csata – magyar győzelem a bajorok felett. 955 ✱: az augsburgi csata – a magyarok veresége. 962 ✱: I. (Nagy) Ottó császárrá koronázása Rómában. Megalakul a Német-római Császárság. 972–997: Géza fejedelem uralkodása. 973 ✱: a quedlinburgi találkozó – béke a Nyugattal. 997–1038 ✱: I. (Szent) István uralkodása. 1000 vagy 1001 ✱: Szent István megkoronázása. 1054 ✱: nagy egyházszakadás, a katolikus és a görögkeleti egyház végleges elválása.

81530_005-083_9-10evf:Layout 1

8/7/09

9

1:48 PM

Page 9

NEVEK

Alexandrosz ✱ (Nagy Sándor): makedón király (Kr. e. 336–323), s az ókor egyik legjelentősebb hadvezére. Makedónia és Hellász egyesített erejét felhasználva hosszú hadjáratban meghódította a Perzsa Birodalmat. Uralkodása új korszakot nyitott a görög és az ókori keleti történelemben (hellenizmus). Álmos ✱ (? – 895): a magyar törzsek fejedelme Etelközben, Árpád apja. A honfoglalás során feltehetően nomád szokás szerint feláldozták a besenyőktől elszenvedett vereség miatt (szakrális gyilkosság). Anonymus ✱: krónikaíró, a XII. század végén készült Gesta Hungarorum című regényes krónika (geszta) szerzője. Nevét az utókortól kapta (jelentése: Névtelen), mivel önmagát P. mesternek nevezi. Anonymus munkája a honfoglalást kísérő harcokkal és az azt követő megtelepedéssel foglalkozik, de inkább a saját korának, s nem a honfoglalás korának értékes forrása. (Lásd még  10. évfolyam) Antonius ✱, Marcus (Kr. e. 83–30): római politikus és hadvezér. Caesar hadvezére, majd a második triumvirátus (Kr. e. 43) tagja. Caesar gyilkosainak legyőzése után (Philippi, Kr. e. 42) a birodalom keleti részén építette ki hatalmi bázisát (lásd Kleopátránál). Rövidesen szembekerült Octavianusszal, akitől Actiumnál vereséget szenvedett (Kr. e. 31), s öngyilkos lett. Arisztotelész ✱ (Kr. e. 384–322): görög bölcselő, Alexandrosz nevelője. Mind a tapasztalati, mind a szellemi világot létezőnek ismerte el, de a szellemit tartotta magasabb rendűnek. Szerinte a világot az „első mozgató”, egy istenség tartja fenn. Foglalkozott a természettel (fizika, meteorológia, élőlények), az államok felépítésével (Politika), a logikával és etikai kérdésekkel, ezért filozófiája a különböző szaktudományok elkülönülésének első lépését is jelenti. Árpád ✱ (?–907): magyar fejedelem, az Árpád-ház őse. Etelközben állt a magyar törzsszövetség élére, s ő vezette őseinket a Kárpát-medencébe. Attila ✱: a hunok királya (Kr. u. 434–453). Bátyja, Bleda (Buda) megölése után lett egyeduralkodó (444). Előbb a Keletrómai, majd a Nyugatrómai Birodalmat támadta meg, Galliában azonban a római seregek megállították (catalaunumi csata, 451). Hunokból és más alávetett népekből álló birodalma halála után szétesett. Augustus ✱  Octavianus Benedek ✱, Nursiai, Szent (480–543): a bencés rend megalapítója. Jelentős szerepet játszott a pápaság megerősítésében, a térítő munka fellendítésében és a latin írásbeliség átmentésében. Brutus, Marcus Junius: J. Caesar fogadott fia, majd gyilkosa (Kr. e. 44). Tettével a római köztársaságot akarta megmenteni. A philippi csatában (Kr. e. 43) az Antoniustól és Octavianustól elszenvedett vereség után öngyilkos lett. Buddha ✱, Sziddhártha Gautama (Kr. e. VI. sz.): a buddhizmus megalapítója. A szanszkrit név jelentése: „megvilágosodott”. Módos indiai család gyermeke (a ksatriják kasztjába tartozott), aki megrázó élmények hatására elmélkedő, aszkétikus életet kezdett, s kialakította a róla elnevezett vallás (buddhizmus) alapelveit. Tanításainak lényege az emberi vágyakról való lemondás, amellyel eljutunk a tökéletes lelki nyugalom, a nirvána állapotába. Caesar ✱, Caius Julius (Kr. e. 100–44): római politikus és hadvezér. Néppárti támogatással került a hatalom közelébe, s tagja lett az első triumvirátusnak (Kr. e. 60). Katonai sikerek után, a hadseregére támaszkodva megszerezte az egyeduralmat (Kr. e. 48),

81530_005-083_9-10evf:Layout 1

NEVEK

8/7/09

1:48 PM

Page 10

10

és reformokat vezetett be, amelyekkel kedvezett a népnek, és gyöngítette a senatust. Nyíltan felrúgta a köztársasági hagyományokat, s ezért a senatus köztársaság párti tagjai meggyilkolták. Cirill ✱, Szent (kb. 827–869): görög szerzetes, „a szlávok apostola”. Bátyjával, Metóddal együtt kidolgozták a szláv nyelvű egyházi szertartásrendet (liturgiát) és a szláv ábécét. Cirill Rómában halt meg, ahol a pápával elismertette a szláv nyelvű liturgia használatát. Constantinus, I. ✱ (Nagy Konstantin): római császár (Kr. u. 306–337). Hosszú belháborúban szerezte meg az egyeduralmat. 313-ban kiadott rendeletével a kereszténységet egyenjogúsította a többi vallással, s így az új vallás a birodalom egyik összetartó erejévé vált. Ő elnökölt a nicaeai zsinaton. Egy régi görög gyarmatváros (Büzantion) helyén új fővárost alapított, Konstantinápolyt (Constantinopolis). Dareiosz ✱ (latinosan Dárius – perzsa Dárajavaus): több perzsa nagykirály neve. 1. I. Dareiosz (Kr. e. 522–486)✱ uralkodása alatt élte fénykorát a Perzsa Birodalom. A görög poliszokat nem sikerült meghódítania, Marathónnál vereséget szenvedett az athéniaktól. 2. III. Dareiosz (Kr. e. 335–330): az utolsó perzsa uralkodó, aki Nagy Sándorral szemben vesztette el birodalmát. Dávid ✱: zsidó uralkodó (Kr. e. 1110–970), az egységes zsidó állam létrehozója a Kr. e. X. században. Ő tette fővárossá Jeruzsálemet. Zsoltárok szerzőjeként is ismert. Diocletianus ✱: római császár (Kr. u. 284–305), a dominátus rendszerének létrehozója. A kormányzást a császári hatalom megosztásával tette hatékonyabbá (társcsászár és két helyettes). A hadsereget nem a határoknál állomásoztatta, hanem központokba vonta össze, így a katonai erő alkalmazása rugalmasabbá vált. Diocletianus keményen üldözte a keresztényeket. Az Adriai-tenger partján (Spalato–Split) emelt palotájának maradványa ma kedvelt turistacélpont. Drakón: Athén legendásan szigorú törvényhozója (neve magyarul sárkányt jelent). Írásba foglalta a törvényeket (Kr. e. 621), s ezzel erősítette a jogbiztonságot. (Kőbe vésett törvényei az athéni agórán álltak.) Gellért ✱, Szent (kb. 980–1046): velencei származású bencés szerzetes, hittérítő. Zarándoklatra indulva került Magyarországra, ahol István király kérésére részt vett a katolikus egyház alapjainak lerakásában. Később Imre herceg nevelője. (Lásd még  10. évfolyam) Géza ✱: magyar fejedelem (972–997), Árpád dédunokája. Leverte a hatalmát megkérdőjelező törzsfőket, a keleti országrészek feletti uralmat pedig Sarolttal kötött házasságával biztosította. 973-ban Quedlinburgban békét kötött Ottó császárral, s hittérítőket kért tőle. Fiát, Istvánt keresztény szellemben neveltette, és megszerezte számára a német-római császárral rokonságban álló Gizella kezét. Gracchusok ✱ (Kr. e. II. sz.): római politikus testvérpár, néptribunusok. 1. Tiberius a köztársaság válságának okát abban látta, hogy a kisbirtokos parasztok elveszítették földjeiket és nincstelenekké váltak. Kr. e. 133-ban felújította a Licinius-féle földtörvényt, hogy földet oszthasson a nincsteleneknek. Ellenfelei meggyilkolták. 2. Caius Kr. e. 123-ban lett néptribunus. Folytatta a földosztást és Karthágó területén akart letelepíteni nincsteleneket. A szövetségeseknek is római polgárjogot akart adni, emiatt azonban a római nép egy része is ellene fordult. Egy népgyűlésen kitört verekedés során öngyilkos lett.

81530_005-083_9-10evf:Layout 1

8/7/09

1:48 PM

Page 11

11

NEVEK

Hadrianus ✱: római császár (Kr. u. 117–138), az Antoninus-dinasztia tagja. Felhagyott a terjeszkedő politikával, és kiépíttette a birodalom határát védő limest. A birodalom egészére kiterjedő egységes császári közigazgatást hozott létre. Hammurapi ✱ (Kr. e. XVIII. század): az Óbabiloni Birodalom uralkodója. Nevéhez fűződik az első fennmaradt jelentős törvénygyűjtemény, melyben megfigyelhető a tulajdon védelme és a „szemet-szemért elv”. Hannibál ✱ (Kr. e. 247–183): A punok legendás tehetségű hadvezére a második pun háborúban (Kr. e. 218–201). Zseniális stratégiai lépése, hogy északról támadt Itáliára, remélve, hogy csatlakoznak hozzá az itteni, nem régen római uralom alá került népek. Seregével átkelt az Alpokon, majd Cannae-nál bekerítette és megsemmisítette a római sereget. Mikor Róma sereget küldött Karthágó ellen, hazarendelték, s városától nem messze döntő vereséget szenvedett (Záma, Kr. e. 202). Sikertelenül akart újabb Róma-ellenes háborút szervezni, s ezért öngyilkos lett. Hérodotosz ✱ (Kr. e. 484–425): görög történetíró, „a történetírás atyja”. A görög–perzsa háborúkról szóló művében a Perzsa Birodalom területeit, népeit is bemutatta (így írt pl. a piramisokról). Munkájához felhasználta utazásai során szerzett tapasztalatait és egyéb forrásokat. Törekedett a tárgyilagosságra, s az események mozgatórugóit is kereste. Homérosz (Kr. e. VIII. század): görög epikus költő, a hagyomány a nevéhez köti a görögök két hőskölteményét, az Iliászt és az Odüsszeiát. Az utóbbi később keletkezett, s így feltehetően nem Homérosz a szerzője. Hufu  Kheopsz Imre ✱: lásd  10. évfolyam. István, I. ✱, Szent: Árpád-házi magyar fejedelem (997-től), majd király (1001–1038). Eredeti neve Vajk, az István nevet megkeresztelésekor kapta. Kemény harcok során uralma alá vonta az egész Kárpát-medencét, erőteljesen terjesztette a kereszténységet, kiépítette a magyar egyházszervezetet. A közigazgatás és a haderő alapjává a királyi várakat tette (vármegyék). 1083-ban szentté avatták. (Lásd még  10. évfolyam) Jahve: a zsidóság istene. Kezdetben az egyik isten a sok közül, majd a zsidóság egyetlen istenévé vált, s végül a babiloni fogságot követően a zsidóság őt tekintette a világmindenség egyetlen istenének. János, Keresztelő, Szent (Kr. e. I. század): zsidó próféta. Palesztinában, a Jordán vizében keresztelt, s hirdette a megváltó közeli eljövetelét. Heródes király félve népszerűségétől kivégeztette. Jézus Krisztus ✱: (Kr. e. 7/4–Kr. u. 30): a kereszténység alapítója. A keresztény tanítás szerint Isten egyszülött fia, aki életével példát mutatott a keresztényi életre, szenvedésével és kereszthalálával megváltotta az emberiséget. Születésének korábban vélt időpontja a keresztény időszámítás kezdete. Életét az evangéliumok mutatják be. Justinianus ✱: bizánci császár (527–565). Az utolsó latin nyelvű keleti császár. Megkísérelte a Római Birodalom helyreállítását, s ideiglenesen elfoglalta Itáliát és Észak-Afrika egy részét. Nevéhez fűződik a római jog egységbe foglalása (Corpus juris civilis). Karolingok ✱: Kis Pippin frank uralkodó utódai. Károly ✱: frank uralkodók. 1. Martell Károly: frank udvarnagy (majordomus) 714 és 741 között. Megszilárdította a központi hatalmat, s 732-ben hadaival Poitiers-nél meg-

81530_005-083_9-10evf:Layout 1

NEVEK

8/7/09

1:48 PM

Page 12

12

állította az arab előretörést. 2. Nagy Károly✱: frank király (768–814). Számos hadjáratában jelentős területű birodalmat kovácsolt össze. A pápa 800-ban császárrá koronázta. A birodalom kormányzását a hűbéri rendszerre alapozta (grófságok, földadományok). Aachenben királyi palotát építtetett, s támogatta a kultúrát. Kheopsz ✱ (Kr. e. XXVI sz.): az egyiptomi Óbirodalom fáraója. Gízai piramisa a legnagyobb méretű ilyen síremlék (146 méter magas, 2 millió kőtömbből áll). Kleiszthenész ✱ (Kr. e. VI. sz.): athéni politikus, aki Kr. e. 508-ban jelentős reformokat vezetett be. A lakosság addigi vagyoni beosztása helyett a lakóhely szerinti beosztást tette a politikai szereplés (a tisztségek betöltésének) alapjává. A várost és környékét új területi egységekre (phülékre) osztotta, amelyeket úgy alakított ki, hogy a démosz fölénye érvényesüljön az arisztokráciával szemben (lásd az ábrát a tankönyv 67. oldalán), s ezzel biztosította a demokráciát. A népakarat kifejezésére bevezette a cserépszavazás intézményét. Kleopátra, VII.: az ókori Egyiptom utolsó uralkodója (Kr. e. 52–30), a Ptolemaiosz-uralkodóház tagja. A keleten előretörő Rómával szemben igyekezett megőrizni országa önállóságát, s e célért felhasználta női vonzerejét is. Előbb Julius Caesar szeretője lett (egy gyermeket is szült neki), majd Antoniushoz fűzte legendás szerelem (három gyermeke született tőle). Antonius actiumi veresége után öngyilkos lett. Klodvig ✱ (466–511): frank uralkodó, aki létrehozta a frank államot. Legyőzte a törzsfőket, földjeiket híveinek adományozta, s népével felvette a kereszténységet. Utódai a Merovingok. Konfuciusz ✱, Kung-fu-ce (Kr. e. VI–V. sz.): kínai gondolkodó. Az egyén és a közösség közötti harmónia fontosságát hirdette. Ez akkor valósul meg, ha az államot olyan ember vezeti, akit mindenki tisztel, mert életével jó példát mutat a népnek és legfőbb erénye az igazságosság. Koppány ✱ (? –997): Géza halálakor az Árpádok legidősebb férfitagja, így a szeniorátus szerint őt illette volna a hatalom. Szembeszállt a fejedelemséget atyjától a primogenitúra alapján öröklő Istvánnal, de vereséget szenvedett. A krónika szerint holttestét felnégyelték és Esztergom, Veszprém, Győr, valamint egy erdélyi város kapujára szegezték. Lao-ce (Kr. e. VI. sz.): kínai gondolkodó (az „Öreg mester”), a taoizmus megalkotója. A buddhizmushoz hasonlító gondolati-vallási rendszer lényege a belső harmónia megteremtésére és a természetes életre való törekvés. Leónidasz ✱ (Kr. e. V. század vége): spártai király, aki Kr. e. 480-ban a Thermopülaiszorosban feltartóztatta a perzsa sereget, és katonái élén hősi halált halt. Marcus Aurelius: római császár (Kr. u. 161–180), az Antoninus-dinasztia tagja. Sokat háborúskodott a dunai limest támadó barbár népekkel. Nagy műveltségű filozófus volt. A sztoikus filozófia szellemében írt elmélkedései ma is elgondolkodtató olvasmányt jelentenek. Marius ✱, Caius (Kr. e. 157–87): néppárti politikus Rómában. A hadsereg – és részben a társadalom – válságát a zsoldoshaderő felállításával oldotta meg. Győzelmei (pl. Numídia ellen) helyreállították Róma külpolitikai tekintélyét. Egymás után többször consullá választották, hogy reformjait végrehajthassa. A hatalomért fegyveres harcot vívott a szenátori párt vezére, Sulla ellen, ami a polgárháborús időszak kezdetét jelentette Róma történelmében.

81530_005-083_9-10evf:Layout 1

8/7/09

13

1:48 PM

Page 13

NEVEK

Metód ✱ (kb. 815–885): a „szlávok apostola”. Öccsével, Cirillel együtt jelentős része volt a szlávok keresztény hitre térítésében. Miltiadész ✱ (Kr. e. 550–489): athéni hadvezér (sztratégosz), aki marathóni csatában (Kr. e. 490) legyőzte a perzsákat. Később egy kisebb vereség miatt hazaárulással vádolták, bebörtönözték, s a börtönben belehalt sérüléseibe. Mohamed ✱ (kb. 570–632): próféta, az iszlám vallás alapítója. Tevehajcsár, majd kereskedő, aki ismerte a zsidó és a keresztény vallást, s ezeknél egyszerűbb tanokkal akarta megteremteni az arabok egységét. 622-ben Mekkából Medinába vonult (az iszlám időszámítás kezdete), remélve, hogy itt kedvezőbben fogadják tanait. Sikere nyomán Mekkában is egyre több követője lett, s ezt a várost tette meg az iszlám központjává. (Az itteni Kába-kő lett a vallás legszentebb helye.) Mohamed Medinában halt meg. Mózes: ószövetségi próféta, aki kivezette népét (a zsidóságot) Egyiptomból, s szövetséget kötött az Úrral. Mózes legendás személye a zsidóság nyugati gyökereit képviseli. Nagy Sándor ✱  Alexandrosz Nero: római császár (Kr. u. 54–68), a Julius–Claudius-dinasztia tagja. A tehetséges, a művészetekhez is vonzódó ifjúból a hatalomtól megittasult uralkodó vált, akinek rémtettei máig példázzák, hogy milyen torzulásokhoz vezethet a korlátlan egyeduralom. Nero rendelte el az első keresztényüldözést, a Rómát pusztító tűzvész után (64). Amikor a hadsereg fellázadt uralma ellen, öngyilkos lett. Octavianus ✱, Caius (Kr. e. 63–Kr. u. 14): római politikus. Caesar unokaöccse, a második triumvirátus (Kr. e. 43) tagja. Antonius legyőzése után kiépítette sajátos, köztársasági formákkal leplezett egyeduralmát, a principátust. Kormányzása belső és külső békét hozott a birodalomnak (Pax Romana). Érdemeiért a senatus Augustusnak (Fenséges) nevezte, s személyét vallásos tisztelet övezte. Kőbe vésett, propagandisztikus célokat is szolgáló önéletrajza fontos történelmi forrás. Ottó, I. ✱ (912–973): német király (Szász dinasztia), aki 955-ben legyőzte a magyarokat Augsburgnál. 962-ben a pápa Rómában császárrá koronázta, és ezzel létrejött a Német-római Birodalom. Géza fejedelem hozzá küldte követeit 973-ban. Pál ✱ (kb. Kr. u. 10–67): apostol, a keresztény vallás terjesztője. A zsidóságból származott (eredeti neve Saul), s kezdetben üldözte a keresztényeket, majd Damaszkusz felé tartva egy látomás hatására keresztény hitre tért (páli fordulat). Több térítő utat tett, személyesen és levelekkel tartotta a kapcsolatot különböző városok keresztény gyülekezeteivel. Leveleiben a hitélettel kapcsolatos elméleti és gyakorlati kérdésekkel foglalkozott. Tanításaival nyitottá tette a kereszténységet a gazdagok és a nem zsidó népesség felé, s ezzel elősegítette, hogy a kereszténység szélesebb körben elterjedhessen. Peiszisztratosz ✱: Athén türannosza (uralkodott Kr. e. 560–527). Fegyveres erővel szerezte meg az egyeduralmat, de a tömegekre támaszkodva tartotta fenn azt. A vele szembeszálló arisztokraták földjeit a népnek osztotta ki, s jövedelemadót vezetett be, amelyből nagy középítkezéseket pénzelt. Támogatta a Dionüszosz-kultuszt, igyekezett előnyös kereskedelmi szerződéseket kötni. Halála után azonban már a démosz is megelégelte a zsarnokságot, és így fiai rövidesen elvesztették a hatalmat (Kr. e. 510).

81530_005-083_9-10evf:Layout 1

NEVEK

8/7/09

1:48 PM

Page 14

14

Periklész ✱ (kb. Kr. e. 495–429): athéni államférfi. Neve összefonódik az athéni demokrácia fénykorával. A sztratégoszi tisztséget viselte, és személyes tekintélye, jó szónoki képessége miatt döntő befolyása volt az államügyekre. Az ő javaslatára csökkentették az areioszpagosz jogkörét, és bevezették a napidíjak rendszerét. Ő szorgalmazta a hatalmas középítkezéseket is. A Spárta elleni peloponnészoszi háború során, pestisjárványban halt meg. Pheidiasz ✱ (Kr. e. V. század): görög szobrász, Periklész barátja, az Akropolisz építkezéseinek irányítója. Kiemelkedő alkotása Athéné szobra a Parthenónban és Zeusz nagyméretű szobra Olümpiában. Pippin ✱, Kis: a Karoling-dinasztia első királya (751–768). Lemondatta a frank uralkodót, és királyi címét a pápával erősíttette meg. Segítette a pápát a longobárdok ellen. A seregével elfoglalt közép-itáliai területeket a pápának adományozta (756), megteremtve ezzel a Pápai Államot. Platón ✱ (Kr. e. 428–348): görög bölcselő, Szókratész tanítványa. Filozófiai rendszerében az embert körülvevő tapasztalati világot egy ideális, a fogalmakban létező világ (ideák) tökéletlen lenyomatának tartotta. Platón ideális államát a tudósok vezetik, s az állampolgárok helyzete, feladatai képességeiktől és tulajdonságaiktól függenek. Athénben hosszú ideig működő iskolát alapított (Akadémia). Plutarkhosz (Kr. u. 46–126): görög történetíró. Fő műve, a Párhuzamos életrajzok a görög és római történelem nagyjainak életét dolgozza fel, s az ókori görög–római történelem értékes forrása. Pompeius ✱ (Kr. e. I. sz.): római hadvezér, a köztársaság válságos időszakára jellemző hatalmi harc egyik résztvevője. Politikusi pályáját a Spartacus elleni harc és a kalózok legyőzése alapozta meg. Részt vett az első triumvirátusban (Kr. e. 60), majd Caesarral szemben a senatus mellé állt. Caesar Pharszalosznál legyőzte (Kr. e. 48), Egyiptomba menekült, ahol meggyilkolták. Salamon: Izrael királya, aki Dávidot követte a trónon (Kr. e. X. század). Nevéhez fűződik a despotikus állam kiépítése és a jeruzsálemi templom fölépítése. Uralkodása Izrael virágkorát jelentette. Zsoltárokat is írt. Scipio ✱, Cornelius (Kr. e. 236–184): római hadvezér. A második pun háborúban Zámánál döntő győzelmet aratott Hannibál felett (Kr. e. 202). Diadaláért megkapta az Africanus nevet. Spartacus ✱ (Kr. e. I. sz.): az ókor legnagyobb rabszolgafelkelésének (Kr. e. 73–71) a vezetője. Thrák származású, gladiátorként állt a felkelők élére. Több római sereget legyőzött, miközben többször megváltoztatta a rabszolgasereg útirányát. Dél-Itáliában vereséget szenvedett Crassus seregétől, s ebben a csatában esett el. Sulla ✱, Cornelius (Kr. e. 138–78): római hadvezér, a szenátori párt vezére. Sikeresen harcolt Kis-Ázsiában (legyőzte Róma akkori legveszélyesebb ellenségét, a pontuszi királyt). Ezután serege élén hazatért, s Mariussal szemben megszerezte az egyeduralmat. Ellenfeleit kegyetlen eszközökkel (pl. feketelisták, vagyonelkobzás) semmisítette meg, s diktátori hatalmát a senatus tekintélyének helyreállítása és a köztársasági rend védelme érdekében gyakorolta. Önként mondott le a hatalomról (Kr. e. 79). Szókratész ✱ (Kr. e. 469–399): görög bölcselő. Filozófiájának központjában nem a természeti kérdések, hanem az ember állt. A szofisták minden értéket kétségbevonó nézetével szemben megállapította, hogy léteznek örök érvényű értékek, igazságok.

81530_005-083_9-10evf:Layout 1

8/7/09

1:48 PM

Page 15

15

NEVEK

Ezekre Szókratész kérdésekkel, az ellentmondások feltárásával szerette volna rávezetni hallgatóságát (a „bábáskodás” módszere). Istenkáromlással, az ifjúság megrontásával vádolták, s halálos ítélete szerint mérget itattak vele. Szolón ✱ (kb. Kr. e. 640–559): athéni törvényhozó, aki viselte az arkhóni tisztséget is. Célja a városban dúló ellenségeskedés megszüntetése volt. Kr. e. 594-re datált törvényeivel eltörölte az adósrabszolgaságot, elengedte az adósságokat (teherlerázás). A politikai jogok alapjává a vagyont tette. A népgyűlés hatáskörének kiszélesítésével, az államot vezető tanács (bulé) és a népbíróságok létrehozásával megteremtette a demokrácia alapjait. Tacitus ✱, Publius Cornelius (Kr. u. 55–117): Róma legjelentősebb történetírója. A Róma történetét feldolgozó munkái (Historiae, Annales) és a Germánokról írott műve, a korszak legfontosabb forrásai. Thalész (Kr. e. VII–VI. század): kis-ázsiai (milétoszi) görög bölcselő, matematikus és csillagász. Szakítva a mítoszokkal, a világ keletkezését egy ősanyag (a víz) változásaival magyarázta. Themisztoklész ✱ (Kr. e. 528–462): athéni politikus, aki a marathóni csata után a flottaépítés szorgalmazásával készítette fel Athént az újabb perzsa támadásra. A Szalamiszi-szorosban vívott tengeri csatában – cselt is alkalmazva – legyőzte a perzsa hajóhadat (Kr. e. 480). Később úgy látta, hogy Spárta veszélyezteti Athén hatalmát, s ezért békét akart a perzsákkal. Emiatt száműzték Athénből, s a perzsa király szolgálatába állt. Thuküdidész ✱ (Kr. e. V. század): görög államférfi és történetíró. Részt vett a peloponnészoszi háborúban, melynek történetét is megírta. Művének fő értéke a tárgyilagosságra törekvés és az ok-okozati összefüggések keresése, felismerése. Traianus ✱: római császár (Kr. u. 98–117), az Antoninus-dinasztia tagja. Az utolsó nagy hódító császár, uralkodása alatt érte el a birodalom a legnagyobb kiterjedését, miután elfoglalta Mezopotámiát, Armeniát és Daciát. Xerxész, I. ✱: perzsa nagykirály ( Kr. e. 486–465), I. Dareiosz fia. Folytatta apja terjeszkedő politikáját, de Kr. e. 480-ban a tengeren (Szalamisz), 479-ben pedig a szárazföldön (Plataia) is vereséget szenvedett a görögöktől. Egy lázadás során ölték meg. Zeusz: az olümposzi istennemzedék főistene a görög mitológiában.

81530_005-083_9-10evf:Layout 1

FOGALMAK

8/7/09

1:48 PM

Page 16

16

állam ✱: meghatározott területen történelmileg kialakult tartós emberi közösség, amely szervezetével a közösség (társadalom) fölötti hatalmat gyakorolja. A magántulajdon megjelenésekor, a differenciált társadalom létrejöttével alakult ki az újkőkor végén és a rézkor elején a Közel-Kelet térségében (Sumer, Egyiptom). államforma: az állam egyik jellemzője, amely az állam szervezeti felépítését, az államhatalom érvényesítésének módját jelenti. A két alapvető államforma a királyság (monarchia) és a köztársaság. államtípus: az államok csoportosítását lehetővé tevő fogalom, amelyet különböző ismérvek alapján határozhatunk meg. Leggyakrabban az alapján határozzák meg az államtípusokat, hogy az állam milyen jellegű társadalom fölött gyakorol hatalmat (pl. rabszolgatartó állam, feudális állam), illetve, hogy milyen az egyének és az állam viszonya. állattenyésztés: a mezőgazdaság egyik ága, amely az újkőkorban alakult ki a vadászatból a háziasítás révén. allódium ✱: a kora középkorban kialakult uradalmakban a földesúr saját kezelésű földje, melyet a jobbágyok robottal műveltek meg, cserébe a jobbágytelek használatáért. (Az uradalom másik részét a jobbágytelkek adták.) A saját kezelésű földbirtok másik elnevezése: majorság. (Lásd még  10. évfolyam) amphiteatrum: körszínház, jellegzetes római középület, amely a gladiátori játékok és egyéb viadalok színtere volt. apostol ✱ (a ’küldött’ szóból): Jézus tanítványainak elnevezése a Bibliában. Az apostolok Jézustól kapták a megbízást a hit terjesztésére, s a hagyomány szerint tizenketten voltak. Pált is az apostolok közé sorolták, mert látomásában neki is megjelent Jézus. arisztokrácia ✱ (az ’arisztoi’ [= a legjobbak] görög szóból): a görög társadalom nagybirtokos, vezető rétege a Kr. e. V. század elejéig. Később tágabb értelemben az országok földbirokos vezető rétegét jelölte e fogalom. arkhón: az arisztokratikus köztársaság idején az állam élén álló, arisztokrata származású hivatalnokok elnevezése Athénban. Hivatali idejük után tagjaivá váltak az arkhónok tanácsának, az Areioszpagosznak. barbár: az ókorban használatos görög szó (barbarosz = érthetetlen nyelvű, dadogó) a nem görögök jelölésére. Így nevezték a rómaiak a népvándorlás korában a birodalomra támadó népeket is. bencés rend ✱ (Benedek-rend): Szent Benedek által 529-ben alapított szerzetesrend. A keleti szerzetesrendekkel ellentétben az imádkozás mellett előtérbe helyezték a munkát (fizikai munkától a kódexmásolásig). A bencések jelentős szerepet játszottak a nyugati kereszténység elterjesztésében, és támogatták a pápai hatalmat. Biblia: a kereszténység szent könyve, mely a zsidó hagyományokat tartalmazó Ószövetségből, és a Jézus életét és az apostolok iratait magában foglaló Újszövetségből áll. A gyűjteményes szöveg a Kr. u. IV. századra alakult ki. birodalom: olyan állam, amely nagy területre terjed ki, és több népet ölel fel. Általában egyetlen uralkodónak alávetett központosított hatalom jellemzi. brahmanizmus ✱: ősi indiai többistenhívő vallás. A világot változtathatatlannak, örök törvények szerint lévőnek tekinti. Ez a felfogás érvényesül a társadalomszemléletében

81530_005-083_9-10evf:Layout 1

8/7/09

1:49 PM

17

Page 17

FOGALMAK

is (kasztrendszer). Jellemző tanítása a lélekvándorlás. Istenei közül kiemelkedik Brahma (a teremtő), Visnu (a megtartó) és Siva (a pusztító). Szent könyvei közül a Védák a legjelentősebbek. bronzkor ✱: az a történelmi korszak, amelyben a fegyvereket és a szerszámok jelentős részét bronzból (az ón és a réz ötvözetéből) állították elő. A bronz a réznél jóval keményebb, ezért jobb szerszámokat és fegyvereket lehetett készíteni belőle. A KözelKelet térségében a bronzkor a Kr. e. 3. évezredben volt. A bronzkort a kőkor előzte meg és a vaskor váltotta fel. buddhizmus ✱: a brahmanizmus hatására kialakult vallás a Kr. e. VI. században. Alapvető tanait Buddha fogalmazta meg. A buddhizmus szerint az ember szenvedéseit a vágyai okozzák, így ha megszabadul ezektől, akkor eljut egy boldogabb, megvilágosult állapotba, amelyet nyugalomnak, nirvánának neveznek. A lemondás önmagunk megismerésével, elmélkedéssel érhető el. censor: magas rangú tisztségviselő (magisztrátus) az ókori római köztársaságban. Fő feladata az adófizető polgárok besorolása vagyoni osztályokba, amely az adózás és a politikai szerepvállalás alapja volt. A censorok állították össze a senatus névjegyzékét. colonus ✱: szabad bérlő a római császárkorban. A csökkenő rabszolgalétszám miatt a nagybirtok egy részét felparcellázták, és kiadták megművelésre a bérlőknek, akik ezért pénzzel vagy a termény egy részével fizettek a birtokosnak. A colonusok száma a császárkor utolsó szakaszában nőtt, s egyre szorosabb függőségbe kerültek a földbirtokostól. A kora feudalizmus időszakában a colonusok jobbágysorba süllyedtek. consul ✱: a legfőbb hivatal a köztársaság kori Rómában. Az állam élén két consul állt, akik a senatussal együtt irányították a köztársaságot, s háborúban a hadsereg főparancsnokai voltak. E tisztség egy évre szólt. A principátus időszakában a császárok egyik címévé vált. császár: uralkodói cím, amely Julius Caesar nevéből származik. A Római Birodalomban, a Bizánci Birodalomban az állami főhatalmat gyakorló személy, aki a világi és vallási élet egyszemélyi irányítója. Később általában a birodalmak élén álló uralkodó elnevezése. cserépszavazás ✱ (osztrakizmosz): eljárás, amelyet Kleiszthenész vezetett be Athénben (Kr. e. 508) a zsarnokság megelőzésére. A polgárjoggal rendelkezők szavazata alapján 10 évre száműzték a városból azt a politikust, akiről úgy vélték, zsarnokságra tör. A szavazás akkor volt érvényes, ha legalább hatezren szavaztak, és azt száműzték, aki a hatezer szavazatból a legtöbbet kapta. (Lásd Plutarkhosz szövegét a tankönyv 66. oldalán!) Később a cserépszavazás Athén belpolitikai harcainak egyik eszközévé vált, a politikai ellenfeleket ezzel a módszerrel lehetett eltávolítani. demográfiai robbanás  népességrobbanás demokrácia ✱: népuralom. Olyan államforma, amelyben a hatalmat nem egy személy, vagy egy kisebbség, hanem elvben az állampolgárok többsége gyakorolja. Athénben fokozatosan teremtődtek meg a demokrácia feltételei (Szolón–Kleiszthenész– Periklész): a lakosság egyre nagyobb része jutott politikai jogokhoz, s kialakultak azok az intézmények (népgyűlés, tanács, népbíróság), amelyeken keresztül élhetett is jogaival. (Lásd még  11. évfolyam) démosz ✱ (a görög ’nép’ szóból): a görög társadalom egyik rétege (kereskedők, kézművesek, parasztok). Fokozatosan politikai jogokat nyertek, és kivívták a demokráciát.

81530_005-083_9-10evf:Layout 1

8/7/09

1:49 PM

Page 18

FOGALMAK

18

deportálás (a latin ’elszállít’ szóból): bizonyos szempontok alapján (vallás, bőrszín, népcsoport) kiválasztott embertömegek vagy egész népek új lakhelyre, gyűjtőtáborba, munkatáborba való költöztetése, kényszer útján. Az ókorban az asszírok alkalmazták, de a módszert átvette az Újbabiloni Birodalom is (a zsidók babiloni fogsága). (Lásd még  12. évfolyam) despotizmus ✱ (a görög ’despota’ [= úr] szóból): korlátlan egyeduralom, amikor az uralkodó hatalmát sem törvények, sem egyéb szabályok nem korlátozzák. Az ókori Keleten volt jellemző, de más korszakokban is létezett. A despoták az ókorban hatalmukat isteni származásukkal is alátámasztották. diaszpóra ✱ (a görög ’szétrajzás’ szóból): a történelemben egy nép vagy egy vallási közösség szétszóródását értjük alatta, de jelenti a szétszóródás után idegen környezetbe került zárt közösséget is. Az ókorban a zsidóság történetéből ismert. dictator ✱: teljhatalommal rendelkező katonai és polgári vezető a köztársasági Rómában. Végveszély esetén a senatus nevezte ki, s megbízatása korlátozott időre (fél év) szólt. A polgárháborúk korában e címet birtokolták a hatalmat megszerző politikusok, majd a császárkorban az uralkodók egyik címévé vált. (Lásd még  12. évfolyam) dominátus ✱ (a latin ’dominus’ [= úr] szóból): a Diocletianus által bevezetett nyílt császári egyeduralom. dzsihád: szent háború az iszlám hit terjesztése érdekében. Az iszlám egyik legfőbb parancsa. egyistenhit ✱ (monoteizmus): olyan vallási felfogás, mely szerint a világot egyetlen isten teremtette és irányítja. Először a zsidóság körében alakult ki, de korunk nagy világvallásai közül a kereszténység és az iszlám is monoteista. egyház ✱: intézményesült vallási közösség, amelyet ugyanazon hittételek elfogadása jellemez. Az Újszövetség értelmezésében az egyház a keresztény hívők teljes közössége. ekklészia ✱: a népgyűlés elnevezése Athénban. eretnek: aki nézeteiben eltér valamely egyház hittételeitől, tanításaitól. A keresztény egyház a 325-ös niceai zsinaton minősítette eretnekeknek a Szentháromságot tagadó arianusokat. (Lásd még  10. évfolyam: eretnekség) esküdtbíróság ✱ (héliaia): az igazságszolgáltatással foglalkozó testület Athénban. Szolón vezette be. 6000 tagja volt, s kis létszámú tanácsokban ülésezett. A polgárjoggal rendelkezők sorsolás alapján vettek részt munkájában. etnikum (a görög ’etnosz’ [= nép] szóból): történelmileg kialakult, a nyelvileg és kulturálisan is összetartozó embercsoport, amely másoktól való különbözőségét népnévvel is kifejezésre juttatja. evangélium (a görög ’euangelion’ [= örömhír] szóból): Jézus életéről és működéséről beszámoló szövegek, melyek közül négyet (Márk, Máté, Lukács és János) az Újszövetség tartalmaz. fejedelem: olyan uralkodó, aki uralma alatt álló országban vagy országrészben ténylegesen gyakorolja a hatalmat, bizonyos királyi jogok és külsőségek nélkül. A magyar történelemben az Árpád-ház uralkodói Szent István megkoronázásáig fejedelmek voltak.

81530_005-083_9-10evf:Layout 1

19

8/7/09

1:49 PM

Page 19

FOGALMAK

feudalizmus: olyan társadalmi rendszer, amelyben az emberek közötti viszonyokat az alapvető tulajdon, a földbirtok határozza meg. A társadalom csoportjai között nincs jogegyenlőség, és fontos szerepe van a kiváltságoknak. feudum  hűbérbirtok filozófia ✱ (bölcselet): a világ egészével, annak kialakulásával és megismerhetőségével (az ember és a világ kapcsolatával) foglalkozó tudomány. Az ókori görögöknél alakult ki. A filozófia alapkérdése az anyagi és a szellemi (az anyagon túli) világ között fennálló viszony. Az anyagi világot elsődlegesnek tartó irányzatainak összefoglaló neve materializmus, a szellemi világot elsődlegesnek tartók neve idealizmus. fölművelés: a talaj termőképességének hasznosítása az emberi szükségletek kielégítésére; alapvető mezőgazdasági tevékenység. (Lásd még  növénytermesztés) gladiátor: cirkuszi játékok szereplői, akik egymással vagy vadállatokkal küzdöttek meg a közönség szórakoztatására. görög gyarmatosítás: a Kr. e. VIII–VI. század között lejátszódó történelmi folyamat. A görög poliszok lakosságának egy része kivándorolt, és új településeket, ún. gyarmatvárosokat hozott létre, amelyek nem függtek az anyavárosoktól. (Lásd a tankönyv 55. oldalán levő ábrát!) grófság ✱: közigazgatási, adózási és katonai feladatokat ellátó területi egység Nagy Károly birodalmában. Élén a gróf állt, aki a jövedelmek harmada fejében vezette a reá bízott területet. A Frank Birodalom felbomlása után a grófságok rendszere Nyugat-Európa nagy részén elterjedt. gyula: a magyar törzsszövetség valószínűleg Levédiában kialakult hatalmi rendszerében (kettős fejedelemség) az első számú katonai vezető, a tényleges hatalom birtokosa. (Lásd  kende) gyűjtögetés: a természetben készen található (vadon termő) élelem (pl. gyümölcsök, gabonafélék, gombák) összeszedése fogyasztás céljából. Az őskori embercsoportok alapvető tevékenysége, amely együtt járt a vándorlással. Elsősorban a nők végezték. hellenizmus ✱: történelmi korszak az ókori Keleten a Kr. e. III. és a Kr. e. I. század között. Lényege a görög és az ókori keleti társadalmi és kulturális hagyományok ötvöződése. Kulturális tekintetben virágzó korszak, nagy teljesítményekkel, ami pl. a tudományban a görög rendszerező tudományosság és a Keleten felhalmozódott ismeretanyag találkozásának köszönhető. helóták: a legyőzött akhájok utódai Spártában. Jogállásuk sajátos: nem rabszolgák, de nem is szabadok. Ahhoz a földterülethez tartoztak, amelyet a szabad spártaiaknak utaltak ki. Nem adhatók el, de földhöz kötöttek, és szolgáltatásra kötelezettek. Családjuk, személyes tárgyaik vannak, de büntetlenül le lehetett mészárolni őket. hierarchia (szent uralom): a keresztény egyházon belül a III. században kialakult irányítási rendszer, melynek alapja a felsőbbség feltétlen tekintélye. – Általános értelemben rangsor egymással kapcsolatban álló személyek vagy dolgok között. hieroglifa (a görög szó jelentése: szent véset): a legősibb egyiptomi írásfajta. Az archaikus korban a képírásból fejlődött ki, megőrizte annak képi jellegét, de valójában bonyolult mássalhangzóírás. Homo sapiens ✱: gondolkodó ember, a mai ember (Homo sapiens sapiens) közvetlen őse. Kb. 140 000 évvel ezelőtt jelent meg, s később elterjedt Földünkön. Egyetlen fajt

81530_005-083_9-10evf:Layout 1

FOGALMAK

8/7/09

1:49 PM

Page 20

20

alkot, de a bőr színe szerint fajtákra oszlik. Agytérfogata kb. 1500 cm3, koponyájáról eltűnt a konty és a szemöldökeresz, jellemzővé vált az álcsúcs. Továbbfejlesztette az eszközöket, íjat, nyilat is használt. A 30 000 éves crô-magnoni leletéről crô-magnoni embernek is nevezik. Gondolkodása bonyolultabbá vált, hitt a túlvilági életben, amit a zsugorított temetkezések bizonyítanak. Főbb leletei Magyarországon az Istállóskőiés a Szeleta-barlangból, valamint Lovasról kerültek elő. hűbérbirtok ✱ (feudum): olyan adománybirtok, amelyért a megadományozott meghatározott kötelezettségeket (legtöbbször katonai szolgálatot) vállalt (hűbéri eskü). A kora középkortól adományozták. A hűbérbirtok adományozása képezte alapját a hűbéri láncnak, így a feudális társadalom felépítésének is. (Lásd még  10. évfolyam) hűbériség: a feudalizmus korai és virágzó időszakára jellemző társadalmi és hatalmi rendszer, amely a társadalom katonáskodással foglalkozó rétegei között fennálló személyes alá- fölérendeltségi viszonyokon (hűbéri lánc) alapul. Mivel a nagyobb birtokosok szolgálat fejében földbirtokot (feudum) adományoztak a kisebb birtokosoknak, a hűbériségben a felsőbb és az alsóbb rétegek közötti kapcsolat erősebb volt, mint a hasonló társadalmi szinten levők közötti kapcsolat. (Lásd még  10. évfolyam: hűbéres) ispán ✱ (latinul comes): a királyi vármegye vezetője, a vármegye területén a királyi hatalom képviselője a középkori Magyarországon. A király nevezte ki, akinek a nevében bíráskodott, vezette a vármegye hadát, beszedte a jövedelmeket, melyeknek harmada őt illette. Az ispánok tagjai voltak a királyi tanácsnak is. (Lásd még  10. évfolyam) iszlám ✱: a VII. században keletkezett egyistenhívő vallás. Tanait zsidó és pogány arab hagyományokat ötvözve Mohamed alakította ki. Hittételeit a Korán tartalmazza. Alapvető parancsolatai a monoteizmuson túl az alamizsnaosztás, a napi ötszöri ima, a ramadán havi böjt, és a mekkai zarándoklat. Előírja a hit terjesztését, a szent háborút (dzsihád) a „hitetlenek” ellen. Szabályozza a mindennapi életet (pl. egy férfinak négy feleséget engedélyez, tiltja a disznóhús és az alkohol fogyasztását). jobbágy ✱: földesúri fennhatóság alatt álló, mezőgazdasággal foglalkozó társadalmi réteg. A kora középkor végére alakult ki Nyugat-Európában a szabad harcosokból és volt colonusokból. Európa más részein a felbomló törzsi társadalom szabadjai váltak fokozatosan jobbágyokká. Az általa megművelt földnek (jobbágytelek) nem tulajdonosa, csak használója, így különféle szolgáltatásokra kötelezett (robot, terményjáradék stb.). (Lásd még  10. és 11. évfolyam: jobbágyfelszabadítás) kalandozások ✱: a Kárpát-medencében megtelepedő magyarok 907 és 955 között Nyugat-Európa Itália és Bizánc területére vezetett zsákmányszerző hadjáratainak gyűjtőneve. kalifa ✱: Mohamed utódainak elnevezése (az arab szó jelentése: helyettes), az arabok állami és vallási hatalmat is birtokló despotikus vezetői. kaszt: zárt társadalmi csoport (a portugál eredetű szó jelentése: tiszta), amelybe az egyén születése révén kerül, s amelyet életében nem hagyhat el, csak halála után (lélekvándorlás). Indiában alakult ki, s a brahmanizmus alapját jelenti. katolikus ✱: az 1054-es egyházszakadás után létrejövő nyugati kereszténység elnevezése (a görög kifejezés jelentése: egyetemes). A (római) katolikus egyház latin nyelvű, s vezetője a római pápa. (Lásd még  10. évfolyam: katolikus egyház) kende: méltóságnév, a magyar törzsszövetség egyik vezetője, a kultikus-szellemi hatalom birtokosa. (Lásd  gyula)

81530_005-083_9-10evf:Layout 1

21

8/7/09

1:49 PM

Page 21

FOGALMAK

kereskedelem: a termelők és a fogyasztók közötti forgalmat lebonyolító közvetítő tevékenység, illetve az áruk adásvételére irányuló gazdasági tevékenység. kereszténység: az I. században kialakult egyistenhívő vallás. Tanításainak lényege: hit az egyedüli és mindenható Istenben és a halál utáni feltámadásban. Hirdeti a szeretet és az emberek közötti megértés fontosságát. Szent könyve a Biblia. kettős fejedelemség ✱: a hatalommegosztás rendszere néhány nomád államalakulatnál. Külön méltóság birtokolja a katonai és a kultikus hatalmat. A magyarság a kazároktól vette át Levédiában. kolostor ✱: a szerzetesek lakhelyéül szolgáló épületegyüttes. A szerzetesi mozgalommal együtt az V. században alakult ki Egyiptomban a remeték lakásaiból. A bencések Monte Cassino hegyén emelték központi kolostorukat (529). (Lásd még  10. évfolyam) Korán ✱ (az arab szó jelentése: olvasmány): az iszlám szent könyve, mely a hittételeket, például az öt fő parancsot (egyistenhit, böjt, zarándoklat, alamizsna, napi ötszöri ima) tartalmazza. A Korán több mint száz fejezetből áll (ezek neve szúra), amelyeket rövid versek alkotnak. Az iszlám szerint Allah parancsait Gábriel arkangyal közvetítette Mohamednek. A Koránt a VIII. században állították össze. középkor: az európai történelem ókor és újkor közötti szakasza, amely a legelterjedtebb nézet szerint a Nyugatrómai Birodalom bukásától (476) a XV. század végéig (Amerika felfedezése, 1492 vagy az itáliai reneszánsz kibontakozása) tartott. A középkorra jellemző a feudalizmus. (Lásd még  10. évfolyam) latifundium: árutermelő nagybirtok a Római Birodalomban, amely elsősorban rabszolgamunkát alkalmazott. limes ✱ (a latin szó jelentése: dűlőút, határ): a határvédelmet szolgáló erődítményrendszer a Római Birodalomban. Jól kihasználta a földrajzi adottságokat (folyók, hegyek). Építését a Kr. u. I. században kezdték meg. Hadrianus császár jelentősen megerősítette. légió ✱: az ókori római hadsereg legnagyobb létszámú önálló egysége, kezdetben az egész hadsereg neve. A légió a Kr. e. I. századtól kb. 6000 katonából állt, sorszáma, saját jelvénye volt, és további csapatrészekre tagolódott. lovagok ✱: 1. Rómában a kereskedelemmel, adóbérlettel foglalkozó réteg (lovagrend), mely a törvények értelmében nem vállalhatott hivatalt. Elnevezése onnan ered, hogy ez a réteg a hadseregben lovas katonaként szolgált. 2. A középkorban a nehézpáncélos lovas katona, akinek egész életmódját meghatározza a katonáskodás. A VII– IX. században alakult ki Nyugat-Európában, és sajátos viselkedési kultúra jellemezte. (Lásd még  10. évfolyam: lovagi kultúra) mágia ✱ (varázslat): olyan tevékenység, amellyel az ember számára kedvező módon kívánja befolyásolni a természetet és a természet fölötti erőket. Az őskőkorban a mágia a vadászatra, az újkőkorban pedig a termékenységre irányult. messiás (a héber szó jelentése: felkent): a zsidóság megváltója, akinek eljövetelét a próféták megjövendölték. A keresztények Jézust tekintik a Messiásnak, a zsidók továbbra is várják eljövetelét. mitológia (a görög ’mítosz’ [= monda] szóból): egy nép mítoszainak összessége. A mítoszok az istenekről és más természetfeletti lényekről szóló történetek, melyek a korszak embere számára választ adtak olyan alapvető kérdésekre, mint pl. a világ keletkezése, az események okai.

81530_005-083_9-10evf:Layout 1

8/7/09

FOGALMAK

1:49 PM

Page 22

22

mezőgazdaság: a termelés egyik alapvető ágazata, amely a természeti javak emberi fogyasztásra és feldolgozásra történő előállításával foglalkozik. Két fő része a növénytermesztés és az állattenyésztés. mezőgazdasági forradalom: jelentős változás az újkőkorban (neolitikum), amelyet az élelemtermelés (növénytermesztés, állattenyésztés) megjelenése, és az ezzel összefüggő társadalmi-életmódbeli változások (népességrobbanás, letelepedés, mesterségek kezdete) jellemeznek. munkamegosztás: amikor a javak előállításának egyes fázisait különböző személyek, illetve társadalmi csoportok végzik. Kezdetben a nemek szerinti munkamegosztás, majd a foglalkozás (képzettség) szerinti munkamegosztás a jellemző. monoteizmus ✱  egyistenhit nagycsalád: több nemzedéket összefogó, vérségi köteléken alapuló társadalmi egység, amelynek tagjai együtt laknak, együtt gazdálkodnak. nemzetség ✱: valós vagy vélt vérségi kötelék által összetartott, a nagycsaládnál nagyobb társadalmi csoport. Jellemző a közös ős tudata és a közös szokások és hagyományok rendszere. népbíróság  esküdtbíróság népességrobbanás (demográfiai robbanás): egy terület vagy közösség népességének ugrásszerű növekedése. A történelem több időszakára jellemző. A neolitikumban a népességrobbanás oka, hogy a termelés megindulásával javultak az életben maradás esélyei, így átmenetileg csökkent a halálozási arány. Mivel a termelés a későbbiekben nem fejlődött gyors ütemben, a halálozás a magasabb népességszám mellett újra megnőtt és így a népesség növekedési üteme ismét mérséklődött. (Lásd még  11. és 12. évfolyam: demográfiai robbanás) népgyűlés: eredetileg a törzsi-nemzetségi társadalmakban működő döntéshozó szerv. Az ókori államokban minden polgárjoggal rendelkező férfi részt vehetett munkájában. (Lásd még  ekklészia) néptribunus ✱: a plebejusok érdekeit védő tisztségviselő az ókori Rómában, Kr. e. 494től. Személye sérthetetlen volt, s vétójogot kapott minden a plebejusokat érintő ügyben. népvándorlás: sok népet és nagy térségeket érintő népességmozgás, amelynek lehetnek természeti és társadalmi-politikai okai. Népvándorláson általában a Kr. u. IV– V. században zajló folyamatot értjük, amikor a pusztai népek kelet felől a Római Birodalom területére nyomultak. A magyar honfoglalás (IX. század vége) is egy népvándorlási hullámhoz köthető. nomád ✱ (a görög ’nyájhoz tartozó’ kifejezésből): vándorló életmódot folytató, legeltető állattenyésztéssel foglalkozó népek elnevezése. A nomadizmus jelenti magát a vándorló életmódot. Jellemzője a nagyállattartás (ló, szarvasmarha), a könnyen áttelepíthető lakóhely (pl. sátor, jurta), a törzsi-nemzetségi szervezet. növénytermesztés: a mezőgazdaság egyik ága. Az újkőkorban (elsőként a Közel-Keleten) az eszközfejlődés és a felhalmozott tapasztalatok következtében a gyűjtögetésből kialakult tevékenység. ókor: történelmi korszak az őskor és középkor között. Elnevezését a humanistáktól kapta. Általánosan elfogadott felfogás szerint az ókori keleti államok kialakulásától (Kr. e. 4–3. évezred) a Nyugatrómai Birodalom bukásáig (Kr. u. 476) tartott.

81530_005-083_9-10evf:Layout 1

8/7/09

1:49 PM

Page 23

23

FOGALMAK

ortodox egyház ✱ (görögkeleti egyház): az 1054-es egyházszakadás után a nyugati kereszténységtől szervezetileg és részben eszmeileg is különváló keleti keresztény egyházak elnevezése. A szertartások nyelve a görög vagy a nemzeti nyelv, a szertartásrend (liturgia) más, mint a római katolikusoknál, és az ortodox egyház nem ismeri el a pápai hatalmat, viszont alá van rendelve az államhatalomnak. öntözéses gazdálkodás: a száraz éghajlatú folyamvölgyekben (Tigris, Eufrátesz, Nílus, Indus stb.) létrejött magas szintű földműves kultúra. Nagyszámú munkaerőt és magas fokú szervezettséget igényelt. ősember: a mai ember (Homo sapiens sapiens) megjelenése előtti emberfajták öszszefoglaló elnevezése. Szűkebb értelemben nem tartoznak ide az előemberfajták (ügyes ember, felegyenesedett ember). őshaza: valamely nép vagy népcsoport első ismert szállásterülete. őskor: az emberiség történelmének első, nagyon hosszú szakasza, amely az ember kialakulásától az első civilizációk (az állam, az írás, a városok) megjelenéséig tartott. őskőkor ✱ (paleolitikum, pattintott kőkorszak, csiszolatlan kőkor): az őskor első, s egyben leghosszabb időszaka (kb. 600 000 évtől a Kr. e. 9. évezredig). Jellemzője a gyűjtögető, halász-vadász életmód. A szerszámok kőből készültek, pattintásos módszerrel. A társadalom jellemző egysége a horda. pápa ✱: Róma püspöke. A keleti keresztény területek leválása (arab hódítás), a bizánci császárok keleti keresztény egyházra gyakorolt befolyása és a világi hatalom összeomlása Nyugaton azt eredményezte, hogy Róma püspöke fokozatosan a nyugati (római katolikus) egyház fejévé vált. A pápa tekintélyét növelte, hogy 800-ban Nagy Károlyt Rómában koronázták császárrá, majd ezt a hagyomány követték a 962-ben megalakult Német-római Birodalom császárai is. (Lásd még  10. évfolyam) patrícius ✱ (a latin ’jó apától származó’ kifejezésből): a Róma alapítóinak tekintett nemzetségek egyikének leszármazottja, a római társadalom vagyonos, polgárjoggal rendelkező csoportjának tagja. A patríciusok a királyság megdöntése után a Kr. e. III. századig a hatalom kizárólagos birtokosai voltak. pénz: általános csereeszköz, amelynek értékéhez más áruk értékét viszonyítják, és elfogadását az állam vagy valamely más hatalom garantálja. Pénz lehet minden olyan dolog, amely kis mennyiségben nagy értéket jelent, és értékét általánosan elismerik. Az ókorban és a középkorban a pénzt általában az ezüst vagy az arany jelentette. piac: eredeti értelemben az a hely, ahol a javak termelői és a fogyasztók árucsere céljából meghatározott időnként találkoztak. Az antik világban a nyilvános élet és a közélet színtere volt. Közgazdasági értelemben az eladók és a vásárlók összessége. piramis: az egyiptomi Óbirodalom fáraóinak emelt hatalmas síremlékek. Kezdetben lépcsős alakúak (pl. Dzsószer piramisa), majd kialakult a szabályos gúla (Kheopsz, Khefrén, Mükerinosz). plebejus ✱ (a latin ’tömeg’ kifejezésből): olyan szabad ember Rómában, aki nem tartozott a patrícius nemzetségek kötelékébe. Parasztok, kereskedők és iparosok voltak, s kezdetben nem rendelkeztek polgárjoggal. plebs: a római köznép, szűkebb értelemben a városi tömeg. A római parasztság tönkremenetele termelte ki a Kr. e. II. században. A városban élő tömeg alkalmi munkákból élt (napszámos), és igényt tartott állami juttatásokra (pl. ingyen gabonára).

81530_005-083_9-10evf:Layout 1

8/7/09

1:50 PM

Page 24

FOGALMAK

24

polisz ✱: görög városállam. A városból és közvetlen környezetéből álló kisméretű államok elnevezése. A poliszok a Kr. e. XII. és VIII. század között alakultak ki, és a klaszszikus kor politikai kereteit adták. A hellenizmus korában önállóságuk megszűnt. politeizmus ✱  sokistenhit principátus ✱: a római császárkor első korszaka, a köztársasági formákkal leplezett egyeduralom rendszere. Kiépítése Augustus nevéhez fűződik, és a Kr. u. III. század végéig működött, egyre kevesebb köztársasági hagyományt tartva fenn. Az elnevezés Augustus ’princeps senatus’ címéből ered. A cím birtokosa elsőként szólalhatott fel és szavazhatott a senatusban. próféta: az isteni kinyilatkoztatásokat közvetítő, a jövendőt előre látó, és a tömegre hatni tudó férfi. Az ótestamentumi próféták (Ézsaiás, Jeremiás) megrótták a zsidóságot az idegen istenek tiszteletéért, megjövendölték az asszír hódítás bekövetkeztét és a messiás eljövetelét. proletár (a latin ’proles’ [= utód] kifejezésből): vagyontalan személy. Az ókori Rómában így nevezték a legszegényebb polgárokat, akiknek nem volt katonai kötelezettségük. Utódok nevelésével szolgálták az államot, ezért volt polgárjoguk. (Lásd még  11. évfolyam) provincia ✱: tartomány, a meghódított területen kialakított igazgatási egység a Római Birodalomban. A provinciák lakossága adót fizetett Rómának, s nem képviseltethette magát a római politikában. püspök ✱ (a görög ’episzkoposz’ [= felügyelő] szóból): a keresztény egyházi hierarchia magasabb szintjén álló pap. Kezdetben a városi keresztény gyülekezetek vagyonát kezelték, majd kultikus és egyházkormányzati feladatokat kaptak. Püspökök állnak az egyházmegyék élén. A püspököket a pápa nevezi ki. Jelvényük a püspöksüveg, a gyűrű és a pásztorbot. rabszolga: szabadságától megfosztott, más tulajdonában levő személy. A rabszolgák általában semmiféle joggal nem rendelkeztek, adták, vették őket. régészet (archeológia): a régmúlt tárgyi emlékeit feltáró és elemző tudomány. robot ✱: munkajáradék – a jobbágyi szolgáltatások egyike a középkori Európában. A jobbágy kötelezettsége volt a földesúr saját kezelésben levő földjeinek (allódium vagy majorság) a megművelése, de a robotban végeztették el a várépítést, az erdőirtást és a földesúr terményeinek elszállítását is. A robotmunkát a jobbágy a saját eszközeivel és állataival végezte. (Lásd még  10. évfolyam) senatus ✱ (szenátus): a vének tanácsa Rómában. A köztársaság idején a legnagyobb tekintélyű és a legfőbb hatalmat birtokló testület, amelynek a legvagyonosabb nemzetségek vezetői lehettek a tagjai. Létszáma a köztársaság kezdetén 100-ról 300-ra nőtt, Sulla pedig 600 főre emelte. A senatusnak döntő szerepe volt a legfőbb tisztségviselők kijelölésében, s meghatározta a külpolitikát is. A császárkorban hatalma fokozatosan jelentéktelenné vált. sokistenhit ✱ (politeizmus): olyan vallási felfogás, mely szerint a világot és az emberek sorsát több isten irányítja. székelyek ✱: a magyarság sajátos néprajzi jellegzetességekkel bíró csoportja. Eredetük vitatott: a hunokkal, az avarokkal és a kabarokkal is összefüggésbe hozzák őket. Az Árpád-korban határvédelmi feladatokat láttak el, s ennek köszönhetően keleten

81530_005-083_9-10evf:Layout 1

25

8/7/09

1:50 PM

Page 25

FOGALMAK

(Székelyföld) megőrizték közszabadságukat (katonai szolgálattal adóztak). (Lásd még  10. évfolyam) szenátori rend ✱: a nagybirtokos, vezető hivatalokat betöltő társadalmi réteg az ókori Rómában. A köztársaság válságának időszakában (Kr. e. II–I. század) a néppárttal szemben a hatalomért vívott küzdelemben a köztársaság védelmezőinek szerepében tetszelegtek. szeniorátus ✱: a keleti nomád öröklődési rend elnevezése, amely szerint a nemzetség legidősebb, még uralkodásra képes férfitagja örökli a hatalmat. szent: mindaz, amit az ember vallási okokból tisztel. Így nevezik a katolikus és görögkeleti egyházban a földi életük jutalmaként a mennyországba jutó személyeket, akiket az egyház hivatalosan először boldoggá, majd szentté avat. A szentté avatás során összegyűjtik azokat a rendkívüli tetteket, amelyek bizonyítják a személy szentségét. A keresztény erényeket megtestesítő szentek életéről szólnak a legendák. (Lásd  10. évfolyam: ereklye) Szentháromság: a keresztény egyház hivatalos tanítása Istenről, amely szerint az Atya, a Fiú és a Szentlélek egyazon isten három személyben. A 325-ös niceai zsinat fogadta el hittételként. szerzetes ✱: a világi élettől visszavonult, a vallási és erkölcsi tökéletesség elérésére törekvő ember, aki valamely zárt közösség (rend) tagja. Az első közösségek Keleten, Egyiptomban jöttek létre. Az ortodox szerzetesek a világtól elvonultan a hitéletnek szentelték életüket, míg a nyugatiak (bencések) az ima mellett az aktív tevékenységekre (hittérítés, munka) is gondot fordítottak. Eredetileg a keresztényeknek voltak szerzetesei, de ma már így nevezik a többi nagy vallás (pl. buddhizmus, iszlám) hasonló életmódot választott képviselőit is. (Lásd még  10. évfolyam: szerzetesség) sztratégosz ✱: a hadsereg vezetői Athénban. A tisztség fontosságát mutatja, hogy a 10 sztratégoszt még Periklész idején is választották, mikor a többi hivatalt sorsolással lehetett elnyerni. társadalom: szervezett emberi közösség, amely meghatározott kapcsolatokkal (ezek elsősorban a tulajdonviszonyoktól és a munkamegosztástól függenek) és együttélési szabályokkal jellemezhető. termelés: az ember tudatos tevékenysége, mellyel a természetben található javakat önmaga számára felhasználhatóvá, s a természeti erőforrásokat kihasználhatóvá teszi. Az újkőkorban jelent meg, mikor a gyűjtögetést felváltotta a növénytermesztés, a vadászatot az állattenyésztés. tized ✱ (dézsma): az egyháznak fizetendő adó. Magyarországon Szent István törvényei rendelték el a tizedfizetést (II. törvény, 18 pont). A gabona, a bor, a juhok és a méz után szedték be. (Lásd még  10. évfolyam) törzs ✱: az állam létrehozását megelőző szinten levő társadalmak valós vagy vélt vérségi alapon szerveződő nagyobb egysége. A törzsek nemzetségekre, azok nagycsaládokra oszlanak. A vadásznépek és a nomád népek jellemző szerveződési formája. triumvirátus ✱: három férfi szövetsége. Két politikai érdekszövetség elnevezése Rómában a köztársaság válsága idején (Kr. e. 60 és Kr. e. 43), az egyeduralomért vívott küzdelemben. türannisz ✱: az egyeduralom, a zsarnokság görög elnevezése. A királysággal ellen-

81530_005-083_9-10evf:Layout 1

FOGALMAK

8/7/09

1:50 PM

Page 26

26

tétben az egyeduralkodó (a türanosz) a hatalmat törvénysértő módon, többnyire erőszakkal szerzi meg, és tartja fenn. újkőkor ✱ (neolitikum, csiszolt kőkor): az őskor egyik szakasza. A szerszámok anyaga alapvetően még a kő, de ennek megmunkálása finomabb módszerekkel, csiszolással történt. Az újkőkorban zajlott le a fejlődés akkori központját jelentő Közel-Keleten, a Kr. e. 7–4. évezredben a mezőgazdasági forradalom. uradalom: a középkori földesúri birtok gazdasági és igazgatási egysége. Több falut és az azokhoz tartozó szántókat, legelőket, erdőket foglal magában. Központja a vár vagy udvarház, ahová az uradalom népeinek adóját gyűjtötték össze. A földesúr az uradalmon élő népek felett bíráskodási joggal is rendelkezett. (Lásd az ábrát a tankönyv 185. oldalán!) vadászat: a vadállat elejtése, ősi tevékenység, az ember létfenntartásának, hitvilágának, természethez fűződő kapcsolatának meghatározó eleme. választójog: a választásokon való részvétel feltétele, mely biztosítja a közügyekben és a közhatalom gyakorlásában való részvétel lehetőségét. Az ókori görög poliszokban és a köztársasági Rómában a polgárjoggal rendelkezőknek (felnőtt, szabad férfiak) volt választójoguk, így ők tölthettek be különböző tisztségeket. (Lásd még  11. és 12. évfolyam) vám: az a díj, amelyet valamely hatalomnak (pl. állam, város) fizetnek azért, hogy az általa ellenőrzött területen az árut átvihessék. vallási dualizmus: vallási felfogás, amely szerint a világ sorsát két végletesen ellentétes erő (pl. a jó és a rossz, a világosság és a sötétség) küzdelme alakítja. vármegye ✱: területi-közigazgatási egység Magyarországon. A vármegyék I. István és utódai alatt a királyi várak köré szerveződtek, és feladatukat a királyi várak tisztségviselői végezték el. Ezért nevezik királyi vármegyének, bár fennhatósága a határain belül levő egyházi és magánföldesúri birtokokon élőkre is kiterjedt. A vármegyék kiépülése azzal párhuzamosan történt, ahogyan az államhatalom ellenőrzése alá vonta a Kárpát-medence területét. A vármegye élén az ispán (megyésispán) állt, aki a vármegye területén képviselte a királyi hatalmat: bíráskodott, adót szedett és a terület katonai vezetője volt. A vármegye ellátását a vár körüli királyi birtokok (várbirtokok) biztosították. Az ispán feladatait a várjobbágyok segítették, akik a várkatonákat és a gazdasági tevékenységet folytató várnépeket irányították. (Lásd még  10. és 11. évfolyam) város: olyan település, melynek lakói jelentős részben ipari és kereskedelmi tevékenységből élnek. Gyakran igazgatási, védelmi és kulturális központ. Az első városok az újkőkorban jöttek létre a Közel-Kelet térségében (Khirokitia, Catal Hüyük). (Lásd még  10. évfolyam: városi önkormányzat, 11., 12. évfolyam) vaskor ✱: az őskor utolsó, a bronzkort követő szakasza. Elnevezése a vas használatának széles körű elterjedésére utal, kezdete és vége a Föld egyes részein különböző időpontokra esett. zsinagóga ✱: zsidó imaház. A jeruzsálemi templom lerombolása után épített egyházi épületek, ahol a szent iratokat őrzik, s együtt imádkoznak. zsinat ✱ (a ’szinódus’ [= gyűlés] jelentésű görög szóból): az egyház ügyeinek megtárgyalására összehívott gyűlés, amely minden hívőre kötelező határozatokat is hozhat. A III. századtól, az egyház kialakulásával párhuzamosan először az egyháziakra, majd a főpapokra szűkült a résztvevők köre.