379. Sharon Kendrick - Az én uralkodóm.doc

Sharon Kendrick Az én uralkodóm

Új arcot keres cége termékeinek reklámozásához Darian, a dúsgazdag üzletember. A válogatás során aztán alighogy megpillantja a gyönyörű Larát, megdobban a szíve: ő az! Az

Sharon Kendrick Az én uralkodóm

(Júlia 379.)

ébenfekete hajú modell soha nem ismert vágyakozást ébreszt benne, sőt heves udvarlásának eredményeként már az első randevún a karjába omlik. Szenvedélyes viszony kezdődik kettejük közt, ám Lara mindvégig retteg. Mi lesz, ha kiderül, hogy korántsem véletlenül kereste Darian ismeretségét?

2 / 167

Sharon Kendrick Az én uralkodóm

(Júlia 379.)

1. FEJEZET Bombát

tartott

a

kezében.

Nem

valódi

bombát,

de

olyasvalamit, ami nagyot robbanhat. Lara ujjai reszkettek, ahogy a levélre nézett. A marabáni nagykövetség gazdagon díszített csillárjai a feje fölül szikrázó fényt vetettek a papírlapra, amely egy csomó ember életét változtathatja meg, amennyiben a levél tartalma megfelel a valóságnak. Lara nyelt egyet, és azon rágódott, volt-e hozzá joga, hogy felbontsa a levelet. De hát végül is kisegítő titkárnőként a munkakörébe tartozott a küldemények felbontása. Nemcsak a nagykövetség számára volt hatalmas áldás, hogy be tudott ugrani, amikor az állandó munkatárs megbetegedett, hanem neki is, hiszen az utóbbi időben nem halmozták el megbízásokkal. Az elmúlt hetekben

modellként

kényszerpihenőn,

és

hogy

színésznőként

felvetődött

is

benne,

annyit

volt

egyáltalán

mi

értelme reggelente kikelnie az ágyból. Nem tudta eldönteni, hogy a levél terjengős megfogalmazása a feladó életkorának vagy

az

érzelemtől

fűtött

tartalomnak

köszönhető-e.

A

keltezés szerint több mint két éve íródott, ám nyilván nemrég adhatták postára, hiszen csak ma reggel érkezett. Vajon hamisítványról van szó? Valószínűleg igen. Még egyszer alaposan elolvasta az irományt, ügyelve minden hihetetlennek tűnő szóra.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Szeretném közölni Önökkel, hogy fiam, Darian Wildman az elhalálozott Makim sejk, Marabán királyának fia. A sejk nem 3 / 167

Sharon Kendrick Az én uralkodóm

(Júlia 379.)

tudott törvénytelen gyermekéről, és Darian sem sejti, hogy ki a vér szerinti atyja. Amikor Önök ezeket a sorokat olvassák, én már halott leszek, de nem tudnám elviselni, hogy egy ilyen jelentős titok a sírba szálljon velem. A levél alján megtalálják a fiam címét. Felhatalmazom Önöket, hogy ezen ismeretek birtokában a legjobb belátásuk szerint cselekedjenek. Legmélyebb tisztelettel:

Joanna Wildman

Az aláírás alatt állt egy név: Darian Wildman, mellette pedig egy londoni munkahelyi cím. Lara remegő kézzel csúsztatta vissza a levelet a borítékba. Ha ez nyilvánosságra kerül, nagyot fog szólni. A lány az évek során megtanulta, hogy a drámák és intrikák szinte elválaszthatatlanul összeforrtak Marabánnal. Legjobb barátnője, Rose a marabáni Khalim herceghez ment feleségül, és rajta keresztül ő is bepillantást nyerhetett egy számára teljesen új életvitelbe. Vajon ha valaki más

nyitja

ki

a

levelet,

mit

tenne

a

helyében?

Megsemmisítené, majd elfelejtené az egészet? Végül is egy ismeretlen testvér felbukkanása Khalim és az egész ország létét veszélybe sodorhatja. Elképzelhető, hogy ez a férfi még idősebb is, mint Khalim, és megpróbálja letaszítani a jelenlegi uralkodót a trónról. A gyanú nem is volt légből kapott. A hegyvidéken

elterülő

Marabáni

Királyság

szépsége,

mozgalmas történelme mindig is mély és sötét szenvedélyeket ébresztett. Amikor Lara felállt, pillantása a kandalló fölötti tükörre tévedt. Arca sápadt volt, már-már zavarodottnak tűnt. Mintha kísértetet látott volna. Bizonyos értelemben így is volt. Nem látta ugyan, de tudomást szerzett a létezéséről. Khalim 4 / 167

Sharon Kendrick Az én uralkodóm

(Júlia 379.)

sejknek van egy testvére! Miért nem bontotta valaki más fel a levelet? Most nem kellene szörnyű kétségek közt azon törnie a fejét, hogy mihez is kezdjen a birtokába jutott információkkal. Minden olyan egyszerű lenne, ha a sejk nem Rose férje volna. Akár akarta Lara, akár nem, azzal, hogy elolvasta a levelet, belekeveredett az ügybe. Kibámult a borongós őszi utcára, ahol a londoni forgalom lassan hömpölygött, ám a golyóálló ablakok felfogták az autók zaját. Gondolatai visszatértek a barátnőjéhez. Szinte még ma is

hihetetlennek

tűnt,

hogy

Rose-ból

királyné

lett

és

Marabánban él, ahol férje az országot irányítja. Ő is csupán egy egyszerű lány volt, akárcsak Lara, és lám, milyen fordulatot vett a sorsa. Lehetséges, hogy a levél tartalma kitaláció, vagy csak ügyes hamisítvány. Az is lehet, hogy aki írta, komplett őrült, csaló vagy gyilkos. Bármi elképzelhető. Mit tegyen? Hívja fel Rose-t, és mesélje el neki, hogy a férjének valószínűleg van egy törvénytelen fiútestvére? Ám Rose ismét terhes volt, jobb bele sem gondolni, hogy milyen hatással lenne rá a hír. Vagy forduljon inkább a nagykövethez? Ez is csak ugyanoda vezetne. A követ rögtön kapcsolatba lépne Khalimmal, és jelentést tenne az ügyről. A lány egyre csak törte, a fejét, amikor hirtelen eszébe jutott egy megoldás, amely olyan pofonegyszerű volt, hogy maga is meglepődött, amiért eddig nem gondolt rá. Mi lenne, ha ő keresné meg és ellenőrizné le ezt a Darian Wildmant? A borítékot a táskájába csúsztatta. Ha komoly emberről van szó, akkor

neki

kötelessége

beszámolnia

róla

Rose-nak

és

Khalimnak. És ha nem? Akkor egyszerűen megsemmisíti a

5 / 167

Sharon Kendrick Az én uralkodóm

(Júlia 379.)

levelet, és senkinek sem esik bántódása. Szíve hevesen vert. Talán túl könnyedén veszi a dolgot, és mindenhatót játszik egy ölébe

pottyant

információval.

Másrészről

viszont

Khalim

mindig hangsúlyozta, hogy az életben nincsenek véletlenek, és minden okkal történik. Talán tényleg nem véletlen, hogy ő bontotta fel a levelet. Talán az a rendeltetése, hogy kezébe vegye a dolgokat. Gondolatai visszatértek a névhez: Darian Wildman. Izgalmas név és izgalmas helyzet. Meg fogja keresni, hogy saját szemével lássa, miféle ember valójában. Pulzusa hevesen vert, amikor tárcsázta a tudakozó számát. Még akkor is egymást kergették fejében a gondolatok, amikor hazaérvén meglepte lakótársát, Jake-et, aki épp egy veszélyesnek tűnő currymártást kevergetett a tűzhelyen, s mosolyogva nézett fel, amint a lány bement a nappaliba, és a kanapéra dobta a kabátját. - Épp meg akartam kérdezni, hogy nehéz napod volt-e a követségen, de ahogy az arckifejezésed elnézem, a kérdés feleslegessé is vált. Mi történt, Lara? Csak nem küldött valaki fenyegető levelet, hogy megbuktatja a királyodat? - Ne macerálj, Jake! - mordult a fiúra Lara. - Kaphatnék egy italt? - Azonnal hozom, bár szerintem még egy kissé korai, nem gondolod? - Két pohár vörösbort töltött, majd az egyiket átnyújtotta a lánynak. - Na, mi történt? A lány elmerengve ivott egy kortyot, érezte, ahogy az alkohol felmelegíti, és lassan feloldja a feszültségét. Jake Haddon maga volt a tökéletes lakótárs, és majdnem minden egészséges hormonháztartással rendelkező nő számára a

6 / 167

Sharon Kendrick Az én uralkodóm tökéletes

férfi

is.

Az

angol

színház-

(Júlia 379.) és

filmvilág

új

felfedezettjének láttán a nőknek szinte viszketett az ujjuk, hogy azt a rakoncátlan tincset, amely a fiú kifejező tekintetű szemébe hullott, kisimíthassák a homlokából. Lara eddig egyszer dolgozott vele, de soha nem istenítette, ami mint időközben kiderült, kész szerencse volt, hiszen később lakótársak lettek. Jake eredetileg csak átmenetileg költözött hozzá, amíg talál magának egy lakást, ám annyira megtetszett

neki

Laránál,

hogy

később

sem

vette

a

fáradságot, hogy új fedél után nézzen. Saját bevallása szerint otthon érezte itt magát. Larának sem volt kifogása ellene, hiszen szeretetre méltó volt, intelligens és megbízható. Még akkor is, ha időnként ugratta őt a Marabánhoz és a királyi családhoz fűződő viszonya miatt. Bármennyire jóban voltak is, a lány nem akart mesélni neki a levélről és arról, hogy milyen veszélyes következményei lehetnek ennek Khalimra nézve. Jake nem venné komolyan a dolgot. Lara magában azon tanakodott, vajon bárki komolyan venné-e. Jake-nek ugyanakkor gyorsan vágott az esze, és talán jobb ötletei lennének, mint neki, aki teljesen össze van zavarodva, és nem tudja, hogy mihez kezdjen a tudomására jutott, beláthatatlan következményekkel járó felfedezéssel. - Jake? - Lara? - Mondjuk, hogy szeretnél valakivel megismerkedni, de csak azt tudod, hogy az illető hol dolgozik. Hogyan hoznád össze a találkát?

7 / 167

Sharon Kendrick Az én uralkodóm

(Júlia 379.)

A fiú megrebbentette szégyentelenül hosszú szempilláit. - Ha jól sejtem, egy férfiról van szó. - Nos, igen. Hogy találtad ki? - Ismerem a nőket - jelentette ki hanyagul Jake. - Egyébként mindig akkor vágsz ilyen titokzatos és izgatott képet, ha a másik nemről van szó. Talán így lesz a legegyszerűbb. Jake nem fogja szüntelenül kérdésekkel zargatni, ha abban a hiszemben van, hogy egy férfi iránt érdeklődik. - Nagyjából erről van szó - válaszolta kitérőn Lara. - Színész az illető? A lány színpadiasan megborzongott. - Tudod, hogy inkább hálnék egy kígyóval, mint hogy összeálljak egy színésszel. - Nagyon köszönöm. - Tudod, hogy értem. -

Persze,

mi,

színészek

javíthatatlan

semmirekellők

vagyunk, akik alkalmatlanok a tartós kapcsolatokra. - Jake ivott egy kortyot, majd tovább kavargatta az ételt. - Tehát ki a fickó? Lara már utánajárt a dolognak. - Egy üzletember. - Sikeres? - Azt hiszem, igen. - A cég Darian Wildman nevén volt, ami kétségtelenül azt jelentette, hogy sikeres. - Még nem találkoztatok? - csapott le a fiú. - Nem.

8 / 167

Sharon Kendrick Az én uralkodóm

(Júlia 379.)

- Titokzatos, nagyon titokzatos! Mi történt? Láttad őt egy estélyen, teljesen belezúgtál, és úgy döntöttél, hogy ő az igazi, de még mielőtt léphettél volna, a fickó felszívódott, ugye? Erre kicsit kérdezősködtél, megtudtad a nevét, és most a nyomába eredsz? - Nem. Túl bonyolult lenne elmagyarázni. Csak meg akarom ismerni, ennyi az egész. Jake egy marék koriandert dobott a serpenyőbe. - Hívd fel az irodájában! - Mégis milyen indokkal? - Találj ki valamit! Felvilágosult nő vagy, Lara, ráadásul színésznő. Rögtönözz, és esküszöm, hogy amint meglátja a sötét loboncodat meg a hihetetlenül kék szemedet, teljesen odalesz érted. A többi csak rajtad múlik. Lara kiitta a borát, és odanyújtotta a poharát a fiúnak, hogy töltsön még. Szándékosan nem vett tudomást csodálkozó tekintetéről. Ritkán ivott egy pohárnál többet, de ma este szüksége volt rá. Tényleg ennyire egyszerű lenne? Miért is ne? Végül is mit veszíthet? Természetesen egy rövid találkozó során nem lehet mindent megtudni a másikról, de legalább kiderülne,

hogy

komoly

emberről

van-e

szó.

Azonkívül

megkönnyítené a döntését is, hogy szóljon-e Khalimnak, vagy sem. Vagy előbb mégis inkább őt kellene tájékoztatnia? - Nagyon jó ötlet, Jake - dicsérte meg a fiút. – Meglepően jó. Ki fogom próbálni. - Nem értem, min csodálkozol - mondta szárazon Jake. - Azt hiszed, mert szép vagyok, nincs sütnivalóm? Amúgy meg nem

9 / 167

Sharon Kendrick Az én uralkodóm

(Júlia 379.)

vagyok a szakácsod, úgyhogy főzz rizst, ha még karácsony előtt enni szeretnél. A lány nevetve beállt mellé főzni. Jake remek társaság volt, ami kétségtelenül azzal magyarázható, hogy testileg nem vonzották egymást. Ha nem így lett volna, akkor soha nem tudtak volna ilyen fesztelenül viselkedni és ilyen harmóniában együtt élni. Lara egyáltalán nem volt rosszmájú, ami a férfiakat illeti, inkább csak két lábbal állt a földön. Vacsora közben Jake egyik filmjét nézték meg videón, s a fiú egyfolytában a saját színészi teljesítményét szapulta. Lara elhatározása, miszerint ma már nem gondol a rá váró feladatra, egészen lefekvésig tartott, ám ahogy álmatlanul a plafont bámulta, kétségei visszatértek. Olyan baljós érzése volt, mintha a tűzzel játszana, és egy mély szakadék szélén állva már csupán egy lépés választaná el az ismeretlentől, a bizonytalanságtól, ami sokkal ijesztőbb volt szokásos, jövővel kapcsolatos félelmeinél. Csak képzelődöm, nyugtatta magát, mielőtt végre álomba zuhant. A színésznőket túl élénk képzelőerővel áldotta meg az ég. És mint az oly gyakran előfordult, reggel minden másképp festett. Furcsa, de napfénynél mintha a dolgok a helyükre kerültek volna. Lara jól lehordta magát, hogy micsoda bolond hisztérika, aki nem tud különbséget tenni a foglalkozása és való élete között. Bár ha jobban belegondolt, a „való élet" igencsak más megvilágításba került, amikor a barátnője beházasodott a marabáni királyi családba. Még Lara anyját is meglepte a dolog, pedig őt nem lehetett egykönnyen kibillenteni a lelki egyensúlyából. Amikor például

10 / 167

Sharon Kendrick Az én uralkodóm

(Júlia 379.)

Lara telefonon elmesélte neki, hogy egy zacskós leves reklámjában paradicsomot alakít, anyja nem sok lelkesedést tanúsított. Bezzeg amint bejelentette, hogy ő lesz Rose és a herceg esküvőjén a koszorúslány, akkor elakadt a szava. Hát még mikor megtudta, hogy arannyal átszőtt ruhát fog viselni valódi antik ékszerekkel! Lara

viszonylag

könnyen

megtudta

a

Wildman

mobiltelefoncég számát, ám annál nehezebb volt összeszednie a bátorságát, hogy tárcsázzon. Miután végül rászánta magát, legszívesebben már az első kicsengés után letette volna a kagylót. Az utolsó másodpercben színészi tudása mentette meg. Csinálj úgy, mintha ez egy szerep lenne! - mondta magának, hiszen bizonyos értelemben az is volt. Bár talán mégsem munka, inkább egyfajta kötelesség azok iránt, akik fontosak neki. Nagy levegőt vett. Nem szabad, hogy idegesnek vagy szégyenlősnek tűnjön, különben nem győzi meg a recepcióst. - Darian Wildmannel szeretnék beszélni - mondta olyan hangon, mintha ezer éve ismerné a férfit. - Sajnálom, de ma egész nap nem lesz bent. - A fenébe! - Lara bosszankodást színlelve felsóhajtott. - Ez az ember! Mi az ördögért nem szólt? Ráadásul egy halom fontos iratról is megfeledkezett - fűzte hozzá, mintha csak magában gondolkozna. Újból felsóhajtott, majd bizalmaskodó „nők egymás közt" hangot ütött meg: - Nem tudja, hol érhetném el? Rövid szünet.

11 / 167

Sharon Kendrick Az én uralkodóm

(Júlia 379.)

- De, persze. Egy válogatáson van. Lássuk csak... Igen. Megvan. Egy pillanat, megadom a címet. Van tolla? Az biztos, hogy a recepciósnő nem nyerné el a fődíjat a „Hogyan óvjuk főnökünket a zaklatásoktól?" című versenyen. - Mondhatja! A nő egy londoni belvárosi címet adott meg, alig egy kőhajításnyira a Trafalgar Square-től. - Mit csinál ott? - érdeklődött Lara. - Egész héten ott volt. A Wildman cég új arcot keres a reklámkampányhoz - újságolta vidáman az alkalmazott. Miért, maga nem modell? - Történetesen az vagyok.

A taxi egy ósdi, raktárnak kinéző épület előtt állt meg, amely

eredetileg

tényleg

raktárház

volt.

A

hatalmas,

barátságtalan homlokzat mögött azonban ma már London egyik legmodernebb fotóstúdiója rejtőzött. - Akkor bemegyünk? - kérdezte Scott Stratton. Darian aranylón csillogó szemével kísérőjére tekintett. Scott Stratton egy olyan reklámügynökség főnöke volt, amely díjnyertes reklámjairól volt híres, és a szakmában az egyik legjobb

ügynökségnek

mindig

sikerült

az

számított.

Elsősorban

ügyfelek termékeit

azért,

mert

a kívánságaiknak

megfelelően tálalnia. Legalábbis eddig. Ám most úgy tűnt, hogy a Wildman cég kampányához nem sikerül ráakadni a megfelelő arcra. Talán Darian volt túl válogatós, amit korábban is gyakran a szemére vetettek. Tény, hogy nem adta fel egykönnyen, és csak akkor volt elégedett, ha rátalált arra, 12 / 167

Sharon Kendrick Az én uralkodóm

(Júlia 379.)

amit keresett. Ezúttal viszont maga sem volt biztos benne, mit is keres, vagy még inkább kit. - Persze, Scott - válaszolta. - Bemehetünk. Scott ránézett. - Szüksége van valamire? Jegyzetel? - Nem, köszönöm.

Nincs szükségem

semmire.

Amint

megpillantom, tudni fogom. Beléptek az épületbe, majd megálltak a krómtól csillogó előtérben. - Mindenki fönt van? - intett Darian fejével a fenti műterembe vezető csigalépcső felé. Noha halkan beszélt, a terem másik végében a modellek jelentkezési lapjaival foglalatoskodó két nő úgy nézett rá, mintha a parancsára várna. A férfi már hozzászokott, hogy az emberek mindig így viselkednek a jelenlétében. Úgy tűnt, fejet hajtanak az óhaja előtt, akkor is, ha egy szót sem szólt. - Igen - erősítette meg Scott. - Már várnak ránk. - Akkor kezdődjék a parádé! - jegyezte meg gunyorosan Darian, és ahogy az első lépcsőfokra tette a lábát, a koptatott farmer megfeszült izmos combján. -

Ez

nem

parádé,

Darian

-

javította

ki

Scott.

-

A

megfogalmazás, miszerint a lányok parádézni fognak előttünk, kissé együgyű színben tünteti fel őket. Mintha csak egy másodosztályú szépségverseny résztvevői lennének, és az ilyesmire a modellek nagyon kényesek. Manapság jobb, ha az ember kétszer is meggondolja, mit mond. Darian mosolyogva elfordult, és hallotta, ahogy egy titkárnő áhítatosan felsóhajt a háta mögött. Ez is ismerős volt számára.

13 / 167

Sharon Kendrick Az én uralkodóm

(Júlia 379.)

Úgy vélte, szokatlan szeme tesz ilyen lenyűgöző hatást a gyengébbik nemre. Fiatalabb korában kissé zavarónak találta a dolgot, később azonban már élvezte, majd az évek múlásával annyira hozzászokott, hogy még jót derült is rajta. Más férfi szégyentelenül kihasználta volna a külsejéből adódó előnyét, de ő nem szorult rá. - Távol álljon tőlem, hogy ellentmondjak, Scott, mégis engedje meg, hogy előbbi jó tanácsa ellenére megjegyezzem, nem sok különbség van egy válogatás és egy szépségverseny között. Bár én nem másodosztályúra gondoltam, hiszen a győztes a Wildman cég reklámarca lesz. Itt van legalább húsz lány, akiket a külsejük és a vonzerejük alapján ítélnek meg. Maga ezt minek nevezné? - Nem csak a külsőről és a vonzerőről van szó. Hiszen akkor az egyik általunk javasolt lány már biztosan megfelelt volna. A héten több tucat szebbnél szebb modellt nézett meg. - Túl válogatósnak tart? Scott megrázta a fejét. - Csodálom, hogy a tökélyre törekszik. Meg akarja találni azt a lányt, aki képes mindazt megtestesíteni, amit a cége képvisel. Ha nem tévedek, a sikerének is a tökéletességre törekvése a titka. Jól gondolom? - Részben jól gondolja. De csak részben. Darian nyughatatlan és fáradhatatlan tettvágyának tudta be a sikerét. Soha nem várta meg, hogy ráunjon valamire, hiszen ha az embert untatja a munkája, akkor a lelkesedése és az öröme is lassan kialszik. Amúgy ez a

14 / 167

Sharon Kendrick Az én uralkodóm

(Júlia 379.)

kapcsolatokra éppúgy igaz. Tapasztalata szerint a megszokás is azzal a veszéllyel jár, hogy az ember eltunyul. - Menjünk! - jegyezte meg órájára pillantva. Felmentek a csigalépcsőn a műterembe. Egyik munkatársa sem sejtette, hogy Darian ezzel a reklámkampánnyal végleg búcsút int a cégnek. Először megkeresi a tökéletes nőt, akinek az arcával országos hírverést csap a cégének, azután kiszáll az üzletből. Úgy tervezte, piacra dobja, majd a pénzzel, valamint a többi sikeres vállalkozásának értékesítéséből származó vagyonával új kihívás után néz. És azután? - kérdezte egy belső hang. Attól boldogabb leszel? Gúnyosan elmosolyodott, és mint egy idegesítő legyet, elhessegette a gondolatot. A sikerhajhász férfiak bukásra vannak ítélve. Mellesleg a nők úgyszintén. Ám a siker és az elismertség még mindig elérhetőbb célnak tűnik, mint a boldogság. Legalábbis ő így gondolta.

Mielőtt

felértek

az

emeletre,

a

háta

mögött

megszólalt Scott: - Nem kellene bejelentenünk magát, Darian? - Úgy véli? - Rövid gondolkodás után azonban a férfi megrázta a fejét. - Nem, inkább lepjük meg őket! - Biztos benne? - Ó, de még mennyire! - válaszolta Darian nevetve. - A nők sokkal érdekesebbek, ha észrevétlenül figyelik őket, nem gondolja? Akkor megmutatkozik, hogy milyenek is valójában, különben csak pózolnak. - Elég lesújtó vélemény - vélte Scott. - Nem is tudtam, hogy ilyen cinikus.

15 / 167

Sharon Kendrick Az én uralkodóm

(Júlia 379.)

- Ez nem cinizmus - tiltakozott Darian. - Inkább csak pontos megfigyelés. Most pedig magáé a terep. Amint Darian fellépett az utolsó lépcsőfokra, hirtelen síri csönd támadt az erősen megvilágított műteremben.

Lara alig kapott levegőt. Makrancos haja még a szokásosnál is ziláltabbnak tűnt. A farmerkabátban túl melege volt, de már nem maradt ideje levenni. Megvárta, amíg a busz elhagyja a megállót, átszáguldott az úttesten, és beesett a műterem ajtaján. Az ügynöke először alig akart neki időpontot kérni a válogatásra, és csak a lány erőszakos rábeszélésének engedve csapott le az utolsó szabad helyre. - Mi az ördögért nem jegyeztettél már elő korábban a válogatásra? - vetette a szemére a lány. - Amikor utoljára láttalak, még sötét, rövid hajad volt védekezett a férfi. - Akkoriban egy orosz darabban játszottam. Most ismét normális a frizurám. - Mit értesz normálison? - kérdezte az ügynöke türelmesen. -

Te,

drágám,

barna

vagy,

ők

pedig

az

angol

rózsa

megtestesítőjét keresik. - Angol rózsa, angol rózsa! - türelmetlenkedett a lány. - Nem létezik olyan törvény, amely szerint egy angol rózsa ne lehetne barna hajú. - Elképzelhető - ismerte el az ügynöke nem túl nagy meggyőződéssel.

16 / 167

Sharon Kendrick Az én uralkodóm

(Júlia 379.)

Lara most belökte a stúdió ajtaját. Ő és az angol rózsa! gondolta öniróniával. Még soha nem találkozott senkivel, aki egy szál pólóban és farmerben kevésbé felelt volna meg a leírásnak, mint ő. De végül is nem azért jött, hogy megkapja az állást, hanem hogy személyesen lássa Darian Wildmant. És ennél jobb alkalmat keresve se találna, hogy alaposan szemügyre vehesse. A két nő az előtérben tetőtől talpig végigmérte. - Hol van a válogatás? - kérdezte Lara lihegve. Egyikőjük csak bizonytalanul bámult rá, ám a másik mosolyogva mutatott a csigalépcsőre: - Menjen fel, de már elkésett! - Tudom. Lara felsietett a lépcsőn. A teremben szinte késsel lehetett vágni a levegőt. A modellek

legkülönfélébb,

versengtek egymással,

nehéz

illatú

parfümjei

mint ők maguk.

éppúgy

A szép lányok

mindegyike tudni vélte, milyen egy angol rózsa, és ez nagystílű megjelenésükön is tükröződött. Idegessége ellenére Larának nevethetnékje támadt. Néhányan fodros blúzt viseltek, mások magasan záródó virágos ruhákban pompáztak. Egyikük ráadásul egy földig érő muszlinlepelbe burkolózott, de közben azt a benyomást keltette, mintha jobban érezné magát a legendás angol gyepen egy uborkás szendvics társaságában, mint ebben a vetélytársaktól hemzsegő teremben. Egyvalamiben azonban az összes lány megegyezett: mindegyikük szőke volt!

17 / 167

Sharon Kendrick Az én uralkodóm

(Júlia 379.)

- Elnézést kérek - szólt, mire az összes „arany" fej felé fordult, de a következő pillanatban máris visszafordultak a stúdió legsötétebb sarka felé. Lara ekkor vette csak észre, hogy áll ott valaki. Egy férfi. Amint megpillantotta, nem is értette, hogy az ördögbe kerülhette el eddig a figyelmét. Olyan életerőt sugárzott, hogy a teremben mindenki a hatása alatt állt. A férfi most ránézett, és a lánynak hirtelen olyan érzése támadt, mintha jéghideg kéz markolná meg a szívét. - Egy kicsit... elkéstem - dadogta. - Valóban - jegyezte meg a férfi halkan. Kínos

helyzete

dacára

Larának

sikerült

megőriznie

nyugalmát. Idegesen megnedvesítette kiszáradt ajkát. Van úgy, hogy az ember ösztönösen felismeri az igazságot, és ha Larának eddig voltak is kételyei a levélíró állításával kapcsolatban, azok most, Darian Wildman láttán nyomban szertefoszlottak. Ennek az embernek királyi vér folyik az ereiben! Olyan különleges volt, és annyira kirítt a többiek közül, mintha egy büszke oroszlán egy csapat nyivákoló macska közé tévedt volna. Magas volt, lenyűgözően magas, még Khalimnál is magasabb, ám arcszíne nem volt annyira sötét, mint a sejké. Érthető, hiszen csak félig marabáni, gondolta Lara. Bőre sötét mézszínű volt, és szeme aranylón ragyogott. A lány soha életében nem látott ehhez hasonló szempárt. Csak annyiban különbözött az aranytól, hogy míg a nemesfém melegen fénylett, addig Darian Wildman tekintete hűvösen csillogott. Haja nagyon sötét volt, már-már fekete. Fejtartása

egy

magabiztos

emberé.

ingerülten állt ott.

18 / 167

Büszkén

és

kissé

Sharon Kendrick Az én uralkodóm

(Júlia 379.)

- Mindig késve szokott érkezni a válogatásokra? - kérdezte. Lara

leküzdötte

a

vágyát,

hogy

odamenjen

hozzá,

megsimogassa az arcát, és elmondja neki, hogy egyedül ő ismeri származásának titkát. - Természetesen nem. Dariant bosszantotta, hogy a lány nem akar elnézést kérni. Homlokát ráncolva méregette. Haján esőcseppek csillogtak, arca kipirult, és neki volt a legkékebb szeme, amelyet ő életében látott. A nyári égbolt, a búzavirág és a Földközitenger

kékjét

idézte.

Érthetetlen

módon

azonnal

megbabonázta a lány tekintete, és idegesítette, hogy ez egy pillanatra kizökkentette megszokott hűvösségéből. - Gondot okoz magának, hogy betartsa az időpontokat? Csak azért is pimasz leszek, végül is nem az állás miatt jöttem. Lara megvonta a vállát. - Általában nem. Általában nem! Darian nem ilyen válaszra számított. Hát ezt a lányt egyáltalán nem érdekli, hogy az itt ülő modellek többsége láthatóan akár még ölni is képes ezért a munkáért? Szégyentelen tekintetükkel majd felfalták őt, és úgy tűnt, habozás nélkül felajánlanák érzéki testüket, ha ezzel növelnék győzelmi esélyeiket. - Úgy fest, mint akit egy sövényen rángattak keresztül jegyezte meg rosszmájúan a férfi. - A fodrászom „nyári szellőnek" titulálta a frizurámat felelte Lara hanyagul. - Valójában azért késtem, mert az ügynököm kis híján elfelejtett szólni a válogatásról.

19 / 167

Sharon Kendrick Az én uralkodóm

(Júlia 379.)

Darian észrevette a lány kihívó tekintetét, és kendőzetlen modora arra késztette, hogy alaposabban megnézze magának. - Ezen nem is csodálkozom. A lány felvonta a szemöldökét. - Valóban? - kérdezte hűvösen, kellő daccal a hangjában - Valóban - gúnyolódott a férfi. - Olyan modellt keresünk, aki úgy néz ki, mint egy angol rózsa - fűzte hozzá türelmetlenül. Maga szerint ez a rockkoncertes külső megfelel ennek az elképzelésnek? Lara hallotta, ahogy a többi lány összesúg. Úgy tűnt, élvezik, hogy tanúi lehetnek, amint az elbűvölő Mr. Wildmant megleckézteti az egyik vetélytársuk. - Kérjem meg, hogy távozzon? - suttogta Scott. Lara a legszívesebben elbűvölő mosollyal megkérdezte volna a férfit, hogy mindig megkapja-e, amit akar, de visszafogta magát. Sem a hely, sem az idő nem volt alkalmas, és valószínűleg amúgy is igenlő választ kapna. - Ez teljes mértékben attól függ, hogy maga milyennek képzel egy angol rózsát - felelte a lány határozottan. - Néha nekik is futniuk kell egy taxi vagy egy busz után. Nem tölthetik kizárólag azzal az idejüket, hogy kecses, fonott székekben üldögélve legyezgetik magukat. Legalábbis a modern angol rózsák egész biztosan nem. A férfi akarata ellenére csodálat és megbotránkozás között vívódott. Ez a lány úgy beszélt vele, ahogyan a teremből senki más nem mert volna. Ebben biztos volt. És ráadásul nem beszélt hülyeséget. Tényleg valami modernet keresett. Modern külsőt

modern

technológiához.

Ha

20 / 167

valakit

megkérnek

a

Sharon Kendrick Az én uralkodóm

(Júlia 379.)

legkiválóbb angol vívmányok jellegzetességek és erények felsorolására, akkor az illető akaratlanul is a tizennyolcadik vagy a tizenkilencedik században keresgél. Darian homlokát ráncolva szemlélte a fodrokat, csipkéket, virágmintákat és a muszlinruhákat. Modern és angol. Hát tényleg nem lehet ezt a két szempontot összeegyeztetni? - Ügyes válasz volt - ismerte el kelletlenül. Lara dacosan felszegte az állát. Mivel most már biztos volt benne, hogy nem kapja meg a munkát, úgy vélte, nincs vesztenivalója. Vajon meddig mehet el? Az biztos, hogy Darian dühös rá. Vajon elveszítené ez a sikeres, nagy hatalmú és elbűvölően

vonzó

férfi

az

önuralmát,

ha

még

tovább

provokálná? - Maga milyennek képzeli el azt a nőt, akit keres? érdeklődött. - Azt hiszem, már eleget beszélt, nem gondolja? - szólt közbe Scott felháborodva. Darian megrázta a fejét. - Hagyja csak, hadd beszéljen! - Nagyon köszönöm! A

férfi

azon

morfondírozott,

hogy

a

lány

csak

az

érdeklődését akarja-e felkelteni szokatlan stílusával. Nem azért viselkednek az emberek néha különösen, hogy ezzel leplezzék hibáikat? Már ha ennek a lánynak vannak egyáltalán hibái. Tetőtől talpig végignézett rajta. A frizurája kócos és tépett volt, mégis

gyönyörű.

Barna

haj

fürtjeire

a

fényszórók

egy

szeretettel ápolt mahagóni bútordarab arany és borostyán színeit varázsolták.

21 / 167

Sharon Kendrick Az én uralkodóm

(Júlia 379.)

Nyilván festett. Manapság minden nő festeti a haját. Darian elhúzta a száját. Még sosem találkozott például valódi szőkével. A lány szemöldöke tökéletes formájú volt, bőre pedig végtelenül finom, világos árnyalatú és olyan hamvas, mint a hajnali harmatban fürdőző virágszirmok. Bőre színéből ítélve friss, vidéki levegőn, tejen-mézen nőhetett föl. A férfi hirtelen rájött, hogy megtalálta, akit keresett. - Vegye le a kabátját! Lara hűvös nyugalma elszállt. Az adott körülmények között a kérés teljesen természetesnek tűnt, végül is a férfi nem azt akarta, hogy adjon elő egy sztriptízt. Ő mégis úgy érezte. Nagyon ideges volt, amit nevetségesnek érzett. Aztán lecsúsztatta

hűvös, a

professzionális

válláról

a

kabátot,

mosoly majd

kíséretében

mutatóujját

az

akasztóba dugva a férfi elé állt, mialatt úgy érezte magát, mint egy különleges kiváltságokkal bíró háremhölgy. Mint amikor rengeteg nő verseng egyetlen férfi kegyeiért, de csak az egyikük részesül belőle. Szíve hevesen vert. Képzelődsz, intette le magát szigorúan. Csak mert azt gondolod, hogy egy sejk testvére, egy csomó buta történetet kerekítesz köré. Bezzeg ha csupán átlagos férfi lenne, meg se fordulna ilyesmi a fejedben. - Hogy tetszik? - A lány remélte, hogy a hangja nem árulja el, milyen kényelmetlenül érzi magát. - Nem rossz. - A férfi próbált tárgyilagos maradni, bár nem volt könnyű helyzetben. A lánynak jó alakja volt, túl jó. Magas volt, karcsú, de ahol kell, telt. A melle pedig egyszerűen tökéletes. Nem túl nagy,

22 / 167

Sharon Kendrick Az én uralkodóm

(Júlia 379.)

de nem is túl kicsi. A fehér póló kiemelte szép formáját, ám a kemény bimbót nem tudta elfedni, és látványa rögtön felébresztette

a

férfi

vágyát,

akármennyire

is

próbálta

elfojtani. Körülnézett. Nem volt egy lány sem a teremben, aki ne felelt volna meg az uralkodó nőideálnak. Legtöbbjük karcsú volt, az ő ízléséhez képest kissé sovány. De hát most ez a divat. El kell azonban ismerni, hogy akadt olyan lány is, amelyik bujább szerint

a

formákkal

kamera

előtt

rendelkezett,

ez

ritkán

ám

tapasztalata

bizonyult

előnyösnek.

Egyenként szemügyre vette az összes jelentkezőt, majd újra a farmeres lányra vándorolt a tekintete. Egészséges, normális, sugárzó külső, és volt még valami benne, amitől neki bizseregni kezdett a bőre. Bólintott, majd Scott-hoz fordult. - Beszélhetnék magával négyszemközt? - Természetesen. A két férfi a terem egyik üres sarkába húzódott. - Úgy vélem, megtaláltuk az angol rózsát - szólt Darian. - De hiszen barna hajú! - tiltakozott Scott. - Na és? Nem emlékszem,

hogy

kifejezetten

szőkét

szerettem volna. Scott lehalkította a hangját: - Még próbafelvételt sem készítettünk. Igazából még egyik lányt sem néztük meg. Darian vállat vont. - Nem is szükséges. Nekem ő kell. - Lehet, hogy egyáltalán nem felel meg a cég imázsának. Darian

végignézett

a

szőke

modelleken,

akik

mind

reménykedve pislogtak rá. Hirtelen feltűnt neki, milyen üresek.

23 / 167

Sharon Kendrick Az én uralkodóm

(Júlia 379.)

Most a barna hajú lányra pillantott, aki viszont a többiekkel ellentétben csupa élet és energia volt. - Nem fog csalódást okozni - mondta Darian. - Bízzon bennem! - Lázadás fog kitörni, ha a többiekről nem készítünk próbafelvételt - jelentette ki aggodalmasan Scott. - Csináljon róluk! - Mutassam majd meg az eredményeket? - Ha ragaszkodik hozzá, átnézhetem őket, de igazából nem szükséges. - Miért ennyire biztos a dolgában? Darian elmosolyodott. Megsúgta az ösztöne. A lányban mindaz megvolt, amit keresett. - Egyszerűen tudom. Ő az igazi. A teremben sistergett a feszültség, és Lara rossz érzése egyre fokozódott. Ez nem szokványos válogatás volt. Mindenki úgy nézett rá, mintha még egy feje nőtt volna. Az aranybarna szemű férfi újra megfordult, és ránézett. Lara szinte lebénult. Tehetetlen nyuszinak érezte magát, akit elvakít egy közeledő autó fényszórója. - Hogy hívják? - kérdezte a férfi gyengéd hangon. Lara nagy levegőt vett. Tudta, hogy a férfi most majd közli vele, hogy övé az állás. Ilyen egyszerűen nincs! Hiszen elkésett, ápolatlannak tűnt, és udvariatlanul viselkedett tulajdonképpen ki kellene hajítania. - Lara. Lara Black.

24 / 167

Sharon Kendrick Az én uralkodóm

(Júlia 379.)

- Lara Black - ismételte meg elmerengve Darian, majd a jelenlévő szőkéket hűvös mosolyban részesítette. - Most pedig Scott szakértő szemére bízom magukat. A lány figyelte, ahogy Darian elindul a lépcsőn, majd még egyszer rápillant. Akkor ennyi volt? Ajkába harapott. Mintha elveszített volna valamit. Most mi az ördögöt csináljon?

25 / 167

Sharon Kendrick Az én uralkodóm

(Júlia 379.)

2. FEJEZET

Lara letette a kagylót, majd Jake-re nézett. - Megkaptam. Jake felpillantott a forgatókönyvből, amelyet éppen olvasott. - Mit kaptál meg? - A Wildman cég megbízását, már meséltem róla. - Az a mobiltelefoncég? Ahonnan elkéstél, pocsékul néztél ki, és a tulaj szabályosan kihallgatott? A

lánynak

is

szüksége

volt

pár

másodpercre,

hogy

feldolgozza a hírt. - Igen. Jake

olyan

utánozhatatlan

módon

húzta

fel

egyik

szemöldökét, hogy attól a föld összes nőnemű lénye elalélt volna. Kivéve Larát. - Az a fickó megunta az életét? - viccelődött a fiú. - Vagy csak szereti a kihívásokat? Lara hallgatott. Úgy vélte, hogy Darian Wildman valóban szereti a kihívásokat. Arra számított, hogy megkapja ezt a munkát, ám aztán a férfi egyszerűen eltűnt, és elkezdődött a fotózás. Persze ha próbafotózás nélkül alkalmazzák őt, és ami még ennél is lényegesebb, a többieket csak úgy elküldik, akkor kisebbfajta lázadás tör ki. Gyanította, hogy Wildman még ezt is megkockáztatta volna. Olyan ember benyomását keltette, aki minden szabályt megszeg, és felállítja a sajátjait. Aki a maga ura. A lány úgy vélte, Scott beszélte rá, hogy tartsák be a szokásos eljárást.

26 / 167

Sharon Kendrick Az én uralkodóm

(Júlia 379.)

Igazából ki kellene ugrania a bőréből. Végre munkát kapott, amire már szüksége is volt, hiszen a titkárnő, aki helyett a követségen beugrott, időközben felgyógyult, és visszatért. Ráadásul Lara még többet szeretett volna megtudni Darian Wildmanről, így ez a megbízás az ég ajándéka volt. Ő lesz a férfi cégének reklámarca! Mégsem volt boldog, inkább kellemetlenül érezte magát. Mintha olyasmit tenne, amit nem kellene. Ráadásul még a birtokában lévő információk is nyomasztották. Vagy a rossz érzése inkább azzal függött össze, hogy eddig egy férfi sem izgatta fel annyira, mint Darian? Ez önmagában is elég kellemetlen előjel volt. Ha vonzódik a férfihoz, az még további bonyodalmakat

okozhat,

mert

eddigi

kapcsolatai

mind

katasztrofálisan alakultak. Nem lett gyakran szerelmes, de ha mégis, akkor mindig olyan férfiba, akit egy anya sem látott volna vőként szívesen. Csupa szoknyapecér és szélhámos. Jóképű, gyenge jellemű és felszínes férfiak, akik állításuk szerint a csillagot is lehozták volna neki az égről, mégis folyton lesték az alkalmat, hogy lecsaphassanak egy csinosabb lányra. Lara nem jött rá, mi az oka annak, hogy mindig ilyenek mellett köt ki. Barátnőjének, Rose-nak megvolt a saját elmélete. Szerinte Lara izgalomra vágyott, csak éppen nem a megfelelő helyen

keresgélt.

De

mi

az

ördögért

kellene

másutt

keresgélnie, ha a szolid, kedves férfiak - vagyis az anyák álmai - egyáltalán nem hozták lázba? - Neked is egy sejk kellene, olyan, mint Khalim - tanácsolta barátnője nevetve esküvője előestéjén.

27 / 167

Sharon Kendrick Az én uralkodóm

(Júlia 379.)

Lara épp egy meseszép ruhába próbálta beletuszkolni magát, ami ugyanannyit nyomott, mint ő. - Ne butáskodj! - Eszemben sincs - tiltakozott Rose. - Komolyan mondom. Kár, hogy Khalimnak nincs egy fiútestvére. Lara az ajkába harapott. Te jó ég! Ez a beszélgetés teljesen kiment a fejéből. Az emberi agy tényleg különös dolgokat produkál. Képes a tudatalatti legmélyebb bugyraiból bizonyos részleteket elővarázsolni, ha úgy véli, hasznos lehet. Rose nem is sejti, hogy a próféta szólt belőle! Ha nem Khalimról lenne szó, akkor Lara csak úgy felhívhatná őt, és azt mondhatná: Szia, épp az imént jöttem rá, hogy van egy féltestvéred. De Khalim nem hétköznapi ember, hanem egy hatalmas királyság feje. Vajon ha a semmiből hirtelen felbukkan egy vérrokon, nem

követelheti

magának

a

hatalmat,

amivel

egyúttal

veszélyezteti a család helyzetét? Mi lenne akkor Khalimmal, Rose-zal, a fiukkal és a születendő gyermekkel? Kockára tehete ő mindent úgy, hogy nem tudja valójában, ki is ez a Darian Wildman? - Lara? - Jake aggódva pillantott rá. - Tessék? - Hirtelen teljesen elsápadtál. - Tényleg? - Lara megérintette az arcát, és érezte, hogy teljesen hideg a bőre. Megborzongott. - Hétfőn fotózás lesz. Hétfőn

újra

találkozni

fognak.

Az

a

különös,

hűvös,

aranybarna szempár majd alaposan szemügyre veszi, és... Vajon lelepleződik-e majd, és kiderül-e, hogy nem az, akinek a

28 / 167

Sharon Kendrick Az én uralkodóm

(Júlia 379.)

férfi gondolja? És vajon Darian mit fog szólni, ha közli vele, hogy ő sem az, akinek hiszi magát? - Mi a baj, Lara? - kérdezte Jake homlokráncolva. - Épp az imént szereztél meg egy mesés megbízást. Az alkalomhoz pezsgő dukál, nem gondolod? A lány elmosolyodott. Nos, miért is ne? Félre a nyomasztó gondolatokkal! Nem érdemes bajt keresni ott is, ahol minden rendben van. - Máris hozom - mosolyodott el, és a hűtőhöz sietett.

A késő őszi napfény besütött az ablakon, és Darian bőrét melengette. A férfi egy repülőt kémlelt a távolban. A felhők rózsaszín és arany habokban úsztak át a jégkék égen. A világ egy pillanatra olyan tökéletesnek tűnt, amilyennek lennie kellene. Tetőteraszos apartmanjának ablakából semmihez sem fogható, szinte állandóan változó kilátás nyílt. Ez volt az egyik oka, amiért megvásárolta a lakást, a másik pedig az, hogy így a külvilág számára elérhetetlenné vált. Megszólalt a telefon, de nem vette fel. Tapasztalata szerint a legtöbb hívás felesleges volt, és különben is utált beszélgetni, különösen reggel.

Elképzelhető,

hogy

ezért

nem

éjszakázott

már

hosszabb ideje egyetlen nőnél sem? Lehallgatta az üzenetrögzítőjét. Az utazási iroda egyik alkalmazottja

visszaigazolta

helyfoglalását

a

New

York-i

járatra. Darian elmosolyodott. Ha felvette volna a kagylót, akkor egy sor idegesítő kérdést kellett volna végighallgatnia a hogylétét illetően. Kortyolt egyet erős feketéjéből, majd futó pillantást vetett a tükörbe. 29 / 167

Sharon Kendrick Az én uralkodóm

(Júlia 379.)

Borotválkozás közben megvágta magát, és felsértette az állát, de már nem vérzett. Utoljára tizenéves korában fordult ilyesmi elő vele, amikor még ügyetlenül bánt a borotvával. Hitetlenkedve nézte a fürdőszobatükörben, ahogy egy keskeny vércsík csorgott le az állán, felborítva ezzel a mindennapi rutint, és hirtelen elkalandoztak a gondolatai, mégpedig oda, ahová csak ritkán tévedtek. A múltba. Életünknek abba a különleges szakaszába, amelyre semmiféle befolyásunk sincs, és mégis ez tesz minket olyanná, amilyenek életünk hátralévő részében leszünk. Darian sosem tartozott azok közé a fiúk közé, akik már azelőtt borotválkoztak, hogy valójában szükség lett volna rá. Ám mivel korábban érett, mint a többiek, arcán már akkor megjelentek az első sötét árnyékok, amikor vele egyidős társai még a pattanásaikkal küszködtek. Akkoriban nyúlt így meg, válla széles lett, teste pedig feszes és izmos. Az, hogy ilyen gyorsan felnőtt, különlegessé tette őt a többiek között, főleg a lányok körében. Más volt, mint a többiek, noha ugyanolyan ruhákban járt. Bőre és szeme színe miatt kilógott a sorból. A lányok körülrajongták, a fiúk pedig folyton piszkálták, ám Darian hamar rájött, hogy termetével megfélemlítheti őket, és attól kezdve nem bosszantották tovább. Magányos gyerekkora volt. Anyja egyedül nevelte egy ütöttkopott lakásban London egyik szegényes negyedében, amerre a

turisták

szegénység

még az

véletlenül emberi

se

tévedtek

kapcsolatok

soha.

összes

Mivel

a

kellemetlen

velejáróját felszínre hozza, Darian kevés olyan házaspárt ismert, akik együtt maradtak, ám azok is annyit veszekedtek,

30 / 167

Sharon Kendrick Az én uralkodóm

(Júlia 379.)

hogy a fiúban felmerült, miért nem válnak inkább el. A legtöbb gyerek legalább tudta, hogy ki az apja, de nem sok örömét lelte benne. A férfiak zöme egy fiatalabb nővel lépett le, mások pedig néhanapján részegen bukkantak fel a régi családjuknál. És akadtak olyanok is, akik egyszerűen nem fizették a bíróság által megszabott tartásdíjat. Ezeket az apákat nem volt nehéz gyűlölni, ám Darian apjának kilétét sűrű homály fedte. Pedig még az is jobb lett volna, ha gyűlölheti, csak legalább ismerte volna. Megpróbálta anyját kifaggatni róla, de amint megpendítette előtte a dolgot, anyja szája széle remegni kezdett, mintha mindjárt sírva fakadna. A fiú

így

megtanulta,

hogy

bizonyos

dolgokat

jobb

nem

bolygatni. A csengő riasztotta fel merengéséből. Megérkezett a sofőrje. Felkapta a kabátját, és lement a lifttel. Amint hátradőlt az autó bőrülésén, hirtelen izgalom öntötte el. Bizonyára a fotózás miatt van. Aztán motoszkált még benne egy homályos érzés, hogy valami, ami már régóta nem hagyta nyugodni, egyszer s mindenkorra véget ér. És a modellt is szerette volna viszontlátni. Hogy is hívták? Megvan: Lara. Lara Black. Bájos név egy bájos archoz. Ráadásul a nő merész is, és gyorsan vág az esze. Amikor az autó elindult, Darian megdörzsölte a szemét, és ásítva kinyújtotta a lábát. Fáradtnak érezte magát. Hajnalig fenn volt, mert a könyvelést ellenőrizte, és közben unatkozott. Egy csomó minden untatta. Azon törte a fejét, hogy mikor vált az élete egy „Gazdálkodj okosan" játékká, amely csak számok sokaságából áll, olyan hatalmas számokéból, amelyek szinte

31 / 167

Sharon Kendrick Az én uralkodóm

(Júlia 379.)

már nem is tűnnek valóságosnak. De hát ez már csak így van, ha pénzről van szó. Ha túl sok van belőle, akkor szinte magától gyarapszik. Mégis minden gondolatát a pénzszerzés töltötte ki. Hát nem létezik arany középút? De, nyilván létezik, és a legtöbb férfi ezt is választja. Család, gyerekek, egy kertvárosi ház. Minden áldott nap vonatozás a munkába, aztán este odahaza a terített asztal. Hétvégéken kerti sütés vagy kirándulás azonban

egy ez

hangulatos,

úgy

börtönbüntetés.

hangzott,

Egy

vidéki mint

kényelmes

fogadóba. egy

Dariannek

életfogytig

bútorokkal

és

tartó

virágos

függönyökkel berendezett cella. Talán azért nem vette eddig fontolóra, hogy komoly kapcsolatba bocsátkozzon, mert az megállapodáshoz és családalapításhoz vezethet. Eddig egy nő sem hozta annyira lázba, hogy vele maradjon, és nem is bánkódott amiatt, hogy képtelen megmaradni valaki mellett. Öregkorodra magadra maradsz, figyelmeztette egy belső hang, ám ez sem nyugtalanította különösebben. Az egyedüllét és a magány két teljesen különböző állapot. Amúgy is egész életében egyedül volt, akkor most minek változtasson ezen? Ha egyáltalán még lehetne, bár Darian kételkedett ebben. Különösen a nők szeretik azt képzelni, hogy a férfiak képesek megváltozni, méghozzá úgy, ahogy ők akarják. Amikor a Big Ben óratornya feltűnt előttük, a sofőr hátrafordult. - Megvárjam, uram? - Nem, köszönöm. Majd telefonálok, ha szükségem lesz magára. Eltarthat egy darabig - fűzte hozzá.

32 / 167

Sharon Kendrick Az én uralkodóm

(Júlia 379.)

Bebeszélte magának, hogy szereti, ha mindent ő irányíthat - ami igaz is volt -, és hogy szeret ott lenni, ahol a dolgok történnek - ami úgyszintén igaz volt. Ő akarta megmondani, végül melyik képekkel fogják a cégét reklámozni. De leginkább Larát szerette volna meglesni munka közben, ahogy sűrű, sötét haja lobog az őszi szélben, mialatt szemében az ég kékje tükröződik. Lara Black. Az angol rózsa. Lara vette észre először a férfit. Jöttét, úgy tűnt, még az ég is üdvözölte, hiszen amint hosszú lábát kinyújtva kiszállt a limuzinból, a felhők mögül felragyogott a nap, és amint felpillantott, szeme aranysárga fénnyel csillant meg. Lara megborzongott. - Maradj nyugton! - kérte a sminkes türelmesen, miközben felkente a rózsaszínű szájfényt az ajkára. A lány nem tudott válaszolni, mert ajka félig nyitva volt, de érezte, hogy Darian egyre közeledik. Halk, puha léptekkel, mint egy zsákmányra leső vadállat. Az őszi nap lágy fénye kiemelte markáns vonásait és érzéki száját. A férfi vászonöltönyt viselt, amely divatos külsőt kölcsönzött neki, ám valahogy mégsem illett hozzá. Lara elképzelte, hogyan festene a

marabáni

arisztokrata

viseletnek

megfelelő,

lebegő

selyemkaftánban. A háttérben elült a hangzavar. A sminkes lány hátranézett, és halkan füttyentett egyet, majd nagyot sóhajtva letörölte Lara ajkáról a felesleges rúzst. - Hű, a mindenit! Ha egyszer kezelésbe vehetném! Lara ellazította megfeszült arcizmait. - Természetesen szakmai értelemben, ugye? - viccelődött. - Természetesen! - A fiatal nő halkan felnevetett.

33 / 167

Sharon Kendrick Az én uralkodóm

(Júlia 379.)

Lara a férfit leste, mialatt az öltöztető megigazította rajta a ruháját. Időközben rengeteg bámészkodó gyűlt össze, és érdeklődve figyelték a fotós meg munkatársai buzgólkodását. Leginkább az nyűgözte le őket, hogyan képes a modell egy ilyen hűvös őszi napon egy lenge ruhában kint álldogálni. - Filmet forgatnak? - kérdezte egy idősebb hölgy. - Fotózás - felelte morcosan egy asszisztens. Lara figyelmét kizárólag a férfi kötötte le, és amikor erre rájött, elég nyugtalan lett. De hát természetes, hogy érdekel, próbálta lehűteni magát, hiszen miatta vagyok itt. Ez azonban nem magyarázza, hogy miért ver olyan hevesen a szíve. Egy profi nem így viselkedik. Elfordult, hogy megtörje a varázst. Darian nem kaphatja rajta, hogy úgy bámulja, akár egy szerelmes csitri. - Nem tudom, ilyen szélben mit kezdjek a hajával panaszolta a fodrász, és kifésült egy makrancos tincset a homlokából. - Szerintem így tökéletes - hallatszott hirtelen egy mély hang a háttérből. Lara megpróbált elszámolni tízig, mielőtt megfordult volna, de valahogy képtelen volt sorba rakni a számokat. Végül finoman elmosolyodott, és udvariasan felhúzta a szemöldökét. Hiszen a férfi a főnök, ő pedig a modell. - Helló! - szólalt meg aztán. - Helló! - Darian érezte a lány hűvös mosolya mögött a kínos zavart. Talán szerzett már néhány rossz tapasztalatot a férfiakkal kapcsolatban. Nem is csoda, ha zaklatják, amilyen

34 / 167

Sharon Kendrick Az én uralkodóm

(Júlia 379.)

gyönyörű. Látta, hogy a lány megremeg. - De hiszen maga fázik! Lara libabőrös karjára pillantott. Remek alkalom, hogy kitérjen a férfi aranybarna szemének átható tekintete elől, és visszanyerje a lélekjelenlétét. Mosolyogva jegyezte meg: - A selyemsifon könnyű, gyönyörű anyag, de nem arra találták ki, hogy felmelegítse az embert. - Nem. - Darian megpróbált tárgyilagos maradni. Ismerte a reklámszakemberek elképzeléseit a kampány fő irányvonalát illetően, amely egy törékeny, földöntúli szépségre épült, és ezt sikerült

is

vázlatokba.

tökéletesen De

az

átültetniük előtte

álló

a

neki hús-vér

megmutatott nő

olyan

lélegzetelállítóan érzéki hatással volt rá, amilyenre nem számított. Talán ez volt az az apró különbség, amellyel kitűnt a többiek közül, morfondírozott, ez a lappangó, csábító nőiesség, amely a legerősebb férfit is képes levenni a lábáról. - Adjak egy kabátot? - kérdezte hirtelen. Larát meglepte a kérdés, és egy futó pillanatig azt képzelte, hogy a férfi tényleg leveti és nekiadja a zakóját. Nevetséges! A lány egy székre terített, könnyű, rózsaszínű stólára mutatott. - Van egy sálam. - Hagyja, majd én! - Ahogyan Darian a vállára tette a stólát, érezte, hogy Lara reszket. - Maga tényleg fázik. - Igen. Lara azonban valójában nem a hidegtől reszketett, s ezt mindketten tudták. Igazán kedves, régimódi és lovagias gesztus volt, ahogy ez az ember az imént a stólát ráterítette.

35 / 167

Sharon Kendrick Az én uralkodóm

(Júlia 379.)

És egy olyan férfi, mint Darian Wildman tisztában is van ezzel. Beszélj vele! - biztatta magát Lara. Használd ki az alkalmat! - Gyakran jár ilyen fotózásokra? - kérdezte. A férfi elmosolyodott. - Ez lenne a „Gyakran jár ide?" ismerkedős kérdés legújabb változata? - gúnyolódott. Lara ebben a pillanatban szíve legmélyéből gyűlölte a férfit, mert azt éreztette vele, hogy csak buta liba. Elnyomta azonban a dühét, és vállat vont. - Nem muszáj válaszolnia, ha nem akar. Nem akartam tolakodó lenni. A férfi elnevette magát. - Udvariatlan voltam? - Igen. Dariant elképesztette a lány nyíltsága. -

Kérdésére

a

válaszom:

nem.

Meglehetősen

ritkán

foglalkozom személyesen a reklámkampányokkal. - Akkor most miért tett kivételt? Darian nem akarta beavatni a tervébe, miszerint el akarja adni a cégét. A lány úgyis idejében értesül róla, ahogyan mindenki más is. -

Mert

azt

szeretném,

hogy

az

embereknek

a

mobiltelefonról a Wildman cég jusson az eszükbe. - Miért? Most nem az jut az eszükbe? - csipkelődött a lány. Szégyellje magát! - Tudatában volt, hogy a férfi flörtöl vele, és hogy ő is belement a játékba. Amikor tekintetük találkozott, Darian tűnődve nézte a lányt. Meg akarta hívni vacsorára, nem pedig jelentéktelen dolgokról

36 / 167

Sharon Kendrick Az én uralkodóm

(Júlia 379.)

fecserészni vele, miközben az egész csapat körülöttük sürgöttforgott, és egyfolytában alkalmatlankodott. És mintha csak valaki

olvasott

volna

a

gondolataiban,

hirtelen

Larát

szólították. - Úgy tűnik, szükség van magára - szólt homlokráncolva a férfi. - Igen. - Lara szorosabbra húzta maga körül a sálat, amikor az öltöztető ismét magához hívta. - Bocsásson meg! A lány örült, hogy félbeszakították a beszélgetést, mert semmi sem úgy alakult, ahogy eltervezte. Eddig csupán annyi volt a szándéka, hogy megismerkedjen a férfival. És most, hogy ez sikerült, semmi más nem járt az eszében, csak az aranybarna szeme és izmos teste. Ám ennyivel korántsem érte be. Darian figyelte, ahogy a fodrász Lara haját igazgatja, majd jött a fotós, aki elhajította a sálat, és elkezdett utasításokat osztogatni a lánynak. - Ez az! Jól csinálod! Több mosolyt! Nem, ez túl sok. Csak egy hűvös, elgondolkodó mosolyt, mintha azon tanakodnál, lapátra tedd-e a szeretődet. Lara elmosolyodott. - Igen, ez az! És most hunyd le a szemed, mintha őrülten féltékennyé akarnád tenni! Egy másik férfiról álmodozol, és egyre jobban odavagy érte. Lara engedelmeskedett. Leeresztette a szempilláit, és meglepő módon egyáltalán nem esett nehezére, hogy maga elé képzelje az aranybarna szempárt, az enyhén aranybarna bőrt, és egy királyi sarj markáns arcélét... Szeme felpattant,

37 / 167

Sharon Kendrick Az én uralkodóm

(Júlia 379.)

amikor a vaku éles fénye felvillant, és egyenesen annak a férfinak a szemébe nézett, aki ugyan egy álomvilághoz tartozott,

ám

mégis

valóságos

személy

volt,

és

pár

másodpercre az őket körülvevő forgatag megszűnt létezni. Darian is őt nézte, és életében először jutott eszébe, hogy milyen tolakodó tud lenni egy kamera, és felfordult a gyomra attól, ahogy a fényképezőgép egyfajta intimitást teremt fotós és modell között. Egy múló pillanatra Lara olyan érzékien izgató volt, hogy az ember akár készpénznek is vehette volna a csábító hívogatást. Összeszorította az ajkát. Micsoda módja ez a pénzkeresetnek! - gondolta viszolyogva. De hát nem éppen ezt vártad a modelltől? Nem, ezt a cége akarta! Most munkáról van szó, győzködte magát. Üzletről. Ha Larával egy partin találkozik, akkor talán más lenne a helyzet. Ehelyett munka kapcsán ismerkedtek meg, ő pedig sosem keverte az üzletet a magánélettel. Lara észrevette, ahogy eltorzulnak a férfi vonásai. Hová tűnt az a Darian, aki az imént olyan gálánsán a vállára borította a könnyű stólát? Aranybarna szeme elsötétült, arca kipirosodott. Megvetést olvasott ki a tekintetéből, és ez a változás aggodalommal töltötte el. Minden akaraterejére szüksége

volt,

hogy

elforduljon,

és

a

fotózásra

összpontosítson. Titkon azt kívánta, bárcsak eltűnhetne a férfi lekicsinylő tekintete elől. Széttárta a karját, és hagyta, hogy a szél a selyemsifont a combjára simítsa. Darian hirtelen elfordult, és Lara most csak a fotós utasításaira koncentrált. Teljesen

belefeledkezett

a

pózolásba,

38 / 167

hiszen

ez

sokkal

Sharon Kendrick Az én uralkodóm

(Júlia 379.)

egyszerűbb volt, mint elviselni Darian Wildman tekintetét. Mikor a fotós rövid szünetet tartott, a férfi már eltűnt. - Hová lett Darian? - kérdezte hanyagul, mialatt újra a stólába burkolózott. - Elment - válaszolta az asszisztens. Lara észre sem vette a férfi eltűnését, és csodálkozott magán, hogy milyen mérhetetlenül csalódott. A tervek szerint még öt további londoni nevezetesség előtt fogják lefotózni, és ő hirtelen úgy érezte, hogy egy végtelen nap áll előtte. Valóban azt képzelte, hogy Darian majd valamennyi helyszínre, a Tower hídjához, a Mail sugárútra, a Leadenhall piacra és két további helyre is elkíséri, amelyeket gondosan úgy válogattak össze, hogy a londoni hétköznapok legkülönfélébb hangulatait örökíthessék meg. De talán jobb is így. Darian Wildman csak összezavarná. Minden idegszálával arra összpontosított, hogy a fotós utasításainak megfelelően pózoljon, és igyekezett nem arra gondolni, hogy viszontlátják-e még egymást, és hogy mit tegyen akkor, ha a férfi kerülni fogja. Már besötétedett, mire hazaért. Jake otthon épp kicsípte magát, mivel egy görbe estét készült csapni barátaival a városban.

Méretre

dudorászott

szabott

magában,

szmokingot

mialatt

viselt,

megpróbálta

és halkan

nyakkendőjét

csokorra kötni. - Segítenél, Lara? A lány letette a táskáját, és ügyesen megkötötte a fekete csokornyakkendőt. - Na, milyen?

39 / 167

Sharon Kendrick Az én uralkodóm

(Júlia 379.)

- Tökéletes. - A fiú még egyszer megigazította a nyakkendő sarkait. - Valaki keresett telefonon - vetette oda mintegy mellékesen, mialatt hatalmas sóhajok kíséretében a kanapéra telepedett. - Tényleg? - Igen, egy férfi. - Mit nem mondasz! - felelte unottan Lara, ám a Jake hangjában rejlő leplezetlen kíváncsiságra felfigyelt. - Hagyott üzenetet? - Igen. - Jake, ne szórakozz tovább! Ki volt az, és mit akart? - A neve Darian Wildman. - A fiú minden egyes szót hangsúlyozott. - Majd holnap felhív.

40 / 167

Sharon Kendrick Az én uralkodóm

(Júlia 379.)

3. FEJEZET

Hogy

lehet

az,

hogy

az

emberek

soha

nem

akkor

telefonálnak, amikor szeretnénk? És különben is, minek hívta fel egyáltalán Darian? Már megnézte volna a fotókat, és nem tetszettek neki? Miután elhatározta, hogy nem fogja az idejét hiábavaló töprengésre pazarolni, Lara egy hosszú napot töltött azzal, hogy elintézte kellemetlen háztartási teendőit. Ennek köszönhetően úgy maradhatott otthon, hogy nem keltette azt a benyomást, mintha csak Darian hívását várná. Amire amúgy is hiába várt. Este kilencre már annyira felidegesítette magát, hogy bebeszélte magának, nem is érdekli, hívja-e vagy sem Darian. Jake a szüleihez utazott, így nem ugorhattak le együtt a sarki pizzériába, és már ahhoz is késő volt, hogy valaki mással beszéljen meg találkozót. Így hát teleeresztette a kádat forró vízzel és habfürdővel, ám a fürdőszoba ajtaját résnyire nyitva hagyta, hogy meghallja, ha mégis megszólal a telefon. Amint épp nyakig merült a jázminillatú habba, megcsörrent a készülék. Az üzenetrögzítő be van kapcsolva, gondolta dacosan a lány. Ha Darian tényleg szeretne beszélni velem, akkor majd újra jelentkezik. Ám ugyanabban a minutumban már kászálódott is ki a kádból, mialatt átkozta magát gyengeségéért. - Halló? - Lara? Darian Wildman vagyok. A lány tisztában volt vele, hiszen száz közül is felismerte volna a férfi hangját. - Remélem, nem zavarom. 41 / 167

Sharon Kendrick Az én uralkodóm

(Júlia 379.)

Néha nem lehet kibújni az apró füllentések alól, főleg, ha ezek nélkül komplett bolondnak tartanák az embert. - Tulajdonképpen nem - felelte a lány, és nézte, ahogy apró tócsák képződnek a lábánál. - Éppen... csak lazítottam egy kicsit. - Szemenszedett hazugság, soha életében nem volt még ennyire feszült. Azonkívül meglehetősen pikáns színezetet kölcsönzött a beszélgetésnek, hogy egy szál törölközőben állt a nappali közepén. Megpróbált hát úgy tenni, mintha a munkán járna az esze. - Mit tehetek magáért, Darian? Megnézte már a fotókat? - Éppen előttem vannak. A férfinak nem csalt az ösztöne, Lara egyszerűen lenyűgöző volt. London legismertebb nevezetességei kitűnő háttérül szolgáltak szépségéhez, amely tökéletesen érvényesült, ahogy ajkán álmodozó mosollyal a cég legkülönfélébb telefonjait hirdette. A fotókon úgy tűnt, mintha épp a szerelmével évődne. Mialatt Darian a képeket nézte, vágy tört rá. Miután megnézte az összes beállítást, megkérdezte Scottot, hogy szerinte a kiválasztott fotók nem túl szexisek-e? Scott csupán megvonta a vállát, és sokatmondóan nézett rá. - Minek alkalmazna az ember egy csinos, fiatal modellt, ha nem az a célja, hogy szexet áruljon, Darian? Szexet

árulni.

Darian

ízléstelennek

találta

ezt

a

megfogalmazást, ám ez nem gátolta abban, hogy kikeresse Lara számát, és felhívja a lányt. - Egyszerűen csodás a felvételeken - jelentette ki most. - Igazán örülök. - Lara várt egy picit. Rettenetesen szerette volna viszontlátni a férfit. Ám volt elég esze, hogy tudja,

42 / 167

Sharon Kendrick Az én uralkodóm

(Júlia 379.)

Dariant egyfolytában nők hada rajongja körül, és az olyan született hódítók, mint ő is, ki nem állhatják, ha zaklatják őket. -

Velem

vacsorázna

egyszer?

-

kérdezte

a

férfi.

-

Köszönetképpen a kitűnő munkájáért. Lara majdnem megkérdezte, hogy mindig vacsorázni hívja-e azokat, akiknek meg van elégedve a munkájával, de inkább nem kockáztatta meg, hogy feldühítse a férfit. Végül is csak azért akarta ezt a munkát, hogy a közelébe jusson, és minél többet megtudjon róla, mielőtt tájékoztatná Khalimot. - Szívesen - felelte. - Mikor? Fura szerzet az ember, tűnődött el Darian, és legyűrte rátörő csalódottságát. Nem számított rá, hogy a lány ilyen hamar kötélnek áll. - Holnap? Lara

árnyalatnyi

tartózkodást

vélt

felfedezni

a

férfi

hangjában, és nyomban rájött, hogy túl könnyen mondott igent. - Sajnos holnap nem érek rá. Darian megkönnyebbült. Semmi sem kiábrándítóbb, mint egy olyan nő, aki csapot-papot otthagyva rohan, csak hogy az imádott férfival lehessen. Ám még ennél is hervasztóbb egy olyan nő, akinek a naptárában csak egy-két előjegyzés árválkodik. De ekkor hirtelen felsejlett előtte a lány csillogó kék szeme, mesés alakja, és rájött, hogy Lara valószínűleg ki nem állhatja a tétlenséget. - Csütörtökön egy napra Párizsba repülök - gondolkozott hangosan -, és csak későn érkezem vissza, úgyhogy mit szólna a péntek estéhez?

43 / 167

Sharon Kendrick Az én uralkodóm

(Júlia 379.)

Lara elég hosszasan habozott ahhoz, hogy úgy tűnjön, mintha a naptárát lapozgatná, végül is a férfinak nem muszáj sejtenie, hogy csuromvizesen áll a szobában, és hogy egyre jobban reszket. - A péntek megfelel - mondta végül. - Magáért menjek? Lara nagy megdöbbenéssel vette észre, hogy mellbimbói megkeményedtek, ahogy a férfi hangja egyszerre ellágyult. Teljesen

összezavarodott.

Nem

akart

vonzódni

hozzá,

legalábbis nem ennyire. Végül is csak együtt töltenek egy estét, ez minden. - Igen. - Rendben, adja meg a címét, és nyolcra ott leszek.

Darian megérkezett a Lara által megadott címre, és ügyesen leparkolta az autót az épület előtti apró helyre. Meglepődve nézett körül. Tehát a lány Notting Hillen él. Ez azt jelenti, hogy sikeres. Nyugat-Londonnak ezen a részén mára az ingatlanok ára az egekbe szökött. Amióta a rocksztárok és a hollywoodi színésznők minden talpalatnyi helyet felvásároltak, igen felkapott lett a környék. Valójában eddig nem sokan hallottak Lara Blackről. Akkor hogyan engedhette meg magának, hogy ilyen környéken éljen? Scott szerint a lány eddig csak néhány jelentéktelen darabban és egy-két reklámban szerepelt, ahol vagy egy zöldséget alakított, vagy egy kólásüveggel a kezében ácsorgott a tömegben. Eddig még egyetlen igazán jelentős munkája sem volt.

44 / 167

Sharon Kendrick Az én uralkodóm

(Júlia 379.)

Felment a lépcsőn, és megnyomta a B jelű lakáshoz tartozó csengőt. Valószínűleg csak bérli, vélte, vagy még néhány, szerény anyagi helyzetű lánnyal osztja meg a lakást, akik mindenüket összetették, hogy legalább egy jól csengő címet felmutathassanak. Az ajtó kinyílt, és Darian egy férfival találta szemben magát. Nem volt könnyű meglepni őt, de most sikerült. Hitetlenkedve meredt a sugárzóan jóképű fiatalember arcába, akit rögtön felismert. Mi az ördögöt keres itt Jake Haddon? - Lara Blackhez jöttem - mondta mogorván. Jake elmosolyodott: - Tudom, de most épp a szekrénye előtt állva azon siránkozik, hogy egy rongya sincs, amit felvegyen. Legutoljára egy kétségbeesett sikolyt hallottam a hálószoba felől, hogy nyissak ajtót. Fáradjon be, és igyon valamit! - Köszönöm. Darian fejében egymást kergették a gondolatok, mialatt követte a lépcsőn Jake-et. Mit is mondott? Egy kétségbeesett sikoly a hálóból? A közös hálóból? Ha így áll a dolog, akkor minek fogadta el Lara a vacsorameghívást? Hacsak nem üzleti vacsorának gondolta, ahol majd a fotókat beszélik meg. Dariant meglepte, hogy ennyire döbbent és csalódott. Belépett a lakályosan berendezett nappaliba. Legalább most már érti az elegáns

környéket.

Lara

természetesen

megengedheti

magának ezt a városrészt, ha Jake Haddon fizeti a számlákat. - Mit inna? - kérdezte Jake. - Még vezetnem kell. - Akkor talán valami alkoholmenteset?

45 / 167

Sharon Kendrick Az én uralkodóm

(Júlia 379.)

Dariannek erőt kellett vennie magán, hogy udvarias legyen. Úgy érezte, hátrányban van, ami szokatlan és kényelmetlen volt számára. - Szólok neki, hogy csipkedje magát. Darian bólintott, és figyelte, ahogy a színész elhagyja a szobát. A fiú bekopogott a háló ajtaján. - Lara? - Gyere be, Jake! Na, hogy festek? - Elragadóan, drágám. De minek ekkora felhajtást csapni egy olyan alak kedvéért, aki szemlátomást meg tudna fojtani egy kanál vízben? - Dühösnek látszik? - A lány az órájára nézett. - Nem értem, hiszen csak pár percet kell várnia. Jake megvonta a vállát. - Lehet, hogy én vagyok az oka, tudod, milyen hatással vagyok a barátokra. - Ez igaz. De ő nem a barátom - tiltakozott Lara nem túl meggyőzően, majd megnézte magát a tükörben. Krémszínű selyemruhát viselt, amely elöl több tucat apró gombbal záródott, hozzá pedig egy fekete, magas szárú csizmát. - Úgy nézek ki, mint aki nagy felhajtást csinált? - Úgy érted, mintha száz különböző ruhát próbáltál volna fel? Ne nézz így rám, csak viccelek. És most gyerünk, üdvözöld a lovagod! Én addig inkább elbújok a szobámban, hátha úgy döntene, hogy tényleg meggyilkol. Lara remegő ujjakkal nyúlt a táskájáért, és átment a nappaliba, ahol Darian olyan behatóan szemlélte a könyveit, mint egy nyomozó, aki tiltott olvasmányok után kutat. A férfi

46 / 167

Sharon Kendrick Az én uralkodóm

(Júlia 379.)

nyilván meghallotta, hogy jön, mert felé fordult, amikor belépett.

Leplezetlen

csodálattal

nézett

rá,

és

a

lányban

akaratlanul is felmerült, vajon az ő tekintetéből is kiolvashatóe, hogy ellenállhatatlannak találja a férfit. - Helló, Darian! - üdvözölte nyugodt hangon. A férfinak egyszerűen elakadt a szava Lara láttán. Noha a lány nem számított klasszikus szépségnek, mert nagyon is jellegzetes vonásokkal rendelkezett, mégis lenyűgözően finom jelenség volt. Találóbb jelző nem jutott a férfi eszébe. És persze őrjítőén szexi is. Az egyszerű vonalú krémszínű ruha remekül állt rajta, a hosszú szárú fekete csizma pedig minduntalan a lábára vonzotta a tekintetet. Dariant annyira megbabonázta a látvány, hogy sutba dobta egyik alapelvét, és nem

gondolván

a

következményekre,

szemrehányóan

megszólalt: - Nem említette, hogy Jake Haddonnel él együtt. - Miért kellett volna szólnom róla? Különben sem élek vele együtt, csak egy lakásban lakunk. Dariannek fel sem tűnt, hogy lélegzet-visszafojtva várta a választ. Legalább ennyivel is okosabb lett. Általában, ha egy nő azt mondja, hogy csak együtt lakik valakivel, az azt jelenti, hogy az ágyát nem osztja meg vele. Körülnézett. - Maga aztán szerencsés! - Talán inkább Jake a szerencsés - replikázott Lara kedvesen. - Szerintem a női lakosság kilencvenkilenc százaléka mindent megadna azért, hogy a maga helyében lehessen.

47 / 167

Sharon Kendrick Az én uralkodóm

(Júlia 379.)

- Valószínűleg ez is az oka annak, hogy együtt lakunk. Én vagyok az a bizonyos rejtélyes egy százalék, akinek Jake nem csupán szívdöglesztő filmsztár, hanem nagyon kedves ember. Darian számára a féltékenység eddig ismeretlen fogalom volt, és egyáltalán nem volt ínyére ez az érzés. Kelletlenül mutatott az ízléses berendezésre. - Szép otthona van a fickónak. Lara szerette volna megkérdezni, miből jutott arra a következtetésre, hogy Jake-é a lakás. Ám ha kérdőre vonná, akkor el kellene árulnia, hogy valójában az övé itt minden, és kénytelen lenne elmagyarázni, mi is a helyzet, ami nyilván felkeltené a férfi érdeklődését. Úgy tűnt, Darian annyira tele van előítéletekkel, hogy valószínűleg arra a következtetésre jutna, Lara

leánykereskedelemmel

foglalkozik,

vagy

valami

hasonlóan elítélendő tevékenységet folytat. - Igen, tényleg szép - mondta higgadtan, hogy végre kevésbé veszélyes vizekre evezzenek. A lakást Khalim ajándékozta neki, amikor feleségül vette Rose-t. A férfi aggódott, hogy Larának majd egy olcsó garzonba kell költöznie, miután ő legjobb barátnőjét egészen Marabánig

csábította.

Mielőtt

Rose-zal

elrepültek

volna

nászútjukra, a férfi egy lepecsételt borítékot nyújtott át neki, amelyet Lara csak az elutazásuk után bonthatott fel. Az esküvőjükön

ő

volt

aranyláncot

kapott

a

koszorúslány,

ajándékba.

így

amiért majdnem

egy

szép

elájult

a

döbbenettől, amikor a borítékban megtalálta az okiratot, amelynek értelmében ő lett a kizárólagos tulajdonosa egy lakásnak, amelyhez foghatót életében nem látott.

48 / 167

Sharon Kendrick Az én uralkodóm

(Júlia 379.)

- Nagy mázlista vagyok - jelentette ki az igazságnak megfelelően. Darian

a

érdekesebbé

lányra tette

a

nézett.

Szerénysége

szemében,

hiszen

még a

sokkal

legtöbb

nő

elhencegett volna híres barátjával. - Akkor menjünk! - javasolta. - A ház előtt parkolok. - Jó. - A lánynak sajnos már nem csengett olyan nyugodtan a hangja. Vajon Darian észrevette, hogy az izgalomtól szinte alig kap levegőt, mert itt kell hagynia biztonságot nyújtó otthonát, ahol Jake észrevétlenül vigyáz rá? Nemsokára ezzel a vonzó, egzotikus idegennel autóba ül, és tovább őrzi a titkát, amelyet még nem mert felfedni.

Illik hozzá az autója, gondolta Lara, amint többéves baletttanulmányainak köszönhető kecsességgel becsusszant az első ülésre. - Hová megyünk? Darian elmosolyodott. Lara nem az a fajta nő volt, akit külsőségekkel le lehet venni a lábáról. Különben is Jake Haddon nyilván már London összes híres éttermébe elvitte. - Meglepetés - válaszolta halkan. - Jó. Szeretem a meglepetéseket. A helyszűke csak még jobban tudatosította Larában azt, amit nem lett volna szabad észrevennie: például a férfi hosszú lábát vagy bódító közelségét, amely teljesen felkavarta. Larának egyáltalán nem szerepelt a tervei közt, hogy Darian Wildman ekkora hatással lesz rá. A célja az volt, hogy minél többet kiderítsen róla. A férfi felé fordult, és markáns arcélét 49 / 167

Sharon Kendrick Az én uralkodóm

(Júlia 379.)

vizsgálta, amely az elsuhanó utcai lámpák fényében még könyörtelenebbnek tűnt. - Hol lakik, Darian? - Van egy lakásom, szép kilátással a folyóra. - Hadd találjam ki! Lakályos, tágas, kevés bútorral, és hatalmas ablakok nyílnak a városra. - Maga gondolatolvasó? - Ráhibáztam? - Igen - felelte hitetlenkedve Darian. Megdöbbentette, hogy milyen pontosan írta le a lány lakásának belsejét. - Honnan tudta? - Színésznő vagyok, és mint ilyen, rendkívül éles elméjű, legalábbis

nem

ártana

annak

lennem,

hiszen

ez

elengedhetetlen a szakmámban. - Tehát valójában csak találgatott? - Egyszerűen egymás mellé raktam a tényeket. Azt mindenképpen meg tudom mondani, hogy milyen helyen nem élhet egész biztosan. A férfi magasabb sebességbe kapcsolt. - Világosítson fel! A lánynak nem volt nehéz dolga. - Biztosan nem egy takaros kis családi házban. - Miért nem? - Mert nincs családja. - Ezt meg honnan veszi? Lara kibámult a sötétbe, és egyre jobban elhatalmasodott rajta a pánik. Soha meg sem fordult a fejében, hogy a férfi nős

50 / 167

Sharon Kendrick Az én uralkodóm

(Júlia 379.)

is lehet, és nem akart belegondolni, hogy ez az eshetőség miért borította ki annyira. - Nos, ha családos ember, akkor jobb volna leszoknia arról, hogy nőket hív meg vacsorára, akik ebből esetleg téves következtetést vonhatnak le - magyarázta hűvösen. - Milyen következtetésekre gondol? Hogy ez egy randevú! Lara egyszerre azt kívánta, bárcsak tényleg az lenne. Az ördögbe is, miért van ez az átkozott Marabán-ügy, és egyáltalán mikor pendítse meg a témát? Egyelőre még biztosan nem. - És még hol nem élhetnék? - érdeklődött a férfi, nagyvonalúan lemondva az elmaradt válaszról. A lány megkönnyebbülve dőlt hátra az ülésen. Darian Wildman is csak olyan volt, mint a többi férfi: magáról akart beszélni. Az adott körülmények között ez nem is volt olyan nagy baj. - Semmiképpen sem lakna olyan környéken, ahol az egyik ház olyan, mint a másik. Olyan helyen sem, ahol csupa nyárspolgár él, és minden előre kiszámítható. A mindennapok egyformán telnek: reggel vonattal bumliznak a munkahelyre, vasárnaponként pedig ebéd előtt lemossák a kocsit. A férfi megdöbbent. Ijesztő volt, szinte már kísérteties. Hogyan sikerült a lánynak szinte szó szerint felidéznie előző esti töprengéseit? Még a végén azt is megmondja, milyen színű alsót visel. Rögtön megbánta, hogy erre gondolt, mert hirtelen vágy gyúlt a testében. Megkönnyebbült sóhajjal kanyarodott be az étterem előtti parkolóba, Lara pedig kíváncsian kémlelt ki az ablakon. Eddig

51 / 167

Sharon Kendrick Az én uralkodóm

(Júlia 379.)

csak a férfival volt elfoglalva, és alig figyelte, merre is mennek. London egy olyan negyedében voltak, amelyet egyáltalán nem ismert. Talán arra számított, hogy Darian majd az egyik felkapott, belvárosi étterembe viszi. Nos, ez a hely ennek éppen az ellenkezője volt. Egyszerű, takaros kis épület, apró, színes égőkkel a bejárat fölött, amelyek szivárványt varázsoltak az őszi, ködös estébe. Amint kiszállt, kellemes zene ütötte meg a fülét. A hangulat azokat az időket idézte, amikor

még

az

emberek

azért

jártak

étterembe,

hogy

csillapítsák éhségüket, nem pedig azért, mert divat volt egy bizonyos helyen mutatkozni. Darian nem akarta elmesélni a lánynak, hogy az étterem egy olasz családé, és pár éve véletlenül bukkant rá. A konyha kitűnő volt, és itt biztosan nem futott össze senkivel az üzleti életből. Jake Haddon valószínűleg olyan helyekre viszi mindig, ahol nem zargatják folyton aláírásért a rajongók, gondolta, és ismét úrrá lett rajta az az idegesítő érzés, amely kísértetiesen hasonlított a féltékenységhez. A

fogadós

és

a

felesége

lelkesen,

nagy

szeretettel

üdvözölte a férfit, ami meglepte Larát. Darian Wildmant megközelíthetetlenebbnek képzelte. Egy félreeső fülkében álló asztalhoz vezették őket, ahonnan remekül ráláttak az egész fogadóra. Még azt gondolhatta volna az ember, hogy a legjobb asztalt nekik tartották fenn, ami egyébként Larát cseppet sem lepte volna meg. Mialatt helyet foglaltak, eszébe jutott, hogy valószínűleg ez a legjobb alkalom, hogy minél többet megtudjon a férfiról.

52 / 167

Sharon Kendrick Az én uralkodóm -

Elmélázott

-

jegyezte

meg

Darian

(Júlia 379.) gyengéden.

Az

aranybarna szempár a lányon nyugodott. - Igen, kicsit elgondolkodtam. - Mit szeretne inni? - Azt, amit maga. Darian bort rendelt. - Talán a vacsoráját is én állítsam össze? - kérdezte ironikusan. Lara

bólintott,

és

élvezettel

figyelte

a

férfi

zavart

arckifejezését. - Igen, legyen szíves! - mosolygott. - Úgy tűnik, maga gyakori vendég itt, és én örömmel elfogadom, amit ajánl. - Mindig ilyen elbűvölően engedelmes? - kérdezte Darian kihívóan. A lány nem törődött a provokációval. - Csak ha a hasamról van szó. Mindent megeszek, amit elém tesznek. - Ezek szerint nem cigarettán és feketén él? Lara megborzongott. - Ugyan, ne tréfáljon! A férfi ránézett. A lány hamvas bőrén vékony holdkő nyaklánc csillogott. Dariannek nagy erőfeszítésébe került, hogy tekintetét elszakítsa csodás dekoltázsáról. A többi modelltől és színésznőtől eltérően ő nem volt csupa csont és bőr. - Akkor hogyan képes ilyen karcsú maradni? - Csak akkor eszem, ha éhes vagyok, és annyit gyalogolok, amennyit csak bírok.

53 / 167

Sharon Kendrick Az én uralkodóm

(Júlia 379.)

- Még Londonban is? - Különösen itt. Ez a legjobb módja, hogy az ember elkerülje a dugókat, és igazán megismerje a várost. Darian leadta a rendelést, és várt, míg kitöltötték a bort. Majd kényelmesen hátradőlt, és merengve forgatta ujjai közt a poharat. - Szóval? Lara ivott egy kortyot, mert szüksége volt rá ahhoz, hogy felengedjen, és elterelje gondolatait a Darian szája mellett megjelenő kis gödröcskéről és arról, hogy milyen lenne csókolózni vele. - Mire igyunk? - A férfi megemelte a poharát. - Igyunk a Wildman cég új reklámarcára! - Miért is ne? - Lara szíve hevesen dobogott, ahogy Dariannel koccintott. - Hamarosan egész Londonban a maga arcképe mosolyog majd a plakátokról. Milyen érzés tudni, hogy mindenhol megbámulják? - Fogalmam sincs - válaszolta a lány. - Még soha nem vettem részt ilyen nagy reklámkampányban. - De más televízió- vagy újsághirdetésekben már szerepelt? - Egyszer-kétszer. - Nem legyezgeti a népszerűség a hiúságát? - Egy csöppnyi gúny is vegyült a férfi hangjába. -

Tulajdonképpen

nem.

Tudja,

a

színésznők

kételkednek magukban. - Lara ivott még egy kortyot. A férfi megvonta a vállát.

54 / 167

mindig

Sharon Kendrick Az én uralkodóm -

Állítólag

így

van,

de

akkor

(Júlia 379.)

más

foglalkozást

is

választhatott volna. - Talán a két dolog szorosan összefügg. Talán épp azért bújunk olyan könnyen mások bőrébe, mert bizonytalanok vagyunk magunkban, és a sajátunkban nem érezzük jól magunkat. - A lány melle megemelkedett a krémszínű selyemruha alatt. - Nem tudom elképzelni, hogy ne érezné jól magát a bőrében - mondta halkan Darian, miközben szeme a lány mellére tapadt. - Maga rendkívül szép nő. Lara letette a poharát, mielőtt remegő ujjai elárulták volna. Jólesett neki a bók, de egyúttal meg is rémisztette. Nem lett volna szabad, hogy idáig jussanak. Nem volna szabad, hogy a teste örömteli vágytól bizseregjen, és egy bóktól érzéki forróság járja át. Ez nem randevú, hanem „nyomozás". Ha nem vigyáz, a végén még az egész vacsora alatt csak róla beszélnek, és mielőtt észbe kapna, az este véget is ér, s valószínűleg soha többé nem adódik ilyen remek alkalom. A főpincér két tányér ínycsiklandóan illatozó rákot hozott. - Maga megtudott rólam egyet s mást - jegyezte meg megjátszott vidámsággal a lány. - Én viszont szinte semmit sem tudok magáról. -

Azt

hittem,

minden

színésznő

csak

magával

van

elfoglalva, és legszívesebben csak magáról beszél. -

Lassan

kezdem

sértőnek

találni

a

célozgatásait.

Valószínűleg ez is a szándéka. El akarja terelni a figyelmemet, hogy ne kelljen magáról beszélnünk. - Mit szeretne tudni?

55 / 167

Sharon Kendrick Az én uralkodóm

(Júlia 379.)

- Például, hogy hol született. - A lány elvett egy szelet kenyeret, és úgy tett, mintha elgondolkozna: - Hol nőtt fel? Darian meghökkent. - Maga kis kíváncsi! - mondta. - Miért érdekli? Lara ráébredt, hogy akkor is jobban meg akarta volna ismerni Darian Wildmant, ha nem bontotta volna fel a levelet. Egyszerűen izgatta ez a vonzó férfi. Ráadásul még éles eszű, intelligens is, és kétségtelenül hozzá van szokva az olyan nőkhöz, akik folyton vallatják. - Egyszerűen érdekel. Ez minden - jelentette ki. - Miért akarnak a nők mindig egy történetet hallani? - Mert tudni szeretnék, hogy mitől lett valaki olyan, amilyen. - A férfiak talán nem szeretnék tudni? - Nem egészen. Őket sokkal inkább a jelen foglalkoztatja, míg a nőket az izgatja, hogyan jutott el valaki oda, ahol most van. - Miért? - Mert a múltunk tett minket azzá, amik ma vagyunk magyarázta a lány nyomatékosan. Darian

ösztönének

beszélgetés

gyanús

jeleznie

fordulatot

kellett vett,

de

volna, a

hogy

férfit

a

szinte

megbabonázta a Lara hangjában rejlő szenvedély és a szemében lobogó tűz. A lány okos volt, és választékosan beszélt. Olyan tulajdonságok voltak ezek, amelyeket nem feltételezett róla, és ez a váratlan felfedezés elaltatta szokásos gyanakvását. - Az én történetem nem különösebben izgalmas.

56 / 167

Sharon Kendrick Az én uralkodóm Hallván

a

hangjában

rejlő

(Júlia 379.)

feszültséget,

Lara

a

legszívesebben ejtette volna a témát, de nem tehette. - Csak maga látja így. Mások múltját mindig izgalmasabbnak gondoljuk, mint ahogy mások házassága is mindig az égben köttetik. Kívülállóként az ember nem igazán kap átfogó képet, inkább csak felületes rálátása van a dolgokra. Larának természetesen igaza volt, és Darian figyelmét nem kerülte el a kapcsolatokra vonatkozó megjegyzése sem. - Magának nincs férfi az életében? - kérdezte kertelés nélkül. - Nincs. - Miért? - Ez nagyon személyes kérdés - tiltakozott a lány elpirulva. - Úgy véli, egyedül magának van joga személyes kérdéseket feltenni? - Természetesen nem. Nos, nincs férfi az életemben - nézett kihívóan Darian szemébe. - Nincs szükségem férfira ahhoz, hogy tudjam, mennyit érek. - Üdítő változatosság - válaszolta Darian. Lara a salátáját piszkálta. - Tehát hol született? - Londonban. - Nagy város. - Egy olyan környéken, ahol valószínűleg még sosem járt. A férfi megnevezte London egyik legszegényebb negyedét, majd érdeklődve várta a hatást. - Meglepettnek tűnik állapította meg, látva, hogy a lány felhúzza egyik szemöldökét.

57 / 167

Sharon Kendrick Az én uralkodóm

(Júlia 379.)

- Nos, valóban... - Lara a megfelelő szavakat kereste. - Egy kicsit tényleg meglepődtem. - Mert a környék a bűnözés melegágyaként ismert? Vagy mert úgy képzeli, hogy aki ilyen helyre születik, az ott is ragad? A lány megrázta a fejét. -

Nem,

egyáltalán

nem

ezt

gondoltam.

Csak

nehéz

elképzelni, hogy szegény volt. - Á, értem. - A férfi lehajtotta a fejét. Amikor újra felpillantott, már mosolygott. - Ahhoz képest, hogy állítása szerint mindent megeszik, amit maga elé raknak, ma elég válogatósnak tűnik. - Nem vagyok igazán éhes. - Lara azon gondolkodott, hogy a férfi vajon azért váltott-e témát, mert a többi kérdésre nem akar válaszolni. - Én sem. - Darian azon tűnődött, vajon a lányt is azért nem érdekli-e az evés, amiért őt. Nézte, ahogy félig szétnyitja a száját, és tudta, hogy Lara éppoly kevéssé akar itt lenni, akárcsak ő. Újra elöntötte a vágy. - Ezek szerint puszta időpocsékolás lenne desszertet rendelni, ugye? Lara bólintott, és igyekezett leküzdeni csalódottságát. Untatta volna a férfit, és ezért akar már menni? Talán túllőtt a célon a faggatózásával? És most hogyan tovább? - Fáradt? Darian hangján hallatszott, hogy számára még nem ért véget az este. Rejtett célzásai feltartóztathatatlanul új életet leheltek a lány testébe. Lara nem törődött a belső hanggal, amely megpróbálta figyelmeztetni.

58 / 167

Sharon Kendrick Az én uralkodóm

(Júlia 379.)

- Tulajdonképpen nem - felelte könnyedén. -

Akkor

eszmecserét

miért

nem

nálam?

folytatjuk

Míg

maga

a

ezt

az

csodálatos

érdekfeszítő kilátásban

gyönyörködik, addig én... - jelentőségteljes szünetet tartott főzhetek magának egy kávét. Úgy tűnt, az aranybarna szempár hipnotizálni akarja. - Nos, mit szól hozzá, Lara? Sorsdöntő kérdés. Darian leplezetlenül érzéki kisugárzása láttán

minden

megköszönte

magára volna,

és

valamit

is

elutasítja

adó az

nő

udvariasan

ajánlatot.

Miért

merészkedjen az oroszlán barlangjába? Másrészről viszont lehet, hogy soha többé nem kínálkozik ilyen remek alkalom. Lara azzal nyugtatta magát, hogy a férfi túl tapasztalt ahhoz, hogy rávesse magát, ha nem kap bátorítást. Az egyetlen veszélyt az jelentette, hogy szíve szerint bátorította volna. - Jól hangzik - mondta végül óvatosan. - Akkor kérem a számlát - szólt éppoly óvatosan a férfi. Nem gondolta volna, hogy ilyen könnyen megy majd.

59 / 167

Sharon Kendrick Az én uralkodóm

(Júlia 379.)

4. FEJEZET

- Álomszép - suttogta Lara. Eloszlott a köd, és a város fényei értékes drágakövekként csillogtak a koromfekete éjszakában. Darian felbontott egy üveg bort, és figyelte, ahogy a lány csodás haja zászlóként lobog a szélben. - Igen. - Tévedett, amikor azt gondolta, hogy nem lesz könnyű felcsábítania a lányt a lakására. Kezdeti örömét, hogy végre akad egy nő, akiért meg kell küzdenie, felváltotta a már jól ismert érzés, hogy ne legyenek túl nagy elvárásai. A lány utáni vágyakozását azonban még ez sem tudta csillapítani. - Adhatok egy pohár bort? Lara megfordult. A férfi levetette zakóját, és ettől egyszerre már-már háziasnak tűnt. Az erősen megvilágított szoba egy színházi

darab

díszletéhez hasonlított,

amelyben a férfi

játszotta a hőst. Vagy inkább a rosszfiút. A lány szíve hevesen dobogott. - Nem kávét ígért? Úgy tűnt, megjegyzésével megbántotta a férfit, mintha azzal vádolná, hogy alkohollal akarja elkábítani. - Kávét is főzhetek, ha azt kér. - Nem, köszönöm. Szívesen meginnék egy pohár bort biztosította a férfit. Talán a bor segít, hogy ne viselkedjék úgy, mintha először lenne egy férfi lakásán. Végül is nem volt már ártatlan bárány. - Fáradjon be, és helyezze magát kényelembe!

60 / 167

Sharon Kendrick Az én uralkodóm

(Júlia 379.)

Lara érezte magán a férfi tekintetét, amikor visszatért a pazarul

berendezett

nappaliba,

és

megborzongott.

Nevetséges! - gondolta. Hiszen megszokta, hogy a színpadon vagy a kamera előtt megbámulják, és általában nem esett nehezére, hogy megtestesítse azt a személyt, akit a rendező kívánt tőle. Talán épp az volt a gond, hogy most saját magát kellett adnia. Kellemetlen és szokatlan idegesség lett úrrá rajta a férfi jelenlétében, aki egyszerre vonzotta és nyugtalanította. Darian megtöltött két kristálypoharat vörösborral, mialatt a lány illedelmesen helyet foglalt az egyik súlyos bőrkanapén. A férfinak feltűnt, hogy Lara szorosan összezárta a térdét, amint átnyújtotta neki a bort. Vajon mindig ilyen egymásnak ellentmondó jeleket küld? - morfondírozott magában. Csábító, ám ugyanakkor elutasító. Gyorsan, talán túl gyorsan egyezett bele, hogy feljöjjön vele, márpedig tudhatta, mire megy ki a játék. Ha egy nő nem vágyik egy férfi közeledésére, akkor nem megy fel vele már az első randinál a lakására. Dariannek bőséges tapasztalata volt olyan nőkkel, akik kerek perec tudtára

adták,

hogy

kívánják

őt.

Szinte

már

magától

értetődőnek tartotta, hogy soha nem kell egy nőért sem megküzdenie, és néha felmerült benne, milyen is lenne másképp. Ösztönösen érezte, hogy Larával a vonzalmuk kölcsönös, ám csak egy bizonyos pontig. Most ugyanis úgy tűnt

neki,

hogy

a lány elővigyázatossá

vált,

ami

éles

ellentétben állt természetes érzékiségével. Márpedig a titkok és az ellentmondások mindig is izgatják az embert, gondolta, majd ő is a kanapéra telepedett. Épp elég távol ahhoz, hogy jelenléte ne hasson tolakodónak, ám

61 / 167

Sharon Kendrick Az én uralkodóm

(Júlia 379.)

elég közel ahhoz, hogy érezze a lány enyhén bódító parfümjének illatát. Elég közel hozzá, hogy megérinthesse. Lara ivott egy kortyot a zamatos borból, de a torka összeszorult. - Fenséges - dicsérte udvariasan. - Hol is tartottunk? - Darian az asztalra helyezte a poharát, és mosolyogva a lányhoz fordult. - Ó, emlékszem már. Épp az én hányatott sorsú gyerekkorom dobogtatta meg az érző szívét. - Ne nevessen ki! - Azt tenném? - Vagy kinevet, vagy lekezelően bánik velem - felelte a lány nyugodtan. - Nem kell a fiatal éveiről mesélnie, ha nem akar. Hazudós! - korholta magát a lány, ám szavaival pont a kellő hatást érte el. Amint Darian meghallotta, hogy nem muszáj beszélnie, azonnal felengedett. Úgy látszik, olyan férfi, akit nem lehet arra kényszeríteni, hogy bármit is eláruljon magáról, és csak akkor lehet kiszedni belőle valamit, ha az ember látszólag oda sem figyel. - A szegény nem jelent feltétlenül boldogtalant - fűzte hozzá a lány kedveskedve. A férfi gúnyosan felnevetett. - Mint a mesében, ugye? Hát igen, ebből is látszik, hogy magának fogalma sincs, mit jelent nélkülözni. - Ezt nem tudhatja - tiltakozott Lara. - Igaza van - ismerte el a férfi. - De nem tévedek, ugye? Vidéken

nőtt

fel

egy

tisztes

családban,

fivérekkel

és

nővérekkel körülvéve, sok mozgás a friss levegőn, naponta

62 / 167

Sharon Kendrick Az én uralkodóm

(Júlia 379.)

háromszori étkezés, egy póni az istállóban és egy kutyus, amelyik mindig csaholva üdvözölte, ha megjött az iskolából? Lara nagyot nyelt. - Elképesztő! Kivéve, ami a testvéreket illeti. Két nővérem van, akik sokkal idősebbek nálam. Apám pedig sokat volt úton. De a többit eltalálta. - Nagy szemeket meresztett a férfira. Honnan tudta? - A vidéki életet? Néhány dologhoz nem kell nagy ész. Darian finoman megérintette a lány arcát. - Egy városi lánynak nem lehet ilyen az arcbőre. Vajon tévedett, vagy tényleg vágyakozás keveredett a férfi hangjába? - Úgy véli? - Igen. - Darian lassan végigsimította a lány puha tapintású arcát. - Maga olyan édes, mint a méz. Larát különös módon kielégítette a bók, majdnem olyan örömmel töltötte el, mint a férfi futó érintése, és azt kívánta, bárcsak újra megsimogatná. Fejét megrázva emlékeztette magát jövetele valódi okára. - Nagyon jó. Tíz pont - jelentette ki erőltetett vidámsággal. Most maga következik. - Miért, ez nem kitalálósdi? - Nos, én tudom, hogy maga nem vidéki fiú. - A lány nagy levegőt vett, és úgy döntött, nem teketóriázik. - Szerintem maga egyke volt, és a szülei elváltak. Darian döbbenten hallgatott. -

Ennyire

nyilvánvaló?

Ennyire

családban nőttem fel?

63 / 167

látszik,

hogy

csonka

Sharon Kendrick Az én uralkodóm

(Júlia 379.)

A lány ügyesen elrejtette lelkiismeret-furdalását. - Egyáltalán nem - bizonygatta hirtelen. - Csak összeraktam a kirakós darabkáit, és kitöltöttem egy-két hézagot. Arról a negyedről, amelyet említett, nem egy takaros ház és a bejárat köré felfutó rózsa jut az ember eszébe. - Hanem egy anya, aki a két kezét is ledolgozza, csak hogy éhező fiát etetni tudja. - Hát ennyire rossz volt a helyzet? - suttogta a lány döbbenten. - Nem egészen - válaszolta Darian kesernyésen. - Csak szívesen kipukkasztanám azt a romantikus szappanbuborékot, amelyet a képzeletében fújt magának. - Maga tényleg csúfolódik velem. - Azt hittem, a nők szeretik, ha ugratják őket. Lara hirtelen esetlennek és együgyűnek érezte magát. Ezenkívül kellemetlenül érintették a férfi örökös megjegyzései arról, hogy a „nők" mit szeretnek. Olyan érzést keltett benne, mintha ő is csak egy lenne a többi közül, ami - ha jobban belegondolt - igaz is volt. Itt nem rólad van szó, emlékeztette magát, hanem Marabánról. - De szegény volt, ugye? - kérdezte kendőzetlenül. - Talán kíváncsi a heti bevételeinkre? - jegyezte meg a férfi ridegen. A lány nem vette rossz néven a hangjában rejlő megvetést. Makacs faggatózásával ő szinte a jó nevelés határát súrolta, és ameddig nem ad erre magyarázatot, nem is tehet fel több kérdést. Most mi a fenét csináljon? Mesélje el Dariannek az egészet, vagy előbb inkább Khalimot értesítse?

64 / 167

Sharon Kendrick Az én uralkodóm

(Júlia 379.)

- Igaza van. Őszintén sajnálom. Túl kíváncsi voltam. Ne féljen, nem teszek fel több kérdést. Darian a lányra nézett. Lara ragyogó kék szeme szomorú lett, megremegő ajka pedig azt juttatta a férfi eszébe, hogy jó volna megcsókolni. - Maga tényleg nagyon édes, Lara. A lányt hirtelen elfogta a pánik. Vajon mit szólna Darian, ha rájönne az igazságra? És hogyan hozakodjon egyáltalán elő az egésszel? Darian, szinte teljesen biztos vagyok benne, hogy a marabáni sejk az ön féltestvére. - Nem vagyok édes. - Ráadásul még szerény is - viccelődött a férfi. - Ne vágjon már olyan gondterhelt képet! Engedje el magát! - Kinyújtotta a kezét, megérintette a lány haját, és ujjaival végigsimította fürtjeit. - Engedje el magát! - ismételte gyengéden. - Darian, ne... Egy tisztességes nő nem rakja keresztbe a lábát, futott át a fején, és gyorsan ismét egymás mellé tette a lábait, és nem hajtja ilyen engedelmesen a férfi tenyerébe a fejét, ha valójában „nem"-et gondol. -

Mit

ne?

-

Darian

közelebb

húzódott,

és

kezével

végigsimította a lány bőrét a nyakától egészen a válláig. Maga csupa görcs. - Finoman masszírozni kezdte a lány nyakát. Ha sejtené, hogy miért! - Ez nem túl jó ötlet...

65 / 167

Sharon Kendrick Az én uralkodóm

(Júlia 379.)

- Miért nem? Ez csak egy kis masszázs. Ne féljen, értek hozzá. - Darian ügyesen masszírozta a tarkóját. - Engedje el magát, Lara! Ha nem esik jól, azonnal abbahagyom. Lara megijedt: most az ő kezében van a döntés. Bármikor megállíthatja a férfit, és ezt is kellene tennie. Csakhogy jól érezte magát, és ez volt a gond. Sőt túlságosan is jól. Ez csak egy masszázs, győzködte magát álmodozón. - Jólesik? - mormolta a férfi. A lány tehetetlenül lehunyta a szemét. - Ó..., igen. - Most már képtelen volt dönteni, egyedül Darian irányított. - Miért nem helyezi kényelembe magát? - javasolta a férfi. Kényelmesebb lesz, ha lefekszik. Ez csak egy masszázs, győzködte magát újra Lara, mialatt Darian

gyengéden

a

párnára

nyomta.

Ahogy

a

puha

bőrkanapéhoz ért, a lány megérezte arcán az anyag gyengéd simogatását. Szemét lehunyta. Darian a vállával folytatta. Keze ritmusos mozgásának hatására az összes feszültség felengedett benne. - Most már jobb? - Fenséges - sóhajtotta Lara. A lába elnehezedett, és vére mintha forró mézként áramlott volna

ereiben.

Mintha

egy

felhőn

lebegne.

Halántékán,

csuklóján és a combja között érezte vére lüktetését. Ez maga az őrület, gondolta. Képtelen volt megmozdulni, és nem is akarta, hogy vége legyen. Darian hallotta, ahogy a lány felsóhajt. Mosolyogva nézett le rá.

66 / 167

Sharon Kendrick Az én uralkodóm

(Júlia 379.)

- Csak nem altatom el? - De. - Ám ez nem felelt meg teljesen a valóságnak. - Akkor inkább abbahagyom. - A férfi elvette a kezét. - Ó - suttogta a lány csalódottan. - Forduljon meg! - kérte a férfi. Lara olyan kellemesen kábának és lustának érezte magát, hogy minden erejére szüksége volt, hogy hanyatt forduljon. Haja összekuszálódott, arca kipirult, kék szeme pedig a félig leeresztett szempillák mögül parázslott. A férfi zavart és kétséget olvasott ki a tekintetéből. Lehajolt, és egy gyengéd csókot lehelt az ajkára. A lány megremegett. - Darian... - Csitt... - A férfi még egyszer megcsókolta. Veszélyes játék volt. Darian apró csókjai, mint egy pillangó finom szárnyrebbenései, csábították és ingerelték a lányt. - Ó... A férfi elégedetten felnevetett. Ezúttal hagyta, hogy ajka hosszabban időzzön a lány száján, és gyengéden követelőző csókokkal becézgette, míg Lara végül engedve a vágynak, nyaka köré fonta karját. - Darian... - Nem jó? Lara képtelen volt tovább ellenállni, ajkát a férfiéra szorította. Csak egy csók. Csak egyszer csókolom meg, határozta el. De ajkuk újra és újra összeforrt, és a férfi rekedt nevetése csak további csókokra buzdította.

67 / 167

Sharon Kendrick Az én uralkodóm

(Júlia 379.)

- Nem az a kérdés, hogy jó-e - suttogta, amikor végre levegőhöz jutott. - De, ez az egyetlen fontos kérdés, kedvesem. Semmi más nem számít. - Darian ajkával végigsimította a lány állát. - Na, hogy tetszik? Amikor Lara a gyönyörtől hátravetette a fejét, a férfi szája finom nyakát vette birtokba. Lara megremegett. Határtalan elragadtatásában Darian szavai még ésszerűnek is tűntek, és ez tényleg veszélyes volt, nagyon veszélyes. El kellene húzódnia tőle, és megkérni, hogy vigye haza. Ha ennyire csodálja őt, akkor biztosan hajlandó lesz várni rá. Minden épeszű nő ezt tenné. Legalább addig kellene türelemmel lennie, amíg közli a férfival a sorsdöntő hírt. Akkor meg miért simogatja úgy a hátát, mintha láthatatlan erő irányítaná a kezét? Miért nem csinál valamit, hogy feltartóztassa a férfit, akinek

érintésétől

mellbimbói

megkeményedtek?

Mert

képtelen volt bármit is tenni. Kábultan nézett fel. Darian arca enyhén kipirult, és ebben a pillanatban pontosan úgy festett, mint egy marabáni. Büszke volt, és magabiztos, akárcsak ősei. Markáns szája mégis gyengédebbnek tűnt a lány csókjai nyomán, amitől furcsamód sebezhetőnek látszott. Olyan volt, mintha hirtelen fellebbent volna egy függöny, amely mögött olyan férfi rejtőzik, akiről álmodni sem mert. Olyan férfi, akinek kemény külseje érző szívet

takar,

ami

teljesen

ellenállhatatlanná

teszi.

Lara

döbbenten ébredt rá, hogy akarja a férfit, nem törődve a következményekkel.

68 / 167

Sharon Kendrick Az én uralkodóm Darian

észrevette,

hogy

a

lány

(Júlia 379.)

fenntartásai

végleg

szertefoszlottak, és hanyagul végigsimította a testét, míg keze a harisnya feletti csupasz részhez nem ért. Lara már szinte magánkívül volt, és hagyta, hogy a férfi azt csináljon vele, amit akar. - Igen, úgy látom, tetszik neked - mormolta elégedetten Darian, és izgatóan tovább simogatta a lányt. Élvezettel figyelte, ahogy elragadtatott sóhajban tör ki - Ó... - Lara tett egy utolsó kísérletet. - Nem kellene ezt tennünk. - Abbahagyjam? - A férfi ujjhegye feltartóztathatatlanul közeledett a lány bugyijához, amely az utolsó akadály volt kettőjük közt. A lány megrázta a fejét - Ne! A férfi újra megcsókolta. - Csak azt szeretnéd, ha nem hinném, hogy minden férfival az első alkalommal ágyba bújsz, ugye? A lány arca égett. - Nem vagyok... - Én sem - szakította félbe a férfi. - Ezek szerint nagyon hasonlóak vagyunk. Ha tudná! - És miután ezt tisztáztuk... - Darian átölelte a lányt, és elkezdte

csókolgatni,

ezúttal

valódi

csókokkal. - Darian...

69 / 167

mély,

szenvedélyes

Sharon Kendrick Az én uralkodóm

(Júlia 379.)

A férfi kigombolta a ruháját, és ajkával követte keze nyomát, míg Lara megvonaglott a gyönyörtől. Aztán a ruha lecsúszott a válláról, és a földre hullt. A lányon nem maradt más, csak az izgató fehérnemű és a fekete bőrcsizma. Darian mélyet lélegzett. Az a nő, aki ilyen fehérneműt visel, valószínűleg számít arra, hogy elcsábítják. A férfit elöntötte a forróság. - Vetkőztess le! - sürgette. - Vetkőztess le, Lara! A lány ügyetlenül babrált az inggombokkal, mire a férfi rekedt nevetéssel felemelte az állát, és a szemébe nézett. Elvarázsolta a lány szenvedélyes odaadása és kislányos zavara közti ellentét. - Hiszen remeg az ujjad - állapította meg komolyan. Lara egész testében reszketett. - Igen. Darian szokatlan türelmetlenséggel rángatta le magáról az inget. Mit tud ez a lány? Mivel bolondított így meg? töprengett

csodálkozva,

mialatt ingét a földre hajította.

Larának végül csak sikerült a férfi övét kicsatolnia, de a cipzárt Darian maga húzta le. Félelem és öröm viaskodott a lányban, amikor Darian az utolsó ruhadarabjától is megszabadult. Halkan

felnyögött.

A

férfi

teste

olyan

gyönyörű

volt,

amilyennek elképzelte. Bőre az erdei méz színét idézte, lába hosszú volt, és izmos. És nagyon is kész volt a szeretkezésre... Darian végighúzta a kezét a csizmán, egészen Lara combjáig, és érezte, ahogy a lány megremeg. - Nem akarod a lábaddal átfogni a csípőmet?

70 / 167

Sharon Kendrick Az én uralkodóm

(Júlia 379.)

A kérdés elárulta, hogy valójában mire megy ki a játék. A férfi csupán egy rafinált érzéki aktusra vágyik, semmi többre. Ám Lara már azon a ponton volt, ahonnan nincs visszaút, és mivel is indokolta volna hirtelen visszakozását? Azt nem mondhatta, hogy attól tart, Darian annyira megbánthatja majd, ahogy még egy férfi sem tette, és ezután sem fogja. Ehelyett magához húzta, és ahogy a férfi teste ránehezedett, olyan fura érzés fogta el, mintha sorsszerű lenne, ami történik velük. Mintha az első találkozásuktól fogva el lett volna rendelve ez a pillanat, és élete nem lehetne teljes a kettőjük közti meghittség nélkül. - Várj! - A férfi lenyúlt, hogy kivegyen egy óvszert a nadrágzsebéből. - Tablettát szedek - mondta a lány vonakodva. A

férfi

szeme

aranylón

csillogott,

amint

felhúzta

a

kondomot. - Biztosra akarunk menni, nem igaz? Lara némán bólintott. Énjének egyik fele még mindig a legszívesebben azonmód felállt és elszaladt volna, de Darian újra megcsókolta, és édes ajka még a menekülés gondolatát is feledtette. - Lara... - nyögött fel Darian, miközben ajkát a lányéra tapasztotta. Ajkuk egybeforrt, és a férfi testét kábító forróság öntötte el. Mi az ördögöt művel vele ez a lány? Milyen játékot űz, hogy ilyen érzéseket ébreszt benne? Pedig Lara csupán annyit tett, hogy szorosan ölelte, és csábítón mozgott alatta. A férfi hirtelen ráébredt, hogy képtelen tovább várni. Lara utolsó kételyei is elszálltak, amint látta Darian gyámoltalanságát.

71 / 167

Sharon Kendrick Az én uralkodóm -

Igen

-

suttogta,

mintha

olvasott

(Júlia 379.) volna

a

férfi

gondolataiban. - Ó, igen. Darian erőteljesen belehatolt, és hallotta, ahogy a lány az elragadtatástól levegő után kapkod. Határtalan örömmel elkezdett mozogni benne. A lány könnyedén felvette a ritmust, és arcán már a gyönyör első jelei mutatkoztak. Lara még soha életében nem érzett ilyet. Soha. Kinyitotta a szemét, és maga fölött megpillantotta azt a férfit, aki szerelmi játékával olyan helyekre röpítette, ahol ezelőtt még sosem járt. - Darian! - sóhajtotta elragadtatottan. A férfi néma szerető volt, csupán aranybarna szemének felvillanása jelezte, hogy hallotta. A lánynak magába kellett fojtania a szenvedély szavait, mert bármennyire is meghitten simultak egymáshoz, úgy vélte, vannak dolgok, amiket az ember egyszerűen nem tesz meg. Például nem mondja el Dariannek, hogy szerinte ő a világon a legjobb szerető. Ezután pedig már nem tudott tisztán gondolkodni. Darian addig türtőztette magát, míg már nem bírta tovább, és csak amikor érezte, hogy Lara úgy kapaszkodik belé, mint egy fuldokló, akkor adta át magát a gyönyörnek. Mindent elsöprő érzés volt, amikor felért a csúcsra, és úgy tűnt, sosem ér véget a kéj. Amikor végre lecsillapodott, olyan különös érzése támadt, mintha elveszített volna valamit, amitől még nem akart megválni. Mialatt szorosan egymásba fonódva feküdtek, a lány gyengéden megcsókolta a férfi vállát. - Ó, Darian.

72 / 167

Sharon Kendrick Az én uralkodóm

(Júlia 379.)

De a férfi nem mozdult, nem is válaszolt, csak feküdt, mint egy élő szobor. Ebben a pillanatban a lányt újra elfogta a kétely, ami kirántotta az eddigi kellemes kábulatból. Úristen, mit tett! Lara tudta, hogy a megbánás csak időpocsékolás, de képtelen volt úrrá lenni az érzésein. Mi ütött belé, hogy ilyen hamar lefeküdt egy férfival, méghozzá nem is akármilyen férfival,

hanem

épp

Darian

Wildmannel?

Pedig

a

legfontosabbat még meg sem kérdezte tőle. - Darian? A férfi a szoba sarkát bámulta. Általában fáradhatatlannak érezte magát és nem ilyen tehetetlennek, mint most. Máskor kiugrana az ágyból, hogy kávét főzzön, és talán feltenne egy CD-t.

Mindent

elkövetne

azért,

hogy

minél

gyorsabban

eltávolodjon a nőtől. Még egy jól sikerült szeretkezésre is úgy tekintett, mint a testi szükségletek puszta kielégítésére. De ma este nem ez volt a helyzet. Képtelen volt megmozdítani a lábát, és úgy érezte, rögtön elnyomja az álom, mialatt szívverése lassan lecsillapodott. Olyan érzése volt, mintha egy biztonságot nyújtó, meleg fészekben lenne, amelyet soha többé nem akar elhagyni. Próbálta leküzdeni ezt az érzést, és nagyot ásított. Most majd felajánlja Larának, hogy hazafuvarozza, ez volt a bevált módszere, hogy kiderítse, hogyan reagálnak. Úgy, mint egy hűvös, érzelmileg független nő, vagy mint egy teljesen beléhabarodott kislány. Ha egy férfi hagyja, hogy a nő nála éjszakázzon, az azonnal hozza a fogkeféjét, és szanaszéjjel hagyja a fehérneműit. Bár ha jobban belegondol, el kell

73 / 167

Sharon Kendrick Az én uralkodóm

(Júlia 379.)

ismernie, hogy egyáltalán nem lenne ellenére, ha az egész lakás Lara alsóneműivel lenne tele. - Darian? - Lara érezte a férfi fokozódó izgalmát. - Hm? - Darian éppen újra át akarta ölelni, de volt valami a lány hangjában, ami megállította. Lara határozottan úgy érezte, hogy a férfi lélekben már visszahúzódik. Ásítása elárulta, meg az is, hogy meg sem simogatta, még csak homlokon sem csókolta, és azt sem mondta, milyen csodás volt együtt. Lara rádöbbent, hogy miközben hagyta magát elcsábítani, megfeledkezett ittléte valódi okáról. - Hány éves vagy? - kérdezte. Dariant ritkán lepték meg a nők, különösen közvetlenül szeretkezés után. Általában könnyen kiszámítható volt a reakciójuk a gyors testi kielégülést követően. Vagy úgy viselkedtek, hogy rögtön olyan érzése támadt, azt várják, gyűrűt kell húznia az ujjúkra, vagy olyasmiket kérdeztek, amire nem akaródzott válaszolnia. Mint például: tisztelsz még? De Lara kérdése meghökkentette. Lehet, hogy ő is a „Miért nem házasodtál még meg?" típusba tartozik? Akkor mindjárt jön majd a többi kérdés is: Miért nem állapodott meg eddig? Szeretne-e később gyerekeket? A meghitt nyugalom végleg szertefoszlott,

elpárolgott,

mint

esőcsepp

a

forró

nyári

aszfalton. - Harmincöt. Miért? Harmincöt! Tehát ugyanolyan idős, mint Khalim, vagy egy kicsit idősebb. Khalim apja biztosan nem tartott szeretőt közvetlenül

az

esküvője

után.

74 / 167

Ennek

beláthatatlan

Sharon Kendrick Az én uralkodóm következményei

lehetnek.

elképzelhetetlennek

tűnt,

Ami

hirtelen

(Júlia 379.) eddig

fájdalmasan

szinte valóságos

formát kezdett ölteni. Valakit be kell avatnia a bizalmába. De nem Dariant. Még nem. Megsimogatta a férfi mellkasát. - Most inkább hazamegyek. A

férfi

az

utolsó

pillanatban

nyomott

el

egy

megkönnyebbült sóhajt. -

Rendben.

Gyorsan

magamra

kapok

valamit,

és

hazaviszlek. - Taxit is hívhatok. - Azt mondtam, hazaviszlek - szólt ellentmondást nem tűrő hangon a férfi. Lara szívesebben ment volna taxival, hogy az elkövetett végzetes hibáját megpróbálja feldolgozni. Az a tény pedig, hogy a férfi meg sem próbálta marasztalni, önmagáért beszélt.

75 / 167

Sharon Kendrick Az én uralkodóm

(Júlia 379.)

5. FEJEZET

A vonal kattogott, Lara pedig várakozott, ahogyan az elmúlt két napban is. Tisztában volt vele, nem egyszerű dolog Khalim marabáni

királyt

telefonösszeköttetés

csak a

úgy

telefonvégre

hegyvidéken

elterülő

kapni.

A

királysággal

reménytelenül megbízhatatlan volt. Annak ellenére, hogy Lara a sejk barátjának számított, tudatában volt, hogy senki sem férkőzhet egyszerűen egy ilyen nagy hatalmú, karizmatikus személyiség közelébe. Legalábbis a dolog nem megy olyan simán, hogy az ember csak feltárcsázza a sejk számát, és máris beszélhetnek. Még mindig nem volt teljesen biztos benne, hogy mit fog mondani, ha végre kapcsolják. - Halló? Khalim

mély

hangját

senkiével

sem

lehetett

összetéveszteni. Zengő hangja Darianére emlékeztette Larát. - Khalim? - Halló, Lara. - A férfi hangja óvatosnak tűnt. Lara ezt nem vette rossz néven. A férfi a legjobb barátnője, Rose férje volt, akit feltétel nélkül szeretett, de mivel egész életében számos nő üldözte, természetes, hogy bizalmatlanná vált. Főleg, hogy Lara azt a telefonvonalat választotta, amelyhez Rose biztosan nem férhetett hozzá. - Valószínűleg csodálkozol, miért hívlak, és igazából magam sem tudom, hogy is fogjak hozzá. - Khalim szó nélkül várta a folytatást. A lány inkább szemtől szemben beszélt volna vele, de nem valószínű, hogy a férfi a puszta kérésére csak úgy

76 / 167

Sharon Kendrick Az én uralkodóm

(Júlia 379.)

felszállna a következő londoni gépre, ahogyan ő sem repülhet egyszerűen Marabánba. - Khalim, ugye tudod, hogy pár hete beugrottam egy beteg alkalmazott helyett a követségen? - Igen. - Nos, egyik reggel jött egy levél... - A gát átszakadt, és a lányból csak úgy ömlöttek a szavak. Minél tovább beszélt, annál világosabbá vált a történet. Elmesélte a férfinak, hogy megtalálta Dariant, majd találkozott is vele. Ám együttlétük intimebb részleteiről mélyen hallgatott. - Meg vagyok róla győződve, hogy Darian Wildman a féltestvéred - fejezte be a mondandóját, megkönnyebbülve, hogy végre megoszthatta valakivel nyomasztó terhét. Másodpercekig csend volt. Khalim nyilván átgondolta a hallottakat, és alaposan megfontolta, mit is válaszoljon, ahogyan mindig is tette. Hiszen egy olyan férfi, mint ő, nem kockáztathatta meg, hogy félreértsék, még ha egy barát is az illető. - Ebben nem lehetsz biztos - mondta a férfi szenvtelen hangon. - Úgy néz ki, mint te. - Nem azt mondtad, hogy félig angol? - De igen. - Lara felidézte magában Darian aranybarna szemét, mézszínű bőrét, magabiztos fellépését, amely mind Khalimra emlékeztette. - Mégsem férhet hozzá semmi kétség, hogy rokonok vagytok - tartott ki állítása mellett. A férfi mondott valamit az anyanyelvén. - Lehet, hogy csak egy ügyes szélhámos. Egy zsaroló.

77 / 167

Sharon Kendrick Az én uralkodóm

(Júlia 379.)

- Kizárt dolog. Semmit sem tud a levélről - tiltakozott a lány. - Nem is utaltál rá? - Egy szót sem szóltam róla. - De hát miért nem, Lara? Miért nem említetted neki ezt az igen fontos felfedezést? - Mert elsősorban a te érdekedet tartom szem előtt. - Köszönöm. A kérdés csak az, hogy mihez kezdjünk most? - Akadna olyan, aki egyáltalán nem törődne vele, eldobná a levelet, és úgy tenne, mintha mi sem történt volna. Élné tovább az életét, mint annak előtte. - Képes lennél erre, Lara? Elgondolkozott. Még mindig érezte testén Darian érintését, minden idegszálával a férfi után sóvárgott, és képtelen volt kiverni a fejéből csókjainak emlékét. - Ha erre kérnél, akkor... -

Nem

-

szakította

félbe

Khalim.

-

A

vonakodásod

becsületedre válik. Sose kérnélek ilyesmire, és én sem lennék képes úgy tenni, mintha semmiről sem tudnék. Itt nyilván a sors szólt közbe. így volt elrendelve. Néha barát jön, máskor ellenség, ám az ember egyszerűen nem kerülheti el a sorsát, és nem is játszhatja ki. Nem tehetek úgy, mintha mi sem történt

volna,

hiszen

már

megtörtént,

és

örökre

megváltoztatott mindent. - Rövid hallgatás után közvetlen hangot ütött meg: - Kedveled őt, Lara? A lány összerezzent. Hogy kedveli-e? Az embernek Darian Wildman kapcsán általában nem ez a szó jut eszébe. Ahhoz túl felületes volt a jelentése. De hogyan is tudna objektíven megítélni egy olyan férfit, aki eddigi élete legészbontóbb és

78 / 167

Sharon Kendrick Az én uralkodóm

(Júlia 379.)

egyben legkevésbé kielégítő szeretője volt. Persze csak érzelmileg nem sikerült kielégítenie, de ez kizárólag az ő hibája. Az ember nem omolhat ilyen gátlástalanul egy férfi karjába, ha nem képes feldolgozni a visszautasítást. Azóta nem hallott felőle, mióta két napja hazafuvarozta. Búcsúcsókja is hűvös volt, nem olyan vérpezsdítő, mint amilyeneket szerelmeskedésük közben adott. Szerelemről szó sem volt, szólalt meg egy kaján belső hang. Csak szeretkeztetek. - Majd jelentkezem - ígérte Darian mintegy mellékesen odavetve,

ám

a

lány

kételkedett

benne,

hogy

tényleg

komolyan gondolja. Megvárta, míg bement a házba, majd felbőgő

motorral

elszáguldott.

Lara

mint

javíthatatlan

romantikus reménykedett benne, hogy már másnap reggel felhívja, és elmondja, milyen jó volt vele, és bárcsak mellette ébredhetett volna fel. Persze gyanította, hogy mindkét állítás szemenszedett hazugság lett volna, és a lelke legmélyén érezte, hogy Darian Wildmanről sok mindent lehet mondani, de azt nem, hogy ne lenne tisztességes. Mindig megmondaná az igazat, bármilyen fájdalmas is legyen. - Alig ismerem - válaszolta végül halkan Khalim kérdésére. Még mindig képtelen volt felfogni, hogyan bújhatott ágyba ilyen gyorsan Dariannel. Lara nem volt prűd. Olyan szakmában dolgozott, ahol az erkölcsi értékek vajmi keveset számítottak, de ő mindig vigyázott a jó hírére. Nem volt sok szeretője, és egyik sem felelt meg túlzott elvárásainak - eddig. Sose gondolta volna, hogy ilyen könnyen el lehet csábítani, és hogy egy idegen férfi ilyen érzéki gyönyörökben részesítheti.

79 / 167

Sharon Kendrick Az én uralkodóm

(Júlia 379.)

- Találkoznom kell vele, Lara - mondta Khalim sürgető hangon. - De hát mégis hogyan? És hol? - Rose állapotos, és nem szabad felizgatnia magát - mondta elgondolkozva

Khalim.

-

Ha

Darian

esetleg

Marabánba

utazna... - Khalim - vetette közbe Lara nem gondolván arra, a férfi nem szokott hozzá, hogy félbeszakítsák. - Attól tartok, nem érted. Ő nem olyan ember, akit csak úgy el lehet vinni valahová, ha ő nem akarja. - Ahogyan te sem, fűzte volna hozzá szíve szerint. - Hogy képzelted? Felhívod őt, elmondod neki, hogy szerinted valószínűleg rokonok vagytok, majd felszólítod, repüljön Marabánba, hogy kikérdezhesd? - Akkor pedig nekem kell Londonba mennem, és te majd megszervezed a találkozót. Mégis hogyan? - töprengett Lara, miután letette a kagylót. Hiszen már egy ideje nem hallott Darianről. Másrészről viszont együtt töltöttek egy éjszakát. Ez talán feljogosítja arra, hogy felhívja. Tisztában volt vele, hogy ilyen helyzetekben a két nem rafinált játékokat űz, és a férfi szívesen tetszeleg a vadász és hódító szerepében. Ám most sokkal fontosabb dolog forog kockán. Itt nem Darianről és róla van szó, meg egy olyan viszonyról, amely a díványon kezdődött, és valószínűleg ott is ért véget, hanem a férfi és Khalim közös őseiről. Lara csak most jött rá, hogy sem az otthoni telefonjának, sem a mobiljának számát nem tudja, úgyhogy kénytelen lesz az irodájában felhívni. De mi van, ha a férfi nem akar szóba állni vele? Csak szép sorjában! - nyugtatta magát. Dobogó

80 / 167

Sharon Kendrick Az én uralkodóm

(Júlia 379.)

szívvel tárcsázott, majd a titkárnőjénél érdeklődött, hogy a férfi ráér-e. A vonalból kattanás hallatszott. - Darian Wildman. - Darian? Lara vagyok. Lara Black. Amint a férfi meghallotta a hangját, finoman felhúzta a szemöldökét. Épp ő járt a fejében, és azon tanakodott, mikor hívja fel. Pontosabban szólva, elég gyakran gondolt rá. Mindent egybevéve egy meglehetősen kellemes estét töltöttek együtt, ám valami mégis felkeltette a gyanakvását. És ebben Lara volt a ludas. Minden túl gyorsan és simán ment. Noha ez nem volt szokatlan számára, de Larától ösztönösen másra számított. Valami nem úgy volt, ahogy lennie kellett volna, de nem tudta, pontosan mire is gondoljon. S lám-lám, Lara elég emancipált és talpraesett volt ahhoz, hogy felhívja. - Szia, Lara, hogy vagy? - Én... jól vagyok. - Egy kicsit még várt, abban a reményben, hogy esetleg Darian hozza szóba a viszontlátás lehetőségét, ám a férfi nem tette meg neki ezt a szívességet. - Azon gondolkodtam, hogy találkozhatnánk-e valamikor. Darian alig akart hinni a fülének. Lara túl vonzó volt ahhoz, hogy férfiak után kelljen futnia. - Az jó lenne. - Amint az együttlétükre visszagondolt, felébredt a vágya. - Nagyon élveztem a múltkori estét. Larát

határtalanul

megalázkodni,

de

most

bosszantotta, a

hogy

legfontosabb

megszervezze Darian és Khalim találkozóját.

81 / 167

az

kénytelen volt,

hogy

Sharon Kendrick Az én uralkodóm

(Júlia 379.)

- Igen... - Lara lehunyta a szemét, és úgy tett, mintha olyan nő szerepét

kellene

eljátszania,

aki

nem veti

meg az

egyéjszakás kalandokat. - Én is élveztem. Darian a lány rózsaszín bőréről, kék, csillogó szeméről és formás kebléről ábrándozott. Ettől aztán az összes kételye szertefoszlott,

és

helyét

átvette

a

mindent

elsöprő

vágyakozás, hogy újra lássa a lányt. Érezte, hogy egyre jobban felizgul. - Mikor? - kérdezte rekedten. Lara a cetlire pillantott, amelyre feljegyezte Khalim londoni tartózkodásának időpontját. - A jövő héten? Mondjuk pénteken? Pénteken?

Darian

nem

számított

rá,

hogy

a

lány

merészségében a mai vagy a holnapi estét javasolja, na de a jövő héten? Vadászösztöne felébredt. - Korábban nem lehetne? - Sajnos nem - felelte sajnálkozva Lara. - Hol találkozzunk? - Mi lenne, ha feljönnél hozzám? Úgy dél körül? Dél körül? Talán akkor lesz egyedül a lakásban. Jake Haddon nyilván elutazik. Darian mosolyogva nézett a naptárára, és észrevette,

hogy

akkor

épp

van

egy

megbeszélése.

Könyörtelen mozdulattal áthúzta a bejegyzést, és odaírta a titkárnőjének: „elnapolva". - Rendben - mondta hanyagul. - Tehát dél körül. - Jó. - Lara nagyot nyelt. - Akkor viszlát! Lara szinte önkívületben élte meg a következő hetet. Sokat beszélt telefonon Marabánnal, különösen, miután Khalimnak

82 / 167

Sharon Kendrick Az én uralkodóm

(Júlia 379.)

elküldte az ominózus levelet. Pénteken késő délelőtt egyedül csöngetett be hozzá a sejk. - Hol vannak a testőreid? - kérdezte Lara, miután üdvözölték egymást. Khalim elmosolyodott. - A személyi asszisztensem és két másik férfi kint várakozik. Meghagytam nekik, hogy ne zavarjanak. - Megkínálhatlak egy borsmentateával? - Hát emlékszel rá? - Hogy van Rose? - kérdezte a lány kíváncsian, mialatt kitöltötte a teát. - Arra panaszkodik, hogy lassan akkora már, mint egy elefánt. Amúgy hoztam fotókat a fiamról. - Khalim elhallgatott, aztán vonakodva szólalt meg újra: - Rose nem tud róla, hogy meglátogatlak, különben csupa olyasmit kérdezne, amire nem tudok válaszolni. Az egész helyzet olyan valószerűtlennek tűnt Lara számára. Khalim itt ül a kanapéján, teázgat, és fényképeket mutogat. Európai öltözéket viselt: sötétszürke, méretre szabott öltöny és hófehér ing volt rajta egy smaragdzöld nyakkendővel, és látszólag

ugyanolyan

jól

érezte

magát

így,

mint

egyik

megszokott kaftánjában. A lány magában összehasonlította azzal

a

férfival,

akit

a

féltestvérének

gondolt.

Darian

magasabb, erősebb testalkatú, a bőre sem olyan sötét, mint Khalimé, és noha a szeme aranybarna, nem pedig sötétbarna, a

hasonlóság

megdöbbentő

volt.

Mindketten

sugározták

magukból a határozottságot és a magabiztosságot. Vajon mi történik, ha majd találkoznak?

83 / 167

Sharon Kendrick Az én uralkodóm

(Júlia 379.)

- Ideges vagy, Lara? - Khalim kíváncsian fürkészte a lányt. - Egy kicsit. Te nem? A férfi megrázta a fejét. - Marabánban van egy mondás: Az élet olyan, mint egy keskeny híd, az a legfontosabb, hogy ne legyen benned félelem. - Nagyjából olyan idős, mint te. - És? - Mi volna, ha idősebb lenne? Akkor ő lenne a trónörökös? - Ő törvénytelen gyerek, Lara - emlékeztette Khalim a lányt. - Már ha tényleg a testvérem. A csengő félbeszakította őket. - Megérkezett. Most mit csináljak? Mit mondjak neki? - Hívd be! - utasította Khalim nyugodtan. - És ne aggódj, kedves! - fűzte hozzá gyengéden. Lara dobogó szívvel ment ajtót nyitni. Darian egyszerűen lélegzetelállítóan festett. A szél összeborzolta a haját, a puha, sötét színű kasmírpulóver tökéletesen kiemelte aranybarnán csillogó szemét és mézszínű bőrét. Szó nélkül ölelte magához Larát. Hogyan is volt képes eddig meglenni nélküle? Nagyon szép volt a lány, éppolyan szép, mint akkor este. Újra magáévá akarta tenni, most azonnal. - Lara... A lány sejtette, mi jár a fejében, és tudta, hogy vissza kell tartania, de egyszerűen képtelen volt. A férfi szája követelőzőn tapadt az övére, és Lara nem tudott ellenállni a csókjának. Már-már kínzó vágy öntötte el a testét, és amint szorosan hozzásimult, érezte a férfi izgalmát, amely legalább olyan

84 / 167

Sharon Kendrick Az én uralkodóm heves

volt,

mint

az

övé.

(Júlia 379.)

Belekapaszkodott

a

vállába,

hozzásimult izmos testéhez, és élvezte, ahogyan Darian becézgeti. És Khalim a szomszéd szobában várakozik! Nagy nehezen kibontakozott a karjából, majd ránézett. A férfi arcán leplezetlen vágy tükröződött. - Darian, nem lehet... A férfi halkan felnevetett. - Attól félsz, hogy itt az előszobában teszlek magamévá? Ujjával végigsimította a lány reszkető ajkát. - Talán még tetszene is neked... és nekem is. - Homlokráncolva nézett körül. - Mi a baj, drágám? Jake van itthon? A férfi önteltsége azonnal kijózanította Larát. Képes azzal kérkedni, hogy ő milyen könnyen elolvad a karjában? És te jó ég, igaza is volt! Ha Khalim nem lenne itt, valószínűleg lefeküdne Dariannel. Másrészt viszont Khalim nélkül Darian nem lenne itt. A lány megrázta a fejét. - Nem, nem Jake van itt. - Hogy is fogalmazzon? Nem akarta feldühíteni a férfit. A Khalimmal való találkozás biztosan megviseli, és rejtély, hogyan reagál majd. - Van itt valaki, akit szeretnék bemutatni neked. - Jaj ne, Lara! - A férfi felnyögött. - Ne most! Miért teszed ezt? - Gyere velem! Dariannek nem maradván más választása, követte a lányt. De nagyon dühös volt. Nem akart a lány barátaival találkozni nem a kapcsolatuknak e szakaszában és főként nem most. Lara kinyitotta az ajtót, és Darian dermedten állt meg. Ösztöne megsúgta, hogy a hatalmas márványkandalló mellett álló,

85 / 167

Sharon Kendrick Az én uralkodóm

(Júlia 379.)

fegyelmezett arcú férfi nem akárki. És ennek semmi köze sem volt elegáns öltözékéhez, hiszen sokan viseltek hasonlót. A tekintetében és a testtartásában volt valami, ami mindentől és mindenkitől megkülönböztette, és a többi ember fölé emelte. Nyugodt magabiztosságot sugárzott, és ezzel ismerős húrt pendített meg Darianben. A férfi érezte, hogy most nincs helye cseverészésnek. - Maga kicsoda? Úgy tűnt, a csend sosem ér véget. Lara Khalimra pillantott. A férfi arcán fájdalmas mosoly suhant át. - Khalim marabáni sejk vagyok - szólt méltóságteljesen. - És azt hiszem, maga a testvérem.

86 / 167

Sharon Kendrick Az én uralkodóm

(Júlia 379.)

6. FEJEZET

Darian arca kifejezéstelen volt. A legkisebb rezdülést sem lehetett felfedezni rajta. Mindig is kiválóan értett hozzá, hogy elrejtse az érzéseit. Már gyerekként megtanulta, hogy ne látszódjon rajta semmi, és ennek felnőttként is nagy hasznát vette. Miután átgondolta, mit is állít a vele szemben álló férfi, elutasítóan elmosolyodott. - Maga téved. Nekem nincsenek testvéreim, már egyetlen rokonom sem él. Hogy jut ilyen őrültség az eszébe? Lara elképedten levegő után kapkodott, és Khalim is mintha megdöbbent volna, aztán egy kurta bólintás kíséretében egy székre mutatott. - Nem ülne le? Darian megrázta a fejét, majd Larára nézett. Csak most tudatosult benne, hogy ez a férfi Lara lakásán van. A lány nagy szemeket meresztve, várakozón álldogált... és igen, úgy tűnt, mint aki tisztában van a helyzettel. Mi az ördög folyik itt? De Lara most

csak elterelte

a figyelmét.

Darian a valódi

problémára akart koncentrálni. A férfi azon állítására, miszerint ők rokonok lennének. - Inkább állva maradnék. - Khalimra nézett, és halványan derengeni kezdett neki egy hír, amelyet nemrég a híradóban látott egy országról. Hogy is hívták? Marabánnak. Igen, Marabán. - Maga a marabáni sejk? Khalim bólintott. - Igen. - És mit keres itt? 87 / 167

Sharon Kendrick Az én uralkodóm

(Júlia 379.)

- Nos, nemrégen a londoni nagykövetségünkre egy levél érkezett egy nőtől, aki azt állítja, hogy a maga anyja... - Mi a neve? - szakította félbe Darian. - Joanna Wildman. Darian szívverése felgyorsult. - Anyámat is így hívták. Mutassa a levelet! Tévedés kizárva: Darian ráparancsolt a sejkre. Lara azon tűnődött, hogy vajon Khalim mit lép erre. De a férfi csak bólintott, és kihúzta a levelet a zakója belső zsebéből. Darian zavartan átfutotta. Semmi kétség, ezeket a sorokat az anyja írta. - Már két éve meghalt. - Igen. És amint maga is olvashatta, a levelet csak a halála után lehetett felbontani. - Khalim sötét szeme felvillant. - Azt állítja, hogy az én halott apám, Makim, a maga apja is. - Én semmit sem tudok az apámról. Egyáltalán semmit. - Nem... - Khalim habozott, mielőtt megszólalt volna. - Az édesanyja légikisasszony volt, ugye? - A születésemig. - Darian meghökkent. A levélben egy szó sem esett az anyja foglalkozásáról. - Maga nyomozott utánam? - Természetesen. Az édesanyja rendszeresen repült a KözelKeletre - tette hozzá Khalim rövid szünet után. És ezzel a kirakós utolsó darabja is a helyére került. Anyja talán egyszer vagy kétszer mesélt neki az apjáról. Azt mondta, jó ember, de sajnos nem független, és nincs olyan helyzetben, hogy támogassa őket. Darian ebből arra következtetett, hogy az apja nős, főleg, mert az anyja mindig próbálta kerülni a témát. A gyerekek hamar megtanulják, hogyan könnyítsék

88 / 167

Sharon Kendrick Az én uralkodóm

(Júlia 379.)

meg az életüket. Tudják, mikor szabad kérdezniük, és mikor jobb, ha hallgatnak. Darian a jövőjére összpontosított, és arra, hogy kikerüljön a szegényes környezetből. Szülőatyja mindig is egy

árnyszerű

figura

maradt

számára,

aki

semmilyen

befolyással sincs az életére, és ezért Darian minden kérdését megtartotta

magának.

Anyja

halála

után

sem

bukkant

semmilyen árulkodó nyomra a hagyatékában. Noha felmerült benne, hogy felkutatja apját, hiszen ezzel már nem bánthatta meg édesanyját, ám aztán mégis inkább úgy döntött, hogy nem ébreszti fel az alvó oroszlánt. Meg valószínűleg amúgy sem ment volna sokra az eredménnyel, sőt inkább csak bosszúságot okozott volna magának. Minek keressen meg egy olyan embert, akiben nem volt arra igény, hogy a tulajdon fiát megismerje. De mivel a múltja mégis visszaköszönt, hirtelen felvetődött benne egy lényeges kérdés. - Larának mi köze van ehhez az egészhez? A lány nem hagyott időt Khalimnak a válaszra. - Én olvastam elsőként a levelet - magyarázta higgadtan. Akkoriban a követségen dolgoztam, és hozzám került a boríték. - Mikor? - Úgy egy hónapja. Újabb

kirakósdarab.

A

többivel

együtt

ijesztő

képet

mutatott. - Te kutattál utánam? - Igen. - Aztán jelentkeztél a Wildman reklámkampányára, ugye? - Igen.

89 / 167

Sharon Kendrick Az én uralkodóm

(Júlia 379.)

A férfi tekintete jéghideggé vált, és Lara tudta, mi következik. Titkon azért fohászkodott, bárcsak ne hangozna el a kérdés, ám Darian nem törődött a néma kéréssel, és hangja olyan könyörtelen volt, amilyennek Lara még sosem hallotta: - Ezért feküdtél le velem? - Nem hinném, hogy ez a legalkalmasabb pillanat... Darian nem hagyta, hogy végigmondja. - Á, tényleg? Én meg nem hinném, hogy olyan helyzetben lennél, hogy megítéld, mi alkalmas és mi nem, Lara! - Nagy levegőt

vett.

Dühe

és

bosszúja

várhatott

még.

Ismét

Khalimhoz fordult. - Miért jött ide? - Hogy lássam magát - felelte Khalim egyszerűen. - Hogy lássam, igaz-e. - De nem tudja eldönteni, igaz? Nem lehet pusztán ránézésre megállapítani, ugye? - De még mennyire hogy lehet! - biztosította Khalim. Abban a pillanatban tudtam, amint belépett a szobába. A maga ereiben egy marabáni vére csörgedezik. Szavai hallatán végigfutott a hideg Darian hátán. Nem a félelemtől, hanem valami mástól, amitől olyan érzése volt, hogy

kicsúszik

a

kezéből

az

irányítás.

Lelkierejének

köszönhetően azonban sikerült legyűrnie ezt az érzést. - Még ha így lenne is, mi történhet? - kérdezte kihívóan. - Ez nem változtat az életemen. Ne féljen, sejkem, megőrzöm a titkát. Abban a biztos tudatban térhet vissza a királyságába, hogy sem a vagyonára, sem a trónjára nem fáj a fogam. Erre szavamat adom. - Nem szeretné megismerni Marabánt?

90 / 167

Sharon Kendrick Az én uralkodóm

(Júlia 379.)

Már megint az a különös érzés. Mintha egy alig hallható, bódító zene hívogatná. Darian megrázta a fejét. - Jöjjön, és legyen a vendégem! - folytatta Khalim. A két férfi tekintete találkozott. - Miért? - kérdezte Darian. Lara csodálkozott, hogy valaki ilyen hangon mer Khalimmal beszélni, akit ez, úgy tűnik, egyáltalán nem zavar. - Szeretném jobban megismerni. Maga az én vérem. Darian alig egy órája még egy ilyen kijelentésre gúnyos kacajban tört volna ki. Ilyen szavakat az ő világában nem szoktak használni. De érthetetlen módon valami megváltozott. Az egész őrült helyzet olyan múltbéli dolgokkal függött össze, amelyekről fogalma sem volt, és ez nyugtalanította. A múltja. A múlt nem számít! - idézte az emlékezetébe. Az élet a jelenből és a jövőből áll. A jelenben kell élni, és ez így van jól. - Nem tudom, mire akar kilyukadni. Khalim elmosolyodott. -

Nem?

Tehát

hagyna

csak

úgy

elmenni,

és

ezzel

visszautasítaná a felkínált esélyt, hogy megismerje Marabánt, és hogy talán magáról is megtudjon valamit? Csábító ajánlat. Darian magában őrlődött. Nem tartotta sokra

a

manapság

fennen

hangoztatott

„Ismerd

meg

önmagad" bölcsességet, és puszta időpocsékolásnak tartotta az

egészet.

Mégis...

Nem

bánná-e

meg

később,

ha

elszalasztana egy ilyen lehetőséget? Újfent Larára nézett. A lány arca sápadt volt, és zafírkék szemében mintha félelem csillant volna meg. Minden okod megvan, hogy félj, gondolta keserűen Darian. Rövid töprengés után bólintott.

91 / 167

Sharon Kendrick Az én uralkodóm

(Júlia 379.)

- Hát, jó. Elkísérem Marabánba, de csak egy feltétellel. - Feltételeket szab? - kérdezte Khalim hidegen. - Nekem? - Amennyiben, mint állítja, a testvére vagy a féltestvére vagyok, akkor gyakorlatilag egyenrangúnak számítunk. Nem vagyok az alattvalója, és társadalmilag sem áll felettem, vagy tévednék, Khalim? - Nem. - A sejk mosolyogva nézett a másik férfira. - Mondja meg, mik a feltételei, és ha módomban áll, teljesítem. Darian kiélvezte a pillanatot, amint Larával találkozott a tekintete. - Azt szeretném, hogy Lara is velünk jöjjön. Khalim bólintott, mintha teljesen megértené őt, majd kérdőn tekintett a lányra. Lara szíve a félelemtől hevesen vert. Imádta Marabánt, és más körülmények között roppantul örült volna, hogy viszontláthatja az országot. Most azonban bonyolultabb volt a helyzet. Tudta, hogy Darian nem azért akarja, hogy elkísérje, mert még mindig „édesnek" találja, vagy mert annyira élvezné a társaságát, hogy nem bírná ki nélküle. Nem, a férfi dühös ábrázata tényleg nem kecsegtetett semmi jóval. De hát Lara az adósa volt Dariannek, miután félrevezette, és Khalimnak is tartozott, hiszen a férfi mindig olyan nagylelkűen bánt vele. Lesütötte a szemét. -

Ha

ez

a

Engedelmeskedik!

kérésed, Mint

egy

akkor

engedelmeskedem.

alázatos

szolga.

A

-

lány

megdöbbent saját szavaitól, dacosan felszegte az állát, és Khalimhoz fordult. - Mikor akarsz elutazni? Khalim mosolygott.

92 / 167

Sharon Kendrick Az én uralkodóm

(Júlia 379.)

- A gépem útra kész. Amint bepakoltátok a holmitokat, útra kelünk Marabánba.

Darian hátradőlt a bőrülésen, mialatt az autó hangtalanul suhant a reptérre. Gondolatai az elmúlt pár óra történései körül forogtak. Mindez tényleg megtörtént? Jobbján Khalim ült, balján pedig egy férfi, akinek robusztus testalkata semmi kétséget sem hagyott afelől, hogy ő a sejk testőre. Lara inkább egy

másik

kocsival

utazott,

miután

hosszadalmasan

biztosította Khalimot arról, hogy tökéletesen megfelel így neki. Arra mérget vennék! - gondolta Darian keserűen. Rafinált kis Mata Hari! Már olvasott ilyen nőkről, akik arra használták bájaikat, hogy egy férfi közelébe kerüljenek, és megőrjítsék, aztán végleg tönkretegyék az életét. Ám abban a tévhitben élt, hogy manapság az ilyenek számára már nincs hely a nap alatt.

Végzetes

hiba

volt!

Megmagyarázhatatlan

módon

dühével együtt vágya is felébredt, úgyhogy erőt kellett vennie magán, hogy ne gondoljon Lara Blackre. Mostantól a lány egy lépést sem tehet nélküle, és amint elérkezik a megfelelő pillanat, bosszút áll rajta. Egyelőre az új helyzettel kellett megbarátkoznia. Az egész úgy hangzott, mint egy mese, pedig ez maga volt a valóság, az ő élete. Tényleg Marabánba fog repülni! Egy hegyvidéken elterülő királyságba, amelyhez úgy tűnik, származása miatt köze van. Dühe és zavara ellenére hirtelen ismeretlen érzések szállták meg. Khalimra nézett, aki szótlanul ült mellette. A sejk egyszerre tűnt ébernek és lazának. Mintha csak kevés dolog tudná kihozni a sodrából. És talán így is volt. Marabán uralkodójaként 93 / 167

Sharon Kendrick Az én uralkodóm

(Júlia 379.)

nyilvánvalóan számtalan olyan problémával kellett naponta szembesülnie, amilyennel egy átlagembernek soha. - Egyáltalán nem tűnik dühösnek - jegyezte meg Darian. Khalim ránézett. - Miért pazaroljam az időmet arra, hogy olyan dolgok miatt idegeskedem, amelyeken nem tudok változtatni? Mintha az embert az bosszantaná, hogy esik az eső, vagy az, hogy az utolsó fillérét is feltette egy lóra, amely a futam előtt eltörte a lábát. Darian akarata ellenére elmosolyodott. - Én sosem fogadok. - Nem? Nem játszik pénzben, vagy valami másban? - Sosem játszom. - Ez volt a színtiszta igazság. A játék veszélyes üzem, és Darian mindig is kerülte a kockázatos dolgokat. Ehelyett inkább biztosra ment. És ehhez több kell puszta szerencsénél. Akár egy egyszerű egyenlet: ha az ember keményen dolgozik, és használja a józan eszét, valamint megáldotta az ég egy csipet kezdeményezőkészséggel, akkor később learathatja munkája gyümölcsét. Khalim azonban mérhetetlen gazdagság birtokosa volt, amire ez az autó is jó példa. A limuzin golyóálló volt, és úgy tervezték, hogy tulajdonosa minden igényét kielégítse. - Megérkeztünk - szólt Khalim, amint a reptérre értek. Előttük csillogott-villogott egy magánrepülő, oldalán a rózsaszín, arany és zafírkék színekben pompázó marabáni zászlóval. Éppen olyan kék, mint Lara szeme, gondolta Darian keserűen, mint az a hamis szempár.

94 / 167

Sharon Kendrick Az én uralkodóm

(Júlia 379.)

Lara kiszállt a másik autóból, és figyelte, ahogy a két férfi elindul a repülő felé. Ismét kívülállónak, elszigeteltnek érezte magát, holott Khalimot már évek óta ismerte. Amint Darian felé fordult, szívverése felgyorsult. A férfi olyan ridegen nézett rá, hogy akaratlanul is megborzongott. Szorosabban húzta maga köré a kabátot. Természetesen tudta, hogy erre a ruhadarabra Marabánban nem lesz szüksége. Mialatt Dariant figyelte, hatalmába kerítette a vágy és a megbánás. Pedig nem volt mit megbánnia, vagy mégis? A férfi, aki után epekedett, csupán a képzeletében létezett. Darian szenvedélye csak addig tartott, amíg meg nem kapta, amit akart. Azután olyan hidegen bánt vele, amilyen hidegen aranybarna szeme csillogott. Nem veszített ő semmit, hiszen nem is volt köztük semmi, amit elveszíthetett volna. Kivéve azt a rövid, ám éppoly emlékezetes közjátékot a kanapén. Egy férfi, aki valódi érzéseket táplál egy nő iránt, nem fuvarozza rögtön haza kedvesét egy mámoros szeretkezés után, hogy aztán soha többé ne jelentkezzen. Darian most rámosolygott, de mosolya inkább vészjósló fogadalomnak tűnt, mintha azt akarná üzenni neki, hogy még megfizet az árulásáért. És Lara élénken el tudta képzelni, milyen büntetésre gondol. Na jó, gondolta, amint küzdőszelleme lassan visszatért. Ha azt képzeled, hogy megismételhetjük ezt

a

részben

csodálatos,

részben

teljesen

lélektelen

kalandunkat, óriásit tévedsz! Akkor meg miért búsul ostoba szíve már most azon, hogy mi lehetett volna közöttük? Most, hogy tudatosította magában Darian kíméletlen viselkedését,

95 / 167

Sharon Kendrick Az én uralkodóm

(Júlia 379.)

egy kicsit jobban érezte magát, és mosolyt erőltetett az arcára, mialatt beszálltak a repülőbe. Hosszú volt a repülőút, de rendkívül kényelmesen utaztak. És

Lara

szempillái

egyszer

csak

elnehezültek.

Micsoda

szerencse, gondolta, mielőtt elaludt, így legalább nem kell a hatórás út alatt Darian szemrehányó tekintetét elviselnie.

A férfi Larát figyelte, és látta, ahogy melle egyenletesen emelkedik és süllyed a könnyű rózsaszín selyemruha alatt, amelyet az utazásra választott. Amikor felment hozzá a lakásába, akkor még farmert és pólót viselt, de miután eldőlt, hogy Marabánba utaznak, valami nőiesebb holmiba bújt. Darian körülnézett. Noha több magánrepülőn is ült már, egyik sem volt ehhez fogható. A berendezés érdekesen ötvözte a régi és a legmodernebb elemeket. A kényelem csúcsát a mindenfelé szétszórt selyem ülőpárnák jelentették. Két rendkívül szép utaskísérő lány borsmentateát és enyhe narancsízesítésű ásványvizet szolgált fel. Khalim a tálcára mutatott. - Szívesebben inna egy whiskyt vagy bort? A vallásom ugyan tiltja az alkoholfogyasztást, de maga a vendégem, és kedvére válogathat. Darian megrázta a fejét. - Nem, köszönöm. Repülőn sosem iszom. Egyébként mindig alkalmazkodom a helyi szokásokhoz. - Még Rómában is? - érdeklődött Khalim mosolyogva. Darian halkan felnevetett. - Vagy Marabánban. 96 / 167

Sharon Kendrick Az én uralkodóm

(Júlia 379.)

A kis tréfa oldotta a feszültséget, és a két férfi között meghitt egyetértés alakult ki. A szőke légikisasszony egy kis tálban pisztáciát nyújtott át Dariannek. - Köszönöm. - Dariannek feltűnt, hogy a nő lopva rápillant, és az sem kerülte el a figyelmét, milyen csábító idomok rejlenek az egyenruha alatt. Miután a légikisasszony kilibbent a kabinból, Khalim hozzáfordult. - Csinos teremtés, ugye? - Igen, nagyon. - Anastasiának hívják. Szeretne esetleg találkozni vele, miután földet értünk? Darian

dühösen

roppantotta

össze

a

csonthéjat

a

markában. - Maga úgy kínálgatja a vendégeinek a nőket, mint a pisztáciát? Ez is a szokásaikhoz tartozik? - Lehalkította a hangját: - Az apja is így bánt az anyámmal? Khalimot nem hatotta meg a heves reakció. -

Biztosíthatom

róla,

hogy

Anastasia

saját

akarattal

rendelkezik, és senkinek sem kínálkozik fel. Másrészről viszont fiatal, szép és egészséges. Akkora nagy bűn egy ilyen nőt bemutatni egy olyan férfinak, mint maga? Anastasia erős lány. Az édesanyja talán nem volt ugyanilyen erős személyiség? kérdezte rövid szünet után. Darian általában nem beszélt ezekről a dolgokról, de most különleges helyzetben voltak, ezért válaszolt Khalimnak: - De, nagyon erős asszony volt. A körülmények tették azzá. Keménnyé, büszkévé és erőssé. Lenyűgöző szépsége úgy vonzotta a férfiakat, mint a fény a lepkéket, de ő mindet

97 / 167

Sharon Kendrick Az én uralkodóm

(Júlia 379.)

elutasította, mintha nem akarta volna megengedni magának, hogy újra szerelmes legyen. Vajon mennyire szerette őt Khalim apja? Csupán futó kaland volt, vagy múló szenvedély nem várt kellemetlen következményekkel? És még ha lett volna is rá lehetőség, hogy kiderítse az igazságot, vajon tényleg tudni akarta, vagy jobb a múltat nem bolygatni? - Vagyis csak egy ostoba teszt volt, hogy megpróbált összehozni az utaskísérővel? - kérdezte halkan. - Netán azt akarta elérni, hogy az anyámról beszéljek? Khalim szomorúan megrázta a fejét. - Biztosíthatom róla, hogy nem ostoba teszt volt. Noha titkon talán azt kívántam, bárcsak mesélne az édesanyjáról. Sokkal

egyszerűbb

szükségleteit,

ám

indok csekély

vezérelt.

Ismerem

érdeklődése

láttán

a

férfi

azt

kell

gondolnom, hogy már csillapította éhségét. - Az alvó lányra nézett. - Larával? Darian követte a férfi tekintetét, és hirtelen újult erővel tört rá a dühvel keveredő vágyakozás. Tudta, mit akar Khalim kiszedni belőle. Lara a barátja, és meg akarja óvni tőle a lányt. De a fenébe is, Khalimnak semmi köze hozzá, mi történt köztük. - Igen, Larával. - Többet nem akart elárulni. - Maguk egy pár? - puhatolózott Khalim. - Igen. - Komoly a dolog? - Becsapott engem - magyarázta Darian hűvösen. - Azért csapta be, mert engem akart megvédeni. - Lehetséges.

98 / 167

Sharon Kendrick Az én uralkodóm

(Júlia 379.)

- Nem válaszolt a kérdésemre - makacskodott Khalim. Komoly a dolog? - Nem vagyok a komoly kapcsolatok híve. Ezek a szavak még félálomban is eljutottak Lara tudatáig, és amikor felfogta az értelmüket, nyomorultul érezte magát. Darian talán szándékosan mondta ezt, remélve, hogy majd meghallja, és tudomásul veszi, hová sorolja őt. Alvást színlelt, de igazából a beszélgetésre fülelt. Darian másra terelte a szót, és inkább Marabánról kérdezte Khalimot, aki büszkeséggel átitatott hangon mesélt népe történelméről és kultúrájáról. Darian néha közbeszólt, és Lara legnagyobb döbbenetére egyszer még meg is nevettette Khalimot. A lány egy idő után megrázta magát, és úgy tett, mintha éppen ébredezne. Amikor kinyitotta a szemét, látta, ahogy Darian hideg tekintettel nézi. Szíve szerint felállt volna, hogy jól képen törölje a férfit, másrészt viszont azt kívánta, bárcsak odajönne hozzá, és megcsókolná. Teljesen normális reakció, vigasztalta magát. Hiszen nem volt még dolga Darianhez fogható szeretővel, amire a teste folyton emlékeztette, ám ez korántsem

jelenti

azt,

hogy

ennek

megfelelően

viselkednie. Khalim rámosolygott - Kipihented magad, Lara? - Igen, köszönöm. - Szeretnél valami frissítőt? Semmit sem ettél. Lara megrázta a fejét.

99 / 167

kell

Sharon Kendrick Az én uralkodóm

(Júlia 379.)

- Nem, köszönöm, Khalim, nem vagyok éhes. - Az órájára nézett. Hamarosan megérkeznek. - Mikor szállunk le Dargarban? Khalim habozott, mielőtt válaszolt volna. - Nem Dar-garba repülünk, hanem a nyugati tartományban fekvő Suhayba. - Látván a lány csalódott arckifejezését hozzáfűzte: - Rose állapotos, amint tudod. Csak szükségtelenül felizgatná magát, ha tudomást szerezne a tisztázatlan rokoni szálakról. Különben is szükség van rám Suhayban, és Darian ott éppúgy megismerheti a marabáni életformát. Lara

bólintott.

Természetesen

hallott

már

Suhayról,

Marabán második legnagyobb városáról. Rose rendszeresen hosszú levelekben mesélt az országról. Lara innen tudta, hogy ott is van egy palota, és hogy a tartomány egy csodálatos hegyvidéken fekszik, ahonnan kristálytiszta vizű patakok csörgedeznek le a völgybe. - Csodásan hangzik. Mintha valami átkozott nyaralásra menne! - gondolta Darian felháborodva, amikor eszébe jutott, hogy a lány csak miatta van itt. Ebben a pillanatban a gép megkezdte a landolást, és a férfi kalapáló szívvel nézett ki az ablakon. Alattuk hófödte hegyek magaslottak, melyek csúcsa vörösen ragyogott a délutáni napfényben. Minél mélyebbre ereszkedett a gép, Darian annál élesebben ki tudta venni az ezüstösen csillogó patakok vizét. Első gondolata az volt, hogy ez a fény és a tűz országa. Szinte mesébe illő kép tárult eléje. Mint egy képeskönyv, egy álomvilág, ahová a kegyetlen valóság elől

100 / 167

Sharon Kendrick Az én uralkodóm

(Júlia 379.)

valaha ő is menekült. Milyen más lett volna minden, ha az apja kitart az édesanyja mellett!

101 / 167

Sharon Kendrick Az én uralkodóm

(Júlia 379.)

7. FEJEZET

A suhayi palota gondosan ápolt, zöld oázis közepén állt, és az embernek olyan érzése volt, mintha egy angol kúria parkjában

sétálgatna.

A

hihetetlen

színekben

pompázó

virágok, főleg rózsák, illatukkal szinte elkábították az embert. A kert közepén pedig egy medence állt, amelyből szökőkút magaslott. Ahogy vízcseppjein megtört a fény, a szivárvány összes színe láthatóvá vált, mialatt az állandó vízcsobogást a zöldben megbúvó madarak csivitelése festette alá. Maga a palota az ég leghalványabb kékjétől kezdve százféle árnyalaton keresztül, egészen az óceán kékjében tündöklő mozaikokkal volt díszítve. Dariannek akaratlanul is eszébe jutott, mennyire lenyűgözte Lara kék szeme első találkozásuk alkalmával. A fenébe is, nem akart most erre gondolni, észben kell tartania, hogy a lány elárulta. Larát is lenyűgözte a látvány, ám ő csak a Khalim mellett lépkedő aranybarna szemű férfit látta. Halkan beszélgettek, úgyhogy fogalma sem volt, miről folyik a szó. A lenyugvó nap fényében Darian szinte megszólalásig hasonlított a sejkre. Nyugati viselete ellenére úgy nézett ki... Lara nagyot nyelt. Úgy nézett ki, mint aki ide tartozik - vele ellentétben. De hát a férfi nem éppen azt akarta elérni megvető arckifejezésével, hogy úgy érezze magát, mint egy kívülálló: kirekesztve és elszigetelve? Az ok persze kézenfekvő volt... Egy lefátyolozott szolgálólány lépett elő a lenyűgöző előcsarnokból, mire Khalim elmosolyodott.

102 / 167

Sharon Kendrick Az én uralkodóm

(Júlia 379.)

- Latifah majd megmutatja a szobádat, Lara - mondta. Darian pedig velem jön. Mindent megtalálsz, amire szükséged lehet. Később majd érted küldök valakit a vacsora miatt. Jó lesz így? Mit is felelhetne? Hogy olyan érzése van, mintha a két féltestvér félreállította volna, és ő pusztán mellékszereplő lenne? Marabánban mindig ez történik. A férfiak kezében van a hatalom és a döntés - legalábbis a nyilvánosság előtt, az otthonuk

falain

kívül.

Rose

élvezte

a

házasság

nyújtotta

biztonságot, őt védte a sejk bensőséges szerelme. De ki volt Lara? Csupán egy külföldi, aki még a barátnőjének sem sírhatja el bánatát, mert az a távoli fővárosban, Dar-garban él. Khalimra mosolygott, hogy elrejtse idegességét. - Remekül hangzik. Akkor vacsoránál találkozunk. - Majd fejet hajtva a sejknek, távozott. Latifah sötét, hideg folyosók labirintusán át vezette a szobájához,

majd

megkérdezte,

amikor

hogy

megérkeztek,

megeressze-e

a

tört

angolsággal

fürdővizét.

Lara

mosolyogva megrázta a fejét. - Egyedül is boldogulok. Komolyan, hozzászoktam már, hogy ezeket a dolgokat magam intézzem - fűzte hozzá kedvesen, amikor a lány tiltakozni akart. Magára

maradva

körülnézett

a

szobában.

Tekintete

végigsiklott a helyiségen a magas, kupola formájú, arannyal díszített,

művészi

mennyezettől

egészen

a

bőrkötésű

könyvekig, amelyek egy egész falat elfoglaltak. A könyvespolc előtt kecses, antik íróasztal állt. Hihetetlen, de a szoba olyan benyomást keltett, mint egy nagyszabású történelmi film

103 / 167

Sharon Kendrick Az én uralkodóm

(Júlia 379.)

díszlete. Mindenhonnan kézi hímzésű drapériák lógtak alá pompázatos színekben. Arany és vörös, kobaltkék és jádezöld színű kelmék tették teljessé a keleties hangulatot. A krémszínű és barackszínű, fodrozott rózsaszirmokkal teli lapos réztál édes illata betöltötte a szobát. Lara megérintett egy szirmot és megremegett. Mi van ebben a szobában, ami ilyen soha nem tapasztalt hatást gyakorol az érzékeire? A berendezés lenyűgöző, és itt mintha még a rózsák is erősebben illatoznának, mint otthon. A félig kitárt ablakokon beáramló lágy szellő úgy borzolta fürtjeit, mint egy szerető férfi ujjai. Lara lehunyta a szemét. Térj észhez! - figyelmeztette magát. Talán csak azért van ilyen érzése,

mert

Marabán

teljesen

környezetszennyezés,

a

ismeretlen

Legalábbis

fogalom.

rohanás

más és

a

ebben

világ, szükség a

ahol

a

teljesen

pompázatos,

magányos palotában minden bizonnyal. Aggodalmai mégsem múltak el egy csapásra, főleg ami Dariant illette, aki a megérkezésük óta alig szólt hozzá. Akárhányszor a férfira nézett, mindig lappangó, fenyegető érzés öntötte el, ami felizgatta,

ám

egyúttal

meg

is

rémisztette.

Mialatt

megeresztette a vizet, elhatározta, nem fogja hagyni, hogy a férfi azt éreztesse vele, különb nála, csak mert itt vannak, és az ő ereiben királyi vér csörgedezik. Nem áll fölötte, hanem egyenrangú felek. A kád inkább egy kisebbfajta medencére hasonlít, gondolta, miközben elégedett sóhaj kíséretében elmerült a meleg, szantálfa illatú habban. Mivel tényleg elég kimerült volt, nem mert túl hosszan lubickolni, nehogy elszundítson. Megmosta a

104 / 167

Sharon Kendrick Az én uralkodóm

(Júlia 379.)

haját, és élvezte azt a kiváltságot, hogy különleges francia szépségápolási termékek közül válogathat. Úgy érezte magát, mint egy előkelő szállodában, sőt annál is jobban. Épp egy vastag törölközőbe burkolta magát, és betekerte nedves haját, amikor hallotta, hogy a szomszéd szobában egy ajtó kinyílik, majd becsukódik. Homlokráncolva visszatartotta lélegzetét, és hallgatózott. Majd arra jutott, hogy biztosan rosszul hallott. De nem képzelődött. Határozottan érezte egy férfi jelenlétét a másik szobában. Szívverése felgyorsult. Nem fog elfutni, szembenéz a félelmével. Valójában nem is érzett félelmet, hiszen szinte biztos volt benne, ki van a másik szobában. És tőle nem félt. Bement a hálóba, és ott találta Dariant. A férfi derékszíjába dugott ujjal állt az ablak mellett, mintha magától értetődő lenne, hogy a szobájában tartózkodik. - Mi az ördögöt keresel itt? - kérdezte a lány felháborodva. A férfi elmosolyodott. Egy kobra mosolyoghat így, mielőtt lenyeli áldozatát. - Arra várok, hogy ledobd a törölközőt - felelte a férfi kihívóan. - Meztelenül akarlak látni, apró vízcseppekkel a puha bőrödön, amelyeket aztán egyenként lenyalhatok. Lara megpróbált dühösnek látszani, de teste elárulta. Érezte, ahogy mellbimbója megkeményedik, és ami még ennél is rosszabb volt, combjai közt kellemes meleg öntötte el. - Tűnj el! - suttogta. A férfi hidegen felnevetett. - Valójában nem ezt akarod, kis hazudós. A lány összerezzent, mintha a férfi megütötte volna.

105 / 167

Sharon Kendrick Az én uralkodóm

(Júlia 379.)

- De még mennyire hogy ezt akarom! A férfi bólintott. - Lehetséges - ismerte el. - Már csodálkoztam is, hogy az úgynevezett

randevúnkon

Kétségtelenül

volt

annyira

egy-két

sikerem

odaadó a

nőknél,

voltál. de

a

meghódításukhoz általában egy hangulatos vacsoránál és egy kis hátmasszázsnál több kellett. Lara tudta, hogy Darian azért sértegeti, mert fel akarja bosszantani. - Te hívtál meg engem - emlékeztette. - Így van. - Darian megvakarta az állát. - De te vetetted ki rám

a

hálódat,

magabiztosságoddal

nem meg

igaz? a

A

pimasz

megingathatatlan viselkedéseddel

a

meghallgatáson. Nagyon ügyes. Mondták már neked, hogy a befolyásos fickók arra vágynak, hogy úgy kezeljék őket, mint egy átlag halandót? Lara halkan felnevetett. -

Bárcsak

lenne

nálam

lejátszhatnám

neked

a

egy

szalagot.

magnó,

akkor

Szerintem

még

holnap te

is

megdöbbennél ennyi önteltség hallatán. A férfi gúnyosan felhúzta szemöldökét. - Az egyszer biztos, hogy érdekes reggelt szereznél mindkettőnknek. De anélkül is az lesz. Beletelt egypár másodpercbe, míg a lány felfogta a szavai értelmét. - Remélem, ezzel nem arra célzol, hogy itt akarod tölteni az éjszakát? - Természetesen nem.

106 / 167

Sharon Kendrick Az én uralkodóm

(Júlia 379.)

A lány zavarodottan ráncolta a homlokát. - Akkor...? -

Nem

célzok

semmire,

pusztán

tényt

közöltem.

Természetes, hogy holnap reggel itt leszek, hiszen ez a közös szobánk. Lara nem akarta, hogy Darian Wildman a közelében legyen. Jó, akarta, de ez csupán egy álomvilág, amelyben egy olyan Lara, aki nem létezik, egy olyan Dariannel akar együtt lenni, aki szintén nem létezik. Bárcsak tiszta lappal indulhatnának! Badarság! Ha épp most ismerkedtek volna meg, akkor biztosan nem állnának itt, és rajta sem csak egy szál törölköző lenne, amellyel a csupasz testét takargatja. Egy olyan testet, amely láthatólag elnyerte a férfi tetszését. Elég csak igézőn csillogó szemébe nézni. Sóvárgó tekintete és a hangjában rejlő rideg megvetés olyan éles ellentétben állt egymással, hogy az már szinte elviselhetetlen volt. - Ezt nem tehetjük, Darian - tiltakozott. - Mit nem tehetünk? - Nem alhatunk egy szobában, és ezt te is tudod. - Attól félsz, hogy nem tudsz ellenállni nekem? Igen! - Nem. Nem maradok itt. Veled nem. - Vendéglátónk ezt a szobát jelölte ki számunkra - mondta komolyan a férfi. - Nem kérdőjelezhetjük meg a döntését. - Ó, tényleg? - kérdezte dühösen a lány. - Tehát egészen véletlenül rakott bennünket egy szobába? Anélkül, hogy te a legkisebb nyomást gyakoroltad volna rá?

107 / 167

Sharon Kendrick Az én uralkodóm

(Júlia 379.)

- Így igaz. Biztosíthatlak. - Darian jót mulatott Larán, aki megpróbálta leplezni kéjes borzongását. Tudta, hogy a teste vágyakozik utána, míg a józan esze küzdött ellene. - Khalim csupán érdeklődött, hogy egy pár vagyunk-e, és én igennel válaszoltam. - De mi nem vagyunk egy pár! - Szeretnél változtatni rajta? - Darian elkezdte kigombolni az ingét. - Hagyd abba, Darian! - Mit hagyjak abba? - A vet... - Az ing a földre esett, és Larát szinte megbabonázta a férfi csupasz felsőteste. - A vetkőzést suttogta. - De hát muszáj levetkőznöm - szólt komolyan a férfi. Ugyanis szeretnék megfürödni. - Kicsatolta az övét, és lehúzta a nadrágja cipzárát. Lara rémülten hunyta le a szemét. - Nem vagyok hajlandó egy szobában maradni veled. - Akkor menj, és szólj Khalimnak! Volt valami a férfi hangjában, ami arra késztette Larát, hogy kinyissa a szemét, amit nyomban meg is bánt, a férfi ugyanis már teljesen meztelen volt. És úgy tűnt, remekül érzi magát. Larát először elöntötte a forróság, majd dideregni kezdett. - Kínozni akarsz? - Ez ma az első őszinte megnyilvánulásod - szólt a férfi fagyosan. - Amúgy az őszinteség nem az erősséged, ugye?

108 / 167

Sharon Kendrick Az én uralkodóm

(Júlia 379.)

Lara a férfi józan eszére próbált hatni. De hogyan is tudott volna józanul érvelni, amikor Darian nemcsak hogy meztelen volt, de egyértelmű jelei mutatkoztak a... Hátat fordított neki, és hallotta, ahogy a férfi nevet rajta, miközben eltűnik a fürdőszobában. A lány még soha életében nem öltözött fel ilyen gyorsan. Egy magasan záródó, testre simuló, alján fekete szegéllyel díszített, hosszú vörös selyemruhát vett fel, amelyet még egy külföldi útja során vásárolt. Miután a haját strasszokkal díszített fésűkkel tűzte fel, kisminkelte magát. Aztán a könyvespolchoz sétált, hogy elterelje gondolatait. Valamivel muszáj volt elfoglalnia magát, hogy ne folyton Darianen járjon az esze, aki bármelyik pillanatban kijöhet a fürdőből... Nem igazán tudott azonban a Marabán

történelméről

szóló,

csodás

képekkel

illusztrált

könyvre figyelni, amely máskor biztos lekötötte volna. Hallotta a vízcsobogást, és Darian dudorászását. Úgy tűnt, neki elég hamar sikerült feldolgoznia a komoly következményekkel járó hírt, morfondírozott Lara, és alig akart hinni a szemének, amikor a könyvben egyszer csak rábukkant egy Rose-ról és Khalimról készült esküvői fotóra. Darian elzárta a csapot, és kilépett a zuhanyfülkéből. Úgy érezte magát, mintha álmodna, és bármelyik pillanatban felébredhetne, de nem volt biztos benne, hogy szeretne felébredni. Amióta tudomást szerzett királyi származásáról, a legkülönfélébb

érzések

kerítették

hatalmukba.

Zavar

és

egyúttal különös belső nyugalom szállta meg, mintha végre választ kapott volna egy olyan kérdésre, amelyet sohasem mert feltenni.

109 / 167

Sharon Kendrick Az én uralkodóm

(Júlia 379.)

Nem lett-e minden világosabb és érthetőbb azáltal, hogy megtudta az igazságot az apjáról? Az az érzés, hogy ő más, hogy kívülálló, sokkal jobban foglalkoztatta, mint a többi vele egykorú társát, akik szintén apa nélkül nőttek fel. Nem csak szokatlan bőrszíne és aranybarna szeme miatt, itt sokkal mélyebb dolgokról volt szó. Már gyerekként is különc volt. Érzéseit és vágyait mindig megtartotta magának. Vajon már így született, vagy csak az évek múlásával vált ilyenné? Nem olyan környéken nevelkedett, ahol az emberek túl szoros kapcsolatban éltek, és ezen a szokásán a későbbiekben sem változtatott, ami hozzájárult sikereihez. Ha az ember nem terheli magát intenzív kapcsolatokkal, akkor könnyebben célhoz ér. Darian lepörgette maga előtt ennek a különös napnak a történéseit. Khalim több szempontból is meglepte. Miután kiderült, hogy ennek a nagy hatalmú, karizmatikus uralkodónak a féltestvére, onnantól kezdve már csak egy apró lépés választotta el attól, hogy rokonszenvesnek találja, sőt már-már rokon léleknek. Fogalma sem volt róla, mit tartogat számára ez a váratlan marabáni utazás, de kivételesen nem is igazán érdekelte. Noha

általában

szerette

előre

megtervezni

a

napjait,

időközben rájött, hogy néha előnyösebb, ha az ember hagyja, hogy a dolgok menjenek a maguk útján. Az egyetlen zavaró

tényező a szomszédos

szobában

duzzogó lány volt. Megvetés és vágyakozás keveredett benne. Lara

Blacknek

egyértelmű,

bár

sikerült

egy

tulajdonképpen

kétségtelenül

szokatlan

teljesen helyzetet

túlbonyolítania és bemocskolnia. Mi a fenéért nem tudja

110 / 167

Sharon Kendrick Az én uralkodóm

(Júlia 379.)

kiverni a fejéből? Általában nem okozott neki gondot elfelejteni a szeretőit. De ez a lány olyan volt, mint egy szúnyogcsípés: kellemetlen,

idegesítő

és

folyton

jelen

lévő.

Egyszer

s

mindenkorra el kell szakadnom tőle, határozta el magát, és erre csak egy biztos módszer létezett. Tisztában volt vele, hogy Lara ezúttal minden létező eszközzel ellenáll majd, ami csak

fokozta

elszántságát.

Mosolyogva

törölközőt

tekert

keskeny csípője köré, és visszament a szobába. A lány egy könyvbe mélyedt, ám amint meghallotta őt, felnézett. - Amint látom, vetted a fáradságot, és eltakartad magad szólt gúnyosan, noha szíve vadul kalapált. A férfi kihívóan játszott a csomóval, amely a törölközőt tartotta. - Csak nem rosszallást vélek felfedezni a hangodban? Jobban örülnél, ha levenném? Lara legyűrte bosszantó vágyát, hogy igent mondjon. - Még olvasok egy kicsit, amíg felöltözöl. - Miután futó pillantást vetett az órájára, hozzáfűzte: - Jobb lesz, ha csipkeded magad. Khalim nem szereti, ha megvárakoztatják. A férfi némán felöltözött, mialatt a lány mereven bámulta a könyvet, amelyből egy szót sem fogott fel. Egy idő után terhessé vált a csönd, és a lányon ismét félelem, kétség és lelkiismeret-furdalás lett úrrá. Talán most rajta a sor, hogy megtegye az első lépést a békülés irányába. Megvárta, míg a férfi beköti a cipőjét, és becsukta a könyvet. - Darian? A férfi kifejezéstelenül nézett rá. - Igen, Lara?

111 / 167

Sharon Kendrick Az én uralkodóm

(Júlia 379.)

- Sajnálom, hogy becsaptalak. - Azt sajnálod, hogy becsaptál, vagy inkább azt, hogy rájöttem? - Elkerülhetetlen volt, hogy megtudd - mondta a lány. Egyszerűen

muszáj

volt

megismernem

téged,

mielőtt

eldöntöm, hogy mit kezdek a levéllel. Akár egy őrült is lehettél volna. - Vagy egy forróvérű szerető. - Ne hízelegj magadnak, Darian! Tekintetük találkozott. - Lara, lehet, hogy remek színésznő vagy, de elég jól ismerem a nőket ahhoz, hogy észrevettem volna, ha színlelsz. A lány arca égett. - Kérlek, ne... - Talán hazudjak? Bizonyára sértené az erkölcsi érzékedet gúnyolódott a férfi. Ahelyett hogy javult volna a helyzet, egyre rosszabb lett. Lara nagy levegőt vett. - Hát képtelen vagy felfogni, hogy miért nem szóltam a dologról? Előbb Khalimmal kellett beszélnem, őt és Rose-t már évek óta ismerem, téged viszont egyáltalán nem ismerlek. - De a vacsora után jobban megismertél, ugye? - Darian megvetően nevetett. - Meg akartál bizonyosodni róla, hogy a sejk testvére valóban férfi-e? A lánynak elfogyott a türelme. - Ne forgasd ki a szavaimat! Nem állt szándékomban akkor este lefeküdni veled. Egyszerűen... megtörtént.

112 / 167

Sharon Kendrick Az én uralkodóm - Gyakran

történik

veled

ilyesmi?

(Júlia 379.)

- kérdezte

Darian

cinikusan. - Soha - felelte határozottan a lány. - Már akkor is mondtam. - Akkor én tehetek a dologról - gondolkozott a férfi hangosan. - Ebben az esetben igazán hízelgő rám nézve. Majd halk hangon hozzátette: - Nekem is nagyon jó volt, amennyiben érdekel, Lara. Ezért is csodálkozom, hogy hirtelen ilyen erkölcsös lettél. Miután lefeküdtél velem, noha alig ismertél, az ember azt gondolná, szívesen megismételnéd az élményt, főleg, hogy most már sokkal jobban ismerjük egymást. - Tekintete a széles ágyra vándorolt. - Nem kellene megragadnunk az alkalmat? Darian szájából ez úgy hangzott, mint valami különleges ajánlat. Egy férfi és egy nő, akik szenvedélyesen vonzódnak egymáshoz, és kihasználják az alkalmat. Lara felháborodva épp válaszolni akart, amikor diszkréten kopogtattak az ajtón. - Folytassuk ezt az érdekfeszítő beszélgetést később! javasolta Darian. - Azt hiszem, vacsorához hívnak bennünket.

113 / 167

Sharon Kendrick Az én uralkodóm

(Júlia 379.)

8. FEJEZET

A vacsorát egy kis étkezőben szolgálták fel arannyal díszített tányérokban, amelyek csak úgy csillogtak a hatalmas csillárok fényében. A nehéz kristálypoharak szikráztak, és a lapos aranytálak szinte túlcsordultak a mélyvörös rózsáktól. - Hát nem gyönyörű? - sóhajtott fel Lara lenyűgözve. Darian a lány finom, keskeny orrát és enyhén szétnyíló ajkát nézte. Lara a haját feltűzve viselte, ami újdonság volt számára. A megzabolázott makrancos hajfürtök kiemelték hosszú,

kecses

nyakát.

Mindent

egybevéve

ártatlan

benyomást keltett. Végül is színésznő, emlékeztette magát a férfi. Egy kaméleon. A külsejét képes állandóan változtatni. - Lenyűgöző - állapította meg kurtán, majd Khalim felé fordult, aki kísérőjével éppen belépett a helyiségbe. A szolgák egy részét egy kézlegyintéssel elbocsátotta. A férfi helyi viseletre cserélte az öltönyét, és egy ezüstszürke selyemből készült, bő redőkben leomló kaftánt viselt. Miután felszólította őket, hogy foglaljanak helyet, ujjával elmerengve végigsimított egy rózsát. - Íratlan szabály, hogy a palotában a királyi asztalon kizárólag rózsák lehetnek - magyarázta, és mialatt leült, sokatmondóan elmosolyodott. - Imádott Rose-om tiszteletére. Lara

homlokráncolva

terítette

szét

ölében

a

nehéz

szövetszalvétát. - Nem találja majd Rose furcsának, hogy egy szót sem szóltál neki az ittlétemről, Khalim? Nem lesz majd dühös?

114 / 167

Sharon Kendrick Az én uralkodóm

(Júlia 379.)

- Ugyan miért lenne? Rose szeret engem, és bízik bennem felelte nyugodtan a sejk. - És megbízik az ítéleteimben is. Majd ha eljön az ideje, megtudja, de addig sem kell olyan dolgokkal foglalkoznia, amelyeket nem tud befolyásolni. Különösen most, hogy a gyermekemet hordja a szíve alatt. Csak igen kevés férfi fejezi ki magát ilyen választékosan. Érezni lehetett, hogy a sejk szavai szívből szólnak, és szinte költőien romantikusak. Lara nem tartozott azokhoz a nőkhöz, akik egész életükben a nagy szerelemre áhítoznak, de ebben a pillanatban

határtalan

vágyakozás

öntötte

el

a

szívét.

Elképzelte, milyen lenne egy olyan férfival élni, aki ilyen nyíltan és meghatóan képes szeretni. Rose mindazt megkapta, amiről a legtöbb nő csak álmodhat. Lara nem a sejkre, a palotára és a mérhetetlen gazdagságra gondolt, hanem Khalim megingathatatlan és szenvedélyes szerelmére. A sejk lenyűgöző férfi volt. Korábban Lara meg volt győződve róla, hogy egy férfi sem fogható hozzá, ami erejét, intelligenciáját és hihetetlenül férfias kisugárzását illeti. Ám mégis találkozott eggyel. Lopva Darianre sandított. Khalim féltestvére is hasonló tulajdonságokkal és erényekkel bírt, amelyeket

nem

magániskoláknak

kiváltságos

köszönhetett,

helyzetének

hanem

annak,

hogy

vagy így

született. Darian olyan férfi volt, akinek a szerelme akármilyen királyságnál többet ért. És ő sajnos eljátszotta ezt a szerelmet. - Kérsz bort, Darian? - kérdezte Khalim. A két férfi időközben áttért a bizalmasabb tegeződésre. - Nem, köszönöm. - Darian egy aranyszínű itallal teli, csiszolt üvegpalackra mutatott: - Én is azt iszom, amit te.

115 / 167

Sharon Kendrick Az én uralkodóm

(Júlia 379.)

Khalim boldogan bólintott. -

Ez

egy

mézből

és

forrásvízből

készült

marabáni

italkülönlegesség, egy kevés rózsával és fahéjjal ízesítve. Darian felemelte a kelyhet, és ivott egy kortyot. - Tessék. - Továbbadta Larának. A gesztus egyszerre volt gondoskodó és gúnnyal teli. A lány legszívesebben visszautasította volna, de nem tehette Khalim előtt, nehogy udvariatlan vagy gyerekes színben tűnjön fel. A kehely nehéz volt, és a lány ujjai annyira remegtek, hogy két kézzel kellett fognia. - Köszönöm. A vacsora ínycsiklandó finomságok sorát vonultatta fel, amelyekből Lara néhányat már ismert, de volt, amit életében először

ízlelt

meg.

Kíváncsian

nézte

a

pisztáciával

és

kardamommal ízesített, mennyeien illatozó sáfrányos rizst, ám hiába erőlködött, nem igazán volt étvágya. Az étkezés alatt többnyire csak hallgatta, ahogy Khalim Dariannek Marabán történelméről és a nép abbéli igyekezetéről mesél, hogyan tudnák a modern technikát és a hagyományos értékeket összekapcsolni. - Holnap kilovagolunk - jelentette be Khalim, amikor apró csészékben felszolgálták nekik a méregerős feketekávét. Darian egy szem kockacukrot tett a kávéjába, majd megkeverte. - Még sosem lovagoltam. - És megrémít a gondolat, hogy nyeregbe szállj? - Épp ellenkezőleg. Kedvelem a kihívásokat. - Hát persze. A legszelídebb lovat kapod majd.

116 / 167

Sharon Kendrick Az én uralkodóm

(Júlia 379.)

- Ó nem, semmiképpen sem! - Noha Darian halkan beszélt, Lara észrevette, hogy az egyik szolgáló döbbenten felkapja a fejét. A vendég ellentmond a sejknek! - Azt a lovat kérem, amelyen te is lovagolnál. - Őrült könnyelműség lenne egy kezdőt telivérre ültetni tiltakozott Khalim homlokráncolva. - Te talán nem ezt tennéd a helyemben? A két férfi az asztal fölött méregette egymást, végül Khalim bólintott. - Igazad van, én sem tennék másként. - Veletek mehetek? - kérdezte Lara. A

két

férfi

feléje

fordult,

mintha

eddig

teljesen

megfeledkeztek volna a jelenlétéről. - Természetesen - felelte Khalim nagyvonalúan. - Nincs kifogásod ellene, ugye, Darian? - Miért is lenne? - Természetesen volt kifogása, nem is egy. Kezdjük azzal, hogy még sose lovagolt. Tényleg azt akarta, hogy Lara tanúja legyen első, ügyetlen próbálkozásainak a nyeregben, amikor folyton tökéletes színben akart föltűnni előtte? - Rendben. Akkor ezt megbeszéltük. - Khalim felállt. - Ha most megbocsátotok, még van egy-két államfői teendőm, és Rose-t

is

szeretném

felhívni,

mielőtt

lepihen.

Ti

csak

nyugodtan élvezzétek a kávézást! Az egyik szolgáló majd megmutatja

a

tévészobát,

ha

kéritek.

Vagy...

-

Hangja

gyengéddé vált: - Tehettek egy sétát a rózsakertben. A birtok kisebb ugyan, mint az Arany Palotáé, ám egy ilyen szép estén, mint a mai, ideális környezet egy szerelmespár számára.

117 / 167

Sharon Kendrick Az én uralkodóm

(Júlia 379.)

Mielőtt Lara véget vethetett volna ennek az őrültségnek, Darian válaszolt helyette: - Köszönjük, de azt hiszem, azonnal ágyba bújunk. Lara nagyon fáradt, ugye, drágám? A férfi színlelt gondoskodása kihozta a sodrából Larát. Ám mivel nem akarta vendéglátójukat kényelmetlen helyzetbe hozni, ezért mosolyt erőltetett az arcára. - Nagyon - bólintott engedelmesen. - Akkor mindkettőtöknek jó éjszakát és szép álmokat! Miután Khalim lépései elhaltak a márványpadlón, Darian a lány fülébe suttogott: - A mosolyod majdnem őszintének hatott. Milyen átkozottul hasznos,

ha

jó

színésznő

valaki.

Az

ember

bármikor

kamatoztathatja a tehetségét. A férfi illata felébresztette Lara érzékeit. Annyira vágyott rá, hogy hozzásimuljon, hogy Darian addig kényeztesse, míg minden kétsége és fájdalma elszáll! Keményen küzdenie kellett a gyengesége ellen. - Hogy mertél még csak célozni is rá, hogy alig várjuk, hogy visszatérjünk a szobánkba és gátlástalanul, szenvedélyesen szeretkezzünk? - Ezt tettem volna? - kérdezte ártatlan képpel a férfi, de a testét elöntő vágy minden volt, csak nem ártatlan. - Akkor jobb lesz

igyekezni,

nem

akarlak

megváratni

a

gátlástalan,

szenvedélyes szeretkezéssel. A lány kék szeme villámokat szórt. Még válaszra se méltatta.

118 / 167

Sharon Kendrick Az én uralkodóm

(Júlia 379.)

Egy szótlan szolga kíséretében mentek vissza a szobájukba. Úgy tűnik, Darian abba a tévhitbe ringatja magát, hogy hajlandó lefeküdni vele. A szolgáló kinyitotta előttük az ajtót, és Lara egyenesén a fürdőbe ment. Magára zárta az ajtót, és csak miután levetkőzött és fogat mosott, jött ki. Könnyű pizsamát viselt, amely az éghajlatnak ugyan megfelelt, de a legnagyobb jóindulattal sem lehetett szexinek nevezni. Darian felpillantott a könyvből, amelybe az imént lapozott bele. Levette a mandzsettagombjait, ám azon kívül semmi mást. - Végeztél a fürdőben, drágám? - Mehetsz. - Lara először habozott, majd az ablak előtti díványra mutatott: - Elég kényelmesnek tűnik, ugye? - Igen. Szerintem éppoly kényelmes lehet, mint az ágy. Biztosan jót lehet aludni rajta. - Egész biztosan. - Lara megkönnyebbült, ám egy kicsit dühös is volt. Nem gondolta volna, hogy a férfi ilyen könnyen egyetért

vele.

Jobban

örültél

volna,

ha

tiltakozik,

és

vitatkozhatsz vele egy jót, ugye? - gúnyolódott egy belső hang. Vagy legalább egy szenvedélyes csókban reménykedtél, mielőtt eltaszítod magadtól? Darian látva a lány arckifejezését, mosolyogva tűnt el a fürdőben.

Ahhoz

képest,

hogy

színészkedéssel

keresi

a

kenyerét, néha nagyon könnyű átlátni rajta, állapította meg. Levetkőzött, majd lezuhanyozott. A hideg víz valamennyire lecsillapította kellemetlen vágyát, és újra visszazökkent a valóságba. Nagy volt a kísértés, hogy elmeneküljön a mindennapok elől ide, ebbe a varázslatos országba, ahol az emberek örök idők

119 / 167

Sharon Kendrick Az én uralkodóm

(Júlia 379.)

óta a természettel egységben éltek. Eszébe jutottak a nagyvárosi dugók, a piszok és az örökös lárma, és elhúzta a száját. Miért keltették fel benne az ilyen békés, egzotikus helyek az elvágyódás érzését? Amikor visszament a szobába, Lara már az ágyban feküdt, egészen az álláig felhúzott takaróval, és a szeme is csukva volt. - Már alszol? - kérdezte halkan Darian. A lány nem felelt, és ügyelt rá, hogy olyan egyenletesen vegye

a

levegőt,

szenvedett,

mintha

mialatt

Darian

valóban az

aludna.

ágy

körül

Rettenetesen szöszmötölt.

Legszívesebben ráparancsolt volna, hogy kapcsolja már le a villanyt, ám akkor a férfi rájönne, hogy nem is alszik, és beszélgetni kezdene. Vagy ami még rosszabb... Lara szeretett volna kitakarózni. A pizsama túl meleg volt, égette a bőrét. A szíve úgy vert, hogy majdnem kiugrott a helyéről, melle megbizsergett, és... Darian hallotta, hogy a lány légzése felgyorsul. Magában nevetve eloltotta a lámpát, és bebújt az ágyba. Amint besüppedt alatta a matrac, Lara olyan hirtelen ült fel az ágyban, mintha áramütés érte volna. A férfi meztelen, forró testének közelsége is hasonló hatással volt rá. - Te meg mire készülsz? Darian ásított egyet. - Aludni szeretnék. Miért, neked talán más terveid vannak? A lány reszkető kézzel kapcsolta fel ismét a villanyt. - Nem fogsz itt aludni. - De igen.

120 / 167

Sharon Kendrick Az én uralkodóm

(Júlia 379.)

- De hát azt mondtad, hogy a díványon alszol - tiltakozott a lány. A férfi megrázta a fejét. - Ezt én sose mondtam, Lara. Te említetted, milyen kényelmesnek tűnik, én meg csak egyetértettem veled. Sajnálatos módon ebből arra következtettél, hogy ott fogok aludni, de tévedtél. Az ágy elég széles kettőnknek is. Nem fogok a díványon aludni. -

Nem

gondolod,

hogy

úriember

létedre

legalább

megfontolhatnád? -

Sose

állítottam,

hogy

úriember

vagyok.

-

A

férfi

aranybarna szeme megvillant. - Ahogy te sem állítottad soha, hogy úrihölgy lennél. - Erre nem is válaszolok. - Úgy is jó. - A férfi megigazította a párnát. Lara nem tudta, mitévő legyen. - Ez az utolsó szavad? - Azt hiszem, kimerítettük a „dívány kontra ágy" témát felelte unottan a férfi. - Ha te nem alszol rajta, akkor majd én. - Rendben. - A férfi hátat fordított, és lehunyta a szemét. A lány tehetetlenül nézte. Komolyan gondolta! Tényleg komolyan gondolta! Nos, ő is. Fogta a párnáját meg a takaróját,

és

a

díványra

kuporodott.

Jókorát

tévedett:

egyáltalán nem volt kényelmes. Nyilván egy háremhölgynek találták ki, aki csábító pózokban tetszeleg a sejknek, és nem egy kimerült, magas nőnek, aki hiába próbál elaludni.

121 / 167

Sharon Kendrick Az én uralkodóm Lara

nyugtalanul

hánykolódott

(Júlia 379.) egyre

növekvő

tehetetlenségében, ahogy Darian egyenletes szuszogását hallgatta. Dühe egyszerre felülkerekedett fáradtságán, és szemét

keserű

könnyek

lepték

el.

Magányosnak,

megszeppentnek és elhagyatottnak érezte magát. Darian halk szipogásra ébredt. Először nem akart törődni vele,

de

aztán

ismét

meghallotta

az

elfojtott

hangot.

Felsóhajtott. - Miért sírsz, Lara? - Nem sírok. - Tudom, hogy nehezedre esik, de a változatosság kedvéért nem mondanál egyszer igazat? Lara a legszívesebben nem törődött volna a férfival, de hangjának puszta csengése elég volt, hogy megvigasztalja és felmelegítse. - Mégis mit gondolsz? Azért, mert ez a dívány átkozottul kényelmetlen. - Még mindig meggondolhatod magad. Igen, igaza van, gondolta a lány. Itt is maradhatna, hogy tovább mártírkodjon, de elege volt. Párnájával a hóna alatt az ágyhoz somfordált, és becsusszant a paplan alá, vigyázva, hogy egész az ágy szélén maradjon. - Vigyázz, nehogy leess! Darian leplezetlen jókedve volt az utolsó csepp a pohárban. Lara felkapcsolta a lámpát, felegyenesedett, és dühösen a férfira nézett. Türelmetlenül kisimította a makrancos tincseket az arcából. - Miért hoztál ide?

122 / 167

Sharon Kendrick Az én uralkodóm

(Júlia 379.)

- Mert azt gondoltam, jó ötlet. - Komolyan kérdeztem. A férfi tudta, hogy tényleg komolyan kérdi. Az a nő, aki úgy elvarázsolta

a

keresetlen

stílusával

a

meghallgatáson,

visszatért. Lara arca égett, szeme zafírként csillogott. Darian tekintete a mellére vándorolt, és már érezte, ahogyan a teste reagál. - Miért akartalak magam mellett tudni? - kérdezte nyersen. Mert mérges voltam rád. - Ha mérges voltál rám, akkor kétségtelenül bölcsebb lett volna, ha azt kívánod, hogy minél távolabb legyek tőled. - Ha szexről van szó, az ember ritkán hallgat az eszére magyarázta a férfi kendőzetlenül. - Vagy talán nem így van? - De igen - felelte tompán Lara. Dariannek valóban az volt a szándéka, hogy addig tartja maga mellett a lányt, amíg rá nem un. Újra és újra szerelmeskedni akart vele minden elképzelhető pózban, és teste

minden

négyzetcentiméterét

fel

akarta

térképezni

magának, akár egy hódító, aki újonnan felfedezett országát akarja megismerni. Úgy vélte, csak ezután élheti tovább életét, és felejtheti el a lányt örökre. De az időpont nem volt alkalmas. Sem a vacsora előtt, és érdekes módon most sem, hogy mindketten egy ágyban feküdtek, és ő meztelen volt. Ebben a helyzetben bármelyik másik nőt megcsókolt volna. Elég tapasztalt volt, hogy tisztában legyen azzal, csókjaival képes lenne szertefoszlatni a lány kétségeit, és elérni, hogy a gyönyörtől sóhajtozzon. Tudta, hogyan vehetné rá a lányt, hogy könyörögjön a további öleléseiért. Ám látta az arcán

123 / 167

Sharon Kendrick Az én uralkodóm

(Júlia 379.)

lecsurgó könnyek nyomát, az ajka remegését, és valami visszatartotta. Most képtelen volt elcsábítani, addig, amíg ilyen elveszetten és ilyen átkozottul sebezhetően feküdt mellette. Talán most is csak megjátssza magát, morfondírozott. A lelke mélyén azonban nem hitt benne, hogy Lara tetteti magát, különben aligha tagadná le, hogy sírt. Kikelt az ágyból, és magára húzott egy alsót, majd visszabújt. - Mire készülsz? - kérdezte a lány gyanakodva. - Ne félj, nem foglak az éjszaka kellős közepén letámadni felelte Darian. - Látod, tisztességesen felöltöztem. Tisztességesen?

Még

ha

a

feje

búbjától

a

talpáig

zsákvászonba bújt volna, akkor sem jutna róla senkinek eszébe a „tisztességes" jelző. Lara össze volt zavarodva. Tényleg attól tartott, hogy a férfi megpróbál közeledni hozzá, és ő minden akaraterejét bevetve sem tud majd ellenállni neki. Most

viszont,

hogy

Darian

nem

kezdeményezett,

az

önbecsülése jelentős csorbát szenvedett. Lehet, hogy már nem találja kívánatosnak a férfi? - Gyere ide! - Darian gyengéden magához húzta. - Nem! - Lara hiába próbált ellenkezni. - Hagyjál! Darian beletúrt a lány hajába. Hihetetlenül lágy tapintása volt, és orrát ingerelte samponjának kellemes illata. Eletében először hatalmasodott el rajta védelmező ösztöne - a lehető legalkalmatlanabb pillanatban. A férfi felsóhajtott. - Aludj most, Lara! A lány Darianhez bújt, és úgy érezte magát, mint aki hazatalált. Mintha többórás dermesztő bolyongás után egy meleg

szobába

érkezett

volna,

124 / 167

ahol

a

kandallóban

Sharon Kendrick Az én uralkodóm

(Júlia 379.)

barátságosan lobog a tűz. A férfi gyengéd ölelése és a haját simogató keze rendkívül megnyugtatta. Még ha akart volna, sem tudott volna megmozdulni. Utolsó gondolata az volt, mielőtt mély álomba zuhant, hogy az embernek ki kellene élveznie minden percét egy ilyen bensőséges együttlétnek, mielőtt még ennél is bensőségesebb tettre szánja el magát. Igen, így kellene kezdődnie. Úgy ölelni egymást, hogy utána nem szeretkeznek. Fokozatosan felépíteni egy kapcsolatot, nem pedig egymásra vetni magukat.

Amikor Lara felébredt, a férfinak hűlt helyét találta. Álmosan megdörzsölte a szemét. Ekkor kinyílt az ajtó, és belépett Darian egy köteg ruhával a kezében. Amint Lara megpillantotta, szíve akaratlanul is hevesebben vert. Talán csak azért, mert lovaglónadrágot viselt? Minden férfi jól mutat lovaglónadrágban. A krémszínű nadrág kiemelte Darian izmos combját,

szorosan

feszült

keskeny

csípőjére

és

feszes

fenekére. Könnyű inget viselt hozzá, amelyben remekül érvényesült széles válla. A megjelenését fekete, magas szárú lovaglócsizma tette tökéletessé, és Lara végre megértette, hogy miért tartják a bőrt szexinek. Persze ő Dariantől nem szexet akart, legalábbis nem csak azt. Többre vágyott: odaadásra, tiszteletre, gyengédségre és odafigyelésre. Egyszóval össze lehet foglalni, mit akart: szerelmet. Ám ahogy elnézte a férfi kifejezéstelen arcát, rá kellett jönnie, hogy többre vágyik, mint amit a férfi adni akart. - Jó reggelt! - üdvözölte Lara szégyenlősen.

125 / 167

Sharon Kendrick Az én uralkodóm

(Júlia 379.)

- Nagyon mélyen aludtál - jelentette ki köszönés helyett a férfi. Biztosan elment az eszem, elmélkedett magában Darian. A védelmező szerepét játszotta, miközben semmi másra nem vágyott,

mint

hogy

a

lány

karjában

mindenről

megfeledkezzen. - Igen, jót aludtam. - Lara a férfi karjában lévő holmira nézett. - Mit hoztál? Darian az ágyra tette a ruhadarabokat. - Lovaglóruha. Khalim küldi neked. Ezek Rose holmijai, és Khalim szerint nagyjából egyforma a méretetek. Én már megreggeliztem, és indulok is az istállóhoz. Majd gyere utánunk, ha elkészültél, persze csak, ha még mindig van hozzá kedved. A hangjában rejlő barátságtalan felhang azt sugallta, hogy szívesebben venné, ha a lány nem tartana velük. Talán az elmaradt szextől ilyen mogorva? Vagy csak dühös, amiért a végén

mégiscsak

úriemberként

viselkedett?

Lara

lezuhanyozott, és felvette a lovaglóruhát. Khalimnak igaza volt. Rose-nak és neki tényleg hasonló az alakjuk, noha Lara kicsit magasabb volt, és a melle - ahogy a blúzt elnézte kisebb, mint Rose-é. A barátnője végül is már szült egy gyereket, és a terhesség megváltoztatja az ember testét. Elnézte a tükörben keskeny csípőjét és feszes mellét, és hirtelen határtalan vágyakozás fogta el. Eddig sose gondolt rá, hogy gyereket szüljön, de lelki szemei előtt egyszerre felsejlett egy

csecsemő,

amelyik

éppen

szopik,

egy

gyönyörű,

aranybarna szemű, kócos fekete hajú csöppség... Fejezd be! parancsolt magára erőteljesen. Darian nagyszerű férfi, ám

126 / 167

Sharon Kendrick Az én uralkodóm

(Júlia 379.)

egyúttal elég nagy kihívás is. Jó az ágyban, és időnként még gyengéd is tud lenni, de ez minden. Nem vagy szerelmes belé, ő pedig garantáltan nem szerelmes beléd!

127 / 167

Sharon Kendrick Az én uralkodóm

(Júlia 379.)

9. FEJEZET

Lara gyöngyöző nevetésben tört ki, mire dühös pillantásban részesült. - Egyáltalán nem vicces! - morogta Darian. - Sajnálom, de szerintem mulatságos. - Lara kinyújtotta a kezét a férfi felé. Rövid habozás után Darian megfogta, és felkelt a porból, ahová az imént pottyant. - Tetszik, hogy így láthatsz, ugye, Lara? Mi tagadás, érdekes volt megtapasztalni, hogy ő sem jártas mindenben, és éppúgy tanulni kényszerül, mint bármely más halandó. - Egy bukott férfi - morfondírozott Lara hangosan. - Igen, azt hiszem, nincs ellenemre a látvány. Darian bőre éppúgy fénylett, mint a pompás sörényű akhalteke csődör, amelyről az előbb olyan csúnyán ért földet. A férfi elengedte Lara kezét, és a ló felé fordult. - Csak nem akarsz megint nyeregbe ülni? - kérdezte a lány csodálkozva. - Nem azt tartják, hogy ha ledob egy ló a hátáról, akkor rögtön vissza kell ülni rá? A lány bólintott, és Darian újra felkapaszkodott a lóra. Makacs volt, az egyszer biztos! Miután Khalim személyesen vezette be a lovaglás alapjaiba, Darian minden szabad percében megszállottként gyakorolt. Már hajnalban felkelt, és segített a lovászoknak kitakarítani a bokszokat, mert minél többet akart megtudni ezekről az állatokról, amelyek csak vonakodva tűrték meg a hátukon. Darian Wildman mindenben 128 / 167

Sharon Kendrick Az én uralkodóm

(Júlia 379.)

a tökélyre törekedett. Khalim az egyik legszebb csődört választotta ki számára. A ló sörénye éppoly aranylón csillogott, mint az őt meglovagló férfi szeme. Amikor Dariannek sikerült elég ideig a nyeregben maradnia, valóban pompásan festett, gondolta Lara. Azon az éjszakán, amikor a férfi a karjában tartotta, végleg megpecsételődött

a

sorsa.

Darian

lefegyverezte

gyengédségével, és most egyre csak arra vágyott, hogy ismét közel kerüljenek egymáshoz. Ám a férfi azóta nem közeledett hozzá, és többé nem ismétlődött meg az a romantikus éjszaka: Darian inkább a kényelmetlen díványon éjszakázott, úgyhogy Lara egyedül alhatott a széles, kényelmes ágyban, és egész pirkadatig virrasztott, mialatt a férfi az igazak álmát aludta. - Na, milyen vagyok? - kiáltotta Darian. Lara nézte, ahogy a férfi ellovagol a poros legelőn, majd bólintott. - Sokkal jobb! - kiáltotta utána. - Lazábbra engedheted a gyeplőt! Darian kicsit engedett a szorításán, és élvezte, ahogy az erőtől duzzadó állat vágtázik. Lassan rákapott a lovaglás ízére. Kezdetben

bosszantotta,

hogy

nemcsak

Khalim

mutat

kifogástalanul a nyeregben, hanem Lara is. Vidéken töltött gyermekkorának köszönhetően a lány kitűnő lovas volt. Nagyon jól festett lóháton, ahogyan minden más helyzetben is. Már több mint egy hete voltak Marabán-ban, amikor ma reggel Khalimnak egy külföldi közjogi méltósággal kellett találkoznia, úgyhogy Larára hárult a feladat, hogy felügyelje Darian lovaglóóráját.

129 / 167

Sharon Kendrick Az én uralkodóm

(Júlia 379.)

- Nem vennéd át az oktatását? - kérdezte Khalim. Lara észrevette az ideges villanást Darian tekintetében. - De, szívesen. Jó lesz majd kézbe venni az ostort viccelődött. - Csak azt próbáld meg! - mormolta neki Darian. A lány lehajtotta a fejét, hogy Khalim ne lássa meg vágyakozó pillantását. A lovaglás általában ártatlan időtöltés, ám Dariannek valahogy mégis sikerült elérnie, hogy vibráljon körülöttük a levegő. - Ugye nincs ellene kifogásod, ha egy nő parancsol? - Új tapasztalat lesz, az biztos. - És szeretsz új tapasztalatokat szerezni? - De még mennyire! - A lány flörtölt vele, ez nem kerülte el Darian figyelmét. Igazából már attól az estétől fogva, amióta a karja közt aludt el. A nők olyan kiszámíthatatlanok! Minél elérhetetlenebbnek tűnik számukra valami, annál jobban ácsingóznak utána. Ám ő egyáltalán nem volt biztos benne, akarja-e még a lányt. Ha szeretkezne Larával, az csak tovább bonyolítaná a helyzetet, ebben biztos volt. De hát nem volt már így is elég nehéz az élete? Annyi mindenen ment keresztül, és nem csak Lara miatt. Éppen most próbált megbarátkozni

a ténnyel,

hogy

van

egy bátyja,

akivel

lassanként ismerték meg egymást, ami nem egyszerű két olyan férfinak, akik folyton résen vannak. Dariant az ösztönei irányították,

Khalim

pedig

bizonyos

értelemben

rá

volt

kényszerülve, hogy ne bízzon meg senkiben. Esténként hosszan üldögéltek együtt, és nemegyszer hajnalig tartó beszélgetésbe merültek. Meséltek egymásnak a fiatal éveikről,

130 / 167

Sharon Kendrick Az én uralkodóm

(Júlia 379.)

és Darian nagyon igyekezett, hogy ne irigyelje Khalimot kiváltságos

gyerekkoráért.

A

sejk

azonban

kitalálta

a

gondolatait. - Tény, hogy mérhetetlen gazdagságban nevelkedtem, Darian, neked viszont megadatott, ami nekem nem, hogy szabadon élhetted az életed. Jó, hogy az embernek van pénze, de a szabadságot nem lehet megvásárolni, főleg, ha uralkodói kötelezettségek hárulnak rád. Ez teljesen új nézőpont volt, de Marabán amúgy is más megvilágításba helyezte az élet számos kérdését Darian számára. El kellett ismernie, hogy Khalimtól egy egész nép sorsa függ, ám emellett olyan élete volt, amelyet a férfi egyre jobban irigyelt. A palota és a szolgálók nyújtotta kényelem ellenére Khalim tudta értékelni az élet apró örömeit is. Éjszakai sétákra hívta féltestvérét, és olyan csillagállásokat mutatott neki, amelyeket a londoni lakásából sosem lehet látni. A palota környéke olyan kihalt volt, hogy sem autók, sem emberek nem zavarták őket. A valószerűtlen környezetben az egyetlen idegesítő

tényező

tulajdonképpen

Lara

volt.

Önkéntes

önmegtartóztatásának köszönhetően Darian kezdte egyre jobban

megismerni

a

lányt.

Nem

akarta

túlságosan

megkedvelni, ezért bebeszélte magának, hogy mivel a lány színésznő, bármikor becsaphatja, ahogy ez már egyszer sikerült

neki.

Ezért

is

vetette

bele

magát

olyan

nagy

lelkesedéssel a lovaglásba. Amellett, hogy ezzel kielégíthette becsvágyát, elterelte figyelmét a lányról. Órákon át gyakorolt, így esténként, amikor az átkozottul kényelmetlen díványra zu-

131 / 167

Sharon Kendrick Az én uralkodóm

(Júlia 379.)

hant a kimerültségtől, rögtön elaludt. Ezenkívül egyfajta jóvátételül szolgált neki reggel Lara karikás szemét látni. Egy szolga jéghideg narancslét hozott, és a tálcát az árnyékba állította. Lara leült, és Dariant is odahívta. A férfi szája olyan száraz volt, akár a sivatag, amikor leszállt a nyeregből, de ennek nem feltétlenül a szomjúság volt az oka. Miután Khalim elment, most először voltak kettesben. Ahogy közeledett Larához, észrevette, hogy a vékony blúz alatt kirajzolódik a lány melle. Elképzelte, hogy lassan letolja válláról a blúzt... Felejtsd el! - intette magát. Még újabb bajt hoz a fejedre. Amióta megismerted, csak gondot okozott, és ha így folytatod, tovább nehezíti az életedet. Ám ez nem akadályozta abban, hogy a lovászfiúnak kurta utasítást adjon, mire az némán fejet hajtott. Lara figyelte a jelenetet, és meglepetten kérdezte Dariant; - Marabáni nyelven beszéltél a fiúval? - Igen. - Ki tanított meg? - Khalim ismertetett meg a nyelv alapjaival. - Leült a lány mellé, felvette a poharat, és egy hajtásra kiitta. - Napról napra egyre inkább úgy viselkedsz, mint egy sejk ugratta a lány. - Igen. - És úgy is beszélsz. - Lara azt kívánta, bárcsak tudná, mi jár a férfi fejében. Talán már semmit sem érez iránta, és egyáltalán nem is kívánja. Közös volt a hálószobájuk, ám alig találkoztak. Darian csak késő éjjel jött fel, és tudomást sem

132 / 167

Sharon Kendrick Az én uralkodóm

(Júlia 379.)

vett róla, sem a széles ágyról, és reggel, mire felébredt, már el is ment. A lány észrevette, hogy a lovászfiú elvezeti a paripát. - Egzotikus szépség, ugye? - Hm. - Az akhal-teke egyedülálló fajta. - A lány mélyet lélegzett. Igen. Állítólag a legősibb tenyésztett fajta. - Mit nem mondasz. Larának valamit mondania kellett, különben még olyan buta kérdésekkel hozakodna elő, mint: Nem találsz már vonzónak, Darian? - Gyorsaságukról, kitartásukról és intelligenciájukról híresek. Darian egy röpke pillanatra a lány kék szemébe nézett, aztán újra elfordította a fejét. - Egy kicsit olyanok, mint én, ugye? A lány szíve kalapált. - Egy kicsit. - Mit tudsz még róluk, Lara? - Rendkívül temperamentumosak, és nagyon érzékenyek arra,

hogyan

bánnak

velük.

Engedelmesek, ha finoman

trenírozzák őket, de eléggé megvadulnak, ha durván bánnak velük. - Lara habozott, mire a férfi ismét ránézett. - Egy kicsit olyanok, mint én. Darian észrevette, hogy a lány nyakán az ér hevesen dobog, és önuralma odalett. Megérintette a lüktető pontot. - Tényleg? - Igen. - Larának elakadt a lélegzete, amint a férfi végigsimította az arcát, majd keze újra a nyakához ért. A gyomra tájékán forró bizsergés támadt, vágy öntötte el a

133 / 167

Sharon Kendrick Az én uralkodóm testét,

de

mozdulni

sem

mert.

Úgy

(Júlia 379.) ült,

mint

akit

megbabonáztak. - És még mit tudsz róluk? - suttogta Darian, és a mellét kezdte el simogatni. Lara nagyot nyelt. - A szemük... - Milyen a szemük? - A férfi érezte, ahogy Lara mellbimbói megkeményednek. - Nagy és kifejező. És néha mandula formájú. - Akárcsak a te szemed - szólt a férfi. - És még? - Keze most a lány combja közé kalandozott. - Mondd ki, Lara! Tudni akarom. - Testük karcsú és izmos. - Mint az enyém, ugye? - Közben elért a lány combja közti háromszöghöz. Ujját előre-hátra mozgatta, míg Lara lehunyta a szemét, és levegőért kapkodott. - Mint az enyém, ugye? - Igen... - Nem akarod megtudni, milyen érzés? - incselkedett a lánnyal. Dariannek nem kellett kétszer kérnie. A lány a mellére tette a kezét, és az ingén keresztül is érezte a férfi forró testét, mialatt

az

tovább

folytatta

kezével

izgató

játékát.

A

lovaglónadrág ugyan megakadályozta, hogy közelebb kerüljön hozzá, ám Lara vágyát ez csak tovább fokozta. - Darian! - Hm? - Itt nem folytathatjuk.

134 / 167

Sharon Kendrick Az én uralkodóm

(Júlia 379.)

- Mit? - kérdezte ártatlan képpel a férfi, mialatt abban gyönyörködött, ahogy Lara megnyílik becézgetéseinek. - De hiszen nem csinálunk semmit, ugye? Igazából semmit. Csak játszadozom egy kicsit veled. Megérintelek itt... - A lány összerezzent. - Meg itt... - A férfi fokozta ujjai nyomását, mire Lara hátravetette a fejét. - Jöhet valaki - tiltakozott a lány. - Elképzelhető - ismerte el Darian. - De az összes lovászfiút elküldtem, ha emiatt aggódsz. Lara túl későn kapcsolt, hogy mit forgat a férfi a fejében. - Csókolj meg, Darian! - könyörgött nyögdécselve. - Kérlek, csókolj meg. - Nem. A férfi rideg elutasítása ki kellett volna hogy józanítsa, de semmi ilyesmi nem történt. Ehelyett forró hullám járta át a testét, amely rögtön a csúcsra röpítette. Szája szétnyílt, mert úgy

érezte,

az

élvezettől

mindjárt

felkiált,

és

ekkor

megcsókolta a férfi - végre. Ajkával elfojtotta a gyönyör feltörni készülő rekedt hangjait, és tenyerét erőteljesen a lány nőiességének központjára szorította. Egy örökkévalóságnak tűnő perc után, amikor a szenvedély hullámai lecsendesedtek, Lara felsóhajtott. - Érints meg! - sürgette Darian. - Kérlek! Lara kezével lassan lefelé haladva végigsimította a férfi testét. - Ó! - Érezte, hogy a férfi alaposan felizgult. - Most mit csináljak? - Akarlak, vetkőztess le! Most azonnal.

135 / 167

Sharon Kendrick Az én uralkodóm

(Júlia 379.)

Lara elpirult. Bár a férfi parancsa újabb érzéki örömökkel kecsegtette, mindenféle gyengédséget mellőzött. - Nem megyünk inkább fel a szobánkba? A férfi már kezdte lehúzni róla a nadrágot. - Nem hiszem, hogy kibírnám addig, Lara. Vedd le a csizmádat! A lány reszkető kezekkel engedelmeskedett. Lehúzta a puha bőrt a lábáról, és a porba dobta. - És most gyere ide! - Nyilván nem bízott benne, hogy a lány le tudja vetkőztetni, mert maga szabadult meg a nadrágjától. Miután kibújtatta a lányt lovaglónadrágjából és bugyijából, egy erőteljes mozdulattal magára húzta. Hatalmas nyögéssel lehunyta a szemét, amint a lány forró testét magán érezte. - Igen. Ó, igen. Lara a vállába kapaszkodott, és elkezdett mozogni a férfin. Darian félig leeresztett szempillái alól nézte. - Lovagolj meg, Lara! A lány minden kétségét, tartózkodását és szégyenérzetét sutba dobta, mindenről megfeledkezett, csak a testét átjáró, elsöprő szenvedély létezett, mialatt a nap sugarai bőrét melengették, és Darian benne mozgott. Lassan átadta magát az ősi ritmusnak. Darian hirtelen olyan világban találta magát, amely még Marabánnál is varázslatosabb volt. Átfogta a lány keskeny csípőjét, mialatt Lara le-föl mozgott rajta, és érezte, ahogyan egyre jobban elönti a forróság, egészen addig, amíg újra meghallotta a lány apró kéjes sikolyait. Ezután képtelen volt

136 / 167

Sharon Kendrick Az én uralkodóm uralkodni

magán,

és

követte

őt

az

(Júlia 379.)

érzéki

gyönyörök

birodalmába. Elcsendesedő zihálásukba csak a hegyek felől fújó szél suhogása keveredett, amelyet a helybéliek „rabi"-nak neveztek. Lara kézfejével végigsimította felhevült arcát, és lepillantott

Darianre.

Szíve

szerint

lehajolt

volna,

hogy

megcsókolja, de a helyzethez valahogy nem illettek a gyengéd csókok. Ami az imént történt, az kielégítette ugyan, bár csupán testileg, ismerte be magának nehéz szívvel. Ennél többre vágyott, de Darian nem az a férfi, aki teljesíteni tudná a vágyait. - Jobb lesz ha... - Fel akart állni, csakhogy a férfi nem engedte. - Ne, még ne! Várj egy kicsit! - De, az emberek... - Nem jönnek vissza. Megtiltottam nekik. A lány csodálkozva húzta fel a szemöldökét. - Nem is tudtam, hogy ilyen jól beszéled a nyelvet. A férfi mosolygott. - Nem is.

De

amint

említettem,

Khalim

megtanított

néhányat a legszükségesebb kifejezések közül. - Például mit? - Csak egy-két parancsot, hogy egy kis magánélete is lehessen az embernek. Tudod, hogy értem. Igen, Lara tudta, vagyis jobban mondva lassan világosság gyúlt

az

agyában.

Az

előkelőek

szeretőt

tartanak,

és

természetesen nem akarják, hogy folyton egy csapat szolga legyen

a

nyomukban.

Kétségtelen,

hogy

nem

csak

a

magánélet megóvásáról volt szó. Hát nem épp az imént

137 / 167

Sharon Kendrick Az én uralkodóm

(Júlia 379.)

szolgált Darian ékes bizonyítékkal arra, milyen könnyedén képes azonosulni a királyi szokásokkal? Miről beszélgethettek vajon még Khalimmal azon kívül, hogy

milyen

körülmények

között

lehet

zavartalanul

szeretkezni? A két férfi közt csak annyi volt a különbség, hogy míg Khalim bízott Rose-ban, addig Darian benne képtelen volt megbízni. De hát miért is tenné? Ők csak szeretkeztek, és ennek sem lesz folytatása, ha elhagyják Marabánt. Lara az alsóneműjéért és a nadrágjáért nyúlt. Időközben már azon dühöngött, hogy ilyen könnyen engedelmeskedett a férfi akaratának. Beleszeretett Darianbe, és halvány fogalma sem volt, hogy ez hova vezet. Vagy mégis? Igen. Az lesz a vége, hogy a férfi összetöri a szívét.

138 / 167

Sharon Kendrick Az én uralkodóm

(Júlia 379.)

10. FEJEZET

Amikor visszatértek a szobájukba, Darian nevetve így szólt: - Elég izzadtnak és porosnak érzem magam. A kádban jut bőven hely mindkettőnknek. Nem fürdünk együtt, Lara? - Ereszd meg a vizet! - Vagy inkább szóljak az egyik szolgának? - viccelődött a férfi. - Vigyázz, Darian! - figyelmeztette a lány. - Még egy-két ilyen megnyilvánulás, és nagyot koppansz, ha visszamegyünk Angliába. A férfi bement a fürdőszobába, és forró, illatozó habfürdőt készített. Mire szólt Larának, hogy elkészült a víz, a lány már levetkőzött. Amikor Darian meglátta, a lélegzete is elakadt. Eddigi rövid, ámbár eseménydús kalandjuk minden volt, csak nem átlagos. Így fordulhatott elő, hogy még nem látta teljesen meztelenül a lányt. - Gyönyörű szép vagy - szólt halkan. Lara úgy érezte magát a férfi csodálatot kifejező tekintete láttán, mint egy akhal-teke paripa, akit kizárólag előnyös testi adottságai miatt méltatnak. - Köszönöm. Darian átölelte, és érezte, ahogy a lány ellazul, amint kezével megsimogatja lágy bőrét. - Ülj be a kádba - suttogta -, hiszen te reszketsz! Lara elmerült az illatos forró vízben, és sóvárogva nézte, ahogy a férfi levetkőzik.

139 / 167

Sharon Kendrick Az én uralkodóm

(Júlia 379.)

- Csússz odébb egy kicsit! - kérte a férfi, ám hirtelen kajánná vált a tekintete. - Vagy inkább mégse. Maradj ott, ahol vagy! Lara még sosem szeretkezett fürdőkádban, így mámorító élményben volt része. A vízben súlytalanná váltak, csókjuk nedves, lábuk sikamlós lett, miközben tapogatózva és kutatva keresték egymást, és a lány a csúcsponton szinte eszét vesztette a gyönyörtől. A víz kihűlt, mire kinyitotta a szemét. Darian kíváncsian nézett rá. - Jobb lesz, ha most megtörölközünk. Lara bólintott, és mélyet lélegzett. Ha most nem hozza szóba a dolgot, akkor mindig kísérteni fogja. - Megbocsátottál már, Darian? - Mit kellene megbocsátanom? - Hogy titkaim voltak előtted. Főleg egy bizonyos titkom. - Megértettem, miért tetted. - Ez nem egyenlő a megbocsátással. - A fenébe is, Lara, minek kell ezt bolygatni? - Kell. - A lány kiszállt a kádból. Tudta, hogy csak akkor képes elmondani, amit akar, ha nem ér a férfihoz, mert az eltereli

a

figyelmüket.

-

Komolyan

gondoltam

a

bocsánatkérésemet. A férfi sóhajtva kiszállt, és leeresztette a vizet. Lara szavain őszinte megbánás érződött, ami megingatta elhatározásában. Könnyebb volt a lányt rafináltnak és gátlástalannak tartani, mint gyengéd, gondoskodó, melegszívű, megbánást tanúsító nőnek. Ezeket az erényeket figyelembe véve már nem lesz könnyű pusztán futó kalandként tekinteni a kapcsolatukra.

140 / 167

Sharon Kendrick Az én uralkodóm

(Júlia 379.)

- Megbocsátva és elfelejtve. - Karjába kapta a lányt. - És most kérek egy mosolyt. - Csókot lehelt a lány remegő ajkára. - Így már sokkal jobb. Gyere, feküdjünk le! - Most? - Miért ne? Csak pár óra múlva lesz vacsora. A férfi teste forró és ellenállhatatlan volt. - Nem így értettem. - Tudom. Kimondatlan kérdésedre pedig a válaszom: igen. Le akarok feküdni és szeretkezni veled. Még egyszer. De ha fáradt vagy, akkor... - A férfi mélyen Lara szemébe nézett. Fáradt? A lány még sose érezte magát elevenebbnek. Azt kívánta, bárcsak örökre csukva maradna a palota kapuja, és ők itt rekednének az idők végezetéig, mert úgy érezte, halálosan beleszeretett Darianbe. Lesütötte a szemét. - Nem, nem vagyok fáradt - suttogta. Darian halkan elnevette magát. Szerette, amikor a lány ilyen szemérmes volt, noha csodás teste arról árulkodott, hogy gondolatai

egyáltalán

nem

ilyen

szemérmesek.

Amint

megérintette a lány mellét, olyan heves vágy öntötte el, hogy az már szinte fájt. Zavartan megrázta a fejét. Elég egy érintés, és már el is veszett, vagy mindez csak azért lenne így, mert amióta

Marabánban

vannak,

megpróbált

ellenállni

Lara

csáberejének? Kétségtelen, hogy ez az önmegtartóztatás csak növelte az étvágyát, ám az is lehet, hogy a lány valami titokzatos erotikus hatalommal bír felette. Felemelte Larát, és az ágyhoz vitte.

141 / 167

Sharon Kendrick Az én uralkodóm

(Júlia 379.)

- Tisztában vagy vele, hogy először szeretkezünk ágyban? kérdezte, miután elterültek a lepedőn. - Se kanapé, se istálló, se kád. Most olyanok vagyunk, mint az összes többi pár, ugye? Larának voltak kétségei a kérdést illetően, ám a férfi most a combja közé csúsztatta a kezét, és már képtelen volt gondolkodni. Vajon a többi párnak is ennyire csodálatos? morfondírozott később, miután ismét mennyei gyönyörökben volt része. Csak semmi töprengés, élvezd, amíg lehet! tanácsolta egy belső hang. Vedd úgy, hogy ez egy álom, amelyből sosem ébredsz fel! Ettől a naptól kezdve Larának olyan érzése volt, mintha a mézesheteit töltené - persze szerelmi vallomás és esküvő nélkül. De a napok olyan harmóniában és álomszerűén teltek, ahogy a mézesheteket mindig is képzelte. A gondok és a valóság kizárásával. Érzelmes nappalok és mesés, hosszú éjszakák. Elnyomta azt a gondolatot, hogy csak egy rövid marabáni

kiruccanást

terveztek,

és

az

idő

feltartóztathatatlanul robog. Darian már nem ment minden hajnalban az istállóba, de Khalimmal együtt naponta kilovagolt reggeli után. Tudása szépen fejlődött. Minden ismeretet magába szívott, és félelem nélkül megvalósított. - Hamarosan engem is leköröz - jegyezte meg Khalim sóhajtva,

amikor

Darian

először

vágtázott,

és

sokkal

tette

hozzá

gondtalanabbnak tűnt, mint valaha. A lány bólintott. -

Valószínűleg.

-

Engem

már

legyőzött,

magában. Legalábbis ami azt az elhatározását illeti, hogy nem szeret bele. Úgy tűnt, Khalim olvas a gondolataiban.

142 / 167

Sharon Kendrick Az én uralkodóm

(Júlia 379.)

- Szereted? - Hogyan kérdezhetsz ilyet? - tiltakozott elpirulva. - Azt kérdezek, amit akarok, végül is én vagyok a sejk felelte Khalim, és sokatmondóan nevetett. - Azt hiszem, szerelmes vagy belé, Lara. Tisztán látszik abból, ahogy akkor nézel rá, ha nem figyel oda. - És Darian? - kérdezte dobogó szívvel. - Mit látsz, ha ő figyel engem? - Egy óvatos embert. Úgy néz rád, ahogy én figyelnék egy olyan temperamentumos paripára, amely már meglepett korábban. Ironikus hasonlat. - Említette... neked, ami köztünk volt... mielőtt idejöttünk? Khalim megrázta a fejét. - Zárkózott férfi. Semmit sem mesélt, noha én azért rájöttem egy-két dologra. - A férfi mosolygott. - Ne aggódj, Lara, ezek a dolgok úgy alakulnak, ahogy a sors előre eltervezte. Majd az idő eldönti. Csakhogy Lara nem tudta, mennyi idő jut még nekik, mikor ér véget ez az álom a hétköznapok kihívásai közepette. Nem kellett sokat várnia a válaszra. Épp az étkezőben álldogáltak, amikor Khalim bejött, és először fordult elő, hogy a kísérőjét nem küldte előre. Arca szokatlanul komoly volt. - Dar-garba kell repülnöm. - Rose-ról van szó? - kérdezte Lara rögtön. - Ugye a babával nincs semmi baj?

143 / 167

Sharon Kendrick Az én uralkodóm

(Júlia 379.)

- Rose és a gyerek jól vannak - biztosította Khalim. - Nem, a rendőrség lázadásra utaló nyomokra bukkant a városban, és intézkednem kell. - Darianhez fordult. - Nem akarsz elkísérni? - Dehogynem. Lara elszomorodott, pedig tulajdonképpen örülnie kellett volna, hogy Darian meglelte a helyét, és hogy Khalim nemcsak az uralkodással járó előnyöket akarja megosztani vele, hanem akkor is maga mellett szeretné tudni, ha valami baj van. Darian marabáni ittlétük óta megváltozott. Jelenléte még meghatározóbb volt, mint korábban. Kisugárzása erősebb lett annál, mintha csak egy sikeres, nagy hatalmú üzletember volna. Valami olyasmi látszott rajta, ami belülről jött, és összefüggött

királyi

származásával.

Marabán

valamit

felszabadított benne, és az a valami most már örökre ehhez az országhoz kötötte. Ide tartozott, és neki nem kellett bő kaftánokba bújnia, mint Khalimnak, ahhoz, hogy lássák, legbelül igazi sejk. Lara maga is tanúja volt ennek a változásnak. Látta a férfit, amint reggelente a Marabán feletti kék eget pásztázza, és beszippantja a tiszta levegőt, és azt is hallotta, ahogy Khalimmal az ország gondjairól beszélgetnek. Múlt éjjel az ágyban szóba is hozta a témát. - Fáj vagy dühít, hogy az édesanyádnak a túlélésért kellett küzdenie, miközben itt mérhetetlen gazdagság van? Darian a mennyezetre bámult. Sokat gondolkozott ezen, mert néhány dologgal tisztába akart kerülni, hogy meglelje a lelki békéjét. Ha a sors úgy hozza, teljesen más lett volna az élete.

144 / 167

Sharon Kendrick Az én uralkodóm

(Júlia 379.)

- A kérdés az, hogy Makim tudott-e a terhességről, vagy sem - mondta. - Ha kiderül, hogy nem volt hajlandó támogatni anyámat, az lényegesen megváltoztatná az érzéseimet. Lara az arcát simogatta. - Nincs rá mód, hogy ezt kiderítsd? - De igen. Khalim mesélte, hogy az apja naplót vezetett. - Akkor olvasd el! Járj utána! - Ezeket a feljegyzéseket csak ötven év elteltével lehet nyilvánosságra hozni. Tehát sose fogja megtudni, vagy jobban mondva csak öregemberként, amikor már nem lesz akkora jelentősége a dolognak, mint ma. - Ó Darian... - Lara homlokon csókolta. Néha olyan átkozottul gyengéd és odaadó tudott lenni, hogy a férfi szinte meghatódott. Könyökére támaszkodott, és finoman megérintette a lány csupasz testét. És aztán olyan bensőségesen szerette, hogy Larának könnyek szöktek a szemébe.

A lány figyelte, amint Darian és Khalim összedugják a fejüket, és halkan beszélgetnek. - A gép indulásra kész, Lara - szólt Khalim, amint ismét felegyenesedett. A lány Darianre nézett. Meg kell könnyítenem a dolgát, gondolta. Csak semmi keserűség, sajnálkozás, könnyek vagy szemrehányás. Őrizze meg őt a férfi jó emlékezetében, mint valakit, akire majd szívesen gondol vissza a marabáni téli estéken, amíg talál egy olyan nőt, aki a helyébe lép. - Igyekszem a leggyorsabban összekészülni - ígérte. 145 / 167

Sharon Kendrick Az én uralkodóm

(Júlia 379.)

Khalim az órára nézett. - Egy óra múlva már a levegőben lehetsz. - Olyan hamar? - A marabáni sejknek aztán tényleg semmi sem lehetetlen. Még el sem tudnak rendesen búcsúzni. - Már indulok is csomagolni. - Feltűnt neki, hogy Darian meg sem próbálta tartóztatni. Felment a szobájukba, és szomorúan az ágyra nézett. Túl rövid és túl szép volt az itt eltöltött idő, és már el is szállt. Az ajtó kinyílt, és a lány megpróbált nyugodt arcot vágni. Nem akarta Dariant a bánatával terhelni. Talán így a legjobb, hogy ilyen kurtán-furcsán ér végét, mielőtt a férfi ráunt volna. Mosolyogva csukta le a bőröndöt. - Kész vagyok. - Nem akarom, hogy elmenj, Lara. A lány tudta, hogy csak azért mondja ezt, mert így illik. Megrázta a fejét. - El kell engedned, Darian. Rád szükség van itt, és a jelenlétem csak akadályoz. - Rendben - felelt vonakodva a férfi. - Nem ígérhetek semmit,

Lara.

Még azt sem, hogy

valaha viszontlátjuk

egymást. - Tudom. - A lány szeme gyanúsan csillogott, de hangja nyugodt maradt. - Nem is kell ígérned semmit. Különleges élmény volt, és talán jobb is, ha ennyiben maradunk. Amint

elfordult,

a

férfi

szívét

megmagyarázhatatlan

fájdalom járta át. Vissza akarta tartani, de a lány kitért előle. - Mennem kell - mondta. - Végül is nem várakoztathatjuk meg Khalimot, igaz?

146 / 167

Sharon Kendrick Az én uralkodóm

(Júlia 379.)

A reptéren Darian mindenki szeme láttára szenvedélyesen szájon csókolta, nem törődve Khalimmal, az alkalmazottakkal és a személyzet többi tagjával. Olyan erősen szorította száját az övére, mintha örökre kitörölhetetlenül bele akarná vésni magát a lány emlékezetébe.

Az első, amit Lara angliai hazatérése után megpillantott, a saját arcképe volt. Először fel sem ismerte magát, hiszen egy hatalmas plakátról mosolygott le, amikor a taxival elindult a Heathrow reptérről. Furcsa érzés volt magát ilyen hatalmas méretben látni. Arcát az óriási zafírként tündöklő kék szempár uralta, mosolya álmodozónak tűnt, és azt is tudta, miért. Ez volt a legelső felvétel, rögtön az után, hogy Darian olyan gyengéden

a

vállára

terítette

a

stólát,

és

őt

teljesen

elvarázsolta ez a gesztus. A sifonruhát viselte, és merengve tartotta füléhez a telefont. Arckifejezése egy szerelmes lányé, ami természetesen őrültség. Az ember nem lesz ilyen könnyen szerelmes, vagy mégis? Az attól függ, hogy mit értünk szerelmen. Tény, hogy a férfi lenyűgözte, és ez az érzés egyre csak

fokozódott.

Ő

ismét

Angliában

van,

míg

a

férfi

Marabánban maradt, és már most pokolian hiányzott neki. - Ez maga, ugye? - A sofőr a plakátra mutatott. - Igen. - Jó kis munka lehet. Biztos jól fizet. A honoráriuma figyelemre méltó volt, ám korántsem akkora, mint az emberek hitték. A végén még neki kellett fizetnie, méghozzá a szívével. Amikor hazaért, a lakásban égett a villany, és Larának sem ereje, sem kedve nem volt a kulcsot 147 / 167

Sharon Kendrick Az én uralkodóm

(Júlia 379.)

keresgélni, úgyhogy megnyomta a csengőt, és nyomva is tartotta. - Mi az ördög... - Jake dühösen rántotta fel az ajtót, ám mérgét

rögtön

aggodalom

váltotta

fel,

amint

a

lányra

pillantott. - Lara, drágám, jól vagy? Mi történt veled? - Ó, Jake! - Lara leejtette a bőröndöt, és zokogva a karjába omlott. Csak amikor leült a kanapéra, a tűz barátságosan lobogott, és egy nagy bögre tea gőzölgött a kezében, akkor érezte magát elég erősnek ahhoz, hogy a fiú kíváncsi kérdéseire mondjon valamit. Persze őrjítő volt az egész história, és Lara nem is tudta pontosan, mit árulhat el, vagy miről jobb, ha hallgat. Ez Darian titka volt, az ő kalandja. Jake tényleg csodás srác, de mi van, ha elszólja magát? Lara tudta, mi történne akkor. A sajtó megkapná a zaftos kis sztoriját, Darian és Khalim élete pedig pokollá változna. - Csupán egy megtört szív - szólt a lány. - Ennyi a történet. - És Darian Wildman törte össze - szögezte le a fiú nyugodtan. - Az a férfi, aki olyan udvariatlan volt velem! Akarod, hogy megverekedjek vele, kicsim? Lara majdnem félrenyelte a teát, egy kis köhécselés után elmosolyodott. - Te? Te akarod Dariant megverni? Nem hinném, hogy meg kellene tenned, de köszönöm az ajánlatot. - A színésziskolában tanultam bokszolni, és én voltam az egyik legjobb az osztályban. - Jake híres kék szeme vidáman csillogott. - De jó, hogy újra mosolyogni látlak! És most tedd fel a lábad, és engedd el magad, addig én készítek vacsorát.

148 / 167

Sharon Kendrick Az én uralkodóm

(Júlia 379.)

- Jake, belőled csodás háziasszony válna! - sóhajtott fel a lány. Jake felvonta a szemöldökét, és olyan áthatóan nézett rá, hogy Lara egyszerre megértette, miért szerepel rendszeresen a tíz legkívánatosabb férfi listáján, amelyet a magazinok évente összeállítanak. - Vigyázz, Lara, kihúzod a gyufát! - figyelmeztette a lányt. Lara

vacsora

után

alig

tudta

rávenni

magát,

hogy

megfürödjön, nem akarta lemosni magáról Darian illatát, amely még mindig érződött a bőrén. Éjjel üresnek és hidegnek érezte az ágyat, de korántsem annyira, mint a testét. Megdöbbentő,

hogy

az

ember

milyen

gyorsan

képes

hozzászokni valakihez, és hogy az mennyire tud hiányozni. Szerencsére

nem

maradt

sok

ideje,

hogy

szomorú

emlékeken merengjen. A reklámkampány hatalmas sikernek bizonyult, és elhalmozták új munkákkal. Soha életében nem volt még ennyire híres, és úgy tűnt, mindenki a makrancos barna hajú, csillogó kék szemű lányt akarja. Noha nem szűkölködött új megbízásokban, egyre jobban untatta a munka, mert szüntelenül egy bizonyos férfi járt az eszében. Egy tévéreklámot forgatott egy új dezodorhoz, és két divatlap is fotózásra kérte fel, ezenkívül tonnaszámra érkeztek a meghívók

különböző

jelentős

társasági

eseményekre,

amelyeken nagyon számítottak a megjelenésére. Ám szívében csak nem akart enyhülni a fájdalom. Amikor egyik este hazaért, Jake a kanapén feküdt. Már egy pár napja nem találkoztak, mert a fiú a legújabb filmjét forgatta Skóciában. - De jó, hogy újra itthon vagy, Jake!

149 / 167

Sharon Kendrick Az én uralkodóm

(Júlia 379.)

- Szia, kicsim! - Jaké tetőtől talpig végigmérte a lányt. Beteg voltál? - Miért? - Miért? - kérdezte a fiú gúnyosan. - Lara, legalább egy ruhaméretnyit

fogytál.

Ezek

szerint

nem

hallottál

a

vademberről? - fűzte hozzá homlokráncolva. - Nem tudom, miért kell így hívnod. - Mert ez a neve. Wildman annyit jelent: vadember. Tehát, hallottál felőle? - Nem. - Mennyi idő is telt el azóta? - Hat hét. - Akkor ennyi volt? Vége? - Igen, Jake, vége. Az embernek nem kell szakértőnek lennie a kapcsolatok terén, hogy rájöjjön. Most küldök a nővéreimnek egy e-mailt, aztán főzök egy finom vacsorát. Na, jól hangzik? A fiú elmosolyodott. - Ez az én Larám. Isten hozott a valóságban, kislány! Jobb lett volna, ha megtartja magának a véleményét, gondolta Lara, amikor leült az íróasztalhoz. Legalább a számítógép némi menekülést jelentett. Mialatt az ember a neten szörföl, elszakadhat a valóságtól, és minden gondjátólbajától. Amíg elindult a program, Lara a csupasz faágakat bámulta, ahogy körvonaluk kirajzolódott a jégkék téli égbolt előtt. Vajon a következő tavasz is olyan lesz, mint a többi? Fájdalmas mosollyal az arcán ráklikkelt a levelezési ikonra. Tizenkét üzenete érkezett. Mindkét nővérétől kapott egy-egy levelet, és az ügynöke is küldött egyet, valamint az egyik

150 / 167

Sharon Kendrick Az én uralkodóm

(Júlia 379.)

iskolatársa, akivel hébe-hóba levelezett. A többi reklám volt. Kijelölte azokat a leveleket, amelyeket ki akart törölni, majd hirtelen megdermedt. Arany Palota? Valószínűleg csak egy kínai étterem próbál vendégeket toborozni. De vajon egy kínai étterem azt írná a tárgy címszóhoz: Akhal-teke és egyéb kalandok? Aligha. A torkában dobogott a szíve, amikor megnyitotta a levelet. Határtalan öröm és megkönnyebbülés öntötte el. Darian írt!

Khalimmal éppen most érkeztünk vissza egypár hét távollét után a Dahab-sivatagból. Khalim felültetett a legzabolátlanabb akhal-teke kancára, amelyet csak el tudsz képzelni, és rám parancsolt, hogy törjem be. Valahogy sikerült is, noha több időt töltöttem a földön, mint a nyeregben. Milyen az élet Londonban? Darian

Lara újra elolvasta a levelet, aztán még egyszer. A férfi tehát újra kapcsolatba lépett vele, újra belépett az életébe. Várjon a válasszal? Szó sem lehet róla. Hat hetet várt, hogy hírt kapjon felőle, akkor meg miért büntesse magát azzal, hogy úgy tesz, mintha nem kavarná fel a jelentkezése? Arca égett az izgalomtól. Csak röviden! - figyelmeztette magát. És légy kedves!

London őrült és zsúfolt, de talán csak azért érzek így, mert Marabánhoz hasonlítom, amely olyan végtelen távol van.

151 / 167

Sharon Kendrick Az én uralkodóm

(Júlia 379.)

És mert azt nem írhatta, amit valójában szeretett volna: Mikor jössz haza? Vagy azt: Darian, szeretlek és hiányzol! Hát igen, ezt tényleg nem írhatja, mert a férfi valószínűleg nem viszonozza az érzéseit. Ezért egyszerűen a levél alá gépelte: Lara

- Mi az? - kérdezte Jake, amikor visszament a szobába. - Írt! Egy e-mailt! - A vadember? - Ne hívd már így! - De hát így hívják, nem? - Ó. Jake! - sóhajtott fel a lány. - Nem is tudtam, hogy Marabánban van internetkapcsolat. - De hiszen van hadseregük, tengerészgyalogosság meg légierő is - felelte Jake. - Mit írt? - Csak hogy pár hetet a sivatagban volt Khalimmal. Visszaérkezése óta Lara először volt boldog. Magában dúdolva készítette a vacsorát Jake-nek és magának. Hirtelen nagyon rákapott a netezésre. Napjában kétszer is megnézte, jött-e levele, és remélte, hogy felfedezi Darian nevét az üzeneteknél. Vannak, akik úgy vélik, az elektronikus levelezés kevésbé személyes, mint a hagyományos, ám Lara nem így gondolta.

Órákat

töltött

a

képernyő

előtt,

és

próbálta

megtalálni a legjobb megfogalmazást, és olyan ártalmatlan dolgokról írni, mint a munkája vagy a mindennapjai.

152 / 167

Sharon Kendrick Az én uralkodóm

(Júlia 379.)

Még az is megtörtént, hogy egyszerre ültek a gép elé, és a neten keresztül szinte élőben „beszélgettek" egymással. A férfi elmesélte, hogy találkozott Rose-zal. Lara ezt írta vissza:

Haragszik rám, amiért ott voltam, és nem látogattam meg?

Úgy tűnt megérti, ahogy Khalim is mondta. Nagyon kedvelem őt. Szívből üdvözöl - válaszolta a férfi.

Én is őt - gépelte be a lány.

Várt

még,

hogy

a

férfi

írjon,

de

megszakadt

az

összeköttetés. Az e-mailezés néha elég hajmeresztő tud lenni, és össze sem lehet hasonlítani a személyes beszélgetéssel, de jobb, mint a semmi. A karácsony, ahogy jött, el is szállt, és sem levél, sem ajándék

nem

érkezett

Dariantől

-

kétségtelen,

hogy

Marabánban nem ünneplik a karácsonyt. Lara amúgy is csak arra vágyott, hogy végre személyesen találkozzon a férfival. Szenteste azonban egy varázslatos e-mail érkezett, amelyben Darian emlékeztette a lányt, ne felejtsen el borsmentás sütit a Mikulásnak és répát a rénszarvasnak kitenni. Lara boldogan autózott a szüleihez, hogy családi körben ünnepelhessen. A hideg januárt egy még zimankósabb február követte, és az emailek egyre ritkultak. Ha mégis jött egy, akkor rendszeresen bocsánatkéréssel kezdődött.

153 / 167

Sharon Kendrick Az én uralkodóm

Sajnálom,

hogy

olyan

régen

nem

(Júlia 379.)

írtam,

de

Khalim

bevezetett az állami protokoll rejtelmeibe.

Lara igyekezett megnyugtatni.

Semmi baj. Őszintén. Örülök, hogy írsz, ha van rá időd.

Egyik este Jake kérdőre vonta. Amikor Lara a szobába lépett, a fiú felpillantott a forgatókönyvből, és elhúzta a száját. - Csak nem háború tört ki? - kérdezte ironikusan. - Nem, várj, hadd találjam ki... nem jelentkezett a szívszerelmed. - Hagyjál, Jake! - Nem, nem hagylak. Meddig akarod még ezt folytatni? A hetedik mennyországban vagy, ha jelentkezik, ami elég ritka, és halálra vált képpel járkálsz, ha nem ír. - Khalimmal dolguk volt. - Úgy érted, játszotta a nemzetközi szépfiút? - élcelődött Jake. - Nem tudom, Khalim mit eszik rajta. Lara nem mondhatta el neki. Nem volt szabad elmondania. Úgyhogy vállat vont. - Szeretem, Jake. - Csakhogy úgy tűnik, ő nem szeret téged. Jobb, ha hozzászoksz. A

lány

elfordult,

hogy

elrejtse

a

könnyeit.

Jake-nek

természetesen igaza van. Már nem a valóságban élt, hanem egy álomvilágban. Vagy Darian leveleit várta, vagy azon 154 / 167

Sharon Kendrick Az én uralkodóm

(Júlia 379.)

merengett, mit csinált vagy mondott a férfi. Pedig semmi sem változott. Akkoriban sem ígért neki semmit, és most sem. Egyre kevesebb üzenet érkezett, és valószínűleg a férfiban már kezdett elhalványulni az emléke. A lány megszívlelve Jake tanácsát, belevetette magát az élet sűrűjébe, méghozzá annyira, hogy hamarosan be kellett iktatnia egy kis szünetet. Éppen kapóra jött hát szülei hétvégére szóló meghívója. Házassági évfordulójukat ünnepelték, és azt akarták, hogy az egész család együtt legyen. Lara karácsony óta nem volt otthon, és már alig várta, hogy viszontlássa a nővéreit meg a gyerekeiket. Ahogy elhagyta Londont, esni kezdett a hó. És ahogy közeledett szülei házához, az idő egyre rosszabbra fordult. Az acélszürke égen kövér hópamacsok szállingóztak. A lány teljesen átfagyott, mire megérkezett. Édesanyja nyitott ajtót. - Csakhogy megjöttél! - kiáltotta. A jeges szél egész hóförgeteget lökött be az előszobába. - Gyere be, és ülj a tűz mellé! Aztán eszel valamit - fűzte hozzá homlokráncolva. - Szívesen - felelte engedelmesen Lara. Éppen befejezték a vacsorát, az asztalon gyűrött szalvéták, morzsák hevertek, és Lara egyik sógora egy üveg portóit kínált körbe, amelyből senki sem kért. Lara unokaöccsével az ölében egy

műanyag

autót

próbált

összerakni.

Apja

hirtelen

homlokráncolva a feleségére nézett. - Nem hallottál valami zajt kint? Az

asszony

mosolyogva

simította

nyakláncot, amelyet tőle kapott. - Nem, drágám, semmit.

155 / 167

végig

az

arany

Sharon Kendrick Az én uralkodóm

(Júlia 379.)

Megszólalt a csengő. - Vársz még valakit, kedvesem? - kérdezte Lara apja. Anyja megrázta a fejét. - Ma? És ebben az időben? Természetesen nem. Larát megmagyarázhatatlan öröm öntötte el. - Miért nem nyitsz ajtót? - javasolta lélegzet-visszafojtva. Mindkét nővére odafordult felé, és kérdően húzta fel a szemöldökét. Még a gyerekek is elcsendesedtek. Hallották, ahogy kinyílik az ajtó, és Lara apja valakivel beszél. Nyolc kíváncsi szempár szegeződött az étkezőajtóra, amikor két személyt hallottak közeledni. Ezután Lara számára megállt a világ. Amint megpillantotta a férfit, a szeme sarkából még látta, hogy nővérei, mint két gyertyaszál, felegyenesednek, és hitetlenkedve felszisszennek. A férfi észbontóan festett. Erőtől duzzadón, magasan és karcsún állt az ajtóban, és Larát nézte. A lány fejében egymást kergették a gondolatok. - Darian... - Szia, Lara - felelte a férfi halkan.

156 / 167

Sharon Kendrick Az én uralkodóm

(Júlia 379.)

11. FEJEZET

Valahogy valószerűtlen volt itt látni Dariant, Lara szüleinek régi házában. Farmert, bőrkabátot és egy ahhoz hasonló pulcsit viselt, mint első találkozásuknál. Haja kócos volt, és fürtjein apró hópelyhek ültek, arcszíne pedig sötétebbnek tűnt, mint eddig bármikor, szeme csak úgy világított. Lara anyja megköszörülte a torkát. - Nem akarod bemutatni a vendégünket, Lara? - Ő Darian Wildman - mondta idegesen a lány. - Az... egyik barátom. Az aranybarna szempár kihívóan villant meg. - Nem szeretne leülni, Darian? - kérdezte Lara anyja olyan méltóságteljesen,

mintha

az

ilyen

hollywoodi

filmcsillag

kinézetű férfiak mindennapos vendégek lennének nála. Adhatok talán egy csésze teát? Valami harapnivalót is készíthetek, ha nem evett még. Darian rámosolygott, és Lara látta, hogy az anyja szinte elolvad. -

Szívesen,

Mrs.

Black.

Beszélhetnék

előtte

Larával

négyszemközt? - Természetesen. - Az asszony ránézett a lányára. - Lara? A lány remegő térddel állt fel. - Menjünk a nappaliba! A tűz pattogott a kandallóban, és az egyik szófán egy nyitott fotóalbum

hevert.

A pezsgősvödörben

egy üveg

megfordítva állt, a színes csomagolópapírok pedig szerteszéjjel hevertek. Nagy volt a rendetlenség, de valahogy meleg, ott157 / 167

Sharon Kendrick Az én uralkodóm

(Júlia 379.)

honos hangulatot árasztott a szoba. Kint azonban tovább tombolt a tél. - Hogy találtál meg? - kérdezte Lara halkan. - Jake árulta el, hol vagy. - Tényleg? - Némi vonakodás után. - Darian visszagondolt rá, mennyi fáradságába került kiszedni belőle a címet. - Először nem akarta elárulni, és hosszú előadást tartott arról, hogy milyen csodás vagy, és hogy nem fogja tétlenül nézni, hogy megbántsalak... De végül megkérdeztem, szerinte mi tenne boldogabbá,

ha

megkeresnélek,

vagy

ha

nem.

Erre

megmondta, hol vagy. - Vonakodva tette fel a kérdést: - Örülsz, hogy látsz? - Nem tudom pontosan, mit is érzek - felelte az igazságnak megfelelően Lara, mivel még mindig nem tudta, miért jött a férfi. - Nagyon szép vagy - szólt gyöngéden Darian. - Köszönöm. - De fogytál - állapította meg szemrehányón. Lara a férfi szeme alatti sötét karikákat és arcán a barázdákat nézte. - Te is. - Én mindennap Marabán legkietlenebb, úttalan vidékein lovagoltam, de mi a te mentséged? A lány nem felelt. Semmiképp sem akarta megvallani, mennyire hiányzott neki a férfi, és hogy epekedett utána. Túl kockázatos lenne. Az volt a sejtése ugyanis, hogy Darian azt

158 / 167

Sharon Kendrick Az én uralkodóm

(Júlia 379.)

akarja mondani neki, Marabánban marad, és ott képzeli el a továbbiakban az életét... - Miért jöttél, Darian? - El se tudod képzelni? - Nem vagyok jós. - Csakugyan? - Amikor utoljára szeretkeztek, Darian meg volt győződve róla, hogy a lány a lelke mélyére lát, és ő is képes erre. Úgy tűnt, mintha egy örökkévalóság múlt volna el azóta. - Gyere ide, Lara! - kérte halkan. - Túl távol vagy tőlem. Lara bizonytalanul és kissé félénken ment oda. A férfi finoman megérintette az arcát. Lara leeresztette a szempilláit, és amikor felpillantott, a szeme csillogott. - Miért jöttél? - suttogta. - Mert... - A férfi a megfelelő szavakat kereste, és csodálkozott, hogy nem jönnek a nyelvére. Talán mert nem volt hozzászokva, hogy arról beszéljen, ami a lelkét nyomja. Mert hiányoztál. - Hiányoztam? - Lara szíve a torkában dobogott. Talán másnak nem ez lett volna a legcsodásabb szerelmi vallomás, de számára felért egy vagyonnal. Darian sose mond olyasmit, amit nem gondol komolyan. A férfi bólintott. - Nagyon is. Darian maga is meglepődött. Először megpróbálta kiverni a lányt a fejéből, de aztán rá kellett jönnie, hogy nincs menekvés. Egyszerre volt új, izgalmas és kissé ijesztő, amit Lara iránt érzett. - Nos, igen. Iszonyúan hiányoztál.

159 / 167

Sharon Kendrick Az én uralkodóm

(Júlia 379.)

Lara érezte, hogy a férfi alaposan megrágja a mondandóját. Remény töltötte el. - Nekem is hiányoztál. - Tényleg? - Darian elmosolyodott, ám aztán feltűnt neki, hirtelen milyen óriási lett a lány szeme. Olyan törékenynek látszott. Egyszerre feléledt védelmező ösztöne. - Nem ülünk le? Lara hálásan egyezett bele, mert lába már majdnem felmondta a szolgálatot. A tűz előtti szófára telepedtek. Míg énjének egyik fele a férfi csókjai és ölelése után epekedett, addig

másik

fele

élvezte

Darian

szinte

viktoriánus

önmegtartóztatását. - Mesélj Marabánról! - kérte. - Milyen volt a sivatagban? Darian megdöbbent. Minden más nő magáról akart volna beszélni, de Lara nem. Sejtette vajon, hogy az ő egész élete és jövője örökre megváltozott? És hogy ezeket a változásokat főként a sivatagi élményei idézték elő? - Teljesen egyedül voltunk, csak Khalim meg én - kezdte merengve. - Az őrséget a hegy lábánál hagytuk. Kilovagoltunk, vándoroltunk és beszélgettünk. Sokat beszélgettünk. Ültünk a tűznél, mert átkozottul hideg volt. Elkezdett havazni, és elemózsiát is kellett vinnünk magunkkal. - Ahogy elnézlek, nem sokat - vetette közbe a lány. - Nem - nevetett Darian sokatmondón. - Inkább böjtkúra volt. - A böjt megtisztítja a testet és a lelket - szólt a lány. - így van?

160 / 167

Sharon Kendrick Az én uralkodóm

(Júlia 379.)

- De még mennyire! - Darian életében először Marabánban szánt időt magára, megtalálta a belső békéjét, volt ideje gondolkodni, és rózsákat szagolni. Újragondolta az életét, és arra jutott, hogy változtatnia kell. - Khalim felajánlott egy ottani állást. Noha Lara titkon számolt ezzel, mégis megdöbbent a hír hallatán. - Milyen állást? - Azt akarja, hogy én irányítsam Marabán nyugati régióját, a nyilvánosság előtt is elismerne testvéreként, és hivatalosan is adományozna egy címet nekem. - Elnevette magát. - Darian, Marabán hercege. Lara biccentett. Mámorító érzés lehet, ha az embernek egy saját kis birodalmat ajánlanak.

Darian Angliában

ugyan

gazdag, befolyásos ember volt, ám ez nem fogható Khalim ajánlatához. - Mit feleltél? - Nem fogadtam el. - Te jó ég! - Lara mélyet lélegzett. - Dühös volt? Darian megrázta a fejét. - Azt hiszem, megkönnyebbült. Csak testvéri lojalitásból tette az ajánlatot, mert így tartotta helyesnek. A gesztusa is csak azt bizonyítja, milyen figyelemreméltó férfi. - Miért utasítottad el? Darian megfogta a lány kezét, és lágyan végigsimította a kézfejét. Érintése gyengéd volt, ám mégis erotikus. - Azért vonakodtam, mert mindketten erős férfiak vagyunk. Nem túl bölcs dolog két ilyen határozott személyiségnek

161 / 167

Sharon Kendrick Az én uralkodóm

(Júlia 379.)

együtt kormányozni egy országot. Szinte biztosra vehető az összezördülés. Igen, ezt megértette a lány. - Nem is estél kísértésbe? - A hatalom miatt? - Amikor a lány bólintott, Darian folytatta:

- Legfeljebb

egy pillanatig.

Ha

elfogadom

az

ajánlatot, annak beláthatatlan következményei lettek volna. Marabán Khalim birodalma és öröksége. Mindenki másnál jobban ismeri az országot. Meggyengítette volna a trónt, ha egy olyan fickó is képbe kerül, aki csak félig marabáni, és alkalmat szolgáltatna lázongásokra. - Igazán előrelátó vagy. Egy kevésbé karakán ember nem szalasztott volna el ekkora esélyt. - Lehet, de az utóbbi időben sok mindent tanultam. - A férfi habozott egy kicsit. - Khalimmal elolvastuk az apja... az apánk naplóit. - Azt hittem, ötven évre titkosítva vannak. - Így van, de ahogy Khalim meglehetősen nagyképűen megjegyezte: mire jók a törvények, ha nem lehet megszegni őket? Tény, hogy nyilvánosságra csak a határidő lejárta után kerülhet minden. - Mélyet lélegzett. - Makim nem tudott anyám terhességéről. Nagyon nagy rokonszenvvel írt róla, de semmi több. Nyilván egy szenvedélyes románc volt köztük, amelynek a következményeiről semmit sem sejtett. - Ez nagyon fontos számodra, ugye? - kérdezte együtt érzőn Lara. Darian ujjbegyével körülrajzolta a lány ajkának körvonalát.

162 / 167

Sharon Kendrick Az én uralkodóm

(Júlia 379.)

- Igen, magától értetődik. Biztosan nem arról van szó tehát, hogy a sejk megtagadott, elfelejtett, netán kitagadott volna az örökségből.

Egyszerűen

nem

tudott

a

létezésemről.

-

Tekintetük találkozott. - De elég legyen Marabánból! Azért vagyok

itt,

hogy

valami

másról

beszéljek,

valami

sokkal

fontosabbról. A lány szíve hevesebben vert. - Tényleg? Darian ismét gondosan megválogatta a szavait. Rendkívül fontosnak tartotta, hogy Lara higgyen neki. Bármennyire is nehezére esett, hogy kimondja, tudta, nincs más választása. Mindkettőjük érdekében. - Korábban sosem éreztem magam teljesnek, Lara. Érthetően próbált fogalmazni. A lány miatt és maga miatt. Talán mindenkivel így van, aki csak az egyik szülőjét ismeri. Egy dolog a tudás, és megint más a tapasztalat. Amit az ember lát, azt el is hiszi. Amikor megtapasztalhattam a marabáni életformát, láttam apám palotáit és országát, megértettem, milyen élete lehetett. Bizonyos értelemben úgy éreztem, hazaérkeztem. Eszébe jutott, hogy Khalim azt mondta neki, a mély érzések az embert nem gyengítik, hanem erősebbé teszik, de neki ez valahogy nem volt ínyére. Ő abban a meggyőződésben nőtt fel, hogy a gyengeség jele, ha kimutatjuk az érzéseinket. Most azonban felismerte, ebben a helyzetben milyen fontos, hogy nyíltan beszéljen. Nem bújhatott többé a macsóálarc mögé, amely gyerekkora óta megvédte.

163 / 167

Sharon Kendrick Az én uralkodóm

(Júlia 379.)

- Ha rájössz, ki vagy valójában, akkor hazaérsz. Összhangba kerülsz saját magaddal, legalábbis elméletben. - Nem értem... A férfinak is eltartott egy darabig, amíg erre rájött. - Én is akkor leltem meg a lelki

békémet,

amikor

ráébredtem, hol vannak a gyökereim, ám egyúttal el is veszítettem valamit, amiért igazán érdemes élni. Valamit, amitől csodálatos az élet, és ha hiányzik, akkor a világ üres és sivár. - Darian érezte, ahogy a szíve körül a jég lassan olvadásnak indul. - Drága Lara, amikor rád találtam, rátaláltam a szerelemre, és amikor elmentél, hiányérzetem támadt. Megérintetted

a

szívemet,

és

rádöbbentettél,

milyen

nagy

szükségem van rád. - Ó, Darian... - A lány alig hitt a fülének. - Darian... A férfi elmosolyodott. -

Először

akkor

sejtettem

meg,

amikor

a

karodban

feküdtem, és ez teljesen megrémített. Akkor ezt annak tudtam be, hogy röviddel előtte meséset szeretkeztünk. Egyszerre sebezhetőnek

éreztem

magam,

és

ehhez

nem

vagyok

hozzászokva. Ezért nem hívtalak föl. - Mélyet lélegzett. - Nem akartam szembenézni az igazsággal, akkor sem és később sem. -Ó! - Te voltál az egyenlet hiányzó része, Lara. Miután elutaztál Marabánból, már nem éreztem magam olyan otthonosan. Az embernek ott az otthona, ahol a szíve van, és az én szívem nálad van. Teáltalad érzem magam teljes embernek. Szeretlek, és azt szeretném, hogy velem legyél. Most és mindörökké.

164 / 167

Sharon Kendrick Az én uralkodóm

(Júlia 379.)

Reggel a te arcod akarom elsőként megpillantani, és azt akarom, hogy azt lássam utoljára, mielőtt elalszom. Ahogy Lara a férfi szemébe nézett, látta, hogy tiszta szívéből beszél, s ezzel minden kétsége és félelme elszállt. - Én is szeretlek - suttogta megindultan. - Mindennél jobban. A férfi szinte áhítattal simította végig a lány haját, aztán szenvedélyesen

rászorította

ajkát

az

övére.

Egy

örökkévalóságnak tűnő pillanat után elszakította magát a lánytól. - Miért hagytad abba? - kérdezte Lara durcásan. - Nem hinném, hogy jó benyomást tennék apádra, ha keresne minket, és zárva találná a nappalija ajtaját. Gyere! fűzte hozzá gyengéden. - Menjünk be a családodhoz! Visszamentek az étkezőbe, ahol Mrs. Black időközben lerámolta az asztalt, és behozta a teát. Darian leült, és a többiek szívélyesen üdvözölték. Larának fogalma sem volt, mit tartogat számukra a jövő, de hát ki is tudhatta. Az élet egy utazás, és ez a kapcsolatokra is érvényes. Az ő utazása pedig csak most kezdődött el igazán.

Az összes szomszéd megerősítette, hogy ilyesmi még sosem történt errefelé, és ebben igazuk volt. A legfiatalabb Black lány egy apró falusi kápolnában esküdött, méghozzá az uralkodó marabáni királyi ház tagjainak jelenlétében. - Nem fognak az emberek csodálkozni? - kérdezte Lara egyik reggel Dariant, amint épp ki akart kelni az ágyból. A férfi ismét magához húzta.

165 / 167

Sharon Kendrick Az én uralkodóm

(Júlia 379.)

- Min? - Alig lehetett érteni, mit mond, mert épp Lara nyakát csókolgatta. - Azon... - Lara lehunyta a szemét. Reménytelen. A férfi közelében képtelen volt világosan gondolkozni. - Hogy Khalim, Rose és a gyerekek is itt lesznek. - Rose a barátnőd. Elég, ha ennyit tudnak. Alapos

megfontolás,

valamint

Khalimmal

és

Rose-zal

folytatott hosszas megbeszélés után Darian úgy döntött, titokban tartja származását. Nem érdekelte a cím, és nem vágyott a sajtó érdeklődésére. De mivel szívén viselte az ország sorsát, azt tűzte ki céljául, hogy előmozdítja a Nyugat és

Marabán

közti

kereskedelmi

kapcsolatot.

Ezenkívül

tanácsadóként is Khalim rendelkezésére állt. Lara családja már az első naptól kezdve tárt karokkal fogadta a férfit. Időnként Larának olyan érzése volt, hogy meg kell

csípnie

magát,

nem

változásokat

is hozott

karrierjének,

mert

álmodik-e.

az életébe. Új

elege

lett

a

A

szerelem

irányt

más

szabott

tévéreklámokból

és

a a

mellékszerepekből olyan darabokban, amelyeket pár előadás után levesznek a műsorról. Annyi jó dolog történt vele, hogy szeretett volna visszaadni valamit ebből másoknak. Röviddel azután,

hogy

Darianhez

költözött,

jelentkezett

egy

színészoktató tanfolyamra. Ebben látta a szakmai jövőjét, legalábbis amíg nem jönnek a gyerekek. Dariannel sok gyereket akartak. A férfi keres majd egy szép vidéki házat, ahol kialakíthatják

saját

kis

fészküket,

amelyet

nevetéssel és sok utóddal tölthetnek meg.

166 / 167

melegséggel,

Sharon Kendrick Az én uralkodóm

(Júlia 379.)

Még Jake is beadta a derekát, és elfogadta Dariant. Egyik este ketten elmentek, hogy „legurítsanak egy pohár sört", és csak éjféltájt jöttek vissza, igencsak rózsás hangulatban. Több mint egy év után Darian megkérte Lara kezét. Már a szülei házassági évfordulójának estéjén feleségül akarta kérni, de aztán belátta, hogy még időre van szükségük. Ám most elérkezett a pillanat. Darian megfordult, amikor az orgonista játszani kezdett, és nézte, ahogy Lara felé lépked, akár egy látomás. Fehér szaténruhájában meseszép volt. Amint a férfi mellé ért, szeretettel rámosolygott. szívében

fellángolt

a

Darian visszamosolygott

szerelem.

Miután

egy

rá,

és

életen

át

hadakozott ellene, végre megtanulta, hogy kimondja, mit érez, de Lara mellett ez nem is volt nehéz. Álmában sem gondolta volna, hogy ilyen könnyen megy majd.

167 / 167