3.Halálkúra james dashner

James Dashner – A Halál - kúra

-1-

James Dashner – A Halál - kúra

James Dashner

A Halál-kúra Útvesztő trilógia 3. rész

-2-

James Dashner – A Halál - kúra

Eredeti cím: The Death Cure 2011 by James Dashner

Szabad fordítás, 2013. Készítette: Angel Korrektúra: Zozo

-3-

James Dashner – A Halál - kúra

1. FEJEZET A szag volt az, amitől Thomas kezdett bekattanni. Több mint három hete volt egyedül. Nem zavarták a fehér falak, a fehér mennyezet és padló. Nem hiányolta az ablakokat. Nem zavarta, hogy a villany mindig ég. Az óráját elvették. Naponta háromszor kapott ennivalót. Sonkaszelet, burgonyapüré, nyers sárgarépa, kenyérszelet és víz. Három hete senki nem lépett be a szobába, senki sem szólt hozzá egy szót sem. Nem voltak könyvek, nem volt TV, vagy videó, nem volt játék. Több mint három hete élt teljes elszigeteltségben, és már abban is kételkedett, hogy nyomon tudja követni az időt. Az ösztöneire hagyatkozott. Megpróbálta kitalálni mikor van éjszaka. Olyankor aludt. Az étkezés sem adott neki támpontot, mert úgy tűnt, szándékosan rendszertelen időpontokban kapta. Egyedül. A szín nélküli, kipárnázott szobában. Az egyik sarokban, szinte elrejtve volt egy rozsdamentes acélból készült WC. Ez az egy szín volt a szobában a fehéren kívül és egy régi fa íróasztal, amihez nem tudott odamenni egy láthatatlan faltól. Már az állandó csendet is nehezen viselte. Rengeteg ideje volt a gondolkodni a Kitörés vírusán, ami lassan eltüntet belőle mindent, amitől ember. Nem engedték őt fürödni, nem kapott tiszta ruhát. Bűzlött. Ez volt az, amitől már az idegei majd szétpattantak, ami lassan megőrjítette őt. Ha csak egy darab rongyot kapott volna. Inkább nem ivott volna, csak legalább az arcát meg tudta volna mosni. De csak az a piszkos ruha volt rajta, amiben bezárták ide. Ágyneműje sem volt. Az egyik sarokban gömbölyödött össze a földön, karjaival átölelve magát, hogy egy kis melegséget érezzen. Gyakran rázta őt a hideg. Nem tudta miért a saját testének a szaga zavarta őt a legjobban. De valamiért a higiénia hiánya félelemmel töltötte őt el, szörnyű gondolatai támadtak tőle. Mintha a teste valami tőle független rothadó, bűzlő, bomló valami lenne. Kívülállónak érezte megát tőle. Kapott elegendő ételt és annyi vizet, hogy ne legyen szomjas. Csak annyit. Meg rengeteg időt kapott. Rengeteget edzett. Órákig futott például, amennyire lehetett abban a kis szobában. Az eszével hiába tudta, hogy az ápolatlanságnak semmi köze a fizikai állapotához. Attól ugyanúgy működik a szíve, vagy a tüdeje. Mégis kezdett a rögeszméjévé válni, hogy a piszkossága, a bűz, a halálát sietteti. -4-

James Dashner – A Halál - kúra

Visszatértek a sötét gondolatai Teresával kapcsolatban. Lehet, hogy Teresa megint hazudott neki, amikor utoljára beszéltek és ő már azelőtt elveszítette a józan eszét, mielőtt idehozták volna? Még Brenda is figyelmeztette őt, hogy hamarosan rosszul alakulnak a dolgok. Igaza volt… Mindezeken túl még a barátai miatt is aggódott. Mi lehet velük? Hol vannak vajon? Mit tett a Kitörés az ő fejükkel? Azok után, amiken keresztül mentek, tényleg ez lenne a vége? A harag úgy kúszott bele, mint ahogy egy reszkető patkány keres egy morzsányi ételt és egy kis melegséget. Napról napra intenzívebb lett a dühe. Néha azon kapta magát, hogy már nem tudja kontrollálni és remeg tőle egész testében. De nem akarta erre pazarolni az erejét. Majd a megfelelő helyen, a megfelelő időben szabadjára engedi. A „VESZETT” tette ezt vele! Ők vették el az életét, a barátait. Kihasználták őt a céljaik érdekében, nem számolva a következményekkel. Mindenért megfizetnek! Thomas egy nap ezerszer is megesküdött erre. Ilyen gondolatok futottak át az agyán, miközben a hátát a falnak támasztva ült szemben az ajtóval. Úgy gondolta, a huszonkettedik napja lehet itt ebben a fehér szobában. Már reggelizett, edzett utána, így késő délelőtt lehet… Mindig az ajtóval szemben ült le, abban a reményben, hogy egyszer nem csak egy kis rés jelenik meg az alján, amin becsúsztatják az ételt, hanem kinyílik és ő kimehet végre. Ült. Leste az ajtót. Várt, hallgatta a csendet. Érezte a teste bűzét. A barátaira gondolt, aztán Minhóra, Newtre, Frypanra... és még néhány fiúra.. Brenda és Jorge eltűntek a szeme elől még a Berg-en. Eszébe jutott Harriet, Sonya és még pár lány a „B” csoportból. Na meg Aris… Vajon Brenda volt az tényleg, aki figyelmeztetést küldött neki mikor először felébredt itt a fehér szobában? De hogy hallhatta őt az agyában? És vajon Brenda az ő oldalán áll? De legtöbbször - ha nem is akarta - mégis Teresára gondolt. Az utolsó szavai ezek voltak: A „VESZETT” jó! Jó vagy rossz, Thomas szemében minden rosszért, ami történt vele, a „VESZETT” a felelős. Már ha csak rágondolt, forrt a vére a dühtől… Néha arra gondolt, ez az egy dolog, ami miatt még meg tudta őrizni a józan eszét. A bosszúvágy! Csak arra várt már. Evés. Alvás. Edzés. Bosszúvágy. Ezt csinálta a következő három napban. Egyedül. A huszonhatodik napon az ajtó kinyílt. -5-

James Dashner – A Halál - kúra

2. FEJEZET Thomas már számtalanszor elképzelte ezt a pillanatot. Hogy mit fog csinálni, mit fog mondani. Hogy csak rohan ki az ajtón, szembeszáll mindenkivel, aki meg akarja állítani és csak fut, menekül. De ezekkel a gondolatokkal csak az időt múlatta, amolyan szórakozásképpen. Nagyon is tisztában volt vele, hogy a „VESZETT” nem engedné, hogy ez megtörténjen. Minden apró részletet megterveznek a következő lépés előtt. Amikor az ajtó enyhe sziszegő hang kíséretében elkezdett kinyílni, majd kitárult, Thomast is meglepte a reakciója. semmit nem csinált. Valami azt súgta neki, hogy ugyanolyan láthatatlan akadály jelent meg, mint közte és az asztal között. Ez nem a megfelelő pillanat volt a cselekvésre. Még nem. Nem is nagyon lepődött meg, amikor a Patkány-ember sétált az ajtóhoz, aki az utolsó próba előtt az Égés-tesztre kényszerítette őket. Ugyanaz a hosszú orr, a menyét-szerű szem. A haja ugyanúgy rá volt fésülve a fején lévő kopasz foltra és ugyanazt a nevetséges fehér öltönyt viselte. Talán valamivel sápadtabb volt, mint mikor Thomas utoljára látta. A kezében lévő vastag mappában rendetlenül berakott papírok voltak. - Jó reggelt Thomas. - bólintott mereven és választ sem várva becsukta az ajtót és leült az íróasztal mögé. Letette a mappát, és keresgélni kezdett benne. Amikor megtalálta amit keresett, rátette a tenyerét. Szánalmasra sikerült mosolygással nézett Thomasra. Amikor Thomas megszólalt, el is feledkezett róla hogy mennyi ideje nem beszélt. Olyan volt a hangja, mint valami károgás: - Csak akkor lesz jó ez a reggel, ha kimehetek végre innen. Egy villanásnyi időre megváltozott a férfi arckifejezése. - Igen, igen. Tudom. Semmi gond. Egy csomó pozitív hírrel jöttem ma. Bízz bennem. Thomas szégyellte, hogy megfeledkezett magáról és elárulta miben reménykedik. Jobban kell vigyáznia. - Pozitív hír? Gondolja, elég intelligens vagyok hozzá? A Patkány-ember hallgatott néhány másodpercig mielőtt válaszolt volna. - Intelligens, igen. Ez egy fontos ok volt. - ismét hallgatott, mintha olvasni akarna Thomas gondolataiban. - Gondolod, hogy mi élvezzük ezt? Hogy mi örülünk, ha szenvedni látunk? -6-

James Dashner – A Halál - kúra

Mindent megteszünk a cél érdekében, és te is hamarosan meg fogod tudni az egésznek az értelmét. - a férfi hangja egyre erősödött, ahogy beszélt, az utolsó szavakat szinte már kiabálta, még az arca is belevörösödött. - Hűha! - válaszolta Thomas merészen. - Nyugodjon meg szépen öregem, mert három lépésnyire van a szívrohamtól. - Jó érzés volt, hogy ki tudta mondani ezeket a szavakat. A férfi felállt és előrehajolt. A nyakán kidagadtak az erek, mint valami feszes zsinórok. De aztán mégis leült és vett néhány mély lélegzetet. - Azt hittem négy hét ebben a fehér dobozban elég lesz arra, hogy teljesen megalázzunk. De úgy tűnik arrogánsabb vagy mint valaha. - Mikor mondja már ki, hogy nem vagyok őrült, mikor? Hogy soha nem is kaptam el a betegséget, a Kitörés-t? - Thomas nem tudott uralkodni magán. Egyre inkább nőtt a haragja, már úgy érezte, szétrobban a feje. De nyugalmat erőltetett megára. - Ez az egy dolog segített abban, hogy megőrizzem a józan eszemet. Tudom, hogy hazudott Teresa is. Tudom, hogy ez is csak egy teszt, mint a többi. - Na akkor most ha nem megyek a következő próbára mi lesz? Felküldenek a kibaszott Holdra? Vagy bedobnak az óceánba egy szál gatyában? - mosolygott a hatás kedvéért. A Patkány-ember üres szemekkel meredt Thomasra. - Befejezted? - Nem fejeztem be! - már napok óta várta, hogy beszélhessen. Most hogy itt a lehetőség, nem jut eszébe semmi. Pedig milyen szépen eltervezte az egészet. - Azt akarom, hogy most azonnal mindent mondjon el! Mindent! Azonnal! - Ó, Thomas. - mondta halkan a Patkány-ember, mint amikor egy kisgyereknek kell elmondani valami szomorú hírt. - Mi nem hazudtunk neked. Tényleg benned van a Kitörés vírus. Thomas meghökkent és ismét elöntötte őt a düh. Vajon most is hazudik a Patkány-ember? Kíváncsi volt rá. De megvonta a vállát, mintha nem is érdekelné különösebben. - Nos, én még nem bolondultam meg. - eszébe jutott Brenda rettegése a betegségtől, a Kergék… Hogy lehet ezt megemészteni, hogy ő is beteg? De még minden rendben van vele. Még mindig épelméjű. Most pedig csak ez számít, ebben a pillanatban ez a legfontosabb. A Patkány-ember felsóhajtott. - Nem érted. Nem érted, hogy azért jöttem, hogy elmondjam… Thomas közbevágott: -7-

James Dashner – A Halál - kúra

- Akkor miért nem mondja? Miért jön ki olyan nehezen a száján? Mire vár? - észre sem vette Thomas, hogy beszéd közben felállt. Majdnem elveszítette az önuralmát. A Patkány-ember szeme hidegen villant rá. Thomas tudta, mindegy hogy hazudik ez az ember, akkor is meg kell hallgatnia, ha ki akar végre kerülni. Lassan megnyugodott. - Igen, tényleg előfordult, hogy hazudtunk nektek. Gyakran elhallgattunk valami szörnyű dolgot, amiről tudtuk, hogy meg fog történni. De ez is része volt a tervnek. Annak a tervnek, amit egyszer már te is elfogadtál, sőt, segítettél létrehozni. Kicsit másképp alakultak a dolgok, mint azt az elején gondoltuk, ez így igaz. De hűek maradtunk a terv megalkotóinak a szelleméhez. Thomas lassan megrázta a fejét. Tudta, hogy részt vett valamikor ő is a terv létrehozásában. De még sok mindent nem értett. - Ha nem válaszol nekem, miért várja tőlem azt, hogy higgyek magának? Természetesen emlékezett arra, hogy dolgozott a „VESZETT”-nek. Igaz, hogy sok mindent elfelejtett, de azért időnként felvillantak a múltból emlékek. Tudta, hogy Teresa is ott volt, Ő is segített létrehozni az Útvesztőt. De ezek csak felvillanások voltak az emlékeiből. - Nincs tovább értelme, hogy tudatlanságban tartsunk téged. - mondta a férfi. - Már nincs rá szükség. Thomas hirtelen nagyon kimerültnek érezte magát. Lerogyott a földre és nagyot sóhajtott. Megrázta a fejét. - Semmit nem értek. Azt sem tudom, mit higgyek el és mit ne. A Patkány-ember elkezdett beszélni, de teljesen másképpen mint eddig. Mint egy professzor. - Nos, azt tudod, hogy az egész világon elterjedt egy szörnyű betegség, ami az emberek agyát támadja meg. Minden, amit eddig tettünk, egyetlen egy célt szolgált: Az agyminták elemzése és egy terv kidolgozása a Kitörés gyógymódjára. Átéltetek szenvedéseket, fájdalmakat. Voltak, akik az életüket veszítették el. Te ugyanúgy tudtad, mint mi, amikor ez az egész teszt sorozat elkezdődött, hogy ez a tét, hogy áldozatokat kell hozni. Mindannyian készek voltunk arra, hogy mindent, mindent megtegyünk az emberi faj megmentésért. Most nagyon közel állunk a megoldáshoz. Nagyon-nagyon közel! Thomasnak több alkalommal is jöttek vissza emlékképek a múltból. Az álmai is bepillantást engedtek neki ide-oda. De ezek mind olyanok voltak, mint egy gyors villanás a fejében. -8-

James Dashner – A Halál - kúra

Most, ahogy hallgatta ezt a férfit, úgy érezte, mintha egy magas szikla legtetején állna, a mélységben pedig ott lebegnének a válaszok. Az, hogy meg is értse ezeket a válaszokat, annyira erősen élt benne, hogy a férfi ezzel tudta őt sakkban tartani. De még mindig nagyon óvatos volt. Tudta, hogy amikor meghaltak azok, akik megtervezték az egész teszt-sorozatot, ő is benne volt a csapatban, akik folytatták a munkájukat. Az Útvesztő megtervezésében is része volt… - Emlékszem annyira, hogy szégyelljem magam miatta. - ismerte el. Az Útvesztő csak egy teszt volt, de részt vett más tervezésben is. - Majd a végén másképp látod a dolgokat Thomas. De kérdeznék én tőled valamit: Olyan nagy bűn feláldozni néhány életet, ha az egész emberi fajt megmentheted? Gondolj a régi alapigazságra: A cél szentesíti az eszközt. Vagy volt más választásunk? Thomas csak nézett. Olyan kérdés volt ez, amire nem volt jó válasz. A Patkány-ember lehet, hogy csak mosolygott, de Thomasnak úgy tűnt, gúnyosan. - Ne feledd, hogy valamikor hittél benne Thomas. Kezdte összeszedni a papírokat, mintha már menni akarna, de nem mozdult. - Azért vagyok most itt, hogy elmondjam neked: Az adataink már majdnem teljesek. Hamarosan elérjük a célt. Ha kész a terv a gyógymódra, akkor mond majd a barátaiddal együtt, hogy milyen igazságtalanok is voltunk. Thomas szeretett volna visszavágni. Lett volna egy-két keményebb szava a férfihoz, de visszafogta magát. - Milyen terv az, amihez egy csomó tizenévesnek kell szenvednie, vagy éppen meghalnia. A többieknek meg ezt kell végignéznie. Mi köze mindennek egy betegség gyógyításához? - Ennek nagyon is sok köze van hozzá. - sóhajtott nagyot a Patkány-ember. - Hamarosan mindenre emlékezni fogsz, és van egy olyan érzésem, hogy megbánsz sok mindent. De addig is, van még valami, amiről tudnod kell. Ettől talán észhez térsz. - Mi lenne az? - Thomas el nem tudta képzelni mi újat mondhat még neki ez az ember. A Patkány-ember felállt, megigazította a nadrágját és a kabátját. Utána hátratette a kezét. - Mint mondtam neked, a Kitörés vírus ott van benned, minden testrészedben él. De semmiféle hatással nincs rád. Te egy rendkívül ritka embercsoporthoz tartozol: Immunis vagy a Kitörés-re. Thomas nyelt egy nagyot. Nem tudott megszólalni. Az olyanokat, mint te, az utca embere úgy nevezi: Védfej -9-

James Dashner – A Halál - kúra

A Patkány-ember még hozzátette: Nagyon, nagyon utállak!

3. FEJEZET Thomas nem talált szavakat. Annak ellenére, hogy már mennyi hazugságot mondtak neki, tudta, hogy amit az imént hallott, az igaz. De amikor az újabb információt hozzárakta azokhoz, amit eddig megtudott, akkor sem értette még meg egészen a teszteket. Valószínűleg nem csak ő volt immunis a betegségre, hanem a többi fiú is, és a „B” csoport tagjai is. Ez lehetett az ok, amiért őket választották ki a tesztekre. Hogy a bonyolult kísérletekhez, a tesztekhez miért van szükség a szörnyekhez, akikkel az útjaik során találkoztak… Sok mindent összerakott már magában, értette, hogy a „VESZETT” a Kitörés-re keresi a gyógymódot. Most mintha újabb emlékek tértek volna vissza. - Látom, most hiszel nekem. - törte meg a csendet a Patkány-ember. - Amikor rájöttek, hogy vannak olyan emberek, mint te is, hogy csak hordozzák a vírust, de nem betegszenek meg, akkor kiválasztották közületek a legintelligensebbeket. Így született meg a „VESZETT” . Természetesen olyanokat is beválasztottak a teszt csoportba, akik nem védettek a betegséggel szemben. Amikor egy kísérlet folyik, mindig szükség van egy kontroll csoportra is Thomas. Így lehet teljes képet kapni az adatokból. - És aki nem… - nem fejezte be a kérdést és nem is akarta igazán hallani a választ. - Aki nem immunis? - Patkány-ember felvonta szemöldökét. - Azt hiszem, nem kell sokat találgatni, mi történik vele, igaz? De most azt hiszem, mielőbb le kellene zuhanyoznod. Bűzlesz, mint egy hetes hulla. A zuhanyzóban találsz tiszta ruhát. Már ellépett volna az ajtóból, amikor Thomas utána kiáltott: - Várjon! - Igen? - nézett vissza a férfi. - Miért hazudta azt nekünk, hogy ha elérünk a Menedékig, akkor megkapjuk a gyógyító kúrát? - 10 -

James Dashner – A Halál - kúra

- Nem volt az egészen hazugság. - vont vállat a Patkány-ember. - Azzal, hogy eljutottatok oda, a tesztet hajtottátok végre, vagyis segítettetek a további adatok gyűjtésében. Ezekből az adatokból tudjuk majd kidolgozni a gyógymódot. Mindenkinek. - Miért csak most mondta el nekem ezeket? És miért voltam ide bezárva négy hétig? - nézett körül a szobában. Az emlékképei még mindig nem voltak elegendők ahhoz, hogy ilyen furcsa dolgokat megértsen. - Na és miért hazudott nekem Teresa? Mi volt az értelme? - A Változók. - válaszolta a Patkány-ember. - Minden, ami történik veled és a többiekkel, orvosok és pszichológusok által gondosan kidolgozott, kiszámított események. Segít megtalálni a válaszokat a Gyilkos-zónában felmerülő kérdésekre, ahol a Kitörés a legnagyobb károkat okozza. Tanulmányozzuk a különböző érzelmeket és reakciókat, mire, hogy reagál a vírus. Keressük a választ arra, hogy bennetek miért nem működik a gyengítő hatása. A Gyilkos-zóna mintákat keressük Thomas. Feltérképezzük a kognitív és fiziológiai reakciókat, hogy kialakíthassuk a gyógymódot. Minden amiatt történik. - Mi az a Gyilkos-zóna? - kérdezte Thomas. Próbált kutatni az emlékei között, de semmit nem talált. - Még ezt mond meg, és már megyek. - Nem értem Thomas. - válaszolta a férfi. - Te megcsípetted magad a Siratóval, emlékezned kellene. A Gyilkos-zóna, az agyad, ahol a vírus megtelepszik. Minél nagyobb területet fertőz meg, annál nagyobb az erőszakosságra való hajlam és a paranoia. Ezért vizsgálja a „VESZETT” az agyat a probléma megoldása érdekében. Nem emlékszel minek a rövidítése a „VESZETT” szó? Világkatasztrófa, Gyilkos zóna Kísérleti Tanszék. - A Patkány-ember roppantul elégedettnek tűnt magával. Szinte boldognak látszódott. - Gyere, menjünk. Szedd rendbe magad. Tudod, hogy állandóan figyelünk, úgyhogy ne próbálkozz semmivel és akkor nem lesz semmi baj. Thomas csak ült és próbálta megemészteni az imént hallottakat. Igaznak tűnt, amit a férfi mondott, tényleg egyre több mindenre emlékszik. De azért a Patkány-emberrel és a „VESZETT”-tel szemben megmaradt a bizalmatlansága. Hagyta, hagy ülepedjenek le benne az új információk. Szép kis halom gyűlt össze, lesz min törnie a fejét. Szó nélkül kiment a szobából és követte a férfit. Egy kerámia burkolatú hosszú folyosón találta magát. A falak bézs színűek voltak, és bekeretezett képek lógtak rajta. Egyiken egy kolibri volt egy piros virágon, egy másikon esős, ködös erdei tájkép. A harmadikon a tenger, ahogy a partot nyaldossák a hullámai. A feje fölött fénycsövek zümmögtek. - 11 -

James Dashner – A Halál - kúra

Végre megálltak egy ajtó előtt. A Patkány-ember kinyitotta és Thomas bement. Egy nagy fürdőszobában találta magát, ahol beépített szekrények és zuhanyzó volt. Az egyik szekrény ajtaja ki volt nyitva, látta benne a tiszta ruhát és egy pár cipőt. És egy órát. - Fél órád van körülbelül, addig igyekezz elkészülni. - mondta a férfi. - ha végeztél, várj nyugodtan. Visszajövök érted és újra együtt lehetsz a barátaiddal. A barátok szó hallatán Thomasnak Teresa jutott eszébe. Megpróbált szólni neki gondolatban, de semmi. Annak ellenére, hogy megvetette a lányt, nem felejthette el, hogy ő volt a legjobb barátja valaha. Nehéz lett volna teljesen elengedni őt. - Fél óra múlva itt vagyok. - mondta a férfi és rácsukta az ajtót. Thomas megint egyedül maradt. Még mindig nem lehetett a barátaival, de már közelebb került hozzájuk egy lépéssel. Annak ellenére, hogy nem tudta mire számíthat a továbbiakban, legalább már nem volt abban a szörnyű szobában. Végre. Gyorsan ledobálta a ruháit és beállt a zuhany alá, hogy ismét embernek érezhesse magát.

4. FEJEZET Póló és farmer. Futócipő. Mintha megint az Útvesztőben lenne. Friss, puha zokni. Legalább ötször súrolta végig magát, mire úgy érezte, hogy újjászületett. Remélte, hogy a dolgok már jobbra fognak fordulni. Jó lenne, ha átvehetné végre az irányítást a saját élete felett. A tükörben meglátta a tetoválást. Ez mindig emlékeztetni fogja őt arra, ami történt, pedig azt kívánta, bárcsak elfelejthetné az egészet. A falnak dőlt és várt. Azon tűnődött, vajon a Patkány-ember tényleg visszajön-e, vagy most csak egy másik helyiségbe zárták őt be. De nemsokára meghallotta a lépteit és megjelent a férfi. - Húha, de elegáns lettél! - jegyezte meg egy félmosollyal a férfi. Thomas szeretett volna valami gúnyosat visszavágni, de végül csak annyit mondott: - Sokkal jobban érzem magam. Szóval… köszönöm! - és megpróbált visszamosolyogni. Mikor mehetek a többiekhez? - Most. - intett a fejével, hogy kövesse őt. - Már három különböző teszten mentél keresztül. Azt reméltük, hogy a második fázis végén már fel tudjuk térképezni a Gyilkos-zónát, de még hiányzik valami. De mint mondtam, már nagyon közel vagyunk a megoldáshoz. Most már - 12 -

James Dashner – A Halál - kúra

teljes jogú partnerként segítesz a tanulmány finomításában. Még egy kicsit mélyebbre kell ásni. hogy megoldjuk a rejtélyt. Thomas hunyorgott. Sejtette, hogy a harmadik teszt a fehér szoba volt. De mi van a többiekkel? Gyűlölt volna együtt dolgozni a „VESZETT”-tel, és csak remélni merte, hogy már nem találnak ki semmiféle új tesztet a barátai számára. Megérkeztek egy ajtó elé. A Patkány-ember kinyitotta és belépett. Thomas követte. A megkönnyebbülés futott végig rajta, ahogy meglátta a barátait. Szétszóródva, kis csoportokban ültek. Mindenki egészségesnek látszott és boldognak. Beszélgettek, nevetgéltek. Minho, Frypan, Newt, Aris, Sonya, Harriet…. Thomas szerette volna azt mondani nekik, hogy vége, de tudta úgysem hinnék el neki. Körülnézett újra, mert nem látta Brendát és Jorge-t. Utoljára a Berg-en látta mindkettőjüket. De mielőtt megkérdezhette volna a Patkány-embertől, hogy hol vannak, Minho kiáltása hangzott fel. Mosoly terült szét az arcán. - Ördög és pokol! Ez Thomas! A bejelentést hangos huhogások, kiabálások, éljenzések követték. Az aggódástól összeszorult a gyomra és továbbra is azt a két arcot kereste a szobában. Nem szólalt meg, csak tovább vigyorgott. Aztán meglátta Teresát. A lány felállt és szembe fordult vele. A fekete haja tisztán, fényesen terült szét a vállán, bekeretezve sápadt arcát. Piros ajkai szétnyíltak, ahogy egy hatalmas mosoly terült szét az arcán. A csillogó kék szeme fénylett. Thomas majdnem odaszaladt hozzá, de eszébe jutott mik voltak az utolsó szavai mindazok után, amik történtek: A „VESZETT” jó! - Hallasz? - szólította őt telepatikusan, csak kíváncsiságból. Nem érezte a jelenlétét az agyában és nem is válaszolt a lány. Csak álltak és bámulták egymást összekapcsolódott tekintettel. De már ott volt mellette Minho és Newt. A vállát csapkodták, a kezét rázták és húzták magukkal. - A fenébe is, már azt hittük meghaltál, Tommy! - mondta Newt és megszorította a kezét. A hangja ugyanolyan zsémbesnek tűnt, mint máskor. - Örülök, hogy egyben vagy! - mondta Minho egy önelégült mosollyal az arcán, de a szemei furcsán csillogtak. - Újra együtt a csapat. Jó hogy élve látom azt a rusnya képed! Vagy százféleképpen láttalak meghalva. Fogadok, hogy minden este sírtál utánunk! - 13 -

James Dashner – A Halál - kúra

- Igen. - motyogta Thomas. Mindannyian próbáltak természetesen viselkedni, de tekintettel arra, hogy hetek óta nem látták egymást, ez nem is volt olyan egyszerű. Elindult Teresa felé. Elsöprő vágyat érzett, hogy a szemébe nézzen… aztán majd lesz valami. - Szia. - Szia. Jól vagy? Thomas bólintott. - Azt hiszem. Kicsit durva volt ez a pár hét. - már majdnem megkérdezte, hogy próbálta-e őt telepatikus módon elérni, de nem akarta megadni azt az elégtételt a lánynak, hogy ő megpróbálta. - Kerestelek Tom. Minden nap próbáltam beszélni veled, de nem ment. - a lány megfogta a kezét, mire gúnyolódó felkiáltások hangzottak. Thomas piruló arccal elvette a kezét. Maga sem értette miért lett dühös. De a többiek csak a zavarának tudták be. - Óh. - mondta Minho. - Most majdnem olyan aranyos, mint amikor belevágta a dárdát az arcodba! - Ez az igaz szerelem! - nevetett Frypan. - Mit tenne vele, ha nem szeretné??? Thomast nem érdekelte mit gondolnak a többiek, de elhatározta, hogy megmutatja Teresának, nem felejti el, amit tett vele. Mindegy milyen volt a kapcsolatuk. Megpróbál vele barátságos maradni, de csak két emberrel lesz bizalmas. Ez a kettő: Minho és Newt. Senki más. A Patkány-ember tapsolt a folyosón, hogy figyeljenek. - Mindenki foglaljon helyet. Mielőtt eltávolítjuk a törlést, pár dolgot meg kell beszélnünk. Thomas csak véletlenül figyelt fel a törlés szóra, annyira mellékesen mondta a férfi. A terem elcsendesedett és a férfi eléjük állt. Mosolyt erőltetett az arcára és megismételte, amit az előbb mondott, majd hozzátette: - Igen, hölgyeim és uraim. Mindenki visszakapja az emlékeit. Az összeset!

5. FEJEZET Thomas ledöbbent. Gyorsan Minhóhoz lépett. Miután magukhoz tértek a Dobozban, onnantól fogva próbálnak visszaemlékezni a gyerekkorukra, a családjukra, a nevükre.. Első hallásra örült neki, hogy mindezt visszakapja. De ez túl sok lenne hirtelen. Ahogy belegondolt, rájött, - 14 -

James Dashner – A Halál - kúra

hogy nem is hangzik ez már annyira jónak. A zsigereiben érezte, hogy csak a Patkány-ember szájából hangzik ez olyan egyszerűnek. - Ahogy azt ti is tudjátok, a teszteket befejeztük. - köszörülte meg a torkát a Patkány-ember Amikor visszaállítjuk a memóriátokat, tovább tudunk lépni. Már tájékoztattunk titeket a Kitörés-ről és a tesztek szükségességéről. Már nagyon közel állunk hozzá, hogy befejezzük a Gyilkos-zóna tervet. A további finomításokhoz számítunk az együtt működésétekre. Gratulálok mindenkinek! - Azt hiszem, oda kellene menni és betörni a hülye orrát. - mondta Minho ijesztően nyugodt hangon. - Elegem van abból, hogy úgy viselkedik, mintha minden happy lenne és nem halt volna meg a barátaink fele. - Én is szeretném látni betört orral. - csattant fel Newt. Olyan indulat volt a barátja hangjában, mintha legalább a betegség harmadik fázisában lett volna. A Patkány-ember a szemét forgatta. - Először is, már figyelmeztettelek benneteket, hogy ha megpróbáltok bántani, annak súlyos következményei lesznek. Biztosak lehettek benne, hogy most is figyelnek titeket. Másodszor, nagyon sajnálom azokat, akiket elveszítettünk. De a végén, ti is azt fogjátok mondani, hogy megérte. Sajnáljuk a veszteséget, de a számuk elenyésző akkor, ha az emberi faj túlélése a tét. Minho vett egy nagy levegőt, mint aki mondani akar valamit, de becsukta a száját. Thomas tudta, nem számít mit mond a Patkány-ember. Az sem számít, hogy hazudik, vagy igazat mond. Minden szava egy csel. Sem szavakkal, sem ököllel nem tudnak ellene harcolni. Egy dologra volt nagy szükségük: türelemre. - Maradjatok csendben, hallgassuk meg mit mond még. - szólt Thomas nyugodtan. - De miért kellene megbíznunk abban, amit mond? - szólt Frypan. - És azokban, akik törölték az emlékeinket? Mindazok után, amiket velünk csináltak, vissza akarják állítani a törlést? Köszönöm, nagyon kedves, de én inkább nem akarok tudni a múltamról. - A „VESZETT” jó. - szólalt meg Teresa olyan hangon, mint aki magában beszél. - Mi van? - förmedt rá Frypan. Mindenki megfordult és Teresára nézett. - A „VESZETT” jó. - ismételte meg Teresa sokkal hangosabban, és úgy fordult a székén, hogy mindenkivel szemben legyen. - Amikor magamhoz tértem a kómából, ez a három szó jutott az eszembe. Fel is írtam a karomra, de folyton ez jár az agyamban. Fogjátok be a

- 15 -

James Dashner – A Halál - kúra

szátokat, és hallgassátok meg amit ez az ember beszél. Csak akkor értetek meg mindent, ha visszakapjátok az emlékeiteket. - Egyetértek. - kiáltotta Aris sokkal hangosabban a szükségesnél. Thomas csendben volt, hallgatta a többiek érveit. A fiúk többnyire Frypan mellé álltak, a „B” csoport pedig Teresa mellé. Mintha csatában kellett volna dönteniük arról, hogy döntenek. - Csend legyen! - üvöltötte a Patkány-ember. Megvárta, amíg elhallgatnak valamennyien. Nem fog senki hibáztatni, amiért bizalmatlanok vagytok. Sok mindenen mentetek keresztül, láttátok a barátaitokat meghalni, átéltétek a terrort többször is. De ígérem nektek, ha mindent megtudtok, miért volt szükség ezekre a tesztekre, akkor megértitek és elfogadjátok. - Mi van ha nem akarjuk? - kiáltotta Frypan. - Ha nem kérjük vissza az emlékeinket? Thomas megkönnyebbülve nézett a barátjára. Pontosan azt mondta ki, amit ő is érez. A Patkány-ember felsóhajtott. - Azért, mert tényleg nem érdekel mi történt veled korábban, vagy azért mert nem hiszel nekem? - Ó, én semmi olyat nem tudok elképzelni, amiért meg kellene bíznom magában. - felelte Frypan. - Hát nem veszed észre, hogy nem akarok rosszat? Ha nem akarod, hogy visszaállítsák a törlést, akkor nem csinálják. Vajon tényleg lehet választani, vagy ez csak egy újabb blöff? Thomas nem tudta volna megmondani, de a válasz meglepte. A szoba ismét elcsendesült. Mielőtt bárki megszólalhatott volna, a Patkány-ember, aki már elindult az ajtó felé, visszanézett. - Tényleg úgy szeretnéd leélni az életed, hogy nincs emléked a szüleidről? A családodról? A barátaidról? Most itt a lehetőség, hogy visszakapd azokat az emlékeket, amik addig voltak, mielőtt ez a kísérlet elkezdődött. Mi visszaadjuk. De lehet, hogy ez a lehetőség nem ismétlődik meg. Thomas nagyon szeretett volna emlékezni a családjára. Sokszor gondolt erre. De már tudta milyen a „VESZETT”. Nem akart egy újabb csapdába besétálni. Ki tudja, mit bütykölnének az agyával megint. Hogy hihetné el, hogy megint mindenre emlékezni fog? Amikor a Patkány-ember először említette, hogy a „VESZETT” megszüntetné a törlést, már akkor rossz érzése támadt. Félt attól, hogy milyen emlékeket állítanának neki vissza. Ha - 16 -

James Dashner – A Halál - kúra

ragaszkodnak a teljes igazsághoz, akkor ő azzal nem akar szembenézni. Hiszen azt is mondta neki ez az ember, hogy utálja őt. Figyelte, ahogy a férfi kimegy a szobából. Thomas, Newt és Minho összehajoltak. - Kizárt hogy ebbe belemenjünk. Szóba se jöhet. - mondta nekik. - Ámen. - szorította meg Minho a vállát. - Még ha meg is bíznék bennük, mire akarnék emlékezni? Mit tettek Ben-nel és Alby-val! Newt bólintott. - Valamit lépniük kell hamarosan. Ha nem, néhányukat fejen vágom. Legalább jobban érzem magam tőle. Thomas tudta, hogy óvatosnak kell lenniük. - Ne kapkodjunk. Majd eljön a megfelelő pillanat. Thomas érezte, ahogy szétárad benne az erő. Újra együtt volt a barátaival. és vége volt a tesztnek. Mit tud még velük csinálni a „VESZETT”? Felálltak és elindultak az ajtó felé. Már a kilincsen volt a keze, amikor visszanézett a többiekre. Ők még mindig beszélgettek és úgy tűnt, azt választják, hogy állítsák vissza az emlékeiket. *** A Patkány-ember várta őket az előtérben. Egy ablaktalan folyosón vezette őket, amíg egy nagy acélajtó elé nem értek. Úgy nézett ki, hogy légmentesen záródódik. A fehér ruhás ember mágneskártyát helyezett az ajtó melletti nyílásba és a nagy fémlemez néhány kattanás és csikorgás kíséretében felnyílt. Thomast a Tisztáson lévő kapukra emlékeztette a hang. Egy zsilipbe kerültek. A Patkány-ember előbb becsukta az ajtót, és csak mikor az bezárult, akkor nyitotta ki a másik ajtót. Onnét egy nagy helyiségbe jutottak. A burkolata és a színe ugyanolyan volt, mint annak a szobának, ahol azelőtt tartózkodtak. De a hátsó falon ágyak sorakoztak, mindegyik mellett fenyegető kinézetű szekrények, műszerek, különböző kijelzőkkel. Mindnél lógott egy maszk is, amihez fém és műanyag csövek csatlakoztak. Thomas el nem tudta képzelni, hogy valaki hagyja csak úgy felrakni ezt a dolgot az arcára. A Patkány-ember az ágy felé intett.

- 17 -

James Dashner – A Halál - kúra

- Itt fogjuk visszaállítani az emlékeiteket, amiket töröltünk az agyatokból. Ne aggódjatok. Tudom, hogy félelmetesnek tűnnek ezek az eszközök, de annyira nem fájdalmas. - Annyira nem fájdalmas… - ismételte Frypan. - Nem tetszik ez. Tehát mégiscsak fáj. - Természetesen kisebb kényelmetlenséggel jár a műtét. - mondta a Patkány-ember és odament az ágy oldalánál lévő géphez. Elkezdte nyomogatni a gombokat és zümmögés töltötte be a termet. - Várjon egy kicsit. - szólt Teresa. - Ugyanezzel az eszközzel el is vehetnek az agyunkból bármit és irányítani is tudnak vele, igaz? Thomasnak eszébe jutott Teresa viselkedése, ahogy Alby vonaglott az ágyba, Gally, aki megölte Chuck-t. Mindez a „VESZETT” irányítása és ellenőrzése alatt történt. Thomas ismét tétovázott. Engedje, hogy végrehajtsák rajta ezt a visszaállítást? Teresa folytatta: - És mi van a… - a lány tétovázva Thomasra nézet. Thomas tudta, hogy a telepatikus kommunikálásra gondol. Ami kicsit olyan, mintha közös lenne az agyuk. Thomasnak hirtelen megtetszett ez az ötlet, hogy ez örökre eltűnne belőle. Akkor biztos eltűnne belőle az az üresség is, amit érez Teresa miatt. - Tehát mindent visszaállítanak? Mindent? - folytatta Teresa. A Patkány-ember bólintott. - Mindent. Egy kis eszköz marad az agyatokban, ami lehetővé teszi számunkra a Gyilkos-zóna feltérképezését. … És nem kell kérdezned, amit akartál, látom a szemedben. Nem lesztek többé képesek arra a kis trükkre. Se Thomasszal, se Aris-sal. Eddig is ki tudtuk kapcsolni ideiglenesen. Nos, most véglegesen kikapcsoljuk. Miután helyreállítottuk a hosszú távú memóriátokat, többé nem leszünk képesek manipulálni az agyatokat. Egyedül az a kis eszköz marad, amit említettem az előbb. Millió kérdés futott át mindegyikük fején. Egymás közt suttogtak. Annyi mindent át kellett gondolni, számolni a következményekkel. Sokan voltak dühösek a „VESZETT”-re. De úgy tűnt, harc nélkül fog távozni a csoport. - Ez nem agy lesz. - mondta Frypan. - Érted? No-agy. - válaszként csak páran felnyögtek. - Rendben. Azt hiszem, kész vagyunk. - mondta a Patkány-ember. - Még egy utolsó dolog, amit el kell mondanom, mielőtt visszakapjátok az emlékeiteket. Jobb lesz, ha tőlem tudjátok meg… emlékeztek az utolsó tesztre… - Miről beszél? - kérdezte Harriet. - 18 -

James Dashner – A Halál - kúra

A Patkány-ember összekulcsolta a kezeit a háta mögött és olyan gyászos képet vágott, mint aki a saját temetésén kénytelen jelen lenni. - Néhányan közületek immunisak a Kitörés-re. De néhányan… nem. Most végigmegyek a listán. Legyetek szívesek nyugodtan fogadni.

6. FEJEZET Csend lett. Csak a gép zümmögése hallatszott. Thomas tudta, hogy ő immunis-legalábbis ezt mondta neki a férfi. De senki másról nem tudja, hogy az-e. Émelyítő félelem lepte őt el. - A kísérlethez, hogy pontos eredményt kapjunk, - mondta a Patkány-ember - szükség volt egy kontroll csoportra. Mi távol tartottuk tőletek a vírust, ameddig csak lehetett. Légi úton terjed és nagyon fertőző. - elhallgatott és körbenézett. - Mindjárt frászt kapunk. - mondta Newt. - Eddig is úgy tudtuk, hogy betegek vagyunk. - Igen. - szólt Sonya is. - Hagyja a drámát és mondja! Thomas észrevette, hogy Teresa ott áll mellette. vajon neki is elmondták már, hogy immunis? Az kell hogy legyen, máskülönben nem választották volna ki őket különleges feladatra. A Patkány-ember megköszörülte a torkát. - Rendben. Akkor mondom. A legtöbben immunisak vagytok a betegséggel szemben és felbecsülhetetlen adatokat segítettetek nekünk összegyűjteni. Csak ketten nem számítanak most jelöltnek. De térjünk át a listára. A következő emberek nem immunisak: Newt…. Thomast mintha mellbe vágták volna. Kétrét görnyedt és a padlót bámulta. A Patkány-ember kiáltott még pár nevet, de Thomas azt már nem is hallotta. Nem is gondolta, hogy Newt mennyit jelent neki, amíg meg nem hallotta most a nevét. Eszébe jutott, hogy korábban mondta a férfi, hogy a kontroll alanyok olyanok, mint a ragasztó, segítik egybe tartani a projekt adatait. A Ragasztó. Ez volt Newt tetoválásán, ami most is ott van rajta, mint egy fekete heg. - Tommy, kapd össze magad! - Thomas felnézett. Newt állt előtte karba tett kézzel és egy kényszeredett vigyorral az arcán. Thomas kiegyenesedett. - Én szedjem össze magam? Most mondta a vén fasz, hogy nem vagy immunis a Kitörés-re. Hogy tudsz … - 19 -

James Dashner – A Halál - kúra

- Nem aggódom a kibaszott Kitörés miatt haver. Már az is csoda, hogy még életben vagyok egyáltalán. És még élek, sőt még fogok is. Thomas nem tudta, hogy a barátja komolyan mondja, vagy csak keménynek akar látszani. De ő is mosolyt erőltetett magára. - Reméljük, hogy csak lassan őrülsz meg. És amikor majd kisgyerekeket akarsz enni, fejen vágunk. - Rendben. - mondta Newt, de a mosoly eltűnt az arcáról. Thomas szétnézett a szobában, de a feje még mindig szédült a gondolataitól. Az egyik fiú, egy Jackson nevű, akivel nem nagyon került közelebbi kapcsolatba, a semmibe meredt üres szemmel. Egy másik a könnyeivel küszködött. A „B” csoportból az egyik lány hangosan zokogott. A baráti körül állták és próbálták vigasztalni. - Nagyon sajnálom. - mondta a férfi. - Nem akarom magamat ismételni, de a lényege a tesztnek a gyógymód kidolgozása. A legtöbben nem védettek a Kitörés korai szakaszában. Bízom benne, hogy megtaláljuk a gyógymódot mielőtt a betegség terjedni kezdene bennetek. De a további próbákhoz szükséges a részvételetek. - És mi van, ha megint csak kitalálták az egészet? - kérdezte Minho. A Patkány-ember ügyet sem vetett rá. Odament a legközelebbi ágyhoz, kinyújtotta a kezét és megfogta az egyik fém-eszközt. - Erre nagyon büszkék vagyunk. Ez a tudomány és az orvosi technika bravúrja. A Kiesett reaktor. Ez a főszereplője az egész eljárásnak. Ezt az arcotokra helyezzük - ígérem ezzel is szépek lesztek. A fül csatornákon keresztül hatol be az agyba és végzi el a szükséges műveletet. Az orvosok és nővérek adnak nektek nyugtatót, amitől csak egy kis tompa, kellemetlen érzés lesz az egész beavatkozás. Elhallgatott és körülnézett a szobában. - Transz-szerű állapotba fogtok kerülni, amikor az emlékek elkezdenek visszatérni. Kicsit hasonlít ahhoz, amin páran átestetek az Útvesztőben. De közel sem lesz annyira rossz, ezt megígérem. Van még pár ugyanolyan szoba, mint ez, és egy egész csapat orvos várakozik a kezdésre. Biztos vagyok benne, hogy még millió kérdésetek lenne, de a kérdéseitekre a választ meg fogjátok kapni a saját emlékeitekből. Úgyhogy én most megyek, és megvárom amíg a „Q” és az „A” eljárás tovább halad. Még egy pár pillanatot kérek, csak meggyőződöm róla készen áll-e az orvos-csapat. Addig, még aki bizonytalan volt, eldöntheti mit szeretne. - 20 -

James Dashner – A Halál - kúra

Ahogy keresztülhaladt a szobán, csak a fehér nadrágjának susogó hangja hallatszott, ami szinte belevágott a csendbe. Amint becsukódott mögötte az acélajtó, kitört a zaj. Mindenki egyszerre beszélt. Teresa odament Thomashoz és Minhóhoz. Minho közelebb hajolt a lányhoz, hogy hallani lehessen a hangját. - Teresa, te sokkal több időt töltöttél ezekkel, mint bárki más. Valószínűleg több mindenre is emlékszel. Nézd, én nem is próbálom titkolni hogy egyáltalán nem kedvellek, de a véleményedre kíváncsi vagyok. Nos, mit gondolsz erről az egészről? Thomas ugyanolyan kíváncsian várta, mit mond a lány. Még mindig élt benne ez kis remény, hogy a „VESZETT” ellen fog szólni. - Meg kell tennünk. - mondta Teresa és Thomas egyáltalán nem lepődött meg. Végleg kihalt benne a remény. - Ez az egyetlen helyes dolog, amit tehetünk. Az emlékeinkre szükségünk van. Döntsétek el, mi legyen a következő lépés. Thomas fejében száguldoztak a gondolatok, ahogy próbált mindent összerakni. - Teresa, én tudom, hogy te nem vagy ostoba. De azt is tudom, mennyire odavagy a „VESZETT”-ért. Nem tudom, most mire készülnek, de én nem veszem be. - Én sem. - mondta Minho. - Végig manipuláltak minket, szórakoztak a hülye agyunkkal. Honnan tudhatnánk milyen emlékeket kapunk? A sajátjainkat, vagy betolnak helyette valami újat? Teresa sóhajtott egyet. - Nem fogjátok fel a lényeget. Ha tudnának bennünket irányítani, akkor miért csinálnák ezt az egész színjátékot a választási lehetőséggel? Akkor egyszerűen megtennék, amit akarnak és kész. Ráadásul azt mondta, hogy azt a kis részt, amivel eddig befolyásolhattak, kiveszik. Ez nekem korrektnek tűnik. - Nos, én soha nem bíztam bennük. - csóválta Minho a fejét. - Most sem hiszek nekik. Én Thomasszal vagyok. - Aris-sal mi a helyzet?- kérdezte Newt, aki olyan csendben volt egy ideje, hogy Thomas észre sem vette őt. - Veletek volt, mielőtt kijutottatok az Útvesztőből, nem? Ő mit gondol erről? Thomas körülnézett és látta, hogy Aris néhány lánnyal beszélget a „B” csoportból. Mióta Thomas megjött, egyfolytában velük lógott. Soha nem fogja neki megbocsátani, hogy ő is részt vett abban az átverésben, amivel Teresa bekényszerítette őt abba a kamrába. - 21 -

James Dashner – A Halál - kúra

- Megkérdezem tőle. - mondta a lány. Thomas és a barátai figyelték, ahogy odamegy hozzá és dühösen suttognak egymásnak. - Utálom ezt a csajt. - mondta Minho. - Ugyan már, nem olyan rossz ő. - mondta Frypan. - Ha ő belemegy, akkor én biztos, hogy nem. - forgatta Minho a szemét. - Én sem. - értett egyet vele Newt. - Én vagyok az, akiben ott az a rohadt Kitörés. Nekem nem sok vesztenivalóm lenne. De nem dőlök be még egy trükknek. - Kíváncsi vagyok, mit mond. Már jön is. - szólt Thomas. Rövid beszélgetés volt. - Ő még biztosabb benne, mint mi. Igen-t mond. - Ez akkor megoldotta a kérdést. - mondta Minho - Ha Aris és Terasa mellette vannak, akkor én ellene. Thomasnak minden ösztöne azt mondta, hogy Minhónak igaza van. De eddig nem nyilvánította ki hangosan a véleményét. Teresa arcát figyelte. A lány megfordult és visszanézett Thomasra. Ismerte ezt a pillantását, várta, hogy utána menjen. De már gyanús volt a lány minden tette neki. Igyekezett üres tekintettel ránézni, mintha nem értené mit akar. - Akkor magatokra hagylak. - mondta a lány és elment. Thomas szíve még most is elszorult, annak ellenére amik történtek. - Ó, ember! - szólt Frypan. - Nem hagyjuk, hogy azokat a vackokat az arcunkra rakják, nem igaz? Legszívesebben visszamennék a Tisztásra a konyhámba. Esküszöm, megtenném. - És a Siratók? Róluk elfeledkeztél? - kérdezte Newt. - Nem zavartak engem soha a konyhába. - vont vállat Frypan. - Akkor már csak egy új helyet kell találnunk, ahol nyugodtan főzhetsz nekünk. - Newt megfogta Thomas és Minho karját és elhúzta őket. - Azt hiszem eleget hallottam a rohadt érvekből. Én nem fekszem le arra az ágyra! Minho megszorította Newt vállát: - Én sem! - Úgyszintén! - szólt Thomas, és végre elmondta a fiúknak, amire hetek óta gondolt. - Nem megyünk sehová, majd meglátjuk mi történik. - suttogta. - De amint lehetőségünk adódik, harcolni fogunk azért, hogy kijussunk erről a helyről!

- 22 -

James Dashner – A Halál - kúra

7. FEJEZET A Patkány-ember visszajött mielőtt Newt vagy Minho bármit válaszolhatott volna. De ahogy Thomas az arcukra nézett, látta, hogy benne vannak a dologban. Száz százalékig. Váratlanul több ember jött be a szobába. Mindegyiken egy kissé bő zöld ruha volt és a „VESZETT” szó betöltötte minden ruha mellrészét. Thomasnak hirtelen az jutott eszébe, hogy ha ennyire alaposan átgondolták a teszt minden részletét, akkor nyilvánvaló, hogy szándékosan hagyták meg ezt a fenyegetően hangzó rövidítést. Lehet, hogy ez is mint Változó szerepel ebben az egészben? Mert hiába mondják, hogy a „VESZETT” jó és jót akar, a szó mégiscsak ott motoszkál a fejükben és éppen az ellenkezőjét sugallja. De ez is csak találgatás, mint ahogy a kezdetektől fogva minden. Mindegyik orvos - vagyis Thomas feltételezte róluk, hogy orvosok - egy-egy ágy mellé állt és a mennyezetről lelógó maszkokon állítgatták a csöveket, kapcsolókat, gombokat nyomogattak. - Mindenki számára van egy ágy - mondta a Patkány-ember. - egy papírlapot vett elő. - Csak azok maradjanak a szobában, akiknek a nevét olvasom. Felolvasott egy pár nevet, köztük Sonya és Aris nevét, de az „fiúk közül senkiét. - Akinek nem mondtam a nevét, kövessen. Az egész helyzet olyan volt, mint mikor bolhából csinálnak elefántot. Túl komolyan vették és ez egy kissé bizarr mellékízt adott a dolognak. Thomas még nem tudta mit is tehetne, ezért várva a megfelelő pillanatra, tovább haladt a csoporttal. Némán követték a Patkány-embert ki a szobából, majd le egy újabb ablaktalan folyosóra, amíg el nem értek egy ugyanolyan ajtóhoz, mint az előző szobáé. Itt ismét elővette a listát és neveket olvasott fel. Köztük volt Newt és Frypan is. - Én nem akarom! - mondta Newt. - Azt mondta, választhatunk és én ezt az átkozott döntést hoztam. Egy mérges pillantást vetett Thomasra és várta, hogy mit reagálnak. - Rendben. - mondta a Patkány-ember. - Elég hamar meg fogod még gondolni magad. Maradj velem, amíg a többieket szétosztom. - Frypan? - kérdezte Thomas és megpróbálta elrejteni a meglepetését, hogy milyen könnyen belement a Patkány-ember Newt döntésébe. - Azt hiszem… én mégis szeretném, hogy csinálják. - mondta Frypan szégyenlősen. - Megőrültél? - kérdezte Minho. Thomas is megdöbbent. - Én .. szeretnék emlékezni. Te válassz amit akarsz, én ezt választom. - Igyekezzünk! - szólt a férfi és Frypan besietett a szobába. Thomas tudta, nem tehetnek mást, mint hogy engedik őt. Már csak az miatt aggódott, hogy mielőbb megtalálja a kiutat, és ha sikerül, megmentse a többieket.

- 23 -

James Dashner – A Halál - kúra

A Patkány-ember nem szólította még Minhót, Teresát, Thomast, Harrietet és még két lányt a „B” csoportból. Az utolsó ajtó előtt álltak. Eddig csak Newt utasította el az eljárást. - Köszönöm, de nem! - mondta Minho, amikor intett a férfi, hogy menjenek be a szobába. - Azért nagyra értékelem az invitálását. - Én sem megyek! - jelentette be Thomas. Már unta a várakozást és még mindig nem látott semmi esélyt a szökésre. A Patkány-ember Thomasra meredt, kifürkészhetetlen arccal. - Jól érzi magát, Mr. Patkány-ember? - kérdezte Minho. - A nevem Janson igazgatóhelyettes. - válaszolta halkan és feszülten. De a szemét nem vette le Thomasról. - Add meg a tiszteletet az idősebbnek! - Én meg úgy gondolom, maga meg arról szokhatna le, hogy úgy kezel minket, mintha állatok lennénk. - felelte Minho. - Miért nem akarod, Thomas? - A Patkány-ember, azaz Janson végre Minhóra nézett. - Túl sok mindent figyelembe kell venni. - elhallgatott és kihúzta magát. - Azt mondtuk nektek, választhattok. Ez így is van. Gyertek velem és még mondok pár dolgot, amitől hajlandóak lesztek részt venni ebben a beavatkozásban. Thomas teste megborzongott. Eljött a megfelelő pillanat. Tudta. Minhóra nézett és látta az arcán, ő is ezt érzi. Észrevétlenül biccentettek egymás felé ás követték Jansont. A szoba, ahová mentek, ugyanolyan volt, mint a többi. Hat ágy állt benne, ugyanúgy lógtak a maszkok az ágyak fölött. Amelyik gép még dolgozott, az zümmögő és csiripelő hangot adott ki. Egy személy volt benn, aki ugyanolyan ruhát viselt, mint az orvosok. Thomas körülnézett. A mellette lévő ágysor végén zöld ruhában Brenda feküdt. Sokkal fiatalabbnak nézett ki, a barna haja és az arca olyan tiszta volt, amilyennek Thomas soha nem látta a megperzselt városban. Ránézett és megrázta a fejét. Mielőtt Thomas felfogta volna, mi történik, a lány átfutott a szobán és megölelte őt. Olyan erősen szorította, mint aki soha nem akarja többé elengedni. - Brenda, mit csinálsz? - kiáltott rá Janson. - Menj vissza az ágyba. A lány Thomas fülébe suttogott olyan halkan, hogy alig értette meg mit mond. - Ne bízz bennük! Ne bízz! Csak bennem és a Paige kancellárban. Thomas, senki másba ne! - Brenda! - Janson szinte sikoltott. - Sajnálom. - motyogta a lány. - Csak megörültem, hogy túlélte a harmadik tesztet. Megfeledkeztem magamról. Sajnálom. - visszasétált az ágyához. Megfordult, rájuk nézett, de az arca már üres, kifejezéstelen volt. - Nincs idő ilyesmire. - korholta Janson a lányt.

- 24 -

James Dashner – A Halál - kúra

Thomas alig tudta levenni a szemét Brendáról. Mit gondoljon most? Azt súgta ne bízzon senkiben. Ezek szerint az ő oldalán áll. De akkor miért működik együtt a „VESZETT”-tel? Nem volt ő beteg? Ki lehet az a Paige kancellár? Vagy ez csak egy újabb teszt? Egy új Változó? Amikor a lány átölelte, mintha valami hatalmas erő áradt volna belőle. Eszébe jutott az is, hogy amikor a fehér szobába került, a lány beszélt a fejében. Már akkor is arra figyelmeztette őt, hogy rosszul állnak a dolgok. Még mindig nem értette, hogy tudott a lány telepatikus úton beszélni vele… már ha tényleg ő volt. Teresa, aki már megkapta a nyugtatót, kijött a szobából és odalépett hozzá, félbeszakítva a gondolatait. - Mit keres ez itt? - egyértelmű ellenszenvvel a hangjában. Thomast már minden zavarta a lányban, ez is. - Azt hittem egy Kerge. - Nem tudom. - mondta Thomas és eszébe jutottak a Brendával együtt töltött idő a Megperzselt városban. Furcsa módon hiányzott neki az a hely. - Talán csak dobott nekem egy Változót. - Ő is csak része volt a show-nak, nem? - Talán. - Thomas is úgy gondolta, az lett volna logikus, ha Brenda a „VESZETT”-tel van együtt. De az azt jelentette volna, hogy végig hazudott neki. Remélte, hogy ez nem így van. - Nem kedvelem őt! - mondta Teresa. - Olyan… fondorlatos. Thomas alig bírta megállni, hogy ne üvöltsön rá Teresára. Vagy ne nevesse ki. Ehelyett nyugodtan beszélt vele. - Menj, hagyd őket az agyaddal játszadozni. Talán éppen Teresa ellenszenve miatt kellene Brendában megbíznia. - Csinálj amit akarsz. - vetett rá Teresa egy éles pillantást. - Én is aszerint döntöttem, mi a jobb. - ezzel ellépett tőle és várta Janson utasításait. Janson mindenkit elirányított az ágyához. Csak hárman maradtak: Thomas, Minho és Newt. Thomas az ajtóra pillantott. Vajon ha azon kifutnának… Ekkor megszólalt a Patkány-ember, mint aki olvas a gondolataiban. - Hé, ti lázadók! Figyelek rátok! Ne próbálkozzatok semmivel. Odakinn fegyveres őrök vannak. Thomasban erősödött a gyanú, hogy olvasnak a gondolataikban. Olyan szorgalmasan gyűjtenek mintákat az agyukból, akkor ez egyáltalán nem elképzelhetetlen. - Egy csomó barom! - suttogta Minho. - Azt hiszem csökkentek az esélyeink. Thomas nem válaszolt. Brendát nézte, aki a padlót bámulta, mintha valamin nagyon gondolkodna. Hiányzott neki Brenda. Nagyon szeretett volna vele beszélni, és nem csak amiatt amit mondott neki. Futó léptek zaja hallatszott a folyosóról. Három férfi és két nő rontott be a szobába. Mindegyikük fekete ruhában volt és talpig felszerelkezve. Kötelek, szerszámok, lőszerek és… fegyverek. Thomas a fegyvert bámulta. Próbált valamit előkotorni az emlékeiből, de szinte biztos volt benne, hogy soha nem látott még ilyen fegyvert. - 25 -

James Dashner – A Halál - kúra

A készülék kékes fénnyel csillogott. A középen lévő fémcső csillogó fém gránátokkal volt tele. A készülékben elektromos energia sercegett. A csövek Thomas és két barátja felé mutattak. - Túl sokáig vártunk. - csattant fel Newt rekedt suttogása. Thomas tudta, hogy hamarosan újabb lehetőség fog kínálkozni. - Elkaptak volna minket úgyis. - mondta Thomas úgy, hogy szinte csak az ajkai mozogtak. - Csak türelem. Janson az őrök mellé lépett és rámutatott az egyik fegyverre. - Ez az Gránátvető. Az őrök nem fognak habozni, ha használniuk kell ellenetek. Nem fognak megölni, de nekem elhihetitek, öt percig úgy fogjátok érezni, inkább meghalnátok. - Amúgy elmondaná nekünk, mi folyik itt tulajdonképpen? - Thomas egyáltalán nem érzett félelmet. Azt mondta nekünk, van választási lehetőségünk. Akkor mire fel ez a hadsereg? - Mert nem bízunk bennetek. - Janson egy kis szünetet tartott, mintha gondolkodna mit is mondjon. Azt reméltük, hogy mindannyian azt választjátok, hogy vissza akarjátok kapni az emlékeiteket. De ez csak a dolog egyik része. Azt pedig soha nem mondtam, hogy a továbbiakban nincs szükségünk rátok. - Micsoda meglepetés! Újabb hazugság! - kiáltott fel Minho. - Nem hazudtam. Döntöttetek, most vállalnotok kell a következményeket. Őrök, kísérjétek őket a szobájukba a holnap reggeli tesztig. Bármit bevethettek ellenük!

8. FEJEZET A két női őr magasabbra emelte a fegyverét és széles, kerek szájkosarat mutattak a fiúknak. - Ne akarjátok, hogy használjuk ezeket! - mondta ez egyik nő. - Egy rossz mozdulat és meghúzzuk a ravaszt. A három férfi megigazította a Gránátvető hevederét, és a fegyver továbbra is rájuk irányult. Thomas még mindig furcsa nyugalmat érzett. Nem is nyugalom volt ez, inkább elégedettség, hogy a „VESZETT” három tizenéves ellen öt fegyveres őrt vet be. A férfinak, aki Thomas karját fogta meg, kétszer olyan vastag volt a karja, mint az övé. A magas, erős testalkatú férfi kilépett az ajtón és magával húzta Thomast. Visszanézett, és látta, hogy Minho a padlón hever, Newt pedig még küzd. Tudták, hiába. Húzták-vonszolták a fiúkat folyosókon keresztül. Csak Minho morgott és átkozódott. Thomas próbált neki szólni, hogy hagyja abba, mert a végén még meglövik azzal a Gránátvetővel, de a barátja egészen az ajtóig küzdött foggal-körömmel. Az egyik fegyveres őr mágneskártyával kinyitotta az ajtót. Egy kis szoba tárult a szemük elé. Két emeletes ággyal, asztallal, székekkel és egy konyha-sarokkal. Thomas egyáltalán nem ilyenre - 26 -

James Dashner – A Halál - kúra

számított. Azt hitte majd valami döngölt padlós helyiségbe viszik őket, ahol esetleg egy törött szék lesz az összes berendezés. - Befelé! - mondta az őr. - Majd hozok ennivalót. Örüljetek, hogy kaptok enni azok után, ahogy viselkedtetek. Holnap tesztek lesznek, így jobban teszitek, ha evés után alszotok. Betolták őket a szobába és kattant a zár mögöttük. Thomasnak azonnal a fehér szoba jutott eszébe, és pánik fogta el a bezártság miatt. Nyomta, húzta az ajtót teljes erejével, verte mindkét öklével és hangosan kiabált, hogy engedjék ki. - Nyugi. - mondta Newt. - Senki nem fog jönni kiengedni. Thomas megfordult, és amikor meglátta a barátait, kissé megnyugodott. De mielőtt szólhatott volna bármit is, Minho kezdett el beszélni. - Azt hiszem ezt a lehetőséget elcsesztük! Vagy öregemberek leszünk, vagy már hullák mielőtt még egy ilyen varázslatos pillanat elénk gurul, Thomas. Azelőtt kellett volna tenni valamit, mielőtt az őrök felbukkantak. - Sajnálom. De amikor ezeket a fegyvereket a pofánkba nyomták, akkor már tényleg nem lett volna értelme bármivel próbálkozni. - Igen. - mondta Minho. - Mi volt az a nagy összeborulás Brendával? - Mondott valamit. - vett Thomas egy nagy levegőt. - Mit? - ült fel Minho az ágyon. - Azt mondta, ne bízzak senkiben, csak benne és egy Paige nevű kancellárban. - Mi ez a szarság egyébként? - kérdezte Newt. - A „VESZETT”-tel dolgozik? Ki ez a lány egyáltalán? Nem csak egy kis hülye színésznőcske volt a városban? - Nekem is úgy tűnik, hogy ő sem jobb, mint a többiek. - szólt hozzá Minho. Thomas nem értett velük egyet, de még magának sem tudta volna megmondani miért, nemhogy a barátainak. - Nézd, én is dolgoztam nekik, mégis bízol bennem. Nem igaz? Semmit nem jelent. Lehet, hogy nem volt más választása, vagy lehet, hogy megváltozott. Nem tudom. Minho hunyorgott, mint aki elgondolkodott, Newt pedig leült a földre, mint egy duzzogó kisgyerek. Thomas megrázta a fejét. Annyira rejtélyes és kusza volt minden. Kinyitotta a kis hűtőszekrényt, mert kezdett éhes lenni. Talált egy kis sajtot és gyümölcslevet. Nem sokkal később megjelent egy nő és hozott nekik egy tálca sertéskarajt burgonyával. Megették, de lefeküdni még túl korai lett volna. Thomast még mindig az bosszantotta, hogy talán az ő hibája, amiért nem sikerült megszökniük. Valami mással kellene próbálkozni, de semmi nem jutott eszébe. - Csak hoztak ennivalót azok a faszfejek. Csak tegyük meg, amit akarnak. És egy napon majd valamennyien boldogan élünk. - 27 -

James Dashner – A Halál - kúra

Thomas átvette a szót tőle: - Igen, majd találunk egy kedves szép lányt, letelepszünk... gyerekeink lesznek. Itt a világ végén az őrültek között. - A „VESZETT” majd rájön, hogy ez a tervünk, és mi élünk boldogan, míg meg nem halnak. - Még csak nem is vicces. - mondta Newt rosszkedvűen. - Még ha meg is találják a gyógymódot, akkor ott van a megperzselt világ. Kurva hosszú ideig tart majd, hogy egyszer megint minden normálisan működjön. Még ha én ezt már nem is fogom látni. Thomasnak még csak most tűnt fel, hogy eddig Newt egy helyben ült a földön és a padlót nézte. - Azok után, amiket már velünk csináltak, semmit nem hiszek el nekik. - Thomast még mindig lesújtotta, hogy a barátjára kimondták a halálos ítéletet ezzel a gyógyíthatatlan betegséggel. - Ez a Janson fickó azt hiszi, hogy mindent beveszünk. - folytatta Thomas. - Hogy valami nagy jót akarnak csinálni, megmentik az emberiséget. Akik immunisak, azok sem tudnak egy olyan világban élni, ahol az emberek 99,9 százaléka pszicho-szörny. - Mi a lényeg? - motyogta Minho. - Egy dolog rémítette meg. Az, hogy nem akarjuk visszakapni az emlékeinket. Vagyis ki kell tartanunk emellett. - Akkor a következő lehetőséget ne hagyjuk ki Tommy. - mondta Newt. - Holnap. Valahogy. - szólt Minho. Thomas megismételte: - Holnap. Valahogy. Newt ásított. A másik két fiúra is átragadt. - Jobb lesz, ha abbahagyjuk a fecsegést és alszunk!

9. FEJEZET Thomas több mint egy órás sötétben bámulás után elaludt. Jöttek az álmok, az emlékek, mint egy rakás szanaszéjjel szórt kép. Egy nő ült az asztalnál és mosolyogva figyeli, ahogy felemeli a gőzölgő csészéjét és iszik egy kortyot belőle. „Edd meg a gabonapelyhet is szépen.” Az anyukája az, a drága arcával, a kedves mosolyával. Nem hagyja ott őt, vigyáz rá. Amikor megeszi az utolsó falatot is, elviszi a tálat a mosogatóba, de előbb végigsimítja a haját. Az emeleten vannak egy kis szobában. Egy hatalmas, ezüst színű kastélyt építettek együtt. Ő a szőnyegen ül, az anyja egy széken a sarokban. Sír. Az álmodó Thomas tudja miért. Az apjánál már diagnosztizálták a Kitörés-t. Rajta már jelentkeztek az őrültség jelei. Az anyja is beteg, vagy az lesz - 28 -

James Dashner – A Halál - kúra

hamarosan. Thomas tudja, még nem fejlesztették ki a tesztet, amivel korán felismerik a betegséget. Azt is tudja, majd rájönnek az orvosok, hogy ő immunis a Kitörés-re. A következő álomképen egy forró napon kerékpározik. A járda forró. A járda két oldalán fű helyett csak kiégett gazok vannak. Az anyukája mosolyogva figyeli őt. A közeli tóhoz mennek. Alig van víz az alján, az is büdös. Kavicsokat szed és próbálja dobálni úgy, ahogy az apukája mutatta neki tavaly nyáron. Nem sikerül neki. Fáradtak, melegük van. Elindulnak hazafelé. Sötétebb emlékképek bukkannak föl. Megint a házban vannak és egy sötét öltönyös férfi ül a kanapén. Papírok vannak a kezében. Thomas mellett ott áll az anyukája és fogja a kezét. A férfi arról beszél, hogy akik túlélték a Napkitöréseket, létrehoztak egy közös kormányt a világon. Ez még Thomas születése előtt történt. Ez a kormány alapította a „VESZETT”-et, aminek az a célja, hogy a Gyilkoszónát vizsgálja, ahol a vírus kárt tesz az agyban. A férfi azt mondja, hogy Thomas immunis a betegségre. Másmilyen az immunrendszere. A lakosság kevesebb, mint egy százaléka immunis és ők mind húsz éven aluliak. A világ veszélyes a számukra, mert a többiek gyűlölik őket. Védfej-nek gúnyolják, és szörnyű dolgokat csinálnak velük. A „VESZETT” meg tudja védeni Thomast, ő pedig a segítségükre lehet abban, hogy megtalálják a betegség gyógymódját. Thomas az egyik legokosabb azok közül, akiket teszteltek. Az anyjának nincs más választása, mint elengedni őt, ha nem akarja, hogy a fia végignézze, ahogy lassan megőrül. Az anyukája később azt mondta neki, hogy nagyon szereti őt és örül, hogy nem fogja látni, ahogy ugyanaz történik vele, mint az apjával. A betegség elvette az apjából mindazt, ami emberré tette őt. Az álom elhalványult és Thomas mély, álomtalan alvásba merült. *** Másnap, kora reggel hangos kopogásra ébredt. Épp hogy felkönyökölt, már nyílt is az ajtó és a tegnapi őrök - mind az öten - jöttek be, a Gránátvetővel a kezükben. Janson lépett be utánuk. - Ébresztő fiúk! Úgy döntöttünk, hogy visszakapjátok az emlékeiteket, akár tetszik, akár nem!

10. FEJEZET Thomas még kábult volt az álmától. Mintha emlékek lettek volna a gyerekkorából és ez teljesen lefoglalta még az elméjét. Szinte fel sem fogta, amit a férfi mondott. - Mi a pokol van? - szólt Newt. Ő már kikelt az ágyból, az ágy szélénél állt és ökölbe szorított kézzel meredt Jansonra. Thomas még soha nem látta azt a gyilkos tüzet Newt szemében. Még most ért el a tudatáig mit is mondott a Patkány-ember. - 29 -

James Dashner – A Halál - kúra

- Nem erről volt szó! - kelt le ő is az ágyról. - Attól tartok nincs más választásotok. - válaszolta Janson. - Vége a hazugságoknak. Ha ti hárman még sötétben tapogatóztok, semmi nem fog úgy működni, ahogy kellene. Sajnálom. Szükségünk van rátok. Newt miatt is, hogy megkapja a kúrát. - Velem aztán ne foglalkozzon. - morogta Newt. Thomasnak felébredtek az ösztönei. Ez volt az a pillanat, amire várt. Erre az utolsó cseppre a pohárban. Óvatosan Janson arcát kezdte figyelni. A férfi ellágyult, mintha csak megérezte volna a növekvő veszélyt a szobában és semlegesíteni akarta volna. - Nézzétek fiúk, én megértelek titeket. Sok szörnyű dolgot láttatok, de a legszörnyűbb az a vége lesz, ha nem segítetek. Nem tudjuk megváltoztatni a múltat, nem törölhetjük ki azt, amik történtek veletek, nem adhatjuk vissza a barátaitokat, akik meghaltak. De a járulékos veszteség a terv velejárója. - Nem adhatják vissza? Járulékos veszteség? - üvöltötte Newt. - Ennyit tud mondani? - Vigyázz magadra! - figyelmeztette őt az egyik őr és a fegyverét Newt mellkasára irányította. Csend lett. - Fogy az idő. menjünk. - szólt Janson. - Az őrök mindenre képesek, elhihetitek. Minho leugrott a felső ágyról. - Igaza van. - mondta tárgyilagosan. - Ha meg tudjuk menteni Newtet és még ki tudja hány más embert, akkor tényleg csak az idióták maradnak itt a szobában. - Minho Thomasra villantotta a szemét. - Menjünk. Elsétált a Patkány-ember mellett, az őrök mellett és már a folyosón haladt, anélkül hogy visszanézett volna. Janson felvonta a szemöldökét. Thomas alig tudta elrejteni a meglepetését Minho furcsa bejelentése hallatán. Mintha valami tervet eszelt volna ki… Rákacsintott Newtre és azt mondta. - Gyere, megnézzük mit is akarnak. Tudod, hogy én dolgoztam nekik mielőtt az Útvesztőbe mentünk. És nem is volt olyan rossz. Nem igaz? - Ó, hát persze! - forgatta Newt a szemét, de elindult ő is az ajtó felé. Thomas mosolygott magában. - Ha ennek vége, hősök lesztek! - mondta Janson. - Fogd be a szád! - sziszegte Thomas. Követték a Patkány-embert a labirintusszerű folyosókon újra. Janson úgy viselkedett az úton, mint egy idegenvezető, folyamatosan mesélt az épületről. Elmondta, hogy egyrészt a gyakori viharok miatt nincsenek ablakok, másrészt a csavargó fertőzött emberek miatt. Thomasnak rögtön eszébe jutott az a nő, aki odament hozzájuk, mielőtt felszálltak volna a buszra az Útvesztőből való kijövetelük után. Szinte el sem hitte, hogy ez alig pár hete történt, olyan távolinak tűnt.

- 30 -

James Dashner – A Halál - kúra

- Jó lenne, ha befognád végre a pofád! - unta meg végül Newt a kalauzolást. De Janson arcáról nem tűnt el a mosoly. Amikor elérték azt a helyet, ahol előző nap jártak, Janson feléjük fordult: - Remélem ma már ti is csatlakozhattok a többiekhez. - Hol vannak? - kérdezte Thomas. - A többi alany utókezelésen van. Newt megragadta a kabátja hajtókáját: - Még egyszer alanyoknak nevezed őket, kitöröm a nyakad! Két őr nyomban ott termett és kiszabadították Jansont Newt kezei közül, miután a fiút a földre teperték. Janson megigazította magán a ruhát, és azt mondta: - Jobb lesz, ha gyorsan túlesünk ezen az egészen. Newt feltápászkodott és utána szólt: - Soha többet ne beszélj így rólunk. Nem vagyunk valami kibaszott egerek, akik a sajtot próbálják megtalálni. Megmondhatod a hülye haverjaidnak, ne féljenek, nem foglak bántani. Thomasra nézett, aki hallgatott. Valamilyen megmagyarázhatatlan okból ezek a szavak ugrottak be az agyába: „A VESZETT jó” Mintha nem is a korábbi önmaga lenne, úgy érezte, meg kell tenniük, amit várnak tőlük. Nem számít milyen aljasságokat követtek már el eddig, az a fontos hogy megtalálják a gyógymódot a betegségre. Nem értette mi történt. Összekeveredtek a gondolatai. Mintha megváltozott volna benne valami. De hirtelen visszatért a régi énje. - Newt, Minho. - mondta halkan. - Azt hiszem, igaza van, tegyük meg. Megbeszéltük tegnap este. Minho arcán ideges mosoly jelent meg, Newt keze pedig ökölbe szorult. Most vagy soha!

11. FEJEZET Thomas nem habozott. A könyökét hátralendítette a mögötte álló őr arcába, közben az előtte lévő lábába rúgott. Mindketten megdöbbenten a földre estek, de gyorsan észbe kaptak. Thomas a szeme sarkából látta, hogy Newt is leküldött egy őrt a földre. Minho is küzdött. Az ötödik nő a fegyverét emelte fel, de mielőtt meghúzhatta volna a ravaszt, Thomas kirúgta a kezéből. A nő a halántékán ütötte meg, amitől elvesztette az egyensúlyát és a földre esett. Fel akart kelni, de egy térd nyomódott a hátába, a tarkóján pedig érezte a fegyver csövét. - Engedélyt kérek! - ordította a nő. - Mr. Janson, adja meg az engedélyt és megsütöm a hülye agyát! Thomas nem látta a többieket, de a zajokból hallotta, hogy a dulakodás megszűnt. Rövid életű volt a lázadásuk. Thomas szíve szinte sajgott a kétségbeeséstől. - 31 -

James Dashner – A Halál - kúra

- Gondolkodjatok már emberek! - ordította Janson Thomas háta mögött. El tudta képzelni a férfi feldühödött menyétszerű arcát. - Tényleg azt hittétek, hogy három… gyerek el tud bánni öt fegyveres őrrel? Állítólag zsenik vagytok, nem pedig hülye lázadók! Lehet, hogy a Kitörés elvette már az eszeteket? - Fogd be a pofád! - üvöltötte Newt. - Fogd be azt a mocskos pofád! Valami tompa zaj hallatszott. Thomas biztosra vette, hogy az egyik őr megütötte a barátját. Reszketett a tehetetlen méregtől. A nő még jobban a fejéhez nyomta a fegyvert. - Nem felejtelek el! - sziszegte a fülébe. - Kezeket fel! - ordított Janson. - Fel a kezekkel! Az őr megfogta Thomas pólóját és húzni kezdte őt fel, miközben a Gránátvetőt továbbra is a fejéhez szorította. Newt és Minho is álltak már. A két szabad őr is rájuk irányította a fegyverét. - Röhejesek vagytok! - Janson arca vörös volt. - Ezt soha többé ne próbáljátok meg! Értettétek??? Thomasra nézett. - Én még csak egy kisgyerek voltam. - mondta Thomas önmagát is meglepve ezzel a kijelentésével. - Tessék? - kérdezte Janson. Thomas a Patkány-emberre nézett. - Kisgyerek voltam. Milyen emlékeket akarnak nekem visszahozni? Emlékszem rá, hogy elvettek az anyukámtól. Erre emlékszem. - Nos, a legelején nem voltam ott. - mondta Janson őszinte hangon. - Ezt az eredeti alapítókon kérhetnéd csak számon. De valamit tudnod kell. Sem gyerekben, sem felnőttben nem láttam olyat, aki úgy dolgozott mint te! - rámosolygott Thomasra. - Nem érdekel! - felelte Thomas. - Elég! - szólt Janson és intett az őröknek. - Hozzatok ide egy ápolónőt. Brenda meg fog felelni, úgyis ragaszkodik hozzá és segíteni is akar. Talán kezelhetőbb lesz, ha ő is itt van. A másik két fiút vigyétek a váróba. Nem akarom, hogy egyszerre kerüljenek be. Nekem még valaminek utána kell néznem, majd találkozunk. Thomas olyan ideges lett, hogy szinte fel sem tűnt neki Brenda neve. Két őr közrefogta és megfogták a karját. - Nem engedem! - üvöltötte Thomas hisztérikusan. - Kizárt, hogy azt a vackot az arcomra tegyék! Janson ügyet sem vetett rá, az őrökhöz beszélt. - Győződjenek meg róla, hogy megkapja-e a nyugtatót. - és elindult. A két őr a karjánál fogva húzni kezdte Thomast a szobába. Küzdött ellenük, próbálta kiszabadítani a karját, de mintha bilincs fogta volna. Feladta. Rájött, hogy elveszítette a harcot. Az egyetlen reménye

- 32 -

James Dashner – A Halál - kúra

Brenda maradt, aki közben odaért. Merev arccal állt az egyik ágy mellett. Thomas a tekintetét kereste, de a lány nem nézett a szemébe. - Miért dolgozol nekik? - kérdezte tőle. - Fogd be a szád. - felelte Brenda. - Jó lenne, ha bíznál bennem. Ugyanúgy, mint a városban tetted. Ez lesz a legjobb. Valami volt a lány hangjában, amit biztató jelnek érzett a szavaival ellentétben. Lehet, hogy a lány az ő oldalán áll? Az őrök, az utolsó ágyhoz húzták Thomast. Megjelent az egyik női őr is, aki ráfogta a fegyvert, amíg a két férfi megpróbálta az ágyra fektetni őt. - Feküdj le! - kiáltott rá az egyik őr. - Nem. - morogta Thomas. Az őr visszakézből, hatalmas pofont kent le neki. - Feküdj le! Most! - Nem! A férfi megfogta a vállát és rádobta őt a matracra. - Ha tovább akarsz harcolni, kaphatsz még ilyeneket! - mondta neki. A fémes maszk, mint egy hatalmas pók lógott a feje fölött, arra várva, hogy beszője őt. - Meg ne próbáld rám rakni azt a szart! - Thomas szíve vadul dobogott. A férfi mindkét csuklóját leszorította és a teste súlyával akadályozta meg, hogy a fiú felkeljen. - Nyugtatót neki! Thomas próbált lecsillapodni a maradék energiájával. Szinte fájt neki Brenda látványa. Ha ő ezeknek segít, akkor ő is ellenség. Elszorult a szíve. - Kérlek Brenda.. - mondta. - Ne csináld. Ne hagyd, hogy ezt tegyék. A lány közelebb lépett hozzá és gyengéden megérintette a vállát. - Minden rendbe jön. Majd később megköszönöd, amit most teszek, de most ne nyafogj. Pihenj. Még mindig nem tudta elhinni, hogy a lány nem fogja fel; az élete múlhat rajta. - Ennyi? Azok után, amiken együtt keresztülmentünk abban a városban? Csak nem fogsz elhagyni? - Thomas… ez volt a feladatom. - Utána hallottam a hangod fejemben. Figyelmeztettél, hogy rosszul állnak a dolgok. Kérlek, mond, hogy nem velük vagy! - Amikor visszajöttünk a Városból, a HQ-nál (Parancsnokságnál) be tudtam lépni a telepátia rendszerbe, mert fel akartalak készíteni arra, hogy mi vár rád. De a pokolba is! Soha nem akartam a barátod lenni. Thomas most már végképp nem értett semmit. - A betegségeddel mi a helyzet? - kérdezte. - 33 -

James Dashner – A Halál - kúra

- Ez egy hosszú folyamat. Ha az immunrendszerünk rendben van, akkor sokáig elhúzódik az első szakasz. De most már maradj csendben. - Csináld már! - kiáltott fel az őr hirtelen. Brenda rávetett egy szigorú pillantást, de nem szólt. Aztán Thomasra kacsintott. - Adok egy nyugtatót, amitől a pár másodperc múlva már alszol is. Érted? Az utolsó szót kihangsúlyozta és ismét kacsintott. Szerencsére a két őr semmit nem vett észre ebből. Thomason végigfutott a remény. Valamire készül a lány. Brenda bement a pult mögé és elkezdte összeszedni, amikre szüksége volt. Az őr továbbra is Thomasra nehezedett. Olyan erővel szorította a csuklóját, hogy szinte a vérkeringését is elzárta. Nyilvánvaló volt, hogy addig úgy akar maradni, amíg Thomas az eszméleténél van. A női őr is ott állt, ráirányítva továbbra is a fegyverét. Brenda egy sárgás folyadékkal telt fecskendővel a kezében fordult vissza. - Rendben Thomas. Mindjárt végzünk. Készen állsz? Thomas bólintott, de azt sem tudta mire. - Jó. Jobb lesz így!

12. FEJEZET Brenda elmosolyodott és elindult Thomas felé. Valamiben megbotlott és előreesett. Elkapta az egyik kezével az ágyat, de úgy, hogy a fecskendő a Thomas csuklóját tartó őr alkarjába szóródott. Brenda belenyomta gyorsan a fecskendő tartalmát. - Mi a fene.. - szólt a férfi, de mielőtt folytathatta volna, a szemei üvegessé váltak. Thomas azonnal kapcsolt. A férfira ököllel csapott le, a női őr kezéből pedig-aki egy pillanatra leblokkolt - kirúgta a fegyvert. Mikor a nő a padlóra esett, Thomas felkapta a fegyvert és célba vette őt. Brenda közben az ernyedt testű férfi őr fegyverét szerezte meg. - Tudtam, hogy… kezdte Thomas, akiben szétáradt az adrenalin. Brenda meghúzta a ravaszt. A fegyverből fényes gránátok röppentik ki. Becsapódtak a nő mellkasába és felrobbantak. A nő teste hatalmas ívbe feszült és kontrolálatlanul rángatózni kezdett. Thomas megdöbbenve bámulta a fegyver hatását, és csodálkozott, hogy Brenda habozás nélkül használta azt. Ha bizonyítékot akart, hogy Brenda nem a „VESZETT” elkötelezettje, akkor most megkapta. Kis mosollyal a fiúra nézett. - Már hosszú ideje készülök, hogy valamit tegyek. Jó ötlet volt Jansont meggyőzni arról, hogy majd én könnyebben beadom neked a nyugtatót. - lehajolt és a férfi őr zsebéből kivette a mágneskártyát. - Ez kell nekünk. - 34 -

James Dashner – A Halál - kúra

Thomas alig bírta megállni, hogy át ne ölelje. - Gyerünk. Minhót és Newtet ki kell szabadítani. Majd utána a többieket. Rohanni kezdtek a folyosón. Brenda vezette őt, ő már jobban tájékozódott. - Siessünk. Jöhet több őr is. Megálltak egy ajtó előtt és Brenda behelyezte a mágneskártyát. Halk szisszenéssel kinyílt az ajtó. Thomas szorosan Brenda sarkában belépett a szobába. A Patkány-ember egy széken ült, de ahogy meglátta őket, rögtön talpra ugrott. - Az isten szerelmére, mit csináltok? Brenda egy férfi és egy női őrt már meglőtt a Gránátvetővel. A földre zuhant a két őr és apró villanásokkal tarkított füstfelhőben rángatóztak. Newt és Minho a harmadik őrrel foglalkoztak. Minho nem sok idő múlva már a kezében tartotta a férfi fegyverét. Thomas Janson elé lépett. - Dobja le a mágneskártyát a földre, aztán tegye a kezét a tarkójára. - egyenletes, nyugodt hangon beszélt, miközben a szíve vadul dübörgött. - Őrültek vagytok. - mondta halkan és a körülményekhez képest meglepően nyugodtan. - Az esélyetek egyenlő a nullával. Már tucatnyi őr úton van. Thomas is tisztában volt vele hogy kevés az esélyük, de ez volt minden, amit tehettek. - Amiken mi már keresztül mentünk, ez semmi azokhoz képest. - elmosolyodott azon, hogy ez tényleg így van. - Kösz a kiképzést! És most.. hogy is mondta? Élete legrosszabb öt percében lesz része! - és meghúzta a ravaszt. Janson üvöltött, amíg leesett a földre. Utána már csak rángatózott és füstölt. A szobában olyan szag terjengett, amit akkor érzett Thomas, mikor Minhót villámcsapás érte. - Nem lehet jó érzés. - nézte a földön rángatózó testeket. Semmi bűntudata nem volt Szinte semmi. - Állítólag ez nem öl. - mondta Brenda. - Elég szégyen. - válaszolta Minho. - Jobb lenne a világ nélkülük. Most azonnal menjünk. - Majd iszunk rá egyet. - felelte Newt. - Én is pont erre gondoltam. - mondta Minho. Mindenki Brenda felé fordult. Felemelte a Gránátvetőt és bólintott. Harcra készen állt. - Ugyanúgy utálom ezeket az embereket, mint ti! Veletek vagyok! Thomast elöntötte a boldogság. Brenda visszatért. Lenézett Jansonra. Úgy nézett ki, mint aki haldoklik, de lélegzett. - Nem tudom mennyi ideig tart a hatása, - mondta Brenda. - de valószínűleg dühösen fog ébredni. Húzzunk el innen. - Van valami terved? - kérdezte Newt. - 35 -

James Dashner – A Halál - kúra

Thomas nem is gondolkodott még a továbbiakon. Majd kialakul menet közben. - Jorge pilóta. - mondta Brenda. - Ha eljutnánk a hangárba, akkor a Berg… Mielőtt bárki válaszolhatott volna, kiáltások és futó léptek zajai hangzottak fel a folyosóról. - Jönnek. - kiáltott fel Thomas. Nem tudta, hogy fognak kijutni az épületből. Ki tudja hány őr áll már készenlétben, hogy elkapják őket. Minho az ajtóhoz rohant és felmérte a helyzetet. - Megvárjuk amíg ideérnek. Newt, te menj a másik oldalra. Az első pár a miénk. A következő a többieké. Utána kimegyünk a folyosóra. Elhelyezkedtek.

13. FEJEZET Brenda arcán düh és izgalom keveréke volt látható. Thomas elhelyezkedett vele szemben, és szorosan megmarkolta a Gránátvetőt. Kissé még mindig hazardírozásnak tartotta megbízni Brendában, aki így be tudott csapni mindenkit a „VESZETT”-nél. De ő volt az, akinek köszönhetően eljutottak idáig. Ha ő is velük szökik, nem fog többé kételkedni benne. Megérkezett az első őr. Ugyanaz a fekete ruha és felszerelés, csak a fegyvere volt kisebb, kecsesebb. Thomas lőtt és az őr hátra tántorodott. További kér őr érkezett. Egy férfi és egy nő. Mielőtt Thomas lőhetett volna, Minho megragadta a nő ruháját és berántotta őt. A nő nekicsapódott a falnak. Leadott egy lövést, de az a falnak csapódott. Brenda lábon lőtte a következő őrt, aki üvöltve zuhant a földre a folyosón. Minho közben lefegyverezte a nőt és térdre kényszerítette. A fejét vette célba. A negyedik férfi lépett be az ajtón. Newt kiütötte a fegyvert a kezéből és az arcába csapott. A férfi kitátotta a száját, mint aki mondani akar valamit, de Newt belelőtt a mellkasába. Valami szörnyű pukkanó hang hallatszott, mintha felrobbant volna a férfi. Azonnal a földre rogyott. - Az a kurva Késlégy mindent közvetít, amit csinálunk. - mondta Newt és a szoba túlsó vége felé intett a fejével. - Van amikor kimegy. Ezek úgy jönnek-mennek. Thomas megfordult és látta, hogy valami kis robotszerű világít vörös fénnyel az asztalon. Tényleg olyan volt, mint az Útvesztőben a Késlegyek. Az ajtó felé nézett, de az üres volt. Akkor a nőre nézve megkérdezte tőle. - Hányan vannak? Jön még valaki? A nő nem válaszolt, de akkor Minho az arcához nyomta a fegyvert. - Körülbelül ötvenen vagyunk szolgálatban. - mondta gyorsan. - Akkor hol vannak a többiek? - kérdezte Minho. - Nem tudom. - 36 -

James Dashner – A Halál - kúra

- Ne hazudj! … kiáltotta Minho. - Mi… valami más is történt… nem tudom mi. Esküszöm! Thomas látta a rettegést az arcán. Úgy tűnt neki, hogy nem hazudik. - Valami más? Olyasmi történt, mint amit mi tettünk? A nő megrázta a fejét. - Csak azt tudom, hogy mi ehhez a csoporthoz vagyunk beosztva. A többiek az épület másik részébe mentek. - És fogalma sincs, hogy miért… - mondta Thomas nem kevés kétséggel a hangjában. - Ezt nehezen tudom elhinni. - Esküszöm! Minho megfogta a hátán az inget. - Ha nem tudja kedves hölgyem, akkor túszként velünk jön. Mehetünk. Thomas előre lépett. - Majd Brenda vezet, ő jobban ismeri ezt a helyet. - Majd akkor Newt és én az új barátunkkal követünk titeket. Brenda Thomas mellé sietett. - Még mindig nem hallok senkit, de szerintem hamarosan jönnek még. - kikukucskált a folyosóra és kiment a szobából. Thomas a nadrágjába törölte izzadt kezét, megragadta a Gránátvetőt és követte. Jobbra fordultak. Hallotta, ahogy a többiek is utánuk mennek. Egy újabb folyosóra értek, ami pontosan úgy nézett ki, mint a többi. De a folyosó végén egy nagy dupla ajtó volt. Thomasnak az Útvesztő utolsó szakasza villant föl, amikor ő, Teresa és Chuck a kijárat felé futottak, miközben a többiek a Siratókat tartóztatták föl. Ahogy közelebb értek az ajtóhoz, Thomas kivette a mágneskártyát a zsebéből, amit a Patkány-embertől vettek el. - Én nem tenném! - kiáltotta a túsz. - Fogadok, vagy húsz fegyveres vár titeket a túloldalon. Valahogy a hangja kétségbeesettnek tűnt. Lehet, hogy a „VESZETT” túl magabiztos volt és lazára vették a biztonságot? Elvégre csak húsz-harminc tizenévesre kellett figyelniük. Meg kellett találniuk elsősorban Jorgét és a Berget, de a többieket is. Thomas Frypanra és Teresára gondolt. Nem hagyhatják őket cserben csak azért, mert az emlékeiket választották. Megállt az ajtó előtt, Minhóra és Newtre nézett. - Mi négyen vagyunk. Elképzelhető hogy az ajtó másik felén több őr vár minket. Mit tegyünk? Minho odalépett az ajtóhoz, és magával húzta a nőt. - Te fogod kinyitni az ajtót nekünk, és ott állsz, amíg nem szólunk. Mi addig szét tudunk nézni. Thomas felé fordult. - Lőni fognak, amint kinyílik az ajtó, ha ott vannak. Húzódjatok félre. Thomas bólintott. - 37 -

James Dashner – A Halál - kúra

- Igazad van. Te és én jobb oldalon, Brenda és Newt a bal oldalon. - Háromra nyisd ki. - mondta Minho. - És őrhölgy, ha bármivel próbálkozol, garantálom hogy elkapunk. Thomas számolj! - Egy.. kettő… há… - mielőtt kimondhatta volna a hármat, kialudt a világítás és megszólalt a riasztó.

14. FEJEZET Thomas próbált alkalmazkodni a sötétséghez. A riasztó fülsüketítő hangon vijjogott. Thomas érezte, hogy Minho feláll. - Elment az őr! Nem találom. - kiáltotta a barátja. Lövés dördült és egy pillanatra fény villant fel. Thomas látta, ahogy egy sötét alak menekül a folyosó végén, és tűnik el a sötétben. - Az én hibám. - mondta Minho. - Menj vissza a helyedre. Nyitom az ajtót. Azonnal lőjetek amint egy kis rés lesz! - fogta a mágneskártyát és végigtapogatta a falat, és behelyezte a kártyát. Az ajtó lassan nyílni kezdett. - Lövés! - kiáltotta Minho. Mindannyian lőni kezdtek ki a sötétbe. A felvillanó fényeknél látták, hogy nincs senki a túloldalon. A lövéseket sem viszonozták sehonnét. - Állj. - kiáltott Thomas. - Ne pazaroljuk a lőszert. Minho még leadott egy lövést, de azután csak vártak. Végül Thomas megkérdezte Brendát: - Mi nem ismerjük ezt a helyet, vagyis nem emlékszünk rá. Neked kell segítened. Hol vannak a többiek? Miért szól vajon ez a riasztó? - tette hozzá. - Valami nagyon gyanús nekem. - Fogadok, hogy ez egy újabb rohadt teszt. - kiáltotta Newt. - Újabb és újabb, aztán elemezgetnek minket. Thomas kisétált az ajtón. Szeretett volna valami biztonságosabb helyre húzódni, amíg el nem tűnik teljesen a fény, ami a lövésektől keletkezett. Tudja, hogy itt nőtt fel, mégsem emlékszik semmire, mi hol helyezkedik el. Megint rá kellett jönnie, mennyire nagy szerepe van Brendának abban, hogy megszerezhessék a szabadságukat. És persze Jorge-nak is, ha tényleg hajlandó őket elröpíteni onnét. A riasztó kikapcsolt. - Mi… - kezdte Thomas túl hangosan, és halkabban folytatta - Mi lesz most? - Az, hogy még nem jelent meg senki, semmit nem jelent. Csak hogy elegük lett ebből a lármából. állapította meg Minho.

- 38 -

James Dashner – A Halál - kúra

Eltűntek már a fel-felvillanó fények, de a helyiségben, ahol álltak égett néhány piros lámpa, amiktől piros ködbe borult minden. Olyan volt, mint egy váróterem. Egy nagy recepciós pult, pár asztal, székek és néhány kanapé. Thomasnak hirtelen ismerősnek tűnt a hely. - Az egész hely üres, úgy ahogy van, hátborzongató. - mondta. - Valószínűleg ezer éve nem volt itt látogató. - válaszolt Brenda. - Mi a következő lépés Tommy? - kérdezte Newt. - Nem álldogálhatunk itt egész nap. - Brenda! - szólt Thomas a lánynak. - Szükségünk van a segítségedre. El kell jutnunk a hangárba és meg kell találnunk Jorge-t. Rá kell őt vennünk, hogy vezesse a Berg-et. Newt, Minho, ti fogtok biztosítani minket. Én és Brenda megkeressük a többieket. Brenda, hol tudunk lőszert szerezni a fegyverekhez? - A fegyver-raktár útba esik a hangár felé. De azt valószínűleg őrzik. - mondta Brenda. - Nagy dolog! - hősködött Minho. - Majd lelőjük őket, vagy ők minket. - Mindet le kellene. - tette hozzá Newt. - Az összes utolsó szemét gazembert. Brenda a szétágazó folyosó egyik felére mutatott. - Erre kell mennünk. Semmiféle ellenállásba nem ütköztek, csupán a késlegyek cikáztak körülöttük. Minho az egyiket le akarta lőni, de majdnem megégette Newt arcát a visszapattanó lövedék. Vagy negyedórája mehettek, mikor elérték a fegyver-raktárat. Legnagyobb meglepetésükre az ajtót nyitva találták és őröknek sem volt semmi nyomuk. A polcok tele voltak fegyverekkel és lőszerekkel. - Na ez már nem igaz. - mondta Minho. - Nincs több kétségem! Thomas pontosan tudta mire érti ezt Minho. Ez már túl sok volt ahhoz, hogy igaz legyen. - A bolondját járatják velünk. - motyogta Thomas. - Ez biztos. - mondta Minho. - Eltűnik mindenki, az ajtók nyitva vannak, a fegyverek meg itt várnak ránk. Pedig biztos, hogy figyelnek, azért röpköd itt ez a sok hülye Késlégy. - Határozottan gyanús! - tette hozzá Brenda. - Honnét tudjuk, hogy nem vagy benne? - fordult felé Minho. Brenda fáradt hangon válaszolt. - Mást nem mondhatok, csak azt, hogy esküszöm nektek, nem tudom, én sem mi történik. Thomas nagyon utálta volna, de átfutott a fején, hogy az egész menekülésük nem más, mint egy előre megtervezett gyakorlat, egy újabb labirintus, ahol megint ők az egerek. Newt már bement a fegyver-raktárba és egy üres polcra mutatott. - Ezt nézd meg. A lenyomatokat a porban. Ezeket pár órája vihették csak el. Nyilvánvaló volt, hogy egy csomó dolgot nemrég vihettek el onnét. Olyan vastagon állt a por mindenhol, hogy elég feltűnőek voltak a tiszta foltok. - 39 -

James Dashner – A Halál - kúra

- Miért fontos ez? - kérdezte Minho. Newt felé fordult. - Nem tudnál egyszer magadtól kitalálni valamit te hülye seggfej! Minho összerezzent. Nem volt dühös, inkább megdöbbenés látszott rajta. - Hú, Newt. - mondta Thomas. - A dolog egy szívás, de azért nyugi. Mi a baj? - Megmondom én neked mi a rohadt bajom! Olyanok vagyunk, mint egy csomó csirke, akik a takarmányt keresik, mert egy kemény fickó, minden terv nélkül vezet minket. Minho egy rohadt lépést nem tud tenni kérdezősködés nélkül! - Na idefigyelj te faszkalap. Most azt hiszed te vagy a zseni, amiért felfedezted, hogy néhány őr fegyvert vett magához a fegyver-raktárból? Azt hittem valami sokkal nagyobb dolgot fedeztél fel, nem azt, ami nyilvánvaló. De ígérem, legközelebb majd megveregetem a nyavalyás vállad. Thomas Newtre nézett, akinek teljesen megváltozott az arca. Mintha a könnyeit próbálta volna visszafogni. - Sajnálom. - mormolta és kiment a szobából. - Ez meg mi volt? - kérdezte Minho suttogva. Thomas nem akarta kimondani, amire gondolt, hogy a vírus elkezdte Newt agyának a pusztítását. Szerencsére Brenda szólalt meg. - Elég sok fegyver hiányzik innét. - Milyenek? - Két-három tucat fegyvernek kellene itt lennie. Ezeket a közelmúltban vihették el. Egy-két órája, ahogy Newt is mondta. - Igen? - Az őrök csak akkor jönnek ide, ha cserére van szükség, vagy valami miatt a Gránátvető mellett még akarnak használni mást is. Miért van hirtelen ennyi fegyverre szükség? Ráadásul a Gránátvető olyan nehéz, hogy nem lehet használni, ha egy másik fegyver is van valakinél. De hol vannak akkor azok a fegyverek, amiket leraktak?

15. FEJEZET Minho próbált először magyarázatot találni. - Lehet, hogy tudták, vagy sejtették, hogy mi fog történni, de nem akartak megölni minket. Ezek a Gránátvetők csak kiütnek egy időre. Ezért idejöttek és magukhoz vették őket. Brenda megrázta a fejét.

- 40 -

James Dashner – A Halál - kúra

- Nem, ez a kötelező fegyver. Mindig náluk van. De annak sincs semmi értelme, hogy egy csomóan most cseréljék le újra. Akármilyen is a „VESZETT”, nem az a céljuk hogy megöljenek egy csomó embert. Még akkor sem öltek meg senkit, mikor a Kergék betörtek. - Betörtek ide a Kergék? - nézett nagyot Thomas. Brenda bólintott. - Minél több a fertőzött ember, annál több a reménytelen, annál nagyobb a kétségbeesésük. Kétséges, hogy az őrök.. - Akkor ez történhetett! - szakította őt félbe Minho. - Azért volt a riasztás, mert betörtek a Kergék. Az emberek meg rohantak ide a fegyverekért, mielőtt megeszik a hülye szerveiket. Lehet, hogy azért is nem láttunk több őrt, mert már halottak. Thomast még most is kísértették azoknak a Kergéknek az emlékei, akiket látott. Akinél a fertőzés már olyan kiterjedt, hogy megette az agyukat. Akik teljesen megőrültek, és már inkább állatok, mint emberek. Brenda felsóhajtott. - Lehet, hogy igazad van. Én is erre gondoltam egy pillanatra. Hogy valaki bejött ide és elvitt egy csomó fegyvert. Thomas megborzongott. - Ha erről van szó, sokkal rosszabb a helyzet, mint gondoltuk. - Örülök, hogy még ennyire működik az agya annak a fickónak. Thomas megfordult. Newt állt az ajtóban. - Legközelebb, ha mondasz valamit, anélkül tedd, hogy a szánkba rágnád. - mondta Minho az együttérzés teljes hiányában. - Nem gondoltam, hogy olyan gyorsan elmegy az eszed, de örülök, hogy visszajött. Nincs szükségünk egy szimatoló Kergére, ha ezek betörtek ide. Thomas összerezzent erre az éles megjegyzésre, és Newt-re nézett. - Soha nem tudod, hogy mikor fogd be a pofád Minho? Mindig tiéd kell hogy legyen az utolsó szó? - Fogd be te a pofád. - válaszolta Minho olyan nyugodt hangon, hogy Thomas attól tartott nem fog tudni uralkodni magán. A szobában szinte tapintható volt a feszültség. Newt Minho elé sétált és olyan gyorsan, mint egy támadó kígyó, ököllel az arcába vágott. Minho nekiesett az üres polcoknak, de rögtön előrerohant és leküldte Newt-et a földre. Mindez olyan gyorsan történt, hogy Thomas el sem tudta hinni. Odafutott és elkezdte húzni Minho ingét. - Hagyjátok abba! - üvöltötte, de a két verekedő fiút szét sem lehetett választani. Brenda is odament segíteni és kettejüknek sikerült Minhót felrángatni. De a lendülettől Thomas is kapott egy ütést az arcába Minho könyökétől. - 41 -

James Dashner – A Halál - kúra

- Hülyék vagytok? - kiáltotta. Már nem is egy, hanem két ellenség elől menekülünk, és ti egymást veritek? - Ő kezdte! - csattant fel Minho Brenda arcába permetezve a nyálát. - Akár egy nyolc éves. - mondta a lány az arcát törülgetve. Thomas szinte belebetegedett ebbe. Nem is tudta melyikük a rosszabb. Az, hogy Newten úgy tűnik, egyre gyorsabban hatalmasodik el a betegség, vagy Minho, aki egyszerűen nem tud uralkodni magán. Newt felállt és megérintette az arcán lévő piros foltot, ami valószínűleg Minho kezétől származott. - Az én hibám. Csak kullancs vagyok rajtatok. Találjátok ki mi legyen, én pihenőt tartok. - megfordult és kiment a szobából. Thomas csalódott volt. Ahelyett hogy összetartanának, széthúznak. - Minho, keress még pár Gránátvetőt, és egy-egy pisztolyt. Brenda, te meg szedj össze annyi lőszert amennyit bírsz. Megyek Newt-ért. Minho szó nélkül keresgélni kezdett a polcokon. Thomas kiment a folyosóra. Newt a falnak dőlve ült. - Ne szólj egy rohadt szót se! - morogta amikor Thomas odaért hozzá. Remek kezdés. - gondolta Thomas. - Figyelj, valami nagyon furcsa dolog van most a „VESZETT”-tel. Vagy egy újabb teszt ez, vagy tényleg Kergék rohangálnak itt és öldösik az embereket. Bármelyik is, meg kell találnunk a barátainkat és ki kell jutnunk innét. - Tudom. - Akkor kelj fel és gyere vissza segíteni. Remélem nem az a terved, hogy itt ülsz és duzzogsz! - Tudom. Thomas még nem látta a barátját ennyire reménytelennek. Olyan látványt nyújtott, hogy Thomason is majdnem úrrá lett a kétségbeesés. - Mi mindannyian kicsit őrültek… - elhallgatott. Ennél rosszabbat nem is mondhatott volna most. Úgy értem… - Fogd be! - mondta Newt. - Tudom, hogy valami elkezdődött az agyamban. Nem érzem jól magam. De ne aggódjatok, még nem fogok pörögni. Egy pillanat és rendben leszek. Milyen messzinek is tűnt most a Tisztás. Newt volt mindig a legnyugodtabb. Ő tartotta össze a fiúkat. Azt mondta nem számít, hogy beteg, velük tart akkor is. - Rendben. - mondta neki. Úgy gondolta, az a legtöbb amit tehet a fiúért, hogy ugyanúgy kezeli őt, mint eddig. - Nem vesztegethetjük az időt. A hangárba kell mennünk. - Úgy lesz. El kell mennem valahová. Nem tart sokáig. - és elindult. - Newt! - kiáltott rá. - Ne menj el. Együtt kell maradnunk. Newt csak ment előre. Vissza sem nézett. - 42 -

James Dashner – A Halál - kúra

- Pakoljátok a cuccot. Öt perc. Thomas nem tudta mivel állíthatná meg őt. Visszament a raktárba. Már mindent összepakoltak, amit tudtak. Mindhármukon ott volt a Gránátvető, két töltött pisztoly, a zsebeik megtömve lőszerrel. - Newt jöhetne már. - mondta Brenda. - Ki tudja hol van? - szólt Minho. - Egyáltalán nem úgy viselkedik, mint korábban. A Kitörés eszi az agyát. - Azt mondta hamarosan visszajön. - Thomasnak nem tetszett Minho hozzáállása, de fáradt volt ahhoz hogy szóljon érte, vagy vitatkozzon. - Azért csak vigyázz, hogy mit mondasz neki. Most Brenda fordult Thomashoz. - Emlékszel még mit mondtam neked a teherautóban? Ez a hirtelen témaváltás rossz érzést keltett Thomasban. Emlékeztette őt arra, hogy hazudott neki. - Mi van? - kérdezte. - Úgy érted, még mindig van valami, amiben hazudtál? - Sajnálom, hogy hazudtam Thomas. De csak az volt hazugság, hogy én is beteg vagyok. Minden más igaz volt. Esküszöm. Könyörgő szemekkel nézett a fiúra. - Beszéltünk arról, hogy a fokozott agyi aktivitás felgyorsítja a pusztító folyamatot. Ezért annyira népszerű a Boldogság nevű kábítószer. Lelassítja az agy működését, és ezzel jóval meghosszabbodik az az idő, mielőtt megőrülnél. De nagyon drága. Az, hogy emberek élnek a világban, akik nem részesei a kísérletnek és nem kényszerítették őket karanténba, hogy elhagyatott épületekben éljenek, olyan valószínűtlennek tűnt. - Az emberek ugyanúgy élik az életüket attól? - Igen, amit kell, megcsinálják, de sokkal többet nem tesznek. Nyugalomban élnek. - Ez egy…beteg világ. - mondta Thomas. - Kell nekem az a cucc. - motyogta Minho. - Gondolj bele, miken ment keresztül Newt, hányszor kellett döntést hoznia. Nem csoda hogy a Kitörés ilyen gyorsan dolgozik benne. Sokkal-sokkal több mindent tett, mint egy átlag ember. Thomas nagyot sóhajtott. - Értem. De semmit sem tehetünk érte, amíg el nem jutunk valami biztonságos helyre. - Mit akarsz tenni? - Newt állt az ajtóban. Egy pillanatra lehunyta a szemét, de összeszedte magát. - Tommy, egy pillanatra gyere ki. Beszélnem kell veled. - Mi a szarról? - kérdezte Minho. - Ne aggódjatok. Csak akarok adni valamit Tommynak. Csak neki. Senki másnak. - Hajrá! De siess!

- 43 -

James Dashner – A Halál - kúra

Thomas kilépett a folyosóra, halálra rémülve attól, mit fog vajon Newt mondani. Néhány méterrel odébb sétáltak az ajtótól. Newt megállt és elővett egy kis lezárt borítékot. - Ezt tedd el. - Mi ez? - Thomas megfordította a borítékot,,. de teljesen üres volt. - Csak tedd el. Thomas elrakta, de kíváncsi volt mi lehet az. - Most nézz a szemembe. - mondta Newt. - Mi ez? - összeszorult a gyomra attól a gyötrelemtől, amit Newt szemében látott. - Nem kell tudnod. De meg kell, ígérj nekem valamit. - Mit? - Esküdj meg, hogy nem fogod felbontani és elolvasni, ami benne van, amíg el nem jön az ideje. Thomas el nem tudta képzelni mi lehet az, és már kezdett a zsebébe nyúlni, hogy kivegye a borítékot. De Newt megfogta a karját. - Amikor eljön az ideje? Honnét fogom tudni… - Tudni fogod! De esküdj meg nekem! Esküdj meg! - a fiú teste szinte minden szónál megremegett. - Rendben van. - Thomas már a barátja miatt aggódott - Esküszöm, hogy nem bontom fel és nem olvasom el amíg el nem jön az ideje. Esküszöm. De miért… - Rendben. - szakította félbe őt Newt. - De tartsd be az ígéreted, mert soha nem fogom megbocsájtani, ha nem teszed. Thomas szerette volna megfogni és megrázni a barátját. Kirázni belőle ezt a csalódottságot. De nem tett semmit, csak állt mozdulatlanul. Newt pedig elindult vissza a raktárba.

16. FEJEZET Thomas megesküdött Newt-nek. Meg kellett tennie ezt a barátjáért, de azért égett benne a kíváncsiság. Nem volt azonban vesztegetni való idejük. Meg kellett találniuk a barátaikat, és meggyőzni Jorge-t, hogy segítsen nekik. Newt visszament a raktárba a doboz lőszerért, és ő is megtöltötte a zsebeit. - Gyerünk, keressük meg a barátainkat. - mondta Thomas és elindult. A többiek mentek utána. Egy óra hosszát eltöltöttek a keresésükkel, de nem találták meg őket. Eltűnt a Patkány-ember és az őrök is, akiket a szobában hagytak. Üresek voltak a háló helyiségek, a fürdőszobák, a tárgyalótermek. Sehol egy ember, sehol egy Kerge. Thomas rettegett attól, hogy mi történhetett, és hogy mi fog még történni. Úgy tűnt már az egész épületet bejárták, mégsem találkoztak senkivel. - 44 -

James Dashner – A Halál - kúra

- Szabadon mozoghattatok, amíg engem bezárva tartottak a fehér szobában? - kérdezte. - Biztos, hogy nem hagytunk ki valamit? - Nem tudok róla. - felelte Minho. - De meglepődnék, ha nem lennének itt rejtett szobák. Thomas egyetértett vele. Nem engedhettek meg maguknak több időt a keresésre. Egy választásuk volt; tovább lépni. - Induljunk el a hangár felé, és útközben még szétnézünk. Már mentek egy ideje, mikor Minho hirtelen megdermedt és a fülére mutatott. A vörös vészjelzők továbbra is égtek a folyosókon, így nem kellett vaksötétben haladniuk. Megálltak mindannyian és füleltek. Nyögést hallottak. A folyosón kivételesen egy ablak volt, amin keresztül egy nagy szobába láthattak. Onnét jött a hang. Az ablak üvege össze volt törve, a szoba pedig sötétségbe volt borulva. Újból hallották a nyögést. Minho a szájára tette az ujját, jelezve hogy maradjanak csendben és a kezébe vette a Gránátvetőt. Thomas és Brenda követték a példáját. Newt is lerakta a lőszeres dobozt és ő is felvett egy fegyvert. Olyannak tűnt a hang, mint amikor egy ember valami szörnyű rémálomból próbál felébredni. Minho az ablak széléhez állt, hátát a falnak vetette. - Most. - hirtelen megfordult és a fegyvert lövésre készen tartotta. Thomas és Brenda a két oldalán álltak, Newt pedig hátul őrködött. Mozgás nem volt a szobában és várniuk kellett, amíg a szemük ki tudja venni, mik azok a sötét halmok, amiket látnak. Először a köteleket vették észre. - Ezek az őrök! - törte meg Brenda a csendet. Most már látták őket mindannyian. Összekötözve feküdtek a földön, szorosan egymás mellett. Kitöltötték az egész szobát. Néhányan közülük szabadulni próbáltak, volt aki öklendezett, de voltak akik nem mozogtak. - Szóval ezért nem találkoztunk velük. Mind itt vannak. - súgta Minho. - De legalább nem a mennyezetről csüngenek kilógó nyelvekkel. - nézett be Newt is. Thomasnak hirtelen bevillant az emlékkép, és teljesen egyet értett vele. - Kérdezzük meg, mi történt. - indult Brenda az ajtó felé. - Nem! - fogta meg őt Thomas. - Miért nem? - tépte ki a karját a lány. - hátha megtudunk a többiekről is valamit. - Nem gondolod, hogy ez csapda is lehet? Hogy aki ezt tette, csak arra vár, hogy besétáljunk mi is? - Igen. - mondta Minho. Ez nem vita tárgya. Nem érdekel, hogy Kergék, lázadók, vagy gorillák rohangálnak errefelé, nem foglalkozunk a hülye őrökkel. - Rendben. - vonta meg a vállát Brenda. - Csak információt akartam volna szerezni tőlük. A Hangár erre van. - mutatta. - 45 -

James Dashner – A Halál - kúra

Összeszedték a fegyvereket és a lőszereket, és tovább mentek a folyosón. Egy kétszárnyú ajtó elé értek. Résnyire nyitva volt az egyik szárnya és a huzat megborzolta a hajukat. Anélkül hogy megbeszélték volna, felvették a korábbi pozíciójukat. Minho és Newt kétoldalt, Thomas középen, Brenda pedig az ajtó kilincset fogta meg. Nem hallatszott a másik oldalról semmi zaj. - Nyisd. - szólt Thomas. Brenda kitárta az ajtót, Thomas pedig a Gránátvetővel végigpásztázta a helyiséget. A hatalmas Hangár három Berg részére épült, de csak kettő állt benn. Olyanok voltak, mint két hatalmas guggoló béka. Pár helyen ládák hevertek, és egy műszaki állomás volt még látható. Más semmi, csak nyílt terep. - Itt semmi! - kiáltotta Thomas. - Hé, itt valaki van a … - nem fejezte be. Egy nagy láda mellett állt meg. A többiek odamentek. Egy férfi feküdt ott és a fejét fogta. Nem látszott vér a sötét haján. - Óvatosan, haver. - figyelmeztette Minho. - Csak semmi hirtelen mozdulat, vagy olyan szagod lesz rögtön, mint az égett szalonnáé. A férfi végre felült és levette a kezét az arca elől. - Jorge! - kiáltott fel Brenda. Odarohant hozzá és megölelte. Thomast elöntötte a megkönnyebbülés. Megvan a pilótájuk, még ha kissé kótyagos is most. Brenda körbenézte a fiút, lát-e rajta sérüléseket. - Mi történt? Hol fáj? Hol vannak a többiek? Hol a harmadik Berg? Jorge felnyögött és gyengéden eltolta magától. - Nyugi. Olyan a fejem, mintha Kergék ugráltak volna rajta. Adj egy percet, amíg észhez térek. Brenda kipirult, nyugtalan arccal ült le mellé. Thomas is szeretett volna feltenni millió kérdést, de tudta milyen az, amikor valaki ki van ütve egy időre. Nézte Jorge arcát, és eszébe jutott a romos ház, amikor rettegett Jorge-tól, amíg át nem álltak Brendával az ő oldalukra. Jorge behunyta a szemét, pislogott párat, majd beszélni kezdett. - Nem tudom, hogy csinálták, de megszabadultak az őröktől és elkötötték az egyik Berg-et, és elrepültek. Én idióta, megpróbáltam utolérni őket, szóltam, hogy várjanak meg, erre kaptam egy nagyot a fejemre. - Kikről beszélsz? - kérdezte Brenda. Jorge Thomasra nézett, úgy válaszolt. - Ez a Teresa nevű csaj, és a többiek. Az összes.

17. FEJEZET - 46 -

James Dashner – A Halál - kúra

Thomas megtántorodott és nekiesett egy ládának. Eddig csak olyasmikre gondoltak, hogy betörtek a Kergék, vagy egy mási csoport… de hogy Teresa.. Ő vezette a szökést? Harcoltak az őrök ellen és elrepültek a Berg-gel? Nélküle és a többiek nélkül? Annyi mindent elképzelt már, hogy mi történhetett, de ez meg sem fordult a fejében. - Halkabban egy kicsit! - kiáltotta túl Jorge Minho és Newt kérdéseit. - Olyan mintha szögeket vernétek a fejembe… segítsetek inkább felkelni. Newt megfogta a kezét és segített neki felállni. - Jó lenne, ha elmesélnéd ezt a kurva történetet. Az elejétől fogva. - mondta neki. - És minél előbb! - tette hozzá Minho. - Nézzétek srácok, már mondtam, hogy nem sokat tudok. Csak annyi történt, amit elmondtam… a fejem olyan, mintha… - Értjük. - csattant fel Minho. - Fáj a fejed. Csak mondj el mindent, amit tudsz és keresek egy hülye aszpirint neked. Jorge elmosolyodott. - Ó, de bátor lettél haver! Szólj ha nem jól emlékszem, de nem te voltál aki a bocsánatomért könyörgött? Vagy az életedért? Tudod, a Városban… Minho elvörösödött. - Más dolog az, amikor egy csomó őrült késekkel fenyeget. - Hagyjátok abba! - szólt Brenda. - Mind a ketten! Egy oldalon állunk. - Csak beszélj már, az istenért! - mondta Newt. Mi a büdös fene történt itt? Thomas még mindig kicsit sokkos állapotban volt. Nézte és hallgatta a fiúkat, de mintha ő ott sem lett volna, mintha egy filmet nézne. Azt hitte, Teresa már nem tud több meglepetést okozni neki. De most ez… - A legtöbb időmet itt töltöttem a hangárban. Oké? - kezdte Jorge. - Egyszer csak mindenféle kiabálást hallok, utána meg bekapcsolt a riasztó. Amikor végre abbahagyta a vijjogást, akkor ezek a vörös fények kezdtek el villogni. Elkezdtem keresni a pisztolyomat, amikor Teresa és a többiek befutottak ide, mintha a világ vége közeledne. Kértem, hogy magyarázzák el mi történt, de pár csaj körbevett és az egyik egy nagyot sózott a fejemre a pisztolyával. Elájultam és arra ébredtem, hogy egy ronda pofa bámul rám. A Berg pedig elment. Ennyit tudok. Thomas rájött, hogy nem számítanak a részletek. Az egész dologban egy valami zavarta őt, és ezzel fájt szembe néznie. - Itt hagytak minket. - suttogta. - Nem tudom elhinni! - Mi van? - kérdezte Minho. - Beszélj, Tommy. - tette hozz Newt. Thomas rájuk nézett. - 47 -

James Dashner – A Halál - kúra

- Itt hagytak minket. Mi visszamentünk és kerestük őket. Ők meg itt hagytak, hagy csináljon velünk a „VESZETT”, amit akar. - Lehet, hogy kerestek. - szólalt meg Brenda. - Csak nem találtak meg. Vagy olyan sürgősen kellett menekülniük, hogy már nem volt idő a keresésre. - Minden rohadt őr ott feküdt megkötözve abban a kurva szobában! Nem volt idejük hogy megkeressenek? Egyszerűen itt hagytak. - felelte gúnyosan Minho. - A cél.. - mondta halkan Thomas. - Valami nem stimmel. Teresa úgy viselkedett, mint az első számú „VESZETT” rajongó. Akkor miért menekült el? Valami kell, hogy legyen a dologban. Gyerünk Brenda, ki vele! Neked tudnod kell valamit. Brenda a fejét rázta. - Higgyétek el, hogy semmit nem tudok erről. Miért, másnak nem támadhatott az az ötlete, mint nekünk? Megszöktek? Akkor valószínűleg jobban megszervezték a dolgokat, mint mi. Minho felmordult. - Ha még egyszer sértegetsz minket, nem fogom nézni, hogy te lány vagy, simán lekeverek egyet. - Csak próbáld meg! - figyelmeztette őt Jorge. - Az lesz az utolsó dolog, amit az életedben teszel! - Abbahagynátok ezt a macsó viselkedést? - forgatta Brenda a szemét. - Inkább azon gondolkodjatok, most mit csináljunk. Thomas nem tudott túllépni azon, hogy Teresa és a többiek - Frypan is… szó nélkül itt hagyták őket. Ha az összes őrt megkötözték, miért nem keresték meg a barátaikat? Lett volna idejük… És miért akart Teresa elmenni? Vajon a visszatért emlékei között volt valami? - Nem kell semmit kitalálni. - mondta Newt. - Ezzel kijutunk innét. - és rámutatott a Berg-re. Thomas nem szólt rá semmit. Jorge felé fordult: - Te tényleg pilóta vagy? - A fenébe is testvér, én vagyok az egyik legjobb. - vigyorgott Jorge. - Ha olyan értékes vagy, akkor miért küldtek a Megperzselt városba? Jorge Brendára nézett. - Ha Brenda megy, akkor megyek csak én is. Utálom ezt mondani, de még a városban is jobb, mint itt. Csak lestem, mint aki egy unalmas vakáción van. Csak durvább, mint ahogy én… Megszólalt a riasztó a fülsértő vinnyogással. Thomas szíve nagyot dobbant. Itt a hangárban még hangosabbnak tűnt a zaj, ahogy a magas mennyezeten és a falakon visszhangzott. Brenda tágra nyílt szemekkel meredt az ajtóra. Thomas megfordult, hogy mit néz a lány. Legalább egy tucat fekete ruhás őr özönlött be, és éppen tüzet nyitottak rájuk.

- 48 -

James Dashner – A Halál - kúra

18. FEJEZET Valaki megfogta Thomas hátán a pólóját és lerántotta őt. Az elektromos energia pattogása betöltötte a hangárt. - Ki engedte ki őket? - kiáltotta Minho. - Mit számít ez most? - kiáltott vissza Newt. Leguggoltak és szorosan egymáshoz préselődtek. Ilyen helyzetben szinte lehetetlennek tűnt felvenni a harcot az őrök ellen. - Vissza kellene lőnünk! - kiáltotta Jorge. Thomas Brendára nézett: - Ez azt jelenti, hogy velünk vagy? Jorge Brendára nézett. - Ha ő veletek van, akkor én is. Mellesleg ha nem vetted volna észre, rám is lőnek! Thomason, azon túl, hogy meg volt rémülve halvány megkönnyebbülés futott végig. Már csak a Bergre kellene feljutniuk. A támadás megállt egy pillanatra. Thomas hallotta a csoszogó lépteket és a rövid parancsokat. Gyorsan kell cselekedniük. - Mit csináljunk? - kérdezte Minho. - Vészhelyzetben te vagy a főnök! - Jorge-nak el kell jutni a Berg-hez. Mi fedezzük őt. Mindenre lőjetek, ami mozog. Készüljetek. Thomas letérdelt ugrásra készen. Mellette Brenda éppen két pisztolyt vett ki a dobozból a Gránátvető helyett. A szeme villogott. - Meg akarod ölni őket? - kérdezte tőle Thomas. - Nem. A lábukra célzok. De ugye soha nem lehet tudni, nem megy-e kicsivel följebb véletlenül. mosolyodott el a lány. Thomasnak tetszett a lány. Egyre jobban. - Most! - kiáltotta Minho. Amikor egy gránát felrobbant a közelében, Thomas felállt és célpontot keresett. Az egyik őr kúszva közeledett. Thomas célzott és lőtt. A férfi szinte azonnal rángatózni kezdett. Lövések, kiáltások és statikus energia töltötte meg a hangárt. Két őr a lábát fogta - ahogy Brenda ígérte. A többi őr fedezékbe vonult. - Mehetsz! - kiáltotta Minho Jorge-nek. - Melyik Berg a tiéd? - Ez. - mutatott Jorge a hangár bal sarkában álló gépre. - Ő az én kicsikém. Készen áll a repülésre. Thomas odanézett a Berg hatalmas ajtajára, ami hívogatóan tárult ki. Minho lőtt egyet. - No akkor. Mindenki újratölt, aztán Newt és én fedezünk titeket, amíg a géphez értek. Ha felszálltatok, az ajtóból Thomas és Brenda fedeznek minket. Jó lesz így? - 49 -

James Dashner – A Halál - kúra

- Megsérülhet a gép a Rakétavetőktől? - kérdezte Thomas. Közben megtöltötték a fegyvereiket és a zsebeiket lőszerrel. Jorge a fejét rázta. - Nem. Ezek a vadállatok keményebbek, mint egy sivatagi teve. Gyerünk fiúk. - Akkor go go go! - kiáltotta Minho és tüzelni kezdett. Newt is nekifogott. Nyílt terepen kellett végigfutniuk. Mindenki tüzelt. A levegő annyira megtelt füsttel, hogy alig lehetett látni, lehetetlen volt célozni. Thomas és Brenda futás közben is lőttek. Thomas szinte érezte, ahogy elsüvítenek mellette a lövedékek. - Fuss! - kiáltott Jorge. Thomas még jobban felgyorsított. Minden irányból süvítettek feléjük a lövedékek. Már csak néhány tucat méterre voltak a Berg-től, amikor egy gránát csapódott be a közelükben. Brenda felsikoltott és elesett. Az elektromos energia végigfutott a testén. Thomas lelassított és hasra dobta magát. Látta, ahogy Brenda testét mint valami indák borítják el az elektromos kisülések. Thomas kúszni kezdett, hogy közelebb érjen Brendához. Newt és Minho - látva hogy mi történt - feladták az eredeti tervüket és feléjük kezdtek ők is futni, közben tovább tüzeltek. Jorge elérte a Berg-et és eltűnt az ajtóban. De hamarosan megjelent ismét, fegyverrel a kezében. Ez egy másfajta Gránátvető volt, nagyobb teljesítményű, mert egyszerre több őr is felkiáltott, amikor Jorge egyet lőtt. Az egyik őr ruhája lángra kapott, többen elkezdték őt visszahúzni. Thomas izgatottan várt. Tudta, még nem tud segíteni Brendán. Várnia kell, amíg megszűnik az elektromosság. A lány arca hófehér volt. Az orrából vér szivárgott, a szájából csurgott a nyál. Rángatózott mindene és a kimeredt szemében félelem ült. Newt és Minho Thomas mellé értek, ők is lehasaltak. - Menjetek a Berg-re és az ajtó mögül tüzeljetek amíg oda nem érünk! - kiáltotta Thomas. - Siess! - kiáltott vissza Minho. Thomasnak elakadt a lélegzete, mikor azt látta, hogy a barátja megfogja Brenda vállát. Minho összerezzent, ahogy apró villámok futottak fel a karján. Szerencsére már legyengült az energia és Minho húzni kezdte a lányt. Thomas is odafutott és Brenda válla alá nyúlt, Newt pedig a lábait emelte meg. Így haladtak a Berg felé. Zaj, füst és villogó fények voltak a hangárban. Thomas valami forrót érzett egy ponton a lábában, ahonnét azonnal el kezdett szivárogni a vér. Egy dühös kiáltás hagyta el a száját. Rápillantott Minhóra. A fiú arca megfeszült az erőlködéstől, ahogy Brendát tartotta-húzta. Thomas az egyik kezével segített Minhónak, de a másik kezével felemelte a Gránátvetőt és véletlenszerű irányba tüzelni kezdett. - 50 -

James Dashner – A Halál - kúra

Odaértek a Berg ajtajához. Jorge félredobta a fegyvert és megragadta Brenda karját. Thomas elengedte a lányt, hagyta, hogy Jorge ás Minho felhúzzák őt. Newt közben folyamatosan tüzelt, amíg ki nem ürült a tár. Akkor megfordult és felkapaszkodott. Az őrök tudták, hogy elfogyott az idejük, és őrült tüzelésbe kezdtek, miközben rohanni kezdtek a Berg felé ők is. Thomas Newt után kapaszkodott. Már majdnem felért, amikor iszonyatos ütést érzett a hátában. Egy pillanatra úgy érezte, mintha ezer villám csapott volna bele. Hanyatt esett, vissza a hangárba. Minden fekete lett.

19. FEJEZET Thomas szeme nyitva volt, de nem látott semmit. Azaz, ez így nem igaz. Ragyogó fények suhantak át a látóterén, amik teljesen elvakították, de nem tudta becsukni a szemét, hogy tompítsa a fények erejét. Az egész testét fájdalom járta át, mintha mindene meg akart volna olvadni. Kiáltani próbált, de nem tudott. Rázkódtak a karjai, a lábai, a törzse, és hiába erőlködött, nem tudta a rángatózást megállítani. Az elektromos kisülések a fülében is pattogtak, de hamarosan valami újabb zaj is társult hozzá. A mély trumming-hum is ott zakatolt már a fülében. Már a tudata szélén állt és kezdett becsúszni a szakadékba, de tudta mi ez a hang. A Berg motorjai beindultak. Még mintha a kék lángokat is látta volna… Itt hagyták. Először Teresa és a többiek, most pedig a legközelebbi barátai és Jorge. Nagyon fájt neki ez az újabb árulás. A fájdalmat a teste minden négyzet centiméterében érezte, de nem azért szeretett volna üvölteni. Nem hagyhatták őt itt! Kezdett kitisztulni a látása, a villanó fények ereje csökkent. Pislogott. Kettő, majd három alak hajolt fölé. Fekete ruhában voltak, kezükben fegyver. Őrök. Vajon megölik őt? Vagy visszaviszik a Patkányemberhez, hogy tovább kísérletezhessen rajta? Egyikük mondott valamit, de Thomas nem értette. Az őrök hirtelen eltűntek és mintha a levegőben lett volna. A barátai! Velük akar lenni! A fájdalom mintha kezdett volna megszűnni, helyette mindene elzsibbadt. Próbált mozogni, de csak azt érezte, mindene gyenge. Egy újabb elektromos hullám vonult rajta végig. Remélte, hogy az utolsó. Hátranézett a válla fölött. Látta, hogy Minhót és Newt-et őrök fogják közre. Jorge a Tisztáson állt és minden irányba tüzelt a Gránátvetővel. Több őrt nem látott. Feladták? Elmentek? Nem érdekelte. Csak ki akart innen jutni. Ott volt előtte a menekülési lehetőség. Nyögve megmozdult. A hasán csúszott előre. Üvegtörés, golyók csattanása a fémen, villámok… Ha most valaki le akarja lőni, semmit nem tud tenni ellene. Vonszolta magát a Berg felé. Érezte, hogy zümmög a motorja, remeg a föld alatta. Az ajtó. Már csak pár méterre van. Fel kell másznia. Próbált - 51 -

James Dashner – A Halál - kúra

kiabálni Minhónak és a többieknek, de csak valami gurgulázó hang tört fel belőle. Kúszott, mászott, mint egy sebesült kutya, négykézláb. Minden csepp erejével küzdött. Elérte az ajtó alját és felhúzta magát. Sajogtak az izmai, a gyomra felfordult. Hallotta a lövéseket. Minden pillanatban ismét meglőhetik. Mintha itt lennének a barátai. De ők már elmentek. .. Visszajöttek érte? Thomas megint megpróbált beszélni. Nem tudott. - Ez az! - kiáltotta Jorge. - Fog meg és húzd! Jorge elrohant. Valami csattant. Megint úgy érezte, hogy a levegőben van… - Sajnálom Tommy. - morogta Newt a fülébe. - Lehettem volna finomabb. Thomas szívébe hatalmas öröm áradt szét. Megmenekültek a „VESZETT”-től. Elájult.

20. FEJEZET Thomas arra tért magához, hogy Brenda aggódó arcát látja. A bőre sápadt volt és alvadt vércsíkok húzódtak az arcán. A homlokán egy fekete koromfolt, az arcán zúzódások látszódtak. Mintha erről azonnal a saját sebei jutottak volna eszébe, rögtön fájni kezdett mindene. Nem tudta, hogy működtek a Gránátvetők lövedékei, de boldog volt hogy csak egy találta őt el. - Most tértem észhez. Te hogy érzed magad? - kérdezte Brenda. - Mint egy vödör szar. - próbált meg Thomas felkönyökölni, aztán összerezzent a fájdalomra, ahol a golyó súrolta a lábát. A raktérben feküdt egy alacsony ágyon. Körülnézett. Egy pár csúnya heverő és takaró volt a berendezés. Thomas úgy érezte, mintha Brenda anyai tekintettel nézne rá. Meleg és meghitt volt a tekintete. Eddig az ágya mellet térdelt, most beült egy fotelba. - Tíz órán keresztül aludtunk. - Komolyan? - Thomas el sem akarta hinni. Mintha most aludt volna el. Vagyis inkább elájult. Brenda bólintott. - Olyan hosszú ideje repülünk? Hová megyünk? A holdra? - Thomas felült. - Nem, vagy száz mérföld után Jorge leszállt egy tisztáson. Aludt egy keveset. Nem lehet fáradt a pilóta. - El se akarom hinni, hogy mindkettőnket meglőttek. - Thomas nagyot ásított, aztán megnézte a karján az égési nyomokat. - Gondolod, hogy ezek megmaradnak? Brenda nevetett. - Ez legyen a legkisebb gondunk. - 52 -

James Dashner – A Halál - kúra

Thomas mosolygott. Igaza volt a lánynak. - Szóval.. - kezdte, és lassan folytatta. - Ez eddig jól hangzik, hogy kikerültünk a „VESZETT” karmai közül, de én azt sem tudom milyen a valódi világ. Nem mindenhol olyan, mint a megperzselt város, ugye? - Nem. - felelte a lány. - Csak a trópusokon minden kietlen. Máshol is szélsőségesen ingadozik az időjárás, de van néhány biztonságos város, ahová mehetünk. A mi immunrendszerünkkel könnyen tudunk munkát találni. - Munka! - ismételte Thomas, mint valami ismeretlen szót. - te már a munkaszerzésen gondolkodsz? - Ugye nem terveztél be étkezést? Thomas nem válaszolt. Ránehezedett a valóság. Most ők tényleg úgy fognak élni, mint a valódi emberek. Már amennyire lehetséges egy olyan világban, ahol létezik a Kitörés. Aztán a barátaira gondolt. - Teresa - mondta. Brenda meglepődött. - Mi van vele? - Ugyan hova mehetett ő és a többiek. - Jorge már ellenőrizte a Berg nyomkövető rendszerét. Egy városba mentek. Denverbe. Thomasban megcsörrent a vészcsengő. - Ezek szerint a „VESZETT” is képes lesz minket megtalálni? - Nem ismered Jorge-t. - mondta Brenda huncut mosolygással. - Úgy tudja manipulálni a rendszert, ahogy akarja. Egy darabig legalább egy lépéssel előttük fogunk járni. - Denver. - mondta Thomas. Furcsa volt neki a név. - Hol van? - A Sziklás-hegységben. Elég magasan. Megfelelő hely egy karantén zónának, mert elég gyorsan vissza fog állni az időjárás a Napkitörés után. Olyan jó hely, mint bármelyik másik. Thomast nem annyira a hely érdekelte, inkább az, hogy hogy tudná megtalálni Teresát és a többieket. De úgy érezte még nincs itt az ideje, hogy erről beszéljen Brendával. - Milyen ott az élet? - kérdezte végül. - Mint a legtöbb nagyvárosban. Kegyetlenül kiüldözik a fertőzötteket. Elég gyakran és váratlanul vizsgálják a lakosokat, hogy nem fertőződött-e meg a Kitörés-sel. A völgy másik oldalán van egy másik város, ahová az újonnan fertőzötteket küldik. Akik immunisak, elég magas fizetést kapnak azért, hogy vigyázzanak rájuk. Elég veszélyes munka. Erősen őrzik őket. Thomas az emlékeiből nem nagyon emlékszik arra, hogy a lakosság egy része immunis a Kitörés-re. De eszébe jutott, amit a Patkány-ember mondott. - Janson azt mondta, hogy utálják azokat, akik immunisak. Úgy hívják őket, hogy Védfej. Mit jelent ez? - 53 -

James Dashner – A Halál - kúra

- A Kitörés… tudod, hogy meg fogsz őrülni és meghalsz. Ez nem kérdés. A vírus pedig mindenkit megtalál, és jöhet a karantén. És akkor vannak olyanok, akik a vírust ugyan továbbítják, de ők nem betegszenek meg. Te nem utálnád őket? - Azt hiszem igen. - mondta Thomas, és örült, hogy ő immunis. Inkább utálják, mint hogy ő is megbetegedjen. - Nem úgy tűnik, hogy ezek az immunis emberek fontosak lennének. Brenda vállat vont. Alkalmazzák őket a kormányzati és biztonsági státusukban, de a többiek úgy kezelik őket, mint valami szemeteket. Így viselkedik a legtöbb ember, aki nem védett. Ezért van az, hogy a Védfej-ek inkább megpróbálnak elrejtőzni, és lefizetik az őröket. Vagy munkát vállalnak a „VESZETT”-nél, mint én és Jorge is tettük. - Szóval ti ismertétek már korábbról egymást? - Alaszkában találkoztunk, amikor kiderült, hogy immunisak vagyunk. Ott volt egy rejtett tábor, ahol az olyan emberek találkoztak, mint mi vagyunk. Jorge amolyan nagybácsi szerűm lett, és megfogadta, hogy vigyáz rám. Amikor apám már meghalt, az anyám eldobott magától, hogy ne legyek vele, ha ő is megkapja a betegséget. - Azt mondtad, hogy a „VESZETT” ölte meg az apádat. Mégis nekik dolgoztál? - hajolt előre Thomas. - A túlélés miatt, Thomas. - nézett sötéten a fiúra. - Te nem is tudod, milyen jó volt a „VESZETT” szárnyai alatt felnőni, amikor a kinti világban a legtöbb ember azért küzd, hogy még egy napot túléljen. A Kitörés-t, a Kergéket és még számos problémát. Igen, mindenki élni szeretne. Thomas nem válaszolt és nem is tudta mit gondoljon erről az egészről. Csak az Útvesztőre emlékezett, a Megperzselt városra és néhány emlékfoszlányra a gyerekkorából. Üresnek és elveszettnek érezte magát, mint aki sehová nem tartozik. Hirtelen fájdalom hasított a szívébe. - Kíváncsi vagyok mi történt az anyukámmal. - mondta, önmagát is meglepve. - Emlékszel rá? - kérdezte Brenda - Párszor álmomban láttam. Szép emlékek voltak. - Mire emlékszel? Milyen volt? - Ő… ő .. olyan igazi anyuka volt. Tudod. Szeretett engem, törődött velem, aggódott miattam. Thomas hangja elcsuklott. - Nem tudok róla semmit, mert elvittek tőle. De fáj, ha arra gondolok, hogy ő is megőrült… hogy olyan lett, mint némelyik Kerge… - Hagyd abba, Thomas! Hagyd abba! - fogta meg a kezét Brenda. - Tudod, milyen boldog lenne, ha tudná, hogy még mindig életben vagy és harcolsz? Úgy halt meg, hogy tudta, te immunis vagy a betegségre és nagy esélyed van rá, hogy akármilyen szar is a világ, te megéled az öregkort. Thomas a padlót bámulta, majd Brendára nézett. - És? - 54 -

James Dashner – A Halál - kúra

- Ott van Minho, Newt, Frypan, és az összes többi barátod, akik törődnek veled és aggódnak érted. Még Teresa is. Még ha meg is tette azokat a dolgokat a városban… talán, csak mert nem volt más választása. - Brenda szünetet tartott és halkan mondott ki még egy nevet. - Chuck. Megint elszorult Thomas szíve a név hallatán. - Chuck. Ő… ő.. - meg kellett állnia, hogy összeszedje magát. Chuck volt a legfőbb oka, hogy megveti a „VESZETT”-et. Hogy származhat abból bármi jó, ha valaki megöl egy gyereket? Végül összekapta magát. - Néztem, ahogy az a gyerek meghal. Az utolsó néhány másodpercben rémület volt a szemeiben. Ezt nem tehetik! Nem érdekel ki mit mond nekem, nem érdekel hány ember őrül meg, az sem érdekel ha az egész hülye emberi faj megszűnik. De ha ez kell ahhoz, hogy megtalálják a gyógymódot, akkor én ellene vagyok és leszek! - Thomas, nyugodj meg. Összetöröd az ujjaid. Észre sem vette, hogy kihúzta a kezét Brenda kezéből és most teljes erejéből ökölbe szorította. Az ujjai már elzsibbadtak, ahogy kiszorította belőlük a vért. - Thomas, hidd el, megváltoztam. Sajnálok mindent, ami a városban történt. Thomas megrázta a fejét és azt mondta: - Nem tettél semmi olyat, amiért bocsánatot kellene kérned. Minden egy nagy elcseszett felfordulás. Hosszú szünet után Brenda szólalt meg. - Talán meg kellene keresnünk Teresát és a többieket, és csatlakoznunk hozzájuk. Az, hogy megszöktek ők is, azt jelenti, hogy ugyanazon az oldalon állunk. Kellene adni egy lehetőséget neki, hogy megmagyarázza miért hagytak ott. Lehet, hogy nem volt más választásuk. Az sem meglepő, hogy éppen abba a városba mentek. Thomas remélte, hogy Brenda őszintén gondolja ezeket. - Denverbe kellene mennünk. - mondta a lány. Thomas bólintott. - Igen, Denver. - De nem csak a barátaink miatt, - mosolygott a lány. - Van ennél egy sokkal fontosabb ok is.

21. FEJEZET Thomas Brendára bámult. - Te tudod, mi jár a fejemben… Szóval mi az a fontosabb ok? Thomas arra gondolt, hogy a VESZETT követni és irányítani is tudja őket. - Pontosan. - mondta Brenda. - És? - Thomas türelmetlenül várta, hogy folytassa… - 55 -

James Dashner – A Halál - kúra

A lány előrehajolt és belefogott: - Ismerek egy Hans nevű fickót, aki Denverbe költözött, ő is immunis, mint mi. Orvosként dolgozott a „VESZETT”-nek, amíg nézeteltérése nem támadt a fejesekkel, valami agyi implantátumok miatt. Túl kockázatosnak és embertelennek tartotta, amit a „VESZETT” akart csinálni, valami keresztezéseket. Nem hagyták őt elmenni, de sikerült megszöknie. - Hogy dolgoznak ezek a biztonsági őrök... - jegyezte meg Thomas. - Szerencsénkre, hogy így dolgoznak! - vigyorgott Brenda. - Ez a Hans egy zseni. Minden apró részletet tud erről az implantátumról, ami a fejünkben van, meg úgy általában az agyról. Onnét tudom, hogy Denverbe ment, mert mielőtt a városba kerültem volna, küldött egy üzenetet. Ő képes helyreállítani a dolgokat a fejetekben, vagy kiszedni ezt az implantátumot. Nem tudom, hogy működnek ezek, de ha bárki meg tudja csinálni, akkor ő az, és szívesen megteszi. Ugyanúgy utálja a „VESZETT”-et, mint mi. Thomas elgondolkodott. - Már háromszor láttam, hogy irányítani tudnak minket. Albyt, mikor valami láthatatlan erővel küzdött, Gallyt, amikor eldobta a kést, ami megölte Chuck-t és Teresát, amikor a kunyhóban voltunk. Ez utóbbi volt Thomas számára a legzavaróbb emlék. - Pontosan. Manipulálnak minket, hogy olyat tegyünk, amit nem akarunk. Nem látod és nem hallod a hangjukat, mégis befolyásolni tudnak. Ha a „VESZETT” ránk talál, akkor megint az irányításuk alá tudnak minket vonni. Ez a legutolsó dolog, amire szükségünk van. Thomasnak megint volt min gondolkodnia. - Úgy néz ki, bőven van rá okunk hogy Denverbe menjünk. - mondta. - De majd meglátjuk, mit szól hozzá Newt és Minho, ha felébrednek. Brenda bólintott. - Rendben. - közelebb lépett Thomashoz és megcsókolta az arcát. Thomas libabőrös lett. - Tudod a legjobb dolog ott az alagutakban az volt, hogy nem volt törvény. - nézett a lány Thomasra. Megyek a kapitány kabinjába, felébresztem Jorge-t. Megfordult és elment. Thomas pedig reménykedett, hogy az arca nem túlságosan vörös. Visszadőlt az ágyra és az imént hallottakon töprengett. Végre, el tudnak mozdulni valamilyen irányba. Van céljuk. Érezte, hogy elmosolyodik, és nem csak a kapott csók miatt. Minho a megbeszélésüket Gyűlés-nek nevezte valószínűleg a régi idők emlékére. A végére Thomas olyan fejfájást kapott, hogy azt hitte kiugrik a szemgolyója. Minho végig az ördög ügyvédjét játszotta minden kérdésnél, és valamilyen okból végig csúnyán nézett Brendára. Thomas tudta, hogy a dolgokat minden szemszögből meg kell vizsgálni ahhoz, hogy helyesen döntsenek, de magában azt kívánta, bárcsak Minho adna Brendának egy kis szünetet.

- 56 -

James Dashner – A Halál - kúra

Miután egy óra hosszáig érveltek és ellenérveltek, ugyanazt a kört lefutották egy tucatszor, egyhangúlag úgy döntöttek, hogy Denverbe mennek. Úgy tervezték, hogy amikor a repülőtéren leszállnak a Berg-gel, azt a történetet adják le, hogy a kormánynál szeretnének szállítási munkát végezni. Szerencsére a Berg jelöletlen volt, úgy tűnik a „VESZETT” nem reklámozta magát a nagyvilágban. Át kell esniük egy vizsgálaton, ami megállapítja, hogy ők immunisak a Kitörés-re és bemehetnek a városba. Kivéve Newt-et, aki fertőzött. Ő addig a Berg-en marad, amíg ki nem találnak valamit. Lebonyolítottak egy gyors vacsorát és Jorge visszament a pilótafülkébe aludni. Azt mondta, szeretné magát teljesen kipihenni. Denver csak pár órányira volt tőlük, így elhatározták, hogy éjszakára ott maradnak ahol vannak. Thomas egyedül szeretett volna maradni, így a fejfájására hivatkozva a fal felé fordult, magára húzott egy takarót és összegömbölyödött. Bár félt attól, mit hoz a jövő, most nyugalmat érzett. Lehet, hogy sikerül nekik örökre megszabadulni a „VESZETT”-től. Újra átgondolta a menekülésüket, mindent, ami útközben történt. Minél több mindenen mentek keresztül, annál kétségesebbé vált, hogy bármi köze legyen az egésznek a „VESZETT”-hez. Ahhoz túl elszántan harcoltak az őrök, hogy visszatartsák őket, minthogy megrendezett lett volna az egész. Végre sikerült elaludnia. Álmodott. Még csak tizenkét éves. Egy széken ül. Vele szemben egy férfi, aki nagyon szomorúnak tűnik. Egy ablakon keresztül figyelik őket. - Thomas. - kezdte a férfi. - Mostanában egy kicsit… messzire kerültél. Azt akarom, hogy gyere vissza. Te és Teresa tudtok telepatikusan beszélni. A dolgok jól haladnak előre, minden a becsléseink szerint alakul. Ideje összpontosítani. Thomas szégyenkezést érez, és szégyelli, hogy szégyenkezik. Ez összezavarja őt. Vissza akar menni a kollégiumba. A férfi érzékeli ezeket. - Ne hagyjuk el ezt a szobát, amíg nem érzed az elkötelezettséget. Úgy hangzanak ezek a szavak, mintha egy szívtelen bíró mondaná ki a halálos ítéletet. - Megérzem a pórusaimban, ha nem leszel őszinte. Érted? Thomas bólintott. - Miért vagyunk itt? - kérdezi a férfi. - A Kitörés miatt. - Ettől bővebben szeretném hallani. Thomas hallgat. Bizonyos lázadás-félén ment keresztül az utóbbi időben, de tudja, ha beszámol ennek az embernek azokról a dolgokról, amiket hallani szeretne, akkor távozhat. Visszatér ahhoz, amit eddig kértek tőle; tanulni fog. - 57 -

James Dashner – A Halál - kúra

- Rajta. - biztatja őt a férfi. Thomas felidézi magában azt, amit szó szerint betanult, és elkezdi mondani. - A Napkitörések átalakították a Földet. Számos Kormányépület veszélybe került. A Katonai Betegségellenőrző Központban, a biológiai hadviselésre kifejlesztett mesterséges vírus kiszabadult. A vírus bekerült a nagy populációjú központokba és nagyon gyorsan terjedt. Kitörés néven vált ismertté. A túlélők új Kormányt hoztak létre, és minden támogatást megadva a „VESZETT”-nek, azzal bízták meg, hogy találják meg az immunisak közül a legjobbakat, legokosabbakat. Terveket készítettek arra, hogyan tudnák a legjobban feltérképezni az emberi agy-mintákat, hogy megállapítsák, miért nem hat rájuk a vírus. A tervek az emberi érzelmekre épültek fel. A kutatás vez… És mondta-mondta folyamatosan ezeket az utált szavakat, szinte levegőt sem véve. Thomas megfordult és elfutott a sötétségbe.

22. FEJEZET Thomas úgy gondolta, el kell mesélnie a többieknek is az álmát. Főleg ha ezek emlékek, amik visszatértek hozzá. Ahogy leültek a második Gyűlésükre, senki nem szólalt meg, amíg be nem fejezte. A pilótafülke közelében telepedtek le, így Jorge is hallotta az egészet. Amikor Thomas befejezte, várta, hogy mondjanak valamit a többiek. - Nem értem mi köze ennek bármihez? Csak még jobban gyűlölöm a „VESZETT”-et. Még jó hogy meg tudtunk lógni és remélem Teresa hülye arcát se látom újra. - mondta Minho. Newt, aki eddig csendben ült, most megszólalt. - Brenda egy vérengző hercegnő a többi csajhoz képest. - Hmm… kösz. - kacsintott rá Brenda. - Mikor változtál meg? - kérdezte Minho a lánytól. - Tessék? - Mikor fordultál szembe a „VESZETT”-tel? Még akkor velük voltál, amikor kitalálták ezeket a hülye dolgokat, mint a Megperzselt város is. Készen álltál arra, hogy álarc mögé bújj és szórakozz velünk. Mikor álltál át a mi oldalunkra? Brenda nagyot sóhajtott és kissé mérgesen válaszolt. - Soha nem álltam az ő oldalukon. Soha! Nem értetem egyet azzal, amiket csinálnak. De mit tehettem volna? Vagy mit tehetett volna Jorge is? Azt tettük, ami a túlélésünkhöz kellett. De amikor ott voltam a városban, ez ráébresztett… ráébresztett, hogy van esélyünk. Thomas témát akart váltani, ezért azt kérdezte: - 58 -

James Dashner – A Halál - kúra

- Brenda, mit gondolsz, a „VESZETT” továbbra ránk akarja majd kényszeríteni az akaratát? Fognak még velünk szórakozni? - Ezért kell megtalálnunk Hans-t - vonta meg a vállát. - Csak azt tudom, hogy mindent el fognak követni, hogy ránk bukkanjanak. Láttam már, amikor valakit azzal a készülékkel az agyában irányítottak. De az közel volt és megfigyelés alatt. Mivel mi elég messzire eljöttünk és nem láthatják éppen mit csinálunk, lehet hogy így nem fognak kockáztatni. - Miért ne? - kérdezte Newt. - Rákényszeríthetnek arra is, hogy láncoljuk magunkat egy székhez, amíg meg nem találnak. - Ahogy mondtam, nincsenek elég közel ahhoz, hogy manipulálni tudjanak az agyunkkal. De az is nyilvánvaló, hogy szükségük van rátok. Ezért nem kockáztatják meg, hogy megsérüljetek vagy meghaljatok. De lefogadom, hogy hamarosan egy csomó ember a nyomunkban lesz. Ha elég közel kerülnek hozzánk, akkor majd elkezd kiborulni a bili. Ezért kell igyekeznünk Denverbe. - Megyünk és kész! - mondta Thomas. - És tudjátok mit? A legközelebbi Gyűlésig várjunk vagy száz évet! - Benne vagyok. - szólt Minho. Mindenki Newtre nézett. - Én Kerge vagyok. - szólalt meg. - Rohadtul nem számít a véleményem! - A városban tudunk rajtad segíteni. Majd Hans kézbe veszi a fejed. Addig meg majd óvatoak leszünk. - mondta Brenda. Newt elhomályosult tekintettel pattant fel és ököllel verni kezdte a falat. - Először is, nem számít, hogy ott van-e az az izé az agyamban. Már úgyis őrült leszek. De ahhoz még nem vagyok elég őrült, hogy úgy haljak meg, hogy előbb megfertőzök egy csomó egészséges embert! Thomasnak eszébe jutott a boríték, amit Newt adott neki. Az ujjai megrándultak, hogy kihúzza és elolvassa… Senki nem szólt. - Csak titeket próbállak meggyőzni… - mormogta Newt. - Tudjuk, hogy a „VESZETT” kúrája csak mese volt. Nem akarom én is tovább irtani az embereket ezen a kurva bolygón. A Berg-en maradok, amíg ti a városba mentek. Megfordult és elment. - Na, ez jól ment. - morogta Minho. - Ezek szerint vége a Gyűlésnek. - felállt és a barátja után indult. Brenda összeráncolta a homlokát és Thomasra nézett. - Hidd el, helyesen cselekszünk. - Nem hiszem, hogy van jó vagy rossz. - mondta Thomas. - Csak rémes és nem annyira rémes. A két fiú után indult, közben megtapogatta a borítékot a zsebében. „ Mit akar vajon közölni?” És vajon meg fogja tudni valaha is, mikor jön el a megfelelő idő, amikor kinyithatja? - 59 -

James Dashner – A Halál - kúra

23. FEJEZET Thomasnak nem sok ideje maradt azon gondolkodni, hogy milyen lesz a külvilág és mit tervez ellenük a „VESZETT”, mert hamarosan leszálltak, és már a Berg mellett álltak. Izgatott volt, a gyomrában mintha lepkék csapdostak volna a szárnyaikkal. - Készen álltok? - kérdezte Brenda. Előttük nagyjából 100 méterre, egy betonfal állt, nagy vasajtóval. - El is felejtettem milyen hívogató ez a hely. - horkant fel Jorge. - Biztos, hogy tudod mit csinálsz? - fordult felé Thomas. - Fogd be a szád barátom, és bízd rám a dolgokat. Találjatok ki magatoknak valami nevet. A keresztnevetek maradhat a mostani. A végén úgyis csak azzal fognak törődni, hogy mi immunisak vagyunk. Nem adok két napot, vadászni fognak ránk, hogy dolgozzunk a Kormánynak. Értékesek vagyunk. Nem kell beszarni Thomas. - Neked se Minho! - tette hozzá Brenda. Megvannak az iratok, amiket Jorge hamisított? - Nem vagytok olyan viccesek. - morogta Minho. Jorge és Brenda elindultak az ajtó felé. Minho a nyomukban volt. Thomas még habozott. Felnézett a magas falra, ami az Útvesztő falára emlékeztette őt. Bevillant az a szörnyű emlék, mikor Albyt a sűrű borostyán mögé rejtette a Siratók elől. Örült, hogy ez a fal csupasz. Ahogy közeledtek az ajtóhoz, úgy tűnt egyre magasabbnak a fal. Mikor végre odaértek, elektromos zümmögés hallatszott, majd megszólalt egy női hang. - Mondják meg a nevüket és hogy miért jöttek a városba. Jorge hangosan válaszolt. - Jorge Gallaraga vagyok, ők pedig a munkatársaim. Brenda Despain, Thomas Murphy és Minho Park. Helyszíni vizsgálatokat kell végeznünk és információkat beszereznünk. Hivatásos Berg pilóta vagyok. Már minden szükséges papírmunkát megcsináltam. Nézze meg! Kihúzott néhány papírlapot a zsebéből és a kamera elé tartotta. - Várjanak. - mondta a hang. Thomas homlokán gyöngyözni kezdett az izzadság. Szinte biztosra vette, hogy nemsokára megszólal a riasztó és fegyveres őrök rohannak ki a kapun. Utána visszaviszik a fehér szobába, vagy még rosszabb… Pár perc múlva kattanások, majd egy hangos puffanás hallatszott. Az egyik vasajtó kinyílt. Thomas megkönnyebbülve látta, hogy nincs senki a túloldalán. Újabb fal állt előttük, újabb nagy ajtóval. De az ajtó tele volt képernyővel és valamilyen panelekkel. - Gyerünk. - szólt Jorge és úgy sétált át, mintha minden nap erre közlekedne. - 60 -

James Dashner – A Halál - kúra

Jorge megnyomott egy gombot és elkezdte beütni a hamis neveket és azonosító számokat. Csendben várakoztak. Thomas hirtelen úgy érezte, nagy hibát követtek el. Máshol kellett volna bejutniuk a városba. Lehet, hogy már értesítették a „VESZETT”-et és várják a szökevényeket. „Nyugi, nyugi”- mondogatta magának Thomas. Aztán egy pillanatig azon aggódott, hogy ezt hangosan is kimondta. Megszólalt a női hang. - Papírok rendben. Menjenek a vírus-vizsgálóhoz. Jorge az egyik panelhez lépett. Thomas nézte, hogy kinyúlik egy kar a szerkezetből, aminek a végén egy szemvizsgáló készülék-féle helyezkedett el. Jorge előrehajolt és a szerkezethez nyomta az arcát. Egy kis drót kígyózott ki, ami megszúrta Jorge nyakát. Néhány sziszegő és kattanó hang után a szerkezet visszahúzódott. Jorge ellépett onnét. A panel fordult egyet és egy ugyanolyan szerkezet jelent meg. - A következő. - szólt a hang. Brenda ránézett Thomasra és odalépett a panelhez. Ugyanaz ismétlődött, mint Jorge-nál. - A következő. - szólt ismét a hang. Minho ment keresztül a vizsgálaton. Végül Thomas lépett oda, és hajolt a műszerhez. Felkészült a fájdalomra, amit majd a drót okoz a nyakán, de észre sem vette és már el is tűnt. A gép belsejében néhány színes villogó fényt látott, és egy kis nyomást érzett a szemén. Kész is volt. A női hang megszólalt ismét: - A VFV vizsgálat kimutatta, hogy Önök immunisak mindannyian. Remélem, tisztában vannak vele, itt Denverben mik a lehetőségeik. Kérem, ne reklámozzák az immunitásukat. A városban mindenki egészséges és vírusmentes, de sokan ellenségesek az immunisakkal. - Azért vagyunk itt, ne felejtsétek el, hogy néhány egyszerű feladatot elvégezzünk, és már megyünk is. Valószínűleg egy hét múlva. Remélem a mi kis titkunk… titok marad. - Mi az a VFV? - suttogta Thomas Minhónak. - Szerinted én tudom? - Vírusos Fertőzés Veszély!- mondta Brenda. - De ne beszélj. Gyanús, ha ezt valaki nem tudja. Thomas kinyitotta a száját, hogy mondjon valamit, de hangos sípolás hallatszott, majd kezdett kinyílni az ajtó. Egy újabb folyosóra kerültek. Újabb fal és újabb zárt ajtó elé. Thomas eltűnődött, vajon milyen hosszú lehet ez a folyosó-rendszer? - Egyenként menjenek át a detektoron. - irányította őket a női hang. - Mr. Gallaraga az első. Jorge belépett a kis helyiségbe és becsukódott utána az ajtó. - Mi az a detektor? - kérdezte Thomas. - Egy érzékelő dolog. - válaszolt Brenda kurtán. Zümmögés hallatszott és újra kinyílt az ajtó. Jorge már nem volt ott. - 61 -

James Dashner – A Halál - kúra

- Ms. Despain következik. - mondta a már unalmas női hang. Egy perccel később Minho következett. - Ha nem találkoznánk a túloldalon, ne felejtsd el, hogy bírlak! - nézett Minho Thomasra. A női hang ezután Thomast szólította. Belépett és becsukódott mögötte az ajtó. Több kis sípoló hang hallatszott, majd kinyílt egy ajtó. Mindenfelé emberek voltak. Thomas szíve megállt egy pillanatra. De szerencsére meglátta a barátait, akik nyugodtan álltak. Férfiak és nők nyüzsögtek körülöttük, sokan zsebkendőt tartottak a szájuk elé. Egy hatalmas átriumban voltak. Az üvegtetőn keresztül rengeteg fény áradt be. Thomas kinézett és egy felhőkarcoló tetejét látta. Minden ragyogó napsütésben állt. Thomas bámult mint egy kisgyerek, úgy lekötötte a sok látnivaló, hogy megfeledkezett arról is, milyen ideges volt egy pár perce. - Nem rossz, mi haver? - kérdezte Jorge. - Tetszik. - mondta Minho. Thomast teljesen elkápráztatta ami körülötte volt. - Mi ez a hely? Kik ezek az emberek? Csodálkozva néztek rá, de Brenda arca hirtelen elszomorodott. - Mindig elfelejtem, hogy kitörölték az emlékeidet. Ez egy sétálóutca. Körbe lehet menni az egész városon. Főleg üzletek és vállalkozások vannak itt. - Még sosem láttam ennyi …. - elnémult, mert egy sötétkék kabátos férfi közeledett feléjük, miközben Thomast nézte. Elég komornak tűnt. - Hello. - suttogta Thomas, amikor az idegen felé biccentett. A férfi odaért hozzájuk. Megállt előttük. - Tudjuk, hogy néhányan megszöktek a „VESZETT”-től. Mivel most szállt le a Berg, azt hiszem ti is közéjük tartoztok. Adok nektek egy névjegykártyát, ha segítségre szorulnátok. Ne féljetek, mindenkinek felajánljuk a segítségünket, aki a városba érkezik. Átadott Thomasnak egy kártyát, sarkon fordult és szó nélkül elment. - Mi a fene volt ez az egész? - kérdezte Minho. - Mi van rajta? Thomas megnézte. Ez állt rajta: „Üdvözli Önt a Segítő Jobb csoport. Címünk: Kenwood és Brookshire sarok, 2792-es Apartman” Thomas torka összeszorult, amikor elolvasta a kártya alján lévő aláírást. Sápadt arccal nézett Minhóra: - Ez Gally!

24. FEJEZET - 62 -

James Dashner – A Halál - kúra

Hamarosan kiderült, hogy Thomasnak nem kell megmagyaráznia ki az a Gally. Amikor Brenda és Jorge a „VESZETT”-nek dolgoztak, tudtak mindent Thomas és Gally rivalizálásáról. Thomas viszont csak arra tudott gondolni, hogy ez a fiú dobta el a kést, ő ölte meg a legjobb barátját, Chuck-ot, aki Thomas kezei között vérzett el. Amikor Thomas Gallyra vetette magát, utána azt hitte megölte őt. Most bizonyos megkönnyebbülés töltötte el, hogy mégsem gyilkos. - Ez nem lehet igaz! - mondta Brenda. - Miért ne lehetne? - kérdezte Thomas. - Mi történt vele miután elvitték? Ő... - Egy hetet töltött a gyengélkedőn. Eltört az arccsontja. De az semmi nem volt ahhoz képest, hogy milyen pszichológiai trauma érte. Minden előre meg volt tervezve, mert a pszichológusok azt hitték, majd értékes mintákat nyerhetnek ebből az esetből. Kényszerítették Gally-t, hogy eldobja a kést és kényszerítették Chuck-ot, hogy eléd ugorjon. Eddig Thomas Gally iránt érzett gyűlöletet, de ha igaz volt, amit Brenda mondott, akkor ő is csak a „VESZETT” eszköze volt. Az is dühítette, hogy ezek szerint nem helyette halt meg Chuck. Még dühösebb lett a „VESZETT”-re. - Hallottam, amikor az egyik pszichológus azt mondta, - folytatta Brenda - hogy ennek a Változónak a célja egy bonyolult kölcsönhatás, te, a fiúk és Chuck halálának látványa között. Thomas egy pillanatig úgy érezte, valakit kiragad a tömegből és kiveri belőle a szart is. De aztán vett egy nagy levegőt, remegő kézzel beletúrt a hajába és azt mondta: - Semmin nem lepődök meg soha többé! - Gally agya nem tudta feldolgozni, amit csinált. - mondta Brenda. - Teljesen bekattant, el kellett őt küldeniük. Nem volt többé használható a számukra. De abban biztos vagyok, hogy soha senkinek nem meséli el ezt az esetet. - És miért gondoltad, hogy ez nem lehet Gally? Lehet, hogy javult az állapota itt a külvilágban. - Bármi lehetséges. - felelte Brenda. - De láttam őt. Olyan volt, mint aki a Kitörés utolsó fázisában van. Kiabált, köpködött, megpróbált megenni egy széket, tépte a saját haját… - Én is láttam. - tette hozzá Jorge. - Éppen elkapták az őrök. Meztelenül rohangált a folyosón és teli torokból üvöltözte közben, hogy bogarak mászkálnak benne. - Kíváncsi vagyok mit jelent ez a Segítő Jobb. - mondta Thomas. - Hallottam már pletykákat róluk. - válaszolta Jorge. - Állítólag egy föld alatti csoport, akik a „VESZETT” ellen vannak. - Lehet, hogy meg kellene őket keresni. - vélte Thomas. Brenda arcán kétségek tükröződtek. - Azt hiszem, legelőször Hans-t kell megkeresnünk. Minden más előtt. Thomas meglengette a névjegykártyát. - 63 -

James Dashner – A Halál - kúra

- El kell mennünk Gallyhoz. Szükségünk van valakire, aki ismeri a várost. - Thomas úgy érezte a zsigereiben, ennek kell lennie az első lépésüknek. - Mi van, ha ez valami csapda? - Igen. - mondta Minho. - Át kellene gondolnunk. - Nem. - rázta Thomas a fejét. - Nem próbálkozhatunk vaktában. Néha a szívünkre kell hallgatni és nem az eszünkre. Most én határozottan azt érzem, hogy fel kell vele vennünk a kapcsolatot. Valami azt súgja, oda menjünk. Legalább megtudjuk, tényleg az a Gally-e, akit mi ismerünk. Ha igen, akkor minden oka megvan rá, hogy a mi oldalunkon álljon. A többiek kifejezéstelen arccal néztek rá, mintha további érveket várnának tőle. - Látom egyetértetek. - mondta Thomas. - Hogy jutunk erre a helyre? - Hallottál már a Taxiról? - sóhajtott egy nagyot Brenda. Ettek gyorsan valamit a plázában és fogtak egy taxit. Amikor Jorge kártyával fizetett, Thomas elkezdett aggódni, a „VESZETT” ezen a nyomon nem talál-e rájuk. Suttogva megkérdezte erről Jorget. - Elgondolkodtató, mert már Gally is tudta, hogy jövünk. De erről a Segítő Jobb csoportról már hallottam. - Nem lehet valami közük Teresa csoportjához? Hiszen ők előbb érkeztek. - mondta Brenda. - Biztos, hogy jó ez az ötlet? - kérdezte Jorge. - Na jó, minden rendben lesz. Sokkal egyszerűbb elrejtőzni egy ekkora városban, mint bárhol másutt, ha a „VESZETT” keresne minket. Csak nyugi. Thomas csak bámult ki az ablakon. Nem győzte beinni a szeme a rengeteg látnivalót. Emlékezett a vezető nélküli lebegő rendőrségi járművekre még a gyerekkorából. Mindenki Zsarugépeknek hívta őket. De a rengeteg ember, a felhőkarcolók, a holografikus reklámok, a különböző fények… olyan nehéz volt elhinni, hogy ez mind igazi és nem a „VESZETT” manipulált valamit a látóidegeivel. Gondolkodott, ha ő városban élt, akkor hogy felejthette el ezt az egész pompát. Talán mégsem annyira rossz ez a világ. Több ezer ember jött-ment, tették a dolgukat, élték a mindennapjaikat. De amikor beljebb értek a városközpontba, alkalma volt részleteket is látni. Mintha minden ember feszengve közlekedett volna. Sokan maszkot viseltek, sokan zsebkendőt tartottak a szájuk és orruk elé. És mintha mindenki kikerült volna mindenkit. Ami első ránézésre udvariasságnak tűnt, alaposabban megfigyelve feltűnő óvatosság volt. Ahogy kifelé haladtak a város központjából, egyre több poszter borította az épületek falait. A legtöbb félig leszakítva, vagy lefújva festék spray-vel. Némelyik a Kitörés-re figyelmeztette az embereket és óvintézkedéseket javasolt. Volt, ami a város veszélyeire figyelmeztetett, és olyan is volt, ami azt taglalta, mi a teendő ha fertőzött személlyel találkoznak. Néhány borzalmas kép is volt kiragasztva a Kergékről. Az egyik plakáton megakadt Thomas szeme. Egy szigorú arcú nőt ábrázolt. A kép alatt a szöveg: - 64 -

James Dashner – A Halál - kúra

PAIGE KANCELLÁR SZERET TÉGED Azt mondta Brenda, ő az egyetlen, akiben meg lehet bízni. Már meg is fordult, hogy megkérdezze a lányt, de meggondolta. Majd ha kettesben lesznek. Ahogy visszanézett, látta, hogy több ilyen plakát van kitéve, de a legtöbbet graffiti takarta. Igazán nehéz lett volna megmondani, hogy is nézett ki a nő, hiszen a legtöbb plakáton ördög szarv és bajusz díszelgett rajta. Nagyszámú biztonsági ellenőr volt látható mindenhol. Piros inget és gázálarcot viseltek. Egyik kezükben fegyver volt, a másikban a vírusvizsgáló berendezés kisebb változata. Minél messzebb jutottak, annál piszkosabb, elhanyagoltabb képét látták a városnak. Szemét borította a járdákat, az épületek falait graffiti lepte el. Nagyon sok ablak ki volt törve. Hiába ragyogott a nap, valami sötétség járta át ezt a környéket. A taxi egy sikátorba fordult be velük, ami teljesen üres volt. Egy húszemeletes épület előtt álltak meg. - A 2792-es szám a második emeleten van. - mutatott fel Jorge. Minho füttyentett egyet és azt mondta: - Nagyon otthonos. Thomas egyet értett vele. A hely egyáltalán nem tűnt barátságosnak, és messze nem keltett hívogató hatást. Thomas szinte ideges lett tőle. Nem szívesen indult föl a lépcsőkön. De Brenda meglökte. - A te ötleted volt, akkor vezess! Thomas nagyot nyelt és elindult. A többiek követték. A repedezett, megvetemedett ajtó, amin a 2792-es szám lógott, úgy nézett ki, mintha már ezer éve készült volna. Halvány festéknyomok mutatták, hogy valamikor zöldre volt festve. - Tiszta őrület. - suttogta Thomas. - Őrület. Minho felhorkant. - Thomas, ha még egyszer elmondod, fenéken rúglak. - Ha csak nem rohannak ki előbb, tüzelő fegyverekkel. - tette hozzá Jorge. - Fogjátok be! - suttogta Thomas és bekopogott. Néhány másodperc múlva kinyílt az ajtó. Thomas azonnal tudta, hogy a fekete hajú srác Gally, az Útvesztőből. Semmi kétség. De az arcát csúnya hegek borították, a jobb szeme mintha állandóan be lett volna dagadva, az orra pedig, ami az incidensük előtt is elég nagy volt, most kissé ferde is volt. - Örülök, hogy eljöttetek. - mondta reszelős hangon. - Még a világvége előtt.

- 65 -

James Dashner – A Halál - kúra

25. FEJEZET Gally hátralépett és kitárta az ajtót. - Gyertek be. Thomast elöntötte a bűntudat, amikor meglátta mit művelt Gally arcával. De fogalma sem volt róla, hogy ilyenkor hogy illik viselkedni, mit illik mondani. Így csak bólintott és szó nélkül bement. Egy sötét, de tiszta szobába léptek be, ahol nem volt bútor. Az ablakon egy nagy sárga takaró lógott, ez adta a kísérteties fényt. - Foglaljatok helyet. - mutatott a padlóra Gally. Thomas csak arra tudott gondolni, honnét tudhatta meg a Segítő Jobb, hogy ők Denverbe vannak, de az ösztöne azt súgta, egyelőre ne játsszon nyílt lapokkal, várja meg ők mit mondanak. Leültek a padlóra Gallyval szemben. Gally arca még így a félhomályban is szörnyen nézett ki. - Tudod, ő Minho. - mondta félszegen Thomas. - Ők pedig Brenda és Jorge, Ők a „VESZETT”-nek… - Tudom kik ők. - szakította félbe Gally. - Nem tűnt őrültnek, inkább valami érzéketlenség látszódott rajta. - Az a hülye „VESZETT” visszaadta a múltamat. Persze a megkérdezésem nélkül! Minhóra nézett: - Hé, te marha rendes voltál velem az utolsó Gyűlésen! Köszönet érte! - mondta gúnyosan. Thomas összezsugorodott emlékei csak annyit őriztek meg, hogy Minho megfenyegette Gallyt. El is feledkezett már róla. - Rossz napom volt! - felelte Minho, de nem látszott rajta hogy bármit is megbánt volna. - Igen. Fátylat a múltra, nem igaz? - vihogott Gally. Minho nem mutatott megbánást, de Thomas nem bírta ki, hogy ne mondja: - Sajnálom, amit tettem veled, Gally. - a fiú szemébe nézve mondta, mert szerette volna, ha hisz neki. - Te sajnálod? Én öltem meg Chuck-t. Miattam halt meg! A szavai semmiféle enyhülést nem váltottak ki Thomasban, csak szomorú lett. - Nem a te hibád! - mondta megnyugtató hangon. - Ez egy csomó idióta. - mondta Gally mereven. - Ha tudtam volna, mit akarnak, talán meg bírom állítani őket, hogy ne tudjanak irányítani. De abban a hszemben voltam, hogy Thomast ölöm meg, nem pedig azt a szegény gyereket. - Ezt a nagylelkűséget! - jegyezte meg Minho. - Meg akartál ölni? - kérdezte tőle Thomas őszinte meglepetéssel. - Elég nyálas voltál velem. Úgy utáltalak, mint senki mást az életemben. De hagyjuk a múltat, ne rágódjunk rajta. A jövőről kell beszélni. Arról, hogy jön a világ vége. - Várj csak egy percet haver, - szólt Jorge. - Először mond már el nekünk, de aprólékosan, mi történt onnantól fogva, hogy elkerültél a „VESZETT”-től, egészen odáig, hogy ott kötöttél ki, ahol most ülsz. - 66 -

James Dashner – A Halál - kúra

- Azt is szeretnénk tudni, - tette hozzá Minho - hogy honnét tudtátok meg azt, hogy mi idejöttünk. És ki volt az a furcsa fickó, aki átadta a névjegykártyát? Gally újra vihogni kezdett, amitől még ijesztőbbé vált az arca. - Igazuk van. - szólt Thomas. - Mindent el kell mondanod. Különösen, ha azt szeretnéd, hogy segítsünk. - Nekem? - kérdezte Gally. - Mikor kértem én ilyet? De azt hiszem ugyanaz a célunk. - Na figyelj! Szükségünk van valami bizonyítékra, hogy bízhatunk benned. Te csak beszélj. Hosszú szünet után Gally elkezdett beszélni. - A srác, aki átadta a névjegykártyát, Richard. A Segítő Jobb csoport egyik tagja. A csoport minden városban létezik, ahol maradt egyáltalán város ezen a szaros bolygón. A „VESZETT” ellen működik a csoport. Sajnos mi nem rendelkezünk ugyanolyan erőforrásokkal, mint ez a hatalmas és erős szervezet. Ahhoz hogy fel tudjunk lépni ellenük, még hiányoznak információk. - Már hallottam a csoportról. - mondta Brenda. - Te hogy kapcsolódtál be? A „VESZETT” fő komplexumában van egy pár kémünk. Elmagyarázták nekem, hogy aki megzavarodik, azt elküldik. Ezért én mindent megtettem, hogy kikerüljek arról a helyről. Az egyik kémünk ismeri az épületek funkcióit, a biztonsági rendszereket, meg ilyesmiket. Mikor engem el akartak szállítani, a fene tudja hová, a Segítő Jobb megtámadta a kocsit, és idehoztak. Az pedig, hogy honnét tudtam rólatok… kaptam egy névtelen üzenetet a Netblock-ra. Azt hittem ti küldtétek. Thomas Brendára nézett, de a lány megvonta a vállát. - Szóval nem ti voltatok. - mondta Gally. - Akkor lehet, hogy valaki a központból adott le riasztást. Talán a fejvadászoknak. Ha már valaki tud a szökésről és a Berg-ről, már csak meg kell hackelni a repülőtér-rendszer nyilvántartását… - És azért akartál velünk beszélni, hogy a „VESZETT” leszámolásáról beszéljünk? - kérdezte Thomas. Egy ilyen dolognak még a távoli lehetősége is reménnyel töltötte el. Gally lassan bólintott. - Ez a lényeg, de nem olyan egyszerű a dolog. Két nagy probléma van. - Mi az? Mondd már! - szólt Brenda türelmetlenül. - Nyugi, kislány! - Milyen probléma? - kérdezte Thomas is. - Először is, a Kitörés féktelenül terjed az egész hülye városban. A korrupciónak köszönhetően a kormányzati fejesek, ha megkapják a betegséget, eltitkolják. Van egy szer, ami lelassítja a betegség folyamatát. A „Boldogság”. De attól hogy ezt szedik, még ugyanúgy megfertőzik az egészségeseket, úgyhogy folyamatosan terjed a vírus. Valószínűleg ugyanez a helyzet a világ minden táján.

- 67 -

James Dashner – A Halál - kúra

Thomasnak összeszorult a gyomra attól, hogy egy olyan világban éljen, ami hamarosan tele lesz a Kergék hordáival. - Mi a másik probléma? - kérdezte Minho, mintha ez nem lenne éppen elég. - Az olyan emberek, mint mi vagyunk. - Az olyan emberek, mint mi vagyunk? - ismételte meg Brenda. - Úgy érted az immunisak? - Igen. - Gally előrehajolt. - Eltűnnek. Elrabolják, vagy elmenekülnek, nem lehet tudni. Mint a kámfor, köddé válnak, és senki nem tud semmit. Egy kismadár azt csiripelte, hogy összegyűjtik őket és eladják a „VESZETT”-nek, további vizsgálatok miatt. Nem tudom. De függetlenül attól, hogy ez igaz, vagy sem, a városban az immunisak száma a felére csökkent az elmúlt hat hónapban. Mind nyom nélkül tűnt el. Ez elég sok gondot okoz, mert a városnak szüksége van olyanokra, akiknek normális az agya. Thomas szorongást érzett. - De a legtöbb ember gyűlöl minket. Nem lehet, hogy megölték őket? - gyűlölte a másik lehetőséget, hogy a „VESZETT” kísérletezik rajtuk. - Kétlem. - mondta Gally. - Az én kis madárkámnak elég megbízható forrása van és az ügy a „VESZETT”-től bűzlik. A város lakosságának nagy része beteg - bár a Kormány azt állítja, hogy nem. Az immunisak meg eltünedeznek. Ha így folytatódik, senki nem marad a városban. És ki tudja, mi van máshol! - Na és mit kezdjünk ezzel? - kérdezte Jorge. Gally meglepődött. - Téged nem érdekel, hogy vége a civilizációnak? Összeomlik a város. A világ. Hamarosan csak pszichopaták lesznek, akik meg akarnak enni vacsorára. - Persze hogy érdekel. - felelte Thomas. - De mit tudunk ellene tenni? - Én csak azt tudom, hogy mi a „VESZETT” irányelve a gyógymódra. Nyilvánvaló, hogy soha nem találják meg. Minden segítséget, támogatást megkapnak, mégsem jutnak semmire. Csak a védettek maradnak életben. Nem sokat veszíthetünk, bármivel is próbálkozunk. - Gally! - szólt Thomas. Nem tudsz valamit Teresáról és a többiekről? Ők is ma szöktek meg. Gally bólintott. - Igen. Megtaláltuk őket és ők is megkapták az üzenetet. „Teresa”- suttogta Thomas. Átvillant benne valami kis remény, hogy ha a „VEZETT” az ő agyában is visszaállította a törlést, akkor a „VESZETT jó” ragaszkodása már a múlté. - Azt mondta Teresa, nem ért egyet a „VESZETT” -tel, de valami új ciklus kezdődik, és téged is említett Thomas, hogy reméli, te is benne leszel a dologban. Thomas felnyögött. - Ez nem hangzik túl jól. Gally vállat vont. - 68 -

James Dashner – A Halál - kúra

- Semmit nem lehet tudni manapság. Az egyik ember a csoportból még egy érdekes szóbeszédet hallott. Azt mondta kapcsolódik a szökésetekhez. Nem tudom, hogy követni tudtak titeket, vagy sem, de sejtik, hogy ebbe a városba jöttetek. - Miért? - kérdezte Thomas. - És mi az a szóbeszéd? - Hatalmas vérdíjat tűztek ki egy Hans nevű fickóra, aki valamikor a „VESZETT”-nek dolgozott és most itt él. A „VESZETT” azt hiszi miatta jöttetek ide, és most meg akarják őt ölni.

26. FEJEZET Brenda felállt és határozott hangon mondta: - Megyünk. Most. Jorge és Minho azonnal felpattant és Thomas is csatlakozott hozzájuk. Meg kell találniuk Hans-t. Minél előbb, hogy kivegye a fejükből a nyomkövető berendezést. - Gally, megesküszöl rá, hogy amiket elmondtál nekünk az igaz? - Esküszöm. - a fiú tovább ült a padlón. - A Segítő Jobb mielőbb lépéseket akar tenni a „VESZETT” ellen. Jó lenne ha, Teresaék is csatlakoznának hozzánk. Minél többen vagyunk, annál jobb. Thomas úgy döntött, hogy megbízik Gallyban. Igaz hogy soha nem kedvelték egymást, de mivel ugyanaz az ellenségük, így egy csapatban kell lenniük. - Hol tudunk találkozni ha, beszélni szeretnénk veled? Itt, vagy valahol máshol? Gally elmosolyodott. - Minden nap itt leszek reggel kilencig. Egy héten keresztül. Addig nem hiszem, hogy történik bármi is. - Mi történne? - Thomas kíváncsi volt. - Egyenlőre eleget mondtam. Ha többet is akartok tudni, gyertek vissza. Itt leszek. Thomas a kezét nyújtotta és Gally megrázta. - Nem hibáztatlak semmiért. - mondta neki Thomas. - Láttam miket tesz a „VESZETT” a Változók érdekében. Tudom, hogy nem akartad megölni Chuck-ot. De azért nem kell megölelned minden találkozáskor. - Az érzés kölcsönös. Brenda már az ajtóban várta őket. Mielőtt Thomas is elindult volna, Gally megfogta a karját. - Az idő fogy. Tennünk kell valamit! - Visszajövünk. - felelte Thomas és követte a barátait. A remény megtalálta az utat hozzá, és magával ragadta. A következő napon találták meg Hans-t. - 69 -

James Dashner – A Halál - kúra

Jorge elvitte őket egy olcsó motelbe, miután vásároltak néhány ruhát és ennivalót. Thomas és Minho a szoba számítógépen keresgéltek, Jorge és Brenda pedig több tucat embert felhívtak telefonon. Végül sikerült megszerezniük Hans címét valakitől, akire Jorge azt mondta, hogy a „Barátom barátja és az ellenségem ellensége.” Akkor már túl későre járt az idő, így a motelben aludtak, Thomas és Minho a padlón, a másik kettő pedig a külön ágyakon. Másnap reggel lezuhanyoztak, ettek és felöltöztek az új ruhájukba. Hívtak egy taxit és bemondták Hans címét. Hasonló épület volt, mint ahol Gally tartózkodott, csak valamivel jobb állapotú. Felmentek a negyedik emeletre és bekopogtak a szürke fém ajtón. Egy nő szólt ki válaszul és azt bizonygatta, hogy semmiféle Hans nevűt nem ismer. De Jorge tovább kopogott. Akkor megjelent egy ősz hajú férfi és reszelős hangon azt mondta: - Engedd be őket. Egy perccel később már benn ültek a konyhában egy rozoga asztal körül. - Jó látni, hogy jól vagy Brenda. - szólt a férfi elég mogorván. - Neked is örülök Jorge. Nem vagyok valami jó hangulatban, de mondjátok, mit szeretnétek. - Azt hiszem sejted mi a fő oka, hogy itt vagyunk. - intett Brenda a fejével Minho és Thomas felé. - De azt is hallottam, hogy vérdíjat tűzött ki a „VESZETT” a fejedre. Úgyhogy sietnünk kellene, és neked is el kellene innét menned. Hans figyelembe sem vette, amit Brenda a vérdíjról mondott. A potenciális ügyfeleit nézegette. - Még az agyatokban vannak az implantátumok, ugye? Thomas bólintott, de hozzátette: - Én csak azt szeretném, hogy az ellenőrző készüléket távolítsa el. Az emlékeimet nem akarom visszakapni. És szeretném tudni… Hans összeráncolta a homlokát. - Miféle ostobaság ez? Milyen gyáva nyulat hoztál te ide Brenda? - Nem vagyok gyáva. - mondta Thomas. - Már túl sokan kotorásztak az agyamban. Hans égnek emelte a kezét, majd lecsapott az asztalra. - Na és ki mondta neked, hogy én bármit is akarok csinálni az agyaddal? - Kedves emberek vannak itt Denverben... - motyogta gúnyosan Minho. - Három másodpercet adok nektek, hogy elhúzzatok innét, vagy én doblak ki! - Mindenki fogja be! - kiáltott Brenda. Hans felé hajolt, és csendesen mondta neki: - Figyelj, Thomas nagyon fontos a „VESZETT”-nek. Nem kockáztathatjuk, hogy azért, mert neki és Minhónak ott van a fejében a nyomkövető, minket is elkapjanak. Hans Thomasra meredt, mint egy tudós, aki a kísérleti alanyt nézegeti. - Nekem nem tűnik fontosnak. - megrázta a fejét és felállt. - Adjatok öt percet, hogy felkészüljek. mondta és eltűnt az egyik ajtó mögött minden további magyarázat nélkül. - 70 -

James Dashner – A Halál - kúra

Brenda hátradőlt a székén és nagyot sóhajtott. - Nem is ment olyan rosszul. „Igen” - gondolta Thomas. - „De most jön a dolog rosszabbik része.” Megkönnyebbült attól, hogy Hans segít nekik, mégis egyre idegesebb lett. Engedje, hogy egy idegen kotorásszon az agyában? Minho kuncogott. - Úgy nézel ki Thomas, mint aki egy kicsit be van szarva. - Ne felejtsd el barátom, - mondta Jorge - te is sorra kerülsz. Öt perc. - Minél hamarabb túl vagyunk rajta, annál jobb. - felelte Minho. Thomas feje lüktetni kezdett. Az asztalra könyökölt és a fejét a kezébe temette. - Thomas, jól vagy? - nézett rá Brenda aggódva. - Csak meg kell… - éles fájdalom futott végig a gerincén. De ahogy jött, el is tűnt. Meglepetésében felült a széken és kihúzta magát. De váratlanul elkezdtek rángatózni a végtagjai. Lecsúszott a székről a földre. A háta nekicsapódott a kemény burkolatnak, lábai és karjai vadul csapkodtak. - Thomas! - kiáltott fel Brenda. - Mi baj? Annak ellenére, hogy elveszítette uralmát a teste felett, Thomas elméje tiszta maradt. Látta, hogy Minho mellé térdelt a földön és próbál segíteni, látta, hogy Jorge tágra meredt szemmel néz rá. Próbált beszélni, de csak a nyál csurgott ki a szájából. - Hallasz engem? - hajolt fölé Brenda. - Thomas, mi bajod? Végtagjai abbahagyták a rángatózást, elernyedtek. De nem tudta őket mozgatni. Majd megfeszült az erőlködéstől, de semmi. Próbált ismét szólni, de nem jött ki hang a torkán. Brenda tekintete megváltozott. Rémült volt. Nem tudta Thomas hogyan, de megmozdult a teste és felállt. Mint egy báb. Ordítani szeretett volna tehetetlenségében, de nem tudott. - Jól vagy? - kérdezte tőle Minho. Thomast pánik öntötte el, hogy nem ő irányítja a testét, a dolgok az akarata ellen történnek. Az ajtó felé fordult, ahol Hans eltűnt. A szájából szavak bukkantak elő, de fogalma sem volt honnét jönnek. - Nem …tudom… hagyom … ezt… kell tenni.

27. FEJEZET Mintha valami idegen vette volna át az uralmat a teste fölött. Kétségbeesetten küzdött ellene, az izmai megfeszültek. - Thomas! Irányítanak! - kiáltotta Brenda. - Küzdj! - 71 -

James Dashner – A Halál - kúra

Thomas tehetetlenül nézte, ahogy a keze a lány arcához ér, és Brenda leesik a földre. Jorge odaugrott, hogy megvédje Brendát, de Thomas állon vágta. Jorge szájából vér spriccelt ki. Megint jöttek a szavak belőle akaratlanul: - Nem …tudom… hagyom … ezt… kell tenni. Már fájt a torka az erőfeszítéstől, hogy kiabáljon, de a pár szón kívül más hang nem jött belőle. Brenda már fölkelt, Minho kábultan állt őt nézve, Jorge pedig dühösen törölgette a vért az álláról. Valamit beindítottak a memóriájában, ami megakadályozza, hogy eltávolítsák az implantátumot az agyából. Kiabálni akart a barátainak, hogy gyorsan adjanak neki valami nyugtatót, de nem tudott. Dülöngélő léptekkel elindult az ajtó felé, félretolva Minhót az útból. Félúton nekiment a konyhaszekrénynek. Kinyúlt a keze és megragadott egy nagy kést. Thomas el akarta dobni, de az ujjai még szorosan markolták a kés nyelét. A kilincs után nyúlt… - Thomas! - kiáltott rá Minho. - Küzdj ellene! Zavard ki az agyadból! Thomas felé fordult késsel a kezében. Gyűlölte magát, amiért nem tud uralkodni a saját testén. Megint beszélni próbált, de mintha a teste minden porcikája harcba szállt volna az implantátum kivétele ellen. - Meg fogsz ölni, te seggfej? - kérdezte Minho. - Azt akarod tenni, amit Gally tett Chuck-kal? Tedd meg akkor. Thomas rettegett attól, mit fog csinálni a teste. De visszafordult az ajtó felé. Hans lépett ki, akinek Thomas láttán elkerekedett a szeme. Már tudta Thomas ki a cél: Hans, aki el akarja távolítani az implantátumot. Meg kell őt ölni! - Mi a fene van itt? - kérdezte Hans. - Nem …tudom… hagyom … ezt… kell tenni. - Hajaj, aggódtam emiatt. - mormolta Hans és a csoporthoz fordult. - Srácok, gyertek segítsetek! Thomas összeszorított fogakkal küzdött az agyában működő mechanizmus ellen, de a kést tartó karja mégis felemelkedett. - Én a…. - mielőtt befejezhette volna, Minho kiütötte a kést a kezéből, őt pedig a földre teperte. - Nem hagyom, hogy bárkit is megölj. - mondta a barátja. - Szállj le rólam! - kiáltott Thomas, de ezek sem a saját szavai voltak, a „VESZETT” szólt belőle. De Minho teljes erejével a földhöz szorította őt. - Nem engedlek felkelni, amíg ki nem megy belőled! Thomas mosolyogni akart, de azt sem tudta megtenni. Minden izma megfeszült. - Nem áll le nála, csak ha Hans kijavítja. - szólt Brenda. - Hans! A férfi a fiúk mellé térdelt. - El sem tudom hinni, hogy valamikor NEKED dolgoztam. - szinte beleköpte a szót Thomas arcába.

- 72 -

James Dashner – A Halál - kúra

Thomas tehetetlenül nézte mindezt, míg valami szét nem robbant bene megint, amitől a háta ívbe feszült. Megrándult a teste és valami hihetetlen erő áradt szét benne. Ledobta magáról Minhót és már fel is pattant. Felkapta a földről a kést és Hans felé sújtott vele. A férfi az alkarjával hárította a támadást, ahol azonnal kicsordult a vér a vágástól. Összeakaszkodott Thomassal és hamarosan mindketten a földön voltak. A kést még mindig a kezében tartotta. - Kapd el! - kiáltotta Brenda. Thomas érezte, hogy valaki megfogja a karját, másvalaki a haját húzza. Felordított és vaktában vagdosni kezdett a késsel. Minho és Jorge kiszabadították Hans-t. Thomas a hátára zuhant. Érezte és hallotta, hogy kiütik a kést a kezéből, ami hangos csörömpöléssel hullott a földre. Valaki messzebbre rúgta. - Nem teheted ezt! - kiáltotta Thomas és közben gyűlölte magát a szavai miatt. - Fogd be a szád. - kiáltott vissza Minho. - Meg vagy őrülve, haver! - Hová vigyük? - kérdezte a barátja Hans-tól. - Neeeee! - kiáltotta Thomas. - Neeee! - Megint csapkodni kezdett karjaival, de akármekkora erő tombolt most benne, négyen le tudták fogni. Érezte, hogy felemelik és viszik. Még mindig küzdött, hogy kiszabaduljon, ahogy a „VESZETT” akarta. - Ide hozzátok. - szólt Hans. Egy kis szobában voltak, amiben csak egy ágy állt és mellette egy műszerekkel teli asztal. Az ágy fölött ugyanolyan maszk lógott, mint a „VESZETT”-nél. - Tegyétek az ágyra! - kiáltott Hans. Letették őt, de még mindig küzdött. Minho ráült mindkét lábára hogy leszorítsa. Thomasban felvillant egy kép, amikor Alby-val tették ugyanezt az Útvesztőben miután megcsípte a Sirató. - Tartsátok erősen! - szólt Hans, miközben a fiókokban kotorászott. Thomas újabb erőfeszítésétől az egyik karja kiszabadult Brenda szorításából és ököllel Jorge arcába vágott. - Hagyd abba! - sikította a lány. Thomas felült. - Nem …tudom… hagyom … ezt… kell tenni. - Fogjátok már le, a fenébe is! - kiáltott Hans. Brenda elkapta a karját és egész testével nekidőlt. Ekkor Thomas szúrást érzett a lábában. Olyan hevesen harcolt valami ellen, amit pedig szeretett volna, hogy megtörténjen. Kezdett elsötétedni előtte minden, de még ennyit kinyögött: - Utálom azt a vacakot Elájult. - 73 -

James Dashner – A Halál - kúra

28. FEJEZET A kábítószertől beleveszett a sötét ködbe. Álmodott. Tizenöt éves. Egy ágyon ül. A szoba sötét, csak az íróasztalon világít egy kis éjjeli lámpa. Teresa mellette ül egy széken. Az arcán gyötrelem. - Meg kell tennünk. - mondja egészen halkan. Thomas mintha ott sem lenne. Nem emlékszik mi történt, de tudja, érzi, hogy valami borzasztó dolgot csináltak Teresával. Valami nagyon visszataszító dolgot, csak mert azt mondták nekik, hogy csinálják. - Meg kellett tennünk. - ismételte meg Teresa. - Tudom. - válaszolt Thomas száraz hangon. Egy szó bukkan fel a fejében: Megtisztítás. A memóriáját blokkoló fal egy pillanatra elvékonyodik, és félelmetes tényként tornyosul a másik oldalon. Teresa beszél megint. - Azt akarják, hogy így fejezd be Tom. Jobb meghalni, mint úgy élni, hogy egyre őrültebb és őrültebb leszel. Nem volt más választásunk, nem tudunk tenni ellene semmit. Ennyi volt. Majd új embereket képzünk ki és a tesztek folytatódnak. Túl sokat dolgoztunk ahhoz, hogy most hagyjuk az egészet szétesni. Thomas egy pillanatra gyűlöletet érzett, de elmúlt. Erősnek kell lennie. - Ez nem jelenti azt, hogy kedvelnem kell. Teresa bólintott, de nem szólt semmit. Az álmodó Thomas megpróbált beférkőzni a fiatalabb önmaga agyába, emlékeket keresve. Az eredeti Alkotók megfertőződtek a Kitörés-sel és meghaltak. Rengeteg önkéntes foglalta el a helyüket. A két folyamatban lévő Útvesztő teszt már egy éve tart és minden nap új eredményeket hoz. Lassan, de biztosan véglegesedik a terv. Folynak a képzések a helyettesítésre. A visszaemlékezés. De meggondolja magát és hátat fordít az egésznek. A múlt, az a múlt. Most csak a jövő számít. A feledés homályba merül. Thomas kissé kábultan tért magához. A szeme mögött tompa fájdalmat érzett. Az álma még mindig a fejében lüktetett, de a részletek egyre jobban elmosódtak. Tudta mit jelentett a Megtisztítás. Neki és Teresának nem volt más választásuk, mint hogy kiirtsák a teljes fertőzött személyzetet. Ők ketten - 74 -

James Dashner – A Halál - kúra

voltak az egyedüliek, akik immunisak voltak. De Thomas megesküdött, hogy soha, még csak nem is gondol erre! Minho egy közeli széken ült és a fejét lelógatva aludt. - Minho. - suttogta neki Thomas. - Minho, ébredj! - Hu? - Minho lassan nyitotta ki a szemét, és köhögött. - Mi van? - Semmi, csak szeretném tudni mi történt. Megcsinálta Hans azt a dolgot? Minho elnyomott egy ásítást és bólintott. - Igen, mind a kettőnknél. Legalábbis azt mondta. Nem emlékszel semmire? - De. - Thomas arcát pír öntötte el. - Olyan volt, mintha teljesen lebénultam volna. Próbáltam szólni, de mintha valaki irányított volna az akaratom ellenére. - Haver, föl akartál szeletelni! Thomas nevetett, ami már egy jó ideje nem történt meg vele. - Kár hogy nem tettem! Lehet, hogy megmenthettem volna a világot egy jövendőbeli kis-Minhótól. - Inkább arra gondolj, hogy sokkal tartozol nekem! - Jó hogy! Brenda, Jorge és Hans sétáltak be. Mind a hárman komolyak voltak, így Thomas arcáról is lehervadt a mosoly. - Mikor lettél ilyen vidám haver? - kérdezte Jorge. - Nemrég még késsel rohangáltál. Thomas már nyitotta volna a száját, hogy bocsánatot kérjen, de Hans csendre intette őket. Az ágy fölé hajolt és belevilágított Thomas szemeibe. - Úgy néz ki, elég jól sikerült kitakarítani a fejed. A fejfájásod hamarosan elmúlik. Kissé hosszabb ideig tartott a dolog, de most már biztonságos. - Ez végleges? - kérdezte Thomas. - Ha arra vagy kíváncsi, hogy meg akarsz-e még ölni minket, nos.. az ki van kapcsolva. De.. - De? - Telepatikus kapcsolatra nem leszel többé képes. Sem Teresával, sem Arissal. Thomas egy nappal ezelőtt még szomorúságot érzett volna, most inkább megkönnyebbült. - Ez rendben, nekem is jó így. Valami más probléma? - Nincs, de mielőtt elmentek, szeretném elmondani, hogy bárcsak én is veletek tarthatnék és segíthetnék. De feleségem van, és családom. Sok sikert nektek és remélem, képesek lesztek megtenni, amit akartok. Thomas bólintott. - Köszönjük. Ha sikerül megállítanunk a „VESZETT”-et, visszajövünk értetek. - Majd kiderül. - mormolta Hans. - Sok elintézni való van. - és visszafordult a fal felé. Thomas szinte biztosra vette, hogy a férfi belátott a sötét emlékeibe. - 75 -

James Dashner – A Halál - kúra

- Mi a következő lépés? - kérdezte Brenda. Thomas tudta, hogy nincs idő pihenésre. A fejében már megfogalmazta mit tegyenek. - Meg kell keresnünk a többieket és meggyőzni őket, hogy csatlakozzanak hozzánk. Aztán visszamegyünk Gally-hoz. Az egyetlen dolog, amit csináltam az életemben az volt, hogy segítettem létrehozni egy kísérletet, ami nem sikerült. Csak egy csomó gyerek szenvedett miatta. Itt az ideje valami másba fogni. Megállítjuk az egész műveletet, mielőtt újabb immunisak tűnnének el. - Mit akarsz ezzel mondani? - szólalt meg Jorge elsőként. Thomas ránézett, és határozottan mondta: - Segítenünk kell a Segítő Jobb csoportot. Senki nem szólt semmit. - Rendben. - mondta végül Minho. - De előbb együnk valamit.

29. FEJEZET Egy közeli kávézóba mentek, amit Hans és a felesége ajánlott. Thomas még soha nem volt ilyen helyen. Legalábbis nem emlékezett rá. A süteményes és kávés pultnál vendégek sorakoztak. Amikor megkapták, amit kértek, leültek egy asztalhoz. Thomasnak feltűnt egy idősebb nő, aki nagyon idegesnek látszott. Amikor a kávéjából kortyolt, felemelte a maszkot az arcán, de rögtön vissza is húzta. Az ajtóban egy piros inges őr állt gázálarcban. A nála lévő vírusvizsgáló készülékkel véletlenszerűen teszteli az embereket. Jorge elment ennivalóért, addig a többiek leültek egy asztalhoz. Thomas egy harmincöt-negyven év körüli férfira figyelt föl, aki nem messze ült tőlük egy nagy ablak előtt. Kávé volt előtte, de nem nyúlt hozzá. A túloldalon nézett valamit mereven. Volt valami zavaró az arcában. Olyan üresnek tűnt. Amikor Thomas megmutatta Brendának, ő rögtön odasúgta: - Boldogság. Ha elkapnák, börtönbe kerülne. Thomas remélte, hogy a férfi hamarosan elmegy. Jorge megérkezett a szendvicsekkel és a kávéval. Mindannyian enni kezdtek. Tudták mindannyian, hogy sürgeti őket az idő, de Thomas hálás volt ezért a kis pihenésért. Amikor befejezték az evést és indulni készültek, Brenda ülve maradt. - Ugye nem bánjátok ha Thomas-szal váltok pár szót? - Megint egy titok? - kérdezte Minho. - Nem, semmi ilyesmi. Ígérem! Thomas meglepődött és kíváncsi is lett. Leült. Minho morgott egy sort és az utcáról még bevigyorgott, de végül kettesben maradtak. - 76 -

James Dashner – A Halál - kúra

- Miről van szó? - kérdezte a lánytól. - Tudom, hogy sietnünk kell, de tényleg gyorsan elmondom. Már elég régóta nem volt alkalmunk kettesben beszélgetni. Csak azt szeretném neked elmesélni, hogy mi történt a Megperzselt városban. Én ugyanis részt vettem a megtervezésében. Van pár dolog, amiről tudnod kell. Rólam és a Paige Kancellárról… Thomas felemelte a kezét, hogy félbeszakítsa. - Kérlek, hagyd abba. - Miért? - nézett rá a lány meglepődve. - Nem akarok tudni semmit. Semmi többet a múltról. Most csak az érdekel, mit fogunk csinálni és nem akarok a múlton rágódni többet. Ne bolygassuk azokat az éveket. - De… - Komolyan gondolom Brenda. Itt vagyunk, van egy célunk. Arra kell összpontosítanunk. - Rendben. Akkor fogok szólni, ha úgy gondolom, hogy nem a helyes irányba tartasz. És én segítek, amiben csak tudok. Thomas remélte, hogy nem bántotta meg a lány érzéseit. De úgy gondolta, itt volt az ideje arra figyelmeztetni, hogy ne akarjon állandóan a múltról beszélni. Miközben beszélgetek, Thomas továbbra is szemmel tartotta az ablaknál ülő furcsa férfit. Látta, hogy valamit lopva kivesz a zsebéből és mintha magába szúrta volna. Azután behunyta a szemét, és amikor újra kinyitotta, kisé kábának tűnt. A piros inges őrnek is feltűnt a férfi, mert elindult az asztala felé. Egy alacsony nő ahogy elhaladt az őr mellett,odasúgott neki valamit. - Thomas? - szólt rá Brenda. Thomas a szájára tette az ujját és a férfi felé mutatott. Az őr megszólította a férfit, aki összerezzent. Beszélgettek, de nem lehetett hallani a nyüzsgéstől. De a férfin láthatóvá vált a félelem. - Thomas, ki kell mennünk innét azonnal! - Miért? - feszült volt a levegő, de Thomas kíváncsi volt rá, mi fog történni. - Gyere már! - sürgette a lány és elindult a kijárat felé. Thomas már kezdett felemelkedni a székből, amikor az őr fegyvert rántott és a vírusvizsgálót a férfi arcára helyezte. A férfi kilökte a kezéből és futásnak eredt. Thomas megdermedt attól, amit látott. Az őr rálőtt a férfira, aki a földre zuhant, majd kiabálni kezdett. Olyan volt a hangja, mint egy roboté, ahogy a maszkon keresztül beszélt. - Van egy fertőzött! Mindenki hagyja el a helyiséget!

- 77 -

James Dashner – A Halál - kúra

A kávézóban egy pillanat alatt zűrzavar támadt. Kiáltások, sikolyok hallatszottak és mindenki az egyetlenkijárat felé rohant.

30. FEJEZET Thomas azt kívánta, bárcsak ne habozott volna olyan sokáig. Akkor kellett volna kimenekülni, amikor volt rá lehetőség. Az őrök elállták az ajtót. Brenda sem tudott volna visszajönni, még ha próbálta volna, akkor sem. Thomas ott ragadt az asztalnál és döbbenten nézte a két férfi küzdelmét. Tudta, hogy neki nem kell félnie a vírustól, mert immunis. De a többi emberen kitört a pánik. Nagy volt az esély rá, hogy valamelyikük már elkapta. Valaki az ablakon dörömbölt és Thomas megfordult. Brenda, Minho és Jorge kétségbeesetten integettek neki, hogy menjen ki. De Thomas kíváncsi volt, mi történik. A piros inges végre leteperte a férfit a földre. - Vége! - kiáltotta. - Úton vannak érte. A fertőzött férfi abbahagyta a küzdelmet és zokogásban tört ki. Thomas csak akkor eszmélt rá, hogy a kávézóban csak hárman vannak. A piros inges ránézett: - Miért vagy még mindig itt? Meg akarsz halni? Ha már itt vagy, tedd magad hasznossá. Keresd meg a fegyverem. Thomas mintha álmodott volna. Látott már sok erőszakot, de ez valahogy más volt. Elment és kivette a fegyvert a pult alól, ahová becsúszott. Odanyújtotta a piros ingesnek. Az nem köszönte meg, hanem a fertőzött férfi arca elé tartotta a pisztoly csövét. - Ez rossz, nagyon rossz. Egyre több ilyen eset van, mikor valaki elkábul a Boldogság-tól. - Szóval ez a Boldogság. - mormolta Thomas. - Tudtad? - kérdezte a piros inges. - Nem, csak olyan furcsán nézett ki. - Nem mondott semmit? Mi van veled? Thomas meghökkent a hirtelen haragtól. - Én…sajnálom. Nem igazán tudom, mi történik. A piros inges szigorúan nézett rá. - Nem tudod? Miféle... Honnan jöttél? Most már tényleg azt kívánta Thomas, hogy bárcsak elment volna. - Thomas vagyok.. Én.. nem vagyok.. senki. Nem vagyok idevalósi, sajnálom. A piros inges ráfogta a fegyverét. - Ülj le! Ülj le oda! - intett egy közeli székre. - 78 -

James Dashner – A Halál - kúra

- Várjon! Esküszöm, én immunis vagyok. - Thomas a mellkasára csapott. - Ezért… - Rakd már le a segged! Most! Thomas lerogyott a székre. Az ajtó felé nézett, látta, hogy ott állnak a barátai. De nem akarta, hogy belekeveredjenek. Intett nekik, hogy maradjanak ki ebből. A piros inges férfi nem nézett az ajtó felé, csak Thomasra koncentrált. - Ha annyira biztos vagy abban, hogy te egy Védfej vagy, akkor nem bánod, ha elvégzünk egy vizsgálatot, igaz? - Nem. - Thomas szinte megkönnyebbült. Ha rájön a férfi hogy igazat mondott, akkor talán elengedi őt. A piros inges elrakta a pisztolyát és elővette a vírusvizsgálót. Rárakta Thomas arcára. - Nézz bele nyitott szemmel. Csak pár másodperc. Thomas úgy tett, ahogy mondta. Szeretett volna már mielőbb szabadulni innét. A férfi megnézte a készüléket. - Na szóval, te tényleg egy rohadt Védfej vagy. Akkor kezdj el nekem csicseregni arról, honnét jöttél ide Denverbe. Hogy-hogy nem tudod mi az a Boldogság? És miért nem tudod mi a teendő, ha látsz egy ilyet? - A „VESZETT”-nek dolgozom. - mondta ki, mielőtt átgondolta volna. - Ugye nem gondolod, hogy beveszem ezt a szart? Ennek a fickónak sincs semmi köze a Kitörés-hez, csak kábítószer-problémái vannak. Tartsd a segged a széken vagy szétlövöm a fejed! Thomas nyelt egyet. Inkább dühös volt mint ijedt. Dühös magára, amiért ilyen lehetetlen helyzetbe került. - Rendben. - mondta. De a piros inges, már megfordult. Négy ember érkezett, tetőtől talpig műanyag zöld ruhába öltözve. Védőmaszk és védőszemüveg volt mindegyiken. Thomas fejében átfutott az a kép, amikor elvitték őt az elfertőződött lőtt sebével. - Mi a fene? - szólt az egyik. - Még egyet elkaptál? - Nem éppen. Ez egy Védfej, és azt hitte jegyet váltott a show műsorra. - Védfej? - kérdezte a másik férfi, mint aki nem akarja elhinni, amit hallott. - Védfej. Mikor mindenki más fejvesztve rohant innét, ő nyugodtan ült, mert látni akarta mi történik. Ráadásul azt mondja, gyanította, hogy az a Kerge Boldogság kábítószert adott be magának, de csak itt ült és iszogatta nyugodtan a kávéját, mintha minden rendben lenne. Mindenki Thomast nézte, de ő csak megvonta a vállát. A még mindig zokogó fertőzött a földön feküdt összegömbölyödve. Az egyik zöld ruhás férfi valami vastag kék műanyag tárgyat vett elő. Az egyik végén fúvóka volt. A férfi felé irányította, mint valami

- 79 -

James Dashner – A Halál - kúra

fegyvert. Thomas kutatott az emlékeiben, de nem tudta kitalálni mi lehet ez a tárgy. Mindenesetre elég baljóslatú kinézete volt. - Egyenesítse ki a lábát uram! Ne mozogjon, próbáljon lazítani. - Nem tudtam, hogy nem lehet. - siránkozott az ember. - Honnét tudtam volna. - Dehogynem tudtad! - kiáltotta a piros inges. - Senki nem veszi a Boldogság-ot csak úgy a hecc kedvéért. - Higgye el! - a férfi hangja hallatán Thomas sajnálni kezdte őt. - Rengeteg olcsóbb kábítószer van, úgyhogy ne hazudj! Fogd be a szád! - a piros inges legyintett, mint aki egy legyet hesseget el. - Kit érdekel. Hülye balek! Thomas

figyelte,

ahogy

megpróbálják

kiegyenesíteni

a

férfit,

aki

még

szorosabban

összegömbölyödött. - Ez nem fair! Én nem tudtam! Rúgjon ki a városból. Esküszöm, soha nem jövök vissza! Esküszöm! Esküszöm! - a hangja zokogásba fulladt. - Ó, akkor minden rendben! - a piros inges Thomasra nézett csillogó szemekkel, mint aki mosolyog. Jó nézni Védfej? - Te is így fogsz járni. Thomast elöntötte a gyűlölet. Figyelte tovább mit csinálnak a férfival. - Nyújtsa ki a lábát! Nyújtsa ki, vagy nagyon fog fájni. - Nem tudom. Engedjenek el. A piros inges odament és a pisztolyát a férfi halántékához nyomta: - Egyenesítsd ki a lábad, vagy golyót repítek az agyadba. Legalább könnyebb lesz mindenkinek. Csináld! - Thomas el sem tudta hinni, hogy semmi együttérzés nincs az őrben. A férfi lassan kinyújtotta a lábát. Egész testében remegett, ahogy ott feküdt a földön. Az őr visszarakta a pisztolyát a tokjába és félreállt. A furcsa kék eszközt a férfi fejéhez illesztették és megnyomtak egy gombot rajta. - Próbáljon meg nem mozogni. - tanácsolták neki. A fúvókából valami kék színű viszkózus anyag jött ki, ami gyorsan terjedt. A férfi fejéről ment a fülére, arcára, nyakára. Üvölteni kezdett a férfi, de a kék anyag, mint valami gél beterítette a száját is, elvágva ezzel a hangot. Az anyag, ahogy haladt, beszivárgott a bőrbe, a ruha ráncaiba, mindenhová és közben folyamatosan megkeményedett. Másodpercek alatt a férfi tetőtől talpig be volt csomagolva ebbe az anyagba, ami mint egy héj tapadt a testére. Thomas tekintete találkozott a piros inges őr tekintetével. - Elég volt a show-ból? Élvezd amíg tart, ha vége, jössz velem.

31. FEJEZET - 80 -

James Dashner – A Halál - kúra

Thomas szíve összeszorult. A piros inges őr szemében volt valami szadista kifejezés. Visszanézett a fertőzött férfira, aki teljes mozdulatlanságban feküdt a plasztik bevonatba csomagolva. A kék valami, amiből kijött ez a gél, már csak egy üres zsák volt. - Vigyük innét. - mondta az egyik zöld ruhás. Mind a négyen lehajoltak és megemelték. Thomas az őrre nézett. Vajon mit akart azzal mondani, hogy vele megy? Hová? Minho jelent meg az ajtóban. Az őr elővette a fegyverét. - Állj! Kifelé! - kiáltotta. - De mi vele vagyunk, és mennünk kell. - mutatott Minho Thomasra. - Ez ugyan nem megy sehová! - elhallgatott, mint akinek éppen eszébe jutott valami. - Várj csak! Te is Védfej vagy? Félelem villant Thomas szemében, de Minho nem habozott. Gyorsan eltűnt. - Állj! - kiáltotta az őr és az ajtóhoz futott. Thomas kinézett az ablakon. Látta, hogy a barátai futásnak erednek és eltűnnek az utcasarkon. Az őr nem követte őket, visszajött Thomashoz. - Nyakon kellene lőni a kis barátodat, aztán nézhetnéd, ahogy elvérzik. Szerencsétek hogy a Védfejek olyan értékesek, mert már csak azért is megtettem volna, hogy jobban érezzem magam. Na, ez egy szar nap volt. Thomas el sem tudta hinni, hogy ilyen hülye helyzetbe keveredett. Nem félt, de nagyon csalódott volt. - Hát ez nem volt egy jó ötlet tőlem. - motyogta magában. - Még szerencse hogy egy csomó pénzt érsz nekem. Ja… és ha már itt tartunk, kibaszottul utállak! - Az érzés kölcsönös. - mosolyodott el Thomas. - Nagyon vicces fickó vagy te. Csak nevessél. Majd meglátjuk, mire lemegy a nap, lesz-e még kedved nevetni. Gyerünk! - fegyverével az ajtó felé mutatott. - Hidd el, én nagyon türelmes ember vagyok. De csak próbálj megszökni, belelövök a seggedbe, és majd azt mondom a rendőröknek, hogy úgy viselkedtél, mint egy fertőzött és el akartál menekülni. Nem sokat fognak többet kérdezősködni. nem is érdekel hová megyünk? - kérdezte. Thomas a lehetőségeit latolgatta. Kissé ironikus volt a helyzet. Megszökött a „VESZETT”-től, csak azért, hogy egy ilyen átlagos őr most sakkban tartsa a fegyverével. - Na mi lesz? - szólt rá az őr. - Hová megyünk? - Majd időben megtudod. Én pedig gazdag leszek - vigyorodott el. - Most pedig indulj! Thomas kapott már két lövést és nem akart beszerezni egy harmadikat is. Elindult az ajtó felé. Amikor odaért, kérdőn nézett a férfira: - Merre?

- 81 -

James Dashner – A Halál - kúra

- Balra. Szép nyugodtan sétálj három háztömbnyit és ott megint balra fordulj. Ott vár egy autó. Ugye nem kell elismételnem mi vár rád, ha próbálkozol valamivel? - Nem. Megvan. Szétlövöd egy fegyvertelen gyerek fejét. Világos. - Ó, de utállak, te Védfej! Thomas elindult az utcán arra, amerre az őr mondta. Fullasztó meleg volt, az izzadság beborította a teste minden négyzetcentiméterét. Amikor felemelte a kezét, hogy megtörölje izzadt homlokát, a férfi nekinyomta a pisztolyát. - Ilyet ne csinálj még egyszer, vagy ideges leszek és kilyukasztom a hülye fejed! Thomasnak minden akaraterejét össze kellett szednie, hogy ne szóljon vissza. Az utca kihalt volt. Mindenfelé szemét borította. A házak falai poszterekkel voltak teleragasztgatva. Némelyik a Kitörés-re figyelmeztetett, néhányon Paige kancellár képe volt a ráfújt festék alatt. Amikor a kereszteződéshez ért, meg kellett állnia, hogy néhány autó elhaladhasson. Thomas figyelmét egy újonnan felragasztott plakát vonta magára. Elolvasta. Nyilvános Közlemény! Állítsuk meg a Kitörés terjedését! Segíts te is megállítani a Kitörés terjedését. Figyeld a tüneteket magadon, mielőtt megfertőznéd a szeretteidet. A Kitörés vírus (VC321xb47) erősen fertőző. A vírus a Napkitörés utáni káoszban kezdett elterjedni az embereknél. A vírus progresszív és degeneratív betegséget okoz az agyban. Kontrolálatlan mozgásokat, érzelmi zavarokat, mentális hanyatlást okoz. A tudósok klinikai vizsgálatokat folytatnak a késő stádiumban, de még nincs gyógymód a Kitörésre. A vírus a levegőben terjed. Fogjunk össze, hogy megakadályozzuk a járvány terjedését! Ha megtanuljuk felismerni a vírus (vCTs) első jeleit, akkor megtettük az első lépést a Kitörés elleni harcban. Minden gyanús esetet azonnal jelenteni kell a hatóságoknak! A plakát úgy folytatódott, hogy a lappangási idő egytől-öt hétig terjed. Figyelmeztető jelek az ingerlékenység, az egyensúlyzavar. A későbbi jelek a demencia, paranoia és súlyos agresszió. Thomasnak a Kergék jutottak az eszébe. A piros inges őr kissé meglökte őt, hogy haladjon tovább. Thomas a plakát szövegén gondolkodott. Valami rémlett neki, hogy a Kitörés mesterségesen előállított vírus. habár ő nem akarta, hogy visszaállítsák az emlékezetét, most egy pillanatra szeretett volna betekinteni a múltba. - 82 -

James Dashner – A Halál - kúra

- Itt vagyunk. - hozta vissza őt a jelenbe az őr. Egy kis fehér autó állt az utcán. Thomas kétségbeesetten gondolkodott a menekülésen. Vajon nem kellene megkockáztatnia egy lövést? - Szépen beülsz a hátsó ülésre. - mondta az őr. - Találsz ott egy bilincset, azt rakd magadra. Gondolod, hogy meg tudod csinálni anélkül hogy valami hülyeséget tennél? Thomas nem válaszolt. Remélte, hogy Minhóék a közelben vannak, és már van valami ötletük. Valamivel el kellene terelni a fogva tartója figyelmét. A kocsihoz értek. Az őr kinyitotta a hátsó ajtót, közben a pisztolyát végig Thomas felé irányította. - Szállj be és tedd amit mondtam! Thomas habozott. Szétnézett az utcán, de az üres volt. A szeme sarkából vett észre valami apró mozgást. Egy rendőrautó volt. A zúgása egyre közelebbről hallatszott. - Szállj már be! - ismételte az őr. - Egy rendőrautó jön. - mondta Thomas. - És akkor mi van? Csak járőröznek, mint mindig. Azok az emberek az én oldalamon állnak, nem a tiéden, úgyhogy ne reménykedj! Thomas nagyot sóhajtott. Hol lehetnek a barátai? Még egyszer végignézett az utcán, majd lassan beült az autóba. Ekkor lövések dördültek, és ahogy felnézett, látta, hogy a piros inges őr hátrafelé botladozik és rángatózni kezd. Gránátvető. Thomas döbbenten nézte. Azt hitte, a következő lövés az övé lesz. De csak a folyamatos zümmögést hallotta a feje fölött. Rájött, hogy onnét jött a támadás. Egy ismerős hang csendült fel a hangszóróból: - Szállj ki a kocsiból Thomas! Thomas megborzongott. Felismerte a hangot. Janson volt az. A Patkány-ember.

32. FEJEZET Thomas ettől jobban semmin nem lepődhetett volna meg. Némi habozás után kiszállt a kocsiból. A zsaru-gép néhány méter távolságra lebegett tőle. Kinyílt az ajtaja és egy monitor jelent meg, amin Janson arca tűnt fel. Thomas feltételezte, hogy Janson is látja őt. - Mi történt? - kérdezte még mindig döbbenten. - Hogy talált meg? Janson komorabb volt, mint valaha. - Elég nagy erőfeszítésembe került, és a szerencse is szerepet játszott. Amúgy meg, szívesen. Ugyanis épp most mentettelek meg egy fejvadásztól. Thomas felnevetett. - Ha jól tudom, maguk fizetnek nekik! Mit akar tőlem? - 83 -

James Dashner – A Halál - kúra

- Thomas, őszinte leszek veled. A fertőzés csillagászati méreteket öltött. Ez az egyetlen ok, amiért utánad jöttem Denverbe. Nagyon gyorsan be kellene fejezned a teszt-sorozatot. Thomas legszívesebben üvöltött volna. Miért menne vissza a „VESZETT”-hez? Egy lépésnyire volt tőle a piros inges férfi és még nagyon élénken éltek benne a történtek. - Mit akar tőlem? - kérdezte. - Végeztünk az adatok kielemzésével. Egyetlen egy jelölt maradt csak. Te vagy az egyetlen. Szükségünk van rád, minden rajtad múlik. - Majd meggondolom. - mondta, mint aki meg akarja fontolni a választ. - Bízom benne, hogy igent fogsz mondani! Kötelességemnek érzem, hogy még valamit elmondjak. Főleg azért, mert ez befolyásolhatja a döntésedet. Ebből rájössz, hogy meg kell tenned, amire kérünk. Thomas nekidőlt az autó motorház tetejének. Kimerült érzelmileg és fizikailag is. - Miről van szó? - A barátodról van szó. Newt-ról. Attól tartok nagy baj van. - Milyen baj? - kérdezte Thomas és összeszorult a gyomra. - Mint tudjuk, ő is megbetegedett a Kitörés-től. Úgy láttam, elég gyorsan terjed benne a vírus. Thomas bólintott és hirtelen eszébe jutott a boríték. - Igen? - Nos, úgy néz ki, hogy nagyon hamar el fog jutni a teljes őrületig. Thomas tudta, hogy ez el fog következni, de azt hitte hetekig, hónapokig fog tartani a folyamat. Összeszorult a szíve a gondolatra, hogy otthagyták egyedül a városon kívül ilyen állapotban. - Te megmentheted őt. - mondta halkan Janson. - Élvezi ezt mi? - kérdezte Thomas. - Mert néha nagyon úgy tűnik, hogy igen. Janson megrázta a fejét. - Én csak a munkámat végzem, Thomas. Ugyanúgy szeretném, ha megtalálnánk a gyógymódot, mint bárki más. Eltekintve tőled… - Menjen. - mondta neki a fiú. - Remélem, eljössz. - felelte Janson. - Nagy dolgokra lennél képes. Én…sajnálom, hogy voltak nézeteltéréseink. Nagyon sürget az idő Thomas! - Majd meggondolom. - ismételte magát a fiú. Meg szerette volna nyugtatni Jansont, ugyanakkor időt akart nyerni. És ha belegondol, ha nem jön Janson, akkor a fejvadász is visszajuttatta volna őt. Janson elmosolyodott. - Csak ezt az egyet kérem tőled. Remélem, jól döntesz. A képernyő elsötétedett, az ajtó becsukódott és a rendőr-gép a levegőbe emelkedett, majd zümmögve elrepült. Thomas addig nézett utána, míg látni lehetett. Majd lenézett a halott férfira, de gyorsan elkapta a fejét. - 84 -

James Dashner – A Halál - kúra

- Ott van! - hallotta Minho kiáltását, aki a többiekkel együtt futott felé a járdán. Thomas boldog volt. Mikor odaértek hozzá, meglátták a halott őrt a földön. - Mi a szent szar… ezt ki csinálta? - kiáltott fel Minho. - És te? Jól vagy? Te nyírtad ki? Thomas alig bírta visszafojtani a nevetését. - Persze. Előkaptam a géppuskámat és szétlőttem vele. - Ki ölte meg? - kérdezte Brenda. Thomas az ég felé mutatott. - Az egyik ilyen rendőr-gép ideszállt, lelőtték az őrt, aztán egy képernyőn megjelent a Patkány -ember. Megpróbált rábeszélni hogy menjek vissza a „VESZETT”-be. - Haver…ezt nem hiszem el. - mondta Minho. - Nyugodtan elhiheted. - mondta Thomas - Eszem ágában sincs visszamenni, de egy bizonyos ponton szükség lehet rám tényleg. Aggódom Newt miatt. Janson azt mondta, hogy sokkal gyorsabban terjed nála a Kitörés, mint egy átlagos embernél. Meg kellene néznünk őt. - Tényleg ezt mondta? - Igen. És ezt el is hiszem neki. Láttuk hogy viselkedett Newt. Minho szemében fájdalom tükröződött. Ő két évvel régebbtől volt a barátja, mint Thomas, így még közelebb állt hozzá. - Meg kell néznünk őt, mi van vele. - ismételte meg Thomas. Minho bólintott és elfordította a fejét. Thomasban nagy volt a kísértés, hogy elővegye a borítékot és elolvassa ami benne áll, de még úgy érezte, nem jött el az ideje. - Későre jár. - szólt Brenda. - Nem lenne jó az utcán maradni éjszakára. Thomas csak most vette észre, hogy az épületek felett az ég kezd narancsszínűvé válni. - Ha ez lenne a legkisebb problémánk… - mondta Jorge, aki eddig szótlanul ácsorgott mellettük. Valami olyan furcsa itt. - Hogy érted ezt? - kérdezte Thomas. - Az elmúlt fél órában eltűntek az emberek. Az a kevés, aki maradt, az sem néz ki valami jól. - A kávézóban lefolyt jelenet után mit vártok? - szólt Brenda. - Én ettől a várostól libabőrös leszek. Mintha valami gonosz lapulna benne és várná, hogy kiszabadulhasson. - vont vállat Jorge. Thomas gerincén nyugtalanság futott végig és ismét Newt járt az eszében. - Be tudunk menni a repülőtérre? - Meg kell próbálni. - mondta Brenda. - Reméljük, jön egy taxi. Minho arcán is nyugtalanság látszódott. Thomas csak remélni tudta, hogy nem történik semmi rossz dolog.

- 85 -

James Dashner – A Halál - kúra

33. FEJEZET Már egy órája mentek az úton, de nem hogy taxit, még autót sem láttak. Néhány emberrel találkoztak csupán, és a zsaru-gépek zúgását hallották időnként. Pár perc múlva a távolból hallottak olyan hangokat, amikről Thomasnak a Kergék jutottak az eszébe. A túl hangos beszéd, a sikítás, a furcsa nevetés. Ahogy sötétedett, egyre ijesztőbbé vált a környék. Végül Brenda azt mondta a többieknek. - Várnunk kell holnapig. Ha túl messzire megyünk, nem találunk szállást. Aludnunk kell és majd reggel frissen elindulunk a repülőtérre. Thomas magában igazat adott a lánynak. - Kell lenni valami megoldásnak, hogy oda tudjunk menni. - szólt Minho. - A repülőtér tíz mérföldre van innen. A városnak ez a része pedig olyan, hogy itt vagy kirabolnak, vagy agyonvernek az úton. Igaza van Brendának. Sajnálom, haver! - szorította meg Minho vállát Jorge. Thomas legnagyobb meglepetésére Minho sem vitatkozott. - Van a közelben valami motel? - kérdezte Thomas és arra gondolt, Newt csak kibírja valahogy ezt az éjszakát egyedül. Jorge bal felé intett. - Néhány saroknyira. Arra. Egy saroknyit haladhattak, amikor Jorge megállt és a szájára tette az ujját. Thomasnak bizseregni kezdtek az idegei. - Mi van? - suttogta Minho. Jorge körbefordult és ugyanezt tette Thomas is. Majdnem teljes volt a sötétség, és az árnyékok mintha megannyi szörnyű dolgot rejtegettek volna. - Mi van? - suttogta újra Minho. - Mintha valaki követne minket. - válaszolta Jorge halkan. Ti nem hallottatok semmit? - Arra. - Brenda hangja kiáltásnak tűnt. - Láttátok?- Balra mutatott. Thomas feszülten figyelt, de semmit nem látott. Az utcák üresek voltak. - Valaki tényleg jött mögöttünk, de amikor megálltunk, beugrott az épület mögé. Láttam, esküszöm. - Hé! - kiáltott Minho. - Ki van ott? - Megőrültél? - suttogta Thomas. - Igyekezzünk a motelba. - Nyugi haver! Ha le akarnának lőni minket, nem gondolod, hogy már megtették volna? Thomas felsóhajtott. Nem tetszett neki a helyzet. - Akkor kellett volna szólnom, mikor először hallottam. - mondta Jorge. - Lehet, hogy semmi lényeges. Gyerünk innét. - felelte Brenda. - 86 -

James Dashner – A Halál - kúra

- Hé! - kiáltott újra Minho. - Hé, te! Ki vagy? Thomas megfogta a vállát. - Haver, most komolyan! Abbahagynád ezt? Minho nem vett tudomást róla. - Gyere ki és mutasd magad! Akárki is volt az, nem válaszolt. Minho elindult, hogy utána néz, de Thomas megfogta a karját. - Ez nagyon rossz ötlet! Sötét is van, és ez lehet valami csapda is. - mondta neki. - Gyerünk aludni, majd holnap jobban nyitva tartjuk a szemünket. - Rendben, ha ilyen puhányok vagytok. Aludjunk. Felmentek a szobába. Thomas nehezen aludt el. Azon gondolkodott, ki követhette őket. Teresaék ugyan merre vannak? Talán ők kémkedtek utánuk? Vagy Gally és a Segítő Jobb? Aztán Newt jutott eszébe. Mi van, ha történt vele valami? Nehezen, de elaludt.

34. FEJEZET Másnap reggel Thomas meglepődve tapasztalta, milyen jól kipihente magát. Pedig úgy emlékezett, egész éjjel forgolódott, de valamikor csak elkapta őt a mély, pihentető alvás. Lezuhanyoztak, megreggeliztek az automatából és készen álltak rá, hogy szembenézzenek ezzel a nappal is. Nyolc óra körül hagyták el a motelt, hogy megnézzék Newt-et. Láttak néhány embert, de sokkal kevesebbet, mint előző nap. Thomas nem vett észre semmi szokatlant ezen kívül. - Valami történt, higgyétek el nekem. - mondta Jorge, ahogy elindultak taxit keresni. - Több embernek kellene lenni! Thomas alaposan megfigyelt néhány gyalogost. Egyikük sem nézett a szemükbe, mindenki lehajtott fejjel ment. A maszkot az arcuk előtt tartották. És sietve ment mindenki. Ha egy másik ember túl közel került, sietve tértek ki oldalra. Egy nő a Kitörés-ről szóló plakátot olvasta hangosan egy piros inges társaságában. - Siessünk arra a kurva repülőtérre! - motyogta Minho. - A frász jön rám ettől a helytől. - Arra kellene mennünk. - mutatta Brenda. - Az üzletek és irodák felé. Arra biztos találunk taxit. Átmentek az utcán és egy keskenyebb utcán haladtak, aminek az egyik oldalán romos épületek álltak, a másik oldalán pedig üres telek volt. Minho Thomashoz hajolt. - Haver, félek, hogy milyen állapotban lesz Newt. Thomas is félt, de nem vallotta be. - 87 -

James Dashner – A Halál - kúra

- Ne aggódj. Nem lesz semmi baj. - Reméljük. Ki tudja nem-e repül ki valaki seggéből a gyógymód, a Kitörésre. - Hát, ha onnét fog kijönni, akkor elég fura lesz a szaga. Sem Thomas, sem a barátja nem hitték, hogy viccesek, ezért Thomas hozzátette: - Nem tehetünk semmit, amíg oda nem érünk és nem látjuk milyen állapotban van. - Kösz a buzdítást. Az út üres oldalán régi téglaépületek maradványai hevertek szanaszét. Volt ahol még állt a fal egy darabja. Egy ilyen falnál vett észre Thomas valami mozgást. Megállt, és megálltak a többiek is. Thomas a falra mutatott. Egy félmeztelen férfi állt háttal nekik és lehajolva, valamit a kezével próbált kiásni. Mintha elveszített volna valamit és azt próbálná megtalálni. A vállán furcsa karcolások voltak, a gerincén pedig egy hosszú heg húzódott. A mozgása darabos és… kétségbeesett volt, legalábbis Thomasnak úgy tűnt. A könyöke időnként felbukkant, mintha a földből tépett volna ki valamit. A magas fűtől nem láthatta Thomas mit is csinál pontosan. - Menjünk innét. suttogta Brenda hátulról. - Ez a fickó beteg. - súgta vissza Minho. - Mit csinálhat? Thomasnak fogalma sem volt. - Menjünk. A csoport elindult, de Thomast valami zavarta a jelenetben, így visszanézett. Mit csinálhat ez az ember? A blokk végén megálltak és visszanéztek még egyszer. A férfi felugrott és feléjük fordult. A szája és az orra tiszta vér volt. Thomas összerezzent és hátra tántorodott. A férfi egy ronda vigyorgással megmutatta véres fogait és felemelte a véres kezeit, mint aki meg akarja mutatni őket. Azután lehajolt és folytatta véres munkáját. Szerencsére nem látták mi volt az. - Ideje lenne menni. - szólt Brenda. Thomas hátán a hideg futkosott. Megfordultak és futva elindultak. Csak egy kis idő múlva mentek lassabban. Fél órába telt, amíg találtak egy taxit. Thomas szeretett volna arról beszélni, amit látott, de nem tudta szavakba foglalni az érzéseit. Minho mondta ki azt, amire mindannyian gondoltak. - Ez a fickó embert evett. Tudom. - Talán… - kezdte Brenda - Csak egy kóbor kutya volt. - érezni lehetett a hangján, hogy ő sem hiszi ezt egy másodpercig sem. - Nem mintha az tetszene! - Biztos vagyok benne, hogy egy karanténba helyezett város közepén nappal nem kellene ilyet látnunk. Ez a hely tele van Kergékkel, hamarosan az egész városban egymást ölik az emberek. - 88 -

James Dashner – A Halál - kúra

Senki nem válaszolt. Egészen a repülőtérig csendben voltak. Hamarosan a városon kívül voltak. A Berg ott állt, ahol hagyták. Úgy állt ott a forró betonon, mint egy hatalmas kagyló. Semmi sem mozdult körülötte. - Siess, nyisd ki! - mondta Minho izgatottan. Jorge kivett egy kis kártyát a zsebéből, behelyezte, majd megnyomott néhány gombot. A feljáró leereszkedett a földre. Thomas titokban abban reménykedett, hogy Newt mosolyogva, futva jön eléjük. De semmi nem történt és a szíve összeszorult. - Valami nem stimmel. - mondta Minho. Az ajtóhoz rohant. - Jobb, ha nem mégy beljebb. Mi van ha Newt veszélyes? - szólt Brenda. Thomas igazat adott a lánynak, még ha nem is tetszett neki ez a lehetőség. Minho után rohant. A Berg-ben fojtogató volt a levegő. Nem volt világítás, nem volt légkondicionáló, nem volt semmi… - Istenem, add, hogy ne egy rakás csontot és bőrt találjunk. -indult Jorge a pilótafülke felé. Brenda és Thomas csak bámultak a homályban. Hallották, ahogy Minho Newt nevét kiabálja valahol a Berg mélyén, de válasz nem érkezett. - Ha minden rendben lenne, elénk jött volna. - szólt Thomas. - Nem is beszélve a levegőről és a világításról. Thomas a nappaliba ment. Minho egy kanapén ült, kezében egy darab papír. Azt nézte megkövesedett arccal. Thomasban kezdett kialudni a remény. - Mi ez? - kérdezte. Minho nem válaszolt, továbbra is a papírra meredt. - Mi baj? - Gyere, nézd meg. - felemelte a papírt és visszadőlt a kanapéra. A sírás határán volt. - Meghalt. Thomas elvette a papírt. Fekete betűk ugráltak előtte: Bejutottak valahogy. Elvisznek a többi Kerge közé. Így lesz a legjobb. Köszönök nektek mindent Barátaim! Viszontlátásra! - Newt - suttogta Thomas. A barátja neve úgy lógott a levegőben, mint a halál.

35. FEJEZET Hamarosan mindannyian együtt ültek. Meg akarták beszélni, mi legyen a következő lépésük, de csak a padlót bámulták, senki nem szólt semmit. Thomasnak Janson járt az eszében. Lehet, hogy tényleg - 89 -

James Dashner – A Halál - kúra

vissza kellene mennie, hogy megmenthesse Newt-et? Minden csepp porcikája tiltakozott a „VESZETT” ellen, de ha nem tudják befejezni a teszteket… A komor csendet végül Minho törte meg. - Figyeljetek rám mind a hárman. A „VESZETT”-nél mentem együtt a többiekkel mindig. Alapvetően csapatjátékos vagyok. Ha valamit meg kellett csinálni, megcsináltam minden zokszó nélkül. De most eldöntöttem valamit, és meg is fogom tenni. Ha valakinek nem tetszik, a pokolba vele! Thomas sejtette mit akar a barátja, és örült neki. - Tudom, hogy vannak magasabb szintű céljaink. - folytatta Minho. - Csatlakozni a Segítő Jobb-hoz, harcolni a „VESZETT” ellen, és megszabadítani ezt a rohadt világot a Kergéktől és a vírustól. De előbb megkeressük Newt-et! És ezen senkivel nem fogok vitatkozni. Mind a négyen elrepülünk oda ahová vitték és kiszabadítjuk őt. - Kerge-kastély. - mondta Brenda. Így hívják azt a helyet, ahová elviszik a fertőzötteket. Valószínűleg néhány Piros-inges tört be a Berg-be. Itt találták Newt-et és kiderült róla, hogy fertőzött. Semmi kétségem afelől, hogy így történt. - Te voltál ott? - kérdezte Minho. - Nem, de minden nagyobb városban van egy Kerge-kastély, ahová elviszik a fertőzötteket és megpróbálják elviselhetővé tenni számukra a helyet egészen addig, míg teljesen be nem csavarodnak. Utána nem tudom, mit csinálnak velük. Az immunisak szép pénzeket kereshetnek ott, mert csak ők vállalhatnak munkát. Más nem kockáztatja meg, hogy elkapja a Kitörés-t. Ha oda akarunk menni, alaposan át kell gondolni mindent, mert veszélyes hely. Minho szemében halvány reménysugár gyulladt. - Átgondoltuk. Kész. Tudod hol van a legközelebbi? - Igen. - válaszolta Jorge. Érintettük idefelé jövet. A völgy túlsó felén van. Szemben a hegyekkel nyugat felé. - Akkor oda megyünk! - csapta össze a kezét Minho. - Jorge, vidd fel ezt a vackot az égre! Thomas arra számított, valaki szól a terv ellen, de tévedett. - Örülök ennek a kis kalandnak, haver! - mondta Jorge. - Húsz perc alatt ott vagyunk. Igaza volt. Majdnem pontosan húsz perc múlva landoltak egy tisztás szélén. A hegyoldal meglepően zöld volt. Az erdőben a fák fele halott, kiégett volt, de a másik fele szépen zöldült. Thomas szomorúan gondolt arra, hogy ha lesz még Napkitörés, akkor a világ lakatlanná válik. Kiszálltak a gépből és a Kerge-kastélyt körülvevő falat kezdték szemlélni, ami száz lábnyira lehetett csak tőlük. Úgy tűnt, vastag deszkából készült. Kinyílt a hozzájuk legközelebb eső kapu és két fegyveres őr jelent meg. Mindkettőnél hatalmas Gránátvető volt. Célba vették őket. - 90 -

James Dashner – A Halál - kúra

- Nem valami jó kezdés. - mondta Jorge. Az egyik őr kiáltott valamit, de nem értették mit. - Menjünk oda hozzájuk. Ezek immunisak lehetnek, ha fegyver van náluk. - Ha csak a Kergék el nem vették tőlük. - nézett Minho Thomasra. - Akárhogy is, nem megyünk el Newt nélkül. Elindultak a kapu felé, ügyelve rá, hogy semmi gyanús mozdulatot ne tegyenek. Egyikük sem szeretett volna közelebbi kapcsolatba kerülni a gránátvető lövedékével. A két őr elég rosszul nézett ki. Izzadtak voltak, a ruhájuk mocskos, a fedetlen helyeken zúzódások, karmolások látszódtak rajtuk.. - Kik vagytok? - lépett előre az egyik. Fekete hajú, bajuszos férfi volt. Jóval magasabb, mint a társa. - Nem úgy néztek ki, mint a tudósok akik néha idelátogatnak. A megbeszéltek szerint, Jorge beszélt velük. - Ha nem tájékoztattak volna, a „VESZETT”-től jöttünk. Az egyik srácot elfogták és véletlenül ide hozták. Érte jöttünk. Az őrre nem tett valami nagy benyomást ez a szöveg. - Mi a szart képzelsz magadról? De nagy dolog, hogy a „VESZETT”-nél dolgoztok. Nem te vagy az első beképzelt majom, aki onnét jött. És most együtt akarsz lenni kicsit a Kergékkel? Gyere, a vendégem vagy. Különösen azok után, ami itt folyik az utóbbi időben. Oldalra lépett és egy eltúlzott lendületes gesztust tett. - Érezzétek jól magatokat a Kerge-kastélyban! Ha elveszítitek a szemgolyóitokat, vagy az egyik karotokat, nem fizetünk kártérítést! Thomas érezte a feszültséget a levegőben és attól tartott, hogy Minho pár beszólásával növeli azt, ezért gyorsan megszólalt. - Mit értesz azon, hogy mostanában folyik? Mi történik? Az őr vállat vont. - Elég, ha annyit tudtok, hogy ez nem egy boldog hely. - Van valami nyilvántartás arról, hogy mikor ki kerül ide? - kérdezte Thomas. Az alacsony, kopaszra borotvált fejű zömök őr megköszörülte a torkát, majd köpött egyet. - Kit kerestek? Fiú, vagy lány? - Fiú. - mondta Thomas. - A neve Newt. Valamivel magasabb nálam, kicsit hosszú szőke haja van. Sántít. Az őr megint köpött egyet. - Lehet, hogy tudok valamit. De vagy elmondom, vagy nem. Úgy néztek ki, mint akiknek sok pénzük van. Meg akarjátok osztani velünk? Thomas Jorge-re nézett, akinek az arca megfeszült a dühtől. - 91 -

James Dashner – A Halál - kúra

De mielőtt megszólalhatott volna, Minho azt mondta. - Van pénzünk, baromarcú! Mondd meg hol a barátom! Az őr felemelte a fegyverét. - Mutasd meg a bankkártyádat, vagy vége a beszélgetésnek. Legalább egy ezres kell! - Mutasd már neki! - mondta Minho Jorge-nak. - te kapzsi faszfej. Jorge elővette a bankkártyát és meglengette. - Le kell ahhoz lőnöd, hogy ezt elvedd tőlem, a kódot meg nem fogom elárulni. Nyugi, megkapod a pénzed, de mutasd az utat. - Rendben. Gyertek utánam. Ne felejtsétek el, ha valamelyik Kerge elkap, fussatok, ahogy tudtok. Már ha nem a lábatok kapja el! Sarkon fordult és bement a kapun.

36. FEJEZET A Kerge-kastély szörnyű, mocskos hely volt. Az alacsonyabbik őrről kiderült, hogy beszédes ember. Több információt elmondott a helyről, mintha kérdéseket tettek volna fel neki. Elmesélte, hogy az egész létesítmény felépítése olyan, mintha hatalmas gyűrűk sora lenne. Középen találhatók a közös helyiségek; A betegszoba, a kávézó, a szabadidős létesítmények. Ezeket veszik körbe a rosszul megépített házak. A Kerge-kastély célja az volt, hogy amíg a fertőzöttek nem érik el a veszélyes őrültség stádiumát, emberséges helyen legyenek elkülönítve az egészséges emberektől. Amikor már közelednek a végső stádium felé, elszállítják őket egy távolabbi helyre. Ilyen projektek minden nagyobb város szélén épültek az egész világon. De hiába volt az ötlet jó szándékú, nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Az itt élő fertőzöttek elkeseredett, reménytelen emberek voltak. Tudták, hogy idő kérdése csak, amikor teljesen elborítja az agyukat az őrület. Azt is tudták, hogy számukra nem tudnak ettől rosszabb büntetést kitalálni, ezért a bűnözés csillagászati méreteket öltött. A házak, vagy inkább kunyhók a teljes elhanyagoltságot mutatták. Alig lehetett ép üvegű ablakot látni. Az őr elmondta, hogy elég nagy hiba volt itt az üveg alkalmazása. A törött üveg lett az első számú fegyver. Mindenhol szemét hevert. Thomas elképzelte, milyen borzalmas dolog lehet egy ilyen helyen élni. - Miért nem zárják be ezeket a helyeket? Úgy értem, ha rosszul sült el az elképzelés. - kérdezte az őrt. - Rosszul sült el? - kérdezte az őr. - Fiú, ez nagyon relatív fogalom. Mit csinálnának ezekkel a fertőzöttekkel? Az egészséges emberek között nem hagyhatják őket. A Kormány pedig még nem elég kétségbeesett ahhoz, hogy amint kiderül a fertőzés, megöljék az embereket. Nekünk, immunisaknak ez egy jó kereseti lehetőség, mert senki más nem vállalna itt munkát közöttük. - 92 -

James Dashner – A Halál - kúra

Thomasnak megint az futott át az agyán, hogy talán önző volt, amikor úgy döntött nem folytatja a kísérleteket a „VESZETT”-tel. A világ szánalmas állapotban van. Brenda arcán undor látszódott. - Miért nem úgy mondod el, ahogy van. Hagyják, hogy a fertőzöttek itt szaladgáljanak ezen az isten verte helyen, amíg annyira le nem épülnek, hogy lelkiismeret furdalás nélkül sorsára nem hagyhatják őket. Erre nem tudott az őr mit válaszolni. Thomas egy pillanatra megsajnálta őt. Mentek tovább a lepusztult, koszos házak között. - Hol vannak a többiek? - kérdezte Thomas. - Azt hittem ez a hely zsúfolásig tele lesz. Mit is értettél azon, hogy mostanában valami folyik itt? - Van néhány szerencsés - többnyire a gazdagabbak - akik a saját otthonukban maradhatnak. Ők meg tudják vásárolni a Boldogság nevű kábítószert. De csak vegetálnak, nem csinálnak semmit. De a legtöbbjük itt van. Esznek, játszanak…ennyi. De már túl sok a fertőzött. Alig bírunk megbirkózni a folyamatos elszállításukkal. Vedd figyelembe azt a tényt, hogy a betegek és az egészségesek aránya minden egyes nappal rosszabb lesz. Ráadásul közülünk - immunisak közül nagyon sok ember egyszerűen eltűnik, Senki nem tudja hová. - Eltűnnek? - ismételte Thomas. Arra gondolt, a „VESZETT” állhat a dolgok mögött, hogy folytathassák a teszteket. Még akkor is, ha ez veszélyes következményekkel jár. - Igen, körülbelül az őrök fele eltűnt a múlt hónapban. Semmi nyom, semmi magyarázat. A munkánk pedig egyre nehezebb és veszélyesebb. Thomas felnyögött. „Csak találjuk meg minél előbb Newt-et.” - Erről mintha már hallottunk volna. Miért nem tesztek valamit? - tette hozzá Minho. Az őr vállat vont. - Amíg megkapom a pénzem, nem érdekel. Elértek végül a központi zónához. A hangzavar egyre erősebben hallatszott, úgy tűnt, mintha egy nagy verekedés zajai lennének. Thomas szeretett volna kijutni erről a helyről gyorsan. Várta, hogy az őr Newt-tel visszatérjen és mehessenek. Körülbelül tíz perc telhetett el, amikor az egyik házból két ember lépett ki és feléjük közeledtek. Thomas legszívesebben elfutott volna, de amikor közelebb ért a pár, látta, hogy nem annyira tűnnek fenyegetőnek. Kézenfogva jöttek, egy férfi és egy nő. Kicsit piszkosak voltak, kopott, gyűrött ruhát viseltek, de elég normálisnak tűntek. - Mit kerestek itt? - kérdezte tőlük a nő. Brenda válaszolt neki.

- 93 -

James Dashner – A Halál - kúra

- Egy barátunkat keressük. Az utolsó csoporttal érkezett. Newt a neve. Hosszú szőke hajú srác, kicsit sántít. nem láttátok őt véletlenül? - Sok ember van itt, sok szőke közülük. - mondta a férfi. - Egyáltalán miféle név az a Newt? Minho már válaszolni akart, amikor a központban hatalmas zaj támadt. A pár egymásra nézett és szó nélkül visszamentek a házukba. Hallották, hogy bereteszelik az ajtót. Utána a törött üvegű ablakot borították be belülről valami fadarabbal. - Legalább olyan boldogoknak néznek ki, mint amilyenek mi vagyunk. - szólt Thomas. - Milyen szívélyesek. Azt hiszem, nem fogom megismételni a látogatást. - morogta Jorge. - Nyilván nincsenek itt régóta. - szólt Brenda. - Mi el sem tudjuk képzelni, mit érezhetnek. Megfertőződnek, és idehozzák őket a Kergék közé. Csak annyit látnak, mi lesz belőlük is. Thomas a fejét rázta. Ez a szenvedés lehető letisztultabb formája. - Hol lehetnek az őrök? - kérdezte Minho türelmetlenül. - Meddig tart nekik megtalálni valakit? Újabb tíz perc telt el, mire az őrök megjelentek. Odafutottak hozzájuk. - Mit tudtatok meg? - kérdezte Minho. Az alacsonyabb őr idegesnek tűnt. A társa válaszolt. - Azt hiszem megtaláltuk a srácot. Felénk fordult mikor a nevén szólítottuk. De… A két őr összenézett. - De mi? - sürgette Minho. - Azt mondta - nagyon nyomatékosan, - hogy mondjam meg nektek, hogy ő már elveszett.

37. FEJEZET A szavak Thomasba hasítottak, és el tudta képzelni Minho hogy érezheti magát. - Mutasd meg hol van. - szólt kurtán a barátja. - Nem hallottad mit üzent? - kérdezte az őr és felemelte a kezét, mintha meg akarná állítani. - Végezd a dolgod, mintha semmi sem történt volna! - állt Thomas Minho mellé. Nem számít mit mondott Newt. Látni akarják, beszélni akarnak vele. Az alacsonyabb őr a fejét rázta. - Szó sem lehet róla. Azt kértétek találjuk meg a barátotokat. Megtettük. Add ide a pénzünket. - Szerinted itt van velünk? - kérdezte Jorge. - Egy dollárt sem kaptok, amíg nem találkoztunk vele. Brenda nem szólt semmit, csak bólintott. Thomas megkönnyebbült, hogy annak ellenére mit üzent Newt, összetartanak. A két őr ideges lett. Sugdolózni kezdtek egymással. - Hé! Ha kell a pénz, akkor menjünk! - kiáltott Minho. - Rendben. - mondta végül a bajszos őr. - Kövessetek. - 94 -

James Dashner – A Halál - kúra

Megfordultak és elindultak visszafelé. Thomas azt hitte, már lerobbantabb környéket nem láthat. De ahogy egyre beljebb haladtak, az épületek még kopottabbak, az utcák még szemetesebbek voltak. Több embert látott a járda mellet, vagy éppenséggel a járdán feküdni. A fejük alá mocskos ruhadarabokat gyömöszöltek. Szinte mindannyian az égre meredtek üveges szemekkel. A két őr lendületesen haladt tovább, a Gránát-vetőjüket ide-oda forgatták. Szakadt ruhájú, csapzott hajú férfit láttak, akinek a teste tele volt valamilyen kiütéssel. Egy kábult tinédzsert vert éppen. Thomas megállt, szeretett volna segíteni. - Ne figyelj oda! - mondta neki az őr. - Gyere! Nem a te feladatod… A másik őr félbeszakította. - Hagy intézzék el egymást között a dolgaikat. Ha minden perpatvarba beavatkoznánk, egész nap ezzel lennénk elfoglalva. Ráadásul már valószínűleg nem élnénk. Lerendezik ők a problémáikat nélkülünk. - Ok, minket csak Newt érdekel. - szólt Minho nyugodtan. Mentek tovább és Thomas próbált nem odafigyelni a vérfagyasztó sikolyra, ami felhallatszott a hátuk mögül. Egy magas falhoz értek. Boltíves bejáratán egy nyílt területre értek, ami tele volt emberekkel. Nagy, fényes betűk hirdették, hogy ez a Központi Zóna. Thomas nem tudta kivenni mi folyik benn, de mindenki elfoglaltnak tűnt. Az egyik őr megállt. - Még egyszer megkérdezem: Biztos hogy be akartok oda menni? - Igen! - vágta rá Minho. - Rendben. A barátotok a tekepályán van. Megmutatjuk őt és ideadjátok a pénzt. Megbeszéltük? - Mozogjatok már. - morgott Jorge. Átmentek a boltív alatt és megálltak. Thomas-nak egy szó jutott az eszébe arról, amit látott: Bolondokháza. Ez majdnem szó szerint igaz volt. Amerre néztek, mindenhol őrült embereket láttak. Egy több száz lábnyi, majdnem kör alakú terület volt előttük. Valamikor üzletek, éttermek, szórakozóhelyek lehettek a tér szélén, de a legtöbbjük be volt zárva, szét volt verve. A legtöbb ember nem nézett ki olyan borzasztóan, mint akit idefelé láttak az úton, de minden mozdulatuk olyan… eltúlzott volt. Volt, aki hisztérikusan nevetett, volt aki a földön ülve zokogott. Kivörösödött arccal ordítoztak egymással, és jó pár helyen verekedés is kitört. Voltak, akik karba tett karokkal, mogorván nézték őket, mint akik azt fontolgatják, mikor támadjanak. De voltak, akik kábítószertől kábultan mosolyogva ültek vagy feküdtek és észre sem vették a körülöttük lévő káoszt. Néhány őr sétálgatott köztük, a fegyverüket készenlétben tartva. - 95 -

James Dashner – A Halál - kúra

- Nem vennék itt ingatlant! - gúnyolódott Minho. Thomas nem tudott ezen nevetni. Tele volt szorongással, szerette volna maga mögött hagyni ezt a helyet minél előbb. - Hol van a tekepálya? - kérdezte. - Erre gyertek. - mondta az őr, aki a fal mellett haladt. Libasorban követték őt. Minden felől kezek nyúltak feléjük, de nem vették figyelembe. A legtöbben félbehagyták amit éppen csináltak, és őket bámulták. Durva tréfákat, sértegetéseket kiabáltak utánuk. Thomas látta az üveg nélküli ablakokon keresztül, milyen helyiségek lehettek ott valamikor. Fel lehetett ismerni az orvosi rendelőt, ahol jelenleg csak üres polcok álltak. Egy kéz ragadta meg a vállát. Megfordult és egy kócos, fekete hajú lányt látott. A lány bámulta őt egy pillanatig, majd kitátotta a száját, felfedve duzzadt, elszíneződött nyelvét, ezután becsukta. - Azt akarom, hogy csókolj meg! - mondta Thomasnak. - Mit szól ehhez Védfej? - Mániás vihogás tört ki belőle, apró felhorkanásokkal. Elfutott, de előbb könnyedén végigsimított Thomas mellén. Thomas elrántotta a kezét és ment tovább. Látta, az őrök még csak meg sem álltak megnézni, mi történt. - Lehet ettől a helytől ijesztőbb dolog? - hajolt hozzá Brenda. Thomas nem szólt, csak bólintott és ment tovább.

38. FEJEZET A tekepályán nem volt ajtó, csak rozsdás zsanérok jelezték a helyét. - Ott van. - mutatott előre a bajszos őr. - Most pedig fizessetek. Minho az ajtóhoz lépett és a nyakát nyújtogatta. Aztán megfordult és Thomasra nézett. - Látom őt. Ott van hátul. - Minho arca beesett volt az aggodalomtól. - Elég sötét van, de ez biztos hogy ő. Thomasban még Newt üzenete kattogott. Vajon miért mondta, hogy ő már elveszett? - Kérjük a pénzt! - ismételte meg az őr. Jorge kissé ideges volt. - Dupla annyit kaptok, ha garantáljátok, hogy biztonságosan vissza tudunk menni a Berg-höz. A két őr rövid megbeszélést tartott, aminek a következtében annyit mondtak: - Tripla! És most kérjük a felét. Akkor addig őrködünk, míg el nem húzzátok innét a szaros seggeteket! - 96 -

James Dashner – A Halál - kúra

- Áll az üzlet! - mondta Jorge és átadta a pénzt. Thomas elégtétellel nyugtázta, hogy ez az a pénz, amit a „VESZETT” -től nyúltak le. - Rendben. Itt várunk. - mondta az őr. - Gyerünk! - szólt Minho, de meg sem várta a választ, elindult befelé. Thomas Brendára nézett, aki összeráncolta a homlokát. - Mi a baj? - kérdezte. - Nem tudom. Rossz érzésem van. - Nekem is. - mosolyodott el Thomas és megfogta a lány kezét. Mint sok mindenről Thomas memóriájában, a tekéről sem szerepelt tiszta kép. Nem emlékezett rá, hogy valaha is tekézett volna. Ahogy beléptek a terembe, teljesen mást látott, mint amire számított. A pályák fel voltak szaggatva, minden törött volt. Hálózsákokba, vagy pokrócokba burkolózott emberek töltötték meg itt is a helyiséget. Thomas emlékezett rá, hogy Brenda azt mondta neki, csak a gazdag emberek tudják megfizetni a Boldogság nevű kábítószert. Itt úgy tűnt elég sokan megengedhették maguknak, mert a legtöbben kábulatba mélyedve feküdtek. A nyílásokban, ahol a teke bábok szoktak állni normális esetben, több helyen is tűz égett. Az égő fa illata és a füstje terjengett a levegőben. Minho a bal szélső sávra mutatott. Nem volt ott sok ember, és a tűz fényénél Thomas megismerte Newt hosszú szőke haját és alakját. Háttal állt nekik. - Nem semmi ez a hely. - suttogta Thomas Brendának. Senki nem zavarta őket, amíg oda nem értek Newt-hez. De Thomas látta, ahogy néhány kerge a saját lábát harapdálja. Már majdnem odaértek a barátjukhoz, amikor az hangosan felkiáltott. - Mondtam, hogy ne toljátok ide a hülye képeteket! Minho hirtelen megállt, Thomas majdnem nekiütközött. Brenda megszorította Thomas kezét, majd elengedte. Akkor vette csak észre, mennyire izzad a tenyere. Kihallották Newt szavaiból, hogy a barátjuk már soha többé nem lesz az, aki volt a sötét napok előtt. - Beszélnünk kell. - mondta Minho és átlépett egy vékony nőn, aki az oldalára feküdve aludt. - Ne gyere közelebb! - szólt Newt. A hangja lágy volt, de tele volt fenyegetéssel. - Azok a gazemberek idehoztak. Azt hittem egy hülye immunis jött be a Berg-be. Képzelheted, hogy meglepődtem, mikor azt mondták, hogy a Kitörés eszi az agyam. Azt mondta, hogy állampolgári kötelessége ebbe a patkány fészekbe hozni. Mikor Minho nem válaszolt, Thomas szólalt meg: - Sajnáljuk, hogy elkaptak és idehoztak Newt. Mit gondolsz, miért vagyunk itt? Egyáltalán nem úgy nézel ki, mint egy Kerge. Newt megfordult és Thomas gyomra összeszűkült, mikor látta, hogy egy Gránátvetőt tart a kezében. Látszott rajta az elszántság. De nem tűnt őrültnek. - 97 -

James Dashner – A Halál - kúra

- Haver! - mondta Minho és egy fél lépést hátrált. - Nyugi! Nem kell a pofámba nyomnod azt a hülye Gránátvetőt miközben beszélgetünk. Hogy került ez egyáltalán hozzád? - Loptam. - válaszolta Newt nyugodtan. - Elvettem egy őrtől, aki … nem volt velem barátságos. Newt keze enyhén megremegett. Thomas kissé idegesen nézte ezt. - Nem vagyok… nem .. - kezdte Newt. - Hogy őszinte legyek, én örülök, hogy eljöttetek értem. Komolyan. De ennyi. Itt van vége. Forduljatok meg, sétáljatok ki azon az ajtón, üljetek be a Berg-be és repüljetek el. Értitek? - Newt, nem. Nem értem. - mondta Minho csalódottan. - Kockáztattuk az életünket, hogy idejöjjünk érted, mert a barátunk vagy. El akarunk vinni erről a helyről. Ha azért üvöltesz és sírsz, mert kezdesz megőrülni, rendben. De akkor is velünk leszel és nem ezekkel a hülye Kergékkel. Newt hirtelen felemelte a Gránátvetőt. - Én is Kerge vagyok, Minho! Kerge vagyok! Miért nem tudjátok felfogni azzal a hülye fejetekkel? Gondolod hogy szeretném, ahogy végignézitek ahogy ez a hülye vírus teljesen megeszi az agyam? Ezt akarjátok? - az utolsó szavakat már kiabálta. Minho remegni kezdett, de nem szólt semmit. Thomas tudta miért. Ő sem talált szavakat, pedig nagyon szeretett volna valamit mondani. - És te Tommy! - szólt most Newt hozzá, lehalkított hangon. - Tiszta ideg vagy és idejössz, hogy menjek veletek? Rohadtul feszült vagy. Már a látványodtól megőrülök! Thomas döbbenten hallgatott. Semmi nem fájt volna ettől jobban neki. Semmi!

39. FEJEZET Thomas nem is tudta mit mondjon erre. - Miről beszélsz? - kérdezte. Newt nem válaszolt, csak merően bámult rá. Már nem csak a keze, az egész karja remegett és remegett a fegyver is a kezében. De lassan megnyugodott és ellágyult az arca. Leengedte a fegyvert és a földet nézte. - Newt, nem értem. - szólt Thomas csendesen. - Miért mondod ezt? Newt keserűen nézett rájuk. - Sajnálom srácok. Sajnálom. Figyeljetek rám. Egyre rosszabbul vagyok és egyre kevesebb az az idő, amikor normálisan tudok gondolkodni. Hagyjatok engem békén. Thomas mondani akart valamit, de közbevágott: - Ne mondjatok semmit! Csak arra kérlek titeket… hagyjatok békén. Könyörgöm! Tegyétek ezt meg nekem. Soha az életben nem kértem ennyire őszintén semmit, mint ezt. Találkoztam egy csoporttal. Olyanok, mint én. Azt tervezik, hogy kitörnek innen és Denverbe mennek. Velük megyek! - 98 -

James Dashner – A Halál - kúra

Elhallgatott egy pillanatra és Thomas megkérdezte. - Miért akartok Denverbe menni? - Nem várom tőletek, hogy megértsetek, de nem lehetek együtt veletek. Így is nehéz nekem. Jobb lett volna, ha nem is láttok. Jobb lett volna a hülye búcsúzkodás helyett, ha csak a régi időkre emlékeztek. - Én nem tudom… - kezdte Minho. - Bazdmeg! - kiáltotta Newt. - Tudjátok milyen erőfeszítésembe kerül, hogy most viszonylag nyugodt vagyok? De egy pillanat alatt megváltozom. Most pedig tűnjetek el innen! Értitek? Menjetek! Valaki megbökte Thomas vállát és hátrafordult. Látta, hogy több Kerge összegyűlt mögöttük. Aki Thomas mögött állt, egy széles mellkasú, zsíros hajú férfi az ujja hegyét Thomas mellkasára nyomta. - Ha jól hallottam az új barátunk megkért titeket, hogy hagyjátok őt békén. - a férfi a száját nyalogatta beszéd közben. - Nem a te dolgod! - mondta neki, pedig érezte a veszélyt. De most csak Newt érdekelte. - Ő a barátunk! - A fiú Kerge. Mint ahogy mi is! Menjetek a dolgotokra és hagyjatok minket magunkra. Mielőtt Thomas szólhatott volna, Minho felelt neki. - Hé, te pszichopata! Talán a Kitörés a füled is eldugította? Newt hozzánk tartozik. Na húzz el! A férfi összevonta a szemöldökét és felemelte a kezét, amiben egy hosszú, véres üvegdarabot tartott. - Remélem harcolni fogsz! - vicsorogta - Unatkozom! A karjával hirtelen Thomas arca felé csapott. Thomas lehajolt és a kezével hárított. Mielőtt kiüthette volna a férfi kezéből az üvegdarabot, Brenda közbelépett. Rácsapott egy hatalmasat a férfi kezére, amiből kirepült az üvegdarab. Minho is rátámadt és pár pillanat múlva a földön birkóztak. Egy nő is odament és vadul csapkodni, ugrálni kezdett, közben üvöltözött. Hamarosan már hárman hemperegtek a földön. - Hagyjátok abba! - kiáltotta Newt. - Hagyjátok abba! Thomas ugrásra készen várta, hogy mikor tud Minhónak segíteni, de most Newt-re nézett. Látta, hogy a düh teljesen elvakította, ahogy felemelte a fegyvert. - Állj, vagy szétlövöm a hülye Kerge fejed! A zsíros hajú férfi felállt és a nő bordáit kezdte rugdosni. A nő üvöltött. Minho feltápászkodott. Az arcát karcolások borították. Newt meghúzta a ravaszt. A gránát a férfi mellkasába csapódott. Azonnal a földre esett rángatózó testtel. Apró kisülések borították őt el és a levegő megtelt elektromossággal. Thomas el sem tudta hinni ezt a váratlan fordulatot. Newt-re nézett tágra nyílt szemekkel és örült, hogy nem ő, vagy Minho volt a célpont. - Vége srácok! Nincs több vita. Sajnálom. Minho felemelte a kezét. - 99 -

James Dashner – A Halál - kúra

- Rám lőnél? Egy régi haverra? - Menj! - szólt Newt. - Kérlek szépen. Nehéz ezt mondanom, de most menj. Induljatok. - Newt, kiszabadítunk…. - Menjetek már! - kiáltotta Newt vadul. - Takarodjatok! Thomas nem szívesen nézte, amit látott. Newt-en teljesen eluralkodott a vadság. Remegett egész testében. Úgy nézett ki, mint aki teljesen elveszítette az eszét. - Gyerünk… - mondta szomorúan és közben úgy érezte, összetörik a szíve. - Ugyan! Nem mondhatja komolyan! - csattant fel Minho. Thomas csak bólintani tudott. Minho vállai leestek. - Hogy lehet ilyen szar a világ? - buktak ki száján a szavak telve fájdalommal. - Sajnálom. - szólt Newt és könnyek csorogtak végig az arcán. - Én… lövök..ha .. nem mentek. Menjetek. Thomas nem bírta volna tovább egy másodperccel sem. Megfogta Brenda, majd Minho kezét, és húzni kezdte őket a kijárat felé. Minho nem ellenkezett. Thomas nem mert hátranézni, de remélte hogy Jorge követi őket. Mentek ki az ajtón, keresztül a Központi Zónán, át a Kergék kaotikus tömegén. Egyre távolabb kerültek a barátjuktól és az ő beteg agyától…

40. FEJEZET Amikor kiértek a teke-pályáról, nyoma sem volt az őröknek. Ott voltak viszont a Kergék, és nagyon úgy tűnt, hogy rájuk várnak. Talán hallották a Rakétavető hangját, hallották a férfi kiabálását, vagy valaki szólt nekik. Bármelyik is történt, Thomas úgy érezte, mintha egy csapat őrült éhes ember az ebédjét várná. - Nézd ezeket a Védfejeket! - Gyertek játszani a Kergékkel! Maradjatok itt velünk! Szó nélkül mentek keresztül a tömegen. Thomas még mindig fogta Brenda kezét. Kerülte, hogy bármelyik Kergének is a szemébe nézzen, de látta az arcukon az őrületet, a vérszomjat, a féltékenységet. Látta a megcsonkított, sebekkel borított arcokat, és olyan érzése támadt tőlük, mintha egy farkas horda várná az alkalmat a támadásra. Kísérteties hangok, vad üvöltések gúnyos megjegyzések és őrült nevetések kísérték az útjukat. Minél távolabb értek tőlük, úgy csökkent Thomasban a feszültség. Nem merte megkérdezni Minhót, hogy érzi magát. Tudta a választ. Az egyik romos ház mellett haladtak el, amikor kiáltásokat hallottak. - 100 -

James Dashner – A Halál - kúra

- Fuss! Fuss! Thomas megtorpant, ahogy a két őr elfutott mellettük. Egyiknél sem volt fegyver. - Hé! - kiáltott rájuk. - Gyertek vissza! A bajszos őr visszanézett: - Azt mondtam fussatok, idióták! Gyerünk! Thomas nem sokáig töprengett, utánuk eredt. Minho, Brenda és Jorge szorosan a nyomában voltak. Visszanézett és látta, hogy legalább egy tucat Kerge üldözi őket. Mintha mindnyájukon egyszerre tört volna ki az őrület. - Mi történt? - kérdezte Minho zihálva, amikor közelebb értek az őrökhöz. - Behúztak minket a Zónába. - kiabálta az alacsonyabb őr - Az Istenre esküszöm, hogy megesznek minket. - Alig bírtunk meglógni tőlük. - Ne hagyd abba a futást! - szólt rá a másik őr és hirtelen elkanyarodtak egy másik irányba. Thomasék a kijárat felé futottak tovább, ahonnét a Berg-hez jutnak. A fütty és sípszó egyre hangosabb lett mögöttük. Thomas hátrapillantott az üldözőikre. Szakadt ruhájú, csapzott hajú, véres arcú emberek. - Nem kaphatnak el minket! - kiáltotta. - Már majdnem ott vagyunk, húzzatok bele! Thomas gyorsabban futott, mint életében valaha. Gyorsabban, mint az Útvesztőben. Borzadállyal töltötte el a gondolat, hogy ezek az őrültek elkapják őket. Átfutottak a kapun, nem foglalkoztak azzal, hogy be is csukják. Jorge kinyitotta a Berg-et és gyorsan beszálltak. Az üldözők egészen odáig követték őket. Egyik Kerge lehajolt és egy nagydarab követ emelt fel. Szerencsére már csak a Berg bezárt ajtaját találta el. Thomas és Brenda az ablakból figyelték a dühös tömeget. Nehéz volt elhinniük, hogy amit látnak, az tényleg megtörténik. - Nézd meg őket. - mondta Thomas. - Néhány hónappal ezelőtt valószínűleg nyugodtan éltek a családjukkal a lakásukban, talán valami irodában dolgoztak. Most meg olyanok, mint a vadállatok. - Megmondom én neked mit csináltak néhány hónappal ezelőtt. - felelte Brenda. - Halálra rémülten éltek, mert tudták, hogy a Kitörés előbb-utóbb megfertőzi őket is. Tudták, hogy ez elkerülhetetlen. Minho magasra emelte mind a két kezét. - Hogy vagytok képesek aggódni miattuk? Éppen most. Amikor ott van Newt, a barátunk. - Nem tehettünk érte semmit. - szólt ki Jorge a pilótafülkéből. - Fogd be és repülj már, barom-arcú! - fordult felé Minho. - Megteszek minden tőlem telhetőt. - mondta Jorge sóhajtva. - Babrált néhány szerkentyűn és a Berg elindult. Minho lerogyott a földre, mint aki elolvadt. - 101 -

James Dashner – A Halál - kúra

- Mi lesz, ha elfogy a Gránátvetőkhöz a gránát. - kérdezte bele a vakvilágba. Thomas lerogyott mellé a földre, és ott ültek szótlanul, miközben a Berg egyre magasabbra emelkedve elrepült a Kerge-palota felett. Newt végleg eltűnt.

41. FEJEZET Végül Thomas és Minho átültek a kanapéra, Brenda pedig bement Jorge-hoz a pilóta fülkébe. Mindketten a gondolataikba süllyedtek. Amikor Thomas az Útvesztőben találta magát, már Newt ott volt. Thomas szinte észre sem vette, mikor lettek barátok. Fájt a szíve érte. Emlékeztette magát, hogy Newt nem halt meg… De bizonyos értelemben ez még rosszabb volt. Fokozatosan ment lefelé a lejtőn az őrület felé. Nem volt más körülötte, csak a vérszomjas Kergék. Az pedig, hogy soha többé nem látja őt, szinte elviselhetetlen volt. - Miért tette ezt? Miért nem jött velünk vissza? - szólalt meg végre Minho is élettelen hangon. - Miért fogta rám a fegyvert? - Soha nem húzta volna meg a ravaszt. - mondta Thomas, bár kételkedett benne, hogy ez lenne az igazság. Minho megrázta a fejét. - Láttam a szemén, amikor megváltozott. Olyankor teljesen meg volt őrülve. Én meg csak tovább dühítettem. Tetőtől talpig megőrült. - Lehet, hogy neki nem annyira rossz.. - Mit beszélsz? - kérdezte Minho Thomas felé fordulva. - Ha elmegy az eszük, akkor ők már nem önmaguk többé. Mi tudjuk mi történt vele, de lehet, hogy ő nem tudja felfogni teljesen. Szóval…lehet, hogy ő nem szenved. Minho szinte megsértődött ezen. - Szép próbálkozás barom-arcú, csakhogy én nem hiszem ezt el. Én inkább úgy gondolom, hogy minden kurva másodpercét végigszenvedi az elmebetegségnek. Mintha élve eltemették volna. Thomas nem akart beszélni róla többet, de magában továbbra is rettegett Newt sorsa miatt. A Berg egy puffanással landolt a denveri repülőtéren. - Megérkeztünk. - dörzsölte meg Thomas a szemeit. - Most egy kicsit megértem a „VESZETT”-et. - szólt Minho szórakozottan. - Azok után, hogy láttam Newt szemében az őrületet. Ez nem ugyanaz, mint amikor egy idegen ember őrül meg. Elég sok haver meghalt már a szemem láttára. Azt hittem, attól nincs rosszabb. De a Kitörés haver, sokkal rosszabb! Ha megtalálnák rá a gyógymódot… - 102 -

James Dashner – A Halál - kúra

Nem fejezte be, de Thomas tudta mire gondol. De a dolog nem olyan egyszerű. Nem fekete vagy fehér. És soha nem is lesz az. Jorge és Brenda melléjük ültek. - Sajnálom. - mormolta Brenda. - Tudom, hogy most nehéz, de át kellene gondolnunk mit fogunk csinálni. Minho talpra ugrott. - Milyen baromságról szeretne beszélgetni Ms. Brenda? Most hagytuk ott a barátomat egy csomó pszichopata között. - ezzel kiviharzott a helységből. Brenda Thomasra nézett: - Úgy sajnálom! Thomas megvonta a vállát. - Két évig volt együtt Newt-tel. Kell neki egy kis idő! - Minket is megviselt a dolog. - mondta Jorge. - Pár napot pihenni kellene. - Lehet. - mormolta Thomas. - Majd kitalálunk valamit. - szorította meg Brenda a kezét. - Csak egy kiindulópontunk van: Gally. - Lehet, hogy igazad van. - mondta a lány és felállt. - Gyere Jorge, készítsünk valami kaját. Thomast egyedül hagyták a bánatával. Csendben ettek, mind a négyen a saját gondolataikkal voltak elfoglalva. Thomasnak a szíve szorult el ahogy arra gondolt, hogy Newt itt volt a Bergen egyedül céltalanul. A boríték! Thomas kirohant a fürdőszobába. Magára zárta az ajtót és elővette a borítékot. A Kerge-palotában történt káosz közben teljesen megfeledkezett róla. Newt azt mondta neki, akkor olvassa el, amikor itt az idő. És hogy Thomas tudni fogja, mikor van az. Nem akkor kellett volna elolvasni, amikor otthagyták azon a lepra helyen? Ha nem az volt a megfelelő idő, akkor mikor máskor? Egy cédulán két rövid mondat: Ölj meg. Ha valaha is a barátom voltál, megteszed! Thomas újra, meg újra elolvasta ezt a pár szót., mintha akkor megváltoznának. Milyen kétségbeesett lehetett Newt amikor ezt leírta. Eszébe jutott, milyen dühös volt, amikor ráakadtak a tekézőben. El akarta kerülni, hogy belőle is Kerge váljon. És Thomas nem segített neki.

- 103 -

James Dashner – A Halál - kúra

42. FEJEZET Thomas úgy döntött, nem mondja el a többieknek Newt üzenetét. Ki tudja, hogyan hatna rájuk. Ideje volt tovább lépni. Két éjszakát a Berg-en töltöttek. Pihentek és megpróbáltak valami tervet kiagyalni. De mindig visszatértek Gally-hoz és a Segítő Jobb csoporthoz. A Segítő Jobb célja a „VESZETT” megszüntetése. És ha igaz, hogy új tesztekre készül a „VESZETT” új immunisakkal, akkor a Thomasék célja megegyezik a Segítő Jobb céljaival. Vissza kellett tehát menniük Gally-hoz. Newt látogatását követő harmadik napon lezuhanyoztak, megreggeliztek és elindultak Gally-hoz. Alig várták, hogy két nap lustálkodás után mozoghassanak kicsit. Kicsit ugyan aggódtak amiatt, amit Newt mondott, hogy a Kergék egy csoportja ki akar törni a Kerge-palotából és Denverbe szándékoznak menni, de remélték, hogy nem lesz semmi probléma. Amikor elkészültek, a repülőgép ajtajához álltak. - Hagy beszéljek megint én. - mondta Jorge. - Utána keresünk taxit. - bólintott Brenda. - Rendben. - mondta Minho is. Thomas nem érezte valami jól magát. Még mindig Newt szavai jártak az eszében. A Segítő Jobb mozgalom volt az egyetlen, ami kissé elterelte a gondolatait.

Jorge megnyomott egy gombot és az ajtó kezdett kinyílni. A Berg előtt három ember állt. Két férfi és egy nő. Olyan maszkot viseltek, mint a piros inges őr a kávézóban. A férfiaknál pisztoly volt, a nőnél Gránátvető. A ruhájuk szakadt volt, arcuk izzadt és koszos, mintha harcoltak volna, hogy idáig eljussanak. - Mi van itt? - kérdezte Jorge. - Fogd be a szád Védfej! - mondta baljós hangon az egyik férfi. - Szálljatok ki szépen, ha tetszik, ha nem. És ne próbálkozzatok semmivel! Thomas döbbenten vette észre, hogy a repülőtér mindkét ajtaja tárva-nyitva van és két élettelen test hever a városba vezető átjáró folyosón. - Közénk lőhettek, de akkor mind a hárman a pokolra juttok! - mondta nekik Jorge. Thomas tudta, hogy ez csak üres fenyegetőzés. - Nincs vesztenivalónk. - válaszolta a férfi. - Biztos vagyok benne, hogy mielőtt bárki egy lépést tenne, addigra kettővel végzek. - felemelte a fegyverét és Jorge arcát vette célba. - Rendben. - emelte magasra a kezét Jorge. - Most te nyertél. Minho felnyögött. - Ó, de kemény vagy, baromarcú! - ő is felemelte a kezét. - Srácok, jobb ha nem idegesítjük az őröket. - 104 -

James Dashner – A Halál - kúra

Thomas is tudta, hogy nincs más választásuk, mint hogy engedelmeskedjenek. A Berg háta mögé vezették őket, ahol egy régi furgon várt rájuk, járó motorral. A volán mögött egy maszkot viselő nő ült, a hátsó ülésen meg két másik férfi, Gránátvetővel a kezükben. Az egyik férfi kinyitotta az ajtót és intett nekik, hogy szálljanak be. - Egy rossz mozdulat és röpködnek a golyók! Mint már mondtam nektek, nincs vesztenivalónk. Attól még nem lesz szarabb a világ, ha egy-két Védfejjel kevesebb lesz benne. Thomas az esélyeiket latolgatta. Négyen hat ellen. Csak nekik nem volt fegyverük. - Ki fizet nektek azért, hogy immunisakat gyűjtsetek be? - kérdezte. Senki nem válaszolt. Beszállt a három ember és becsukták az ajtót. - A sarokban van egy halom fekete csuklya. - szólt az egyik férfi. - Húzzátok fel őket és ne leskelődjetek az úton. Thomas sóhajtott egyet, és felhúzta a csuklyát. Nem volt értelme vitatkozni. A furgon elindult.

43. FEJEZET Sima, egyenes úton haladtak, úgy tűnt egy örökkévalóságig. Thomasnak mire végre megálltak, hányingere lett. Amikor kinyílt az ajtó, önkéntelen mozdulattal le akarta venni a csuklyát, de az egyik férfi rárivallt: - Meg ne próbáld! Addig le ne merjétek venni, amíg én nem mondom! Szálljatok ki szép lassan és ne csináljatok semmit, ha életben akartok maradni. - Hű de kemény vagy fegyverrel a kezedben! Miért nem… - Minho nem fejezhette be, mert kapott egy pofont. Kezek ragadták meg Thomast és rángatták ki a kocsiból, de olyan durván, hogy majdnem elesett. Mikor visszanyerte az egyensúlyát, valaki vezetni kezdte egy lépcsőn lefelé, majd egy hosszú folyosón. Mikor megálltak, hallotta egy zár kattanását, majd ajtónyikorgást. Halk morajlás hallatszott, mintha egy tucat ember várakozott volna benn. Valaki meglökte hátulról, mire majdnem elesett. Amikor az ajtó becsukódott mögötte, lekapta a csuklyát e fejéről. A többiekkel együtt egy hatalmas szobában voltak, ami tele volt emberekkel. Többségük a földön ült. Majdnem mindannyian piszkosak, a legtöbben sérültek voltak. Néhány tucatnyian lehettek. Egy nő állt elé, akinek az arca eltorzult a félelemtől. - Mi a helyzet kinn? Mi már pár órája itt vagyunk, nem tudjuk, hogy továbbra is eltűnnek dolgok? Romlott a helyzet? Több ember is köréjük gyűlt addigra. - 105 -

James Dashner – A Halál - kúra

- A városon kívül kaptak el minket. Mi történt a városban? Milyen dolgok tűnnek el? - A Kormány rendkívüli állapotot hirdetett ki anélkül, hogy bármiféle tájékoztatást adott volna. Eltűntek a zsaru-gépek és a Kitörés tesztelők. Csak úgy hirtelen. Még nem tudtuk kitalálni mi történik és miért. - Mi a Kerge-palotánál voltunk őrök. - mondta egy férfi. - De egy csomóan eltűntek közülünk, azt sem tudtuk hová, így otthagytuk és eljöttünk Denverbe pár nappal ezelőtt. De elkaptak minket a repülőtéren. - De hát mi történt, hogy minden ennyire rosszra fordult hirtelen? - kérdezte Brenda. - Három nappal ezelőtt jártunk itt és akkor nem vettünk észre semmit. A férfi keserűen felnevetett. - Az egész város tele van olyan hülyékkel, akik azt hitték, már nem fertőz a vírus. Most belerobbant az egész a pofánkba. A világnak esélye sincs a vírussal szemben. Jó páran ezt már régóta tudjuk. Thomas szétnézett és egyszer csak megdermedt: Aris-t látta meg. - Minho! Odanézz! - mutatott Arisra. Közben a fiú elvigyorodott és elindult feléjük. Egy-két lány is vele volt a „B” csoportból. Akárkik ezek az emberek, akik idehozták őket, úgy tűnik, jó munkát végeznek. Aris Thomashoz ért. Először úgy tűnt, mintha át akarná ölelni, de végül csak a kezét nyújtotta felé. Thomas megrázta a feléje nyújtott kezet. - Örülök srácok, hogy jól vagytok! - Én is! - mondta Thomas. Kis keserű érzés tört rá Aris láttán. - Hol vannak a többiek? Aris arca elsötétült. - Legtöbbjük nincs velünk. Egy másik csoport kapta el őket. Thomasnak meg kellett köszörülnie a torkát, mielőtt kiejtette a száján: - Teresa? - valamiféle ellentmondásos érzelmek öntötték őt el, ahogy kiejtette a lány nevét. - Hé, Tom! - lépett közelebb hozzá Teresa. A szemei szomorúak voltak és könny csillogott bennük. Nagyon örülök, hogy jól vagy! - Én is! - felelte. Egyik része gyűlölte őt, a másik részének hiányzott. Üvölteni szeretett volna vele, amiért otthagyták őket a „VESZETT”-nél. - Hová tűntetek el? - kérdezte. - Hogy jutottatok Denverbe? - Hogy érted azt, hogy „hová tűntünk el”? - zavarodott össze Thomas. - Egy csomó mindenről kell beszélnünk. - szólt a lány. - Miről? - kérdezte Thomas. - Nem vagyok egészen… - dac keveredett a hangjába. - Nyilván valami félreértés történt. A csoportunkból a legtöbb lányt elfogták a fejvadászok tegnap. Valószínűleg eladták őket és visszavitték a „VESZETT”-nek. Frypan is köztük volt. Sajnálom. - 106 -

James Dashner – A Halál - kúra

Thomas maga előtt látta Frypant. Nem tudta, hogy viselné még egy barátjának az elvesztését. Minho hajolt oda a lányhoz. - Látom, vidám vagy mint mindig. Örülök, hogy napfényt hoztál az életünkbe! Teresa figyelmen kívül hagyta Minho megjegyzését. - Tom, gyere, beszéljünk. Csak mi ketten. Most azonnal. Thomas továbbra is gyűlölte magát, amiért még mindig vágyódott Teresa után. De próbálta eltitkolni ezt a vágyódást. - A Patkány-ember már leadta nekem a nagy beszédét. Légy szíves mond, hogy nem értesz vele egyet és nem gondolod, hogy vissza kellene mennem a „VESZETT”-hez. - Azt sem tudom, miről beszélsz. - elhallgatott, mint aki a büszkeségével küzd. - Kérlek. Thomas csak nézett egy darabig a lányra. Brenda csak pár méterre állt tőle, és tudta, hogy mérges Teresa miatt. - Nos? - kérdezte Teresa és maguk köré mutatott. - Túl sok a teendőd itt? Annyi a dolgod, hogy nem tudsz rám időt szakítani? Thomas rámutatott a sarokban álló üres székekre. - Menjünk, de igyekezz!

44. FEJEZET Thomas leült a székre, fejét a falnak döntötte, a karjait összefonta a mellén. Teresa leült vele szembe. Minho elsétált mellettük és odaszólt Thomasnak, hogy ne hallgasson Teresára. - Nos. - mondta a lány. - Nos? - Hol kezdjem? - A te ötleted volt. Kezd, ahol akarod. Már ha van miről beszélnünk. Teresa felsóhajtott. - Akkor talán azzal kezdem, hogy semmi kétség, a látszat az, hogy bunkóként viselkedtem. De amiket és ahogy tettem a Megperzselt városban, az mind a Változók és a Minták miatt volt. És légy szíves rendesen beszélj velem. Thomas várt egy kicsit mielőtt megszólalt volna. - Rendben van. Arra mit mondasz, hogy otthagytatok a „VESZETT”-nél? - Tom! - kiáltotta a lány, mint akit arcul ütöttek. - Nem hagytunk ott! Miről beszélsz? - Hogy-hogy miről beszélek? - Thomas teljesen zavarba jött. - Mi nem hagytunk ott. Utánatok jöttünk el. Ti hagytatok ott minket! Thomas csak bámult rá: - 107 -

James Dashner – A Halál - kúra

- Te tényleg teljesen hülyének nézel? - Mindenki azt beszélte a Központban, hogy te, Newt és Minho valahol a környező erdőben vagytok. Szétnéztünk, de nem találtunk titeket. Már nem is mertem remélni, hogy látlak még valaha ebben az életben. Mit gondolsz, mennyit aggódtam, hogy élsz-e! Thomasban kezdett nőni a harag. - Hogy várhatod tőlem azt, hogy ezt el is higgyem? Valószínűleg te is pontosan tudod azt, amit a Patkány-ember mondott, hogy szüksége van rám az utolsó teszthez, mert én vagyok a Finálé-jelöltjük. Teresa meggörnyedt. - Te azt hiszed rólam, hogy én vagyok a leggonoszabb ember, aki valaha is élt ezen a világon. - nem várta meg hogy a fiú válaszoljon. - Ha te is hagytad volna, hogy visszaállítsák az emlékeidet, akkor tudhatnád, hogy én az vagyok, aki mindig is voltam. A Megperzselt városban amit tettem, az amiatt történt, hogy megmentselek, és ezt próbálom veled azóta is megértetni. Thomas próbált nem dühös hangon válaszolni. - Hogy hihetnék neked, Teresa, hogy? A lány üveges szemekkel nézett rá. - Esküszöm neked, hogy amikor befejeztük a tervet és elmentünk az Útvesztőbe, onnantól fogva nincsenek emlékeim. De azt tudom, hogy a „VESZETT”-nek nem áll szándékában leállítani a teszteket, amíg meg nem valósul a terv. Egy új teszt-sorozatra készülnek. Azért gyűjtik össze az immunisakat. Ha megint nem érnek el eredményt, akkor újra és újra nekifognak. Ennyi. Thomas nem válaszolt. Egy része még kétségbeesetten próbált hinni a lánynak. - Sajnálom. - sóhajtotta Teresa. Beletúrt a hajába és elfordult. - Annyit mondhatok neked, hogy beleszakad a szívem. Amíg nem jönnek vissza az emlékeim, nem is tudom pontosan miket csináltam. De azt látom, hogy ezeknek a dolgoknak soha nem lesz vége. A lány elhallgatott. Thomas csak fájdalmat látott az arcán. Tudta, hogy most igazat mondott. - Szóval alkut kötöttem magammal. - folytatta Teresa. - Ha valamiben hibáztam, azt jóvá akarom tenni. Meg akartam menteni először a barátaimat, majd az összes immunist. Ezt meg is csináltam. Thomas a szavakat keresgélte. - Van mit jóvá tenned! A lány felhúzta a szemöldökét. - Te azt hitted meg lehet őket állítani? - Éppen most akarnak nekik eladni, úgyhogy ez most nem számít. Thomas bármit megadott volna érte, hogy újból tudjanak telepatikus úton beszélgetni. Rengeteg időt töltöttek úgy együtt valamikor. A legjobb barátok voltak - valamikor. - Szeretnék valamit tenni azért, hogy újból bízz bennem. Aris-t és a többieket meg tudjuk győzni, hogy mellénk álljanak. Tudom, hogy ők is úgy éreznek, mint mi. - 108 -

James Dashner – A Halál - kúra

Thomas tudta, hogy óvatosnak kell lennie. Furcsa volt, nagyon furcsa, hogy a lány most vele értett egyet, miután visszakapta az emlékeit. - Majd meglátjuk mi lesz. - felelte végül. - Te nem bízol bennem, ugye? - kérdezte a lány. - Majd meglátjuk mi lesz. - ismételte meg. Felállt és elment. Gyűlölte magát, hogy még mindig törődik a lánnyal azok után, amiket tett vele.

45. FEJEZET Thomas Minhót, Brendát és Jorge-t együtt találta. Minho elég csúnyán nézett rá: - Mit akart az a hülye áruló mondani? Thomas leült mellé. Elég sokan voltak körülöttük, nem tudta nem hallgatják-e ki őket. - Nos? - sürgette Minho. - Azt mondta, azért szöktek meg, mert a „VESZETT” egy új tesztet tervez. Azért gyűjtik be az immunisakat. Megesküdött rá, hogy elhitették velük, mi már előttük megszöktünk, ezért nem kerestek. Thomas habozott egy pillanatig, mert tudta, hogy Minhónak nem fog tetszeni, amit mond. - És még azt mondta, hogy segít nekünk, amiben tud. Minho a fejét rázta. - Egy hülye baromarc vagy. Szóba se kellett volna vele állnod. - Kösz haver. - dörzsölte meg Thomas az arcát. Tudta, hogy Minhónak igaza van. - Nem akarok zavarni, - szólt Jorge - de inkább arról kellene beszélnünk, hogy jutunk ki innen. Most nem számít, ki kinek az oldalán van. Ekkor kinyílt az ajtó és hárman bejöttek a fogva tartóik közül, nagy zsákokkal. Követte őket a negyedik is, Gránátvetővel és pisztollyal felszerelkezve. Végigpásztázta a szobát, minden rendben van-e. A zsákokban kenyér és ásványvizes palackok voltak. Elkezdték szétosztani. - Bejöttetek szórakoztatni minket? - kérdezte Minho. - Legalább tudjuk, hogy a „VESZETT” mindent megtesz értünk. - Még az is lehet. - mormolta Thomas. - Helyes. Barom-arcúak! - vigyorodott el Minho. Nyugtalan csend támadt a szobában. Az emberek enni kezdtek. Minho odasúgta Thomasnak: - Csak az egyiküknél van fegyver, nem néz ki valami veszélyesnek. Fogadok, hogy el tudom venni tőle. - Lehet. - súgta vissza Thomas. - De ne csinálj hülyeséget, pisztolya is van. Ne akard magad lelövetni. - 109 -

James Dashner – A Halál - kúra

- Majd a megfelelő időben. - kacsintott Minho. Nem voltak túl jók az esélyeik és nem lehetett kiszámítani mi is fog történni. Feléjük közeledtek. Thomas elvett egy kenyeret és egy palack vizet, de Minho kiütötte a férfi kezéből a kenyeret. - Miért fogadnám el tőled? Valószínűleg meg van mérgezve. - Éhezni akarsz? Nekem mindegy. - felelte a férfi és tovább ment. Már majdnem végeztek az ételosztással, amikor Minho hirtelen talpra ugrott és nekiesett a Gránátvetőt tartó férfinak. A fegyver megcsúszott a kezében a váratlan támadástól, és egy gránát robbant a mennyezeten. A férfi a földön hevert és Minho a pisztolyát próbálta megszerezni. Egy pillanatra mindenki megdermedt, de gyorsan észbe kaptak. A másik három őr ledobta a zsákokat, hogy segítsenek a társuknak. De egy lépést sem tudtak tenni, mert hatan támadtak egyre. Pillanatok alatt a földre teperték őket. Jorge Minhóhoz ugrott segíteni. Megfogta az őr pisztolyt tartó karját és párszor a földhöz csapta. A fegyver kiesett az őr kezéből. Egy nő kapta fel a földről. Thomas látta, hogy Brenda a Gránátvetőt szerezte meg. - Állj! - kiáltotta a lány. Minho felállt. Thomas látta, hogy az őr arca csupa vér. A másik három őrt is odahúzták, így hamarosan egymás mellett ültek a fal mellett. Olyan gyorsan történt minden, hogy Thomas meg sem bírt mozdulni. - Rá kell vennünk őket, hogy beszéljenek, mielőtt még jönne valaki! - mondta. - Szét kell lőni a hülye fejüket! - kiáltotta egy férfi. - Lődd le őket és menjünk innét. Thomas elkérte a nőtől a pisztolyt és az egyik férfi mellé térdelt. - Háromig számolok! Kezdj el mesélni, mi közötök van a „VESZETT”-hez, mi a tervük velünk, vagy meghúzom a ravaszt. Egy.. A férfi nem habozott. - „VESZETT”? Semmi közünk hozzájuk! - Hazudsz! Kettő… - Esküszöm, nem hazudok. Nincs közünk hozzá… legalábbis amennyire én tudom. - Tényleg? Akkor megmagyaráznád, kinek a megbízásából raboltok el immunis embereket? A férfi szeme a barátaira villant, de válaszolt. - Mi a Segítő Jobb-nak dolgozunk.

46. FEJEZET - A Segítő Jobb-nak? Hogy érted ezt? - kérdezte Thomas - Ennek semmi értelme. - 110 -

James Dashner – A Halál - kúra

- Nem tudom, mit nem lehet ezen érteni. A rohadt Segítő Jobb-nak dolgozunk. Thomas nem értette. - Akkor miért raboljátok el az immunisakat? Ezt nem értem. - Lődd már le. Őt is, meg a többit is! - kiáltotta valaki a tömegből. Thomas megint a férfi homlokához tartotta a pisztolyt. - Te nagyon bátor vagy figyelembe véve, hogy most nálam a fegyver. Még egyszer elszámolok háromig. Ha nem mondod el, miért gyűjti be a Segítő Jobb az immunisakat, akkor azt kell hinnem, hogy hazudsz! Egy… - Tudod, hogy nem hazudok, kölyök! - Kettő… - Úgysem ölsz meg. Látom a szemedben. A férfi csak blöffölt, de tényleg nem lőtte volna szét a fejét Thomas. Felsóhajtott és leeresztette a pisztolyt. - Ha a Segítő Jobb-nak dolgozol, akkor ugyanazon az oldalon állunk. Mond el, mi folyik itt! A férfi nagy nyögve felült és ezt tették a társai is. - Ha válaszokat szeretnél, akkor a főnökkel kell beszélned. Mást nem mondhatok. - Így van. - tette hozzá egyik társa. - Mi senkik nem vagyunk. Brenda lépett közelebb a Gránátvetővel. - Na és hogy jutunk a ti főnökötökhöz? A férfi vállat vont. - Fogalmam sincs. Minho felnyögött és kikapta a pisztolyt Thomas kezéből. - Na elég a hülyeségből! - a férfi lábfejére célzott. - Nem öllek meg, de ha nem kezdesz el beszélni, akkor az egyik lábujjadtól elbúcsúzhatsz! Egy.. A férfi arca mérges lett. - Mondtam már, hogy nem tudok semmit! - Rendben. - felelte Minho és lőtt. Thomas megdöbbenten figyelte. ahogy a férfi a lábához kapott és felordított a fájdalomtól. Minho szétlőtte a kislábujját. A cipő egy része eltűnt, csak a vérző seb látszódott. - Hogy tehetted ezt? - kiáltotta az őr egyik társa, aki segíteni próbált. Thomas teljesen elképedt azon, hogy Minho tényleg megtette. Ő nem tudta volna megtenni és magában tiszteletet érzett Minho iránt. Brendára nézett, aki megvonta a vállát. Láthatóan nem kifogásolta Minho tettét. Teresa arcáról semmit nem lehetett leolvasni.

- 111 -

James Dashner – A Halál - kúra

- Rendben. Akkor most már beszélhetsz, ha nem akarod az egész lábfejed elveszíteni. Miért raboltat el embereket a Segítő Jobb? - kérdezte Minho. - Tényleg nem tudunk semmit. - felelte egyikük. - Megfizetnek, és mi megtesszük, amit kérnek. - És te? - intett fegyverével a megsebesített férfi felé. - Szeretnél mondani valamit? A férfi esküre emelte a kezét. - Anyám életére esküszöm, hogy nem tudok többet, de… Úgy tűnt, ez a „de” véletlenül csúszott ki a száján. Elsápadtan nézett a társaira. - De mi? Tudom,, hogy eltitkolsz valamit! - semmi. - Tényleg folytatni akarod ezt a játékot? Megint számoljak? - Állj! - üvöltötte a férfi. - Figyelj. Egy páran gyertek velünk és akkor megkérdezhetitek a főnöktől. Én nem beszélhetek helyette. De ok nélkül lelőni sem hagyom magam. - Rendben. - felelte Minho. Intett a férfinak, hogy álljon fel. - Látod nem is volt olyan nehéz. Gyerünk, látogassuk meg a főnököd. Te és én a barátaimmal. A szobában kitört a hangzavar. Senki nem akart ottmaradni és ennek hangot is adtak. Az egyik őr kiabálni kezdett. - Itt biztonságos helyen vagytok! Akárhová is mennétek, garantálom, hogy nem jutnátok oda. Ha a fiúk a főnökkel akarnak beszélni, akkor hagyjátok, hagy kockáztassák ők a nyakukat. A Gránátvető és a pisztoly nem sokat ér odakinn. Itt viszont zárható ajtó és ablakok vannak. Majd Minho és Thomas felé fordulva folytatta: - Figyeljetek! Én a helyetekben minél előbb elindulnék, mert csak akkor fognak itt megnyugodni az emberek. Tényleg veszélyes odakinn. Mindenhol Kergék vannak! És mindenkit megölnek, aki csak mozog!

47. FEJEZET Minho belelőtt a mennyezetbe. Csend lett. Minho intett a nőnek, hogy beszéljen. - Az egész város tele van őrültekkel. Mintha bujkáltak volna valahol, és valami jelre egyszerre előjöttek. Minden nagyon gyorsan történt. Elsőként a rendőrséget támadták meg. Amerre mennek, egyre többen csatlakoznak hozzájuk. Már mindenhol ott vannak. Elhallgatott és körülnézett. - Megígérem, hogy nem akarok kimenni. Higgyétek el, mi a jó oldalon állunk. Nem tudom, pontosan mit tervez a Segítő Jobb, de egy része a tervének, minket kimenekíteni Denverből. - Akkor miért bánnak velünk úgy, mintha foglyok lennénk? - kiáltotta valaki. - 112 -

James Dashner – A Halál - kúra

- Mi csak azt tettük, amire utasítottak minket. - a nő most Thomas felé fordult. - Ha kíváncsiak vagytok a véleményemre, hülye ötlet most kimenni a biztonságos helyről. De ha mégis menni akartok, akkor csak egy-két ember menjen. Rengeteg kerge van mindenhol, nagy csoportokban, és nincs elég fegyver. A főnöknek lehet, hogy nem fog tetszeni, ha az egyikünk egy csomó idegen emberrel bukkan fel. Nehogy lövöldözni kezdjen! - Brenda és én megyünk. - mondta Thomas, pedig még nem is gondolkodott rajta. - Kizárt! - szólt Minho. - Te és én! Thomas azért gondolt Brendára, mert ő jobban ismeri a várost... és nem annyira indulatos, mint Minho. - Nem! Én és ő. Elég jól összeszoktunk a Megperzselt városban, meg tudjuk csinálni, hidd el. - Szó sem lehet róla! Nem kellene szétválnunk. Akkor menjünk mind a négyen. Úgy biztonságosabb. - Minho, valakinek itt is kell maradnia. - mondta Thomas. - Egy egész szobányi ember van itt. Mi van, ha történik valami? Látod, Frypan-t is elkapták Minho. Ki tudja még kiket. És ne feledd el, hogy Futó voltam az Útvesztőben. Hagy csináljuk ezt most mi. Bízz bennünk. A hölgy is azt mondta, minél kevesebben vagyunk, annál nagyobb a valószínűsége, hogy nem vesznek észre. Thomas a barátját nézte. Várta mit felel. - Rendben van. De ha meghalsz, megöllek! Thomas bólintott. Fontos volt neki, hogy Minho bízzon benne. Ez erőt adott neki. A férfi, aki elvezeti őket a Segítő Jobb főnökéhez, szemmel láthatóan alig várta, hogy elinduljanak. Mielőbb ki akart kerülni a dühös emberekkel telt szobából annak ellenére, hogy sejtették mi vár kinn rájuk. Lawrence - ez volt a neve - kinyitotta az ajtót és intett Thomasnak és Brendának, hogy kövessék. Thomasnál volt a pisztoly, Brendánál a Gránátvető. A kis csoport végigment a hosszú folyosón. Lawrence megállt az ajtóban, és aggodalmasan kérdezte. - El kell döntenünk, hogy gyalog megyünk, vagy a furgonnal. Ha gyalog megyünk, jobban el tudunk rejtőzni, ha furgonnal, akkor gyorsabban tudunk mozogni. - Gyorsaság, kontra lopakodás. - mondta Thomas és Brendára nézett. - Szerinted? - A furgon. - Szerintem is. - értett egyet. Még kísértette őt az előző nap látott véres arcú Kerge. - Már a gondolattól is kiráz a hideg, hogy gyalog menjünk. Mindenféleképp a furgon. Lawrence bólintott. - Oké, azzal megyünk. Maradjatok csendben és tartsátok készenlétben a fegyvereket. Ahogy beültünk, zárjátok le az ajtót. Kész vagytok? Mindketten bólintottak. Lawrence elővette a kulcsokat a zsebéből és lassan kitárta az ajtót. Sötét volt kinn, csak egy utcai lámpa világított. - 113 -

James Dashner – A Halál - kúra

Thomas elgondolkodott, vajon meddig lesz még áram a városban, mikor szűnik meg, mint minden más. Egy napon, Denver halott város lesz. A szűk sikátorban, körülbelül húsz méternyire parkolt a furgon. Lawrence alaposan körülnézett. - Úgy tűnik tiszta a levegő. Gyerünk. Thomas és Brenda nekilódultak, Lawrence még bezárta az ajtót és utánuk eredt. Thomas minden pillanatban azt várta, hogy ráugrik egy Kerge. De a távolról hangzó őrült nevetést leszámítva, csend volt. Kinyitották a furgont és beültek. Lawrence beindította a motort. Éppen el akarták tenni a fegyvereket, amikor egy hangos koppanás hallatszott a fejük fölül. Majd még egy, és a furgon megrázkódott. Csend. Egy elfojtott köhögés. Valaki a furgon tetejére ugrott.

48. FEJEZET A furgon kilőtt. Lawrence szorosan markolta a kormányt. Thomas megfordult és kinézett a hátsó ablakon. Nem látott semmit. Mikor visszafordult, egy nő nézett rá fejjel lefelé a szélvédőn keresztül. Csapzott haját a szél csapdosta. Mikor összeakadt a pillantásuk, a nő szélesen elmosolyodott, megmutatva meglepően tökéletes fogsorát. - Hogy bír kapaszkodni? - kiáltott fel Thomas. - Ki tudja. De nem fogja sokáig bírni. - válaszolta feszült hangon Lawrence. A nő továbbra is Thomas szemébe nézve, egyik kezét ökölbe szorította és elkezdte a szélvédőt püfölni. A mosoly az arcán maradt, a fogai szinte csillogtak a sötétben. - Nem kellene megszabadulnunk tőle? - kérdezte Brenda. - Rögtön. - mondta Lawrence és a fékbe taposott. A nő lerepült a furgon tetejéről, mint egy kilőtt gránát. Karjai és lábai úgy kalimpáltak, mint egy szélmalom, majd a földre zuhant. Thomas behunyta a szemét, de még egyszer odanézett. A nő mozgott és remegő lábakkal kezdett felállni. Amikor visszanyerte az egyensúlyát, feléjük indult. A fényszóró minden porcikáját megvilágította. Már nem mosolygott! Egyáltalán nem. Összeszorította a száját és vad morgás tört fel belőle. Az arca egyik oldalán nagy vörös folt volt. Thomas még egyszer ránézett és megborzongott. Lawrence közben beindította a motort. A Kerge eléjük állt, mint aki meg akarja állítani az autót, de az utolsó pillanatban félre ugrott. Thomas nem tudta levenni róla a szemét. Mintha az utolsó pillanatban kitisztult volna a szeme. Mintha még maradt volna benne valami emberi. Ez sokkal borzasztóbb volt így. - Mint összemixelt normális és egy nem normális. - 114 -

James Dashner – A Halál - kúra

- Örülj inkább, hogy csak ez az egy volt. - motyogta Lawrence. Brenda megszorította Thomas kezét. - El tudom képzelni milyen érzés lehet neked és Minhónak. Azok után, ami Newt-tel történt. Thomas nem válaszolt, csak visszaadta a kézszorítást. A sikátor végén jobbra kanyarodtak és egy nagyobb utcára értek ki. Kis embercsoportokat láttak. Volt ahol mintha verekedtek volna, sokan a szemétben turkáltak, vagy ettek. Hogy mit, azt Thomas nem tudta kivenni. Kísérteties arcok meredtek rájuk halott szemekkel. Nem beszélgettek. Mintha attól tartottak volna, hogy a beszéd odavonzza a Kergéket. - El sem hiszem, hogy ilyen gyorsan történt minden. - szólalt meg végül Brenda. - Tervezték, hogy elfoglalják a várost. De ez tényleg megszervezett dolog lenne? - Nehéz elhinni, - felelte Lawrence. - de voltak előjelek. Egyre többen tűntek el és egyre több lett a fertőzött. De úgy néz ki, nagyon sokan meglapultak valahol, és csak a megfelelő pillanatra vártak. - Most nagyon úgy tűnik, hogy a Kergék többen vannak, mint az egészséges emberek. Megbillent az egyensúly és a többi már gyorsan történhetett. - mondta Brenda. - Nem igazán fontos hogy történt. - szólt Lawrence. - Ami számít, az az, hogy most mi van. Nézz körül. Mint egy rémálom. Egy szűk kis utcába hajtottak be. - Már majdnem ott vagyunk. Tudjátok, csak óvatosan! - kikapcsolta Lawrence a fényszórókat, úgy mentek tovább az egyre sötétebb úton. Thomas nem látott mást, mint nagy, alaktalan árnyakat. - Nem kéne lassabban menni ebben a sötétségben? - kérdezte a férfit. - Nyugi. - felelte az. - Már vagy ezerszer végigmentem itt. Tudom hogy… Ebben a pillanatban Thomas előre repült volna, ha nem fogja meg őt a biztonsági öv. Valami fém-tárgynak mentek neki. A furgon megállt. - Mi volt ez? - suttogta Brenda. - Nem tudom. - válaszolt Lawrence ugyanolyan halkan. - Valószínűleg egy kuka, vagy valami ilyesmi. Majd beszartam! Előre araszolt. Hangos, fémes csikorgás töltötte meg a levegőt. Aztán egy puffanás, újabb ütközés valaminek, majd csend. - Csak lazán. - mormolta Lawrence és nem is próbálta elrejteni a megkönnyebbülését. Kissé lassabban haladt tovább azért. - Nem kellene visszakapcsolni a fényszórókat? - kérdezte Thomas, aki azt figyelte, milyen gyorsan ver a szíve. - Én semmit nem látok. - Szerintem sem ártana. - szólalt meg Brenda is. - Mintha valami lármát hallottam volna. - Elképzelhető.

- 115 -

James Dashner – A Halál - kúra

A fényszórók kékes-fehér fénnyel világították meg a sikátort. A hirtelen fény ragyogóbbnak tűnt, mint a nap. Vagy húsz lábbal előttük legalább harminc ember állt szorosan egymás mellett az úton, teljesen elzárva azt. Szakadt, koszos ruhák lógtak rajtuk. Arcuk sápadt volt és elgyötört. Mindegyikük a fény felé fordult, mintha nem zavarta volna a szemüket. Olyanok voltak, mint akik most támadtak fel a halálból. Thomas testét jéghideg veríték öntötte el. A tömeg szétvált az út két oldalára. Egyikük intett a karjával, hogy menjenek. - Ezek nagyon udvarias Kergék. - suttogta Lawrence.

49. FEJEZET - Lehet, hogy még nincsenek teljesen megőrülve? Vagy nincsenek olyan hangulatban, hogy elüttessék magukat? - mindkét kérdés elég hülyén hangzott, ezt Thomas is érezte. - Végül is, van fegyverünk, - felelte Brenda - ha mégis meggondolnák magukat. Lawrence nem lassított, amikor elhaladt közöttük. Ahogy közelről látták őket, a tébolyult szemeket, a véres, sebes arcokat, Thomas újból remegni kezdett. Már majdnem elhagyták őket, amikor hangos durranás hallatszott, és a furgon eleje a falhoz csapódott, két Kergét odaszorítva. Thomas a rémülettől kitágult szemekkel meredt rájuk, ahogy sikoltozni kezdtek fájdalmukban, és véres öklükkel a kocsit püfölték. - Mi a fene volt ez? - üvöltötte Lawrence. és visszakanyarodott az útra. A két Kerge a földre esett. A közelben állók azonnal rájuk támadtak mindkét oldalról. A kerekek csikorogva forogtak, de a kocsi csak remegett, nem mozdult semerre. Egy rémálom volt az egész. - Miért nem megyünk? Mi baj? - kiáltotta Brenda. - Valami van a gumival. Vagy a tengellyel. Nem tudom! Lawrence megpróbált hátra tolatni, de csak néhány lábra sikerült ráhajtania. Egy vad sörényű nő nézett be üvöltve az ablakon. Egy lapátot emelt a magasba mindkét kezével és az üvegre csapott vele. Az üveg még kitartott. - Ki kellene innét jutnunk valahogy! - kiáltotta Thomas. Nem tudta mi mást mondhatna. Ilyen hülyéket, hogy besétáltak ebbe a nyilvánvaló csapdába! Lawrence próbált elindulni, de a kocsi csak meg-megrándult. Már a kocsi tetejéről is dübörgés hallatszott. Ott is voltak. Minden ablakon egy-egy Kerge nyomta őrült arcát az üveghez. A Thomas felőli oldalon, a nő tovább támadt a lapáttal. Újra és újra lecsapott az üvegre vele. Az ötödik vagy hatodik ütésnél az üveg megrepedt. - Mindjárt kitöri! - mondta Thomas elszorult torokkal. - Menjünk már innen! - kiáltott Brenda is. - 116 -

James Dashner – A Halál - kúra

A furgon pár centivel odébb ment, de csak annyival, hogy a lapátos nő nem tudott újból lesújtani. De a következő pillanatban a szélvédőre csapódott egy kalapács, aminek a nyomában hatalmas pókháló-minta került a szemük elé. A következő kalapácsütés a motorháztetőn csattant volna, ha a kalapácsot tartó kopasz Kerge nem esik el. Újabb Kergék érkeztek, akik elkezdtek harcolni a fegyverekért. A repedések a szélvédőn már teljesen elhomályosították a kilátást. Hátulról üvegtörés hallatszott. Thomas megfordult és egy vérző kart látott benyúlni a kocsiba. Kicsatolta a biztonsági övét és hátra mászott. Megragadta az első dolgot, ami a keze ügyébe akadt. Valami műanyag eszköz volt, egyik végén kefe, másik végén éles hókaparóval és belevágta a Kerge karjába. Aztán megint, és megint, amíg az vissza nem húzta. - Adjam a Gránátvetőt? - kérdezte Brenda. - Nem, túl nagy ide. A kocsi meglódult, majd újra megállt. Thomas arca nekiütődött valaminek. Fájdalom hasított az arcába és állkapcsába. Felnézett. Egy nő és egy férfi a maradék üvegeket szedték ki a törött ablakból. A kezükről lecsurgó vér végigfolyt a még benn lévő üvegen. - Ide! - kiáltott fel Brenda. Thomas megfordult, felkapta a fegyvert, célzott és lőtt. Majd újra lőtt. A Kergék a földre zuhantak, de a fájdalom-kiáltásukat elnyomta a motorzaj, a gumik visítása és a többi Kerge kiabálása. - Már majdnem sikerül! - kiáltotta Lawrence. - Nem tudom mi a fenét csinálhattak. Thomas ránézett és látta, hogy az arca úszik a verejtékben. A pókháló közepén egy lyuk jelent meg a szélvédőn. Szinte már semmit sem láttak, mert minden ablak, repedésekkel volt teli. Brenda készenlétben tartotta a Gránátvetőt arra az esetre, ha már nincs más lehetőség. A furgon, előre-hátra mozgott, a motorja küszködött. Úgy tűnt, mintha kevésbé remegne, és kicsivel többet mozdulna el. A hátsó ablak helyén lévő lyukban két kar jelent meg. Thomas lőtt. Sikolyok hangzottak, majd egy nő eltorzult, undorító arca bukkant fel. - Engedj be bennünket fiam! - mondta, de alig lehetett megérteni a szavait. - Csak enni szeretnénk! Engedj beee! A két utolsó szót, szinte sikoltva mondta ki, és tolta be a fejét a nyíláson, mint aki tényleg elhiszi, hogy befér. Thomas nem akart az arcába lőni, de rászegezte a pisztolyát. Amikor a furgon meglódult kissé előre, a nő kiesett. Az ablak törött széle merő vér volt. Thomas megint hátra akart mászni, amikor a kocsi újból nekilódult. Megállt, ismét elindult. - Azt hiszem sikerült! - kiáltott Lawrence.

- 117 -

James Dashner – A Halál - kúra

A furgon elindult. Egy pillanatra csend támadt, de néhány Kerge futni kezdett. Egy férfi benyúlt a hátsó ablakon egy hosszú késsel, és vadul vagdalkozni kezdett. De nem ért el semmit, és főleg senkit. Thomas lőtt. Hányat is lőtt meg? Hármat? Négyet? Vajon meg is ölte őket? Végre a kocsi nem állt le újból, így egyre gyorsabban haladtak. Thomas hátranézett és látta, ahogy pár Kerge leesik a tetőről az utcára. Hamarosan lehagyták az összes őket üldöző Kergét. Thomas végignyúlt a hátsó ülésen. A behorpadt tetőt bámulta. Alig vette észre, hogy bemennek egy garázsba.

50. FEJEZET A furgon megállt és Lawrence leállította a motort. A váratlan csendben Thomas csak a fejében lüktető vér dübörgését hallotta. Becsukta a szemét és próbált mélyeket lélegezni. Lawrence szólalt meg végül. - Körül vettek minket. Arra várnak, hogy kiszálljunk. - Kik? - kérdezte Brenda. - A főnök őrei. Tudják, hogy ez a mi furgonunk, de nem fognak idejönni. Meg kell mutatni magunkat. Szerintem most vagy húsz fegyver szegeződik ránk. - Akkor most mi lesz? - kérdezte Thomas. - Szépen, lassan szállunk ki. Engem meg fognak ismerni. - Ez szívás. - mondta Brenda. - Nem azért küzdöttük el magunkat idáig, hogy lelőjenek. Biztos vagyok benne, hogy úgy nézünk most ki, mint a Kergék. Mikor mindhárman kiszálltak a kocsiból, hangos kattanás hallatszott és erős fény áradt szét. Thomas csak annyit látott hunyorogva, hogy legalább egy tucat felfegyverkezett ember veszi őket körül. - Lawrence, te vagy az? - kiáltotta egyikük. - Igen, én vagyok. - Mi történt? Kik ezek? Remélem nem hoztál ide fertőzötteket. - A sikátorban megtámadott minket egy csapat Kerge. Ők pedig.. nos, ők kényszerítettek, hogy hozzam ide őket. A főnökkel akarnak beszélni. - Miért? - Azt mondták… A férfi Lawrence szavába vágott. - Tőlük akarom hallani! Hogy hívnak titeket, és miért kényszerítettétek Lawrence-t, hogy idehozzon, tönkre téve ezzel az amúgy is kevés kocsinkat. Remélem jó okotok volt erre. Thomas és Brenda egymásra néztek, ki beszéljen. Brenda bólintott. - 118 -

James Dashner – A Halál - kúra

- Thomas vagyok, ő pedig Brenda. A „VESZETT”-nél voltunk együtt Gally-val, onnét ismerjük őt. Amikor beszéltünk vele, akkor említette a Segítő Jobb csoportot. A csoportról szeretnénk többet tudni. Mi a célja, miért rabolnak el és tartanak fogva immunis embereket, és van-e valami közük a „VESZETT”-hez. A férfi Thomas legnagyobb meglepetésére kuncogni kezdett. - Azt hiszem, ezt a hülye ötletet, hogy bármi közünk lenne a „VESZETT”-hez, a főnökre hagyom, hogy kiverje a fejedből. Thomas vállat vont. - Rendben. Akkor vezessetek hozzá. A férfi undora a „VESZETT”-tel szemben őszintének tűnt, de ettől még nem tudják, miért rabolnak el embereket. - Jobb lesz, ha nem beszélsz hülyeségeket kölyök. - mondta a férfi. - Lawrence, vidd fel őket. Valaki pedig ellenőrizze a kocsit és a fegyvereket. Egy piszkos fém lépcsőn mentek fel, és egy viharvert fa ajtón léptek be. A piszkos folyosón csupasz villanykörte lógott, megmutatva a hámló vakolatot. Egy nagy konferencia terembe értek, ami nagyon szép lehetett - úgy ötven évvel ezelőtt. Egy nagy kopott asztal állt középen, körülötte műanyag székek álltak szétszórva. A bejárattal szemben két ember ült. Az egyik Gally volt, aki fáradtnak tűnt. Kipréselt magából egy kis mosolyt az üdvözlésükre. Egy hatalmas ember ült mellette, akin szemmel láthatóan több zsír volt, mint izom. A szék nem is látszódott ki a hatalmas test alól. - Ez a Segítő Jobb központja? - kérdezte Brenda. - Nekem kissé elvette a kedvem. Gally mosolya eltűnt. - Már többször költöztünk.. De azért köszönöm a bókot. - Ki a főnök? - kérdezte Thomas. Gally a társa felé bólintott. - Ne legyél hülye! Vince a főnök. És egy kis tiszteletet neki! Az életét kockáztatta, csak hogy megmutathassa, jobbá lehet tenni a világot. - Nem számít. Amikor nálad jártunk, úgy beszéltél, hogy azt hittem te vagy a főnök. - mondta Thomas. - Nos, nem én vagyok, hanem Vince. - Vince is tud beszélni? - kérdezte Brenda kissé pimaszul. - Elég legyen ebből! - mennydörögte a nagy ember. - Az egész város tele van Kergékkel. Nincs időm itt ülni és a gyerekes hülyeségeiteket hallgatni. Mit akartok? Thomas igyekezett, hogy ne látszódjon rajta a kezdődő haragja. - Csak egy dolgot szeretnénk tudni. Miért raboltattál el minket? Hogy eladj a „VESZETT”-nek? Amikor Gally-val beszéltünk, azt hittük egy oldalon állunk. Képzeld el a meglepetésünket, amikor - 119 -

James Dashner – A Halál - kúra

kiderült, hogy a Segítő Jobb ugyanolyan, mint azok, akik ellen küzdünk. Mennyi pénzt kapsz egy emberért? - Gally! - szólt a férfi, mintha mit sem hallott volna abból, amit Thomas beszélt. - Igen? - Te megbízol ezekben? Gally kerülte Thomas tekintetét. - Igen. Bízhatunk bennük. Vince előrehajolt. - Akkor ne pazaroljuk az időt. Senkitől nem fogadok el egy fillért sem! Ez egy hasonmás terv. Azért gyűjtjük az immunisakat, mert lemásoljuk a „VESZETT” tervét. Thomast meglepte a válasz. - Miért tennél ilyet? - Az ő központjukat fogjuk használni!

51. FEJEZET Thomas néhány másodpercig figyelte a férfit. Ha tényleg ez a titka az Immunisak eltűnésének, akkor ez szinte nevetségesen egyszerű. - Lehet, hogy be is válik. - felelte. - Köszönöm a beleegyezésed! - mondta a férfi olyan kifejezéstelen arccal, hogy Thomas nem tudta gúnyolódott-e, vagy nem. - Vannak kapcsolataim, így tudom, hogy azért is kapnak el immunisakat, hogy eladják őket. Ezt meg kell állítani. Mi meg, szeretnénk megóvni ezeket az embereket az értelmetlen kísérletektől. Az a célunk, hogy az emberiség életben maradjon. De úgy, hogy annak értelme legyen. - Szerinted van rá esély, hogy valaha is megtalálják a gyógymódot a Kitörés-re? Vince kuncogni kezdett. - Ha ti nem hinnétek ebben, akkor nem állnátok most itt. Igaz? Vagy csak azért szöktetek meg, hogy bosszút álljatok? Gally mindent elmesélt nekem. Tudom, hogy miken mentetek keresztül. Nem adjuk fel, megtaláljuk a gyógymódot! - Nem a bosszú miatt vagyunk itt. - felelte Thomas. - Ez az egész nem rólunk szól. Szeretném, ha beszélnél a saját erőforrásaitokról. Mennyit tudsz arról, amit a „VESZETT” csinál? Vince hátradőlt a székben, ami megnyikordult alatta. - Én bíztam bennetek és elmondtam, hogy próbáljuk megmenteni az embereket. Most rajtatok a sor, hogy bízzatok bennem. Ha Lawrence és a társai tudják, hogy kik vagytok, akkor rögtön idehoztak volna. Elnézést kérek a durva bánásmód miatt. - 120 -

James Dashner – A Halál - kúra

- Nem kell elnézést kérni. - Tényleg nem zavarta Thomast, hogy a Segítő Jobb másképp bánt volna velük, ha tudják, kik ők. - Csak a terveiteket szeretném ismerni. - Folytatom, de előbb ti mondjátok el, miben tudtok segíteni? - Mond el neki. - suttogta Brenda. - Ezért jöttünk ide. Igaza volt a lánynak. A zsigereiben kezdettől fogva azt érezte, bízzon meg Gally-ban. Segítség nélkül még a Berg-hez sem tudnak eljutni, nem hogy mást tehetnének. - Rendben. A „VESZETT” úgy gondolja, hamarosan vége a teszteknek, és megtalálják a gyógymódot. A hiányzó láncszem szerintük én vagyok. Erre megesküdtek, de már annyiszor hazudtak, hogy nem tudunk hinni nekik. Ki tudja most mi az igazi szándékuk? De lehet, hogy olyan kétségbeesett a helyzet, hogy bármit megtennénk. - Hányan vagytok? - kérdezte Vice. - Ahonnét elhozott Lawrence, ott még négyen vannak. De nem az számít, hányan vagyunk, hanem a tudásunk. Hány tagú a csoport? - Erre nehéz válaszolni. Mióta elkezdtük beszervezni az embereket néhány évvel ezelőtt, azóta több mint ezren csatlakoztak. De akikre tényleg számítani lehet… sajnos csak pár száz ember. - Mind immunisak? - kérdezte Brenda. - Szinte alig. Én magam sem vagyok az. Azok után, ami a városban történt, valószínűleg már elkaptam a vírust. Remélhetőleg sokan még egészségesek, de ebben a széteső világban ez csak idő kérdése. Mi szeretnénk megmenteni az emberi fajt, bármi is történik, bárhogy is alakulnak a dolgok. - Leülhetünk? - kérdezte Thomas a székekre mutatva. - Természetesen. Amikor Thomas és Brenda leültek, a fiú tovább kérdezősködött. - Szóval mi pontosan a terv? Vince megint kuncogni kezdett. - Nyugodj meg fiam. Ha megtudom, ti mit tudtok felajánlani, én is elmondom a tervem. Thomas hátradőlt a széken. - Mi egy csomó dolgot tudunk a „VESZETT” központjáról, mi hogy működik. Vannak páran közöttünk, akik vissza tudnak emlékezni sok mindenre. De a legfontosabb dolog az, hogy a „VESZETT” azt szeretné, hogy én menjek vissza. Azt hiszem, ezt valahogy az előnyünkre tudnánk fordítani. - Ennyi? - kérdezte Vince. - Ez minden? - Soha nem mondtam, hogy bármit tudnánk egyedül csinálni. Főleg fegyverek nélkül. Az utolsó megjegyzésénél Vince és Gally sokatmondó pillantást váltottak. - Mi van? - kérdezte Thomas. Vince Brendára, majd Thomasra tekintett. - 121 -

James Dashner – A Halál - kúra

- Van valami, ami többet ér a fegyvereknél. Thomas előrehajolt. - Mi lenne az? - Van egy módszer, ami lehetővé tenné, hogy senki ne használhasson fegyvert.

52. FEJEZET - Hogyan? - kérdezte Brenda megelőzve Thomast. - Majd Gally elmagyarázza. - intett Vice a fiúnak. - Nos, - kezdte Gally. - gondoljatok bele, hogy a Segítő Jobb nem katonákból áll. Ők könyvelők, portások, szerelők, tanárok. A „VESZETT”-nek megvan a saját kis hadserege. Képzett katonák, modern fegyverek. Még ha tudnánk szerezni fegyvereket valahogy, akkor is hátrányban lennénk velük szemben. - Szóval akkor.. mi is a terv? - Thomas el sem tudta képzelni, hogy mit találtak ki. - Egyetlen esélyünk, ha nekik sincs fegyverük. - El akarod lopni tőlük valahogy? - kérdezte Brenda. - Vagy, hogy gondoltad? - Nem, semmi ilyesmi. - rázta meg Gally a fejét. Egy pillanatra gyermeki izgalom jelent meg az arcán. - Nem az a lényeg, hogy hány főt tudunk beszervezni, hanem hogy kiket. Sikerült beszerveznünk egy kulcsfontosságú személyt. - Ki az? - kérdezte Thomas. - A neve Charlotte Chiswell. A világ legnagyobb fegyvergyártó cégénél volt főmérnök. A legmodernebb, második generációs fegyverek gyártásában működött közre. Amiket a „VESZETT” használ, például a Gránátvetők, mind onnan származnak. Minden fegyver működése korszerű elektronikai és számítógépes rendszereken alapul. Charlotte tudja a módját, hogy lehet használhatatlanná tenni a fegyvereket. - Valóban? - kételkedett Brenda. Thomas számára is elég meredeknek tűnt a dolog, de azért figyelmesen hallgatta Gally-t. - Minden fegyvernél azonos chip-et használnak. Charlotte az elmúlt néhány hónapban azon dolgozott, hogy lehetne ezeket a fegyvereket távolról hatástalanítani. Végre megoldotta. Egy kis eszközt kell telepíteni hozzá. Így nem tudnak fegyvereket adni azoknak, akik arra vállalkoznak, hogy immunis embereket gyűjtsenek be a „VESZETT”-nek. Igaz, hogy nekünk sem lesz fegyverünk, de legalább egyelőek az esélyeink. - Még az is lehet, hogy előny. - tette hozzá Vince. - A biztonsági őrök annyira hozzászoktak a fegyver használathoz, hogy fogadok rá, a kézi harcban nem nagyon jeleskednek. Az igazi harchoz nem kell - 122 -

James Dashner – A Halál - kúra

fegyver. Van ököl, botok, lapátok, kövek, kések. - vigyorgott. - Egy régimódi verekedésben le tudjuk őket győzni, de a fegyverek ellen semmi esélyünk. Thomas felidézte magában az Útvesztőben lévő Siratókat. Azok is fegyverek voltak. Megborzongott az emléktől. Ő is teljes mértékben elítélte a fegyvereket. Ha ez a terv működik, az tényleg jelentős dolog. Megborzongott az izgalomtól. - Szóval, mi a konkrét terv? Vince szünetet tartott. Van három Berg-ünk. Kiválasztjuk a csoportból a legerősebb embereket, olyan nyolcvan körül. Felvesszük velük a kapcsolatot azzal az ürüggyel, hogy immunisakat akarunk eladni nekik. A legnehezebb feladat a blokkoló készülék elhelyezése lesz a „VESZETT” központi épületében. Ha ez megvan, akkor csak be kell sétálnunk. Ha átvettük az irányítást, akkor Charlotte segít, hogy újra működjenek a fegyverek és ne tudják visszaszerezni a hatalmat. Vagy ezt tesszük, vagy minden második ember meghal közülünk. Ha kell, felrobbantjuk az egész kócerájt! Thomas arra gondolt, a csoportjuk sokat tudna segíteni. Vince pedig, mint aki olvas Thomas gondolataiban, így folytatta: - Ha igaz, amit Gally mondott rólatok, akkor te és a barátaid, akik részt vettetek a tervezésben, nagyon hasznosak vagytok a Segítő Jobb számára. Nem számít, milyen fiatalok vagytok. - Van egy Berg is nálunk. - szólt Brenda. - Ha a Kergék még nem szedték darabokra. Denveren kívül van, az észak-nyugati oldalon. A pilóta is a barátunk. - A ti gépeitek hol vannak? - kérdezte Thomas. - A közelben. Biztonságos helyen. Szerettünk volna még egy-két hetet a felkészülésre, de nem sok választásunk maradt. Charlotte elkészült, az első nyolcvan ember készen áll. Már csak el kell indulni és tenni a dolgunkat. Hallgatott egy pár pillanatig, majd Thomasnak szegezte a kérdést. - Nos, benne vagytok? - és elkomolyodott arckifejezéssel folytatta - Éveken keresztül hallgattam, hogy a „VESZETT” mennyit áldoz arra, hogy megtalálja a Kitörés gyógymódját. Azt mondták, ha sikerül kideríteniük, hogy az immunisak agyát miért nem betegíti meg a vírus, akkor az egész világot meg fogják menteni. Az eltelt idő alatt egyre rosszabb lett a helyzet. - Tudom. - szólt közbe Thomas. - Nagyon is jól tudom. Vince folytatta. Nyilván már évek óta kavarogtak benne ezek a gondolatok. - Már azzal is többet értünk volna el, ha megakadályozzuk a betegség terjedését. De a „VESZETT” minden anyagi lehetőséget felhasznál, begyűjti a legjobb szakembereket és eddig csak hamis - 123 -

James Dashner – A Halál - kúra

reményeket keltett a gyógyítással kapcsolatban. Ha tovább engedjük, hogy ezt tegyék, lassan nem lesz kit meggyógyítani. - Vince elhallgatott, mintha elfáradt volna. Thomasra nézett, mint aki választ vár. De amiket elmondott, ahhoz nem kellett semmit hozzáfűzni. Vince még megjegyezte: - Jó lenne, ha mire odaérünk és engedélyt kapunk a leszállásra, a blokkoló készülék már a helyén lenne. Sokkal könnyebben be tudunk akkor jutni. - felhúzta a szemöldökét és Thomasra nézett. - Itt jönnénk mi be. - bólintott Thomas. - Igen. - felelte Vince mosolyogva. - itt jönnétek be ti a képbe.

53. FEJEZET Thomas meglepően nyugodtan gondolta át a dolgokat. - Ha néhány mérfölddel korábban leraktok, akkor be tudok menni a „VESZETT”-hez azzal, hogy meggondoltam magam, és szeretném befejezni a tesztet. Amiket láttam és hallottam, azok alapján tárt karokkal fogadnak. Csak mutassátok meg, hogy kell beüzemelni a blokkolót. Vince újból elmosolyodott. - Ezt majd Charlotte megmutatja. - A barátaim is sokat tudnának segíteni. Teresa, Aris, Brenda.. Thomas döntése gyors volt és határozott. Elfogadta a veszélyes feladatot. - Gally, mi a következő lépés? - kérdezte Vince - Hogy csináljuk? Gally felállt. - Idehozom Charlotte-t és a készüléket. Azután elvisszük őket a Berg-hez, és a „VESZETT” központja közelében letesszük őket. A többiek addig felkészülnek a támadásra. Pár jó színészi képességű embert ki kell választani, akik eljátsszák, hogy immunisakat akarnak eladni nekik. Reméljük, nem keltenek gyanút. - Minden rendben lesz. - próbált Thomas magabiztosnak tűnni. - Ide kellene hozni Teresát és a többieket. Charlotte egy csendes, vékony nő volt. Elmagyarázta a blokkoló készülék működését, és hogy hogyan kell aktiválni. Elég kicsi volt ahhoz, hogy beférjen egy hátizsákba, elrejtve élelmiszerek és ruhák közé. Körülbelül egy óra hosszába telik, amíg az összes fegyvert hatástalanítja. „Elég egyszerűnek tűnik” - gondolta Thomas. A nehezebb része, hogy gyanút keltés nélkül el tudja helyezni. Gally úgy határozott, hogy a Berg-hez, Lawrence viszi Thomast és a pilótát. De a hangárhoz Denver Kergékkel telt utcáin kell eljutniuk. Valamiért Thomas ettől jobban tartott. Már készülődött az útra, amikor megjelent Brenda. Thomas rámosolygott. - Ugye hiányozni fogok? - kérdezte tőle viccesen, de szerette volna, ha a lány igen-t mond. - 124 -

James Dashner – A Halál - kúra

Brenda a szemét forgatta. - Ne is mondd! Néhány nap múlva együtt nevetünk ezen az egészen. - Lehet, hogy néhány hét lesz. - de mosolygott. - Mindegy. - a lány hozzá hajolt és a fülébe súgta. - Tudod, hogy a Megperzselt városban meg kellett játszanom, hogy a barátod vagyok. Azért küldtek oda. De szeretném, ha tudnád, hogy valóban az vagyok! Te.. Thomas kissé elhúzódott a lánytól, hogy az arcába nézzen. - Én? Na mi van? - Te… vigyázz magadra! Thomas nem tudta mit is mondjon erre. - Vigyázni fogok! - mondta végül. Brenda az álla alá nyúlt és megcsókolta az arcát. - Figyelj oda a dolgokra. Hogy tényleg van ennek a tervnek értelme. - Rendben. Nemsokára találkozunk. - És .. maradj nekem életben! Thomas magához húzta a lányt egy utolsó ölelésre. - Megegyeztünk!

54. FEJEZET A Segítő Jobb egy másik furgont adott nekik az útra. Lawrence vezetett. Nem volt valami jó hangulatban, valószínűleg még a Kergékkel való összetűzés hatása alatt volt. A nap már felkelt. Teljesen más arcát mutatta a város a napsütésben. Valamivel biztonságosabbnak is tűnt, mint a sötétségben. Thomasnak visszaadták a pisztolyt. Tizenkét lövedék, nem sokat ért volna egy csapat Kergével szemben, ha megtámadnák őket, de azért adott egy kis biztonságérzetet. - Ne feledkezz meg a tervünkről! - mondta Lawrence. - Mi a tervünk? - Életben eljutni a hangárba. - Ez jól hangzik. - felelte Thomas. Ismét csendben voltak, csak a motor zúgása hallatszott. Thomas a várost nézte. Nem sok embert látott, azokat is csak messziről. Azt sem tudta, hogy ezek az emberek azok, akik attól félnek, hogy valaki megtámadja őket, vagy éppen azok, akik támadtak.

- 125 -

James Dashner – A Halál - kúra

A hatalmas felhőkarcolókon meg-megcsillant a nap. Már a város központjában haladtak. A széles út mindkét oldalán elhagyott járművek álltak. Thomas látta, hogy Kergék bujkálnak bennük. Időnként kikukucskáltak az ablakokon, mintha csapdát állítottak volna. Lawrence ráhajtott az autópályára. Az autópálya egyik oldalán zajvédő fal húzódott. Valószínűleg az út közelében lakókat akarták megvédeni a számtalan gépjármű zajától. Szinte hihetetlennek tűnt, hogy létezett egy olyan világ, ahol az embereknek nem kellett az életükért rettegni minden nap. - Ez az út egyenesen a hangárhoz vezet. - mondta Lawrence. - A hangár az egyik legjobban védett létesítmény. Ha minden rendben van, akkor egy óra múlva már a levegőben leszünk. Biztonságban és boldogan. - Jó lesz. - mondta Thomas és arra gondolt, az este mennyivel könnyebbnek tűnt minden. Vagy három mérföld után Lawrence lelassított. - Mi a fene… - mormolta. Thomas előre nézett, hogy miről beszél Lawrence. Több autó állt az úton előttük. - Megpróbálok elhajtani mellettük. - mondta Lawrence szinte csak magának. Thomas nem válaszolt. Tudta, hogy veszélyes helyzetbe kerülnek megint. Lawrence ismét felgyorsított. - Visszafordulhatnánk, hogy másik utat keressünk. De megpróbálok áthajtani köztük. - Csak ne csinálj hülyeséget! - csattant fel a pilóta. - Ha meg tudnak állítani, biztos, hogy soha nem érünk oda. Thomas feszülten előre hajolt, hogy jobban lássa, mi történik. Vagy húsz ember tülekedett egy nagy halom valami körül. Nem lehetett kivenni mi az. Nem messze tőlük autók voltak egymásba csúszva. - Mit akarsz csinálni? - kérdezte Thomas, amikor Lawrence nem lassított. - Állj meg! - kiáltott a pilóta. Lawrence nem törődött vele. - Áthajtok köztük. - Meg fogsz minket ölni! - Nyugi, minden rendben lesz. Fogd már be egy pillanatra! Már majdnem odaértek az embercsoporthoz. Thomas próbálta kivenni, mi lehet az a nagy halom. A Kergék egy hatalmas zsák szemetet húztak, téptek, vonszoltak. Romlott és maradék élelmiszernek tűnt a zsák tartalma. Az egyik férfi arcán, a szeme alatt hatalmas karmolás volt, és ahogy vérzett, olyan volt, mintha vér-könnyeket hullatott volna. A furgon egy éles csikorgással kerülte ki őket. Régi, behorpadt autók álltak előttük. A legtöbbről le volt pattogva a festék. Lawrence nem lassított. Az autók közötti legnagyobb résen próbált áthajtani. Váratlanul az egyik autó elindult egyenesen feléjük. Már nem volt idő figyelmeztetni Lawrence-t. - 126 -

James Dashner – A Halál - kúra

De ő is látta mi történik. Félrerántotta a kormányt és a furgon nekicsapódott az egyik álló autónak. Az ütközéstől az összes ablak kitört, üveg repkedett minden felé. Thomas megpróbált valamiben megkapaszkodni. A furgon megperdült. A gumik süvítettek, fém csikorgott. Miután nekicsapódtak a falnak, megálltak. A másik autó elhajtott. Csend lett. Thomas felhúzta magát az ülésen. Látta, hogy Lawrence és a pilóta is jól vannak. Kinézett az ablakon. Látta, hogy vagy húsz méterről egy lerobbant külsejű Kerge bámul rá. Eltartott egy ideig, amíg az agya feldolgozta a látványt, hogy a Kerge a barátja volt: Newt.

55. FEJEZET Szegény Newt borzalmasan nézett ki. A fején, több helyen ki volt tépve a haj. De nem kopasz foltok látszódtak, hanem vörös sebhelyek. A ruhája már majdnem leszakadt róla. A rongyok piszkosan, véresen csüngtek róla. Az arca tele horzsolásokkal, sebekkel. Olyan volt, mint bármelyik Kerge. De úgy bámult Thomasra, mintha felismerte volna a barátját. Thomashoz csak most értek el Lawrence szavai. - Semmi gond. Rögtön kilövünk és irány a hangár. Már csak egy-két mérföld. Hátratolatott és lassan elindult. - Állj! - kiáltotta Thomas. Mintha egy kapcsoló kattant volna a fejében. - Állj meg! Most! - Mi van??? - kérdezte Lawrence. - Mi bajod? - Csak állj meg! Lawrence beletaposott a fékbe, Thomas pedig már nyúlt az ajtóhoz, hogy kinyissa. Lawrence a pólójánál fogva rántotta őt vissza. - Mi a francokat csinálsz? - ordított rá. De Thomas nem hagyta magát megállítani. Kivette a pisztolyt a zsebéből és a férfira fogta. - Engedj el azonnal! - Hé kölyök, nyugi! Mi van veled? - emelte magasba a kezét Lawrence. - A barátomat van ott. Meg akarom nézni hogy van. Ha balhé lesz, visszafutok a kocsiba. Állj készenlétben. - hátrált el Thomas. - Azt gondolod, hogy az ott a barátod? - kérdezte hűvösen a pilóta. - Nem látod, hogy mind őrültek? A barátod már nem más, mint egy állat. Még attól is rosszabb! - Akkor rövid búcsú lesz. - felelte Thomas. - De oda kell mennem hozzá! - Mielőtt felszállnál a Berg-re, még szétrúgom a segged! - morogta Lawrence. - Igyekezz! Ha ezek a Kergék megindulnak felénk, azonnal indulunk. Nem érdekel az se, ha Frank bácsikád vagy az anyukád van is ott. - 127 -

James Dashner – A Halál - kúra

- Rendben! - fordult el Thomas és elindult Newt felé, aki külön állt a többiektől, akik még mindig a szemetes zsákon marakodtak. Jelenleg úgy tűnt, csak az érdekli őket. Már megtette Thomas a fele utat, amikor megállt. Meglátta a barátja szemét, és benne az őrületet. Hogy történhetett ilyen gyorsan? - Szia Newt! Thomas vagyok. Emlékszel rám, ugye? Newt szemében a felismerés szikrája csillant meg. Thomas meglepődött, de közelebb lépett hozzá. - Ó, az én rohadt emlékeim, Tommy! Emlékszem, eljöttél hozzám a Palotába. Csak hogy megmutasd, mennyire figyelmen kívül hagytad a levelem. Még nem vagyok teljesen őrült, de már csak néhány nap kell hozzá, azt hiszem. Thomasnak fájtak Newt szavai. - Akkor miért vagy itt? Miért vagy… velük? Newt a Kergékre nézett, majd vissza Thomasra. - Ez úgy jön-megy az agyamban. Nem tudom elmagyarázni. Néha alig tudom mit csinálok, és nem tudom magam kontrollálni. De többnyire olyan mintha valami viszketne az agyamban, aztán elkezd kopogni, ami marhára zavaró. - Most úgy látom elég jól vagy. - Igen, csak azért vagyok ezekkel a bátor emberekkel a Palotából, mert nem tudom, mi mást tehetnék. Ők is verekszenek, de ha nem csatlakozol egy csoporthoz, akkor semmi esélyed nem marad. - Newt, gyere velem. Elviszlek valami biztonságosabb helyre. Valahová, ahol…. Newt elnevette magát. A feje egy-két alkalommal furcsán megrándult közben. - Takarodj innen! Tommy, tűnj el! - Gyere velem. - könyörgött neki Thomas. Newt arca megkeményedett. Szinte köpködte a szavakat. - Fogd be a szád te rohadt áruló! Nem olvastad el amit írtam? Ez az egy utolsó vacak kérésem volt, és ezt sem tetted meg! Mert neked kell mindig a hősnek lenned, igaz? Ó, hogy utállak! Mindig is utáltalak! Ezek csak szavak, gondolta Thomas magában. - Newt… - Minden miattad van! A te hibád. Amikor az első Alkotók meghaltak, meg lehetett volna állítani őket. De te nem! Meg akartad menteni a világot, te hős? Kezdődött az Útvesztővel… és soha nem lesz vége! Te csak magaddal törődsz, valld be! Hogy imádjanak az emberek és emlékezzenek rád. Be kellett volna dobni a Doboz helyére! Newt arca egyre vörösebb lett, ahogy kiabált. A keze ökölbe szorult és közelebb lépett Thomashoz. - Szétrobbantom a fejét! - kiáltotta Lawrence. - Állj félre! Thomas megfordult. - 128 -

James Dashner – A Halál - kúra

- Ne! Ne csinálj semmit! Visszafordult a barátja felé. - Newt, hagyd ezt abba! Csak figyelj rám. Hallgass meg. - Utállak Tommy! Utállak! Utállak! Utállak! - már majdnem odaért hozzá és Thomas tett egy lépést hátra. Nagyon rossz érzés volt, hogy fél a barátjától… - Utállak! Egyetlen egy kurva dolgot kértem tőled! Egyet! Rá se tudok nézni a hülye pofádra! Thomas még két lépést tett hátra. - Newt, abba kell ezt hagynod, vagy lelőnek. Maradj ott és figyelj. Beszállsz a kocsiba és megkötözünk, mikor nem tudsz magadról. Adj egy esélyt! Tudta mit vár tőle a barátja, de nem volt képes rá hogy megölje őt. Egyszerűen képtelen volt megtenni. Newt felkiáltott és előre rohant. Lawrence elsütötte a Gránátvetőt, de nem a fiúra célzott. Newt viszont tudomást sem vett róla. Lerántotta Thomast a földre. - Kitépem a szemed! - köpködte rá vadul Newt a szavakat. - Meg akartad nézni milyen vagyok őrülten? Azért jöttél? Egy halálos ölelésért? Vagy azt hitted majd szépen elücsörgünk és beszélgetünk kedélyesen a régi szép időkről az Útvesztőben? Thomas megrázta a fejét és a keze elindult a pisztolya felé. - Szeretnéd tudni, miért sántítok? Elmeséltem már neked? Nem hiszem! - Mi történt? - kérdezte Thomas. Ujjai a fegyverre kulcsolódtak. - Öngyilkos akartam lenni a rohadt Útvesztőben. Felmásztam arra a kurva falra, és levetettem magam. Csak sajnos Alby rám talált és bevonszolt a Tisztásra mielőtt becsukódott volna az ajtó. Gyűlöltem azt a helyet, Tommy. Gyűlöltem ott lenni. Minden percét utáltam! És ez az egész, miattad volt! Newt hirtelen megfordult és megfogta Thomas pisztolyt tartó kezét. A saját homlokához nyomta a fegyver csövét. - Most jóvá teheted! Ölj meg! Ölj meg, mielőtt belőlem is ilyen szörnyeteg kannibál válna! Megbíztam benned! Senki másban! Csináld! Thomas el akarta húzni a kezét, de nem bírta. - Nem tudom megtenni, Newt! Nem tudom! - Jóvá teheted amit csináltál! - Newt egész testében remegett. A hangja sürgetővé, durvává vált. - Ölj már meg te gyáva hülye! Bizonyítsd be, hogy jó dolgot is tudsz tenni! Szabadíts meg ettől a szenvedéstől! Ezek a szavak elborzasztották Thomast. - Newt… talán… - Fogd be a szádat! Megbíztam benned! Tedd meg! - Nem tudom! Hogy kérhetsz tőlem ilyet! Nem tudom megölni az egyik legjobb barátom! - Ölj meg, vagy én öllek meg! Tedd meg! - 129 -

James Dashner – A Halál - kúra

- Newt… - Ölj meg! - Newt szeme kitisztult és a hangja megenyhült. - Kérlek, Tommy! Kérlek! És Thomas meghúzta a ravaszt.

56. FEJEZET Thomas lehunyta a szemét amikor elsütötte a pisztolyt. De hallotta, ahogy a golyó áthatol a húson és a csonton. Érezte, hogy Newt teste megrándul. Csukott szemmel a hasára fordult, felállt és csak ekkor nézte meg, merre fusson. Mit tett a barátjával? Félelem, ijedtség, bűntudat kavargott benne. A szeme megtelt könnyel mire a kocsihoz ért. - Gyere már! - kiáltott Lawrence. Az ajtó nyitva volt. Thomas beugrott és becsapta az ajtót. A furgon már el is indult közben. Senki nem szólt. Thomas kábultan meredt ki az ablakon. Szétlőtte a barátja fejét… Nem számít, hogy ő kérte, könyörögve kérte. Remegett keze-lába. - Mit tettem? - motyogta. De senki nem válaszolt. Az út hátralévő része Thomas számára ködbe borult. Egyszer-kétszer felbukkantak Kergék, a Gránátvetővel közéjük lőttek. Aztán már a város külső falánál voltak és egy kis repülőtérre érkeztek, amit a Segítő Jobb több tagja is őrzött. Thomas ment amerre a többiek, tette, amit mondtak neki. Amikor kellett, felszállt a Berg-re, egy szót sem szólt. A pilóta bement a fülkébe beindítani a Berg-et és Lawrence is eltűnt valamerre. Thomas lefeküdt és a mennyezetet bámulta. Mióta Newt-et meglátta, azóta nem is gondolt a „VESZETT”-re. Önként megy vissza… Nem érdekli, bármi történik. Egész életében kísérteni fogják amiket látott. Chuck, ahogy levegő után kapkod, miközben elvérzik, Newt rémisztő őrülete, majd a kegyelemért könyörgő szeme. Hiába próbált másra gondolni, ezek a képek lebegtek előtte. Sokára, de elaludt. Lawrence ébresztette. - Hé, ébresztő! Pár perc múlva ott vagyunk. Ha nem emeled fel a segged akkor kapok a fejemre, a fenébe is. Már ne vedd sértésnek.. - Nem vettem annak. - nyögött fel Thomas és felült. - Mennyit kell odáig gyalogolni? - Néhány mérföldet. Nem hiszem, hogy túl sok Kerge lenne ebben a hideg pusztaságban. Esetleg néhány mérges jávorszarvassal találkozol, vagy a lábadra pályázó farkasokkal. De nem sok lehet belőlük sem. Thomas vigyorogva nézett fel rá, de a férfi el volt foglalva a sarokban valamivel. - 130 -

James Dashner – A Halál - kúra

- Itt a kabátod és a hátizsák. Tárva előtted az ajtó! Van bekészítve ennivaló és víz. Szeretnénk, ha egy szép, élvezetes túra lenne a természet lágy ölén. - Köszönöm. - motyogta Thomas. Megpróbált nem visszacsúszni abba a sötét kétségbeesésbe, amiben volt mielőtt elaludt. De Chuck és Newt mindenféleképpen örökre a szívébe lesznek zárva. - Nem kérdezem még egyszer! - fordult felé Lawrence. - Mit? - Hogy biztos vagy-e magadban. Tudod milyenek azok az emberek. Elrabolnak, megkínoznak, megölnek. Semmitől nem riadnak vissza, hogy megkapják amit akarnak. Kissé őrültnek tűnik, aki bemasírozik oda egyedül. De Thomas már egyáltalán nem félt. - Minden rendben lesz. Ha visszajössz, majd meggyőződhetsz róla. Lawrence a fejét rázta. - Bátor kis kölyök vagy. Vagy simán őrült. Menj, zuhanyozz le, vegyél fel tiszta ruhát. Kell lenni valaminek a szekrényben. Thomas nem tudta hogy festhet, de el tudta képzelni, hogy valami sápadt zombihoz hasonlíthat. A Berg leszállt és kinyílt az ajtó. Hideg levegő áramlott be. Thomas kinézett és látta, hogy a magas fenyőket és a kis tisztást hó borítja. A Berg máshol nem is tudott volna leszállni, olyan sűrű volt az erdő. - Sok szerencsét! - mondta Lawrence. - Mondhatnám, hogy legyél óvatos, de nem vagy hülye, ezért nem mondom. Thomas rámosolygott abban a reményben, hogy a férfi visszamosolyog. De nem tette. Pedig Thomas úgy érezte, most szüksége lenne egy kis biztató mosolyra. - Megyek és beüzemelem a blokkoló készüléket. Biztos vagyok benne, hogy minden simán fog menni. Igaz? - Majd ha kis gyíkok repülnek ki az orromból, akkor hiszem el, hogy nincs semmi probléma. - felelte Lawrence. - Menj. Arra felé. - mutatott az erdő bal széle felé. Thomas felvette a kabátot, majd a hátizsákot és az ajtó széléhez guggolt. Négy lábnyi lehetett a hó. Friss hófúvásban találta magát. De belül is hidegséget érzett. Megölte Newt-et. Szétlőtte az egyik barátja fejét.

57. FEJEZET

- 131 -

James Dashner – A Halál - kúra

A tisztáson kivágott fa törzseit lehetett látni. A magas, vastag törzsű fenyők, mint valami tornyok magaslottak. Thomas nézte, hogy emelkedik a Berg a magasba, és hogy tűnik el az égen dél-nyugat felé. Friss és tiszta volt a levegő. Thomas sejtette, hogy itt nem sok emberrel fog találkozni az útja során, és örült ennek. Megigazította a hátizsákját és elindult a Lawrence által mutatott irányba. Magában elhatározta, hogy a lehető leggyorsabban halad. Tudta, hogy nem lenne jó túl sok időt tölteni egyedül a vadonban. Az utolsó lépéseket tette a havas tisztáson. Belépett a fenyőfák közé. Nagyokat szippantott a kellemes illatú levegőből. Elsősorban az útra koncentrált, de érzékelte a hely csodálatos atmoszféráját is. A mókusok, madarak látványa, a csodálatos illatok, mind olyan dolgok voltak, amikhez az érzékszervei nem voltak hozzászokva. Elég nehéz volt elhinnie, hogy a Megperzselt város is ugyanezen a bolygón létezik. Eltűnődött rajta, milyen lehet itt az élet, amikor az erdő tele van állatokkal. Több mint egy órája ment, mire kiért az erdőből és egy széles, sziklás területre ért. A fátlan területen nagy barna foltok látszódtak, ahonnét a szél elfújta a havat. Egy hatalmas sziklán túl az óceán terült el. A mély-kék szín éles határvonallal különült el az ég ragyogó kék színétől. Egy mérfölddel a hatalmas szikla előtt Helyezkedett el a „VESZETT” központja. A dísztelen összekapcsolódó épületek, egy hatalmas komplexumot alkottak. Középen egy kör alakú épület magaslott fel, akár egy torony. A térség időjárása, a nagy nedvességtartalom nyomot hagyott az épület falain. De a homlokzati hajszálrepedések inkább érdekesebbé tették az épület struktúráját. Olyan volt, mint valami mesekönyvben lévő kísértetkastély. Ez volt tehát az a hely, ahol azt próbálják megakadályozni, hogy ne váljon az egész világ bolondokházává. Az épület komplexumtól egy keskeny út vezetett egészen az erdőig. Ezen a részen már majdnem zavaró volt a csend. Csak a saját lélegzetét, lépteinek zaját hallotta. A távoli hullámok hangja, ahogy a sziklának csapódtak, csak egészen halk nesz volt. Thomas biztosra vette, hogy a biztonsági őrök már észrevették, és szemmel tartják őt. Valami ismerős zajt hallott. Egy Késlégy. Egy nagyobb szikladarabról villogott a piros szeme Thomas felé. Eszébe jutott, mikor először látott ilyet a Tisztáson. Mintha ezer év telt volna el azóta. Integetett a szerkentyűnek és ment tovább. Tíz perc múlva kopogtathat a „VESZETT” ajtaján. Első alkalommal az miatt, hogy engedjék be. Rálépett a jeges járdára, ami körülvette az épületet. Lehet, hogy a terület szebb egy kicsit amikor virágok és bokrok veszik körül, de most a hó alól csak barna foltok tűntek elő. Csodálkozott, hogy senki nem jött ki elé. Vajon a Patkány-ember figyeli őt azt találgatva, miért áll át az ő oldalukra? Megint észrevett két Késlegyet. Felnézett az ablakokra, de csak a színezett sötét üveget látta. - 132 -

James Dashner – A Halál - kúra

Az ég dörögni kezdett, mire hátra nézett. Sötét felhők gyülekeztek az égen és a távolban villámok cikáztak. Eszébe jutott a Megperzselt város, az a borzalmas vihar. Remélte, hogy itt északon nincsenek akkora viharok. Egy nagy üvegajtó felé közeledett. Rátörtek az emlékek. A menekülés a folyosók útvesztőin keresztül, amikor végre kiértek a szakadó esőben. Jobb oldalon egy parkoló állt. Egy sor autó mellett egy kis busz volt. Ugyanúgy nézett ki, mint amilyenen vitték őket, amikor utánuk futott az a fertőzött nő. És mindazok után, hogy sikerült megszöknie a „VESZETT”-től, most itt áll önként a küszöbén. Bekopogott. Az ajtó szinte azonnal kinyílt és ott állt Janson, a Patkány-ember. Kinyújtotta a kezét. - Isten hozott Thomas! - mondta. - Senki nem hitte el nekem, amikor azt mondtam, vissza fogsz jönni. Örülök, hogy jól döntöttél. - Maradjunk csak annyiban, hogy itt vagyok. - felelte Thomas. Eljátssza a szerepét, de azért túl kedves nem tud lenni. - Remek ötlet volt tőled. - Janson hátrább lépett és enyhén meghajolt. - Gyere be. A hideg végigfutott Thomas gerincén, és ez nem a kinti fagyos idő miatt volt. Belépett a „VESZETT” főhadiszállására.

58. FEJEZET Thomas belépett a „VESZETT” halljába. A helyiség semmiben nem különbözött attól, ahogy legutóbb látta. Ugyanolyan sivár volt. - Menjünk előbb talán az irodámba. - mondta Janson, és a jobbra kanyarodó folyosóra mutatott. Elindultak. - Itt is vagyunk. Nagyon sajnálom, ami Denverben történt. Szörnyű, hogy megtörténhet ilyen dolog egy várossal. De ez is egy újabb ok arra, hogy gyorsan kell cselekedni. - Mit kellene tenni? - kérdezte Thomas. - Majd az irodámban mindent megbeszélünk. Ott van a Vezetőség is. Thomasnak erre a hátizsákjába rejtett készülék szinte megnehezedett. Valahogy ezt kellene elintézni, mert ketyeg az óra. Egyedül kell maradnia. - Rendben, - mondta - de előbb el kellene mennem a mosdóba. Ez volt a legkézenfekvőbb ötlete. - Itt van egy előttünk. - felelte a Patkány-ember. Bekanyarodtak egy még szűkebb folyosóra és Janson megmutatta hol a mosdó. - Itt megvárlak. - 133 -

James Dashner – A Halál - kúra

Thomas bement, kivette a készüléket a hátizsákjából és gyorsan körülnézett. A mosdó felett volt egy pipereszekrény. A teteje elég magasan volt ahhoz, hogy ne lehessen észrevenni ha feltesz rá valamit. Aktiválta a készüléket, ahogy megmutatták neki. Hallotta a kis sípoló jelzést, ami azt jelezte, üzemkész állapotban van. Ezután felrakta a szekrény tetejére. Lehúzta a WC-t, megmosta a kezét és bekapcsolta a kézszárítót. Kilépett a folyosóra. - Készen vagy? - kérdezte Janson idegesítő udvariassággal. - Igen. - válaszolt. Tovább haladtak a folyosón, ahol a falon egy ferdén lógó kép volt felakasztva. Ugyanaz a portré volt, mint Denverben a plakátokon. Paige kancellárt ábrázolta. - Találkozom a kancellárral is? - kérdezte Thomas, mert kíváncsi volt a nőre. - Paige kancellár nagyon elfoglalt. - felelte Janson. - Ne felejtsd el, a terv befejezése, véglegesítése és a gyógyítás csak a kezdet. Tömegeket kell meggyógyítani, ami hatalmas szervezést igényel. Egy csapat keményen dolgozik a feladaton. - Mitől olyan biztos benne hogy működni fog a dolog? Miért pont tőlem? Janson rápillantott és rávillantotta rágcsáló-mosolyát. - Tudom, Thomas. Érzem minden porcikámmal. Azt is megígérhetem, hogy megkapod a megérdemelt jutalmad. Itt is vagyunk. - hagyta figyelmen kívül Thomas másik kérdését. Janson kinyitott egy ajtót, amin semmilyen felirat nem volt és előre engedte őt. Egy férfi és egy nő ült benn. Thomas egyiküket sem ismerte. A hosszú vörös hajú, szemüveges nő sötét nadrágkosztümöt visel. A férfi kopasz volt, sovány, szögletes alkatú. Zöld színű ruhában volt. - Ők a munkatársaim. - mondta Janson és leült az asztalhoz. Intett Thomasnak, ő is foglaljon helyet. - Dr. Wright. - mutatkozott be a nő. - Ő pedig Dr. Christensen, a vezető orvos. A Pszichológia csoportnál vagyunk. Nagyon sok mindent kell megbeszélnünk, ezért elnézést a rövid bemutatkozásért. - Miért én vagyok a végső jelölt? - kérdezte Thomas. - Nagyon jó kérdés. - mondta Janson, miután összeszedte a felesleges holmikat az asztalról és elrakta. Volt egy maroknyi alany az elején, elnézést a kifejezésért. A létszám folyamatosan csökkent. Nemrég kettőtökre szűkült: rád és Teresára. Nemrég derült ki róla, hogy ő hajlamot mutat a szabadgondolkodásra. Így csak te maradtál, mint végső jelölt. „Végjáték játékosa” - gondolta Thomas keserűen. Még a lázadása is kiszámítható volt. Minden csöpp haragja a vele szemben ülő férfira irányult; a Patkány-emberre, aki a „VESZETT”-et képviseli. - Akkor legyünk túl rajta. - mondta és igyekezett elrejteni a hangjából a gyűlöletet. Janson idegesnek tűnt.

- 134 -

James Dashner – A Halál - kúra

- Egy kis türelmet még. Nem tart sokáig. Ne feledd, hogy a közös Gyilkos-zóna mintákkal való munka, kényes művelet. Mi az agyaddal dolgozunk, tehát ki kell küszöbölni minden lehetséges hibát, vagy balesetet, hogy a végső értelmezés eredménye sikeres legyen. - Igen. - tette hozzá Dr. Wright, miközben a haját a füle mögé dugta. - Mr. Janson elmondta milyen fontos, hogy visszajöjjön Thomas és mi nagyon örülünk, hogy így határozott. A nő hangja kellemesen lágy volt, intelligencia sugárzott belőle. Dr. Christensen megköszörülte a torkát. Vékony, éles hangon szólalt meg. Thomasnak nem tetszett. - Nem tudom miként dönthetett volna másképp, mikor az egész világ az összeomlás szélén áll, ő pedig segíthet megmenteni. - Szóval így gondolják. - felelte Thomas. - Pontosan. - szólt Janson. - Így gondoljuk. Minden készen áll. De szeretnénk, ha kicsivel többet mondhatnánk arról, miért döntöttünk végül így. - Többet mondanak? - ismételte meg Thomas. - Nem a Változók szerepe a lényeg? Mit nem tudok még? Gorillák közé akarnak rakni egy ketrecbe? Vagy egy elaknásított területen kell mászkálnom? Esetleg ledobnak az óceán közepébe, hátha ki tudok úszni? - Mondd el neki a többit. - szólt Dr. Christensen. - A többit? - Igen, Thomas. - sóhajtott Janson. - A többit. Miután elvégeztük az összes tesztet, begyűjtöttük a mintákat és elemeztük azokat. Felállítottuk a változókat a te, és barátaid segítségével. És most jön a befejező rész. Thomas nem szólt semmit. Furcsa várakozó érzés lepte el őt. Egyszerre érezte azt, hogy szeretné tudni mi következik, és azt is, hogy nem akarja hallani. Janson előrekönyökölt az asztalon. Az arca elkomorult. - Ez a legutolsó dolog. És hogy mi az? Thomas, szükségünk van az agyadra.

59. FEJEZET Thomas szíve dübörögni kezdett a mellkasában. Tudta, hogy ez most nem egy teszt, hogy miként reagál rá. Elmentek, amilyen messzire csak tudtak. Elemezték őket, a reakciójukat, az agy-mintáikat. Kiválasztották a legmegfelelőbb személyt… hogy felboncolják azért, hogy megtalálják a gyógymódot. Hirtelen úgy tűnt neki, a Segítő Jobb nem tud elég hamar odaérni. - Az agyamra? - ismételte meg.

- 135 -

James Dashner – A Halál - kúra

- Igen. - válaszolt Dr. Christensen. - Az utolsó jelölt birtokában van a terv, hiányzó adata. Ezt addig nem mondhattuk el, amíg nem voltak meg a tesztek eredményei és nem elemeztük azokat a szokásos változókkal. Az élveboncolás adja meg nekünk a végleges adatokat ahhoz, hogy tudjuk, minden megfelelően működik. Nem fogsz semmiféle fájdalmat érezni. Nyugtatót is kapsz, amíg… Nem kellett befejeznie. A szavai belefulladtak a csendbe. A „VESZETT” három tudósa Thomas válaszára várt. De ő meg sem tudott szólalni. Pár alkalommal már szembenézett a halállal, de mindig ott élt benne a remény, hogy túléli, de ez más volt. Nem egy olyan teszt, aminek a végén esetleg mentők jönnek érte. Ebből soha nem tér vissza. Hiába jönnének érte. Egy furcsa gondolat futott át rajta: Vajon Teresa tud erről? Már maga a gondolat is fájt neki. - Thomas? - törte meg a csendet Janson. - Tudom, hogy ez milyen sokkoló lehet a számodra. Remélem, tudod, hogy ez nem egy teszt, és nem egy változó, és én hazudok. Úgy gondoljuk, végre meg tudjuk találni a gyógymódot a vírusra az agyszövet elemzésével. A vizsgálatok célja, hogy kiválasszuk a végső jelöltet, éppen azt a célt szolgálta, hogy ne pazaroljunk emberi életeket. Hiszen a véső cél is az, hogy életeket mentsünk. - Évek óta gyűjtjük és elemezzük a mintákat, a változókra való reakciókkal. - folytatta Dr. Wright. Már hosszú ideje az a célunk, hogy a legmegfelelőbb alanyt válasszuk ki az utolsó eljárásra. Dr. Christensen elkezdte felvázolni az egész folyamatot. Thomas dermedten hallgatta. - Azt el kell mondanom, hogy életben lesz, de nem lesz ébren. Érzéstelenítőt és nyugtatót kap. Mivel az agyban nincsenek idegek, a folyamatnak a bemetszés része viszonylag fájdalommentes. Sajnos ez egy visszafordíthatatlan beavatkozás, így az eljárás kimenetele… De az eredmények felbecsülhetetlen értékűek. - És ha nem működök közre? - kérdezte Thomas. Newt jutott eszébe… És ha tényleg meg tudná akadályozni egy csomó más ember halálát? A doktor szeme megrebbent erre a kellemetlen kérdésre. - Nos, akkor... akkor még folyamatosan dolgozunk rajta. De benned van minden bizalmunk… Thomas félbeszakította. Nem tudta rászánni magát erre a segítségre. - De mégsem bíznak annyira a sikerben, igaz? Különben nem fizetnének embereknek azért, hogy immunis… alanyokat gyűjtsenek be azért, hogy mindent elölről kezdhessenek. Senki nem válaszolt, végül Janson azt mondta: - Mi mindent megteszünk, hogy megtaláljuk a gyógymódot. Igyekszünk ezt úgy tenni, hogy minél kevesebb tragédia történjen. Azt hiszem, mást nem kell hozzátennem.

- 136 -

James Dashner – A Halál - kúra

- De miért is beszélünk erről? - kérdezte Thomas. - Miért nem ragadnak csak meg, és vagdossák szét az agyam? Dr. Christensen válaszolt: - Mert te vagy a végső jelölt! Mert részese vagy ennek az egésznek. Itt vagy a kezdetektől fogva. Megpróbálunk annyi tiszteletet mutatni feléd, amennyit megérdemelsz, és reméljük, hogy te is úgy döntesz, te legyél a kiválasztott. - Időre van szükséged Thomas? - kérdezte Dr. Wright. - Tudom, hogy ez nehéz döntés, amit nem lehet könnyedén venni. Hatalmas áldozatot kérünk tőled. Feláldozod az agyad a tudomány szolgálatára? Lehetővé teszed számunkra, hogy beillesszük a puzzle utolsó darabját? Teszel egy lépést az emberi faj megmentéséért? Thomas nem tudta mit mondjon. Egy ilyen fordulatra nem volt felkészülve. Miután annyi mindenen keresztülment, tényleg még a halálára is szükség van? Most a Segítő Jobbra következik! - gondolta. - Szeretném egyedül átgondolni. - mondta. - Kérem! - egy része hajlott afelé, hogy megtegyék vele. Még akkor is, ha csak egy kis esély van rá, hogy megtalálják a megoldást. - Remélem, helyesen fogsz cselekedni. - mondta neki Dr. Christensen. - nem kell aggódnod. Nem érzel fájdalmat. - Csak egy kis időt szeretnék egyedül tölteni előtte. - Thomas már nem akart egy szóval sem többet hallani. - Rendben van. - állt fel Janson. - Elkísérlek egy privát betegszobába. De azt tudnod kell, hogy szeretnénk mielőbb kezdeni. Thomas előrehajolt és a fejét a kezébe temetve, a padlót bámulta. Most valahogy mérhetetlen ostobaságnak tűnt a Segítő Jobb terve. Most már csak azt szerette volna, ha még életben van, mire a barátai megérkeznek. - Thomas. - szólt Dr. Wright megpaskolva a kézfejét. - Jól vagy? Van még valami kérdésed? - Csak… menjünk, ahová mondták. Mintha elfogyott volna a levegő Janson irodájából. Thomas mellkasa megfeszült. Felállt és kinyitotta az ajtót. Kilépett a folyosóra. Ez már túl sok volt!

60. FEJEZET Thomasnak pörgött az agya. Nem tudta mit tegyen. Nem tudott kommunikálni a Segítő Jobb-al, nem volt már telepatikus képessége, hogy Teresával vagy Arissal beszéljen. - 137 -

James Dashner – A Halál - kúra

Ahogy a folyosón haladtak, Thomasnak az Útvesztő jutott az eszébe róla. Már szinte azt kívánta, bárcsak ott lenne, mennyivel egyszerűbbek voltak a dolgok. - Itt van egy szoba. - magyarázta neki Janson. - Van benn egy írógép, ha üzenetet akarsz írni a barátaidnak. Majd kitalálom a módját, hogy meg is kapják. - Szóljon, ha enni is szeretne valamit. - szólt Dr. Wright hátulról. Thomast bosszantotta ez az udvariasság. Az jutott eszébe, régen a halálra ítéltek is kaptak „utolsó vacsorát”. - Steak-et szeretnék. - mondta és megállt, hogy hátra nézzen. - És rákot. Meg homárt, és még palacsintát is. Ja, és egy csokit. - Sajnálom. Esetleg egy-két szendvicset tudok küldeni. Thomas felsóhajtott. - Ennyit az utolsó vacsoráról! Leült az írógép elé és azt bámulta. Esze ágában sem volt, hogy bárkinek is írjon. A helyzet sokkal bonyolultabb, mint azt el tudta volna képzelni. Nem tudta mire is számított, de arra biztosan nem, hogy felboncolják őt élve. Most csak az időt kell húznia, amíg meg nem jelenik a Segítő Jobb. De azért mégis írt Minhónak és Brendának. Amíg az ételre várt, lehajtotta a fejét a karjára. Pihent. Evett, utána megint pihent. Reménykedett benne, hogy megérkeznek időben a barátai. Akárhogy is, ki nem megy ebből a szobából, amíg nem feltétlenül szükséges. Várakozás közben elszundított. Kopogtatásra riadt fel. - Thomas? - szólt fojtott hangon Janson. - Ideje lenne kezdenünk. Pánik öntötte el a fiút ezekre a szavakra. - Én vagyok.. én még nem vagyok.. még nem vagyok kész. - tudta, hogy nevetségesen hangzik. Hosszú szünet után Janson azt mondta: - Attól tartok nincs sok választásod. - De.. - kezdte Thomas. Az ajtó kinyílt és Janson belépett. - Thomas, a várakozás csak ront a helyzeten. Menni kellene. Thomas nem tudta mit tegyen. Meglepte, hogy ilyen türelmesek vele, mert nyilván rájöttek, hogy az időt húzza. Vett egy nagy lélegzetet: - Essünk túl rajta! A Patkány-ember elmosolyodott. - Gyere velem. Janson egy előkészítő helyiségbe vezette Thomast. Középen egy kerekes ágy foglalt helyet mindenféle műszerekkel és monitorokkal. A szobában több ápoló sürgött-forgott, Dr. Christensen pedig már műtősruhában, maszkkal az arcán várta. - 138 -

James Dashner – A Halál - kúra

- Ennyi? - kérdezte Thomas és őrjítő félelem söpört rajta végig. - Itt az idő a lékelésre? - Sajnálom. - mondta az orvos. - El kell kezdenünk. A Patkány-ember éppen szóra nyitotta a száját, amikor az egész épületet ellepte a riasztó hangja. Thomas megkönnyebbült. Itt a Segítő Jobb. Az ajtó kinyílt és egy kétségbeesett asszony szólt be. - Megérkezett a Berg, de ez egy átverés volt. A benne ülő emberek megpróbálják átvenni a hatalmat! Janson válaszára majdnem megállt Thomas szíve. - Ezek szerint sietnünk kell, Christensen, fogj hozzá!

61. FEJEZET Thomas mellkasa összeszorult, a torkában pedig mintha egy gombóc nőtt volna. Janson parancsokat osztogatott. - Dr. Christensen, gyorsan! Ki tudja kik ezek az emberek. Lehet, hogy valami őrültek. De az őrök megbirkóznak velük. - Állj! - mondta Thomas rekedten. - Én nem tudom, hogy tényleg akarom-e. Janson arca vörösre gyúlt. Nem is válaszolt Thomasnak, az orvoshoz fordult. - Dr. Christensen, végezd a dolgod! Thomas kinyitotta a száját, de valami beleszúródott a karjába. Forróság öntötte őt el és összerogyott. A nyakától lefelé semmit nem érzett, mintha mindene elzsibbadt volna. Félt. Dr. Christensen odahajolt hozzá egy fecskendővel. - Sajnálom Thomas. Meg kell tennünk. Feltették őt az ágyra. A hátán feküdt. Egyedül a fejét tudta kissé mozdítani. Most fogta fel igazán, hogy meg fog halni. Kivéve, ha fel nem bukkan valaki a Segítő Jobb-tól. A Patkány-ember megveregette az orvos vállát. - Csináld. - ezzel megfordult és eltűnt. Mielőtt becsukódott volna az ajtó, Thomas kiabálást hallott a folyosóról. - Lefuttatok néhány tesztet. - magyarázta az orvos. - Utána megyünk a műtőbe. Thomas úgy hallotta, mintha száz mérföldnyi távolságról beszélne hozzá a doktor. Tehetetlenül feküdt, miközben az vért vett tőle, megmérte a koponyáját, tett-vett csendben a műszerek között. Thomas lehunyta a szemét. Vajon a blokkoló szerkezet működik? Vagy rátalált valaki? Vagy akarja egyáltalán, hogy rátaláljanak? Lehetséges, hogy a „VESZETT” tényleg megtalálja a gyógymódot? Próbált egyenletesen lélegezni és koncentrálni, hogy megmozdítsa a végtagjait. De nem történt semmi. Az orvos hirtelen felegyenesedett és rámosolygott. - Azt hiszem kész. Átgurítunk a műtőbe. - 139 -

James Dashner – A Halál - kúra

Thomas bámulta a fényeket a mennyezeten, ahogy a folyosón haladtak. De végül becsukódott a szeme. Elaltatták… A világ elhalványult. Már halott lenne? Felpattant a szeme. Újra becsukta. Hevesen zakatolt a szíve. A keze izzadt, és észrevette, hogy a lepedőt markolássza. Ökölbe szorította a kezét. Lassan megint tud mozogni. Újra kinyitotta a szemét. A fények mintha közelebb lennének. Még közelebb és még közelebb. A kétségbeesése azzal fenyegette, hogy kiszorítja belőle az életet, mielőtt még az orvos nekifogna a műtétnek. - Én.. - kezdett volna beszélni, de nem jött ki semmi a száján. - Mi van? - bámult le rá az orvos. Thomas újból próbált valamit mondani, de a folyosóról hatalmas robaj hallatszott. Az orvos megbotlott és ráesett az ágyra. Lövés csattant az ágy jobb oldalánál és becsapódott a falba. A falról visszapattant, pördült egyet és a másik oldalon jött vissza. Thomas megpróbált mozogni, de még mindig magatehetetlenül feküdt. Chuck-ra és Newt-re gondolt szomorúbban, mint valaha. Valaki felsikoltott. Kiabálás hallatszott, majd újra csend lett. Az orvos gyorsabban kezdte szedni a lábait. Áthaladtak a lengőajtón. A hófehér műtőben már várták őket. - Sietnünk kell! - hadarta Christensen. Mindenki a helyére! Lisa, nyugtatózd le teljesen. Egy alacsony nő válaszolt: - Még nem csináltuk meg a …. - Nem számít! Lehet, hogy leég az egész épület. Átették Thomast a műtő ágyra. A hátán feküdt. Az orvosok és nővérek legalább tízen lehettek. Többen beszéltek, ami úgy hangzott a fülében, mint egy méhkas zümmögés. Szúrást érzett a karján. Odanézett. Egy nővér tűt helyezett a vénájába. Az erős fények kigyulladtak a feje fölött. Érezte, hogy a testébe több helyen beleszúrnak, a legkülönbözőbb helyeken. A monitorok sípolni kezdtek, egy gép hangosan zümmögött. Az orvosok és nővérek beszéltek, közben mindenki sietősen mozgott. Olyan volt az egész, mint valami összehangolt tánc. Csak ő feküdt mozdulatlanul. A rettegés fokozódott benne. Tudta, itt és most vége lesz mindennek. „Remélem, legalább működik..” gondolta, és az altatószerek végre magukkal ragadták. Minden eltűnt.

62. FEJEZET Hosszú ideig Thomas csak a sötétséget érzékelte. De mintha valami hajszálrepedésen keresztül egy gondolat megszökött volna és most az űrben keringene. Tudta hogy alszik, tudta hogy életben tartják, hogy ellenőrizzék az agyát. Lehet hogy már éppen szeletelik… De még nem halt meg. - 140 -

James Dashner – A Halál - kúra

Mintha egy hangot hallana. Egy hangot, ami lebeg valahol ebben a zavaros sötétségben. A nevét mondta valaki. Hallgatta Thomas ahogy valaki a nevét mondja újra és újra. Úgy döntött elindul a hang irányába, hátha megtalálja. Elindult a neve felé.

63. FEJEZET „Thomas, én hiszek benned”, halotta egy nő hangját és minden erejével azért küzdött, hogy visszanyerje az eszméletét. Nem ismerte ezt a hangot. Lágy, meggyőző hang volt. Folytatta a küzdelmét. Hallotta saját magát, ahogy felnyög. Végül kinyitotta a szemét. A mennyezeten égtek a vakító fények, de egy zárt ajtó előtt ott volt a nő, aki ébresztgette. Éppen kifelé indult. - Várj. - akarta mondani, de csak valami reszelős suttogás hagyta el a száját. Valahogy sikerült feltámaszkodnia a könyökére. Egyedül volt a szobában, csak távoli zajokat hallott. Kiáltásokat, zörgéseket. Lassan kezdett kitisztulni az agya, már csak egy kicsit volt kábult, de ennyitől éppen jól érezte magát. Ha a tudomány tényleg előre lépett egyet, akkor valami csoda történhetett, mert ő még mindig az ágyon feküdt és gondolkodni is tudott. Az ágy mellett álló kis asztalon egy dosszié hevert. Nagy, piros betűkkel Thomas neve állt rajta. Felült és elvette a mappát. Két papírlap volt benne. Az egyik, egy térkép volt. A „VESZETT” épületkomplexumának az alaprajza, vastag fekete vonalakkal útvonalakat jelölt be rajta valaki. A második lap egy levél volt, neki címezve. Az aláírás: Paige kancellár. Letette a térképet és a levelet kezdte olvasni. Kedves Thomas! Személy szerint úgy érzem, vége a teszteknek. Elegendő adatunk van a terv megvalósításához. A társaim nem értettek egyet velem ebben a kérdésben. De sikerült leállítanom a megkezdett visszafordíthatatlan eljárást és megmentettem ezzel az életed. Remélem, hogy a begyűjtött adatok alapján megtaláljuk a Kitörés gyógymódját. A továbbiakban már nem lesz szükség a részvételedre. Csupán egy nagy feladat vár még rád, és én számítok az együttműködésedre. Mikor kancellár lettem, szükségesnek láttam egy menekülő ajtó létrehozását. Egy használaton kívüli karbantartó szobában csináltattam meg. - 141 -

James Dashner – A Halál - kúra

Arra kérlek, most mentsd meg a barátaidat és a többi immunist, akiket begyűjtöttünk. Sürget nagyon az idő, de biztos vagyok benne, hogy ezzel te is tisztában vagy. A mellékelt térképen három útvonalat jelöltem be. Az első út a kijutást mutatja meg ebből az épületből. Egy alagút vezet ki a szabadba. Ott megtalálod a másik épület bejáratát, ahol a Segítő Jobb van. Csatlakozz hozzájuk. A második útvonal azt mutatja meg, hogy lehet eljutni a fogva tartott immunisakhoz. Végül a harmadik út elvezet a menekülő ajtóhoz. Ez egy Tranzit-hoz vezet, ami egy új élet felé visz titeket. Vidd el őket, menjetek el. Ava Paige Kancellár Thomas nézte a papírt és közben pörgött az agya. Újabb robbanásszerű zaj hallatszott, amit üvegcsörömpölés követett. Ez visszahozta őt a valóságba. „Bízz Brendában és a Kancellárban.” Mást nem is tehetett. Összehajtotta a két papírlapot és zsebre vágta. Meglepődött rajta, milyen gyorsan visszatért az ereje. Az ajtóhoz rohant és kinézett. A folyosó üres volt. Már éppen kisurrant, amikor két futó ember jelent meg. Szinte rá sem néztek, ahogy elhaladtak mellette. A Segítő Jobb támadása idézhette elő ezt a káoszt, ami valószínűleg őt is megmentette. Elővette a térképet és áttanulmányozta, majd elraktározta az agyában. Már haladt néhány métert, mikor rádöbbent mit is látott a második útvonalnál. Újra elővette a térképet, de csak hogy megbizonyosodjon róla, tényleg jól látta: A „VESZETT” az immunisakat az Útvesztőben rejtette el.

64. FEJEZET Két útvesztő volt a térképen. Az egyik az „A” csoporté, a másik a „B” csoporté. Mindkét útvesztő a „VESZETT” főhadiszállása alatt feküdt, mélyen az alapok alatt. Thomas nem tudta melyikhez kell mennie, de akárhogy is, vissza kell térnie az Útvesztőbe. Émelyítő félelemmel futni kezdett a kijárat felé, ahogy azt Paige kancellár bejelölte. Folyosóról folyosóra rohant, míg el nem ért egy hosszú lépcsőig, ami a pincébe vezetett. Kinyitotta az ajtót és egy keskeny alagút tűnt fel. Thomas megkönnyebbülten látta, hogy nem teljes a sötétség. A mennyezetről több helyen csupasz villanykörte lógott le. Körülbelül kétszáz lábnyira a térképen egy létra volt feltüntetve. Felmászott rajta és a létra tetejénél egy nagy kerek fémajtót talált. Nekifeszült és felnyomta. Hideg levegő áramlott be. Feltornázta magát a hóval borított földre. Látta a nagy sziklát, az erdőt és a „VESZETT” központját. - 142 -

James Dashner – A Halál - kúra

Visszahelyezte a fedelet az alagútra. Éjszaka volt. Felnézett az égre és nagy szürke felhőt látott. Éppen olyat, mint amilyet akkor látott, mikor idejött. Vajon mennyi idő telhetett el? Néhány óra? Pár nap? Fogalma sem volt róla. Paige Kancellár azt írta, a Segítő Jobb épületének keresse meg a bejáratát. Hol lehet? Talán ahonnét a robbanás szerű zajok jöttek? A térképen nem volt bejelölve az épület. Meg kellett keresnie. A sziklához legközelebb eső épülethez futott. Próbált lehajolni futás közben. Dörgött és villámlott az ég. Átnyomakodott a bokrok között, de nem látott bejáratot. Elment az épület sarkáig. Megállt és kinézett. Az épületek között udvarok voltak. De bejáratot még mindig nem látott. Megkerülte a következő két épületet, de ahogy a negyedikhez közeledett, valamit hallott. A földre vetette magát és próbált csendben maradni. Két nagy bokor volt előtte. Az udvaron robbanás nyomait lehetett látni, az épület falán pedig egy nagy nyílást. Ezek szerint az épületen belül volt a robbanás. A halvány fényben két ember alakot látott. A Segítő Jobb! Már állt volna fel, hogy odafut, amikor egy kéz tapadt szorosan a szájára. Egy másik kéz a mellkasára fonódott és húzta vissza a földre. Thomas ki akarta magát szabadítani a szorításból, de az a valaki túl erős volt. A hátára fordította őt. Thomas ekkor még egy alakot látott. Janson. - Csalódott vagyok. - mondta a Patkány-ember. - Úgy tűnik nincs mindenki egy csapatban velem. Thomas tovább küzdött az illető ellen, aki a földre teperte őt. Janson felsóhajtott. - Azt hiszem, a nehezebb utat fogjuk választani.

65. FEJEZET Janson egy hosszú, vékony kést húzott elő. Felemelte és összeszűkülő szemekkel vizsgálgatta. - Mondok én neked valamit, kölyök! Soha nem voltam egy erőszakos ember, de te és a barátaid az őrületbe kergettek. A türelmem már majdnem elérte a minimumot, de még mindig önmérsékletet tanúsítok veled szemben. Azért dolgozom, hogy megmentsem az emberi fajt, és ha tetszik, ha nem, be fogom fejezni ezt a projektet. Thomas kényszerítette magát, hogy ne küzdjön, inkább gyűjtse össze az energiáját egy megfelelőbb pillanatra, ami remélte, hogy eljön majd. Világos volt számára, hogy a Patkány-ember teljesen elveszítette az eszét és a műtőbe akarja őt visszajuttatni bármi áron. - Jó fiú. Nem kell küzdeni. Legyél büszke arra Thomas, hogy megmented a világot. - Leveheted a kezd a fiú szájáról! - szólt oda egy fekete hajú köpcös férfinak. - 143 -

James Dashner – A Halál - kúra

- Ha egy hangos szó is elhagyja a szád, akkor Janson megpiszkál kicsit ezzel a pengével. Érted, fiú? Nem akarlak megölni, de ez nem azt jelenti, hogy pár harci sebet nem kaphatsz. Thomas bólintott és igyekezett nyugodnak látszani. - Okos fiú. Ez volt Thomas számára a végszó. Teljes erővel belerúgott Janson arcába. Az a földre zuhant. A fekete hajú férfi igyekezett lefogni őt, de Thomas kicsusszant és Janson kést tartó kezét kezdte rugdosni, amíg az ki nem repült belőle. Thomas egy pillanatra a késre figyelt, és ez elég is volt a zömök férfinak. Rávetette magát a fiúra, aki Jansonra esett. A két férfi közé szorult. Thomas hirtelen kétségbe esett, majd hirtelen mintha bomba robbant volna benne, szétáradt testében az adrenalin. Felkiáltott és rúgott, ütött, míg ki nem küzdötte magát ebből a présből. A késhez rohant, felkapta és azonnal visszapördült azonnali támadásra számítva. De a két férfi még csak most állt lábra. Nyilvánvalóan mindkettejüket meglepte ez a váratlanul előtört erő. - Csak menjetek el. Esküszöm, ha utánam jöttök, addig szurkálok ezzel a késsel, amíg mindketten halottak nem lesztek! - tartotta maga elé a kést Thomas. - Egyedül kettőnk ellen, kölyök? - mit számít az a nyamvadt kés! - szólt Janson. - Nem láttad még mire vagyok képes? - válaszolta Thomas és igyekezett veszélyesebbnek tűnni, mint amilyen valójában volt. - Eleget figyeltél pedig az Útvesztőben és a Megperzselt városban! - majdnem elnevette magát az önirónia hallatán. Gyilkost csináltak belőle, és azt akarják, mentse meg az embereket? - Ha te mondod! - gúnyolódott a zömök férfi. Thomas eddig csak Gally-t látta kést dobni. De most felemelte a kezét és a kés becsapódott a férfi nyakába. Nem vérzett, csak amikor az ijedt képpel felnyúlt és kirántotta a pengét. A vér spriccelve tört elő. Kinyitotta a száját, de térdre rogyott. - Te kis… - suttogta Janson és a rémülettől tágra nyílt szemekkel meredt a társára. Thomas is megdermedt attól, amit csinált, de amikor Janson ránézett, abba a pillanatban futásnak eredt. Ki az udvarról. - Thomas! - kiabált utána Janson. - Gyere vissza! Nem tudod, mit csinálsz! Thomas nem állt meg. Elfutott a bokrok mögött és a tátongó lyuk felé rohant. Egy férfi és egy nő még mindig ott kuporgott a földön, hátukat a falnak vetették. Amikor meglátták Thomast, mindketten fölálltak. - Thomas vagyok! - kiáltotta feléjük a fiú. - A ti oldalatokon állok. Azok összenéztek, majd vissza Thomasra, aki éppen eléjük ért. Mögötte vagy ötven lábnyira Janson közeledett. - 144 -

James Dashner – A Halál - kúra

- Már mindenhol kerestünk. - szólt a férfi. - Azt hittük ott vagy. Ujjával a lyukra mutatott. - Hol vannak a többiek? Hol van Vince? - kérdezte Thomas lihegve. Hallotta, hogy Janson beszél mögötte. Megfordult, hogy szembe nézzen a Patkány-emberrel, akinek arcát természetellenes düh torzította el. Thomas már látta ezt az őrült tekintetet. Ugyanezt látta Newt arcán. A Patkány-ember fertőzött volt. - Ez a … fiú a … „VESZETT” … tulajdona. Engedjétek… el … őt! - zihálta. A nő meg se mozdult. - Tudod mennyit jelent nekem a „VESZETT”, öreg? Mint egy rakás libafos! Én a helyedben elhúznék innen, de a házba se mennék vissza! Semmi jó nem fog ott történni a barátaiddal. A Patkány-ember nem válaszolt, csak folyamatosan lihegett. A szeme ide-oda szökkent Thomas és a nő között. Végül lassan hátrálni kezdett. - Nem értem az embereket. Ez az önelégült arrogancia fog véget vetni mindennek. Remélem, együtt tudtok élni azzal a gondolattal, hogy a pokolban fogtok megrohadni! - ezzel megfordult és elment. - Mit habratyolt itt? - kérdezte a nő. - Hosszú történet. Most meg kell találnom Vincét, vagy valakit a főnökségből. És a barátaimat. - Nyugi kölyök. Most minden csendes. - felelte a férfi. - Most mindenki el van foglalva az ültetéssel. - Ültetés? - mit jelent ez? - Nem ültetés, telepítés, te idióta. Az egész épületet fel akarjuk robbantani. Megmutatjuk a „VESZETT”-nek, hogy mi komolyan gondoltuk!

66. FEJEZET Thomasban kezdett összeállni a kép a Segítő Jobb-ról. Vince fanatizmusa, amit mostanáig nem értett meg teljesen. A mód, ahogy bántak velük mikor túszként fogva tartották őket. Ha nem működnek a hagyományos fegyverek, akkor mi szükség van a robbanóanyagokra? Ennek csak akkor van értelme, ha eleve el akarták pusztítani. A Segítő Jobb nem egészen áll ugyanazon az oldalon, mint ő. Lehet, hogy azonos motívumok vezetik őket, de a szervezet célja valami sötétebb dolog. Óvatosnak kell lennie. Most csak az számít, hogy megmentse a barátait és a többi fogva tartott immunist. A nő hangja szakította félbe Thomas gondolatait. - Úgy látom, nagyon tele van a fejed, ha ennyit gondolkodsz. - Igen.. sajnálom. Mikor akarnak robbantani? - Hamarosan azt hiszem. Már órák óta telepítik a robbanóanyagokat. Egyszerre akarják az egészet felrobbantani, de mi nem vagyunk annyira kiképezve. - 145 -

James Dashner – A Halál - kúra

- Mi van az emberekkel, akik benn vannak? Vagy kijött mindenki? Egymásra néztek, majd a nő vállat vont. - Vince azt reméli mindenki kijött. - Azt reméli??? Mit jelent ez? - Azt reméli. - Azonnal beszélnem kell vele! - Thomas most már tényleg sürgősen meg akarta találni Minhót és Brendát. Segítő Jobb ide, vagy oda, neki mielőbb el kell jutnia az Útvesztőbe és elvinni onnét mindenkit a Transz-szal. A nő az épület oldalán lévő lyukra mutatott. - Csak itt lehet bemenni. Bent megtalálod Vincét. De óvatosan, mert a „VESZETT” őrei is benn bujkálnak. Gonosz kis gazemberek. - Kösz a figyelmeztetést. - fordult meg Thomas. Alig várta, hogy bejusson végre. Poros sötétség várta őt, csak egy riasztó villogó piros fénye adott némi fényt. Először Thomas nem látott, nem hallott semmit. Ment óvatosan az őt körülvevő csendben. Ahogy a szeme hozzászokott a fényviszonyokhoz, kezdett többet látni. Egy folyosón volt, aminek a végén nyitott ajtó állt. Odament és benézett. Egy nagy szoba tárult fel előtte. Az asztalok a földön hevertek az oldalukon, mintha pajzsnak használták volna. Többen guggoltak mögöttük és a szoba másik oldalán lévő nagy, kétszárnyú ajtót tartották szemmel. Thomast észre sem vették. Jobban behajolt és akkor meglátta Vincét és Gally-t. Más ismerős arcot nem látott. - Hé! - suttogta. - Hé, Gally! A fiú megfordult és úgy hunyorgott, mint aki nem akar hinni a szemének. Thomas integetett neki, Gally pedig a kezével mutatta, hogy menjen oda. Thomas körülnézett és meghajolva az asztalhoz szaladt. Ott leroskadt a földre a régi ellensége mellé. Annyi kérdése lett volna, azt sem tudta mivel kezdje. - Mi történt? Mit csináltak veled? - kérdezte Gally. Vince is rápillantott, de nem szólt semmit. Thomas hirtelenjében nem is tudta mit válaszoljon. - Ők.. egy pár tesztet futtattak le. Megtudtam hol tartják fogva az immunisakat. Nem lehet addig felrobbantani ezt a helyet, amíg ki nem szabadítjuk őket. - Akkor menj és szabadítsd ki őket! - mondta Vince. - Mi épp egyezkedünk itt, nem fogom arra pazarolni az időm. - Azokat az embereket ti hoztátok ide! - nézett Thomas Gallyra, de az csak vállat vont, mint aki azt mondja; a te gondod. - Hol van Brenda, Minhó és a többiek? - kérdezte. - 146 -

James Dashner – A Halál - kúra

Gally a másik szoba felé intett. - Mindegyikük azt mondta, addig semmit nem csinálnak, amíg nem jöttél vissza. Thomas hirtelen sajnálatot érzett a sebhelyes arcú fiú iránt. - Gyere velünk Gally! Csináljanak itt, amit akarnak, de te közénk tartozol. Te sem akarhatod, hogy valaki ugyanazt tegye velük, mint amit velünk az Útvesztőben. Vince hirtelen megfordult. - Eszedbe ne jusson! - kiáltotta. - Thomas tudtad, hogy mik a céljaink. Ha kiszállsz tőlünk, akkor te egy köpönyegforgató vagy! Thomas látta Gally szemében a szomorúságot. Mintha valami megtört volna benne, és még valamit látott: Bizalmat. Igazi bizalmat! - Gyere velünk. - mondta neki újra. Gally elmosolyodott és Thomas legnagyobb meglepetésére azt mondta: - Rendben. Nem várták meg Vince reakcióját. Elcsúsztak az asztaltól és befutottak a másik szobába. Minho szaladt oda hozzá elsőnek és kapott tőle egy medve-ölelést, míg Gally esetlenül állt félrehúzódva. Aztán már mindenki körülöttük tolongott. Brenda, Jorge, Teresa, még Aris is. Thomas szinte beleszédült a sok ölelésbe és a még több kérdésbe. Brendának különösen örült. Olyan jó volt átölelni őt. Hosszabban tartotta a karjai között, mint bárki mást. - Most nem tudok mindent elmondani. Sietnünk kell. Ki kell szabadítanunk a többi immunist, akiket a „VESZETT” fogva tart, mielőtt a Segítő Jobb felrobbant itt mindent. - Hol vannak? - kérdezte Brenda. - Mit tudtál meg? Thomas soha nem gondolta volna, hogy valaha az életben még ilyet fog mondani: - Vissza kell mennünk az Útvesztőbe.

67. FEJEZET Thomas megmutatta nekik a levelet, amit a műtőben talált, miután magához tért. Nem sokat tanácskoztak, mindenki egyetértett vele, hogy hagyják ott a Segítő Jobb-ot és induljanak azonnal az Útvesztőbe. Brenda miután megnézte a térképet, azt mondta, tudja hogy juthatnak oda a leggyorsabban. Kisiettek az ajtón, nem törődve Vince kiabálásával, aki őrültnek nevezte őket és megjósolta, hogy perceken belül meg fogják őket ölni. Thomas oda sem figyelt. Thomas és Brenda mentek elöl, a többiek mögöttük. Úgy döntöttek, hogy óvatos lopakodás helyett inkább futnak. A hosszú folyosók komor fénye kísértetiessé tette a helyet. Olyan volt, mintha azoknak - 147 -

James Dashner – A Halál - kúra

a szellemei, akiket a „VESZETT” hagyott meghalni, ott bujkálnának a sarkoknál és a falnyílásoknál. De Thomas úgy érezte, a szellemek is az ő oldalán állnak. Brenda határozottan mutatta az utat. Befordultak a sarkon, lementek egy lépcsőn, átmentek egy régi helyiségen, végig egy hosszú folyosón. Majd megint le egy lépcsőn, utána jobbra kanyarodtak, azután balra. Thomas szinte élvezte ezt a futást. Nem állt meg, hogy kifújja magát, folyamatosan haladt, és nem kételkedett Brenda navigálásában. Újra Futó volt. Egy folyosó vége felé jártak, ahonnét jobbra fordultak, amikor a semmiből valaki ráugrott, megfogta a vállát és a földre teperte. Thomas félregurult. A hangokból ítélve a többiek is harcoltak. Sötét volt, Thomas nem is látta ki ellen küzd. Ököllel püfölték, belerúgtak. Előrántotta a kését. Egy nő felsikoltott. Egy ököl csapódott az arcába, és valami kemény szegeződött a combjához. A háta a falnak ütközött. Hirtelen ellökte magát. Támadója a falhoz ugrott és eltűnt a tetején. A kést készenlétben tartotta, de nem akart vadul vagdalkozni vele a sötétben. Amikor a támadója ismét közelebb került hozzá, egyik kezével megfogta az állát, a másikkal beledöfte a kést a hasába. Újra felsikoltott a nő. Határozottan ugyanaz volt, aki az előbb. Thomas félrelökte őt, majd körülnézett, ki szorul segítségre. Egyedül Minho harcolt még, de ellenfele már nem mutatott ellenállást. A többiek már a falnak dőlve pihentek. - Gyerünk! - kiáltotta. - Minho, hagyd! A barátja bevitt még néhány jól irányzott ütést az őrnek, majd búcsúképpen belerúgott egyet. - Végeztem. Mehetünk. Megfordultak és rohantak tovább. Egy hosszú lépcsőn mentek le és egy terembe jutottak. Thomas megdermedt a döbbenettől, mikor rájött hol is vannak. Ez volt az a helyiség, ahol találták magukat miután megszöktek az Útvesztőből. A megfigyelő szoba ablakai még mindig töröttek voltak, üvegcserepek hevertek szanaszét a földön. Ott hevert a negyven hosszúkás tartály, amiben a Siratók pihentek. Thomas látta őket. Tudta, hogy a „VESZETT” tagjaként ő is számtalan órát és napot töltött el ezen a helyen, amikor létrehozták az Útvesztőt. Szégyent érzett. Brenda egy létrára mutatott. - Hogyhogy nincs itt senki? - kérdezte Minho. - Ha fogva tartanak ott embereket, akkor miért nincsenek őrök? Thomas elgondolkodott. - Nem kellenek ide őrök, az Útvesztő éppen elég. Nekünk is hosszú időbe telt, amíg megtaláltuk a kiutat. - Nem tudom. - mondta Minho. - Nekem akkor is bűzlik itt valami. - 148 -

James Dashner – A Halál - kúra

Thomas vállat vont. - Ha itt ülünk, azzal nem segítünk. Ha nincs valami hasznos ötletetek, akkor gyerünk. - Hasznos? - ismételte Minho. - Nem javasoltam semmit. - Akkor akár indulhatunk is. Thomas felmászott a létrán és megint ismerős helyen találta magát. Itt kellett megadni a jelszót, hogy leállítsák vele a Siratókat. Itt állt Chuck mellette, megrémülve, mégis bátran. És egy óra múlva halott volt. Még most is elöntötte Thomast a fájdalom. - Otthon, édes otthon. - motyogta Minho és egy kerek lyukra mutatott a fejük fölött. Ez volt az a lyuk, amiből kiállt a Szikla, amikor az Útvesztő működőképes volt. Hologram technikával elrejtették, hogy azt a hatást keltsék, mintha a lyukba dobott kődarab a végtelenbe hullana. Most hogy ki volt kapcsolva, látni lehetett a nyíláson keresztül az Útvesztő falait. - El sem hiszem, hogy itt vagyunk. - mondta Teresa Thomas mellé állva. A hangja kísértetiesen visszhangzott. Thomas rájött, hogy ők ketten végül is nagyon sokban hasonlítanak. Életeket próbáltak menteni, azért segítettek ebben az egészben. - Őrület mi? - kérdezte. - Az. Őrület. - mosolyodott el. Thomas annyi mindenre nem emlékszik még mindig, nem ért dolgokat kettejükkel kapcsolatban. De most itt van velük a lány és ő is segít. Ettől többet nem is kívánhat. - Nem kellene felmenni? - kérdezte Brenda. - De. - bólintott Thomas. Megyünk. Mikor már mindenki felmászott, Thomas is felnyomta magát a párkányra. Visszarakták a két elmozdított táblát. A nyílás eltűnt, csak egy fekete terület látszódott, ami ismét úgy nézett ki, mintha a végtelenbe tekintett volna bele. Ahol egykor a ragyogó kék eget látták, most csak unalmas-szürke mennyezet volt. A hologram technika híján a Szikla teljesen eltűnt és az egykor szédülést kiváltó látvány helyett most csak egy egyszerű fekete vakolatot láttak. De a borostyánnal befuttatott falak láttán ismét elállt a lélegzete. Ezek illúzió nélkül is hatalmasak voltak. A régi szürke repedezett monolitok a zöld foltokkal úgy emelkedtek fölé, mintha ezer éve ott álló óriási sírkövek lennének. Nem volt visszaút.

68. FEJEZET

- 149 -

James Dashner – A Halál - kúra

Innentől fogva Minho mutatta az utat. Kihúzta magát futás közben, minden porcikájából valami kis büszkeség-féle sugárzott. Két évet töltött el az Útvesztő falai között. Thomas mögötte futott. Nyakát nyújtogatva nézte a magas falakat, a szürke mennyezetet. Furcsa érzés volt újra itt lenni, ahol annyi mindent átéltek, amíg végre sikerült kimenekülniük. Mennyit futottak itt. Thomas kíváncsi volt mit gondol az Útvesztőről Brenda és Jorge. Az is eszébe jutott, milyen érzés lehet itt lenni Gally-nak. A Keleti ajtóhoz kanyarodtak be. Itt kötözte fel Thomas Alby-t a borostyánnal benőtt falhoz. A borostyánon még meglátszódtak a törés nyomok. Mennyi erőfeszítésébe került, hogy megmentse a Tisztársak egykori vezetőjét. Néhány nappal később pedig Alby meghalt. Meghalt, mert az agya nem jött helyre a Változók miatt. Thomasban szinte forrt a harag. Elérték a Keleti ajtót, és Thomasnak elakadt a lélegzete. Több száz kétségbeesett ember nyüzsgött a Tisztáson. Férfiak, nők, gyerekek. Még pár csecsemő is volt köztük. Amikor meglátták őket, pár másodperc alatt csend lett. Minden szem rájuk szegeződött. - Tudtad, hogy ilyen sokan vannak? - kérdezte Minho. Mindenhol emberek voltak, amerre néztek. De Thomas szava elakadt, amikor meglátta a Tisztást. A Kert, a Vérház, a Tábor, a Tuskók, az elszenesedett Térkép szoba, a lógó nyitott ajtajával.. - Hé, álmodozó! - szólt rá Minho - Kérdeztem valamit. - Neked nem tűnik kisebbnek ez a hely, mint mikor itt voltunk? A barátaik rögtön észrevették őket. Frypan, Clint, Sonya és a többiek. Mindenki odarohant egy gyors ölelésre. Frypan megfogta Thomas karját. - Hitted volna, hogy megint ide kerülök? De nem engedtek főzni. A Dobozban naponta háromszor csomagolt ételeket küldtek. Nem is tudtam volna főzni, még áram sincs. Thomas felnevetett. - Gondolod te nyamvadt szakács, hogy egy egész hadseregre is tudtál volna főzni? - Nagyon vicces vagy, Thomas. Nagyon vicces! De azért örülök, hogy látlak. - mondta és ekkor elámult. - Gally? Gally te vagy az? Hát élsz? - Én is örülök neked. - felelte szárazon a fiú. Thomas megveregette a szakács vállát. - Hosszú történet. Gally már Jófiú! Gally gúnyosan mosolygott, de nem szólt semmit. Minho lépett hozzájuk. - Ha kiörömködtétek magatokat, beszéljük meg, mit csinálunk most.

- 150 -

James Dashner – A Halál - kúra

- Csak nem lesz olyan nehéz. - de el nem tudta képzelni, hogy ennyi embert hogy vezetnek ki az Útvesztőből, vissza az alagútba, keresztül a „VESZETT” központján egészen a Transz-hoz. De meg kellett oldaniuk. - Na ne etess engem, Bökött! A szemeid nem hazudnak. - felelte Minho. Thomas elmosolyodott. - Több ember, több harcos. - Megnézted te őket? - kérdezte Minho. - A fele fiatalabb mint mi vagyunk. a másik fele se úgy néz ki, mintha valaha is verekedett volna az életében. - Néha a számfölény is számít valamit. - felelte Thomas. Odahívta Brendát és Teresát. - Van valami terved? - kérdezte Teresa. Most, hogy Teresa velük van amikor szükség van rá, Thomas emlékei a lányról visszatértek. - Csoportokra kell őket osztani. - mondta. - Olyan ötszáz fő lehet, szóval… egy csoportba ötven ember legyen. Akkor minden csoportnak lesz közülünk egy vezetője. Teresa, tudod hol a karbantartó szoba? adta át a térképet. Teresa megnézte és bólintott. Thomas folytatta. - Akkor te és Brenda mentek elől, ti mutatjátok az utat. Mindenki más egy-egy csoportot vezet. Kivéve Minhót, Jorge-t és Gally-t. Ők lesznek hátul. - Jól hangzik. - vonta meg a vállát Minho. - Jól mondod, haver. - szólt Jorge is. Gally csak bólintott. A következő húsz perc a csoportok kialakításával telt el. Próbálták figyelembe venni az életkort és a fizikumot is. Az immunisakkal semmi gond nem volt. Látták, hogy az újonnan érkezettek ki akarják őket szabadítani innen, ezért minden parancsot vita nélkül követtek. A hosszú sor felsorakozott a Keleti Ajtó előtt. Thomas felemelte a kezét. - Figyelem! - kezdte. - A „VESZETT” a tudomány érdekében akar benneteket felhasználni. A testeteket, az agyatokat. Évek óta tanulmányozzák az immunis embereket, adatokat gyűjtenek, teszteket végeznek, hogy kidolgozzák a Kitörés-re a gyógymódot. Titeket is azért gyűjtöttek be. De azt nem tűrhetjük, hogy úgy kezeljenek minket, mint valami laboratóriumi patkányokat. Nem engedhetjük, hogy azt tegyék velünk, amit akarnak. Azért vagyunk itt, hogy kimentsünk titeket erről a helyről. Egy csomó épületen át kell haladnunk, amíg egy Transz-on keresztül biztonságos helyre nem érünk. Ha útközben megtámadnak minket, harcolnunk kell. Mindenkinek. Maradjatok csoportokban, hogy az erősebbek megvédhessék… Egy hatalmas zaj szakított félbe Thomast. Olyan volt, mint mikor egy kő széthasad. A visszhang még hallatszott egy darabig, majd csend lett. - 151 -

James Dashner – A Halál - kúra

- Mi volt ez? - kérdezte Thomas és körbenézett. Thomas is a Tisztást, a falakat nézte, de nem látott semmi különöset. Már éppen szólni akart megint, amikor egy újabb repedő hang hallatszott, majd még egy. A talaj remegni kezdett, a zaj már szinte folyamatosan hallatszott. Mintha a világ akart volna szétesni. Mindenki forogni kezdett, keresték a zaj forrását. Amikor még jobban rázkódott a talaj, az embereken kitört a pánik. Sikolyok, kiabálások töltötték meg a Tisztást. Thomasnak hirtelen felderengett valami. - A robbanóanyagok! - Mi van? - kiabálta Minho. Thomas a barátjára nézett. - A Segítő Jobb! Fülsüketítő zaj hallatszott. Thomas hátrafordult. Nagy kődarabok röpködtek minden felé. Az ajtó mellett a fal egy része leomlott, az ajtó furcsa szögben állt. Thomasnak már nem maradt ideje hogy figyelmeztesse az embereket. Hatalmas kődarab zuhant az embercsoportra. Egy pillanatig mindenki szótlanul állt. Vér kezdett szivárogni a kődarab alól és tócsába gyűlt össze a kőpadlón.

69. FEJEZET A sebesültek kiabáltak, sikoltoztak. A mennydörgés, a repedések zaja és ez a szörnyű kórus a földrengéssel együtt elviselhetetlennek tűnt. Az Útvesztő kezdett teljesen szétesni. menekülni kell innen! - Fuss! - kiáltotta Sonya és el is indult. Nem kellett senkit nógatni, mindenki követte őt. Thomas megbotlott, de amikor visszanyerte az egyensúlyát Minhóhoz rohant. - Akkor úgy, ahogy megbeszéltük! Minho bólintott. Thomas még vetett egy pillantást a Tisztásra, de csak azt látta, hogy az épületek kártyavárként omlanak össze, a levegő azonnal megtelt porral. Nem volt vesztegetni való idő. Megkereste Teresát. Látta ott van Brenda és Jorge is, mindenki azon volt, hogy a kialakult pánik miatt nehogy még többen megsebesüljenek, vagy meghaljanak. Most felülről hallatszott egy nagy reccsenő hang. A fal felső része omlott le egy hatalmas darabban. Szerencsére senki nem volt alatta. Thomas megrémült, mi lesz, ha a tető is beomlik. - Menj! - kiáltott rá Brenda. - Mögötted vagyok. - 152 -

James Dashner – A Halál - kúra

Teresa megfogta a karját és húzni kezdte. A tömeg ment utánuk. Futniuk kellett, hogy utolérjék Sonya-t, aki valószínűleg szintén Futár lehetett a „B” csoportban és ugyanolyan jól ismerte az utat. A föld továbbra is rengett a lábuk alatt. Már mindenki futott. Volt, aki megbotlott és elesett. Azt felsegítették. De Thomas látta, hogy olyan is akadt, akinek kő zuhant a fejére. Az élettelen test ott maradt. Már közeledtek az Útvesztő végéhez. Remélte, hogy ki tudnak jutni időben. De még ott volt a többi épület is. Újabb robbanás hallatszott. A talaj mintha felugrott volna a lába előtt. Hasra esett. Látta, ahogy emelkedi a szürke kőpadló előtte. Felpattant és futott tovább. Az út összeszűkült előttük. Sonya a réshez állt, hogy segítsen a többieknek átjutni. Megfogta a kezüket és áthúzta őket. Gyorsabban ment, mint ahogy Thomas gondolta volna. Rohantak tovább a Szikla felé. Az emberek sikoltoztak, sírtak, de nem volt mit tenni. Végre elérték a hosszú folyosót, ami a Sziklához vezetett. A lyuk felett a mennyezeten, ami egykor az ég volt számukra, most hatalmas repedés látszódott. - Siessetek! - fordult meg Thomas. Most teljes rálátása nyílt az egész felfordulásra. A fehér arcokat a félelem torzította el. Az emberek megbotlottak, elestek, majd felpattantak és futottak tovább. Látott egy tíz éves forma fiút, aki egy lánynak nyújtotta a kezét, hogy segítsen neki felkelni. Végül felkapta a lányt. Hatalmas darab kövek zuhantak le. Thomas megint tanúja volt, ahogy egy idősebb férfira esett. Nem volt mit tenni. Tovább futott, de közben bátorító szavakat kiabált a körülötte lévőknek. Végre elérték a Sziklát. Most gyötrelmes munka várt rájuk. Miközben körülöttük minden összeomlani látszott, a lyukon csak egyenként mehettek le az emberek. Ráadásul létrán kellett lemászni, ami tovább lassította a haladást. - Menj! - kiáltott Sonya Thomasnak. - Valakinek lent kell lenni, hogy tudják mit csináljanak. Thomas bólintott, de most is az az érzés kerítette hatalmába, hogy ezzel otthagyja a többieket. Egy utolsó pillantást vetett a remegő Útvesztőre. Félelmetes volt, ahogy hatalmas darabok szakadtak ki a mennyezetből és estek a földre. Amilyen gyorsan csak tudott lemászott a létrán. Megkönnyebbülten látta, hogy az a rész viszonylag ép még. Teresa is ott ált, és mutatta a leérkező embereknek, merre menjenek tovább. - Menj az első csoporttal! Majd én folytatom. - kiáltotta neki és a kétszárnyú ajtó felé intett. De a lány szeme elkerekedett a rémülettől. Thomas megfordult. Több Sirató Tartály ajtaja félig ki volt nyílva. Mintha poros koporsók fedelei nyílnának.

- 153 -

James Dashner – A Halál - kúra

70. FEJEZET - Figyelj rám! - kiáltotta Teresa, miközben megfogta a vállát és maga felé fordította. - A Siratók a farkuk végével kapcsolódnak a tartály belsejéhez. Ott van egy kapcsoló, ami olyan mint egy fogantyú. Ha azt ki tudod húzni a bőrén keresztül, akkor nem fognak működni. - Rendben. Te irányítsd az embereket. - bólintott Thomas. A legközelebbi tartályhoz ment. Az ajtó közben lassan még tovább nyílt. Thomas idegesen nézett bele. A Sirató hatalmas meztelen-csiga szerű teste remegett és csavarodott, ahogy szívta megába az üzemanyagot az oldalához csatlakoztatott csövön keresztül. Átszaladt a tartály másik oldalához, felhúzta magát a széléhez és benyúlt a Sirató hátuljához. Undorodva tapogatózott a nedves bőrön, amíg meg nem találta amiről Teresa beszélt. Minden erejével megrántotta a fogantyút. Könnyen kijött, és a Sirató beleesett a tartály alján lévő kocsonyás anyagba. A fogantyút eldobva, rohant a következő tartályhoz. Amikor ezzel is végzett, egy gyors pillantást vetett Teresa felé. Látta, hogy a lány még mindig a létránál segédkezik. Az emberek folyamatosan érkeztek. A következő tartály már teljesen nyitva volt, és a Sirató mozgott benne. Már a kezében volt a fogantyú, amikor kések csattogását hallotta a feje fölött. Lejjebb húzta a fejét és kirántotta a fogantyút. A Sirató összerogyott. Tudta Thomas, hogy már nem lesz ideje kikapcsolni az összes siratót. Nézte, ahogy a következő test kicsapódik a földre. Látta, ahogy előbukkannak a tüskék a bőre alól. Thomas tehetetlenül nézte, ahogy az éppen leérkező közé vetette magát széttárt pengéivel, akik azt sem tudták mi történik. Thomas körülnézett, hátha talál valami használható fegyvert. Egy darab csövet talált. Mikor visszafordult, látta, hogy Minho már a lényt rugdossa olyan intenzitással, hogy szinte félelmetes volt. Thomas kiabált a többieknek, hogy menjenek el onnan. Mintha a szörnyek hallották volna a parancsot, egy újabb közeledett felé. Thomas megtorpant, amikor látta, hogy két új kar tűnik elő a test-részből, a végein forgó fűrészekkel. A mási kar végein a pengékben végződő ujjak voltak. - Minho, ez az enyém! - kiáltotta. - Brenda! Menjetek a karbantartó szobába! Az egyik férfi éppen ki akarta kerülni a Siratót. Amikor néhány lépésnyire volt tőle, hirtelen egy rúd bukkant elő a lényből, ami belemélyedt a férfi mellkasába. Azonnal a földre rogyott és a szájából ömleni kezdett a vér. Thomas rohant felé a csővel, de mielőtt odaért volna, Teresa vetette magát a Siratóra. - Teresa! - kiáltotta. A lány megfordult. - Menj, csináld ki őket! - és a lány tovább keresgélt a zsíros húsban a fogantyú után. Thomas közelebb ment. Látta, hogy nincs semmi komolyabb sérülés a lányon. - 154 -

James Dashner – A Halál - kúra

Teresa újra rákiáltott: - Tűnj már el innen! - de a szavai elvesztek, ahogy a Sirató húzni kezdte őt magával. Thomas ledermedt. Túl sokan haltak meg. Nem hagyja, hogy Teresa is feláldozza magát. Nem engedheti! Egy nagy üvöltéssel a levegőbe ugrott, és belerúgott a Siratóba. Nagy csörömpölés hallatszott, ahogy a fűrész a földre repült. A csővel akarta ütni tovább, de ott volt Teresa feje. A lányt a pengékben végződő karjával felemelte, és őt rádobta a kemény betonpadlóra. Teresa közben valamennyire kiszabadította magát és a lény térdét püfölte. Thomas ismét felugrott és a vascsővel püfölte a Siratót ahol csak érte. Az megpördült és ismét el akarta Thomast dobni, de ő minden erejével belekapaszkodott. Keresni kezdte a fogantyút. A keze eltűnt a lény húsában. Mintha valami sűrű sárban keresgélt volna. Végre megtalálta. Ebben a pillanatban fájdalom hatolt végig a hátán. Utolsó erejét összeszedve kirántotta a fogantyút. Felnézett. Látta, hogy Teresa arca csak pár centire van az éles pengéktől. Hirtelen csend lett. A lény leállt. Már csak egy halom zsír volt, fogaskerekekkel és kiálló fém nyúlványokkal. Thomas lehasalt a földre. Teresa rögtön ott volt mellette, és segített neki visszafordulni. Látta a kipirult, izzadt bőrét, a vágásokat, karcolásokat rajta. Látta a fájdalmat is, de mégis el tudott mosolyodni. - Köszönöm Tom! - Szívesen - Gyere, menjünk innen! - szólt a lány és segített neki felállni. Thomas látta, hogy már senki nem jön a csúszdán. Minho az utolsó embereket terelte át a kétszárnyú ajtón. Szembefordult velük. Lehajolt, kezét a térdére tette. - Mindenki lenn van. - Nagyot nyögve kiegyenesedett. - Ennyit tudtunk tenni. Azt hiszem most már értem miért tudtunk olyan könnyen feljutni. Úgy tervezték, hogy akkor támadjanak a hülye Siratók, mikor visszafelé jövünk. Mindenesetre ti menjetek előre és Brendának segítsetek. - Jól van? - kérdezte Thomas. Végigsöpört rajta a megkönnyebbülés. - Jól. Ő a helyén van már. Thomas felállt, de két lépést sem tett, amikor valahonnan mély robaj hallatszott. A szoba megremegett. - Jobb lesz ha sietünk. - szólt Thomas és nekilódult.

71. FEJEZET - 155 -

James Dashner – A Halál - kúra

Legalább kétszáz embert mentettek ki az Útvesztőből, de valamilyen oknál fogva most megálltak. Thomas alig bírt átverekedni köztük, hogy előre tudjon menni. Mikor végre Brendához ért, magához ölelte és arcon csókolta. Az volt minden vágya, hogy legyen végre vége ennek az egésznek és végre biztonságban legyenek. - Minho nem engedte, hogy ottmaradjak. - mondta a lány. Azt mondta, ti majd elintézitek a Siratókat. Maradnom kellett volna. Sajnálom. - Minho nagyon jól mondta. És te a leghelyesebben cselekedtél. - felelte neki Thomas. - Hamarosan kijutunk innen. - Akkor siessünk. - és adott Thomasnak egy puszit. Megfogta a lány kezét és csatlakoztak Teresához, aki már az első csoportnál volt. A folyosó most még sötétebb volt, mint mikor idefelé jöttek. Azóta sok égő kiégett. Az emberek egymáshoz bújva, csendben haladtak. Thomas látta Frypan-t, aki megpróbált mosolyogni, de lehet, hogy csak távolról tűnt mosolynak. Időnként robbanás hallatszott, olyankor az épület megremegett. De Thomas úgy gondolta, még elég messzire vannak tőlük a robbanások. Azt is tudta, ez nem sokáig lesz így. A csoport megállt a lépcsőházban. Nem tudták felfelé menjenek, vagy lefelé. - Felfelé kell menni. - mondta Brenda határozottan. Thomas nem habozott. Intett a többieknek és elindultak felfelé. Nem volt hajlandó tudomást venni arról, hogy milyen fáradt. Négy forduló… öt.. hat.. . Megállt és lenézett. Látta, hogy a többiek jönnek utánuk. Brenda egy ajtón keresztül egy hosszú folyosóra vezette, azután balra, majd jobbra és ott fel a lépcsőn megint. Itt keresztülmentek egy szobán, ahonnét lefelé haladtak a lépcsőn. Thomas remélte, hogy Paige kancellár őszinte volt a Transz-szal kapcsolatban. Most a robbanás mintha a fejük fölül hangzott volna. Belerázkódott az egész épület. Az álmennyezet darabjai lepotyogtak és por töltötte meg a levegőt. Rövid csend után újabb robbanás következett. Thomas Brenda keze után nyúlt. - Mindenki jól van? - kiáltotta. - Igen. - kiáltott valaki vissza. - Ne állj meg, már majdnem ott vagyunk! - szólt Brenda. Thomas imádkozott, hogy még egy darabig maradjon egyben az épület. Egyre több bomba robbant, és mintha egyre közelebbről hallatszottak volna a detonációk. Elérték a karbantartó helyiséget, amit a kancellár bejelölt a térképen. A helyiség mögött hatalmas raktár volt. Fém állványok voltak végig a fal jobb oldalán, az állványok pedig tele dobozokkal. Thomas intett, hogy álljanak meg. Szerette volna, hogy együtt legyen mindenki, mielőtt a Transz-hoz érnek. Egyetlen egy ajtó volt a helyiségen, csakis ez lehetett az, amit kerestek. - 156 -

James Dashner – A Halál - kúra

- Ne ácsorogjunk, haladjunk folyamatosan. - szólt Brenda és az ajtóhoz rohant. Ha Paige kancellár hazudott a Transz-ról, vagy ha a „VESZETT” és a Segítő Jobb rájön mire készülnek, akkor végük. Az ajtó egy kis szobába vezetett, ami tele volt asztalokkal. Az asztalokon mindenféle gép-alkatrészek hevertek. A szemközti falon egy nagydarab vászon lógott. Thomas odarohant és lekapta. Mögötte egy tompán csillogó téglalap alakú szürke terület volt, fényes ezüst kerettel. És ott volt a vezérlő doboz. Ez volt tehát a Transz. Igazat írt a kancellár. Thomas felnevetett arra a gondolatra, hogy a „VESZETT” vezetője segít nekik megszökni. Hacsak… Rájött, hogy még valamit meg kell tenniük. Mielőtt beterelnek mindenkit, le kell tesztelni. Thomas vett egy nagy levegőt. Ez az! Rálépett a síkosnak tűnő felületre. Egy egyszerű, fából készült fészer állt előtte, aminek az ajtaja ki volt tárva. Azon túl pedig, amit látott… minden zöld volt. Fű, fák, virágok, bokrok… Tetszett neki. Felvillanyozva lépett vissza a szobába. Biztonságosnak tűnt a dolog. - Gyerünk! - kiáltotta. - Indulhatunk, ha mindenki itt van! Siessetek! Újabb robbanás rázta meg a falakat és a fém állványokat. A mennyezetről potyogott a vakolat. - Siessetek! - ismételte meg Thomas. Teresa már utasította az embereket, hogy Thomas felé fussanak, aki az ajtó mellett állt. Elsőként egy lány jött a szobába. Megfogta a karját és a szürke falhoz vezette. - Tudod mi ez, igaz? - kérdezte. A lány bólintott, és próbálta eltitkolni, hogy legszívesebben visszafordulna. - Én már mentem egy kört vele a háztömb körül. Nem akarsz elsőként menni? A lány elsápadt először, de aztán bólintott. - Ne aggódj. - nyugtatta meg őt Thomas. - Maradj itt, amíg akarsz. Amikor megegyeztek ebben, visszarohant az ajtóhoz. A raktár már tele volt emberekkel. - Ez így nem lesz jó. Egy oldalra húzódjatok, hagyjatok helyet. - mondta Thomas. A tömeg végén állt Minho, Brenda, Jorge, Teresa, Aris, Frypan, Sonya, Gally és még páran a „B” csoportból. - Jó lenne igyekezni! - mondta Minho. - Egyre közelebbről hallatszanak a robbanások. - Össze fog dőlni az egész. - tette hozzá Gally. Thomas felnézett a mennyezetre. - Tudom. Majd ha mind… - Mi folyik itt? - kiáltotta egy ismerős hang.

- 157 -

James Dashner – A Halál - kúra

Thomas megfordult. A Patkány-ember lépett be a folyosóról.. és nem volt egyedül. A „VESZETT” biztonsági őrei vették őt körül. Thomas hét embert látott. Ezek szerint ő és a barátai fölényben vannak velük szemben. Janson megállt és tölcsért csinált a kezéből, hogy túlharsogja az újabb morajlást. - Furcsa helyen akarsz elrejtőzni, amikor minden össze omlik! Csörömpölve estek a földre a mennyezetről lehulló fém darabkák. - Nagyon jól tudod, mi van itt! De elkéstél, mi már megyünk. - kiáltott vissza Thomas. Janson kezében egy hosszú vékony kés villant meg. Mint kiderült, a többieknél ugyanilyen kések voltak. - De egy párat meg tudunk menteni. - mondta Janson. - Ráadásul itt van a legerősebb, legtehetségesebb! Nem más ő, mint a végső jelölt! Akire a leginkább szükségünk lenne, de nem hajlandó együtt működni velünk! Thomas és a barátai már felálltak egy sorba a fogyatkozó tömeg és az őrök közé. Valami fegyverként használható tárgyat kerestek, de csak csöveket találtak csavarokkal és fém rácsokat. Thomas észrevett egy megvetemedett vastag kábelt, amiből a vezetékek tüskeként meredeztek. Elég veszélyesnek tűnt, így felvette. Újabb robbanás rázta meg a helyiséget. A fém polcok feldőltek. - Még soha nem láttam így egy csoportban ennyi haramiát. - kiáltotta a Patkány-ember gúnyosan. Bevallom nektek, majd összeszarom magam! - Te csak fogd be azt a kurva szád, és gyerünk! - kiáltott vissza Minho. Janson hideg, dühös tekintettel méregette őket. - Ezer örömmel! Thomasnak eszébe jutott minden félelme, fájdalma és szenvedése, ami olyan sokáig meghatározta az életét. - Gyerünk! - kiáltotta. A két csoport kiabálását elnyomta egy újabb robbanás, amitől az egész épület megrázkódott.

72. FEJEZET Thomasnak sikerült megtartania az egyensúlyát annak ellenére, hogy az egész szoba rengett körülöttük. A legtöbb állvány eldőlt, a rajtuk tárolt tárgyak szanaszét gurultak. Kitért egy nagydarab guruló fa útjából, átlépett egy kör alakú gépen, ami mellette pörgött. Gally megbotlott és elesett. Thomas felsegítette és folytatták a támadást. Brenda is megcsúszott, de őt sikerült elkapnia mielőtt elesett volna. - 158 -

James Dashner – A Halál - kúra

Olyanok voltak, mint régi csatákban az első sorban álló katonák. Thomas hamarosan a Patkány-emberrel találta szemben magát. Legalább fél fejjel magasabb volt tőle, és őrülten hadonászott a hosszú késével. Mielőtt elérte volna vele a fiút, az lecsapott rá a kábel-köteggel. A férfi hónaljához csapódott. Janson felkiáltott és elejtette a kést. Ömlött belőle a vér. A másik kezét a sebre szorította és hátrálni kezdett, miközben gyűlölettől izzó szemekkel meredt Thomasra. A fiú félszemmel látta, hogy minkét oldalán harcolnak. A feje megtelt a kiáltásokkal, morgásokkal és a fémek csörgő-pengő zajával. Minho egy nővel küzdött, aki úgy tűnt, kétszer olyan erős. mint bármelyik férfi. Brenda egy sovány férfival a földön birkózott, éppen a kezét csapkodta a földhöz, hogy elengedje a kést. Mindezeket egy gyors pillantással mérte föl, és már fordult is vissza a saját ellensége felé. - Nem érdekel, ha elvérzek. - mondta Janson fintorogva. - De ha meghalok, viszlek magammal! Újabb robbanás rázta meg a padlót. Thomas előredőlt, közben elejtette a „fegyverét”. Esés közben ököllel Janson mellkasába csapott. Mindketten a földre zuhantak. Thomas egyik kezével a földön tartotta a férfit, a másik kezét pedig ökölbe szorította és a teljes erővel a férfi arcába csapott. A férfi feje félrebillent és vér spriccelt ki a szájából. Thomas újból ütni akart, de a férfi hirtelen átdobta őt. A hátára esett. Mielőtt még megmoccanhatott volna, Janson ráugrott és leszorította őt. Thomas fészkelődött, ki akart bújni, de közben záporoztak az ütések a védtelen arcára. A fájdalom elindította benne az adrenalint, ami végighullámzott a testén. Nem halhat itt meg! Talpát a padlóhoz feszítette és felnyomta magát. Néhány centiméter elég is volt ahhoz, hogy kiszabadítsa a karját. Janson következő ütését már kivédte az alkarjával, majd mindkét öklével gyors egymásutánban a férfi arcába csapott. A férfi eldőlt. Thomas felugrott és kirúgta a lábait. Amikor az a földre esett, rugdosni kezdte az oldalát. Újra és újra, és újra. A férfi teste minden rúgásnál odébb csúszott. De a következő rúgás után a Patkány-ember elkapta a lábát. Thomas ismét a földre került, Janson pedig újból ránehezedett. Thomas most már dühödten ki akart jutni Janson alól. Ütött rúgott, vonaglott. Átgördültek egymáson újra és újra. Janson karmolt, harapott. Kíméletlenül ütötték egymást. Thomas könyöke végre jó szögbe került Janson orrával. A férfi megdöbbenve nézett és mindkét kezét - 159 -

James Dashner – A Halál - kúra

az arca elé kapta. Thomas elkapta a nyakát és szorítani kezdte. Janson csapkodott a karjaival, rugdosott a lábaival, de Thomas nem engedte el. Dühödten szorította egyre jobban, egyre szorosabban. Össze akarta törni, szét akarta zúzni! Janson szeme kidülledt és előbukkant a nyelve a szájából. Thomas még mindig szorította a Patkány-ember nyakát. Valaki tenyérrel rácsapott a fejére és hallotta kiabál is valamit. De nem fogta fel a szavak értelmét. Minho arca jelent meg előtte. Ő kiabált. Vajon mit? Megtörölte a szemét és Janson arcába nézett, majd Minhóra. - Meghalt már! Haver, meghalt! Minho talpra segítette őt. - Mindet elintéztük! - kiabált tovább Minho. - De most már mennünk kell! Közvetlenül egymás után, szinte egyszerre, két robbanás hangzott. A falak omlani kezdtek. Tégla és betondarabok repkedtek minden irányban. Törmelékek borították el őket. A por elhomályosított a levegőt. Thomas csak imbolyogva tudott mozogni, meg-megroggyant a lába. A mennyezetről egy hatalmas darab beton esett le. Szörnyű, fülsüketítő hangok. Újabb és újabb bombák robbantak. A talaj hevesen rázkódott a lábuk alatt. Thomas elesett. Minho felsegítette. Utána Minho esett el. Thomas addig húzta, rángatta, amíg mindketten tovább nem tudtak menni. Thomas előtt Brenda arca jelent meg. A szemében rémület. Mintha Teresa is ott lenne a közelben. Olyan hangos zaj hallatszott a hátuk mögül, hogy Thomas önkéntelenül is visszanézett. A mennyezet szakadt ki. Megbabonázva meredt rá. A szeme sarkából Teresát látta, de a poros levegőben minden elhomályosult. Látta, hogy Teresa elesik és egy hatalmas betondarab betakarja őt. Csak a feje és egyik karja látszódott. - Teresa! - ordított fel valami földöntúli hangon. Látta a vérrel csíkozott arcát, az eltört karját… és látta Chuck-ot, amint véresen a földre omlik, látta Newt kidülledő szemeit. A három legjobb barátja. A „VESZETT” elvette őket tőle. - Nagyon sajnálom, - suttogta, pedig tudta, hogy nem hallhatja. - Nagyon sajnálom. Mozgott a szája. Lehajolt, hogy hallja mit akar mondani. - Én is.. én mindig csak.. Érezte, hogy a lábánál fogva vonszolják őt. Ki akarta húzni, de már nem volt ereje küzdeni. Sajgott a teste és sajgott a szíve. - 160 -

James Dashner – A Halál - kúra

Brenda és Minho húzták őt. A tátongó lyuknál tűz ütött ki, és a füst gomolyogni kezdett. Thomas köhögött, de a fülében csak zúgást hallott. Újabb robbanás! A tároló helyiség falai darabokban hullottak le. A nyílt teret a lángok nyaldosták. A még meglévő mennyezet is lehullott, már nem volt ami tartsa. Az egész épület össze fog omlani a legutolsó négyzetcentiméterig. Beértek az ajtón. Még éppen látták, ahogy Gally eltűnik a Transz-ban. Más már nem volt ott. Thomasék csak botladozva tudtak haladni. A zaj valami elképzelhetetlen hangmagasságúvá vált. A lángnyelvet Thomas szinte már a nyakában érezte. Betolta Brendát a Transz-ba. Ekkor minden összeomlott körülöttük. Minhóval együtt ugrottak a csúszós szürke falra.

73. FEJEZET Thomas alig kapott levegőt. Köhögött, köpködött. A szíve vadul vert, és nem volt hajlandó lassítani. A kis fa fészerben volt. Mászott előre, a Transz felé. Közben az épület törmelékek már oda is berepültek. Brendát látta meg a szeme sarkából. Látta, hogy a kezében van a kezelőpanel. Gombokat nyomogatott rajta. „Vajon honnét tudja, hogy kell kezelni?” - Gyere gyorsan Minhóval együtt. - sürgette őket. Thomas nem értette. Már biztonságban voltak. Vagy mégsem? Még valamit meg kell tenniük. Minho talpra állt és odament Thomashoz, hogy segítsen neki felállni. - Ne gondolkodj, csak gyere! - Oké. Egymásra néztek és egy másodperc alatt átélték mindazt, amiken keresztül mentek eddig. Megkönnyebbülést kellett volna érezniük. De Thomas most csak a fájdalmat érezte, hogy nem tudta megmenteni Teresát. Ez az érzés szinte elviselhetetlen volt. A könnyeivel küszködött, ahogy ránézett a legjobb barátjára. Magában megesküdött, soha nem fogja neki elmondani amit Newt-tel tett. - Jó hogy látom a hülye pofád! - mondta neki Minho, de a szokásos mosolya hiányzott. Thomas tudta, a barátja sem fogja elfelejteni amíg csak él, azokat a szörnyű dolgokat, amiket átéltek, a sok fájdalmat, a sok bánatot. Minho megfordult és elsétált. Thomas követte. - 161 -

James Dashner – A Halál - kúra

Megállt és csak bámult. Azt hitte ilyen hely nem is létezik ezen a földön. Egy domb tetején állt. A buja zöld fű, a vadvirágok, a távoli hegyen álló magas fák, a felhőtlen kék ég. Hihetetlen volt. Távolabb az óceán látszódott. Hullámai a homokos, sziklás partot nyaldosták. Mintha a Paradicsomba érkeztek volna. Remélte, hogy egy napon boldog tud itt lenni. Még hallani lehetett a tűz ropogását a háta mögött. Brenda gyengéden odébb tolta őt. - Sikerült, ugye? - kérdezte a lánytól. - Igen, sikerült. - mondta Brenda és rámosolygott. Olyan őszinte volt a mosolya, hogy ettől Thomas kicsit nyugodtabb lett. - Én.. nagyon sajnálom Teresát. - Köszönöm. - csak ennyit tudott mondani. De mindketten tudták, nincs szükség szavakra. Elindultak a többiek felé. Ott volt a kis csoport, az utolsó harcosok. Mindnyájuk teste tele volt sebesülésekkel. Hirtelen mindenki a fészer felé fordult, és nézték, ahogy az a tűz martalékává válik. Néhány órával később Thomas egy szikla tetején ült. A lábát lelógatva az óceánt bámulta. A nap már majdnem a horizont alá süllyedt. Mintha a ragyogó láng a vízbe bukott volna. Thomas úgy érezte, ez a legszebb dolog, amit valaha látott. Lenn, az erdőben Minho már belefogott az életük megszervezésébe. Élelmiszer-kereső csoportok alakultak, és egy bizottság, akik a biztonsági részleteket beszélték meg. Thomas örült ennek. Nem akart most egy grammnyi felelősséget sem a vállára venni. Fáradt volt úgy a teste, mint a lelke. Remélte, hogy ahol most vannak, biztonságban élhetnek. Legalább addig, amíg a világon megoldják a Kitörés-vírus problémáját. Vagy megtalálják a gyógymódját, vagy nem. Sejtette, hogy ez hosszú és nehéz folyamat, de abban száz százalékig biztos volt, hogy ő nem kér belőle. Kész volt. - Itt vagy? Thomas megfordult és Brendát látta. - Gyere, ülj ide. Brenda lehuppant mellé. - Ez a naplemente nem olyan, mint amit eddig láttunk. Az mintha csak halvány másolata lett volna ennek. - Igen, mint a legtöbb dolog. - 162 -

James Dashner – A Halál - kúra

A lelki szemei előtt megjelent Chuck, Newt és Teresa arca. Csendben bámulták a naplementét. Az ég és a víz narancssárga színben találkozott, majd lilás színt öltött, végül minden sötétkékké vált. - Mi jár a fejedben? - kérdezte Brenda. - Most éppen semmi. Egy időre befejeztem a gondolkodást. - és komolyan is gondolta. Először az életében biztonságban érezte magát, és szabadnak. Keményen meg kellett ezért az eredményért fizetnie. Megfogta Brenda kezét. A lány válaszul megszorította az övét. - Több mint kétszázan vagyunk itt, és mindannyian immunisak. Ez jó kezdet. Thomas a lányra nézett. nem volt benne biztos, hogy jól értelmezi-e a szavait. - Mire érted ezt? A lány hozzáhajolt és megcsókolta az arcát, majd a száját. - Semmire. Az égvilágon semmire. Thomas még jobban magához húzta a lányt, miközben a nap fénye egy utolsó kacsintással eltűnt.

EPILÓGUS VESZETT

Utolsó feljegyzés, Dátum: 232.4.10. Pontos idő: 12:45

CÍMZETT:

Munkatársak

FELADÓ:

Ava Paige, Kancellár

RE:

Egy új kezdet

Nos, kudarcot vallottunk. De mégis sikeresek voltunk. Az eredeti elképzelésünk nem hozta meg a gyümölcsét, a terv nem vált be. Nem találtuk meg a Kitörés vakcináját, vagy a kezelés módját. De értünk el részeredményeket. Ezek az eredmények pedig szerepet kapnak a végső megoldásunkban. Partnereink segítségével sikerült a két legmegfelelőbb immunist elhelyeznünk oda, ahol reményeink szerint végre fogják hajtani az elképzeléseinket. - 163 -

James Dashner – A Halál - kúra

Legtöbben a „VESZETT”-nél úgy gondolták, a megkezdett tervet kellene folytatni, még mélyebbre ásni, még keményebben keresni a választ, könyörtelenül. Új fordulót akartak kezdeni a teszt-sorozatban. De elvetettük ezt a variációt. Az egyetlen megbízható forrásunk a vírusnak ellenálló immunrendszer maradt. A legmegfelelőbb alanyokat biztonságos helyre küldtük, azt remélve, hogy ott újra kezdik építeni a civilizációt addig, míg a világ többi része kihal. Remélem, hogy a kormányban lévő elődeink megfizették az árát annak, amit az emberiség ellen elkövettek az évek során. Tisztában vagyok azzal, hogy cselekvéseiket a Napkitörések után megjelenő Kitörés nevű vírus által kialakult kétségbeesett helyzet vezérelte. A vírus eredeti szerepe a népesség-szabályozás volt. A katasztrófa után annak ellenére, hogy nem lehetett előre látni a következményeket, a „VESZETT” azonnal keresni kezdte a gyógymódot. Ha nem is sikerült a vakcinát megtalálni, az erőfeszítések legalább annyit eredményeztek, hogy elvetettük az emberiség jövőjének magját. Nem lehet tudni, hogy a történelem hogyan ítéli majd meg a „VESZETT” intézkedéseit, de azt ki merem jelenteni, hogy a fő cél mindig is az emberi faj megőrzése volt. Az utolsó tettünket igazságosnak tartom. Azzal köszönök el, amit számtalanszor próbáltuk az alanyaink mindegyikébe sugallni: A „VESZETT” jó! VÉGE

- 164 -