23kozgaz-makro-alapok

II. évfolyam 1. félév

Makroökonómia

Dr Molnár József

1. A MAKROÖKONÓMIA ALAPJAI

Fogalmak és alapösszefüggések Mikroökonómia az egyéni (egyes) piaci szereplők (az egyes háztartás, az egyes vállalat) optimális gazdálkodási és cselekvési lehetőségeit és ennek feltételeit vizsgálja. Makroökonómia a makrogazdaság (nemzetgazdaság) homogén

csoportokba összefogott

(aggregált) gazdasági szereplőinek viselkedésével, a köztük lévő jövedelmi és egyéb kapcsolatok elemzésével foglalkozik. A funkciói közé tartozik az is, hogy elméleti alapot nyújtson a kormányzati gazdaságpolitikák számára. Nemzetgazdaság egy ország gazdasági szereplőinek, a gazdasági tevékenységet folytató egyéneknek, vállalkozásoknak és intézményeknek az összessége és a köztük kialakult kapcsolatok és kölcsönhatások bonyolult rendszere. Makroökonómia tárgya és elemzési módszerei Makroökonómia tárgya: feltárja azokat a törvényszerűségeket, amelyek a gazdaság egészének kapcsolatait, mozgásait jelentik. Foglalkozik a nemzetgazdaság teljesítményét meghatározó tényezőkkel, a reál- és pénzfolyamatokkal, a gazdaság egyensúlyi és egyensúlytalansági kérdéseivel, a kormányzati gazdaságpolitika lehetőségeivel és hatásaival. Makroökonómia elemzési módszerei: az aggregálást, az indexálást, a mérlegkészítést és a modellalkotást. - Aggregálás: kisebb gazdasági egységek és folyamatok nagyobb egységekbe való összevonása, összegezése. A makroökonómiára a kettős aggregálás a jellemző. Ez azt jelenti, hogy egyszer aggregáljuk a gazdasági szereplőket (háztartások, vállalatok...), aminek eredményeként gazdasági szférák jönnek létre, másodszor aggregáljuk az előállított javakat és szolgáltatásokat, amiből különböző aggregáltsági fokú termékcsoportokat, végső fokon egyetlen termékhalmazt, az összkibocsátást hozzuk létre. Kettős aggregálás: A. gazdasági szférák: háztartási szféra Þ vállalati szféra Þ kormányzati szféra Þ bankszféra Þ külföld. 1 oldal

II. évfolyam 1. félév

Makroökonómia

Dr Molnár József

B. termék-aggregátumok különböző szintjei: üdítő italok Þ italok Þ élelmiszerek Þ fogyasztási cikkek Þ összkibocsátás (output) - Indexálás: indexszám egy heterogén sokaság (pl. a fogyasztói árak vagy az összkibocsátás) nyomon követésére szolgál, és azt mutatja meg, hogy egy gazdasági mutató értéke miként változott meg az idők folyamán. - Mérleg: egy kétoldalú kimutatás, amelynek bal oldalán az eszközöket felhasználásuk szerint, jobb oldalán az eszközöket forrásuk szerint összesítjük egy meghatározott időpontban és értékben. A mérlegek egy adott időpontra (statikus mérlegek), vagy egy adott időszakra (dinamikus mérlegek) vonatkoznak. Nemzetgazdasági mérlegrendszerbe fontosabb részei: a bruttó és nettó nemzeti termelés mérlege, az ágazati kapcsolatok mérlege, a költségvetés mérlege, nemzetközi fizetési mérleg. - Modell a valóság egyszerűsített, áttekinthető leírása, amely egy bonyolult rendszer alapvető vonásainak néhány lényegi összefüggésen keresztüli ábrázolására szolgál. Makroökonómia alapfogalmai és összefüggései Makrogazdasági kibocsátás (Q): a makrogazdaságban egy bizonyos időszak (általában 1 év) alatt létrehozott javak és szolgáltatások teljes összege. Ezen belül: - normál kibocsátás: egy bizonyos időszak alatt létrehozott áruk és szolgáltatások értékének összege folyó áron mérve, - reálkibocsátás: egy bizonyos időszak alatt az összkibocsátásnak változatlan (bázisévi) árakon mért, azaz az áremelkedést figyelmen kívül hagyó nagysága, - potenciális kibocsátás: a makrogazdaság maximális kibocsátási szintje, amelyet adott tényezőellátottság mellett elérhet azok teljes kihasználásával. Makrojövedelem (Y): makroszinten realizált kibocsátások összessége. A termelési tényezők felhasználásával nyert jövedelmek összessége. Y=C+S Fogyasztás (C): a szükségleteket közvetlenül kielégítő javakra és szolgáltatásokra költenek el a makrojövedelemből. Megtakarítás (S): minden olyan jövedelem, amelyet nem a folyó fogyasztás céljait szolgáló termékek és szolgáltatások megvásárlására fordítanak

2 oldal

II. évfolyam 1. félév

Makroökonómia

Dr Molnár József

Beruházás (I): tartós használatú eszközök pótlására és bővítésére fordított tőkejavak vásárlása. Ezen belül: - bruttó beruházás: az elhasznált tartós használatú eszközök pótlása és új eszközök létesítése, a régiek bővítése, - nettó beruházás: adott időszak alatt megvalósult reáltőke-állomány növekedése, azaz az új tartós tőkejavak létesítése, - amortizáció: a tartós használatú tőkejavak (reáltőke) elhasználódásának mértéke és megtérülésük forrása. Makroegyensúly: a makrogazdaság azon állapota, amikor az aggregált kereslet megegyezik az aggregált kínálattal. Aggregált kereslet (AD): az a jószágmennyiség, amelyet a gazdaság szereplői adott árszínvonal mellett szándékoznak megvásárolni. Ennek függvényszerű kapcsolatát az aggregált keresleti függvény írja le. Aggregált kínálat (AS): az a jószágmennyiség, amelyet a gazdaság szereplői adott árak mellett hajlandók és képesek előállítani. Ezt az összefüggést fejezi ki az aggregált kínálati függvény. Árszínvonal: a makrogazdaságban a javak árainak súlyozott számtani átlagával közelíthető mutató. Az árszínvonal változásának meghatározásához a kibocsátás-deflátort (GDP-deflátor) használjuk, ami a nominális- és reálkibocsátás hányadosa. Infláció: az árszínvonal tartós és általános emelkedése, azaz egységnyi pénz vásárlóerejének folyamatos csökkenése. A pénz vásárlóértékének alakulása az árszínvonal-változás reciproka. Makroökonómia által vizsgált fő célok és eszközök Fő vizsgálati célok és területek: - hogyan lehet a reálkibocsátás és a fogyasztás minél magasabb szintjét elérni és biztosítani ezek folyamatos és gyors növekedését, - hogyan biztosítható a minél nagyobb reálkibocsátás elérése a lehető legmagasabb szintű foglalkoztatás (alacsony munkanélküliség) mellett, - hogyan lehet az árszínvonal-stabilitást (alacsony infláció) piaci viszonyok között fenntartani,

3 oldal

II. évfolyam 1. félév

Makroökonómia

Dr Molnár József

- milyen feltételek között valósítható meg a belső (államháztartási) és a külső (fizetési) mérleg egyensúlya és az árfolyam-stabilitás. Főbb gazdaságpolitikai eszközök: l.)

Költségvetési

politika.

A

költségvetés

bevételeit

az

adókkal

(T),

kiadásait

a

transzferkifizetésekkel (Tr) és a kormányzati vásárlásokkal (G) tesszük egyenlővé. 2.) Monetáris politika 3.) Jövedelempolitika 4.) Külgazdaság-politika Makrogazdaság (nemzetgazdaság) szektorai (szférái) A funkcionális viszony alapján a makrogazdasági szektorok: Háztartások szektora: - a lakosság, mint pusztán jövedelem-felhasználó fogyasztói egység - személyi jövedelemadó szerint adózó egyéni vállalkozó - adószámmal nem rendelkező, vállalkozási tevékenységet végzők - döntően saját fogyasztásra termelő háztartások Vállalati szektorhoz soroljuk: - a társasági adó hatálya alá eső, termelő és szolgáltató tevékenységeket folytató, önálló szervezeteket - a fő tevékenységként pénzügyi szolgáltatásokkal foglalkozó pénzügyi szervezeteket (bankok, biztosítók, stb.) - nem profitérdekelt szervezeteket Államháztartási szektorhoz soroljuk: - a központi kormányzat költségvetési szerveit, intézményeit - helyi önkormányzatok intézményeit, szerveit - az elkülönített állami pénzalapokat kezelő szervezeteket - a társadalombiztosítás szervezeteit - az állami vagyonkezelő szervezeteket (ÁPV Rt) Külföld

4 oldal

II. évfolyam 1. félév

Makroökonómia

Dr Molnár József

Nemzetgazdaság ágazati rendszere A nemzetgazdaság ágazati osztályozási rendszere a gazdasági tevékenységek jellege szerinti besorolást jelenti. A magyar gazdaság ágazati osztályozási rendszere ugyanúgy négyszintű mint az ENSZ besorolási rendszere: Nemzetgazdasági ág (17db), ágazat (60 db), alágazat (közel 200 db) szakágazat (több mint 300). Az ágazati osztályozási rendszer lehetővé teszi a nemzetgazdaság vagy bizonyos részeinek ágazati struktúrába történő összehasonlító elemzését. Pl.: mennyiségi arányokkal, minőségi mutatókkal.

5 oldal

II. évfolyam 1. félév

Makroökonómia

Dr Molnár József

Makrogazdasági teljesítmények mérése Kibocsátás egy reálmennyiség, a termékek és szolgáltatások azon körének aggregátuma, amely áruként elhagyja a termelő egységeket. Makroteljesítmény más oldalról kifejeződik mint makrojövedelem (realizált kibocsátás) és mint makrokiadás is. A kibocsátás (output), a makrojövedelem és a makrokiadás ugyanannak a teljesítménynek a gazdasági folyamatban történő különféle megjelenése. Makrogazdasági teljesítmény mérésének szempontjai Össztermelés értelmezése és mérése szempontjából: A makrogazdaság össztermelése számbavételének kiinduló pontjai a megtermelt javak, az anyagi és nem anyagi szolgáltatások összessége. A saját fogyasztásra szánt termékek értékét a piaci ár alapján becsülik fel, míg a társadalmilag szervezett formában végzett, de nem értékesített tevékenységeket költségeik alapján összesítik (pl. önkormányzatok tevékenysége, ingyenes oktatás, stb.). Gazdasági szereplők teljesítményének "hazai" és "nemzeti" megkülönböztetése Hazai jövedelem: az adott ország területén keletkezett teljesítmény. Nemzetei jövedelem: az adott ország állampolgárai teljesítményei. Makrogazdasági teljesítmények "bruttó" és "nettó" megkülönböztetése Halmozódás szerint a teljesítménymutatók három csoportba sorolhatók: - Bruttó mutatók, amelyek minden teljesítményt teljes értéken vesznek számba és mind térbeli, mind időbeli halmozódást tartalmaznak. Bruttó Kibocsátás (GO), amely az eredeti SNA rendszer egyik alapmutatója volt. - Félnettó mutatók: amelyeket úgy számítunk ki, hogy a bruttó értékből levonjuk a térbeli (vertikális) halmozódást (a folyó termelő felhasználást). Ezeket a mutatókat nevezik az új SNA rendszerben bruttó mutatóknak. - Nettómutatók: számításuknál az amortizációt is kivonjuk, vagyis kiszűrjük az időbeni halmozódást is. Makroteljesítmény nominál- és reálértéken való kifejezése - Nominális kibocsátás: az adott év folyó árain számítva a kibocsátás pénzbeni mértékét adja. - Reálkibocsátás: az adott év változatlan áron számított érték.

6 oldal

II. évfolyam 1. félév

Makroökonómia

Dr Molnár József

Makroteljesítmények piaci áron vagy tényezőköltségen történő kifejezése A különbség azért lakul ki, mert az állam adókat vet ki, amelyek növelik a piaci (fogyasztói) árat, vagy ártámogatást (dotációt) ad, ekkor a piaci ár alacsonyabb lesz, mint a termelői ár. SNA számlarendszer legfőbb mutatói Bruttó Hazai Termék (GDP): Egy országban adott évben előállított, végső fogyasztásra szánt termékek és szolgáltatások összértéke. GDP = GO (Bruttó Kibocsátás) - termelőfogyasztás = Hozzáadott érték Termelőfogyasztás vagy folyó termelő felhasználás a termelésben adott időszakban felhasznált javakban megtestesült érték. Ide tartoznak a nyersanyagok, alkatrészek, energia, egyéb szolgáltatások, stb. Hozzáadott érték a termelési folyamat alatt létrehozott értéknövekedés, az outputnak az a része, amely a termelőfogyasztás levonása után fennmarad. Nettó Hazai Termék (NDP): ország területén keletkezett nettó jövedelmek összege. NDP = GDP amortizáció. Bruttó Nemzeti Jövedelem (GNI): ország állampolgárai által az adott évben realizált összes elsődleges jövedelem. GNI = GDP + külföldről kapott jövedelmek - külföldre utalt jövedelmek Nettó Nemzeti Jövedelem (NNI): GNI - amortizáció. Bruttó Rendelkezésre álló Nemzeti Jövedelem (GNDI): ország állampolgárai által adott évben felhasználható bruttó jövedelem összege. GNI +- nemzetközi transzferek. Nettó Rendelkezésre álló Nemzeti Jövedelem (NNDI): GNDI - amortizáció.

Megtermelt jövedelem

Brutto

Netto

mutató

mutató

GDP

NDP

GNI

NNI

GNDI

NNDI

Elsődleges elosztás során megszerzett jövedelem Végső felhasználásra kerülő jövedelem

A rendelkezésre álló jövedelmet az adott makrogazdaságban elfogyasztják vagy felhalmozzák. Bruttó mutatók esetén a felhalmozás a bruttó beruházást jelenti, amely a pótló és bővítő jellegű beruházásokat és a készletek növelését foglalja magába. 7 oldal

II. évfolyam 1. félév

Makroökonómia

Dr Molnár József

Pótló jellegű beruházás az elhasznált tőkejavak pótlására szolgáló beruházás, míg a bővítő jellegű beruházás (nettó beruházás) kapacitásnövelő hatású. Makrogazdasági folyamatok egy bizonyos időtartam alatt zajlanak le, flow-jellegű (folyamat) mutatóknak nevezzük. Egy adott pillanatban meglévő helyzetet (állapotot) rögzítő mutatók a stock-jellegű (állomány) mutatók. Nemzeti vagyon: amely a nemzetgazdaság teljesítményének felhalmozott része, továbbá azok az erőforrások, amelyek adottságként az ország rendelkezésére állnak. Fő részei: a termelő és nem termelő állóalapok, a háztartások tartós fogyasztási cikkei, a természeti erőforrások, egyéb vagyon. Minél nagyobb a nemzeti vagyon, annál nagyobb lehet a folyó teljesítmény és viszont. Nettó Gazdasági Jólét (NEW) mutató: az emberek életminőségének jellemzésére olyan tényezőket is tartalmaz, mint a munkakörülmények, a létbiztonság, a természeti környezet állapota, a politikai szabadság és demokrácia viszonyai, stb. Makrogazdasági jövedelemáramlás Gazdasági tranzakció minden olyan vállalkozás, ügylet bonyolítása, amely a gazdaság szereplői között vagyoni vagy jövedelmi mozgással megy végbe. Reálfolyamatok a gazdaságban megtermelt áruk (termékek) és szolgáltatások természetes mértékegységük és anyagi jellemzőjük alapján történő mozgása, amely tartalmazza létrehozásukat, forgalmazásukat és felhasználásukat. Jövedelmi folyamatok a reáljavak értékesítését feltételezi és az értük kapott jövedelem (pénz) mozgásaként jelenik meg.

A jövedelmi folyamatok a reálfolyamatok "tükörképei". A

jövedelemáramlás mindig pénzáramlást jelent. Kétszektoros modell jövedelemáramlása: A kétszereplős gazdaság modelljének feltételezései: - a két szereplő: a háztartások és a vállalatok - a vállaltok jövedelmet (W) fizetnek a háztartásoknak, amit azok fogyasztási javakra (szolgáltatásokra) költenek. Ezek a kiadások (C) mint a vállalatok bevétele visszakerülnek a vállalatokhoz. 8 oldal

II. évfolyam 1. félév

Makroökonómia

Dr Molnár József

- a háztartások általában nem költik el minden jövedelmüket fogyasztásra, hanem annak egy részét megtakarítják (S). Ezek a megtakarítások a bankszféra (hitelszféra) közvetítésével a beruházások pénzügyi forrását adják (I). Természetesen a vállalatok megtakarításai is hasonló célokat szolgálnak. - nem szerepel a kétszektoros modellben az állam, azaz csak magánszféra keretében mozgunk, - a modell térben is zárt, tehát a hazai gazdaságnak nincs kapcsolata a külfölddel. Kétszektoros modell folyamatos körforgásának feltételei: Háztartási szféra költségvetési egyenlete:

W = C + SH

Vállalati szféra költségvetési egyenlete:

C + I = W + SV

Makrojövedelmet ( Y) a vállalati szektor termeli meg :

Y=C+I

Banki szférán keresztül áramló pénzmozgások egyenlege: Makrojövedelem mindezekből következik :

I = SH + SV Y = C + SH + SV = C + S

Négyszereplős modell jövedelemáramlása A négyszereplős modell feltételezései: - bekapcsoljuk az államot, amely a tevékenységéhez szükséges jövedelmet a másik két szektortól adók útján (T) szerzi meg, miközben egyrészt javakat (szolgáltatásokat) vásárol a vállalatoktól (állami megrendelések = G), másrészt jövedelmeket juttat (transzferek =TR ) a háztartásoknak. - negyedik szereplő a külföldi szektor Négyszektoros modell folyamatos körforgásának feltételei: Háztartások szektorának költségvetési egyenlete:

W + TR = C + TH + SH

Vállalati szektor költségvetési egyenlete:

C + I + G + Ex = W + TV + SV + IM

Állami szektor egyenlege:

TH +TV +TK = TR + G + SA

Külföld:

IM = Ex + SK

Banki szférán keresztül a tőkepiaci egyensúly valósul meg, ha a négy szektor megtakarítása megegyezik a beruházások összegével : I = SH + SV + SA + SK Mindezekből következik a makrogazdasági jövedelem egyenlete: C + S +T = Y = C + I + G + (ExIM)

9 oldal

II. évfolyam 1. félév

Makroökonómia

Dr Molnár József

Makrojövedelem számviteli módszerei és eszközei Folyó tételek számlája: olyan kétoldalú kimutatás, amely valamely gazdasági szektornak (háztartások, vállalatok, stb.) egy meghatározott időszak alatt végbement jövedelmi műveleteit ábrázolja, azaz egy szektor jövedelmének összetételét (forrásait) és felhasználását tükrözi. Folyó tételek számlája számlamérlegekkel mutatja ki a gazdasági egységek jövedelemváltozásait. Könyvelési szabály: a bevételek a számla jobb oldalán (követel = K), a kiadások a bal oldalán (tartozik =T) jelennek meg. Tőkeszámla: a megtakarítások és beruházások viszonyát mutatja ki, a tőkemozgásokat és a tőkepiacot testesíti meg. Bruttó hazai termék (GDP) számla: egész nemzetgazdaság jövedelmét összesíti aktív (tartozik) és passzív (követel) oldalakkal. Kétszektoros modell számlái:

T Háztartás K T Vállalat K C W W Y SH Sv A Y

GDP P C I

A Tőke P I SH Sv

Négyszektoros modell számlái: T Háztartás K T Vállalat K C W W Y SH TR Sv TR TH TV T Állam K TR G SA A Y

TH TV TK

T Külföld K EX TK SK

IM

GDP P A Tőke P C I SH I Sv G SÁ EX-IM SK

10 oldal

II. évfolyam 1. félév

Makroökonómia

11 oldal

Dr Molnár József

II. évfolyam 1. félév

Makroökonómia

Dr Molnár József

2. PIACOK A MAKROÖKONÓMIÁBAN MUNKAPIAC A munkapiacon használt egyszerűsítések: 1.) a munkaszolgáltatás ára csak a munkabér, 2.) a munkakínálat homogén, ezért a munkapiac egységes bérekkel működik, 3.) az éppen érvényesülő bér egyénileg nem befolyásolható, 4.) rövid távon az árak és a bérek változatlannak tekinthetők, 5.) rövid távon a termelt javak (output) mennyisége csak a felhasznált munkamennyiség függvénye. Ls (háztartások munkakínálatának nagysága): háztartások W * Ls nagyságú munkajövedelemre tesznek szert. Ld (váll. által keresett munkamennyiség): munkáltatók költsége = W * Ld . 5. alapján : Y s = f (Ld) Miután a javakat P áron eladták a piacon, a vállalat bruttó bevétele P * Ys lesz , a vállalat profitja pedig: Profit = P * Ys - W * Yd = P * f (Ld) - W * Ld, azaz a profitot a piaci ár, a bér és a munkakereslet határozza meg. 4. alapján viszont rövid távon a profitot csak a munkakereslet határozza meg. Munkakereslet és munkakínálat a makropiacon A kereslet-meghatározás makroszinten az egyéni munkakeresleti függvények vízszintes összesítése. A vállalat kibocsátásának növelése addig indokolt, amíg MC = MR (határköltség = határbevétel), ami a munkapiacra értelmezve : W = MPL * P, azaz az utolsónak foglalkoztatott nominálbére (határköltség) maximum akkora lehet, mint munkája határtermékének piaci értéke (határbevétel). A fenti egyenlet átrendezésével az összefüggés kifejezhető a reálbérrel is: W/P = MPL, ami azt jelenti, hogy egy profitmaximumra törekvő helyzetben a vállalatok munkakereslete minden reálbér mellett akkora kell legyen, ahol a reálbérrel még éppen megegyezik a munka határterméke. Munkakeresleti függvény A munka határterméke csökken a munka mennyiségének növekedésével. A vállalatok munka utáni keresleténél (LD) a munka határterméke egyenlő a reálbérrel MPL=W/P MPL, W/P W/P' W/P

Ld Ld'

Ld

L 12 oldal

II. évfolyam 1. félév

Makroökonómia

Dr Molnár József

A függvény negatív meredeksége a reálbér és a munkakereslet közötti fordított arányosságra utal és egyben nemcsak a munka keresleti függvénye, hanem a munka határtermék-függvénye is. A munkáltatók által választott munkaerő-mennyiség (Ld) mellett a munka határterméke (MPL) egyenlő a reálbérrel (W/P). Munkakereslet tulajdonságai: LD = LD (W/P, Dt, SK, MPL) (-)

(+) (+-) (+)

W/P = reálbér Dt = termékpiaci kereslet SK = tőkepiaci kínálat MPL = munka határterméke A reálbér tehát az egyik fontos tényező, amelyik egy gazdaságban a munka keresletét meghatározza. A munkakeresletre való hatásán keresztül az egyik tényezője lesz a makrokínálatnak is. Mindkettőre fordított hatást fejt ki: ha nő a reálbér, hajlam mutatkozik a munkakereslet és a makro-kínálat csökkenésére, legalább is rövid távon. A reálbérek növekedése kétféle hatás eredményeként hat a munkaerő keresletére: mérethatás, helyettesítési hatás A tiszta bérváltozás mindkét hatáson keresztül fordítottan hat a munkakeresletre és mind ez mint a keresleti görbe mentén történő mozgás jelenik meg. Ha a béreket tekintjük változatlannak, minden más tényező megváltozása már magának a keresleti függvénynek az eltolódását fogja eredményezni. A fenti esetekben a munkakereslet növekedése a függvény jobbra tolódását, míg csökkenése a balra tolódást jelenti. A munkakereslet változása a munka határtermékének növekedésével W/P (MPL)1 f(L1) f(Lo) (W/P)o (DL)O L0

L1

(DL)1 L

Munka határtermékének növekedése (termelékenység) a termelési függvény meredekségét megnöveli, ami változatlan reálbérek mellett a munkakeresletre is növekvő hatással van.

13 oldal

II. évfolyam 1. félév

Makroökonómia

Dr Molnár József

Összefoglalva a munkakeresletet befolyásoló tényezőket: Csak W/P nőnek

Munka határterméke (MPL) nő

hatás meg-nevezése

mérethatás (-)

mérethatás (+)

helyettesítési hatás (-) függvény keresleti függvény

keresleti

elmozdulás jell

hatás meg-nevezése

mentén

tolódik el

Reálbér

változatlan, Reálbér változatlan, de

de a Dt nő

a SK nő

mérethatás (+)

mérethatás (+) helyettesítési hatás (-)

elmozdulás jell

keresleti függvény

keresleti függvény

tolódik el

tolódik el

Munkakínálat tulajdonságai Élettevékenységek három csoportja: - a fiziológiai idő, amely az ember biológiai lényének fenntartásával, fizikai állapotának megőrzésével kapcsolatos tevékenységhez szükséges, - munkával eltöltött időt: jövedelemszerző munkaidőt + háztartásgazdaságban eltöltött időt, (másképpen a társadalmi termelés időalapjának is lehet tekinteni) - a szabadidőt Egyén időfelhasználása Egységnyi szabadidőről való lemondást pontosan akkora fogyasztásért hajlandók megtenni, mint amennyit az így választott munkaidő alatt megtermelnek. MPL = W / P kritérium is teljesül, a megkapott bérért éppen a Ce fogyasztást lehet megszerezni, ami adott feltételek mellett a munkavállalók számára az elérhető legmagasabb fogyasztás. Optimális választás munkaidő és szabadidő között C

U

MPL y=f(L)

Ce

E MRS

L*

L

14 oldal

II. évfolyam 1. félév

Makroökonómia

Dr Molnár József

Az y =f(L) függvény által meghatározott kibocsátási feltételek mellett az E pont jelöli ki a legkedvezőbb munkakínálat nagyságát (L*).

Gazdaság állandó változásából következően a

termelési függvény is állandó módosulásokon megy keresztül: 1.) a gazdaság teljesítménye a munka határtermékének megnövekedése nélkül is magasabb lesz, ebben az esetben a termelési függvény felfelé és párhuzamosan tolódik el. A háztartások úgy is elérhetnek magasabb fogyasztási szintet, hogy a munkakínálatukat csökkentik C

U2 U1 E'

C'

f(L)' f(L)

E

-

C* ¬ L'

L*

L

2.) a munka határterméke nő meg, a termelési függvény meredeksége megnő. Termelési függvény elfordulása a munka határtermékének növekedését tükrözi. A fogyasztók csak növekvő munkakínálattal érhetnek el magasabb fogyasztási szintet. C

U2 U1

f(L)' f(L)

C1

-

C* ® L* L1

L

Tiszta jövedelmi hatás esetén a munkakínálat csökken, mégis növekszik a fogyasztás. Tiszta helyettesítési hatás esetén csak megnövelt munkakínálattal érhető el nagyobb fogyasztás. Egy gazdaságban a folyamatos, állandó változások mindkét esetet egyszerre juttatják érvényre. A makroszintű foglalkoztatásra nézve ez azt eredményezi, hogy a kettős hatás következtében nem tudjuk egyértelműen eldönteni, hogy a magasabb fogyasztáshoz kevesebb vagy több munkakínálatra van-e szükség. Tapasztalat azt mutatja, hogy ez attól függ, a gazdaságban éppen melyik hatás az erősebb. A gazdasági fejlődés alacsonyabb szintjén a helyettesítési hatás az erősebb, a magas fejlettségnél a jövedelmi hatás.

15 oldal

II. évfolyam 1. félév

Makroökonómia

Dr Molnár József

Összefoglalva a munkakínálat változását okozó hatásokat (+-): MPL nem változik, de nő a gazdaság teljesítménye: tiszta jövedelmi hatás (-) MPL növekszik: tiszta helyettesítési hatás (+) Makrokínálati függvény: Ls = Ls (W/P, MPL, Tt, i ) (+) (+) (+-) (+) Tt = különböző társadalmi tényezők i = kamatláb Munkakínálati függvény a fogyasztói kereslettel lesz szinkronban. Fogyasztói kereslet függvénye: CD = CD (W/P, MPL, i) (+) (+) (+) Munkapiaci egyensúly klasszikus és keynesi felfogása A munkapiacot egyensúlyban levőnek tekintjük, amikor a munka aggregált kereslete (Ld) megegyezik az aggregált kínálatával (Ls). LD (W/P, MPL, (...), ) = LS (W/P, MPL (...),) (-) (+)

(+) (+)

A (...) mindazokat a termelési és társadalmi tényezőknek a hatására utal, amelyeket korábban megemlítettünk, de a munkapiaci modell további elemzésénél velük nem számolunk. Makrogazdasági

munkapiaci

egyensúlyt

tehát

csak

a

reálbér

függvényében

értelmezzük,munkakeresleti és munkakínálati függvények metszéspontjával definiáljuk. Munkapiaci egyensúly és egyensúlytalanság esetei. W/P Ld

Ls

W/P* (W/P) min L*

L

Egyensúlyi helyzetben a metszéspont által meghatározódik az egyensúlyi reálbér (W/P) és az egyensúlyi foglalkoztatás szintje (L*). Munkakínálati görbe nem csökken egy bizonyos reálbérszint (W/P)min alá, hiszen a háztartások csak a létminimumot biztosító reálbér felett hajlandók munkájukat felajánlani. Ez alatti reálbér esetén a munkakeresleti függvény nem metszené a munkakínálati függvényt, így egyensúlyi reálbér sem létezne.

16 oldal

II. évfolyam 1. félév

Makroökonómia

Dr Molnár József

Rövidebb oldal elvének nevezzük: tényleges foglalkoztatás túlkereslet esetén a tényleges kínálattal, túlkínálat esetén a tényleges kereslettel lesz egyenlő. Munkapiaci egyensúly létrejötte 1.) a klasszikus-neoklasszikus iskola - Bérek és az árak tökéletesen rugalmasak. - Bérek és az árak alakulása csak piaci tényezőktől függ, piaci szereplők tökéletesen informáltak. - Munkakereslet maximuma ott van, ahol W/P = MPL - Mindig teljes a foglalkoztatás. - Munkavállalók a reálbér ismeretében döntenek munkakínálatukról. 2.) a keynesi-neokeynesi iskola - Bérek és árak mozgása jellemzően lefelé merev. - Bérek és az árak alakulása jórészt nem is a piaci tényezőktől függ. - Munkakereslet maximuma ott van, ahol W/P = MPL - Kényszerű és tartós munkanélküliség van. - Munkavállalók csak a pénzbért ismerik, munkakínálatuk várakozásaik függvénye Munkapiaci egyensúly állandó pénzbérek mellett Az egyensúlyinál magasabb bérek állandósága mellett a munkanélküliség is állandósul (L1- L0). Ennek csökkentésére a munkakereslet mesterséges növelése az egyetlen kínálkozó lehetőség. Munkakeresleti görbe minden foglalkoztatási szinten egyben a munka határtermékének piaci értékét is adja (LD = MPL*P), azaz a határbevételt. W

Ls LD L'D

W

L0

L1

L

Reálbér: a munkaerő relatív ára. Változatlan nominálbérek mellett az árszínvonal változása okozza a reálbér változását, változatlan árszínvonal mellett a nominálbérek változása lesz a reálbér-változás oka.

17 oldal

II. évfolyam 1. félév

Makroökonómia

Dr Molnár József

Árszínvonal és a nominálbér hatása a reálbérre 1. Rögzített

2. Változatlan

nominálbér

árszínvonal

p p2

®

p R2

p1

p0 R0 R1

R1

p0

R0 w0/p2

w0/p0

w/p w0/p0 w1/p0

Árszínvonal kifejezetten a gazdaságban (a termékpiacon és a tényezőpiacokon) alakul ki. Ebből következik, hogy az árupiacok helyzete nem lesz közömbös a munkapiac szempontjából. TERMÉKPIAC Y = C + I , ahol I = SH + SV Ez azt jelenti, hogy a makrogazdaságban a termékpiac fogalmán a fogyasztási cikkek és beruházási javak (termelési tényezők) együttes piacát értjük. Az egyensúly ott és akkor valósul meg, ahol és amikor a keresleti oldal megegyezik a kínálatival: Y= C+I=C+(SH + SV) Termékpiac keresleti oldala A termékpiac keresleti oldalán két tényező alakulását kell vizsgálnunk: a fogyasztást és a beruházást. A.) Fogyasztás hatása a makrokeresletre: Keynesi abszolút jövedelemhipotézis: az a feltételezés, hogy a fogyasztás csak a jelenlegi jövedelmek függvénye. A fogyasztási függvény minden adott jövedelemhez a tervezett fogyasztást rendeli hozzá, azaz C = C(Y) Jövedelmek egy bizonyos szinten felüli növekedésével a tervezett fogyasztás növekedésének lassulása következik be. Nem lineáris fogyasztási függvény: Fogyasztás csökkenő arányát a jövedelemben a függvény csökkenő meredeksége mutatja. C

C(Y)

C0 18 oldal

II. évfolyam 1. félév

Makroökonómia

Dr Molnár József

Y Fogyasztási határhajlandóság megmutatja, hogy mennyivel nő a tervezett fogyasztás, ha a jövedelem nagysága egységgel nő: č = dC / dY Fogyasztási határhajlandóság nagysága: 0£ dC / dY £ 1 Fogyasztási határhajlandóságtól meg kell különböztetni a fogyasztási hányadot, ami az adott jövedelem és a belőle megvalósított fogyasztás aránya: c = C/Y Fogyasztási hányadnál tehát a teljes jövedelemhez viszonyítjuk a tervezett fogyasztás nagyságát, míg a fogyasztási határhajlandóságnál a jövedelemváltozáshoz. Fogyasztási függvény általános alakja lineáris függvénykapcsolattal irható le: C(Y) = Co + čY č = fogyasztási határhajlandóság Co = autónom fogyasztás = jövedelemtől független fogyasztási keresletet Lineáris fogyasztási függvény. Itt azt feltételezzük, hogy a fogyasztási határhajlandóság állandó (konstans), tehát nem változik a jövedelem növekedésével. Hosszabb távon, ill. az egyes társadalmi rétegek megkülönböztetése esetén a valóságban a fogyasztási függvény nem lineáris, tehát a fogyasztási határhajlandóság nem állandó, hanem csökkenő. C

Co Y

B.) Beruházási kereslet hatása a makrokeresletre Beruházási tevékenység alatt a tartós használatú termelési eszközök pótlását és bővítését értjük. Beruházási kereslet alatt a bővítő (nettó) jellegű beruházásokhoz szükséges tőkejavak iránti keresletet értjük. Tőkejavak iránti kereslet származékos kereslet. Egy profitmaximáló vállalkozás csak akkor fog bele nettó beruházásba, ha terméke iránt megfelelő kereslet mutatkozik a termékpiacon. Vállalkozói jövedelem optimális felhasználása csak akkor fog beruházási keresletben megjelenni, ha annak hasznát kedvezőbbnek ítélik meg egyéb alternatív lehetőségekhez képest. 19 oldal

II. évfolyam 1. félév

Makroökonómia

Diszkontáláson valamely jövőbeni időpontra

Dr Molnár József

esedékes pénzösszeg korábbi időpontbeli

meghatározását értjük. Egy beruházás összes nettó jövedelmét a keletkezés időpontjaira külön-külön diszkontálni kell, majd ezek összege adja a beruházás diszkontált hozamát. Y0 = Y1/(1+i) + Y2/(1+i)2 + ... + Yn/(1+i)n Beruházások alkalmával kétféle költség merül fel: megvalósításhoz szükséges egyszeri költségek és a működtetéssel járó, folyamatosan felmerülő költségek. Utóbbiakat a különböző időszakok jövedelmeinél már figyelembe vettük, ezért a beruházó a megvalósításról az egyszeri költségek és a beruházás diszkontált hozamának összehasonlítása alapján dönt. Közgazdaságilag alapkövetelmény, hogy csak akkor valósuljon meg egy beruházás, ha a beruházás diszkontált hozama nagyobb, mint a beruházás egyszeri költsége. Beruházás diszkontált hozama függ: - jövőre kalkulált nettó jövedelmeket adottnak véve, a diszkontált hozam a diszkonttényező függvénye (reálkamatláb). - mindenkori diszkonttényezőt adottnak véve pedig a diszkontált hozam a várható nettó jövedelmek (Y1....Yn) függvénye. Diszkonttényezőnek azt a nagyságát, amely mellett a beruházási költség megegyezik a várakozások alapján számított diszkontált hozammal, a tőke határhatékonyságának (r) nevezzük. Egy beruházás megvalósítására vonatkozó döntést mindezek alapján a tőke határhatékonysága (r) és a piaci reálkamatláb (i) összevetése alapján lehet meghozni. Növekvő beruházási tevékenység mellett a tőke határhatékonysága csökken, azaz fokozatosan a piaci kamatláb irányába mozog. Piaci kamatláb növekedése a makrogazdaság magán beruházási keresletét lecsökkenti, míg csökkenő kamatláb mellett nő a beruházási kereslet. Ez azt is jelenti, hogy a piaci kamatláb (i) és a beruházási kereslet (I) között fordított (negatív) kapcsolat áll fenn. Piaci kamatláb és a beruházási kereslet közötti összefüggés függvényszerű kapcsolata: I = I (i), dI/di £1 (-) Ha kedvezőbbek a várakozások, a jövőben magasabb nettó jövedelemre számítanak, így állandó kamatláb mellett a tőke hatékonysága nő, ami makroszinten a beruházási kereslet növekedését eredményezi. Jövőre vonatkozó várakozásoknak a beruházási kereslet pozitív függvénye: ha optimistábbak a várakozások a beruházási kereslet nő, ellenkező esetben csökken: I = I (i, h = várakozások (-) (+) 20 oldal

h)

II. évfolyam 1. félév

Makroökonómia

Dr Molnár József

Beruházási kereslet tehát a piaci reálkamatláb és a jövőre vonatkozó várakozások függvénye. A (magán) beruházási kereslet és a jövedelmek között nincs közvetlen összefüggés. Makrogazdasági beruházási függvény. Adott egyéb feltételek között a beruházási függvény független a makrojövedelemtől. I I 7 f (i, h) I0 Y Mindezek alapján a makroökonómiai kereslet általános képlete: YD = C + I = C(Y) + I (i, (+)

h)

(-) (+)

Termékpiac kínálati oldala Makroökonómiában kínálatot jövedelemként (Y) értelmezzük, amely mint a fogyasztásra szánt jövedelmek (C) és a megtakarítások (S) együttese jelenik meg. Megtakarítási függvény: minden makrojövedelemhez a tervezett megtakarítást rendeli. Megtakarítási függvény negatív szakasza az 0B jövedelemtartományban az autonóm fogyasztás finanszírozását biztosító "társadalmi megtakarítás". Ez adja a segélyek és támogatások fedezetét. A "B" pontnál nagyobb makrojövedelem esetén válnak a megtakarítások pozitívvá, ami egyben a fogyasztási arány-csökkenésének kezdetét is jelenti. S S(Y) 0 S0

B Y

Fogyasztási függvény meredekségéhez hasonló módon értelmezzük a megtakarítási függvény meredekségét, ami egyben egy adott jövedelemhez tartozó megtakarítási határhajlandóság mértéke is. Megtakarítási határhajlandóság megmutatja, hogy mennyivel nőnek a megtakarítások, ha a makrojövedelem egységnyivel nő. š = dS / dY Függvények összehasonlításából kiolvashatjuk: 21 oldal

II. évfolyam 1. félév

Makroökonómia

Dr Molnár József

- Az autonóm fogyasztás egyenlő az autonóm megtakarítással ( Co = So ). - A megtakarítási határhajlandóság š = 1 - č - Fogyasztási határhajlandóság és a megtakarítási határhajlandóság összege minden jövedelemnagyságnál l-el egyenlő, azaz š + č = 1 Megtakarítási hányad: s = S/Y

22 oldal

II. évfolyam 1. félév

Makroökonómia

Dr Molnár József

Egyensúly a termékpiacon A termékpiac keresleti és kínálati oldalának elemzését felhasználva kijelenthetjük, hogy a termékpiaci egyensúly megvalósul, ha C (Y) + I (i, h) = C (Y) + S (Y), tehát I (i, h) = S (Y) Termékpiaci egyensúly áll fenn, ha a szándékolt beruházások egyenlőek a szándékolt megtakarításokkal. Ez az egyensúly három dologtól függ: a kamatlábtól, a reáljövedelemtől és a várakozásoktól. Termékpiaci egyensúly csak meghatározott kamatláb - jövedelem kombinációkban létezik. Ha mindazon kamatláb - jövedelem kombinációkat a koordináta-rendszerben ábrázoljuk, amelyeknél a termékpiac egyensúlyban van, az ún. IS-görbét kapjuk (Beruházás-Megtakarítás görbe). IS-görbe a reáljövedelem és a kamatláb összes egyensúlyt biztosító pontjának halmaza a koordináta-rendszerben. Az IS-görbe meredeksége negatív. IS-görbe azt fejezi ki, hogy a termékpiaci egyensúly növekvő (csökkenő) kamatlábak mellett csak csökkenő (növekvő) reáljövedelemmel valósulhat meg. IS-görbe i i0

E0

i1

E1

Y0

Y1

Y

Görbe minden pontja a definíció szerint termékpiaci egyensúlyt biztosító pont. Termékpiaci egyensúly stabilitásának alapfeltételei: - Csökkenő kamatláb mellett csak akkor lesz termékpiaci egyensúly, ha nő a makrojövedelem. - Ha nő a makrojövedelem, relatíve nőnie kell a megtakarításoknak. - Csökkenő kamatláb mellett megnövekvő beruházási kereslet a növekvő megtakarításokból finanszírozható. Vállalkozók pesszimistább jövőképe miatt az IS-görbe balra tolódik, vállalkozói optimizmus erősödése esetén a görbe jobbra tolódása várható. Termékpiaci egyensúlyt kifejező IS-görbe lényege, hogy minden kamatlábhoz csak egyetlen egyensúlyi jövedelemszint tartozik. Ye = 1/ (1 - č) * (Co + I (i, h)) Ha ismerjük az egyensúlyi jövedelemszintet, megvizsgálhatjuk hogyan változik ez a jövedelemszint a beruházások függvényében: az egyensúlyi jövedelem képletét I szerint deriváljuk: dY/dI = 1/ (1 - č)

23 oldal

II. évfolyam 1. félév

Makroökonómia

Dr Molnár József

A jobb oldalon szereplő kifejezés a beruházási multiplikátor megmutatja, hogy a beruházások egységnyi változása milyen változást okoz az egyensúlyi jövedelemben. 1/(1 - č) >1 Beruházások egységnyi változása ennél nagyobb (multiplikatív) változást indukál az egyensúlyi jövedelemben. Beruházási multiplikátor multiplikatív jellege tehát abban van, hogy valamely beruházási összeg újra és újra keresletet indukál, amely keresletnövekmények összege az eredeti kereslet többszörösére duzzadva felerősíti a kiváltó hatást. Ha az Ye = 1/ (1 - č) * (Co + I (i, h)) függvény valóban azt jelenti, hogy csak egyetlen egyensúlyi jövedelem létezik adott kamatláb és autonóm fogyasztás mellett, a klasszikus-neoklasszikus elmélet (Say-dogma és Walrasi egyensúly) egyensúly-felfogásától alapvetően különböző álláspontot képviselünk. Say-dogma azt mondja, hogy "minden kínálat megteremti a maga keresletét", amiből következik, hogy sem túlkereslet, sem túlkínálat tartósan és globálisan nem létezik a gazdaságban. A fenti egyenlet éppen a tagadása: csak kivételes helyzetben (csak egyetlen jövedelemszinten) lesz meg a kereslet-kínálat egyensúlya, azaz a túlkereslet vagy a túlkínálat egyáltalán nem kizárt. Fogyasztási függvény č = 1 feltétel esetén. Ebben az esetben bármelyik jövedelemszint egyensúlyinak tekinthető, hiszen a felhasználható jövedelmet teljes egészében fogyasztásra költik. Ez a helyzet teljes egészében megfelel a Saydogmának. C C=Y

Y Keynesi jövedelemhipotézisből kiindulva azonban a termékpiaci keresletet jövedelemtől független tényezők is meghatározzák: az autonóm fogyasztás és különösképpen a beruházási kereslet. Egyensúlyi jövedelemszint ábrázolás az árupiacon C, I C+I C

Co Ye

Y 24 oldal

II. évfolyam 1. félév

Makroökonómia

Dr Molnár József

A fogyasztási függvény - nem az origóból indul ki, hiszen autonóm fogyasztás is lesz, - fogyasztási határhajlandóság (és az egyenes meredeksége) nem 1, hanem ennél kisebb, - autonóm beruházási keresletnek megfelelően a fogyasztási függvény párhuzamosan felfelé eltolódik. Ilyen feltételek mellet érvényét veszti a Say és Walras által modellezett szoros kapcsolat kereslet és kínálat között. Az autonóm keresleti tényezők hatására a kínálat nem tudja megteremteni a maga keresletét. PÉNZPIAC Makrogazdasági pénzkereslet Egy gazdaságban adott időszak alatt keresett pénz mennyiségét a gazdasági szereplők pénztartási igényei szerint határozzuk meg. A.) Klasszikus-neoklasszikus vélemény a pénztartásról A neoklasszikus elmélet szerint a pénztartás csak annyiban racionális, amennyiben egy későbbi vásárlás vagy beruházás érdekében történik. A neoklasszikus közgazdaságtan szerint a pénzkereslet független a kamatlábtól, azaz elsősorban csak a jövedelem függvénye. Ezt fejezi ki a mennyiségi pénzelméletből levezetett Fischer-féle forgalmi képlet: M = p*Y /f

f= pénz forgási sebessége

Ha adott az árszínvonal és a forgási sebesség, a pénzkereslet csak a jövedelem pozitív függvénye: MD= MD (Y) (+) B.) Keynesi pénztartási elmélet Keynes négy szubjektív motívumra vezette vissza a gazdaság szereplőinek pénztartási szándékát: a jövedelmi-, az üzleti-, az óvatossági-, és a spekulációs motívumra. Tranzakciós pénzkereslet a gazdaság szereplői által vásárlásaik és tartozásaik kiegyenlítésére szánt pénzmennyiség. Tranzakciós pénzkereslet a jövedelem pozitív függvénye: MDt= MDt (Y), ahol dMDt/dY ³0 (+) Óvatossági pénzkereslet az a pénz-mennyiség, amelyet a gazdaság szereplői előre nem látható, váratlan kiadásaik fedezésére szándékoznak tartani.

25 oldal

II. évfolyam 1. félév

Makroökonómia

Dr Molnár József

Az óvatossági pénztartás azonban már nem nő olyan arányban, mint a jövedelem, bár kijelenthetjük, hogy alapvetően a jövedelem pozitív függvénye: MDó= MDó (Y, i), (+)(-) Óvatossági pénzkereslet tehát a jövedelemnek pozitív (növekvő), a kamatlábnak negatív (csökkenő) függvénye. Fix kamatozású értékpapírok piaci kamatlába a fix kamatjövedelem és az árfolyam hányadosa. Az ilyen értékpapírok esetében az értékpapírok árfolyama és a piaci kamatláb ellentételesen változik. A pénztulajdonos akkor dönt az értékpapírba történő befektetés mellett, ha i ³ ie/1+ie ie= jövöbeni várható-, i=jelenlegi kamatláb Piaci kamatláb csökkenése (növekedése) esetén a spekulációs pénzkereslet nő (csökken). Spekulációs pénzkereslet a piaci kamatláb negatív (csökkenő) függvénye: MDs= MDs (i), (-) Makrogazdasági pénzkereslet a tranzakciós, az óvatossági és a spekulációs pénzkereslet összesített hatásaként adódik. Makrogazdasági pénzkeresleti függvény kétváltozós függvény, amely a jövedelemnek pozitív (növekvő), a kamatlábnak pedig negatív (csökkenő) függvénye. MD= MD (Y, i), (+)(-) Pénzpiaci egyensúly MD(Y, i) = M2 / P Az LM-görbe azon reáljövedelem-kamatláb kombinációkat tartalmazza, amelyek mellett a pénzkereslet megegyezik a pénzkínálattal. A megnövekedett makrokereslet megnöveli a kamatlábat, tehát a kamatláb a jövedelem pozitív (növekvő) függvénye. Növekvő reáljövedelem mellett a pénzpiaci egyensúly csak növekvő kamatlábak mellett biztosítható és fordítva. Eddig a reál-pénzmennyiséget állandónak feltételeztük. Ezt a kikötést most fel kell oldani, hiszen a valóságban ez folyamatosan változik, mégpedig két ok miatt is: 1.) a nominális pénzállomány változik , 2.) az árszínvonal változik Az LM görbe jobbra (lefele) tolódik, ha a nominális pénzmennyiség megnő i 26 oldal

II. évfolyam 1. félév

Makroökonómia

LM 0 i0

LM1 ¯

®

i1

Y0

Y

Az LM görbe balra tolódik, ha az árszínvonal növekedését feltételezzük. i LM(P 1) i1

LM(P0) -

¬

i0

Y0

Y

27 oldal

Dr Molnár József

II. évfolyam 1. félév

Makroökonómia

Dr Molnár József

3. Makrogazdasági egyensúly és egyensúlytalanság

Makrogazdasági egyensúly modellezése Gazdaság összkibocsátásának (Q) felhasználási tételei

(C + I + G + (Ex -Im)) jelentik a

makrokeresletet (Yd), míg a gazdaság összkibocsátásának realizálásából származó összjövedelem (Y) felhasználásai (C + S + T) jelenítik meg a makrokínálatot (Ys). Miután az egész gazdaságra vonatkoztatva is egyensúly esetén

Yd = Ys, azaz Q = Y felírhatjuk: C+I+G+(ex-Im) =

C+SH+SV+T, akkor lesz egyensúlyban, ha a output újratermelése akkora, mint az a jövedelem, amely vele szemben keletkezik és felhasználódik. Aggregált egyensúly alatt a nemzetgazdaság részére értelmezett olyan kitüntetett állapotot értünk, amelyben a szándékolt összkereslet megegyezik a szándékolt összkínálattal. További elemzése során eltekintünk a kormányzat költekezésétől (G) az egyik, az adóktól (T) a másik oldalon. Termékpiac-pénzpiac együttes egyensúlya Amennyiben az árszínvonalat és a pénzmennyiséget változatlannak feltételezzük mindkét piac a kamatláb és a reáljövedelem függvénye: I(i,n)=S(Y)

MD (Y , i ) = M / P

IS - LM rendszer A termék- és pénzpiac együttes egyensúlyát biztosító (Y*, i*) reáljövedelem-kamatláb páros az IS és LM görbék metszéspontjában található. i

IS LM

i* Y*

Y

Termék- és pénzpiac együttes egyensúlyára vonatkozó megállapítások: - Termékpiacon a makrokeresletet a fogyasztás (C) és a beruházások (I) együttes nagysága határozza meg. A fogyasztás a makrojövedelem függvénye, a beruházások várakozásoktól függnek. - Kamatláb a beruházásokon keresztül meghatározza a makrojövedelmet is. 28 oldal

a kamatlábtól és

II. évfolyam 1. félév

Makroökonómia

Dr Molnár József

- Fogyasztás mellett ugyanakkor a megtakarítások is a makrojövedelem függvényei, amelyek pedig meghatározzák a beruházásokat. - Kamatlábat meghatározó piac pedig a pénzpiac, ahol kiderült, hogy elsősorban az értékpapírpiac mechanizmusán keresztül a kamatláb a reáljövedelem függvénye. - Termékpiacon a kamatláb meghatározza a makrogazdaság reáljövedelmét, amely viszont a pénzpiacon a kamatlábat determinálja. Ebben a helyzetben a két piac egyensúlya csak úgy érvényesül, ha a termékpiaci egyensúlyt biztosító kamatláb megegyezik a pénz- és értékpapír piaci kamatlábbal. Makroökonómiai egyensúly klasszikus-neoklasszikus felfogása Ha a gazdaság teljes foglalkoztatás mellett nem lenne egyensúlyban, az árak azonnali megváltozása anélkül korrigálja a keresletet és a kínálatot, hogy az államnak bármiféle beavatkozására szükség lenne. Klasszikus makrokeresleti függvény: M*f = P*Y Klasszikus makrokeresleti függvény csak pénzpiaci tényezők hatására tolódik el. Klasszikus makrokínálati függvény: függőleges p

Yd

Ys

Ypot

Y

Gazdaság potenciális kibocsátásának nevezzük az adott tőkeállománnyal és teljes foglalkoztatás mellett elérhető gazdasági teljesítményt. Modellben az aggregált kínálatra csak a kínálati oldalon lévő tényezők hatnak. Az aggregált kereslet nem játszik szerepet a kínálat meghatározásában. Klasszikus-neoklasszikus elmélet egyensúly-felfogásának lényege: - Gazdaság önszabályozásra képes. - Potenciális kibocsátás szintje csak kínálat-oldali meghatározottságú. - Nincs szükség kormányzat beavatkozására. - Megváltozó kereslethez az árszínvonal megváltozása biztosítja az új makroegyensúlyt. - Makrokereslet megnövekedése nem változtatja meg a kibocsátást, új egyensúlyi pont magasabb árak mellet jön létre. Makroökonómiai egyensúly keynesi felfogása Aggregált keresleti függvény Keynesnél: 29 oldal

II. évfolyam 1. félév

Makroökonómia

Dr Molnár József

Makrokereslet és az árszint mindkét modellben fordított arányban áll egymással: ha nő az árszínvonal a makrokereslet csökken és fordítva. Klasszikus aggregált keresleti görbe csak akkor mozdul el, ha a pénzállomány változik, Keynesnél a függvényt számos más változó is mozgatja: az autonóm fogyasztás (Co), autonóm jellegű magánberuházási kereslet (I), fogyasztói és befektetői várakozások (η). Keynes szerint a beruházási kereslet bizonytalansága a fő oka a jövedelmek ciklikus ingadozásának. Aggregált kínálati függvény Keynesnél Alapvető különbség a keynesi és a klasszikus aggregált kínálati függvény között a függvény meredekségében jelölhető meg. Keynesi makrokínálati függvény egy pozitív (jobbra felfelé tartó) meredekségű görbe. Aggregált kínálat keynesi felfogása ugyanis a pénzbérek merevségére, továbbá arra a feltételezésre épül, miszerint a piaci szereplők képtelenek az egyensúlyi reálbérek meghatározására. Az aggregált kereslet megváltoztatása tehát a jobbra növekvő kínálati függvény mentén csak a kibocsátás (makroteljesítmény) megváltoztatásával képes új egyensúlyi helyzetet teremteni. Makrogazdasági egyensúly keynesi ábrázolása P

Ys Yd Y’d E’ E

Ypot. Yreál Y’reál Keynesi feltételek között működő gazdaságban a potenciális kibocsátás alatti szinteken (Yreal) is megvalósulhat a makrogazdasági egyensúly ( E, E', ...), de ez állandó munkanélküliséggel és a kapacitások kihasználatlanságával jár. Klasszikus – neoklasszikus modell - teljes foglalkoztatás érvényesül - kínálat egyben a potenciális kibocsátás is - ez a kibocsátás adott nominálpénz-mennyiség mellett meghatározza az egyensúlyi árszintet - termékpiacon kialakuló kamatláb egyensúlyba tartja a megtakarításokat és a beruházási keresletet - ezek a jövedelmekkel együtt meghatározzák a fogyasztási keresletet - összkereslet kerül egyensúlyba az összkínálattal az egyensúlyi árszinten és a potenciális kibocsátáson. 30 oldal

II. évfolyam 1. félév

Makroökonómia

Dr Molnár József

- kormányzati beavatkozás káros és szükségtelen Keynesi – neokeynesi modell - kialakuló reálbér nem biztosít teljes foglalkoztatást - reálkibocsátás a potenciális alatt marad - reálpénz-kereslet találkozik egy reálpénz-kínálattal és a piacon kialakul a kamatláb - beruházási kereslet nem szükségszerűen egyezik meg a megtakarításokkal - beruházási kereslet és a fogyasztási kereslet meghatározza az összkeresletet - összkereslet elmarad a potenciális kibocsátástól - kormányzati beavatkozás hasznos és szükséges Megtakarítások és a beruházások I>S Ha a beruházások meghaladják a megtakarításokat, az adott összjövedelemből többet akarnak elfogyasztani, hiszen relatíve csökken a megtakarítás. Növekvő fogyasztás megnöveli az aggregált keresletet, amelynek eredménye, hogy a kibocsátás szintje is emelkedni fog. Kibocsátás szintjének növekedéséhez viszont a termelőkapacitások növelése, a kapacitáskihasználás fokozása, a foglalkoztatás növelési is szükséges lehet. Ez a folyamat élénkíti a gazdaságot, a reálkibocsátás közeledik a potenciális kibocsátás szintjéhez. I Tv + TH és Sá < 0 - Szufficites költségvetés: az állam bevételei meghaladják a kiadásait. Tr + G < Tv + TH és Sá > 0

41 oldal

II. évfolyam 1. félév

Makroökonómia

Dr Molnár József

Költségvetési politika (fiskális politika): az állami költségvetés bevételei és kiadásai révén megvalósuló gazdaságirányító és befolyásoló intézkedések összessége. Költségvetési politika alkalmazásának módjai: - bevételek szabályozása (adóztatás) - kiadások szabályozása (kormányzati kiadások) - bevételek és kiadások együttes szabályozás Adó: - az állam legfontosabb bevételi formája, - az állam egyoldalú akaratával keletkezik, - fizetése kikényszerítő. Adóztatással kapcsolatos elvek: - fizetőképesség elve (teljesítmény elv): ezen elv szerint a hozzájárulás mértékét a jövedelmi és vagyoni helyzet függvényében kell megállapítani, - horizontális igazságosság elve (egyenlő bánásmód elve): azonos adót fizessenek azonos teljesítőképességgel rendelkezők, - vertikális igazságosság elve: az eltérő fizetőképességgel rendelkezők eltérő adót fizessenek, - haszonelv: az állam bevételeihez a gazdaság szereplői olyan mértékben járuljanak hozzá, amilyen mértékben a közjavakból részesednek - fejadó elv: az adózó gazdasági szereplők teherviselő képességüktől függetlenül azonos adót fizetnek. Adóztatás funkciói: - pénzügypolitikai, - gazdaságpolitikai.

42 oldal

II. évfolyam 1. félév

Makroökonómia

Dr Molnár József

Adók csoportosítása: 1.) adóviselés alapján: - egyenes adó, - közvetett adó. 2.) jövedelemhez való viszony alapján: - jövedelemtől független (fix) adó, - jövedelemtől függő adó, - lineáris adó, - progresszív adó, - degresszív adó. Egyenes adó: az adó alanya és az adó viselője ugyanaz a gazdasági szereplő. A jövedelmek, bérek után kivetett adók tartoznak az egyenes adók közé. A vállalkozások jövedelmét társasági adókötelezettség terheli. Közvetett adó: az adóalany és az adó viselője nem ugyanaz a gazdasági szereplő. Közvetett adókat az árukra, szolgáltatásokra vetik ki. Forgalmi adó, fogyasztási adó. Fix adó a jövedelem nagyságától független, míg a jövedelemtől függő adó a jövedelem meghatározott aránya. Adókulcs lehet lineáris (proporcionális), azaz az adókulcs mértéke állandó. Progresszív adó esetén a jövedelem növekedésével az adókulcsok is nőnek. Degresszív adónál pedig a jövedelem növekedésével az adókulcsok mérséklődnek. Az adó mértéke fix adó esetében tételesen kerül meghatározásra, amit ha nincs jövedelem, akkor is fizetni kell. Az adóköteles jövedelem legmagasabb sávjában alkalmazott adókulcsot marginális adókulcsnak nevezzük. A magyar állami költségvetés jelentősebb adóbevételi formái: - személyi jövedelemadó, - társasági adó, - általános forgalmi adó, - fogyasztási adó. 43 oldal

II. évfolyam 1. félév

Makroökonómia

Dr Molnár József

Általánosságban elmondhatjuk, hogy egy makrogazdaságban adott makrojövedelem (Y) esetében, egyösszegű adók (T0) és lineáris adók (T1) alkalmazásakor, ha az adókulcs z, az állam adóbevételei az alábbiak szerint alakulnak: T = T0 + T1 + zY Költségvetési politika hatása a gazdasági szférákra Kormányzati kiadások - Kormányzati vásárlások: a kormány árukat, szolgáltatásokat vásárol. Ide sorolhatók a kormánytisztviselők fizetése, szociális, kulturális kiadások, hadikiadások, stb. Kormányzati vásárlások a makrokeresletet és kínálatot alakítják. - Transzfer kiadások közé ellenszolgáltatás nélkül a gazdasági szférákhoz juttatott jövedelmek tartoznak. Pl. a segélyek, támogatások, adókedvezmények stb. Transzferkiadások újra elosztanak. Központi költségvetés legjelentősebb bevételi forrásai: - a gazdálkodó szervezetek befizetései, - a fogyasztáshoz kapcsolt adók. Fogyasztáshoz kapcsolt adók két formája működik a magyar gyakorlatban: áfa és a fogyasztási adó. Állami költségvetés kiadási oldalának legfontosabb elemei: - az államháztartás egyéb alrendszereinek támogatása, - kamatkiadások, - egyéb kiadások. Helyi önkormányzatok kapott támogatást normatív támogatás, címzett támogatás, céltámogatás, kiegészítő támogatás címén használhatják fel. Kamatkiadások fedezik az állam által felvett belső és külső hitelek kamatköltségeit. Egyéb kiadások között jelentős elemek a központi beruházásokra fordított pénzösszegek, valamint a különböző tartalékok.

44 oldal

II. évfolyam 1. félév

Makroökonómia

Dr Molnár József

Költségvetési politika hatása a gazdasági szférákra: Bérek révén kiáramló jövedelem hatása: a fogyasztók jövedelme nő, megnő a végtermékek iránti kereslet, növekszik az alapanyag iránti kereslet, mely tova gyűrűződik a termelés területén. A kiinduló keresletnövekedés megsokszorozódó hatást vált ki. A fogyasztás megnövekedése következtében a fogyasztási egyenes párhuzamosan felfelé tolódik el. Ennek eredményeként a makrogazdasági jövedelem is növekszik és magasabb szint mellett alakul ki az egyensúlyi szint. C

C2 C1 ® Y0

Y1

Y

Y makrogazdasági jövedelem C makroszintű fogyasztás C1 makrofogyasztás bérfizetés előtt C2 makrofogyasztás bérfizetés után Állam beruházási tevékenységet hajt végre a vállalati szféra termelési eszközei iránti kereslet nő. Keresletnövekedés megsokszorozódik a gazdaságban. C, I

C+I1 C+I0 ® I1 I0 Y0 Y1

Y

Y makrogazdasági jövedelem I0 beruházási kiadások állami beruh.nélkül I1 állami beruházásokkal megnövelt beruházási kiadások 45 oldal

II. évfolyam 1. félév

Makroökonómia

Dr Molnár József

Kormányzati kiadások (G): G = CG + IG A kormányzati kiadások hatására a makrokereslet megnövekedik és a makrogazdasági egyensúly magasabb kibocsátási szint mellett teljesül. C, I, G

C+I+G C+I ® I1

Y0 Y1 Y2

Y

Y = makrogazdasági jövedelem I = beruházás C = makrofogyasztás G = kormányzati kiadás Mivel a költségvetési kiadások váltják ki a jövedelemnövekedést, ezért ezt a megsokszorozódó hatást költségvetési kiadási multiplikátornak nevezzük. Költségvetési kiadási multiplikátor nagysága a fogyasztási határhajlandóság (č) értékétől függ. Kiadási multiplikátor = 1/(1-č) Kormányzati kiadások hatása megegyezik a magánberuházási kiadások hatásával. A kormányzati kiadások növekedése révén az infláció veszélye megjelenik, mivel a kereslet növekedése gyorsabb, mint a kínálat növekedése. Kormányzati kiadásokat az állam adóbevételekből vagy hitelekből finanszírozhatja. Adóztatás hatása Makrogazdaságban a fogyasztás két elemből tevődik össze: autonóm fogyasztás (Co), és a jövedelemtől függő fogyasztás (č(Y)) Lakósság fogyasztási függvénye: C = Co + č(Y) Makrojövedelem fogyasztásra és felhalmozásra fordítódik: Y = C + I Fogyasztóknak a jövedelmükből kell kifizetniük az adókat, ezért az elkölthető jövedelem kevesebb: C = Co + č(Y-To) Y = Co + č(Y-To) + I 46 oldal

II. évfolyam 1. félév

1

Makroökonómia

Dr Molnár József

č

Y = (Co+I)------ - To -----1-č

1-č

A č/(1-č) hányadost adómultiplikátornak nevezzük, kifejezi, hogy egységnyi adónövekedés hány egységnyi jövedelemcsökkenést von maga után. Amennyiben a fogyasztási határhajlandóság értéke 0 < č T. Deficit nagysága (BD) = G - T A deficit csökkentésének módjai: - csökkenteni az állam kiadásait - növelni az adóbevételeket. Nem a költségvetés egyenlegének (deficit) nagyságától, hanem a deficit megszüntetésére tett lépésektől függ a költségvetési politika gazdasági hatása. Költségvetési arány: a költségvetési bevételek, ill. kiadások és a GDP viszonya. Kiegyensúlyozott költségvetés ugyanazt a jövedelemnövekedést csak a költségvetési arány erőteljes növekedése mellett biztosítja. Jövedelemtől függő adók makrogazdasági hatása: Jövedelemtől függő adók: T1 = zY Makrogazdasági kibocsátás: Y = Co + č(Y-zY) + I + G Makrogazdasági kibocsátás egyenlete: Y = (Co+I+G)*1/(1-1-z)č Kiadási multiplikátor jövedelemtől függő adózás esetében kisebb, mint fix adó alkalmazása mellett. Adókulcsok növelésével a multiplikátor értéke csökken, ezáltal csökken a makroszintű kereslet nagysága is. Állami kiadások hitelből történő finanszírozásának hatása a makrogazdaságra Értékpapírok kibocsátásának a makrogazdaság kínálati oldalára gyakorolt hatása: értékpapírok kínálata növekszik az értékpapírpiacon → kínálat növekedése következtében a papírok árfolyama esik → kamatláb az árfolyamokkal ellentétesen mozog, azaz nő → magánberuházások hozama a kamatlábakhoz képest alacsonyabb → csökken a beruházási kedv → makrokínálat nem növekedik. 48 oldal

II. évfolyam 1. félév

Makroökonómia

Dr Molnár József

Állami megrendeléseknek a keresleti oldalra gyakorolt hatása: kereslet növekedése változatlan kínálattal találkozik → árak emelkednek → reálpénzmennyiség csökken → kamatlábak tovább növekednek → magánberuházások tovább csökkennek. Deficitfinanszírozással megvalósított állami beruházások csökkentik a magánberuházásokat. Ezt a folyamatot kiszorítási hatásnak nevezzük. Költségvetési politika eszközei: - az automatikus stabilizátorok, - a diszkrecionális eszközök. Automatikus stabilizátorok: a költségvetés olyan bevételi és kiadási tételei, amelyek külön intézkedés nélkül anticiklikus, valamint stabilizációs hatást fejtenek ki. Stabilizáló hatás erősségét befolyásolja: - az adóhányad, - a fogyasztási határhajlandóság. A jövedelemingadozás által keletkező költségvetési hiányt automatikus deficitnek, a többletet automatikus szufficitnek hívjuk. Az állami beavatkozás automatikusan is anticiklikus jellegű, ha G autonóm és T = To + zY Diszkrecionális eszközök Az egyedi kormányzati intézkedéseket diszkrecionális eszközöknek nevezzük. Költségvetési politika főbb jellemzői A.) Jellege: Expanzív Eszközei: kiadások ↑ bevételek ↓ Alkalmazásának következménye: makrokereslet ↑ Alk. feltétele: erőteljes kapacitás-kihasználatlanság, rugalmas kínálat. B.) Jellege: Restriktív Eszközei: kiadások ↓ bevételek ↑ Alkalmazásának következménye: makrokereslet ↓ Alk. feltétele: teljes kapacitás-kihasználatlanság, rugalmatlan kínálat.

49 oldal

II. évfolyam 1. félév

Makroökonómia

Dr Molnár József

Monetáris politika az a pénzpolitika és annak gyakorlata, melynek elsődleges feladata a pénz- és tőkepiacon a pénz és hitel iránti kereslet egyensúlyának megteremtése, ezzel a gazdaság stabilitásának elősegítése. A monetáris politika keretében a forgalomban lévő pénzmennyiség (pénzkínálat) nagyságának szabályozása történik. Monetáris politika jellege szerint lehet: restriktív , expanzív. Restriktív monetáris politika a pénzmennyiség visszafogását szeretné elérni, míg az expanzív a pénzmennyiség növelése érdekében hoz különböző intézkedéseket. Monetáris politika vizsgálatánál az alábbi folyamat lépéseit kell számba venni: monetáris politika eszközeinek változása → pénzkínálat (MS) változása → összkereslet (YD) változása → egyensúlyi makrojövedelem (Ye) alakulása. Jegybank a jegybankpénz mennyiségén keresztül képes szabályozni a kereskedelmi bakpénz mennyiségét és ezáltal a forgalomban lévő összes pénzmennyiséget, azaz a pénzkínálatot. A pénzmennyiség szabályozására, a monetáris politika céljainak elérése érdekében kétszintű bankrendszer esetében a jegybank (monetáris hatóság) által alkalmazható eszközök: - kötelező jegybanki tartalék, - refinanszírozás, - kamatszabályozás, - rendkívüli hitelnyújtás szükséghelyzetben lévő pénzintézeteknek, - kötelező likviditási tartalék. Kötelező jegybanki tartalék Jegybanki tartalék az üzleti bankoknak a jegybanknál elhelyezett jegybankpénze. A jegybanki tartalék elhelyezése történhet szabad elhatározásból, ill. jegybanki előírás alapján. Kötelező tartalékráta a jegybanki tartalék és banki betétek aránya. Kötelező tartalék mértékének változtatásával a jegybank szabályozza a bankok pénzteremtési lehetőségét. Kötelező tartalékráta csökkentésével a bankok pénzkínálata nőtt, tehát fordított arányban áll egymással a kötelező tartalékráta és a bankok pénzkínálata. Refinanszírozás A refinanszírozás keretében a jegybank a pénzintézetek kihelyezhető pénzforrásait befolyásolja. Refinanszírozás formái: - értékpapírok viszontleszámítolása, 50 oldal

II. évfolyam 1. félév

Makroökonómia

Dr Molnár József

- refinanszírozási hitel nyújtása, - a nyílt piaci műveletek lebonyolítása. Értékpapírok viszontleszámítolás (rediszkontálás) : a pénzintézetek tulajdonában lévő értékpapíroknak a jegybank által történő megvásárlása. Nyílt piaci műveletek keretében a jegybank értékpapírt (jellemzően állampapírt), devizát vagy aranyat vesz vagy elad saját számlájára. Nyílt piaci műveletek alkalmazási feltételei: - megfelelő összegű és tömegű értékpapír állomány, - megfelelő nagyságrendű szabad banki likviditás, - jól működő elsődleges és másodlagos értékpapírpiac. Jegybanki kamatlábak: 1.) Jegybanki alapkamatláb. Alkalmazási területei: refinanszírozási hitelek, folyószámla hitelek. 2.) Jegybanki marginális kamatláb. Alkalmazása: likviditási hitelek. 3.) Preferenciális kamatláb. Alkalmazási területei: exportfinanszírozási hitelek, állami vagyon privatizációját elősegítő hitelek. 4.) Napi pénzpiaci feltételekhez igazodó kamatláb. Alkalmazása: nyílt piaci műveletek. Monetáris politika hatása az aggregált keresletre és az egyensúlyi jövedelemre Monetáris politika és a klasszikus tanok Azonos árszínvonal mellett a pénzkínálat növekedésével a makrokereslet nő. Mennyiségi pénzelméletből indul ki, alapegyenlete, amely Cambridge egyenlet néven ismert: M(1/k) = PY M = pénzmennyiség

Y = reáljövedelem

k = jövedelem azon hányada mely pénzforgalomban van 1/k = V = pénz forgási sebessége P = árszinvonal

51 oldal

II. évfolyam 1. félév

Makroökonómia

Dr Molnár József

Aggregált kereslet alakulása eltérő nagyságú pénzkínálat mellett P YD(M0) YD(M1)

P = árszinvonal Y = makrokibocsátás

→

M = pénzkínálat

Y Klasszikus közgazdaságtan szerint a pénzkínálat közvetlenül meghatározza az összkereslet nagyságát. A makrokínálati függvényt a következő egyenlet írja le: Y = f( K,L) Y= makrokínálat K= tőkeállomány L = munkaerőállomány Aggregált kínálat az árszínvonaltól független, a munkapiac egyensúlyi foglalkoztatási szintje által határozódik meg. Egyensúlyi makrojövedelem alakulása eltérő nagyságú pénzkínálat mellett P YD(M0)

P = árszinvonal D

Y (M1)

YD = makrokereslet YS = makrokinálat

→

M = pénzkínálat

Ys

Y

Ábrából látható, hogy az egyensúlyi makrojövedelmet csak az aggregált kínálat határozza meg. Klasszikusok modellje szerint a pénz semleges, mivel a pénzkínálat növekedése növeli ugyan az összkeresletet, de nem befolyásolja a foglalkoztatás szintjét és a makrokínálatot, csupán az árszínvonalat változtatja meg. Monetáris politika Keynes elméletében Változatlan árszínvonal mellett a pénzmennyiség növelése növeli a makrokeresletet. Aggregált kereslet alakulása eltérő nagyságú pénzkínálat mellett P YD(M0) YD(M1)

P = árszinvonal YD = makrokereslet

Po

M = pénzkínálat 52 oldal

II. évfolyam 1. félév

Makroökonómia

Y0 Y1

Dr Molnár József

Y

A pénzmennyiség növelése csökkenti a kamatlábat, ezáltal növeli a beruházási kedvet, aminek következménye a kereslet növekedése. Egyensúlyi kibocsátási szint alakulása eltérő nagyságú pénzkínálat mellett YD(M1) YS

P D

Y (M0)

P=árszínvonal M=pénzkínálat S

Y =makrokínálat YD=makrokereslet

Pe Po

Y0 Ye1

Y

Összefoglalva: Keynes elmélete szerint szükségszerű az állam gazdasági beavatkozása a költségvetési és monetáris politika alkalmazásával, mert ezekkel az eszközökkel befolyásolni lehet a foglalkoztatás szintjét, a makrojövedelem szintjét, az árszinvonalat. Monetarista tanítások a hetvenes években: hosszú távon nincs szükség expanzív monetáris politikát alkalmazni, mert ezáltal csak az infláció növekszik. Makrokibocsátás természetes növekedési üteméhez igazodó egyenletes, mérsékelt pénzkibocsátás a helyes.

53 oldal

II. évfolyam 1. félév

Makroökonómia

Dr Molnár József

5 GAZDASÁGI NÖVEKEDÉS

Gazdasági fejlődés: a társadalom gazdasági szférájának minőségi paramétereiben hosszú távon bekövetkező változások. Gazdasági növekedés: a társadalom nemzeti kibocsátásának a bővülése, azaz a nemzet anyagi gazdagodása. Gazdasági növekedés, ha egy nemzetnek nemcsak a termelése, hanem a termelési kapacitása is nő. Gazdasági expanzió: a termelés növelése a meglévő termelési kapacitások kihasználása révén érhető el, azaz adott termelési lehetőségek határgörbéjén belül növekszik a termelés. Gazdasági növekedésnél a kibocsátás növekedése a termelési kapacitások növekedéséből ered. Gazdasági növekedésről akkor beszélhetünk, ha a potenciális kibocsátási szint nő. Potenciális kibocsátás: az a kibocsátási szint, amelyet egy nemzet a rendelkezésére álló erőforrásállományának teljes és hatékony mértékű kihasználásával elérhet. Gazdasági növekedés mérése - bruttó vagy nettó mutatók, - hazai vagy nemzeti mutatók, - folyóáras vagy változatlan (összehasonlító) áras mutatók. Gazdasági növekedéssel kapcsolatban beszélhetünk nominális és reál növekedésről. Növekedéssel kapcsolatosan nem a növekedés abszolút nagysága, hanem a növekedés dinamikája hordoz számunkra hasznos információkat, ezért az abszolút adatokból növekedési rátát kell számolni. Növekedési ráta (a): a makrokibocsátási mutató (pl. GDP) valamely időszak alatt bekövetkezett növekményének ugyanezen mutató megelőző időszaki értékéhez történő viszonyítása. (Yt-Yt-1) / Yt-1= ay Gazdasági növekedés színvonala az egy főre eső összkibocsátással fejezhető ki: Növekedés színvonala = Y / N Mivel makrogazdasági egyensúly esetén az összkibocsátás és az összkövedelem megegyezik, ebből következik, hogy az egy főre jutó kibocsátás azonos az egy főre jutó jövedelemmel.

Gazdasági növekedés tényezői

54 oldal

II. évfolyam 1. félév

Makroökonómia

Dr Molnár József

A gazdasági növekedést sokféle gazdasági, társadalmi körülmény befolyásolja, alakítja. Ezeket a körülményeket két csoportba sorolhatjuk. Az egyik csoportba tartoznak azok a körülmények, amelyek függvényszerű kapcsolatban vannak a növekedéssel. Ezeket a gazdasági növekedés tényezőinek hívjuk. A másik csoportba tartozó körülmények és a növekedés között függvényszerű kapcsolat nem állapítható meg, de e körülmények nélkül nem jöhetne létre növekedés. Ezeket az elemeket összefoglalóan a gazdasági növekedés feltételeinek hívjuk. Gazdasági növekedés tényezői: - a kifejtett munka (L) - a gazdaság rendelkezésére álló tőkeállomány (K), - a természeti erőforrások ( ennek keretében a földterület (A)), - a technikai (műszaki haladás. Természeti erőforrások (termőtalaj, víz, ásványi kincsek) Gazdasági növekedés tényezői közül a munkának, a tőkének, a természeti erőforrásoknak fontos szerepet tulajdonítunk, de a növekedésnek nem ezek az elsődleges meghatározói. Technikai haladás az a termelési tényező, amelynek hatására a termelés állandó ráfordítások mellett is nő. Technikai haladás formái különböző szempontok szerint csoportosíthatók: A.) Megnyilvánulás szempontjából lehet: - megtestesült technikai haladás új gépekben, berendezésekben, általánosságban megfogalmazva jobb minőségű tőkejavakban jelenik meg. - meg nem testesült technikai haladás a munkafolyamat jobb megszervezésében, hatékonyabb irányításban jut kifejezésre. B.) Motivációja szerint lehet: - autonóm technikai haladás esetében a technikai haladást a saját törvényszerűségei szerint alakuló műszaki és tudományos fejlődés határozza meg. - indukált technikai haladás alatt a gazdasági, társadalmi vagy politikai körülmények által megkövetelt technikai haladást értjük. C.) Növekedési elméletek szerint lehet: - Exogén, ha a növekedési modellben külső adottságként szerepel a technikai haladás, azaz a termelési függvény külön változója. - Endogén, ha a technikai haladás nem külön változó, hanem az erőforrások hatékonyságának emelkedésében jelenik meg. Gazdasági növekedés típusai:

55 oldal

II. évfolyam 1. félév

Makroökonómia

Dr Molnár József

- Extenzív növekedésen azt értjük, hogy a termelés növekedését valamely termelési tényező mennyiségének növelésével érjük el. - Intenzív a növekedés, ha a kibocsátás növekedése a termelési tényezők adott mennyisége mellett következett be, ill. a termelési tényezők növekedési üteme kisebb, mint a kibocsátás növekedési üteme, azaz a termelési tényezők hatékonysága nőtt. Gazdasági növekedés feltételei Növekedés feltételei azok a körülmények, amelyek önmagukban nem vezetnek kibocsátáshoz, de nélkülük nem lehet termelni, tehát növekedni sem. Növekedés feltételei közül néhány: természetiföldrajzi környezet, piac, társadalmi-politikai feltételek, nemzetközi társadalmi-politikai feltételek, információ Keynesi elméleti alapokon felépülő növekedési modellek Tőkeigényesség (k) alatt az egységnyi jövedelem termeléséhez szükséges tőkeállomány nagyságát értjük (K / Y). Akcelerátor hatás a termelés növekedése és a beruházások alakulása közötti kapcsolatot fejezi ki. A termelés növekedésénél nagyobb mértékben növekedik a beruházási eszközállomány. 1. Domar növekedési elmélete Domar az egyensúlyi növekedés ütemét határozza meg. Feltételezi, hogy egyensúlyi növekedés mellett megvalósul a teljes foglalkoztatottság és a teljes kapacitáskihasználás. Kínálati oldal egyenlete: dYS = I*d Keresleti oldal egyenlete: dYD = 1/s*dI Beruházás átlagos hatékonysága: (d = dY / I) Egyensúly esetén a kínálat növekményének a kereslet növekményével meg kell egyeznie: dYS=I*d=1/s*dI=dYD Az egyenlet átrendezésével megkapjuk a beruházások növekedési ütemét, mely egyben az egyensúlyi növekedés üteme is: dI/I = s*d Beruházások egyensúlyi növekedési üteme egyenlő a megtakarítási hányad és a beruházások átlagos hatékonyságának szorzatával. Domari növekedési modellben a beruházások növekedése határozza meg a gazdasági növekedés folyamatát. A beruházások nyomán nő a termelés kapacitása, de egyben nő a kihasználásához szükséges kereslet is. A teljes kapacitást biztosító növekedésnél a termelés (s*d) ütemben növekszik. A Domar féle egyensúlyi növekedés időben mindaddig fennmarad, amíg a megtakarítási hányad (s) és az átlagos beruházási hatékonyság (d) időben nem változik.

56 oldal

II. évfolyam 1. félév

Makroökonómia

Dr Molnár József

2. Harrod növekedési elmélete Háromféle növekedési ütemet különböztet meg. Biztosított egyensúlyi növekedési ütem az a növekedési ütem, amely mellett a beruházási szándék és a megtakarítási szándék egyensúlyban van és az összkereslet együtt nő az össztermeléssel. Tőkeigényesség-koefficiens (Cr) = ICOR mutató kifejezi, hogy egységnyi jövedelemnövekmény mekkora beruházásigényt hoz létre. Egyensúlyi növekedési ütemet a megtakarítási hányad és a tőkeigényesség határozza meg. Gazdasági növekedés tényleges üteme (G) Tényleges növekedési ütem a megtakarítási hányad és a tényleges tőkekoefficiens (C'r) hányadosával egyenlő. Ha G>Gw az összkereslet egyre inkább túlszárnyalja az össztermelést, a termelés egyre elégtelenebbnek bizonyul a kereslethez képest, mert túl nagy ütemben fejlesztették. Ha G