2005-9-b. Sharon Kendrick - Női Fortély

Sharon Kendrick

Női fortély

(Júlia KSZ 2005 09 b.)

Sharon Kendrick Női fortély

Molly soha nem felejtette el első nagy szerelmét, Dimitri Nicharost. Amikor a férfi sok évvel később beköltözik a szomszéd házba, a lány sejti, hogy ezúttal sem tud majd ellenállni neki. Ugyanúgy kívánja Dimitrit, mint régen, de azóta tanult a hibáiból, és sokkal kimértebben viselkedik. A férfit azonban, aki az elején kifejezetten ellenzi a kötöttségeket, egyre jobban zavarja ez a furcsa, felemás kapcsolat...

1

Sharon Kendrick

Női fortély

(Júlia KSZ 2005 09 b.)

1. FEJEZET A lágy férfihang hallatán Molly döbbenten lerakta a tollat, és a sarkig tárt ablakra meredt. – Nato, Zoe! – folytatta a hang. – Maressi! Minden kétséget kizáróan görögös kiejtése volt. Molly összerezzent, de aztán összeszedte magát. Az, hogy hajdanán volt egy görög szeretője, még nem jelenti azt, hogy minden alkalommal borzongania kell, ha görög beszédet hall, nem igaz? Aztán megint megszólalt a hang. Ezúttal a férfi felkacagott, Molly pedig megdermedt. Minden ember máshogy nevet, ugye? A beszédhangok változhatnak, s egyesek nagyon hasonlítanak egymáshoz. A nevetés viszont más kérdés. Ez a nevetés pedig mélyen eltemetett emlékeket hozott felszínre Mollyban. Dobogó szívvel lépett oda az ablakhoz. Igazából azt várta, a látvány majd meggyőzi róla, hogy ostobán viselkedik. Ám amikor megpillantotta a fekete hajú férfit, aki épp a bőröndjét emelte ki egy kocsiból, korántsem nyugodott meg. De hát mit várt? Hogy az ilyen hangú pasasok szőkék? Mert ugye, ha görög – ami pedig biztos –, akkor egyértelműen fekete hajúnak, barna bőrűnek és izmosnak kell lennie. A férfi becsapta az ajtót, majd a lány ablaka felé nézett, mintha megérezte volna, hogy figyelik. Molly gyorsan hátrább lépett. Mit fog róla gondolni a fickó? Hogy ő is csak egy kíváncsi szomszédasszony, aki a függöny mögül lesi az újonnan beköltözőket? Szíve azonban még akkor is összeszorult az aggodalomtól, amikor a szomszéd ház ajtaja becsukódott. És amikor visszament az asztalhoz, észrevette, hogy remeg a keze. Felejtsd el! – mondta magának. Vagy nyugodj meg végre! Ezt fogom tenni, határozta el elszántan, majd folytatta a jegyzetelést. Dimitri letette a bőröndöt az előszobában, miközben a lánya hangosan lelkendezett a tágas helyiségek és a jellegzetes angol hátsó kertre néző, óriási ablakok láttán. – Csinos kis ház, nem? – Csodaszép, papa! – Kiválasztod a szobádat? Zoe játékosan elhúzta a száját. – Bármelyiket választhatom? Dimitri szája elnéző mosolyra húzódott, mely meglágyította markáns vonásait. – Igen, bármelyiket – nyugtatta meg, aztán hanyagul válogatni kezdte az előszobaasztalon feltornyozott postát. Főként számlák és reklámpapírok érkeztek – meg egy nagyméretű, drága külsejű boríték „Az új lakóknak" felirattal. Dimitri elfintorodott, és bontatlanul visszadobta az egész kupacot az asztalra. A következő órát a bőröndök kicsomagolásával töltötte. Mivel gyakran utazott, hatalmas gyakorlata volt az ilyesmiben. Éppen betette a számítógépet a dolgozószobának szánt helyiségbe, amikor csöngettek. Egyetlen üzlettársa sem jönne ide. Van néhány barátja a belvárosban, de azokat csak akkor tervezte felhívni, miután már berendezkedtek. Tehát csakis egy szomszédról lehet szó, aki látta, hogy Zoéval megérkeznek. Remélte, hogy az első kíváncsiskodót nem fogják hordákban követni a többiek, bár ez valószínűleg csak vágyálom. Mindennek megvan a maga ára, és ő tudatosan választotta ezt a házat, főként Zoe kedvéért. A szomszédok olyan biztonságot adnak, amit a szállodákban hiába keresne az ember. A hátrányuk viszont az, hogy néha nem lehet tőlük megszabadulni. Márpedig Dimitri Nikárosz senkit sem engedett közel magához. Lebaktatott a lépcsőn, és hűvös mosollyal nyitott ajtót. Úgy tervezte, kedvesen üdvözli az illetőt, majd amilyen gyorsan lehet, el is köszön tőle. Mosolya azonban szertefoszlott, amikor meglátta az ajtó előtt álló magas, szőke nőt, aki egy üveg borral a hóna alatt döbbenten meredt rá. Eltartott egy ideig, amíg Dimitri rájött, kihez van szerencséje, s most már ő is hitetlenkedve bámult. – Ó! – mondta a nő. Dimitri könnyedséget erőltetett magára. Időre lesz szüksége, hogy átgondolja a dolgokat, de addig is lazán viselkedik majd. Ezt már az évek során megtanulta. Soha nem mutatta ki az érzelmeit. Rezzenéstelen arccal figyelte a nőt. – Helló! – mondta végül halkan, mintha egy idegennel beszélne. De hát az is, nem igaz? És talán mindig is az volt. Molly meredten viszonozta a pillantását, gyorsabban lélegzett. Elgyengítette a döbbenet. Szóval tényleg Dimitri az. Felbukkant egy múltbeli férfi – a múltbeli férfi – még mindig olyan vonzerő árad belőle, mint

2

Sharon Kendrick

Női fortély

(Júlia KSZ 2005 09 b.)

hajdanán. Ő pedig most is áldozatául esik ennek a vonzerőnek, és elbűvölten nézi, mintha még soha nem látott volna férfit. Dimitri bőre aranylóan csillogott, sötét szeme megvillant. Most még izmosabb volt, mint korábban, és más harmincas férfiakkal ellentétben nem volt pocakja vagy dupla tokája. Nem, határozottan edzettnek látszott, izmai kirajzolódtak a vászoning alatt. Fekete haja rendezettebben állt, mint egykor, s kissé őszült a halántékánál. A szája viszont a régi volt: szépséges és érzéki. A szeme azonban elárulta, hogy sok minden megváltozott. Akkoriban sugárzott belőle valami – nem a szerelem, bár Molly arra vágyott volna igazán, hanem az a bizonyos erőteljes, őrületes vágyakozás. Most viszont ugyanez a szempár hidegen villant, semmit nem árult el a férfi érzéseiből. Molly mélyet lélegzett. – Dimitri? – nyögte ki. – Tényleg te vagy az? A férfi kérdőn felvonta a szemöldökét. Legalább annyira örült neki, hogy a lány kényelmetlenül érzi magát, mint annak, hogy újra látja. Mindig is szívesen nézett erre a nőre, mert igazán különleges volt. Külseje tökéletes, szőke haja napszítta, kék szeme pedig hűvösen villant, bár Dimitri átélte már, hogy sötétre festi a szenvedély. Tudatosan kivárt a válasszal, mivel a kérdés úgyis szónoki volt, és inkább szemügyre vette Mollyt. Micsoda test! Természetesen egy kicsit megváltozott. Annak idején olyan karcsú volt, hogy attól félt, összetöri szeretkezés közben. Csípője még mindig keskeny, melle azonban kicsit kikerekedett, és Dimitrinek nehezére esett közömbös arcot vágni. – Talán van egy ikertestvérem – gúnyolódott. – Mit gondolsz? Mihelyt a férfi megszólalt, Molly minden kétsége eloszlott. Tudta, hogy két lehetősége van: vagy továbbra is meredten bámulja a fickót, vagy megpróbál önmaga lenni – az az okos, sikeres, független nő, akivé lett. Mosolyt erőltetett az arcára. – Te jó ég! – kiáltott fel mesterkélt meglepetéssel. – El sem tudom hinni! – Én sem – válaszolta Dimitri halkan, s pillantása a lány kezére vándorolt. Nem látott rajta jegygyűrűt. Ez talán azt jelenti, hogy szabad? Hogy megkaphatja? – Rég volt. Túl régen, és mégsem eléggé. Mert ennyi év után Molly miért gyengül el a hajdani szeretőjének látványától? Nagyot nyelt, szinte lehengerelték a feltörő emlékek. Dimitri, amint a puha homokban szereti... – Mit keresel itt? – kérdezte. – Itt lakom. – Hogyhogy? Mielőtt azonban a férfi válaszolhatott volna, valaki megszólalt mögöttük görögül. Egy nő. Molly azonnal visszatért a valóságba. Hát persze hogy nővel érkezett! Talán még gyerekei is vannak. Ezeket a sorházakat általában családok bérlik ki. Nem is számított rá, hogy Dimitri egyedül van. Akkor meg miért szorul össze fájdalmasan a szíve? A következő pillanatban már kábultan bámulta a lépcsőn lefelé tartó fiatal nőt, aki lassan közeledett hozzájuk. Csillogó fekete haja lágyan hullott apró, feszes mellére, a póló és a farmer kiemelte karcsú, szinte fiús alakját és hosszú lábát. Az arca tökéletes volt. Szeme fekete, szája érzéki. Mollynak nehezére esett közömbös arcot vágnia. Annyira fiatal ez a nő, hogy csaknem... Talán Dimitri is bukik az olyan ifjú hölgyeményekre, akik akár a lányai is lehetnének? – Apa? Tehát mégis a lánya. Molly gyorsan utánaszámolt, miközben Dimitri görögül mondott valamit. A lány tizenhét-tizennyolc évesnek látszott. Ez viszont azt jelentené... Molly megrázta a fejét. Most már semmit nem értett, mert ezek szerint Dimitrinek már akkor volt egy lánya, amikor együtt jártak. De ez lehetetlen. Vagy ekkorát kell csalódnia benne? Legszívesebben elmenekült volna, mégsem mozdult. Ott állt, borosüveggel a kezében, s némán siratta utolsó elveszett illúzióit. A lány közben odaért hozzájuk. Dimitri kényelmetlenül feszengett. Molly ugyan igyekezett közömbösnek látszani, ám a férfi leplezetlen elégtétellel követte nyomon arckifejezésének változásait. Teljesen új volt számára a helyzet, hogy végre egyszer tehetetlennek látja Molly Garciát. – Zoe – mosolyodott el –, vendégünk van. – Azzal kérdőn Mollyra nézett. Annak még mindig nehezére esett a beszéd. – A szomszédban lakom – bukott ki belőle végül. – Láttam, amikor érkeztek, és ezt hoztam a szíves fogadtatás jeleként. – Elhúzta a száját, miközben felemelte az üveget. A lány viszont mosolyogva elvette az ajándékot. Közben finom szemrehányással nézett apjára.

3

Sharon Kendrick

Női fortély

(Júlia KSZ 2005 09 b.)

– Milyen kedves magától! – felelte enyhe akcentussal. – Nem akar beljebb kerülni? Csak azt ne! – Nem, nem, én... – De, kérem – mondta Dimitri kedvesen. – Ragaszkodom hozzá! Molly észrevette szemének gúnyos villanását. Hogy merészeli? Hát egyáltalán nincs benne tapintat? Nem érti, hogy rosszulesne neki, ha találkoznia kellene a feleségével? De persze mit lehet tudni. Talán Dimitrinek nem is annyira különleges ez a helyzet. Vajon hány nő van a világon, aki nem képes ellenállni neki? Aztán feltűnt, hogy Dimitri be sem mutatja a lányának. Talán már a nevét is elfelejtette? Ezek szerint nem is mesélt neki a kapcsolatukról – amin persze Molly nem is csodálkozott. Mit is mesélhetett volna? Hogy egykor szerelmesek voltak egymásba? Ez valóban közhelynek hangzik, pedig egyáltalán nem volt az. Vagy ennyi éven át hazudott magának, és azt képzelte, hogy a szerelmük mindkettejük számára különleges élmény volt, ami egyszerűen rossz véget ért? És mégis mennyi idős lehet Dimitri lánya? Az biztos, hogy legkésőbb akkortájt foganhatott, amikor Molly elhagyta a szigetet... Alig bírta összeszedni a gondolatait. Talán ezért érzi úgy, hogy ha átlépné a küszöböt, az olyan lenne, mintha egy oroszlán barlangjába sétálna be. Néhány emléket jobb, ha nem bolygat meg az ember. Megrázta a fejét, és viszonozta Dimitri gúnyos pillantását. – Nagyon kedves magától, de sajnos dolgoznom kell. A férfi drága aranyórájára nézett. – Négykor? – érdeklődött. – Váltott műszakban dolgozik? Szóval még mindig pincérnőnek hiszi? – Itthon dolgozom – jelentette ki Molly, bár a következő pillanatban megbánta ezt a kijelentést, mert a férfi szemébe érdeklődő kifejezés költözött, s hirtelen nagyon is védtelennek érezte magát. – Kérem – mondta a lány, és kezet nyújtott a vendégnek. – Biztosan nagyon udvariatlannak talál minket. Én Zoe Nikárosz vagyok, ő pedig az apám, Dimitri. – Molly – felelte a nő, nem lévén más választása. – Molly Garcia. – Megrázta Zoe kezét, aztán gyorsan elengedte. Ám ekkor Dimitri furcsa mosollyal megragadta a csuklóját, és gyengéden megszorította. Kívülről akár kézfogásnak is tetszhetett a dolog, Molly azonban rögtön érezte az izgató bizsergést. – Helló, Molly! – szólt most a férfi. – Dimitri vagyok. Hangjának csengése elgyengítette, s a nő kíváncsi lett volna rá, vajon sejti-e Dimitri, milyen hevesen ver a szíve. Megpróbálta elhúzni a kezét, a férfi azonban csak akkor engedte el, miután hosszan a szemébe nézett. Molly rájött, hogy csak őt kerítették hatalmába az emlékei, Dimitrit viszont láthatólag mulattatja a helyzet. Persze miért érezne bármit is? Jó, hogy a férfi egyáltalán emlékszik rá. – Mindössze koccintani akartam egyet a megérkezés örömére. Remélem, mindannyian jól fogják itt érezni magukat. Dimitri hallotta, hogy megnyomja a mindannyian szót. Ez érdekes lesz, gondolta. Sőt nagyon érdekes. – Biztosan jól fogjuk érezni magunkat – felelte udvariasan. Tekintete levándorolt a nő mellére, amely átsejlett a sápadt kék selyemblúz alatt. – Nagyon szép itt. Régen nem történt már meg, hogy egy férfi így nézett rá. Molly megint érezte azt a bizonyos bizsergést – mintha a teste most ébredne mély álmából. El kell tűnnie, mielőtt ezt Dimitri is észreveszi! Persze lehet, hogy már késő. – Tényleg mennem kell – jelentette ki. – Köszönjük a bort – felelte halkan a férfi. – Nem akar egyszer benézni, amikor nem kell dolgoznia? – Szívesen – vágta rá vidáman a nő. Hazudott, és ezt mindketten tudták.

4

Sharon Kendrick

Női fortély

(Júlia KSZ 2005 09 b.)

2. FEJEZET Amikor Molly hazaért, megpróbálta bebeszélni magának, hogy egyszerűen csak túlreagálja a dolgot. Hiszen mindössze annyi történt, hogy összefutott egy régi szerelmével – kissé cinikusabb beállítottságú emberek az ilyesmit ifjúkori rajongásnak minősítenék. Az, hogy Dimitri beköltözött a családjával a szomszédos házba, csak a véletlen műve. Nem olyan borzasztó a helyzet. Ám az az elképzelés, hogy egyszerűen visszamenjen a dolgozószobába, és folytassa a jegyzetelést, körülbelül olyan vonzó volt számára, mint hogy bikinit húzzon, és kifeküdjön a kert végébe. Mert most már állandóan Dimitri szeme előtt lesz. Persze nem kell, hogy érdekelje az ilyesmi. Az efféle dolgok egyszerűen megtörténnek, ezt meg kell tanulni elfogadni. Mint ahogy azt is, hogy Dimitri nős ember. Pedig ez bántotta, mégpedig sokkal jobban, mint amennyire bevallotta magának. Úgy tett tehát, mintha nem változott volna semmi. Kávézni és moziba ment egy barátnőjével, éjszaka viszont minduntalan fölébredt, s az órára pillantva azt latolgatta, mikor virrad meg végre. Másnap, amikor csöngettek, elfintorodott. Vagy a hatodik érzéke, vagy a női megérzés súgta neki, kit talál majd az ajtó előtt. Nem is tévedett. Áthatóan nézett az új szomszéd kifürkészhetetlen fekete szemébe. – Dimitri – szólalt meg gyanakodva. – Molly – utánozta a hanglejtést a férfi. – Zavarok? A lány a fejét rázta. – Tulajdonképpen nem. – Nem dolgozol? – vonta föl a szemöldökét Dimitri. – Pillanatnyilag nem. – S a férfi kérdő tekintete láttán hozzátette: – Írok. – Regényt? Molly megint megrázta a fejét. – Útikönyveket és cikkeket, de ez most nem fontos. Hallgass ide, Dimitri! Nem tudom ugyan, mit akarsz, mindenesetre kicsit meglep, hogy itt talállak. A férfi szeme gúnyosan villant. – Pedig tudhattad volna, hogy átjövök. Igen, tudta is. – Valami különleges céllal jöttél? – Nem gondolod, hogy beszélnünk kellene? – Miről? – Ugyan már, Molly! – feddte meg a férfi. – Rengeteg ki nem mondott dolog van köztünk, nem igaz? Szerintem nem tehetünk úgy, mintha nem történt volna semmi. Vagy köszönés nélkül menjünk el egymás mellett az utcán, mint két idegen? – Miért ne? – Mert az életben egyszerűen nem így mennek a dolgok. – Hát nem. – Kíváncsi volt, vajon a férfi felesége tudja-e, hogy Dimitri átjött hozzá. Bár persze ez egyesegyedül az ő dolguk. És Dimitrinek igaza van, valóban lenne itt néhány megválaszolatlan kérdés. És talán tényleg beszélniük kellene, hiszen ezek szerint mostantól gyakran látják majd egymást. – Gyere be! – Hűvösen csengett a hangja, bár egyáltalán nem érezte magát nyugodtnak. – Köszönöm – felelte halkan Dimitri. Nem számított rá, hogy ilyen könnyen fog menni. Bár Mollyval mindig minden olyan egyszerű volt. Sőt annak idején szinte egy pillanat alatt elcsábította, holott a férfiúi önérzetének kifejezetten jót tett volna, ha a lány kicsivel több ellenállást tanúsít. Figyelte Molly udvarias mosolyát, s rögtön látta rajta, hogy a látszólagos megközelíthetetlensége csak álca. Hiába tesz úgy, mintha mindegy volna, beszélgetnek-e, vagy sem. Persze nyilván van más férfi az életében, hiszen csodaszép nő. Egy másik férfi, akit talán annyira szeret, mint ahogy valaha őt szerette. Amikor Dimitri belépett a házba, a lány feszes fenekének látványa felszínre hozott benne néhány emléket, a teste pedig azonnal válaszolt ezekre az emlékképekre. Molly ezzel szemben magabiztosnak látszott, amitől az ő vágyai egyre csak erősödtek. Hosszú, forró volt a nyár Pondikin – egy nyár teli fékezhetetlen szenvedéllyel. Azon a nyáron Molly az összes férfit megvadította a munka közben viselt rövid vászonruhácskákkal vagy a falatnyi bikinivel a strandon. Dimitri élvezte azt az érzést, hogy csak ő láthatja meztelenül és gátlástalanul a lányt, ebben viszont később csalódnia kellett.

5

Sharon Kendrick

Női fortély

(Júlia KSZ 2005 09 b.)

Tényleg irtózatosan ostoba voltam, gondolta most keserűen. Már maga az emlék is haragot ébresztett benne, de megfogadta, hogy ez volt az első és egyetlen alkalom, hogy ekkorát kelljen csalódnia egy nőben. Molly most visszafordult hozzá. Elhatározta, hogy nagyvilági nőt alakít majd, bár inkább ugyanannak a hiszékeny kislánynak érezte magát, aki akkoriban volt. – Éppen kávét főzök. Te is kérsz? Dimitri elmosolyodott. Hogy megváltozott minden! Annak idején Molly szinte letépte róla a ruhát, amint meglátta. Ki gondolta volna akkor, hogy egy napon hűvösen kávéval kínálja majd? – Miért is ne? A lány úgy érezte, idegen a saját házában, amikor Dimitri követte a konyhába, és leült az egyik bárszékre. Persze a férfi mindig is nagy hatással volt rá. – Most is feketén iszod? Dimitri csibészesen mosolygott. – Ó! Tehát még emlékszel rá. Molly kissé remegő kézzel töltötte ki a kávét. Persze hogy emlékszik! Furcsa, hogy az iskolában a logaritmustól a francia rendhagyó igékig mindent megtanítanak az embernek, s mégis annyi mindent elfelejtünk. Hogyan is emlékezhet ennyi részletre egy férfival kapcsolatban, akivel egykor szenvedélyes viszonya volt? – Ne magyarázz bele túl sokat, Dimitri! Tudom, hogy Görögországban mindenki feketén issza a kávét – vágta rá, miközben még egy csészéért nyúlt. A férfi viszont azt kérdezte magától, vajon mire emlékszik még Molly. Emlékszik-e az ő meztelen bőrének tapintására, testi erejére, miközben újra meg újra magáévá tette őt? Emlékszik-e még annyira, amennyire ő? Soha egyetlen nő nem kábította el így, s bár akkor élvezte ezt az érzést, utána szégyenkezett miatta. Molly odaadott neki egy bögrét, és gyűlölte magát, amiért nem bír fesztelenül viselkedni a férfi közelében. Hosszú ideig vágyakozott arra, hogy megint mellette legyen, most viszont, amikor a férfi újra felbukkant az életében, furcsán érezte magát. Egy pillanatra lehunyta a szemét. Félt, de nem tudta, miért. – Tessék. – Köszönöm. – Dimitri nem nyúlt a bögre után, inkább a háziasszonyt bámulta. A lány fehér virágmintás pólót és rövid farmerszoknyát viselt. Mezítláb volt, lábkörmei rózsaszínre lakkozva. A férfi szája kiszáradt a sóvárgástól. Egyes nők már a létezésükkel is megőrjítik a férfiakat, és Molly Garcia feltétlenül közéjük tartozik, állapította meg. – Legelteted rajtam a szemed – mondta a lány halkan. – Igen. Ahogy minden férfi. – De azok nem ennyire nyíltan teszik. – Ó! – Dimitri elmosolyodott. – Én viszont görög vagyok, és mi nem szégyellünk nyíltan hódolni a szépségnek. Molly persze erre is emlékezett, meg arra, hogy mindez mennyire elbűvölte. Mert a férfi ezt nem csupán a nők esetében mutatta ki, hanem egy jó vacsoránál, egy kuncogó kisbaba láttán, vagy egy csodaszép naplemente esetén. A görög férfiak nyíltan élvezik az élet szépségeit. Dimitri elfordította a tekintetét, és inkább a helyiséget vette szemügyre. – Szép ez a ház. – Igen, az. – Mollynak nehezére esett az összpontosítás, de összeszedte magát. – Te viszont nem azért jöttél, hogy a házról beszéljünk. És nem is azért, hogy így bámulja. Rögtön eszébe juttatja, milyen közel álltak egymáshoz valaha. – Nem. – Vendége továbbra is bámészkodott. Semmi sem utalt rá, hogy férfi is lakna itt. – Férjnél vagy? – Igen, de elváltam. – Aha. – Dimitrit diadalérzés kerítette hatalmába. – Nos, manapság ez már nem rendkívüli dolog. A kijelentés bűntudatot ébresztett Mollyban. Vagy talán a férfi pont ezt akarta elérni? Hiszen ismeri Dimitri véleményét a családi béke fontosságáról! A férfi mindig is elítélte a számára idegen, könnyed életformákat. A következő kérdés már nem volt meglepő. – Van gyereked? – Nincs. – Molly szórakozottan kavargatta a kávéját. Ránézett vendégére. Eddig ő kérdezett, most végre rajta a sor. – Neked csak Zoe van? Dimitri bólintott. – És a feleséged? Nem fog rajta csodálkozni, hogy egyszerűen csak idejössz? Vagy tud rólunk?

6

Sharon Kendrick

Női fortély

(Júlia KSZ 2005 09 b.)

– Rólunk? – visszhangozta a férfi. – Mit kellett volna tudnia? Hogy szerelmesek voltunk, amíg csak az utadba nem akadt egy jobb férfi? Jobb férfi? Mintha lenne nála jobb! – Valaki, akibe fülig beleszerettél, és kiélhetted vele a vágyakat, amelyeket én keltettem életre benned – folytatta a férfi könyörtelenül. Még jól emlékezett annak a férfinak a meztelen mellkasára és Molly kigombolt ruhájára. A férfi birtokló kezére, amely a lány csípőjén nyugodott. És ettől ismét életre kelt benne a múlt, s most már arra is emlékezett, hogy akkor rombolni lett volna kedve. – Jó szerető volt, Molly? Volt olyan jó, mint én? A lányt még ma is sértette, hogy Dimitri ennyire igazságtalanul bánik vele. És bár szíve szerint védekezett volna, nem tette, mert már nem jelentett semmit az egész. Viszont talán alkalma nyílik rá, hogy megtegye azt, amit a férfi annak idején nem engedett neki: elmondhatja az igazságot. – Szóval tényleg azt hiszed, hogy aznap este lefeküdtem Jamesszel? – Jamesszel – ismételte gúnyosan Dimitri. – Nocsak! Nem is tudtam, hogy így hívták. – Fekete szeme villogott. – Természetesen ostoba gondolat feltételezni, hogy a barátnőm megcsal, ha rajtakapom egy másik férfival az ágyban, nem igaz? Hogyan is jutnék erre a következtetésre? Ismertelek jól, Molly. Tudtam, mennyire jó szerető vagy. Soha nem találkoztam még ilyen erotikus nővel. Van értelme megmondani neki, hogy őt szerette? Hogy őmiatta érezte magát lehengerlőnek és különlegesnek? A szex Dimitrivel olyan természetesnek és életfontosságúnak tetszett, mint maga a lélegzés. Akkoriban gondolni sem tudott volna rá, hogy más férfival kerüljön ilyen bensőséges kapcsolatba. – Meguntál? – érdeklődött a férfi. – Ezért vetetted magad annak az amerikainak a nyakába, ezért feküdtél le vele? Vagy csak ki akartad próbálni az újonnan szerzett képességeidet? Molly még mindig úgy érezte, hogy meg kell győznie a férfit. – Soha nem nyúltam hozzá – suttogta. – És ő se hozzám... legalábbis nem úgy, ahogy gondolod. Dimitri jól emlékezett rá, ahogy a lány széttárt meztelen lábakkal fekszik az ágyban. Életében először volt féltékeny, és ez rettenetesen nyugtalanította. – Mire gondoltam volna? Végtére is melletted aludt. – De nem történt semmi! – Aha – vigyorodott el kegyetlenül Dimitri. – Akkor mi volt a helyzet? Csupa fül vagyok. – Csak megvigasztalt. – Megvigasztalt? – A férfi felnevetett. – Hála istennek! Nekem is szép lányokat kellene vigasztalnom. Nemes lovagnak érezhetném magam! Mollynál hirtelen betelt a pohár. Dimitri az ő házában van, és mégis a megszokott, lekezelő modorában beszél vele. Szemrehányást tesz neki, ő meg itt védekezik ahelyett, hogy ő is megmondaná a magáét. – Igen, megvigasztalt – ismételte a férfi szemébe nézve. – Mert megtudtam az igazságot Malantháról. Dimitri megdermedt. Csak sötét szeme maradt továbbra is eleven. – Pontosan mit tudtál meg róla? – érdeklődött halkan. – Hogy neki ígértek! Akkor tudtam meg, hogy számodra pusztán futó kaland voltam, ráadásul csak egy a sok közül. Láttalak benneteket együtt. Aznap este tudtam meg, amit mindenki más tudott a szigetlakók közül: hogy Malanthát fogod feleségül venni – tette hozzá, bár e szavak nem tükrözték híven az akkori érzéseit. Mert akkor úgy érezte, menten megszakad a szíve. Az első szerelem, az első szerelmi bánat. És nem azt mondják, hogy az első pofon fáj a legjobban? Mindenki azt bizonygatta neki, hogy a fájdalom majd elmúlik, a sebek begyógyulnak. És tényleg begyógyultak. Hegek viszont maradtak utánuk. Tettetett vidámsággal nézte a férfit. – Mi lett Malanthával? – kérdezte. A férfi hallgatott – mintha egy örökkévalóság telt volna el. – Elvettem feleségül. Mollynak kellett egy kis idő, mire felfogta a kijelentés horderejét. És bár számított erre a válaszra, nem ezt akarta hallani. Titkon ugyanis azt remélte, hogy tévedett. Hogy a férfit nem ígérték Malanthának. Vagy Malanthát nem ígérték neki, vagy Dimitri megváltoztatta a véleményét. Így tulajdonképpen az egész dolog még rosszabb – vagy talán mégsem? Egyszóval nem tévedett. Hiába szenvedett és töprengett utána éjszakákon át, hogy hátha hamis következtetésekre jutott a hallottak alapján, nem csalta meg az ösztöne. Nagyot sóhajtott. – Nem kellene akkor inkább mellette lenned? – érdeklődött hűvösen. – Bizonyára nem lelkesedik azért, hogy nálam kávézgatsz.

7

Sharon Kendrick

Női fortély

(Júlia KSZ 2005 09 b.)

– A feleségem meghalt – mondta Dimitri egyenesen. Egy pillanatig mindketten hallgattak. Mollyt úgy megrázták a hallottak, hogy szóhoz sem jutott. Meghalt? Döbbenten meredt a férfira, de azonnal kiolvasta a választ a szeméből. – Nagyon sajnálom – suttogta. – Mikor... történt? – Amikor Zoe még kisbaba volt. – Te jó ég! Ez borzalmas! Dimitri a fejét rázta. Nem kért a nő sajnálatából. Úgyis túl késő már, nincs semmi értelme. Viszont akarja őt, döbbent rá hirtelen. Mindig is kívánta, és most is vágyik rá. Hozzá akar bújni, hogy mindent elfelejtsen maga körül. Selymes szőke haját a mellkasán akarta érezni. Nem is találhatott volna rá alkalmatlanabb pillanatot, mégsem tudta elnyomni magában a feltörő vágyat. – Régen történt. Már a múlté. – Mennyi idős Zoe? – kérdezte Molly hirtelen. Dimitri összeráncolta a homlokát. – Tizenöt. – Akkor Malanthát nem sokkal az elutazásom után vetted feleségül, ugye? – Molly meg sem várta a választ. – Hát persze. – Most a férfi szemébe nézett. – Csak egyet mondj meg, Dimitri: akkor is lefeküdtél vele, amikor velem jártál? A férfi szemébe jeges kifejezés költözött, és lenézően elhúzta a száját. – Természetesen nem. Malanthát arra nevelték, hogy szűzen menjen férjhez. Ezt persze sértésnek szánta, s a lány annak is fogta föl. Legszívesebben megmondta volna hívatlan vendégének, hogy igya ki a kávéját, és távozzon, de valójában pont az ellenkezőjét kívánta. Legszívesebben a karjába zárta volna a férfit, mintha nem telt volna el azóta annyi év. – Most mit tegyünk? – vetette fel a kérdést, és maga is elcsodálkozott, milyen nyugodtan cseng a hangja. – Még csak azt sem mesélted el, miért vagy itt, és meddig maradsz. Vagy hogy miért költöztetek ide. Szemében kérdő kifejezés ült, s Dimitri halkan felnevetett. – Azt hiszed, nyomoztam utánad? Azt hiszed, rájöttem, hogy itt laksz, és bevetettem magam a szomszédba? Amikor ezt meghallotta, a lány maga is belátta, milyen képtelen ez a feltételezés. – Szóval csak elképesztő véletlen? Elképesztő? Dimitri a maga részéről nem látta annyira szörnyűnek a dolgot. A nő, aki elhozta neki a földi mennyországot, egyszeriben a szomszédja lett. Gondolataiba merülten simogatta a bögre peremét. Ha a sors alkalmat kínál neki, hogy újra átélhesse az akkori gyönyöröket, ugyan miért is ne ragadná meg? Mereven bámulta Mollyt, és azon töprengett, vannak-e egyáltalán ilyen véletlenek. Hitelen eszébe jutott, hogy épp a lány mesélte neki Hampsteadről, milyen szép vidék. Talán annyira beleivódott a tudatalattijába Molly elragadtatott leírása, hogy ösztönösen e mellett a környezet mellett döntött? Akarata ellenére kihívta volna maga ellen a sorsot? – Csak néhány hétig maradok – mondta végül megfontoltan. – Zoe nyári tanfolyamon vesz részt, én pedig elkísértem. Molly elgondolkodott. Pár hétig. Az nem egy örökkévalóság. Nem lesz nehéz gondoskodnia róla, hogy ne keresztezzék egymás útját. Már ha mindketten erre törekednek. – És most mit tegyünk? – Tegyünk? Mi volna a javaslatod? – A férfi elterelő hadműveletként felvette a bögrét, ivott egy kortyot. Közben kihívóan nézett a lányra, s azon tűnődött, mit tenne Molly, ha megmondaná neki, mi jár a fejében. Visszautasítaná a csókját? Megfigyelte, hogy a lány pupillája egyszeriben kitágul, s ismét heves vágy szorította össze az ágyékát. Nincs jobb a kölcsönös vonzalomnál, főként, ha mindkét fél igyekszik azt elleplezni. – Szomszédok vagyunk – folytatta. – És ehhez méltóan kell viselkednünk. – Mármint... – nyelt egyet a lány. – Kerüljük el egymást? – Hát Angliában ezt csinálják a szomszédok? – gúnyolódott Dimitri, és mosolyogva megcsóválta a fejét. – Épp ellenkezőleg. – Fölállt, s a konyha hirtelen babaszoba méretűvé zsugorodott. – Amikor csak találkozunk, jó napot kívánunk egymásnak, és csevegünk egy kicsit az időjárásról. – Haha – jegyezte meg Molly. A férfi felvonta a szemöldökét. – Mindketten felnőttek vagyunk, nem? Én is házas voltam, és te is. Hogy is mondják? Azóta sok víz lefolyt... – ...a Temzén? – egészítette ki a lány. Eszébe jutott, hogy annak idején segített angolt tanulni Dimitrinek, s ez az emlék furcsamód még fájdalmasabb volt, mint a többi.

8

Sharon Kendrick

Női fortély

(Júlia KSZ 2005 09 b.)

Leszállt a bárszékről, de rögtön meg is bánta. Bár ő sem volt alacsony, Dimitrihez képest mégis aprónak tetszett. Különben is úgy érezte, mintha egyszeriben összement volna a szoknyája. Arra gondolt, hogy nemsokára véget ér az egész. Nem is lehetne másképp. A férfinak hamarosan megjön az esze, s tudni fogja, hogy nem lehetnek barátok. Többek pedig végképp nem. Most már nem. Dimitri most megint mosolygott, ám a szeme fenyegetően villant meg. – Akkor eljövök a partidra – jelentette ki halkan. A lány mereven nézett rá. – A partimra? – Partit fogsz rendezni, Molly. Gondolatolvasó? Vagy szét van szórva körülöttük néhány kellék, azokból jött rá? A lány zavartan körülnézett, de semmi árulkodó jelet nem látott. – Honnan tudod? Mollynak láthatólag nehezére esett rendezni a gondolatait, és Dimitri pontosan tudta, mi okozza a nőknél az efféle viselkedést. Diadalmasan elmosolyodott. – Te hívtál meg, ha elfelejtetted volna. „Az új lakóknak" – idézte. Hát persze hogy ő küldte ki a meghívókat, ahogy a többi szomszédnak is küldött. Szíve hevesen kalapált, de visszafogta magát. Remélte, hogy a férfi nem jön el. Őrültség volna, ha megtenné. – Minden szomszédot meghívtam – mondta végül idegesen. – Mert úgyis túl zajos lesz az összejövetel, és túl sokáig fog tartani. – Hát akkor? – vonta meg a vállát Dimitri. Molly megpróbált ellenállni az érzéki hanglejtésnek. Nem tudta, ezt szándékosan csinálja-e a férfi, vagy egyszerűen csak a természetéből fakad. – Ugye nem gondoltad komolyan, hogy eljössz? – Dehogynem – felelte amaz. – Biztos jót fog tenni, ha egy kicsit emberek között lehetek, amíg itt vagyok, nem gondolod? Egyébként meg – mosolyodott el izgatóan – egyszerűen szeretem a partikat. – Most már persze nem vonhatom vissza a meghívást – jelentette ki Molly lassan, és dacosan felszegte az állát. Meg akarta értetni a vendégével, hogy elbánik ezzel a helyzettel is. – Ha feltétlenül el akarsz jönni, nem foglak visszatartani. Amikor Molly így felszegte a fejét, szinte könyörgött a csókjáért, s a férfi szíve szerint engedelmeskedett volna neki. Kíváncsi volt, mit tenne a lány, ha megcsókolná. – Kizárhatnál –- csipkelődött. – De nem akarsz, ugye? – Ó, bizonyára érdekes lesz megfigyelni, hogyan hálózod be a barátnőimet – vágta rá mézédesen a lány, aztán jelentőségteljesen az órájára pillantott. – Most viszont mindenképpen dolgoznom kell. Kikísérlek. A választ meg sem várva kiment a konyhából az előszobába. Dimitri vonakodva követte. Egyszerűen kidobják! Egyetlen más nőtől sem tűrte volna el az ilyen viselkedést, s csak akkor lett rajta úrrá igazán a kétségbeesés, amikor Molly tényleg ajtót mutatott neki. Ekkor viszont eszébe jutott, mi az, ami elkerülhetetlenül megtörténik majd köztük. Mosolyt villantott a lányra. A csók még várhat.

9

Sharon Kendrick

Női fortély

(Júlia KSZ 2005 09 b.)

3. FEJEZET Miután Dimitri távozott, Molly olyasmit tett, amit már évek óta nem. Fölrohant a lépcsőn, egyenesen a padlásra. Könyvek, iratok hevertek itt felhalmozva – olyan dolgok, amelyekre az embernek már az égvilágon semmi szüksége nincs, mégsem bír tőlük megszabadulni. A régi poros bőrszelencében számos kagylóra, egy karkötőre és egy levelezőlapra bukkant, amelyre négylevelű lóherét ragasztottak. A földön megtalálta a fényképet is. Felvette, és sokáig nézte. Őt ábrázolta Dimitri oldalán, ahogy szorosan egymáshoz simulva, mosolyogva állnak. Ez volt az egyetlen kép, amely róluk készült. És a férfi gyönyörűséges fiatal arcának látványa visszasodorta a múltba. Egy tizennyolc éves lány számára igazán tökéletes nyári munkát jelentett a lehetőség Pondikiben. Röviddel azután, hogy Molly elvégezte a középiskolát, egy forró nyári napon érkezett meg a sziget repülőterére. Most már felnőtt és szabad. Csomagjában csak nyári ruhák és bikinik lapultak. A kis szigeten csak három szálloda üzemelt. Szerencsére nem számított turistaparadicsomnak, úgyhogy a citromligetekkel és píniafákkal tarkított vidék nagyrészt sértetlen maradt, s a közepén büszkén virított az Urlin hegy. Molly pincérkedett az egyik tavernában, méghozzá minden délben és este. A délutánjaival szabadon garázdálkodhatott. Nem volt túlságosan megerőltető a munka, ráadásul nagyon szép szobát kapott a piactér fölött, amelyet éjszaka színes lámpákkal világítottak meg. Ha este az ágyban feküdt, hallhatta a partnak csapódó hullámok robaját, s néha egyenesen a paradicsomban érezte magát. Összebarátkozott Elenával, a tulajdonos lányával, aki legalább annyira meg akart tanulni angolul, mint ő görögül. Ami nem volt egyszerű, mert a görög nyelv ugyancsak bonyolult. – Talán az egyik fiútól kellene tanulnod – javasolta egyszer Elena félénken. Molly elhúzta a száját. – A fiúkkal nekem semmi dolgom – jelentette ki. És ezt komolyan is gondolta. Egyáltalán nem érdekelték az éretlen kamaszok, akik bámulták, miközben vászonruhácskában, szalmakalappal végiglejtett a napfényes téren. Aztán megismerte Dimitrit, és minden megváltozott. Elenával kölcsönöztek egy robogót, és átmentek a sziget másik oldalára, a legelőkelőbb szálloda közelébe. Alig érkeztek meg, mérges káromkodást hallottak maguk mögött. S amikor Molly megfordult, hirtelen kihagyott a szívverése. Számára szerelem volt az első pillantásra. Nem tudta, miért, de tudta, hogy így van. Nem csak azon múlott, hogy az illető férfiként, és nem gyerekként viselkedett – bár csupán néhány hónappal volt idősebb nála –, és nem csak a szívdöglesztő külsején. Nem is azon, hogy a felsőteste meztelen volt, s mindössze egy agyonmosott farmert viselt, amely kihangsúlyozta keskeny csípőjét és izmos lábát. Nem. A szemében lévő kifürkészhetetlen csillogás volt mindennek az oka, amikor Dimitri ránézett. Mert ennek a kifejezésnek igazából sértenie kellett volna az önérzetét. Mégis hirtelen úgy tetszett, egész életében ezt a pillantást kereste. Akkor azonban ez a tekintet haragot sugárzott. Molly csupán később jött rá, hogy Dimitri minden ide látogató angol lányból ezt az érzést váltja ki, akkor azonban már elkésett a felismeréssel. Bárcsak figyelmeztették volna előre! De vajon hallgatott volna bárkire is? – Ki ez? – suttogta akkor. – Dimitri – felelte suttogva Elena, mintha a jelenség maga az ördög volna. – Milyen Dimitri? Elena azonban megrázta a fejét, a jelenség pedig odalépett hozzájuk. Rá se hederített Mollyra, Elenát vette célba görög szemrehányásaival. Molly egy darabig értetlenül hallgatott. – Mi a baj? – kérdezte végül. Dimitri elhallgatott, és odafordult a fiatal nőhöz. Szíve hirtelen megdobbant, és ez máris több volt, mint amit egy vonzó szőkeség látványa ki szokott váltani belőle. Tudta, hogy angol a lány. Hallott már róla, de még sosem találkozott vele, mert idejének legnagyobb részében az apjának segített. Ízig-vérig görög lévén imádta a szép nőket. Ha kínálkozott valami, el is vette, érdeklődése azonban sosem tartott sokáig.

10

Sharon Kendrick

Női fortély

(Júlia KSZ 2005 09 b.)

Ez a nő azonban más volt: egy lehengerlő szépségű istennő. Jégkék szemének villanása azonban elárulta, hogy a lány is érdeklődik iránta, s így Dimitri gyorsan visszazökkent megszokott férfias gőgjébe. – Megőrültetek? – dörrent rájuk ezúttal angolul. Tapasztalt már udvariasabb közeledési kísérleteket is, Mollyt ez azonban nem rázta meg. Életében nem látott még ilyen férfit – csillogó fekete szemekkel, tökéletes testtel s azzal a férfias kisugárzással, amelyet angol férfinál hiába keresne az ember. – Néha valóban kicsit őrültek vagyunk – mosolygott Dimitrire, és felvonta a szemöldökét. – Jó dolog. Te még sosem próbáltad? Dimitri zavart habogásra számított, nem arra, hogy letorkolják. Egy pillanatra elakadt a szava, végül felnevetett. – Nincs rajtatok bukósisak – közölte nyersen. – Az itteni utak nem olyanok, mint Angliában. – Hogy miket nem mondasz – jegyezte meg halkan Molly. Az angol forgalmi dugókra és a rosszkedvű autósokra gondolt, s akaratlanul is összevetette Pondiki szépségével. Dimitri a homlokát ráncolta. – Most mindketten velem jöttök – közölte. – És a visszaútra húztok bukósisakot. Furcsa, hogy bárki mástól kikérte volna magának Molly, ha ilyen hangnemben szól hozzá, de most, hogy megtalálta ezt az embert, természetesen nem akarta szem elöl téveszteni. Talán még abba is beleegyezett volna, ha Dimitri bilincset rakat rá. A férfi kávét rendelt, amit az apja szállodájának teraszán fogyasztottak el. Lehengerlő volt a kilátás, Molly figyelmét azonban nem kötötte le. Dimitri ugyanezzel a problémával küszködött. Megcsóválta a fejét, mintha ezzel megszabadulhatna az angol lány varázsától. Minden nyáron megjelentek a szigeten szép, fiatal lányok, és ő tényleg nem élt szerzetesi életet. A görög férfiak betartanak bizonyos szabályokat. Méghozzá azt, hogy a görög nők a házasságig érinthetetlenek. Egyébként viszont miért ne engedjen a vágyainak, ha egyszer alkalom nyílik rá? Csakhogy ez a Molly más volt, de azt nem tudta, miért. Volt valami ebben a lányban, ami leírhatatlan sóvárgást ébresztett benne. Adott a lányoknak bukósisakot, és kivitte őket az utcára. Mielőtt Molly felvette volna az övét, a férfi keze megmozdult, hogy kisimítson egy tincset a lány homlokából. A pillantásuk találkozott. Molly számára ez volt életének legerotikusabb pillanata. Ugyan hogy is lehetne néhány szerencsétlen csókot összevetni egy Dimitri Nikárosz-féle érintéssel? – Eljössz velem valamikor kirándulni? – kérdezte a férfi, s érezte, hogy Molly megremeg. A lány nem habozott. Nem akart kisded játékokat játszani. Kész időpocsékolás lett volna, hiszen csak hat hetet tölthet a szigeten, ki akarta élvezni az időt. – Szívesen – felelte. – Holnap? – Holnap. Így kezdődött. És már az első napon lefeküdt a férfival, majd utána sírva fakadt a boldogságtól, miközben Dimitri a karjában tartotta, és komoly arccal fürkészte őt. Keze végigsiklott a lány nedves bőrén. – Még szűz voltál – jelentette ki, s a hangja kissé szomorúan csengett. – Most már nem vagyok az. – Molly puhán megcsókolta a karját. Dimitri lehunyta a szemét. Zaklatott volt. Erre igazán nem számított egy angol nőnél. És rögtön eltöprengett, hátha valóban a lány szüzességére fájt a foga. Soha nem kezdett azelőtt szüzekkel, bár tudta, hogy leendő felesége ártatlanul lép majd a házasságba. Ez pedig különlegessé tette Mollyt. Gyengéden megcsókolta a lányt, és még közelebb vonta magához. – Drága Molly – suttogta. – Drága Dimitri – felelte az álmosan. Attól fogva a lány egyre több időt töltött vele, s Elena egyszer meg is próbálta figyelmeztetni: – Molly, tudod, hogy Dimitri... – Igen, hidd el, tudom. Görög. Én meg angol vagyok. – Molly észrevette Elena aggodalmas arcát, és elmosolyodott. – Csak hat hétre jöttem ide – tette hozzá. – Aztán egyetemre járok majd. Ne aggódj miattam, Elena! Egyáltalán nem várom el, hogy Pondiki lakosainak mentalitása pont miattam változzon majd meg. Az agya tehát tisztában volt a helyzettel, ez viszont nem jelentette azt, hogy a szívének is ura volt, de nem mutatta ki az érzelmeit. Tulajdonképp még saját maga előtt is letagadta őket. És bár néha elmerengett, hogy föl

11

Sharon Kendrick

Női fortély

(Júlia KSZ 2005 09 b.)

kellene vennie a görög szakot, hogy utána visszatérhessen Pondikire, túl sokat azért nem ábrándozott, és igyekezett minden együtt töltött napjuknak különösen örülni. A férfi szülei természetesen nem szerették. Dimitri ugyan soha nem mutatta be őket hivatalosan egymásnak, de amikor csak találkoztak a férfi anyjával a piacon, az asszony mindig ellenséges tekintettel méregette Mollyt. Bizonyára laza erkölcsű turistának nézte, aki egyszerűen egy könnyed nyári kapcsolatot keresett. Ilyen nőből ugyanis több is akadt a szigeten. Molly pedig nemigen mehetett volna oda Dimitri anyjához, hogy megmondja neki: a fiuk nemcsak a testét, hanem a szívét is meghódította. Ezenkívül viszont létezett egy fiatal nő – egy szépséges fiatal lány, fekete szemekkel, hosszú fekete hajjal. Molly kifejezetten úgy érezte, hogy a lány szemrehányó, szomorú tekintettel szokta őt méregetni. – Ki az a lány? – kérdezte Dimitritől egy délután. A férfi meredten nézte a tengert. – Csak egy lány – mondta hűvösen. Molly összevonta a szemöldökét, de nem tett fel több kérdést. Később pedig már tudta, hogy azért nem kérdezett, mert sejtette a választ. Nagyon gyorsan elröpült az idő Pondikin, és egy héttel az elutazása előtt néhány amerikai költözött a szállodába. Egyikük, James, nagyon jóképű volt. Ugyanolyan kék szeme volt, mint neki, s a könnyed stílusa is tetszett Mollynak, mondana nemet egy ilyen meghívásra? Menne inkább föl a szobájába, búslakodjon, vagy netán sírja ki a szemét? – Szívesen – bólintott nyugodtan. – Ouzót? Molly vállat vont. Alig figyelt a férfi szavaira. – Miért is ne? Az édes ánizspálinka kissé megvigasztalta, s a harmadik pohár után már nem is gondolt olyan szép dolgokat Dimitriről. Ezt persze megtartotta magának. Végtére is nem kell mindenkinek tudnia, mennyire ostoba volt. – Akarsz róla beszélni? – kérdezte James. – Miről? – Arról, ami így elszomorít. Molly elszántan megrázta a fejét. Erre persze rögtön szédülni kezdett. A férfi összevonta a szemöldökét. – Ettél ma már valamit? A lány megint a fejét rázta. – Nem vagyok éhes – felelte halkan. – Akkor viszont ne igyál ilyen sokat! – figyelmeztette kedvesen James. – Dinamitként hat. Lehet viszont, hogy most éppen a dinamit az, amire szüksége van. Így legalább kissé elmosódnak az eddig szövögetett buta álmai egy férfiról, aki mindössze könnyed nyári flörtöt ígért neki. – Még egy utolsót – közölte bizonytalanul, s meglengette üres poharát. James nem látszott boldognak, de azért hozott neki még egy ouzót. – De ez tényleg az utolsó. – Nem tarthatsz vissza! – jelentette ki Molly vidáman. Erre viszont nem is volt szükség. A következő pohár után felváltva forróság és jeges hideg járta át a testét, végül teljesen elszédült. – Nem érezem jól magam – közölte tompán. – Nem is nézel ki jól – bólogatott a férfi. – Nem akarsz valamit enni? A lány erre rosszul lett. Öklendezve befogta a száját. James bólintott. – Akkor inkább nem. Gyere, Molly, feküdj le, és aludd ki magad! – Mivel a lánynak már remegett a térde, a derekánál fogva feltámogatta. – Te jó ég! – mondta. – Lassabban menjünk, különben még azt hiszik, berúgtál! Molly nyelt egyet. – Nem vinnél... fel a szobámba, James? Nem hiszem, hogy egyedül odatalálok. Néhány vendég furcsálkodva nézett utánuk, miközben James felvezette a taverna hátsó felében lévő keskeny, rozoga lépcsőn, Molly azonban alig vette észre őket. Bebotladozott a szobájába, lerogyott az ágyra, és becsukta a szemét. – Forog velem a világ – nyögte. – Akkor nyisd ki a szemed! – Nem megy.

12

Sharon Kendrick

Női fortély

(Júlia KSZ 2005 09 b.)

– Feküdj az oldaladra! – unszolta James. – Hagyj aludni! – Nem! A lány megint rosszul lett. Magányosnak érezte magát. Dimitri valahol máshol van azzal a fekete szépséggel, s egy napon össze fognak házasodni. Mereven bámult bele a napbarnított arcba, amit egyszer tisztán, egyszer meg nagyon elmosódottan látott. – Ne hagyj egyedül, James! – Nem megyek sehová – szögezte le a férfi. – No. Most meleged van – kezdte kigombolni a lány ruháját. Molly rémülten kinyitotta a szemét. James gúnyosan elfintorodott. – Ne félj, Molly! – szólt rá. – Még soha nem vonzottak az olyan nők, akik másba szerelmesek, és soha nem volt rá szükségem, hogy kihasználjam egy nő részegségét. A lány először le akarta tagadni, hogy másba szerelmes, de aztán nem tette. Felsóhajtott. – Semmi baj! – nyugtatta meg a férfi, miközben legyezgette egy újsággal. – Mindjárt jobban leszel. Később így talált rájuk Dimitri: James elaludt mellette az ágyban, még mindig fürdőnadrágban, egyik karja a lány derekán. Csak később hallotta Elenától, hogy valaki felfigyelt rá a bárban, ő kérte meg Jamest, hogy vigye föl. Az illető pedig mindenről beszámolt Dimitrinek, aki ezek után rögtön bevágtázott a szobába. Molly soha nem fogja elfelejteni a férfi arckifejezést – mint aki nem hisz a szemének, és mint aki mégis hinni akar. Aztán nem volt több alkalma megmagyarázni az esetet, mert Dimitri nem akarta viszontlátni, ő pedig túl büszke volt ahhoz, hogy könyörögjön. Az arckifejezése különben is arról tanúskodott, hogy Molly elárulta, s hogy erről Pondiki lakói is tudnak. Egy ilyen kis szigeten egyébként sem nézik jó szemmel, ha egy nő férfit visz a szobájába, bármilyen okból is. – Miért nem nekem szóltál? – kérdezte Elena szomorúan, miközben Molly csomagolt. A lány a fejét rázta. Úgyis mindegy már, mit tehetett volna másképp? – Feleségül fogja venni Malanthát? – kérdezte inkább. – Mondd meg az igazat, Elena! Amaz vállat vont. – Valószínűleg igen. – Arca ellágyult. – A dolgok már csak ilyenek. Szóval így állunk. Semmi sem lesz olyan többé, mint amilyen volt. Másnap este Molly elutazott. Korábban ugyan, mint tervezte, de a munkaadói szerencsére megértették, és nem faggatták tovább. És bár nem is történt Jamesszel semmi, mégis szégyellte magát, mintha mindenkinek csalódást okozott volna, önmagát is beleértve. De ugyan ki hitt volna neki? Végignézett a kis leszállópályán, s még mindig reménykedett benne, hogy Dimitri megjelenik, csillogó szemmel magához vonja, és bebizonyítja neki, hogy egyszerű tévedés volt, amit látott. De nem ez történt. Molly beszállt a gépbe. Csak amikor Pondiki fényei olyan apróra zsugorodtak, mint a csillagok, mert szabad folyást engedni a könnyeinek... Molly pislogott. A fénykép elhomályosult a szeme előtt. Meglepve észlelte, hogy sír. Gyorsan letörölte a könnyeit, majd visszarakta a képet a dobozába. Nincs abban semmi rossz, ha az ember gyászolja a múltat. Már ha az a jelenre nincs befolyással. Elvált férjével továbbra is barátok maradtak. Bizonyára nem esik majd nehezére egy-két hétig udvariaskodni Dimitrivel sem.

13

Sharon Kendrick

Női fortély

(Júlia KSZ 2005 09 b.)

4. FEJEZET Molly mélyet sóhajtott, amikor meglátta magát az aranyszínű ruhában a tükörben. Nem lehet, hogy egy kicsit túl merész? Az eladó biztosította az ellenkezőjéről. „Egy partira? Ugyan már! Egyáltalán nem. Csinos alakja van, hölgyem. Miért akarja rejtegetni?" Vajon azért hagyta magát rábeszélni a ruhára, hogy Dimitri láthassa, miről maradt le? Hogy Molly megváltozott, és érett, felnőtt nő lett belőle? Mert az akkori Molly nem vett volna magára egy ilyen ruhát. Mattos aranyfényű, szűk szabású, hátul mélyen kivágott, merész darab volt. A nő elfordult a tükörtől, amikor csöngettek, s lement az előszobába, hogy üdvözölje az első vendégeket. Kicsit feszült volt, úgyhogy minden alkalommal összerezzent, amikor újabb emberek érkeztek, és leplezte a csalódását, ha látta, hogy nem Dimitri az. Ismét tinédzsernek érezte magát, teljesen az őrületbe kergették az érzései, ugyanakkor haragudott is magára, amiért ennyire vágyik a férfi után. És mérges is volt Dimitrire, amiért megváratja. Éppen arra jutott, hogy a férfi valószínűleg meggondolhatta magát, és mégsem jön, sőt már el is hitette magával, hogy minden érintettnek így lesz a legjobb, amikor megint csengettek. A férfi alakja tisztán kirajzolódott az üvegajtó mögött. Molly szíve hevesen dobogott, keze remegett, amikor ajtót nyitott. – Dimitri – szólt, s a hangja egészen idegenül csengett számára. – Szia! De jó, hogy el tudtál jönni! – Kissé mesterkélten hangzott, valószínűleg azért, mert valóban előre elpróbálta, hogyan üdvözölje. A férfi egy pillanatig mozdulatlanul állt, ugyanis egyszerűen nem mert megmoccanni. Alig ismerte meg Mollyt – ezt a csodálatos, elbűvölő szőke lányt a feltűzött hajával, csábos ruhájával, amely egyrészt megközelíthetetlennek mutatta, másrészt viszont szinte hívogatta a férfiak érintését. Dimitri érezte, hogy lüktet az ereiben a vér. Bizonytalanul elmosolyodott. – Molly – szólalt meg remegő hangon. – Oreos vagy! Molly még a régi szép időkből tudta, hogy az oreos elbűvölőt jelent, bár akkor is tudta volna, hogy bókolnak neki, ha esetleg nem érti. Nem, mégsem, javította ki magát gondolatban. Mert ha egy férfi bókol egy nőnek, az ne fessen úgy, mintha nem szívesen mondaná ki a szavakat. És ne is nézzen úgy rá, mintha egyszerre kívánná és elutasítaná. – Tehetnél úgy is, mintha komolyan gondolnád – közölte pihegve. Dimitri felvonta a szemöldökét. Mérges volt, amiért hirtelen ilyen erővel elöntötte a vágy. Megszokta már, hogy szükség esetén elfojtsa az érzéseit. Most viszont a teste nem hallgatott az eszére. – Csak nem kételkedsz a szavamban, agape mou? – tudakolta halkan. – Minden jelenlévő férfi azt latolgatja magában, mi van rajtad ez alatt a merész ruha alatt... ha egyáltalán van alatta valami. – Fekete szeme csillogott a vágytól. – És hogy vajon ö lesz-e a szerencsés nyertes, aki az est végén lehúzhatja rólad. Molly szíve nagyot dobbant, amikor elképzelte Dimitrivel a jelenetet. Azért vigyázott, hogy ne üljenek ki az arcára az érzései. Tettetett felháborodással megrázta a fejét. – Ezért tulajdonképpen el kellene küldenem téged. – Pedig igazam van. Ez a ruha egyértelmű üzenetet sugall. – A férfi vállat vont. – De gondolom ezért is vetted fel. Mit is felelhetne erre? Hogy olyan szép akart lenni, amilyen csak lehet? És hogy erre a gúnyos megjegyzésre már-már azt kívánja, inkább burkolózott volna be egy krumpliszsákba? Molly összeszedte magát. – Egész este itt akarsz állni és sértegetni, vagy esetleg iszol valamit? Dimitri egy pillanatig átadta magát a képzeletének. Elgondolta, hogy kirángatja magával Mollyt a szabadba, a karjába veszi, megcsókolja, míg a lányt annyira elönti a vágy, hogy teljesen elfeledkezik a vendégeiről, felviszi a hálószobába, és szenvedélyes éjszakát tölt el vele. Közben azon is eltöprengett, minek is jött el egy partira, ahol rengeteg az ember, és mind a háziasszony figyelmét igyekszik elnyerni. Pedig tovább kell játszania ezt a játékot, mert még nem lehet az övé a lány. Itt és most nem. A szeme megint felcsillant. – Egy ital jólesne. Molly a nappali felé mutatott. Közben észrevette, hogy remeg a keze. A hangja viszont szerencsére nyugodt volt, amikor megjegyezte: – Már mindenki odabent van. Észrevette, hogy a vendégek egy pillanatra elhallgatnak, amikor Dimitri belép a terembe. Elvett egy poharat az arra járó pincértől, és a görög kezébe nyomta.

14

Sharon Kendrick

Női fortély

(Júlia KSZ 2005 09 b.)

– Pezsgő jó lesz? – Tökéletes. – A férfi elvette a poharat, s megemelte Molly irányába. Akkor sem vette le róla a szemét, amikor belekortyolt az italba. Ha ezt bárki más tette volna, Molly egyáltalán nem érezte volna jól magát a bőrében. Dimitrivel azonban... Amikor viszonozta a pillantását, nagy volt a kísértés, hogy elvesszen a férfi tekintetében. Ehelyett inkább elmosolyodott. – Szeretnélek bemutatni néhány embernek, aki feltétlenül meg akar ismerni. Sejtette, hogy lesznek érdeklődök. Dimitri a férfias megjelenésével mindenki mást messze lepipált. Egyszerű fehér ing volt rajta, mely kihangsúlyozta széles vállát, és testre szabott sötét nadrág. Mivel a többi nő is lopva oda-odalesett, egyértelmű volt, hogy nem egyedül Molly találja őt lehengerlőnek. Bár nemrég borotválkozhatott, máris kicsit borostás volt az arca. Nyilván erre is buknak a nők, mert az erős arcszőrzet férfiasságot sejtet. A lány tenyere megizzadt. – No, kivel ismertesselek össze? – kérdezte. Igazából nem is kellett a férfinak társaságot találnia, mert a következő pillanatban odalépett hozzájuk egy csinos, vörös hajú lány. És bár Mollyhoz szólt, a szeme mégis Dimitrin nyugodott. – Szia! Hát ez a férfi kicsoda, Molly? – tudakolta boldog mosollyal. – És hol rejtegetted ennyi ideig? Molly úgyszintén elmolyosodott. – Szia, Alison! – üdvözölte. Nem volt ínyére, hogy a barátnője leplezetlen érdeklődéssel méregeti Dimitrit. De talán ő is tetszik a férfinak. Lopva rápillantott. Nem nagyon tudta megállapítani, mire gondol Dimitri, teljesen kifürkészhetetlen volt az arca, mint mindig. Még miután lefeküdtek egymással, a lány akkor sem tudta, mit érez pontosan a férfi. – Az úr Dimitri Nikárosz. Dimitri, hadd mutassam be Alison Dempstert! – Helló, Alison! – köszöntötte Dimitri halkan. Molly észrevette, hogy a barátnője szinte elolvad a férfi hangjának érzéki csengésétől. – Maga görög? – kérdezte kissé pihegve. – Igen, az vagyok. De majd látni fogja, hogy nem hoztam ajándékot. Nem kell félnie tőlem. – Ez egészen biztos? – érdeklődött nevetve a lány. Dimitri Mollyra pillantott. Most vette csak észre, hogy a háziasszony idegesnek látszik. – Honnan ismeritek egymást? – Ó, már évek óta jó barátok vagyunk Alisonnal és Will-lel – vágta rá Molly. – Will ott áll hátul. – Azzal egy férfira mutatott, egy bagolykülsejű ügyvédre, aki épp egy csapat férfival nevetgélt. Alison meglepve felvonta a szemöldökét, mintha azt akarná kérdezni, mi az ördögnek árulta el, hogy férjnél van. Ezen egyébként Molly maga is meglepődött. Tudta, hogy a férjes asszonyok szeretnek partikon flörtölni. A londoni társasági életnek az ilyesmi elengedhetetlen része. Csak nem azt akarta Dimitri értésére adni, hogy Alison már foglalt? Mi jogon avatkozna be az életébe? A férfi belekortyolt a pezsgőjébe. Kezdte jól érezni magát. – És hol találkoztatok először? – tudakolta. – Molly volt férje révén ismerkedtünk meg – csevegett Alison. – Jogi tanácsot kért a férjemtől, amikor önállósította magát. – Azzal ártatlan pillantást vetett a háziasszonyra zöld szemével. – Már ismeri Hugót? – Még nem – villant meg a férfi tekintete. – Sajnos. Molly egyszerre azt kívánta, bárcsak valahol távol lenne, pedig az este még csak most kezdődött, ráadásul ő a vendéglátó. – Kérsz még valamit inni, Dimitri? – fordult a férfihoz. Amaz a fejét rázta. – Nem, köszönöm. Törődj csak a vendégeiddel! Én egyedül is boldogulok. Molly tudta, hogy elpirul. Hirtelen különlegesen ocsmány rovarnak érezte magát. Észrevette Alison tekintetét. – Na jó. Akkor magatokra hagylak benneteket. Ezek után csoportról csoportra vándorolt, hogy bemutassa egymásnak a vendégeket, nehogy valaki egyedül érezze magát. Ezt még a házassága alatt tanulta, mert Hugóval rengeteget jártak társaságba. A pincérnők most étvágygerjesztőket hoztak, miközben a háttérből halk zene szólt. A vendégek kezdtek feloldódni. Egy kívülálló bizonyára jól sikerült partinak látta volna az eseményt, Molly azonban az elejétől a végéig feszült volt, hiszen csak Dimitrire tudott gondolni. Már a férfi puszta jelenléte is így hatott rá. Ráébredt, hogy még mindig kívánja.

15

Sharon Kendrick

Női fortély

(Júlia KSZ 2005 09 b.)

Tekintete elkalandozott a volt szeretője felé. Dimitri most néhány másik férfit szórakoztatott, ami kicsit meglepte Mollyt. Lélekben talán azt várta, hogy a nők fognak rátelepedni? A férfi rutinos bulizónak látszott, és a jelek szerint kifejezetten jól érezte magát a társaságban. Dimitri ekkor hirtelen felnézett, fekete szeme megvillant, mintha észrevette volna, hogy figyelik. Molly azonnal másfelé fordult. Félt, hogy kiülnek az arcára a gondolatai. Alison lépett oda hozzá. – Indulnunk kell. Willnek holnap reggel a bíróságra kell mennie – búcsúzott. – Köszönjük a szép estét! Molly rámosolygott. – Szívesen. Egy pillanatig csönd honolt közöttük. – Nagyon lenyűgöző – állapította meg aztán Alison. – Kicsoda? – A marslakó! – kuncogott Alison. – Kicsoda? Molly, az egyik legrégibb barátnőd vagyok! Nem tudsz átverni. Hát a görög! Ki ő? – Még régről ismerem. – És megint visszatért az életedbe? Molly a fejét rázta. – Nem. Csak épp egy kis ideig Londonban lakik. – Nos, én a magam részéről még sosem találkoztam olyan férfival, aki ilyen hatással lenne a nőkre... többek közt rám is – tette hozzá Alison kissé szomorkásán. – Nem hiszem, hogy van olyan nő ebben a szobában, aki ne legeltette volna rajta a szemét egész este. Molly hirtelen meztelennek érezte magát a ruhájában. Megborzongott. Pontosan tudta, mire céloz Alison. Nagyvilági fellépése és tökéletes külseje ellenére Dimitri mégsem látszik városi embernek. Rajta kívül egyik férfi sem fest úgy, mint aki kézzel fogna halat, vagy könnyedén felépítene egy kis faházat, mint ahogy Dimitri tette régen. – Ez azért van, mert szereti a nőket. De minden görög szereti a nőket, a nők meg ezt imádják. – Nem beszélsz kissé közhelyesen? – Tulajdonképpen nem. A görög férfiak kicsit mások, mint az angolok. – Molly ismét beleborzongott az emlékeibe. – A görög férfiak teljesen mások. Alison érdeklődve figyelte. – Milyen tekintetben? – Hát, egészen másképp gondolkoznak a nőkről, máshogy is bánnak velük. Egy nő szerelemre való. A nő gyengéd, a férfi meg kemény, úgyhogy jól kiegészítik egymást. – Elvörösödött, amikor észrevette, hogy ezzel meglehetősen sokat árult el. – Szóval volt köztetek valami? – tudakolta lassan Alison. – Csodálkozom, hogy csak most kérdezed. – Csodálkozom, hogy eddig nem mesélted el. Tényleg azt remélte, hogy titokban tarthatja a parti vendégei előtt az egykori kapcsolatukat? Alison feltehetőleg akkor is rájött volna az igazságra, ha nem tesz ennyi célzást. – Igen. De már régen. – És megsértett? – Hát, szerintem ez is afféle tinédzserkori szerelmi bánat volt. Volt köztünk valami, aztán elmúlt. – Ez a tiszta igazság. Ami persze néha fáj. Megint hallgattak egy kicsit. – De még mindig tetszik, nem? – kérdezte Alison. Molly a fejét rázta. – Nem. Már nem érdekel. – Szerintem meg igen – ellenkezett a barátnője. – Lehet, hogy magadnak sem mered bevallani, de látszik rajtad. Akár táblát is akaszthatnál a nyakadba „Feküdj le velem, Dimitri!" felirattal. Molly rémülten meredt rá. – Te jó ég! Hát ennyire feltűnő? – Talán csak nekem. Mert jól ismerlek. – Alison rámosolygott. – Ne vágj már ilyen arcot, Molly! Sok nő kíván olyan férfit, akiről eleve tudja, hogy gondot fog neki okozni. Pont ezért ilyen ellenállhatatlanok. De persze nem kell elgyengülnöd. Ó, erre tart. Már indulok is.

16

Sharon Kendrick

Női fortély

(Júlia KSZ 2005 09 b.)

Molly tehetetlenül bámult utána. Alison átfurakodott a többi vendég között, hogy megkeresse a férjét. Legszívesebben könyörgött volna neki: kérlek, ne hagyj itt! Ne hagyj egyedül ezzel az ellenállhatatlan férfival! Amikor azonban Dimitri a következő pillanatban felbukkant mellette, s arcvizének illata megcsapta az orrát, már csak arra tudott gondolni: végre itt van, és egyedül az enyém. Dimitri észrevette, hogy Mollynak enyhén remeg az ajka. Melle minden lélegzetvételnél ingerlően süllyedt és emelkedett, s a férfi minden ütemnél eltöprengett, vajon kinek a kedvéért vette föl ezt a ruhakölteményt. Féltékenység lett úrrá rajta. – Jó kis parti, Molly – jegyezte meg hűvösen. – Meglepődtél? – Hát, egy kicsit. Talán. – A férfi áthatóan nézett rá. – És? Ki fizet? A lány mereven viszonozta a pillantását. Nem kerülte el a figyelmét a férfi ellenséges hangvétele. – Nem értem, mire célzol. – Nem? – Dimitri körülnézett. – Hatalmas házban laksz. Pezsgőt szolgáltatsz föl a vendégeknek. Szóval vagy rengeteget keresel az útikönyveiddel, vagy a férjed jókora tartásdíjat hagyott rád. Vagy... – Jelentőségteljesen elhallgatott. – Vagy mi? A férfi vállat vont. – Vagy gazdag a szeretőd. – Megint körbejáratta tekintetét a szobában. – Talán az egyik vendéged, akivel titokban viszonyod van. – Szeretőm? – hüledezett Molly. – Mármint valamelyik barátnőm férje? – Miért ne? – Tényleg azt hiszed, hogy akarnék így élni? – Honnan tudjam, agape mou? Az ilyesmi gyakran előfordul. – De nem velem! – förmedt rá mérgesen a lány. – Ha feltétlenül tudni akarod, jól keresek a jogdíjakkal, és a férjem tényleg nagyvonalú volt. Amit én viszont igazságosnak tartottam, mert segítettem neki fölépíteni a cégét. Ez elég kimerítő válasz a szemtelen kérdésedre? Dimitri csak most jött rá, hogy visszatartja a lélegzetét. Lassan kifújta a levegőt. Szóval nincs férfi az életében. Belenézett Molly haragvóan villogó szemébe, és azt kívánta, bárcsak kettesben lennének, és egy csókkal kiengesztelhetné. – Hát akkor csak gratulálni tudok a függetlenségedhez. A nő továbbra is morcos volt. – Ez minden, ami eszedbe jut? – Miért vagy így megsértődve, Molly? – tudakolta kissé mulatva a férfi. – Ez az élet rendje. Gazdag férfiak szép nőket tartanak el. Üzleti dolog, semmi más. Ez kibírhatatlan! Dimitri még csak bocsánatot sem kér tőle! Ő viszont nem fog vele veszekedni a barátai jelenlétében... – Most inkább elbúcsúzom a vendégeimtől – zárta le a további vitát. – Ha menni akarsz, én nem tartóztatlak. Bosszúságára azonban a férfi nem vette a lapot, hanem szóba elegyedett az adótanácsadójával. És amikor már azon tűnődött, vajon utoljára akar-e maradni a férfi, és megdobbant a szíve a gondolatra, Dimitri odalépett hozzá, hogy elköszönjön. – Jó, hogy jöttél – közölte a lány mereven. A haragja már elpárolgott. Szerette volna, ha a férfi marad, bár magának sem tudta elmagyarázni, miért. – Köszönöm, hogy eljöhettem – súgta oda a vendég. – Jó parti volt. Molly nem így érezte. Miután becsukta Dimitri mögött az ajtót, nekitámasztotta homlokát az ajtónak. Teljesen kimerült. Teljesítette jószomszédi kötelességeit. Ha jobban odafigyel, talán sosem kell többet találkoznia a férfival.

17

Sharon Kendrick

Női fortély

(Júlia KSZ 2005 09 b.)

5. FEJEZET Másnap reggel Molly kínzó fejfájással ébredt, amit igazságtalannak érzett, mert alig néhány pohár pezsgőt ivott. Talán azért van mindez, mert rosszul aludt, és egy olyan férfiról álmodott, akiről már azt hitte, sosem fogja viszontlátni. Miután lezuhanyozott és felöltözött, lement, hogy rendet rakjon. Éppen olyan borzalmas volt a helyzet, mint várta. A barátai ugyan tudtak viselkedni, úgyhogy senki sem taposott csikket a szőnyegbe, senki sem locsolta szét a bort, viszont rengeteg félig teli poharat talált, úgyhogy többször is meg kellett töltenie a mosogatógépet. Megevett egy tálka cseresznyét, aztán takarítani kezdett. Kidobta az összes ételmaradékot, letörölte a bútorokat meg a konyhapultot, és felmosott. Immáron félig-meddig szalonképessé vált a ház. Ekkor csöngettek. Molly ajtót nyitott, s a szíve azonnal hevesebben kezdett verni, amikor látta, hogy Dimitri az. Természetesen azt is megtehetné, hogy egyszerűen nem nyit ajtót. Akkor a férfi talán felfogná végre... Mit is fogna föl? Hogy Molly nem akarja látni? Az hazugság lenne. Vagy legalábbis ellentmondásos állítás. Mert a lány igenis látni akarta, és pont ez volt a baj. Molly ajtót nyitott. – Mit akarsz? – kérdezte, majd a következő pillanatban meglátta a sárga és rózsaszín rózsákból összeállított hatalmas csokrot. Igazából nem illett össze ez a két szín, mégis kifejezetten vadnak és egzotikusnak hatott, mint maga Dimitri. – Ezt nekem hoztad? – tette hozzá feleslegesen, miközben a férfi átnyújtotta a csokrot. – Ki másnak? – A férfinak az járt a fejében, mennyivel szebb így a lány, sápadt, festetlen arccal. Előző este úgy nézett ki, mintha valami divatlapból lépett volna elő. Valótlanul, idegenül. Ez a Molly eleven nőnek látszott, akit képtelenség volna nem megérinteni. – Jaj, de kedves tőled! Ezt igazán nem kellett volna! – vágta rá a lány ösztönösen, majd megszagolta a csokrot, egyrészt, hogy belélegezze a fűszeres illatot, másrészt meg így akarta elrejteni pirulását. Titokban átkozta magát, amiért úgy viselkedik, mintha életében nem kapott volna virágot. – De igen – felelte a férfi halkan. – Meghívtál a házadba, én pedig hálából megsértettelek. Erre már a nő is felnézett. – Ez igaz – ismerte el. – Sértő volt az a szöveg, hogy kitartott szerető vagyok. Dimitri elnyomott egy mosolyt. Az első találkozásukkor Molly ugyanilyen őszinte volt. – Akkor megbocsátasz nekem? A lány belenézett a jól ismert, és mégis idegen arcba. Közel járt ahhoz, hogy mindent megbocsásson Dimitrinek. – Csak ha megígéred, hogy ezentúl nem fogsz elhamarkodott következtetéseket levonni velem kapcsolatban. És ez a Jamesszel lezajlott ügyet is érinti. Nem feküdtem le vele. Megértetted? A férfi kelletlenül bólintott. – Ne, Molly! – felelte sóhajtva. – Értem. – Sötét szeme csillogott. – Nem akarsz behívni? – Ezért hoztál virágot? – A virággal csak bocsánatot akartam kérni. – De azért kérsz egy kávét, nem? – Az jó kezdés volna – felelte a férfi higgadtan. Kezdés? Ugyan mihez? Molly már megint kísértésbe esett, hogy engedjen a szíve hangjának, s amikor belenézett Dimitri fekete szemébe, el is veszett. – Nem nagyon van időm beszélgetni – figyelmeztette végül a váratlan vendéget, miközben sarkig tárta az ajtót. – Éppen takarítok. – Akkor segítek. – Te? – nyögte a lány. – Női munkát akarsz végezni? – Kihívóan nézett Dimitrire. – Mi lesz még ebből? – Te szoktad javítani a kocsidat? – Nem, a műhelybe viszem. – Ahol nyilván vannak szerelőnők is. Molly döbbenten nézett a férfira. Felsóhajtott. – Jól van, te nyertél. Nem, nem nyert. Még nem. A férfi tudta, mit szeretne megnyerni, de óvatosnak kell lennie. Molly már nem tizennyolc éves, aki azért hagyja magát elcsábítani, mert az a divat, s mert újonnan fedezi fel a szexualitást. A konyha napfényben fürdött, s amikor Molly bement a csokorral a kezében, úgy tűnt, mintha most járna először a házban. A kávé illata erősebb volt, mint máskor, a frissen mosott poharak csillogtak, mint a gyémántok. Még a kerti madarak is hangosabban csicseregtek. Dimitri volt az oka, hogy ennyire élesen

18

Sharon Kendrick

Női fortély

(Júlia KSZ 2005 09 b.)

érzékelte a környezetét. Mégis túlzottan erősek voltak az érzelmei ahhoz, hogy tegyen ellenük. Végtére is nem követ el bűnt, nem igaz? Hiszen csak kávéznak. – Inkább vízbe rakom a virágokat – jegyezte meg, s még a saját hangja is idegenül csengett a fülének. Dimilri szótlanul figyelte, amint előveszi a nagy vázát a mosogató alatti szekrényből, és vizet enged bele. A vízsugár túl erősre sikerült, úgyhogy a lányra is fröccsent belőle. – Micsoda disznóól! – Ugye? Molly meg sem fordult. Egyszeriben melege lett, pedig a blúza átnedvesedve tapadt a melléhez. Hirtelen nem tudta, mitévő legyen. Félt, hogy Dimitri észreveszi, mennyire erőt vett rajta a vágy. Remegett a keze, miközben belerakta a rózsákat a vázába. Hallotta, amint a férfi megmozdul mögötte, érezte testének melegét, holott Dimitri hozzá sem nyúlt. – Most mit csináljunk? – Mire gondolsz? – kérdezte tompán a lány, mert a férfi lélegzete a tarkóját súrolta. – Erre – fogta át Dimitri a mellét. Amikor érezte, hogy a nő mellbimbója felágaskodik, lehunyta a szemét. – Kívánlak – súgta igéző hangon a fülébe. A lány térde megroggyant, úgyhogy Molly gyorsan belekapaszkodott a csokorba. – Au! A férfi maga felé fordította. – Mi történt? Megnézte a lány kezét, s közben elcsodálkozott, milyen éles kontrasztot alkot piros vére a fehér bőrével. – Megszúrtam magam. Egy tüskével. – Hadd nézzem! Molly felnézett a férfira, amikor az megfogta a kezét, és megvizsgálta az ujját. Aztán Dimitri lassan a szájához emelte az ujját, és szívni kezdte, miközben egy pillanatra sem vette le a szemét Mollyról. Hihetetlenül erotikus érzés volt. – Dimitri! – suttogta a lány. – Ne csináljam? – Hagyd abba! – Csak el akarom állítani a vérzést! Molly nem Szólt többet. Túl jó volt, hogy Dimitri ismét hozzáér – fájdalmasan meghitt, s mégis izgatóan újszerű. Ettől függetlenül erőt vett rajta a kétségbeesés. Biztosan elgyengül, ha a férfi megpróbálja elcsábítani. A legédesebb érzések öntötték el. De hiszen ez mindig is így volt! Végül a férfi lehajolt, hogy megcsókolja. Molly még érezte a vér sós ízét az ajkán, s behunyta a szemét. Enyhén megingott, úgyhogy belekapaszkodott Dimitri vállába. Boldog volt, amikor erre a férfi megremegett, mert így legalább érezte, hogy a vágya legalább annyira erős, mint az övé. Röviddel később Dimitri kibontakozott az ölelésből, és alaposan szemügyre vette Mollyt. Fekete szeme veszélyesen és egyben ígéretesen csillogott. – Vedd ezt le! – parancsolta, s lassan a lány vizes blúza alá tolta az ujját. Molly azonban képtelen volt megmozdulni. Dimitri érzékien rámosolygott, s tettetett szemrehányással megcsóválta a fejét. – Látom, nekem kell megtennem – mondta halkan. Levette a lányról a blúzt, és lazán a földre dobta. Aztán olyan hosszasan bámulta a csipke melltartót, mintha épp valami értékes ajándékot készült volna kicsomagolni. És már nem is látszott annyira magabiztosnak. – Ó, Molly! – nyögött föl. – Molly! A lány tudta, hogy a férfi rajongása a mellének szól, és annak, ami esetleg ezek után következik. Ő viszont ennél többre vágyott volna. Hogy a férfi őt lássa, és csak őt. De persze a nők mind ilyenek. Mindig többet kívánnak, mint amit egy férfi adni akar. – Ne! – szegte fel a fejét, ahogy Dimitri ráborult az egyik mellbimbójára. A lány megmarkolta a fejét, amikor gyengéden szívogatni kezdte. – Ne csináld! A férfi nem is figyelt rá, szája lejjebb siklott, most már a lapos hasánál járt. Végül kigombolta a rövid farmerszoknyát, és azt is letolta a földre. A lány akaratlanul is eltöprengett, miért nem jutott eddig eszébe, milyen könnyű róla levenni ezt a ruhadarabot. A férfi keze már a bugyijában járt, hogy megcirógassa legérzékenyebb testrészét. Vajon minden pasasnak ennyire könnyű dolga volna vele?

19

Sharon Kendrick

Női fortély

(Júlia KSZ 2005 09 b.)

Dimitrit megint elfogta a féltékenység, amely viszont még inkább felkorbácsolta a vágyát. Visszahúzta a kezét, mire Molly tiltakozóan felnyögött. A férfi erre felemelkedett. Molly kábán nézett a szemébe. Úgy érezte, mintha álmodna, érzelmei mégsem lehettek volna ennél valóságosabbak. – Mit csinálsz? – Mit gondolsz, mit csinálok? – kérdezte Dimitri nyersen, mert nehezére esett a gondolkodás. – Itt tegyelek magamévá a konyhában, rózsák, vázák és fazekak között? Molly úgy érezte, egy pillanatig sem búja tovább. – Vigyél valahová! – pihegte. – Menjünk föl! S bár a férfi vágya szinte már elviselhetetlen volt, mégis eszébe jutott, vajon Molly meggondolja-e magát fölfelé menet. Aztán látta, milyen piros a lány arca, hogyan csillog a szeme, s tudta, hogy legalább annyira vágyik rá, mint ő a nőre. És ez majdnem annyira nyugtalanította, mint amennyire boldoggá tette. Mert ha Molly vágya is ugyanakkora, mint az övé, akkor egyenrangúak lesznek az ágyban. Holott ő olyan férfi, aki szereti, ha az ő kezében van a gyeplő. Dimitri eljátszott a gondolattal, hogy fölviszi a lányt. Abba a hálószobába, ahol valaha a férjével szeretkeztek? Vagy esetleg a vendégszobába, amely valószínűleg a szeretőknek jutott? Megborzongott. Aztán megrázta a fejét, és szájon csókolta a lányt. Közben érezte, hogy az megremeg. – Nem. Nem megyünk fel. – Akkor hová? – lihegte Molly. Dimitri végül bevitte terhét a nappaliba, ahol körülnézett. A kanapéhoz cipelte, és lefektette rá. Aztán felállt, behúzta a nehéz bársonyfüggönyöket. Sejtelmes félhomály támadt a szobában. – Itt? – kérdezte Molly csodálkozva. Dimitri visszafordult, odament hozzá. Közben lerúgta a cipőjét, kigombolta az ingét. – Miért is ne? – Figyelte a lány reakcióját, miközben az ing fehér zászlóként hullt a földre. Pontosan átérezte a helyzet iróniáját. Hát nem fogadta meg annak idején, hogy akkor sem feküdne le többé Mollyval, ha ő lenne az egyetlen nő a földön? Persze akkor még fiatal volt, és forrófejű. Dimitri lehúzta a nadrágját. Kissé növelte az önbizalmát, hogy Molly felnyögött izgalmában. Nem emlékezett rá, hogy valaha is kívánt volna ennyire valakit. Mintha egyben az első és utolsó alkalom lenne, meg az összes többi együttvéve. Dimitri figyelte, hogy Molly az ajkába harap, amikor odalép hozzá. Hátrahőkölt. – Mi az? A lány megrázta a fejét. Nem volna értelme, sőt gyengeség lenne, ha megmondaná Dimitrinek, milyen kibírhatatlanul fájdalmas a testének látványa. Ebből megtudná, hogy azóta sem volt olyan férfi az életében, aki ennyire erős vágyakat ébresztett benne. Átkarolta Dimitri nyakát, viszonozta a csókját. S ez a csók olyan emlékeket hozott a felszínre, hogy a lány csaknem elsírta magát. A férfi ajka végigsiklott a nyakán, le a melléig. Molly úgy érezte, a mélybe zuhan, ahonnan nem térhet vissza soha többé. Igaz, nem is próbált ellenállni. Túl régen volt már. Mintha a teste eddig téli álomban szunnyadt volna, s Dimitri újra életre keltené. Fülében lüktetett a vér. – Dimitri! – suttogta, és átölelte a férfi fejét. Annyira kívánja ezt a férfit! Viszont csak bosszúság és szerelmi bánat lesz belőle, ha ismét közel enged magához valakit, aki annak idején leírhatatlan fájdalmat okozott neki. Bár a sebek azóta behegedtek, de felszakadhatnak, ha lefekszik Dimitrivel. Molly kibontakozott az ölelésből. – Azt hiszem, nemet kellene mondanom – motyogta. – De nem fogsz. Nem. Nem is tudna. Most nem. Főleg, amikor a férfi épp a bugyit húzza le róla. – Ó, Dimitri! – Tetszik? – Ó! – A férfi az ujjával becézgette, s Molly úgy érezte, menten meghal, ha még tovább várakoztatják. Teste ívben meghajolt, mire Dimitri elkáromkodta magát. Molly döbbenten kinyitotta a szemét, s egyenest a férfi arcába bámult. – Mit teszel velem? – súgta lágy hangon Dimitri, amely még inkább megdobogtatta a lány szívét.

20

Sharon Kendrick

Női fortély

(Júlia KSZ 2005 09 b.)

– Mit gondolsz, mit? – kérdezett vissza szórakozottan. – Tényleg ilyen keveset tudsz a férfiakról, hogy azt hiszed, sokáig eltarthat, ha ezt így folytatod? Molly pontosan értette, mire céloz – hogy ő valójában mindent tud a férfiakról. Ekkor azonban Dimitri lágyan becézgetni kezdte az ajkát. – Ne siessük el! – Az nem megy – pihegte kétségbeesetten a lány. Dimitri megfogta az állát, s homlokráncolva nézett az arcába. A nő megremegett a vágytól. – Ennyire kívánsz, Molly? – szakadt ki belőle meglepetten. A lány viszont a szemrehányást is látta az arcán. Talán azt hiszi, más férfiakkal is így viselkedik? Megint kétségei támadtak, de közben a férfi újra csókolni kezdte, először gyengéden és kutatóan, majd egyre birtoklóbban, s ő szépen lassan minden gátlásáról megfeledkezett. Minden másodpercet ki akart élvezni. – A tiéd akarok lenni, Dimitri! – kérte. – Most rögtön! A férfi határozott mozdulattal beléhatolt, s a lány úgy érezte, szétrobban a vágytól. Egyszerre volt meghitt és fájdalmasan idegen az érzés, és eszébe jutott, hogy szinte már el is feledkezett róla, milyen is lefeküdni egy férfival. Dimitrivel. A férfi kissé visszafogta magát, inkább Mollyt figyelte. Élvezte, hogy a lány ennyire elengedi magát, s amikor annak teste átvette az ő ritmusát, szinte eszét vesztette a vágytól. Molly szeme csukva volt, halkan pihegett. Dimitri csak akkor engedett a vágyainak, amikor a lány halkan a nevét suttogta. Molly tovább motyogott, s közben felnyögött a kéjtől. Nem is tudta, meddig tartott a dolog. Sokáig feküdtek még egymáson. A férfi feje a vállgödrébe fúródott, ajka tovább simogatta a bőrét. Molly mereven bámulta a plafont. Most mit tegyen? Kicsit megmozdult Dimitri alatt, és észrevette, hogy az elszunnyadt. Gyengéden megrázta. A férfi tiltakozva felsóhajtott, épp valami csodaszépet álmodott. Olyan álmot látott, amelyből nem akart felébredni. – Dimitri! Érezte Molly testének édes melegét, amikor megmoccant, de továbbra sem akart visszatérni a valóságba. Inkább vágyakozva a lányhoz simult. – Ébredj fel! Jó, jó, már ébren van. Mert a valóság tulajdonképpen szebb is, mint az álom. Dimitri elmosolyodott, amikor észrevette, hogy még mindig benne van a lányban. Vágya azonnal újjáéledt, s elkezdett mozogni rajta. Molly megpróbálta elnyomni saját sóvárgását, ám ez nem volt egyszerű. – Dimitri! – szólt rá szigorúan. A férfi kinyitotta a szemét, s kissé hitetlenkedve nézett körül a szobában. Molly kanapéján fekszik. A nappalijában. Felnyögött, amikor kibontakozott az ölelésből, s szemügyre vette a lány kipirult arcát, félig csukott, kék szemét. Amikor Molly belenézett Dimitri szemébe, hirtelen mérföldnyi távolságra érezte magától a férfit. És ez sajnos meg is felel a valóságnak, ebbe bele kell törődnie. Szexuálisan ugyan továbbra is tökéletesen illenek egymáshoz, ennél több azonban nem lehet köztük. – Molly – suttogta a nevét Dimitri gyengéden. Semmiképp sem fog a nyakába akaszkodni. Úgy fog gondolkozni, mint egy férfi, akkor is, ha pontosan olyan sebezhető, mint bármelyik nő. – Igen? – Hát ez... csodálatos volt. Molly legszívesebben hisztérikusan felkacagott volna. Hány pontot ér? – akarta kérdezni. De persze nem tette. Inkább boldogan rámosolygott. Nem is esett annyira nehezére. – igen, az volt – bólintott higgadtan. Dimitri felkönyökölt, lazán az ujja köré csavarta Molly egyik fürtjét. Ettől a gesztustól a lány csaknem megint elgyengült. Hiszen akkor is valahogy így kezdődött, nem igaz? Egy ilyen elgondolkodó, gyengéd mozdulattal, amely egyáltalán nem illett a markáns arcú, izmos férfihoz. – És most mit tegyünk? – kérdezte Dimitri. – Mármint ezzel a helyzettel?

21

Sharon Kendrick

Női fortély

(Júlia KSZ 2005 09 b.)

A férfi nem pont erre gondolt, és ezzel a lány is tisztában volt. Dimitri számára egyetlen megoldás létezik azok után, hogy lefeküdt vele: lefeküdni vele még egyszer. Viszont a férfinak pontosan tudnia kell, mit akar Molly, vagy mit vár tőle – Mollynak pedig azt kell tudnia, mik Dimitri tervei. A nők többsége eddig elégedett volt ezzel a helyzettel, Molly azonban nem akármilyen nő. A férfi tudta, hogy vele más a helyzet, valószínűleg azért, mert már régről ismerik egymást. Akkoriban ugyan még nagyon forrófejű volt, nagy befolyással voltak rá az érzelmei és a vágyai. Olyasféle dolgokat is mondott, amiket azóta egyetlen nőnek, még Malanthának sem. Meg kell értetnie Mollyval, hogy az a férfi, aki azokat a szavakat kiejtette a száján, már nem létezik. Hogyan is létezhetne a történtek után? Az évek megkövetelték jussukat, álmait már régen elnyomták az ébrenlét nehéz csalódásai. Oldalra hajtotta a fejét, hogy megpuszilhassa kedvese orra hegyét. Figyelte, ahogy az gyorsan lehunyja a szemét. – Molly? A lány csak akkor nézett fel újra, miután egy kicsit összeszedte magát. Bármit is mond Dimitri ezek után, túl fogja tenni magát rajta. Nincs más választása. Ujjával végigsimított a férfi ajkán. – Mi az? – Mit szólnál, ha viszonyunk lenne? A lány szíve hevesen kalapált. Tudta, nem volna okos dolog megkérdeznie, meddig is tartana ez a kapcsolat, de azért ennél többet akart tudni. – Mármint amíg Angliában vagy? Dimitri hunyorgott. – Hát persze. Ebből már azt is megérthette, hogy a férfi nem vágyik tartós kapcsolatra. Hiszen csak néhány hétig marad a szigetországban. Most már csak az az egyetlen kérdés, hogy ő akar-e viszonyt kezdeni vele. Illetve akarni biztosan akar, csak túl fogja-e élni, ha Dimitri még egyszer összetöri a szívét? Elgondolkodva figyelte a férfit. – Tényleg viszonyt akarsz? – Miért is ne? A lánynak száz meg száz ellenérv jutott eszébe, igaz, egyik sem volt olyan, amit egy férfi megérthetne. Főleg nem Dimitri. – Elkötelezettség nélkül? A férfi meglepetten rábámult. – Ezt igazából nekem kellett volna mondanom, Molly – felelte halkan. Igen, ezt ő is tudja, ezért is mondta. Ha engedi, hogy a férfi állítsa fel a szabályokat, az övé lenne az irányítás. Ha viszont kötelezettség nélküli kapcsolatba kezdenek, egyenrangúnak kell lenniük. – Ez nem válasz – jegyezte meg. Dimitri halkan felnevetett. – Nem, semmiképp sem akarok kötelezettségeket. Alig egy hónapig maradok. Aztán visszamegyünk Pondikire. És valószínűleg addigra alábbhagy a sóvárgása is, ő pedig... mit érezne? Bűntudatot? Nem rövid ehhez egy kicsit az élet? Végtére is felnőtt nő már, ráadásul elvált. Talán életének ebben a szakaszában épp egy könnyed kapcsolatra van szüksége. Nem a nagy szerelmet keresi – vagy ha mégis, hát biztosan nem Dimitrinél fogja keresni. És nem is akar állandó kapcsolatot, nem akar együtt élni egy férfival. Ezt már egyszer próbálta, és nem sikerült. Dimitri annak idején különben is túl hevesen reagált. Olyan dolgokat vetett a szemére, amik meg sem történtek, miközben már gyakorlatilag egy másik nő vőlegénye volt. Persze Mollynak ezen eleve nem lett volna szabad meglepődnie. Dimitri rettenetesen féltékeny típus, ráadásul úgy éli az életét, ahogy neki tetszik, nincs tekintettel másokra. Alapvetően nagyon régimódi, ez persze része a varázsának. Ezt viszont nem szeretném egy állandó barátban, jött rá Molly. Azzal együtt, hogy amúgy sem akart állandó barátot. Szeretőnek viszont Dimitri kiváló. – És mi lesz Zoéval? – ellenkezett. A férfi arca kifürkészhetetlenné vált. – Mi lenne vele? – Neki nem lesz kifogása a dolog ellen? – Nem fogja megtudni. – Dimitri hallgatott egy pillanatig, mielőtt hozzátette: – Ez csak rád és rám tartozik.

22

Sharon Kendrick

Női fortély

(Júlia KSZ 2005 09 b.)

Mást várt talán? Hogy kézen fogja, átviszi a szomszédba, és bemutatja a lányának mint a legújabb barátnőjét? – Szóval titkos viszonyt akarsz? – Nem lenne értelme, hogy megismerkedj Zoéval. Ezt megérted, ugye? – Hát persze. Teljes mértékben. Dimitri hallotta, hogy a lány hangja remeg. Ezek szerint megsértődött. – Figyelj, Molly! Tudom, hogy nem ez a legjobb megoldás, de... – Nem, tényleg nem az! – csattant fel Molly, s magában elgondolkodott rajta, nem ijeszti-e meg rögtön annyira a férfit, hogy az esetleg inkább itt hagyja, és egy kevésbé bonyolult nő karjaiba menekül. Persze lehet, hogy ez lenne a legjobb mindkettejük számára. – Dimitri... Amaz az ajkára tette az ujját, és elhallgattatta. Molly játékosan beleharapott. A férfi összerezzent, ám a gesztus egyben fel is izgatta. Hihetetlenül felizgatta. Eszébe jutott a karmolás a hátán, amit egyszer azért kapott a lánytól, mert Molly szerint lejáratta a barátai előtt. Lehet, hogy azt is tette. Akaratlanul megjátszotta a macsót a barátainak, mert igazából néhány napon belül meg kellett volna szabadulnia a kék szemű angol szépségtől. Egy hétig pólóban kellett járnia, a lány viszont boszorkányosan mosolygott rá, és puszit nyomott a karmolás nyomra. – Molly – nyögte gyengéden. – El akarsz rejteni, mintha szégyenkeznél miattam! – vetette a szemére a lány. Majdnem azt is kimondta, hogy Pondikin a férfi legalább őszinte volt. Pondikin viszont nem ígértek egymásnak semmit. Viszont, jelentkezett egy cinikus belső hang, Malantha türelmesen várt rá a színfalak mögött. És ugyan ki tudja, miféle életet él Dimitri, miféle titkai vannak? – Jobb lenne, ha valaki mással kezdenél! – Nem akarok mással kezdeni – felelte nyugodtan Dimitri. – Nálad jobb szeretőt egyetlen férfi sem kívánhat magának, agape mou. – De? – De van egy lányom. – És neki általában nem számolsz be a szeretőidről, igaz? – Általában nincs is rá okom, mert egyedül utazom. Ez az első alkalom, hogy Zoe velem jött külföldre. Molly egy pillanatig hallgatott. Bár nem kellett volna, hogy így legyen, mégis fájdalmat okozott neki a férfi nyíltsága. Ámde mit akart hallani tőle? Hogy ő az első szeretője a felesége halála után? Pontosan azt teszi, amit eredetileg nem akart – megnehezíti Dimitri dolgát. Olyasmit vár el tőle, amit nem képes megtenni. Hamis reményeket táplál. Mert vagy elfogadja, amit a férfi adni akar neki, vagy elutasítja az ajánlatot, és nem foglalkozik vele többet. – Jó szerető vagyok, Molly – szögezte le Dimitri nyugodtan. – Csak el ne bízd magad! – csipkelődött a lány. Hát ez az ember még mindig nem jött rá, hogy egy nő nem azért fekszik le egy férfival, mert az jó az ágyban, hanem azért, mert érez iránta valamit? Ez a különbség a két nem között, ez minden veszély forrása. Másrészt viszont a veszély izgalmakkal jár, és Dimitri is pont ezt ígéri. Vállalja a kockázatot, hogy esetleg megsérül? De mi az élet kockázat nélkül? Ha az ember minden fájdalom ellen előre levédi magát, akkor nem is él igazán. Összerezzent, amikor Dimitri becézgetni kezdte a combját. – Ez nem igazság! – tiltakozott nem túl meggyőzően, miközben ismét feléledt benne a sóvárgás. – Micsoda? – Övön aluli módszerekkel élsz, hogy rám kényszerítsd az akaratodat! – Övön aluliakkal? Akkor neked fogalmad sincs az egészről! – A férfi ügyesen magára vonta a lányt, és hirtelen beléhatolt. Molly felsikoltott. – Dimitri! A férfi mozogni kezdett benne. – Hm? – Még nem válaszoltam. Dimitri tovább mozgott, és megdöbbent rajta, milyen jó érzés a karjában tartani a lányt. Ugyanolyan jó, mint eddig bármikor. Felnyögött. Jobb. Sokkal jobb! Nehézkesen kinyitotta a szemét, és felnézett rá Látta, hogy Molly éppúgy megfeledkezik magáról, mint ö.

23

Sharon Kendrick

Női fortély

(Júlia KSZ 2005 09 b.)

– És mi a válasz? Molly megérintette ujjával a szemhéját. Aztán az orrát és a száját, mintha újonnan fedezné fel a férfi szép arcát. Melegség és kínzó vágy öntötte el. – A válasz: igen – pihegte. – Ezt te is tudod. Mi más lehetett volna?

24

Sharon Kendrick

Női fortély

(Júlia KSZ 2005 09 b.)

6. FEJEZET – Hány óra van, agape mou? Molly az éjjeliszekrényen álló órára nézett. – Majdnem tizenkettő – felelte ásítva. Az ágyban feküdtek. A napfény besütött a redőny résein. Dimitrinek alig egy órája marad zuhanyozni és felöltözni, hogy időben hazaérjen, mielőtt Zoe visszajön. A férfi mindennap ugyanakkor látogatott át Mollyhoz, és még az együtt töltött órák is ugyanabban a ritmusban teltek. Lefekszenek egymással, aztán Molly kávét főz, beszélgetnek egy kicsit, majd megint szeretkeznek. Aztán egyikük ránéz az órára, és megállapítja, hogy elment az idő, mire Dimitri sóhajtva vállat von, Molly pedig tettetett egykedvűséggel figyeli, amint a férfi meztelenül kimegy a hálóból a fürdőbe. Néha eltöprengett rajta, vajon nem csodálkozik-e a lánya, hogy déltájban nedves az apja haja, de sosem faggatta Dimitrit. Arra nem fogja pazarolni az idejét, hogy kikérdezi a férfit, hogyan tartja titokban a kapcsolatukat. Oldalára gördült, magára tekerte a lepedőt. – Kérsz kávét? Dimitri felkönyökölt. – Nem, ha emiatt fel kell kelned. – Akkor sajnos kávé nélkül fogsz hazamenni. Nincs házvezetőnőm. A férfi a hátára fordult, mereven nézte a plafont. Közben azon töprengett, mi a baja. Tulajdonképpen mindennek álomszépnek kellene lennie, s bizonyos értelemben boldoggá is teszi a helyzet. Itt fekszik élete legszenvedélyesebb nőjének ágyában, aki nem tesz föl neki kérdéseket, nem kér tőle számon semmit. Tökéletes kaland, ami tökéletesen illik hozzá. De amikor eszébe jutott, hogy néhány perccel ezelőtt még a lány testét járta be az ajka, felébredt benne a kétely. Eszébe jutott, vajon hány férfival szórakozott már így Molly. És hogy meddig tart majd, amíg megtalálja a következőt, miután ő elmegy? Féltékenység lett rajta úrrá. – Mindig ide hozod a szeretőidet? – tudakolta. A lány megdermedt. – Tessék?! Dimitri cinikusan elmosolyodott. – Húzni akarod az időt, Molly? Hidd el, nem fogok megsértődni. Csak azt kérdeztem, hogy mindig ide hozod-e a szeretőidet. – Miféle kérdés ez? – érdeklődött zavartan a lány. Dimitri az arcát fürkészte. – Nem akarsz válaszolni? – Nem hiszem, hogy bármi közöd lenne hozzá. Én sem kérdeztem, hogy miféle nőkkel feküdtél le, nem igaz? A férfi fesztelenül vállat vont. – Csak tessék! Mit akarsz tudni? – Pontosan erről van szó! Semmit sem akarok tudni. – Egy szavadat sem hiszem. A nők természetüknél fogva kíváncsiak. Talán az olyan nők igen, akikkel általában dolga akad, ők viszont nyilván könnyebben is veszik a futó kalandokat, mint Molly. Ő valóban nem akarja tudni, kikkel feküdt le a férfi, legfeljebb arra lenne kíváncsi, milyen érzéseket keltettek benne ezek a nők. Erre viszont aligha kapna őszinte választ. – Én nem – vágta rá. – Pedig én kíváncsi vagyok – suttogta Dimitri. – Az a te bajod! – csattant fel Molly bosszúsan. – Ez hoz lázba? Hogy arról beszélgessünk, kik voltak előtted, és hogy megtudd, jobb vagy-e náluk? A férfi elmosolyodott. – Ez már majdnem bók, Molly. Figyelte, amint a lány felül, mérgesen hátraveti a fejét, amitől szőke haja végigsimul a hátán. Már régen is megfigyelte ezt a mozdulatot, de csak most ébredt fel benne az emlék. Nyugtalanító emlék. – Úgy festesz, mint egy istennő – bókolt mézédes hangon. Molly megkeményítette a szívét. – Fogadjunk, hogy minden nőnek ezt mondod. A férfi a homlokát ráncolta.

25

Sharon Kendrick

Női fortély

(Júlia KSZ 2005 09 b.)

– De pimasz vagy! Hát persze, hogy az. Mi más választása lenne? Hogy egy ilyen elmotyogott bókot komolyan vegyen? Hogy felsóhajtson, és óriási jelentőséget tulajdonítson neki, holott a férfi csak arra célzott, hogy megint szeretkezni akar vele? Pedig ez most nem fog megtörténni – nem történhet minden a férfi szája íze szerint. Ő független nő, és ennek megfelelően fog viselkedni. Ledobta magáról a lepedőt, felállt. – Hova mész? – A konyhába. Kávét főzök. Kérsz te is? Nem, nem kér. Viszont észrevette az elszántságot a lány szemében. Különben is elragadóan néz ki, ahogy meztelenül végigvonul a szobán. Dimitri hátradőlt a párnán, végigjáratta a szemét hosszú lábán, feszes popsiján, ágaskodó mellbimbóján. – Nem is tudom, mi lehetne jobb – felelte gúnyosan. Molly erre ránézett, és elnevette magát. A férfi széttárta a karját. – Molly! – kérte. – Gyere vissza az ágyba! – Nem! – Na gyere már! Borzalmas dolog, de nem tud neki ellenállni. Molly visszafeküdt az ágyba, hagyta, hogy Dimitri a karjába zárja. Érezte, hogy elönti a forróság, és eluralkodik rajta a vágy. A férfi megcsókolta a nyakát. – Nem is kérsz kávét, és ezt te is tudod, epikindhinos Molly – suttogta a fülébe. A lány becsukta a szemét. – Ez meg mit jelent? – Nézd meg a szótárban! – Nem, mondd meg! – Azt jelenti, veszélyes – felelte Dimitri halkan. Ez tetszett neki. Dimitri is veszélyes. A férfi most gyengéden megcirógatta a fülcimpáját. – Ha nem mesélsz a szeretőidről, akkor legalább beszéljünk a könyveidről. – A könyveimről? – Egyáltalán nem akart könyvekről beszélni. Azt akarta, hogy Dimitri megint szeretkezzen vele, és minden kételyét eloszlassa. – Miféle könyvekről? – Miféle könyvekről? – nevetett a férfi. – Hát amiket írsz. Már elfelejtetted? – Ja, azokról? – Igen, azokról – csipkelődött a férfi. Mollynak alaposan össze kellett szednie magát. Tényleg úgy tűnt, mintha mindent elfelejtett volna, ami az életével – az igazi életével – kapcsolatos. Annyira távolinak tűnt minden más. Mintha csak ez lenne a valóság – ez a néhány óra Dimitrivel a hálószobában. Időnként látta őt az ablakból, amikor hazajött Zoéval. Ilyenkor gyorsan hátrébb lépett, nehogy a férfi észrevegye, amint leskelődik. Még a függöny mögé is bebújt, mint valami sötét titkokat rejtegető eszelős, ami persze ostobaság volt. Nem tesz semmi olyat, ami miatt szégyellnie kellene magát, és valójában a férfi sem. Azt pedig, hogy védeni akarja Zoét, és nem akarja neki bevallani a kapcsolatot, igazán nem vetheti a szemére. A görög apák tökéletes példát akarnak mutatni a lányuknak. Mit szólna Zoe, ha megtudná, hogy az apjának viszonya van a szomszédjával, akitől néhány hét múlva örökre elbúcsúzik? – Különböző városokról írok – kezdte halkan. – És főleg nőknek. Illetve női szemszögből. Utazási tippek egyedülálló nőknek, meg a legjobb szállodák. Hol vannak biztonságban, és hová ne menjenek. Már írtam Rómáról, Londonról, New Yorkról és San Franciscóról. Jövő hónapban Párizs van soron. – Athén nem? – kérdezte elgondolkodva Dimitri. Molly a fejét rázta. – Nem, Athén nem elég érdekes. A legtöbb turista csak átutazóban látja... például, aki valamelyik szigetre megy. – Akkor miért nem írsz Pondikiről? – Mert olyan helyekről elvből nem írok, amiket még nem fedeztek föl a turisták – jegyezte meg a nő. – Hogyha az emberek rájönnek, milyen idilli sziget Pondiki, nemsokára már nem lesz az. A férfi megcsókolta a mellbimbóját, s Molly megborzongott. – Akkor szeretted a szigetemet, ugye?

26

Sharon Kendrick

Női fortély

(Júlia KSZ 2005 09 b.)

– Hát persze. – A lány mereven rábámult. Emlékei összefonódtak a férfi iránt érzett szeretetével. – Azt hiszem, a legszebb hely, ahol valaha is jártam. – Amikor becsukta a szemét, tisztán látta maga előtt a gyönyörű vidéket. – A mélykék tenger, a puha fehér part. Az elhagyatott strandok... – Most már nem annyira elhagyatottak – szakította félbe a férfi. – Mára már minket is felfedeztek a turisták. Sokkal többen vannak, mint régen. Molly megint kinyitotta a szemét, és elfintorodott. – Ugye ez nem azt jelenti, hogy ti is elüzletiesedtek? Dimitri elmosolyodott a lány haragos arckifejezése láttán, majd a homlokát ráncolta. – Szerencsére nem. Láttuk, milyen hibákat követnek el más helyeken, az Égei-tengeren. Elhatároztuk, hogy tanulunk belőlük. – És sikerült? – Néhányan összefogtunk, és megvettük a legtöbb szabad területet. – Ezek szerint jól megy a szálloda. A férfi elcsendesedett. – Igen – bökte ki végül. – És ki helyettesít, amíg itt vagy? A főszezon közepén? – ugratta a lány. A férfi megint habozott, s Molly meg is állapította, hogy az ilyesmi egyáltalán nem jellemző rá. – A sógoraim – felelte végül. – Meg a két unokaöcsém. – Te jó ég, ez egész kis családi vállalkozás! Dimitri rápillantott. – Mindig is az volt, Molly. A lány végigsimított a homlokán. – Ne vágj ilyen arcot! A férfi mosolyogva kinyújtózkodott, majd a hasára fordult. – Akkor tegyél róla, hogy ellazuljak! – Megmasszírozzam a hátadat? – És a maradékot is! – Akkor viszont fordulj vissza! Dimitri megint hanyatt feküdt, és összeszorított szemmel figyelte Mollyt. Nagyon nagyvonalú volt a lány, legalább annyi gyengédséget adott vissza neki, mint amennyit kapott. Dimitri felnyögött, amikor a lány ujja felfelé siklott a combján. – Ezt meg hol az ördögben tanultad, Molly? – Ne kérdezz! Már elfelejtetted? – Nem – sóhajtott fel a férfi. – Most már emlékszem. Egy pillanatig csend honolt a szobában, de amikor Molly az ajkával is becézgetni kezdte, Dimitri felsóhajtott. Aztán ráfeküdt, és viszonozta a kedvességeket, míg a lány teste ívben megfeszült, és a férfi nevét kiáltotta. Vággyal teli sikolyai arra késztették Dimitrit, hogy utána ironikusan kipillantson az ablakon. A lány észre is vette. Kisimította nedves haját izzadt homlokából. – Nagyon hangos voltam? A férfi elmosolyodott. – Egy kicsit. – Jó, hogy Zoe nincs itthon. – Igen. Egyébként... indulnom kell. – Ez igaz – vágta rá vidáman a lány. – Mindjárt hazaér. Dimitri ránézett. – Szerinted túlzottan apáskodom felette? – Szerintem túlzottan görög apa vagy. – Ez nem válasz. – Honnan tudjam, hogy hogyan kellene viselkedned, Dimitri? Nekem nincs gyerekem, mit mondhatnék? – És miért nincs? – kérdezte hirtelen a férfi. – Miért nincs gyereked? Molly megdermedt. – Hát, így alakult. – Folytasd! – Ennyire fontos? – Hogy érted ezt?

27

Sharon Kendrick

Női fortély

(Júlia KSZ 2005 09 b.)

– A mi szempontunkból. – Vajon ez úgy hangzik, mintha többre tartaná ezt a kapcsolatot, mint ami valójában? – Mármint mindenképp tudni akarod? – Tulajdonképpen nem – felelte elgondolkodva Dimitri. – De azért szívesen meghallgatom. Nem ez volna a természetes? Egy kalandnál sem lehet élesen meghúzni a határt. Nem mondhatjuk azt, hogy csak a szexről beszélünk, semmi másról. Pedig általában pont ezt csinálják. Dimitri minden olyan kérdést kikerül, ami érzelmeket hívhatna életre. És vajon az a tény, hogy ö szegi meg a saját szabályát. nem vág egyben az előbb használt kifejezéssel? Epikindhinos. Mollv megrázta a fejét. Sebezhetőnek érezte magát, és nem csak azért, mert Dimitri itt fekszik mellette meztelenül. Nem számított rá, hogy a férfi ilyesmiket kérdez, főleg nem most. Alig néhány boldog órát tölthet el a társaságában, nem fog arról beszélni, hogy az álmai nem váltak valóra. – Nincs időnk – jelentette ki, s az órára pillantott. – Menned kell. Furcsa helyzet. Dimitri legszívesebben maradt volna, csak azért, mert Molly megparancsolta, hogy menjen. Vajon ennyire ellentmondásos lenne az emberi természet? – tűnődött Dimitri. Megszokta már, hogy a nők szinte könyörögnek neki: maradjon. Molly viselkedése kétségtelenül kihívó, de végső soron ez is csak a nemek közti játék, nyugtatta magát a férfi. Őrültség, mégis úgy érezte, mintha lelkének egy részét hátrahagyná. Mintha örökre itt maradna valami, ami az övé. Az élet általános szabályai itt nem érvényesek, és talán ezért is szegi meg őket. Molly a szomszédja, neki pedig törődnie kell a lányával. És ismeri Mollyt. Vagy nem? Mennyi van még Mollyban abból a tizennyolc éves lányból, és mennyi van őbenne a tizennyolc éves Dimitriből? Mennyire volt kiforrott akkor Molly jelleme, és mennyit változott azóta? Szexuálisan már akkor is tökéletes párt alkottak, és ez ma sincs másképp. És a lány most is ugyanolyan szórakoztató társaság, mint azelőtt. Már akkor is könnyen felbosszantotta miatta magát – és mindig is rettenetesen féltékeny volt. Ezt Dimitri mindig a különböző gyökereikre vezette vissza, de lehet, hogy ennél mélyebben keresendők az okok. Csak rá kell néznie a lányra, hogy birtokolni akarja, de semmiképp sem vágyik magához kötni, mert ez nem férne össze az életstílusával. – Csak nem fulladtál meg odabent? – kiabált be Molly a fürdőszobába Dimitrinek. – De! Gyere, szájból szájba kell lélegeztetned! A férfi visszatért a hálóba. Néhány vízcsepp még mindig ott pihent a bőrén, miközben szárazra dörzsölte a haját. Amikor meglátta Mollyt, összeszorította a száját. A lány hatalmas méretű köntösben feszített. Úgy nézett ki, mintha férfira méretezték volna, amitől szinte ártatlannak, ugyanakkor érzékinek is látszott. Már megfőzte a kávét is, egy tálcán gőzölgött az éjjeliszekrényen, illata megcsapta a férfi orrát. Az egész helyzet álnok módon házastársi harmóniát sugárzott. Pedig ilyesmi közte és Molly között soha nem lesz, tehát azonmód menekülnie kellene. Dimitri fölvette az alsónadrágját. Molly arra gondolt, milyen csodaszép a férfi, feszes izmai ellenére milyen kecsesnek hatnak a mozdulatai. Dimitri felnézett, pillantásuk találkozott. A lány tekintetétől hirtelen kiszáradt a szája. – Hétvége van – jegyezte meg kifejezéstelenül. – Igaz – mondta vidáman Molly. – És csak hétfőn látlak viszont. – Valóban. – A lány órákat gyakorolt erre a pillanatra. – Van valami terved? A férfi a homlokát ráncolta. Most a lány írta a forgatókönyvet, és ez nem tetszett neki. Legalább egy kicsit csalódottnak kellene látszania. – Már megint olyan komor arcot vágsz – csipkelődött a nő. Dimitri nem vette a lapot. – Miért, te mit tervezel? Mit vár? Hogy itthon marad, és epekedik utána? Hogy reméli, kilesheti egy kicsit az ablakon át? Rejtett pillantásokat váltanak a kerítés fölött? Vagy vágyakozva nyomon követi, amint Zoéval elmennek? – Holnap délután egy galériába megyek, este meg néhány barátommal vacsorázni. – Ó, melyik galériába? – A Tate Britainbe. Van most egy nagy Rembrandt-kiállítás. Állítólag nagyon jó.

28

Sharon Kendrick

Női fortély

(Júlia KSZ 2005 09 b.)

– Talán Zoe is szívesen elmenne. Nagyon érdekli a művészet. Molly felvonta a szemöldökét. – Mármint „véletlenül" össze akarsz futni velem? – Miért is ne? – Mert nem őszinte dolog, azért. – Színjátékot játszanánk... mert talán észrevetted, hogy mi... – Az ördögbe is, de nehéz kimondani, hogy futó viszonyunk van. – Több van köztünk, mint jószomszédi kapcsolat. Dimitri lágyan elmosolyodott. – Találó leírás. – Van jobb ötleted? – kérdezett vissza a lány gúnyosan. A férfi kétségbeesetten, de egyben csodálattal bámulta. Miért is gondolta azt, hogy minden egyszerű lesz? Persze gyerekjáték volt becsalogatni az ágyba. A lány viszont máris bensőségesebb kapcsolatot alakított ki vele, mint szerette volna, másrészt ugyanezzel az erővel el is taszítja magától. – Hétfőn együtt ebédelhetnénk – javasolta. – Hol, itt? – Nem, nem itt! – élénkült föl a férfi. Biztos van néhány jó étterem a közelben, nem? – És Zoe? Neki mit mondasz? – Zoe közben összebarátkozott egy másik görög lánnyal. Majd elmegy hozzá iskola után, mi pedig együtt ebédelünk. Mit szólsz hozzá? Mit szól hozzá? Ha belegondol, hogy mindössze ebédre hívták meg, és ettől úgy ver a szíve, mint egy kamasz lánynak... – Foglalok asztalt, jó? Dimitri kezdte begombolni az ingét. Bólintott. – Rendben. – És előbb idejössz? A férfi látta a vágyat a lány szemében, és elmosolyodott. Pontosan tudta, mire céloz. – Nem, közvetlenül egy előtt jövök érted – válaszolta hűvösen.

29

Sharon Kendrick

Női fortély

(Júlia KSZ 2005 09 b.)

7. FEJEZET A kis olasz étterem a környék egyik nevezetessége volt, ennek megfelelően zsúfolásig megtelt. A pincér sugárzó, meglepett mosollyal üdvözölte Mollyt. – Signora! – kiáltotta. – De rég nem láttuk már! Hol bujkált? – Hát, nem tűntem el – viszonozta a mosolyt Molly. – Csak el voltam foglalva. – A nővérem... elküldtem neki a Rómáról írt könyvét. – De hiszen Angliában él, Marco – mondta a lány, miközben leültek. – Minek neki római útikönyv? – A nővéremről beszéltem, nem az anyámról! Ők és a barátnői szívesen mennek el a férjek nélkül, és a könyv segít megtalálni a legjobb helyeket. – Egyre jobban beszél angolul – jegyezte meg diplomatikusan Molly. Marco vállat vont. – A barátnőm is olasz. Nem beszélünk angolul. Dimitri halvány mosollyal elvette a feléje nyújtott étlapot. Mi lenne, ha Molly ideültetné magukhoz ezt az alakot? A lány előrehajolt. – Mit kérsz inni, Dimitri? Meghívlak. A férfi megdermedt. – Nem te fizetsz – közölte kifejezéstelenül. – De igen – ellenkezett a lány, majd látta, milyen komor képet vág a férfi. – Emlékezz vissza, hányszor meghívtál Pondikin is ebédelni! – Akkoriban szegény voltál, mert tanultál. – És most már nem tanulok, van pénzem. Manapság sok pár él külön kasszán. – Engem még senki sem hívott meg ebédelni – jelentette ki sötéten Dimitri. – Akkor épp itt az ideje! – A lány szeme csillogott. Megcsóválta a fejét, amikor a férfi egyre bőszebben nézett rá. – Azt hittem, mára már egy kicsit modernebb a felfogásod. Dimitrinek nem sikerült levetkőznie a neveltetését. – Ma én hívlak meg – közölte ellentmondást nem tűrő hangon. – Te is meghívtál a partidra. Legközelebb te fizethetsz. Molly már-már tiltakozott volna, amikor azonban meglátta az elszántságot a férfi szemében, meggondolta magát. Sőt titokban épp ezt csodálta Dimitriben. Enélkül egy férfi nem is lehet igazán jó szerető. – Pezsgőt? – kérdezte Dimitri. – Ünnepelünk valamit? – Azt hittem, szereted. – Igen, szeretem. Kérek. Marco hozott egy üveggel, töltött nekik, és várta, hogy kiválasszák az ételeket. Mollynak kivételesen nem nagyon fűlt a foga a finom olasz csemegékhez. – Tudod, mit kérsz? – érdeklődött Dimitri az étlapba pillantva. – Azt, amit te. A férfi alig észrevehetően felvonta a szemöldökét, majd folyékony olaszsággal leadta a rendelést. Miután Marco elment, a lány hátradőlt a székén, és szomorkásán bámulta Dimitrit. – Egészen elfelejtettem, hogy tudsz olaszul. – És spanyolul – tette hozzá a férfi némi büszkeséggel. – Biztosan nagyon praktikus, ha a szeretőiddel az anyanyelvükön beszélgethetsz. – Azt szeretem a legjobban, ha a saját anyanyelvemen beszélhetek velük – emelte meg a férfi a poharát. – Egész idő alatt veszekedni fogunk? – Nem. – Akkor hagyd abba a duzzogást! – Nem duzzogok. – De azt teszed. Vajon miért? Nem volna sok értelme megmondani neki az igazat. – Meg sem csókoltál, amikor eljöttél értem. – Aha. – Dimitri letette a poharát az asztalra, és megfogta Molly kezét. – Tudod, miért? – Nem. – Mert az őrületbe kerget a csókod. Akkor rögtön le akarnálak vetkőztetni, és minden lehetséges módon szeretkezni veled.

30

Sharon Kendrick

Női fortély

(Júlia KSZ 2005 09 b.)

A lány a tenyerébe vájta a körmeit. – Ezt hagyd abba, Dimitri! – kérte elkeseredetten. – Csak nem izgat? – ugratta a férfi. – Dehogynem, és ezt pontosan tudod. Dimitri elengedte a kezét, és visszaadta a poharát. – Gyere, igyál! – Akkor be fogok rúgni. – Egy pohár pezsgőtől? Molly nem merte neki megmondani, hogy már azelőtt is szédelgett, mielőtt egy kortyot ivott volna. Ám a férfi ilyen hatással van rá, és ezt talán meg sem kell neki mondania. Tudja úgyis magától. Most különben sem a testiségről van szó. De akkor miről? Egy férfi és egy nő, aki mindössze futó kalandot remél, mindegy, hogy megérti-e a másikat az élet más területein. Képesek együtt elmenni ebédelni, aztán úgyis megint az ágyban kötnek ki. – Már jön is az előétel – jegyezte meg Molly, és szórakozottan játszadozott a sonkaszelettel. – Nézd! – közölte csevegve. – Olyan vékonyra vágták, hogy szinte átlátszó. – Nem akarsz néhány szót szólni az időjárásról? A lány elfeledkezett a sonkáról. Felpillantott. – Na jó. Nem veszekszünk, és nem is locsogunk. Az megnehezíti a dolgokat. Miről akarsz beszélgetni? Dimitri komoran méregette a villájára szúrt dinnyét, összevetette az otthoni minőséggel. Az sokkal édesebb és lédúsabb. Hogy mit akar? Miért is akarna mélyreható beszélgetésbe bonyolódni, amikor az ilyeneket máskor messze elkerüli? Mert a közös múltjuk miatt jól megértik egymást, és mert be akarja pótolni az elmulasztott dolgokat. Molly pedig elég értelmes és önálló ahhoz, hogy ne magyarázzon bele semmi többet. Végtére is ő vetette fel a kötöttségek nélküli kapcsolatot, nem igaz? – Mesélj a házasságodról! – utasította egyszerre a férfi. – Az én házasságomról? – pislogott a nő. – Mit akarsz róla tudni? – Csak nem azt reméli, hogy Dimitri féltékeny Hugóra? – Többet akarok hallani arról a férfiról, aki meghódította a szívedet. Furcsa megfogalmazás – nagyon is romantikus gondolat egy alapvetően cinikus férfi részéről. – Nem tudtad, hogy senki sem tud tárgyilagosan beszélni a volt férjéről? – Ezek szerint megutáltad? Molly megrázta a fejét. – Nem. Nem utálom. Nem is lenne rá okom. – És ez volt a legnagyobb probléma. Pont megfelelően érzett Hugó iránt. Mindazon érzések megvoltak, amelyeknek az elképzelései szerint meg kellett lenniük, hogy boldogan élje le az életét egy férfival: tisztelet, vonzódás, csodálat. Mindenféle nemes érzés, amelyek viszont már közel sem annyira izgalmasak, ha nem párosulnak szenvedéllyel. Az viszont igaz, hogy maga is félt a szenvedélytől, mert megtanulta, miféle kezelhetetlen vágyakat kelthet benne. És azt is tudta, hogy a férfiak ugyan vonzódnak a szenvedélyes nőkhöz, de végső soron nyugodt nőt választanak feleségül. Dimitri és Malantha a legjobb példa erre. Szóval el is nyomta magában a vágyat, ami Hugó esetében nem is esett nehezére. A férfi a lelkébe szeretett bele, legalábbis ezt mondta. És bár a szavai nagyon hízelegtek a lánynak, mégsem lehetett rájuk hosszú távú kapcsolatot építeni. – Teljesen különbözőek voltunk – magyarázta Molly lassan. – Gondoskodott róla, hogy mindkét lábbal a földön járjak, én meg abban segítettem neki, hogy egy kicsit elengedje magát. Én az állhatatosságát csodáltam, ő meg az életkedvemet. – És milyen volt? Már majdnem bevallotta neki, hogy épp az ellentettje annak, amilyen Dimitri, de aztán nem tette. Akkor hogyan magyarázná a férfi, hogy eljött vele ebédelni? – Nyugodt. Kissé félt az élettől. És okos volt – felelte. – Ez úgy hangzik, mint aki egyáltalán nem a te eseted. – Köszönöm – mosolyodott el Molly gúnyosan. – És vajon miért? Az esze miatt? Vagy a nyugalma miatt? – Nem ezt akartam mondani. Mindenesetre szerintem ez nem valami hízelgő leírás egy férfiról. – Miért, szerinted milyen a hízelgő leírás? – kérdezte a lány kihívóan. – Vad csődör? Dimitri tekintete megfagyott. – Ilyennek látsz, agape mou? – kérdezte veszélyesen gyengéden.

31

Sharon Kendrick

Női fortély

(Júlia KSZ 2005 09 b.)

– Néha igen – vallotta be a lány. – Viszont te is okos vagy. De nem azért jöttem veled ebédelni, hogy a volt férjemmel hasonlítgassalak össze. – Az már igaz. – A férfi hátradőlt, hogy Marco leszedhesse az asztalt. – Gyereket akart? Molly az ajkába harapott. – Ez nagyon személyes kérdés. Dimitri előrehajolt, és megint megfogta a lány kezét. Hüvelykujjával végigsimított a tenyerén. – Szóval úgy érzed, hogy a kapcsolatunk nem jogosít fel az ilyen kérdésekre? Molly vállat vont. Nem veszélyes, ha összekeveri a szexuális vágyakat az igazi bensőségességgel? Amikor azonban jobban belegondolt, rájött, hogy akár meg is mondhatja az igazat. Az ő kívánságai itt amúgy sem számítanak, és a férfinak van egy szinte már felnőtt lánya. – Természetesen beszélgettünk róla, hogy gyereket akarunk, igaz ugyan, hogy csak nagyon mellékesen, ahogy házasodni vágyó emberek szoktak. Aztán bizonyos okokból mindig elhalasztottuk. Nagyobb házat akartunk, később meg hitelt kellett fölvennünk a házra, hogy beindíthassuk a céget. Majd éjjel-nappal dolgoztunk, s mire végül eljutottunk odáig, hogy megengedhettük volna magunknak a gyerekeket, rájöttünk, hogy már nem szeretjük egymást. – Egyik napról a másikra? – jegyezte meg gúnyosan Dimitri. – Természetesen nem. Elmentünk házassági tanácsadóhoz is, de az sem segített. Azt hiszem, azóta játszadoztunk a gondolattal, amióta Hugó beleszeretett egy másik nőbe. Ez legalábbis megkönnyítette a dolgot. – Elvette feleségül? – Nem, de együtt élnek. Szerintük a házasság idejétmúlt szokás, és nem is akarnak gyereket. – És... – Dimitri egy pillanatra elhallgatott. Odabiccentett Marcónak, aki az asztalra tette a csirkés tésztát. Sejtette, hogy sem ő, sem Molly nem fog az ételhez nyúlni. – És te is idejétmúlt szokásnak tartod a házasságot? – Hát persze! – vágta rá könnyedén a lány. – Hacsak nincs gyereke az embernek. Akkor nyilván más. – A férfi újra töltött neki. Nem is vette észre, hogy kiürült a pohara. Talán ezért is merte feltenni a következő kérdést: – És milyen volt a te házasságod, Dimitri? A férfi számított erre a kérdésre. És bár Molly nagyon őszinte volt hozzá, neki mégsem akaródzott erről beszélnie. – Azt hiszem, már azelőtt véget ért, mielőtt elkezdődött volna – felelte végül halkan. – Úgy érzem, mintha már nagyon régen történt volna. – Egy pillanatra elhallgatott. – Egy örökkévalóság telt el azóta. Először hozzá kellett szoknunk az együttléthez... aztán a gyerekneveléshez. – Nehéz lehetett, hogy kevés időt töltöttetek együtt. – Igen. De mit lehet tenni? – És Malantha? A férfi elmosolyodott. – Malantha édes volt, értelmes, és teljesen megőrült értem. A lánynak valahogy sikerült kinyögnie a következő szavakat. Közben azt ismételgette magában, hogy semmi joga féltékenykedni. – És te is megőrültél érte, ugye? – Úgy van – felelte megfontoltan a férfi. – Nem volt bonyolult nő. Nyugodt, problémamentes. Molly legszívesebben megkérdezte volna, hogy akkor miért járt vele Dimitri. Miért feküdtek le, miért törte össze a szívét, ha egyszer Malanthával ennyire szerették egymást? De nem mondta ki. Most már értette, hogy a szenvedély nem feltétlenül jelent közös jövőt. A férfi talán olvasott a gondolataiban, mert a következő megjegyzése válasz volt a ki nem mondott kérdésre. – Együtt nőttünk fel – közölte. – Egyezett a múltunk, egyeztek a reményeink, az álmaink. Nagy családot akartunk, sok gyerekkel, akiket abban a szellemben neveltünk volna, amelyben mi is felnőttünk. Mennyire más ez, mint az a világ, amely Mollynak jutott osztályrészül! A lány most először döbbent rá, hogy talán mégis úgy volt a jó, ahogy történt. Mert mi lett volna a másik lehetőség? Mi lett volna, ha Dimitri annyira szereti őt, mint akkor gondolta? Hát működhetett volna közöttük egy tartós kapcsolat? Mi lett volna, ha nem jár egyetemre, hanem hozzámegy a férfihoz? Hogyha bekerül egy olyan kultúrába, ahol az emberek elleneznek mindent, amit ő megtestesít? Ez a felismerés elszomorította, mert mindig szomorú, ha az ifjúkori álmok szétpukkadnak, mint a szappanbuborék. Másrészt viszont meg is könnyebbült tőle. – Mesélj tovább! – kérte Dimitrit. – De mégsem úgy lett, ahogy elterveztük. A sors mást rendelt.

32

Sharon Kendrick

Női fortély

(Júlia KSZ 2005 09 b.)

Molly legszívesebben megsimogatta volna a férfi kezét, és elmondta volna neki, mennyire sajnálja. Azt viszont tudta, hogy ez nem volna illendő, úgyhogy inkább hallgatott. Dimitri mély hangja kifejezetten távolságtartóan csengett. – Nekünk, veletek ellentétben, nem volt okunk várni a gyerekekkel. Azt hiszem, Malantha már a mézeshetek alatt terhes lett... Dimitri nem akarta folytatni, Molly viszont azon kapta magát, hogy bátorítja. Nem tudta, miért, mert már a mézeshetek puszta gondolata is halálra sértette, és sejtette, hogy hall ennél még rosszabbat is. Igaz, nem az ő, hanem a férfi szempontjából. – És? Aztán mi lett? – kérdezte. – Nehéz volt a terhesség. Malanthának császármetszéssel kellett szülnie, úgyhogy helikopter vitte Krétára. A műtét után nagyon lassan épült fel, mert nem bírta a szervezete az altatást. Az orvosok szerint ez is közrejátszott... Egy pillanatra elhallgatott. Molly lélegezni is alig mert. Hirtelen teljesen elfeledkezett a körülöttük ülő emberek ricsajáról, egyedül ezt a szomorú férfit látta maga előtt. – Tüdőembóliát kapott – folytatta végül Dimitri. – És amikor Zoe hároméves lett, meghalt. Ezúttal tényleg megfogta a kezét, nem érdekelte, mit szól hozzá a férfi. Néha minden embernek vigasztalásra van szüksége. Látta, hogy Dimitri szeméből eltűnik az elkínzott kifejezés. – Ezt még senkinek sem meséltem el – vallotta be. Molly ezt nagyon is el tudta hinni. Dimitrinek erősnek kellett lennie. A kisbaba és a családja, valamint nyilván Malantha családja miatt is, akiket ugyanúgy lesújthattak a történtek. És ugyan kit avathatott volna bizalmába Dimitri Nikárosz, ki előtt mutatkozhatott volna gyengének? Minden bizonnyal önmagában rendezte le a kérdést. És Molly hirtelen megértette. Ugyan ki vetheti a szemére, hogy azóta sem volt tartós kapcsolata? Hogy inkább futó kalandokban éli ki a szexuális vágyait, amelyek nem veszélyeztetik a lányához fűződő szoros kapcsolatát? Ehhez képest Molly félelmei és aggodalmai szinte nevetségesnek tűntek. – Malantha nagyon büszke lenne Zoéra, ha most látná – jelentette ki. – Én ugyan csak rövid ideig beszéltem vele, de nagyon jól nevelt, értelmes gyereknek látszik. És csinos is. Dimitri bólintott. – Igen. És intelligens. Orvos akar lenni. – Az komoly tanulást igényel. – Tudom. De már kiskorában is ez volt az álma. Molly hirtelen kettesben szeretett volna lenni a férfival. – Nem indulunk, Dimitri? – kérdezte váratlanul. A férfi elhúzta a kezét. Felvette a poharát, kiürítette, aztán az órájára nézett. – Desszertet nem kérsz? – Nem vagyok éhes. – Nem. – A pillantásuk találkozott. – Én sem. – Fizethetsz, ha mindenáron így akarod – adta be a derekát Molly. – Csak nem hajtasz fejet az akaratom előtt? – Ha neked ettől jobb, akkor fejet hajtok. A férfi szeme csillogott. – Esetleg külön-külön is fizethetünk. – Na jó, legyen így – könyvelte el az apró győzelmet a lány. Amikor kiléptek a délutáni napsütésbe, Dimitri olyan szorosan magához húzta, hogy elakadt a lélegzete. A férfi pillantása komor volt, amikor felnézett rá. – Tudod, mit fogok most tenni, Molly Garcia? A lány a fejét rázta, pedig el tudta képzelni, de Dimitritől akarta hallani. A férfi a füléhez hajolt. – Most hazaviszlek. Ott levetkőztetlek, és az egész délutánt szeretkezéssel töltjük, míg a végén rimánkodni nem fogsz, hogy hagyjuk abba. – És mi lesz, ha nem rimánkodom? – Akkor nem hagyom abba.

33

Sharon Kendrick

Női fortély

(Júlia KSZ 2005 09 b.)

Molly beleborzongott a vágyba. Belekarolt a férfiba. Amikor azonban befordultak az utcájukba, Molly úgy rántotta vissza a kezét, mintha megégette volna. – Te jó ég! – nyögött fel. Ugyanis Zoe pontosan feléjük tartott.

34

Sharon Kendrick

Női fortély

(Júlia KSZ 2005 09 b.)

8. FEJEZET Dimitri halkan mormogott valamit görögül. – Most mit tegyünk? – suttogta Molly. Kétségbeesett hangsúlya arra engedett következtetni, hogy könnyen kicsúszhat a kezükből az irányítás. – Szomszédok vagyunk, emlékszel? A szomszédok elmehetnek együtt ebédelni. Volt már rá példa. Viselkedj normálisan! Mi ebben a helyzetben a normális viselkedés? Molly tehetetlenül bámulta Zoét, akit viszont láthatólag nem zavart, hogy az apját egy nőbe karolva látja. Dimitri ránézett a lányára, és összeráncolta a homlokát. – Azt hittem, csak este megyek érted Carához. – Meggondoltam magam – vonogatta a vállát a lány. – Carát meglátogatta egy fiú. – Egy fiú? Miféle fiú? Zoe felsóhajtott. – Csak egy jó barátja. – Most hol van? A lány egyszerre kifejezetten rémültnek látszott. – Apa, nem érdekes az egész, hidd el! – Segélykérően Mollyra pillantott. – Nem gondolod, hogy egy kicsit túlreagálod a dolgot, Dimitri? – kérdezte a nő. – Hiszen Zoe mindjárt tizenhat éves. – Amikor a férfi mérgesen rávillantotta a tekintetét, rájött, hogy túl messzire ment. Szomszédok nem szoktak egymásnak efféle tanácsokat adni, hacsak nem ismerik egymást közelről. Meg persze nem is tegeződnek. Remélte, hogy a kis botlás elkerülte Zoe figyelmét. – És te hol voltál, apa? – érdeklődött most a lány. – Ne térj el a tárgytól! – csattant föl Dimitri. – Hogy jutottál haza? – Busszal. – Busszal! – Apa, mindenki busszal jár. – De nem az én lányom. Taxival kellett volna jönnöd! Időközben megérkeztek a házhoz, és Molly megkönnyebbülten fellélegzett. – No, nekem most mennem kell – jelentette ki. – Örülök, hogy újra találkoztunk. Látogass meg egyszer! Bármikor szívesen látlak. – Köszönöm – mondta Zoe. – Szia, Dimitri! – köszönt el Molly fesztelenül a férfitól, majd feléje fordult, hogy a pillantásából kiolvassa, találkoznak-e másnap. A férfi tekintete azonban olyan fagyos volt, mintha életükben először látnák egymást. Nem, még annál is fagyosabb. Talán mérges rá, mert Zoe együtt látta őket? Vagy mert beleavatkozott a vitájukba? Menj a pokolba! – gondolta hirtelen haraggal, amikor belépett a házba. Arra a rengeteg szomorú dologra gondolt, amit a férfi mesélt neki, de ez nem segített a helyzeten. Azért, mert valakivel komiszul bánt a sors, még nem kell más emberekkel is így viselkedni! Vajon azt hiszi, másnap csak úgy beállíthat hozzá, aztán fölmennek az emeletre, levetkőznek, szenvedélyesen szeretkeznek, majd ártatlan arccal hazabaktat? Hát akkor nagyot csalódik! Mire is számított? Hogy képes egy futó kapcsolatra egy olyan férfival, akibe egyszer halálosan szerelmes volt? Hogy megelégszik annyival, amit Dimitri adni akar neki, egy olyan férfi, aki egyszer az életet jelentette számára? Este úgy állította be az órát, hogy még nyolc előtt elmehessen hazulról, mert Dimitri és Zoe olyankor szokott reggelizni. Másnap mérgében vásárolni ment. Kedvetlenül válogatott a polcokról, gépiesen próbálgatta a pólókat, szoknyákat, nadrágokat. Aztán kiült egy utcai kávézóba, megivott egy kapucsínót. Ám aznap délelőtt valahogy csak szerelmespárokat látott maga körül, akik mintha gúnyolódtak volna rajta gyengédségeikkel. Csak kettő felé indult el haza, amikor már biztos lehetett benne, hogy Zoe hazaért, és Dimitri nem jön át. Éppen nyitotta a zárat, amikor meghallotta maga mögött a férfi mély, izgató hangját. – Szia, Molly! Nem fordult hátra. – Óvatosan, Dimitri! – jegyezte meg gúnyosan. – Még a végén meglátnak minket. Lehet, hogy lesifotósok rejtőznek a bozótban! – Kinyitotta az ajtót, aztán odafordult hozzá, a férfi azonban betolta a házba, és becsukta mögöttük az ajtót.

35

Sharon Kendrick

Női fortély

(Júlia KSZ 2005 09 b.)

– Mi az ördögöt csinálsz? – tiltakozott a lány. Dimitri próbált lassabban lélegezni. Meg akarta csókolni Mollyt, de érezte, hogy ez nem volna jó ötlet ebben a helyzetben. Ahhoz képest, hogy kötelezettség nélküli kapcsolatot folytatnak, valami mégis balul üthetett ki. – Hol voltál ma délelőtt? – Semmi közöd hozzá. – Azt hittem, megállapodást kötöttünk. – Igazán? Még egy titkos randevúra céloztál? Meglep, hogy meg akartad kockáztatni, holott tegnap majdnem rajtakaptak. – Molly... Zoe tudja az igazat. A lány szeme megvillant. – Miről? – Látott minket az utcán, és rögtön arra jutott, hogy... van köztünk valami. – De azt nem tudja, hogy régebben is... együtt jártunk, ugye? Dimitri megrázta a fejét. – Nem. Nem tartottam szükségesnek, hogy elmondjam neki. – És nagyon megviselte a dolog? Megdöbbent? – Nem. Zoe viselkedése valójában nagyon meglepte Dimitrit. Néhány barátja – köztük néhány angol és amerikai – azt mesélte neki, hogy a gyerekei pokollá tették az életét, miután megtudták, hogy viszonya van egy másik nővel. Bár az elvált férjek esete talán más egy kicsit, mint az özvegyeké, gondolta a férfi. Zoe se mérges, se féltékeny nem volt. És nem is rázta meg, hogy az apja nőkkel találkozik. Ehelyett kiselőadást tartott neki arról, hogy épp itt volt az ideje, hiszen még fiatal, és semmi oka rá, hogy remeteéletet éljen. Mert az ember csak egyszer él, és szerinte jól teszi, ha nőkkel találkozik. Azaz áldását adta rájuk. Dimitri zavartan hallgatta a lányát, miközben azon morfondírozott, mikor nőhetett fel Zoe, és ő miért nem vette észre. Vállat vont. Molly hirtelen feledte haragját, átkarolta a férfit, és hozzábújt. – Sajnálom – suttogta. – Ne tedd! Nekem kell bocsánatot kérnem. – Dobjunk fel egy pénzdarabot? Dimitri felnevetett, átkarolta a lány derekát. – Jaj, Molly! – sóhajtott fel, és puszit lehelt az orra hegyére. – Mondd meg, mit akarsz tőlem! A lány egy pillanatig hallgatott. A férfi minden bizonnyal higgadt választ vár, nem szerelmi vallomást. Végtére is felnőtt nő, meglehetős élettapasztalattal, akinek tudnia kell, mit akar kezdeni az életével. Mélyet lélegzett. – Így minden rendben. Jó nekem a kötöttség nélküli kapcsolat. – Tényleg? – Hát persze. Csak ezt a titkolózást nem szeretem. – Arra már nincs is okunk. – Tudom. Persze ez nem sokat változtat a dolgokon. Mármint nem ugorhatsz egyszerűen át hozzám, hogy rögtön utána lehúzzuk a redőnyt, és te két óra múlva megint felbukkanj otthon. Vagy mégis? Most hol van Zoe? – Carával moziban. Molly szíve azonnal hevesebben vert, és máris átkozta magát érte. – Bár értelmes lány, viszont mégis a te lányod... és a lányok általában nem szeretik, ha az apjuk szexuális viszonyt folytat. Őszinte szavaira Dimitri enyhén összerezzent. Pedig Mollynak igaza van, nemde? Tényleg nincs köztük több, csak testiség? – Én sem bírtam elképzelni, hogy a szüleim lefekszenek egymással – tette hozzá Molly remegve. – Ugyan ki bírta volna? A férfi elnézően mosolygott. – Ejnye, Molly! Hát azt akarod, hogy mást csináljunk? Izgalmasabb dolgokat? A lány tettetett felháborodással nézett rá. – Mit akarsz ezzel mondani, Dimitri? Hogy tornamutatványokat hajtsunk végre? Vagy megkötözzük egymást? – Molly! – tiltakozott a férfi. – Ne tréfálj!

36

Sharon Kendrick

Női fortély

(Júlia KSZ 2005 09 b.)

Azt nem is merte volna. Így egész józanul átlátta a helyzetet. Még ha nem is tetszik Dimitrinek a titkolózás, akkor sem változtak köztük a dolgok. – Lehet róla szó, hogy néha mást is csináljunk – jelentette ki. – Mármint a szeretkezésen kívül. – Mégpedig? Molly vállat vont. – Hát... amit úgy általában csinál az ember. Sétálni a parkban. Csónakázni a Temzén. Mindazt a mindennapos dolgot, ami szórakoztató. – Amikor észrevette a férfi furcsa tekintetét, megkérdezte: – Mi van? – Nem vásárolni akarsz menni? – kérdezte Dimitri szárazon. – Nem akarsz ékszert, márkás ruhát, nem akarsz elegáns éttermekbe járni? A lány azonnal megértette, mire akar kilyukadni. Mégsem vonzotta a lehetőség. Őt mindig az élet apró örömei érdekelték, főleg, ha együtt lehetett Dimitrivel. – A nők általában ezt várják el tőled? – Legalábbis megpróbálnak rávezetni. – Remélem, azért nem engedsz nekik – jegyezte meg bosszúsan a lány, és ezúttal nem Dimitri többi nőismerősére volt féltékeny, egyszerűen asszonytársai anyagiassága hozta ki a sodrából. – Mert lehet, hogy társtulajdonosa vagy egy jól menő szállodának, de ettől még nem lesz belőled Rockefeller! Dimitri elmosolyodott. – Sosem adok olyasmit, amit kérnek tőlem. Az ajándékot szabad akaratából adja az ember. Gyere, Molly! – Megfogta a lány kezét, megcsókolta ujjai hegyét. – Ma szép napunk van. Menjünk sétálni! A lány azonban megrázta a fejét. – Nem, ma nem – suttogta. Beletúrt a férfi sűrű, fekete hajába, és magához húzta. – Ma ágyba bújunk! Dimitri felnyögött. – De hát azt mondtad... – Tudom. De nő vagyok, úgyhogy jogom van megváltoztatni a véleményemet. Hogyha le akartál volna velem feküdni, biztos a parkba mentünk volna. – Ezek szerint csak egy módja van, hogy elhallgattassalak, Molly Garcia – állapította meg halkan a férfi. – Méghozzá? – pislogott a nő ártatlanul. De mielőtt Dimitri megcsókolta volna, már természetesen tudta a választ. – Szóval? – kérdezte halkan a férfi. – Szóval – sziszegte kacéran a lány. Dimitri kibontakozott az ölelésből, és rámosolygott. Amikor Molly felnézett rá, hirtelen nagyon sebezhetőnek érezte magát. Aztán a férfi megcsókolta a szemhéját. Gyengéd csókok voltak ezek, amelyek még jobban felkorbácsolták a lány vágyát. – Felmenjünk? – tudakolta Dimitri. – Hm. Azt hiszem. Röviddel később már az ágyban feküdtek, s a férfi hallotta, hogy Molly halkan felnyög, amint megérintik egymást. Elgondolkodva körberajzolta az ujjával a lány ajkát. – Nem lehetne egyszer együtt tölteni az éjszakát? – bukott ki Mollyból hirtelen, de azonnal meg is bánta, amikor látta, hogy Dimitri arca kifejezéstelenné válik. – Talán. Egyszer – próbált kitérni a válasz elől. Nem szokott nőkkel éjszakázni. Hogyha egy nőnél aludna, az rögtön más síkra helyezné a kapcsolatot. Már az olyan mindennapos dolgok, mint a közös fogmosás meg az együtt zuhanyozás is veszélyesek. – Ó, nem olyan fontos – jelentette ki Molly. – Úgyis biztosan horkolsz. A férfi elmosolyodott. Félrebillentette a fejét, hogy megcsókolja kedvesét. Nem is hagyta abba egyhamar. – Dimitri! – nyögte a lány. – Ne? – A férfi folytatta az erotikus nyelvjátékot. – Dimitri! – ismételte Molly. – Mi van, ogape mou? – Jaj, Dimitri! – Molly a könnyeivel küzdött. Most ő húzta magához a férfit, szinte felszólította rá, hogy többet adjon neki. Amaz halkan elkáromkodta magát, keze a lány combja közé csúszott. Molly készen állt rá, hogy befogadja. Ez nem volt tervbe véve. Ő eddig mindig csak elvett. Most viszont tehetetlenül állapította meg, hogy nincs hatalma a lány felett. Nyögve hatolt belé. Utána egy ideig némán feküdtek egymás mellett. Molly már-már azt hitte, Dimitri elaludt, de aztán a férfi beszélni kezdett.

37

Sharon Kendrick

Női fortély

(Júlia KSZ 2005 09 b.)

– Lenne kedved meglátogatni? Molly homlokráncolva felült, s megpróbálta Dimitri arcáról leolvasni, mire gondol. – Mármint nálad feküdjünk le egymással? – Nem, egyáltalán nem. De most, hogy Zoe tudja... hogy barátok vagyunk... – Érdekes szóhasználat – jegyezte meg szárazon a nő. – ...semmi sem szól ellene, hogy jobban megismerjétek egymást. Mollynak hirtelen az jutott eszébe, hogy ez éppen annak az ellentettje, mint amikor az ember a fiúját mutatja be a szüleinek. – Különben sem baj, ha Zoe többet beszélget angolokkal – tette hozzá Dimitri. Most már érti, honnan fúj a szél! Ha nem éppen a férfival szeretkezik, udvariasan elcseveghet Zoéval! – Nem hangzik rosszul – felelte higgadtan. – Akkor eljössz jövő szombaton uzsonnára? – Szívesen. Így Molly szombaton a szomszéd házban találta magát. Hármasban ültek a napsütötte szobában, és teát ittak. Zoe tényleg nagyon intelligensnek bizonyult – szinte már-már túl értelmesnek a korához képest, gondolta Molly –, de azért olyasmiről is szeretett beszélgetni, ami általában a korabeli lányokat érdekelni szokta. Főleg a divatról. Nagyon elegáns orvos lesz egyszer belőle, vélte Molly, amikor végignézett Zoe szerelésén: a has fölé érő topon és a hozzá illő rövidnadrágon. Éppen mesélt a lánynak egy újonnan nyílt butikról Notting Hillben, amikor megcsörrent a telefon. – Én itt úgyis felesleges vagyok – jelentette ki mosolyogva Dimitri. – És vártam ezt a hívást. Nem baj, ha magatokra hagylak benneteket? – Dehogy, apa – vágta rá gyorsan Zoe. – Nem kell sietned. – Megértettem – állapította meg a férfi szárazon. Amint elhagyta a szobát, Zoe lerakta a csészéjét, és témát váltott. – Molly? A nő rámosolygott. – Maga nagyon közel áll az apámhoz, ugye? Ó-ó, veszélyes vizekre evezünk! – Hát, barátok vagyunk – felelte az igazsághoz híven Molly. – Miért? Zoe sóhajtva elhúzta a száját. – Apa azt hiszi, orvos akarok lenni. – És nem? Zoe megrázta a fejét. Hosszú fekete haja meglibbent, s Molly egy pillanatra Malanthát látta maga előtt. – Nem akarok. Már nem. – Nem tesz semmit – vigasztalta Molly. – Sok embernek változik a véleménye a foglalkozásáról. Mit szeretnél helyette csinálni? A lány egy ideig hallgatott. – Modellkedni akarok – vallotta be végül. Molly megértette, illetve azonnal átlátta, mit szólna ehhez Dimitri. – Jaj, Zoe, egészen biztos vagy benne? Abban a szakmában irtóztató konkurenciaharc folyik. Mármint, szerintem tényleg nagyon csinos vagy, és biztosan tehetséges is, de ezer meg ezer lány akar manapság modell lenni. Zoe bólintott. – Tudom. De már kaptam egy meghívást egy amerikai ügynökségtől. – Ismered az ügynököt? – tudakolta aggodalmasan Molly. – Ügynöknőt – javította ki mosolyogva Zoe. – Nem vagyok ostoba. Lenyomoztam az ügynökséget. A világ egyik leghíresebb cégéről van szó. Sok pénzt kereshetnék, és láthatnék valamit a világból. – Biztos vagy benne, hogy ejteni akarod az orvos szakmát? – Igen – bólintott Zoe elszántan. – Régen valóban az volt az álmom, de most már nem. És ezt meg kell értetnem apával is. Ő olyan... régimódi, ha rólam van szó. Utálja, ha kifestem magam, vagy ha fiúkkal találkozom, pedig csak jó barátaim. – Csak vigyázni akar rád.

38

Sharon Kendrick

Női fortély

(Júlia KSZ 2005 09 b.)

– Nem okoznék neki csalódást! De be kell látnia, hogy már felnőtt vagyok, és magam döntök az életemről. – Kis szünet után hozzáfűzte: – És te segíthetsz ebben. Molly a fejét rázta. – Arra ne számíts! Nincs befolyásom az apádra. Miért hallgatna rám? – Mert beszéltél velem. Mondd meg neki, hogy alaposan átgondoltam, és ez nem csak fellángolás! Sikerülni fog a modellkarrier, ezt pontosan érzem. Molly önkéntelenül megmosolyogta a lány szenvedélyét. – Miért nem magad mondod meg neki? – Mert meg sem hallgatna. Nagyon komolyan veszi a szerepét. Ezt te is látod, nem? – Nincs valami rokonod Pondikin? Egy nő, aki mindkettőtöket jól ismer, és akinek kiöntheted a szíved? Zoe a fejét rázta. – Nincs. Apa nővérei biztos egy véleményen vannak vele. Úgy kezelnek, mint egy kisgyereket. És néha talán jobb is, ha egy kívülálló hozza mozgásba a dolgokat, tudod? Mert így személyes érdekek nem fűződnek hozzá. Tényleg nagyon okos ez a lány, gondolta Molly döbbenten. Jól látja a helyzetet. Kívülálló vagyok. Aztán felsóhajtott, mert egyszerűen nem bírt ellenállni Zoe könyörgő tekintetének. Nehéz elhinni, hogy ő maga alig két évvel volt idősebb nála, amikor meg ismerte Dimitrit. És akkor ő is azt hitte, mindent tud a világról, ahogy most Zoe. – Nem ígérek semmit – kötötte az ebet a karóhoz. – Azt ígérd meg, hogy beszélsz vele! – kérte Zoe. – Ez minden. Minden? Hát Zoe nem tudja, milyen makacs apja van? Ebben a pillanatban döbbent rá Molly, milyen fiatal még ez a lány valójában. – Rendben – felelte kényszeredetten. – Ezt megígérem.

39

Sharon Kendrick

Női fortély

(Júlia KSZ 2005 09 b.)

9. FEJEZET Molly hosszan elmerengett, miközben megfésülte frissen mosott haját. Dimitri a tükörből nézte. – Min töprengsz? – kérdezte. Hát igen. Minden jó dolognak vége szakad egyszer. A férfi másnap elutazik, és bár Molly szilárdan eltökélte, hogy nem gondol erre, mégsem sikerült kivernie a fejéből. – Csak gondolkodom. – A holnapon? – Nem. Az adóbevallásomon. Dimitri felnevetett, bár kissé szomorkásán. A dolgok és az emberek folyamatosan változnak. Egy biztos, ő holnap visszatér a saját világába, Mollyt pedig itt hagyja az övében. – Nagyon szép volt, Molly – kezdte lassan, ám a nő olyan vehemensen rázta meg a fejét, hogy röpködött körülötte a haja. – Ne tedd! – szólt rá halkan. – Nem akarom azzal tölteni az utolsó óráinkat, hogy felidézzük a történteket. Szép volt, igen. Maradjunk ennyiben! Dimitri inget húzott. – Rendben. Molly egyébként is feszült volt. Megígérte Zoénak, hogy beszél az apjával, és most már nem halogathatta tovább. – Dimitri, nem is tudom, hogyan mondjam meg... A férfi megdermedt. Félt attól, ami következhet. – Micsodát? – Tekintete azt sugallta, hogy Molly ne mondjon olyasmit, amit később megbánhat. A lány értette az üzenetet, és ehhez mérten viselkedett, bár magában szomorú volt. Ne aggódj, Dimitri! – futott át az agyán. Nem fogom azt mondani, hogy szeretlek, és hogy össze fog törni a szívem, amikor beszállsz a repülőbe. – Zoéról van szó. A férfi testbeszéde arról árulkodott, hogy Molly tiltott területre lépett. – Amennyiben? – csattant fel bosszúsan. – Az a véleménye, hogy gyerekként kezeled – bukott ki Mollyból. – Be kell látnod, hogy hamarosan felnőtt nő lesz. – Nincs kedvem erről vit... – Pedig kell! – vágott vissza a nő, és nem vett tudomást Dimitri mérges arckifejezéséről. A férfi láthatólag el sem hitte, hogy valaki így mer beszélni vele. – Azon a véleményen van, hogy túl kevés beleszólása van a saját életébe, korlátozod a szabadságában... – A szabadságában? – ismételte Dimitri feszülten. – Igen, a szabadságában! Pedig a tinédzsereknek pont arra van szükségük, hogy elszakadjanak a szüleiktől, és függetlenné váljanak. – És kifesthessék az arcukat? – fortyogott a férfi. – Vagy hogy úgy viselkedjenek, mint az utcalányok? Fiatalkori szex? – Amikor meglátta Molly arckifejezését, elhallgatott. – Molly, nem akartam... – Nem, Dimitri, most már nem hátrálhatsz meg! – kiáltotta a lány haragosan. – Pontosan tudom, mit akarsz ezzel mondani! Csak a kedvedért: nem voltam kiskorú, amikor először lefeküdtem veled. Tizennyolc éves voltam. Fiatal, az igaz, de ez mindegy. Nem volt betervezve, de nem követtem el bűnt. Dimitri pedig szerette. Arckifejezéséből ítélve azonban erre most nem akar visszagondolni. – Szóval szerinted a lányomnak joga van a szabad szerelemhez? – kérdezte a férfi. – Természetesen nem. Még csak tizenöt éves múlt. – Pontosan! – vágta rá Dimitri. Villogó tekintetük egymásba kapcsolódott. Molly lassan megnyugodott. Azzal nem segít Zoénak, ha összeveszik az apjával, magának pedig még árt is vele. – Dimitri – mondta végül halkan –, tudod, mennyit változott a világ. Már Pondiki sem a régi. Igen, ezt ő is tudja. – Én sem a középkorban élek, Molly. Csak védeni akarom a lányomat. – Hát persze De akkor sem csomagolhatod vattába! Vezetheted, átadhatod neki a saját értékrendedet, és remélheted, hogy a magáévá teszi. – Szóval azon a véleményen vagy, hogy érdemes átadnom neki az értékrendemet? Molly elhallgatott.

40

Sharon Kendrick

Női fortély

(Júlia KSZ 2005 09 b.)

– Erre a kérdésre csak te tudod a választ – jelentette ki végül. – Az biztos, hogy Zoe túl szűkösnek érzi az életet azon a kis szigeten. Ezt csak megérted. – Mélyet lélegzett, aztán kibökte: – Modell akar lenni. Dimitri megcsóválta a fejét, mintha Molly hirtelen megőrült volna. – Orvos akar lenni – tiltakozott. – Már nem. Egy ügynöknő, aki egyszer Pondikin nyaralt, adott neki egy névjegyet, és megkérte, hogy hívja fel. Egy nagy New York-i ügynökségnek dolgozik, és azt mondta, hogy Zoénak lenne tehetsége a modellkedéshez. Zoe pedig feltétlenül meg szeretné próbálni. A férfi úgy érezte magát, mint akit pofon csaptak. – Ki mesélte ezt neked? – Természetesen Zoe. – Ezt nekem még sosem mondta. – Hát persze hogy nem. Fél, hogy ideges leszel, amiért már nem akar orvos lenni. – Pedig ezt soha nem mondtam. – Beszélt veled mostanában a terveiről? – Túl fiatal még ahhoz, hogy tudja, mi a jó neki. Ha nem akar orvos lenni, ám legyen, de modellnek nem engedem. – Nem kisbaba már. Dimitri, nemsokára tizenhat lesz! Különben is, igen érett a korához képest, ami persze nem is csoda annyi sorscsapás után, amit eddig el kellett viselnie. A férfinak megfordult a fejében, hogy Mollynak mindehhez semmi köze, de aztán rájött, hogy a nő máris többet tud a lánya szükségleteiről és vágyairól, mint ő. Tényleg ennyire vattába csomagolta volna Zoét? Molly egyre jobban felbátorodott. Végtére is nincs mit vesztenie, Dimitri úgyis nemsokára eltűnik az életéből. Ennyivel különben is tartozik Zoénak. És bizonyos értelemben Malanthának is. – Nagyon szeret téged – mondta óvatosan –, de úgy érzi, hogy nem tud veled beszélni... – Úgy, mint veled? – vetette közbe a férfi. Egy pillanatig csend honolt. – Ez meg mit jelentsen? – kérdezte végül a nő. Dimitri szeme fagyosan villogott. – Korábban sem működött, és ezúttal sem fog működni – jelentette ki. – Rébuszokban beszélsz, Dimitri – felelte halkan Molly. Ennek ellenére pontosan tudta, mire akar kilyukadni a férfi, ám azt akarta, hogy Dimitri mondja ki, bár azzal is tisztában volt, hogy ezzel szétrombolja mindazt, amit eddig közösen átéltek. De talán jobb is így. – Be akarsz furakodni az életembe. És ezért beférkőztél a lányom bizalmába. Nem kell másik feleség, Molly, neki meg nem kell pótanya. – Nekem meg nem kell másik férj. És még ha kellene is... – Molly jelentőségteljes szünetet tartott. – Még ha kellene is, akkor sem rád volna szükségem! Egy olyan férfira, aki a középkorban él. Egy olyan férfira, aki úgy váltogatja a nőit, mint más az ingét. – Azzal az ajtóhoz ment. – Hová készülsz? – kérdezte Dimitri. – Szerinted? Mondtam, hogy az adóbevallásomat intézem! – felelte a lány gúnyosan. – Lemegyek, hogy felöltözhess. Aztán pedig menj innen! – Maradj! – Dehogy maradok! – rázta meg a fejét a nő. – Nem beszélhetsz így velem, és nem akadályozhatsz meg benne, hogy elmenjek. Nem vagyok a tulajdonod, Dimitri, és Zoe sem az. A gyerekeket csak kölcsönbe kapja az ember, és meg kell tanulni elengedni őket. Dimitri mélyet lélegzett. – Befejezted végre? – Nem, egyáltalán nem! Még valamit akartam mondani: az biztos, hogy nem voltam eszemnél, amikor beleegyeztem abba, hogy viszonyunk legyen! Pontosan ugyanolyan forrófejű és makacs vagy, mint régen, mert csak a saját szemüvegeden és a saját előítéleteiden keresztül látod a világot! – Azzal továbbment. – Maradj, Molly! A nő keserűen felnevetett. – Minek? Hát téged még soha nem hagyott el egy nő sem? – Nem – felelte Dimitri gondolkodás nélkül. Ettől végképp kicsordult a pohár. Az arrogáns viselkedése egy dolog, bár már az is elég borzalmas. De ezzel a válasszal tulajdonképpen bevallotta, hogy sok nő volt az életében. Molly pedig eddig beletörődött ebbe, mert nem volt más választása, ez után a vita után viszont már nem bírta elviselni.

41

Sharon Kendrick

Női fortély

(Júlia KSZ 2005 09 b.)

– Ne menj el! – kérte megint a férfi. Molly feltépte az ajtót, de mielőtt elhagyhatta volna a szobát, Dimitri már be is érte. A nő a fejét csóválta, s kissé rémülten meredt rá – nem a férfitól félt, nem attól, mit fog tenni. Merthogy pontosan tudta, hogy addig fogja csókolni, amíg nem enged neki. A saját testének reakciójától félt, attól hogy az esze ugyan nem akarja a férfit, a szíve viszont igen. – Ne merj hozzám nyúlni! – Mérges vagy, Molly. – Naná, hogy mérges vagyok! – Jogod van hozzá – jelentette ki váratlanul Dimitri. A lány pislogott. – Nagyon sajnálom, amit mondtam – folytatta a férfi – Tényleg. Sőt rettenetesen sajnálom. Molly megint pislogott. Dimitri elkeseredett hangjára egészen ellágyult. – Ne menj el! – szólt megint a férfi, ezúttal szinte csak suttogva. – Kérlek! Az, hogy végre egyszer valamit kér tőle, teljesen felőrölte a lány ellenállását. Az ajtónak dőlt, behunyta a szemét. Csak akkor nyitotta ki megint, amikor már kissé összeszedte magát. – Csak segíteni akartam nektek – jegyezte meg. Dimitri bólintott. – Tudom. – És ö nem szokott hozzá, hogy segítséget fogadjon el. Mindig is egyedül küzdött meg mindenért, most viszont világossá vált számára, hogy Molly tényleg hátsó szándék nélkül cselekedett, és tényleg csak a lányának akart jót. – Tudom – ismételte halkan, és magához húzta kedvesét. – Kérlek, ne... – Ezt nem mondod komolyan – jegyezte meg a férfi. Nem, tényleg nem. Molly a vállára hajtotta a fejét, s megint behunyta a szemét. E pillanatban még közelebb érezte magához, mint eddig bármikor. Miután egy kicsit megnyugodott, kibontakozott az ölelésből. Tudta, hogy az egész csak káprázat. – Inkább mennünk kellene. Zoe nemsokára hazajön. – Még van időnk. – Dimitri elgondolkodva végigsimított a lány arcán. – Én meg nem akarok menni. Még nem. Hogy lehet egy ilyen mozdulat ilyen lehengerlő hatással rá? Molly megremegett. – Dimitri! – Tessék! – A férfi ajka most követte az ujját, s a lány megint megborzongott. – Mi van? Meg akarta mondani neki, hogy azzal nem oldják meg a problémáikat, ha lefekszenek egymással. Meg akarta mondani, hogy minden szeretkezés egyre jobban Dimitrihez köti öt, s hogy ez veszélyekkel jár számára. Amikor azonban a férfi a szájára nyomta az ajkát, Molly nem tudott neki ellenállni – és nem is akart, vallotta be magának. Átkulcsolta Dimitri nyakát, így nyilvánította ki, hogy ő is kívánja a férfit. Talán utolsó alkalommal. Molly az ajkába harapott. Másnap együtt ebédelnek Zoéval, aztán Dimitriék visszautaznak Görögországba. És valószínűleg soha többé nem látják egymást. Tényleg az utolsó alkalom? – töprengett kétségbeesetten a lány. A férfi visszavitte az ágyhoz, arca gyengédséget sugárzott, amikor kigombolta a ruháját, és forró csókokat lehelt a bőrére, melyek minden gondolatot kioltottak a nő agyából. Egyetlen kivételével. Tudta jól, hogy minden egyes szeretkezéssel eggyel több emléke lesz majd a férfiról. Másnap Molly a hangulatához illő időre ébredt. Szürkén borult rá az ég, és folyamatosan szemerkélt az eső. Miután a sofőr eltette a bőröndöket, és Zoe beszállt a taxiba, Molly és Dimitri egyedül maradt a járdán. Barátságos hangulatban telt az együtt töltött ebéd, de nem beszélgettek személyes dolgokról, ami természetesen főleg Zoe jelenlétének volt köszönhető. Dimitri a modellkedést sem hozta szóba, amiért Molly nagyon hálás volt neki. Mélyet lélegzett. – Nos? – Nos – mosolygott a férfi csodaszép volt, Molly. – Igen.

42

Sharon Kendrick

Női fortély

(Júlia KSZ 2005 09 b.)

Egymásra néztek, s Dimitri elkeseredett, amiért nem csókolhatja úgy meg a kedvesét, ahogy szeretné. Bár a lánya szereti Mollyt, és tisztában van vele, hogy viszonyuk van, mégis más az ő orra előtt gyengéd csókokat váltani. Így hát megelégedett egy könnyű puszival. Jobban mondva nem elégedett meg vele. Ha legközelebb Angliába jön – ami talán korábban bekövetkezik, mint eredetileg tervezte –, egyedül jön majd. Bár lehet, hogy Mollynak addigra már lesz valakije... Ezt a kockázatot viszont vállalnia kell. – Viszontlátásra, Molly! – búcsúzott halkan. – Majd felhívlak! – Habozott, amikor rájött, mekkora jelentősége van a most kimondott szavaknak. Ha most azt mondja: valamikor, az semmikort jelent. Ha viszont holnapot mond, akkor azzal olyan kötelezettséget vállalna, amilyet nem akar. – Nemsokára – szólt ezért. – Jó? – Jó. – Molly tudta, hogy erre nem kell számítania. Mégis bólintott, és sugárzó mosolyt varázsolt az arcára. – Viszlát, Dimitri! Jó utat! Sokáig nézett a távozó taxi után. Zoe integetett is neki, és még Dimitri is hátrafordult. Az arcát viszont Molly már nem látta tisztán. Furcsa dolog ez. Azt mondják, a legnehezebb bocsánatot kérni valakitől. Molly úgy érezte, az sem könnyebb dolog, ha el kell búcsúznia attól, akit szeret.

43

Sharon Kendrick

Női fortély

(Júlia KSZ 2005 09 b.)

10. FEJEZET Molly mindenek ellenére reménykedett benne, hogy Dimitri fel fogja hívni, bár még magának sem merte bevallani. A biztonság kedvéért otthon maradt, s hogy meglegyen a megfelelő indok, újrafestette a nappalit. Olyan volt, mintha látványos változtatásokat is végre akarna hajtani az életében, miután lelki értelemben annyi minden megváltozott Az érzéseit azonban nem akarta kielemezni. Félt, hogy akkor arra a következtetésre jutna: az a szerelem, amelyet valaha Dimitri iránt érzett, ismét fellobbant, s ezúttal hevesebben, mint hajdan. Felhívta a szerkesztőjét, és megbeszélte vele, hogy a hónap végén Párizsba repül, az új könyvét elkezdeni. És elismételte magában, hogy Dimitri egyáltalán nem fogja felhívni, ha egyszer már három napja nem jelentkezett. Ezért is számolt el hétig minden egyes alkalommal, mielőtt felvette volna a kagylót. – Molly Garcia – jelentkezett be a következő hívás alkalmával. – Molly? Ez a néhány nap várakozás egy örökkévalóságnak tűnt számára. És úgy látszik, annyira várta már ezt a mély, szép csengésű hangot, hogy szinte teljesen eszét vesztette. – Halló! – pihegte a telefonba. – Én vagyok, Dimitri! – Dimitri! – Lélegezz, emlékeztette magát. Vedd könnyedén! Ne mutasd ki, milyen sokat jelent neked ez a hívás! – Hogy vagy? – Hiányzol! A lány nyelt egyet. – Tényleg? – Én nem hiányzom? Hogy nem hiányzik-e? Dehogynem! Hogy lehet ennyire vágyni egy férfira, ha egyszer alig néhány hete űzte ki az agyából az emlékét? – Egy kicsit – felelte halkan, a biztonság kedvéért. – Csak egy kicsit? – Hm. Nagyon el voltam foglalva. – Aha. – A férfi mintha meglepődött vagy csalódott volna. – Azt hiszed, minden éjjel vizesre sírtam a párnámat, ugye, Dimitri? – Hát, ha nem sírtál, akkor mit csináltál éjjelente? – kérdezte a férfi. – Elmeséljem, hogy én mit csináltam? Molly elvörösödött. Bár ezt Dimitri oly messziről úgysem láthatja. – Hagyd abba! – Múlt éjjel azt álmodtam, hogy mindenütt simogatlak, és amikor felébredtem... A férfi elhallgatott, Molly pedig pontosan tudta, mi jár a fejében. – Nem lesz telefonszex, ha erre célzol! – jegyezte meg fagyosan. Hangsúlya hideg zuhanyként hathatott a férfira. Dimitri végül halkan felnevetett. Tényleg azt képzelte, hogy Molly megelégszik ennyivel? Megdörzsölte a tarkóját, ásított. – Akkor meséld el te, mivel voltál elfoglalva! – Festettem a nappalit! – Aha. És még? – És tervezem a következő utamat az új könyvemhez. – A párizsi könyvhöz? – Pontosan. – És mikor utazol Párizsba? – A hónap végén. Dimitri gyorsan utánaszámolt. – És túl elfoglalt leszel ahhoz, hogy találkozzunk? A lány szíve hevesebben dobogott. Néhány dolog fölött az embernek nincs hatalma, ilyen például a teste. Kényszerítette magát, hogy megnyugodjon, csak utána válaszolt: – Nem tudtam, hogy ilyesmit tervezünk. – Miért, nem akarsz velem találkozni? – Hol? Párizsban? – Miért ne? Most már dübörögve zakatolt Molly szíve. – Csak úgy? Ki tudsz venni még több szabadságot? Hiszen csak most tértél vissza a munkádhoz! – Nem veszek ki szabadságot – javította ki a férfi. – Te dolgozni mész oda, úgyhogy én is azt fogom tenni.

44

Sharon Kendrick

Női fortély

(Júlia KSZ 2005 09 b.)

– A családodnak nem baj, hogy megint otthagyod őket? – Emiatt ne fájjon a fejed! Gondolj inkább Párizsra... és hogy milyen szép lesz! – Jó – felelte Molly, mintha neki teljesen mindegy lenne. – Akkor ott találkozunk. – Foglalok magunknak szobát. Arra a gondolatra, hogy eltölthet egy éjszakát Dimitrivel – egy egész éjszakát – a lány egyenesen elszédült. – Nem, Dimitri – tiltakozott halkan. – Én foglalok szobát. – Vissza akarod adni a múltkori ebédmeghívást? – tudakolta szárazon a férfi. – Be akarod bizonyítani, mennyire független vagy? – Egyáltalán nem. Ez üzleti dolog, ennyi az egész. Azért megyek Franciaországba, hogy kiderítsem, mely szállodák a legalkalmasabbak nők számára. És feltételezem, hogy nem akarsz ott is szállodát venni. Dimitri felnevetett. – Akkor ezek szerint egy tiszta rózsaszín, csipkés szobában kell laknom? – Az lehet, hogy számodra ez a női ízlésvilág – felelte kuncogva a lány –, de alaposan tévedsz! Manapság a nők is a legjobb ár-szolgáltatás arányra utaznak. – És még mire? Molly egyre magabiztosabbnak érezte magát. – Majd megmutatom – ígérte. – Már alig várom. Molly még soha nem örült ennyire egy üzleti útnak. Dimitri a repülőtéren várt rá. Férfiasabb volt, mint valaha. Fekete haja csillogott a neonfényben, szeme megvillant, amikor a lány odalépett hozzá. Vissza kellett fognia magát, hogy ne rohanja le, ne vesse magát rögtön Dimitri nyakába. Ugyan azt mondta a férfinak, hogy egyedül megy a szállodába, az mégis ragaszkodott hozzá, hogy a reptéren találkozzanak, Molly pedig titokban örült ennek, bár először tiltakozott. Talán a nehezen kiküzdött függetlensége ellenére titokban minden nő egy erős, határozott partnert szeretne az oldalán tudni. Dimitri figyelte, amint Molly közeledik hozzá, s arra gondolt, mennyire megváltozott az évek során. Ez a szőke hajú, jégkék szemű, fagyos nő már alig-alig emlékeztette arra a szenvedélyes, lehengerlő kislányra. Mert Molly ugyan még mindig szenvedélyes, de ez már csak szeretkezés közben látszik rajta. Tulajdonképpen ennek örülnie kellett volna, mert Dimitri nem szerette, ha tapadnak rá a nők, főleg nem a nyilvánosság előtt. Akkor viszont miért vágyik arra, hogy Molly odaadóbb legyen? Az kell neki, amit nem kaphat meg? Végtére is megszokta már, hogy istenítik a nők, és Molly egyszer ehhez a körhöz tartozott. – Szia! – üdvözölte a lány, és azt kívánta, bárcsak ne lenne ennyire elfogódott. – Nem kellett volna itt várnod rám. – Ezt már mondtad egyszer – felelte Dimitri szárazon. – De most itt vagyok, és te is itt vagy. Tehát ne vesztegessük ilyen vitákkal az időt! Indulhatunk? Szóval nem akarja megcsókolni. – Persze. A taxiban Molly odafordult a férfihoz. – Hogy van Zoe? – Jól. Még mindig a jövőjéről tárgyalunk. – És? Dimitri vállat vont. – Úgy fest, meg fog puhítani. Molly elnyomott egy mosolyt. A férfi alighanem rájött, hogy ő sem lenne boldog, ha a lánya nem valósíthatná meg az álmait. – A jelek szerint bátorítottad, hogy kiálljon az érdekeiért – folytatta elkeseredetten a férfi. – Az jó! – Ne legyél már ilyen harcias, Molly! – jegyezte meg Dimitri. Azután gyengéden végighúzta ujját a lány ajkán, s érezte, hogy az megremeg. – Velem is akarsz küzdeni, agape mou? – Hát... remélem, hogy arra nem lesz szükség – felelte Molly reszkető hangon. Tulajdonképpen csak saját magával küzdött. Azt ismételgette gondolatban, hogy ezt a helyzetet úgy kell elfogadnia, ahogy jön. És ha őszinte magához, a szíve mélyén tudja is, hogy soha nem lehet köztük tartósabb kapcsolat. Annak idején is megvolt az oka, miért is nem működött a kapcsolat, és hiába lettek azóta idősebbek, a lényeg nem változott.

45

Sharon Kendrick

Női fortély

(Júlia KSZ 2005 09 b.)

Még mindig külön világban élnek, és bár Dimitri több időt töltött vele, mint eredetileg szándékozott, őrültség volna azt hinnie, hogy feleségül akarja venni. Hirtelen megijedt önnön gondolataitól. Gyorsan elfordult, kibámult az alakon. Egy hétvége Párizsban, és máris esküvőről fantáziál? – Megérkeztünk – jelentette ki Dimitri halkan, és kíváncsi volt, miért fordult el tőle a lány. Röviddel később egymással szemben álltak a lakosztályban. – Mi a baj? – érdeklődött homlokráncolva a férfi. – Igazából mindenről jegyzeteket kell készítenem – magyarázta Molly. – És most dolgozni akarsz? – Nem – felelte kétségbeesetten a lány. A férfi elmosolyodott. – Hát akkor mit szeretnél? – Téged. – Molly odament hozzá, átkarolta a nyakát, és megcsókolta. Dimitri levetkőztette kedvesét, szinte gyengéden, végül maga is megszabadult a ruháitól. És amikor egymás mellett feküdtek az ágyon, úgy kezdte csókolni, mint aki soha nem akarja abbahagyni. Molly boldogan merült el az érzéki játékban, behunyta a szemét, és magához húzta a férfit. Röviddel később eggyé váltak. A lány tehetetlenül nyögdécselt, míg sikoltva el nem jutott a csúcsra. Dimitri a nevét kiáltotta, aztán megszűnt körülötte a világ. Amikor ismét magához tért egy kicsit, érezte, hogy könnyes a válla. Felemelte a fejét, s összeráncolt homlokkal méregette Mollyt. – Te sírsz? – kérdezte komolyan. Csak most ne kezdjen érzelmi viharokat kavarni! Molly összeszedte magát, és rámosolygott. – Sajnálom – nyomott egy puszit a férfi szájára. – De hát miért? A nő letörölte könnyeit. – Ezt minden nő csinálja olykor. – Mondd meg az okát! Molly megrázta a fejét. – Nem, nem tehetem. – Tettetett szigorral nézett a férfira. – Mi nők titokzatos lények vagyunk, nem tudtad? A férfiak nem értenek minket, és pont ez a varázsunk. – Kibontakozott az ölelésből, és először nézett körül a szobában. – Csinos hely. – Igen. – A férfit ez egyáltalán nem érdekelte. – Most mit szeretnél csinálni? Legszívesebben az egész estét ágyban töltötte volna, hogy újra meg újra szeretkezzen a férfival, míg kimerülten álomba nem zuhannak. Az sem zavarta volna, ha el sem hagyják a lakosztályt, de hát sajnos nem ezért jöttek ide. Egyébként is veszélyes. Dolgozó nő, maga keresi a kenyerét, Dimitri csupán életének egy epizódja. – Van egy listám a bárokról, amelyeket fel kellene keresnünk – felelte Molly. – És egy éttermet is ki szeretnék próbálni. Mit szólsz? Nem tetszik, gondolta Dimitri. – Jól hangzik – felelte mégis az illendőség kedvéért. Némán felöltöztek, s a lány közben azon morfondírozott, hogy az öltözés tulajdonképpen még bensőségesebb dolog, mint a vetkőzés. Visszabújt fekete ruhájába, felhúzta magas sarkú körömcipőjét, amelyet máskülönben nem vett volna fel egy városnézésre. Most viszont összeköti a munkát a szórakozással. Dimitri begombolta mandzsettagombjait, és végignézett Mollyn. – Kész vagy? – kérdezte távolságtartóan. – Igen. Úgy festett, mintha Párizs minden varázsa kibontakozott volna körülöttük, bár Dimitri mind a négy bárban morcosan csak ásványvizet ivott. Csak amikor beültek a Champs-Elysée közelében abba a bizonyos étterembe, ajándékozta meg Mollyt egy mosollyal. – Kiszipolyoztál, agape mou – jegyezte meg halkan. A lány felvonta a szemöldökét. – Azzal az egy alkalommal? Szégyelld magad, Dimitri! – csipkelődött. – Régebben ez bemelegítésnek is kevés volt! – Mert akkor semmi másra nem tudtunk gondolni, azért. – Az igaz. – A francia szavak összefolytak a szeme előtt az étlapon. – Váltóznak az idők.

46

Sharon Kendrick

Női fortély

(Júlia KSZ 2005 09 b.)

– És szeretnéd, ha nem így lenne? – kérdezte hirtelen a férfi. Molly letette az étlapot az asztalra. A férfi szemében komolyság csillant. Tudta, hogy ezúttal nem ússza meg egy semmitmondó válasszal. – Hát persze. Legalábbis néha. – Mélyet lélegzett. – Minden nőnek van romantikus vénája, és azt kívánja, bárcsak megmaradt volna az első szerelme, bárcsak még mindig azzal a férfival élne. – De úgy gondolod, hogy ez lehetetlen? – tudakolta Dimitri. Molly bólintott. – Ez kilencvenkilenc százalékban lehetetlen, a mi esetünkben meg biztosan. Dimitri is félrerakta az étlapot. Bár alig evett valamit reggelire, hirtelen elment az étvágya. – Most is? – kérdezte halkan. Döntő kérdés volt. Ha rossz választ ad, minden elveszett. Molly úgy vélte, a férfi azt akarja megtudni, mennyire gondolja komolyan, s azonnal felhúzza a nyúlcipőt, ha úgy érzi, túlságosan ragaszkodna hozzá. – Hozzászoktam ahhoz, hogy ne tekintsek túlságosan a jövőbe vagy a múltba – felelte. Nincs is értelme, nem gondolod? Dimitri elmosolyodott. – Ezek szerint te a pillanatnak élsz? A lány bólintott. Bár fájt, hogy ilyesmit kell mondania, tudta, hogy ez a megoldás. – Igen. Mert ez a néhány pillanat az, ami kijár nekünk, Dimitri. Ha elmúlik a hétvége, a férfi visszatér az otthonába, és éli tovább az életét, ahogy eddig, ő pedig kénytelen lesz beletörődni a dologba. Különben csak a lehetetlenre áhítozna, és az a kapcsolatuk végét jelentené – már ha lehet egyáltalán kapcsolatról beszélni. – Nem akarunk rendelni? – csivitelte vidáman Molly. – Rendelj nekem! – Én? – rémült meg a lány. – Te. Te bújtad azt az étlapot. Legalábbis úgy tett, mintha. – Mit kívánsz? Dimitri előrehajolt, s mutatta neki, hogy kövesse a példáját. Amikor megtette, szájon csókolta, s egy darabig így maradtak – túl sokáig is, ha az ember belegondol, hogy az ablaknál ülnek, és sokan láthatják őket az utcáról. De hiszen Párizsban vannak, a szerelem városában. Molly behunyta a szemét, aztán hátradőlt. – Szexízed van – jegyezte meg tompán. – Tudom. Neked is. Egyébkén mit kérdeztél? – Hogy mit kívánsz. – Leginkább téged – felelte a férfi, s felkacagott, amikor a lány rémülettel vegyes izgalommal tekintett rá. – Nem tudtad, hogy Görögországban kézzel fogyasztják a csirkét és a nőket? – Dimitri! – nyelt egyet a lány. – Nekem kritikát kell írnom erről az étteremről, és te csak megnehezíted a dolgomat. – Tudom. – A férfi félretolta az étlapot. – Nem megyünk? – Még nem is ettünk semmit! – Na és? – Később majd biztos éhes leszel – tiltakozott a lány erőtlenül. – Van szobaszerviz. – Dimitri szeme kihívóan felcsillant. – Gyere, elmegyünk a kabátodért! Molly hátratolta a székét. – Túlságosan hozzászoktál, hogy érvényre juttasd az akaratodat – durcáskodott, mire a férfi megint kinevette. – Az már igaz – bólogatott. – De mindketten tudjuk, hogy ugyanarra vágysz, amire én is. Molly azt sem tudta, mit feleljen neki, eleve nehezére esett másra gondolnia, mint arra, hogy Dimitrivel visszamennek a szállodába, és együtt töltik az éjszakát. – Tudod, hogy ez az első alkalom, hogy egy ágyban alszunk? – kérdezte a férfit. Dimitri szinte szomorúnak látszott. – Tudod, hogy egész nap csak ez járt a fejemben?

47

Sharon Kendrick

Női fortély

(Júlia KSZ 2005 09 b.)

11. FEJEZET A hold szinte a tengerben lubickolt, tükörképe vidáman mosolygott vissza Mollyra. A lány felsóhajtott. – Csodaszép, nem? Dimitri azonban nem válaszolt. Amikor a lány odafordult hozzá, észrevette, hogy a férfi arca kővé dermedt. Miután megvacsoráztak a szabad ég alatt, most kisétáltak a strandra, és letelepedtek egy sziklára. A többi vendég beszélgetésének zaja tompán ideszűrődött hozzájuk, csakúgy, mint a távoli harmonikaszó Molly azt képzelte, tökéletes az este, Dimitri azonban olyan távolságtartóan viselkedett vele, hogy nyugtalanná vált. Ez egyáltalán nem volt jellemző a férfira. Bár ha őszinte akart lenni magához, el kellett ismernie, hogy alig tud valamit a férfiról. Vagy az őróla. Félelmei ellenére már csaknem egy éve együtt voltak. A baráti köre nagyon izgalmasnak találta a kapcsolatukat. Alison szerint nincs annál jobb, mint egy ilyen férfival a világ leggyönyörűbb városaiban össszefutni, és vadul végigszeretkezni egy hétvégét. – Így csak a kapcsolat jó oldalait látod. Az unalmas hétköznapi dolgokkal meg nem kell foglalkoznod – magyarázta neki. – Én mondom, ha nem kellene többet inget mosnom, vagy fél pár zoknik után kutatnom, én lennék a legboldogabb nő a világon. Molly pedig vele nevetett, és igazat adott neki. Ám az életben semmi sem egyszerű, nem igaz? Mert ugyan valóban csak a jó oldalát látja Dimitrinek, akkor viszont miért vágyakozik a hétköznapi dolgok után? Vagy ez jellegzetesen női dolog? Nem mintha feltétlenül Dimitri zokniját akarta volna keresni. Néha rajtakapta magát, hogy fel akarja kissé vidítani a férfit, amikor látta rajta, hogy nehéz napja volt. Vajon ez az anyai ösztön? – töprengett. Természetesen gondolkozott gyerekeken is. Dimitrivel ugyan nem beszélt erről, hiszen a férfinak van már egy lánya, és nem hitte volna, hogy további örökösöket akar. Ám az ő biológiai órája szorgosan ketyegett. Ha egyszer gyereket akar, nem várhat sokáig. Semmi sem utalt rá, hogy Dimitri tartós kapcsolatba akarna vele bocsátkozni, és erre nem is számíthatott. Márpedig neki apát kell keresnie, ha egyszer gyereket akar! Azaz bele kell szeretnie valakibe, ez viszont nem fog megtörténni, amíg Dimitrivel van. Azt a gondolatot viszont, hogy szélnek eressze a férfit, szintén elviselhetetlennek találta. Néha eszébe jutott, hogy Dimitrivel csak vesztegeti az idejét. De lehet-e egy ilyen mámoros boldogság időpocsékolás? Ám hogy venné ki magát, ha azt javasolná, keressenek maguknak mindketten másik partnert? A férfi amúgy sem szereti az ultimátumokat. Jól emlékezett még rá, hogyan reagált, amikor Zoe érdekeit kezdte védeni. Azonnal úgy érezte, hogy Molly sarokba akarja szorítani. Nem, inkább legyen elégedett azzal, ami van! – Dimitri? A férfi felriadt a gondolataiból, és görögül szólalt meg: – Ne! Molly sosem tudta pontosan, mi megy végbe benne. Igaz, hogy már csak azért sem kérdezte, nehogy olyan válaszokat kapjon, amiket nem szeretne hallani. Nem, így sokkal egyszerűbb – csak az olyan szerelem lehet ilyen egyszerű, amelyet nem vallanak be egymásnak. Bár igazság szerint csak a saját érzéseiben lehetett biztos, mert Dimitri az egy év alatt egyszer sem mondta neki, hogy szereti, egyszer sem vállalta fel a kapcsolatot. Molly bebeszélte magának, hogy örül neki. Örül neki, hogy nem mond olyasmit, amit nem gondol komolyan, csak azért, hogy őt boldognak lássa. De ez talán azon múlt, hogy Dimitri ízig-vérig gyakorlatias, értelmes ember. Amint valaki kimondja azt az egy szót, amely tulajdonképpen nem is jelent túl sokat, minden megváltozik. Egy szerelmi vallomáshoz hozzátartozik a függetlenség feladásának vágya, de mindkettejük élete pontosan az egyéni szabadságra épült. A viszonyuk tehát egy év alatt nem sokat változott. Egy efféle távkapcsolat évekig eltarthat, míg egyszer csak egyiküknek elmegy a kedve a dologtól. Vagy amíg egyikük életébe belép valaki más. A hétköznapi dolgok általában megölik a romantikát – és az ő kapcsolatuk kifejezetten romantikus. Az ilyesmiért pedig általában nagy árat fizet az ember. Úgyhogy nem szabad elrontania semmit. – Mit mondtál? – kérdezte Dimitri. – Azt, hogy szép. Szerinted nem? – De – közölte morcosan a férfi. Molly egyre nyugtalanabb lett. Most, hogy komolyabban belegondolt, Dimitri már akkor is nagyon kimérten viselkedett vele, amikor a repülőtéren találkoztak. Mivel Zoe lassan betölti a tizenhetet, egyre gyakrabban

48

Sharon Kendrick

Női fortély

(Júlia KSZ 2005 09 b.)

találkozhattak, mégis úgy érezte, hogy az elmúlt hónapokban visszatért a kapcsolatukba a korábbi bizonytalanság. Talán azért aggódik, mert ilyen gyakran magukra hagyja az embereit? – Nagyon finom volt a vacsora is – tette hozzá Molly, hogy mondjon valamit. – Nagyon finom – értett egyet Dimitri ugyanazon a kifejezéstelen hangon. Finom kaja, jó szálloda, szép kilátás. És továbbra is a tengert bámulta. – Mi a baj? – tette fel a kérdést hirtelen a lány. A férfi odafordult hozzá. Szeme éppen olyan fényesen csillogott, mint a hold, de továbbra sem lehetett belőle kiolvasni semmit. – Nem sétálunk egyet? – tudakolta halkan. Több volt ez, mint egyszerű felszólítás. Mollyn furcsa érzés lett úrrá. Pillantása levándorolt ezüstszínű szandáljára. A szíve vadul vert, tenyere megnedvesedett, ami semmiképp sem a Földközi-tenger párás levegőjének volt köszönhető. Nem, Dimitri ezúttal szinte idegennek tűnt számára, és hirtelen ő is belátta, hogy jobban el tudja viselni a mondandóját, ha járnak egyet közben. – Persze. – Lehúzta a lábáról a szandált, és kézbe fogta. Aztán ráébredt, hogy még mindig a férfi alárendeltjének érzi magát. Ellenkező esetben egyenesen a szemébe néz, és megkérdezi, mit akar neki mondani, majd nyugodtan végighallgatja, bármi is az. Mi történt azzal a higgadt nővel, aki az egészet futó kalandnak akarta tekinteni? Szerelmes lett, és ez megváltoztatta. Mint minden nő, aki viszonzatlanul szeret valakit, ő is vékony jégen sétál, még akkor is, ha ez eddig nem volt világos számára. Eddig. Némán figyelte, amint Dimitri is leveszi a cipőjét meg a zokniját, és feltűri a nadrágja szárát. Végül leugrott a homokba, s kitárta felé a karját. Molly a fejét rázta, aztán leugrott. Egyedül. Nem feledkezhet meg róla, milyen érzés egyedül lenni. Mert a függetlensége ellenére már nagyon hozzászokott Dimitri jelenlétéhez. A férfi minden lelki igényét kielégítette – igaz, főleg csak a képzeletében. Végtére is egy olyan ember, akit csak havonta egyszer látunk, nem elégítheti ki minden érzelmi szükségletünket, nem igaz? Hiába tökéletes minden perc, amelyet együtt töltenek. – Te boldog vagy így? – érdeklődött váratlanul Dimitri, miközben eljutottak egy félig rejtett partszakaszig. Most bújik ki a szög a zsákból. – Mármint most? – kérdezte a lány. – Molly! – unszolta a férfi türelmetlenül, aztán megállt, magához húzta, és olyan szigorúan nézett rá, mint még soha. – Miért játszadozol velem? Mert a másik választása az igazság lenne. És még soha életében nem félt ennyire az igazságtól, mint most. – Azt teszem? A férfi komoran nézett rá. – Igen, és ezt te nagyon is jól tudod – felelte halkan. – Azt kérdeztem, hogy boldog vagy-e. – Hát persze. – Tényleg? – Igen. Te nem? Dimitri felsóhajtott. – Én azt hittem, így a tökéletes. – Micsoda? Miféle kapcsolatra vágyom Mollyval? – töprengett a férfi. Az a fontos, hogy őszinték legyünk egymáshoz. – Hát ez – vonta meg a vállát Dimitri. – A kapcsolatunk. – És nem az? – Mollyn félelem lett úrrá. – Ezt azt jelenti, hogy nem vagy boldog – folytatta gyorsan. – Ha pedig nem vagy az, akkor szólj, hogy minél hamarabb abbahagyjuk, mielőtt még bármelyikünk is komolyan megsérülne! Dimitri felvonta a szemöldökét. – Abba akarod hagyni? Molly egy pillanatra úgy érezte magát, mint egy iskolás lány. Még emlékezett rá, hogyan szakított az egyik évfolyamtársával, amikor rájött, hogy a kapcsolatnak úgysincs jövője, és feltétlenül ő akarta kimondani a végszót, hogy ne sérüljön a büszkesége. – Gondolkoztam rajta – felelte az igazsághoz híven. – Aha. És abba akarod hagyni?

49

Sharon Kendrick

Női fortély

(Júlia KSZ 2005 09 b.)

– Dehogyis! – És miért nem? – Mert... kedvellek. Dimitri bólintott. Nem kerülte el a figyelmét a szóhasználat. Ezek szerint tényleg gondolkozott. És ő is. – És ez az élet... neked elég? Molly egyszeriben arra gondolt, milyen jól beszél a férfi angolul. Most viszont mégis érezte, hogy egy göröggel társalog. Megborzongott, elfojtotta a vágyát. Nem fojtott el vajon valami mást is? Például az érzelmeit? – Nem igazi élet, ugye? – kérdezte. – Te mondd meg! – erősködött Dimitri. Miért tenné? Mi lesz, ha bevallja az érzelmeit? – Miért nem mondod te? A férfi megint vállat vont. – Igazság szerint nekem nagyon elegem van ebből. – Eleged? – Szóval tényleg szakítani akar! – Neked nem? – kérdezte komolyan a férfi. Molly megint megrémült. – Nem tudom, hogy ez-e a legjobb kifejezés – közölte tompán. – Hát, lehet, hogy nem pontos megfogalmazás – folytatta a férfi. – Talán az „elégedetlen" jobb volna. – Elégedetlen vagy velem? – Nem, nem veled. A helyzettel. Mindig ezek a szállodák! Meg az éttermek! – Mi van velük? Dimitri megrázta a fejét. Gondolatai kergetőztek az agyában, s életében először nem tudta őket szavakba foglalni. – Valahogy nem az igazi... Érted? Molly leszegte a fejét, mereven figyelte a lábujja köré gyűlt fehér homokot. – Nem, nem az – suttogta, s megint felnézett. – Én is éppen erre gondoltam. – Olyan, mintha leültünk volna egy asztalhoz, és soha nem jutottunk volna túl az első fogáson – töprengett a férfi. – Szeretnél visszajönni velem Pondikire? A nő szíve nagyot dobbant. Most aztán igazán óvatosnak kell lennie! – Nyaralni egyet? – Hát persze. Nem is pincérnői állásra gondoltam. Lenne kedved? – unszolta a férfi. Egy nyaralás, ez minden, amit ajánlani tud. Mégis egy lépéssel közelebb lennének a célhoz – bár az még nem világos, hogy a cél micsoda. – Nem gondolod, hogy pletykálni fognak rólunk? – Csodálkoznék rajta, ha nem tennék – jegyezte meg szárazon Dimitri. – Sokan emlékeznek még... – Már nem – rázta meg a fejét a férfi. – Az emlékek idővel elhalványulnak. Molly ebben nem volt olyan biztos. – Ilyen rossz a memóriájuk az embereknek? – Némelyiknek igen. Az idősebb generációból meg sokan nem élnek már. A szomorú hangsúly nem kerülte el a lány figyelmét. Dimitri anyja az elmúlt nyáron halt meg. Ezzel még egy fejezet lezárult. A dolgok folytonosan változnak. Az élet megy tovább. – És hol lakjunk? – kérdezte Molly. – A szállodában? Hiszen akkor lehet, hogy nem is lakhatom veled együtt. Dimitri harsányan felkacagott. – Kellemes kikapcsolódásra gondoltam, nem túlélőtáborra. Kellemes kikapcsolódás – érdekes megfogalmazás! – Szóval, hol? A férfi habozott. – Petroszon – mondta végül. – Emlékszel még Petroszra? Molly egy pillanatra lehunyta a szemét. Hogy kérdezhet ilyet? Hát persze hogy emlékszik Petroszra, a kis szigetre Pondiki nyugati partján! Néhanapján olyan érzése támadt, mintha egy-két perc alatt átúszhatna oda – holott pontosan tudta, hogy a sziget öt mérföldnyire van a parttól. Máskor viszont, esős napokon, Petrosz olyan elérhetetlennek tűnt, mint egy délibáb.

50

Sharon Kendrick

Női fortély

(Júlia KSZ 2005 09 b.)

Néha, amikor Dimitrivel kint feküdtek a parton, és testük felforrósodott a homokban, el-elnéztek a lakatlan csúcs felé. – Egy napon lesz ott egy házam – fogadkozott Dimitri, a lány pedig hozzásimult, és magában azt gondolta, hogy bolondokat beszél. – Persze hogy emlékszem Petroszra. Miért? Ott is nyílt egy szálloda? A férfi a fejét rázta. – Nem. Építtettem oda egy házat. Molly döbbenten meredt rá. – Tényleg, mondtad, hogy ez a terved! – Szóval emlékszel. Hát épült ott egy ház. Nagyon elhagyatott a vidék... Zoén és rajtam kívül nem lakik ott senki. Bár Zoe most már túl nyugodtnak találja. De hát ezt meg is értem – tette hozzá elgondolkodva a férfi. – Már beletörődtem, hogy a lányom inkább a várost szereti. – Ez viszont nem jelenti azt, hogy Petrosz nem lesz örökké az otthona, még akkor is, ha már nem ott lakik. Dimitri elvigyorodott. – Micsoda logika! De persze megértettem. – Még mindig modell akar lenni? – Feltétlenül. – És ezt téged nem zavar? A férfi elhúzta a száját. – Hát, nem vagyok oda érte, de ha egyszer a fejébe vette ezt az ötletet, úgysem tudom meggátolni benne. Egyszerűbb, ha áldásomat adom, mert mit érnék vele, ha összevesznénk? Így legalább kérheti a segítségemet, ha mégsem úgy alakulnak a dolgok, ahogyan eltervezte. Gyere, üljünk le! Leültek a puha, hűvös homokba, s Dimitri mulatva és vággyal telve vette szemügyre a lány gyönyörű, ezüstszínű ruháját. – Tönkreteszed – nyelt egy nagyot az izgalmas látványtól. – Csak egy ruha – felelte Molly. – És ha egy ruha ennyit sem bír ki, akkor nem is kell hordani. – Most nem is kellene hordanod – suttogta a férfi. – Vegyem le? – Várj még! Különben eltereled a figyelmemet. – Amúgy is egész este máson jár az eszed. – Tudom. Szóval eljössz? Molly hirtelen megijedt. Megijedt Dimitri indokaitól. Csak nem azt akarja megtudni, összeillenek-e? Ha ez a helyzet, akkor erre valóban csak kétheti magány után fognak rájönni. – Zoe Londonban van az egyik nagynénjénél – folytatta lassan a férfi. – Csak jövő héten jön haza. Ha akarod, máris indulhatunk. A lány rábámult. – Mikor? Dimitri mosolyogva letolta Molly ruhájának pántját, s elégedetten vette tudomásul, hogy nincs alatta semmi. – Holnap! Gyere velem holnap! – Nincs nálam elég holmi. – Nem lesz rájuk szükséged. Petroszon nem. Most aztán ő tereli el a figyelmét. Dimitri birtoklóan simogatta a testét, a nő pedig megremegett a vágytól. – Jó – felelte végül dadogva, s lehúzta magához a homokba a férfit. – Veled megyek. Ismerős citromillat lengte körül őket, amikor kiszálltak a repülőből. A motor korbácsolta forró szél felborzolta Molly haját, s meg kellett fognia a kalapját. Dimitri rápillantott. – Na, milyen érzés? – Forró – nézett rá a lány. – Furcsa – vallotta be végül. – És szép – tette hozzá, miközben körülnézett. Éppoly lélegzetelállítóan szép volt, mint egykor, ez a csodálatos görög paradicsom. Az Urlin még mindig ott magasodott a távolban, s mögötte ott látszott a sötétkék tenger, mely majdnem feketének hatott. Bizonyos dolgok azonban tényleg megváltoztak. A reptér is modernebb lett, klimatizált váróteremmel. Mollynak az is feltűnt, hogy az emberek megnézik őket, amikor végigmennek a folyosókon. – Miért keltesz ekkora feltűnést?

51

Sharon Kendrick

Női fortély

(Júlia KSZ 2005 09 b.)

– Mert ennyire jóképű vagyok. – Komolyan kérdeztem! – Nos, fontos ember lettem errefelé – felelte halkan a férfi. Molly nem tudta, komolyan beszél-e, vagy viccelődik. Dimitri családjának szállodája már régen is a legjobb volt a szigeten, de nem emlékezett rá, hogy akkor is ilyen tisztelet övezte volna. Ám lehet, hogy csak nem vette észre. Tinédzserként sok minden elkerüli az ember figyelmét. – Több autó van a szigeten – állapította meg szárazon, miközben beszálltak az odakint várakozó ezüst limuzinba. – Tudom – vonogatta a vállát a férfi. – Ez a haladás ára. Petroszon viszont egy sincs – bizonygatta. – Azt nem hagynám. – Nem tudod megakadályozni, nem igaz? A férfi nem válaszolt, csak beszédbe elegyedett a sofőrrel, aki begyújtotta a motort. Lassan végigsiklottak a szigeten. Az Urlin téren még mindig megvoltak a színes lampionok, s amikor elhajtottak a taverna mellett, ahol Molly egykor dolgozott, a lány felkiáltott: – Hol lehet most Elena? – Azt egészen pontosan meg tudom mondani. Ott lakik. – Dimitri egy szemközti házra mutatott. – Segít a férjének vezetni a tavernát, ha éppen nem a négy gyerekével foglalkozik. – Négy! – ismételte a nő tompán. – Pontosan. Egyszer beugorhatnánk hozzájuk ebédre, ha van kedved – javasolta a férfi. Molly odafordult hozzá. – Igen, hogyne. – Aztán összeráncolta a homlokát. – De csak akkor, ha szerinted szívesen látnak. – Szerintem legalább olyan szívesen lát, mint te őt. Elena nagyon szeretett téged, és mindig is az volt a véleménye, hogy lehetetlenül viselkedtem veled, amit az elutazásod után meg is mondott. – Az azért nagy erőfeszítésébe kerülhetett – merengett el Molly. – Nagyon tisztelt téged. – Lehet, hogy egyszerű női szolidaritásról van szó. Molly ránézett Dimitrire, amikor befordultak az Urlin utcába, mert eszébe jutott az az este, amikor felpattant a motorra, hogy kémkedni menjen a férfi után. Akkor egyszerűen végtelennek tűnt az utca, s nagyon oda kellett figyelnie, hogy kerülgesse a kátyúkat és tobozokat. Most viszont csak a szép dolgokat vette észre. Értette viszont, miért találja Zoe kicsinek ezt a szigetet. Egy ilyen korú lány talán egyenesen börtönnek éli meg. Elena viszont itt maradt, és Dimitri is. Ők látták a benne rejlő szépséget. Molly megdöbbent, amikor megpillantotta a szállodát. Számos fehér folyondár benőtte ház sorakozott mellette a domboldalon. – Hű! – mondta halkan. – Bővítettetek! Dimitri kérdőn rápillantott. – Tetszik? – Nagyon is. Úgy festenek a házak, mintha odanőttek volna. Ki tervezte? – Én. A lány valahonnan sejtette. – Szóval építész is vagy? – A saját életem építője – magyarázta mosolyogva a férfi. – És tudják a nővéreid, hogy jövök? – Hát persze. – A férfi elhallgatott, aztán hozzátette: – Majd egyszer náluk vacsorázunk. Ha Zoe hazajött. – Nem lesz ellenükre? – Nem mernének megjegyzéseket tenni – közölte szárazon Dimitri. Citromligeteken hajtottak keresztül, és a férfi kinyitotta az ablakot,hogy Molly belélegezhesse az édes illatot. – Ez nem a legrövidebb út Petroszhoz, ugye? Dimitri a fejét rázta. Most azon a meredek utcácskán haladtak, amely egy kis öbölbe vezetett. A zafírszínű víz tetején apró csónak himbálózott, a távolban már látszott Petrosz. – Nem, ez volt a hosszabb, de szebb útvonal. Miért? Fáradt vagy? – Nem, egyáltalán nem. Épp ellenkezőleg, soha ilyen elevennek nem érezte magát. Molly kiszállt a kocsiból, élvezte, hogy a meleg napsugarak simogatják az arcát. Olyan friss és tiszta volt a levegő, s olyan jó illatú! A csendet egyedül a rovarok ciripelése és a köveknek csapódó hullámok zaja törte meg. A lány elnézett a kobaltkékre és fehérre festett csónak felé. – Azzal megyünk a szigetre?

52

Sharon Kendrick

Női fortély

(Júlia KSZ 2005 09 b.)

– Máshogy nem jutunk oda. – Nem fog elsüllyedni, ugye? – Ha csak ketten ülünk bele, akkor nem – nevetett a férfi, s a kocsira mutatott. – A csomagunk majd később jön. Röviddel később már a motorcsónakban ültek, és útban voltak a sziget felé. Dimitri az egyik szirt oldalába építtette a házat, így a hátsó fele mindig árnyékban volt. A homlokzati hatalmas ablakok viszont azt a képzetet keltették, mintha az ember a szabadban állna. Egyszerűen volt bebútorozva a ház, inkább kolostornak, mint lakóépületnek hatott. Viszont illik ide, gondolta Molly. Minden más csak elvonná a figyelmet a fantasztikus kilátásról. – Üljünk ki a teraszra egy itallal! – javasolta Dimitri. Molly eltöprengett rajta, hogyan fog visszatérni a régi életébe, miután az imádott férfival itt járt a paradicsomban. Reggelente korán keltek, meztelenül fürödtek a tengerben, miközben felkelt a nap, és rózsás fénybe burkolta a vizet. Feltérképezték a kis szigetet, Dimitri megmutatta az összes itt honos növényt és rovart. Mindent tudott a szigetről, mintha lelkének egy darabja volna – ami igaz is volt. A férfi horgászni járt, s esténként roston megsütötték a halat a parton, és bort ittak hozzá. Közben figyelték, hogyan jönnek föl a csillagok, s hallgatták a Pondikiről ideszűrődő éjszakai élet zaját. Egy nap át is ruccantak, hogy Elenánál ebédeljenek. Molly és Elena egymás karjába omlott, s azonnal elmerült az emlékekben. A négy gyerek először félénken kukucskált ki a lugas mögül, végül azért egyesével csak-csak előjöttek. – Meddig maradsz? – kérdezte Elena, amikor Dimitri kiment a konyhába egy dugóhúzóért. Molly vállat vont. – Csak néhány hétig. Elena elhallgatott. – De még mindig szereted? – kérdezte aztán. – Elena! – Szóval igen. – Hát persze hogy szeretem. – És? – Mit és? – Hiszen idehozott, Molly! Vajon miért? Ezt a lány sem tudta, és nem is merte megkérdezni Dimitrit, nehogy megtörje a varázst. Olvastak, aludtak, szeretkeztek, múltak a napok. Mollynak néha úgy tűnt, mintha álmodna, s nem tudna felébredni. Igaz, nem is akart. Aztán egy napon telefonált Zoe. Szólt, hogy másnap érkeznek a nagynénjével. – Helyes – bólogatott Dimitri. Molly enyhén aggodalmas pillantást vetett a férfira. – Zoe tud rólunk? Mármint azt, hogy itt lakom? – Már nincsenek titkaim, Molly – szólt a férfi halkan. – És... – sóhajtotta a lány – azt tudja, hogy valamikor együtt jártunk? Dimitri megrázta a fejét. – Azt nem meséltem el neki. És nem hiszem, hogy bárki megtenné. Vannak dolgok, amikről nem kell tudnia. Persze, ha megkérdezi, akkor megmondom neki az igazságot. – Gyűlölni fog engem. – Miért tenné? Az anyja sem gyűlölt. Molly mereven ránézett. – Ez azt jelenti, hogy Malanthának beszéltél rólam? – Természetesen – vágta rá könnyed hangon Dimitri. – Meg is értette – folytatta aztán, mintegy magának. – Minden másik lányról tudott. De azt is tudta, hogy egy napon visszatérek hozzá. Megnyugtató volt az őszintesége, s Molly most azt is megértette, hogy a férfi házassága boldog volt, még ha nem is tartott sokáig, s hogy a felesége megbízott benne. Ennek pedig nagyon örült

53

Sharon Kendrick

Női fortély

(Júlia KSZ 2005 09 b.)

– Akkor én mindössze egy voltam a sok kaland közül ugye? – firtatta elkínzottan. – Megsértesz ezzel a kérdéssel – felelte a férfi. – Tudod, hogy nem. Olyasmit viszont sosem mondott neki, hogy már akkor is szerette, és most is szereti. Talán nincs is így, még ha néha úgy viselkedik is. Dimitri viszont olyan ember, aki nem mutatja ki az érzelmeit. Amikor Malantha meghalt, akkor is magába fojtotta a bánatát. Mollynak tehát el kell döntenie, mi a fontosabb: az, hogy a férfi szerelmet valljon neki, vagy megelégszik azzal, ami így is jut? – Tudta, hogy veled más volt a helyzet – mondta most a férfi. – És ezt is elfogadta? – Nem volt egyszerű számára. És azt hiszem, a magam ifjúkori arroganciájával kicsit túl sokat is követeltem tőle. De elfogadta, igen. Egy ideig némán ültek. – Eljössz velem Zoéért a reptérre? – kérdezte végül Dimitri. Molly a fejét rázta. – Nem. Egész idő alatt csak az enyém voltál. Menj el egyedül a lányodért! – Elmosolyodott. – Biztos már nagyon hiányoztál neki. A férfi futólag megcsókolta. – Köszönöm. Zoe egy év alatt annyit változott, hogy Molly alig ismerte fel. Már nem tinédzsernek látszott, hanem nőnek, olyan nőnek, aki után megfordulnak az utcán. Még szebb volt, mint ahogy Molly emlékezett rá. A lányt majd szétvetette az izgalom, és egyáltalán nem csodálkozott rajta, hogy Mollyt az apja házában találja. Igaz, túlságosan el volt foglalva a saját terveivel. – Tudod, apa – kezdte, amikor Dimitri kihozta neki a teraszra a limonádét –, már nem akarok New Yorkban modellkedni. – Tényleg nem? – kérdezte meglepetten a férfi. Molly arra gondolt, mennyire megváltozott Dimitri is. Már nem fortyant fel olyan könnyen. – Mert London a nyerő! És ott fogok dolgozni. Molly különben is Londonban lakik. Ő majd felügyel rám. – Zoe sugárzó mosolyt villantott rá. – Apa összehozott egy londoni ügynökséggel, és olyan aranyosak voltak! – Aggodalmasan Mollyra pillantott. – Tudsz mellettem gardedámot játszani, ha Londonba költözöm? Dimitri elmosolyodott. – Reméltem, hogy magadtól is eszedbe jut ez az ötlet. Ez az ideális megoldás. – Aztán Mollyra nézett. – Mit szólsz hozzá? A nő egyszerre rosszul lett. Dimitri így rendezte az egészet. Azért szervezte meg Zoénak azt a beszélgetést, mert London természetesen sokkal jobb választás. Közelebb van, ő is ott lakik, és a férfi bízik abban, hogy bármit megtenne érte Molly, aki elmenne miatta a világ végére is... Ő meg még azt hitte, azért hozta Petroszra, mert tervei vannak a jövőre nézve a közös jövőjükre nézve. Hogy rájöjjenek, illenek-e egymáshoz. Hogy több időt töltsenek egymással, ne csak néhány hétvégét holmi szállodákban. Míg ő a jövőjével és a biológiai órájával volt elfoglalva, Dimitri próbára tette őt. Egyszerűen csak meg akarta tudni, megfelelő gardedám lenne-e a lánya számára. Most mit mondjon? Ha nemet mond Zoénak, az úgy festene, mintha többet akarna – ami viszont nem így van. Dimitri maga mondta neki, hogy az ajándékot mindig önként adja az ember. Sohasem kérne tőle semmit. És Molly szerette Zoét, nem akart neki csalódást okozni. Csak milyen árat fizet majd érte? – Először beszélnem kell az apáddal – felelte végül. – De nem hiszem, hogy gondot okozna. – Felállt. – Most biztosan sok megbeszélnivalótok van. Én bemegyek, tusolok egyet vacsora előtt. Dimitri szintén fölállt, s amikor látta, hogy Molly minden napbarnítottsága ellenére egészen elsápadt, összeráncolta a homlokát. – Mi bajod? – kérdezte halkan. A nő vidám mosolyt villantott rá. – Az égvilágon semmi. Mindjárt jövök! Csak a zuhanyozóig bírta. Itt magára zárta az ajtót, és a vízsugár alatt szabad folyást engedett a könnyeinek.

54

Sharon Kendrick

Női fortély

(Júlia KSZ 2005 09 b.)

12. FEJEZET – Molly? Oda sem figyelt a férfi hangjára. Olyan erős volt a vízsugár, hogy később bátran állíthatja: nem hallotta meg. – Molly, vagy kinyitod ezt az átkozott ajtót, vagy feltöröm! A lány elzárta a vizet. Hitt neki, a hangsúly semmi kétséget sem hagyott afelől, hogy Dimitri komolyan gondolja. Miután kisimította vizes haját a homlokából, és rácsavart egy törülközőt, odament az ajtóhoz, és kinyitotta. A férfi mérges pillantást vetett rá, majd végigmérte. – Vegyél föl valamit! – mondta éles hangon, aztán meredten bámulni kezdte a tengert, mintha nem bírná elviselni a nő látványát. Molly eljátszott a gondolattal, hogy nem engedelmeskedik, de mi értelme lett volna? Itt van, fogolyként ezen a paradicsomi szigeten, amely most valóban börtönnek bizonyult, mert ez a férfi mégsem szereti igazán. Felvett egy vászonruhát. – Visszafordulhatsz – szólt, de Dimitri kemény tekintetétől összerezzent. – Mi volt ez az egész? – kérdezte a férfi. Hát nem érti? – Zuhanyozni akartam. – Azt akartad velem megértetni, hogy nem akarod beengedni a lányomat az életedbe! – Nem lenne egyszerűbb egy hivatásos gardedámot alkalmaznod? – vágott vissza mérgesen a nő. – Vagy meg akarsz fizetni? És Dimitri hirtelen felfogta. Molly pontosan olyan zavarban van, mint ő. És pont annyira fél, mint ő félt egykor. – Feleségül akartalak venni. Csak a gardedám mégis kedvesebb szó, mint a mostohaanya. Az inkább egy boszorkányra illik. És néha az is vagy, agape mou! Molly leroskadt az ágyra. Ezek szerint mindent elrontott? – Mi az, hogy feleségül akartál venni? – kérdezte kábán, ám aztán összeszedte magát. – Nem kell feleségül venned, Dimitri – közölte kifejezéstelen arccal. – Így is mindent meg fogok tenni a lányodért. Dimitri leült mellé, átfogta az arcát. – Molly, számít az valamit, ha azt mondom, hogy szeretlek? A lány szíve nagyot dobbant, a keze reszketett. – Ha csak azért mondod, hogy megnyugtass, akkor nem. – Gondolod, hogy mondanám, ha nem gondolnám komolyan? Molly gyanakodva ránézett. Nem, nem tenné, de neki biztosan kell tudnia. – Miért csak most mondod? Miért ma? Dimitri felsóhajtott. Talán nem volt tökéletes az időzítés, de az amúgy sem lehet soha tökéletes, ha Mollyról van szó. – Már régóta szeretlek, Molly – kezdte végül. – De biztosnak kellett lennem, hogy nem csupán testi vonzalom, amit érzek, olyan, ami az egyik tetőpont után véget ér. Ha szeretünk valakit, az mindig kockázattal jár, s ezért érdemes átgondolni a dolgokat. Molly bólintott. Dimitri még soha nem beszélt ilyen nyíltan az érzéseiről. – Megpróbáltam bebeszélni magamnak, hogy magától elmúlik majd az érzés. Nem ez történt. Sőt egyre erősebb lett. És aztán elképzeltem, milyen lenne, ha szakítanánk. – A férfi vállat vont, s Molly most először látta rajta, hogy ő is sebezhető. – Nem bírtam volna elviselni. A szívem mélyén mindig tudtam, hogy az, ami köztünk volt, akkor is meglesz, ha egyszer viszontlátjuk egymást. Hogy soha nem ér véget. A sors hozott össze minket újból, agape mou, és van-e jogunk ellenszegülni a sorsnak? – Attól még a különbségek megmaradnak. – Molly megpróbált higgadt fejjel gondolkodni. Ha Dimitrivel együtt vállalják a kockázatot, akkor ezt előbb együtt kell megbeszélniük. – Te továbbra is Görögországban élsz, én meg Londonban. – Tudom. De már nem olyan nagy a különbség, mint akkoriban. Te boldog vagy Petroszon, én pedig boldog vagyok Londonban. Esetleg ingázhatnánk a két hely között. – De hiszen te itt laksz, Zoe meg Londonba akar menni! Hogyan akarod ezt megoldani? – Londonban is tudok dolgozni. – Amikor meglátta a lány értetlen arckifejezését, hozzátette: – Jómódú ember vagyok, Molly. Görög mérce szerint talán, akarta mondani a lány, de visszafogta magát. A férfi megint rámosolygott.

55

Sharon Kendrick

Női fortély

(Júlia KSZ 2005 09 b.)

– Igen, görög mérce szerint is – bólogatott. – Meg amúgy is. Molly rémülten felnyögött. – Te gondolatolvasó vagy, Dimitri? – Arra nincs szükség. – A férfi megérintette az arcát. – A szemed elárulja az érzéseidet. Nem tudtad? – Tényleg? – Ennyit arról, hogy megpróbálta elrejteni az érzelmeit a férfi elől. – Igen. Ezért sem akartam többé találkozni veled, miután megláttalak azzal az amerikaival. Tudtam, hogy azonnal látnám rajtad, hűtlen voltál-e hozzám, avagy sem, és ezt nem akartam. Sokkal egyszerűbb volt azt feltételezni, hogy igen. Különben sohasem bírtalak volna elengedni. Akkoriban boldog is volt, hogy meglelte a megfelelő kifogást. Befejezhetett valamit, amikor már kicsúszott a kezéből az irányítás. Molly hirtelen megértette. Dimitrinek tizennyolc évesen még túl nagy kockázatot jelentett volna, és tönkretette volna az életét, ha mellette marad. Ha Zoe néhány év múlva beállítana hozzájuk, és azt mondaná, hogy egy idegen férfival egy idegen helyen akar élni, bizonytalan körülmények között, nem tennének meg mindent, hogy visszatartsák? Molly rájött, hogy nagyon könnyen el tudja fogadni a közös jövőjüket. – Most már megcsókolsz? – kérdezte kihívóan. Dimitri a fejét rázta. – Még nem. Majd csak akkor, ha felvetted a gyűrűmet. – Ez azt jelenti, hogy várnom kell, amíg feleségül veszel? – Inkább jegyességre gondoltam. Rövid jegyességre – tette hozzá mosolyogva a férfi, amikor meglátta Molly riadt tekintetét. Felállt, kihúzott egy dobozkát a zakója belső zsebéből, s elővett egy olyan gyűrűt, amely még ebből a távolságból is úgy ragyogott, mint Petrosz fölött a csillagok. A lány hitetlenkedve és boldogan pislogott. Aztán Dimitri visszaült, ráhúzta az ujjára a gyűrűt. – Mintha rám öntötték volna! – nyelt egyet Molly. – Hát persze. A testednek minden négyzetcentiméterét ismerem. Azt is tudom, mekkora a gyűrűsujjad. – Felemelte a nő kezét, és megcsókolta. – Most pedig gyere ide, adj a jegyesednek egy igazi csókot! Egy perccel később Molly kelletlenül kibontakozott az ölelésből. Zoe itt van valahol a házban, és különben is beszélnie kell Dimitrivel. – Mit szólnál hozzá, ha azt mondanám, hogy gyerekeket akarok? – Hogy én is akarok gyereket. – Tényleg? – Tényleg. Ha szerencsénk van. – Biztos vagy benne? – Görög vagyok – felelte Dimitri. – Hányat akarsz? Hármat, négyet, ötöt? – Jaj, Dimitri! – sóhajtott fel Molly. A férfi megint megcsókolta, míg már kezdte elveszíteni a józan eszét. – Szóval gazdag vagy. – Az ujján ragyogó gyémánt ékesen bizonyította a szavait. Igaz, hogy akkor sem lenne boldogtalan, ha olcsó gyűrűt kapott volna. – Hogy lehet az? Mármint tudom, hogy van a szálloda, meg... A férfi elgondolkodva megérintette a gyémántot, aztán ránézett. – Amikor Zoe még kisbaba volt, tudtam, hogy valamit változtatnom kell az életemen. Pondikin rengeteg kiaknázatlan lehetőség volt. Egy amerikai barátom segítségével végül megkezdtük az olívaolaj termelését és exportálását. Az itteni olívaolaj nagyon különleges – folytatta büszkén. – A legjobb éttermek főszakácsai használják a világ minden táján. Aztán a citromlikőr következett. – Elfintorodott. – Ugyan nem az én ízlésem, de nagyon keresett cikk, főleg Németországban. – Te jó ég! – állapította meg kábán Molly. – Sokat kerestél rajta? – Igen, nagyon sokat – bólintott mosolyogva Dimitri. – Ezért is voltam a nőkkel kapcsolatban annyira... gyanakvó. Sok nőt vonzanak a vaskos pénztárcák. – Nocsak! – gúnyolódott a lány. – Én azt hittem, ennek a lehengerlő külsődhöz van köze, meg ahhoz, hogy tökéletes szerető vagy! – Ó, agape mou – suttogta Dimitri. – Bókolsz nekem! Viszont még mindig fájt a gondolat, hogy más nők is voltak a férfi életében. Dimitri megérezte a lány kételyeit. – Azok a nők nem jelentettek nekem semmit – magyarázta gyengéden. – Csak te létezel számomra. És én sem hánytorgatom fel a többi férfit az életedben.

56

Sharon Kendrick

Női fortély

(Júlia KSZ 2005 09 b.)

– Hát, ahhoz pedig nem kellene túl sok képzelőerő – közölte Molly. – Mert nem is volt sok, a házasságom után pedig semennyi. Most viszont ne vágj ilyen önelégült képet! Inkább meséld el a sikered történetét! A férfi felnevetett. – A turizmusba is befektettem. Földet vettem, hogy beleszólásom legyen a beépíthetőségi kérdésekbe. Fontos volt nekem, hogy a sziget eredeti karaktere megmaradjon. Nem akartam, hogy Pondiki is olyan ocsmányul elüzletiesedjen, mint más nyaralóhelyek. – Ezek szerint itt te vagy a király? – csipkelődött a lány. – Igen. De nagyon jótékony király. És itt az ideje, hogy királynő is legyen az oldalamon. – Angol is jó? – Görög vagy amerikai... mindegy. – A férfi tekintete ellágyult. – Amíg Molly Garciának hívják.

57

Sharon Kendrick

Női fortély

(Júlia KSZ 2005 09 b.)

UTÓSZÓ – Csinos, nemde? Dimitri belepillantott a bulvárlapba, és összeráncolta a homlokát. – Nem rossz! – Gyönyörű, Dimitri! – tolta eléje Molly az újságot. – Nézd meg! Éppen egy nyolcoldalas, modellekről írt cikket nézegettek. Dimitrinek nehezére esett elfogadnia, hogy a kislánya Barbados strandján hempereg, ráadásul olyan öltözékben, amely leginkább szakadt lepedőkre emlékeztette. És mindennek a tetejébe elképesztően sok pénzt keres vele. Végül bólintott, ajkán mosoly játszadozott. – Igen, nagyon szép – állapította meg. – Okos, sikeres fiatal nő. Molly kinyújtózott. – Tegnap este hívott, amikor a szállodában voltál. Nagy partit akar csapni a huszonegyedik szülinapja alkalmából. – New Yorkban? – tudakolta szárazon Dimitri, mert minden fáradozása ellenére a lánya mégiscsak ott kötött ki. Viszont legalább normális életet élt, és szép, bár méregdrága lakásban lakott. – Nem, itt. – Molly felállt, hogy megmasszírozza a férfi nyakát. – Pondikin. Dimitri alig észrevehetően bólintott. – Mit szólsz hozzá? – kérdezte ártatlanul az asszony. – Szívesen megszervezem neki a partit. – Kissé mocorgott, miközben Molly gyúrni kezdte görcsös izmait. – Hm, ez nagyon jó! – Akkor tervezzük meg együtt! – Ahogy akarod, agape. – Dimitri boldogan felsóhajtott. – Te úgyis mindig keresztülviszed az akaratodat. Gyere ide! – Azzal az ölébe húzta. – Azt hittem, tetszik a masszázs – tiltakozott a nő. – Tetszik is. Viszont eszembe juttatja, mi az igazi kikapcsolódás. – Igen? – A férfi megcsókolta a nyakát. – A fiúk úgyis alszanak. – Kérdés, meddig. – Nézzük meg őket először! – javasolta a férfi. – Neked aztán minden kifogás megfelel – ugratta a felesége. De imádta Dimitrit azért, hogy minden gyermekét egyformán isteníti. Ő egy ikerpárral ajándékozta meg, két fiúval, akik azóta a szigetlakók kedvenceivé léptek elő, úgyhogy a bennszülöttek minden ellenérzése megszűnt Molly iránt. És Dimitrinek most már több ideje volt rájuk. Egy napon Zoéval megfigyelték, hogyan tanítja a kétéves fiúkat úszni. Zoe szokás szerint megint villámlátogatást tett Pondikin, természetesen egy csapat paparazzóval a sarkában. Sajnos kezdett nagyon divatba jönni a sziget. Szerencsére Dimitrinek valóban sikerült elérnie, hogy a hely karaktere ne változzon meg túlzottan. – Nem baj, hogy apád több időt tölt velük, mint régen veled? – kérdezte Molly a lányt. Zoe a fejét rázta. – Egyáltalán nem. Kifejezetten hálás vagyok azért, amit értem tett. Átalakította az életét, hogy nekem jobb legyen. – Igen. Molly Londonban szülte meg az ikreket. Ezt Dimitri javasolta, s az asszony azonnal beleegyezett, mert ismerte a férfi indítékait. Dimitri felétlenül el akarta kerülni, hogy a második feleségét is helikopter vigye a kórházba. És bár nyugodt volt a terhessége, néha azért látta a félelmet a férje szemében, amikor az azt hitte, nem figyelik. Ezért döntött úgy, hogy ennél több gyerekre nincs szükségük, így kerek a család, így teljes a boldogság. A szülés után Molly eladta a hampsteadi nagy házat, és vett egy kisebbet. Szerette volna, ha az egész család bármikor visszamehet Londonba, bár abban már kételkedett, hogy valaha is odaköltöznének. Ahhoz túlságosan szerette Görögországot, és mostanra már szinte folyékonyan beszélte a nyelvet. – Gyere! – húzta fel ültéből Dimitri. Lábujjhegyen beosontak a gyerekszobába, ahol két fekete hajú fiúgyermek szuszogott békésen. Dimitri egy pillanatig némán figyelte őket. – Nehéz őket megkülönböztetni, amikor alszanak – vallotta be. Megsimogatta a gyerekek haját. Alexander megmoccant egy kicsit, Lysander viszont nyugodtan aludt tovább.

58

Sharon Kendrick

Női fortély

(Júlia KSZ 2005 09 b.)

Dimitri mondott valamit görögül. – Jó éjt, fiúk! – suttogta Molly, a férfi pedig mosolyogva odafordult hozzá. Aztán megint suttogott valamit. – Tudod, hogy ez mit jelent, Molly? Az asszony tudta. Dimitri éppen azt mondta neki, hogy ő életének nagy szerelme és középpontja. Ehhez viszont már görögül sem kellett volna értenie, mert a férfi az idők során megtanulta kimutatni az érzelmeit. És most már a tekintete is csak szerelmet sugárzott...

59