Üvegtrón

 

•

2

󒀢

 

•

3

󒀢

Maps © Kelly de Groot

 

SARAH J. MAAS

ü v e g t r ó n

Első kiadás Könyvmolyképző Kiadó, Szeged, 2013 •

5

󒀢

 

 Ajánlom a regényt valamennyi olvasómnak, akiket a FictionPress-szen keresztül ismerhettem meg. Köszönöm, Köszön öm, hogy hog y velem voltatok voltatok kezdettől fogva, és a kaland vége után is kitartottatok mellettem. Köszönet mindenért! 

•

7

󒀢

 

􂀢

󲀢

1. FEJEZET M󰁩󰁵󰁴󰃡󰁮 C󰁥󰁬󰁡󰁥󰁮󰁡 S󰁡󰁲󰁤󰁯󰁴󰁨󰁩󰁥󰁮 egy évet rabszolgaként töltött Távolvég sóbányáiban, már hozzászokott, hogy mindenhová vasra verve kísérik. Az sem jelentett számára meglepetést, hogy az őrei kivont kivont karddal állnak á llnak a háta mögött. mögött. A sóbányákban sóbányákba n munkára kényszerített rabszolgák ezreivel pontosan ugyanilyen módon bántak. Az viszont egyedül Celaena kiváltsága volt, hogy éltucatnyi őr kísérje a bányába, majd nap napnyugt nyugtakor akor vissza a sz szállá álláshelyre. shelyre. Nem csoda, hiszen őt tartották Adarlan leghírhedtebb orgyilkosának. Arra azonban nem számított, hogy még egy kísérőt is kap. De ezen a napon egy ekete csuk c suklyás lyás köpenyt viselő érfi is elbukkant az oldalán.  Az ismeretlen ismeretlen erősen szorította a lány kar karját, ját, miközben keresztülkeresztü lvonszolta a távolvégi hivatalnokok és rabszolga-elügyelők többségének otthont nyújtó, nyújtó, ragyogó rag yogó épületen. Hosszú olyosókon olyosókon siettek végig. Végtelennek tűnő lépcsőkön haladtak el és le. Hol erre, hol pedig arra ordultak be. A ogolynak a leghalványabb legha lványabb esélye sem lehetett rá, hogy megjegyezze a kivezető utat. •

9

󒀢

 

Legalábbis ez lehetett a kísérő k ísérőjén jének ek a sz szándéka. ándéka. Celaena ugyanis pontosan pon tosan tis tisztában ztában volt vele, mikor tértek vissza vissz a újra újra abba a lépcsőházba, ahol már korábban korábban is jártak. jár tak. Egy pillanatig sem jött jött zavarba, miközben a hatalmas hatalma s épület látszólagos útvesztőjében útvesz tőjében lépdeltek. Az épületet amúgy is a hivatalokra mindenütt jellemző tervek alapján emelhették. A olyosók olyosók és a lépcsők lépc sők pon pontosan tosan ott voltak, aahol hol lenniük kellett. kellet t. Nevetségesnek tartotta ta rtotta még a eltételezést is, hogy a rövid meneteléstől össze og zavarodni. Csupán azért nem sértődött meg, mert érezte, a kísérője minden tőle telhetőt megtett azért, hogy zavarba hozza és elbizonytalanítsa. Beordultak egy különösen hosszú olyosóra. Lépteik zajától eltekintve dermedt némaság uralkodott ezen a helyen. A érfi arcát teljesen tel jesen eltakarta a csuklya. csuk lya. Nem leh lehetett etett tudni, hogyan néz ki. k i. Az viszont egészen bizonyosnak tűnt, hogy a magas alak igencsak jó erőnlétnek örvend. A csuklyája is ugyanazt a célt szolgálta, mint a olyosóii tévelygés. Megpróbálták megrendíteni a ogoly önb olyosó önbiza izalmát. lmát.  A fickó valószínűleg ugyanez ug yanezen en okból okból ööltözött ltözött tetőtől tetőtől talpig eketéeketébe. Amikor Am ikor a ogo ogoly ly irányába ord ordult, ult, Celaena azonnal a zonnal rávigyorgo rávig yorgott. tt.  A kísérője visszaordult vissz aordult a menetirányba. Bár a lány l ány kkarját arját eddig is vasmarokkal ogta, szorítása most még keményebb lett. Mindezt akár hízelgőnek is tarthatta volna. Persze, ettől még  fo galma sem volt róla, mi állhat a dolog hátterében, mi okból várta a ekete alak a tárna kijáratánál. Celaena egész nap a követ törte a hegy gyomr g yomrában. ában. Ahogy kilépett a szűk szű k járatbó járatból,l, cseppet sem derült  jókedvre, mikor megpill megpillantotta antotta az ismeretlent és a hat őrt.  A ülét viszont igencsak hegyezte, hegye zte, így nem kerülte el a figyelmét, fig yelmét, hogy a csuklyás alak Chaol Westall néven mutatkozott be a munkavezetőnek. Ráadásu Rá adásull a királyi testőrség kapitányának mondta mondta magát. Ennek hallatán hirtele hir telenn elrag elragyogo yogott tt az a z ég, hátrább húzódtak húzódtak a •

10

󒀢

 

komor hegyek, és komor é s mintha ccsak sak a öld is megremegett volna Celaena talpa alatt. A élelem már jó ideje elkerülte. Egyszerűen nem hagyta, hogy éljen. Amikor Am ikor reggelente elébredt, elébredt, új újra ra és újra ugyanaz ugy anaztt a mondatot mon datot ismételte ismételte el mag magána ának: k: nem fogok félni!  Egy  Egy hosszú esztendőn keresztül keresztül eezeknek zeknek a szavaknak szavak nak köszönhette azt, hogy nem tört meg, és nem hajtott ejet. Így volt képes megőrizni az elméjének az épségét a sóbánya sötét mélyében. Persze Persze esze e sze ágában á gában sem volt, hogy mindezt a kapitány orrára kösse. Gyors pillantást vetett a karját szorító, kesztyűbe bújtatott kézre. A kesztyű sötét anyaga majdnem ugyanolyan színű volt, mint Celaena mocskos bőre. Szabad kezével megigazította szakadt és koszos zubbonyát. Csak kevés kellett ahhoz, hogy elsóhajtson. Általában már jóval napkelte előtt lehajtották a bányába, és a munka csupán napnyugta után ért véget. A legritkább esetben ese tben pillantotta meg a napot. napot. A kosz alatt kétségbeejtően kétségbe ejtően sápad sápadtt volt a bőre. V Vala alamikor mikor igencsak csinosnak, sőt egyenesen eg yenesen szépnek tartották. tartottá k. De hát… ez már a legcsekélyebb mérmértékben sem számított. Ugye?  Amikor  Am ikor beordultak beordultak a következő olyosóra, olyosóra, alaposan alaposa n megnézte magának az ismeretlen rendkívül jó minőségűnek látszó kardját.  A markolat rag ragyogó yogó gomb gombja ja szá szárnyaló rnyaló sast mintázott mintázott.. A csuk csuklyás lyás alakk észrevette, hog ala hogyy mit néz a lány lány,, és azonnal a eg egyy veréhez kapott.  A érfi reagálá reag álását sát látva Cel Celaena aena halványan el elmosoly mosolyodott. odott. – Résvárból igencsak hosszú utat tett meg idáig, kapitány – szólalt meg, aztán megköszörülte a torkát. torkát. – Azza Azzall a csapattal érkezett, amelyiknek a dübörgését dübörgését ha hallottam? llottam? Megpróbált bekukucskálni a csuklya alatti sötétségbe, de semmit sem látott. Ennek ellenére nagyon is tisztában volt vele, hogy a érfi tekintete az arcára tapadt. Az ismeretlen elmérte, megítélte. •

11

󒀢

 

Rezzenéstelen tekintettel bámulta a sötétséget. A királyi testőrség kapi ka pitánya tánya meglehetősen érdekes ellenél lehetne. Elképzelhető, hogy nem is volna egyszerű végezni vele.  A érfi végül megmozdíto megmozdította tta a kkardo ardott tartó kezét. A köpen köpenyét yét ráborította a pengére. Ahogy továbbmentek Celaena észrevette, hogy milyen ábra díszíti a katonatiszt katonatiszt zubbon zubbonyát. yát. Egy arany ara ny wyvern. wy vern. A király szimbóluma. – Téged meg miért érdekelnek Adarlan csapatai? – szólalt meg végre a testőr tes tőr.. Milyen jó volt végre a sajátjához hasonló hangot ha ngot hallani! A érfi nyugodtan, előkelő hanghordozással beszélt. Ez szép teljesítménynek tűnt, ahhoz képest, hogy valójában mocskos gazfickó lehetett! – Csak úgy – elelte a lány, és megvonta a vállát. A testőr rosszkedvűen elmord e lmordult. ult. Ó, milyen jó volna a beképzelt fickó vérével vörösre esteni ezt a márványpadlót! Celaena egy alkalommal már elveszítette az önuralmát. ural mát. A legelső legelső munkaelügyelője munka elügyelője rossz napot napot választott válas ztott rá, hogy hogy kegyetlenkedni próbáljon. A lány még most is nagyon jól emlékezett,, milyen érzés volt a csák zett csákányt ányt elnyomni a fickó g yomrába, érezérezni, ahogy a kiröccsenő vér beborítja a kezét és az arcát. A hátuk mögött lépdelő őrök közül az első kettőt egyetlen szívdobbanásnyi idő alatt le tudná egyverezni. egy verezni. V Vajo ajonn a kapi kapitány tány nagyobb nag yobb ellenállást ellenállá st tudna-e tanúsítani, mint a néhai néhai kibelez kibelezett ett munka munkaelügyelő? elügyelő? Elképzelte az összecsapásuk lehetséges kimenetelét, és újra a komor alakra vigyorgott. – Ne nézzél rám így! – figyelmeztette a testőr, miközben a keze visszacsúszott a kardja markolatára. Celaenának ezúttal sikerült elrejtenie a vigyorát. Ezek előtt az ajtók előtt néhány perce már eljöttek egyszer. egyszer. Ha el akarna szökn szökni,i, akkor a következő következő kereszteződésben •

12

󒀢

 

eg yszerűen egysz erűen jobbra o ordulna, rdulna, majd három emeletet lemenne a lépcsőn. Fogvatartói megpróbálták összezavarni. De pont az ellenkezőjét érték el. A lány mostanra már tökéletesen tisztában volt az épület alaprajzával. rajzáv al. Idió Idióták. ták. – Mit is mondott, mondott, hova megy megyünk? ünk? – kérdezte édesen mosolyogva, és kisimított egy mocskos hajtincset a homlokából. Amikor a érfi nem válaszolt, mérgesen összeszorította az ajkát. Ezek a olyosók olyosók meg csarnokok túl túlságosa ságosann is visszha visszhangzott ngzottak ak volna, ha lecsap a pöffeszkedő tisztre. A zaj elriasztott volna mindenkit az épületben. Ráadásul nem látta, hogy a testőr hova tette a bilincsek kulcsát. ku lcsát. A kíséretül kíséret ül sz szolgáló olgáló hat őr is okozhatott okozhatott volna némi ejájást. Főleg így, megvasalt lábbal.  A következő következő olyosót olyosót jjóko ókora ra vastartókba helyezett lámpások világították be. Az ablakokon át jól látszott, hogy odakint már leszállt az éjszaka. Mindenütt rengeteg lámpás égett. Erős ényük elűzte az árnyékokat. Nem lett volna hol elrejtőznie. Elnézve az udvar ölött, megpillantotta a ából ácsolt rabszolgaszállást. szá llást. Ha Hallotta, llotta, ahogy a többi ogoly ogoly az éjszakai éjszak ai menedék irányába vonszolja magát. A nyomorultak halk mormogása összekeveredett a láncok csörgésével. Ugyanolyan jól ismerte ismerte ezt a kétségbeejtő kórust, mint azokat a szomo sz omorú rú da dalokat, lokat, amelyeket munka munka közben egész nap énekeltek a tárnák mélyén. Adarlan brutális koncerttermet alakított ki a sóbányák mélyén, ahol a lesújtó korbács éles csattanása estette alá a legkegyetlenebb legkeg yetlenebb bűnözők, bűnözők, a legszegényebb alattvalók alattva lók és az újo újonnnan eloglalt elogla lt országok hadioglyainak jajszavát. Az el elítél ítéltek tek közül néhányat azzal vádoltak, hogy varázslattal oglalkoztak. Ez persze eleve lehetetlen volt, hiszen a mágia egészen egyszerűen eltűnt a királyságból. A oglyok között mostanában olyamatosan nőtt az elogott lázadók száma. Távolvég gyomrába a legtöbben Eyllwéből érkeztek, •

13

󒀢

 

azon országok egyikéből, amelyik még ellenállt Adarlanna Adarlannak. k. Amikor azonban a lány megpróbálta kikérdezni új sorstársait, a legtöbbjük csupán semmibe révedő szemmel nézett maga elé. Máris megtörték őket. Megborzongott, Megborzongott, amikor belegondolt, belegondolt, hogy milyen sorsuk lehetett ezeknek a szerencsétleneknek, amióta csak az adarlani egyveresek kezébe kerültek. Néha már az a z a gondolat gondolat is elmerült benne, hogy hogy a nyomorultak esetleg jobban jártak volna, ha a hóhér bárdja alatt végzik. Erről persze az jutott az eszébe, hogy talán neki magának is hiba volt volt túlélnie az elogása éjszakáját. éjsza káját. Azt a napot, amikor elárulták elárulták.. Most azonban egészen más dolgok jártak az eszében, miközben olytatódott a hosszú séta. Lehet, hogy mégiscsak el ogják akasztani? A gondolattól görcsbe rándult a gyomra. Elég ontos személyiség volt volt ahhoz, ah hoz, hogy a halálos ha lálos ítél ítéletről etről szóló végzést a kkirályi irályi testőrség kapitánya kézbesítse. kézbesítse. De aakkor kkor meg miért hozták volna ebbe az épületbe? Végül megálltak egy vörössel és arannyal színezett kétszárnyú üvegajtó előtt. előtt. Az A z üveg olyan vastag volt, hog hog y nem lehetett lehetett kereszkeres ztüllátni tül látni rajta. West Westal alll kapitány biccentett biccentett a két őrnek. Azok tiszteltis ztelgésképpen lándzsájuk végével nagyot koppantottak a padlóra.  A tiszt már olyan erővel szorította a karját, kar ját, hogy az szinte ájt. Közelebb rántotta magához a lányt, ám Celaena lába mintha ólommá vált volna. Megpróbált hátrébb húzódni. – Szívesebben maradnál maradná l a bányában? – kérdezte a testőr. A hang jában leheletnyi jókedv érződött. – Talá Talán, n, ha elmon elmondta dta volna, hogy mégis mi mire re el ez a nag nagyy elhajtás, akkor a kkor nem érezném érezném azt, hogy makacskodno makacskodnom m kell. – Mindjárt mindent megtudsz.  A ogoly tenyerét tenyerét elöntö elöntötte tte az izzadság. izzad ság. Igen. Igen. Odabent a halál halá l vár rá. Hát eljött ez a pillanat is. •

14

󒀢

 

 A eltáruló eltáru ló ajtószárnyak ajtószár nyak mögött valóságos va lóságos tróntermet tróntermet pillantott meg. A menny mennyezet ezet nagy nag y részét eltakarta eltakar ta az irdatlan szőlőürtre emlékeztető üvegcsillár. A metszett üvegdarabkák szikrázó gyémánttűzzel tű zzel borították be a terem túlsó alából a lából nyíló ablakok sorát. sorát. A kinti zord tájhoz tájhoz képest a ter terem em ényűző berendezése mintha minth a csak arcu arcull csapta volna. Egyből megértette, hogy ogvatartói milyen iszonyatos haszonra tesznek szert a rabszolgák munkájából. – Beelé – mordult el a testőrkapitány, és szabad kezével megtaszította a lányt. Végre elengedte a karját. Celaena megtántorodott. Bőrkeményedésekkel borított talpa megcsúszott a tükörsima padlón, miközben kihúzta magát. Hátrapillantva azonnal elfigyelt arra, hogy újabb hat egyver egy veres es ccsatlakozott satlakozott az őreihez. Összesen tizennégy harcos, és persze a kapitány. A ekete egyenruhák mellrészén valósággal ragyogo rag yogott tt az aarany rany királyi címer. címer. Ezek a egyveresek az uralkodócsalád személyes őrei közül kerültek ki.  A könyörtelen, könyörtelen, elképesztően elképes ztően g yors reflexű katonákat a születésü születésükk óta arra képezték ki, hogy gazdáikat gaz dáikat védelmezve habozás nélkül öl jenek. A ogoly ogoly nyelt nyelt eg egyy nag nagyot. yot.  A vállára vál lára min mintha tha csak ólomsúly ólomsúly nehezedett vo volna, lna, a eje pedig vavalósággall kavargott. A terem közepe elé ordult. lóságga ordult. A gazdag gaz dag ar aragá agások sok-kal díszített vörösenyő trónszéken jóképű fiatalember ült. Celaena szíve egy pillanatra kihagyott, mikor körülötte mindenki mélyen meghajolt.  Adarlann kor  Adarla koronahercege onahercege elé hozták.

•

15

󒀢

 

􂀢

󲀢

2. FEJEZET – F󰁥󰁮󰁳󰃩󰁧 – 󰁳󰁺󰃳󰁬󰁡󰁬󰁴 󰁭󰁥󰁧 󰁡 󰁴󰁥󰁳󰁴󰅑󰁲󰁫󰁡󰁰󰁩󰁴󰃡󰁮󰁹. Ő nem hajolt meg olyan mélyen, mint a többiek. többiek. Felegyenesedett, hátrah hátrahajto ajtotta tta a csu csukklyáját. Rövidre nyírt, gesztenyebarna haja volt. Most már egyértelműnek tűnt, hogy a csuklyával csupán a lányt akarta megélemlíteni. Nem Nem mintha az ilyenajta aljas kis húzások bármilyen hatással hatás sal lettek volna Celaenára. A lány rosszkedvűen összébb vonta a szemöldökét, aztán pislogni kezdett, amikor megvizsgálta kísérője arcvonásait. A kapitány meglepően fiatal volt!  West  W estal alltlt senki senk i nem mon mondta dta volna lenyűgözően jóképűnek, ám ennek ellenére nagyon is rokonszenvesnek tűnt a határozott arcvonású fiatalember. fiatalember. Aranybarna A ranybarna szeme tisztán rag ragyogo yogott. tt. Celaena kisk issé élrehajtotta a ejét. Nagyon is tisztában volt azzal, hogy ő maga milyen elkeserítően mocskos. – Ez volna ő? – kérdezte kérdezte Ada Adarlan rlan koronahercege. Celaena Celaen a az ülő fiatalember elé ordult, miközben mellette a kapitány bólintott. Mind a ketten a oglyot bámulták. Arra számítottak, hogy majd meghajol. Amikor Ami kor ez nem tö történt rtént meg, Chaol mocorogni kezdett, kezdet t, •

16

󒀢

 

a herceg pedig a kapitányra bólintott, és leheletnyit megemelte a ejét. Na nehogy már meghajoljon előtte! Ha ezek itt éppen az akasztóára akarnák küldeni, akkor Celaenának esze ágában sincs, hogy élete utolsó perceit alázatos hajlongással töltse.  A háta mögött léptek dübörögtek el. Valaki ala ki durván durvá n tarkón ragadta. Csupán a szeme sz eme sarkából pillanto pilla ntotta tta meg a borvörös arcot és a homo homoksá ksárga rga baj bajuszt. uszt. A következ következőő ppilla illanatban natban hatalmas hatalma s csatta csattanásnással a jéghideg márványpadlóra zuhant. A ájdalom belemart az arcába. A elvillanó ény miatt semmit sem látott. A karjába iszonyatos ájdalom tépett, mivel a bilincsei miatt teljesen kicsavarodott a keze. Megpróbált eltápászkodni, a szemében megjelentek a ájdalom könnycseppjei. íg y  illendő – Na, így   illendő leendő királyodat köszön kösz önteni teni – mord mordult ult eg egyy vörös arcú érfi a eltápászkodó lányra.  Az orgyilkos orgyi lkos szisz sziszeg egve ve a tám támadój adójára ára vicsorgott. Kissé K issé oldalt or or-dult, hogy alaposabban is megnézhesse magának a él térdre ereszkedő kurafit. A jól megtermett érfi semmivel sem volt kisebb a munkaelügyelőnél. Öltözékének vörös és narancssárga színe jól illet ritkuló hajához. Mintha csak két obszidiándarab sötétlett volna a szemüregében. Teljes erővel szorította a lány nyakát. Ha Celaena csupán néhány ujjnyival ujjnyival el tud tudná ná mozdítani a jobb karját, akkor ak kor ki tudná billenteni az ismeretlent az egyensúlyából, és megragadhatná a kardját… A bilincs azonban a gyomrába mart, és a tehetetlen, ortyogó düh düh miatt tűzvörössé vált az arca.  A koronaherceg koronaherceg túlságosa tú lságosann is hosszú csend után szólalt szóla lt meg: – Nem igazán tudom megérteni, miért kényszerítesz erőnek ere jével meghajlásra valakit, valak it, mikor ennek a gesztusnak gesztusna k éppen az volna az értelme, hogy az üdvözlő kiejez kiejezésre ésre ju jutta ttassa ssa hűségét és tiszteletét. •

17

󒀢

 

 A hangja ejedelmi unalomró una lomróll áru árulkodott. lkodott.  A ogoly megpróbálta eljeb eljebbb emelni a ejét, de képtelen volt volt megnézni magának a herceget. Csupán a ehér padlót és a ekete csizmákat látta. – Számomra teljesen egyértelmű, egyértel mű, Perrington Perrington herceg, hogy te  meg megadod nekem nekem a kellő tiszteletet. Ugy Ugyana anakkor kkor viszon visz ont,t, mon mondhatni dhatni eleslegesnek tartom, hogy ilyen erővel kívánod Celaena Sardothient ugyanezen érzelem kiejezésére kényszeríteni. Mind a ketten nagyon jól tudjuk, tudjuk, hogy a hölg hölgyy nem igazán igazá n kedveli a csa családomat. ládomat. N Neetalán az volt volt a szánd szá ndékod, ékod, hogy hogy megalázd?  A trónörö trónörökös kös elhal elhallgatott, lgatott, és a öld öldön ön ekvő alak ala k meg mert volna volna esküdni rá, hogy a fiatalember fiata lember ebben a pillanatban az aarcát rcát bámulja. – Úg Úg y vélem, vélem, mostanáig már éppen elég megaláztatá megal áztatásban sban lehetett része – olytatta a herceg, majd rövid időre ismét elhallgatott. Végüll ezt kérdezte: – Nem kellene neked most éppen Távol gü Távolvég vég számsz ámvevőjével találkoznod? Semmiképpen sem szeretném, hogy elkéss. Főleg, hogy hogy éppen azért azér t tetted meg ezt a ho hosszú sszú utat, mert találkoztalá lkozni kívántál vele. Celaena kínzója megértette, hogy elbocsátották. Felmordult, és elengedte a lány nyakszirtjét. Az orgyilkos leheletnyit elemelte az arcát a márványról, de továbbra is ekve maradt, míg a másik elállt és távo t ávozott. zott. Ha majd sike sikerül rül megszöknie, akkor a kkor talá talánn megkeresi magának magána k ezt a derék Perrington Perrington nagyurat, nagy urat, hogy viszonozza szívélyes üdvözletét. Miközben elkelt, elkomorodva elkomorodva látta, hogy az esése e sése milyen mi lyen mocsmocskos oltot oltot hagyott aazz egyébkén eg yébkéntt makulátlan maku látlan padlón pad lón.. A néma csendbe valósággal belemart a bilincs csörgése. Celaena nyolcéves kora óta az orgyilkosok között élt. Ezektől a élelmetes harcosoktól kapott kiképzést, miután a bérgyilkosok királya megtalálta a élig halott •

18

󒀢

 

gyereket a beagyott olyó partján. Magával vitte az erődjébe. Aki mindazon keresztülment, amin ő, azt egészen egyszerűen nem lehet megalázni. megalá zni. Cseppet sem számított, hogy ennyire mocskos. Öszszeszedve minden büszkeségét, egy mozdulattal mozdulattal a háta mögé vetette hosszú haját, és elemelte elemelte a ejét. Tekintete a herceg szemébe meredt. Dorian Havilliard Havillia rd a ogo ogolyra lyra mosolygott. A kedves tekintetű fiatalemberen nagyon is látszott, hogy ejedelmi udvarban sajátította el a leegyverző leegy verző viselkedés illemszabályait. Oldalt Oldalt dőlve dőlve valósággal valóságga l eleküdt a trónon. trónon. Eg Egyik yik kezére kez ére támasztotta támas ztotta az ál állát. lát. Aranykoronája Aranykoronája halványan halvá nyan csillogott a lágy lág y ényben. Fekete zekéjének mellrész mellrészét ét valósággal elboríto elborította tta aazz aranycérná aranycérnával val hhímzett ímzett királyi enevad enevad alakja. ala kja. Vörös köpenyét elegánsan a trónra kanyarította. Volt raj rajta ta valami va lami meghökkentő. Igen. Rag Ragyogóan yogóan kék, a déli országok vizeire emlékeztető szeme éles ellentétben állt hollóekete hajával. Az ifú lenyűgözően jóképű volt, és nem lehetett húszévesnél idősebb. Egy herceg nem lehet ennyire jóképű! A főnemesek nyafogó, ostoba, visszataszító férgek! Ez E z meg… ez iitt… tt… Micsoda disznóság, hogy hog y ennyire szép, miközben királyi vér csörgedezik az ereiben .

 A lány nagy nehezen eltápászkodott, miközben a trónörö trónörökös kös elkomorodott, és alaposan megnézte magának. – Ugye megkértelek rá, hogy hog y mosdassátok meg? – ord ordult ult W Westa estallll kapitányhoz. kapitányh oz. A őtiszt előrelépett. Celaena valahogy eleledkezet e leledkezettt arról, hogy nem kettesben van a herceggel. Ahogy a pillantása a testét takaró mocskos rongyokra esett, már nem tudott a eltámadó szégyenérzet ellen küzdeni. Valamikor pedig milyen szép volt! Hát ide juto  ju tott! tt! Ha valaki csupán utó pillantást vetett volna rá, az azt hihetné, hogy a ogoly szeme kék, vagy esetleg szürke volt. Bizonyos ruhában •

 

19

󒀢

pedig zöldnek is tűnhetett tű nhetett volna. Közelebbrő Közelebbrőll megnézve vi viszont szont kiderült, hogy az a z árnyalatok gyors váltakozás váltakozását át a pupillája pupillája kö körül rül tündö tündöklő klő ragyogó rag yogó aranygyűrű aranygyű rű okozza. A legtöb legtöbben ben a lány aranyszínű hajára hajára figyeltek el. A öld alatt töltött töltött eg egyy esztendő dacára, a haja haja még őrizte egykori eg ykori ényét. ényét. Celaena Sa Sardo rdothien thien úg úgyy gondolta, gondolta, hogy néhány átlagon elüli vonása kellőképpen kárpóto kár pótolja lja azért, amiért a többi többi legel jebbb csak átlagos  jeb átlagosnak nak mo mondhat ndható. ó. Ráadásul serd serdülők ülőkora ora hajnalán hajnalán eledezte, hogy a megelelő szépítőszerek szépítőszerek haszná használatával latával még az átlagos vonásait is elja eljavíthatja víthatja annyira, hogy igazi, tökéletes szépség szépségnek nek tűnjön. tűnjön. Csak hát most úgy állt á llt Dori Dorian an Havilliard előtt, mintha éppen egy szennycsatorna szen nycsatorna mélyéről mászot mászottt volna elő! Újra Újra elvörösödött, elvörösödött, mikor meghallotta meghal lotta Westa Westallll kkapi apitány tány hangját: – Nem akartalak megvárakoztatni.  A koronaherceg koronaherceg határozotta hat ározottann megrá megrázta zta a ejét, amikor am ikor Chaol ismét a lány elé nyúlt. – Egyelőre hagyjuk azt a ürdőt. Látom, hogy sokat ígérő ifú hölggyel hö lggyel van dolgunk.  A trónö trónörökös rökös kiegyenesedett, kieg yenesedett, és tovább továbbra ra is szemmel tartotta tar totta Celaenát. – Ha nem tévedek, még nem volt alkalmunk bemutatkozni egymásnak. Ahogy azt már bizonyára sejted, jómagam Dorian Havilliard vagyok, Adarlan koronahercege. Sőt, manapság talán már egész Erilea örökösének is tekinthetem magam.  A lány igyeke igyekezett zett semmibe venni az ismerős név miatt eltódueltóduló keserű érzéseket. – Te Te pedig Celaena Sa Sardo rdothien thien vag vagyy, Adarla Adarlann leghíresebb orgyilorg yilkosa. Talán egész Erilea legtehetségesebb bérgyilkosa.  A őnemes őnemes go gondosan ndosan szemüg szemügyre yre vette a lány ala alakját, kját, eszült eszü lt tartátar tását, majd elvonta egyik gondosan kiigazított szemöldökét. •

 

20

󒀢

– Kissé Kiss é fiataln fiatalnak ak tűnsz tű nsz – áll állapí apította totta meg, majd kön könyökét yökét a co combmb jára támasztott tá masztotta. a. – Hallottam Hal lottam áám m rólad néhány egészen elképesztő el képesztő dolgot is. Milyennek találtad Távolvéget, őleg ahhoz képest, amilyen jólétben Résvárban élhettél? Beképzelt seggfej . – Egyszerűen tökéletesnek – válaszolta Celaena búgó hangon, miközben ökölbe szorította a kezét. Töredezett körme a tenyerébe mart. – Eltelt egy esztendő, és úgy tűnik, hogy te azért többé-kevésbé  jól vagy. vagy. Kíváncsivá Kívánc sivá teszel. Hogyan maradtál ma radtál életben, amikor a bányákban az elítéltek átlagosan egy hónapig bírják? – Meglehetősen rejtélyesnek tűnik, magam is így vélem – válaszolt a ogoly, majd a szempilláit rebegtette, és olyan mozdulattal igazította meg a bilincsét, mintha csupán csipkés kesztyű lenne a kezén.  A trónörökös trónörökös visszaord vissza ordult ult a kapitányhoz: – Éles a nyelve, nyelve, igaz? Egyáltalán Eg yáltalán nem úg úgyy beszél, mint a csőcselék szokott. – Még szép, hogy nem! – méltatlankodott Celaena. – Fenség – mordult rá Chaol West Westall. all. – Mi enség? – értetlenkedett a lány. – A herceget enségnek kell szólítani. Celaena gúnyosan a kapitányra vigyorgott, majd visszaordult a herceg elé. Legnagyobb meglepetésére Dorian Havilliard nevetni kezdett. – Ugye tudod, hogy most már a rabszolgák közé tartozol? Hát semmit sem tanultál a büntetésedből? Ha Celaena karját nem bilincselték volna össze, akkor most keresztbe tette volna a mellén. •

 

21

󒀢

– Nem igazán látom be, hogy mégis mit tanulhatnék egy bánya mélyén, eltekintve persze a csákány használatától. – Meg sem próbáltál elszökni?  A lány ajkán lassú, könyörtelen mosoly mosoly jel jelent ent meg. meg. – Egyszer Egy szer..  A herceg herceg össze összevon vonta ta a szemöldökét, szemöldökét, és W West estall all kapi k apitány tány elé o orrdult: – Erről miért nem hallottam? Celaena a válla ölött Chaolra nézett. A testőr bocsánatkérően pillantott hercegére. – A bánya őkapitánya csupán ma m a délután szá számol moltt be arról ar ról,, hogy tényleg sor került egy eg y, hm… közjátékra. Há Három rom hó hónappal nappal azután… a zután… – Négy hónappal azután – javította ki a lány. – Négy hónappal azután, hogy Sardothien megérkezett, megpróbált elmenekülni. Celaena várta, várt a, hogy a fiatalember olytassa olytass a a tö történetet, rténetet, ám a testőrnek mintha csak lakatot tettek volna a szájára. – Hé, kihagyta kihag yta a legjo legjobb bb részeket! – Voltak jó részei is? – kérdezte a herceg. Az arckiejezését látva nem lehetett eldönteni, hogy haragszik, vagy visszaojtja a mosolyát. Chaol tekintete majdnem keresztüldöte a lányt, mielőtt olytatta volna: – Távo Távolvégből lvégből lehetetlen megszökn megszökni.i. Fenséged atyja cs csak akis is olyan őrszemeket őrszem eket alkalmaz alk almaz a bányák körül, akik ötszáz lépés távolságból távolságból is eltalálnak még egy menekülő mókust is. Öngyilkosság volna megpróbálkozni a szökéssel. – Te Te viszont viszont életben életben mar maradtál adtál – mondta a herceg herceg a lánynak lánynak.. Celaena arcáról leolvadt leolvadt a moso mosoly ly,, aahogy hogy maga ma ga előtt látta, ami történt. történt. – Hát igen. •

 

22

󒀢

– Mi történt? – tudakolta Dorian. A lány tekintete hideggé és é s keménnyé vált: – Vala Valami mi elpatta elpattant nt bennem. – Ezzel kívánod megmagyarázni azt, amit tettél? – méltatlankodott Westall kapitány. – Hiszen megölted a munkaelügyelődet és huszonhárom őrszemet, mielőtt mielőtt elkapta elkaptakk volna. Csupán egy karnyújtásnyi  távolság  távolság választott vál asztott el a altól altól,, mielőtt leütöttek leütöttek volna az őrök. – És? – nézett rá a herceg. Celaena dühbe gurult. – Mi az, hogy és? Tudja, hogy milyen messzire van az a al a bányától?  A nagyú nag yúrr értetlen teki tekintetét ntetét meglátva becsu becsukta kta a szemét, és ddrárámaian elsóhajtott: – A tárnától háromszázhatvanhárom lépésnyire. Valakivel megmérettem. – És? – ismételte meg Dorian. – West Westall all kapitány kapitány,, milyen messzire messzi re szokta szoktakk jutni a bányából kitörő rabszolgák, ha szökéssel próbálkoznak? – Három lépésre – morogta a testőr. – A sóbánya őrszemei általában már azelőtt ag agyo yonlövik nlövik a szökevényt, szökevényt, hogy ak akár ár három lépést is tehetne.  A trónörökös trónörökös csendben maradt. A lány nem éppen erre számított. szá mított. – Tudtad, hogy öngyilkosság, amit teszel – szólalt meg végül az ifú. A hangjából ha ngjából eltűnt a jókedv. jókedv. Lehet, hogy mégsem volt volt annyir annyiraa  jó ötlet szóba hozni azt a alat. – Hát igen – válaszolta az orgyilkos. – Mégsem öltek meg. – Az ön apja parancsba adta, hogy a lehető legtovább életben kell tartaniuk. Csak hogy kiélvezhessem Távolvég minden szörnyűségét és szenvedését – olytatta olytatt a a lány, lány, és nem azért kez kezdett dett el remegni, mert •

 

23

󒀢

a teremben hirtelen lecsökkent a hőmérséklet. – Nem azért az ért törtem ki, mert azt hittem, hogy meg tudok szökni.  A herceg szemében ellángoló szánalom szána lom miatt legszívesebben megmegütötte volna az ifút. – Sok sebhelyet szereztél? szerezté l? – tudakolta t udakolta a trónörökös. trónörökös. A lány megvonta a vállát, vonta vá llát, mire a fiatalember el elmosoly mosolyodott. odott. Felkelt, és elindult el indult eléjük. – Fordulj meg, meg akarom nézni a hátadat! Celaena elkomorodott, elkomorodott, de engedelme engedelmeskedett. skedett. Miközben Mi közben a herceg közelebb jött, Chaol a ogoly mellé lépett. – Nem látom túl jól a sebhelyeket a sok kosz miatt – állapította meg a herceg, és alaposan szemügyre vette a rongycaatok között előbukkanó bőrelületet. A ogoly savanyú képet vágott. Rosszkedve csak elmélyült, amikor az ifú így íg y olytatta: – Iszonyatos ez a bűz! – A ürdő és az illatszerek hiányában úgy vélem, nem lehet mindenkinek olyan mennyei illata, mint fenséges uramnak .  A koro koronaher naherceg ceg nagyot csettint csettintett ett a ny nyelvév elvével, el, és lassan megkerülte megkerülte a lányt. Chaol, Chaol, ak akárcsa árcsakk a testőrök, a kardját kardját markolva figyelte. Jól is tették. Kevesebb, mint egy szívdobbanásnyi idő kellene ahhoz, hogy a ogoly átvesse a bilincs láncát a trónörökös ején, és egyetlen mozdulattal eltörje eltörje a nyakcsigolyá nyakcsigolyáját. ját. Már csa csakk azér azértt is megérné megtennie ezt, mert akkor láthatná Chaol arckiejezését. A herceg azonban szemmel láthatóan még csak nem is sejtette, hogy milyen életveszélyes helyzetbe került. Vagy elképzelhető, hogy ezzel éppen sértegetni akarta ak arta Celaenát. – Amennyire A mennyire jól látom látom – olyt olytatta atta a ttrón rónörö örökös kös –, van va n a hátadon három hosszabb sebhely, sebhely, és talán ta lán jó pár kkisebb isebb is. Nem annyira iszonyatos, mint amire számítottam, de… úgy vélem, a megelelő ruházat, majd eltakarja. •

 

24

󒀢

– Mármint milyen ruházat? – csattant el a lány. A trónörökös olyan közel állt hozzá, hogy remekül látta a drága öltözék minden egyes apró kis részletét. És nyoma sem volt pacsuli illatának. A érfiból lovak és vas szaga áradt. Dorian elvigyorodott: – Milyen figyelemre méltó szemed van! És mennyire mérges mérges vag vagy! y!  Az orgyilkosnak orgyi lkosnak minden önura önuralmára lmára szüksége szük sége volt ahhoz, ah hoz, hogy megőrizze a hidegvérét. Egy halálos szakadék peremén táncolt, miközben ott állt Adarlan Ada rlan trónör trónörököse ököse mellett. Megojthatta volna annak az embernek a fiát, aki lassú, nyomorúságos halálra ítélte. – Tudni akarom… – kezdte volna, de a testőrkapitány megragadta, és vad erővel elrántotta a herceg közeléből. – Nem akartam megölni, maga bohóc! – Vigyázz a nyelvedre, mert visszahajítalak a bányába! – csattant el a barna ba rna szemű sz emű kapitány. kapitány. – Ó, azt nem hiszem, hogy ilyesmire készülnének! – Miért is nem? – kérdezte Chaol. Dorian visszasétált a trónhoz, és leült. Zaírkék szeme valósággal ragyogott. A ogoly előbb az egyik, majd a másik érfira nézett. Kihúzta magát. – Azért, mert akarnak tőlem valamit. Mégpedig annyira, hogy személyesen jöttek ide értem. Nem vagyok valami ostoba ajankó, bár egyszer eg yszer annyira üg ügyetlennek yetlennek bbizonyultam, izonyultam, hogy hogy el tudtak ogni. Világos, hogy hogy valami va lami titkos dol dologban ogban sántikálnak. sántikálna k. Mégis mi másért kerekedtek volna el a ővárosból, hogy eljöjjenek eljöjjenek ide, a világ vég végére? ére?  Amióta csak csa k bejöttünk ide, mást sem csiná csinálnak, lnak, mint hogy engem vizsgálgatnak. vizsgá lgatnak. A Azt zt nézik, hogy testben és lélekben elég elég erős vagyok vagyok-e. -e.  Az számomra s zámomra világos, hogy nem háborodtam háborodtam meg. N Nem em is sikerült megtörniük, bármit is sugall az a kis közjáték a allal. Éppen ezért követelem, mondják mondják meg, hogy miért miér t jöttek ide! Amennyiben ped pedig ig •

 

25

󒀢

nem az akasztóa alá óhajtanak kísérni, akkor bökjék már ki végre, hogy mit kívánnak tőlem! tőlem!  A két fiatalember fiata lember összenézett. összenézet t. Dorian egymás eg ymáshoz hoz táma támasztott sztott uj jai hegyére eresztette eresztet te az állát. ál lát. – Van Van egy eg y ajánlatom. Celaena alig kapott levegőt. Soha, még a legmerészebb álmában sem gondolt volna arra, hogy valaha is lehetősége nyílik beszélni Dorian Havilliarddal. Olyan könnyen végezhetne a fickóval. A képére agyaszt ag yaszthatná hatná azt a mosolyt… mosolyt… Ak Akkora kora sebet üüthetne thetne a királyon kirá lyon,, amekkorát amek korát az öregember rajta ütött… Csakk hát a he Csa herceg rceg ajánlata ak akár ár megnyithatná a szökés kapuj k apuját át is. Ha kijut a alon, akkor meg tud szökni. Futni og, és rohanni. Beveszi magát a hegyek közé, és attól kezdve magányosan élhet a sötétzöld vadonban. Lába elé a enyőák hintenek szőnyeget, esténként pedig a csillagos égbolttal takarózhat. tak arózhat. Képes le lenne nne rá. Csak át kell  jutnia a alon. Múltkor már egész közel jár jártt hozzá… Végü égüll csak c sak ennyit mon mondott: dott: – Hallgatom.

•

 

26

󒀢

􂀢

󲀢

3. FEJEZET  A 󰁨󰁥󰁲󰁣󰁥󰁧 󰁳󰁺󰁥󰁭󰁥 󰁳󰁺󰁥󰁭 󰁥 󰁪󰃳󰁫󰁥󰁤󰁶 󰁪󰃳󰁫󰁥󰁤󰁶󰅱󰁥󰁮 󰅱󰁥󰁮 󰁲 󰁡󰁧󰁹󰁯󰁧󰁯󰁴 󰁡󰁧󰁹󰁯󰁧󰁯󰁴󰁴󰁴 a ogoly dacos hangját hallva, és a tekintetével zavarba ejtően sokáig méregette a lány testét. Celaena legszívesebben körömmel mart volna a fickó arcába, amiért az így bámult rá. Ugyanakkor viszont már a puszta tény is, hogy a fiatalember igenis végigmérte, dacára, hogy a ogoly ennyire mocskos volt… volt… A lá lány ny lassa lassann elmosolyodo elmosolyodott. tt.  A trónörökös trónörökös keresztbe keresztbe tette tet te hosszú lábát. – Hagyjatok minket magunkra! – parancsolta az őröknek. – Chaol, te maradj ott, ahol állsz! Celaena közelebb lépett, miközben mi közben az őrök kivo kivonultak, nultak, és bezárbe zárták maguk ma guk után az ajtót. ajtót. Ez nag nagyon yon nagy butaság volt a részükről. Chaol arca azonban kiismerhetetlen maradt. Ez a ajankó talán komolyan azt gondolja, hogy képes volna megakadályozni a szökését, ha ilyesmivel próbálkozna? Celaena kihúzta magát. Mégis mire készülhet készül het ez a két fickó? Miért viselkednek ennyire elelő elelőttlenül?  A herceg halkan halk an nevetni ke kezdett. zdett. •

 

27

󒀢

– Nem gondolod, hogy túlságosan kockázatos ilyen szemtelenül viselkedni, miközben a szabadságod a tét?  A ogoly sok mindenre számított, kivéve ezekre ez ekre a szava szavakra. kra. – A szabadságom? – kiáltotta. Ez a szó elidézte a hóval borított enyveseket, a napényben kiakult bérceket, a tengerek ehér hullámtaraját, az országot, orsz ágot, ahol a ényt elnyelte a do dombok mbok és a völgyek bársonyos zöld ragyogása. Az elelejtett öldet. – Igen, a szabadság szabadságodról odról beszélek. Éppen ezért Sardothien kisa kisaszszszony, melegen ajánlom, hogy kissé ogd vissza a csípős nyelvedet, nehogy újra a bánya legmélyén találd magadat!  A herceg testtartá testta rtást st váltott. – Persze elképzelhető, hogy pont ez a megelelő hozzáállás. hozzáál lás. Nem is próbálom azt a látszatot kelteni, hogy az apám birodalma a bizalomra és a megértésre megértésre alapul. De ezzel ezz el már amúg amúgyy is tisztában vagy.  A lány keze kezdet kezdettt ökölbe ökölbe szorul szorulni, ni, miközben a olytatásra várt. Találkozott a pillantásuk. A herceg tekintetében kíváncsiság ragyogott. – Atyám azt vette a ejébe, hogy szüksége lenne egy bajnokra. Egy egész másodper má sodpercbe cbe is beletellett, mire a ogoly ogoly végre elogta a hallottakat. hallottak at. Celaena hátrahajtotta hátrahajtotta a ejét, ejét, és harsá harsányan nyan elkacagott. – Az apj apjaa azt aakarja, karja, hogy én leg  legyek yek a bajnoka? bajnoka? Na, ne már! Nem mondja, mon dja, hogy a király királynak nak sikerü sikerültlt odakint végeznie az összes nemes lélekkel! léle kkel! Csa Csakk akad legalább eg egy  y  bátor  bátor lovag vagy határozott szívű, vakmerő nagyúr? – Vigyázz Vigyá zz a nyelvedre! – mordult el oldalt Chaol. – Neked meg mi m i a bajod? – gúnyol g únyolódott ódott a lány lány.. Most már tegezte a kapitányt. Annyira nevetséges volt ez az egész! Még hogy ő  le legyen a király bajnoka! – Hogyhogy nem téged választott szeretett királyod? Kevésnek bizonyultál? •

 

28

󒀢

 A kapitány keze ismét a kard markola ma rkolatára tára csúsz c súszott. ott. – Ha végre beognád a szádat, ak akkor kor hallhatnád, hallhatn ád, hogy a enséges úr még mit akar közölni veled. – Igen? – ordult Celaena a herceg elé. Dorian hátradőlt a trónon. – Az apámnak apámna k szüksége van va valak lakire, ire, aki segít megvédeni a birobirodalmat. Aki A ki révén könnyebben könnyebben kezelhető kezelhetővé vé válnának válnána k a mak makacs acs ellenlábasok. – Úgy érti, kell valaki, vala ki, aki ak i elvégzi a piszkos munkát? munkát? – Hát, ha már eltétlenül ilyen közönséges szavakat akarsz használni,i, akkor igen – válaszolta náln válas zolta a hherceg. erceg. – Az ura uralkodó lkodó baj bajnoka noka megmegnyugtatóan hatna a trón ellenlábasaira. – Halálos Halá los nyuga nyugalom lom szállna száll na rájuk – biccen biccentett tett negédesen a ogoly. ogoly. Csa k kevés kellet Csak kellettt volna ahhoz, hogy Dorian elmosolyodjo elmosolyodjon, n, ám sikerült megőriznie a komor arckiejezését. – Így igaz. Szóval Szóv al lehetne lehetne Adarlan urának hűséges szolgálja? Celaena magasabbra emelte az állát. Gyilkolhatna a király  parancsára.   parancsára. Agyar lehetne annak a bestiának a poájában, amelyik mostanra már elzabálta közel él Erileát… – És ha elogadom az ajánlatot? – Akkor hat esztendő elteltével atyám szabaddá tesz. – Hat esztendő? – kiáltotta, ám az elméjében valósággal ott zengett a szabadság szó. s zó. – Ha viszont nemet mondasz, akkor életed végéig itt maradsz a bányában – olytatta Dorian Dorian,, mivel kitalálta k italálta a lá lány ny következő következő kérdékérdését. Ragyogó kék szeme keményen meredt a ogolyra. A lány nagyot nyelt. A trónörökösnek nem kellett részleteznie azt, hogy a mélyben a halál  várna  várna rá. •

 

29

󒀢

Hat évig gyilkosként szolgálni a királyt… vagy pedig életogytiglan a mélységben szenvedni. – Van Van azonban az onban egy apró bökkenő – olytat olytatta ta a herceg. Az orgyilorgyi lkos arca kiejezéstelen maradt, miközben a fiatalember az egyik ggyűyűrűjét kezdte el piszkálni. piszká lni. – Ezt a rangot nem kaphatod meg csak csa k úgy. Egyelőre. Atyám úgy gondolta, ideje kicsit szórakoznia. Bajnokságot szervezett. Felszólította a ejedelmi tanács huszonhárom tag ját, hogy mindegyik mindegy ik áll állítson ítson egy-egy eg y-egy jelöltet. jelöltet. Ezek a harcosok eg együtt yütt készülnek el az üvegpalotában, hogy végül párbajban mérjék öszsze az erejüket. Ha nyersz, akkor hivatalosan is te lehetsz Adarlan orgyilkosa.  Amikor  Am ikor az utolsó utolsó szavakat mo mondta, ndta, már halvány mosoly mosoly ült ki az arcára. A lány azonban nem viszonozta a mosolyt. – Egészen pontosan kik is a vetélytársaim? Komor tekintetét látva a nagyúr arcáról is eltűnt a jókedv. – Tolvaj Tolvajok, ok, bérgyilkosok bérgyilkosok és harcosok Erilea m minden inden tartományából. Celaena már szóra nyitotta volna a száját, ám a herceg nem engedte megszólalni. – Ha nyersz, majd pedig talpraesettnek és megbízhatónak bizonyulsz, akkor szabad leszel. Az apám esküt tett arra, hogy megajándékoz a szabadsággal. Ezenfelül  pedig  pedig a birodalom bajnokaként bajnokaként igencsak igen csak bőséges jav javadalmazá adalmazást st kapsz.  A ogoly igazából ig azából nem is nagyon nag yon fifigyelt gyelt az utolsó utolsó élmondatra. Micsoda erőpróba! Néhány senkiházit kell csak legyőznie, akiket a  jó ég tudja, hogy hogy honnan sz szala alasztotta sztottak! k! Meg orgyilkosokat! orgy ilkosokat! – Kik ezek e zek az orgyilkoso orgyil kosok? k? – tudakolta. – Egyikőjükről sem hallottam még. Nem olyan híresek, mint te . Erről jut eszembe, a versenyen nem mint Celaena Sardothien veszel részt. •

 

30

󒀢

– Micsoda? – Álnevet ogsz használni. Le merném ogadni, még csak nem is sejted, hogy mi mindent beszéltek az elítélésed után. – Tudja, a bánya mélyére viszonylag ritkán jutnak el a postagalambok. Dorian a ejét csóválva vigyorogni kezdett. – Senki nem sejti, hogy Celaena Sardothien egy ifú hölgy. Az emberek meggyőződése szerint te jóval idősebb vagy. – Hogy micsoda? – csattant el tűzvörös arccal a lány. – Ez meg hogyan lehetséges? Tudta persze, hogy igazából büszkének kellene lenni arra, hogy ilyen ügyesen ügyes en eltitkolta eltitkolta valódi kilétét a világ nag nagyobb yobb rrész észee elől. Ennek ellenére… – Hosszú éveken keresztül keresztü l megőrizted a titkodat, miközben hullák hevertek, amerre csak jártá jártál.l. Atyám még a tárgyalás után is úg úgyy vélte… vélte … bölcs dolog volna, volna, ha nem kötnénk Erilea orrára, hog hogyy ki is vagy. Ezen most sem kíván változtatni. Mégis mit szólnának az ellenségeink, ha kiderülne, csupán egy kislány enyegeti őket? – Ezek szerint úgy robotoltam e nyomorúságos hely sötétjében, hogy közben megtagadták tőlem a nevemet és a címemet? Mégis, mit  gondolnak   az emberek? Szerintük kicsoda valójában Adarlan orgyilkosa? orgyil kosa? – Nem tudom, és igazából nem is érdekel. Azzal viszont nagyon is tisztában vagyok, hogy téged tar tarto tottak ttak a legjob legjobbnak. bnak. Az A z emberek mind a mai napig csak suttogva merik kiejteni a nevedet – elelte a nagyú nag yúrr, és a tekintetével majdnem keresztü keresztüldöte. ldöte. – Ha haj hajlandó landó leszel küzdeni értem, ha a próbatétel hosszú hónapjai során az én jelöltemként veszel részt a harcban, akkor gondoskodom arról, hogy atyám már öt  esztendő  es ztendő eltel elteltével tével szabado sz abadonn engedjen. •

 

31

󒀢

Bár a herceg igyekezett eltitkolni, hogy mennyire ideges, valósággal áradt belőle a eszültség. A Azt zt akarta, ak arta, hogy a ogoly igent igent mondjo mondjon. n. Olyan iszonyúan szüksége szük sége volt volt a kedv kedvező ező vá válaszra, laszra, hogy cs cserében erében még még alkudozni alk udozni is haj hajlandó landó lett volna. volna. Celaena szemében elragyogott elrag yogott a tűz. – Hogy érti azt, hogy engem tartottak  a  a legjobbnak? – Egy teljes évet lent voltál a sóbányában. Ki a megmondhatója annak, hogy ez mennyire viselt meg? – Köszönöm szépen, de sikerült talpon maradnom – elelte Celaena, majd piszkálni kezdte töredezett körmeit. Úgy tett, mintha nem is zavarta zavar ta volna a köröm köröm alatt sötétlő kosz. kosz . Már nem is emlékezett arra, hogy mikor volt utoljára tiszta a keze. – Ezt majd meglátjuk – biccentett a herceg. – Az erőpróba részleteirőll aakkor teirő kkor értesülsz, ha majd megér megérkeztünk keztünk Ré Résvárba. svárba. – Önök, nagyurak, természetesen remekül ognak szórakozni,  miközben ogadásokat ogadás okat kötnek kötnek a részt résztvevőkre. vevőkre. Ettől eltekintve azonban a versen versenyy értelmetlen. Miért nem bérelnek el most és azonnal? – Ahogy említettem volt, be kell bizonyítanod, hogy méltó vagy a címre.  A ogoly ogoly egyik egy ik kezét a csípőjére tette, és a lánc hangosan csörög cs örög-ni kezdett. – Én azért az ért úgy úg y vélném vélném,, hogy nincs szüksége szü ksége bizonyításra bizonyításra annak, aki elnye elnyerte rte Adarlan orgyi orgyilkosának lkosának megtisztelő címét. – Ebben van valami va lami – mordult el Chaol. Bronzszínű Bronzszínű szeme megvillant. – Ez csak azt bizonyítja, hogy bűnöző vagy, akire semmiképpen sem lehetne csak úgy kapásból rábízni a királyság legbelsőbb titkait. – Hajlandó vagyok esküt esk üt te… – Erősen kétlem, hogy őelsége hajlandó beérni  Adarlan orgyilorg yilkosának  adott  adott szavával. •

 

32

󒀢

– Ez világos. Csak azt nem értem, hogy miért kell részt vennem azon a kiképzésen kiképz ésen meg az erőpróbán. erőpróbán. Úgy értem… kissé kijö k ijöttem ttem a ormámból… de mégis mire számítottak azután, hogy egy éven át csákánnyal törtem a követ a öld alatt. Gyűlölködő pillantást vetett Chaolra. Dorian elkomorodott. – Akkor nem ogadod el az ajánlatot? – Még szép, hogy elogadom az ajánlatot! – csattant el a lány.  A bilincs olyan erővel erővel vágott a csukló csuk lójába, jába, hogy hog y könnybe könnybe lábadt lábadt a szeme. – Beleegyezem Beleeg yezem abba, hogy hog y én legyek az a ene ette bajnok, bajnok, ha öt év helyett már három múlva szabad lehetek. – Négy év. év. – Rendben, megegyeztünk. Bár valószínűleg csak a rabszolgaság egyik eg yik ormáj ormáját át cserélem egy másikra, de az azért ért nem vagyok bolond.  Akkor  Ak kor tehát mégis szabad lehet. Szabad . Valóság Valósággal gal érezte ére zte a kinti világ jeges levegőjét. Ez a hűvös szél végigsöpört a hegyhátak elett, és őt is magával ogja ragadni. Messze elkerülheti Résvárat, a ővárost, ahol ahol egyszer eg yszer ő uralkodo ura lkodott. tt. – Remélem, Remélem, hogy hogy igazad van – válaszolta Do Dorian. rian. – Ahogya Ahogyann azt is, hogy méltó vagy a híredre. Arra számítok, hogy te nyersz. Nem leszek kegyes, ha miattad bolondot csinálok magamból a többiek előtt. – Mi lesz akkor, ha veszítek? Dorian arca elkomo el komorult, rult, ééss annyit mondott: mondott: – Visszaküldenek ide, hogy letöltsd a büntetésed maradékát is. Celaena lelki szeme elől szerteoszlottak szerteoszlotta k a rózsas rózsaszín zín képek. Mint Mint-ha csak bezártak volna egy poros borítójú könyvet. – Ezzel az erővel nyugodtan ki is ugorhatnék az ablakon. Már az is iszonyatosan megviselt, hogy egy évet a mélyben töltöttem. •

 

33

󒀢

Elképzelni is nehéz, hogy mi vár rám, ha vissza kell térnem ide. Élve nem úszom meg a következő esztendőt. Dacosan elvetette a ejét. – Az A z ajánlatuk elogadhatónak elogadhatónak tűnik. – Mert az is – biccentett Dorian, majd intett Chaolnak. – Vidd el a szobájába, és mosdasd meg!  A tekintete majdnem keresztüldöte a lányt. – Holnap reggel indulunk Résvárba. Ne kelljen csalódnom benned, Sardothien! Csalódni? Micsoda ostobaság. Már miért esne nehezére túlragyogni, legyőzni, sőt adott esetben megsemmisíteni a vetélytársait? Nem akart elmosolyodni. Nagyon is tudta, hogy egyetlen mosoly elegendő ahhoz, hogy hog y eltámadjanak a remény reményei. ei. De már rég lemo lemonndott a reményről. reményről. Ennek ellenére legszívesebben megragadta megr agadta volna a herceg kezét, hogy táncra perdüljön vele. Megpróbálta elképzelni a elcsendülő muzsikát, a harsonák diadalmas zengését, de csupán az eyllwe-i kényszermunkások bánatos, jajongó munkadalának egyik sora jutott az eszébe. A mély hangok olyan lassú ütemben áradtak, ahogy a méz csöppen ki az edényből: „S utad végre hazatalál…”  Oda sem figyelt arra, hogy Westall kapitány kivezeti a teremből. Azt sem s em jegyezte jegye zte meg, milyen csarnokoko cs arnokokon, n, termeken és olyoolyosókon haladtak végig. Igen, hajlandó lesz velük menni. Elmegy Résvárba, vagy bárhova, ha kell, még a Rém kapuján is keresztülmegy, le a pokolba, ha ezért elnye elnyeri ri a szabadságot. Hiszen nem véletlenül tartják őt Adarlan legügyesebb orgyilkosának .

•

34

󒀢